Dunavölgyi Péter

 

 

 

Az MSZMP Politikai Bizottsága 1983. november 9 - én áttekintette a Magyar Televízió helyzetét és munkáját.

 

Az 1983 – as év elejétől felerősödött az MSZMP vezetőinek elégedetlensége a Magyar Televízió műsorpolitikájával, és a televízió vezetőivel szemben. Döntően befolyásolta őket a Krónika sorozat körül kialakult politika vita.  

 

Január 12- én szerda este 21.45 kor kezdte vetíteni a Magyar Televízió az 1- es programján Sára Sándor rendező, (Csoóri Sándor és Hanák Gábor dramaturg, Kurucz Sándor) Krónkia című dokumentumfilm sorozatát. 

 

Az év elején már január 17 - én az MSZMP KP Agitációs és Propaganda Osztály, osztályvezető helyettesi értekezletén megfogalmaznak  kritikákat és feladatokat, ezt tükrözi az értekezlet levéltárban őrzött emlékeztetője :

„ 1./ Az osztályvezető helyettesi értekezlet áttekintette a Politikai Bizottság 1982. december 7 - i  határozatának végrehajtásával összefüggő munkát; Bocz József et., Nagy Richárd et., és Pálos Tamás et. részvételével, megvitatta a Rádió, a Televízió, és az MTI jelentését, irányítási – információs rendszeréről, a műsorátvétel és az értékelés mechanizmusáról. E jelentések részét képezik a Politikai Bizottság elé terjesztendő javaslatnak; az osztályvezető - helyettesi értekezlet ajánlásai alapján a tervezett intézkedéseket folyamatosan bevezetik a szerkesztés, az irányítás színvonalának fejlesztése érdekében. Felelős: Karvalics László.

Az irányelveket az 1983. január 7- i dátumú Agitációs és Propaganda Osztályon Karvalics László által készített „Irányelvek” című dokumentum foglalta össze.

„ A sajtó, főleg az összetett és sokrétűen tagolt szervezettel dolgozó Rádió és TV műsormunkájában állandósultak a belső irányítás zavaraira, elégtelenségeire utaló kisebb – nagyobb politikai hibák. Ezek mind a témaválasztás aránytalanságaiban (olykor teljes apolitikusságában vagy történelmietlenségében), mind a témák feldolgozásában (például a párt politikájának, a kormány intézkedéseinek hiányos ismeretében, a történelmi szemlélet mellőzésében, a tendenciózus elemzésekben, a minden áron való bírálatra törekvésben) egyaránt jelentkeztek.

A belső irányítási rendszerek zavaraira utal az is, hogy a szakrovatoknál gyakoribb a politikailag kifogásolható megnyilvánulás ( a bel - kultúr -, és gazdaságpolitikai cikkekben, műsorokban, összeállításokban), s ritkább a napi aktualitáshoz kötődő, elsősorban az MTI anyagaira épülő publikációkban. (Vagyis kevesebb akkor, amikor az alaphír többnyire már politikai orientációt nyújt.) Nem ritka, hogy ugyanazon orgánum egymásnak ellentmondó, de legalábbis eltérő szemléletű anyagot közöl egy lapszámon belül, aszerint, hogy a gazdasági, a hír- vagy kulrúrális rovat adta le.  Ez a jelenség a Rádiónál és a Televíziónál rendszeresen észlelhető, gyakran éppen az egymásután következő műsorokba (itt műsorról – műsorra változik a „gazda”, is ilyenkor lényegében ugyanazon hallgatóság füle hallatára rontják egymás hitelét az anyagok (nem csekély zavarokat okozva esetleg a befogadóban).

A belső irányítási rendszer hatásfoka különösen a Rádiónál és a Televíziónál határozza meg a politikai műsormunka színvonalát, stabilitását, ahol igen magad a napi politikai publikációk, a szak -, és művészeti műsorok száma, sok a műsorkészítő szerkesztőség, nagy létszámú a vezetői, újságírói gárda s a külső munkatársak köre.

Ennek a kiterjedt rádiós és tv - s műsorkészítő rendszernek, illetve az életkorban, tapasztalatokban, képzettségben, politikai ítélőképességben rétegzett alkotói (szerkesztői) gárdának a fegyelmezett, politikailag stabil és összehangolt tevékenységéhez egy, az esetlegességet a jelenleginél lényegesen jobban kiküszöbölő irányítási rendszer nyújthat biztosítékot.

Ezért a nagy tömeghatású sajtó, belső irányítási rendszerének – információ áramlásának és döntési mechanizmus – továbbfejlesztése érdekében elsősorban a Rádiónál és a Televíziónál, szükséges megvizsgálni a következőket:

1./ A beérkező információk milyen automatizmussal, milyen rendszeres fórumok (különböző szintű értekezletek) segítségével terjednek az intézményen belül? (E vizsgálatnak nem tárgya ezúttal a beérkező információk mennyisége és minősége. Ezt más összefüggésben érdemes vizsgálni).

2./  A különböző szinteken (elnökség, főszerkesztőségek, rovatok, az összetett állandó műsorok:  A HÉT, 168 óra, Ötödik sebesség, Jó reggelt!, híradók, krónikák stb.), kik a felelősek azért, hogy a beérkező információk valamennyi érintett (külső és belső) munkatárshoz eljussanak? Ismerik-e ezeket, a személyeket a munkatársak, tudnak – e ezek információs kötelezettségéről?

3./ Milyen szinten áll, mekkora előretartást biztosít a műsormunka megtervezése?

A tervezett műsorok – a témaválasztás – időszerűségét, célját, információs hátterét, hol milyen szinten tisztázták,  mielőtt a műsor elkészítésére engedélyt adnak?

4./ Milyen szinten, milyen ismeretek birtokában döntenek arról, hogy melyik – még tervezett műsor – hova kerüljön: melyik adóra, milyen időpontra, milyen műsorközegbe?

5./ Milyen szinten és ki ellenőrzi, milyen ismerek birtokában  az elkészült műsorokat ( összevetve a tervvel is)? Van – e ideje, hatásköre intézkedni, ha a műsort, vagy annak egyes részeit, adásra alkalmatlannak ítéli?

6./ Milyen intézményes biztosíték van arra, hogy a rovatok műsormunkájának megtervezésében, a végrehajtásában, a rovat és a szerkesztőség érdeke, érdekeltsége mellett az intézmény (Rádió, TV) egészének politikai érdeke legyen a meghatározó?

7./ Meg kell vizsgálni, hogy a rovatok, a főszerkesztőség szükséges önállóságának, a műsorkészítés, javaslattevés decentralizáltságának fenntartása mellett nem lenne –e célravezető az informálás ( és annak ellenőrzése) , a műsorszerkesztés (mikor, hol, mit) és az elbírálás (adható –e),  összehangolása érdekében  e tevékenységek centralizálása  is egy új , az egész műsormunkát átfogó belső szervezet keretében?  (E szervezetet a főszerkesztőségektől független olvasószerkesztői gárda alkothatná, közvetlenül az elnökhöz, illetve két – politikai, művészeti – ága az elnökhelyettesekhez tartozhatna. E szervezet a Rádióban – a politikai, művészeti megosztottság mellett – a két fő adó szerint is külön csoportot alkothatna, adónként például 2 -3 műsor intendánssal , adó- szerkesztővel vagy adó igazgatóval, akik 24, 48, 72 vagy 168 órás ciklusokban váltva felügyelnék a programok tervezését, tervszerű elkészítését, elhelyezését, minősítését.).

Egy ilyen szervezet aránylag rövid idő alatt visszatelepíthetné, különösen a rádióban hiányzó felkészült és kellő jogkörrel bíró politikai – szakmai szerkesztői gárdát.

A jelenlegi gondok egyik forrása (elsősorban a Rádió) éppen az, hogy az utóbbi évtizedben devalválódott a szerkesztői munka, túlságosan egybeolvadt a riporteri tevékenységgel, illetve részben átkerült a rovatvezetők és helyetteseik feladatai közé. (Az írott sajtóban a szerkesztői munka nem lazult fel a legutóbbi időkben sem, ez is szerepet játszik abban, hogy az írott sajtó felelősségi rendje áttekinthetőbb).

E kérdések többségére a Rádió és a Televízió jelenlegi ügyrendje tartalmaz válaszokat: a gyakorlat azonban nem mindig alakult az írott szervezeti rend szerint: egyfelől sok a véletlen, az esetlegesség, másfelől a műsoridő jelenlegi differenciáltsága mellett – a tájékoztatás és a tudatformáló munka mennyisége, megnövekedett követelményei között – a teljes műsormunka a korábbi szervezeti rend megszokott mechanizmusa szerint megnyugtatóan, naprakészen már nehezen tekinthető át a rádió – TV felső vezetésének szintjéről.

Ezért kell összevetni a kialakult szervezet napi működését a szakmai politikai követelményekkel és a teljesítménnyel. A két nagy sajtóintézménynél szerzett tapasztalatok felhasználhatóak lesznek az írott sajtó belső irányítási rendszerének továbbfejlesztéséhez is. Budapest, 1983. január 7. Karvalics László. - Magyar Nemzeti Levéltár 288/f/22/1983/3. MSZMP KB Agitációs és Propaganda Osztálya iratai.

 

Megérkeztek az első tiltakozások a Krónika sorozat miatt.

Baraty. M.  (Szigorúan Titkos!) rejtjel távirata Bukarestből, amely 1983. január 18-án kelt.

„ A Román Televízió vezetése élénk figyelemmel kíséri a Magyar Televízió „A 2. magyar hadsereg a Donnál” c. dokumentum – sorozatát. A sorozat első részének anyagát már lefordították, a második rész fordítása most van folyamatban. Bolojan nagykövet másfél oldalas táviratban, igen kritikus hangnemben ismereti az első rész legfontosabb kitételeit. A távirat  szerint a román felet a trianon – kérdés említése, régi Magyarország térképek bemutatása, s általában a „revíziós hangulat” életben tartása ingerli. Pavel Platona, a KÜM. Magyar referense a televíziótól kérte az elkészült fordításokat.

Részben  az említett műsor kapcsán már annak vetítése előtt terjedt a Román Televíziónál az a vélemény, hogy a KB – titkári találkozó a vitás kérdések megoldását nem segítette elő., ugyanis a magyar tömegtájékoztatási azok azóta is folytatják a soviniszta ér irredenta hangvételű propagandát.  

Az elmúlt hetekben kialakult gyakorlat szerint valamennyi magyar vonatkozású ügyben a TV vezérigazgatója dönt. Arra vonatkozóan még nem adott utasítást, hogy a Budapesten járt forgatócsoport anyagát mikor vetítik.” -  Magyar Nemzeti Levéltár , Külügyminisztérium iratai. - XIX –  1 –j. (Románia) 21110 – 128 – 85 -00501/1983.

