Dunavölgyi Péter:
Fejezetek a Magyar Televízió történetéből XX 1 rész
A huszadik év: 1976.
Külföld: Nixon Pekingben Mao Ce-tung kínai
pártvezetőnél járt, aki ez évben elhunyt, meghalt Csou En-laj is, Kína
miniszterelnöke. Menetrend szerinti járaton elindult a Condorde repülőgép.
Itthon:
A válság „Nyugatról való begyűrűzésével”
magyarázott központi áremeléseket jelent be a kormány.
Az Elnöki Tanács előzetes hozzájárulásával VI.
Pál pápa esztergomi érsekké nevezi ki Lékai László apostoli kormányzót.
Megnyílik a Skála Budapest Szövetkezeti
Nagyáruház, Pécsett a Vasarely múzeum, Óbudán a Flórián üzletközpont, és év
végén a budai várban a Hilton Szálloda. Budapesten átadják a forgalomnak az
észak-déli metró első, Deák tér–Nagyvárad tér közötti szakaszát.
Elhunyt Czóbel Béla festő és Latinovits Zoltán
színész.
A televízióban:
Az átalakított
Elnöki utasítás jelenik meg az MTV
Elektronikus Kísérleti Csoport létrehozásáról.
Szepesi György lett a Magyar Rádió bonni
tudósítója és egyben a TV Híradónak is rendszeresen dolgozott.
Megalakulnak az első regionális
televízióstúdiók Szegen és Pécsett.
Először ad élő közvetítést a Magyar Televízió
Formula 1-es autóversenyről.
Díjak:
Monte Carlo-i TV Fesztivál:
Déry Tibor: Portugál királylány – tévéjáték.
UNDA díj és Prix Cino del Duca (35 éven aluli rendezők díja). Rendező
Esztergályos Károly, operatőr Biró Miklós, forgatókönyvíró Szántó Erika,
dramaturg Schulze Éva.
Sci-fi Fesztivál,
Zsoldos Péter: Feladat – tévéjáték-sorozat.
Rendezői különdíj.
Rendező Várkonyi Gábor, operatőr Ráday Mihály.
Arany Prága Fesztivál:
Puccini: Gianni Schicchi – Zenés TV Színház. A
legjobb rendezés díja.
Rendező Szinetár Miklós, operatőr Edelényi
János és Dubovitz Péter. A film elnyeri a szocialista országok zenei produkcióit külön értékelő Intervízió zsűri
fődíját is.
Prix Jeunesse Fesztivál, München:
Barátom, Bonca – gyermek tévéfilm, kategória
díj. Rendező Katkics Ilona, zene Tamássy Zdenkó, operatőr Szabados Tamás, író
Varga Katalin, dramaturg: Békés József.
Veszprémi TV találkozó:
Férfiak, akiket nem szeretnek – tévéjáték.
Fődíj és Veszprém város különdíja. Rendező Szőnyi G. Sándor, operatőr Bornyi
Gyula, dramaturg Benedek Katalin, író Galgóczi Erzsébet.
Volpone – tévéjáték. Fődíj. Rendező Fehér
György, operatőr Edelényi János.
Erkel: Bánk bán – Zenés TV Színház. Fődíj. Rendező Vámos László.
Giordano Bruno megkísértése – tévéfilm. Fődíj. Rendező Kabay Barna,
operatőr: Zádori Ferenc, író Gyöngyössy Imre és Kabay Barna, dramaturg Benedek
Katalin.
Különdíjak:
Farkas Ferencnek A bűvös szekrény című operájának televízióra
alkalmazásáért (Zenés TV Színház),
Wieber Mariannak a Volpone és A Rókus templom harangja című tévéjáték
jelmezeiért,
Zádori Ferencnek a Giordano Bruno megkísértése és az Asszony a viharban
című tévéjáték operatőri munkájáért,
Helyei Lászlónak a Volpone című tévéjátékban nyújtott alakításáért,
Szabó Györgynek a Summa summarum és a Feltételes megálló tévé-groteszk forgatókönyveiért,
Simándy Józsefnek, a Bánk bán című tévéoperában nyújtott énekesi, színészi
alakításáért.
A Rókus templom harangjai – tévéjáték. A filmkritikusok díja. Rendező
Hajdufy Miklós, operatőr Nagy József, dramaturg Zalhora Mária.
Fehér György – Edelényi János: A bűvös szekrény – Zenés TV Színház. A
legjobb televíziós adaptáció díja.
Gábor Miklós a János király című tévéjáték címszerepéért a legjobb színészi
alakítás díjat kapta.
Ezüst gerely pályázat (sporttárgyú alkotások):
Mahrer Emil a sportfilm kategória II. díját nyeri, a Turistákkal
Dániában című filmjéért és az Idősebbek is elkezdhetik! című tévétorna
gondozásáért.
Miskolci XVI. TV-fesztivál:
Harcok a magányos cédrus országában – a SZOT
fődíja. Szerkesztő-riporter Chrudinák Alajos, operatőr Várszegi Károly.
Rejtett hiba – a Borsod megyei Tanács nagydíja
és a Kritikusok díja. Riporter Szegvári Katalin, rendező Vitézy László.
Filmdokumentum –
A capuai fiúk üzenete – a Magyar Televízió
elnökének díja. Rendező Kígyós Sándor, szerkesztők Bán Ernő és Radványi Dezső.
Kategória díjak:
Híradó: Az emberi életért (riporter Vajek
Jutka, operatőr Burza Árpád).
Tudósítás és publicisztika: Dráma és remény
Cipruson (riporter Sugár András, operatőr Márton József).
Riportfilm (megosztva): A kertészlány (Surányi
Lili – dr. Czoma László – Neumann László), Az öreg halász meg a tenger
(riporter Horvát János, operatőr Márton József).
Ismeretterjesztés: Az ittfelejtett ősvilág
(Rockenbauer Pál – dr. Balogh János – Halász Mihály).
Dokumentumfilm: Hát én immár mit válasszak?
(Téglássy Ferenc – Forray Tibor).
Animációs film: Kertitörpe (Szabó Sipos Tamás).
Elektronikus műsorok: Szajúz–Apolló (ifj.
Kollányi Ágoston – Ipper Pál – Domján Dénes – Molnár Miklós).
Operatőri díj: Illés János.
Lipcsei agrárfilm fesztivál (szocialista országok):
A paprikás ember – televíziós dokumentumfilm. Bronzérem. Készítői Major
Sándor, Neumann László és Magyar József.
Január
KÉP 760100
Az év elején a Televízió felújított és színes
technikára átalakított I.-es stúdiója már túl volt a próbaüzemen és teljes
kapacitással dolgozott.
Január 2., a Magyar Televízió bemondója
ismertette a Magyar Televízió közleményét a Magyar Televízió első műsorának
vételi zavaraival kapcsolatban. A tények ismertetése után a közlemény így
fogalmazott:
„...A tokaji vételi lehetőséget tekintve, a
Magyar Postának csak a hazai viszonylatban bekövetkezett minőségromlásból
eredően áll módjában változtatást eszközölni. Ennek érdekében a két állam
illetékes szervei között levelezés útján tárgyalások folynak. A magunk részéről
reméljük, hogy az Önök számára is megnyugtató intézkedésekre kerül sor a
jövőben.”
Az ügy előzményeiről és utóéletéről:
Január 8., a Szlovákiai Kommunista Párt Központi
Bizottságának Napilapja [az újság címe!] cikket
közölt (2.oldal), melyben válaszolnak a szlovákiai magyar nézőktől folyamatosan
érkező kritikákra. A Bratislavai Rádió-hírközlési Igazgatóság 1975. november
első felében üzembe helyezte a
A környéken élő magyar származású lakosság
azóta az adó zavarása miatt nem tudja venni a Magyar Televízió műsorát. A
vételi problémával kapcsolatban január 10-én Kassai Magyarok gépelt aláírással
valamint más magánlevélben J. B-né is Orbán László magyar kulturális
Miniszterhez fordult, aki a leveleket továbbította Nagy Richárdnak, a Magyar
Televízió elnökének –
Március 23., az ügyben Szapora Sándor, a
Külügyminisztérium Sajtófőosztálya megbízott vezetője levelet küldött Megyeri
Károly elnökhelyettesnek (részletek):
„Hivatkozással február
12-i és március 10-i levelünkre tájékoztatásul közöljük, hogy L. Pezlár elvtárs
az SZLKP KB titkára bratislavai főkonzulunkkal folytatott beszélgetése során
ismételten foglalkozott a Magyar tévé adásának szlovákiai vételi
lehetőségeivel. Elmondotta, hogy R. Blaho elvtárs, az SZLKP kelet-szlovákiai
területi bizottságának ideológiai titkára személyes levélben fordult hozzá.
Kérte, hogy a KB legyen segítségükre a probléma megoldásában. Többek között
kitért arra, hogy Kelet-Szlovákiában a beállott változások miatt tömegesen
tagadták meg a tévéelőfizetési díjak befizetését. Kassán és környékén tartott
alapszervezeti és járási pártértekezleteken szinte kivétel nélkül mindenütt
felmerült a kérdés, és igényelték a probléma mielőbbi megoldását. …Plezár
elvtárs említette, hogy a szövetségi közlekedési és postaügyi miniszter január
12-én levélben fordult Horn Dezső közlekedés és postaügyi miniszterhelyettes
elvtárhoz. Javasolta, hogy az ügyben tartsunk közös szakértői megbeszélést.
Levelére március 1-ig nem érkezett válasz. Levelünkkel egy időben hasonló
értelemben tájékoztatjuk Pálos Tamás, Horn Dezső, Lakatos Ernő elvtársakat.”
(Magyar Országos Levéltár – XXVI-A-9. 127.
doboz. MTV iratok.)
FOTO
Január 4., műsorára tűzi a televízió a RAI
(olasz televízió) és az MTV koprodukciójában készült filmjét, Krúdy Gyula
Napraforgóját. Dramaturg
Benedek Katalin, operatőr Márk Iván, rendezte Horváth Z. Gergely. Szereplők:
Paola Pitagora, Mario Maranzana, Darvas Iván, Máté Erzsi, Lukáts Sándor, Szemes
Mari, Medgyesy Mária, Bán János.
A Magyar Nemzetben január 7-én Lőcsei Gabriella írt kritikát, részlet:
„Ha a Szindbád film nem létezne,
most Krúdy Gyula felfedezését ünnepelhetné
a kritika a mozgókép számára. A Szindbád azonban
jelen van a szellemi hatóerők és értékek
között, s alighanem jó ideig minden megfilmesített Krúdy-művet hozzá kell mérni,
még ha a filmművészet egyik szerényebb lehetőségű műfajához, a tévéfilmhez tartozik
is. Horváth Z. Gergely, a Napraforgó című
Krúdy-írás tévéváltozatának rendezője nem tagadta meg hűtlenül munkájában Huszárik Zoltán
Krúdy-filmjének nyilvánvaló hatását. Jelenetről jelenetre elismerte, sőt
vallotta, hogy sokat, az átköltés lényegét tanulta a Szindbádtól. De mert és tudott is önálló
rendezői ösvényeket keresni,
hogy minél csorbítatlanabbul és ugyanakkor közérthetően
jelenjék meg a képernyőn
Krúdy sosem volt és mégis valódi, különös világa. Krúdy prózájának hangulatát tartotta fontosnak
ő is átmenteni a vizuálisan megjelenő
Krúdy-regénybe. Az apró mozzanatok, tárgyak és mozdulatok varázslatos
atmoszférateremtésének főszerepet
szánt a tévéfilmben.
Másrészt hagyta élni a gazdag
képanyag mellett Krúdy virágzó-burjánzó hasonlatait, metaforáit az idegen nyelvű
szereplők ajkán is. Krúdy Gyuláról régóta sejteni, újabban tapasztalni is, a
világirodalom, de legalábbis az európai irodalom áramába a legjobban illő magyar
szépírók egyike. Csak a nyelvi akadályokat kellene – ha lehetne –
megszüntetni, hogy kontinensünkön mások is érthessék és kedvelhessék,
egyszerűbben és hálásabban talán, mint hosszú évtizedeken át itthon.”
Január 6. 18.15 Program öt esztendőre címmel új
gazdaságpolitikai sorozat indult, az ötödik ötéves népgazdasági terv
legfontosabb célkitűzéseinek bemutatásával. Szerkesztő-riporter Bán János,
rendező Eck T. Imre.
A Magyar Hírlap január 13-i számában Matkó István írta, részlet:
„Nem véletlen, hogy egymást
érték a gazdaságpolitikai műsorok az esztendő fordulón a televízióban. Hiszen
alighogy befejeződött a Gondolatok a vezetésről című, máris jelentkezett Bán
János (szerkesztő-riporter) és Eck T. Imre (rendező) munkája, a Program öt
esztendőre című sorozat. Bár az utóbbi tulajdonképpen csak most mutatkozott
be két első részével – az összehasonlításhoz a szerkesztők szándékának
tisztázásához jó alkalmat kínál az egymásutániság. Elöljáróban a szerkesztésről
kedden, január 6-án dr. Csernok Attila, a Magyar Nemzeti
Bank elnökhelyettese ült a stúdió vendégszékében, vele beszélgetett a riporter. A
mondandó illusztrálására ezt a párbeszédet megszakították
azok a filmrészletek, amelyek jórészt iparvállalatok vezetőivel történt
párbeszédeket rögzítettek. A lassú menetű interjút néha-néha törték csak meg
pergő filmkockák a győri Rába gyár motorszereldéjéből, a textilnyomó üzemből, a fonodából stb. Ám ezek a
snittek oly lazán és kommentálás nélkül kerültek elibénk, hogy ugyancsak
gondolkodhatunk: mire valók, mit akarnak vele mondani a készítők
egyáltalán mit is tudnak pontosan? Lényegében hasonló
volt a második rész, amelyet a tévé csütörtök este sugárzott, s amelyben
Fekete János, a Nemzeti Bank másik elnökhelyettese és dr. Kovács Gyula
külkereskedelmi miniszterhelyettes volt a két első számú interpretátor,
melléjük »idézték be« a már ismert többi nagyvállalat vezetőit. Az alkotók
ezúttal nehezen birkóztak meg feladatukkal, igen szerény volt a tálalás, valahogy
fáradtnak mutatkoztak a rendkívül érdekes és időszerű tartalom
közlésében. Pedig éppen Bán Jánostól láttunk szellemes, ügyes, az arányokat j
is érzékeltető gazdaságpolitikai kommentárokat az országgyűlés egy-egy fontos
ülésszakáról...”
