Besenyő István: A fényképezés iránti érdeklődéssel az édesapám fertőzött meg.
Dunavölgyi Péter:
A fényképezés iránti érdeklődéssel az édesapám „fertőzött” meg.
Négyévesen ismerkedett meg először a fotózással és az édesapja fotós vegyszeri elbűvölték. Később iskolás korában minden zsebpénzét vegyszerekre és fotós felszerelésekre költötte. Vegyészmérnök lett. Dolgozott a FORTE Gyárban, majd a Magyar Filmlaboratórium Vállalatnál. 24 évig volt a Magyar Televízió laboratóriumának vezetője. Beszélgetés Besenyő Istvánnal szakmai életútjáról.
- Az ötvenes évek végén, a hatvanas évek elején jártál középiskolába, a Kölcsey Ferenc Gimnáziumba. Akkor már – ha én jól tudom komolyan foglalkoztál a fényképezéssel. Hogy kezdődött?
- A fényképezés iránti érdeklődéssel az édesapám „fertőzött” meg. Nagy amatőr-fotós volt - profi felszereléssel. 6x9 és 9x12 es Zeiss Ikon lemezes Rolleiflex 6x6 -os tükörreflexes és egy csoda Kodak Rubin II. 35 mm-es kisfilmes gép, és saját maga laborált természetesen a fürdőszobában. A kádon a két fa lábrács, egyiken a nagyítógép másikon a hívás és fixeres tál. Négy éves lehettem, amikor először avatott be a rejtelmekbe. A konyhában keverte a vegyszereket és segíthettem bevinni a „sötétkamrába” a „ keresztelőm” az volt, hogy a nagy igyekezetemben elejtettem és összetörtem a fixires üveget a nagy perzsaszőnyegen.
A sötétkamra maga volt a varázslat – egy életre szólt az élmény! A sötétkamra lámpa egy valódi Edison-féle izzó lámpa volt: rubinüveg (vörös) búrában egy elszenesített bambuszrost izzószál. Ami az első emlékezetből még megmaradt az édesanyám arca a nagyítógép alapdeszkáján óriási méretben. - és a kép előhívása a vörös fényben, ahogy előtűnt és felerősödött!
Mikor fényképeztél először? És Milyen sikerrel?
Szüleim válása után, - kilenc éves voltam akkor – egy időre eltűnt a fényképezés az életemből, de mindig vágytam rá. Így természetes volt, hogy a tizenkettedik születésnapomra fényképezőgépet kértem. Kaptam egy NDK gyártmányú Altix V-st. Filmmel ellátott édesapám gyermekkori barátja, a Filmgyár vágója Zákonyi Sándor. - Emlékszem pl. ő vágta a Veréb is madár című filmet.- Természetesen én is a fürdőszobában rendeztem be a laboromat. Nagybátyámtól kaptam a használaton kívüli nagyítógépet. És innen kezdve zsebpénzemet felszerelésre, vegyszerre költöttem. A családtól is minden alkalomra fotó témakörben kértem ajándékot. Rendszeresen vettem a Fotó című havilapot. Később megvettem a Színes fényképezés című Heller – Vámos könyvet. Tizenöt évesen már színes diára is fotóztam, amit magam hívtam. A próbálkozásaim tehát sikeresek voltak. A Kölcseyben a képeim sokszor kerültek a faliújságra. Nagyon szerettem az Altix fényképezőgépemet – ma is megvan! -, sőt vettem hozzá tele- , és nagylátószögű csere objektíveket is.
- Ebben az időben az általános iskolások a Pajtás géppel (6x6) fényképeztek. A középiskolásoknak közül többeknek volt már a 35 mm-es Szmena (szovjet gyártmányú) gépe. Ezek mire voltak képesek a ma használatos fényképezőgépekhez képest?
- Az osztálytársaim némelyike ugyancsak fényképezett, sokat bosszankodtak, mert az akkor divatos Pajtás és Szmena gépek elég életlen képet csínáltak az olcsó objektívek miatt, és sok volt velük mechanikus hiba, például gyakran szakították a filmet vagy a perforációt.
