1974



Dunavölgyi Péter:

A magyar televíziózás története XVIII (1974.) 




 

Március végén Nicolae Ceaucescu - tíz évvel hatalomra jutása után - tovább gyarapította címeit, elneveztette önmagát Románia elnökének is. Az év elején az egyik legnagyobb orosz írót, Alekszandr Szolzsenyicint megfosztották állampolgárságától és kiutasították a Szovjetunióból. Richard Nixon amerikai elnök addig manipulálta a Watergate ügyben előkerült Fehér házi magnófelvételeket, amíg a képviselőház jogi bizottsága három pontban nem emelt vádat ellene, majd az alkotmány értelmében Gerald Ford alelnök vette át a hatalmat. Lemondott Willy Brandt, az NSZK ünnepelt kancellárja is, Helmut Schmidt volt védelmi majd pénzügyminiszternek adta át a hivatalát. Európa utolsó félfasiszta rendszerét a portugál katonai puccs döntötte meg, 1974. április 28-án. A rendszer a majd fél évszázada kormányzó Salazar nevével nőtt össze. Spinola tábornok vezetésével alakult meg aztán a fegyveres erők háborúellenes mozgalma, mely elsöpörte Salazar utódait. Etiópiában, Afrika legrégebbi független államában katonák döntötték meg Hailé Szelasszié császár uralmát. Magyarországon a Komócsin-Biszku pártvezetők reformellenes klánjának diadala után - Moszkva ösztökélésre - Kádár elmozdíttatta központi bizottsági titkári tisztéből Nyers Rezsőt, továbbá a hozzá talán legközelebb álló Aczél Györgyöt is. Olaj- és nyersanyag árrobbanás volt 1974 tavaszán. Meghalt Illés Béla író. Budapesten megnyílt az első Domus lakberendezési áruház.
Kettéválik a Magyar Rádió és Televízió. Létrejön a Magyar Rádió és a Magyar Televízió, valamint az Állami Rádió és Televízió Bizottság. Leváltják a tévé vezetéséről Pécsi Ferencet, kinevezik Nagy Richárdot. A Televízió megrendezte az I. Nemzetközi Karmesterversenyt, amelyet Kobajasi Ken-Icsiro nyert meg. Az ország újabb részén válik foghatóvá a 2. műsor. Újabb kedvence "születik" a magyar tévénézőknek, Kertész Zsuzsa rádióbemondó, aki tévébemondó lesz. Meghal Sykora Sándor rendező. Komoly viták zajlanak Veszprémben a tévétalálkozón az irodalom és a televízió kapcsolatáról, de vitákat kelt a közvéleményben a Capuai fiúk üzenete... című dokumentumfilm is. Az év vége felé új televíziós személyiség jelenik meg a képernyőn: dr. Czeizel Endre.

Hazai és külföldi díjak

Szófiai TV Fesztivál:
Szabó István: Lázadók - a legjobb női alakítás díja (Patkós Irma). Rendező Horváth Tibor, operatőr Varga Vilmos.

Montreaux:
- 1 °C a zsűri külön díja. Rendező Szitányi András, operatőr Szabados Tamás.

München - Prix Jeunesse:
Keménykalap és krumpliorr - oklevél. Rendező Bácskai Lauró István, operatőr Ráday Mihály, író Csukás István, dramaturg Békés József.

Veszprémi TV Találkozó:
Fődíjak:
Ágyak a horizonton - rendező Mihályfi Imre, operatőr Lukács Lóránt.
Schubert: Házi háború - Zenés TV Színház. Rendező Békés András, operatőr Nagy József, dramaturg Bánki László.
Ha itthon maradnál - írta Szakonyi Károly, rendező Dömölky János, operatőr Molnár Miklós.

Különdíjak:
Örkény István: Az ember melegségre vágyik - tévéfilm irodalmi anyagáért, és Sulyok Mária, a filmben nyújtott alakításáért. Rendező Esztergályos Károly, operatőr Bíró Miklós, író Örkény István, szerkesztő Szántó Erika.
Bornyi Gyula, A visszhang titka és A fekete Mercedes utasai operatőri munkáiért.
Lehel György, A tenor - tévéopera zenei vezetéséért (Zenés TV Színház). Rendező Horváth Ádám, operatőr Sík Igor, forgatókönyv Blum Tamás, dramaturg Bánki László.
Mensáros László, az Irgalom és a Banális történet című tévéfilmben nyújtott alakításáért. Rendező, forgatókönyv Hintsch György, operatőr Sík Igor, zene Durkó Zsolt, író Németh László, dramaturg Döme Zsolt.
Kozák András, Az ember melegségre vágyik és A fekete Mercedes utasai című filmekben nyújtott alakításáért.

Január

Január 1.,



Meghalt Illés Béla. A televízió január 25-én Emlékezés Illés Bélára címmel tűzte műsorára a Pofonok című tévéjátékát.

Január 8. 20.00 Tennesee Williams: Orpheus alászáll - dráma közvetítése a Debreceni Csokonai Színházból, felvételről.



A Telesport műsorában átadták az év ifjúsági sportolója díjat, amit ezúttal Medveczky Krisztina és Hargitay András kapott.



Január 10. 21.10 Szent-Györgyi Albert portréfilm I. részének vetítése, szerkesztő-rendező Kardos Ferenc.

A Rádió és Televízió Újság 1974/1. számmában Kardos István, a film szerkesztő-rendezője írt a film elkészítéséről:
"1970 őszén léptünk kapcsolatba Szent-Györgyi professzorral, aki már első levelünkre jelezte: szívesen vállalja a tévéinterjút. A megbeszélt találkozó azonban Göttingenben, illetve Lindauban (a Nobel-díjasok világtalálkozóján) egészségi vagy más okok miatt nem jöhetett létre. A tudós megszólaltatására akkor nyílott alkalom, amikor októberben a Magyar Tudományos Akadémia elnökségének meghívására részt vett a Szegedi Biokémiai Kutatóközpont felavatásán; ekkor avatta őt díszdoktorrá a Tisza-parti város egyeteme.
A margitszigeti Nagyszállóban ültünk először egymással szemközt, és hála Szent-Györgyi egyszerűségének, közvetlenségének, pillanatok alatt "egy hullámhosszon" voltunk. Tíz nap alatt forgattuk le a kétrészes filmet, amely többé-kevésbé tükrözi talán a tudós emberi vonásait és eredeti gondolkodásmódját.
A filmen beszél majd gyermekkoráról, sorsát oly erősen meghatározó anyai nagybátyjáról, Lenhossék Mihályról, háborús élményeiről és első külföldi munkaévéről. Szerényen idézi fel, hogy miként bukkant a C-vitamin nyomára, és milyen tudományos logikával közelítette meg a problémát. Az emberi környezet ma már mindenkit izgató kérdéseiről pedig könnyedén fordítja a szót a szub-molekuláris biológia problémáira, majd rendhagyó - s a rákkutatásban forradalmian újnak tekinthető - koncepciójára, elveire. Szól az oktatási rendszerek elavult vonásairól, felvázolva a pedagógia jövendő útjáról vallott elképzeléseit. S kitér (nagy unszolásra...) ellenállási tevékenységére s egykori isztambuli titkos kiküldetésére is - életének a felszabadulásig ívelő nehéz szakaszára.
A második film végén elhangzó üzenetét, melyben a film nézőitől búcsúzik, meghatódva hallgatta a forgatócsoport. Méltó záróakkordjául a találkozásnak, mely remélhetően a néző számára is emlékezetes marad."

A Pest Megyei Hírlapban Ökrös László írta a portréfilmről január 13-án:
"Akiknek volt alkalmuk találkozniuk a Nobel-díjas Szent-Györgyi Albert tanítványaival, a rövidebb-hosszabb élménybeszámolókból nem egyetlen, de talán legfontosabb tanulságként meggyőző képet kaphattak a világhírű professzor egyéniségének kivételes szuggesztivitásáról. Ennek a varázslatos és lenyűgöző szuggesztivitásnak lehettünk rabjai két estén át, csütörtökön és pénteken a képernyő előtt: a hazalátogató Szent-Györgyi Albert két órán át munkájáról és életéről nyilatkozott.
Pontosabban, nem is nyilatkozott, hanem beszélt, méghozzá, olyan egyszerűen és szemléletesen, olyan magával ragadó erővel, amely tényleg csak a legnagyobbak sajátja. A legbonyolultabb tudományos problémák is világossá, közérthetővé váltak ebben a fölényes biztonságú, sokszínű előadásban, amely éppúgy nem nélkülözte a pontosságot, mint a humort, sőt az öniróniát sem.
Az interjúban-beszélgetésben elhangzottak tudományos értékelésére magától értetődően nincs lehetőségünk. De hogy a két estén át sugárzott műsor élményt nyújtóan izgalmas volt minden néző számára, azt az adás utáni beszélgetéseink tapasztalataira hivatkozva tanúsíthatjuk. Egy nagy emberrel, korunk egyik legismertebb tudósával, egyik legnagyobb hatású humanista gondolkodójával találkozhattunk. Köszönjük meg a tévének."

A Zali megyei Hírlapban HS így írt a műsorról, részletek:
"A hét televíziós élménye! - nem kétséges, Szent-Györgyi Albert volt. Az Amerikában élő magyar származású és magát változatlanul és hangsúlyozottan magyarnak valló Nobel-díjas tudós 80 éves korában látogatott haza, amikor a Magyar Tudományos Akadémia meghívására a múlt év októberében részt vett a Szegedi Biokémiai Kutatóközpont felavatásán. Ezt az alkalmat használta fel a televízió megbízásából Kardos István, hogy beszélgetést folytasson a világhírű tudóssal. A 10 napra elosztott beszélgetésnek az eredménye ez a kétrészes film, amelyet csütörtökön és pénteken láttunk.
A tudomány nagy öregeivel, hazaiakkal és külföldön élőkkel folytatott minden eddigi televíziós beszélgetés siker volt. Függetlenül attól, hogy a tudomány, amelynek képviselőével a beszélgetés folyt, a tudomány mely ágába tartozott, matematikus és geológus, atomtudós és építész, orvos és irodalomtörténész egyaránt ugyanazt a hatást tette a nézőre: felszította, ébren tartotta, sőt egyre fokozta érdeklődését önmaga, általában véve azonban tudománya iránt. Ezen az alapon merjük azt mondani, hogy a tudósokról készült portréfilmek a modern népművelés felmérhetetlenül hasznos eszközei. Amellett, hogy példát adnak a tudományos gondolkodásra, és népszerűsítik a tudományt, példaképszegény világunkban eligazodást is adhatnak az ifjúság számára; azok számára, akik példaképet keresnek.
A tudósokról készült sikeres portréfilmek közül is kitűnik azonban, sőt lehet mondani, új minőséget képvisel a Szent-Györgyi Albertről készült film. Ez természetesen a Nobel-díjas biokémikus egyszerűségének, közvetlenségének, egész emberi habitusának köszönhető. Ezzel azonban nem akarjuk csökkenteni a televízió és a beszélgetőpartner, Kardos István érdemét. Az ő legfőbb tennivalójuk az volt, hogy hagyják, s amennyire lehet, segítsék elő a tudós gondolatainak minél teljesebb kifejtését, s ezzel tudósi és emberi karakterének érvényesülését."

A Filmvilág 1974/3. számában Hegedűs Zoltán írásából részlet:
"Az igazán nagy tudósok, úgy látszik, mind kitűnő mesemondók. Egy pillanat alatt eltüntetik azt a hatalmas távolságot, mely köztük és köztünk, laikusok közt van; felérkezve a tudományok csúcsára, rájönnek a legegyszerűbb titokra, hogyan adjanak - ha rövid időre is - szárnyakat nekünk: felgyújtják bennünk a mindnyájunkban lappangó, mesére éhes gyermeki fantáziát. Szent-Györgyi professzornak ez tökéletesen sikerült azon a két estén, amelyen a Televízió jóvoltából vendégei lehettünk. Szorongásunk fölöslegesnek bizonyult. Csillogó szeme, mosolya elvarázsolt, s már első szavaira kirepültünk felfogóképességünk, tudásunk szűk korlátai közül, gyönge szemünk megerősödött; úgy néztünk át az élet rejtelmein, mint fényes üveggömbön.
Szent-Györgyi professzor szavai derűssé és bizakodóvá tettek a világ megismerhetőségét illetően, felszabadítottak a modern tudományok nyomasztó hatása alól, melyek megértéséért egy életen át birkózunk; hiszen minden olyan könnyű és egyszerű - ha kellő fantáziával bírunk: Newton fejére esik egy alma, ugye, s feltárul előtte az égi mechanika egész szépsége. A C-vitamin fölfedezéséhez is alig kell más, mint hogy feleségünk szegedi paprikát főzzön estére, amit nem szeretünk, s hogy elkerüljük a házi perpatvart, átcsempésszük azt szerény kis laboratóriumunkba. Még mosolyogtunk is: lám, milyen egyszerű, könnyű ez, mért is nem csináltunk mi is valami ehhez hasonlót? S amíg a professzor mesélt, mi szívesen feledtük - mert varázslata alatt álltunk - hogy személyi vonzása, könnyedsége, bája, szavainak logikai tisztasága mögött egész tudományrendszerek tárháza, felhalmozott ismeretek..."

21.10 ugyanaznap a 2. programon indul Szinetár Miklós rendezői sorozata, az első ismétlésre kerülő mű, Jean-Paul Sartre: Temetetlen holtak (1966).

A Népszabadságban Bányai Gábor beszélgetett Szinetár Miklóssal, május 26-án, részlet:
"Bár a televízió műfajában nem beszélhetünk évadról, mégis azt kell mondanunk: Szinetár Miklós, a Magyar Televízió főrendezője gazdag szezont zárhat az idén. Vonatkozik ez televíziós és színházi munkájára egyaránt. Ezúttal azonban elsősorban a televíziós művészt szeretnénk kérdezni: elsőként mindjárt magáról a televízióról, mint műfajról.
- Nem hiszek abban, hogy létezik önmagában és elvonatkoztatva a televízió, a színház, a film és így tovább. Mindig csak az itt és most értelmében beszélhetünk ezekről a művészeti ágakról, csakis így közelíthetjük meg. És csakis így értendő az is, amit én most mondani tudok erről. Szerintem ma a televízió műfaj nálunk elsősorban jelenti a megcélzását annak a hárommilliós tábornak, nézőközönségnek, melynek az összetétele az elképzelhető legheterogénebb. Ennek a tábornak egy része még szinte szűz a kultúrát illetően, éhes tehát a művelődésre és a művészetre, s mindazt előítélet nélkül fogadja be. Így aztán itt szó sem lehet tekintélyről, hagyományokról és hamis elvárásokról. Ez sugall egy olyan megközelítési módot, ami örömöt jelent: a rendező is úgy fogalmazhatja meg ugyanis a mondandóját, mintha eddig még soha senki nem foglalkozott volna ezzel. A színház mindig kénytelen viszonyulni az előzményekhez, a hagyományokhoz; a televízió viszont már megfogalmazott dolgokat úgy fogalmazhat újra, hogy közben tudomást sem vesz az előzményekről, mintha sose látta volna. Amikor tehát mi találkoztunk a művekkel, egyelőre még nincs meg a veszélye a stiláris önismétléseknek, ezért nem szorít az avantgárdé sem.
- Ez az érdekes elv miképpen valósul, pontosabban hogyan valósult meg az ön rendezéseiben?
- Én a rendezéseimben mindig ezt az első találkozást akartam megragadni. Úgy akartam mindig aktuális lenni, hogy eközben nem viszonyultam a hagyományokhoz, még úgy sem, hogy tagadtam volna azokat. A darabokat nem színdarabnak fogtam fel, mint ahogy a tévéfilmjeimet sem filmeknek: ezek olyan televíziós művészi produktumok, melyeknek a származási forrása tulajdonképp lényegtelen. A lényeg az, hogy ezt mindig a maximális hatásfokkal igyekeztem megvalósítani. Nem tagadom, engem mindig is érdekelt a siker: az, hogy a nézőkben a munkám őszinte visszhangot váltson ki. A lényeges szerintem a primer emberi érzelmek keltése, tehát az, hogy a néző ne maradhasson közömbös. Voltak sikereim, voltak bukásaim, de annak örülök, hogy mindig indulatokat váltottam ki. Ha van megjelenési forma, ahol sorsdöntő a közönség reagálása, ahol ezért mindent meg kell tenni, ez a televízió - s ez döntőbb műfaji sajátosság, mint a kamerák mozgása stb. Azonosulási lehetőséget kell adni a nézőnek, érzelmeket, gondolátokat kell indukálni. Nyugaton van olyan színház és film is, melynek mondandójához tartozik az, hogy unalmas, közömbös: ez a televízióban, amely állandó párbeszédet feltételez a nézővel, szerintem egyszerűen lehetetlen..."

Január 12. 19.15 véget ért a Frakk, a Cicavízió esti mesék sorozatában szombat esténként, óriási sikerrel vetített sorozat.

A Hétfői Hírekben február 25-én (p.s) írta:
"Frakk, a macskák réme dobozba került. Társaival: a szelíd lelkű Szerénkével és a minden hájjal megkent Lukréciával, no meg két kedves öreg gazdájával: Károly bácsival és Irma nénivel együtt egyelőre befejezte rajzfilmkarrierjét. Hosszú heteken át - 26 folytatásban - ők voltak a szombat eseti tévémese sztárjai és a felnőttek kedvencei...
Frakk a televízió megrendelésére a Pannónia Rajzfilmstúdióban született, a kollektív művészi munka nagyszerű példájaként. A forgatókönyvet, vagyis a hat-hét perces meséket Bálint Ágnes írta (a közelmúltban könyv alakban is megjelent), az alaprajzokat Várnai György tervezte, a többi pedig már a két társrendező: Cseh András és Nagy Pál feladata volt. A hagyományos rajzfilmtechnikától eltérően - amikor az egyes mozdulatokat kifejező rajzokat csak egyszer lehet felhasználni - a papírkivágásos módszert választották...
A Frakk-sorozat egy-egy darabjának elkészítése még így is közel egy hónapot vett igénybe, a hat-hét perces epizódokban 170 munkaóra rejlik. Maguk a rendezők rajzolták meg a Várnai féle alaprajz nyomán a jelenetbe illő mozdulatokat és arckifejezéseket. Márkus Éva szinkronrendező telitalálata volt a színészek kiválasztása: Frakkot Szabó Gyula, Szerénkét Váradi Hédi, Lukréciát Schubert Éva, Irma nénit Pártos Erzsi, Károly bácsit pedig Rajz János szólaltatta meg.
Frakk most más országokban folytatja karrierjét: a sorozatot a közelmúltban vásárolta meg Belgium, Csehszlovákia, az NDK és Finnország.."

20.00 indul a Szórakoztató és zenei főszerkesztőség új, tarka műsor összeállítás sorozata, a Szombat este. Műsorvezető Tamási Eszter, szerkesztő Kármán György, operatőr Varga Vilmos, rendező Bán Róbert.

A műsorújság figyelemfelkeltő cikkében volt olvasható a tárgyhéten, részlet:
"Mit szeretne látni a tévében szombaton este? Több millió néző véleményének ilyenforma megtudakolása nemcsak körülményes és hosszadalmas volna, de talán felesleges is. Másfél évtized alatt a közönség és a tévé kölcsönösen és alaposan kiismerhette egymást. Erre a baráti viszonyra épít a tévé műsora, a minden hónap második hetében jelentkező Szombat este. Képzeletbeli mottóját így is megfogalmazhatnánk: Töltsünk el egy-egy szombat estét közösen, változatosan, sokféle igénynek eleget téve.
A színes képes-újság jellegű műsornak tehát alapelve a változatosság. Élő kapcsolás, tévéjáték, jelenet, vetélkedő, humor, zene következik egymás után, minden adásban más-más sorrendben..."

A Filmvilág 1974/3. számában Bársony Éva írta, részlet:
"Az elejétől a végéig becsülettel végignéztem a január 12-én sugárzott Szombat este... című műsort (de sem az idézőjelet, sem a három pontot nem én találtam ki), tehát este nyolctól éjjel háromnegyed tizenegyig a képernyő előtt ültem. Ennek ellenére azt érzem, van már valami tiszteletre méltó abban a makacsságban, amivel egy-egy töretlen lelkű szerkesztő időről időre kísérletet tesz ennek a műsorfajtának, a speciális szombat esti összeállításnak a felélesztésére.
Annyiszor bukkant fel és halt ki csendesen a képernyőről ez a hányatott sorsú szombati adás-faj: emlékszem, olyan is volt egy időben, hogy a péntek estékre jutott a vidám szombati műsor. Mind eltűnt, olyan észrevétlen, mint amilyen hangos ígéretekkel érkezett.
Ilyen múlt után akár csodálatra méltónak is érezhetnénk ezt a szerkesztői makacsságot, ha lenne benne némi változatosság. Ha mondjuk egyszer nem azzal indulnának neki a Szerkesztők, hogy most olyan műsort állítanak össze, amilyet szombaton szeretne látni a néző. Mert milyet szeretne látni? Jót. Érdekeset. Szórakoztatót. Színvonalasat. De nem ilyet szeretne látni kedden is? Meg a hét többi napján? De ilyet! Miért lenne számára éppen szombaton egészen más valami a szórakoztató? Szombatra megokosodik? Vagy netán - elnézést - elbutul? Ezért olvastam elszomorodva a Szombat este előzetesében, hogy készítőinek is ez a kérdések kérdése: mit szeretne látni a tévében szombaton este? Egyszer ki kellene próbálni és úgy összeállítani egy szombat esti műsort, mintha csütörtökre készülne. Hátha akkor egészen váratlan dolog történne..."

A Magyar Nemzet január 16-i tévékritikájában Lőcsei Gabriella írta, részlet:
"Félő volt, hogy a televízió zenei és szórakoztató főszerkesztősége a szilveszteri maradékot csomagolja be nézőinek, majdnem háromórás szombat esti adásában. Szerencsére azonban nem ez történt. Az összeállítás egyik-másik darabjára ráfoghattuk ugyan: szalámi véget kaptunk, valójában azonban egy újfajta szórakoztató műsoregyveleg bemutatkozásának voltunk tanúi. Egy kísérletnek, erényekkel és hibákkal, amint ez a kísérleteknél általában szokás.
Tiszteletreméltó szándék hívta életre a Szombat este sorozatot Olyan televíziós műfajokból kívánnak egy jókora csokrot nyújtani a szerkesztők, amelyből a nézőközönség kedvére választhatja ki az ízlésének megfelelőt. Operett az operett rajongóknak, beat a fiataloknak. Operaáriák egy szellemi vetélkedő versenykérdéseinek szemléltetéséül, hogy a Wagner-, Verdi-, Puccini-kedvelők is örömüket leljék, és a vetélkedők szurkolói is. A szándék tiszteletreméltó, legfeljebb az egyes műfajok és mű-nemek okosabb és célszerűbb vegyítésén kellene még gondolkodni, változtatni is..."

Január 12. 18.35 és 13. 18.10 Moszkva magyar diákszemmel - kétrészes riport-dokumentumfilm, melyet az MTV és APN koprodukciójában készített Chrudinák Alajos szerkesztő, Várszegi Károly operatőr és Szűcs László.

A Magyar Nemzet január 16-i számában Lőcsei Gabriella a filmről a következőket írta:
"Hatszáz magyar diák tanul a moszkvai egyetemeken. Hogyan látják ők a szovjet fővárost, miként illeszkedtek be az ottani életbe, kik a barátaik, tanáraik, szerelmeik - erről szólt Chrudinák Alajos kétrészes riportfilmje, a Moszkva magyar diákszemmel. Akik művészet- és várostörténeti útikalauzt vártak az adástól, nyilván csalódtak, mert bár Várszegi Károly operatőr kamerája el-elkalandozott a házsorok, tornyok, parkok felé is, a főszereplők mégis a fiatalok voltak. Azok, akik nem a turista szemével nézik a várost, hanem az egyetemi hallgatóéval. Olykor a műemlékek mellett, felett el-elsiklik a tekintetük, de a város, főleg a diáknegyedek mindennapjairól észrevesznek olyan jelenségeket is, amelyek az átutazóknak és a bédekkereknek is elkerülik a figyelmét. Moszkva diákszemmel nyugodt, humánus, és nagyon fiatal város."

A Rádió és Televízió újság 1974/2. számában Tömpe István, a Magyar Rádió és Televízió Elnöke nyilatkozott Lévai Bélának az 1973/74-es rádiós és televíziós műsorokról, részletek:
"Az év elején már szinte hagyomány, hogy nyilatkozatot kérünk a Magyar Rádió és Televízió vezetőitől. Tömpe István elnöktől az idén is megkérdeztük: milyen fő eredményeit látja az MRT 1973-as tevékenységének?
- Megelégedéssel kell nyugtáznunk - hangzik a válasz - hogy tovább növekedett intézményünk (s külön-külön a rádió és a televízió) politikai és kulturális szervező szerepe, közéleti súlya, tekintélye. Ennek oka az is, hogy szinte minden magyar családban ott van már a rádiókészülék (némelyikben nem is egy, sőt nem is kettő!...), s hogy a tévéellátottság is közelít a telítettség felé. Természetesen nagy felelősség ez, vezető munkatársaink és műsorműhelyeink számára egyaránt. Úgy látom, hogy szerencsésen túllépünk azon a nálunk is óhatatlanul fellépett hangulaton (sőt: hangulatkeltésen), miszerint a tömegtájékoztatási és szórakoztatási eszközök csökkentik az emberek aktivitását, ill. ahogy egyesek mondják: félműveltté teszik a nézőt-hallgatót... Ha van is ilyen veszély, épp az elmúlt esztendőben többször tapasztalhattuk a fordítottját is: a legsikeresebb műsorakciók és adások növelik az érdeklődést, hatásosan terjesztik az ismereteket, mélyítik a műveltséget. Mind több kézzel fogható jele van annak, hogy egyes műsorok továbbolvasásra, részvételre, együttes cselekvésre vagy kulturális öntevékenységre késztetnek. Egyebek mellett azért is örülünk a könyvkiadás rádió-tévéműsorokkal való fokozott koordinálásának (ezen belül saját ill. a Minerva kiadóval közösen végzett kiadói munkánk szélesedésének), s még inkább azoknak a sorozatoknak, melyeknek fiatal vagy idősebb nézője-hallgatója a műsor aktív részesévé válik.
- A televízió minden más tömegközlési eszköznél (és talán minden más technikai eszköznél is) gyorsabban terjedt el hazánkban, s éppen e lap hasábjain láthattuk nemrég a grafikont, hogy ez a folyamat most már egyre inkább a falvakban válik erőteljessé. Hogy mit hozott a tévé a falunak s a tanyának, hogyan tette tartalmasabbá, gazdagabbá az itteni életet, hogyan kapcsolt be milliókat a közös áramkörbe - e téren olyan eredmények születtek, melyeket nem homályosíthat el a tévével kapcsolatban időnként világszerte fel-felkapott kifogások hangoztatása sem.
- 1974-ben hogyan fejlődik a műsorszolgáltatás?
- Ez a fejlődés elsősorban az adóhálózat-fejlesztés függvénye, az új évben elsősorban a tokaji új adó belépése, mely egész észak-északkelet Magyarországon lehetővé teszi majd ennek a programnak a vételét, s nyilván hozzájárul a színes televíziózás egyébként elég lassú elterjedéséhez is. Itt említem meg, hogy 1974-ben mind az 1. mind a 2. tévéprogramban tovább növekszik a színesben is sugárzott műsorok részaránya.
A rádiózásban - a magyarországi műsorszórás 50. évfordulóján, 1975-ben életbe léptetendő műsorreformra ill. az épülő nagy-adó adta új viszonyokra való felkészülés mellett - az idén elsősorban az URH sávokon sugárzott 3. műsor tartalmi fejlesztésével foglalkozunk. Ennek a programnak teljes értékűvé való kiépítése tovább javíthatja a rádió sokoldalú szolgáltató tevékenységét. Küszöbön áll a vidéki stúdiók önálló műsorainak időtartam-növelése és a szolnoki műsorban jelentkező szlovák nyelvű adás megindítása is..."

A Rádió és Televízió Újság 1974/2. számában Balla Katalin írt cikket, A Magyar Televízió műsorai hogyan állják a versenyt a nemzetközi televíziós piacon? címmel, részletek:
"...Televíziónk műsorai természetesen nem eladásra, hanem a hazai közönség igényeinek kielégítésére készülnek. Ha valami olyan jól sikerült, hogy talán érdemes megmutatni a világnak, akkor azt benevezik valamelyik nemzetközi fesztiválra (főleg ezen a réven találkozhatnak műsorainkkal a külföldi szakemberek), bemutatják a nemzetközi filmvásárokon (Moszkvától Cannes-ig), vagy itthon, szakmai vetítésen viszik érdeklődő, meghívott szakemberek elé. Az elmúlt három év jelentősebb változást hozott televíziós műsorajánlatunkban: évente egyszer Veszprémben - a magyar tévé szemlével párhuzamosan - kereskedelmi vetítés (Tele-meeting) mutatja be az éves termés javát. Ennek a mustrának az összeállítása nem könnyű, hiszen ma már alig lehet fekete-fehér filmet eladni, és mi még nem gyártunk elegendő színeset. A leggondosabb piackutatással is alig lehet persze előre felmérni, hogy az adott időszakban valamelyik televíziónak éppen mire van szüksége - hiszen ez végső soron ízlés és elvárás dolga. Mégis, a tapasztalat azt mutatja, hogy vannak általánosan elfogadott ízlésnormák, amelyek többé-kevésbé meghatározzák egy-egy műsor sikerét.
Néhány példa az utóbbi évek műsoraiból: A Pillangó, a Hatholdas rózsakert, a Halálnak halála, a Kéktiszta szerelem, a Világló éjszaka, Az ember melegségre vágyik kiváló irodalmi alapanyaga, rendezése és színészi játéka igen jó fogadtatásra talált Japánban, az NSZK-ban, Franciaországban és Finnországban. A fából faragott királyfi tévéváltozatát egyöntetű örömmel mutatta be a belga és a svéd televízió. A Tükrös-sorozat művészi értékét pedig Kanada is felfedezte. Ha humorban nyújtunk valami újat, érdekeset, akkor nincs különösebb gond az exporttal. Csak hát a közérthető és nemzetközi képi humor (lásd a Chryx-kraksz című műsort) ritka jelenség! S ha elkészül egy olyan komédia, mint pl. A Z-utcai postarablás (ezt a hazai nézők még nem láthatták, mert egy előkészületben levő sorozat része), akkor többen is igényt tartanak rá: jelen esetben pl. München, Párizs és Montreal. Hiába, a néző mindenütt nevetni szeretne...
A tévéműsorok tervszerű exportjával egyelőre nem dicsekedhetünk - nem vagyunk hozzá elég gazdagok. Az exportképes műsorok megalkotása csak az első lépés. Idegen nyelvű verziók elkészítése, bemutatásra szolgáló kópiák létrehozása, több hírverés, nagyobb reklám kellene hozzá. Egyelőre be kell érnünk annyival, hogy inkább szerényebb kínálattal jelentkezünk a világpiacon, de olyan műsorokkal, melyekkel emberi számítás szerint nem vallunk szégyent."

Az MTI is foglalkozott a magyar televíziós műsorok külföldi sikereivel január 29-én, részlet:
"Növekszik az érdeklődés a baráti szocialista országokban a magyar tévéprodukciók, sorozatok iránt, szinte valamennyi szocialista partner megvásárolta s jórészt már be is mutatta Mikszáth Kálmán A fekete város című regényének adaptációját, s ugyancsak sokan érdeklődtek Móricz Zsigmond Rózsa Sándora után is. Népszerűek a gyermeksorozatok, közülük a Frakk, a macskák réme, A csupafül, és a Mirr-murr vezet a listán. A vígjátékok közül a legtöbben a mai témájú szórakoztató alkotásokat vásárolták meg, többek között a Fekete macskát és az Asszonyok mesélik-et. A dokumentumfilmek közül változatlanul azok a legkeresettebbek, amelyek hazánk természeti szépségeit mutatják be, a főváros centenáriuma alkalmából a legtöbben Kis József Budapestről szóló filmjét vették át vetítésre. A szórakoztató, zenés műsorok kategóriájából a Bob herce, a Furfangos diákok, a Boccaccio-novella nyomán készült A nő és az ördög, illetve A mi kis cirkuszunk tartozik a kedveltek közé. A zenés filmek között két sztár akad, a Kónya Sándorral készített összeállítás és Rhoda Scott.
A legtöbb filmet a magyar televíziótól a szovjetunió veszi át bemutatásra. Különösen a mai életet feltáró, elemző dokumentumfilmeket kérik tőlünk szovjet partnereink. Azokat, amelyek népgazdaságunk, elsősorban az ipar fejlődését követik nyomon, például a moszkvai televízióban láthatták a nézők a bányászaink életéről forgatott Dinasztiák a Gerecse alján című filmet, az ugyancsak ipari vonatkozású Negyedik generációt, illetve a Bábolnai kukorica című mezőgazdasági filmet. A Szovjetunió mellett a legtöbb magyar tévéjátékot az NDK televíziója sugározza, itt láthatták a nézők Róbert László többrészes Milyenek a franciák? című filmjét, illetve azt a magyar tévéfilmet, amely Dél-Vietnam felszabadult földjének életét ábrázolta nagy meggyőző erővel. Ugyancsak átvették Sugár András egyik politikai riportját is.
Csehszlovákiával közvetlen vonal-összeköttetés révén szintén élénk a műsorcsere. Koncertek, zenés filmek, dokumentum-produkciók mellett olyan tévéjátékokat is bemutattak a magyar stúdiókból, mint a Kék tiszta szerelem, illetve a gyerekek számára készített Tüskevár és a Kazamaták titka című sorozat. Bizonyára a baráti szocialista ország legifjabb közönsége is nagy szeretettet fogadta a Mazsola sorozat valamennyi epizódját."

Január 16. 18.15 indul az Autósoknak, motorosoknak sorozat, a Telesport technikai magazinja. Szerkesztő Szalay István, riporter Szőnyi János, rendező Mahrer Emil.

A műsorújság tárgy-heti számában a szerkesztő, Szalay István írta:
"Az autó- és motorsport hazai (még inkább: külföldi!) népszerűsége aligha szorul különösebb bizonyításra. Évekkel ezelőtt - amikor még rendeztek ilyet - egy-egy népligeti gyorsasági versenyen nálunk is 50000 felett volt a nézőszám, még akkor is, ha a versenyzők nem éppenséggel a világ legjobbjai voltak. A farkashegyi moto-cross pályára - akár tévéközvetítés esetén is mindig kizarándokol jó pár ezer szurkoló. Miskolcon, Debrecenben, Szegeden meg a salakversenyeken vannak sokan, pedig ott bőségesen jut a nézőknek a porból, sárból, salakból is... (Kár, hogy a fővárosban megszűntek az ilyen versenyek!)
Jó néhány egyéb sportágban is valamilyen formában szerepet kap a motor. Jackie Stewart, Fittipaldi nevéről és sportágáról, az autós gyorsasági versenyekről jóformán mindenki hallott már. Régebben Szabó II. László, manapság Drapál János miatt nálunk is egyre többen kísérik figyelemmel a gyorsasági motor VB-futamok eredményeit. Milliók láthatnak évente legalább egyszer a tévében moto-cross és salakmotor közvetítést. Használják azonban a motort a vízen: a motorcsónakosok, a levegőben: a műrepülők, motoroznak jégen, sőt még fociznak is motorral. Ha miniatűr formában is, de a motor a főszereplője a különféle modellező sportok javarészének. S ott vannak még a hétköznapi autósokhoz" legközelebb álló rali versenyek!
A televízió Autó-motorsport című műsora elsősorban a versenysportot igyekszik bemutatni, ezek legjobbjaival foglalkozik. A szerkesztők elnézést kérnek tehát azoktól, akik a tömegek sportját kérik tőlük számon, de úgy gondolják, hogy az élsport bemutatásával a közönség igen nagy rétegének érdeklődését elégítik ki."

20.10 az Ajax-Milan Szuper-kupa labdarúgó döntő visszavágóját Vitray Tamás közvetítette élőben, Amszterdamból.

Január 17., Henry Kissinger amerikai külügyminiszter Közel-keleti közvetítő körútján sikerül tető alá hozni az Izrael és Egyiptom közötti megállapodást: a zsidó állam visszavonja csapatait a Szuezi-csatornától keletre, és a két hadsereget ENSZ-erőkkel választják szét. A TV híradó beszámol az eseményről.

Január 18. 21.35 új sorozat indul Korok és bútorok címmel. Szerkesztő Kernács Gabriella, Abonyi Antal, rendező Kutvölgyi Katalin.



Január 20. 20.05 Romain Rolland: A farkasok - tévéjáték bemutatója. Rendezte Hajdufy Miklós, vezető operatőr Sík Igor. Szereplők: Sinkovits Imre, Tordy Géza, Madaras József, Fülöp Zsigmond, Horváth Sándor, Szersén Gyula, Dózsa László, Deák B. Ferenc, Fekete Tibor, Kéry Gyula.
21.10 utána kapcsolták az Állami Operaházat, ahonnét Puccini Bohémélet című operájának IV. felvonását közvetítette a Televízió. Szereplők: Rodolphe - Giacomo Aragall, Marcel - Bende Zsolt, Chaunard - M. Nagy Miklós, Colline - Kováts Kolos, Mimi - Házy Erzsébet, Musette - Horváth Eszter. A műsort bevezette és Giacomo Aragall-al beszélgetett Antal Imre. Rendezte Békés András.

Január 22. 20.00 drámatörténeti, műfajelméleti sorozat indul, És színész benne minden férfi és nő... címmel, (Kalandozás kétezer év színpadán). Az első bemutató előtt Szűcs Andor, a tévé Irodalmi és drámai főszerkesztőségének vezetője beszélgetett Tömpe Istvánnal, a Magyar Rádió és Televízió elnökével. A sorozat rendezője Félix László, szerkesztő Regéczi Lilla, vezető operatőr Ráday Mihály.
Az első bemutatón két darabot láthatott a közönség:
Aiszkhülosz: Perzsák. Szereplők: Atossa - Kohut Magda, és - Inke László, Xerxész - Mécs Károly, Dareiosz - Nagy Attila, A perzsa vének karvezetője - Szilágyi Tibor, Hírnök - Szirtes Ádám.



Szophoklész: Antigoné. Szereplők: Antigoné - Drahota Andrea, Eurüdiké - Bara Margit, Iszméné - Jani Ildikó, Haimón - Kozák András, Theiresias - Mádi Szabó Gábor.

A Rádió és Televízió Újság 1974/3. számában Gyárfás Miklós ajánlotta a nézők figyelmébe a drámatörténeti sorozatot:
"A színházból áradó bőség és gazdagság mindenekelőtt életszerűségével bűvöl el bennünket. A múzeum csontvázakat, nyelvemlékeket őriz a múltból, a színházban az élet fesztelenségében mozognak a történelem alakjai, az üveg alatt sárguló nyelvemlékek szellemes csevegésként hatnak a színpadon. A színpad az élet megismétlésének, állandó újraélésének lehetősége. A születés műfaja, amelyben akkor is másodrendű szerepe van a halálnak, ha vérfaló tragédiáról van szó.
Az élet kutatására, boncolásaira, rendszerezésére számos tudományos lehetőségünk van. Az élet teremtő újraélésére azonban csak a játék. A színház igéje éppen ezért a van, ideje pedig a jelen. Ez kelti fel a mozgás látványa segítségével a spontán keletkezés örömét a nézőben.
A közönség ottléte a jelenben, részvétele a teremtés munkájában tulajdonképpen nem más, mint a születés örömének és a létezés átélésének felidézése. Ilyen értelemben játék a színház, s ilyen értelemben élet a színházbeli játék. A földkerekség valamennyi színháza leomlana azon a napon, amikor a színészet lerázná válláról a születés szolgálatát, és az elmúláshoz szegődne.
A színházak - a világ városainak és falvainak színházai - az emberiség közös értékeihez tartoznak. Hamlet lelkiismeretében az európai ember vívódó arca éppen úgy felmerül, mint az afrikaié. Korok kapcsolódhatnak össze és országok érthetik meg egymást a színház életteremtésének folyamatában. Madách Ádámja az emberiség állampolgáraként lép ki a magyar történelem problematikájából.
A világ színészei sokféle nyelven játszanak, de a tapasztalat szerint közös nyelvet is teremtettek, az emberábrázolás nyelvét. A
színészek nyelvét az emberteremtés szépsége teszi közössé s érthetővé a földkerekség minden szegletében. A színészet jövője egy kicsit az emberiség jövője is.
A tévé most kezdődő színháztörténeti kalandozásának az a gondolati vezérfonala, hogy a nézőt beavassa a színháznézés művészetébe. Más szóval, közelebb akarja vinni a közönséget az aktív, cselekvő nézéshez, a játékhoz. A néző ugyanis csak akkor játszik jól, ha részvételével tartalmat ad az előadásnak. Nem lehet passzív szemlélő. Joga van arra, hogy maga is szereplő legyen.
Csakhogy a drámairodalmat nem lehet általában nézni. Shakespeare játékszabályai mások, mint Ibsené. Amellett a színjátszás formái sem állandóak. Jelentékeny rendezői és színészi egyéniségek csaknem annyira megváltoztatják a színpadi stílusokat, mint a drámaírók. Az a jó, hogy sokféle dráma- és színház-forma van.
A sorozat abban szeretne a közönség segítségére lenni, hogy válogatni tudjon a stílusok között, s ezzel igénye szélesebb skálán mozogjon. Szokjon hozzá a sokféleséghez, sőt követelje meg a színháztól a sokféleséget. Ne kössön ki egyetlen, már megszokott játékstílusnál, ismerje meg a sokféleség örömét.
A kísérlet első a maga nemében. Mindössze tíz drámaíró világába vezeti a nézőket, csak kalandozás és nem világkörüli út. Bízunk benne, hogy könnyedén és élvezettel járják végig a felkínált színházi tájakat.
A tévé sorozata társasutazásra várja a nézőket, mely után remélhetőleg holnap többet fognak követelni a színháztól, mint ma. Játsszuk el a néző drámailag oly fontos szerepét bátran, s azon a színvonalon, amelyen egy lelkes színészi és rendezői gárda kínálja fel a közös játék lehetőségét.
A tízrészes sorozat egészét Félix László, az egyes részeket a színre kerülés sorrendjében Kazimír Károly, Babarczy László, Vámos László, Békés András, Egri István. Horváth Jenő, Lengyel György. Ádám Ottó, Zsámbéki Gábor és Marton Endre rendezi."

A Dunántúli Napló január 29-i számában Szederkényi Ervin írta, részlet:
"Néhány kritikus már az új esztendő elején szóvá tette, hogy mintha túlságosan is sok lenne a műsorrendben a sorozat és egyre kevesebb az egyedi darab... Az új sorozat a színháznézés művészetébe óhajtja bevezetni a nézőt, ahogy Gyárfás Miklós, a műsor összeállítója és vezetője nyilatkozott a céljáról. Közelebb akarja vinni a közönséget az aktív, cselekvő nézéshez, a játékhoz: A néző ugyanis csak akkor játszik jól, ha részvételével tartalmat ad az előadásnak. Nem lehet passzív szemlélő, joga van arra, hogy maga is szereplő legyen.
A nemes célhoz persze göröngyös út vezet. Az első adás a görög színházat mutatta be, tekintélyes műsoridőben, Aiszkhülosz és Szophoklész-részletekkel, valamint Kazimír Károllyal folytatott beszélgetéssel, sok hasznos és könnyen érthető
magyarázattal és illusztrációval, mégis egészében kissé töredezetten és nagyon-nagyon vázlatosan. Nem kérünk számon természetesen semmiféle teljességet, csupán jelezzük a műsorforma kényszerű határait. S az első rész alapján inkább erényeire hívjuk fel a figyelmet. A módszer alapjában véve jó, s ha még szorosabbá válik a kapcsolat a beszélgetés és a bemutatott részletek között - hasznos ismereteket és jó szórakozást várhatunk a sorozattól..."

Január 23. 16.10 huszonnégy részes tévésorozat indul Irány az egyetem! címmel, a felvételi vizsgákon érdekelt diákok segítésére.
18.30 Háború ramadánkor - Chrudinák Alajos szerkesztő-riporter, Schóber Róbert és Várszegi Károly operatőr, Hubert István rendező riportfilmje került sugárzásra. A film közvetlenül a negyedik arab-izraeli háború kitörése előtt Kairóban, majd a háború alatt a szíriai fronton készült.
22.15 Földszintes Amerika - Ipper Pál úti-filmje, szerkesztő Vecsernyés János, operatőr Nagy József, rendező Horváth Ádám.

A Magyar Hírlap január 29-i számában Pályi András írta:
"A televízió: ablak a világra. Ez ma már közhelyként hangzik; mégis hosszan elmélkedhetnénk a televíziós távolbalátás valóságos forradalmán, azon, milyen alapvető, már-már felmérhetetlen változást hozott a televízió egymás megismerésében, nemegyszer személyes ismerőseinkké téve más égtájak, földrészek lakóit is. Ipper Pál például a múlt héten Kansas államba invitálta nézőit, s ha szerény vállalkozás is volt kétrészes úti-filmje - egy két esztendővel ezelőtti utazás melléktermékeként született (ugyan miért csak most került a képernyőre?) - mégis ablak volt ez is. Ezúttal Kansas államra, s egy kicsit az egész mai Amerikára. Mi tagadás, szívesen vállalkoztunk volna hosszabb, kalandosabb, egzotikusabb televíziós utazásra is; de tévénk, úgy látszik kordában kívánja tartani utazási vágyainkat, s nem kényeztet, nem halmoz el bennünket úti filmekkel. Pedig aligha kell ez ügyben közvélemény-kutatást szervezni (bár az sem haszontalan), elegendő a józan eszünkre hallgatni: a téli hónapokban, turisztikai holt szezon idején, amikor szűkebb hazánk kies tájait is kevésbé keressük fel, mint az év más szakaszaiban, szívesen utaznánk a televízió és képzeletünk szárnyain."

Január 24. 20.01. a 2. műsoron Vészi Endre: A hosszú előszoba - dráma közvetítése a Madách Színházból felvételről.

Január 25. 22.25 Tv-tükör, Szecskő Tamás műsora.

A heti műsorújságban Kapusi Imre, a műsor szerkesztője írta:
"Tévétükör avagy a tévé önismerete
A Televízió munkatársainak lehetnek szép elképzeléseik saját tevékenységük megítéléséről, ám munkálkodásuk igazi sikerértékét, eredményességét csakis hatásában, mások visszajelzésében ítélhetik meg valóságosan. Nem tudom, gondoltak-e már arra, hogy a televízió három tükörben láthatja saját magát - mondja műsorában Szecskő Tamás. Egyik tükör: azok a levelek, telefonok, amelyek a nézőktől a Televízió szerkesztőségébe érkeznek. A másik a kritika a napilapokban, a folyóiratokban, tévékritikák egy-egy műsorról, sorozatról. Végül a harmadik tükröt a tudományos kutatásokkal gyűjtött információk rakják össze.
A tévé művelődéspolitikai rovatainak most induló, a jövőben havonta jelentkező új programja ebbe a harmadik tükörbe való betekintést próbálja tehetővé tenni. Az MKT Tömegkommunikációs Kutatóközpontjában dolgozó szociológusok, pszichológusok és statisztikusok kutatásai segítenek ebben a földerítő munkában, önismereti tréningben. A Tévétükör mindenekelőtt a nemzetközi és a hazai televíziózás elméleti és gyakorlati kérdéseit igyekszik számba venni. Ugyanakkor a lehetőségekhez képest minden adását egyúttal megkísérli időszerűvé is tenni, a nézők érdeklődéséhez közelíteni.
Éppen ezért a szerkesztői munkát meghatározó-törekvés, hogy a műsorok (remélhetőleg) valamennyi nézőt egyaránt érdeklő, jól körvonalazható kérdések köré épüljenek. Ízelítőül a közeljövőben műsorra kerülő témákból: 1967 és 1973 között a tévéműsorok forgalma a világban - A hazai tévékritika a kutatások tükrében - A televíziós műholdak körüli vita - A televíziózás változásai egy város életében (pl. Miskolc) - Az 1973-as év közönségszolgálatainak tanulságai.
Bízunk benne, hogy a Tévétükörrel a nézők nemcsak érdekes műsorsorozatot kapnak - a szerkesztők becsvágya ennél is nagyobb: saját munkájuk, valamint a kutatások hitelességének kontrollját is meg kívánják teremteni ezzel a vállalkozással."

Január 26. 20.00 Szakonyi Károly: Adáshiba - komédia közvetítése a Pesti Színházból felvételről.

Január 27., Vitray Tamás Ötszemközt műsorának vendége Törőcsik Mari volt.

A Pest Megyei Hírlap január 29-i számából, Ö. L. írása:
"Ötszemközt. Kétségtelen, hogy a televízió legújabbkori vállalkozásai közül az Ötszemközt a legnépszerűbb. Mindenki kíváncsi rá, mindenki nézi és mindenki beszél róla. Van is miért. Az interjúsorozat népszerű embereket szólaltat és ismertet meg, írókat, művészeket, sportolókat, a közönség kedvenceit. A televízió nagyszerű lehetőségeit kihasználva, emberközelbe hozza a nyilatkozókat: hatása szinte majdnem olyan, mint egy személyes találkozásé. A legutóbbi, vasárnapi Ötszemközt műsor, a Töröcsik interjú is ezt bizonyította."

A Magyar Hírlap január 29-i számában írta Pályi András:
"Töröcsik Mari szereplését Vitray Ötszemközt-jében már csak azért is említenünk kell, mert ha valahol még helye is lett volna a színházi belterjességnek, akkor az épp e ragyogó színésznő személyes műsora lett volna; ám Töröcsik határozott gesztussal messzire űzte e kísértést. De nem csupán a színházról szólván kell említenünk Töröcsiket, sőt elsősorban nem is ezért, hanem másért: mert egy emberi és közéleti felelőssége tudatában alkotó művész szólalt meg ebben a műsorban. Egy művész, akinek színpadi és filmbeli, színészi egyszerűségéről, úgynevezett eszköztelenségéről és belső gazdagságáról már esszéket írtak; s aki az életben is nem kevésbé kerüli a pózokat. Ezért is tettük fentebb idézőjelbe a szereplés kifejezést; Töröcsik nemcsak szavakban nevezte túlhaladottnak, érdektelennek a sztárkodásra építő színészetet, egyetlen árulkodó sztáros gesztusa sem volt.
Egészen másról árulkodott ez a több mint egyórás, lebilincselő vallomás. Töröcsik az életről és a színházról beszélt. Nem élt ezzel a kifejezéssel, kerülte a nagy szavakat. Minden azon fordul meg, mondta, mit tud a színész önmagából, önmaga belső gazdagságából a színpadon megjeleníteni. Továbbá: hogy az élet valóban belső gazdagodást jelent-e számára. S ezzel több is lett ez a műsor, mint egy nagy színésznő személyes vallomása. Az emberi alkotómunka lényegéről volt szó."

Január 29. 17.15-22.00 között az NDK televízió estje.
22.10 a Cassius Clay (Muhammad Ali) - Frazier nehézsúlyú profi ökölvívó világbajnoki döntőt közvetíti a televízió.

Ezen a napon ülésezett a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottsága is. Jelentést hallgatnak meg a a közművelődés helyzetéről és fejlesztésének feladatairól. Előadó Kornidesz Mihály. Az előterjesztést elfogadták. Részletek a jegyzőkönyv mellékletből:
"Előterjesztésa Politikai Bizottságnak a közművelődés helyzetéről és fejlesztésének feladatairól.
Kidolgozta: MSZMP KB Tudományos Közoktatási és Kulturális Osztály.
28. oldal:
13. A következő tervidőszakban a Magyar Rádió és Televízió fejlesztése kiemelt fontosságú, mert ezt tekintjük a minden réteget érintő és az ország területét átfogó közművelődési alapellátásnak is. Az MRT tartalmi fejlesztésében a legfontosabb feladat a közművelődés érdekeinek hatékonyabb érvényesítése, következetesség a műveltség- és ismeretterjesztésben, a műsoradás egészében; a helyi művelődési intézményekkel összehangoltan és együttműködve a közművelődést szolgáló műsorok indítása. Ennek érdekében külön tervet kell készíteni. Átgondoltabban kell törekedni azok megnyerésére, akik kívül maradtak, vagy nehezen juthattak hozzá a művelődési lehetőségekhez (tanyák, ingázók); a közönség módszeres művészeti nevelésére (olvasás, zene, színház), az igazi művészeti értékek felismerésére. Javítani kell a szórakoztató műsorok színvonalát és bővíteni a választékot. Tovább kell fejleszteni - vételi lehetőségek, műsorpolitika - a televízió második csatornáját." (Magyar Országos Levéltár 288f 5./629.)

Január 30., megkezdődtek a Műkorcsolya Európa Bajnokság közvetítései Zágrábból.



1974. januárjában kiadásra kerül a Pécsi Ferenc elnökhelyettes által jegyzett. A televízió 1974. évi terve című dokumentum. A dokumentum az 1973-as esztendő értékelése után az 1974-es műsorév feladatairól írja a következőket, részletek:
"Az 1974-es esztendő a XI. Pártkongresszus politikai előkészítésének éve lesz.Az előkészítés számvetés a határozatok végrehajtásáról, mi teljesült, s hogyan azokból a társadalmi-politikai feladatokból, amelyeket a párt maga elé tűzött. A Kongresszus nem a párt belügye - az egész munkásosztály, az egész nép ügye, de hogy valóban azzá váljék, abban tömegkommunikációs eszközeinknek is fontos szerepük lesz...
Az 1974-es év a felszabadulás 30. évfordulója politikai előkészítésének időszaka is lesz. A három évtizedes számvetés, amelyet az élet minden területén elvégeznek majd - mélyebb távlatokat ad az aktuális napi politikai problémáknak, többek közt a kongresszus előkészületeinek is.Fontos jövő évi feladatunk, kibontani a társadalom különböző rétegei, csoportjai - mindenekelőtt a munkásosztály - fejlődése milyen tényezők hatására, hogyan alakult 1945 és 1975 között...
Politikai és tájékoztató feladataink:
...Mindenekelőtt képet akarunk adni az ország jelenlegi helyzetéről, hogy mi valósult meg a kongresszusi határozatokból és hogyan. Egy megyei örömei és gondjai címmel a megyei pártbizottságok első titkárainak vendégeként havonta jelentkezünk különböző megyékből. Helyszíni közvetítést adunk kéthavonta olyan létesítményekről, amelyek eredményeink reális bemutatását teszik lehetővé. Ugyancsak elektronikus eszközöket használ majd országjáró riportútjain Balogh Mária, aki Változások a térképen című műsorával szintén kéthavonta jelentkezik. Folytatjuk a Munkások, vezetők egymás közt című sorozatot...
A TV híradó és A HÉT az aktualitásoknak megfelelően folyamatosan foglalkoznak az előbb említett témákkal.
A felszabadulási évforduló hátteret, távlatot adó műsorai közül kiemelkedő fontosságú lesz több dokumentumfilm (Gyilkosság a csatatéren, Hogy érzi magát elvtárs, A gettó, A döntés kényszere, A hol vagytok ti régi játszótársak?).
...1974-ben erősíteni kívánjuk a tévé politikai, tájékoztató és orientáló funkcióját. ...A néző számára a szembetűnő változás az lesz, hogy a második műsorban a TV Híradó első kiadásának ismétlése helyett, 9 óra körül 20 perces időtartamban elkészítjük az első kiadás mutációját. Ez az adás tartalmazza a ˝8 óta érkezett friss jelentéseket, a ˝8-as adás legfontosabb riportjait és tudósításait, végül azoknak a területeknek a hazai filmanyagát, ahol a második műsor vehető (Budapest, Pécs és Tokaj körzete)...
Az 1974-es év egyik fontos társadalmi feladata a népesedéspolitikai határozatok végrehajtása. Mindenekelőtt Fórumot szervezünk e témakörben...
Művelődés, ismeretterjesztés, oktatás:
...A mai magyar drámairodalom és az elbeszélő próza legjobb alkotásai és legnevesebb alkotói a tévé segítségével milliós közönséghez jutnak el 1974-ben is, önálló művekkel illetve adaptációkkal (mint Déry Tibor, Karinthy Ferenc, Fejes Endre, Hubay Miklós, Galgóczi Erzsébet, Gyurkó László és mások), vagy a különböző irodalomnépszerűsítő sorozatokkal, mint amilyen a Nyitott könyv vagy az Olvasta?, illetve a Krétarajzok című sorozataink...
Fontos új mozzanat lesz, hogy útnak indítjuk a Vélemény című, havonta jelentkező irodalmi-művelődéspolitikai műsorunkat, amely a hónap legfontosabb kulturális eseményeiről ad tájékoztatást és véleményt, elemzést, kritikát...
Színházi kultúránk közkincsé tételére mindenekelőtt 23 fővárosi és12 vidéki színházi előadás közvetítésével járulunk hozzá...
A közízlés fejlesztésében fontos szerep jut képzőművészeti műsorainknak. A tévé valamennyi technikai lehetőségét maximálisan kihasználja majd az olyan sorozatokban, mint a Látás hatalma... A zenei ismeretterjesztés legnagyobb vállalkozása a Nemzetközi Karmesterverseny lesz...
Ifjúsági és gyermekműsorok:
A társadalom rétegei közül a gyerekeket és az ifjúságot megkülönböztetett figyelemben kell részesítenünk a következő évben is. S különböző korú fiatalok társadalmunkba való zavartalan beilleszkedéséhez nagyon sok mindennel járulhat hozzá a Televízió. A Párt ifjúsági határozata e tekintetben hosszú időre meghatározza munkánk alapelveit...
Szórakoztató műsoraink:
A magas színvonalú szórakoztatás a televízió egyik főfeladata, alapvető szolgáltatása milliós nézőközönségének. A nézők igénye a szórakoztató műsorokkal szemben folyamatosan fejlődik alakul... Ezeket a jogos elvárásokat 1974-ben a korábbinál magasabb színvonalon akarjuk kielégíteni. Szombat este címmel havonta jelentkezik a szórakoztató és zenei rovatok közös komplex műsora, ami rövid 30-40 perces tévéjátékokat éppen úgy tartalmaz majd, mint tánczenei betéteket, rövid kvízjátékokat, balett és népi táncokat, artistaszámokat, vagy éppen egy-egy komoly zenedarabot...
12 másik hétvéget felváltva a Tv Kabaré Színháza és az egyenlőre ABC nevű esztrád műsor oldják meg...
A zenés szórakoztatást jövőre mennyiségileg stabilizálni, minőségileg emelni szeretnénk..."
(Magyar Országos Levéltár - XXVI-A-9. -MTV ált. iratok.)

Február



Február 1. 20.00 Uraim beszéljenek - tévéjáték Puskás Tivadarról, a telefonhírmondó megalkotójáról. Írta Gyárfás Endre, dramaturg Békés József, vezető operatőr Molnár Miklós, rendezte Markos Miklós.
21.10 "Érettségi" találkozó - a tízéves Magyarország című hetilap külpolitikai társasjátéka. Szerkesztő Egri János, rendező Szitányi András, írta és a játékot vezette Pálfy József, a műsorban közreműködött Gárdos Miklós, Heltai András és Sugár András.

Február 2. 18.35 A második Lengyelország - riportfilm. Regős Sándor riporter, Forray Tibor operatőr és Schmidt Péter szerkesztő-rendező 1973 őszétől bejárta Lengyelországot, Gdansktól Zakopanéig. A film a lengyel ifjúság helyzetét, problémáit, mindennapi életét kívánta bemutatni.
20.00 új tévékomédia sorozat indult Szép maszkok címmel (színes). Az első bemutatásra kerülő műsor Müller Péter A sárkányölő című műve alapján készült tévéfilm volt. Dramaturg Lehel Judit, operatőr Lukács Lóránt, rendező Rényi Tamás. Szereplők: Szilaj Balambér lovag - Garas Dezső, Rendőrfőnök - Dégi István, Ispán - Koncz Gábor, Gyóntatóatya - Körmendi János, valamint Csányi János, Gyukár Tibor, Holl István, Horváth László, Marsek Gabi, Pintér Tamás, Somogyi György, Tarsoly Elemér, Torday Teri, Újvárosi Katalin. Narrátor Sztankay István.

A Filmvilág 1974/7. számában írta Mátrai-Betegh Béla:
"Öt korszak légkörének megteremtését ígérte a szép maszkok gyűjtőcímmel előadott tévésorozat előzetes tájékoztatójában a rendező. Az öt korszak közül hármon: a középkoron, a reneszánszon és, ha jól sejtem, a késő barokkon, netán a reformkoron, már túljutott a sorozat, e három kort már megjárta a néző, de a légkörük sehogy sem akart megjelenni a képernyőn. Mert a maszk, bármilyen szép is, a jelmez, bármily korabeli is, légkört még nem teremt. Légkört történet, légkört viselkedésforma, légkört esetleg még mondanivaló teremthet, ezeken kívül még stílus is, gondolkodásmód, világszemlélet, típusok, hátterek, környezetrajzok - ó, a légkörnek sok az összetevője, a légkörteremtésnek sok a feltétele.
Mindezek eddig nem voltak jelen a sorozatban - lehet, hogy a hátralevő kettőben majd még megjelennek, de három korszakot már mindenképpen elpasszolt a szerző, Müller Péter, el a rendező, Rényi Tamás, és elpasszoltak a nézők. Mert mi is volt eddig a Szép maszkok sorozatában? Történet helyett, mely a kort jellemezhetné, lezajlott három olyan anekdota, A sárkányölő, A helyettes és a Minden út hozzád vezet című, amely a kort legfeljebb ha külsőségeiben idézi, sisakkal, vérttel, pajzzsal, sárkánnyal, pokoltornáccal, kéngőzzel, vándorszínész-társulattal, út menti fogadóval, de mindezzel még nem jellemzi a kort s kiváltképp nem teremti meg az atmoszféráját. Viselkedésforma helyett javarészt blődlizés zajlott a képernyőn, ami oly nagyon lehet jellemző minden korra, hogy végül is nem jellemzi egyikei sem. Mondanivaló helyett pedig mindeddig banalitások fogalmazódtak meg, hosszadalmasan kibontakozó bölcselkedések meglehetősen lapos igazságokról. Olyasmiről például, hogy nemcsak a mennyekben lakik feljebbvaló, vannak feljebbvalók a földön is; olyasmiről például, hogy a poklot meg lehet járni, de az evilágot nehezen; olyasmiről például, hogy... - de hiszen a sorozat harmadik darabjának nem volt mondandója, s így legalább banális sem lehetett.
Szórakoztatónak szánta üres szombat estékre ezt a sorozatot a Televízió, csakhogy az üres üressel nem telik meg, csakis valami tartalomtól. Úgy tetszik, olyan sorozattal állunk szemben, amelyet csupán a saját színvonala fűz össze sorozattá, meg a kifejezéstelen légkörű gyűjtőcím: Szép maszkok. Ezenkívül az, hogy szerzője, rendezője mind az ötnek ugyanaz, s hogy szereplőgárdáját is lehetőleg ugyanazokból a színészekből válogatták ki: a mindig, csak éppen ezúttal nem változatos Garas Dezsőből, a mindig és ezúttal is szép Torday Teriből, Dégi Istvánból, Körmendi Jánosból. (Utóirat. Lapzártáig a negyediket is láttam. Most már csak az ötödikben reménykedhetem.)"



20.55 Nyári kaland - Zenés TV Színház bemutató. Írta Csizmarek Miklós, zene Wolf Péter, dalszövegek S. Nagy István. Szereplők: Ági - Zalatnay Sarolta, Bandi - Koós János, Marika - Katona Klári, Palika - Márton András, Feri bácsi - Csákányi László, Nándi - Horesnyi László, Öcsi - Voght Károly, Zoli - Farády István, Pista - Jenei István, Sanyi - Horváth Péter, A postás - Siménfalvy Sándor. Valamit közreműködött az Express zenekar. Dramaturg Bán Róbert, zenei rendező Rónai István, operatőr Halász Mihály, rendezte Kerényi Imre.

A Magyarország című hetilap február 3-án összeállítást közölt Sas György tollából, a televízió archívumáról. Részletek:
"Minden tévé-előfizető otthonában ülve tapasztalhatja, milyen hatalmas műsorüzem a televízió. Aligha jut azonban eszébe feltenni a kérdést, hogy az estéről estére sugárzott műsorok adás után hová is kerülnek vagy hová tűnnek el. Az egyik nap műsorának rendszerint még az emlékét is tovasodorja a következő napi adás. Úgy él a köztudatban, hogy egy-egy tévéműsor egyszeri-kétszeri, legjobb esetben néhányszori használatra készül. És ebben van is igazság.
Egy kézben
A televízió műsorainak azonban - valóságosan is, potencionálisan is - van utóéletük. Ezért fontos gondot fordítani megőrzésükre, hogy bármikor megeleveníthetők legyenek.
A világ televíziós társaságai csak fokozatosan ismerték fel a műsormegőrzés fontosságát. Nálunk is, a kezdeti időkben - amikor még a műsorok jó részét egyenesben, mindenfajta rögzítés nélkül közvetítették - szó sem lehetett azok eltevéséről. 1960 óta alakult ki itthon a televíziós filmek megőrzése, de a hatvanas évek elejéről és közepéről még fájdalmasan hiányzik több tévéfilm-produkció, mert kellő meggondolás híján kiselejtezték. A később elektronikus mágneses szalagra (képmagnóra) felvett műsoroknál, amelyeknek száma egyre szaporodik, ismét hiányok mutatkoznak. (Ismeretes, hogy a képmagnó-szalagok egyik előnye, de veszélye is, hogy letörölhetők. S mert kevés van belőlük, sok műsort le is törölnek, hogy a szalagok vételi célokra újra felhasználhatók legyenek.) Ez objektív tény, sok más országban sincs másképp. A BBC-nél is sokat vitatják, miért kell ennyi műsort letörölni.
Persze, van egy módja, hogy ezek a műsorok ne vesszenek el az utókor számára. Az elektronikus felvételeket át lehet írni hagyományos filmszalagokra. A tévé központi archívumába eddig azonban még csak kevés ilyen átírt film érkezett be. Mindent összevetve, 1972-ben az archívum 708 műsort dolgozott fel, többet, mint bármelyik előző évben. Ma 10 000 műsorral rendelkeznek 22000 filmdobozban. (Érdemes az időbeni megoszlásra is figyelni: az 1958-1965 közötti évekből összesen 900 filmet, az 1966-1973 közötti évekből pedig ennek több mint tízszeresét, mintegy 9000 fekete-fehér és színes filmet őriznek!) Összehasonlításul: a francia televízió archívumának őrizetére 820 000 doboz film van bízva.
1973. augusztus óta nagy fejlődésen és kedvező változáson ment át a tévé archívuma. A fővárosban szétszórt eddigi telephelyekről új otthonába, egy helyre költözött, a televízió székházának abba a szárnyába, amely más intézmények kiköltözése után ugyancsak a tévé tulajdonába ment át. (Egy fiók megmaradt a Csokonai utcában; itt a negatív kópiák vannak.) A Magyar Televízió Központi Archívum és Könyvtár - ez az osztály teljes neve - dolgozói most már rendszerezettebb és tisztább (ez a filmek állagának megóvása szempontjából nagyon fontos) körülmények között fogadhatják, vizsgálhatják át, kezelhetik, archiválhatják és tárolhatják a becses filmgyűjteményt.
Popovics György, az archívum vezetője: Ma még nem minden film kerül hozzánk, melyek a tévé műsorán voltak. Kívánatos volna, ha minden filmnek, amely a tévében készül vagy külföldről érkezik, a nyilvántartása egy kézben összpontosulna. Különös figyelmet érdemel az is, hogy a képmagnós műsorok közül mit lehet és mit nem szabad letörölni, mert voltak sajnálatos esetek mostanában is: bizonyos archív értékű felvételek keresésekor jöttek rá, hogy azokat letörölték, és hiányuk pótolhatatlan. Van egy olyan szemlélet, amely szerint a filmarchívum csupán raktár, holott a gyakorlat már ezerszer bebizonyította, hogy a filmarchívum műsorszolgáltató osztály is, hiszen azon túl, hogy bázisa az egész műsorismétlési kompozíciónak, a most futó rendezői sorozatoknak, az Önök kérték, mi teljesítjük adásoknak stb., számtalan új műsorkombinációs lehetőségre is módot adnak. A régi filmek részletei, snittjei sokféleképp használhatók fel az új filmek megalkotásához is, s ez nemcsak máshonnan beszerezhetetlen kortörténeti stb. hozzájárulás lehet, hanem konkrét anyagi megtakarítás is. A Bajor Televíziónál például a megtakarítás évi másfél millió márkát tesz ki...
A korszerűség és a helyhiány azt is megköveteli, hogy azokat az írásos és fontos adatokat és anyagokat, amelyek egy-egy műsorhoz hozzátartoznak (pl. szereposztás, szinopszis, forgatókönyv, dialóg-lista, kotta, sőt újabban a produkciókról megjelent kritikák is stb.) ne eredeti mivoltukban, hanem mikrofilmre lekicsinyítve tárolják. (Ezek képernyőre kinagyítva leolvashatók, és ha szükséges, praktikusan, gyorsan sokszorosíthatók.) Münchenben csak később térnek át a mikrofilmre, nálunk valószínűleg ez előbb megvalósul. És amiben előbbre járunk: a mi archívumunk most már évről évre igen jól hasznosítható, áttekinthető, vaskos könyv alakú filmográfiát bocsát az érdekeltek és érdeklődők rendelkezésére.
Tévéarchívumunk dolgozói azt szeretnék, ha egyetlen hasznavehető filmkocka sem pusztulna el. És ez még akkor is így van, ha a helyzet paradox: a raktártér máris kicsiny, s figyelembe véve az adásidő bővülését (2. program), már csak egy-két hónapig tud újabb filmeket fogadni. Nehéz lesz megoldást találni, s mégis azt akarják, hogy szűnjék meg a jelenlegi selejtezési módszer, amely a műsorokat A (aranytartalék, feltétlenül megőrzendő), B (egy évig megtartandó, s aztán A, C vagy még legfeljebb egy évre B kategóriába sorolható) s végül C kategóriára (selejtezendő) osztja fel. De vajon csalhatatlan biztonsággal megállapítható-e ma, hogy egy-egy film öt-tíz-húsz-ötven év múlva nem fog-e valami okból pótolhatatlanul hiányozni? Sőt, azt is szeretnék, ha a sugárzott filmekbe be nem került, a nézők által sohasem látható úgynevezett túlforgatások tekercseit is megkaphatnák, hiszen azok jeleneteit, motívumait az alapfilm sérelme nélkül lehetne felhasználni új filmekhez.
Fontos kulturális őrhely a tévé archívuma. Érdemes munkájukat, újító szándékaikat elősegíteni, mert jól kamatozó tevékenységet végeznek."



Február 7. 20.00 Fórum az NDK-ról. (A hosszú és bonyodalmas előkészítésről és az MSZMP KB Agitációs Propaganda osztályával történő egyeztetésről, majd végül támogatásról az 1973-as év krónikájában lehet olvasni.)

A Rádió és Televízió Újság 1974/5. száma írta (nincs aláírás):
"NDK Fórum - A Fórumok alig több mint ötéves történetében másodszor kerül sor arra, hogy a Televízió I. stúdiójának kamerái előtt külföldi vendégek válaszolnak hazájukkal kapcsolatos kérdésekre. Az NDK-ból érkező vendégeink névsora is igazolja, hogy a gazdasági élettől a sportig, a külpolitikától az ifjúságot érintő kérdésekig bármilyen témakört érinthetnek az érdeklődők. Csütörtökön este ott ül a stúdióban és várja a kérdéseket: Herbert Krolikowski külügyminiszter-helyettes; Gerhard Nitschke külkereskedelmi miniszterhelyettes; Prof. Otto Reinhold, az NSZEP Központi Bizottságának tagja, a Társadalomtudományi Intézet igazgatója; Max Walter Schultz, az írószövetség elnökhelyettese; Wolfgang Nordwig, a rúdugrás Európa és olimpiai bajnoka; Doris Kowalski, a Tribüne című folyóirat, szerkesztőbizottságának tagja, és Helmut Wunderlich, a Carl Zeiss - Jena Művek vezérigazgatója. A hagyományokhoz híven, a nézők most is telefonon tehetik fel kérdéseiket, de ezúttal a Fórum címére előzetesen beérkezett, levelekben feltett kérdésekre is válaszolnak a résztvevők. A vidéki nézők is telefonálhatnak természetesen, s a könnyebbség kedvéért Győr, Miskolc és Pécs rádióstúdióját is hívhatják, ahonnan közvetlen vonalon továbbítják kérdéseiket. Az adás napján már koradélután megismerhetjük a telefonszámokat, a TV Híradóban pedig láthatjuk a műsor lebonyolítás szolgáló technikai berendezéseket, köztük a szinkron-tolmácsolás megoldását..."

Az Esti Hírlap február 8-i számában jelent meg (b.t)-től:
"Ötéves a televízió egyik legnépszerűbb műsora, a Fórum. Legtöbbször külpolitikával foglalkozó újságírók válaszoltak a nézők nemzetközi vonatkozású kérdéseire, de volt belpolitikai témájú Fórum is, s egyszer pedig a Szabadság téri stúdióban szovjet vendégek válaszoltak a magyar nézőknek a Szovjetunióra vonatkozó kérdéseire. Tegnap este másodszor láthattunk külföldi Fórumot, s a nagy érdeklődés arra a reményre jogosít, hogy folytatják majd ezt a kezdeményezést, további, más nemzetiségű külföldi vendégeket is meghívnak válaszadásra, a Magyar Televízió Fórumára. Tegnap NDK-beli vendégek ültek a kamerák elé: külügyminiszter-helyettes és közgazdász, a rúdugrás olimpiai bajnoka, s a Társadalomtudományi Intézet igazgatója, egy újságírónő, egy világhírű gyár vezérigazgatója s az írószövetség elnökhelyettese. Valamennyien jól állták a kérdések özönét, győzték információval, magyarázattal, válasszal. Nemcsak meglepően sok kérdést kaptak, de, tematikailag is igen változatosakat. Az NDK egyszerre több állammal vette fel a diplomáciai kapcsolatokat, honnan van elegendő diplomatája e feladatok ellátására, hol s hogyan képezték ki őket? Milyen reményekkel vesz részt az NDK válogatottja a labdarúgó világbajnokságon? Milyen pályák iránt a legvéresebb a fiatalok érdeklődése?
Felvesznek-e minden jelentkezőt az egyetemekre, s ha nem, hogyan szelektálnak? Mennyi a gyermekgondozási segély? Milyen magyar műveket adtak ki 1973-ban? (Erre ide írjuk a választ is, oly örvendetes: 45 magyar szépirodalmi mű jelent meg tavaly az NDK-ban.) Emelkedtek-e a kiskereskedelmi árak, és meddig kell várni egy személyautóra annak, aki vásárolni akar? Töredékét soroltuk fel csupán a kérdéseknek, de talán ennyi is érzékelteti a közönség érdeklődését a színvonalas, érdekes, lendületes műsor iránt."

A Népszava február 8-i számában (thurzó) írta:
"Dicséretes és elismerésre méltó vállalkozásnak lehettek tegnap este tanúi a televízió nézői. A Német Demokratikus Köztársasággal, a testvéri szocialista ország hétköznapjaival, bel- és külpolitikájával, kiemelkedő munka- és sporteredményeivel ismerkedhettek meg az NDK Fórum keretében.
A tegnap esti tévéprogram azt tanúsította, hogy kitűnő alkalom adódik egy-egy ilyen meghívás nyomán egy szocialista testvér-ország jobb, alaposabb megismerésére. Nyilvánvaló, hogy a művészeti műsorok, filmek, riportok is alkalmasak erre, mégis ez több volt, mint egy akármennyire is emlékezetes NDK est. A kérdések ugyanis a közvélemény széles körű érdeklődését fejezték ki, s ennek következtében a műsorban elhangzott válaszok általános igényt elégítettek ki, oldottan érdekesen, ismeretterjesztően.
Különös aktualitást kölcsönzött az adásnak, hogy az NDK miniszterelnöke a közelmúltban járt hivatalos, baráti látogatáson a Magyar Népköztársaságban, valamint az a tény, hogy az elmúlt időszakban különösen megnövekedett az érdeklődés hazánkban a testvéri NDK iránt. Indokolta ezt fiatal szakmunkásaink eredményes tapasztalatszerzése a testvéri ország fejlett iparában, a német békeállam szocialista építőmunkájának sok sikere, az NDK tavalyi ENSZ-tag felvétele, s az is, hogy jelenleg már 101 ország lépett diplomáciai kapcsolatba az első német munkás-paraszt állammal.
A műsor tehát időszerű volt, hasznos és sikeres. Várjuk a folytatást, a hasonló műsorokat."

A Film Színház Muzsika 1974/9. száma A nézőt is munkatársnak tekinti a Fórum címmel közölt cikket, melyben Torday Aliz Korolovszky Lajos szerkesztővel beszélgetett. Részlet az interjúból:
"- Hány kérdés érkezik általában?
- A legutóbbi NDK Fórumra 1246 kérdés érkezett. A maximum 1500 körül van. Ennél többet a három számra kapcsolt huszonnégy telefonvonal sem tud felvenni. Az adott idő alatt 50-60 kérdés kaphat választ. Természetesen vannak hasonló, azonos kérdések, kérdéscsoportok is."



