1975


Dunavölgyi Péter:

A magyar televíziózás története  XIX (1975)  



 

Külföldön 
1975 januárjában megindult az észak-vietnami invázió az amerikaiak által "kitartott" dél-vietnami Thieu-rendszer ellen. Az északi hadosztályok három hónap leforgása alatt körülzárták Saigont, Thieu lemondott, utóda, Minh tábornok pedig feltétel nélkül megadta magát. Kambodzsában a vörös khmerek paraszthadserege akadálytalanul bevonulhatott Phnom Penhbe. A főváros összes lakóját huszonnégy óra alatt kitelepítették, a korábbi rezsim hivatalnokait, tisztjeit, továbbá az értelmiségieket kivégezték, az országot egy hatalmas kényszermunkatáborrá alakították át. Madridban meghalt Franco tábornok, Spanyolország volt diktátora. János Károly herceg lett az uralkodó. 
Helsinkiben ülésezett az Európai Együttműködési és Biztonsági Értekezlet.
Hódító útjára indul a Microsoft.

Itthon
Januárban vas- és vegyipari termékek, kivált a kozmetikumok, és augusztusban az üzemanyagok árát emelték. Kádár János a budapesti pártértekezleten ezeket az intézkedéseket a kedvezőtlen világpiaci hatásokkal magyarázta. Fock Jenőt, a gazdasági reform kulcsszereplőjét, "egészségi állapotára való tekintettel" felmentették miniszterelnöki pozíciójából - egészséges volt, ezt később nyíltan meg is mondta - s a helyére, tizenkét évre, Lázár György került.Az év során számos művész, író, költő, szobrász halt meg: Németh László, a XX. századi magyar irodalom óriása, Kisfaludy-Stróbl Zsigmond szobrászművész, Simon István költő, Lengyel József író. A műsorokból is jól ismert nagytehetségű zeneszerző, Vujicsics Tihamér repülőszerencsétlenség áldozata lett. Meghalt Mindszenty József bíboros. Bejegyzik a Rubik kocka szabadalmát. Különleges dolog történt: életének kilencvenkettedik évében Szentendrén saját múzeumot kapott Czóbel Béla. Élő festő addig sohasem kapott múzeumot. Ekkor kezdte forgatni Ranódy László filmrendező Móricz Zsigmond Árvácska című regényének filmváltozatát.

A televízióban
Bonnban Szepesi György, Varsóban pedig Krassó László lett a Magyar Rádió (és a TV Híradó) új tudósítója, Portugáliából Simó Endre az MTI mellett a TV Híradót is tudósítja. Elhunyt Pauló Lajos tévérendező - akinek nevéhez olyan műsorok illetve műsorakciók fűződnek, mint a Ki mit tud?, a Ki minek mestere?, a Halló, fiúk! Halló, lányok!, a Versengő párosok, a Szeged-Odessza találkozó stb. Meghalt Ősz Ferenc humorista, számos rádió- és tévéműsor szereplője. Az év végén tragikus körülmények között elhunyt - öngyilkos lett - Pécsi Ferenc a Magyar Televízió korábbi vezetője. Elindul a Telesport.

Díjak

Arany Prága TV Fesztivál:
Császár István: Gyilkosok - tévéjáték. A legjobb női alakítás díja (Szemes Mari). Rendező Dömölky János, operatőr Illés János, író Csiszár Ferenc, dramaturg Benedek Katalin.

Barcelonai ONDAS Fesztivál:
Dante: Pokol - ONDAS-díj. Rendező Rajnai András, operatőr Abonyi Antal, dramaturg Jánosi Antal.

Hollywoodi TV Világfesztivál:
Keménykalap és krumpliorr - ifjúsági tévéfilm sorozat. A gyerekkategória nagydíja. Rendező Bácskai Lauró István, operatőr Ráday Mihály, író Csukás István, dramaturg Békés József.

Salzburgi Gyermekfilm Fesztivál:
Dunai hajós, I.-II. rész - a gyermek-zsűri díja. Rendező, forgatókönyv Markos Miklós, operatőr Lakatos Iván, zene Hidas Frigyes.

Montreux, Arany Rózsa Fesztivál:
Szórakoztató tévéműsorok fesztiválja, ahol egyébként Szinetár Miklós, a Magyar Televízió művészeti igazgatója a zsűri elnökhelyettese.
Alfonzó-cirkusz - magyar tévéfilm, a nemzetközi zsűri különdíja. Rendező Bednai Nándor, operatőr Darvas Máté.

Várnai Vöröskeresztes és Egészségügyi Filmek Fesztiválja:
Tennem kellett valamit - II. díj. Rendező, író Kárpáti György, szerkesztő Radványi Dezső.

Veszprémi TV Találkozó

Az V. Veszprémi TV Találkozó zsűrijében Boldizsár Iván elnökölt.
Urbán Ernő - Szőnyi G. Sándor: Írott malaszt - tévéfilm. Fődíj. Operatőr Ráday Mihály, dramaturg Deme Gábor.
III. Richárd - fődíj. Rendező Fehér György, operatőr Edelényi János, fordította Vas István, dramaturg: Zahora Mária.
Szép Ernő: Ida - fődíj. Rendező Ádám Ottó, operatőr Molnár Miklós.
Császár István: Gyilkosok - Veszprém város díja. Rendező Dömölky János, operatőr Illés János, dramaturg Benedek Katalin.
Különdíjat kaptak:
Törőcsik Mari, az Amire vágyunk című műsorban nyújtott alakításáért,
Polgár Géza, az Írott malaszt című tévéjátékban nyújtott alakításáért,
Edelényi János, a III. Richárd című tévéjáték operatőri munkájáért,
Alfonzó (Markos József) az Alfonso cirkusz című műsorban nyújtott különleges teljesítményéért.

MÚOSZ Hazádnak rendületlenül címmel kiírt pályázata:
Hazámat szolgálom - a MAFILM katonai stúdiója és a Magyar Televízió közös sorozata, I. rész. A filmkategória első díja. Rendező Takács I. Gábor. Eck T. Imre - Vértessy Sándor: Ének a végekről - a sorozat Obsitosok című epizódja második díjat nyert.
Sípos József - Kovalik Károly: Tiszta szívvel - film, harmadik díj.
Bokodi Béla riportsorozata a szolnoki ejtőernyős-világbajnokságról szintén harmadik díjat kapott.

Január

A hónap folyamán a Lengyel Televízió filmet forgat a Magyar Televízióról.

Január 1. 15.45 Tirso de Molina A zöldnadrágos lovag című vígjátékának közvetítése felvételről a Gyulai Várszínházból.



20,05 Újévkor indul a Kérem a következőt! című rajzfilmsorozat, gyorsan népszerűvé váló szereplőivel, a pszichológus-bagoly Bubó doktorral és asszisztensnőjével, Ursulával... Szinkronhangjuk Szabó Gyula és Csala Zsuzsa.

20.20 Kosztolányi Dezső: Kínai kancsó - tévéfilm vetítése. Dramaturg Szántó Erika, operatőr Koltai Lajos, rendező Ranódy László. Főszereplők: Asszony - Törőcsik Mari, Férfi - Haumann Péter, Lovag Martiny - Darvas Iván.

A Filmvilág 1975/3. számában írta Menyhárt László, részlet:
"A televízió, felbuzdulva a Flinstone család, a Mézga család és más, hasonló rajzfilmsorozatok sikerén, új sorozatot indított. Huszonhat alkalommal látjuk majd dr. Bubó - főállásban amolyan tudós bagoly - és megtermett asszisztensnője, Ursula medve-kisasszony, valamint az erdőőrségtől akkreditált sólyom Csőrmester kalandjait. A sorozatot a tévé megrendelésére a Pannónia Filmstúdió készítette.
Az egyes részek alapkoncepciója, hogy az erdőben lakó - általában lelki sérült - állatokat emberi tulajdonságokkal ruházzák föl az alkotók (Romhányi József író, Ternovszky Béla és Nepp József rendezők). Romhányi verseiben és rím- és szójáték-gazdag prózájában - amelyek máskor is jó alapanyagot biztosítottak a rajzfilm számára - megnyilatkozik a groteszkre fogékony szürrealista látása, nyelvi találékonysága és parodisztikus társadalomkritikai érzéke. A nyelv lehetőségeivel játszadozó szó- és rímfacsarásai a gyermeki játékosságot kívánják föléleszteni mulatságos, képtelen nyelvi élményeivel."

Január 2. 17.55 Az első fénykép - Cseh Tamás műsora.
20.05 Shiller Don Carlos című tragédiájának közvetítése a Kecskeméti Katona József Színházból felvételről.

A Rádió és Televízió Újság 1974/52. számában Cseh Tamás és Bereményi Géza így ajánlották a nézők figyelmébe műsorukat:
"Az ötvenes években, amikor mi gyerekek voltunk, a rádiók, a megafonok és az emberek valósággal ontották a különféle énekeket. Nóta, népdal, operett, népdal, sláger hangzott mindenütt. A kerthez tartozott a rózsa, elcsitult a város, a békés Jereván, volt, aki életében hajlongott sokat, más meg gyűlölte a vadvirágos rétet, egyesek azt dúdolták, hogy zakatol már a sok kerék, a sok gyerek nevet, mások, hogy csupa könny a szobám, megint mások, hogy sapkám vidáman meglengetem... A dalok mindig nagy erővel idézik fel azt az időszakot, amikor szívből kedvelték őket. E felidéző képességük segítségével szeretnénk bemutatni, hogy a korszakok, az életek, a sorsok milyen sokféle hangulatot, maradványt cipelnek magukkal - és ha sikerül - azt is, hogy ez mind: egy része történelmünknek.
Az első fénykép című műsor ennek ellenére saját szerzeményű dalokból áll, csak egy-két zenei szövegidézet utal a régi kedvencekre - eredetükre. Jogos a kérdés: ha a hajdani slágerek környezetét, emlékét akarjuk felidézni, miért nem maguk a régi dalok hangzanak el? A válasz: mert ezek a dalok elsősorban mirólunk szólnak, akiknek gyerekkorát régi szerzemények vették körül, és olyan mélyen belénk ivódtak, hogy arról a harminc évről, amit megéltünk, másképp nem tudunk énekelni. És arról sem, hogy kik vagyunk ma..."



Január 3. 17.40 befejeződik a 8 nap alatt a Föld körül, a tízen túliak vetélkedője. Szerkesztő Takács Vera, rendezte Horváth Ádám, és először vezet műsort Rózsa György.



A TV Híradóban Zádor László szerkesztő és Török Vidor operatőr készített tudósítást az Erkel Színházban, ahol Mikó András rendezésében mutatták be Benjamin Britten Koldusoperáját, Házy Erzsébettel és Palcsó Sándorral a főszerepben.

20.05 Jávor Ottó: Felnőttek (Árvák, Küszöb) - tévéjáték. Televízióra írta Szauder Péter, dramaturg Jánosi Antal, vezető operatőr Németh Attila, rendezte Málnay Levente. Főszereplők Tomanek Nándor, Némethy Ferenc, Páger Antal.

A Rádió és Televízió Újság 1975/3. számában Rózsa György így nyilatkozott S. P.-nek:
"Nem könnyű dolog egy 4X40 perces vetélkedősorozatban műsorvezetőnek lenni. Hát még, ha az ember először szerepel a képernyőn! Rózsa György rögtön elsőre ilyen feladatot kapott: a 8 nap alatt a Föld körül című gyermekvetélkedő műsorvezetőjeként debütált. De csak a képernyőn, hiszen szerkesztőként már régóta olvashatjuk nevét műsorok alatt.
- 1971-ben, az ELTE magyar-orosz szakának elvégzése után kerültem a Televízióhoz, de már gyerekként bensőséges kapcsolatba kerültem vele. 1957-ben ugyanis nagyapám megvette első készülékünket és én azóta, kisebb-nagyobb megszakításokkal a képernyő előtt ülök. Az első műsor nézése közben elhatároztam, hogy a Televízióban fogok dolgozni, de a lehetőségre egyetemista koromig várnom kellett. Először külsősként Borús Rózsa és Kelemen Endre védőszárnyai alatt mindeneskedtem az Iskolatelevíziónál, voltam ügyelő, asszisztens, fordító. Ötödéves egyetemista koromban ösztöndíjasként fél évet Leningrádban töltöttem, az ottani televíziós módszertani kutatóközpontban sok anyagot gyűjtöttem Az irodalomoktatás lehetőségei és módszerei a televízióban című szakdolgozatomhoz. Iskolákat látogattunk, részt vettem kísérleti felvételeken. Nagyon érdekelt ez a téma, de a diploma megszerzése után nem az ITV-hez, hanem a gyermekosztályra kerültem szerkesztőnek. Alig két hét múlva már adásba is ment első műsorom, a Hétmérföldes kamera. A cserét nem bántam meg, mert egyrészt így is gyerekekkel foglalkozhatom...
- A mostani műsorvezetésnek voltak előzményei?
- Mióta a Televízióhoz jöttem, dédelgettem azt az álmomat, hogy egyszer talán riporterként is kipróbálhatom képességeimet. Második éve tagja vagyok Vitray Tamás riporter-stúdiójának, ahol igyekszem minél többet ellesni a riporterkedés azon fortélyaiból, amelyeket egyáltalán meg lehet tanulni. Vitray tanár úr foglalkozásain rendszeresen készítünk próbafelvételeket, amelyeket később megbeszélünk, elemzünk. Így egy kis gyakorlatot is szerezhettem, mégis én csodálkoztam a legjobban, amikor főnökeim ilyen komoly feladattal bíztak meg. Először kicsit megijedtem, de amikor megismerkedtem a Takács Vera kollégám által szerkesztett műsorral, elvállaltam. A legtöbbet talán a rendezőnek köszönhetem: most látom csak, milyen nehéz dolgom lett volna a mélyvízben, ha nincs Horváth Ádám mindenre kiterjedő figyelme, nincsenek szigorú különórái..."

Január 4. 18.50 Örökség címmel indul néprajzi sorozat. Hosszú előkészítő munka után (1971) került a nagyközönség elé került az új sorozat, amely tíz filmjében a magyar kultúra még megtalálható, napról napra fogyó jelenségeinek megörökítését tűzte ki célul.

Január 8. 18.35 indul a Hol vagytok ti régi játszótársak? című sorozat. Készítői Pásztor Ferenc szerkesztő-riporter, Edelényi János, Janovics Sándor és Várszegi Károly operatőrök, Szűcs László rendező.



20.00 Száraz György: Vacsora a hadiszálláson - tévéjáték. Dramaturg Zahora Mária, vezető-operatőr Sík Igor, rendező Hajdufy Miklós. Szereplők: Nagy Attila, Horváth Sándor, Bitskey Tibor, Fölöp Zsigmond, Kozák András, Lőte Attila, Inke László, Madaras József, Csíkos Gábor, Gelley Kornél, Izsóf Vilmos, Ujlaky Károly, Darvas Iván, Egri Márta, Jani Ildikó, Szakács Eszter, Deák B. Ferenc, Rajz János.

Január 9. 20.00 újabb hat filmmel folytatódik az Egy óra múlva itt vagyok. Láng Vince (Harsányi Gábor) kalandos históriájának IX.-XIV része. Író Pintér József, rendező Wiedermann Károly.
20.01 a 2. műsorban Kende Sándor: Szerelmetes barátaim - dráma közvetítése a Katona József Színházból, felvételről.

Január 10., a Nemzeti Színház bemutatta Németh László VII. Gergely című drámáját, tudósított a TV Híradó.

Január 12. 16.20 bemutatják az APN és a Mongol TV koprodukciójában készült A kék égbolt országa című dokumentumfilmet.
18.15 dokumentumfilm sorozat indul Hazánk, Magyarország címmel. A MAFILM és a Televízió közös sorozata 13 részben mutatja be a 30 éve felszabadult országot.

A heti műsorújság 1975/2. számában Radványi Dezső így ajánlotta a nézők figyelmébe a sorozatot:
"Az összefoglaló főcím előre jelzi a vasárnap kezdődő dokumentumfilm-sorozat szándékát: felfedezni-bemutatni hazánkat - országnak-világnak.
Felfedezni? Igen! Mert három évtized fejlődése - bármennyire hisszük is, hogy ismerjük eredményeinket - olyan roppant változásokat hozott, hogy egy-egy tájegységet áttekintve még a kamera szeme is meglepődött, sőt a témára felkészült forgatócsoport tagjai is elcsodálkoztak. Menet közben ugyanis - s most 30 év meneteléséről van szó - hajlamosak vagyunk reagálás nélkül, vagy netán közömbösen elmenni legszebb, legértékesebb újdonságaink mellett. Ritkán - főként, ha külföldi vendégünk csodálkozva oldalba bök - vesszük észre, hogy önerőnkből mi mindent alkottunk. Ezért a 13 részes sorozat minden egyes filmje felkiáltójeles figyelmeztetés: szíveskedjünk elismerni áldozataink és tudásunk, saját és össznépi munkánk sikereit. S bár három évtizedes fejlődésünk tükre valamennyi film-fejezet, ezek mégsem úgynevezett leltár-filmek. Nem az ez is felépült ,már az is megépült, már ilyenünk is van, olyanunk is van, hanem látványos és hangulatos tájak, nevezetes történelmi emlékek és események, korrekt valóságok és szerény számvetések bizonyítják, hol tart ma hazánk. A magyar nézők önmagukat és teteiket látják majd viszont a képernyőn és a mozivásznon. Ugyanakkor a külföldi nézők a csikós-gulyás, a paprikás-csárdás, a délibábos Magyarország helyett végre a dolgos-művelt, épülő-szépülő, valóságos Magyarországot ismerhetik meg.
A MAFILM és a Televízió mindössze 13 részes koprodukciója természetesen nem törekedhetett teljességre, de azért így is bő a választék tájakban és témában egyaránt. A sorozat-jelleg ellenére minden egyes film önálló produkció, s mert különböző alkotók művei, ezért változatosak a feldolgozások is. Bizonyos, hogy a vállalkozás nem tekinthető befejezettnek s az évfordulós ünnepségek után remélhetően tovább készülnek a Hazánk, Magyarország filmjei, hogy idővel| megközelítsék az országos összképet..."

A Pest megyei Hírlap 1975. január 14-i számában írta L.L:
"Szépség és igényesség.
Figyeljünk a vasárnap kezdődött Hazánk, Magyarország című sorozatra: mindössze erre szeretnénk itt olvasóink figyelmét felhívni. Már az első adásból kiderült, valami egészen szép és igényes vállalkozás kezdődik ezzel a műsorral. Nézzük hát az ilyen sorozatoknak kijáró figyelemmel."

A Csongrád megyei Hírlap 1975. január 14.-i száma írta:
"Érdeklődéssel várta minden tévénéző annak a 13 részes dokumentumfilmnek első részét, amelyet Hazánk, Magyarország címen a MAFILM és a Televízió közösen forgatott felszabadulásunk 30. évfordulójának méltó megünneplésére. Az első rész vasárnap, a kora esti órákban Beszélgetés a térképpel címen került vetítésre. A térkép nagy találmány volt, és 1566-tól figyelemmel kísérhettük a magyar térképtudomány kialakulását és fejlődését a magyar történelem nagy korszakaiba ágyazva. Megszólalt - természetesen - a mai magyar térképészet tudomány kiválósága, dr. Radó Sándor is, aki a magyar kartográfiát "nagyhatalommá" fejlesztette. A sorozat első része - noha tartalmazott néhány érdekességet - csalódást keltett a nézőben. Somló Tamásnak, a rendező-operatőrnek nem sikerült a rendelkezésére álló 25 percben a Hazánk, Magyarország sokat sejtető cím mögé igazán érdekes és sokatmondó tartalmat sűríteni. A sorozat iránti bizalmunkat talán megerősíti a következő vasárnapi adás, amelynek címe Volt egyszer egy Viharsarok... Ebben Békés, Csanád, Csongrád, a hajdani paraszti nyomor földjén a felszabadulást követő évek változásait láthatjuk majd. Rendezője Lakatos Vince, operatőrje Lakatos Iván."

A Filmvilág 1975/2. számában Kristóf Attila írta, részlet:
"Felszabadulásunk 30. évfordulójára tizenhárom részes dokumentumfilm-sorozatot készített közös vállalkozásban a MAFILM és a Televízió. A 25-30 perces kisfilmeket január 12-től kezdve április 4-ig, vasárnap délutánonként mutatja be a tévé, ugyanakkor a mozikban is vetítésre kerülnek. Önálló művek ezek a dokumentumfilmek, mégis célját és hangvételét tekintve összefüggő, lebilincselően érdekes sorozat áll össze belőlük, az ünnephez méltó.
Egy részük a jellegzetes magyar tájegységek, a Balaton, a Zempléni-hegység, a Duna-Tisza köze, a Hortobágy életét mutatja be a film sajátos, a képzőművészethez közel álló eszközeivel, szinte tökéletesen felidézve e tájak hangulatát A filmek többsége egy-egy gondolatkör kibontásával a felszabadulás óta eltelt harminc esztendő változásait követi nyomon..."

Január 13., a tévé elnökségi ülésén Szinetár Miklós, az egyéb ügyek között felvette Rajnai András kísérleti dramaturgiájának létrehozását:
"A következőket javaslom az Elnökségnek állásfoglalásra: Rajnai András és Jánosi Ferenc [bizonyosan Jánosi Antal dramaturgról van szó, a dokumanteumban elírták a nevét - Dunavölgyi Péter], akik eddig is nagy dolgokat hoztak, kísérleteztek új dolgokkal, önálló csoportot kellene kialakítaniuk, magukkal vinnék a státuszukat is. Ez a csoport 3-4 emberből állna. Úgy gondolom, hogy az Irodalmi és Drámai Főosztályon belül lenne ez a csoport. Tulajdonképpen nem tartoznának a főosztályhoz, csak helyileg lennének ott. Van tervük már erre az évre. Javaslom, kapjanak 3 millió forint költségvetést."
Nagy Richárd megjegyzése:
"Sándor és Szinetár elvtárs beszéljék meg a Rajnaiék ügyét, és tegyenek nekem javaslatot, a költségvetésről majd később beszélünk."
Jegyzőkönyv: Magyar Országos Levéltár XXVI-A-9. 22. doboz. MTV Elnökségi iratok.

Január 15., a TV Híradó hírt közölt a budapesti repülőszerencsétlenségről. Később a Politikai Bizottság is jelentést hallgatott meg az okokról. Részlet a
Politikai Bizottság 1975. március 11-i ülése jegyzőkönyvéből:
"Jelentés a MALÉV IL-18 típusú repülőgépének 1975. január 15-i Budapest Ferihegy repülőterén bekövetkezett balesetének vizsgálatáról. Rossz időjárási viszonyok között, leszállás, majd átstartolás közben a gép a földnek ütközött 340 km/ó sebességgel, ennek következtében a repülőgép darabokra tört, 9 főnyi személyzete azonnal életét vesztette"
Forrás: Magyar Országos Levéltár. -288f 5/659 MSZMP KB PB.

A honvédelmi miniszter a honvédelmi tudósítói hálózat létrehozásának 10. évfordulója alkalmából a sajtó hét dolgozójának Haza Szolgálata Érdemérmet adományozott. A Magyar Televízió munkatársai közül Bereczky Gyula, Mahrer Emil és Szőnyi János arany, Fülöp Tibor az ezüst fokozatot kapta. Menczel Jánost a magyar néphadsereg politikai főcsoportfőnöke dicséretben részesítette.

A Rádió és Televízió Újság 1975/1. számában Tömpe Istvánnal, az Állami Rádió és Televízió Bizottság elnökével a lap főszerkesztője, Lévai Béla készített interjút. Részletek:
"Ismeretes, hogy az MRT kettéválásával, a Magyar Rádió és a Magyar Televízió önálló intézménnyé alakulásával párhuzamosan megalakult az Állami Rádió és Televízió Bizottság, mint a Minisztertanács tanácsadó, véleményező, koordináló és ellenőrző szerve. Elnökét, Tömpe Istvánt megkértük: az újesztendő küszöbén tájékoztassa olvasóinkat, mi a bizottság feladatköre.
- Megvitatjuk és összehangoljuk a Rádió és a Televízió hosszú távú és éves műsorterveit, koncepcióit. Figyelemmel kísérjük az elfogadott irányelvek érvényesülését és elemezzük a műsortendenciák alakulását.
- "Gyakorlatibb" kérdések nem tartoznak a bizottság hatáskörébe?
- Természetesen tartoznak - a legkülönfélébb összetett, tárcaközi és koordinációs problémák. Az új évben tartandó első ülésünkön például a két intézmény ötéves műsorpolitikai irányelvein kívül megvizsgáljuk a műszaki fejlesztési elképzeléseket és a Posta adóhálózat-fejlesztési tervét is. Áttekintünk a rádiózással-televíziózással kapcsolatos minden komplex fejlesztési kérdést, mindig az adott témában érintett minisztériumok vagy más országos hatáskörű szervek iparágak stb. Szakembereinek bevonásával. Megtárgyaljuk és véleményezzük a Rádió és a Televízió éves költségvetési és beruházási terveit, összehangoljuk nemzetközi kapcsolati koncepcióját, ill. figyelemmel kísérjük annak érvényesülését... De az is a hatáskörünkbe tartozik pl., hogy az 1975 őszén sorra kerülő nemzeti frekvencia (hullámhossz-) elosztási konferenciára kialakítsuk az egyeztetett magyar álláspontot. Figyelemmel kísérjük a nemzetközi rádiózás, televíziózás fejlődését, elemezzük e fejlődés tendenciáit, és a tapasztalatokat szükségszerűen hasznosítjuk a hazai gyakorlatban. Ezzel összefüggésben jegyzem meg, hogy megtárgyaljuk a Tömegkommunikációs Kutatóközpont éves tervének főbb témáit, a kutatási munka irányát is."

Január 19. 14.00 Útkeresés - vasárnap kora délután jelentkezett a pedagógusok műsora. Szerkesztő Böröndy Erzsébet, riporter dr. Sas Elemér, operatőr Kocsis Jenő, rendező Béres János.

A Rádió és Televízió Újság 1975/2. számában a tanítók és a tanárok véleményét közölték a televízió oktató műsoraival (ITV) kapcsolatban. Részletek:
"...A televíziót - egy felmérés szerint - több-kevesebb rendszerességgel az iskolák mintegy 70%-ában bekapcsolják. És akkor már minden rendben? Hát - nem egészen. A tanyán tanító alsó tagozatos nevelők, akik egy teremben gyakran több évfolyamot is tanítanak egyszerre, nem győzik hangoztatni, hogy számukra a képernyő valóságos varázseszköz, amelynek segítségével a gyerekek bejárhatják, felfedezhetik a világot.
A pedagógusok jórészében magától értetődően merül fel az az igény is, hogy elméleti, módszertani segítséget kapjanak munkájukhoz. E téren bőven van tennivaló - nemcsak az Iskolatelevízió, hanem a pedagógusképző intézetek és egyéb országos hatáskörű szervek háza táján is. Az utóbbi idők legnagyobb közönségvisszhangot és elismerést kiváltó adássorozata meggyőzően bizonyítja ezt. Az alsó tagozatos nevelőknek sugárzott Ahol mindenki felfedez és a felső tagozatos tanároknak készült Építsük fel a matematikát sorozatok - a szerkesztőséghez érkezett levelek tanúsága szerint - jelentősen hozzájárultak a matematikatanítás reformjával együtt járó új szemlélet és gyakorlat meghonosításához. Az ország minden részéből érkezett hozzászólások között találhatók Péter Rózsa akadémikus, egyetemi tanár sorai is: Bár éjszaka dolgozom, és fél 11 előtt nemigen szoktam felkelni, a múlt hét öt napján hajnali 8-tól 10 óráig a tévét néztem. Sok öröm is volt benne; felejthetetlenek maradnak számomra az iskolától még meg nem rontott, a felfedezés lázában égő tündéri gyerekarcok, és annak biztató jelei, hogy a mi tanításunk nem is fogja őket megrontani... A következőkben pedig a barátaimnak írom meg ellenvetéseimet, hogy az új sorozatban ezeket hasznosíthassák. Ha az Iskolatelevízió munkatársai együttesen kívánhatnának valami szép ajándékot 1975-re, alighanem az ilyesfajta kritikának örülnének legjobban."

Január 21. 20.00 5-tusa címmel Egri János új vetélkedővel jelentkezett, keddtől szombatig minden nap. Játékvezető Réz Ádám, Antal Imre, Egri János, Sumonyi Zoltán, Horvát János. Szerkesztő Egri János, rendező Born Ádám. Mind az öt játékot - az egymást követő napokon - más játékvezető vezette.

Az Esti Hírlap 1975. január 22-i kritikájából részletek, (barabás) tollából:
"A televízió nézői sportriporterként ismerték meg Egri Jánost, aki most jobbára rejtvény- és játékműsorokat szerkeszt. Kettős érdeklődését ezúttal összekötötte: olyan játékot szervezett, amely egy nagyon nehéz, de igen népszerű - a magyar színeknek sok dicsőséget hozó - sportággal, az öttusával rokon. A címe is ez: 5-tusa. Ugyanaz a négy versenyző - egy tervelőadó, egy egyetemi hallgató, egy érettségiző diáklány és egy mérnök -játssza öt estén át, egymástól különböző ágazatban. S valamiképp e szellemi vetélkedő pontozása is az igazi öttusa pontozási rendszerét követi...
Maga a játék azonban valószínűleg többekben csekély érdeklődést kelthetett: a sok magyarázat ellenére is csak lassan lehetett megérteni a licitálás és a pontszámok bonyolult kapcsolatát, s egy-egy betű kitalálása akkor sem lelkesített igazán, amikor egyik-másik játékos merészen, egyszerre négyet talált ki, vagy legalábbis próbált megfejteni...
Végül a szerkesztés slampossága: hol külön hangzónak számította a szavak közti közt, hol elfeledkezett róla, ami nem fair a játékosokkal szemben. De talán jobb, színesebb, érdekesebb lesz a hátralevő négy vetélkedő."

A Filmvilág 1975/4. számában írta Baróti Géza, részlet:
"Sokat ígérő nekifutással kezdődött a Televízió ötnapos nonstop vetélkedője, amelynek elnevezését a sport világából merítették. A játékos szellemi versengések népes tábora nekigyürkőzött a szurkolásnak, remélve, hogy a képernyőről jó ideje letűnt Ki kicsoda és más elnevezésű műveltségi cselgáncsküzdelmek izgalmasan mulatságos folytatásában lesz része keddtől szombatig. A szombat este lezajlott döntő azonban megerősítette a nézők estéről estére fokozódó gyanúját, hogy ez az új vállalkozás nem pótolja népszerű elődeinek szórakoztatva oktató, feszültségektől terhes negyedóráit, amikor a halkan ketyegő óra és a versenyzők révülten töprengő arca szinkronban jelent meg a képernyőn, s az akkor már beavatott néző a körmét rágta izgalmában, kitalálja vagy nem találja ki? Olyan pillanatok voltak azok, mint amikor egy döntő mérkőzésen a csatár egyedül áll az üres kapu előtt.
Az 5 tusa öt mérkőzését öt játékvezető bonyolította le. Ki megejtő nyugalommal, mint Réz Ádám, ki kamaszos bájjal, mint Horváth János, de mivel az öt játékvezető sem volt azonos súlycsoportban, az ötször húsz perc is széttöredezett, egyenetlenné vált. Nem alakult ki nagy tétre menő küzdelem a stúdióban, csupán egyfajta lustán patakzó fejtörés, tétova találgatások. Valamiképpen úgy hatott az egész játék, hogy a sportnál maradjunk, mint amikor a téli alapozás után első edzőmérkőzését játssza egy csapat, komoly ellenfél nélkül, melegítőben.
Különböző játékelemekből állították össze az új vetélkedőt, szerencse- és társasjátékok elemeiből, de sem a kocka, sem a sakk vagy a kártya, de az összerakós mozaikjáték sem késztette a versenyzőket olyan erőfeszítésre, mint a barkochba végjátéka, amikor már-már megszólal a gong. Mintha a műsorszerkesztő túl- és alábecsülte volna játékosait, úgy keverte meg a kitalálandó kérdések kártyapakliját, hogy az effajta játékok gyakorlatában kevéssé jártas néző is rávágta a megfejtést, más kérdések viszont megfejthetetlennek bizonyultak..."

A Film Színház Muzsika 1975/5. számában Apáthy Miklós kritikájából részlet:
"...Talán mi, nézők is megkedvelnénk az itt látott játékokat, ha - akár havonta - újra találkozhatnánk e játékokkal, játékvezetőkkel. Különösen Réz Ádám és Horvát János volt elemében, az előbbinek egy szellemes megjegyzésére is emlékszem: Nem tudok olyan híres embert mondani, akinek a neve hézaggal kezdődik... Én tudnék egyet: az övét. Egy olyan hézagot tölt ki játszókedve, mely már a múlté. Arra az időre gondolok, amikor kispolgári csökevénynek számított a frissítő, ismeretet játszva gyarapító, elmeélesítő játék."

Január 22. 18.35 ismét egy új műsor, a Falujárás.
20.20 Max Frisch: Don Juan, avagy a geometria szerelme - komédia közvetítése a Vígszínházból, felvételről.

A műsorújság 1975/3. számának figyelemfelkeltő cikkéből részlet:
"...A Falujárás állandó adásidejével, időszerű témáival elevenebbé, közvetlenebbé szeretné tenni a kapcsolatot a televízió és nézői között. A sorozat ugyan a mai faluról és mezőgazdaságról szól, de nemcsak a falunak. Olyan tükröt kíván elénk tartani, amelyben láthatjuk a falvak változó arcának szépségét vagy éppen hiányosságait, és okulhatunk is belőle. Fórumot kínál a műsor a falu minden olyan értékének, amelynek közreadása előbbre lépést jelenthet a munkában, a közéletben. Kezdő számaiban a termelés, a zárszámadások gondolatai mellett helyet kapnak a kiskertek gazdáinak gondjai, a világgazdaság legfrissebb hírei és a mezőgazdaság technikai újdonságai is. Ha újság volna ez a műsor, azt mondhatnánk: első példányai mutatványszámok. Szerkesszük együtt tovább; tartalmi és formai változtatások ötleteit, javaslatait szívesen várja a szerkesztő: Varga János."

Ezen a napon a Népszabadság és a Magyar Nemzet is leközölte az előző napi MTI anyagot:
"1975-ben tovább bővülnek, gazdagodnak a Magyar Televízió nemzetközi kapcsolatai. A következő hetekben, hónapokban számos ország tévéprodukcióit, filmjeit láthatjuk majd a képernyőn, s ugyanebben az időszakban jó néhány magyar alkotást mutatnak be más országokban. Különösen most, felszabadulásunk 30. évfordulójának közeledtével vált élénkebbé Magyarország iránt a nemzetközi érdeklődés.
Valamennyi szocialista ország televíziója megemlékezik az évfordulóról, de műsort kértek tőlünk jó néhány kapitalista államból és a harmadik világ országaiból is. Többek között Venezuela, Svédország, Irak, Algéria, Svájc, Finnország vetít majd április 4-e táján hazánkról, ipari, gazdasági fejlődésünkről, művészeti életünkről készített produkciókat.
Különösen harmonikus az együttműködés a szovjet televízióval. Éves szerződés alapján fejlődik a kapcsolat a szovjet APN hírügynökséggel is, amely különösen a szovjetunióbeli filmforgatások megszervezésében, lebonyolításában vállal nagy szerepet. A baráti közös munka egyik bizonyítékának ígérkezik az a tervezett Fórum-adás is, amelyet teljes egészében a Szovjetuniónak szentelünk. Erre az estére neves szovjet személyiségek, politikusok, újságírók, művészek, sportolók jelentették be részvételüket.
A következő időszakban hat országgal írunk alá egy, illetve két évre szóló munkatervet. Köztük szerepel Lengyelország, Csehszlovákia, Mongólia és Algéria, de tervezzük a kapcsolatok felvételét olyan államokkal is, mint Portugália, illetve Mexikó. Utóbbiban hamarosan magyar tévéstáb kezdi meg egy hatrészes színes film forgatását az ország természeti szépségeiről, kultúrájáról, ősi művészetéről. Forgatócsoportot várunk Kubából.
Az idén több jelentős nemzetközi televíziós értekezlet színtere lesz Budapest. Februárban az Intervízió egyik szekcióülésére kerül sor, majd májusban a híradó-szakértők tartják tanácskozásukat fővárosunkban. Júniusban ismét megrendezik az immár hagyományos veszprémi televíziós szemlét, amelyre ezúttal is a világ számos országából várnak tévés szakembereket, kritikusokat. A Magyar Televízió munkatársai is ott lesznek a külföldön sorra kerülő nemzetközi tanácskozásokon, filmbemutatókon és fesztiválokon."

Január 23. 17.40 Nyugalmunk érdekében. Szerkesztő Karácsondi Miklós, forgatókönyv Berkes Péter, műsorvezető Vértessy Sándor, rendező Csányi Miklós.
21.35 Gép indul... Irkutszk - utazás az Aeroflot járatain, riportfilm. Szerkesztő-gyártásvezető Illés Tiborné, operatőr Darvas Máté, rendező Bednai Nándor.

A Kelet-Magyarország 1975. január 25.-i száma, részletek M.S. kritikájából:
"Új sorozatot indított csütörtökön este a televízió: negyedévenként jelentkező, polgári védelemmel kapcsolatos műsor első adását láthattuk. A szerkesztő (Karácsondi Miklós), a forgatókönyvíró (Berkes Péter) és a műsorvezető (Vértessy Sándor) nem kevesebbre vállalkozott, mint az atomfegyver 30 percben történő bemutatására...
Ezekre az ismeretekre főleg a polgári lakosságnak van szüksége. Adatokkal bizonyították, hogy a korábbi arány megfordult: régen a harcolók közül szedte áldozatait a háború, de egy esetleges újabb háborúban már minden tíz áldozat közül kilenc polgári személy, a hátország lakója lehetne. Ezért is fontos megismerni a fegyvert és az ellene való védekezés lehetőségét mindenkinek...
Érdemes tehát a Nyugalmunk érdekében című sorozat adásait megnézni. Akkor is - mint azt a közreműködők írják filmjük első részéről -, ha a béke megnövekedett reményeinek korszakában semmi különös oka nincs a műsorsorozat megindulásának. Mindössze, más országokhoz hasonlóan a televízió sajátos eszközeivel kíván hozzájárulni a polgári védelem tevékenységéhez, amely immár negyedszázada szolgálja a lakosság biztonságát és nyugalmát."

Január 26. 19.00 A HÉT-ben vetítik Chrudinák Alajos és Várszegi Károly nagy feltűnést keltő dél-libanoni frontriportjának első részét.

Magyar Hírlap, 1975. január 28-i száma, részlet Geszti Pál kritikájából: "Megint egyszer remekelt A Hét, amely - mostanában már vitathatatlanul - egyike lett a televízió legszínvonalasabb, saját feladatait legpontosabban értő, azokat az elképzelhető optimumhoz leginkább közelítve megoldó műsorainak.
Bejrúti és dél-libanoni tudósítással indult a műsor. Chrudinák Alajos nem csupán imponáló arab nyelvtudásával, hanem riporteri, külpolitikus-újságírói szakértelmével és humánus felelősségtudatával is kivívta a néző tiszteletét. Kérdései, amelyeket a libanoni miniszterelnöknek tett fel, az illusztris interjúalany válaszaira következő újabb és kérdései; a helyszínen, tehát az állandó háborús állapotban élő Dél-Libanonban tett útjának riportélményei, és a látottakhoz fűzött magvas, rövid kommentárjai valóban hozzásegítették az információra éhes nézők széles táborát ahhoz, hogy részleteiben pontosabban, egészében pedig valósan fogja fel a háborús fenyegetés baljós légkörében, s a mindennapos emberi tragédiák állandó ismétlődésében vergődő közel-keleti térség bonyolult politikai és katonai kérdéseit..."

A Rádió és Televízió Újság 1975/2. számában Márványi György beszélgetett Nagy Richárddal, a Magyar Televízió elnökével a televíziózásról és az 1975-ös tervekről.
"- Nagy elvtársat néhány hónapja nevezték ki a szervezetileg önállóvá lett Magyar Televízió elnökévé. Addig néző volt, most már az egész intézmény munkájáért felelős. Ebből az új helyzetből hogyan ítéli meg a televízió műsorát, működését, lehetőségeit?
- Az új helyzetben is igyekszem néző maradni, a néző szemszögéből minősíteni műsorainkat. A képernyő előtt ülők véleménye, észrevételei adnak támpontokat a műsor továbbfejlesztésére. Mint néző korábban is elégedett voltam a tévé műsorával. 1970-ben a nagy nyilvánosság előtt mondtam el, hogy A mi Televíziónk - gyermekbetegségeit leszámolva - ma már népi igényt elégít ki: tájékoztat, tanít, szórakoztat. Belopta magát a családok életébe, és gondolom, már mindenki hiányolná, ha hirtelen abbahagyná adásait. Ez a X. Pártkongresszus plénuma előtt hangzott el. Új munkaköröm, új felelősségem kritikusabb magatartást követel, de ez a kritika akkor lesz teljes és sokoldalú, ha néző maradok.
- Ami a munkát és lehetőségeinket illeti: a párt és a kormány törődik a Televízióval. A bizalom - amit az önállósítás jelentett - pénzügyi fedezetet kap jövőre is. A pénz és az eszközök ésszerű felhasználása aztán már a mi feladatunk. Eszköztárunk szélesítésével, a műsoridő mérsékelt növelésével, a tájékoztatás meggyorsításával több emberhez jutnak majd el a műsoraink. A lehetőségekkel párhuzamosan természetesen nő a felelősségünk is.
- Mi a véleménye a televízió közéleti szerepéről, helyéről a magyar társadalomban?
- 2,3 millió készüléktulajdonos van hazánkban. Az ország felnőtt lakosságának több mint feléhez tudunk egyidejűleg eljutni. Ennek a hihetetlenül széles közvéleménynek a hatékony formálása - mint eddig is - őszintén, egyértelmű, szókimondó, a szocialista politika iránt határozottan elkötelezett műsorokkal oldható csak meg. A televízió közvélemény formáló erő, de akkor igazán az, ha közben nem felejti el senki, hogy legfontosabb feladatunk a nézők, az emberek szolgálata. Műsorpolitikánkkal az ő tájékoztatásukat, pihenésüket, szórakozásukat kell biztosítani.
- A szocialista demokráciának is fontos tényezője a televízió. Segítségével az emberek milliói vitathatnak meg fontos kérdéseket; a párt és az állam vezetői milliókkal cserélhetik ki gondolataikat. Hogy ezt a néző is így érzi, azt évente több ezer - kritikát, javaslatot, véleményt, ötletet tartalmazó - levél is bizonyítja.
- Végül még valami. Szerintem - az előbbiekkel összefüggésben - a tévéműsor egésze (de nem egy-egy műsor) a társadalmi élet örömeinek, gondjainak reális keresztmetszetét, vagy inkább tükörképét kell hogy adja. Ez is sokrétű, gazdag programot kíván.
- Az intézmény szerepének van egy speciális oldala: kapcsolatai a kultúra, a tudomány, az irodalom más műhelyeivel. Ez hogyan fejlődhet tovább?
- A Televízió önálló, de nem elszigetelt alkotóműhely. Ismereteim szerint az elmúlt évek során kialakultak az együttműködés tartós formái, és ennek gyümölcseit a néző is élvezte, jó filmek, színházi közvetítések, tévéjátékok formájában. Az előnyök kölcsönösek. Nemcsak a televízió, hanem a társművészetek, az irodalom, a zene, a film és a színház is hasznát látta a televízióval kialakított jó kapcsolatoknak. A lehetőségek az együttműködésre még nincsenek kimerítve. Mi televízióra adaptáljuk a művészet más területeinek alkotásait, de szeretnénk, ha mind több önálló, televízióra írt, komponált mű születne. Hajlandóak vagyunk ezt messzemenően finanszírozni. Őszintén meg kell azt is mondani: a tévéműsorok színvonala nem független a többi művészi alkotóműhely tevékenységétől. Sok ponton valósággal összenőttünk velük, nem csoda, ha se sokkal jobbat, se sokkal rosszabbat nemigen tudunk produkálni. A cél, hogy az alkotók legyenek a tévé önálló művészeti műhelyének munkatársai. Várjuk őket!
- A tudományok területén persze más a helyzet. A tévé önálló művészeti alkotóműhely, de nem önálló tudományos műhely. Feladata nem az alkotás (még a társadalomtudományok terén sem!), hanem a népszerűsítés. Hogy ez milyen magas színvonalon valósulhat meg, arra példa Az öröklődés titkai sorozat, vagy régebben az Iszlám-széria. Ugyanakkor tudomásul kell venni, hogy a tudományos-technikai forradalom olyan mértékben változtatja meg létfeltételeinket, a társadalom értéktermelő szférájának fejlődését, hogy ez különleges feladatokat ró ránk is. A tudományos eredmények népszerűsítésével többet kell foglalkoznunk.
- Kialakultak-e már elképzelései a tévé jövőjéről, fejlesztési irányáról?
- A tévé jelenlegi vezetése jó tradíciókat folytathat. Akár az előző időszakokban, most is az intézményre vonatkozó elvi, politikai döntések, párt és kormányzati irányelvek megvalósításán dolgozunk. A hasznos, jó folytonosságok alapján most a műsorpolitika biztonságosabbá tételét, a színvonal-hullámzás mérséklését látom legfontosabb teendőnknek. Az "ideális" tévéműsor gyors (aktuális), művészi, érdekes, nevelő jellegű és mindezt magas színvonalon produkálja. E követelményeknek egyidőben nem mindig tudunk eleget tenni, innen a színvonal-hullámzás, amely megnehezíti, hogy a néző könnyen illeszkedjen a műsor egészéhez, azaz: hogy mindig találjon benne valami kedvére valót. Az előrelépést itt az biztosíthatja, ha a távlati tervezést biztosabbá tesszük; ha nagyobb előrelátással rendelkezünk gyártási kapacitásainkat illetően; ha megfelelő tartalékaink lesznek. Magyarán: a tévé szellemi termékeket előállító és sugárzó nagyüzem - ennek megfelelően kell belső munkáját és külső, kooperációs kapcsolatait is megszervezni. Ennek alapján láthatunk hozzá az első és a második program fejlesztéséhez. Hogy vehetők legyenek az adások, ez a Posta feladata. Hogy növeljük a műsor-órák számát, hogy valódi választékot, jó műsort találjon a néző a két csatornán, ez a mi dolgunk. A két műsor egyrészt ki kell, hogy egészítse egymást, másrészt - éppen az előbbi érdekében - eltérő profillal kell szerkeszteni őket.
- Feladatnak tartom az importműsorok számának növelését. Ez szilárdító, előre vivő, de - sajnos - bizonytalansági tényező egyszersmind. A világ filmgyártásának hozzáférhető (pénztárcánk szempontjából is hozzáférhető) része nem mindenben alkalmas a bemutatásra. A mi politikai és etikai szűrőinkkel kisebb a merítési lehetőség, mint hittem és mint a néző általában hiszi. Fokozottan keresni kell a szocialista filmpiacon A tavasz 17 pillanatához hasonló filmeket. Nem a holnap, inkább a holnapután feladata, hogy növelni kell a színesen sugárzott műsorok számát, és növelni kell a színes vevőkészülékek számát. A színes műsor óriási minőségi emelkedést jelent. Úti filmek, művészeti műsorok, színházi és operaközvetítések, sportesemények, szabadtéri műsorok esetén a szín sokszorta több információt képes továbbítani, mint amennyit a fekete-fehér képernyőn észlelünk. 1975-től kezdve remélhetően meggyorsul a színes televíziózás elterjedése. Ehhez persze a színes készülékek tömeges piacra dobása is szükséges.
- Végül, de nem utolsósorban: tájékoztató műsoraink, mindenekelőtt a Híradó gyorsaságát, frissességét és képi minőségét a szovjet Orbita műhold-rendszer adásainak átvételével lehet biztosítani. Egy magyar földi állomás felépítése - a csehszlovákokéhoz hasonló színvonalon - már nem várathat magára.
- Az előbbi kérdésekre adott válaszok sok előrejelzést tartalmaztak. Most az év elején vagyunk: mit várhat a néző 1975-ben, a nagyon szeretett és sokat szidott Televíziótól?
- Mindenekelőtt sok érdekes sorozatot. A minap kezdtük meg az Egy óra múlva itt vagyok újabb hat részének sugárzását. Vivát Benyovszky címmel 13 részes színes, kalandos történelmi filmet sugárzunk Benyovszky Móric gróf izgalmas életéről. Ez a sorozat a Szlovák Televízióval koprodukcióban készült. Déry Tibor Felelet című regényéből nyolc folytatásból álló televíziójátékot forgattunk. Ami a külföldről vásárolt filmeket illeti, jövőre bemutatjuk Tolsztoj Háború és béke című regényének 20 részes televíziós változatát. Képernyőre kerül Martin du Gard A Thibault család című világhírű regényének hétrészes filmváltozata. Hat folytatásban mutatjuk be Osztrovszkij Az acélt megedzik című művét, amelyet a Szovjet Televízió készített. Folytatjuk a Szombat esték sorozatát; az év első negyedében befejezzük a Hazai estéket. Hóvégi hajrá címmel egyórás aktuális kabaréműsort tervezünk, havonta egyszer. Több lesz jövőre a játék, a vetélkedő. Hamarosan útnak indítjuk Öttusa című új játékunkat, amely havonta, mindig öt egymást követő napon kerül majd képernyőre. Az Arany páva sorozatot 1975-ben a Szovjet Televízió szervezi. Ezeket az adásokat mi is átvesszük. A krimi kedvelői bizonyára örülnek majd az Aranyrablók című, 13 részes angol filmsorozatnak. Ismeretterjesztő filmjeink közül mindenekelőtt a Hazánk, Magyarország sorozatot említem. Bizonyára sokan örülnek Az állatvilág titkai című 12 részes sorozatnak, vagy egy másiknak, amely a Letűnt kultúrák nyomában címet viseli. Ez a felsorolás természetesen az érdekesebb műsoroknak csak töredékét teszi ki.
Végül, ami a sokat dicsért és szidott televízió és a néző kapcsolatát illeti, remélem, hogy - ha a néző elismerése és szidalma meg is marad - de az arányok előnyünkre fognak megváltozni. A néző kritikáját a televíziósok mindig, mint egy hozzájuk tartozó családtag jogos neheztelését fogták fel, aki éppen azért bírálhat keményen, mert szereti, akit megbírál. A lényeg az, hogy ne csökkenjen a néző érdeklődése a televízió iránt!"

A Film Színház Muzsika 1975/4. számában Hámori Ottó a nyilatkozatra reagált. Kritikájából részlet:
"...Egy elnöki nyilatkozat. A többi között ezért is olvastuk örömmel és megnyugvással a Televízió elnökének, Nagy Richárdnak a Rádióújságban a minap közölt nyilatkozatát, amely okos és félreérthetetlen szavakkal szólt a tévé közéleti szerepéről, művészi alkotóműhely jellegéről, mindennapi életünkben elfoglalt helyéről és jövőjéről is, e szavakkal: A hasznos, jó folytonosságok alapján most a műsorpolitika biztonságosabbá tételét, a színvonal-hullámzás mérséklését látom legfontosabb teendőnknek. Az "ideális" tévéműsor gyors (aktuális), művészi, érdekes, nevelő jellegű és mindezt - magas színvonalon produkálja. E követelményeknek egy időben nem mindig tudunk eleget tenni, innen a színvonal hullámzás, amely megnehezíti, hogy a néző könnyen illeszkedjék a műsor egészéhez, azaz: hogy mindig találjon benne valami kedvére valót."

Január 28. - február 2. között Koppenhágából közvetítette a Magyar Televízió a műkorcsolya Európa bajnokság eseményeit.

Film Színház Muzsika, 1975/6. száma, részletek Bulla Károly kritikájából:
"Színesben közvetítette hat napon át, közel tízórányi adásidőben, két programon, főidőiben. A műkorcsolya műsor csakugyan elegáns és egyszerű viselet. Megy a kívánságműsorhoz, a filmsorozathoz, a tévéjátékhoz, a portréfilmhez, egyszóval mindenhez. Szeretjük a műkorcsolyát és szereti a műsorszerkesztőség is. Egyszerű, szolidan hétköznapi, annál azonban egy picit ünnepibb is, a közízlést nem rontja, nem lehet róla kritikát írni, versenyszerű, mert sport, nem lehet rajta elcsúszni. Számos műkorcsolyapályánk tulajdonosi öntudatával szemléltük tehát esténként ezt a fényűző sportot...
Én is a régi iskola híve vagyok, és őszintén megmondom; elegem van a műkorcsolyából. Amíg nem tudják biztosítani, hogy minden magyar gyerek Garmisch-Partenkirchenbe menjen délutánonként korizni, addig ezt a műsort nem nézem. (Legföljebb csak néha fogok odapillantani, amikor magyar gyerek fut, meg az ellenfeleit nézem meg, és a párost, mert jó látni, hogy együtt mozognak, a nőket, mert szép a ruhájuk és a gálát, mert hála istennek vége van.) Azt hiszem, így van ezzel valamennyi néző. A műkorcsolyapálya reflektorokkal megvilágított jege ezért megfényesítette az egész hét műsorát."



Január 29. 20.00 Németh László: Szörnyeteg - tévéjáték. A forgatókönyvet írta és rendezte Hintsch György, vezető-operatőr Czabarka György. Szereplők: Mensáros László, Vörös Eszter, Tomanek Nándor, Mécs Károly, Venczel Vera, Szacsvay László, Borbás Gabi, Rinitz György, Tarsoly Elemér, Győry Ilona.

Január 31. 21.00 Kardos István újabb tudósportréval jelentkezett: Babits Antal akadémikust mutatta be. Operatőr Szalai András.

A Film Színház Muzsika 1975/6. száma, részlet Bulla Károly kritikájából:
"A Magyar tudósokban Babics Antal akadémikus mutatkozott be, Kardos István riporter-szerkesztő segítségével. Arra kell jutni: ha megfelelő partnert választ a televízió, izgalmas és igen tévészerűt tud létrehozni. Egyszerű eszközökkel, csupán a szó hatalmával teremt atmoszférát ez a műsortípus, úgy mutat be életutakat, hogy a legköltségesebb megoldások, a legszakszerűbben előkészített forgatókönyv elmarad mögötte. Itt persze nem arról van szó, hogy az ilyen típusú műsor nincs előkészítve, hanem arról, hogy az egyik legjobb dramaturg valószínűleg a való élet. Ha a partner őszinte (Babics Antal őszinte partnernek bizonyult), szinte előre nem látott, de bejárható pályán halad, belső dramaturgiája van a mondanivalónak, ami talán olyan megszívlelendő tanulságokkal is szolgálhat, ami jelen esetben nemcsak az orvostudományra érvényes, hanem olyan szintre emel, ahol mint egy szirten vagy hegycsúcson, láthatjuk síkon való szemhatárunk többszörösét is..."

A Pest megyei Hírlapban február 2-án írta Ökrös László, részlet:
"Ne szidassa magát ilyen tízpercekért a televízió. Hogy a televízió egyeztetési hibája miatt magam minél kevesebbet veszítsek, azt találtam ki, hogy az interjú utolsó tíz percét nem nézem majd végig, hanem átkapcsolok a lengyel filmre. A Csatornát ugyan már láttam, de nagyon régen, még abban az időben, amikor nem tudhattuk, hogy Wajda az lesz, aki végül lett, tehát még a Hamu és gyémánt előtt. Izgatott néhány dolog ezzel a korai Wajda filmmel kapcsolatban. Kardos István beszélgetése a világhírű magyar urológussal azonban olyan érdekes volt, hogy a film iránti minden jogos kíváncsiságom ellenére képtelen voltam az Orilux fekete gombját benyomni.
De hát mi volt olyan nagyon érdekes a Babics interjúban? Egyrészt a beszélgetés információs anyaga, a nagyon világosan, népszerűen közölt tudományos eredmények, mindaz, amit a professzor többek között a veseelzáródásról, a vesekövekről, az átültetésekről és a nehezen születő új magyar kőoldó gyógyszerről elmondott...
Ez azonban csak egyik része a dolognak! A másik vonzerő - és a közléseknél talán fontosabb - annak az orvosi magatartásnak a rajza volt, amely a beszélgetésből szemléletesen épült fel a nézők előtt..."



1975-ben sor kerül második nagy stúdió, az l-es rekonstrukciójára. A THOMSON cégtől vásárolják a négy színes kamerát és a SECAM-mixert. Az ekkor beszerzett TTV 1515 kameraláncok igen korszerűek. Automatikus konvergenciahiba-kiegyenlítőjük a THOMSON cég szabadalma, úgyszintén a színcsatornák spektrális elosztása: három plumb-ikont használ fel, de a színegyensúly stabilitásában majdnem a négycsöves eredményt éri el, mert a zöld csatorna a zöldes árnyalatokat széles spektrumban viszi át (pszeudo-luminancia).
Ez évben sor kerül az új Színes-3 közvetítő-kocsi átvételére is. Berendezése két db THOMSON TTV 1515 kamera és SECAM-mixer. Újdonság, hogy beépített AMPEX AVR 2 videomagnója és áramfejlesztő aggregátora van. Ez új fejezet a közvetítő-kocsik technológiájában, könnyebb kivitelű autóbusz, két kameralánc, függetlenség a villamos hálózattól és mikrolánctól, vagy rögzítő-kocsitól. Ez az a technika, amit később EFP-nek (Electronic Field Production) neveznek.
Az AVR 2 géppel új rögzítő generáció került a Magyar Televízióba. Felépítésében (montírozó egységében is) modulrendszerű. Egyszerű a kezelhetősége, karbantartása, az összes szervo beállítás egy potméterre korlátozódott. Vákuumrendszere nem tartalmaz motort, Venturi elven működik. Áramkörileg a harmadik generációba tartozik. Időalap-korrektora digitális. A videó-magnók lejátszási időhibáit eddig változtatható késleltetésű művonallal és a lejátszó mechanizmusba való beavatkozással korrigálták. Az új technika nagyon üzembiztos: a lejátszott jel néhány sorát digitálisan kódolva tárolókba írja be, a kiolvasás pedig a helyi szinkrongenerátor órajelével történik. Az AVR 2 gép az AMPEX utolsó quadroplex fejlesztése.

Február

Február 4. 20,00 folytatódik az Indul a gép... sorozat, Jalta bemutatásával. Szerkesztő-gyártásvezető Illés Tiborné, operatőr Darvas Máté, rendező Bednai Nándor.
20.25 Tamási Áron: Csalóka szivárvány - drámai színjáték közvetítése a Madách Színház Kamaraszínházából, felvételről.

Február 6. 21.35, 2.program, Mihály András: Századunk zenéje -ismeretterjesztő zenei sorozat. Az első adásban I. Sztravinszkij A katona története című művét mutatták be. Szerkesztő-műsorvezető Antal Imre, zenei rendező Beck László, vezető-operatőr Szabados Tamás, rendező Sándor Pál.

Február 7., a vezetői értekezleten tárgyalták a TV Híradó 1975. évi tervét. Sándor György hozzászólásából részletek:
"4. Az az érzésem, hogy a Híradó és A HÉT között a jövőben szorosabb kapcsolatot kell teremteni. Sokkal bátrabban állhatnánk elő a külföldi tudósító hálózat kiépítésével, ha A HÉT-tel együtt egy bázison megpróbálnánk kialakítani.
5. A Híradónak központi alapkérdése a tudósítói hálózat. Úgy látom, a belföldi hálózat ügye jó úton halad, főleg ha autóval és megfelelő keresettel ösztönözzük őket. Azt kellene megoldani, hogy ha a riporter autót is vezet, vagy ha az operatőr hangot is csinál, ezt valamilyen formában honorálni kell külön.
Arra gondoltam, hogy esetleg meg lehetne oldani az együttműködést a Rádió vagy Népszabadság külföldi tudósítóival oly módon, hogy kiképezni filmezésre őket. Ugyanakkor a következő 3-4 évben három vagy négy kihelyezett stábot kell elérnünk, emelett mozgó stábokat is biztosítani kell."
Megyeri Károly hozzászólásából:
"...Amit Sándor elvtárs mondott a Híradó és A HÉT koordinálása ügyében: itt az a probléma, hogy jelentkezik a két műsor sajátossága. A HÉT háttéranyagokat készít, a Híradó a nap eseményeihez igazodik. Azért így is célszerű az együttműködés. Azzal egyetértek, hogy nem cél arra törekedni, hogy a Népszabadságot megközelítsük tudósítói hálózat dolgában."
Nagy Richárd hozzászólásából:
"...Amiben lépni kell azonnal, az a berlini tudósító kiküldése. Ez valóban bázis lehetne, ahonnan mozoghatnánk..."
(Magyar Országos Levéltár XXVI-A-9. 22. doboz. MTV Elnökségi iratok.)



Február 8. 15.25 Sz. Eizenstein filmje, a Rettegett Iván - első rész.

A Magyar Televízió szombat délutánonként sugározta filmtörténeti sorozatát. Így lehetőség nyílt arra, hogy új és új generációk ismerkedhessenek meg a régi idők mozijaival, történetesen a szovjet filmművészet maradandó alkotásaival. Különleges ez a film, hiszen a harmadik része Eizenstein halála miatt nem készülhetett el, de torzó volt e két rész is sokáig. Évekig készült az első, hogy 1944-ben bemutathassák, évekig a második is, hogy majd két évtizedig dobozban maradjon. Az ekkor vetített, A bojárok összeesküvése alcímű Rettegett Ivánt ugyanis csak az SZKP XX. kongresszusa után, 1958-ban mutatták be a közönségnek.

A látás hatalma címmel indul ismeretterjesztő sorozat. Szerkesztő Ivanics Lilla, írta és a műsort vezette Balogh Jenő, rendező Pásztory János, operatőr Molnár Miklós.

A műsorújság 1975/5. száma ajánlójában írta a szerkesztő, Ivanics Lilla:
"Látás és hatalom? Furcsának tetsző szókapcsolat. Adhat-e az embernek a látás hatalmat, s ha igen, mifélét? Ezt kutatja az új húszrészes tévésorozat. A népi bölcsesség a maga módján már régen megválaszolta ezt a kérdést. Szólás-mondásaink plasztikus példákkal szolgálnak: nem lát a szemétől, nem lát tovább az orránál, nem látja a fától az erdőt. Mindennapos kifejezéseink arra az esetre utalnak, amikor valaki a lényegest a lényegtelentől nem tudja megkülönböztetni. Ennék ellenkezője: aki a lényeget felismeri, az tisztánlátó, messzire látó, előrelátó, átlát a szitán. Az optimista rózsás színben látja a világot, a pesszimista sötéten látja a dolgokat. Belelátunk valakinek a kártyáiba, meglátjuk a lényeget, jók lehetnek a kilátásaink, esetleg belátjuk hibáinkat. Az ember amióta világra nyitotta a szemét, kutatja annak dolgait, jelenségeit, és tapasztalatainak zömét látás útján gyűjti össze, s értelmezi. Erre bizonyság nyelvünk csodálatos szóleleménye is: a szemünk világa kifejezés.
Hosszasan sorolhatnánk azokat a kifejezéseket, amelyek mind a látás különös szerepét, fontosságát hangsúlyozzák. Mégis: roppant egyszerű, természetes adottságnak véljük. Sokan nem is gondolják, hogy a látást - ugyanúgy, mint bármi mást - az embernek szintén meg kell tanulnia. E műsor előzetesének forgatásakor több járókelőnek feltették a kérdést: Mi a különbség a nézés és a látás között?
A válaszok rendkívül eltérőek, nemegyszer egymásnak ellentmondóak voltak, s nem is csak a megkérdezettek különböző felkészültsége, foglalkozása, végzettsége miatt, hanem azért, mert a vizualitás kérdései csaknem mindenkiben meglehetősen tisztázatlanok. Vajon tudnának-e válaszolni az efféle kérdésekre: Egyéni adottság-e a látásmód? Fejleszthető-e megfigyelőképességünk? Megtekintés után milyen képet alkotunk a látott tárgyról, eseményről, s azt fel tudjuk-e idézni? Mindenki ugyanúgy látja-e ugyanazt? Képesek vagyunk-e látás útján a lényeg felismerésére? Bárki nehéz helyzetbe kerülhet, ha ezekre és hasonlókra pontosan kíván válaszolni. Pedig az ember egyik alapvető lényegi tulajdonsága, hogy képalkotó lény, és nem mindegy, hogy látáskultúrája milyen fokon áll. Minél fejlettebb egy ember képalkotása, annál több információt tud gyorsabban, szélesebb és mélyebb összefüggésben felismerni. A mindennapi életben oly nagy szerepet játszó, csodálatos és fontos képességünk tudatosabb használatához, fejlesztéséhez kíván segítséget adni minden érdeklődőnek az új sorozat."

A Film Színház Muzsika 1975/7. számában Apáti Miklós írta a sorozatról, részlet:
"Igazi hasznát talán nem csak a néző, hanem a televízió is élvezi majd. Nem kevésről van szó: járni és beszélni megtanítanak szüleink, de egyik legfontosabb készségünket, érzékünket, a látást nem tanítják sehol. Mi csak úgy nézünk, bele a vakvilágba. Filozófiai iskolák egyik alapkérdése, hogy amit és ahogyan látunk, az azonos-e azzal, ami. Esetünkben arról van szó, hogy - mint erre Balogh Jenő, a műsor vezetője is utalt - fel kell ismernünk látásunk fogyatkozásait, mert csak a rendszerezett fogyatkozások tudatosítása után van lehetőségünk látásunk fejlesztésére.
Rendkívül gondolatébresztő adássorozat ez, hiszen a látás és gondolkodás dialektikus kapcsolatáról eddig, így nemigen beszélt a televízió. Nézzük-e ezt a műsort vagy látjuk? Egyelőre inkább nézzük. A buzdítás, mely a kísérletekbe való bekapcsolódásunkat sietteti, talán nem lesz hiábavaló. Hiszem, ha megtanulnánk látni, ha képesek volnánk látásunkat és gondolkodásunkat optimálissá tenni, alighanem jobb tévénézőkké válnánk..."

Február 10. az Állami Rádió és Televízió Bizottság Tömpe István vezetésével 1975. február 10-én a Televízió Székházában ülésezett, az Elnöki Tanácsteremben. A napirend szerint megvitatta következőket:
"1. A Magyar Rádió és a Magyar Televízió V. ötéves terve
a, A Magyar Rádió és a Magyar Televízió általános műsorpolitikai irányelvei (1976-1980)
b, A Magyar Rádió és a Magyar Televízió műszaki fejlesztési terve (1976-1980)
c, a Magyar Posta rádió-televízió adóhálózati fejlesztési tervei.
2. A Tömegkommunikációs Kutatóközpont főbb kutatási irányai.
3. A Magyar Rádió és a Magyar Televízió, valamint az Állami Rádió és Televízió Bizottság 1975. évi nemzetközi kapcsolatairól.
4. Különfélek:
a,Tájékoztató a Magyar Rádió és a Magyar Televízió 1975. évi költségvetéséről
b, Tájékoztató a Magyar Rádió és a Magyar Televízió 1975. évi tervezett beruházásairól
c, Tájékoztató a nemzetközi rádiózás- televíziózás néhány jellemző összehasonlító adatáról."
Az ülésen részt vettek a bizottság tagjai: Gosztonyi János, Grósz Károly, Hárs István, Horn Dezső, Kornidesz Mihály, Maróthy László, Nagy Richárd, Orbán László, Virizlay Gyula, Vészits Ferenc. Szentistványi Gyula külföldön tartózkodott.
Meghívottakként jelen voltak: Kiss Kálmán, a Rádió elnökhelyettese.
Az 1. napirendi pontnál: Doró György az OT elnökhelyettese, Mester Károly, az OT főosztályvezetője, Horváth Lajos, a KPM főosztályvezetője, Kerpel Róbert, az MTV műszaki igazgatója, Heckenast Gábor, a Rádió műszaki igazgatója.
A 2. napirendi pontnál: Szecskö Tamás, a tömegkommunikációs Kutatóközpont igazgatója.
Részletek a vitában elhangzottak jegyzőkönyvi összefoglalójából:
"...A műsorpolitika tervezése és megvalósítása során fokozott figyelmet kell fordítani arra, hogy a jogos és megalapozott - a valóban legszélesebb nyilvánosságot igénylő - kritikai hangok mellett több helyet kapjanak - és jobb feldolgozásban - a 30 év eredményei is.
Nagyobb figyelmet kell fordítani:
a szomszédos szocialista országokban élő magyarság nemzeti kultúrájának fenntartására, ennek segítésére;
a szocialista országokban élő magyarság kultúrájának hazai bemutatására;
a magyar emigráció óhaza iránti érdeklődésének kielégítésére.
Jobban kell törekedni arra, hogy a rádió és a televízió egyes szerkesztőségei - a maguk eltérő műfajában ugyan, de egyeztetve - ugyanazokban a témákban azonos nézetrendszert képviseljenek és azonos politikai cél irányába hassanak...
Népgazdaságilag indokolható volt a korábbi években egy új központi TV-komplexum tervének napirendről való levétele, majd később a Technika Házának átadása. A mai helyzetben - feltételezve a műsorpolitikai irányelvekből adódó feladatok elfogadását - a rendelkezésre álló elhelyezés a szinten tartásra sem elegendő, fejlesztési lehetőséget pedig egyáltalán nem biztosít. Ez indokolja a szerkesztői házra vonatkozó igényt, amely kb. 20 évre biztosítja a fejlesztés lehetőségét.
Szükségszerű gazdasági intézkedések esetén a végrehajtás lassítható ugyan, de a végrehajtás 7 évnél nem lehet hosszabb...
A vitában résztvevők egyhangúlag megállapították, hogy az előterjesztések reálisak, összhangban vannak a műsorfejlesztési feladatokkal. Nem tartalmaznak irreális igényeket, és a legszükségesebb fejlesztési lépcsőket jelölik meg..."
Az ülésen még Nagy Richárd, a Magyar Televízió elnöke tájékoztatást adott a montreáli nyári olimpiai közvetítésekkel kapcsolatos költségvetési tárgyalásokról. Részlet:
"A kanadai rendező szerv a mintegy 130 órás európai közvetítési jogokért 30 millió USD-t kér. (Eurovízió: 20millió, Intervízió 10 millió). Ez az összeg tizenhétszerese a müncheni olimpiáért fizetett jogdíjaknak.
Az előkészítő tárgyalások során - mint maximumot - az Eurovízió 7, az Intervízió 3 millió USD-t ajánlott meg."
(Magyar Országos Levéltár 288 f 36/1975/ 24.öe MSZMP Tudományos, Közoltatási és kulturális Osztály.)