- Emlékszem én is több órát töltöttem a fürdőszobában, magunk hívtuk elő a filmet. A kád szélén „feküdt” anyám gyúródeszkája, azon pedig a nagyítógép. Nálatok is így volt ? Vagy neked már „komolyabb laborod” volt?
- Barátaim és tanuló társaim többször fordultak hozzám tanácsért, segítségért. Kidolgoztam egy egyszerű színes repró – technikát és evvel ki tudtam segíteni a rendszeres nyári munkából származó zsebpénzemet. Meghatározó élmény volt egy osztálytársam részére egy Modigliani album reprodukálása. Megszerettem a festőt és jól jött persze a pénz is.
- Megtetszett tehát a fotózás és a labormunka. A középiskolában tanárad, a kémiatanár mit szólt ehhez, támogattak?
- A fényképezés mellett másik szerelmem volt a kémia. Édesanyám antikvárium látogatásai sorra vette nekem a vegyészeti és fizikai témájú könyveket, például dr. Méhes Gyula és Öveges professzor könyveit. Egy vegyi szövetkezet anyagbeszerzője volt, és részben tőle onnan, részben a József kőrúti vegyszerboltból illetve a híres Lenz - -féle fotóvegyszerboltból szereztem be a kísérleteimhez szükséges vegyszereket. Így a fotózás mellett „robbantgattam” is! Ki az, az ifjú érdeklődő vegyész, aki nem gyárt néhány csepp nitroglicerint, füstös és füst nélküli lőport (nitrocellulóz), és néhány csodás színű tűzijátékport – esetenként az ásványgyűjteménye egy - két darabját is feláldozva. A kémia tanárnőm nagyon szeretett, sokszor én készíthettem elő és mutathattam be a kísérleteket. Nagyon szerettem és ma is nagyon szeretek barkácsolni. Építettem a színes nagyításhoz elektronikus exponáló órát és a kémiai kísérleteimhez lepárló, kristályosító gázfejlesztő eszközöket is.
- Később a Budapesti Műszaki Egyetemen szereztél vegyészmérnöki diplomát. Milyen volt a felvételi ebben az időszakban?
- A sikeres érettségim után jelentkeztem a BME vegyészmérnöki karára., de elsőnek nem vettek fel. Egy rokonom segítségével a Magyar Országos Söripari Vállalat kőbányai gyárába (ma Dréher újra), lettem segédmunkás. A kísérleti sörfőzőben dolgoztam egy idős csodálatos sváb sörfőzőmester és egy fiatalabb sörfőző mellett, mint első és egyetlen segédmunkás. A fényképezőgépem természetesen itt is sokor velem volt. Sajnos pont aznap nem, amikor 1961-ben leégett a nagy malátarakrár, így csak emlékeim vannak a hordók és láda elhordásról és az egekig csapó lángokról és füstoszlopról. Munka mellett jártam az egyetem előkészítő tanfolyamára és hibátlan felvételivel bekerültem a vegyészkar nappali tagozatára.
- Úgy tudom társadalmi ösztöndíjat kaptál a FORTE Gyártól, hogy kerültél hozzájuk és mit csináltál ott?
- Első éves koromban találták ki „társadalmi ösztöndíjat”. Ez azt jelentette, hogy egy cég rendszeres havi ösztöndíjat adott a hallgatónak , és a végzett mérnök a céghez ment dolgozni és legalább annyi ideig ott kellet, hogy maradjon amennyi ideig ösztöndíjat kapott. A FORTE márkát gyermekkoromtól ismertem, hiszem apám és én is használtunk FORTE filmet és papírokat. Tudtam, hogy a gyár Vácott van. Többször láttam a vonatból, amikor Börzsönyligetre mentünk a barátainkhoz vonattal. Ekkor a kémény a én még látható volt a KODAK felirat! Az államosításig az angol cég leányvállalata, fotópapír gyára volt.