Pécsi Ferenc, az MRT elnökhelyettese és I. Medvegyev, a szovjet Novosztyi Sajtóhírügynökség (APN) elnökhelyettese 1974-75-re szóló televíziós együttműködési munkatervet írtak alá. A közös produkciók 1974-es listáján szerelt többek között a KGST fennállásának 25. évfordulóján készülő film, a grúziai színházi élet bemutatása, valamint egy produkció Moszkva és a moszkvaiak, illetve Leningrád - Budapest utca címmel.

Február 8., új közéleti vitaműsor jelentkezett Vélemény (Közösségről, kultúráról, művelődésről) címmel. Szerkesztő-riporter Hernádi Miklós, operatőr Szalai András, rendező Korompai Márton. Az első adás vendégei Király István, László-Bencsik Sándor, Szalai Sándor és Petrovics Emil voltak.

A Rádió és Televízió Újság 1974/5. számában írta Hernádi Miklós:
"Kedvcsináló a Véleményhez. Megesik, hogy egy-egy rádió-tévé műsor nagy garral indul, aztán annál csendesebben múlik ki... A televízió új, alighanem havonta jelentkező műsorának, a Véleménynek az ígér hosszú életet s remélhetőleg meg-megújuló frissességet, hogy feladata igen sürgető, de hosszú távú feladat is egyben. Jelen kíván lenni ez a műsor a magyar kulturális és szellemi élet, a magyar művelődés főbb színterein. Véleményével tájékoztatni, irányítani kívánja közönségét. Mindenütt az értékeset keresi, hogy azt minél több területen be is mutassa s kedvet csináljon hozzá. Hol egyetlen, terebélyes téma körüljárására vállalkozik, hol meg egyvelegszerűen mutatja be mindazt, ami figyelemre érdemes újdonság, követnivaló példa a szellemi életben, a művelődésben - vagy akár a világ irodalmában, művészetében, civilizációjában. S mindezt vélemények által. Kétféle vélemény hallható majd. A műsor készítői nemcsak szakvéleményekre, hanem amatőr véleményadásra is számítanak - az amatőr szót úgy értve, hogy szociológus is bízvást beszélhet filmről, író egy-egy tudományágról. Ki-ki elmondja, hogyan hatott rá személy szerint egy-egy jelentős műalkotás vagy szellemi teljesítmény. Megszabadulhatunk így a szakkritika gyakori fennhéjázásától, közelebb kerülhetünk az élményekhez, a közvetlen reakciókhoz. Fontosnak érezzük, hogy a művelődés közkatonái is szóhoz jussanak a műsorban, akár a kultúra legáltalánosabb befogadója: a közönség. Hiszen egyetlen, körkörös folyamat a művelődés! A közönség úgy dolgozza fel az alkotók üzenetét, hogy eközben - hacsak teheti - vissza is üzen az alkotóknak. Közli, mit kíván, mire számít. Ma is, amikor az önművelésre, a szellemi készenlétre oly nagy a lehetőség, nem egy körülmény hátráltatja a tudatos, éber művelődés mozdulását. A Vélemény abban is segíteni akar, hogy érthetőbb párbeszéd folyjék a kultúra alkotói és a közönség között. Meggyőződésünk, hogy ez a párbeszéd bátorítani fogja az alkotókat is, a közönséget is. Ha nem ez lenne a meggyőződésünk, nem vágtunk volna bele a Véleménybe."

A Film Színház Muzsika 1974/5. számában írta Torday Aliz:
"Mindenki professzor - véli László-Bencsik Sándor, a Történelem alulnézetben című könyv szerzője, aki hosszú évekig volt tagja egy csomagoló szocialista brigádnak és valóban belülről ismerhette meg életét. Mindenki professzor - a maga szakmája vagy érdeklődési köre szerint. De vajon elég-e az egyirányú professzorság? Elegendő-e a szakmai tudás? Mitől lesz szocialista egy brigád? László-Bencsiknek nemrég jelent meg egy cikke a Társadalmi Szemlében a munkások művelődéséről. Ez adta az apropót a szerzővel és volt brigádtársaival való beszélgetésre.
A Vélemény - a jövő héten jelentkező új televíziós folyóirat tükröz, reagál, véleményeket ütköztet. Már az első számból is kitűnik, hogy célja egy-egy fontos kérdés közvélemény előtti megvitatása. És bár ez így túl szürkén hangzik, rögtön világos lesz, ha végignézünk a tartalomjegyzéken: Király István professzorral a mindennapok forradalmiságáról készített tévériportból idéz; foglalkozik a szocialista brigádmozgalom önművelésének gondjaival; Fellini Róma című filmjéről Szalay Sándor szociológus beszél; Petrovics Emil zeneszerző az Othello kísérőzenéjéről és a modern muzsika közérthetőségéről gondolkodik; Balogh Edgár emlékezik meg a Petőfi segesvári síremléke előtti, óriási tömegeket vonzó 1945-ös tisztelgésről.
A műsor szerkesztő-riportere: Hernádi Miklós.
- Régóta készülődő műsor ez - mondja, hiszen a televíziónak régóta dédelgetett vágya, igénye, hogy legyen egy viszonylag gyorsan reagáló kritikai fóruma.
- Az első szám jórészt a művészet és művelődés témakörében mozog, a jövőben bővülni fog-e a kör?
- Szándékunk, hogy a modern művészet és a modern gondolati építmények alkotóit egyaránt összehozzuk közönségükkel, egyrészt konkrétan a műsorban, másrészt a képernyő előtt ülőkkel. A műsorokban minden szóba jöhet, ami a kultúra, a szellemi élet körébe tartozik.
- A főcímen ez áll: Vélemény a közösségről, a kultúráról, a művelődésről. Ez marad?
- Ez is változik esetenként, a témának vagy a témáknak megfelelően. Csak elképzelésekről, szándékokról beszélhetek; nem mondhatom, hogy a műsor gyerekcipőben jár, hiszen most van születőben. De szerepel a terveink között, hogy esetleg tematikus számot készítünk, amely egyetlen téma, például egy költő élete, életműve kapcsán szerkesztődne. Nyilatkozna a költőtárs, az irodalomtörténész, a filológus, a barát... Vagy a különböző megközelítések eszközével keresnénk a választ: hol van Magyarország helye a világban? Atomerőművet építünk - lapátoló munkásokkal. Űrkutatási bizottság és lakáshiány. Hol a helyünk? A fejlettségünk foka?
- Érdekes volt számomra, hogy szociológus beszél filmről - és nem filmkritikus. Miért?
- Nem akarunk művészet-centrikusak lenni, inkább a közönség szemszögéből, az élmény oldaláról mutatunk be művészeti alkotást, kevésbé az esztétikum, a miért szép? kérdésre adott válasz céljából. Ha a művészek, a szakemberek nemcsak a maguk, hanem a másik dolgáról is beszélnek - a közgazdász a közönség szemével néz, rögtön emberi közelségbe kerül akár az elmélet, akár a művészet; mindkettő a társadalom gondolati alkotása.
- Az első Vélemény mindenféle képi illusztráció nélkül készült. Megkockáztathatom azt a véleményt, hogy így akár szellemileg izgalmas rádióműsor is lehetne!?
- Én hiszek abban, hogy a beszélgetés, mint televíziós műfaj - verhetetlen! Gondoljon csak Szent-Györgyi Albert arcára! Volt elég néznivaló rajta? Alig. De gondolkodnivaló éppen elég. A mondataiban, a gesztusaiban, a megjegyzéseiben. Tehát a beszélő egyénisége és téma a döntő. És egyáltalán: ami a rádióban szellemi izgalmat jelent, azt megtoldjuk a beszélő egyéniségével. Rajtunk múlik persze, hogy kikkel és miről beszélünk. Ugyanakkor természetesen gondolkodunk azon rendezőnkkel, Korompai Mártonnal együtt, hogyan tegyük színesebbé, esetleg filmrészletekkel, a téma megjelenítésével, ha az esemény vagy színdarab vagy könyv egyáltalán megjeleníthető. Már készítjük a további számokat, legközelebbi forgatási napunkon a Solarisról gyűjtjük össze a nézői véleményeket."

A Filmvilág 1974/5. számában Antal Gábor foglalkozott a műsorral:
"A minap Király Istvánnal beszélgetett-vitatkozott a mindennapok forradalmiságáról a tévében Hernádi Miklós. Az ifjú szociológus abban mindenképpen egyetértett a szerteágazó közéleti tevékenységet is kifejtő irodalomtörténész-professzorral, hogy a szocialista brigádok - amennyiben nem formálisak, és ma például, művelődésük sem valamiféle kötelező lecke, hanem köznapjaik folyamatához, annak tartalmasabbá tételéhez kapcsolódik - egy új, korszerű, tényleg szocialista magatartás műhelyei lehetnek. Olyan kiscsoportok, amelyek alkalmas közvetítők az egyéni érdek (és érdeklődés) és az országos célok, erőfeszítések között.
Jó ötlet volt hát - néhány nappal a Király Istvánnal folytatott, egyórás beszélgetés után - a havi egy órára tervezett Vélemény című műsor első számá-ban újra felidézni egy részletet az eszmecseréből. Azt, amikor Király professzor a szocialista brigádok kulturális lehetőségeiről és azok szokványokat, sablonokat mellőző kihasználásának szükségességéről vall. Ehhez kapcsolta aztán az új műsor szerkesztő-riportere, Hernádi Miklós a László-Bencsik Sándor írásaiból immár országosan ismertté lett Szegvári-brigád megszólaltatását. A brigád különböző tagjainak véleménye - életről, munkáról, szórakozásról, tanulásról - különbözött egymástól: elképzeléseik - örömünkre - nem voltak valamiféle iskolás összhang-ban (ál-összhangban) egymással. Az viszont közös - reális - tapasztalatuk, hogy az embereknek - még az olyan együtt dolgozó, s egymással tényleg jó barátságban élő embereknek is, mint a szegváristák" - mostanában mintha kevesebb ideje lenne a jóízű beszélgetésre... Sok oka van ennek, talán - többek között - a tévé is.
Szalay Sándor professzor, a kitűnő szociológus sok érdekeset mondott a műsorban Fellini Rómájáról, és egyáltalán Felliniről. (Meg Rómáról, az Urbsról is.) A vele való beszélgetés azonban - éppen úgy, mint a Petrovics Emiltől kért nyilatkozat az igényes muzsika és a közérthetőség viszonyáról - valahogy kilógott az egészből. Nem az a baj, hogy e beszélgetések nem kapcsolódtak közvetlenül a műsor hangütését megadó témához, a mindennapok forradalmiságához (és művelődéséhez), inkább az, hogy volt már ilyen. Hogy ezek a beszélgetések túl ismeretterjesztő jellegűek voltak ahhoz, hogy egy reagáló jellegű tévéfolyóirat-ban közöljék azokat. Érdekes volt viszont Kovács András emlékező és emlékeztető, higgadt hangnemben rázós témákat érintő beszélgetése Balogh Edgárral, a romániai magyar közíróval.
Tulajdonképpen nem is nagyon szabadna véleményt mondani egy új műsor első jelentkezéséről, ha úgy tetszik, főpróbájá-ról. Annyi mindenesetre valószínű, hogy a Vélemény nem fogja elvonni még az annyi minden iránt érdeklődő Szegvári-brigádot sem a lelki egészségük szempontjából szükséges beszélgetésektől, tévétlen szórakozásoktól. De ha a következő műsorok mind jobban vegyítik azt, amit (jobb elnevezés híján) higgadtságnak, illetve problémaérzékenységnek mondanánk, akkor a Vélemény - egy nem túl széles, de tán nem is túl szűk néző-hallgató réteg számára - gondolatébresztő lesz majd. Erre garancia a témák sokasága, de a most még egy kissé elfogódottan fellépő szerkesztő-riporternek írásaiban (és rádió-szerepléseiben is) megmutatkozó felkészültsége, vitatkozókedve, szellemi nyitottsága is."

Hírek a nagyvilágból:
A műsorújság 1974/6. számában Tallózás volt az MRT Tömegkommunikációs Kutatóközpont kiadványaiból, részlet:
"Színestévé-láz címmel érdekes becslést közöl a Science et Vie című folyóirat: ez évben 600 000 színes készülék eladására számítanak Franciaországban; mi több, még arra is, hogy a kereslet valószínűleg meghaladja a kínálatot. Íme egy részlet az optimista jövendöléstől inspirált cikkből:
Mindenképpen van egy olyan terület, amely különösen erősen járul hozzá a színes tévé előrenyomulásához, s ez a technika és a technológia. Az adástól a vételig oly sok újat hoztak, és annyira folyamatos volt a tökéletesítés, hogy a francia színes tévérendszer a világon az egyik legtökéletesebbnek tekinthető; technikai téren a SECAM és PAL szembeállítása értelmét vesztette. 1973-ban a nézőket kellemes meglepetés érte: az új készülékek azonnal beállíthatók, és a csatornaváltáshoz elég megnyomni egy nyomógombot vagy egy elektronikus kapcsolót. A fogyasztó rendelkezésére álló három szabályozó (kontraszt, fényerő, és szín) pedig lehetővé teszi, hogy a képet a helyi vételi és nézési feltételekhez és bizonyos mértékben az egyéni ízléshez is igazítsa. A néző tehát az utolsó mesterember, aki a képen dolgozik, amelyet a művészek és technikusok szorosan együttműködő csoportja készített számára; akinek tehát módja van a lánc végén személyes "ecsetvonását" elhelyeznie a végterméken. Külön fejezetet érdemelnek a színes tévé díszletproblémái. A díszletkészítéshez az ORTF egy kb. 200-300 színanyagból álló palettát használ, melyek jellemzőit a színelemző laboratórium állapította meg. A díszlet makettjét azokkal a színekkel készítik el, amelyeknek majd egyezniük kell a képernyőn megjelenőkkel. Ezután minden egyes színfelület címkét kap, a felhasználandó festék kódszámával ellátva. A díszletet ezen adatok alapján készítik el. A felhasznált színező anyagok lehetnek természetesek (réz, nikkel, vas ásványi sói) vagy mesterségesek (anilinből nyert anyagok). Ez utóbbiak kevésbé stabilak. Az élethű hatást semleges porok felhasználásával érik el, amelyek nem módosítják a színanyag visszaverési görbéjét. Jean-Christophe Averty, a híres show-rendező egyike azoknak a rendezőknek, akik a legigényesebbek a természethű színvisszaadás tekintetében."

Február 12., Moszkvában letartóztatják Alekszander Szolzsenyicin ellenzéki írót, majd másnap kiutasítják a Szovjetunióból. Szolzsenyicin először az NSZK-ba utazik, majd Svájcban telepszik le. A HÉT című műsor a szovjet tévétől átvett riportot sugároz február 24-én, melyben Szolzsenyicin korábbi barátja, Vitkovics professzor beszél a korábbi baráti kapcsolatukról, majd arról, hogy szerinte ami a Gulag-ban le van írva, az minden el van torzítva!

20.00 Bartókiána - dokumentumjáték közvetítése a Thália Színházból, felvételről.

Február 13. 20.00 a Nyitott könyv új bemutatója, Major Ottó: Szerelem és halál a Kapucinus utcában. Szerkesztő Katkó István, vezető operatőr Mezei István, rendező Hajdufy Miklós. Szereplők: Béres Ilona, Nagy Attila, Gelley Kornél, Bálint András, Bánfy György, Csűrös Karola, Nagy Anna, Horesnyi László, Prókai István, Sinkó László, Szersén Gyula, Vallai Péter.

Február 14.,
A budai Várban, az akkori Munkásmozgalmi Múzeum közelében Zolnay László régész gótikus szobortöredékekre bukkan. A leletek megtalálásáról a Tv Híradó is tudósít.
17.30 A Bakonytól az Amazonasig (Kalandozások Molnár Gáborral) - riportfilm első része. Szerkesztő Rózsa György, operatőr Rozsnayi Aladár, rendező Bohó Róbert.
20.01 a 2. műsorban Bornemissza Péter: Magyar Elektra - dráma közvetítése a Színház és Filmművészeti Főiskoláról, felvételről.



Február 16., a TV Híradó beszámolt a Béke Világtanács szófiai üléséről. Bokodi Béla szerkesztő és Vecsei Marietta az ülés után Curtis Roosevelttel, az egyesült Államok egykori elnökének unokájával is riportot készített.

22.15 Fábri Zoltán filmsorozat vetítését kezdte meg a televízió, első alkalommal a Körhinta került a műsorba.



Február 22. 20.00 Fejes Endre: Cserepes Margit házassága - tévéfilm bemutatója. Dramaturg Sipos Tamás, operatőr Bornyi Gyula, rendezte Szőnyi G. Sándor. Szereplők: Az író - Mensáros László, Mama - Sulyok Mária, Vitok Pál tisztviselő - Harsányi Gábor, Cserepes Margit - Csomós Mari, Egri Zoltán - Koncz Gábor, Cserepes István - Bessenyei Ferenc, Horváth úr - Tomanek Nándor.

A Magyar Nemzetben Lőcsei Gabriella írt kritikát a tévéfilmről, részletek:
"Cserepes Margit házassága jó házasság" - mondja Vitok Pál, a tisztakezű, noha tudja, hogy nem az. A Cserepes Margit házassága jó dráma - mondja a kritikus, noha tudja, nem is igazán dráma, és nem is a szép és kacér munkáslány drámája, hanem az alkotó munka gyötrelmeinek színpadi megjelenítése. A művészi teremtés pokoljárásának története három felvonásban, amelynek jelen esetben egy írói műhely a színhelye; de némi absztrakció árán korunk bármely elkötelezett alkotóművészére is érvényes dilemmák és igazságok is kihámozhatok Fejes Endre írásából...
A televízió talán még a színháznál is nehezebben viseli el a hazugságot, kinagyítja és leleplezi azt az elhangzás pillanatában. Jól tudta ezt a Fejes Endre színművéből tévéjátékot készítő rendező: Szőnyi G. Sándor. Felismerte, ha ezt az ízig-vérig színpadra alkalmas és alkalmazott írást a televíziós film műfaji követelményei szerint húzza-bővíti-kerekíti, leglényegesebb igazságait hagyja elkallódni a hatás iramában, és akarat mondandóknak. A dráma írójához hasonló tisztelettel, a tények és a lehetőségek iránt a filmtörténetben sokszor elátkozott és maradinak ítélt módszerhez nyúlt: úgy pergette le filmjét, mint egy színházi közvetítést. Szinte jelentéktelen, apró kihagyásokkal következtek rendre egymás után a dráma jelenetei három felvonásban, kétszer ötperces szünettel, mint egy igazi színházi előadáson. Vájó András díszletterve - az író lakása - színházi játéktérnek is alkalmas lehetne, amelyben mindig csak egy szemszögből láttuk jönni-menni, cselekedni a szereplőket. Mégsem volt egyetlen pillanatig sem az az illúziója a közönségnek, hogy színházi nézőtéren ül. Bornyi Gyula operatőr képei ugyanis percről percre cáfolták a színházi közvetítés attitűdjét - és minden bizonnyal a rendezővel egyetértésben fogalmazott így. Aligha volt és van magyar film, amelyben ennyi közelkép látható, az egész látósíkot átfogó arcok, szemek, cigarettával bíbelődő kezek, dühtől, fájdalomtól, keserűségtől keskenyre szorított ajkak. Ebben a filmben minden fontos gondolatot, eszmét és téveszmét kinagyított felvételek húztak alá, kérdőjelezték meg vagy fordítottak a visszájára. A színházi előadások effajta közlési móddal soha nem élhetnek, a televíziós színházi esték pedig mindig adósok maradnak vele.
A rendező és az operatőr televíziós filmművészetünkben méltán újszerűnek nevezhető koncepcióját okosan válogatott társszerzőkként segítették a film szereplői: Mensáros László, Sulyok Mária, Csomós Mari, Drahota Andrea, Harsányi Gábor, Koncz Gábor, Tomanek Nándor és Bessenyei Ferenc. Sulyok Mária bámulatba ejtőn gyors metamorfózisai - amint egyazon öltözékben alakította az ötletet adó kopott takarítónőt, az író múzsája mamát és a dráma mamáját, a lázadozó, öreg proletárasszonyt - jól tanúsítják, hogy azt a tévéfilmstílust, színháznak és filmnek azt az ügyes ötvözését, amelyre ez a film szerencsésen rátalált, csak a színházi színjátszás magasiskoláját kijárt színészekkel lehet megvalósítani."

A Film Színház Muzsika 1974/9. számából részlet, Vámos Miklós Heti jegyzete:
"...Fejes felkavaró drámája idegen műfajba került: színpad helyett a képernyőre. Szinte egyetlen szó változás nélkül. Mondhatnók, hogy a kitűnő rendező, Szőnyi G. Sándor és a Fejes-műveket méltán szerető dramaturg, Sípos Tamás művészi alázata ez, azonkívül, hogy a színpadi megjelenítés méltatlan és fonák hiányáért elégtételt akarnak szolgáltatni egy nagy drámának. S ez igaz is volna. De a képernyőn már más törvények érvényesülnek, mint a színpadon, ahol nincsenek premier-plánok, hiszen az egész szín premier-plánban van. El nem fogadhatjuk, hogy a Cserepes Margit házassága nem színpadon szólalt meg, de ha már nem a saját pályáján játsszák, hát a más pálya törvényei szerint kellett volna megvalósítani. Pedig Szőnyi G. Sándor megint csak remek atmoszférát teremt, Bornyi Gyula fényképezésének és az egyetlen színházban össze nem hozható nagyszerű színészegyüttesnek az ihletett, mesteri irányításával premier-plánokból, lélektani tanulmányokból, finom megoldásokból állítja össze a három részt, de az a bizonyos idegen pálya az első részben kivált érvényesíti saját törvényeit. Ami a színpadon egy jó rendezésben sűrű dráma, telített lehetne, a képernyőn bizony kissé hosszadalmas, s nem is mindig pontosan követhető."

Ebben az időben vita bontakozik ki a színészek foglalkoztatásáról a televízióban. A Rádió és Televízió Újság 1974/6. számában ezzel kapcsolatban Lőcsey Gabriella, a Magyar Nemzet kritikusa cikket közölt:
"Kritikusok Fóruma: Televíziós színtársulatok.
Olvasói levelek, hétköznapi beszélgetések gyakori panasza, hogy csak néhány művészt csereberélnek a különböző tévéfilmek forgatásakor. Az a hős, aki hétről hétre szerencsétlen sántikálásával keltette fel a nézők együtt érző rokonszenvét, hirtelen - a sántikálós film másnapján - bukfencet hányó, pofonokat osztó fenegyerekként pattant elénk, akaratlanul is csökkentve a színház- és filmnézés egyik legősibb gyönyörűségét, az átélés varázsát...
S amikor a vádakra feleletként a tévérendezők felemlegetik nehézségeiket, a színészek elfoglaltságát, a színház, a filmgyár, a szinkron konkurenciáját, sokszor felvetődik az állandó televíziós színtársulat ötlete is.
Képzeljük el azonban, milyen kritikus megjegyzésekkel kísérnék - és jogosan - a nézők azokat a produkciókat, amelyek a televízióban most megforduló színészgárdánál lényegesen kevesebb művészt foglalkoztató, állandó színtársulattal készülnének! És nem is csak a nézők elégedetlenkednének: a szerkesztők, a rendezők, az operatőrök munkájának is kárára válna, ha a televízió mesterségesen elzárkózna a színházak más-más szellemi és művészi légkörét a tévé stúdióiba hozó színészektől. És bizonyára sajnálkozva hallanák a színházi színész, televíziós színész kategorizálást a legilletékesebbek, színművészeink is. Az Ötszemközt legutóbbi adásában Töröcsik Mari szavai figyelmeztetően hangzottak e tárgyban: a színész fejlődése, továbblépése is megsínyli, ha éveken, évtizedeken keresztül ugyanazokkal a partnerekkel készül új alakításaira. Márpedig pillanatnyilag a televízió és a rádió az a fórum - a filmgyár ritkábban teremt effajta lehetőségeket -, ahol más-más közösség formálta kollégáival találkozhat a színész, összemérheti velük erejét, tudását, művészi módszereit.
Ügy tűnik, gordiuszi csomó a televíziós színészfoglalkoztatás gondja. Kibogozását azonban nem az önálló színtársulat elve jelentené. Vidéki stúdiók megszervezése már inkább. Ha azokban a vidéki városokban, amelyekben állandó színházak vannak, volnának a televíziónak is stúdiói, sokak számára új arcokkal, friss, pihent és az egész ország előtti nyilvánosságra érdemes tehetségekkel is jóval inkább találkozhatnánk.
És addig? - kérdezhetik a türelmetlenebbek. Az Irodalmi Színpadon, a 25. Színháznál, a Színművészeti Főiskolán, nyugdíjas színészek és nagy színházaink epizodistái között járva-kelve, feltűnik olykor a televízió fővárosi fellegvárának közelében is néhány olyan figyelemre méltó egyéniség, aki bizony ritkán kerül kamera elé, pedig az egyre nagyobb számban készülő tévéfilmek egyes figurái, hősei vagy anti-hősei" mintha éppen őket várnák. Televíziónk színtársulatát ugyanis állandóan növelni kell, hogy valamennyi hazai színészünk ide tartozzék hosszabb vagy rövidebb ideig, és újra meg újra."

Február 28. 20.35 jelentkezik a Ki mit tud? Klub - tagjai az egykori versenyek győztesei.

Mikrofonnal a Föld körül címmel, Lévai Béla és Rapcsányi László szerkesztésében - az MRT-Minerva közös könyvkiadás keretében - megjelenik a szerkesztők rádiós és televíziós riportélményeket tartalmazó kötete.

Március

20.01 Shakespeare: Szentivánéji álom - színmű közvetítése a Madách Színházból felvételről.

Március 3., a TV Híradó közli, hogy a.török THY légitársaság DC-10-es repülőgépe, röviddel felszállás után, a Párizs közeli Ermenoville-nél lezuhant. A szerencsétlenség 344 halálos áldozatot követelt.

Március 4., a TV Híradó beszámolt arról, hogy Nagy-Britanniában mérsékelt munkáspárti kormány alakult, Harold Wilson vezetésével, miután a konzervatív kormány belebukott a gazdasági válságba, és a 18 hónappal előrehozott, február 28-i választásokon a Munkáspárt jelentősen növelte szavazatainak számát.

A március 3-i A HÉT adásában Sugár András tudósított az angol választásokról. A műsor szenzációja a TV Híradó moszkvai tudósítóinak - Farkas József szerkesztőnek és Butzkó György operatőrnek - a moszkvai tudósítása. Jelen voltak a híres moszkvai Szecsenov Sebészeti Intézet egyik műtőjében, ahol Borisz Petrovszkij akadémikus, a Szovjetunió Egészségügyi Minisztere éppen az egyik műtétjét végezte. A műtét után interjút is készítettek az akadémikussal, aki 1949-től négy évig Budapesten dolgozott és vezette a Budapesti Sebészeti Intézetet.

A Somogyi Néplap március 17-i száma Pintér Dezső interjúját közli, részlet:
"A televízió egyik vezetője azt mondta, hogy A HÉT a tévé legegyenletesebben fejlődő műsora. Ennek igazáról vasárnap esténként hárommillió ember meggyőződhet - a fölmérés szerint olyankor ennyien ülnek a képernyő előtt. A szó elröppen? A HÉT szerkesztőségének postája, a riportok visszhangja nem ezt bizonyítja. Számtalan hivatalos szerv elismerő sorait, a nézők dicsérő leveleit szíves-örömest idézném. Polgár Dénes, A HÉT főszerkesztője azonban arra kér, hallgassak róluk. A kiharcolt dicsőség fölemlegetése ugyanis nem a jellemzőjük.
Polgár Dénes még bonni tudósító volt, amikor fölkérték, vállalja A HÉT főszerkesztői tisztét.
- Nem nehéz egy újságírónak félretenni a tollat és átállni a televíziózásra?
- Izgatott a feladat, hogyne csábított volna, hiszen a televízió tömeghatása a legnagyobb. Tudtam, nehéz dolgom lesz. Két éve ülök a főszerkesztői székben, de még mindig nem mondhatok mást: a próbánál tartunk.
- Ennek ellenére világosak a műsor törekvései.
- A legfontosabb bel- és külpolitikai eseményeket és a gondokat úgy akarjuk föltárni, hogy ne maradjon homályban a háttér, s az összefüggések sora sem. Az elmúlt hét kiemelkedő eseményeit tűzzük napirendre, igyekszünk odafigyelni, mi érdekli az embereket, miről szeretnének többet megtudni. Igaz, így aztán nemcsak az elmúlt heti eseményekről esik szó. Az időszerűség azonban többet jelent annál, mintsem alávetnénk magunkat a naptári hétnek.
- A műsor színvonala talán annak is köszönhető, hogy kifejezetten hetes riporterek, műsorvezetők dolgoznak benne.
- Jó lenne, ha így lenne. Sajnos, az a helyzet, hogy még mindig nem találtunk elég nekünk megfelelő riportert. Négy belső riporter munkatársunk van: Horvát János, Sugár András, Poór Klára és Szegvári Kati. A külsősök közül nagyon szívesen látjuk műsorunkban Rapcsányi Lászlót, Kovalik Károlyt, Petress Istvánt, Heltai Andrást, Hajdú Jánost, hogy csak néhányukat említsem. A HÉT-ben bevált riporterek száma azonban még kevés. Nem adjuk föl, kísérletezünk, újabb kollégákat próbálunk ki..."

Az MSZMP KB Titkársága 1974. március 4-én tartott ülésének jegyzőkönyve, részletek:
"5. Az Agitációs és Propaganda Bizottság egyházi kitüntetésekre tett javaslatot. A Tikárság egyetért azzal, hogy az állam és az egyházak közötti megállapodás 25. évfordulója alkalmából - hazánk felszabadulása évfordulóján - a jó viszony érekében végzett munkájuk elismeréséül a következő egyházi személyeket tüntessék ki (felsorolás). A kitüntetésről a sajtó, a rádió, és a televízió hírt ad.
9. Óvári Miklós elvtárs szóbeli bejelentése alapján:
A Titkárság tudomásul veszi, hogy a televízió Monitor című műsorában március 13-án Gáspár Sándor elvtárs a Szakszervezeti Világszövetség munkájával, feladatival kapcsolatosan nyilatkozatot ad."
(Magyar Országos Levéltár - 288f. 7/448 MSZMP KB Titkárság.)

Március 8. 20.01 a 2. műsorban Borostyán, a vándorszínész - jelenetek Petőfi Sándor életéből. Közvetítés a Kecskeméti Katona József Színházból, felvételről.
Akik az Odüsszeia című színes olasz tévésorozat egyes adásait nem tudják még színesben nézni otthon, de szeretnék, "meghívást" kaptak a Közönségszolgálat helyiségébe.

Március 8-án az MTI hírt adott ki a Televízió műsorszerkesztésében történő módosulásokról:
"A Televízió az eddigieknél jobban tekintetbe veszi a műsorok összeállításában az évszakok sajátosságát - nyilatkozta az MTI munkatársának Székely Istvánné, a műsorszerkesztőség vezetője. A különböző produkciókat úgy állítják össze, s úgy tervezik az ismétléseket, hogy jobban kihasználják az őszi-téli-tavaszi periódus kínálta lehetőségeket. Vasárnap délelőttönként az Iskolatelevízió nyelvtanfolyamai és gyermekműsorok mellett, amelyek rendszeresen jelentkeznek, a szezontól függően ezután sporteseményeket is láthatunk. A jövőben olyan közérdeklődésre számot tartó adásokat Ismételnek itt meg, amelyek nemcsak a gyerekekhez, hanem a felnőttekhez is szólnak. Többek között ezért sugározzák majd a közeljövőben Leonard Bernstein sorozatának újabb epizódjait, illetve szimfonikus hangversenyeket, zenei összeállításokat. Március 10-én délelőtt például az Emlékezetes hangversenyek sorozatban Bartók II. zongoraversenyét hallhatjuk Kocsis Zoltán tolmácsolásában. Vasárnap délutánonként feltűnnek majd a képernyőn az elsősorban gyermekeknek szánt szórakoztató, kalandos ifjúsági sorozatok, amilyen Bácskai-Lauró István Keménykalap és krumpliorr című műsora lesz.
Másik újdonság, hogy az Iskolatelevízió délelőtti adásai közötti szünetben ezután sorra megismétlik azokat a közérdeklődésre számot tartó produkciókat, amelyeket korábban mutatott be a Televízió, de amelyeket a váltott tanítási rendszerben tanuló gyerekek elfoglaltságuk miatt nem láthatnak."
(Forrás: -mti/bb. 5. módosulások a televízió műsorszerkesztésében inn/gk/hí/il cz)

Március 13. 20.00 A Fórumon: Bondor József - "egyszemélyes" Fórum a tévében Bondor József építésügyi és városfejlesztési miniszterrel. Műsorvezető Megyeri Károly.

A Rádió és Televízió Újság munkatársa, Kovács József interjút készített az építésügyi és városfejlesztési miniszterrel arról, hogyan készül az egyszemélyes Fórumra:
"Szerdán este a tévé Fórumán Bondor József építésügyi és városfejlesztési miniszter válaszol a nézők kérdéseire. Az egyórás műsor nyilvánvalóan érinti majd a tárca valamennyi lényeges - úgy is mondhatnánk, kényes - kérdését. Mert a telefonérdeklődőket és a Fórum helyszínére, a fővárosi Kunigunda utcai munkásszállóba meghívott vendégeket, az óbudai üzemek képviselőit valószínűleg nem jellemzi majd a túlzó tapintat.
Ebből az alkalomból felkerestük a minisztert, és az iránt érdeklődtünk: ő hogyan készül televíziós fellépésére?
- Ez mindjárt az első kérdés, amelyre magamnak sem tudok megnyugtatóan válaszolni. Ismerőseim, munkatársaim körében érdeklődöm, hogy mit kérdeznének ők. De azt hiszem, ez a maszek közvélemény-kutatás nem adhat jellemző képét, ezért sem tudok előre felkészülni.
- Mégis, milyen kérdésekre számít?
- Sok a közérdekű és frekventált téma. Gondolom, közülük is első a lakáshelyzet, az építőanyag-, a telek- és a hitelellátás alakulása. Persze többféle megközelítés lehetséges. Például: miért kicsik az épülő lakások és miért monotonok az új lakótelepek? A félreértések elkerülése végett: nem vitatom e refrénszerűen ismétlődő kérdés jogosultságát; a tervezők, a kivitelezők gondjait, esetleges hibáit sem kívánom palástolni, de azt hiszem, hogy a döntő mégiscsak a nyomasztó lakásigények enyhítése. Vagyis akinek nincs lakása, azt mielőbb lakáshoz kell juttatni. Persze nem szeretném mindezzel lebeszélni a nézőket az építésügy és a városfejlesztés sok más szerteágazó kérdéséről !
- Melyek ön szerint a tárca úgynevezett "rázós kérdései?
- Ha arra gondol, hogy vannak-e tabuk, a nyilvánosságra nem tartozó témák, akkor azt kell mondanom: nincsenek. Más dolog persze, hogy nem minden kérdésre tudok majd esetleg egyértelműen vagy megnyugtatóan válaszolni. Nem csak az információk, a részletek ismeretének hiánya miatt, hanem mert a téma más tárcát is érint, esetleg épp valamelyik helyi tanács az illetékes. A beruházásoknál és a városfejlesztésben sok az ilyen határterület. Előfordul például, hogy a rendelőnek, a beruházónak nincs pénze - az ország teherbírása is véges - az ígért létesítményt mégis rajtunk reklamálják. Remélem, kapok majd olyan kérdést is, amelynek kapcsán bizonyíthatom, hogy a hiba nem mindig és nem kizárólag az építők készülékében van.
- Engedjen meg egy személyei természetű kérdést: van-e kamera láza, izgul-e?
- Nem vagyok izgulós típus, Fórumra mégis nagy belső feszültséggel, mondhatnám vizsga-drukkal készülök. Valahogy úgy érzem: a dolgozók számoltatnak be - azok, akiktől végső fokon miniszter megbízatásom is kaptam. Épp ezért szeretnék hitelesen beszámolni eredményeinkről és kudarcainkról s szeretném megosztani az építésügy gondjait az ország felelős közvéleményével. Várom tehát a nézők kérdéseit!"

A Népszabadság március 15-i számában Rózsa László írta:
"Amikor szerda este megkezdődött a TV Fórum és Bondor József miniszter Megyeri Károly műsorvezetővel megállt a látható és láthatatlan közönség előtt néhány bemelegítő villámkérdésre, bizonyára velem együtt sokan vártak valamire: arra a bizonyos papírra, melynek előbb vagy utóbb elő kell kerülnie a zsebből vagy esetleg az asszisztencia csúsztatja majd diszkrét mozdulattal a miniszter elé. Mert ahhoz kétség sem fér, hogy ebben a komoly tárgyak körül forgó kérdés-feleletben is van valami kvíz-hangulat: tud-e és hogyan tud válaszolni a kérdezett? Hát még ha miniszter az illető, tehát működési területén a legilletékesebb - s éppen az építőiparról, lakásépítésről, lakás- és telekkérdésekről kell felvilágosításokat adnia és személyes véleményét elmondania. Túl nehéz kérdéseknél a néző megbocsátja a kisegítő papírt - különösen ha fontos válaszokat, számokat és statisztikát is követel. A miniszter azonban jegyzetek nélkül dolgozott, és műsorának hetvennégy perce alatt egyetlen mozdulatot sem tett, amely arra utalt volna, hogy segédeszközre van szüksége a válaszhoz.
Aki érdekelt - elfogult. A lakás-, lakóterület-fejlesztés, városépítés kérdéseiben tehát mindnyájan mint elfogultak vettünk részt a Fórum vitában, mert mindnyájan érdekeltek vagyunk, és mint közvélemény, tapasztalati tények halmazáról figyeltük a fejleményeket. Ám e sokféle elfogultság ellenére is a hetvennégy perc folyamán el kellett érkeznünk - meggyőződésem szerint a nézők nagy többsége el is érkezett - egyfajta belátás és tárgyilagosság közös szintjére: a lakáskérdés és településhálózat-fejlesztés megoldására társadalmunk olyan anyagi és szellemi energiákat fordít, amely nemzetközi méretekben is tiszteletet és elismerést követel. S ha vitatkozunk, ha ki-ki helyzete és tapasztalatai szerint elégedett vagy elégedetlen, azt a történelmi megoldás folyamatán belül teszi.
E perspektívakeretben mindjárt helyénvalóbbnak és megalapozottabbnak látszottak a részletek is: kevés-e vagy viszonyainkhoz képest reális az új lakások lakótere; miért nem követi kellő ütemben a lakásokat a kommunális rendeltetésű építkezés; mikor drága és mikor nem az elkészült lakás; a tömeges parcellázás által felvetődő település- és társadalompolitikai kérdések, a telkek elaprózásának lehetetlenségei, a minőségi és mennyiségi építkezés összefüggései és így tovább. Már adás közben1200 telefonálót regisztrált a posta, s kockázat nélkül jósolni lehet, hogy a levelekkel együtt a hozzászólók száma különösen nagy lesz, s a viták különböző fórumokon még bőségesen folynak tovább.
Ebben a technikai rafinériákkal teli világban, amikor tele vagyunk szorongásokkal, hogy az állami és gazdasági ügyek a laikus embernek mind nehezebben válnak hozzáférhetővé és követhetővé, kellemes érzéssel vesszük tudomásul az ellenkező tapasztalatokat is. A tévé a széles körű demokrácia eszköze lehet: a miniszter millió embernek egyszerre tarthat fogadóórát. Vagy ha úgy tetszik: házhoz jön mindenkinek és válaszol."

A Petőfi Népe március 13-án V.Zs. tollából közölt elemező írást Sándor György: A televízió és a közönség címmel megjelent könyvéről. Részletek az cikkből:
"Régóta izgat a kérdés: vajon többet gondolkodtak-e az emberek, amíg figyelmüket nem kötötte le, szinte kizárólagosan a televízió?
Egy ismerősöm nemrég Amerikában járt, s ottani vendéglátói előtt nem titkolta, hogy mennyire el van ragadtatva a gépesítés színvonalától. Ez igen - áradozott -, itt aztán nem kell napokat eltölteni mellékszámításokkal, adatok gyűjtögetésével a tervezőknek és a mérnököknek, a gépek minden aprólékos részmunkát elvégeznek helyettük. Ez igaz - hangzott a felelet -, de el is kényelmesedett a fejük. Nem is hiszi, hogy önöknél egy kezdő mérnök zseniálisabb ötletekkel hozakodik elő, mint nálunk az, akinek csak ez lenne a dolga.
A számítógépek uralmától - ezek szerint szerencsére - még messze vagyunk, de a tévé uralma, a gépesített gondolkodtatás vagy nem gondolkodtatás térhódítása, már megvalósult. Napjainkban a sajtó, a rádió és a televízió a hazai lakosság kb. 90 százalékát éri el a közleményeivel. Ilyen értelemben a tömegkommunikáció csaknem olyan széles körben érezteti hatását, mint legátfogóbb kulturális intézményünk, az általános iskola. Csakhogy az utóbbi kötelező, a többi viszont önkéntes. Végső soron az emberek szabad idejének legnagyobb hányadát a tévénézés tölti ki. A művelődésre fordított átlagos heti 23 órából szinte alig jut idő másra, a tévén kívül.
Hogy ez jó-e, vagy rossz-e, külön vita témájául szolgálhat, de magát a tényt nem zárhatjuk ki a figyelmes vizsgálódás köréből: foglalkoznunk kell vele, s amennyire csak lehet, magunk javára fordítani. Ezért is lapozgattam örömmel Sándor György könyvét, mert olyan témát jár körül, világít meg sokoldalúan, amelyről már sok televíziónéző, rádióhallgató és újságot olvasó elgondolkodott. Áttekintést ad a tömegkommunikáció - de ezen belül legnagyobb súllyal a televízió - jelenlegi helyzetéről és gondjairól. Ismeretei, megfigyelései rendkívül gazdagok és eredetiek, ez feltehetően azzal is magyarázható, hogy mint a Magyar Rádió és Televízió műsorigazgatója, nemcsak kívülről, a néző szemével, hanem belülről is járatos ebben a szenvedélyesen védett és támadott témában.
Nem tagadja, hogy még nagyon sokat kell fáradozni azért, hogy tömegkommunikációnk gondolkodtató, művelődésre és cselekvésre mozgósító legyen. De mert a hazai gyakorlatban szinte divat a tömegkommunikációs eszközök veszélyeinek, ártalmainak egyoldalú emlegetése, ezért vette a bátorságot, a bennük rejlő lehetőségek, a csírájában mutatkozó pozitív megoldások felvázolására...
A szerző azonban - miközben felvázolja a jövő szinte beláthatatlan távlatokat sejtető képét - leszögezi: a rádió és a tévé műsorának aranyfedezete egyre inkább azoknak az alkotó embereknek a köre, akik a műsort megtöltik gondolattal, mondanivalóval. Mindenképpen el kell tehát kerülni azt a szerencsétlen helyzetet, amelyet Brecht így írt le: vannak eszközök, amelyek a gondolatok közlésére alkalmasak, de hiányoznak a megfelelő gondolatok.
Ennek a könyvnek éppen az volt a célja, hogy mindazoknak, akiket érint, vagy érdekel a téma - tájékoztatást adjon arról, hol tartunk, milyen tapasztalataink, gondjaink vannak és melyek a legfontosabb törekvések.
Érdemes elgondolkodni a könyvben foglaltakon. Ehhez persze, előbb el is kell olvasni. Bár a tévé sok időt rabol el a könyvektől, ez esetben érdemes kivételt tenni. Egy este kapcsoljuk ki bátran a készüléket, hogy sok értelmes dolgot tudjunk meg a televízióról valamint a szabadidő-evő készülék és a magunk kapcsolatáról."

Március 14., az MTI a Televízió 1974-es programtervéről közölt hírt:
"Idei terveink összeállításánál olyan műsorok kaptak elsőbbséget, amelyek sokrétűen tudósítanak az ország jelenlegi helyzetéről, arról, hogy mi és hogyan valósult meg a kongresszusi határozatokból - erről tájékoztatták az MTI munkatársát a tévé vezetői. Egy megye örömei és gondjai címmel a megyei pártbizottságok első titkárainak vendégeként havonta jelentkezik a televízió különböző megyékből. Folytatják a fórumokat, májusban mezőgazdasági, június végén, július elején külpolitikai témából, ősszel a szocialista országok valamelyikével terveznek fórumot, és az év folyamán újabb külpolitikai adás is lesz. Folytatódik a Munkások, vezetők egymás közt című sorozat, amelynek fő témái az üzemi közélet, az üzemi demokrácia körül csoportosíthatók, jelentős lesz a munkásosztály helyzetét szociológiai módszerekkel feldolgozó, nyolcrészes Munkások című sorozat.
Új műsor lesz a Falugyűlés, a Pinceszer, s négyrészes sorozat indul áprilisban a tanyavilágról, a felszabadulási évforduló alkalmából tűzik műsorra a Gyilkosság a csatatéren című filmet, amely a megölt szovjet parlamentereknek állít emléket. Magyarország felszabadításában részt vett szovjet harcosok szólalnak meg a Hogy érzi magát elvtárs? című produkcióban.
Elindítják az 1975 áprilisáig tartó vetélkedősorozatot, amelyben vidéki városainkat, múltjukat, fejlődésüket mutatják be. A drámai főszerkesztőség több érdekes műsort ígér: Déry Tibor Felelet című regényének nyolcrészes tévéváltozata, a szovjet szerzőktől készült darabok, több kiemelkedően szép színházi közvetítés is ebbe a kategóriába tartozik. Ide sorolható az ifjúságnak szóló Vendégségben tizenhárom adása, amelyek során neves tudósok és politikusok látogatnak el a fiatalok körébe. És te ki vagy? címmel havonta jelentkezik egy másik ifjúsági produkció, amelyben alkotó, tehetséges mai fiatalokat ismerhetünk meg. Többek között Csűri Györgyöt és Fekete Zoltánt, a házgyár mérnökeit, a Fazekas Gimnázium matematikai olimpikon diákjait, Ránki Dezső zongoraművészt és másokat. Több adás foglalkozik 1974-ben baráti szocialista országok
bemutatásával is. Forgatócsoport indul az NDK-ba, Bulgáriába és Koreába. Körkapcsolásos műsort terveznek az európai biztonság problémáiról magyar és külföldi, szocialista és nem szocialista újságírók, szakértők részvételével. Sugár András hatrészes sorozatot forgat a világ különböző országaiban a munkások életéről. A tévé segítségével az idén is milliós nézőtáborhoz jutnak el a magyar drámairodalom és az elbeszélő próza legjobb alkotásai és legnevesebb alkotói, önálló művekkel, illetve adaptációkkal szerepel a képernyőn Déry Tibor, Karinthy Ferenc, Fejes Endre, Hubay Miklós, Galgóczy Erzsébet, Gyurkó László és mások.
Hat-hat adásban kerülnek a nézők elé élő népköltészetünk, illetve a magyar és a világirodalom vidám versei, sorozatot indítanak a legfiatalabb költő-generáció bemutatására, és műsort szentelnek az elmúlt harminc év legszebb magyar verseinek. A szomszédos szocialista országok kiváló magyar írói is megjelennek a képernyőn az idén. Egri Viktor és Lukács Ervin csehszlovákiai, valamint Nagy István és Balogh Edgár, Franyó Zoltán romániai irodalmárok nyitják a sort. A szovjet próza valóságos fesztiválja lesz áprilistól júniusig a legkiválóbb orosz és más nemzetiségű írók filmre vitt műveinek sugárzása. A világirodalmat képviseli két, ugyancsak nagy sikerre számot tartó filmsorozat is, az egyik Reymont Parasztok című regénye nyomán készült, a másik pedig Zola Tisztes úriház című könyvét vette alapul.
A filmműsorok közül külön érdekességnek számít a franciák Nagy csaták című tízrészes filmje, amely a második világháború döntő ütközeteit ábrázolja. Maigret 1974-ben A felügyelő című NSZK filmsorozat nyomozóinak adja át helyét a képernyőn.
Sorozatban a nyár nagy eseménye lesz Greta Garbo hat filmjének bemutatása. A szórakoztató műsorok közül -- a Szombat estén túl a Televarieté ígér változatos élményt a nézőknek, de színes, érdekes filmeket gyártanak a svéd és az osztrák televízióval együtt is. A szórakoztató, vidám tévé játékok szerzői közül érdemes kiemelni Heltai Jenőt, Karinthy Ferencet, Gádor Bélát, Molnár Ferencet vagy Priestley-t és Salacrou-t. Színházi kultúránk közkinccsé tételéhez mindenekelőtt huszonhárom fővárosi és tizenkét vidéki színházi előadás közvetítésével járul hozzá a televízió. Újdonság lesz, hogy tíz esetben nem a teljes művet, hanem keresztmetszetet adnak a darabból. 1974-ben az elképzelések szerint közvetíteni kivánnak Csehszlovákia, Jugoszlávia és Románia magyar nyelvű színházaiból is. A második műsorban mutatják be a vidéki színházak fővárosi seregszemléjének hat előadását.
1974-ben szélesedik valamelyest a magyar televízió műszaki kapacitása. A nézők millióit érintő jelentős változás, hogy a második program műsorideje 106 órával bővül és az év második negyedévétől kezdve Budapest és Pécs után Tokaj közelében is vehető lesz a műsor, növekszik a színesben sugárzott műsorórák száma is. A tévé folytatja a legjobb műsorok ismétlését, ami azt jelenti, hogy olyan alkotásokkal találkozhatunk újra, amelyek régóta nem kerültek képernyőre, illetve amelyeket a különböző műszakokban dolgozók elfoglaltságuk miatt nem láthattak.
Változást jelent továbbá, hogy a második műsorban a TV Híradó első kiadásának ismétlése helyett, 9 óra körül 20 perces időtartamban a nézők új híradót láthatnak, amely az első kiadás óta érkezett friss jelentéseket is tartalmazza, a fél nyolcas adás legfontosabb riportjai és tudósításai mellett. Itt közlik azoknak a területeknek a filmre rögzített híreit is, ahol a második műsor már vehető."
(Forrás: mti - bb 7. 1974 a televízióban - a tévé idei programjáról, terveiről t/ny hi -cz)

KÉP



Március 15. 20.00 Illyés Gyula: Ozorai példa - színes tévéfilm. Forgatókönyv Siklós Olga, dramaturg Lendvai György, operatőr Halász Mihály, rendezte Kardos Ferenc. Főszereplők: Cserhalmi György, Szerencsi Éva, Piros Ildikó, Koncz Gábor, Mádi-Szabó Gábor, Márkus László, Gyöngyössi Katalin, Garas Dezső.

A Filmvilág 1974/27. száma, részletek Sas György kritikájából:
"Illyés Gyulát mélyen foglalkoztatják a 48-as magyar szabadságharc és a parasztmozgalmak témái. E két történelmi eseménysor ötvöződik Az ozorai példa című drámájában. De a nemzet sorsáért felelős poétát is megihlette Illyésben az Ozora lankás szőlőhegyeihez fűződő szép, győzelmes emlék, egy verse is őrzi a legendás harci epizódot...
Valójában a forradalmi küzdelem kettős problematikája kereszteződik és összegeződik a darabban. Az egyik szál a fegyveres harchoz kötődik, az önfeláldozó leleményességhez, vagyis fényes tüntető felvonuláshoz, amellyel a nincstelen vincellérek, cselédnépek, napszámosok, szegődményesek, háztalanok, portanélküliek - amiként Illyés felsorolja őket - megfutamították az ellenséget. Másfelől a honvédelem és a hazaszeretet fogalma nemcsak a lelkesítő eszmék oldaláról világosodik meg, hanem a földtulajdonhoz való elemi juss oldaláról is...
A téma televíziós feldolgozása azonban lényegében teljesen elejtette ezt a második szálat, bátran állíthatni: a színpadi mű tulajdonképpeni mondanivalóját. Ehelyett felerősítette az anekdotikus színezetet. Sőt: nézőpontot is cserélt, elvette tőlünk a dráma valódiságának hitét azzal is, hogy egy mai szüret maskarás produkciójává transzpnálta. A passiójáték kultikus hangját és elemeit erőltette rá a cselekményre, ám ezt is nagyon következetlenül. Mit kapunk ilyen módon? Hézagos, töredékes, s népi kórussal, táncokkal - ha ezek a betétek még oly eredetiek és szépek is - még tovább felszabdalt jelenethalmazt egy drámából. Cserepeket egy bevégzett műből, melyek sehogy sem állnak össze újabb alkotássá. Fragmentumot, melynek hiányait szüreti kavalkáddal pótolták ki. Természetesen a bevégzett mű alkotója, Illyés Gyula és dramaturg segítőtársai: Siklós Olga és Lendvai György egyáltalán nem kötelesek a televízióban mindenestől reprodukálni a másutt egyszer már megvalósítottat.
Van amúgyis egy szokás, hogy a tévére adaptált drámákat a Szabadság téri négyes stúdióból nagy színpadi hűséggel igyekeznek a nézőkhöz közvetíteni. Meg van egy másik: szemelvényekre bontani klasszikus drámákat a tévében didaktikus célzattal. Akkor talán már jobb a repítőbb, szabadabb, filmes megoldásokhoz folyamodni, hiszen úgy általában nem igaz a tartózkodás oka, amely szerint a képernyő nem viseli el a tömegeket mozgató, széles horizontú tájakat felölelő színjátékokat.
Ebből a színház- tévéfilmes egymásra találásból azonban Kardos Ferenc rendezői kottapapírjai alapján nem lett sikerült mű. Nem ideillő partitúrát használt; a Petőfi '73 című filmjével felfedezett, s abban felhasznált metódust tette át egy színpadi alkotás látvány- és hangzásviszonyai közé. Illetve ellenkezőleg: ebben a túlzengetett cifra folklórvilágban elvesznek a drámai hangsúlyok és még a professzionista színészi játék is magára ölt valamiféle népszínműves marconaságot és negédességet.
Illyés Gyulától nem áll távol a paraszti játék és komédiázás, az alkotó, gúnyolódó, szellemes műkedvelő kedvkiélés, amit a Tűvétevők avagy a Bolhabál is igazol. De sohasem a gondolat megcsonkításával, annak rovására. Most helytelen rendezői koncepció vette birtokába az írói, költői energiát."

A Film Színház Muzsika 1974/12. számában írta Vámos Miklós:
"Illyés Gyula drámáját március tizenötödikén mutatta be a tévé. Az Ozorai példa 1848 őszén játszódik, szüretkor. Tréfás hadművelet a császári csapatok ellen; lényegében erről szól a darab, feszes dialógusokkal, jó színpadi szituációkkal. Kardos Ferenc rendező mindebből csupán a dráma vázát, alaphelyzetét vette ki, s aköré épített a saját stílusában valamiféle történelmi karnevált. Megrendezett egy szüreti mulatságot igazi hegyoldalon, valódi szüretelők közé elegyített színészekkel, akiknek a táncos-zenés hejehuja közepette azért alkalmuk nyílott az eszmei mondanivaló citálására, s mellékesen egy fűződő románc bemutatására. Kardos régóta kísérletezik e történelem-leporelló módszerrel, kár, hogy a Petőfi '73 nyomait magán viselő tévéfilm Illyés '74 helyett, csak Kardos '74 lett. Néhol bántó és fölösleges jancsó-izmusok is föltűntek a képernyőn, köröző lovasok, teátrális beállítások, sodró, de gyakran fölösleges táncjelenetek. Ráadásul utóbbiakat a szőlőtőkék között adták elő, nem elég, hogy ezen a szüreten senki se dolgozott, még a termést is letaposták... Ami a legszomorúbb, hogy ez a módszer - múlt és jelen összemosása - izgalmas, nagy lehetőségeket rejt magában, kár, hogy nem sikerült kihasználni. Így csak a színészi alakításokat dicsérhetem, Cserhalmi Györgyét, akiben nagy színész készülődik, Koncz Gáborét, aki mindig fölizzítja a levegőt maga körül, Szerencsi Éváét, akinek szépsége és tehetsége figyelemre méltó (remélem, az utóbbit nem fogja elhomályosítani az előbbi), Márkus Lászlóét, ő az eredeti darabból keveredett ide. Dicsérhetem még a tájat szépen fényképező operatőrt: Halász Mihályt."

Március 16. 20.50 Televarieté 74 - szórakoztató összeállítás, I. rész. Forgatókönyv Karádi Béla, koreográfia Bogár Richárd, zenei vezető Hajdú Júlia, konferált Ősz Ferenc, szerkesztő Búzáné Fábri Éva, vezető operatőr Mestyán Tibor, rendezte Bánki Iván.

Rádió És Televízió Újság 1974/10. száma, részlet Vadas Zsuzsa interjújából:
"Varieté: vegyes műsorú kis színház, amelyben artista-, tánc-, énekszámok, jelenetek, egyfelvonásosok szerepelnek. Televarieté: ugyanez képernyőre komponálva. Szerkesztője, Búzáné Fábri Éva 19 éve dolgozik a tévében, 700 műsorban olvashattuk a nevét, de eddig csak kétszer sikerült randevúznia a varieté-műfajjal. Miért olyan ritka vendég a képernyőn? - kérdeztük.
- A varieté az egyik legnehezebben összehozható műsortípus. Fő attrakciói az artistaszámok, de ezekhez a legnehezebb hozzájutni. Egy színész akár 800 tévéjátékban is játszhat, de az artisták 3-4 produkciót tanulnak be életük során, nem azért, mert lusták, hanem a mutatványuk nagyon nehéz, nem egyszer életveszélyes. Ha pedig ezt az egész ország megismeri a tévéből, bizony már le van lőve. Érthető, hogy nehezen szánják rá magukat a szereplésre.
- A tévé most pótolja a mulasztást, s ezentúl negyedévenként rendszeresen jelentkezik a Televarieté. Hogy sikerül mégis megoldani?
- Megállapodtunk a Cirkusz Vállalat vezetőjével, Karádi Bélával (aki a műsor forgatókönyvírója és társrendezője): ő tartja majd nyilván, hogy mikor, melyik produkcióra lehet számítanunk.
- Mennyiben lesz más ez a mostani program, mint az előző próbálkozások?
- Annyiban feltétlenül, hogy a IV. stúdióban tágabb a műsor mozgástere. Ez egyszersmind nagyobb látványosságot is ígér. A rendezőnek, Bánki Ivánnak az artistamutatványokat, a zenét, a táncot nagy gonddal kell összehangolnia, s fel kellett készülnie váratlan helyzetekre is. Azon sem illett pl. meglepődnie, hogy Charlie majom, az egyik állatszereplő idegességében megharapta az idomítóját..."

Március 19., az MTI hírben jelentette, hogy indul az Ifjúsági stúdió, a Kezdőkör, a Nevező.

A Televízió Ifjúsági osztályának 1974-es terveiből részletek:
"A Televízió Ifjúsági Osztályának idei tervét úgy állítottuk össze - nyilatkozta az MTI munkatársának dr. Hálák László osztályvezető, hogy a szórakoztatás mellett részletesen informáljuk nézőinket az ifjúságpolitikai párthatározat, az ifjúságpolitikai törvény végrehajtásáról. Munkánk homlokterében elsősorban a munkásifjúsággal való foglalkozás áll, a dolgozó fiatalok életének nyomon követése, problémáiknak őszinte feltárása. Ebben a szellemben indítjuk az eddigi Ifjúsági telemagazin helyett az ifjúsági stúdiót, amely havonta egy alkalommal jelentkezik majd fő műsoridőben. Az új adásban rendszeresen tájékoztatjuk nézőinket a külföldi ifjúsági eseményekről, a forradalmi ifjúsági mozgalmak alakulásáról, élő közvetítést tervezünk a nemzetközi diákszövetség budapesti kongresszusáról, nem utolsó sorban pedig a moszkvai Komszomol kongresszusról is. Tágabb teret kívánunk szentelni az eddigieknél a környező szocialista országok életének, ifjúsági akcióik bemutatásának. Riportok, összeállítások, térképezik majd fel a dolgozó, tanuló munkásfiatalok helyzetét. Nem hiányoznak a programból a különféle sportesemények sem, amelyek sorában a tömegsportnak adunk elsőbbséget. Aktívan hozzá kívánunk szólni a szocialista brigádok kulturális ajánlásaihoz, az ifjúsági mozgalom gondjaihoz, problémáihoz is.
A második műsorban indul a Kezdőkör című új sorozatunk, ahol fiatal alkotókat invitálunk a kamerák elé: a népszerű színésznőtől a matematikai olimpikonig. Vitaműsor lesz a Nevező, az első adásban három szimpatikus fiatal - egy egyetemista, egy postai kézbesítő és egy ács - hétköznapjaiba nyerünk bepillantást, a Hárs György által vezetett adás-sorozat havonta egy alkalommal jelentkezik.
A Televízió ifjúsági osztálya jó néhány olyan műsort készít 1974-ben, amely az ifjúsági mozgalom fellendítését hivatott szolgálni. Azt kutatja, hogyan lehetne hatékonyabban befolyásolni a fiatalok életét. Adás készül a záhonyi vasúti-csomópont KISZ-eseinek munkájáról, szórakozásáról, előkészületben van egy produkció, amely a csepeli ifjúsági ház építéséről tájékoztat. Az üzemi lapok fiatal újságíróival megállapodást kötött a Televízió az ifjúmunkások életéről szóló adások készítésére. Portréfilmek és dokumentumfilmek foglalkoznak majd a munkás- és parasztfiatalokkal, egy készülő film a fiatal vidéki pedagógusokról mesél majd. Egy másik film egy termelőszövetkezeti KISZ-titkárt állít középpontba, egy további pedig a vidéki üzemekben dolgozó tizen- és huszonévesek örömeiről, gondjairól vall...
(Forrás: MTI i nn/pá/hi/ok hgy bb.7.)

Népszava 1974. május 11., (morvay) írása:
"Új ifjúságpolitikai, művelődéspolitikai sorozat indult tegnap a televízióban, Nevező címmel. A havonta egyszer jelentkező, 45 perces sorozat első adását a szabad idő tartalmas eltöltésének szentelték. Azoknak a fiataloknak az életét kísérelték meg bemutatni, akik kívül esnek a szervezett közösségek hatókörén, társadalmi iránymutatás híján nem ismerik az időtöltés és az ízlés mai, szocialista normáit. Akkor is lézengenek, ha látszatra sokféle elfoglaltságot találnak. Ezt a korban és foglalkozásban korántsem egységes réteget egy műszaki egyetemista, egy gyári kézbesítőlány és egy fővárosi munkásszálláson lakó falusi ács képviselte a képernyőn. Tulajdonképpen filmbetétekkel megszakított stúdióvitának lehettünk tanúi. A filmbetétek azonban - noha eléggé sokrétűen ábrázolták a bemutatott fiatalokat - alig voltak alkalmasak arra, hogy kellőképpen sarkítsák a véleményeket. Így azután Mohás Lívia pedagógus, Borbély Gábor, a KISZ Központi Bizottság titkára, Molnár Béla, a vasasszakszervezet kulturális munkatársa és Rózsa Gyula újságíró jobbára csak kommentálhatták a látottakat, csupán néhány kevésbé fontos részletkérdésben mondtak ellent egymásnak. Várjuk, hogy a fontos sorozat, Hárs György szerkesztő-riporter irányításával, Szélyes Zoltán rendezésében a jövőben a vélemények szikrázóbb össze-ütköztetésére is módot ad."

Március 19-20., az MSZMP KB ülésén folytatódik a reform felszámolása. Leváltják a reform támogatóit: Nyers Rezsőt, Ajtai Miklóst, Fehér Lajost, Aczél Györgyöt, Sarlós Istvánt. A keményvonalasok egyik vezéralakját, Komócsin Zoltán KB titkárt megbízzák a Népszabadság szerkesztői bizottságának vezetésével is. Megvitatják a munkásosztály helyzetével foglalkozó előterjesztést. A KB ülésről a kor szokásának megfelelően csak hír jelenik meg a TV Híradóban. Aczél György és Borbándi János új kinevezéséről és eskütételükről a TV Híradó április 21-én számolt be mozgóképes tudósítással.
Az ülésen elfogadták a közművelődés hosszú távú stratégiáját is.

A Társadalmi Szemle 1974/6. számában erről számolt be, részletek:
"Az MSZMP Központi Bizottsága 1974. március 19-20-i ülésén a közművelődés hosszú időre szóló programját vitatta meg és fogadta el. Most a világos, egyértelmű elvek és a gyakorlati következtetések megértésén, megértetésén, s mindenekelőtt a munka, a végrehajtás minél szélesebb körű megkezdésén, kibontakoztatásán van a sor. Ebből folyóiratunk szerkesztősége is ki akarja venni a részét a közművelődéssel foglalkozó cikkek, tanulmányok és egyéb írások közlésével. Erre annál inkább is lehetőség nyílik, mert mint Aczél György elvtárs mondotta (áprilisi számunkban közölt) előadói beszédében: A munka sorén felhalmozódott értékes tapasztalatokból és javaslatokból csak a legfontosabbak kerültek az előterjesztésbe. Az összegyűjtött anyag természetesen nem vész kárba, hanem a Központi Bizottság határozatának sikeres végrehajtása szempontjából elsőrendű fontosságú helyi (megyei, városi, községi, üzemi, termelőszövetkezeti) megvalósításában és a televíziótól a művelődési otthonokig terjedő közművelődési munkaterületeken kell hasznosítani. A döntés előkészítése során felhalmozódott, valamint az újabb tapasztalatokat a mi publikációinkban is együttesen fogjuk forrásnak tekinteni.

A televízió a közművelődés rendszerében napjainkban egyre több szó esik művelődésügyünkről és ezen belül televíziónk helyének, feladatainak megítéléséről. A televízió a kulturális intézmények rendszerének csak egyik eleme. De ahhoz, hogy a vitának a televíziót érintő részéről elmondhassuk gondolatainkat, az egész rendszer néhány fontos összefüggéséből kell kiindulnunk.
Miért is került ennyire előtérbe az oktatás, a művelődés különböző ágainak problémája? Az okok pontos ismerete nemcsak olyan irányú tájékozódásunkat segítheti elő, hogyan helyezkednek el a művelődés feladatai egész társadalmunk fejlődésének összefüggő rendszerében, de nagyon fontos következtetésre juttatnak közművelődésünk tartalmát, módszereit, eszközeit illetően is. Úgy tűnik, hogy sokféle körülmény összejátszása jegyében fordulóponthoz érkeztünk, olyan ponthoz, amikor az évszázad utolsó negyedének feladatait kell számba vennünk és megfogalmaznunk.
A teljesség igénye nélkül próbálkozunk meg néhány olyan tényező pusztán utalásszerű leírásával, amelyek különösen nagy hatást gyakorolnak művelődésügyünk alakulására.
Napjainkban megy végbe az a folyamat, amelyet a gazdaság fejlődése extenzív szakaszának intenzív szakasszal való felváltásaként szoktunk említeni. Mind az iparban, mind pedig a mezőgazdaságban már látszanak azok a körvonalak, amelyek jelzik, hogy ez a fejlődés milyen irányban tör utat...
Az iparban és a szolgáltatásban foglalkoztatottak körének növekedése, a városi lakók számának emelkedése, a szellemi tevékenységet folytatók körének bővülése, a nőknek a társadalmi munkába való bevonása megváltoztatta a művelődési szokásokat, a művelődés körülményeit. Gondoljunk arra is, hogy lakosságunknak már a nagyobbik része az elmúlt 29 évben született, illetve végezte iskolai tanulmányait - hozzátehetjük: magasabb színvonalú tanulmányait.
Szép számmal halmozódtak fel ismereteink társadalmunk művelődési helyzetéről is. Ma már általánosan ismertek iskolázottsági adataink. Ismerjük azokat a számokat, hogy körülbelül mennyien olvasnak, járnak színházba, néznek filmet, látogatják a művelődési otthonokat, vesznek részt az öntevékeny együttesek munkájában. Egyre jobban fölismerjük, milyen gazdasági, társadalmi és kulturális lépések szükségesek ahhoz, hogy a kor követelményeinek megfelelően fejlesszük tovább művelődési rendszerünket.
Ennek a rendszernek, ha nem is a legfontosabb, de kétségtelenül az egyik legvitatottabb ága napjainkban a televízió. Létrejötte és tevékenysége szorosan összefügg az előzőekben felsorolt meghatározó tényezőkkel.
Történelmi tanulság, hogy minden olyan korban, amikor a társadalomnak több közölnivalója van tagjai számára, amikor kiszélesedik a művelődők köre, akkor új közlési eljárások jönnek létre, a művelődés új intézményei alakulnak ki. Így van ez napjainkban is.
Történelmi tanulság az is, hogy az ilyen átalakulás, a megszokott keret átrendeződése mindig viharos viták kíséretében megy végbe. A változás szükségszerűségének és törvényszerűségének felismerése gyakran még azok körében is harc kérdése, akik a változások mögött álló gazdasági és társadalmi folyamatokat ismerik és igénylik.
Valahogy így vagyunk a televízió megítélésével is. Kétségtelen, hogy ez jelenség egy üstökös sebességével tört be életünkbe, és ez megnehezíti higgadt szemügyre vételét. Hazánkban 1958 és 1966 között egymillió készüléket vásároltak; 1972 végén már több mint kétmillió család ült esténként a készülékek elé. Azóta újabb 200 ezer előfizetővel gyarapodott a tábor. Ismertek azok az adatok is, amelyek azt mutatják, hogy ma már a televízióra fordítják az emberek művelődésre, szórakozásra szánt szabad idejük nagy részét. Tényként megállapíthatjuk, hogy művelődési intézményeink között az elmúlt években legdinamikusabban a televízió tört magának utat. Ezt az előretörést több vonatkozásban szokatlan méretek jellemzik, elemzésre mely megoldások kísérik. Vegyünk szemügyre néhányat közülük.
A közönség körét illetően csaknem a rádióéhoz hasonló széles nézőtábor jött létre. 1972 végén a szellemi dolgozók 90 százaléka, a munkások 87 szaléka, a parasztok 60 százaléka rendelkezett tévékészülékkel. Ha közintézményeink (klubok, művelődési otthonok) tévékészülékeinek állandó közönségét is figyelembe vesszük, akkor elmondhatjuk, hogy a lakosságnak 80-90 százaléka kisebb-nagyobb rendszerességgel tévénéző. Ha ezt a számot az olvasók, a színházba járok, mozi nézők, klublátogatók ismert adataival összevetjük, akkor leszögezhetjük, hogy az általános iskolán kívül, a rádió mellett a televízió az az eszközünk, amellyel a lakosságnak csaknem egészét elérhetjük. A méretek ugrásszerű változására utal az az adat, hogy valamennyi színházunk, ha zsúfolásig megtelik, 20 ezer embert tud befogadni, ugyanakkor már van olyan, színház iránt érdeklődő, 2-3 millió nézőnk, aki egy-egy színházi estet a televízióban örömmel és értőn fogad...."

Március 21. 20.01 a 2. műsorban új sorozat indul Kezdőkör címmel. Szerkesztő-műsorvezető Hárs György, riporter Feledy Péter, rendező Mata János.

A Rádió és Televízió Újság 1974/11. száma írta (nincs aláírás):
"Az új tévésorozat sportból kölcsönzött címének közvetlen értelme mindjárt egy másik fogalmat is sugall: a pályáét. Amely nem mindig a sima, zöld gyepszőnyeg. Mindenesetre a kezdőkör, ahonnét a játék elindul, ebben a műsorban is kört jelent. Szélesedő kört, adásról adásra népesebbet. A kezdők körét, pályakezdőkét, de olyanokét, akik mögött már jegyzett eredmények állnak. Olyan fiatalok mutatkoznak be - egymásnak és a közönségnek -, akiknek hivatásbeli és magánélete egyaránt jellemzi és példázza a mai ifjúság legjavának alkotó törekvéseit, kezdő, azaz kezdeményező, újra törekvő természetét. Azt, hogy a jelenkori huszonévesek százezer-arcú társadalmára egyvalami feltétlenül jellemző: szinte született tulajdonságuk a közösségi gondolkodásmód, ambícióik társadalmi hasznossága, állandó vágyuk a jóra és igazra, melyet nemcsak szüntelenül keresnek, de maguk is napról napra megteremteni igyekeznek.
A Kezdőkör ezért sem valamiféle felnőtt csodagyerekek klubja, hiszen a szereplők kiválasztásának látszólagos önkényessége is arról tanúskodik: tehetséges, gazdag egyéniségekben nem szűkölködik az éppen felnőtt nemzedék, a nevükben megszólalók mindegyike a hasonlóak tömegeit sejteti arca és szavai mögött. A műsor alapítói: Kútvölgyi Erzsébet színművésznő és Lovász László matematikus. Kútvölgyi Erzsébet pályája a közismertebb, Lovász Lászlóé a kevésbé látványos, de régebben tartó. Az ismerkedés 50 perce igyekszik mindkettőjük munkájának közösségi érvényű tanulságait megkeresni, s felmutatni egyszersmind azokat a sajátos színeket, amelyek a színészt és a tudóst egyéniséggé avatják. A Kezdőkört váltott műszakban készíti két stáb: Hárs György szerkesztő műsorait Mata János, Feledy Péteréit Szélyes Zoltán rendezi. A szerkesztők azonban riporterként átjátszanak egymás műsoraiba, nemcsak a folytatólagosság, inkább a kétszeres kontroll érdekében. Nem titkolják, hogy céljuk nemcsak a megismertetés, de a megszerettetés is.
Az első néhány adás szereplőit a tévések választották ki. Örülnének azonban, ha a nézők segítségükre volnának a továbbiakban, s a maguk környezetéből, ismeretségi köréből javasolnának jelölteket. Ezt egyébként a szereplők maguk is megtették már. Mindegyiküknek teljesült egy-egy kívánsága, olyan, amely jellemzi érdeklődésüket, s amely egyúttal a nézők számára is szórakozást és tanulságot ígér. Így találkozunk majd az első adásban Farkas Ádám szobrászművésszel és Benkő Dániel lantossal. Az utóbbi a következő Kezdőkör egyik szereplője lesz."

Március 23., Alekszander Vampilov: Angyali történek - tragikomikus játék közvetítése a Vígszínházból, felvételről.



Március 24., Zenés TV Színház bemutató, Hidas Frigyes: A tökéletes alattvaló (színes). Dramaturg Ruittner Sándor, zenei rendező Fejes Cecília, vezető operatőr Mestyán Tibor, rendezte Vámos László. Szereplők: A diktátor - Sólyom Nagy Sándor, Feltaláló - Miller Lajos, Gépmester - Palcsó Sándor, Festő - Benkóczy Zoltán, Kozmetikus - Rozsos István.

Az Esti Hírlapban március 25-én (firon) írta:
"Külön meghívóval invitált a képernyő elé a Televízió Szórakoztató és zenei főszerkesztősége a tegnap esti Zenés Színház bemutatójára. Ami a szórakozást illeti, jól járt, aki nem ijedt meg az operagroteszk kifejezéstől. Pedig Hidas Frigyes vígoperájának nem kisebb konkurenssel kellett megküzdenie, mint Tito Gobbival, aki bársonyos hangjával éppen az előző műsorban bűvölte el a nézőt.
A Tökéletes alattvaló bőven szolgált zenei érdekességgel, fanyar iróniával és erkölcsi tanulsággal. A hiú diktátor buta egocentrizmusa, az udvari festő minden rezsimet kiszolgáló gerinctelensége, s a feltaláló filozofikusan gyáva jellemtelensége meggyőzött, hogy a zsarnoki ihletben álmodott kifogástalan alattvaló szánalomra méltó, üresfejű, szerencsétlen gép. A merész ötlet zenei megoldása azonban nem egészen egyértelmű. Ezért a legszuggesztívabbra - mind zeneileg, mind színészileg - maga a tökéletes alattvaló sikerült. Palcsó Sándor remekelt szerepében, őt sorrendben a feltaláló, a festő követte, s csak végül jött a főszereplő, a diktátor. Az első három groteszk figura zeneileg is hiteles. A diktátorban nem futotta többre gyengécske Bob herceg figuránál, s ez nem Sólyom Nagy Sándor hibája."

A Film Színház Muzsika 1974/14. száma, Vámos Miklós írása:
"A tökéletes alattvaló című tévéopera-groteszkkel jelentkezett a Zenés színház. Szathmári Sándor novellájából Vargha Balázs írt librettót, ahhoz pedig Hidas Frigyes alkotta a zenét. Az egészet rendezte: Vámos László. Többször bíráltam már a tévé zenés színházát, amiért hibrid alkotásokat készít, számtalan műfajt kever össze, anélkül, hogy azok valójában összeállnának valami egységes egésszé. Nos, ezúttal egy szavam se lehet. A tökéletes alattvaló nem volt más, mint egy mai szerző rövid operája (Ha nem is groteszk. Manapság egyre többet hangoztatjuk ezt a megjelölést, mind tágabb értelemben, közel az idő, amikor elmondhatjuk: groteszk az egész világirodalom!). Hogy milyen volt a zene, erről nem merek bírálatot mondani, vitassák a szakértők. Úgy éreztem, mintha csupán azért kellene az éneklés, hogy nehezebben értsem meg a - különben rém szimpla - csattanót. A fasizmus túl komoly veszély ahhoz, hogy ilyen vulgárisan lehessen tiltakozni ellene."