Február 11. 20.00 A városparancsnok - a Magyar Televízió és a szovjet APN dokumentumfilmje Zamercev tábornokról. Szerkesztő-riporter Vértessy Sándor, társszerkesztő Nyina Ivanovna, operatőr Janovics Sándor, rendező Pintér Gyula.

A Veszprém megyei Naplóban írta február 13.-án -g.-b.:
"Moszkva mellett egy katonai kórházban ápolták, amikor egy súlyos betegség után lábadozott, de hajlandó lett volna fogadni. Az orvosi tanács után mi mondtunk le a beszélgetésről. Akkor már maga mögött tudhatta azt az ötvenperces riportfilmet, amit róla és vele készített a Magyar Televízió stábja, hogy bemutassa Iván Tyerentyevics Zamercev vezérőrnagyot.
Budapest városparancsnoka volt, a kedd esti film is ezt a címet viselte: A városparancsnok! Azok emlékeztek vissza a tábornokra, akik már harminc évvel ezelőtt is együtt dolgoztak vele. Közösen állították talpra a romok alól aléltan előbújó embereket.
Iván Tyerentyevics Zamercev a múlt év őszén Veszprém megyébe is ellátogatott. Nem először! Mint mondotta akkor, Budapestről gyakran leutazott a Balatonhoz, később pedig vendégként jött hozzánk. Elmondta, hogy három évtizeddel ezelőtt milyen kép fogadta megyénkben. Leírta a romokban heverő péti gyárat, Balatonfűzfőt, ahol néhány éve még kibírhatatlan "illat" terjengett, ma pedig a gyár erejéből a környezetvédelemre is jut. Jól tájékozott, a magyar életet, változásokat ismerő ember járta megyénket. Engem gyakran felkeresnek Moszkvában, és sok levelet is kapok magyar barátaimtól. Ezekben a levelekben nemcsak üdvözölnek, hanem tájékoztatnak is az itteni fejlődésről....
Leült a 75 éves tábornok a magyar unokák közé is a Bakony Művek óvodájában, és a legkisebbekkel beszélgetett. Megértették, mert a harcedzett, egykor szigorú parancsokat osztogató katona megtalálta az utat a gyermeki szívekhez is. Akárcsak harminc évvel ezelőtt, amikor kenyeret, tejet és fedelet biztosított a gyermekeknek. A Moszkva melletti kórházból - telefonbeszélgetésünk során - azt üzente a Veszprém megyeieknek, hogy legyenek nagyon boldogok. Munkasikereket is kívánhatnék, ahogyan ez már szokás - mondta a tábornok - de jól tudom, hogy a magyar nép enélkül is sikeresen dolgozik. Ott voltam, láttam, ezt tolmácsolja... Megtettem. Abból az alkalomból, hogy a Magyar Televízió bemutatta a róla, vele készült dokumentum riportfilmet."



Február 12. 20.30, a 2.programon Kuan Han-Csing: Tou O igaztalan halála. XIII. századi kínai dráma közvetítése a 25. Színházból, felvételről. Főszereplő Jobba Gabi (Tou O).

Február 13. 20.00 Fórum a Szovjetunióról. Műsorvezető Megyeri Károly, Munkatársak: Gubcsi Lajos, Korolovszki Lajos, Schmidt Péter, rendező Kígyós Sándor.
Előző nap Nagy Richárd, a Televízió elnöke Ferihegyen fogadta a Szovjet Fórum (tévéműsor) szovjet résztvevőit, számolt be a TV Híradó.

A Népszabadság februári 13-i száma közölte:
"Győri Imre, az MSZMP Központi Bizottságának titkára szerdán az MSZMP székházában fogadta a Magyar Televízió csütörtök esti Fórum műsorának szovjet részvevőit. A találkozón jelen volt Nagy Richárd, a Magyar Televízió elnöke. Részt vett B. D. Sevikin, a szovjet nagykövetség követ-tanácsosa."

A Magyar Hírlap február 14-i száma tudósítása:
"Barátsági gyűlés. A tévé Fórum szovjet vendégei a Dunai Vasműben. A televízió Fórumának szovjet vendégei közül Szevasztjanov űrpilóta, a Szovjetunió hőse pénteken Dunaújvárosba, a Dunai Vasműbe látogatott. A vendégeket Fejér Antal, a Dunai Vasmű személyzeti és szociális igazgatója és Verbó István, a vasmű nagyüzemi pártbizottságának titkára fogadta, és tájékoztatta a gyáróriás eredményeiről, dolgozóinak élet- és munkakörülményeiről. A tájékoztató után a szovjet vendégek megtekintették a hengermű gyárrészleget és a folyamatos acélöntő művet. Mindkét üzemben szovjet berendezések működnek. A gyárlátogatás után a Dunai Vasmű klubjában szovjet-magyar barátsági gyűlésen találkoztak a Fórum szovjet vendégei a vasmű dolgozóival. Ott voltak a Jurij Gagarinról és a Komarovról elnevezett szocialista brigádok vezetői is. A barátsági gyűlésen Verbó István és V. I. Szevasztjanov mondott beszédet."

Február 14. 20.50 Zenés TV Színház bemutatók.
Ligeti György: Aventures (Kalandok) - bábpantomim. Bábtervező Koós Iván, rendező Szőnyi Kató, operatőr Darvas Máté, rendező Bednai Nándor.
Láng István: A nagy drámaíró - vígopera. A szöveget Karinthy Frigyes jelenetéből írta Láng István. Szereplők: Udvardy Tibor, Szőnyi Olga, Marcis Demeter. Vezető-operatőr Mestyán Tibor, dramaturg Bánki László, rendező Horváth Zoltán.



Február 15. Ben Johnson: Volpone - tévéjáték. Dramaturg Litványi Károly, zene Simon Zoltán és Presser Gábor, vezető-operatőr Edelényi János, rendezte Fehér György. Szereplők: Volpone - Major Tamás, Voltore - Básti Lajos, Corvino - Kállai Ferenc, Corbaccio - Kömíves Sándor, Masca - Helyei László, Colomba - Bánsági Ildikó, Conina - Andai Györgyi, Leone - Bessenyei Ferenc, Bíró - Rajz János, Parancsnok - Raksányi Gellért.

A Heves megyei Hírlap február 18-i számában írta Gyurkó Géza, részlet:
"...A televízió olyan komédiát mutatott be Volpone címmel, amelynek hősei nem komédiáznak. Fehér György rendezése és a puritán, valójában csak jelzett színpad, Edelényi János mindent leleplező, az emberek lelkébe is beható kamerája nyomán a ma Ben Johnson-át kaptuk. Ben Johnson Volponéjának lehető legkorszerűbb értelmezését...
A televízióban, egy komédia keretében, az ember tragédiáját láttuk: hogyan válik embertelenné. Igaz, a történet vaskos és kacagtató, Volpone bukása igazságot osztó lenne. Ha nem lenne ott, ha nem hangsúlyozná külön is, a kamera is, a rendezés is: Moscát. A folytatást! Aki furfangjával erősebb volt eme Volponénál, aki furfangjaival erősebb akart lenni és volt is ama Corvínónál aki...
A nagy hal és a kis hal története ez. A gyengébbet, a pillanatnyi megtorpanót eltaposók története került hát itt képernyőre..."

A Pest megyei Hírlap február 18-i számában Ö.L. kritikájából részlet:
"...A régi, világhíres komédiának remekbe sikerült adaptációját láttuk szombaton a képernyőn. Fehér György egészen eredeti felfogású rendezése a darab erőteljes, nyers színeit nem harsánysággal, hanem - a Volpone előadásának hagyományaival szemben - egészen és feltűnően visszafogott hangvétellel vitte fel a képernyőre. Ez a szinte felfedezés értékű rendezés suttogásra, fülbesúgásra, halk közlésekre, szándékok leplezésére, titkok rejtegetésére épült, nagyon precízen jelenítve meg ezzel a darab hangulati lényegét is. Bármilyen nyers színekkel dolgozott is Johnson a Volponéban, mégis éppen erről a halk tónusról van szó valójában, s mint a televíziós változat rádöbbentett, éppen így kell ezt a komédiát játszani. A tévéjátékban közreműködő színészek porosan értették a rendező szándékainak újdonságát. Remek alakításokat láthattunk: Major Tamás sokszínű Volponéját, Kőmíves Sándor reszketeg uzsorását, Bánsági Ildikó ostoba fiatalasszonyát, Bessenyei Ferenc hangos kapitányát és a produkció nagy meglepetését: Helyei László Moscáját..."

Február 20. 20,00 indul A Thibault család francia tévésorozat.

FOTÓ 750221
Február 21., a Vidám Színpadon bemutatták a Dollárpapát, Kabos László, Csákányi László, Csala Zsuzsa főszereplésével, számolt be a TV Híradó.
20.00 Folytatódik a gép indul... sorozat, Leningrád című részével.
20.25 Fürdés - tévéfilm, Kosztolányi Dezső A kulcs és a Fürdés című novelláiból Szántó Erika forgatókönyve alapján készült. Operatőr Koltai Lajos, rendező Ranódy László. Főszereplők: Szirtes Ádám, Vass Éva, Geiger János, Egri István, Gobbi Hilda.

Február 22. - március 8. között a TV Híradó folyamatosan tájékoztatta a nézőket a kambodzsai eseményekről.

Február 22. 18.10 indul a József Attila szavalóverseny sorozat közvetítése. Műsorvezető Simon István, szerkesztő Hárs György, vezető-operatőr Zsóka Zoltán, rendező Csányi Miklós.
A TV Híradó tudósított a belgrádi színház vendégjátékáról, a budapesti Nemzeti Színházból.



Február 25. 20,01 a 2 programon Max Frisch: ...És a holtak újra énekelnek - tévéjáték bemutatója. Fordította Ungvári Tamás, dramaturg Szántó Erika, vezető-operatőr Bíró Miklós, rendezte Esztergályos Károly. Szereplők: Bilicsi Tivadar, Tomanek Nándor, Mensáros László, Bálint András, Balázsovits Lajos, Piros Ildikó, Kútvölgyi Erzsébet, Szilágyi Tibor, Koltai Róbert, Dózsa László, Kránitz Lajos, Farádi István, Kalocsay Miklós, Maros Gábor, Meszléry Judit, Kéri Gyula, Gyukányi Éva, Hajdú Endre, Galgóczy Imre.

Február 26. 21.00 Nyitott könyv: Remenyik Zsigmond Vén Európa Hotel című tévéjátékának bemutatója. Szerkesztő Katkó István, vezető-operatőr Czabarka György, rendező Hintsch György. Szereplők: Bihari József, Bod Teréz, Dallos Szilvia, Hűvösvölgyi Ildikó, Inke László, Kollár Béla, Madaras József, Mensáros László, Páger Antal, Turán László, Várkonyi Zoltán.

Február 27., Raffai Sarolta Vasderes című darabját mutatta be a Kecskeméti Katona József Színház, tudósított a TV Híradó.

Február 28. 20.00 Híres szökések - francia filmsorozat, A sakkjátékos című epizód vetítése. Főszerepben - Kempelen báró - Latinovits Zoltán.

Március

Március 4., a Vezetői értekezlet elé került az az előterjesztés, amely a gyerekeknek szánt kulturális és művészeti műsorok értékeléséről és fejlesztéséről szól. Kovács Béla készítette 1975. február 15-én, részletek:
"Ha a gyermekeknek szánt kulturális munka országos helyzetét vizsgáljuk, lehangoló kép tárul elénk. Szegényes a gyermeksajtó, s nemcsak a hazai felnőtt, hanem a szocialista országok gyereksajtójához viszonyítva is. A Pajtás c. hetilap kivételével alig van gyermekújság. A biztatóan indult irodalmi, művészeti lap, a Kincskereső évente csak tízszer tud megjelenni. A Móra Könyvkiadó színvonalas munkát végez, de - mint arra az MSZMP KB Titkárságának 1974. április 1-jei, az Úttörőszövetség feladatairól hozott határozata is felhívta a figyelmet - amíg a felnőtt könyvkiadás volumene 1955-höz képest két és félszeresére nőtt, addig a gyermekkönyveké 76 százalékkal esett vissza. Ami a gyermekfilmeket illeti: még rosszabb a helyzet. Rendszeres és céltudatos gyermekfilmgyártás tulajdonképpen soha sem volt Magyarországon - és ma sincs. Készült ugyan néhány sikeres film (Szánkó, Légy jó mindhalálig, Pál utcai fiúk, Hahó Öcsi!), ezek azonban nem egy koncepció részeként, hanem többnyire egyéni kezdeményezésre születtek...
Ebben a helyzetben nagy feladat hárul ránk. A televízió a maga sajátos eszközeivel a család, az óvoda, az iskola és a mozgalom mellett nagymértékben segítheti a gyermekek személyiségének formálását, ízlésbeli művészeti fogékonyságának fejlesztését...
Ezeknek a törekvéseknek a jegyében születtek olyan sikeres alkotások, mint a nagyobb gyereknek szóló Fabula, a Cimbora című irodalmi műsorok, a kisebb gyerekeknek a verses-zenés Pengető, a képzőművészet iránt nagy érdeklődést keltő Varázsolló. Említhetjük még a változatos Diákabrakot, a kicsinyek kedvenc Zsebtévéjét. Saját készítésű műsoraink mellett arra is vállalkoztunk, hogy egy-egy országos művészeti mozgalmat indítsunk. Ilyen a Játszunk bábszínházat.
Néhány esztendővel ezelőtt ismét megindult a dramaturgiai munka a területünkön, s bizonyos mennyiségi eredmények mellett - 1975-ben mintegy 600 percnyi tévéfilmet, tévéjátékot sugároztunk - olyan minőséget is fel tudunk már mutatni, mint a Palacsintás király c. mesefilm, vagy a Keménykalap és krumpliorr c. sorozat..."
(Magyar Országos Levéltár XXVI-A-9. 23. doboz. MTV Elnökségi iratok.)
1975. október 9-én tárgyalta végül is a Vezetői értekezlet a Közművelődési Igazgatósághoz tartozó Közművelődési és Ifjúsági Főosztály éves munkatervét.

Március 4. 19.30 a TV híradó beszámolt arról, hogy emlékülést tartottak a Magyar Tudományos Akadémián, Károlyi Mihály születésének 100. évfordulóján, majd felavatták a Duna parton Károlyi szobrát, melyet Varga Imre készített.



20.00 Idősebbek is elkezdhetik... - a televízió képernyőjén megjelenik a tévétorna, amit a legfiatalabbtól a legidősebb nézőkig mindenkinek ajánlanak.

20.50 Hit illúziók nélkül. Forgatókönyv Kiss György, szerkesztő Major Anna, operatőrök Dubovitz Péter, Fehér György, Illés János és Kenyeres Gábor, rendező B. Révész László.

A Rádió és Televízió Újság 1975/9. számában Gyulai István, a Sportosztály szerkesztő-riportere így ajánlotta a tévétornát a nézők figyelmébe:
"Egy kicsi mozgás mindenkinek kell, a karosszékből álljanak most fel. Ez a kis torna, néhány percen át, ne tessék félni, senkinek sem árt! Így kezdődik majd kedden este 8 órakor a tévé sportosztályának új sorozata: a tévétorna, és utána minden kedden és pénteken újra meg újra. Egészen addig, míg valamennyi kedves néző végleg be nem adja a derekát, azaz míg televízió nélkül is magától értetődő lesz a napi torna széles e hazában. Számítunk rá, hogy a műsor vitákat kavar majd. Hogyne kavarna, hisz évtizedes beidegződésünket kívánja megbolygatni! Az elkényelmesedés, a testi tunyaság, az egészségünkkel nem törődés nyilván nem tudatos, de mégiscsak kikezdhetetlennek látszó beidegződését. Sokáig reménytelen vállalkozásnak éreztük. Este az emberek ugyebár szórakozni akarnak, műsort nézni, nem pedig ugrabugrálni, hajlongani, törzskörzéssel bajlódni. Kár belefogni - ez zsongott bennünk. Csak legyintenek majd, végig se nézik, bosszankodnak, jönnek a levelek, hogy: mit képzelünk, havi ötvenért senki sem helyben futni akar. Beletelt egy kis idő, míg más érvek bukkantak fel: orvosi statisztikák, szívszorító adatok testi állapotunkról, tekintélyes (és egyre tekintélyesebb) pocakunk mérete, infarktus itt-ott, mindenütt. Olyan betegségek, amelyek már kevés sporttal is gyógyíthatók, megelőzhetők!
Nincs korhatár! Két neves szakember - egykori bajnok -, Kertész Aliz és Sárkány István úgy állította össze a gyakorlatokat, hogy bárki súlyától, korától függetlenül megpróbálkozhat velük. Reméljük, sokan követik majd a tévénéző házaspár - Telessy Györgyi és Kósa András példáját, és együtt tornásznak majd a két volt válogatott tornásszal, Müller Katival, és Bérczi Istvánnal. Aki pedig látta és hallotta: állítja, hogy Kőszegi Pál zenés főcíme sláger lesz. Ez a kis torna ugye jólesett? Mindenki frissebb, fiatalabb lett. Mozgásra öt perc, nem is nagy idő, és minden este ismételhető! Hát akkor: gyakorlat, rajta."

A Somogyi Néplapban március 7-én J.R. írta, részlet:
"Alig várom a ma estét. A tévé 8 órakor kezdődő ötperces tornája felizgatta a fantáziámat. Az Idősebbek is elkezdhetik c. műsor bizonyára új távlatokat nyit meg. Már látom a jövőt. Rövidesen meghirdetik majd a "minél több tornaszobát" mozgalmat. Lakásunk fokozatosan átalakul. Levesszük/ a csillárt, helyére gyűrűket szerelünk. A fali könyvespolc helyét bordásfal foglalja el, s a ruhásszekrényt a svédszekrény váltja föl. A perzsaszőnyeg helyett a magyar tornaszőnyeg is megteszi majd...
Hogy miért éppen nyolckor van a torna? Hát telt gyomorral mégiscsak könnyebb ugrálni. A maci is már jó álmokat kívánt gyermekeinknek, így torz mozdulataink látványa nem ássa alá a szülői tekintélyt. Esetleg ők is tornászhatnak velünk? Ugyan! Erre ne is gondoljunk. Nekik van még idejük, hisz előttük az élet... Egyszóval hasznos kezdeményezése ez a televíziónak."

A Népszabadságban május 22-én Sz. F. írta a műsorról, részletek:
"Most már bizonyos, hogy egy kis torna mindenkinek kell. Pedig a testedzés áldásairól felvilágosult tornarajongók is furcsállották jó ideig, hogy estefelé kell átmozgatni az egésznapos teendők után elmacskásodott testüket.
Furcsállották, aztán elismerték, hogy talán kellemesebb a leghosszabb éjszaka is. Ugyanis követték a csinos-mutatós Müller Kati és a deltás-bajszos partnere gimnasztika-előírásait, ötletesen koreografált gyakorlatait.
Nyomban meg kell mondanom, hogy sokan ügyes ötletnek tartják, sőt a felnőttek meséjének érzik az esti tornát. Amellett önbizalom növelőnek is, hiszen akik könnyed testtartással végigcsinálják az ötperces programot, elmondhatják: derekasan produkálták magukat...
A nézők által "a Kati"-nak becézett fiatalasszony (férje Széli Antal, a Bp. Spartacus úszóedzője) impozáns műsorából leginkább az tetszik, hogy nem liheg az előírt gyakorlatok bemutatása és magyarázása közben. Meggyőz arról, hogy lehet anélkül is teljesíteni a legnehezebb mutatványokat, hogy elfúljon a hang az erőlködéstől vagy a tempótól.
Pedig igazán megdolgoztatják egy-egy felvételnél: órákig tart, amíg a műsor elkészül, és hetekre, hónapokra előre tartalékolnak, hogy a zenés testmozgás állandó szám lehessen.
Müller Kati szerint a tornából sokkal több kellene, mert nemcsak egészséges, hanem konzervál is. Ez pedig sokak számára vonzó. Nincs az a kozmetika, amelyik jobb hatással lenne a legkülönbözőbb testtájékokra, mint a házi gimnasztika. Elképzelhető, hogy a későbbiekben még több percet kapnak majd a népszerű előtornászok, hogy az olcsó tömegsportot propagálják.
- Állítólag akkor ér véget az esti torna műsora - mondja Kati -, amikor én már öregasszony leszek... De nem leszek, teszi hozzá tanáros hangsúllyal, hiszen tornászom."

A Délmagyarországban szeptember 10-én Palágyi András írta, részletek:
"A TEB-et, vagyis a Tévétornát Elbíráló Bizottságot azért hívták össze, hogy eldöntsék: hasznos-e, vagy netán káros a tévének ez az ötperces műsora. Képviselve voltak itt szakemberek és laikusok, nők és férfiak, idősek és fiatalok egyaránt. Idézek néhány felszólalásból:
Az orvos: A kezdeményezés igen jó. A ma emberét úgyis sokan vádolják elkényelmesedéssel, tespedtséggel, csekély fizikai erőkifejtéssel. A műsort valamiféle kocogómozgalomhoz hasonlíthatnám, amely ugyan rövidebb annál és más jellegű, de gyakoribb és rendszeresebb. Az ablaknyitogatásnak például különös jelentősége van; a szellőztetésről így tényleg nem lehet elfelejtkezni, és az izomzattal együtt a tüdő is felfrissül...
A pszichológus: Kiváló találmány ez, kérem... Ép testben ép lélek! Csak az a baj, hogy nem csinálja mindenki. De ami még nagyobb, hogy kényszeríteni sem lehet rá senkit. No, meg a húsz órai kezdés... Ilyenkor mindenki iparkodik bekapni a vacsora utolsó darabjait, hogy kellőképpen kényelembe helyezkedve nézhesse a főműsort...
A műsorszerkesztő: Tudjuk, hogy mindennap kellene... mert hiába ismételhető, nem csinálják maguktól. No meg aztán próbálta volna valaki például az FTC - Estudiantes mérkőzés elé betenni, amikor az már amúgy is lázba hozza az izmokat, s a kedélyeket...
A statisztikus: Ha csak minden második családban van tévé, s ha családonként csak egy fő csinálja rendszeresen, az heti kétszer öt percet figyelembe véve, annyi mint... havi ötszáznyolcvanhatezer-három-százkilencvenhét munkaóra. Ez izomteljesítményre átszámítva elegendő lenne két Eiffel-torony és három Erzsébet-híd megemeléséhez. Igen szép summa... Bár a baleseti statisztika nem mutat ilyen jó képet, mert egyesek - főleg az idősebbek - túlságba viszik, nem veszik figyelembe az életkori sajátosságokat. Ennek megfelelően, az előző évihez képest 2,6 százalékkal nőtt az orr- és lábtörések, kar- és bokaficamok száma...
A tornatanár: Örülök, hogy a tévé segít a mi munkánkban. Tulajdonképpen a műsoridőt érdemes lenne megnyújtani, s egy-két szertornaszerű gyakorlatot is bevezetni, olyat, ami házilag is kivitelezhető...
A lakáshivatal embere: Hát, kérem... Soha ennyi panasz nem érkezett még be hozzánk a mennyezetek elrongálódásáról, s beható vizsgálataink eredménye szerint, ebben első fokon a tévétorna a ludas..."

A Rádió és Televízió Újság 1975/9. számában Kiss György, a Hit illúziók nélkül forgatókönyvírója írta, részlet:
"Amikor filmünk forgatókönyve elkészült, arra gondoltunk, hogy életútjának fölrajzolásakor gyakran kell majd részleteket felolvasni leveleiből, tanulmányaiból, beszédeiből. De amikor interjúkat készítettünk kortársaival, egykori harcostársaival, hamar kiderült, hogy nemcsak azt mondják el erről a kivételesen tiszta és világos életútról, amit mi vártunk, hanem még sokkal többet. Felejthetetlen élmény volt Aranyosi Magdától, Duczynska Ilonától, Illyés Gyulától, Wessely Lászlótól és másoktól hallani mindazt, amit egy későbbi nemzedék úgysem tudott volna megfogalmazni. Így aztán a film gerincét a kortársak emlékezései adják, s csak ott lép be a kommentár, ahol ez elengedhetetlen. Korunkban, amikor a technika és tudomány fejlődése olyan nagymértékben fölgyorsult, sokan félnek attól, hogy a műszaki és a természettudományok mögött lemaradnak a társadalomtudományok, háttérbe szorul az ember. Károlyi Mihály életútja arra is példa, hogy a társadalmi kérdések iránt annyira fogékony ember, mint ő, hogyan támogatja az újat az élet minden területén. Abban, hogy a hitbizományok ura eljutott a szocializmushoz, természetesen nagy szerepet játszottak a külső körülmények, azonban ezek önmagukban nem fordítják el egy ember életútját 180 fokos szögben. A perdöntő ebben mégiscsak Károlyi egyénisége volt. Szenvedélyes igazságszeretete és igazságkeresése, bizalma és hite az emberekben sok-sok nehézségen átsegítette. A Hit, illúziók nélkül nem egyszerűen emlékiratainak címe, hanem hitvallása is. Sokszor megbántották, rágalmazták. Vagyonát, barátai egy részét elvesztette. Kétszer kényszerült emigrációba, de a szocialista jövőbe vetett hite megmaradt. Károlyi Mihály 100 éve született, 1875. március 4-én."

A Filmvilág 1975/7. száma, részlet Balázs György kritikájából:
"A tévének ebben a mostani sikerült dokumentumfilmjében főleg az emigrációs harcostársak szólaltak meg. Néhány villanásnyit kaphattunk a két világháború közti nehéz évtizedek eseményeiből, a magyar emigráció küzdelmeiről, amelyeket lassan háttérbe szorított, helyesebben: magába olvasztott a nemzetközi antifasiszta harc. A Frank-pertől a Kállay kormányig Károlyi Mihály segített menteni a magyarság becsületét is...
Örültünk, hogy e filmen újra találkozhattunk a nagyszerű feleséggel is, aki nemcsak harcostársa, de ugyanannak az ügynek sokszor más harctéren önálló harcosa is volt - ezzel is tanúsítván, hogy nem egyoldalú választás, de kölcsönös vonzások jelölték ki kislánykorától életpályáját. Úgy érezzük, tékozlás volt a bő anyagból egyetlen órára sűríteni e visszaemlékezéseket és a dokumentumokat is - de ez alatt az óra alatt kétségtelenül volt mire figyelnünk."

A Pest megyei Hírlapban írta március 7-én Ökrös László a filmről, részlet:
"A B. Révész László rendezte és a nagy hazafi születésének 100. évfordulója alkalmából sugárzott dokumentumfilm meggyőzően foglalta össze Károlyi életútját. A filmben megszólaló kortársak, akik ismerték Károlyit és hosszabb-rövidebb ideig együtt dolgozták vele - többek között Illyés Gyula, Vessely László, Aranyosi Magda, Duczynska Mária - egyöntetűen vallottak nemcsak a nagy és tiszta emberről, de az élesen látó, realista politikusról is. A legtöbb néző például minden bizonnyal a tévé összeállításából értesülhetett annak az együttműködésnek a részleteiről, amely Károlyi és a kommunisták között a francia emigráció éveiben kialakult. S ezen nemcsak elvi-eszmei egyetértést kell érteni - ami természetszerűleg önmagában sem kis dolog -, hanem nagyon konkrét és nagyon fontos gyakorlati, politikai munkát.
A kortársak vallomása Károlyi egész pályáját áttekintette. Szó esett arról a fájdalmas szakításról is, amely a felszabadulás után a Rajk per miatt keletkezett, és amely másodszor is emigrációba kényszerítette a mindig hazája jövőjéért munkálkodó politikust. Az egyórás összeállítás méltó és megérdemelt emléket állított Károlyi Mihálynak az első Magyar Köztársaság elnökének..."

Kitekintés a világba:
Ebben időben egy japán mérnök olyan parányi tévékészülékkel lepte meg a világot, amely belefért egy gyufásdobozba, és tökéletes élességű képet adott. Ugyanekkor a Sony cég új felvevőrendszert dolgozott ki a tévéműsorok rögzítésére. Egy 182x257 mm mágneses kártyát, amire tízperces színes műsor felvételét lehetett rögzíteni. A kártyáról a lejátszás történhetett valós időben és lassítva is!

A Magyarország című hetilap közölte a "Realites" külföldi lap egyik nagyon érdekes, a televíziózás hatásaival foglalkozó cikkét, Legfőbb ideje fellázadnunk a tévé ellen címmel, amelyben Alfred May beszélgetett McLuhan professzorral, és ismertette a professzor véleményét. Részletek:
"Egy Angliában és az NSZK-ban végzett kísérlet a bizonyság. Önkénteseket toboroztak, akik napi 15 dollár fejében lemondtak a tévénézésről. Többségükön hat hét múlva pszichés zavarok mutatkoztak. Mintha a nikotint, az alkoholt vagy a kábítószert vonták volna meg e szenvedély rabjaitól.
A hiányérzetet nem a műsor, nem a tartalom hiánya okozza, hanem a hordozóé, magáé a televízióé...
1972-ben a bűnözéssel foglalkozó kongresszusi bizottság előtt Edward Teller (Teller Ede), a hidrogénbomba atyja azt mondta: Két intézményt kell megszüntetni: a maffiát és a televíziót. És ha választani kell, először a televíziót kell felszámolni.
Teller kétségkívül arra gondolt, hogy a televízió műsorai az erőszakot terjesztik. De nemcsak erről van szó, hanem arról a hatásról is, amelyet maga a közlő eszköz gyakorol pszichikumunkra.
A televízió az egész emberiséget a játékosok világává teszi. A játékos, aki kockára teszi pénzét a kaszinóban vagy életét az amerikai párbajban, nem a jelenben él. A ma és a holnap között él. Úgy él, mintha a következő pillanat lenne az egyedül valóságos. A most és a mindjárt közötti intervallumban él. Énje állandóan a következő pillanat felé fordul...
Mennyiben veszélyezteti a televízió a képviseleti demokráciát?
A televízió minden politikai intézménynek árt. A választások manapság egyszerűen népszerűségi tesztek. Nem eszmék között folyik a harc, hanem egy-egy személyről alkotott képek között. A Nixon - Kennedy vagy újabban a Giscard - Mitterrand tévécsatákban nem a tartalom, a nevelő vagy tájékoztató érték volt az érdekes. Itt is bebizonyosodott, hogy a politikai intézmények alávetik magukat a közlő eszköznek, amely a saját törvényei szerint az intervallum és a hiányzó láncszem elektromágneses varázserejével uralkodik az elméken.
A győztes manapság az a politikus, aki gyakorlat vagy rátermettség folytán ki tudja használni ezt a helyzetet. A televízió kegyetlen: a legkisebb arcrándulás, a legkisebb habozás vagy zavar eldönti a jelölt sorsát. Az angolszász országokban meg sem választanának olyan embert, aki a tévében rendkívül intelligens, élénk szellemű embernek bizonyul: nem tűrnék el. Ez történt Adlai Stevensonnal, Eisenhower balszerencsés vetélytársával."

Március 5. 19.30 a TV Híradó beszámolt arról, hogy kisebb tűz volt a Magyar Televízióban.
20.01 a 2. műsoron Tennessee Williams: A tetovált rózsa - dráma közvetítése a Madách Színházból, felvételről.

FOTÓ 750307 (Németh László)
Március 7. 19.30 a TV Híradó beszámol Németh László író temetéséről.
20.01 a 2. műsoron Hanák Gábor és Kiss György Kerítés című műsora. Alcíme: Gondolatok egy dokumentumfilm nyomán. A Műhely társadalomtudományi figyelő melléklete. Szerkesztő Koós Béla, rendezte Kende Márta. Műsorvezető Mester Ákos, a beszélgetés résztvevői Godó József, a Dunai Vasmű szb-titkára, dr. Callmayer Ferenc építészmérnök és dr. Pozsgay Imre, a Társadalmi Szemle főszerkesztő-helyettese.

A műsorújság aznapi tartalmi ismertetője:
"Az utóbbi években tömegessé váltak a magánparcellák, a hétvégi pihenés és üdülés iránti igény kielégítésére. De szolgálhatja-e kizárólag ez a forma a jövőt? Szavatolja-e, hogy a legszélesebb dolgozó tömegek jussanak megérdemelt pihenéshez, valamint a jövő nemzedékének egészséges nevelését s a tájképi kincs védelmét? A műsor egy szociálpszichológiai kísérlet és egy gyakorlati kezdeményezés tükrében tárgyalja az új formák, az új elképzelések lehetőségét.

Március 8. 20.00 a Szombat este című összeállítson belül portréműsor Markó Iván balett-táncosról. Szerkesztő Hámos Veronika, vezető-operatőr Kenyeres Gábor, rendező Horváth Ádám.

Március 12. 20.00 Magyarországi néptáncok - 16 részes sorozat kezdődik a képernyőn. Az első adás a Kalocsa vidéki táncokat mutatta be. A sorozat a néprajzkutatók 15-20 éves tudományos gyűjtőmunkájának eredményeit foglalta össze, olyan világot tárva fel, amely minden bizonnyal az újdonság erejével hatott a kor nézőire. A filmek azokhoz a forrásokhoz vezettek el, amelyekből az elmúlt évtizedekben az amatőr és a hivatásos táncegyüttesek is táplálkoztak. A néprajzi hitelességű, gazdag táncanyagban két néprajzkutató, Martin György és Pesovár Ernő segítette az eligazodást.

Március 13. 21.30 Pillantás a karcsai dombokról - indul Rácz Gábor rendező, Becsy Zoltán operatőr és Lázár István forgatókönyvíró dokumentumfilm sorozta.

A Rádió és Televízió Újság 1975/10. számában Lázár István így írt a filmről, részlet:
"...E "szabályos képletű falufilm" azonban, úgy hisszük, meglepetéseket is rejt a türelmes néző számára. Olyan történelmi és társadalmi tényekről ad hírt és képet, amelyek nem vagy alig ismertek; ezek egyikéről-másikáról a filmszalag képben, interjúban először rögzített dokumentációt. Mit értsünk azon, hogy a Bodrogközben a honfoglalás után is tovább élt az öt-hatezer év óta helyben lakó ős-európai népesség? Miről tanúskodnak Karcsa csodálatos románkori templomának téglái-kövei? És miről a karcsai mondák hagyományozódásának kutatásai? Mi az, amit Mongólia távoli pusztáin ugyanúgy főztek még nemrég is, mint a Bodrogközben, s itt és ott egyaránt nagy titokban? Megtéréséről beszél a karcsai őskeresztények prédikátora. És tudtunkkal e vidéken került sor először KGST-államok közötti munkaerőcserére, ingázásra országhatárokon át..."

A Filmvilág 1975/7, számában írta Baróti Géza, részlet:
"Sokféle hangszeren kell játszani annak a forgatócsoportnak, amely arra vállalkozik, hogy teljességében ábrázoljon egy magyar falut a felszabadulás harmincadik évfordulóján. Lázár István forgatókönyvíró, Rácz Gábor rendező és Becsy Zoltán operatőr Pillantás a karcsai dombokról című, ötrészes dokumentumfilmje bevallottan az új magyar irodalmi szociográfia eredményeit igyekezett a televízió nyelvére lefordítani, az írott könyv hatóanyagát a tévéadó-antennák óriási sugárzási körére kiterjeszteni.
A vállalkozás méretei, a háromórás adásidő kezdeti aggodalmakat szült, vajon lehet-e az öt részre tagolt száznyolcvan percet egyenletes feszültséggel megtölteni. Van-e annyi irodalmi és filmes "anyag" a bodrogközi faluban, hogy ez a nagy léptékű riport végig lekösse a nézőt és okulására szolgáljon az utókornak, amely az évezred váltásánál vagy még később kiemeli a tekercseket az archívumból. Egy ültő helyben végignézve a filmet, a néző azzal az elégedett érzéssel kelt fel a székről, hogy a televízió fiataljai mindinkább felnőnek a feladatok nagyságához, meglelik egyéni hangjukat és formanyelvüket, olyan mélységekbe tudnak és mernek leásni, ahol a múlt gyökerei korhadnak s e korhadó humuszból sarjadnak a jelen és a jövő friss gyökerei..."



Március 15. 20.01 Zenés TV Színház bemutató. Erkel Ferenc: Bánk bán - az opera tévéváltozata. Szereplők: II. Endre, magyar király - Szoboszlai Sándor, Sólyom Nagy Sándor, Gertrudis királyné, Endre felesége - Komlóssy Erzsébet, Ottó, meráni herceg, Gertrudis Öccse - Trokán Péter, Réti József, Bánk bán, Magyarország nagyura - Simándy József, Melinda, Bánk felesége - Szakács Eszter, Ágay Karola, Petur bán, bihari főispán - Fekete Tibor, Faragó András, Tiborc, paraszt - Solti Bertalan, Melís György, Biberach, kóbor lovag - Benedek Miklós, Palócz László. Vezényel Ferencsik János, zenéi rendező Mátyás János, dramaturg Ruitner Sándor, vezető-operatőr Bornyi Gyula, rendezte Vámos László.

A Rádió és Televízió Újság 1975/10. száma közli S. E. bekonferáló cikkét, részlet:
"- Az első meglepetés: az opera március 15-én bemutatásra kerülő tévéváltozatának jelentős szerepeire prózai színészeket hívott meg Vámos László rendező. Miért?
- A Bánk bán drámaként és operaként is nemzeti kultúrkincsünk része, az iskolában kapott képtől kezdve a színházi élményeken át csaknem mindenkiben él valamilyen határozott elképzelés Peturról, Tiborcról, Biberachról. Elsősorban azt akartam elérni, hogy a drámának az előadásban megelevenedő alakjai minél jobban hasonlítsanak a bennünk őrzött képhez. Ritka lehetőség kínálkozott így a szövegét és zenéjét tekintve is közismert mű megjelenítésére. Gyakran elképzeljük, milyen öröm volna, ha több helyről gyűjthetnénk s gyúrhatnánk össze a jót, így közelítve meg a tökéletest. Valami ilyenféle élt bennem is. Az operákat illetően általában úgy véljük, elég, ha az énekesnek szép a hangja, s eltekinthetünk a színészi megformálástól. Csakhogy a tévé arc közelképeiben az utóbbiak is hiánytalanul meg kell felelni.
- A néző prózai szerepekben szokta meg a színészeket, akiket most majd énekelni is lát. Meg tud-e barátkozni ezzel az újdonsággal, nem vonja-e el a figyelmét feleslegesen?
- Ha a színész játéka meggyőző, a nézőben azt a hatást kelti, hogy most látja először, és mind a saját személyét, mind előző szerepeit képes elfeledtetni. Az elfeledtetés a színész csodája. Nagy súlyt helyeztünk arra, hogy a más hangján való éneklés ne csak technikailag legyen tökéletes, de a színész hitesse el, hogy valóban ő énekel, a dallamok belőle jönnek, az ő lelkében születnek, hogy a szemével s egész valójával énekeljen..."

A Szolnok megyei Néplap március 19-i kritikájából részlet:
"...A televízió Zenés Színháza jól időzítette Erkel operájának bemutatóját. Éppen azon a napon sugározta, amikor Katona műve is igazán a nemzet drámája lett: március 15-ének estéjén. A korabeli feljegyzések tanúsítják, hogy 1848. március idusán, a forradalom napján hogyan követelte színre a Bánk bánt a szabadságtól megittasult pesti nép. A tévépremier tehát emlékeztető is. És igazi zenei ősbemutató a képernyőn. Az opera televíziós megjelenítése ugyanis igazi felfedezéssel járt: a zenéhez "kapcsolódó" látványban teljesen hiteles drámát kaptunk. Nem egy kitűnő zenei felvétel képi illusztrációját - a televíziós változat egy régebbi zenei felvételre készült - nem "megképesített zenét" kaptunk, hanem igazi, őszinte mély emberi tragédiát. Vámos László rendező jól tette, hogy az operaénekeseken kívül kitűnő prózai színészeket is csatasorba állított, hogy így erősítse a játék hevét, erejét, hogy így biztosítsa az átélés természetességét. Hisz az arcokra figyelő kamerák a legkisebb hamis, áruló jelet is észreveszik, leleplezik az átélés hiányát. Igaz, Vámos Lászlónak meg kellett küzdenie bizonyos fajta ellentmondással is. Ténylegesen azzal, hogy hogyan mutassa közelről az éneklő színész arcát úgy, hogy a túlzott közelség ne eredményezze az énekléstől valamelyest eltorzult arc visszataszító bemutatását. Az ellentmondást sikerült jó érzékkel feloldania, képi modorosságok nélkül..."



Március 16. 20.05 Döme Piroska: Asszony a viharban - tévéfilm bemutató. Forgatókönyv Bencsik Imre, zeneszerző Tamássy Zdenkó, dramaturg Litványi Károly, operatőr Zádori Ferenc, rendezte Málnai Levente.

Fejér megyei Hírlap március 18-i száma, S. Boda András írásából részlet:
"Szép és tiszta mondanivalójú könyvet írt Döme Piroska, s olyan témáról, amelyről keveset beszélünk. A kommunistává váló polgárlány főszereplő jelkép is egyben, jelképe a történelem viharában alakuló életeknek és jellemeknek, az illegális kommunista mozgalom névtelen asszonyhőseinek. A szép könyvből jól pergő forgatókönyvet írt Bencsik Imre, s azt megvalósította Málnay Levente rendező. Az író, forgatókönyvíró és rendező hármasa a film készítésekor tudatosan vállalt egy veszélyes utat. Konkrétan azt, hogy egy szerelem kapcsán és tükrében mutasson valamit az illegális harcból úgy, hogy hihető és hű legyen a történet..."

A Televízió és a Hazafias Népfront Budapesti Bizottsága, közösen pályázatot hirdetett a fasizmus felett aratott győzelem 30. évfordulója alkalmából. Pályázhattak az elmúlt harminc esztendő alatt itthon vagy külföldön személyesen átélt olyan esemény leírásával, amely során büszke lehetett a szerző, hogy a szocialista Magyarország állampolgára.



Március 17., rendkívüli adásnap! A TV Híradó tudósított az MSZMP kongresszusáról, az első napon Kádár János beszédéről és L. I. Brezsnyev részvételéről. A kongresszus többi napján is rendszeresen beszámoltak az eseményekről.

A Rádió és Televízió Újság így írt szerkesztőségi cikkében a kongresszusi televíziós közvetítésekről:
"Napjaink embere számára természetes igény, hogy a fontos események szemtanúja akar lenni. A televízió ezt még megtoldotta azzal a lehetőséggel is, hogy az eseménynek a történéssel egyidőben lehetnek szem- és fültanúi milliók. Mindkét igénynek eleget tesz ezen a héten is, amikor munkatársai és kamerái segítségével naponta ország-világ közvéleménye elé tárja a Magyar Szocialista Munkáspárt XI. kongresszusán elhangzott beszámolókat és felszólalásokat.
A kongresszusi tudósítások nyitányát A HÉT adja március 16-i, vasárnapi adásában. Hétfőn a televízió rendkívüli adásnap keretében két alkalommal is sugároz kongresszusi műsort. Délután egyenes adás közvetíti a megnyitót és Kádár János elvtárs szóbeli beszámolóját. Este 19.50-kor egyórás összeállítás látható a kongresszus első munkanapjának eseményeiről. Ez az időpont a hét további napjain is a kongresszusi tudósítások sugárzásának állandó kezdésideje. A mindennap jelentkező 45 perces összefoglalók az ülésterem falait kitágítják, és az ország elé tárják a kommunisták tanácskozásának legfontosabb eseményeit. Pénteken két kongresszusi tudósításra kerül sor, szombaton pedig 13.00-kor kezdődő élő adás számol be a kongresszus záróüléséről; ekkor tudjuk meg azt is, hogy kiket választottak a Magyar Szocialista Munkáspárt legfőbb tisztségviselőivé.
A kongresszus iránti tisztelet jeléül ezen a héten indul útjára egy új portrésorozat. Szirtes filmetűdöknek is nevezhetjük azokat a tévé-portrékat, amelyekben egy-egy szakma 8 órás műszakjának mozzanatait, a munka szépségét, értelmét örökíti meg a filmszalag. Ilyen jellegű műsor korábban is volt már a televízióban, de a most indulónak az az újdonsága, hogy az intimebb bemutatás érdekében egyszemélyes stáb tárja fel a témát, írja a forgatókönyvet, rendezi a filmet és végzi az operatőri tevékenységet is. Olyan versengés ez, amelyben rendezni tudó operatőrök mérik össze erejüket, keresve, hogy miképpen tudják minél hívebben ábrázolni a hétköznapi munka teremtő erejét. A sorozat premierje kedden 19.00-kor lesz az 1. műsoron. Az első filmben - Mindennapi kenyerünk - Dobray György a pék munkáját követi nyomon. Csütörtökön Zöldi István mutatja be egy esztergályos nagy figyelmet, precizitást kívánó munkáját. Pénteken 19.00-kor - A színek mesterei - Szabó Árpád kíséri kamerájával a nyomdász-gépmester tevékenységét. További három portré is elkészült a borbélyról, a repülőgép szerelőről és a kivágó-gép kezelőjéről. Alkotóik Mátrai Mihály, Vecsei Marietta és Andor Tamás. Ez utóbbi három filmet később mutatja be a televízió."

Tájékoztató jelentés a Politikai Bizottságnak Grósz Károlytól, 1975. április 1-jén. Részlet:
"3. A Magyar Televízió a kongresszus ideje alatt összesen 15 és fél óra adásidőben adott hírt a kongresszus munkájáról. Az élőadás időtartalma ebből 4 óra. A Híradó naponta háromszor húsz percet adott a kongresszusról. A fő műsoridőben A XI. kongresszusról jelentjük címmel minden nap összefoglalót sugárzott a televízió, összesen mintegy 8 órában. Az összefoglalókat a leglényegesebb politikai mondanivalók köré csoportosították.
A Televízió a kongresszus megnyitásának napján, hétfőn rendkívüli adásnapot szervezett. Mintegy három és fél óra időtartamban, élő adásban közvetítette az elnöki megnyitót, valamint Kádár elvtárs beszámolóját. A Nehézipari Minisztérium értékelése szerint - a többletenergia felhasználásából ítélve - a rendkívüli adásnapon mintegy 1,5 millió tévékészülék volt bekapcsolva, az összes vevőkészülékek közel 70 százaléka. A televízió ugyancsak élő adásban közvetítette Kádár elvtárs szombati zárszavát is, mely 30 perc volt.
Naponta 10 perces színes tudósítást adtak át az Intervíziónak, amelyet az Intervízióhoz tartozó valamennyi ország átvett. Az Eurovízió országai közül a Magyar Televízió március 18-i összefoglalóját vette át Belgium, Hollandia, az NSZK tévétársasága, Ausztria, Dánia, Finnország, Svájc, Olaszország, Jugoszlávia, Tunisz, Spanyolország, Portugália és Algéria. A záróülést ezen országok közül a jugoszlávok, a svédek és a tunéziaiak vették át.
A Magyar Televízió külföldre irányuló munkája teljes egészében megfelelt a követelményeknek, melyről mind az Intervízió, mind az Eurovízió képviselői elismerően nyilatkoztak..."
(Magyar Országos Levéltár, 288f 22/1975/1öe. MSZMP KB Agitációs és Propaganda Osztály.)
A Politikai Bizottság ülése 1975. április 8-án, jegyzőkönyvi részlet:
"A Politikai Bizottság tájékoztatót hallgatott meg és azt elfogadta a Jelentés a sajtó, a rádió, a televízió XI. kongresszussal kapcsolatos munkájáról címmel."
(Magyar Országos Levéltár, 288f 5/661 öe MSZMP KB Agitációs és Propaganda Osztály.)

Március 18. 21.05 Tanzánia - a Magyar Televízió úti filmje.

Részlet Moldoványi Ákos Szinetár Miklóssal készült interjújából:
"Rendhagyó film kerül a nézők elé e héten. Nem mondható szabványos úti filmnek, sem játék-, sem dokumentum-alkotásnak, de még a szó szoros értelmében vett riportfilmnek sem, hanem mindezek keverékének. Forgatócsoportunk (Sugár András riporter, Ráday Mihály operatőr és jómagam) a tanzániai kormány meghívásának tett eleget tavaly júniusban. Ebben az afrikai országban a kormány új módon szervezi a mezőgazdaságot - egyfajta termelőszövetkezeti mozgalommal. Persze ez távolról sem azonos a miénkkel, inkább az ősi néger közösségi életformához nyúlik vissza. Megkértek bennünket, hogy forgassunk filmet a szövetkezetekről, olyat, amely alkalmas a mozgalom helyi népszerűsítésére.
Mikor odaérkeztünk, megmutattak nekünk egy sor filmet, melyet nyugati televíziók forgattak erről a témáról: teljesen európai szemmel készített filmek voltak, angol kommentárszöveggel. Mi valami mást akartunk, nagyobb hatásfokút: ezért elhatároztuk, hogy nem Sugár csinálja a riportokat, hanem kiválasztottunk egy bennszülött fiatalembert, sebtében felkészítettük a riporterségre, ő beszélget szuahéli nyelven az emberekkel, ő mondja a kísérő szöveget is. Úgy hisszük, saját nyelvükön beszélő saját emberüket szívesebben nézik majd a filmen a tanzániaiak.
Ezekből a felvételekből áll - bizonyos kiegészítésekkel - a film első része, amely a dzsungelben megalakított termelőszövetkezetekről szól. A film második része, amely ugyanaznap kerül a képernyőre (kár, hogy elég későn, pedig a gyerekek is élveznék!) egy párját ritkító tanzániai vadrezervátumot mutat be..."

A Pest megyei Hírlapban március 21-én Ökrös László írta a kritikájában, részlet:
"Szinetár Miklós és Sugár András afrikai filmje, a Tanzánia mindenekelőtt abban különbözik a hasonló riportok átlagától, hogy a tárgya nem aktuális jelenség, hanem egy - különben természetesen szintén időszerű - folyamat. Ez rögtön jelzi, hogy a Tanzánia mélyebbre tört, mint a beszámolók átlaga: célja nem pusztán a jelenség bemutatása, hanem az okok keresése, a jelenség mögötti rétegek feltárása. Ez persze nem független a film terjedelmétől; folyamatokat nem lehet percek alatt hitelesen kibontani.
A keddi riport számunkra legizgalmasabb része a szövetkezeti mozgalom tanzániai fejlődését mutatta be. Ott persze - láthattuk -, nem olyan szövetkezetekről van szó, mint nálunk; talán a faluközösség szó jobban is illene rájuk. Végtére lényegtelen az elnevezés, a fontos az erőfeszítés és az igény, ami mögötte van: elvezetni a tanzániai népet a jobb élet felé, a XX. századba, a szocializmusba.
Szükség van ilyen nagy összefüggéseket feltáró, folyamatokat elemző tudósításokra. Ezt azért hangsúlyozzuk, mert amilyen mindennapos a televízióban a külföldjárás, annyira ritkák az ilyen igényesebb vállalkozások."

Március 19., Regős Sándor, a TV Híradó szerkesztő-riportere és a portugáliai tudósító Simó Endre (MTI+TV Híradó) készít riportsorozatot.

Március 21. 20.35 Keresztút - tévéjáték bemutatója. Írta Fülöp János, dramaturg Mészöly Miklós, vezető-operatőr Mezei István, rendezte Horváth Tibor. Szereplők: Bessenyei Ferenc, Soós Lajos, Tomanek Nándor, Kautzky József, Kenderesi Tibor, György László, Szénási Ernő, Kollár Béla, Szatmáry István, Gonda György, Sós László, Dávid Kis Ferenc, Horváth Pál, Rózsás Éva.

Március 22. 20.50 Braginszkij - Rjazanov: Ma éjjel megnősülök - komédia közvetítése a József Attila Színházból, felvételről.

A Rádió és Televízió Újság 1975/12.,



március 23-i számában Moldoványi Ákos bemutatta Krämer Máriát, a TV Híradó vezető vágóját. Részletek:
"- Ugye ki lehet javítani, ha valamit rosszul mondok? Rádiós, televíziós szerkesztők és riporterek gyakran hallják ezt a kérdő-reménykedő mondatot mikrofon és kamera előtt ülő beszélgetőtársaktól, akik még csak most kezdik kóstolgatni a "riportalanyság" egyáltalán nem könnyű kenyerét.
- Hát persze: csak olló kérdése az egész! - vágjuk rá ilyenkor biztatóan, kissé fölényes magabiztossággal, remélve, hogy önbizalmunkból valami átragad szerencsétlen áldozatunkra is. Pedig mi nagyon jól tudjuk, hogy egyáltalán nem csak olló kérdése... (Már csak azért sem, mert a filmes tévés szakmában dolgozó vágók ma már egyre kevésbé használnak ollót. A filmszalagot az olasz Ferrania cég által gyártott vágó-ragasztó préssel vágják, amelybe beilleszthető a film két összeragasztandó vége, majd cellux-szalaggal összeragasztható, végül egy kis fogas szerkezet rendbe hozza a perforációt a ragasztás helyén.)
A legfontosabb azonban mégsem az olló, hanem aki kezeli: a vágó. Nélküle hiába lennének szerkesztők, riporterek és műsorvezetők: a vágó jó szemére, ügyességére, tömörítő készségére, gyorsaságára, tanácsaira mindig szükség van.
A legnagyobb tömörségre, a leggyorsabb munkára a híradós vágók kényszerülnek. Vezetőjük Krämer Mária. Valamikor régen filmrendező szeretett volna lenni, rendező szakra járt, Bán Frigyes, Hegyi Barnabás voltak a mesterei. Ösztöndíjasként az oktatófilmesekhez került. Később a szinkron-filmgyárban volt rendező- és vágóasszisztens, 49-ben Gertler Viktor mellett dolgozott. Akkor forgatták az Úri murit. Aztán nagy vargabetű következett: volt titkárnő, elárusító a Corvinban, csomagolt növényvédő szereket, majd visszakerült a filmszakmába. 1958-ban jött a Televízióhoz, azonnal a híradóhoz szegődött. Megszerette, itt maradt. Tizenkét éve csoportvezető.
- Akkoriban hetenként egy híradó volt csak, körülbelül annyi dolgunk, munkánk, izgalmunk akadt vele, mint most a heti 14 adással.
- Mi a legfontosabb kellék ahhoz, hogy valaki vágó legyen?
- A manuális készségen kívül: a lényeglátás. A vágó a szerkesztő legelső kontrollja, hiszen ő már csak azt látja, ami a filmszalagon rajta van. Nem tudja elképzelni pontosan az eredeti helyszínt, az előzményeket, a többi embert, aki még jelen volt a felvételnél. Azt látja tehát, amit majd a néző. A szerkesztő pedig elfogult: sokkal többet tud a témáról, mint amit felvettek; lehet, hogy olyan dolgokat is tudottnak feltételez, amiről a nézőnek fogalma sincs. A vágó tehát segít a szerkesztőnek megláttatni a lényeget, minél egyszerűbben, képszerűbben, érthetőbben.
- Néha elképesztő bravúrokat kel csinálnunk, főleg gyorsaságban. Van eset, mikor este hétkor érkezik meg a laborból egy tekercs film; baleset, tűz, árvízi jelentés, fontos politikai esemény van rajta, amelynek helyet kell kapnia a fél nyolckor kezdődő első kiadásban. A vágón és segítőjén ilyenkor nagyon sok múlik. Ekkor persze nem a szépség, a "művészi vágás" a fontos, hanem mindenekelőtt a tempó! A vágás ideje változó: attól függ, mennyire bonyolult az anyag. Az interjút, hangos felvételt is tartalmazó anyag több időt vesz igénybe, mert először szinkronba kell hozni a kép- és hangszalagot, majd a felvett szövegből szelektál a szerkesztő és a vágó. Néha egy mondatnak is nagy szerepe van. Egyszer egyik politikusunk munkásokkal beszélgetett egy gyárban. Stábunk jó félórányit felvett ebből, majd a vágó-ban elkezdtünk válogatni. Mikor elkészültünk, a riport még mindig hosszú volt az adásidőhöz képest. Kivettünk egy mondatot, félredobtuk. Este háromnegyed hét volt: megkönnyebbülten sóhajtottunk és készülődtünk haza. Ekkor jött be a tévé egyik vezetője és azt mondta: gyerekek, minden hiányozhat, de ennek a mondatnak feltétlenül benne kell lennie a riportban! Mint a hangyák, kezdtük keresni a másfél méteres magnószalagot a nagy halom felesleges hangszalag tárában: tűt a szalmakazalban! Most az egyszer a szerencse segített: a szokásos fehér zsírceruza helyett zölddel jelöltem meg azt az egy mondatot. Ennek köszönhettük, hogy időben megtaláltuk, visszaraktuk, indulhatott az adás..."

Március 24., az MTI belföldi hírei között beszámolt a Magyar Televízió közeljövő terveiről és forgatásairól:
"Több tévéjáték forgatása fejeződik be, illetve folyik ezekben a napokban. Különösen érdekesnek ígérkezik az a kétrészes tévéfilm, amely Szabó Pál Isten malmai című regénye nyomán készül. A magyar falu felszabadulásának mindmáig legjelentősebb irodalmi ábrázolását Gaál Albert ülteti át a televízió nyelvére. Szabó Pál könyve egyrészt hiteles társadalmi rajz, pontosan ábrázolja az osztályharc erővonalait, másrészt nagyszerű figurákat léptet fel, felvillantva egyéni sorsukat, emelkedésüket, bukásukat. A mű sokszínűen dokumentálja, hogyan eszmél magára az egyszerű falusi nép és szervezi ujjá életét. A felszabadulás 30. évfordulója tiszteletére mutatja be a televízió Nyitott könyv sorozatában a Szépirodalmi Könyvkiadó gondozásában megjelenő Jelenlét című antológiát, amelyben mintegy félszáz magyar író elbeszélései, költeményei tartanak tükröt az elmúlt három évtized társadalmi változásai elé. Az összeállítást Katkó István szerkeszti, a rendező Málnay Levente.
Tévéjáték készül Jelenések egy festő életéből címmel, Csontváry Kosztka Tivadarról. A Kovásznai György forgatókönyve nyomán készülő produkció öt, élesen elkülönülő részre tagolódik. Az első részben megismerjük a művész kortársak és Csontváry viszonyát, a másodikban egy kiállítás kudarcát látjuk, a harmadikban pedig a festő kapcsolatkeresését a tanácsköztársasággal, az utolsó két epizódban a festő halála pillanatának víziói tűnnek fel, az ötödikben pedig az az árverés játszódik le, amelyen Csontváry képei majdnem, szekértakaró ponyvává váltak. A rendező Várkonyi Gábor, a film operatőre Ráday Mihály. Dömölky János különös hangvételű új filmje, a Témák a műalkotás és a valóság kölcsönhatását, az alkotó és a témák találkozásának pillanatát kutatja, azt bizonyítja, hogy az élet minden percében új meg új témát kínál a nyitott szemmel járó, a valóság igaz arcának felderítésén munkálkodó művésznek.
Ádám Ottó rendezésében televíziós változat készül Karinthy Ferenc Gellérthegyi álmok című kétszemélyes kamarajátéka nyomán. Ugyancsak az ostromgyűrűbe zárt Budapest a helyszíne Vészi Endre Kapupénz című tévéjátékának, az egyik bérház pincéjében a háború idején zajlik az öregedő házmesterlány tragédiája, a rendező: Kerényi Imre.
Páskándi Géza Tornyot választok című drámája Apáczai Csere János életének azt a mozzanatát ragadja meg, amikor a külhonból hazatérő gondolkodót és népnevelőt azzal vádolják meg, hogy szimpatizál az angol forradalommal. A dramaturg Szűcs Andor, a rendező Mihályfi Imre.
A Mai magyar egyfelvonásosok a képernyőn című sorozat következő darabjában Summa summarum címmel Szabó György egy tipikus magyar család születésnapi vacsorájára invitálja a nézőt. A családfőt, az apát ünneplik gyermekei, unokái, az öreg ezt az alkalmat ragadja meg, hogy összegezze életét, tapasztalatait, hogy jótanácssal lássa el gyermekeit, de tulajdonképpen senki sem veszi komolyan, a summázat elmarad.
A mai úrhatnámság szatirikus története Csák Gyula Családi sírbolt című játéka. A história főhőse egy kiskereskedő, aki alaposan megszedte magát, és vidéken egy romos volt főúri kastélyt vásárol, s azt korhűen rendbe hozatja. Az előkelő környezetbe méltó vendég kívántatik, s az hamarosan meg is érkezik egy szélhámos és két cinkosa személyében. Hogyan teszik lóvá ezt az újgazdagot és családját? - ez a témája a szerző első tévéjátékának, amelyet Horváth Tibor rendez."
(MTI i-nn/kné/fé hgy, 1975.március 24.)

Március 25. 20.25 Hogy érzi magát elvtárs? - a szovjet APN hírügynökség és a Magyar Televízió műsora. Szerkesztő Valja Satalova és Radványi Dezső, operatőr Borisz Kiladze, rendező Kígyós Sándor. Ezzel a filmmel indul az egy héten át tartó ciklus az APN hírügynökség filmjeiből.

A Rádió és Televízió Újságban a tárgyhéten Gellért Endre írt beharangozó cikket, részletek:
"Március 25. és 29. között öt napon át jelentkeznek a képernyőn az APN (a Novosztyi hírügynökség) filmjei, melyekből jó néhányat már ismer a magyar közönség, hiszen a Magyar Televízió és az APN együttműködése már sok érdekes filmet eredményezett. A mostani vetítés-sorozat azt is célozza, hogy érzékeltesse: milyen széles körben dolgozik a hírügynökség film- és televíziós részlege.
A műsorsorozat egyik filmje, a Mihail Nozskin színművészről készült portré az APN saját produkciója, de vendégrendezője a Magyar Televízió rendezője, Bánki Iván. Nozskin egyébként vendégünk is lesz ezekben a napokban, s itt lesz Anatolij Bogomolov főszerkesztő, az APN film- és tévérészlegének vezetője, akivel a képernyőn is találkozik majd a néző: elmondja, hogyan dolgozik az APN-nek ez a fontos csoportja. Vendégünk lesz A. Puskov is, az APN kiadói részlegének főszerkesztője (a többi között a nálunk is jól ismert Fáklya című lap "gazdája"), aki ennek a Novosztyi részlegnek a munkájáról beszél majd az APN filmnapok során.
A napi műsorban szereplő filmek címei tulajdonképpen önmagukért beszélnek. A hazánk felszabadulása 30. évfordulójára készült Hogy érzi magát elvtárs? és a már látott Határok nélkül, a szovjet-magyar alumíniumipari együttműködésről. A Tyumen - Szibéria kincsesháza (a japán tévével közösen készített film), A nagy zenekar (a BBC-vel készült a Szovjet Állami Akadémiai Szimfonikus Zenekarról), A verő szív (a Csehszlovák tévé és az APN közös filmje a szívműtétek terén végbement tudományos fejlődésről). A már említett színészportré, A gyermek - a társadalom kincse (a japán tévével közös munka). Ha csak ízelítő is, de jelzi a széles műfaji skálát, mely jellemzője az APN egész tevékenységének.
A Magyar Televízió most már ötödik éve, évről évre szélesebb körben dolgozik együtt az APN munkatársaival; az APN filmjeinek mostani jelentkezése az ünnepi műsorok sorában a további együttműködés jelzése is. A megvalósulás alatt vagy előtt álló ez évi közös tervek is mutatják a közös munka újabb fejlődését. Már jó-néhány rövidfilm elkészült a Bemutatjuk a Szovjetuniót című sorozatból, melynek egy-egy darabja a szovjet hétköznapok érdekességeit, a régi foglalkozásokat és művelőiket, a legérdekesebb szakmákat, a természet szépségeit mutatja be. A kommunizmus technikája című film az SZKP XXIV. kongresszusán hozott, a közszükségleti cikkek minőségének javítását és a termelés kibővítését célzó határozatok megvalósulásáról ad képet, néhány teljesen automatizált üzem példája nyomán. Moszkva egyik új kerületéről, a kuznyecki szénmedencében meghonosított új technikáról, egy nagy szovjet tengeri kikötő munkájáról, a KGST-ben folyó tudományos-gazdasági együttműködésről (a Vinyicából kiinduló villamos távvezeték-hálózat építéséről) készül (a többi között) közös film..."

Március 27. 20.00 Színházi Világnap, Csehov: Három nővér - dráma közvetítése a Vígszínházból, felvételről.

Március 28., ifjúsági nívódíjakat adtak át a Parlamentben, a televíziósok közül a Fabula és a Radar munkatársai kaptak ilyen elismerést.

Március 29. 20.00 Sólyom László: A bohóc felesége - tévéfilm bemutatója. Dramaturg Mészöly Miklós, operatőr Bíró Miklós, rendezte Nemere László. Főszereplők: Dayka Margit, Bilicsi Tivadar, Márkus László, Maros Gábor, Körmendi János, Schütz Ila.



A Rádió És Televízió Újság 1975/12. számában Mészöly Miklós írt a forgatásról, részletek:
"Néhány évvel ezelőtt mutatta be a tévé Sólyom László Fekete macska című bohózatát - ugyancsak Dayka Margit főszereplésével, Nemere László rendezésében. Dayka Margit ezt a vidám kis játékot egy kedves, naivnak látszó, de valójában nagyon is fortélyos öreg néni szerepében mókázta végig, s elsöprő humorú játékával a következő veszprémi tévéfesztiválon elnyerte a legjobb női alakítás díját. Csak természetes, hogy a televíziósok azon kezdtek gondolkozni: mivel lehetne ezt a nagysikerű Dayka-parádét folytatni...
Elhatároztuk hát, hogy olyan szerepet kell a nagyszerű komédiásnak írni, melyben megint alkalma lesz bohócjelmezt öltenie. így született meg A bohóc felesége, persze némi szerelemmel és egy kis erkölcsi tanulsággal megtoldva. Mert ez a bohócság egy kis fricskát is akar adni a nagyképű puritánoknak, akik az élet vidám oldalát valami alsóbbrendű, lenézendő szférának tekintik. A forgatás során azt mondta egy alkalommal Dayka Margit: A komédiázás iránti első, gyermekkori szerelem a cirkuszi bohócokért való rajongásommal kezdődött. Mielőtt a színházat megismertem, mindig bohóc akartam lenni, s így persze első "alakításomban" is a bohócot játszottam Mindig vágytam rá, hogy ezt megismételhessem és örülök, hogy A bohóc feleségében erre is alkalmam nyílik."