Egy fotópapír csomagolásáról leolvastam a gyár pontos címét, és írtam egy ajánlkozó levelet az általam ismeretlen igazgatónak. Leírtam érdeklődési körömet a fényképezés és a vegyészet iránt és társadalmi össztöndíjat kértem. Nagy örömömre válaszoltak és meghívtak, hogy megismerkedjünk. A gyár nagyon tetszett és még aznap aláírt szerződéssel jöttem haza. Az ösztöndíjat csak rövid ideig élveztem. A másod évtől átmentem az esti tagozatra és a munkahelyem a FORTE gyár lett. Az ott eltöltött tizenegy év alatt a szerves – laborban, a kutatólaborban és a Papír – technológia osztályon dolgoztam.
Először a gyártáshoz szükséges vegyszereket (cserző, stabilizátor, fátyolgátló, érzékenyítő anyagokat) készítettünk. A Kutatóban az első színes film kísérletek próbaöntéseit csináltam, estenként 4-6 órát teljes sötétben dolgozva. A Papír- technológián írásba foglaltuk kollégáimmal az addig csak fejben és és szétszórt cetliken lévő tudományt. Magyarítottuk az akkor még élő angol kifejezéseket. Gyakorlatilag éjjel-nappal tanultam. Nappal a FORTE- ban, a tudósszintű kollégáktól, (Polster Alfréd, Zentál Róbert, dr. Simár Oszkár, Radó Aurél, Kiss István, Berthy Imre).
- Aztán jött a rendszerváltás. Sorra szűntek meg az Európa hírű magyar gyárak a pld. MOM .... Ugye jól tudom, hogy a Forte Gyár ma már szintén nem létezik.
- A Cég fekete-fehér filmjei igen jók, a fotópapírok világszínvonalúak voltak,. Sok országba exportálták őket. A gyár sajnos ma már nem létezik, de megszűnését sok magyar világhírű céggel ellentétben nem a rendszerváltás, hanem az elektronikuis fotózás rohamos elterjedése okozta. A FORTE a sikertelen színes film kísérletek mellett elkezdett gyártani egy meglehetősen jó minőségű színes fotópapírt. Ezt követte egy színes kidolgozó labor létrehozása, praktikus okokból Budapesten. A Thaly Kálmán utcában felépített labor létrehozásában is részt vettem. A FORTE - labor, színes negatívokat, diákat hívott és papírképeket készített amatőröknek, és profiknak minden méretben. Egy rövid ideig a labor technológusa voltam., majd üzemvezető mérnöke.
Aztán 1968-ban megnősültem. Feleségem történelem – orosz szakos tanár majd később német szakos is. Szerencsés módon nagyon sok gyerek és ifjúkori élményünk volt hasonló. Az operalátogatás, és a nagy kirándulások mellett az is, hogy az Anikó édesapja is szenvedélyes fotós volt, és mint később kiderült, ezt a szenvedélyt és jó érzékét ő is örökölte. 1970-ben megszületett a fiam. Kevés gyerek életét örökíti meg annyi fénykép, , mint Gabiét : Egy -egy kirándulások, vagy hétvégén volt, hogy két – három tekercs színes negatívot „ellőttem”, amit másnap feltétlenül előhívtam le is nagyítottam.
A pesti labor és a váci anyacég között időnként komoly szakmai viták voltak az új anyagok minőségéről. Például az első használható színes fordítós filmről írásban jeleztem, a gyár felé, hogy nagyon rossz a tárolhatósága. A forgalomba hozatala viszont Vácott prémiumfeltétel volt, üzenték, hogy hülye vagyok! Folytatás, a gyár igazgatója magasrangú barátainak vagy ötszáz tekercset elajándékozott, kb. ezret pedig eladtak. Sajnos igazam volt. Három hónappal a gyártás után a film már használhatatlan volt, mindez a müncheni olimpia idején. A vevők haragja a leborra zúdult, mi meg csak egy tekercs gyorsan beszerzett AGFA color filmmel tudtunk „kártalanítani”.
- Ekkor már készültél te is a váltásra? Az életrajzod szerint 1975.-től már a Magyar Filmlaboratórium Vállaltnál dolgoztál, milyen feladataid voltak itt. Hívtak? Pályáztál?
