1973


Dunavölgyi Péter:

A magyar televíziózás története XVII. (1973)



A Vietnami Demokratikus Köztársaság és az Egyesült Államok képviselői aláírták a háborút lezáró béke-megállapodást. Magyar békefenntartók indulnak Vietnamba. Lengyelországban gyártani kezdik a Polski Fiat 126-s autót. Chilében Allende kormányát megdönti Augusto Pinochet tábornok. 
Nixon bajba kerül a Watergate tekercsek miatt. Meghalt Pablo Picasso festőművész. A vörös khmerek ostromgyűrűbe zárják Kambozsda fővárosát.
Magyarország felveszi a diplomáciai kapcsolatokat a Német Szövetségi Köztársasággal. A londoni Greenwich Theaterben bemutatták Örkény István Macskajáték című darabját.

Bevezetik a postai irányítószámot Magyarországon.Huszonöt százalékkal emelik a tej és tejtermékek árát. Először volt közös írásbeli érettségi és felvételi vizsga. Eltemették Domján Edit színésznőt, meghalt Keleti Márton filmrendező.Bemutatták a Déry Tibor írásából készült Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról című darabot a Vígszínházban, a Hegedűs a háztetőn című musicalt a Fővárosi Operett Színházban, a mozikban pedig az egész esetés János vitéz című rajzfilmet. Bibó István Tanya és urbanizmus című munkáját közölte a Valóság.Haraszti Miklóst letartóztatták, majd kéthetes éhségsztrájkja után szabadon engedték. Megnyílik a Szovjet Tudomány és Kultúra Háza Budapesten, Esztergomban pedig a felújított Keresztény Múzeum.Vályi Péter miniszterelnök-helyettes halálos kimenetelű üzemi balesetet szenvedett.

Újszerű ismétlési rendet léptetett életbe a kísérleti 2.) tévéműsor. Elhunyt a kor egyik legismertebb tévékritikusa, Vilcsek Anna, és a film- és tévékritikus B. Nagy László.

Fesztiváldíjak, elismerések

Arany Prága Tévéfesztivál:
Urbán Ernő: 1001 kilométer, tévéjáték - oklevél. Rendező Szőnyi G. Sándor, operatőr Bornyi Gyula, forgatókönyvíró Urbán Ernő, dramaturg Lendvai György.

Arany Rózsa Fesztivál, Minteux:
Krix-Krax - a kritikusok különdíja. Rendező Bednai Nándor, operatőr Darvas Máté, szerkesztő Bánki László.

Oberhauseni Rövidfilm Fesztivál:
A Füredi Anna bál - a Népfőiskolások Nemzetközi Zsűrijének különdíja. Rendező Szomjas György, operatőr Halász Mihály és Koltai Lajos.

Kőszegi Ifjúsági Filmnapok:
Olvasd és add tovább! Rendező Kenyeres Gábor, operatőr Andor Tamás.

Prix Danube Fesztivál, Pozsony:
A visszhang titka - drámai kategória II. díja. Rendező Wiedermann Károly, operatőr Bornyi Gyula.

Veszprémi tévétalálkozó díjazottjai:
Egy óra három arc. Rendező Horváth Ádám, operatőr Bíró Miklós.
Jó estét nyár, Jó estét szerelem. Rendező Szőnyi G. Sándor, író Fejes Endre, zene Ránki András, dramaturg Sipos Tamás.
Diagnózis. Rendező Esztergályos Károly, író Örkény István, operatőr Bíró Miklós, dramaturg Szántó Erika.
Balladák könyve - fődíj. Rendező Kalmár András, operatőr Abonyi Antal és Szalay László, szerkesztő Gulyás László.
Különdíjak:
Palotai Boris a Nyitott könyv - Két keresztelő című epizódjának forgatókönyvéért,
Mihályfi Imre a Főnök... című tévéjáték rendezéséért,
Haumann Péter a Főnök... főszerepéért,
Czabarka György a Fekete macska című tévéfilm operatőri munkájáért,
Dayka Margit a Fekete macska főszerepéért,
Avar István a György barát című tévéfilm főszerepéért.

Miskolci Filmfesztivál:
Szombat 14 óra 10 perc - Borsod megye díja és a RTV újság közönségdíja. Rendező Oláh Gábor, operatőr Bajnok Tibor, szerkesztő Radványi Dezső, forgatókönyvíró Oláh Gábor.
Balázs János vagyok - képzőművészeti ismeretterjesztő kategória díja. Rendező B Farkas Tamás, operatőr Ráday Mihály, zene Durkó Zsolt, szerkesztő Kernács Gabriella.
Az ecset poétája - képzőművészeti filmek kategória díja. Rendező Zsigmondi Boris, operatőr Czóbel Anna, forgatókönyv Zsigmondi Boris és Czóbel Anna, szerkesztő Tölgyesi János.
Ciprusi tudósítás - riportfilmek kategória díja. Riporter Sugár András, operatőr-rendező Mátray Mihály.
Találkozunk 1972-ben - dokumentumfilm kategória I. díja és a CIDALC ezüstérem. Rendező Elek Judit, operatőr Ragályi Elemér, író Asperján György, szerkesztő Radványi Dezső.
Kerítés - dokumentumfilm kategória I. díja. Rendező Kende Márta, operatőr Janovics Sándor, forgatókönyvíró Kende Márta, szerkesztő Koós Béla.
Kuba közelről - dokumentumfilm kategória III. díja. Rendező Kígyós Sándor, operatőr Lukács Lóránt, szerkesztő Korolovszky Lajos.
Az ember örül, ha egy kicsit kihúzhatja magát - a filmkritikusok díja. Rendező Szécsényi Ferenc, operatőri külön díj Mátray Mihály, forgatókönyvíró Kopátsy Sándor.

Január

Újszerű ismétlési rendet léptetett életbe a 2. tévéműsor. Egyrészt megismételték az első műsor kiemelkedő adásait, és bizonyos ünnepi periódusokban megismételték az év legkiemelkedőbb produkcióit, másrészt újra műsorra tűzték ezen a csatornán az előző tizenöt évben keletkezett legjelentősebb értékeket.
A Televízióban átadják az év ifjúsági sportolója díjakat, amit Hargitay András úszó és Császár Mónika tornász kapnak.

Felavatják a szegedi tévéadót.

A Szabolcs-Szatmár megyei Pártbizottság 1972 decemberében foglalkozott a televízió tudósításaival, melyek az elmúlt időszakban a megyéről készültek. Nem igazán pozitív véleményüket és kéréseiket írásban küldték meg a Magyar Televízió elnökének, Tömpe Istvánnak, akitől találkozót is kértek.
Feljegyzés Tömpe István elvtársnak, a Magyar Rádió és Televízió elnökének, a Szabolcs-Szatmár megyei Pártbizottság vezetőivel folytatott, 1972. december 15-i megbeszéléséről:
"A Megbeszélésen jelen volt dr. Tar Imre, a megyei pártbizottság első titkára, Dr. Pénzes János, a megyei tanács elnöke, Cservenyák László, a megyei pártbizottság Agit. Prop. osztályának vezetője, és egy rövid ideig a megyei pártbizottság egyik tagja.
...A megyei pártbizottság 1973 elején szeretne találkozni a Magyar Rádió és Televízió vezetőivel. A találkozón a végrehajtó bizottság vezetői vennének részt. Örülnének, ha a megbeszélésen jelen lenne Tömpe elvtárs, a rádió és a televízió munkájáért felelős elnökhelyettesek.
A találkozó célja, hogy az új párt és állami vezetés az eddiginél nagyobb segítséget kérjen a rádiótól és a televíziótól. Ez nyilvánvalóan összefügg azzal, hogy nemrég fontos személyi változások történtek a megyei pártbizottságban és a megyei tanácsban is. Az új vezetés sok gondot örökölt, és kérnék, hogy ezek megszüntetésében a rádió központi műsorai és a televízió is segítsen.
...Konkrétan kifogásolták Végh Antal néhány rádiós és televíziós megszólalását.... A megyei pártbizottság - a félreértések elkerülése végett - nem azt kéri, hogy a rádió és a televízió ne foglalkoztassa Végh Antalt, csupán azt kéri, hogy ne egyedül Végh Antal képviselje a rádióban és a televízióban Szabolcs-Szatmár megyét. Kérik, hogy Végh Antal műsoraival kapcsolatban is konzultáljanak a megye párt és állami vezetésével. Kérik továbbá, hogy mások is szólaljanak meg, javasolják, hogy több anyagot kérjen a rádió és a televízió a nyíregyházi stúdió munkatársaitól. A stúdióban dolgozik Tóth Károly, aki a televízió számára is tud dolgozni." 1972. december 16. Mészáros Ferenc. (Magyar Országos Levéltár - XXVI-A-8-a MRT Ált. iratok.)

Január 2. 20.00 Goldoni A furfangos özvegy című zenés komédiájának közvetítése a Miskolci Nemzeti Színházból, felvételről.

Január 3., Jaroslav Hasek: Fekete-sárga panoptikum - tévéjáték bemutatója. Rendezte Zsurzs Éva, vezető operatőr Sík Igor.

Ezen a napon számol be a TV Híradó Domján Edit temetéséről, amelyen több tízezer ember búcsúzott el a Madách Színház karácsonykor elhunyt tagjától.

A TV Híradó műsoraiban egyre gyakrabban tűnt fel az Országjáró kamera című tudósítássorozat. Erről a Magyar Hírlapban írt Zöldi László kritikát, részletek:
"...Vajek Jutka Vast és Zalát cserkészte be. Minden egyes mondatán érződött az alapos felkészülés, megszokott formáját mégsem játszhatta ki. Ezt a bátor, művelt, rokonszenves riportert ugyanis az ellentmondások éltetik, a kétszer öt perc azonban csupán az ellentmondások körvonalainak érzékeltetésére adott lehetőséget. Azt viszont vétek lenne tagadni, hogy hangulatos, érdekes képet kaptunk, különösen Vasról.
Baló Györgynek már testhezállóbb feladat jutott. Huzamosabb ideje figyeljük a fiatal riporter nyilvánvaló fejlődését, s egyre bizonyosabb, hogy jó értelemben vett agresszivitása, kemény, előtérbe nyomakodó egyénisége kedvez a sorozatvállalkozásnak. Most is érvényesült. A legtöbbet alighanem Borsodról és Szabolcsról tudtuk meg. Igaz, a riportok kissé széttöredeztek, ám valóságra orientált képzeletünk révén kitölthettük az információk közötti hézagokat.
Pálfy István dolga volt látszólag a legkönnyebb: a voltaképpen székhely nélküli Pest megyét mutatta be. Szemérmesebb, rejtőzködőbb egyénisége és elemző hajlandósága a szentendrei lírai hangulatot, egyszersmind a főváros-közeliség hétköznapjait is magába foglaló keretet kölcsönzött a talán legegységesebb riportnak..."

Január 4. 21.50 Feljelentők? - dokumentumfilm bemutatója. Pincehelyen, a volt apácazárda épületében kollégiumot létesítettek. A tévé munkatársai egy különös feljelentés hírére kezdtek dokumentumfilmet forgatni a helyszínen. Több tanyasi család először feljelentést tett a kollégium nevelői ellen, mert a gyerekek számára kötelező tették a fürdést, és ettől a gyerekek "hepatisták" lesznek, írták. Később, amikor már felismerték a fürdés előnyeit, amikor a bojler elromlott, már azért jelentették fel a kollégiumot, mert nem fürdették a diákokat. Szerkesztő Radványi Dezső, operatőr Szilágyi Virgil, rendező Szalkai Sándor.

A Film Színház Muzsika 1973/2. számában, aláírás nélkül a következő olvasható:
"Dokumentumfilmek. Kiváló riportfilmet láttunk egy késő esti órán a pincehelyi tanyai kollégiumról. A rendező-riporter, Szalkai Sándor a filmben - e tanyai gyerekekért, az ő jövőjükért s egy általánosabb humánus elv érvényesítéséért - kétféle harcot is vállal: némely szülői konzervativizmust és közönyt éppúgy célba vesz, mint a szocialista gyakorlatunktól mélységesen idegen pedagógiai módszereket.
A film módszerei példásak. Az ügyre koncentrált szűkszavúság, a nem ítélkező, de föltáró-elemző, s ezzel továbbgondolásra késztető stílus, a művészkedést tudatosan kerülő, mert közéleti indulatoktól fűtött - riporteri gyakorlatra épülő - szerkesztési módszer, a közös munkába jól illeszkedő, karaktereket idéző fényképezés (operatőr Szilágyi Virgil) - mindez a riport- dokumentumfilmnek egyik lehetséges, termékeny útját jelöli."

Január 6. 18.05 Az Öreg bánya titka című tévés kalandfilm-sorozat első részének a bemutatója. A film Berkes Péter ifjúsági regényéből készült. Rendező Fejér Tamás, operatőr Mezei István.
18.55 A régi jó világ... című dokumentumfilm sorozat első adása.

A Rádió és Televízió Újság 1973/1. számából részlet, a szerkesztő, Nagy Zoltán figyelemfelhívó előzeteséből:
"A Televízió centenáriumi műsorainak sorában érdekes és úgy hisszük fontos szerep jut a régi jó világot, a munkások Budapestjét bemutató műsorsorozatnak. A vállalkozás előkészítése során rengeteg régi fényképet, archív filmet néztünk át. Mindenütt szinte pontosan ugyanazok a helyszínek tértek vissza. Örömmel vállaltuk tehát bemutatásukat. Végigjártuk a helyszíneket Csepeltől Újpestig, Kispesttől Óbudáig. Felkerestük az egykori virtigli munkástelepüléseket: többségüket - mint Óbudát, Ferencvárost és Csepel egy részét - lebontották, átalakítják. Eltűntek - s ma már csak az idősebbek emlékezetében élnek - az egykori nyomortanyák, a Zita-, és az Auguszta telep, az angyalföldi Lepsi és a Jancsics rét. Megváltoztak a gyárak is...
A sorozat először a régi jó világról alkotott képet szembesíti fiataljaink elképzeléseivel..."

Január 7. 18.10 a Mézga család rajzfilmsorozat újabb tizenhárom része Mézga Aladár különös kalandjai címmel hódítja meg a nézőket.

Január 9. 17.45 Harmónia a művészetben címmel ismeretterjesztő sorozat indul. Szerkesztő Csepeli György, operatőr Ráday Mihály, rendező B. Révész László, műsorvezető Vitányi Iván.

A Rádió és Televízió Újság 1973/2.számából részlet, Vitányi Iván ajánlójából:
"Mi, akik a filmet készítettük, szerepeltünk benne, nem ismeretterjesztő műsor szerkesztésére vállalkoztunk csak, nem azt mondjuk csupán el, amit egy-egy elméletből, gondolatsorból kipróbáltan a nagyközönség elé való, hanem minél erőteljesebben igyekeztünk feltárni, amit a tárgyakról tudunk, gondolunk. Nem alkalmazkodtunk tehát a tévéközönség igényeinek feltételezett szintjéhez (bár ez az alkalmazkodás állítólag kötelező), hanem fórumnak, a tudományos publikáció eszközének tekintettük a televíziót..."

A Magyar Hírlap január 9-i számában írta Zöldi László:
"Ma, kedden, szintén sorozatban lesz részünk. Vitányi Iván azt kísérli meg, hogy beavasson bennünket az esztétikum titkaiba".

Magyar Hírlap, 1973. január 17., Pályi András írta:
"A Harmónia a művészetben című sorozat olyan vállalkozás - ahogy az első rész sugárzása után is megjegyeztük - amely jelentőségével túlmutat önmagán. Vitányi Iván vezetésével művészek, esztéták, tudósok fogtak össze, hogy körülhatárolják a művészi harmónia fogalmát. A zene után a festészet szolgáltatja a legjobb példákat - állapította meg a tegnapi adás első perceiben Vitányi Iván... Kár, hogy a fekete-fehér képernyőn a példaként felhozott festmények színeiből mit sem érzékeltünk."

A Filmvilág 1973/3. számában Zoltai Dénes írta:
"Vitányi Iván volt e vállalkozás spiritusz rektora. Ő adta a legtöbbet: frissen kidolgozott tudományos témáit, például a zenei összhangzatrend és a festészeti színharmónia összefüggéseiről; mindig fürge és tág intellektuális érdeklődését, mely minden művészeti égtáj felé fürkészi az újat és a törvényszerűt; racionalista elemző hajlamát; és nem utolsó sorban egyéniségét, mellyel sokféle embert, sokféle álláspontot tud maga mellé ültetni és baráti eszmecserében egyeztetni..."

A Kelet Magyarországban (-d) írta február 1-jén, részlet:
"...A sorozat végén megállapítható, hogy a vállalkozást az igényesség jellemezte, s amennyire emlékezetünk visszaér: a társadalomtudományok területén ilyen nagyszabású és átgondolt vállalkozás még nem igen került képernyőre."

Január 9. 21.25 Hogyan képzeli ...-ban? Játék a jövővel - Kállai István műsora.

A Film Színház Muzsika 1973/3. számában írta Gáll István, az első műsor után:
"Kállai István új sorozattal mutatkozott be, a Hogyan képzeli ...-ban? A közönség játékkedvét, fantáziáját akarja mozgásba lendíteni. Milyenek lesznek a folytatások? Reméljük szellemesek. Legalább olyan jellemzően egyéniek, mint az első rész riportbetétjei. Újfajta műsortípust talált ki Kállai István, a közönség szórakoztatásának népszerű formáját. Amolyan művészi szintet majdhogy elérő Ki mit tud?-ot. Lássuk hát az amatőr sci-fi írókat!"

A Pest megyei Hírlapban később, június 24-én jelent meg Ö.L. tollából:
"Hogyan képzeli? Kállai István népszerű sorozatának új műsora a szerelem tájékaira kalauzolt bennünket. Hogyan udvarolnak és házasodnak majd az emberek száz év múlva? Ez derült ki az adásból. Pontosabban az, hogy mit gondolnak erről a mai nézők. Hogy mit? Mindent, ami e tárgyban elképzelhető. Fantasztikusnál fantasztikusabb ötleteket láttunk a képernyőn.
Méghozzá szellemes, mulatságos, szórakoztató feldolgozásban. Sokkal többet ettől a műsortól nem várhattunk. Talán csak annyit: nem ártana egy kissé több utalás, célzás a mára. Illetőleg az nem ártana, ha a kapcsolattartás a jelen és a jövő között egy kissé erősödne, ha ez a kapcsolat állandóan érzékelhető háttérként állna a műsor mögött. Másnak szóló tanulságok nélkül nem nagyon érdemes a jövőről képzelődni."

Január 10., kísérleti (2.) program:
21.30 Dr. Kubikos - Kristóf Attila riporter, Koós Béla szerkesztő, Mezei István operatőr, Koő Sándor rendező dokumentumfilmjének bemutatója.
21.55 Tenessee Williams Huszonhét fuvar gyapot című színművének közvetítése a Kecskeméti Katona József Színházból, felvételről.



Január 12. 20.50 új tévéfilm bemutató, Örkény István: Az ember melegségre vágyik. Rendező Esztergályos Károly, operatőr Bíró Miklós. A szereplők epizódonként:
Mikor van a háborúnak vége? - Sulyok Mária, Benkő Gyula,
Az utolsó vonat - Kozák András, Piros Ildikó, Hegedűs Ágnes, Gera Zoltán,
Jégárpa - Őze Lajos, Rajz János, Péchy Blanka, Komlós Juci, Gyenge Árpád, Lontay Margit, Tornyai Magda, Mányai Zsuzsa,
Az ember melegségre vágyik - Kállai Ferenc, Bilicsi Tivadar, Némethy Ferenc, Balázs Péter, Csányi János, Kaszab Anna, Parragi Mária.

A Magyar Hírlap január 13-i számában írta Bélley Pál, részlet:
"Tegnap, pénteken, Örkény István bebizonyította megragadó novelláival, hogy Az ember melegsége vágyik. Esztergályos Károly rendezésében kelt életre egyre gazdagodó életművének négy darabja. A választást szerencsésnek tartjuk, mert elbeszélő művészetének alapvető jellegzetességeit mutatta fel ez a bő egy óra..."
A Tükör 1973/4. számában Lehotay-Horváth György írta:
"A fekete-fehérben is hatásos színes tévéfilm rendkívül alkalmas az író szemléletének megértésére, mintegy bevezető a nehezebben felfejthető Örkény-művek olvasásához, Reméljük, ebben a vonatkozásban is elérte célját."

Film Színház Muzsika 1973/3. száma, Gáll István jegyzete, részlet: "Esztergályos Károly tulajdonképpen fiatal rendező, néhány fiaskóval és néhány félsikerrel a háta megett. Nagy bátorság volt egy Örkény-műsornak nekivágnia. De próbálkozása igazolta őt: eddigi legjobb munkája lett ez a film."

Január 13. 17.45 Képes Krónika címmel új képzőművészeti magazinsorozatot indított a Képzőművészeti Osztály. Ez a műsor lett az utóda a korábbi Kompozíció és a Tárlatról tárlatra című műsoroknak.

Január 14. 20.05 Moliere: A mizantróp - színmű közvetítése a Madách Színház Kamaraszínházából, felvételről.

Január 16., a TV Híradó bemondói hírben számol be arról, hogy Nixon leállította Vietnam bombázását. Majd filmes tudósítást közölt a Kerepesi temetőből, ahol a hamvaik hazahozatala után végső nyugalomra helyezték Beregi Oszkárt, a Nemzeti Színház tagját, aki 1946-ban vándorolt ki Amerikába, és ott halt meg, valamint Pataky Kálmánt, a Magyar Állami Operaház örökös tagját, aki 1946-ban vándorolt ki Dél-Amerikába, majd Los Angelesben halt meg.



A TV Híradó 1973. évi terveit Matúz Józsefné 1972. december 5-én küldte meg a Televízió vezetésének. Ebből részletek:
"I. A TV Híradó Osztály 1973-ban ki szeretné kísérletezni a vegyes - színes és fekete-fehér - műsor sugárzását. Ennek érdekében:
a. Havonta egyszer-kétszer a színes technika felhasználásával sugározná a TV Híradó 19.30-as kiadását.
b. Havonta kétszer 15-15 percben színes műsort kívánunk készíteni a II. csatornán Tarka kockák címmel, a külföldről érkező színes anyagokból, illetve hazai forgatásokból.
II. A műsorkezdő híreket 10 perces Kezdő kiadássá javasoljuk átalakítani, amelyben a legfontosabb kül- és belpolitikai eseményekről az eddigi állóképes illusztráción túl, filmriportok, illetve az inter-eurovíziós műsorcseréből ampex bejátszásokat alkalmaznánk.
III. A vasárnapi híreket a TV Híradó helyszínéről, a III. Stúdióból kívánjuk sugározni, híradó bemondóval és állóképes illusztrációval (fotó, dia, inzert).
IV. A fentiek mellett munkánk mozgékonyabbá és modernebbé tétele érdekében bővíteni óhajtjuk vidéki tudósító hálózatunkat (Debrecen, Szeged), és az adások lebonyolításánál fokozottabban kívánunk az elektronikára (helyszíni közvetítések) és a mágneses rögzítésre támaszkodni..."



Január 20., a kísérleti 2. program műsorára tűzte Szinetár Miklós tévéfilmjét, Madách Imre Az ember tragédiáját, színesben, Huszti Péterre, Moór Mariannal és Mensáros Lászlóval a főszerepben.

Ezen a napon a TV Híradó képes tudósítást közölt Nixon amerikai elnök beiktatásáról.



100 éves Budapest - kiállításról számolt be a TV Híradó egyik, 1973. januári közepei számában.

Január 24., megrendezik az Ukrán Televízió estjét. Az esti programban 18.15-kor került sugárzásra a TV Híradó dokumentumfilmje Kijevi kóstoló címmel. A filmet részben a TV Híradó moszkvai tudósítói, Farkas József szerkesztő és Butskó György operatőr, részben a budapesti szerkesztőség munkatársai, László Zsuzsa szerkesztő és Müller László rendező készítették.

A Pest megyei Hírlap január 26-i számában írta B. Gy.:
"Az ukrán tévé estje. A kijevi televízió gazdag műsorral mutatkozott be. ...A műsor egyik legjobb része volt az, amit a magyar televíziósok készítettek Ukrajnában Kijevi kóstoló címmel. Interjút csináltak a Petőfi fordító Pervomajszij költővel és Valentin Bakul professzorral, aki magyar kollégáival közreműködött a szintetikus gyémánt felhasználásában. Meglátogatták a Sevcsenko Egyetem számítástechnikai tanszékét, ahol magyarok is tanulnak és egy nagyüzembe is elmentek, ahol számítógépeket gyártanak..."

Január 24., megszületett a vietnami-amerikai egyezmény Párizsban, amit Le Duc Tho és Henry Kissinger látott el kézjegyével - tudósított az Eurovíziós képanyag átvételével a TV Híradó (majd 27-én a békeegyezmény aláírásáról is beszámolt, ahol Binh asszony és William Roger írta alá az egyezményt).
Ugyanezen a napon számolt be a TV Híradó arról, hogy a Magyar Munkásőrség Központi Férfikara Kubába utazik vendégszereplése. Az énekkart a TV Híradó forgatócsoportja is elkísérte, hazaérkezésük után riportfilmben számoltak be a látogatás eseményeiről.

Január 26., két bemutató egy nap!
20.00 Lev Ginzburg művének felhasználásával készült A fekete Mercedes utasai című tévéjáték. Szereplők: Kálmán György, Ruttkai Éva, Mécs Károly, Földi Teri, Kozák András, Zách János, Moór Mariann, Torday Teri, Bujtor István, Nagy Attila, Major Tamás, Bodrogi Gyula, Balázsovits Lajos, Maros Gábor, Dégi István, Szacsvay László, Jenei István. Rendező Szász Péter, vezető operatőr Bornyi Gyula, dramaturg Szántó Erika.
21.35 a Zenés Tv Színház bemutatója: A csodadoktor. Írta Kertsó Cirjék ferences atya és Szatmári Paksi István kálvinista professzor 1772-ben, újra írta Vargha Balázs 1972-ben. Szereplők: Borka - Nagy Anna, György diák - Konrád Antal, Lidi - Halász Judit, Pedellus - Pagonyi János, Süket - Végvári Tamás, Dadogós - Koroknai Géza, Krónikás - Szegvári Menyhért. Zene Daróczi Bárdos Tamás, vezényelt Hidas Frigyes, dramaturg Ruittner Sándor, vezető operatőr Szilágyi Virgil, rendező Félix László.

A Magyar Nemzet január 31-i számában Z.L. írta, részlet:
"Túlvilági találkozások - ez a címe Lev Ginzburg szovjet író-újságíró különös riportkönyvének: találkozásait írja le németekkel, akik így vagy úgy túlélték a nácizmust. Nagyobb részük rövidebb-hosszabb büntetése után kezdett új életet. Szász Péter rendező ebből az ujjnyi vastag könyvből válogatott ki - mesterien - részleteket, beillesztetett egy megrázó részletet Ginzburgnak a krasznodari pörről írott dokumentumkönyvéből, néhány songot - és az így megírt forgatókönyv alapján érdekes, meggondolkoztató, meggyőző tévéfilmet rendezett."

A Magyar Nemzet január 31-i számában (g.i) írta, részlet:
"...A kollégiumi játékként, tehát diákkörben, improvizációszerűen előadott komédiához Daróczi Bárdos Tamás írt játékos, csúfondáros korhangulatot idéző zenét; ennek a tehetséges komponistának invenciójára már a Koldus és királyfi Bartók Színház-beli előadásánál is fölfigyelhettünk. Félix László rendezte A csodadoktort, színpadon szereplő színészek és nézőtéren ülő diákhallgatóság számára mindenféle tréfás dévajságot engedélyezve. Gyors ritmusú, pajkos ötletekben sem szűkölködő munkájához elsősorban Halász Judit és Konrád Antal szegődött jó társként; Nagy Anna a szándékolt nagy gesztusokat, grimaszokat, sikolyokat még külön is megtetézte hangossággal - de nem az egységes játékstílus javára."

Január 27. Az utóbbi időszakban az amerikaiak légi és szárazföldi veszteségei - melyek a vietnami háború hevességéhez képest élőerőben csekélyek voltak, az amerikai közvélemény tűrőképességéhez képest azonban nagyok - és a hazai és nemzetközi tiltakozások végül is arra kényszerítették az Egyesült Államokat, hogy 1973. január 27-én Párizsban a két fél békeegyezményt (fegyverszüneti megállapodást) kötött, amely a külföldi csapatok kivonását, a harcok befejezését és tárgyalásos rendezést írt elő. A TV Híradó beszámolt az eseményről.

Január 28. 17.25 a KISZ Központi Bizottsága, a Honvédelmi Minisztérium és a Magyar Televízió által meghirdetett Petőfi Sándor szavalóverseny első elődöntőjének közvetítése.



A Rádió és Televízió Újság 1973/4. számában Piller Sándort, a TV Híradó munkatársát mutatta be Sényi Imre A szövetkezés riportere címmel. Részletek:
"- Karambollal kezdtem televíziós pályafutásomat - meséli magáról Piller Sándor riporter, a TV Híradó rovatvezető helyettese. A visegrádi Parkerdőben egy szarvas a Warsawa elé ugrott, én viszont a hátsó ablakon repültem ki. Szerencsére emberéletben nem esett kár, a kocsi helyreállítása 60.000 forintba került, és Baranyi István operatőrrel egyetemben még három nap múlva is idegesen szedtük ki a fogaink közül a szilánkmentes ablaküvegek szilánkjait...
- 1963-ban lettem a TV Híradó munkatársa. Területem a mezőgazdaság, amelynek átszervezéséről készítettem annakidején tudósításokat. Emlékszem egy viharos Heves megyei alakuló téesz-közgyűlésre, ahol ránk, televíziósokra különösen haragudtak. Eléggé ellenséges környezetben és hangulatban készült a hangos riport, de a nyakazás elmaradt. Ez a téesz a legutóbbi zárszámadó közgyűlésére meghívott bennünket is, hogy eldicsekedhessen a fejlődő közös gazdasággal..."

Január 30., a vietnami-amerikai egyezmény megkötése után Nemzetközi Ellenőrző Bizottságot hoztak lére, melyben a magyar katonák is részt vettek. A TV Híradóban be számolt Baló György szerkesztő és Schóber Róbert operatőr a katonai kontingens Hanoiba érkezéséről. A TV Híradó stábja a katonai különgépen kísérte el békefenntartóinkat. A tudósításból a nézők megtudhatták, hogy a Hanoiban átutazókat Pham Van Dong miniszterelnök fogadta.

Január 31. 20.40 Olvasd és add tovább - a dokumentumfilm a negyvenes évek illegális kommunista mozgalmának röplapjairól kölcsönözte címét. Témája azonban nem csupán a munkásmozgalom története; a következetes magatartás formáit vizsgálta Rózsa Ferencnek, az illegális Szabad Nép első főszerkesztője életének tükrében. A film készítői ipari tanulókkal, egyetemistákkal beszélgettek az erőszakról, a helytállásról, a hatalom kérdéséről. Rendező Kenyeres Gábor, operatőr Andor Tamás.

A Filmvilág 1973/1. számában Tévé dokumentumfilm címmel Székely Gabriella írt cikket, illetve készített interjút Radványi Dezsővel, a Televízió dokumentum osztálya vezetőjével, részletek:
"Egyéves múltra tekinthet vissza a Televízió Riport- és dokumentumfilm osztálya. Több sikeres és köztük három fesztiváldíjas film is készült ez alatt az év alatt...
- Riport- és dokumentumfilmeket a televízió legkülönbözőbb osztályain, szerkesztőségeiben is készítenek. Mi indokolta ennek az új osztálynak a létrejöttét?
- Az igaz, hogy máshol is készül dokumentumfilm a tévében - válaszolja Radványi Dezső, az osztály vezetője - de rohammunkában, többnyire aktualitáshoz kötődően. Nincs idő a hosszabb előkészítő munkára, gondosabb vágási megoldásokra. Egyszóval színvonalasabb dokumentumfilmeket szeretnénk itt csinálni.
- Valamiféle munkamegosztás folytán itt készülnek tehát a tévé művészi dokumentumfilmjei?
- Nem erről van szó. Sokkal inkább arról, hogy nem tekintjük magunkat olyan műsorosztálynak, amelynek meg kell töltenie műsorral a képernyőt. Vállaljuk a kísérleteink kockázatát is, ha nem sikerül egy film, nem kerül adásba. Tehát valamilyen műhelymunka lehetőségét szeretnénk kialakítani ezen az osztályon.
- A műhelymunka állandó alkotóstábot jelent?
- Nem. A szakma minden területéről próbáljuk idevonzani a műfaj iránt érdeklődőket, függetlenül attól, hogy a tévében vagy a filmgyárban dolgoznak. Az elmúlt évben huszonegy filmgyári rendező dolgozott nálunk, és három koprodukciós filmet készítettünk a MAFILM Dokumentum Stúdiójával.
- Ha a gyári és tévés dokumentumfilm gyártásról külön nem is érdemes beszélnünk, de a mozivászonra és a képernyőre készülő dokumentumfilmek esetleges különbségeiről megkérdezném a véleményét: van-e tévés dokumentumfilm-műfaj?
- Szerintem nincs, de azt hiszem, nem tévedek, ha azt mondom, hogy a nézők szerint sincs. Én inkább arról beszélnék, hogyan szeretnénk alakítani, módosítani a tévés dokumentumfilmeket. A tömörítés, sűrítés nem eléggé erős oldala filmjeinknek. Aztán a tévés és a gyári rendezők egyaránt sokszor megfeledkeznek a mondandó képi kifejezésének fontosságáról is. A műfaj újabb módszereivel is kísérletezünk, a valóság, a dokumentum- és a játékelemek ötvözte stílus megteremtésével. Ilyen lesz Kenyeres Gábor Olvasd és add tovább című alkotása..."

1972. novemberében Erdős András főszerkesztőség és Kovács Béla főszerkesztő elkészítette Az Ifjúsági és Oktatási Főszerkesztőség 1973. évi tervét. Részletek:
"Az új műsorokról:
Ifjúság 73 - havi 75 perces, ifjúsági, politikai, szórakoztató műsor 1973. áprilisától. Kísérleti adás: 1973. január. Kerete az ifjúság különböző rétegeit képviselő valóságos klub. A helyszínek kiválasztásánál arra törekszünk, hogy eljussunk minden fontosabb réteghez, hogy jól működő klub legyen és megfelelő közéleti aktivitást, érzékenységet mutassanak a tagok. A klub életének bemutatása nem epizódja a műsornak, hanem szerves műsorképző elem...
Ki mit tud klub - kéthavonta 60 perc, hétköznapi 21 órás időben. A klub otthona a KISZ Központi Népi Együttes Székháza. A műsor célja: folyamatosan ösztönzést adni a művészeti öntevékenység fejlesztésére, színpadot biztosítani a legjobb produkcióknak és szolgálni az esztétikai nevelést, a művész ízlés fejlesztését...
Portréfilmek fiatal munkásokról - hatszor 20 perc film. A műsorban munkájukat becsületesen végző és közéleti aktivitásukkal is kitűnő fiatal emberek szerepelnek.
Cimbora - négyszer 50 perces folyóirat. Feladata a gyermekirodalom legújabb termését jelenetekben megelevenítve, jó művészek közreműködésével előadva megismertetni. Feladata továbbá körénk szervezni azokat az írókat, akik szívesen és jó színvonalon írnak gyermekek számára."
(Magyar Országos Levéltár -288f 36/1972/25. öe.)

Az MSZMP KB Közoktatási és Kulturális alosztálya 1972. december 5-én véleményezte az MTV Ifjúsági és Oktatási Főszerkesztősége 1973. évi tervét. Az értékelést Hanga Mária és Kőháti Zsolt írta. Részletek:
"A terv fő hiányossága egy komplex, fő időben is sugározható ifjúsági műsor megoldatlansága (a Halló... adást évek óta hasztalan próbálják megújítani, elfrissíteni)...
Új műsorai közül említést érdemel a havonta jelentkező Ifjúság 73 - az országos klubmozgalom tükröztetője, a fiatal munkásokról forgatandó portrésorozat - mely brigád tablókat és egyedi arcképeket is felvillant... Hiányzik azonban egy olyan vitakoncepció, mely a jelenlegi belterjes, főváros-központú, stúdióhoz kötött vitastílus felszámolását garantálná...
A sok azonos fajsúlyú műsorelképzelésből talán a Cimbora című irodalmi gyermekfolyóiratot érdemes kiemelni: az új művészet jegyében kíván megindulni. Javasoljuk, hogy a műsor adjon ösztönzést és ötleteket a könyvtárgyűjtéshez, egy kis házi könyvtár összeállításához." (Magyar Országos Levéltár -288f 36/1972/25. öe. Tudományos, Közoktatási és Kulturális Osztály)

Február

Vittorio Gassman, a neves olasz filmszínész és rendező koprodukciós tárgyalásokra Budapestre érkezett, Dosztojevszkij több művének olasz-magyar televíziós megvalósításáról tárgyalt.
A könyvkiadók adatai alapján nagyon érdekes statisztikai adatokat hoznak nyilvánosságra. A Forsyte Saga című könyvből 87.000, a Jane Eyre-ből ugyanannyi, a Jó esetét nyár, jó estét szerelemből 223.000, a Fekete városból 100.000, az Odüsszeiából 30.000 példányt vásároltak a könyvesboltokban a tévésorozatokat követően.
Vietnamban járt Hárs István az MRT küldöttségével. Találkozott Huynh Van Teing-el, a Vietnami Rádió és Televízió néhány éve Magyarországon is járt igazgatóhelyettesével, aki üzenetet küldött a Magyar Televízió vezetőinek:
"Önöknek, magyaroknak köszönjük, hogy kiképezték húsz szerkesztő-riporterünket. Üdvözletem küldöm a Magyar Televízió vezetőinek, elvtársaimnak, Tömpe Istvánnak, Pécsi Ferencnek és valamennyiüknek. Küldjenek Magyarországról híradókat, oktatófilmeket; s a legnagyobb segítség számunka most a kézi felszerelés és a nyersanyag. Van egy vietnami közmondás: többet ér egy falat annak, aki éhes, mint egy egész csomag annak, aki jóllakott."

Február 1. 21.00 új magazin sorozat indul a televízióban, Ágyúra verébbel..." címmel - Réz Ádám műsora. Szerkesztő Keszthelyi Ilona, operatőr Ráday Mihály, rendező Marton László.

A Rádió és Televízió Újság 1973/5. számában, a műsor beharangozójában írta Keszthelyi Ilona:
"...Az új program - műfajához híven - képek sorából áll majd össze. Kirakós játékhoz is hasonlíthatnám, hiszen a sok hosszabb-rövidebb montázsból egységes képnek kell majd kikerekednie. Valamennyi műsor a rendelkezésre álló másfél óra alatt egy-egy központi problémát jár majd körül. Az első címe: Ágyúra verébbel. Mint a szólásmondás megfordítása is jelzi, a sokat markolás rémét elkerülendő, most bevallottan keveset akarunk. Első adásunk a köz- és művészeti életünkben fellelhető pózokat, a nagyképűséget figurázza ki...
Vujicsics Tihamér bökdalai néhány nyelvi modorosságot kapnak puskavégre. Cseh Tamás Bereményi Géza szövegére írt sanzonjait adja elő. A zene és képzőművészet bizarr kombinációjának ígérkezik Schaár Erzsébet székeket (!) ábrázoló sorozata. Gonda János zenei improvizációja mellett mesél majd egy történetet székben elbeszélve.
Az első adás alkalmával hirdetjük meg pályázatunkat egy folytatásos magyar teleregény megírására... Minden egyes folytatásnak más-más író lesz a szerzője..."

Február 3., felbocsátották a Molnija-1 típusú újabb mesterséges távközlési műholdat, melynek segítségével juttatják el a szovjet televízió műsorát Szibéria északi és a Távol-kelet közép-ázsiai részére. Az eseményről a TV Híradó számolt be az Intervízión keresztül érkezett képanyag felhasználásával.

Február 7. 20.00 ismét külpolitika Fórum az 1. programon. A Műkorcsolya Európa-bajnokság közvetítése kezdődik ezen a napon, 20.00-21.30 között a kísérleti 2. programon kezdődik, majd az 1. programon folytatják 21.30-kor (mindkettő színesben).
Ugyanezen a napon beszámolt a TV-híradó arról, hogy Apró Antalt hatvanadik születésnapja alkalmából kitüntették a Magyar Népköztársaság Érdemrendjével, melyet Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke adott át neki, Kádár János, Fock Jenő és Biszku Béla jelenlétében. Szintén aznap számol be a TV Híradó arról, hogy a Madách Színházban másnap lesz Tamási Áron Énekes madár című művének premierje, rendező Kerényi Imre. Ugyancsak tudósítanak arról, hogy Nagykanizsa mellett, Újudvar határában folyik az új tévé-adótorony építése.

Fe



bruár 9. 21.00 új vetélkedővel jelentkezik Benedek István a televízióban, Dilettánsok egymás közt címmel. Szerkesztő Illés Tiborné, vezető-operatőr Szabados Tamás, rendező Fellegi Tamás.

A műsorújságban Benedek István írta az első adásnapon:
"...Az új sorozatnak, amely a tévében február 9-vel indul, azt a címet is adhattunk volna: Szakértők kizárva. De ez csak az a negatívumot fejezi ki, hogy sem a játékosok, sem a zsűritagok, sem a játékvezető nem szakértői annak, ami a játék tárgya - nem ez a mesterségük. Hogy mégis vállalkozni mertnek a játékra, annak egyszerű oka: ebben a játékban nem lesz többről szó, mint amennyi az általános műveltség keretei közt megfér. A játékosnak annyit kell tudniuk, amennyit érdemes tudni.
Vetélkedő?
Annyiban igen, hogy három csapat verseng egymással, és a győztes csapat szép ajándékot kap. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem három fakultása (bölcsészkar, jogi kar és a természettudományi kar) állította ki a három csapatot..."

A Filmvilág 1973/7. számában a sorozat végén Zoltai Dénes értékelte a műsort és a műsorvezetőt. Részlet:
"Milyen tanár Benedek István, a Dilettánsok egymás közt játékvezetője? Ezen tűnődöm most, a TV nem túl nagy sikert aratott új kulturális vetélkedőjének utolsó adása után. Remek előadó, ezt régóta tudja mindenki. Most nyilvánvaló lett, hogy játékvezetőnek kevésbé remek. Egyre csak a magáét mondja; alig engedi játszani szép, okos fiait. Olyat is hallani, hogy a porosz gimnáziumoknak lehettek ilyen tanárai. Ez utóbbit kétlem; ha nem is személyes tapasztalataim, de legalább olvasmány-élményeim azt sugallják, hogy tanárunk nem futott volna be valami nagy karriert tanügyi tanácsosok vezette tanintézetekben. Túl szabadelvűnek minősítették volna..."



Február 11. 20.05 Joe Orton: Boldog órák - tévéjáték bemutatója. Szereplők: Mrs. Vealdord - Schubert Éva, Buchanan - Páger Antal, Edith - Sulyok Mária, Ray - Tímár Béla, Debbie - Bus Kati. Dramaturg Bernát Rózsa, vezető operatőr Lukács Lóránt, rendező Mihályfi Imre.

A Magyar Hírlap 1973. február 12-i számában írta Pályi András:
"...Mihályfi Imre aligha nyúlt véletlenül ehhez a műhöz. Ő rendezte Goffredo Parise olasz író A főnök című, néhány hete sugárzott darabját is. A Parise drámával kapcsolatban is felmerült bennünk ugyanez a kérdőjel, ami tegnap este. Első látszatra úgy tűnik, Mihályfit ezekben a darabokban, melyek a mai nyugati világ kafkai vízióját vetítik elénk, a televíziós kifejezés eszközei érdeklik: mondhatnánk mindkét tévé rendezés kísérlet egy sajátos televíziós játékstílus kialakítására, megfogalmazására...
Azért beszélünk a stílusról, mert Mihályfi útkeresése korántsem valamiféle szűk szakmai kísérlet. A megfelelő stílus alkalmazása azt világította meg, ami minden idegenség, földrajzi- és társadalmi-emberi távolság ellenére hozzánk is szól ebben a témában: a Boldog órák minden keserűségével az emberi kapcsolatok őszinteségéért kiáltott, arról a veszélyről, tragédiáról vallott, amelynek lehetősége ott rejlik minden mesterkélt mosoly, minden hamis érzelem, hamis gesztus, hazug emberi kapcsolat mélyén. Mihályfi Imre televíziós stíluskísérletét ez tette emlékezetes, művészi élménnyé..."

A Filmvilág 1973/5. számában Mátrai-Betegh Béla írta, részletek:
"Több jut a szerző eszébe, mint amennyi gondolata van - legalábbis ez derül ki Joe Orton tévéjátékából. A Boldog órákban ezt is, azt is el szeretné mondani. Hogy ötvenévi agyonbürokratizált munka mit csinál egy emberből. Hogy egy kispolgár mennyire képtelen tanulni saját élete tanulságaiból. Hogy az ifjúság beilleszthetetlen. Hogy a beilleszkedett öregség milyen boldogtalan. Hogy a jótékonykodás milyen kártékony. Joe Ortonnak annyi a mondanivalója, hogy nem jut szóhoz tőle...
A széteső anyagban Mihályfi Imre rendezése is csak ott tud tájékozódni, ahol egy-egy pillanatra sűrűbb drámai rétegen tudja megvetni a lábát. Különben ő is csak téblábol ebben a porhanyós, nemegyszer nyúlós masszában, amely a szerző íróasztalán nem találta meg a témában kétségtelenül kínálkozó, kemény formáját..."

A Rádió és Televízió Újság 1973/7. számában Párkány László írta, részlet:
"A müncheni Geseeschaft für Rationelle Psychologia vizsgálata - nemrég adott belőle szemelvényeket az Élet és Irodalom - azt tudakolta, mi történik az egyénnel, családokkal, ha a tévé gombját tartósan - mondjuk egy esztendőig - zárva tartják. (Zárójelben jegyezzük meg, hogy a kiszemelt 184 diétára fogott család közül egyik sem állta az egyéves próbát. - volt, aki már három hét után, de mindenki hat hónapon belül bekapcsolta a készüléket).
Milyen eredménnyel járt a tévétlenítés?
Elidegenített (a férj, a feleség gyakran veszekedett); a család szétzüllött (a kísérletben résztvevők több, mint 90 százaléka verte a gyermekét, bántalmazta feleségét); neurotizált (sűrűsödtek az erőszakosságok); rontotta a házastársak szerelmi-szexuális esélyeit stb.
Világos tehát: tévé ártalmak nemcsak akkor keletkeznek, ha villog a képernyő, akkor is, ha tartósan sötét..."

Február 13. 17.30 Jó estét Budapest! Budapest felszabadulásának évfordulóján nagyszabású, számos helyszínt összekapcsoló tévéprogram készült, 5 közvetítő-kocsi és 24 kamera felhasználásával. Kamerát és riportert helyeztek el az EMKE-sarkon, (Petress István), a szemben lévő gyógyszertárban (Kovalik Károly), az ugyancsak szemben lévő Népszabadság szerkesztőségében (Bán János), és a Corvin áruházban ((Molnár Margit), valamint a közeli Astoria aluljáróban (Feledy Péter). Volt kamera a Népköztársaság útja (ma Andrássy út) és a Nagymező utca kereszteződésénél (Horvát János), a Váci úti ELZETT Gyárban (Balogh Mária) és a budai Vár Budapesti Történeti Múzeumában ( Fikár László).
Vezető riporter Vértessy Sándor, szerkesztő Márványi György, rendezők Eck T. Imre, Mahrer Emil, Vámos Judit, Pintér Gyula, Hubert István, vezető rendező Kígyós Sándor.

A Magyar Hírlap 1973. február 14-i számában Pályi András írta:
"Tegnap, kedden, a televízió csaknem teljes munkatársi gárdáját mozgósította a főváros felszabadulásának 28. évfordulóján sugárzott ünnepi műsorához, melynek készítői élőben keresték arra a választ, hogyan is élünk a centenáriumát ünneplő Budapesten, csaknem három évtizeddel a felszabadulás után...
A stúdióból Vértessy Sándor riporter - és láthatatlanul Kígyós Sándor rendező - fogadta a város különböző pontjairól bejelentkező tudósításokat; elmondhatjuk, mindvégig jó arányérzékkel és hangulatosan, szellemesen, az archív felvételek, dokumentumok idézése mellett nem feledkezve meg arról, hogy ezen az estén elsősorban a mai Budapestről, rólunk és nekünk szól az adás: a centenáriumi Budapest életének színes epizódjaiból rajzolva képet az egész országnak.
A tegnapi Jó estét Budapest! A képernyőn már sikert aratott Jó estét, Magyarország! rokonaként született; a műsor készítői mégsem akartak mindenáron konkurálni e másik programmal..."