A Filmvilág 1976/2. számában írta Hámori Ottó,
részlet:
„...Szabó István – aki már mozifilmjeiből jól ismert finom, okos stílusával
– voltaképpen egy más közegbe »emelte át« a történetet. Mintha egy, a kisregényből
készülő film forgatásán lennénk jelen, meglesve, látva-hallva, hogyan
születik, csiszolódik, sűrűsödik egy-egy jelenet. A színész kiszól a felvétel
próbájáról, instrukciót kér vagy értelmezi a maga helyzetét, s a rendezői
válaszokból, más formában megismételt jelenetekből újraépül e keserű,
kegyetlen, igaz játék: a nagy tréfából szuggesztív erejű dráma lett, rendező
és író közös teljesítményeként.
A
vállalkozás valódi jelentőségét, értékét hangsúllyal közvetíti a színészi
munka. Mintegy igazolásául annak a gyakori kritikusi gondolatnak, hogy igazán
jelentős színészi teljesítmény csak a jól átgondolt, tisztán és tehetséggel
épülő mű fundamentumán jöhet létre. Mint ezúttal is, Gábor Miklós alakítása »a
szerző« szerepében, Mádi Szabó Gábor igazgatójának vagy Gór Nagy Mária »kis
színésznő«-jének alakjában. De az egész együttes – Simon György, Temessy Hédi,
Horváth József, Csíkos Gábor s a többiek – nemcsak egyéni teljesítményükkel, a
mű atmoszférájának erejével közlik: emlékezetes film született.”
A Magyar Televízió 1976-os művészeti műsorairól tartottak
sajtótájékoztatót, erről az MTI a következőképen számolt be még 1975. december
19-én:
„A televízió jövőre tovább folytatja értékteremtő tevékenységét, új művészi produkciókkal kívánja meglepni a
nézőket – erről számolt be Szinetár Miklós, a televízió művészeti igazgatója
azon a sajtótájékoztatón, amelyet pénteken tartottak a televízióban. Elmondta,
hogy a televízió folytatja azt a sorozatát, amelyben klasszikus szerzők műveit
adaptálja, így többek között tévé-feldolgozás készül neves rendezők bevonásával
Shakespeare II. Richard és Falstaff, Szophoklész Oidipusz király című
drámáiból, Victor Vasarely díszleteivel, Egri István rendezésében örökítik meg
Racine Britannicus című tragédiáját, Shaw egyik Magyarországon kevéssé ismert
komédiáját Ádám Ottó irányításával rögzítik. De láthatjuk majd a televízióban
Molière Úrhatnám polgárának tévéváltozatát, valamint Visnyevszkij drámáját, az
Optimista tragédiát. A klasszikusok közül képernyőre kerül Alekszej Tolsztoj,
Hemingway, Csehov néhány alkotása. Természetesen a televízió továbbra is
fórumot biztosít a kortárs magyar irodalom számára. Egyebek között Vámos
Miklós, Katkó István, Karinthy Ferenc, Csurka István, Gyárfás Miklós, Dobozy
Imre, Sarkadi Imre, Mocsár Gábor, Cserhalmi Imre, Mesterházi Lajos egy-egy
alkotását dolgozzák fel képernyőre. A klasszikusok közül láthatjuk Jókai Mór
Szerelem bolondjai című művének vidám változatát, valamint a Lőcsei
fehérasszony tévé feldolgozását Maár Gyula rendezésében. Képernyőre kerül Nagy
Lajos: Tanítvány, Kassák Lajos: Egy
ember élete, Asztalos István: Fekete macska, Móricz Zsigmond: Isten háta mögött
című regényének tévé-változata. Bizonyára sokan fogadják majd örömmel a
képernyőn Mikszáth Beszterce ostroma című regényének többrészes tévéadaptációját,
a második világháború éveibe kalauzol a Harmadik határ című nyolcrészes
lengyel-magyar koprodukció. Feltehetően sok nézőt vonz majd Szamos Rudolf
népszerű Kántor-regényeinek többrészes tévé-feldolgozása, és láthatjuk Zsoldos
Péter háromrészes tudományos, fantasztikus tévéjátékát. A vers műsorok közül
érdekesnek Ígérkezik az 5-6 részre tervezett összeállítás, amelyben József
Attila versek szólalnak meg. Makk Károly rendezésében kanadai-magyar
koprodukciós filmet forgatnak. Ugyancsak képernyőre kerül az Ezeregyéjszaka és
a Gilgames eposz sajátos tévéfeldolgozása is, amelyhez az elektrotechnikát
veszik igénybe. A szórakoztató főosztály színházak vetélkedőjét rendezi meg,
amely kitűnő alkalmat teremt a színházak múltjának, mai és régi színészek művészetének
megismerésére, és együttesen: Thália táborának növelésére. Nyolc, egyenként 30
perces epizódból áll majd Alfonzó szórakoztató film-sorozata, a Hóvégi hajrá helyét Hogy mik vannak címen negyedévenként
jelentkező sorozat veszi át. A kabarék közül kiemelkedik az a két összeállítás,
amely a Vidám Színpad 25 évét eleveníti fel közkedvelt jelenetekben, népszerű
színészek közreműködésével. A Szombat esték közül figyelmet érdemel az az
adás, amelyben Ruttkai Éva és Darvas Iván állnak a kamerák elé, valamint az a
műsor, amelyben a tíz éve végzett főiskolai hallgatók adnak számot
tehetségükről. Lássuk a zenét címmel nemzetközi zenei vetélkedőt is hirdet a
televízió, és ősszel újjáalakított formában ismét jelentkezik az Arany páva. A
zenés dramaturgia is rendkívül gazdag választékot kínál 1976-ra. Láthatjuk
többek között Eisemann Mihály Egy csók és más semmi című operettjének
tévéfeldolgozását, Vujicsics Tihamérnak Déry Tibor novellájára írt zenés
játékát, a Vidám temetést, Csehov a Medve című elbeszélésének opera-változatát,
Mozart Szöktetés a szerájból című operáját. Sárközy István Itt járt mátyás
király címmel írt zenés játékot a televíziónak, film készül magyar-
olasz-nyugatnémet koprodukcióban Johann Strauss Egy éj Velencében című híres
klasszikus operettjéből.
Sok
meglepetést tartogat a következő esztendőre a tévé film-főosztályának kínálata
is. Az éjszakai művészfilm sorozat folytatódik, s az év első negyedében többek
között Andrzej Wajda néhány produkcióját tekinthetjük meg. A második negyedévben
a híres japán filmrendező, Kurosava alkotásaiból láthatunk néhányat, majd egy
Vittorio de Sica sorozat következik. Újdonság az is, hogy kedden esténként –
általában két hetenként – különféle népszerű úti-filmeket és kis játékfilmeket
fűznek egy csokorba. A krimi kedvelőinek ígér az eddigieknél előreláthatóan
sokkal jobb időtöltést a Columbo című amerikai bűnügyi sorozat, valamint egy
másik kalandfilm-sorozat, amely a marslakók viselt dolgairól szól.”
(Forrás : t n/be/ny sző hgy mti)
Január 7., a TV Híradó tudósít a győri színház
új bemutatójáról, Vörösmarty: Salamon. Főszereplő Vallai Péter.
20.55
Forradalmár vagy színes polgár? – riportfilm sorozat első része. Heltai
András szerkesztő-riporter és Lukács Lóránt rendező-operatőr 1975-ben hosszabb
időt töltött az Amerikai Egyesült Államokban, a tapasztalataikról több részes
riportfilmben számoltak be.
A Magyar Hírlap január 13-i számában Meruk
József írt kritikát, részlet:
„Bizonyosnak látszik,
hogy a Függetlenségi Nyilatkozat elfogadásának 200. évfordulója az Egyesült
Államokban megközelítőleg sem kavar majd olyan magasra csapó őszinte érzelmi
hullámokat, mint például a fasizmus felett
aratott győzelem harmincadik évfordulójának megünneplése Európában. Az évforduló
ürügyén azonban tetemesen megszaporodnak majd az idén az Egyesült Államokból
érkező hírek, tudósítások, élménybeszámolók.
Heltai András,
olykor metszően szenvtelen, ám részvéttelenségével is meggyőző hangját többször
hallhattuk már, alakja fel-felbukkant az óceánon túlról érkező riportokban. Ezúttal
ritka nehéz feladatra vállalkozott, tudva, hogy végső soron parányi részekből
kell sokszor láthatatlan egészről képet festenie. A
Mintha csak korábbi
mulasztását kívánta volna pótolni a szerkesztő-riporter,
az indiánokról szóló tudósításban már szinte gátlástalanul élt a lenyűgöző tájra
mohón tapadó kamera lehetőségeivel. Lukács Lóránt operatőri munkája – és természetesen a színhatások – néhány pillanatra
megsejtetik a talán sosem volt álomvilágot, a nyomasztóan zárt rezervátumokban
a szemünk láttára pusztuló indián életet...”
A Kelet Magyarország január 21-i számában írta
Merkovszky Pál:
„Heti krónikánk
végére (
Január 8., Csou En-laj Kína miniszterelnökének
halála. A TV Híradó másnap közli a nekrológot, majd képes beszámolót közöl a
temetésről 15-én.
Január 9., a TV Híradó beszámol arról, hogy
nyomáspróbát tartottak a Testvériség gázvezetéken (majd február 13-án tudósít
Leninvárosból, ahol átadták a Testvériség gázvezeték első és második
szakaszát.)
Beszámol arról, is hogy a Pannónia
Filmstúdióban Dargay Attila, Jankovich Marcell, Nepp József vezetésével készül
a Ludas Matyi rajzfilm változata.
Aznap Lauthán Ferenc, a Belkereskedelmi
Minisztérium miniszterhelyettese 33/1976 levélben tájékoztatja Tömpe Istvánt az
Állami Rádió és Televízió Bizottság elnökét arról, hogy a korábbi Bizottsági
ülésen elhangzottak és igények alapján a Minisztérium javaslatot készített a
bizottság számára a színes televízió készülékek elterjedésének meggyorsítására,
és a javaslatot az iparral is előzetesen egyeztették. A javaslat azonban
nemcsak az ipari teljesítés emelését javasolja, a Televízió számára is fontos
javaslatokat tett. Részletek a jelentésből:
„...A bevezetett, a
műsoridő 20%-át kitevő színes sugárzás – mind a külföldi, mind a hazai
tapasztalatok szerint – nem elegendő ahhoz, hogy szélesebb rétegek érdeklődését
is felkeltse. A nagyobb mérvű igénynövekedéshez, a színes televízió szélesebb
körű elterjedéséhez nélkülözhetetlen, hogy a színes technikával sugárzott
műsorok időtartama elkérje az összes óraszám 50%-át és ezen belül az esti
főműsorok túlnyomó része színes program legyen.
...A színes programok
arányát 1976-ban legalább 35-40%-al kell növelni, a meglévő technikai feltételek
jobb felhasználásával. A színes
műsorokat koncentrálni kell a fő műsoridőben, és az országos hatósugarú első
program keretében...”
(Kézírással
olvasható a dokumentumon a következő szöveg: „30 %-nál többet nem tudunk vállalni!” – ez valószínűleg az MTV valamely vezetőjének a megjegyzése)
(Magyar Országos Levéltár XXVI-A-9.
25. doboz. MTV iratok.)
Elhunyt a
tévékritikát a korábbinál magasabb szintre emelő író, Hámos György. Az Élet és
Irodalom január 17-i számában Jovánovics Miklós emlékezett meg a kritikusról.
Ebből részlet:
„Ezen a helyen, több
mint egy évtizeden át Hámos György tévéleveleit közöltük. 1963-tól kezdve
figyelte rendszeresen az emberi közlékenység gépesített intézményeinek
legújabbikát. Több kötetnyi kritikát írt azokról a műsorokról, amelyek
százezreket, sőt milliókat érdekeltek. Véleményét mindig eredetien fogalmazta
meg, ügyelve arra, hogy a kritikai sémákat elkerülje. Mély gondolatokat
közölt könnyedén, szellemesen. Számára a szórakoztatás és az elmélyülés
egysége egyáltalán nem volt fából vaskarika. Könyvekbe gyűjtött televíziós levelei
ma is levehetők a polcról, és élvezettel olvashatók. Sok írásáról
elmondhatjuk, hogy tovább élnek emlékezetünkben, mint a témául szolgáló
műsorok.
Analitikus elme
volt. A jelenségeket elemeire bontva vizsgálta, mintegy nagyító alá helyezte,
és mindig azt állapította meg, hogy az egységes tárgy hihetetlenül
ellentmondásos elemekből épül fel. Vegyük például a televízió tömeghódításának
kérdését. A tévé arra törekszik, hogy minél több nézőt vonzzon a képernyő
elé. Ezzel azonban sok
»Minél több gyereke van az előfizetőnek, annál többen nézik a tévét. Mikor
van sok gyerek? Ha intenzív a családi élet. Mikor intenzív a családi élet? Mint
az előbb láttuk: ha unalmas a tévéműsor. A tévé tehát az unalmas műsorokkal
tudja leginkább szaporítani nézői számát. Ebből sok mindent megérthetünk.«
Néhány- sorban, íme, előttünk áll a hangulati és gondolati modell, amely Hámos
György munkásságának lényege...”
Január 10.
KÉP
Január 11. 21.10 Rodolfo Usigli: A szélhámos – tévéjáték.
Forgatókönyv Schultze Éva, dramaturg Szántó Erika, vezető-operatőr Bíró Miklós,
rendezte Esztergályos Károly. Szereplők: Mensáros László, Huszti Péter, Békés
Rita, Mihályfy Győző fh., Bárdi György, Holl István, Dózsa László, Kautzky
József, Juhász Jácint, Bozóky István, Papadimitriu Athina fh., Kránitz Lajos,
Pethes Csaba.
A
Veszprém megyei Naplóban január 13-án írta r.i., részlet:
„Edzettebb
tévénézők úgy is megválogatják a műsort, hogy ki készítette. Mert a művelő-szórakoztató
produkciók »nagyüzemi termelésében« kétségtelen a maga szerepe az egyéniségnek.