- A fotó és filmkidolgozó szakma elég szűkkörű volt, mérnökei szűk körű fórumokon találkoztak, például a METESZ rendezvényeken. Egy – két helyen én előadásokat is tartottam már. Elég jól ismertük tehát egymást. Egyik ilyen rendezvényen hallottam, hogy a Magyar Filmlaboratórium Vállalat kidolgozásban jártas mérnököt keres. Felkerestem Dobrányi Gézát, a cég európai hírű igazgatóját, és nagy örömömre egy hullámhosszon voltunk a beszélgetés során. Így 1975-ben megkezdtem legkomolyabb tanulóéveimet a Filmlaborban, mivel eddigi pályafutásom során a mozgófilmmel és a kidolgozása során adódó számtalan problémával még nem találkoztam.
- Ez a korszak, a filmgyártásban, laborálásban szorosan Dobrányi Géza nevéhez köthető. Megbecsülés övezte, meséljél róla egy kicsit.
- A fiatalok és a műszaki megoldások iránt különösen érdeklődő és nagyon segítőkész Dobrányi Géza mellett tanulhattam, Korányi Zoltántól, Erdélyi Attilától, - aki egyébként tanított többek között a Színház és Filmművészeti Főiskolán is -, (majd később a FŐFOTÓ, majd a FOTO HALL vezérigazgatója), Polster Ákostól, - akinek az édesapja a FORTE Gyár egyetlen, még a KODAK időkben kezdett nagytudású mérnöke volt. Fél év alatt, havonta más és más osztályon dolgozva, megismerhettem a kopírozás, a mozgófilmhívás, feliratbenyomás és a filmtrükkök titkait.
Az eredeti terv az volt, hogy a hívóüzembe fogok kerülni, ezt szakmai féltékenységi okból valakiknek sikerült megakadályozni, ezért aztán a színes keskenyfilmgyártásban, majd a később létrejövő Produkciós Osztályon lettem művezető. Így az MTV összes színes negatívra forgatott anyagával találkoztam.
- Azért a 35 mm-es játékfilmekkel is volt kapcsolatod, ha jól tudom „volt a kezedben” az ekkor már évek óta „dobozba zárt” Bacsó film a Tanú kópiája is?
- A Magyar Filmlaboratórium Vállalatnál, eltöltött három évem alatt sok új film és az import nagatívoknál gyártott kópia készült. Két érdekesség, bizony ekkor „került elő” hosszú pihenés után a Tanú is. Némi átvágás után, Fülöp Géza által újra fényelve végre a moziba kerülhetett. A MEO vetítőben, ha csak időm engedte, sokszor megnéztem. Sok neves operatőrrel és rendezővel volt módom megismerkedni. Ekkor készült az „Egy erkölcsös éjszaka” , így jó barátságba kerültem Tóth Janóval, akinek későbbi, kísérleti „Balázs Bélás” filmjeiben segítettem műszaki megoldásokban. Nagyon érdekeltek a filmtrükkök, Gárdos Péter fiatal rendező és Máthé Tibor ifjú operatőr készített egy érdekes rövidfilmet. Negyven jelenethez trükköket képzeltek el, - például egy ajtó kinyílik és becsukódik és közben az égbolt egy látható része kékből sárgára vált - , a Filmlabor trükk üzemrésze , a trükköket, mint lehetetlent elutasította. Egy kollégámmal elvállaltuk és sikerrel meg is csináltuk – trükk kopírgép nélkül! Csak „mazsola” - a kész dubnegatívról készült musztert éjjel hívattuk elő. Reggel a Trükk vezetője elvitte a trükk-musztert feliratos dobozt és azonnal feljelentett bennünket Dobrányi Géza igazgató úrnál. Délben lehívattak bennünket a vetítőbe a vezérkarral együtt és levetítették az anyagot. Az igazgató a vetítés után nagy szeretettel gratulált, és közölte a Trükk főnökével, hogy: „ Bandi igazad volt, ti ezt sohasem tudtátok volna megcsinálni !”. Ő egyébként végig be volt avatva, az ő engedélyével és támogatásával csináltuk. Ezek a trükkök ma már kizárólag számítógépen készülnek, akkor elképzelhetetlen minőségben és lehetőségekkel.