A Filmvilág 1975/ 8. száma, részlet Koltai Tamás kritikájából:
"Nemere László, a rendező elkerülte a kiöregedett bohócokról szóló történetek érzelgősségre csábító csapdáit. Az operatőrrel (Bíó Miklós), a díszlettervezővel (Mátay Lívia) és a jelmeztervezővel (Witz Éva) együtt a tárgyak és a pesti utca pontos realitásával vette körül a bohózatot. Jók voltak a szereplők, Márkus László (dr. Márfy) a tudósi szigorúságból egy merész sasszéval bravúrosan penderült át a bolondériák világába, Schütz Ila (Sári) még az öröklött, de elfojtott családi bohóchajlamot is éreztette. Körmendi János egy színházi szerepe után újra kedves nyelvtörőnek bizonyult. Maros Gábor és Bilicsi Tivadar szintén a helyükön voltak. Dayka Margit legnagyobb színésznőink egyike - ezt újra meg újra meg kell állapítani. S azt is, hogy nem kap méltó szerepeket. Pedig megérdemelné, hogy egyenesen rá szabják őket. Ezért a bohócériáért is hálás volt. Varázslatosan játszott. Csipkelődve, finoman mórikálva, huncut bájjal. Mintegy virtuóz. Hegedű nélkül."

A nézők megszerették a Bohóc feleségét, erről beszélt Dayka Margit a Rádió és Televízió Újság 1975/17. számában Cservenka Juditnak. Részlet az interjúból:
"A bohóc felesége óta idegenek hívnak fel telefonon, állítanak meg az utcán... Örülök, hogy most a Rádióújság segítségével mindenkinek elmagyarázhatom: ne nem köszönjék egyedül, ha jó szórakoztak! A film olyan összmunka, amelyben mindenki egyformán részt vesz: az író, operatőr, aki egy-egy szavával új lendületet adott, a jelmeztervező, a kellékes, a cirkuszi szakértő, a nagyszerű sminkes és a többiek mind. Hogyan sajátíthatnám ki a sikert, amikor Nemere László rendezőé a fő érdem, ő fedezett fel előzőleg A fekete macska főszerepére, az ő hite segített most is. És akiben hisznek, akit szeretnek, az csak jót produkálhat, ha nem tehetségtelen.
- Szavaiból arra következtethetünk, hogy Dayka Margit, a drámai színésznő végleg a bohózattal jegyezte el magát?
- Nagyon remélem, hogy így van és így lesz. Szeretem a derűt, mert az emberek is szeretik. Még ha egyes kritikusok lenézik is e műfajt, nekem nincs szándékomban mást csinálni, mint azt, amivel örömet szerzek.
- Honnan mintázta a bohóc szerepét?
- Magától alakult ki. Vonzódásaimból, hiszen olyan légkörben kezdtem a pályámat, amelyben Csortos, Kabos Gyula, Latabár tehetsége sugárzott, ők nemcsak nagy színészek voltak, hanem clown-ok is. Mindent tőlük tanultam!..."

Az Esti Hírlap kritikusának Dayka tetszett, de a filmről már nem volt pozitív véleménye. Részlet az április 1-jei számból, (barabás) írásából:
"Sajnáltuk azonban, hogy az egész tévéfilm laposra, vázlatosra sikeredett, s Nemere László rendezése nem tudta eldönteni, mit is akar tulajdonképpen megvalósítani: örök clown-tréfát, mai problematikájú vígjátékot vagy burleszkjelenetek laza füzérét. Volt ez is, az is, de semmi sem igazán. Az egész tévéfilm úgy, ahogy volt, a Televízió gyengébb produkcióinak számát gyarapította. Továbbra is várjuk az igazi Dayka-szerepet - igazán jó tévéfilmben."

Március 30. 19.00 A HÉT adásában Horvát János riportja Az öreg halász és a tenger címmel került adásba.

A Magyar Hírlap április 2-i számában írta Geszti Pál, részlet:
"Kubából hozta a hét legérdekesebb riportját Horvát János. Elmúlt heti interjúja után, amelyet Blas Rocával, a Kubai Kommunista Párt titkárával készített, most egy öreg hajóssal beszélgetett.
Az újságírói tehetség nehezen meghatározható. Lehet, hogy valaki évtizedekig korrekt és megbízható riporter, csak soha nincs szerencséje. Nem találkozik a nagy témával - s úgy érzi, nem tehet róla. Gondolom, a nagy témával hiába is találkozik, aki nincs felkészülve erre a találkozásra. Jelentéktelen lesz a riport, azaz "kis témává" zsugorodik. Horvát János alighanem azzal az elszánással élte meg kubai kiküldetésének napjait, hogy igenis rábukkan majd arra a riportra, ami csakis rá vár az időben.
És ezért valóban rátalált. Megtalálta Hemingway jachtjának öreg matrózát, a papa bizalmasát, társát a magányos déltengeri hajós utakon. És az öreg elbeszélte, miként inspirálta a valóság hajdan, több mint harminc esztendővel ezelőtt Az öreg halász és a tenger megszületését.
A riport élményt adó, sokáig emlékezetes marad. Képi mivoltában, egyszerű szavaiban élő, hiteles. Ritka pillanat, amikor kézzelfogható közelségbe kerülünk egy remekmű születéséhez; gratulálunk!"

Április

Április 1. 20.01 2. műsor, Alexandr Vampilov: A múlt nyáron történt - dráma, közvetítése a Nemzeti Színházból, felvételről.

Április 2. 17.00 a Magyar Kultúra Napjai a Szovjetunióban - a megnyitó előadás közvetítése a Kreml Kongresszusi Palotájából. A műsor rendezője Békés András, a közvetítés rendezője Bánki Iván volt. A gálaműsorban fellépett Sass Szilvia, Kováts Kolos, Melis György, Ránki Dezső, Révész László, az Állami Hangversenyzenekar Ferencsik János vezényletével, a KISZ Központi Művészegyüttese egyetemi énekkara, az Állami Népi Együttes ének-, zene-, és tánckara.
21.15 a 2. műsor közvetítette a gálaműsor második részét.

Április 3. 18.00 díszünnepség Magyarország felszabadulása 30. évfordulóján az Erkel Színházban. Az ünnepi műsort 21.50-től közvetítette a televízió.

A Híradó tudósított a zalaegerszegi TV átjátszó adótorony avatásáról.
Kádár János interjút adott a Szovjet Televíziónak (TSS), az interjút az MTV-ben rögzítették, és ezen a napon a TV Híradó is leadta.

A Politikai Bizottság 1975. március 26-i ülésének jegyzőkönyvéből (288f 5/660) részlet:
"Győri Imre elvtárs szóbeli bejelentése alapján a Politikai Bizottság tudomásul veszi, hogy Kádár János elvtárs interjúját a Szovjet Rádió és Televízió részére március 28-án veszik fel a Magyar Televízió stúdiójában; helyesli, hogy Kádár János elvtárs interjúját a Magyar Rádió és Televízió is közvetíti." (Magyar Országos Levéltár, 288f 22/1975/1öe. MSZMP KB Agitációs és Propaganda Osztály.) A Híradó archívumában található anyag 26 perc 49 másodperc. A műsorújságban az interjú közvetítése nem szerepelt.

Április 4., egész napos ünnepi műsorsorozat.
9.35 ünnep Nemesmedvesen, élő közvetítés az utolsónak felszabadult faluból. Szerkesztő Radványi Zoltán, riporter Kovalik Károly, vezető-operatőr Czabarka György, rendező Pintér Gyula.
10.00 "1975. április 4." - közvetítés a fegyveres erők díszszemléjéről, és nyolcvanezer fiatal felvonulásáról. Szerkesztő-riporter Vértessy Sándor, riporter Knézy Jenő, Petrányi Judit, vezető-operatőr Miszlai Gyula, rendező Eck T. Imre.
20.00 az Alekszandrov együttes Budapesten - közvetítés az Erkel Színházból. Szerkesztő Várbíró Judit, vezető-operatőr Mestyán Tibor, rendező Bednai Nándor.
21.00 Önök kérték - kívánságműsor a dabasi Szikra Tsz, a Fehér Akác és a Gyóni Géza Szakszövetkezet dolgozóinak kérései alapján. Riporter Horvát János, szerkesztő Buzáné Fábri Éva, vezető-operatőr Bónis Gyula, rendezte Koltay Beáta.

Április 6. 19.00 Arbát - Olasz Ferenc, Becsy Zoltán és B. Farkas Tamás dokumentumfilmje Moszkva híres utcájáról.

20.00 Fáy András: Külföldiek - tévéjáték bemutatója. Vezető-operatőr Káplár Ferenc, rendező Nemere László. Szereplők: Garas Dezső, Gór Nagy Mária, Schütz Ila, Tahi Tóth László, Lőte Attila, Balázs Péter, Pogány Judit, Kránitz Lajos, Harsányi Endre, Szilágyi István, Zoltai Miklós.

Az ünnep alkalmából Televíziósok is kitüntetéseket kaptak:
Tömpe István, az Állami Rádió és Televízió Bizottság Elnöke a Magyar Népköztársaság Zászlórendjének II. fokozatát kapta.
Czóbel Anna operatőr és Szőnyi G Sándor rendező a Magyar Népköztársaság Érdemes Művésze lett.
Balázs Béla-díj II. fokozata kitüntetést kapott Hajduffy Miklós rendező, III. fokozatot Szurok János, a TV Híradó operatőre.
Erkel Ferenc-díj III. fokozatát kapta Lengyelfi Miklós szerkesztő.
Rózsa Ferenc-díj II. fokozatát kapta Vértessy Sándor.
A Munka Érdemrend arany fokozatát kapta Békés Tamás, ezüst fokozatát Kukk György, bronz fokozatát Erdős János, Horváth Pál és Pálovits István.
Szocialista kultúráért kitüntető jelvényt kapott Baracsi Mihály, Farkas Irén, Forgó Mihályné, Hencz Dezső, Ivanics Lilla, Janovics Sándor, Kudlik Júlia, Pálfy István, Réthey P. István, Varga János.

A Rádió és Televízió Újságban



Egri János szerkesztő-riporter és játékvezető ezúttal a játékvezetésről írt:
"Futballmérkőzés esetén sem egyezik meg mindig a szurkolók és a játékvezető véleménye a játék szépségét illetően. A lelátókon gyors játékot, izgalmas akciókat, felejthetetlen gólokat (és a kedvenc csapat győzelmét) szeretnék látni.
Mit szeretne a játékvezető? Túl lenni rajta... őt a gyors játék sok futásra készteti (ettől gyakran kimelegszik), az izgalmas akciók során kínos döntések hozatalára kényszerül (ezek többségéről utóbb kiderül, hogy tévesek voltak), végül senki sem hiszi el, hogy nincs kedvenc csapata. Csupán ennyiben különbözik a szurkoló és a játékvezető véleménye, holott ugyanarról a játékról van szó, csak a többség kívülről, a játékvezető belülről nézi az eseményeket.
Egészen más a helyzet a televízióban folyó játékoknál. Itt a véleménykülönbség korántsem jelentkezik azonnal, mint a stadionokban, ahol a nézők fennhangon jelezhetik ellenvéleményüket, egyben javaslataikat a játékvezető életvitelének megváltoztatására, új, eddig még nem próbált foglalkozások űzésére. A vetélkedők többsége élő adás, és így a nézők a játékvezető számára láthatatlanok és hallhatatlanok. A játékvezető kapcsolata a nézőkkel egészen sajátos. Amikor vége a műsornak, az erősebb idegzetűek felkeresik a telefonügyeletet, s ott elolvasván a feljegyzett észrevételt (arcukra könnyed mosolyt erőltetve, hogy ne látsszék megrendültségük) magukban szentül megfogadják, hogy soha az életben nem vállalnak többé játékvezetést. Fogadalmukat - a következő játékig - szigorúan be is tartják. Ez alól csak a legritkább esetekben van kivétel. (Ilyenkor - a mérsékelt sikerre való tekintettel - fel sem kérik őket.) A gyengébb idegzetűek nem olvassák el a telefon-bejegyzéseket, őket másnap a feleségük tájékoztatja arról, hogy a kerületben már sehol sem akarják a hentesek kiszolgálni, és ezért javasolja a vegetáriánus kosztra való áttérését...
De hát mi válthat ki egy játék során ilyen fortyogó indulatokat? A legváratlanabb dolgok. A játékvezető nem tudja eldönteni például, hogy patás állat-e az elefánt. (Ezzel a biológiailag fontos kérdéssel szinte mindennap találkozunk, hiszen bármikor szembejöhet velünk egy elefánt, amelyről már ránézésre is könnyen eldönthető a kérdés.) Nem tudja, hogy a Lánchíd melyik másik két Duna-híd között fekszik. Ezen nemcsak a budapestiek ütköznek meg, a meghökkenés hullámai elmossák a falu és a város között még meglevő határokat is. Olyan - első hallásra valóban kissé nehezen értelmezhető - szót fogad el, mint pl. a sámlién, amely ugyan később némi üggyel-bajjal mégiscsak megmagyarázható, de a születés pillanatában általános döbbenetet vált ki. Ezenkívül a játékvezető lehet túl szigorú (az ellentábor szerint indokolatlanul engedékeny), locsogóan bőbeszédű (itt nincs ellenvélemény, a két tábor közötti ritka egyetértés esete forog fenn), udvariatlan a hölgyekkel (a nőknek mindent elnéző), és még sorolhatnám a tulajdonságokat, amelyek sokaknak szúrnak szemet. Pedig a játékvezető mindig a legjobb megoldást igyekszik választani (már csak azért is, hogy utólag ne kelljen mindenkinek magyarázkodnia), de sajnos, ez gyakorta félresikerül, nem is beszélve arról, hogy néha a játékszabályok vagy a játékosok állítják megoldhatatlan helyzetek elé.
Ezek után milyen is a jó televíziós játék? Lehetőleg egyszerű, könnyen érthető, világos szabályokkal, így a játékvezetőnek sem kell a műsor felét szabálymagyarázattal töltenie. Kapjon szerepet a győzelem megszerzésében a szerencse is, de csak szerencsével mégse lehessen győzni. A játékban előforduló kérdések, feladatok ne csak a játékosok, hanem a nézők számára is érdekesek és főleg megválaszolhatók, vagy kitalálhatók legyenek, hiszen ők otthon játszanak velünk, és nincs bosszantóbb annál, mint meghívóval a zsebünkben kívül rekedni a társaságon.
Arra a kérdésre, hogy milyen a jó játékvezető, már sokkal nehezebb válaszolni, már csak azért is, mert a játékvezető megítélésében mindannyiunkat befolyásolnak személyes indulataink, rokoni vagy ellenszenveink, de néha még pillanatnyi hangulataink is.
Hosszas töprengés után mégis megpróbálom összeállítani a játékvezető tízparancsolatát, azzal a bocsánatkérő megjegyzéssel, hogy jó, ha ezekből sikerül néha legalább a felét megközelíteni.
Milyen tehát a jó játékvezető?
1. Igazságos, 2. Szerény (Van is mire!), 3. Felkészült, 4. Határozott (De nem makacsul konok!), 5. Megértő (Ha megérti...), 6. Segítőkész (Túlzásba azért ne vigye a fene nagy jóakaratát), 7. Jól kézben tartja a játékot, 8. Találékony (Azért ne mindent a tett színhelyén akarjon kitalálni), 9. Őszinte (Ismerje be, ha tévedett, vagy ha uram bocsá valamit nem tud), 10. Természetes (Ne a lábujjával próbálja észrevétlenül felemelni leejtett ceruzáját). Ugye, egyszerű?"

Április 8. 20.55 jubileumi kiállítás Moszkvában - Bán János és Csák Elemér beszámolója a moszkvai népgazdasági kiállítás magyar kiállításáról, a Szovjet tévé és az MTV közös produkciójában.
A TV Híradó tudósított arról, hogy Kádár János, Grósz Károly társaságában fogadta M. M. Boriszov ezredest, az V. Szovjet gárda, légi deszant hadosztálya küldöttségének vezetőjét és tagjait.

FOTO 750410 1-2 FELELET
Április 10. 20.00 Felelet - a Déry Tibor regényéből készült tévéfilm sorozat sugárzásának kezdete. A televízió - a korábbi gyakorlattól eltérően, amikor hetente csak egy rész volt műsoron, most hetenként két részt vetített a sorozatból.

A Rádió és Televízió Újságban Svéd Pál beszélgetett Lukács Lóránt operatőrrel, Bernáth Rózsa dramaturg, forgatókönyvíróval és Zsurzs Éva rendezővel a filmsorozat forgatásáról. Részletek:
"Nyolcvanezer méter film. Ennyit forgattak el a Déry Tibor regényéből készült nyolcrészes tévésorozat készítői.
Lukács Lóránt operatőrrel egy vetítés után beszélgetünk: ...Úgy láttam: a sorozat egyes részei a történet fő alakjait mindig környezetükből kiindulva mutatják be, ezzel mintegy helyükre téve a figurákat, azután az ábrázolás mindinkább a főhősökre összpontosít, s a jellemrajz fokozatosan mélyül. Ezt a folyamatot próbáltam követni a kamerával; a kezdetben éles környezet lassan életlenné tompul, és végül már csak az egyre markánsabbá váló központi alakok körüli atmoszférát érzékelteti.
Bernát Rózsa dramaturg a forgatókönyv elkészítése során együtt dolgozott Déry Tiborral. Tőle hallotta, hogy az írót már ifjúkora óta izgatta az egyén és a munkásmozgalom születő kapcsolatának érzelmi-értelmi rugója, a munkásfiatalok sorsa. Ez fel-felbukkant írásaiban, legnagyobb regényében, A befejezetlen mondatban is. Ezért határozta el, hogy megírja évtizedek óta dédelgetett témáját. Nagy alapossággal látott munkához: mintegy 300 olyan munkással beszélgetett el, aki részt vett a szakszervezeti mozgalomban, a 30-as évek munkásmozgalmi harcaiban. Így alakultak ki Déryben Köpe Bálint alakjának körvonalai; a tervezett történelmi tabló ellenpontfiguráját, a környezetétől viszolygó, de tehetetlen nagypolgári hőst azonban sehogy sem találta az író. Egyszer egy társaságban elmondta e gondját, mire író-barátja mesélni kezdett egy ismert tudósról, annak "viselt dolgairól". Déry órákig hallgatta kollégáját, anyaggyűjtéshez látott, majd a kapott figurát szinte változtatás nélkül átemelte regényébe. Így született meg Farkas Zénó, a környezeténél messzebbre látó, de individualizmusából kitörni képtelen, különc tudós alakja.

Zsurzs Éva rendező - saját szavai szerint - "érzelmi oldalról" közelített a feladathoz: "



A munkásembert körülvevő szorongató légkört próbáltam képernyőre vinni, megidézve tulajdon gyerekkorom ismerős életérzését, amelynek mélyén a család ki nem mondott kérdése lappangott: Mi lesz holnap, ha a papát elbocsátják?... Az akkori társadalom más rétegeire is átterjedt létbizonytalanságot szerettem volna tehát hűen közvetíteni. Talán azért is áll közel hozzám Bálint alakja, mert sorsát nemcsak mint olvasó éreztem át. Ez a regényhős a harmincas évek Magyarországának gazdasági-politikai-társadalmi ellentmondásokkal terhes, a fasizmus spóráit hordozó, nyomasztó levegőjében válik gyerekből öntudatos-tudatos munkássá, akinek útja törvényszerűen vezet majd el a kommunista mozgalomhoz. A mai fiataloktól már távol van a regény ábrázolta világ (a Juliskát játszó pesti kislány például nem tudta, melyik ajtaját kell kinyitni a sparherdének, ha fel akarjuk éleszteni a tüzet...), de remélem, számukra is továbbítani tudjuk a Felelet üzenetét".

A Film Színház Muzsika 1975/6. számában a filmsorozat zenei szerkesztője,



Palásti Pál így emlékezett erre a munkára:
"Hatalmas mennyiségű kísérő és aláfestő zenét alkalmaztunk. Szép feladat volt, mert Zsurzs Éva rendezővel nagyszerűen tudunk együtt dolgozni, s zenei ízlésünk is találkozik. Ezúttal Dohnányi Ernő muzsikájából válogattunk, a Pierette fátyola című balettzenéből és a Gordonkaversenyből vettük át a hangsúlyos zenei motívumokat. Farkas Zénó professzor és Júlia szerelmi jeleneteit például mindig ugyanaz a zenei motívum, a Gordonkaverseny néhány taktusa festi alá."

A Rádió és Televízió Szemle1975/4. számában Pomogáts Béla írt cikket Déry Tibor Felelete a képernyőn címmel. Részletek az írásból:
"Ha igaz, hogy minden könyvnek megvan a maga sorsa, a Feleletnek valóban nem mindennapi sors jutott. Egy történelmi korszak összefoglalójának készült, hatalmas szándék fűtötte, a fordulat éve után kibontakozó ország-építő munkát akarta szolgálni és követni a szellemi alkotás terén. Ünneplés fogadta, tanulmányok születtek róla, a szocialista magyar irodalom reprezentatív értékét látta benne a kulturális közvélemény. Aztán egyszerre kíméletlen viták kereszttüzébe került, perfid támadások érték, ellentanulmányok vonszolták sanda mikroszkópok alá. E vita dokumentumai ma már nevetségesen hatnak, egy régvolt szellemi vaskorszak groteszk adalékai gyanánt. Akkor azonban, a hamis perek idején nem voltak veszélytelenebbek, mint a beteg fantáziával szerkesztett nyomozati iratok. A Felelet ügyét mindenesetre sikerült elgáncsolniuk, a hatalmas vállalkozás befejezetlen maradt. Az író is hallgatott róla, s még inkább a kritikai közvélemény. Idővel gyanúba is került, vajon a sematizmus nem fertőzte-e meg, mint a korszak, az ötvenes évek annyi más művét. Déry Tibor későbbi útja mindenesetre teljesen átrajzolta az írói pálya ívét; s a Felelet valamiképpen az ív alá jutott, az életmű peremére szorult.
Úgy tetszik, ma már nyugalom állt be a Felelet körül, és a regény elfoglalta helyét abban a rendben, amelyet Déry változó és változatos életműve jelent. És elfoglalta helyét az új magyar irodalomtörténetében is. Kétségtelen, hogy az ötvenes évek legjobb művei közé tartozik, abba a sajnos, szűk körbe, amelyben a művészileg ép, ma is érvényes regények helyezkednek el...
A Magyar Televízió, már az eddigiekből is következik, nem választott rosszul, midőn elhatározta, hogy képernyőre viszi a Feleletet. Déry regénye szinte már eleve kihívást jelent a tévés műfaj számára, maga követeli a sorozatszerű feldolgozást. Gazdag történelmi anyaga, változatos hősei, klasszikus kompozíciója és előadása, valamint a művészi alakzatban megtestesülő szocialista történelemszemlélet és elkötelezettség mindenképpen alkalmas volt arra, hogy új életre keljen a televíziós sorozat keretei között.
Zsurzs Éva rendező és munkatársai igényes munkát végeztek, jól választották ki a hatalmas anyag leginkább filmre kívánkozó részleteit, valójában a cselekmény legfontosabb szakaszait, a történet izületeit, a dráma kulminációs pontjait. És szerencsésen választották meg a film stílusát is: nem akarták megbontani vagy áthangszerelni (korszerűsíteni) a Déry regény nemes klasszicizmusát. Klasszikus, mondhatni, szolid eszközökkel dolgoztak ők maguk is. Különösen Lukács Lóránt operatőr, akinek minden hivalkodástól mentes felvételei igen jól szolgálták annak a klasszikus előadásnak az érvényesülését, amelyet a regény és a film egyként alkalmazott. (Talán csak a kísérőzene, Palásti Pál műve tért el időnként, például a tüntetési jelenet zenei aláfestése során, a felesleges "korszerűsítés" irányában. Ez a néhány eltérés indokolatlanul zavarta meg a film különben egységes stílusát.) A vállalkozás elismerést érdemel, a megvalósítás megbízható és nyugodt színvonalat hozott. A Magyar Televízió idei tevékenységének mindenképpen egyik legnagyobb és legrokonszenvesebb teljesítménye volt a Felelet képernyőre vitele. Egy nagyszabású irodalmi alkotást ismertetett meg a tévénézők millióival, nemes pedagógiával mutatott be egy letűnt történelmi korszakot, és minden bizonnyal új életre keltett egy évtizedes hallgatásba burkolódzó nagyszerű regényt. Déry Felelete alighanem a televíziós sorozattól számíthatja majd második életét...
Ha például A befejezetlen mondathoz hasonlítjuk, a Felelet feldolgozása nyilvánvalóan más filmstílust követelt. Azt az emlékeket mozgósító, víziós-szürrealisztikus technikát, amelyet Fábri Zoltán használt A befejezetlen mondat képekben történő tolmácsolása során, Zsurzs Évának természetesen el kellett kerülnie. Mint mondottuk az előbb, maga a regény követelte a realista ábrázolást, a klasszikus felfogásban történő rendezést (és fényképezést). A Felelet és A befejezetlen mondat között mégis érezhető és jellegzetes irodalomtörténeti megfelelés van...
Figyelmet érdemel természetesen Kuna Károly alakítása is. Minden bizonnyal e fiatal színészre hárult a legnagyobb felelősség és a legnagyobb feladat. Köpe Bálint szocialista irodalmunk vonzó és eleven hősei közé tartozik. A regényben nemcsak politikai fejlődésével ismerkedünk meg, hanem töprengéseivel, belső küzdelmeivel, csalódásaival, sőt botlásaival. Gondoljunk az éjszakai kártyázás már-már zülléssel fenyegető jelenetére vagy arra a megalázó szerelmi kapcsolatra, amelybe Ancival, egyik munkatársának ostoba és könnyűvérű lányával került. A sorsát figyelő és összegző olvasó mégis rokonszenvvel figyeli a munkásgyerekben kibontakozó teljes és gazdag személyiséget; elsősorban szilárd karaktere, konok és céltudatos akarata, valamint jellemének tisztasága, erkölcsi érzékenysége és biztonsága miatt.
Az író e szavakkal jellemzi hősét: Az akadályokat nemcsak kitartó, szívós izmaival, hanem izmainál is szívósabb akaraterejével emésztette el, amely lassan, meggondoltan szemügyre vette a megoldandó feladatot, lassan, lépésenként közelítette meg, nem csömörült meg tőle akkor sem, ha látszólag sokszorosan felülmúlta az erejét, s addig nem tágított, amíg az végül is hozzá nem édesedett a kezéhez.
Ez a jellemzés válik hitelessé azután Bálint sorsában; leginkább talán abban a drámai erővel komponált jelenetben, amely a gyerek és a hóvihar küzdelmét írja le. Az elemekkel történő összecsapás és a rajtuk aratott győzelem jelképes értelmet hordoz: azt ígéri, hogy Bálint meg fogja állni sorsának próbáit, győzni fog a nehéz helyzeteken.
Kuna Károly tehetségét jelzi, hogy ki tudta fejezni a Bálint egyéniségét meghatározó tisztaságot és erőt. Érzékeltetni tudta azt a fejlődést, amelynek során a kamaszból öntudatos ifjúmunkás válik, s volt néhány emlékezetes jelenete is, így a hóviharral folytatott küzdelem képeiben. De talán több volt benne a naivitás, arcán több volt a mosoly, mint kellene. Hiányzott belőle az a töprengés, az az ébredező tudatosság, az az önmagával is folytatott küzdelem, amely a regényben Köpe Bálint talán legvonzóbb sajátossága volt. Naiv mosollyal, buzgó jóindulattal, fiatalos lelkesedéssel lábolt át sorsának legnehezebb próbáin és küzdelmein. És így az igazi, a regényben Bálint személyiségének csupán az egyik oldalát sikerült megmutatnia. A teljesebb ábrázoláshoz bizonyára hiányoztak a tapasztalatai, az egyoldalúságot semmiképpen sem lehet felróni neki..."

A Film Színház Muzsika 1975/19. számában Bulla Károly írta a sorozatról, részlet:
"Színészválasztás. Minden szerepre a legjobb színészt elve érvényesült. Nagyszerű kabinetalakítások. Farkas Zénó színész szempontból egy intellektuális dúvad, Bessenyei jól megérti, igyekszik intellektuális lenni. Kuna Károly egy amatőr zseni, lágy kamaszossága magával ragadó, de igyekszik kemény és határozott is lenni. Ruttkai megálmodott, Esztergályos Cecília, Törőcsik Mari, Garas Dezső, Bánki Zsuzsa, Sinkovits Imre, Komlós Juci, Márkus László és a többiek mind képességük, tehetségük, tudásuk legjavát nyújtják. Némelyikük alakítása külön elemzést érdemelne. Rendezés. Zsurzs Éva fortélyos rendező. Megvan benne az alázat az írói mondanivaló iránt, ért a film nyelvén, ért a színészek nyelvén és ismeri a nézők lelkivilágát. Talán pontosan akkorát akar ugrani, mint amit elvárunk tőle..."



a képen, Kuna károly

A Film Színház Muzsika 1975/17. száma. A lap munkatársa, Nagy Judit megkereste a székesfehérvári gimnazistát, Kuna Károlyt, és arról kérdezte, hogyan lett a Felelet tévésorozat egyik főszereplője? Részletek:
"- Hogyan is kezdődött a tévékaland?
A székesfehérvári Korona Irodalmi Színpadon egy összeállítást próbáltunk a magyar történelemről. Voltam benne török, tatár, még Szvatopluk fejedelem is. Azt mondja a vezető, vasárnap 2-re kijönnek a tévétől. Ott voltunk 2-kor. Telefonáltak, hogy 4-re jönnek, aztán meg, hogy 6-ra. Hétre megérkeztek. Balogh Zsolt a vezetőjük, az asszisztens. Az első gyakorlat sehogyan sem akart sikerülni, de a másik, a Juliskával való jó volt.
- Rögtön megtudtad az eredményt?
Nem, egy távirat hívott fel a tévébe. Azt hittem, egyedül leszek. Rengeteg magamfajta Köpe Bálint jelölt ült ott. Ott volt Zsurzs Éva, én nem tudtam, hogy ő a rendező, kedves volt. Én a kameramantól féltem irgalmatlanul, a szerelésétől. Fülem mögé simították a hajam, szép hosszú volt, nézték a profilomat. Azt kellett játszanom, hogy kórterembe vagyok. A következő távirat már a filmfelvétel időpontjában hívott. Ketten voltunk már csak Köpe Bálintok, egy tatabányai fiú, meg én. Ott volt Bessenyei, Ruttkai. Vidám verset kellett olvasni. Bessenyei beült egy fotelba: Mondd, öcsi! Én mondtam, vágtam pofákat. Ő nevetett. Az iskolában másnap nem volt nyugtom, elhatároztuk, hogy fellógunk Pestre az eredményért. Épp indultunk kifelé, mikor finoman hívat a direktor. Már tudja a lógást, pedig még el se kezdtük - szomorkodtam. Az irodában kiderült: én vagyok Köpe Bálint! Majd a plafonig ugrottam örömömben. Azt is megtudtam, hogy az iskola kiengedett három hétre. Ebből hat hónap lett.
- Hogyan jöttél ki a színészekkel, illetve ők veled?
- Nem éreztették velem, mennyire fölöttem állnak. Évike nénitől spanyol világító yoyót kaptam. Törőcsik Mariról néha elhittem, hogy ő az anyám. Garasról azt lehetne hinni, hogy nagyokat hülyéskedik, pedig komoly ember. Elfelejtettem, hogy ez munka, én játszottam. Annyira jó játék volt! Voltak más srácok, felvétel után focizunk, megettük a fogyó kellékeket, a sültkolbászt. Nagyon szerettem az éjszakai forgatást. Szeretek hajnalban menni a tejért, tudom, melyik csillag mikor tűnik el. Jó tudni, hogy mindenki alszik, de mi fenn vagyunk, csináljuk a magunk dolgát, azt, ami nekünk tetszik..."

A Magyar Hírlapban május 6-án Bársony Éva írta, részlet:
"A tévéfeldolgozások bemutatói után rendszerint megindul a méricskélés. Az olvasói élmények patikamérlegén méretik meg, miből mennyit raktak a filmbe az alkotók. Egy adaptáció értékét azonban nem a grammok, hanem az egész súlya dönti el. A kérdés: a nyolcrészes tévéfilm közvetítette-e a kétkötetes regény lényegét? Zsurzs Éva közismerten lelkiismeretes rendező, elmondhatjuk produkciójáról, hogy azt mutatta meg, amit Déry szándékozott. Egy felfelé törekvő és egy aláhulló élet ívében a harmincas évek társadalmi mozgásának átfogó képét; benne a megoldást keresők zsákutcákkal, kitérőkkel, dilemmákkal terhelt útját, a munkásmozgalom tragikus megosztottságát. A filmhez szituációkban kell gondolkodniuk az alkotóknak, és ez nem azonos a párbeszédek átmásolásával. A látvány, tudjuk, leírhatatlanul gazdag információkat képes közvetíteni helyzetekről, jellemekről, emberek közötti viszonyról, sőt, az alkotók és hőseik viszonyáról. A rendező és Lukács Lóránt operatőr szegényesen élt a képi ábrázolás e lehetőségével. Gyakran nem is filmet, hanem lefényképezett párbeszédeket láttunk. A lankasztóan egyhangú beállításokból hiányzott az alkotói jelenlét; egy-egy kifejező közeli kép szinte felüdülésnek számított (Bálint látogatása a kórházban vagy búcsúja anyjától). A minden különösebb ötlet nélkül váltott jelenetek egyhangúságát csak ritkán frissítette fel néhány merészebb vágás (a szeptember 1-i tüntetés, a Bálint előtt bezáródó kapuk a befejező részben)..."

Április 11. 20.05 a József Attila szavalóverseny döntője - élő közvetítés a kaposvári Latinka Sándor művelődési központból. Vele párhuzamosan közvetítette a Kossuth rádió is. Műsorvezető Simon István, szerkesztő Hárs György, rendező Csányi Miklós.

A rádió és a televízió nagy nyilvánossága előtt folyó József Attila szavalóversenyt



Gieler Ferenc, a pesterzsébeti "Csili" versenyzője nyeri. Csapatban győztes a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem. A műsorvezető, Simon István költő a döntő végén máris javasolja a rádiónak s a televíziónak: 1977-ben, a költő születésének centenáris évében rendezzenek Ady Endre szavalóversenyt.
Ugyanaznap a 2. műsoron Hajduffy Miklós rendezéseiből sorozat indult.

Április 12.,



Nagy Richárd Algírban aláírta a Magyar Televízió és az Algériai TV közötti egyezményt, számolt be a TV Híradó.

16.50 Ipari kaleidoszkóp - új sorozat indulása. A tévé Népgazdasági osztálya januárban indította meg újabb mezőgazdasági műsorát, a Falujárást. E példát követve az Ipari rovat is útra bocsátotta hasonló aktuális műsorát, Ipari kaleidoszkóp címmel. Az első adás témái voltak: a nyereség-részesedés (az egyik gyárban 30, a másikban 6 nap keresete), egy jelentős munkásvédelmi újítás kálváriája, bizonyos "ócskavasak" rejtélyes útja, kiváló és rossz bizonyítványt érdemlő fogyasztási cikkek, valamint műszaki-gazdasági újdonságok, események.

Április 16. 21.10 Színházi Album.
A tartalomból: Katona: Bánk bán (Nemzeti Színház, felújítás), Folyt. köv. (A Mikroszkóp Színpad új produkciója), Bukovcán: Mielőtt a kakas megszólal (Miskolci Nemzeti Színház), Krosínski: Ha megjönnek a fivéreim (Pécsi Komára színház) - részletek. Közvetítés a József Attila Színházból, Shakespeare: Sok hűhó semmiért - főpróba. Beszélgetés Ruttkai Évával, a Vígszínház moszkvai és kijevi vendégjátékáról. Öltözőben... Riport Vajda Lászlóval. Forgószínpad. Színházi hírek.
Műsorvezető dr. Váradi György, riporter Baló Júlia, Kertész Zsuzsa, Kovács P. József, kritikus Bányai Gábor, szerkesztő Virág Katalin, operatőr Nemessói Tamás és Sasvári Lajos, rendező Radó Gyula.

A Magyar Hírlap április 22-i számában, a műsor után Bársony Éva írta, részlet:
"A Színházi albumot korábban nemegyszer érte kritika, hogy nagy késése miatt csak utánalő a színházi beszédtémáknak, amikor azok már nem is beszédtémák. Ezt túl sokáig egyetlen műsor sem engedheti meg magának változás nélkül, ha igényt tart a néző érdeklődésére, s hisz a maga fontosságában. A Színházi album sem akar már emlék-műsor lenni, nagyon helyesen. Még nem ültek el az új Bánk bán előadás és a Mikroszkóp-revü (Folyt, köv.) bemutatóját követő szellemi izgalmak, viszonylag frissen tette le melléjük a maga voksát a műsor. Az információ szintjén betöltötték szerepüket a vidéki színházak előadásaiból közölt részletek. A legfrissebbnek és igazán tévésnek a két színházi kapcsolást kellett volna éreznünk, de az az igazság, hogy tulajdonképpen csak formálisan feleltek meg az "itt és most" követelményének. Semmi olyannal nem volt fűszerezve a két rutinriport, ami megéreztette volna a friss helyszíni beszámoló utánozhatatlan érdekességét. A Vajda Lászlóval folytatott kaposvári beszélgetés ellenkező értelemben volt időtlen. A nemrég kitüntetett fiatal színész (a tévénéző Kassák: Egy ember és a többiek tévéváltozatában ismerhette meg) olyan egyszerűen, szépen és természetes tisztasággal beszélt munkájáról, hogy csodálkozás helyett tiszteletet ébresztett a megjegyzése: a számára sokat jelentő szerepek miatt nem hagyta ott Kaposvárt a budapesti szerződés kedvéért. És eszünkbe sem jutott azon töprengeni, aktuális volt-e ez a riport, mert frissen időszerűvé tette egy művész lelkesedése, odaadása, hite.
(Csak zárójeles kiegészítésként: tudomásul véve bizonyos körülményeket, amelyek nehezítik a Színházi album naprakész aktualitását, vajon nem lenne-e érdemes olyan időtől függetlenül időszerű témát a programba iktatni, mint egy-egy vidéki színház bemutatása. A felületnél mélyebben, nemcsak a mának, hanem kicsit a jövőnek is dolgozva. Hiszen mostanában gyakran beszédtémája a színházi élet mozgását figyelőknek egy-egy izgalmas, új törekvéseket tükröző vidéki bemutató, és híre kelt annak is, hogy érdekes műhely formálódott egy-egy fiatal vagy kevésbé fiatal rendező körül.)"

Április 16-án a tévé elnökségi ülése többek között tárgyalta a TV Híradó Főosztály szervezeti rendjét is. (Magyar Országos Levéltár XXVI-A-9. 22. doboz. MTV Elnökségi iratok.)

Április 18., a budapesti Gellért Szállóban tanácskoztak a "Sport Tv" szervezet nemzetközi küldöttei. Megyeri Károly köszöntötte őket, számolt be a TV Híradó.

Április 20. 16.05 a Stockholmban megrendezett Eurovíziós dalfesztivál közvetítését sugározta felvételről az I. program.
21.30 Operabarátokat keresünk címmel új sorozatműsor indult. Szerkesztő Bánki László és Kármán György, műsorvezető Baranyi Ferenc, vezető-operatőr Molnár Miklós, rendezte Horváth Zoltán.

A Rádió és Televízió Újság 1975/15. számában Kármán György írta a műsorról, részlet:
"Világszerte régi hagyomány, hogy egy-egy operaház közönségének törzsgárdája azért alapít társaságot, mert az intézményt különböző módon segíteni, munkáját propagálni kívánja. Egy ilyen közösség - sok esetben - fiatal művészek számára ösztöndíjat biztosít, tagjainak előadássorozatokat tart, híres vendégművészeket fogad, egy-egy új bemutató idején az alkotóművészekkel találkozót készít elő, a közönségszervezőket tájékoztatja, egyszóval: szervez. A mi Operaházunknak szintén van baráti köre, amely ebben a szellemben működik. Ez a szép munka adta azt az ötletet, hogy az operabarátok körét a televízió is tágítsa. Az új műsorakció elsődleges célja: minél több új hívet szerezni az opera műfajának, ugyanakkor a régi operakedvelők számára érdekes, színvonalas műsort sugározni..."

A Tolna megyei Néplap április 22-én Cs. írta a műsorról, részletek:
"Hányan kapcsolják ki rádiójukat és jóval ritkábban a tévékészüléküket, mert operarészletek következnek? Pedig egyszerűen csak arról van szó, hogy kimaradt valami az életükből, akár a körülmények hozták úgy, akár érdektelenség, a jóra való restség okozta. A statisztika legföljebb az operabarátokat tartja számon, azt nem szokták kutatni, hogy hány ember lett szegényebb az elmaradt élmény miatt.
A tévé - s a jó szándékot nem lehet eléggé dicsérni - most megpróbál operabarátokat toborozni, s a nemes vállalkozás élére egy ismert operabarát költő állt, Baranyi Ferenc. A tévé rendszeresen jelentkező adása elsősorban a vidéki nézők millióinak pótolhatja az opera hiányát, amelyben nem is lehet részük, hisz azt soha nem lehet megvalósítani, hogy az Operaház együttese házhoz menjen. A hajdani Gördülő opera nemes kísérlet volt, de állandósítani nem lehetett.
A tévé eddig elég mostohán kezelte az operát, s csak helyeselni lehet, amit a műsorban megszólaltatott Helga Dernesch mondott: a tévé a zenei ismeretterjesztés beláthatatlan lehetőségeivel rendelkezik. Sajnos nálunk eddig alig éltek vele, pedig nagyon gyakran lenne mi helyett adni operát..."

Április 22.,



magyar-csehszlovák televíziós munkatervet írt alá Budapesten Megyeri Károly és dr. Vlagyimir Divis.
20.01 2. műsor, Antonio Buero Vallejo: Az értelem álmai - dráma közvetítése a Vígszínházból, felvételről.

Április 23. 21.50 Kézfogás. A TV Híradó már április 8-án beszámolt arról, hogy Király István főszerkesztésében megjelent az új magyar nyelvű, de közös szerkesztésű folyóirat, a Szovjet irodalom. Ez a műsor a szerkesztőséget és az első számot mutatta be. Szerkesztő Müller Magda, operatőr Bónis Gyula, rendező Róna Péter.

A Magyar Hírlap április 29-i számában írta Bársony Éva, részlet:
"A Kézfogás című adás a ritka esetek közé tartozik, mert nyíltan vállalta, hogy propagandaműsor. A nemrég indult Szovjet Irodalom című folyóiratnak csinált propagandát. A szokásnak hódolva írhatnánk úgy, hogy bemutatta, vagy mondjuk, ismertette a folyóiratot. De mindkettő kevesebb lenne. Sokkal több volt az a háromnegyed óra szerdán késő este: jó propaganda volt, mert személyes és ezáltal személyre ható. A hazai szerkesztőség vezetői és munkatársai - Király István, E. Fehér Pál, Elbert János és Czine Mihály - ugyanis nem szorítkoztak csupán arra, hogy a folyóirat magyar megjelenésének érdekes műhelymunkájáról, a művek megrendeléséről, terveikről és a kiadvány szerepéről, céljáról beszéljenek. Ezt a szokásos formát személyessé tették a miniatűr vallomások az orosz, illetve szovjet-orosz irodalom magyar nyelvű megjelenésének múltjáról, Gorkij és a Nyugat kapcsolatáról, József Attila néhány sornyi Majakovszkij-fordításáról, Krúdy erős vonzódásáról az orosz regényhősökhöz. Ezt a személyességet erősítette Weöres Sándor és Károlyi Amy költői vallomása a műfordítás missziójáról, a műfordítás során kibontakozó szellemi vonzásokról.
Talán azért érezzük illetlennek a propagandát emlegetni például az irodalommal kapcsolatban, mert a szóhoz valami méltatlan felhang, a felületesség érzete kapcsolódik. A Kézfogás tagadása ennek és bizonyítása annak, hogy a valóban jó propaganda a képernyőn még többet is felmutathat szorosan vett tárgyánál, az érdeklődésnek az adott témánál tágabb teret nyithat. A műsorban egy folyamat rajzolódott ki a néző előtt, s e folyamat részeként mutatkozott meg a Szovjet irodalom, mint a szellemi Kézfogások új lehetősége és a friss értékek birtokbavételének ösztönzője.
Egy gyenge pontja volt a műsornak. A változatos, érdekes és személyes hangú tartalomhoz némileg merev, szokványos forma járult. Különösen az irodalmi illusztrációk előadásakor volt szembeszökő a közvetlen hangtól elütő megjelenítés. A felolvasó színészt lehangoló, rideg sötétszürke háttér fogta körül..."

Április 24. 21.30 Királyok, szélhámosok, áldozatok címmel tévéjátékot sugárzott a Televízió Egon Erwin Kisch életéről és műveiből. Szerkesztő Farkas Katalin, operatőr Zádori László, rendező Babiczky László. Az írót Bujtor István személyesítette meg. További szereplők voltak A gyilkos anya című részben Szemes Mari és Vitai András fh., a Käsebier és II. Frigyes című részben Garas Dezső, Kállai Ferenc, Kollár Béla, Somogyvári Rudolf és Soproni Ágnes fh.

Április 25. 17.35 a televízió is "beszáll" a tömegek sportolásáért folyó küzdelembe Mozdulj! című, havonta jelentkező sorozatával.

A Rádió és Televízió Újság 1975/16. számában Kővári Péter szerkesztő és Feledy Péter riporter hívta fel a figyelmet a műsorra. Részletek:
"A Mozdulj! című új tévéműsor összeállításának kezdetén a szerkesztőség falára ez az intő mottó került: "A sporthoz mindenki ért, ha csak beszélni kell róla..." A tömör felszólító módban íródott cím minden kétséget el szeretne oszlatni: a műsorban nemcsak beszélgetni kívánnak a sportról, hanem arra törekszenek, hogy lehetőségeihez és képességeihez mérten mindenki tegyen is valamit egészsége érdekében. Sportoljon, de legalábbis mozduljon ki az ülő életmódból.
A sport nemcsak játék: jelentősen befolyásolja az egyén és a közösség életét. Számos pozitív hatása mellett a belőle származó veszélyek sem lebecsülendők. Az orvostudomány sorra meghátrálásra kényszeríti az eddig gyógyíthatatlannak hitt betegségeket és a pusztító járványokat. Ugyanakkor újabb népbetegség fenyeget, mégpedig a civilizációs ártalmak okozta károsodások serege. Korunk technikai vívmányai kényelmesebbé tették életünket, de ha elfeledkezünk a mozgás szükségéről, ha leszokunk a sportolásról, ha beletemetkezünk a renyhe üldögélésbe, elveszíthetjük a betegségekkel szembeni természetes ellenálló-képességünket. Persze máról holnapra nehéz a karosszékből kicsalogatni azokat, akik a pihenést az ücsörgéssel azonosítják...
Az új sorozat hat héten át egy-egy alkalommal jelentkezik, és a mozgást elsősorban elvi oldaláról közelíti meg. A tévé ifjúsági osztályának hasonló című műsora az aktív sportolás örömének bemutatásával kíván "mozdulókat" toborozni. Létrejöttében jelentős szerepe volt a rádió ihletésének: Szélyes Zoltán rendezővel és Vass István Zoltán riporterrel gyakran esett szó arról, hogy milyen jó műsor a Belépés nemcsak tornacipőben! Addig-addig folyt az eszmecsere, míg a tévében is sikerült egy hasonló jellegű műsort indítani.
Az első adás a budapesti Sportcsarnokból jelentkezik. Itt kerül sor a KISZ felszabadulási sportzászló versenyének zárására - sok játékkal, szórakozással. A fiatalok vendége lesz Papp László, Balczó András és Kárpáti Rudolf. A beszerzendő kellékek listáján egyebek között található kerékpár, tej, fogas, billenő-padló, fából készült tégla...
Ez a műsor a későbbiek folyamán havonta jelentkezik majd, mindig vasárnap délelőtt és mindig élőben..."

A Magyar Ifjúság május 21. számában Bersényi Iván írta a műsorról, részletek:
"Legszívesebben azzal kezdeném ezt az írást, hogy gondolom, csaknem mindenki ismeri már azt a kis pálcika-emberkét ott a stúdióban, Szepesi feje felett. Azt, amelyik nemcsak ennek a remek sorozatnak, a Mozdulj!-nak lehetne a cégére, hanem jelképéve válhatna az egész mozgalomnak, melyet ez a sorozat hivatott elindítani.
Ügy látszik, a Kővári Péter szerkesztőből és Kárpáti György rendezőből alakult alkotópárosnak sajátos kedvtelése és különös tehetsége, hogy mozgalmakra mozgósítsanak. Persze könnyű nekik, hisz mindig meg tudják találni mindennapi életünknek azt a jelenségét, melynek hatásos bemutatásával mozgalomhoz méltó tömeges érdeklődést tudnak kiváltani...
Most arra mozgósítanak, hogy ugyan mozduljunk már. Mozduljunk már akár egyénileg is a karosszékünkből egy kis egészséges testmozgásra, és mozduljunk közösen a tömeges egészséges testmozgáshoz szükséges feltételek megteremtésére. Remekül érvelő és ellenállhatatlanul csevegő szaktekintélyek sorát mozgósították, hogy általuk mozgósítsanak minket. Megint csak sikerült rádöbbenteniük mindannyiunkat valami fontos alapigazságra: egészségünk érdekében már születésünk előtt el kell kezdeni a rendszeres testmozgást, és ha ezt addig nem hagyjuk abba, amíg a koporsóig nem érünk, magát a koporsót érjük el lassabban. És ami a legmeggyőzőbb, nemcsak beszélnek a mozgásról, hanem mozognak is. Zseniális ötlet az adások végén testedzés, sportolás közben bemutatni a közismert és közkedvelt sportriportereket..."

A Csongrád megyei Hírlap április 25-i számában Polner Zoltán érdekes kérdést tett fel: Kellenek-e tv-sztárok?
"Jószerével azt válaszolnám, hogy igen, de ugyanakkor ellent is mondanék önmagamnak. Ha csak az utóbbi két-három évet tekintjük e probléma kapcsán, a televízió nem egy jeles művészünket favorizálta hónapról hónapra, hogy azután meglehetősen hosszú ideig hallgasson róla. A favorizált művészek között azonban még véletlenül sem fedezhettük fel valamelyik vidéki színház tehetséges fiatal művészét. Tehát innen fúj a szél? - kérdezhetné jogosan az olvasó. Ez a sebezhető pontja a címben felvetett kérdésnek. Ezért marasztaljuk el azokat, akik kisebb vagy nagyobb ideig szinte valamennyi tévéjátékban vagy egyéb műsorban a képernyőre kerültek. A színészi alakítás hitelét, hihetőségét is rontja, ha ugyanazt a színészt az egyik este teljesen ellentétes figurában látjuk viszont, mint a másik adásban.
Ezért is, de nem ez a döntő. Nehogy félreértés essék: nem egyik vagy másik művész túlzott szerepeltetését vitatjuk el. Nem is vitathatjuk. Hiszen sem Mensáros László, sem Harsányi Gábor - kiemelve kettőt az utóbbi hónapokban látott művészek közül - nem érdemelnék meg ezt a méltatlan bírálatot, és nem érdemelné meg tehetségük, sokoldalú művészi munkájuk sem a felelőtlen elmarasztalást.
Akkor hát miért e nagy hűhó a felvetett kérdés körül?
A Magyar Televízió nyilvánvalóan mindenekelőtt az ország legjobb művészeit akarja bemutatni a közönségnek. Ez a törekvése helytálló és reális. Köztudott azonban az is, hogy a művészeti díjasok között évről évre igen sok vidéki művész is szerepel. Ezek a művészek azonban ritkán vagy alig szerepelnek a televízió, műsoraiban. A műsorszerkesztés és az azt megelőző szervezőmunka a könnyebb megoldást választja. Azokkal "játszik" színházat, akik könnyen elérhetők, nem okoznak túl nagy problémát a szervezésben, és bármikor a rendező, a műsorszerkesztő rendelkezésére állnak.
A Magyar Televízió azonban nem a fővárosban élő művészek fóruma. Legalábbis nem kizárólagosan. Miután Magyarország nem rendelkezik vidéki stúdiókkal úgy, mint Lengyelország, a vidéken élő színészeknek nagyon nehéz eljutniuk egy-egy tévéjáték vagy a Nyitott könyv egy-egy adásának bemutatójáig. Ha sikerül a tervezett szegedi stúdió létrehozása, bizonyára javul a szegedi színészek foglalkoztatása. Természetesen számos példával lehetne bizonyítani, hogy az elmondottak nem mindenben felelnek meg a valóságnak. Jóllehet, hosszú távon előfordult egy-két olyan tévébemutató, amelyben a vidéken élő színészek kaptak jelentős szerepet. Ez azonban egyáltalán nem vált gyakorlattá, és ezek közül a színészek közül még senki sem lett tévésztár.
Kellenek-e tv-sztárok? - kérdeztük cikkünk elején. Sztárokra és az őket megillető nimbuszra nincs szükség. Kiváló fővárosi művészek teljesítményét nem tagadjuk, minden esetben elismerően szólunk alakításukról, művészi kvalitásukról. Azt szeretnénk, ha társaságukban új arcok is helyet kapnának, és azt sem bánnánk, ha ezeket az új arcokat vidéken fedeznék fel a műsorok szerkesztői..."

Április 26. 17.55 képzőművészeti sorozat indul Magyar naiv művészek címmel. Az új sorozat elkészítésére kétféle gondolat sarkallta az alkotókat: bemutatni képzőművészeti életünknek ezt a kissé mostohán kezelt hajtását, de ami talán ennél is fontosabb: a képek, a szobrok alkotóit. A tízrészes - öt adásban, szombatonként jelentkező - sorozat kilenc portréfilmje Benedek Péter, Gyovai Pál, Mokry Mészáros Dezső, Gajdos János, Balázs János, Győri Elek, Bakos Lajos, Süli András és Török Sándor sorsát, s művészi útjának alakulását mutatta be.
Foto 750426 zenés tv
21.25 Zenés TV Színház bemutató, Tamássy Zdenkó: Vendégek - vígopera. Szövegkönyv Sarkadi Imre novellájából Springer Márta, dramaturg Bánki László, vezető-operatőr Kocsis Sándor, rendezte Félix László. Szereplők: Palcsó Sándor, Kalmár Magda, Radnai György, Barlay Zsuzsa, Kishegyi Árpád, Maretics Erika, Lengyel Péter.

Április 29. 20.05 Illyés Gyula: Tűvé-tevők - zenés paraszt-komédia közvetítése a Veszprémi Petőfi Színházból, felvételről.

Április 30., ezen a napon Dél-Vietnám a Vietnámi Demokratikus Köztársaság részévé válik, tudósított a TV Híradó, valamint arról, hogy a Debreceni Csokonai Színházban vendégszerepelt a Nagyváradi Színház.
20.00 Viktor Rozov: Négy csepp - tévéjáték. Vezető-operatőr Káplár Ferenc, dramaturg Békés Tamás, rendezte Szőnyi G. Sándor. Az író szerepében Egri István. Szereplők: Márkus László, Kiss Gabi, Andaházi Margit, Avar István, Sinkovits Imre, György László, Simon Zsuzsa, Harsányi Gábor, Iványi József, Koós Olga, Csomós Mari, Szabó József, Piróth Gyula.

A Magyar Hírlap május 6-i számában írta Bársony Éva, részlet:
"...Az az irodalom, amit Rozov művel, a magától értetődőséggel hat. A Négy csepp nyilvánvalóan közvetítette az író közönségsikerének megfejtését. Helyzetei, figurái teljesen egyértelműek, a nézőt nem állítják dilemma elé, hogy vajon mit is gondoljon róluk. Igazságai egyszerű igazságok. Megfejtésüket, akárcsak a jellemekét, az író tanítói hevülettel maga végzi. Közönségét a felfedezés és kutatás izgalmának elmaradásáért a ráismerés örömével kárpótolja, a nézőben felkelti az azonosítás elégedettségét, hogy bizony, hányan vannak ilyenek az életben...
Szőnyi G. Sándor rendezésében érvényesülnek ezek a közönségre ható vonások. Két remek színészi jellemzést láttunk. Sinkovits Imre vonatbeli kellemetlenkedőjének megnyúlt képe, elszoruló torka, kiszáradt szája lélektanilag hitelesen és árnyaltan közvetítette az indulatok hullámzását..."

Ismét meghirdették az újabb Riporter kerestetik!-et.

Május

Kubai-magyar rádiós-televíziós egyezményt és munkatervet ír alá Havannában Nivaldo Herrera Sardinas, a Kubai Rádió és Televízió vezérigazgatója és Tömpe István, az Állami Rádió és Televízió Bizottság elnöke.
Felavatják a miskolci gyermekváros tévéstúdióját és zártláncú televíziós rendszerét.
Új átjátszó berendezés segítségével - a tokaji adóról - már Egerben és környékén is látható a 2. tévéműsor.
A szórakoztató tévéműsorok "Arany Rózsa" elnevezésű montreux-i fesztiválján (ahol Szinetár Miklós, a Magyar Televízió művészeti igazgatója a zsűri elnökhelyettese) az Alfonzó-cirkusz című magyar tévéfilm (rendezője Bednai Nándor) a nemzetközi zsűri különdíját nyeri.
Sir Charles Curran, a BBC vezérigazgatója Magyarországon járt, hogy tárgyaljon a Magyar Rádió, a Magyar Televízió és a BBC együttműködéséről.
A Televízió IV-es stúdiója hangversenyteremmé alakul át több hétre: tizenkét szimfonikus mű felvételét készítik el ezalatt (színesben), közönség jelenlétében.

Május 1. 19.30 a május elsejei műsorban mutatkozik be a TV Híradó új, színes főcíme - jeléül annak is, hogy "lendületbe jött" nálunk is a színes televíziózás. A budapesti dolgozók ünnepi felvonulásán Kádár János nyilatkozik Szepesi Györgynek.
20.00 Önök kérték - mi teljesítjük. Szerkesztő Buzáné Fábri Éva, műsorvezetők Horvát János és Tamási Eszter, vezető rendező Kalmár András.

A Békés megyei Népújságban május 3-án írta (Nemesi):
"Akik május elsején a televízió műsorát választottak szórakozásul, kikapcsolódásul, nem csalódtak. Délelőtt változatos, valóban ünnepi volt a felvonulásokról adott körkép, összeállítás. Délután alighogy elbúcsúzott Vértessy Sándor szerkesztő-műsorvezető, máris kezdődött a nos stop délutáni program. De ebbe a programba ezernyi szállal szívódott bele az esti kívánságműsor. Többször is telefonszámok garmada jelent meg a képernyőn: önök kérik, mi teljesítjük. Mindez hazai kiadásban, azaz csakis élő, hazai művészek neve szerepelhet a kívánságokban. Aztán este, a főműsorban Tamási Eszter és Horvát János irányításával megkezdődött a beharangozott attrakció.
Jó volt - milyen volt? Egy nagy kérdőjel húzódott végig a majd négyórás műsoron. Tetszettek az egyes számok, mert kitűnő művészek jó művekkel szerepeltek. S mi az, ami nem tetszett: a körítés. Unalmas volt és bárgyú. Horvát Jánosban izgalmas, igazi élő riportert ismertünk meg az elmúlt évek A HÉT adásaiban, más műsorokban. De ebben a tőle távol álló kívánságosdiban nem tudott ő sem mit kezdeni. Szerepe a hosszadalmas - minden ehhez hasonló műsornak unalom-ördögévé váló telefon- és lakcímlista felsorolásában fulladt ki. Mindezt a színházi színhelyek látszólagos változatossága, Tamási Eszter száguldása sem oldotta fel, sőt, a közbeszúrt egyéb sem. Az egyéb, vagyis a hirtelen lakáshoz jutottakkal készített interjúk..."

SZOT- díjat kapott Kígyós Sándor tévérendező.

A Magyar Televízió elnöksége - az elmúlt időszak kiemelkedő műsorteljesítményeit jutalmazva - számos külső és belső munkatársat részesített nívódíjban.
A Televízió nívódíjasai:
Avar István és Piros Ildikó az Asszony a viharban című tévéfilmben nyújtott alakításáért,
Ádám Ottó a Gellérthegyi álmok című tévéjáték rendezéséért,
Balogh János A napsugár nyomában című film forgatókönyvéért és szakértői tevékenységéért,
Balogh Jenő A látás hatalma című sorozat írásáért és vezetéséért,
Bános Tibor a Színészmúzeum forgatókönyveiért,
Bessenyei Ferenc a Keresztút és a Magyar Elektra című tévéjátékban nyújtott alakításáért, valamint A költő felel műsorbeli versmondásáért,
Bitskey Tibor A tavasz 17 pillanata szinkron-főszerepéért,
Czeizel Endre Az öröklődés titkai című műsor vezetéséért,
Dayka Margit A bohóc felesége című tévéjátékban nyújtott alakításáért,
Dobrai György a Változatok Tázlárra című műsorért,
Elek Emil, Fazekas Péter és Miegend Árpád a TV Híradó vidéki tudósításaiért,
Esztergályos Cecília a Téli sport című tévéfilmben nyújtott alakításáért,
Farkas István a Tóth Imre portréfilm rendezéséért,
Ferencsik János a Tv-bérlet sorozatban végzett munkájáért,
Ferenczy Krisztina és Huszti Péter a Gellérthegyi álmokban alakított szerepeiért,
Gábor Pál, Gazdag Gyula és Simó Sándor a Hazai esték külső helyszeneinek rendező munkájáért,
Gáti József és Kohut Magda A költő felel című műsorbeli versmondásáért,
Haumann Péter a Ficzek úr és a Kínai kancsó című filmekben nyújtott alakításáért,
Helyei László és Major Tamás a Volpone főszerepéért,
Horváth Jenő A költő felel című sorozat rendezéséért,
Kárpáti György Az öröklődés titkai című műsor rendezéséért,
Kelemen Pál a Kék fény 50. adása alkalmából,
Komlóssy Erzsébet és Simándy József a Bánk bán tévéopera-változatában nyújtott énekesi és színészi teljesítményéért,
Fekete Tibor, Solti Bertalan és Szakács Eszter a Bánk bánban nyújtott színészi teljesítményéért,
Kútvölgyi Erzsébet a Magyar Elektra című tévéjátékban nyújtott alakításáért, valamint A költő felel sorozatban elhangzott versmondásaiért,
Latinovits Zoltán a Michelangelo című film szinkronfőszerepéért, valamint A költő felel című műsor verstolmácsolásaiért,
Lázár István a Pillantás a karcsai dombról szerkesztéséért és forgatókönyv-írásáért,
Lehel György a róla készült portréfilmért, valamint a négy tévébérlethez kapcsolódó Hangversenykalauzért,
Márk Tivadar a Bánk bán jelmezterveiért,
Mensáros László a Valaki című filmben alakított szerepéért, valamint A költő felel című műsorbeli versmondásáért,
Nepp József a Kérem a következőt című rajzfilmsorozat tervezői és rendezői munkájáért,
Nyina Ivanovna A városparancsnok című filmben végzett munkájáért,
Oláh Gábor dokumentumfilm-rendezéséért,
Oszter Sándor az Ida regényében nyújtott alakításáért,
Palásthy György a Családi kör című sorozat rendezéséért,
Páger Antal Az élet szerelmese című tévéjátékban nyújtott alakításáért,
dr. Ranschburg Jenő a Családi kör című műsorban való közreműködéséért,
Rátonyi Róbert az Ez is operett, az is operett forgatókönyveiért,
Romhányi József a Kérem a következőt forgatókönyveiért,
Rozsnyói Aladár a Gyökeret eresztve című műsor operatőri munkájáért,
Sívó György A napsugár nyomában című film vágói munkájáért,
Szabó László a Kék fény 50. és a Nyitott boríték 25. adása alkalmából,
Szalóky József A tavasz 17 pillanata dramaturgi munkájáért,
Szanyi László Az öröklődés titkai című műsor szerkesztéséért,
Szemes Mihály a Magyar remekírók sorozat Veres Péter filmjének rendezéséért,
Szepesi György az Ez már együttes cselekvés és A kolóniáktól a lakónegyedekig című filmben végzett munkájáért,
Tenovszky Béla a Kérem a következőt rajzfilmsorozat rendezői munkájáért,
Tóth Imre a róla készült filmben való közreműködéséért, valamint a korábbi folklór-műsorokban való szerepléseiért,
Törőcsik Mari a Kínai kancsó című tévéfilmben nyújtott alakításáért,
Vajó András az Asszony a viharban díszletterveiért,
Varga Károly eddigi televíziós munkájáért,
Vas János A tavasz 17 pillanata filmsorozat szinkronjáért, valamint az Egon Müller különös nekrológja című film dramaturgi és rendezői munkájáért,
Vámos László a Bánk bán rendezéséért,
Vitányi Iván a Dienes Valériáról készült portréfilm riporteri munkájáért,
Wessely Ferenc a Michelangelo című filmsorozat szinkronmunkájáért, valamint az Optimista tragédia című film rendezéséért.

A belső munkatársak közül az alábbi kimagaslónak ítélt produkciók alkotócsoportjai kaptak nívódíjat:
Ez már együttes cselekvés; A kolóniáktól a lakónegyedekig; A városparancsnok; Fórum a Szovjetunióról; Hol vagytok ti régi játszótársak?; A pilóta; Az igazgató; A görögországi választások; Dráma és remény Cipruson; A HÉT kiemelkedő belpolitikai riportjai; Hazai esték; Bánk bán; Nevem Tóth Imre; Asszony a viharban; Ficzek úr; Téli sport; Gellérthegyi álmok; A költő felel; A tavasz 17 pillanata; Városok, művek; Vasárnapi koncertek; A napsugár nyomában; Az öröklődés titkai; Dienes Valéria műsora; Déry Tibor portréfilm; Nagy Lajos műsor; Papírsárkány; Diákabrak; Családi kör; Hókusz- pókusz; Mirr-murr; Pillantás a karcsai dombról; Gulliver a törpék országában; Isteni színjáték: Pokol; Asszonyon száriban; Változatok Tázlárra; valamint a TV Híradó munkás művelődéssel foglalkozó riportjai és a felszabadulási évforduló eseménysorozatának előkészítése jegyében készült híradóműsorok;

Május 2. 22,00 a Magyar tudósok sorozat újabb adása. Kardos István rendező, Molnár Miklós és Szabó Gábor operatőrök filmje Marx György akadémikust mutatta be.

Május 6., a Magyar Újságírók Országos Szövetsége Hazádnak rendületlenül címmel kiírt pályázatán a filmkategória első díját a MAFILM katonai stúdiója és a Magyar Televízió közös sorozatának Hazámat szolgálom című első része nyerte (rendező Takács I Gábor). Második díjat nyert Eck T. Imre -Vértessy Sándor Ének a végekről sorozatának Obsitosok című epizódja. Harmadik pedig Sípos József - Kovalik Károly Tiszta szívvel című filmje és Bokodi Bélának a szolnoki ejtőernyős-világbajnokságról készült riportsorozata lett. A díjátadásról a TV Híradó is beszámolt.

Ezen a napon meghalt Mindszenty bíboros, 10-én a bécsi Dómban ravatalozzák fel, majd 15-én Mariazel-ben temetik el. A TV Híradó egyik eseményről sem számol be.

Május 7., szovjet filmes delegáció járt a Magyar Televízióban, köztük volt Vjacseszlav Tyihov és Ivan Perevezev színész, Dimitrij Irlov fődramaturg és Igor Gosijev rendező.

Május 8. 18.40 Győzelem napja - közvetítés a Vígszínházból, a fasizmus felett aratott győzelem harmincadik évfordulója alkalmából.
20.01 2. műsor, Jirji Hubac: Hosszú őszi nap - tévéjáték bemutatója. Rendezte Antonin Maskalyk, a Prágai Televízió rendezője, vezető operatőr Mezei István, dramaturg Sipos Tamás. Szereplők: Horváth József, Mészáros Ági, Tordy Géza, Gyöngyössy Katalin.

Május 9. 19.15 ünnepi köszöntőt mondott Vlagyimir Jakovlevics Pavlov, a Szovjetunió budapesti nagykövete a fasizmus felett aratott győzelem harmincadik évfordulója alkalmából.
21.40 Győzelem Napja - Breszt, Moszkva, Leningrád, Volgográd, Novorosszijszk és Berlin a színhelye a fasizmus felett aratott győzelem harmincadik évfordulóján sugárzott tévéműsornak.