Mi több: éppen ezzel függ össze a művészi teljesítmény sajátos értéke. Így
érvényesül egyes munkák megkülönböztető tulajdonsága. Esztergályos Károly filmjeire azért figyelek oda, mert a fiatal rendező izgalmas témákat
választ. Különösen fogékony a közéleti töltésűekre, s még a legelvontabb
feldolgozásával is napjaink töprengő emberének kérdéseire próbál választ
keresni. Érdeklődésemet fokozta A szélhámos címmel
vasárnap este sugárzott játéka, amely – képernyőnkön, sajnos, ritkán – távoli
földrész irodalmi alapanyagára épül, Rodolfo Usigli mexikói író
súlyos társadalmi és emberi problémákat hordozó mű vére...
A dráma – Szántó
Erika dramaturg közreműködésével. Bíró Miklós operatőri és mások
munkája által, főleg Esztergályos erőteljes és finom rendezésével – olyan
problémákat kavart föl, amelyekről érdemes véleményt cserélni. Hiszen a
forradalmiság és álforradalmiság kérdései nemcsak történelmi összefüggésekben s
más földrészeken, hanem napjaink valóságában is érdekesek. A hétköznapi forradalmiság
füstje és lángja is fojtogat vagy melenget...”
A Filmvilág 1976/3. számában
írta Bársony Éva, részlet:
„...A véletlen körülmények között hőssé,
sőt tragikus hőssé felnövő kisember jól ismert témája az irodalomnak és a
filmnek is. Nehéz nem gondolni Rovère tábornokra, De Sica ripacsból magát
hősnek hazudó és a halált igazi, emberien hős, Ripacsként vállaló figurájára,
mert a két történet képlete szinte azonos. De A szélhámos című
tévéjáték megmaradt képlétnek. Sem az emberi kicsiséget, sem az
emberi nagyságot nem mutatta meg. Az igazság, amit közvetített,
ennyi: Mexikóban is orvul legyilkolják ellenfeleiket a diktátori hatalomra törő
tábornokok.”
Január 13. 21.40 Zenés TV Színház bemutató, Francis
Paulenc: Az emberi hang – egyfelvonásos zenedráma. Dramaturg Bánki László,
operatőr Bodó János, vezető-operatőr Kocsis Sándor, rendezte Vámos László,
vezényel Medveczky Ádám. Az asszony szerepében Házy Erzsébet.
A Rádió és Televízió Újság 1976/2. számában olvashatták a nézők a
különleges felvételi eljárással, készült műsor előzetesét, T.A. tollából:
„A nő, a telefon és a kamera – ők hárman a
főszereplői ennek a különös zenedrámának. A tévéfelvétel mindig illúzióromboló
egy kicsit. Szórakoztató műsorok használják fel az elrontott jelenet,
szövegrész használhatatlan kockáit. A bakik közül azok a látványosak, amelyeket a
szereplők követnek el. De »bakizhat« a stúdió fűtőteste is, amely a
legáhítatosabb felvételbe belekattog, belepattog. Az illúziót tovább rombolják
a leállások. A drámai forrponton leáll a felvétel, mert más látószöget kell
adni a kamerának. A TV Zenés
Színházának új műve, Az emberi hang felvétele
negyvenperces
zenedrámát ezután egyszerre vették fel – helyszíni közvetítéssel, élő adással
felérő izgalommal. Az asszony otthonának díszletében – egyetlen telefonbeszélgetés,
zaklatott, élet-halál harcra menő beszélgetés helyszínén – egyetlen kamera
dolgozott. A vezérlőben figyelő Kocsis Sándor vezető-operatőr irányításával
Bodó János operatőr követte kamerájával a színésznő mozdulatait, az asszony
drámáját. A színésznő-énekesnő számára – mert e műben a dráma egyenrangú a
zenével, ugyanolyan
érthető a szó, mint a hang – feszült és feszített koncentrációt kívánó munka
volt. Házy Erzsébet egy
paradoxonnal fogalmazta meg érzéseit, munkamódszerét: »Ahhoz,
hogy meg tudjam csinálni, kívül kellett tartanom magam a mű gondolatvilágán;
de nem tudtam volna megcsinálni, ha távol tartom magam tőle.«”
FOTO 760115 bolgár est
Január 15., a
Bolgár Televízió estje. A képen Dora Dobreva és Kovács P. József a bolgár est
házigazdái láthatók.
Január 16. 18.40 Apák és
fiúk – riportfilm. Vera Dobrogyij és Sugár András szerkesztő-riporter, Márton
József operatőr és Schatz Aranka arra keresték a választ, hogy vannak-e
nemzedékek közötti ellentétek a Szovjetunióban.
A Népszavában írta Mátai Györgyi:
„Régről tudjuk, hogy Sugár András televíziós egyéniség. Riporteri munkájának legfőbb ismérve a
határozottság. Bővebben: az érv-ellenérvvel vitatkozó-kérdező magatartás. S
talán éppen ebből, rátermettségéből, felkészültségéből adódik: nincs olyan
téma, amelyről ne tudna újat mondani, amelyet ne tudna a szokásostól eltérően, új módon megközelíteni.
Ami erénye: önmagát háttérbe szorító szerénysége. Az Apák és fiúk címmel a Szovjetunióban,
közelebbről Moszkvában készített riportfilmet, a nemzedéki ellentéteket kutatta
a szovjet emberek, elsősorban a szovjet
fiatalok között. A beszélgetésekből olyan kerek kép alakult ki, amely napjaink
változó világáról tudósított. A szovjet fiatalok és az idősebbek őszinte
megnyilvánulásaiból juthattunk el mi magunk, nézők a lényegig: ha vannak is nemzedéki ellentétek, a
távlatok, a tudomány fejlődése és a mellé társuló emberi tényezők nem
mélyíthetik el. A film formális befejezésére, a levonható konzekvenciák
megfogalmazására már nem volt szükség – az elhangzottak önmagukért
beszéltek.”
Január 20. 20.05 szín-JÁTÉK-szín
címmel vetélkedősorozat kezdődik, négy budapesti színház történetének és
munkájának ismeretéből.
Az Észak-Magyarország január 20-i számában
írta
Benedek Miklós:
„Pénteken
elkezdődött az ötrészes színházi vetélkedő-sorozat, a szín- JÁTÉK-szín-re keresztelt kvízműsor, Vitray Tamás vezetésével. Az öt adásból a négy elsőben négy budapesti színház
ismeretéből vizsgáznak tizenkét budapesti üzemi és területi művelődési
intézmény tíztagú csapatai;
darabrészletekből kellékek hiányára következtetni, majd a kellékeket a raktárban
kiválogatni, nem mindig lehet könnyű, hiszen nemcsak a darab igen jó ismerete
kell, de apróbb eltérések lehetnek rendezőként a színpadra állításnál is.
Hasonlóan elgondolkodtató volt különböző beszélgetésekből a szerzőre, a darabra következtetni, levelekből,
kritikákból, tudatos hibákból színháztörténeti
adatokra, egyéb tudnivalókra rájönni, vagy éppen szerepekbe
beugrani, hiányzó szereplőt pótolni. Egészében jól
szerkesztett vetélkedőt láttunk, többségben
nagyszerű szereplőkkel, s a kőbányaiak valóban megérdemelten
jutottak az első
helyre. Megérdemelte volna viszont ez a
vetélkedő, hogy a közreműködő színművészek mindegyike jobban felkészüljön és – tisztelet a kivételnek – ezzel tisztelje meg
színháza rajongóit. Nem volt jó hatású a szerep felolvasása, a hallható súgás
és más felszínesség. Ismételjük: tisztelet a kivételnek; Major
Tamásnak, Ladomerszky Margitnak, Lukács Margitnak, Básti Lajosnak, s egy-két más szereplőnek.”
A Kelet-Magyarországban január 21-én írta
Merkovszky Pál:
„Az új nagy vetélkedősorozat, a
szín-JÁTÉK-szín első adása láttán kissé előlegezzük
meg a bizalmat, hogy jól fogunk a továbbiakon
(is?) szórakozni. A megelőlegezés és a kérdőjel
annak. szól, hogy egyelőre túl sok volt
benne a sokszor lexikális adatok
számonkérése, kevés a feladatmegoldó vetélkedés (a játék sava-borsa).
Dicsérhető viszont a drámai művek
megismertetésére való törekvés, a színészi illusztráció és főleg, fenntartás
nélkül Vitray Tamás könnyed, vidáman
szellemes fesztelensége. Ő igazán elemében
volt, s az igazi játékosságot alighanem egymaga képviselte...”
Január12-16 között tartották Moszkvában a
szocialista országok rádió és televíziós elnökeinek találkozóját, amin részt
vett Tömpe István, az Állami Rádió és Televízió Bizottság elnöke, Nagy Richárd,
a Magyar Televízió elnöke, dr. Kiss Kálmán, a Magyar Rádió elnöke. A
tanácskozásról készült jelentés (1976. január 29. Ag.83) a következőket
tartalmazza, részletek:
„...Szergej Lapin, a
szovjet küldöttség vezetője részletes tájékoztatást adott az SZKP XXV.
Kongresszusa előkészítésével kapcsolatos munkájukról. A szovjet televízió és
rádió e tevékenysége – mint mondta – kétirányú: egyrészt igyekeznek sokrétűen
bemutatni a Szovjetunió népgazdaságának fejlődését, másrészt számot adni arról,
hogy a XXIV. Pártkongresszuson elfogadott határozatok gyakorlati megvalósítása
során milyen kül- és belpolitikai sikereket ért el az ország a két
pártkongresszus közötti szakaszban...
Szergej Lapin elvtárs
továbbiakban kitért annak ismertetésére, hogy milyen segítséget nyújt illetve
kíván nyújtani a Szovjet Televízió és Rádió az intervíziós tagszervezeteknek az
SZKP XXV Kongresszusával kapcsolatos adások előkészítésében …
Január 14., az elnöki találkozó időpontjában este
a Szovjet Televízió stúdiójában sor került a Szivárvány elnevezésű nemzetközi
televíziós népzenei fesztivál ünnepélyes díjkiosztására. A díjkiosztáson részt
vettek mindazon tévészervezetek elnökei , melyek a fesztivál döntőjében
díjazásban részesültek. Ezek a következők voltak: a bolgár, a kubai, a magyar
és az NDK televíziói. A fent említett fesztivál az MTV által korábban
szervezett Arany Páva Fesztivál folytatása volt. A Szovjet Televízió a
díjkiosztó ünnepségre meghívta a Magyar Televízió két vezető munkatársát is.
(Magyar Országos Levéltár -
Az elnöki találkozón résztvevő küldöttségeket
fogadta K. Katusev, az SZKP KB titkára is. Az erről készült emlékeztetőből
részletek (ag.83):
„...Katusev elvtárs
átadta a jelenlevőknek L. Brezsnyev elvtárs személyes üdvözletét és
jókívánságait, majd több aktuális kérdéssel és a szocialista országok közös
teendőivel foglalkozott. Hangsúlyozta, hogy a rádió és a televízió az
ideológiai harc legélesebb fegyverei közé tartozik. Egyúttal a leghatékonyabb,
sőt páratlan információs eszközt jelentik. Példaként említette L. Brezsnyev
elvtárs kubai látogatásának a helyszínről történt televíziós közvetítését.
Óriási hatásúnak nevezte a tévé jelenlétét, amely egyúttal lehetővé tette, hogy
az SZKP Politikai Bizottságának tagjai a látottak alapján több olyan részlettel
egészítették ki a küldöttség beszámolóját, amit a küldöttség tagjai a
helyszínen nem is érzékeltek...”
(Magyar Országos Levéltár -
Január 16., a TV Híradó
beszámol Dabronaki Gyulának, a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság elnökének
aznapi sajtótájékoztatójáról.
Ezzel egy időben
a Központi Népi
Ellenőrzési Bizottság jelentést készített az MSZMP KB Agitációs és Propaganda
Osztálya számára arról, hogy a KNEB hogyan jelenik meg a sajtóban: Jelentés a
népi elellenőrzés 1975. évi sajtótájékoztató tevékenységéről. Részletek:
„...A sajtóban
megjelent és tudomásunkra jutott írások és a rádióban, tévében sugárzott adások
száma 2075 volt, valamivel több az előző évinél. Ebből 1100 foglalkozott az
országos és helyi témavizsgálatok elemző-értékelő ismertetésével. A korábbinál
nagyobb arányban jelentek meg a gazdálkodásunk belső tartalékainak
feltárásával, gazdaságfejlesztési céljaink magvalósulásával foglalkozó
vizsgálatokról készült színvonalas, tartalmas írások…
Viszonylag ritkán
éltünk – területi bizottságainkat is beleértve – azzal a lehetőséggel, hogy a
sajtó feldolgozza a bejelentések egy-egy csoportjának tanulságait. Ennek egyik
oka, hogy a bejelentések alapján kivizsgált és feltárt jelenségeket, esetleges
mulasztásokat, visszaéléseket gyakran másként ítéli meg
egy-egy érdekelt szerv, személy, mint a népi ellenőrzés, a sajtó és az
állampolgárok nagy többsége. Az ilyen ügyek nyilvánosságra hozatala után nem
ritka a vita (előfordul, hogy csupán azon: miért kellett »pont ezt az ügyet« a
nyilvánosság előtt szellőztetni). A reklamációk – tegyük hozzá –alaptalanok.
Ezt azért állíthatjuk, mert ilyen ügyben tavaly sem került sor
helyreigazításra. A védekezésre kényszerített újságírók
A megjelent írások és
a rádió- és tévéadások meggyőzően bizonyították a társadalmi rendünk és
szocialista gazdálkodás elveivel ellentétes gyakorlat káros hatása, ezek
megelőzésének fontosságát. Nagy visszhangot váltottak ki azok a riportok
(elsősorban a tévé és rádió munkatársai találtak erre lehetőséget), amelyekben
a vizsgálatokban elmarasztalt személyek is megszólaltak, s nem egyszer
mellébeszélve, vagy védve a védhetetlent, akaratlanul is elősegítették saját
gyakorlatuk, vagy vezetési módszereik elitélését...”
(Magyar Országos Levéltár,
Foto 760112 Elektra
Január 17., a TV Híradó
beszámol arról, hogy az Operaház bemutatta Békés András rendezésében az
Elektrát.
A Rádió és
Televízió Újság 1976/5. számában Petrányi Judit beszélget az alkotókkal,
részlet:
„...Miben látják műsoruk jelentőségét?
– Elsősorban a folyamatosságában. Régóta szerettük
volna, hogy a Televíziónak is legyen valamilyen »Tánczenei koktélja«, melyben a
nézők
– Ez tehát valamiféle sztárparádé?