- Három év múlva már a Magyar Televízió laboratóriumának a vezetője lettél. Hogy fogadott Kemenes Frigyes – a Film és hangtechnikai Osztály vezetője, aki korábban számtalan játékfilm hangmérnöke is volt-, meg Kerpel Róbert a műszaki igazgató? Mit vártak tőled?
- Ezerkilencszázhetvennyolcban a Magyar Televízió filmlaboratóriuma vezetése új embert keresett és Dobrányi Géza ajánlásával megpályáztam, sikerrel. Kemenes Frigyes a Film és hangtechnikai osztály vezetője, - aki korábban számos játékfilm és tv-film hangmérnöke volt -, nagy szeretettel fogadott és mindenben támogatott. Erre szükségem is volt, - mert a labort addig vezető idősebb vegyészmérnök, az akkori elbök Nagy Richárd gyermekkori barátja -, mindent megpróbált, hogy lehetlenné tegyen. A FORTE évek és a három év Magyar Filmlaboratórium olyan szakmai alapokat adott, hogy a közvetlen munkatársaim és a Tv filmes alkotói által elfogadottan 24 évig tudtam ellátni ezt a feladatot. Míg a munkatársakkal igen jó kapcsolatot sikerült kialakítani, addig az MTV műszaki főnöksége, többek között Kerpel Róbert műszaki igazgató csak éppen megtűrte az akkor még videó magnó hiányában nélkülözhetetlen filmtechnológiát, „mérgező” és büdös vegyszereivel. Megjegyzem, az akkor már nyugaton létező 2 collos, videó-magnó embargós listán (COCOM listán volt), és a szocialista országoknak nem adták el.
A televízióban a labor csak 16 mm-es úgynevezett keskenyfilmet hívott elő és kopírozott. Négy kidolgozó, előhívó technikánk üzemelt: a fekete-fehér negatív hívás, fekete-fehér pozitív hívás, a fekete-fehér fordítós hívás, és a színes fordítós hívás.
A labor feladati közé tartozott a TV produkciók által filmre felvett műsor anyagok kidolgozása és az előhívott anyagokról, muszter kópia készítése. Az élő műsorok egy részét már az ötvenes évek végétől archiválás céljából két speciális berendezéssel TR (telerecording), és később EBR (electron berush recording), fekete – fehér filmre rögzítették, tulajdonképpen a monitor képet lefényképezve.
- Ekkor már volt színes filmhívás a Magyar Televízióban? Elsősorban a híradó használt fordítós színes nyersanyagot, ha jól emlékszem.
- A TV híradó anyagai ekkor még túlnyomórészt fekete-fehér fordítós anyagra készültek, csak a hetvenes évek második felében kezdődött meg a Híradó összes anyagának színes fordítós filmre való áttérése. A híradó anyagokat mindig soron kívül, azonnal kellett előhívni, hogy minél gyorsabban képernyőre kerülhessenek. Az este negyed hétig leadott filmanyagokat a nézők a fél nyolcas híradóbán már láthatták.
A dokumentumfilmek egy része, és a természetfilmek is színes fordítós anyagra készültek ekkor már. A nagyobb művészeti értékű (például Tv-filmek, tv-operák) és a koprodukciós műsorokat az esetleges több kópia és az eladhatóság érdekében színes negatívra forgatták. Ezeket, az anyagokat a korábbi munkahelyem a Magyar Filmlaboratórium Vállalt laborálta. A TV labor ész operatőrök, vágók, gyártásvezetők között igen jó, esetenként már baráti volt a kapcsolat. Magam is sok emberrel kerültem kapcsolatba, köztük van (sajnos volt) Nagy József (Jocó), Baranyi István, Nádorfi Lajos, operatőr vagy még a Magyar Filmlaborból ismert Koltai Lajos (Sutyi).
- Ajánljuk figyelmükbe az olvasóknak, az itteni oldalakon (www.tvarchivum.hu -tv történet) olvasható Nagy Jocóról szóló megemlékezést. Milyenek voltak a Televíziós labor technikai lehetőségei, körülményei?