 

 

 Az MSZMP Tudományos, Közoktatási és Kulturális Osztály levéltári iratanyagában fellelhető Knopp András feljegyzése a szovjet követség kulturális tanácsosával, J.L. Aszaturovval, január 20-án folytatott megbeszéléséről. Részlet a feljegyzésből, ahol a tanácsos megfogalmazta kifogásait a sorozattal kapcsolatban:

„ (…) 2. Aszaturov elvtárs érdeklődött, mi a véleményünk Sára Sándornak, a televízióban folytatásokban sugárzott filmjéről. Miután én a filmet nem láttam, csak arra utaltam, hogy hozzám is negatív észrevételek jutottak el. Aszaturov elvtárs felvetette:  nem tudja , hogy a jelenlegi feszült nemzetközi és ideológiai helyzetben, amikor problémák terhelik gazdasági együttműködésünket, a KGST működését is,  hasznos – e  egy ilyen téma, ilyen feldolgozása. Elmondta, hogy mintegy három héttel ezelőtt a rádió egyik reggeli, a filmhez kapcsolódó adásában – amelyben külön kiemelték, hogy végre ehhez a témához is hozzá lehet nyúlni – hallott olyan elképzelésekről is, hogy emlékművet kívánnak állítani a II. magyar hadseregnek, illetve a doni katasztrófa áldozatainak.  A pszihózis, ami a film és a téma között kialakult, megítélése szerint nem jó, nem használ a kapcsolatainknak. –  Magyar Nemzeti Levéltár  -  288f/36/1983/17.öe  Az MSZMP Tudományos, Közoktatási és Kulturális Osztály levéltári iratanyagában fellelhető.

 

A sorozat miatti tiltakozás napirenden maradt még hosszú ideig. Erről tanúskodik Szűrös Mátyásnak a levéltárban megtalálható jelentése.

“ MSZMP KB Külügyi Osztálya.  Feljegyzés - 1983.II.28 -án készítette, Szűrös Mátyás.  Nyikita Darcsiev elvtárs, a Szovjetunió magyarországi nagykövetségének tanácsosa a szovjet Külügyminisztérium utasítására a mai napon az alábbi szóbeli közlést tette:

„A 2. magyar hadsereg don-kanyari szétzúzásáról szóló filmsorozat, amelyet az MTV Krónika címmel sugároz, meghamisítja a történelmi igazságot. Tendecuiózus nacionalista alapról mutatja be a Horthy-Magyarország szégyenletes szereplését a a Szovjetunió elleni háborúban. A film inkorrekt, a szovjet nép áldozataival szemben.

Moszkvában tudomásul veszik a magyar elvtársak közléseit arról, hogy a film elkészítése politikai hiba volt, s a kijavítására a megfelelő lépéseket megteszik.

A Magyar Játékfilmfesztiválon február 15  -én azonban bemutatták, a TV-film alapján készült ötrészes dokumentumfilm első részét. A film tükrözi a szerzők törekvését arra, hogy a Hitlerrel szövetséges Horthy - rendszert tisztára mossák a háborúban való részvételért a felelősséget a fasiszta Németországra hárítsák és bizonygassák a magyar tisztek „lojalitását” a megszállt területek lakossága iránt.

A film keserű érzéseket vált ki, a szovjet emberekben. Ellentmond a Magyar - Szovjet barátság, és együttműködés szellemének.” Darcsiev elvtársnak válaszként az alábbiakat mondottam: „Szóbeli közlésüket tudomásul veszem, és arról az illetékeseket tájékoztatom. Utaltam arra, hogy korábbi elhatározásunk alapján készült a film, hogy bemutassuk, miért és miként vált a Horthy - fasizmus áldozatává a 2. magyar hadsereg, miért pusztultak el az emberek százezrei nacionalista célok érdekében.

Hangsúlyoztam: szovjet barátaink tudják, hogy a helyes szándék egy dolog és más dolog annak művészi kivitelezése. Az említett ötrészes filmnek /Pergőtűzben/ pedig csak az első részét mutatták be egy szemlén. A film nyilvános bemutatását mindaddig nem tesszük lehetővé, amíg abban a Szovjetuniót vagy más szocialista országot sértő részek vannak. A Tv-filmet illetően pedig tettünk bizonyos korrekciókat, és amit tudunk, továbbra is korrigálunk. Emlékeztettem arra, hogy a mi pártunk a történelem folyamán, a százezer internacionalistának a polgárháborúban való részvételétől kezdve napjainkig, mindig hű maradt  a szovjet barátság internacionalista eszméihez és gyakorlatához. Ez az alapvető, amit holmi vitatható filmek nem zavarhatnak meg. Kértem, hogy ezzel tekintsük befejezettnek az ügyet, hiszen tudvalevőleg a filmmel kapcsolatos különböző és gyakori megjegyzések inkább ronthatják a hangulatot, mint maga a film bemutatása.

Magánvéleményemként azt is hozzátettem az egészhez, hogy a TV-film bemutatásának esetleges megszakítása politikai baklövés lenne, mert nyilván gondolhatnák az emberek, hogy szovjet barátaink „nyomására” vagy kérésére történt. Emlékeztettem J. Andropov  elvtárs néhány évvel ezelőtti kijelentésére, mely szerint „törekedni  kell más népek helyzetébe is beleélni magunka”. Végül megjegyzem hogy ha a filmben vannak is vitatható részek, egészében nem szül szovjetellenességet, e tekintetben is bízni lehet a magyar kommunisták és a magyar közvélemény józan ítélőképességében. Daricsev elvtárs egyetértését fejezte ki az általam elmondottakkal és tudomásul vette közlésemet - „  Magyar Nemzeti Levéltár, - 288f 11/4412  MSZMP KB Információs jelentések.

 

Kornidesz Mihály az MSZMP Központi Bizottsága tudományos közoktatási és kulturális osztályának vezetője,  a Népszabadság, és a Magyar Televízió és a Magyar Rádió vezetőivel kezdeményezett közvetlen beszélgetést.  Március 2 – án az MTV elküldte a javaslatait a megbeszélésre, idézetek ebből a levéltári dokumentumból:

„Javaslat Kornidesz Mihálynak a Népszabadság, és a Magyar Televízió és a Magyar Rádió vezetőivel folytatandó megbeszéléshez.

Részletek:

(…) Mit kérünk? Mindenekelőtt az alapvető bel – és külpolitikai kérdésekben egyértelműen elkötelezett, sandaságoktól mentes álláspontot. S nemcsak a hírműsorokban, direkt külpolitikai programokban, hanem a tudományos vitaműsorokban, kulturális blokkokban is / Szovjetunió – „Pergőtűz”; reform – Tudósklub stb./

(…) Minden komolyabban vitatható gondolat nyilvánosságát kísérje felelős, árnyalt marxista vita és kritika; nem „vörös farok”, nem ”kiegyensúlyozás”, hanem igazi, hiteles kritikai elsajátítás. Ne hagyjuk ugyanakkor, hogy a szövetségi politika, a sokszínűség rendezzen széles publikálásra nem való dolgokat, illetve lefékezze a vitát.

(…) A műhelyek    vezető munkatársainak legyen rendszeres kapcsolata  a KB osztályainak illetrékes munkatársaival; nem a felelősség elhárítás, a “cenzurális” jog miatt persze.

(…) Az “új” dolgok kapcsán legyen okos válogatás. A lap csak a valóban közérdekű és fontos könyvekről, színházi bemutatókról írjon; a TV Tudósklubja – iroikusan szólva – a marxista, az elkötelezett vélemények, személyek számára is legyen “népfrontos”; rossz tendencia érvényesül jelenleg /Hankiss túlszerepeltetése stb./, s ez a műsor nyitottságát, problémaérzékenységét kockáztatja. Javult a heti kulturális Stúdió, /különösen jó volt a február 15-i, Baló György szerkesztette adás/, de még most is vannak ilyen “bemérési” problémák /Írószövetség; irányzatos lapok stb./  ( …)   - Magyar Nemzeti Levéltár 288fF 36/1983/17.öe. MSZMP Tud.Kult.Oszt.

 

A fenti Javaslathoz a Tudományos alosztály is készített feljegyzést, részletek ebből:

„ (…) A Televízió sokrétűen foglalkozik a tudományos élettel. A különböző műsorok azonban autonóm életet élnek, hiányzik egy átgondolt koncepció. A tudományos eredmények realizálásának gondjai felszínesen jelennek meg a képernyőn /P. “Ötletmeccs”  “Felkínálom”.  Az alkotó, nemzetközileg is kiemelkedő teljesítményt adó műhelyekről a közvélemény alig tud valamit.  Az egyetemek, az akadémiai, ipari intézetek, a vállalati fejlesztés kiemelkedő eredményei - s az e mögött lévő emberi, társadalmi problémák  - “felfedezésre” - várnak.  (…)„ - Magyar Nemzeti Levéltár 288fF 36/1983/17.öe. MSZMP Tud.Kult.Oszt.

 

 

1983. március 25 –én Nagy Richárd elnök elkészíti a Jelentés a Magyar Televízió helyzetéről és feladatairól címmel, amelyet a párt hivatalos csatornáin keresztül juttattak  el az MSZMP Politikai Bizottságának. Ennek összegezésében olvashatók:

„ (…) Kívánatos a felelősség decentralizálása a műsortagozódás szerint is. Ha a fent leírt műsorrendszer kiépül, kívánatos lesz, hogy egyes műsorcsatornák élén / I. II. és III. program / műsorigazgatók álljanak, egyértelmű felelősséggel azért, hogy a rendelkezésükre bocsátott költségvetésből, mit rendelnek és hogyan vesznek meg, mit közvetítenek. Ugyanakkor hasonló felelőséggel kell kinevezni vezetőket a körzeti stúdiók élére. Ilyen módon világosan elkülönülnek  a ma még összekeverhető felelőségi szintek. A vezetés, a műsorcsatornák, az alkotó csoportok, a műsortermelés – jól elkülöníthető feladatkörei világos felelősségi rend épülne.

A közvetlen pártirányítás hatékonyságát csak növelné, ha a TV szervezetét egy állami – társadalmi tanács ellenőrzése alá rendelnék. Ebben a tanácsban az állami és társadalmi szervezetek, intézmények delegált képviselői társadalmi ellenőrzést gyakorolhatnának a TV műsorpolitikai tervei és gyakorlata, működési rendszere felett. A televíziós műsorrendszer demokratikus vonásait erősítené továbbá, ha olyan televíziós törvény születne, amely pontosan szabályozza a TV irányítóinak, és az államplogároknak a televíziózással kapcsolatos jogait, kötelességeit.„ - Magyar Országos Levéltár – XXVI-A-9 –a   131. doboz Az MSZMP MTV PB május 5.-én tárgyalta meg Nagy Richárd által készített anyagot. „ - Magyar Nemzeti Levéltár – XXVI-A-9 –a   193. doboz.