Ezen a napon a tévé elnökségi ülése tárgyalta az egységes műsorszerkesztési és műsortervezési módszerre való áttérést, és a műsorokkal kapcsolatos információk, meta-adatok egységes nyilvántartását, és az ehhez szükséges műsortörzslap rendszerre való áttérést. A műsortörzslap rendszer pontosan rögzíti a kapacitás-tervezést is. (Magyar Országos Levéltár XXVI-A-9. 22. doboz. MTV Elnökségi iratok.)
Az 1975. szeptember 3-i vezetői értekezlet tárgyalja az elnöki utasítás tervezetet, aztán 1976. január 1-től be is vezeti ezeket.

Május 11. 20.15 Ibsen: A nép ellensége - színmű közvetítése a Katona József Színházból, felvételről.

Május 13. 21.00 Miénk a szó... - Kern András és Verebes István műsora.

A Magyar Nemzet május 21-i számában Lőcsei Gabriella írta a műsorról, részlet:
"Akik még nem ismerték volna, az elmúlt héten alapos ismeretséget köthettek Kern Andrással és Verebes Istvánnal a televízió jóvoltából. A Miénk a szó... egy egész estét szánt bemutatásukra, a Brecht-játék pedig, mintegy igazolásul a kedd esti adáshoz, jelentős feladatokat is bízott rájuk. A fiatal színészek tehetségcsillogtató órája, a Miénk a szó... ritkán szokott nagy élményt adni. A kezdő művészek ugyanis részint egyéniségükhöz, részint a közönség ízléséhez kevéssé alkalmazkodó repertoárral lépnek a kamerák elé. Kern András és Verebes István azonban pontosan tudta, mi az, amit úgy játszhatnak, hogy önmagukról a legtöbbet és a legfontosabbat mondhassák el nézőiknek..."

Május 14., Budapesten tartotta konferenciáját az Intervízió hír szekciója. Az eseményről beszámolt a TV Híradó. A résztvevőket Megyeri Károly alelnök és Matúz Józsefné, a TV Híradó főszerkesztője köszöntötte. Ugyancsak tudósítanak a magyar-lengyel tévéegyezmény varsói aláírásáról, a dokumentumot a Magyar Televízió nevében Megyeri Károly írta alá.
18.10 Szamoshát 1975 - öt évvel korábban, ezen a napon kezdődött a Szamos - Tisza - és az országhatár háromszögében - az nagy árvíz. A műsor azt mutatta be, hogy az árvíz óta a térségben milyen változások történtek. Szerkesztő-riporter Vértessy Sándor, riporter Horvát János, Molnár Margit, Tóth Károly, vezető-operatőr Halász Mihály, vezető-rendező Eck T. Imre.

Május 15. 20.00 Színház falak nélkül, Bertold Brecht: Állítsátok meg Arturo Uit! Dramaturg Szántó Erika, zene Aldobolyi Nagy György, dalszöveg Verebes István, operatőr Bornyi Gyula, televízióra alkalmazta és rendezte Szász Péter. Szereplők: Aldbolyi Nagy György, Balázs Péter, Benedek Miklós, Boross János, Dózsa László, Gálvölgyi János, Harsányi Gábor, Kern András, Loncz György, Lukács Sándor, Maros Gábor, Mendelényi Vilmos, Pogány Judit, Rátonyi Róbert, Szacsvay László, Székhelyi József, Szombathy Gyula, Tordai Teri, Verebes István.

A Magyar Nemzet május 21-én írta, Lőcsei Gabriella kritikájából részlet:
"Az Arturo Ui-t akkor izgalmas lett volna viszontlátni a televízióban, ha csak eredeti, brechti mivoltában jeleníti meg a rendező. Megtudni végre, mire megy az ő rendhagyó színházával a maga technikai lehetőségei szerint tágabb horizontú film, vagy akár a televízió. Alighanem meglepő hatásokat érhetne el Brecht megfilmesítésével egy Brechthez hasonló merészségű és eredetiségű filmrendező.
Szász Péter azonban valami mást szeretett volna az Állítsátok meg Arturo Uit! című idegtépő politikai revüvel. Harminc év történelmi tapasztalataival a jelen tarsolyában körül akarta játszani Brechtet, hogy hitelesebbé tegye, hogy hátborzongatóbbá, hogy Brechtnél is elidegenítőbbé fokozza. A televízió-műfaj arra volt jó számára, hogy az eredeti műhöz írt keretjáték zökkenő nélkül simuljon a valódi játékhoz.
Brecht azonban - s leginkább az Arturo Ui - nem szorul sem a történelmi hitel, sem a feszültségkeltés, sem a sokkhatás tekintetében fokozásra. Egy más film vagy más színmű témájának talán megfelelne az újonnan kitalált történet, amely szerint halálra szánt színjátszók Hitler színe előtt - vagy egy általuk Hitlernek hitt maszk előtt - előadják a zseniálisan találó Hitler-persziflázst. Jól-rosszul összefűzve azonban Brecht darabjával sem a történet nem hatott igazán, sem a megfejelt Ui. Természetesen ez utóbbiért fájt jobban az ember szíve. Ha csak az eredeti műre figyel a rendező, átírt songok és lendületüket veszített újító ötletek nélkül, emlékezetesen jó előadás kerekedhetett volna a tévébeli Arturo Ui-ból. Úgy tetszik, Szász Péter főleg fiatal színészekből verbuvált állandó tévéstábja nagyszerűen érti Brecht nyelvét és logikáját. A főszereplő Harsányi Gábornak és partnereinek, Szacsvay Lászlónak, Lukács Sándornak és Kern Andrásnak is juttatott egy-két nagyszerű magánszámot az igazi Brecht. Ha viszont Brechten kívüli közegbe kerültek, tétován tébláboltak szerepükben..."

Ezen a napon leváltják az 1968-as reform elindítóját, Fock Jenő miniszterelnököt, és kinevezik utódját Lázár György személyében. A TV Híradó beszámol a személycseréről, és arról, hogy Losonczi Pál, az Elnöki Tanács Elnöke átadta Fock Jenőnek a Parlamentben a Szocialista Munka Hőse kitüntetést.

Május 16. 21.05 Illés Endre műsora, a Krétarajz Tamási Áronról került a képernyőre.

A Film Színház Muzsika 1975/21. száma hosszú, két oldalas interjút közölt



Szinetár Miklóssal, akit a kineveztek a Magyar Televízió művészeti igazgatójának. Részletek S. Gy. interjújából:
"Egyik tévérendező kollégájától hallottam: Szinetár ezután is azt csinálja, amit eddig, csakhogy amíg korábban kötetlen eszmecserék formájában foglalkozott a televízió művészeti problémáival, ugyanezt ezentúl felelősséggel teszi. Egyetért ezzel a jellemzéssel?
- Nem egészen. Engem talán semmi sem érdekel jobban, mint a tévé művészeti munkája, alkotói gondjai. Az ezzel kapcsolatos témakörökben továbbra is lelkes beszélgetőpartner maradok, de az nem jelenti azt, hogy minden kis részletért felelős is vagyok. Ez nem lehet egy ember dolga.
- Pedig joggal gondolhatnánk, hogy a TV művészeti igazgatójának szerepe valamiféle monopolszerep, hiszen csak egyetlen egy van belőle az egész országban.
- Akkor hát tisztázzuk. A tévé művészeti programjának, műsorpolitikájának megtervezésén dolgozom. A főbb irányvonalak kidolgozása a feladatom. A cél, hogy a program tartalmas, sokoldalú, összehangolt és teljesíthető legyen. Ami persze nem alakítható ki önállóan és függetlenül a tévé egyéb fontos, például aktuális politikai és közművelődési tevékenységétől, sőt abba kell értelmesen és segítően beleilleszkednie. Ebben a komplexitásban rejlik munkám egyik szépsége. Én közvetlenül a Drámai és Irodalmi, a Szórakoztató és Zenei, valamint a Film és Koprodukciós Főosztályok munkájához adok alapelveket, lehetőleg az alkotók szabadságának megsértése nélkül.
- Miként láthatók ezek az alapelvek a néző számára?
- Valóban, ez a legfontosabb kérdés. Ahhoz, hogy a tévé hosszabb távon betölthesse feladatát, hogy egyáltalán működni tudjon, nagy vonalakban ki kell dolgozni egy alapképletet. Ez nagyon lényeges meghatározó tényező, hiszen a tendenciákat, az arányokat, s nem utolsósorban a színvonalat jelöli ki. Azt mondjuk például, hogy a tévé műsorában mindig legyen jelen a klasszikus irodalom, teljesítse ugyanakkor a tévé műhelyfeladatát a kortársi irodalom ápolásában is, és gondoskodjék a közönség nívós szórakoztatásáról. Szép törekvés, nem? De a legszebb törekvést is csak a konkrét művek és produkciók igazolhatják. Persze, hozzá kell tennem, nem mindegyik; ekkora szellemi kapacitással a világ valamennyi televíziója együttvéve sem rendelkezik. Kultúrpolitikai feladatainknak és ideáljainknak mi akkor teszünk eleget, ha jó előre helyesen jelöljük ki, majd megteremtjük egy időszak művészeti és szórakoztató adásainak alappilléreit. Mi adta meg például a karakterét az elmúlt két-három hónap művészeti és szórakoztató tévéműsorainak? Nézzük csak... Erkel Bánk bánja, a Gellérthegyi álmok, a Volpone, a Hazai esték befejeződése, a Felelet-sorozat. Mind nagy közönségvisszhangot keltett műsorok. A legutóbbi időszakban tehát így jelentkeztek a mi alapelveink a néző készülékének képernyőjén.
- Saját munkastílusával hogyan járul hozzá az alapelvek érvényesüléséhez?
- Előre kell bocsátanom, hogy a Magyar Televízió vezetésében bekövetkezett változások folytán bizonyos szervezeti és irányítási módszerek jelenleg a kipróbálás stádiumában vannak. Azt azonban minden körülmények között szem előtt tartom, hogy semmiféle olyan követelményt ne tűzzek a kollégáim elé, amiről a magam gyakorlatából tudom, megvalósíthatatlan, vagy tévútra vezethet. Szerencsémnek tartom, hogy olyan ügyekben dönthetek és hallathatom a véleményemet, amiknek mibenlétét és nehézségeit a saját bőrömön tapasztalom, amikor rendezek. Szeretem a rám bízott dolgoknak ezt a testi közelségét. Nekem iskolában is az a diri imponál, aki maga is tanít, tehát mindennap jelen van és otthonos az osztálytermek légkörében. Vagy a gyárigazgató, aki egy percre sem tesz le a gyakorlati mérnöki munka közvetlen izgalmáról...
- Ha ön most saját magának tehetne fel kérdéseket, mivel kezdené?
- Azzal, hogy tulajdonképpen miért is csinálom ezt a művészeti igazgatást, amikor valójában sok időmet és energiámat vonja el alaphivatásom gyakorlásától, a rendezéstől?
- És miért csinálja?
- Mert úgy látom, úgy érzem, érdemes csinálni. Eleinte ezt még nem láttam ennyire biztosan, de mindig reméltem és bizakodtam benne.
- Mi volt a bizakodás alapja?
- A Magyar Televízió létrejötte első pillanatától kedve kulturális karakterű televízió volt, a színház, a fim, a zenei élet legjobb forrásait és alkotóit igyekezett magába olvasztani. Az élő színházi közvetítéseket például, melyeket a mi tévénk már szinte születésétől fogva műsorára tűzött, a világon nem kultiválják, még a BBC-nél sem. Ugyanakkor már az elején látnivaló volt, hogy a mi tévénk önálló alkotói műhely is, melynek elsőrendű hivatása eredeti műveket létrehozni.
- Elképzelhető másfajta televízió is?
- Nemcsak elképzelhető, hanem van is. A világ televíziói általában képes újságok. Nem egy közülük egészen magas színvonalon. Olyan képes újságok, melyeknek kulturális mellékletük van. Nálunk viszont a művészet nem melléklet, ellenkezőleg, a tévéműsorban kezdetről a fő helyre került. Ezek a hagyományok és ezek az adottságok ma is élnek és továbbfejlődnek a kezünk alatt. Tizenhárom év óta töltöm be ezt a reszortot, s talán elmondhatom, sok munkát fektettünk be abba, hogy tévénk a nézők szívéhez, tudatához eljutó, mégis önálló arculatú - és hozzátehetem: sok arculatú - művészeti intézménnyé váljék...
- Sokat emlegetik a tévészemélyiség elengedhetetlen szerepét a televíziózásban. De ezt általában csak a képernyőn személyesen is megjelenő riporterre, kommentátorra, játékvezetőre értik. Lehet-e valaki tévészemélyiség láthatatlanul is, például olyan vezetői munkakörben, amilyenben ön dolgozik?
- Talán lehet; magam is törekednék rá, hogy azzá váljak. Állítom pedig ezt anélkül, hogy bármiféle emberi, művészi determináltságban különösebben hinnék, tehát abban, hogy valakinek feltétlenül születnie kell rendezőnek, színésznek, írónak, zenésznek, festőnek. Nagyon erősen befolyásoló szerepük lehet ebben a véletleneknek is. Az eredendő tehetség sorsa az élet folyamán sokféle fordulatot vehet, akár véletlen, akár kényszer folytán. Olyan művész szerintem ma sem igen születik, aki, majd ha felnő, csakis a televízióban lesz képes kifejezni magát. De ha csakugyan tehetséges művész és megtanul majd televízióul gondolkodni és beszélni, bizonyára egy idő múlva jól ki tudja magát fejezni a televízió művészi eszközei révén. Mint ahogyan van már egy egész kis csapat, amelyik a televízióban nőtt fel és művészetétek egyedüli kifejezése a televízió.
- A fiatal tévérendezőkre gondol?
- Többek között rájuk is. Ha van értelme egy művészeti vezető munkájának itt a tévében, aki történetesen még rendező is, akkor annál szebb értelmet nem tudok elképzelni, mint hogy olyan tehetséges fiatal rendezők jelentkezésében és kibontakozásában lehet részes, mint amilyenek - hogy csak néhány nevet említsek - Esztergályos Károlytól Fehér Györgyig, Dömölky Jánostól Horváth Z. Gergelyig, Szitányi Andrástól Kabay Barnáig nálunk felnevelkedtek...
- Mit tart tévészerűnek?
- Semmit. A néző ilyesmit soha nem keres a képernyőn. Semmiféle szerűségnek nem vagyok a híve.
- Akkor mit tart a televízió legfőbb sajátosságának?
- A televíziósokat mindennap megrészegítő tömeghatást. Soha nem fáradhatunk el ezt a hatást kutatni, elemezni.
- Előre?
- Előre és visszamenőleg. Ha egy-egy mű a leghatásosabban érte el saját közönségét, ha arra mély hatást gyakorolt, akkor mondhatjuk el, ha már mindenáron akarjuk, hogy a mű "televíziószerű" volt.
- Ki lehet-e előre számítani, hogy mi kell a nézőnek?
- Többé-kevésbé, bár a nézők ízlésvilága eléggé polarizált. De vannak meglepetések. Egyszer a Humoristák klubja nem érte el az Iphigenia a tauruszok földjén című görög tragédia nézettségének húsz százalékát. Akkor jutott eszembe Brecht szava, aki a Szecsuáni jó lélekben azt írta: Hatalmas a csábítás a jóra. Ha a tévé mindig ilyen csábító lenne..."

Május 18. 16.45 A paprikás ember - dokumentumfilm Fajszon Bera Jenőről, a Kék Duna TSZ elnökéről, aki doktori diplomával rendelkezik. Készítette Major Sándor szerkesztő, Neumann László operatőr és Magyar József rendező.

Hollywoodban a 10. Televíziós Világfesztiválon, huszonkét ország 63 filmje közül a gyermekkategóriában - Alfonzóval a főszerepben - a Keménykalap és krumpliorr első díjat kapott. A tévé Gyermek- és Ifjúsági osztályán ekkor már három éve működő egyszemélyes dramaturgia több fesztiválsikert aratott.
A Rádió és Televízió Újság 1975/19. számában S. E. interjút készített Békés József dramaturggal és Fellegi Tamás főosztályvezetővel. Részletek:
"- Hogyan jutottak el ilyen messzire? - kérdeztük Békés József dramaturgot.
- Erre a seregszemlére más nemzetközi találkozókon jutalmazott produkciókat válogatnak ki. A rendező International TV Magazin főszerkesztője még a moszkvai Telefórumon megkereste a magyar küldöttséget, és a meghívást személyesen kézbesítette. A fesztiválról annyit tudunk, hogy különböző műfajú és nemzetiségű filmeket sugároznak egy héten át, azzal az elsődleges céllal, hogy a világ országainak, tájainak életét ismertessék, beleértve a jóízű szórakoztatást is.
A vidámságból sosem elég. Erről tanúskodik a Montreux-ben minden évben megrendezésre kerülő szórakoztató filmek fesztiválja, melyen Televíziónk az Alfonzó-cirkusszal vett részt.
- Miért éppen ezt választották?
Érdeklődésünkre Fellegi Tamás főosztályvezető, a nemzetközi zsűri egyik tagja válaszolt.
- Három éve mindig hazahozunk valamilyen díjat Montreux-ből; nemcsak részt veszünk a fesztiválon, de figyelemmel is kísérjük a szórakoztatás nemzetközi igényeit, kínálatát. Ügy véltük, hogy Alfonzó puritán, közérthető humora képes lesz nevetést kiváltani, egyéniségével sajátos légkört teremthet. Fontos szempont az is, hogy a versenyfilm viszonylag kevés szöveget és sok látnivalót kínáljon...
- Hogyan oszlottak meg a díjak?
- Az Aranyrózsát és a sajtó díját az olaszok kapták, az Ezüstrózsa az angoloknak jutott, az osztrákokat bronzzal és a város díjával jutalmazták, nekünk a zsűri különdíját ítélték. (Hadd mondjam el, hogy a szavazás során 13:12 arányban maradtunk alul az osztrákokkal szemben, s hogy a bemutató után filmünket több ország is lekötötte.)
A gyors kettős siker nyomán elmondhatjuk, hogy Alfonzó a nevettetés nagykövete lett a világban, az őszinte, szívből fakadó derű varázslója. S hogy hozzá hasonlók nem sokan vannak, erről magunk is meggyőződhetünk majd a megvásárolt külföldi fesztiválfilmek hazai bemutatóján."

A Film Színház Muzsika 1975/28. számában nyilatkozott Alfonzó, azaz Markos József. Az interjút (körmendi) készítette, részletek:
"Markos Józsefnek - illetőleg ahogyan országszerte, sőt világszerte ismerik, Alfonzónak - két nagyobb lélegzetű televíziós produkciója volt, egyik a főleg gyerekeknek szóló, Bácskai Lauró István rendezte Keménykalap és krumpliorr, a másik pedig az Alfonzó-cirkusz, amit Bednai Nándor rendezett. Az utóbbiban való szerepléséért a montreaux-i fesztivál, majd a veszprémi televíziós fesztivál zsűrijének különdíját nyerte el, a Keménykalap és krumpliorrban nyújtott alakításáért Hollywoodban a Prix Jeunesse-szel jutalmazták. Alfonzó, aki most a Balaton mellett piheni ki az elmúlt szezon fáradalmait érthetően nagyon boldog.
- Szeretem a tévészereplést - mondja - mert hallatlanul nagy élmény az embernek, ha tudja: egyszerre milliók nézik. Egyébként a televíziót nemcsak akkor kedvelem, ha én játszom benne. Vonz és leköt a sok információ, a rengeteg élmény. Úgy érzem hibát követ el az, aki csak holmi szobamozinak tekinti a televíziót. Persze nem is színház.Nem nagyon értek egyet a színházi közvetítésekkel. Sőt, tulajdonképpen a mozifilmek sugárzásáért sem lelkesedem. Az élményt - legalábbis számomra - azok a műsorok jelentik, amelyek eredetileg a képernyőre készültek. Van aztán, amit kifejezetten nem szeretek a tévében.
- Mégpedig?
- Azt, ha egy-egy adás előtt megmagyarázzák nekem, mit fogok látni, szóval, amit látni fogok és hogyan kell érteni.
- Beszéljünk, milyen inspirációt adott a televízió eddigi alakításaihoz, új eszközökre volt szüksége a kamerák előtt?
- Amikor először kellett a televízió stúdióban produkálnom magamat, sok volt bennem az ellenérzés, némiképpen megbénított. Úgy éreztem magam, mint az a szülőanya, akit hatvan orvos, tizenhárom bába vesz körül, s aki végül is nagy kín-keservvel egy másfélkilós gyereket hoz a világra. Túl sokan nyüzsögnek a stúdióban, ami bizony zavarólag hat... De azért, ha ezt megszokja az ember, akkor feltétlenül új, addig még nem alkalmazott nevettetési eszközöket lehet alkalmazni. Úgynevezett szobaötletekre kényszerítenek. Ahogyan a filmnél tompított eszközökkel kell élni, itt a tévében az intimitás, a közvetlenség az elsődleges. Lényeges, hogy Kovácsék a képernyő előtt úgy érezzék, én is a családhoz tartozom; amit csinálok, az akkor, ott, spontán jutott eszembe. Sok művésztől hallottam, zavarja őket az a tudat, hogy a nézők nagy része pizsamában, papucsban ül a képernyő előtt. Engem ez a tény arra ösztönöz, hogy fokozott mértékben kössem le őket. S még valami: sohasem szabad lenézni a közönséget, azaz humor címén olcsó dolgokkal etetni.
- Úgy véli, ez a szemlélete nyerte el a zsűri tetszését?
- Én olyan műfajt képviselek, amit sokan leutánoznak. Kénytelen voltam tehát olyan ötleteken gondolkodni, amit ha le is másolnak, az semmi esetre sem lehet ugyanaz, amit én csinálok. A jó eredményhez hozzájárult az is, hogy mind a két díjnyertes filmszerep születésénél igen jó volt a kapcsolat köztem és a rendezők - Bácskai Lauró István és Bednay Nádor - között. Közös nyelven beszéltünk. Ismerték minden dilimet. Tudták, képes vagyok húsz gaget is eldobni egy jobbért, vagy egy jó villanásért feláldozni akár a teljes napot is. Minden ötletet közös nevezőre hoztam a rendezőkkel és az operatőrökkel. Az Alfonzó-cirkuszbeli sikeremet nem utolsósorban Bednay hallatlan nagy türelmének és éleslátásának köszönhetem. Hagyta belőlem lávaként feltörni az ötleteket. Természetesen ezeket megszűrte, válogatott belőlük, csak a legjobbakat engedte rögzíteni. Rengeteget párbajoztunk míg elértük, hogy az Alfonzó-cirkusz úgynevezett nemzetközi artista paródia legyen. Persze vissza kellett nyúlnom hajdanvolt cirkuszi múltamhoz, az ott szerzett élményekhez. A Keménykalap és krumpliorr számomra sokkal nehezebb munka volt, mint az Alfonzó-cirkusz. Öt gyerek vett állandóan körül. Bevallom, eleinte kicsit türelmetlen voltam. Bácskai Lauró érttette meg végül is velem, hogy nekem, a felnőttnek kell alkalmazkodnom..."

Május 20. 20.05 H. Barta Lajos: Embersirató - tévéfilm bemutatója. Az Embersirató az 1966. évi drámapályázaton első díjat nyert. 1967-ben mutatta be a Katona József Színház, Kiáltás címmel. A tévéváltozatot készítették: dramaturg Sipos Tamás, operatőr Németh Attila, rendező Rémiás Gyula. Szereplők: Koncz Gábor, Papp Éva, Mészáros Ági, Molnár Tibor, Szirtes Ádám, Bánhidi László, Hegedűs Géza fh., Jancsó Sarolta, Léka Géza, Dániel Vali, Solti Bertalan, Budai István, Kóti Árpád, Simon Géza, Téry Árpád, Till Attila, Kalocsay Ferenc, Császár Angéla, Velenczey István, Árva János, Hajdú Endre.
21.05 2. műsor, Viktor Rozov: Négy csepp - tévéjáték. Dramaturg Békés Tamás, vezető-operatőr Káplár Ferenc, rendezte Szőnyi G. Sándor. Az író szerepepében Egri István. Szereplők epizódonként: A közbenjáró - Márkus László, Kiss Gabi, Andaházi Margit, Kvittek vagyunk - Avar István, Sinkovits Imre, A pótolhatatlan - György László, Simon Zsuzsa, Harsányi Gábor, Ünnep - Iványi József, Koós Olga, Csomós Mari, Szabó József, Piróth Gyula.

A Pest megyei Hírlapban május 23-án írta Ökrös László, részlet:
"Embersirató címmel most tévéfilm készült a Kiáltásból, s mint hasonló esetekben már annyiszor, ez az adaptáció sem sikerült. A tévéváltozat rossz irányba kanyarodott. Rémiás Gyula, a rendező oly mértékben növelte meg, erősítette fel: a drámai anyag lírai elemeit, amit az károsodás nélkül már képtelen volt elviselni. Az Embersirató túlzásba vitt líraisága a Kiáltás egyik legfőbb erényét, a természetességet, a magától érthetőséget szüntette meg. A filmváltozat mesterkéltnek, kimódoltnak, csináltnak, ha tetszik művészkedőnek hatott..."

Május 21. 21.40 Mindenütt otthon - az akkor öt éve elhunyt költőre, Váci Mihályra emlékezett a televízió. Szerkesztő Müller Magda, operatőr Rozsnyai Aladár, rendező Dobray György.

Az Esti Hírlapban május 22-én írta h.m., részletek:
"A dokumentum felvételek jóvoltából Váci Mihály szüleinek otthonából indulva kezdhette bevezető szavait Illyés Gyula. A költő öccse, Váci András grafikusművész látta vendégül otthonában a szabálytalan emlékezőműsor részvevőit; költőket, művészéket. A beszélgetés és a megszólaltatott versek, novellarészletek, jegyzetek - Latinovits Zoltán szuggesztív előadásában - Váci művészetéről; költői örökségének elevenségéről, továbbsugárzó hatásáról tanúskodtak...
A műsor legfőbb értéke az volt, hogy nem akart mindenáron kegyelet-teljes lenni, inkább eleven valóságában idézte vissza közénk erre a néhány percre a költőt."
.
A Pest megyei Hírlapban május 23-án Ökrös László írta, részlet:
"Az adásból, a résztvevők beszélgetéséből ugyanis különös dolog derült ki: az irodalmi életben régóta szenvedélyes vita dúl Váci költészetének jelentőségéről. Nem, szabad erre a vitára legyintenünk. Nem arról van szó. hogy "már Vácit is kikezdték". Nagyon egyszerűsítve a dolgokat a vita tárgya ennyi: mérhető-e Váci munkássága, mint néhány magyarázója állítja, a legnagyobbak - Ady, József Attila - költészetével? A válasz majdnem egyöntetű: Nem mérhető. Ebben jóformán mindenki egyetért.
A televízió ezzel a vitával többet foglalkozhatott volna. Hullámai ugyanis előbb-utóbb eljutnak a közvéleményhez, azokhoz is, akik Vácit a legjobban szeretik, a fiatalokhoz. Elképzelhető, hogy ez az összetalálkozás megdöbbenést, zűrzavart, sokakban esetleg csalódást okoz. Ezért van itt szükség az okos, meggyőző szóra.
Keresni kellene ehhez egy újabb és jobb alkalmat, a vita ismertetése, kommentálása megérné a fáradságot, éppen mert tényleg nagy tömegeket érintő kérdésről van benne szó."

Május 23. 20.05 indul a Bizonyítás... című vetélkedő sorozat, első rész: Az ipari forradalom. Szerkesztő Fellegi Tamás, és Kiss György, vezető-operatőr Szabados Tamás, rendező Fellegi Tamás. A bíró Révész T. Mihály, ülnökök: Ránki György történész, Glatz Ferenc történész, Gyurkó László író, Almási Miklós irodalomtörténész.

A Rádió és Televízió Újság 1975/20. száma felkonferáló cikkében Kiss György többek között így írt, részlet:
"Valószínűleg minden vetélkedő készítői meg vannak győződve arról, hogy ők ezúttal elkerülik a korábbi vetélkedők hibáit: sikerül megoldaniuk a szórakoztatás és ismeretterjesztés egységét, s a játékot élvezetessé tudják tenni, nemcsak a versenyzők, hanem a nézők számára is. Különösen történelmi vetélkedőknél nagy a nekirugaszkodás, és ilyenkor már az előkészítés során is gyakran hallani: most olyan vetélkedőt csinálunk, amelynek során sem a versenyzőket, sem a nézőket nem terheljük fölösleges, lexikális adatokkal. Az elv helyes és igaz. Valóban, a lexikális adatok visszakérdezése unalmassá, fárasztóvá teszi a műsort.
De azt sem szabad elfelejtenünk, hogy a vetélkedő verseny és a verseny lényegéhez tartozik, hogy mérni lehessen. (A labdarúgó-mérkőzés gólokért folyik, a futás másodpercekért, a súlyemelés kilogrammokért és így tovább.) A szellemi vetélkedőkön is mérni kell a teljesítményt, és a mérés pontosságának feltétele a konkrétség. Igen ám, de a konkrétség nem egyenlő a mechanikus adatfelsorolással. Ehhez az is hozzátartozik, hogy a versenyző az adott eseményt, mozgalmat, történést, személyt stb. el tudja helyezni a korba, értékelni tudja. Így a válaszokban nem adatfelsorolást várunk, hanem önálló véleményalkotást, konkrét tárgyi ismeret alapján. (Úgy véljük, a nézők közül még sokan emlékeznek a sok évvel ezelőtti 12 székre, amely következetesen oldotta meg ezt.)
Az új vetélkedő címe (Bizonyítás) épp arra a célra utal, hogy eredeti történeti, kultúrtörténeti dokumentumok alapján a versenyző bizonyítsa a hallott tételek helyességét vagy helytelenségét. Tehát nem kitalálni kell a választ, vagy egy mondattal válaszolni a feltett kérdésre, hanem a néző elé is tárt konkrétum mellett vagy ellen kell érveket felsorakoztatni... A vetélkedő az elmúlt 200 év történelméből, kultúrtörténetéből emel ki érdekes és többnyire ellentmondásos ügyeke", általában olyanokat, amelyek mellett és ellen is lehet érvelni..."

Május 24. 20.25 Shakespeare: A makrancos hölgy - vígjáték közvetítése a József Attila Színházból, felvételről.

Május 25., Kádár János részt vett a



Zánkai Úttörőtábor felavatásán, A HÉT ezen a napon sugározta ott készült riportját.
Ezen a napon négyórás magyar estet tartottak a montreali televízióban, Szinetár Miklós ill. Berkes Zsuzsa bemondónő "tálalásában".

Május 27., a csehszlovák tévé estje a Magyar Televízió első programján. A műsorban 265 perc szólt aznap Csehszlovákiáról.
21.15 Gyárfás Miklós: Beatrix - vígjáték közvetítése a Madách Színházból, felvételről.

Május 28. 20.10 közvetítés a Bayern München - Leeds United Bajnokcsapatok Európa Kupája döntő mérkőzéséről, Párizsból. A riporter Vitray Tamás.

Május 29. 20.00 Albert Maltz



: Egy nap Jersey szigetén - tévéjáték bemutatója. Vezető-operatőr Nagy József, rendezte Hajdufy Miklós. Főszereplők: Victor Hugo - Gábor Miklós, Adéle, a felesége - Bánki Zsuzsa, Michel Arlet - Lukács Sándor, Claire Arlet - Andai Györgyi, Luise Borel -Farkas Zsuzsa. További szereplők: Csíkos Gábor, Gelley Kornél, Hegedűs Erzsébet, Kéry Gyula, Kútvölgyi Erzsébet, Lőtte Attila, Makay Sándor, Paudits Béla, Sinkó László, Szilágyi Tibor, Vass Zoltán István, Zách János.
21.20 Legenda a partizánról. Szerkesztő-riporter Wisinger István, operatőr Füredi Vilmos és Káplár Ferenc, a filmet írta és rendezte Mata János.

A Rádió és Televízió Újság 1975/21. számában Wisinger István ajánlotta a nézők figyelmébe a műsort, részlet:
"Ha a kutatók olajat keresnek, a geológusok által megjelölt helyen a próbafúrások egész sorát kell elvégezniük. S ha a föld gyomra végül adja is az értékes nyersanyagot, előtte gyakran sok száz méter mélyről értéktelen iszapos szennyeződést vet ki magából. Ilyen mélyfúrás a történelembe ez a dokumentumfilm. S bár a megfúrt réteg látszólag igen vékony - mindössze harminc esztendő - az emberi lélek rétegeire érvényes másfajta mértékegységnek megfelelően a feltörő indulatok ereje és tartalma csak a föld gyomrában az olajat rejtő mélységek természetrajzához hasonlítható. Történelmi mélyfúrást írunk, pedig a film címe a legenda szóval kezdődik, és bizony köznapi értelemben a legendák számítanak talán a legtörténelmietlenebb krónikáknak. Mégis e rendhagyó ellenállási történet feldolgozásakor éppen az jelentette az egyik legnagyobb élményt a film készítőinek, hogy az Ózd környéki, Hangony völgybéli emberek szájról szájra járó legendáiból építhető fel egy ma is vulkán-indulatokat keltő partizántörténet, amelynek hőse a horthysta pilótatisztből lett szovjet partizánparancsnok, Szőnyi Márton - szinte minden történelemkönyv ismert alakja. Csak éppen olyannak nem ismerik, mint amilyennek a kissikátori emberek, a Marcinak, akit 1944 nyarán (miután az ejtőernyőn ledobott kis csoportot a partizánvadász túlerő hamar szétzilálta) előbb kézről kézre bújtattak, rejtegettek, akinek gondját viselték, aztán elárulták, csendőröket hívtak rá s végül saját sorsukat kísértve eltemették bátran és nyíltan megsiratva. Akkor, amikor a puszta részvétel az ilyen temetésen bátor kiállásnak számított. Hogyan lehet egy kis, szinte önmagában falusi közösség jellemzője egyszerre a kiállás és az árulás, a bátorság és a tehetetlenség? Erről is szól ez a dokumentumfilm Szőnyi Márton legendáját bogozgatva, és persze arról is, hogy ez a kis közösség ott és akkor egy nagyobbat is képviselt, hiszen azokban a hónapokban az országnak ezen a részén is múlott később elpusztult ezrek sorsa, egy történelmi árulás következményeként..."

Május 30. 21.10 2. műsor: XV. miskolci fesztivál díjnyertes filmjeinek bemutatása.

Június

Június 3., Szűcs Andor, az Irodalmi és Drámai Főosztály vezetője előterjesztést tesz az MTV Elnökségének. Téma a külföldi színészek magyarországi foglalkoztatása. Részlet az előterjesztésből:
"1. A Magyar Televízió színészfoglalkoztatásai egyre nehezebbek. Nő a produkciók száma és rendkívül nagy a hazai színészek elfoglaltsága (színház, film, Rádió, tévé, szinkron stb.). Gyakran a tervezetthez mérten csak szükségmegoldással oldható meg egy-egy filmünk, tévédrámánk szereposztása. Fentiekben a vidéki színházaink művészeinek szerepeltetése is csak kismértékben segít. Egy jobban nő a külföldi színészek - főleg a szocialista országok művészeinek - igénybevétele.
A külföldről szerződtetett színészek ütköztetése általában nem jelent problémát, a munka teljes idejére igénybe vehetők. Jó művészek szerepeltetése minőségi előrelépést is jelent és lehetővé teszi a megszokottság, az ismétlődés kiküszöbölését...
3. A művészcserék egyre központibb gondolattá válnak a bilaterális tévé együttműködések megbeszélésein. Az ez év márciusában Szófiában rendezett találkozón, amelyen a sorozatműsorok gyártásáról volt szó, többek között az alábbi elhatározás született: Lére kell hozni egy intervíziós adatgyűjtő kartotékot, mindenféle generációjú, profilú és zsánerű kiemelkedő színésszel, amely lehetővé tudja tenni a művészek aktív cseréjét.
4. Az eddigi gyakorlat módszere bevált: javaslatunkra - Szinetár Miklós elvtárs egyetértésével - Nagy Richárd elvtárs engedélyével az ORI a művészeket szerződtette.
Javasoljuk az eddigi gyakorlat általánossá tételét, valamint azt, hogy a televíziós együttműködések éves terveiben külön fejezetként tüntessük fel a színészcserék elvi támogatását..."
(Magyar Országos Levéltár XXVI-A-9. 22. doboz. MTV Elnökségi iratok.)

Június 4. 18.10 Fertődről jelentjük - Interfórum '75 címmel jelentkező hangversenysorozat kezdődik. A Nemzetközi Koncert-igazgatósággal karöltve rendezett sorozaton 14 ország 21 művésze vett részt, a nyolc legjobb versenyzőre a nézőket is megszavaztatta a tévé.
20.01 2.műsor, Nyári Színházi Esték: Móricz Zsigmond: Rokonok - színmű közvetítése a Nemzeti Színházból, felvételről.

Csongrád megyei Hírlap június 14-i száma, részlet Nagy Attila kritikájából:
"A Magyar Televízió a Nemzetközi Koncert-igazgatósággal karöltve, ebben az évben harmadízben rendezte meg az Interfórumot. A hazai és külföldi fiatal előadóművészek egész sorát indította már el a megelőző két Interfórum is a siker, a világhír felé. Számunkra különösen az első hangversenysorozat volt jelentős, hiszen ekkor tűnt fel a magyar előadóművészet két tehetsége: Ránki Dezső és Kocsis Zoltán. Most a harmadik Interfórumon is érte egy meglepetés a jelenlevő kritikusokat, impresszáriókat. Akik a meglepetést szolgáltatták: Rohmam Imre és Schiff András pianisták..."

Június 5., Thomas Mann jubileum a rádióban és a televízióban. A televízió két műsorral emlékezett az íróra.
4-én 20.55 Thomas Mann üdvözlése címmel, majd következő nap,
20.15 Thomas Mann Trisztán című novellájának tévéváltozata. Televízióra alkalmazta és rendezte Szinetár Miklós, operatőr Bornyi Gyula. Szereplők: Jani Ildikó, Tordy Géza, Bősze György, Horváth Tivadar, Kőmíves Erzsi, Sárosi Gábor, Békés Rita, Jákó Pál, Bánfalvi Ági, Fabó Gyöngyi, Hűvösvölgyi Ildikó

Népszava június 10., részlet M. Szebeni Géza kritikájából:
"Az igazi megemlékezést a Trisztán csütörtök este bemutatott televíziós változata jelentette. Szinetár Miklós adaptálásában és rendezésében került képernyőre Thomas Mann-nak ez a fiatalkori novellája. A szanatóriumi környezetben tárgyilagos szemlélettel, ironikus kívülállással ábrázolná. Szinetár Miklós eredményesen küzdött meg az alapul szolgáló novella adaptálásának nehézségeivel, és nagyon pontosan megérezte a történet mögött végig jelenlevő Thomas Mann-i szándékot, és a televíziós műfajnak megfelelő formanyelvvel tolmácsolta..."

A Rádió és Televízió Újság olvasói azt is megtudhatták, hogyan vélekedett az író televízióról. Kátja Mann - a felesége - szerint az író örömét lelte a televízióban, és különösen érdekelte, mit tud a technikai lehetőségek sokrétűsége kibontakoztatni az epikus műfajból. Elgondolkozott azon, milyen formák lennének alkalmasak az ő egyik-másik művének tévére alkalmazásában, sőt azon is gondolkodott, hogy írnia kéne egyenesen a televízió számára.

Június 7. 20.25 újabb Zenés TV Színház bemutató, Huszka Jenő: Lili bárónő - nagyoperett tévéváltozata. Dramaturg Gáspár Margit, zenei rendező Fejes Cecília, vezető-operatőr Abonyi Antal, rendezte Kalmár András. Szereplők: Márkus László, Kállay Bori (Kalmár Magda), Oszter Sándor (Rozsos István), Galambos Erzsi, Szombathy Gyula, Dayka Margit, Turay Ida, Bodrogi Gyula, Hadics László, Szabó Éva, Berényi Ottó.

A Békés megyei Népújság június 10-i számában írta S. E., részlet:
"Kalmár András rendező valósággal iskolajátékot produkált, bebizonyította, hogy 95 perces televíziós változatban is hibátlan produkciót lehet adni, csak a tehetségen és a hozzáértésen túl két dologra van szükség: megfelelően odafigyelni, koncentrálni arra, amit csinál; másodszor pedig megszabadulni a régi görcstől, hogy az operett gyanús, hogy kispolgári és a többi. Ha azt hozza előtérbe egész koncepciójában, hogy az operett játék, akkor nyert ügye van, és kellemes szórakozás a rendelkezésére álló 95 perc. Mindezt színházaink szombat esti Lili bárónő előadása apropóján mondtam el, vállalva azt az ódiumot, hogy a bővebb és sokoldalúbb kifejezés hiánya nem győz meg mindenkit igazamról. Attól persze a Huszka-est kellemes és továbbiakra is jó példát adó élmény marad, mert köztudott, hogy a tény (egy előadás színvonala) még akkor is makacs dolog, ha akadnak, akik leszólják azt, csak éppen azt nem tudják, miért.
Egyszóval így kell, így jó! Hozzá mindehhez a remek (és nem rossz hagyományúan operettes) színészegyüttes: a szép Kállay Bori, a robbanóan temperamentumos Galambos Erzsi, a percig sem bonviván Oszter Sándor, a nem nyegle humorú Szombathy Gyula és a többiek: Turay Ida, Dayka Margit, Márkus László, és Huszka eleven, áradó, szép muzsikája az MRT nagyzenekarával. Úgy látszik, a sikerhez ennyi is elég."

Június 8. 17.15 a 75 éves gyógypedagógiai oktatás jubileumán a televízió Illyés Gyulánét kérte fel interjúra, aki a Gyógypedagógiai Főiskola főigazgatója volt.

A Magyar Nemzet június 11-i száma, részlet F.J. írásából:
"Nyugtalan lelkiismerettel nézhettük végig ezt a műsort, nyugtalan lelkiismerettel mi, egészségesek. Nyugtalanul, hogy milyen kevéssé figyelünk oda a betegekre, a fogyatékosokra, mennyire kihagyjuk, kifelejtjük őket életünkből, s velük együtt azokat is, akik nekik áldozzák tudásukat, életüket. És nyugtalanságunk egyre inkább csak nőhetett, ahogy Illyés Gyuláné Kozmocza Flóra okos, komoly szavait hallgattuk. Ahogy ezt a területet jobban megismertük. Mert mikor is olvashattunk utoljára gyógypedagógiáról? Mikor láttunk róla kisfilmet, tévériportot? Lelkiismeret furdalásunkat nem csökkentette az sem, ha eszünkbe jutott, ez a műsor a Gyógypedagógiai Intézet 75 éves fennállásának köszöntésére született. Tehát ünnepi alkalomból..."

A Játék a betűkkel című, egyre népszerűbb televíziós vetélkedő hatására a játékboltokban megjelent a hasonló című társasjáték.

Június 10., Matúz Józsefné átvette Apró Antaltól az MSZBT (Magyar Szovjet Baráti Társaság) emlékérmét, tudósított a TV Híradó.
20.05 Federico Garcia Lorca: Yerma - tragikus költemény közvetítése a Miskolci Nemzeti Színházból, felvételről.

Június 11. 20.00 Szepesi György közreműködésével és szakmai szövegével kezdte vetíteni a televízió a



Pelé című filmsorozatot a világhírű labdarúgóról.

Június 11.-18. között rendezték meg a prágai XII. tévéfesztivált. A Magyar Televízió a Vendégek című Zenés TV Színházban bemutatott operával, valamint Császár István - Dömölky János: Gyilkosok című tévédrámájával képviseltette magát. A zsűri tagja volt Sipos Tamás és Békés Tamás is.

Június 11., a tévé elnöksége ülést tartott. Javaslat hangzott el a híradó-, dokumentum-, riport- és ismeretterjesztő műsorok szemléjének megrendezésére. Ajánlás a Miskolci Filmfesztivál megújítására. Részlet Erdős András hozzászólásából:
"Két előterjesztést kellett készíteni. Az egyik: amennyiben a minisztériummal sikerül megegyezni, hogyan rendezzük meg a fesztivált a jövőben. A másik elképzelés: hogyan csináljuk meg idén a televíziós kisfilmek szemléjét. A két előterjesztést egy bizottság véleményének figyelembevételével vetették papírra, amelynek tagjai a televízió megbízott munkatársain kívül a szövetség megbízottai voltak. A szövetség televíziós tagjai voltak: Kígyós Sándor, Vitray Tamás, Vámos Judit, Lénárt István."
Vita bontakozott ki arról, hogy kell-e egyáltalán két szemle, van-e erre valahol pénzügyi fedezet? Nagy Richárd közölte, a két anyagot eggyé kell átdolgozni, és utána kell újra tárgyalni a minisztériummal.
(Magyar Országos Levéltár XXVI-A-9. 22. doboz. MTV Elnökségi iratok.)

Június 12. 20.01 2. műsor, Nyári Színházi Esték: G. B. Show: Ceasar és Cleopatra - színmű közvetítése a Békéscsabai Jókai Színházból, felvételről.

Június 17. 18.20 Szomszédolás: Kassa - Dunaújváros. A műsor a kassai és a Magyar Televízió közös vállalkozása volt. A kassai televízió riporterei és rendezője Dunaújvárosban, míg a Magyar Televízió riporterei Kassán dolgoztak. Az adást mindkét televízió egyenesben közvetítette.

A Magyar Hírlap június 24-i számában írta Bársony Éva, részletek:
"Egyenes? Élő? Milyen? Három riportműsort láthattunk a héten. A Kassa - Dunaújváros közötti tévés Szomszédolásról azt olvastuk, hogy egyenesben sugározza a szlovák és a magyar televízió. Másnap Paksról szólt a Visszaszámlálás..., ezt élő adásnak jelölte az ismertető. Következett Győr a minden megjegyzés nélküli közvetítés megjelöléssel! Végignézve mindhárom műsort, a néző eltöprenghetett, vajon a magyar nyelvben tájékozatlanabb-e, vagy a tévériportok műfaji dzsungelében. Eddig azt hittem, hogy ami élő, az egyenes is; ami egyenes, az élő - akár adásban, akár közvetítésben. De miért volt éppen egyenes az előre készült filmbetétekből és riportokból komponált Szomszédolás, és vajon miért volt élő éjjel 21 óra 30 perckor a jórészt szabadban, nappali világosságnál készült Visszaszámlálás?...
A szlovák-magyar televíziós szomszédolás inkább érdekes lehetőségekkel biztat, semmint eredményével elégít ki. Ezúttal a hallási viszonyokkal volt valami baj; az egyenes adás mintha a zökkenőkkel működő technikának való kiszolgáltatottságot jelentené. Bármilyen tartalmas, tág látókörű volt is a műsor élvezhető része, a figyelmet a kéretlenül főszereplővé előtérbe tolakodó technika orozta el minduntalan magának."

Június 18. 20.01 2. műsor, Nyári Színházi Esték: B. Brecht: A szecsuáni jólélek - dráma közvetítése a Nemzeti Színházból, felvételről.

Június 20. 18.25 Jó estét Győr! A 155 fős televíziós munkatársból álló stáb élő közvetítése a Kisalföld szívének nevezett városból. Hogy látták a műsort a kritikusok?

A Magyar Hírlap június 24-i számában írta Bársony Éva, részlet:
"Noha épp itt nem jelölte az írás, a Jó estét Győr! volt - elképzelésem szerint - az igazi élő, egyenes közvetítés. Mindaz benne volt, ami a Jó estét... ! műsorokat vonzóvá, érdekessé teszi. Az elve: riportok, a helyszínek közötti élő párbeszédek, a megszólalók lokálpatriotizmusának rokonszenves megnyilvánulásai, a témák sokszínűsége, a műsor műfaji összetettsége. Az ilyen igazán élő adás valóban a tévé szurkolóivá teszi a nézőt. Vajon mit sikerül a televízió közvetítésével elintézni, mondjuk, a munkásklubban ülő győrieknek a másik helyszínen összehívott vezetőkkel? Vajon mit válaszol a gyárigazgató a műhelyben, műszak közben készített riportra? Sőt, most olykor még azon is szurkolhattunk, vajon a helyszíni beszélgetéseket siettető, a hozzászólásokat közbekapcsolódásával lenyesegesse-e Vértessy Sándor szerkesztő-riporter, a műsor gazdája, magához véve végképp a szót vagy kollégái, a helyszínek felkészült riporter gazdái. Az alapos Balogh Mária, a megnyugtató Kovalik Károly, a harcias Molnár Margit, a figyelmes Olajos Csongor, a közvetlen Tóth Pál és a rámenős Vass István Zoltán azért mégis kedvünkre fejezte be riportját."

A Kisalföld június 22-i számából, H.S. írásából részletek:
"Győr - Magyar Televízió 0:0. Nem éppen eszményi labdarúgó és külső helyszíni közvetítésre alkalmas időben kezdődött a magyar tömegkommunikáció egyik fellegvára, és a Győr megyei város közötti barátságos labdarúgó-mérkőzésre hasonlító két, jobban mondva három részes közvetítés.
Mindkét csapat sajnos, tartalékosan állt ki. Volt más baj is. A csütörtöki edzőmérkőzésen, a főpróbán néhány győri kerékpáros szeme fennakadt a tévések tarka seregén, kerékpárjuk pedig az Árpád úton keresztben kifeszített vékony kordonon. Várady György színházigazgató, csapatunk erőssége sérülten lépett a pályára, az ellenfél otthonában Budapesten egy részeg kilökte a 22-es-buszból és karja törött.
Az, hogy a Magyar Televízió is tartalékosan lépett a pályára, csak a pénteki közvetítés kezdetén derült ki - az adáshibánál. Az első félidőt a kispadról, vagy ahogy a tévések nevezik, a főhelyszínről néztem végig.
A vendégcsapat kedvéért rendezett díszkivilágítás gyönyörű volt, a városháza minden szépsége szemünk elé tárult. Az első másodpercek után az ünnepi pillanatnak megfelelő áhítatos csend borult a megyei tanács földszinti folyosójára; Vértessy Sándor szerkesztőriporter és csapatkapitány kezében alig láthatóan megremegett a mikrofon, és egy karhosszúságú kábel beázása miatt a kép megszakadt, a hang fennakadt, a lehelet nemkülönben. Kigyós Sándor vezető rendező mit tehetett mást. Lefújta a mérkőzést...
A szünet utáni második félidőt már az otthoni lelátóról, papucsban néztem. Nemhiába, a Bartovics családnak és Pálos Györgynek van érzéke a labdához, valódi péntek esti vendéglátók voltak. Kár, hogy beszélgetéseik nem emlékeztettek József remek hajdani lövéseire, de hát ő kézilabdás és nem labdarúgó volt. Gyimesi Tamás lövéseit egy frappáns zárómondattal Vértessy hárította, amire Tóth Pál a könyvtárból, aki a tevések mezét öltötte fel, de a legjobban játszó győri volt, remekül válaszolt. A vasúti témánál már-már gól szag érződött. Sajnos, ekkor a hazaiak visszafordították a labdát saját kapujuk s a Duna-part felé. Meghűlt bennem a vér. Marton János és a nézők bosszúságára Martint Béla, mint kitartó horgász tovább pedzegette feleslegesen a hűtőszekrénnyé változott labdát, Molnár Margit segített...
A munkásközérzetről, a munka, a gép és az ember bonyolult viszonyáról költői tömörséggel valló vagongyári munkások és Lakatos László agitatív, politikus szavai az igazi győri légkört mutatták be. Ide sorolhatjuk Z. Szabó László tanár gondolatait, kis történetét a dohányboltból. A műsor készítőinek kár volt visszatérni Bubihoz, az álmos farkaskutyához és a sutára sikerült, semmitmondó színházi témához, amelyet Várady György okosan nem engedett a hűtőszekrény kérdéshez hasonlóvá torzítani. Az örök témáról, a labdarúgásról Vas István Zoltán és Szániel Lajos jóvoltából a kellő terjedelemben szóltak..."

Június 21. 20.25



Németh László Széchenyi című drámája tévéváltozatának bemutatója. Dramaturg Mészöly Miklós, vezető operatőr Sík Igor, rendezte Ádám Ottó. Szereplők: Bessenyei Ferenc, Sütő Irén, Tímár Béla, Deák B. Ferenc, Körmendi János, Haumann Péter, Bodor Tibor, Némethy Ferenc, Ujlaky László, Lőte Attila, Szénási Ernő, Gyenge Árpád, Basilides Zoltán, Bányai János, Fillár István.

Június 22. 21.35 Leningrád, Budapest utca - az APN és a Magyar Televízió közös filmje Baló György szerkesztésében és riporteri közreműködésével készült.

Június 24., megnyílt a Veszprémi TV Találkozó.



A találkozót Nagy Richárd, a Televízió elnöke nyitotta meg. Az V. Veszprémi Tévétalálkozó zsűrije - Boldizsár Iván elnökletével - a következő döntést hozta:
A találkozó fődíját Urbán Ernő - Szőnyi G. Sándor Írott malaszt című tévéfilmje, Shakespeare III. Richárdjának tévéváltozata (rendező Fehér György) és Szép Ernő - Ádám Ottó Ida regénye című műve kapta.
Veszprém város nagydíját Császár István - Dömölky János Gyilkosok című tévéfilmje kapta.
Különdíjjal jutalmazták Polgár Gézát az Írott malaszt egyik szerepének megformálásáért, Alfonzót (Markos József) az Alfonzó-cirkusz című műsorban nyújtott alakításáért, Edelényi Jánost a III. Richárd operatőri munkájáért és Törőcsik Marit Amire várunk című tévéjátékbeli szerepéért.

A Rádió és Televízió Újság 1975/27. számában kétoldalas beszámolót közölt a találkozóról. Részlet a Simon Emil cikkéből:
"A televízió magasra emelte a mércét, felébresztette a szunnyadó igényeket, most már csak ezen vagy még felsőbb fokon szabad bármely műsort megvalósítani. A vitafórum, melyen az újságírók a tévé vezetőivel találkozhattak - ahogyan Szinetár Miklós félig tréfásan megjegyezte: Azok ülnek le itt most kötetlen beszélgetésre, akik egész évben a barikád két oldalán vannak. E látszólagos ellentét valójában egységet jelent: a véleménycserék egy közös ügy nélkülözhetetlen előremozdítói.
A sokfajta kérdés a közvélemény érdeklődését tükrözte. Szó esett egyebek között a színházi közvetítések programjának bővítéséről. (A tévé műsorainak igen fontos része, előbb volt a képernyőn, mint a saját készítésű tévéjáték.) Szűcs Andor főosztályvezető megígérte, hogy a hazai színházakon kívül a külföldön működő magyar társulatokat is bekapcsolják, sőt idegen nyelvű előadások szinkronizált átvételeit is tervezik. Gellért Endre főosztályvezető eloszlatta azt a közhiedelmet, hogy televíziónk olcsó filmeket vásárol (melyeknek csak a dobozát kell megfizetni), s mint kiderült, a filmek művészi színvonala és ára között sem mindig lehet párhuzamot vonni. A sokszor porosnak, avíttnak ható régi filmek olykor drágábbak, mint a legfrissebb termés. Egyes forgalmazó cégek bevezették a csomageladást, ami azt jelenti, hogy kb. 600 filmet kell egy tételben megvásárolni, s abból jó, ha talán 150 adható. De csak így lehet hozzájutni Orson Welles vagy Fred Astaire filmjeihez. A tévévetítés jogdíja még a készülékek számától is függ, s egy-egy ismétlésért az eredeti ár 50-100 százalékát kell kifizetni. Törekvésük: a világ filmtermésének minél szélesebb körű bemutatása: ennek érdekében tartósabb kapcsolatba lépnek az eddig ritkábban szereplőkkel is, pl. Japánnal és a latin-amerikai országokkal.
Fellegi Tamás főosztályvezető a szórakoztató műsorok megítélését célzó kérdésekre válaszolt, kifejtve, mennyi töprengés, kísérletezés előz meg egy-egy akciót. Több türelmet kért a bírálóktól. Ma még ugyanis gyakran előfordul, hogy a kritika elfogadása a műsorkészítők kedvszegésével, s a műsor megszűnésével egyenlő.
Előkerültek még ilyen kérdések is: Miért fogynak a képernyőn a mai életünkből merített témák? Figyelembe veszi-e a tévé, hogy megváltozott a hétvégék rendje, s a hangsúly a péntekre tolódott? Lesz-e több novella? Hová, s miért tűnnek el a sajtóban jó előre beharangozott programok? Mi valósult meg az előző tévétalálkozókon megvitatott, elhatározott tervekből? Mivel gyarapodott és gyarapodik a közönség e találkozók révén? Nem kellene-e a szórakoztató műsorok egy főosztályra történt összpontosítását feloldani?..."

A Magyar Rádió és Televízió Tömegkommunikációs Kutatóközpontja a Tanulmányok VII. évfolyamának 1. számában közölte a IV. Veszprémi Tévétalálkozón elhangzott viták szövegét: A televízió kritika mai helyzete. Vita az irodalom és a televízió kapcsolatáról címmel.

A televízió kritika helyzetéről szóló vitában részt vett Szecskő Tamás, Bernáth László, Szántó Erika, Szabó György, Hámos György, Szinetár Miklós, Gyertyán Ervin, Szekfű András, Bersényi Iván, Raffai István, Rajnai András, Hanák Katalin, Mihályfi Imre. Idézetek a hozzászólásokból:
Hámos György:
"Ha a televízió szemrehányást tesz a kritikának, hogy miért tárgyalja ilyen túlnyomó százalékban a tévéjátékokat, tévéfilmeket, akkor én szemrehányást teszek a televíziónak, hogy ők miért ezeket a műsorokat teszik a csúcsidőbe. Tehát itt kölcsönösen szemrehányást tehetünk egymásnak. A tévé is ezeket tartja a legfontosabb műsorainak, ha ezeket teszi a csúcsidőbe.
Nagyszerű dokumentumfilmjeik, üzemi riportjaik, helyszíni riportjaik vannak, amik tényleg szenzációsak, mégsem elég bátrak ahhoz, hogy csúcsidőbe tegyék ezeket. Akkor miért legyen a kritika bátrabb a tévénél? Szóval a televízió az a műfaj, a néző szempontjából, amely vitatkozásra serkent. A képernyő előtt ül a család - jó esetben, rossz esetben a vendégek is. Ülnek, közben is vitatkoznak, utána is vitatkoznak, és a vita eredményét függővé teszik - sokszor - a megjelenő kritikától. Ez a kritikusra óriási felelősséget ró, mert az ízlésnevelésnek, műveltségterjesztésnek ilyen eszközével a kritika soha nem rendelkezett. Megjelenik a színházi kritika; aki látta a bemutatót, az még tudja a saját véleményével egyeztetni, aki később látja, már kevésbé, aki az 50. előadásra vált jegyet, az már régen elfelejtette, hogy milyen volt az a kritika, amit ő egy hónappal vagy két hónappal azelőtt olvasott. (Vannak szériák, amelyek éveken át mennek a színházban, moziban.) Vitákat dönt el, és ha megfelelő a kritika, akkor óriási hatása is van a műveltségterjesztésre....
Még valamit följegyeztem magamnak a rétegműsorokról. A rétegműsorokra szükség van. Ha a rétegműsorok mindig egy réteghez fognak szólni, akkor a réteg és a műsorszolgáltatás közt egy egészségtelen belterjesség alakul majd ki. Persze mi föntről számítjuk a rétegeket, mert azt szokták rétegműsornak nevezni, ami keveseknek szól. Ez a rétegműsor, a tömegszórakoztatásra sose mondják, hogy rétegműsor. Ez egy ilyen mentegetőzés, hogy rétegműsor... A rétegműsoroknak helyük van akkor, ha egy karéjt mindig leszakítanak egy másik rétegből. Egy picit - nem sokat. Kielégítik azt a réteget, de ha véletlenül valaki, aki kinyitja azt a rétegműsort, azt mondja, hogy engem a szemiotika érdekel, mint most ebben a vélemény-műsorban, engem a Ránki György könyve érdekel, el fogom olvasni... Szóval a rétegműsorokat e szerint kell megkomponálni, és nem kell okvetlenül éjszakára tenni... Nemcsak azok az intelligens emberek, akik soká vannak fenn... Vannak emberek, akiknek a beosztásuk úgy hozza magával, hogy korán kell lefeküdniük, nem lenne helyes ezeket a kultúrából kirekeszteni. A rétegműsorok lehetnek néha napközben, lehetnek néha délután.
És ha következetesek akarnak lenni ahhoz a kritikához, amit a tévékritikával szemben alkalmaztak, akkor a tévének a főműsorban is kellene adnia üzemi műsort és dokumentumműsorokat. Ami pedig azt illeti, hogy azokról kevés a kritika: kevés bennük a kritizálható elem. Amíg meg nem találja a televízió azt, hogy ezeket a tartalmakat átemelje egy másik rétegbe, majdnem azt mondhatnám, hogy művészi szférába, addig nem számíthat arra, hogy többet írjanak ezekről a műsorokról. Arról, hogy a termelés hogy folyik abban az üzemben, helyesek-e azok a módszerek, és a munkásvándorlás kérdései - ezek mind igaz és komoly dolgok, de üzemi témák, kereskedelmi témák, termelési témák, nem olyanok, amik egy kritikust ihletnek. Ezeknél csak az elkészítés módja érdekelne: azt mondom, hogy ez jól van megírva, mert dacára annak, hogy egy kukkot sem értettem belőle, mégis érdeklődéssel néztem végig. Úgyhogy a szakkritika erőltetése ezen a területen nem tudom, hogy szerencsés-e. Annyit minden művelt és politikában járatos kritikusnak tudnia kell, hogy ez most fontos kérdésekről, helyes kérdésekről szólt-e és hogy jól szólt-e. Nem parcelláznám fel a tévékritikát, lehetőleg. Persze nem baj, ha történelmi művekről történész ír, aki írni is tud... A lényeg az írni tudás, a közölni tudás, az olvasóval való kapcsolatteremtésnek a tudása."
Szinetár Miklós:
"Ez így bizonyos fajta besorolás szerint nyilvánvalóan igaz, de én egyetértek azzal, amit Hámos György és Bernáth László mondtak, és amit az előadó is említett, hogy ezt sugallja a főműsorban való megjelenés ideje is. De engedjék meg, hogy megpróbáljam eloszlatni a félreértéseket: a televíziózáson belül az úgynevezett politikai és az úgynevezett művészeti műsor merev kettéválasztása semmiképpen sem szerencsés. Véleményem szerint mindenfajta televíziós művészeti, kulturális vagy szórakoztató tevékenység politikai tartalmakat hordoz. Még a krimi is. Politikai döntés és politikai elhatározás kérdése, hogy mennyi és milyen fajta krimit - és nem feltétlenül tartalmas szórakoztatást nyújt egy televízió. Ez ugyanolyan fontos politikai döntést igényel, mint egy úgynevezett politikai műsornak a politikai megfogalmazása. A másik oldalon, véleményem szerint egyetlen olyan politikai műsor sincs, amit ki lehetne venni - ha úgy tetszik, a szórakoztató, de ha jobban tetszik, a hatáskeltő - műsorok kategóriájából, mert az a fajta politikai műsor, amely csak politikai funkciót tölt be, de semmi néven nevezendő valódi hatást nem gyakorol, az egyszerűen nem áll meg a képernyőn, az csak arra való, hogy kipipáljuk a rubrikákat, hogy ezt is teljesítettük...
Röviden elmondanám még azt is, hogy van nekünk, televíziósoknak még egy másik fajta sérelmünk, ami nem kritikai sérelem, hanem inkább újságírói, tehát ez a sérelem nem a kritikának szól, inkább az újságírói gyakorlatnak. A Magyar Televízió különféle-fajta sikereinek, vállalkozásainak külföldi visszhangja a magyar sajtóban töredékesen jelenik meg más társművészetekhez képest. Egy nagyon egyszerű és tényszerű példa: ha a Magyar Televízió egyik rendezője egy olyan fesztiválon, amin mondjuk 30-40 ország vesz részt, díjat nyer, az bármelyik napilapunkban hátul, a halálozási hírek felett két sor. Ugyanez mozifilm esetén kolumnás cikk. Konkrét példát is említek. Az általam egészen kiválónak tartott és nagyon szeretett Szerelem című film Cannes-ban megnyerte azt a díjat, amit utána Monte-Carloban a magyar televíziósok egymás után kétszer megnyertek. Az egyikből nagy cikk volt, nagyon helyesen és természetes módon, és a másikból megtekinthetően a halálozási hírek felett két sor. Ez látszólag jelentéktelen ügy, nem is panaszként mondtam el, de kicsit kifejezi azt a fajta egyenlőtlen helyzetet, amibe a televíziós műsoroknak és műveknek nem a kritikai, hanem a sajtófogadtatása lényegében az elmúlt két évtizeden keresztül került..."

Az irodalom és a televízió kapcsolatáról szóló vitában részt vett Dobozy Imre, Urbán Ernő, Örkény István, Bárány Tamás, Gyertyán Ervin, Hubay Miklós, Sánta Ferenc, Kovács András, Kállai István, Vészi Endre, Ördögh Szilveszter, Hajdufy Miklós, Szinetár Miklós. Idézetek a hozzászólásokból:
Örkény István:
"Elolvastam Dobozy vázlatát, meghallgattam a szónoklatát, egy árva megveszekedett szavával sem értek egyet. Én belátom azt, hogy ő egy testületet képvisel, az Írószövetséget, tehát írószemmel lát és ítél, de ez nem ok arra, hogy ezt a beszélgetést irodalom centrikussá tegyük, hanem próbáljuk meg egy kicsit tévécentrikussá tenni. Ez két különböző dolog. Attól ez a televízió nem gyógyul meg, hogy a fiatalok, amit mi rosszul csinálunk, vagy amit én rosszul csinálok, öreg fővel, azt ők, akik még kevesebbet értenek hozzá, jobban fogják csinálni. Én nagyon szeretem a fiatalokat, de erre semmi garanciám nincs. Próbáljuk meg egy kicsit a dolgot érdemben vizsgálni. Amikor az írószövetség megszólal, akkor megszólalnak azok a művészetek, illetve azoknak a képviselői, amelyeknek évezredes múltjuk van. Évezredes eszközeik vannak arra, hogy a művészi képzeletet, amely lehet akár költészet, akár dráma, akár próza, hitelesítsék. A televíziónak ilyen eszközei még nincsenek. Nem is lehetnek. Összesen hány éves? 30 vagy 40. Tehát ha mi abból indulunk ki, amit itten ebben a vázlatban elszörnyedéssel olvastam, hogy a legfontosabb irodalmi jelenlét a tévéjáték, ezzel a mondattal mi a televíziót belöktük a szakadékba. Az irodalmi tévéjáték az nem tévé, csak egy gyermekbetegség, az egy átmeneti jelenség, amikor az irodalom felől megpróbálunk egy vizuális műfajnak segíteni abban, hogy célra találjon. De ne mondjuk azt,hogy a tévéjáték az műfaj, az művészet és hogy az a legfontosabb irodalmi jelenlét. A tévéjátékon keresztül kell esni, körülbelül olyan művészértéke van, mint amikor mondjuk egy Péter Brook rendezést megfilmesítenek. Filmre vesznek egy színházi előadást. Nagyon értékes, nagyon izgalmas, érdemes filmre venni, de tökéletesen különbözik a filmtől, a Jancsó-féle vagy Antonioni- vagy Fellini-féle filmtől, amelyek szuverénül gondolkodnak. A televíziónak a szuverén gondolkodása az, hogy a képzeletet hitelessé tudja tenni, még nem adatott meg. Ezt kell megkeresni, tulajdonképpen erről kéne beszélni. Inkább Urbán Ernőhöz közeledem én, nemcsak ahhoz, amit mondott, ahhoz is, amit csinál. A mi irodalmunknak van egy nagy hagyománya. És ez a szociográfia. A szociográfia, amely most világszerte - hogy mondjam - divatos műfajjá válik, csak nem így hívják, hanem általában non-fictionnek. És az én véleményem és meggyőződésem szerint a televízió alapja, jövője, legfontosabb megjelenése, hogy mondjam? Mindjárt mondom - a legfontosabb jelenlét a televízióban a non-fiction, ezért hajlok én Urbán felé. Miért? Mert a képernyőn az, ami valóság, ami tehát nincs áttéve az összes művészi transzmissziókon, sokkal hitelesebben jelenik meg, mint a képzeleti mű, amely még nem találta meg a művészi kifejezést.
Én most nemcsak szép szavakat akarok mondani, hanem van egy konkrét javaslatom is, nyilván el fogják vetni. Én is pénzről fogok beszélni, mert szeretek róla beszélni. A Magyar Állami Operaház miért állami, van tulajdonképpen maszek operaház is. A Magyar Állami Operaház óriási állami szubvencióban részesül, hogy egy évben nem tudom hány előadást tartson, mondjuk 40-50 vagy 60 ezer főből álló törzsközönségének. A televízió csúcsidőben, tehát 8-tól fél 10-ig kétmillió vagy hárommillió embert tud odarögzíteni a székéhez. A következő konkrét javaslatom van. A televízió juttasson százezer forintot mindenkinek, akár író, akár matematikus, akár lóápoló, akár katona, akármicsoda, ha egy olyan műsort mond, szerkeszt, állít vagy gyűjt össze, amely egymillió embert másfél órán keresztül a tévé-készülék elé rögzít, abban az emberben kíváncsiságot ébreszt és valamivel változást, megnyílást, oldódást tud létrehozni benne. Hát mi a fene az a százezer forint - nem nekem, hanem egy ilyen nagy intézménynek, mint a televízió? És akkor nem kell 30 ezer forintos előlegekkel vacakolni, vagyis 30 ezer forintos tandíjakkal nyavalyognunk, hanem megvan a lehetőségünk, mint a totóban is, hogy százezer forintot keressünk. Amit most csinálunk, az nem profi dolog, az amatőr dolog. Létre kell hozni egy zsűrit. Hány olyan műsort láttam én, amikor lélegezni nem tudtam az izgalomtól, mert valami megszólalt, valami igaz dolog, de sosem tévéjátékban, hanem egy beszámolóban az árvíz pusztításáról, vagy óvodás gyerekekről, tehát mindenképpen a valóságos valóságból.
Nem akarom én a tévé-játékot kiirtani. Hiszen időnként magam is írok a televíziónak, s már van is egy állandó rendező-társam, a kiváló Esztergályos Károly. Én csak arra próbáltam rámutatni, hogy a televízió mai műsorában a tévéjáték átmeneti és kihaló jelenség, míg meg nem születik az új, sehol máshol nem életképes műfaj, melynek kiindulópontja a riport, a szociográfia, tehát a valóság spontán megnyilatkozása."
Bárány Tamás:
"Bizonyos mértékben egyetértek Dobozyval, és legalább ugyanannyira nem értek egyet Örkény Istvánnal, mint amennyire ő nem értett egyet Dobozyval. Nem azt mondom, hogy Dobozyval olyan nagyon egyetértek. De még mindig sokkal jobban, mint Örkénnyel. Nem tudom, Pista, mire gondolsz - a százezer forinttal egyetértek, az egy nagyon jó javaslat - de, kérlek szépen: non-fictionnal akarsz te odaültetni embereket a televízió elé? Te, Örkény István, az európai hírű író, a műfajteremtő egypercesek feltalálója akarod odaragasztani a nézőket a képernyő elé egy non-fiction műsorral? Megmondom őszintén, az Urbán-félénél én is odaragadok, de ott nem a non-fictiont érzem és értékelem elsősorban, hanem azt a valóságot, amit feltár. Ott aztán odaragadok. Egyet nem értek. Miért gondolod te azt, hogy a valóságanyagot feltárni kizárólag non-fiction alapon lehet. Lehet, hogy - hangsúlyozom Pista, ne indulj ki magadból - te általában picit előtte jársz kulturális érdeklődésedben, kulturális haladottságod fokában az átlagos magyar nézőnek..."