- Komoly kihívás elé állított néhány műszaki, szervezési feladat. Közel 20 éves üzemelés után igen rossz műszaki állapotban voltak a laborunk hívógépei.1979-ben egy gépet átépítettünk, két gépet teljesen felújítottunk – a fekete-fehér negatív és pozitív hívást és kópiakészítést kópakészítést munkatársak kölcsönadásával a Magyar Filmlaboratórium Vállalathoz telepítve. Kollégám Galambos Lajos javsaslata alapján legyártottunk és rendszerbe állítottuk a színes fordítos technológiát kiszolgáló vegyszerkeverő és tároló kádakat. Majd 1982-ben újból átépítettük a labort. A növekvő színes laborálási igényeknek megfelelően. Még ugyanabban az évben beszereztünk Angliából egy PHOTOMEC gyártású nagy teljesítményű színes – fordítós hívógépet. Üzembehelyezését ismét folyamatos laborálás mellett oldottuk meg. Igen nagy kihívás volt.
A nyolcvanas évek elején körülbelül évi 5 millió méter 16 mm-es filmet laboráltunk. A fekete-fehér anyagokat részben az olasz Ferrania, részben az NDK beli ORWO cég szállította. A színes fordítós technológiánkat a belga AFGA-GEAVERT cég
filmje határozta meg. Ez egy úgynevezett alacsony hőfokú (28 C), hosszú hívási időkkel dolgozó, elavult színes fordítós technológia volt. A két konkurens a KODAK és a FUJI – közös magas hőmérsékleten ( 38 C) dolgozó, gyors kidolgozást használt. A japán FUJI cég aztán megjelent a kitűnő nyersanyagaival az európai piacon. Íz MTV is átállt az addig használt KODAK-ról, az operatőrök véleménye szerint a Tv képernyőnek jobban megfelelő, lágyabb karakterű FUJI színes negatívra.
A színes televíziózás nagyarányú hazai elterjedésével egy időben a TV-híradó is színesre váltott. A növekvő mennyiségi és minőségi igények újabb feladat elé állították a TV labort.
Ezért 1983-ban az új hívógép részleges átépítésével bevezettük a modern FUJI-KODAK technológiát. Nagyon nagy feladat volt! A sikeres átállást az MTV Elnöke Műszaki nívódíjjal jutralmazta.
- A videó-technika előretörésével a televíziós laboratórium lassan háttérbe szorult. Ez máshol is így történt? Itthon mikor szűnt meg a hívás a kopírozás? 1998-ban újabb jelentős változás az életedben. A Televízió beindítja a filmrestaurálást, Kis Sándor filmresturátorral, ti ketten dolgoztátok ki a hazai technológiát. Mit jelentett ez számodra, a megőrzésben a volt labornak – milyen feladatok jutottak?
- Elveszette a jelentőségét. De nem vesztette el a film! A régmúlt és a múlt egy jelentős része filmen volt rögzítve. Az archívum több százezer filmtekercset (sokmillió műsorperc!) őrzött. A TV labor újabb kihívás előtt állt. Ki kellett dolgozni az archív filmek felújításának, fizikai előkészítésének a biztonságos technológiáját. Megindult a tervszerű filmmentés. Az általunk kockánként átvizsgált és kijavított (tisztított, átragasztott, perforációjavított, stb.) filmeket a Filmátíró munkatársai fedettségben, kontrasztban, színben feljavítva digitális technikával mágnesszalagra (digit beta) rögzítették.
A filmek előkészítése során nem csak a szükséges javításokat végeztük el, hanem a további biztonságos tároláshoz szükséges konzerválást is (lásd. függelék).
A filmszalag legnagyobb ellensége a por. A leggondosabb kezelés mellett is kerülhet porszem a filmre, ez pedig az áttekercselések (pl. vetítés, megtekintés, vagy javítás!!!) során az egymással érintkező felületeken rövid karcot (un. esőkarc) okoz. A vetítőgépek, tekercselőasztalok műszaki elhanyagoltsága, szennyezettsége, a kezelő figyelmetlensége jóval nagyobb kárt, folyamatos (un. kötél) karcot okozhat. Ezek a karcok - különösen a 16mm-es filmnél –a vetítés során a vásznon ill. a képernyőn igen zavaróan, fehér vagy fekete pontok, csíkok formájában jelentkeznek.