 

Tovább folytatódik a Króbika sorozat bírálata, sőt márciusban már megfogalmazzák a televízió vezetőinek politikai felelősségét is. MSZMP KB Agitációs és Propaganda Osztálya - Tájékoztató a Politikai Bizottságnak a Televízió Krónika című dokumentumfilm - sorozatáról  (1983. március 3. Lakatos Ernő) Inf. 947/1983. „ Mintegy két esztendőre tehető előkészületek és alkotói munka után a Magyar Televízió január 5 - én kezdte sugározni a „Krónika, A 2. magyar hadsereg a Donnál” című dokumentumfilm-sorozatot. Az első adások után  nyilvánvalóvá vált,  hogy a sorozatban elhangzó interjúk, beszélgetések bizonyos kitételei hangsúlyai egyoldalúan ábrázolják a tényeket,  nem mutatnak rá kellően a fasiszta rablóháború jellegére, valódi céljaira, körülményeire, nem érzékeltetik a szovjet nép példátlan hősiességét, áldozatait, sértik politikai érdekeinket.

Több szovjet illetékes képviselő, diplomata és pártfunkcionárius tett különböző alkalmakkor megjegyzéseket a filmsorozatra. Muszatov elvtárs a Szovjetunió magyarországi követ-tanácsosa, Dorohin elvtárs sajtó attassé az első három adás után felkeresték a KB. Agit. prop. Osztályát, és közölték negatív észrevételeiket. Sztukalin elvtárs, az SZKP Központi Bizottsága Propaganda osztályvezetője az Agit. Prop. Osztály delegációjának moszkvai tárgyalásai alkalmával utalt a televíziós sorozat bántó, a szovjet nép legmélyebb érzelmeit sértő jellegére. Egy későbbi időpontban moszkvai tartózkodása alkalmával Barabás János elvtársnak többen – Szorokin elvtárs, az SZKP KB magyar alosztályának vezetője és mások – a korábbiaknál élesebben fejezték ki nemtetszésüket. Február 28 -án pedig, mint ismeretes Darcsijev elvtárs szovjet követségi tanácsos járt Szűrös Mátyás elvtársnál és Külügyminisztériuma utasítására szóbeli észrevételeket tett a televíziós sorozatra, és a belőle készülő 5 részes „moziváltozatra”, amelynek első részét a magyar játékfilmszemlén február 15.-én be is mutattak.

Ami a televíziós sorozatot illeti, eddig – jelentős közönségsikerrel – 12 rész került adásba. Január 27 - én Óvári Miklós, Lakatos Ernő, és Karvalics László elvtársak megtekintették a sorozat további három adását, és tekintettel a tapasztalt érzékenységre és a vallós negatívumokra, a TV vezetőinek korrekciókat javasoltuk. Ennek nyomán elmaradtak, illetve vágásokkal kerültek vetítésre a korabeli filmhíradók, a visszaemlékezésekből pedig kikerültek a politikailag kárt okozó, a bántó és félreérthető részletek, kitételek.

Minderre azért került sor, mert a TV illetékesei, elnöke és elnökhelyettesei az alkotó munka két éve során nem konzultáltak, a szerzőkkel, s a 25 hétre tervezett sorozat anyagait nem megfelelő vezetői szint engedélyezte a képernyőre.

A sorozat közé iktatott eddig két stúdióbeszélgetés során történészek, szakemberek igyekeztek a dokumentumsorozat egyoldalúságát, hangsúlyeltolódásait ellensúlyozni, az eseményeket hiteles történelmi közegbe helyezni. A népszabadság Juhász Gyula történész cikkét közölte, illetve részleteket publikált Kossa István Dunától a Donig című könyvéből.

A sorozat további 9 része vár még adásra. Ezeket március 20 - ig az Agit.prop és a Külügyi, a Tudományos Közoktatási és Kulturális Osztály illetékesei megtekintik és a szükség szerinti  korrekciókat javasolnak. A sorozat folytatását indokolja, hogy az eddigi adások az események nem jutottak el a végkifejletig, a 2. magyar hadsereg teljes pusztulásáig. Információink szerint a valóban leleplező, tanulságot adó részek, a tragédia summázása, ezekben a részletekben következik.

A televízió március 2 -án befejezte a sorozat első felének sugárzását, s bejelentette, hogy a közeljövőben folytatják a sorozatot.

Az észrevételeket tevő szovjet elvtársakkal minden esetben közöltük: a sorozat hazai igények alapján, feltétlenül jószándékkal készült, a művészi kifejezésmód esetenként vitatható, s vegyék figyelembe, hogy a kifogások sokszori és túlhangsúlyozása szaporítja közös gondjainkat”. „Magyar Nemzeti Levéltár  - 288f 11/4412 MSZMP KB Információs jelentések

 

 A sorozattal kapcsolatos problémákkal, az MSZMP KB Politikai Bizottsága is foglalkozott március 8-i ülésén.  A Politikai Bizottság Tájékoztatót kapott a Magyar Televízió „Krónika” című dokumentum sorozatával kapcsolatos problémákról.

A jegyzőkönyv  szerint:

„ 4./ Tájékoztató  a Magyar Televízió „Krónika, A 2. magyar hadsereg a Donnál” című dokumentumfilm-sorozatáról. A KB Agitációs és Propaganda Osztálya tájékoztatója.

A Politikai Bizottság tudomásul veszi a Magyar Televízió   „Krónika, A 2. magyar hadsereg a Donnál” című dokumentumfilm-sorozatával  összefüggésben készült tájékoztató jelentést, valamint a tervezett intézkedéseket. A KB Agitációs és Propaganda Osztálya a további teendőkről tegyen jelentést a Politikai Bizottságnak.” (A jelentés szövege nincs a levéltári dossziéban!) - Magyar Nemzeti Levéltár 288f. 5/876. öe. MSZMP KB Politikai Bizottság  iratok.

 

Április 12-én ülést tartott az Magyar Televízió MSZMP Pártbizottsága Végreható Bizottsága, a sorozat körüli viták miatt, napirenden volt a Közművelődési Főszerkesztőség műsormunkája. Előterjesztő: Sylvester András volt. A vitán a VB tagokon kívül jelen voltak még: Knopp András az MSZMP KB, Antal Kiss Béla V.ker MSZMP PB részéről, Szinetár Miklós elnökhelyettes és Csernovics György KISZ, valamint Rományi Béla SzB. Titkár.

Az értékelés során sok szó esett a vitában a Krónika sorozatról és a Tudóskubról. Ezekhez a témákhoz hozzászólt Hanák Gábor a műsor szerkesztője. Megyeri Károly  és Knopp András is, az ő hozzászólásaikból részletek a korabeli jegyzőkönyvből:

„Hanák Gábor: Krónikával kapcsolatban két alapvető dolog: 1980 elején kezték volna el, de csak 1981 ősztől folytak a munkálatok 1982. szeptemberéig. Az útómunkálatok októberig tartottak. A filmet sokan látták – Juhász, Rácz, Tóth, Knoll – és a velük való megbeszéések után módosítottak, alakítottak. Ennek az egésznek a politikai súlyát előre jelezték. Szerették volna, ha  ennek a megtekintése a TV-ben is ugyan olyan súllyal zajlik, mint a tudományos életben. Szerették volna ha az elnök is megnézi. A legszélesebb társadalmi, politikai, tudományos nyilvánosság előtt csinálták.”

„Megyeri Károly: (…) Krónika: Egyik felszólalásában és ma sem tagadja, hogy támogatta volna, ha tudott volna róla, mert elmúlt már annyi idő, hogy a nemzeti önismeret kérdésében szólni kell. Gond van a mennyiséggel. Ha valamit kétszer mondunk, annak fel-hangja van. Ez a kvantum alkalmas történelmünk eltorzítására. Most, hogy részt vett a 9 rész megtekintésében, ott hajmeresztő kitételek vannak. Bizonyos mozzanatok dublikázódnak. Politikailag súlyos aspektusok vannak.

Egyetlen garanciája annak, hogy politikailag értelmesen lehessünk bártak, abban látja, hogy a vezetői összhang házon belülre is kiterjedjen.”

„Knopp András: (…) Sajnálatos szituáció, hogy az Agit.Prop Osztály nem tudta magát képviselni. Sok mindenhez ami a Krónika munkáját illeti nem tud hozzászólni, de nem ő hozta magát ilyen helyzetbe.

Külön választana néhány kérdést. Sok olyan kérdés van itt, ami nem a Közművelődés problémája, a Krónika ügyét sem tartja annak.

Tudósklubbal kapcsolatban is van sok olyan átfogó kérdés, amit meg kellene vitatni, jóval nagyobb kérdések ezek, mint ahogy itt felvetődnek.

A Krónikát pozitívan értékeli, történelmileg is. Ha mi egy olyan dologba akarunk belemenni, hogy szembe nézünk saját történelmünkkel és megpróbáljunk egy tüskét kihúzni, ezek a  tüskék esetleg úgy helyezkednek el, hogy beleesnek más tüskéibe. Ha pl. szomszédaink közül bárki is ugyan ilyen elhatározásra jut, hogy filmet készítsen, mert szembe akarnak nézni  saját történelmükkel, biztos, hogy vakaknek az érzékenységét érinteni fogják. A szovjetek   érzékenységét sok minden érinti. Egy alkalommal elmondták pl. hogy 30 éve nem emlékeztetik  népüket arra, hogy itt magyar csapatok jártak. Erről ők is tudnának filmet csinálni, de azt mondják, hogy ez nem használna a szovjet – magyar barátságnak. Ez nem a film elkészítésének kérdését veti fel, ebben nincs vitánk, ez sokkal nagyobb ügyeket érint. A Krónikát mindaddig nem látta, amíg a problémák fel nem vetődtek. A hátralévő 9 részben vannak problémás ügyek. Ez sokkal nagyobb ügy és csatlakozik azoknak a véleményéhez, hogy milyen politikai hatást akarunk elérni. Nem a főszerkesztőség gondja, egy vállalkozás. Alaposabban kell mérlegelni.

Alapvetően jónak értékeli a szerkesztőség munkáját, így a Tudósklubot is. Igaz több probléma van az utóbbi időben és az ideológiában érez gondot, nem tudja milyen reformfolyamatokat akar képviselni. Nem látja problémának azt, hogy kiket foglalkoztatnak, véletlenszerű-e esetenként az összhang. A csapat néha úgy van összeállítva, hogy már előre lehet tudni, hogy nem lesz összhang.Ez azért súlyos gond, mert már 1981 - ben felvetette,  jó lenne szót váltani a tervezésnél közösen, a témáról és a csapat összeállításáról. Többször felajánlotta, de nem került erre sor, ezért ezt, egy kicsit indignáltan teszi most szóvá.  Kisebb hibaszázalékkal lehetett volna dolgozni. Felmerül, hogy milyen politikát akarunk propagálni. Esetenként nem eléggé látunk tisztán. Nem úgy látja, hogy más politikát akar, de ha a képernyő elé bizonyois emberek leülnek, már előre tudja mi lesz.