Március 26. 20.00-23.25 között olasz est a televízióban. Ezzel egy időben Budapesten tartózkodott, és tárgyalásokat folytatott a Magyar Rádió és Televízió vezetőivel Italo Neri, az Olasz televízió (RAI) igazgatóhelyettese a magyar-olasz rádiós és televíziós együttműködés további lehetőségeiről.

Ezen a napon a Televízió vezetői értekezlete értékelte a 2. műsor negyedik adásnapjának (1973. november 7. óta van) tapasztalatait. Részlet:
"...a negyedik nemcsak mennyiségi, hanem minőségi gazdagodást is jelentett. Az eredmények alapján világos, hogy a műsor közművelődési jellege hol kezdett kialakulni: mindenekelőtt a rétegigényeket kielégítő, igen színvonalas ismeretterjesztő adásokkal (Boldog békeidők, Műhely, Korok, versek), néhány kitűnő zenei és opera programmal (a zenés programok között a Zenei figyelővel)...
Valódi kísérletek céljaira még nem veszik kellően igénybe a szerkesztőségek a II. műsort, pedig az jó közeget biztosítana az újításokra, lehetővé tenné néhány új megoldás zavartalan kipróbálását...
(Magyar Országos Levéltár -XXVI-A-8-a 90 doboz. MRT ált irtatok.)

Március 27. 19.15-22.30 színházi világnap 74. - körkapcsolásos műsort sugárzott a televízió. Élő közvetítés volt a Thália Színházból, Graham Greene: A csendes amerikai, a Veszprémi Petőfi Színházból, Sarkadi Imre - Osztrovics Levente: Kömíves Kelemen, valamint a Nemzeti Színházból, Gogol: A revizor (részletek). A közvetítés előtt Richard Burton üzenetét ismertették.

A Hajdú-Bihari Napló április 4-i számából, Cs.N.I. írásából részlet:
"Az idei színházi világnapot méltón, a maga technikai lehetőségeit jól kihasználva ünnepelte a televízió. Március 27-én három színházból közvetített egyenes adásban egy-egy részletet a műsoron levő drámákból. Láthattuk a veszprémi színház szép Sarkadi bemutatóját, a Kőmíves Kelement. A Thália Színház Graham Greene A csendes amerikai című művét játszotta - ebből láthattunk valamit. S ami minden nézőnek alighanem a legnagyobb élmény volt, Tovsztogonov híres Revizor-rendezése a Nemzetiből.
Hogy mennyi munka volt a körkapcsolás mögött, valószínűleg elképzelni sem tudjuk. De az ötlet kitűnő volt, szép estét szerzett a tévénézőknek - ennyi elégtétel bizonyára elég is a szerkesztőknek."

Március 28. 20.01 a 2. műsoron Ibsen: John Gabriel Borkman - színmű közvetítése a Vígszínházból, felvételről.
21.25 az 1. műsoron az eddigi Szülők, nevelők egymás közt című tévésorozat Családi kör címen folytatódik.

A Rádió és Televízió Újság 1974/12. számában írta Kelemen Endre, részlet:
"Kevés műsor-sorozat élt meg olyan hosszú életkort a televízióban, mint a Szülők, nevelők egymás közt. Talán a nevelési témák kifogyhatatlansága, talán a nézők érdeklődése éltette ezt a műsort csaknem másfél évtizede. Olyan népszerű tévésztárok lettek a nézők szívesen látott nevelési tanácsadói, mint Radnai Béla, Kósa Erzsébet, Popper Ferenc, Fehér Klára, Zsó és Laci (illetve az őket alakító Jani Ildikó és Barna Imre).
Az utóbbi időben azonban a fáradtság jelei kezdtek mutatkozni nemcsak a műsoron, hanem a nézőkön is, akik a késő esti adásokat is megvárták és végignézték. A szerkesztőség ezért most megfiatalította ezt az öreg sorozatot, új tartalommal, új formában jelentkező magazinjellegű műsort indít útjára, az eddig szokásosnál korábbi műsoridőben. A Családi kör tehát nem egyetlen kérdéssel foglalkozik - tarka választékot kínál a családtagoknak, kinek-kinek érdeklődése szerint"

A Filmvilág 1974/8. számában Gyertyán Ervin írta:
"Örvendetes, ígéretes mintapéldánnyal mutatkozott be a televízió új műsora: a Családi kör. Maga az a tény is örvendetes, hogy idejében felismerték egy népszerű program (Szülők, nevelők egymás közt) elfáradását, a felújítás szükségességét, de még inkább örülünk annak az ötletességnek és színességnek, amellyel ezt a feladatot megoldották - példás egységbe hozva a néző szórakozási igényét a szerkesztők ismeretterjesztő célkitűzéseivel. A modern pedagógiának az a törekvése, amely játékossá és élvezetessé kívánja tenni a tanulást, úgy látszik nemcsak a gyerekek, de a szülők oktatásában is gyümölcsöző módszertani alapelv. Az a lélektani laboratórium, amelyet Horgas Béla színes és ötletes forgatókönyve és dr. Ranschburg Jenő pszichológus szellemes és célba találó pszichodrámái alapján létrehoztak - valóban egyszerre nyújtja a bevezetést a modern pedagógia és gyermekpszichológia világába, szellemiségébe és ugyanakkor a felüdülés és kikapcsolódás televíziós feladatának is eleget tesz. S az adásnak ezt az egyszerre hasznos és kellemes jellegét nemcsak formai leleménye, de tartalmi színvonala is biztosítja.
Elő problémákat láthattunk a Kovács család hármasának - Zenthe Ferenc apuka, Moór Mariann anyuka és Kovács Krisztián gyerek - a jó és rossz magatartást egyaránt Illusztráló megelevenítésében, amelyek fogódzót nyújtanak a szülőknek, hogy jobban eligazodjanak a gyerekvilág rejtelmeiben. S jól egészítette ki ezt a tematikát - a szubjektív és objektív világ összemosódásának, a fantáziahazugságnak sajátos tapintatot igénylő természetrajzát - nemcsak a pszichológus élvezetes magyarázata, de Karinthy Frigyes kitűnő írása, amit Latinovits Zoltán tőle megszokott színvonalas előadásában hallhattunk.
A műsor szerkesztése - helyesen - arra törekedett, hogy a gyereknevelés minden szektorában - a pedagógiában, a higiéniában, az orvosi kérdésekben - egyaránt útmutatással szolgáljon, valóban olyan fórummá váljon, amely az elméleti kérdésektől olyan praktikus problémákig mint a megfelelő tanulólámpa, a szemüveg, a gyakori gyerekbetegségek - minden lehetséges problémában segítséget nyújt. Ez a magazinszerű sokrétűség, amely a színjátéktól, a riporton, az interjún, az irodalmi illusztráción át a közvetlen ismeretterjesztésig a műfajok széles skáláját variálja, alkalmas arra, hogy - ha következetesen hű marad ehhez a programhoz - a Családi kört a legkedveltebb és leghasznosabb tévé folyóiratok sorába emelje. A műsort Kelemen Endre vezette, László Jánosné szerkesztette, Palásthy György rendezte és Forgách Ottó fényképezte. Dicséretes munkát végeztek."

A Rádió és Televízió Újság 1974/12. számában ismét megjelent a Tallózás az MRT Tömegkommunikációs Kutatóközpontjának kiadványaiban. Ebből részletek:
"Peter Meggs, a kanadai CBC rádiótársaság angol nyelvű részlegének műsorigazgatója arról ír, milyen új lehetőségek tárulnak fel a rádió számára a televízió korszakában:
Általában az emberek azt hiszik, hogy ez a televízió kora, és hogy a televíziókép elterjedésével csökkenni fog a hangon alapuló rádió fontossága és népszerűsége, ha ugyan nem hal ki teljesen. A rádiózás azonban drámai módon terjed az egész világon, néhány esetben még gyorsabban is, mint a televízió. Például Afrikában a rádiótulajdonosok száma hat év alatt 360 ezerről 11 millióra nőtt. Ugyanebben az időszakban a rádiótulajdonosok száma a Közel-Keleten 2 millióról több mint 19 millióra ugrott, Indiában és Kínában pedig 1 millióról körülbelül 15 millióra. Az Egyesült Államokban 100 millióval több rádió van, mint ahány ember. Észak-Amerikában az emberek ma általában ugyanannyi időt töltenek rádióhallgatással, mint televízió nézéssel (kb. napi három órát).
Történetileg a rádió hirtelen elvesztette szórakoztató szerepét a televízióval szemben, amikor az utóbbi eszköz széles körben hozzáférhetővé vált. A rádió ekkor a döbbenet hosszadalmas állapotába került, az esetleges új szerepekkel kínlódott, és hajlamos volt annak elismerésére, hogy a televízió alkalmasabb a látvány (pl. a tánc és a varieté) bemutatására, de a komolyzenét és a drámát is át fogja venni. Ennek eredményeként néhány adó szinte teljesen elhagyta ezeket a műfajokat.
Amikor még a rádió volt az uralkodó tömegkommunikációs eszköz, a turisták rendszeresen útitervükbe iktatták egy-egy nagy rádiótársaság megtekintését. Az ilyen körséta csúcspontja valószínűleg a hangszoba meglátogatása volt, ahol a látogató csodálkozva látta, hogy a zuhogó eső valójában ernyőre dobált rizsszemekből áll, és a tűz ropogását úgy teremtette meg a technikus, hogy celofánt gyűrt össze az ujjai között... Ha a turisták ma sorban állnak a stúdiólátogatásért, ezt általában a televízió misztériuma okozza. A telefon általános fejlődése viszont a rádióban a nyitott adás formáihoz vezetett, melyekbe a hallgatók közvetlenül, saját otthonukból bekapcsolódhatnak. Így a rádió, mint a közösség kölcsönös kapcsolatának eszköze, valósággá vált. A televízió talán sohasem fogja ebben utolérni a rádiót, bármennyire törekszik is arra, hogy a nézőket a stúdiókba hozza, és ott kiszolgáltassa őket a kameráknak, a reflektoroknak, a mikrofonoknak. Most a hallgatók úgy érzik, hogy tulajdonosként viszonyulnak a rádióhoz. Olyan mozgékony, mint ők maguk, és olyan hozzáférhető, mint a legközelebbi telefon.
Izgalmas új dimenzió nyílhat a rádiódrámában és a dokumentumműfajban is. Valóban ésszerű annak feltételezése, hogy a sztereofóniában s a kvadrofóniában nagyobb lehetőségek rejlenek a beszélt szó, mint a zene számára.
A hírek közvetítése a rádióban mindig előnyösebb lesz, mint a televízióban. Minden rádió és televízió szervezet számára világos, hogy a rádióhíreket helyezze előtérbe a televízió hírtájékoztatóival szemben. Ugyanez a rugalmasság vonatkozik a rádió-dokumentumra is.
A kanadai rádiótársaság minden reggel háromórás nemzeti műsort vezetett be Ez az ország reggel címen. A rádió számára hozzáférhető minden új technikai eszközt kipróbáltak ebben, s ez ahhoz vezet, hogy naponta felmérik egész Kanadát az óceán egyik partjától a másikig, a sarki óceántól az amerikai határig - és maguk a hallgatók mesélnek az ő területük életéről. Ugyancsak ők levelek ezreit írják havonta a műsornak, s gyakran egymással is leveleznek, sőt meglátogatják egymást, ha az országban szabadságuk alatt utazgatnak.
Hogyan alakul a Nyugat-európai televíziók hétköznapi műsora? - ezt összegezi a Bolgár Televízió- és Rádióbizottság tudományos kutatóintézetének egyik kiadványa. Az adatok és megfigyelések tömegét közlő tanulmányból itt csak néhány részletet idézhetünk:
Noha a különböző televíziók más és más gyakorlatot követnek, egy közös bennük: amilyen heterogén a közönség, olyan heterogén a kora esti műsor is. Csak feltételes lehetne egy olyan felosztás, miszerint ebben az időzónában néhány Nyugat-európai televízió komolyabb műsorokat sugároz, néhány pedig csak szórakoztató műsorokat. Az első csoportba sorolhatnánk az osztrák tévé mindkét csatornáját, az ORTF-II, a RAI-1, a BBC-2 és a BRT (Belgium) műsorait. Ezek elsősorban híranyagot, publicisztikát, helyi érdekességű anyagokat, riportokat, kulturális újdonságokat sugároznak ebben az időben; de folytatják a gyermekműsorokat is (főleg filmekkel) és a műveltségi adásokat (pl. a BBC-2 szabadegyeteme). A másik csoporthoz, amely főként szórakoztató műsorokat ad ebben az időzónában, a következő adókat sorolhatjuk: BBC-1, holland I. és II. műsor, ORTF-1- és sok esetben a nyugatnémet televíziók. Akár az első, akár a második csoport műsorait elemezzük, kitűnik a közös cél: megfogni a közönséget, odakötözni a képernyő elé - és felkészíteni a fontosabb esti műsorokra. Nehéz lenne megmondani, hogy melyik módszer a jobbik: a maga módján mindkettő lehet kiváló.
Mint eltérő gyakorlatot, meg kell említenünk, hogy koraeste a nyugatnémet televíziók általában helyi műsorokat közvetítenek. 18.00 és 20.00 óra között az ARD és a ZDF a bajor, a déli, a dél-nyugati és a hesseni adók műsorait közvetíti, illetve az azokkal készített közös adásokat sugározza.
Az esti program általában különféle típusú és műfajú adásokból áll össze, mégpedig kontrasztosan. Erre jó példa a holland televízió, amelynek két csatornáján mindig olyan műsorok futnak egy időben, amelyek valamiképp ellentétesek: pl. filozofikus mélységű komoly műsorok és szórakoztató összeállítások. Vannak olyan televíziók, amelyek egyidejűleg kínálnak heterogén és homogén műsorokat, mint pl. a RAI és az ORTF. Ugyanakkor általában úgy terveznek, hogy a hét adott napján este többnyire ugyanaz vagy hasonló típusú műsor menjen.
Hétköznapokon - a különböző csatornák rendeltetésétől függően - a tanulmányi műveltség-gyarapító műsorok vannak túlsúlyban. Ahol egy csatornát kijelöltek a tanulmányi műsoroknak, ott természetesen ezek abszolút fölényben vannak, míg a párhuzamosan sugárzó másik csatornán az információs és művészeti műsorok kerülnek előtérbe. A szórakoztató és zenés műsorok általában a negyedik vagy ötödik helyen állnak a terjedelem szerinti felosztásban."

Ugyanezen a napon (28-án) 22.25-kor jelentkezett Szecskő Tamás Tévé-tükör - tények a Televízióról című jegyzetével.

A Népszava március 31-i számában -ajka- írta:
"Tükör-e a Tévé-tükör?
Március 28-án, csütörtökön, késő este volt alkalmam első ízben meghallgatni és megnézni Szecskö Tamás Tények a televízióról alcímmel ellátott jegyzetét a Tévé-tükör főcímű, havonta jelentkező sorozatban. A jegyzet előzetese a Rádió és Televízió Újságban jogos érdeklődést kelt, amikor bejelenti (és kijelenti): Talán nem túlzás, ha úgy fogalmazunk, hogy a műsorpolitika demokratizmusának egy-egy apró mozaikja mindegyik jegyzet. Ebben az értelemben tehát nemcsak a közönséget tükrözi, hanem a Magyar Televízió szándékait is.
Ez az adás nem tükrözte sem az egyiket, sem a másikat és végképp túlzás úgy fogalmazni, hogy a műsorpolitika demokratizmusának bármiféle apró mozaikja lett volna.
Amúgy érdekes közléseket kaptunk Szecskö Tamástól arról, hogy miként ment végbe máig a nagy nyugati televízió műsorkészítő társaságok monopolizálódása, miként tartja kézben mind a szórakoztató, mind pedig a tájékoztató, híradó jellegű műsorszolgáltatás világexportját néhány, legfőként amerikai mamut-társaság. Olyannyira így van ez, hogy - mint az érdekes jegyzetből értesülünk - a fejlődő országok saját eseményeik televíziós tükörképét is óriási távolságok beszáguldása után, ezeknek a társaságoknak a tálalásában kapják, természetesen olyan politikai tendenciákkal felhangolva, amilyenek a monopoltársaságok és mozgatóik nézeteinek és szándékainak megfelelnek.
Így, vagy legalább így is néz ki napjainkban a világon a szabad információ-áramlás.
Nagyban és egészben rokon ezzel a helyzet a szórakoztató műsorok, a Nyugaton készülő, nagy üzletet jelentő nagy sorozatok vonatkozásában - amint ezt nemegyszer itthoni televízió műsorainkban is tapasztalhatjuk. Megszületett napjaink új Hollywoodja (részben éppen Hollywoodban) - a jegyzet a Standard Oil, a General Motors és Metro Goldwyn Mayer-féle egykezekhez, gyártó, előállító monstrumokhoz hasonlította a nagy tévéműsor készítő üzemeket és üzleteket.
Mindez világos, érthető. Egy gondolatmenet azonban akkor indokolt és hasznos, ha valahonnan valahova tart. Erről a gondolatmenetről azonban sajnos lemaradt a következtetés. Nem nehéz megérteni: még nagy országok sem rendezkedhetnek be önellátásra tévéműsorok dolgában - ilyesmiről itt éppúgy nem lehet szó, mint a filmek, a mozik világában. Az azonban bizonyos, hogy a jegyzetben is ismertetett, és enélkül is eléggé ismert helyzetben fokozott szűrés szükséges a műsorokban. És a tévéműsor nem mindig tanúskodik arról, hogy ez a szűrés mindig és kellő gondossággal megtörténik. Mintha szocialista kulturális politikánk elemi érdekeihez viszonyítva túl sok eszményített, a giccsig elsziruposított képet kapnánk a nyugati életideálról, a kispolgári dolce vitáról, de Fellini maró kritikája nélkül. Ezeket bármely hazai vagy más műsorral, sőt, semmivel pótolni is ésszerűbb, mint sugározni.
Ha nem ez, nem tudom, mi tükröződött a Tévé-tükörben? Valami efféle következtetés még a műsorpolitika demokratizmusának apró mozaikja is lett volna - ha lényege és hasznos funkciója szerint értelmezzük a demokrácia fogalmát."

Március 29. 20.00 ismét jelentkezik Vitray Tamás műsora, az Ötszemközt, a vendég Pioker Ignác volt.

A Magyar Hírlapban április 2-án Pályi András írt kritikát, részlet:
"Pioker Ignác, Vitray Ötszemközt-jének legutóbbi vendége nem szorult különösebb bemutatásra; mondhatnánk, a közelmúlt egyik legendás alakja. Annak idején a sztahanovista mozgalom egyik csillaga volt, sztárja, hogy ezt a kifejezését használjuk; Horváth Edével és Muszka Imrével együtt. Persze, aki a legendás hőst akarta látni, vagy éppen gyanakvó bizalmatlansággal ült le a képernyő elé, az bizonyára csalódott. Pioker Ignác nem tagadta azt sem, hogy életében épp elég irigység és rosszindulat is támadt körülötte, de erről ugyanolyan természetes józansággal beszélt, mint a magas fokú elismerésekről, kitüntetésekről, megállapítva, hogy akit mindenki szeret, az jó ember nem lehet. Egy munkásember ült a kamera előtt, aki épp arról szólt, mennyire káros, ha a gyárak a munka megszervezése és a munkafegyelem megszilárdítása helyett sztárokat nevelnek. S ezt sem látványos szólamként, öntetszelgő pózban, hanem egyszerűen csak életét és tapasztalatait magyarázva: szocialista brigádvezetők azok legyenek, akik értik a szakmájukat, van tekintélyük, hallgatnak rájuk az emberek - mondta összegzésként. Egy szocialista brigád éléről vonult nyugalomba, noha - még az ötvenes években - többször akartak belőle gyárigazgatót csinálni. Azt mondtam, én a munkapad mellett kezdtem, s onnan akarok elmenni nyugdíjba. Így is történt.
A legendáknak tehát sehol semmi nyoma, a sztárkodásra a legkisebb hajlama sincs; egész életében azon fáradozott, hogy bebizonyítsa önmagának, munkatársainak, a világnak, hogy az ember méltósága a becsületes munkában rejlik. S alighanem ezt a megfogalmazást is túlságosan nagy szavaknak minősítené; ha alakja köré valósággal mítoszok kerekedtek, arról ő nem sokat tehetett. Most szívesen és őszintén beszél az életéről, a korról, a sztahanovista mozgalomról is, melynek erényeit, akkori értelmét és hibáit, túlkapásait józanul, jó szakemberként mérlegeli. Igazi ötszemközti beszélgetés ez: természetesnek veszi, hogy az országos publikum előtt szóljon magáról, nincs takargatni valója és nincs benne álszemérem; s ugyanezzel a természetességgel fogadja el a riporter, a partner jelenlétét és segítségét is. Nekünk s egy kicsit rólunk is szól ez a társalgás: az ország sorsáról, a hétköznapi helytállásról, a jövőről esik szó.
Hányszor felbillent már ez a kívánatos egyensúly Vitray Tamás sorozatában! Hol a riporter kérdezett túlságosan élesen, túlságosan az úgynevezett intimitások után nyomozva; hol a vendégül hívott személyiség játszotta le vendéglátóját. Most eltűnődhetünk: mi is a jó televíziós beszélgetés titka? Aligha csak a riporter felkészültsége, hisz Vitray valamennyi Ötszemközt-jében impozáns tájékozottságról tett tanúságot. Ezúttal nem is volt másról szó, minthogy sikerült megtalálni azt a közös hullámhosszt, mely minden igazi beszélgetéshez elkerülhetetlenül szükséges. S egyúttal el is tűnt a protokolláris feszengés vagy a bántó bizalmaskodás minden kísértése. Köztudott dolog, hogy Vitray vendégszobájában rejtett kamerák működnek, a korábbi Ötszemközt adásokban mégis számtalanszor érezhettük, hogy hol a riportert, hol vendégét fogta el a kameraláz, kizökkentve a társalgást abból a természetes hangvételből, mely ennek a televíziós műfajnak éppenséggel lényege. Nos, ezúttal valóban úgy telt el az egy óra, mintha nem is lennének jelen a kamerák; s talán paradoxonként hat, de ez a baráti beszélgetés mégis nekünk szólt, egyetlen percre sem feledkeztek meg a jelenlevő ötödik szemről: a nézőkről.".

A Hajdú-Bihari Napló április 4-i számában CS.N.I. írta, részlet:
"Nem vádolhatjuk egyoldalúsággal Vitray Tamást, az Ötszemközt sorozat riporterét. Abba a kis kellékszobába igen különböző okok miatt híres emberek léptek be. Színész, aki itt nem színészkedett, hanem mert önmaga is lenni a nézők szeme láttára; politikus, aki sokak számára hátborzongató élességgel magával hozta a szobába történelmünk egyik bonyolult, nehéz korszakának szellemét; sportember, aki lányáért él, annak eredményeit szeretné edzőként, pszichológusként, anyaként a maximálisra emelni; ifjú zongorista, aki fölényes és őszinte kamasz maradt ebben a falnak is füle van szobában. Találkoztunk szobrásszal, operett primadonnával, rendezővel, s legutóbb - egy élmunkással. Milyen sajátságos és eredeti ötlet: egy hajdani sztahanovistát meghívni erre az egyórányi csevegésre! Mennyi mindent mondott nekünk a rejtett kamera, mely Pioker Ignác Kossuth-díjas munkást figyelte! Történelmünk hősi korszakát idézte: valóban az volt, nagy lendületű, nagy hitű építő éveivel, 48-cal, 49-cel. Hősies, nagy tetteit idézte, melyek ma már kabarétréfák meg nem unt ötletadói. Akkor életre-menően fontos volt, hogy példák legyenek: munkáspéldák a munkások előtt, magatartás, szellem, teljesítmény példái, mert szükség volt erre is a hit, a lendület őrzéséhez. Élmunkásnak, sőt sztahanovistának lenni nem csupán dicsőség - s erre jó érzékkel kérdezett rá Vitray. És Pioker Ignác pedig szépen és meggyőzően elmagyarázta, hogy nem kell gépromboló őrültnek lenni ahhoz, hogy egyszerre menjen mennyiség és minőség. Persze, fanatizmus kell ahhoz a teljesítményhez, amit ő produkált: körülbelül másfél év alatt teljesítette az ötéves tervét. De mindenekelőtt jó szaktudású, a munkát szerető embernek kell lenni. Egyébként hiába a jó gép, a segítség, még a jószándék is kevés. Ezt a legnagyobb tanulságot és igazságot Pioker Ignác, mint egy szocialista brigád vezetője munkatársainak is örökül hagyta. (Kár, hogy nem sikerült kideríteni, miért bomlott föl ez a brigád, amikor ő nyugdíjba ment.) Vitray ismét jól vizsgázott. Kérdései lényegiek, tapintatosak, okosak voltak, s ilyen egész műsorvezetése. A szakmáját ő legalább olyan jól ismeri és szereti, mint a sztahanovista Pioker Ignác a magáét."

Megjelenik a Rádió és Televízió Szemle 1974/1. száma. Ebben Szűcs Andor ír elemzést a Televízió Művészeti Tanácsának tevékenységéről Nem státuszszimbólum címmel. Részletek:
"Vajon státuszszimbólum-e a Televízió Művészeti Tanácsa? Lehetne az is. A tévé protokolláris lehetőségei megengednék. Ám ez esetben kevésbé rangos embereket kellett volna összehívnunk. A bizottságok és a tanácsok ott, ahol egyre több pénzre, iniciatívára és műszaki kapacitásra van szükség, jobbára fügefalevélnek számítanak, híjával levő lényegi kérdések leplezésére vagy olyan reprezentációs ügyek szolgálatára, amelyek a dolgok lényegéhez nem adnak semmit. De ismerünk bizottságokat a tömegkommunikáció területéről is: pl. a Pillkington Bizottság nagyhírű jelentést készített az angol kormány számára a rádiózás távlati fejlesztéséről.
Kezdetben nálunk is pusztán reprezentatív hivatásúnak tekintették a Művészeti Tanácsot, intézményünk hivatalos dekorációjaként fogtuk fel. Létrejöttének mégis mindenki örült, hiszen ez a tanács örömmel fogadott emberekből állt, akikhez korábban is barátilag kapcsolódtunk. Boldizsár Iván, Dobozi Imre, Cservenka Ferencné, Huszár Tibor, Kazimir Károly, Petrovics Emil, Pozsgai Imre, Újhelyi Szilárd, Vitányi Iván társadalmi helyzetébe kommunikatív szerepük is beleszámított (Újhelyi Szilárdot és Cservenkánét munkája később kiszólította e testületből), s meghívásuk feltételezte, hogy idejük és kedvük lesz széljegyzetekkel ellátni mindazt, amit a Televízió a művészetek terén művel.
A Művészeti Tanács munkája: dialógus. A művészeti területek munkatársai e testület munkájának jelentőségét abban látják, hogy létével és minden szavával a sztereotípiák, a szükségmegoldások, a művészeti megalkuvások ellen szól. Minden alkalmat megragad arra, hogy dialógusai személyes jellegűek legyenek, kapcsolódjanak a tévé legjobb alkotóihoz, jeles rendezők, operatőrök, díszlettervezők, és dramaturgok munkájához.
Terveinkkel kapcsolatban a Művészeti Tanács mindig a jelenidejűség megerősítője volt, ám amikor bátorított bennünket a tévéművészet maiságának erősítésére, az erősen érvényesülő másodvonalúságra is rámutatott. Óvott a lilaságtól és megfontolásra intett: hol legyen szerkesztőségünk bátor. Legfontosabb intelme: teremtsünk rendet a magyar irodalom szolgálatának tendenciáiban. Kritikai jellegű műsorainkból hiányolta az elemzést, s arra intett, hogy kerüljük a lejátszott lemezeket, ha színházművészetünkről beszélgetünk valakivel...
Jelentős segítséget nyújtott a Művészeti Tanács vitája a sorozatok kérdéséről. A legfontosabb a koncepció világossá tételéről elhangzott javaslat:
El kell választani a bestsellert a politikai témáktól, s rendet kell teremteni a sorozattá dolgozható klasszikusok között is.
A konkrét észrevételek és javaslatok hosszú időre szóló elmélkedést és tennivalót kínálnak: óvtak bennünket a hazai filmgyártás Jókai-betegségétől, elemezték a Móricz-kísérlet problémáit, ajánlották a Balassi-témát, Körösi Csorna Sándort, Zrínyit és Martinovicsékat, s felhívták a figyelmet arra, hogy Krúdy Gyula a világ egyik legnagyobb sorozatírója.
Intelem hangzott el arra vonatkozóan, hogy a munkásmozgalmi filmek szériagyártásához 25 esztendő, mint történelmi távlat - kevés.
A komoly irodalom és a szórakoztatás választási dilemmája, az irodalmi protokoll megkerülésének szerkesztési gondjai is szóba kerültek. A sorozatokkal kapcsolatos vitában a Művészeti Tanács arra ösztökélt bennünket, hogy az igazi irodalmi értékeket egyedi műsorokban dolgozzuk fel, de óvakodjunk a görcsös értékkereséstől és kétséges helyzetek vállalásától. Olyan témákat, korszakokat, személyiségeket kell sorozatokban feldolgozni, amelyekkel, s akikkel kapcsolatban a hazai közönség gyermekkora óta élményekkel rendelkezik. Ezt igazolja a történelmi sorozatok sikere.
Az a segítség, amelyet a Művészeti Tanács ténykedése a tévének nyújt, a kezdet kezdetén tart, s lépésről lépésre új tevékenységre serkenti önmagát. Sor került olyan alkotások megtekintésére és megbeszélésére, amelyek sztereotip aggodalmakat keltettek bennünk. A megbeszélés eloszlatta aggodalmainkat. Bizonyára olyan műsorok megvitatására is sor kerül majd, amelyekkel kapcsolatban az aggodalmak igazolása, törvényesítése lesz a Művészeti Tanács feladata...
A művészeti műhelyek számára a Művészeti Tanács munkája bizonyos kritikai felvértezettséget eredményez. Ez kétarcú dolog: jóleső az elismerés, ha ritka is, az illetékes szájakból. Ám e tény nem jelent a kritikai állásfoglalásokkal szemben impregnáltságot, sőt! De a műhelyek nyíltabb szívvel fogadják a jogos bírálatot is - ha munkájukkal éppen rászolgáltak.
A televíziós munkában a távlati tervezés jelentős mértékben az utópiák irányába visz bennünket. A Művészeti Tanács észrevételei mindig a realitás tendenciáit erősítik. Konzekvens, ezért hiteles minden olyan tárgyi kiegészítés, amely műsorterveink vitájánál elhangzik. Ilyen értelemben - akár akarja ezt a Művészeti Tanács, akár nem - dialógusai a legfontosabb tervkontrollt jelentik a számunkra.
Szükség van arra, hogy a nemzetközi televíziós összehasonlításokat mások végezzék el, ne televíziósok. Miért van nagyobb hitele, ha előnyös és előnytelen összevetések külsők szájából hangzanak el, ki tudja? Mindaz, ami rossz és jó az RTV munkájában, rosszabb és jobb, ha figyelő, kívülálló barát mondja, mintha a legtapasztaltabb kollégáink hangoztatják. Számunkra nagyon is hasznos, ha az MRT munkájának előnyére szolgáló összevetések lényegében gyakorta szerepelnek a Művészeti Tanács dialógusaiban...
Összefoglalva: a Művészeti Tanács tevékenysége a televíziós munka elidegenítő motívumaival kapcsolatban ad védettséget, ellene szól az ismétlődéseknek a gondolkodásban, a szó szoros értelmében küzdelemre serkent az elfásultság ellen, a kishitűség ellen, s a lehető legszűkebbre szabja az elkerülhetetlen megalkuvásokat.
Ha az ember áttekinti mindazt, amit a Művészeti Tanács munkája eddig jelentett, felmerül a kérdés, negyedszázad alatt (az eszmefuttatás szerzője ennyi ideje lehet tanú a hazai rádiózás és televíziózás dolgaiban) miért voltak kérészéletűek a különböző hasonló és nem hasonló bizottságok? Elsősorban azért, mert létrehívásukkal valamiféle szervezeti védettséget akartunk kialakítani műhelyünk, intézményünk számára. Ez konkrét felelősséget igyekezett a bizottságokra hárítani, mondjuk olyan művészeti, művelődéspolitika atmoszféra kialakítását, amely a rádió- és tévéműsorokban elkerülhetővé teszi az általában felmerülő művészeti hibák jelentkezését stb. A legjelesebb alkotó és szervező egyéniségek ilyen bizottságok tagjaként, ilyen konkrét felelősség utópiájától övezve, elveszítették kedvüket, s hovatovább a státuszpénzt sem vették fel. Nincs olyan bizottság vagy tanács, amely intézményeinket megvédi művészeti hibák jelentkezésétől.
Arra is gondolnunk kell, mi módon lehet tartósítani a Művészeti Tanács munkájának eredményeit, s miképp óvjuk meg ezt a testületet attól, hogy valaha is feleslegesnek érezze magát?
Nem szabad bővíteni, növelni, részekre osztani s meg kell kímélni minden olyan lépéstől, amely hivatali motivációkat ragasztana tevékenységéhez. Ugyanakkor ki kell találni az elhangzó gondolatok megőrzésének és belső publikációjának módját. A Művészeti Tanács üléseit egyfelől a szerkesztőségek vezérkari szintjéig kellene kibővíteni, másfelől közösen ki kellene alakítani az alkotó csoportokkal való beszélgetések módját."

Ugyancsak az RTV Szemle ebben a számában, a Vita rovatban szól hozzá a Képmagnó vagy film vitához Szinetár Miklós:
"A Magyar Televízió gyakorlatában az úgynevezett művészi jellegű műsorok kétféle technikával készülnek. Egyfelől elektronikus úton, elektronikus kamerákkal, elektronikus magnóra, úgynevezett Ampexra rögzítve, ami azt jelenti, hogy három-öt elektronikus kamera egyidőben üzemelve, a lejátszódó jelenetnek a rendező által megfelelő képét kiválasztva, lényegében akár 60-90 percig is képes egy tagban felvételt készíteni. Ez a technika lehetővé teszi a magnóra fölvett részlet azonnali visszajátszását, vagyis készterméket készít.
A másik technikai eszköz, amivel dolgozunk: a film. Ez lényegében filmkamerával, azaz egy filmkamerával történő munka, amely során beállításonként veszik fel a jeleneteket, a fölvett jelenet hangját esetleg külön, utólag, utószinkron formájában rögzítik, majd a fölvett jelenetek sorát vágóasztalon, mechanikusan illesztik össze, ott határozódik meg a jelenetek végleges sorrendje, az egyes beállítások végleges hossza, vagyis a film ritmusa. Utána mechanikus keverési eszközzel a különböző hanghatásokat összekeverik, és laboratóriumi munkával előállítják a végleges képet.
Ezek a tények mindnyájunk által ismertek, mégis úgy hiszem, elöljáróban le kell szögezni, ahhoz, hogy rátérhessünk a pillanatnyilag a televízióban nyíltan vagy nem nyíltan dúló vitára, vagyis hogy az elektronikus rögzítési mód vagy a filmkamerával történő rögzítés alkalmasabb-e a televíziós művészi műsorok képernyőre vitelére.
Az Ampex - más néven az elektronikus rögzítési szisztéma, vagy még egyszerűbben szólva a képmagnó - nagyon sok hívet mondhat magáénak a Magyar Televízió munkatársai közül. Ugyanakkor számos televíziós szakember vallja azt, hogy a film az egyedüli út, amely a drámai és szórakoztató műsorok, különösen a művészi műsorok rögzítésére alkalmas. Ez a vita a magyar televíziózás gyakorlatában időnként különösen éles formát ölt. Vegyük hát szemügyre a két tábor érveit.
Az Ampex-tábor azt állítja, hogy a képmagnó a televízió legsajátosabb műfaji kifejezési eszköze, összenőtt a televízióval, a televíziózás előtt nem is létezett, tehát a legalkalmasabb arra, hogy a televízió számára olyan külön műfaji nyelvet alakítson ki, amely megkülönbözteti a színháztól, a filmtől, minden egyéb társművészettől, és amely egyedül alkalmas arra, hogy önálló arculatát megteremtse. Ezen kívül, teszik hozzá még az Ampex feltétlen hívei - ez az eszköz alkalmas arra is, hogy a gyártást gyorssá, olcsóvá és könnyen kivitelezhetővé tegye. E szerint az álláspont szerint a filmkamerával készített műsor alapjában véve idegen a televízió természetétől, egy más műfaj átplántálása a képernyőre, és mint ilyen, minél hamarább kiszorítandó a televízió műsorából.
Lássuk a film híveinek az érveit: ők azt állítják, hogy az Ampex korlátozott lehetőségei miatt csupán kamarajellegű ügyek közvetítésénél használható, megnyújtja a játék ritmusát, az utólagos beavatkozás lehetetlensége miatt pedig tulajdonképpen nem alkalmas komolyabb művészi produkciók megvalósítására. A film az egyetlen olyan eszköz, amely térben és időben való mozgékonysága révén az alkotó szándéka szerint tudja rögzíteni a művészi eseményeket, amely-képi kifejezésbeli lehetőségei következtében alkalmas arra, hogy műalkotásrangú televíziós alkotást hozzon létre, tehát következésképpen, lehetőség szerint minden művészi igényű műsort filmre kell venni és az elektronikát át kell engedni az aktuális, oktató jellegű, vagy kifejezetten másodosztályú művészi termékek számára.
Véleményem szerint mindkét álláspont szélsőséges és követhetetlen. Jelen pillanatban a televíziózásnak, és különösen a magyar televíziózásnak egyaránt szüksége van elektronikus úton képernyőre rögzített művészi produkciókra és filmkamerával készített műsorokra. Mielőtt azonban véleményemet összefoglalnám, próbáljuk meg áttekinteni azokat a jellegzetességeket, amelyek a technika mai állása, hangsúlyozom: mai, 1974-es állása szerint a két technikai eszköz hazai alkalmazási lehetőségeit jellemzi.
Vegyük először is az Ampex jellegzetességeit. Az Ampex előnyeit a következőkben foglalhatnánk össze:
1. Mivel kép és hang együtt kerül felvételre (nem utószinkronos megoldással), ezért szükségszerűen hiteles, a filmnél lényegesen hitelesebb művészi összbenyomást kelt, hang és kép együttélése szervesebb, mint a filmen.
2. Mivel az Ampex nagy tagok, nagy egységek, 8-10 perces, esetleg 10-20 perces, sőt hosszabb egységek felvételét is lehetővé teszi, ezáltal a színészi játék folyamatosságát, átélését, komponáltságát fokozottan tudja biztosítani.
3. Az Ampex azonnali visszajátszhatósága, vagyis az a lehetőség, hogy a felvétel után közvetlenül, még azon melegében meg lehet tekinteni, és az eredményt színész, rendező egyaránt láthatja, ez az újabb felvételeknek olyan korrekciós lehetőségét teremti meg, amelyre a film nem képes.
4. A koncentrált időtartam, vagyis az, hogy egy Ampex felvétel lényegében 2-7 nap alatt lezajlik, különleges, a sűrített munka lehetőségét és követelményét magába foglaló feladatot jelent a színészek számára, ugyanakkor, amikor a film szétszórt, hosszan elhúzódó forgatásai, továbbá a képen történő játék és a csak később hozzácsatlakozó hangi alakítás ellentmondásai a színészi alakítást csorbítják.
5. Az elektronika jellegzetes adottsága a trükk-lehetőségek korlátlan alkalmazása (áttünések, párhuzamos képek stb.).
6. Az is vitathatatlan tény, hogy a költségek aránya az elektronikus rögzítés esetén lényegesen kisebb. Nincs igazi utómunka, vágás, keverés, utószinkron stb. Lényegesen olcsóbb és egyszerűbb a nyersanyag is. A rövidebb átfutási idő rövidebb stúdióleterhelést jelent, rövidebb stábleterhelést, tehát az elektronikus technika mindenképpen gazdaságosabb.
7. Végül, de nem utolsósorban az Ampex hallatlan jelentősége abban rejlik, hogy tulajdonképpen egyenes közvetítést rögzít, tehát a televíziónak valóban legműfajszerűbb és legsajátosabb eszközét, az egyenes, élő közvetítést ismétli meg művészi formában.
Nézzük most a film előnyeit:
1. A film előnye, hogy korlátlanul rendelkezik az időbeli és térbeli kiterjedés szinte minden lehetőségével. A film könnyen dolgozik: tavasszal, nyáron, ősszel, éjszakával, nappallal, külsővel, belsővel, vagyis nincsenek olyan kötöttségei, amelyek az elektronikus kamera jelenlegi, viszonylag nehéz mozgathatóságából fakadnak.
2. Ugyancsak nagy előnye a filmnek a szinte korlátlan mechanikus korrekció lehetősége. Vagyis vágással, keveréssel, utószinkronnal utólag is lényegesen meg lehet változtatni a már felvett anyag formai, sőt tartalmi jegyeit is.
3. Nagy előnye a filmnek a kompozíciós variabilitás, változatosság. A beállításonkénti felvételi filmtechnika a képnek lényegesen nagyobb jelentőséget ad.
4. A filmgyártás előnye a gyártási variabilitás is. Tekintettel arra, hogy nem egyszerre és egy tagban kell fölvenni a jeleneteket, a gyártás sokkal rugalmasabban alkalmazkodhat a színészek elfoglaltságához, a helyszín foglaltságához, vagyis mindazokhoz a külső eseményekhez, amelyekhez bizony napjainkban igen gyakran alkalmazkodnia kell.
5. Kipróbáltabbak és biztosabbak a film archiválási lehetőségei és főleg a külföldi terjesztés lehetőségei.
6. Egyáltalán a filmgyártás lényegesen nagyobb és kialakultabb rutinnal rendelkezik, mint az elektronikus kamerával való munka.
7. Korrekció-lehetőségek közé tartozik még a laborálás lehetősége is.
8. A filmkamerával való munka könnyedebb, mivel a kézi kamera könnyebben kezelhető, olyan helyszínekre is eljuthat, ahová a jelenlegi négy statívon álló elektronikus kamera még nem képes.
(Ismételten hangsúlyozom, hogy a jelenlegi lehetőségekről van szó, hiszen az elektronikus technika ismer olyan kézi, elektronikus kamerákat, amelyek a filmkamerával egyenértékűen tudnak dolgozni - bár még ezeket is kábelezni kell, tehát azért a filmkamera még ezeknél is korlátlanabbul tud különböző helyekre eljutni.)
9. Végül a film egyik nagy előnye a több variációt biztosító felvételi lehetőség. Vagyis a filmgyártási gyakorlat ismeri és elismeri egy jelenetnek többszöri felvételét, az utólagos válogatást, több egyazon jelenetről felvett beállítás keverését, amelyek az elektronikus gyakorlatból jelenleg hiányoznak.
10. A film mellett szólnak az elektronikus technika mai magyarországi korlátai. Az első igen jelentős korlát a stúdióméretnek megfelelő méretű párhuzamos próbaterem hiánya. Igazán hatásos technikai könyvet akkor tud a rendező kidolgozni, és igazán hatásos próbákat akkor tud a felvétel előtt tartani, ha olyan próbaterem áll a rendelkezésére, amely méreteiben megegyezik azzal a stúdiótérrel, ahol a darab felvételre kerül. Ez ma még nem áll rendelkezésére. Bizonyos értelemben korlátozott még a mechanikus vágás is. Az elektronikus vágás ugyan már ismert és gyakorolt eljárás a Magyar Televízióban, azonban a mechanikus vágásban való jártasság részben a szalagár miatt, részben magnófej kopási okokból még nem alakult ki. Nem érték el a kamerák térbeli mozgathatóságának azt a fokát sem, amelyre azok elvben képesek. (A közvetítő kocsik tulajdonképpen mindent tudnak, minden színhelyre el tudnának jutni, elektronikus kézikamera-felszerelésükkel meg tudják közelíteni a film eszközeit. Külföldi elektronikus produkciók - Forsyte Saga - már közel járnak a film megoldásaihoz, azonban ez nálunk még nem teljesen kialakult. Ugyancsak nem teljesen kialakult még a hang keverésének, az összejátszásnak az a gyakorlata, amely pedig elektronikával is elképzelhető.)
Ezeknek a technikai korlátoknak nagyobb része akadály, de egy része fegyelemre is késztet. Fegyelmez és formát ad, s így tulajdonképpen segítheti egy egészen különleges és speciális televíziós művészi világ kialakítását. Ez a forma közelít az élő közvetítéshez, annak minden előnyével és hátrányával együtt.
Mi hát az igazság? Mi alkalmasabb a mai magyar televíziózás szükségleteinek kielégítésére, az elektronika vagy a film? Véleményem szerint mindkettő, a Magyar Televízió ma nem élhet meg egyik nélkül sem. A műfaji gazdagságnak, a kifejező eszközök sokrétűségének az felel meg, ha mind a két technikai eszközzel dolgozunk, és arra van szükség, hogy a mennyiségi növekedéssel párhuzamosan egyre teljesebb legyen az a lehetőség, amelyet mind az elektronika, mind a film nyújtani tud a művészi munkához.
Mi tehát a teendő?
Fejleszteni kell az elektronika kiterjedési lehetőségét. Lehetővé kell tenni egyrészt, hogy egyre nagyobb térben, egyre széthúzottabb időben, egyre inkább manipulálhatóan, keverhetően, vághatóan megközelítse mindazokat a technikai lehetőségeket, sőt el is érje, amelyeket a film nyújtani tud. Ez több éves program, de véleményem szerint az elektronika célja és értelme ebben teljesedhetne ki.
A filmnél viszont cél, hogy az elektronikus tapasztalatok által kialakított televíziós és pszichológiai tanulságokat hasznosítsa. Vagyis a filmkamerával történő műsorkészítés ne jelentsen mozifilmgyártást, ez az eljárás is minél jobban vegye tekintetbe a televíziózás pszichológiai sajátosságait. Hogy melyek ezek a pszichológiai sajátosságok, ez természetesen egy külön cikk témája kell, hogy legyen.
Összefoglalva: úgy hiszem, hogy bármelyik technikai eszköz kizárólagossága, tehát akár az Ampexnek, akár a filmnek a kizárólagossá tétele a művészi televíziós műsorok gyártása területén a műsorok elszegényedéséhez, elsorvasztásához vezetne. Ezzel szemben mindkét technikai eszköz párhuzamos technikai és pszichológiai fejlesztése az az út, amelyen a Magyar Televíziónak haladnia kell.
Ebben a cikkben csak vázlatát próbáltam adni a jelenlegi adottságoknak, a jelenlegi helyzetnek. Természetesen, mivel a televízió dinamikus, forrongó, állandóan változó műfaj és technikai közeg, ezért az elektronika és a film eszközei szinte naponta változnak. Amit itt leírtam, az csupán a mai helyzetre jellemző és nem kell, sőt nem szabad, hogy a holnapra is jellemző legyen. Azon kell munkálkodnunk, hogy minél többet tegyünk magunkévá a technikai haladásból, és hogy ebből minél többet hasznosítsunk a televíziós műsorgyártás terén."

Április

Április 2., hosszú, súlyos betegség után meghal Georges Pompidou francia köztársasági elnök, tudósított a TV Híradó.

Április 3. 19.15 Ünnepi köszöntő. A felszabadulás ünnepén Biszku Béla, az MSZMP PB tagja mond rádió- és tévéköszöntőt.

Április 4. 17.10 dokumentumfilm Leonyid Brezsnyev 1972-es magyarországi látogatásáról, a Szovjet Kultúra és Tudomány Háza műsorából. A filmet a Moszkvai Központi Dokumentumstúdió készítette.
20.00 A költő felel címmel indul a harminc év magyar költészetének tárlata. A sorozat munkatársai Fodor András, Kormos István, Pomogáts Béla, szerkesztő Ascher Gabriella, operatőr Kecskés László, rendező Horváth Jenő.
21.05 A bolondok grófja - tévéfilm. Jókai Mór regényéből képernyőre alkalmazta Müller Péter. Dramaturg Springer Márta, vezető operatőr Darvas Máté, rendezte Vámos László. Szerelők: Kalocsay Miklós, Egri Márta, Lázár Kati, Körmendi János, Tordy Géza, Benkóczy Zoltán, Márton András, Pagonyi János, Komlós Juci, Pádua Ildikó, Lencz György.
21.01 a 2. műsoron Cyrano de Bergerac: Edmund Rostand - romantikus színmű közvetítése a József Attila Színházból, felvételről.

A



Televízió kitüntetettjei a felszabadulási évfordulón:
Kezdi Lóránt díszlettervező, Esztergályos Károly és Szinetár Miklós tévérendező - Balázs Béla díj I. fokozat,
Kocsis Sándor tévéoperatőr - Balázs Béla díj II. fokozat,
Halász Mihály és Mátray Mihály tévéoperatőr - Balázs Béla díj III. fokozat,
Sugár András újságíró -Rózsa Ferenc díj I. fokozat.
A Munka Érdemrend arany fokozatát kapja: Erdős András és dr. Szecskő Tamás,
ezüst fokozatát: Horváth Miklós, Katkó István, Tamás György,
bronz fokozatát: Horváth János és Liszkay Tamás.

Április 5. 18.45 Kállai István Hogyan képzeli 2073-ban címmel indít sorozatot. Szerkesztő Radványi Ervin, vezető-operatőr Káplár Ferenc, rendező Fazekas Lajos és Palásthy György.
20.25 Stockholmban jártunk... (színes) - a Magyar Televízió könnyűzenei vendégműsora a stockholmi Stúdió Cirkuszból. Közreműködtek: Cserháti Zsuzsa, Felföldi Anikó, Gálfi János, Koós János, Korda György, Kovács Kati, Máté Péter, Petrányi Judit, Simai Gyula, a Bergendy együttes, a Kócbabák énekegyüttes és az Operettszínház tánckara. Koreográfus Bogár Richárd, szerkesztő Táncos Gábor, rendező Szitányi András és Ake Edin.

A Filmvilág 1974/9. száma, Hámos György írásából részlet:
"A fenti kérdést csak olyan szeretetre méltóan optimista író teheti fel, mint Kállai István. Mert ami engem illet: én úgy képzelem, hogy 2073-ban egy aránylag biztonságos helyen fogok tartózkodni, megvédve az esetleges atomszennyeződés ártalmaitól és az irodalomtörténészektől, egyre szebben fehérebb csontokkal, s remélhetőleg nyugalomban. Képzeletem csupán ennyit képes befogadni a száz év múlva bekövetkezendő eseményekből. A 2073-ról szóló Kállai István műsorokból s egyéb futurológiai játékokból arra kell következtetnem, hogy mások még ennyire sem jutottak. Az űr-taxizásból, az űrlényegből, az űri-divatból s általában az űreseményekből emlékezetemben csak az űr maradt meg... Vajon mi lehet az oka, hogy a mostani adásokat, s különösen a legutóbbi 2073-at már érdeklődve és derűsen néztem végig? Kállai István addig-addig faggatta a messzi jövőről a tévénézőket és a riportalanyokat, amíg rá nem jött, hogy az embereket a múlt még úgy-ahogy érdekli, de valójában csak a jelen. A messze jövőről - melyről sejtik, hogy számukra már semmi érdemlegeset nem tartogat - csupán szabvány elképzeléseik vannak, melyeket olyan sci-fi alkotók regényeiből vagy filmjeiből merítettek, akik e műveik révén szintén a jelenben óhajtottak jól megélni. A műsorvezető felismerte a nézői levelek sokaságából, hogy a nézőket valójában csak az érdekli a jövőből: mit lehetne abból már addig megvalósítani, amíg élnek. Így telítődött meg ez a - hosszútávon fárasztóvá váló - képzelet játék: humorral, filozófiával, sőt mai életünkre is alkalmazható ötletekkel. Hogy mást ne mondjak: az egyre növekvő szabad idő lehetősége - mint Borenich Péter frappáns riportjaiból kiderült - inkább szorongással töltötte el a megkérdezetteket, mint örömmel. A tanuló a tudás-betáplálás révén szabaddá vált rengeteg idejének unalmát jórészt tanulással óhajtja elűzni, egy elmés jelenetben pedig arról értesülhettünk, milyen örömmel fogadták a hetenként már csak egyetlen napon dolgozó üzemiek azt az emberséges igazgatói javaslatot, hogy szabad idejükben is lehetőséget adnak nekik a munkára..."

Az április 4-i ünnep alkalmából az MRT elnöksége a legsikeresebb tévéműsorok alkotói valamint közreműködői közül az alábbiakat részesítette nívódíjban:
Televíziónknak az APN koprodukciójában készített Rekordok és margaréták című filmjéért Lie Platonova, Mihail Levin, Konner János, Radó Gyula, Márton József, Gábor Judit, Korbai Géza és Radnóti László.
A dr. Szent-Györgyi Albertről készült portréfilmért Kardos István, Papp Ferenc, Csepeli Györgyné, Molnár Miklós.
A Dorottya című tévéjátékért Horváth Jenő, Közel Mária, Ascher Gabriella, Lettner Lajos, Szilágyi Virgil, Bartha László, Vozák László, Faragó Zoltán, Szamosvölgyi Gyula, dr. Fűzi Jenöné.
Az Ötszemközt című sorozatért Fellegi Tamás, Vitray Tamás, Illés Tiborné, Kecskés László, Táskái Mihály, Mócsi Lászlóné, Döme Lászlóné.
A palacsintás király c. tévé-mesejáték forgatókönyvéért és megvalósításáért Katkics Ilona, Békés József, Di Pol Jolanda, Mestyán Tibor, Nagy Sándor, Schelb Gyula, Wieber Mariann, Tamássy Zdenkó, Péter László, Kiss Lajos, Kaló Flórián, Detre Annamária, Horváth Gyula, Greguss Zoltán, Harsányi Gábor.
A Dúdoló című tévésorozatért Barfalus Hona, Apor Judit, Lovas Ferenc, Reisz Judit, Gáspár István, Janovitz Attila, Bónis Gyula, Bánki István, Kapitány György, Nagy György.
A tenor című zenés színmű bemutatásáért Lehel György, Kónya Sándor, Gregor József, Horváth Ádám, Bánki László, Gerhardt Lajos, Kocsis Zsuzsa, Sík Igor, Krajcsovics István, Kezdi Lóránt.
Nívódíjban részesült:
Csomós Mari a Cserepes Margit házassága című tévéjátékban nyújtott alakításáért.
Dayka Margit, Kiss Ferenc és Bihari József az Öregek epizódszerepeinek megformálásáért.
Tábori Nóra a Reggeli előtt című jelenet eljátszásáért.
Gáti József a Tücsökzene című versciklus tolmácsolásáért.
Somogyi Nóra és Hajdú János külföldi tudósításaiért.
László Lajos és Török Mihály a Fórum-adások előkészítéséért és lebonyolításáért.
Bánki Szilárd az Ember a tűzben című dokumentumfilm rendezéséért.
Székely Orsolya a Hármasikrek című filmsorozat rendezéséért. Imrecze Zoltánné, Nagy Vendelné, Pálfalvi Aladárné, Szabó Lászlóné és Páhán István az Iskolatévé műsoraiban végzett munkájáért.
Lázár István a Látta-e már Budapestet nappal? forgatókönyvének írásáért.
Benedek István ismeretterjesztő munkájáért.
Petrik Ferenc a Jogi esetek forgatókönyvírásáért és a műsor vezetéséért.
Szakály Ferenc a Műhely vezetéséért.
Bojár Iván képzőművészeti vitaműsorok vezetéséért.
Ferencsik János A zongorától a karmesterpultig című dokumentumműsorban végzett tevékenységéért, Rittner Sándor és Dékány György ugyanezen műsor megvalósításáért.
Sándor Pál és Mihály András a Tv zenei klubjában való közreműködéséért.
Kun Zsuzsa a Balettcipő című műsorért.
Koós János könnyűzenei műsorokban való közreműködéséért és a Nyári kaland című film főszerepéért.
Szirtes György televíziós opera dokumentumfilmek megvalósításáért.
A Sólyom a Sasfészekben című filmben nyújtott alakításáért Koncz Gábor és Solti Bertalan, szakértői tevékenységéért Fürjes János, forgatókönyvének megírásáért Aczél János és Semsei Jenő.
Csákány Márta és Kálmán Éva a Leonardo da Vinci és a VII. Henrik szinkronrendezéséért, Somogyvári Rudolf és Kovács István a Leonardo da Vinci szinkronizálásáért,.
Fiscfter Sándor a beszédtechnikai képzésben végzett munkájáért.
Vajek Jutka és Burza Árpád TV Híradó riportjaiért.
Horvát János A HÉT műsorvezetői tevékenységéért, valamint a Kuba közelebbről című riportfilmért.
Radványi Dezső A kamerák mögött, az Ember a tűzben és a Hármasikrek szerkesztői munkájáért.
Novákovics András természetvédelmi filmjeiért.
Varga Zsuzsa az Érdek és érdekeltség című sorozat szerkesztéséért.
Vértessy Sándor tudósításokban és helyszíni adásokban végzett tevékenységéért.
Kiss György, Hanák Gábor, B. Révész László, Pollák Erika történelmi tévésorozatok és a Műhely megvalósításáért.
Kernács Gabriella és Kútvölgy Katalin a Korok és bútorok című sorozat megvalósításáért.
Kővári Péter a Megmérettünk és nehéznek találtattunk című sorozat szerkesztéséért.
Antal Imre, Fellner Andrea a Népszerűtlen-e a kamarazene? című műsor megvalósításáért, dr Egrii János a Játék a betűkkel szerkesztéséért és műsor-vezetéséért.
Tóth Erika és Boldizsár Miklós a Miénk a szó! című sorozatért.
Bajor Edit az Aki szelet vet című film szinkronrendezéséért.
Győri Emőke az Orosz klasszikusok és a Fábri Zoltán-sorozat szerkesztéséért.
Tamási Eszter több műsor vezetéséért.
Forgó Mihályné a tévé színes filmközvetítő berendezéseinek tervezésében és üzembe állításában végzett munkájáért.

Április 06. 19.20 az Esti mese sztárja ezekben a hetekben Mirr-Murr.

A Rádió és Televízió újság 1974/14. számában Molnár György készített interjút Foky Ottóval, a Mirr- Murr rendezőjével.
"Ki az a Mirr-Murr? - kérdeztük Foky Ottó bábfilmrendezőt.
- Ilyet csak felnőtt kérdezhet. Minden tévénéző gyerek tudja: kandúr. Nem könnyű gyermekeknek rendezni, hiszen egy felnőtt sohasem lehet igazán gyerek. Viszont 5-6 éves filmrendezők általában nem tevékenykednek.
- És Ön Mirr-Murr édesatyja? Hogy ki az apa? Azt sosem tudni biztosan. Az első sorozat Csukás István könyve alapján - a második és harmadik sorozat már eredetileg is forgatókönyvnek íródott, tehát a képi kifejezésmód erőteljesebben érvényesül. Végül is az íróval együtt egy-egy fél apa vagyunk.
- Mi a törekvése egy gyermekfilmmel?
- A reális környezetet próbáljuk meseszerűvé tenni. A mesélő Halász Jutka és a Kisfiú, Pethő Zsolt, valójában szerepelnek a filmben. Valamennyi állat Halász Jutka hangján beszél, és a Kisfiú sem valami passzív személy. Befolyásolja a mese folyamatát, sőt feloldhatatlan szituációkban mindig ő bogozza ki a problémákat. Amikor Mirr-Murr, a nagy kalóz beesik a nagy tengeri csatában a tengerbe - mely nem más, mint egy lavór és a kalózcsákó is újságpapírból készült, s rajta A televízió műsorából felirat olvasható - a Kiscsacsi nem tud segíteni pajtásán, a Kisfiú húzza ki a vízből a nagy kalózt.
- Hogyan készíti filmjeit?
- Mint valamennyi animációs filmkészítő, jómagam is a befelé forduló filmesek szerény csapatába tartozom. Bámészkodó közönség, sőt forgatócsoport nélkül dolgozom, teljesen egyedül. Végül is irigylésre méltó a helyzetem: az a munkám, hogy játsszam, még ha ez a játék türelemjáték is.
- Miképp születnek meg a figurák?
- Természetesen minden animációs filmesnek manuális készséggel is kell rendelkeznie. A kivitelező elkészíti a mezítelen bábokat, de ezek még csak félkészek, akár a nyloncsirkék. De szemet, szájat, hajat és orrocskát már én készítek nekik...
- Hogyan biztosítja, hogy a báb szinkronban beszéljen a színművésszel?
- Sehogy. Szerintem a bábnak ne járjon a szája, hiszen nem színész.
- Hogyan lett bábfilmrendező?
- Díszlettervezőnek készültem és tanultam is. De már bábból diplomáztam. A cseh Trnka filmjei voltak rám nagy hatással.
- Azt hiszem, a bábfilmet kevesebben szeretik, mint a rajzfilmet.
- Könnyebb lenne a helyzet, ha a bábfilmnek is lenne egy Disney-je, akit lehetne szeretni vagy elutasítani. Valóban, az én műfajomban nem tud egy figura feje megduzzadni és szétpukkanni, mint a rajzfilmben. Ez utóbbi csakugyan kétdimenziós művészet, amíg a bábfilm úgy érzem, inkább keltheti a három dimenzió illúzióját. Szerintem egy gyerek egy bábfigurát talán jobban megszerethet, szinte kívánja, hogy a kezébe vegye és eljátsszék vele.
- Meggyőződésem, hogy vannak a bábfilmmel kapcsolatos álmai.
- Így igaz. Szeretném egyszer lefilmezni a közismert alapmeséket. Egyszerű esztergált bábuk lennének a szereplők. És jó lenne, ha ezek a bábuk meglennének a tévénéző gyerekek otthonában is: együtt játszhatnának a képernyővel. Egy-egy mese hősei egy kisebb sakkdobozban elférnének. Amikor a tévéfilm véget érne, a kicsinyek tovább játszhatnának a már ismert figurákkal...
- Jó lenne, ha lenne. De mi lesz Mirr-Murr-ral?
- Folytatja tovább kalandjait. A Kiscsacsit már elhagyta, egy kabátzsebben a városba került és ezer kaland vár rá. De a lényeg ugyanaz: ezekben a mesékben senki sem bántja a másikat, és Oriznya Triznyák, a vásott városi Kandúr vagy akár a sárkány is - valamennyien jó barátságban élő gyerekek."

Molnár Miklós operatőr régen kísérletezett már a térhatású (3D) televíziós felvételek rögzítésével és azok filmvásznon történő megjelenítésével. A Rádió és Televízió Újság 1974/ 13. számában ezekről a kísérletekről írt cikket:
"Műsor a távoli jövő nézőinek?
Téved a kedves Olvasó, ha arra gondol, hogy tudományos-fantasztikus cikk került a kezébe. A téma nagyon is mai - a probléma ismerősen cseng. Számos jel arra utal, hogy a televízió mindinkább a valóság teljes - a lehető legérzékletesebb - megjelenítésére törekszik. Hadd emlékeztessünk itt rá: a térhatású képek szinte a fényképezés feltalálásával egyidőben születtek meg. Ezeket a sztereóképeket - de ugyanígy a Baird-féle térhatású távolbalátót is - speciális szemüvegen, nézőkében kellett szemlélni. A későbbiek során több megoldás látott napvilágot térhatású mozifilmek előállítására. Hazánkban régebben a Toldi moziban vetítettek ilyen filmeket. Csaknem két évig ugyanazt a programot - csoda, hogy megbukott?... Számos országban ma is működnek térhatást keltő mozik, de általános elterjedésüket a vetítés és a nézés bonyolultsága gátolja.
Merőben más irányból közelítette meg a háromdimenziós kép problémáját a Nobel-díjas Gábor Dénes. Zseniális ötlete, a holográfia, igazi térélményt nyújt. A néző különböző irányú elmozdulásával a képtérben megjelenő látvány tere is megváltozik - valósággal a tárgyak mögé lehet látni. A szakemberek nagy jövőt jósolnak ennek a technikának, melynek előnyére írható még az is, a nézőnek nincs szüksége kényelmetlen szűrő-szemüvegre. Remélhető, hogy a térhatású televízió problémáit is ez a technika oldja majd meg. Ennek kifejlesztése azonban nem kevés időt és anyagiakat igényel. Más vélemények szerint a hagyományos sztereó-eljárás rövidebb idő alatt és olcsóbban fejleszthető térhatású televízióvá. A kutatók 15-20 évre jósolják a tér élményét nyújtó televízió megjelenését. Természetesen egy forradalmian új technika felbukkanása jócskán rövidítheti is ezt az időt. A terv reális alapja a ma ismert, térhatást keltő filmfelvételi eljárás. Ennek segítségével a televíziósoknak már most sem ártana megörökíteniük mindazokat az emberi értékeket, melyek mulandók.
E sorok írója a tévében módszeresen készít térhatású felvételeket is. A Nobel-díjasok című sorozat filmforgatása során több tudósról színes, térhatású kép is dobozba került. Szent-Györgyi Albert a kétrészes portréfilm forgatásának fáradalmai után is szívesen vállalta, hogy az interjú ráadásnak szánt néhány percét - a jövő tévénézőire való tekintettel - térhatású filmre vegyék. S a technikai gyermekbetegségek ellenére a vártnál is jobb lett az eredmény! Ma még csak különleges szűrő-szemüvegen keresztül láthattuk a felvételt, de úgy éreztük: beszédesebbek lettek a tudós arcvonásai az adásban látott portréhoz képest."

(A Szent-Györgyi Alberttel készített 3D-s felvételeket 2008-ban restaurálta Molnár Miklós és Kis Sándor, a Magyar Televízió Filmrestauráló műhelyének vezetője. Majd 2009 tavaszán sikeres bemutató követte a restaurálási folyamatot, melyről a hazai sajtó nagy elismeréssel írt.)

A Hétfői Hírek április 6-án tudósított arról, hogy Magyarországra érkeztek a Televízió Aranypáva versenyének szovjet résztvevői:
"Csak 102 éves a legidősebb. Megérkeztek az Aranypáva verseny szovjet résztvevői.
- A legöregebbeket otthon kellett hagynunk, nem engedték el a hosszú útra őket az orvosok - közölték a Szovjet Kultúra és Tudomány Házában a rájuk várakozókkal az Aranypáva nemzetközi népzenei verseny vasárnapi döntőjére érkezett szovjet résztvevők, akik pénteken este rövid koncertet adtak. Így az abház öregek 12 tagú kórusának legidősebb tagjai mindössze' 102 évesek, a legfiatalabb 80 éves. A döntőre érkezett kórus össz-életkora két év híján ezer esztendő. Mint a vendégektől megtudtuk, a kórus teljes létszáma 40 fő, s közöttük több, aki már a 116. életévét is betöltötte. Megérkezett Budapestre Szergej Kuhar, aki két hangon énekel.
- Hogyan?
- Magam sem tudom. Már tudósok is vizsgálták, választ erre ők sem adtak. Hangszerem, a csánzi kígyóbőrrel fedett. Bátyám lőtte a kilenc méter hosszú mérges kígyót, bőrét kiszárítottuk, és úgy feszítettük a hangszerre.
Az Aranypáva nemzetközi népzenei verseny döntőjének résztvevői péntek este Székesfehérvárra utaztak."

A Rádió és Televízió Szemle 1974/3. számában Lengyelfi Miklós összegezte a verseny tapasztalatait, részlet:
"1973. október 14-től 1974. április 15-ig tizennégy adásban, 895 perc időtartamban zajlott a képernyőn az Arany Páva nemzetközi népzenei verseny.
Ausztria, Bulgária, Csehszlovákia, Lengyelország, Magyarország, az NDK és a Szovjetunió vett benne részt. A fél év alatt 94 versenyszám mutatkozott be, közülük 48 külföldi, 46 magyar volt. És még két adat: a négy magyar elődöntőben szereplő versenyzőkre 261795 közönségszavat érkezett, a középdöntőben fellépettekre a közönségdíjért 305518.
A verseny az 1970-es Röpülj páva verseny szerves folytatásaként született azzal a gondolattal, hogy a magyar népzene országos sikerű bemutatkozása után határainkon túl is szólaljon meg a dal, a zene. Hogy a népművészeten keresztül is megismerkedjünk egymással, hogy a folklór népeket összekötő erejét demonstráljuk. Ortutay Gyula, a zsűri elnöke Salgótarjánban az I. elődöntő előtt bevezetőjében ezeket mondotta:
...Meggyőződésünk, hogy ezzel a versennyel igen nagy jelentőségű kezdeményezés indult el, hogy fél éven keresztül szóljon ne csak hazánkhoz, hanem szóljon Európa népeihez is. Jól tudjuk, hogy az éneklő Magyarország után (utalás az 1970-es Röpülj pávára) nem fog e verseny nyomára nyomban megvalósulni az éneklő, tehát megbékélt, egymásra bizalommal tekintő Európa. Az a meggyőződésünk, hogy abban a munkában, amelyet éppen a budapesti felhívás indított el, amelyre válaszul testvérnépünk, a finn nép válaszolt és Helsinkiben kezdődtek el a tanácskozások, szerény, de szép jelkép az, amit az Arany páva verseny elindít az éneklő Európáért, a megbékélt, egymást megértő Európáért...
Kezdeményezésünk nemzetközi jelentőségét növeli, hogy a Szovjet Televízió átveszi tőlünk a stafétabotot és 1975-ben Szivárvány címen folytatja a nemzetközi népzenei versenyt, világméretűvé szélesítve a résztvevők körét.
Hogyan fordult a közvélemény a népdal, a népzene felé? A 60-as évek közepén-végén sok vita folyt arról, hogy a népdal, a népművészet egy letűnt kor sajátja. Ma nincs továbbélési lehetősége. A népdal meghalt. Mert, mint egyik jeles zenekritikus írta az egyik hetilapban: ...Se nem elég régi, se nem elég átfogó társadalmi erő - mint Nyugaton - ahhoz, hogy aktív történelmi értéknek és eleven hatású nemzeti kincsnek tekinthessük; se nem eléggé friss és élő anyagú - mint Keleten - ahhoz, hogy természetes életmódját továbbfolytathassa..."

Április 7. 19.00 A HÉT-ben vetítették Balogh Judit szerkesztő-riporter, Márton József operatőr, Bíró Anna vágó dokumentumfilmjét, melyet Indiában forgattak Indira Gandhi egy munkanapjáról. A film olyan nagy sikert aratott a nézők körében, hogy május 14-én a 2. programon 21.05-kor külön műsoridőben megismételték.
20.05 az Arany Páva nemzetközi népzenei versenysorozat a végéhez ért. A döntő közvetítése. Szerkesztő Lengyelfi Miklós, vezető operatőr Novákovics András, rendező Balázs András. Az MRT elnökének nagydíját az abház öregek kórusa nyeri.

Pest megyei Hírlap, Ökrös László kritikájából részlet:
"Vasárnap este befejeződött az Arany Páva csaknem félesztendős versenysorozata. Kihirdették az eredményeket, a nyertesek átvették a díjakat. Még hátra van az ünnepi gálaest, s a televízió egy olyan vállalkozás, egy olyan nagy akció végére tesz pontot, amely nemcsak a magyar nézők millióit mozgatta meg - csak a szavazásban százezrek vettek részt - hanem határainkon túlterjedő hatással is járt. Dr. Ortutay Gyula akadémikus, a nemzetközi zsűri elnöke összefoglaló értékelésében a többi között bejelentette, hogy a magyar Arany Páva nyomán a szovjet televízió is hasonló népzenei verseny megrendezését tervezi. Ez a tény önmagában méltatja, dicséri a magyar vállalkozás jelentőségét: az Arany Pávával sikerült a televíziózás nemzetközi élvonalába törnünk. Valljuk be, nem mindennap történik nálunk ilyesmi.
Ez a siker egyébként, természetesen, nem véletlenül született meg. A nagy verseny arra a biztos fundamentumra épült, amelyet a tévé népzenei szerkesztősége több esztendeje tartó és e hasábokon is többször dicsért kitűnő munkával szilárdított meg. A verseny kivételességét bizonyítja, hogy a közönség és a kritika a zsűri munkájával az első pillanattól kezdve az utolsóig tökéletesen egyet értett."



Április 9. és 13. 22.50 -1°C - elektronikus balett-fantázia. Írta Sztevanovity Dusán és Szitányi András, zene Madarász Iván, Lakatos Béla, Victor Máté, koreográfus Raboz Ágnes, vezető operatőr Szabados Tamás, rendező Szitányi András.

A Rádió és Televízió Újság 1974/14. számában Szitányi András és Sztevanovity Dusán írták:
"1973 októberében kezdődött a Magyar Televízió büféjében...
- Táncfilm a jégről? Szóval korcsolya, jégtánc...
- Nem, nem! Egészen másra gondolok. Jégtáblák, jégkristályok, ritmus és mozgás, absztrakciók és képzettársítások, dráma és játékosság. Érted?
- Nem.
- Ne arra gondolj, hogy ami a fagypont alatti világból látható, megszokott, naturális, hanem a fagy, a jég indulati érzelmi töltésére, feszültségeinkre.
- Jó, jó, nem bánom... megpróbálhatjuk. Tehát ritmus, mozgás, absztrakciók.
... és elkezdtük írni a forgatókönyvet. Ami ezután következett: várakozások, csalódások, örömök és kétségbeesések - mind természetes velejárói egy televíziós mű megszületésének. Majd elkezdődött a forgatás, míg végül 8 feszültséggel és izgalommal teli nap után elkészült a -1°C. Ez az öt tételes televíziós balett-fantázia századunk modern festészetével keres rokonságot. Hisszük, hogy az elektronikus képalkotás lehetőségei végtelenek s talán éppúgy alkalmasak az érzelmek, hangulatok és asszociációk ébresztésére, mint egy festmény vagy szimfónia. Kérjük, ne várjanak filmünktől történetet, ne keressék az expozíciót és a magoldást, vagyis semmi olyat, ami egy hagyományosan felépített filmben elengedhetetlen lenne! Szándékunk annyi, hogy 28 percre lekössük az Önök figyelmét, de egyetlen pillanatra se kössük meg fantáziájukat... (Ez a produkció képviseli egyébként Televíziónkat a szórakoztató műsorok idei Montreux-i fesztiválján.)"

A Film Színház Muzsika 1974/ 6. számában (k. j.) tudósított a forgatásról:
"A Városligeti tavon az elmúlt napokban, a korcsolyázók mögött vitorlások tűntek elő; a jégen manővereztek velük, miközben bukósisakos versenyzőkkel a kormánykeréknél gokartok száguldoztak hajmeresztő sebességgel. A műjégpálya bejáratánál álló teherautó emblémája a televíziósok jelenlétére utalt, de a jég szélén álló emeletes dobogón nem felvevőgép, nem televíziós kamera állt, hanem egyetlen ember fényképezőgéppel.
- Táncfilmet készítünk - adja meg a felvilágosítást Szitányi András rendező -, bár nem a hagyományos eszközökkel. A tánc és az elektronika dialektikus egységével szeretnénk létrehozni produkciónkat: a jégről. Innen a film címe is, -1° C, aminek semmi néven nevezendő szimbolikus értelme nincs, csupán a víz fagyáspontját jelzi. Erről szeretnénk bizonyos absztrakciókat, elvonatkoztatásokat, álmokat, elképzeléseket a televízió nyelvén elmondani.
- Miért nincs kamera?
- A táncjeleneteket összekötő képsorok úgynevezett foto-etűdök lesznek, ami egyúttal egy laza keretjátékot is biztosít majd a táncképekhez. Eifert János fiatal fotóművész készíti ezeket az állóképeket.
- Kik a film többi alkotói?
- Régi elképzelésünket valósítottuk meg a forgatókönyvben Sztevanovity Dusánnal közösen. A zene három fiatal szerző a szó legszorosabb értelmében vett közös munkája. Madarász Iván, Lakatos Béla és Viktor Márton minden egyes taktust együtt komponált. A koreográfia elkészítésére Roboz Ágnest hívtuk haza Amszterdamból, aki mint vendég az ottani balettintézetben tanít. Az operatőr Szabados Tamás, a filmben feltűnő sportolók a különféle sportegyesületek tagjai, a táncosok pedig a Néphadsereg Művészegyütteséből kerültek ki.
- Mikor kerül a film képernyőre?
- Ezt még nem tudjuk, de ha minden úgy sikerül, ahogy szeretnénk, akkor a televízió ezt a filmet nevezi majd be az 1974-es Montreux-i fesztiválra."

A Magyar Nemzet április 16-i számában Lőcsei Gabriella írta:
"A film és a táncművészet technikai bravúrjaival egyaránt bőven élt a -1°C című balett-fantázia, ez a félórás, fantáziánkat és szemizmainkat alaposan megdolgoztató televíziós káprázat. A filmnek nem volt története, meséje, a szabad asszociációk sorát indították el a szeszélyes sorrendben összeválogatott képsorok. És aki a késő esti órában már bármifajta képzettársításra is fáradt volt, a mozdulatok megkomponált művészi látványában és az ugyancsak művészi ihlettel megszerkesztett képekben is örömét lelhette."

A Montreux-i tévéfesztiválon a Magyar Televízió -1°C című "elektronikus fantáziája" az újszerű technikájáért és művészi értékeiért a zsűri különdíját kapja.

Április 13. 20.00 Megtörtént bűnügyek - a Szombat este szórakoztató összeállításon belül jelentkezik először Bácskai-Lauró István rendező Fóti Andor nyugalmazott rendőrtiszt emlékezései alapján készült tévéfilm sorozata. Az első epizód címe: Száraz Martini.