Az MTV Philips Quadra filmbontója a da Vinci képkorrekciós szoftverrel alkalmas bizonyos fizikai sérülések, karcok eltüntetésére, de ez erősebb karcok esetén a képminőség romlásával (pl. eléletlenedés) jár. Régi tapasztalat, hogy speciális folyadékot a film felületére juttatva az kitölti a karcokat és a másolás során a karc –bár a filmszalagon megmarad –a képen nem látható .
Az archiválás üzemszerű megindulása után Kis Sándor filmrestaurátorral, az MTV Filmrestaurló vezetőjével, együtt sok kísérletet végeztünk a karcok folyadékos eltüntetésére, de ezek csak barkácsmegoldások voltak, és igen rövid filmszakaszok javítására voltak alkalmasak. Az eredmények azonban végre meggyőzték az MTV műszaki vezetését, hogy az általam legalább 10 éve szorgalmazott folyadékos feltétet beszerezzék.
A Kodika Scratch Eliminating System-et a párizsi tanulmányutam során a Francia Televízióban ismertem meg működés közben. Azonnal kapcsolatba léptem a gyártóval és minden évben szerepeltettem a beszerzési tervben, de mindig feleslegesnek találták.
Végre 2002-ben, kettőnk ajánlására elindult a folyadékos kapu (Wet Gate) program, de a beszerelését és beüzemelését már csak „kölcsön” műszaki tanácsadóként és tolmácsként segítettem. A készülék beváltotta a hozzá fűzött reményeket és a filmrestaurátotok kiváló szaktudása révén kitűnő minőségben készülnek az archív átírások.
- Kettőezer kettőben, azt mondtad újabb kihívást érzel, meghívtak a KODAK Cinelabs magyarországi laboratóriumába, milyen feladatokkal csábítottak?
A Kodak cég régóta tervezte egy saját márkanév en futó filmkidolgozó professzionális labor létrehozását Magyarországon. Ez a terv a 2000-es évek elején vált valóra. A Focus Fox Kft. (video utómunka) telephelyén felépült a a Kodak Cinelabs Hungary. Műszaki tervezését és irányítását „féllábbal” –a Főfotó (Photo Hall) vezérigazgatójaként –Erdélyi Attila végezte. 2002-re a labor olyan mennyiségű megrendelést kapott, hogy teljes embert kívánt a fennálló műszaki feladatok megoldása. Megkerestek és felajánlották a KODAK Cinelabs Hungary műszaki vezetését. (technical manager). Én gondolkodás nélkül igent mondtam. Nagy volt a szakmai kihívás, de nem volt ismeretlen a feladat . A professzionális Kodak technológiát kellett a helyi berendezésekhez, viszonyokhoz igazítani. Az angol PHOTOMEC hívógépeket és az amerikai BELL and HOWELL kopírgépet az MTV Filmlaborából ismertem. A kollégák jó részével sok évvel ezelőtt a Magyar Filmlaborban együtt dolgoztam. Ez nagy segítség volt! Tóth Lajos ezermester vegyészmérnök társammal együtt számos technikai –technológiai változtatást hajtottunk végre. Például teljesen át kellett építenünk a 20-50 másodperces reklámfilmek gyártásához szükséges filmszalag végtelenítő (un. hurok) szekrényt, amelyben a példányszámnak megfelelően a kép és hangnegatív több százszor kellett, hogy körbefusson –károsodás nélkül. Nagyjából egy év alatt sikerült kialakítani és stabilizálni a megfelelő technológiát –folyamatos intenzív termelés, 24 órás üzemelés mellett.
- Ismét számtalan játékfilm kötődik az ottani munkádhoz. Melyekre emlékszel, vissza szívesen?