A Népszabadságban 1973. február 18-án írta Jovánovics Miklós, részlet:
"Egészében a budapesti körkapcsolás mozaikdarabok halmaza maradt. A riporterek közül ki-ki azt nyújtotta, amire képes. Munkamegosztásuk kicsit szokványos volt, nem késztetett kiemelkedő teljesítményre. Az eredmény nem volt több, mint a részletek összege..."

A Film Színház Muzsika 1973/11. számában olvasható T.A. Balogh Mária és az otthonosság című írásában, részletek:
"- Honnan a vonzódás az ipari témákhoz? Honnan az a képesség, hogy úgy mozog a gyárban, mintha otthon lenne?
- Otthon vagyok. Apám vasöntő volt, anyán cérnázó, szövőnő. Pécs előtt gyermekkoromat Csepelen töltöttem. Ma is szívesebben vagyok a munkások társaságában. Mert ott nem kell viselkedni. Értelmiségiek között úgy érzem magam, mint aki nem jól beszéli a nyelvet, és fejben kell forgatni a gondolatait. Meg kell várni, amíg hellyel kínálnak, szabadkozni illik, szívélyeskedni. Ha bemegyek egy gyárba, magam alá húzok egy széket s már Mari vagyok a gyáriaknak, megveregetik a vállam, meghívnak egy féldecire. Beszélgetünk, vicceket mesélünk. Otthon vagyok, mit gyermekkorom konyhájában, ahol anyám kitett egy nagy tál buktát az asztalra és oda kopogás nélkül léphettek be ismerőseink, és kínálás nélkül vehettek a tésztából...
- Az Ebédszünet című sorozatban ezt a közös nyelvet jól kamatoztatta...
- Nem kizárólag a közös nyelv volt itt a lényeges. Hanem az, hogy ők nagyon őszintén, legtöbbször elfogódottság nélkül tudnak beszélni. Nem körmönfont szaknyelven, hanem egyszerűen. Őket soha nem kell figyelmeztetnem, hogy röviden tessék szíves, csak a lényeget.
Mint a Jó estét Budapestben. A Nagymező utcai mosott sárgarépán mindenki elámult ott, az ELZETT-ben. Egy munkásasszony úgy fogalmazta meg, hogy itt, a külvárosi üzletekben bizony szemetet árulnak. Ha az üzletvezetőt kérdeztem volna meg, biztos azt mondta volna, hogy panaszkodnak az asszonyok, mert rossz a terítés..."

Február 15. 20.55 Hajlékot embereknek... - Kós Károlyról készült portréfilm kerül a képernyőre, szerkesztő Kernács Gabriella, operatőr Szalay László, rendező B. Farkas Tamás.

Február 16. 18.05 Síppal, dobbal, énekszóval - új sorozat indult. Varga Károly műsorvezető és Apor Judit szerkesztő zenés országjárás keretében mutatta be az ország muzsikáló fiataljait.
20.00 kísérleti (2.) műsor: Aurel Baranga Közérdek című komédiájának
közvetítése a Békéscsabai Jókai Színházból, felvételről.

Február 17., a magyar Operaházban próbált a népszerű olasz énekes, Piero Capuccilli, aki 18-án a Rigoletto főszerepét, 21-én pedig a Trubadúr Luna grófja szerepét énekelte - tudósított a TV Híradó.



20.00 Moliére vígjátékok - Szintár Miklós rendezésében került az 1. program műsorára a Férjek iskolája és a Sganarelle avagy a képzelt szarvak.

A Film Színház Muzsika 1973/8. számában Gáll István kritikájából részlet:
"...Szinetár Miklós hatásos ötlettel rangsorolta és értékelte a két arabot: a Sganarelle-t korhű jelmezekben, a Férjek iskoláját mainak tűnő ruhákban játszatta, mindazt jelképezve vele, amit a drámatörténész elmondhat a korról és a művekről. Igen, az érett Moličre, a halhatatlan író mindig korszerű és aktuális. Nem a fontos, hogy mi van a színészeken, hanem hogy mi van belül ezekben az emberekben. Ariste és öccse még ma is érvényes ellentétpár..."

A Tükör 1973. március 6-i számában írta Lehotay-Horváth György, részlet:
"...A színészek láthatólag jól érezték magukat mindkét fajta megoldásban. Harkányi Endre morc háztáji zsarnoka és Mensáros László korszerű bölcsessége egyaránt igazolta: nem az öltözék maisága, hanem két, módosultan is továbbélő típus, világfelfogás a darab lényege. A látszatszavakkal küszködő férjet Bodrogi Gyula kevés manírral, stílushoz illeszkedő önfegyelemmel elevenítette meg. A főiskolás Kalocsay Miklós még darabos a zokogásnak álcázott nevetésben, de máris színpadi jelenség. Bencze Ilona, Hámori Ildikó, Szalay Edit és a többiek zökkenő nélkül azonosultak a rendezői elképzeléssel.".

Február 20., a TV Híradó képes beszámolót közölt Honthy Hanna kitüntetéséről, aki a Magyar Népköztársaság Zászlórendje II. fokozatát kapta 80 születésnapja alkalmából. A kitüntetést Losonczy Pál, az Elnöki Tanács elnöke adta át.



Másnap a TV Híradó adásában Moldoványi Ákos élőben jelentkezett a Fővárosi Operett Színházból, a művésznő újbóli színpadra lépése alkalmából. A jutalomjáték természetesen a Csárdáskirálynő volt (980. előadás), melynek ünnepi előadásán Kellér Dezső - aki Békeffy Istvánnal együtt Cecília szerepét kitalálta és megírta a művésznő számára - és Kazimír Károly köszöntötte a színpadon Honthy Hannát.

Február 21. 17.50 Perui változások címmel vetítette a televízió Horvát János riporter, Korolovszki Lajos szerkesztő és Schóber Róbert rendező-operatőr riportfilmjét.
21.25 Helyünk a világmindenségben címmel Kopernikusz születésének ötszázadik évfordulóján hat adásból álló csillagászati ismeretterjesztő sorozatot indított a televízió.

Február 22., az Országgyűlés Kulturális Bizottsága megvitatta a Rádió és a Televízió műsorpolitikáját. Sok országgyűlési képviselő fejti ki véleményét a felelősségteljes munkát végző Rádióról és Televízióról, értékes javaslatokat, véleményeket megfogalmazva a műsorok fejlesztése, javítása, hasznosságuk és tartalmasságuk növelése érdekében.

A Népszabadság február 23-i számában tudósított az ülésről - az MTI alapján, részlet:
"...A Magyar Televízió 1973-as műsortervében fontos feladat az információs rendszer fejlesztése, de úgy vélik, hogy jobban kell magyarázniuk a gazdasági intézkedések értelmét, összefüggéseit is. Alapvető feladat a szocialista életforma népszerűsítése, a munka presztízsének növelése, a közösséghez tartozás szálainak erősítése, a közéletben való részvétel népszerűsítése. A televíziónak, mint kulturális intézménynek különösen fontos teendője a szocialista kultúra alkotásainak közvetítése, a nemzeti kultúra értékeinek tervszerű bemutatása, a jobb tájékoztatást biztosító kritikai fórum létrehozása..."

A Magyar Hírlap február 23-i számában Sz.E. tudósított az ülésről, részletek:
"A televízióról szólva Király István és mások annak tudatformáló, embernevelő szerepét hangsúlyozták, kiemelve, hogy igen fontos feladata van a demokrácia iskolájának megteremtésében. Ennek egyebek között lényeges feltétele a megfelelő informálás. A maximális nyíltságra kell törekedni. Közéletet nem lehet zárt ajtók mögött élni. E tekintetben még sok feladatot kell megoldania a televízió politikai adásainak.
A tévével kapcsolatban többen szóba hozták a lakáskultúrára való nevelés fontosságát. Erről a témáról a leghangsúlyosabban dr. Dömötör János szólt. Hangsúlyozta az óriási lehetőségeket, melyeket az egyes adások nem aknáznak ki eléggé. Felhozta példának, hogy csupán egy alkalommal foglalkozott a televízió a köztéri szobrok felállításának kérdésével, szembesítve egymással a különböző véleményeket, az alkotóművészét a közönségét. Gyakoribbá kellene tenni az ilyen adásokat, mert ezek jó alkalmat adnak arra, hogy az ízlés pallérozódjék...
Az eszmecsere során többféle megvilágításban került szőnyegre a személyiség szerepe a rádióban és a televízióban. Rendkívül sok múlik azon, hogy egy-egy műsornak ki a gazdája. A hozzászólók egyetértettek abban, hogy a riporter nem játszhat főszerepet, de nem lehet kívülálló sem. Bármennyire nehéz feladat is, de el kell érni, hogy valóban kinevelődjenek a rádiós és tévés egyéniségek. Elhangzott Bernstein példája, aki személyes közvetlenségével, nagy szakmai felkészültségével rengeteg új hívet tudott toborozni nálunk is a komoly muzsikának..."

Február 27. 18.05 Slágerszervíz. Szerkesztő Módos Péter, vezető operatőr Szabados Tamás, rendező Szitányi András.

A műsorújság 1973/5. számában Horvát János A "trükkös" Szitányi címmel mutatta be Szitányi András rendezőt, részletek:
"Legföljebb arra jó ez a módszer, hogy rongálja a szemidegeket - hangzott a kritika a Kovács Kati Show-ról. És Szitányi András könnyűzenei rendezéseinek nagy részét így fogadják. Sokan ugyanakkor éppen a francia Jean-Christophe Averty nyomán alkalmazott elektronikus trükkjeit dicsérik, mondván: íme, itt a revüműsorok formanyelve!
- Mindenesetre vitatkoznak a műsoraimról, és nekem már ez is elég. Amióta a televízióban vagyok, azon fáradozom, hogy legalább saját magam számára elfogadható tévés nyelvet találjak.
- Ez lenne trükk?
- Nem. A játék a játékon belül. Az első játék maga a műsor, a második játékot én, a rendező találom ki hozzá. Ez a könnyűzenei műsorok esetében a trükk, a Kónya Sándor portrénál a helyszínek, Mikszáth Mégis tálentom Kiszlych-jében a kamera speciális mozgása..."

Február végén a MAFILM műtermeiben megkezdték a Zrínyi Miklós életéről szóló három részes televíziós sorozat forgatását.
A Hétfői Hírek január 29-i tudósításából (sebes) részletek:
"Őrsi Ferenc vetette fel a filmsorozat gondolatát, ő írta a forgatókönyvet is - mondja Zsurzs Éva, a sorozat rendezője. A forgatókönyv Zrínyi Miklós életének utolsó négy évéről (1660-1664) szól. A filmben nem lesznek csatajelenetek. Inkább Zrínyit, az embert kívánjuk közelebb hozni a mai nézőkhöz. A mű bizonyos fokig választ ad a Zrínyi Miklós haláláról terjesztett feltevésekre is. Nem mondjuk ki, de érzékeltetjük, hogy a bécsi udvar a bűnös a negyvennégy éves Zrínyi halálában... A darabnak 66 szereplője van. A címszerepet, Zrínyi Miklóst Bessenyei Ferenc játssza... A televíziós sorozat felvételei Czabarka György operatőr irányításával kerülnek képmagnóra..."

Február 28. 20.00 Urbán Ernő: Az 1001. kilométer - tévéfilm bemutatója. Dramaturg Lendvai György, operatőr Bornyi gyula, rendező Szőnyi G. Sándor.
21.20 Telesport - közvetítés a Műkorcsolyázó Világ-bajnokságról
Pozsonyból, naponta.

Március

A Rádió és Televízió Újság vándorserlegét másodízben adták át, a Made in Hungary című táncdal-seregszemle legtöbb közönségszavazatot kapott előadójának, Korda Györgynek, aki 1972-ben is megnyerte.

Ülésezett a Magyar Film- és Televízió-művészek Szövetsége IV. Közgyűlése. Az ülés 183 oldalas jegyzőkönyve szerint Fábri Zoltán elnöki megnyitója után három elnökségi tag tartotta meg a referátumokat: Kovács András a játékfilm, Mihályfi Imre a televíziós, Fehéri Tamás a dokumentumfilm szakosztály tevékenységéről. A közgyűlés végén megválasztották a 29 tagú elnökséget, az elnök ismét Fábri Zoltán, az ügyvezető főtitkár Kovács András, a főtitkár Mihályfi Imre lett.

A Népszabadság március 13-án írta, aláírás nélküli cikkben:
"Mihályfi Imre, a tévétagozat titkára korreferátumában hangoztatta, hogy a televízió politikai közéletünk fontos tényezőjévé vált. A tévé fejlődésének első szakasza lényegében lezárult, s ha eddig nem is sikerült műsoraiban mindent az alkotás rangjára emelni, az igényes művek mind jelentősebb helyet foglalnak el a műsoraiban. Fontos feladat a közönség helyes irányú befolyásolása, az igényes, társadalmilag hasznos művek előtérbe állítása."

Részletek Mihályfi Imre beszámolójából, amit a Tömegkommunikációs Kutatóközpont által kiadott Rádió és Televíziós Szemle 1973/2. száma közölt:
"Úgy tűnik, hogy a tévé 15 éves, igen dinamikus első fejlődésszakaszát lényegében befejezettnek lehet tekinteni. Az elmúlt négy esztendőben országosan csaknem megkétszereződött vidéken az előfizetők száma és túlhaladta a 2 milliót...
- Feladatainkat általában jól ellátó politikai információs műsorrendszerrel rendelkezünk. A televízió politikai közéletünk fontos tényezőjévé és fórumává vált.
- Megalapoztuk televíziós műsorkészítő alkotóműhelyeinket. Növekszik művészeti eredményeink hazai és külföldi elismerése.
- A magyar kulturális élet csaknem valamennyi részével (rádió, könyvkiadás, film, színház, múzeumok iskola, közművelődés) egyre szorosabb együttműködésben dolgozunk. Segítjük, kiegészítjük egymás munkáját.
- Kialakult a tévé iskolai és iskolán kívül oktató műsorainak rendszere, számos kiváló tudós, pedagógus számára országos katedrát biztosítottunk.
- A televízió milliós tömegek művelődéséről és szórakoztatásáról gondoskodik.
Az MSZMP Agitációs és Propaganda Bizottsága 1972 júniusában megtartott ülésén megállapította, hogy a televízió hazánkban a politikai nevelőmunka és a kulturális élet jelentős tényezőjévé vált...
Magam részéről az alig kéthetes munka után nehezen tudnék arra vállalkozni, hogy részletes elemzést adjak a tagozat tevékenységéről. Ezért csak főbb jellemzőiben értékelem. Munkánkban a központi helyet a Miskolci Fesztivál és a Veszprémi Tévétalálkozó foglalja el. A Miskolci Fesztiválon a tévé évről évre egyre több művel szerepel és két ízben is megkapta a nagydíjat. (Zolnay Pál Özvegy Farkasné és Urbán Ernő - Szűcs László: Kántor család c. produkciójáért.) A tévé élet-közeli anyagaival frissítően hatott a fesztiválra és a kezdeti szerény vendégek ma már egyenrangú félként szerepelnek.
A Veszprémi Tévétalálkozó a tagozat vezetőségének közel hatéves szívós küzdelme után, 1971-ben megvalósult. Idén harmadízben kerül megrendezésre, s ma már nyugodtan elmondhatjuk, hogy egyre jelentékenyebb fórumává válik a tévé-művészetnek...
Az a véleményük, hogy jelenleg a gazdasági szempontok túlzott érvényesülése következtében, főleg a mennyiségi mutatók hatnak, a minőségi mutatóknak alig van szerepük.
Irracionális helyzet áll elő azáltal, hogy lényegesen kifizetődőbb 2-3 közepes vagy gyenge, sokszor a bemutathatatlanság határát súroló tévéjátékot készíteni, mint egy igazi alkotást. Az ilyen helyzet szinte húz a közepesség, a felületes munka felé és az etikus magatartáson kívül ezzel szinte semmit sem tudunk szembeszegezni. Ez pedig, mint köztudott, nem mindig elegendő. Egy régi, rossz felfogás maradványa ez.
Javasoljuk az állami vezetésnek, hogy a szövetséggel karöltve, dolgozza ki a minőséi mutatók fokozottabb érvényesítését. Itt kell megemlítenem, hogy minőség szempontjából néhány fontos intézkedés született az Irodalmi és Drámai Főszerkesztőségen a csoportrendszer létrehozásával, és azáltal, hogy ezeket rendezők vezetik...
Az utólagos tévékritikának kétségtelen, hogy van szerepe, de előfordul, hogy néha a felületesség hibájába esve, nem utolsó sorban a kellő terjedelem miatt, nem egészen jóízű bizonyítványosztássá degradálódik.
Úgy gondolom, a jövőben nagyobb szerepet kellene adni a néző előzetes orientálásának, és segíteni kellene a választásban.
Ezenkívül meg kellene keresni annak a lehetőségét, hogy az arra érdemes műveket mélyebben, behatóbban elemezze a kritika.
Ehhez a gondolatkörhöz kapcsolódik a következő javaslat, miszerint a televíziónak is kellene olyan újsággal rendelkeznie, mint amilyen például a Filmvilág..."

Március 1. 20.00 újabb amerikai sikersorozat indul a televízióban, a William Faulkner műve nyomán készült Hosszú forró nyár.

Március 2., Salgó László telefonos tudósítása a TV Híradóban a Nemzetközi Vietnam Szerződés aláírásáról, az Eurovíziótól átvett képanyagokhoz.
20.00 bemutatják a Magyar Televízió első olyan színes sci-fi sorozatát, a Stanislaw Lem novellájából készült Prix kalandjait, amely elektronikus eszközökkel felnagyított apró makettek között játszódott. A forgatás körüli viták nem kerültek, kerülhettek nyilvánosságra, a sajtó fogadtatása is furcsa volt.
Főszereplők: Prix - Papp János, Glória - Szunyovszky Szilvia, Fabricius - Somogyvári Rudolf. Forgatókönyv Rajnai András és Varga László, dramaturg Békés József, műszaki vezető Dinnyei János, vezető operatőr Abonyi Antal, rendező Kazán István és Rajnai András.

Az MTI január 16-án közölte az alábbi hírt: Fantasztikus látomások, valóságos benyomások. Elkészült az első magyar tudományos-fantasztikus tévéjáték sorozat. Részletek:
"A Magyar Televízió Ifjúsági Főszerkesztőségének produkciójaként elkészült az első hazai tudományos-fantasztikus tévéjáték sorozat. A történet, Stanislaw Lem Prix pilóta kalandjai című novellás kötete, mintegy száz évvel napjaink után játszódik. A főszereplő nem hős, hanem hétköznapi csetlő-botló ember. A sorozat alapjául szolgáló Lem novella gazdag, ám mégis nehéz irodalmi anyag...
Rajnai András rendező elektronikus képkombinációkkal operáló módszere lehetővé tette az űrkalandok valósághű, tökéletes illúziót nyújtó ábrázolását. Egy közönséges neoncső például monumentális üvegfolyosó benyomását kelti, amelyben persze természetesen hús vér emberek közlekednek, de a kalandozások kellékei, az űrhajók, robotok makettjei mind valódinak látszanak...
A televízió az első negyedévben kezdi vetíteni az ötször egy-egy órás műsort, színesben is." (MTI - i/ro/pá/a/-cz. bb.7. 1973. január 16.)

A műsorújság 1973/9. számában Rajnai András írta a bemutató előtt, részlet:
"Irodalom-e a sci-fi, a tudományos fantasztikum? - kérdezik rosszallóan az irodalom kedvelői. Tudományos-e a sci-fi? - kérdezik elítélően a tudomány megszállottai. S e kérdéseket az első magyar tudományos-fantasztikus tévésorozat bemutatásakor is kérdéssel toldjuk meg: televíziós-e a sci-fi? A kérdések közül bizonyára ez a legszokatlanabb."

A Filmvilág 1973/1. számában Jánosi Antal készített interjút Rajnai András rendezővel az újszerű vállalkozásról, részletek:
"- Új vállalkozást indított a Magyar Televízió. Prix kalandjai címmel színes, 5x1 órás elektronikus, sci-fi sorozatot készítettünk. A forgatókönyvet Stanislaw Lem novelláinak felhasználásával, kollégámmal Varga László szerkesztővel írtam. A cselekmény a világűrben a Marson, a Holdon és más fantasztikus helyeken játszódik.
- Alkotócsoportommal együtt végzett, egy évtizede tartó elektronikus kutatómunka eredményei a tévében közismertek. A közvéleményt gyakran megosztotta egy-egy ilyen műsorunk, pedig a kísérletsorozatok nélkül még a forgatókönyvét sem tudtuk volna megírni.
- Miért elektronikus tévésorozat a Prix kalandjai?
- A televízió elektronikus berendezése, képkombinációs asztala alkalmas mesterséges világok, fantáziaképek megteremtésére. A közvetítő-kocsiban egy időben három vagy négy kamera képét váltogathatjuk. Ha a kamerák képét nem egymásután, hanem bizonyos képkombinációk szabályai szerint egymásban jelenítjük meg, akkor végtelen lehetőségek tárulnak elénk. Az elektronikus úton létrehozott térdíszlet a reális tér látomásait adja vissza, ezért jelentősége mind gazdasági, mind művészeti szempontból felmérhetetlen.
- Mi konkrétan a gazdasági és művészeti jelentősége?
- Ez a produkció akár filmes, akár hagyományos televíziós felvételi módszerrel 97 millió forintba kerülne, az általunk kikísérletezett elektronikus dramaturgia viszont lehetőséget ad arra, hogy mintegy 4 millió forintból megvalósíthassuk. A közönség láthatja majd, hogy az elektronikus képkombinációval teremtett látvány jóval gazdagabb, mint ha óriási költséggel díszleteket építünk..."

A Filmvilág 1973/8. számában Császár István írta, részlet:
"Egy olyan tévésorozatról, mint a Prix kalandjai, nagyon könnyű és nagyon nehéz írni. Könnyű, mert az első mondatban ki lehet jelenteni róla, hogy nem sikerült; és nehéz, mert a tévékritikus, minden ellenkező híreszteléssel szemben nem csipkelődni szeretne, nem kézlegyintéssel elintézni, hanem éppen ellenkezőleg, felfedezni és lelkesedni...
A Prixnek viszont annyi hibája van, hogy a szándékon kívül, ami létrehozta, nyugodtan a teljes hozzá nem értés, vagyis dilettantizmus körébe sorolható..."

A Népszabadság április 10-i számában Jovánovics Miklós írta, részlet:
"...Prix televíziós kalandjainak fogyatékosságait nem azért említjük fel, hogy a magyar televízió kezdeményezését lekicsinyeljük. Éppen ellenkezőleg. Olyan ez, mint az első lépés az idegen égitesten: bizonytalan, de ígéretes. Külön említendő érdeme a film készítőinek, hogy elektronikus ötletekkel élénkítették és színezték a magyar televíziós űrkísérleteket. Első nekifutásra egészében nem maradt el a hasonló műfajú kísérletek lendületétől és színvonalától.
Mégsem mondhatjuk biztatóan, hogy csak így tovább. Inkább azt kívánjuk, tovább, de másképpen. Valamivel több figyelmet érdemelnek a technikai trükkök, a valószerűség külső feltételeit biztosító felvételek. És bizony sokkal alaposabb dramaturgiai munkával lehetne kibányászni az érdekes sci-fiből a művészi értékeket, az emberi viszonyok jövőbe vetített tanulságait..."

Rajnai András 1998-ban megjelent Sugarakból teremtett világ című könyvében később leírta, hogy milyen kompromisszumok árán készíthette el a tévésorozatot, amiről a forgatás és a bemutató idején nem lehetett nyíltan beszélni, de az utókor számára fontos, hogy ismert legyen. Részletek:
"A művészeti vezetők azonban nem osztották a gazdasági vezetők lelkesedését. Nem bíztak a drámai területen eddig még sohasem dolgozó rendezőben. Társrendezőt tettek föléje főrendezőként, a gyermekszínház igazgatóját, neves főiskolai tanárt. A filmgyárban közvetítő-kocsival rögzített műsor nem a televízió, hanem a filmgyár felvételi technikájához alkalmazkodott. A főrendező átírta a forgatókönyvet, kihúzta a lengyel író-filozófus gondolatait, egy-egy naturális díszletben humoros, kabarészerű jeleneteket rögtönzött. A mesterséges térben elektronikus képkombinációval a rendező által elkészített jelenetek stílusukban és tartalmukban is eltértek a főrendező által felvett jelenetektől.
Állandósult a veszekedés. A televíziós közvetítő-kocsiban vagy a tévéstúdióban a sokféle területen szétszórva dolgozó szakembereket: technikusokat, képrögzítőket, hangmérnököket, világosítókat, kellékeseket, asszisztenseket és színészeket csak egyetlen rendező képes irányítani. Egyetlen irányítógomb van. Az utasításra mindenkinek egyszerre kell mozdulnia. Ha bárki egy másodpercet késlekedik, tönkreteszi a többiek munkáját.
Két rendező, kétféle stílus, kétféle életszemlélet egy időben nem érvényesülhet.
A rendező, mindezeket felismerve, írásban lemondta a műsort. A társrendező azonban az elektronikus térben történő felvételeket nem tudta elkészíteni. Így a sorozatra szánt valamennyi összeg elveszni látszott. A művészeti vezetők, hivatali hatalmukkal élve vagy visszaélve, utasították a rendezőt a sorozat folytatására...
A sorozat elkészült. A felnőttek gúnyolódtak. A gyerekeknek azonban annyira tetszett, hogy az évek során, vasárnap délelőttönként újra és újra megismételték. A rendező gyűlölte ezt a munkát. Álmainak, elképzeléseink, elméletének lerombolását látta benne. Úgy gondolta, hogy mindazt, amit eddig tanult, kutatott vagy alkotott, nem érdemes folytatnia..."

Március 5., az MSZMP KB Titkárság ülése, jegyzőkönyv:
"13. Gáspár Sándor elvtárs szóbeli bejelentése alapján tudomásul veszi, hogy március 9-én a Televíziónál tart pártnapot." (Magyar Országos Levéltár - MSZMP KB Titkárság 288f.7/420.)

A Rádió és Televízió Újság 1973/10. száma közli, hogy a Televízió IV-es stúdiójának tervezésével és megvalósításával kapcsolatos tevékenységéért a Munka Érdemrend ezüst fokozata kitüntetést kapták: Heckenast Gábor, az MRT műszaki igazgatóhelyettese,
Török Béla, az erősáramú és épületgépészeti főosztály vezetője,
Tófalvi József, a fejlesztési főosztály helyettes vezetője,
Faragó Zoltán, a fejlesztési főosztály csoportvezető tervezőmérnöke.

Március 6., Kádár János a Lőrinci Fonóba látogatott, ahol munkásgyűlésen is részt vett és beszédet mondott, tudósított a TV Híradó.
20.00 Gárdonyi Géza: A lámpás - tévéfilm bemutatója. Szereplők: Guszti - Kozák András, Borsika - Gyöngyössy Katalin, Soós - György László, Soósné - Horváth Teri, Zöld Márton - Iványi József, Pap - Latinovits Zoltán, János - Őze Lajos, Buzsáky - Bessenyei Ferenc, Buzsákyné - Pápai Erzsi, Szöllősi Benedek - Sinkovits Imre, Lovassy - Pécsi Sándor, Lovassyné - Gurnik Ilona, Ida - Császár Angéla, Tanfelügyelő - Velenczey István, Guttmann - Dáhi István, Guttmanné - Schütz Ila. Dramaturg Litványi Károly, operatőr Nagy József, rendezte Hajdufy Miklós.

A Hajdú-Bihari Napló március 14-i számából, P.G.I. kritikájából részlet:
"...A televízió nem csodaintézmény. A lámpásból sem varázsolhatott remekművet, hiszen maga a regény sem az, de az eredeti írói gondolatokat tisztességgel közvetítette, s ez esetben ez a legtöbb, amire vállalkozhatott. Hajdufy Miklós következetesen keresi azokat az irodalmi műveket, amelyek filmfeldolgozásában a magyar múltról, a nemzeti gondolkodás változásairól szólhat, mégpedig a mának, a mai nézőnek, a mai néző gondolatait befolyáslova az alaposabb múltismerettel..."

Március 8. 21.35 Kardos István új sorozatában, a Nobel-díjasokban Wigner Jenőt mutatta be. A második részt 9-én 21.50-kor sugározták. A film operatőre Molnár Miklós volt.

A Filmvilág 1973/7. számában írta Antal Gábor:
Nem elég az, hogy magyar, sőt pesti vagy: itt még tudni is kell! Az ismert anekdota szerint ez volt egy időben kiírva az amerikai atomfizikusok (és biokémikusok meg szociológusok) rendes évi közgyűlésein a terem falára. Láttam azt a kétrészes tévéinterjút, amit Kardos István készített az Amerikában élő Wigner Jenő Nobel-díjas magfizikussal. És most azt kell hinnem, nem is olyan biztos, hogy csak anekdotáról van szó...
Wigner látványa, Wigner szereplése - Wigner személyisége - mégis valami csodát eredményezett, mert rögtön és hangsúlyosan felhívta a figyelmemet például arra, hogy mennyivel kevesebbet tudhat egy mai fizikus akár csak tizenöt év előtti önmagánál. Pedig már olvastam erről (és ceruzával még alá is húztam a fejtegetést) Wigner magyarul is megjelent könyvében, a Szimmetriák és reflexiók-ban. De csak most hozott számomra vigaszt, hogy míg félévszázad előtt egy jól képzett fizikus át tudta fogni a tudományág ismeretanyagát a maga szélességében, ma már huszonöt (igencsak kvalifikált) kutató kell hozzá, hogy követhessék azt, amit az elméleti fizika felismert és felismer... Annyi szerénység - és bölcsesség, de huncutság is! - volt az interjúalany mosolyában és gesztusaiban, hogy menten megvigasztalódtam tudatlanságom miatt."

A DélMagyarországban március 11-én -SE írta, részletek:
"Kardos István riporter-rendező és Molnár Miklós operatőr Wigner Jenőről készített két részes dokumentumfilmje olyan vállalkozás, amelynek példáját jó lenne hamarosan követni. Több okból. Elsősorban, mert az így született dokumentumok értéke felbecsülhetetlen a tudománytörténet jelene és jövője számára. De mindnyájunk érdeke, hogy ilyen eszközök segítségével is lehetővé váljon az egyetemes emberi kultúra értékeinek és értékteremtőinek megismerése. A televízió különösen az értékteremtők, a tudósok portréjának megörökítésével segíthet abban, hogy sokáig élő, eleven legyen e személyek példája, hatása. Másrészt a jövőnek tett szolgálaton kívül, a jelen pillanatában sem lebecsülendő a riportfilm értéke és haszna. Wigner Jenő munkásságáról, érdemeiről más források is tájékoztatni képesek. De tudósi, emberi egyéniségéről, nem a fizikáról, hanem az élet különböző kis és nagy kérdéseiről alkotott felfogásáról nemigen lehet jobb forrásból tudomást serezni, mint egy ilyen filmből...
Ha ez a valódi televíziós produkció meghonosodhatna a képernyőn, sorozatban ismerkedhetnénk a Nobel-díjasokkal, a tévé új, nagy értékű vállalkozását örömmel üdvözölhetnénk."

Március 9., a József Attila Színház bemutatta (10-én) Kertész Ákos Névnap című színművét, Berényi Gábor rendezésében, tudósított a főpróbáról a TV Híradó.

Március 10., Megyeri Károly főszerkesztő - a többi sajtó képviselőihez hasonlóan (újságok) - jelentést küld Németh Jenőnek, az MSZMP KB Agitációs és Propaganda Osztályára az 1972. novemberi KB határozattal kapcsolatban. Részletek:
"A Politikai Főszerkesztőség részletes akciótervet készített, hogy műsoraiban feldolgozza az MSZMP KB 1972. novemberi állásfoglalását. Az akcióterv teljesítésének áttekintése kapcsán megállapíthatjuk, hogy a műsorszerkesztőségek határozottan építettek országunk eredményeire, a szocializmus pozitív értékeire, erősödött munkájuk elvisége, rendszeressé vált a nagyüzemi munkások megszólaltatása. Vagyis céltudatosabban erősítettük, továbbfejlesztettük a már korábban elkezdett kedvező irányú folyamatot, de egyben a KB ülése munkánknak konkrét célt és tartalmat is adott.
A TV Híradó és A HÉT, valamint a többi műsorszerkesztőségek jól kapcsolódtak egymáshoz a KB novemberi anyagának feldolgozásában. A híradó munkatársai mindjárt a KB határozat másnapján igen jó hatású és a határozat munkásközpontú szemléletét visszatükröző körképet készítettek a budapesti nagyüzemekben... A HÉT műsorában a KB három tagja nyilatkozott: Győri Imre, Párdi Imre és Méhes Lajos, majd A HÉT a művezető helyzetét elemezte az Egyesült Izzóban... A Jó estét Budapest! adásában a termelő és a fogyasztó embert foglalkoztató több kérdés, mindenekelőtt a munkás béremelés került megvitatásra... Mint újszerű próbálkozás is figyelmet érdemel az Emberek az átlagok mögött című hat részes riportfilm." (Magyar Országos Levéltár 288f 22/1973/23.öe. Ag163/3)

Március 13. 17.55 Klubról klubra - a negyedévenként jelentkező műsor első adásában két munkásklubot mutattak be, az egyiket Sopronból, a másikat Budapestről az Egyesült Izzóból.

Március 14. 21.15 Nyitott könyv, Sánta Ferenc: Isten szekerén - tévéjáték. Szerkesztő Katkó István, vezető operatőr Németh Attila, rendező Horváth Z. Gergely.
21.25 a kísérleti 2. adóban pedig közvetítés volt a Színművészeti Főiskola vizsgaelőadásáról, felvételről, Show: A sors embere. Szereplők: Napóleon - Sztankay István, Hölgy - Bencze Ilona, Hadnagy - Kalocsay Miklós fh., Giuseppe - Ivánka Csaba fh. Rendezte: Karinthy Márton fh.

A Népszava március 20-i számában írta M Szebeni Géza, részlet:
"...A rendező Horváth Z. Gergely bátor kísérletező kedvét dicséri, hogy feladatát a tévé képernyőjén eddig még sohasem, vagy igen csak ritkán látott színészekkel oldotta meg, hozzájárulva ezzel a vidéki színjátszás nagyobb megbecsüléséhez is."

Március 15. 20.00 a Petőfi Sándor szavalóverseny döntőjének közvetítése.

Az Esti Hírlapban március 16-án bel- írta, részletek:
"Befejeződött a Petőfi szavalóverseny a televízióban. Több tucat fiatalt láttunk a képernyőn, s ismét csak bebizonyosodott, hogy Magyarországon a vers végleg meghódította a fiatalok tömegeit... Igaz ugyan, hogy - ha emlékeink nem csalnak - az elődöntőben legalább ilyen jó, néha talán még jobb előadókat láttunk, mert benyomásaink szerint nem azonos elvek alapján pontozott mindig a zsűri. (Ezt még a tegnapi döntőn is tapasztalhattuk.) Végül is azonban valóban mindenki nyertese volt a versenynek, nemcsak annyiban, hogy egy nagyon értékes társasutazáson vehetnek részt mind a tizennégyen, hanem annyiban is, hogy feledhetetlen élményük marad a döntőbeli részvétel, s a nagyközönségnek is kellemes perceket szerzett ez a döntő, amelyet egyébként Csányi Miklós rendezett és a műsorvezető Wisinger István kitűnően pergetett."

Népszava, március 20, M. Szebeni Géza írása, részlet:
"...Ugyanakkor verseny is volt a javából, mert a csináltság, a hamis eksztázis kirostálódott, nem a versmondó, de a szöveg került az első helyre, és így lehetővé vált a fiatal, amatőr előadók részéről a költők gondolatrendszerének helyes interpretációja... Igazi kulturális seregszemle volt ez a vetélkedő, melyet a zsűri csak ritkán látott pedagógiai érzékkel irányított. A zsűritagokat és a versenyzőket tanulságosan és később is megszívlelendő módon kötötte össze a vers szerkezete, a kultúra terjesztésének igénye."

Niklai Ádám költő Képernyő és költészet című írásában április 28-án elemezte a költészeti műsorok megjelenését a televízióban. Részletek:
"A vers tévé-tolmácsolása néhány kérdésének - többek között - az is aktualitást ad, hogy - a Petőfi évforduló szavalóversenyei, a líra egyéb ünnepi televíziós szereplése nyomán - nézői, hallgatói viták napirendjére is került a költemények művészi előadásának minősége, ilyen vagy olyan módja...
A vers a tévében (eltekintve a ritka és új keletű Lírai riport-októl) jobbára ünnepekhez, jubileumokhoz kapcsoltan kap helyet: eleve bizonyos, a szükségszerűnél hangsúlyosabb ünnepélyességgel mintegy alászáll az irodalomtörténetnek a való égi mását visszatükröző fényes lapjairól, a múlt idő ormairól. E műsorszerkesztési elv és gyakorlat már csak azért is vitatható, mert éppen a televízió az, amely pl. képzőművészeti, ismeretterjesztő sorozataival, adásaival igencsak jól munkálja a lakáskultúra korszerűsödését, a művek és az un. közízlés között ma még szükségszerűen szélesebb árok feltöltését...
Meglehetősen egyhangúvá teszi a tévé versműsorait az igen csekély változatosságra vállalkozó rendezési gyakorlat is: vagy ünneplőbe öltözött szavalókat pásztáz a kamera, vagy - egy állítólagos közvetlenség jegyében - pulóveres, cigarettázó versmondót látunk, hallhatunk. Harmadik megoldás nincs.
Pedig el tudok ilyet képzelni, éspedig igencsak tévészerűt. Mi lenne, ha néha nem volnánk kénytelenek akarva-akaratlan a versmondó arcjátékra, többé vagy kevésbé esztétikus fogazatára, vagy rosszabb esetben - legördülő verejtékcsöppjeire rámeredni? A tévé lényege a kép - bizonyos értelemben a vers is képekkel hat. Aligha irreális, megvalósíthatatlan verstolmácsolási mód, ha a versértő képszerkesztő a költemény mondandójához illő, azt mintegy megjelenítő képösszeállítást vetítene a megszólaló versmondatokhoz. Apollinaire - és mások - képversei nyomán mért ne lehetne - akár kísérletképpen - képzőművészeti alkotásokból, fotókból, rejtett kamerás filmkockákból (sorolhatnám sokáig) a költeménnyel kongeniális képsort alkotni az elhangzó vershez?..."

Március 16. 18.05 az Ifjúsági TeleMagazin első adása. Szerkesztő- műsorvezető Wisinger István.

Március 17., a SALT 2 tárgyalásokról tudósított a TV Híradó, majd a Vidám Színpad Karinthy kabaré című előadásának bemutatójáról (szerkesztő László Zsuzsa, operatőr Vecsei Marietta), valamint a tanácsválasztások előtt Szirtes Ádám színművész, képviselőjelölt portréját is bemutatták, amit Moldoványi Ákos szerkesztő és Csák István operatőr készített.

Március 20., ezen a napon nyílt meg Csepelen, a Kossuth Lajos utcában a Váci Mihály Könyvesbolt. Az első érdeklődő vásárlók között "látta" a TV Híradó kamerája Gáspár Sándort, a SZOT főtitkárát.
20.00 a kísérleti 2. programon Szigligeti Ede Trónkeresők című történelmi drámájának közvetítése a Gyulai Várszínházból, felvételről.

Március 21., több mint ezer olvasó és érdeklődő várta Alberto Moraviát az Európa Kiadó könyvesboltjánál, ahol a Magyarországon tartózkodó népszerű olasz író dedikált. A TV Híradó stábja, Moldoványi Ákos szerkesztő és Hornyai Sándor operatőr is ott volt az eseményen, a híradónak a riportban Moravia a következőket mondta:
"Ez az első ismerkedésem Magyarországgal, Budapestet monumentális nagyvárosnak látom, valódi fővárosnak. Már ittlétem néhány napja alatt mély benyomást tett rám a magyar kultúra. Találkoztam már néhány íróval, többek között Déry Tiborral."

Március 23. 21.20 Morócza Olgi üzeni... - Baló György szerkesztő, Forray Tibor operatőr és Banovich Tamás rendező dokumentumfilmje.

A Film Színház Muzsika 1973/13. számában írta Gáll István, részlet:
"Banovich Tamás jó érzékkel nagyon fontos témát ragadott meg. A hátrányos helyzetű fizikai dolgozók gyermekeiről van szó, akik nehezen és kevesen kerülnek be a felsőoktatási intézményekbe. Senki se tagadja, hogy ott van a helyük, ha eszük, tehetségük és szorgalmuk továbbtanulásra készteti őket. Azt is tapasztaltuk már, hogy az ellenkező véglet is káros és anti-humánus: a nem fizikai dolgozók gyerekeinek kizárása az egyetemről. Mi azonban a megoldás? Erről beszéltek a film szereplői, azok a fiatalok, akik a leginkább illetékesek ez ügyben. Még a tapintatos segítés is önérzetbe gázoló lehet - és mégis szükség van rá, nem a kivételezésre, hanem a társadalom segítőkészségére. Morócza Olga és társai nehéz utat járnak meg. Nem egykönnyen, nem minden áldozatvállalás nélkül lesznek egyetemet végzettek..."

Március 25. 16.10 Kubai tavasz - a TV Híradó riportfilmje a Munkásőrség Központi Férfikarának kubai vendégszerepléséről. A filmet Menczel János szerkesztő, Fülöp Tibor operatőr, Gortva Eta vágó és Dobrovics István gyártásvezető készítették.

Március 28., a TV Híradó külföldi képanyag átvételével beszámolt az OSCAR díj átadásról. A legjobb színészi alakításért Marlon Brando kapta (Keresztapa), igazán tarolt a Kabaré, amely 8 díjat kapott, köztük Lisa Minelli a főszerepért.

A rádióújság aznapi kinyomtatott programjában ez szerepelt:
"20.30 Párbeszéd - a Magyar Televízió és a Francia Televízió közös vitaműsora, egyenes adásban. Résztvevők: Aczél György, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a KB titkára és Alain Peyrefitte, az UDR (Demokratikus Unió a Köztársaságért, gaulle-ista párt) főtitkára."

A Magyar Hírlapban Bélley Pál tévékritikájában aznap viszont ez volt olvasható:
"Ma szerdán, mint ez már köztudomású, a Párbeszéd: Aczél György és Alain Peyrefitte televíziós vitája elmarad."

A Népszabadságban másnap, március 29-én F.F. aláírással Vita a francia sajtóban a Párbeszéd című televíziós műsorról címmel jelent meg cikk, részletek:
"A francia sajtóban több cikk is foglalkozik azzal a Párbeszéd című tévévitával - Aczél György, az MSZMP Központi Bizottsága titkára és Alain Peyrefitte, a gaulle-ista párt (UDR) főtitkára között - amelyre a legutóbbi közlések szerint április 25-én kerül majd sor.
Az érdeklődés oka nyilvánvaló: a választási kampányban - a francia tévé vitáiban, akárcsak a francia sajtóban - a jobboldal azzal próbálta ellensúlyozni a baloldal növekvő befolyását, hogy a szocialista országokról mindenféle képtelen állítást terjesztett. Erre szolgáltatott példákat az a vita is, amely tavaly ősszel, az Egyenlítő fegyverekkel című tévéműsorban George Marchais, az FKP főtitkára és Alain Peyrefitte között zajlott le. Peyrefitte itt a szocialista országokkal kapcsolatban olyan állításokkal hozakodott elő, amelyek a hidegháború időszakában voltak divatosak. Mint ismeretes, ez a hang jellemezte a francia jobboldal fellépését a választási harcban...
Azóta lezajlottak a választások, amelyeknél az UDR, mint ismeretes, szavazóinak jelentős részét elvesztette. Ezen a választáson az antikommunista hajszára is csattanós választ adott a haladó erők előretörése, a baloldal 46 százalékos eredménye. Nagyon is valószínűnek látszik, hogy a gyakorlati nehézségek, amelyekre Peyrefitte a szombati Figaróban megjelent nyilatkozatában hivatkozott, és amelyek miatt a vita március 28-ról április végére halasztódott, erre vezethetők vissza. Az UDR főtitkára érdeke, mint azt sokan Párizsban mondják, hogy a vita időben mind távolabb kerüljön a választásoktól. Erre mutatott rá Roland Leroy, az FKP titkára, amikor a LHumanité-ben azt írta: Peyrefitte tudta: a magyar nézők előtt képtelen lesz kitartani például ama állítása mellett, hogy a szocializmus megszünteti a személyes tulajdont, és nem engedélyezi az örökbe hagyást. Peyrefitte tudta: a francia nézők előtt most nem lesz képes eltitkolni, hogy Magyarországon például a férfiak 60, a nők 55 éves korukban nyugdíjba mehetnek, és mindenkinek ingyenes gyógykezelésre van joga...."

A Népszabadság április 22-én szerkesztőségi cikket jelentetett meg az elmaradt tévévitáról, részlet:
"A francia jobboldali sajtó napok óta láthatóan zavarban, kínos helyzetben van. Nyilván igen magas helyről jövő sugalmazásra el kell homályosítania olvasói előtt, hogy a magyar és a francia televízió közös vitaműsora - amelyben Aczél György, az MSZMP KB titkára és Alain Peyrefitte, az UDR főtitkára vett volna részt - a francia vitapartner visszalépése miatt maradt el. Ez azonban nagyon keserves feladat, hiszen még a műsor kijelölt francia vitavezetője, Alain Duhamel is így fogalmazta meg véleményét a Le Monde-ban: A vitapartnerek szándéka különböző volt. Aczél György, aki olyan hírben áll, hogy a szabad vita híve, határozottan a vita megtartása mellett volt. Ami Alain Peyrefitte-et illeti, neki a vita tetszett ugyan, a téma azonban nem. Neki két dolog között kellett választania: ha tartja magát a választási kampányban tett kijelentéseihez, akkor megváltozik a róla, mint ügyes diplomatáról alkotott kép, ha viszont megváltoztatja a hangnemét, akkor úgy tetszhet, hogy meghátrált...."

Végül a TV Híradó április 14-én közölte a következő MTI-hírt:
"Mint ismeretes, a magyar és a francia televízió Aczél Györgynek, az MSZMP KB titkárának és Alain Peyrefitte-nek, az UDR főtitkárának részvételével (március 28-án) közös vitaműsort tervezett. Az adást Peyrefitte kérésére április 25-re halasztották. Most pedig Alain Peyrefitte, az új kormányban kapott megbízatására hivatkozva, visszalépett a vitától, bár a vitát a párt főtitkáraként vállalta, és ezt a funkcióját továbbra is megőrizte..."

Március 29., a Norvég Televízió estje a Magyar Televízióban.

Március 30. 20.25 a kísérleti 2. programon Oscar Wilde Bunbury című komédiájának közvetítése, a Színház és Filmművészeti Főiskola 1972. május 17-i előadásáról, felvételről.

Április

Televíziós vetélkedő indul autósoknak - az egyes európai országok autóközlekedéséről, művészetéről, földrajzáról és történelméről. A résztvevők általában olyanok, akik gépkocsijukkal Európa több városában jártak már!!!