– Nem! Egy ilyen sűrűn jelentkező sorozat egyszerűen
lehetőséget ad arra, hogy a jól ismert hangokat-arcokat, s mellettük az új
tehetségeket is bemutassuk. Ezért elindítottuk saját tehetség-kutatásunkat,
meghallgattunk eddig még ismeretlen fiatalokat, a legtehetségesebbeknek dalokat
íratunk, s műsoronként egyet-egyet bemutatunk majd a közönségnek...”
FOTÓ 760117
A Rádió- és
Televízió Újság 3. számának címlapja már mutatja a Veszprém megyei
Taliándörögdön épülő első magyarországi űr-távközlési földi állomás készülő
vas-szerkezetét.
Január 20.
A Magyar Hírlap
január 27-i számából, részlet N. Sándor László kritikájából:
„...Annak is örülünk, hogy korábbi értékeit megtartva újult meg
a Családi kör. Az értékek közül is első helyre soroljuk a műsor mackós
»sztárját«, a család barátját, Ransburg Jenőt, a tudós lelki tanácsadót. Igazi tévés egyéniség ő,
akinek bölcsessége humorral párosul, pedagógiai érzéke pedig, úgy látszik,
játékos kedvvel. Megelégedéssel láttuk viszont a kedves és rokonszenves
színészarcokat. Különösen Zenthe van elemében: komolyan bolondozik, hempereg
és vág sértődött szigorú arcot, ha éppen az kell; mintha nem is egy ügyesen
megfabrikált tanmese szereplője lenne, hanem, mondjuk, Shakespeare egyik
mesterembere. És ismerősként üdvözöltük Kelemen Endrét,
mint a műsor vezetőjét. Lassanként tanügyi bácsiból is igazi tévériporterré
vedlik, megszabadul didaktikus merevségétől s megtanul természetesen mosolyogni
is. E rokonszenves társulat frissül meg új arcokkal és nevekkel: színészekével
is, szakemberekével is...
Dicsérjük a bátorságot és a konvencióromboló
szándékot, amellyel nekivágott a fiatal pszichológusnő, Semjén Anita a komoly
hangú, nyílt, felnőttekre is szabott nemi tanácsadásnak. Reméljük, a
műsorszerkesztők nem riadnak majd meg sem prüdériától, sem pedig malackodó
egyértelműségektől, amelyekkel a közvéleménynek egy része várhatóan fogadja e
szándékot. Biztatjuk, csak bátran, így tovább...”
20.01 2. műsor,
Csajkovszkij: Anyegin – közvetítés a Magyar Állami Operaházból (az 1975.
november 6-i előadás felvétele).
Január
1975 végén konfliktus alakult ki az MTV és a
Belügyminisztérium között a Kék Fény című műsor kapcsán. Szabó László
Emlékeztetőjében írta, részletek:
„Hivatalos
tájékoztatást kaptunk arról, hogy a Kék fény műsorához a Belügyminisztérium nem
tud hozzájárulni rendőrileg zárt bűnesetekkel, csak olyanokkal, amelyek jogerős
bírói ítélettel már lezárultak…
A műsor tíz év óta
Abban az esetben, ha a
Kék fény csak jogerős bírói ítélettel zárt ügyet dolgozhat fel, a műsor jellege
alapvetően megváltozik. Részben azért, mert a bírói ítélet után az elítéltnek
már nem áll semmiféle személyes érdekében, hogy önként beszéljen a
cselekményéről, nem lehet a megbánó magatartására apellálni. Holott tíz éven át
a műsor erejéhez ez is hozzájárult...
Ha csak bíróilag zárt
ügyek feldolgozására nyílik lehetőség, számítani kell rá, hogy a Kék fény
megszűnik.”
Az Emlékeztető alapján és kiegészítésére egy
belső feljegyzés készül a Televízióban a Kék fény tíz éves eredményeit
ismertetve. Ennek alapján 1976. január 13-án Megyeri Károly elnökhelyettes
levelet írt Német Jenőnek az MSZMP KB Agitációs és Propaganda Osztályára, a
helyzet megoldásában az
„… azt javasoljuk,
hogy a Kék Fény műsorát az eredeti elképzelések és koncepció megőrzésével kell
folytatni. E koncepció helyességét a széleskörű és hasznos társadalmi hatás
igazolta. Egyidejűleg azonban kétségtelenül erősíteni kell a műsor:
- politizáló
készségét,
- társadalmi érdekek
közvetlen szolgálatát,
- az erkölcsi
tanulságok általánosítását.
Mindenképen szavatolni
kell, hogy a képernyőre kerülő bűneseteket és cselekményeket a fenti
ismérveknek megfelelően válasszák ki. Biztosítani kell továbbá, hogy a műsor
mindenkor megfeleljen a szocialista törvényesség elve által támasztott
legszigorúbb igényeknek.
Ezért javasoljuk, hogy a Kék fény
szerkesztőbizottságába a belügyi szervek mellé vonják be állandó jelleggel a
Legfelsőbb Bíróság, valamint a Legfőbb Ügyészség képviselőjét.”
1976. március 5-én az MSZMP KB
(Magyar Országos Levéltár 288f/22/1975. MSZMP KB
Február 17-én kelt aláírás nélküli Feljegyzés Nagy Richárdnak is
megküldve, ebben tájékoztatató adatok szerepelnek a műsor nézettségéről
(részlet):
„A Kék fényről az MRT
Tömegkommunikációs Kutatóközpontja 1974-ben társadalmilag elfogatott skálán
2.000 tévénézőre kiterjedően közönség- kutatást végzett. A felmérésből készült
tanulmány megállapítja, hogy a nézők 78%-a, hacsak teheti, mindig megnézi a
műsort, 14%-a gyakran, nézi. A 92%-os arány megerősíti a tényt, hogy a Kék fény
a legnézettebb főműsorok egyike. A nézők válaszaiból kitűnik, hogy többségük
felismeri és helyesli, hogy a Kék fény a bűnüldözés szolgálatában áll…”
(Magyar Országos Levéltár, XXVI-A-9. 38. doboz, MTV iratok.)
Ezen a napon a Magyar Televízió képviselői a MSZMP Csongrád Megyei Párbizottságán
találkoztak a megye vezetőivel a szegedi körzeti stúdió terveinek
megtárgyalására. Részlet az emlékeztetőből:
„A tárgyaláson rész
vettek: dr.
Az 1975. december 4-én
létrejött megállapodásban foglaltaknak megfelelően megvitatták a Szegedi Stúdió
építésével kapcsolatos teendőket és a következőkben állapodtak meg:
1.
(Magyar Országos Levéltár XXVI-A-9-a/24 doboz.)
Előzmény: 1975. december 4-én Szegeden
megállapodást kötöttek a Magyar Televízió Szegedi Körzeti Stúdiójának
létrehozásáról. Részletek a megállapodásból:
„Megállapodás. A
Magyar Televízió elnöke és az MSZMP Csongrád Megyei és Szegedi városi
Bizottsága, valamint a Csongrád megyei Tanács és
Az MSZMP Központi
Bizottságának Agitációs és Propaganda Bizottsága 1971. november 23-án állást
foglalt a Magyar Rádió és Televízió vidéki stúdiói fejlesztéséről.”
A megállapodás aláírói:
Dr. Komócsin Mihály, az MSZMP Csongrád Megyei
Bizottságának első titkára, Nagy Richárd, a Magyar Televízió elnöke, dr.
Perjési László, a Csongrád megyei Tanács elnöke, dr. Török József, az MSZMP
Szeged városi Bizottsága első titkára, Papp Gyula, a Szeged Városi Tanács
elnöke.
(Magyar Országos Levéltár XXVI-A-9-a/24 doboz.)
1976. április 29-én az Elnökségi ülés tárgyalta
a Szegedi Stúdió létrehozását.
FOTO 760222.1 Hiradó vezérlő
FOTO
760122 Pheidiász
Január 22. 21.20 2. műsor,
Lendvai György: A Pheidiasz-per – tévéjáték bemutatója. Dramaturg Deme Gábor, vezető-operatőr Sík
Igor, rendezte Hajdúfy Miklós. Főszereplők: Avar István, Sinkovits Imre, Béres
Ilona, Mensáros László, Kozák András, Szilágyi Tibor. További szereplők: Balázs Péter, Galgóczi Imre, Gyenge Árpád,
Kömíves Sándor, Kránitz Lajos, Kun Tibor, Makay Sándor, Némethy Ferenc, Szénási
Ernő, Versényi László, Zách János.
A Filmvilág 1976/4. számában írta Mágori Erzsébet,
részletek:
„...Lendvai György
az athéni demokrácia fénykorából meríti több mint kétezer éves »jogi esetét«. Tévéjátéka, a Pheidiasz-per perújrafelvétel az antik világ zseniális
szobrásza, az Akropolisz újjáépítője ügyében.
Periklész barátját, munkatársát irigyei feljelentik és bíróság elé
állítják, azzal a képtelen váddal, hogy a tizenkét méteres csodálatos
Athéné-szobor készítése során ellopott néhány kiló aranyat és némi elefántcsontot...
Lendvai
rokonszenves tévéjátéka kellemes, nívós szórakozást nyújtott. De a több mint
kétezer éves pert – annak ellenére, hogy a tévénézők esküdtszékét is bevonta a
demokratikus ítélkezésbe – ha nem is vesztette el, de megnyerni sem tudta. Talán
azért, mert sem naivul régi, sem merészen mai nem mert lenni…”
Ezen a napon az MTV Elnökségi ülése tárgyalta a
Miskolci Fesztivál szabályzatát. Részlet az előterjesztésből:
„A Magyar Televízió
Elnöksége és a Kulturális Minisztérium között előzetes megállapodás jött létre,
mely szerint a filmterület és a Magyar Televízió által készített publicisztikai
és dokumentum-műsorok szemléjére kétévente váltakozva kerül sor. Ennek
megfelelően 1976. évben első ízben lesz önálló Tévéfesztivál. A Film- és
Tévéművészek Szövetségének Televíziós Vezetősége előkészítő bizottságként
összeállította a Fesztivál szabályzatát.”
(Magyar Országos Levéltár XXVI-A-9-a/24 doboz.)
Ugyanaznap
Bernáth Rózsa, az MTV Pártbizottságának titkára, Rományi Béla, az MTV
Szakszervezetének titkára és Svéd Pál, az MTV KISZ szervezetének titkára közös
levélben kezdeményezte Nagy Richárd elnöknél a Magyar Televízió sportkörének
létrehozását.
(Magyar
Országos Levéltár XXVI-A-9. 39. doboz MTV iratok.)
Január 23. 20.05 Makk
Károly – Zimre Péter: Soliom bűne – tévéjáték. Dramatug Lendvai György,
vezető-operatőr Lukács Lóránt, rendezte Makk Károly. Főszereplők: Solimon –
Juhász Jácint, Kántor – Harsányi Gábor, Meri – Bencze Ilona, Zoltán – Darvas
Iván. További szereplők: Bozóky István, Dancsházy Hajnal, Horváth József,
Katona Ágnes fh., Mihályi Győző, Saárossi Kinga, fh., Tyll Attila.
Az Élet és
Irodalom január 31-i számában Váncsa István írta, részletek:
„Antonioni
fotósa egy egész filmen át billeg a szemlélődő és a cselekvő életforma, a
közöny és az aktivitás, a l'art pour l'art és az elkötelezettség, vagy – egy
kínálkozó kierkegaard-i kifejezéssel élve – az esztétikai és az etikai stádium
között. Végül megáll egy teniszpálya szélén, benn néhányan képzelt labdával játszanak; egy idő múlva
maga is hallja az ütők puffanását, majd mikor a labda elpattan, felveszi,
visszadobja. Azaz kiköt a szemlélődés, az imaginárius szféra mellett. A film
itt véget ér, noha a folytatás sem volna érdektelen: mi lesz ezzel az ironikus
szubjektummal, hogyan tájékozódhat a világban az az ember, aki folyton képzelt
labdák cikázását követi? Antonioni ezzel már nem törődött. Makk Károly viszont elhatározta, hogy
utánanéz. Csak éppen más körülmények között. A fotóst kiemelte londoni
luxuslakásából és elhelyezte egy
ízléstelenül berendezett budapesti panelházban, beprotezsálta valamelyik
szerkesztőségbe, megfosztotta az elegáns Rolls-Royce-tól és felruházta egy jellemző névvel: Soliom. Magányosságát enyhítendő még egy
leánytestvért is adott mellé, majd hagyta, hogy az imígyen kialakított
szocialista paraméterek között tegyen, amit akar. Az eddigiekből is kiderül,
hogy a Soliom bűne című tévéjátékban Makk Károly nemcsak a laboratóriumi körülményeket
alakította át, hanem a kísérleti személy habitusát is. A Nagyítás fotósa művész. Az alkotási
folyamat nála szinte extatikus színezetű. Esztétikailag indokolt a valóságos és az irreális végpontok közötti ingázása,
és érthető – úgy értem: a műalkotás
belső törvényei alapján érthető, azaz művészileg megmagyarázott – a végső
döntése is...
B. Nagy
László egyszer pulzáló csillaghoz hasonlította Makk Károlyt; ha ennél
maradunk, akkor a Soliom bűne jelenti a sugárzás minimumát, a művészi hullámvölgyek egyikét. Persze
létezik más megközelítés is, hiszen ebben a tévéjátékban a rendező nagy vonalakban
felskiccelt valamit, de nem dolgozta ki. Alig hihető, hogy ne lett volna képes rá. Valószínűbb, hogy Makk Károly
vázlatnak, ujjgyakorlatnak tekintette ezt a művét. S akkor mégse volt haszontalan.”
Január 24. 21.45 Halló Habarovszk
– az Ez is operett, az is operett különkiadása. Közreműködtek a habarovszki
Zenés Komédia Színház művészei. Szerkesztette, rendezte Kalmár András, operatőr
Abonyi Antal, a forgatókönyvet írta és a műsort vezette Rátonyi Róbert.
A Rádió és
Televízió Újság 1976/3. számából, Kalmár András ajánlójából részletek:
„Operett-filmet
készítettünk Habarovszkban, a Szovjet Távol-Kelet egyik városában, az Amur
partján, Moszkvától 7000 kilométerre, a Csendes-óceántól 200 kilométerre, ahová
7 napig kell utazni a Transz-szibériai Expresszel... Távolság és közelség.
Tudja-e filmünk egyszerre adni e két élményt? Mi magunk, tíz magyar televíziós
és Rátonyi Róbert...