A Magyar Filmlabor komoly konkurenseként egyre több hazai és külföldi produkció anyagait laboráltuk. (pl. Sorstalanság ill. Dinotopia, stb.) A stábok nappal forgattak. Az este leadott negatívokat éjjel elő kellett hívnunk, esetenként délelőttre mustert is kellett készítenünk. nem volt ritka, hogy a hívosok éjjel felhívtak telefonon, ha műszaki problémájuk volt (karc, gamma..), sok esetben előfordult, hogy a hétvégi ebédtől, vagy a pilisi nyaralónkból kellett azonnal bemennem. Két év után a munka már elvesztette érdekességét, egyre fáradtabb lettem és „kiszálltam az iparból”.
- Követed –e még a hazai és nemzetközi filmes szakma technológiai és laborálási eredményeit? Szerinted meddig van jövője a filmnek mint nyersanyagnak?
- A szakítás végleges volt. Ma már nem követem a filmgyártás és laborálás mai eredményeit. A film jövőjét viszont egyenlőre biztosítottnak látom. A játékfilmgyártók nagyrésze ma is és szerintem még jó ideig filmnegatívra forgat. Az előhívott anyagot átírják digitális videoformátumra, ezen elvégzik az utómunkát –színegyensúly beállítást, vizuális effekteket, -majd a kész filmet visszaírják filmnegatívra és az erről készült kópiákat vetítik a mozikban.
- Így, hát teljesen visszavonultál a mozgókép szakmából. A fotózás viszont ha jól tudom mai napig is életed fő része. Jól tudom? Még ma is saját magad laborálsz? Vagy ma már csak digitálisan fotózol?
- A kérdés jó! A válasz összetett!
Utoljra vagy 35 éve hívtam elő saját anyagot személyesen, még a FORTE színeslaborban! A késöbbiekben a papírképeimet ott csináltattam. A Magyar Filmlaborban rákaptam a diázásra. A csodálatos minőségű KODAK és FUJI filmnegatívokra készült felvételeimet 3 évig magam fényeltem, majd laboros barátaim. Volt mit, mert családunk nagy túrázó és utazó és a hazai tájak mellett Európa sok országát, sőt Kínát is bejártuk és fotók ezrein megörökítettük.
Feleségem és fiam is szenvedélyes és kitűnő fotós- ez apai örökség, - ma már mindketten digifotóznak! Ez esetenként katasztrófa! Tavaly Lengyelországban közel 7 ezer fényképet készítettek! Gyönyörűek, valóban megörökítik a csodás helyeket, amerre jártunk, de ez a mennyiség szinte kezelhetetlen. Több napig is eltart, amíg egy albumra való képet összeválogatunk, majd fotópapírra nagyíttatunk.
Én ifjúkori, sztereófotós (3D) álmaimat próbálom újra. Nagyjából 15 éves lehettem, amikor a FOTO című újság egy cikke alapján elkészítettem szappantartóból, sajátkezüleg ezüstfoncsorozott tükrökkel egy sztereo-előtétet és készítettem néhány fényképpárt. A Toldi moziban is ezidőtájt vetíttek rövidfilmeket 3D-ben az úttörővasútról, május elsejéről. Nagy élmény volt.
Harminc év elteltével egy FUJI szakmai tanulmányúton a tokiói Disneylandban láttam újra 3D filmet: „Michael Jackson: Captain IO” –óriásvásznon, fantasztikus hangeffektekkel a Spielberg Stúdió produkciójában, lenyűgöző volt! Azt hittem,hogy ez lesz a közeljövő, de az Avatar-ig kellett várni, hogy talán elterjedjen a sztereomozi.
A „szakmából” mára annyi maradt, hogy csak kitűnő képminőséget vagyok hajlandó elfogadni mind a fotózásban, mind a TV képernyőn. Szívesen áldozunk fiammal (aki videografikus az MTV-ben) együtt anyagiakat és időt arra, hogy a fényképezőgépeink és TV-videorendszereink a legkorszerűbbek legyenek.
Köszönöm a beszélgetést.
A beszélgetőtárs, és aki lejegyezte: Dunavölgyi Péter.
2010. március.