Az itt lévő írásos anyag tanulmány jellegű. Túl sötét a kép amiről a közművelődést ki kell szakítani. A befogadó közeg alapvetően nem romlott, ami kedvezőbb feltételeket jelent a szerkesztőség számára.

A 7 - ik oldalon szó van a tömegkommunikációról. Az egyik a “tudósklubbal”, hogy nem ismétlések közvetítésére kerül sor sok esetben, de ezt a személyi összetétel garantálja. Ha hasznos egy kaland az jó, ha nem elég kelendős ki kell váltani. A tudomány és a politika között konfliktusok lehetnek, de ez ne a képernyőn legyen látható. Még ez is jobban elviselhető lenne, ha volna a főszerkesztőségnek egy másik olyan műsora, amely az ugyan ilyen kérdéseket jobban kifejtené. Itt érzi az egyoldalúságot. Fontos szerep, amit a főszerkesztőség vállal, de ezt is bizonyos határok között vállalhatja. A kettő együtt nem megy,hogy leülteti az akadémikust, meg elmenni az ellenzék pereméig. Kicsit átgondoltabban próbálják csinálni. Minden hasznos kalandban partnerek vagyunk, de ne a műsor végén derüljenek ki a dolgok. Ennél nagyobb a kockázat. A mai vita ad ehhez hasznos adalékokat. Ezeket az adalékokat ismerve jónak tarja azt a munkát amit végez a főszerkesztőség, de jobban oda kell figyelni rá.” - Magyar Nemzeti Levéltár XXVI-A-9-a 177. doboz MTV iratok.

 

Elkészül az MSZMP KB, Agitációs és Propaganda Bizottságnak a Magyar Televízió helyzetéről, munkájáról és további feladatairól, szóló jelebtése.

 

“(…) Az MTV jelenleg két programon, szükös adásidőben, heti 85-90 órában sugároz műsort, s a műsorok saknem háromneyed része összesen évi 7 ezer műsoegység készül az MTV alkotóműhelyeiben. (…) Az utóbbi időben az ország gazdasági nehézsgeiből adódó ideges hangulat, a kulturális letben tapasztalható ideologiai bizonytalanságok, a TV káderei egy részének elfáradása a belső irányitási és technikai problémák együttesen kedvezőtlen nyomokat hagytak a TV műsorán.

Gyarapodott az igénytelenséget és a két műsorporgram összeállítását bíráló nézői panaszok száma. Előfordultak politikai hibák. Tapasztalhatók persze a TV sajátosságaival, lehetőségeivel nem számoló igazságtalan, tulzó kiritikai megnyilatkozások is. Nem egyszer a sajtóritika sem helyesen orientál. Vannak, akik egyéni izlésüket, igényüket abszolutizálják. A szélsőséges nézetekkel szemben, indolokt fellépni. A Mayar Televízió műsorainak átlagszintjét tekintve ma még kiállja a szomszédos országok, vagy a gazdaságilag fejletebb országok több programon és nagyobb műsoridővel sugárzó televízióval az összehasonlítás próváját, de azzel is szembe kell néznünk, hogy a mai helyzeten nem tudunk változtatni, behozhatatlan hátrányba kerülünk a többi európai televzióhoz képest. Ezt a lemaradást, a közvetelenül műsor sugárzó müholdak megjelenése még érzékletesebbé teszi. (…)Az elmúlt időszak jelentős eredménye a pécsi és szegedi körzeti studiók megalakulása és egyre inkábbb kibontakozó, a műsorválasztékot bővítő munkája.

A telvízió plitikai műsorai az utóbbi években  összetettebbn, sokszibüen hitelesebben tükrözik a tűrsadalmi valóságot, összességük ben jól szolgálják pártunk politikáját, segítik annak érvényesülését, erősítik az iránta megnyilvánuló bizalmat, a publikációk meghatározó része jelentős szemlélet – és tudatformáló erőt képvisel.

Ezzel együtt a politikai adások fejlődése nem egyöntetű, a műsorok jelentős szinvonalbeli különbségeket mutatnak. Egy részük elavult, érdektelen, a lecke felmondására, a feladatok kipipálására szritkozik, nem elégiti ki a tényleges nézői és politikai igényeket. (Ilyenek elsősorban a hétköznap este 7 óra előtt sugárzott belpolitikai, ipari, mezőgazdasági riportok, dokumentumfilmek, portrék között találhatók). (…) Szinte valamennyi – nemcsak politikai műsorterületen tapasztalható időnként a tényleges problémák ábrázolása helyett a szenzáció-hajhászás, a szélsőséges etetek általánisítása. (…) A Televízió az adásidő felében kulturális, szórakoztató műsorokat sugároz. (…) Mivel a költségvetés növekedése nam tartott lépést a gyártási összegek emelkedésével,  a legutóbbi esztendőben évente mintegy 10-20 tévéjátékkal kevesebb készülhetett. Ez a tedencia rontja a szinvonalat és hova tovább nemzeti karekterét is veszélyezteti. (…) A tömeges közönségigényt kielégítő szórakoztató adások sorában a játékok, a vetélkedők többnyire jó színvonaluk, a humoros műfajok viszont még nem találták meg igazi tévés formájukat. (…) Kevés a legszélesebb közönséghez szoló, mai életünket, gondjainkat, magas művészi szinvonalon ábrázoló tévéjéték és igényes szórakoztató műsor.

(…) A műsorgyártái  feladatok igényes megoldását nagy mértékben nehezitik a technikai hiányosságok és a nyomasztó elhelyezési gondok. A Televízió nem kapott a jelentőségéhez méltó támogatást e gondok felszámolásához.

A 15-20 éve, erkölcsileg és fizikailag elhasználódott berendezések is nélkülözhetetlenekk jelenleg a műsorgyártásban. Az üzemelő gépek, berendezések 44 százalékában már leírásra kerültek, zavartalan működésük, müködtetésük, tartalékalkatrész – ellátosuk mind nehezebb. A műsorgyártási gondokat tovább növelte a már jóváhagyott 1983. évi költségvetésünk 90 milló forontos és a devizakeretünk radikális (40%) csökkentése…” 1983. szeptember 9. 288f.22/1983/2. Ag.653 – Magyar Nemzeti Levéltár, Agitációs és Propaganda Bizottságnak a Magyar Televízió helyzetéről, munkájáról és további feladatairól.

 

Az MSZMP Televíziós Pártbizottsága Június 2  - án értékelte az 1980.II.9.-i  pártértekezlet óta elvégzett munkát. „(…) A XII. kongresszus után, a Pártértekezlet elemzéseire építve, két feladat állt előttünk. Egyrészt ki kellett dolgoznunk, hogy mit tehetünk a műsor javítása érdekében, az adott feltételek között; másrészt hozzáláttunk a 80-as évekre szóló távlati tervek kidolgozásához. E feladatok végrehajtása érdekében, vitákban tisztáztuk, hogy a tájékoztatás, a szolgáltatások,, a művészetek és az ismeretterjesztés – oktatás területén milyen változásokra van szükség. Elindítottunk egy műsormegújító folyamatot és kidolgoztunk egy új elképzelést a több sávos adásszerkezet és a több sávos adásrend kialakítására.  Vezető munkatársaink tanulmányokat készítettek a 80-as évek televíziózásának várható alakulásáról (…) Gyorsabbá, átfogóbbá vált a TV Híradó kül - , és belpolitikai híszolgálata.  A kommentárokat illetően megoszlanak a vélemények, de a műsorban számos nagy tekintélyt élvező munkatárs dolgozik. Az adás szakmai színvonala állja a nemzetközi összehasonlítást. (…) A PAF területén szembeötlő szervezeti változások mentek végbe, A tárgyalt időszakban: kivált A HÉT, a Horizont beolvadt a Külpolitikai szerkesztőségbe, létrejött a három nagy szervezeti egység: a Külpolitikai, a Belpolitikai, és a Gazdaságpolitikai Szerkesztőség (…) Számokkal érzékeltetve: a legnagyobb változás a belpolitikai területen történt, mert a külpolitikai rovaton kívül 8.000 percből 5.000 perc teljesen átalakult. (…) A beszámolási időszakban a korábbi periódushoz képest valamelyest visszaszorult a kulturális művészeti műsorok sugárzása. E kedvezőtlen folyamat egyik meghatározója a drámai műhelyek műsorszámcsökkenése (1977-ben 69, 1982-ben 42 mű készült), a színházi közvetítések fokozatos kiszorulása (1979-ben 45, 1982-ben 34, 1983. I. felében 6), s kisebb értékben a vásárolt filmek egyéb kulturális műsorok csökkenése.  (…) A korábbinál szigorúbb eszmei – esztétikai szelekciót igényelt a kulturális közvetítő tevékenység. Ez a feladat a beszámolási periódusban nehezebbé vált, mert kulturális életünk és közéletünk maga is értékzavarokkal küzd, nélkülözi a marxista műkritika értékkijelölő, értékorientáló segítségét. Ez is oka közvetítő tevékenységünk bizonytalanságainak, a semmitmondás, a blöff, az álművészet időnkénti térhódításának,következetesek voltunk azonban a televízió nyilvánosságát nem igénylő, ideológiai-politikai tekintetben kísérleti jellegű, ezoterikus, vagy ízlésromboló művek elutasításában, a képernyőre kerülésüket célzó – olykor a kritika által is felkarolt – törekvések visszautasításában. (…)  „ – Magyar Nemzeti Levéltár XXVI-A-9-a  177. doboz

 

 

 

Az MSZMP vezetése számára úgy tűnik nem volt elég jó Nagy Richárd korábbi előterjesztése és elégedetlenek voltak a műsor tartalmakkal is. Úgy döntöttek, hogy új vezetőt – elnököt – keresnek, neveznek ki a Magyar Televízió élére. Az MSZMP KB Politikai Bizottsága Június  21 - én ülés tartott. A jegyzőkönyvből:

„9. Személyi javaslatok.

       Németh Károly elvtárs javaslatai.

      A Politikai Bizottság tudomásul veszi, hogy felhatalmazása alapján a megbízott elvtársak beszélgettek az érintett elvtársakkal, akik egyetértettek a rájuk vonatkozó javaslatok beterjesztésével; Nagy Richárd elvtárssal nem sikerült megállapodni további munkáját illetően. …

A Politikai Bizottság javasolja a Központi Bizottságnak, hogy:

- Kornidesz Mihály elvtársat, a Központi Bizottság tagját, a KB Tudományos, Közoktatási és Kulturális Osztályának vezetőjét mentse fel beosztásából;

Hozzájárul, hogy a Magyar Televízió elnökévé nevezzék ki.” - Magyar Nemzeti Levéltár 288f. 5/885. öe. MSZMP KB Politikai Bizottság, iratok.