Hiányos orosz
nyelvtudásunkkal, de a közös zenei nyelvvel szinte percek alatt megértettük
egymást a tehetséges társulattal, a szovjet és a magyar operett nagyszerű
szakembereivel, művészeivel, akik instrukcióimat, amelyeket dúdoltam,
mutattam, ugráltam, már a tolmács fordítása előtt megértették. Igazi alkotó
kapcsolat alakult ki közöttünk. Karmester, koreográfus, a színház főrendezője
és az egész társulat teljes ambícióval dolgozott a számukra újszerű feladatot
jelentő filmforgatáson. Mi pedig néhány nap alatt nemcsak biológiailag
akklimatizálódtunk, de második otthoniunknak éreztük a habarovszki Zenés Komédia
Színház színpadát, öltözőit, irodáit, az Amur-parti sziklákat és a
homokstrandot, az uszodát, a hajót, a tajga szélén álló régi orosz faházakat, és a hatalmas rétet, filmünk megannyi szép
helyszínét…”
Ezen a napon ülésezett az MSZMP KB Politikai
Bizottsága, és a napirenden televíziót érintő napirendi pontok is szerepeltek.
Részlet a jegyzőkönyvből:
„6. A Politikai
Bizottság hozzájárul, hogy Huszár István részt vegyen a Magyar Televízió
Látókör című műsorának záró adásán, amely során választ ad az előző 12 adásban
felmerült gazdasági, gazdaságpolitikai kérdésekre.
15. Győri Imre elvtárs
szóbeli bejelentése alapján a Politikai Bizottság hozzájárul, hogy Benke
Valéria elvtársnő interjút adjon a Televíziónak a nők társadalmi és közéleti szerepéről.”
(Magyar Országos Levéltár -
A Rádió és
Televízió Újság 1976/3. számában Balog Judit bemutatta a televízió szocialista
országokkal foglalkozó Horizont szerkesztőségét:
„A »Horizont«
szerkesztőség. Régi terv vált valóra: megalakult a
szocialista országokkal foglalkozó tévészerkesztőség. Hogy miért kapta éppen a Horizont nevet? Úgy éreztük, olyan névre van szükség, amely
nemcsak a magyar néző számára érthető, hanem a szocialista országokban működő
televíziós kollégák, a testvérszerkesztőségek számára is mond valamit. Jobbnál
jobb ötleteinkről pillanatok alatt kiderült, hogy már másoknak is régen eszébe
jutottak, s amikor a mentőötletként bedobott Panorámáról is megtudtuk, hogy két nappal előttünk már a
külpolitikai rovat »lefoglalta«, kénytelenek voltunk megállapítani, hogy amint
a zenében Bach óta minden hangjegy, úgy a műsorcímekben a tévé megalakulása
óta minden elnevezés foglalt. Végül is családi javaslatra született a Horizont név... (Egyetlen baja azóta is csak az volt, hogy
»házon belül« összetévesztettek bennünket a tévé díszletgyártó üzemében
tevékenykedő azonos nevű szocialista brigáddal...) Kis létszámú, de gyakorlott munkatársakból álló
szerkesztőségünk afféle bázis, ami tulajdonképpen azt jelenti, hogy a szocialista
országokkal természetesen nemcsak mi foglalkozunk, de mi vagyunk az egyetlen
olyan részleg, amelynek kimondottan ez a feladata. Munkánk már ma sem kevés, de
várhatóan egyre több lesz: februártól már rendszeresen jelentkezünk a
képernyőn. Egyelőre európai szocialista országokkal foglalkozunk, méghozzá az
elképzelések szerint három alapvető módszerrel:
1. Filmszemléken és a szerkesztőségünk számára
rendezett vetítéseken kiválasztjuk az érintett országok saját forgatású dokumentumfilmjeit
és elkészítjük azok magyar változatát.
3. Tematikus jellegű műsorokat is készítünk,
amelyekben egy-egy általánosabb problémát ismertetünk. Pl. a nagyvárosi
közlekedés helyzetével foglalkozunk a különböző szocialista országokban.
Ez év első hónapjaiban műsorainkat a testvérpártok
kongresszusai határozzák meg. Nyilvánvalóan februárban arra törekszünk, hogy
sok jó dokumentumfilm kerüljön képernyőre a szovjet nép életéről. A március főként a bolgároké, az április Csehszlovákiáé, májusban pedig az NDK-val kívánunk foglalkozni.
Ötletünk jócskán van, de hát egyelőre még csak az első lépések legelején
tartunk. Egy bizonyos, szeretnénk, ha munkánk nyomán nemcsak számbelileg szaporodnánk a képernyőn a szocialista országokat bemutató dokumentumfilmek!”
Január 27.
Január 28. 20.05 Asztalos István: A fekete macska – tévéjáték
bemutatója. Televízióra alkalmazta és rendezte Harag György, a Kolozsvári
Állami Magyar Színház főrendezője, vezető-operatőr Halász Mihály. Szereplők:
Csomós Mari, Piróth Gyula, Iglódi István, Pártos Erzsi, Horváth Teri, Szirtes
Ádám, Jobba Gabi, Solti Bertalan, Biluska Annamária, Hönich Henrik.
Január 29., Vajek Judit
szerkesztő és Burza Árpád operatőr a porcelán foglalatok gyártásával
kapcsolatos riportot forgatott a VBKM-ben és a Kontakta gyárban. A nézők
napokig beszéltek a riportról.
A Petőfi Népében február 10-én írta H.N., részlet:
„A tévé-híradók lassanként a legfontosabb tájékozódási fórumok. Főként az
első kiadást várják az emberek őszinte érdeklődéssel. Nagyszerűen választották
meg kezdését, időtartamát, kialakulóban arculata. Már beszélnek róla az
emberek, hivatkoznak rá. Napokig emlegették például a két szomszédos gyárban
»kifejlesztett« porcelánfoglalatról készített riportot. Nívódíjat érdemelne,
tanítani kellene, mint a közvélemény-formálás hatékony példáját. Mindenekelőtt
szemléletességéért dicsérhető a Vajek Jutka – Burza Árpád kettős tudósítása.
Napnál világosabb volt, hogy egy viszonylag kis ügy is milyen bonyodalmakat,
károkat okozhat, ha hiányzik a közérdeket érvényesítő szempont, ha csak a
gyárkapuig terjed a figyelem. Magyarázkodás nélkül is nyilvánvaló: kicsivel több figyelemmel
elkerülhették volna a kellemetlen párhuzamosságot. ATV Híradó két munkatársa
egy pillanatig sem titkolta az ügyről kialakult véleményét. Éreztük a személyes állásfoglalás hitelét, tervét, rövid idő
alatt összefüggéseket vázoltak fel, ok és okozati viszonyokat jeleztek. A
riport kitűnő visszhangja azokat igazolja, akik a naponta megjelenő mozgóképes
újságtól még több véleményformálásra késztető közlést, tájékoztatást várnak.
Szívesen hallgatjuk a műsorvezető vagy a kommentátor megjegyzéseit,
magyarázatait, de még jobb, ha magából a tudósításból sugárzik a mondandó.
Örvendetes a vidék mind erőteljesebb előretörése, noha az ötletszerűség nyomai
fellelhetők. Ezt a megjegyzést; elsősorban a témák kezelésére
vonatkozatjuk. Érezhető, hogy egy-egy tudósításnak csupán »strigula« feladata
van. A zárszámadások időszakát éljük: nosza mutassunk egyet-kettőt. Majd a
vidéki stúdiók, stábok elterjedése szüntetheti meg végérvényesen ilyen jellegű
gondjainkat, de talán addig is lényegre törőbb lehetne a »vidéki részleg«.
Volt arra példa, hogy egy-egy témával végigjárták az országot. Itt hogy van?
Másutt miként csinálják? Az efféle keret megemeli az egyes, információk
jelentőségét, értékét. A rádiós hónapok mintájára szívesen néznénk minden este
egy-egy megyéből származó riportokat...”
Január 30. 18.40
Hétköznapok politikája címmel hétrészes politikai sorozat indult. A
kéthetenként jelentkező műsorsorozat első adása a tulajdonviszonyok és a
gazdaság összefüggéseit elemezte. Szerkesztő Nagy Zoltán, műsorvezető Bán
János, riporter Bán János és Vass István Zoltán, operatőr Pálfy István, rendező
Szűcs László.
A TITJózsef Attila Szabadegyeteme 12 hétig tartó, a televízióval
kapcsolatos vitaest-sorozatot szervezett a budapesti Kassák klubban.
A Hajdú Bihari Napló február 17-i számából, (if)
írásából, részlet: „Politizálni valamikor
egyet jelentett kevés ember kivételes képességével és tevékenységével.
Történelmünkben nem is kevés alkalommal volt olyan idő, amikor az emberek
visszahúzódtak a politikától, kikerülték, »úri ravaszság«-nak tartották.
Jelenleg azonban, amikor a párt és az állam politikája nyílt, s nemcsak érinti
az egész közösséget, hanem igényli is a megvalósításban minden ember
közreműködését, a politika folyamatosan mindannyiunk hétköznapi tevékenységévé
válik. Nem is tudunk másként eligazolni az életben, a világban, az
eseményekben, információkban, csak ha vállaljuk a mindennapi politizálást.
Ahhoz
azonban, hogy egyre több ember politizáljon hétköznapi életünkben is, meg kell
teremteni a széles körű információs bázist, a gyors és sokoldalú tájékoztatást,
az őszinte vitaszellemet életünkről. Ezt segíti a televízió egyik kitűnő sorozata,
A hétköznapok politikája, amelynek pénteken fél hétkor láthatjuk
harmadik adását. Ne tévesszen meg bennünket az alcím: politikai
tanfolyam, ez csak azt jelenti, hogy az
adott téma alapvető ismereteit is megszerezhetjük az adásból, az eddigi
tapasztalatok szerint viszont igen élő és érdekes műsorról van szó.
Politizálni hív a televízió a héten ezen az adáson kívül is nem egyszer.
Szerdán a Műhely adása, vasárnap a Magánügy-e a
közügy? című riport ígér aktuális, mai életünkkel foglalkozó politikai műsort.
Lehet, hogy e műsorok nem örvendenek minden körben nagy népszerűségnek, de
hiszem, hogy a televízió fóruma e műsorok sugárzásával sokat segíthet
mindannyiunknak abban, hogy tudjunk is egyre jobban politizálni.”
A Magyar Ifjúság január 30-i számában Bersényi
Iván foglalkozott az ízlésváltozással a tévé műsorai kapcsán, részlet:
„Dühösen fakadt ki a minap egy javakorabeli barátom: »A televízió, ha majd nagypapa
korunkban az ifjúságunkat akarja felidézni, akkor is operettet fog játszani,
pedig a mi korunkban a rock volt a divat!«…
Nem is az operettel van neki baja, inkább arra utalt – igaz,
egyéni formában –, hogy a televízióban
nem veszik tudomásul: lassan, de mind erőteljesebben nemzedékváltás történik a tévénézők közt. Ez pedig
szükségszerűen ízlésváltást is jelent. A
televízió vezetői mostanában kezdik –
joggal – azt hangoztatni,
hogy a tévében mindinkább tért hódítanak a műsorkészítés és szerkesztés úgymond »nagyüzemi« módszerei, vagyis – másképpen fogalmazva – nagykorúvá vált a televízió. Igaz ez abban az értelemben is, hogy a hazai televíziózás – robbanásszerű elterjedésétől
számítva – ugyancsak benne van a
tinédzserkor második felében. Ez pedig
nyilvánvalóan azt is jelenti,
hogy apáink nemzedéke, az akkori, az ötvenes-hatvanas évek fordulójának
tinédzseréi és pályakezdő fiataljai időközben nemcsak családot alapítottak,
hanem a ma harminc- és negyvenéveseiként a munkában és az élet valamennyi területén társadalmunk gerincévé
váltak. Természetesen így ma már ők
alkotják a televízió nézőinek a
derékhadát. Joggal várják el tehát a televíziótól az ő ízlésüknek megfelelő szórakoztatást. Nem beszélve rólunk, akik ugyan – szerencsére – inkább egy ifjúsági klubban töltjük időnket, vagy partnerünkkel kódorgunk az utcán, mint ücsörgünk a tévé előtt, azért szívesen megnéznénk időnként egy-egy, a mi ízlésünknek megfelelő jópofa tévéműsort is. A televízió azonban minderről jószerivel tudomást sem véve, eddig csak
mondta, azaz sugározta magáét. Ahelyett, hogy a maga
eszközeivel a közízlés fattyúhajtásait nyesegette volna, inkább minduntalan
arról akart meggyőzni valamennyiünket, hogy a nézők
többségének szórakoztatásként krimire meg levendulaillatú, avítt szellemű
kabaréra és szirupos operettre van szüksége. Múlt időt
használtam. Azért is, mert az éppen egy hete megismételt szilveszteri műsorban
– talán nem kiabálom el – már megmutatkozott valami korszerűbb szellemű szórakoztatásra
való törekvés...”
Február
Folynak az innsbrucki téli olimpia tévéközvetítései.
Amatőr filmesek számára pályázatot hirdet a Pergő
képek című tévéműsor.
Ötéves az Életet az éveknek című nyugdíjas-műsor, tízéves a Zeni
figyelő.
A munka és az alkotó ember című sajtópályázat első díját Balogh
Mária Magánügy-e a közügy? című tévé
dokumentumfilmje nyeri.
Indul Az acélt megedzik című szovjet filmsorozat.
A Magyar Televízió elnöke a Televízió Szórakoztató
és Zenei főosztálya vezetőjévé nevezte ki Liszkay Tamást, az ezen a főosztályon
belül létesült összetett műsorok osztályának vezetőjévé pedig Vitray Tamást.
A Rádió és Televízió Újság munkatársa, S.E. Liszkay
Tamást faggatta terveiről:
„Micsoda
család! lesz a címe annak derűs-bolondos tévésorozatnak, amely napjaink kissé naiv, tiszta
hitű emberének mulattató, fonákságok
szövevényében csetlő-botló kalandjait jeleníti meg. Nézzük, »micsoda
család«-ban készül a műsor, sok más
hasonlóval egyetemben! Kérdésünkre Liszkay Tamás főszerkesztő
válaszol. A tévé Szórakoztató és Zenei főosztálya három nagy részlegből áll. A
Szórakoztató osztály vezetője Kállai
István, a vegyes és összetett szerkesztőségét Vitray Tamás, a zenei
osztályt április 1-től Czigány György irányítja. A kisebb egységek átszervezésével létrejött működési forma
látszólag belső ügy, hatása azonban – reméljük a képernyőn is érzékelhető lesz
majd. A nagyobb egységek az erők összpontosításával
minőségileg is új elemekkel színesíthetik a műsor palettáját. Megszűnnek a
merev elhatárolások, a feloldódás
gazdagabb lehelőségeket kínál a szerkesztésnek. Több
lesz pl. a vegyes zenés műsor, amely a muzsika fajtáját felöleli.