Megjelenik az MRT Tömegkommunikációs Kutatóközpont Rádió és Televízió Szemle 73/1. száma. Ebben Dezséry Judit publikálja A színes és a fekete-fehér televízió címmel kutatási eredményeit. Ebből részletek:
"Hazánkban mindössze néhány éve kezdték el a színes kísérleti adást, és a lakosság nagyobb része soha nem látott még színes tévéműsort. Mégis szükségesnek látszik a színes televíziózással már most foglalkozni, hogy valamiféle képet nyerhessük annak fogadtatásáról, és megtaláljuk azokat a lényeges szempontokat, amelyek a műsorok készítésében, szerkesztésben segítséget nyújtanak.
Ha Európa többi országához hasonlítjuk a színes tévé magyarországi helyzetét, fejlettségi fokát, valahova a középre kellene magunkat helyezni. Olaszországban pl. még nem indult meg a színes kísérleti adás, sem Norvégiában, Írországban is csak 1970-71-ben kezdtek színes műsorokat sugározni. Más országokban azonban, mint pl. Franciaországban vagy Angliában, 36-38 óra színes műsort közvetítenek hetenként, és 40-60 ezer színes vevőkészülék működik az otthonokban.
Az Amerikai Egyesült Államokban már 1953-54-ben kísérleteztek színes műsorok közvetítésével. 1970-re az ABC már 77 óra színes műsort nyújtott állomásainak. A CBS, ahol 1954-ben kezdték a kísérleti színes adásokat, 1967 óta minden műsorát színesben tudja sugározni, színesre felszerelt hírközponttal is rendelkezik. Az NBC szintén 1954-ben kezdett és 1968-ban már 99 százalék volt a színes adások száma...
Egyebek között Svédországban három kísérletből álló vizsgálatot végeztek a színes tévé tanulásra gyakorolt hatásáról. A kísérleti személyek egyik csoportja színesben, a másik fekete-fehérben nézte ugyanazokat a műsorokat. Az első kísérletben a színeket úgy alkalmazták, hogy azoknak feltételezhetően szerepük volt a könnyebb felfogásban, segítették az új információ befogadását. Különbséget a tanulásban a fekete-fehér és a színes műsort nézők között nem tudtak kimutatni...
Az egyes műsorok globális, hangulati megítélésében (skálatechnikát alkalmaztunk ennek felderítésére) nem jelentkezett szignifikáns eltérés, és hasonlóképpen, a már előzőleg kialakult attitűdöket sem tudta egyik hatásforma sem megváltoztatni.
A filmekből nyerhető információkra a fekete-fehér és a színes adást nézők közel azonos arányban emlékeztek. Valamivel több vizuálisan nyújtott információt jegyeztek meg a színes csoport tagjai, míg a fekete-fehér csoport több, csak verbálisan szerezhető információt őrzött meg. A százalékos eltérés azonban igen csekély.
A fekete-fehér változatban a sokmozgásos jelenetek, a színes változatban pedig a feltűnő színhatások mutatkoztak hatásosabbnak. Vagyis az ilyen jellegű jelenetekre emlékeztek inkább vissza."

Ugyanebben a számban írt Fellegi Tamás Másfél év után... Hozzászólás a szórakoztatás-műsorpolitika vitához címmel. Részlet:
"...Külön fejezetet érdemel a Zenés Tv Színház. Sokfajta összetevő eredményeként kényszerültünk rá, hogy színház jellegű évadot teremtsünk, vagyis ne januárban, hanem szeptemberben kezdjük. Még a mi köreinkben is sok kétkedés fogadta az elképzelés realitását. Ma már nyugodtan kimondhatjuk: a Zenés Tv Színház valóság. Méghozzá zömében szórakoztató jellegű. Igaz, műsorra került Strindberg Erősebbjének mono-operája, de a Garasos menyasszony, Planquette nagyoperettje is. Fiatal zeneszerző jelentkezett Madarász Iván személyében, A nő meg az ördög című vígoperával. De műsorra került Huszka Bob hercege is. Lendvai Kamilló írt operát Karinthy Bűvös székéből, de bemutatóra vár Schöck Ottó zenés játéka, a Nem akarok apa lenni is. Kétségtelen egymásra hatás jelentkezik művek és megvalósításuk között. Mert lehet a zene nehezebb, vagy nehéz veretű, de a realizálás fő törekvése a minél nagyobb megértésre való törekvés...
Az elmúlt majd másfél esztendő alatt megkíséreltük a humor-show meghonosítását, vagyis egy általunk egyéniségnek tartott személyiség köré csoportosítani egy vele egyetértésben készülő műsort. A törekvés világos, az eredmény még mindig sötét. Olyan kivételek, mint Komlós János, akinek lassan évtizedes tévés tapasztalata van, vagy Kállai István, aki nagyon hamar rátalált a tévé nyelvére, tiszteletre méltó kivételek, akik csak erősítik a szabályt. Még ma is értetlenül állunk az előtt a jelenség előtt - legalábbis én - hogy ugyanazok a humoristák, akik a rádióban sikert érnek el, miért nem tudják a tévében akárcsak megközelíteni is ezt. A probléma nem olyan egyszerű, hogy félmondattal elmenjünk mellette. Ugyanis nem a poénok milyenségén múlt, nem is személyes vagy csak rangbeli megjelenésen - bár ez már nem mellékes - hanem egy olyan sajátosságon, amelytől a tévé más, mint a rádió. Érdekes nemzetközi tapasztalat - így pl. a legrégibb televízió, a BBC egyértelműen vallja -, hogy nincs humor, nincs kabaré közönségreagálás nélkül. Tehát a nevetés, a taps a műsor lényegi alkotóeleme. Mit mond a tapasztalatunk?
A Humoristák klubjának sokáig volt közönsége és mégsem váltott ki annyi derűt, mint mondjuk Komlós műsora, amelybe soha nem tapsoltak bele. (Nem szeretném egymásnak ugratni, vagy minőségi különbséget vagy egyenlőségjelet tenni sem a két műsortípus, sem alkotói közé, csak a közérthetőség miatt nevezem nevén mindazt, amiről szólni szándékozom).
Szerintem egy nyilvánvaló, sajátos jelenséggel állunk szemben. Hiszen a dráma dráma marad, bármilyen is a televíziós megvalósítás formája. A kabaré már nem. Vegyünk egy másik példát. Itt az úgynevezett 100 éves kabaréról szeretnék szólni. Régen nem volt a tévében ennyire egyértelműen politikai kabaré. A realizálás (rendezés) is régen volt ilyen gondos. Visszhangja mégsem érte el a kívánt hatást. Pedig a 100 esztendős köntös csak lebernyeg volt. Hiszen pl. a lóvasútról szóló jelenet lényegében a mai Rákóczi úti villamos-vitáról szólt. A kiküldetés című tréfa egyértelműen a kispolgári tülekedés, a bulizás leleplezése volt. A humoristák kérdéseinek zöme is a ma problémáit feszegette, a válaszok pedig a legélesebbre voltak köszörülve. És mégis, a kívánt vagy várt hatás elmaradt. Mitől? A válasz sokféle lehet, én még az igazit nem tudom megadni, még csak a kérdőjelet tudom kitenni. Ezt sem tartom azonban kevésnek..."

Egynapos konferenciát tartottak a rádió- és televízió riporterek. A konferencia témája: a riporteri felelősség, a riporter személyiségének, magatartásának és közéleti elkötelezettségének elemzése volt.

Április 1.19.00 a Francia választások után Polgár Dénes riportját láthatták A HÉT nézői, melyben nyilatkozott G. Marchais és F. Mitterrand is.



Április 2. 21.15 hétfő, rendkívüli adásnap. Sárközi István: Y háború -bábopera, a Tv Zenés Színháza bemutatója. Vörösmarty Mihály nyomán televízióra alkalmazta Weöres Sándor. Dramaturg Blum Tamás, zenei rendező Fejes Cecília, díszlet és bábtervező Koós István, operatőr Káplár Ferenc, rendező Szőnyi Kató. Előadók: Palcsó Sándor, Andor Éva, Szirmay Márta, Kovács Kolos, Miller Lajos, Külkey László, Rozsos István, Ötvös Csaba, Barlay Zsuzsa, a Primavera kvintett és a Magyar Állami Bábszínház művészei.

A Film Színház Muzsika 1973/15. számában Vámos Miklós írt tévékritikát, részletek:
"...A televízió jellegénél fogva tág teret nyújt a komplex művek létrejöttéhez. Egyik ilyen vállalkozás a Tv Zenés Sínháza, ahol néha a klasszikus irodalom, az opera, a modern költészet, a bábszínház és a huszadik századi zene keveredhet egy-egy félórára. Ez történt az Y háború esetében. Szerzőül nem tudom, kit jelöljek. Vörösmarty Mihályt, akinek nyelvi pamfletjéből alkalmazta televízióra a darabot egy mai költő; vagy Weöres Sándort (ő a költő); vagy Sárközy Istvánt, aki a zenét szerezte, vagy esetleg Koós Ivánt, aki a betű bábokat tervezte? A rendező Szőnyi Kató volt...
1. Bírálom, amikor leírom, hogy túlzottan is eklektikus volt ez a félórás látványosság. Nem egységesedett produkcióvá a beleölt (nagy!) tehetségenergia ellenére sem. Hogy az önmagában trouvaille-okkal teli, izgalmas zene gyakran a szöveg ellen hatott, s így néhol gyengítette érthetőségét. Hogy néhol nehezen lehetett követni (talán éppen a szövegérthetőség döccenői miatt) az egyébként olvasva roppant egyszerű cselekményt...
2. Dicsérem, amiért eszükbe jutott elővenni azt a Vörösmarty-vitakölteményt, nekilátni leporolni, ami - érzésem szerint - sikerült. A Weöres-átdolgozás feltétlenül igazolta a művet, azazhogy segítségével a mű igazolta önmagát. Nem hatott avultnak, s a bábosítás révén plasztikusan megjelenített szöveg elegendő feszültséget rejtett magában..."

Április 3. 20.35 egy nappal később ismét Zenés Tv Színház bemutató volt, Varga Balázs: Mézesfazék. Dramaturg Rutner Sándor, zeneszerző Daróczi Bárdos Tamás, zenei rendező Fejes Cecília, vezető operatőr Szilágyi Virgil, rendező Félix László. Szereplők: Végvári Tamás, Kertész Péter, Marsek Gabi, Marsek Ottilia, Maros Gábor, Paudits Béla, Levente Péter, Szegvári Menyhért. Közreműködött Forrai Zsuzsa és Szőkefalvi-Nagy Katalin (ének).
18.05 Vallomások a XX. századból - Klémens Béla portréfilm.

A műsorújság1973/14. számában Pásztor Ferenc szerkesztő írt "beharangozó" cikket, részlet:
"Évek óta készülünk Klémens Bélának, a magyar munkásmozgalom egyik legkalandosabb életű alakjának portréját megrajzolni. Már az első lépéseknél figyelmeztetett, hogy készüljünk fel, mert alaposan megfuttat. Futottunk is Radó Gyula rendezővel, Janovics Sándor operatőrrel, autón, vonaton, repülőn Mátyásföldtől Prágáig... Klémens - akkurátus ember lévén - kikötötte, hogy minden életrajzi állomáshoz keressük meg a tanúkat is..."

Ugyanezen a napon az Intervíziótól átvett képanyag segítségével láthatták a TV Híradó nézői, hogy Apró Antal a Csillagvárosba látogatott. Pálfy István szerkesztő és Jávorszky László operatőr Biharugráról tudósított, ahol Szabó Pálra emlékeztek nyolcvanadik születésnapján. Az író a harmincas években részt vett a népi írók mozgalmának megszervezésében és a Parasztpárt alapító tagja is volt, később az Elnöki Tanács tagja is volt.



A Rádió és Televízió Újság 1973/3. számában Szénási Éva A milliomos operatőr című cikkében mutatta be Janovics Sándor operatőrt. Részletek:
"Van, aki a munkáját, van, aki a hobbyját szereti jobban. És az sem véletlen, ha ez a kettő párosul, mint Janovics Sándor operatőrnél aki... Nos, hogy teljesebb képet kapjunk felőle, íme néhány adat: ...aki tíz éve dolgozik a Televízió politikai főszerkesztőségén. Ezalatt 140 önálló kisfilmet készített - köztük az 1965-ben készült Nehéz utakon és a Szép Szabóné operatőri különdíjat nyert, majd a II. Intertour sportdíját, legutóbb, 1971-ben a még ma is emlékezetes Kántor család a miskolci filmfesztivál fődíját nyerte el, s persze azonkívül még millió riportot és filmbejátszást is készített. S bár nem kimondottan utazó-operatőr, nemcsak a magyar tájakat ismeri már kívülről, de tizenhét országban is megfordult. Többek között járt Chilében, többször is a Szovjetunióban, ahol riportfilmeket készített, és Vietnámban, a magyar kormánydelegáció útjának operatőr-tudósítójaként. Közben elforgatott évente ötvenezer méter filmet, s ha a televízióban sugárzott riportjainak és dokumentumfilmjeinek az idejét összeadnánk, havonta két játékfilmnyi hosszúságú, vagyis huszonnégy órányi adás jönne ki évenként...
- Hogyan lett operatőr?
- Mindig is az szerettem volna lenni. Évekig amatőrfilmeskedtem, majd a miskolci amatőrfilm-fesztiválon díjat nyertem. Ez még 1961-ben volt, nem sokkal azután, hogy iskolai tanulmányaimat befejeztem. Közben dolgoztam a gyárban is, majd 1963-ban a televízióba kerültem, mint segédoperatőr. Mátray Mihály volt a mesterem, tőle lestem el a szakmai fogásokat. Hét év telt el azóta, hogy az első önálló dokumentumfilmet (Wiedermann Károly rendezővel) elkészíthettem..."



Április 4. alakalmából díjazott művészek:
Zsurzs Éva tévérendező - Kossuth-díj III. fokozata,
Szőnyi G. Sándor - Balázs Béla-díj I. fokozata,
Bornyi Gyula és Bíró Miklós operatőrök - Balázs Béla-díj III. fokozata.
Czabarka György operatőr a Magyar Népköztársaság Érdemes Művésze címet kapta.
A Munka Érdemrend arany fokozatát kapta Fazekas László, a tévé gazdasági igazgatója,
ezüst fokozatát Fellegi Tamás, Dobos István, Márványi György,
bronz fokozatát Radványi Dezső, Dobrovics István, Zádor László.
Dr. Petur György, az UVATERV főmérnöke Állami Díjat kapott a hazai tévétornyok építéséért, és
Virág Csaba építész Ybl-díjat a televízió IV. Stúdiójának tervezéséért.



Április 4. 18.40 Csettints! - a fiataloknak szóló új műsornak különleges házigazdája volt: Digidang, egy kamaszt jelképező bábfigura. Írta Dozvald János, szerkesztő Szabó Márta, báb és díszlettervező Lévai Sándor. Szereplők: Digidang - Erdős István, Gyurkó Henrik, Simándi József, Szuhay Balázs és Harsányi Gábor.

A műsorújság heti bekonferáló cikkében Szabó Márta írta, részlet:
"Digidang csettint, s kívánságai sorra teljesülnek. Lámpák gyúlnak, díszletek kavarognak, s a forgó falak mögül előbújik az első meghívott, a tizenévesek jól ismert kedvence, Harsányi Gábor. Énekel, táncol, Mercutiót alakít, randevúra siet, vív és dzsúdózik... Végül néhány információ: Simon és Garfunkel dalait a Bergendy együttes hangszerelte (szöveg Dozvald János), s elhangzik egy valódi kamasz-szerzemény is: Csongrádi Katalin 13 éves korában írta a Nekem megbocsássatok című dal szövegét (zeneszerző: Dénes Margit)..."

Az április 4-i ünnep alkalmából az MRT Elnöksége nívódíjban részesítette az elmúlt időszak legsikeresebb tévé- és rádióműsorainak alkotóit és közreműködőit.
A tévéműsorok közül nívódíjjal jutalmazták a következők alkotóit:
A fekete Mercedes utasai, Az ember melegségre vágyik, Egy óra három arc - tévéfilmek,
Brezsnyev elvtárs látogatása Magyarországon - riportfilm,
Ózd - csodák nélkül - jubileumi műsor,
Az Örs vezér tértől a Déli pályaudvarig - helyszíni közvetítés,
Emberek az átlagok mögött - riport,
Chile - az ész erejével - filmtudósítás,
Balázs János cigányfestőről készített portréfilm,
Kodály Zoltán énekverseny,
Játszunk bábszínházat! - sorozat,
A tűz balladája - tévéjáték,
és az Iskolatelevízió egyik alkotócsoportját.
Nívódíjat kaptak:
Örkény István, Az ember melegségre vágyik írója,
Darvas Lili, az Egy óra három arc főszereplője.
Egyéni nívódíjban részesült tévéműsorokért:
Kazal János (Pedagógusok fóruma),
Gyenes Károly (Diákparlament, Beszéljük meg, Döntés-végrehajtás),
Bulla Elma, Knoll István (Életet az éveknek),
Zarnóczai Sándor (A tévé politikai tanfolyama),
Kelen Pál (Kék fény),
Ruttkai Éva, Szász Péter, Kálmán György (A fekete Mercedes utasai),
Kozák András, Rajz János, Kállai Ferenc (Az ember melegségre vágyik),
Sulyok Mária, Páger Antal, Schubert Éva (Boldog órák),
Bodrogi Gyula, Harkányi Endre (Férjek iskolája, Sganarelle),
Illés Endre, Sztankay István (Krétarajz Nagy Lajosról),
Sudlik Mária, Ádám Ottó (Az erősebb),
Várkonyi Zoltán (Ítéletnapig),
Sándor Pál (Kalendárium),
Keleti Márton, Ruittner Sándor (Bob herceg),
Hazai György, Koncz Gábor, Tyll Attila (Amerre a vaddisznók járnak),
Végvári Tamás, Tordy Géza (Gérad Philipe sorozat),
Gerhardt Pál, Vojnits Imre (Becket),
Jeli Ferenc (Portréfilm Varga Imre szobrászművészről),
Tóth Eszter, Levente Péter (Zsebtévé).
Haláluk után posztumusz nívódíjat kaptak:
Pécsi Sándor (a Szerelem jutányos áron című tévéfilm főszerepéért),
Mertz Nándor, Vinkler György, Hódos Judit (a Prizma tévésorozatért).

Április 05. megkezdődik a tizenhárom részes kétnyelvű, szlovák- magyar Vivát Benyovszky televíziós filmsorozat forgatása.
21.50 A halál után öt perccel... - Koós Béla szerkesztő, Illés János operatőr és Bánki Szilárd rendező új, nagyhatású dokumentumfilmje, amely a mentők mindennapjairól szólt, "sokkolta" a nézőket és a kritikusokat egyaránt.

A Film Színház Muzsika 1973/21. száma, Vámos Miklós tévékritikájából részletek:
"A halál után öt perccel... egy fél órában igazi tragédiát villantott fel Bánki Szilárd dokumentumfilmje, a bizalom tragédiáját. A mentőszolgálat központja az egyetlen szabad rohamkocsit (ebben szinte műtéti beavatkozásra is alkalmas felszerelés van) Zuglóba irányította, ahol az izgatott bejelentés szerint - négy súlyos sérült hever az utcán. A mentősök bíztak (mi egyebet tehettek?) az ismeretlen telefonálóban, ám a helyszínen kiderült, a bejelentés túlzott volt, négy könnyebb sebesült várta a mentőorvos segítségét. Eközben a város másik szélén, ahol valóban súlyos baleset történt, két ember meghalt, mire az URH-n átirányított rohamkocsi a zsúfolt - önző és tétova autósokkal teli - utakon odaért.
Az írtam: dokumentumfilm? Nem, A halál után öt perccel... több annál. A rendező, Illés János operatőr és Koós Béla szerkesztő segítségével művet alkotott, méghozzá remekművet. Kegyetlen, megrázó képsoraitól szinte izzásba kezdett a képernyő közönyös szürkéje.
A dokumentum műfaj jellegzetessége, hogy többnyire az élet egy jelenségét veszi szemügyre, több-kevesebb alapossággal. Csak akkor emelkedhet műalkotássá, ha sikerült kimutatnia a vizsgált egyediben az általánost, cseppben a tengert. Ez a dokumentumfilmnél már csak azért is nagyon nehéz, mert hiszen az életet nem lehet megrendezni, a kamera csak azt veszi fel, amit lát. E film felvevőgépe valami nagyon fontosat látott meg, azaz: láttatott meg. Igaz, jó adag szerencse is segítette az alkotókat, de hát mihez ne kéne szerencse? A fiatal Bánki Szilárd nevét feltétlenül érdemes megjegyeznünk, ez még csak a diplomamunkája volt."

A Filmvilág 1973/8. számában Baróti Géza írta a filmről, részletek:
"Tragédia. Kegyetlen film a fiatal Bánki Szilárd diplomamunkája, A halál után öt perccel... Az Országos Mentőszolgálat hétköznapi és csaknem mindig drámai tevékenységéről szól ez a film, amely könnyűszerrel lehetne idegborzoló filmszenzáció, s lehetne afféle jól fésült tájékoztató, amely a hasonló természetű híradásokkal azonos színvonalon mesélné el, milyen hősies és önfeláldozó munkát végeznek a mentők - mindnyájunk érdekében. Ez a kisfilm azonban merész tudatossággal és nyilván bizonyos szerencsével túllép a szokvány határain s határozott felépítéssel, könyörtelen és megdöbbentő erővel ábrázolja, milyen felelőtlenek és közömbösek is vagyunk, amikor pedig emberéletről van szó...
A mindössze huszonnyolc perces rövidfilm igazi tragédiát ábrázol, ködös képeivel és szűkszavú vágásaival még inkább aláhúzva az emberi felelőtlenség nyomasztó hatását."

Április 4. alkalmából a Magyar Televízió estjét rendezték meg a szovjet és a kubai televízióban.
A moszkvai televízió 1. programjában szerepelt - többek között - a Zsebtévé egyik adása, a Szülővárosunk Budapest sorozat első része, Bán János egyik ipari műsora, egy riport a magyar tudományos életről, a badacsonyi szőlőművelést bemutató riportfilm, a moszkvai Lenin hegyen a Balaton Áruház bemutatása, a Rábai Miklós portréfilm és a Parkerdőt bemutató dokumentumfilm. A műsort a Szovjetunió távol-keleti részében is láthatták a nézők, mert az Orbita-rendszer segítségével műholdon keresztül sugározták. A "háziasszony" Tamási Eszter volt.
A kubai tévé magyar estjének műsorában a nézők láthatták többek között Kende Márta Tér a papíron című képzőművészeti filmjét, a Térzene című balett-filmet, egy folklór összeállítást, a Dr. Agy című sorozat egyik epizódját. A "háziasszony" Takács Mária volt.

MTV - DDRF együttműködési munkatervet írtak alá. Az NDK televíziója részéről Heinz Adamcek, az NK minisztertanácsa mellett működő állami televíziós bizottság elnöke, magyar részről Tömpe István, a Magyar Rádió és Televízió elnöke látta el kézjegyével a munkatervet. A megállapodás mindenekelőtt a személyes találkozók, illetve eszmecserék sűrítését irányozta elő. A munkaterv pontjai között szerepelt többek között egy Berlinből sugárzott tévéadás (tervezett tartalma: a szocialista országok külpolitikája), magyar tévéstáb által készítendő riportfilm az NDK modern építészetéről, dokumentumfilm Dürer művészetéről, egy NDK-beli színházi közvetítés átvétele, valamint a Világifjúsági Találkozó előkészítésben nyújtott technikai és személyi segítség. A tervek között szerepelt még, hogy az NDK televízió magyar csapatot is meghív a "házon belüli" újságíróversenyére.

Április 6., elhunyt Peti Sándor színművész, adta hírül a TV Híradó.

Április 7., a TV Híradó ismerteti a Vietnámból kapott MTI-hírt: két magyar békefenntartó katona repülőgép szerencsétlenségben meghalt. A két magyar békefenntartó halálát okozó tragédiában többen is meghaltak. Egészen pontosan tízen: két vietnami, egy kanadai és egy indonéz katona, valamint a vietnami tolmács és a helikopter háromtagú amerikai személyzete.
A forgószárnyas - egy másik géppel közösen - április 7-én délelőtt szállt fel az egykori császárvárosból, Huéból, hogy a NEFB tagjait a laoszi határ közelében lévő Lao Bao-ba, egy ottani ellenőrzőpontra vigye. A helikoptereket irányító kanadai rádiós tiszt 11 óra 45 perckor vette a vezérgép pilótájának utolsó, kétségbeesett szavait: "Rakétatalálat ért minket, zuhanunk!". A NEFB működésének több mint két éve alatt mindössze egy tragédia történt, ebben vesztette életét a két magyar békefenntartó, Dylski Aurél határőr őrnagy és Cziboly Csaba tartalékos százados.
A magyar tisztek hamvait tartalmazó urnákat egy szovjet lajstromjelű IL-18-as repülőgép szállította Budapestre. A hősi halottakat április 27-én, katonai tiszteletadás mellett, a Farkasréti temetőben helyezték örök nyugalomra. A temetésről a TV Híradó számolt be.

Április 8. 18.15 képernyőre került Rodolfo mester új tíz részes sorozata, a Bűvészettörténet első adása.

Április 10. 21.10 Mit jelent az Ön számára Európa? - Róbert László szerkesztő-rendező és Edelényi János operatőr műsora. Az alkotók a Milyenek a franciák? című sorozat folytatásaként a kétarcú" Strasbourgban forgattak.

A Magyar Nemzet április 18-i számában - a.a írta, részlet:
"Róbert László kitűnő riporter. Erről a televízió nézői már több ízben is meggyőződhettek. Például éppen a Milyenek a franciák? sorozat alkalmával, amelynek ez a Strasbourgban készült film egyenes folytatása. Igaz, az elzásziak éppenséggel különös franciák, hisz két alkalommal is annektálta őket Németország, és a nyelvük is germán eredetű... A remek felvételeket készítő Edelényi János operatőr közreműködésével Róbert László igen érdekesen, változatosan mutatta be a strasbourgiakat. Előbb bebizonyította, hogy az általánosságban feltett kérdés (Mit jelent az Ön számára Európa?) a Nemzetközi Újságíró Iskola növendékeinek lelkes segítségével, erőszakos vagy türelmes riporteri munkával egyaránt csak elutasítást, vagy legjobb esetben közhelyszerű válaszokat eredményezhet..."

Április 12., a Minisztertanács a Magyar Rádió és Televízió 1972. évi tevékenységéről szóló beszámolóját tűzte napirendjére. Az MRT által előterjesztett és Tömpe István által jóváhagyott anyagot az MSZMP Kulturális Alosztálya véleményezte a Minisztertanács számára, ebből részletek:
-"A budapesti munkásság körében végzett közvélemény kutatás szerint a dolgozók többsége úgy érzi: a rádió és a televízió többet foglalkozik velük (pl. az egyszemélyes fórumok" elindítása, A HÉT című műsor fejlődése (itt megjegyezzük: még hiányoznak kultúrpolitikai kérdések a műsorból).
- A művészetpolitika televíziós formái még mindig nem alakultak ki (egyes műsorokban - zenei figyelő, téka - van már törekvés; a jelentés nem utal a tévé Közművelődési főszerkesztőségének jó elképzeléseire).
-Kedvezőbb a természet- és társadalomtudományi műsorok aránya a tévéműsorban (a Közművelődési főszerkesztőség műsorai csupán 4,25 százalékát adják az összes műsornak; valamennyi főszerkesztőség közül az ő részesedésük a legalacsonyabb)...
-Az ifjúsági műsorok választéka is gazdagodott...
-A művészeti műsorok fejlődéséről tanúskodik a vidéki színházak bemutatkozása a rádióban, a televízió számos zenei műsora (A Tv Zenés Színháza, A gondolattól a bemutatóig, s legújabban A Mesteriskola című sorozat)."
(Magyar Országos Levéltár -288f 36/1973/24. öe. Tudományos, Közoktatási és Kulturális Osztály.)

Április 13. 20.45 megkezdődik Pintér József Egy óra múlva itt vagyok című sorozata. A sorozat főszereplője Láng Vince (Harsányi Gábor), operatőre Kocsis Sándor, dramaturg Deme Gábor, rendező Wiedermann Károly.

A Filmvilág 1973/11. számában Antal Gábor írja film első része után, részlet:
"Láng Vince ifjú sofőr a harmincas évek közepének Magyarországán. Naiv lelkületű (mindenki számára), ártalmatlan emberke ő, aki örül, ha egy tányér meleg leveshez és - a gondjaira bízott autók miatt - egy kanna benzinhez jut. Egyszer egy ármányos lelkületű, másik gépkocsivezető (aki történetesen éppen a hitleri birodalom budapesti követségének beosztottja) úgy leszorítja hősünket az úttestről, hogy kész a karambol. Láng Vince nem tehet mást, minthogy elmegy szemeteskocsisnak. És kocsijáról először kiderül, hogy az nem egyszerű lovas szekér, hanem Fortuna szekere. Ugyanis a trösztökbe szerveződött guberálók nagy pénzeket fizetnek a rézért, a papírért. És a Szerencse istenasszonya által kegyelt szemetes-szekéren Vincénk még a munkásmozgalomba is belovagol..."

Április 15., tanácsválasztásokat tartottak Magyarországon. Az eseményről beszámolt a TV Híradó és A HÉT is.

Előzőleg (április 12. 18.00) Először az urnák előtt címmel Feledy Péter szerkesztő és Szélyes Zoltán rendező műsorát sugározták a televízió 1. programján. Április 10-én ülésezett a Politikai Bizottság, részletek a jegyzőkönyvből:
"13. Óvári Miklós elvtárs szóbeli bejelentése alapján hozzájárul, hogy a Televízió a tanácsválasztás napján képet adjon Kádár János, Fock Jenő, Losonczi Pál, Apró Antal és Kállai Gyula elvtársak szavazásáról."
(Magyar Országos Levéltár 288.f.5/608.)

A Rádió és Televízió Újság 1973/16. számában bemutatták Eke Károlyt, a Rádió ismeretterjesztő rovatának szerkesztő riportrét, és Piller Sándort, a TV Híradó gazdaságpolitikai rovatának szerkesztőjét, akik tanácstag jelöltek voltak a választásokon. Részlet S.-Á. tollából:
"Piller több mint két évtizede, 1947 óta foglalkozik szinte hivatásszerűen közügyekkel. Nemcsak újságírói minőségében, hanem szakszervezeti funkcionáriusként is bejárta az országot Záhonytól Nagykanizsáig. Most a nagytétényi Bartók Béla úti új házak lakói várják tőle, hogy sokféle tapasztalatát cselekvő módon hasznosítsa. Hogy Nagytétény közlekedési gondjainak megoldásában, szolgáltató hálózatának fejlesztésében, új létesítmények felépítésében - a közösség képviselőjeként segédkezzék..."
Piller Sándort ezen a napon megválasztották XXII. kerületi képviselőnek, ezt a feladatát híradós munkája mellett látta el.

Április 17. 21.55 kísérleti (2.) műsor: Miénk a szó! A műsorban Monori Lili, a Thália Színház és Koltai Róbert, a Kaposvári Csiky Gergely Színház tagja mutatkozott be.
17.35 és másnap 18.05 Ki minek mestere? - közvetítés az öntőszakmunkás vetélkedő országos döntőjéről. A korábbi években volt már Ki minek mestere? vetélkedő az esztergályosok, a géplakatosok, és a villanyszerelők részére.

A heti műsorújságban Végh Miklós írta, részletek:
"A cél most is azonos: a meghirdető szervek - a KISZ KB, a Kohó- és Gépipari Minisztérium, a Vasas Szakszervezet, az Országos Bányászati és Kohászati Egyesület, valamint a Magyar Televízió - szeretnék felkelteni a fiatalok figyelmét a szép, bár cseppet sem könnyű öntőszakma iránt...
- Az öntőszakma vetélkedője az első pillanatban egyébként anti-televíziósnak látszik. Egy-egy forma elkészítése, a munkadarab kiöntése hosszabb időt vesz igénybe, mint amennyit a néző türelme elbírna. Egyetlen járható út kínálkozott: a két napos versenyről több alkalommal jelentkezni, közben arra is törekedve, hogy más-más fázisban érjük tetten a munkadarabok készítését. A műsor színesítését segíti, hogy a Lenin Kohászati Művek öntőcsarnokában nemcsak gyakorlati verseny folyik majd, de a résztvevők a jóval több nézőt érdeklő munkavédelmi és politikai kérdések tárgykörében is tanulságot tesznek felkészültségükről."

A Magyar Hírlapban a döntőt követő napon, április 19-én Bélley Pál kritikájában a következőket írta, részlet:
"Vissza kell még térnünk, ha csak néhány mondat erejéig a Ki minek mestere? küzdelmeire. Mint már jeleztük, ez a finis nem késztetett arra - sajnos -, hogy megváltoztassuk korábbi véleményünket: a szakmai intimitás változatlan maradt, a szóbeli kérdések inkább vizsgatézisek, sem mint vizsgafeladványok voltak. Alig hinnők, hogy sikert arattak a nézők körében, az pedig szemmel látható volt, hogy a kitűnő öntők jobban megállták a helyüket a gyakorlat porondkán, mint az elmélet területén. Legyen tanulság a bejelentett újabb sorozatok számára: az ifjúsági szakmai vetélkedő - technológiai hitelesség érintetlenül hagyása mellett - több játékosságot kíván. Gondolkodni kell arról, hogy az élőszó megfogalmazásában gyakorlatlan fiatalemberek leküzdhessék versenyizgalmukat. Az előzetes gyakorlás, tréning hiánya feltűnő, nem ritkán feszélyező volt. Ezt jobb felkészítéssel mindenképpen elkerülhették volna."

Április 18. 20.00 kísérleti (2.) műsor: Kossuth-díj 1973 - látogatás Varga Imre szobrászművésznél Tihanyban. Szerkesztő D. Fehér Zsuzsa, operatőr Káplár Ferenc, rendező Jeli Ferenc.

A Rádió és Televízió Újság 1973/17. számában az operatőrt, Káplár Ferencet Torday Aliz mutatta be, részlet:
"Képzőművészeti főiskolás koromban szerettem bele a filmezésbe. Szorgalomból Kósa Ferencékkel jártam az országot; ott voltam (s rajzban jegyzeteltem) a Tízezer nap előkészületeinél, terepszemléin. Az élmény vonzott a pályára. Igaz, a helyzet megváltozott, amikor már nem csak kedvtelésből jártam a filmesek közé, hanem a főiskolára is beiratkoztam. Dokumentumfilmes akartam lenni. S mivel a manuális készségem a nagyobb - azért lettem operatőr. Filmes kollégáim szerint könnyű nekem, mert a tiszta vásznon azt csinálok, amit akarok. A képzőművészek meg irigyelnek, mert a filmen ott a mozgás, ott az arányok megváltoztatásának lehetősége és számos egyéb lehetőség és eszköz.
- A televíziózásnak, véleményem szerint, nem az a feladata, hogy a képet, a festményt behozza a lakásba, hanem az, hogy a művész gondolati áramkörébe kapcsolja a nézőt. Színesben is, fekete-fehérben is a jellemző jegyeket kell megtalálni és kiemelni. Különösen szeretem a művész műtermében, lakásában található tárgyakat. Ezek árulkodnak róla, mint minden emberről a maga teremtette környezet.
- Mindenestre, ha végeztem tévés munkámmal - akár pár órára is - hozzáfogok, festeni..."

20.50 Színházi album - műsorvezető dr. Várady György. A tartalom: Gogol: Revizor, Kleist: Homburg hercege, Brecht: Kurázsi mama, Illyés: Testvérek, Kertész Ákos: Névnap, Déry: Képzelt riport egy amerikai pop-fesztiválról. Riporter Poór Klára, szerkesztő Kóródy Ildikó, operatőr Bónis Gyula, rendező Kozel Mária.

A Petőfi Népe április 20-i számában írta a műsorról H.N.:
"A Színházi album hosszú ideig nem talált rá saját hangjára. Joggal bírálhatták hosszadalmasságát, ötlettelenségét. Túl nagy szerepet kapott a műsor vezetője. A színházi előadásokból felidézett részletek tulajdonképpen az ő mondandóját illusztrálták.
Szerdán este új formátumú Színházi albumot lapozott fel dr. Váradi György. A kitűnő szakember nyilván elgondolkozott a kritikusok megjegyzésein - és munkatársaival átalakította a műsort. Hangot, teret, formátumot kaptak a nézők és az információk stílusa is oldottabbá, könnyedebbé vált. A Színházi album a legnemesebb eszközökkel népszerűsítette a színházat és az elmúlt hetek új bemutatóit. Sajnáljuk, hogy a következő kötetre júniusig kell várnunk. Kozel Mária rendező, Kóródy Ildikó szerkesztő, Bónis Gyula operatőr és mindenekelőtt dr. Váradi György lelkes, kitűnő munkát végzett."

A műsor foglalkozott az év egyik legnagyobb, legizgalmasabb színházi eseményével, a Vígszínház Képzelt riport egy amerikai pop-fesztiválról bemutatójával. A Film Színház Muzsika 1973/4. számában az író, Déry Tibor így írt a téma "felfedezéséről", részletek:
"Néhány évvel ezelőtt kezembe került egy csomó amerikai folyóirat. Mikor lapozgatni kezdtem bennük, az érdeklődésemet egy pop-fesztiválról szóló képes riport keltette fel. A pop-fesztivál Woodstockban zajlott le. Az érdekes szöveget hatalmas duplaoldalas képek illusztrálták. Már maguk a képek is izgatták a képzeletemet, de ezt még felülmúlta a kísérőszöveg, amely nagy részletességgel, meglehetősen pontos és döbbenetes beszámolót adott arról, hogy mi is történt ezen a pop-fesztiválon, hogyan vetkőztek ki a résztvevők emberi mivoltukból, hogyan tört ki a tömeghisztéria, mely aztán számos halálos áldozatot is követelt...
Nos a woodstocki események mindaddig nem hagytak nyugodni, míg hozzá nem fogtam, hogy gondolataimat írásban rögzítsem. Szeretném hangsúlyozni, hogy könyvem a Képzelt riport egy amerikai pop-fesztiválról nem a megtörtént eseményt dolgozta fel, az csak inspirációt adott..."

20.25 ugyanezen a napon a kísérleti (2.) műsor közvetített a Margitszigeti Szabadtéri Színpadról, felvételről (1972. augusztus 11.), Verdi: Attila. Szereplők: Gregor József, Kónya Lajos, Marton Éva, Szilágyi Ferenc, Nagy János, Bódy József. Vezényelt Lamberto Gardelli, rendezte Gian-Carlo del Monaco.

Április 19. 17.55 indul Domján Dénes sorozata, a Gondolatok a Földről.

Ekkor a rádió egyik szombati műsorában elhangzott az egyik riportban, hogy:
"A televízió miatt nincs időnk megbeszélni élményeinket és gondolatainkat. Elgondolkodtató megállapítás! És ha igaz, akkor egyetlen megoldás létezik: kapcsoljuk ki időnként a televíziót!"

Április 21. 20.00 Szép Ernő Patika című színművének közvetítése a Kaposvári Csiky Gergely Színházból, felvételről.
22.20 Jó estét Budapest! - az NDK és a Magyar Televízió közös könnyűzenei műsora.

A Kelet-Magyarország április 25-i számában Seregi István írt kritikát, részletek:
"A felszabadulás előtti színházlátogató és olvasó közönség jól ismerte Szép Ernő nevét. Igen népszerű volt költőként, regény- és novellaíróként, sanzonok, kabarédarabok és színművek írójaként egyaránt...
Ha nem is felfedezés értékűnek, de igen jónak tartom a kaposvári Csiky Gergely Színház szombaton felvételről sugárzott előadását. A három helyszín hangulata - párbeszédeivel, mozgásával, a játékkal együtt - egységesen, összerímelően adta az egész darab légkörét: a lehetetlenül lapos, nyárspolgári módon lélektelen és tehetetlenné bénító, hínárként lehúzó környezetben élők világát, amelyben a honosak már nem érzik a mocsár mérgét, akinek van ereje, az menekül, az újonnan jöttek, rövidebb-hosszabb vergődés után épp olyan élőhalottak lesznek, mint a többiek.
Olsavszky Éva (patikusné) és Szabó Ildikó (postamesterné) nagyszerű ellentétpárt teremtettek újjá Szép Ernő szövegéből. Kiss István (Balogh Kálmán) boldogságra vágyó patikussegédje szinte hibátlan lett volna, ha belsőleg jobban tud azonosulni Balogh Kálmánnal. A főiskolai hallgatóként rendező Ascher Tamás egységes, jó előadást alkotott a szép számú színészgárda közreműködésével."

Április 22. 22.15 éjszaki bemutató, Hasek: Svejk - komédia közvetítése a Veszprémi Petőfi Színházból, felvételről.

Április 23. 16.10 a múlt évi aszódi balestben elhunyt Vinkler György rendező A szegedi "madzagvasút" című dokumentumfilmjének sugárzása.

Április 24. 18.10 az aszódi balesetben szintén elhunyt Mertz Nándor Igen híres vásár (Pacsai sortűz 1932) című dokumentumfilmjének sugárzása.

Április 25. 20.00 kísérleti (2.) műsor: Lope de Vega Donna Juana című komédiájának közvetítése a Békéscsabai Jókai Színházból, felvételről.
20.00 Szakonyi Károly: Francia tanya - tévéfilm bemutató.
Szereplők: Drahota Andrea, Makay Margit, Kiss István, Dávid Kis Ferenc, Inke László, Molnár Tibor, Nagy István, Képesy József, Tarsoly Elemér, Galgóczy Imre, Juhász Pál, Zsudi József, Varga Károly, Kiss Robi. Dramaturg Csomós Gyula, operatőr Nemescsói Tamás, rendező Radó Gyula.

A Filmvilág 1973/8. számában Sas György írta, részlet:
"Egyszerűbb históriát, mint amit Szakonyi Károly elmond a Francia tanya című tévéfilmben, elképzelni is alig lehet. De a közlés egyszerűsége itt - mint a jó művek egész sorában - csak segíti a közlendő mélyebb és árnyaltabb felfogását. Az egyórás film egyötödében békés, bukolikus nyugalmú, csaknem azt mondhatni, idilli jeleneteket látunk: mintha empire hangulatú bájos, szerelmi románcot lengene be a klasszikus francia természetimádat lágy derűje...
Radó Gyula diplomafilmjét rendezte meg ebben a műben. Mindeddig és már hosszú évek óta aktuális riportműsorokat rendezett. Ezen a munkáján mégis meglátszik, milyen vágyakozás élt benne az artisztikus és míves kifejezés iránt. De nemcsak vágy - tehetség is. Elsősorban poétikus hangulatteremtő ereje ragadott meg és a stíluseszközök biztos ízlésre valló használata, habár egyelőre itt-ott még a tempó rovására. A francia tanya nagy reményekre jogosító bemutatkozása Nemescsói Tamás operatőrnek is, aki szintén vizsgafeladatául ezt a filmet választotta. Igen érzékletes a filmkép megformálása és fény-árny elosztása..."

A Film Színház Muzsika 1973/18. számában Vámos Miklós jegyzete jelent meg, részletek:
"Szakonyi Károly Francia tanya című kisregénye annak idején nagy sikert aratott. Úgy érzem, a tévéfilm a maga műfajában legalább olyan színvonalas munka, mint az eredeti mű...
Nem biztos, hogy mindig helyesen választunk, de a felelősséget mindig vállalni kell - summázta a darab mondanivalóját a tévéújságban Radó Gyula. Ez a mondat akár rendezői hitvallása is lehetne. S a Francia tanya esetében, úgy érzem a fiatal rendező jól választott, sikerült megteremtenie a regény levegőjét a képernyőn, s ez a legtöbb, amit az irodalomért, (és a televízióért!) tehet."

Április 26. 20.50 indul a 10X10 a tizedikre... - a KISZ Központi Bizottsága, a Magyar Rádió és a Magyar Televízió VIT vetélkedője.
A X. VIT (Világ Ifjúsági Találkozó, Berlin) küldöttei egy csoportját a rádiós és televíziós vetélkedőn választották ki. A száz küldött azok közül került ki, akik Magyarország és a vendégváró Német Demokratikus Köztársaság ismereteiből, valamint bel- és külpolitikájából a legtájékozottabbak voltak.

Április 27. 21.00 Rátonyi Róbert Ez is operett, az is operett című műsora került a képernyőre. Vezető operatőr Kocsis Sándor, rendezte Kalmár András.

Április 29. 16.55 Telesport. A Magyarország - Ausztria világbajnoki selejtező labdarúgó mérkőzésen használják először a televízió új lassító-visszajátszó berendezését, mellyel a közvetített esemény utolsó harminc másodpercét mindig vissza lehet játszani.
Befejezi sugárzását a televízió első kisteljesítményű budapesti tévéadója.

Április 30. 18.00 Zúgjon a dalunk... - a munkásdal gyűjtő mozgalomról. Budapest centenáriuma alkalmával munkásdal-gyűjtő akciót kezdeményezett a Magyar Televízió.
21.20 Legyen a Honthynál ma Budán...! - születésnapi beszélgetést sugárzott a televízió a nyolcvanéves Honthy Hannával. Közreműködött Ráday Imre, szerkesztő Ruittner Sándor, operatőr Szabados Tamás, rendezte Seregi László.

A Népszavában június 12-én M. Szebeni Géza írta:
"Haladó hagyományaink ápolásának szerves részét képezi a munkásmozgalom lassan feledésbe merülő dalainak feldolgozása. Minden szempontból jól sikerült ez a műsor, és igazi örömünkre szolgált, hogy a beiktatott filmriportok segítségével a munkatársak elkerülték az ilyenkor szokásos katalógusrendszerű feldolgozást. Dicséret illeti a szerkesztő Benczédi Ágnest az okos válogatásért."

A Rádió és Televízió Újság 1973/23. számában (-t-.) által készített interjúban Ráday Imre, a riporter beszélt különleges riporteri munkájáról:
"- Emlékeznek-e olvasóink Honthy Hannáról készült tévériportjára?
- Egészen egyszerű dolgom volt - mondja a színész-riporter, kicsit összecsípett szemmel. Csak arra kellett vigyáznom, hogy háttérben maradjak, ne játsszak főszerepet, legyek tapintatos, rokonszenves, értelmes. Egyszóval: beszéljek emberi hangon.
- S ez valóban olyan egyszerű dolog?
- Az, mert Hannuskához régi barátság fűz, élete eseményeinek gyakran voltam tanúja, és ... rengeteget zsugáztunk együtt.
- Miközben jó riporterhez illően viselkedett, nem költözött-e picinyke irigység a szívébe?
- De igen. Csakhogy nem kollégáimat irigyeltem, hanem riportalanyomat. Én semmilyen tárgyi emléket nem őrzök meg, még fényképet sem. Az arcomat csak akkor látom, ha tükörbe nézek. Hannuska fiókokba, levelekbe zárva őrzi egész pályáját. A dokumentumait irigyeltem."

A közönség nem csak a képernyők előtt ünnepelte a művésznőt, hanem a Fővárosi Operett Színházban is. Honthy jutalomjátéka természetesen a Csárdáskirálynő volt, melynek ünnepi előadásán Kellér Dezső - aki Békeffy Istvánnal együtt Cecília szerepét kitalálta és megírta a művésznő számára - és Kazimir Károly köszöntötte őt a színpadon.

A hónap folyamán hét mesefilmet vetítettek a Fáklya Klubban, pedagógusoknak, pszichológusoknak, ifjúsági íróknak. A vetítés célja az volt, hogy jellemző képet kapjanak az Esti mese sokféleségéről, és felhívják a figyelmet a kihasználatlan művészi eszközökre, lehetőségekre és problémákra, amelyek a gyermekekben életkorukból adódóan, jó vagy rossz hatást keltenek. Több pszichológus megállapította, hogy minden kiskorú fél valamiért, vagy a családi körülményei vagy iskolai élményei miatt, a mese agresszióját ki kell irtani, vagy legalábbis mérsékelni kell. A tévében látott agresszivitás hatékonyabb, többeket érint!
A részvevők megállapították, hogy a televízió évente mintegy háromszáz esti mesét sugároz. A mesemacit a gyerekek szívükbe zárták, ami nagyrészt a bábtervező érdeme.