A műsorújság 1974/14. számában írt előzetest:
"Új tévésorozat indul a Szombat este áprilisi műsorában. Rendezője, Bácskai-Lauró mondja:
- A bűnügyi témájú filmeket általában - és sommásan - a krimi fogalmába sorolják. Ez a sorozat, amelynek első darabja a Száraz Martini, a hagyományos értelemben véve nem krimi, legalábbis nem olyan, amilyennek Edgár Wallace vagy Agatha Christie írná meg. És nem is hollywoodi recept szerint készült horror, azaz rémfilm. Ahogyan a címe is utal rá, nem kitalált történet, kiagyalt rejtéllyel és megoldással, hanem a valóságon alapul. A nyersanyagot Fóti Andor nyugalmazott rendőrfelügyelő Különös randevú címmel megjelent visszaemlékezései szolgáltatták, ezekből formált forgatókönyvet Maár Gyula, ügyelve arra, hogy az esetek valóságértékét megőrizze.
- Tapasztalatom szerint nálunk lekezelik a bűnügyi filmek rendezőit, mintha ebben a műnemben nem volna szükség legalább olyan felkészültségre, mint egyebütt. Ellenkezőleg: ezekben a filmekben sem mellőzhető a pontos szerkesztés, a kérlelhetetlen logika. A műfaj önmagában természetesen nem képez értéket, e sorozatot is aszerint ítélik meg majd a nézők, hogy tetszik-e vagy sem. Meggyőződésem, hogy izgalmas, társadalmunk egy rétegére érdekes módon és sajátos szemszögből rávilágító filmeket sikerült forgatnunk, amelyek nemcsak a bűnüldözés természetes feszültségét közvetítik, de mondanivalójukban lélektani és társadalmi elemeket is hordoznak. Bízunk a sikerben azért is, mert a valóság minden fondorlatos kitalációnál izgalmasabb."

Április 11., a TV Híradó beszámol arról, hogy lemondott Golda Meir izraeli miniszterelnök.

A Rádió és Televízió Szemle 1974/1. száma közli Tardos Róbert írását A Magyar Televízió Híradójáról címmel. Ez a tanulmány előzetes felmérés volt egy készülő nemzetközi összehasonlító vizsgálathoz, amely a televízió híradókkal foglalkozott. A Magyar Televízió Híradója részéről Matúz Józsefné főszerkesztő, a Tömegkommunikációs Kutatóközpont részéről Tardos Róbert vett részt a tanulmányhoz elindított felmérésekben. Részlet Tardos Róbert írásából:
"..1957-től 1972-ig összesen mintegy 6000 híradásműsort sugárzott a televízió, 2000 óra adásidőben.
A TV Híradó tartalmi összetételéről 1968-tól kezdve állnak rendelkezésre adatok. 1972-ig kb. 56 000 tétel filmanyag került képernyőre. A tételek száma 1968-ig évenként fokozatosan nőtt, ezután némileg csökkent (az élőhírek, kommentárok előtérbe kerülésével). A tíz év filmanyaga bel- és külföldi hírek között így oszlott meg: belföldi 45,8% külföldi 54,2%.
A tíz év során bizonyos változások mentek végbe ebben az arányban. 1964-ig a belföldi filmanyagok száma felülmúlta a külföldi anyagokét, ezután lényegesen nőtt a külföldi filmhírek aránya, és 1968-ban meghaladta a 60 %-ot. Ekkortól fordított irányú tendencia indult, és 1972-ben már ismét a belföldi filmanyagok száma volt nagyobb. A belföldi filmanyagok összetétele a következő volt: Budapestről 59,4 %, vidékről: 40.6%.
Ipari hírek 26,1%, mezőgazdasági hírek 8,8%, kulturális hírek 21,1%, politikai hírek 18,4%, egészségügyi hírek 3,8%, színes anyagok, hírek 10.6%, egyéb 11,2.
A tíz évet tekintve Budapestről és vidékről származó filmhírek aránya lényegében nem változott sokat. Nőtt a kulturális hírek részesedése, nem sokat változott az ipari, politikai, egészségügyi, csökkent a mezőgazdasági és színes hírek aránya.
A tíz év külföldi híreiben a származási helyek szerint a következő országok részesedtek jelentősebben: Szovjetunió 10,1% az európai szocialista országok összesen 18,2%, (Csehszlovákia 5,7%, NDK 5,2%, Lengyelország 4,2%, Bulgária 1,4%, Románia 0,6%, Jugoszlávia 1,1%), Egyesült Államok 11,7%, Franciaország 6,3%, Anglia 6,1%, NSZK 5,0%, Olaszország 3,3%...
Legutóbb 1972-ben végeztek országos reprezentatív vizsgálatot, ennek eredményei még nem kerültek közlésre. Valószínű, hogy a TV Híradót nézők aránya a felnőtt népesség körében elérte a napi 50 %-ot. A TV Híradó közönségéről a legújabb adatok az 1960-as évek második felétől rendszeresen végzett panelvizsgálatok révén állnak rendelkezésre. 1973-ban a tévénézőket képviselő paneltagok körében napi 55-70% volt a TV Híradó I. kiadásának, 6-10% a II. kiadásnak a nézettsége.
A TV Híradó közönségének társadalmi összetételét alapvetően a televízióval rendelkező családok társadalmi összetételére határozza meg, bár ennek viszonylagos súlya az évek folyamán az ellátottság növekedésével jelentősen csökkent. E tekintetben a nemzetközileg érvényes tendenciák tapasztalhatók (iskolázottabbak, szellemi dolgozók, városiak, középkorúak magasabb, kevésbé iskolázottak, fizikai dolgozók, falusiak, fiatalok és idősek alacsonyabb aránya).
Ami a televízióval rendelkező népességet illeti, a paneladatok szerint a TV Híradó nézésében igen csekély különbségek mutatkoznak az egyes társadalmi rétegek között. Ezen belül, az I. kiadást tekintve, a szakmunkások az átlag közelében, a nyugdíjasok és háztartásbeliek valamivel az átlag fölött, a szellemiek kevéssel az átlag alatt helyezkednek el. A II. kiadást az értelmiségiek és nyugdíjasok között nézik a legnagyobb, a háztartásbeliek között a legalacsonyabb arányban. A TV Híradó napi nézőinek száma kb. 4 millióra tehető. Az is mondható: ma már a legnagyobb példányszámú napilap...
A panelvizsgálatok első időszakában a TV Híradóra vonatkozóan a nézettségi adatok mellett tetszésindexeket is számítottak. Ezek elég stabilan 75 és 80% között mozogtak (minimum 0, maximum 100), ami biztos helyet jelentett a televízió kedvezően fogadott műsorai sorában.
A rutinszerű felmérések mellett két alkalommal folyt speciálisan a TV Híradóval kapcsolatos vizsgálat. 1967-ben kis létszámú, nem reprezentatív mintán olyan kérdésekben kutatták a véleményeket, hogy a nézőket a kül- vagy belpolitikai hírek érdekli-e jobban, a híreket vagy a hírmagyarázatokat részesítik előnyben, ki fogadja el a hírmagyarázatot képanyag nélkül is, kit milyen anyagok vonzanak a TV Híradón belül legjobban. Ki az, aki csak a híradó kedvéért is kinyitja a televíziót, ki az, aki a II. kiadást akkor is megnézi, ha az I. kiadást már látta.
1969-ben 20 értelmiségi (10 mérnök, 10 vidéki tanár) bevonásával folyt intenzív vizsgálat. A felkért személyek egy héten keresztül rendszeresen figyelték a TV Híradót, és benyomásaikról részletesen beszámoltak. Az írásos értékelést kérdőíves és mélyinterjúk egészítették ki. Az eredmények már az 1970-es struktúraváltoztatást szolgálták. Egyöntetű volt a megkérdezettek véleménye, hogy az I. kiadás műsoridejének növelésével ne a hírek számát szaporítsák, hanem egy-egy információt magyarázzanak alaposabban, a másik kiadásban pedig inkább az aktualitásra, tömör, frappáns híradásra törekedjenek a műsorkészítők. Ugyancsak általános volt az igény a kötetlenebb formára, az intim hangvételre."

Április 14., A HÉT-ben Sugár András szerkesztő és Szalay László operatőr A hét sovány tehén esztendeje címmel készített riportot az afrikai aszály sújtotta térség katasztrofális helyzetéről.
20.05 Zenés TV Színház bemutató, Tabi László: Ejnye, Cecília! Dramaturg Sikós Olga, vezető-operatőr Szabados Tamás, rendező Mamcserov Frigyes. Szereplők: Kútvölgyi Erzsébet, Tomanek Nándor, Almási Éva, Lőte Attila, Gobbi Hilda, Schubert Éva, Ráday Imre, Gosztonyi János, Kertész Péter, Benkóczy Zoltán.

A Rádió és Televízió Újság 1974/ 14. számában Sugár András írt felkonferáló cikket az Afrikáról szóló riportról. Részlet:
"Dakar, Timbuktu... Azt hiszem, a legtöbb magyar ember Rejtő Jenő légiós-regéül ismeri ezeket a Nyugat-afrikai helységneveket. Piszkos Fred, Senki Alfonz, Fülig Jinmmy jut eszünkbe, ha a timbuktui karavánútról hallunk. Úristen, mennyire messze esik 1974-ben az idegenlégiós romantika a valóságtól! Dakar ma a független Szenegál fővárosa, Timbuktu a Mali Köztárság északi, hatodik tartományának egyik helysége. Mindkettő A HÉT húsvéti számának főszereplője lesz, és - sajnos! - nem a szórakoztató P. Howard-könyvek világa a téma, hanem napjaink egyik legmegrázóbb emberi tömegkatasztrófája, a Szahel-övezet éhínsége.
A hét éve tartó szárazság, amely nemcsak Szenegálban és Maliban, hanem Etiópiában, Nigerben, Csádban, Felső-Voltában, Nigéria északi vidékein és Mauritániában is százezerszám szedi áldozatait, az egész emberiség részvétét és segítőkészségét felébresztette. Március elején keltünk útra Szalay László operatőrrel, egy Beaulieu és egy Arriflex kamerával, Uher magnetofonnal és meglehetősen kevés referenciával, hogy hű képet adhassunk A HÉT nézőinek a katasztrófa méreteiről és a megoldás lehetőségeiről. Tizenhét nap, tizenhárom repülés, sok száz kilométeres autóút, sivatagi és trópusi forgatás áll mögöttünk. Megszerettük az egyszerű szenegáli és mali embereket, akik mindenkor baráti érdeklődéssel, kíváncsisággal, apró figyelmességekkel vettek körül. Láttuk az emberi nyomor és el-esettség mélypontjait a timbuktui menekült-táborban, láttuk az újgyarmatosítás fényűzését a dakari turistaparadicsomban. A torkos mohóság és a vigasztalan éhínség látványa egymás tőszomszédságában: ez volt a legrettenetesebb élményünk."

A Filmvilág 1974/9.száma, Rajk András kritikájából részletek:
"...A Tévé Zenés Színháza új művében, amelynek a címe Ejnye, Cecília! Tabi eredményesen folytatja a bizonyítási eljárást. Ehhez most több segítőt vett igénybe. Mamcserov Frigyes rendező, Szabados Tamás vezető operatőr mellett, sőt előtte Deák Tamást, aki Tabi rövid és csattanós vígjátékát ötvenöt perces és valamivel kevésbé csattanós zenés játékká komponálta át. Ehhez azonban, a műfaj természete szerint, versszövegek is szükségesek. Az utóbbiakat Erdődy János írta, több-szintes és félreismerhetetlen parodizáló szándékát sokkal hamarább meglelve, mint a zene.
Az alapötlet jó. Ha valaki - mint ez a Cecília névre hallgató Cilike - blöffölni akar egy férfivel kapcsolatban, tényleg jól teszi, ha azt állítja az illetőről: megcsalja a feleségét. A rizikó, a tévedés lehetősége mondhatni minimális. Cosi fan tutte (mind így csinálják). Az alapötlet további érdeme, hogy természetesen és mulatságosan kapcsolódik előzményéhez, Cecília áruházi csenéséhez (egyebek között egy retikült is elcsen, a benne lelhető személyi igazolványból fantáziál családi nevet magának, ebből lesz a bonyodalom)...
A zene érezhetően fanyar szeretne lenni, de ez nem mindig sikerül. Miközben a versek ügyesen vívják kétfrontos harcukat (Ady és Juhász Gyula idézetfélék régi sláger-szövegek idézeteivel vegyítve határozottan groteszk hatást tesznek, semmiképpen nem a klasszikusok rovására), a zene nem akar kilépni húsz, vagy még több év előtti tónusából, holott érezhetően azért ment vissza oda, hogy még régebbi, klasszikus idézetek vegyítésével végül is előre lépjen. Ez egy helyütt sikerül, a második Tenyeremen hordom számnál (Lőte Attila és az aranyos Komlós Juci), ahol Beethoven VII. Szimfóniájának a gyásztétele igazi jó zenei blődli! A Hiszen ha nékem férjem volna... című szám azonban mondhatni egy az egyben egy negyven év előtti sláger, minden szellemes átköltés nélkül (Ne nézzen úgy rám...)..."

21,00 Vasárnap este fő műsoridőben jelentkezett Vitray Tamás Ötszemközt sorozatával, a vendég Örkény István író volt.

A Magyar Nemzet április 17-i számában írta Lőcsei Gabriella:
"Egyórás kemény őszinteség: ez volt Vitray Tamás beszélgetése Örkény Istvánnal. Örkény írásainak - novelláinak, színpadi műveinek - kedvelői, s azok is, akik képernyőn már látták, hallották őt, kissé mást vártak ettől az interjútól; örkényes sziporkázást és szellemességet, és sok-sok életrajzi "egypercest.
Volt persze ilyen is, egypercesnek beillő történet, kesernyés humorú adoma a háborúról, a műsoridő java részét azonban a komoly és kritikus szembenézés töltötte ki, szembenézés a múlttal és mindazzal, ami a mai, az általunk megismert Örkény Istvánt formálta. Az örkényi szellemesség helyett az örkényi szellem volt jelen, s a sziporkázást a tények tisztelete és a múlt vállalása jelentette. A művek sokaságából kirajzolódó portrét hitelesítette ez az egy óra, amint azt irodalomtörténészek és kritikusok sokasága sem tudta volna árnyalni, s úgy, hogy tiszteletünk nemcsak az író, de a teremtő ember iránt is egyre növekedett."

Az Esti Hírlap április 16-i számában (barabás) írta:
"Ha az Ötszemközt új adását szellemi csemegének szánták, célt értek vele. Vitray Tamás különleges érzékenységgel irányította Örkény Istvánnal folytatott beszélgetését. Hogyan lett egy csupa konkrét kémiai képlettel foglalkozó vegyészből az absztrakt témák abszurd feldolgozásara leginkább hajló magyar író? Hogyan került ki a nagypolgári környezetből olyan író, aki - a háború s a hadifogság tragikus tisztítótüzében megforogva - a szegények és elesettek világának egyik leghitelesebb ábrázolója lesz? Örkény önéletrajzának alappillérei ezek, legalább olyan remek novella- és regénytémák, mint azok a történetek, amelyeket megír. Ha voltak is megállapításai, amelyekkel szívesen szálltunk volna vitába, amit mondott, mindvégig lekötött és nem is akármilyen szellemi szinten."

Április 15. 19.05 Egy kolhoz Moldáviában - az MTV és az APN dokumentumfilmjének bemutatója. Szerkesztő Galina Popova és Major Sándor, operatőr Neumann László, rendezte Radó Gyula.

Április 16. 20.55 Siktán a Cserhalmi csapattal - dokumentumfilm. Féner Tamás fotóriporter a Cserhalmi bányászcsapat tagjaival egy hetet töltött a Borsod megyei Fekete völgy bányájában, ahol filmet készített a televízió számára.

A Magyar Hírlapban április 17-én -b. i. írta:
"Egy fotóriporter, aki korábban leginkább balett-táncosokat, színészeket szeretett fényképezni, s ha nagy ritkán mégis kiruccant mestersége más tájaira, akkor is a föld felszínén, régi gépek, szép hangszerek között keresett lencséjéhez illő témát. És Féner Tamás, aki csak a minap nyert díjat Handel Edit balerina arcképével a hollandiai World Press nemzetközi pályázatán, most merőben új oldaláról mutatkozott be. Bányászfilmet csinált. Fényképezőgépével, a Magyar Televízió kamerájával és magnójával a Szuha völgyébe utazott, s leszállt a Fekete-völgyi aknába. Egy hétig ismerkedett a csillésekkel, a robbantókkal, míg a végén nagyszerűen összebarátkozott Cserhalmi János harmadvezető vájár csapattársaival, Haluska Andrással, Farkas Istvánnal, Batta Józseffel.
A fotóriporter tévéfilmje mindössze 13 perces. Szakmai-technikai értelemben kísérlet, hiszen mintegy 300 állókép elevenedik meg; hol ez, hol az a hangsúlyos részlet indul el felénk, hogy ezt a statikus dinamikát hirtelen felváltsa, felerősítse a mozgókép. Minket ezúttal mégsem a kísérlet operatőri része érdekel, hanem azok a kemény arcélű, bányászsisakos emberek, akik Jó szerencsét!-tel köszönnek, akik sokszor megfogadták már, hogy elhagyják a tárnát, de kétnapi távollét után már honvágy gyötri őket a dúcok, a ledöntésre váró szénfal után...
Különös bányászmesével kezdődik a film. Az ördög - mert hol is lehetne jobban otthon, mint a tárnában - birokra hívja a vájárokat. Azok persze nem hagyják, magukat, s amikor a szenet robbantják, az ördögöt is megpörkölik. Ízes szóval mesél a bányász. Magabiztos hangjában a tréfa mellett mégis ott bujkál a régi-régi félelem omlástól, gázbetöréstől, sújtólégrobbanástól. A mese egymásba kapcsolódó mondatai alatt pedig mit is fényképezhetne mást Féner Tamás, mint azt a bányásztájat, ahol munkáshősei a boldogulásukat keresik."

A Hétfői Hírek április 16-i számában (sebes) tudósított arról, hogy Zsurzs Éva újabb televíziós sorozat forgatását kezdte meg:
"Ismét nagyobb lélegzetű munkába kezdett Zsurzs Éva rendezőnő, a nagy sikerű Fekete város és a Zrínyi című televíziós filmsorozatok után. Vezetésével a napokban kezdődik a Déry Tibor Felelet című regényéből készülő nyolcrészes televíziós filmsorozat forgatása, a Könyves Kálmán körúti filmgyár műtermeiben.
- Az ötvenes évek közepén - emlékszik Zsurzs Éva - rádiójátékot rendeztem a Feleletből. Igaz, akkor a két szálon futó cselekménynek csak az egyik szálát dolgoztuk fel. A regény két különböző társadalmi réteg képviselője: a fiatal munkás Köpe Bálint és Farkas Zénó egyetemi tanár sorsán keresztül követi a fasizmus kialakulásának történelmi időszakát Magyarországon, 1929-től 1935-ig. A rádiójátékban csak Köpe Bálint sorsát kísértük végig, Déry Tibor forgatókönyve szerint.
A televíziós sorozat forgatókönyve Déry Tibor, Thurzó Gábor és Zsurzs Éva közös munkája. A felvételek előreláthatólag novemberig tartanak s azokon több mint háromszáz színész működik közre. A felvételek a fővárosban és Pest környékén készülnek, az operatőr Lukács Lóránt. A fiatal Köpe Bálint megszemélyesítőjét hosszú ideig kereste a rendezőnő. A budapesti és vidéki iskolákban, színjátszó és irodalmi körökben például több száz fiatalt nézett meg. Végül is a középiskolák irodalmi színpadainak szavalóversenyén találta meg a 16 éves Kuna Károlyt, az egyik székesfehérvári iskola diákját. A sikeres próbafelvételek után úgy döntött: vele játszatja el a szerepet. Farkas Zénót Bessenyei Ferenc alakítja, Bálint édesanyját Töröcsik Mari. A többi főszereplő Bánky Zsuzsa, Esztergályos Cecília, Komlós Juci, Sinkovits Imre, Garas Dezső, Márkus László és Egri István. Az egy óránál hosszabb epizódokból álló sorozatot tervek szerint a jövő esztendőben tűzi műsorára a televízió."

A Rádió és Televízió Szemle 1974/4. számában viszont Thurzó Gábor Egy televízió rendező arcképe - Zsurzs Éva címmel rajzolt portrét a rendezőnőről:
"Amikor most megpróbálok vázlatos arcképet rajzolni Zsurzs Éváról, hadd kíséreljem meg a megközelítést egy Mikszáth-idézettel. Azt hiszem, illik is az alkalomhoz, hiszen Zsurzs Éva eddigi rendezői munkásságának legjelentősebb alkotása - nyilván ezért részesült a televízió rendezők közül elsőként Kossuth-díjban - egy Mikszáth-mű volt, A fekete város. És hadd tegyem ehhez hozzá: közös munkánk is volt. Mikszáth azt írja Jókairól - nehezen tudja megfogalmazni alakját - a sok selymétől nem látni a gubóját. Vagyis annyi a kívülről is észrevehető, megejtő és egyben megzavaró, hogy izgalmas feladat eljutni a gubóhoz, a lényeghez. Sok ilyen rendező van nálunk is, másutt is, akik elsősorban a sok selymükkel ragadtatnak el, és nehezen engedik, hogy igaz valójukat megismerhessük.
Most, Zsurzs Éváról írva, épp az ellenkező a nyilvánvaló tapasztalatom. Ö rögtön a lényegét mutatja, nyíltan, szemmel láthatóan. Tehát semmi selymet nem kell lefejteni róla, és arcképvázlatot rajzolván művészetéről, műveiről, épp az a nehézség, hogy semmi mutatósat, tetszetőset, soha nem voltat nem lehet benne felfedezni, nem kell nyomozni, rejtvényt fejteni. Rendezői jegyei ugyanis azonnal felismerhetők. Hadd kezdjem azzal, hogy roppant szigorúan szerkeszt, nem enged kibúvót munkatársainak - operatőrnek, írónak, színésznek - ebbe a gondosan megszerkesztett rendbe mintegy bele kell törnie magát mindenkinek. Persze nem erőszakkal vívja ezt ki, hanem technikai könyveinek határozott vonalvezetésével, azzal, hogy - milyen rendkívüli emlékezőtehetség, belső összefogottság kell hozzá! - pontosan tudja egy-egy sorozatfilmjénél, mi is rímel például a negyedik részben a második rész egy-egy epizódjával, egy-egy alak látszólag véletlenül elejtett és majd később célba találó mondatával. Mindennek megvan az előre és véglegesen eltervezett helye, hangsúlya, nem történhet semmi esetlegesség: minden rész csak oda illik, ahova elgondolta, állandóan figyelmében őrizve a néha hat-nyolc órás egészet. Mindehhez azt is tudja - aki sorozatfilmjeit látta, igazolhat - milyen legyen egy-egy rész, hogy a nézőt arra késztesse: várja és nézze meg a következőt, üljön adásnapokon hűséges várakozással, sőt türelmetlenséggel, a képem, ó előtt.
Másik ilyen probléma, hogy Zsurzs Éváról nem lehet látszólag irgalmas portrét rajzolni - filmjei roppant egyszerűek, felépítésükben, megvalósításukban akár konzervatívnak is mondhatók. Amit annyiszor és joggal szemére vethetünk egy-egy rendezőnek - Zsurzs Éva munkáin nem vehető észre semmi fölösleges és divatos művészkedés, nem terhel meg mutatós fölösleggel, sallanggal, vagy kínnal-keservesen megfejthető lélektani talánnyal. Nem tartozik iskolához sem, aligha lehetne bárkivel összehasonlítani, mutatós mérleget készítve. Önmaga kísérletezte ki iskoláját, szívósan, ellentmondást nem tűrően, nem engedve a csábításnak - pedig mennyi csábító lehetőség, alkalom nyílik manapság a művészkedésre! Azt írtam az előbb, hogy konzervatív. így persze kissé félreérthetően hangzik. Hadd fordítsam le tehát igazi, legalábbis Zsurzs Éva művészetében érvényes, arra jellemző értelmére - realista.
Mert realista vonzalomból és meggyőződésből. Ismeri a valóságot, sőt nagyon is tudja - hisz Csepelről került a rádión át a televízióhoz - hogyan alakult életünk a felszabadulás óta, milyenek a múlt veszedelmes árnyai, milyenek és mekkorák a ma vagy a közelmúlt nehézségei. S mivel ismeri a mát, az embereket, könnyen eligazodik a tegnapban, tegnapelőttben, keresi - és megtalálja - a tegnapban, tegnapelőttben is a mindenkor érvényes emberit. Hadd emlékeztessek néhány múltat idéző bravúrjára. Csak néhányra, mert volt belőlük bőségesen.
Vajon - kérdezhetjük joggal - hogyan ismerte így a lágerek férfirabjainak világát? Méghozzá csupa francia férfi világát, akiknek szenvedései, megaláztatásai közepette kirajzolódik egy nő, vagy inkább a nő arcképe, nemcsak lelki, de testi valóságában is. Ez volt a Nő a barakkban, Palotai Boris szép és megrázó forgatókönyvéből. Vagy egy másik emlékeztető - milyen remekül ismerte a trójai háború embereit, a híres falóban zsúfolódó férfiakat, indulatokat Örsi Ferenc és Lendvai György sommásan megfogalmazott forgatókönyve nyomán. Ezek a trójaiak - Az Epheiosz-akció volt a film címe - mai indulatokat képviseltek, méghozzá úgy, hogy sohasem modernizálódtak. Vagy egy harmadik emlékeztető - a Barbárok, a legendás remek, a Móricz-novella képernyőre varázsolása, ez a szűkszavú, puritán, felejthetetlen remeklés. Vagy... - ki nem emlékszik a Vitézek és hősök adaptációjára? Ebben is, valamennyiben a szerkesztés - az irodalmi, rendezői és képi szerkesztés - összefogottsága, a megvalósítás atmoszférája ragadott meg.
Ha ezeket az idegen vagy elmúlt világokat ilyen pontosan, mának szólón, hitelesen tudta közvetíteni, hogyne tudott volna - és tud - hiteleseit, átéltet adni mai életünkről, a ma embereiről?! Van egy félig-meddig elfelejtett, nemigen emlegetett sorozata - első közös munkánk, Szemes Mariann vázlata nyomán írtam a forgatókönyvet - a"Hétköznapi történet. Egy parasztlányból lett gyárigazgatónő emberi és társadalmi felemelkedése, az eszméi iránti hűség révén minden jó célt elért és egyben mindent megszenvedett asszony felemelkedése, bukása, hősies kitartása, majd újra felemelkedése egy már tisztult légkörben. Nehéz húsz év története ez, 1938-tól 1957-ig, a magja megtörtént a valóságban is - mennyi csábítás a leegyszerűsítésre, sematizálásra, a dokumentumfilmre, a fölösleges, rossz értelemben vett pártos pátoszra, arra, hogy sötétebbre vagy éppen rózsaszínre fesse a valóságot. Nem hinném, hogy tévedek - ez a film kicsit önvallomás is volt, egy kicsit líra is és tanúságtétel az élet, a ma élete és a ma jövője mellett. Aki látta ez a filmet, azt érezhette: a képernyő előtt ülve, köztük van ő is, a történet, a szereplők köréje sereglenek. Vagyis ahogy Zsurzs Éva azonosult embereivel, mondanivalójukkal, úgy szuggerálta együtt-azonosulásra a nézőket is. És ez lényeges művészi erénye, mert így jelentek meg az overallos, utcai ruhás köznapi embereink után díszmagyarban, subában, huszármentében a Rákóczi-kor emberei is, főispánok, szenátorok, huszárok, szerelmes kislányok, maga egész Lőcse...
A fekete város embereiről, légköréről beszéltem persze. S mivel Mikszáth-idézettel kezdtem, Mikszáthtal is fejezem be. És most már társa, a forgatókönyvíró beszél, tapasztalatból közölve: hogyan is dolgozik Zsurzs Éva egy íróval? Mit jelent számára az író jelenléte, akkor is, ha élő-eleven vagy akkor, ha más valakit képvisel, mint e film esetében is Mikszáthot. Soha jobb együttműködést! És ezt nyilván nemcsak én tanúsíthatom.
Megvolt az elképzelésem a nagy terjedelmű, hétórás tévéadaptációról. Afféle képsort is kialakítottam magamban, átrendeztem Mikszáth hatalmas regényét - belső és külső méreteiben is hatalmasat - bővítettem olyasmivel, amire az író épphogy céloz (néha egy lábjegyzet erejéig) az eredeti műben, s kihagytam hosszú, tervembe nem illő epizódokat. gy felkészülten ültem össze Zsurzs Évával. Szerettem volna élőszóban elmondani, hogyan is képzelem a forgatókönyvet. De megelőzött, egy sereg papírlapocskát vett elő. Mert felkészült Ő is, és rögtön fel is jegyezte elképzeléseit, futó, de lényeges utalásokban. És most könnyű, mindvégig harmonikus munka kezdődött - ugyanis az én elképzelésem majdnem ugyanaz volt. Megszoktam - talán így is illik! - hogy egy írónak vitatkoznia kell a rendezővel, lehetőleg ellent állni kívánalmainak. Zsurzs Évával nem volt vitánk. Igaz, hogy a könyvírás fél esztendeje alatt nem is találkoztunk. Amikor aztán elolvasta mind a hatszáz oldalt, ilyen megjegyzéseket tett:
- Nem gondolja, hogy jó lenne a malombeli kalanddal kezdeni? És persze Görgeyné temetésével, hisz az indítja el a főispán tragédiáját, az dönti el Rozáli sorsát?
Igazat adtam neki, bár az volt az érzésem: az én eredeti indításom célratörőbb. Vetítés közben jöttem aztán rá, hogy valóban neki volt igaza, ő gondolkodott tévében, s azt hiszem, ez is egyik lényeges tulajdonsága, erénye. Így készült A fekete város. A többi már ismerős, Zsurzs Éva legjobb, legkoncentráltabb, legtöbbekhez szóló alkotása, az a mű, amelynél - nagyobb dicséret aligha lehetséges - adáskor kiürül a város, az ország, ott ül mindenki a képernyő előtt. Ha én boldog voltam a megvalósítással, milyen boldog lehetett volna Mikszáth - hiszen igazi jelentésében látta volna képernyőn megvalósítva mindazt, amit papírra álmodott.
Vetítés után azt mondta Zsurzs Éva:
- Megint kellene csinálni valamit. Gondolkozzunk.
Nem kellett sokat gondolkodni, sokat várni, örülök, hogy részt vehettem segítőként, Déry Tibor mellett, a Felelet, az új Zsurzs- alkotás előkészületeiben."

Április 17. 20.01 a 2. műsoron Garai Gábor: A lebegő Atlasz - színmű közvetítése a Pécsi Nemzeti Színházból, felvételről.

Ezen a napon Megyeri Károly, a Politikai Adások Főszerkesztője levélben tájékoztatta Németh Jenőt, az MSZMP KP Agit. Prop. Osztályon:
"Az európai biztonságról folyó konferencia és az általános enyhülés irányzatának megszilárdítása adta azt a gondolatot, hogy európai kerekasztal műsort szervezzünk."
(1974. IV.17. PAF/619/74 (Ag 254.)
Fodor László ez alapján Feljegyzésben tájékoztatja a javaslatról Katona Istvánt (Ag. 254/2).
Katona kiéri Pálos Tamás véleményét is az ügyben, részlet a válaszából:
"A műsor ötletét jónak tartom. Alapgondolatán, témáján még gondolkodni kell. Ez idő szerint csak ahhoz célszerű elvi jóváhagyást adni, hogy a TV az európai biztonság közérdekű kérdéseiről újságírói kerekasztal konferenciát rendezzen. A témája majd a későbbi konzultáción alakuljon ki." (agit 254/4.)
E vélemény alapján Katona István feljegyzésben tájékoztatja a tervről Győri Imrét május 21-én. (288f 22 1974/25 öe.)

Április 18., a TV Híradó beszámol az április 17-18-án megtartott Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületének varsói üléséről.

Április19., a TV Híradó tudósít a Szovremennyik Színház új épületének avatásáról.
20.00 Hazai esték címmel nagyszabású tévésorozat indul. Húsz magyar várost mutat be, az első két versengő város Sopron és Nyírbátor.

A sorozat terveit még február 4-én ismertette Liszkay Tamás, a tévé Szórakoztató és zenei főszerkesztőségének főszerkesztő-helyettese. A Békés megyei Népújság február 5-i számában SE. beszámolója, részletek:
"A hatvanas években bontakozott ki mind nagyobb arányokban a honismereti-helytörténeti mozgalom, mely egyre inkább az egész országot átfogó, élő mozgalommá vált. Felszabadulásunk 30. évfordulója alkalmából született az ötlet a Magyar Televízióban, hogy Hazai esték címmel, a honismereti, helytörténeti mozgalomra építve 1974. április 19-től 1975. április 4-ig játékos vetélkedőt indítanak. A sorozat előkészületeiről, szervezéséről Liszkay Tamás, a tévé Szórakoztató és Zenei Főszerkesztőségének főszerkesztő-helyettese tájékoztatta a sajtó képviselőit. Elmondotta, hogy a műsorban négy tanárképző főiskola - a szegedi, az egri, a nyíregyházi és a pécsi -diákcsapatai segítségével játékos, vetélkedő formában mutatnak be húsz magyar várost, közöttük Békéscsabát is. Tizenegy adást terveznek, a tizenegyedik 1975. április 4-én, a döntő lesz. A Hazai esték havonta egyszer, pénteken este nyolc órakor jelentkezik, júliusban és augusztusban nyári szünetet tartanak. A sorozat elképzeléseit elemezve elmondotta Liszkay Tamás, hogy a négy főiskolás csapat nem megszokott vetélkedőt vív majd, elsősorban a játékos, szórakoztató műsorok feltételeinek kialakítására törekednek, egyesítve az ismeretterjesztést, a tömegeket megmozgató korábbi vetélkedők legjobb hagyományaival...
A sorozatot a Magyar Televízió a Hazafias Népfront és a Művelődésügyi Minisztérium támogatásával és közreműködésével készíti elő, szervezi és bonyolítja le. Kifejezett szándékuk, hogy az adássorozat felszabadulásunk három évtizedes jubileumát ünnepelve jó ösztönzője és fellendítője legyen a honismereti-helytörténeti mozgalomnak is, ezért tartják igen jelentősnek a főiskolai csapatok és a városok felkészülésében a szellemi és tárgyi hagyományok gyűjtését..."

A műsorújság heti ajánló cikkében írta Liszkai Tamás, a műsor szerkesztője:
"Az ország szélső pontjain elterülő városaink közül kettőt, Nyírbátort és Sopront kapcsolják össze pénteken este a kamerák; elsőként abban a sorozatban, amely egy éven át tizenegy adásban húsz magyar várost mutat be, élő közvetítés formájában. (Az adástervet néhány héttel korábban e hasábokon már ismertettük.)
"Élő műsor... Milyen könnyű lenne előzetest írni egy rögzített programról, amely elkészült, végleges, változtathatatlan. De milyen lesz ez a sorozat? Vagy akár csak ez az egyetlen adás? Megvalósulnak-e az elképzelések? Az előzetesekhez szükséges optimizmust, az útra bocsátás ünnepélyességét lassan beárnyékolja a szorongás. Mert az ilyen adás ott, a műsor pillanatában születik; teremti, formálja percről percre önmagát; a sikerhez valamennyi személyi és technikai feltétel optimális találkozása szükséges. Milyen lesz tehát a műsor? Csak arról írhatunk, amilyennek most látjuk, ill. látni szeretnénk.
A sorozat négy tanárképző főiskolánk - az egri, a nyíregyházi, a pécsi és a szegedi főiskola - versenye. A résztvevőknek sok mindenről számot kell majd adniuk. Ki ismeri jobban a húsz szereplő városból azt az ötöt, amelyet beiskolázási körzetükből választottunk ki? Melyikük tudja érdekesebben, színesebben, gazdagabban bemutatni e városokat, amelyekben a csapatok hosszú heteket töltöttek el - s töltenek el még ezután - együttműködve a helybeli vezetőkkel, szakemberekkel, feldolgozva a település múltját, jelenét, érdekességeit, értékeit. A műsor képének kialakításában így a résztvevők egyszersmind szerkesztő-partnerek is: mindaz, ami képernyőn látható lesz és szóba kerül, jórészt az ő javaslataik alapján ölt testet.
A versengés célja tehát húsz városportré megrajzolása. Az adások természetesen nem törekedhetnek sem a teljességre, sem a fényképszerű kidolgozottságra. Mégis, szeretnének néhány markáns, karakteres vonással e városok egyéniségéhez közel jutni: mi az, ami sajátjuk, amiben különböznek a többitől, ami csak az övék? S így talán azt is jobban látjuk majd: mi az, amiben hasonlók? S egyáltalán: milyen a harminc éve felszabadultan élő, munkálkodó és alakuló Magyarország?
Technikai lehetőségeink maximális kihasználásával igyekszünk a műsorokat plasztikussá tenni. A városokban két-két televíziós közvetítő-kocsi összesen 16 kamerával ugyanennyi helyszínre viszi el nézőinket.
A Hazai esték valamennyi adása sokszorosan kollektív előkészítés eredménye. De számos külső és belső munkatársunk között számítunk a városok - ez esetben tehát Nyírbátor és Sopron - lakóira is: ők is szereplői lesznek vagy lehetnek a műsornak: ugyanúgy, ahogy telefonon bárki kapcsolatba léphet velünk kérdéseivel, megjegyzéseivel az adás folyamán.
Végül pedig - tekintettel arra, hogy a sorozat nem vetélkedő a szó hagyományos értelmében, s nincsenek pontok, pontozóbírák a stúdióban - a döntés is kollektív lesz. A zsűri szerepére a kedves Nézőt kérjük fel!"

A Somogyi Néplapban október 18-án S.E. interjút készített Vitray Tamással, a sorozat félidejénél, részlet:
"- Jólesően nyugtázta az imént Fehérvár készülődését. Előfordul, hogy egy város nem örül annak, hogy téma a televízióban?
- Igen. És ez megérződik a műsoron is. Mert az a bizonyos barátságtalan város - ahol például nem engedték be a tévéseket az étterembe, mert ott éppen a helybeliek ünnepelték a Hazai esték adását - esélyes volt. És kiesett.
- Sokféle tapasztalatot szerezhetett az adások során. Mi volt a legnagyobb felfedezés?
- Most érezzük meg igazán, milyen nehéz a pedagógusok dolga. Olyan ez a műsor, mint a jéghegy. A néző csak a csúcsát látja. Mi tapasztalatokat szereztünk nagyságáról is. Látjuk a felkészülés lelkes és szívós munkáját, a fiatalok és a város kapcsolatát. Mert az iskola elengedi őket egy hónapra, a város viszont nemcsak vendégül látja őket, hanem - és ez a legfontosabb - mindent kinyit, megnyit és megmutat nekik. Soha városnak nem volt még alkalma ilyen szoros és közvetlen kapcsolatba kerülni jövendő pedagógusokkal. Jellemző, hogy például Kecskeméten az ott szereplő szegedi főiskolások mindegyikének állást és lakást kínáltak fel - ha végeznek. Csak zárójelben jegyzem meg, volt olyan hely is, ahol csak a büszkélkednivalót tárták fel őszintén a diákok előtt. Túlsúlyban mégis az őszinte, a valóságot nem lakkozó bemutatás volt. Ennek eredménye, hogy amíg az első adásban mi sugalltunk ötleteket, most ők állnak elő számunkra is meglepő és vérbeli televíziós javaslatokkal..."

A szórakoztatás új típusa jelenik meg a képernyőn ebben az időben. A vállalkozást szakmai viták is kísérik, erről Babiczky László a Szabadság tér 17. című könyvében írt, részlet:
"Konferenciákat, tudományos megbeszéléseket szerveztek, vita indult a Rádió és Televízió Szemle hasábjain. A dolog komolyságára bizonyítékul álljon itt egy-két szerző és cím. Szecskő Tamás: Szórakoztatás és művelődéspolitika, Csapó György: Műfaj-e a szórakoztatás?, Buda Béla: A szórakoztatás dilemmái, Hermann István: A szórakoztatás és a szabadidő átstrukturálódása a televíziózásban, Boros János: Szórakoztatás-politika, Bölcs István: A szórakoztatás más oldalról, Liszkai Tamás: Kezdeményezzünk!. Ha a cikkek belső logikáját megnézzük, innen visszanézve pontosan látszik a vita célja, funkciója. A tudományos, marxista alapú cikkek értésére adják a politikának, hogy a szakma politikailag és tudományosan a helyzet magaslatán áll, komolyan veszi feladatait. Hinni kell tehát benne, hogy a gyakorlatban is egyre jobban csinálják. Nem ártanak, hagyni kell őket dolgozni! Ez a leegyszerűsített summázat nem vonja kétségbe az egyes cikkek szakmailag értékelhető megállapításait, egy kérdéskör tényleges, igényes átgondolását! A szórakoztatás speciális ágazatát jelentették azok a nagy akciók, melyek nem csak sokakhoz igyekeztek szólni, de sokakat igyekeztek bevonni is, műsorok részesévé tenni. Ilyenek voltak például a Horváth Ádám és Vitray Tamás fémjelezte Jó estét, Magyarország (négy különböző helyszín, a kis falutól a nagyvárosig), vagy a Hazai esték tíz adása (négy közvetítő-kocsi, plusz stúdió). A közvetítő-kocsikban olyan rendezők, mint Szabó István, Simó Sándor, Sándor Pál, Kalmár András, s olyan riporterek, mint Vitray Tamás, Vértessy Sándor, Szilágyi János, Szegvári Katalin. Ezeknek a műsoroknak hangsúlyozottan élő jellege, játékossága, az itt és most izgalma igazi szórakoztatást nyújtott. Szívesen vettek benne részt az emberek, mert úgy érezték, van módjuk felmutatni igazi (manipulálatlan) arcukat. Az élőség, a spontaneitás, a szabadság érzetét keltette a nézőkben, a játékosokban és a szereplőkben egyaránt. A kor kettősségére jellemző, amire Horváth Ádám így emlékszik (saját interjú a könyvhöz):
- Az élő adásoknál nem merült fel a politikai vezetésben, hogy valami nemkívánatos is elhangozhat?
- Horváth Ádám: Nem, pedig az egyik adásunk a választás előtti napon ment. Nem volt félelem az élőtől. Például Wisinger István volt a riporter Sárospatakon egy presszóban. Odaszóltunk neki, hogy hagyja ott a mikrofont és szóljon a diákoknak, hogy beszélgessenek a Máriagyűdiekkel. Élő adásban, kontrollálatlanul. (Ő ment át a másik helyszínre.)"

FOTO
Április 21. 20.05 G. B. Shaw: Candida - színmű közvetítése a Madách Kamara Színházból, felvételről.

Április 24., meghalt Franz Jonas osztrák köztársasági elnök, közölte a TV Híradó, majd beszámolt a 30-án a temetéséről is.

Április 25., Európa utolsó félfasiszta rendszerét, a portugált katonai puccs döntötte meg. A rendszer a majd fél évszázada kormányzó Salazar nevével nőtt össze, Marcelo Jósé Caetano 40 éve álló diktatúráját, Spinola tábornok vezetésével alakult meg a fegyveres erők háborúellenes mozgalma, mely elsöpörte Salazar utódait. Legalizálták a politikai pártokat, tárgyalásokat kezdett a gyarmatok függetlenségéről. A győztes katonák a tömegek ünneplése közepette vörös szegfűket helyeztek puskáik csövébe - innen a ma is élő elnevezés: szegfűs forradalom. A portugáliai eseményekről a TV Híradó és A HÉT ettől kezdve folyamatosan beszámol.
20.00 két tévésorozat kezdődik, a Gondolatok a hétköznapokról című és a legutóbbi harminc év magyar költészetének legjavát bemutató A költő felel című (szerkesztők Pálfalvi Sándor ill. Ascher Gabriella).

A Rádió és Televízió Újság 1974/16. számában írta Pálfalvi Nándor:
"Varázslatosak a hétköznapok. Minden, amit az ember alkot, megteremt, a hétköznapok munkájából születik, s belőle az ünnepnapok békéje, a pihenés nyugalma. A hétköznapok embere az ünnepek embere is. S ha azt mondjuk: dolgozó ember, azt is értjük: társadalom, család. És értjük a megérdemelt pihenésüket töltő időseket, a nagymamákat, a nagyapákat, értjük a teljes erejükkel tevékenykedő nőket, férfiakat, értjük a tanulás terhét viselő fiatalokat, a holnapra készülő ifjúságot.
Amikor csaknem egy évvel ezelőtt a televíziósok elhatározták, hogy megkísérlik felmutatni a képernyőn a hétköznapok emberét, bemutatásra várt egy filmsorozat, a Gondolatok a boldogságról. Talán sokan emlékeznek még ma is azokra a kisfilmekre, amelyekben nyolc napon át munkásemberek vallottak arról, mit jeleni számukra ez a meghatározás: boldogság.
Az új filmsorozat témája egy szerényebbnek tűnő fogalom: a hétköznapok - s mindaz, ami bennük rejlik, a munka, a pihenés, az öröm és a bánat, a szerelem és a magány; minden ami hétköznapi, ami emberi.
Budapesten, a VIII. kerületben élnek azok, akik a bemutatásra kerülő filmsorozatban önmagukról szólnak. Nem kivételes, még csak nem is valamilyen szempont szerint kiválasztott emberek, hiszen véletlennek is tekinthető, hogy éppen a Vajda Péter utcában, a 7-13-as számú háztömbben szegeződtek rájuk a kamerák. Megtörténhetett volna ugyanez Angyalföldön, Csepelen vagy a VII. kerületben. Az ok talán csak annyi, hogy a film készítőit ehhez a környékhez fűzi sok-sok emlék.
Egy háztömb lakóinak mindennapjaiba pillantunk be hét napon át. Megszokott életükből láthatunk annyit, amennyire ők feltárulkoznak előttünk. A filmek együttesen mutatják fel az egészet: a szomorúságot, az örömöt, a gondolatokat, mindazt, ami ezeknek az embereknek az életet jelenti."

A Békés megyei Népújságban április 7-én írta (Nemesi), részlet:
"A csütörtöki főműsorban új sorozat indult. A televízió szerkesztői nevelték arra a nézőt, hogy minden sorozatot kétkedéssel fogadjon, hiszen a sorozat ürügyén már eddig igen sok selejtes bóvli került a képernyőre... Most azonban jó értetemben csalódtunk, amennyiben élt bennünk a kétely. Ha nem is tökéletes műsor indult A költő felel címmel, mégis érdekesnek, s mindenképpen a versekre, az irodalom - e csodálatos, oly sokat kifejezni akaró és tudó gyöngyszemeire hívta és hívja fel a figyelmet. A következő részekben - amelyeket mihamarabb látni, hallani szeretnénk - jó lenne, ha a zavaró bebeszéléseket, a korabeli filmrészleteket kifelejtenék, hiszen a vers egymagában is elég erős ahhoz, hogy a mondanivalóját, a súlyát ne kelljen aláfestem, megdúcolni... Mert az csak a figyelmet tereli el."

20.20 ugyanezen a napon kezdődik Gyurkó László három részes tévéjátéka, Ilf-Petrov Aranyborjújából, Szinetár Miklós rendezésében. Főszereplők: Bender Oszkár - Darvas Iván, Palényi - Bánhidi László, Barangó - Harkányi Endre, Királyfi - Kibédi Ervin. Vezető-operatőr Bíró Miklós.

A Filmvilág 1974/10. számában írta Mátrai-Betegh Béla, részlet:
"...Gyurkó László magyar tévészatírát írt I. Ilf és J. Petrov Aranyborjú című szatirikus regényéből mondjuk úgy, ahogyan a műsorújságban áll: a regény ihletésére írt tévéjátékot. Ami az eredeti műben például Arbatov vagy Csernomorszk nevű városban játszódik, az a magyarításban apokrif magyar helységneveket kapott, akit az eredetiben Osztap Bendernek, Balaganovnak, Kozlevicsnek vagy Korejkó-nak hívtak, azt magyarul Bender Oszkárnak, Barangónak, Királyfinak, Kovácsnak hívják. Nem túl leleményes, gyengébbre sikeredett szójátékos és némiképp talán ízetlen keresztelő volna csak ez, nagyobb baj se volna vele. A baj ott van, hogy a hely- és névváltozással párhuzamosan a szatíra módszerére kötelező mértéktartás és arányismeret is elváltozott az íróban, akit különben - ha nem is a szatíra műfajában - oly pontos szemléletű, biztos arányérzékű művésznek ismerünk. Ilf és Petrov ihletéshez fordult egy szatirikus tévéjáték megírásakor s az ihlető forrás egyike a műfaj legtisztábbjainak. De olyan szatírára, amilyenre a világhírű szovjet szerzőpár a maga hazájának egy történeti időszakában a hazai viszonyok között indíttatva érezte magát, magyar író itthon is, magában is lelhetett volna ihletet hazánk egy adott időszakában. A kölcsönzés, a másodlagos ihletettség okozta Gyurkó művében a zavart, sőt, visszaverődésben, a magyar tévéjátékban elbújt eredeti művet is összekuszálta azokban, akik az eredetit nem ismerik. Más viszonyok, más szakasz valóságait erőszakolta rá a magyar író a tévéjátékára s a más valóság szatirikus ábrázolása itthon csak burleszk valószerűtlenségek túlhalmozására vezetett. Mérték vesztett eltúlzására a részleteknek, az anekdotikus töredékeknek. Egy célzatában helyes és keserűen indulatos szándékú mű a pénz bálványozása ellen a használt eszközeitől bohózativá lapult, indulata csúfolkodóvá olcsóbbodott, alapjában céltévesztővé lett, helyenként igaztalanná is.
Szinetár Miklós igen ízléses, mozgalmas, a szereposztásban igényes és választékos rendezése, bármilyen mértékletes is, a tévéjáték szervi mérettévesztéseit teljesen korrigálni nem tudja: a cselekmény szerkezete burleszk-szerkezet marad, a teleszkopikusan vizsgált vírusok egy elefántcsorda csörtetésével tapossák laposra és terméketlenné a szatírát. Ha Darvas Iván elragadóan laza személyisége, igenis a lazasága, nem fogja szorosra a háromrészes tévéjátékot, alig marad valamilyen kompakt vonzóereje."

Április 27-28., Magyarországra látogat J. B. Tito jugoszláv elnök. A TV Híradó napi tudósításai mellett Balogh Judit készíti A HÉT hosszú riportját a látogatásról.

Április 30., Richard Nixon amerikai elnök átadja a Watergate-üggyel kapcsolatos hangszalagokat a vizsgálóbizottságnak, számolt be a TV Híradó a nemzetközileg is fontos eseményről.

Itthon megkezdődik a Televízió nagy nemzetközi vállalkozása, a Nemzetközi Karmesterverseny műsor sorozata. Egy szinte páratlan vállalkozás, 14 országból 42 fiatal karmester érkezik Budapestre. Szerkesztő Fellner Andrea, vezető-operatőr Varga Vilmos, rendező Apró Attila.
17,50 az 1. programon összeállítást sugároznak a Zeneakadémián tartott válogatásról.
20.01 a 2. műsorban kezdődik az első elődöntő.
20.00 az 1. programon pedig Jiri Hudac : Hosszú őszi nap - tévéjáték bemutatója. Rendezte Antonin Moskalyk, a prágai tévé rendezője. Dramaturg Sipos Tamás, vezető-operatőr Mezei István. Főszereplők: Horváth József, Mészáros Ági, Tordy Géza, Gyöngyössy Katalin. A tévéjáték vetítése előtt dr. Várady György beszélgetett a csehszlovák vendégrendezővel.

A Rádió és Televízió Újság 1974/17. számából, Vecsernyés János előzetes ajánlójából részletek:
"...Mint minden nagyobb szabású akció tervezésénél, vannak támogatók és aggódók. Így volt ez az első Interfórum előtt, a Kodály énekverseny előtt és így volt a most induló karmesterverseny előkészítésénél is. Bármilyen hálátlannak is tűnik, az aggályoskodó hangokra mindig jobban figyeltünk. Lehet-e egyáltalán tévéműsor egy karmesterverseny? Különbséget tehet-e a néző karmester és karmester között, és minek alapján ítélheti meg, hogy valaki jobb a másiknál? Lesznek-e érdekes karmester-egyéniségek, akikre érdemes odafigyelni.
Ezek alapvető és jogos kérdések, hiszen ilyen zenei versennyel még egyetlen televízió sem próbálkozott, tehát különösebb tapasztalatai sem a nézőnek, sem a műsor készítőinek nincsenek. Ugyanakkor éppen ebben rejlik a kezdeményezés izgalma is...
A fiatal karmesterek művészi teljesítményét neves szaktekintélyekből álló nemzetközi zsűri bírálja pontozásos rendszerrel. A zsűri döntése alapján három versenyző nyerheti a Magyar Televízió versenydíjait: I. díj: 40 000 Ft, II. díj: 30 000 Ft, III. díj: 20 000 Ft.
Ez alkalommal a nézők is szavazhatnak. A közönség díját a döntőben szereplő hat versenyző egyike kaphatja. A nézők a versenyzőkhöz kapcsolódó telefonszámok tárcsázásával pontozhatják azt a karmester-versenyzőt, aki véleményük szerint a legjobb volt. A szavazatokat a telefonközpont automataszámlálója rögzíti. A hat telefonszámot az adásban közli a tévé...
A versenyt már előkészületeiben is számos zenei intézmény támogatta. A Magyar Rádió az MRT szimfonikus zenekarának bérletsorozatában a győztesek számára külön hangversenyt ajánlott fel, a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat a legjobb magyar versenyzővel önálló hanglemezt készít, a Zeneműkiadó Vállalat a karmesterverseny idején jelenteti meg Goldbeck: A tökéletes karmester című népszerű ismeretterjesztő könyvét.
Bízunk benne, hogy akik a versenyt végigkövetik, nemcsak szép zenei élményekkel tesznek gazdagabbak, nemcsak sokféle karmester egyéniséget ismerhetnek meg, hanem a zenei előadó-művészet legtitokzatosabbnak tűnő műhelytitkai egyikébe, a vezénylés művészetébe is bepillantást nyerhetnek."

A Magyar Nemzetben jelent meg április 30-án, részlet:
"Hazánkban először rendeznek ilyenféle zenei versenyt. E tény tükrében még nagyobb jelentőséget nyer ez a néhány adat, hiszen még bevezetett versenyekre is ritkán nevez be ennyi ország ennyi muzsikusa és az általános tapasztalatok szerint egyharmados lemondásra lehet számítani. Az ember meglehetősen jogos szkepszissel tekintett a verseny elé, hiszen a karmesteri munka köztudomásúan megfoghatatlan, még a hangszeres teljesítménynél is kevésbé megfogható dolog. A régi nagyok, akikre hivatkozni szoktunk, rendszerint sok évet, sőt, több évtizedet töltöttek el egy-egy zenekar élén, nemegyszer ők maguk szervezték a zenekart saját maguk számára, és azt fejlesztvén fejlődtek. Az évek vagy évtizedek helyett jelen esetben húsz perc áll rendelkezésre. Mit lehet húsz perc alatt elvégezni - és főként megítélni?.Az első forduló tapasztalatai szerint: mindent. Egy-egy jelölt tudása és tehetsége az esetek többségében napnál világosabban derül ki: az illető személyisége, melyet a hangszeres tudás gyakran előnyösebb színben tüntet fel a valóságosnál, itt - effektív hangszer hiányában - szinte pőrére vetkőzve nyilatkoztatja ki saját magát. Már ezért a tapasztalatért is érdemes volt megrendezni ezt a versenyt..."

Május

Az Iparművészeti Múzeumban kiállítás nyílik az Iskolatelevízió gyermekrajz-pályázatának anyagából.
A Hazafias Népfront budapesti bizottsága új vitafórumot nyit rádió- és tévéműsorok alkotóinak részvételével. Első alkalommal: a TV Híradó vitaestje.
A bécsi Nemzetközi Zenei Központ megbízásából, európai és tengerentúli országok részvételével, bemutatót tart a Magyar Televízió Régi zene a képernyőn címmel - a Bach előtti zene világából.

Május 1., jelentkezik a tévé telefonos kívánságszolgálatának ünnepi adása. Kérni lehet a 17 esztendő során archivált műsorok részleteinek lejátszását. Az adás címe ez alkalommal így változik: Önök kérik - mi teljesítjük. Vezető riporter Horvát János, műsorvezető Tamási Eszter, szerkesztető Búzáné Fábri Éva és Fekete Katalin, rendezők Csenterics Ágnes, Deák István, Finta Zoltán, Mérei Anna. Vezető rendező Bánki Iván.

Május 2., az MSZMP KB Agitációs és Propaganda Bizottsága tárgyalta a Magyar Rádió és a Magyar Televízió különválasztásának tervezetét. A bizottság ülésének jegyzőkönyvéből részletek:
"1. A Magyar Rádió és Televízió szervezeti felépítésének fejlesztésére javaslat.
Előadó: Katona István, meghívott Fodor László és Bernát Rózsa.
Az Agit. Prop. Bizottság megtárgyalta a KB Agit. Prop. Osztályának javaslatát a Magyar Rádió és Televízió szervezeti felépítésének fejlesztésére és az alábbi elvi állásfoglalást alakította ki:
- Az Agit. Prop. Bizottság elvben egyetért a Magyar Rádió és Televízió szervezeti kettéválasztásával és a két intézménynek a gyakorlatban jórészt már most is meglévő önállósításával.
- Mindkét intézmény a Minisztertanács felügyelete alatt álló, önálló költségvetéssel gazdálkodó szerv legyen, melynek élén a Minisztertanács által kinevezett vezérigazgatók állnak.
- Az Agit. Prop. Bizottság szükségesnek tartja az együttműködés javítását egyrészt a rádió és a televízió, másrészt e két intézmény valamint a létrehozandó Oktatásügyi Minisztérium és a Kulturális Minisztérium között. Az egységes kulturális politika érvényesítése érdekében különösen fontos a Magyar Televízió és a Kulturális Minisztérium szoros együttműködése.
- Az Agit. Prop. Bizottság elvben egyetért azzal, hogy az érintett tárcák képviselőiből és más szakértőkből létre kell hozni egy Rádió és Televízió Bizottságot, melynek hatáskörébe tartoznának a magyar rádiózás és televíziózás komplex kérdései, mint például a hosszú távú műsorpolitika, az adóhálózat fejlesztése, a vevőkészülékek gyártásával és forgalmazásával kapcsolatos kérdések stb. A bizottság konkrét feladatkörét és jogállását a Minisztertanács illetékes vezetőivel lefolytatott konzultáció után kell kialakítani.
- A rádió és televízió pártirányításának kialakult elvein és gyakorlatán nem szükséges változtatni. A Magyar Rádió és a Magyar Televízió kettéválása után mindkettő intézménynél önálló pártbizottságot kell létrehozni."
(Magyar Országos Levéltár - 288f 41/223.)

Május 4. 21.25 Mátyás király udvarában, 1489 - reneszánsz dalok és versek. Főszereplők: Györi Emil, Medgyesi Mária, Györffy György, Kibédi Ervin, Paudits Béla. Forgatókönyv Pernye András, szerkesztő Bánki László, vezető-operatőr Darvas Máté, rendező Bednai Nándor.

A Film Színház Muzsika 1974.19. számában írta Vámos Miklós, részlet:
"Mátyás király udvarában, 1489 címmel reneszánsz dalokat és táncokat láthattunk szombat este. (Rendezte: Bednai Nándor.) Ez a huszonöt perces összeállítás ugyanolyan jó volt a maga nemében, mint a fentebb méltatott színmű. Pernye András (ő írta a forgatókönyvet) játékos kedvvel idézte föl a középkori udvari mulatság légkörét. Anélkül, hogy a keretjáték túlmagyarázássá vagy pedig felesleges ballaszttá vált volna. Azt írnám: jópofa műsor kerekedett belőle, ha az efféle kitételek nem lennének teljesen idegenek a magamfajta, kegyetlen kritikus tollától. Külön dicséret illeti a szerkesztőt, amiért nem tupírozta föl ezt a - lényegében hangverseny jellegű - produkciót, meghagyta annyinak, amennyi valójában, s ezt a már emlegetett műsoridő is tükrözte..."

Május 5., Rolf Schneider: Richard Waverly pere - tévéjáték bemutató. Rendezte Horváth Ádám, dramaturg Szántó Erika, vezető-operatőr Sík Igor. Szereplők: Rádai Imre, Esztergályos Cecília, Márkus László, Szirmai Péter, Sinkó László, Egri István, Kéry Gyula, Inke László, Mádi-Szabó Gábor, Bozoky István, Keres Emil, Galambos Erzsi, Némethy Ferenc, Horkai János, Szatmári István.

Május 6., a TV Híradó beszámol arról, hogy az NSZK-ban lemond Willy Brandt szövetségi kancellár. Utóda, Helmut Schmidt leteszi a hivatali esküt.
Ezen a napon A HÉT-ben riportban számoltak be arról, hogy Csapiban új cigány kollégium van. Az 1969/70-es tanévben minden 100 elsős cigánygyerekből 45 megbukott. Ezen változtatni kell, mondta a művelődési miniszter - fogalmazott A HÉT riportjának szerkesztő-riportere, Sobók Ferenc. A riportból az is kiderült, hogy a cigány szülők egy része nem engedi el a gyereket a kollégiumba, míg más cigány családok örülnek a lehetőségnek.

A Népszabadság május 7-i számában Rúzsa László cikke jelent meg, részletek:
"Amikor a teljes képernyőt betöltötte az arc és a teleoptika valósággal magába szippantotta, a vonásait is eltorzította kissé. Puffatagnak tűnt, s a bőr zsíros párnákon feszült. Egy pillanatig, ameddig készülődött a beszédhez, önelégült, jóllakott arcnak látszott, s az ember várta: ha megszólal, a fölényes gyűlölet csap ki belőle. Erős tájszólással beszélt, ami még jobban azt a benyomást keltette, hogy kicsinyesen, elutasítóan fog szólni a témáról.
Mindössze néhány mondatot mondott, de amire befejezte, az arcon csodálatos átalakulás ment végbe: eltűnt belőle az első pillanatban gorombának tetsző vonás, valami darabos jovialitássá változott mindaz, ami az előbb még szorongató érzést keltett.
Igen, mondta, ő is félt, amikor a községben felállították azt a cigánykollégiumot. Attól félt, hogy majd lába kél ennek-annak, hogy idejönnek, lopnak, rendetlenséget csinálnak. De nem így lett, nincs semmi efféle, békességben megvannak ők, meg a kollégium.
A nézőt rászedte az első benyomása! Mert előtte valódi gyűlöletet is hallott más nyilatkozóktól. Mély, évszázados gyökerű, ösztönös gyűlölködés tört fel egy pillanatra: az asszony, aki előtte beszélt, nem is tudta, vagy ha tudta, leplezni se akarta, mi buggyan ki belőle. Keserves, mélyre szúrt tüskék vannak ebben a cigánykérdésben! S ha százat és ezret már kihúzogattak belőle, maradt abban éppen elegendő...
Mert az indulatok mélysége, zavaros felbugyogása, keserű dac és babonás félelem, konok sorsvállalás, fordított faji gőg itt se ritka. Legalábbis nem ritkább, mint benn a falukban, egyik-másik lakosban, aki számára a cigány - cigány marad. Nyolc gyerekből kettő eljutott a kastélyba, a putri sötétjéből szép emberi közösség világába, ahol szeretet és értelem nyílik a gyerekszívekben. Az apa visszaragadta őket: az ő gyereke - az övé. Azokat senki el ne vigye. Visszavitte őket félmeztelen kis purdénak, hulladékok között futkározó, tanulatlan analfabétának, vetődő, hányódó kis farkaskölyköknek.
Közben a kamera itt is járt-kelt. Pillanatokra megállt a bogársötét kis gyermekszemeken, idegenkedő vagy kíváncsi arcokon. Az ezerráncú nagymamán, aki viszont helyeselte, hogy kollégiumban vannak a gyerekek. Egy másik családfő arcán, aki már nyugodtan, tárgyilagosan tudott beszélni róla, hogy azóta jobban tanulnak a gyerekek és jobb jegyeket érnek el az iskolában. Aztán ismét a kastélyt láttuk, parányi emberlakóival, s a feleletet hallgattuk arra a banális, de itt valóban sorsvallató kérdésre, hogy mi akarsz lenni. Csikós, kőműves, varrónő, traktoros, mondták ezek a gyerekek, mint akik legédesebb gyermekvágyukat mondják. Azokat a ködbe-délibábba tűnő gyermekvágyakat, amelyek arról szólnak, hogy űrhajós, pilóta, felfedező, atomtudós, csillagász lennék... És ezeknél a gyerekeknél ma ilyenek a csillagvágyak, hogy kőműves, hogy traktoros, meg varrónő. Egy a putri homályában valóban mesésnek tetsző felemelkedés. Egy, csak egy kisleány volt, aki magasabbra helyezte vágyait: tanítónő szeretne lenni.
Néhány perc volt mindössze, de több mint hétvégi riport. Művészi sűrítésű híradás egy szép, lelkesítő emberi tettről, amely ebben a cigánykollégiumban végbemegy."



Május 7.-15., a TV Híradó tudósít a Nemzetközi Diákszövetség XI. kongresszusáról, amit Budapesten rendeztek. A képen Ránki Júlia riporternek nyilatkozik Szűcs Istvánné, a KISZ KB titkára, a Nemzetközi Diákszövetség kongresszusán részt vevő magyar küldöttség vezetője.

Május 7. 18.15 Ézsiás Anikó szerkesztő Andrej Rubljovról készített színes képzőművészeti filmet, az operatőr Becsy Zoltán volt. A kisfilm vetítése után beszélgetés hangzott el a képzőművészeti filmek stílus-és műfajproblémáiról, egyebek között az a sokat vitatott kérdés is szóba került, hogy szabad-e a műalkotásokat részleteire bontva értelmezni, s ha igen, akkor ennek hol van a határa.

Május 9. 18.45 Öt év a vonaton - ingázókról készült dokumentumfilm-sorozat első része. Forgatókönyv Kunszabó Ferenc, szerkesztő Brády Zoltán, operatőr Király Ottó, rendezte B. Megyeri Gabriella.

A Rádió és Televízió Újság 1974/18. számában Brády Zoltán, a film szerkesztője írta:
"Nagyon kevés ember lakik közvetlenül munkahelye mellett. Majdnem mindennap dolgozunk; ilyenkor autóbuszra, villamosra szállunk (a tehetősebbek autójukba ülnek) és ki-ki munkába siet. Van, aki vonatra száll. Mindig dolgozni indul. Ilyenek is sokan vannak. Egyeseknek egy óra csak az út, utána a villamos, a busz egyszer, vagy kétszer, mert kevés gyár található a pályaudvarok környékén. Visszafelé, hazautazni ugyanannyi idő. Van, aki 5-6 órát tölt naponta a vonaton. Például a Kecskemét melletti táborfalviak Budapesttől 70 km-re. Aki 8 órát dolgozik, 8-at alszik (hisz a munkát és az utazást ki kell pihenni) s 5-6 órát utazik, annak 2-3 órája 'marad még, hogy egyen, tisztálkodjon, s hogy bogarásszon a kertben. Akad, aki ezt már 20 éve csinálja. Ha valaki nyugdíjkorhatárig ingázik akkor kb. 5 évet tölt el a vonaton. Több tízezer ember így zötyögi el rövid élete sommás részét. Az ingázás - életforma.
Otthon a kert, a gyümölcsös, az emberhez kötődő évtizedes rög, amit művelni, metszeni, permetezni kell. Mint a parasztoknak. Aztán a gépek mellett kell helytállni. Mint a munkásoknak. Egy időben divatos volt őket kétlakinak nevezni. Ezek az emberek mikor élnek? Mikor boldogok? Milyenek az örömeik? Megértik-e őket? Mert szükségünk van rájuk, hisz nem kaphat mindenki lakást a városban, és az üzemekben munkáskéz kell, és kell a paraszti verítékük; kell a gyümölcs, a tojás, a hús. Az új, háromrészes dokumentumfilm az ő arcukat, világukat, gondolatukat kutatja - hogy megértsük és megismerjük őket."

A Pest Megyei Hírlapban májusban írta Ökrös László:
"Ingázók. Tulajdonképpen mindannyian ingázók vagyunk: senki sem lakik a munkahelyén. Arra vagyunk kényszerítve, hogy valamennyit mindennap utazzunk. Persze egyáltalán nem mindegy, mennyit. Az igazi ingázók naponta több órát utaznak, nemcsak egy vagy két órát, hanem - mint a tévé kitűnő riportjából láthattuk, a táborfalviak például öt-hat órát is. Erre már nyugodtan mondhatjuk, ez az utazás külön műszak. Ez az ingázás. Megerősíthetjük ebben a tévé riportját - valóban külön életforma. Hogy milyen, láthattuk a riportban. Az ingázók sorsa-élete országos gond. De - mint köztudomású - Pest megyét jobban nyomja ez a gond, mint az ország ebből a szempontból szerencsésebb helyzetű vidékeit. A fél megye Pestre jár dolgozni - mondják nálunk szinte naponta, természetesen erős túlzással, de elfogadható, megérthető indulatokkal. A csütörtökön, szombaton és vasárnap látott riporthoz nincs mit hozzátennünk. Csak a tényt szeretnénk rögzíteni: az Öt év a vonaton alkotói - Kunszabó Ferenc író, Brády Zoltán szerkesztő, B. Megyeri Gabriella rendező és Király Ottó operatőr - kitűnő, minden szempontból dicsérendő munkát végeztek."



Május 11. 16.10 és 21.40 a Magyar Televízió Nemzetközi Karmesterversenye döntője.

A Népszabadság írta május 14-én:
"Vasárnap este ünnepélyes keretek között hirdettek eredményt és osztották ki a díjakat a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán a Magyar Televízió nemzetközi karmesterversenye győzteseinek.
Tizenkét országból 36 versenyző érkezett, s a szombati-döntőbe hatan kerültek közülük. Itt mindegyikük egy új magyar művet és Beethoven III., V. illetve VI. szimfóniájának valamelyik tételét dirigálta. A nemzetközi zsűri - melynek elnöke Ferencsik János, társelnöke pedig Willi Boskowsky volt - pontszámai és a közönség szavazat alapján a legjobbnak Kobajasi Ken Icsiro japán karmestert találta, aki jutalmul a Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekarának egyik bérleti hangversenyét vezényli majd. Második helyezést ért el Medveczky Adám, aki egyben a közönség díját is elnyerte, amely egy televíziós stúdiókoncert vezénylése lesz. Harmadik helyezett Ondrej Lenard csehszlovák versenyző lett. A díjakat a díszhangverseny előtt Tömpe István, a Magyar Rádió és Televízió elnöke adta át."

A Népszabadság május 19-i számában Jovánovics Miklós írt kritikát, részlet:
"...Először a világon nálunk rendeztek televíziós versenyt karmesterek számára. Tizenkét országból harminchatan álltak fel a dobogóra. Válogató, elődöntő, középdöntő és döntő után hárman nyerték el a nemzetközi zsűri legmagasabb elismerését: Ken-Icsiro Kobajasi (Japán), Medveczky Adám (Magyarország) és Ondrej Lenard (Csehszlovákia).
Csemege volt a zenekedvelőknek és nemcsak nekik. Ki-ki szakértelme, ízlése és rokonszenve alapján válogathatott az ifjú karmesterek népes és egyéniségekben bővelkedő mezőnyéből. Jómagam amatőr zenekedvelőként nem tudtam betelni a dús repertoárral. Pedig a sűrített program alaposan igénybe vette az ember fülét és szemét.
Hogy kire szavaztam magamban, nem árulom el. Nem a győztesre. Élveztem Ken-Icsiro Kobajasi zenébe feledkező áhítatát, rendkívül udvarias bánásmódját a zenekarral. Csakhogy megtévesztett a szerénysége. Életében először vezényelt külföldön és azt nyilatkozta, hogy még nagyon sokat kell tanulnia. Mindezt készpénznek vettem és valahol a középmezőnyben helyeztem el gondolatban.
A zsűritagok arcán minden vezénylése alkalmával élénk mosoly jelent meg, amit elnéző jóindulatnak véltem. Éppen ezért nem mertem teljesen művészetének hatása alá kerülni. Ellentétben a telefonon szavazó közönséggel, amely a magyar versenyző után neki adta a legtöbb voksot. Kételyeimmel a zsűri egyik nagy tekintélyű szakemberéhez fordultam. Reális-e a végeredmény vagy általam nem ismert zenediplomáciai szempontok döntöttek végül is? Megtudtam, hogy a szakértők már a verseny kezdetén felismerték Ken-Icsiro Kobajasi rendkívüli tehetségét..."

A Somogy Megyei Népújság május 29-én interjút készített Medveczky Ádámmal, részletek:
"- Karmesterversenyt még soha, sehol nem rendeztek. Mit várt ettől az eseménytől?
- Életemben először vettem részt versenyen, számomra újdonság volt már ez a tény is. Mindenekelőtt kíváncsi voltam. Nem tudtam elképzelni, mit lehet egy rövid, meghatározott időtartam alatt bemutatni a karmesteri munkából. Azonkívül örömmel vállalkoztam arra, hogy megtanuljam azt a nagyon szép repertoárt, melyet a zsűri összeállított. Körülbelül huszonöt szimfonikus művel, jó néhány operaária zenekari kíséretével kellett felkészülni.
Medveczky Ádám konzervatóriumot végzett, ütőhangszeren tanult. 1960-69-ig az Állami Hangversenyzenekar tagja volt. 1968-ban, huszonhét esztendős korában felvételizett a Zeneművészeti Főiskola karmesterképző szakára. Második évfolyamra vették fel. Egy évvel később,1969-ben már szerződtette az Operaház. 1971-ben fejezte be tanulmányait.
- Miért választotta a karmesteri hivatást?
- Az ütőhangszerek a szimfonikus zenekarok legfontosabb hangszere. Összefogó, irányító szerepe önkéntelenül felkelti a vezetés igényét. Nem készültem tudatosan a karmesteri pályára, évek alatt, zenekari munkám során érlelődött meg bennem ez az elhatározás...
- Milyen tanulságot jelentett az Ön számára a karmesterverseny?
- Megismertem sokféle zenei felfogást, karmesteri stílust. Hasznosnak érzem a pályám további során azért is; mert szigorú önvizsgálatra késztetett..."

Végül részlet a Pest Megyei Hírlapból, Ökrös László írásából:
"Az első világrekord. Egyetértek Ferencsik Jánossal: a televízió karmesterversenye az első ilyen vállalkozás, mióta a tévé létezik, valóban világrekord. Azt hiszem, a magyar tévé első világrekordja.
Egyetértek Antal Imrével, a vetélkedő robbanékony műsorvezetőjével is, aki a páratlan verseny népművelő, vagy ahogyan újabban mondjuk, közművelő jellegét emelte ki."

Május 12., a Televízió heteken keresztül nagy sikerrel vetítette az Erzsébet királynő című angol filmsorozatot.
16.55 a Műhely című sorozatban erről beszélgetett Hankiss Elemér és Makkai László. Műsorvezető Szakály Ferenc, szerkesztő Hanák Gábor és Kiss György, rendezte B. Révész László.

A Tükör című hetilap 1974/14. számában interjú készült Hanák Gáborral, a Műhely sorozat céljairól (B. L.), részlet:
"A televízió fiatal, alig egyesztendős vállalkozása a Műhely című műsor. Ezúttal a Műhely egyik szerkesztőjével, Hanák Gáborral beszélgettünk.
- Miben lehetne összefoglalni a Műhely célját?
- Évente 6-8 számmal jelentkezünk. Ebből körülbelül három alkalommal a televízió aktuális műsoraihoz kapcsolódunk. Ilyen volt például a VIII. Henrik életéről szóló angol filmsorozatról szóló beszélgetésünk. A többi jelentkezésünk fóruma, műhelye kíván lenni a társadalomkutatásoknak, a történelem, a szociológia és a közgazdaság aktuális problémáinak.
- Hogyan lehetne meghatározni egy-egy Műhely tartalmát?
- Helyet szeretnénk adni műsorainkban minden olyan tanulmánynak, gondolatnak, megjelent - esetleg meg nem jelent - publikációnak, amely szellemi újdonságokkal szolgál. A mi feladatunk a többi között tehát az is, hogy nem tisztázott elméleteket adunk közre, sőt sokszor éretlen gyümölcsöket szedünk le az elméleti kutatások fájáról. Lényeges, hogy a társadalomtudományi kutatások alapkérdései kerülnek műsorunkba, például történelmünk sorsfordulóinak újabb kutatási eredményei vagy a magyar szociológia eddig kevésbé feltárt előtörténete.
- Az utóbbi időben több bírálat érte a Műhelyt, hogy adásai nem eléggé tévészerűek, nem élnek a képi láttatás eszközeivel. Mi erről a szerkesztő véleménye?
- Figyelünk a kritikákra, s ha unalmasak vagyunk - mert ez is elhangzott - akkor bizony haragszunk magunkra. Mindent elkövetünk, hogy a Műhely érdekes, sőt izgalmas legyen, de a tévészerűség szerintünk más dolog. A harmincas évek szellemi életéről volt szó legutóbb. Ha mi ide illusztrációként bevágunk, mondjuk, 6-8 képet és két filmhíradó-részletet, ez nem tenné feltétlenül jobbá a műsort, s egyben eltávolodnánk a Műhely alapelvétől. Csökkentenénk azt a szellemi izgalmat, amit egy beszélgetés adhat a témát kiválóan ismerő szakemberekkel vagy a kor élő tanúival..."