Kezdjük
is a zenei tervekkel, a nézők érzékenysége tapasztalhatóan e területen a
legszembetűnőbb. Az év jelentős vállalkozásának ígérkezik a zenei rendezők nemzetközi
vetélkedője.
Lássuk a zenét ! szólít fel a cím, s a képernyőn majd eldől, ki a legalkalmasabb a zene és
a közönség összekapcsolására . Milyen
zenét szeret, és miért? Körkérdés formájában jelentkező sorozat más-más
foglalkozású iskolai végzettségű, ízlésű, eltérő környezetben élő alanyoktól
vár őszinte választ. A Zenei klub egy-egy nagy
muzsikus közismertebb műve köré építi összejöveteleinek témáját. Újdonság,
hogy
A
népzenét szeretőknek szánjuk a Röpülj páva! újabb sorozatát. Láthatunk filmet a negyedszázados Állami Népi
Együttesről, a ballada születését és életét követi nyomon az Angyal Bandi című
adás, Óperencia címmel régi katonadalokat idéz a képernyő, s szokás szerint felcsendül
majd a Nótaszó is.
Nem
fukarkodunk a könnyűzenével sem. Az Egymillió fontos hangjegyen kívül népszerű énekesek
páros műsorában is helyet kap a tánczene. És nemcsak a legfrissebb, hanem a múlt is: harminc év
slágereiből lesz további kétrészes összeállítás. Egy zenei vetélkedő izgalmas perceiben az opera, az operett, a táncdal, a dzsessz és a sanzon
képviselői versengenek a közönség szavazataiért, sok »buktatóval« és még több
mókával körítve. Egy másik műsorban jeles művészek »bérelik ki« a képernyőt
60-70 percre, barátaik, kedvenceik körében, a saját képmásukra szerkesztett
programmal. Tematikus kabarét ígér a Második otthonunk című,
nagyszabásúra tervezett sorozat, amelynek első két adása a bíróságon, illetve
egy áruházban játszódik.
A vegyes műsorok szerkesztősége szombat estére tervezi azt a találkozót, amely ismert színészeket »hoz
össze«, évtizeddel a főiskola elvégzése után. Egy másik alkalommal Ruttkai Éva és Darvas Iván hétvégi vendégei lehetünk. Egy-egy jó humorú újságíró, író, karikaturista
és mások egyéni ízlése határozza meg a Házigazda X. Y. című új
műsor szerkezetét, hangulatát. Rejtett kamerák »kereszttüzébe« hívja közismert
vendégeit a Randevú,
amely bizonyos havi időszerűséghez kapcsolódik.
Folytatódnak a már népszerű játékok és vetélkedők,
amelyek sora az év második felétől sok friss
ötlettel bővül.
A tévéjátékok tervében szerepel Polgár András A szépség
háza című története, Čapek
R.U.R. című sci-fije, Görgey Gábor Nem lőnek,
csak fúj a szél című groteszkje, valamint a Megtörtént
bűnügyek további két epizódja. Shaffer Black Comedy
című sikeres vígjátékának tévéváltozata bizonyára a képernyőn is jó visszhangra
talál majd. Továbbra is találkozhatunk egykori kedvenceinkkel a Színészmúzeumban.
A célkitűzések között hangsúlyt kapott a művész-portrék megörökítése;
dokumentumok elevenítik fel a 80 esztendős Hungária Kávéház történetét,
s Róbert László filmjéből megtudhatjuk majd: Milyenek a
magyarok?...
Szórakoztatás,
derű, emlékezés, meghatódás, zene – sokezer percben. A nézők pedig készíthetik
az »ellentervet«: időbeosztásukat e gazdag kínálat végignézésére.”
A 30 ország produkcióit felvonultató Monte-carlói tévéfesztiválon különdíjat kap A portugál királylány című, Déry novellákból készült film. (Forgatókönyv Szántó Erika, rendező Esztergályos Károly.) EA Rádió és Televízió Újság 1976/5. számában Hajas Ilona bemondónőt mutatta be Nádor Tamás a nézőknek, részletek:
„Új arc a képernyőn: szép, szabályos, tiszta. Ugyanilyen szépen,
szabályosan, tisztán beszél, vagyis az új bemondó tudja a leckét. Pedig csak
rövid ideje, tavaly április 1-én került először adásba, oly hirtelen, hogy
szinte áprilisi tréfának tetszett az egész. Aztán kiderült: akár »meg is
csípheti magát«, nem kell tartania a felébredéstől. Az eminens bemondó-diák
nemcsak a monitoron látszott. Láthatta bárki, aki televízióját bekapcsolta.
Előbb csak délelőtt persze, azután főadásban is. Csakugyan ilyen egyszerű
lenne? Hajas Ilona kételkedik. Apja, nagyapja, fele rokonsága: csupa tanító.
Méghozzá »néptanító« a szó nemes értelmében. Egy valóságos »tantestület« kéri,
kérheti számon bármikor: igazán megtanulta-e a Vas megyei kis falu irodalmi
csoportjában, később a jánosházi gimnáziumban, vagy a pécsi főiskola magyar-történelem
szakán, s hogy a szép kiejtéséért kapott Kazinczy-díj megértette-e vele: mit
is jelent egy ország nyilvánossága előtt megjelenni, a nézőt tájékoztatni, jó
ismerősként beköszönni bárki idegen otthonába. Az egyetlen csepeli tanári
esztendő persze sokkal könnyebb volt. S könnyebb a Rádió pécsi stúdiójának
vagy a tévéhíradónak alkalmi riportokat készíteni. Mert a stúdióban nincs kinek a szemébe nézni. Illetve: ki tudja, ugyan ki
tudhatja biztosan, hogy a néző hajlandó-e »visszanézni«, hogy egyáltalán
befogadja-e az új ismerőst családi
környezetébe. S remélhetőleg nemcsak a megszokott tárgyak, hanem a baráti arcok
közé. Hajas Ilona tehát kételkedik. S tanulja a szakmát...”
FOTÓ 760202
Január végén, február elején két stáb is jár a
Kárpátalján. Farkas József A HÉT-ben tudósít az orenburgi gázvezeték
építéséről, a debreceni tudósítók, Zoltai Károly operatőr, Szatmári Ferenc
gyártásvezető, Tóth Károly szerkesztő pedig a Híradó részére készít Huszton és
környékén riportokat.
Két fiatal riporter mutatkozik be a TV
Híradóban:
Berecz Anna ( a képen Baranyi István
operatőrrel látható)
FOTÓ 760202.1
Práger György ( a képen Fülöp Tibor operatőrrel látható.
Február 1. 19.00 Nagy Richárd, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a Magyar Televízió elnöke angolai kiküldetéséről beszélgetett Polgár Dénessel, A HÉT főszerkesztőjével. Baló György és Várszegi Károly pedig filmet forgat Angolában.
Február 2., az MSZMP KB Titkársága ülése
foglalkozik a tévé feladataival az SZKP és a Bolgár KP kongresszusával
kapcsolatban. Jegyzőkönyv részlet:
„7. Győri Imre elvtárs
szóbeli bejelentése alapján a Titkárság tudomásul veszi, hogy Óvári Miklós
elvtárs rövid interjút ad a szovjet televízió számára a testvérpártok
ideológiai és külügyi titkárainak legutóbbi varsói értekezletével és az SZKP
XXV. Kongresszusával összefüggésben. Továbbá, hogy a Magyar Televízió
kongresszusuk alkalmából nyilatkozatot kér a Bolgár KP Politikai Bizottsága egy
tagjától.”
(Magyar Országos Levéltár - 288f/7/1976/ 495
öe. MSZMP KB Titkárság.)
Február 3., miközben itthon a kritika
fanyalgott Rajnai András televíziós kísérletei láttán, külföldön díjazták. Az
MTI közölte, hogy az 1975. évi Barcelonai ONDAS fesztiválon nyert díjat
jelentős késéssel végül is az alkotók is átvehették! A korabeli gyakorlat
szerint az alkotók nem mindig utazhattak ki a fesztiválokra.
„A napokban adták át a magyar televízió alkotócsoportjának – a Dante mű
nyomán készült Pokol című produkciójáért – az 1975. évi barcelonai ONDAS TV Fesztivál fődíját, a Prix Ondas-t. A zsűri a díj
átadásakor hangsúlyozta, hogy a művet – többek között – az elektronika sajátos
alkalmazásáért és felhasználásáért jutalmazták a tekintélyes nemzetközi
elismeréssel. Mint ismeretes, a klasszikus alkotást Weöres Sándor alkalmazta a
képernyő követelményeihez, a rendező Rajnai András volt. A Sinkovits Imrével,
Bánffy Györggyel, Káldy Nórával, Darvas Ivánnal és Torday Terivel a főbb
szerepekben forgatott filmet a fődíj elnyerése alkalmából a televízió a
közeljövőben ismét műsorára tűzi.”
Valószínűleg a nemzetközi elismerés is hatással
lehetett arra, hogy majd az év végén Nagy Richárd, a Televízió elnöke december
15-én megjelent 1976/17. Elnöki utasításában döntött az MTV Elektronikus
Kísérleti csoportjának a létrehozásáról.
(Magyar Országos Levéltár XXVI-A-9 MTV Iratok.)
Február 4., a TV Híradó riportot közöl a
Parlamentből, ahol Losonczi Pál Vörös Zászló Érdemrenddel tüntette ki B. P.
Ivanov vezérezredest, a Magyarországon állomásozó szovjet katonai egységek
eddigi, most távozó parancsnokát.
20.55 Csehov: Névnap – tévéjáték.
Televízióra alkalmazta és rendezte Horváth Z. Gergely, dramaturg Szántó Erika,
vezető-operatőr Bíró Miklós. Szereplők: Bodnár Erika, Kozák András, Máriássi
József, Besztercei Zsuzsanna fh., Békés Rita, Pécsi Ildikó, Horesnyi László,
Gyulai Károly, Varga Mária.
A Magyar Nemzet február 11-i számában írta Lőcsei
Gabriella, részlet:
„Kezdő művészeket, elsőfilmes
rendezőket veszedelmes bátorság bármiféle véglegesítő jelzővel illetni. Későbbi
pályájukat, alkotói egyéniségűk kiteljesedését csorbíthatják az idő előtt használt
esztétikai kategóriák, a befejezett múltban fogalmazott értékítéletek. Horváth Z. Gergely nem is olyan régen mutatkozott be első önálló rendezésével a
képernyőn, de nevét máris számon tartja a szűk szakmai közönségen kívül
alighanem a több milliós nézőtábor is, a Napraforgó óta. Akkor a Napraforgó sugárzása után leírtam, kimondva vagy sem nyilvánvalóvá vált, ritka képességgel
rendelkezik Horváth Z. Gergely. Meg tudja jeleníteni az irodalomban inkább
megsejtetett, mint megfogalmazott életérzéseket – mozgóképekkel.
Irodalomtörténeti szakkifejezésekkel talán körülírható, de érzékletesen meg nem
magyarázható az a bánatosan lázadó, fájdalmas világlátás, amely Pistolit, a nyírségi kisnemest hatalmába kerítette, az élet szépséges
hiábavalósága. A tévéfilm Horváth Z. Gergely Krúdy adaptációja magyarázkodás
nélkül, képsoraival sugallta a regény hangulatát csaknem olyan élményt adóan, mint maga a könyv. Most, hogy röviddel a Krúdy-film
után Csehov Névnap című művét láthatta a képernyőn Horváth Z. Gergely rendezésében a néző, úgy tetszik, egy ideig a valóságban el nem mondott, fásult életérzések irodalmi kifejezésének tévéfilmmé
alakítása foglalkoztatja a rendezőt. Felfedezi önmaga és filmjei számára azt, ami rokonítható Csehov és Krúdy írásművészetében, a nemesi-polgári enerváltság hallgatag
elbeszélését. Felfedezte, és tévéstílust szeretne kialakítani e felfedezéseiből...
Nem elítélendő
természetesen, ha valaki pályája viszonylagos kezdetén elles egyet-mást az
elődöktől. A mesterektől. A Krúdy-film sem előzmények nélküli, Horváth Z.
Gergely a tőle tanultakat okos mérséklettel, teremtő képzelettel alkalmazta a
saját munkájában. A Névnap forgatásakor nem így történt. Sémákat fogadott el és illesztett be filmjébe kritikátlanul, sémaként. A csehovi életérzés krónikása ily módon a magyar Csehov-adaptációk tisztes kővetője maradt. Csehov tévébeli népszerűségének,
a közönség értékes szórakozásának és a rendező alkotói fejlődésének kárára. Horváth Z. Gergely Napraforgójára
gondolva azonban mégis azt kell hinni, Csehov filmre vitele az ő rendezői képességeihez méltó feladat, több rendezői gondossággal,
merészebb önállósággal, mint a most bemutatott
Névnap.”
Februári ülésén tárgyalta az Állami Rádió és
Televízió Bizottság a Magyar Televízió 1976. évi tervét, melyet Nagy Richárd
elnök nyújtott be, és az MSZMP Tudományos, Közoktatási és Kulturális Osztálya
is véleményezett. Ennek első részében az 1975 év értékelése szerepelt.
Részletek:
„Az idei év a szokottnál jóval több bel- és
külpolitikai eseménysorozattal szolgált, s ennek megfelelően, az átlagosnál
jóval nehezebb, több munkát jelentő periódus volt ez a tévé szempontjából is.
Az esztendő első három hónapja a kongresszusra való felkészülés jegyében telt
el, s ezzel párhuzamosan folyt a felszabadulás 30. évfordulójának országos
programsorozata is. A két nagy akció egybefolyt, kölcsönösen erősítették
egymást. Bonyolította feladatainkat az a tény, hogy mindkét eseménysorozatra a
korábbinál nehezebb gazdasági helyzetben került sor, hogy egyidejűleg kellett
erősíteni, szélesíteni, variáltabbá és elmélyültebbé tenni a kongresszusi
irányelvek, majd a határozatok végrehajtásának információs és agitációs
munkáját...