 

 

Július 11 – én 10.00 órakor a Magyar Televízió Pártbizottsága és vezető testülete együttes ülést tartott, ezen megjelent Óvári Miklós a KB. titkára és Sarlós István a Minisztertanács elnökhelyettese, a Politikai Bizottság tagjai, Karvalics László az MSZMP KB Agitációs és Propaganda Osztálya helyettes vezetője. Itt jelentették be Nagy Richárd elnök leváltását és Kornidesz Mihály kinevezését. Erről tanúskodik az ülésről Majoros Balázs MTV PB titkára feljegyzése:

„ (…)  Óvári Miklós elvtárs – hivatkozva  a KB közleményére – bejelentette Nagy Richárd elvtárs – más munkakörbe való áthelyezése miatt – felmentését, és Kornidesz Mihály  elvtársnak az MTV elnökévé való kinevezését. Óvári elvtárs a továbbiakban kiemelte, hogy az eddigi leghosszabb időt eltöltött elnök távozik az Intézmény éléről; majd ezután néhány szóval bemutatta Kornidesz Mihály elvtársat. Kérte a jelenlévőket, hogy támogassák munkájában az új elnököt. Ezt az alkalmat is felhasználta arra, hogy az irányító szervek részéről hangsúlyozza a televízió – mint a legfontosabb tömegkommunikációs eszköz – szerepét. Ezek után Sarlós István elvtárs méltató szavak kíséretében átadta a Szocialista Televíziózásért kitüntetést Nagy Richárd elvtársnak. (…)” - Magyar Nemzeti Levéltár – XXVI-A-9. 91 doboz. MTV iratok.

 

Az MSZMP KB Agitációs és Propaganda Bizottsága szeptember 9 – én tárgyalta az MSZMP KB Agitációs és Propaganda Osztály vezetőjének Lakatos Ernőnek az előterjesztését: a Magyar Televízió helyzetéről, munkájáról, további feladatairól. (részletek a jelentésből):

„ A Magyar Televízió megalakulását követően gyorsan fejlődött, az intézmény önállóvá válása 1974-ben hozzájárult a tv sajátos arculatának kialakulásához. A televízió napjainkban: a tájékoztatás, a közvéleményformálás különlegesen fontos hatalmi eszköze, a társadalmi nyilvánosság fóruma és egyben a legszélesebb rétegekhez szóló kulturális intézményünk. Jelenleg kb három millió vevőkészülék van hazánkban, s a családok 94%-a rendszeresen televíziózik. A nézők átlagosan napi két és félórát töltenek a tévékészülékek előtt, Az otthonokba közvetített híradó, riport, kommentár, film, dráma, zene, kiállítás, oktatás és sport bevonja a politika és a művelődés körébe a legkülönbözőbb társadalmi rétegeket és a távoli országrészek lakóit.

Az MTV jelenleg két programon, szűkös adásidőben, heti 85 – 90 órában sugároz műsort, s a műsorok csaknem háromnegyed része, összesen évi 7 ezer műsoregység készül az MTV alkotóműhelyeiben. (…) A különböző típusu műsorok arányai az elmúlt évek során kialakultak, és hosszabb távon stabilizálódtak. A sugárzott műsorok 26 százaléka tájékoztatási és politikai adás, 51 százaléka kulturális, ismeretterjesztő, szórakoztató tematikájú, 10 százaléka oktatási és pedagógiai célzatú, ugyancsak 10 százalék a sportközvetítések aránya és végül 3 százalék a reklám. (…) Az elmúlt időszak jelentős eredménye a pécsi és a szegedi körzeti stúdiók megalakulása és egyre inkább kibontakozó, a műsorválasztékot bővítő munkája.

A televízió politikai műsorai az utóbbi években összetettebben, sokszínűbben hitelesebben tükrözik a társadalmi valóságot, összetettségükben jól szolgálják pártunk politikáját, segítik annak érvényesülését, erősítik az iránta megnyilvánuló bizalmat, a publikációk meghatározó része jelentős szemlélet – és tudatformáló erőt képvisel.

Ezzel együtt a politikai adások fejlődése nem egyöntetű., a műsorok jelentős színvonalbeli különbségeket mutatnak. Egy részük elavult, érdektelen, a lecke felmondására, a feladatok kipipálására szorítkozik, nem elégíti ki a tényleges nézői és politikai igényeket. (ilyenek elsősorban a hétköznap este 7 óra előtt sugárzott belpolitikai, ipari mezőgazdasági riportok, dokumentumfilmek, portrék között találhatók).

Az esti főműsoridőben, és többnyire megújított formában látható műsorok színvonala, témaválasztása, feldolgozása ugyancsak egyenletlen. A HÉT korszerűsítését követő megújulás, színvonal emelkedése megtorpant.Jelenleg is kevés az igényes belpolitikai riport, nyilatkozat, kommentár. A Hatvanhat adásainak egy része elnagyolt, csak időnként hasznosítja a műsorformába, a nézők és a vezető szakember párbeszédében rejlő lehetőségeket. A TV Híradóban kevés az ötlet, a kezdeményezés, az emlékezetes riport, belpolitikai kommentár. A Televízió Külpolitikai szerkesztősége nyújtja a legegyenletesebb teljesítményt. De a szocialista országok életének, tevékenységének jobb bemutatása érdekében – az ismert akadályokat is figyelembe véve – több erőfeszítésre van szükség. (…) Az MTV dramaturgiai műhelye évente 50-60 tévéjátékot visz képernyőre döntően hazai, klasszikus és ma élő alkotók műveiből. Emlékezetes sorozatok készültek Mikszáth, Móricz, Déry műveiből, bemutatásra kerültek magyar klasszikus drámai alkotások: Madách, Katona, Erkel, Bartók, Kodály művei. Mivel a költségvetés növekedése nem tartott lépést a gyártási költségek emelkedésével, a legutóbbi esztendőkben évente mintegy 10-20 tévéjátékkal kevesebb készülhet. Ez a tendencia rontja színvonalat és hovatovább a műsorok nemzeti karakterét is veszélyezteti. (…) A tömeges közönségigényt kielégítő szórakoztató adások sorában a játékok, a vetélkedők többnyire jó színvonalúak, a humoros műfajok viszont még nem találták meg igazi tévés formájukat. (...) A kulturális adásokat szintén az egyenlőtlen fejlődés a szélsőségek jellemzik, gyarapodtak a negatív jelenségek. Például az aránytévesztő és a politikai kihatásokkal nem megfelelően számoló 26 részes Krónika, vagy a rossz ízű Loden-show. Egyes rétegműsorok (pl. Tudósklub) saját feladatuk bizonytalan értelmezése miatt megalapozatlan nézeteknek is helyet adtak, megválaszolatlanul. (...)

A műsorgyártási feladatok igényes megoldása nagy mértékben nehezítik a technikai hiányosságok és a nyomasztó elhelyezési gondok. A Televízió nem kapott a jelentőségéhez méltó támogatást, e gondok felszámolására. A 15-20 éves, erkölcsileg és fizikailag elhasználódott berendezések is nélkülözhetetlenek jelenleg a műsorgyártásban. Az üzemelő gépek, berendezések 44 százaléka már leírásra került, zavartalan működésük, működtetésük, tartalékalkatrész ellátásuk mind nehezebb. (...) A Televízió irányításában és szervezeti rendjében a sok helyesen és sikeresen megoldott feladat elvégzésével egy időben különböző torzulások és bürokratikus jelenségek mutatkoznak. Túl sok szervezeti egység (igazgatóság, főosztály, osztály) alakult, s az elnök közvetlen irányítása alá tartozó apparátusok száma és létszáma felduzzadt. (...) Az intézmény vezetése nem összpontosított megfelelően a képernyőre. (az Elnökség tagjai közt kisebbségben vannak a műsormunka irányítói). (…)

A tévés-dolgozók munkahelyi közérzete – néhány szerkesztőséget, alkotóműhelyt kivéve – rossz, vagy legalábbis nem kielégítő. Közrejátszanak ebben objektív okok, az intézmény fejlesztésének és ellátásának korlátai, de az irányítás hibái is. (…)

A melléklet tartalmazta a káderállomány adatait is: Az MTV összlétszáma: 3.508 fő, ebből káderállomány 1.082 fő, ebből férfi 759 fő (70%), nő 323 fő (30%). A káderállományból párttag 326 fő. Az életkor szerinti megosztásban: 25-30 éves 109 fő, 31-40 éves 497 fő, 41-50 éves 260 fő, 51-60 éves 188 fő, 60 év feletti: 28 fő.

Az előterjesztéssel az Agitációs és Propaganda Bizottság egyetértett, és továbbított a Politikai Bizottságnak. - Magyar Nemzeti Levéltár – 288f/22/1983/2 MSZMP KB Agitációs és Propaganda Osztály Ag.653.

 

A témát napirendre tűzte szeptember 14 - én az MSZMP V. Kerületi Végrehajtó Bizottsága is. .A “Szigorúan bizalmas jelentés” –ben megfogalmazták: Az MTV –ben dolgozók ideológiai, politikai arculatáról, a pártszervezetek tudatformáló tevékenységéről készült (-25. példányban -) jelentésben olvashatók többek között: A politikai műsorokra vonatkoztatva: “(…) Változatlanul gondot okoz egyes riporterek szemlélete, módszere, stílusa. Előfordul, hogy az érveket, a gondolatokat, az adott téma ismeretét, összefüggéseinek feltárását “bátorsággal”, agresszivitással pótolja. Egyes esetekben az elhangzott téves, olykor kifejezetten káros nézeteket a riporter, a műsorvezető nem korrigálja.”   A kulturális műsorokról olvasható:  „ (...) Az MTV dramaturgiai műhelye évente 50 - 60 tévéjátékot visz képernyőre döntően hazai, klasszikus és ma élő alkotók műveiből. Emlékezetes sorozatok készültek Mikszáth, Móricz, Déry műveiből. Bemutatásra kerültek magyar klasszikus zenés és drámai alkotások: Madách, Katona, Erkel, Bartók, Kodály  művei. Mivel a költségvetés növekedésében nem tartott lépést a gyártási összegek emelkedésével, a legutóbbi esztendőben évente mintegy 10 – 12 tévéjátékkal kevesebb készülhetett. Ez a tendencia rontja a színvonalat és hovatovább  műsoruk nemzeti karakterét is veszélyezteti. (…) A kulturális adásokat szintén az egyenlőtlen fejlődés, a szélsőségek jellemzik, gyarapodtak a negatív jelenségek. Például az aránytévesztő és a politikai kihatásokkal nem megfelelően számoló 26 részes Krónika, vagy a rosszízű Lóden-show. Egyes rétegműsorok (pl. Tudósklub) saját feladatuk bizonytalan értelmezése miatt megalapozatlan nézeteknek is helyt adnak – megválaszolatlanul. - – Magyar Nemzeti Levéltár XXVI-A-9-a  177. doboz.