Folyik a tévéadó építése, erről számolt be a Rádió és Televízió Újság 1974/19. száma, (pálvölgyi):
"A tévéadók országos gerinchálózatának néhány pontján - elsősorban a budapesti Széchenyi-hegyen, Tokajban és Nagykanizsán - jelentős építkezés folyik. Az új adók elkészültével voltaképpen be is fejeződik az 1. műsor hálózatának kialakítása, utána csupán a fehér foltokat beszóró kisadók telepítésére, ill. a 2. műsor adóhálózatának országos kiépítésére kerül sor.
Tormási Györgytől, a Posta rádió-televízió műszaki igazgatóságának osztályvezetőjétől a munkálatok jelenlegi állásáról a következő felvilágosítást kaptuk:
SZÉCHENYI-HEGY
- Az itteni 1. műsort sugárzó, NDK-gyártmányú adó 1958 óta megszakítás nélkül dolgozik. Kiöregedett, újra van szükség! A régi adóépület mellett már áll a 135 méteres új acéltorony. Erre építik a tévé 1. és 2. műsorát sugárzó antennákat, és ezen kap helyet annak a három - egyenként 10kW-os - URH adónak az antennája is, amely a rádió mindhárom programját továbbítja. A televízió 1. műsorát a jövőben egy korszerű, 20 kW-os adóberendezéssel sugározzuk. Változatlan energiával továbbítjuk majd a 2. műsort, de a magasabb torony és az új antennarendszer természetesen hathatósan emeli az adó vételi körzetét, csökkenti az ún. árnyékolt területeket. Ha minden a terv szerint megy, az év vége műsorai már az új adóról, ill. az új torony antennáiról kerülnek kisugárzásra.
TOKAJ
- Javában folynak a szerelési munkák - Budapest és Pécs után harmadikként Tokaj is hamarosan sugározza a 2. műsort. Miután a torony tetejére kerül a 2. műsor mintegy 17 méter magas antennarendszere, az új adó 20 kW-os energiával - hozzávetőleg 70 km sugarú körben - sokszázezer néző számára teremti meg majd a műsorválaszték lehetőségét. Az adó nagy részét a japán Nippon Electric Company szállította (ők készítették a 2. műsort továbbító pécsi adót is), az adó további részeit és antennarendszerét pedig az Elektromechanikai Vállalat gyártja, és ők végzik az összeszerelést is. (Az eddigiekhez hasonlóan az itt működő URH adók relézik a Kossuth műsort, a rádió 3. programját). A tévé 2. műsorát sugárzó berendezés próbaüzemelése várhatóan a III. negyedév elején kezdődik.
NAGYKANIZSA
- Az országos televízió-hálózat utolsó, tizedik nagyadójának 170 méteres tornya áll már. Elkészült az épület is, rövidesen kezdődik a szerelés. Az új adóállomást a tévé 1. és 2. műsorának sugárzására, valamint a rádióprogram URH továbbítására készítették elő. Egyelőre a tévé 1. műsorával indulnak (4 kW-os energiájú, hazai gyártmányú adójuk a budapestivel azonos, tehát az l-es OIRT csatornán jelentkezik majd), és jövőre kerül sor az URH programok sugárzására. A kép és a kísérő hang a Pécs-Kadarkút vonalon, mikrohullámú modulációs láncon érkezik Kanizsára. A tervek szerint szeptemberben kezdődik a próbaadás, s remélhetőleg nem sokkal később a rendszeres üzemelés."

Május 12.-19. között negyedszer rendezték meg szófiában az intervíziós tagországok televíziós játékfilm fesztiválját. A szocialista országokon kívül Svédország és Algéria is részt vett a fesztiválon. A fesztivál zsűrijében Magyarországot, az MTV-t Bernáth Rózsa, a Televízió dramaturgja képviselte. A Film Színház Muzsikában beszélt a fesztiválról, K.j. riportjából részlet:
"A szófiai fesztiválon - mondotta Bernáth Rózsa - tizenegy ország filmjei vettek részt. E fesztivál szabályai szerint azon csak elkötelezett filmek, lehetőleg a munkásélet problémáival foglalkozó alkotások szerepelhetnek. Az első díjat a zsűri egyhangúlag a bolgárok filmjének ítélte, amely egy vidéki szállítóeszköz állomás életével foglalkozik, igen színvonalasan. A legjobb férfi alakítás díját is ennek a filmnek a főszereplője kapta. A második díjat a svédek érdemelték ki, akik hiteles dokumentációs anyag alapján készítettek játékfilmet a chilei eseményekről, illetőleg arról, hogy az ellenforradalmi puccs előkészítésének dokumentumai miképpen kerültek egy újságíró kezébe. A rendezés módja, megoldásai hasonlítanak az emlékezetes Tizenkét dühös ember filmes feldolgozásához. A zsűri a harmadik díjat a jugoszláv televíziósoknak ítélte: filmjük tárgya egy mai jugoszláv falu elöregedése, elnéptelenedése, az, hogy miként és miért mennek el onnan a fiatalok a városokba, vagy külföldre vendégmunkásnak.
A fesztivál különdíját szovjet televíziós film nyerte, amely egy fiatal tudósnő magányosságáról szól, akit szerelmese rendszeresen kihasznál, míg végül is élete értelmét a társadalomért végzett munkájában találja meg.
S végül, de nem utolsósorban kell szólnom a magyar sikerről. Patkós Irma nyerte el a legjobb női alakítás díját a Horváth Tibor rendezte Lázadók című, Szabó István novelláiból készült filmben nyújtott alakításáért. Minden túlzás nélkül állíthatom, hogy mindenki elragadtatással szólt Patkós Irma játékáról, színészi alázatáról. Ez a díj volt az, a film bemutatásának idejétől kezdve, aminél egy pillanatig sem volt kétséges, hogy elnyerésére csakis Patkós Irma jöhet számításba. Ezt a díjat egyébként a színészek szövetsége ajánlotta fel. Ők is adták át és nem győzték hangsúlyozni, milyen rendkívüli képességekkel rendelkező színésznőnek tartják Patkós Irmát."

Május 15. 20.00 a Bayern München - Atletico Madrid labdarúgó BEK döntőt közvetítette Vitray Tamás Brüsszelből.

Május 16. 21.35 Ötmilliárd a levegőben - riport-dokumentumfilm, melynek témája a veszélyes mértéket öltött levegőszennyezés volt. Szerkesztő Koós Tamás, riporter Kovalik Károly és Vass István Zoltán, rendezte Pintér Gyula.

Május 18. 17.20 Keménykalap és krumpliorr - Csukás István gyermek tévéfilmsorozatának vetítését kezdi meg a Televízió, színesben. Dramaturg Békés József, operatőr Ráday Mihály, rendező Bácskai-Lauró István. Főszereplők: Kis Bence - Kovács Krisztián, Süle - Berkes Gábor, Bagaméri - Alfonsó, Állatkert igazgató - Haumann Péter, Parkőr - Bánhidi László, Plakátragasztó - Szilágyi István. A nagy sikerű filmsorozat nemzetközi elismerést is kapott, Münchenben díjat nyert.
21.00 újabb Zenés TV Színház bemutató, Szokolay Sándor: Vérnász. Szereposztás: Anya - Komlóssy Erzsébet, Vőlegény - Szőnyi Ferenc, Leonardó - Faragó András, Feleség - Moldován Stefánia, Anyós - Szilvássy Margit, Menyasszony - Házy Erzsébet, Cselédasszony - Szecsődy Irén, Apa - Várhelyi Endre. Zenei rendező Székely András, dramaturg Kármán György, vezető-operaőr Szabados Tamás, rendezte Mikó András.

A Magyar Nemzet május 22-i számából, Lőcsei Gabriella kritikájából részlet:
"Mennyit panaszkodtak a szülők, a pedagógusok, hogy nem látni a képernyőn igazán jó magyar gyermekfilmeket a kedves emlékű Tüskevár óta! S hányszor keseregtek a gyermekműsorok rendezői, szerkesztői, hogy nem teremnek igazán gyermekeknek való forgatókönyvek, s híján vannak tehetséges gyermekszínészeknek! Csak a legilletékesebbek nem szomorkodtak: elfogadták azt, amit kaptak, az ismétléseket, a külföldi kalandfilmeket. Ha egyik-másik gyermekműsort az ifjú nézők unalmasnak, befejezetlennek, sutának vagy érdektelennek találták, mindig készséges fantáziájuk, játékkedvük azon nyomban kiegészítette, átalakította, tovább szőtte a látott filmmesét. A televízió új gyermekfilm-sorozata, a négyrészes Keménykalap és krumpliorr sugárzásakor azonban nincs szükség a történet átalakítására, székükhöz szegezi a nézőket az izgalom, meg a gyönyörködés. A négy részben a gyermeki képzelet, furfang és a lelemény, a gyermeki gondolkodás- és látásmód szinte valamennyi lehetséges alkotóeleme jelen van: a kaland, a krimi iránti érdeklődés, a hősi tettek utáni vágy, az okos felnőttek kevéssé bölcs tetteire vágott fintorok, az apró gonoszkodások és a szemérmesen leplezett érzelmek, az állátok szeretete, a harsány jókedv, a bohóckodás.
Csukás Istvánról már rég tudjuk, hogy avatott ismerője a gyermekvilágnak. Megtanulta, vagy nem felejtette el, miként mesélnek egymásnak és önmaguknak a nyolc-tíz- tizenévesek arról, amit kint és bent látnak vagy látni vélnek. Sikeres hagyományai vannak a Csukás-elbeszélések televízióra alkalmazásának is. Kedvelt hőse, Mirr-murr egy csapásra az esti mesék sztárja lett, mint ahogyan bizonyára sztárok lesznek e mostani filmsorozat szereplői is, Kis Bence és pajtásai, meg Bagaméri, az elátkozott fagylaltos.
De nemcsak az író, a rendező: Bácskai-Lauró István, az operatőr: Ráday Mihály is kifogástalanul beszéli a gyermeknyelvet; nem is szólva az egyetlen felnőtt főszereplőről: Alfonzóról. Egyéni művészetének kikristályosodott tanújele ez az alakítás, a modern, filmre illő bohócjáték szívet-lelket együttérzőn vidámító remek megfogalmazása. Azt mondja szerényen: a gyerekek, a partnerei vitték ebben a játékban..."

A Rádió és Televízió Újság 1974/19-i számában nyilatkozott Szokolay Sándor, a Vérnász bemutatója előtt SE-nek:
"Tíz évvel ezelőtt mutatták be az Operaházban, hét ízben külföldi színpadokon is játszotta a budapesti társulat, tíz különböző nyelven szólalt meg több földrészen. Az opera hangfelvétele, a Hanglemezgyártó Vállalat produkciója négy nemzetközi nagydíjat nyert. Ennek alapján készült a tévéváltozat, melynek bemutatója előtt Szokolay Sándorral, a Vérnász zeneszerzőjével beszélgettünk.
- A három-felvonásos, száztíz perces műből hatvanöt perces, egyfolytában eljátszható változatot komponáltunk Mikó Andrással. A tévédramaturgia szempontjait és a közönség befogadóképességét figyelembe véve rövidítettünk. Ennek persze fájdalmas pontjai is voltak. Kihagytuk pl. a Hold és a favágók jelenetét, a felvonások kezdetét és a finálékat. Arra törekedtünk, hogy aki először találkozik a drámával vagy az operával, követni tudja a cselekményt.
- Sokféle előadásban láttam a Vérnászt, s megvallom, kissé féltem, hogy a tévéváltozat csupán képi illusztrálással egészíti ki a zenét. Megnézésekor azonban a bemutató erejével hatott rám is. A színészek játéka, a képi megoldások, az éles fény-árnyék kontrasztok erősítették a dráma érzelmi lobbanásait. Mikó a térbeliség lehetőségeinek felhasználásával képzőművészeti távlatokat rajzol fel, meghökkentő - és sehol sem hatásvadászó - képek komponálásával varázsolja elénk a lélegzetelállító lorcai dramaturgiát. Számomra is emlékezetes pl. a temetési jelenet, amely a görög tragédiák megdöbbentő hangulatát idézi.
- Házy Erzsébet a színpadi előadáshoz képest is meglepő többletet nyújt mozgásban, arcjátékban; hasonlót mondhatok a többi szereplőről is. (Pedig az előre felvett zenéhez való igazodás a figyelem nagyfokú sűrítését kívánja.)
- Eredetileg keresztmetszetet terveztünk, összekötőszöveggel; az elkészült - s a szerzőnek is sok mindenben új - tévéváltozat szándékunk megváltoztatását jelzi és igazolja. Remélhetőleg a nézőhöz is eljut a mű szövegének s zenéjének mondanivalója!"

A Filmvilág 1974/12. számában írta Feuer Mária, részlet:
"...Szokolay egész estét betöltő zenedrámáját viszont nem lehetett a maga teljességében a képernyőre vinni. A műsor szerkesztője és dramaturgja helyesen ismerte föl, hogy egy mai operát, ha mégoly hagyományos eszközökkel él, dallamokkal operál, hatásos finálékkal építkezik is, három felvonásnyi terjedelemben nem viselne el a közönség. Így az átdolgozás a sűrítésre, tömörítésre koncentrált. Véleményem szerint okosan hagyták el a szimbolikus képsorokat: a Halál, a Hold, a Három Favágó jelenetét, - a mű lorcai világa ugyan szegényebb lett ezzel az operációval, a néző mégis egységesebb képet nyerhetett s követni tudta a cselekmény sűrítettségét. A dramaturgiai munka, a tömörítés érdekében történt húzások azonban önmagukban csak mintegy a mű keresztmetszetét eredményezték volna, sajátos televíziós karakterét a gyönyörű díszleteknek és a rendezés metszően kemény, fekete-fehér kompozíciós elvének köszönheti a film. Mikó András bölcsen nem saját operai rendezésének adaptációjára, hanem egy új, tévés műfaj megteremtésére törekedett. Koncepciójába szervesen illeszkedik Kézdi Lóránt terve: ez az általa megálmodott stilizált környezet pótolja azt a hangulati elemet, amely a sűrítés áldozatául esett, egyszersmind kitágítja a szereplők történetének világát, s valódi lorcai atmoszférát teremt.
A nemzetközi nagydíjas Hungaroton lemezfelvétel zenei anyaga alapján készült filmváltozat többek között azért is mondhat többet a nagyközönségnek az operai előadásnál, mert - hála a kiváló zenei felvételnek - az egyébként vastagon hangszerelt zenekar nem fedi el az énekeseket, s jóformán mindvégig pontosan lehet érteni szövegüket. Ez pedig kivált új kompozíció esetében nagyon fontos mozzanata a tévéváltozatnak. Mikó András szereplőmozgatása is a vizuális hatást erősíti: közeli felvételek komponálásával, egyes jelenetek intimitásával, mások távlatával olyan képi dramaturgiát teremtett, amely a cselekmény mögé néz és a mű érzelmi hatását igyekszik elmélyíteni. Nagy segítségére voltak főszereplői, akiknek korábbi hangfelvételük alapján most egy újfajta játékstílust kellett elsajátítaniuk: a kamera igényeinek megfelelő árnyaltabb mimikát és visszafogottabb gesztusrendszert. Különösen a két női főszereplő remekelt: Házy Erzsébet és Komlóssy Erzsébet, de a többiek is, Szőnyi Ferenccel és Faragó Andrással az élen, megérezték a rendező szándékát és kiváló lemezfelvételük zenei kifejezéséhez alkalmazkodva formálták újjá alakjaikat. Az új, képernyőre komponált Vérnász egy csöppet sem szegényebb a hosszabb és teljesebb operaszínpadi változatánál: feltehetően követni tudja a tévé széles körű közönsége, és bizonyára újat mond a színpadi verzió kedvelőinek is."

Május 19., Franciaországban az elnökválasztás második fordulójában Giscard dEstaine, a Független Köztársasági Párt jelöltje győzedelmeskedik 50.8 százalékkal. A TV Híradó aznap, A HÉT pedig május 21-én foglalkozott az eseménnyel.

A Rádió és Televízió Újság 1974/18. száma bemutatott egy összeszokott párost, Mátray Mihály operatőrt és Sugár András szerkesztőt:
" Hat hétig kellett mindig újabb időpontokat megbeszélnünk, hogy egyszer leüljünk pár szóra. (Csak azt tehettem volna, hogy utánuk megyek valamelyik közös munkájukra, de ehhez útlevél kell...) Négy éve kötöttek egymással íratlan szerződést. Szerencsés véletlen volt ez a találkozás, amellyel két hasonló látásmódú ember alkotóközösségének kialakulása kezdődött. Belfastban jártak - itt készült filmjükkel, első közös munkájukkal díjat nyertek Miskolcon, és rájöttek, hogy Sugár az újságíró szemszögéből ugyanúgy közelít egy témához, ahogyan Mátray a filmes oldalról. Hamar megtanultuk a másik optikanyelvét. Egyikük a tollal illetve a szóval fogalmazza meg ugyanazt, amit a másik a kamerával.
- Nem, nincsenek vitáink - Mátray Mihály két sürgős telefon között. Mindig tisztázzuk, hogy mit is akarunk. Már legtöbbször elég egy-egy jelzés. Például tavaly nyáron Moszkvában ill. Washingtonban mértük Brezsnyev amerikai útjának visszhangját. Sugár András a szovjet főváros lakóinak véleményét rögzítette, magam Polgár Dénessel az amerikaiakat szondáztam. A vágóasztalon eltűnt a két helyszín többezer kilométeres távolsága. A képsorok a műsorban úgy kapcsolódtak össze, mint a fogaskerekek. Még a riporterek beállása is pontosan egyezett. Megérzés kérdése csupán...
Kizárólag politikai témákkal foglalkozunk. Ha az operatőrt látszólag elragadja a mozizás heve, és egy gyönyörű tengeröböl is bekerül a filmbe, annak funkciója van: nemcsak a helyszín igazolása, hanem az is, hogy érzékeltessük: politikai események nem az embertől függetlenül történnek. Fokozatosan szűnt meg a szigorú munkamegosztás, az íratlan szabály, hogy melyikük figyeljen a képre és melyikük a hangra, a szövegre. Ketten érzik magukat egy egésznek. Persze, ez az egymáshoz való ragaszkodás a magánéletben is érvényesül. Sőt: ott már gyakori a cigaretta miatt. Sugár nem állhatja a füstöt, Mátray viszont néha egyik Kossuthról a másikra gyújt. Ilyenkor pár percre szétválnak útjaik, persze zsémbelés nélkül. A jó kapcsolatban tisztelik egymás gyengéit is."

Május 21. 20.01 a 2. műsoron Hérold - Ashton: A rosszul őrzött lány - balett közvetítése az Erkel Színházból, felvételről. A közvetítés vezetője Horváth Ádám volt, vezető-operatőr Sík Igor.

Május 23. 21.35 a 2. műsoron Samuel Beckett: Az utolsó tekercs - tévéjáték. Krapp szerepében Páger Antal. Dramaturg Benedek Katalin, operatőr Lukács Lóránt, rendezte Dömölky János.

Május 24. 20.00 Magyarokkal a 17. szélességi foktól délre - riport-dokumentumfilm a Vietnamban, a NEFB kötelékében szolgálatot teljesítő magyar katonákról. Készítették Nemescsói Tamás, Szilágyi György, Zsedényi Erzsébet, Hranitczky Ágnes, Radó Gyula és Róbert László.
(1973-ban a nézők és a televíziós alkotók is nehezményezték, hogy nem készülhet tudósítás a Magyar Külügyminisztérium elutasító magatartása miatt a NEFB kontingensről, az erről szóló dokumentumokat lásd A Fejezetek az MTV történetéből XVII. részben.

A Csongrád megyei Népújság május 24-i számából, Perényi István cikkéből részlet:
"...A Nemzetközi Ellenőrző és Felügyelő Bizottság magyar tagozata tagjait szolgálat közben is láthatjuk, és fogalmat alkothatunk magunknak azokról a nehézségekről, amelyeket le kell győzniük. Feladatuk az, hogy ha valamelyik fél megsérti a megállapodást - felkérésre - kivizsgálják a tényállást, s azután pedig előterjesszék álláspontjukat, vizsgálataik eredményeit, amelyeket azután a saigoni rendszer illetékesei gyakran egyszerűen figyelmen kívül hagynak... Mégis, az a tisztelet és megbecsülés, amely a hazától 13 ezer kilométer távolságban levő új életének vajúdó állapotában élő lakosság részéről is irántuk megnyilvánul, újra és újra bizonyítja előttük, mekkora megtiszteltetés hazánk számára, hogy közreműködhet Dél-Vietnam viszonyai konszolidálódásának elősegítésében. A Róbert László mondotta kísérőszöveg mértéktartó volt: inkább a képeket beszéltette, a 'tényekkel mondatta el a lényeget. A Magyarokkal a 17. szélességi foktól délre nagyszerűen, időzített tévéprodukció volt. Nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy megértsük, mi van Saigonban, mi van Dél-Vietnamban, s hogy miért a helyzet ura a DNFF. Azért, mert holnapot és perspektívát biztosít és láttat - a sivár, kiégett, tespedt saigoni mentalitással szemben."



Május 25. 21.45 az április 6-án Birmingham-ben megtartott Eurovíziós dalfesztivál közvetítése, felvételről.

Május 28., a TV Híradó beszámol arról, hogy Izrael és Szíria megállapodást írtak alá csapataik szétválasztásáról.

Május 30. 20.01 a 2. műsoron Franz Theodor Csokor: Isten veled, Monarchia - színmű közvetítése a Thália Színházból, felvételről.

A Videoton televíziógyárban 1974-ben 250 ezer tévékészüléket állítottak elő, nagy részét külföldi megrendelésre. Különösen a Minivisor de Luxe a kedvelt típus a határokon kívül, de több ezer készüléket a hazai piacra is szállítottak.

Június

Ono Kicsiro, a japán NHK rádió-televízió elnöke Budapesten megbeszéléseket folytat Tömpe Istvánnal, az MRT elnökével ill. az MRT vezetőivel. A megbeszélésről a TV Híradó június 4-én tudósított.



Kertész Zsuzsa rádióbemondó tévébemondó lesz - újabb kedvence "születik" a nézőknek.

A Rádió és Televízió Újság olvasóinak az új bemondónőt Moldoványi Ákos mutatta be az 1974/29. számban:
"Kertész Zsuzsát a rádióhallgatók régen ismerik már hangjáról: kilenc évvel ezelőtt állt először a rádió mikrofonja elé bemondóként. Három hónappal ezelőtt azonban állást változtatott: a Bródy Sándor utcát felcserélte a Szabadság térrel, tévébemondó lett.
- Nem olyan nagy a változás - mondja - hiszen az alapelv itt is, ott is ugyanaz: szépen kell magyarul beszélnünk. Nem idegenként jöttem a kamerák világába, mert még rádiós koromban sokszor szerepeltem műsorvezetőként, bemondóként különféle tévéműsorokban. Meg aztán a kilenc éves rádiós munka nem múlt el nyomtalanul: annak köszönhetem, hogy semmilyen kameralázat, feszélyezettséget, félelmet nem érzek a tévéstúdióban. De persze meg kell szokni és tanulni a különbségeket. Mindenekelőtt azt, hogy az arcomra és a megjelenésemre, öltözködésemre is ügyelni kell...
- Például az arcom! A magánéletben nevetős, vidám ember vagyok, hajlamos vagyok mindig mosolyogni. A képernyőn azonban kevés a mosoly. Itt a nevetés látszik mosolynak. Talán azért tartanak komolynak, mert csak mosolygok. Természetesen kell viselkednem, az a legjobb. És ez a természetesség valódi legyen, nem pedig csinált, megjátszott! És a hajviselet? Annak idején sokan ismertek hosszú hajjal - amikor levágattam, a második csatornán éppen a Szent Johannát sugározták. Másnap felhívott egy néni és megkérdezte: vajon a bemondóknak még az is elő van írva, hogy a parókájukkal is igazodjanak a műsorhoz, amelyet konferálnak?...
- A smink? Rájöttem, nekem az a legjobb, ha alig festem az arcom. Az első időkben magamra pakoltam minden elképzelhető festékanyagot, kéket, zöldet, lilát, barnát. Olyan voltam, mint akinek más értelemben is kikészítették az arcát...
- Kontaktus a nézőkkel? Be kell vallanom, most még nem érzek kapcsolatot. Amikor beszélek, csak gépet látok, lencsét, üvegszemet. A rádióban valahogy jobban emberhez szólón beszéltem, meg aztán volt sok levelezőm, akiknek írtunk, válaszoltunk egy-egy műsorban. Jól esik, hogy most is sokan keresnek meg levélben, sikert kívánnak az új munkához.
- A televízióban egyelőre csak konferálok. A rádiós munka sokrétűbb volt, lehetőségem nyílt sok élő műsorra, műsorvezetésre, oldott, közvetlen szövegelésre. Az Iskolarádióban évekig dolgoztam az orosz nyelvlecke adásaiban, hasznát véve a nyelvtanári képesítésnek. Itt a tévében is szeretnék sok mindent csinálni. De még nagyon új vagyok, majd kialakul..."

Sikeresen zajlott le a Magyar Televízió labdarúgó világbajnoki közvetítési programja. VB-mérleg: 38 mérkőzés közül tízet egyenes adásban, hatot felvételről közvetített a tévé, tizenkilencről összefoglalót láthattunk. Mindössze három találkozót nem tűztek műsorra. A 35 mérkőzés 97 gólja közül kilencvennégyet láthattak a nézők. Írjuk ide a stábot: Radnai János, Vitray Tamás, Szőnyi János és az alkalmi segítő Zsolt István. Idehaza pedig Vitát Róbert és Knézy Jenő.
(Forrás MTI, RTV Újság.)

Fél év alatt 58.877-el nőtt a televízió-előfizetések száma, június végével 2.257.953 volt.

Június 1.-8. Budapesten az Ünnepi Könyvhét szenzációja a Kallós Zoltán moldvai csángó-magyar gyűjtését közreadó Balladák könyve. A TV Híradó könyv-heti tudósításaiban Kallós könyvéről nem beszéltek.

Június 3., a TV Híradó beszámolt arról, hogy Jichák Rabint nevezik ki Izrael miniszterelnökévé.

Június 4. 20.00 Vitray Tamás beszélgető partnere az Ötszemközt-ben dr. Burgert Róbert, a Bábolnai Állami Gazdaság igazgatója.

A Vas Népe június 6-i számában írta -tz-:
"Pioker Ignác után ismét ismeretlen emberrel beszélgetett ötszemközt Vitray Tamás. Dr. Burgert Róberttel, a Bábolnai Állami Gazdaság igazgatójával. Sokan ismerik nálunk, még többen vannak, akik nem. Ismerősei száma valószínű, gyarapodott néhánnyal a kedd esti televíziós adás után.
E sorok írója vegyes érzelmekkel figyeli az ötszemközt beszélgetőket, s néha vitatta is az izzasztó székbe ültetettek egyikének-másikának helyét. Nem érezte mondandójukat köz elé kívánkozónak. Dr. Burgert helye ismeretlensége ellenére - vitathatatlan volt! Vitathatatlan volt például azért, mert minden szavával, gesztusával a jóra, a többre lázított. Arra a többre, amelyet mi - ez az ország - nem nélkülözhetünk. S micsoda aranyfedezet hitelesítette ezeket a szavakat! Olyan gazdasági eredmények, amelyek a szakágban a világ legjobbjaival mérhetők csupán! Nem tudom, elgondolkozott-e a néző például azon, mennyi is az a 160 millió csibe, amelyet Bábolna és érdekköre termel egy évben. Elgondolkozott-e azon, micsoda változások palántáit tették a földbe ebben a gazdaságban akkor, amikor meghonosították hazánkban az iparszerű termelési rendszereket. Forradalom ez, úgy szoktuk mondani: tudományos-technikai. S forradalmárok: a kezdeményezők, a bátrait, akik - miközben lelkesítettek egy helyen, máshova jártak rendőrségi kihallgatásra. Suttyomban rendőrségi kihallgatásra, mert a butaság bátorságával - az igazgatót idézem - pusztítottak el 160 ezer csirkét. Az én személyes felkészültségemen is múlott, hogy így történt - mondta Burgert Róbert...
Ötszemközt nem magánügyekről esett most szó, még csak Bábolnáról sem. Világra kitekintő emberrel beszélgettünk..."



Június 6., A HÉT-ben Polgár Dénes Lisszabonban készített tudósítást a forradalom utáni két hónap eseményeiről.
Ugyanezen a napon a 2. műsoron Gyárfás Miklós: Dinasztia - történelmi szatíra közvetítése a Kecskeméti Katona József Színházból, felvételről.

Így emlékezett Polgár Dénes az Egy Polgár a nagyvilágban című könyvében, részlet:
"Portugáliát 1974. április 25-én szabadította fel a Movimento Rosas das Forces Armadas, a hadsereg baloldali mozgalma Marcello Caetano diktátor uralma alól. Caetano a portugál diktatúra atyjának, Salazarnak utóda lett, és fenntartotta elődje kegyetlen, elnyomó rendszerét. Portugália felszabadulása után két hónappal már Lisszabonba utaztunk, hogy A Hét nézőit informáljuk, milyen most az élet az ibériai országban. Azelőtt szocialista országból érkező újságírónak nehezen adtak portugál vízumot. Most közölték, hogy a vízumot a lisszaboni repülőtéren kapjuk meg. Amikor azonban kiszálltunk a repülőgépből, a határrendőrség emberei mosolyogva közölték, hogy a Magyar Televízió munkatársainak nincs szükségük vízumra, szívesen látott vendégek Portugáliában. A főváros még mindig örömmámorban élt. Az utcákon ezrével sétáltak a katonák, puskájuk csövében egy szál szegfűvel. A kávéházak utcai terasza tömve volt jókedvű vendégekkel. Stábunkat a repülőtéren mellénk adott vezető mindenekelőtt abba a helyiségbe vitte, amelyben a diktatúra telefonlehallgató központja működött. Érdekes volt megfigyelni, hogy a termet őrző katona hátat fordított a kamerának, nehogy később felismerjék.

Ezután elhelyezkedtünk a szállodában, majd közölték velünk, hogy még aznap fogad bennünket Alvaro Cunhal, a Portugál Kommunista Párt főtitkára. Cunhal, mint mindenki, ugyancsak jókedvű volt. Ez a vértelen forradalom - mondta - megtanítja a diktátorokat, hogy örökké nem nyomhatják el a népeket. A kommunista párt nem habozik sokáig, hanem gyorsan hozzálát Portugália átalakításához. Mindenekelőtt a földreformot kívánjuk végrehajtani.  A főtitkár ezután hosszan beszélt arról, hogy a hadsereg baloldali mozgalma, amely a diktátort elűzte, akciója végrehajtásában a kommunista párt alapos és folyamatos munkájára támaszkodott. Alvaro Cunhallal 1974 és1977 között négy alkalommal készítettem riportot, 1977-ben már nem volt olyan lelkes, mint kezdetben. Reálisan értékelte a helyzetet. Elmondta, hogy Portóban és más dél-portugáliai városokban szervezkedik az ellenzék, amely megakadályozza a földreformot. Az egyház által támogatott földbirtokosok mozgalma nagyon megnehezíti munkánkat - panaszkodott. A kommunisták erőfölénye a diktátor elűzése utáni negyedik évben meg is szűnt."

Június 11., a Csehszlovák tévé estje az 1.programon.

Június 12. 20.01 G. B. Show: Szent Johanna - dráma közvetítése a Szolnoki Szigligeti Színházból, felvételről.

Június 13. 16.30 Frankfurt am Mainban megkezdődik a labdarúgó világbajnokság, ezzel a Magyar Televízió közvetítés sorozata is. A nyitó mérkőzés a Brazília-Jugoszlávia volt.

Június 15. 20.00 ismét Zenés Tv Színház premier, Arthur Sullivan: Mikádó - nagyoperett. Szereplők: Szerencsi Éva, Farkas Bálint, Kibédi Ervin, Csorba István, Bodrogi Gyula, Suka Sándor, Bakó Márta, Domonkos Zsuzsa, Bujdosó Mária. Dramaturg Ruitner Sándor, zenei rendező Fejes Cecília, vezető-operatőr Molnár Miklós, rendezte Seregi László.

Június 18.-21. között, a KGST szófiai ülésszakán egyezményt írnak alá az orenburgi gázlelőhely közös kitermeléséről és gázvezeték építéséről. Az eseményről beszámol a TV Híradó.

Június 20. 21.00 Jó estét Miskolc! - helyszíni közvetítés Miskolcról, ahol három közvetítő-kocsi segítségével adtak képet a város mindennapjairól. Vezető-szerkesztő-riporter Vértessy Sándor, riporterek Horvát János, Kovalik Károly, Lódi György, Molnár Margit és Poór Klári. Vezető-operatőr Dobai Sándor, rendezők Hubert István és Pintér Gyula, vezető rendező Eck T. Imre.



Június 21. 20.55 A Nagy csaták - francia dokumentumfilm sorozat indul.

A Rádió és Televízió Újság 1974/22. számában írta Hanák Gábor:
"Az ókorban a históriaírásnak is volt múzsája: a kezében irattekerccsel ábrázolt Klió. A másik nézőpont szerint viszont: a történelem olyan szakma, amelynek problémáiba nem lehet mindenkinek beleszólása. (Ez utóbbit egy ismeretterjesztésről szóló tanácskozáson hallhattuk.) Kézenfekvő lenne, hogy a televízió történelmi ismeretterjesztő műsorai az első vélemény szellemében készüljenek - és az alkotóknak természetesen ez volna rokonszenves, de bizony ezek a programok inkább a prózaibb szakma elvre épülnek. Méghozzá több okból is, s főleg azért, mert a történetírásnak mégiscsak az utóbbi felfogása szült minden új eredményt. És ezekkel az eredményekkel kellene valahogy megismertetni a közönséget. A probléma csupán az: hogyan? Hát pl. úgy, hogy fórumot kapnak a kutatók; beszélhetnek a kamera előtt egymagukban, vagy műsorvezetővel társalgássá oldható a kiselőadásuk. A Műhely c. program a 2. műsorban ezt a módszert választotta. Vagy: egy nagyobb korszak kiváló kutatóival kiselőadás-és beszélgetéssorozat készíthető, kiegészítve némi képanyaggal és zenével, ill. önálló hangulatképekkel: lásd az olyan többrészes sorozatokat, mint az Alattvalók, A forradalmak kora, a Boldog békeidők.
Mostanában a műsorkészítők azon munkálkodnak, hogy élményt is nyújtson egy-egy akárha csak sima beszélgetés is. Komoly tanulsággal szolgál e tekintetben néhány történelmi filmsorozatról készített Műhely program. (Zrínyi, VIII. Henrik, Erzsébet). Ezekben is kitűnő tudósok beszélgettek, nem engedve tudományos rangjuk követelményeiből és mondandójuk mégis eljutott a szélesebb közönséghez is, mert élmény előzte meg, információ az adott korról. A feladat tehát adott: egyesíteni a játék-filmsorozatok erényeit a tudományos beszélgetések intellektuális igényével - egy új műfajú történelmi ismeretterjesztő műsor formájában. A XX. századi események feldolgozásában már van erre példa: a Századunk. (Jövőre ez is jelentkezik ismét.) A régebbi idők ábrázolásával kapcsolatos jó példa pedig az olasz Leonardo sorozat. Ez utóbbit mi nemigen utánozhatjuk (és nem is akarjuk), de már tudjuk: ehhez hasonló, élményszerű műsorokat is kell készíteni ahhoz, hogy valóban legyen közönségük a történelmi témájú beszélgetéseknek."

Június 22. 16.10 Újabb évtizedek küszöbén címmel mutatta be az 1. program Bokodi Béla szerkesztő-riporter, Vecsei Matietta operatőr, rendező filmjét a budapesti Metró építéséről.



Június 23. 20.30 Száraz György: III. Béla - tévéjáték Hajdufy Miklós rendezésében. Dramaturg Zahora Mária, vezető-operatőr Sík Igor. Szereplők: Kozák András, Lukács Sándor, Sulyok Mária, Béres Ilona, Piros Ildikó, Básti Lajos, Gelley Kornél, Somogyvári Rudolf, Zách János, Fekete Tibor, Iványi József.

A Rádió és Televízió Újság 1974/24. számban így ajánlotta művét Száraz György az olvasóknak:
"III. Béla, II. Géza magyar király másodszülött fia gyermekkorában kerül a bizánci udvarba. Manuel császár fiává fogadja, s trónja örökösévé teszi. De a helyzet változik és Bélát - levetetvén vele a birodalmi cézárok bíborcipőjét - hazahívják a félig elfelejtett hazába, királynak. A világ fővarosából a sárkunyhók világába. Főúri gyűlölködés, hatalmi torzsalkodás és anyai átok fogadja. S a nagy kérdés: eldobja-e az immár megutált hatalmat a maga békességéért, vagy ragaszkodjék hozzá mindenki ellenében, akár testvérgyilkosság árán is?
Célom természetesen nem egyszerűen a múlt felidézése. Nem tankönyv-illusztrációt szándékoztunk a képernyőre vinni, nem ragaszkodtam tehát az amúgy is gyér tárgyi adatokhoz. Négy véres-küzdelmes esztendő eseményeit sűrítettem egyetlen rövid történésbe, a részleteket szabadon kezelve; csupán a kor erővonalaihoz igyekeztem hű maradni.
A történelemben a folytonosságot keresem, mert vallom, hogy tanulságokkal szolgál csupán és nem párhuzamokkal. Eseményei: egyszeri szituációk, egyszeri lehetőségek, egyszeri döntések. Az emberek, akiknek dönteniük kellett: tulajdon elődeink, hasonlatosak hozzánk. De csak hősiességünk, gyávaságunk, kegyetlenségünk vagy humanizmusunk lehet hasonló - az eredmény soha.
Ám hogyan lehetséges így kapcsolatot teremteni mai néző és történelmi hős között? Talán éppen úgy, hogy a múltat soha vissza nem térő pillanatként állítjuk színpadra, olyan pillanatként, amelynek előzményei és következményei vannak, egészen a távoli jövendőig. Az okoknak és okozatoknak ez a láncolata elvezet addig a pillanatig, amelyben élünk. A dolgok összetartoznak - mondja Camus Caligulája - mint Róma nagysága és a te ízületi bántalmaid...
Béla nem volt harcias király. Okossága és óvatossága semmiképpen sem egyezett a kor lovagi eszményével. De volt benne valami, ami fölébe emelte a század csatabárddal hadonászó uralkodóinak. Drámáját egy mindenkor érvényes erkölcsi magatartás drámájának szántam: a felelősségtudat drámájának. Ez a dráma bizonnyal lejátszódott akkor, a XII. század hetvenes éveiben. Meglehet, úgy amint megsejteni véltem; lehet, hogy másképpen: egyszerűbben vagy tán bonyolultabban. De Béla 23 évig, 3 hónapig és 19 napig uralkodott. Üldözte a lopókat és latrokat, és ő kezdte a folyamodás útján való szólást, mint ahogy a szentszéki és császári udvarban történik. ...És mikoron erőssen mindenütt megbüntetné a gonosztevő embereket, igen megtisztula az ország, és mindenfelé megszabadulának az utak és nagy csendesség lőn mindenütt az országban...
A krónikák szűkszavúak. Én e rövid tudósításokból a legnagyobb dicséretet véltem kiolvasni, amit uralkodó népétől kaphatott. Ezért az ő nevével kívántam vitába szállni mind a primitív hitvallással, mind a körmönfont hitetlenséggel."

NDK-magyar rádiós-televíziós munkatervet írnak alá Berlinben. Az együttműködés kétéves programját rögzítő okmányokat a partnerország részéről Rudi Singer, az NDK Állami Rádióbizottságának elnöke, illetve Heinz Adameck, az Állami Televízió Bizottság elnöke látta el kézjegyével; a magyar aláíró Tömpe István, a MRT elnöke volt.
A jegyzőkönyv tanúsága szerint a televíziós együttműködést gazdagítja majd a Fórum újabb NDK-száma, mely másfél órás, élő adásban ismét neves személyiségeket lát vendégül. Ugyancsak az immár kitaposott úton haladva készíti elő mindkét fél, partnere újabb nemzeti estjét, s hasonló alapon kerül sor vendégrendezők fogadására. Az NDK televíziója részt vesz a következő Arany Páva nemzetközi népzenei versenyen, és nagyszabású operett-műsort tervez magyar művészek közreműködésével. Film készül az NDK-ban tanuló és dolgozó magyar fiatalokról, s a felek dokumentum- és riportfilmeket cserélnek az NDK megalakulásának 25. évfordulója (1974. október 10.), valamint a harmincadik felszabadulási évforduló alkalmából. S még egy jelentős terv: a drámai műsorok műhelyei 1975-től - tévédramaturgok és rendezők részvételével - évente legalább egyszer szakmai vitát rendeznek, tapasztalatot cserélnek.

Június 25. 21.20 a 2. műsorban Kuvait, az olajoázis - Chrudinák Alajos szerkesztő-riporter, Várszegi Károly operatőr, Pintér Gyula rendező két részes dokumentumfilmjének első része került a képernyőre.

Június 27., egyhetes látogatásra érkezett Moszkvába Richard Nixon amerikai elnök. Számos együttműködési szerződés megkötése mellett aláírják az atomkísérletek korlátozására irányuló egyezményt. A TV Híradó naponta tudósít az látogatásról.
10.50 a X. Nyári úttörő olimpia - közvetítések és összefoglalók. Riporterek Gyulay István és Vass István Zoltán, szerkesztő Rózsa György, rendező Mahrer Emil, Sipos András.

Június 28. 22.25 Nyitott könyv, Cseres Tibor: Itt a földön is. Szereplők: Bánsági Ildikó, Békés Rita, Bodnár Erika, Mensáros László, Monori Lili, Reviczky Gábor, Szabó Ottó, Szombathy Gyula, Szerkesztő Katkó István, operatőr Illés János, rendezte Kabay Barna.

Június 30., NATO ülés Brüsszelben, az eseményről A HÉT is beszámolt.
20.30 bemutatták Karinthy Ferenc Dunakanyar című tévéjátékát, Szinetár Miklós rendezésében.

Polgár Dénes rendszeresen tudósított a NATO ülésekről és több Luns interjút is készített, ami nem mindig nyerte meg a hazai politikusok tetszését. Erről így írt az Az egy Polgár a világban című könyvében, részlet:
"Már németországi tudósítói minőségemben is részt vettem a NATO külügyminiszteri értekezletein. Ezt az értekezletet évente más-más tagállam valamelyik nagyvárosában tartották.
A konferencia első része mindig azonos séma szerint zajlott. A NATO főtitkára beszámolt az előző év eseményeiről, utána az úgynevezett fontos beszédet az amerikai külügyminiszter mondta. Fő témája is évről évre azonos volt: bírálta az európai tagállamokat, amiért nem járulnak hozzá elég nagy összeggel a NATO költségvetéséhez.
A déli szünetben a NATO sajtófőnöke bemutatott az ENSZ főtitkárának, Joseph Lunsnak. Főtitkárrá megválasztása előtt Hollandia külügyminiszteri tisztét viselte. Nem nagyon szerethették hazájában, mert mindig mérges kijelentéseket tett Hollandiáról.
Kétféle Lunsöt ismertem meg: a hivatali tisztét gyakorló NATO-főtitkárt és a magánembert. Luns főtitkár élesen szovjetellenes vonalat képviselt. Magánemberként azonban rendkívül kedves, udvarias személyiségnek bizonyult. A NATO kitűnő önkiszolgáló éttermében rendszerint olyan asztalokhoz ült, ahol újságírók ebédeltek. Ilyenkor rendkívül élvezetes, legtöbbször humoros társalgást folytatott. Emlékszem, egyszer Kis Csaba kollégámhoz és hozzám telepedett le. Elkezdte szidni Hollandiát, amely - mint mondta - nem érdemli meg a NATO-tagságot. Odaadnám a Varsói Szerződésnek Hollandiát, ha cserébe megkaphatnánk a NATO-nak Magyarországot - jelentette ki nagy komolyan. (Akkor még egyikünk sem sejtette, hogy a magyar NATO-tagság néhány évtized múlva valósággá válik.) Kis Csaba nem kerülgette a kását, hanem megkérdezte: Főtitkár úr, ön miért olyan élesen, mondhatni, mértéken felül szovjetellenes? Luns habozás nélkül így felelt: Ezért fizetnek. Az ebédnél megbeszéltük, hogy a konferencia második napján a szünetben interjút ad kettőnknek. Az interjú olyan jól sikerült, hogy Kis Csaba azt találta ki, küldjünk a NATO-főtitkárnak egy kis láda magyar bort. Az indítványt tett követte, s másnap, amikor Luns megpillantott bennünket az étteremben, megköszönte az ajándékot. A ládikát rögtön betettem szolgálati kocsimba és hazavittem. Mert tudják meg - mosolygott - nekem szolgálati kocsim is van. Elhallgattuk a kézenfekvő választ, miszerint Magyarországon minden főosztályvezetőnek van szolgálati kocsija.
Bonni kiküldetésem után, hazulról is rendszeresen eljártam a NATO külügyminiszteri konferenciáira. Csaknem minden alkalommal belevettem a riportba egy rövid Luns-interjút.
Egyik hétfő reggel Nagy Richárd tévéelnök felküldte hozzám a külügyminisztérium levelét. Az elnöknek címzett levélben az állt: kérik, hogy tiltsa el Polgár Dénest a világpolitikába való beavatkozástól. Nagyon helytelen, hogy riportjaiban helyt ad a szovjetellenes Luns kijelentéseinek. Helyeselnénk, ha valami büntetést is adna Polgárnak - állt a levélben.
Elolvasás után felhívtam Nagy Richárdot, s megkérdeztem, most mi fog történni. Az elnök ezt válaszolta: Tépd össze a levelet, és dobd a papírkosárba. Ez az incidens ismét megmutatta, hogy Nagy Richárd, aki 1974-ben vette át Pécsi Ferenc után az elnökséget, ugyanúgy védelmébe vette munkatársait, mint elődje.
Persze nem kell azt gondolni, hogy a Luns-interjúk alkották NATO-beszámolóim legfontosabb részét. Korántsem. A külügyminisztérium valamelyik funkcionáriusa, máig sem tudom, kicsoda, mégis a riportnak ezt a részét kifogásolta. A levelet, ahogyan az elnök utasított, széttéptem és a papírkosárba dobtam. Mégis kissé bosszantott a dolog. Délután bementem a parlament ülésére, mert bizonyos voltam, hogy valamelyik párt- vagy állami vezető szóba hozza A Hét műsorát, ha megpillant. Így is történt, Aczél György volt az első, akivel találkoztam a parlament folyosóján. Jó volt ez a Luns-interjú - mondotta. Ahogyan az arca eltorzult, amikor a Szovjetunióról beszélt, minden propagandánál többet ért. így hát teljes elégtételt kaptam, s többé nem foglalkoztatott az ügy..."

A Rádió és Televízió újság 1974/25. számában Karinthy darabját Szűcs Andor ajánlotta a nézők figyelmébe:
"A tévédramaturgia műhelyében mindig arról ábrándoznak: mi módon lehetne az epigrammák tömörségével gondolatokat, érzéseket közölni a tévéjátékokban. Kevés helyen - azaz rövid idő alatt - sokat mondani, ez volt mindig a cél. Ez magyarázza a műhelyben a kamaradarabok jószívű fogadását s ezért öröm, ha a saját szerkesztői törekvések eredményeképpen Schisgal Gépírók című egyfelvonásosa, Sánta vagy Vészi tömör novellái és nem utolsósorban Karinthy Ferenc koncentrált darabjai képernyőre kerülnek.
Utóbbi Dunakanyarja nem ismeretlen a színházszerető emberek körében; kiugró sikernek számított bemutatása idején. (Az elmúlt években fontos export-cikk is lett: több külföldi színház és televízió is bemutatta már.) Hogy mi történik a darabban, nem lehet elmesélni: két magánossá váló ember véletlenszerű találkozása s ennek kapcsán inkább vázlata, mint megfogható ígérete annak, hogyan válhat párhuzamossá két életút. A történet szoros kompozíciója, tömörsége azonban a klasszikus novellákból megszokott értékeket juttatja eszünkbe. Ezzel a darabbal - ritka művészi élmény ez! - úgy van az ember, mint kedvenc lemezeivel: gyakorta szeretne vele találkozni (A tévéváltozat rendezője Szinetár Miklós.)"

A Filmvilág 1974/14. számában írta Mátrai-Betegh Béla, részletek:
"Mi a csuda televíziószerű egy párbeszéden? Mi a csuda fényképezhető egy országúti presszó kirakatablaka mögött dongó beszélgetésen? A kérdést egy látványosságra, filmmozgalmasságra, sztori változatosságra kondicionált tévénéző, a tévénézőknek tehát ha nem is a java, de a többsége teszi föl. Mi a csuda a látnivaló két emberen, férfin, nőn, pláne ha még csak nem is kerülnek különösebben csiklandós helyzetbe egymással?
Talán épp az a televíziószerű, az a fényképezhető, az a látnivaló rajta, amit a néző kérdez: éppen a csuda. Az a csuda, hogy két arc is lehet látványos, hogy álló helyzet is lehet mozgalmas, hogy két ember találkozása egy óra alatt akkorákat módosulhat, ami már fölér egy fordulatos, változatos történettel, jóféle sztorival. Persze, hogy két arc látványos legyen, olyan gondolatoknak, incselkedéseknek, emlékeknek, reményeknek kell mögöttük lejátszódniuk, amilyenek Karinthy Ferenc Dunakanyarja két szereplőjének fejében forognak, hemperegnek, fogócskáznak, felujjonganak és nekibúsulnak - egyszóval repesnek. Hogy egy álló helyzet mozogjon, olyan feszültség alá kell helyezni, amilyen Karinthy Ferenc Dunakanyarját feltölti nő és férfi magányosságával, csalódottságával, vágyával, szerelmével, erotikájával - egyszóval a sorsával. Hogy egy mindennapos, voltaképp jelentéktelen találkozás változatos legyen, úgy kell tele lennie a játékossággal, ingerültséggel, kibabrálással, megenyhüléssel, bizalmatlansággal és vonzódással - egyszóval két ember hangulatváltozásaival és változatlan egyéniségével, amilyen mindennapos helyzetet teremt a Dunakanyarban Karinthy Ferenc két olyan figura száméra, akik a minden napnak ezt a véletleni, későesti óráját mégis jelentőssé tudják hangolni és kiszínezni...
Szinetár Miklós rendezésében a tartózkodás, ez az észrevétlen, s mégis figyelő, éber jelenlét, a műben zajtalanul folyó, rendezői működés a legvonzóbb, talán az egyedüli rendezői magatartás, ahogyan ezzel a kamaradarabbal bánni kell. Kezében a Dunakanyar attól lett nemcsak alkalmas televízióra, hanem a televízió kiváló produkciójává is, hogy oly kevéssé televíziószerű. Nincs benne külső és külsőséges elem, az egészet az egyfelvonásos saját ereje hajtja: két ember gondolat- és érzelemcseréje, amely ott áramlik, tarajlik, gyűrűzik, fodrozódik férfi és nő arcán, viselkedésén, gesztusaiban, az éjszakai presszó atmoszférájában, Illés János képein.
Remek választása Szinetár Miklósnak a két szereplő: Hámori Ildikó és Sztankay István. Két nemcsak képlékeny, engedelmes színész-eszköz, rendezői szuggesztióra mozgó, hanem két önálló művészegyéniség, gazdag érzelmi világgal, évődésre-indulatra kész impulzivitással, humorral és dühvel tele, tele érdességgel és gyöngédséggel - azokkal a saját tulajdonságokkal, amelyek Karinthy Ferenc két teremtményét is olyan ember-meleggé teszik."

Kitekintés
A New Society ekkor írt elemzést az angol szórakoztató programok gazdasági hátteréről. A Rádió és Televízió Újság 1974/25. számában az MRT Tömegkommunikációs Kutatóközpontja tájékoztatja az olvasóit. Ebből részletek:
"A romló gazdasági helyzetben sok kis társaság vagy egészen eltűnt, vagy a nagy konszernek nyelték el. Az eredménye ennek az, hogy pl. a szórakoztatás ellenőrzése mind kevesebb kézben összpontosul. Az öt vezető konszern az alábbi módon tartja kezében a helyzet kulcsát az egyes szektorokban: egy konszern szolgálja a mozilátogatók 80 százalékát, egy konszern ellenőrzi az olcsó kiadású, ún. paperback könyvek 75 százalékát, egy másik konszern szolgálja ki a kereskedelmi televízió nézőközönségének 64 százalékát, s ugyanez az arány a mikrobarázdás nagylemezek vásárlóközönsége esetében is. A kereskedelmi televízió az elsők között indult el a diverzifikáció irányába. A két legnagyobb társaság, az Associated Television Company (ATC) és a Granada különösen szembetűnő példával szolgálhat. Azonkívül, hogy az ATC működteti az ATV-t, a közép-angliai állomást, ellenőriz egy nagy. filmgyártó részleget (ITC), valamint olyan hanglemezgyártó egyesüléseket, mint a Pye Records, a Precision Tapes, a Northern Songs (ez volt a Beatles régi cége), a London Palládium, továbbá tíz további színházat a West-End-en... A Granada, azon túl, hogy működteti a Lancashire-környék televízióállomását, ellenőriz egy sor mozit, klubot és szórakozóhelyet, számos kiadói vállalkozás mellett. Ráadásul jó néhány nagyobb, élelmiszerrel, hotelekkel és vendéglátással foglalkozó társaság vált érdekeltté a szórakoztatásban. A nagy társaságok pedig nemcsak érdekeltségeik körét terjesztik ki, hanem növekvő mértékben össze is fonódnak egymással. A gazdasági megpróbáltatás időszakaiban ezek a csoportosulások csökkenteni próbálják kockázatukat azáltal, hogy olyan termékekre (pl. a kommerciális tévé hőskorából ismert sorozatokra) hagyatkoznak, amelyek már népszerűek a közönség körében, s amelyek éppen ezért a profit biztos lehetőségét ígérik. Az olyan anyagot, amely új vagy merész, vagy amely egy-egy kisebbséghez szólna, mellőzik, vagy teljesen kiiktatják. A jelenlegi helyzettel és a kívánatos fejlődéssel kapcsolatos viták elaprózódnak. Ha a szóban forgó iparágak egyike (mondjuk a tévéipar) kritikus periódust él át, vizsgálatot követelnek, királyi bizottságot, valamiféle megtisztító rituálét és gyógyító akciót. De még sohasem került sor a kommunikációs és szórakoztató iparnak, mint egésznek az alapos vizsgálatára."

A Veszprémi Tévétalálkozón 22 játékfilmet vetítenek le, melyhez kereskedelmi vetítés is társul. Dobozy Imre Írók és tévéolvasók címmel tart előadást. A zsűri elnöke Huszár Tibor. A fődíj Borsos Miklós Balatoni szél című kisplasztikája volt.
A Veszprémi Tévétalálkozó díjai:
Fődíjas alkotások:
Vészi Endre darabja, az Ágyak a horizonton (rendező Mihályfi Imre, operatőr Lukács Lóránt,
Schubert: Házi háború - tévéopera (Zenés TV Színház), rendező Békés András, operatőr Nagy József, dramaturg Bánki László,
Ha itthon maradnál - Szakonyi Károly egyfelvonásosa, rendező Dömölky János, operatőr Molnár Miklós.
Különdíjjal jutalmazzák:
Örkény Istvánt, Az ember melegségre vágyik című tévéfilm irodalmi anyagáért. Rendező Esztergályos Károly, operatőr Bíró Miklós, író Örkény István, szerkesztő Szántó Erika.
Bornyi Gyulát, A visszhang titka és A fekete Mercedes utasai című filmek operatőri munkájáért.
Lehel Györgyöt A tenor című tévéopera zenei vezetéséért (Zenés TV Színház). Rendező Horváth Ádám, operatőr Sík Igor, forgatókönyv Blum Tamás, dramaturg Bánki László.
Sulyok Máriát Az ember melegségre vágyik című filmben nyújtott alakításáért. Rendező Esztergályos Károly, operatőr Bíró Miklós, író Örkény István, dramaturg Szántó Erika.
Mensáros Lászlót az Irgalomban és a Banális történetben nyújtott alakításáért. Rendező, forgatókönyv Hintsch György, operatőr Sík Igor, zene Durkó Zsolt, író Németh László, dramaturg Döme Zsolt.
Kozák Andrást Az ember melegségre vágyik és A fekete Mercedes utasai című filmekben nyújtott színészi alakításáért. Rendező Esztergályos Károly.

Június 30., A Hét-ben összefoglaló tudósítás készült a tévészemle eseményeiről. Polgár Dénes főszerkesztő interjút készített Victoria Perez asszonnyal, a díszvendég mexikói állami tévé vezérigazgatójával, a két tévé közötti kapcsolatokról.

A Rádió és Televízió Újság 1974/27. számában a találkozóról Ocsovai Gábor két oldalon tudósított. Ebből részletek:
"Tévéjátékok és -filmek seregszemléiről illendő megírni: ki volt jelen. Pedig az ellenkezője néha ennél is fontosabb, érdekesebb. A IV. Veszprémi Tévétalálkozót pl. így (is) jellemezhetjük: távol volt az álpuritánság és a hivalkodás, a hasonló bemutatóknak ez a gyakorta kísértő két rossz szelleme.
A megnyitótól a díjkiosztásig hibátlan stílus- és arányérzékre vallott minden. A város új művelődési központja - homlokzatán a résztvevők nemzeti színeivel - jó ízléssel tette közszemlére a tévé dráma- és zenésdráma-műhelyének egy évi válogatott műveit. Kiérdemelte az elismerést a kísérőprogram is. Ebben újdonságként szerepelt a tévégrafikák kiállítása (nicsak, mennyi szellemes rajzvariáns a szünet témájára!) és néhány később adásba kerülő tévéjáték zártkörű elő-bemutatója. Ugyancsak az új ötletek között említhető a legkedvesebb színfolt: gyerekek táblás háza előtt vetítették A palacsintás király c. mesejátékot, majd Fésűs Éva író és Katkics Ilona rendező beszélgetett a - meglepetésül palacsintával megvendégel - kis és nagyobbacska nézőkkel... Évről évre érthetőbb, hogy a fesztivál szót mellőző névválasztás korántsem az ambícióhiány vagy a túlnőtt várakozástól való félelem jele; hogy műveknek, embereknek, gondolatoknak, műhely tapasztalatoknak csakugyan nem parádéja, de termékeny találkozója szerveződik itt..."
.......
"...Televíziósok és kritikusok: két hivatalból farkasszemet néző céh... A Veszprémi Tévétalálkozó - immár nem először - most is összeeresztette őket egy közös arénába, vitaalap gyanánt kezükbe adva az MRT Tömegkommunikációs Kutatóközpontjának Rádió- és televízió-kritika a sajtóban c. tanulmányát. A művelődési központ kamaratermének mennyezete alatt viharfelhőket gyaníthatott a megfigyelő. Át-átcikázott néhány villámocska is a széksorokon, főleg mert - egyebek közt - arról is szó esett, hogy a tévékritikának egyelőre nincs önálló, kikristályosodott szempontrendszere. Miért legyen? - hangzott a kérdésbe foglalt (s nyilván az uniformizálás gondolatát elhárítani akaró) ellenvélemény, melyet Hámos György fejtett ki a legfrappánsabban. Hozzátéve azt is, hogy forradalmi lehetőség nyílik a tévékritika számára, hiszen majdnem olyan egyidejű, mint a helyszíni tudósítás, s így frissiben formálhatja az élmény után még képlékeny nézői véleményt.
Egy hozzászólás a túloldalról: - Hiányolható az, amit a kezdetben elismerésre nem talált, de egy hosszabb folyamat összefüggésében kiválónak bizonyult magyar mozifilmek kaptak meg - vélekedett Szántó Erika. Szinetár Miklós az általánosítás, az egy zsákba gyömöszölés értelmetlenségére mutatatott rá. Nincs az a kritikus, ahogyan nincs az a televíziós sem, és mindkét fél helyeslése közben szakszerűséget, de nem szakszerűsködést kért (a bennfenteskedő zsargon használatára is célozva) a televíziós műsorok bírálóitól. Az eszmecsere summája: zordabb viszony sose legyen televíziósok és kritikusok között!..."

Az Élet és Irodalom 1974/27. számában Hámos György írta a Veszprémi Tévétalálkozó kapcsán, részlet:
"A televízió szeretetre méltó házigazda, a veszprémiek roppant vendégszeretőek, az új művelődési házban nemzetközi fesztiválokat lehetne rendezni, olyan tetszetős, tágas, célszerű. Az előadó- és vetítőtermek szelíd ívben meghajlított széksorai, a kilátás a hatalmas ablakokból olyan barátságos, meghitt hangulatot teremtett, hogy csak a büfében - ahol hamar elfogyott a szendvics - jöttünk rá: nagyon lényeges dolgokban nem értettünk egyet. Sem a televízió a kritikusokkal, sem a kritikusok a tévébírálat módszereire javasolt, jóindulatú televíziós tanácsokkal. De legkevésbé az írók értettek egyet egymással a tévéjáték természetét, dramaturgiáját és jövőjét illetően. Ami igen szerencsés állapotnak tekinthető a hazai televíziózás tizenötödik esztendejében. Különös tekintettel arra, hogy a két és fél ezer éves drámaírás szabályait sem sikerült még véglegesíteni. Minden olyan igyekezet tehát, mely arra irányul, hogy most pedig azonnal, még a vacsora előtt, döntsük el: milyen legyen ezentúl a televízió - gazdag vagy kevésbé gazdag ábrándozásnak hat. Ennek a kitűnő akusztikájú vitateremnek falai jótékonyan nyelték a kötekedő vagy meghökkentő célzatú felhangokat, s odáig szelídítették a felszólalásokat, mintha kitűnő íróink arról számoltak volna be egymásnak: miféle televíziós alkotások tervét melengetik magukban. S ez nagy sikere a veszprémi fesztiválnak. Különösen, ha el is készülnek a művek.
Talán egyetlen dologban kellene találékonyabbnak lennie a fesztivál szervezőinek: nem kellene fesztivált szervezniük. Legalábbis, nem verseny jellegűt, reprezentatív zsűrivel. Mert mit is döntenek el ezek a kitűnő emberek, akik a magyar tudományos, kulturális életben és a művészetek különböző ágaiban magas rangot vívtak ki maguknak? Azt döntik el, hogy a tavaly bemutatott, sokszorosan megkritizált, megvitatott és elfelejtett tévéfilmek közül melyik volt a legjobb. Magas képzettségükkel, nagy tudásukkal és tehetségükkel naponta órák hosszat nézegetik a tavalyi filmeket (amíg a többiek a Balatonban lubickolnak), azután - lelkiismeretes tanácskozás eredményeképpen - sorrendet állítanak fel köztük. Pedig a versenypszichózis, mely a televízióban még a világ legjobb ifjú karmesterei köré is szurkolók és ellenszurkolók táborát képes tömöríteni - itt visszájára fordul, vagy szakmai belüggyé szelídül. Ez a sok hasznos és izgalmas eszmecserét, érdekes találkozást adó, s a külföldi kereskedelmi partnereket a magyar tévétermésből felkészülten tájékoztató veszprémi összejövetel kinőtte a versenyizgalmak korát. Jól tudom, szinte lehetetlen egy egész hetes művészéti összejövetelt úgy befejezni, hogy az emelvényen ne üljön zsűri, az elnök pedig ne osszon ki valamit.
Mégis úgy érzem, a televízió e tévéfesztiválok alkalmával nem él a tulajdon lehetőségeivel. A színházi és filmfesztiválok mintájára dolgozik, melyek valóban nem tudnak más versenyformára építkezni. Csak az elmúlt heti tévéújság borítójára kell nézni, hogy megértsük az ügy bizarrságát. Mialatt a hazai televízió tudós barátai, avatott szakértői s kritikusainak egy része Veszprémben az elmúlt év (talán már kétszer is levetített) tévéfilmjeiben mélyedt el, a beavatatlanok százezreinek módjuk volt tulajdon lakásukban megtekinteni a körvetkező új magyar tévéalkotásokat: Császár István - Dömölky János: Gyilkosok; Illés Endre megfilmesített krétarajza Móricz Zsigmondról; Cseres Tibor: Itt a földön is; Karinthy Ferenc - Szinetár Miklós: Dunakanyar. Kettő közülük (Gyilkosok, Dunakanyar) az írói, rendezői és színészi munka révén olyan magasrendű tévéalkotás, melyet a televíziós vitában súlyos érvként használhattak volna. Őszintén örülök, hogy az előbbit még Veszprémbe utazásom előtt gyorsan megnéztem, az utóbbit meg nyomban azután, hogy hazaérkeztem a fesztiválról..."

Az Észak-Magyarország július 31-i számában Benedek Miklós írt cikket a Veszprémi Találkozó kapcsán, részlet:
"A félelem, hogy a televízió kiszorítja a színházat vagy a filmet, indokolatlan volt. Az ellenkezője történt: a magyar helyzet jellemzője: a televízió határozottan irodalombarát. - Többek között ezeket mondta el vitaindító előadásának bevezető gondolataként Dobozi Imre, az Írószövetség főtitkára a veszprémi tévétalálkozó vitájában. A Magyar Televízió irodalombarát tulajdonságát több jelenlevő író is megerősítette. Szinetár Miklós, a Televízió főrendezője pedig tételes felsorolással bizonyította be, mit tett az utóbbi években a Magyar Televízió a magyar irodalom tömeges megismertetéséért, adaptációiban miként tett közkinccsé örök értékű műveket, vitt közelebb a közönséghez ismert, népszerű klasszikusokat és élő írókat, és hogyan munkálkodik méltatlanul elfeledett, vagy korábban méltatlanul mellőzött írók értékének újrateremtésén.
Külön bizonyítási eljárás nélkül is el kell fogadnunk azt a tényt, hogy a magyar irodalomnak jó népszerűsítője a Televízió, és azt a feladatát, amely a közművelődési párthatározat szellemében az irodalmi ízlésfejlesztésben, az értékes irodalmi művek népszerűsítése közben ráhárul, jól teljesíti. Ami vitatható, s erről igen sok szó esett nemcsak Veszprémben, hanem folyamatosan, az irodalom milyensége a Televízióban, azaz hol, milyen műsorokban, milyen formában kell az irodalomnak a televíziós műsorokban jelen lenni. Élénk vitát váltott ki Dobozinak az a megállapítása, hogy a legfontosabb irodalmi jelenlét a televíziójáték. Már lapunkban is hírt adtunk róla, hogy több író, köztük Örkény István is élesen ellenezte ezt az álláspontot mondván a televízió nem az írói fantázia, képzelet szülte irodalmi valóságot kívánja elsősorban, hanem az élet produkálta valós történetek irodalmi feldolgozását, a non-fíction-t, amire igen jó példa legutóbb Urbán Ernő Írott malaszt című műve.
A vita természetesen Veszprémben nem dőlhetett, és azóta sem dőlt el. Alighanem az is-is álláspont a helyes. Feltétlenül szükséges a képernyőn az írói képzelet teremtette valóság. Kell a korábban sikert aratott irodalmi művek televíziós feldolgozása. Még inkább kívánatos volna a Televízió számára írt eredeti művek bemutatása. S ha valamiben, úgy érezzük, ebben van némi lemaradás. Tagadhatatlan, hogy néhány kiváló, televízió számára írt ilyen művel találkozhattunk, de a tévéjátékok, tévéfilmek nagy többsége már minimálisan második, vagy harmadik megjelenési forma. Folyóiratban, kötetben történt közlés után lesz a novellából vagy kisregényből tévéjáték, tévéfilm. Ilyenkor a néző és bizony, sokszor a kritikus akaratlanul nem tudja elnyomni a primer élményt, s óhatatlanul az összevetés alapján értékeli a látott művet. S ez nem válik mindig az értékelés javára. Még akkor sem, ha mindenkor fennen hangsúlyozzuk, hogy egy más, egy újabb műről van szó, úgy kellene elfogadnunk. Ezért lenne jobb, ha sikerülne az eredeti művek arányán javítani..."

Július

Július 2., három kiadásban jelenik meg a TV Híradó, kettő az 1. műsorban, egy a 2. műsorban. Növekszik a színes műsorok aránya.

A Rádió és Televízió Újság 1974/26. számában Simon Emil interjút készített Matúz Józsefnével, a TV Híradó főszerkesztőjével a Híradó új műsorstruktúrájáról:
"Július 2-től, e hét keddjétől tovább bővül a TV Híradó programja: a 2. műsorban 21.00 óra tájban önálló 2. kiadás jelentkezik. A hírszolgáltatás rendje tehát így alakul: keddtől szombatig tv1, 19.30: Híradó - 1. kiadás, keddtől péntekig tv2, kb.: 21.00: Híradó - 2. kiadás, tv1, kb. 22.00 és 23.00 óra között: Híradó - 3. kiadás (szombaton ez utóbbi a 2. kiadás!).
Matuz Józsefné főszerkesztőt az előkészületek bokros teendői közepette találtuk.
- A TV Híradónak is éltető eleme az állandó fejlődés. Adottságaink, lehetőségeink bővülése évek óta feszegette már a meglevő kereteket. Az előbbre lépésre most értek meg a feltételek. Birtokunkban van már pl. az a képrögzítő berendezés, amely az időrabló filmelőhívást és -vágást feleslegessé teszi.
- Mit tudhatunk meg az új 2. kiadásról?
- Keddtől péntekig mindennap 21.00 óra tájban jelentkezik a 2. műsorban. (Eddig itt a félnyolcas kiadást ismételtük, felvételről.) Önállóan szerkesztett összeállítás lesz ez, amely tartalmazza a nap legfontosabb eseményeit, figyelembe véve az 1. kiadás óta bekövetkezett változásokat, fejleményeket. Tapasztalatunk szerint a nemzetközi hírszolgáltatás 20-21 óra között a legélénkebb, így hát ebben a kiadásban is bő választékot tudunk nyújtani. Lebonyolítása hasonló lesz a jelenlegi késő esti kiadáséhoz. Bemondóval dolgozunk itt is, de egy-egy kommentátor megjelenésére is számíthatunk.
- A húszperces TV Híradó 2. - amellett, hogy szinkronban lesz a világeseményekkel - újdonságként több hazai anyagot is tartalmaz. Mégpedig elsősorban azokról az országrészekről, amelyeken a 2. műsor már vehető, tehát a főváros és Pécs körzetéből. Reméljük, a nemsokára működésbe lépő tokaji reléállomás az északkeleti megyéket is mielőbb bekapcsolja nézőink táborába. A regionális jelleget nemcsak az adott területen történt események bemutatásával kívánjuk kifejezni, de azzal is, hogy az érintett országrészekre érvényes időjárás jelentést sugárzunk. Illeszkedve a 2. műsor általános elképzeléseihez, itt jelentkeznek majd bővebben a kulturális, a népműveléssel összefüggő anyagok. A megvalósítást segíti, hogy négy nagyvárosunkban létrejött az állandó tévéstáb, amely már magja lehet a jövőbeni helyi adásoknak is. Eddig - idő hiányában - alaposan meg kellett szűrnünk a beérkezett tudósításokat, és csak a valóban országos érdeklődésre számíthatókat engedhettük a képernyőre. Most a helyileg fontos események is helyet kaphatnak.
- Kinek szánják a 2. kiadást?
- Nézőközönségünk létszámáról és összetételéről egyelőre annyit tudunk, hogy elfoglaltságát, időbeosztását tekintve igen sok előfizetőnek alkalmatlan az esti fél nyolc. Gyarapszik azoknak a száma is, akik egy-egy este a 2. program 20 órakor kezdődő adására nyitják ki készüléküket. Ezután ezen a csatornán átkapcsolás nélkül kaphatják meg a legfrissebb híreket is. Figyelembe vettük azt is, hogy időpontja miatt igen sokan lemaradnak a késő esti híradóról.
- Hogyan szerkesztik az új kiadást?
- A napi munka elején már nagyjából eldől, melyik anyag melyik kiadásban szerepel majd. Egyfelől az esemény fontossága, másfelől a közérdeklődés szabja meg, hogy a kialakult információs rendszerben minek hol van a helye, mi az, aminek ismétlése esetleg mindhárom kiadásban szükséges. Elvben az adás indulása előtt 15 perccel zárunk, gyakorlatban azonban az adás végéig minden frissiben érkezett hír bekerülhet. Az adásidőnek ezzel a jelentős bővülésével mód nyílik egy-egy összeállításunk feszesebb szerkesztésére is.
- Az 1. műsorban 20 órakor kezdődő főműsorok általában 60 percnél hosszabbak, így a 21 órás kezdésre nem mindig sikerül majd átkapcsolnunk.,.
- Ebben az esetben nem is ez a lényeg, bár a csatlakozás megkönnyítésére feltétlenül törekszik a műsorszerkesztés. A fejlődés a 2. műsor önállósulására irányul, bizonyos jelek már most mutatják, hogy esténként sokan választják ezt a programot. Az önállósodástól elválaszthatatlan a külön ide szerkesztett híradó, így válik a 2. műsor nézői számára ez a program teljessé. De akinek arra lesz kedve, hogy az 1. kiadást követően a másodikat is megnézze, meggyőződhet majd arról, hogy sok újat, frisset láthat. A hírbőség-helyhiány eddig kedvezőtlen mérlege e hét keddjétől tehát megjavul. Reméljük: a nézők örömére!"

Az MTI jelentése július 2-án:
"Emlékplakett a TV Híradónak. Kedden bensőséges kitüntetési ünnepség volt a tévé székházában. Vass Istvánné, az Országos Béketanács alelnöke adta át a magyar békemozgalom jubileumi emlékplakettjét a TV Híradó kollektívájának. A kitüntetést Matúz Józsefné, a TV Híradó főszerkesztője vette át."
(MTI - bb.36. gk/zs/ra cz.)

Ugyanezen a napon, 20.00 Urbán Ernő: Írott malaszt - tévéjáték. Dramaturg Deme Gábor, vezető-operatőr Ráday Mihály, rendező Szőnyi G. Sándor.

A Népszava július 9-i számában Molnár Géza írta, részlet:
"...Urbán Ernő Írott malaszt című tévéjátékát a szokásosnál fokozottabb érdeklődéssel néztem meg. Annak idején, 1967-ben, hasonló címen megjelent kisregényét fontos közéleti problémákat hordozó, igen jelentékeny műnek tartottam, amelyre sajnálatos módon nem figyelt fel eléggé sem a kritika, sem a közvélemény. Egy vidéki szociális otthon vezetőjének becsületéért szállt síkra a könyv; egy munkájának élő, feddhetetlen, erős, tiszta jellem kálváriajárását, a helyi potentátok önző érdekszövetségébe ütköző, a bürokrácia, a paragrafusok horgain fennakadt, az intrika hálójába bonyolódott asszony vergődését, igazságkeresését, a sajtó beavatkozása, az újságíró engesztelhetetlen felderítő munkája s cikkei nyomán ügyének megnyerését.
Mi lesz a könyvből, a regényből a képernyőn? Hogyan sikerül a regény (inkább riportregényt mondanék) emberről emberre, iratról iratra haladó, nyomozómunkáját kíméletlenül leleplező jellemábrázolását áttenni egy merőben más műfaj keretei közé?
Mondhatom, feltűnően sikerült. S a barátok, ismerősök, a közvélemény visszhangja fenntartás nélkül elismerő. A tévéjáték dramaturgiai követelményei összesűrítették, a lényegre koncentrálták a cselekményt, Deme Gábor igen jó szakmai biztonsággal oldotta meg feladatát, Szőnyi G. Sándor rendező adekvát stílust talált a forgatókönyv életre keltésére..."

Az Élet és irodalom 1974/28. számából, Hámos György kritikájából részlet:
"...Az írott malaszt hatása alatt írva kritikámat, nehéz most eldönteni, nem lett volna-e még felzaklatóbb és érvényesebb a mű, ha a szerző az alaptörténettől felindulva, nem dokumentumdrámát, hanem valódi drámát ír. De a választott műfaj is igen szerencsés; a drámaíró Úrbán, ahol csak teheti, segítségére siet a riporter Urbánnak, hogy együtt szabadítsák ki a történetet az egyszer történtszerényebb szenzációjából. Mintha csak be akarná bizonyítani a veszprémi vitatkozóknak, hogy a megtörtént-nél mennyivel felrázóbb és ellenállásra késztetőbb a megtörténhetik. Az is kompozíciós erény, hogy a bürokráciát egészen más tünetei alapján vizsgálják, mint ahogy ez általában szokásos. Nem arról vert egyszerre kocsácsolót, a fagyott arcúból gyűlölködő arcúvá váló, fogait is vicsorogtató bürokráciát ??? - irodalmunkban szokatlan erővel és szenvedéllyel mutatva rá lényegére.
A figurák is kilépnek a riportból s típusokká igyekeznek válni. Sőt egyik-másik még drámai figurává is. Ilyen elsősorban a meghajszolt nő - akinek emberi dimenzióit az ismét remeklő Csomós Mari teremti meg. Műalkotásba kívánkozó, egyénített karakter a főorvos is (Halász László frappáns alakításában) és felettese, akinek árnyalatosán megrajzolt kaméleon-figuráját hibátlanul játssza el Huszár László... A tévénéző, hacsak nem ismerős a szolnoki színházban, nemigen hallotta még nevüket, s ugyancsak ritkán Piróth Gyuláét, Iványi Józsefét és Máriáss Józsefét. Ügy hiszem, ezúttal Szőnyi G. Sándor nemcsak attól a - minden tévérendezőnek példaként szolgálható - művészetpolitikai elvtől vezérelve építette a dokumentumdrámát a kitűnő szolnoki színház együttesére, hogy a színházat és igen jó színészeit megismertesse a tévé milliós közönségével. A művet is így szolgálta a legjobban. A dráma és a riport között egyensúlyozva: a valóság hitelességét olyan színészek bevonásával tudta a leginkább elfogadtatni, akiknek színészi eszközei még nem túlságosan ismertek és szerepemlékek sem fűződnek hozzájuk. Kivételt talán csak a kulcsszereplőkkel tett: Csomós Marival, Polgár Gézával, Bánhidy Lászlóval, s egy bizarrul megírt epizódszerepet pompásan - bár magánszámként - eljátszó Sulyok Máriával. Ők azonban egy pillanatra sem homályosították el kollégáik játékát.
A szolnokiak tehetsége ebben éppen úgy közrejátszott, mint az a művészetpszichológiai tény, hogy a legjobb színészek szüntelen szereplése televízióban, mint hatásmechanizmus úgy működik, hogy a dráma szereplőiről inkább e szerepek alakítóira pásztáz rá a figyelem. A kitűnő, de ismeretlen színészek szerepeltetése jobban hagyja élni magát a tévéművet, s a valóság levegőjével árasztja el a képernyőt. Igaz, ha e nagyszerűen bevált ismeretleneket sokat játszatnák: hamar ismertekké válnának - s kezdődhetne elölről az egész. E paradoxon ellenére, némi vetésforgó a filmnek is, a televíziónak is javára válna. (A civilekben nem hiszek.)"