A TV Híradó hírei, tudósításai, A HÉT elemező
riportjai, az olyan sorozatok, mint a Hol vagytok ti régi játszótársak?, Termel
1975-ben, Hazánk, Magyarország, mind-mind a XI. kongresszus vonalában
munkáltak. Belpolitikai szempontból az évet lezárta, s az újesztendőt
megalapozta a decemberi Központi Bizottsági ülés, amelynek tartalmával
egybecsengett – műsorainkban is – a SZOT kongresszus, valamit az Országgyűlés
téli ülésszaka, amelyek súlyuknak megfelelő képviselet kaptak a képernyőnkön.
Egész külpolitikai munkánk legfontosabb
törekvése a nemzetközi enyhülési folyamat pozitív és negatív tendenciáinak
körültekintő, céltudatos, kiegyensúlyozott bemutatása volt...
Ismét bebizonyosodott, hogy saját munkatársaink
személyes jelenlétét semmi sem pótolja. A TV Híradó portugáliai riportsorozata,
a győzelem utáni vietnami anyagok, A HÉT-ben a szenzációs közel-keleti
tudósítások, a bangladesi riportok – a tévénézők nagy élményei maradnak.
Érdemes hangsúlyozni, hogy fontos szerepet töltött be a Híradónak dolgozó
moszkvai tudósító páros...
Sikeres tudományos-külpolitikai akciónk volt a
Szajuz–Apolló program végrehajtása idején sugárzott műsor-sorozatunk. A kül- és
a belpolitika határmezsgyéjén mozogtak az augusztusi Magyar–Szovjet Ifjúsági
Barátságfesztivál rendezvényeiről közölt tudósításaink, a helyszíni
közvetítések.
A Magyar Televízió fontos szerepet tölt be az
önálló művészi alkotóműhelyek sorában. Ezt a helyünket az év első felében olyan
nagysikerű sorozat fémjelezte, mint a Déry Tibor Feleletének televíziós
adaptációja. De javult 1975-ben az egyedi műsorként jelentkező mai magyar művek
aránya és színvonala is. Galgóczi Erzsébet, Szakonyi Károly, Illés Endre, Vészi
Endre, Németh László, Páskándi Géza, Száraz György, Sütő András tévéjátékai
arattak jelentős közönségsikert...
Örvendetesen nőtt a szovjet és a népi
demokratikus alkotások száma az átvett és általunk szinkronizált műsorainkban
is…
Egyéb, nem filmes szórakoztató műsoraink közül
jól sikerült az 1975-ös Riporter kerestetik, de ezt leszámítva nagyon kevés
volt a képernyőn a vetélkedő, a játék. A Hazai esték kitűnő sorozata 1975
tavaszán zárult. A hétvégi, szórakoztató Hó végi hajrá és a Szombat este
egyenetlenségeit egész évben megéreztük. Jobban, egyenletesebben sikerült a 7
részes Mondom a magamét.”
Az 1976 év feladatairól írták, részletek:
„A következő esztendő az V. ötéves terv első és
legnehezebb esztendeje. Belpolitikai feladatainkat mindenekelőtt ez határozza
meg…
Belpolitikai és tájékoztató műsorainkban
komplex módon kell megközelíteni és ábrázolni helyzetünket. Reális,
kiegyensúlyozott, tárgyilagos megjelenítést kell, hogy kapjanak az
életszínvonal s a termelékenység problémái…
Változatlan feladatunk a szocialista
demokratizmus fejlesztése, jó módszereinek propagálása, helyi közösségek
erősítése, a dolgozó emberekkel folytatott társadalmi méretű dialógus
állandósítása...
1976-ban lesz az SZKP és a szocialista országok
testvérpártjai egy részének kongresszusa. Ez nagy feladat, de egyben jó alkalom
is arra, hogy népszerűsítsük a baráti országokat… Az SZKP XXV. kongresszusa
külön kiemelt feladatot jelent. A moszkvai tudósítók már hetek óta dolgoznak az
előzetes anyagokon. A kint forgatott filmek, a szovjet televíziótól átvett
műsorok teszik komplex módon sokrétűvé a kongresszust megelőző és követő hetek
műsorait…
A XI. kongresszusból adódó műsorpolitikai
feladataink között 1976-ban nagy hangsúlyt kell kapjon az ifjúság nevelése.
Műsorainkban érzékeltetnünk kell, hogy társadalmunk miként fokozta az
ifjúságnak nyújtott lehetőségeket, ugyanakkor melyek az ifjúsággal szemben
támasztott jogos elvárásai…
Irodalmi-drámai alkotó csoportjaink 1976-ban –
csak a legfontosabbakról szólva – 65 tévé játékkal, a Nyitott könyv tíz
adásával, 44 színházi közvetítéssel s a Költészet 26 műsorával lépnek a
közönség elé. Az irodalmi és drámai műsorokban erősítjük az érték-centrikus
tendenciákat. Részt veszünk a társadalom jó közérzetének biztosításában a derűs
műsorok arányának javításával…
Művészeti és szórakoztató műsoraink
remélhetőleg változatosabbak, színesebbek, színvonalasabbak lesznek idén, mint
voltak1975-ben. Ezt remélhetően a főosztály átszervezése is segíti majd, de
ehhez az idei és az előző évi tapasztalatok rendkívül kritikus elemzésére van
szükség… Tíz hagyományos kabaréműsort tervezünk és egy hat részes újdonságot,
ami Micsoda család címmel hat kis epizódot dolgoz fel szatirikus formában egy
képzelt család életéből. Ugyancsak szatirikus műsor lesz a MAFILM-nél gyártott
nyolc részes Robog az úthenger című bohózat Alfonzó főszereplésével...
Némiképp sikerül talán megnövelni a már ismert
vetélkedők jelentkezését a képernyőn. Ami a zenei műsorokat illeti, folytatjuk
a Zenei klubot, a Kórusok klubját, és újat is indítunk: a Folklór klubot...
A zenés dramaturgia évadja műsoraiból egy
Eisemann operettet, egy vígoperát (Csehov Medvéjéből), valamint Vujicsics
Tihamér zenés játékát és a három részes Itt járt Mátyás király című musicalt
1976 első felében mutatjuk be...
Az év művelődéspolitikai szempontból legfontosabb
sorozata az októberben induló Röpülj páva lesz…
A tévé közművelődési szerepét ma már nagyra
értékelik kulturális életünk egész intézményrendszerében. 1976-ban újabb
jelentős lépéseket teszünk előre ezen a téren. Megindítjuk a Televízió Szabad
Egyetemét és a Mindenki iskolája (7.-8. osztály) tanfolyamának műsorait... A
Századunk sorozat 1976-ban újból felkerül a képernyőre. A sorozat új adásai
5x90 percben feldolgozzák Magyarország 1944. március 19-i német megszállását,
az esemény történelmi előzményeit. Foglalkozik a Kállay-kormány bel- és
külpolitikájával, a baloldali megmozdulások elfojtásával, a német megszállás
közvetlen előzményeivel, 1944. március 19. napjának eseményeivel.
1976. március 27-én lesz II. Rákóczi Ferenc
születésének 300. évfordulója. Ebből az alkalomból életéről egy
dokumentumfilmet, a szabadságharc eseményeiről pedig 3 történelmi
ismeretterjesztő filmet készítünk...
1976 az olimpiák éve... A nyári montreali
olimpiáról (VII.17-VIII.1.) a nagy távolság, a kedvezőtlen időkülönbség miatt az
előző, 1972-es müncheni olimpiához képest szűkebb – részben felvételről történő
– közvetítés sorozatot tervezünk...
Komolyan előreléptünk 1975-ben a színes műsorok
mennyiségét illetően. A második stúdió színesítése, illetve 1976 közepétől
kezdve a harmadik stúdió színes technikára való átállítása jelentős
változásokat hoz majd tájékoztató adásaink, mindenek előtt a TV Híradó
képernyőre vitelében...”
(Magyar Országos Levéltár –
A Kulturális Alosztály 1976. január 28-án
készítette el az MTV 1976 évi tervéről a véleményét, melyet Tóth Lóránd írt
alá, részletek:
„A Televízió korábbi – az ÁRTB ülésein tárgyalt
– előterjesztéseit, terveit a túlzott általánosságok, meglehetősen közismert
elvek és formulák jellemezték. Ez esetben – úgy tűnik – átestek a ló túlsó
oldalára, mert az 1976. évi tervnek mintegy a leltárát adták közre. Már a múlt
év értékelésénél sem a miért? és a hogyan? a milyen hatásfokkal? kérdések
kerültek előtérbe, hanem az, hogy mit adott a televízió…
Az 1975-ös év értékelésének pontatlanságai:
A politikai műsorokban korántsem egyenértékűek
az előterjesztés által szenzációsnak minősített közel-keleti és nyugat-európai
tudósítások a szocialista országokkal és a hazánkkal foglalkozó riportokkal. A
szükségesnél talán kisebb pl. a színvonalas, szocialista országokról
tájékoztató anyagok szám A HÉT műsoraiban.
A mai magyar irodalmat reprezentáló névsor
eléggé egyoldalú, hiányzik belőle az értékes, színvonalas szocialista vonulat néhány
más képviselője...”
Az 1976-os tervről:
„Ismét kitűnik, hogy a Magyar Televízió a
hatalmi eszköz funkción belül nem egységként értelmezi a direkt politikai és a
közművelési-kulturális- művészeti funkciót. Kissé skizofrén módon kialakult egy
viszonylag színvonalas, tartalmas, de olykor túlpolitizált
agitatív-propagandisztikus arculat, amit viszont olcsó, silány, művészinek nem
mindig nevezhető szórakoztatással vélnek ellensúlyozni...
Indokolt lenne a világirodalom képviselői
között is növelni a mai, szocialista országokbeli szerzők számát. Ismét számon
kell kérnünk a közművelődés-politikai KB határozatban foglalt igényt, a
televíziónak el kell készíteni a magyar- és a világirodalom kiemelkedő
alkotásainak tévéváltozatát, amelyeket legalább kétévenként – tervszerű
ismétléspolitikával – műsorra tűzhetne...
Színvonalasnak ígérkezik a komolyzenei program.
Ezzel szemben a fiataloknak szóló könnyűzenei, beat-zenei műsorelképzelésekről
(ha van ilyen) említés sem történik. Ez a műfaj szinte évek óta hiányzik a televízió
programjából! Nem igaz, hogy csak a rádiónak feladata az ilyen igények
kielégítése. Miért a Repülj páva! sorozatát tartják művelődéspolitikai
szempontból legfontosabbnak?...
Fél mondat szól a saját gyártású szórakoztató
műsorokról, így nem tudni, milyen irányban kívánnak haladni. A Szórakoztató
Osztály új vezetése (Kállai István és Kalmár András) nem egyértelmű garancia a
színvonal javulására...
Az idén induló szegedi stúdióval kapcsolatos
elképzelések is fontosak lennének egy ilyen fórum előtt, mint az ÁRTB.
Teljesen hiányzik a mai magyar színház és
filmművészettel foglalkozó adások terve ebből az előterjesztésből.
Javaslom, hogy ilyen
szövegezéssel, fogalmazással ne kerüljön az Állami Rádió és Televízió Bizottság
elé a jelentés!”
(Magyar Országos Levéltár –
Február 6. 20.05 Wolfgang Kohlhase – Rita Zimmer: Hal négyesben – vígjáték közvetítése a József Attila Színházból, felvételről.
Február 7. 18.30 Legkeletibb keleten –
Vlagyivosztoktól a kínai határig. Kezdődik Pálfy G. István szerkesztő és Fülöp
Tibor operatőr, a TV Híradó munkatársainak Szibériában forgatott három részes
riportfilm-sorozata.
20.20 Zenés TV Színház: Eisemann Mihály:
Egy csók és más semmi. Rendezte Kalmár András, dramaturg Bánki László,
vezető-operatőr Abonyi Antal. Szereplők: Darvas Iván, Benkő Gyula, Káldy Nóra,
Sztankay István, Csákányi László, Bod Teréz, Benkő Péter, Detre Annamária,
Kállai Ilona, Bánsági Ildikó, Hadics László, Géczy Dorottya, Buss Gyula,
Szatmári István.
A Rádióújság 1976/5. számában Pálfy G. István írta
a sorozat vetítése előtt, részlet:
„...A
Szovjetunió külügyminisztériuma nemrég először hívta meg az európai
szocialista országok sajtó-, rádió- és tévétudósítóit távol-keleti utazásra. A
magyarokat hatan képviseltük: Csák Elemér a Rádiótól, Bokor Pál és Kovács Sándor az
MTI-től, Bányász
Béla az
Ország-Világtól és mi ketten – Fülöp Tibor operatőr
kollégámmal – a TV Híradó munkatársaiként. Jártunk Szahalinon, amelynek egy
része a II. Világháború végéig japán fennhatóság alatt volt; Vlagyivosztokban
a Brezsnyev -Ford találkozó épületében; eljutottunk ezen a több mint 40 ezer
kilométeres úton a kínai határ közelébe, ahol – akarva-akaratlanul –
munkájával, magatartásával, még öltözködésével, szokásaival is minden ember
részese a világpolitikának; és megcsodálhattuk Kamcsatka lángoló földjét, a
vulkánokat és a gejzíreket. Filmsorozatunkban most először tárul majd föl a
magyar néző előtt ez az ismeretlen világ, a Szovjet-Távol-Kelet, amelynek lakói
mindmáig őriznek valamit az egykori aranyásók, szerencsepróbálók hitéből és
fanatizmusából.”