Május

A Film Színház Muzsika 1973/10. számától kezdve több héten át közölte neves színészek, írók, véleményét a televíziós munkáikról. Néhány példa:
Psota Irén, részletek:
"Hány évet töltöttük el egymással jóban, rosszban a televízióval. Színészi pályámon mennyi örömet és jókedvet szerzett, s milyen sok bánatot és elkeseredést okozott már nekem is. Öröm, ha a sors jó rendezővel hoz össze. Jókedvre derít, ha olyan szereppel kínálnak, ha olyan feladatot kaptam, amelyről úgy érzem, valami mást, valami újat adhatok magamból... Mérhetetlen düh fog el, ha azt tapasztalom a televízióban - és erre sajnos többször volt alkalmam - hogy minden fontosabb számukra, mint a színész, hogy csupán eszköznek, s nem embernek, nem művésznek tekintik. Elkeserít, ha hajnalban berendelnek felvételre, s aztán hosszú órákig tartó várakozás után kiderül, hogy aznap nem is kerülök felvevőgép elé...
Kibírhatatlannak érzem, ha azt látom, hogy a televíziós stáb nem egy akarattal, egy célért - az adott írói mű lehető legjobb művészi megvalósításáért dolgozik. Számomra nélkülözhetetlen kellék a kollektív munka ereje..."
Mensáros László, részletek:
"Az Ember tragédiája már gyermekkoromban megmozgatta fantáziámat. Arról álmodoztam, hogy ha majd egyszer színész leszek - mert más lehetőség eszembe se jutott - hogyan játszom el Lucifert...
Mígnem aztán elérkezett a nagy pillanat: a televízióban éltre kelthettem alakját. Méghozzá abban a felfogásban, ahogyan az bennem a hosszú évek alatt megérlelődött. A televízió tulajdonképpen csábíthatott volna bennünket a filmszerű megoldásra, a látványosságra - sokan utólag kifogásolták is, hogy miért nem éltünk ezzel a lehetőséggel - de a Tragédia gondolatokkal telített, nem lett volna helyes, ha látványosságokkal elvonjuk a mondanivalóról a figyelmet..."
Lengyel József, részlet:
"A televízió képernyőjén számomra a legizgalmasabbak, a legérdekesebbek az egyenes adások. Az egyidejűséget nem pótolja semmi. Micsoda élmény volt látni például a Holdra szállást, vagy, hogy valami egészen más műfajról beszéljek, legutóbb a műkorcsolyázó világbajnokság közvetítéseit. Sajnos azonban a televízió - nézetem szerint - nem mindig használja ki eléggé az egyenes adásban rejlő lehetőségeket.
Rendkívül fontosnak tartom a televízió információs tevékenységét. Mi, akik nagyvárosokban élünk, talán fel sem tudjuk igazán fogni a jelentőségét, azt, hogy a kis eldugott falvakban mi mindent jelent az embereknek, hogy a televízió szemével láthatják az egész világot. Hogy csak egy példát mondjak: ezelőtt két évvel vendégünk volt egy ötéves tanyasi kislány, aki, noha akkor volt életében először Pesten, csak a sárga villamoson lepődött meg, hiszen a televízióban már ennél nagyobb várost - New Yorkot és Párizst - is látott. A televízió olyan információközlő funkcióval rendelkezik, amire még soha és semmi nem volt képes...
Ami a televízió művészeti részét illeti, szerintem a műfajok kialakulását még nem tekinthetjük véglegesnek. Már csak azért sem, mert a televíziózás kezdetén a szakértők azt hirdették, hogy a televíziós közvetítésekre csak az a televíziós játék alkalmas, amelyik negyvenöt percnél nem hosszabb. Azóta már kiderült, hogy a televízió a hajdani füzetes regények funkcióját is betölti, s egykori híres Rinaldo Rinaldinihoz hasonló mamutregényeket is sugároz, melyeknek feldolgozási módja természetesen változó. Egyszer-másszor bizony csupán szimpla képregény formában, a szegények bibliájának módjára (A szegények bibliájának nevezték azokat a képes történeteket, amelyek az írni-olvasni nem tudók számára is érthetőek voltak)..."



SZOT-díjban részesült Czigány György és Vértessy Sándor, a Televízió két ismert munkatársa.
Az Olasz Televízió (RAI) bemutatta a Magyar Televízió Tüskevár című ifjúsági filmsorozatát.
A hónap egyértelműen legnagyobb közönségsikere a televízióban a William Faulkner műve nyomán készült Hosszú, forró nyár című tévéfilm- sorozat.

Május 3., háromévi felújítási munka után megnyitották Esztergomban a Keresztény Múzeumot, tudósított a TV Híradó, valamint beszámolt arról, hogy Montreaux-ban a fesztivál sajtó zsűrijének különdíját Bednai Nándor rendező, Bánki László szerkesztő és Darvas Máté operatőr Krix-Krax című tévéfilmje kapta.

A Film Színház Muzsika 1976/3. számában Potolczky Júlia így mutatta be Bednai Nándor rendezőt:
"Bednai Nándor nagyon korán elkötelezte magát a filmmel. Már gyerekkorában ott sürgölődött a filmgyár környékén, s amolyan kisinasnak szegődött a rendezők mellé.
- Tizenhat éves koromban, külön engedéllyel felvettek a Színház és Filmművészeti Főiskolára. Bán Frigyes, Rátkai Márton, és Nádasdy Kálmán voltak a tanáraim. Keleti Márton mellett rendezőasszisztensként tanultam a legtöbbet. Amikor elvégeztem a főiskolát, a televízióhoz kértem magam. Még csak kísérleti adások voltak akkor, rengeteg kisfilmet forgathattam, állandóan rohangáltam a Bródy Sándor utcai kísérleti stúdió és a Szabadság hegyi adó között, ahonnan akkoriban a műsorokat sugároztuk. 1957-ben rendezője voltam az első nyilvános kvíznek, amelyet a Fővárosi Operett Színházból közvetítettünk. Arra még most is emlékszem, hogy az öt és fél órás monstre kérdés-felet játék fődíját, egy televíziós készüléket, Antal Imre nyerte.
Azóta ki sem jött a televíziós stúdióból. Az egyik esztendőben - amint ez a gyártási nyilvántartásból kiderül - hatvanezer méter filmnyersanyagot használt el, ami rekordnak számít. Számos kabarét, bohózatot, vígjátékot, revüt, balettet rendezett. Közülük olyan sikeres gag-sorozatot, mint a Bolondgombák, a Krix-Krax, az Alfonzó cirkusz. Filmjeit Svédországtól Japánig sok ország televíziója vette meg és vetíti."

Május 6. 16.50 Bányamentők - Eck T. Imre rendező, Janovics Sándor operatőr és Regős István szerkesztő-riporter dokumentumfilmje.

A heti műsorújság ajánlójában Regős István írta, részletek:
"...Még égett a bánya, fehéren izzott a tám, szirénáztak a mentőautók, lázasan figyelte nemcsak Komló, hanem az egész ország az eseményeket. 1972. szeptember 28-án, csütörtökön az MTI tudósításában adta hírül, hogy a bányamentők és a bányaigazgatóság gyors intézkedése több száz bányász-életet és százmilliós vagyont mentett meg. Sajnos a tragédia hét bányász életét követelte...
Még lángolt a bánya, amikor először felállítottuk kameránkat a Mecseki Szénbányák Kossuth bányaüzemének feljárója elé. Kerestük azokat az indítékokat, amelyek hősökké emelik az embereket..."

19.00 ugyanezen a napon A HÉT műsorában Sugár András angliai tudósítását láthatták a nézők a május 1-jei londoni sztrájkról, Horvát János pedig kubai riporttal jelentkezett.

Az Esti Hírlapban május 7-én (-i.) írta, részletek:
"Két remek riportot láttunk tegnap este A HÉT-ben. Sugár András jóvoltából a május elsejei londoni tüntetés részesei lehettünk. A különböző társadalmi rétegegekhez tartozó interjúalanyok szavaiból kitűnt, milyen széles körű elégedetlenség nyilvánul meg Angliában a konzervatív kormány - munkásokat, alkalmazottakat, nyugdíjasokat, kisembereket sújtó - gazdaságpolitikájával szemen. A sztrájkoló munkások a rövid tévériportban is csattanós választ adtak a londoni parlament előtt megszólaltatott kormánypárti képviselőknek...
Horvát János a világ másik részébe, Kubába, kalauzolt. Képes beszámolójának két részlete a vasárnapi tévézés legizgalmasabb perceivel ajándékozta meg a nézőt. A harmadik Castro Ramon és fivére Raul szavaiból a kubai forradalom legfontosabb feladatával, a gazdasági építőmunkával ismerkedhettünk. A guantanamói amerikai támaszpontról szóló beszámoló pedig arról hozott hírt, hogy a fegyverek is éberek az amerikai kontinens első szocialista országának védelmében."

Május 7., megkezdődött a Miskolci Filmfesztivál. Az előző évektől eltérően olyan mennyiségű televíziós nevezés és gazdag választék került a zsűri elé, hogy - a sokkal kisebb számú mozifilmmel szemben - sokkal szigorúbb előzsűrizésre volt szükség. Közel ötven órában nyolcvanöt filmet nézett meg az elő-zsűri (Jovánovics Miklós, Kardos Ferenc, Ritter Tibor, Sipos Tamás, Zsugán István). Döntésük szerint huszonhárom film és öt híradóesemény került a fesztivál verseny programjába. A zsűri értékelése szerint Miskolcon a dokumentumfilmek és rövidfilmek fesztiválján "ez évben igazán nagy mű nem volt" - így a nagydíjat sem osztották ki. A Rádió és Televízió Újság közönség-díját a budapesti Margit-híd 1944-es felrobbantására emlékező dokumentumfilm, a Szombat... kapta, rendezője Oláh Gábor.

A Film Színház Muzsika 1973/21. számában Dr. Ortutay Gyula akadémikus, a zsűri elnöke - aki nem titkolta csalódását és korholó szavakat is szanált - a XIV. Miskolci Fesztiválról a következőket mondta, részlet:
"Ha az idei fesztivál tanulságairól beszélünk, akkor nem nélkülözhető a kritikai hang. Elsősorban bírálnunk kell, hogy kevés alkotó foglalkozott az annyira fontos társadalompolitikai kérdésekkel. A filmalkotóknak pedig kötelességük lenne felkutatni a társadalmat ingerlő problémákat, és megkeresni rájuk a megfelelő választ. Művészi szempontból is kifogásolható a látott filmek nagy része. A filmek művészi szerkesztési módja lazaságot mutat. Mintha az epikus elbeszélő kedv uralkodott volna el az alkotókon. Szerkesztői lazaság, hosszadalmasság, beállítás nélküli monológok és párbeszédek uralkodtak el a filmeken - vagyis az alkotók feladták a szigorú ökonomikus szerkesztés elvét.
A kritikai észrevételek egyébként tükröződnek a zsűrinek abban az állásfoglalásában, hogy az idén nem adta ki a Nagydíjat. Remélem, az alkotók levonják a maguk számára a megfelelő tanulságokat, és a jövő évi fesztiválon több művészi ökonómia és szerkezeti szigorúság jelentkezik."

Aczél György nehezményezte, hogy a Balázs Béla Stúdió filmjei megjelentek nagyobb számban a Kőszegi filmszemlén, és azt is, hogy romlott a Miskolci Filmfesztivál színvonala, viszont az utóbbin a sajtó szerint nőtt a díjak száma. Ezt a véleményét Simó Jenőnek levélben is kifejtette:
"Dr. Simó Jenő elvtársnak, Művelődési Minisztérium
Kedves Simó elvtárs!
Meglehetősen meglepve olvastam a két legutolsó filmfesztiválról. Az egyik a kőszegi fesztivál, amelyik - legalábbis a sajtóból úgy látszik - teljesen átalakul a Balázs Béla stúdióban készült filmek bemutatójává. Pedig a Balázs Béla stúdió eredeti statútuma az volt, hogy lehetőséget adjon az induló fiatal filmeseknek a szárnypróbálkozásra. Ahogy ezt az akkori Balázs Bélások fogalmazták: amint a fiatal íróknak megvan az a lehetősége, hogy jegyzeteikkel, kezdő írásaikkal felkeressenek egy-egy szerkesztőséget, egy-egy idősebb írót, barátot, hogy bemutassák s tanácsot, segítséget, bírálatot kérjenek - hogy lehetne ugyanezt sajátos pályájuknak megfelelően a filmeseknél biztosítani? S a Balázs Béla Stúdió létrehozásakor - a filmművészekkel együtt - úgy képzeltük, hogy az ott születő filmek nem a nyilvánosság számára készülnek. Ha aztán az állami, társadalmi, szakmai szervek úgy ítélik meg, hogy akad közöttük olyan, amelyet - színvonala miatt - nyilvánosság elé kell vinni, mint kivételt - azt bemutatjuk.
Az eddigi tapasztalatok, bizonyítékok alapján elmondható: a Balázs Béla Stúdió létrehozása, működése nagyszerű kezdeményezésnek, a segítségadás olyan lehetőségének látszik, melyet nem szabad megfosztani eredeti rendeltetésétől. Márpedig azzal, hogy az ott készült filmeket mind nyilvánosság elé viszik, éppen leglényegesebb funkciója szűnik meg. Hozzátehetem: a következő korosztályok nem lesznek hálásak állami, társadalmi szerveinknek, hogy eredeti céljától eltérően, más irányba viszik a Stúdió munkáját.
A másik a miskolci fesztivál, amelyik - emlékezetem szerint - nagyszerűen indult, s az ott bemutatott kisfilmek komoly érdeklődést keltettek országszerte.
S most ez is rutin dologgá vált, vagy legalábbis megindult egy ilyen folyamat, ha sürgősen nem változtatnak a díjak odaítélésének mércéjén. Sokszor volt már szó arról, hogy nem jó az, ha egy olyan kis ország, mint a mink, ennyire igyekszik utánozni a kapitalista országok stílusát. Nevetségessé tesszük a díjakat azzal, hogy szinte minden filmet díjazunk. Egy sor egyéb hibát nem említve csak arra a sajtóhírre szeretném felhívni a figyelmet, amely szerint a kiosztott és felsorolt díjak után még ott szerepel a mondat: s díjat kapott további 14 kisfilm. Ismerve a magyar kisfilmgyártás volumenét, azt hiszem nem túlzás azt állítani, hogy ezek után a méltán díjazott filmek készítői is úgy érezték, mintha nem kaptak volna semmit.
Javaslom, hogy a Minisztérium a Szövetséggel közösen foglalkozzon e problémákkal: hogyan lehetne életet lehelni ezekbe a fesztiválokba, illetve gondolják végig a tennivalókat, s beszéljük meg azokat közösen.
Elvtársi üdvözlettel Aczél György sk. 1972. május 15."
(Magyar Országos Levéltár -288f 36/1973/20.öe. Tudományos, Közoktatási és Kulturális Osztály.)

Simó Jenő hosszú válaszlevet küldött Aczél Györgynek 1973. május 25-én. Részletek a levélből:
"Aczél György elvtársnak
MSZMP Központi Bizottsága
Kedves Aczél elvtárs!
...A Balázs Béla Stúdió mai helyzete és működését kísérő szenvedélyes viták, nem egyszer felelőtlen elképzelések már régen gondot okoznak nekem is. A szövetség közgyűlése idején Molnár és Kondor elvtársakkal arról beszélgettünk, hogy az új vezetőséggel ismét tisztáznunk kell a Stúdió helyzetét és feladatait. Mind gyakrabban fordul elő, hogy megsértik az eredeti statútumot, illetve a szövetség vezetőinek ösztönzésére és támogatásával nyilvánosság előtt olyan javaslatokat tesznek, amelyeknek semmi köze azokhoz az indítékokhoz és célokhoz, amelyek ezt a páratlan és nagyszerű formát kialakították...
Az újjászervezett Kőszegi Ifjúsági Fesztivál nem sikerült rosszul, de van mit javítani rajta, főleg ami a részvételt és a viták előkészítését illeti. A fiatal filmesek kétévenkénti szemléjének szántuk. Nem a balázsbélások fesztiváljának és semmi esetre sem a B.B. Stúdióban készült filmek ömlesztett bemutatójának. Ebben az évben sem ez történt. Nagyon gondosan válogattuk ki a filmeket, és csak azok szerepelhettek Kőszegen, amelyek általában is forgalmazási engedélyt kaptak.
1971-1972-ben összesen 28 rövid-film készült a B.B. Stúdióban, ezek közül 11-et mutattunk be. Ezek kaptak forgalmazási engedélyt is. Merem állítani, hogy soha még ilyen gondosan nem mérlegeltük az engedélyek kiadását, mint ez alkalommal...
Ami a Miskolci Rövidfilm Szemle kiadott díjainak számát illeti, az újságok részletező beszámolója engem is megütött és teljesen egyetértek a megjegyzésekkel. Még akkor is indokoltnak tartom a csökkentést, ha 1973-ban öttel kevesebb díjat osztottunk, mint 1972-ben (1972-ben 19, 1973-ban 14). 1973-ban - a híradók nélkül - 37 mozifilmet és 24 tévéfilmet mutattunk be Miskolcon. Bármennyire is nagyszámú produkciókból válogatták ki ezeket, nincs szükség arra, hogy minden negyedik-ötödik film díjat kapjon. Ezt a helyzetet megbeszéltem az érdekelt szervekkel.
Még egyszer köszönöm a levelet és örülök, hogy mód nyílik ezeknek a gondolatoknak közös megbeszélésére. Elvtársi üdvözlettel: Simó Jenő"
(Magyar Országod Levéltár -288f 36/1973/20.öe. Tudományos, Közoktatási és Kulturális Osztály.)

A Krix-Krax című tévéfilm a sajtó-zsűri különdíját nyeri el a szórakoztató műsorok montreaux-i fesztiválján (rendező Bednai Nándor, operatőr: Darvas Máté, szerkesztő Bánki László).
A Kőszegi ifjúsági filmnapokon a város Arany kulcsát nyeri az Olvasd és add tovább című televíziós dokumentumfilm (rendező Kenyeres Gábor, operatőr Andor Tamás).
Az oberhauseni filmversenyen díjat nyer a Füredi Anna-bál című televíziós film (rendező Szomjas György, operatőr Halász Mihály és Koltai János).

A Magyar Hírlap május 30-i száma Tévénapló rovatában Zöldi László írta, részlet:
"Tudjuk, a humor hiánycikk. Hiánycikk? A feleletet érdekesen fogalmazta meg Kovács András a film- és televízióművészek márciusi közgyűlésén: Végignéztünk néhány dokumentumfilmet, és nincs az a vígjáték, amelyen jobban tudtunk nevetni. Úgy látszik, a fiatalok olyan humorforrást találtak, amely a hivatásos humoristák számára rejtve volt. Min nevettünk annyira? A humor forrása ezekben a filmekben a szerzők morális alapállása, ahogy kipécézik és elítélik a formalizmust, az üresjáratot, a nagyképűsködést, a hatalmaskodást, a mellébeszélést, a hozzá nem értést, a kisszerűséget; ahogy szembeállítják a látszatot a valósággal." A Kovács Andrásék által megtekintett filmek között bizonyára szerepelt a Füredi Anna-bál, amelyre tökéletesen illik az iménti általánosítás. A kísérleti (2.) műsorban sugárzott dokumentumriport rendezője, a fiatal Szomjas György a 147. Anna-bál lefolyását követte végig, az előkészületektől kezdve egészen a bál szépének megválasztásáig. Koltai Lajos operatőr kitűnően elkapott pillanatfelvételei leleplezték az üresjáratot, a nagyképűsködést, a kisszerűséget stb. Kiderült, hogy a gyilkos humor nem öl, legfeljebb elgondolkoztat. Ez a mindössze harmincperces remeklés nem véletlenül kapott díjat a miskolci rövidfilm-fesztiválon, a riport- és dokumentumfilmek kategóriájában..."

Május 8. 21.15 a 18. Eurovíziós dalfesztivál gálaestjének közvetítése Luxemburgból.
20.00 a kísérleti (2.) műsoron Török Rezső: Nehéz ma férjhez menni - tévéjáték bemutatása. Televízióra alkalmazta Ungvári Tamás, vezető operatőr Szabados Tamás, rendező Szitányi András. Szereplők: Feleki Kamill, Galambos Erzsi, Gobbi Hilda, Mányai Zsuzsa, Paudits Béla, Rátonyi Róbert, Tímár Béla, Tolnay Klári, Várhegyi Teréz.

Május 11. 18.50 Háromszáz tó és a tajga - Rácz Gábor rendező és Becsy Zoltán operatőr dokumentumfilmjének vetítése, melyet Mongóliában forgattak.
A TV Híradó beszámol a Cannes-i Filmfesztivál megnyitásáról. A riportban elhangzott, hogy Magyarországot Kardos Ferenc Petőfi 73 című filmje képviselte, és a kritikusok hetének programjában vetítették Zolnay Pál Fotográfia című filmjét.

Május 12. 20.50 a Tv Zenés Színháza újabb bemutatójára került sor, Ibert: Angelika. Szereplők: Angelika - Kalmár Magda, Bonifác - Melis György, Charlot - Miller Lajos, Az olasz - Réti József, Az angol - Rozsos István, I. Szomszédasszony - Szecsődi Irén, II. Szomszédasszony - Kovács Eszter, A néger - Tréfás György, Az ördög - Berkes János, valamint: Ascher Ágnes, Szirbek Ildikó, Ivánka Mária, Romshorn Gizella. Dramaturg Blum Tamás, zenei rendező Fejes Cecília, operatőr Bíró Miklós, rendezte Horváth Ádám.

Észak-Magyarország, május 15., Benedek Miklós írása:
"Angelika címmel Ibert vígoperája jelentkezett a Zenés Tv Színház sorozatban. A kedves, szellemes, hangulatos zenés játék - rendezte Horváth Ádám - operaművészetünk kiválóságainak szereplésével, Kóródi András vezényletével élvezetes zenei élménnyel gazdagított. Ugyanakkor megerősítette azt a korábbi, nem ritka tapasztalatot, hogy a televíziónál nagyon hiányoznak az énekelni és játszani, beszélni egyaránt magas szinten tudó színészek. Igaz, hogy ez vígopera volt, amelyben elsősorban operaénekesek kívántatnak, de meglehetősen sok volt e játékban a prózai dialógus is. Ez nagyon is eszünkbe juttatta az idézett tapasztalatot."

Az Esti Hírlap így fogadta a bemutatót (Kristóf):
"Az Angelika - a Zenés Tv Színház bemutatója. Jacques Ibert (1892-1962) a francia zenei életben jelentős mester... Munkássága kevésbé ismert hazánkban. Műveit alig játszották. Ám Angelika című, Nono szövegére komponált, ötletekben gazdag kis operatréfája már helyet kapott magyar színpadon: a második világháború zivataros napjaiban a Magyar Művelődés Háza elnevezésű színházban, amelyet ma Erkel Színházként ismerünk. Hamar lekerült a műsorról, de a régi előadás és a mostani színes tévéváltozat fordítója azonos: Szabó Miklós érdemes művész. Mulatságos átültetése jól énekelhető szöveggel szolgál az énekeseknek. A ráveli hatású színpompás muzsika főleg paródiában érvényesült, például amikor az olasz operák duettjeit figurázza ki. A porcelánt hajigáló makrancos asszonyka szerepében Kalmár Magda jeleskedett. Melis György külön meglephette a nézőt, hiszen közismert remek baritonján kívül - a férj szerepében - bizonyította, hogy humoros prózája is szélesíti művészi skáláját. Horváth Ádám bufforendezéssel pergette a vidám előadást. A szabadtéri jelenetek erősen műterem hangulatúak voltak, mint a tévé zenés darabjaiban általában. Az operai zenekar és énekkar frissen játszott Kóródi András vezényletével."

A Magyar Hírlapban június 12-én Feuer Mária közölt, Zene a televízióban című átfogó cikkében írta (részlet):
"A Tv Zenés Színháza tavaly ősszel indult vállalkozása valamiféle sajátos népfrontpolitika jegyében egyesíti új kompozíciók és nagyoperettek bemutatását, diákkomédia és klasszikus vígopera, kísérleti bábdarab és balett műsorra tűzését. Hogy nézői mennyire oszlanak meg, nem tudom, annyi azonban valószínű, hogy ez a műfaji demokratizmus segíti az új alkotások körüli bábáskodásában és biztosítja megszólalásukat."

Május 13. 19.00 A HÉT-ben egy pénzügyminisztériumi jelentés alapján Baló György vizsgálta a reprezentációs kiadások emelkedésének indokoltságát vagy indokolatlanságát.

Május 15. 20.50 Jó estét Pécs! - nyilvános eszmecsere máról és holnapról. Pécsi nap a tévében - adta hírül április 18-án a Dunántúli Napló és a Pécsi Rádió. Vezetőriporter Vértessy Sándor, riporterek Balogh Mária, Bán János és Kovalik Károly, rendezők Hubert István és Vámos Judit, vezető rendező Eck T. Imre.
A műsor egy része korábban rögzített balett bemutató, más részei pedig különböző helyszínekről sugárzott, Fórum jellegű egyenes adások voltak. A TV Híradó előtt, 18.00 órától két sajátosan pécsi üzemből, a Kesztyűgyárból és a Zsolnay gyárból volt élő riportműsor. 21.00 órától kezdődött a Fórum adás. Az oly népszerűévé vált televíziós "interpelláló" műsor most három helyszínt kapcsolt össze, valamint a nézők kéréseit telefonhívások bekapcsolásával oldották meg. A körkapcsolásos műsor helyszínei a tévétorony presszója, a Műszaki Főiskola klubja és a Nádor kávéház volt.

Az aznapi műsorújságban Vértessy Sándor írta, részlet:
..."Most csak annyit merek ideírni, amennyi a szándékunk: egy nagyváros hétköznapi közéletét szeretnénk fölmutatni. Nyílt és nyilvános eszmecserére adunk alkalmat a város polgárai és vezetői között. A forma sem valamiféle új találmány: a Jó estét, a Fórum, és az Interpelláció műsorok hagyományait folytatjuk..."

A Népszava május 22-i számában írta M. Szebeni Géza:
"Ezzel a műsorral a televízió egy nagyváros hétköznapi közérzetét kívánta bemutatni, s rögtön hozzátehetjük, hogy a szándék maradéktalanul valóra vált. Minden dicséret megilleti a tévé e műsort készítő kollektíváját, hiszen a közéletiség, hazánk közös dolgai iránt az érdeklődést felkelteni a legkönnyebben ily módon lehet. A helyi provincializmus leküzdésére ezek a műsorok igen jó eszközök, hiszen a pécsiek gondjai a mi gondjaink is és viszont, mert egy utat járunk.
A jó ritmusban pergő, egy pillanatig unalmassá nem váló műsor szerencsésen fejlesztette tovább a Fórum, az Interpelláció már megszokott formáját. Milyen jó lenne, ha az ország minden nagyvárosának kívánhatnánk jó estét."

Május 15. és 20. között rendezték másodszor a Budapesti Sportfilmfesztivált. Az elsőnél is nagyobb érdeklődés előzte meg a külföldi sportfilmesek részéről - húsz ország összesen 112 filmet nevezett. A nemzetközi zsűri elnöke Várkonyi Zoltán volt. Több országból jelentkeztek sportfilmekkel a televíziós társaságok is. A Magyar Televízió Mahrer Emil Hasonlatok című rövidfilmjét nevezte, amely az elmúlt évben Ezüst Gerely művészeti díjat nyert, és a CIDALC IV. Reimsben tartott filmfesztiválján is már megérdemelt sikert aratott.
A sport- és mozirajongók a Vörös Csillag Filmszínházban a 35mm-es, a Híradó moziban a 16mm-es versenyfilmeket láthatták.

Május 18. 21.25 kísérleti (2.) műsor, újabb tévéfilm bemutató, Szász Imre: Felhőfejes. Szereplők: Apa - Kálmán György, A lánya - Kassai Tünde, továbbá Sáfár Anikó, Andai Györgyi, Patkós Irma, Bihari József, Bürös Gyöngyi, Bozóki István, Békés Rita, Horváth Sándor, Inke László, Velenczey István, Majzen Márta, Kömíves Erzsi, Siménfalvy Sándor, Dózsa László, Képessy József, Tándor Lajos, Kiss István, Várady Balogh László, Molnár Tamás, Szikora Andrea, Almási József, Haraszin Tibor, Vidó János, Fehér János. Dramaturg Szántó Erika, operatőr Sík Igor, rendezte Esztergályos Károly.

Május 20. 11.00 a salakmotor egyéni világbajnokság középdöntőjének közvetítése Miskolcról. Riporter Knézy Jenő és Szalay István.

Május 19. 18.05 Szülőföldem Erdőhát - bemutatja Végh Antal. Szerkesztő Major Sándor, operatőr Neumann László, rendező Ujlaki Tóth János.

Úgy látszik, az 1972 végén kelt megyei pártbizottsági kérésnek nem sok hatása volt (lásd az 1973. január elején leírtakat). Az Esti Hírlap május 21-i számában (h.m.) írta:
"A Szülőföldem sorozatban az ország legtávolabbi sarkát, az Erdőhátat mutatta be Végh Antal. S vele együtt Szatmár emberi problémáit, gondjait. Írhatnánk: könnyű volt szólnia a vidékről, hiszen mint írásaiból, most ebből a filmből is kiderült, ismeri e tájat, mint a tenyerét. Sorsát, arcát, küzdelmét személyes gondjainak is tekinti. Sok emberrel ismertetett meg bennünket az író. Úgy beszélgettek, mint egy nagycsalád tagjai. Őszintén szóltak, nem hatott kérkedésnek, amit elértek s panaszkodásnak, ami fáj, ami még megoldásra vár. Kitűnő ötlete a televíziónak, hogy írók szemével láttatja és fedezi fel a tájakat. Hiszen, miként most Végh Antal is, utánozhatatlan közvetlenséggel és tájékozottsággal tudnak szólni, megszólaltatni. A rendező és az operatőr jól szolgálta az író törekvését."

A Tömegkommunikációs Kutatóközpont Rádió és Televízió Szemle 1973/ 2. számában a Szülőföldem sorozat filmjeiről címmel Balázs József írt, részletek:
"Közgondolkodásuk egyre újabb erőfeszítéseket tesz a magyar valóság átfogóbb megismerésére. A szociológiai felmérések, az ismét jelenős eredményeket felmutató irodalmi szociográfia (például a Magyarország felfedezése sorozat eddig megjelent kötetei), a rádió és a televízió rendszeresen bemutatott, a valóság vallatását bátran vállaló riportjai a magyar valóság eddigi feltáratlan rétegeihez, közösségi alakulatainak természetéhez, szerkezetéhez visznek közelebb...
A Szülőföldem sorozat lényegében három feladatot tűzött maga elé. Portrét adni az íróról, szakavatottan bemutatni az adott szülőföldet, megvilágítani a szülőföld és az író viszonyát. A sorozat műfaja, a vallomásos riportdokumentum egyike a legtelevíziószerűbb műfajoknak. Leginkább televízió-szociográfiának nevezném.
S aki bemutatta szülőföldjét, az nemcsak értője, változásainak kísérője, magyarázója, elmarasztalója, de egyben szerelmese is. Nem véletlenül nevezte a sorozat egyik kritikusa szerelmes földrajznak.
A Szülőföldem sorozat fontos erénye, hogy az írókat újra szembesítette szülőhelyükkel. Szelíden rákényszerítette őket: ha eddig nem végezték el a számvetésüket, nem tisztázták viszonyukat szülőföldjükkel, most megtehették... Tanulságos volt, hogy milyen sorrendben, miről, milyen kérdések és megállapítások során át mutatták be az írók szülőföldjüket. Ezzel árulták el leginkább, hogy mit tartanak fontosnak, milyen események, jelenségek foglalkoztatják őket, a helyi történelem mely eseményére emlékeznek. Munka közben megmutatkozott az írók portréja és az írói munkába is bepillanthattunk.
A filmek író-riporterei kerülték a távoli múltba való érzelmes, nosztalgikus emlékezést, elsősorban a jelen érdekelte őket, a múltat is a jelen részeként, kiegészítéseként idézték meg. Úgy tűnt: résztvevői, alapos ismerői az otthoni gondoknak, az otthonvalóságának. Ezért is mondhatta a sorozatról - joggal - egyik irodalomnak, ezekben a filmekben jobban megmutatkozott, mint az irodalmi alkotásokban..."

Május 22. 20.00 kísérleti (2.) műsor, Mihail Satrov: Merénylet - színmű közvetítése a József Attila Színházból, felvételről.

Május 23., a TV Híradó Eurovíziós képanyag átvételével mutatta be, hogy Avignonban a hagyományos fesztivál kezdetekor az akkoriban elhunyt Pablo Picasso 1970-1972 között készült képeiből nyílt meg kiállítás.

Május 25. 18.20 indul Hanák Gábor és Vikol Katalin szerkesztők új történelmi ismeretterjesztő sorozata. a Forradalmak kora és Magyarország. Operatőr Grünwalsky Ferenc, rendező Hanák Gábor.

A Filmvilág 1973/12. számában írta Balázs György, részlet:
"A történetit mutatni meg a szociológiai témában (Pogány), s a szociológiát a történetiben - ez jellemzi Hanák Gábor rendezői felfogását az új történelmi tévésorozatban is. A hatrészes film korszaka: a XVIII. század és a XIX. század első fele döntő volt a modern Magyarország kialakulása szempontjából. Az eddig vetített három folytatás is elég annak megállapítására, hogy e fontos korszakot sok tekintetben újszerűen ragadták meg a sorozat alkotói.
Mindenekelőtt a tartalmi vonatkozások érdemelnek itt figyelmet, s így már itt is utalni kell a közreműködő történészek, s közülük is elsősorban Kosáry Domonkos fontos szerepére - a szó jelképes és eredeti értelmében egyaránt..."

Május 26. 20.10 újabb televíziós kabaréműsor próbálkozás került a képernyőre, A Televízió kabarészínháza adása a Katona József Színházból. Szerkesztő Ágoston György, konferált Harsányi Gábor, vezető operatőr Molnár Miklós, rendezte Deák István.

A Filmvilág 1973/ 16. számában Gyertyán Erin Humor helyett humoristák címmel közölt írást, részletek:
"A humoristák klubja hosszú és fájdalmas agónia után jobblétre szenderült. Béke poraira - mondhatnánk, magunk is megbékélve a kikerülhetetlen végzettel. S ha egy röpke nekrológ erejéig most mégis visszatérünk rövid életére, az azért van, mert a néhai műsor - ha nem is hagyott kitörölhetetlen nyomokat bennünk, ha nem is volt a leghumorosabb apa, a legnevetnivalóbb férj és a legmulatságosabb gyerek egy adásában - távozásával mégis valamiféle űrt hagyott maga után. Üres űrt, de űrt. A televíziónak ugyanis - klubbal vagy anélkül - feltétlen szükséglete a humor...
Mindezt azért mondtuk el, mert azt szeretnénk, ha az műsor, amely az eltávozott klub helyébe állt - a Tévékabaré - tanulna elődje sorsából. Ha ugyanis az adásnak csak a címe és néhány külsősége változik meg, de burkolt és bújtatott formában megmarad elit és exkluzív testületnek, zárt klubnak - legyen bár minden tagja önmagában kiválósága mesterségének - óhatatlanul kudarcra kárhoztatja önmagát. A tévé problémája - világszerte - abban rejlik ugyanis, hogy viharosan megsokszorozta a szórakozás társadalmi igényét és technikai lehetőségét, anélkül, hogy hasonlóképpen megsokszorozta volna azt a ermelő bázist, amely azt kielégíthetné. Kevés a jó színész, a jó darabíró, a jó szerkesztő - és csüggesztően kevés ehhez a felduzzasztott szükséglethez képest - a jó humorista. A televíziónak tehát őket kell minél szélesebb körben felkutatnia..."

A Szórakoztató és Zenei Főszerkesztőség 1973. évi műsortervéből részlet, Televízió kabaré (1972. november 1.):
"A Humoristák klubja című műsor 1972. Szilveszterén megszűnik. Sorozatunk helyett, mintegy annak folytatásaként, a humoristák körét kiszélesítve, szeretnénk megvalósítani a Televízió kabaréját. A műsor lényegében az esztrád-kabaré technikájára épül, de természetesen felhasználja a televízió-adta plusz lehetőségeket is. Az év folyamán hatszor jelentkezik, szombatesti fő műsoridőben." (Magyar Országos Levéltár -288f 36/1972/26. öe. Tudományos, Közoktatási és Kulturális Osztály.)

1972. november 17-én az MSZMP KB Közoktatási és Kulturális Alosztálya véleményezte az MTV Szórakoztató és Zenei Főszerkesztősége 1973. évi tervét. Az értékelést Kőháti Zsolt írta, ebben olvasható:
"Szórakoztató rovat tévékabaréjához hiányzik a koncepció. Nem látható: milyen plusszal léphet a megszüntetendő Humoristák klubja helyébe hatszor szombat esti fő műsoridőben! Az igényesség nyomát jelzi Heltai András bevonása a rovat munkájába ( bár az osztrák kabaré, mint ajánlólevél legutóbb nem volt kedvező)."
Magyar Országos Levéltár -288f 36/1972/26. öe. Tudományos, Közoktatási és Kulturális Osztály.)

Az Észak-Magyarországban május 29-én írta Benedek Miklós:
"Jó néhány hete az volt a kabaréműsor címe: Miért nem lehet tv-kabarét csinálni? A szombat esti műsor címe már nem kérdezett. A Televízió kabarészínháza címmel jelentkezett, de egyetlen szám - Bárdi György Kép Ernő, a száguldó tévériporter újabb kalandjai, közlekedésünk közhelyeiből montírozott ügyes filmszkeccse - kivételével épen úgy lehetett volna bármely rendező szerv mutatványa. Kabarét láttunk hát, s nem is valami rangosat, amit történetesen a televízió közvetített az egyik fővárosi színház színpadáról. Igaz, a Magyar Televízió rendezésében.
A konferansz szerepét a tehetséges és sokoldalú - úgy tűnik, már-már ügyeletes zseni minőségében képernyőre állandósított - Harsányi Gábor látta el, becsülettel mondva a szakállas közhelyeket a digózó pesti lányokról, a nyaranként hazatérő disszidensekről, az udvariatlan bolti kiszolgálókról és a rablóvezér pincérekről. A már említett Bárdi- produkción kívül öt számot láttunk. Bodrogi Gyula magánszáma az új lakóházak hibáiról szólt ismét, egy tréfa egyrészt az amatőrök filmszerepeit állította pellengérre, másrészt meg azt bizonygatta, hogy a más felesége mindig vonzóbb, de ha már az ember hazudozik a felesége meggyilkolásáról, legalább ez az állítása igaz lenne, mint azt egy további tréfáról, a harmincegy éve elpusztított Rejtő Jenőnek egy hihetetlenül poros, oktalanul előbányászott, igénytelen jelenetéből megtudhattuk. Volt még egy mai téma a részeget játszó kollégáról, aminek az volt a tanulsága, hogy nem az a fontos, amit mondanak, hanem amit visszamondanak. És végül nem hiányozhatott a paródia: Szuhay Balázs a Kék fény állandó rendőrtisztjének karikírozásával remekelt. A jelenet további része erőltetett volt, a slágerek őskeresése meg sokszor elhasznált fogás (a legutóbbi tévékabaréban is szerepelt hasonló), s nem is mindig ült az összevetés. Hiányoztak viszont a televízió technikájának lehetőségeit jobban kihasználó számok. Na persze, ha az egészet közönségnek játsszák egy színházban, és úgy veszik fel, nem is lehet más, csak színpadi kabaré. De azért legalább jó lehetne."

Május 27. 20.20 Németh László Az áruló című drámájának televíziós változatát tűzte műsorára az 1. program, Ádám Ottó rendezésében. Vezető operatőr Czabarka György. Szereplők: Görgey Artúr - Bessenyei Ferenc, valamint Csűrös Karola, Mensáros László, Némethy Ferenc, Békés Itala, Huszti Péter, Gyenge Árpád, Lőte Attila, Bodor Tibor, Koltai János.

Az Élet és Irodalom 1973/22. számában Hámos György írta, részletek:
"Remélem, az RTV kitűnő tömegkommunikációs kutatói a vasárnap esti Görgey tévédráma után alapos kutatásnak vetik alá a közvéleményt. Vajon mennyire sokkolta a nézők millióit Németh László drámai remekének, Az árulónak tévéváltozata. S nem is a drámai ereje - mely a képernyő keretében összefogva még sűrűbbé vált, mint a színpadon, hanem információja: Kossuthról. Ilyen vállalkozásoknál tisztelettel és félelemmel nézem ezt a fölénkbe nőtt, kiszámíthatatlan gépezetet...
A televíziós változat lehetőséget kínált arra, hogy a dráma elragadó történelemfilozófiáját a retorika színpadi díszeitől megkönnyítve emelje szemünk elé. Ádám Ottó kitűnő színpadi rendezőből (ő rendezte a drámát a Madách Színházban is), kitűnő televíziós rendezővé alakult át. Ahogy az író a vegyész gondosságával számította ki hősei lelki reakcióit, s ahogy a hős tudós módjára analizálta tulajdon sorsát: ugyanolyan drámai analitikusnak bizonyult a rendező a mű legnagyobb értékeinek kikristályosításában. Bessenyei Ferenc Görgeyvé átlényegülése történeti hűséggel és művészi ihlettel emelte ki több száz esztendő zavaros homályából azt a sorsot, mely egy kis ország nagy hadvezérének osztályrészéül juthat...
Vonzási körében hibátlan ívű pályán keringett a többi szereplő is: Némethy Ferenc, Csűrös Karola, Békés Itala, Mensáros László és Huszti Péter. Valamennyien Czabarka György kamerájának elmélyült képi értelmezésében. S végül buzdításul a televíziónak: nem kell belenyugodnia, hogy kitűnő színpadi drámáknak csak reprodukcióját képes felmutatni - nagy drámát is kibonthat belőlük."

Televíziós hírek a nagyvilágból:
Egy különleges terv foglalkoztatta az NSZK (Német Szövetségi Köztársaság) televízió nézőit és televíziós szakembereit. Az NSZK Légi és Űrközlekedési Kísérleti Intézetének kutatói kidolgozták egy repülőgép tervét, amely húsz kilométer magasságban repülve több földi rádió- és televízióadó funkcióját lesz képes ellátni. A Stuttgarter Zeitung cikke szerint két ilyen speciális tévé-repülőgép elegendő lesz az NSZK-ban arra, hogy a tizenhétmillió előfizető számára négy különböző programot sugározzon. A számítások szerint a repülőgépről történő sugárzás felére csökkentené a költségeket - írta az újság.
Pozsonyban üzembe helyezték az új Zerge-hegyi tévétornyot, Szlovákia egyik legnagyobb méretű híradástechnikai létesítményét.
Több magyar televíziónéző reklamált amiatt, hogy a Magyar Televízió nem közvetítette az angol labdarúgó kupadöntőt. A Magyar Televízió válasza ez volt: "Az Intervíziós országok közül csak a Magyar Televízió jelentkezett az átvételre, így a jogdíjból ránk eső rész olyan magas volt, hogy le kellett mondani a közvetítésről." (Műsorújság 1973/22. száma.)

Május 30. 20.00 kísérleti (2.) műsor, Csiky Gergely: Buborékok - vígjáték közvetítése a Békéscsabai Jókai Színházból, felvételről.

Május 31. 18.35 Szomszédolás címmel közvetítés volt Pozsonyból és Győrből.

Nyilvánosságra hozták az 1973 első negyedévi statisztikai adatokat, mely szerint a magyar televízió előfizetők száma az első negyedévben ötvenezerrel növekedett, március végén 2.134.861 volt.
Június

Megjelenik a Tömegkommunikációs Kutatóközpont 1973/2. kiadványszemléjében Matúz Józsefné cikke, A TV Híradó az állandóság és a változás egységében. Két és fél év telt el a TV Híradó legutóbbi megújulása óta. Az azóta szerzett tapasztalatokat összegezte Matúz Józsefné:
"A TV Híradó az utóbbi két évben növelte adásainak publicisztikai értékét. A TV Híradó struktúrájára jellemző a négy állandó szereplő: a kül- és a belpolitikai műsorvezető, a kommentátor, a bemondó és a sportszerkesztő. Ez a szerkezet lehetőséget ad arra, hogy elválassza egymástól a híreket, a hivatalos közleményeket, a távirati irodák jelentéseit és az azokat magyarázó kommentárokat. Ez elősegíti az adás bel- és külpolitikai részének egyensúlyát is. A cikkíró beszámol a még meglévő fogyatékosságokról is. A nézők gyakran, a szerkesztés és a stílus hibájából, nem tudják eléggé elhatárolni a bemondó szerepét a műsorvezetőjétől. Nincs meg mindig az egyensúly az információk és a magyarázatok között. A TV Híradó sokszor bőbeszédű.
A cikk befejező részében szó esik a további feladatokról, elsősorban a színes technika alkalmazása jelent majd változás, mert ez éppen a TV Híradónál követeli meg leginkább a kifejezési eszközök intenzitásának növelését. Ha mindkét csatornán egyforma lesz az adássűrűség, kialakul majd az új információs struktúra." (Magyar Sajtó 1973/5-6. szám 158-161. oldal.)

Június 2. 22.25 az elhunyt szovjet filmrendező, Grigorij Kozincev alkotásaiból filmsorozatot vetített a televízió. Elsőként a tévé éjszakai sorozatában a leningrádi (ma Szentpétervár) munka kollektívájának Egy óra Kozincevvel című portréfilmjét vetítették.

Június 3. 20.35 Moliére Versailles-i rögtönzés és Dandin György című vígjátékait közvetítette a televízió a Szolnoki Szigligeti Színházból, felvételről.

Június 5., megtartották a nemzetközi körökben is mind népszerűbb Interfórum bemutatókat, versenyeket a fertődi kastélyban, számos külföldi impresszárió jelenlétében. A televízió műsorsorozatban mutatta be a művészeket, e naptól kezdve több alkalommal került a képernyőre az ott készült műsor.

Az MTI május 24-i jelentése:
"A Magyar Televízió ezen a napon sajtótájékoztatón jelentette be, hogy június 4. és 10. között rendezi meg az Interfórum 73 című zenei eseménysorozatát. Az Interfórum mostani érdekessége lesz, hogy míg 1971-ben egy éven át láthatta a közönség a hangversenyeket, most egy hétre sűrítik össze a koncertsorozatot. Egy-egy versenyző műsorát követhetik figyelemmel a nézők naponta, ugyanakkor a fontosabb eseményekről - a műsorvezető Antal Imre tolmácsolásában - átfogó beszámolót is nyújtanak, amelyet bőséges zenei illusztráció is színesít. A tervek szerint a hangversenyeket egy nappal később sugározzák. Így az összeállított haditerv alapján, kedden és szerdán az első adón, pénteken a 2. kísérleti csatornán jelentkezik Fertőd, szombaton és vasárnap pedig ugyancsak az első programban tájékozódhatunk a televízió, az Interkoncert valamint a Győr-Sopron megyei tanács közös rendezvényéről...
Az Interfórum 73-ban bekövetkezett további változás az, hogy június 4-én a fertődi kastély kertjében olyan magyar művészek nyitó gálaestjére kerül sor, akik egyébként nem indulnak majd a rendezvényen. Ezúttal nagyszabású nemzetközi gálakoncertet is képernyőre rögzítenek június 10-én a televízió IV-es stúdiójában."

A Rádió és Televízió Újság 1973/23. számában Vecsernyés János írta, részletek:
"Talán nem vagyunk elfogultak, ha azt mondjuk, hogy a televíziónak ezt a sorozatát határainkon belül és túl is igen sokan ismerik...
A Nemzetközi Koncertigazgatósággal karöltve megrendezendő vállalkozás célja fiatal művészek bemutatása, pályájuk, indulásuk segítse. Nem túlzás azt mondani, hogy e két évvel ezelőtt először jelentkezett kezdeményezésnek a vártnál nagyobb sikere (és külföldi visszhangja) volt...
Az idei Interfórum - a korábbihoz hasonlóan - nem verseny, mégis megtalálható benne annak minden izgalma, hiszen egy-egy művész pályájának indítására, felívelésére nyújt lehetőséget. Ennek érdekében és a korábbi siker nyomán a rendezőség úgy vélte: alkalmasabb a seregszemlét európai méretűvé szélesíteni. Ezért a szocialista országok művészein kívül Anglia, Ausztria, Franciaország, Hollandia, NSZK, Olaszország és Svédország is elküldte Fertődre művészköveteit...
Hazánkat négy fiatal művész képviseli, közülük Tokody Ilona a Televízió Kodály énekversenyének díjnyertese, és Jandó Jenő, a Rádió zongoraversenyének első helyezettje. Újdonság, hogy az idén a hangszeres művészeken kívül énekesek is fellépnek, és kisszámú kamaraegyütteseket is láthatunk-hallhatunk..."