A Magyar Ifjúság június 20-i számában Beresényi Iván az ifjúsági műsorok megújítását sürgette, részlet:
"Sajnos már nem tartoznak a tizenévesek közé azok a televíziónézők, akik előtt felesleges bizonygatnom, hogy még néhány évvel ezelőtt is, vagyis a hazai televíziózás első évtizedében igen határozott társadalom- és művelődéspolitikai célokat szolgáló népszerű műsorok voltak a televízió ifjúsági műsorai. Nem a múlt megszépítő messzesége láttatja, hanem műsorok sora bizonyítja, hogy annak idején a televízióban valóságos ifjúsági alkotóműhely tevékenykedett, amely vállalta - vagy vállalhatta?! - a kísérletezés buktatóit, és olyan műsortípusokat alakított ki, melyek éveken keresztül pillérei lehettek a televízió-műsor egészének.
A Halló! a Ki mit tud? - hogy ezúttal én is csak a két leggyakrabban emlegetett műsort idézzem - e mellett alkalmasnak bizonyult arra is, hogy közelítse egymáshoz a képernyő előtt ülő különböző nemzedékek eltérő látásmódját, ízlésvilágát. Nemcsak arra voltak képesek ezek a műsorok, hogy rossz beidegzésektől és előítéletektől mentes képet rajzoljanak a fiatalokról, hogy bemutassák az ifjúságban levő értékeket, hanem jól szolgálták a frissítő, korszerűbb ízlésáramlatok terjesztését is. Vagyis röviden olyan - a szó legteljesebb értelmében vett - műsorok voltak, amelyek hatékony eszköznek bizonyultak a tudatformálás szolgálatában is.
Az utóbbi Időben - és lassan már ez is évekre megy - megváltozott a helyzet és az ifjúsági műsorok bizonyos sorvadásának kétségtelen jelei tapasztalhatók. Megmutatkozik ez az ifjúsági műsoroknak biztosított műsoridőben is, amely ugyan mennyiségben valamelyest nőtt, de mivel a televízió össz adásideje ennél nagyobb mértékben növekedett, arányaiban bizony semmiféle fejlődés sem mutatkozik. De sokkal lényegesebb ennél, hogy leginkább maguknál az ifjúsági műsoroknál figyelhető meg ez a sorvadás.
Nem hinném, hogy nagyot tévedek következtetésemben: két szemlélet összecsapásának lettek vesztesei a televízió ifjúsági műsorai. Az egyik nézet - helyesen - azt vallja, hogy az ifjúság olyan rétege társadalmunknak, mellyel életkorából adódó sajátos problémái (pályaválasztás, munkába állás, önálló élet kialakítása, családalapítás stb.) és ugyancsak életkorából adódó, de társadalmunk jövőjére is hatással levő formálhatósága, a tapintatos és értő irányításra való rászorultsága miatt sajátosan neki szóló műsorok sorával kell foglalkozni. A másik nézet - bizonyos igazsággal - viszont azt hangoztatja, hogy az ifjúság nem is szereti, ha vele külön foglalkoznak, nem is kell ehhez hozzászoktatni őket, ne érezzék a társadalom egészétől különállónak magukat, tehát a televízió műsor egészével kell rájuk hatni..."

Június 21. 20.25 Németh László: Széchenyi - tévéváltozat. Dramaturg Mészöly Dezső, vezető-operatőr Sík Igor, televízióra alkalmazta és rendezte Vámos László. Szereplők: Bessenyei Ferenc, Sütő Irén, Tímár Béla, Deák B. Ferenc, Körmendi János, Haumann Péter, Bodor Tibor, Némethy Ferenc, Ujlaky László, Lőte Attila, Szénási Ernő, Gyenge Árpád, Basilides Zoltán, Bányai János, Fillár István.

A Magyar Nemzetben június 25-én F.J. írta, részlet:
"...Ami Németh Lászlónak egyetlen színpadi tér - tovább is szűkíthető fényképezéssel. A tovább párlásnak ezt a lehetőségét érezte meg Ádám Ottó Németh László drámájában, amikor a Széchenyit színpadról televíziós játékká sűrítette. Amikor elhatározta, hogy a színpadi tér mozgáslehetőségeiből, a díszletek együtteséből, a színpad mélységéből csak annyit használ fel. amennyi feltétlenül szükséges.
Veszélyes lehet egy ilyen vállalkozás. Könnyen előfordulhat, hogy a képernyő nemcsak a szobát vetíti síkban elénk, hanem a dráma is veszít plasztikusságából. S amikor a készülék a képernyőn látható alakot derékba szeli, megcsonkítja a történelmi figurákat is. Mészöly Dezső dramaturgi munkája azonban éppen abban segített, hogy a televíziós változat minél hűségesebben követhesse Németh László drámájának gondolatait. Ezt pedig úgy érte el, hogy nemcsak a gondolatokat követte, hanem a dráma tagolását is. Ott tartott szünetet, ahol a színpadi mű is szünetet írt elő, s ott engedte le a képernyő függönyét, ahol a gondolatváltás ezt szükségessé tette..."

A Magyar Hírlapban június 24-én írta Bársony Éva, részlet:
"Ádám Ottó az üldözöttség, a fenyegetettség külső körülményeit a lélektani helyzet, a felfokozott pszichikai állapot finom árnyalataival ábrázolta érzékletesen. Sikerült megteremtenie azt az atmoszférát, amelyben a fenyegetettség legképtelenebb képzelgései is nyersen valóságosak lehetnek. Előadásában a magánember aggodalmai csak árnyalják a tragédiát, a megrázóan nagy drámát a gondolkodni, cselekedni bátor ember drámájából zengette ki, akit a mindenfajta játékszabályt felrúgó kor matt-helyzetbe szorított.
A nyolc év előtti színpadi bemutató Széchenyijében Bessenyei Ferenc színháztörténeti jelentőségű alakítást nyújtott. A képernyő közel hozta ezt a már legendás játékot, és a szenvedély és indulat belülről jövő ábrázolásának finom árnyalatait tárta fel. Goldmark doktor izgalmas szellemű figuráját Haumann Péter olyannak mutatta meg, hogy ez a "kis fickó" könyörtelen logikájú szkepszisével, pszichológiai érzékével félelmetes tudott lenni..."

Június 23.-29. között közel húsz óra matematikával foglalkozó műsort tűzött műsorára a televízió, hogy bekapcsolódjon az új matematikatanítási módszerek megismertetésébe. A magyarországi matematikaoktatás új tanterve hosszú kísérletező munka után ekkoriban készült el.

Június 27., felavatták Czóbel Béla múzeumát Szentendrén, az eseményen jelen volt az idős mester is, a TV Híradó beszámolója szerint. Különleges eset, élő művész addig saját múzeumot sohasem kapott!
21.15 Szivárvány - a Szovjet Televízió nemzetközi népzenei versenyének magyar műsora. Szerkesztő Lengyelfi Miklós, vezető operatőr Szabados Tamás, rendezte Szitányi András.
20.01 2. műsor, Az üzemi újságírók műsora - a Televízió Ifjúsági Osztályának új sorozata indul. A nyitó adás az iskola és az élet különbségeit tárgyalta. Szerkesztő Fáy László, rendező Sós Mária és Jókai Lóránd.
21.10 Gyöngyössy Imre - Kabay Barna: Giordano Bruno megkísértése - tévéfilm bemutatója. 1600. február 17.-én a római Campo del Fiori közepén emelt máglyán elevenen elégették Giordano Bruno filozófust és természettudóst. A film az inkvizíció börtönében töltött utolsó napokat mutatta be. Dramaturg Benedek Katalin, operatőr Zádori Ferenc, rendező Kabay Barna. Szereplők: Mensáros László, Kalocsay Miklós, Őze Lajos, Kozák András, Paudits Béla, Némethy Ferenc, Fehér Tivadar, Ivánka Csaba.

Június 28., Veszprémben, a tévétalálkozóval szinte egy időben, kihelyezett elnökségi ülést tartott a Televízió vezetősége, témája a Televízió Szervezeti és Működési Szabályzata új tervezete volt. A vitában fontos szerepet kapott a vezetői szintek és felelősségek meghatározása. A dolgozók egy része nemtetszését fejezte ki a szervezeti szabályzat tervezete miatt. Erről a jegyzőkönyv szerint Szinetár Miklós is beszélt:
"Leszögezném azt az álláspontot, minden olyan, ami az igazgatóságokon belül az egyes hatáskörök tisztázását szolgálja, olyanfajta hang, ami a házban van, hogy minek ügyrend, hivatal leszünk? Rendkívül fontos, hogy ügyrend legyen, meggyőződésem, hogy erre mindig szükség van. Döntő dolog, hogy az ügyrendünk sikeres legyen..."
(Magyar Országos Levéltár XXVI-A-9. 22. doboz. MTV Elnökségi iratok.)

Június 29. 21.35 Zolnay Pál rendező, Bihari Sándor szerkesztő és Forray Tibor operatőr Nagy László költőről készült portréfilmjét mutatta be a Televízió.

Esti Hírlap június 30., részlet bel- kritikájából:
"Zolnay Pál rendező merész elhatározással egy órán át csak Nagy László arcát mutatta be, mozdulatlan kamerával, kizárólag az áttűnések, néha a háttér világítása hozott némi változatosságot, s egyszer-kétszer a beszélgetést vezető Kormos István portréja. Mintha bizonyítani akarta volna, hogy a televízióban semmi nem unalmas, különösen egy emberi fej nem az - ha elég érdekes gondolatai vannak a világról. Nagy László pedig érdekesen, ha prózában szólt, akkor is költői módon beszélt a világról, önmagáról, visszatérő álmairól, a szavakról, a költészetről. Pontosak és rokonszenvesek voltak azok a megfogalmazásai is, amikor egyéniségének kibontakozásáról, az őt körülvevő világ változásairól mondta el gondolatait. Izgalmas és sajátos egyénisége minden bizonnyal azok számára is megragadó volt, akik kevéssé ismerik költészetét..."

A Filmvilág 1975/14. száma, részletek Tandori Dezső kritikájából:
"Az azonosság magasfeszültségét sugározta az ötvenéves Nagy László tiszteletére készült műsor. Egyetlen lélegzetsor, alig rezzenő odanézés volt ez a költészetre; ez az ember-óra. Kormos István, a kérdező, nem azonosult és nem megközelített. Valami tárgyilagos munkát végzett; ahogyan a nagyon-nagyon természeti munkák végeztetnek, akképpen. Nem voltak kérdései külön visszafogottak, tolakodóak még csak véletlenül se lehettek. Nem segítette a vallomás-tevőt, mert azt éreztette ő is inkább: itt nincs szükség irányítgatásra, az olyasmit ez a bölcsen erős egyéniség lerázza. Hanem mégis mindvégig érezhetően ott volt Kormos, emberi jelenlétet adott, bőkezű szerénységgel. Páros produkció, testvér-mutatvány volt ez a javából; testvérkedés nélkül, épp csak az itt vagyok, persze, én is biztosításával. Nem emelte külön személlyé, főszereplővé Nagy Lászlót a kérdéssor; annál sokkal evidensebben volt jelen az ünnepi alkalom által meghatározott arányban ez a két nagyszerű költőember, Nagy László és Kormos István...
Zolnay Pál filmjéből mindent megtudtunk, amit szükséges; és úgy tudtunk meg valamivel többet, hogy a sejtések mindig a kellő pillanatban szakadtak meg. A költő-ember Nagy László úgy tudott a háttérbe visszalépni, hogy maga elé vetítse a műfaj kívánta kompozíciót; valóban műsor született itt, hasonlóképpen, ahogy a vers épül Nagy László kezén. A legszívesebben egyetlen szót sem tennék hozzá az elhangzottakhoz; úgy volt az kerek, úgy lett egész..."

Az Országos Béketanács kitüntetésben részesítette Bokodi Béla televízió riportert és Vecsei Marietta operatőrt, a békemozgalomban végzett tevékenységéért.
A Magyar Újságírók Szövetsége és a Könyvkiadók és Könyvterjesztők Országos Szövetsége pályázatán - amelyet a könyv és az olvasás népszerűsítésére írtak ki - Moldoványi Ákos, a TV Híradó szerkesztő-riportere és B. Révész László tévérendező kapott elismerést.
Az Egertől hat kilométerre levő egedi kilátó 30 méteres tornyára felszereltek egy kis teljesítményű - felügyelet nélkül működő - átjátszó adót. A műszaki berendezést a helyi Universal Ktsz dolgozói társadalmi munkában készítették el.
Az MSZMP Központi Bizottsága 1974. márciusi határozata és az ezt követő aktívaülés tisztázta a közművelődés alapvető problémáit és teendőit. Majd az Országos Közművelődési Tanács vizsgálta meg az egyes területek konkrét terveit és tennivalóit, többek között a Magyar Televízió tennivalóit.
Ezután a Kulturális Minisztérium folyóiratának, a Népművelésnek 1975/6. számában Sándor György, a televízió műsorigazgatója cikkét közölték, A Magyar Televízió közművelődési terve címmel.
A hó végén regisztrálták, hogy a tévé-előfizetők száma fél év alatt majdnem ötvenötezerrel nőtt. Országosan már hetven előfizető jut minden száz háztartásra.

Július

A hónap folyamán indult a Balzac nagy szerelmei című lengyel-francia tévéfilmsorozat, valamint vasárnap délelőttönként a Jókai műveiből készült filmsorozat.

Július 2. 20.00 a



Szojuz-Apollo riportműsor első része került a képernyőre. Műsorvezető Ipper Pál, szerkesztő Domján Dénes, vezető-operatőr Molnár Miklós, rendező ifj. Kollányi Ágoston. A négy részes sorozat bemutatta a küszöbön álló szovjet-amerikai közös űrkísérletet, amely július 15-én kezdődött. A sorozat színes adás volt, eredeti forgatott riportokkal színesítve, melyeket a Csillagvárosban és Houstonban forgattak. A sorozatban megszólaltak a kor magyar asztronautikával foglalkozó kiváló szakértői: Almár Iván csillagász, Abonyi Iván fizikus, Echter Tibor orvos ezredes, Ferencz Csaba híradástechnikai mérnök, Horváth András csillagász, Kőháti Attila geológus, Szentesi György mérnök ezredes.

20.01 2. műsor, Unokáink is látni fogják - Osskó Judit sorozatában a Vita a hétvégi házakról című rész volt látható. Országszerte egyre több hétvégi ház épült a 40-50 négyszögölesre aprózott telkeken. Műsorvezető Kopeczky Lajos, operatőr Zsóka Zoltán, rendező Endrődy Sándor.

Július 4., a TV Híradó beszámolt a kormányátalakításról, és bemutatta az új kormány eskütételét.
20.01 2. műsor, Nyári Színházi Esték - Cserehalmi Imre: A világ közepe - zenés játék közvetítése a Győri Kisfaludy Színházból, felvételről.

Július 9. 20.00 Indokina tájkép háború után - Róbert László indokínai filmsorozatának első része. Operatőr Illés János, rendező Radevszky Teodor.

20.20 Zendül az osztály - tévéfilm.



Ilku Pál regényéből, Nádasy László és Ranódy László forgatókönyve alapján Szemes Marianne rendezte. Szereplők: Nagy Gábor, Tímár Béla, Baracsi Ferenc, Kalocsay Miklós, Kállai Ferenc, Madaras József, Bujtor István, Gosztonyi János, Benkő Gyula, Molnár Tibor, Tábori Nóra, Sallay Kornélia, Soproni Ágnes fh.

A Magyar Nemzet július 16-i számában írta -a a-, részlet:
"llku Pál elhunyt művelődésügyi miniszter ifjúkori és ifjúsági regényét, a Zendül az osztályt filmesítette meg a Magyar Televízióban két forgatókönyvíró, Ranódy László és Nádasy László, a rendező Szemes Marianne, és Békés József dramaturg. Négyen bábáskodtak az egykori könyv körül, hogy filmváltozatában egyrészt lecsillapítsák azt, ami benne túlzóan és regényesen "ifjúkori" látásmódú és hevületű, másrészt hatókörét, mondandóját társadalmivá tágítsák ki azok körül a pontjai körül, amelyek benne csak ifjúsági érdekűek. Nem utolsósorban fáradoztak azon is, hogy elfogadtassák a nézővel, s meggyőzzék afelől, hogy a szerző valaha írónak indult, s pályája az irodalomtól később fordult a neveléstudomány, majd kizárólagosan politikai-művelődéspolitikai funkciók - végül is a miniszteri tárca felé. A megfilmesítők sokirányú, odaadó tevékenysége nem mindenben érte el célját. Leginkább mindenesetre abban közelítették meg céljukat, hogy ez az 1920-as évek legvégén játszódó, kisvárosi diáktörténet megsejtette a nézővel, hogy a cselekmény nem csupán egy érettségi előtt álló gimnáziumi osztály lázongásairól, fellázadásáról szól, hanem társadalmi osztályok, az elnyomott parasztság, az elnyomorított munkásság morajló elégedetlenségéről, gyülemlő forradalmi indulatáról is. A Zendül az osztály így a címében lappangó többértelműséget a filmváltozatban javarészt kifejtette, s rábírta a nézőt, hogy a kisvárosi diákok mozgolódásában egy országos földrengés előjeleit vegye észre. Szűk, lírai köréből ilyenformán az elbeszélés drámaivá szélesedett, epikán túli feszültségek is megjelentek benne, filmen ábrázolható konfliktusok. Különösen a cselekményt indító első képsorok és jelenetek vallottak arra, hogy a nézőnek drámai élményben is része lesz..."

Július 10., a TV Híradó beszámolt Simon István költő temetéséről. Halála előtt Illyés Gyula levelet írt a nagybeteg Simon Istvánnak a sümegi kórházba: "Csúcson vagy. Nem a pályádén. Azon a hegyvonulatén, amely -egyszerűsítésül - Burnsnél kezdődik..." Simon István pályáját ezen Illyés mondatnál szebben nem lehetett méltatni.

20.25 Találatról találatra - sportvetélkedő. Az 1966-os budapesti atlétikai Európa-bajnokság előestéjén a "sportok királynője" volt a témája egy vetélkedőnek. Most, 1975-ben a magyarországi Vívó VB előestéjén a kilenc évvel korábbi helyszínen, a Játékcsarnokban rendezték meg a vívást népszerűsítő vetélkedőt. Műsorvezető Vitray Tamás, rendező Mahrer Emil, szerkesztő Vitár Róbert. A Vívó VB-ről naponta élő közvetítés volt.
20.01 2. műsor, Nyári Színházi Esték: Illés Endre: Egyszárnyú madarak - színmű közvetítése a Katona József Színházból, felvételről.

Július 11., a Felszabadulási pályázat eredményhirdetéséről számolt be a TV Híradó. II. díjat kaptak a televízió munkatársai: Konner János, Sipos József, B. Megyeri Gabriella és Kende Márta.

20.05 Indokina tájkép háború után - Róbert László indokínai filmsorozatának második része. Operatőr Nemescsói Tamás, Gyulai István, Sascári Lászó, rendező Radó Gyula.
20.55 Hubay Miklós: Római karnevál - tévéjáték bemutatója. Rendezte Szőnyi G. Sándor, dramaturg Zahora Mária, vezető-operatőr Kaplár Ferenc. Szereplők: Tolnay Klári, Gábor Miklós, Tomanek Nándor, Gelley Kornél.

Július 12., a TV Híradó tudósított az új szolnoki MÁV pályaudvar avatásáról.



Az operatőr Vecsei Marietta volt.

20.00 a Szombat este című szórakoztató összeállításban került a képernyőre



Záray Márta és Vámosi János táncdalénekesek műsora, Nekünk találkozni kellett... címmel. Szerkesztő Tánczos Gábor, vezető-operatőr Bónis Gyula.
A műsor nagy tetszési indexet hozott a közvélemény-kutatások szerint. A július 7.-11. közötti hetében a sorrend a következő volt: első a Jókai sorozat Aranyember című filmje, ezt követte a Felelet egyik epizódja, és a harmadik helyen volt a Nekünk találkozni kellett...".

Kitekintés:
A Rádió és Televízió Újságban ezen a héten a Tömegkommunikációs Kutatóközpont közzé tette a Science et Vie című francia lap egyik érdekes cikkét a televíziós műsorokról, Franciaországból. Részlet:
"Valéry Giscard d'Estaine elnök kívánsága: el kell érni, hogy a francia televízió a világ egyik legjobb televíziója legyen. De mi az a jó televízió? Egyes vakmerő szociológusok azt gondolják, hogy mindenekelőtt a kevesebb televízió. Mert okunk van rá, hogy nyugtalankodjunk e hatalmas tömegkommunikációs eszköz társadalmi viselkedésünkre gyakorolt hatása miatt. Ha Michel Poniatowski miniszter kívánságának megfelelően "a nézettségi arány az igazi döntőbíró a versengő csatornák között", nem kockáztatjuk-e az alacsony szinten való kíméletlen kiegyenlítődést? Tudjuk végtére is, hogy az úgynevezett kulturális műsoroknak Franciaországban nevetségesen kicsi a népszerűsége. Tudjuk, hogy a francia tévénéző több filmet akar látni. Tudjuk, hogy az erőszak nyugtalanító vonzóerővel hat rá - mint minden más tévénézőre. A híradó - mondta egy 12 éves breton kisfiú - érdekel egy kicsit, ha balesetek vannak, meg a vietnami háború. Egy hadi-filmbe nem raknak elég cselekményt; tankok, géppuskák, puskák, pisztolyok, katonák, verekedések, robbantások, halottak kellenének és gyalogosok, akik menekülnek. (Egy 8 éves fiú.) Szeretem, ha odacsapnak. (17 éves néző.)
A televízió a századnak az a találmánya, amely bármi másnál (még az autónál is) jobban felforgatta a társadalmi magatartást, az időfelhasználást, a modern ember világképét. De mit tudunk pontosat e hatodik érzékszerv hatásáról, az ember idegrendszerének fantasztikus elektronikai kiterjesztéséről? Keveset..."

A Magyar Televízióban tanulmányozta a magyar televíziós gyakorlatot Radzsiv Kumar, az indiai tévé Új-Delhiből érkezett újságíró munkatársa. A Rádió és Televízió Újságban beszélt az indiai televíziózásról S.E.-nek adott interjújában.



Részlet:
"Tavaly ősszel Londonba és Budapestre kínáltak lehetőséget. Az előbbi elfogadása esetén otthon gyorsabb előmenetelt remélhettem volna. Mégis Budapestre jelentkeztem, részint mert indiai magyar barátaim révén sokat hallottam önökről, részint mert úgy véltem, hogy egy szocialista ország gondja-öröme közelebb áll a miénkhez. Nem is csalódtam: nyolc hónap alatt rengeteg használható tapasztalatot gyűjtöttem.
- Mondana valamit az indiai televízióról?
- Öt tévéállomás közül négy helyi műsort sugároz, főleg a városiaknak. Az új-delhi program műhold segítségével eljut az ország minden vidékére. Napi hatórányi adás fekete-fehérben, egy csatornán vehető. (Most tervezik a 2. csatornát az igen fontos mezőgazdasági adások számára, mivel a városiak nem szeretik a hetente háromszor jelentkező földműves-műsorokat.) Programunk meglehetősen változatos: az iskolatévétől a vitaműsorokon át a különféle érdekes játékokig terjed. Az adásokat angol és hindi nyelven sugározzuk, kivéve a játékfilmeket, melyek az ország 14 főnyelvén hallhatók. Én az ifjúsági szerkesztőségben dolgozom - szerkesztek és műsort vezetek - hetenként két alkalommal jelenünk meg a képernyőn, 30-30 percben. Az angol nyelvű műsor az új India mindennapi kérdéseivel foglalkozik, hindi adásunk inkább a fejlődés gondjait veszi szamba. Van a TV Híradónak és A HÉT-nek megfelelő programunk is, valamelyest eltérő formában. Csak egyet említek: a híradót mindvégig egy személy vezeti, viszont több az újságíró-kommentátor, akiket elsősorban megfelelő hangjuk és külsejük alapján válogatnak. A tévének nincsenek újságíró belső munkatársai, külföldi tudósítói. Most toborozzák őket; magam is közéjük tartozom majd visszatérésem után. Megemlítem még, hogy Indiában átlagban napi egy játékfilmet gyártanak, tévéfilmet azonban nem készítünk - nincs rá anyagi keret, és a szakemberek is hiányoznak..."

Július 15. 20.05 A dunai hajós - tévéfilm első része. Verne Gyula regényéből írta és rendezte Markos Miklós. Dramaturg Békés József és Bíró Zsuzsa, az operatőr Lakatos István. Főszereplők: Koncz Gábor, Agárdi Gábor, Bujtor István, Kállai Ferenc, Latinovits Zoltán, Menszátor Magdolna, Madaras József.

Július 17. 17.00 Kapcsoljuk a világűrt! - élő adás, az este folyamán többször is, összesen több mint 140 percben. A Szojuz-Apollo szovjet-amerikai űrkísérletről élő közvetítés. A televízió IV. stúdiójában pedig szakemberek kommentálták a látottakat. A két űrhajó magyar idő szerint délután öt órakor kezdte meg a dokkolást, melyet 16 perc alatt hajtottak végre.

A Népszava július 22-i számában Molnár Géza írta:
"A Magyar Televízió méltóképpen kivette részét a Szojuz-Apolló program közvetítéséből. Nemcsak az összekapcsolás, hanem az előkészületek idején sugárzott ankétokat, ismertető, magyarázó előadásokat, amelyek a páros űrrepülés alatt sok mindent érthetővé tettek a nézők számára, hogy úgy mondjam: beavatottak lettünk mindnyájan.
Ipper Pál vezetésével a speciális alkalomra jól felkészült szakértőcsoport és nagyszabású technikai apparátus működött közre a magyar tévéadás lebonyolításában. A csütörtök délutáni első közvetítés meglehetősen nagy hibaszázalékkal ment végbe. Ipper nehezen birkózott izgalmával. A szakértők nemegyszer pontatlan válaszokat adtak, az űrképek olykor késve kapcsolódtak a hazai adásba, s nekem az volt az érzésem, hogy az összekapcsolódás lélekemelő, nagy pillanatairól is tulajdoniképpen lemaradtunk. Azt mindenképp hibának tartom - a sokat markolás hibájának - hogy egy ilyen adásban, amelyben minden pillanat felhasználásának jelentősége van, még a tévénézők leveleire, telefonjaira is megpróbáltak válaszolni, mintha valamiféle kívánságműsorról lett volna szó.
A második közvetítéskor azonban minden rendbejött, a gépezet olajozottan működött. Mindent egybevetve: míg élünk, örökre emlékezetünkbe vésődik a Szojuz-Apolló program tetőzése, az űrrandevú közvetítése..."

A Hajdú Bihari Naplóban augusztus 15-én Rubovszky Kálmán a következőket írta, részlet:
"A Szojuz-Apolló űrrandevú adásain ízelítőt kaphatott az érdeklődő abból, mennyire sok tudományterület képes csak megvalósítani és kommentálni egy ilyen eseményt. Az élő adásban, amely a televíziószerűség alappillére, a csillagász dr. Almár Iván, az orvos ezredes dr. Echter Tibor, a geológus Kőháti Attila, a fizikus Abonyi Iván, a mérnök őrnagy Szentesi György, a mérnök Ferencz Csaba, s az újságíró Ipper Pál, Vértes Éva és Csák Elemér válaszolt a kiselőadások mellett a nézők kérdéseire is. A tömegközlés visszacsatolási nehézségeit e megoldás jelentősen enyhítette. Feltétlenül ki kell emelnünk, hogy az adások során az űrhajósok helyzetének szemléltetésére, valamint az összekapcsolás lényegének érzékeltetésére a szemléltetés egész hadseregét vetették be az alkotók. Volt ott applikációs táblától kezdve bejátszott snitt-filmeken át a két űrhajó, túlzással szólva, majdnem életnagyságú modelljéig minden. A makettet látva önkéntelenül is egy másik makett jutott eszünkbe: a televízió nemrég bemutatott, egyébként jószándékú drámatörténeti sorozatában alkalmazott makettek (pl. a görög színházé). Mennyire kisméretű, jelentéktelen, bemutatása, megmagyarázása mennyire elkapkodott volt. A Szojuz-Apollo műsor űrhajó makettje annyira áttekinthető és többszörösen, más eszközök segítségével is megmagyarázott volt, hogy mikor elérkezett az összekapcsolás pillanata, a homályos, nehezen látható manővert könnyen észlelni tudtuk. Már gyakorlatunk volt benne..."

A korabeli közzétett közvélemény kutatások szerint a hét legnagyobb tetszést arató műsora a Szojuz-Apollo közvetítés volt, amit a Jókai sorozat Egy magyar nábob című filmje és a vasárnapi Delta adása követett.

Július 18., a TV Híradó beszámol Lengyel József író temetéséről, a televízió emlékműsort mutatott be az író halála alkalmával.

Július 22. 20.05 Zsolt Béla: Erzsébetváros - színmű közvetítése a Thália Színházból felvételről.
20.01 2. műsor, Nyári Színházi Esték: Raffai Sarolta: Vasderes -színmű közvetítése a Kecskeméti Katona József Színházból, felvételről.

Július 23. 20.00 Külpolitikai Fórum. Műsorvezető Vitray Tamás.
20.01 2. műsor, Nyári Színházi Esték: Lunacsarszkij: A felszabadított Don Quijote - dráma közvetítése a Szegedi Nemzeti Színházból, felvételről.

22.05 a Nyitott könyv sorozat újabb adása, Lakatos Menyhért:



Füstös képek - tévéjáték. Rendezte Mihályfy Sándor, vezető-operatőr Kecskés László, szerkesztő Katkó István. Szereplők: Szemes Mari, Rácz Irén, O. Szabó István, Siménfalvy Sándor, Ujvári Nettka, Madaras József, Lakatos Ilona, Nagy István.

A Filmvilág 1975/16. számában írta Hegedűs Zoltán, részletek:
"A televízió Nyitott könyv műsora általában mozgékonynak, frissnek mondható. Viszont nem eléggé találékony a könyvek bemutatásában. Ami a frissességet illeti, ezúttal is dicsérendő: alighogy megjelent Lakatos Menyhért Füstös képek című regénye - regényes visszaemlékezése az őt kibocsátó cigányközösségre - könyvét alighogy megérintette a siker szele (már nem kapható), a Nyitott könyv bemutatta a regényt és íróját a tévé nézőinek. Nem késlekedve, de annál inkább elsietve, ami a bemutatás módját illeti. Mert nem volt összhang a bemutatott, dramatizált részlet és az utána következő beszélgetés, főleg a lektor, Sík Csaba könyvítészi mondandója között. Akik olvasták Lakatos Menyhért könyvét, miden bizonnyal igazat adtak Sík Csabának, aki hangsúlyozta, hogy a regény mentes minden fajta egzotikumtól, kuriózumtól, romantikától, hogy végre az első színtiszta realista ábrázolása a cigánysorsnak, cigányéletnek. Akik viszont nem ismerik a könyvet, aligha láttak mást a bemutatott részletben, mint valamiféle cigány népszínművet, harsány életképet, amely keresve keresi az egzotikum, kuriózum tarka színeit; kiütközött ez Mihályfy Sándor rendezésében, mind pedig a dramatizált részletben szereplő hivatásos színészek - és sajnos éppen a központi alak, Szemes Mari - játékéban; elragadta őt a dramatizálás jó szándékú szenvedélye...
A néző mindinkább bosszankodik, ő elsősorban az írót szeretné hallani, akár önmagáról beszél, akár könyvéről, élményeiről, vagy tárgyának, a cigányság sorsának ma is eleven problémáiról, múltjának történetéről. Az a néhány perc, melyben Lakatos Menyhért mégis szóhoz jutott, többet mondott el e lényeges dolgokról, mint a kicsiszolt elméletieskedés. Ha akad ma a cigányságnak ilyen hiteles szavú, erőteljes krónikása, tárgyának ilyen széles körű ismerője, mint Lakatos Menyhért, azt hiszem, elsősorban övé kell legyen a szó. A tudományos ízű irodalomelmélkedés aztán következik. Legalábbis a televízióban így kellene lennie - a nézők és a műsor maradandó hatása érdekében."

A Népszava július 29-i számában Molnár Géza írt kritikát, részlet:
"A televízió Nyitott könyv műsora fontos és hasznos szolgálatokat tesz az
olvasóközönségnek: könyvtermésünk egy-egy újdonságára hívja fel a figyelmet. Dramatizált részletet mutat be - ezek néha egy-egy jól sikerült tévéjáték színvonalára emelkednének s utána valamelyik kritikus, szerkesztő, irodalomtörténész beszélget a szerzővel. A nyomtatott mű egészéhez viszonyítva ez olyasféleképpen hat, mintha elolvasnánk a fülszöveget és belelapozván a könyvbe, elidőznénk egy-egy érdekesebb részletnél: de hát éppen ez a belelapozás adja a műsor fontosságát, éppen ebből fakad legfőbb haszna, a kedvcsinálás az olvasáshoz. Pénteken Lakatos Menyhért Füstös képek című regényével találkoztunk a Nyitott könyv adásában. A regény egyik fontos értékét a témának az a szerencsés írói megközelítése adja, hogy a szerző nem az egzotikumokat hajszolja, de mindenekelőtt emberi világot ábrázol művében, emberi drámákat és konfliktusokat, fejlődésvonalakat rajzol föl érett epikus eszközökkel..."

Július 30. 21.00 Polgár András: A szembesítés eredménytelen - dráma közvetítése a Madách Kamara Színházból, felvételről.

Július 31., Kádár János felszólalt a Helsinki értekezleten, beszédében az ezer éves magyar történelemről, és Trianonról is beszélt. Az eseményről a TV Híradóban tudósított Ipper Pál és Regős Sándor.
20.01 2. műsor, Nyári Színházi Esték: Racine: Berenice - tragédia közvetítése a Győri Kisfaludy Színházból, felvételről.

Augusztus

Augusztus 1., a TV Híradó beszámol arról, hogy a Helsinki záróokmányt aláírták.

Helsinkiből való hazatérése után az Európai Biztonsági Konferencia történelmi jelentőségéről nyilatkozik Kádár János Megyeri Károlynak.

17,20 Riporter kerestetik - a negyedszer is megrendezésre került vetélkedő első elődöntője. Résztvevők:



Bán László mérnök Budapest, Csurgay Judit gimnáziumi tanuló, Déri János mérnök Budapest, Fodor Csilla egyetemi hallgató Budapest, Hortobágyi Éva mérnök Budapest, Nagy László újságíró Dunaújváros, Pálfy Ferenc üzemmérnök Budapest, Puch Tamás üzemmérnök Miskolc, Vajda Mária múzeumigazgató, Vágó István mérnök- üzletkötő Budapest, Zelényi Zoltán technikus Budapest, Zétényi Lili közgazdász Budapest.

20.50 Csontváry, jelenetek egy festő életéből - tévéjáték.



Csontváry szerepében Őze Lajos. Írta Kovásznai György, dramaturg Lendvay György, rendező Várkonyi Gábor, vezető-operatőr Ráday Mihály.

A Pest megyei Hírlap augusztus 3-i számában T.I. írta, részletek:
"Úgy tűnik, újabban téma lett Csontváry, a különös életű és művészetű festő; különböző műfajú alkotások témája. Ebben az évadban mutatták be Hidas - Seregi Csontváry balettjét az Operaházban, olvashattunk róla, hogy Huszárik Zoltán, a Szindbád rendezője Csontváry filmre készül, s most a televízió bizonyára igen népes nézőközönsége előtt jelent meg a festő és kora.
De valóban megjelent-e? Testi, fizikai külsőségeiben mindenesetre, hiszen Őze Lajos szuggesztív játékkal és kitűnő maszkkal (írjuk ide a maszkmester, Sommer Katalin nevét) elevenítette meg a festőt. Hiteles volt az első jelenet művészkávéházi környezete is (Szinyei-Merse, Rippl-Rónai, Fényes Adolf, Lechner Ödön, Pólya Tibor s más festőművészek ismét csak pompásan sikerült maszkjaival), érdekes volt a kudarcba fulladt kiállítás operatőri-rendezői megoldása, vagy a festő vizionálása - egészében azonban nem mondható sikerültnek ez a munka. Az alcímben ugyan ez állt: Jelenetek egy festő életéből, de ezek a jelenetek - az említett kávéházi szín s a kiállítás-jelenet nagy átokmonológja kivételével - nem tudták igazán felidézni a festőt és problémáit. Itt ugyanis valójában nem is annyira az életrajzi mozzanatokat kellett felvillantani, mint azokat a mozgatórugókat, amelyek Csontváry festészetét létrehozták, majd ezt a festészetet már a művész életében szinte meg nem történtté tették...
Sem az írói, sem a rendezői munka nem állott azon a szinten, amelyen egy ilyen bonyolult és mélyen drámai témát adekvát módon meg kell közelíteni. A külsőségek, a gyakran látott megoldások (a vízió-jelenetben például határozottan az operaházi táncjáték bizonyos elemei, ötletei is), egyfajta modorosság (amely Várkonyi rendezéseire fiatal kora ellenére máris jellemző kezd lenni) fedte el sok esetben a mélyebb gondolatokat. Vagy - mint a jelzetten is kitalált, képzeletbeli népbiztos jelenetben - Csontvárytól is, művészetétől is és egy 19-es közoktatási népbiztos-helyettestől is idegen eszmei összefüggéseket, egy-két megfogalmazásban vulgarizált marxista tételeket hangsúlyozott. A záró ötlet pedig, a hatodik jelenetet az úgynevezett főcím, a szereplők és más közreműködők listájának felsorolásával azonosító, s ezzel az értő, megbecsülő utókort is e névsorhoz kötő ötlet, nem is volt egészen ízléses."

A Film Színház Muzsika 1975/32. számában Bulla Károly írta, részletek:
"Felemás érzést váltott ki a tévéfilm. Tiszteletre méltó a kísérletező kedv, ahogy fölrúgva minden dramaturgiai szabályit, Kovásznai jelenésekben közelített a nagy festő életéthez, de olyannyira kacérkodott a szétesés víziójával, hogy már-már sikerült is elérnie. A gyors stílusváltásokkal nehezen barátozik a néző, és szinte természetes, hogy a legközlékenyebb áll hozzá a legközelebb. Nem kellett asszociációs képességünket bevetni, hogy az első "jelentést" megértsük, ezért találtatott a legjobbnak. A második rész dramaturgiai sutasága szembetűnő, kivált mert láthatóan ügyelt rá az író, hogy szerkesztett legyen. A harmadik jelenés feltételes módja színpadias, a negyedik, szecessziós kavargása kimódolt, az ötödik hamvassága tankönyvszerű. És az összkép mégis kedvező, az író mondanivalója, a rendező bátor sokat-akarása és a színészek nagyszerű játéka miatt...
Őze Lajos Csontváry-ja nagy alakítás; ahogy illik, személyiségének varázsa tartotta össze a jelenéseket..."

Augusztus 2. 21.45 a Veszprémi Tévétalálkozó díjnyertes műveiből ezen a napon - a Fehér György rendezte - Shakespeare III. Richárd-ját vetítik.

Augusztus 6. 20.01 2. műsor, Nyári Színházi Esték: Schiller: Stuart Mária - színmű közvetítése a Katona József Színházból, felvételről.

Augusztus 7. 21.00 Al-Ahram - A piramisok - Chrudinák Alajos és Várszegi Károly riport-dokumentumfilmje.

Augusztus 7., ülést tartott a tévé elnöksége. A jegyzőkönyv alapján megállapítható, hogy foglalkozott a műszaki kiszolgáló területen kialakítandó komplex brigádok létrehozásával, ezzel a stúdiómunkák folyamán létszám megtakarítást lehetett elérni - többes feladatok egyszemélyes ellátásával. Ugyancsak tárgyalta a mini-stábok létrehozását, ahol szintén a fő cél az optimális kis forgató létszám kialakítása volt, 3-5 fős stábokkal.
Az ülésen Kerpel Róbert műszaki igazgató kiemelte, hogy köszönet jár az MTV KISZ szervezetének, akik a tervet kidolgozták és előterjesztették (1975. augusztus 14. E/8/1). Először 1975. augusztus 27-én került az Elnökség elé!)). Vita bontakozott ki arról, hogy 1976. január 1-jével, vagy csak 1977. január 1-jével vezessék-e be. Nagy Richárd közölte, január 1-jével kísérleti jelleggel el kell indítani.
(Magyar Országos Levéltár XXVI-A-9. 22. doboz. MTV Elnökségi iratok.)

Augusztus 8., Megyeri Károly megküldte az MSZMP Agitációs és Propaganda Osztályra, Kőszegi Ferenc részére az MTV jelentését a IV. ötéves tervben megvalósult főbb fejlesztési célokról, és az V. ötéves tervvel kapcsolatos elképzelésekről, melyet korábban Kolek Vera kért az MTV-től.
Részletek:
"Az Állami Rádió és Televízió Bizottság megtárgyalta és jóváhagyólag támogatja összehangolt fejlesztési terveinket az V. ötéves tervre vonatkozóan. A Magyar Televízió célkitűzése, az, hogy a tervperiódus végére két közel azonos értékű műsorszóró csatornával rendelkezzen, amely alkalmas arra, hogy az I. program az ország területének több mint 90%-án, a II. program az ország területének több, mint 60%-án jól vehető legyen...
A IV. ötéves terv időszakában a Magyar Televízió fejlesztési célkitűzései mennyiségi és minőségi fejlesztést irányoztak elő. A tervtörvény a Magyar Rádió és a Televízió fejlesztésére 1.063.000e Ft-ot irányzott elő, (ebből a televízióra 844.073 millió Ft jut)...
A tervperiódus alatt indult meg a színes elektronikára történő átállás, amelynek eredményeképpen két színes stúdió-rendszert helyezünk üzembe ez év végéig. A Televízió műsorgyártó berendezéseinek fejlesztésénél előnyben részesítettük az elektronikai ágazatot a filmes technikával szemben, figyelembe véve, hogy a kulturális Minisztérium Film-főigazgatóságának technikai eszközei - beleértve stúdióparkját, felvevő gépeit, világítástechnikai eszközeit - hasznosan szolgálják a Televízió műsorkészítő tevékenységét, ezzel elkerülve a párhuzamos beruházásokat.
A IV. ötéves terv során nőtt a Magyar Televízió mindkét műsorcsatornájának vételi lehetősége. Különösen jelentős a növekedés a II. műsorcsatorna területén, ahol nagy teljesítményű adóberendezések léptek üzembe (Pécs, Tokaj)...
A IV. ötéves terv időszakában műsorkészítési bázisunk fejlődése a fentiekben ismertetett eredményei mellett nem tudta elérni azt a szintet, amely lehetővé tette volna a műsorkészítés mennyiségi és minőségi körülményeinek zavartalan kielégítését. A műsoridő növekedése, valamint a műsorokkal szemben támasztott magasabb minőségi követelmények teljesítése mellett nem tudtuk megoldani a Televízió elhelyezésének problémáját. Felsőbb szervek intézkedése kapcsán a rendelkezésünkre bocsátott Szabadság téri épület már nem tudja befogadni és kiszolgálni a műsort szerkesztő és műsort realizáló részlegek egészét.
Műsorkészítő műszaki berendezéseink egyes ágazatokban (stúdiótér, filmtechnika, szinkronizálás, archiválás, stb.) nem képesek kielégíteni a műsorkészítő szellemi kapacitás által támasztott igényeket...
Az V. ötéves terv során a műsorkészítési kapacitás tárgyévenként a tervperiódus első két évében 8-10%-al, 1978-1980 között 10-15%-kal növekszik.
A tervperiódusban tervezzük:
A Televízió szerkesztőségei, archívumai, adatbankja, valamint az azokat kiszolgáló műszaki és gazdasági szervek befogadására szolgáltató épületet kívánunk kialakítani.
A Szabadság tér 17. szám alatti épületet teljes egészében a Televízió technikai bázisává tervezzük átalakítani. A Szabadság téri épületben szándékozunk építeni három további stúdiót, amelyek közül az elsőt (V. stúdió) a szolgáltató ház építésével egyidejűleg, vagy annak befejezését követően építenénk meg. A VI. és a VII. stúdiók építésének megkezdésére a tervperiódus második felében kerülne sor, és befejezésük a VI. ötéves terv első éveiben történne.
Az MSZMP KB. Agit. Prop. Bizottsága állásfoglalásának megfelelően a terv előirányozza öt vidéki tévéstúdió építését Pécs, Szeged, Debrecen, Miskolc, és Győr telephelyekkel, Az építendő stúdiók új épületekben történő elhelyezésével járó költségkihatásokat a korábbi elképzelések szerint a megyei tanácsok költségvetésében kell biztosítani, míg a stúdiók műszaki berendezéseit, épületgépészetét a Televízió fejlesztési terveiben szerepeltetjük...
Óbudán a IV. ötéves terv során megépült gyártó bázis területi bővítésével két közepes nagyságú műtermet kívánunk építeni, amelyek alkalmasak lesznek filmes és elektronikus eszközökkel rögzített műsorok készítésére...
(Magyar Országos Levéltár 288 f 36/1975/ 1.öe MSZMP Tudományos, Közoltatási és kulturális Osztály.)

A különböző kulturális intézmények jelentéseit az MSZMP KB Tudományos, Közoktatási és Kulturális Osztálya összegezte és véleményezte, és Tájékoztató jelentést készített, melyen az is szerepel, hogy ez egyben az Agitációs és Propaganda Bizottság állásfoglalása is. A jelentés aláírója Kornidesz Mihály, az MSZMP KB Tudományos, Közoktatási és Kulturális Osztálya vezetője. A jelentés szeptember 16-án készült el, részletek:
"...A három kiemelt területen kívül a IV. ötéves tervi szintet meghaladó fejlesztési lehetőségeket biztosít az V. ötéves tervezet a Magyar Tudományos Akadémiának (111%). A IV. ötéves tervvel azonos a Rádió és Televízió fejlesztési lehetősége...
A Magyar Rádió és a Magyar Televízió rendelkezésére álló eszközök a jelenlegi műsoridőhöz szükséges feltételek megteremtésére és a munkakörülmények javítására sem nyújtanak fedezetet..."
(Magyar Országos Levéltár 288 f 36/1975/ 1.öe MSZMP Tudományos, Közoltatási és kulturális Osztály.)

Augusztus 14., a TV híradó beszámolt Sosztakovics temetéséről, és a televízió rövid megemlékező műsort is sugárzott, derül ki a korabeli kritikákból.

A Békés megyei Hírlapban augusztus 16-án írta S.E., részlet:
"Csütörtökön a televízióban hírt adtak temetéséről: milliók gyászolják. Aztán rendkívüli adás következett: film az életéről. A gyermekkor, az ifjúkor emlékei, fényképek, archív filmek. Sosztakovics mellett más nagyok arca: Majakovszkijé, Meyerholdé. Közben végig a zeneszerző muzsikájáé a főszerep, a filmzenéktől az emlékezetes, nagy szimfóniákig. Operatőri és rendezői, szerkesztői bravúrok, tökéletes arcképvázlat. Dicséretes a gyorsaság és a friss reagáló készség, ahogyan a Magyar Televízió közelünkbe hozta Sosztakovicsot, korunk felejthetetlen muzsikusát ezzel a műsoron kívül, de az est fénypontjaként sugárzott filmmel."

Augusztus 15., meghalt Kisfaludi Stróbl Zsigmond, tudósított a TV Híradó.
20.00 első magyar-szovjet ifjúsági Barátság-fesztivált tartottak Budapesten. Közvetítés a budapesti Sportcsarnokban megrendezett nagygyűlésről. A fesztivál eseményeiről folyamatosan, több műsorban és a Híradó adásaiban is beszámolt a Televízió.
20.01 2. műsor, Nyári Színházi Esték: Sarakadi Imre: Kömíves Kelemen - dráma közvetítése a Veszprémi Petőfi Színházból.
20.40 Bibó Lajos: Csodadoktor - tévéfilm bemutatója. Televízióra alkalmazta Semsei Jenő, operatőr Molnár Miklós, rendező Félix László. Szereplők: Bessenyei Ferenc, Papp János, Hűvösvölgyi Ildikó, Fónay Márta, Zenthe Ferenc, Felföldi Anikó, Tímár Éva, Simon György, Raksányi Gellért.

A Pest megyei Hírlap 1975. augusztus 17-i számában írta Csontos Magda:
"Túlzásba vitt igyekezet. Lelkesen helyeslem a tévé nagy igyekezetét, hogy szórakoztatni szeretné nézőit. Miért ne érezhetnék magukat kellemesen az emberek a képernyő előtt? Nem helyeslem viszont ennek az igyekezetnek a túlzásait, azt, hogy összetévesztik olykor azt, hogy a szórakoztatás nem egyenlő az igénytelenséggel. Az igénytelenséget, amely könnyedén elfeledkezik arról, hogy egy mű megítélésében a "szórakoztatásnál" jóval előbbre való normák, követelmények is vannak. Ne akarjon a tévé mindenáron mulattatni. Úgy semmiképpen, ahogyan pénteken este Bibó Lajos Csodadoktor című vígjátékának műsorra tűzésével tette. Melléfogott ezzel a produkciójával a televízió. Bibó Lajos - a két világháború közötti kor ünnepelt írója - írt jó műveket is. Hiteles, drámai híradásokat a parasztság életéről. A Csodadoktor nem tartozik ezek közé. Nem azért, mert vígjáték. Ez a darab azért gyengécske, mert - függetlenül megírásának kommersz, olcsó fogásaitól - a népszínművek rossz hagyományai élnek benne tovább. A keretek már ugyan kissé modernizáltak, de a paraszti élet idillikus felfogása, göregáboros humora, mesterkélt cselekménybonyolítása mind-mind a népszínmű kellékei. Jellemei nem hitelesek, megnyilvánulásaik hamisak. Az egész játék légköre, levegője fals. Kár volt a Csodadoktort kiemelni a feledés homályából. Azért is, mert a szándék, amellyel műsorra tűzék, visszájára fordult: az előadás egyáltalán nem szórakoztatott. Ahogyan a rendező, Félix László kínos igyekezete ellenére a színészei - Bessenyei Ferenc, Papp János, Hűvösvölgyi Ildikó, Fónay Márta, Zenthe Ferenc - feszengtek szerepeikben, ugyanolyan nyugtalansággal ültünk mi is a képernyő előtt. Mi jöhet még ezután? Viszontlátjuk a Piros bugyellárist és a Sárgapitykés közlegényt?"

A Filmvilág 1975/18. számában írta Sziládi János, részlet:
"Félix Lászlónak nem volt könnyű dolga. A drámateremtő ideológia eltűnése - a televízióra alkalmazó Semsei Jenő munkája is segít ebben - szinte kiüresíti a történetet, s a nyersebb, a naturálisabb jelenetsorok belopása (ami egyébként Bibó Lajos írásaira is jellemző) ezt akarja pótolni. Jórészt sikertelenül. A tartalmatlanná - az eredeti ideológia szempontjából ártalmatlanná - vált játék a népszínművek hamis felhangjaival telítődik. Ez pedig azt a másik funkciót veszélyezteti, amiért pedig az egész műsor született; a jó értelmű szórakozást."

Augusztus 16. 20.00 Micsoda idők voltak! - szombat esti tévésorozat indult az elmúlt harminc esztendő színpadi és filmvígjátékainak részleteiből, és a korszak legemlékezetesebb kabarétréfáiból.

Augusztus 18., felavatják (a tervektől eltérően, mert augusztus1-je volt a kitűzött dátum) a tévé 1. programját sugárzó új, magyar gyártmányú, felügyelet nélkül működő 20/4 kW-os Szabadság-hegyi adót és mindkét adás új antennarendszerét. Üzembe helyezik a Gerecse hegység Tatabánya-Újváros fölé emelkedő egyik nyúlványán az új tévéátjátszó állomást.

Idézet a Népszava július 13-i számában megjelent cikkből (szerző nincs megjelölve), részletek:
"Ha ember lenne, azt mondanánk, no még 19-et alszunk, aztán kezdődik a nyugdíj. Mivel a Széchenyi-hegyi öregadóról van szó, úgy változtathatjuk meg a szólás-mondást: még 19 napon át sugároz, aztán nyugalomba vonul. Ugyanis augusztus 1-jén veszi át a hatalmat az antennáival együtt mintegy 770 méter magas, korszerű új adóállomás, amelynek sudár "termete" mellett eltörpül az 50 méteres épület tetején álló 30 méter magas toronymatuzsálem.
Tizenhét éve szinte megállás nélkül sugározza a televíziós műsorokat, a tengerszinthez viszonyítva 500 méter magas Széchenyi-hegy tetejéről az NDK gyártmányú adó. Ez a berendezés megtette a kötelességét. Egy tévéadó átlagos életkora egy évtized: ennyi időn át lehet gazdaságosan üzemeltetni. Dr. Villányi Ottó mérnök, a Posta-vezérigazgatóság osztályvezető-helyettese elmondta, hogy az öreg adó túlkoros ugyan, de még jó állapotban van. Ez köszönhető annak is, hogy a szokásosnál több időt fordítottak karbantartására.
Az Elektromechanikai Vállalat szakemberei által készített új adóberendezés 20 kilovolttal sugározza a képet és néggyel a hangot: ez a teljesítmény nem nagyobb a réginél, de az adó biztonságosabb lesz. A 150 méteres acéltorony tetején helyezkednek el a tévé- és az URH-antennák. A néző szempontjából lényeges, hogy kevesebb lesz az üzemzavar. Eddig a Várban és a budai hegyekben lakók egy részének speciális magasantennát kellett építtetni. Ezentúl erre nem lesz szükség, mert az adó hatáskörzetében - ami eddig 50 kilométer volt, de augusztus 1-től bővül - "közvetlen átlátással" vehetik a műsort. A tévé 1. program adóberendezése teljesen új. A 2-esé marad az 1969. március 21-e óta üzemelő régi, csak áthelyezik az új állomásra. A 2. program antennái előreláthatólag augusztus végétől működnek majd az új 150 méteres torony tetején.
Tekintve, hogy az ország lakosságának mintegy 25 százaléka Budapesten és a környékén lakik, a Széchenyi-hegyi új adótorony lényegesen hozzájárul az országos televízió vételi viszonyok javításához...
1975. augusztus 1-je lényeges határkő a műsortovábbítás történetében. Az épületet úgy tervezték, hogy benne a későbbiekben újabb adóberendezéseket is el lehet helyezni, sőt, a tartalékadók is kapnak szállást. A posta távolabbi tervei között szerepel, hogy távirányítású központokat építtet, s azokból irányítják majd az ország különböző területein elhelyezkedő kilenc adóállomást."

Augusztus 20., a TV Híradó aznapi adásában láthatták a nézők Kovács Györgynek, a TV Híradó helyi tudósító operatőrének, és Lódi György szerkesztő-riporternek az anyagát a Csanyik völgyben megrendezett munkás-paraszt találkozóról.

A Rádió és Televízió Újság 1975/31. számában Tamás György, a Híradó vidéki tudósítói rovatának vezetője ismertette meg a lap olvasóit a Híradó tudósító hálózatának munkájával:
"A vidék tévétudósítói. 1959 tavaszán a TV Híradó egyetlen szobájának egyetlen telefonja interurbán hívást jelzett. Miskolcról jelentkezett Kovács György mérnök. Kiöntött a Szinva, és mint amatőr filmes, megörökítette keskenyfilmen az eseményt. Szívesen átadja a Híradónak. A film megérkezett, így az ország akkor még csak néhány ezer tévénézője is láthatta a medrébe visszatérni nem akaró folyót.
Azóta természetesen nagyon sok minden történt. A televízió fejlődésével egyidejűleg megemberesedett a Híradó is, felnőtté vált. Hetente 14 kiadásban jelentkezik és az egész világ, sőt a világűr eseményeit viszontláthatjuk a képernyőn esténként. Közvetített már a Holdról is, de azért változatlanul érdekli az embereket, ami házunk táján, határainkon belül történik.
Az 1959-es miskolci riport fellelkesített néhány embert, és mind több vidéki amatőr filmes vált a Híradó lelkes tudósítójává. Most, 16 év elteltével már egy külön osztály fogja össze a Híradón belül a megszaporodott vidéki tudósítók és szerkesztőségek munkáját. Igen, a vidéki szerkesztőségekét is, mert Debrecenben, Győrött, Miskolcon és Pécsett már 2-3 tagú stábok dolgoznak és küldik szinte naponta riportjukat Budapestre. Ismerik megyéjüket és mindenütt ott vannak, ahol történik valami - gondoljunk csak az elmúlt évek árvíz riportjaira. Debrecent Tóth Károly és Zoltai Károly, Győrt Olajos Csongor, Katona Miklós és Bognándi György, Miskolcot Lódi György, Fodor Balázs és Sonkolyos Endre, Pécset Berkics János és Kovács Sándor képviseli. (Tóth Károly és Lódi György neve nem volt ismeretlen a televízió nézői előtt, évekkel ezelőtt a Riporter kerestetik-ben sokan izgultunk értük.)
Az ország többi megyéjében amatőr filmesek, újságírók segítik a Híradó munkáját, rendszeresen küldik az értékes információkat, riportokat a budapesti szerkesztőségnek. A lelkes gárda sokat tesz, hogy megyéjük életéről mind gyakrabban hírt adjanak a Híradóban. Nevükkel ugyancsak találkozhatunk az egyes riportok kezdetén, de ismerjük meg őket így együtt: Bács megye - Fodor Dezső, Békés megye - Martincsek Gábor, Borsod megye - Bera Károly, Csongrád megye - Horváth Dezső, Fejér megye - Miegend Árpád, Hajdú megye - Végh László, Heves megye - Szelényi György, Komárom megye - dr. Kékesy József és Kerekes László, Nógrád megye - Strumann Béla, Somogy megye - Jávori Béla, Szabolcs-Szatmár megye - Elek Emil, Szolnok megye - Sz. Nagy József, Tolna megye - Kiss István, Vas megye - Fazekas Péter, Veszprém megye - Péterfai Endre és Beke Géza, Zala megye - Mázsa Imre.
A megyei tudósítók hetenként egyszer telexen közlik, hogy megyéjükben milyen esemény várható a következő hét napban. A Híradó különböző kiadásainak ideje kötött, ezért másodpercre kidolgozott terv alapján kapják meg az egyes napokra szóló riportmegrendeléseket, sőt még a feladási időt is, azaz hogy melyik vonattal vagy autóbusszal küldjék el a film-, illetve magnótekercseket Budapestre. A megadott időben és helyen motoros futár várja a riportot, és viaskodva a délutáni csúcsforgalommal, szállítja a laboratóriumba.
A vidéki tudósítók riportjai a legkülönbözőbb járművekkel kerülnek a Szabadság térre, hol vonattal, hol autóbusszal, de gyakori, hogy repülőgéppel érkeznek. Előfordult már az is, hogy az új gyárat felavató miniszter hozta fel a riportot az esti adásra. A TV Híradó névtelen, de nélkülözhetetlen segítői a MÁV mozdony- és vonatvezetői, a Volán autóbuszsofőrei, kalauzai, forgalmistái, akik gyakran a zsebükben hozzák napról napra a riportokat, hogy azok idejében a Szabadság térre kerüljenek. A beérkező és a laboratóriumban előhívott riportokat a vidéki osztály budapesti munkatársai és a vágók veszik kezelésbe, hogy a Híradó három kiadásának valamelyikében viszontlássák a nézők.
A vidéki szerkesztőségekkel és tudósítókkal állandó telexkapcsolat épült ki. Így volt lehetséges, hogy még tombolt a vihar Pécsett, de az ottani híradósok már jelezték: az esti adásra itt van róla a riport.
A Híradó vidéki szerkesztőségei és tudósítói jelentős hányadát adják az esténként adásra kerülő riportoknak. Ízelítőül néhány számadat: 1975 első hat hónapjában a vidéki osztály 610 hazai riportot készített, ebből 310-et a négy megyei szerkesztőség és 300-at az amatőr-filmes tudósítók.
1959-ben egy lelkes miskolci amatőr filmessel kezdődött, jövőre pedig - Szegeddel együtt - már öt megyeszékhelyen dolgoznak a Híradó vidéki szerkesztőségei. És mi a távoli jövő? A megyeszékhelyekről képmagnóval felvett, elektronikus úton továbbított riportok érkeznek majd, és a képernyőn ezt olvashatjuk: Kapcsoljuk a TV Híradó pécsi szerkesztőségét."

A TV Híradó ebben az időben sok állóképet, fotót is használt az adásaiban. Leggyakrabban olyankor, amikor a mozgókép - filmfelvétel - már késői esemény miatt "nem érhette el" a legközelebbi adást. A TV Híradó fotóriportere Chochol Károly volt ebben az időben. A Rádió és Televízió Újság 1975/35. számában Murányi László, a Híradó szerkesztő-riportere készített interjút Chochol Károllyal. Részletek:
"- Milyen szerepe lehet a fotóriporter munkájának a TV Híradóban? Ott, ahol naponta gyakran 15-20-25 filmoperatőr szállítja a mozgóképes információt?
A kérdés nem lepi meg Chochol Károlyt - aki már öt esztendeje a Híradó fotóriportere.
- Filmoperatőr kollégáim mellett egy pillanatig sem éreztem vagy érzem magamat amolyan másodhegedűsnek, hiszen a film és a fotó kétféle információ-hordozó.
- Hogyan mondhat többet egy eseményről a pillanatfelvétel?
- Úgy, hogy a leglényegesebbet mutatja. Ettől lesz ugyanis jó a felvétel. Ekkor tölti be feladatát. Vegyünk egy egyszerű, ám mozgalmas példát: a lovas átugrik az akadályon. A jó szemű riporternek ki kell választania azt a pillanatot, amely ló és lovas együttes produkciójában a legjellemzőbb, leglátványosabb - ezt a pillanatot kell kimerevítenie.
- A kimerevítéshez gyakran fordulnak a filmesek is...
- Igen, s ilyenkor nem tesznek mást, mint visszanyúlnak a film ősapjához, a jó öreg fotóhoz, így adva hangsúlyt valaminek. Nem szabad azonban elfelejtenünk, hogy a mozgófilm egyetlen kockájának a sokszorosítása technikailag sohasem olyan jó minőségű, mint a pillanatfelvételé lehet. És itt van a fotómontázs; az utóbbi időben mind gyakrabban használják a Híradó munkatársai is.
- Például?
- Emlékeznek: az országgyűlési választások előtt először fotók segítségével ismertettük meg a nézőkkel azokat, akiket azután egy sorozat bemutatott. Egy 5-10 másodpercig látható fénykép - például amelyik munka közben készült - nem is pótolható mással, hisz nevetséges lenne valakiről öt másodperces mozgóképet, filmcsonkot készíteni.
- Mennyivel gyorsabb a fotós filmes kollégáinál?
- Annyival, hogy mozgékonyabb: ő maga a stáb: riporter, operatőr, világosító, vágó, laboráns egy személyben. Amikor pl. nincs idő a filmriport egyórás laboratóriumi és vágási munkáinak elvégzésére. Így hát gyakran adódik, hogy délután hatkor, fél hétkor végbemenő eseményről is adhatunk állóképpel illusztrált információt a fél nyolckor kezdődő első kiadásban. Például egy jelentős sportesemény győzteséről vagy a verseny legizgalmasabb, legjellemzőbb momentumáról.
- Miért olyan nagy csoda ez, hisz a polaroid fényképezőgép kész pozitívokat készít, szinte másodpercek alatt?
- Sajnos, ez a 6x9-es képméret miatt a televízióban nem alkalmazható; a mi inzertjeink a jó adásminőség érdekében általában 30x40-es méretűek.
- Leggyorsabb munkája?
- Amikor a negyed nyolckor megnyitott, kíváncsi pestiekkel zsúfolt Ferenc körúti aluljáróról készített felvételemet - a Televízió felé menet a kocsiban hívtam elő a filmet - fél nyolc után öt perccel már milliók láthatták...
- Legkedvesebb témája?
- A sport. Mert ez a legnehezebb! És ha jó szemmel keresi benne a fotós a témát, talán a leghálásabb is. Itt már egy kicsit előre kell gondolkodni: miből mi lehet, milyen esemény, megmozdulás kapcsán mi várható a következő másodpercben, amelyből a legjobb egy vagy két századmásodpercet kell kiválasztani..."

Augusztus 22. 20.01 2. műsor, Ivan Bukovcan: Mielőtt a kakas megszólal - dráma közvetítése a Miskolci Nemzeti Színházból, felvételről.

Augusztus 23., meghalt Hailé Szelaszié volt etióp császár, a halálhírt közölte a TV Híradó.
19.00 A szocialista képzőművészet jelképei - új képzőművészeti sorozat. Az első adás címe Anyaság. Aradi Nóra tanulmánya alapján televízióra alkalmazta Sobók Ferenc, szerkesztő D. Fehér Zsuzsa.
20.00 Szabó Sipos Tamás új rajzfilmsorozata indul A Fejvízvédelmi Kutatóintézet jelentései címmel.