 

Október 4 -én az MSZMP KB Agitációs és Propaganda Bizottsága tárgyalta többek között a Jelentés a Magyar Televízió munkájáról és a további feladatok, valamint Tájékoztató a kábeltelevíziózás hazai lehetőségeiről, és a Jelentés a szovjet központi tv – műsor magyarországi sugárzásáról című előterjesztéseket.

 

Az MTV munkájáról szóló előterjesztés előadója: Kornidesz Mihály volt, hozzászóltak a vitában: Kornidesz Mihály, Szinetár Miklós,  Aczél György, Szabó József , Köpeczi Béla, Lakatos Ernő, Tóth Illés, Óvári Miklós.

A Jelentést az Agitációs Bizottság a hozzászólásokkal kiegészítve elfogadta és a PB elé terjeszti.

Részlet a jelentésből: „ (…) Az utóbbi időben az ország gazdasági nehézségeiről adódó ideges hangulat, a kulturális életben tapasztalható ideológiai bizonytalanságok, a Tv káderei egy részének elfáradása, a  belső irányítási és technikai problémák együttesen kedvezőtlen nyomokat a TV műsorán. (…) a  fejlődése politikai adások  fejlődése nem egyöntetű, a műsorok jelentős színvonalbeli különbségeket mutatnak. Egy részük elavult, érdektelen, a lecke felmondására, a feladatok kipipálására szorítkozik, nem elégíti ki a tényleges nézői és politikai igényeket. (…) A TV híradóban kevés az ötlet, a kezdeményezés, az emlékezetes riport, belpolitikai kommentár. (…) Változatlanul gondot okoz egyes riporterek személete, módszere, stílusa. (…) A kulturális adásokat szintén az egyenlőtlen fejlődés, a szélsőségek jellemzik, gyarapodtak a negatív  jelenségek. Például az arányt tévesztő  és a politikai kihatásokkal nem megfelelően számoló 26 részes Krónika, vagy a rosszízű Lóden-show. Egyes műsorok (Pl. a Tudósklub ) saját feladatuk bizonytalan értelmezése miatt megalapozatlan nézeteknek is helyet adnak,megválaszolatlanul.” - Magyar Nemzeti Levéltár 288f/41/414 MSZMP KB AGP. Biz.

 

Ilyen előzmények után tárgyalta a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottsága a „Jelentés a Magyar Televízió munkájáról” című előterjesztést november 09 - én. Részletek az ülésre készült jelentésből:

„ (…) A Magyar Televízió műsorai általában állják az összehasonlítást a szomszédos országok több programon és nagyobb műsoridővel sugárzó televízióival, a műsoridő mennyiségét, az anyagi, műszaki feltételeket tekintve azonban a hátrány kimutatható. „ (…)„Az utóbbi időben az ország gazdasági nehézségeiből adódó hangulat, a kulturális életben tapasztalható ideológiai bizonytalanságok, az alkotók egy részének elfáradása, a belső irányítási és technikai gondok együttesen kedvezőtlenül befolyásolták  a műsorok színvonalát. Gyarapodott az igénytelenség és a két műsorprogram összeállítását bíráló nézői panaszok száma.  Tapasztalhatók ugyanakkor a tévé sajátosságaival, lehetőségeivel nem számoló, túlzó kritikai megnyilvánulások is.

1/ A Televízió politikai műsorai megfelelően tükrözik a társadalmi valóságot, jól szolgálják pártunk politikáját, segítik annak érvényesülését, erősítik az iránta megnyilvánuló bizalmat. (…) A HÉT, a műsor élén álló vezető változást követő színvonal emelkedés után megtorpant. Változatlanul kevés a műsorban az igényes belpolitikai riport, nyilatkozat, kommentár. A Hatvanhat csak időnként hasznosítja a műsorformában, a nézők és a vezető szakember párbeszédében rejlő lehetőségeket. A TV Híradóban viszonylag kevés az ötlet, a kezdeményezés, az emlékezetes riport, a belpolitikai kommentár. A legegyenletesebb teljesítményt a Televízió külpolitikai szerkesztősége nyújtja, de a szocialista országok életének, tevékenységének jobb bemutatása érdekében több erőfeszítésre lenne szükség.(…) A Magyar Televízió dramaturgiai műhelye évente 50-60 tévéjátékot készít. Emlékezetes sorozatok születtek Mikszáth, Móricz, Déry műveiből, bemutatásra kerültek nemzeti drámáink /Madách, Katona alkotásai/, hazai és külföldi szerzők művei. Ezzel az önálló alkotó tevékenységgel a Televízió jelentős művészi és közművelődési feladatokat teljesít. Az értékes tv-filmek tv-játékok mellett azonban képernyőre kerültek olyan alkotások is, amelyekre a tervezés kiválasztás ötletszerűsége, a gyenge dramaturgiai munka és a megvalósítás alacsony műészi színvonala, igénytelensége volt jellemző.  Mivel a TV költségvetésének növekedése nem tartott lépést a gyártási összegek emelkedésével, azért évente egyre kevesebb tévéjáték készülhet. Ez a folyamat akadályozza a művészi színvonal javítását és a műsor nemzeti karakterét is veszélyezteti.  (…) A kulturális adások között az utóbbi években gyarapodtak a negatív jelenségek. /Pl. az aránytévesztő és a politikai kihatásokkal nem megfelelően számoló 26 részes Krónika./ Egyes rétegműsorok /Pl. Tudósklub/ saját feladatuk bizonytalan értelmezése miatt időnként megalapozatlan nézeteknek is helyet adtak, marxista kritika nélkül.(…) A belső irányítási rendszer korszerűsítésére, a felduzzadt apparátus és műsorkészítői létszám mérséklésére, az újságírók korösszetételének javítására eddig hozott intézkedések számottevő eredményre nem vezetek. ..”  Lakatos Ernő, 1983. október 31. 

 

A jegyzőkönyv szerint:

 

„ A Politikai Bizottság tudomásul veszi a Magyar Rádió és a Magyar Televízió munkájáról készült jelentést. A további feladatokra vonatkozó javaslatokat a vitában elhangzott észrevételek figyelembevételével elfogadja. „ - - Magyar Nemzeti Levéltár 288f. 5/895. öe. MSZMP KB Politikai Bizottság iratok.

 

A Politikai Bizottság november 9 – ülését követő napon november 10 – n a Magyar Szocialista Munkáspárt, Magyar Televízió Bizottsága ülést tartott. Az ülésen készült jegyzőkönyv szerint Kornidesz Mihály elnök, tájékoztatta a Pártbizottság tagjait az előző napi PB ülésről. A Magyar Nemzeti Levéltárban őrzött jegyzőkönyv alapján pontos képet kaphatunk arról, hogy Kornidesz hogy értékelte a Politikai Bizottságban elhangzottakat.

 

“JEGYZŐKÖNYV

Készűlt: 1983. november 10-i pártbizottsági ülésről.

Tárgy: Kornidesz elvtárs tájékoztatója a november 9-i Politikai Bizottsági ülésről.

Jelen voltak: A mellékelt jelenléti ív szerint

 

Kornidesz Mihály et.:

A jelenlévőkkel egyszer már megvitattuk a Pol .Biz. elé be­terjesztett jelentést, így azt ismerik. Alapvető, lényeges változás azon nem volt. Volt olyan, hogy az eredeti szöveg­ben az volt, hogy "egyes esetekben", itt azt írták, hogy gyakrabban. Tehát ez most már nem a mi jelentésünk volt, hanem az Agit. Prop. Osztályé, tehát ilyen jellegű változ­tatások voltak rajta. Lényegét tekintve tehát ugyan az volt, ezért ezt most nem akarom ismertetni. Majd tartunk egy aktí­vát, ahol az egészről fogunk beszélni, ott természetesen maga a jelentés lényege is elhangzik.

A vitával kapcsolatban - rögtön elöljáróban mondanám - a Pol. Bizottság ülésén tízen szólaltak fel, az összefoglalóval együtt. Ez gondolom jelzi önmagában is, hogy igen komolyan vették a kérdést, igen komoly vita volt.

Három napirend futott együtt egy témakörként - együttes volt a vitája. Ez a három napirend a következő volt: a rádió, a televízió és volt egy harmadik téma: javaslat az eddigi Állami Rádió és Televízió Bizottság megszüntetésére és volt egy elképzelés, egy új kormánybizottság létesítésére, amely a tájékoztatás dolgait fogná össze. Ezt a javaslatot azonban nem fogadta el a Politikai Bizottság, mindenek előtt azért nem, mert a kormányban ülő elvtársaink, ott tevékenykedő barátaink mondták azt,hogy nekik erre tulajdonképpen nincs szükségük.

Ez abba vonulatba tartozik egyébként, hogy szélesebb politikai aspektust is mondjak ezzel összefüggésben, hogy tudniillik nem szívesen növelik a kormánybizottságok számát, amiben van egy mélységes ráció, saját tapasztalataim alapján is. Gondolom az ok tapasztalataik ennél bőségesebbek.

Milyen értékelés hangzott el a vitában a televízióról; Talán előljáróban még annyit mondanék, hogy a tíz felszólaló közül a legtöbben a televízióról beszéltek, sőt aki a Rádió­ról is beszélt, az ok hozzászólásuknak is a legnagyobb része a televízióval kapcsolatos véleményét mondotta el. Ha úgy tet­szik mi voltunk igazán a sláger, aminek azt hiszem két okva van: az egyik oka mindenekelőtt az, hogy a rádió munkája job­ban ismert a tekintetben, hogy hosszabb idő óta ismerik a po­litikában járatos emberek, többet találkoztak vele. Egyszóval egy korábbi intézményként értékelve nem nézik, vagy nem hallgatják talán annyira kritkusan sem, következésképpen a rádióval kapcsolatos megjegyzések nem az ott lévő munka értékét jelenti, egy kicsit visszafogottabbak voltak. Tehát nem annyira áll a közvélemény előterében sem a rádió, mint a televízió. Gondo­lom ez tükröződött vissza az anyagban.

A másik dolog az az, hogy érzésem szerint egy fajta hangos gondolkodás is volt a televízió jellegéről, szerepéről. Erről mi már sokszor beszéltünk szomorúan és kevésbé szomorúan, hogy tudniillik helyesen, jól értékelik-e a televíziót, helyét, szerepét a társadalmi életben, a közvélemény alakításában, for­málásában, a kultúra területén végzett munkáját illetően és lehetne tovább folytatni, hogy hol.