Feuer Mária a Filmvilágban a korábbi évek képernyőre került Interfórum anyagokat unalmasnak tartotta, de ebben az évben számára pozitív változást tapasztalt. Részlet a Filmvilág 1973/13. számából:
"...A tévénézőt a vállalkozás természetesen csak akkor érdekli, ha egyébként is szívén viseli a fiatal tehetségek sorsát. Hogy milyen műsort kap e nagyvonalú ipmresszálás jóvoltából, más kérdés, és sokkal több fejtörést okozhat a szervezőknek, rendezőknek. Az a tévénéző, aki két esztendeje unalomig, sőt a megcsömörlésig kapta hosszú heteken át ömlesztve, szelekció nélkül a mechanikusan ismétlődő kis koncertfilmeket, a végén bizonyára már oda sem ült a képernyő elé, s meg sem tudta különböztetni a valódi tehetséget a közepes képességűtől. Most mintha kicserélték volna a műsort - bizonyára a szerkesztők is okultak és időközben több tapasztalatot szereztek e bonyolult műfaj járatlan útjain. A legkellemesebb meglepetést az az agitatív lendület szerezte, amely egy héten át jóformán naponta bevonta a nézőt az eseménysorozat hangulatába; szinte támadó kedvvel vette célba televíziós főidőben a muzsikálás látványától idegenkedő fanyalgókat és könnyedén győzte le az ellenállást. Tájékoztatott, frissen informált, sőt olykor ügyes riportokkal is fűszerezte kis koncertjeit. Előkészítette néhány produkció teljes felvételének sugárzását, kíváncsivá tette a hallgatót a kiemelkedő tehetségek alaposabb megismerésére..."

A Szolnok megyei Hírlap június 13-i számában V.M írta, részlet:
"...A komolyzene vására zajlott Fertődön. Zenei tehetségek bemutatkozása, kiárusítása, és itt a ki igekötő azt jelenti szó szerint: muzsikusok külföldre történő eladása. Fiatal előadóművészek kaptak lehetőséget ezen a fórumon, hogy nemzetközi szakvélemény előtt igazolják tehetségüket, és a dolognak ez a része, azt hiszem kizárólag szakmai, nem tarozik a nézőre. Ez lehet a különböző műsorigazgatóságok belső ügye. Az azonban már nem, hogy jó zenét, színvonalas muzsikát kapunk-e mi nézők, vagy sem. Nos, elmondhatjuk, hogy az Interfórum műsorából adott napi kóstolók, melyeket Antal Imre tálalt fel, kellemes zenei élményekhez juttattak bennünket. És talán egy kicsit közelebb is kerültünk az előadóművészekhez is. De nem eléggé! Jó lett volna már most megtudni róluk valamivel többet, és azokról a zenei művekről is, amelyekből az ízelítőt kaptuk. Antal Imre igazán hozzáértő pincér a muzsika feltálalásához, tehát többet vállalhatott volna az ismeretterjesztés feladatából is. Ma még több jel utal arra, hogy erősebb a kiárusítás jellege a fertődi Fórumnak, mint ismeretterjesztő jellege. A nemes szerep, hogy kiváló tehetséges és rokonszenves fiatal előadók bemutatkozásával újabb és újabb ezrek kerüljenek közelebb a komolyzene messzinek tűnő birodalmához."

A Petőfi Népe június 12-i számában Körber Tivadar kritikájából részletek:
"...Szóljunk a sorozat adásairól, mint műsorokról is. Két évvel ezelőtt az egyes művészek műsorát teljes egészben közvetítette a televízió. Ez okozta a sorozat szokatlan és ezért ki is pellengérezett elhúzódását, ugyanakkor viszont alkalmat adott a művészek többoldalú megismerésére. Idén más megoldást választottak a szerkesztők. A nyitó gálaest közvetítése után - melyen élvonalbeli fiatal magyar előadóművészek szerepeltek a nem éppen az eseményhez méltó színvonalon muzsikáló győri kamarazenekar közreműködésével - összefoglalókat láthattunk egy-egy nap eseményeiről, felidézve a művészeket legjobban bemutató műsorszámokat. A beszámolókat Antal Imre vezette, ügyes interjúkkal és szubjektív kritikai megjegyzésekkel idézve fel a nagyszabású szemle élményeit, légkörét. Az adások így is érdekesek, tanulságosak, de reméljük, hogy az Interfórum sorozatában legsikeresebben szerepelt művészekkel hosszabban is találkozhatunk még a képernyőn - és ezt követően a hangversenyéletünkben is."

Június 5., Moldoványi Ákos szerkesztő és Csák István operatőr ellátogatott Gobbi Hildához, és köszöntötték őt hatvanadik születésnapja alkalmából, a TV Híradó nézőinek nevében.

Június 6. 20.00 kísérleti 2 műsor, Krétarajz Csáth Gézáról - Illés Endre műsora.

Június 8. 17.55 Ez az év is jól kezdődött címmel Gyarmati Klára, Gál Jolán, Hadházy László és Király Ottó riportfilmjét sugározta a televízió. Az év lején megjelent Magyarországon egy, a megszokottól erősebb influenzajárvány. A film bemutatta, hogyan értesült a lakosság az influenza megjelenéséről, mit és hogyan kell tenni a védekezés érdekében. Az influenza elleni küzdelem hat hónapjának problémáit, eredményeit, tanulságait összegezte a riportfilm.



20.00 Nyers Rezső, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi
Bizottság titkára válaszolt a nézők kérdéseire a Fórum című műsorban. A helyszín az Ikarus Karosszéria- és Járműgyár művelődési házában volt. A Fórum műsort ezúttal a televízión kívül másnap folytatták a Hazafias Népfront Bizottságokban.

A Szolnok megyei Hírlap június 13-i számában írta V.M.:
"Az egyszemélyes Fórumon ezúttal Nyers Rezső, a Politikai Bizottság tagja, a Központi Bizottság titkára válaszolt a kérdésekre, amelyek ismét csak bizonyították: a gazdaságpolitikai problémák iránt széles körű az országban az érdeklődés. A Fórum visszhangja is erősebb volt, mint az előzőeké. Hullámai az adás utáni napokban is tovább gyűrűztek. Bevált forma a Fórum: a közgondolkodás ébresztésének, erősítésének ösztönző formája. A televíziót már elképzelni is nehéz lenne nélküle."

A Magyar Nemzet szerkesztőségi cikket közölt, részletek:
"...Ezen a klubszerű összejövetelen a nagyvállalat dolgozói, a XVI. kerületi üzemek munkásai, mérnökei, technikusai tettek fel időszerű kérdéseket a Központi Bizottság titkárának. Vidékről is bőségesen érkeztek kérdések, amelyekre ugyancsak válaszolt.
A Televízió gazdaságpolitikai fórumát hétfőn folytatják a budapesti kerületi népfrontbizottságok és a fórumok vezetői, gazdasági szakemberek. Ezekre a fórumokra június 11-én, hétfőn, mindenütt este hat órakor kerül sor a népfrontbizottságokban..."

1972. november 17-én az MSZMP KB Közoktatási és Kulturális Alosztálya véleményezte az MTV Irodalmi és Drámai Főszerkesztősége 1973. évi tervét. Az értékelést Kőháti Zsolt írta. Ebben olvasható többek között:
"Továbbra sem elegendő a szovjet alkotások száma. A terv júliusra jelzi az első szovjet darabot (Satrov művének előadását közvetítik a József Attila Színházból). A szovjet alkotások választéka sem túlságosan friss: Bajdizsev művét a rádióból ismerheti a közönség (Párbaj). A távlati terv Turgenyev programjához a televízió legutóbbi Turgenyev adaptációjának eredményeit fel lehetne használni (Csányi Miklós Ászja-rendezése, Békés Tamás adaptációja)."



Június 12. 21.15 Pavel Szpaszov: Zaharij ikonfestő bűnös szerelme - Dömölky János rendező új tévéfilmjének bemutatója. Televízióra írta Szántó Erika, dramaturg Bernát Rózsa, operatőr Bornyi Gyula. Szereplők: Zaharij - Őze Lajos, Lavrentyij atya - Haumann Péter, Zaharij bátyja - Bodor Tibor, Krisztiána, a sógornője - Bűrös Györgyi, Katerina, Zaharij felesége - Csomós Mari.

Június 13., a TV Híradó beszámol a magyar-jugoszláv rádiós és televíziós egyezmény aláírásáról. Magyar részről Tömpe István, az MRT elnöke, jugoszláv részről Miladin Perecsics, a JRT elnöke írta alá a szerződést.
20.30 Jókai Anna: A labda - tévéfilm bemutató. Forgatókönyv Csukás István, dramaturg Katkó István, operatőr Lukács Lóránt, rendező Mihályfi Imre. Főszereplők: Melinda - Domján Edit, Rókáné - Soós Edit, Gavallér Mihály - Horváth József, Patkó - Szoboszlay Sándor, Igazgató - Horváth Sándor, Sanyi bácsi - Bánhidi László.
22.10 a Jelenkor irodalmi és művészeti folyóirat Pécsett. Szerkesztő Bihari Sándor, riporter Dorogi Zsigmond, operatőr Molnár Miklós, rendező Oláh Gábor.

A műsorújság ajánló cikkében Jókai Anna írta az adás hetén, részletek:
"1971-ben jelen meg A labda című kisregényem, amelyből a televízió Csukás István segítségével filmet készített. A rendező, Mihályfi Imre a kész forgatókönyvvel az elmúlt nyáron megkeresett. Nehéz - mondta őszintén - nehéz ezt a maga Melindáját, ezt a kedves, szánandó, ellentmondásos sorsot képnyelvre lefordítani. Ebben egyetértettünk. Hiszen szándékom éppen az volt, hogy önmaga és családi-társadalmi környezete elől a vidéki védettség illúziójába menekülő asszony alakjával egyszerre érezünk azonosulást és ironikus elkülönülést... Mihályfi Imre a főszerepre Domján Editet választotta. Én akkor csodálkoztam. Féltem, hogy az ő mindenen átsugárzó, diadalmas nőiessége ellágyítja, megszépíti a figurát. Most azt hiszem tévedtem. Domján Edit a történetben kendőzetlen arcú, érzékeny, tisztaságra vágyó, esett lékek. Így játszotta végig, s így fejezte be, éppen..."

Június 19., Schél Gyula New Yorkból küldött tudósítást a TV híradónak a Brezsnyev látogatás első napjáról, majd a következő napokban is tudósított az eseményekről.

A Film Színház Muzsika 1973/24. számában kétoldalas személyes interjút készített



Horváth Ádám rendezővel A riport a televízió anyanyelve címmel. A rendező beszélt az élő közvetítések varázsáról, a riportokról, mint a televízió alapfunkciójáról, az élő színházi közvetítésekről, stb.

Részletek B.A. interjújából:
"A Magyar Televízió egyik legrégebbi munkatársa. Tizenhat év alatt közel ezerkétszáz műsorban működött közre. Előbb asszisztensként, a hatvanas évek eleje, a Színművészeti Főiskola elvégzése óta rendezőként. Számos nagy elismerést kiváltó tévéfilm... mellett kvízjátékokat (Zenélő órák) és olyan nagyszabású riportműsorokat rendezett, mint a Jó estét Magyarország! vagy a közelmúltban a Májusfa. De arról kevés szó esik, hogy másfél évtized során számos kiváló színházi és hangverseny közvetítésnek is volt rendezője. Önként kínálkozik tehát az első kérdés, amikor most elsősorban erről a tevékenységéről beszélgetünk Horváth Ádámmal.
- Másodlagos feladatának tarja a színházi és hangverseny közvetítéseket?
- A riport a televízió anyanyelve. Minden helyszíni közvetítés: riport. A holdsétától a müncheni olimpiáig. Tehát mindaz, ami a televízió legsajátosabb képességét jelenti, mindaz, amiben nincs versenytársa, mert a leggyorsabb és legelevenebb kapcsolatot tudja megteremteni az esemény és a néző között. Ennek az anyanyelvi anyagnak a létrehozását azonban mégsem sorolják az alkotó tevékenységek közé. A híradók, a legkülönbözőbb helyszíni közvetítések rendezőinek az ismeretlenség az osztályrésze, pedig a sugárzott adások közel háromnegyed része az ő kezükön megy át. Munkájuk legfontosabb alapeleme a szakszerűség; javarészt ezen múlik, hogy a közönségben milyen vélemény alakul ki a műsor nem elsődlegesen alkotó jellegű részéről.
- A színházi és hangverseny közvetítésekre vonatkoztatva ez azt jelenti, hogy a rendezőnek színházi illetve zenei szakembereknek kell lennie?
- Legalábbis bizonyos értelemben. Ha nem is kell éppenséggel az adott mű színpadi rendezéséhez, vagy a közvetített zenemű elvezényléséhez is értenie, a dráma szövegkönyvének, illetve a zenedarab partitúrájának beható ismerete és tanulmányozása elengedhetetlen. És ez már művészi munka. Az interpretálás egyfajta újrainterpretálása...
- Van olyan vélemény is, hogy a muzsikus közeli látványa olykor kiábrándító és egyáltalán nem szolgál esztétikus élvezetet.
- Ez ízlés kérdése. De más területről véve példát, személyes tapasztalatból mondhatom, hogy az én emlékezetemben például egy Kosztolányi vers első nagy televíziós-élménye egy kopaszodó, alacsony, szépnek éppenséggel nem mondható előadóművész látványához kapcsolóik, az illetőt Ascher Oszkárnak hívták. Vagy Mozart A-dúr hegedűversenyét előadó David Ojsztrah megjelenése sem éppen vág egybe a keze alatt megszólaló mű szépségével, és mégis milyen élvezetet jelent a játéka. És nemcsak hallgatása, hanem a hozzá kapcsolódó látvány is. Például csak a keze, amely önmagában nem feltétlenül szép, de ujjainak artisztikus mozgása a húrokon mégis csodálatos látványt, élményt nyújt.
- A különböző trükkök, gyors váltások, áttünések, egymásba kopírozott képek alkalmazásával is sajátos hatást érhet el a televízió
- Irtózom a trükköktől. Megbontják a hallható és látható egyensúlyát. A nézőt nem szabad kizökkenteni a mű folyamatos élvezetéből. Éppen ellenkezőleg, arra kell törekednünk, hogy a hangversenyterem bensőséges hangulatát a közvetítés koncentráltságával, a műre irányított figyelmével a képernyőn is megteremtsük..."

Az Élet és Irodalom 1973/31. számában szintén hosszú interjút közölt Horváth Ádámmal, ahol Feuer Márta faggatta a rendezőt, és itt is szóba került a hangverseny közvetítés témaköre. Részletek:
"- A hangverseny közvetítőjének mi a feladata?
- Azt hiszem, felesleges most feleleveníteni a vitát: szükség van-e a tévében az elvont muzsikálás látványára. Természetesen igen, méghozzá úgy, minden különösebb trükk nélkül, ahogyan a koncerttermekben ülők élveznék a felcsendülő muzsikát, figyelve a karmester, a muzsikáló embereket. Persze, hogy a kamera élhet lehetőségeivel és kiemelhet egy-egy zenekari szólót, közelről mutathatja a főtémát intonáló hangszercsoportot, de véleményem szerint a lényeg az, hogy a néző a szobában is úgy érezze magát, mint a hangversenyen...
- Nem akartam félbeszakítani, de bizonyára nem véletlenül hangsúlyozta többször is, hogy mennyire ellenzi a trükköket.
- Sajnos, néhányan csakugyan azt hiszik, hogy a tévérendező akkor végez jó munkát, ha a különböző technikai ötletekkel ruházza fel kívülről a zenét. Ez a szemlélet nemcsak ostoba, hanem káros is: a zene lényegéről tereli el a figyelmet. A trükközés és a művészkedés azoknak a sajátja, akik nem ismerik a muzsika lényegét. S hadd mondjam meg azt is, mintha a zenei szerkesztés újabban nemcsak arra törekedne, hogy jó műsorokat csináljon, hanem arra is, hogy minél látványosabb mozgalmakat szervezzen.
- Ezek a mozgalmak viszont alkalmasak arra, hogy sokakat megmozgassanak a zene ügye mellett.
- Ez talán igaz, de az az érzésem, hogy több energiát fordítanak a mozgalom szervezésére, mint az e keretben megjelenő műsorok minőségére, s így azok többnyire nem igazolják saját hírverésüket. Buzgóságunkban néha elfelejtjük: absztrakt közönség nincs, mindenkihez nem lehet szólni. Ezért nem hiszek a sorozatcímkékben sem; ha nem tájékoztatnak pontosan műfaji differenciálódásukról, akkor ellenpropagandát fejtenek ki és minden réteget elidegenítenek maguktól. Azt hiszem, mindannyiunknak: szerkesztőknek, alkotóknak vállalnunk kellene végre a valóságot, a csak háromszázezer - egymástól különböző - néző zenei igényeinek színvonalas kielégítését."

Június 21., a TV Híradó közölte, hogy a Prágai TV fesztiválon Lendvai György - Szőnyi G. Sándor - Bornyi Gyula 1001. kilométer című filmje az Intervízió zsűrijének diplomáját kapta.
A Híradóban MTI hír alapján számolnak be a délután történt komlói Kossuth Bányában keletkezett robbanásról és tűzről, későbbi napokon helyszíni tudósítást közölnek.
20.55 befejeződött a 10X10 a tizedikre - a KISZ Központi Bizottsága, a Rádió és a Televízió VIT vetélkedője, ekkor volt az eredményhirdetés.

A Népszabadság június 17-i számában Jovánovics Miklós a döntő után írta, részletek:
"Kezdetben paródiához hasonlított a VIT-vetélkedő. Az első műsor megtervezett, szándékos érdekességét felülmúlták a bátor kezdeményezésekből eredő melléfogások mulatságos melléktermékei. A papíron nyilván tetszetős ötleteket a kivitelezés sajnálatos módon a fonákjára fordította. Olyannyira, hogy végül is kénytelenek voltunk a melléfogások gazdag gyűjteményén szórakozni...
Emberi dolog, hogy eleinte a 10x10 a tizedikre hibáin szórakoztunk - legjobb szándékunk ellenére. Mit tehettünk volna egyebet, amikor kiismerhetetlen káosz gomolygott a képernyőn: öt játékos egyszerre kommentált öt vetített filmet; öten egyszerre telefonáltak öt zsűritagnak, hogy beszámoljanak képességeikről. Teljes volt a kép- és hangzavar. Sűrű ködben kellett tájékozódnunk az útvesztők tömkelegében. A feladat felülmúlta képességeiket. Ráadásul következett a zsűri néhány melléfogása egyszerűen ellenőrizhető ténykérdésekben (például Kafka egyik regényének tökéletes nem ismerésért - nyilván elhallás miatt - dicséreteket osztott). Majd a nehéz és könnyű műfaj néhány élvezhetetlen egyvelege (a játékvezetők intim tánc közben a kiválasztott játékos fülébe suttogták feladványként a cseh irodalom egyik klasszikusának remek versét).
Kissé röstelkedve tudomásul vettük, hogy egy nyilvános adás hívatlan vendégeiként alkalmatlankodjunk.
Ettől kezdve a vetélkedő csak felfelé ívelhetett. A lehetséges eredetileg eltervezett kereteken belül a műsor megújult, fellendült, fordulatosabb lett. Számtalan érdekes fiatalemberrel és csapattal ismerkedhettünk meg, akikre méltán rábízhatjuk ifjúságunk képviseletét a berlini ifjúsági találkozón...
Az adott kereteken belül elégedetten figyelhettük ifjú aktivistáink felkészültségét, tájékozottságát, előadó- és vitakészségét. Alighanem még többre is tellett volna a képességeikből. A műsor legélvezetesebb percei egyrészt a játékosan is komoly külpolitikai eszmecserék voltak (elsősorban Pálffy József ötletes kérdései nyomán), másrészt látványos dinamikus táncfeladatok (Novák Ferenc munkája), különleges tekintettel a versenyzők több-kevesebb ügyességgel előadott kötelező táncbemutatójára..."

Június 22. 20.40 Kun Zsuzsa balettművész, mint műsorvezető mutatkozott be a Balettcipő című műsorban. Szerkesztő Bánki László és Hámos Veronika, zenei rendező Fejes Cecília, vezető operatőr Nagy József, rendező Bednai Nándor.

A Film Színház Muzsika 1973/15. száma: Nagy Judit, a lap újságírója ott volt az első adás felvételén és riportot készített, részletek:
"...Csendesen figyeli a felvételt Kun Zsuzsa, ujjaival, szeme mozgásával éli át a tánc poézisét. Aztán maga is a kamerák elé lép, megszólal a Balettcipő című új tévés balettsorozat bemondójaként, Cicerónéjaként.
- Nem is olyan könnyű megszólalni - mondja a felvétel után. Még ha partner volna! Ugyanazt várják el tőlem, mint Kudlik Júliától, hogy simán, lazán, kötetlenül beszéljek. Egyszerűbb volna elgesztikulálni az egészet.
- Mi a táncmű-sorozat célja?
- Olyan táncművészek bemutatása, akiknek még nem volt portréfilmjük, vagy általában kevesebbet szerepelnek. Elsősorban olyan részleteket vettünk fel, amelyek a fővárosi operalátogatók számára ismertek, de a vidéki közönség előtt esetleg nem. Egyelőre a klasszikus balett szerepel a képernyőn, de szó van arról, hogy a Pécsi Balett néhány tagját is bemutassam legközelebb..."

A Petőfi Népe június 27-i számában Heltai Nándor írta, részlet:
"A világért sem akarjuk a televízió kontra népművelés vitákat feleleveníteni. Jól emlékszünk még azokra a haszontalan, indulatos és látszólag megalapozott érvekre támaszkodó vádakra, melyek kizárólag a tévét tették felelőssé a moziból, színházakból elmaradó nézőkért. Kétségtelenül hozzájárult adott közösségek fellazulásához, az életforma módosulásához. Jó műsorpolitikával azonban a televízió helyrehozhatja hibáját. Tízezrek érdeklődését keltheti fel a művészetek egy vagy több ága iránt. Tehát ami elvész a réven, megtérül a vámon. Ezért felesleges a veszekedés. Az együttműködés formáinak tökélesítésén érdemes tanakodni.
Az elmúlt héten két műsor vállalta bevallottan is a feladatokat. A Balettcipő (pénteken) sikerült jobban. A kezdeti elfogódottság után Kun Zsuzsa ügyesen, kedvesen irányította a nézőket a balett sokak számára ismeretlen birodalmában. A jól válogatott, a képernyő lehetőségeit és korlátait egyaránt szemmel tartó illusztrációk gyönyörködtettek és segítették a tájékozódást..."

A Pest megyei Hírlapban június 26-án Ö.L. írta a műsorról:
"A tévé most indult és hézagpótlónak ígérkező sorozata a balett még mindig nem eléggé ismert és kedvelt műfaját szándékozik népszerűsíteni. Remek dolog.
De miért nem iskolásabban, didaktikusabban? Az első adás módszertanilag nem kezdetnek, hanem inkább szinte befejezésének, összefoglalónak hatott. Balett részletek bemutatása ugyanis önmagában még nem szolgálja vagy nem szolgálja elég jól, elég hatékonyan a népszerűsítés ügyét.
Úgy kellene beszélni a balettről, mint Bernstein a muzsikáról. Nem a színvonalra gondolunk most, mert ahhoz egy táncos Bernstein kellene. De módszere már megismételhető és utánozható. Követni kellene hát."

Június 23. 21.40 Weöres Sándor: A holdbéli csónakos - költői játék közvetítése a Thália Színházból, felvételről.

A Pest megyei Hírlapban Ö.L. írta:
"...Akármilyen kicsi is az ország lakosságához, a tévénézők több milliós táborához képest azok száma, akik látták már ezt a tényleg remekbe sikerült előadást, nem mondhatjuk, hogy ők semmit sem számítanak. Rájuk tekintettel kell lenni. Nem úgy, persze, hogy a színházi közvetítéseket elhanyagolják, de úgy legalább, hogy csúcsidőszak helyett valamelyik hétköznapra tesszük a színházi közvetítéseket. A hét vége maradjon fönn a tényleges újdonságoknak."

Ugyancsak június 23-án indul a TV Híradóban Baló György Kerekeken (a korabeli adástükör így őrizte meg) munkacímű, hétvégenként jelentkező közlekedési sorozata, amely a nyári hétvégeken egyre magasabb számokat mutató közlekedési balesetek megelőzésére hívta fel a figyelmet. Presser Gábor száma, a Menni kéne... volt a riportok főcímzenéje. A korabeli nézőközönség inkább a zene címe alapján azonosította a sorozatot.

Erről Mihalik Judit A Híradó története 1970-1990 című (ELTE Bölcsészettudományi Kar, Média szak, témavezető tanár Elek János), 1999-ben írt szakdolgozatában, tehát huszonhat évvel később így vélekedett:
"Az 1973-ban indított Autós sorozat közlekedési kultúráról beszél, de valójában a szocialista erkölcs morálját tételezi. A szerkesztő fejcsóválva megró és kioktat, akár a tanár bácsi a vásott gyereket. A képsorokon eközben impozáns Opelek és csillogó Renault-ok agresszíven a kis Trabantok és a lomha Wartburgok elé vágnak, a nyugati autók indexelés nélkül előznek, nem adják meg az elsőbbséget a kereszteződésekben és így tovább. Az ártatlan témaválasztás dacára is kivilágló nevelő szándék jól mutatja, mit jelentett, milyen forrásból táplálkozott és mire használtatott valójában a Híradó tekintélye."

Június 26., a TV Híradó arról tudósított, hogy harmadízben rendezték meg Veszprémben a Tévétalálkozót. Az előző esztendő húsz legjobb tévéjátékát, tévéfilmjét és a Zenés Tv Színház legjobb darabjait versenyeztették, és ezek eredményeit, kudarcait vitatták meg az esztéták, kritikusok és televíziós alkotók. A találkozóval egyidejűleg Telemeeting címmel kereskedelmi vetítés is zajlott, tizennégy ország huszonhárom tévétársasága képviselőinek jelenlétében. A találkozót június 25-én nyitották meg.

20.00 ugyanezen a napon Leonyid Zorin: Varsói melódia - lírai történet közvetítése a Katona József Színházból, felvételről.
20.00 kísérleti (2.) műsor: Társadalmi előítéletek - ezen a napon indul Kardos Ferenc rendező, Neményi Mária szerkesztő és Andor Tamás operatőr öt részes dokumentumfilmjének első adása.

A Filmvilág 1973/15. számában írta Antal Gábor kritikájában, részlet:
"Kegyetlenül aktuális, különösen, hogy a sorozat olyan markánsan veti fel - Cigányok és magyarok című, mindenképpen legérdekesebb adásában - a faji diszkrimináció témáját... Ez az adás megszólaltat örkényi cigányokat, de nemcsak őket, hanem a putrikat is, ahol laknak, a cigánytelep képi világát, az életforma látványába rögzíthető karakterisztikumait is. És beszélni enged például idős (javarészt a társadalom által kitüntetésekkel is megbecsült) munkásokat, egy angyalföldi nyugdíjas klubból. Ijesztő az értetlenség, ahogyan a cigányokat látják ezek az emberek, legalábbis egy részük..."

A veszprémi találkozót megelőzően, még június 14-én televíziós sajtótájékoztatót tartottak a szemle várható eseményeiről. Szinetár Miklós, a televízió főrendezője, a tévétalálkozó igazgatója elmondta, hogy a fő cél változatlanul a különféle posztokon dolgozó tévés alkotók tapasztalatcseréje, vitája egymás között és a kritikusokkal. Elhangzott, hogy a zsűri tagjai többek között Fábri Zoltán filmrendező, Huszár Tibor esztéta, Kárpáti János zeneszerző, Szabó Magda és Keresztúri Dezső írók lesznek.
A veszprémiek ebben az évben is, a helyi adó közvetítésével, otthonukban is figyelemmel követhetik a találkozó programját. A sajtótájékoztatón szóba került a közönség aktívabb bevonásának lehetősége. Ennek eredményeképpen június 27-én a Kisfaludy Művelődési Házban az alkotók és közönség "találkozójára" is sor került.

A Filmvilág 1973/14. számában Gyertyán Ervin összegezte a veszprémi viták tapasztalatait, ebből részlet:
"...Néhány szót arról is, amiről vitatkoztunk, vagy amiről érdemes lenne vitatkoznunk. Hogy a tévé dramaturgiai munkája jelentős fejlődést ért el a megelőző esztendőkhöz viszonyítva - ebben úgy gondolom egyetértettünk. Hogy ez az előrelépés elsősorban abban nyilvánul meg, hogy sokkal színesebbé, vállalkozóbbá, műfajgazdagabbá vált - erőteljesebben támaszkodik a klasszikusokra, a mai magyar szerzőkre, bátran nyúl hozzá a külföldiekhez, foglalkozik a múlttal és a jelennel, kiterjedt a zenés műfajokra is stb. - de a műfaji skála színesedését még csak elvétve követi a művészi színvonal hasonlóan átütő és tömeges emelkedése - ez már talán több vitára ad alkalmat. (Hiszen a találkozón csak a legjobbnak minősülő alkotások kerültek bemutatásra, annak jó átlagszínvonala még nem a televízióét jelzi.) A legélesebb vitáink azonban, úgy hiszem, a tévé kifejezetten szórakoztató tevékenységének értékelésében mutatkoznak (hiszen a televízió más tevékenységeivel is szórakoztat), annak a színvonal-minimumnak a megítélésében, amely sugározhatóvá tesz egy produkciót. Pedig beszédes tény - felér egy önkritikával - hogy a zenés színház alkotásai kivételével (bár lehet, hogy ebben is tévedek) csak a művészi főosztály produktumai kerültek a találkozó napirendjére. (Egy ilyen találkozón persze sok mindent megtud az ember, s az, hogy a szórakoztató főosztály éppen az utóbbi időben új szakemberekkel erősítette meg magát, mutatja, hogy ha szavakban nem is ismerik el, de azért érzik ezt az elégtelenséget.)"

A tévéművészet kérdései kerültek napirendre azon a vitán, amely a városi tanács székházában került sorra, és Almási Tamás vitaindító előadásával kezdődött meg. Almási beszélt arról, hogy a tévéjáték, a tévéfilm, a művészetnek ez az új ága az elmúlt években érkezett el a "felnőttség küszöbére". Szólt továbbá a bonyolultabb, társadalomkritikai látásmód szükségességéről, a tévé emberformáló, közművelő hivatásáról, a művészi intenzitás kérdéseiről, a tömeghatás és a művészi színvonal közötti ellentmondásokról:
"A tömeghatás bővítéséhez nemcsak a művek színvonalát kell emelni, hanem az emberek alaplehetőségét, alapképzettségét - s ebben van nagy szerepe a tévének!"

A Társadalmi Szemle 1973/8-9. számaiban részletes ismertetőt közölt a Találkozó szakmai vitájáról. Részletek:
Huszár Tibor felszólásából:
"Felszólalása elején - vitaindítóra hivatkozva - utalt arra, hogy az utóbbi években megváltozott a tévé helye és szerepe a társadalomban. Megemlítette a színház- és mozilátogatók számának csappanását, a művelődési házakkal kapcsolatos nehézségeket és azt a tényt is, hogy egy szociológiai vizsgálat adata szerint a megkérdezettek 43 százaléka még sohasem járt művelődési házban. Ugyanakkor manapság száz háztartásra már 62 tévé-készülék jut. Ez kötelezővé teszi mindenkinek, aki a közművelődés ügyét magáénak érzi, hogy figyeljen oda a televízióra. Idejét múlta az a magtartás, amely a tévét általában - nem pedig egyes rossz műsorokat - arisztokratikusan az érdektelen művelődés eszközének tekinti; ez az előítélet még mindig tarja magát. Szellemi életünkben például szinte természetesnek tekintik, hogy néhány ezer embert foglalkoztató művekről terjedelmes elemző kritikák jelenjenek meg, tömeghatású, jelentős tévéprodukciók visszhang nélkül maradnak..."
Gyertyán Ervin hozzászólásából:
"Elöljáróban bejelentette: jóllehet fő vonalában egyetért Almási Miklós vitaindítójával, több ponton vitatkoznivalója van vele. Részletesen fejtegette, hogy hasonlóan a filmhez, a színházhoz, az irodalomhoz, a tévét is egy bűvös szó viheti előbbre, ez pedig a társadalomkritika. Persze, a mai magyar filmművészet problémáinak is éppen az az egyik oka, hogy a társadalomkritika normái váltak problematikussá. Divatos állítás manapság, hogy a televízió az más. Szerinte a tévére, mint mass-médiára vonatkoztatva jogosak lehetnek a megkülönbözető jegyek és követelmények, de a tévéjátékokra csak a többi audiovizuális művészeti ággal közös, azonos normák alkalmazhatók. Ha ködösen csak a mást hangsúlyozzuk, akkor az igényszint leszállításának teszünk engedményt. Többek közt ezért is, mert nem ért egyet azokkal, akik ezt a műfajt a többi művészet műfajaitól gyökeresen eltérőnek és újnak tekintik, szerinte még annyira sem az, mint például a rádiójáték..."

A veszprémi tévétalálkozó díjazottjai:
Fődíjak:
Egy óra három arc - Darvas Lili főszereplésével készült s a vele folytatott interjút is tartalmazó film. Rendező Horváth Ádám, operatőr Bíró Miklós.
Jó estét nyár, jó estét szerelem - film. Rendező Szőnyi G. Sándor, író Fejes Endre, zene Ránki András, dramaturg Sipos Tamás.
Diagnózis - film. Rendező Esztergályos Károly, író Örkény István, operatőr Bíró Miklós, dramaturg Szántó Erika.
Balladák könyve - Kallós Zoltán erdélyi népdalgyűjtő munkásságát bemutató műsor. Rendező Kalmár András, operatőr Abonyi Antal és Szalay László, szerkesztő Gulyás László.
Különdíjat kaptak:
Palotai Boris a Nyitott könyv - Két keresztelő című epizódjának forgatókönyvéért,
Mihályfi Imre a Főnök... című tévéjáték rendezéséért,
Haumann Péter a Főnök... főszerepéért,
Czabarka György a Fekete macska című tévéfilm operatőri munkájáért,
Dayka Margit a Fekete macska főszerepéért,
Avar István a György barát című tévéfilm főszerepéért.

Június 28. 20.00 Ide nekem az oroszlánt is...! A Televízió már nem először mutat be egy végzős színész-osztályt. Ebben az adásban Vámos László osztályát láthatta közönség. Riporter Sárközi Erika, szerkesztő Tóth Erika, vezető operatőr Darvas Máté, rendező Vámos László és Szitányi András.

Június 30., ismét bemutatóval jelentkezett a Zenés Tv Színház. Nusic-Kalinsky: A gomb - opera-szatíra. Szereplők: A férj - Palcsó Sándor, A feleség - Déry Gabriella, Az após - Radnai György, Az anyós - Szilvássy Margit, A szobalány - Csengery Adrienne. Dramaturg Blum Tamás, vezető operatőr Szabados Tamás, zenei rendező Fejes Cecília, rendező Szitányi András.

Június végén a magyar televízió-előfizetők száma 2.159.596 volt. Országosan minden száz háztartásra már 64 tévé-előfizetés jutott, a vidéki városokban 74, Budapesten 71, falun 57.
Az első félévben 7.750 perc színes adás volt az 1. műsoron, 2.900 perc a 2. műsoron.

Július

A Széchenyi-hegyen megkezdődik az új, százötven méter magas acéltorony építése, amely kér URH rádióprogram és két tévéprogram színes és fekete-fehér továbbítására lesz alkalmas.

Július 1., A HÉT műsorában Poór Klára riportját láthatták a nézők Peter Ustinovval, aki 1900-1973 közötti történelmi eseményekről készített filmsorozatot a BBC számára, és éppen itt forgatott Budapesten.



Július 3., a Televízió megrendezi a Lengyel Televízió estjét. Lengyel- magyar rádió-televízió együttműködési munkatervet is aláírtak. Egyebek között megállapodtak abban, hogy rendszeresen bővítik a híradóesemények cseréjét, kölcsönösen megrendezik a lengyel illetve a magyar tévé estjét; megemlékeznek a másik ország nemzeti ünnepéről, filmösszeállításokat, forgatókönyveket adnak át egymásnak; forgatócsoportokat küldenek a másik ország életének, eseményeinek rögzítésére, elősegítik a szerkesztőségek közötti közvetlen kapcsolatok kialakítását.
20.00 a kísérleti (2.) műsoron Jean Giraudoux: Trójában nem lesz háború - színmű közvetítése a Kaposvári Csiky Gergely Színházból, felvételről.

Július 5., a Nyitott könyv újabb bemutatója, Kertész Ákos: Névnap - tévéjáték. A munkásemberek, a külvárosi táj hivatott ábrázolóját - Kertész Ákost és új elbeszéléskötetét - az adás bevezetőjében Szabó B. István mutatta be. Szereplők: Balázs Péter, Balogh Emese, Bod Teréz, Földi Teri, Gurnik Ilona, Gyenge Árpád, Kalocsay Miklós fh., Némethy Ferenc, Sinkó László, Papp Éva, Szabó Imre, Szilágyi Tibor, Szénási Ernő, Tarsoly elemér, Tábori Nóra, Urbán Erika, Váradi Balogh László, Varga Irén. Szerkesztő Katkó István, vezető operatőr Némethy Attila, rendező Málnay Levente.

Július 6. 20.40 Ide nekem az oroszlánt is! A Színház és Filmművészeti Főiskola Kazimír Károly által vezetett osztálya mutatkozott be a televízió nézőinek (Borbás Gabriella, Gálvölgyi János, Vörös Eszter, Horváth Péter, Jani Ildikó, Markovics Bori, Reviczky Gábor, Sáfár Anikó).

A Filmvilág 1973/15. számában Koltai Tamás írt kritikát, részletek:
"Amikor legutóbb, Vámos László színészosztályának bemutatkozásáról szólva, utaltam arra, hogy inkább mesterség vizsga volt, mint televíziós műsor, még nem sejtettem, hogy a folytatás - Kazimír Károly tanítványaival - pontosan a fordítottja igyekszik lenni. A Vámos osztály produkcióját a rendező színházszemlélete, ízlése és világnézete határozta meg. Kazimír szó szerint véve a műsor címét - Ide nekem az oroszlánt is! - tanítványaira bízta a választást: csinálják azt, amihez leginkább kedvük van (lehet, hogy pályájukon ez lesz az első és az utolsó ilyen alkalom)...
Szitányi András rendezte a műsort. Köztudott róla, hogy sok ötlete van. Most is volt. Kihelyezte a műsort az erdőbe, egy hangulatos tisztást körülreflektorozott, középre állított egy dobogót - azután az első és utolsó szám kivételével (amelyek azonosak voltak, noha az első este játszódott", a másik pedig nappali fényben) mindenféle más helyeken vette föl az egészet. A dobogón ültek az ifjú színészjelöltek, föltehetően onnan nézték társaikat, akik az erdőben sétálva, a fák között előbújva adták elő magánszámaikat, úgyhogy Szalay László operatőr kamerái alig tudták megtalálni őket (A dobogóról valószínűleg jobb volt a kilátás, mert időnként hallottuk, amint az osztálytársak megtapsolják a produkciót)..."

Július 7. 20.00 újabb színházi közvetítés, Barry England: Neveletlenek -színmű közvetítése a Nemzeti Színházból, felvételről.

Július 10., a TV Híradó beszámol arról, hogy átadták a Déli pályaudvar új utascsarnokát a forgalomnak. Majd az adás vége felé Ipper Pál műsorvezető bejelenti, hogy megérkezett a vonalakon a jugoszláv televízió élő képe, így élőben láthatják a nézők Kádár János és felesége megérkezését, akik Tito elnök meghívására Brioni szigetére utaztak. Másnap tévéinterjú is érkezik Kádár Jánossal a televíziós vonalakon.

Július 11. 20.00 Gorkij: Ellenségek - színmű közvetítése a Pécsi Nemzeti Színházból, felvételről.

Július 13., a TV Híradó beszámol Ilku Pál volt művelődésügyi miniszter temetéséről.
20.00 a kísérleti (2.) műsorban Tom Stappard: Rosencrantz és Guildenstern halott - komédia közvetítése a Nemzeti Színházból, felvételről.

Július 15. 20.30 Walter Jens: Az összeesküvés - tévéjáték premierje. Szereplők: Julius Caesar - Básti Lajos, Brutus - Kozák András, Servius - Inke László, Caecillus - Szilágyi Tibor, Antonius - Bitskey Tibor, Calpurnia - Zolnay Zsuzsa, Orvos - Györffy György, Jós-pap - Bilicsi Tivadar. Dramaturg Szántó Erika, operatőr Bíró Miklós, rendezte Esztergályos Károly.

Július 18. 20.00 Gerencsér Miklós: Isten városa - dráma közvetítése a Győri Kisfaludy Színházból, felvételről.

Július 19., a televízió több alkalommal kezdeményezte, hogy filmet forgathasson, tudósításokat készíthessen a Vietnamban a NEFB kötelékében szolgálatot teljesítő magyar katonákról. Közel fél évig erre az "illetékes kormány és pártszervek elutasítása, támogatásának hiánya miatt" nem kerülhetett sor. A Magyar Televízió a témában július 19-én írt levelet az MSZMP KB Agitációs és Propaganda osztályának, Csendes Lajos elvtársnak (aláírás nincs a dokumentált levélen, valószínűleg Sugár András). Részlet:
"Mint tudod, régóta szorgalmazzuk, és ezzel Esztergályos elvtárs is egyetértett -, hogy A HÉT filmriportban mutassa be a NEFB magyar tagozatához tartozó katonák, civilek mindennapi életét, nem okvetlenül érintve a dolog nagypolitikai vonatkozásait.
Többször kaptuk a Külügyminisztériumtól azt a választ, hogy e téma iránt nincs érdeklődés. Nézőink számtalan vélemény-nyilvánítása ezzel gyökeres ellentétben áll. Ma kaptam egy különösen ékesszóló és meglehetősen elszomorító levelet. Szeretném, ha elolvasnád."
(Magyar Országos Levéltár - 288f 22/1973.24. öe. MSZMP KB Agit. Prop. Oszt.)

Sugár András kapta az említett levelet, "sok, sok mezőtúri" aláírással. Részlet:
"Ön Vietnamban járt A HÉT-ben bemutatott riportok alapján. Végtelen aprósággal, részletezéssel bemutatta, hogy élnek Vietnamban, mit ebédelnek, hol dolgoznak, hogy eszik az ételt stb. Ugyanakkor ott dolgozik igen nehéz körülmények között 250 igen derék hazánk fia, szinte történelmet formálnak /katonák/.
Elszomorító, elgondolkodtató, hogy egy szóval sem említi őket, mintha nem is léteznének, mintha leprások lennének, akiknek ottlétét szinte tagadja. Mennyivel kíváncsiabbak lettünk volna rájuk, mennyivel több tiszteletet rótt volna le, ha egy szóval is említi Őket. Még azt is feltételezzük, hogy kerülte Őket, tagadván, hogy Ön magyar ember.
Vajon nyugodt-e a lelkiismerete, vajon mit lát (...olvashatatlan szavak) eljárása felett? Nagy megütközést és értetlenséget keltett ez sokunkban, még jó lenne, ha most a külpolitikai fórumban válaszolna. Bizonyára Néma Leventét fog játszani és hallgat.
Pedig érthetetlen az egész. Talán magas politika ez?
Hát titokban mentek ki? Hát oly rossz, szégyenteljes munkát végeznek ott? Soha egy szó, soha egy hang róluk?!! A szimpatikus, rokonszenves Sugár András most nagyon lejáratta magát, elégtelenre vizsgázott..."
(Magyar Országos Levéltár - 288f 22/1973.24. öe. MSZMP KB Agit. Prop. Oszt.)

Az MTV levelére Csendes Lajos kézzel a következőket írta:
"Sugár elvtárssal megbeszéltem - a törekvéssel egyetértünk. A tévé vezetőinek kell megállapodniuk a külüggyel, majd eldönteniük, hogy melyik szerkesztőségük, személy szerint ki készítse."
(Magyar Országos Levéltár - 288f 22/1973.24. öe. MSZMP KB Agit. Prop. Oszt.)

Július 20. 20.00 Irány: Berlin! - a VIT-re utazó delegáció műsorának bemutatása. Műsorvezető Antal Imre, riporterek Kudlik Júlia és Feledy Péter, szerkesztő Végh Miklós, rendező Körtvélyessy Ferenc.
21.15 Majakovszkij: Gőzfürdő - tévészatíra, Várkonyi Gábor vizsgamunkája. Fordította Elbert János, operatőr Illés János. Szereplők: Mádi Szabó Gábor, Monori Lili, Balás Péter, Somogyvári Rudolf, Psota Irén, Tábori Nóra, Lukács Sándor, Székhelyi József, Soós Edit, Keres Emil, Miklóssy György, Némethy Ferenc, Simon Zsuzsa, Ferencz László.

A Népszava július 24-i számában írta M. Szebeni Géza a műsor után:
"Alig kell már néhányat aludni, és megkezdődik a VIT. A magyar delegáció kulturális részlegének műsorából láttunk ízelítőt. Ízelítőt, mert mint Antal Imre is mondta, igen sokan nem jelentek meg ezen a műsoron, persze, az idő szűkre szabott volta miatt nyilván nem lett volna hosszabb szereplésre idő. Minden volt ebben a műsorban, ami a fiatal, nemzetközi nézőgárdát érdekelheti majd. Főként Antal Imre jó összekötő szövege teremtett zökkenőmentes átmenetet a Lokomotív Gt és mondjuk a KISZ Központi Művészegyüttese tánckara között.
A műsor javára szolgált, hogy az egymástól meglehetősen távol eső produkciókból pontosan annyit mutattak be, amennyi nem fárasztotta a nézőt, sőt jól szórakoztatta."

Ugyancsak a Népszava július 24-i számában olvasható M. Szebeni Géza kritikája a bemutatott produkcióról, részlet:
"A Gőzfürdő bemutatásával méltóképpen emlékezett meg a televízió Majakovszkij születésének nyolcvanadik évfordulójáról. A diplomamunkáját rendező Várkonyi Gábor tehetségesen birkózott meg a Gőzfürdő adta nehézségekkel. Elkerülte a darab időhöz kötöttségét, és inkább az általánosítható tendenciákra helyezte a fő hangsúlyt, arra, ami korunkhoz és hozzánk szólhat, ami saját, akár legszemélyesebb sorsunkra is jellemző lehet. Ily módon lett friss és szórakoztató ez a majd ötvenéves szatíra. Várkonyi Gábor rendező munkáját dicséri az is, hogy hűen a darab szelleméhez, igen jó érzékkel alkalmazta a televíziózásban felhasználható elektronikus effektusokat úgy, hogy az egy pillanatig sem tűnt céltalan modernkedésnek..."

Július 25. 20.00 Gyilkosok a ködben - ismereten XVI. századi angol szerző tragédiájának közvetítése a Katona József Színházból, felvételről.

Július 28. 14.55 a X. Világifjúsági Találkozó megnyitó ünnepségének közvetítése Berlinből. Nagyszabású közvetítés sorozat kezdődik a VIT-ről. A televízió VIT-en dolgozó munkatársai Baló György, Feledy Péter, Gyulay István, Hárs György, Moldoványi Ákos és Végh Miklós voltak, a rendezők pedig Csányi Miklós és Pauló Lajos.

A Petőfi Népe augusztus 7-i számában Heltai Nándor a következőképpen értékelte a televízió VIT közvetítéseit, részletek:
"Gondolom, hogy kilenc napon keresztül a bőség zavarával küszködött a televízió VIT stábja, 880 kulturális rendezvényt tartottak a fesztiválvárosban, számtalan felvonulást, találkozót, vitát, politikai nagygyűlést.
Ilyen esetekben megnövekszik a szerkesztőknek a szerepe. Nagy részben tőlük függ, hogy sikerül-e az esemény jelentőségét, méreteit, legfontosabb törekvéseit érzékeltetni: jellemző összképet kialakítani. A tipikus mozzanatok mellett helyet kell adniuk a tablót árnyaló részleteknek, az olykor látszólag jelentéktelen apróságoknak is. Nem könnyű feladat a szórakoztató és az elmélyültebb tartalmat hordozó közvetítések arányainak a kialakítása sem.
Ebből a szempontból dicséretesnek minősíthető a tévé teljesítménye: bőséges, alapos, élvezetes, lelkesítő betekintést kaptunk a berlini eseményekbe. Fürgék, frissek voltak a riporterek, sok helyszínről kaptunk tudósítást, egyetlen lényeges mozzanatról sem maradtunk le. Az operatőrök is kitettek magukért, különösképpen a közelképek megválasztásában remekeltek. Mennyi szép egészséges fiatalt láthattunk a kilenc nap alatt...
Sajnos a kiküldött mikrofonos munkatársak között egyetlen kulturális szakember sem volt. Emiatt szorítkoztak a csoportok, műsorszámok, népviseletek bemutatásakor, értékelésekor semmitmondó általánosságokra...
Sokan kifogásolták a gálaestek késői közvetítését. Este 10 óra után kevesen ülnek a képernyő előtt..."