Július 3. 20.01 a 2. programon Nyári Színházi esték címmel színházi közvetítések felvételei kerülnek rendszeres vetítésre. Ezen az estén Vagyim Korosztiljov: A kőszobor léptei - dráma közvetítése a József Attila Színházból, felvételről.

Július 5. 20.01 a 2.programon Lengyel József: Vallomások - tévéjáték. Dramaturg Sipos Tamás, vezető-operatőr Czabarka György, rendezte Egri István.

A Rádió és Televízió Újság 1974/26. számában megjelent figyelemfelhívó cikkből (-s -s) részlet:
"...A televízió a három írás majdnem eszköztelenül puritán megvalósításával egy nagy író jelentős gondolatait akarja közkinccsé tenni. Ezért használja Egri István rendező a végletekig stilizált, szinte jelzésszerű díszleteket, ezért alkalmazza sűrűn a közelképeket, ezért készteti jeles színészeit a visszafogott, a gondolatok erejét sugárzó játékra, szövegmondásra. S ezért remélik a stáb munkatársai, hogy a Prenn Ferenc, a Wengraf és mindenekelőtt az Igéző után a Vallomások c. Lengyel József összeállítás is élménydúsan teszi gazdagabbá az egyik legjelentősebb magyar íróról alkotott képet."

Július 6. 20.00 Shakespeare: Tévedések vígjátéka. Közvetítés a Pécsi Nemzeti Színházból, felvételről.

Július 7. 19.00 Ipper Pál tudósítása A HÉT-ben Nixon moszkvai látogatásáról.

Július 10. 18.30 Korunk krónikásaként... Visszaszámlálás címmel a paksi atomerőmű építését végigkísérő tévésorozat indul. Szerkesztő-riporter Balogh Mária és Bán János.
20.01 a 2. műsoron a Nyári Színházi esték sorozatban Shakespeare: V. Henrik - színmű közvetítése a Békéscsabai Jókai Színházból, felvételről.

A Rádió és Televízió Újság 1974/26. számában a szerkesztők ismertették a paksi műsorsorozatra vonatkozó elképzeléseiket:
"A Visszaszámlálás című sorozatunkban korunk krónikásaként szeretnénk végigkísérni a paksi atomerőmű építkezését. A tereprendezéstől, vagyis napjainktól - az erőmű szolgálatba állásáig, 1980-ig.
E nagyszabású építkezés szinte követeli tévésorozat készítését is, hiszen miközben a paksi pusztaságon a természet átalakításával s a hazai és külföldi bedolgozó vállalatok sorával elkészül a több-milliárdos munka, olyan eseményeknek is tanúi lehetünk, amelyek már a szociológia témakörébe tartoznak. Hiszen az ilyen építkezés - amelyhez hasonló még nem volt a magyar energiaipar történetében - átformálja az egész környék eddigi életét, emberek ezreinek összehangolt munkáját feltételezi, új városrész alakul ki az eddig legfeljebb csak konzervgyáráról, no meg a halászcsárdájáról ismert községben - végső soron ipari kultúra teremtődik ezen a munkalehetőségekben sovány vidéken. Nem egyszerűen lefényképezni akarjuk ezeket a folyamatokat, hanem keressük mögötte az emberek gondolkodásának, életmódjának, cselekvéseinek változását is. Dunaújváros és Komló után most újból a modern ipartelepítés és városalapítás szemtanúi lehetünk. A több esztendőre tervezett tévésorozat - akárcsak a mostani első adás - helyszíni közvetítés, tehát élőben készül a műsor, minden alkalommal két közvetítő-kocsival. Az egyiknek bérelt helye van Pakson, a másik kocsi mindig máshonnan jelentkezik; hogy honnan, azt az építkezés adott tempója határozza meg. Így az első alkalommal a Központi Fizikai Kutató Intézetből, ahol már olyan kísérletek is történnek, amit majdan Pakson hasznosíthatnak, de elmegyünk a tervezőkhöz a Műszaki Egyetemre, ahol szóba kerül a szakemberképzés. Emellett szerepet kapnak majd az adásban a bedolgozó vállalatok, esetleg még a külföldi gyárak is.
Adósak vagyunk még a műsor címének megmagyarázásával: a visszaszámlálás fogalom azt követeli meg, hogy már ma tudni kell - a bonyolult összefüggések felismerésével, a sokirányú munka egybehangolásával, az ember és a műszaki tényezők figyelembevételével -, hogy mit kell tenni holnap és holnapután ahhoz, hogy 1980-ban valóban munkába állhasson az ország legmodernebb erőműve.
Mostantól tehát rendszeresen jelentkezik Paksról a tévésorozat, végigkísérve az építkezésnél jóval többet jelentő beruházást. (Azzal a nem titkolt szándékkal is, hogy az öt esztendő eseményeit, változásait összesítve dokumentum-összeállítással köszönthessük majd az atomerőművet.)
Ahogy ez az erőmű a jövő századnak épül - mi magunk is szeretnénk olyan műsorsorozatot készíteni, amely ízelítőt ad napjainkból a jövendő korok krónikásainak is!..."

Sikert arat a Minivizor tévé-család új tagja, a hálózatról és 12 voltos telepről egyaránt működő, tranzisztorizált Tünde nevű készülék.

Július 14., a TV Híradó tudósított arról, hogy Portugáliában de Spinola köztársasági elnök Vasco Goncalves ezredest nevezi ki miniszterelnökké. (A július 18-i eskütételről is képes beszámolót közölt.)



Július 16. 20.00 A capuai fiúk üzenete... - dokumentumfilm bemutatója. Rendezte Kígyós Sándor, újságíró-riporter Bán Ernő, operatőr Hildebrand István, szerkesztő Radványi Dezső.

21.10 közvetítés a Magyar Állami Operaházból, Ránki György: Pomádé király új ruhája - zenés komédia egy felvonásban.

A Veszprémi Néplapban július 18-án BE. írta, részletek:
"...Capuában ma is működik egy gladiátoriskola, persze más, mint az egykori. A szó szoros értelmében vett koncentrációs tábor ez, amelynek lakói közül azokat, akik kaphatók rá, volt hazájuk elárulására, uszításra képezik ki a CIA és a Szabad Európa ügynökei. Itt gyűjtik össze azokat a disszidenseket, akik a szocialista országokból megszöktek, s a csillogóbb, a gazdagabb élet illúziójával arra várnak, hogy kitáruljanak előttük a nyugati világ csábító kapui.
A kapuk nem tárulnak, vagy nagyon nehezen tárulnak. A capuai fiúk jó része bűnözővé válik, a lányokból prostituáltak lesznek.
Azután jön ott is a csömör. Van, aki azért próbál megtelepedni Göteborgban, mert az ottani hegyek a budai hegyek hangulatát idézik elé. Van, aki szobája falán most is egykori lakóhelyének képét őrizgeti...
Erről szólt a televízió politikai főszerkesztőségének kedd este sugárzott dokumentumfilmje, A capuai fiúk üzenete. És arról, hogy egyre többen akadnak, akik hazajönnének, sőt, olyanok is, akik vállalva megérdemelt büntetésüket, haza is jönnek. Meggyőző erejű, döbbenetes film volt ez a hetven perces dokumentum összeállítás. Mesteri riporteri munka, drámaian hiteles állásfoglalás egy olyan kérdésben, amelyről csak őszintén és a tények ismeretében szabad beszélnünk."

A Kelet-Magyarországban július 23-án írta Merkovszky Pál, részlet:
"Rendkívül érdekes, izgalmas és fölöttébb tanulságos dokumentumfilmet láthattunk a múlt héten A capuai fiúk üzenete... címmel, mely döbbenetesen tárta fel a disszidens fiatalok hamis illúzióinak szertefoszlását a kapitalizmus valóságos körülményei között - az utazási idény kellős közepén bizonyára nem minden haszon nélkül való figyelmeztetésként. De ez a bravúrosan megszerkesztett dokumentumfilm produkcióként is megállta helyét, s a teljes 70 percre lekötötte figyelmünket..."

A Heves megyei Néplap július 23-án írta Gyurkó Géza, részletek:
"...Hetvenperces műsort sugárzott a televízió a disszidens magyarok egy olaszországi táborának ott élő, vagy onnan szétszóródott, és részben hazatért tagjairól. Ennyi idő, ennyi perc, ennyi másodperc egy dokumentumfilm számára első hallásra túlságosan is soknak tűnhet: nem volt az. A film készítői elkötelezett tárgyilagossággal szólaltatták meg azokat, akik az elmúlt évek során hagyták el hazájukat, szinte tudományos gondossággal vizsgálva közben: mi vitte és mi viszi haláron túlra ezeket a fiatalokat?...
A film készítői szerencsére nem ezt tették, nem a capuai fiúkról csináltak csak dokumentumfilmet, hanem ezeknek a fiataloknak sorsa vizsgálata tükrében nézették meg mindennapi szülői, politikusi önmagunkat is. A capuai fiúk ugyanis nem az ötvenesek korosztályából regrutálódtak: kivétel nélkül mindegyik a már felszabadult Magyarországon született. Felelősségük önmagukért vitán felüli, de felelősségünk önvizsgálata sem maradhat el. Jó volt tudni, hogy a haza hívó szava még a büntetéstől sem visszariadva, mint hozott haza a nagy kalandba belefáradt disszidenst, torkot szorongató volt hallgatni és sírjukat is látni az értelmetlenség áldozatainak és valami furcsa, lelkünkből fakadó naivitással inkább már sikert kívánni a munka szeretetét nálunk megtanult, fiatal házaspárnak Svédországban..."

A film élénk érdeklődést keltett az országban, ezért a Vas Népe munkatársa, László Ilona interjút készített a szerkesztő-riporter Bán Ernővel, Kaland a pusztuláshoz címmel, amely augusztus 29-én jelent meg. Részletek:
"A televízióban sugárzott A capuai fiúk üzenete... című dokumentumfilm azok számára is beszédtéma volt, akik nem látták a filmet. Szomorú és vissza-visszatérő problémáról, a disszidáló fiatalok boldogulásáról láthattunk megrázó és elgondolkodtató dokumentumokat. A film rendezője Kigyós Sándor, operatőre Hildebrandt István, riportere Bán Ernő újságíró volt. Bán Ernő hónapokig tartó anyaggyűjtése, riportalanyok felkutatása, és a közel négy hétig tartó külföldi forgatás során szerzett személyes tapasztalatairól a Kossuth Kiadó megbízásából könyvet ír. Tőle kértem interjút.
- Bizonyára sok olyan mondanivalója van, melyek nem sűríthetők egyetlen filmbe. Erről kérem, beszéljen.
- A film előkészítése során ezek voltak a főbb szempontjaink: Miért disszidálnak a fiatalok? Mit várnak? Mit találnak? És sokan miért térnek vissza?
- Itthoni és külföldi beszélgetések során megbizonyosodtunk afelől, egyetlen fiatal sem távozik politikai okokból. Hanem miért? Legtöbbjük egy furcsán értelmezett kalandvágyból. Odakint még a levegő is más lesz, nem kell dolgozni és lesz lakás, kocsi - hallottam nem egytől, amikor disszidálásuk okairól faggattam őket. Azon persze csodálkoznak, hogy nem fogadják őket harsonával, kihallgatják, ujjlenyomatot vesznek tőlük, és lágerbe kényszerítik. Sokan azt is csak ott tudják meg, hogy a világban mindössze öt ország fogad be disszidenseket: az USA, Kanada, Ausztrália, Dél-Afrika és Svédország.
- Mit találnak az áhított nagy szabadságból? A lágerben nem kell dolgozniuk, ha a lágerben megismernek egy nőt, el is adhatják a feleségüket is... Szabadon éhezhetnek...
- A másik ok, amiért sokan elhagyják az országot, egyfajta sértődöttség. Nem sikerült az egyetemi felvételi, úgy érzi, nem becsülték meg a munkahelyén. Sokan a reménytelen lakáshelyzetüket próbálják így megoldani.
- Elég furcsa mérleg. Egy lakás - egy haza?
- Úgy érzem, és a beszélgetések során csak erősödött bennem ez az érzés, mi, felnőttek is felelősek vagyunk jó néhány fiatal torz szemléletéért. Hogy egyetlen életcéljuk a szerzés, a kocsi, lakás, szép ruhák... A szülői otthonban látott, érzelem nélküli, pénz után rohanó élet az egyik jó példa. Az oktatás hiányosságai. Ezek a fiatalok úgyszólván semmit nem tudnak ennek az országnak, igaz, pénzben ki nem fejezhető, de meglévő gazdagságáról... Bekeretezik a falon lógó térképen az áldott Köröndöt, ahol gyermekkorukat töltötték, de ugyancsak zavarba jönnek, ha valaki megkéri, beszéljenek Magyarországról. Amit el kell mondani védelmükben: 16-18 évesektől sok mindent lehet várni, csak egyet nem: bölcsességet. Erre, sajnos keserves módon tesznek szert..."

A Filmvilág 1974/15. számában Kristóf Attila értékelése, részletek:
"...Ez a dokumentumfilm disszidens magyar fiatalokról szól, olyanokról, akik elérték a fata morganát és így vagy úgy megtelepedtek benne, és olyanokról is, akiket idegen testként kilökött magából az álomvilág, vagy inkább ők nem bírták befogadni azt. A hazatértek közül egyet a börtönben látogatott meg a riporter. A gyermeteg arcú hazatérőt hazaárulásért ötévi fegyházra ítélték. Azt, hogy a filmkészítők valóban az igazságról beszélnek, mi sem bizonyítja jobban, mint a csíkos rabruhát viselő fiúról készült képsor: a magyar börtön és a nyugati szabadság álszimbóluma. Vállalták ezt a dokumentumot is. És így visszagondolva egy régebbi képre, amikor a capuai temetőben elhantolnak egy tizenkilenc esztendős magyar fiút, a pap szavai, aki a szabadságról beszélt, nyomatékos hamissággal csengenek...
A Magyar Televízió forgatócsoportjával többségük szívesen találkozott, mohón, kapkodva beszélnek magukról, igyekezve jó benyomást kelteni. Fiatal fiúk, egy-két éve élnek Svédországban, Dániában. Nekik már idegen az 56-osok magyarkodása, nevetséges a szabadságharcosi szerep, még ebbe sem kapaszkodhatnak. A gyors anyagi gazdagodás reménye vonzotta őket nyugatra, s legtöbbjük megértette már, hogy az egész korántsem olyan egyszerű...
A televízió dokumentum osztálya nem először bizonyította, hogy nem ismer kényes; témát. Ez a film a bátrak között is úttörő, nemcsak témája miatt, hanem hangvétele, gondolatébresztő, következtetésre kényszerítő dokumentumai miatt is. Természetesen korlátozottak voltak a magyar tévések lehetőségei, a nyugati hatóságoknak semmi oka sem lehetett arra, hogy készségesen rendelkezésükre álljanak. Éppen a capuai tábor bizonyíték arra, hogy ezek a fiatalok már régen nem számítanak emigránsoknak, megbecsült politikai menekülteknek, hogy fogadásuk, tartásuk, tétova létük terhes abban a világban is. Keserűen tapasztalják ezt, akik úgy gondolták: Jugóból lelépni, aztán arany életet élni csak elhatározás kérdése. A film bizonyára sok nézőt megfoszt illúzióitól, de ez is volt a célja. Persze, hogy vannak olyanok is a capuai fiúk között, akik nem váltak bűnözőkké, vannak, akik egy-két év alatt lakást, kocsit szereztek. De ezért az életszínvonalért - amelyet pár évvel később bizonyára itthon is elérhettek volna - túlságosan nagy árat fizettek. Amit cserébe kaptak a hontalanság, a társadalmi kiközösítés, a morális veszteség, az elsivárosodás. És ha még lakás, kocsi sincs, ha a kis csempész csupán szabad világról tud szónokolni, ha ez a szabadság abból áll, hogy bátran bűnözhet, amíg le nem csukják - akkor igazán mi van a mérleg másik serpenyőjében"

A Film Színház Muzsika 1974/37. számában írta S.Gy.:
"Élénk visszhangra talált A capuai fiúk üzenete. Nem egyszerűen csak kritikai véleményekkel reagáltak rá a nézők, hanem a látottakkal-hallottakkal megegyező vagy azoktól eltérő személyes értesüléseikkel és élményanyagaikkal is. Hiszen disszidens ügyekkel-sorsokkal kapcsolatban mindenkinek van itthon is közvetett-közvetlen tapasztalata, mondanivalója. Természetes, hogy az emberekben ezeket is mozgósította a film; újabb és újabb esetek rakódtak, az adást követő családi, munkahelyi és más köztéri beszélgetéseken, a képernyőn felidézettek mellé.
És így derült ki, hogy milyen nagy felelősséget vettek vállukra az alkotók a capuai táborba beleselkedő és sokfelé ellátogató kamerájukkal együtt, s milyen szerteágazó, ezer árnyalatú témát ragadtak kezükbe a mikrofonnal együtt, melyet riportalanyaik elé tartottak. Az alkotók a problémakör egy rétegét mozgatták meg, és vele mozdult a hegy.
Bán Ernő riporter, Kígyós Sándor rendező, Hildebrand István operatőr vérbeli tévériporteri munkát végzett, a capuai tábort és lakóit feltérképező nyomozásuk nagy hozzáértésről, tisztességről, felelősségről, minden egyoldalúságtól való tartózkodásról tanúskodik. Látnivaló volt: izgatta őket a téma. Esettanulmányaikból valóban sokrétűen dokumentálták az idegenben való elsüllyedés vagy boldogulás alternatíváit, méghozzá nemcsak a tények, hanem a pszichológia igen göröngyös vonulataiban is. Az objektivitás és szubjektivitás keveredése szélességben és mélységben egyszerre tágította ki az általuk produkált összképet.
Az objektivitás azonban kicsit preparátumjelleget öltött, amikor a kelleténél nagyobb bőséggel idéztek és húztak alá terhelő, leleplező sorokat a disszidens sajtóból. A nem mi mondjuk, hanem ők csakugyan objektivitást sugalló szemlélete helyett talán nem ártott volna, ha a mi kommentáló, eligazító szövegünk kap nagyobb teret a képek alatt. Felismerhető volt a koncepció, a törekvés, hogy az alkotók minél kevesebbet szóljanak bele magukért beszélő felfedezéseikbe, de ilyen módon némiképp szétesőbbé vált az összbenyomás a kívántnál.
A film bemutatását követő reagálások sokfélesége is jelzi, valamivel mélyebb, összefüggőbb információs keretbe kellett volna illeszteni az alkotók értékes dokumentumanyagait. Maga a bemutatás ténye amellett bizonyít, hogy nem rázós ügy a témával való nyilvános foglalkozás, ha azt őszinte, hitelt érdemlő és felelősségteljes hang hatja át. Nem rázós - de kényes. Valóban tágabb összefüggésekben történő gondolkodást kíván a filmesektől, hogy a találkozások és megszólalások óhatatlan esetlegességeit rendszerezőbb értelem és gazdagabb társadalmi háttér foglalja egységesebb megvilágításba..."

Július 16., ülésezett az MSZMP KB Politikai Bizottsága. A Politikai Bizottság Grósz Károly előterjesztésében javaslatot hallgatott meg a Magyar Rádió és Televízió szervezeti felépítésének fejlesztésére, jogi helyzetének rendezésére. Az ülésen meghívottként jelen volt Tömpe István. A Javaslatot az MSZMP KB Agitációs és Propaganda osztálya készítette. Részletek:
"Alternatív javaslat 2. pontja:
A Rádió és Televízió szervezetileg váljék ketté, mindkét intézmény a Minisztertanács felügyelete alatt álló, önálló költségvetéssel gazdálkodó, országos hatáskörű szerv legyen, melynek élén a Minisztertanács által kinevezett vezérigazgatók állnak. A két intézmény állami felügyeletére a Minisztertanács szerveként alakuljon Rádió és Televízió Bizottság, élén államtitkári besorolásban lévő alelnökkel. Az elnököt a Minisztertanács nevezi ki. Mindkét intézménynél alakuljon önálló pártbizottság.
Alternatív javaslat 3. pontja:
A Rádió és Televízió szervezetileg váljék ketté, mindkét intézmény a Minisztertanács felügyelete alatt álló, önálló költségvetéssel gazdálkodó, országos hatáskörű szerv legyen, melynek élén a miniszterhelyettesi besorolású vezérigazgatók állnak. A kormány illetékes miniszterelnök-helyettesének vezetésével alakuljon kormánybizottság. A bizottság tagja legyen: a kormány Tájékoztatási Hivatalának elnöke, az oktatási miniszter, a közlekedési- és postaügyi miniszter, a belkereskedelmi és külkereskedelmi miniszter, az országos Műszaki fejlesztési Bizottság elnöke, illetve az általuk kinevezett helyettesek.
A kormánybizottság munkáját kis létszámú titkárság segítse.
A kormánybizottság elnökét és titkárát, a Rádió és Televízió vezérigazgatóját a Minisztertanács nevezi ki. Mindkét intézménynél alakuljon önálló pártbizottság."

A KB Agitációs és Propaganda Osztálya ez utóbbi megoldást javasolja a Politikai Bizottságnak... A rádió és televízió a jövőben Magyar Rádió illetve Magyar Televízió elnevezéssel két, teljesen azonos jogállású, önálló intézményként tevékenykedjen tovább... A személyi javaslatok előzetes konzultáció után szeptember 1-ig kerüljenek előterjesztésre.
Jegyzőkönyv részletek:
"A Politikai Bizottság megbízza Grósz Károly elvtársat, hogy az előterjesztést az ülésen elhangzott észrevételek alapján pontosítsa és két hét múlva terjessze ismét a Politikai Bizottság elé. Ezzel egyidejűleg tegyenek javaslatot a szükséges személyi kérdések megoldására is.
A Politikai Bizottság hozzájárul, hogy Győri Imre elvtárs beszéljen Bodnár Ferenc, Jakab Sándor és Tömpe István elvtársakkal a munkakörükben történő esetleges változásról."
(Magyar Országos Levéltár, 288f 5./641 MSZMP KB Agitációs és Propaganda Osztály, MSZMP KB Politikai Bizottság.)

Július 19. 20.01 a 2. műsoron a Nyári Színházi esték sorozatban Racine: A pereskedők - komédia,közvetítése a Gyulai Várszínházból, felvételről.



Július 20. 20.00 különleges Színészmúzeum, Az én kabarém... - Kellér Dezső műsora. Tárlatvezető Vitray Tamás, szerkesztő Búzáné Fábri Éva, operatőr Kecskés László, rendező Kalmár Tibor.

Július 23., a TV Híradó beszámol arról, hogy Görögországban véget ért a katonai diktatúra, újra Konsztantinosz Karamanliszt nevezik ki miniszterelnökké.

Július 24. 18.05 Trelanday Mária szerkesztő-riporter, Várszegi Károly operatőr, Téglásy Ferenc rendező Korszerű háztáji címmel több részes riportműsort készített, ezen a napon került képernyőre az első rész.
20.01 a 2. műsorban Nyári Színházi esték, Smetana: Az eladott menyasszony - három felvonásos vígopera közvetítése. A Prágai Nemzeti Zenekart Zdanek Halabala vezényelte, rendezte Vaclav Kashlik.

Július 28., A HÉT-ben Polgár Dénes interjúit láthatja a nézőközönség, portugál politikusokkal, Vasco Goncalves miniszterelnökkel, Alvaro Cunhal tárca-nélküli miniszterrel, a Portugál Kommunista Párt főtitkárával és Mario Soares külügyminiszterrel.

Július 30., az MSZMP Politikai Bizottsága döntött a Magyar Rádió és Televízió szervezeti felépítésének fejlesztéséről, jogi helyzetének rendezéséről. A határozat előírta, hogy a Magyar Rádió és a Magyar Televízió két teljesen azonos jogállású intézményként tevékenykedjen tovább.



Ezen a napon20.00 a Nyitott könyv sorozatban képernyőre került Déry Tibor Kedves bópeer...! című műve. Szereplők: Bópeer - Páger Antal, Zsófi - Gobbi Hilda, Kati - Jancsó Sarolta fh., Tamás - Szacsvay László. Szerkesztő Katkó István, vezető-operatőr Bónis Gyula, rendezte Kabay Barna.

A Szolnok Megyei Néplapban augusztus 7-én írta V.M.:
"Bópeer: Páger Antal. A Nyitott könyv kellemes ajándékkal szolgált, Déry Tibor egyik, ha nem a legérettebb kisregényét nyújtotta át a képernyőn. Abody Bélában pedig nem akármilyen prókátorra talált a Kedves Bópeer. Külön dicséretére legyen mondva, semmiféle irodalmárkodás nem tolakodott szavaiba, annál inkább színesítették mondandóját személyes érzelmeinek felhangjai. (De jó lenne, ha mások is valami ilyesmire törekednének hasonló szerepkörben!) Persze a remekműnek alig volt szüksége még az avatott szavú pártolóra is. Beszélt az önmagáért.
Tudom, nem volt könnyű átfogalmazni a képek nyelvére az öregedés folyamatát annyi és főleg olyan finom lírával és déry-s iróniával ábrázoló kisregényt, mint a Kedves Bópeer. De a nehézségek sem mentik az átdolgozókat annak felelőssége alól, hogy a regény némely részei, a folyamat bemutatása szempontjából fontos részletek kívül maradtak az átdolgozok figyelmének körén. Olyan mozzanatok, amelyek a kedves após és szeretetre méltó meny között kialakuló kapcsolatot lélektanilag még hitelesebbé tették volna. Ennek ellenére Páger Antal játéka egészen páratlan élménnyé avatta a kisregény televíziós változatát. Nálánál, tökéletesebb Bópeert, azaz apóst, aki annyira pontosan tudta volna felvillantani az öregedő ember sajátos lelkivilágát, mint ő, lámpással sem találhatott volna a televízió."

20.01 a 2. műsorban Asszonysorsok - Dunaújváros,1974 - Sárdi Anna szerkesztő, Grünwalsky Ferenc operatőr és Mészáros Márta rendező dokumentumfilmje. A filmben, a Dunai Vasműben rendezett nőnapi ünnepség alkalmával, az alkotók elbeszélgettek a munkásnőkkel a munkahelyi beilleszkedésről és a női vezetés problémáiról.

Kitekintés:
A Rádió és Televízió Újság 1974/29. száma cikket közölt Japáni jelentés címmel, K. G. írása, részlet:
"A televíziót a mi életformánk számára találták fel - állapították meg a japánok abból a nagy felmérésből, amelyet tavaly, műsorsugárzásuk húszéves fennállásának alkalmával végeztek. A készülékek száma öt évenként ilyen ütemben emelkedett: 1-10-20-25 millió. Jelenleg tehát a 100 milliós országban minden negyedik emberre, a háztartások 88 százalékára jut egy készülék. Ezt a világon egyedülálló telítettséget azzal magyarázzák, hogy társadalmi életük általában passzív. A japánok otthonülők, szabadidejüket sem aktív pihenéssel töltik, így a tévé szinte zökkenő nélkül beépült otthonukba. Attól ugyan ők is félnek, hogy a tévé szétmorzsolja a családi életet, a család társalgás nélküli csoporttá válik, ezért ők is keresik a módját, hogy a televízióval együtt tartsák össze a családot. Mint nálunk a kulissza-rádiózás, úgy terjed náluk egyre jobban a kulissza-televíziózás: műsor közben más tevékenységet is végeznek, él a család. (Erre maga a tévé is neveli őket. A reggeli műsort pl. azért is érdemes bekapcsolni, mert a képernyő sarkában mindig ott a pontos idő.)
Az átlagos japán naponta 3 óra 13 percet tölt a képernyő előtt - közülük a háziasszonyok majdnem 8 órát... A lakosságnak több mint fele rendszeresen nézi vagy az NHK, vagy a 105 többi kisebb társaság adásának valamelyikét, 95 százaléka napjában legalább egyszer leül a képernyő elé. A legnépszerűbb műsor 11 éve indult, évi 52 alkalommal, minden vasárnap este 8 órakor a japán történelemnek az irodalomból, a színpad és mozivászonról egyébként is ismert hősei elevenednek meg 45 percen át a képernyőn..."

Augusztus



Augusztus 2. 18.00 Hetente, péntekenként jelentkezik az Öt perc meteorológia. (A képen Kerényi Nárcisz ismereti Európa várható időjárását.)
20.01 a 2. műsorban Nyári Színházi esték, Shakespeare: Szeget szeggel - színmű közvetítése a Nemzeti Színházból, felvételről.

Augusztus 4. 21.50 Terek és emberek - vasárnap este került a képernyőre Ézsiás Anikó szerkesztő, Németh Attila operatőr és Zsigmondi Boris rendező Schaár Erzsébetről készült (színes) portréfilmje.

A Magyar Nemzet augusztus 7-i számában h. írta:
"Schaár Erzsébet életművének utóbbi éveiről, munkásságának legújabb - az emberség és a fizikailag megfogható, ám eszmei töltésekkel és feszültségekkel teli tér viszonylatait kutató - periódusáról számolt be a televízió vasárnap este sugárzott kisfilmje, Zsigmondi Boris legújabb munkája, a Terek és emberek. Nem krónikás módjára - egy húszperces filmbe Schaár munkásságának egész gazdagsága sehogy se zsúfolható bele. De nincs is rá szükség: ha jól választják meg a bemutatandó műveket, akkor magáért - és minden társáért - is helytáll valamennyi. Csomópontjaikból ki-ki kiszerkesztheti magának a teljes képet, megláthatja Schaár eredményeit és tanúja lehet küzdelmének, a művek születésének. Ha nem is a szó szoros értelmében, mint tíz esztendeje, Kovács András emlékezetes portréfilmjében láthattuk, csak a művekbe zártan, s a műteremben pásztázó kamera által rögzített látványsor segítségével. Magas igények ezek; nem könnyű nekik megfelelni, illetve csak a legfigyelmesebben elvégzett elemzéssel lehet. De Zsigmondi Boris, mint minden filmjében, most is vállalta őket, s legjobb tudásával igyekezett megfelelni nekik. A Schaár Erzsébet munkásságáról könyvet írt Beke László művészettörténész segítségével az életmű legkarakterisztikusabb darabjait gyűjtötte egybe filmjének kockáin - a bronz és üveg kisplasztikáktól a Tihanyban álló monumentális kompozícióig. Nagy kár viszont, hogy nyilván a kerekdedség érdekében - ez a szobor csak a film végén jelenik meg: az életműben előbbre van a helye - nem betetőzése, hanem kezdete Schaár új periódusának. Áthelyezése ily módon a film mondanivalójában okozott szerkezeti nehézségeket. (Hasonlóképpen zavaró volt a szobrok időnkénti megforgatása - körbejárásuk helyett; és a kissé sci-fisre sikerült kísérőzene. Schaár világa cseppet sem gépies és embertelen, amilyennek ez a zene sugallta. Ellenkezőleg! (Mindezekért azonban kárpótolták a nézőt a film szépen sikerült elemző képsorai - például a tihanyi szoborról felvettek, s a Szabó Lőrinc-portrét bemutatók - és az a figyelem, amivel a stáb a legnehezebb problémáknak is - amilyen például az üvegplasztikák fényképezése volt - jó megoldást igyekezett találni."

Augusztus 6. 21.50 mai magyar egyfelvonásosok a képernyőn, Gyurkovics Tibor: Fekete vasárnap. Főszereplők: Szabó Gyula, Tábori Nóra, Schütz Ila, valamint Márton András, Sunyovszky Szilvia, Sütő Irén, Sztankay István. Dramaturg Lehel Judit, vezető-operatőr Kecskés László, rendezte Szirtes Tamás.

Augusztus 8., Richard Nixon amerikai elnök tévébeszédben jelenti be lemondását, miután egyértelművé vált, hogy tudott a Watergate botrány néven elhíresült, Demokrata Párt elleni akcióról. Utóda Gerald Ford, addigi alelnök, jelenti a TV Híradó.

Augusztus 9. 21.40 indul Regős István szerkesztő-riporter, Illés János operatőr, Radevszki Teodor rendező dokumentumfilm-sorozata, Alkohol címmel.

A Rádió és Televízió Újság 1974/ 31. számában, beharangozó cikkében írta Regős István:
"A héten kezdődő négyrészes tévésorozat megkísérli bemutatni az alkoholizmus viszonylag teljes körképét. A tévé munkatársai riportokat készítettek alkoholistákkal, szólnák az alkoholizmus okozta egyéni és társadalmi bajokról, és megkeresték a szenvedő alanyokat: az asszonyokat, az elhagyott házastársakat, a kiszolgáltatott gyerekeket.
Az első rész címe: Törvény. A váci és a kalocsai fegyházban megörökített képekben olyan bűnözőkkel találkozunk, akiket tettük elkövetésében az alkohol befolyásolt. Detonáció a második rész címe - arról a robbanásról szól, melyet a mértéktelen szeszfogyasztás okoz a családokban. A felvételek poklok-poklát megjárt gyerekekről, feleségekről s a züllés útjára jutott fiatalkorúakról adnak drámai képet. A következő film a kocsmák állandó lakóit mutatja, az eszméletlenségig részegeket, akik rendszeres vendégei a kijózanító állomásnak vagy a Szobi utcai mentőkórháznak. Az elrettentő képsorokat Apokalipszis címmel láthatjuk. A tapasztalat szerencsére azt is bizonyította, hogy az alkoholizmusból való szabadulásra van remény. Ezt mutatja be a Kálvária című befejező rész, amelyben gyógyult vagy a gyógyulás útjára tért iszákosok beszélnek életükről, sorsukról s arról, hogyan keresik a mélységből való felkapaszkodás lehetőségeit. Az egy évig tartó - veszélyeket sem nélkülöző - forgatás közösségi munka volt a javából, hiszen minden jellemző pillanat egyszeri megismételhetetlen. A sorozat készítői tisztában vannak azzal is, hogy az alkoholizmus felszámolásához korántsem elegendők akár a legdrámaibb dokumentumfilmek sem. Szándékuk ezért nem volt több, egy kiáltás, melyről szeretnék hinni, hogy messzire hallatszik és sokáig visszhangzik majd a nézők körében."

Az Élet és Irodalom 1974/36. száma, (gé) írása:
"Véget ért a tévé megrázó négyrészes riportsorozata az alkoholizmusról. A fiatal riporter jó munkát végzett. Szelíd volt, emberséges és kerülte a hatásvadászatot. (Más dolog, hogy a hatás, különösen az első részekben, iszonyatos volt.) Jó munkát végzett - de csak félmunkát. Mert vannak az alkoholdrámának olyan szereplői is, akik hiányoztak a riportból. Nem voltak ott, akik Katát táncba vitték. Hiányoztak, akik tettek róla, hogy a gyár (illetve gyárak) mellett feltétlenül legyen csapszék, és nyitva is legyen munkakezdés előtt. Nem láttuk azokat, akik felelősek azért, hogy a rendelet ellenére még mindig tömve vannak itallal a más profilú üzletek. Nem szerepeltek azok a jó üzletemberek sem, akik kiszolgálják a fiatalkorút és az ittas egyént, láthatatlan maradt a fekete vonat titkos pálinkamérője. És nem láttuk a rejtélyes közgazdászt sem, aki a szeszgyártás és -fogyasztás tervszámait a határ a csillagos ég jelszó alapján szabja meg. Állami szeszmonopólium van. Nemzetgazdasági jelentőségét eszünkbe se jut kétségbe vonni. Az alkoholt, mint élvezeti cikket sem akarjuk kiiktatni az életünkből. Ám ideje leszámolni azzal a téveszmével, hogy a növekvő alkoholfogyasztás szinte nemzeti érdek, mert növeli az állami jövedelmet. A szeszáradat valójában csakis azok érdeke, akiknek jelentős egyéni hasznuk van belőle. Korszerű kifejezéssel élve, csoportérdekről van szó. E csoportérdek alapvetően ellentétes az össztársadalmi érdekkel. Megérett rá, hogy korlátozzák. Képviselői sajnálatosan hiányoztak a tévé sorozatából. Frappáns képi szimbólumaik, a katonásan sorakozó italos üvegek ugyanis aligha tudnak felelni helyettük."

A Magyar Ifjúság szeptember 6-i számában írta Bersényi Iván:
"Provokatív filmet készített a Regős István, Radevszki Teodor, Illés János alkotóhármas. Jó cél érdekében provokáltak. Igaz, nyelvészeti-szabatosság igényével vizsgálva, félrevezető a négyrészes dokumentumfilm-sorozat címe. Nem az alkoholról, hanem az alkoholizmusról szólt a sorozat. Egyáltalán nem esett szó közvetlenül magáról az alkoholról, mint anyagról. Nem beszéltek róla sem ipari-technológiai vonatkozásban (de miért is tették volna, hiszen nem ismeretterjesztő filmet csináltak?!), sem gazdasági-kereskedelmi vonatkozásban, így elkerülték, hogy betévedjenek az alkoholforgalmazás útvesztőjébe.
Azt tűzték ki célul, hogy a televízió eszközeivel az alkoholizmusról, pontosabban annak emberi - és megint csak nem gazdasági -következményeiről szóljanak. A Regős - Radevszki - Illés alkotóközösség mindezt megragadta, hogy provokálni tudja nézőiket - a társadalmat. Nem kívántak ők megoldani semmit, nem kívántak bölcs szentenciákat megfogalmazni. Csupán egyet kívántak: felkavarni annyira a közvéleményt, hogy beszéljenek a látottakról, hogy közüggyé tegyék az alkoholizmus elleni tömeges - no, nem harcot, hanem mondjuk - állásfoglalást. Itt válik kérdésessé vállalkozásuk sikere.
Kérdéses - legalábbis számomra -, hogy jó szándékuk, okosan és a televíziót ismerően meghatározott módszerük nem fordult e a visszájára és nem kezdtek-e eszközeik önálló életet élni?
Annyi új és egyenként is rendkívül hatásos látnivalót tártak elénk, hogy - tartok tőle-- sokan inkább ezekről beszéltek, ezeket csemegézték ki, semmint magáról a fő kérdésről, az alkoholizmusról beszéltek volna.
És sok helyütt hiányzott a célirányos meggyőző erő is. Például az első rész börtönképeiben megszólaltatott elítélteknél egyszer sem éreztem az alkoholos befolyásoltság hitelét. Annyira mesterkélt szakkifejezéseket használtak, annyira kívülről beszéltek az alkoholról, saját részegeskedéseikről, hogy az italozás emlegetését inkább ügyvéd által sugallt betanult védekezésnek éreztem, mint igazi oknak. Persze ki tudja? Lehet, hogy miközben ezeknek a vallomásoknak a hihetőségén töprengünk, mégiscsak visszajutunk a kiindulóponthoz, az alkoholizmushoz. Ezzel pedig sikerült célját érnie a filmnek. Sikerült provokálnia minket, hogy foglalkozzunk már végre az alkoholizmus emberi társadalmi problémáival."

A Filmvilág 1974/17. számában írta Hámos György:
"...A televízió nem most indul először rohamra az alkoholizmus ellen. De talán még sohasem ilyen elszántan, ennyire sokkoló hatásúan. A szerkesztő-riporter Regős István, az operatőr Illés János és a rendező Radevszki Teodor szemmel láthatóan haditervet dolgozott ki a mi itthoni nagy csatánkra. A terv azért rokonszenves és reális, mert nem számít döntő győzelemre, csak frontáttörésre. A sorozat még nem fejeződött be, de két adás után is nyilvánvaló megtervezőinek szándéka: nem az iszákosokat akarják meggyőzni arról, hogy ne igyanak, hanem az egész társadalmat aktivizálni a védekezésre. Ezt azért szükséges hangsúlyozni, mert már történt rá célzás - akárcsak a régi hasonló műsorokkal kapcsolatban - miért ilyen késői időpontban mutatják be az Alkohol sorozatot. Amikor már a leginkább érintettek, az iszákosok valószínűleg alszanak. Meg vagyok győződve róla, ez a kitűnően induló sorozat nem téveszti el célját akkor sem, ha az alkoholisták nem tekintik meg minél nagyobb számban. Az ilyen film áttételeken keresztül hat: közérzetet, közhangulatot, társadalmi ellenállást vált ki; nyugtalanságot kelt: illetékes szervezeteket és hatóságokat ösztökél határozottabb tettekre. Természetesen nem elégedhet meg egy játékfilm lassan érlelő hatásával. Türelmetlenebb azoknál, gyorsabb eredményre törekszik; mégsem arra számít elsősorban, hogy hatására az iszákosok abbahagyják az ivást. Inkább őrájuk gondol, akik még nem rabjai az alkoholnak, tehát több idejük van tévénézésre, s több szellemi szabadságuk a látottak megfontolására. Az iszákos ugyanis akár fő-, akár mellék műsoridőben mutatják be, hogy ő milyen utálatosan iszik: felkelhet a székről és elmehet a kocsmába. S a kocsmában mit lát? Azt, hogy aki sokat iszik, bamba lesz, emberi rangjához méltatlanul viselkedik. Nap-nap után ezt láthatja a kocsmában. Miért változna hát meg, ha a képernyőn látja ugyanezt. A börtönt is ismeri már, ahová az ital juttatja. A film tehát nem nekik szól közvetlenül. Inkább: végeredményeket közöl, beteljesedett, alig megváltoztatható tragédiákat. Mégis azt sugallja, hogy akik ez elesettek közül a kamera elé állnak, beszélnek és feltárják sorsukat: könnyíteni akarnak valamit sorsuk terhén. Ha mással nem, azzal, hogy a veszélyeztetett fiatalokat, akiket sajnos egyre inkább kerülget ez a hazai veszedelem - megállítsák az úton, melyen ők elindultak. Az alkotók ezért hol kíméletesek figuráikkal, hol a kíméletlenségig is elmennek, ha a társadalmi önvélelem szempontja ezt kívánja. A televíziónak ez az alkoholellenes sorozata az eddigiek közül a legőszintébb, a legkeményebb s így valószínűleg a leghatásosabb is."

Augusztus 13., a 2. műsorban ezen a napon a Reykjaviki Televízió műsorából készült válogatás volt látható.

Augusztus 14., a 2. műsorban Nyári Színházi esték, Csiky Gergely: Mukányi - vígjáték közvetítése a Katona József Színházból, felvételről.

Augusztus 16., a TV Híradó beszámol az augusztus 19.-24. között Budapesten megrendezett Közgazdász világkongresszus eseményeiről.

A Magyar Szocialista Munkáspárt Magyar Rádió és Televízió bizottsága: Az MRT pártszervezetének 1974. augusztus 16-án kelt havi hangulatjelentése. Bizalmas! Részlet:
"A VB rendkívüli ülést tartott július 11-én és 30-án, amikor Győri Imre, a KB titkára és Grósz Károly, a KB Agitációs és Propaganda osztályának vezetője jelenlétében véleményt kapott az MRT szétválásáról szóló, a Politikai Bizottság elé kerülő anyagról, illetve tájékoztatót kapott a Politikai Bizottság határozatáról.
Ezt az információt Grósz Károly elvtárs azután az Elnökség tagjai, az önálló főosztályvezetők és a párttitkárok előtt is elmondta."
(Magyar Országos Levéltár - 288f 22/1974/21 öe., 92/1974 (ag. 543))

Augusztus 20. 20.00 Móricz Zsigmond: Sári bíró - tévéjáték. Televízióra alkalmazta Móricz Virág, dramaturg Springer Márta, vezető-operatőr Mestyán Tibor, rendezte Félix László. Főszereplők: György László, Szemes Mari, Papp János, Soós Lajos, Muszte Anna, Bánfalvi László, Buss Gyula, valamint: Hámori Ildikó, Máthé Erzsi, Győri Franciska, Konrád Antal, Végvári Tamás.
20.01 a 2.programon Nyári Színházi esték, Goldoni: Kávéház - vígjáték közvetítése a Szentendrei Teátrum előadásában, felvételről.

Augusztus 21. 20.01 a 2. műsorban Meghívó az Eszterházy kastélyba... - Haydn: La canterina (Az énekesnő), az opera tévéváltozata, színesben. A Magyar Televízió és az NDK Televízió közös műsora. Szereplők: Csengery Adrienne, Szabadits Judit, Hankiss Ilona, Günther Neumann, a keretjáték szereplői: Gyurkovics Zsuzsa és Brachfeld Siegfried.
21.20 Janus Pannonius (Concerto) - színes tévéfilm. Írta Gyöngyössy Imre és Kabay Barna, dramaturg Benedek Katalin, vezető-operatőr Illés János, rendezte Kabay Barna.

A Magyar Nemzet augusztus 28-i számában írta Lőcsei Gabriella, részlet:
"Nem tévédráma volt Gyöngyössy Imre és Kabay Barna közös munkája, a Janus Pannonius, bár a Mátyás király poétájáról készült tévéfilmet követő történész-vita részvevői már akként emlegették.
A szerzőpár a Concerto alcímet adta művének. A zeneművészettől kölcsönzött műfaj-kategória pontosan megjelöli a Janus Pannonius utolsó óráit sajátos hangvétellel elmesélő film tartalmi és művészi módszereit. Olyan szólóhangszerre és zenekarra írt versenymű jelent meg a képernyőn, amelyben a költő lázálmú monológjai képviselték a szólóhangszer játékát és környezetének cselekedetei a zenekar szerepét. A dráma és a dokumentumjáték ismert kellékei közül egyformán válogatott azonban ez a frissen termett televízió-műfaj, amelynek, úgy látszik, határozott irodalomtörténeti missziót szán a szerzőpár; más munkáik, így a Mikes Kelemenről forgatott film ismerete legalábbis ezt sejteti. Dráma pergett le a szemünk előtt, egy jelentős személyiség utolsó számvetésének lehettünk tanúi, úgy, amint az írói képzelet a történelmi hitelesség tiszteletben tartásával rekonstruálta. De kicsit dokumentumjáték is ez a film, hiszen a költőt alakító Kozák András ajkán jobbára olyan mondatok - latinból magyarított verssorok - hangzottak el, amelyeket az 1434-ben született* és 1472-ben elhunyt költő valóban kigondolt és papírra vetett klasszikus veretű és reneszánsz játékosságú epigrammáiban, dicsőítő énekeiben, elégiáiban. A hagyományos, képernyőn is bevált műfajok eszköztárából okosan válogató film azonban teljesen másként alakult, mint akár a színpadi drámák, akár a mozivászonra szánt dokumentumfilmek formakincsei közül csipegető tévéjátékok általában. Líra és ismeretterjesztés, művészi értékű életrajzi feldolgozás és történelmi igazságszolgáltatás egyaránt a Janus Pannonius. Mert ebből az alig egyórás filmből mindent megtudhatott a néző. amit az első igazi magyar lírikusról (...Szellemem egyre dicsőbb s általa híres e föld") tudni illik és tudni kell. Ügy foglalta össze életét, itáliai ifjúságát, származását, politikai pályáját, hogy nem adott sem száraz és tudálékos, sem nagyvonalú és romantikus életrajzot. Úgy kapott a néző értékes szemelvénygyűjteményt költői életművéből, hogy nem fárasztották szokvány-versmondások, pódiumszerű előadások..."

Augusztus 24. 18.50 indul Olasz Ferenc szerkesztő, Abonyi Albert operatőr, B. Farkas Tamás rendező Új építészet Magyarországon című sorozata, Major Máté akadémikus bevezető előadásával.

Augusztus 25., a hatévi száműzetés után hazatért Andreas Papandreu Görögországban nyilatkozott A HÉT műsorának, a riporter Sugár András volt. Polgár Dénes pedig a Nixon - Ford elnökcseréről készített anyagot.

Augusztus 27., ülésezett a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottsága. Végleges, döntést hoztak a Magyar Rádió és Televízió megszüntetéséről, és a Magyar Rádió és a Magyar Televízió létrehozásáról, egyben döntöttek a korábbi vezetők felmentéséről és az újak kinevezéséről. A Rádióban változatlanul hagyták a vezetést, a Televízióban úgy ítélték meg, hogy erősebb pártkontrollal rendelkező vezetőre van szükség, ezért Pécsi Ferencet, a tévét felügyelő korábbi alelnököt - saját akarata, ellenvéleménye ellenére - leváltják, s a Magyar Televízió élére Nagy Richárdot nevezik ki elnöknek.
Jegyzőkönyv az ülésről, részletek:
4.Személyi javaslatok:
"A KB Agitációs és Propaganda Osztálya javaslata. A Politikai Bizottság hozzájárul, hogy a Magyar Rádió és Televízió szervezeti átalakulása miatt megbiztatásuk alól felmentsék:
Tömpe István elvtársat, a Magyar Rádió és televízió elnökét,
Hárs István elvtársat és Pécsi Ferenc elvtársakat, a Magyar Rádió és Televízió elnökhelyetteseit.

Hozzájárul, hogy Tömpe István elvtársat a Magyar Rádió és Televízió Bizottság elnökévé,
Hárs István elvtársat Magyar Rádió elnökévé,
Nagy Richárd elvtársat a Magyar Televízió elnökévé nevezzék ki."

Az MSZMP Agitációs Propaganda Osztálya javaslata a Politikai Bizottság számára, melyben a fenti személyi előterjesztést megtették, majd kitértek Pécsi Ferenc ügyére.

Részlet:
"Egyidejűleg tájékoztatjuk a Politikai Bizottságot arról, hogy Pécsi Ferenc elvtársnak, a Magyar Rádió és Televízió elnökhelyettesének az Agit. Prop. Osztály felajánlotta a Tükör című hetilap főszerkesztői beosztását. Pécsi elvtárs a felajánlott funkciót nem fogadta el, és azt kérte, hozzuk a Politikai Bizottság tudomására, hogy továbbra is a Televízió vezetője szeretne maradni, amire magát fizikailag, idegileg és lelkileg alkalmasnak tartja. Amennyiben ez a kérése valamilyen ok miatt nem teljesíthető, azt kéri, hogy a Magyar Távirati Irodához, a korában betöltött funkciójába, vagy a Népszabadsághoz helyezzék vissza.
Budapest 1974. augusztus 21. Grósz Károly"

" A Politikai Bizottság tudomásul veszi Kádár János szóbeli tájékoztatóját Pécsi Ferenc elvtárssal folytatott beszélgetéséről; tudomásul veszi, hogy Pécsi elvtárs részére az MTI-nél biztosítanak munkakört. Szükségesnek tartja, hogy Győri elvtárs ismételten beszéljen Pécsi elvtárssal."
(Magyar Országos Levéltár - 288f 5./644 MSZMP PB - AGPB anyagok.)

Pécsi Ferenc alelnökről Zelei Miklós összeállítása olvasható a www.tvarchivum.hu/tvtörténet honlapon. Életrajza szintén megtalálható ugyanott az Arcképcsarnokban.

Augusztus 25., a Nyitott könyv sorozatban vetítik Szerb Antal Utas és holdvilág című művéből készült tévéjátékot. Szereplők: Kozák András, Szakács Eszter, Szersén Gyula, Szacsvay László, Drahota Andrea, Horesnyi László, Novák István, ifj. Kömíves Sándor, Györy Emil. Szerkesztő Katkó István, vezető-operatőr Márk Iván, rendezte: Horváth Z. Gergely.

Augusztus 29. 20.01 a 2. műsorban Nyári Színházi esték, Csehov: Ivanov - dráma közvetítése a Nemzeti Színházból, felvételről.



Augusztus 30. 20.00 Kaputt - tévéfilm bemutatója. Curzio Malaparte művéből televízióra alkalmazta és rendezte Esztergályos Károly, operatőr Bíró Miklós. Főszereplők Mensáros László és Latinovits Zoltán.

Augusztus 31. 20.00 Alfonzó-cirkusz bemutatója. Írta Alfonzó, szerkesztő Bánki László, vezető-operatőr Darvas Máté, rendezte Bednai Nándor.

A Rádió és Televízió Újság 1974/35. számában Márványi György egy felmérésre hivatkozva azt írta, hogy Magyarország korán fekvő és korán kelő ország, ezt figyelembe kell venni a televízió műsorszerkesztésének gyakorlatában. Részlet:
"Korán fekvő - korán kelő ország vagyunk s ezt a televízió műsorok szerkesztésénél feltétlenül figyelembe kell venni. Csakhogy nem veszik kellően figyelembe! - mondja néhány néző. Túlságosan is figyelembe veszik, s ez a jó ürügy, hogy spóroljanak a műsorral és az idővel, annyira, hogy az már botrányos!  - mondják mások.
Kinek van igaza? Megnéztük az idei augusztus12-től 25-ig terjedő két hét műsorait, először is abból a szempontból, hogy mikor is fejeződik be a műsorsugárzás? Az eredmény a következő: Hat napon (a hétköznapokon) a TV Híradó 3. kiadását is beleszámítva 22.05 és 22.30 perc között ért véget a műsor. Átlagidőt számolva 22.20-kor. Négy szombati adásnapon (azért négy, mert az Alkotmány-nap kettős ünnep volt, s ezt két szombatnak és egy vasárnapnak számítjuk) 23.35 és 23.45 között. Három vasárnapon átlagban 22.30-kor. A rövid statisztikából kiderül, hogy az említett két hétben a tévé pontosan alkalmazta az elmúlt évek műsorszerkesztési alapelveit:
1. hétköznapon, tekintettel a másnapi munkára, előbb kell zárni a műsort, mint szombaton, amikor a hétvégi pihenőnap következik;
2. vasárnap - különösen nyáron, amikor az emberek egy része később ér haza strandról, kirándulásból, autótáráról - a hétköznapoknál később, de a szombatnál korábban kell, hogy végződjék a műsor.
Nem hisszük, hogy bárki okkal vitathatná a szombat éjfél-körüli műsorzárást, hiszen ha valaki szombaton nem a tévét választja esti szórakozásul, az sem igen fekszik le ennél korábban. Ha hétköznap az utolsó mozielőadásra vagy színházba megy el a tévénéző, akkor sem ér haza hamarabb, mint 22.30, amikor a tévé 1. műsora többnyire már véget ért. Ha egy kicsit körülnézünk és számba vesszük, hogy a szomszédos országokban mikor érnek véget a tévéműsorok, akkor meg éppen úgy tűnik, hogy azoknak van igaza, akik rövidnek tartják a hétköznapi tévéprogramot.
A szlovák tévé hét közben olykor 21.50-kor, vagy éppen 22.20-kor kezdi utolsó játékfilmjét, és 14 műsornapból az elmúlt két hétben összesen három esetben fejezte be 22.15-ig a műsort! A jugoszláv tévéállomások műsorzárási ideje hasonlóan alakul. Az osztrák tévé 23.00 után is sugároz műsort, és nemcsak szombaton és vasárnap tart az adás éjfélig. A Moszkvai Televízió műsorai rendszeresen 23 óra után érnek véget.
A mi televíziónk igyekszik előzékeny lenni a korán fekvő nézők iránt, ez derül ki abból is, ha megvizsgáljuk, hogy - ugyancsak az augusztus 12-től augusztus 25-ig terjedő két hétben - az egyes napok legnagyobb nézettségre számító műsorai mikor érnek véget. Hétköznapokon átlagban fél tíz körül (legkorábban 20.55-kor és legkésőbb 21.55-kor)..."

Szeptember

Megjelent Kardos István rendező interjú-kötete az MRT - Minerva kiadásában. A kötet Kardos Istvánnak azokat a beszélgetéseit tartalmazza, melyeket a magyar tudomány nagy "öregjeivel" folytatott a Magyar tudósok illetve a Nobel-díjas tudósok című televíziós sorozatokban. A kötet 30 riportfilm szövegét adta közre.
Az Iskolarádió állampolgári ismeretekkel és a pedagógusokhoz szóló Katedra-műsorral, az Iskolatelevízió honvédelmi ismeretekkel és a Világnézetünk alapjai c. "tantárggyal" bővül az új idényben.
Kezdődnek - rádióban-tévében - a Budapesti Művészeti Hetek és a Budapesti Zenei Hetek.



A televízió és a MAFILM közös vállalkozásban forgatja A dunai hajós című Verne filmet.



Sugár András és Mavrosz görög külügyminiszter
Szeptember 1. 19.30 A HÉT-ben Sugár András interjúja Mavrosz görög külügyminiszterrel és Kalevi Sorsa finn miniszterelnökkel, és Balogh Judit beszélgetése Kirillin szovjet miniszterelnök-helyettessel.

Szeptember 3. 20,00 Heinrich von Kleist: Heilbronni Katica avagy a tűzpróba - játék közvetítése a Kecskeméti Katona József Színházból, felvételről.

Szeptember 4. 20.01 a 2. műsorban Hubay Miklós: Tüzet viszek - tragédia közvetítése a Thália Színházból, felvételről.

Szeptember 5. 21.35 a televízió 2. műsora folytatta a neves televíziós személyiségek alkotásaiból összeállított sorozatát. Elsőként Horváth Ádám rendezései közül Murray Schisgal A gépírók című műve (1967) került képernyőre.

Szeptember 8. 20.30 G. B. Show: Sosem lehet tudni - tévéjáték. Fordította Ottlik Géza, dramaturg Mészöly Miklós, vezető-operatőr Molnár Miklós, rendezte Ádám Ottó. Szereplők: Tolnay Klári, Huszti Péter, Piros Ildikó, Schütz Ila, Timár Béla, Mensáros László, Basilidies Zoltán, Némethy Ferenc, Lőte Attila, Kádár Flóra.

A Rádió és Televízió Újság 1974/35. számában Mészöly Dezső írta:
"Színház a stúdióban - gyakran leírjuk ma ezt a csőlátót, de ritkán gondolkozunk el azon: mi is van mögötte, elsősorban egy felismerés: annak a több-évtizedes tapasztalatnak a tudatosítása, hogy emberek milliói szeretnek színházi élményt kapni a képernyőről. Bármily jól irányított színházi közvetítés csak közepes eredménnyel nyújthatja ezt, hiszen a színészi játék (s a rendezői munka) eszközei mások, ha a művész a színházterem sötét mélyén távol ülő nézőnek dolgozik, mintha a közelről rámeredő felvevőgép lencséjére számít. Igazán árnyalatos, intim hatású kamarajáték csak a stúdióban megrendezett darabok tévére szánt előadásain sikerül. Hogy egy-egy jeles dráma, egy-egy gazdagon dialogizált komédia játékideje olykor 3-4 óra, képernyő előtt ülve pedig már egy óra is gyakran hosszúnak hat? Nos, ez a dramaturg s a rendező gondja. Az eredmény akkor jó, ha a néző hiányérzet nélkül, a teljes mű élményével áll fel (másfél vagy két óra után) a fotelből, s fel sem ötlik benne, hogy a kecses darab hódító karcsúságát, vonzó testarányait valamely feltűnés nélkül lefolytatott fogyókúrának köszönheti.
G. B. Shaw ellenállhatatlan kedvességű, jókedvűen okos játékát, a Sosem lehet tudni-t azzal a paradox törekvéssel tálaljuk a közönség elé, hogy a tévé jellegzetes hatáseszközeivel szerezzen pezsdítő színházi élményt."

Szeptember 10. 20.01 a 2. programon Mocsár Gábor: Ki vágta fejbe Hudák elvtársat? - tévéfilm. Dramaturg Semsei Jenő, operatőr Darvas Máté, forgatókönyvíró-rendező Mamcserov Frigyes. Szereplők: Moldován Stefánia, Koncz Gábor, Moór Marianna, Ráday Imre, Major Tamás, Körmendi János, Szirtes Ádám, Vándor József, Gelley Kornél, Uri István, Sztankay István, Velenczey István.

Szeptember 12., katonák döntötték meg Afrika legrégebbi független államában, Etiópiában a Júda oroszlánjának "becézett" császár, Hailé Szelasszié uralmát . Fiatal tisztek egy megalázó gépkocsiba, egy Volkswagenbe ültették a császárt, és a tömeg "Akasszátok fel!" kiáltásai közben palotájából elhurcolták. A TV Híradó beszámol az eseményekről.
20.00 Palotai Boris: Próbafelvétel - tévéfilm bemutatója. Dramaturg Szántó Erika, operatőr Némethy Attila, rendező Máriássy Félix. Szereplők: Monori Lili, Sulyok Mária, Kálmán György, Hegedűs Géza fh., Tordy Géza, Ronyecz Mária, Andaházi Margit, Soós Edit, Székhelyi József, Nagy István, Kollár Béla, Szendrő Iván, Kádár Flóra, Lenkei Vali, Vörös Éva, Hertczka Vera, Dancsházi Hajnal, fh., Mátrai Márta fh., Jancsó Sarolta fh.

Szeptember 13., a Lengyel Televízió estje.

Szeptember 18., a Teatri Polski a Thália Színházban vendégeskedett, erről számolt be a TV Híradó.

Szeptember 18., 1047/1974. (IX. 18) számú minisztertanácsi határozat az Állami Rádió és Televízió Bizottságról, valamint a Magyar Rádióról és a Magyar Televízióról, részlet:
"A Magyar Rádió és a Magyar Televízió társadalmunkban fontos szerepet tölt be; hatékonyan részt vesz a Magyar Népköztársaság politikájának propagálásában.
Az utóbbi időszakban jelentős fejlődés következett be a rádió és televízió munkájában. A rádió eljutott a legszélesebb tömegekhez, a televízió pedig különösen dinamikusan fejlődött.
A gyakorlati munka követelményei emellett is indokolják az Állami Rádió és Televízió Bizottság létrehozását, a Magyar Rádió és a Magyar Televízió szervezetének és működésének fejlesztését.
I.
1.A Magyar Rádió és Televízió két önálló intézménnyé alakul: mint Magyar Rádió és Magyar Televízió folytatja tevékenységét.
2. A Magyar Rádió (a továbbiakban MR) és a Magyar Televízió (a továbbiakban MTV) feladata: a Magyar Népköztársaság politikájának felelős propagálásában való hatékony részvétel, a korszerű, gyors hírközlés és tájékoztatás, továbbá a közművelődési igények színvonalas kielégítése és a szabadidő tartalmas kihasználásának elősegítése. Ezzel hozzájárul az állampolgárok tájékozottságának, műveltségének növeléséhez, és elősegíti, hogy tevékenyen részt vegyenek a szocialista építőmunkában.
3. Az MR és az MTV élén a Minisztertanács által kinevezett - miniszterhelyettesi besorolású - elnökök állnak. Az elnökök mellett elnökhelyettesek működnek.
4. Az MR és az MTV önálló költségvetési fejezet keretében gazdálkodik.
5. Az MR és az MTV szervezetére és tevékenységére vonatkozó részletes szabályokat az MR és az MTV elnöke által megállapított szervezeti és működési szabályzatok tartalmazzák.
II.
6. Az MR és az MTV a Minisztertanács felügyelete alatt áll. A felügyeletet a Minisztertanács az ezzel megbízott tagja útján gyakorolja, aki jóváhagyja az MR és az MTV szervezeti és működési szabályzatát, kinevezi az MR és az MTV elnökhelyetteseit és ellátja azokat az egyéb feladatokat, amelyeket e határozat vagy más jogszabály a hatáskörébe utal...
14. Ez a határozat 1974. október 1-én lép hatályba."
(Magyar Országos Levéltár - XXVI-A-9. MTV 7. doboz.)

Szeptember 22., Róbert László tudósítja A HÉT műsorát a LUnita 50 éves évfordulós fesztiváljáról, Bolognából.

Szeptember 24., Kádár János Moszkvában és Leningrádban tesz látogatást párt és kormányküldöttség élén. Ezen a napon tudósít a TV Híradó arról, hogy Brezsnyev átadta a Lenin rendet Kádárnak. 26-án a "hölgy-programról" is beszámol, Kádár Jánosné V. Brezsnyeva kíséretében felkereste a Rubljov kiállítást. 29-én A HÉT-ben pedig Sugár András készít összefoglaló tudósítást.

Szeptember 25. 20,00 ötvenedik adását tartja a Kék fény. Közvélemény-kutatási adatok szerint a tévé előfizetők 78 százaléka "mindig nézi", 14 százaléka "gyakran", 8 százaléka "ritkán". A mostani mennyiségben szeretné látni 46 százalék, sűrítését javasolja 52 százalék.
21.45 Yehudi Menuhin Bartókról - Antal Imre szerkesztő-riporter és Kenyeres Gábor rendező-operatőr filmje került a képernyőre, a Budapesti Művészeti Hetek programsorozata részeként. A film egyszerre két nagy művész arcát tárta a nézők szeme elé. A világhírű hegedűs a világhírű zeneszerzőhöz fűzött kapcsolatáról, személyes emlékeiről, élményeiről beszélt.

A Rádió és Televízió Újság 1974.38. számában írta Kaposy Miklós a Kék fény jubileuma alkalmából:
"A Kék fény 50. adása alkalmából napokig köröztettük dr. Szabó László budapesti lakost, akit végül a nézők bejelentései alapján a Népszabadság szerkesztőségében sikerült elfognunk. A több millió tanú mellett számos tárgyi bizonyíték is alátámasztja, hogy nevezett két év óta tettestárs a Kék fény műsoraiban. Nem is próbál tagadni:
- Való igaz, hogy többrendbeli, egész pontosan 48-szoros visszaesőként követtem el a szóban forgó cselekményt. Remélem, enyhítő körülménynek tudják be, hogy az első két adásban egyáltalán nem vettem részt.
- De azóta annál aktívabban! Tudatában van-e a Kék fény stábja, hogy tevékenységük izgalmakat okoz?
- Működésünk a nézők krimi igényeivel is találkozik. A bűnügyek csaknem mindenkit érdekelnek. Pontos adataink vannak arról, hogy a tévé előfizetők 78%-a mindig nézi a műsort, 14%-a gyakran és csak 8 %-a ritkán. A 78%-ba persze a bűnözők is beleszámítanak, akik a Kék fényt tanulmánynak, szakmai híradónak vélik...
- A többségük azért biztosan a sorozat megszüntetését szeretné...
- Erről is készült statisztika. A nézők 2%-a véli úgy, hogy a Kék fény teljesen fölösleges (akinek vaj van a fején, nyilván annak tartja!), a mostani mennyiségben szeretné látni 46%, sűrítését javasolja 52%.
- Milyen tippeket adnak a nézők?
- Sokfélét. Eleinte például rengetegen szóvá tették, hogy túl kemény hangon beszélek a letartóztatottakkal. Változtattam a stíluson, mire még több levelet kaptam: miért vagyok olyan elnéző?
- Megesett-e már, hogy valamelyik volt riportalany törleszteni próbált?
- Csak fenyegető leveleket kaptam - szerencsére jó a közbiztonság. De Nagy Tibor kollégámat egyszer megtámadták; egy szabadult paciense eltörte a karját.
- És a kétes elemek tartanak-e a riportertől?
- Volt ilyen eset: újságíró kollégáimmal bementünk kávézni egy győri presszóba. Mikor beléptünk, több ledér külsejű hölgyike rémült gyorsasággal eliszkolt. Azt hitték, én vagyok a razzia...
- Mi lesz a jubileumi Kék fényben?
- Nem árulok el kulisszatitkot, ha jelzem, hogy néhány kulisszatitkot is elárulunk benne. Megpróbálunk kameránk elé ültetni néhány érdekesebb figurát, igyekszünk olyat is megszólaltatni közülük, akit a lakosság segítségével csíptek fülön annak idején. Vértessy Sándor és Vass István Zoltán kollégáimmal lebukott embercsempészekről, a Riglis gúnynévre hallgató belvárosi betörőről, egy nagyszabású ékszerlopásról számolunk be.
Itt a beszélgetés félbeszakad; dr. Szabó Lászlót telefonhoz hívják, eltűnik. Utoljára sötétkeretes szemüveget, szürke zakót és Parker golyóstollat viselt. Figyeljük a képernyőt, ott szokott fölbukkanni - Dobos őrnagy társaságában.".

A Veszprém megyei Néplap szeptember 27-i számában J.B. írta, részlet:
"Szerdán este jubilált a Kék fény: az ötvenedik adást sugározta a televízió. Kétségtelen, hogy az utóbbi években a tévé egyik legnépszerűbb műsora, melyet tömegek néznek (sokan még több adást is szeretnének), de rendkívül hasznosnak bizonyult a bűnüldözés segítésében, a nehéz fiúk kézre kerítésében is. Az egyik kék fényes törzsvendég például így nyilatkozott a börtönben az ünnepi alkalomból: A Kék fény lehetetlenné teszi az embert azzal, hogy az ország nyilvánossága előtt körözi. Ezután nekem sem volt más választásom: jelentkeztem! 
Szükség van a Kék fényre, hasznos műsor. Ám szóljunk ezúttal konkrétan az ötvenedik adásról: úgy vélem, éppen a nagy igyekezet miatt kissé halványabbra sikerült. Pedig volt most is minden: visszaemlékezés, körözés, helyszíni riport, új bűntények... Sőt a jubileumra még néhány nagyágyút is előcitáltak a börtönök mélyéről, akik - mivel most nem a bűneikről kellett nyilatkozniuk - zavarban voltak. A Repülős Gizi például sírva fakadt, a Riglis Weisz és a nőket beosztó Gonda pedig - jobb híján - a Kék fényt dicsérte. A néző pedig unatkozott. Mert ebben a műsorban ez már üresjárat. Mindezt dicséretnek szánom, hiszen a Kék fény eddig elkényeztette izgalmakkal, érdekességekkel a nézőit, s a mostani, meglehetősen vontatott szerkesztésű, emlékezgető adással nem ugrottak át az évek óta magasabbra tett mércét..."

Szeptember 26. 17.40 indul az új tudományos gyermek-tévéműsor, a Perpetuum mobile.

A Rádió és Televízió Újság 1974/38. számából:
"...A Televízió II-es stúdiójának falán a Leonardo da Vinci nyomán készült örökmozgó szerkezet látható. A gépteremből elindul a műsor bevezető képsora: egy gyermek fejében kavarog az innen-onnan rázúduló temérdek fogalom... S aztán az ördöngös szerkezet előtt tudományos létünk rangos képviselői váltják egymást - illetve témáikat...
A nézőit ilyen módon köszöntő új tudományos ismeretterjesztő sorozat gyermekeknek készül; nehéz lenne azonban pontosan körülírni a korosztályt, melyhez a műsor szól. Adásai mindenesetre a világ és életünk érdekes jelenségei-kérdései iránt érdeklődő (s az érdeklődőn van a hangsúly!) gyermekek számára próbálnak eligazítást nyújtani. Érdekes ellentmondás, hogy korunk emberpalántái előbb hallanak, mondjuk - az űrhajóról, mint a környezetükben közvetlenül tapasztalható jelenségek miértjéről. Számol a műsor ezzel is, amikor 45-45 percben olyan, látszólag összefüggéstelen témák rengetegében kalandozik, melyek tulajdonképpen mégis szoros egységet alkotnak. De mindez talán egy - a nyitóadás tartalmára is utaló - példa tükrében válik világosabbá:
Szinte nincs gyerek, aki ne látott volna ilyenkor nyár végén az égbolton lefutó csillagot. De mi is az a meteorhullás? Mi is a meteor? Ha már ez kerül szóba, nem lehet kitérni egyéb kérdések elől sem. A gondolattársítás mindjárt a piramisok csillagászati összefüggéseihez, a piramisépítés rejtelmeihez vezet. A piramisok kapcsán pedig az egyiptomi kultúra, a különböző napábrázolások, az egyiptomi napkultusz szép történetei kívánkoznak képernyőre. A kutatás-emlékezés révén felmerül, hogy biológiai értelemben mit is értünk emlékezésen, a memória kérdése pedig minden diák álmát idézi fel: hogyan tudnánk kisebb erőfeszítéssel (urambocsá: tanulás nélkül) ismereteket szerezni?... Így terelődik a szó az oktatógépekre, melyeket már sok iskolában alkalmaznak, s megtudjuk, milyen a beszéd nélküli felelés, s hogyan üzenhetünk a tanárnak. S vajon miképp üzenhetünk, ha feltételezzük, hogy a Földön kívül is van értelmes élet? Tessék - ez meg már az űrkommunikáció tárgyköre!...
A hónapról hónapra ismétlődő, kalandozás címe egyébként arra utal, hogy a műsor a gondolatokat kívánja örök mozgásban tartani; ennek sikere reményében hívja a gyerekeket útitársul - a forgatókönyvíró Egyed Lászlóval s a rendező Dévényi Lászlóval - a szerkesztő: Rick Nóra."

Szeptember 27. 20.35 Budapesti Művészeti Hetek, Shakespeare: III. Richárd - tévéváltozat. Szereplők: Gáti József, Vas Zoltán Iván, Gyöngyösi Bence, Major Tamás, Haumann Péter, (III. Richárd), Békés Rita, Sulyok Mária, Kürthy Sári, Bánsági Ildikó, Kozák András, Latinovits Zoltán, Szoboszlay Sándor, Bitskey Károly, Rentz Antal fh., Sárközi Zoltán, Egri István, Helyei László fh., ifj. Kömíves Sándor, Csányi János, Némethy Ferenc, Árva János, Őze Lajos, Járay Ferenc, Both Béla, Óra Klára. Dramaturg Zahora Mária, operatőr Edelényi János, rendezte Fehér György.

A Pest megyei Hírlap szeptember 29-i számában írta Virág Ferenc:
"Újszerű III. Richárd. Shakespeare III. Richárd című drámájának nagy múltja van Magyarországon. 1794-ben került színre egy Tongor vagy Komárom állapottya a VIII. században című darab. A dráma
szövege azóta már elkallódott, s így nem bizonyítható, ám leírásokból erősen gyanítható a Shakespeare-rel való összefüggés. (Az viszont ismert, hogy a magyarítás alapjául szolgáló Weisse-féle német változat szerzője úgy nyilatkozott,, hogy alkotása megírásakor még nem ismerte Shakespeare művét.) Ezután az 1843-as Vajda Péter-fordítástól egészen az 1947-es Vas István-változatig, amelyet napjainkban is játszanak, rendkívül sokan fordították és vitték színre a darabot. Richárd alakját pedig már sok jeles magyar színész - köztük Tóth József, Ódry Árpád, Törzs Jenő, Major Tamás - is meg-
formálta...
Shakespeare III. Richárd alakját a Morus Tamásnak tulajdonított életrajz alapján rajzolja meg. Egyénisége a bemutatkozó monológjából csendül ki a legtömörebb pontossággal. Én, mivel nem játszhatom a szerelmest, úgy döntöttem, hogy gazember leszek. Richárd jellemvonásai között talán a legfontosabb a nagyvonalú színjátszókészség; Anna előtt a szerelmes, Clarence-nek eljátssza a szerető testvér szerepét, a hercegeknek jóindulatú nagybácsi, az ország-tanácsban beteg embert alakít, az udvarban felháborodott rokon, a polgárok számára szentéletű, akinek fejére csak erőszakkal lehet rátenni a koronát... Richárd tigris a hiénák között. Jelleme, mint sok más Shakespeare-hősé, a trónbitorlás, zsarnokság jelképe, és mint az Othello Jágója: intellektuális gazember.
A dráma pénteken bemutatott tévéváltozata ragyogóan használta ki a televízió adta előnyöket. Mert bár a színészek és a közönség közvetlen kapcsolata a képernyőn keresztül nem valósulhat meg, de a képek és jelenetek gyors váltakozásának lehetősége, a sok közelkép az arcokról rendkívül gördülékennyé, érdekfeszítővé és lebilincselővé tette az előadást. A színészek játéka azonban nem volt minden esetben a legkifejezőbb, ám ezt jól ellensúlyozta az, hogy Haumann Péter megértéssel, tehetséggel és erővel formálta meg Richárd alakját."