A Rádió és Televízió Újság heti számában Sóbók Ferenc írta a képzőművészeti sorozatról, részletek:
"Egyik este elhatározván, hogy nem csinálok semmit - a fotel mellett halmozódó könyvrestanciát nézegetve - kézbe vettem Aradi Nóra A szociálisa képzőművészet jelképei című tanulmánykötetét. Az azóta eltelt hónapok során bizony ronggyá használódott a kötet. Olyanná lett, mintha nagyon-nagyon sokan olvasták volna már. De mégis sokkal kevesebben, mint ahányan ezt a könyv ihletésére született tévéműsort nézni fogják! Mindez nem elbizakodottság, csupán elgondolkodtató tény.
Hogy mi ragadott meg a tanulmánykötetben?
Az első mondat, amelyet aláhúztam a könyvben, így szól: A szocialista képzőművészeti szimbólumok áttekintésére, közvetlen eredetük nyomon követésére, rendszer jellegük megkeresésére eddig még nem történt kísérlet....
Az új képzőművészeti tévéműsor sem az absztrakt művészetet igazoló elméletek értelmében vett jeleket keresi, és nem is a társadalmi gyakorlattól elvonatkoztató, sajátos asszociációs készséget és készültséget igénylő motívumokat és jelképeket. A válogatás kiindulópontja a köztudatban kialakult asszociációk köre, amelyekből a művész, mint társadalmi lény, egy kritikai, elkötelezett, szocialista magatartás alapján képeket formál, és amelyekből további asszociációkat kezdeményező képi elemeket, motívumokat hoz létre. Ebben a folyamatban részben tovább élnek, új jelentéssel töltődnek közelmúltbeli vagy régi, sőt ősi korok művészeti jelképei, főként azok amelyek - eredetükben is - a legáltalánosabb etikai tartalmak hordozói voltak: részben új motívumokat és új jelképeket hoz létre a folyamatosan változó társadalmi és technikai környezet. A sorozat sokkal kevesebb szóval, de annál több képpel, szoborral, filmmel jeleníti meg Aradi Nóra tanulmányait."

A Rádió és Televízió Újság 1975/33. számában a rendező így ajánlotta a nézők figyelmébe a rajzfilmsorozatot:
"Ez a filmsorozat tulajdonképpen sokkal szerényebb címmel indult. A televízió dokumentumfilm-osztálya eredetileg az akkor heves vitákat, élénk cikkváltásokat támasztó kispolgáriság témakörében írt ki filmpályázatot. A kis számú indulóval lefolytatott verseny megnyerése után csakhamar világossá vált, hogy a szóban forgó fogalomkört nehéz lesz egyetlen szó abroncsába kényszeríteni. Az abroncsszorítás nyomán ezúttal különben sem vér serkent ki, hanem víz. A fejvíz annál is inkább kínálkozott cím- és gondolatadó fogalmul, mivel köztudomású, hogy ennek a fajhője kivételesen magas. Ha egyszer lehűlt, minden tüzünkkel is évekbe kerül, míg felmelegítjük, és ha egyszer felforrt, minden fagyos elszántságunk sem tudja egyhamar közösségéből helyre kényszeríteni. Nem titok, hogy fejlődő szocializmusunkban imitt-amott meg emitt - tudatban, zsebben, gőgben, kastélyban - élnek, sőt virulnak még furcsa képződmények. Talán nem titok az sem, hogy minden kinyilatkoztatott cél, derék szándék és termő akarat mellé felsorakoznak azok a nézetek, amelyek... - szóval, mint tetszik tudni.
Nézeteket mondtunk és nem embereket. Nem kispolgárról beszélünk, hanem kispolgáriságról. Úgy tekintjük, hogy nem büntetési, hanem orvosi problémáról kell beszélnünk, mutatnunk valamit. Olyan tünetekről, melyekben sokan ártatlanul, jóhiszeműen bennélve sokszor nem veszik észre, hogy közös bokánkat fenyegeti a vízkór. A környezetvédelem fontosságának tudatosodását éljük meg napjainkban. Mindenütt harc folyik a levegő és a víz tisztaságáért. Új sorozatunk (mely a Pannónia Filmstúdió rajzfilmeseinek és a televízió szerkesztőnek együttműködésével készült) arra próbál vállalkozni, hogy a bennünket környező és bennünk is csörgedező fejvizeink legalább, indikátorként, veszélyjelzőként figyelmeztetést adjanak.
A sorozat szellemében - és szerzőjében - kissé a korábbi Dr. Agy filmek folytatása. De itt nem Dr. Agy és Soma, hanem a Fejvízvédelmi Kutatóintézet központi komputere és az interjúkészítő riporter beszélget arról, ami életünkben - élő, álló-, és fejvizeinkben - kissé maszatos, kissé zavaros..."

A Tolna megyei Napló szeptember 2-i számában Csányi László írta, részlet:
"A hétvége műsoraiba az időjárás is beleszólt, szombatra viszont elmúlt a vihar, ekkor csak a jó műsor hiányzott. Kezdjük az elején, pontosabban in medias res, vagyis a dolgok közepén, ugyanis a Fejvízvédelmi Kutatóintézet jelentését nem először hallottuk. Már a címen is fennakadunk, a jószándékú szerzők ugyanis nem az egyes fejekben felgyülemlett vizet akarják védeni, éppen ellenkezőleg, tehát a pontosabb cím az lehetne, hogy Fejvízlevezetési Kutatóintézet, s szívből kívánjuk is, hogy sikerrel működjék ebben a közérdekű akcióban. Kételyeink nem a szándéknak szólnak, hanem a megoldásnak. Már ez a gügyögő géphang is zavarba hoz, mert olyan, mint amikor meglett emberek azt mondják egy kisgyereknek: tululu-mutyulu - s azt hiszik, ez a bölcs és mély értelmű szentencia egy életre szóló tanulságot jelent. No jó, a gépember még nem tanult meg rendesen beszélni, majd felnő. De mintha más baj is lenne. Amit a jószándékú szerzők ugyanis a kispolgáriság számlájára írnak, inkább a giccs fogalomkörébe tartozik, a giccs pedig nem csak a kispolgárra jellemző. A példabeli magyar úr, aki a fiának ellopja Napóleon egyenruháját, mert milyen jól fog benne mutatni a házibulin, egy giccseszmény jegyében cselekszik, ahogy a giccseszményt valósítja meg az aranynak látszó műanyag fülbevaló, vagy a golyóstoll, amelynek hengerén állandóan vetkőzésre készen áll egy álombeli nő. A giccs mindig egy magatartás következménye, az öncsalás szükséglete, amikor egymásnak ellentmondó jelenségeket kapcsol össze: az autóduda áriákat dalol, a hitvesi ágy fölötti képen lepleit lengeti egy nem létező nő, míg a pacaszerű tavon pacahattyúk úszkálnak, stb. A Fejvízvédelem gyermeteg gép-bácsija okos dolgokat mond, de nem mindig a lényeget mondja..."

Ezekben a hetekben láthatták a nézők a TV Híradó új portugáliai tudósítóját, Simó Endrét, aki az MTI mellett a Híradót is rendszeresen tudósítja Lisszabonból.

Augusztus 24., ezen a napon két irodalmi műsor is jelentkezett.
18.10 Megfestett világ. A film egy "szabálytalan Juhász Gyula arcképet" vázolt fel. Szerkesztő Katona Márta, rendező Jeli Ferenc.
21.30 Zelk Zoltán portréfilm. Operatőr Hollós Olivér, rendezte Nagypál Endre, szerkesztő Bihari Sándor.

A Magyar Nemzet augusztus 27-i kritikájában Lőcsei Gabriella írta, részlet:
"A televízió műsorai nemegyszer vitákra és ellenvéleményekre késztetik a tévénézőket. Szembeállítják a kritikust, az alkotót, meg a közönségét. Abban azonban alighanem mindhárom tábor - tévészerzőké, a hivatásos és az alkalmi kritikusoké is - egyetért, hogy az utóbbi esztendők emlékezetes televíziós élményeit a portréfilmek jelentették. A tévébeszélgetések révén az otthonokba invitált érdekes emberek megjelenése a képernyőn egyformán leköti minden réteg figyelmét. Az érdekességet persze nem a státus és nem a kitüntetések sora garantálja több millió tévénéző szemében, hanem a jellem és a magatartás, ahogyan a televízió minden más kommunikációs eszköznél hívebben bemutatja. A tévéportrék szerkesztőinek - azt hinné az ember - egyszerű a dolga. Kiszemelnek néhányat a nemzet színes egyéniségei közül, egy óráig, másfélig reájuk irányítják a kamerákat és beszéltetik őket. Ha azonban mindössze ennyi történne, aligha válna egy-egy portréfilmből a szó igaz és eredeti értelmében össznépi műsor. A Nobel-díjas orvosprofesszor az orvosokat érdekelné csupán, a híres sportoló a sportrajongókat, a költő a költészet híveit. Zelk Zoltánra azonban nem azért figyelt vasárnap este csaknem az egész ország ugyanazzal a lelkesedéssel, mint hetekkel ezelőtt Nagy Lászlóra, mert költő és mert már a kortársak mércéje szerint is nagy költő. Egyórás jelenléte a képernyőn nem az Irodalmárok ügye volt csupán, bár jobbára az irodalomról beszélt, mert az irodalom töltötte ki élete nagyobb felét. Babitsról, Kosztolányiról, József Attiláról szólt például, az irodalom-történetírás számára továbbgondolni érdemes újszerűséggel. Nem is a Zelk Zoltán-rajongók műsora volt csak a vasárnapi beszélgetés. Mert vannak ilyenek is, bármilyen szkeptikusan legyintene is e megjegyzésre maga a költő. Engedtessék meg egy kevés első személyű jelenlét: e sorok írója is az, tízegynéhány esztendeje, mióta Zelk Zoltán 1963-as kötetét, a Tűzből mentett hegedűt először forgatta. Mi avatta hát sokak elraktározandó szép emlékévé a Zelk Zoltánról forgatott filmet? Az, ami a költészetnél, az irodalomtörténetnél, a megjárt életútnál is fontosabb és érdekesebb: embersége, világszeretete, bátor magavállalása, példás szerénysége. Heveny indulatoktól megtisztult bölcsességgel nézi a múltat - múltját -, a jelent - jelenét - és a jövőt..."

A Filmvilág 1975/18. számában írta Létay Vera, részlet:
"Az interjú ott vált igazán emlékezetessé, amikor Zelk végre magáról, belső vívódásairól szólhatott, az öngyötrő igényességről, hogy költészetével sikerüljön bekerítenie a csöndet, hogy megszólaltassa a szóközök közti húrokon a sosehallod zengő némaság-ot. Zelk tulajdonképpen nem mondott semmi meglepőt. Az utolsó két évtized verseit ismervén, természetesnek találjuk, hogy sokszor száz papírlapot elhasznál egyetlen vers megírásához, száz képet kifarag és lerombol, míg alakot ölt a végső tökéletes, míg a kezdeti halott házmesternék ablaküvegre lehelt asszonyok-ká tündériesednek. A nagy öregkori versei karáttal mérik a szavak gyémántjait, egy-egy szikrázó hasonlat, villogó látomás akár a világbankok széfjeiből kerülhetett volna elő.
Elkezdeni a verset, / befejezni a verset, / megírni azt a verset / sohasem lehet. / Minden szó átírandó, / minden sor áthúzandó, / kitörlendő, kijavítandó - / kijavíthatatlan. / De abbahagyni? Azt soha! - írta Töredék és életmű című versében. Abbahagyni? Azt soha! A küzdelem a rettegéssel, a betegséggel - amely, mint hallottuk, két éve nem engedi asztalhoz ülni, s csak háton fekve, a paplanon hagyja dolgozni - szerencsére költői erejét nemhogy megbénítaná, de virgoncabbá, lebírhatatlanabbá teszi. Az emlékezet fiatalos gyalogtúrákra indul a gyermekkor tájaira, a képzelet féktelenül repdes a Rákos patak, az Angyalföld, a Józsefváros, a Bosnyák téri piac, a Margitsziget világrészei, a mindenség csillagai között. S az utazások csillagporos poggyászából a mai magyar költészet maradandó ajándékai kerülnek elő."

A Film Színház Muzsika 1975/35. számában írta Bulla Károly:
"Zelk Zoltán portréfilmjét nézve azok is megmártózhattak a költői ember és az emberi költő személyiségének varázsában, akik amúgy nem közelebbi barátai, ismerősei a kortársi magyar költészetek. Keres Emil kérdéseire válaszolva Zelk Zoltán egy hosszú és eredményes pálya állomásait nemcsak fölvillantotta, de verseivel át is világította. Örülök, hogy gyakorlattá vált vasárnap esténként egy-egy portréfilmmel bemutatni élő irodalmunk jeles személyiségeit. Személyiség: azaz nem egyszerűen az alkotó bemutatása a cél, erre érzett rá pontosan a sorozatszerkesztő Bihari Sándor. Inkább ezekkel a vasárnap esti portréfilmekkel válik a televíziós hét egésszé és emlékezetessé."

Augusztus 28. 21.00 Ötszemközt - Vitray Tamás vendége Balczó András volt.

A Dunántúli Napló szeptember 2-i számában Hallama Erzsébet írta, részletek:
"A portré a televízióban is az egyik legizgalmasabb, de bizonyára nagyon nehéz műfaj. Meg kell győzni a leültetett embert, hogy kettesben van a kérdezősködővel, holott nemcsak abban a pillanatban nincsenek egyedül.
Köszönjük, kész, mondják a végén, és a vallomástevő felkászálódik, hazamegy, napokon át gyötri a sok elmondatlan gondolat, a bizonytalanul megfogalmazott probléma, de nem tehet semmit, az anyag dobozba kerül. És az adás pillanatában egy ország ül szembe nagy kritikusan a kínpadra feszítettel, lefitymálja vagy kevesli vagy sokallja, amit beszélt, kényelmesen, szorongás nélkül, megállapítva, hogy a múltkor az a professzor sokkal okosabbakat mondott.
Az Ötszemközt, gondolom, igen népszerű sorozat. Vitray lehet kitűnő sportriporter, játékvezető, sőt show-man is, ettől még talán nem tisztelnék sokan. De riporter ízig-vérig, tud az emberekkel beszélgetni, ötszemközti riportjai mind emlékezetesek.
Nem mondom, hogy a legutolsó, Balczó Andrással készített beszélgetése nem marad emlékezetes. Az érzelmeim mégis vegyesek. Adva van egy kitűnő riporter, ebben a műfajban is rutinos, tapasztalt, a tetejébe a sportban is speciális otthonossággal rendelkezik. S adva van a magyar sport egyik legszimpatikusabb, legszívósabb, legeredményesebb képviselője. Pályafutásának is legizgalmasabb pontján, akkor, amikor a bajnoki érmek, serlegek már teremnyi méretekre növekedtek körülötte, és ő abbahagyta sportolást. Az öttusa nagy egyénisége most beléphet a sorba, Papp László, Bereczik Zoltán és mások után, iskolát teremthet. Olyan helyzetben van, ami nemzeti érdeket érint, országos érvényt jelent...
Kérdezek másokat, egyesek szerint "ezek a sportolók nem elég intelligensek, mások szerint ezt a lelkész dolgot nem kellett volna mondani, nem is tartozik ide, és egyáltalán, ismét mások szerint Vitray elaludt. A kollektív bölcsesség most is, mint mindig, kapisgál valamit. Tagadhatatlan, hogy Balczó nem az a kimondott jó beszélő, az is igaz, hogy egyik, számára pillanatnyilag biztosan nagyon fontos felismerését az emberek megértéséről, kissé túlhangsúlyozta, anélkül, hogy érthetőbbé, konkrétabbá, továbbgondolhatóvá tette volna az ismétlések során. De az is igaz, hogy Vitray tényleg többet tehetett volna annak érdekében, hogy kissé másmilyen, egy fáradhatatlan, aszkétikusan szorgalmas, mesterségét hallatlan mélységekig ismerő, elpusztíthatatlan energiájú, tudáshitelű és már-már az undokságig csökönyös szakmai meggyőződésű Balczót ismerjen meg ebből a riportból az ország.
De az is lehet, hogy csak arányérzékünk berzenkedett. Többet szerettünk volna hallani arról, ahogyan Balczó azt a számtalan sok napot és órát végigdolgozta, ahogyan a restséget legyőzte, ahogyan szakmájának ezerszer végigcsinált alapelemeiből felépítette a magas szintű tudást, az életművet."

A Heves megyei Néplap szeptember 2-i számában Gyurkó Géza írta, részlet:
"Balczó Andrásról sikerei csúcsán is igen keveset tudtunk. Akkor is csak arca jelent meg a legtöbbször, a hírverés nem sokat szedett ki belőle. Feltűnt, hogy egy ilyen sikerekkel dicsekedhető fiatalember nem fut a saját híre után. Úgy hisszük, hogy most sok mindenre fény derült. Elsősorban arra, hogy ez a rendkívül komoly gondolkodású ember zárt, határozott egyéniség, az érettség és felelősség szigorú keretei között. Az Ötszemközt stílusa szerint Vitray próbálgatta őt kedélyessé tenni, a külső eseményekkel eljátszogatva. Meséltette Balczót Mimikéről, a drága kis lovacskáról, üzleti balfogásairól, a szövetségi javaslatokról és kikötésekről. De a néző is érezte, hogy ez még mindig nem az igazi, ez nem lehetett ennek a beszélgetésnek a célja. És akkor végre Balczó Vitraynak az egyik kérdését elkapta, megigazította és bár szabadkozva, mégis kimondta, sőt többször megismételte eddigi élete nagy tanulságát. Mindig az volt a törekvése, hogy a tőle telhetőt megtegye, a meggyőződése szerint. Innen van az, hogy csak akkor tudott igazán örülni sikereinek, ha a meggyőződése szerint cselekedett, és ha úgy érezte, hogy a tőle telhetőt megtette...
Ezeket a mondatokat nem úgy, a riporter által felvetett kérdésre válaszolta, saját bevallása szerint ennek az elmondását tartotta fő céljának, amikor az Ötszemközt vallatószékének elfoglalására vállalkozott. Érdemes tehát ezt a szándékot még egyszer megismételni: úgy, azért és azzal szereti az embertársait, hogy számukra önmagából a lehető legtöbbet adja, a saját meggyőződése szerint. Ezt a mondatot akár egy keleti bölcs is mondhatta volna, vagy egy nagyhírű európai gondolkodó. Balczó csak sportember. És nagy egyéniség!"

A Filmvilág 1975/18. számában Zsolt Róbert írta, részletek:
"Alighanem ebben a bizonyos Ötszemközt című adásban hiányzott Vitrayból az a kiolthatatlan riporteri kíváncsiság, ami jellemezte őt az előző interjúkban. Talán emiatt vitte a beszélgetést nemegyszer intimitásokra; olyan területre, ami számára is újságot jelentett. Ezért forgott a beszélgetés 13 percen át Mimike - az Imperiál származék kanca - és a lótenyésztés körül...
Vitray az Ötszemköztben mindig ügyel arra, hogy partnere egyénisége zavartalanul kibontakozhassék. Eddigi beszélgetőtársai általában tudtak is élni ezzel a lehetőséggel. Balczó kevésbé. Sohasem szerette a nyilvános szereplést...
Kiderült azonban, hogy ennek a világhírű sportembernek, akiről csupán annyit tudtunk, hogy nagyszerűen lovagol, vív, lő, úszik és fut, gondolatai messze túl szárnyalnak a sport határán. Tudatos életszemélet és valami egészen mély humanizmus szőtte át a mondatait: Nem az a lényeg, hogy milyen eredményt és sikert ér el az ember, hanem az, hogy mennyi tapasztalatot gyűjt, amit adaptálni tud a következő éveiben. Az ember a belső békéjét akkor éri el, ha mindent megtesz, ami tőle telhető. Ha ennek ellenére elmarad a siker, akkor ezt megnyugodva fogadja, hiszen több nem tellett tőle. A sport csak eszköz, felkészülés az éltre."

A Film Színház Muzsika 1975/36. számában írta Apáti Miklós, részlet:
"Balczónak - akiről köztudott, hogy a világ egyik legjobb sportolója - filozófiája is van, nemcsak lova és istállója. Kicsit tolsztojánus filozófia ez, de sebaj. Hiszen a Református Egyház püspöke egyszer már elmagyarázta Vitraynak - és nekünk -, hogy hazánkban szocializmus van. Minek ezt Balczó szájából is hallani? Lehet, hogy Vitray is megilletődött volt ennyi igehirdetés hallatán, talán ezért kellett szegény Balczónak ismételnie magát és tételeit. Amúgy azonban világbajnokunknak szinte mindenben igaza volt..."

Augusztus 29. 20.05 Mondom a magamét - kezdődik Komlós János hétrészes műsora.
20.01 2. műsor, Nyári Színházi Esték: Grillparzer: Medea - tragédia közvetítése a Katona József Színházból, felvételről.

Szeptember

Elhunyt Pauló Lajos



tévérendező, akinek nevéhez olyan műsorok ill. műsorakciók fűződnek, mint a Ki mit tud?, a Ki minek mestere?, a Halló, fiúk! Halló, lányok!, a Versengő párosok, a Szeged-Odessza-találkozó stb.

A Rádió és Televízió Újság 1975/35. száma szerkesztőségi cikkben így búcsúzott tőle:
"Lehetetlen elképzelni, hogy egyszer még elindul egy Ki mit tud? - és a kocsiban, a rendezői széken nem Pauló Lajos fog ülni. Nem halljuk a hangját, mi, akik ott szorongtunk mögötte, nem halljuk, amint azt mondja Figyeljünk uraim! Szignál indul! Egyes! Nem látjuk mozdulatait, amint karmesterként vezényli munkatársait, nem halljuk hangját, amint leszól az operatőröknek: Menj közelebb! Kapd el azt a képet! Lehetetlen elképzelni, hogy lesz még Ki mit tud?, Ki minek mestere?, valamikor elindul egy új Halló fiúk! Halló lányok! - s ő már nem lesz ott a rendezői pultnál.
Mert ezekkel kezdte; az úgynevezett nagy élő műsorokkal, s folytatta, iskolát teremtve az ilyen típusú műsorok rendezésében. Hosszú volna felsorolni azokat az adásokat, melyek nevéhez fűződnek, köztük a televízió első kapcsolásos műsorát, a Versengő városokat, az első külföldi kapcsolásos adást, a Szeged-Odessza baráti találkozót. Ezekben a rendkívüli koncentrációs készséget igénylő műsorokban bontakozott ki tehetsége, a pillanat művészi megragadásában és magas szintű tolmácsolásában.
Életműve épp ezért aligha zárható dobozba. Kivéve néhány nagyszerű dokumentumfilmet - melyek közül a legutóbbi, a szülőfalujáról készített még bemutatásra vár -, ez az életmű nem alkalmas arra, hogy retrospektív vetítést lehessen belőle rendezni. Ezek az adások akkor, azokban a pillanatokban éltek igazán, ma szalagokon elsősorban dokumentumértéket jelentenek. Hatásuk, művészi erejük mégsem szállt el. Él azokban a fiatalokban, akik az általa rendezett műsorok révén szerették meg a művészetet, tanulták meg becsülni saját és mások munkáját, szeretni hazájukat, az emberiséget, s kaptak indíttatást a szépség, az igazság, a tisztaság szenvedélyes kereséséhez.
Mert ez a szenvedély hatotta át őt is minden munkájában, minden tettében, minden kimondott mondatában. Szenvedélyesen vallatta a valóságot, szenvedélyesen kereste az igazságot, szenvedélyesen szerette munkáját és az embereket. Szenvedélyesen élt.
S ez a szenvedélyes élet nem tűrte a méricskélő megfontolást, az óvatoskodó számítgatást. A maximumot követelte magától mindenben, hogy ne csak a valódit, de az igazat tudja megmutatni a képernyőn. Nem törődött vele, hogy mi lesz ennek az örökös égés-lobogásnak az ára. Pedig a legdrágábbal fizetett érte. Az életével."

Szeptember 2. 20.05 Filmlevél G. G.-hez - A csendes amerikai című regény helyszínéről, Saigonból, húsz évvel később Róbert László készített filmlevelet.



A Veszprém megyei Néplap szeptember 4-i számában jelent meg:
"Levéltöredék Róbert Lászlóhoz.
Ismeretlen ismerőseként egyszerűen csak szeretném megszorítani a kezét. Köszönetül politikai és szakmai teljesítményéért, a Filmlevél G. G.-hez egész élményéért.
Vietnami dokumentumriportja felemelő alkotás. Látszólag Graham Greene-nek, A csendes amerikai írójának szóló tudósítás a regény helyszínéről, húsz évvel később. Ha nem szánta volna eleve nyilvánosságnak is, becsületes és árnyalt helyzetelemzése, mondanivalója akkor is kikövetelte volna a magyar közönség tájékoztatását. S erősen remélem, megnyeri majd más országok népeinek rokonszenvét is.
Graham Greene-hez címzett filmlevele s rá a világhírű író válasza két olyan ember üzenetváltása, akik mélységes meggyőződésem szerint nem lehetnek a történelmi eseményeknek pusztán csak tanúi. Mert a szenvtelen szemlélődök - az apróbb mindennapi küszködésben is - közönyösségükkel a haladás kerékkötői.
Önök egy történelmi méretű küzdelemnek úgy váltak cselekvő részeseivé, hogy arról, ami Vietnamban történt, tisztességesen tájékoztatták a világot. A franciákat követő amerikai gyarmatosítók barbarizmusával szembeszegült vietnamiak roppant szenvedéséről és szívós, önfeláldozó harcáról, amellyel jobbra fordították sorsukat. Közvéleményt formáltak az elkötelezett író és a tudósító felelősségével.
Dokumentumriportja drámaian izgalmas és megkapóan hű történelmi keresztmetszet, a regény megjelenése óta eltelt húsz év krónikájának mesteri tömörítése. Megrendített és megerősített emberségemben, bizonyosra veszem: több millió tévénéző társammal együtt. Mint a legemlékezetesebb műsorok java, nemcsak a képernyő elé bilincselt, hanem tovább vibrál gondolataimban, érzéseimben. Mert az alkotók, kiváltképp az ön G. G.-ével rokon szenvedélyes igazságszeretete tisztességünket pallérozta. Tudatunkba, lelkiismeretünkbe épített újabb hidat zsugorodó Földünk más népeihez a vietnamiak szabadságszeretetének példájával.
Együttérzésünk és segítségünk erősítette a vietnamiak kitartását, s osztozhatunk szabadságuk örömében. Mégis szorongunk: hogy tanul meg járni a filmben látott féllábú gyerek? Kedves Róbert László! Ugye tudósít erről is? Beszámolóit várja: Raffai István."

A Film Színház Muzsika 1975/33. számában Torday Aliz beszélgetett Róbert Lászlóval és Radó Gyulával, a film születésének körülményeiről:
"Az ötlet Saigonban született. Egyszerű kis egybevetésnek látszott: A csendes amerikai című Graham Greene regényt, amelyet szerzője 1953-ban írt, egybevetni az 1973-as vietnami helyzettel: akkori embereit a mostaniakkal; felidézni a múltat és annak változásait. Róbert László a Nemzetközi Ellenőrző és Felügyelő Bizottság csapatával töltött ugyanis hosszabb időt Saigonban. Az egybevetéshez partnerek is ajánlkoztak amatőr filmfelvevőikkel: Sasvári László és Gyulai István katonatársak. A legfontosabb helyszínek a saigoni szállók voltak, a Majestic és a Continental, ahol Greene hősei, Fowler, az angol tudósító és Pyle, a csendes amerikai is találkoztak.
Az ötlet mellé rendező is kellett. Radó Gyula vette a labdát. Levélben formálódott a forgatókönyv. Besegített a Thália Színház és a történelem - hogy csak a legfontosabbakat említsük. De legyen végre az alkotóké a szó.
Róbert László:
- Számomra emlékezetes hely a Majestic szálló, és nemcsak a saigoni, a párizsi is. Ugyanis a párizsi Majestic volt az első tudósításaim színhelye a vietnami béketárgyalásokról. A saigoni Majesticben született meg aztán az elhatározás: levelet írok Greene-nek, e szálló volt lakójának.
Radó Gyula rendező:
- Ez is lett filmünk címe: Filmlevél G. G-nek. Mert Greene válaszolt, sőt arra is hajlandó volt, hogy Párizsban a kamerának is beszéljen vietnami élményeiről, és válaszoljon Laci kérdéseire. A film következő "vonulata" a Thália Színház "A csendes amerikai" előadása, amelynek jeleneteit Kazimir Károly rendezésében használtuk fel, többek között Drahota Andrea, Kozák András és Nagy Attila közreműködésével, sőt aktív, cselekvő közreműködésével, ugyanis nemcsak a jelenetekben szerepelnek, hanem véleményüket is elmondják az alakított figurákról.
Róbert László:
- Amíg itthon Radó Gyuszi a színházi előadás jelenetei között és archív híradórészletekben a Dien Bien Phu-i győzelem dokumentumai között keresgélt, én könyvvel a kezemben, Sasvárival és Gyulaival jártam Saigont. Kerestük azoknak a nyomait, akik húsz év előtt itt éltek. És találtunk egy asszonyt, akinek a férjét megölte az a bizonyos, Greene által is leírt biciklibomba robbanás. És egy öreg pilótát, aki az ötvenes években szállíthatta volna Greene-t is.
Radó Gyula:
- Majdnem megtaláltuk azt a vietnami, de Párizsban élő lányt is, aki nevét szolgáltatta Phoung alakjához. Ma neves maszkmester Párizsban, és nem nyilatkozik, szakított múltjával. És ugyancsak Párizsban találkoztunk Raymond Cochetier-vel, aki húsz évvel ezelőtt a francia hadsereg tagjaként a csendes amerikai Saigonjában járt és egy nagyszerű fotóalbumot készített róla. E képek egy része, s a vele folytatott beszélgetés is látható majd a filmben.
Róbert László:
- Már kész volt a film, amikor a történelem is beleszólt. Ismét Saigonban jártam, s a filmlevelet Graham Greene-hez a csillagos-lobogós Majestic előtt fejezhettem be..."

A Békés megyei Népújság szeptember 5-i számában írta Szilárd Ádám, részletek:
"Kis túlzással azt is írhatnám, hogy Vietnam-est volt szeptember 2-án a tévében. A TV Híradó előtt 40 perces összeállítás emlékezett a Vietnami Demokratikus Köztársaság nemzeti ünnepére, a híradóban tudósítást láttunk az ez alkalomból rendezett csepeli nagygyűlésről. Az est főműsoraként pedig - szokatlan műfaji megoldással - filmlevél pergett Graham Greene-nek címezve, Radó Gyula és Róbert László forgatókönyve alapján...
Önkéntelenül adódik a kérdés: mi adott erőt ehhez a maratoni öldökléshez a támadók részéről, s a védekezőknek? A kérdés megválaszolását, jó húsz évvel ezelőtt Graham Greene A csendes amerikai című regényében foglalta össze - most már nyugodtan mondhatjuk! - látnoki erővel. Pyle, a csendes amerikai vakon abban hisz, hogy a régi kolonializmus meghalt, a kommunizmus szélsőség, ezért meg kell találni azt a harmadik erőt, mely az igazi demokráciát biztosítja.
Ennek a 75 perces filmlevélnek éppen abban rejlik a nagyszerűsége, hogy a regény alapján készült színpadi változat egyes jeleneteit szembeállítja, vágyképpen párhuzamosan futtatja azokkal az 1973-ban és 75-ben készített dokumentum-felvételekkel, amelyek napnál világosabban bizonyítják azt az amerikanizálási törekvést, mely az ártatlannak tűnő plasztikbombás merényletekkel kezdődött, s lett a történelem legbarbárabb emberirtó hadjárata. Saigon már többé nem ajándék az idegennek, hanem Ho Si Minh városa, az igazságért küzdők, a honvédők hősi városa. És hogy az lett, abban minden békeszerető embernek része van. Része van azért, mert eljutott a közömbösségben rejlő beláthatatlan veszélyek felismeréséhez, s a cselekvés, a támogatás útjára lépett. Külön elismerés és öröm volt a néző számára, hogy elégedett érzéseit Graham Greene - az adást követően - a budapesti stúdióból saját elégedettségével is megerősítette."

Szolnok megyei Népújság, részletek VM. Kritikájából:
"Az elmúlt hét kellemes tanulságát egy különleges, semmi más televíziós műre nem ütő alkotás szolgáltatta, Róbert László filmlevele. A tanulság lényege pedig: a képernyő sem szabhat határt az egyénien eredeti gondolatnak, semmiféle műfaji korlát vagy mű-nemi törvény, miként a művészet más, hagyományosabb ágazataiban sem tilos újítani. Eredeti ötlet eredeti formai megoldásokat követel. Róbert László valamennyi eddigi filmje arról tanúskodik, hogy alkotója nem akar megbarátkozni a sablonnal, járt utak helyett a járatlant keresi, hogy ő is, és vele együtt mi nézők is új felfedezések birtokába jussunk. Sok és sokféle tudósítást, riportázst láttunk és hallottunk már a délkelet-ázsiai ország életéről, harcáról, Saigonról, a vietnami nép hősi helytállásáról - leírót és elemzőt, drámait és költőit - a Filmlevél G. G.-hez azonban mintha valamennyinek a szintézisét adta volna...
Az egykori író-tudósító, Graham Greene nyomában járó riporternek sikerült nyakon csípnie a történelmet, folyamatában, összefüggéseiben, azaz dialektikájában ábrázolni a valóságot. A különleges műfajú filmlevél (rendező Radó Gyula, operatőr Illés János) ezzel vált megismételhetetlenül emlékezetes alkotássá."

A Filmvilág 1975/19. számában írta Baracs Dénes, részlet:
"Coup journalistique - ez a francia kifejezés ötlik fel, jobb híján, Róbert László különös, egyszeri, műfaja-sincs műsorának láttán, amely Radó Gyula rendezésében Filmlevél G. G.-hez címmel került szeptember 2-án a képernyőre. Mondhatnánk újságírói bravúrt, ebben az összefüggésben a szó jelezheti a leleményességet, a nagy fogást, a szenzációt is, vagy mindezt együtt és még sok minden mást.
De nemcsak a coup értelme gazdagabb - Róbert László újságírói énje is összetett: a publicista, a riporter, a filmes, a nyomozó, a világjáró - mindez benne van. A filmlevél alapötlete - Graham Greene A csendes amerikai című regénye miliőjének összevetése a húsz évvel későbbi helyzettel, s az ott ábrázolt sorsok és történelmi szituáció továbbfejlődésének bemutatása - jellegzetesen publicisztikai feladat volt, a megvalósításban pedig találkozhattunk a riporter színes palettájának minden árnyalatával.
Kétségkívül a coup része, nem akármilyen újságírói fegyvertény, hogy a G. G.-nek címzett képzelt levél szerzőinek sikerült a magyar televízió kamerái elé állítani a világhírű írót, hogy maga mondja el regénye és a valóság viszonyát - s hogy szavai végül is az eredeti saigoni filmkockákat fessék alá. Érdekes és tanulságos volt az írót hallgatni."

Új "tantárgyakkal" bővül az új tanévben az Iskolatelevízió - amilyen a világnézeti sorozat, a francia nyelvlecke, a pedagógusok továbbképző sorozatai - és jelleg-módosulást is mutatnak az olyan kezdeményezések, mint Rajki Béla úszásoktató tanfolyama vagy Szendrey-Karper László Gitáriskolája.

Szeptember 3., Megyeri Károly elnökhelyettes levélben tájékoztatta Grósz Károlyt, az MSZMP KB Agitációs és Propaganda Osztály vezetőjét, hogy a Magyar Televízió Népgazdasági Osztálya filmet fog készíteni Barcsról:
"...ha Barcsról filmet készítünk, nem maradhat ki a filmből Losonczi Pál elvtárs, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa Elnöke, a Vörös Csillag Termelőszövetkezet alapítója: barcsi információink szerint Losonczi elvtárs szívesen rendelkezésünkre áll és elvállalja a filmben való szereplést. Tudjuk, hogy ehhez az MSZMP PB határozata alapján külön hozzájárulás kell. Kérjük szíveskedjen ezt a kérést előterjeszteni..."
Grósz Károly a kérelmet Feljegyzés formájában szeptember 22-én továbbította Óvári Miklós KB titkárnak.
(Magyar Országos Levéltár 288f 22/1975/22.öe. MSZMP KB Agit. Prop. Oszt.)

Szeptember 4., 2.műsor, Euripidész: Iphigenia Auliszban - a fertőrákosi Barlangszínház előadásának közvetítése felvételről.

Új tudósítói vannak Moszkvában TV Híradónknak: Farkas József és Butskó György hazatérése után



Elek János szerkesztő-riporter és Csák István operatőr tölti be ezt a posztot.

A Rádió és Televízió Újság olvasóinak az 1975/37. számban Moldoványi Ákos mutatta be az új tudósítókat:
"Szeptember elején új lakók költöztek a Magyar Televízió moszkvai szolgálati lakásaiba, a szovjet főváros egyik új negyedében levő Obruesev utcába. Farkas József és Butskó György, akik négy és fél éven keresztül voltak televíziónk moszkvai tudósítói, átadták a kulcsokat és a tudósítói posztot új kollégáiknak, Elek János szerkesztő-riporternek és Csák István operatőrnek.
Amint ilyenkor illik, hadd nyújtsuk át az új tudósítók szakmai névjegyét olvasóinknak.
A huszonnyolc éves Elek János már nem újonc a szovjet fővárosban: korábban két alkalommal helyettesítette Farkast. Tanár, német-magyar szákon végzett az ELTE-n, egy évig a jénai egyetem hallgatója volt. Kiválóan beszél németül, angolul és persze oroszul. 1970 decemberétől dolgozik a TV Híradó külpolitikai rovatában, itt alkalma volt a műfaj sok-sok fogását, műhelytitkát elsajátítani. Híreket és kommentárokat írt, készített filmösszeállításokat, az utóbbi időben pedig önállóan szerkesztette a híradó harmadik kiadását.
Több televíziós riportfilm van már a tarsolyában. Két évvel ezelőtt az APN hírügynökség szervezésében Szibériában járt, Török Vidor operatőrrel. Munkájuk eredményét, a Míg az energia megszületik című színes filmet mindkét országban elismeréssel fogadták a nézők és a kritikusok. E film készítése közben voltak a tyumenyi olajmezőkön, a Szamotlor-tónál, Grúziában, az inguri erőmű építkezésénél. Nemrég azután a világ másik részéről jelentkezett tudósítással: egy kormánydelegációval Indiában és Burmában járt, ott is színes dokumentumfilmet szerkesztett. Májusban Kairóból adott jelentést és Fahmi külügyminiszterrel készített interjút. Tavaly feltűnést keltett a képernyőn az a riportsorozata, amely a Komi Autonóm Köztársaságba kalauzolta a nézőket. Most itt a lehetőség, hogy sok-sok új érdekességet küldjön a televíziónak.
Csák István harmincnégy éves, ebből az utóbbi tizenötöt a televíziónál töltötte. Laboráns volt, aztán a híradóhoz került. Hamarosan önálló munkákat is bíztak rá. Kiderült, hogy képi látásmódja, fantáziája kitűnő, munkabírása és lelkesedése pedig szinte határtalan. Azt mondják róla, soha nem mondott még nemet, minden feladatot elvállal, s azt általában hibátlanul teljesíti. Gyorsan dolgozik, igazi filmriporter-alkat. Tucatnyi országot bejárt kamerájával. Ott volt például Bissau-Guineában a függetlenségi ünnepen, és tavaly magyar-szovjet közös dokumentumfilmet forgatott Leningrád Budapest utcájában...
Az új emberek tehát csak jelenlegi posztjukon újak, egyébként tapasztalt, rutinnal, szakmai múlttal rendelkező televíziósok. Tőlük kapja ezentúl a jelentéseket a TV Híradó Moszkva és a szovjet emberek életéről, munkájáról, hétköznapjairól."

Szeptember 10. 18.40 A nők gyára - Terlanday Mária riportfilmje a Békéscsabai Konzervgyárról.

A Békés megyei Népújságban szeptember 13-án írta Szilárd Ádám, részletek:
"Szeptember 10-én megyénkre nyitott ablakot a téve. Terlanday Mária szerkesztőriporter kalauzolásával 30 percet tölthettünk megyénk és az ország egyik jelentős élelmiszeripari gyárában, a Békéscsabai Konzervgyárban.
A műsor arra a kérdésre igyekezett választ keresni, hogy milyenek a nők, mint vezetők. A helyszín a kérdés szempontjából ideális, hiszen a gyár dolgozóinak 90 százaléka, a vezetőknek pedig 70 százaléka nő. Ilyen környezetben tehát valóban minden adott ahhoz, hogy jellemző, meghatározó értékítéletet kapjunk a vizsgált kérdésre.
De nem kaptunk! Nem kaptunk, mert a riportalanyoknak címzett kérdések olyanok voltak, hogy a válaszok eleve nem közelíthettek a dolog lényegéhez...
Jó lett volna, ha vesésebb kérdések megfogalmazásával jobban a problémák sűrűjébe keveredtünk volna, mert megoldásukhoz is csak így juthatunk közelebb. Kádár János elvtárs ezt így fogalmazta meg a párt XI. kongresszusán: Jelenleg még sok a megoldandó feladat, jócskán érvényesülnek visszahúzó erők. Összefogással még sokat kell változtatnunk a nők társadalmi szerepével kapcsolatos szemléleten, hogy az határozottabban szocialista irányba fejlődjék. Tovább kell javítani a nők egyenlő társadalmi esélyéinek gazdasági, kulturális, szociális és tudati feltételeit."

Szeptember 12. 21.05 Hubay Miklós: Párkák - tévéjáték bemutatója. Dramaturg Zahora Mária, vezető-operatőr Bornyi Gyula, rendezte Szőnyi G. Sándor. Szereplők: Torday Teri, Sunyovszky Szilvia, Pogány Judit, Koncz Gábor, Egri István, Sallai Kornélia, Galgóczi Imre, Hoffman Mária, Soproni Ági és a Los Pachuntos együttes.

A Film Színház Muzsika 1975/ 23. számában Szőnyi G. Sándorral készült interjú. Részlet:
"Hubay Miklós Isten füle című drámáját a Thália Stúdióban játszották, most Szőnyi G. Sándor rendezésében, Párkák címen televíziós játékfilm készül belőle.
- A színpadra írt drámát - mondja a rendező - kilencven percre sűrítettük, kevesebb lett a szövege, de ugyanakkor filmszerűbb a történet. A helyszínt Latin-Amerikába helyeztük, itt működik a lehallgató szolgálat. A televíziós játék drámai pillanatait a csodálatosan szép Kreol-mise zenéje kíséri végig, és úgy vélem, jól sikerültek a venezuelai, paraguayi és indián népi dallamokból összeállított zenei betétek, amelyeket egy Budapesten vendégszereplő latin-amerikai együttes játszik..."

Az Esti Hírlap, szeptember 13-i számában írta (morvay), részletek:
"Erőteljes dráma Hubay Miklós Párkák című darabja. Az író egy évezredes mitológiái gondolatnak - amely szerint a három párka sodorja, gombolyítja, illetve elvágja az élet fonalát - napi kötődést adott. A mának is megvannak a párkái. Abban a dél-amerikai közegben, ahol a cselekmény játszódik, a ma embere is kiszolgáltatott. S különösképpen azzá válhatik, ha visszaél, ha enged visszaélni a csodálatosan fejlődő technikával, ha nem vet gátat a manipulációnak...
A darabot megismerhettük már hangjátékváltozatban, és a Thália Stúdió is bemutatta Isten füle címmel. A tegnapi tévéjáték változat egyben-másban eltért a korábbi megfogalmazásoktól. A szerző eredetileg úgy képzelte, hogy ebben a művében a tragédia burleszkjelenetek során bontakozik ki. Ezeket az elemeket Szőnyi G. Sándor rendezése elhagyta, s a játékot egyértelműen tragikussá tette. Ez az egységesítés nem vált kárára a műnek viszont az átformálás során becsúszott néhány apróbb dramaturgiai következetlenség, s aligha volt szerencsés a feszültséget megtörni az összekötés szándékával beiktatott zenével. A rendező gondosan, jól választotta a játék kisszámú szereplőgárdáját...
Nagyon jó volt az operatőri munka - vezető operatőr Bornyik Gyula - a kamerák, akárcsak a játékbeli mikrofonok a hangokra, ezúttal minden apró rezdülésre, szemvillanásra, arcrándulásra kellett, hogy figyeljenek."

Szeptember 14. 19.00 A HÉT 250. adása. A jubileum alkalmával ismét egy alkalommal Vitray Tamás vezette a műsort, mint induláskor, 1970 őszén.

A Pest megyei Hírlap szeptember 16-i számában írta Csontos Magda:
"Vasárnap jubilált A HÉT: a népszerű politikai magazin 250. számát láttuk. Az ünnepi alkalomból műsorvezetőként Vitray Tamás jelentkezett, aki valamikor, a kezdet kezdetén már dolgozott a stábban. Rövid és mértéktartó számvetésében most összefoglalta A HÉT történetét, ismertette például, hány országban jártak a magazin riporterei, hány ismert emberrel beszéltek.
Érdekesek voltak ezek a számok, de úgy gondolom, fontosabb, ami mögöttük van. Az az informáló, ismeretterjesztő, végső hatásában tudatformáló munka, amit ez az adás hétről hétre olyan lendületesen és emlékezetes eredményekkel végez. Ebből a szempontból óriási jelentőségű A HÉT: tényleg a nagyvilágot viszi be a nézők lakásaiba, szemléletesen, elevenen, élet-teljesen mutatva be mindazt, ami izgalmas, időszerű, ami érdekli, foglalkoztatja az embereket. Gondoljuk el, mi mindenről nem tudnánk, vagy jóval kevesebbet tudnánk, ha nem lenne A HÉT. Milyen halovány, vérszegény képünk lenne Bangladesről, a Közel-Keletről, a felszabadult Vietnamról - hogy csak néhány változó pontját említsük a mai világnak -, ha A HÉT riporterei nem jelentkeznének hétről hétre rendszeresen a képernyőn friss tudósításaikkal, anyagaikkal. S kevesebbet tudnánk a magunk mai életéről is. A szép teljesítményekről, a bajokról, gondokról és a hibákról egyaránt.
Vannak, akik azt mondják, a televíziózás legfőbb, sőt egyetlen értelme az olyan aktuális anyagok sugárzása, amilyenekkel A HÉT-ben találkozhatunk. Ezek szerint a tévé azért van, hogy időszerű eseményekről számoljon be. Ez így nyilván nem igaz, ez végletes, szélsőséges vélemény. De az igaz, hogy A HÉT munkája nagyon fontos. És az is igaz, hogy tényleg közel jár a televíziózás csúcsaihoz."

Szeptember 16. 20.05 Illyés Gyula: Testvérek - tragédia közvetítése a Nemzeti Színházból felvételről.

Szeptember 18. 20.50 Falu a Hortobágy szélén - új dokumentumfilm-sorozat első epizódjának vetítése, Föld, kenyér, szabadság alcímmel. Szerkesztő Major Sándor, operatőr Neumann László, rendezte Magyar József.
21.30 a Nyitott Könyv újabb adása, Fekete Gyula: Mézeshetek. Szerkesztő Katkó István, rendezte Hintsch György, vezető-operatőr Illés János. Szereplők: Hűvösvölgyi Ildikó, Téri Sándor, Horváth József, Hegedűs Erzsi, Sára Bernadett, Pusztaszeri Emília, Velez Olívia.

A Népszabadság október 12-i számában írta Alexa Károly, részlet:
"A Falu a Hortobágy szelén nagyobb figyelmet érdemelt volna a műsorszerkesztéstől, már csak azért is, mert igen nagy közösség figyelmére apellált. Élményteli anyaga országos érdekű tanulságokat, nemzeti méretű átgondolni valókat sugalltak. Különösségével és általánosságával - hiszen a sajátos színek csak kisugárzásukban, s megfordítva: az általánosíthatóságok csak a konkrétumokból kibontva vonzzák magukhoz a tekintetet. Balmazújváros, Veres Péter szülőfaluja és hosszabb ideig lakóhelye, sok művének táplálója és formáló közege. Soós Imre kiröptető fészke, a századelő agrárproletár feminista mozgalmának bölcsője. És sorolhatnánk; ugyanakkor e különösségek, egyedi vonások mellett egyetlen Magyarország sok száz községe közül, ugyanolyan terepe a szocializálódó magyar mezőgazdaságnak,mint a többi.
Magyar József (rendező) és Major Sándor (szerkesztő) filmje - bízvást melléjük sorolhatnánk társszerzőként a hajdani községi könyvtárost, Veres Pétert is - azért vált jelentős alkotássá, mert ezt a kettősséget a tények egyediségében, azok okos és ügyes hullámoztatásával érzékeltetni tudták. Százötven perc sok és kevés is. A mindenhez kevés, ahhoz viszont fegyelemre szorít, hogy a lényeg rajzolódjék ki. Változatos eszközök használatát, a dokumentumokkal való művészi bánásmódot igényel. Egyébként ez az egyetlen pont - eltekintve néhány érdektelenebb epizódtól, s az alkalmi riporterek hol kissé félszeg, hol kissé kedélyes modorától -, ahol a stílusérzék megbicsaklott, ahol a művészi színezés szándéka művészkedést eredményezett..."

Szeptember 18., Ranódy László forgatja az



Árvácska című filmjét, Czinkóczi Zsuzsa főszerelésével, számolt be a TV Híradó.

Szeptember 19. 20.45 Makszim Gorkij: Az áruló - tévéfilm bemutató. Dramaturg Benedek Katalin, televízióra alkalmazta Szűcs Andor, operatőr Bornyi Gyula, rendezte Dömölky János. Szereplők: Szilágyi Tibor, Őze Lajos, Horényi László, Latinovits Zoltán, Szirtes Ádám, Maros Gábor, Horváth Sándor, Madaras József, Hoffman Mária.

A Magyar Nemzet szeptember 24-i számában írta Lőcsei Gabriella, részlet:
"Dömölky János, a tévéfilm rendezője, és Szűcs Andor, a Gorkij-mű filmnyelvre fordítója megtalálta a módot, miként lehet a főhős önmarcangoló magánbeszédét képsorokkal érthetően és érdekfeszítően nyomon kísérni. Asszociációs elemeire szedték szét az elbeszélést, és a megfilmesített képzettársításokat párosították az elbeszélés egyes részeivel. Hangsúlyos értelmezést kapott így egy-egy mondat, a képek dramaturgiája segítette a gondolatok drámáját. Azt szokták mondani, a magyar tévéfilmekben túl sokat beszélnek. Az áruló tévéváltozatában is sokat beszéltek, s ráadásul súlyos dolgokról folyt a szó. De a képek mindig gondoskodtak arról (operatőr Bornyi Gyula), hogy a néző lássa is, amiről szó van, még ha elvont fogalmakat jár is körül a fokozatosan fogalmazó értelem. Lássa azt is, ami mögötte van, a felötlő gondolatok eredetét, miértjét és következményét, szinte egyidőben. Nem az idősíkokkal való, manapság túlontúl divatos játéknak lehetett tanúja Az áruló közönsége. Nem a múlt, a jelen és a jövő filmkockái keveredtek itt a vágó és a rendező önkénye szerint. Az ok és okozati összefüggések és összecsapások jelentek meg képekben az önigazolást kereső, de meg nem lelő értelem szabálytalan szabályainak megfelelően."

Szeptember 21., A HÉT beszámol a Firenzében tartott L'Unita fesztiválról és a párizsi Humanité fesztiválról, ahol Aczél György dedikálta franciául megjelent könyvét. Ugyancsak ekkor közlik Chrudinák Alajos interjúját Jasszer Arafattal.

Kezdődnek a Budapesti Művészeti Hetek és a Zenei Hetek eseményei. Mikrokozmosz címmel Bartók-sorozat indul a tévében, s a művészeti hetek keretében valósul meg Dürrenmatt - Esztergályos Károly János király című tévéfilmje, Páskándi Géza Tornyot választok című Apáczai Csere-drámája, (szeptember 26. 20.05), Száraz György - Hajdufy Miklós A Rókus templom harangjai és Vészi Endrei - Kerényi Imre Kapupénz című tévéjátéka.

Szeptember 24. 21.00 Mikrokozmosz: Apám, Bartók Béla - ifj. Bartók Béla visszaemlékezései. Beszélgetőtárs Somfai László, szerkesztő Fellner Andrea, operatőr Halász Mihály és Sólyom László, rendező Böszörményi Géza.

A Népszava írta szeptember 20-án (szerző megjelölése nélkül):
"A budapesti művészeti hetek alkalmából mutatja be a Magyar Televízió a közeljövőben azt az ötrészes filmsorozatát, melyet Bartók Béla halálának 30. évfordulójára készítettek. A filmek Mikrokozmosz címmel kerülnek majd képernyőre, átlag 40-40 perces epizódokban. Az első rész Apám, Bartók Béla címmel ifj. Bartók Béla visszaemlékezéseit tartalmazza. A második rész Férjem, Bartók Béla, ebben Bartókné Pásztory Ditta beszél férjével való megismerkedéséről, házasságukról. A harmadik részben Serly Tibor zeneszerző, Sándor György zongoraművész és Ormándy Jenő karmester állnak a kamerák elé, hogy felidézzék azokat az emlékeket, amelyek barátjukhoz, Bartók Bélához fűzték őket."

A Tolna megyei Népújságban szeptember 30-án Csányi L. írta, részlet:
"A beszélgetéseket vezető Somfai László példamutató szerénységgel szolgálta Bartók emlékét, csak annyira lépett előtérbe, amennyire szerepe kényszerítette, kerülte a fontoskodást, riporteri tetszelgést, s csak arra volt gondja, hogy a beszélgetést előre vigye. Ennek köszönhetjük, hogy valóban történeti perceknek lehettünk tanúi: a század egyik nagysága állt előttünk, azokon keresztül, akik nagyon sokat tudnak róla. S éppen ezért volt minden szavuk természetes és magától értetődő, hisz nem volt szükségük magyarázkodásra, bizonyságokra, a szemtanú és a családtag hitelességével vallottak Bartókról; s vele együtt életükről is. A harminc éve halott Bartók a két beszélgetés révén talán azokhoz is közel került most, akik eddig visszariadtak zenéjétől..."

Szeptember 27. 20.05 Hóvégi hajrá - indul a tévé új szombat esti tarka műsora. Rendező Deák István, műsorvezető Antal Imre.
Meg-megjelenik a tévében egy újszerű műfaj: a dokumentum-filmetűd. Az 5-10 perces kísérleti jellegű filmeket kizárólag operatőrök készítik. Az eddig már adásba került anyagok: Mindennapi kenyerünk (Dobray György), Lehet egy pár dekával több? (Andor Tamás), Esztergályos vagyok (Zöldi István), Nyolc óra, tíz percben (Mátray Mihály), A színek mesterei ( Szabó Árpád), A repülőgép-szerelő (Vecsei Marietta).

Szeptember 30. 17.50 élő kapcsolásban jelentkezik a Jó estét, Szeged! adása. Szerkesztő-riporter Vértessy Sándor, vezető rendező Pintér Gyula, riporterek Feledy Péter, Knézy Jenő. Kovalik Károly, Molnár Margit, Vass István Zoltán, vezető operatőr Nagy József.
A MALÉV bejrúti járata szerencsétlenül járt, adta hírül az MTI jelentése alapján a TV Híradó.

Az MTI jelentése:
"A KPM jelenti, hogy a MALÉV MA 240-es Budapest-Bejrút járata szeptember 30-án, hajnali órában, 8 perccel a bejrúti repülőtéren való leszállás előtt, eddig ismeretlen okból a tengerbe zuhant. A gépnek 50 utasa volt, közöttük egy magyar. A gépen 10 főnyi személyzet teljesített szolgálatot. A szerencsétlenség kivizsgálására bizottság utazott a helyszínre."
(/mti/ (bb21 Bh la).
A hír megjelenése után különböző találgatások terjedtek el Magyarországon, többek között a gép lelövéséről.
Az aznap megjelent "csak a szerkesztőségek szigorúan belső tájékoztatására szolgáló" MTI kiadványban olvasható:
"Az AFP és a Reuter jelentése szerint kedden hajnalban, közép-európiai idő szerint 1.45-kor Bejrúttól 23 kilométerre Észak-keletre a tengerbe zuhant a MALÉV légitársaság egyik Tupoljev 154-es számú repülőgépe. A gépen 55 utas és 10 főnyi személyzet tartózkodott. Az utasok közül 35-en arab országok állampolgárai voltak. Az első jelentések szerint a katasztrófát senki sem élte túl. A szerencsétlenség akkor történt, amikor a gép leszálláshoz készülődve 5000 méteres magasságról 1000 méterre ereszkedett."
Az október 7-én megjelent "csak a szerkesztőségek szigorúan belső tájékoztatására szolgáló" MTI kiadványban olvasható:
"A Frankfurter Rundschau tudósítójának hétfői jelentése szerint a bejrúti légiforgalmi szakértők úgy sejtik, hogy rakétával lőtték le a múlt héten a MALÉV gépet. A gépen állítólag több tonna fegyver volt, melyet a libanoni polgárháborúban szemben álló feleknek szántak."

Az MSZMP KB Agitációs és Propaganda Bizottsága és Agit. Prop. Osztálya és a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatala javaslatot dolgozott ki az Agitációs és Propaganda Bizottság számára, a sajtószervek rendkívüli eseményekkel kapcsolatos tájékoztató munkájának szabályozására (decemberre!). Részletek:
"Rendkívül események esetén - a lakosság átgondolt tájékoztatása érdekében - minden tömegtájékoztatási eszköz egységes, központi irányítása szükséges...
Ha rendkívüli esemény történik, a Belügyminisztérium vagy az ágazati minisztérium értesíti a Központi Bizottság illetékes osztályát, valamint a Kormány Tájékoztatási Hivatalát, és a szükséges intézkedések megtételével egy időben, esetenként történik a döntés a lakosság tájékoztatásának módjáról...
Az utóbbi hónapokban történt két tömegszerencsétlenség (súlytólég robbanás Zobák aknán, MALÉV gép lezuhanása Ferihegyen) tájékoztató munkájának tapasztalatai azonban ismét bebizonyították, hogy mivel átlagos rendező elv nem áll rendelkezésre, rögtönözve kell dolgozni...
A tömegtájékoztatási eszközök (MTI, rádió, televízió, sajtó) rendkívüli eseményekkel kapcsolatos eljárásának szabályozására szükséges, hogy a Politikai Bizottság, majd ezt követően a kormány szabályozást fogadjon el, amelyet minden illetékes állami és tömegtájékoztatási szerv vezetőjével ismertetni kell...
Hírzárlatot csak az MSZMP KB Agit. Prop. Osztálya, illetve tudtával és engedélyével a Kormány Tájékoztatási Hivatala rendelhet el.
A ténykommüniké elfogadásával egy időben kell határozni arról, hogy a rádió és a televízió kimenjen-e a helyszínre. Általános rendező elv legyen, hogy helyszíni tudósítások, filmfelvételek ne készüljenek, az ilyen felvételek sokkolják a közvéleményt. Azokról az esetekről, amikor televízió és rádió helyszíni tudósítása indokolt, külön kell dönteni...
Gondoskodni kell arról, hogy a második, részletesebb kommüniké tartalmát a Televízióban és a Rádióban élőszóban az ágazati minisztérium illetékes vezető beosztású tisztségviselője ismertesse. Más felelős személy csak a vizsgálat lezárása után adhat nyilatkozatot. Addig a sajtó, a Televízió és a Rádió senkit ne zaklasson..."
(Magyar Országos Levéltár 288f 22/1975/1öe. MSZMP KB Agit. Prop. Oszt.)

Folyik a Televízió l-es stúdiójának átalakítása színes műsorok készítésére.

Nagy Richárdnak, a Magyar Televízió elnökének vezetésével Japánban járt a tévé delegációja, és együttműködési megállapodást írt alá két nagy tévétársasággal, az NHK-val és az NTV-vel.

Október

Tévésorozat kerül a képernyőre a szovjet nemzetiségi filmművészet alkotásaiból.

Október 1. 20.00 Budapesti Művészeti Hetek, Shakespeare nyomán Friedrich Dürrenmatt:



János király - tévéjáték bemutatója. Dramaturg Szántó Erika, vezető-operatőr Bíró Miklós, rendezte Esztergályos Károly. Szereplők: Gábor Miklós, Gobbi Hilda, Bencze Ilona, Vass Éva, Balázsovits Lajos, Lengyel Péter, Márkus László, Gálvölgyi János, Bujtor István, Tomanek Nándor, Bozóky István, Némethy Ferenc, Ujlaky László, Képessy József.
Éjjel, de a rádióújságban nem volt jelezve, Cassius Clay - Fraizer nehézsúlyú ökölvívó mérkőzés közvetítése.

A Népszabadság október 3-i számában Rózsa László írta, részletek:
"Technikai k. o., vagyis knock out lett a vége a szerda éjjel közvetített Cassius Clay - Frazier nehézsúlyú profi ökölvívó-mérkőzésnek, amely Clay részéről a világbajnoki cím megvédéséért folyt.
Micsoda mérkőzés volt! Van, aki szereti az ökölvívást, van, aki nem, de aki nézte - eltekintve az amerikai profi ökölvívást átitató reklámharsányságtól -, annak nem kis izgalmat okozott az erő és az idegek végsőkig való megfeszítése, amely a ringben és a ring körül volt érezhető. Clay, a barna bombázó és Frazier, a másik barna bombázó egymáshoz méltó ellenfelek voltak.
A magam részéről - bár Clay imponálóbb volt - Fraziernek szurkoltam. Talán azért, mért kisebb volt ellenfelénél, mert keményebben és szerényebben dolgozott, szorgalmasan működött még Clay elefántölelésű karjai között is. Meg azért is, hogy Clay már volt eleget világbajnok, a ring királya; engedjen már mást is szóhoz jutni, pláne hogy Frazier oly elképesztő szívóssággal készült hosszú idő óta erre a mérkőzésre. Amikor meg már látszott Frazier-en Clay vasöklének bőrdíszműves munkája, a részvét is azt diktálta, hogy annak szorítsak, akit vernek. Igaz, nemhiába verték, mert Ali 4.5 millió dollárt kapott fáradozásaiért, Frazier meg kétmilliót. Habár az utóbbi fele sincs annak, amit a győztes kapott, nem szégyen azért a kétmillió sem...
Közben a tévé nézőseregét eléggé igénybe veszik idegek és esélyek latolgatása dolgában, mert a nagy mérkőzés előtt harangozták be a Riporter kerestetik döntőjét is, amely ugyancsak nem csekély számú nézőt vonz, hiszen csupán egy-egy riporterjelöltet eddig is tizenöt-, húsz-, sőt harmincezres közönségszavazat segített továbbjutni. Amire e sorok megjelennek, már tudni fogjuk itt is az eredményt, de ebben a pillanatban
még csak latolgathatok, mint tegnapelőtt Papp Laciék..."

Október 2. 20.50 a Riporter kerestetik döntőjének első része.

A Rádió és Televízió Újság 1975/39. számában a műsor szerkesztője, Pomezsánszky György így írt a verseny végső programjáról, részlet:

"Mit hoz az újabb szakasz?
...A négy felvonásban lebonyolódó döntő első adásában ismét a stúdióban szerepel az öt versenyző. Ezúttal a zsűri aktuális politikai ismereteiket igyekszik lemérni. Október 7-én jelentkezik a műsor magazinja, amelyben szeptemberben készített filmekből szerkesztenek műsort a jelöltek. Keleti pályaudvar 21.20 óra: helyszíni közvetítés egy órában, ez a következő feladatuk október 10-én. A döntő utolsó felvonására október 14-én kerül sor. A versenyzők a stúdióban a közönség által feltett kérdésekre válaszolnak, illetve beszámolnak arról, hogyan sikerült végére járniuk a nézőktől kapott feladatoknak. A közönség ti. levélben témákat javasolhat a jelölteknek, illetve választ kérhet tőlük olyan kérdésekre, melyek megválaszolásához alapos munka szükséges.
A döntő adásaiban a versenyzők pontokat gyűjtenek. A végeredményt a négy adás összesített pontszámai, valamint a nézők szavazatai alapján hirdeti ki a zsűri záróakkordként, október 17-én. Hogyan szavazhat a közönség? Erre a szerdai felidéző adás ad majd választ."

Az Arany mikrofont, azaz az első díjat - és az ezzel járó 15 napos Szovjetunióbeli utazást - Puch Tamás nyeri. Második Nagy: László, harmadik Déri János, negyedik Hortobágyi Éva, ötödik Csurgay Judit.

A Népszava október 10-i számában írta Hernádi László, részlet:
"Négy adásban láthatták a televízió nézői a Riporter kerestetik döntőjét. Már a telefonszavazatok számából is feltételezhető, hogy milliók ismerték meg az öt tehetséges fiatalember munkáját, nevét. A győztessel, Puch Tamással, a díjkiosztást megelőző percekben, a tévé ifjúsági osztályának egyik szobájában találkoztam, ahol társaival együtt boldog izgalommal várta a nagy eseményt. Megkértem, hogy mielőtt a kamera elé lép, beszéljen az életéről.
- Ózdon születtem, ott is érettségiztem. Miskolcon, a Nehézipari Műszaki Egyetemen szereztem gépészmérnöki diplomát 1974-ben. Ezután Budapestre jöttem dolgozni, a Kohászati Gyárépítő Vállalathoz. Decemberben leszek 26 éves, nőtlen vagyok.
- Hogyan jutott eszébe,hogy induljon a versenyen?
- Egy évig a miskolci rádió külső munkatársa voltam. Barátaim és munkatársaim ösztönzésére jelentkeztem a vetélkedőre. A rádiós munka tapasztalatai azonban csak némi segítséget adtak, mert a televízióban teljesen más feltételek mellett dolgoztunk...
- További tervei?
- Szeretnék a tömegkommunikáció területén dolgozni, méghozzá oly módon, hogy gépészmérnöki szaktudásomat is minél többször és minél jobban kamatoztathassam, a nézők, hallgatók, vagy ha pályám úgy alakul, az olvasók javára..."

A Délmagyarország október 19-i számában írta L. Zs., részlet:
"Szerettük ezt a péntek este véget ért félévnyi műsort, annak ellenére, hogy sokszor csalódottan keltünk fel a képernyő elől. Csalódásunk nem a riporter jelöltek szerepléséből származott. A zsűri okvetetlenkedő, erőltetett, kákán is csomót kereső értékelései, akadémikusnak szánt szócséplései keltették fel ellenérzésünket. Legalább annyira főszereplővé léptek elő, mint a versenyzők. Az utolsó adásban egyenesen uralták a képernyőt. A legtriviálisabb közhelyektől sem tartózkodtak. Szereplési lázban csak a műsorvezető Vértessy Sándor tett túl rajtuk. Hatásosan elhelyezett, közvetlenkedő, leereszkedő szókapcsolataival - leggyakrabban az oda nem illő tán és mén kifejezésekkel kombinálva - hasztalanul igyekezett bensőséges hangulatot teremteni. Egyszóval a profik mindent megtettek azért, hogy fontosnak, nélkülözhetetlennek tüntessék fel magukat. Oktalanul elnyújtották a műsort, holott korán megmutatkozott, hogy a versenyzők közül kik rendelkeznek vérbeli riporteri adottságokkal: jó szemmel, bátor vitakészséggel, szép és élvezetes beszédstílussal. Külön örvendetes, hogy az öt riporter mind önálló egyéniség. Bízunk benne, hogy ezután is merik vállalni magukat, nem akadnak ideálokat utánozni, s modorosságban nem követik a műsor hivatásos résztvevőit. Hortobágyi Éva és Puch Tamás korán meggyőztek tehetségükről, már az első forduló után biztosak voltunk győzelmükben. A mostani Riporter kerestetik - főként a versenyzőknek köszönhetően - az előzőhöz hasonló, érdekes műsor volt. Megmutatta ennek a sokak számára vonzó, de voltaképpen nehéz pályának minden szépségét, minden buktatóját."

Október 3. 20.00 Budapesti Művészeti Hetek, Marosi Gyula: Az egyezkedő - tévéfilm bemutató. Dramaturg Katona Márta, operatőr Bíró Miklós, rendezte Nemere László. Szereplők: Cserhalmi György, Felföldi László, Mádi Szabó Gábor, Szilágyi Eta, Berek Katalin, Kállai Ferenc, Saárossy Kinga fh., Földi Teri, Horváth Sándor.

21.35 Két nyelven egy húron... - Vujicsics Tihamér dalaiból.



Vujicsics Tihamérra emlékeztek a műsorral. A repülőszerencsétlenség áldozatává vált, a tévéműsorokból is jól ismert nagy tehetségű zeneszerző világot látni, népzenét gyűjteni indult Teheránba. Negyvenhat éves volt. Bevezetőt mondott Petrovics Emil, riporter Szilágyi János, szerkesztő Gulyás László, rendezte Koltay Beáta.