Bánki Árpád annak járt utána, hogy a színes televíziókészülékek iránt milyen az érdeklődés. Tapasztalatait a Rádió és Televízió Újság 1973/31. számában osztotta meg az olvasókkal, részlet:
"Az 1972-es müncheni olimpiára emlékeznek még ugye? És arra, hogy a Corvin Áruház kirakata előtt olyan nagy tömeg állt, hogy még a szotyolás, az Esti Hírlapos és a buszjegyes ember is jobbnak látta áthelyezni a székhelyét. Miért? Mert a kirakatban egy színes tévékészülék képernyőjén ott vöröslött az olimpiai játékok futósalakja, kéklett az úszómedence vize, varázslatosan zöldellt a futballpálya gyepe.
A helyzet azóta változott: ma már nemcsak bemutatókon nézhetjük a színes adást, lassan, fél éve (18.000 Ft-ért) lehet kapni a boltokban a Szivárvány típusú színes készülékeket. Vajon milyen az érdeklődés a színes tévé iránt?
Ennek felderítésére kerestük meg azokat a fővárosi boltokat, ahol színes tévét lehet vásárolni...
A színes készülékekben legnagyobb forgalmat lebonyolító Baross téri Szivárvány Áruház igazgatóhelyettesével a vásárlók között és az irodákban a kimutatások és a számlák mellett beszélgettünk a színes készülékek forgalmáról.
- Az első napokban szinte megrohantak bennünket a vevők. Egy-két nap leforgatása alatt 18 darabot adtunk el a Szivárványból..."

A kimutatások alapján feltűnt az elemzőknek, hogy jelentően csökkent ebben az időben a fiatalok száma a nézettségi statisztikákban. Ennek kapcsán Párkány László Mostani és holnapi tévénézők címmel közölt cikket a Rádió és Televízió Újság ugyanebben a számában, a fiatalok tévénézési szokásairól. Részletek:
"Úgy látszik: a televízió gyengéit a fiatalok ismerték fel a leggyorsabban. Lehet ezt életkori sajátossággal magyarázni, értékelhetjük a jelenséget úgy is, hogy a mozgékonyabb korosztály nem kedveli a helyhez-kötöttséget, de mondhatjuk azt is: a fiatalok és a televízió nem mindenben találtak egymásra.
Világjelenség immár, hogy a képernyők mind többet és mind többször villognak a fiatalok figyelő tekintete nélkül. Gyakori a látvány: a család (a szülők, a nagyszülők) pisszenés nélkül ül a készülék előtt, a nagyfiú vagy a nagylány pedig magnózik a másik szobában. Esetleg beszélgetnek, magazinokat nézegetnek...
Főidőben igen ritka az ifjúság műsor, bár el kell ismernünk, hogy az igényesebb filmek és tévéjátékok között jócskán akad a fiatalságot érdeklő mű is. Ennek ellenére a főidei műsorszerkezet felnőtt- centrikusnak látszik; a fiatalok nem nagy választékot kapnak. Az esti műsorok kialakításában a közép- és az idősebb korosztály ízlése van jelen, a programok többsége is e réteget célozza meg...
A fiatalok ritkulása a képernyők előtt azért sem lehet közömbös számunkra, mert a nekik szánt üzenet nem jut el hozzájuk. S ha rosszul kommunikálunk, nemcsak a televízió kínálta nagy lehetőségeket szalasztjuk el, hanem a jövő tévénézőit engedjük szélnek..."

A Film Színház Muzsika 1973/30. számában Kudlik Júlia bemondónővel Körmendi Judit készített interjút. Részletek:
"- Miért lett televíziós?
- Mert már négyéves koromban bohóc akartam lenni. Később persze sok minden más. Végül is a színészetet választottam, de a főiskola harmadik rostavizsgáján kiszuperáltak.
- A főiskolai kiszuperálás után rögtön tévébemondó lett?
- Nem. Közben történt egy s más. A főiskoláról ugyanis a jelentkezési lapomat három helyre küldték el: a Bábszínházba, a Rádióhoz és a KISZ Központi Művészegyütteséhez. Mind a három helyre behívtak meghallgatásra, de én csak a Rádiónál jelentkeztem, ahonnan már az első rostán kiestem.
- Miért?
- Azt mondták, rossz mikrofonhangom van.
- Nem keseredett el a második kudarctól?
- Nem. Tizennyolc évesen az ember nem ülhet otthon, várva a sült galambot, így hát megpróbálkoztam elhelyezkedni a Televízió Ifjúsági Osztályán. Ez sikerült. Külsős ügyelőként alkalmaztak. A következő évben ismét jelentkeztem a főiskolára, de a felvételi napjára a tévétől is kaptam egy meghívást, bemondó meghallgatatásra. Huszonötünket ültettek egymás után a felvevőgép elé - s csak engem vettek fel.
- Mikor szerepelt először a képernyőn?
- Sosem fogom elfelejteni az időpontot. 1964. február 29-e volt, péntek és szökőév, amikor először konferáltam. S ezután szinte sorozatban keresett fel a szerencse. Felvettek a főiskolára, ugyanakkor az egyetem bölcsészkarára is, sőt: ezzel egyidőben kaptam állandó szerződést a televíziótól. Némi töprengés után az egyetemet és a televíziót választottam...
- Most, így több év távlatából mit gondol, helyesen cselekedett, amikor a televíziót választotta a színi pálya helyett?
- Ezt tulajdonképpen mai napig sem tudom eldönteni. Nem tudom megmondani, melyik könnyebb, melyik nehezebb. A színész annak ellenére, hogy igyekszik saját egyéniségét, karakterét megőrizni - minden este másnak a bőrébe bújik. A televíziós bemondónak viszont úgy kell tálalnia estéről estére önmagát, saját egyéniségét, hogy lekösse a nézőket. A cél, hogy megszeressék, elfogadják. Örök problémám: mi a jobb, elbújni az írók által kitalált figurák mögé, vagy az embernek önmagát adni. Nem vagyok biztos benne, hogy jó színész lett volna belőlem, de talán van valami többlet bennem, s ez segítséget jelent a televízió képernyőjén, ez a plusz azonban nem biztos, hogy a színészséghez elegendő lett volna..."

Július 31. 21.24 a kísérleti (2.) műsoron indul Kardos István szerkesztő- rendező, Molnár Miklós operatőr Nobel-díjasok című sorozata. Az első rész Sir John Eccles-ről készült.

Augusztus

Augusztus 1., a TV Híradó közli, hogy nyolcvanéves korában Berlinben elhunyt Walter Ulbricht, a Német Szocialista Egységpárt (NSZEP) korábbi főtitkára, az Államtanács Elnöke.



Augusztus 2., a berlini VIT eseményeiről Moldoványi Ákos rendszeresen küld televíziós vonalon friss napi tudósításokat a TV Híradónak.A képen Kudlik Júlia a VIT -en
Augusztus 3. 20.00 a kísérleti (2.) műsoron Verdi: Falstaff - vígopera közvetítése a Szegedi Nemzeti Színházból, felvételről.

Ezen a napon a Minisztertanács Tájékoztatási hivatalából Lakatos Ernő levelet küldött Pálos Tamásnak, az MSZMP KB Agitációs és Propaganda Osztálya helyettes vezetőjének, részlet:
"A szakszervezetek Budapesti Tanácsa az alábbi levelet küldte hozzánk:
A budapesti üzemek szakszervezeti bizottságai információs jelentéseikben az utóbbi hónapokban gyakran igénylik a bővebb tájékoztatást a Dél-Vietnamban a NEFB-ben szolgálatot teljesítő magyar katonák és diplomaták tevékenységéről, egészségi állapotáról. Ez az érdeklődés még fokozódott a sajnálatos helikopterszerencsétlenség óta.
Kérjük Önt - az adott lehetőségek figyelembevételével a közvélemény megnyugtatására - közöljenek több híranyagot - esetleg riportot a fenti témában. A szakszervezet illetékeseinek tömegvéleményre alapuló jelzésével egyetértek. Hozzáteszem, hogy a HM Politikai Főcsoportfőnöksége szintén szükségesnek tartaná, hogy időnként megjelenjen valami a magyar sajtóban a Dél-Vietnamban lévőkről"
(Magyar Országos Levéltár 288f 22/1973.24. öe. MSZMP KB Agit. Prop. Oszt. III/20561973.)

Az MSZMP KB Külföldi Propaganda Alosztálya augusztus 13-án ugyancsak hasonló tartalmú feljegyzést küld Grósz Károlynak (Magyar Országos Levéltár -288f 22/1973.24. öe. MSZMP KB Agit. Prop. Oszt. (Ag. 473/3.)

Augusztus 5. 20.30 újabb Galgóczi bemutató: Bizonyíték nélkül. Rendezte Kabay Barna, vezető operatőr Bónis Gyula. Szereplők: Jani - Paudits Béla, Anna - Ruttkai Éva, Prókay - Darvas Iván, Az anya - Gobbi Hilda, Csernyik - Csíkos Gábor, A beszélő - Bálint András, valamint Kozák László, Szabó Ottó, Némethy Ferenc, Zala Márk, Dózsa László, Újlaki László, Pogány Margit, Márton András, Hankó Elemér, Sipeki Tibor.

A Magyar Hírlap augusztus 7-i számában írta a történetről Bélley Pál:
"Galgóczi... Bizonyíték nélkül címen mutatja meg Sós Jani, a tizennyolc éves nyomdász és vörösőr hőssé formálódásának útját. A Lenin-fiúk csodálatán felgyulladt gyermekfantázia, a hősködő nagyotmondás sodorja végzetes útjára a Tanácsköztársaság bukása után. A bőrkabát és a tojásgránát romantikáját elsöpri a számon kérő darutollasok könyörtelensége és a jogállam bíróságának törvénnyel takargatott bosszúállása. Jani körül egyre szorul a hurok, s bár segítségére sietne a szerelem és naivan humanista védőügyvédjének logikája, hősünk inkább vállalja a monumentális példaképek, Csernyik elvtársnak sorsát - a halált."

A Filmvilág 1973/17. számában Mátrai-Betegh Béla írt a műsorról, részlet:
"A tévéjáték rendezésében, Kabay Barna munkájában is az a megkapó, hogy tisztán tartotta a történet egyszerűségét és mozgásban hagyta körülötte a kort. Egy fiktív, patetikusan kimerevíthető drámai cselekményt eleven dokumentumok, korabeli filmhíradó részletek közé helyezett el.
Ez a rendezői módszer jóval több, mint technikai eljárás, már ebben az esetben művészi megfogalmazás, mert az írónak azzal a szándékával párhuzamos, hogy funkciójában, élő hatásában ábrázoljon egy kort, amelyet művek hosszú sora csak üveg alatt megtekinthető, múzeumi emléktárgyként kezel, legjobb esetben köztéri szoborként.
A tévéjáték eleven hitelét nemcsak a rendező és nem is csak az operatőr, Bónis Gyula, vagy a díszlettervező Drégely László mozgalmas munkája teremti meg, hanem a pontosan kiválasztott főszereplő, a Sós Janit játszó Paudits Béla alakítása is."

Augusztus 7. 20.10 Gyurkovics Tibor: Nagyvizit - tragikomédia közvetítése a Pesti Színházból, felvételről.

A Film Színház Muzsika írta később, az 1973/47. számában, novemberben:
"Gyurkovics Tibor tragikomédiájának, a Nagyvizitnek újjászületése zajlott az elmúlt hetekben a Pesti Színház színpadán. Az a különös dolog történt, hogy a televíziós közvetítés nem csökkentette, hanem megnövelte a darab iránti érdeklődést, ez érződik a Kapás Dezső által rendezett játék egész hangulatán, a szereplők játékán, akik most újra élvezettel, kedvvel játsszák az érdekes komédiát!".

Augusztus 8. 18.10 képernyőre kerül Domján Dénes szerkesztő és ifj. Kollányi Ágoston rendező Környezetünk védelméért című természettudományi sorozata.

A sorozat ajánlójában dr. Balogh János a következőket írta, részletek:
"Ha az év legmegdöbbentőbb címlapja pályázatot meghirdetnénk, valószínűleg az UNESCO Courier 1973. januári száma nyerné el az első díjat. A címlap a Földet, mint két végén meggyújtott díszgyertyát ábrázolja. A meggyújtott Föld fogyóban van és a pislákoló lángból vastag cseppekben csorog le a szennyes faggyú a kontinensekre. Az esztelen rablógazdálkodást, az egész Föld elszennyeződésének veszélyét ennél megrázóbban aligha lehetne az emberiség elé tárni...
A most kezdődő sorozatban többnyire itthon, hazánkban utazunk, de érdeklődési körünk fokozatosan tágabbra nyílik... így jutunk el majd az említett távoli vidékekre. Megmondjuk nyíltan: nagyon merész célt tűztünk magunk elé. Azt szeretnénk, ha hazánkban a bioszféra, az emberi környezet ügye ne csak néhány kutatóintézet, néhány erre a célra felállított hivatal, hanem az egész társadalom, mindnyájunk ügye legyen..."

Augusztus 9. 20.00 ekkor indult a később igen népszerűvé vált Ötszemközt sorozat, Vitray Tamás beszélgető műsora. Az első vendég Palló Imre volt.

A főszerkesztő Fellegi Tamás az MTV 1957-1997 című könyvben így emlékezett a műsor indulására, részletek:
"...Szeretnék mindenkit emlékeztetni: az 1970-es évek második felét, 74-et, 75-öt írtunk. Nem hogy a nyitás volt a politika jellemzője, de a gazdasági mechanizmus reformja leáldozóban volt. Amint tudjuk Moszkva már régen balra át-ot vezényelt, s bár erre ekkor már az elszánás sem volt akkora, a visszafordulás lehetősége is szűkült, viszont a reform lényegéhez tartozó személyek látványos kiebrudalása, sokak számára hátra arc-ot jelentett. S mielőtt a műsor történetének alakulására térnék, el kell mondanom, hogy nyugodtan terveztük, magabiztosan toltuk kifelé a falakat, mert én biztos voltam abban, hogy a cég elnöke, Tömpe István, ha kell a központi bizottsági tagságát is felhasználva, támogatni fog, Pécsi Ferenc a tévét vezető alelnök pedig szövetségesünk lesz. Megvallom az őt követő, majd elnökké előlépett Nagy Richárdtól sem tartottam.
Így aztán, amikor Vitray Tamás száznapos amerikai ösztöndíjáról visszatért, a Szent István parkbeli kávéházban (ma bútorüzlet) ültünk le megtervezni a jövőt. A cél közös volt, folytatni az 1964-ben, a Szellemi Olimpiával megindult, majd a 12 székkel, a Fekete-fehérrel (budapesti kerületek vetélkedője) - hogy csak a legjelentősebbeket említsem, - folytatott országos sikerű műsorok sorát. Akkor még a televízióban dolgozók fontosnak tartották, hogy különféle műsorok az intézménynek és természetesen maguknak is sikert hozzanak. Erre alapozva, kicsit nosztalgiázva mesélte Tamás, hogy milyen talk-show-kat látott odakinn, hogy ezek a nyilvánosság előtt zajlanak. Nem kellett sokáig érvelnünk egymásnak amellett, hogy ez nálunk akkor nem megy, illetve meg lehetett volna csinálni, ha már akkor felhajtjuk a magamutogatás már-már beteges egyedeit. Én arra szavaztam, legyen ez az utókoré, melyikünké volt a javaslat, nem emlékszem, de szinte mindegy is. Hiszen igaz az, hogy ezek a programok igazában egy agy szülöttei, hogy ezt valaki képes kitalálni, megírni, megszervezni, lebonyolítani. Bár a szerzői filmek divatja arra utalna, ha nem tudnánk, hogy az igazi filmgyártók előtt ott van pénzt adó vagy felhajtó producer, aki az első néző és ha kell, a mindent eldöntő dirigens funkcióját is betölti. Amellett döntöttünk, hogy inkább megtaláljuk az abszolút meghitt beszélgetés megteremtésének lehetőségét.
És lőn... A díszlettervezővel összeülve, kitaláltunk egy szobát, ami elfért a tévé kettes stúdiójában. Falaiból kivágtuk és úgynevezett detektív tükörrel takartuk azokat a lőréseket, amelyek mögé, függönnyel takarva, a kamerákat helyeztük. Nagy mozgásterünk nem lévén, meglehetős pontossággal kellett mindent bemérni, hiszen, ha akár Vitray, akár a beszélgetőtárs valamely irányban elmozdítja a karszékét vagy előbbre dől stb. felborul a terv. Korrigálni vagy hogy a szobában lévőket figyelmeztetjük, meg nem lehet. Csak zárójelben jegyzem meg, riporterek számára még csak-csak, de riportalanyoktól elfogadhatatlan kívánság megkövetelni, hogy ők kövessék a kamerákat és ne fordítva. Néhány műsoron még ma is meglátszik, mennyire eluralkodott e téren (is) a játékfilmesek szemlélete, miszerint a gép a fontos. Riportnál ez - szerintem - nem alkalmazható.
Egyszóval megszületett a gondolat, s elérkezett a kivitelezés órája. Hihetetlenül érdekes, hogy a rutinos tévészereplők, akárcsak Major Tamás, a felvétel végén kérdeztek rá, hogy mikor lesz a felvétel. Tehát az első és legfontosabb célt elértük: a stúdióban olyan beszélgetés folyt, mint akárhol, presszóban, magánlakásban stb. Ugyanis az is kitaláltuk, hogy legyen a stúdióban az akkori illemnek megfelelő ital, frissítő, kávé, víz..."

A heti műsorújságban az induláskor mondta Vitray Tamás a műsorról, részlet:
"- Az emberiség történetének legősibb ötletét valósítjuk meg: két ember beszélget, gondolatokat cserél. Aligha kell bizonygatnunk ősrégiségét, hiszen minden okunk megvan annak feltételezésére, hogy már Éva is gondolatokat cserélt Ádámmal (no, persze, csak miután oldalbordájából eltávolították). Az is igaz, hogy két ember négyszemközti beszélgetése egyértelműen jelzi, senki más sem hallja, hacsak titokban ki nem hallgatja. Így lett a műsor címe Ötszemközt, mivel az ötödik szem a kamera optikája, amely leselkedik, odafigyel. Hogy érdemes-e, azt természetesen majd a nézők döntik el..."

A Petőfi Népében augusztus 11-én írta Heltai Nándor:
"A napokban olvastam Vitray Tamás: Az ember, akivel beszélek című tanulmányát, kollégái okulására összegezte - felkérésre - tapasztalatait, rendszerezte az interjúkészítés legjobb módszereit, ha úgy tetszik fogásait. Meggyőződhettem arról, hogy a szerző, a Magyar Televízió egyik kiemelkedő egyénisége semmit nem bíz a véletlenre. Az előkészítés alaposságát tekinti a riporter legfőbb kötelmének:
Miről kell előzetesen beszélgetni? Mindenről! Rengeteg időt érdemes áldozni erre a beszélgetésre, esetleg több részletben is lebonyolítható, csak sietni nem szabad! Ha a mostani beszélgetés témája egyetlen anyacsavar, melynek feltalálója a partnerünk, ne sajnáljuk az időt, tudjunk meg mindent a gyárról, ahol készül, a gépektől, amelyhez használni fogják, arról a folyamatról, ahogyan eszébe jutott az újítás... Kapja maga alá a riporter a témát gyűjtse halomba az adatokat, az ötleteket. A beszélgetés körvonalai már ki is bontakoznak. A riporter már komponál. Érzi - éreznie kell -, hogy miként közelíti meg a lényeget.
Dolgozata végén azt írta Vitray, hogy szeretné egyszer a felsorolt kívánalmakat saját maga egyetlen egyszer megvalósítani.
Az Ötszemközt első adása után gondolom, hogy az önmagához igényes riporter is elégedett lehet.
Szinte eszköztelenül, dokumentumok, régi fotók, lemezek mankói nélkül mutatott be egy érdekes, rokonszenves, tiszteletre méltó művészt. Lenyűgöző őszinteséggel, közvetlenséggel idézték föl dr. Palló Imrével, az Operaház örökös tagjával a pályakezdés gondjait, a kiteljesedést...
A beszélgetést szinte észrevétlenül irányító Vitray mindvégig megtartotta az illő három lépés távolságot - sem többet, sem kevesebbet - és mindent elkövetett, hogy otthonosan mesélhessen Palló Imre arról a székely kisfiúról, aki korának nagyjai közé emelkedett...
Az Ötszemközt sorozatról írván lesz módunk még Vitray stílusának az elemzésére. Most csak annyit, tanítani kellene szerénységét, azt a tiszteletet, amivel segítőtársát illeti..."

A Filmvilág 1973/18. száma, Feuer Mária cikkéből részlet:
"A jó riporthoz két tényező szükségeltetik: jó riporter és jó alany. E megállapítással semmi újat nem mondok, aki részt vett már néhány, a nyilvánosságnak szánt beszélgetésen (akár kérdező, akár válaszoló minőségben), az tudja, hogy a két fél összjátékán milyen sok múlik.
Vitray Tamás tapintatát, beleérző készségét és simulékonyságát dicsérni közhely; a tévé most indult sorozata, az Ötszemközt mégis e közhely megismétlésére késztet. A sorozat néhány adása után nyilván elemezni lehet majd, hogyan alkalmazkodik különböző egyéniségű partnereihez - a muzsikust már a Palló Imrével folytatott első beszélgetés is lenyűgözte. Egy teljes órát - zene nélkül - érdekfeszítővé, kellemessé, közvetlenné varázsolni nem csekélység, különösen akkor, ha - mint a sorozat címe is jelzi - a tévé stúdiójában enyhén szólva nehéz a négyszemközt intimitását megőrizni..."

Augusztus 10., a TV Híradó beszámolt arról, hogy Gyöngyösi Imre és Kabay Barna Giordano Brunoról forgat tévéfilmet. A forgatás helyszíne ezekben a napokban a budai várbarlang, a híradófelvételek során éppen Mensáros László és a főiskolás Kalocsay Miklós szerepeltek.

Augusztus 14. 20.45 Két olimpia - és közben egy világháború. Szerkesztő Radványi Dezső, operatőr Janovics Sándor, rendező Fehéri Tamás.

A Rádió és Televízió Újság figyelemfelkeltő ajánlójában írta (-i.d.-), részlet:
"Ritka eset, amikor szórakoztatásifőidőben dokumentumfilmet láthatunk a képernyőn. Hogy e héten mégis sor kerül rá, az már önmagában is bizonyos minősítés. Remélhető, hogy a Két olimpia - és közben egy világháború című dokumentumfilm megérdemli ezt az előlegezett bizalmat.
Eleve kivételes érdekességnek ígérkezik, hogy a film hősei - az 1936-os és az 1948-as olimpia magyar aranyérmesei - világraszóló sikereiket idézik fel: emlékezetes archív képekkel és megilletődött mai vallomásokkal.
Hogy közben volt egy iszonyatos világháború?... Hogy nemes vetélkedés helyett öldöklés folyt?... Hogy a fasizmus leigázott mindenkit, a sportolókat is?... Ilyesmit - ilyen konkrétan - senki sem fogalmazta meg a filmben, de a világhírű vallomástevők személyes mini-drámáiból" mégis kikerekedik a történelem. Háborús kép nincs a filmben, az olimpiák közötti szünetet csak filmtechnikai villanás szimbolizálja, mégis dermesztő emlék robban bele mai nyugalmunkba. Soha többé efféle sportszünetet..."

Augusztus 15. 20.00 Illyés Gyula: Bál a pusztán - hősi komédia közvetítése a Thália Színházból, felvételről.

Augusztus 17., az MTI híre tudósított, hogy Horn Dezső Közlekedési- és Postaügyi miniszterhelyettes, a Posta vezérigazgatója pénteken, a városi tanács épületében rendezett ünnepségen jelképesen átadta a Zalaegerszeg legmagasabb pontján, a Bazita tetőn felépített tévé-átjátszó és erősítő állomást, illetve megadta az engedélyt az adó üzembe helyezésére.
(MTI- bb. 80. 1973. augusztus 17. (vid-ká-bh-la))

Augusztus 18., Szépvölgyi Zoltán, a Fővárosi Tanács elnöke felavatta az újjáépült Fogaskerekű vasutat, erről tudósított a TV Híradó.

Augusztus 20. 20.00 Csiky Gergely: Mákvirágok - vígjáték bemutatója. Televízióra alkalmazta és rendezte Ádám Ottó, vezető operatőr Sík Igor. Szereplők: Lontay Margit, Feleki Kamill, Sztankay István, Horváth József, Sütő Irén, Dégi István, Andai Kati, Szegváry Menyhért, Gyenge Árpád, Békés Itala.

Augusztus 22. 21.00 Ötszemközt Hofi Gézával - Vitray Tamás műsorsorozatának második adása.

Az Esti Hírlap augusztus 23-i számából, részlet (f.f.) kritikájából:
"Két olyan ember beszélgetésének lehettünk tanúi egy órán át, akit alkatánál és rutinjánál fogva nem tesz merevvé a nyilvánosság, aki képes valóban természetesen viselkedni akkor is, ha ötödik szemként a kamera - és ráadásként még néhány millió ember tekintete - nézi. Ami az interjú tartalmi oldalát illeti: Vitray Tamás és Hofi Géza beszélgetésében elsősorban a gyors karrier sokakat érdeklő témája, a műfajnak, Hofi hofiságának körüljárása, meg a népszerűség megannyi buktatója dominált. Az interjúalany, ahogyan mondani szokás, önmagát adta, a maga vállaltan plebejus lényét, nem leplezve személyiségének korlátait sem - amelyeket, szerencsére, többszörösen ellensúlyoz az ultima ratio: a tehetség...
Vitray Tamástól legfeljebb csak azt hiányoltuk: miért nem vitázott kissé határozottabban interjúalanyával abban, amiben annak kétségtelenül nem volt igaza. Még eddig nem hallottam olyan estről, hogy egy kiváló művész elhagyta volna a színpadot, mert egy ifjúsági előadás közönsége zajosan viselkedett; nem tudok róla, hogy a jeles előadó-művésznő abbahagyta volna a székely népballadát a dobogón azért, mert a falusi művelődési ház nézőterén fölsírt egyik-másik karon ülő kisgyermek..."

Augusztus 24. 20.00 a kísérleti (2.) műsoron Zsurzs Éva filmjeiből sorozat vetítését kezdi meg a televízió. Az első ismétlő adás a Nő a barakkban című tévéjáték volt.

Augusztus 28., a TV Híradó beszámolt Nixon amerikai elnök sajtótájékoztatójáról, ahol bejelentette, hogy Henry Kissinger az új amerikai külügyminiszter.
20.00 kettős előadás, Hubay Miklós: Előjáték a Pathelin mesterhez és ismeretlen francia szerző: Pathelin mester. A Gyulai Várszínház előadása, felvételről.

A Rádió és Televízió Újság 1973/33. száma közli Sándor György, a Televízió műsorigazgatója cikkét a kísérleti (2.) műsorról és a 2. műsor beindításáról:
"A 2. tévéműsor - úgy látszik - megszületett. Már éppúgy vitatják, csepülik - és néha még dicsérik is, mint idősebb testvérét, a tévét, azaz nemsokára hivatalosan: az 1. műsort. A 2. műsor bölcsőjénél kialakuló vita jelzi, hogy sokan várták már a másodikat, és hogy az újszülött életrevaló.
2.200.000 család nagyobbik része ül mostanság estéről estére a készülék elé, és vár valami igazán kedvére valót. Ki ne látná be, hogy minden alkalommal mindenki kedve szerint a legrátermettebb bűvész sem tudna műsort varázsolni! A nézőnek sokféle az igénye, és sokféle tévés kínálatból szeretne választani, még akkor is, ha ismételten a legkülönbözőbb hasznos foglalatosságokra, másféle időtöltésre hívjuk fel figyelmét. Hiába, úgy látszik, életrendünk megszokott részévé vált az esti tévénézés. Ezért volt annyira időszerű a 2. műsorral kapcsolatos kísérletek elindítása.
Milyen tapasztalatokat szereztünk?
Mindenekelőtt azt a számottevő érdeklődést kell említenünk, amely az adapterek megszerzésében, készülékcserékben, a műsorok vitatásában, kritikájában nyilvánult meg.
Egyetértést tapasztaltunk az adásnapok és időpontok megválasztásában (hétköznap 20.00 órás kezdet). Hét végén, szombaton s vasárnap szinte egésznapos műsort sugároztunk. Így módunk van a legkülönbözőbb igényeket szem előtt tartani. És valóban, a legtöbb nézőnk szombaton is, vasárnap is megtalálja azt az egy-két órányi műsort, amely igazán kedvére való.
Nehezebb a dolgunk hétköznap este. Ilyenkor eléggé összeszűkül az idősáv, amikor igazán sokan nézhetik a műsort. Mi jól tudjuk és nagyra értékeljük, hogy már 18 óra tájban százezrek figyelik az adást, de a legtöbben késő este érnek haza, elvégzik a szükséges otthoni tennivalókat, s csak a TV Híradó kezdésekor ülhetnek a készülék elé. És az is köztudott, hogy azok, akik másnap kora reggel kezdik a munkát, 21 óra tájban már nyugovóra térnek. Ezek a körülmények indokolják, hogy 2. műsor hétköznapokon 20 órakor jelentkezzék. Persze jobb lenne, ha mindjárt mindennap jelentkezhetnénk a 2. műsorral, de előfizetőink megértik, hogy ilyen nagy vállalkozásnak csak fokozatosan tudjuk megteremteni a feltételeit. Azt pedig már az induláskor törvényként szögeztük le, hogy egész televíziózásunk hitelét rontaná, ha az 1. műsor megrövidítéséből, gyengítéséből fedeznénk a 2. műsor igényeit. Ezt - mint járhatatlan utat - kezdet kezdetén elvetettük.
Marad tehát a fokozatos fejlesztés útja. Ugyancsak fokozatosan szélesedik azok köre is, akikhez a 2. műsor eljut. Most ugyanis a budapesti és pécsi körzet készülékein vehető az új műsor. Az ország minden tájáról érkező sürgetésekre azt válaszolhatjuk: sajnos elég hosszú időbe telik a 2. műsort sugárzó új adóhálózat kiépítése. Legközelebb a tokaji adó révén az ország észak-keleti része kapcsolódik be a vételbe, és a következő évek során épülnek fel a nyugati és keleti országrészek közvetítő-állomásai. Ez a helyzet kötelez bennünket arra, hogy továbbra is elsőrendű feladatunknak tekintsük az 1. műsor gazdagítását, és hogy az 1. műsor keretében megismételjük a 2. műsor kiemelkedő vállalkozásait.
A kísérleti (2.) műsorban elég sokféle változatban adtunk eddig is néznivalót. Szívesen fogadta a közönségünk mindazt, ami az első program adott műsorához képest igazi választási lehetőséget jelentett. Jogosan bírálták azokat az eseteket, amikor hasonló jellegű műsorok kerültek egymás mellé. A kísérleti periódus fontos tapasztalata, hogy a párhuzamosan közvetített műsorok meggondolt egyeztetése, szembeállítása az egyik legfontosabb műsorszerkesztési feladattá válik. Arra is joggal hívták fel a bírálóink a figyelmünket, hogy az ún. átmenőpontokra nagy gondot fordítsunk. (ha tudjuk, hogy a néző kíván valamit az 1. műsorból megnézni, akkor nem ildomos a 2. műsor hasonló vonzású műsorát az előbbi befejezése előtt indítani). Az este folyamán tehát egy-két alkalommal biztosítanunk kell az olyan időpontot, amikor műsor fejeződik be az 1. programon és műsor indul a 2. programon.
Jogos az a követelés is, hogy 2. műsor arcélét egyre inkább az igényes kulturális vállalkozások, a közművelődést szolgáló sorozatok határozzák meg. Mi is arra törekszünk, hogy az esetek nagy részében a 2. műsor ajánlja az igényesebb választékot (természetesen anélkül, hogy az 1. műsor fejlesztéséről lemondanánk).
Ezekben a hetekben a tapasztalatok összegezését végezzük. Terveink ugyanis arra köteleznek, hogy még az év őszén-telén a negyedik adásnap műsorát is megvalósítsuk. Az előbbiekből kiviláglik, hogy a csütörtök estékre gondolunk. Úgy gondoljuk: a negyedik adásnap megjelenése illő alkalom arra is, hogy elhagyjuk a műsor nevéből a kísérleti jelzőt és a zárójelet... Ettől kezdve a Televízió 1. és 2. műsoráról beszélünk majd.
Köszönjük a nézőinknek a 2. műsorral kapcsolatos érdeklődését és tanácsait, s kérjük: ezentúl is írják meg véleményüket, javaslataikat."

1973. augusztus 31-én Pécsi Ferenc elnök elkészíti a Magyar Televízió 2. műsoráról szóló jelentést. Részletek:
"A Párt- és kormányhatározatnak megfelelően 1971. augusztus 20-a óta sugározunk kísérleti (2.) műsort, amely kezdetben hetenként két alkalommal 20.00 órától kb. 22,30-ig terjedt.
Az Agitációs és Propaganda Bizottság 1972. június 6-i állásfoglalása leszögezte: 1972-ben a 2. program harmadik adásnappal bővüljön, majd pedig 1973 folyamán induljon meg a rendszeres 2. program. Ennek megfelelően 1972. november 7-e óta hetenként három napon közvetítünk 2. műsort. A kísérleti elnevezést pedig 1973. november 7-vel kívánjuk megszüntetni, a 4. (csütörtöki) adásnap bevezetésével egyidejűleg..."
A jelentés többször módosított, augusztus 31-én véglegesített változatát az Agitációs és Propaganda Bizottságnak 1973. szeptember 14-én küldi meg Pécsi Ferenc. (Magyar Országos Levéltár XXVI-A-8-a. MTV ált iratok.)

Szeptember

Szeptember 1. a TV Híradó bemutatta, hogy a moszkvai Seremetyevo repülőtéren megkezdődött a MALÉV első TU-154 típusú repülőgépének műszaki átadása.
20.00 Szabó Sipos Tamás rendező újabb rajzfilmsorozata indult Magyarázom magunkat... címmel. Szakértő dr. Kopátsy Sándor, operatőr Harsányi István és Bacsó Zoltán, narrátor Avar István és Tomanek Nándor.

A műsorújság 1987/35. számában Szabó Sipos Tamás írta bekonferáló cikkében, részletek:
"Két év telt már el a második Dr. Agy sorozat, a Magyarázom a jövőnket... óta, amikor valaki megkérdezte tőlem: Miről szólt volna a harmadik széria?
A munkáról, az otthonról, a közlekedésről, a családról, a szabad időről, a pályaválasztásról, szóval: az Életről.
Akkor miért halt meg?
Hiába is magyaráztam volna, hogy szó sincs erről, nem fojtották meg a sorozatot, csupán alszik. Méghozzá páratelt térben, hogy ötletei ki ne szikkadjanak; légmentesen zárva, hogy szelleme romlatlan maradjon; mélyhűtve, hogy a megfelelő időpontban üdén támadhasson fel, mint ama Csipke Rózsika nevű hibernált királyleány...
Egyesek, akik látták már, úgy vélik, ez a sorozat keményebb az előzőeknél. Ez így önmagában nem egészen pontos. Nem keményebb csak harsányabb. Ahogy az élet is mindig harsányabb egy szaktudománynál. A vetítőben nagyobb nevetések és nagyobb csendek, meghökkenések és helyeslések váltották egymást, mint az előző filmeknél..."

Szeptember 2., az iskolakezdéskor A HÉT műsorában Poór Klára készített riportot arról, hogy hogyan vált be az az évben először alkalmazott közös írásbeli és felvételi vizsga. A riportban Polinszky Károly művelődésügyi miniszter-helyettes értékelte az eredményeket.
A HÉT műsorában Bán János tudósított arról, hogy az egyik legnagyobb magyar iparvállalat, a Ganz-Mávag olyan ipari termeléseket próbál beindítani, mely jövedelmező lehet, így ekkor a liftgyártás megindítását kezdték meg.
20.05 Euripidész: Trójai nők - tévéjáték bemutatója. Rendezte Vámos László, vezető operatőr Kocsis Sándor. Szereplők: Sulyok Mária, Szalay Edit, Almási Éva, Csomós Mari, Gordon Zsuzsa, Gyimesi Pálma, Martin Márta, Miklósy Judit, Tábori Nóra, Ruttkai Éva.

A Szolnok megyei Hírlap szeptember 5-i számában írta V.M.:
"A televíziónak nagy érdeme van abban, hogy egyre többet tudunk a klasszikus drámairodalom hagyományairól, s egyre többet ismerünk meg a görög kultúrából is. Most a Trójai nők bemutatásával ennek újabb bizonyítékát szolgáltatta."

Szeptember 5. a kísérleti (2.) műsorban a Ljubljanai Televízió estje. A műsort Tamási Eszter vezette - aki korábban járt Ljubljanában - vendég partnere



Ajda Lesjak, a szlovén televízió bemondónője volt.

Szeptember 11., a chilei katonai hatalomátvételről számolt be a TV Híradó.
20.00 a kísérleti (2.) műsorban Anatolij Vasziljevics Lunacsarszkij: A felszabadított Don Quijote - dráma közvetítése a Szegedi Nemzeti Színházból, felvételről.

Megjelent a Rádió és Televízió Szemle 1973/3. száma, mely Híradóesemények cseréje - világméretekben. A kölni nemzetközi műhelyértekezlet apropóján címmel



Matúz Józsefné, a TV Híradó főszerkesztőjének írását közölte. Részletek:
"Az Eurovízió a nyugatnémet Friedrich Ebert Stiftunggal közösen 1973. április 23-28. között nemzetközi tévéhíradó műhelyértekezletet szervezett Kölnben, hogy felmérje a tévéhíradó események világméretű cseréjének jelenlegi helyzetét és keresse azokat a kis lépéseket, amelyek a Világvízió kialakításához vezetnek. A Világvízió egy összehangolt műholdrendszer, amely a világ tévéhíradóit naponta ellátja mozgóképes tudósításokkal, koordinálja közöttük a cserét.
Ma a tévéhíradó-riportok cseréjét Európában az Eurovízió és az Intervízió, Ázsiában és Ausztráliában az ABU, az arab világban az ASBU, Fekete-Afrikában az URTNA szervezi, persze, még nagyon különböző rendszerességgel és hatásfokon. Ezek munkáját hangolná össze világméretekben a Világvízió, hogy a tévéújságokat interregionális információkkal lássa el. A megbeszélésre 5 világrész 7 regionális tévészervezete képviseletében 76 tévéhíradó szakembere jött el. Eljöttek a nagy amerikai tévétársaságok, az ABC, CBS, EBC és a CTV kanadai tévé híradójának megbízottai, valamint a nemzetközi filmhírügynökségek vezető beosztású képviselői...
Nagy vita bontakozott ki a hírforgalom körül is. Mi is, a dél-amerikai országok képviselői is amellett törtünk lándzsát, hogy szükség van a hírforgalom nemzetközi újradefiniálására. Jelenleg ugyanis a konstruktív események túlnyomó többsége nem fér bele abba a kategóriába, amit hírként kezelnek. Holott (és ebben úgyszólván a harmadik világ minden képviselője megegyezett) a nézőket ezek jobban érdeklik, mint nem egy nyugati stílusú szenzáció. Ugyanennek a problémának a másik vetülete az, hogy a régóta televíziózó országokban a sztereotip, témájában és formájában kevés változatot mutató híranyag passzívvá teszi a nézőket.
Bernhard Blin, a francia tévé képviselője a sztereotípiákba merevedett tévéhír-típusok ellen szólva kijelentette, hogy a végén azoknak a baloldaliaknak lesz Franciaországba igazuk, akik azt terjesztik, hogy aki látni akar, az nyissa ki a szemét és zárja el a tévékészüléket...
Európában és az USA-ban a filmhírügynökségek mindinkább elveszítik monopol helyzetüket. A gazdag tévék saját tudósítóikkal dolgoznak, illetve vonalon rendszeresen cserélik anyagaikat. A szocialista országok közt például az NDK mind kevesebb hírügynökségi anyagot használ fel...
Abból kiindulva, hogy az elmúlt években jelentős fejlődés következett be a hírek sugárzásának és cseréjének fizikai eszközeiben, a javaslat kimondja, hogy egy világhálózat kezdeti körvonalai bontakoznak ki.
A kölni tanácskozáson többen szóltak arról, hogy ott, ahol ez még nem működik, a lehető leggyorsabban regionális hírkoordinációs központokat kell létesíteni, mert ez az alapvető feltétele annak, hogy a műbolygók és a földi vonalak segítségével el lehessen végezni a tévéhíradó készítéséhez nélkülözhetetlen interregionális cseréket. Bár az elmúlt években rengeteget fejlődött a műbolygós közvetítések rendszere, a magas költségek eléggé korlátozzák a kihasználtságát.
A világ sok pontján üzemelnek már mind adásra, mint vételre alkalmas műhold-Föld állomások. 1966-ban a műhold tarifa Európa és az USA között tíz percért 6400 dollár volt, 1968-ban ez a tarifa 3200 dollárra csökkent, majd 1600 dollárra, ezt követően 1200 dollárra, jelenleg pedig 890 dollár..."

A fennmaradt korabeli statisztikák szerint 1973-ban 9.646 darab külföldi mozgóképes tudósítás érkezett a Magyar Televízió híradójának szerkesztőségéhez. Ebből 3.888 a United Press-től, 3.406 a Visnews-tól, 1.068 az IFAGE-tól (filmhírügynökségektől) jött. Egyéb televízióktól: 15 angol, 75 bolgár, 253 csehszlovák, 76 japán, 8 jugoszláv, 11 KNDK, (Koreai Népi Demokratikus Köztársaság), 151 román, 120 NDK, 437 szovjet jött. Arról nem maradt fent hiteles statisztika, hogy ebből mennyi kerülhetett adásba.

Mihalik Judit A Híradó története 1970-1990 című (ELTE Bölcsészettudományi Kar, Média szak, témavezető tanár Elek János), 1999-ben írt szakdolgozatában található adatok szerint, az 1970-1973-as 172-180. számú adások vizsgálata alapján megállapított kül- és belpolitikai anyagok számaránya a híradó adásaiban a következő volt:
1970-ben 38 - 24 (kül - bel),
1971-ben 37 - 37,
1972-ben 40 - 39,
1973-ban 41 - 32.
Ha minden adás arányában ezt a Mihalik által meghatározott irányszámot tekintjük helyesnek, akkor azt mondhatjuk, hogy az átvett 9.646 anyag körülbelül egyharmada, vagyis 3.600 jelenhetett meg a híradó adásokban. Sajnos arról sem maradt fent statisztika, hogy a TV Híradón kívül más műsorokban (külpolitikai műsorok, Parabola, Delta stb.), hány ilyen anyagot használtak fel.
Hiteles statisztikai adatok szerint az Intervíziós kijátszásokon kívül légipostán a Magyar Televízió Híradótól a különböző külföldi társaságok 1.068 anyagot kaptak, vettek át. Hogy ebből mennyit sugároztak, arról nincs adat.

Szeptember 12. 20.00 "megnyílt" a Televízió Színészmúzeuma. Az első adásban a "vendég" Jávor Pál volt. Szerkesztő-rendező Csenterics Ágnes, forgatókönyv Bános Tibor, műsorvezető Farády István, operatőr Lukács Lóránt.

A Rádió és Televízió Újság 1973/37. számában Bános Tibor írt figyelemfelkeltő cikket, részlet:
"Másfél évvel ezelőtt, amikor a Színészmúzeum című sorozat előkészítéséhez hozzákezdtünk, azt hittük, könnyű munkára vállalkoztunk. A két világháború közötti időszak, még pontosabban a film megszületésétől a csaknem napjainkig tartó hét évtized jeles és jelentős magyar színészeinek arcképcsarnokát kívántuk a mai, még inkább azonban a holnapi-holnaputáni nézők számára hozzáférhetővé tenni. E feladatra készülődve, a műsor szerkesztő-rendezőjével, Csenterics Ágnessel átlapoztuk a korabeli sajtó színházi rovatait, a különböző képes hetilapok évfolyamait, megnéztünk vagy nyolcvan magyar néma- és hangosfilmet, felkerestük a közvetlen hozzátartozókat, a családtagokat, az egykori pályatársakat... Különös célunk az volt, hogy megtudjuk: milyenek is voltak ők, hogyan élnek tovább egykori kortársaik emlékezetében.
Kiváltképp nem nosztalgiákat ébresztő eseménykrónika kíván lenni, hanem más, lényegesen több. Élő, mozgó, gondolatokat ébresztő színházi-, illetve színháztörténeti sorozat..."

A Somogy megyei Hírlap 1973. szeptember 14-i számában H.B. írta:
"Új sorozat kezdődött a televízióban Színészmúzeum címmel. Az első műsort szerda este sugározták. Az idősebbek egyik kedvencükkel találkozhattak, a fiatalabbak megismerkedhettek egy merészen feltörő pályával és annak nem kevés útvesztőjével, boldogságával és szomorúságával. Jávor Pál emberi és színészi arcát mutatta be a Színészmúzeum...
A színészről sosem lehet teljes élményünk, mert az előadás varázsa is, noha a mű szempontjából kerek élményt nyújt, csak része a színész varázsának. És ahány előadás, annyiféle fölfedezésre váró villanás. Mégis teljesnek kell tartanunk azt a Jávor-portrét, amelyet most a képernyőn láttunk. Nem a műalkotás, a színészi játék közvetlen átélhetősége szempontjából, hanem ahogy egy életrajzot, műelemzést szemlélünk. Nem hiányoztak azok az élménymorzsák sem, amelyek megengedték, hogy egy kicsit beleéljük magunkat Jávor Pál játékába...
Mindezt dicséri Farády István műsorvezető és Csenterics Ágnes szerkesztő-rendező munkáját is."

A Népszava 1973. szeptember 18-i száma, M. Szebeni Géza írása, részlet:
"...Színháztörténeti sorozatot csakis így érdemes elkezdeni és megkomponálni. A pletyka-szinten való megmaradás helyrehozhatatlan baklövés lett volna. Elsősorban a forgatókönyvíró Bános Tibor érdeme, hogy ez nem így történt. A műsorvezető Farády István kitűnő partnernek bizonyult a beszélgetőtársak számára. Hiánytalanul illett a műsor jellegébe, egy pillanatig sem próbált szerepelni, előtérbe kerülni..."

Szeptember 14., a TV Híradó tudatta, hogy elhunyt az egyik legismertebb magyar tévékritikus, Vilcsek Anna, a Magyar Nemzet munkatársa.

Szeptember 15. 17.55 indul a gyermeknek szánt irodalmi magazin, a Cimbora. Szerkesztő Szabó Márta (későbbi években lásd: É. Szabó Márta), vezető-operatőr Szilágyi Virgil, műsorvezető Káldy Nóra, trükk rajzok Vértes György, rendező Horváth Jenő.

A műsorújság heti számában írta Szabó Márta:
"Mostantól kezdve kéthavonként jelentkezik majd a Televízió gyermekújságja, Cimbora címmel. Az 1920-30-as években Benedek Elek, a nagy mesemondó szerkesztett azonos című újságot a gyerekeknek Erdélyben."

1972 novemberében Erdős András és Kovács Béla főszerkesztő elkészítette az Ifjúsági és Oktatási Főszerkesztőség 1973. évi tervét. Részlet:
"Cimbora - 4x50 perces folyóirat. Feladata a gyermekirodalom legújabb termését jelenetekben megelevenítve, jó művészek közreműködésével előadva megismertetni. Feladata továbbá körénk szervezni azokat az írókat, akik szívesen és jó színvonalon írnak gyermekek számára."
(Magyar Országos Levéltár -288f 36/1972/25. öe.)