Én egy fajta változást érzékeltem a vita során. Kádár et. fo­galmazott így, hogy szerinte ha úgy kezdünk el gondolkodni, hogy milyen közvetlen hatást, vagy minek milyen közvetlen ha­tása van az emberekre, milyen emucionális hatása van, akkor szerinte a sorrend a következő: televízió, rádió, sajtó. Ezt én még soha nem hallottam. Hozzá tette rögtön azt is, hogy szerinte ez természetesen nem egyszerűen csak az érzelmi hatá­sokat jelentik, hanem ennek gondolati összefüggései is vannak.

Nem fogalmazott ott ennyire egyértelműen, de azt mindenképpen hozzátette, hogy a saját maga tapasztalataiból tudja, hogy ha előző este megnézi a televízió híradóját, vagy valamilyen politikai műsort, akkor másnap az újságot nem ugyanúgy olvas­sa, mint előző napon. Már úgy érzi, hogy erről már sokat tud, hallott, tehát egyéb összefüggésben is fontosnak tartja. Azt hiszem, hogy ilyen szempontból egyáltalán nem rossz, hogy a televízióval többet foglalkoztak, mert ezt valamiféle ilyen jellegű dolgot is tükröz. Van ezen bélül még egy olyan elem is, hogy a televíziói hibái úgy látszik feltűnőbbek /majd ezekről akarok beszélni jobban / előtérbe kerültek az utóbbi időben.

A dolog lényege a következőkben fogalmazhatók meg véleményem szerint. A testület alapvetően jónak értékelte a TV munkáját és ezt többen kifejtették, hangoztatták. Az összefoglalóban is így fogalmazódott meg. Volt aki azt mondta, hogy igen jó ez a munka, tehát még az átlagos fölé is emlegette, de rög­tön hozzátette, hogy ugyanakkor viszont - tehát átlag színvonalában igen jónak tartja, de ugyanakkor egy sor apró, bosszantó hiba időnként - de sajnos időről-időre - lerontja az embernek ezt a jó érzését a televízióval kapcsolatban. Ilyen bosszantó hibákat felsoroltak, majd a műsorokkal kap­csolatban egyre, kettőre utalnék én is.

Ami a vitában elhangzott kritikát illeti, ez is az összefog­lalóban fogalmazódott így tulajdonképpen /idézem/: A vitában elhangzott kritikának is segítő jellege volt - és ezt tény­leg lehetett érezni, tehát nem valamiféle vájkálás, valamiféle bosszankodás, hanem arról az oldalról, hogy hogyan lehetne segíteni azon, hogy jobbá tehessük a munkát. Egyszóval ez a segítő szándék - és ezt az egészre vonatkozóan szeretném mon­dani - érzékelhető volt az egész ülésen.

Egyértelműen aláhúzták azt - és itt most a jelentésből idézek a megállapítást, hogy az MTV egészében tehát jól látja el a feladatát, és másokhoz képest - tehát külországokbhoz képest elég sok tapasztalatról szóltak ebben a vonatkozásban is. Jónak mondható ez a munka, tehát ténylegesen elismerték, érté­kelik ez a tevékenységet. Ami a tartalmi munkánkat illeti a továbbiakban. Elmondották, hogy érzékelhetőek azok a törekvések, amelyek feladatként megfogalmazódtak a KB április ülésén, már tudniillik a televízióban levő emberek törekvései, hogy változtassunk a munkán. Tehát láthatóan, érzékelhetően ezekről beszélve aláhúzták ennek fontosságát és a további lépések igé­nyét. Az újítás igényét, egyértelműen. Azt a törekvést ami az anyagban benne volt - ezt biztosan mindenki ismeri, hogy tudniillik a szürkülés ellen védekezni kell, hogy próbáljunk előbbre lépni, ezt egyértelműen támogatják, támogatták, a meg­újítást, szervezeti megújításnak is tekintik, de elsősorban műsorbeli elemeket értenek ez alatt. Amit itt aláhúztak az anyaggal kapcsolatban, kiegészítettek, bővítettek, ahol ezt a megújulást fontosnak tartják, ez mindenek előtt a belpolitizálás. Többen a hozzászólók közül megismételték azt a monda­tot, hogy a külpolitikája ennek, ha a direktpolitikát nézzük, cikkor a külpolitikája erősebb a televíziónak. És nagyon szeret­nék, kérik, hogy próbáljuk meg ezt a belpolitikai munkánkat jobbá tenni. Én azt hiszem és most had utaljak vissza legutób­bi műsorértékelő tevékenységünkre, amikoris a Polgár Dénes barátunk, elvtársunk értékelte a munkát, ő is aláhúzta ezt többen. Hajdú et., mások hozzászóltak, aminek ténylegesen az a lényege, hogy emberi oldalról megfogalmazva ezt a belpo­litikát, kinek mit jelent a dolgunk, az ország dolga, az em­beri értékek oldaléról, a szocialista valóság megjelenítése pontosabb,precízebb, jobb megjelenítése a képernyőn, ez mint igény nagyon komolyan megfogalmazódott. Valaki úgy fogalma­zott, hogy néha a tv úgy tűnik valamilyen oknál fogva, valami­lyen szemérem oknál fogva kicsit mintha szégyellné az ország jó dolgait. Beszéljünk róla többet. Nem azzal, hogy eltakarva a hibákat, szó nincs róla, csak az arányok, néha mondják nem teljesen azonosak mint az élet arányai. Szóba került egy olyan régi, izgalmas téma, mint az a bizonyos - mi az ami érdekes, mi az ami nem. Ezek a klasszikus dolgok néha túlságosan el­szaladunk az érdekesség irányába és nincs elegendő az átla­gostól, a normálisról. A normálisról beszéljünk többet. Arról, hogy az emberek igyekeznek tisztességesen, rendesen dolgozni és itt adjunk neki nagyobb reményt, ha úgy tetszik, nagyobb ösztönzést, kedve, annak érdekében, hogy ezt a holnapi munkát is érdemes megcsinálni. Van értelme ennek. Itt egy kis pozitiviabb töltetet kérnek. Szóba került az  a példa, amit én most egy példával tudnék jól írni, vagy úgy érzem legalábbis jól illusztrálni, hogy tudniillik, néha magunk keltünk fel bizonyos igényeket és aztán hirtelen ezek valamilyen orszá­gos igényekké válnak és ahhoz kezdünk el mérni mindent. Ezt még sajnos a Hárs elvtársnak nem mondtam el, úgy tudom el­utazott Amerikába, az ottani kommunista párt kongresszusára. Tegnap reggel hallottam a rádióban egy riportot arról, hogy mi lesz a házgyári épületek felújításával és kiderült, hogy ezt először 30 évre, 50 évre, aztán 100 évre és az első 25 év végén biztosan meg kell újitani és már most lesz egy kísérleti ház és rögtön utána mondta, hogy nem lesznek pánikba azok akiknek fel kell 5 év múlva, 10 év múlva, 20 év múlva, 30 év múlva újítani a lakásukat. És ezzel keltünk valamilyen nem tu­dom micsodát. Lehet, hogy rossz a példa. De néha ilyesmi elő­fordul. Régi pártközponti koromban veszekedtem, vitatkoztam azokkal, akik csinálták azt a bizonyos riportot arról a szak­középiskolai osztályról, amelyből kiderült, hogy volt egy hét amikor senki nem akart továbbtanúlni. Az egész ügy egy hétig tartott és ezt az egy hétig tartó hangulatot a rádió kétszer is volt szíves közölni, ráadásul olyan helyen, ami az ifjúság számára igen hallgatott hely volt és következésképpen arról volt szó, hogy valami véletlen, tulajdonképpen nem vé­letlen, de nem általános hangulat, hogy nem akarnak egyetem­re, főiskolára menni az emberek, bár kétségtelen, műszaki pá­lyák irányában több ponton vannak ezzel kapcsolatban gondok, de minthogyha ez lenne az általános úgy tűnt, és akkor több ismerős gyerek is megkérdezte, hát akkor most tessék mondani tényleg érdemes, már a rádióban is azt mondják, hogy nem érde­mes. Nem mindig értjük világosan, hogy tulajdonképpen amit mi akarunk, az nem egészen úgy sül el odakint, mint ahogyan ezt várnák. Mert másként,   más lesz a tömeghatása, vagy amióta már itt vagyok, de ezt megelőzően is valamelyest próbáltam meg­érteni ezt a riporteri magatartást, amikor megkérdezik az il­letőktől, hogy tessék mondani, ha maga ilyen keveset keres, akkor mért marad ebben a szakmában. Vagy ha itt ennyit kell túlórázni, vagy ha itt ennyi az éjszakai munka, vagy ha itt ilyen mélyen kell lemenni a földbe. A riporter nyilván azt; akarja, hogy ezek az emberek még ezt is vállalják és tudatosan is vállalják, de ez a közvélemény egy része szemében úgy jelent­kezik, mint a riporternek a más jellegű véleménye, mint hogy­ha o méltatlannak tartaná egyáltalán az emberhez azt, hogy éj­jel is dolgozzon, meg leszálljon a nem tudom mibe, meg kevesebb pénzért is megcsinálja. Jó én tudom, hogy ez nem egyértelmű vélekedés, dehát vegyük talán tudomásul, hogy vannak olyan em­berek még, akik ezt érzik ki belőle és ne vágjuk a következő alkalommal is bele a képükbe, hogy ti ezt még mindig nem értitek, hogy mi nem azért kérdezzük. Nem biztos, hogy csak ezek­kel a és megint előkerült - most már gondolom értik ezeket, hogy mért kellett megkérdezni a munkásőr feleségétől, meg mért kellett megkérdezni a vasutastól, hogy hát azért érdemes-e, és lehet folytatni tovább a sort. Nem pontosan értik és azt hiszem, hogy nem egyszerűen csak a politika nem érti ezt vala­milyen oknál fogva, hanem az emberek jelentős része nem érti és ennek tudtával próbáljuk végiggondolni, hogy a szándékunk­nak megfelelően tudjuk elérni azt a célt, amikor valamilyen szélsőséges eszközt alkalmazunk.