Rokonszenves, közszeretetnek örvendő egyénisége hozzá tartozott a magyar művészeti élethez, állandóan jelen volt a Rádió Pagodában, gyakran láthatták a Szabadság téren az aulában, de otthon volt a Filmgyár műtermeiben is. A Filmvilág 1975/20. számában Vujicsics Tihamérra emlékezett Tamássy Zdenkó, ebből részlet:
"Megfogalmazni a lényeget és azt másodpercekbe sűrítve előadni: ez volt Vujicsics Tihamér egyik zeneszerzői erőssége. Bizonyítják népszerű filmsorozatok emlékezetes főcímzenéi (A Tenkes kapitánya, Princ, a katona, Bors), de meggyőződhetünk róla naponta, a Rádió Esti Krónikájának szignálját hallgatva. Az ilyen telitalálatok tették őt keresetté a nagyközönség széles rétegei előtt.
Ám téved, aki ezt a kitűnő muzsikust az aforisztikus műfajokba skatulyázza. Egy ízben társszerzőként dolgoztam a már említett Bors sorozat egyik filmjében. Ekkor tárult fel előttem Vujicsics alkotói műhelye a maga teljességében. A filmzene lényegéből adódó sok apró zenei töredék nála teljes tudatossággal állt össze egésszé, nagy formává. Motívumokkal jellemzett és azt talán felesleges mondanom, hogy mindegyik jellemzése rendkívül karakteres volt. Amikor elkerülhetetlen volt az ismétlés, mindig fejlesztett az anyagon, amely így teljes szinkronban állt a képi helyzetekkel.
Kifogyhatatlan volt ötletekben. Ezek hol egy-egy dallamfordulatban, hol a hangszerelés pikantériáiban jelentkeztek. Külön csodáltam az úgynevezett "hajsza-zenéit". Az ilyesmi általában a filmzeneszerzők mumusa, mert rendszerint hosszúak és jellegükből fakadóan rendkívül sűrű partitúrát igényelnek. Vujicsics sok kalandfilmhez szerzett zenét és ezek lényeges eleme a hajsza. Ilyenkor felépített egy viszonylag rövid zenei egységet és ezt a jelenet hosszának megfelelően ismételgette, egyre sűrítve a zene szövetét és bővítve a hangszerek számát. A feszültséget ezzel jól tudta fokozni, amivel nemegyszer nagyot lendített a jeleneten.
Igazán nem lehet csodálkozni, hogy a filmrendezők szívesen dolgoztak vele, alkotótársnak tekintették..."

Október 4. 17.20 a Tájak Városok Emberek című sorozatban mutatták be Chrudinák Alakjos szerkesztő-riporter és Várszegi Károly Kié Jeruzsálem? című filmjét.

Fotó 751004.1 Felszabadult műv.
18.45 ismét újabb képzőművészeti sorozat indul



Felszabadult művészet címmel. Írta és szerkesztette D. Fehér Zsuzsa, operatőr Becsy Zoltán, rendezte Jeli Ferenc.

A Rádió és Televízió Újság 1975/39. számában jelent meg, részletek:
"A Televízió most induló ötrészes műsora a közösség művészetét, harminc esztendő monumentális szobrait és faliképeit mutatja be. 1949-ben egy emlékezetes kiállítás foglalta össze a romjaiból éledő ország művészeinek vágyait erről a mindenkihez szóló, ízlést formáló, eszmét hordozó művészetről. Azóta páratlan méretekben bontakozott ki, köztereink, új épületeink elmaradhatatlan kísérője lett. Új technikák is utat törtek, s ami a legfontosabb, a társadalom és a művészet változásának jellegzetes vonásait a köztéri alkotások tükrözték a legjobban. A szoboravatás megszokott eseménnyé vált, s a belső tereket díszítő nagyméretű dekoratív képeket is különösebb ceremónia nélkül vette birtokba az, akinek készült: vagyis a közösség.
Nem minden alkotás sűríti korát olyan művészi fokon, olyan meggyőzően, ahogyan ezt rendeltetése megkövetelné; születésébe sokféle feltétel, körülmény szól bele. Értékelésükhöz a kortárs is csak óvatosan nyúlhat, hiszen ezek a művek egy-egy lakótelep arculatának, egy-egy város főterének szerves hozzátartozói, nélkülük az épületek idegennek hatnának. Válogatni, biztos kézzel kiemelni közülük a szellemében és művészi megfogalmazásában is maradandót - nagyon nehéz. Az összefoglaló bemutatás többirányú megközelítésre, egyes művek elemző képi bemutatására, értékeinek nyilvánvalóvá tételére vállalkozott, hogy a megszokott, vagy a közönség által éppen vitatott műveket közelebb hozza, hogy a társadalom saját erejéből létrejött országos méretű állandó kiállítást értelmezze...
Az első rész az időszak első feléből válogatott műveket mutatja be, a második a művészek alkotó szándékát kutatja, a harmadik a technikákkal, a negyedik a társadalmi fogadtatással ismertet meg, s végül az ötödik a jelentős alkotásokról ad rövid összefoglalást..."

20.50 Zenés Tv Színház bemutató - ezzel kezdi negyedik évadját a műsorsorozat - Puccini: Gianni Schicchi. Vígopera Melis György címszereplésével, Ferencsik János vezénylésével. Dramaturg Bánki László, díszlet Kézdy Lóránt, jelmez Wieber Mariann, vezető-operatőr Káplár Ferenc, rendezte Szinetár Miklós. Szereplők: Melis György, Csengery Adrienne, Komlóssy Erzsébet, Moldován Stefánia, Ágay Karola, Szalma Ferenc, Bordás György, Csányi János, Csányi Laci, Polgár László, Kelen Péter, Palcsó Sándor, Mészáros Sándor, Kertész Tamás, Rajna András.
(Előzőleg, október 2-án bevezető műsor a Gianni Schiccihi tévéopera előkészítéséről. Szerkesztő Bánki László, operatőr II. Dubovitz Péter, rendező-operatőr Edelényi János.)

A Rádió és Televízió Újság 1975/39. számában Bánki László nyilatkozott Torday Aliznak arról, miért ezzel a művel indul a negyedik évad. Részlet:
"Negyedik évadját nyitja immár a Zenés tévészínház Puccini egyfelvonásos operájának bemutatásával. A zeneszerző 51 éve halt meg.
- Miért, hogy késve ünnepli a tévé a század egyik legjelentősebb operakomponistájának évfordulóját? Bánki László szerkesztő válasza:
- Mert a szerzői jog csak ötven év után szabadul fel! Tavaly még igen sok dollárt kellett volna kifizetnünk a televízióra-átültetés jogáért...
- Miért esett a választás éppen a Gianni Schicchire?
- Mert van olyan színészünk, énekesünk, akinek egyénisége, hangja tökéletesen megfelel a szerep követelményeinek: Melis György. Mert Ferencsik János nyugdíjba vonulása óta először vállalt vezénylést. Mert Szinetár Miklós, a rendező igazán televíziószerűnek, a talán leginkább képernyőre kívánkozó Puccini-műnek érzi ezt az alkotást."

A Film Színház Muzsika 1975/33. számában



Komlóssy Erzsébet, aki a vígoperában Zita anyót alakította, a forgatásról beszélt:
"Az én pályafutásom érdekes módon mégis Puccinival kezdődik: első szerepem Szegeden a Pillangókisasszony Kate-je volt. Később, ugyancsak Szegeden, énekeltem a Pillangókisasszony Suzukiját. Majd az Operaházban a Manon Lescaut Zenészét. S a legújabb Puccini-szerepem a legjelentősebb: Zita anyó - a Gianni Schicchi legutóbbi felújítása óta éneklem; és most én lettem Zita anyó a televízió kamerái előtt is. Előbb természetesen megvoltak a zenei felvételek, Ferencsik Jánossal öröm volt együtt dolgozni: csodálatosan dirigálta ezt a csodálatos muzsikát! A képfelvételek persze, nehezebbé teszik a munkát, mint amikor a színpadon, egyvégtében alakíthatja az ember a figurát. Sok a megállás, az ismétlés, az újrakezdés. Ilyenkor az embernek ismét meg kell találnia előbbi önmagát. Mire törekedtem? Vigyáztam, nehogy túlkomédiázzam, mert abban nincs humor. Azt hiszem, minél komolyabban veszem Zita anyót, a nézőre, a hallgatóra annál mulatságosabban hat. Majd kiderül..."

A Rádió és Televízió Újság 1975/33. számában Wieber Mariannt, a tévéopera jelmeztervezőjét Patonai Adrienne mutatta be, részletek:
"Asztalán néhány életképnek is beillő jelmezterv - "mindig tablószerűen rajzolok, így a szereplők kapcsolata is tükröződik." Görög dráma 1968-ból: a Szinetár Miklós rendezte Iphigeneia Auliszban - "első színes tervezésem, alig vártam már." Aztán egy másik nagysikerű darab, Rajnai András elektronikus trükkös Gulliverje - "nagyon élveztem ezt is, igazi jelmeztervezői feladat volt." És nívódíjas, mint a Mikádó vagy a Ficzek úr. Legutóbb pedig Veszprémben fődíjas az Ida.
- A sikerhez mindig hozzájárul az összhang a rendezővel - az előbbi sorrendnél maradva: Seregi Lászlóval, Hajdufy Miklóssal, Ádám Ottóval. De hasonló kapcsolat fűz össze Horváth Z. Gergellyel, Fehér Györggyel, Szőnyi G. Sándorral...
- Készítsünk egy gyors összesítést eddigi munkáiról!
- Reménytelen próbálkozás lenne. 1962-ben, iparművészeti főiskolás koromban ismerkedtem meg a tévével, s szövetségünk azóta tart. Negyedévenként legalább négy tévéjáték jelmezeit tervezem. S már jövő márciusig megkaptam a forgatókönyveket. Persze nemcsak én vagyok így ezzel - hasonlóan elfoglalt mind a tíz televíziós jelmeztervező. De ez nem panaszkodás! Változatos és szép ez a munka, nem lehet belefáradni. Általában egyszerre három darabbal foglalkozom: egyet tervezek, egyet próbálok, egyet forgatok...
- Szinte minden tervezése kosztümös darab. Vajon ez véletlen, vagy válogathat a forgatókönyvek között?
- Inkább úgy mondhatom, hogy idővel kialakult, hogy tízünk közül kinek melyik terület áll közelebb a szívéhez. Nekem általában - nagy örömömre - kosztümös darabok jutnak.
- Voltak-e kedvencei?
- Bármennyire banálisan hangzik, mindig a legutóbbiak a legkedvesebbek. Most két frissen elkészült produkció hangulatában élek még. A csodálatos, meleg színekben pompázó Gianni Schicchit most fejezte be Szinetár Miklós. Egy századdal előbbre hoztuk ezt az olasz-reneszánsz történetet, hogy még szebbek, látványosabbak lehessenek a díszletek és a jelmezek. Ugyanígy örültem Asztalos István A fekete macska c. székely parasztdrámájának, melynek rendezője is erdélyi: Harag György. A 30-as években játszódik, de kortalanná téve, érdekesen stilizált díszletek - kopjafák, paraszti használati eszközök - között. S a színészeik teljesen leszűrt színekben, tompa feketében, barnában, fakó kékfestő anyagokban játszanak.
- S mi lesz a következő kedvenc?
- Egy Krúdy-darab Zsurzs Évával s a Gilgames! Októberben forgatja Rajnai András, de én máris sok skiccet készítettem hozzá. A drámairodalomban tulajdonképpen ismeretlen az ó-asszír, ó-babiloni idő. Most azon igyekszem, hogy minél jobban megismerjem e kort, s így elkerüljem a közhelyeket. S hogy a jelmezek is legalább egy kicsit többet mondjanak az eddig tudottaknál."

Az Esti Hírlapban október 6-án írta ( kristóf.):
"A Gianni Schicchiből, Puccini operájából tévéfilmet készíteni - nem mindennapi vállalkozás. Különösen akkor, ha a művet új szereplőkkel az élő-színház is műsorán tartja. Mégis: hatását, kulturális hasznát nem lehet eléggé becsülni. Az operairodalom egyik gyöngyszemétől remélhető, hogy a nehéz zenétől idegenkedő hallgató sem zárja el a készüléket. A Gianni Schicchi szinte kínálkozott a képernyőre. A zeneszerző triptichonjának mindmáig legnépszerűbb darabja. Amellett egy műsorból kettő is születhetett. Az egyik még csütörtökön - megmutatta az operafelvétel előkészületeit, a zenei betanítás, rendezés műhelytitkait, a kényes művészi munka alaposságát. A másik maga a buffo-opera, amelynek eredete Dante Pokoljának 30. énekéből való, s Babits Mihály fordításában így hangzik:
E bolond itt Schicchi Gianni és társait kínozni űzi kedve...
Azért idéztük, mert hiányoltuk,hogy azok számára, akikkel a televízió a műfajt meg akarja kedveltetni, nem volt a szombati adás előtt bővebb szövegmagyarázat. Szerencsére Szinetár Miklós rendező és Ferencsik János karmester olyan énekeseket választott, akik pontos szövegkiejtéssel segítették az ének-beszéd megértését a gyakorlatlan fülnek is. Frappáns képi ötletekkel teletűzdelt operarum lett a Gianni Schicchi, hibátlan zenei megoldással, igazi XIII. századbeli, de mára is vonatkoztatható alapgondolattal. Szinetár és stábja az énekesekre koncentrált. A kitűnő hangú közreműködők közül is fölényes tudású Melis Györgyön kívül Lauretta és Rinuccio megszemélyesítőit emeljük ki. Csengery Adrienne bájosan énekelte el románcát, Kelen Péter pedig remekelt a Firenze-áriával. Káplár Ferenc vezető operatőrről is csak elismeréssel lehet szólni; nem lehetett könnyű az operai színpadhoz szokott énekeseket fényképezni."

Október 5. 20.05 indul dr. Sárosi Bálint Cigányzene sorozata. Szerkesztő Lengyelfi Miklós, műsorvezető dr. Sárosi Bálint, vezető-operatőr Szabados Tamás, rendező Szitányi András.

A Rádió és Televízió Újság 1975/39. számában dr. Sárosi Bálint ajánlotta a műsorsorozatot a televíziónézőknek, ebből részletek:
"Miért éppen cigány zene? Nincs talán elég tisztázni való a magyar zenében?
Azok között, akik már hallottak a televízió most induló tizenhárom részes cigányzene sorozatáról, nem akad senki, aki így tette volna fel a kérdést. De akadhat még, aki így kérdez, s ezért nem árt, ha elébe vágunk az elsietett kérdésnek. Aki ugyanis egy kicsit már gondolkodott a cigányzenén, belátja: az un. cigányzene nem valamilyen speciális cigány-ügy, hanem egyszerűen a magyar kultúra ügye.
Hogy miképpen az, erről 1971-ben a Gondolat Kiadónál megjelent Cigányzene... című könyvemben próbáltam rövid összefoglalást adni. E könyv megírására nem úgy került sor, mintha a tudomány már éppen ott tartott volna (sőt maga Kodály Zoltán, éppen a megelőző részlettanulmányok hiánya miatt, merésznek és korainak ítélte a vállalkozást: egyelőre lebeszélt róla). A kiadó - mindenek előtt annak zenei szerkesztője, Hamburger Klára - ítélte úgy, hogy a közönség a cigányzene-kérdésben részletes, szakszerű tájékoztatást vár. Ezért biztatott a könyv megírására. Jelenleg a könyvnek angol és német nyelvű változata is készül - jeléül annak, hogy a téma a külföldi közönséget is érdekli. A televízió, Lengyelfy Miklós kezdeményezésére, ugyancsak abban a meggyőződésben fogott a könyvről készült sorozat forgatásához, hogy a filmesített változattal széles körű, aktuális művelődési igényt elégít ki..."

Az Esti Hírlap október 6-i számában (f. I.) írta, részletek:
"Csak őszintén üdvözölni lehet a Televízió Cigányzene című tegnap indult sorozatát. Sokáig csaknem tabu volt ez a tárgy, mindenki félt hozzányúlni, hiszen különféle előjelű érzékenységeket érintett...
Sárosi Bálint, nyugodt, meggyőző, szenvedélyektől mentes felkészültsége meggyőz és világosságot teremt abban a homályban, amelyben összekeveredik magyar folklór, cigányfolklór, népies műdal és egy sajátos előadási mód. Kár, hogy Szitányi András ezúttal se tudott ellenállni a technika csábításainak, a képek egymásra játszatásának, így a szegény műsorvezető a legváratlanabb helyekről bukkant fel, és előadása, mondandója ezáltal széttöredezett, a film ismeretterjesztő célja kissé háttérbe szorult a céltalan rendezői művészkedés mögött."

A Szolnok megyei Néplapban október 15-én VM. írta, részlet:
"Tisztázni a cigányzene jelentését, elválasztani attól, ami nem az, s megismerni az igazi cigányfolklórt jellegzetességeiben és lényegében, ez vezeti most a televíziót, hogy Sárosi Bálint értékes, okos eligazításával és sok-sok illusztrációval siessen a tájékozatlan és ítélkezni többnyire képtelen néző segítségére. Időszerű és hasznos műsor ez. Eddig a tizenhárom részre tervezett sorozat két darabját láttuk, melyben - főleg az első részben - a kedvcsinálás, az étvágygerjesztés játszotta a főszerepet, s Szitányi András rendező szecessziós díszítő elemei is még túlságosan uralták a műsort, sőt a technika szirén csábításainak sem tudott ellenállni - természetellenes képegybecsúsztatások. Remélhető azonban, a továbbiakban az ismeretterjesztő jelleg válik uralkodóvá..."

Október 6. 16.35 - rendkívüli adásnap - labdarúgó Szuper Kupa. A Kijevi Dinamó - Bayern München mérkőzés közvetítése Kijevből, riporter Szőnyi János.

Október 8., a Vezetői értekezlet tárgyalta a Film és Koprodukciós, az Irodalmi és Drámai valamint a Szórakoztató és Zenei Főosztály 1976-os munkaterveit.
(Magyar Országos Levéltár XXVI-A-9. 23. doboz. MTV Elnökségi iratok.)

Október 9., a TV Híradó tudósít arról, hogy Rajnai András forgatja a Gilgames című tévéjátékot.

A Szabad Föld november 2-i számában írta Simon Emil, részlet:
"Ezekben a napokban a tévé IV-es stúdiója egy karácsony előtti pompás játékkiállítás hangulatát idézi. Egyik felében gondosan kidolgozott makettek: emitt egy ókori város oszlopainak, kapuinak, falainak hűséggel kicsinyített mása, amott egy homokból, parányi kövekből, apró növényekből, néhány kanálnyi vízből teremtett sivatagi táj. Üvegkristályok, brossok, gyertyaláng nagyságú tüzek, melyeket majd a kamerák hegyekké, pajzsokká, hatalmas lobogássá növelnek.
Jánosi Antal dramaturg, Közel Mária rendezőasszisztens és Rajnai András rendező irányításával folyik a Gilgames-eposz színes tévéváltozatának felvétele. Ott-jártunkkor ceruza-méretű faszénhasábokból építettek máglyát a makett-város falai tövében. A stúdió nagyobb része kék vászonnal borított-kerített tér, ebben mozognak a színészek, szinte lépésről lépésre meghatározott nyomvonalon. Ebben a részben épült fel a máglya "másolata": egy megfelelő szögben lejtő deszkalap, erre feküdt rá a színész, Uruk város színpompás öltözetben tarkálló népének arcra borult karéjától körülvéve...
Láttunk olyan képet is, amely egyfelől a sima térben járó színész, másfelől az üvegkristályok képének egybeolvadásából született, s összhatásában azt mutatta: Gilgames a kietlen üveghegyek vidékén bolyong. Alkalmunk volt néhány elkészült felvételt megtekintenünk: az illúzió tökéletes, a kétféle közeg elválaszthatatlanul eggyé olvad. Ez a fajta megvalósítás korlátlan lehetőségeket kínál..."

Október 10., ősbemutató Pécsett, Illyés Gyula Orfeusz a felvilágban című darabjának bemutatójáról tudósított a TV Híradó.

20.05 Budapesti Művészeti Hetek,



Száraz György: A Rókus templom harangjai - tévéjáték bemutatója. Dramaturg Zahora Mária, vezető-operatőr Nagy József, rendezte Hajdufy Miklós. Szereplők: Horváth Sándor, Bánki Zsuzsa, Tyll Attila, Tóth Judit, Mensáros László, Inke László, Békés Rita, Makai Sándor, Andai Györgyi, Sinkó László, Kálmán György, Zách János, Bulla Elma, Gelley Kornél, Kránitz Lajos, Némethy Ferenc, Pathó István, Lengyel János, Földi Teri, Bozóky István, Kollár Béla.

A Kisalföld október 12-i számában írta Szapudi, részlet:
"...Hajdufy Miklós rendező kitűnő partnere volt az írónak, különösen a két város (Bécs és Párizs) lényegében azonos atmoszférájának érzékeltetésével adott hangsúlyt a mondanivalónak. A szereplők (Horváth Sándor, Bánky Zsuzsa, Mensáros László, Kálmán György és a többiek) átéléssel, a darab intellektuális értekéhez méltóan jelenítették meg a históriai alakokat."

A Film Színház Muzsika 1975/24. számában Illyés Gyula interjút adott Gách Mariannenak, ebben beszél erről a bemutatóról:
"- Az Orfeusz a felvilágban Pécsett kezdi meg színpadi életét. Elhatározott szándéka-e, hogy minden új darabját ott mutassák be legelőször?
- Örülök, ha ott mutatják be. Czímer József az együttessel nagy rangra emelte a pécsi színházat. S igen hasznos az is, hogy egyik-másik nagy színészünk akkora lelkesedéssel vendégszerepel vidéken. Színházi világunknak nem kis baja, hogy nem látom a forrásokat. Azelőtt minden színház egy-egy műhely volt, most minden összemosódott, a pesti színházaknak nincs külön-külön arculatuk, nincs saját holdudvaruk, meghitt közönségük...
- Miért fontos, hogy legyen?
- Mert a színház minden korban egy-egy meghatározott körre építhetett, Például Londonban, amikor Shakespeare színháza működött, vagy Párizsban, amikor Moličre színháza virágzott... Néhány vidéki színházunknak sikerült a maga környezetét megteremtenie, vidéken jobban szeretik a színészt, büszkébbek rá, mint Pesten, nemcsak reklámarcnak tekintik, hanem hozzájuk tartozik, mindennapi életük szerves része. Én magam is boldogan élnék egy olyan vidéki városban, amely nemcsak színházi tűzhelyet hozott létre, hanem ugyanezt érné el irodalmi, tudományos, társasági vonatkozásban is..."

Október 11. 16.05 elkezdik vetíteni Mezei András Svédcsavar című, gyerekeknek készült tévéfilm sorozatát. Dramaturg Békés József, operatőr Darvas Máté, rendezte Mamcserov Frigyes.
21.35 a Szombat este összeállításban került a képernyőre, Találkozásom Bartók Béléval címmel Benny Goodman visszaemlékezése. Riporter Heltai András, szerkesztő Fellner Andrea, operatőr Lukács Lóránt.

A Magyar Ifjúság november 14-i számában írta Bersényi Iván, részletek:
"Fehér holló a televízió műsorában az önerőből gyártott gyerekfilm. Évente egy, legfeljebb ha kettő jut belőlük a műsorba. Ezért azután türelmetlenebb is fogadtatásuk, és nem adatik meg számukra a kísérletezés lehetősége, kész, kiérlelt alkotásokként kell a nézők előtt megjelenniük. Eddig nem is volt okunk panaszra, mert a televízió gyermekfilmjei kielégítették ezt a mesterségesen felfokozott várakozást, alkotóik sikeres, emlékezetes filmekkel örvendeztették meg fiatal és felnőtt nézőiket egyaránt. A Svédcsavar című tévéfilmsorozatnak jutott az az előbb-utóbb elkerülhetetlen szerep, hogy megszakítsa ezt az egyértelmű sikersorozatot és az elismerés mellett vitára is serkentsen...
A Svédcsavar nyomán újra tudomásul kell vennünk, ami természetes: különleges kiképzés nélkül a gyerekek élni tudnak a filmen, de szerepet játszani nem. Mamcserov Frigyes valamilyen okból nem tudta ezúttal megkeresni azokat a gyerekszereplőket, akik élni tudták volna a szerepeket, hanem az előtalálhatókkal kellett eljátszatnia azokat. Szerepjátszás közben pedig egyesek éppen akkor hatottak különösen mesterkéltnek és természetellenesnek, amikor leginkább igazaknak és természetesnek kellett volna lenniük, így azután a legigazabb, az íróilag leghitelesebb szituációk is - a számtalan remek részlet hitele ellenére - nemritkán kiagyaltnak, mesterkéltnek tűnhettek. Érezte ezt valószínűleg már a felvételek közben is maga a rendező, és ettől elbizonytalanodott, így egyenetlenné vált a felnőtt színészek vezetése is. Csak ezzel magyarázható, hogy némely tehetséges, gyakorlott színész a gyerekekkel való jeleneteiben nemegyszer leereszkedve, szinte gügyögve oldotta meg feladatát. Szerencsére azonban ezeket a jelenségeket csak a műsorok sokaságán edződött és nevelődött felnőtt nézők vehették észre..."

A Népszavában október 12-én Vajk Vera írt cikket Televíziónk a nagyvilágban címmel, az MTV egyre bővülő külföldi kapcsolatairól:
"A magyar televízió jó híre, bővülő nemzetközi kapcsolatai sok külföldi vendéget vonzanak a Szabadság téri stúdiókba. Ezekben a napokban is nagy az idegenforgalom. Elutazott Madame Roberge, a kanadai tévé szerkesztője, aki a magyar gyermekműsorokat tanulmányozta. Megérkezett a Szórakoztató- és Zenei főosztály munkája iránt érdeklődő berlini küldöttség. A csehszlovák vendégek a műszaki berendezésekkel ismerkednek, egy nyugatnémet forgatócsoport a tokaji szüretről készít filmet. Érkezését jelezte Jukka Sippilöd finn rendező, aki vendégként egy eredeti finn tévéjátékot állít képernyőre.
Tévé-diplomácia
Külföldi delegációk, forgatócsoportok érkeznek, ugyanakkor magyar televíziósok is utaznak a világ négy tája felé. Jelenleg Ceylonban forgat Balogh Judit, Düsseldorfban dolgozik egy híradós stáb. Szőnyi G. Sándor vendégrendezésre utazott Berlinbe, Lenyelfi Miklós szerkesztő népzenei műsorokat válogat Moszkvában, Boros Rózsa irodalmi műsort készít Romániában. A műsorszerkesztés munkatársai nemrég svédországi kollégáiknál jártak tapasztalatcserén, a tévé-híradósok az amszterdami Intervízió - Eurovízió hírcsere-értekezleten vettek részt. Mindez pedig része annak a széles körű tévé-diplomáciai tevékenységnek, amelyet televíziónk a nemzetközi kapcsolatok kiterjesztéséért folytat. Japántól Svédországig és Szíriáig tizennégy országgal kötöttek már több évre szóló együttműködési egyezményt. A baráti országokkal, valamint Algériával és Finnországgal közös munkatervekben is megállapodtak.
A szerződések különböző műsorok, filmek, híranyagok cseréjére vonatkoznak, segítik a világjáró forgatócsoportok munkáját, a közös produkciók létrejöttét, a helyszíni közvetítések lebonyolítását. Egyszóval, a korszerű, mozgékony, sokszínű televíziós munkát, a műsor gazdagítását. A kapcsolatok évről évre bővülnek, legutóbb az indiai televízió jelentkezett az együttműködés szándékával.
Világjáró művek
A Magyar Televízió megbecsült partner a nemzetközi tanácskozásokon, fesztiválokon Moszkvától Cannes-ig és Madridig. Jelentős szellemi exportot bonyolít le. Tavaly tizenkétezer percnyi magyar műsort mutattak be a baráti országok televíziói, az idén még többet igényelnek. Nemcsak a szocialista országokban, hanem Nyugaton is kelendőek gyermekműsoraink, zenés filmjeink, tévéjátékaink.
A Jó estét nyár, jó estét szerelem, a Balettcipő, a Maszk nélkül és a Hazánk, Magyarország sorozat, a Fekete macska című tévékomédia például osztatlan sikert aratott a televíziós filmpiacon. Az NSZK megvásárolta Móricz Zsigmond Pillangó és Hunyadi Sándor Téli sport című művének tévéváltozatát, Svájcban az Alfonzó-cirkuszt, Írországban a Tükrös című népművészeti sorozatot viszik képernyőre. A magyar tévéfilmek mellett számos nemzetközi produkció képviseli színeinket a nagyvilágban. Az idén például hét európai ország mutat be a magyarokkal közösen készített tévéfilmet, összesen csaknem hatvankét órányi műsort. Az együttműködés iránti igény, a koprodukciók száma egyre nő, noha a magyar televízió csak megfelelő színvonalú, itthon is bemutatható művekhez társul, bérmunkát nem vállal.
Leningrádtól Torontóig
Elkészült a Café Hungária című sorozat, a kölni és budapesti televízió közös vállalkozása, amely tizenhárom magyar novellát elevenít meg Makk Károly rendezésében. Bemutatóra vár Dosztojevszkij Pétervári éjszakák című elbeszélésének olasz-magyar tévéváltozata, rendezője Franco Giraldi, főszereplője Darvas Iván. A jövő évben kerül képernyőre a Harmadik határ című nyolcrészes lengyel-magyar koprodukció, mely a második világháborúban ide menekült lengyel emigráns hírszerző- és partizánközpont tevékenységéről szól. Most szinkronizálják magyar és német nyelvre a bajor televízióval közösen forgatott Köznapi legenda című tévéjátékot. Ez év végén kezdődik a Vivát, Benyovszky! című szlovák-magyar kalandos tévéfilmsorozat vetítése.
Évi hat-nyolc közös dokumentumfilmre szerződött televíziónk a szovjet APN sajtóiroda filmrészlegével. Bednai Nándor rendező a napokban fejezi be a leningrádi Kirov balettról szóló filmjét. Zenés, osztrák-magyar dokumentumfilm készül Olaszországban és Magyarországon. Makk Károly egy amerikai írónő magyar témájú novellájából forgat koprodukciós filmet Kanadában és itthon, Tolnay Klári és Vincent Duprey főszereplésével.
A tévé-diplomáciának legjobb, legigazibb utazó nagykövetei, képviselői a művek; a saját és közös koprodukciók, amelyekkel - sok nagy országot is megelőzve - elismerést, rangot szerzett a világban."

Október 16. 20.00 Fórum - Bulgáriáról. (14-én Megyeri Károly Ferihegyen fogadta a Bolgár Fórum műsorának bolgár részvevőit, számolt be aznap a TV Híradó.)

A Csongrád megyei Hírlap október 18-i számában írta Perényi István, részletek:
"A Fórum meghívott bolgár vendégei: Jaroszlav Rodev jogászprofesszor, a BKP KB tagja, Andrej Lukanov, a külkereskedelmi miniszter első helyettese, Ljubomir Levcsev költő, a Művészeti és Kulturális Bizottság első elnökhelyettese, Ivan Szlavkov, a Bolgár TV igazgatója, Liljana Tomova világrekorder atlétanő, Violeta Doneva filmszínésznő és Kirill Krajev, a Georgi Dimitrovról elnevezett 16 ezer hektáros mezőgazdasági komplexum elnöke.
A Fórum iránt megnyilvánult nagy érdeklődést érthetővé teszi az a szerep, amelyet a Bolgár Népköztársaság kontinensünk és tágabb értelemben a szocialista világrendszer sikereinek és eredményeinek gyarapításában betölt...
A Fórumon feltett kérdésekre adott válaszok is erről győznek meg bennünket. Az a tény, hogy mintegy 700 kérdést juttattak el a Fórumhoz az ország minden részéből, bizonyság közvéleményünk Bulgária iránt megnyilvánuló érdeklődése mellett. Ehhez azonban rögtön hozzá kell tennünk, hogy ennyi kérdés közül jobban lehetett - és kellett - volna válogatni. Vagyis azokat a kérdéseket kellett volna elsősorban a bolgár vendégek asztalára tenni, amelyek válaszai érthetőbben, összefüggőbben fejezik ki a mai Bulgáriát jellemző eredményeket. Hiszen aligha lehet véletlen, hogy a bolgár élelmiszer-, sőt a műszeripari termékekkel az NSZK-ban is éppen úgy találkozhatunk, mint Londonban vagy - figyelemre méltó módon - Tokióban és Washingtonban is.
Az is igaz azonban, hogy a feltett kérdésekre választ adó bolgár vendégek inkább a műsor második felében lendültek bele: igazán akkor ültek a válaszaik. Tartozunk azonban az igazságnak azzal is, hogy ekkor volt inkább módjukban pontosabban fogalmazott és körülhatárolt kérdésekre válaszolniuk.
Mindent egybevéve: a Fórum Bulgáriáról jól sikerült rendezvény volt. Még inkább az lett volna, ha Sugár András játékmester jobban összefogja a részleteket, másrészt, ha néhány jobb formában levő tolmács szerepelt volna."

A Magyar Nemzetben Lőcsei Gabriella október 22-én írta, részlet:
"Bulgáriáról alighanem minden magyar tévénézőnek van valami élménye, emléke. Kinek művészeti, kinek turisztikai, másnak gasztronómiai vagy éppen kozmetikai. A másfél órás Fórum Bulgáriáról című közvetlen adásban mégis többnyire mellékes vagy pusztán udvariaskodó kérdéseket kaptak a meghívott bolgár vendégek, az élsportoló, a nemzetközi hírű színésznő, a költő, a bolgár televízió igazgatója csakúgy, mint a gazdasági szakemberek. A posta jelentése szerint hétszáznál is több telefonhívás érkezett a Fórumhoz a műsor végéig. Meglehet, sőt bizonyos: a hétszáz között találni szép számmal valódi érdeklődésből fakadó kíváncsiskodásokat is. Olyan kérdéseket, amelyeket megválaszolva Bulgária jelene bontakozik ki a magyar nézők előtt, amiként a legilletékesebbek Bulgária politikai, gazdasági és művészeti vezetői látják. Bolgár vendégeink ezért nem felelősek nekünk, nézőknek kellett volna jobban, lényegre törőbben kérdeznünk.
Jó ideig az egyik legleleményesebb politikai tévéműsorként tarthatták számon a nézők a Fórumot. Szerkesztők, rendezők, műsorvezetők ötletességén, találékonyságán múlik, az marad-e ezután is, ha határainkon túl keresi témáit, s nem az estéről estére megszokott külpolitikusok, tévészakemberek, hanem külföldi vendégek ülnek a stúdiókban. Ügy tetszik, túlságosan ragaszkodik a televízió a műsor kezdetben meghirdetett játékfeltételeihez. Bölcs szelekcióra feltétlenül szükség lenne. Nincs keresnivalója egy élő adásban a lexikális érdeklődésnek, olyan adatok firtatásának, amelyeknek bármely közkönyvtárban utánanézhet az ember, s amelyek ráadásul nem is az ország lényeges jellemzőiről vallanak. Kár fórumot adni továbbá az üres etikett diktálta kérdezősködésnek Ha hajdani nyelvkönyvekben szereplő angol úriember módjára teszi fel valaki a kérdést: Hogy van?, a felelet is a nyelvkönyvek formalitásával hangzik: Hogy van?, és egyik fél sem tudja meg a másikról, voltaképpen hogyan érzi magát ma Bulgária és a többi szocialista ország, amelyeknek képviselőit vendégül látják a következő Fórumok."

Október 19. 17.50 az Ólombetűs vallomások című sorozat XIV. részében Véletlenek alcímmel Róbert Lászlót mutatták be. Szerkesztő Radványi Dezső, operatőr Nemescsói Tamás, rendező Radó Gyula.

Október 21. 20.05 Karinthy Ferenc: Szellemidézés - színmű közvetítése a Madách Kamara Színházból felvételről.

Október 23. 20.00 Hosszabb szünet után ismét jelentkezik a képernyőn Dr. Agy, Szabó Sipos Tamás rajzfigurája, s most az emberi jövővel foglalkozik. A sorozat címe: Magyarázom a magyarázatainkat.
21.00 a Színházi Album következő száma jelentkezik. Műsorvezető dr. Váradi György és Bányai Gábor, riporterek Baló Júlia és Kovács P. József, szerkesztő Virág Katalin, rendező Radó Gyula. A műsor többek között beszámolt arról, hogy Szinetár Miklós rendezi G. B. Show Szent Johannáját a Vígszínházban, és új elemmel bővült a műsor, a Kislexikonnal.

A Népszava október 28-i számában írta Vajk Vera, részlet:
"Hatodik évfolyamához érkezett a Színházi Album, a tévé színházművészeti magazinja. Indulása óta formájában és tartalmában is sokat változott, fejlődött. Korábban, részben technikai okokból, nem tudott lépést tartani a színházi világ eseményeivel, elkésett a bemutatókról szóló tudósításokkal és más információkkal. Most egyre inkább elébe megy az eseményeknek, amint azt legutóbbi adásában láthattuk. Sokszínű összeállítást kaptunk az induló színházi évad fővárosi és vidéki programjáról, előzetest, ízelítőt a tervekből, a készülő bemutatókból. Kitűnő kezdeményezésnek ígérkezik a Színházi album új rovata, Czenner Mihály színháztörténész illusztrált Kislexikonja..."

Október 24 18.30 élő közvetítés a BNV-ről. A TV Híradó napi rendszerességgel beszámolt az őszi Budapesti Nemzetközi Vásár eseményeiről. A BNV nagydíját ez alkalommal



a Mini-Vidi televízió nyerte.

Október 25. 16.25 Kezdőkör. A műsor vendége Cserháti Zsuzsa táncdalénekes és Balogh Csaba mezőgazdasági gépészmérnök volt. Szerkesztő-riporter Feledy Péter, operatőr Rozsnyai Aladár, rendező Szélyes Zoltán.

A Békés megyei Népújság október 28-i számában írta Sass Ervin, részlet:
"Érdekes párosításban hívott kamera elé két fiatal embert a Kezdőkör szerkesztő-riportere, Feledy Péter. Egyiknek választotta Cserháti Zsuzsa táncdalénekest, a másiknak Balogh Csabát, a nádudvari KITE (Kukorica és Iparinövény Termesztő Együttműködés) műszaki igazgatóhelyettesét, mezőgazdasági gépészmérnököt. Nem vitás, hogy fontossági sorrendben Balogh Csaba messze lekörözi a táncdalénekes Cserháti Zsuzsát, de ezúttal is érvényesülnie kellett az udvariasságnak: hölgyek előnyben.
Feledy Péter avatott, jó szemű és érzelmekre-értelemre egyformán figyelő riporter, ezúttal pedig, mint szerkesztő az egyórás műsor kitűnő felépítésével is megragadta a nézőt. A két meghívott munkahelyén, munkatársai körében készített riportbetétek rendre jól sikerültek és nem vágták ki azokból a rendhagyó félmondatokat sem, hogy a kép azokról, akikről szó van, teljesebb, élethűbb legyen, és még véletlenül se érhessük tetten a kimódoltságot, a riporteri sugalmazást, a túlszerkesztettséget.
A két vendég roppant érdekes dolgokat mondott, a betétfilmekben megszólaló kollégák, családtagok ugyanúgy. Ezek együtt adták az egy óra savát-borsát, jellemezték Cserhátit is, Baloghot is, és azt a társadalmi környezetet, amelyben élnek, dolgoznak.
Milyen óriási különbség volt, illetve van a két világ között. Persze, egyiknek sem a javára vagy hibájaként említem ezt, csak mint tényt. Hogy a KITE emberei például nem véletlenül beszélnek így: Balogh elvtárs a legnagyobb műszaki fej. (Érdekes, gondolkoztam a dolgon, mégis csak "ig. h."?!) Éjjel-nappal dolgozik, rendkívül szerény, azt hiszi, olyan a többi ember is. Vagy Cserhátiról a zenekari tagok és mások: Emberileg és énekesnői szempontból is egyéniség; a legjobb haverom, jó kaját főz.stb.
Ők ketten, ez is jellemző: Teljesen mást csináltunk, mint addig. Ide mindenki megszállottsággal jött - mondta Balogh Csaba. Cserháti Zsuzsa pedig kissé rezignáltan, belemosolyogva a kamerába: Ha befejezem, mint énekesnő, nem szégyellek visszamenni a Divatcsarnokba, ahonnan eljöttem. Óra-ékszer szakmám van..."

Október 26. 20.35 Tudós nők - Moličre darabjának tévéváltozata. Dramaturg Mészöly Miklós, vezető-operatőr Ráday Mihály, rendezte Vámos László.



Szereplők: Ráday Imre, Ruttkai Éva, Szalai Edit, Egri Márta, Békés Rita, Miklósy György, Kalocsay Miklós, Tahi Tóth László, Garas Dezső, Kútvölgyi Erzsébet, Gyabronka József fh., Rácz Tibor fh., Gyenge Árpád.

Október 29. 21.20 a Nyitott könyv újabb adása, Hegedűs Géza: Európa közepén. Szerkesztő Katkó István, vezető-operatőr Zádori Ferenc, rendezte Málnay Levente. Szereplők: Mádi Szabó Gábor, Oszter Sándor, Nagy Gábor, Békés Rita, Márkus László, Bencze Ilona, Némethy Ferenc, Tarsoly Elemér, Szénási Ernő, Horesnyi László, Paudits Béla, Bessenyei Emma, Szabó Imre.
20.01 2. műsor, Palotai Boris: Szigorú szerelmesek - színmű közvetítése a Nemzeti Színházból, felvételről.

November

November 1. 20.10 Scserbakov: Nem bánok semmit sem! - zenés életrajz. Közvetítés a Győri Kisfaludy Színházból, felvételről.

November 2. 20.20 Galgóczi Erzsébet: Férfiak, akiket nem szeretnek - tévéfilm bemutatója. Dramaturg Benedek Katalin, operatőr Bornyi Gyula, rendezte Szőnyi G. Sándor. Szereplők: Szabó Gyula, Szegedi Erika, Szilágyi Tibor, Horesnyi László, Inke László, Patkós Irma, Bánhidi László, Hacser Józsa, Avar István, Halász László, Polgár Géza.

A Kisalföld november 4-i számában írta Nádor, részlet:
"Azt hiszem, sokan egyetértünk abban, hogy Benedek Katalin ismét kitűnő tévéjáték alapanyagra lelt, amikor Galgóczi Erzsébet Bizonyíték nincs című novelláját javasolta megfilmesítésre Férfiak, akiket nem szeretnek címmel. Emlékezetes vasárnap estét szerzett sokunknak Szőnyi G. Sándor rendező. és a színészek közül elsősorban Szegedi Erika, Szabó Gyula, a nyomozót igen kulturáltan alakító Horesnyi László és epizódszerepében Polgár Géza."

A Filmvilág 1975/22. számában írta Bársony Éva:
"A produkció ereje arról győzött meg, hogy irodalmi anyag és rendező találkozása szükségszerű volt. Szőnyi G. Sándor igazi közege, ahol otthonosan, biztonsággal mozog, az a rendkívül életteli, reális valóság, amit Galgóczi műve képvisel. (Emlékezzünk rá, a rendező legerőteljesebb munkája az Urbán Ernő hasonlóan dús realitású, és szintén drámaian kiélezett írásából készült Írott malaszt.) Majdnem szikár, dokumentumszerűen tárgyilagos stílusát belső fűtöttség, drámai erő jellemzi, bizonytalanná akkor válik, amikor kilép önmaga művészi egyéniségéből. A Férfiak, akiket nem szeretnek olyankor veszít erős hatásából, amikor a rendező "hatni" akar egy-egy "megemelt" beállítással, kitartott lassúságú beszéddel. A valóságkutató szenvedély ezekben a pillanatokban érzékenykedésbe vált.
Szabó Gyulát ritkán látni a képernyőn. Milyen sokszínű művész pedig, micsoda mély lelki örvényekre nyitotta rá a szemet apró gesztusokkal a főhős szerepében. Visszafogott, természetes játékában olyan ember tragédiáját éreztette meg, aki nem siet fedezékbe vonulni az akna robbanásakor. Mellette Patkós Irma, Inke László és Polgár Géza hiteles játékát kell kiemelnünk. Bornyi Gyula képei ezúttal nem mutattak fel egy jellegzetes világot."

November 6., A HÉT-ben Polgár Dénes készített interjút Alvaro Cunhal-lal, a Portugál Kommunista Párt főtitkárával.

November 7. a Szovjet Televízió estje. A nap háziasszonyai Kertész Zsuzsa és Nonna Bodrova bemondónők voltak.
A TV Híradó pedig beszámolt Suksin Jómadarak című darabjának bemutatójáról a József Attila Színházból.

FOTÓ KELL HJF-ről
November 7-e alkalmából Munka Érdemrend arany fokozatával tüntetik ki Horváth J. Ferencet, a TV Híradó helyettes főszerkesztőjét.

A Képes Újság 1975/34. számában Gyenes András beszélgetett Horváth J. Ferenc főszerkesztő-helyettessel, aki napi felelős szerkesztőként is dolgozott, de ő irányította a Híradó külpolitikai területét is. A TV Híradó készítésének "műhelytitkairól" beszélgettek, részletek:
"Tizennyolc éve vendég a lakásunkban a TV Híradó. Esténként az egész országnak tükröt mutat a világ és hazánk legérdekesebb eseményeiről...
Horváth J. Ferenc, a TV Híradó főszerkesztő-helyettesének segítségével a műsor mindennapi születésének néhány epizódjába pillanthatunk be.
- Hogyan áll össze estéről estére a műsor?
- Minden hét csütörtökén elkészítjük a következő hét hozzávetőleges programját. Ez az előtükör nagyon nagy segítség munkánkhoz, mert munkatársaink itt ismertetik témajavaslataikat. Ez természetesen még nem tartalmazhatja a napi aktualitásokat, ennek megbeszélése minden adásnapon reggel kilenckor kezdődik. Ezután útra telnek stábjaink, amelyek szerkesztőriporterből, operatőrből, hang-technikusból és világosítóból állnak.
- A TV Híradónak hol működnek tudósítói?
- Külföldön egyelőre csak Moszkvában, de hamarosan Berlinben is állandó stábunk dolgozik. A gyakran látható varsói, prágai, berlini riportjainkat az MTI kiküldött tudósítói, továbbá a rádió munkatársai készítik, a baráti szocialista országok televíziójának segítségével. Vidéken Győrött, Pécsett, Miskolcon, Debrecenben három-háromtagú csoportunk dolgozik. Ők tulajdonképpen egy egész országrésszel tartják a kapcsolatot. Hamarosan Szegeden is lesz állandó tudósítónk. Tőlük függetlenül az országban további huszonöt helyen tanárok, mérnökök, esztergályosok segítenek nekünk, ők alkotják a TV Híradó amatőr hálózatát.
- Milyen külföldi csatornákon érkezik a mindennapi filmanyag?
- Mind az Intervízióval, mind pedig az Eurovízióval állandó a hírcsere. Naponta kapunk mindkét szervezettől film-ajánlatokat, amelyeket azután mi rögzítünk, és kommentárokkal egészítjük ki. Délután négy és öt óra között készülnek el a kül- és belpolitikai hírmagyarázatok, amelyek közül a külpolitikusok bizonyos értelemben nehezebb helyzetben vannak, hiszen az ő tervüket az élet egyik pillanatról a másikra felrúghatja.
- A lakosság és a TV Híradó kapcsolatáról kérem, mondjon néhány szót.
- Ezzel kapcsolatban egy régi karikatúra jut eszembe, amely körülbelül úgy nézett ki, hogy egy ház összedől és egy házaspár meg mellette. A férj odaszól feleségének: ne nézz oda anyukám, este úgyis látod a TV Híradóban. A valóság az, hogy nem történne olyan baleset vagy bármi esemény, amelyhez legalább négy-öt szemtanú ne hívna minket. Azt hiszem, akárcsak az újságokat, minket is egész sor indokolt és teljesen személyes gondba, problémába avatnak be a nézők. Bizony, nem kis szelekció kell ahhoz, hogy ne vesszünk el a rengeteg nem ránk tartozó kérés dzsungelében.
- Hány ember munkája kell ahhoz, hogy például ma este a megszokott időben felhangozzon a szignál?
- Körülbelül százhúsz munkatársunk nagyon is összehangolt, precíz munkájára van szükség. Egyébként a tévén belül a legtöbb törzsgárda tag is itt, a híradósoknál található. Ha a többséget megkérdezné, mennyiért hagyná itt a TV Híradót, azt válaszolnák, a világ minden kincséért sem. Egyszerűen szeretjük ezt az örökös harcot az idővel és a technikával, amelynek bizony nap mint nap ki vagyunk szolgáltatva..."

November 9., az MSZMP KB Agitációs és Propaganda Osztályának, Fodor László osztályvezető helyettesnek küld jelentést (Ag 810) Hárs István: Jelentés a Magyar Rádió és a Magyar Televízió szétválasztásának végrehajtásáról, és a további együttműködés formáiról. Nagy Richárd, a Televízió elnöke ugyancsak az MSZMP KB Agitációs és Propaganda Osztályának, Német Jenőnek küld november 12-én hasonló jelentést (Ag 831) a fenti témában. (Magyar Országos Levéltár 288f/22/1975/ 22.öe.)

November 11., Roszcsin: Szerelvény a hátországban című drámájával vendégszerepelt a Szovremenyik Színház a budapesti Nemzeti Színházban. A bemutatóról a TV Híradó tudósított.

November 12. 18.25 Játék az életért - négyrészes munkavédelmi vetélkedő sorozat jelentkezik a képernyőn, a SZOT munkavédelmi részlegének kezdeményezésére és támogatásával.

November 13. 16.25-23.05 között a Szovjet Televízió estje volt a Magyar Televízió egyes csatornájának műsorán.
Pál pápa a Vatikánban fogadta Lázár György magyar miniszterelnököt, a TV Híradó 14-én közli a hírt.

A Magyar Televízió elnöke újabb produkciókat részesített nívódíjban.
A tévé külső munkatársai közül az alábbiak kaptak nívójutalmat:
Dr. Balogh Imre, dr. Csiky Ottó, dr. Petrik Ferenc a Jogi esetekért,
Bánki Szilárd, Kardos Sándor a Veszély az utakon című sorozatért,
Bodnár Erika az Életem Zsóka című tévéjátékban nyújtott alakításáért,
Bősze György, Jani Ildikó, Tordy Géza a Trisztán című filmben nyújtott alakításáért,
Böszörményi Géza, Keltái András, Somfai László a Mikrokozmosz-sorozatért,
Csíkos Gábor, Hámori Ildikó, dr. Hársing Lajos, Képessy József, Moldoványi József, Ruttkai Éva, Végvári Tamás a Thibault család szinkronszerepéért, szövegéért, ill. rendezéséért,
Dávid Sándor az 1975. évi vívó VB-n végzett munkájáért,
Esztergályos Cecília, Garas Dezső, Komlós Juci, Sinkovits Imre, Törőcsik Mari a Felelet című tévéfilmben nyújtott alakításáért,
Ferencsik János, Melis György, Nádasdy Kálmán a Gianni Schicchi című operafilmért,
Hajdú János indokínai riportjaiért,
Halmos István, Malmos György, Martin György, Olsvai Imre, Pálfi Csaba, Pesovár Ernő a Magyarországi néptáncok című sorozatért,
Kőszegi Pál a Tévétorna főcímének zenéjéért és szövegéért,
dr. Králik Géza a Kuckó írásáért és műsorvezetéséért,
Magyar József a Falu a Hortobágy szélén című sorozatért,
Nagy Vendelné az Iskolatévé földrajzi előadásaiért,
Pallai János árvízi riportjaiért,
Pethö Tibor, Réti Ervin a külpolitikai Fórumban végzett munkájáért,
Róbert László Saigoni láda című filmjéért,
Schuller Imre Kezek melódiája című filmjéért,
Végh László riportjaiért,
Vitézy László Kenyér a szemétben című riportjáért.
A belső munkatársak közül nívódíjban részesült:
a Felelet, a Mikrokozmosz, a Magyarországi néptáncok, a Gianni Schicchi, a Veszély az utakon, a Falu a Hortobágy szélén, a Falujárás, az 1975. évi vívó VB, az országgyűlési választást kampány, A helsinki csúcsértekezlet, a Szojuz-Apolló űrrandevú, a Jogi esetek, a Kuckó, valamint az Iskolatelevízió 5. osztályos földrajz műsorának alkotócsoportja.

FOTO 751114 advent
November 14. 21.35 Ördögh Szilveszter: Ádvent öröme - tévéfilm bemutatója. A forgatókönyvet írta Árvai Jolán, operatőr Illés János, rendező Radó Gyula. Az írónak röviddel a bemutató előtt jelent meg a Csikó című kötete, ennek alapján írta Árvai Jolán a film forgatókönyvét, és a vetítés kapcsán beszélgetett az íróval a képernyőn.

A Délmagyarország november 18-i számában írta T.L.:
"Nehéz elfogultság nélkül írni itt Ördögh Szilveszter első tévéfilmjéről, hiszen a Szegedről elszármazott fiatal író, még gyermekfejjel, ezeken a hasábokon és Tiszatájban jelentkezett első tárcáival, novelláival. A József Attila Tudományegyetem Ságvári Gimnáziumából került ki, s néhány hónap óta az egyetem névadójáról, a nagy proletár költőről elnevezett irodalmi díj tulajdonosa. A péntek esti tévéjátékát (Advent öröme) követő beszélgetésben mégsem emlegette a várost (oka lehetett rá), csupán sejtelmes utalásokat tett. Holott végig szűkebb környezetéről, a Szülői házról vallott, nyíltan és kegyetlenül őszintén.
Nehéz tehát elfogultság nélkül szólni most. Noha tárgyilagosan kell. Mert fiatal novellistának, ha jó hírverést jelent a televízió hasonlíthatatlanul széles nyilvánossága, nem biztos, hogy jó irodalmi propagandát is.
Az Advent öröme mint elbeszélés ugyanis alkalmatlan tévéjátéknak. Hiába a forgatókönyvíró Árvai Jolán és a rendező Radó Gyula, sőt a kitűnő színészek, elsősorban Nagy Anna és Molnár Tibor fojtott szenvedélyektől átfűtött játéka, ha a tévéjáték egésze hatástalan marad, fölnőnek a részletek.. Ott fejeződik be, amikor érdeklődést kelt, megnyitja a néző fantáziáját, kigyújtja az emlékezés gyertyáit. A szegénysors döbbenetesen közvetlen élménye ennek a fiatal írónak, s a film dicséretes buzgalommal ássa föl Ördögh Szilveszter írói erényeit: az emberek, viselkedések, a tárgyaknak, a környezetnek aprólékos megfigyelését, harmóniáját, amint dialógusokban és monológokban tárulkozik elő az ábrázolás hitele. Ennél, többet azonban nem mond a tévéjáték. Vagy fogalmazzunk így: egy okkal több, hogy az elbeszélést elolvassák?"

A Szolnok megyei Néplap november 19-i számában V.M. - írta, részlet:
"Advent öröme. Nem is tudom, hova rakjam az Ördögh Szilveszter novellájából készült tévéfilm bemutatóját. Hisz a szerző megszólaltatásával erősen hasonlított a Nyitott könyvhöz. Mintha annak valamiféle külön kiadása lett volna. De hát fontos a címke? A lényeg: egy fiatal tehetséges író kapott hangot, drámai töltésű novellája kelt életre a képernyőn. Prózánk új terméséből láthattunk, a legfrissebb termésből, és új arccal ismerkedhettünk meg. Ilyen értelemben nem csodálkoznék azon sem, ha ebből is valamiféle sorozat kerekednék..."

Az Élet és Irodalom november 22-i számában írta Váncsa István, részletek:
"Csak örülni lehet annak is, hogy a sorozat nyitó darabja éppen Ördögh Szilveszter egyik írása alapján készült. Emlékeztetőül: Ördögh Szilveszter már az Ahol a sziget kezdődik című antológiában felhívta magára a figyelmet; itt közölt novellája talán a könyv legjobb darabja volt. A Csikó című kötetét (melyért később József Attila-díjat kapott) egyöntetű elismeréssel fogadta a kritika. Dicsérték következetes realizmusát, elnyerte az "utolsó parasztíró" címet, mert mint az egyik recenzióban olvasható: Szívós következetességgel vizsgálja meg környezetét, felméri életüket, azzal az írói feladatvállalással, elkötelezettséggel, amelyet mesterétől, Veres Pétertől tanult.
Mindez nála "személyes érzelmi és pszichikai elemekkel árnyalt jellemzésekkel egészül ki: bonyolult, komplikált jellemek modernül izgalmas pszichológiai jellemzésekkel kelnek életre az írásokban.
Ideje megmagyaráznom, miért beszélek ennyit az íróról a produkció helyett: mert azt szeretném dokumentálni, amit a produkció megkérdőjelezett, ahelyett, hogy bizonyított volna - Ördögh Szilveszter írói rangját.
A fentebb dicsért szándék valóra váltását ugyanis azzal kezdte a tévé-dramaturgia, hogy a Csikó című kötetből kiválasztott egy olyan írást, amely megfilmesítésre teljességgel alkalmatlan. Mert cselekménytelen, s bár honunkban most az az elv járja, hogy a Memphiszi teológiától a Nemzetközi vulkánkatalógusig minden dramatizálható, színpadra állítható, megfilmesíthető, mégsem árt, ha egy forgatókönyvben történik valami.
Radó Gyula rendező viszont olyan forgatókönyv alapján készítette pályafutása második önálló filmjét, amelyben úgyszólván semmi nem történik. Az eredeti novella állóképszerű írás, elbeszélésnek jó, filmnyersanyagnak rossz. (Nem is annak készült.) A rendező mégis mindent megtett azért, hogy drámai feszültséget vigyen a képernyőre; ez néha sikerült, többnyire nem...
A film után a tévé megszólaltatta az írót is. Ez megint csak jó ötlet, hiszen az alkotó személyét megismerve maga a mű is emberközelbe kerül, másrészt egy ilyen nyilatkozat az írónak is hasznos."

A Filmvilág 1975/23. számában írta Koltai Tamás, részlet:
"A film utáni beszélgetése az írónak Árvái Jolánnal, aki egyben a forgatókönyv írója is volt, szinte második felvonásként folytatta a drámát. Az elmaradt katarzis mintha itt jelent volna meg; az íróban, akinek ki kellett írnia magából ezt a történetet. A nagyszülei történetét, amelyet nem közvetlenül, hanem édesanyja - a filmbeli Etus - közvetítésével élt át. Így értelmet nyert az a sokszor nem túl szerencsés ötlet, hogy a televízióban az írót a vetítés után művéről kérdezik. Ez a beszélgetés éppen olyan suta volt, mint a hasonló beszélgetések. De mégis magyarázatot adott arra, hogy az író miként teszi személyes élményét - magánügyét - irodalommá.
Az, hogy az Advent öröme film is lett, Radó Gyula rendezőnek köszönhető. Felöltöztette a csöndet, atmoszférát teremtett az alakok köré. Különösen a belső (konyhai és szobai) jelenetekben ért el drámai hőfokot. Ahogyan például egy olcsó kis operett-dallammal világot szervezett az asszony köré, sokáig megőrződik emlékezetünkben. Nem visszatekintő filmet csinált: az utalás a történés pontos idejére aligha terelte el azt a gondolatunkat, hogy az örömtelen Adventek évszázados nyűgétől ma sem könnyű szabadulni. (Az alig negyven perces mű a közepe táján tíz percre ellankadt. Pontosan ennyivel volt hosszabb a kelleténél).
Két erőteljes színészi jelenlét - Nagy Annáé és Molnár Tiboré - fémjelezte a filmet. Mindketten belülről tágítva lehetőségeiket, tetten érhető eszközök nélkül, emberi (s nem színészi) lényükkel töltötték meg az ábrázolt alakokat."

November 14,. a tévé elnöksége számára az MTV Szakszervezeti Bizottsága tett előterjesztést a Magyar Televízió belső lapjának megindításáról. Az előterjesztésből részletek:
"A Szakszervezeti Bizottság - a párt Végrehajtó Bizottságával egyetértésben a következő előterjesztést teszi:
A lap célja: a tájékoztatás, a demokratizmus, az intézményi élet pozitív előrejutásának segítése...
Címe: Teleobjektív, amely egyértelmű televíziós-filmes szakkifejezés, de átvitt értelemben jelezheti a Televíziót, s a lap objektív szellemét.
A lapot szerkesztőbizottság szerkeszti. Felelős szerkesztő Koncsol Judit. A szerkesztőbizottság tagjai: dr. Tihanyi Viktor (állami vezetés), Várnai Ferenc (szakszervezet), Szép Zsigmond (MSZMP), Takács Vera (KISZ)..."
(Magyar Országos Levéltár XXVI-A-9. 22. doboz. MTV Elnökségi iratok.)
A tervezetet a Vezetői értekezlet november 19-én elfogadta.
(Magyar Országos Levéltár XXVI-A-9. 23. doboz. MTV Elnökségi iratok.)

November 16. 16.20 Ki az úr a háznál? - szociológiai sorozat jelentkezik. Témája a család és a családon belüli szerepvállalások változása. Szerkesztő-műsorvezető Karácsondy Miklós, riporter Molnár Margit, rendező B. Megyeri Gabriella.
19.00 Willy Brandt nyilatkozott A HÉT-nek, Polgár Dénes volt a riporter.

Az Esti Hírlap november 15-i számában Karácsondy Miklós szerkesztő-műsorvezető beszélt a szociológiai sorozatról (bé)-nek, részlet:
"Mi adta az ötletet, hogy a család problémájáról készüljön tévéműsor?
- A probléma a levegőben van, ahogy mondani, szokták, s már nem is kínálja magát, hanem egyenesen követeli a helyét megbeszélendő gondjaink sorában. Mielőtt bármiféle tervet készítettünk volna, beszélgetéseket szerveztünk a témáról. Eleinte telve voltunk aggodalommal; vajon egyáltalán szóba állnak-e velünk az emberek, hiszen magánügyük mindez, ami a család belső életére vonatkozik. De minden esetben egyforma volt a fogadtatás; örömmel vették, hogy végre egyszer alkalom nyílik erről beszélgetni. És valóban: nyíltan és készségesen mondták el tapasztalatukat, véleményüket. Ez volt a kiindulópont; az adás pilléréi pedig azok az izgalmas szociológiai tanulmányok, amelyek az utóbbi időben a családok belső szerkezetét, működését és a társadalommal való érintkezését vizsgálták."

20.15 Vivát Benyovszky! - a tizenhárom részes szlovák-magyar koprodukciós tévéfilmsorozat vetítésének kezdete. Főszereplők: Benyovszky Móric - Josef Adamovic, Omahel Tamás - Juhász Jácint. A film nagy sikert hozott Juhász Jácintnak.
A sorozat a Magyar Televízió és a Csehszlovák Televízió pozsonyi dramaturgiájának koprodukciójában készült. A forgatókönyvet írta Lendvai György és Pavel Sobota. A főbb szerepeket többek között Emilia Vasaryova, Karol Machata, Ivan Mistarik, Libuse Safrankova, Daniel Michaelli, illetve Páger Antal, Gábor Miklós, Várkonyi Zoltán, Szemere Vera, Darvas Iván, Bujtor István, Ferenczi Krisztina, Őze Lajos, Káldy Nóra, Zenthe Ferenc játszotta. A film a két ország addigi legnagyobb koprodukciós vállalkozása volt. A "népes" filmben 207 színész, 8246 statiszta és kisebb epizód szereplő, 887 lovas és ló, 110 vívó stb. szerepelt. A forgatás öt országban 16 hónapig tartott: Csehszlovákia, Magyarország, NDK, Jugoszlávia, Lengyelország, Malgas Köztársaság. Rendezte Igor Ciel, társrendező Várkonyi Gábor és Valdimir Macko.

Szolnok megyei Népújság, V.M. írása, részlet:
"Mennyiségi oldaláról tekintve a magyar-szlovák tévéfilm nem akármilyen vállalkozás. Ahogy a Rádió-és Televízió Újságban beharangozták, kétszázhét színész játszik benne, statiszta is legalább nyolcezer, és vívó is több mint száz. A mennyiség azonban önmagában még vajmi keveset mond. Mert egy kalandfilmben egyáltalán nem az a fontos, hogy hányan vívnak, hanem az, hogy hogyan forgatják a fegyvert; hogy egy-egy összecsapásnak megvan-e az igazi hitele, s ami ennél is fontosabb, valódi izgalma. A műfaj jól bevett fogásai, a hatáskeltés arzenálja eléggé közismert. Egy kalandfilmből például sehol nem hiányozhat a szerelem. De ha úgy találkozunk vele, mint a Vivát Benyovszky első részében, ahol a két szív egyért hamis szentimentalizmusa keveredik a szerelem tiszta vizébe, attól bizony megkeseredik a szánk íze."

A Veszprém megyei Napló december 30-i számában írta (h. gy.), részlet:
"Komolyabban kéne végre venni a szórakoztató filmeket, filmsorozatokat. Hatásuk nem lebecsülendő! Nyugatról úgyis átveszünk sok kis és nagypolgári ideált sugalló kommersz-terméket. Legalább a szocialista országok filmgyárai ne utánozzák, adott esetben igen-igen rosszul azt, amihez semmi közünk. Félreértés ne essék: igenis jó dolog, hogy két vagy több szocialista ország televíziós filmesei összeszövetkeznek és progresszív eszmei töltésű kalandfilmeket gyártanak. Ez annál is inkább jó dolog, mert kevesebb álom-milliomost inspiráló filmet kényszerülnénk Nyugatról átvenni. De csak akkor, ha kalandfilmjeink is különböznek, eszmeileg mindenképpen, színvonalban lehetőleg, polgári műfaj-ikreiktől.
Nem lehetett olcsó a Vivát, Benyovszky!, még Madagaszkár szigetére is elhajózott filmezni az egyik forgató-stáb. Az eredmény mégis: bóvli. Máskor jobban meg kéne nézni, hogy kikre bízzák a pénzt és a feladatot."

November 18. 21.55 Vitézy László rendező-operatőr és Szegvári Katalin szerkesztő-riporter Rejtett hiba című dokumentumfilmje napokig volt beszédtéma Magyarországon.

A Magyar Nemzetben november 26-án Lőcsei Gabriella kritikája jelent meg. Ebből részletek:
"Örkény Istvánnak mégis csak igaza lehet, amikor a non fiction-nek jósol jövőt a televízióban a fiction-nel szemben (*). A nem kitaláltnak, az igaznak, a dokumentumnak a kitalálttal, a művészi teremtéssel szemben. Drámaibb drámát, tragikusabb komédiát rég láthatott a néző, mint Vitézy László és Szegvári Katalin Rejtett hiba című dokumentumfilmje. A drámát a valóság írta, az hegyezte tragikomikussá is még 1973-ban, no meg akkor és ott, amikor a tévé dacosan elszánt forgatócsoportja a megcáfolhatatlan tényekkel szembesítette a résztvevőket, a szenvedőket és felelősöket. Láthatott a néző az adatok súlya alatt hirtelen összeroppanó egykori megbékélteket, láthatott elszánt hazugokat, cinikusokat, felületeseket és lelkiismeret furdalástól gyötrődőket.
A kamera objektív. Nem vezeti félre az embert, nem kendőz, nem ferdít, nem szépít, nem hazudik senki kedvéért. Ezért is a leghűbb krónikása a jelennek. Csak a valóságot éles szemmel, értelmes jobbítani akarással figyelő, tiszta szándékú szakember kezében legyen. Vitézy Lászlót operatőr-rendezőként, Szegvári Katalint riporterként ilyennek mutatta az egyórás dokumentumfilm. Gábor Pál filmje óta úgyszólván divat filmet forgatni az üzemi balesetekről. A Rejtett hiba azonban nem csupán egyetlen, ám tipikus halálos kimenetelű balesettel foglalkozott. Témája volt közvetve az üzemi demokrácia kérdése is. Akár a cseppben a tenger, a kőbányai szerencsétlenség ok-okozati összefüggéseinek kibogozásában is benne foglaltatott egy tarthatatlan országos gond: az üzemi balesetek vizsgálatára vonatkozó hibás rendeletek, elavult jogszabályok.
Üzemi balesetek megtörténtekor mindig a termelés közvetlen körülményeit vizsgálják. A munka közvetlen résztvevője, közvetlen irányítója pedig az, aki a gépet kezeli, a munkás. Az üzemi balesetek nagy többségében tehát a munkás találtatik vétkesnek, noha a rejtett hibák, a távlati felelőtlenségek, nemtörődömségek rendszerint nem őt, hanem az Üzemet összefüggéseiben nála jobban ismerő vezetőket terhelik. A tévédokumentum csak felvillantotta, a következtetni nem rest tévénézőt azonban tovább is hatja...
Drámaibb drámát rég láthatott a néző, s a drámaiságot fokozta, hogy a katarzis elmaradt. El a filmből, el a következő napon műsorra tűzött stúdióvitából, mert nincs katarzis a rejtett hibák nemcsak üzemi, de társadalmi drámájában. Nincs erkölcsi megtisztulás, sem megnyugvás, mint egy modern és kegyetlen színműben. A kegyetlen színházat láthatták tán benne a műsorszerkesztők is, azért tűzték műsorra az éjszakai órákban a későn fekvő, nem hajnalban kelő értelmiség okulására. Ez a tévéműsor azonban elsősorban az éjszakai adások idejére már elnyugodott, hajnalban munkába indulókért készült. És nem kegyetlen színháznak, hanem a valóság egy elgondolkodtató tükördarabjának."