Az MSZMP KB Közoktatási és Kulturális Alosztálya 1972. december 5-én véleményezte az MTV Ifjúsági és Oktatási Főszerkesztősége 1973. évi tervét. Az értékelést Hanga Mária és Kőháti Zsolt írta, részlet:
"A sok azonos fajsúlyú műsorelképzelésekből talán a Cimbora című irodalmi gyermekfolyóiratot érdemes kiemelni: a jó művészet jegyében kíván megindulni. Javasoljuk, hogy a műsor adjon ösztönzést és ötleteket a könyvtárgyűjtéshez, egy kis házi könyvtár összeállításához." (Magyar Országos Levéltár -288f 36/1972/25. öe. MSZMP KB Tudományos, Közoktatási és Kulturális Osztály.)

A Filmvilág 1973/ 19. számában írta Koltai Tamás:
"Mindig bosszankodom, amikor fantáziátlan anyukák és apukák vagy tanfelügyelői kedélyű művész bácsik és nénik gyengeelméjűnek tekintik a gyerekeket. Teszik ezt legtöbbször akkor, ha művészetről van szó. Szerintük lila oroszlán nem létezik, a mese csak akkor kell, ha hétköznap is hasznosítható erkölcsi intelme van, legfőképp pedig ne okozzon fejtörést - az sem baj, ha ráillik Karinthy Szabolcska-paródiája: nincsen benne semmi, de az legalább érthető.
Most született egy olyan televízió műsor gyerekeknek, amelyik nem tekinti fejlődésben visszamaradottaknak azokat, akikhez szól...
Valami nagyon fontossal próbálkoznak a műsor alkotói: rányitni a gyerek szemét és lelkét a műalkotásra. Abban a korban, amikor még fogékonyak. Amikor még képesek használni a fantáziájukat. Amikor alkotóan tudnak befogadni. Amikor még nem lettek a műélvezést lapos és banális tanulságok szájbarágásával összetévesztő felnőttekké..."

Szeptember 16. 20.05 Peter Luke: VII. Hadrian - dráma közvetítése a Nemzeti Színházból, felvételről.

Szeptember 18. 20.00 Joseph Heller: Irány New Haven - színmű közvetítése a Thália Színházból, felvételről.

A Politikai Adások Főszerkesztősége a sikeres Szovjet Fórum mintájára NDK Fórumot szeretne rendezni. Az előkészítés során "egymást érik az akadályok". 1973. szeptember 24-én Megyeri Károly, a Politikai adások Főszerkesztője dr. Csendes Lajosnak, az MSZMP KB Agit. Prop. Osztálya helyettes osztályvezetőjének írt levelet:
"December elejére szeretnénk egy NDK Fórumot megszervezni, a Szovjet Fórum mintájára. Meggyőződésünk, hogy a Német Demokratikus Köztársaság életének megismertetése, az NDK eredményei, nemzetközi helyzetének jelenetős megváltozása indokolttá tesz egy ilyen Fórumot."
Csendes megjegyzése a levélen: "Új előterjesztés készül". Október 5-én Megyeri Károly ismét részletes feljegyzést küld Csendes Lajosnak.
(Magyar Országos Levéltár 288f 22/1973.24. öe. Ag 599/2 MSZMP KB Agit. Prop. Oszt.)

Október 19-én Katona István az Agit. Prop. Osztályról levélben tájékoztatta Óvári Miklós elvtársat, hogy javasolja az NDK Fórum műsor előkészítésének elindítását, a KB Külügyi Osztályának bevonásával, és felhatalmazzák a Televízió vezetőit, hogy felvegyék az ügyben a kapcsolatot az NDK partnerükkel (DDRF). (Ag 599/4.)
Óvári Miklós KB titkár még aznap levelet küldött Werer Lamberz-nek, a Német Szocialista Egységpárt Politikai Bizottsága tagjának, a Központi Bizottság titkárának, melyben felveti az NDK tévéfórum lehetőségét, és tájékoztatja, hogy rövidesen Berlinbe utazik Megyeri Károly, a részletes egyeztetés végett.
(Magyar Országos Levéltár 288f 22/1973.24. öe. MSZMP KB Agit. Prop. Oszt.)
Később:
December 28-án Megyeri Károly feljegyzést készített Pécsi Ferenc elnökhelyettes részére a december 18.-20. közötti berlini tárgyalásairól. Ebben beszámol arról, hogy tárgyalt Helmut Lange elvtárssal, a tévé elnökhelyettesével, Adamcek elvtárssal, a tévé elnökével, és konzultált Kovács István magyar nagykövettel. A németek örömmel fogadták a javaslatot. Kijelölték azokat a személyeket, akik számításba jöhetnek a műsorban. A hattagú résztvevői kör véglegesítését valószínűleg január 14-ig közlik.
(Magyar Országos Levéltár 288f 22/1973.24. öe. MSZMP KB Agit. Prop. Oszt.)

Szeptember 25., eltemették Vályi Péter miniszterelnök-helyettest, aki üzemi balesetet szenvedett. A TV Híradó beszámolója szerint több tízezer ember volt a temetésen.
20.00 Esztergom ezeréves - Balogh Mária és Bán János Brády Zoltán forgatókönyvéből készített dokumentumműsort, rendezte Vámos Judit.

Akkor és azóta is többször felmerültek kérdőjelek Vályi Péter balesetével kapcsolatban. A temetés napján tárgyalta a hivatalos jelentést az MSZMP KB Politikai Bizottsága. Jegyzőkönyvi részletek:
"Különfélék
6.6. Jelentés Vályi Péter elvtárs halálos kimenetelű üzemi balesetéről. Fehér Lajos, Benkei András és Horgos Gyula jelentése. A Politikai Bizottság a jelentést - mint közbenső tájékoztatást - tudomásul veszi azzal, hogy a vizsgálatot tovább folytatják; annak befejezése után zárójelentést adnak a Politikai Bizottság és a Minisztertanács részére."
(Magyar Országos Levéltár 288 f 5/620.)
Október 23-án még egyszer napirendre kerül a jelentés kiegészítés a Politikai Bizottságban. Jegyzőkönyv részletek:
" 5. Jelentés a Vályi Péter elvtárs halálos kimenetelű üzemi balesete ügyében folytatott rendőri nyomozás befejezéséről. Előadó: Fehér Lajos elvtárs". A jelentés megerősíti az üzemi baleset tényét. A jelentést elfogadják. (Magyar Országos Levéltár 288f 5./622.)

Szeptember 27. 20.45 Ötszemközt - Vitray Tamás vendége Marosán György volt.

Liszkai Tamás főszerkesztő így emlékezett az adásra az MTV 1957-1997 című könyvben, részlet:
"...És 1964 után, amikor Kádárral összeveszve, pontosan ma sem ismert okból szakított még az MSZMP-vel is, megjelent és megszólalt Marosán György. Szitok, átok kísérte személyét, akkor ott Tömpe István viselte a közlés ódiumát. S utóbb megtudtuk, legfelső audienciában is volt része miatta. De amikor a műsort megnézve, áment mondott rá, pontosan tudta, mennyi elismerésben és mennyi szemrehányásban lesz része. De hát nagyobb viharokat is megélt."

A Délmagyarország szeptember 29-i számában írta N.T. a műsor után:
"Csütörtökön a televíziós interjú - a műfaji megjelölés megtévesztő, Vitray soha sem interjút készít, hanem csak beszélget - magasiskoláját mutatta be. Marosán György volt a vendége. Szakmai tanulmány témája lehetne a stílus, a modor, ahogyan fölnyitotta a nézők előtt ennek az érdekes, izgalmas embernek politikai és személyes tartalmait. Marosán György, aki fél évszázada szakszervezeti és majd annyi, negyvenhét esztendeje párttag, 1956 után került ismét a politikai élet első vonalába (mögötte hatéves börtönnel), 1962-ben nyugdíjba ment. Vitray megkérdezte: nyugdíja ment vagy küldték? Aztán: maradt-e benne félelem, mit tart a három legfontosabb hibájának, miért neheztelt az értelmiségre és így tovább. Marosán válaszolt az egyenes kérdésekre - egyenesen..."

"Néhány sikeres és kevésbé sikeres próbálkozás után - úgy érezzük - Vitray Tamás televízióműsora, az Ötszemközt, egyenesbe jutott. Marosán Györggyel beszélgetett a riporter, azzal a Marosán Györggyel, akinek a személye is érdeklődést kelt, és akinek személyisége ott tartja a nézőt a televízió képernyője előtt még akkor is, ha azt kérdezik tőle: mennyit cigarettázik naponta és mit szív, mert még ezt a személyes kérdést is képes bekapcsolni a társadalmi képbe, egy közös ügyért élő politikus-szónok-agitátor-társadalmi harcos életének színező összképébe. Vitray azonban nemcsak magánérdekű vonások után tudakozódott a nyugdíjba vonult Marosán Györgytől: kérdései jórészt úgynevezett rázós problémákat érintettek, amiket a marxista politikus nyilvánossághoz szokott gyakorlottságával, egyéniségének dinamizmusával és a tőle megszokott biztonsággal válaszolt meg: bebizonyítva, hogy a széles nyilvánosság előtt nincsen rázós kérdés, téma..."

A Filmvilág 1973/20. száma, Gyertyán Ervin kritikájából részletek:
"A nagy felfedezések gyakran lógnak a levegőben, ez azonban mit sem változtat a felfedezés érdemén. Vitray Tamásén sem, és Fellegi Tamásén, akik egy régóta hiányzó, régóta esedékes műfajt fedeztek fel a magyar televízió számára: olyan műfajt, amelynek szívesen vennénk a rendszeres jelentkezését, iskolává válását - mivel lényegénél és jellegénél fogva a televízió legsajátosabb lehetőségeit aknázza ki...
Vitray az Ötszemközt sorozatával kezdeményezett, úgy viszonylik ezekhez a maguk műfajában olykor kitűnő (olykor gyenge) produkciókhoz, mint az elsősorban tényanyagával, információival ható újságriportokhoz, újságinterjúkhoz az emberi problémák mélyebb elemzését megcélzó irodalmi riport, irodalmi interjú. Vitray nem valamilyen kérdéskomlexum megvilágítására folytatja ezeket a beszélgetéseket, hanem emberi arcokat, karaktereket kíván bemutatni vele és általa, lehetőleg a maga teljességében..."

Az Esti Hírlap 1973. szeptember 28-i számában -bel. írta, részletek:
"Mind érdekesebb műsor lesz az Ötszemközt... A tegnapi Ötszemközt azért is érdekes volt, mert politikus, forradalmár ült a stúdióban. Marosán György egyéniségének színessége, gondolatmenetének őszintesége biztosította a nézők érdeklődését...
Ebben a műfajban nemcsak a riportalany, hanem a riporter is mérlegre kerül. Valószínűleg sok és talán nem is jogosulatlan kifogás érheti gondolatban Vitray Tamást, azt viszont alig lehet vitatni, hogy feltette a kérdéseket, amelyekre Marosán Györggyel kapcsolatban az érdeklődők leginkább kíváncsiak lehettek. A válaszok mindig attraktívak voltak. Ezért nemcsak gondolatokban gazdag órát tölthettünk a képernyő előtt, hanem igen szórakoztató műsor is láttunk..."

A Filmvilág 1973/18. számában Székely Gabriella Derűs szórakoztatás címmel közölt interjút Fellegi Tamással, a Szórakoztató és Zenei Főosztály vezetőjével. Részletek:
"A Televízióban a könnyű műfajok otthona a Szórakoztató és Zenei Főosztály. Itt készülnek a vetélkedők, játékok, zenés dramaturgia alkotásai, a szórakoztató rovat kabaréműsorai, ez az osztály foglalkozik szimfonikus, könnyű- és népzenével, és születnek itt tévéfilmek, tévéjátékok is.
- E sokarcúság ellenére is van közös jellemzője az itt készült műsoroknak - mondja Fellegi Tamás, a főosztály vezetője -, hogy bevallottan szórakoztatni akarnak és derűs 266 órát szerezni egy évben a tévénézőknek.
- Kulturális életünkben - moziban és színházban egyaránt - sajnos, az ilyen zászlóra tűzött szórakoztatási igény majdnem mindig színvonal- és értékproblémát takar. Ha az alkotókat elmarasztalja a kritika, például rögvest a közönségszórakoztatást hozzák fel mentségül.
- Ezzel nem értek egyet. Bár a gyakorlat egyelőre nem engem igazol. Inkább kivételekkel tudnék bizonyítani: hogy bevallottan szórakoztató igénnyel készült művek is lehetnek színvonalasak és tartalmasak.
Ilyen volt például a Két fiú ül a padon című tévéjátékunk, vagy a Krix-Krax sorozat, sőt a Kabarészínház egyes részletei...
Az az igazság, hogy eddig még valóban nem sikerült kitalálni a tévés humor formáját, bár több éve dolgozunk ezen. A humoristák jelentős része nem korszerű humort művel, és az írói kör nem szélesedik. Jóformán rendezői gárdája sincs ezeknek a műsoroknak. Most indítottunk a Humoristák Klubja helyett egy új sorozatot, Minden lében öt kanál címmel. Nem feltételezem, hogy a kritika jobban fogja szeretni. Mi sem tekintjük végleges, egyedül üdvözítő megoldásnak.
- A Hofi-féle humor nem lehetne kiindulási pontja a tévés humor megteremtésének? Hiszen az ő produkcióihoz szorosan hozzátarozik a láthatóság és tévénézőkkel való intim kapcsolat.
- Hofi Géza, sajnos csak egy van. Ha több lenne, mi is gazdagabbak lennénk. Hofi akkor jelentkezik nálunk, amikor csak akar, amikor készen van, együtt van az új anyaga és mi örömmel várjuk..."



Szeptember 28. 20.00 a Budapesti Művészeti Hetek eseménysorozat keretében mutatták be Örsi Ferenc Zrínyi című kétrészes tévéjátékát (másnap este vetítették a II. részt). Dramaturg Mészöly Tibor, vezető operatőr Czabarka György, rendező Zsurzs Éva. Szereplők: Zrínyi Miklós - Bessenyei Ferenc, Zrínyi Miklósné - Ruttkai Éva, Zrínyi Péter - Bitskey Tibor, Zrínyi Ilona - Ferenczy Krisztina, Frangepán Katalin - Bara Margit, Vitnyédi - Bánffy György, Guzich - Koncz Gábor, Lipót - Lukács Sándor, Montecuccoli - Kálmán György, Portia - Kozák András, Ezredes - Darvas Iván, Auerspeg - Zách János, Lobkowitz - Tyll Attila, Rottal - Némethy Ferenc, Souches - Inke László, Rininger - Kautczky József, Gramonville, francia követ - Sinkó László, Cologny, francia parancsnok - Balázsovits Lajos, Sagredo, velencei követ - Őze Lajos, Hohenlobe - Somogyvári Rudolf, Wesselényi - Mádi Szabó Gábor, Nádasdy - Nagy Attila, Lippay érsek - Újlaky László, Körili nagyvezír - Szilágyi Tibor, Tujgun pasa - Egri István.

1972. november 17-én az MSZMP KB Közoktatási és Kulturális Alosztálya véleményezte az MTV Irodalmi és Drámai Főszerkesztősége 1973. évi tervét. A értékelést Kőháti Zsolt írta. Ebben olvasható többek között:
"Szeptemberre terezik Örsi Ferenc Zrínyiről szóló 2 részes művének bemutatását. A szándék tisztelte méltó, a koncepció is helyesnek látszik, ugyanakkor egy történelmi - és sokszor megcáfolt - legenda visszahozására ("megrendezett baleset"), tesz kísérletet. Ráadásul ugyanebben a műsoridőszakban kétrészes tévéjáték - politikai krimi - sugárzását is tervezik Különös vadászat címmel (Pintér - Szabó)."
(Magyar Országos Levéltár -288f 36/1972/26. öe. Tudományos, Közoktatási és Kulturális Osztály.)

A heti műsorújságban Örsi Ferenc így írt a tévédráma születéséről, részlet:
"Öt esztendővel ezelőtt túl kilenc eredeti tévébemutatón, amelyek között hat és fél órás kísérleteim is voltak - úgy éreztem, mindent tudok hősömről, gróf Zrínyi Miklósról, a hadvezérről, a hadtudományi íróról, a lírikusról - hazánk történetének egyik legönzetlenebb és legkimagaslóbb alakjáról. Már az első hetekben éreztem, hogy munkámban ezúttal nem haladhatok a Jack London-i ezer szavas napi átlaggal. Hiszen szót értettem én a horvát bánnal, mégis napról napra parányibbnak éreztem mellette magamat. Egy-egy mondata mögött olyan gondolati mélységek történelmi tériszonya riasztott meg, hogy többször elhatároztam: feladom a harcot.
Voltak hónapjaim, amikor letettem a fegyvert. Úgy éreztem, nem tudom folytatni, az írást. Meghaladja a képességeimet. S ilyenkor mindig ő segített rajtam. Levelezésének egy-egy mondata, aforizmáinak egy-egy gondolata új erőt adott. Érezni kezdtem a fatalis necessitas-t, amely az újrakezdésre kényszerített. Meg kellett tanulnom a nyelvét. Nem a latin, nem a horvát, olasz, német fordításokét, hanem a nyelvújítás előtti magyarét, amelynek szikláit titáni erővel hajigálta. A néző most a tizenegyedik változatból készült tévédrámát látja. Az első tíz között volt 46 oldalas torzó és 221 oldalas kész mű, amelyből végül kialakult a 181 oldalas irodalmi forgatókönyv..."

Magyar Nemzet, szeptember 28., kartal [Kartal Zsuzsa] írásából részletek: "Zrínyi alakjának megformálása a legvonzóbb írói eladatok egyike. A nagy barokk eposz költője maga is eposzi hős, méltóbb az eposzi megformálásra, mint Szigetvár védője, méltóbb, mint az antik hősök, hiszen egyszerre van benne Akhilleusz halálmegvető bátorsága, Odüsszeusz mesélőkedve és leleményessége a túlerővel szemben.
Úgy látszik, mintha a történelmi Zrínyiről volna szó, pedig Örsi Ferenc tévédrámájának hőséről, illetőleg arról is, a kettőt nehéz különválasztani. Örsi igazi történelmi művet írt, nem allegóriát, valóban a három részre szakadt Magyarország, a bécsi udvar barokk ármánya izgatta, és az a Zrínyi Miklós, akire mindenki másnál jobban vonatkozik a sokszor közhellyé laposított kifejezés, hogy nagy szerepet játszott a történelem színpadán...
A tévédráma alkotói keresve sem találhattak volna Bessenyei Ferencnél alkalmasabb színészt Zrínyi megszemélyesítésére. Megjelenése, hangja, egész színészegyénisége erre a szerepre predesztinálja..."

A Dunántúli Naplóban október 3-án Szederkényi Ervin írta, részlet:
"Örsi Ferenc Zrínyi-drámája nem csupán az elmúlt hét, hanem az egész őszi televíziós évad első jelentős vállalkozása. Fokozott érdeklődéssel váruk a bemutatót, hiszen híre, a szerző, sőt vitatkozó tudósok nyilatkozatai már jóval megelőzték, emellett pedig a főhős is, írója is régóta közelebb áll hozzánk, mint azokhoz, akik az ország más táján élnek.
A hírekből tudjuk, hogy a dél-dunántúli költő, hadvezér és a Pécsről indult Örsi Ferenc szorosabb barátsága már öt esztendeje szövődött, s a dráma - számos változat elvetése után - most öltött végleges formát. A szöveget a bemutató előtt már kötetben lehetett olvasni, s ez jó alkalmat nyújt az írói szándék és a rendezői megvalósítás összehasonlítására..."

A Nógrád című újságban október 2-án írta (barna), részlet:
"...Őrsi vállalkozásának talán legnagyobb tévedése a műfaj megválasztásában van. Nevezetesen abban, hogy tévédrámát írt és nem színpadi művet, mert a film, ha teljességében tekintjük, sűrű dialógusokból tevődik, a képi fogalmazásnak és lehetőségnek alig van szerepe, így az a benyomása a nézőnek, mintha színpadi produkció felvételét látná. Épp ezért a meggyőződésem, hogy a Zrínyi inkább színpadra kívánkozik. S nem csodálkoznék, ha legközelebb valamelyik társulatunk műsorán találkoznék a művel...
A Zrínyi a budapesti művészeti hetek jelentős eseménye így is a televízióban, mert a tévédráma alkotó együttese érezhetően minden energiát beleadott az írói törekvések megvalósításába. Zsurzs Éva rendező rendkívül gondosan válogatta egybe színészgárdáját..."

Szeptember 29. 21.00 a Budapesti Művészeti Hetek keretében mutatta be a Televízió Zenés Színháza Schubert Házi háború című vígoperáját. Szereplők: A vezér - Melis György, Barbara, a felesége - Sudlik Mária, Flórián, a szerelmes katona - Palcsó Sándor, Lizi, akibe szerelmes - Csengery Adrienne, Heléna, a vágyódó asszony - Sass Szilvia, Rudi, a férje - Berkes János. Dramaturg Bánki László, zenei rendező Fejes Cecília, vezető operatőr Nagy József, a rendező munkatársa Csenterics Ágnes, rendező Békés András.

Szeptember 30., A HÉT műsorában Sugár András riportban számolt be Kádár János finnországi látogatásáról.

Október

A Magyar Televízióban a szocialista országok televíziós küldöttei számára (s a megfigyelőként résztvevő osztrák és svéd tévé részére) két-két napon keresztül dokumentumfilmeket, illetve drámai műveket vetítettek, egy-egy napon keresztül pedig szórakoztató műsorokat - összesen 56 produkciót.
Három év eltelte után ismét megrendezi népzenei versenyét, a Röpülj páva vetélkedőt, most Arany Páva címmel a televízió. Ebben az évben az énekesek mellett a népi hangszeresek is bemutatkozhattak. Kinyílt a képzeletbeli ablak, Európa több népének folklórjával is megismerkedhettek a nézők, a középdöntőkben orosz, grúz, tadzsik, osztrák, szlovák, lengyel, svájci, bolgár, és német versenyzők is részt vettek.
Ebben az évben a televízió egyik legnagyobb sikere és egyik legnézettebb műsora a Németh László Irgalom című regényéből készült több részes tévéjáték bemutatója volt, a Budapesti Művészeti Hetek programsorozatában. E filmhez fűződik egy romániai magyar színésznő, Széles Anna hazai sikere.
Együttműködési megállapodást írt alá a magyar illetve a francia rádió és televízió.

Pozsonyban ismét megrendezték a Prix Danube ifjúsági tévéfesztivált. A fesztiválon huszonkét ország huszonhét tévétársasága vett részt. A Magyar Televízió A visszhang titka című Nagibin-novella tévéváltozatával és a veszprémi egyetemistákról szóló Tótágas című riporttal vett részt a fesztiválon. A visszhang titka (forgatókönyv Sipos Tamás, dramaturg Békés József, rendező Wiedermann Károly, operatőr Bornyi Gyula) a drámai kategória különdíját nyerte el.

Október 2. 20.50 a Színházi Album "különszámban" köszöntötte a tizenöt éves Körszínházat.

Október 4. 22.05 kísérleti, élő közvetítés a Magyar Állami Operaházból, Bizet Carmen című operájának IV. felvonása!

A műsorújság aznapi ajánló szövege:
"A közvetítés egy új kísérlet első állomása. A tévé munkatársai szeretnék, ha az operakedvelő közönség néhányszor olyan előadásokon is részt vehetne", amelyeken világhírű művész énekel. Az egész mű közvetítésére nincs mód, mert a kamerák számára szükséges világítás az előadást zavarná, a IV. felvonás közvetítéséhez azonban a színpadi fény is elegendő. A vendégművész Gilbert Py, a párizsi Nagyopera első tenoristája. Rövid idő alatt emelkedett a nemzetközi élvonalba, legutóbbi fellépéséről felsőfokú jelzőkkel élő kritikák láttak napvilágot. Főbb szerepei: Otello, Radames, Cavaradossi, és természetesen Don José; az utóbbi alakításával ma mutatkozik be Budapesten."

Október 4., az MTI jelentése szerint Sándor György műsorigazgató sajtótájékoztatón ismertette a Magyar Televízió IV. negyedéves műsortervét.



Október 6. 17.30 Pengető - újabb gyermek verses-zenés műsorsorozatot indít ezen a napon a televízió. Az első szám alcíme Szófacsaró volt. Szerkesztő Szabó Márta, rendező Kovács Kati, operatőr Becsy Zoltán.

Az Esti Hírlap október 5-én egy cikkben hívja fel a műsorra a figyelmet, részlet:
"Pengető című műsorával jelentkezik holnap a televízió gyermekosztálya. A pengető: Vitay Ildikó zeneszerző és előadóművész. Ezúttal Horgas Béla, Hárs László, Nemes Nagy Ágnes, Tamkó Sirató Károly verseit zenésítette meg, s énekli gitárkísérettel.
A hallgatók - nyolc, tíz éves gyermekek - az énekszámok után a verseket is meghallgatják: Káldy Nóra, Margittai Ági és Vallai Péter tolmácsolásában. A színészek a gyerekek között ülve mesélnek; Labodáról, a Miért-ekről és Hogyan-okról, két szomorú nyusziról, a moziba igyekvő Holdról, kánkánt járó zöld békákról, a melléknevekről, az igékről, és az igekötőkről.
Valóban mesélik a verseket, s nem szavalják; a gyerekek pedig pisszenés nélkül hallgatják. Ez Kovács Kati rendezőt dicséri..."

Október 7. 14.10 az Iskolatelevízió filmesztétika adássorozata indult ekkor. Írta és a műsort vezette Gyürey Vera, szerkesztő Csonka Erzsébet, rendezte Béres János.

Október 9. 20.00, 2. műsor: Korok, versek - új irodalmi sorozat indul. Szerkesztő Borus Rózsa, operatőr Markos Miklós, műsorvezető dr. Szabolcsi Miklós.

A heti műsorújságban a szerkesztő írta, részletek:
"A sorozatban irodalomtörténészek, költők, történészek, művészek és egyetemi hallgatók vállalkoznak arra, hogy közös igyekezettel próbáljanak behatolni a versek mögöttes területeire, felfejtve a költő üzenetét, bemutatva kort, és ismertetve a körülményeket, amelyek közt a vers született...
Az elemző beszélgetéseket Vargha Balázs, Keresztúr Dezső, Németh G. Béla, Juhász Ferenc, Tóth Dezső, Király István, Nemes Nagy Ágnes, és Czine Mihály vezeti."

Október 9.-10. között Budapesten tartotta 54. ülésszakát az Intervízió Tanács vezető testülete. A szervezet ilyenkor rendszeresen felmérte egy-egy műsorterületet érintően, melyek azok a témák, műsorszámok, amelyek "nemzetköz érdeklődésre" tarthatnak számot. A budapesti ülésszakon kiemelt helyen szerepeltek a komolyzenei programok. Eldöntötték, hogy a közeli jövőben az Intervízió komolyzenei szakcsoportjának munkatársai felmérik az opera- és balett-irodalomnak a tagszervezeteknél már meglévő televíziós feldolgozásait, hogy azok valamennyi Intervíziós tagország nézői számára közkinccsé válhassanak.

Az UNESCO kezdeményezésére film- és tévéművészek ugyancsak Budapesten tanácskoztak a televíziós kutatások bővítéséről. Az MTI korabeli jelentése:
"A Magyar Film- és Televízió-művészek Szövetsége rendezésében, az UNESCO és a Magyar Televízió támogatásával - hétfőn háromnapos nemzetközi kerekasztal beszélgetés kezdődött a televíziós kifejezés új módszereiről. A tanácskozáson, melyet Kovács András, a szövetség főtitkára a televíziós székházban nyitott meg, 12 ország mintegy 40 neves szakembere vitatja meg az új kifejezési lehetőségek terén szerzett tapasztalatait, melyeket televíziós filmrészletekkel is illusztrálnak. Az első két napot a televízió székházában töltik a résztvevők, majd szerdán a Fészek Klubban ér véget a nemzetközi tapasztalatcsere."
(MTI bb 79. 1973. október 15. i ms/mm um la.)

Október 10., a TV Híradó beszámol arról, hogy Pécsett megnyílt a Csontváry Múzeum.

A Rádió és Televízió Újság 1973/40. számában Moldoványi Ákos interjút készített H



orváth J Ferenccel, a TV Híradó főszerkesztő-helyettesével, akit a TV Híradó 2. kiadásának szerkesztési elveiről kérdezett:
"- A Híradó második kiadásának az a legfontosabb feladata, hogy azokat az információkat, melyek a két kiadás közötti időben a világ minden tájáról hozzánk érkeznek, a nézők tudomására hozza, lehetőleg tévés eszközökkel, tehát képpel-filmmel, de ennek hiányában akár bemondói közléssel is. Egyes (főleg külpolitikai) eseményeknek szinte óránként újabb fejleményei vannak. Délután például még csak egy szűkszavú gyorshír érkezik az ügynökségektől: ezt le is adjuk az első kiadásban. Kilenc órára azonban esetleg megjönnek a részletes jelentések - természetes, hogy a második kiadásban már ezek szerepelnek. Ebben a kiadásban adjuk azokat a filmeket is, amelyek az este folyamán repülőgéppel érkeztek a külföldi filmirodáktól. Általában azt mondhatjuk: ritkán fordul elő, hogy külpolitikai anyagokat egyszerűen csak megismétlünk. Mindig igyekszünk azokat kiegészíteni friss információkkal.
- Ami a belpolitikai anyagokat illeti, itt háromféle eset lehetséges. Vannak olyan jelentős, egész politikai életünk vagy népgazdaságunk szempontjából kiemelkedő események, amelyekről a riportot teljes egészében változtatás nélkül leadjuk még egyszer, mert az akarjuk, hogy minél többen lássák. Másodszor: adódnak olyan riportok, amelyeket koraesti, esetleg vidéki eseményeket dolgoznak fel és technikai okokból nem készülhettek el fél nyolcra. Harmadszor: az is előfordul, hogy egyes riportokat már eleve tudatosan a második kiadásba szerkesztjük, mert úgy ítéljük meg, hogy elsősorban azt a nézőréteget érdekli, amely főleg a második kiadást nézi rendszeresen."

Október 14. 20.05 Csehov: Sirály - színmű közvetítése a Madách Színház előadásában, felvételről.
Az aznapi heti politikai magazin, A HÉT műsora igen érdekes részekből állt.
- Jelentést sugárzott Damaszkuszból, a szerkesztő-riporter Chrudinák Alajos, az operatőr Schóber Róbert volt. A helyszínről tudósítottak, miután október első felében, hat héttel a 6 napos háború után ismét kiújultak a harci események.

- 1960 óta megháromszorozódott 1973-ra a magyar gépjárműpark. Tizenkét év alatt 14.500 személy halt meg közlekedési balesetekben, háromszázharminc-ezer ember sérült meg, az anyagi kár meghaladta az egymillió forintot is. A Minisztertanács ezért elhatározta az Országos Közlekedésbiztonsági Tanács felállítását, erről beszélgetett a műsorban Horvát János szerkesztő-riporter Benkei András belügyminiszterrel.



Vitray Tamás a Magyarországon tartózkodó Szent-Györgyi Albert professzorral készített interjút.

-



Közölte Alekszej Kaverzyevnek, a Szovjet Rádió és Televízió budapesti tudósítójának interjúját is, melyet Kádár Jánossal a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkárával készített.



Október 15. 20.00 Budapesti Művészeti Hetek, Németh László: Irgalom - tévéfilm (az első rész vetítése). Dramaturg Deme Gábor, zeneszerző Durkó Zsolt, operatőr Sík Igor, rendezte Hintsch György. Szereplők: Kertész Ágnes - Széles Anna, Anya - Töröcsik Mari, Halmi Feri - Harsányi Gábor, Vetési - Oszter Sándor, Mária - Venczel Vera, Lackovics - Sztankay István, György bácsi - Zenthe Ferenc, Mesélő - Sinkovits Imre, továbbá Albert Ferenc, Dombrádi Éva, Gyenge Árpád, dr. Held József, Nagyajtai György, Petur Ilka.

A Magyar Hírlapban október 23-án Pályi András írt kritikát a tévéfilmről, részletek:
"...Ismeretterjesztés vagy tévéfilm? - így fogalmazhatnánk meg azt a dilemmát, mellyel érezhetően nehezen küzdöttek meg az Irgalom televíziós alkotói. Hatalmas belső monológoknak neveztük a Németh László-i regényt, de mondhatnánk esszéregényt is. Mennyit őrizzen meg hát a dramatizálás az esszéből, az írói szubjektum könyvbéli primátusából? Hintsch átmeneti megoldást választott: egyik-másik jelenetre Sinkovits Imrével ráolvastatta az író leglényegesebbnek érzett narratív gondolatait. S noha mértékletesen bánik e kevésbé filmszerű megoldással, mégsem tud megnyugtatni; annál kevésbé, mert a hősök ajkáról újra s újra - szabadabb, élő fogalmazásban - visszahalljuk e szentenciákat, ott és akkor, amikor valóban drámai funkciójuk van. A nagyszabású vállalkozás alapjában véve mégis sikerült; a hat film feszes drámává tömöríti a regény szélesen hömpölygő cselekményét, s népszerű formában felkelti azoknak az érdeklődését is az Irgalom iránt, akikre korábban Németh László súlyos mondatzuhatagai, sajátos elbeszélő stílusa kevésbé volt vonzó.
Széles Anna és Töröcsik Mari játéka külön is elemzést érdemelne, csábító lenne önálló színészportrét rajzolni róluk e filmbeli szerepük alapján. Széles Anna Ágneséből a szuverén, magáért helytálló személyiség hűvös tisztasága ragyog; halvány, finom, mégis markáns vonásokkal vetíti elénk azt az utat, melyet ez a mitikus szépségű, mégis oly reális lányalak bejár, ahogy rányílik a szeme arra a szakadásra, ami az erkölcsi normák és a valóságos élet között feszül. Töröcsik Mari Kertészné alakjában hálátlanabb, már-már szélsőségesen ellenszenves szerephez jutott; s mégis, ha mamuka figurája a filmben nagyobb súllyal van jelen, mint a regényben, az elsősorban az ő érdeme..."

Az Esti Hírlap november 5-i számában írta Kócsag Piroska, részlet:
"...Nem könnyű filmen elbeszélni ezt a regénybe zárt sorsenciklopédiát. Alaposan át kell írni, sűríteni, összébb fogni a szinte végtelenbe futó regényszálakat. Ez esetben kimaradnak Németh László csodált mondatai. Hintsch György és Deme Gábor dramaturg az írott mű vonzásában igyekezett minél többet megőrizni Németh László filozofikus eszmefuttatásaiból, moralizáló gondolataiból. Csakhogy a tévéfilm nélkülözhetetlen dialógusaiban az elszavalt gondolatok megtörik a film varázsát. S a megmerevedett önállósult szentencia már veszít hiteléből..."

A Magyar Nemzetben november 7-én írta Lőcsei Gabriella, részlet:
"...A forgatókönyvíró-rendező Hintsch Györgynek, Deme Gábor dramaturgnak és Sík Igor operatőrnek feltett szándéka volt a regény bonyolult szövetét teljes gazdagságában közvetíteni. Nem a tévéfilm sajátos műfaji követelményeivel, lehetőségeivel dolgozó, öntörvényű új alkotás megteremtése volt a cél, hanem az irodalmi mű mozgóképes illusztrálása.
Az átdolgozásnak ezzel a felfogásával nincs mit vitázni. A szemléltető film is lehet tiszteletreméltó, hasznos, érdekes művészi értékek hordozója is. Feltéve, ha az anyagát, a választott irodalmi alkotást hűen, pontosan, történelmi és eszmei fáziseltolódás nélkül jeleníti meg.
A Németh László műből készült tévéfilm a valóban bonyolult szövetű regénynek csak egyik fonalát - igaz, a legfontosabbat - ragadta meg és dolgozta ki plasztikusan, az Elektra-motívumot..."

A Film Színház Muzsikába Bulla Károly írta, részlet:
"...Hintsch György a regény alapos ismeretében jó karmesternek bizonyult. Már az Iszony rendezése is azt bizonyította, hogy Németh László életművének ismerőjeként, s az alázat gesztusával, de a művészi átélés képességével nyúlt a regényhez. Az Irgalom megerősítette ezt. Hibájául a többet belesűríteni akarás egyébként tiszeletre méltó igényéből származó zsúfoltság róható fel. A televízió kicsiny képernyőjén a sötét tónusú képek kissé áttekinthetetlenekké váltak (az operatőr Sík Igor). Végül: a televízió a sok félresikerült sorozat után rátalált valamire, ami irodalom, ami film és ami hibáival együtt is igényesen szórakoztat. És ez a lényeg. Kívánjuk, hogy többször jusson eszünkbe Németh László neve."

Ugyanezen a napon, 21.30-kor



Öveges Józsefről készült portréfilmet vetített a televízió. Szerkesztő Varga László, operatőr Abonyi Antal, rendező Rajnai András.

A Rádió és Televízió Újság 1973/42. számában Simon Emil, a portréfilm bemutatása alkalmával interjút készített a neves tudós-oktatóval. Részlet:
"... - Mit tud előadásainak visszhangjáról?
- Az érdeklődés megszámlálhatatlan levélben is megnyilvánult. A fiatalok nagy kedvvel utánozzák kísérleteimet, de a háziasszonyokkal is sikerült megkedveltetnem a fizikát. Ahogyan írják, úgy érezték magukat, mintha színházban ültek volna. Egy neves színésznőnk - hálája kifejezéséül - a Lehoznám néked a csillagokat című dalt küldte a nevemre... Tollforgatáshoz sem szokott emberek jelezték, hogy szorgalmasan figyelnek rám. Ismerőseimtől tudom, hogy előadásaim napján mérnökök, tudományos munkatársak siettek haza, s ültek a tévékészülék elé. Népnevelő munkám a szakmai berkekben is elismerésre talált. Életem legnagyobb öröme kezdett megvalósulni: a tudományosan képzett emberről, szőtt elképzelésem.
- Egyszerű szemléltető eszközeinek megtalálása, kiválasztása már-már az ihlet körébe sorolható...
- Úgy szoktam mondani, a szegények fizikáját törekedtem tanítani. Olyan szemléltetésre mutattam példát, amilyen eszközöket bárki bárhol fellelhet. Többször hangoztattam: egy tanyán is hajlandó vagyok bármilyen kísérletet bemutatni, ha egy nappal előbb közlik a témát, s van időm, hogy szétnézzek a szemétdombon. Egy alkalommal éppen egy ilyen helyen találtam egy ébresztőórát, amelynek segítségével a radioaktivitást szemléltettem..."

A Rádió és Televízió Újság 1973/43. számában Tóth Erika két fiatal új televíziós műsorkészítőt mutatott be:
"A Televízió szórakoztató programjának műhelyében két új szerkesztőt látni mostanában. Egyik új arc sem ismeretlen: Sztevanovity Dusán és Verebes István nem most lépte át először a tévé küszöbét...
- Miért került most beljebb?
-



Verebes: A Kaposvári Csiky Gergely Színházból szerződtem a Televízióhoz. Rendeztem, és jó szerepeket játszottam. A távozás oka egy mondatban: nem elégített ki a vélt vagy valóságos képességeimben való öntetszelgés.
- Sztevanovity: Egyszer már, 18 éves koromban dolgoztam a televízióban, mint segédoperatőr. Kapcsolatunk akkor egyszerű flörtnek látszott. Aztán háromévi távollét után ismét ott találtam magam a stúdióban, de most nem a kamera mögött, hanem előtte - a Metro együttes tagjaként. Ez a viszontlátás annyira megrendített, hogy forgatókönyvírásra adtam a fejem (az eredmény: néhány könnyűzenei műsor, majd egy tévéjáték). Később a Tv Zenés Színháza iránt kezdtem érdeklődni, s amióta letettem a gitárt, néhány fiatal barátommal megpróbáltunk darabot írni: ez talán már a mostani színházi évadban a nézők elé kerül. Ilyen előzmények után örömmel fogadtam a tévé hívását.
- Mit vár a Televíziótól?
- Verebes: Lehetőséget arra, hogy megerősödjem. Amit a színházakban természetellenesnek éreztem, itt követelménynek látszik. A tévében az egyéni gondolat egyéni hangú (de nem önző!) megvalósítása egyes produkciókban szinte követelmény. Szeretném megtudni azt, hogy amihez vonzódom, miképp hangszerelhető képernyőre. Hátha így hasznosabbnak érzem majd magam, mint eddig.
-



Sztevanovity: Munkalehetőséget. Örülnék, ha abból, ami tíz évvel ezelőtt csak flörtnek indult, végül házasság kerekedne.
- Tervei?
- Verebes: Hívtak és azt mondták, szükség van rám. Nagyszerű volna, ha éppen itt lehetnék tagja egy munkájában közösségi célokért szerveződő baráti csapatnak. Egyébként a jövő évi műsortervben valamennyi benyújtott javaslatom szerepel.
- Sztevanovity: Minél kevesebb tévedéssel egyengetni a zenés drámák útját az ötlettől a képernyőig. Az avatott szakemberek mellett fiatal zeneszerzőktől és librettó-íróktól várom azokat az anyagokat, amelyekből sikeres tévémusicalek születhetnek. Röviden: minél több tehetséges ember munkáját szeretném támogatni, s ezzel a nézőknek is örömet szerezni."

Október 24., a Bolgár televízió estje a 2. műsoron.

Október 26. 21.00, 2. műsor: Pablo Neruda: Joaquin Murieta tündöklése és bukása - zenés, táncos költői játék közvetítése a Thália Színházból, felvételről.

Október 27. 20.10 újabb Zenés Tv Színház bemutató, Vincze Ottó: A szüzek városa. Dramaturg Ruittner Sándor, zenei rendező Fejes Cecília, vezető-operatőr Dobay Sándor, rendező Kalmár András.

Október 28., az Ötszemközt újabb adása, vendég Major Tamás.

A Magyar Ifjúságban október 19-én Bersényi Iván értékelte az Ötszemközt első adásait, részlet:
"Igazi televíziós műfaj ez az ötszemközti beszélgetés. A szembeszökő különbség ellenére is lényegi rokonság van a személyes jelenlét és a személyes kapcsolat élményét adó nagyszabású körkapcsolásos műsorokkal. Televíziósaink szerencsére nem egyszerűen átmásolták ezt, a más környezetet és más körülmények között idegenben népszerűvé vált műsort, hanem meg tudták teremteni ennek haza változatát.
Vitray tehetsége, adottságai, felkészültsége alkalmassá teszi, hogy személyiségével éltesse a beszélgetéseket. Hogy lehetővé tegye a gépi közvetítés elidegenítő eszközei, a kamera és a mikrofon elé ültetett nagy egyéniségek személyiségének kibontakozását, az eleven hatást. Mert ez a műsor a televíziós személyiségek műsora. Hatásának titka a közreműködők személyes varázsával a nézőkben keltett visszhang. Ehhez - akár tudatosan érték el az alkotók, akár tőlük független az eredmény - az eddigi négy adás, a sikeresnek és a sikertelennek egybevágó bizonysága szerint három tétel szükséges. Elengedhetetlen a házigazda-műsorvezető felkészültséggel párosult tehetsége. Elengedhetetlen a meghívott vendég televíziós személyisége, vagyis az a képességük, hogy a stúdióban is, műsor közben is képesek legyenek kisugározni magukból azokat az értékeket, amelyek miatt a közérdeklődés feléjük fordult. Enélkül bizony a stúdió lámpáinak kegyetlen fénye gyorsan megfakítja a kívül hozott dicsfény ragyogását. Ennek a sugárzóképességnek lehet forrása mély emberi melegség, mint dr. Palló Imrénél vagy szellemi ragyogás, mint Somogyi Józsefnél, vagy meggyőző erő és elkötelezett szenvedélyesség, mint Marosán Györgynél. Vannak olyan belső tulajdonságok, amelyeket a további adások vendégei fognak a nagyközönség előtt felfedni - remélhetőleg. És végül elengedhetetlen, hogy a beszélgetések gondolatisága és tartalma is képes legyen visszhangot kelteni a nézőben..."

Kitekintés:
A Magyarország című hetilap október 28-án megjelent számában Bochkor Jenő mutatta be az NSZK televíziózását. Részlet:
"...Legújabb felmérések szerint a Német Szövetségi Köztársaságban 18 millió tévé-előfizető van, ami legalább ötvenmilliós nézőszámnak felel meg. Tavaly nyáron egy vizsgálat kimutatta, hogy egy nyugatnémet polgár naponta átlagosan három órát tölt a képernyő előtt, tehát évente átlagosan mintegy másfél hónapot. Különösen nagy a nézők száma szombaton és vasárnap.
Hogy a számoknál maradjunk, figyelemre méltó adat, hogy a két nagy nyugatnémet televíziós társaság, az ARD és a ZDF együttesen évente néhány százezer percnyi programot sugároz, naponta több mint 18 órát. A két konkurens vállalat egyébként mindig egyezteti műsorát, hogy az egyes fogyasztási kategóriákban ne legyenek nagy átfedések. Ezen belül mindkettő elsősorban a szórakoztatás igényével lép fel, de szép számmal vannak jó színvonalú tájékoztató műsorok is.
Az NSZK-ban három program van, az egyes és a hármas az ARD, a kettes a ZDF társaságé..."

Október 29., a Magyar Televízió sajtótájékoztatón ismertette az Ifjúsági és Oktatási Főszerkesztősége terveit. Ezen többek között elhangzott:
"...A gyermekeknek szóló játékfilmek a MAFILM stúdióban, a rajz- illetve bábfilmek a Pannóniánál készülnek. Kétrészes színes mesejátékkal kedveskednek a kicsinyeknek karácsonyra: a Palacsintás király bizonyára sok öröm és derű forrása lesz. A jövő évben sugározzák a Puskás Tivadar életét bemutató filmet, továbbá Urbán Ernő négyrészes, Pocok című filmjét, s a nagysikerű Mirr-Murr után esti meseként következik majd a Mikrobi, a Vizipók - csodapók..."
(MTI bb.79. 1973. október 29 (t ró/fk-ju zs la).)

Október 30., Gyurkovics Mária operaénekes haláláról számolt be a TV Híradó. A Magyar Televízió 2. műsora november 21-én tűzi műsorára megemlékezésül a Művészportré - Gyurkovics Máriáról című műsorát, melyet Békés András rendezett.

Október 31. 20.50 2. műsor: Együtt Károlyi Mihállyal - beszélgetés Károlyi Mihálynéval. Munkatársak Farkas Éva, Papp Ferenc, Pollák Erika, Ragályi Elemér, rendezte Kovács András.

A Magyar Nemzet november 7-i számában írta ag.:
"Tiszteletre méltó, nagyszabású alakja az újabb kori történelemnek Károlyi Mihály. Özvegyének memoárkönyvei sokat mondanak el róla, együttes életükről, s arról, amit életük jelent. Károlyi Mihályné Kovács Andrásnak vallott emlékeiről a tévében. A portréfilm a több mint 80 esztendős, szellemileg, lelkileg friss és érdekes egyéniség egy szabálytalan életút különlegességében a magyar nép útjának fontos törvényszerűségeit mutatta fel. Azt, például, hogy a népnek, az országnak - ha nem csekély kataklizmák, szabálytanságok árán is - szükségszerűen ki kellett törnie a feudális kötöttségek, a feudálkapitalista elnyomás börtönéből, és túl kellett jutnia a voluntarizmus korszakán is.
Kovács András kérdései okosak voltak; a rendező-riporter nem tért ki az úgynevezett kényes problémák elől sem. Egyszer-kétszer azonban mintha egy kicsit elébe vágott volna beszélgetőtársa válaszának. Ha rövidebben, ha szándékát csak sejtetve kérdez (például arról, hogy mit jelent ma Károlyiné számára az a nagyon szabálytalan nehéz múlt), akkor talán a riport alanya hosszabban és a rögtönzés eleven hitelével válaszol erre is. Még teljesebbé rajzolva azt az arcélt, amelyet azonban így is elénk varázsolt a műsor."

November

Szinetár Miklós vendégrendezésre utazott a Finn Televízióba.

November 2. 18.20 Érdek - érdektelenség címmel politikai vitaest sorozatot indított a televízió. Témavezető Pozsgay Imre, szerkesztő Varga Zsuzsa, rendező Radó Gyula.