A Somogyi Néplapban szeptember 28-án írta L.L., részletek:
"A diplomamunkáját rendező Fehér György felfedezése: a gaztettek csöndben, szinte meghitten születnek. Nem hiába mondatja Graham Greene is a csendes amerikairól, regényhőséről, hogy az ilyen emberek a legveszélyesebbek. Shakespeare III. Richárdja intellektuális gyilkos. Emberméretű, embertelen szörnyeteg. Trónbitorló, akinek tetteit hatalomvágy motiválja... Haumann Pétert Richárdként nem torzszülöttként láthatjuk. Nem a külsőségei miatt visszataszító!...
Fehér György kamaradrámává rendezte Shakespeare remekét. Csaknem csupa premier plánt látunk. Arcokon játszódik a cselekmény. Többnyire Haumann Péter könnyen alakuló arcán. Félelmetes bitorlót játszik el, aránylag kevés hangszínváltással. Halk hangjai, duruzsoló beszéde elaltatja a gyanút. Méltó hozzá a többi szereplő is. Fehér György rendező jó munkát végzett. Több jelenetet valósággal újráértelmezett. Így például Richárd és Lady Anna jelenete valóságos szexuális játékká fokozódott, jól motiválva a hercegnő pálfordulását. Nem dicsérhetjük azonban egyértelműen Fehér Györgyöt, a televízióra alkalmazót. Húzásai helyenként bakugrásossá teszik a cselekményt. Elmarad például Richárd álomból riadása, és így nincs értelme ennek a mondatnak: Úgy rémlett, hogy sorra sátramba jöttek/ Azoknak lelkei, kiket megöltem. (Vas István fordítása most is gyönyörűséget szerzett.)

A Magyar Hírlapban október 1-jén Szombathelyi Ervin írta, részlet:
"Haumann Péter ezt a zseniális gonosztevőt keltette életre, megőrizve az alak emberszabású méreteit. A brutalitás, a lélekben tisztátalanul gomolygó indulatok nem külsőséges gesztusokban nyilvánultak meg. Azt mondhatnánk, egy önmagát tökéletesen ismerő ember derűjével tűnik fel a képernyőn. Egy félmosollyal, szemének villanásával vagy egy vállvonással többet tud elmondani Haumann Péter erről az alakról, mint egy-egy részletező tanulmány. A testi nyomorékság különösebben látható jele nélkül érzékelteti a figura testi csököttségét is.
Ez a nagyszerű alakítás egy kitűnő rendezői felfogás keretében teljesedett ki. A fiatal rendező, Fehér György, szakított minden látványos megoldással. Eredeti költői rangjára emelte ezzel Shakespeare szavát, azt a szót, mely mindent elmond a drámán belül nemcsak az emberről, hanem környező világáról is. A közelképeken az arcokat beszélteti, és ezt kottázza le hűségesen az operatőr, Edelényi János kamerája."

A Filmvilág 1974/20. számában írta Koltai Tamás, részlet:
"Pontosan két évvel ezelőtt Írtam le egy dolgozatban, hogy Haumann Péternek el kellene játszania III. Richárdot. Vajha minden kritikusi óhaj így teljesülne! Nem hízelgek magamnak azzal, hogy nélkülem senkinek sem jutott volna eszébe - Fehér György, aki akkoriban végzett televízió rendezőként a főiskolán, nyilván régóta dédelgette magában a tervet. Haumannról nem beszélve. Most ellenőrizhető, hogy jól gondoltuk-e...
Előbb a rendezőről. Nem telepszik rá a drámára. A III. Richárdról szólva ez szinte meglepő. Minden Shakespeare-ek közül ezt a darabot illik leginkább a struktúrája miatt eljátszani, gyakran a benne rejlő gazdag emberi drámák rovására. Egy modern fölfogáshoz elég, ha Richmond a végén új zsarnokként ül a trónra. A konfliktushoz kevés.
Fehér György jól ismeri az anyagot, amellyel dolgozik. Mind a kettőt. A drámát és televíziót. Vegyük az előbbit. Másfél órába természetesen nem lehet beleerőszakolni az egész III. Richárdot. A húzások (dramaturg Zahora Mária) összerántják a cselekmény szálait Richárd köré. Az olyan külön drámák, mint Clarence-é vagy akár Buckingham-é hiányoznak persze, de meg kell értenünk, hogy nincs rájuk idő. Figyelmünk Richárdra irányul. Mindenki más csak annyira érdekes, amennyire hozzá kapcsolódik.
Nem szegényedik el így a dráma? De igen. Főként a politikussága veszít. Nem kapunk képet arról a világról, amelyben IIl. Richárdok születhetnek. Mégsem hibáztatom ezért a rendezőt. El kellett döntenie, hogy mit rendez meg a darabból. Richárd-tanulmányokat készített.
Most a másik nagy erényről: a televíziószerűségről. Ritkán látni ilyen tudatos kompozíciót. Nem film és nem színház. Nem is a kettő ötvözete. Igazi televízió. Csak a legszükségesebb díszlet - inkább jelzés. (Stúdióhatás nélkül!) A ruhák dísztelenek és sima vonalúak. Kevés totálkép. Mozgás alig. Még a kamera is többnyire mozdulatlan, csupán egyszer-egyszer lódul meg. A dinamikát a vágások adják. Szellemjelenés, csatajelenet nincs. Richárd nem sántikál gyerekijesztgető mumusként. Az Országomat egy lóért! kiáltás alatt egyáltalán nincs kép. Csatát mindenki látott már széles vásznon.
A haszon mindebből az, hogy a dráma az arcokon játszódik le. Az arcok pedig a gyors döntések közben születő gondolatot tükrözik. Fehér György értelmezésében a III. Richárd kemény és pontos történet. Nincs idő önelemzésre, lélekvájkálásra, látomásra. Richárd elhatározza, hogy végrehajt valamit és mindez addig tart, amíg megölik. Utána jön Richmond, és kisüt a nap Anglia fölött..."

A Filmvilág 1974/20. számában Szitányi András rendező, aki az Amerikai Egyesült Államokban járt, osztotta meg az ottani televíziózással kapcsolatos élményeit, tapasztalatait olvasóival. Részletek az írásból:
"A New York-i tévénéző a nap minden percében hét (a város egyes pontjain kilenc) csatorna műsorából válogathat, természetesen színesben. Ha mindehhez hozzáteszem, hogy az Egyesült Államokban a televízió-előfizetési díj ismeretlen fogalom, már-már irigyelni kezdenénk a szerencsés New York-iakat. Csakhogy...
Az ingyenes televíziózásnak nagy ára van. A televízió társaságok műsorait különböző cégek, vállalatok, bankok, áruházak finanszírozzák. Természetesen nem ok nélkül. A reklám leghatásosabb eszköze ugyanis Amerikában a televízió. Tévéjátékot és koncertet, gyermekműsort és sportközvetítést szabályos időközökben könyörtelenül félbeszakítanak a hirdetések, amit az amerikai tévénéző fásult beletörődéssel vesz tudomásul. Az ottani televízió reklám nem sokban különbözik a miénktől, talán csak annyiban - és ez véleményem szerint feltétlenül a javára írandó -, hogy gyakran és gazdag fantáziával él a televíziós technika adta lehetőségekkel és helyenként valóban érdekes, figyelemkeltő hatásokat ér el.
Azért persze nemcsak reklám látható a New York-i televízióállomások programjában. Olyan időszakban néztem televíziót New Yorkban, amikor mindennapos volt a műsorváltozás. Az ok természetesen a Watergate-ügy és Nixon lemondása. A helybéliekkel együtt természetesen én is elsősorban a híreket és a híradókat figyeltem...
Az is gyakran előfordult, hogy egy film vetítése közben felirat jelent meg, mely néhány sorban a válság egy újabb eseményét közölte, aztán tovább pergett a film.
E valódi izgalmak közepette rendkívül csekély emóciót okoztak azok a bűnügyi történetek, amelyeknek áradata nélkül egy televíziós este elképzelhetetlen New Yorkban. Hihetetlenül sok krimit adnak, döntő többségüket - rosszul megcsinálva. A néző általában jól teszi, ha az első öt vagy tíz perc után, amikor már a bűnügy konfliktusa nagyjából kialakult, sürgősen másik csatornára kapcsol át, mert ellenkező esetben körülményesen szőtt, gyakran gyermeteg megoldásokkal tarkított és mindenfajta rendezői invenció nélkül képernyőre vitt fárasztó félórában lesz része.
A krimikről elmondottak az egyéb drámai műfajokra is érvényesek. A tévéjátékok többségét félórás részletekben, naponként ugyanabban az időben tálalják. E történeteket szinte kivétel nélkül valami hamisítatlanul kispolgári szentimentalizmus jellemzi...
Úgy tapasztaltam, hogy az amerikai nézők többsége egyáltalán nem várja, hogy a televízió műsor bármiféle szellemi erőfeszítésre sarkallja. Azt hiszem ezzel a szemlélettel magyarázható a kvízműsorok áradatának rendkívüli népszerűsége is. A délelőtti órákban ezek a műsorok a szó szoros értelmében egymás sarkába érnek, de bőven jut belőlük az esti fő műsoridőre is. Színvonaluk változó. Egy négyéves gyermek szellemi szintjét nem túlhaladó vicces versenyektől, helyenként valóban érdekes, komoly tudást feltételező és igénylő rejtvényekig. Egyetlen dologban azonban mind hasonlítanak egymásra, hogy valamennyi játékvezető európai szemnek idegesítően hangos, modoros, és hogy mindannyiukat a játékos és a nézők enyhe lenézése jellemzi..."

A Rádió és Televízió Újság 1974/39. számában a Tömegkommunikációs Kutatóközpont Tallózás címmel közölt anyagot, részletek:
"Mit ért a közönség szórakoztató műsoron? - ezt puhatolta a közelmúlt egyik itthoni közvélemény kutatása. Egy részlet az eredményt összegező tanulmányból:
Bár többen tartják a televíziót szórakoztató eszköznek, mint a rádiót, az egyes foglalkozási csoportokban nem egyformák a szórakoztató szerepükről alkotott vélemények. A nyugdíjasok, a segédmunkások és az értelmiségiek szemében a rádió és a televízió szórakoztató szerepe között csak viszonylag kis különbség van: e csoportokban a rádiónak megközelítően azonos a szórakoztató értéke, mint a televíziónak. A háztartásbelieknél a két tömegkommunikációs eszköz szórakoztató szerepe közötti különbség növekszik. A szakmunkások között pedig a televízió kétszer annyi ember számára jelent szórakozást, mint a rádió. Úgy látszik azonban, hogy a szabadidő-tevékenységek között a rádió is igen jelentős szórakoztató szerepet tölt be: a televízió kivételével minden más tevékenységnél nagyobb a jelentősége e téren.
A kérdezettek többsége (81-71%) azt szeretné, ha a rádió a szórakoztató műsorokat elsősorban hétköznap közvetítené. Ebből a szempontból tehát bizonyos "feladatmegosztás" fűződik a rádióhoz és a televízióhoz a köztudatban. A kérdezettek átlagosan több, mint kétharmada szerint a szórakozásról hét közben a rádiónak, a hét végén pedig a televíziónak kellene gondoskodnia. A televízió szórakoztató műsorait a kérdezettek többsége este, a rádióét pedig napközben hallgatnák szívesebben.
Kiderült az is, hogy a televízió önmagában - mint eszköz - a rádiónál és minden más tevékenységnél is inkább kapcsolódik a szórakozáshoz a kérdezettek többsége számára. A televízió egyes műsortípusai közül azonban nehezebben ill. határozatlanabbul tudták a nézők kiválasztani a legszórakoztatóbbakat. Úgy látszik, a televíziót önmagában is szórakoztatónak tartják az emberek, kevésbé osztályozódnak ebből a szempontból a műsorai. Minden, vagy majdnem minden adás betöltheti a szórakozás szerepét egy-egy szűkebb vagy tágabb csoport számára. A rádiónál viszont fordított a helyzet: az eszköz önmagában, egészében kevésbé kapcsolódik a szórakozáshoz, más funkciók (közöttük is elsősorban a tájékoztató) kerülnek előtérbe, a különböző rádióműsor-fajták viszont a közgondolkodásban sokkal határozottabban osztályozódnak a szórakoztatás - nem-szórakoztatás tekintetében.
Azok a műsortípusok, amelyek egyaránt előfordulnak a rádióban és a televízióban, nem ugyanolyan súllyal esnek latba a szórakoztatás szemszögéből itt és ott. A kabarét például a rádióban a kérdezettek 62%-a választotta, a televízióban pedig "csak" 39%-uk. A rádióban a könnyűzene a leggyakrabban választottak közé tartozik. A televízióban viszont a közvélemény kutató űrlapról választható két zenei műsort (az operettet és a könnyű ill. tánczenét) csak igen kevesen sorolták a legszórakoztatóbb műsorok közé..."



Szeptember 29., László Zsuzsa a Magyar Állami Operaház 90. évfordulója kapcsán készített tudósítást az A HÉT számára. A képen a riportalanyok, Sass Sylvia és Miller Lajos.

Október

Megalakul a minisztertanácsi határozat alapján - tanácsadó, véleményező, koordináló és ellenőrző szereppel - az Állami Rádió és Televízió Bizottság, élén Tömpe István elnökkel. A különvált Magyar Rádió elnöke dr. Hárs István, a Magyar Televízió elnöke Nagy Richárd lett. A televízió elnökhelyettesévé Megyeri Károlyt, közművelődési igazgatójává Sándor Györgyöt, művészeti igazgatójává Szinetár Miklóst, gazdasági igazgatójává Fazekas Lászlót nevezik ki.

Nagy Richárddal 1989. november 21-én Varsányi Gyula készített interjút (Népszabadság), melyben a kinevezésére és a kezdeti évekre így emlékezett vissza, részletek:
"- Kinevezése mennyiben számított akkor új korszak kezdetének?
- 1974-től 1983 végéig voltam elnök. Akkor lett a televízió önálló intézmény, addig közös szervezetben volt a rádióval. A különválás önálló gazdálkodást is jelentett, Elmondhatom, az én időmben értük el, hogy - talán két évet leszámítva - nyereségesen dolgoztunk. Ma erre senki nem emlékszik...
Az egy bolondokháza
- A Televízióban keringő számtalan legenda egyike, hogy egy megbeszélésen, amelyen vezető politikusok is jelen voltak, Tömpe félretolta önt, és nagyvonalúan lemondott a tévé tervezett új székházáról.
- Valóban, Tömpe azt mondta, hogy a tőzsdepalota igazán megfelelő számunkra. Akkorra már beépíttettem a folyosókat, a tetőteret. Olyan lyukat az épületben nem tudna nekem mutatni, amit be nem építtettem volna. Ez azonban nem lehetett megoldás, mert több stúdió kellett volna. Hiába mondtam, hogy az új székház nem irodának kell, leintettek. Akkor kezdtem kifelé tekingetni, hol lehetne a közelben épületéket vásárolni.
- E kényszerű folyamat későbbi következményét már ismerjük: a fedezetlenül felépült Bojtár utcai stúdióépület ma nyomasztó adósságteher a televízió vállán. Visszatérve a korábbiakra: eszközfejlesztésre mennyi pénz maradt?
- Maradt. A problémát az okozta, hogy a televíziós technika fejlesztése a hetvenes évek végére hihetetlen tempóban felgyorsult. Jött a SKY-program kísérleti szakasza.
Feliratot küldtem a kormányzatnak, hogy a nyereségünkből 50 milliót költsünk arra, hogy belépünk az Euro-SKY-ba. A tagság azt jelentette volna, hogy ingyen kapunk technikai berendezéseket, a műholdas adásokból pedig - a befizetés arányában - jogot szerzünk meghatározott óra adásidőre, és saját adással ás beléphetünk a programiba. A tévés technika akkor már két-három év alatt cserélődött, gyorsabban, mint a haditechnika. Éreztem, ha az európai integrációba nem lépünk be, elsorvadunk. Azt a választ kaptam, ez a dolog még messze van, egyelőre hagyjuk. Ez 1980-ban történt.
- Kitől kapta ezt a választ?
- Aczél Györgytől.
- Hallani arról, hogy a politikai vezetésben erősebb volt az a nézet, mely szerint a televízió nem olyan fontos, nem kulcskérdés. Elsősorban Kádár Jánost szokták említeni, mint aki így gondolkodott.
- Kinevezésem előtt, amikor megkérdeztem, hogy közgazdász létemre miért kell nekem a tévébe menni, Kádár János azt válaszolta, hogy oda jó idegrendszerű ember kell, mert az egy bolondokháza, határozottan, gyorsan, de körültekintően kell dönteni. Olyan ember kell, aki ezen kívül ért a pénzügyekhez és eszmeileg is képes befogadni, ami a világban történik. Egy órát beszélt nekem a televízióról. Megkérdeztem tőle, nézi-e a műsort? Azt mondta, nem. Erre azt kérdeztem, hogy mégis lát-e benne fantáziát, hogy fejleszteni kell? A válasz az volt, hogy természetesen. Kifejtette, a magánérdeklődés egy dolog, a televízió jelentősége a másik dolog. A kettőt nem kell összekeverni. Elsősorban a feleségétől és másoktól értesül arról, mi megy a televízióban. Ennek alapján lelkesen beszélt arról, mit tart fontosnak. De aztán, mikor múltak az évek, az volt az érzésem, elengedte magától ezt a gondolatot.
- Az ön elnöki működéséről ellentmondásos értékeléseket hallani. Általában elismerik, hogy a hetvenes években jó szervezőnek bizonyult. Belépője azonban nem sikerült jól. Azt mondják, ön 1974-ben a balos rendcsinálás jegyében érkezett, s széltében-hosszában hirdette, hogy munkás-televíziót akar csinálni.
- A tévé előtt én a párt budapesti gazdaságpolitikai titkára voltam, és titkára annak a gazdaságpolitikai bizottságnak, amelynek Nyers Rezső volt a vezetője. Mindannyiunkat szétszórtak akkor különböző helyekre. Ha a balos rendcsinálást így érti, akkor ez igaz. Valóban úgy gondoltam, hogy amikor a vételi lehetőségek már az egész országra kiterjednek, s amikor a nézettségi arány már igen magas, más műsorpolitikát kell folytatni, mint korábban, amikor a televíziózás még viszonylag keveseket érintett. Szerintem az előző korszaknak intellektuális felhangja volt, én úgy véltem, ezután jobban járuljunk hozzá az emberek pihenéséhez, kikapcsolódásához. Az oldottságot hangsúlyoztam. Nálam ezt jelentette a munkás jelző. Szerencsére bizonyos területen, például a külpolitikai műsoroknál - kialakultak olyan csapatok, amelyek érdekes, néha nehéz témákat is színesen tudtak földolgozni..."

Ulan Batorban tartotta soros ülését a nemzetközi rádiós-televíziós szervezet, az OIRT adminisztratív tanácsa.

A Keménykalap és krumpliorr című gyermek-tévéjáték, A palacsintás király című gyermek-opera, és A napsugár nyomában című ismeretterjesztő sorozat sikeresen mutatkozik be a moszkvai Teleforumon (a Keménykalap és krumpliorr a müncheni fesztiválon oklevelet kapott közben).

"Jó estét Debrecen" adása

Október 1., a Teatro de Pesquise portugál színház vendégszerepelt Budapesten, erről számolt be a TV Híradó.
20.00 életre kelt magyar drámák a Nemzeti Színházban, Madách Imre: Mózes - közvetítés felvételről.

Október 2. 20.00 indul Dr. Balogh János professzor és Rockenbauer Pál televíziós-expedíción forgatott, A napsugár nyomában című színes természettudományos sorozata.

A Rádió és Televízió Újság 1974/40. számában olvasható SE-től: "Olvasóinknak bizonyára szokatlan, hogy egy új műsorról az első adás jelentkezése után számolunk be. Késedelmünk oka az, hogy Rockenbauer Pált, a filmsorozat rendezőjét - és egyik íróját - időben nem tudtuk megtalálni; éppen Bulgáriában járt, a TV Híradóból is ismert, világutazó tardi orvossal egyezkedett utifilmek készítéséről és hazaküldéséről.
Ahol beszélgetünk, a szoba térképekkel tapétázott. Egyiken vastag kék vonal jelzi a napsugár nyomában megtett utat.
- Merre is jártak?
- Budapestről egyenesen Ausztráliába repültünk, a további útvonal: Új Guinea - Hawaii szigetek - az Észak-amerikai Grand Canyon - a Dél-amerikai Andok - Tűzföld - Brazília, az Amazonas középső szakasza. Korábbi felvételekről láthatjuk az Antarktisz vidékét is. A sorozat részeit nem az útvonal szerint csoportosítottuk, hanem szélesebb összefüggésben.
- Vagyis?
- Balogh János professzorral és Halász Mihály operatőrrel egyetemben megkísérelünk arra válaszolni, hogy a napsugár létezése vagy hiánya hogyan hatott és hat Földünk felszínére, az élővilág kialakulására, fennmaradásának körülményeire. Úgy véljük, sok embert foglalkoztatnak ilyen kérdések: hogyan jöttek létre Földünk egyes tájain őserdők, másutt sivatagok, mennyiben befolyásolták a természeti adottságok a civilizáció kialakulását? Ez utóbbira csupán egyetlen példa: az Andok egyik, erdőkben gazdag oldalán kőkorszaki fokon élő népeket találhatunk. Az erdő szinte kiszolgálta őket táplálékkal és minden egyéb szükséglettel, a terített asztal nem ösztönzött a fejlődésre. A másik oldalon, a félsivatagban jött létre az inka kultúra. A mostoha körülmények szinte kényszerítették az embert, hogy kutakról, csatornarendszerekről, növénytermesztésről gondoskodjék.
- Megvalósult-e minden tervük?
- Kész forgatókönyvekkel indultunk, ezeken persze többször változtattunk. Néha erős volt a kísértés, hogy eredeti szándékunktól eltérve valamiféle dokumentumfilm forgatásába kezdjünk. Legyőzve a csábításokat, ragaszkodtunk célkitűzésünkhöz: népszerű, közérthető formában szólni Földünk keletkezéséről, a belső és a külső erők alakító szerepéről, a tájegységek kialakulásáról, az ember beavatkozása nyomán a természetben keletkezett hasznos és káros változásokról.
- A bevezetőt követő tizenkét részben összesen néhány percnyi beszélgetést hallhatunk. Ügy véltük, a külföldi szaktekintélyek megszólaltatása filmünk hitelét erősíti. A többi sok-sok óra látványosság. Elénk tárul a Grand Canyon lenyűgöző panorámája, láthatunk működő vulkánt, 90 méteres óriásiakat, megismerkedhetünk egy pápua falu életévei, a Csendes-óceán szigetvilágával, s kalandozhatunk az Antarktiszon is..."

Az Esti Hírlap november 21-én írta Bernáth László:
"A Napsugár nyomában című érdekes, ismeretterjesztő, földrajzi sorozat készítői azon panaszkodnak a műsorújságban, hogy műsoraikhoz nem elsősorban tudományos vonatkozású hozzászólásokat kapnak a leveleket író tévénézőktől. Hadd vigasztaljuk meg őket; ez egyáltalában nem azt jelenti, hogy a tévé közönségét ne érdekelné nagyon is ez a különlegesen érdekes sorozat, amely nemcsak tájakról, hanem azok történetéről, természetrajzáról, életmódjáról, keletkezeséről és jövőjéről egyaránt hallatlanul izgalmasan számol be, s amely utazni visz bennünket olyan tájakra, amelyekre magunk aligha juthatunk el. Éppen csak: nem minden néző ragad tollat azért, hogy tetszését kifejezze."

A Társadalmi Szemlében megjelenik az MSZMP KB Kultúrpolitikai munkaközösségének A szocialista hazafiság és a proletár internacionalizmus időszerű kérdései című állásfoglalása, amely az erősödő nemzeti érzéssel szemben lép fel.

Október 4., a TV Híradó beszámolt arról, hogy a Kaposvári Csiky Gergely Színház, Zsámbéki Gábor rendezésében bemutatta Sütő András Egy lócsiszár virágvasárnapja című színdarabját.
20.00 Budapesti Művészeti Hetek, Rákosy Gergely: Tigrisugrás - tévéfilm bemutatója. Zene Szörényi Levente - Bródy János, dramaturg Lendvai György. Főszereplők: Kútvölgyi Erzsébet, Harsányi Gábor, Lukács Sándor, Kozák András, Avar István, Sáfár Anikó, Solti Bertalan. Operatőr Ráday Mihály, rendezte Várkonyi Gábor.

Az RTV Újság 1974/39. számában LGY. Írta:
"Rákosy Gergely nagy sikerű regényének tévéváltozata nem egyszerű adaptáció; Várkonyi Gábor szenvedélyes, mindent újrateremteni akaró rendezése és Ráday Mihály kameravezetése szuverén filmet alkotott, ám úgy, hogy az egy csepp víz-ben megőrizték az író mondanivalójának egészét: a vállalt feladat és élet nagyszerűségének hitvallását."

Október 5., a TV Híradó tudósított Pécsről, ahol bemutatták Illyés Gyula Dupla vagy semmi című darabját, Sík Ferenc rendezésében.

Október 8. 20.00 Shakespeare: Troilus és Cressida - színmű közvetítése a Kecskeméti Katona József Színházból, felvételről.

Október 9. 21.25 a 2. műsorban Gyárfás Miklós: Történetek a kastélyban - lírai játék közvetítése a Veszprémi Petőfi Színházból, felvételről.

Október 10. 22.10 Az Esztergomi Keresztény Múzeum - D. Fehér Zsuzsa szerkesztő, Abonyi Antal operatőr, Olasz Ferenc rendező színes dokumentumfilmjének első része. A második részt másnap este vetítették.
21.20 a 2. műsorban Szakonyi Károly Apróhirdetés című tévéjátéka került a képernyőre. Dramaturg Katona Márta, vezető-operatőr Németh Attila, rendező Málnay Levente. Szereplők: Gobbi Hilda, Páger Antal, Tábori Nóra, Császár Angéla, Avar István, Orsolya Erzsébet, Földi Teri, Szabó Imre, Temessy Hédi, Varga Irén, Tarsoly Elemér.

Október 11. 20.01 a 2. műsorban Nem babérra megy a játék! -vetélkedő. Játékvezető Baranyi Ferenc, szerkesztő Egri János, vezető-operatőr Szalay András, rendező Koltay Beáta. Hat fiatal, elsőkötetes költő - az ókori dalnokversenyekhez hasonlóan - vetélkedett.
20.30 az 1. műsorban Salamon Pál: Méz a kés hegyén - tévéjáték (színes). Dramaturg Lendvai György, vezető operatőr Fehér György, rendező Edelényi János. Főszereplők: XII. Károly, svéd király - Őze Lajos, I. Péter orosz cár - Bessenyei Ferenc, Ulrika, XII. Károly felesége - Sulyok Mária, XI. Károly, svéd király - Páger Antal, Jevdakija, I. Péter cár felesége - Cserhalmi Anna, Milihov hadmérnök, Sovány káplán, Civil - Trokán Péter, Piper gróf, miniszter - Bozóky István.

A Hajdú-Bihari Napló október 17-i számában írta Cs. Nagy Ibolya, részletek:
"Salamon Pál darabjában egy fogódzó pontot találunk csak: nevezetesen azt, hogy a szereplők egytől egyig és minden helyzetben beszélnek és csak ritkán cselekszenek. Ez arra enged következtetni, hogy a műben a filozófiai rendszer a lényeges, ez rejti XII. Károly és I. Péter oly távoli és láthatatlan csatájának máig érvényes gondolati konzekvenciáit... A rendezés, az operatőri munka (Edelényi János és Fehér György munkái) a gondolatiság képi megfogalmazására törekedett. Többnyire állóképekben, az arcok előtérbe állításában, kényelmes, lassú mozgásban jelentkezett ez a szándék: olykor vontatott, merev lett a mű. Biztos kézzel éltek a televíziós közlésmód számtalan eszközével, de mindez nem tudta feledtetni a darab alapvető esztétikai, eszmei hibáit."

A Magyar Nemzet október 16-i számában jelent meg Lőcsei Gabriella kritikája, ebből részlet:
"...A rendező és operatőr páros, Edelényi János és Fehér György, akiknek Shakespeare szárnyakat adott, látható kedvetlenséggel kullogott a drámaiatlan didaktikai dráma, a tévészerűtlen tévéjáték forgatókönyve után. Nemcsak ők, a tehetséges színészek, Őze Lajos és Bessenyei Ferenc sem tudtak életet lehelni a kimódolt papírmasé történelembe."

Október 13., A HÉT-ben Sugár András beszámolt arról, hogy október 10-én Nagy-Britanniában a Harold Wilson vezette Munkáspárt nyerte a választásokat.
A TV híradó beszámol arról, hogy október 12-14. között Jasszer Arafat, a PFSZ elnöke Magyarországra látogatott.

Három hónappal korábban jelentkezett új formában és bővített adásperiódussal a TV Híradó. A közel negyedév alatt tapasztaltakról a Magyar Nemzet közölt kritikát október 17-én, (lőcsei) írása:
"Öreg, elcsépelt, de időt álló igazság, hogy sokkal könnyebb megszokni a kellemes újdonságokat, mint a kellemetleneket. Ilyen kellemes, örömmel fogadható újdonságnak bizonyult a TV Híradó tartalmilag és formailag átalakított, megújított három kiadása is. Alig három hónapja, hogy hírül adták, a televízió második programjában jelentkező híradó, valamint az első program műsorát záró késő esti hírek nem a hagyományos nagy híradó rövidített változatai lesznek ezután, hanem önállóan szerkesztett külön kiadások. Aki akkor még nem nagyon értette, mi szükség e változásra, azóta a gyakorlatból okulva már rájöhetett a leleményesen átalakított híradók előnyeire. Nemcsak frissebbek, tájékozottabbak a korábbiaknál a televízió képes napilapjának az egyes számai, de kissé személyre szólóbbak is.
A második kiadás szerkesztésekor két elvet kívánnak minden alkalommal megvalósítani a híradó munkatársai. Egyrészt igyekeznek tematikailag alkalmazkodni azoknak a vidékeknek az eseményeihez, Budapest és Pécs környékének a belpolitikai, gazdasági és kulturális híreihez, ahol a televízió második programját készülékükön már nézni tudják. Másrészt arra törekednek, hogy az egyes országrészek lokális hírei közül az országos jelentőségűek kerüljenek riport vagy tudósítás formájában a televízió nyilvánossága elé. E kettős szerkesztési elvet fokozottabb megfontolással kell betartaniuk, ha Tokajban is elkészül az adótorony, és kilencszázezer tévékészüléken figyelheti a közönség a második műsort. Azaz: annyi nézője lesz akkor; a TV Híradó második kiadásának, mint ahány olvasója a legnagyobb hazai napilapnak van.
Munkájuk hatékonyságát a közönség köreiben végzett szociológiai felmérésekkel kívánják segíteni. Míg azonban a most induló közvélemény-kutatás összegzett eredményeit hasznosíthatják, változatlanul a televízió-napilap eddig kialakított műfaja szerint készítik a TV Híradó adásait. Mit jelent a híradó szerkesztői számára ez a műfaj? Mindenekelőtt gyors, pontos és közérthető információ-szolgáltatást a világ és az ország politikai, gazdasági, kulturális és sporteseményeiről...
A pontosság és a közérthetőség eddig is erénye volt a TV Híradónak. A három kiadás azonban további lehetőségeket teremt A nemzetközi politikai életben napjainkban szinte óráról órára változnak az események. Az újonnan szerkesztett második és harmadik kiadás mindig a legfrissebb hírekről számolhat be nézőinek, tehát pontosabban tájékoztathatja őket, mint például a fél nyolckor sugárzott nagy híradó.
A fokozottabb közérthetőséget főként a három adás jóvoltából megnövekedett műsoridő biztosítja. A más-más jellegű kiadások lehetőségeivel gazdálkodva az eddigieknél jobban tudják a híradók szerkesztői fontosságuk szerint rangsorolni a beérkezett híreket, riportokat, képes tudósításokat. Részletezőbbek lehetnek - ha szükséges - a kommentárok, körültekintőbbek a riportok, jellemzőbbek - és nem csupán protokollárisak - az interjúk, magyarázóbbak és gazdagabbak a híreket kísérő képsorok. A TV Híradó napilapjellegéhez természetesen a napi eseményekről tévészerűen tudósító műsor összeállítás illik...
Olyan összeállításokat kívánnak olykor műsorukba illeszteni, amelyek nem a bemutatott esemény miatt érdemlik meg az országos figyelmet, hanem az esemény mögötti gondolat, probléma vagy példa érdekessége, jellemző volta miatt. Néhány eddigi riportsorozatuk - így a nemrég látott körkép a vidéki iskolák tantestületi gondjairól - azt bizonyítják, érdemes folytatni ezt az újfajta híradó-rovatot. Sokan és értőn nézik azokat a riport- vagy portrésorozatokat, amelyek az eseményektől függetlenül, a legmaibb jelenről szólnak, és közvetve a jövőről. A három önálló kiadás megnövekedett műsorideje ezeknek a most alakuló híradóműfajoknak is helyet szorít az egyes adásokban. Szükség is van erre, a 30. felszabadulási évforduló megünneplésére, valamint a közművelődési párthatározat országos hatásának feltérképezésére ugyanis ezekkel a lazább aktualitású műsorokkal készül a TV Híradó. Már az esztendő végén rövid dokumentumfilmekből álló sorozatot kezdenek, amely azoknak a határ menti községeknek az életét mutatja be, amelyek először szabadultak fel. A lefotografált tények erejével kívánja szemléltetni ez a sorozat, mennyit változott az ország az elmúlt harminc esztendő alatt. A közművelődési határozat fogadtatását, visszhangját szintén rövidfilm sorozatok, riportok mutatják majd be a híradó nézőinek. Nem direkt módon, számon kérőn vizsgálják természetesen a határozat sorsát, hanem az egyes közművelődési intézmények jó és rossz tapasztalatainak bemutatásával, segítőkész szándékkal..."



Szovjet pármunkás küldöttség látogatott Magyarországra. Vezetője, G. L. Szmirnov a Televízióba is ellátogatott, ahol fogadta őt az MTV új elnöke, Nagy Richárd.

Október 20., Izgatás vádjával őrizetbe veszik Konrád Györgyöt és Szelényi Ivánt Az értelmiség útja az osztályhatalomhoz című könyvük megírásáért, valamint Szentjóbi Tamást, a kézirat egy példányának birtoklásáért. Egy hét után szabadon engedik őket, de közlik velük, hogy számítanak nyugatra távozásukra. (Szelényi 1975 májusában, Szentjóbi néhány hónappal később emigrált.) A TV Híradó nem adott hírt róla.

Október 16. 20.01 a 2. műsorban Barta Lajos Szerelem - színmű közvetítése a Miskolci Nemzeti Színházból, felvételről.
20.00 Fórum a Lengyel Népköztársaságról. Résztvevők: Karol Malcuzynki újságíró, a Lengyel Televízió külpolitikai kommentátora,
Stanislaw Mojkowski, a legnagyobb lengyel kiadóvállalat elnöke, országgyűlési képviselő, a Lengyel Egyesült Munkáspárt KB-tagja,
Kazimiercz Górski, 1945-53 között a varsói Legia csapatának játékosa, 1972-től a lengyel labdarúgó válogatott edzője,
Kazimircz Secomski, a lengyel Tervhivatal első elnökhelyettese,
Josef Czirek külügyminiszterhelyettes, a LEMP KB póttagja,
Adam Hanuszkievicz színész, rendező, 1969-től a Teatr Narodowy (Nemzeti Színház) igazgatója és művészeti vezetője.

A Népszavában október 18-án M. A. írta az adás után:
"A Televízió Fórum adásának népszerűsége alapvetőén a nézők kérdésein mérhető le. Nos, szerda este a műsorvezető Megyeri Károly még boszorkányos gyorsasággal sem tudta úgy elosztani a papírdarabkákat, hogy idő hiányában legalább több kilónyi levél megválaszolatlanul ne maradjon. Hogyan sikerült Edward Gierek amerikai látogatása, mennyi pénzt kapnak a lengyel focisták, miért nem rendez mostanában Andrzej Wajda, milyen szerepet játszik a szén az energiaválságban?- kérdezték többek között a magyar televíziónézők. És bebizonyosodott, hogy nemcsak a hagyományos, a koccintó magyar-lengyel barátság él, nemcsak szívvel, hanem fejjel is testvéri a kapcsolat. Vagyis: mindannyiunkat érdekelnek a baráti szocialista ország életének eredményei és gondjai. Az is, hogy mennyit keresnek, s mire költhetnek a lengyel munkások; hogyan fejlődik a két ország kereskedelme a következő ötéves tervben, s mekkora lesz a közös nyereség? Ami pedig a másik oldalt, a válaszadókat illeti: nincs oly remekül rendezett film, dokumentum műsor, amely olyan széles körűen, testközelből tájékoztathat, mint ahogy azt a Fórum lengyel vendégei tették.
Ha már a siker titkait kutatjuk, nem szabad megfeledkezni a közvetlen kapcsolatról sem, amely az első néhány perc után a stúdióban és a képernyő előtt ülők között kialakult. Véletlen? Sokkal több annál. Bizonyításképpen egyetlen példa. Az egyik néző Czyrek külügyminiszter-helyettest kérdezte: magánútlevéllel hova utazna a legszívesebben. Felkészülés nélkül, egyetlen pillanatig tartott a kérdés, majd a válasz: Magyarországra. Talán nem én voltam az egyetlen, aki érezte, hogy a miniszterhelyettessel nem az udvariasság diktáltatta a feleletet. Évente több százezren indulnak üdülni, pihenni Varsóból Budapestre, illetve Magyarországról Lengyelországba. Ismeretségek, barátságok szövődnek családok között. A televízió Fórum adása pedig két országot hozott az eddiginél is közelebb egymáshoz."

Október 17. 21.35 a 80 éves Déry Tibor írót köszöntötte a Televízió Déry Tibor című műsorával. A portréfilmben Réz Pál beszélgetett az íróval. Szerkesztő Bihari Sándor, operatőr Dobay Sándor, rendező Oláh Gábor.

A Kisalföld október 19-i számában (szy) írta:
"A köszöntést, a tiszteletadást, a méltatást, amely Déry Tibort nyolcvanadik születésnapja alkalmával megilleti, megteszik, megtették az írók, irodalomtörténészek, kritikusok: mindazok, akiknek tisztük kifejezni, különösen ilyenkor, az olvasó szeretetét is az író iránt.
Maradjon hát e rövid jegyzet témája a sok köszöntés közül egy, a televízióban tegnapelőtt este sugárzott portréfilm, azon ritka alkalmak egyike, amikor az ünnepelt önmaga emelhette a feléje nyújtott poharat önmagára. S tehette ezt, mert bölcs, nyugodt szavaiban akkor is ott rejtőzik a költészet, amikor nem ír, s mert valójában az asztalt körül ülők kérték erre a mozdulatra. Hiszen tagadni nem lehet, a televízió jó lehetőség volt csupán - és most erénye a lehetőség -, hogy bepillantani engedett Déry Tibor világába, és a néző, aki eddig csak az írásait szerette, megkedvelte az írót is, és aki nem ismerte szavait, minden bizonnyal az sem állhatja meg a jövőben egy-egy művének elolvasása nélkül. A tévé munkatársai a lehető legjobb megoldással készítették el a riportot, végig a háttérben maradva, óvakodva mindentől, minden szótól és minden képtől, amely megsérthette volna, és semmivé foszlathatta volna a varázslatot, a Déry Tibor teremtette világot.
Vajon hányan és hányan próbálták már megfejteni a költészet, az irodalom, a művészet titkát, próbálták elméletek és próbálják képletek zárt, merev rendjébe szorítani mindazt, amit lényegének hisznek? De a költészet, a művészet mindannyiszor apró szilánkokra esik. Kihull a képletek és sorok közül, és már hiába igyekezne bárki újra összerakni, csupasz szó maradna, ecsetnyi festék, hideg anya?
Talán azért is, hogy valóban portréfilm lett a kamera előtt folytatott beszélgetésből, mert sem a riporter, sem az operatőr nem szándékozott megfejteni semmit Déry Tibor világából, művészi titkaiból. És így sikerülj a legtöbbet adni, az egészet, anélkül, hogy szándékukra bármely képsorból következtetni lehetett volna. Különösen jónak, eltaláltnak mondhatók a közelképek, néhány kivételtől eltekintve a megfelelő helyen és időben mutatták meg a kezet, az arcon és a szem, a száj körül futó ráncokat, úgy, hogy nem hatottak tolakodónak, görcsösen kifejezni akaróknak. Talán csak a bevezető, a természet sugallta gondolatokat megfogalmazni szándékozó felvételek egysíkú, közhelynek is nevezhető megoldása, tartalma kifogásolható.
De az apró, alig feltűnő hibáktól eltekintve csütörtök este olyan portréfilmet láthatott a tévénéző, amely Déry Tibor öregkorának nyugodt, letisztult világával egészítette ki mindazt, amit regényeiből, novelláiból, elbeszéléseiből már megismertek az olvasók."

Október 19. 20.00 Budapesti Művészeti Hetek, Zenés TV Színház bemutató, Enyém a világ - zenés játék. Alekszej Arbuzov Az Arbat meséi című műve alapján a forgatókönyvet írta Elbert János. Zene Tamássy Zdenkó, dramaturg Siklós Olga, zenei rendező Rónai István, vezető-operatőr Szabados Tamás, rendezte Gyarmathy Livia. Szereplők: Bessenyei Ferenc, Esztergályos Cecília (a képen) Gyenge Árpád, Sörös Sándor, Benedek Miklós, Horváth József.

Október 22. a MR és a MTV elnökei részletes irányelveket adtak ki a két intézmény közötti további együttműködésre vonatkozóan.

Október 23. 17.10 közvetítés a Népstadionból, az Újpesti Dózsa - Leeds United BEK labdarúgó mérkőzésről. Riporter Vitray Tamás.



20.00 Budapesti Művészeti Hetek, Kassák Lajos: Egy ember és a többiek - tévéfilm bemutatója. Dramaturg:Szántó Erika, operatőr Nemescsói Tamás, televízióra alkalmazta és rendezte Horváth Z. Gergely. Szereplők: Vajda László, Solti Bertalan, Monori Lili, Novák István, Kátay Endre, Zolnay Miklós, Baracsi Ferenc, Benkóczy Zoltán, Miklóssy György, Paláncz Ferenc, Szalay Edit, Tándor Lajos.

A Magyar Nemzet október 30-i számában írta Lőcsei Gabriella:
"Kassák Lajos, noha néhány esztendeje, halála bekövetkeztéig még kortársnak számított: majdnem olyan ismeretlen a nagyközönség számára, mint Mikes Kelemen 1761-ből. Az életében főként önmaga teremtette ellentmondásokat, furcsaságokat még nem tisztázta és nem értékelte megnyugtató véglegességgel az utókor. A sáncot, amit maga rakott életműve köré, most kezdik bontogatni, például a televízióban is. Az Egy ember és a többiek prózai munkásságának egyik legszebb példánya. Az első filmes Horváth Z. Gergely ügyesen választott, mikor Kassák művészetének televízióbeli bemutatására ezzel az írással készült. Csakhogy ennek az egyetlen novellának a megfilmesítésébe mindent bele kívánt sűríteni, amit Kassákról tud és elmondásra érdemesnek tart. És láthatóan nagyon sokat tud róla...
Kassák prózaírói módszerét, szikár tárgyilagosságát precíz képi naturalizmussal érzékeltette a film, hosszan és részletezőn fotografált helyszínekkel túlontúl magyarázó képsorokkal. A naturalizmust azonban mint filmnyelvet, kinőtte már a televízió és a közönség is. Így azután Kassák világát egyedül a szerepével intellektuálisan azonosuló Vajda László játéka képviselte igazán, mindaz, amit körülötte láthattunk, csak csorbította a mondanivaló és a rendezői szándék hitelét. Kassák Lajos megismertetése tehát ezúttal elmaradt. De megtörtént a kassáki próza felfedezése a televízió számára. Indulásnak ez sem kevés."

Október 22. és 26. között a Magyar Televízió nemzetközi konferenciát rendezett Egerben, a televíziós oktatás időszerű kérdéseiről az Iskolatelevízió fennállásának 10. évfordulója alkalmából. A tanácskozáson, amelyet az egri Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetségének házában tartottak, mintegy 20 országból jöttek a vendégek, többek között Bulgáriából, Csehszlovákiából, Jugoszláviából, az NDK-ból, Romániából, a Szovjetunióból, Hollandiából, Ausztriából, Belgiumból. Felszólaltak ugyanakkor a hazai televíziós oktatás specialistái is. Az első napon dr. Temési Alfréd, az Országos Oktatástechnikai Központ tudományos igazgatójának és Nagy Richárdnak, a Magyar Televízió elnökének megnyitó beszéde után került sor "Az oktatóműsorok témaválasztását befolyásoló tényezők" tárgyalására. Ebben foglalkoztak az egyes országok oktatási rendszerével, a televízió szervezet helyzetével, valamint a társadalmi igények meghatározó szerepével. "A személyiség szerepe a televízió oktatóműsoraiban" témakörben Kelemen Endre, az Iskolatelevízió vezetőjének elnökletével az oktatóműsorok aktivizáló hatását vitatták meg.

A Heves megyei Népújság október 24-én Eszmecsere az ifjúságért címmel interjút közölt Sándor Györggyel, a Televízió művelődési igazgatójával, az Egerben megrendezésre kerülő Iskolatelevíziós konferencia kapcsán. Pécsi István riportja:
"Az egri nemzetközi iskolatelevíziós tanácskozás egy kissé jubileumi rendezvény is. Hiszen tíz éve annak, hogy a magyar Iskolatelevízió első adásait sugározta. Az egy évtized eredményeiről, gondjairól beszélgetett munkatársunk Sándor Györggyel, a televízió művelődési igazgatójával.
- A jubileum mindig számvetésre késztet. Miként értékeli a hőskortól a jelenig megtett utat?
- A könyvnyomtatás felfedezése után jó száz év telt el, amíg Gutenberg találmánya polgárjogot nyert az iskolai oktatásban. Az alig három évtizede létező televízió diadalmenete sokkal gyorsabb volt szerte Európában, s ma már minden országban természetesnek tartják azt a sokoldalú segítséget, amit az iskolatelevíziók nyújtanak a pedagógusoknak. Érthető is, hiszen korunk közkedvelt csodája úgyszólván mindentudó. Nemcsak az elmúlt századok kulturális értékeit eleveníti fel, hanem emberközelbe varázsolja a mai élet ezer jelenségét, ízelítőt ad napjaink tudományos életéből, gazdasági sikereiből, bemutatja korunk jelentős gondolkodóit. Úgy érzem, nekünk, magyaroknak sem kell szerénykednünk, hiszen Iskolatelevíziónk tízéves tevékenysége során meghódította nemcsak a diákokat, hanem a tanárokat is. Egyik legnagyobb erénye az, hogy kiegyenlítő szerepet tölt be; az előbb említett sokoldalú információkat eljuttatja a legeldugottabb kisiskolákba is. Ezáltal segíti a hátrányos helyzetben levő falusi munkás-paraszt tanulókat abban, hogy elmaradásukat behozzák, s előnyösebb feltételek mellett versenyezzenek a sokkal jobb körülmények közt tanuló városi ifjúsággal.
- Hogyan lehetne hatékonyabbá formálni a jelenlegi, rangos tevékenységet?
- Ez egyrészt oktatásszervezési kérdés. Mindenekelőtt el kell érni, s hiszek abban - s ez egyáltalán nem utópia -, hogy minden iskolában, minden tanteremben legyen tévékészülék. Nemrégiben Budapest egyik peremkerületében, egy üzemben voltam televíziós ankéton. Ott egy munkás kért szót, s így tolmácsolta sok ezer szülő jogos igényét; Ideje lenne megszüntetni azt, hogy a gyerekek óráról órára osztályt cseréljenek, egyszerűen csak azért, mert kévés a tévé, mert nem jut minden terembe. Mindannyian egyetértünk ezzel az igénnyel, s bízunk a társadalmi összefogás erejében, hiszen az elmúlt évek során már bebizonyosodott, hogy milyen sokra képes az áldozatkészség. A vállalatok, az üzemek, a termelőszövetkezetek, az egyes szocialista brigádok pénzben és munkában húszmillió forintot juttattak diákságunknak. Lényeges az is, hogy a tanterv és a műsorterv egyezzék, mert különben képtelenség hatékonyan felhasználni a jól sikerült produkciókat. Fel kell készíteni a pedagógusokat is arra, hogy módszeresen éljenek az új, a megnövekedett lehetőségekkel, kamatoztassák az Iskolatelevízió folyvást bővülő kínálatát. Itt elsősorban az idősebb tanárokra gondolok, azokra, akik már egy-két évtizede oktatnak, nevelnek, s nem kaphattak olyan sokoldalú audiovizuális képzést, mint a friss diplomások.
- Mit ígér az elkövetkező tanév?
- Legfontosabb feladat az, hogy a rendelkezésre álló műsoridőt minél jobban kihasználjuk. Segítenünk kell a felnőttoktatás gondjainak megoldásában, ötleteket adva az eredményes felkészüléshez, a sikeres ismeretgyarapításhoz. Jelenleg 410 órás évi műsoridővel számolhatunk. Vannak, akik ezt kevésnek tartják, én azonban úgy érzem, hogy erre is lehet alapozni, s a jelenleginél is jobbat, többet nyújtani. Egyébként hadd mondjam el, hogy ez az évi 410 óra az európai ranglistán is előkelő helyet jelent. Természetesen a 2. műsor is lehetőségek sorát kínálja.
- A művelődési igazgató mit vár ettől a nemzetközi tévékonferenciától?
- Mindig is nagyra becsültük a kitűnően képzett Heves megyei pedagógusok hivatásszeretetét, értékeltük azt, hogy alig néhány hónappal a tíz év előtti rajt után Eger Város Tanácsa alkalmat adott az Iskolatelevízió alkotóinak, s a műsorokat kamatoztató tanároknak arra, hogy gyümölcsöző eszmecserét, folytassanak. Ez a kapcsolat folyvást bővül, s nem véletlen, hogy ismét Egerben találkoznak, tárgyalnak a neves szakemberek. A televízió nemzetközi tömegkommunikációs intézmény. Ebből következik, hogy csak egymás munkájának ismeretében léphetünk előre, produkálhatunk többet és jobbat. A magam részéről ezért remélem az ifjúságunk és mindannyiunk számára hasznos ötlet- és eszmecserét."



Október 25. 18.20 Monitor: A palesztinai kérdés. Szerkesztő-riporter Chrudinák Alajos, operatőr Várszegi Károly.

A televíziós politikai magazin - hagyományaihoz híven - ezúttal is az akkori érdeklődés homlokterében, az események főáramában levő problémát boncolt, méghozzá olyan helyzetben, amely az adott kérdés egészének áttekintését teszi szükségessé. A tények alapján vizsgálja meg, hogyan keletkezett, milyen kálváriát járt meg a palesztinai probléma. Az elemzést hatalmas filmanyag segítette - részben a magyar televíziós stábé, részben más televízióké. Megszólalt mind a négy fontos palesztinai szervezet vezetője, Husszein szóvivője, a jeruzsálemi görög-katolikus érsek, az izraeli Egyesült Munkáspárt (NAPÁM) központi és politikai bizottságának tagja, s beszélnek táborlakók, menekültek. A stáb "munkamottója" Gromiko 1947-es (!) ENSZ-közgyűlésbeli beszédének ez a mondata: "Minden olyan szélsőséges megoldás, amely figyelmen kívül hagyja akár az izraeli, akár a palesztinai nép jogait, elfogadhatatlan."

Ugyanezen a napon, 20.30 Budapesti Művészeti Hetek, Törökországból nincs visszatérés - Gyöngyössy Imre és Kabay Barna tévéjátékénak bemutatója. Szereplők: Mikes Kelemen - Páger Antal, Zay úr - Kömíves Sándor, Csáky úr - Solti Bertalan, Orsolya asszony - Békés Rita. Vezető-operatőr Illés János.

Az RTV Újság 1974/42. számából, Kabay Barna ajánlójából részlet:
"A tévéjáték kettős célt tűzött maga elé. Mindenekelőtt szeretné tovább folytatni a sort, mely a Halotti beszéd, az Ómagyar Mária siralom és Janus Pannonius költeményeinek drámai felidézésével kezdődött. Reméljük, hogy megtekintése után kinyitja a néző Mikes Kelemen gyönyörű leveleskönyvét is!... Mikes emberi magatartása, fejedelméhez, szabadságharcához való egyszerű, szinte hétköznapi hűsége közvetlenül szól a mához is. Az erről való megemlékezés a dráma másik célja. Tudatosan esett a választás a kedves, zsörtölődő, idős harcostársaival folytonosan vitatkozó, öregedő Mikesre. Így próbált meg a darab hűségesnek lenni Mikes finom, édes-keserűhumorához."

A Magyar Nemzet október 30-i számában írta Lőcsei Gabriella, részlet:
"...A Gyöngyössy - Kabay alkotó-pár régóta kísérletezik egy olyan történelmi előadásmód megteremtésével, amely korhoz kötött ugyan, de kortalan, azaz általános is egyszersmind. A Mikes Kelemenről szóló filmben - úgy tetszik - sikerült megtalálniuk a jó arányt kor és kortalanság között a történelmi sűrítés és a történelmi stilizálás révén. A történelmi hitelesség védelmezői bizonyára most is rosszallják a film játékát a valódi idővel. Igazuk van, ha azt mondják, a Törökországi levelek szerzője II. Rákóczi Ferenc halálakor nem volt még olyan törődött öregember, amint azt a tévéjáték - Páger Antal átélt alakításával - mutatta. Húsz-egynéhány évet élt meg futó-babként, karó nélkül fejedelme nélkül. A film azonban nem az évek rendjét kívánta rekonstruálni, hanem Mikes Kelement, a ma is élvezetes szépírót és a vívódásaival, érzelmeivel a XX. században élőkhöz is hasonlatos modern embertípust mutatta be nem középiskolás fokonmindenkinek."

A Magyar Hírlap október 29-i számában Pályi András írt kritikát, részlet:
"Törökországból nincsen visszatérés. Ráadásul a Budapesti Művészeti Hetek bemutatója címmel nem is mindig a legrangosabb alkotásokat tiszteli meg a tévé. Előfordul, hogy nem maga a mű, hanem az alkotók neve érdemli ki e megtiszteltetést, ami végül is protokolláris szempont. Gyöngyössy Imre és Kabay Barna több alkalommal jelentkeztek közös alkotással a mozivásznon is, a képernyőn is, s noha mindannyiszor heves vita követte bemutatóikat, nem alaptalanul szereztek rangot s elismerést is maguknak...
Kabay és Gyöngyössy kísérlete rokonszenves. Ügy érzik, a magyar irodalom néhány kiemelkedő alakjánál az alkotó élet és az életmű drámai egységet alkot. Így van ez Janus Pannoniusnál is, Mikes Kelemennél is. A művet és az embert tehát egyszerre akarják megidézni, valamiféle televíziós rapszódiában ötvözni az irodalmi estet és az életrajzi tévéjátékot. De ha ezúttal kevesebb is volt a patetizmus és a felerősített szenvedély, 'mint korábbi alkotásukban, végül az ötvözet, az egységes kompozíció nem született meg."

Október 30. 18.20 indul dr. Czeizel Endre Az öröklődés titkai című ismeretterjesztő sorozata.
20.01 a 2. műsorban Ramajana - indiai eposz színpadi változatának közvetítése a Körszínházból, felvételről.

Az RTV Újság 1974/43. számából, Szanyi László írásából részlet:
"A most induló tévésorozat nyolc részben mondja el az emberi öröklődés legfontosabb tudnivalóit. Az első adás egy genetikai tanácsadást mutat be olyan sokszínűen, ahogyan az a valóságban zajlik. Ezt követően az öröklődés alaptörvényeivel ismerkedhetünk meg, ilyen kérdésekkel: miért vagy miért nem hasonlít az újszülött mindkét vagy egyik szülőre sem? A harmadik rész az öröklődést vizsgáló két fontos módszerrel: a családfa- és ikerkutatással foglalkozik. A továbbiakban arra a kérdésre is választ kapunk, fiú vagy lány lesz-e, és egyáltalán miért lesz az új magzat fiú vagy lány? Az ötödik adás különösen sokat vitatott kérdést elemez: a szellemi képességek öröklődésének gondjait és lehetőségeit. A hatodik rész címe: Akit a természet becsapott - elsősorban az örökletes betegségekre utal, míg a hetedik azokról a reményekről szól, amelyek a kutatás révén nyíltak meg, és tudatosítják az emberben, hogy az örökletes megbetegedések sorsszerűsége kivédhető. A befejező rész az emberi öröklődés közeli és távoli jövőjének lehetőségeiről szól: hogyan valósulhat meg a génsebészet, léteznek-e petesejt- és spermiumbankok, lesz-e lombikbébi?..."

Az Esti Hírlapban december 6-án -bel- írta:
"Kárpáti György rendezőnek, Szanyi László szerkesztőnek sikerült új tévés személyiséget felfedezni dr. Czeizel Endre személyében. Mert attól függetlenül - ha egyáltalán függetleníteni lehet ezt a két dolgot - hogy a genetika kitűnő szakembere; mindazt, amit tud, olyan könnyedséggel, természetességgel tudja előadni, hogy lassan-lassan mi is szakértő genetikusoknak érezhetjük magunkat. Igaz, az előadott ismeretek szélesebb érdeklődésre tarthatnak számot, mint azt annak idején, a sorozat indulásakor Az öröklődés titkai cím sejteni engedte. Itt volt például a tegnapi adás, a hatodik rész, amelyben a betegségek öröklődésének lehetőségeiről volt szó, meggyőző erejű példák nyomán. Talán egyetlen ponton merészkedett járatlan területekre az előadó, amikor a művészet és a tehetség kérdését összefüggésbe hozta a betegséggel. Utóbbi is befolyásolhatja ugyan a művészi tevékenységet, ám végső soron nem a betegség szabja meg az alkotás irányát, erejét és létrejöttét."

A Rádió és Televízió Szemle 1974/4. számában Sylvester Andrással Vágó Péter készített interjút, a televízió szerepéről az ismeretterjesztésben témakörben. Részletek a cikkből:
- Sylvester: A mi főszerkesztőségünket Közművelődési Főszerkesztőségnek hívják, ami nem szerencsés név, mert maga az egész Televízió, és a Rádió is, közművelődési intézmény. A mi főszerkesztőségünk feladata ezen belül az ismeretterjesztés. Most ha az ismeretterjesztés oldaláról nézzük a közművelődési határozatot, akkor az egyik legfontosabb dolog az, hogy a mi munkánk tulajdonképpen része egy nagyobb művelődési rendszernek. Persze ez nagyon elméletinek hangzik, és sokan vannak, akik az ilyen megállapításokat terméketlen spekulációnak tekintik. Én vitatom ezt a nézetet, mert az az érzésem, hogy ilyen dolgoknak a tudatosítása lényeges, gyakorlati szempontból. Ugyanis minden intézmény kialakítja a maga sajátos, belterjes ideológiáját, ami a saját érdekeiből, törekvéseiből szövődik össze. Ezek az intézményi ideológiák károsak is lehetnek, mert elfedik esetleg azt a valóságos társadalmi funkciót, amelyet betöltünk. Az ideológia aztán megjelenik emberi magatartásban is, kialakul egy bizonyos belterjesség, amikor a szerkesztő, a rendező, mindenki, aki műsort készít, nem abból indul ki, hogy a televízió a kulturális életnek a része, s egyik legfontosabb dolga, hogy szemmel tartsa a kulturális élet folyamatait, s ahol érték születik, azt felerősítse, s széles tömegekhez eljuttassa, hanem a külső feltételek vizsgálata nélkül akar valamit csinálni. Ezzel nem akarom elvitatni, hogy a televízió önmaga is önálló alkotó műhely, de legalább olyan jelentősége van a közvetítő funkciónak is. Annak a tudatosítása tehát, hogy részei vagyunk egy nagyobb kulturális rendszernek, gyakorlati következményekkel is jár, magatartásunk, a szerkesztői viselkedésmódok felülvizsgálatával, hogy bizonyos befelé fordultságunkat fel tudjuk oldani...
Az a nézetem, hogy a következő periódusban erősítenünk kellene mind a két oldalát ennek az elemző munkának. Tisztázni kell egyfelől az általános műveltség szerkezetét, ami probléma az oktatásban is, ez az értékkövetelmény. Másfelől viszont vizsgálni kell az értékek realizálódásának feltételeit is.
- Riporter: Tudna-e esetleg erre valamilyen példát mondani?
- Sylvester: Hogy hogyan jelenik meg ez a probléma a gyakorlatban, ezt tulajdoniképpen csak konkrét műsorokon lehet igazán értékelni. Nemrégiben volt egy műsorunk, aminek az a címe, hogy Korunk tudománya. Abban volt egy orvosi téma, bemutattunk ebben a műsorban egy ultrahang vizsgálatot. Rendkívül jelentős dolog, bizonyos értelemben a röntgenvizsgáló módszereknek a konkurenciája is ez az eszköz néhány területen. Kétségtelen, hogy az ultrahang vizsgálat az orvos számára sok új információt is nyújt. Ez azonban így felvetve a szak-kérdés síkján mozog, tehát az orvos-továbbképzésben van jelentősége, az orvosok számára lehet érdekes ez az információ. A néző számára mindez azonban másképpen jelentkezik. Egy szülés előtt álló nőt nem is a berendezés érdekli, számára az az érdekes, hogy meg tudja-e állapítani valamelyik technikai berendezés, hogy ikreket szül-e az anya, kettőt-hármat, fiút vagy leányt?
- Riporter: Vagy esetleg a magzat egészségi állapotát.
- Sylvester: Persze. Minden szülő aggódik, hogy nincs-e valami rendellenesség, tud-e valamilyen berendezés időben felvilágosítást, választ adni. Ebből kiindulva aztán el lehet mondani azt is, hogyan működik ez a készülék, amely választ ad, tehát bizonyos műszaki természettudományos ismereteket is lehet közvetíteni. A lényeg: adva van egy ismeret, s nagyon alaposan kell elemezni, hogy ez az új ismeret mit jelent a szakember számára, és mit jelent, mondjuk így, a mindennapi tudat, tehát a nem szakembertudat számára. S mivel a legtöbb szakmában mindnyájan nem-szakemberek vagyunk, így kell keresnünk azokat a közös nevezőket, azokat a társadalmi szükségleteket, amelyekkel egy információ közvetítése hatékonyabb, érdekesebb lehet. Mert hiába adunk bármilyen ismeretet, hogyha az emberek nem fogadják be, akkor ennek a hatékonysága nullával egyenlő, ez egy olyan könyvet jelent, amelyet ugyan kiadunk, de senki el nem olvas, ezzel csak a statisztikán javítottunk.
- Riporter: Nem véletlen talán, hogy a példát is viszonylag ellenőrizhető tudományból vette. Most ugyanez a kérdés hogyan áll a társadalomtudományok terén?
- Sylvester: Véleményem szerint ugyanúgy. Vegyük a történettudományt. Természetesen óvakodom attól, hogy szakkérdésekbe, történész vitákba, nem lévén szakmabeli, beleszóljak. A közvetítő funkciójából mondom, amit mondok. Kétségtelen, hogy a történettudomány - erről a történészek sokat írtak - számára sok kárt okozott, amikor a történelmet mint aktuális politikai példatárat kezdtük kezelni. Tehát a múlt jelenségeit úgy értelmeztük, hogy azok aktuális politikai kérdésekre példaként, analógiaként szolgáljanak. Ez a történettudományban tudománytalanságra vezethet. E hibák ellenére azonban feltétlenül fennáll az a dolog, hogy egy történelmi ismeret tulajdonképpen csak akkor érdekes és hatásos, ha választ ad jelenlegi problémáinkra. Például: sokat vitatott kérdés ma a városiasodás. A városfejlesztésnek rengeteg, bőrünkön érezhető gondja van, elég csak a közlekedéssel kapcsolatos mindennapi kérdésekre utalni. Ezek a problémák csak akkor oldhatók meg, és csak akkor láthatjuk őket helyesen, ha pontosan tudjuk, hogy a ma problémái milyen történelmi folyamatok eredményeként alakultak ki. Tehát a történelmi műsoroknál is ugyanez az alapkérdés, nevezetesen, hogy megtaláljuk azokat az aktuális, időszerű, égető, minden embert foglalkoztató gondokat, problémákat, amelyeknek a történeti elemzése választ ad a jelen és a jövő kérdéseire is. Mert ha nem így kezeljük a dolgot, akkor a történelem csak kuriózum marad, érdekes ismerteknek csokorba szedett gyűjteménye. Ez azt is jelenti más szóval, hogy a történelmet kicsit szélesebben, összetettebben kellene értelmeznünk; úgymint gazdaságtörténetet, technikatörténetet, társadalomtörténetet, művelődéstörténetet, és erre ráépülve a művészetek, tudományok történetét. Persze tudom, hogy ilyen általánosságokat könnyebb kijelenteni, mint egy műsor keretében értelmesen megvalósítani. Ugyanez érvényes, azt hiszem a közgazdaságra is. A közgazdasági problémákat az emberek mindenekelőtt a fogyasztás, a jövedelem, az életszínvonal alakulása szempontjából érzékelik. Erre kell építenünk az ismeretterjesztésben is, ezekből a mindennapi problémákból kell kiindulni.
- Riporter: Valamit a művészetről.
- Sylvester: A helyzet ott is ugyanez. Vegyük a képzőművészetet. Az emberek bizonyos esztétikai problémákat mindenekelőtt a környezetükben, a lakással, az öltözködéssel, a köztéri szobrokkal kapcsolatban érzékelnek. Tehát nekünk azt is elemeznünk kell, hogy az adott kulturális értékek közül melyek azok, amelyekkel közvetlenül találkoznak a legszélesebb tömegek, és olyan új műsortípusokat kell keresnünk, amelyek segítik őket bizonyos esztétikai problémák tudatosításában.
- Riporter: Nos, ami eddig elhangzott, az inkább elméleti felparcellázása volt a dolgoknak. De végül is műsorokat csinálnak, méghozzá audiovizuális műsorokat, és ilyenkor szokott szóba jönni a szórakozásnak, a nézhetőségnek a problémája. Mennyire kell, vagy lehet egy ismeretterjesztő műsornak szórakoztatónak lennie?
- Sylvester: Ez a kérdés az alkotók számára természetesen elsősorban mint formai kérdés jelentkezik. Ez nagyon érthető, mert egy alkotót a formai problémák izgatnak, egy anyagot kell megformálnia, akár művészeti produkcióról, akár tudományos ismeretterjesztésről van szó. A formába öntés alapvető kérdés, ennek a fontosságát valamennyien érezzük. Egy dologban azonban vitatkozom. A hatás csak részben formai kérdés. Az alapkérdés az, amiről idáig beszéltünk, hogy megtaláljuk a néző érdekeltségét, tehát arról szóljunk, ami az embereket foglalkoztatja. Ha ezt nem elemezzük, nincs az a forma, ami ezt pótolni tudja. Ezerszer bebizonyosodott, hogy ha egy izgalmas kérdésről szólunk, az embereket közvetlenül, mélyen érintő kérdésről, még a gyengén megformált műsor is nagyobb hatású, mintha egy lényegtelen kérdést bármilyen gyönyörű formába is öntünk. Ezt a közvélemény-kutatás adatai is igazolják. Természetesen az ismeretterjesztő műsornak is bizonyos értelemben szórakoztatónak kell lennie, úgy vélem. És itt szeretnék tenni egy kitérőt. Ügy érzem, elméleti emberek feladata volna az, hogy a szórakozás fogalmát a jelenleginél jobban definiálják, mert az az érzésem, hogy rendkívül zavarossá vált a fogalom. Erre persze megint azt lehet mondani, hogy minek az elméleti spekuláció? Sajnos azonban a tapasztalat bizonyítja, hogy egy homályosan kezelt fogalomra zavaros elméletek épülnek fel, amelyek azután megjelennek a gyakorlatban is, és rengeteg kárt okoznak a műsorkészítés legkülönbözőbb szektoraiban, a szervezéstől a munka belső feltételeinek kialakításáig. Én ott keresném a tisztázást, hogy egy ismeretterjesztő műsor is lehet szórakoztató, ami annyit jelent, hogy a szórakozás nem műfajhoz kötött dolog. A szórakozás nem műfaj, hanem egy pszichikai állapot, amit akkor érzünk, ha valamit megerőltetés nélkül tudunk elsajátítani, s ez örömet okoz. A kérdés tehát az, hogy kit mi szórakoztat? Egy művelt embert szórakoztathat - a valóságban szórakoztat is, különben nem nézné vagy nem hallgatná meg - a komoly zene, szórakoztat egy jó színvonalú tudományos előadás is. A szórakozás tehát nem műfaj. Ügy mondanám, az egyik oldalon állnak a különböző, ún. kulturális objektivációk, amelyek hierarchiája a mindennapi, az ún. közhasználatú alkotásoktól (gondolok olyanra, mint a táncdal, a vicc, a tréfa, ennek megformáltabb változata, a kabaré stb.) az autonóm művészeteknek a legkülönbözőbb alkotásaiig terjed, pl. a drámáig, annak különféle történetileg kialakult formáiig. Ez a műfaji skála megvan valamennyi művészetben, a zenében, a képzőművészetben, az irodalomban. A műfajoknak, hogy úgy mondjam, megvan a maguk hierarchikus rendszere, a közhasználatú művészetek műfajaitól egészen az autonóm művészeteknek a legbonyolultabb műfajaiig. Most a kérdés az, hogy adva van a kulturális objektivációknak ez a hierarchikus rendszere, és ezek közül melyik társadalmi réteg számára melyik fogadható be könnyen, tehát melyik szórakoztató? A tapasztalat azt mutatja, hogy ahogyan a társadalmi hierarchiában fölfelé haladunk, egyre többet szórakozásként sajátítunk el ezekből az alkotásokból. Az alacsony műveltségű-színvonalú társadalmi rétegek viszont szórakoztatásként pusztán a közhasznú művészeteknek bizonyos fajtáit tudják elfogadni, illetve az autonóm művészetek egyszerűbb szerkezetű alkotásait. A bonyolultabb alkotásokat már csak fáradsággal, küzdelemmel sajátíthatják el. Ezek számukra nem szórakoztatók. Tehát tulajdonképpen az a probléma, hogy ez a két rendszer, a differenciált igényeknek, műveltségi színvonalnak a rendszere, és az adott kulturális objektivációknak a rendszere hogyan illeszkedik egymáshoz. Ahol ez a kettő úgy kapcsolódik, hogy a befogadó nagyobb erőfeszítés nélkül tud valamit megérteni, elsajátítani, ott a szórakozás élménye megjelenik. Ahol ez nincs, ott tanulásról beszélhetünk.
Ugyanez a tudományra is, az ismeretterjesztő műsorra is tökéletesen áll. Mitől lehet egy ismeretterjesztő műsor szórakoztató? A legfontosabb kérdésről az előbbiekben beszéltünk, hogy megtaláljuk azokat az alapvető társadalmi szükségleteket, a széles tömegek érdekeltségét bizonyos információk és ismeretek elsajátításában. Ez tulajdonképpen az érdeklődés felkeltését jelenti, amit a szakmában szerencsétlenül blikfangként szoktak emlegetni. Én inkább a problémának a mindennapi tudat síkjáról történő felvetéséről beszélnék..."

November

Meghalt Sykora Sándor, a TV Híradó egyik rendezője. Moldoványi Ákos szerkesztő-riporter, műsorvezető búcsúzott tőle az RTV Újság 1974/44. számában. Ebből az is kiderül, hogy rajongott a trükk- és a gyurmafilmekért:
"Jó barátot, kiváló kollégát gyászolnak a tévéhíradósok. A gyógyíthatatlan betegség elrabolta Sykora Sándort, aki hosszú éveken keresztül a TV Híradó egyik rendezője volt.
Másfél évtizede jött a televízióhoz. Azelőtt is a filmes szakmában dolgozott: kiváló képességű vágónak ismerték a filmgyárban. 1959-ben átcsábították az új lehetőségek. A Híradó egyik legnehezebb, legnagyobb figyelmet és felkészültséget igénylő posztján állt munkába. Rendező lett, fontos kulcsember, aki összeötvözte és egységbe fogta a híradó-adások bonyolult szerkezetét. Hamar megismerte a korszerű technika minden csínját-bínját, és nagy biztonsággal igazodott el benne. Az adás minden munkatársa biztonságban érezhette magát, ha ő ült a vezérlőpultnál. Gyors helyzetfelismerése, döntési készsége sokszor kisegítette a bajból, hisz élő adásokban soha sem kizárt a technikai hiba lehetősége. Ha azt mondjuk: szerette a fiatalokat - ez üresen hangzik. Nem egyszerűen szerette őket - szívügyének tekintette az utánpótlás nevelését. Mindenkihez volt jó szava, segítő észrevétele, hasznos tanácsa. Volt még egy nagy szerelme: a trükkfilmezés. Ebben a műfajban kevesen értek el olyan magas színvonalra, mint ő. A nézők számára talán máig is emlékezetes Egy életben maradt varsói című animációs filmje, amelyet Schönberg zenéjére készített, s mintha válóban életet lehelt volna az állandóan mozgó, formálódó agyagfigurákba. Egy másik filmje pedig, melyet Sztravinszkij zenéjére komponált - rajongott a modern zenéért - éppen az elmúlt héten szerepelt ismét a képernyőn. Ő volt az, aki néhány évvel ezelőtt elkészítette a Híradó modern, máig is látható, térképes időjárás jelentését. Aprólékos munka volt, több hónapos gondolkodás, töprengés, míg végre minden helyre került, az esőcseppek és a hópelyhek, a felhők és a napsütés... Tudtuk már jó ideje, hogy beteg, de hinni nem akartuk, ő maga sem akarta, hogy higgyük. Amíg ereje tartott, jött dolgozni. Most búcsúznunk kell tőle."

Miguel Alvarez Acosta államtitkár, a Mexikói Televízió elnöke európai kőrútja során két napig Budapesten tartózkodott és megbeszéléseket folytatott a Magyar Televízió vezetőivel, a két intézmény közötti együttműködésről. A kapcsolatfelvétel eredménye, hogy a Magyar Televízió forgatócsoportja 1975 tavaszán hatrészes színes dokumentumfilmet készíthet a mexikói művészetről, kultúráról és az ország természeti szépségeiről.

November 1. 18.20 Látókör - a tévé politikai vitaest sorozata a szocialista demokráciáról, első adás. Műsorvezető dr. Pozsgay Imre, szerkesztő Varga Zsuzsa és Nagy Zoltán, vezető operatőr Miszlay Gyula, rendező Pintér Gyula.

Az RTV Újság 1974/43. számából, Nagy Zoltán ajánlójából részletek:
"A televízió az idén is folyatja immár hagyományos vitaest-sorozatát, számos fontos kérdést tárgyalva meg az ország nyilvánossága előtt. A pénteki napon jelentkező műsor kibővül a Látókörrel, a szocialista demokráciáról, tizenhárom részes vitaműsorral. Ezenkívül a pártoktatáshoz közvetlenül kapcsolódó sorozatot látunk.
A Látókör témavezetője, dr. Pozsgay Imre mondja:
- A szocialista demokrácia fejlesztésének kérdései évek óta az elméleti érdeklődés és a politikai gyakorlat középpontjában állnak. Az ok nyilvánvaló: az olyan lényeges társadalmi változások, mint a szocializmus alapjainak lerakása, a szocialista nemzeti egység erősödése, a gazdasági mechanizmus reformja feltételezik az állam, a politikai szervezetek és intézmények további fejlődését... A Látókör első két adásában az állampolgár és az állatni szervezetek, valamint az állampolgár és a politikai szervezetek viszonyáról, egymásra hatásáról cserélnek eszmét meghívott vendégeink...
Ugyancsak folytatja a televízió a pártoktatás különböző témáihoz kapcsolódó sorozatát. A közeljövőben kerül képernyőre a Szovjetunió békepolitikáját elemző műsor, film készül a kiemelt nagyvállalatok szerepéről, a szolgáltatásokról, a szocialista tudat és életmód viszonyáról, valamint az 1975. évi gazdasági feladatainkról. A rovat törekvéseit Varga Zsuzsa összegezi:
- A televízió olyan országos lap is, mely a tájékoztatás, az agitáció és a propaganda eszközeivel világít meg fontos politikai kérdéseket. Ennek jegyében készülő műsoraink - a tavalyiakhoz hasonlóan - bizonyára most is sok levelet kapnak a nézőktől; számítunk is rá, hogy a közönség elmondja véleményét, nézeteit. Ez szolgál alapul arra, hogy következő sorozatainkat minél inkább az újabb igényekhez alkalmazkodva tervezzük meg."



November 2. 18.45 az Új versek, fiatal költők sorozatban Tamás Menyhért költészetéről. Műsorvezető Baranyi Ferenc, szerkesztő Farkas Katalin, operatőr Márk Iván, rendező Radó Gyula.
A műsorsorozat egy-egy adása után a felvételt levetítették a budapesti Metro klubban (a fotó ott készült).
21.45 Kertész Ákos: Névnap - komédia közvetítése a József Attila Színházból felvételről.

November 7. 19.05 a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulóján Az én forradalmam című szovjet dokumentumfilm vetítése. A film azokat a művészeket mutatta be, akiknek a nevéhez forradalmi művészeti kezdeményezések fűződtek: Lunacsarszkij, Majakovszkij, Majerhold, Eizenstein. A film után ünnepi tévébeszédet mondott Vlagyimir Jakovlevics Pavlov, a Szovjetunió rendkívüli és meghatalmazott budapesti nagykövete.