* Megjegyzés: Örkény István véleménye már olvasható volt a Fejezetek a Magyar Televízió történetéből XIX./I. részében, június 24-énél! (Dunavölgyi Péter)

November 19. 20.00 Németh László: Gandhi - dráma közvetítése a Thália Színházból, felvételről.

November 19., a tévé Vezetői értekezlete értékelte a Sport Osztály 1975-ös tevékenységét és foglalkozott az osztály 1976-os terveivel. A jegyzőkönyv is dokumentálja, hogy a Telesport létrejötte után milyen több évtizedes vita kerekedik a Sport Szerkesztőség és a Híradó szerkesztősége között a "sporthírek" szerepéről és helyéről. Ennek voltak olyan periódusai is, hogy a Híradó a vita miatt inkább rádiós sportszerkesztőket alkalmazott adásaihoz.
Részletek az értékelésből:
Matúz Józsefné, a Híradó Főszerkesztője hozzászólásából:
"Nagyon értékesnek és a televízió szempontjából nagyon fontosnak tartom azt a munkát, amit a sportszerkesztőségünk végez, szórakoztató jelleggel. A Telesportot igen hasznosnak tartom, hogy megindult. Itt vannak azonban a mi közös frontvonalaink, a Telesportnál ez jelentkezik csütörtöki napon. Igaza van abban Radnai et.-nak, hogy mind több- és több sportanyag kerül át az elektronikán keresztül a televízióhoz, és mind kevesebb filmen. A Híradó jelenlegi, sőt jövőbeni rögzítő kapacitáshelyzete miatt nem tudunk arra vállalkozni, hogy a bejött anyagoknak - sportanyagoknak - bármiféle átjátszását mi segítsük. Ha a mostanihoz képest megduplázódik, ez akkor sem belekalkulált dolog. Tehát nekik külön kell rögzíteni, ennek viszont semmi akadálya.
A lehetőségek szerint és emberileg, amennyire a munka ezt megengedte, az összehangolást megcsináltuk. Én szigorúan veszem azt, hogy a napi sportriporterem a Radnai et.-al felvegye a kapcsolatot, egyeztessen. Mindig megköszönöm Radnai et.-nak, ha felhívja a figyelmemet arra, hogy valamelyik sportadásunkban hol, milyen hiba történt. De azért azt is látni kell Radnai et-nak, hogy a Híradó felelős szerkesztője felel az egységes egészért, tehát annak a lehetőségét, hogy bizonyos dolgokat meghatározzon, méreteket adjon, ezt továbbra is meg kell tartani. Általában azzal is egyetértek, hogy a Híradó sportanyagai elsősorban informatív természetűek legyenek, és ne kommentáló jellegűek, de azért egy kis türelmet és megértést kérek az ő részükről. Ugyanakkor világosnak tartom azt, hogy ellentétes nyelven - sportpolitikát illetően - a televízió különböző műsorai ne beszéljenek, így mi se beszéljünk, de a nem különböző nyelv nem kell, hogy jelentse a minden részletre kiterjedő előzetes egyeztetést, amire nincs is meg a napi munka során a lehetőség..."
Megyeri Károly hozzászólásából:
"Egyenletesen, jól dolgozó Szerkesztőség, határozott fejlődés az elmúlt esztendőben, a sportműsorok belső struktúrája is kedvezően változott, bővült azoknak a sportágaknak a köre, amelyek megjelennek a képernyőn, dicsérhető az a tömörítési szándék, amely a különböző eseményekről az eszenciát próbálta képernyőre tenni, jó dolog, hogy megjelent a Telesport..."
(Magyar Országos Levéltár XXVI-A-9. 23. doboz. MTV Elnökségi iratok.)

November 20., a Vígszínház Szent Johanna bemutatójáról számolt be a TV Híradó, a főszereplők Kútvölgyi Erzsébet és Lukács Sándor voltak.

November 23. 17.15 Landler Jenőre (1975-1928), a Tanácsköztársaság belügyi népbiztosára emlékezett a Televízió. A műsorban szerepelt Landler Erzsébet, Lukács György, Petri Miklós, Szerényi Sándor. Szakértő Szabó Ágnes, operatőr Sólyom László, rendezte Szakály István.
17.45 Énekszóval... - a Kórusok klubja műsora. Műsorvezető Maklári József, szerkesztő Várbíró Judit, zenei rendező Fejes Cecília, vezető-operatőr Szalai András, rendező Mérei Anna. A műsorban közreműködtek a Vándor Sándor szemle legkiemelkedőbb kórusai.

A Rádió és Televízió Újság 1975/26-i számában Várbíró Juditot, a műsor fiatal szerkesztőjét Daróczi Judit mutatta be. Részlet:
"- Mint a szimfonikus zenei rovat munkatársa - mondja Várbíró Judit - a közönség- és a szakmai igény egyensúlyának keresését érzem a legfontosabbnak. Mindig valamilyen - szerintem tévére termett - ötletből indulok ki, ezt igyekszem érdeklődést keltővé és közérthetővé tenni. Rovatunk fő célja a komolyzene hallgatótáborának bővítése. Saját munkáimban is természetesen ez az irányadó, de elgondolásaim aligha valósulhatnának meg, ha a szerkesztésben nem hallgatnék avatott egyéniségek, előadóművészek és mások tanácsaira. A Mesteriskola c. film ötlete például két zenetudós pedagógusnak, Kadosa Pálnak és Farkas Ferencnek köszönhető. Ám az ember egyszersmind "belülről jövő" tanácsokra is hallgat: például az aktív zenélés belső kényszerére. A Budapesti Madrigálkórusban magam is énekelek (amellett rendszeresen zongorázom), így ugyancsak jelentős, használható hatások érnek.
- Van-e olyan műsor, amelyet különösen hálásnak érez?
- Hálásak azok az adások, amelyek ötletükkel az egész stábot felélénkítik: a Történelmi dallamok május 1-i felvételén például meg a műszakiak is fújták az adásban elhangzott dalokat...
- Kívánságai?
- Műsoraim tematikájához és hangulatához minden esetben szeretném megtalálni a leginkább odaillő egyéniségeket, és szeretnék valamelyest hozzájárulni ahhoz, hogy a komolyzene a képernyő révén is kivívja igazi megbecsülését."

November 26. 20.00 a Nyitott könyv adása - Jókai Anna: A reimsi angyal. Szerkesztő Katkó István, vezető-operatőr Szilágyi Virgil, rendezte Gaál Albert.

November 28., Jasszer Arafatot fogadta Budapesten Kádár János, tudósított a TV Híradó.



20,05 Finish - avagy Álmom az életem túlélte. A. W. Berstein XVIII. századvégi londoni műkereskedő naplójából színpadra írta Hubay Miklós. Dramaturg Boldizsár Miklós, vezető-operatőr Szabados Tamás, rendezte Sándor Pál. Szereplők: Major Tamás, Gobbi Hilda, Garas Dezső, Bánsági Ildikó, Szombathy Gyula, Kern András, Bujtor Itsván, Ujlaky Dénes, Makay Sándor.

A hónap végén a tévé-lottó jubileuma volt, öt esztendővel ezelőtt került képernyőre ez a műsor.

November 30. 21.15 Halló itt a Rádió ...! - a hazai rádiózás ötvenedik évfordulójára készített film bemutatója. Szerkesztő Sárdi Anna, operatőr Mátray Mihály, rendező Solymosi Ottó.
A HÉT-ben Chrudinák Alajos - Várszegi Károly újabb izgalmas tévériportját láthatták a nézők, a libanoni polgárháború frontjairól, a lángoló Bejrútból. A Magyar Televízió elnöke az adás után, a HÉT-ben lement riportfilmért Chrudinák Alajos szerkesztő-riportert és Várszegi Károly operatőrt rendkívüli nívódíjban részesítette. A riportfilmet a nagy sikkre való tekintettel december 20-án megismételték!

A Fejér megyei Hírlap december 2-i számában írta (V.I.), részlet:
"...Az élményt számomra A HÉT-nek a libanoni fővárosban készített riportja jelentette. Emlékszem még A HÉT ciprusi riportjára, a portugáliai beszámolókra, a Chunal interjúra, az itthoni gondokat feltáró képsorokra is. A mostani "csemege" még maradandóbb nyomot hagyott bennem. A Chrudinák Alajos által készített riport a szó szoros értelemében a barikád két oldalára kalauzolt el. Olyan élményt nyújtott, amelyet írott szóval, újsághasábokon lehetetlen nyújtani. Az ilyent csakis képben lehet elképzelni és megvalósítani. A riporter és operatőr segítőtársa nemcsak maga járta meg, hanem a nézővel is megjáratta, képben és érzelmekben is, mind a két oldalt (vagy több oldalt?)
A riport egyetlen képétől sem szakadhatott el a néző. Nem volt idő és mód a félrenézésre, a csöndes családi tereferére, a képernyő mellékes nézegetésére. A látottak, hallottak odaszögezték a szemet és odaszögezték a gondolatokat is. Már a haladó erők oldalán készített felvételek, ahol igazi fegyver dörgött, igazi barikádok mögött, igazi feszes, lényegre törő riporteri munkáról tanúskodtak. A feszültség - a filmé és a nézőé - később, a riport további részében sem csökkent, inkább fokozódott. A libanoni falangista párt
vezérével folytatott beszélgetés, az álarcosok rögzített szavai s a felvételek - ha túlzok, bocsáttassék meg nekem - a világpolitikai jelentőségű dokumentumok rangját érte el. (Miért nem engem kérdez? Mindenki maga veszi a fegyvert magának... mindenki maga... S ezt követően az álarcosok: Meg kell értetni magunkat a világgal... Több fegyvert várunk... az amerikaiaktól.) A riport képsora, Chrudinák Alajos elkötelezettségtől fűtött, igazságkereső szenvedélye szinte tapinthatóan érzékeltette, érttette meg: egy pillanatra sem szünetel az imperialista mesterkedés. S a harc ellene mindnyájunk harca..."

A Barcelonai ONDAS Fesztiválon a Magyar Televízió Pokol című Dante-adaptációja ONDAS díjat nyer. Rendező Rajnai András, operatőr Abonyi Antal, dramaturg Jánosi Antal, forgatókönyv Weöres Sándor, koreográfia Eck Imre).

A Rádió és Televízió Újság 1975/45. száma ismét Tallózás címmel, cikkeket közöl a Tömegkommunikációs Kutatóközpont kiadványaiból. Részletek:
"A világ tömegközlési eszközeinek fejlődéséről, változásairól nyújt áttekintést egy nemrég elkészült UNESCO-tanulmány, melyhez hasonlót utoljára tíz évvel ezelőtt állítottak össze. Az alapjául szolgáló felmérés kétszáz ország tapasztalatait vette számba. Íme néhány megállapítása:
Ha az egész világot átfogóan vizsgáljuk meg az adások műfaj szerinti megoszlásának arányait, azt mondhatjuk, hogy a westernek (kalandfilmek) és a folytatásos tévéjátékok immár nem tekinthetők a menü fő fogásainak. Így pl. Kubában a teljes adásidőnek csak 20%-át fordítják szórakoztató műsorokra, több afrikai országban pedig azért hozták létre, hogy a tanulás eszköze legyen: így pl. Elefántcsontparton országos oktatási tévéhálózat létesült. Indiában kísérletek folynak egy olyan távközlési műholdrendszer megteremtésére, amelynek segítségével 5000 faluba lehet majd eljuttatni az oktatási tévéműsorokat. Ausztráliában majdnem egész nap foghatók a különböző oktató adások. A Szovjetunióban egy csatornán a hét öt napján folyik ilyen tévéadás, egy másik csatornán pedig a Lenin Egyetem műsorait sugározzák.
Az utóbbi tíz évben a rádiókészülékek elterjedése is meggyorsult az egész világon. Ma már azt mondhatjuk, hogy szinte nincs olyan része Földünknek, ahol ne működne igen sok rádióvevő készülék. Mindazonáltal e készülékek globális száma még mindig nem túlságosan nagy, eloszlásuk pedig igen egyenlőtlen: 26 afrikai országban csak 20-nál több emberre jut egy vevőkészülék, míg Ázsia országainak több mint a felében a lakosság nagyobb részéhez nem jutnak el a rádió adásai, annak ellenére sem, hogy a falvakban sok helyütt hangszórókat állítanak fel. (Afrikát különben a televíziózás hulláma sem érte el; ezen a kontinensen 20 országnak nincs még önálló televízió műsora.)
Mindent egybevetve, azt tapasztalhatjuk, hogy még azokban az országokban is, melyek egyáltalán nem készítenek nagy játékfilmeket, több ezer dokumentum- és oktatófilm készül minden évben a képernyő számára. A televízió a jövőben az emberek állandó, egész életen át tartó oktatásának tevékeny eszközévé válhat.
Hírek a semmiből - ez a címe a Sight and Sound c. folyóirat cikkének, amely a brit televíziózás egyik fonákságára mutat rá:
Alig húsz évvel ezelőtt a televíziós híreket még a "Big Ben" állóképe előtt olvasták fel. Azután átalakultak a hírek Nagy-Britanniában - körülbelül ugyanabban az időben, amikor maga a televízió is valódi tömegkommunikációs eszközzé vált. Ennék következménye az lett, hogy a híradó az információtól mindinkább a szórakoztatás felé tolódott el. Megszületett az új forma: a főcímekkel, az ismerős dallamokkal és a hírek között cikázó bemondó-párral, valamint háttér gyanánt a különböző izgalmas kellékekkel, írógépekkel és telefonokkal, titkárokkal és segédszerkesztőkkel. A hírközlésnek ez a különös "technológiai" rögeszméje a BBC egyik éjszakai választási műsorában érte el csúcspontját; ekkor gyakran úgy tetszett, hogy a választási eredmények csupán másodlagosak az összegyűjtésükre és értelmezésükre felvonultatott, mesterkélten fortélyos szerkezetekhez és masinákhoz képest.
A televíziós hírek alapelve mintha csak ez volna: a hír fontossága egyenes arányban áll tévéműsorként érvényesülő hatásával. Ez alól az egyedüli rendszeres kivétel csupán az olyan esemény, amely jelentőségénél fogva - mondhatni - beárnyékolja a napi híreket, és amelynek éppen ezért elsőbbséget kell biztosítani, vizuális illusztrálhatóságától függetlenül. A televíziós hírekben különben mindig előnyben vannak a filmmel illusztrálható események. A látványos és lendületes bemutatás iránti belső kényszerre jellemző a technikai kellékek használatának mértéktelen fokozása. Egy hírszerkesztőnek a legkisebb ürügy is elég arra, hogy térképet vagy ábrát - lehetőség szerint mozgót - használjon. A tálalás rögeszméjének kényszerítő hatása folytán a híréknek izgalmasaknak vagy frisseknek kell tűnniük, s a beszélő személlyel szemben még akkor is előnyben kell részesíteni a filmet, ha a látvány csupán egy falikárpit. A televízió így próbálja betölteni az unalom vákuumát. S minél közelebb kerülünk a látványossághoz, a hír annál kevésbé váltja ki a csupán neki szóló reakciót. A televíziós szakemberek természetesen tudatában vannak ennek. Ezért a hírműsorokat nem is úgy rendezik el, hogy maguk a hírek kerüljenek - érdemüknek megfelelően - kedvező helyzetbe, hanem úgy, ahogyan a legvalószínűbb, hogy a nézőt lekötik. A televízió tehát saját külön felfogása szerint alkalmaz egy szabványos, népszerű sajtó-hagyományt.
Egy ízben a BBC hírműsorában drámai filmet mutattak be a montreali tüzekről, egy tűzoltósztrájk alkalmával. A képek ellenállhatatlanok voltak; a hírműsor csupán annak részletes magyarázatát mulasztotta el, hogy a tűzoltók miért léptek sztrájkba. Egy skandináv tanulmány megállapítása szerint a hírekből nyerhető fő következtetés az, hogy semmi különös nem történt. A brit televízió hírműsorai valószínűleg hasonló reakciót váltanának ki."

A Baja - Kiskőrös - Kiskunhalas háromszög és az országhatár közti területek tévé-vételi viszonyait javítja az ekkor elkészült, a tévé 1. műsorát a 28-as csatornán sugárzó csávolyi adóállomás. Az ottani nézőknek, valamint a Posta Rádió és Televízió műszaki igazgatóságának egyaránt régi gondja volt, hogy a Duna-Tisza köze déli részén milyen módon érhető el megfelelő képminőség. Még 1972-ben! az Országgyűlés őszi ülésszakán Raffai Sarolta képviselő interpellációt nyújtott be Kalocsa, Baja és környéke televízió vételi viszonyainak megjavítása érdekében. Dr. Csanády György, az akkori közlekedési- és postaügyi miniszter válaszában jogosnak tartotta a felvetést, de műszaki és gazdasági gondok miatt nem ígért gyors megoldást.

December

A hónap folyamán kezdődik Cousteau kapitány sorozata, A tenger titkai, amely nagy sikert arat a magyar nézőknél is.
Szepesi György a Magyar Rádió és a TV Híradó tudósítója lett Bonnban.

December 1., Grósz Károly levelet intézett Nagy Richárdhoz, az MTV elnökéhez és külön egyet Bernát Rózsához, az MTV Pártbizottsága titkárához, melyben kérte őket arra, hogy 1976. január 15-ig juttassák el észrevételeiket az Agitációs Propaganda Bizottságához, az MTV átszervezésének egyéves tapasztalatairól készült tájékoztatóval kapcsolatban.
(Magyar Országos Levéltár 288f 22/1975/1öe. MSZMP KB Agit. Prop. Oszt.)
A jelentésből, részletek:
"Megállapítható, hogy a Politikai Bizottság 1974. július 30-i határozatát végrehajtottuk, a szétválás zökkenőmentesen, a reális helyzet figyelembevételével, a határozat elveinek megfelelően történt.
...A Magyar Televízió és a Magyar Rádió elnökei 1974. október 22.-én írásban részletes irányelveket jelöltek ki a két intézmény közötti együttműködésre, a műsor koordinációjára és a legfontosabb műsor - és munkaterületek közötti kétoldalú kapcsolatok alapelveire.
...Műszaki Igazgatóság területén a szétválás alapvető változást nem jelentett, a Magyar Rádió műsora korábban is a Televíziótól teljesen függetlenül készült.
...A Kereskedelmi és Propaganda Iroda a Politikai Bizottság határozatának megfelelően a Televízió szervezetében működik.
...A Rádió és Televízió szétválasztása nem járt jelentős létszámnövekedéssel. A különböző szervek és részlegek megoszlása következtében a létszám a rádiónál 11 fővel növekedett."
(Magyar Országos Levéltár - 288f 22/1975/22öe. MSZMP KB Agit. Prop. Oszt.)

December 3., magyar-szovjet tévéegyezményt ír alá Nagy Richárd és Jurij Orlov, számol be a TV Híradó. A kétéves együttműködési munkaterv az APN és a Magyar Televízió között azokat a filmeket is tartalmazza, melyeknek forgatásához az APN nyújt segítséget.

December 4. 21.15 2. műsor: Pauló Lajosra emlékezett a televízió Rendezte: Pauló Lajos című emlékműsorával, melyben két filmje szerepelt. 1. Jó napot, tanító úr! - portréfilm Laczkó János rozsályi tanítóról, írta Szombathy István, operatőr Dobay Sándor. 2. Hajóépítők - írta Pauló Lajos, operatőr Dobay Sándor.

December 5., tűz keletkezett a szentesi tévéadó-állomás rekonstrukcióján. Az acélfalon nyílást vágó munkások azonnal leereszkedtek a toronyból, viszont fennmaradt a magasban három szerelő, Fekete Gyula a 32 éves nyíregyháza-sóstói gépszerelő, a 20 éves Németh József cseszneki géplakatos és a 19 éves Cseh József Monostorapátiból. A Délmagyarország cikket közölt december 10-én a drámai küzdelemről, arról, hogy a három munkásnak hogy sikerült kimenekülnie a tűzből az utolsó pillanatban. A tűz okozta károkat december 12-éig sikerült annyira kijavítani, hogy e naptól újból fogható volt a körzetben az adó műsora.

December 7. 16.35 a TV Híradó munkatársai, László Zsuzsa szerkesztő és Vecsei Marietta a nők nemzetközi éve alkalmából Irakban forgattak. Itt készült a Bagdadi nők - 1975 című



dokumentumfilmjük.

Az Esti Hírlapban december 8-án írta (bé):
"Hogyan élnek ma Seherezádé honfitársnál, a bagdadi nők? A Televízió két munkatársa, László Zsuzsa és Vecsei Marietta riportfilmben kívánta megadni a választ. Az arab országok asszonyainak mai életéről jószerivel csak azt a közhelyet ismerjük, hogy vannak, akik még mindig a lábuk ujjáig takarják magukat az idegen pillantás elől, és vannak, akik már divatos európai ruhákban járnak. Azaz: hogy még mindig élnek a százados nemzeti és vallási hagyományok, amelyek a nőket szinte szó szerint bezárják a családi élet szűk négy fala közé - kiszolgáltatottan a családfő akaratának, döntéseinek. A Bagdadi nők - 1975 című riportfilm ez utóbbiról igyekezett képet adni, arról a folyamatról, amelynek során Irakban a női nem kezdi tanulni az önmagával és lehetőségeivel való szabad rendelkezést. A kép, mint pillanatkép villant fel a riportban. A néhány kuriózum, mint például rendőrnők egy bagdadi negyedben, vagy a csupa asszonyból álló mezőgazdasági szövetkezet inkább csak sejteni engedte, semmint megmutatta, hogy micsoda óriási társadalmi mozgások és emberi összeütközések rejlenek a kis és nagy eredmények mögött. Ha például azt is hallottuk volna az írni-olvasni nem tudó, ám orvosnak készülő lányára büszke hatgyermekes parasztasszonytól, hogy a család, a környezet miként fogadta, illetve egyáltalán elfogadta-e az egyetemre járó lány más életfelfogását, most elmondhatnánk, hogy többet tudunk annál, amit a riportfilm előtt is sejtetettünk."

Az Élet és Irodalom 1970/50. számában Váncsa István írta a filmről:
"Szekérrel a bagdadi nők után. Van Giacomettinek egy Szekér című bronzszobra; két jókora küllős kerékből és az összekötő tengelyből áll, a tengelyre kétlábú asztalféle van erősítve, ezen egy stilizált, pálcikaszerű, szerfelett nyúlánk nőszemély feszít. A látvány teljes labilitást sugároz: ez a kocsi csak borulni tud, haladni nem.
A tévéhíradó munkatársai - László Zsuzsa és Vecsei Marietta - ilyesféle közlekedési eszközt adtak a nézők alá, amikor a bagdadi nők életének mindennapjaiba akarták őket bevezetni. Nem sikerült. Pedig az alkotókban megvolt a lelkesedés, megvolt az ügybuzgalom; valami egyéb hiányzott. Talán a koncepció.
Ilyen helyzetekben ugyanis nem elég - sőt valószínűleg felesleges - elmenni egy gyárba és valamelyik munkásnőnek az orra alá dugni a mikrofont. Nem sok újat mond majd ahhoz képest, amit egy budapesti textil-gyár szövőnője is elmondana. Ha egy háziasszonyt kérdezünk meg, a kép ugyanaz. Tovább megyek: ha ugyanitt, a mai Irak területén, Bagdadtól száz kilométerrel délre és kétezerötszáz évvel korábban - azaz Nabú-kudurri-uszur Babilonjában - keresnénk fel az egyik ház asszonyát, közölné, hogy a nő mos, főz, veri a gyereket, varr, állatokat etet, dolgozik a kertben, a férje pedig a kocsmában ül és vedeli a sört. (Ezt nem az ujjamból szoptam, hanem egy asszirológiai szakmunkába olvastam.) Ezekért a válaszokért alighanem fölösleges elmenni Mezopotámiába. Az meg teljesen valószínűtlen, hogy akármelyik iraki nő, amikor kapásból beszél az életéről, azt fogalmazza meg, ami minket érdekel. De ezt nem is tőle vártuk, hanem az alkotóktól.
Ők viszont néhány dologról megfeledkeztek. Mindenekelőtt - ha már iraki nőkről készült a film - nem ártott volna néhány szót ejteni Irakról. (Közbevetve: az első képen egy hatalmas folyó tükre látszott; valaki megjegyezhette volna, hogy ez a Tigris). Ez az ország - amellett, hogy a föld egyik legősibb kultúrájának a helyén fekszik, meg hogy csak a fővárosa ezerkétszáz éves - páratlanul változatos történelemmel dicsekedhet; lakosai az elmúlt húsz esztendőben több politikai változást éltek túl - ha túléltek -, mint egyik-másik nép századok alatt. Ezek fölött nem lehet elsiklani, ha Irak asszonyainak helyzetét vizsgáljuk! Mint ahogy nem lehet elsiklani a jelen politikai struktúrája felett sem. A megszólaltatott társadalmi és egyéb vezetők elejtettek ugyan néhány; általános utalást, de attól tartok, ezek a nézők számára - előzetes magyarázat híján - nagyon kínaiul (akarom mondani: arabul) hangzottak!
Főként ebből származik, hogy árnyalt, szociografikus kép helyett csak egyes - jellegtelen - példákat kaptunk. Ez akkor is kevés, roppant kevés, ha a nők helyzetét csakis politikai-gazdasági-jogi szemszögből közelítjük meg. De nem kizárólag erre vagyunk kíváncsiak, hanem a - hirtelenjében - nem akad szebb szó szociálpszichológiai oldalra is; arra, hogy a férfiak-nők együttélése hogyan valósul meg, milyen problémáikat vet fel a gyakorlatban.
Ezt nem fejezi ki a nők órabére, a választójog, a tanulási lehetőség, csak abban ragadható, meg, hogy minek látja a társadalom a nőt, ezen belül minek látja a nő önmagát. Különösen érdekes ez ott, ahol még ténylegesen él és hat az iszlám szelleme, magával hordozva a saját előzményeinek - a judaizmusnak és a patriarisztikának - következetes nőgyűlöletét. Itt a nő minden lehet: a legfélelmetesebb ördögi kísértés (Szent Pál), sátán kapuja (Tertullianus), a legfenébb fenevad (Aranyszájú Szent János); emellett persze lehet - egyéni ízlés és vérmérséklet szerint - Éva, Lilith és a jó ég tudja mi.
Nem részletezem tovább, csak arra akartam utalni, hogy ha a nő fogalma Európában sem tisztázott - márpedig nem az, hiszen könyvtárnyi irodalom bíbelődik csupán a meghatározásával -, akkor még kevésbé lehet tisztázott egy jórészt muzulmánok lakta államban. A filmnek ezt, ha nem is elemeznie, de legalább jeleznie kellett volna. A Rádióújság megjegyzi ugyan, hogy az alkotóknak a még élő hagyományok és évszázados vallási kötöttségek miatt... néhány témát nem sikerült megörökíteniük, de sehol egyetlen szó sem esett arról, hogy melyek ezek a témák. A híradó munkatársai megelégedtek azzal, amit hallottak, elmondták nekünk, amit nekik elmondtak, ezzel a kötelességüket megtették, a küldetésük befejeződött. Pedig a szekér, amellyel a bagdadi nők nyomába akartunk eredni, jottányit se mozdult a helyéről. Ott billeg a kiindulóponton."

László Zsuzsa a forgatás körülményeiről mesélt Dunavölgyi Péternek, egy 2009-ben készült interjúban (www.tvarchivum.hu/tvtörténet), Ha a legjobbakkal dolgozol, téged is röptetnek címmel. Ebből rövid részlet:
"A nők nemzetközi éve volt akkor. A bagdadi kormány felkérte a magyar kormányt, hogy küldjenek ki egy magyar televíziós forgatócsoportot, és forgassanak egy filmet a bagdadi nőkről. Azért minket kértek fel, mert ugye ez volt a legolcsóbb. Egy nyugat-német, vagy egy angol stábnak ezért kemény pénzt kellett volna fizetni. És akkor úgy döntöttek, hogy ha a bagdadi nők, akkor két nő menjen forgatni. Így jelöltek ki minket, kettőnket a forgatásra. Persze az MTV nem adott egy fillér napidíjat sem, hiszen úgyis az irakiak vendégei leszünk, hiszen az iraki kormány hívott meg minket, ők fizették a repülőjegyet, és majd ott is ellátnak minket. Abban az időben nem nagyon utazhatott az átlag magyar állampolgár, főleg nem "nyugati országba", pláne nem Irakba. Akkor még Irakban nem Szaddam Husszein uralkodott, illetve alakult az ő vezérkari szerepe, de akkor ő még ellenzékben volt. Az iraki kormány akkor nagyon sok pozitív határozatot hozott a nőkkel kapcsolatban. A nők is mehettek egyetemre, meg dolgozhattak vezetőként, lehettek rendőrök, tanultak írni, olvasni, stb...
Hazajöttünk Irakból, elkezdtünk vágni. Vettem ott eredeti iraki zenét tartalmazó kazettát. Éjt nappallá téve vágtunk. Márványi Gyuri volt megbízva, hogy ő vegye át a filmet. Mert ki volt tűzve adásra, vasárnap délután hatra. Gyuri betelefonált, hogy neki más dolga van, nem veszi át, de megbízik bennem. Le is ment az anyag. Igen ám, de az Élet és Irodalomban a következő héten Váncsa István írt egy kritikát, melyben lehúzta az anyagot a sárga földig. Borzasztóan fel voltam háborodva, mert olyanokat kért tőlünk számon, amit még mai napig is csak a National Geographic csatorna munkatársai tudnak hónapok során megoldani. Hiányolta az emberiség ottani múltját, a Tigris és Eufrátesz szerepét a történelemben, a folyók értékét, stb. stb. Nekünk nem ez volt a dolgunk, az akkori arab nőket kellett bemutatnunk. Írtam egy választ Váncsának, Marinak megmutattam, ő hozzájárult, aláírtuk és a következő számban meg is jelent az ÉS-ben. Váncsa soha többé nem válaszolt, én viszont sorban kaptam a gratulációkat a válaszcikkre. Akkor jött oda hozzám a folyosón Mátray Mihály operatőr felesége, Keleti Éva, a kiváló fotós, és gratulált. Évával azóta vagyunk jó barátságban. Ezt a filmet mai napig felvállalom, egy mondat van benne, amit ma már nem tennék bele, azt mondtam: hogy ez a hatalmas forgalom -na nekem akkor ez egy hatalmas forgalom volt, a budapesti utcákhoz képest. De ma már csak derülhetek ezen. De a bagdadi rendőrnőket is meg tudtunk szólaltatni, olyan képek voltak, amik aztán bejárták a világot, mert átvette az Intervízió is a filmet. Hihetetlen volt, hogy egy arab országban rendőr egyenruhában, nők irányítják a forgalmat, ez elképzelhetetlen volt akkor is. Sajnos ma már újra nem ezt látjuk, ha Bagdad utcáit mutatják a hírcsatornák..."

December 8., a televízió ettől a naptól különkiadásokban számol be a Szakszervezetek XXIII. kongresszusáról, és a TV Híradó napi beszámolókat közöl.

A Magyar Nemzet december 17-i számában írta Feuer Márta:
"Estéről estére részletes összefoglalót kapott a tévénéző a TV Híradóban a XXIII. szakszervezeti kongresszus napi eseményeiről. Ez természetes is, hiszen a TV Híradó elsőrendű feladata, hogy frissen tájékoztassa közönségét a világ és az ország legjelentősebb híreiről. A szakszervezeti tanácskozás pedig a belpolitika egyik legfigyelemreméltóbb eseményének számított hétfőtől péntekig.
Azokról sem feledkezett meg azonban a televízió, akik nem csupán pontos hírösszefoglalókat szerettek volna kapni a kongresszus történéseiről, hanem maguk is részvevői kívántak lenni a tanácskozásnak - ha nem is személyes küldöttekként, de meghívott hallgatókként a televízió jóvoltából. Másfél-kétórás esti közvetítései révén kitágította a szakszervezeti kongresszus színhelyének falait a televízió. Mindenki ügyévé igyekezett tenni a tanácskozást, mint ahogyan valóban valamennyi, a szakszervezetekhez tartozó és szakszervezeteken kívüli dolgozó ember mindennapjait formálja a tanácskozás valamennyi döntése, határozata, javaslata. A gondos helyszíni közvetítéseire és megfontolt műsorvezetőire, kommentátoraira joggal büszke belpolitikai műsorsorozatnak csupán egyetlen szerkesztési hibát róhat fel közönsége; az adások időpontját. A késő esti műsor azokhoz nem juthatott el idejében, akiknek az érdekeiről a legtöbb szó esett az országos tanácskozáson - a korán kelő munkásokhoz."

December 10. 21.25 ismét jelentkezik a Színházi Album. Műsorvezető Bányai Gábor és dr. Váradi György, szerkesztő Virág Katalin. A tartalomból: NDK színházművészeti napok, Örkény István szolnoki ősbemutatója, az Album vendége Törőcsik Mari, Bornemissza Magyar Elektrájának és Csokonai Özvegy Karnyónéjának címszereplője a Nemzeti Színházban.

A Rádió és Televízió Újság 1975/26. számában mutatta be a fiatal szerkesztőt, Virág Katalint Dóczi Judit.



Részlet:
"Elöljáróban még annyit: Virág Katalin (egyebek közt a Két színész - egy szerep c. sorozat és a Színházi album szerkesztője) jogász.
- Szerencsés vagyok, egy idő óta ugyanis állandó munkatársakkal dolgozom együtt: a Színházi albumban például Radó Gyula rendezővel és Váradi György műsorvezetővel, akikkel elképzeléseimet jól össze tudom hangolni - mondja Virág Katalin. A szerkesztői munka így is éppen elég erőfeszítést követel. Nem mindig könnyű például összehangolni bizonyos szubjektív és objektív tényezőket, örökös dilemmám, hogy a fölkínálkozó gazdag anyagból mennyit válasszak ki, vagy hogy miképp birkózzam meg a szervezés, a szereplő- és időegyeztetés néha akrobatamutatványokra kényszerítő feladataival.
- Mi a véleménye műsorainak kritikáiról?
- Elsősorban a Színházi album adásait ért kifogásokat tartom indokolatlannak, részint hangnemük, részint az elemzés hiánya miatt. Több kritikus negatívumként említi, hogy ezek az adások lemaradnak az események mögött. Ehhez csak ennyit: 1. éppen az aktualitás érdekében sugározzuk újabban élőből a műsort, 2. a bemutató és reagálásunk között egy darabot - mondjuk a Vígszínházban - telt házzal is csak mintegy 15 ezren látnak, negyed annyian, amennyien végül is látni fogják...
- Tervei?
- Folytatom a Világhírű színházak - világhírű rendezők sorozatot, filmet készítek a Déryné Színházról, s hogy új ismeretanyagot is szerezzek, hallgatni szeretném a Színház- és Filmművészeti Főiskola színházelméleti előadásait."

Az Esti Hírlapban (kristóf) írta december 11-én:
"Az év utolsó Színházi Albuma a technika ördögének egy kis fintorával búcsúzott közönségétől. A Sütő András darabjának délelőtti próbáján készült friss felvétellel nem akart elindulni a képmagnó. Egyébként a műsor megszokott arcát mutatta, amelyhez már egy ideje hozzátartozik az is, hogy mindig van benne valami napi aktualitás, az itt és most frissessége. Tegnap például az adás helyszínéről, a Madách Színház előadásáról közvetlenül nekünk sugárzott néhány részlet volt ilyen, az Én, Bertold Brecht című produkcióból. A színházi albumok gyenge pontja e legutóbbi adásból sem hiányzott, sajnos. Ez pedig a tudósítások, filmriportok némelyikéhez fűzött kommentár jellegtelensége. Magyarázatnak fölösleges, ismeretközlésnek tartalmatlan, értékelésnek semmitmondó. Örkény új darabjának bemutatójáról közölni, hogy noha nem hasonlítható a Macskajátékhoz, de aki látta, annak igazi színházban volt része - olyan sommás összefoglalása egy előadásnak, hogy szerepe legföljebb csupán a szószaporítás lehet. És vajon mit jelent ma az nálunk, hogy igazi színház? A Színházi Album az utóbbi időben minden alkalommal ad valami nagyon szépet is; néhány súlyos, őszinte percet. Amikor kamerája elé szerencsés kézzel választja ki színészvendégét. Ezúttal Törőcsik Marit. Az alkotó ember kínjaival, küzdelmeivel, reményeivel, kétségeivel találtuk magunkat szembe, miközben hallgattuk őt, és azzal az erővel és művészi szépséggel, ami előtt tisztelettel hajtjuk meg fejünket."

December 11., Regős Sándor tudósította a Lengyel Egyesült Munkáspárt kongresszusáról a TV Híradó nézőit.

December 12., megkezdődött az esztergomi tévéátjátszó adó építése, adta hírül a Magyar Nemzet.
20.05 két Horváth Ádám bemutató:
Robert Sheckey: Világok boltja. Televízióra alkalmazta Zsoldos Péter, szerkesztő Keszthelyi Ilona, operatőr Sík Igor, rendezte Horváth Ádám. Szereplők: Márkus László, Némethy Ferenc, Váradi Hédi, ifj. Péli János, Prókai Éva, Bánffy György, Somogyvári Rudolf, Simon Géza.
Gordon R. Dickson: Az a bizonyos homokszem. Televízióra alkalmazta Zsoldos Péter, szerkesztette Keszthelyi Ilona, operatőr Sík Igor, rendezte Horváth Ádám. Szereplők: Bálint András, Tahi Tóth László.

Az Esti Hírlap december 23-i számában írta (bársony), részletek:
"A tegnap este Horváth Ádámé volt: rendezésében három produkció követte egymást. Ha művészileg nem is a legizgalmasabb oldaláról, de érdeklődésének jellegzetes irányaira utalva mutatta meg az összeállítás a rendezőt nézőinek. Horváth Ádám évek óta foglalkozik annak a módszernek kidolgozásával, amely ideális közvetítője lehet látványban valamely nagyzenekari mű megszólaltatásának a képernyőn...
A két tévéjáték Horváth Ádám rendezői karakterének két jellegzetes vonását emelte ki. Egyrészt vonzódását az olyan művekhez, amelyek a valóság közvetlen realitásától kisebb nagyobb mértékben eltávolodnak, hogy egy irreális helyzetben fogalmazzanak meg bizonyos tanulságokat, gondolatokat; másrészt: azt a televízióban - sajnos - a kelleténél ritkábban tapasztalható dicséretes tulajdonságot, hogy kedveli a tömör, rövid játékot. A bemutatott produkciók irodalmi alapja azonban gondolatilag nem volt elég súlyos ahhoz, hogy jelentős műsor váljék belőlük..."

December 12., Sylvester András főosztályvezető levelet írt Tóth Dezsőnek, az MSZMP KB kulturális és Tudományos Osztályára, és ebben tájékoztatta arról, hogy a Televízió az ötvenéves Korunk folyóirat évfordulóját hogyan kívánja bemutatni. Részletek a tervből:
"Látogatás Romániában. Március első hetére összeszerkeszthetnénk egy műsorba két interjút, amit Romániában készítettünk Mihai Beniuc és D. R. Popescu román írókkal.
Beszélgetés Balogh Edgárral I-II. A két interjút követő héten műsorra tűznénk a két részes Balogh Edgár interjút.
A Korunk évfordulóra összeállítanánk egy műsort az alábbi anyagokból, felvételekből:
Beszélgetés a Korunk szerkesztőségében a következőkkel: Rácz Győző, Gaál Ernő, Ritoók János, Szilágyi Júlia, Kántor Lajos, Veres Zoltán, Herédi Gusztáv. Valamint felhasználnánk még a következő interjúkat: Kacsó Sándor, Szemlér Ferenc."
(Magyar Országos Levéltár 288 f 36/1975/ 7.öe MSZMP Tudományos, Közoltatási és kulturális Osztály.)

December 13. 20.00 Szombat este - szórakoztató összeállítás. Az első részben láthatták a nézők Királyhegyi Pál estjét, Hogyan viseljük el szerelmi bánatunkat? Címmel. Vezető-operatőr Sík Igor, rendezte Hintsch György.

December 14. 19.00 A HÉT-ben Polgár Dénes és Kis Csaba meginterjúvolta Joseph Luns NATO főtitkárt.

21.10 Zenés TV Színház bemutató Farkas Ferenc zeneszerző 70. születésnapjára, Farkas Ferenc: A bűvös szekrény.



Dramaturg Ruitner Sándor, zenei rendező Fejes Cecília, vezető-operatőr Edelényi János, rendezte Fehér György. Szereplők: Sass Sylvia, Radnai György, Sólyom Nagy Sándor, Gregor József, Palcsó Sándor, Berkes János, Szőkelfavi-Nagy Katalin, Lugosi Melinda, Budai Lívia.

A Rádió és Televízió Újság 1979/49. számában Ruitner Sándor így ajánlotta a nézők figyelmébe a műsort:
"Farkas Ferenc, a Kossuth-díjas zeneszerző ezekben a napokban ünnepli 70. születésnapját. Szerencsés összejátszása a dolgoknak, hogy a Zenés Tv Színház évek óta tervezett felvételét éppen erre az időpontra sikerült realizálni. Játszadozván a gondolattal, ezt a - immár alkalmi - bemutatót szinte jelképesnek is tekinthetjük, mert ahogyan az asszonyi furfang egy bűvös szekrénybe zárja vonzó testének, lángoló, fiatal szerelmének négy - nagytekintélyű - csábítóját: a kádit, a vezírt, a muftit és a mestert; úgy a szerző fantáziájában, műhelyében is feszeng, követelődzik a muzsikus - hasonlóan különböző - négy szerelmet követelő udvarlója. A szimfonikus és a kamarazene, az opera és a balett, a játékosan könnyűvérű daljáték és az operett, utolsóként pedig az előző három tulajdonságait ügyesen kihasználó filmzene.
Fiatalkori mű ez az opera, hiszen már tanulóéveiben kezdte izgatni a zeneszerzőt a téma, hogy aztán immár több, mint három évtizede nyerje el végleges formáját - Kunszery Gyula játékos librettója alapján. Sikeres magyarországi bemutatója nyomán hol itt, hol ott bukkan fel Európa zenés színpadain, elismerést szerezve szerzőjének és a magyar operakultúrának. Most viszont, ha régi ismerősei megnézik tévéváltozatát, azt láthatják, hogy a mű megfiatalodott. Levetve a színházi kelléktár hagyományos szokásait, operaházunk fiatal primadonná-ja, Sass Sylvia és a Televízió ugyancsak fiatal, az operajátszás konvencióit egyáltalán nem tisztelő rendezője, Fehér György kezében a darab ugyanazt a fiatalos lendületet sugározza, amelynek jegyében született. S ebbe a fiatalos áramlatba boldogan vetik bele magukat azok a középkorúak is, akik itt vagy ott, a most látható szerepben, vagy valamelyik másikban már kiŹvették részüket az elmúlt évtizedek bemutatóiból. Fiatalodási receptet kínál tehát a Kedves Nézőnek is a dramaturg: Ruitner Sándor."

A Magyar Nemzet december 17-i számában írta Feuer Márta, részlet:
"A Zenés Tv Színház szerkesztői jól választottak, amikor Kunszery Gyula librettója alapján az Ezeregyéjszaka egyik epizódját felelevenítő vígoperát tűzték játékrendre. Az opera dramaturgiája jól érzékelhető hagyományokból építkezik, karakterisztikusan jellemzett főszereplőkkel bonyolítja a pajzán és csattanós történetet, amelynek fordulatait, az összekötőzene szerepét is betöltve, konferálják be az odaliszkek tercettjei.
A Rádióújság bevezetőjében fiatalodási receptként kínálja Ruitner Sándor, a tévéváltozat dramaturgja a bemutatót, s kínálata nem reklámfogás: a tévében már sikert aratott rendező, Fehér György munkáját valóban majd szétfeszíti az ifjonti lendület, a hagyományos operai játékstílus minden avítt beidegzettségével szakító felfogás. S ezúttal nem is annyira az énekes főszereplők: Sass Szilvia, Radnai György, Sólyom Nagy Sándor, Gregor József, Palcsó Sándor pompás komédiázására, vérbeli színészekre valló alakításaira vonatkozik a dicséret, hanem az elsőrendűen tévészerű rendezésre - énekeseink színészi képessége ugyanis nem akkora meglepetés, mint a rendezés műfaji hozzáértése. Fehér György a kamerával nemcsak láttatja hőseit, hanem gondolataikat is érzékelteti. A közeli képek, a pompásan artikuláló férfiénekesek mimikája, felnagyított gesztusai igen nagy szerepet játszanak, a képeksegítségével az is megérti az indulatokat, akit a zene gesztusai önmagukban még nem vezetnének el idáig. Zulejka szépségét, kívánatosságát a néző a kádi vagy a nagyvezír mohó tekintetével, a mufti álszentségével is látja, s így természetesnek veszi, a zene jellemzi. Ily módon tehát a rendező a zene tolmácsává, megközelítésének szószólójává válik: nem egyszerűen vizuális élvezetet kínál, hanem a zene befogadását is elősegíti."

December 16. 16.35-22.00 között a kanadai CBC televízió estje a Magyar Televízióban.

December 17.-22. között rendezték meg a Kubai Kommunista Párt. I. kongresszusát. Sugár András tudósította a TV Híradót a Kongresszus eseményeiről. 18-án számolt be Castro kongresszusi beszédéről.

Kulcsár Ferenc főszerkesztő Grósz Károlynak írt levelében és mellékelt feljegyzésben nehezményezte az MSZMP illetékeseinek a munkát akadályozó tevékenységét, amiből a TV Híradó "verseny győzetesen" kerülhetett ki, Sugár András szemfülessége révén.
Részletek, a feljegyzésből:
"Fidel Castro december 17-én kezdte és 18-án délben fejezte be a Központi Bizottság beszámolójának ismertetését. Erről - nehogy két részletben hangozzék el a beszéd - Vértes et. utasítása szerint csak december 20-án, azaz három nappal később adhatott hírt a magyar sajtó. Az összes szocialista és nyugati lap, rádió és televízió azonnal, több részletben, nem egyszer egyenes közvetítésben ismertette a rendkívüli jelentős beszédet.



Minthogy Sugár András, a Magyar Televízió kiküldött tudósítója még az embargó elrendelése előtt leadta első tényszerű összefoglalóját, Vértes Imre úgy döntött, hogy rá már nem vonatkozik az embargó, az csak a Rádió és a lapok, valamint az MTI munkatársaira érvényes, a Televízió azt ad, amit akar. Ezzel a magyar tájékoztatás teljesen ellentmondásossá vált: a Rádió és a lapok szinte csak lényegtelen mellékkörülményeket ismertettek, a közönség egyedül a TV Híradóban kaphatott megfelelő információt..."
(Magyar Országos Levéltár, 288f. 22/1976/24. MSZMP KB Agit. Prop. Oszt.)

December 18. 20.01 2. a műsorban John Gay - Peter Hacks - André Asriel: Polly Amerikában - zenés komédia közvetítése a Vidám Színpadról, felvételről. Az előadás egyik érdekessége volt, hogy a Cápa-dalt, felvételről Bertolt Bercht énekelte.



December 19. 20.05 Illés Endre: Hazugok - tévéjáték bemutatója. Dramaturg Katona Márta, vezető-operatőr Kocsis Sándor, rendezte Ruszt József. Szereplők: Szegedi Erika, Somogyvári Rudolf, Máté Erzsi, Szénási Ernő, Darvas Iván, Szacsvay László, Lórán Lenke, Mécs Károly, Nagy Gábor.

A Népszava december 23-i számában írta Mátai Györgyi, részlet:
"Ruszt József avatott kézzel nyúlt a darab rendezéséhez (1974-ben Debrecenben már színpadra állította). Jól ismeri a művet, a benne rejlő írói üzenetet, azonban - mivel vérbeli színházi ember - nem tudott teljesen elszakadni a színpad varázsától. Rendezői ritmusát is ehhez igazította, így elképzelése elsősorban akkor valósult meg igazán, amikor a drámai csúcsokban érzelmeket és érveket kellett ütköztetnie. Tévérendezői gyakorlatlanságának tulajdonítható talán, hogy az első harmad szürkébbre sikerült. S hogy a későbbiekben sem kaptunk zavartalan játékélményt, annak oka bizonyos szereposztási tévedésben keresendő. Pauli mama szerepében Máthé Erzsi sem korban, sem játékstílusában nem az volt, akinek Illés Endre megalkotta (hetvenéves, szívós test, kemény lélek, méltóságteljes alkat). Szegedi Erika a professzor feleségeként, ezúttal adós maradt a figura kibontásával, s talán nem árt kimondani: arcjátéka már-már meŹrev, modoros.
A Hazugok nézői sikerében azonban nagymértékben része van Somogyvári Rudolf nagyszerű alakításának."

December 19., Grósz Károly levelet intézett a KB Titkárságoz, mely javaslatban leírta, hogy a Magyar Televízió vezetősége kérte, hogy a Magyar Televízió - a lengyel, a csehszlovák, a bolgár és az NDK televízióval együttműködve - az SZKP XXV. Kongresszusa előtt, január végén 25-30 perces közös nyilatkozatot kérhessen Leonyid Brezsnyevtől.
(Magyar Országos Levéltár - 288f 22/1975/22.öe. MSZMP KB Agit. Prop. Oszt.)

December 21. 21.00 Nők kérték - az Önök kérték különkiadása a nők nemzetközi éve alkalmából.

December 23., tragikus körülmények között elhunyt - öngyilkos lett - Pécsi Ferenc, a Magyar Televízió korábbi vezetője, az MTI vezérigazgató- helyettese. A TV Híradó beszámol a halálhírről, majd tudósít a december 23-i temetésről. (Életútjával a www.tvarchivum.hu/tvtörténet oldalon Zelei Miklós két írása foglalkozik.)

Az Agitációs és Propaganda Bizottság aznapi ülésének jegyzőkönyve:
Jelentés a magyar játékfilmgyártás és forgalmazás néhány kérdéséről. Előadó: Pozsgay Imre miniszterhelyettes elvtárs.
"5. pont: A televízió és a filmszakma kapcsolata a filmművészet és a filmkultúra jövőjének egyik döntő kérdése. A televízió rohamos fejlődése a filmgyártás valamennyi szektorában megváltoztatta a feltételeket és lehetőségeket. A két - műfajában, technikai és személyi állományában rokon és sok vonatkozásban egymásra utalt - terület érdemi, rugalmas együttműködésének kialakításában sok feladat vár még megoldásra; az egységes elvi, közművelődéspolitikai célkitűzések alapján szükséges az egyes szakterületek munkakapcsolatainak megerősítése.
Az Agitációs és Propaganda Bizottság a jelentésben vázolt helyzetértékelést - a vitában elhangzott - észrevételekkel - elfogadja...
A filmszakma irányításában, befolyásolásában határozottabban kell támogatni a szocialista eszmeiségű, közéleti elkötelezettségű filmművészetet; növelni kell a területen működő pártalapszervezetek és a kommunista aktíva szerepét...
A jelentést és az intézkedési tervet meg kell vitatni a filmrendezőkkel; a filmrendezőket rendszeresen orientálni kell a fontos társadalmi, politikai kérdésekben."
(Magyar Országos Levéltár - 288f 41/255)

December 24. 21.15 Sütő András: Kis ember születik - tévéjáték bemutatója. Televízióra alkalmazta Szűcs Andor, vezető-operatőr Illés János, rendezte Dömölky János. Szereplők: Avar István, Szemes Mari, Horváth Sándor, Földi Teri, Bihari József, Horesnyi László, Kádár Flóra, Makay Sándor, Máthé Erzsi, Szilágyi Tibor, Szirtes Ádám, Tándor Lajos, valamint közreműködött az izményi székely népi együttes.

A Magyar Hírlap december 29-i számában írta Bélley Pál, részlet:
"Sütő András, az elbeszélés írója és a forgatókönyv alkotója, Szűcs Andor is a teljes emberi életért küzd. Szilveszter Bálint megérkezett ugyan, de 162 dekásan, kéken és - hangtalanul. Belépett az életbe, de nem az élők társadalmába, mert - nem tud sírni. Nem olyan, mint a többiek. S ekkor megindul az anya és az apa harca a sírásért. A rendező, Dömölky János küzdelme pedig a tévéprodukcióért. Ám Sütő András írásából nem bontható ki sokágú, ugyanakkor egyenes vonalú cselekmény. Az elbeszélés szerkezete csak a párbeszédet és a monológot engedélyezi. A drámai mozgást pedig csupán a stilizálás teszi lehetővé. Végső soron sajátos hangulatú prózai oratórium formálódott az elbeszélésből. Ennek hangulata időtlenné tette a miliőt és így nagy erővel sugallta a korlátlan érvényességű mondanivaló szándékát. Az emelt hangvétel és a visszafogott tempó, a megfontolt biztossággal mozgatott színészek, az idősíkok eltéveszthetetlen logikájának vizuális megérzékeltetése a rendező munkáját dicséri..."

December 27. 21.05 Illyés Gyula portréműsor első része kerül a képernyőre. Műsorvezető Domonkos Mátyás, szerkesztő Borus Rózsa, operatőr Kocsis Sándor, rendezte Czigány Tamás. (A második részt következő nap vetítették.)

Magyar Hírlap december 29.- írta Bélley Pál, részlet:
"MESTEREK. Önvallomás és irodalomtörténet volt az Illyés Gyuláról készített film is. De vajon film volt-e? Ez a találkozás elsősorban személyes varázsával lepte meg a nézőt-hallgatót. Minden technikai közvetítőeszközt feledve, feledtetve egy bölcs, szerény, sokat próbált ember volt két estén át sok százezernyi magyar család szívesen látott vendége.
Csak az arcát láttuk, ezt az apró rezzenésekkel élő felsugárzó, elboruló, néha-néha ironikusan felvillanó, majd magábaforduló tekintetet. Úgy élt ez az arc, mint egy nagy apparátussal dolgozó történelmi dokumentumjáték. Köszönjük Illyésnek, hogy eljött hozzánk, köszönjük a tévé valamennyi érdekelt munkatársának, hogy ezt a találkozót létrehozták..."

December 31., Szilveszter - Csak a felébe kerülhet címen sugározták a televízió szilveszteri műsorát.

Jelentés a népi ellenőrzés 1975. évi sajtótájékoztató tevékenységéről.
Részletek:
"A sajtóban megjelent és tudomásunkra jutott írások és a rádióban, tévében sugárzott adások száma 2075 volt, valamivel több az előző évinél. Ebből 1100 foglalkozott az országos és helyi témavizsgálatok elemző-értékelő ismertetésével. A korábbinál nagyobb arányban jelentek meg a gazdálkodásunk belső tartalékainak feltárásával, gazdaságfejlesztési céljaink magvalósulásával foglalkozó vizsgálatokról készült színvonalas, tartalmas írások...
Viszonylag ritkán éltünk - területi bizottságainkat is beleértve - azzal a lehetőséggel, hogy a sajtó feldolgozza a bejelentések egy-egy csoportjának tanulságait. Ennek egyik oka, hogy a bejelentések alapján kivizsgált és feltárt jelenségeket, esetleges mulasztásokat, visszaéléseket gyakran másként ítéli meg egy-egy érdekelt szerv, személy, mint a népi ellenőrzés, a sajtó és az állampolgárok nagy többsége. Az ilyen ügyek nyilvánosságra hozatala után nem ritka a vita (előfordul, hogy csupán azon: miért kellett pont ezt az ügyet a nyilvánosság előtt szellőztetni?). A reklamációk - tegyük hozzá -alaptalanok. Ezt azért állíthatjuk, mert ilyen ügyben tavaly sem került sor helyreigazításra. A védekezésre kényszerített újságírók minden esetben megfelelő bizonyító anyagot kaptak a népi ellenőrzéstől. A presztizs védelmének, a személyes felelősség alóli kibújás kísérletének szemléltető példája volt az AUTÓKER gazdasági igazgatójának az esete, aki a Legfelsőbb Bíróság ítéletét is megkérdőjelezte a TV-ben A HÉT nyilvánossága előtt, a tisztességtelen haszon miatt indított gazdasági bírság ügyében.
A megjelent írások és a rádió- és tévéadások meggyőzően bizonyították a társadalmi rendünk és szocialista gazdálkodás elveivel ellentétes gyakorlat káros hatását, ezek megelőzésének fontosságát. Nagy visszhangot váltottak ki azok a riportok - elsősorban a TV és Rádió munkatársai találtak erre lehetőséget -, amelyekben a vizsgálatokban elmarasztalt személyek is megszólaltak, s nem egyszer mellébeszélve vagy védve a védhetetlent, akaratlanul is elősegítették saját gyakorlatuk vagy vezetési módszereik elítélését..."
(Magyar Országos Levéltár - 288f. 22/1976/4. MSZMP KB Agit. Prop. Oszt., Sajtó önálló osztály /Ag./272)

A Film Színház Muzsika 1975/51. (évi utolsó) számában közölték



Feledy Péter interjúját, melyet Nagy Richárddal, az MTV elnökével készített. Részletek:
"Nagy Richárd, a televízió elnöke 1928-ban született. Eredeti szakmája elektroműszerész. 1945-től pártag, ettől kezdve dolgozott - egészen 1965-ig - az ifjúsági mozgalomban, kisebb megszakításokkal. 1951-ben - maga sem tudja, miért - visszahelyezték a Ganz Villamossági Művekhez, eredeti szakmájába. Itt hamarosan ő lett az üzemi lap, a Turbó szerkesztője. 1957 tavaszán három hónapig rádióriporter. Közben egyetemre jár: elvégzi az Eötvös Loránd Tudományegyetemen a történelem szakot, párhuzamosan a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemre is jár. 1965-től a televízióhoz kerüléséig - 1974-ig - a pártapparátusban dolgozik. Mielőtt kinevezték elnöknek, a budapesti pártbizottság titkára volt.
- A mozgalmi munkámban többnyire gazdaságpolitikai feladatokkal bíztak meg - mondja. Ennek ugyan sok hasznát veszem jelenlegi munkám során is, de amikor idekerültem, viharos gyorsasággal kezdtem tanulni "televízióul". Az utóbbi egy évben elolvastam legalább 150 ívnyi tévés szakirodalmat: más televíziók szervezeti felépítését, technikáját, műsorstruktúráját, egyes műsorait tanulmányoztam. Ellátogattam a legtöbb szocialista ország televíziójába, jártam Japánban, Hollandiában is. Eddigi munkám során is széles körű áttekintésre és tájékozódásra volt szükségem, de hát a televízió maga az élet. Egyoldalúnak eddig sem mondható előéletemnek itt nagy hasznát veszem. A televízió műsorkészítőinek közel felét már korábbról ismertem. Jó értelemben vett tekintélyt előttük - de összes munkatársam előtt csak akkor tudok szerezni, ha tudok mondani nekik valamit! Fontosat, hasznosat, előrevivőt. Ezért is kell nagyon sokat tájékozódnom, tanulnom.
- Miután a televízióhoz kerültem, hamarosan szert tehettem egy kellemes és egy kellemetlen tapasztalatra. A kellemesről hallottam korábban is, és mint ahogy sokan nem hiszik most, amikor én mondom, úgy régébben én sem nagyon hittem. Lényege: a televízió szellemi kapacitása többszöröse a produkciókban tükrözödőnek. Jó minőségű, kedvvel dolgozó, munkáját szerető, magas fokú alkotókészséggel, intelligenciával rendelkező gárda van itt együtt. Természetesen itt sem csupa zseni dolgozik. Vannak munkájukat tisztességgel végző kollégáink, vannak közepes és gyenge tehetségek is. Csak hát ilyen technikai és munkakörülmények között, ennyi műsoridőben nehéz állandó magas színvonalat tartani. Ehhez kapcsolódik a kellemetlen meglepetés. Ez a televízió technikai ellátottsága, valamint a szervezetlenség. A technikai szintünk meglehetősen siralmas. Televíziótörténeti mértékkel nézve rengeteg a kőkorszaki technikánk, igaz, hogy vannak legmodernebb eszközeink is. Csak hát az arány... Technikánk a többi szocialista ország szintjéhez mérve is elmaradott. Egy adat: egy műsoróra elkészítésére más baráti televízióknak minimálisan kétszeres, maximálisan ötszörös technika áll rendelkezésére. És ez csak mennyiségi mutató! És ez is "világrekordnak" számít: a Magyar Televízió egy-egy munkatársára 1,2 négyzetméter terület jut. Ilyen körülmények között kell magas színvonalú, nagyfokú koncentrálást igénylő szellemi munkát végezni!
- De hát nem akarok panasznapot tartani. Vannak természetesen örömeink is. Például jövőre a televíziónk történetében rendkívüli jelentőséggel bíró eseményre kerül sor: előreláthatóan az év második felében működni kezd a Magyar Televízió szegedi és pécsi stúdiója. Egyelőre ugyan szerény körülmények között, de mégis megteremtjük a vidéki televíziózást! Annyi mindenben Budapest-centrikus ez az ország - a televízió sem kivétel ez alól. Ennek sok a hátránya. Két nagy kultúrhagyományokkal rendelkező nagyvárosunk bekapcsolása új színt jelent majd az országos programban. Alapelvünk: a pécsi és szegedi stúdiónkban pécsiek és szegediek dolgozzanak! Délkelet- és délnyugat-magyarországi örömökről és gondokról, eseményekről, a körülményeket jól ismerő munkatársak tudósítsanak! Türelmi időre természetesen szükség van - de mindenképpen megéri!...
A televízió - ideológiai nagyüzem. Mind a két szó fontos! Nagyüzem, tehát nagyüzemi módon kell kialakítani szervezetét, nagyüzemi módon kell irányítani! Nem vagyok bürokrata alkat, de azért meglepett, hogy amikor fontos nemzetközi szerződéseket kértem betekintésre, nem tudták a kezembe adni: egyszerűen nem volt egy jól szervezett irattár! Komoly értéket képviselő filmek szerkesztői, gyártásvezetői íróasztalok fiókjaiban hevertek - mindenféle nyilvántartás nélkül. Ezen is nagyon gyorsan kellett változtatni..."

Az 1975-ös korabeli statisztika szerint az év folyamán a TV Híradó 7832 külföldi eseményről kapott képes tudósítást, ebből 3332-t a Visnews, 3381-t a United Press filmes hírügynökségtől, a Híradó pedig 584 tudósítást küldött a partnereknek, ebből tizenhetet a Visnewsnak és tizenhatot a United Pressnek.

Az 1975-ben történt műszaki fejlesztések:
(Forrás: Koreny János - Heckenast Gábor - Polgár András: A Magyar Televízió története című könyv.)
- A mágneses rögzítők sorában újabb AMPEX VR 2000 jelűek kerülnek üzembe 1974-75 során. Öt darab épül be a Központi Rögzítőbe, ebből három gép RA 4000 automatikus, időkódos montírozó egység. Ez új munkamódszert teremt a képrögzítési technológiában, mód van a nyers felvételek elkészültével a végső termék összemontírozását előre elkészített program szerint végezni. Egyre több az ezzel a felvétellel készült műsorok aránya. Nem csak színesben, fekete-fehérben is. Erre a célra még 1976-ig használják a filmes technikát, a telerecordingot is.
Az AMPEX quadruplex technikában kidolgoznak egy hordozható, könnyű gépet, a VR 3000-t. Fekete-fehér kézi kamerával együtt, egy Volga Combi gépkocsiba szerelve megszületik a később könnyű elektronikának nevezett generáció első hírnöke. Ez az apparátus még nem versenyezhet a filmtechnikával, mert kezelése nehézkes.
- 1975-ben sor kerül második nagy stúdiónk, az l-es rekonstrukciójára. A THOMSON cégtől vásárolják a négy színes kamerát és a SECAM-mixert. Az első ízben érkező TTV 1515 kameraláncok igen korszerűek. Automatikus konvergenciahiba-kiegyenlítőjük a THOMSON cég szabadalma, úgyszintén a színcsatornák spektrális elosztása: három plumbikont használt fel, de a színegyensúly stabilitásában majdnem a négycsöves eredményt éri el.
- Ez évben sor kerül az új Színes-3 közvetítőkocsi átvételére is. Berendezése két darab THOMSON TTV 1515 kamera és SECAM-mixer. Újdonság, hogy beépített AMPEX AVR 2 videomagnója és áramfejlesztő aggregátora van. Ez új fejezet a közvetítőkocsik technológiájában, könnyebb kivitelű autóbusz, két kameralánc, függetlenség a villamos hálózattól és mikrolánctól vagy rögzítőkocsitól. Ez az a technika, amit később EFP-nek hívunk (Electronic Field Production).
- Az AVR 2 géppel új rögzítőgeneráció lépett a Magyar Televízió falai közé. Felépítésében, montírozó egységében is modulrendszerű. Egyszerű a kezelhetősége, karbantartása, az összes szervobeállítás egyetlen potméterre korlátozódik. Vákuumrendszere nem tartalmaz motort, Venturi-elven működik. Áramkörileg a harmadik generációba tartozik. Időalap-korrektora digitális. A videómagnók lejátszási időhibáit eddig változtatható késleltetésű művonallal és a lejátszó mechanizmusba való beavatkozással korrigálták. Az új technika nagyon elegáns és üzembiztos: a lejátszott jel néhány sorát digitálisan kódolva tárolókba írja be, a kiolvasás pedig a helyi szinkrongenerátor órajelével történik. Az AVR 2 gép az AMPEX utolsó quadruplex fejlesztése. Megérkezésével elkezdődik egy ötéves üzemfejlesztési periódus ezekkel a gépekkel... És két évtized múlva, amikor még mindig van két colira rögzített régi műsor, amit új technikára kell átmenteni, ezek a gépek állják még a sarat...

Az év során majd százezerrel (pontosan: 97.738-al) nőtt a tévéelőfizetők tábora; december 31-ével 2.390.190 ez a szám. Ez azt is jelenti, hogy míg egy évvel ezelőtt száz háztartásra 68 készülék jutott, ekkor már 71. A Rádió és Televízió Újság év végi példányszáma 1078 volt.

Felhasznált irodalom:
MTV archív adatbázisok
MTV TV Híradó statisztikák
MTV 1957-1997, szerkesztette Schmitt Péter 1997.
A Magyar Televízió története (Koreny János, Heckenast Gábor, Polgár András) 1995.
Magyar Országos Levéltár (MOL) dokumentumai
Magyar Televízió Irattár anyagai (MTV)
Magyar Rádió sajtóarchívumának anyagai
www.tvarchivum.hu/tvtörténet - tévétörténeti honlap
Rádió és Televízió Újság 1975.
MTI híranyagok 1975.
Lévai Béla: A Magyar Rádió és Televízió története
Szegvári Katalin: KépernyŐseim 1990.
Koreny János: Mtévénosztalgia. Egy tévénéző és hajdani műsorkészítő emlékképei
Polgár Dénes: Egy Polgár a nagyvilágban (kézirat)
Rajnai András: Sugarakból teremtett világ 1998. MTV Rt.
Köztévé 1975, Aczél Endre szövege
Magyarország 1975
Népszabadság 1975
Népszava 1975
Hajdú-bihari Napló 1975
Petőfi Népe 1974
Észak-Magyarország 1975
Magyar Nemzet 1975
Magyar Hírlap 1975
Magyar Ifjúság 1975.
Esti Hírlap 1975.
Szolnok megyei Hírlap 1975
Tolna megyei Népújság 1975
Magyar Ifjúság 1975
Vas Népe 1975
Kelet-Magyarország 1975
Csongrád megyei Hírlap 1974
Nógrád 1975
Társadalmi Szemle 1975
Békés megyei Népújság 1975
Élet és Irodalom 1975
Élet és Tudomány 1975
Délmagyarország 1975
Magyarország 1975
Filmvilág 1975
Filmkultúra 1975
Film Színház Muzsika 1975
RTV Szemle 1975

Dunavölgyi Péter