Ezzel összefüggésben természetesen nem a televíziót és nem­csak a rádiót bírálták, hanem előkerültek más dolgok is és most csak - nem azért mondom, hogy valamiféle megnyugtatás legyen, csak hogy a tárgyilagosság dolgát próbáljam érzékel­tetni. Egyértelműen megfogalmazódott pl., hogy micsoda buta­ság, hogy a Népszabadság első oldalán egy ilyen, van egy cikk amiben azt kérdezik, hogy mi a legfontosabb az üzemben? A legfontosabb az üzemben a mosdó, a tusoló. Az üzemben a leg­fontossabb dolog a munka. A tusoló, a mosdó rendkívül fontos, még van ahol lavór van, az is nagyon fontos, de nem ez a leg­fontosabb. Tehát, hogy ezekben a dolgokban, amikor az ország rendkívül nehéz helyzetben van, gondokkal küszködik, a legfon­tossabb kérdéseket próbáljuk elővenni. Vagy ha már ezekről a dolgokról van szó, akkor nagyon élesen megfogalmazódott megint a színházakkal összefüggésben és nem a TV privéligiumaként, hogy ez az sok ordanáléság, ami azért van, a képernyőn is, film­ben, néha tv-játékban, sok minden más meztelenség ott is ahol nem kell, hogy miért van ennyi és miért kell ez. Ott hallottam, hogy több tv-ben az ilyesmi ellen nagyon tudatosan küzdenek. Nem arról van szó, hogy minden kerüljön le a tv-ről, de az ta­lán tényleg végig lehet gondolni, hogy tényleg kell-e ennyi trágár beszéd, mert ennek a hatása is - ismerjük, tudjuk ezt , nem egyszerűen csak az, hogy visszatükröz valamit, ami az élet­ben van, mert hogy van az nem kétséges, és hogy vissza kell tükrözni ez is igaz, de ennek mértéke, mennyisége vajon mennyire lehet egy további rossz lépés egyik elősegítője, azt talán már érdemes végiggondolni.

Szóba került kulturális műsorokkal kapcsolatban is ez az extrémitás néha, hogy az anyagban is megfogalmazódott, hogy miért kell néha szélsőséges filmeket a televízióban propagálni, mi­ért van szükség arra, hogy tartalmában nem megfelelő, nyugati életformát dicsérő, nyugati életstílust közvetítő és elég nagy hatással közvetítő alkotásokat, néha túlságosan sokat is az ilyen típusok közül képernyőre engedni

Nagyon komoly hangsúllyal került szóba az ezzel a műsormunkával kapcsolatos belső szerkesztői felelősség az itt dolgozó kommunisták, az itt dolgozó vezetők felelőssége. Nem a maga konkrétságában, hanem azzal a megfogalmazással, hogy örülnek annak, hogy a KB április határozata az komoly elgondolkodást eredményezett, végiggondolásra ösztönözte az itt dolgozó kom­munistákat, vezetőket. Fontosnak tartanák, hogy ez a gondolko­dás, ill. ennek eredménye az jobban szerteszét sugározzon a mű­sorkészítők között és jusson el ténylegesen odáig, hogy min­denki világosan értse, tudja, hogy itt az MSZMP politikáját kell a magyar állam politikáját kell szolgálni és nem egyéb más egyéni elképzeléseket. Az a mondat is elhangzott amit a KB áprilisi határozata, vagy az ottani referátum is tartalmaz, hogy a televízió éppen úgy mint a rádió meg a többi tömegkom­munikációs eszköz a MNK-é és az ő politikáját kell hogy hir­desse.

Müsorértékeléssel kapcsolatban emlitették önkritikusan, hogy vajon a politika véleménye mennyire jut el, mennyire juthat el a tv, rádió műsorkészítőihez és jó-e az az irányítás, amit az Agit.Prop.Osztály végez e tekintetben, nem kellene-e bővíteni, szóba került, hogy a pártközpont egyes osztályainak kapcsolata az egyes részlegekkel, tv-ben, rádióban miért olyan gyenge. Legyenek közös megbeszélések, közös értékelé­sek és annak az igényét is ezen túl megfogalmazták, hogy vajon nem lehetne-e azon javítani, hogy a közvélemény televízi­óval, rádióval kapcsolatos ismeretei, érzései jobban eljus­sanak az ott dolgozókhoz, az ott dolgozó szerkesztőkhöz, ro­vatvezetőkhöz, főszerkesztőségek vezetőihez és így tovább. Nagyjából ez a témakör fogalmazódott meg a tartalmi összefüggésekben. Még egyszer szeretném aláhúzni, hogy nem azzal az igénnyel, hogy itt valami nagy hiba van, hanem inkább ugy, hogy pöttyök vannak, inkább úgy, hogy lehetne javítani a dolgokon és erre a javítása szükség is van és még inkább úgy, hogy látják, érzik e jelentés kapcsán is, hogy az itt dol­gozókban van egy tudatos hajlam, egy tudatos törekvés arra, hogy javítsák a munkát és ez támogatandóan húzták alá a ha­tározatban megfogalmazott elképzeléseket támasztották alá példákkal a maguk módján is. A másik témakör a műsor mellett, ami nagy hangsúlyt kapott a szervezeti, anyagi kérdések.

Meg kell mondani meglepően nagy jártasságról tettek szert töb­ben a vitában, amikoris a szervezeti kérdéseinkről beszéltek, mondván, hogy úgy tudják, hogy a szervezetben sok a csikor­gás, nem elég modern ez a szervezet, vannak párhuzamosságok és azt a tudatos törekvést, hogy itt ezen változtatni szeret­nénk, én a vitában említettem ezt a Systemet is és említettem ezt az eddigi közös vitáinkat, változást kialakító törekvése­inket is. Ezt nagyon támogatják. Többen kifejtették, nem tar­talmazva javaslatot, de bírálandó, hogy rossz ez a fajta szervezés, ami valami fajta minisztériumi szervezeti mintát próbál követni, tehát azt az országos főhatósági, főleg az állami emberek mondták ezt. Lehet, hogy tudunk ebből is vala­mit hasznosítani a későbbiekben, a működésünk szervezeti kere­teinek jellegét illetően.

Nagy hangsúllyal került elő a vitában az is, hogy milyen az MTV anyagi helyzete, létszámhelyezete.

Anyagi helyzetéről: többen gazdasági szakemberek, Havasi et., Lázár et. egyértelműen fogalmaztak, hogy szeretnék, hogy ha egy reális program megfogalmazódna a TV fejlesztésére. Ezt a reálist nagyon hangsúlyozták. Sajnálják, hogy ilyen reális program eddig nem született, de várják és jelezték a vitában is, hogy Faluvégi elvtárssal, Hetényi elvtárssal, másokkal egy konzultáció indult meg, úgy tűnik, hogy Faluvégi et. va­lamikor a hónap második felében eljön, tegnapra terveztünk egy találkozót, de éppen a vita kapcsán Lázár et. kérte, hogy halasszuk el ezt a beszélgetést Faluvégi elvtárssal, hogy jobban elő lehessen majd készíteni. Tehát arra biztattak ben­nünket, hogy készítsünk el egy reális programot és azt a reális programot hajlandók valamelyik állami bizottság elé bevinni. Rövid úton és ahhoz a megfelelő feltételeket is biz­tosítani. De itt a reális programot hangsúlyozták és azt, hogy az ország egész helyzetén belül, tehát most egy fajta kiemelést, erre Kádár et. is visszatért a zárszóban, tehát jelenleg csak a többivel összhangban, de a korábbinál lé­nyegesen nagyobb lépésekkel haladva, megértve az ebbéli gond­jainkat, mint mondották készítsük el ezt a programot. Itt mondanám, hogy Óvári et. ismertette a Magyar Filmművé­szek és Televízió Művészek Szövetségének a levelét is a Pol.Biz. előtt. Kovács András és Mihályfi et. által aláírt levélét úgy fogadták, mint az anyagot támogató, az abban fel­vetett problémákat a művészek oldaláról egyértelműen megfogal­mazó törekvést és ennek is hatása volt abban, hogy egyértelművé vált, hogy a tv anyagi feltételeit illetően lépni, tenni kell az elkövetkezendő 1-2 évben is már, de hosszabb távon feltétlenül.

Izgalmas kérdésként vetődött fel ott is, megint egy meglepő ismeretanyag alapján a tv belső érdekeltségének dolga, az itt dolgozók fizetésének a dolga. És itt arra ösztönöztek bennünket, hogy belső erők mozgósításával, megtakarításokkal, az anyagban is szerepelt ez a létszám probléma nagyon alá­húzták, hogy mind a két területen a műsorterületen is és a műsort kiegészítő, kisegitő, a műsort előkészítő, ideértve az adminisztratív apparátusban is meg kell keresni azokat a le­hetőségeket, ahol fel lehet szabadítani erőket, eszközöket és ezeket jobban koncentrálva a munka lényegéhez, annak javí­tására.

Az anyagi feltételek esetében szóba került az is, hogy ezeket úgy kell kialakítani, hogy a határainkon túli területeken, ez elsősorban a rádióra vonatkozik, de a televízió is erre kell, hogy törekedjen, magyarok lakta területen is vehető le­gyen a műsor, tehát mindenképpen ezeknek a távlati terveknek úgy kell megfogalmazódniuk, hogy megfelelő szórási lehetősé­geink legyenek és ne csak erdély irányába, csupán Szlovákia irányába, hanem ugyanígy Jugoszlávia, Burgerland, Szovjet­unió irányába is. Ezzel összefüggésben került szóba, ill. ezzel érintőleg került szóba az a kérdés is, hogy mi is ez a nemzeti program. Mi úgy fogalmaztunk, hogy az első program az legyen teljes értékű nemzeti program, úgy fogalmaztunk /2.oldal/.  ... nemzeti, hanem országos program, így nem fél­reérthető, tehát tartalmában azzal, amit az előbb, vagy egy bizonyos vonatkozásában azzal amit az előbb mondottam volt, idézve okét, hogy a határontúli fogásokkal műsorainkat lehető­vé váljak, sokkal jobban mint most, és egy ponton túl szór­juk be a magyarlakta területeket, de azt jelzi, hogy itt nem tartalmi dologról van szó, hanem egyszerűen csak terminológiai problémáról.

Én ezt szerettem volna elmondani a Pol. Biz. vitája alapján információként. Még egyszer mondanám - befejezésül - hogy a témáról az elnökséggel, a pártbizottsággal megbeszélt mó­don tartunk majd egy aktívát, ahol ennek egy részletesebb kifejtése következik, akkor a felett vitát fogunk nyitni természetesen, tehát egy tanácskozást. Itt most ennek nem ez volt a célja, hanem az informálás.

 

Az információnak az a része, hogy mi van az Állami Bizottság­gal; az Állami Rádió és Televízió Bizottság ez évben befe­jezi működését. Lesz még egy ülése, ahol mi adósak vagyunk a videózás témájával. Lehet, hogy mással is. Ez egy záró ülés lesz. Nyilván meg fogják köszönni az eddig működését.'

új bizottság nem lesz. Tömpe et. természetesen nyugdíjba megy ö ezt kérte, erről már a múltkor is volt szó.

Dr. Majoros Balázs  - Kazettáról leírta: Lantos Sándorné “ forrás: - Magyar Nemzeti Levéltár XXVI-A-9-a 177. doboz MTV iratok .

 

A levéltári dokumentumok így dokumentálják számunkra az 1983-as év történéseit a Magyar Televízió személyi és műsorpolitikáját illetően.