A november 7-i ünnep alkalmából a Magyar Televízió elnöksége nívódíjban részesítette az elmúlt időszak kiemelkedő műsorainak készítőit és alkotóit.
Nívódíjat kaptak:
Zolnay Pál a közművelődési főosztályon végzett rendezői munkáiért, a Gyakorló óra című produkcióért és a Keresztury Dezső-portréfilmért,
Major Máté és Szirmai János az Új építészet Magyarországon című sorozatban való közreműködéséért,
Keresztury Dezső és Szabolcsi Miklós irodalmi Ismeretterjesztő munkájáért,
Várhegyi Tamás és Greguss Ferenc a Delta című tudományos híradóban végzett szerkesztői tevékenységéért,
Rapcsányi László képzőművészeti műsorok riporteri munkájáért,
Csukás István és Bácskai-Lauró István a Keménykalap és Krumpliorr című ifjúsági tévéjátékért,
Markos József (Alfonzó) a Keménykalap és krumpliorr és az Alfonzó-cirkusz című produkcióban nyújtott alakításáért,
dr. Halász László a Rólad van szó! sorozatban való közreműködéséért,
Botka Valéria, Simó Sándor, Ivanics Lilla és Béres János az Énekeljünk együtt! című sorozatért,
Imrecze Zoltánné, Cs. Neményi Eszter, Gál Mihály, Hegyi István és Orbók Endre a matematikai pedagógus-továbbképző sorozatban való közreműködéséért,
Regös Sándor Varsóból, Hável József Párizsból küldött híradó-tudósításaiért,
Horváth Dezső Csongrád, dr. Kékessy József Komárom, Sz. Nagy József Szolnok megyei tudósító a TV Híradónak készített riportjaiért,
dr. Romány Pál és Magyar József A látóhatár szélén című sorozatban végzett munkáért,
Radevszky Teodor és Téglássy Ferenc rendezői teljesítményeiért,
Hildebrand István, Arató János, Varga János, Selmeczi Vera és Bán Ernő A capuai fiúk üzenete című filmben végzett munkájáért,
Apró Attila, Várhegyi Tibor, Mérei Anna, Fekete Katalin, Szeles Péter, Szabó Gábőr, Sólyom László és Hegedűs László a karmesterversenyért,
Seregi László, Ruittner Sándor, Molnár Miklós, Plózer József és Gerlach Ferenc a Mikádó című operett tévéváltozatáért,
Szabó György, Marton László, Őze Lajos, Basilides Zoltán, Mádi Szabó Gábor és Somogyvári Rudolf Az utolsó játszma című tévéjátékért,
Csomós Mari, Bánhidi László, Halász László, Sulyok Mária, Polgár Géza és a nemrég elhunyt Úrban Ernő az Írott malaszt című tévédrámáért,
Császár István, Szemes Mari, Horváth Sándor, Bálint András a Gyilkosok című tévéjátékért,
Almási Éva a Gyilkosokban játszott szerepéért és Greta Garbo magyar hangjának tolmácsolásáért,
Latinovits Zoltán, Mensáros László, Moór Marianna, Lázár Mária és Gyöngyössy Katalin a Kapuit című tévéjátékban nyújtott alakításáért,
Antonin Moskalyk a Hosszú, őszi nap című tévédráma rendezéséért,
Csákány Márta, Pápay Erzsi és Ráday Imre az Erzsébet királynő sorozat szinkronjáért,
D. Fehér Zsuzsa, Kernács Gabriella és B. Farkas Tamás a TV galériáért,
Fáy László és Kenyeres Gábor a Vasárnap című sorozatért,
Lovass Ferenc a Kiszorító című gyermek-sportvetélkedő rendezéséért,
Antal Imre Yehudi Menuhinnal készített riportjaiért,
Buzáné Fábri Éva kívánságműsor szerkesztéséért,
Semsei Jenő A megtörtént bűnügyek című sorozat dramaturgiai munkájáért,
Vértessy Sándor tudósításaiért,
Chrudinák Alajos a közel-keleti műsorokban végzett szerkesztő-riporteri munkáiért,
Balogh Mária riporteri és műsorvezetői tevékenységéért, ill. munkásriportjaiért,
Regös István az Alkohol című sorozat ötletéért és szerkesztéséért.

Ezen kívül a TV Híradó új 2. kiadásának létrehozásáért Matúz Józsefné, Kukk György. Horváth J. Ferenc, Gara György, Behyna Károly, Elek János, Szabó Katalin, Rér Eva, Dobrovics István, Müller László, Szentirmai Éva, Eifert Jánosné (Illés Mária), Horváth Árpádné (Halász Márta), Mórocz Erzsébet és Pálfi Viktorné kapott nívódíjat.

Ugyancsak nívódíjban részesítették az alábbi műsorok televíziós belső munkatársait:
Delta (Kővári Péter, Soós Árpád, Gerstner Adrienne, Takács S. Mariann),
Franyó Zoltán-portré (Borús Rózsa, Korompai Márton, Murányi Lászlóné, Haitz Henrikné és Sasvári Károly),
Keménykalap és krumpliorr ill. Írott malaszt (Békés József, Karátsony Gabriella, Révesz Gáborné, Zentai János, Ráday Mihály),
Rólad van szó! (Karácsondi Miklós, Pomezanski György, dr. Hálák László, Csányi Miklós, Jármy Tamás, Koncsik László, Csapláros Béla és Oldal Béla),
Karmesterverseny ill. Császár: Gyilkosok (Fellner Andrea, Vecsernyés János, Farkas László, Szentannai Tibor, Horváth Ádám, Varga Vilmos, Márk Iván, Kiss Mária, Borsos Tibor, Bodó János és Gát György),
Írott malaszt ill. Császár: Gyilkosok (Szőnyi G. Sándor, Deme Gábor, Gerő Péter, Molnár Edit, Fabók István, Boldizsár Károly, Füredi Vilmos, Reisz Iván, Csáki István, Völgyi László és Jánosa Lajos),
Császár: Gyilkosok (Dömölky János, Benedek Katalin, Hencz Dezső, Nagy Imre, Illés János, Németh Irma, Csengey Emőke, Bucsi János, Dimitrov György és Császár Ferenc),
Az utolsó játszma (Boldizsár Miklós, Pichler Júlia, Karakas Péter, Szabados Tamás és Horváth Pál).
Kapuit (Esztergályos Károly, Szántó Erika, Horváth Lóránt, Palotai Éva, Mészáros József, Wéber Géza, Bíró Miklós, Horváth András),
A capuai fúk üzenete (Radványi Dezső, Kígyós Sándor, Tóth Gábor),
A HÉT (Polgár Dénes, Balogh Judit, Vámos Judit, Sugár András, Horvát János, Hegedűs László),
A látóhatár szélén (Major Sándor, Bíró Istvánné, Normann József, Forray Tibor és Bartos Pál).

November 8., Rajnai András rendező újabb elektronikus műsora: Guliver a törpék országában. Dramaturg Jánosi Antal, vezető-operatőr Abonyi Antal, televízióra alkalmazta és rendezte Rajnai András. Szereplők: Guliver - Sinkó László, Császár - Inke László, Császárné - Káldy Nóra, Balgolom, hadügyminiszter - Somogyvári Rudolf, Rendrezal, kincstárnok - Kaló Flórián, Professzor - Velenczey István, Képviselőnő - Andai Györgyi.

Az RTV újság 1974/ 44. számában írta Jánosi Antal, figyelemfelkeltő cikkében:
"...Az új tévéműsor nem a mesét, hanem az eredeti művet jeleníti meg, ezért az, aki csupán a közismert mesét, a történetet várja, csalódni fog - ez a szerző inkább töprengésre, gondolkodásra késztet, a nevetése félelmetes nevetés..."

Az Élet és Irodalomban Hámos György kritikája jelent meg, részletek:
"...Gulliver most megjelent a képernyőn is; Rajnai András, az elektronikus képkomponálás megszállottja és hazai úttörője, s dramaturg társa, Jánosi Antal elérkezettnek látta az időt, hogy Swift keserű allegóriájával elektronikus úton rázza meg a nézőt. Sokáig töprengtem, miért volt viszonylag csekély hatása a nagy gondossággal előkészített elektro-sokkolásnak. A nézőt ugyanis nemhogy sokkhatás nem érte a képernyő előtt: inkább elbájolva nézte a gyermekkorából visszatérő üde mesét vagy éppen unatkozott. Vajon miben tévedett a két szeretetre méltó kísérletező, akiknek nemegyszer sikerült a technikából már-már művészetet kicsikarniuk? Ezúttal megfeledkeztek arról (amire konok próbálkozásaik során maguk jöttek rá): milyen dramaturgiát kíván az elektronika, milyen típusú történetek azok, melyek elektromos trükkökkel, képösszecsúsztatásokkal, kényre-kedvre nagyításokkal és kicsinyítésekkel, a valóság gravitációjának játékszerként kezelésével a leghatásosabban mondhatók el. Az elektronikus fantázia fantasztikus történetek, továbbá a világirodalom filozofikus tartalmú nagy meséinek (Dante Poklának, Swift Gulliverjének) képi kibontásában kínálkozik művészi segítőtársként.
Miért okozott mégis zavart most, éppen Gullivernél? A szerzők maguk árulják el nyilatkozatukban: Az új tévéműsor nem a mesét, hanem az eredeti művet jeleníti meg, ezért az, aki csupán a közismert mesét, a történetet várja, csalódni fog - ez a szerző inkább töprengésre, gondolkodásra késztet, a nevetése félelmetes nevetés.
Mit tagadjam, azok közé tartoztam, akik a közismert mesét, a bájos, bölcs, ironikus Gulliver-históriát szerették volna viszontlátni a képernyőn...
Itt Gulliver és a liliputiak nem a határtalan írói képzeletben jelennek meg, hanem a nagyon is körülhatárolt képernyőn válnak láthatóvá. S mert Gulliver termeszétesen betölti a képmezőt, a liliputiak kénytelenek abszolút törpékké válni, hogy elférjenek valahogy mellette, a tenyerén, az orra hegyén. Kétségtelen, az alkotók igen sok bájjal, olykor elbűvölő leleménnyel és szellemességgel komponálták meg ezeket a jeleneteket (megéreztetve az elektronika művészi lehetőségeit), mégis kénytelenek voltak megfogalmazott szándékuk ellen játszani. Ilyen picike emberektől csak picike filozófiára telik, picike intrikára, hatalmaskodásra, gonoszkodásra és picike színészi játékra. Bárhogyan iparkodnak is: nem tudunk gyűlöletet érezni velük szemben, legfeljebb pici mérget, mint a Gulliver-mesében. Ha ennél nagyobb hatásra törnek: unalmasakká válnak. Nem szívesen hasonlítanám őket a bábszínház figuráihoz, melyek - éppen stilizáltságuk révén - méreteiknél jóval nagyobb igazságok kimondására képesek. A kicsinyített valóság azonban a szatírát, a drámát, a katarzist is kicsinyíti."

A Magyar Nemzet november 13-i számában írta Lőcsei Gabriella, részlet:
"Rajnai András és a köréje csoportosuló alkotógárda nem a ma már klasszikusnak számító tévétechnikával foglalkozik. Kísérleteik merészek és újszerűek, azt is mondhatnánk minden túlzás nélkül, egyedülállóak a televízióban. Az ő világuk a tévéelektronika. Az elektronikus vezérlésű tévékamerák - úgy vélik - a tartalom és a technika újfajta szintézisét tudják megteremteni, sosem remélt témákat fedeznek fel a televízió számára. Jonathan Swiftet és az ő gyermekmesévé csitított társadalmi szatíráját is felfedezésnek szánták, tartalmi felfedezésnek az újdonatúj technikai felfedezések alkalmazásával. A tévébeli Gulliver a felnőttek számára készült, aminthogy szerzője sem gyermekmesét szövegezett a XVIII. század hajnalán. A mérhetetlenül keserű és a mérhetetlenül gőgös Swift maga mondja művéről, hogy olyan mondatokat akart írni, amelyek ostorcsapásként hatnak az olvasóra. Sikerült is neki."

A Pest megyei Hírlapban november 10-én írta V.F.:
"Valóság és fantázia, Swift Gulliver utazásai című műve kissé torzultan jutott az emberek gondolatvilágába. Ez nem meglepő, mert az író ritka gazdagságú fantáziavilága által életre keltett meghökkentő, de egyben csodálatosan tisztán és mély eszmei tartalommal megformált alakok önkéntelenül is a mesevilág képeit idézik fel az olvasókban.
A mű azonban hihetetlen erővel kapcsolódik a valósághoz. A törpék országát bemutatva pontosan kiderül: a parányi császár, tudós, hadvezér csak a maguk kicsiny világában hatalmasságok. Másrészt politikai- és pártharcaik, felfogásuk, eszmei összetevőik az író kora angol uralkodóházának maró gúnnyal, kíméletlen iróniával telített kritikáját tartalmazzák...
Az alkotók számára valószínűleg hálás feladatot jelentett a Gulliver megfilmesítése; hiszen a mű eredeti gondolatainak visszanyerése és hangsúlyozása, az alakok eltérő méreteinek összeegyeztetése egyaránt komoly feladatot jelentett a dramaturg Jánosi Antal, a rendező Rajnai András, s ugyanakkor a díszleteket és jelmezeket összeállító Nagy Sándor és Wieber Mariann számára is. A színészek jól értették feladatukat. Sinkó László Gulliver alakítása, a császárt megjelenítő Inke László, vagy a kincstárnok szerepét magára öltő Kaló Flórián mély szerepmegértése nagyban segítette az alkotói törekvések - Swift eredeti elképzeléseinek - megvalósulását is."

A Filmvilág 1974./23. számában írta Kuczka Péter, részletek:
"...Mi vitte Rajnai Andrást, az új tévé-változat íróját és rendezőjét Gulliver kalandjaihoz? Szubjektív azonosulás a hőssel, az aktualizálás vágya, a mese fantasztikuma, vagy moralizáló bölcselkedés? Kérdéseinkre talán azt a választ kapnánk, hogy mindezek együtt, én azonban azt hiszem, hogy a legfőbb ok a televízió új vagy még ki nem használt lehetősége, az elektronika, amelynek dicséretét és perspektíváit a megszállottak rokonszenves konokságával Rajnai évek óta hirdeti. Tehát a forma, az új technika.
Hiszen ennek a technikának létjogosultságát, dramaturgiai elméleteket és dogmákat döntögető erejét leginkább a fantasztikus mesék adaptációjával lehet bizonyítani. Normális tévérendezőknek vagy dramaturgnak eszébe jutna-e, hogy a világirodalom eposzait, fantasztikus regényeit, mítoszait vagy apokaliptikus látomásait dramatizálja? Hiszen a tévészerűség (kis képernyő, közelképek, kamara jelleg stb. stb.) egészen mást követel. Nem a víziót, hanem a szemüveget. (Nézzék meg, mivé tette ez a szemlélet a televízió híradóját!)
Rajnai - és néhány társa - más irányba indult. Keserves, fáradságos úton, nehéz munkával jutottak el Gulliverig vagy Dantéig. Külső akadályt éppen annyit kellett átugraniuk, mint belsőt. De ne beszéljünk most külső akadályokról, ez a Magyar Televízió belügye. Maradjunk a kísérletnél, illetve eredménynél.
Rajnai bizonyítani akart. Nagy fába vágta hát a fejszéjét. Hihetetlenül kevés pénzért (hiszen tudjuk, hogy menyibe kerül egy szobabelsőben lejátszódó tévé-dráma!) hollywoodi szuperprodukció elkészítésére vállalkozott, nyert. A technika - elektronika - kiválóan alkalmas, jól kezelhető eszköznek bizonyult. Most már minden lehetséges, legalábbis technikailag. A Rámajánát éppen úgy láthatjuk képernyőkön, mint az Ezeregyéjszaka csodáit, világok keletkezését vagy világok pusztulását. Nincs olyan fantasztikus mese, amely magvalósíthatatlan lenne, nincs olyan költői kép, amelyet ne láthatnánk. Nem kell egekig ugranunk örömünkben, nem kell megfújnunk a fanfárokat, de tudomásul kell vennünk az új lehetőségeket. El kell gondolkoznunk a televízió új dramaturgiáján..."

November 9. 18.10 Parabola - megújított formában visszatért a Televízió képernyőjére a szatirikus adás.

Az RTV Újság 1974/44. számában írta a Külpolitikai Szerkesztőség vezetője, Korolovszki Lajos:
"A Parabola - mely most újra jelentkezik - valójában sohasem halt meg, csak - mint Csipkerózsika - aludt egy ideig. Bízunk abban, hogy fáradtságát kipihenve frissen mutatkozik be újra a nézőknek, akik oly sokszor tudtul adták, hogy már látni szerették volna a képernyőn...
Hogy mit is akar a Parabola, s milyen lesz? Természetesen önmagát folytatja: mint annak idején, most és ezentúl is, szatirikus híradás kíván lenni, a televízió sokrétű, komoly tájékoztatását szeretné bővíteni és színesíteni. Játékosan, csúfolódva, a humoros publicisztika és a kroki jeleneteit vegyítve akar foglalkozni világunk kisebb-nagyobb eseményeivel, groteszk tüneteivel. És élni akar azokkal a technikai lehetőségekkel, amelyekkel filmben és elektronikában a televízió bőségesen rendelkezik, hiszen ezekkel az eszközökkel néha rövidebben és találóbban lehet megfogalmazni egy-egy gondolatot, mint akármilyen csiszolt mondatokkal.
Hogy miről fog szólni a visszatérő Parabola, melynek írója Komlós János, rendezője Deák István lesz? Erre nem lehet előre pontos válasz, adni, mert az adásig alakul, változik a tartalom, cserélődnek a témák. Lehet, hogy szó esik majd Rockefeller alkalmassági vizsgálatáról, az állandó és folyton változó olasz kormányról, az italozási szokások változásairól, az infláció rémóriásáról vagy óriásréméről, a portugál ébresztőóra csengésének hatásáról, a nyugatnémet kutya fejlődéséről és más apró dolgokról... Ám lehet, hogy mégsem ez lesz a műsorban, mert a Parabolával sohasem lehet tudni..."

A Békés megyei Népújság november 12-i számában írta S.E.:
"Másfél évvel ezelőtt csendben megszakadt a Parabola-sorozat. Varga József népszerű műsora sokáig hiányzott, aztán szó, ami szó, elfelejtettük. Pedig nem lett volna szabad ilyen mostohán bánni vele, nem volt rossz műsor, sőt még az sem különösebben túlzás, ha azt mondjuk róla, hogy érdeklődést keltő volt minden száma. És tetszett a műsorvezető Varga József is, szarkasztikus humora pontosan illett a műsorhoz, a szerkesztési elvekhez, melyek hellyel-közzel nem nélkülözték a meghökkentést sem, már ami a bizonyos politikai, gazdasági és másféle intimitásokat illeti.
Egyszóval kiforrott, egységes vonalvezetésű Parabolát ítéltek tetszhalálra - mint az szombaton kiderült - a műsorszerkesztés boszorkánykonyháján.
Ha viszont feltámasztották haló poraiból, feltétlen valami jobbat várt a néző. Másfél év nagy idő, mondta az új műsorvezető, ez igaz is. Csak az új Parabolán nem látszott meg, hegy új írója, Komlós János mennyire akart újat adni? Hogy törte-e annyit a fejét a megújításon, hogy attól megújult volna a régi Parabola.
Sajnos, nem újult meg és még a régi színvonalát, ötletességét és változatosságát sem érte el. Annak bizony gyengécske mása csupán, pedig a Rádió és Televízió Újságban ugyancsak nagy csinnadrattát csaptak neki. Lám, milyen igaz: nem mindig az az igazi, amihez nagy a hűhó."

A Magyarország hetilap november 10-én közölte dr. Jurij Koloszov cikkét, mely a szovjet Szputnyik című lapban jelent meg, A világ-televízió lehetőségei címmel. A cikk a műholdas adások előnyeivel és "politikai hátrányaival" foglalkozott. Részletek:
"A. Ch. Clark angol tudós már 1945-ben arról irt, hogy a műholdak képezik majd az emberiséget tartósan egyetlen egésszé összekovácsoló idegrendszer alapját. Technikailag ez a jövendölés a szeműnk láttára vált valósággá. A Telstar 1 nevű műbolygó 1962. július 23-án sugározta az első tévéközvetítést Amerika és Európa között. Ugyanennek a feladatnak a földi megoldása 850 kilométer magas relétorony építését tette volna szükségessé az Atlanti-óceán közepén. A szovjet Molnyija tévéműhold segítségével országunk távol-keleti területének lakói is élvezhetik a Moszkvai tévéközpont műsorait. A XXIV. pártkongresszus határozatai értelmében, a mostani ötéves terv alatt jelentősen bővült a kozmovízió hatósugara a Szovjetunió területén. A szocialista országok 1971. november 15-én megállapodást írtak alá az Interszputnyik Nemzetközi Távközlési Szervezet létrehozásáról. Idővel az is lehetővé válik, hogy például tévéhíd létesüljön Havanna Ulánbátor között.
A tévéprogramok közvetítése céljából jött létre egy másik nemzetközi szervezet, az Intelsat is, több nyugati ország közös vállalkozásaként, az amerikai Comsat magánkonszern égisze alatt. Szakemberek véleménye szerint a kozmoszon keresztüli tévéközvetítés lett a legfontosabb eszköze az egymástól nagy földrajzi távolságra levő tévéállomások kölcsönös műsorcseréjének...
A Népszövetség már 1928-ban arra kényszerült, hogy határozatban foglalkozzék a rádióadások veszélyességével. Nyolc évvel később írták alá a ma is érvényes nemzetközi konvenciót a rádiónak a béke érdekében történő felhasználásáról. Sajnálattal kell megállapítani, hogy ezek a határozatok távolról sem olyan hatékonyak, mint kívánatos lenne. Elég utalni az Egyesült Államok kormánya által ellenőrzött Szabad Európa és Szabadság rádióadókra, amelyek szakadatlanul sugározzák a szocialista országokkal szemben ellenséges, a jó-szomszédság és az államok közötti megértés elvét alapjaiban sértő műsoraikat
A totális propaganda kísértései olyan nagyok, hogy az Egyesült Államok mit sem törődik a világközvélemény erélyes tiltakozásával és saját neves politikusainak figyelmeztetésével. Kísérletek történnek azért is, hogy az éter hullámait fegyverként használják fel a kereskedelmi harcban. A nyugati sajtó évekkel ezelőtt sokat cikkezett magánhajókra szerelt kalózadókról, amelyek gátlástalan reklámműsorokat sugároztak, súlyos károkat okozva azoknak a cégeknek, amelyek tartották magukat a becsületes konkurencia módszereihez. Végül is az Európa Tanács tagjai megállapodás megkötésére kényszerültek az effajta kalózadások megakadályozása végett. A nemzetközi együttműködést még jobban veszélyeztetné a televízió ellenőrzés nélküli felhasználása, hiszen a közönség befogadóképességét sem a műveltségi fok, sem a nyelvtudás nem akadályozza. Az adások propagandisztikus hatásának fokozására ugyanis egyes országokban, köztük az Egyesült Államokban is, speciális tudományos módszereket alkalmaznak, például az úgynevezett szublimációs technikát. Komolyzenei vagy képi program közepén váratlanul megszakítják az adást, reklám jelszavakat sugároznak, s mindezt olyan gyorsan, hogy szinte nem is zavarja észrevehetően a műsor lefolyását...
Egyet kell értenünk kanadai és svéd szakértőkkel, akik az ENSZ-nek a távközlési műholdak problémáival foglalkozó bizottsága speciális munkacsoportjának ülésére készített egyik dokumentumukban kijelentették: a tévéműholdak rendszerének létrehozását az általános politikai, társadalmi, gazdasági és technikai helyzettel összefüggésben kell szemlélni.
Vajon lesz-e arra lehetőség, hogy a világ-televíziót csak a népek jobb kölcsönös megértésének és a civilizáció további felvirágoztatásának az érdekében használják fel? Természetesen lesz, ha az államok általánosan elismert egységes elveket dolgoznak ki és fogadnak el a műholdak segítségével történő közvetlen tévéműsor sugárzásáról..."

November 11., az MSZMP KB Titkárság ülése, jegyzőkönyv:
"13. Győri Imre elvtárs szóbeli bejelentése alapján a Titkárság tudomásul veszi, hogy Romány Pál elvtárs a tanyai világot bemutató riportsorozatáért nívódíjat kap."
(Magyar Országos Levéltár - 288f 7/464 MSZMP KB Titkárság.)

FOTO



November 12. 21.25 az Ólombetűs vallomások című sorozat XII. részében a Szabad Föld rovatvezetőjét mutatták be. Szerkesztő Radványi Dezső, operatőr Andor Tamás, rendező Schiffer Pál.

November 14., a TV Híradó tudósított Szegedről, ahol bemutatták Gáspár Margit Tűzvarázs című darabját.
21.15 indul Szilágyi János új sorozata, a Teleszubjektív. Műsorvezető Szilágyi János, szerkesztő Végh Miklós, rendező Csányi Miklós.

A Veszprém megyei Naplóban december 7-én, három adás után írta K. T.:
"Csütörtökön jelentkezett harmadízben a tévé új magazin műsora, a Teleszubjektív. Az előző, második adásban, hogy ébren tartsák az érdeklődést, célba rúgattak néhány ifi focistát: egy beszélgetés, egy mellérúgás, nagyjából, így jellemezhetnénk az akkor látottakat. Egy kritikus később megkérdezte, miért kellett a labdarúgó palánták teljesítményének elbírálására céllövő olimpiai- és világbajnokot beállítani? Az igazi kérdés ez lett volna: Miért nem lehet magukkal a műsorszámokkal ébren tartani az érdeklődést?
Legutóbb már sem foci, sem medicinlabda nem törte meg az egymásután következő riportok folyamatát. Helyette a hangsúlyozottan leleményes Szilágyi János azt találta ki, hogy a Teleszubjektív vendégei ne mosolyogva és biccentve mutatkozzanak be, amint az más műsorokban és az életben szokás, hanem úgy nézzenek le a képernyőről, mintha a személyi igazolványukból léptek volna elő. Látványnak - szögezzük le - ez sem volt felemelő, de kétségtelenül rövidebb ideig tartott, mint elődje, a célba rúgás.
Magát a műsort nehéz értékelni, túlságosan is ízlés dolga. Palotai Boris például valószínűleg csodálkozva figyelte a fiatal munkást, akit nem zavart meg a filmezés és a hirtelen népszerűség: hm, esetleg ebből is lehetne forgatókönyvet készíteni? Egy író és egy zeneszerző zenés darabot, egy irodalomtörténész könyveket írt, édes istenem hát mit írjanak?
A szülők nélkül maradt 12 gyerek bemutatása egy fejjel kimagaslott, a többi riport közül. Igen, itt valóban történt valami figyelemre méltó. Együtt örültünk velük, hogy a Heves megyei Tanácsi Építőipari Vállalat segítsége révén végre új lakásba költözhetnek. A műsorvezető azonban valamilyen homályos okból szégyellte magát -úgy látszik, nem szabad drága amerikai cigarettát elfogadnia.
A nagycsaládosok gyerekei a középiskolás katonai kollégiumban? Vagy a riport, vagy a jegyzetíró hibája, de úgy tűnt, mintha a katonai kollégiumot a szociális segély speciális formájaként népszerűsíthetnék. Megismerkedtünk még egy egyetemistával, aki versmondásért Radnóti-díjat kapott; megtudtuk, hogy lesz valaki a DLVSZ elnöke; és hallottunk egy - nem egészen szokatlan - tapintatlan kérdést a műsorvezetőtől. Az iránt érdeklődött a Párválasztás, a partnerkapcsolatok pszichológiája című könyv szerzőitől, hogy nekik, mint elméleti szakembereknek, hogy sikerült a párválasztásuk? Szerencsére egyre többen megtanulnak intelligensen kitérni a szellemesnek szánt, de csak tolakodó kérdések elől."

November 13. 21.30 a 2. műsorban Rendezte: Szőnyi G. Sándor - a rendező műveiből válogatott az ekkor induló sorozat. Elsőként a Dosztojevszkij művéből készült A játékos című tévéjátékot láthatták újra a nézők.

November 14. 20.01 a 2. műsorban Hubay Miklós: Színház a cethal hátán - dráma közvetítése a Nemzeti Színházból, felvételről.

November 17. 10.40 Varázsolló - A kollázs. Gyermek képzőművészeti műsor I. rész. Forgatókönyv Szabados Árpád, szerkesztő Szabó Márta, vezető-operatőr Ráday Mihály, rendező Jeles András.
20.05 Életre kelt magyar drámák a Nemzeti Színházban, Madách Imre - Keresztúry Dezső: Csák végnapjai. Közvetítés felvételről.

November 22., a TV Híradó tudósított arról, hogy a Nemzeti Színház társulata az NDK-ba utazott.
21.00 Várak, törökök címmel indul ismeretterjesztő sorozat. Szerkesztő Hanák Gábor és Vikol Katalin, operatőr Abonyi Antal, rendező Kézdi Kovács Zsolt.

November 23-24., a TV Híradó mindkét napon közöl az Intervíziótól átvett képanyagokat L. I. Brezsnyev és G. Ford vlagyivosztoki találkozójáról, ahol megállapodnak az új SALT egyezmény alapelveiről.

November 24. 20.05 Szomory Dezső: II. Lajos király - dráma közvetítése a Madách Színházból felvételről.

November 25., a Magyar Szocialista Munkáspárt Magyar Televízió bizottsága: Az MTV pártszervezetének 1974. November 25-én kelt havi hangulatjelentése. Bizalmas! Részlet:
"A KISZ VB foglalkozott a TV Ifjúsági Filmstúdiójával, amely a KISZ segítségével és irányításával már dolgozik. A jövő évi költségvetéssel kapcsolatos kéréseseinket eljuttattuk Nagy Richárd elvtársnak."
(Magyar Országos Levéltár - 288f 22/1974/21 öe., 118/1974 (ag. 704/2).)

A KISZ élet című folyóirat 1974/10. számában bemutatták az MTV KISZ szervezetét is. Pomezanski György írásából részletek:
"A tévé ma már nem kuriózum. Mindannyian ott kuporgunk a képernyők előtt, ha Maigret nyomoz, vagy megjelenik a labdarúgó VB mókás emblémája, vagy éppen a Delta közismert szignálja. Természetessé vált továbbá, hogy beköltözött a nézők lakásába - és tudatába - néhány új családtag, a televíziós személyiség is. A nézőt a műsor s a személyiségek egyaránt érdeklik. Szidják a műsort, és közben - úgy mellékesen - terjednek a pletykák is. Izgató kérdések járnak szájról szájra: paróka van-e a bemondónőn, ki kit vett el - vagy nem vett el - feleségül. Mindenki ízlése szerint hozzáad, elvesz valamit ezekből a gyakran minden alapot nélkülöző információkból, amelyekből kialakult egy sajátosan általános jellemzés: a tévések amolyan zűrös életű csudabogarak! Most arra vállalkozunk, hogy a tévé KISZ-életén keresztül lehántsuk a kétes dicsőséget, sőt: bizonyítsuk, hogy az itt dolgozó fiatalok sem csudabogarabbak az olvasóknál.

A KISZ A TÉVÉBEN
A munkatársak zöme stábokban járja az országot Záhonytól Kőszegig, Szobtól Röszkéig. Életük jelentős részét vidéken töltik el, népzenei műsort Kék fénnyel váltva fel, aztán a hétvégén egy futballcsemegével. Szinte naponta találkoznak más-más feladatokkal és emberekkel, s közben a stáb is állandóan változik. Néha annyi az új arc, hogy a régi rókák sem akadnak ismerősre. Természetesen a hosszú autóutak zötykölődő zajában s a munka állandó egymásra utaltságában valódi közösségek formálódnak.
Ilyen körülmények között szervezeti életüket aligha jellemzik a rendszeres taggyűlések. A fontos, nélkülözhetetlen információk szolgálati úton terjednek s érnek el mindenkit, aki csak kíváncsi rájuk. KISZ alapszervezeteik, csoportjaik is a tévé sajátos szerkezeti felépítéséhez igazodnak, tehát általában egy-egy főszerkesztőség belső és állandó külső munkatársaiból alakul meg alapszervezet. Könnyen észrevehető, hogy a mozgalmi és a műsormunka szinte szerves egységet alkot. Ennek talán legfőbb magyarázata, hogy a tévés munka politikai tevékenység, ami elképzelhetetlen szilárd politikai meggyőződés nélkül, legalább annyira, mint a KISZ-ben való tevékenység.
A 11 alapszervezetben közel félezer, a legkülönbözőbb beosztásban és munkakörben dolgozó fiatal él KISZ-életet. A munkaköri függőségeket itt sem viszi magával senki a mozgalomba. Vagyis a képernyőről ismert személyiségek, csupán az ismeretség alapján aligha lesznek vezetőségi tagok. A sztárolás itt ismeretlen. A KISZ-ben KlSZ-munka kell az elismertséghez. Persze a kettő azért nem zárja ki egymást. ...
Íme egy idézet a Követelményrendszerből: A KISZ-szervezet járuljon hozzá az intézmény céljainak megvalósításához és a fiatalok képességeinek kibontakoztatásához. E pontosan megfogalmazott sorokban fontos és jellemző program húzódik meg, a KISZ kétirányú elkötelezettsége: minden erejével támogatni a műsormunkát, s egyben biztosítani a tagság állandó tudati fejlesztését, jogos szellemi igényeinek kielégítését. Minderről nemcsak beszélnek, valóban tesznek is érte. Itt van mindjárt a Filmalkotó Kísérleti Stúdió, amelynek munkájában minden KISZ-tag részt vehet, érdeklődési körének megfelelő munkával.
A stúdió munkája nagyon hasonlít a műsormunkához. Ugyanúgy alkotások létrehozása a cél, csakhogy nem köti őket műsoridő, a pontos határidő. A lényeg a kísérletezésben van. Megkísérelnek szakítani a megmerevedett formákkal, a már nézők által is felismert szokványokkal. A televíziós formanyelv fejlesztésén dolgoznak, amelynek lényege, hogy e kimeríthetetlen elektronikai lehetőségtárból mind többet megismerjenek. Az így készülő műsorok legtöbbjét nem a közönségnek szánják - műhely! - de a legsikerültebb alkotások előtt nyitott az első és második csatorna is.
A kísérletben dolgozó fiatalok nem szükségszerűen eredeti foglalkozásukban vesznek részt a munkában. Szakterületüket itt önként választhatják meg. Vagyis a kábeles akár vezető operatőrként is dolgozhat, ha van elképzelése, s meg is tudja valósítani azt. Az ilyen megvalósult elképzelések eredményével a néző is találkozott már a képernyőn, például a Pirx című fantasztikus sorozat esetében, ahol az egyszerűen, mindenki által ismert hétköznapi bútordarabokkal, használati tárgyakkal berendezett stúdióból az elektronikához értő kezek akár Marsbéli űrközpontot is előállíthatnak..."

November 26. 20.01 Dante: Isteni színjáték (Pokol). Televízióra alkalmazta Weöres Sándor, dramaturg Jánosi Antal, vezető-operatőr Abonyi Antal, rendezte Rajnai András. Szereplők: Sinkovits Imre, Bánfy György, Káldy Nóra, Somogyvári Rudolf, Torday Teri, Bujtor István, Győrffy György, Nagy Attila, Inke László, Csíkos Gábor, Velenczey István, Sinkó László, Fülöp Zsigmond, Kaló Flórián, Harsányi Gábor, Darvas Iván, Kozák András és a Pécsi Balett. Koreográfus Eck Imre.

Az RTV Újság 1974/47. számában írta Jánosi Antal, részlet:
"A televízió sajátos eszközei lehetőséget adnak arra, hogy a drámai művet látványos, cselekményes drámává tegyük. Nehogy azt higgye hát bárki, hogy valamiféle színházszerű felolvasással találkozik - valójában végigjárhatja Dante külön fantasztikus útját. A látvány meseszerű, a népmesék sziporkázó látványosságát idézi elénk. Megjelenne a különös szörnyek, ördögök, lángtestű, buboréktestű, fantázia-teremtette lények, látjuk az egymásra ívelő fantasztikus kristály utakat, csonthidakat és gőzölgő bugyrokat, s a végtelenbe futó, lángoló folyosókat és gyűrűrendszereket. Látjuk a bűnösöket, akiket Dante bűneik szerint osztályoz és helyez el ebben a képzeletvilágban, látjuk a megkötözött óriásokat, a szenvedőket nyilazó kentaurokat, Kháron szakállruhás alakját és nesztelen csónakját, a háromfejű Lucifer kitárt denevérszárnyait, az ördög városának lángoló vastornyait, a kristályba dermedt lényeket, és a jégbe fagyott árulókat, a háromfejű Cerberust és a félelmetes Erynniszeket..."

Az Esti Hírlapban november 27-én írta Bernáth László:
"Elismerés illeti azokat, akik megkísérlik a lehetetlent, és Dante pokolvízióit megpróbálják életre kelteni. A színház után most Rajnai András rendező próbálkozott a televízióban, hogy Weöres Sándor, illetve Jánosi Antal közreműködésével megelevenítse a képernyőn az Isteni színjáték első részét, a Poklot. Vonzódása a témához onnan eredhet, hogy az elektronikus kamerával és rögzítéssel kibontakozó lehetőségek, amelyeket már korábban végig próbált, s amelyek legsikeresebben, éppen a közelmúltban, a Gulliver rendezésénél jelentkeztek, alkalmasak a Pokol vízióinak absztrakt megidézésére is. Mert azzal egyet kell érteni, hogy ezt az Infernót naturálisan nem nagyon lehet láthatóvá tenni. Részben a látvány elviselhetetlensége, részben követhetetlensége miatt. Ilyenformán azonban egy szépen dekorált, jól megvilágított Poklot kaptunk, ahol esztétikus környezetben mozgott Sinkovits Imre Danteként. S kalauzolta őt Bánfy György, mint Vergilius. Ez volt a tévéjáték első ellentmondása, de ez a kisebbik baj, mert végül is elképzelhettük az egészet egy látványos irodalmi estnek, ahol Babits Mihály fordítása nyomán Dante szövege a lényeg. A Pécsi Balett stilizált mozgásával mintegy eljátszani akarta a szenvedéseket. S ha önmagukban e mozgások ízlésesek, néha szellemesek is voltak, pillanatonként elidegenítettek a szövegtől, mert a kettő nehezen fért meg egymással. Harmadik ellentmondásként jelentkezett, hogy néhány részletet éppen a trükkök segítségével naturálisan idézett meg a rendező, s ebben a környezetben, ezzel a tánccal nehezen volt összeegyeztethető a három kutyafej, a gyík, a pók, a lángoló lábak látványa. Ilyenformán néhány olyan részlet maradt csupán, ahol a szöveg, a kép, a trükk harmonikusan illeszkedett egymáshoz.
A kísérletet tehát nem nevezhetjük sikeresnek. Az utat azonban, amelyen Rajnai András jár, változatlanul sokat ígérőnek lehet tartani. Ám az elektronika szenzációs lehetőségei mellé - még inkább fölé - kell rendelni a drámát, hogy az bontakozhassak ki erőteljesebben a tévé különleges lehetőségei között."

Veszprém megyei Napló, november 29., B.E. írása:
"A Magyar Televízió filmet csinált Dante Poklából. S ez a film nagy-nagy csalódást jelentett - nemcsak a magam nevében mondhatom ezt - nekünk. Belém és belénk sulykolta az irodalmi hagyomány, hogy Dante Isteni színjátéka az irodalomtörténet halhatatlan remekművei között is a legkülönbek közé tartozik, kétségbe soha nem vontuk ezt a tételt, igazságáról azonban élményszerűen meggyőződni nem voltunk képesek. Dante olvasása ugyanis a legfárasztóbb szellemi műveletek közé tartozik. Ha nekivágtunk is a kalandozásnak menny és pokol bugyraiban az ő vezetésével, soha nem volt elég erőnk, hogy az egész utat végigjárjuk. Talán restellni való dolog ezt bevallani: az Isteni színjátékba, valahányszor elővettem, mindig csak belelapoztam. Soha nem tudtam végigolvasni, figyelmem szétszóródott az ezernyi lábjegyzetre való ügyelésben, lemondóan abbahagytam a próbálkozást. S tudom, hogy sokan járunk hasonló cipőben. A remekmű végső soron megközelíthetetlen maradt számunkra. (Nem is beszélve azokról, akik eleve meg sem próbálták Dante megértését, azaz elolvasását.) Ezért örültünk annak idején a hírnek, hogy televíziós film készül a Pokolból. Számítottunk rá, hogy ha olvasva nem, akkor majd nézve megtudhatjuk, hogy milyen nagy költő Dante. A csalódás is ebből a várakozásunkból adódik. Az elkészült tévéfilmet ugyan is, amelynek az lenne az egyik célja, hogy a művet megismertesse a tömegekkel, velünk, csak a második műsorban sugározta a televízió. A második műsort pedig köztudottan ma még csak a kiválasztottak nézhetik, hullámai az éteren át még csak az ország területének töredékét szórják be. Azoknak a nevében is, akik most kimaradtak a szórásból, javaslom, hogy a Dante-filmet a televízió első műsorának programjába is iktassák be a műsorszerkesztők. Mi is szeretnénk, hogy Dante végre átélhető élményt jelentsen számunkra."

November 30., Szókimondó Kata - zenés játék közvetítése a József Attila Színházból, felvételről.

Az év folyamán tízéves próbálkozás után, az Ifjúsági Törvény hatására is, megalakul a Magyar Televízió KISZ Kísérleti Filmstúdiója (1974-1983).
B. Révész László rendező, stúdióvezető írta később:
" A Magyar Televízió KISZ Kísérleti Filmstúdiója - mintegy évtizedes vajúdás után -1974-ben alakult, hála az ifjúsági törvénynek. Az alapszabály legfontosabb pontja, hogy a stúdióban - az MTV elnöke által biztosított éves keret felhasználásával - bárki készíthet filmet, aki az MTV KISZ szervezetének tagja (foglalkozásra, korra, nemre, iskolai végzettségre való megkülönböztetés nélkül). Párhuzamosan, ugyancsak elnöki keretből, egy másik kísérleti stúdió is alakult a Magyar Televízióban: a Fiatal Művészek Stúdiója. Az anyagi feltételek lényeges különbségéből adódóan hamarosan nyilvánvalóvá vált, hogy az FMS a főiskolát végzett, frissen diplomázott szakemberek gyakorlóterepe, míg a KISZ Kísérleti Filmstúdió a főiskola előtt álló, a szakmába bekerülni akaró fiatalok műhelye. Talán azért alakult úgy, hogy a KISZ Stúdióban elsősorban kameramanok, segédoperatőrök, rendezőasszisztensek dolgoznak..."

Babiczky László a Szabadság tér 17. című könyvében erről így írt, részlet:
"A fiataloknak bizony egy-két tekercs filmen kívül nem sok jutott, hogy bemutatkozzanak, s később sem volt mód soknapi igazi dokumentumfilmes forgatásra. Feszes tempóban, kevés lehetőséggel leforgatott filmek születtek, de az igényesség és a fiatalság sok-sok érdekes kísérletet hozott. Az itt készült művek a szűkös lehetőségek miatt nem remekművek, de ha az alkotók névsorát megnézzük, láthatjuk, hogy a műhelymunka meghozta gyümölcsét. (Kovács László, Kátai Balázs, Marton Frigyes, Zentai László, Ledniczky Márton, Fábry Sándor, Kovalik András, Szegvári Katalin, Martinídesz László, Mihók Barna, Sebeő Ágnes, Nádorfi Lajos, Fodor Tamás, Szirtes András, Moharos József, Bujtás János, Pajer Róbert, Halla József, Eless Béla, Ducsai Gábor, Tímár Péter, K. Nagy Lajos, Márk Iván, Nagy Péter András, Pénzes István.) Egy-két művet találomra is érdemes megemlíteni: a Fodor Tamás által rendezett Woyzeck-et (Stúdió K) és Martinídesz László Karcsika című filmjét.
Az ezredfordulóról visszanézve, ez a kiszes filmezés kicsit nevetségesnek tűnhet, de a kor politikai viszonyain túl azt is mutatja, hogy a televízióban a szakmájuknak élő fiatalok minden lehetőséget megragadtak, hogy tágítani tudják a játékteret."

A Rádió és Televízió Szemle 74/4. számában, a Visszhang rovatban Vitányi Iván közölt véleményt Sándor György közelmúltban megjelent könyvéről. Részletek:
"A televízió önismerete, Sándor György könyvéről
A szerző a könyv bevezetőjében azt vallja céljának, hogy a televízió kérdéseit a társadalmi önismeret szempontjából vesse fel. Erre valóban nagy szükség van. A televízió olyan komplex jelenség, amely a társadalom legkülönfélébb tényezőivel áll szerves kapcsolatban; ha reálisan akarjuk értékelni, ebben az összetettségében kell felfognunk. Elképzelhető tehát a televíziónak egy olyan elemzése, amely valóban a társadalom elé tart tükröt, mert feltárja mindazokat az okokat, amelyek a tömegkommunikáció adott formában való kibontakozását eredményezik. Ehhez azonban körül kell járni, sőt szembe kell nézni a társadalom szinte minden kérdésével, hiszen alig van olyan, amelynek visszfényét a tömegkommunikáció ne verné vissza.
Nem kritikaként mondom, hogy Sándor György nem erre a feladatra vállalkozott, az ugyanis egészen más, mindenestül társadalomtudományi orientációt igényel. Sándor György pedig a kérdést a televízió oldaláról szemléli, annak helyét keresi a társadalomban. Ha tehát munkájának jellegét akarjuk megfogalmazni, talán legjobban ebben foglalhatjuk össze, hogy a televízió önismeretének kialakítását akarja szolgálni.
Feladatnak ez is éppen elég. Új jelenségről van szó, amelynek kiforrásához kevés volt még létezésének másfél-két évtizede. De azt már bőven megfigyelhettük, hogy az élet sok területét áthatotta. Viták támadtak körülötte, hatását ki így, ki úgy ítélte meg, megszólaltak a bírálók, akik az eltömegesedés és a manipuláció eszközeit látták benne, s a kultúra hagyományos értékeit féltették tőle, s megszólaltak az apologéták, akik viszont egy új, mindenkire egyformán kiterjedő tömegkommunikációs kultúra utópiáját rajzolták fel.
A televízió és a közönség szerzője egyik utat sem követi. Nem megy el ezekig a végletes feltételezésekig, hanem okos, józan szóval veszi sorra a televízió hatásának különböző vonatkozásait, a tájékoztatást, az ismeretterjesztést, a művészeteket és a szórakoztatást, a hagyományos művelődési formákhoz való viszonyt, az életmódra, a személyiségre való hatást, a közönség integrálódásának és differenciálódásának problémáit, hogy végül a szocialista tömegkommunikáció jellegének ügyét is felvesse.
Azért nevezem a televízió önismeretének, mert álláspontja minden kérdésben magától értetődően pozitív, televízió körüli vitákról beszél ugyan, de a konfliktus árnyéka is alig merül fel benne; egy olyan ember szól itt, aki mindezt belülről szemléli, aki számára a keretek és a lehetőségek adottak, csak a megvalósítás módja kérdéses. Mindezt ismétlem, nem kritikaként mondom, hiszen ezzel a józan szemlélettel kívülről is egyetértek. Helyeslem Sándor György álláspontját, amellyel a televíziót s a kommunikáció minden formáját mindenekelőtt eszköznek tekinti, és így tartalmát aszerint ítéli meg, hogy mire használják.
A kötet nagy erénye, hogy ezt az álláspontot okosan és mértéktartóan fejti ki, sosem deklarál, hanem érveket és adatokat sorakoztat fel. Külön érdemes kiemelnünk az adatok felhasználásának gazdaságosságát. Hiszen elég sok olyan munkát látunk, amelyben az adatok sokasága elnyomja a lényeget, és külön erőfeszítésbe kerül, hogy a táblázatokat egyáltalán át tudjuk tekinteni. Sándor György azonban igen jó ökonómiával használja és szerkeszti a rendelkezésre álló adatokat, könyve ebből a szempontból nézve az érdeklődő számára a kézikönyv szerepét is betöltheti. Érzéke van ahhoz, hogy mellőzze a feleslegest, s azt foglalja össze, ami a lényegre tartozik...
Arra a kérdésre, hogy milyen alapon tehetjük oda jelzőként a szocializmus nevét a televízió mellé, Sándor György fejtegetéseiből egy olyan választ olvashatunk ki, amely két tényezőre épül. Az egyik a kulturális értékek közkinccsé tétele, egyaránt beleértve a történelmi hagyomány és a jelenkor értékeit. A televízió már ma igen sokat tesz ennek érdekében, még azt is elmondhatjuk, hogy a mi televíziónk ebből a szempontból nézve nemzetközileg is igen jól áll - tehetségeinek határait mégis korlátozóan szabják meg a jelenlegi művelődési adottságok. A másik tényező kifejtését Sándor György Brechtnek a rádiózásról írott megjegyzéseire alapozza, Brecht ugyanis a kétoldalú tömegkommunikáció lehetőségeinek kialakítását sürgette. Hogyan lehetséges azonban ez a televízió esetében? Sándor György egyaránt utal a megoldás technikai és társadalmi feltételeire, de mindkét vonatkozásban optimista. Felvázolja a technikai fejlődés várható eredményeit (a kazettától a térhatású képig), amelyek lehetővé teszik a kommunikációs viszonyok fejlődését. Megrajzolja azokat a tendenciákat, amelyek máris jelzik a kétoldalú közlés igényét..."

December

Krassó Lászlót nevezték ki a rádió és a televízió varsói tudósítójának.

December 3. 20.00 Szabó Magda: Kiálts város! - dráma közvetítése a Debreceni Csokonai Színházból felvételről.

December 4. 21.00 Z. Elemér nagy napja - tévémonológ bemutatója. Írta Kaló Flórán Szereplők: Őze Lajos, Bus Kati, Detre Annamária, Esztergályos Cecília, Kaló Flórián, Kovács István, Schubert Éva, Schütz Ila, Szendrei Ilona, Vogt Károly, Turgonyi Pál. Dramaturg Lehel Judit, operatőr Darvas Máté, rendezte Bednai Nándor.



December 5., a TV Híradó hír formájában beszámol arról, hogy az MSZMP KB elfogadja az V. ötéves terv irányelveit. A Hét következő száma is foglalkozott a témával. (A képen Balogh Mária beszélget dr. Huszár István miniszterelnök-helyettessel, és Réti Lajosnéval, a Habselyem Kötöttárugyár vezérigazgatójával, a Központi Bizottság tagjával.)

December 6. 20.00 Déry Tibor: Portugál királylány - tévéfilm bemutatója. Forgatókönyv Szántó Erika, dramaturg Schultze Éva, operatőr Bíró Miklós, rendező Esztergályos Károly. Szereplők: Maretics Erika, Csoma Zoltán, Ladányi Dániel, Esztergályos Cecília, Hegedűs Géza fh., Meszléry Judit, Kozák András, Gelley Kornél, Lontay Margit, Csurka László, Tyll Attila, Gonda György, Szokol Péter, Lengyel Péter, Kolumbán László.

Az RTV Újság 1974/48. száma, Schultze Éva ajánlójából részlet:
"Felmérhetetlenek a II. világháború pusztításai, de minden bizonnyal a legfájdalmasabbak közé tartozik az a rombolás, amely a háborút, majd az azt követő nyomort és inflációt átélt gyerekek életében történt. Elárvult, magányos kis csavargók sokaságát torzította koravén felnőttekké ez a kor. Magától értetődő természetességgel alkalmazták hát a nagyok módszereit, hiszen élniük, enniük kellett. Közvetlenül a háború után, 1946-47-benírta Déry Tibor azokat a novellákat - Jókedv és buzgalom, Itthon, Portugál királylány -, amelyek alapján Esztergályos Károly és Bíró Miklós új filmje készült, s amelyekben az író friss fájdalommal szól az említett jelenségről. Hősei rongyokba burkolt, lesoványodott, romos tömegszállásokon meghúzódó gyerekek, akiket közös sorsuk és kiszolgáltatottságuk alkalmi bandákba tömörített. Fásult, kiégett kislányok és kisfiúk, akiknek életében mindennaposabb, megszokottabb eset a gyilkosság, mint egy szelet torta vagy krémes; akik legközelebbi hozzátartozóik halálát a világ legtermészetesebb dolgaként tárgyalják; akik józanul mérlegelik, mennyivel hatásosabb eszköze az emberirtásnak a géppisztoly, mint a színházban látott félelmetes hóhérbárd. Mindaz, ami ezeknek a gyerekeknek a történetiében - mai szemmel nézve - irreálisnak tűnhet, az idézett kor iszonyú valósága volt."

A Filmvilág 1974/24. számában írta Sas György, részletek:
"...Esztergályos Károly rendezése - Szántó Erika forgatókönyve nyomán - csakugyan novellisztikus letisztultsággal nyújt összetett képet a naiv gyermeki ártatlanság elfajulásáról, amit a háború okozott...
Esztergályos Károly finom tónuskezeléssel illeszti egybe a novellák jelentéseit, a novellafüzérből nemesen harmonizáló drámai egységet teremt. Munkájának emelkedettsége a keresetlen egyszerűségben rejlik.
A más filmekből és színpadról már többé-kevésbé ismert gyermekszínészekkel a rendező megvalósította azt, ami a legnehezebb: a szokatlan szituációkban is a természetességet. A felnőtt színészek közül egy arc marad meg legmélyebben a nézőben, Meszléry Judité, aki az asszonyi magány és támaszkeresés belső megpróbáltatását hallgatásának mélységével minden szónál drámaibban fejezi ki."

December 7. 20.00 Molnár Ferenc: A hattyú - vígjáték közvetítése a Madách Színházból, felvételről.

Hány színes tévékészülék üzemelt ekkor Magyarországon? A választ az RTV Újság 1974/49. számában Varga Pál adta meg:
"Pontos statisztikát sehol sem vezetnek róla, hogy hány színes tévékészülék van ma az országban - a kereskedelem is csak azt tudja számon tartani, hogy az utóbbi négy-öt esztendő alatt mennyit adott el. A Gelka szakemberei mintegy négyezerre becsülik a használatban levő készülékek számát, nagy részét maszek alapon hozták be az országba, keletről és nyugatról egyaránt. A színes tévé tehát kb. annyira terjedt el idáig, mint a fekete-fehér 1957-58-ig. Az elkövetkezendő hetek-hónapok azonban ugrásszerű változást ígérnek. Igaz, talán még ma sem tudja mindenki, hogy egyrészt a televízió mindkét programjában rendszeresen ad színes műsort is, másrészt, hogy minden olyan helyen, ahol jó a fekete-fehér vétel, a műsor színes készülékkel színesben is vehető. Míg tavaly májustól december végéig összesen 400 színes készüléket adtak el, az idén november végén tíz nap alatt talált gazdára ugyanennyi - ez az arány jól tükrözi a kereslet növekedését. Jelenleg két hazai színes készülék kapható. Az egyik a Szovjetunióból korábban importált Szivárvány magyar változata, a Super Color, melynek több alkatrésze - a képcső is - szovjet gyártmány. A készülék az OIRT szabványok szerint ill. Secam rendszerben működik. Képstabilitását, színtartását, színátkapcsolását elektronikus automatikák szavatolják. Felépítése, súlya, mérete hasonlít tehát a Szivárványéhoz, ára 500 Ft-tal kevesebb: 19.000 Ft. A másik, a



Color Star, november elseje óta készül sorozatban a Videotonnál Székesfehérvárott, s az a napi 15-20 db, amelyet azóta szállítanak a Ravilnak, szinte órák alatt elkel. A kereskedelmi szakemberek számítanak a december elsején megjelenő Munkácsy Color népszerűségére is. Ez a készülék (hasonlóan a Videoton első színes tévéjéhez, a Videocolorhoz) Philips képcsővel működik. Nem olcsó: 26 000 Ft, de a 32.000 Ft-os Videocolornál mégis kevesebbe kerül. A Munkácsy Color kétnormás, és a szocialista országokban alkalmazott Secam rendszerű színes adás vétele mellett a PAL-rendszerű színes adások vételére is alkalmas. Ez év végéig 6-700 db kerül forgalomba belőle. A vételár 30%-ának lefizetésével OTP-re is vásárolható."

December 9., Romániában törvényerejű rendelet tiltja meg, hogy román állampolgároknál - a közvetlen hozzátartozókon kívül - külföldiek szállást kapjanak.



December 10. 21.15 Visszaszámlálás II. Paks 1974-1980 adása. A több évre tervezett sorozat második adása. A műsorban megszólalt Leszecso szovjet miniszterelnök-helyettes is. Szerkesztő-riporter Balogh Mária és Bán János. (A képen Balogh Mária riporter beszélget Nazsarova főmérnök nővel.)

December 12., a TV Híradó tudósított Karpov Aranyelefánt című darabjának szolnoki bemutatójáról, a darabot Valló Péter rendezte.
17.20 a TTT - Tízen Túliak Társasága újabb adása.

A műsorújság 1974/49. számában Gyulai István írta:
"A Tízen Túliak Társaságában szerintem a legizgalmasabb rész - a vendég. Illetve a Vendég. Rájut általában a legtöbb idő, olykor az ötvenperces műsoridőnek majdnem egyharmada. A gyerekek érdeklődését, fantáziáját megmozgató egyéniségeket próbáljuk meghívni, minél szélesebb körből. (Bár számos úttörőház, iskola TTT nézőivel folytatott beszélgetésből inkább az derül ki, hogy az érdeklődés sajnos egyoldalú: a gyerekek nem bánnák, ha mindig énekest vagy fiatal színészt hívnánk meg. Az ellen is kevesen tiltakoznának, ha legtöbbször egy-egy beat-együttes volna még jelen a stúdióban... Mégis bízom benne, hogy azért novemberi vendégünk, Komlós Sándor oroszlánszelídítő sem okozott nekik csalódást. Bár Kati és Balázs a stúdióban rosszallását fejezte ki, hogy Komlós szólóban érkezett, s egy fia oroszlánt, vagy legalább egy oroszlánfiát nem hozott magával. (Micsoda oroszlánidomár az ilyen! - mormogták fejcsóválva. Biztos attól tartott, hogy kedvencei megijednek a kameráktól...)
- A műsorvezetés gyerekek társaságában különösen kellemes feladat. Néha mégis adódik olyan helyzet, hogy nem érzem magam irigylésre méltónak. Sőt! Már arra is kényszerültem immáron több, mint kétéves TTT-beli műsorvezetősködésem alatt, hogy áldozatot hozzak. Igenis, áldozatot! ! Igaz, elég régen volt, de nem tudom elfelejteni. Farsangi TTT-t rendeztünk. Szerkesztői ötletből következően minden tag vendéget hozhatott, és miért, miért nem, a meghívott jelmezét kellett a műsor idejére felöltenie. Ezzel még semmi haj sem lett volna, de a szerkesztők az egyenjogúságot nem mindig értelmezik helyesen. Néha pedig kifejezetten egyéni módon. Egy szó, mint száz: kereken közölték velünk, hogy mi kit hívtunk meg és miért. Remek, nem? Én például, így tudtam meg, hogy világéletemben szerettem a bohóctréfákat, és ezért bohócvendéget választottam. Aztán jött a jelmeztervező, és még bohócsipkát is csinált. Pontosan az én méteremre. Állítólag nagyon jól mutattam benne. A cirkuszból azonban még nem kerestek... De hogy komolyabbra fordítsam a szót: remélem, új műsorunkból nem marad ki a legutóbbi időhiány áldozatául esett fotós tanácsadás sem... Takács Vera, Rick Nóra és Rózsa György szerkesztőknek, és jómagamnak is ez az egyik legfőbb gondunk: nehéz beleférni az 50 percbe..."

December 17. 20.30 Elektra - televízióra alkalmazta és rendezte Vámos László, vezető-operatőr Czabarka György, dramaturg Mészöly Miklós.

Az ország tetemes része bekapcsolódott a 2. tévéműsor vételébe: december 17-én megkezdte próbaüzemét, 23-án pedig rendes üzemét a tokai tévéállomáson a 2. műsort sugárzó, nagyteljesítményű, japán gyártmányú adó.

December 18. 21.40 a Színházi Album soron következő adását láthatták a nézők. Szerkesztő Virág Katalin, operatőr Szalay András, Sasvári Lajos, Márk Iván, rendező Radó Gyula, műsorvezető dr. Váradi György. A tartalomból:
Látogatás a Miskolci Nemzeti Színházban (részletek Tersánszky Kakuk Marci, Lorca Yerma és Steinbeck-Körmendi Egerek és emberek című darabjából),
Beszélgetés Illés István főrendezővel és Szakonyi Károly dramaturggal,
Öltözőben: riport Gyöngyössy Katalinnal. Vendég Sulyok Mária, aki Berlinben a Volksbüne színpadán német nyelven játssza Örkény István Macskajáték című darabjában Orbánné szerepét.
Shakespeare Antonius és Kleopátra című drámája a Vígszínház színpadán. Részletek az előadásból, beszélgetés a darab rendezőjével, Vámos Lászlóval és Mátrai-Betegh Béla kritikussal.
Forgószínpad: színházi hírek.

Az RTV Újság 1974/45. számában írta dr. Váradi György:
"Vallomás a Színházi Albumról. Ötödik évébe lépett a Színházi Album; azok közül, akik induláskor együtt voltak, már csak a műsorvezető maradt meg. Talán ezért is kér most tőlem vallomást a Rádió és Televízióújság az elmúlt négy évről. A Színházi Album legyen a magyar színházi élet szócsöve, amely utat talál a felnőtt nagyközönséghez és újabb barátokat szerez a színházművészetnek.  - ezt a célt tűztük annakidején magunk elé.
Az adás 21 óra körül kezdődik és ez még fő műsoridő, amikor sok és igen különböző érdeklődésű, ízlésű nézőnek kell műsort adni. Mert a Színházi Album nem szakfolyóirat, amely tudományos igénnyel kívánna elidőzni egy-egy szakmai kérdésnél, hanem elsősorban műsor, és ha valamiben még tovább kell lépni, épp az, hogy legyen még szórakoztatóbb, főidőre alkalmas produkció. Nekünk televíziós szemmel kell körülnéznünk a színházi világban, és nemegyszer saját bőrünkön tapasztaljuk, milyen más egy előadás hatása egy 800 személyes nézőtéren, és a képernyő intim közegében. Nyíltan vallottuk és valljuk, hogy a darabok kiválasztásában igen jelentős szempont a közművelődés. Felnőtt közönségnek szerkesztünk, de olyan közönségnek, amelynek milliói - önhibájukon kívül - sokáig el voltak zárva a színházi kultúrától, és most éppen a televízió segítségével ismerkednek a színházzal. Ezért a szerkesztés első lépése a szelektálás: mi kerüljön be az Albumba? Fontos és meghatározó körülmény: a Színházi Album évente hatszor jelenik meg. Lehet így egy műsor aktuális? Nem. Lehetnek több hetes késések? Lehetnek. Viszont azt tapasztaltuk, hogy így is lehet színházat megszerettetni, színházról informálni; másrészt három hét késés után még mindig marad többszázezer néző, akinek egy színműről szóló információ friss élmény. Nem könnyű egy színházi műsor elkészítése; sok ember és felszerelés kell hozzá. Sokat kell utazni; mi szívesen látogatjuk a Budapesttől távol levő színházakat is, szeretjük a kiváló, idős mestereket, a remek színészeket, a kezdő színműírókat. Hogy róluk szólhassunk, vállaljuk, hogy délelőtt Kecskeméten Gábor Miklóssal forgatunk, este már Békéscsabán vagyunk. Békéscsabától alig 300 km Pécs, de nem mondhatunk le Illyés Gyula új premierjéről. Mindezt úgy kell megszervezni, hogy a műsorba csak annyi felvétel kerülhet be, amennyi hat egymást követő forgatási napba belefér. Köszönet a színházaknak, melyek oly sokszor külön beállással, éjszaka is rendelkezésünkre állnak, csak azért, hogy segítsék a Színházi Albumot.
A nézők kívánságai alapján alakítottuk ki állandó rovatainkat. Ügy látjuk, népszerű a műhelymunkáról szóló tudósítás, hiszen a nagyközönséget közelebb viszi a színházhoz, ha ízelítőt kap az alkotómunka számára ismeretlen, feszült pillanataiból. A színészportré lehetővé teszi, hogy fiatal vidéki művészeket mutassunk be. Közművelődési meggondolásból egy éve minden műsorunkban jelentkezik egy-egy kritikus. Feladata, hogy az adás legfontosabb anyagával szakszerűen (és élvezhetőén) foglalkozzék. Ujabban tartalomjegyzéket is közlünk a műsor elején, így mindenki eldöntheti, hogy a 21 óra után kezdődő műsort végignézi-e? (A műsor végét úgy alakítjuk ki, hogy oda olyan darabrészlet kerüljön, amelyet azok néznek, akik még 22 óra körül is hajlandók, és főleg tudnak fennmaradni.)
Szerintünk az ötödik évben sem kell sok új célkitűzés. Amit eddig csináltunk, azt akarjuk pergőbben, színesebben és tartalmasabban csinálni. Az első négy évben sok szeretetet kaptunk a nézőktől. Ebben reménykedik továbbra is az állandó csapat: Radó Gyula rendező, Virág Katalin szerkesztő, Rózsa Sándor gyártásvezető és dr. Váradi György.

December 18., az MTI hírt ad új televíziós dokumentumfilmek és dokumentum műsorok forgatásairól, előkészületeiről:
"Decemberben a televízió számos olyan dokumentumfilmet rögzít képszalagra, amelyek az ország ipari, gazdasági életével foglalkoznak.
Az Egy nap a kongresszus előtt cimű produkció például arról tájékoztat, hogy a különböző társadalmi rétegek, foglalkozások képviselői mit várnak a XI. pártkongresszustól, milyen megoldásra váró kérdésekben kérik a párt segítségét, a filmet kenyeres gábor rendezi.
A Két kongresszus között című film az élelmiszer gazdaság eredményeiről számol be. Ebben a filmben, amelyet dr. Czoma László és Varga János szerkeszt, hallhatunk az iparosodó mezőgazdaság közgazdasági feltételeiről, a dolgozók életmódjára, szemléletére gyakorolt hatásáról és a falusi társadalmi viszonyok átalakulásáról.
Az izzólámpák gyártását követi nyomon a Nyolcórás műszak című adás, amelyet az egyesült izzóban rögzítenek Szécsényi Ferenc irányításával, egyben ő a műsor operatőre is.
Csepelen készül a Látogatóban című adás; arra keres választ, hogyan érvényesül a párt irányító szerepe egy olyan nagy közösségben, mint a Csepel Vas- és Fémművek. A riporter Szepesi György lesz, a rendező pedig B. Megyeri Gabriella.
Tények és évek címmel az elmúlt három évtized kiemelkedő kulturális eseményeiről, fontosabb létesítményeiről szól az az adás, amelyben film-, opera- és hangversenyrészletek elevenítik föl és illusztrálják a témát.
Dokumentum-filmsorozat készül Emberek fehérben címmel. A Kardos István által rendezett produkció azt vizsgálja, hogyan módosult a felszabadulás utáni átalakulás évtizedeiben az orvostársadalom összetétele, az életszínvonal, miként változtak az egészségügyi igények és ezek következtében hogyan alakult az orvosok társadalmi szerepe.
Nyugalmunk záloga címmel műsorsorozat készül a polgári védelemről is. Célja az alapvető polgári védelmi ismeretek népszerűsítése, elsajátíttatása, a háromrészes film elsősorban a háztartásbeliekhez, a nyugdíjasokhoz, nem utolsósorban pedig a gyerekekhez szól. Egy-egy részt negyedévenként láthatunk majd a képernyőn. Az első adás a polgári védelem helyével, szerepével, a lakosság légi riasztásának szabályaival, jelzésivel foglalkozik. A második Négy perc az életért címmel az elsősegélynyújtás titkaiba avatja be az érdeklődőket, a harmadik pedig Amíg az orvos megérkezik címmel a vérzéscsillapítás, sebkötözés és a betegszállítás tudományát tárja a sokmilliós nyilvánosság elé."
(MTI -bb 11. i nn/gk/ny hi -cz 1974. december 18.)

December 19., a budapesti Gellért Szállóban rendezték meg a Kommunista és munkáspártok konzultatív tanácskozását előkészítő konferenciáját, az eseményről a TV Híradó folyamatosan, 19-21-én beszámolt.

December 21. a Televízió gyermekosztálya és a TTT (Tízen Túliak Társasága) műsor sikeres asztalitenisz tehetségkutató versenyt rendezett ebben a hónapban. Többek között a fiú döntőről számoltak be.

Az RTV Újság 1974/50. számában közölték, soron kívüli nívódíjat adott a Magyar Televízió vezetése Kellér Dezsőnek Az én kabarém, című műsoráért, valamint Komlós Jánosnak Az én csatornám sorozatért. A díjakt Nagy Richárd elnök adta át.

December 22. 10.40 ismét vetítik Csukás István Keménykalap és krumpliorr című (színes) gyermek tévéfilmsorozatát. Dramaturg Békés József, operatőr Ráday Mihály, rendező Bácskai-Lauró István. Főszereplők: Kis Bence - Kovács Krisztián, Süle - Berkes Gábor, Bagaméri - Alfonsó, Állatkert igazgató - Haumann Péter, Parkőr - Bánhidi László, Plakátragasztó - Szilágyi István. A nagy sikerű filmsorozat nemzetközi elismerést is kapott, Münchenben díjat nyert.



20.10 Hidas Antal: Ficzek úr - tévéfilm. Forgatókönyv Markos Miklós, dramaturg Jánosi Antal, operatőr Czabarka György, rendező Hajdufy Miklós. Főszereplők: Ficzek úr - Haumann Péter, Ficzekné - Schűtz Ila.

December 24. 15.15 Urbán Gyula: Tündér Ilona - zenés mesejáték közvetítése a Budapesti Gyermekszínházból, felvételről.
21.10 Gárdonyi Géza: Ida regénye - tévéfilm I-II. részének vetítése (színes). Gárdonyi Géza regényéből a forgatókönyvet írta Romhányi József, dramaturg Semsei Jenő, zene Hidas Frigyes, vezető-operatőr Mestyán Tibor, rendező Félix László. Főszereplők: Venczel Vera, Nagy Attila, Oszter Sándor, Vörös Eszter, Papp Éva, Szersén Gyula, Csíkos Gábor, Végvári Tamás, Rajz János.

December 25. 20.05 Hunyady Sándor: Téli sport - tévéfilm. Forgatókönyv Litványi Károly, dramaturg Szántó Erika, operatőr Halász Mihály, rendező Mihályfi Imre. Főszereplők: Olga - Esztergályos Cecília, Egon - Kertész Péter.
20.01 a 2. műsorban Devecseri Gábor: Odüsszeusz szerelmei - költői játék közvtítése a Katona József Színházból, felvételről.

December 26. 20.05 Az élet szerelmese - tévéfilm Vaszilij Suksin elbeszéléséből. Dramaturg Szántó Erika, operatőr Németh Attila, a forgatókönyvet írta és rendezte Málnay Levente. Szereplők: Páger Antal, Koncz Gábor, Tyll Attila, Galgóczy Imre, Kalocsai Ferenc.



December 28. 20.00 Ki mer ma? - Hofi Géza Mikroszkóp színpadi műsorának tévéváltozatát sugározta a televízió. Vezető-operatőr Sík Igor, rendező Horváth Ádám.
20.40 az Életrekelt magyar drámák a Nemzeti Színházban sorozatban Vörösmarty: Czillei és a Hunyadiak - élő közvetítés.

Az Esti Hírlap december 30. számában írta (morvay):
"Hofi Géza nagy sikerű színházi produkciójának televíziós változatát láthattuk szombaton. Mivel Hofi színháza mikroszkopikus, örülhetünk, hogy ezúttal is módjában állt az országos rivaldára kiállnia. Egy szellemes főcímképsor után azt kaptuk, amit vártunk, amit már megszoktunk: szabad képzettársítások sorát-folyamát. Hofinak mindenről eszébe jut valami, egyik poénról a másik, olykor egy kötőszó, majd a közönség visszhang, lendíti tovább. Méltán népszerűek is ezek a hofiádák, és nemcsak a szerző-előadó rendkívüli szóbeli humora, szemvillanásainak, arcrándításainak, egész testmozgásának nagyszerű kifejező ereje miatt. A Hofi-műsorok elsősorban azért érdekelnek mindnyájunkat, mert mindig közéleti problémákkal foglalkoznak. Bátran és határozott véleményt formálva szólnak arról, ami tulajdonképpen mindnyájunkat foglalkoztat. Ez adja Hofi műsorainak igazi tartalmasságát. Természetesen a fajsúly olykor változik. Nemcsak az egyes műsorokon belül adódnak kevésbé lényeges dolgok, súlytalanabb viccek is, hanem maguk a műsorok is különböznek egymástól. A szombaton látott műsor, azt hiszem, elmaradt valamelyest Hofi eddigi legjobb teljesítményeitől. Több volt benne a kevésbé fontos elem, mint ezt megszoktuk. A felkészülés és a rögtönzés bravúros vegyítését azonban ezúttal is megcsodálhattuk."

December 29. 18.10 utoljára láthatták a nézők Komlós János Az én csatornám című műsorát. Szerkesztő Ágoston György, operatőr Boldizsár Károly, rendező Deák István.

Az Esti Hírlapban december 30-án írta (morvay):
"Vasárnap Komlós Jánost láthattuk. Ezúttal utoljára szerepelt Az én csatornám című műsorával. A három esztendő utáni búcsúadást a babonáknak szentelte. Mint mondta, azért, mert ezekben a műsorokban minden alkalommal a babonákkal, a butasággal, az ostoba megmerevedettséggel küzdött. Valóban, Az én csatornám adásai a szókimondó televíziós publicisztika olykor ellentmondásra berzenkedtető de mindig izgalmas jelentkezései voltak. Komlós azt ígérte, hogy mondandójának, közlésére ezután vala mi más formát keres. Érdeklődéssel várjuk ezt az új formát, amely bizonnyal nem fogja nélkülözni a megszokott tartalmi erényeket."



December 31. 21.45 Szilveszter csak tévénézőknek. Főszerkesztő Kállai István, szerkesztők Ágoston György és Búzáné Fábri Éva.
20.01 a 2. műsorban Offenbach: Orfeusz az alvilágban - a hamburgi Staatsoper előadása felvételről.

A Magyar Televízió ebben az évben az 1. programon 174.817 perc, a 2. programon 31.091 perc műsort sugárzott, összesen: 207.908 percet. Forrás: MTV 1957-1997 című könyv.

Az év végi statisztika szerint 2.295.452 fő televízióelőfizető volt, az év folyamán 96.376-tal nőtt a számuk. Száz háztartásra az 1973-as 66-tal szemben 1974 végére 68 készülék jutott. Az éves kereskedelmi, forgalmi adatok alapján asztali rádióból 118.700 darabot, hordozható rádióból 443.600 darabot, televízióból 217.200 darabot (ebből 1.492 színeset) adtak el.

A korabeli statisztikai adatok alapján a TV Híradó 1974-ben légipostán, az Euróviziós és Intervíziós átvételeken kívül, 7851 híradó eseményről vett át képanyagot. Ebből 3182-t a Visnews hírügynökségtől, 3363 darabot az United Press hírügynökségtől. A többi megoszlása: Szovjetunió 378, NDK 99, Japán 74, NSZK 17, Csehszlovákia 217, Románia 302, Franciaország 29, Korea 15, Bulgária 147, Kuba 3, USA 5, ENSZ 2, Finnország 7, Irak 1, Jugoszlávia 3, Lengyelország 21, Mongólia 5, Portugália 1.
A légipostán kiküldött magyar vonatkozású események száma 764 darab. Forrás: TV Híradó Archívum statisztika (1974.)

Felhasznált irodalom:

MTV archív adatbázisok
MTV TV Híradó statisztikák
MTV 1957-1997, szerkesztette Schmitt Péter 1997.
A Magyar Televízió története (Koreny János, Heckenast Gábor, Polgár András) 1995.
Magyar Országos Levéltár (MOL) dokumentumai
Magyar Televízió Irattár anyagai (MTI)
Magyar Rádió sajtóarchívumának anyagai
www.tvarchivum.hu/tv - tévétörténet
Rádió és Televízió Újság 1974.
MTI híranyagok 1974.
Lévai Béla: A Magyar Rádió és Televízió története
Szegvári Katalin KépernyŐseim 1990.
Koreny János: Mtévénosztalgia. Egy tévénéző és hajdani műsorkészítő emlékképei című könyvében
Polgár Dénes: Egy Polgár a nagyvilágban (kézirat)
Rajnai András: Sugarakból teremtett világ 1998. MTV Rt.
Köztévé 1974, Aczél Endre szövege
Magyarország 1974
Népszabadság 1974
Népszava 1974
Hajdú-bihari Napló 1974
Petőfi Népe 1974
Észak-Magyarország 1974
Magyar Nemzet 1974
Magyar Hírlap 1974.
Magyar Ifjúság 1974.
Esti Hírlap 1974
Szolnok Megyei Hírlap 1974
Tolna megyei Népújság 1974
Magyar Ifjúság 1974
Vas Népe 1974
Kelet-Magyarország 1974
Csongrád megyei Hírlap 1974
Nógrád 1974
Társadalmi Szemle 1974
Békés Megyei Népújság 1974
Élet és Irodalom 1974
Élet és Tudomány 1974
Délmagyarország 1974
Magyarország 1974
Filmvilág 1974
Filmkultúra 1974
Film Színház Muzsika 1974
RTV Szemle 1974
Népszabadság 1989.
Zala megyei Hírlap 1974.

Dunavölgyi Péter