A Rádió és Televízió Újság 1973/44. számában Pozsgay Imre írta, részlet:
"A televízió sorozatot kezdeményezett a szocializmusban működő, ható érdekviszonyok bemutatására. E kétségkívül fontos, ám eléggé elvont probléma tévésítése majdnem lehetetlen, de mégis elkerülhetetlen, mert évek óta foglalkoztatja a közvéleményt. Elképzelhetetlen, hogy ez a probléma éppen a televízió számára ne létezzék!
A sorozat készítői a legmegfelelőbb megoldásnak azt tartották, hogy a műsorban szereplők (s velük együtt a nézők) az elvont elméleti kérdésfeltevésektől tegyék meg az utat az eleven valósághoz, a tapasztalatok világához és vissza az elvi következtetésekhez..."

November 6. 20.00 fő műsoridőben sugározta a Magyar Televízió a szovjet APN hírügynökséggel kooperációban készült, Amíg az energia felszabadul című dokumentumfilmet. Szerkesztő Jurij Gerbszt (APN) és Elek János, operatőr Ifj. Török Vidor, gyártásvezető Szilágyi József, rendező Jurij Drozdov. A filmet a Szovjetunió két táján, Nyugat-Szibériában és Grúziában forgatták. A világ egyik legnagyobb olajlelőhelyén és egy kaukázusi folyónál, e két fontos energiaforrásban keresték a közöset, az emberi munkát, ami azután felszabadítja az energiát.
Ugyan ezen a napon kezdi meg a 2. program Mihályfi Imre tévéfilmjeinek ismétlését.

Bernáth Rózsa, a MSZMP Magyar Rádió és Televízió Bizottsága titkára 1973. november 6-i levelében tájékoztatja Katona Istvánt, az MSZMP KB Agit. Prop. Oszt. vezetőjét, hogy a MRT Pártbizottsága meghívta Aczél Györgyöt, hogy novemberben, és Biszku Bélát, hogy 1974. januárjában tartsanak információs előadást a pármunkásaik számára. Katona Imre november 15-i feljegyzésében, melyet Óvári Miklósnak írt, kéri, hogy a tájékoztató látogatásokat a Politikai Bizottságnak jelentse be! (Ag. 708.)

November 7. 21.20 november 7. tiszteletére a Magyar Televízió és a Szovjet Televízió közös szórakoztató műsor sugárzott Fele-fele... címmel. A műsorvezető Lehoczky Zsuzsa és Lev Lescsenko volt, vezető operatőrök Szabados Tamás és Borisz Kiparszov, rendezők Csenterics Ágnes és Jevgenyij Ginzburg.

Az MRT Elnöksége kiosztotta Nívódíjait.
A díjazottak:
Bánki Szilárd A halál után öt perccel című dokumentumfilm rendezéséért,
Fehéri Tamás a Két olimpia és közben egy világháború című dokumentumfilm rendezéséért,
Heltai András és Pálfy József külpolitikai kommentárjaikért,
Kalmár Magda, Melis György és Palcsó Sándor a Zenés TV Színházban nyújtott alakításaikért,
Kiss József a Szülővárosunk Budapest című filmsorozat rendezéséért,
Zöldi István ugyanennek a filmnek operatőri munkájáért,
Markos Miklós A vezérigazgató című dokumentumfilm rendezéséért,
Bessenyei Ferenc Az áruló című tévéjátékban és más műsorokban nyújtott alakításaiért,
Fehér Imre A nép ellensége című dráma szinkronrendezéséért,
Földi Teri az Országutak című filmsorozat szinkronfőszerepéért,
Gáti József több irodalmi műsortért,
Márkus László a televízió drámai műsoraiban nyújtott alakításaiért,
Sulyok Mária a Trójai nők főszerepéért,
Töröcsik Mari, Széles Anna, Mensáros László és Hasányi Gábor az Irgalom filmváltozatában nyújtott alakításaikért.
Bednainé Sós Anna a televíziós Nótaszó műsorért és az augusztus 20-i népművész műsor szerkesztéséért,
Domján Dénes a Környezetünk védelmében sorozatért,
Kapusi Imre és Korompay Márton a Jelentés című műsorokért,
Félix László a Hegynek fel és a Ki megy a nő után? című tévéjátékok rendezéséért,
Gerhadt Pál a Hat szerep keres egy szerzőt és a Vihar szinkronrendezéséért,
Gyarmati Klára A vezérigazgató és az Olvasd és add tovább című dokumentumfilmek rendezéséért,
Karsai Lucia A tábornok kutyája és a Hat szerep keres egy szerzőt szinkronszövegeiért és dramaturgiai munkájáért,
Kálmán György a Maszk nélkül sorozatért,
Koós Béla a Jogi estek és a Szülővárosunk, Budapest című sorozat ill. A halál után öt perccel című film szerkesztéséért,
Mahrer Emil a Miért? című film rendezéséért,
Takács Mária több tévéműsor vezetéséért.

Nívódíjban részesült több tévéprodukció alkotócsoportja:
Kisfaludy: Csalódások (Zsurzs Éva, Litványi Károly, Baji Tibor, Tófalvi József, Horváth Pál, Faragó Zoltán, Czabarka György, Mátay Lívia, Wolf Antal), és Darvas Ferenc a kísérőzenéért,
Csiky Gergely: Mákvirágok (Ádám Ottó, Spriger Mária, Müller György, Balás János, Dinnyei János, Tanos Tamás, Ács Mária, Sík Igor, Bobák József, Farkas Ferenc),
Angelika (Horváth Ádám, Sík Endre, Bíró Lajos, Kézdi Lóránt),
Schubert: Házi háború (Békés András, Bánki László, Lakatos György, Csenterics Ágnes, Egri Ferenc, Kiss Mária, Mócsi Lászlóné, Nagy József, Jánosa Lajos, Menus Árpád),
Wigner Jenő portréfilm (Kardos István, Péterfay Attila, Besztercei Jánosné, Molnár Miklós, Hidvégi Sándor),
Tízen Túliak Társasága (Rózsa György, Lovas Ferenc, Katkics Ilona, Frotz László, Bánki István, Táskai Mihály, Kapitány György, Lévai Sándor, Erdélyi György),
az Iskolatelevízió kémia-sorozata (Kovács Barna, Pásztory János, Kozma Béla, Böröndy Erzsébet, Egyed Sándorné, Plózer Józsefné, Gyarmati István),
Gondolatok a boldogságról (Pálfalvy Nándor, Neumann László, Normann József, Csikesz Gyula),
a tízéves Delta sorozat (Várhelyi Tamás, Greguss Ferenc, Kudlik Júlia, Kővári Péter, Soós Árpád),
Gazdasági Fórum (Kovács József, Bán János, Megyeri Károly, B. Megyeri Gabriella, Román Péter, Bolacsek Zoltán, Czuczi István, Mezei István, Binder Zoltán).
Az MTV elnöksége az énekművészet minden ágában nyújtott magas színvonalú produkcióiért (kiemelve az Iphigenia Aulisban című Gluck opera rádiós stúdiófelvételében való közreműködését) nívódíjban részesítette az időközben elhunyt Réti Józsefet.



A Népszava november 7-i száma bemutatta az Intervíziós szervezetet, és a TV Híradó két munkatársát, Kemény Katit és Rér Évát, akik naponta kapcsolatban állnak Intervíziós kollégáikkal, és koordinálják, bonyolítják a szervezet mindennapi hírcseréjét, képi híradós anyagok cseréjét.

November 8. 20.00, a 2. műsorba "belép" a negyedik adásnap. Dosztojevszkij Karamazov testvérek című regényéből
Viktor Rozov átiratában mutatták be az Aljosa Karamazov című tévéjátékot. Dramaturg Mészöly Dezső, vezető operatőr Kocsis Sándor, rendező Lengyel György. Szereplők: Balázsovits Lajos, Halász Judit, Máté Erzsi, Mensáros László, Maros Gábor, Ilosvay Katalin, Balás Samu, Szokol Péter.
20.50 Ki mit tud? klub. Szerkesztő Végh Miklós, vezető operatőr Szalay László, rendező Kökényessy Ferenc.

Amikor 1972 novemberében Kovács Béla főszerkesztő elkészítette az Ifjúsági és Oktatási Főszerkesztőség 1973. évi tervét, benne ez állt:
"Ki mit tud klub
Kéthavonta 60 perc hétköznapi 21 órás időben. A klub otthona a KISZ Központi Népi Együttes Székháza. A műsor célja: folyamatosan ösztönzést adni a művészeti öntevékenység fejlesztésére, színpadot biztosítani a legjobb produkcióknak és szolgálni az esztétikai nevelést, a művész ízlés fejlesztését..."
(Magyar Országos Levéltár -288f 36/1972/25. öe. Tudományos, Közoktatási és Kulturális Osztály.)

A Népszava november 13-i számában írta M. Szebeni Géza:
"Parázs vita zajlott a résztvevők között a klub megteremtésének a céljáról és arról, hogy tulajdonképpen mért is szervezték meg azt a klubot.
A vita nem jutott dűlőre, és ez arról árulkodik, hogy a műsor készítői sem tudták pontosan, mit is akarnak ezzel a klubbal. Mert minek most mutogatni azokat, akiket a tehetségük és szorgalmuk ívelő pályával ajándékozott meg és gyakran találkozunk velük a képernyőn. Akik nem lettek művészek, vagy más pályán érvényesülnek, vagy pedig az ORI közvetítésével hakniznak, azokat meg miért? Az előbbieknek a munkájuk lenne az izgalmas, az viszont adott esetben nem érdekes, az utóbbiak pedig teljesen érdektelenek, legalábbis a tévében, mert éppen a televízió ajándékoz meg minket nézőket hétről hétre a színvonalas, értékes szórakoztatással.
Az ilyen jellegű műsorok egyébként csak a hiú reményeket serkentik azokban, akik nem is olyan soká, erejük fogytán kisodródnak a show világából, és megkeseredve néznek polgári pályán kenyér után. Jobb volna talán nem áltatni őket."

November 10. 18.55 Tűztánc - színes film. Pásztor Ferenc forgatókönyve alapján készítette Várszegi Károly operatőr, rendező Radó Gyula. A film képei arról tanúskodtak, hogy a hozzáértő ember fölényes biztonsággal, akrobatikus ügyességgel kezeli a hetven tonnás öntőüstöt, a tíztonnás acélbugát, a leheletkönnyű üveggömböt és a sebesen kúszó tűzkígyót.

November 11. 20.05 Franz Grillparzer: Medea - tragédia közvetítése a Katona József Színházból, felvételről.

November 14., a Népszavában Schmidt Attila tudósít a Szabadság hegyről, ahol épül az új színes tévéadótorony.

November 15., a TV Híradó bemutatja az átalakított Thália Színházat. Az első bemutató a Karagőz volt, mely egy török népi játék alapján készült.

November 17. 20.10 a Televízió Kabarészínháza újabb adásával jelentkezett (színesben).

Ahogy a korabeli kritika folyamából kiderül, a tévékabaré műfaj továbbra sem találta meg a saját tévés módszerét. Ez követhető nyomon a Film Színház Muzsika októberi és novemberi kritikáit olvasva. Vámos Miklós kritikája az 1973/39. számból, részletek:
"A TV Kabarészínháza szeptember tizenötödikén mélyen az értékelhetőség határa alá süllyedt. Ezt a szórakoztató műsort hosszú ideje figyelem, s már első jelentkezése alkalmával leszűrtem a következtetést: nyugodt szívvel várhatom az újabb összeállításokat, mert ennél csak jobbak lehetnek. Úgy képzeltem, hogy majd egy ilyen jobb eresztés kapcsán írok róla. A könnyű műfaj képviselőinek - olykor különben joggal - amúgy is az a véleménye, hogy velük mostohán bánik a kritika, hát miért épp a legrosszabb gyermeküket pécézzem ki. Így aztán csak hümmögő sort írtam annak idején. De ez a sorozat egyre romlik. A fent említett szeptember tizenötödikei adás már maga a csőd volt...
A tévékabaré - a jelenlegi formájában és nívójával - alkalmatlan feladatának betöltésére."

A Film Színház Muzsika 1973/47. számában Vámos Miklós már így fogalmazott:
"A Tévékabaré újabb adással jelentkezett. A humor ritka madár a képernyőn, ezért ha mégis odatéved, akkor eleve nagyobb érdeklődésre tarthat számot egyéb produkcióknál. Tudják ezt a műsorszerkesztők is, ezért tették a fő műsoridőbe a tévékabarét. Én kis idővel ezelőtt, hosszabb cikkben bíráltam ezen sorozat egyik korábbi adását. Az az álláspontom, hogy ilyen egyre újabb összeállításokkal jelentkező műsortípus esetén nem helyes kritikusi magatartás, ha a megkritizált produkcióra többé nem figyelünk oda, szinte kipipáljuk, mert egyszer már írunk róla. Pláne ha ilyen elítélően: A tévékabaré - a jelenlegi formájában és nívójával - alkalmatlan, feladatának betöltésére. Nos szombati tapasztalataim alapján kénytelen vagyok kijelenteni: korábbi véleményem még mindig aktuális. Sajnos."



November 18. 20.05 Csokonai Vitéz Mihály: Dorottya, avagy A dámák diadalma a fársángon - bemutató színesben. Dramaturg Ascher Gabriella, zeneszerző Hidas Frigyes, koreográfus Novák Ferenc, vezető operatőr Szilágyi Virgil, rendezte Horváth Jenő. Szereplők: Dorottya - Gobbi Hilda, Rebeka - Náray Teri, Orsolya - Ladomerszky Margit, Márta - Simor Erzsi, Magdaléna - Keresztessy Mária, Abelgunda - Pogány Margit, Bordács - Nagy Attila, Ecse - Benkő Péter, Bongorfi - Cs. Németh Lajos, Szemő - Kondrád Antal, Cserházy - Harsányi Frigyes, Cserházyné - Urbán Erika, Citére - Dőry Virág, Thália - Káldy Nóra, Carnevál - Sinkó László, Csokonai Vitéz Mihály - Sinkovits Imre.

Az Esti Hírlapban november 16-án Horváth Jenő mondta, részletek:
"...Magát Csokonait is megszólaltatjuk, s erre a Dorottya nyersanyaga azért is ad módot, mert a Famulus figurája kínálta magát arra, hogy belőle Csokonait formázgassunk (Sinkovits Imre játssza a tévéjátékban)...
Barta László olyan díszleteket tervezett, amelyek lehetőséget adtak rá, hogy a nagy elektronikus kamerával filmes mozgásokat hozzunk létre. Meggyőződésem ugyanis, hogy a televízióban szükség van erre a rugalmasságra: érezni kell a teret, a helyszínt, s ha nehezebben is, mint a filmes kamerával, de ezt mégis csak el lehet érni. Különösen szükség volt erre a Dorottya esetében, Szilágyi Virgil operatőrrel kifejezetten filmes hatásokra törekedtünk. Mindez nem kis nehézséget okozott, hiszen a 78 perces játékot mindössze hat nap alatt kellett volna felvennünk és ez 24 órás ráadással sikerült is..."

A Népszava november 20-i számában írta S. Szebeni Géza:
"Csokonai Vitéz Mihály születésének kétszázadik évfordulójáról méltóképpen emlékezett meg a televízió. Nemcsak azért, mert a tévéváltozat megvalósításának színvonala minden mozzanatában méltó volt az ünnepi alkalomhoz, de azért is, mert példásan ötvözte egybe a megemlékezést a hatni akarással. Kitűnő ötlenek bizonyult a magyar irodalom egyik legmulatságosabb komikus eposzának a megtévésítése. A produkció híven tolmácsolta Csokonai szándékát, a nevettetés mögött megbújó, de nem elbújó, gondolkodtatást."

A Filmvilág 1973/23. számában Mátrai-Betegh Béla írta, részlet:
"...Nézőinek a televízió csakugyan örömet szerzett - nemcsak azzal, hogy a Dorottyát képernyőre vitte, inkább azzal, hogy így vitte országossá: gazdagon, műgonddal, értőn, jókedvűen, tele szeretettel Csokonai iránt s nem az évforduló kötelező gesztusával. Ahogyan Horváth Jenő a művet televízióra alkalmazta és rendezte, ahogyan Ascher Gabriella dramaturgi gondjába vette, nincs abban semmi feszélyezett, ünnepélyes, még megilletődött sem. A Dorottyát nem az alkalom szorította a műsorba s úgy, ahogyan ott most megjelent, nincs benne semmi alkalmi, semmi, ami az alkalommal együtt nyomtalanul elmúló. Ez a játék egyike a televízió legmelegebb, legelevenebb produkcióinak..."

Kitekintés:
A fekete város tévéváltozatát és a Mézga családot ebben az időben tűzte a műsorára a Jugoszláv Televízió.

Megjelent a Rádió és Televízió Évkönyve 73.

November 23. 20.00 Szophoklész: Oidipusz király - tragédia közvetítése a Madách Színházból, felvételről.
21.45 az Ötszemközt újabb adása, vendég Papp László bokszoló.

Az Esti Hírlap november 24-i számában írta (barabás), részlet:
"...Hogy a kötelekkel körülvett négyzetben mire képes és hogyan, azt mindenki érti, a sportanalfabétákat nem is érdekli. De Papp László gondolkodása, munkaerkölcse, tisztessége, humora és az, hogy minden világsikere után is változatlanul szerény maradt, mindenki számára érdekes, vonzó. Nemcsak ritka boksztehetségéért tiszteljük, hanem egész emberi lényét elismerjük és szeretjük, oly közelinek érezve magunkhoz, mint édes testvérünket. Vitray tamás jól fogalmazott, interjúalanyának új meg új lendületet adó kérdései is sokat segítettek abban, hogy ez az óra nemcsak az Ötszemközt sorozat, de általában a televízió egyik kiemelkedő műsora legyen..."

Fellegi Tamás főosztályvezető 1973. november 15-én Katona Istvánhoz, az MSZMP KB Agitációs és Propaganda Osztálya vezetőjéhez fordult levélben:
"A Magyar Televízió Ötszemközt című sorozatában egyórás kötetlen beszélgetésre szeretnénk felkérni Lázár György, Huszár István, Palotás Magda, Szénási Géza, Tömpe István, Csikós Nagy Béla, Dimény Imre, Puja Frigyes és Shulteisz Emil elvtársakat." (Magyar Országos Levéltár 288f 22/1973.24. öe. MSZMP KB Agit. Prop. Oszt.)

Katona István november 21-én Fodor László elvtársnak küld ezután feljegyzést:
"Kérlek szíveskedj sürgősen véleményt alkotni az Ötszemközt eddigi műsorairól, s ennek alapján kialakítani álláspontunkat a Televízió kérésével kapcsolatban. Megítélendő: szerepeltessünk-e politikusokat ebben a műsorban, egyáltalán, beleillik-e a műsor intimpistáskodó, felfogása a demokratizmus értelmezésébe?"

Fodor László november 27-én válaszolt Katona Istvánnak, több mint három oldalas feljegyzésben, részletek
"...Az eddig közvetítésre került műsorok szinte mindegyike mesterkéltnek tűnt abban, mintha a riporter és a riportalany nem tudná előre, hogy miről lesz szó. Felesleges azt az érzést kelteni, hiszen végén kiderül, hogy nagyon is tervszerű faggató beszélgetést folytatnak. A valóság ilyen irányú eltorzítása szükségtelen...
Gyakoriak az intimitások, a pletykát közvetítő formulák, melyek a műsor komolyságát és politikai tartalmát veszélyeztetik...
A közvélemény számára nem az a fontos, hogy jól sikerülte valakinek a házassága, hanem a társadalom számára, a politika számára mit ad az egyén, hogyan szolgálta, szolgálja a közösséget, kiállásával milyen pozitív erkölcsi, magatartásbeli, társadalmi elkötelezettségre serkent, nevel stb.
A műsor népszerűségét elsősorban az adta, hogy eddig olyan közismert szereplői voltak, akikre mindenki kíváncsi volt.
A közéletet azonban nemcsak ezek az emberek alakítják, formálják, és nemcsak ezek a tevékeny részesei, hanem a jelenleg nem ismert munkások, parasztok, értelmiségiek is. A televízió feladata ezeket is bemutatni, népszerűsíteni. A jelenlegi profilon - ha azt akarjuk, hogy ez a műsor hosszú életű legyen - változtatni kell.
... a főbb tapasztalatok alapján javasoljuk:
- Nem szabad politikus, színész, sportoló stb. kategóriában gondolkodni...
- Az intim jellegű eszmefuttatást teljesen száműzni kell a műsorból."
Katona István kézírása az eredeti kérést tartalmazó levélen: "A Tv-vel a vez. álláspontja megbeszélve. December 12." (Magyar Országos Levéltár 288f 22/1973.24. öe. MSZMP KB Agit. Prop. Oszt.)

November 25. 20.00 Déry Tibor: Alvilági játékok - tévéfilm bemutatója. Dramaturg Szántó Erika, zeneszerző Tamássy Zdenkó, operatőr Bornyi Gyula, rendezte Dömölky János. Szereplők: Pártos Erzsi, Patkós Irma, Gobbi Hilda, Gyimesi Pálma, Monori Lili, Pálfi Gabi, Pálos Zsuzsa, Rákosi Mária, Temessy Hédi, Agárdi Gábor, Blaskó Péter, Csákányi László, Horváth Ferenc, Horváth József, Inke László, Madaras József, Rajz János, Sárosi Gábor, Szilágyi Tibor, Tyll Attila, Zeitler Zoltán, Kollár Béla, Orosz Imre, Papp János.

A filmet a televízió eredetileg április 3-án tervezte bemutatni, mint azt az éves tervében is feltüntette, de ezzel nem értett egyet az MSZMP KB Közoktatási és Kulturális Alosztálya, így végül november 25-én mutatták be. 1972. november 17-én az MSZMP KB Közoktatási és Kulturális Alosztálya véleményezte az MTV Irodalmi és Drámai Főszerkesztősége 1973. évi tervét. Az értékelést Kőháti Zsolt írta, ebben olvasható többek között:
"Meggondolandó Déry Tibor Alvilági játékok című művét április 3-ra tervezni. Egyetérthetünk azzal, hogy a film valamikor április 4-e vonzáskörében szerepeljen műsoron, de ne feltétlenül az ünnepi műsorban (ha korábbi realizálása megoldható, Budapest felszabadulásának évfordulóján be lehet mutatni)." (Magyar Országos Levéltár -288f 36/1972/26. öe. Tudományos, Közoktatási és Kulturális Osztály.)

A Kelet Magyarország november 27-i számában írta Merkovszky Pál, részlet:
"...A nagy író novelláit televízióra alkalmazó és rendező Dömölky János (dramaturg Szántó Erika) értelmezése és az írások hangulatát híven visszaadó munkája példája lehet az eredeti műnek tévére való adaptálásának: jó érzékre, művészi emberi tapintatra, a jó alkotás iránti tiszteletre vall. Bornyi gyula operatőr (őt még külön kiemelhetjük a stábból) kiválóan segített kamerájával kirajzolni az emberarcokat a pincék párás sötétjéből - Szántó Erika szavaival éve..."

A Népszava november 27-i számában írta M. Szebeni Géza:
"Déry Tibor 1945-ben írott novellaciklusából készített válogatást filmesítette meg a televízió. Helyesen tette, már csak azért is, mert az Alvilági játékok nem tartozik Déry Tibor legismertebb művei közé, pedig az irodalmi portrérajzolás klasszikusan szép darabjait tartalmazza.
A mai néző számára nem a pince-pszichózis az érdekes, hanem az a hallatlan biztonság, ahogy egy-két odavetett vonalból egész emberi sorsok és jellemek bontakoznak ki. Ilyen értelemben minden dicséret megilleti az adaptáló rendező Dömölky Jánost. Azt vette észre és azt hangsúlyozta ebből a novellafüzérből, ami a mai néző számára is fontos jelentéstartalommal rendelkezik. A színészek mindvégig jól valósították meg a rendezői koncepciót. A kitűnő színészi teljesítmények közül is ki kell emelnünk Pártos Erzsi és Patkós Irma kettősét. Bennük vált valóra a legteljesebben az írói és rendezői elképzelés."

A Magyar Szocialista Munkáspárt, Magyar Rádió és Televízió Bizottsága nevében Bernát Rózsa titkár 1973. november 6-án levélben tájékoztatta Katona Istvánt, az MSZMP KB Agit. Prop. Osztály vezetőjét arról, hogy az MRT Pártbizottsága felkérte Aczél Györgyöt novemberi, és Biszku Bélát januári információs előadásokra, az MTV pártmunkásai részére. Kéri a terv jóváhagyását. (Magyar Országos Levéltár 288f 22/1973.24. öe. MSZMP KB Agit. Prop. Oszt.)
Katona István Óvári Miklós részére küldi tovább Feljegyzés formájában a kérést. (Magyar Országos Levéltár 288f 22/1973.24. öe. MSZMP KB Agit. Prop. Oszt.)

Megyeri Károly, a Politikai Főszerkesztőség vezetője Feljegyzésben számol be az Agitációs és Propaganda Osztálynak a KB novemberi állásfoglalásával kapcsolatos kérdésekről. Részletek:
"A Politikai Főszerkesztőség részletes akciótervet készített, hogy műsoraiban feldolgozza az MSZMP KB 1972. novemberi állásfoglalását... Céltudatosan erősítjük, továbbfejlesztjük a már korábban elkezdett kedvező irányú folyamatot, de ebben a KB ülése munkánknak konkrét célt és tartalmat adott.
A Híradó és A HÉT, valamint a többi műsorszerkesztőségünk jól kapcsolódtak egymáshoz a KB novemberi anyagának feldolgozásában. A Híradó munkatársai mindjárt a KB határozat másnapján igen jó hatású és a határozat munkásközpontú szemléletét visszatükröző körképet készítettek a budapesti nagyüzemekben...
A HÉT műsorában a KB három tagja: Győri Imre, Párdi Imre és Méhes Lajos nyilatkozott... A Híradó kommentárjai, jegyzetei mindenekelőtt a határozat jellegét, legfőbb politikai tendenciáit igyekeztek megvilágítani... A Jó estét Budapest adásában a termelő és a fogyasztó embert foglalkoztató több kérdés, mindenekelőtt a munkásbérezés került megvilágításra...
Mint újszerű próbálkozás is figyelmet érdemel az Emberek az átlagok mögött című hat részes riportfilm. A riportok a Ganz MÁVAG munkásainak példáján bizonyítják, hogy az oly gyakran hihetetlennek tűnő statisztika milyen nagy szóródásokat, különbségeket összegez az átlagszámokban. Az átlagszámok ürügyén sikeres munkáséletutak villannak fel, az elmaradottság, s a még megoldásra váró kérdések jelzéseivel hitelesítve..." (Magyar Országos Levéltár 288f 22/1973. 23. öe. MSZMP KB Agit. Prop. Osztály.)

1973. november 28-án kelt határozatában az MSZMP Központi Bizottsága tételesen definiálta, meghatározta a politikai alkalmasság kritériumait, a média felső vezetésében. Erről Mihalik Judit A Híradó története 1970-1990 című (ELTE Bölcsészettudományi Kar, Média szak, témavezető tanár Elek János), 1999-ben írt szakdolgozatában a következőket írta:
"A média felsővezetői kasztja olyan pártmunkásokból állt, akik maguk is párvezetők (PB és VB tagok) voltak. Közvetlen beavatkozással a párt hivatalosan csak a pártlapok főszerkesztőit utasíthatta.
A Tájékoztatási Hivatalban kéthetente, később havonta tartották azokat a főszerkesztői értekezleteket, amelyen a párt központi lapja és a távirati iroda vezetői mellett ott volt a Magyar Rádió televízióért felelős elnökhelyettese (később a Televízió elnöke). Forrásaim szerint a Híradó főszerkesztője személyesen szinte soha nem vett részt ezeken a megbeszéléseken. Később a belpolitikai és külpolitikai vezető szerkesztők számára külön tartottak eligazításokat. A találkozók részét képezték a kádári sajtópolitika körkörös stratégiájának: bizalmas információkhoz juthattak, ezáltal úgy érezték, a beavatottak közé kerültek. Valójában pedig a hatalom cinkosaivá váltak a nyilvánosság korlátozásában. Az eligazítások alkalmat adtak az utólagos cenzúra gyakorlására is; általában itt tették szóvá a pártvezetés kifogásait az egyes sajtótermékekkel kapcsolatban. Az értekezleteken elhangzottakat sehol sem lehetett közölni, a kiadható információkról viszont a Hivatal maga készített összeállítást, amelyeket később eljuttattak a szerkesztőségekbe."

November 28. 20.00, második műsor: Goldoni A chiggiai csetepaté című vígjátékának közvetítése a Színház- és Filmművészeti Főiskola előadásáról, felvételről, az Ódry Színpadról.

November 30. 20.55, 2. műsor: ismét Zenés Tv Színház bemutató, Pergolesi: Úrhatnám szolgáló. Fordította és televízióra alkalmazta Blum Tamás, dramaturg Bánki László, vezető operatőr Bónis Gyula, rendezte Szitányi László. Szereplők: Vörös Eszter (ének Házy Erzsébet), Sinkó László (ének Dene József), Levente Péter.

Az MTI november 30-án interjút készített Szűcs Andorral, a Televízió Drámai és Irodalmi főosztályának vezetőjével:
"A Televízió megkülönbözetett figyelmet fordít a magyar irodalom kiemelkedő alkotásaira, s arra törekszik, hogy munkájába bevonja napjaink legismertebb, legnépszerűbb hazai tollforgatóit - nyilatkozta Szűcs Andor, a Televízió Drámai és irodalmai Főosztályának vezetője az MTI munkatársának. Bizonyára nagy érdeklődés kíséri majd Illyés Gyula Az ozorai példa című drámájának adaptációját, melyet Siklós Olga alkalmazott a képernyő sajátos műfaji törvényeihez, és amelyet Kardos Ferenc rendez. Ugyancsak film készül Fejes Endre Cserepes Margit házassága című színművéből. Sásdi Sándor Vízimalom című műve is a következő év folyamán kerül a sokmilliós közönség elé. Ennek története a 30-as években játszódik, főhőse fiatal özvegy, aki szembekerül társadalmi környezetével." (MTI bb.2. - i-nn/mm/e hi hgy.)

December

Szovjet - magyar és finn - magyar rádiós és televíziós egyezményeket írtak alá.
Megyeri Károly 1973. december 18.-20. között Berlinbe utazott, tárgyalt többek között Werner Lamberz-zel is. A látogatás után Megyeri Károly részletes Feljegyzésben tájékoztatja Pécsi Ferenc elnök-helyettest az NDK Fórum előkészületeiről, a tervezett témákról és tervezett szereplőkről. (1973. december 28. PAF /1362/73 iktsz.)

December 2., A HÉT műsorában két érdekes riport is bemutatásra került. Sugár András annak járt utána, hogy mi indokolta azt, hogy az MSZMP KB november hónapban kétszer is ülésezett, ami különösen elért a korábbi gyakorlattól. Balogh Mária pedig kritikai riportjában a gyermekcipők elégtelen minőségéről és mennyiségi hiányáról készített tényfeltáró tudósítást. 1973-ban egymillió négyszázezer gyermek élt Magyarországon és 4 millió lábbeli "koptattak" el évente. A választék, a minőség gyenge volt, és gyakran nem lehetett megfelelő cipőt kapni.

December 5. 20.00 Moličre két egyfelvonásosának - Amphitryon és Kényeskedők - közvetítése a Nemzeti Színházból, felvételről.
21.00 a 2. programon: Szülővárosunk Budapest - dokumentumfilm, az I. rész került műsorra. Szerkesztő Koós Béla, operatőr Zöldi István, író-rendező Kis József.

December 6. 21.05 emlékműsort sugároz a televízió a közelmúltban elhunyt Réti József emlékére.

Kitekintés:
A Magyarország című hetilap december 8-án szemlézte a Neue Züricher Zeitung Az erőszak a televízióban címmel közölt cikkét, részletek:
"Az egész világon vita folyik arról, hogy a televízióban ábrázolt erőszak milyen mértékben ösztönöz erőszakos magatartásra. Ezért tarthatnak nagy érdeklődésre számot az Egyesült Államok egészségügyi, jóléti és nevelésügyi minisztériuma által kijelölt kormánybizottság munkái...
A kutatásban részt vevő tudósok többsége világos következtetésekre próbált jutni. Lényegük a következő:
Tartalom és ellenőrzés. A televízió-műsorok teli vannak erőszakos cselekedetekkel, és mintha szándékosan nem is enyhítenének a durva ábrázolásmódon. A programkiválasztás ellenőrzése rendkívül nehéznek, sőt, a nyereség alapján dolgozó, kommerszializált tévéipar keretében teljesen lehetetlennek látszik...
A tévében ábrázolt erőszak gyakrabban készteti erőszak alkalmazására mindennapi életünkben az e műsorokat rendszeresen néző gyerekeket, mint azokat, akik ritkábban néznek ilyen programokat...
Sikerült megállapítani, hogy jelentős összefüggés van a kilencéves kortól az erőszakot ábrázoló tévéadások iránti érdeklődés és a 19 éves korban mutatkozó bűnözési hajlam között..."



December 9., A. Najgyonov: Vanyusin gyermekei - tévéjáték bemutatója. Dramaturg Sipos Tamás, vezető operatőr Halász Mihály, rendezte Mihályfi Imre. Szereplők: Solti Bertalan, Tábori Nóra, Szacsvay László, Tímár Béla, Káldy Nóra, Szalay Edit, Jani Ildikó, Gór Nagy Mária, Monori Lili, Bálint András, Szilágyi Tibor, Máthé Erzsi, Faragó Vera, Martin Márta, Bod Teréz.

A Gondolat Kiadónál megjelent A televízió és a közönség című elemző kötet.

December 11. 20.45 Jókai Anna: Tartozik és követel - színmű közvetítése a Thália Stúdióból, felvételről.

December 14. 20.05 Vitray Tamás ismét jelentkezik az Ötszemközt műsorával, vendége Honthy Hanna.

Az Esti Hírlapban december 15-én írt kritikát (barabás), részlet:
"...A Honthy-varázst Vitray megpróbálta józan definícióba foglalni, körüljárta, hogy aztán magával Hothyval mondassa el a titkot. Csakhogy az elmondhatatlan, legalábbis Honthy, maga nem fogalmazza tételbe, ő csak érzi és átéli, és gyakorolja egy életen át. Honthy Hanna léte és lénye, hogy mindig és mindent csak a színpad kedvéért csinált, az volt számára a legfontosabb, az egyedüli ügy, amelyért mélységes művészi alázattal és fáradhatatlanul, tüneményes lelkiismeretességgel dolgozott..."

Az Esti Hírlap december 23-i számában az Ötszemköztről is beszélt Vitray Tamás, abban az interjúban, amelyet Paizs Gábor készített vele. Részlet:
"- Az Ötszemköztért igazán sok a szurkolója.
- Mert a néző érzi, hogy én is kísérleti alany vagyok, nincs kamera, nincs monitor, látható közelben nincs ember. Az Ötszemközt valójában nem műsor, nem reprodukció; aki a vallatószékbe ül, az életét folytatja, nincs forgatókönyv, semmiféle előzetes megbeszélés, nincs smink. A monológot nekem és a nézőknek mondják el. Itt az életről fogalmazott gondolatnak van ereje. Eleve nem én alakítok, hanem így vagy úgy, esetleg kérdéssel vagy újabb kérdéssel elfogadom a hallottakat, mindig azzal a szándékkal, hogy ebből a néző tudjon meg legtöbbet..."

A Tükör című hetilap 1973/50. száma köszöntötte a tízéves Delta című műsort, és interjút készített Várhelyi Tamás szerkesztővel, aki többek között elmondta, hogy a következő évben sor fog kerülni egy-egy színesben készített és sugárzott Delta adásra is.

December 15., a TV Híradó Pálfy G. István szerkesztő és Edelényi Gábor operatőr riportját sugározta. A stáb kolozsvári otthonában kereste fel Kós Károlyt kilencvenedik születésnapja alkalmából, aki nyilatkozott a Híradónak.
Előző napon 21.00 órakor a 2. műsor sugározta Kós Károly 90 éves címmel közöntő műsorát. Az építő ember címmel Czine Mihály mondott köszöntőt, és megismételték Kernács Gabriella és B Farkas Tamás Hajlékot embereknek című portréfilmjét.

Az Élet és irodalom december 15-én megjelent száma közölte Pécsi Ferencnek, a Magyar Televízió elnökhelyettesének Babonák a televízióról című írását. Részletek:
"A riogatás egyre folyik. Hova vezet ez a fránya tudományos és technikai forradalom? Mi lesz az olvasással, a könyvtárakkal, az aktív népműveléssel, ha az emberek egyre inkább a televíziót nézik...
A televízió apja és anyja nemcsak a nyomtatott újság és a könyv, a rádió, a színház, a film és a hagyományos népművelés, hanem valahány, de mindenekelőtt a huszadik század második fele és már egy kicsit a huszonegyedik század is. Miért félünk annyira tőle? Kezes állat, no szójatok rá - mondta a költő. Tudjuk, hogy történelmileg milyen nevetségessé váltak a múlt századok géprombolói, akik ugyancsak jót akartak.
A televízió műsorában vannak jó és rossz dolgok. Bőven akad javítani való! De most nem erről van szó. Arról, hogy a televízió, mint olyan, jó-e vagy rossz az emberiségnek, meg ennek a szocialista országnak; értéke-e a kultúrának meg az óhajtott életformának vagy nem? A kérdésfeltevés történelmietlen és így a megnyugtató válasz is reménytelen.
A televízió pedig védekezik! Gyönyörű, valódi statisztikák vannak arról, hogy a képernyő segítségével nálunk a könyvvásárlás és a kölcsönzés egyre növekszik, a jó zene híveinek tábora nő, többen látogatják a képtárakat, mint valaha. Röpülj Páva! körök, Ki mit tud?, Szóljatok szép szavak - mozgalmak jönnek létre; a népdal és a népművészet reneszánszát éli. Bebizonyítható az is, hogy a legmegszállottabb tévénézők között megtalálhatók a legmohóbb könyvfalók és így tovább...
A Televízió nem csak gépi közvetítő eszköz, hanem egyre inkább kulturális és művészeti alkotóműhely is. Nem csak házi mozi, házi színház, házi TIT, házi koncertterem, hanem mindez együtt is, de ha másképpen is, de nem helyettük...
Megismétlem. A televíziónak, akárcsak az emberiség más nagy vívmányainak, vannak valóságos ártalmai. Elsősorban az egyes rossz műsorok okozzák ezeket. A televízió valóban túl sok időnket foglalja el. Paradox dolognak látszik, de nemzetközi tapasztalati tény: minél nagyobb lesz a választék (két színvonalas műsor), minél módszeresebbé válik az ismétlés, annál tervszerűbben és igényesebben válogathatunk, annál kevésbé leszünk kényszeridőben rabjai a képernyőnek..."

December 22. 20.10 Csenterics Ágnes Színészmúzeumában Gózon Gyulára emlékeztek.

December 24. 20.30 karácsonyi főműsorban mutatta be a televízió a Jókai Mór regényéből készült És mégis mozog a föld című tévéfilm I. részét. Televízióra írta Kapás Dezső, Szántó Erika, Hajdufy Miklós, zeneszerző Hidas Frigyes, operatőr Sík Igor, rendezte Hajdufy Miklós. Szereplők: Kozák András, Sulyok Mária, Tomanek Nándor, Torday Teri, Latinovits Zoltán, Somogyvári Rudolf, Dégi István, Páger Antal, Horváth Sándor, Szerencsi Éva, Szacsvay László, Záh János, Szirtes Ádám, Kertész Péter, Tirgonyi Pál, Hegedűs Erzsébet, Kollár Béla, Hollós Melitta, Kutas József, Szekeres Ilona, Kun Tibor, Galgóczi Imre.

A Népszava december 28-i számában írta M. Szebeni Géza, részlet:
"...A karácsonyi műsor vitathatatlanul legnagyobb eseménye volt a Jókai Mór regényéből készült háromrészes tévéfilm. Az alkotók nem kis fába vágták a fejszéjüket, mikor hozzáláttak az És mégis mozog a föld megfilmesítéséhez. Nem csak azért, mert Jókainak alighanem ez az egyik legjobb regénye, de azért is, mert az És mégis mozog a föld a magyar irodalom igen kevés karrierregénye közé tartozik, és egy pálya ívelésének történetén keresztül egy egész korszaknak adja csaknem hiánytalan áttekintését..."

December 25. 18.30 karácsony első napján Fésüs Éva: A palacsintás király című zenés mesejáték I. részének a bemutatójára került sor. Dramaturg Békés József, zeneszerző Tamássy Zdenkó, operatőr Mestyán Tibor, rendezte Katkics Ilona. Szereplők: Greguss Zoltán, Balázsovits Lajos, Kaló Flórián, Harsányi Gábor, Rajz János, Detre Annamária, Gurnik Ilona, Györffy György, Horkai János, Csala Zsuzsa, Gelley Kornél, Kállai Ilona, Sütz Ila, Horváth Gyula.

A Somogyi Néplap december 28-i számában így kezdte H.B a tévéjegyzetét, részlet:
"Kedves Fésűs Éva! Maga Rejtőzködő Szerényég! Utolérte eddigi legsúlyosabb végzete: a minden eddiginél nagyobb siker. A palacsintás király így bosszulta meg Önt, nem engedi, hogy olyan szerény legyen, ami a névtelenséget biztosítja ezután, a boltban, bármerre. Kívánom is, hogy minél többen ismerjék föl, lepleződjön le a kiléte, mert közvetlenül is szeretni akarják a gyerekek, meg mi, felnőttek is. Nemcsak a meséit, s most a Palacsintás királyt, az első filmre vitt meséjét. Az író elválaszthatatlan művétől, attól, amit alkotott. Engedje meg, hogy sok tévénéző nevében gratuláljak A palacsintás királyért, ezért a gyereknek, felnőtteknek egyaránt élvezetes meséért..."



December 26. 21.05 újabb Zenés TV Színház bemutató, Dohnányi: A tenor. Televízióra alkalmazta Blum Tamás, dramaturg Bánki László, zenei rendező Fejes Cecília, operatőr Sík Igor, rendezte Horváth Ádám. Szereplők: Kónya Sándor, Bende Zsolt, Gregor József, Barlay Zsuzsa, Kalmár Magda, Fülöp Attila, Marcis Demeter, Kónya Sándor, Kishegyi Árpád, Katona Lajos.

Horváth Ádám Kónya Sándort, a New York-i Metropolitan világhírű sztárját hívta meg Schippel szerepére. A Film Színház Muzsika 1973/30. számában Kónya erről így beszélt P.J.-nek, a forgatás alatt készített interjúban, részlet:
"...- Nem ismertem korábban A tenort. Most már azt mondanám, hogy sajnos, mert már jól tudom, hogy remekmű, és számomra azért is érdekes a főszerep, mert nemcsak sokat kell énekelnem, de nagyon gyakran egészen magas fekvésben. Külön örömöm az, hogy súlyos szerepekkel teli repertoáromban végre alkalmam van ilyen derűs szerepre. Ez az első olyan operaszerepem, amelyet, a sok idegen nyelvű betanulás után, végre teljes egészében magyarul énekelhetek."

A Magyar Nemzet december 30-i számában írta -a.a.:
"...Kiváló stílusérzék és alkotó értékű együttműködés jellemezte a karmester Lehel György és a rendező Horváth Ádám munkáját. Az együttes így mind a zenei megformálásban, mind pedig a színészi játékban a Televízió Zenés Színházának eddigi egyik legjobb teljesítményét nyújtotta."

A Magyar Nemzet december 30-án közölte Lőcsei Gabriella interjúját, melyet Tévérabság, műsorbőség, szilveszter címmel készített Pécsi Ferenccel, a Magyar Televízió elnökhelyettesével. Részletek:
"- Vajon a Magyar Televízió adásidejének tetemes növekedése esztendejében miként vélekedik a televíziós rabság veszélyéről a Televízió elnökhelyettese, Pécsi Ferenc?
- Munkatársainknak azon kell dolgozniuk, hogy minél többen legyenek a tévé jó műsorainak rabjai. Minden televízió elemi kötelessége, hogy magához vonzza a nézőket. Különleges eszköz azonban a tévé, mert hívja is, küldi is a híveit. Hívja: mert szórakoztatva igyekszik közölni a legkülönfélébb ismereteket. De küldi is: mert népszerűsít más intézményeket, színházakat, hangversenyeket, múzeumokat, és népszerűsíti az olvasást is...
- A másik leggyakoribb vád a televízió ellen az emberi kapcsolatok állítólagos elsorvadása.
- Ez nem olyan egyértelmű. Lehet, hogy aki beáll a tévé-előfizetők sorába, kevesebbet jár baráti táraságba, de ugyanakkor egy csomó más emberrel lesz közös témája. A közös téma pedig megindíthatja, elősegítheti az emberek közötti érintkezést. A gyerekek közül kifejezetten kisebbségi érzéssel küzd az, aki nem látta az adást, amelyről társai vitatkoznak. Amerikában sem a tizenkét csatorna az oka az otthonülő életforma általánosságának. Az ottani képernyőt többek között azért is nézik állhatatos merevséggel, mert rossz a közbiztonság, méregdrágák a színházjegyek, operák, éttermek..."

Éves adatok:
A Magyar Televízió 1973-ban 34.564 percnyi filmműsort sugárzott. Az 1-es programon 606 filmet (közte 270 játékfilmet), a 2. műsorban 150 filmet (közte 39 játékfilmet); ezek közül 19 játékfilmet és 133 kisfilmet színesben sugároztak.
A Televízió összesen sugárzott 192. 597 perc műsoridejének megoszlása: 1. program 169.005 perc, 2. program: 23.592 perc.
Tévé-átjátszó adót helyeztek üzembe az akkori budapesti Intercontinental szálloda tetején és a debreceni Nagyerdőben.
Ebben az évben 115.407 új tévé-előfizetőt jelentettek be, így -124 híján - 2.200.000 előfizetőt tartottak nyilván december 31-én. Országosan 66 tévékészülék volt 100 háztartásra vetítve, vidéki városokban 75, Budapesten 71, a községekben 58.
A Magyar Televízió az év során 8.397 percnyi filmet küldött a szocialista országoknak, s tőlük 416 film érkezett, 12.385 perc terjedelemben.

Felhasznált irodalom:

MTV Archív adatbázisok
MTV TV Híradó statisztikák
MTV 1957-1997, szerkesztette Schmitt Péter 1997.
A Magyar Televízió története (Koreny János, Heckenast Gábor, Polgár András) 1995.
Magyar Országos Levéltár (MOL) dokumentumai
Magyar Televízió Irattár anyagai (MTI)
Magyar Rádió sajtóarchívumának anyagai
www.tvarchivum.hu/tv történet
Rádió és Televízió Újság 1973.
Lévai Béla: A Magyar Rádió és Televízió története
Szegvári Katalin KépernyŐseim 1990.
Szigethy Gábor: Halálrajz, Kortárs
Polgár Dénes: Egy Polgár a nagyvilágban (kézirat)
Koreny János: Mtévénosztalgia. Egy tévénéző és hajdani műsorkészítő emlékképei című könyvében
Köztévé 1973, Aczél Endre szövege
Rajnai András: Sugarakból teremtett világ 1998. MTV Rt.

Magyarország 1973
MTI hírek 1973
Népszabadság 1973
Népszava 1973
Neue Züricher Zeitung 1973
Hajdú-bihari Napló 1973
Petőfi Népe 1973
Észak-Magyarország 1973
Magyar Nemzet 1973
Esti Hírlap 1973
Szolnok megyei Hírlap 1973
Tolna megyei Népújság 1973
Magyar Ifjúság 1973
Vas Népe 1973
Kelet-Magyarország 1973
Csongrád megyei Hírlap 1973
Nógrád 1973
Társadalmi Szemle 1973
Békés megyei Népújság 1973
Élet és Irodalom 1973
Élet és Tudomány 1973
Délmagyarország 1973
Magyarország 1973
Filmvilág 1973
Filmkultúra 1973
Film Színház Muzsika 1973
Mihalik Judit: A Híradó története 1970-1990 (ELTE Bölcsészettudományi Kar, Média szak, témavezető tanár Elek János), szakdolgozat, 1999
Könyvében

Dunavölgyi Péter