A Zenés TV Színház nem csak nagy sikereket
hozott a Magyar Televízió számára. Az operaénekesek beperelték a Televíziót,
mert nem értettek egyet azzal, hogy korábbi hangfelvételeiket felhasználták az
új műsor elkészítéséhez. A per a Legfelsőbb Bíróságig jutott, ahol február
elején hoztak ítéletet, erről az Magyar Rádió hírműsora is tudósítást közölt
február 3-án:
„A magyar Legfelsőbb Bíróság egy széleskörű érdeklődéssel kísért és
személyi jogokkal kapcsolatos ügyben hozott a napokban ítéletet. Három
operaénekes nyújtott be keresetet a Magyar Televízió ellen, kérve, hogy a
Bíróság állapítsa meg: a Televízió megsértette fontos, személyhez fűződő
jogaikat. A Televízió ugyanis felhasználta a három énekes – Ágay Karola, Faragó
András és Palócz László – hangját, amikor bemutatta Erkel Ferenc Bánk Bán című operájának televízió
változatát. Hangjukat lemezfelvételről, úgynevezett play-back módszerrel
közvetítették, mint a produkcióban szereplő hangját. A televízió ehhez a három
művész engedélyét nem kérte, sőt tiltakozásukat sem fogadta el, mondván, hogy
egy, már forgalomban lévő hanglemez fölhasználásáról van szó. Az énekesek,
amikor a Legfelsőbb Bírósághoz fordultak, az új magyar szerzői jogi törvénynek
az előadóművészek fokozott védelméről szóló fejezetére, és még inkább a magyar
polgári törvénykönyvnek a személyhez fűződő jogokról szóló pontjaira
hivatkoztak. A polgári törvénykönyv ugyanis részletes szabályokat tartalmaz a
személynek, így képének vagy hangjának a védelméről is, s arról is intézkedik,
hogy e jogok megsértőit az elégtétel milyen módjaira lehet kötelezni. Az
operaénekesek keresetükben hangsúlyozták, hogy nem kérnek anyagi elégtételt,
hanem kifejezetten a személyi jog megsértésének megállapításával kérik a Magyar
Televíziót elmarasztalni. A hosszú jogi vita után a Legfelsőbb Bíróság ítélete
egyértelmű volt: teljes mértékben helyt adott a művészek keresetének. A
törvényesség szigorú betartására hívta fel a Televízió figyelmét, amikor
megállapította: a hanglemez önálló előadóművészi produkció, és mások hangjául
való felhasználása túllépi a szokásos felhasználás mértékét. A televíziónak
ezért engedélyt kellett volna kérnie a művészektől, illetve figyelembe kellett
volna vennie tiltakozásukat. Az ítélet indokolása még további jogsértésre, a
felperesek jó hírnévhez való jogának a megsértésére, is utal. A tévéváltozat
rendezője ugyanis az előadásban egyes operaénekeseket saját személyükben is
szerepeltetett és így az a tény, hogy a három felperes művész közreműködésétől
eltekintett, azt a látszatot kelti, hogy ők nem alkalmasak filmszereplésre. A
Legfelsőbb Bíróság elvi jelentőségű ítélete megelégedést váltott ki nemcsak
budapesti művészkörökben, hanem a törvényesség és a személyi jogok iránt igen
fogékony közvéleményben.”
Forrás: Magyar Rádió (Kulcsár/Szil/Mné)
1976.II.3. adás szövege.
Február 10., az Elnöki Tanács előzetes
hozzájárulásával VI. Pál pápa esztergomi érsekké nevezi ki dr. Lékai László
apostoli kormányzót. A TV Híradó közli a hírt, majd 13-án képes beszámolót
közöl a Parlamentből, ahol Lékai László esküt tett Losonczi Pál, az Elnöki
Tanács elnöke előtt, amin jelen volt Aczél György és dr. Ijjas József kalocsai
érsek.
20.05 Egy értekezlet jegyzőkönyve – Gelman feltűnést keltő vitadrámájának Zsurzs
Éva által rendezett stúdióváltozata. Dramaturg Jánosi Antal, vezető-operatőr Kocsis
Sándor. Szereplők: Vajda László, Benkő Péter, Hámori Ildikó, Sinkó László, Inke
László, Lőte Attila, Lengyel Erzsi, Nagy Attila, Márkus László, Papp János,
Bodor Tibor, Ilosvay Katalin, Dávid Ági, Lelkes Ágnes.
A Magyar Nemzet február 18-i számában írta Lőcsei
Gabriella:
„Unalmasabb
címet keresve sem találhattak volna Gelman színművének magyar televíziós változatához, mint ez: Egy értekezlet jegyzőkönyve. Aki
azonban előítéletektől nem hagyta magát befolyásolni, és bekapcsolva hagyta
készülékét, nem bánta meg döntését. Hosszú idők óta képernyőn nem látott, nem
hallott drámai és társadalmi izgalmak sűrűsödtek a másfél órás tévéjátékban, Zsurzs Éva remek rendezésében.
Alekszandr Gelman színjátéka hatalmas sikert arat estéről estére Leningrádban.
A darab méltatói elmondták azt is, miért. Fordulatosán építkező, bátor
világszemléletről tanúskodó, időszerű dráma. Színpadi elődjeként, rokonaként a
Tizenkét dühös embert emlegetik, noha a dühön kívül semmi köze nincs egymáshoz a kettőnek.
Sem a »tizenkettő«, sem a társadalmi indíttatás nem azonos az amerikai és a
szovjet darabban. A düh mint drámai irányító erő, és a kezdettől a befejezésig
változatlan helyszín nem egyszeri eszköze és formája a drámairodalom kiváló
alkotásainak. Gelman a legjelenebb jelen egyik kényesnek kezelt, de közérdekű
jelenségéről szól az elkötelezett művész szigorával: a tervgazdálkodás
önáltatásairól és az önáltatás embert, jellemet, közösséget deformáló káros
következményeiről. Helyszíne egy kudarcait jól leplező építkezési vállalat...
Nem kulcsdrámát
jelenítettek meg a tévéjáték készítői, amelyből ez vagy az a nagyüzem magára
vagy a szomszédjára ismerhet, ha akar. Közel hozta, ismerőssé tette a hazai
közönség számára Gelman művét a rendezés, de ugyanakkor ország- és osztályhatárok
nélküli átértékelést és általánosítást végzett forgatás közben. Filipov nem
egyetlen osztályt képviselt Zsurzs Éva
filmjében, hanem a közembert, aki tényleges beleszólást és tanácsadói tisztet
követel magának a demokrácia jogán a
gazdálkodás megtervezésébe, a munkahelyek mindennapjainak értelmes és
morálisan is tiszta megszervezésébe. Nem egy munkások, trösztigazgatók, mérnökök és párttitkárok okulására szolgáló rétegműsor kerekedett hát a
televízió értekezleti jegyzőkönyvéből, hanem egy mindenkihez szóló, korszerű
társadalmi biztató. Mert valamiképpen a film láttán mindannyian Filipovnak
tartjuk magunkat, betonozó munkások és tanárok, újságírók és esztergályosok,
ha nem tud is még mindenki Filipov módjára gondolkodni és nem elég bátor még
Filipov módjára cselekedni.”
Február 11., a TV Híradó képes beszámolót közölt
Czóbel Béla temetéséről. Később, március 5-én a 2. programon megismétlik a
korábban róla készült portréfilmet Látogatás Czóbel Béla műtermében címmel.
Ugyanezen a napon Megyeri Károly levélben kérte
„Korábbi
eszmecserénkre utalva javaslom, hogy április 21-én este sugározzunk egy
gazdaságpolitikai FÓRUM-ot, amelyben a következő összetételű (vagy külön
megbeszélés szerint módosított) »csapat« venne részt: Németh Károly, Huszár
István, Romány Pál, Faluvégi Lajos, Karakas László, Hetényi István.
Javaslom, továbbá,
hogy május első napjaiban sugározzunk egy kerekasztal-műsort (főidőben),
amelyben a Budapesti Párbizottság vezetői országos érdeklődésre számot tartó
társadalompolitikai témákban válaszolnak kérdésekre. Katona elvtárs vállalná a
részvételt, amennyiben személyét illetően hatáskörrel rendelkező KB fórum
engedélyezi.”
A levélből a Fórum kérést Feljegyzés formájában
Györi Imre KB titkárnak küldi tovább Grósz Károly.
(Magyar Országos Levéltár,
Február 12., Az elnökség ülés a szegedi
regionális stúdió beindításáról tárgyalt. Részletek a jegyzőkönyvből:
„Bernát Rózsa: én
éppen abban látom a vidéki stúdió jelentőségét, hogy ne olvadjon fel a központi
stúdió műsorába, hanem jelentkezzen új színnel, új műsorral, új profillal, új
szerkesztéssel a Szeged. Én nem félnék attól sem, hogy mi lesz a helyi, és mi
lesz a központi irányítással. Koordinálással ez megoldható. A hétfői adásnapot
én nagyon jónak tartom. Nagyon jó, ha a vidéki stúdió olyankor jelentkezik,
amikor más műsor nincs, nem egy film terhére, vagy nem egy más műsor
helyettesítésére jelenik meg, hanem önálló arculattal, önálló hellyel. Tehát
azt tartanám jobbnak, ha nem elaprózva, beolvadva, hanem önálló műsorral és
hellyel jelentkezne.”
(Magyar Országos Levéltár XXVI-A-9. MTV
iratok.)
Február 13.
A Rádió és Televízió Újság olvasóinak az 1976./6. számban Sipos Tamás dramaturg mutatta be Katkics Ilonát:
„Miután a Szovjetunióban elvégezte
a filmművészeti főiskolát, 1956
augusztusában, tehát a »hőskorban« került a televízióhoz. Ő rendezte az első
magyar tévéjátékot, a Tanya a viharban – természetesen ugyanúgy élő adásban, mint nem sokkal később
a Próbáld
meg Daddy-t,
a kimagasló sikert aratott tévédrámát, a Nyolc hold föld - et. A közönség és a külföldi
fesztivál- zsűrik mindig is nagyra értékelték a Katkics produkciókat.
Hirtelenjében csak arra utalok, hogy velencei díjat nyert Móra Ferenc A két csaló
című művének adaptációja, és diadalutat futott be az azóta sokszor ismételt A kis Bice-bóca, a másik
Móra-mű, amelynek Monte-Carlóban a közönség díját, München pedig a Prix Jeunesse nagydíját
ítélték. Ő maga sohasem számolja a díjakat, okleveleket vagy az oly sokszor
kedvező kritikákat. Katkics nem sorolgat semmit. Dolgozik... De azt aztán
keményen, fegyelmezetten, egyáltalán nem »nőiesen«. Amikor »profilírozta«
magát a gyermekirodalomra, elvégezte a tanítóképzőt. Erről kevesen tudtak, ő
meg azért tette, hogy jobban megismerje a pöttömnyi emberkék lelkivilágát, hogy
még több megértéssel és pedagógiai ismerettel csalja ki belőlük a művészi a
maximumot...”
Február 14.18.30 Legkeletibb keleten – Szahalintól
Csukcsföldig. Pálfy G. István – Fülöp Tibor Szibériában készült három részes
riportfilmjének 2. része:
Február 16., ülést tartott az MSZMP KB
Titkársága, a téma a propagandamunka javítása volt. Részlet a jegyzőkönyvből:
„2. Javaslat a propagandisták
megbecsülésének fokozására, az elismerés rendszerének fejlesztésére. Előadó
Grósz Károly elvtárs. Hozzászólt: Kádár János elvtárs.
A Titkárság
jóváhagyja, hogy a propagandamunka – mindenekelőtt a nem hivatásos
propagandisták munkájának – elismerése a következők szerint történjen:
...Az eredményes
propagandamunka elismeréseként a párt részére fenntartott keret terhére évente
átlagosan 20-25 propagandista részesüljön kormánykitüntetésben.
A kitüntetettek
névsorát a budapesti, a megyei pártbizottságok javaslata alapján a KB Agitációs
és Propaganda osztálya terjeszti az illetékes szervek elé. A kitüntetés
átadását is az Agit. Prop. Osztály szervezi.
A kitüntetéseket az
illetékes minisztériumok biztosítsák. A kitüntetéssel járó költségeket a párt
költségvetésében központilag kell biztosítani. Az átadásra a budapesti, megyei
pártbizottságokon kerüljön sor...”
(Magyar Országos Levéltár - 288f/7/1976/ 496
öe. MSZMP KB Titkárság)
Február 17. 18.05 Kurbasz, a nagy kovácsműhely – az
APN és a Magyar Televízió közös riportfilmje a Nyugat-szibériai kuznyecki
iparvidékről. Szerkesztő Juraj Hrenov és Konner János, operatőr Janovics
Sándor, rendező Szűcs László.
Február 18. 20.05 Papp Dániel: Muzsika az éjszakában
– tévéjáték bemutatója. Dramaturg Benedek Katalin, vezető-operatőr Czabarka
György, rendezte Horváth Z. Gergely. Főszereplők: Márkus László, Törőcsik Mari,
Garas Dezső, Rajz János, Egri István, Körmendi János. További szereplők:
Basilides Zoltán, Ferencz László, Greguss Zoltán, Hacser Józsa, Horesnyi
László, Horváth József, Lencz György, Miklóssy György, Ungvári László, Zoltay
Miklós.
Február 19., az elnökségi ülés tárgyalta a
televíziós gyermekműsorok és gyermekfilmek első Kőszegi Szemléjének
megrendezését.
A Rádió és Televízió Újság 1976/ 7. számában Bán
János írta a műsorról, részlet:
„Régóta
érlelődő ötlet vizsgázik a képernyőn: az új műsorsorozat a vezetők gondjaival,
tennivalóival, jogaival és kötelezettségeivel foglalkozik. Ez így persze
túlzottan általános, de végső soron – mint minden műsornak – a Vezetők
klubjának igazi tartalmát is a meghívott vendégek őszintesége, szókimondása
és vitakészsége adja. Kik lehetnek a klub tagjai? Jó néhány százezren, mert
vezetésen nem csupán a pár ezernyi felső irányítót értjük, hanem mindazokat,
akik a vezetés bonyolult feladataival – a vezetés még bonyolultabb
hierarchiájában – foglalkoznak. Elképzelhető tehát, hogy egy-egy adott kérdés
megvitatására a szocialista brigádvezetőtől a miniszterig láthatunk vendégeket
a klubban.
Kik
lehetnek a műsor nézői? Ugyancsak jó néhány százezren, mindazok, akiket a
vezetés érdekel. Számítás szerint ez a tevékenység valamennyiünket érint, mert
szorosan összefügg pl. a vállalatok tevékenységével. S ami életünk munkával
töltött nyolc órájában történik, nem választható el sem hangulatunktól, sem
érvényesülésünktől, sem magánéletünktől. Ezért remélhető, hogy nemcsak azok
lépnek majd be a klub tagjai sorába, akiknek a neve mögött valamilyen formában
a »vezető« titulus szerepel, hanem ennél sokkal szélesebb lesz az érdeklődők –
a nézők tábora...”
Február 21. 17.35 Legkeletibb Keleten - A lángoló
föld: Kamcsatka. Pálfy G. István – Fülöp Tibor Szibériában forgatott
riportfilmjének harmadik részét láthatják a nézők.
Február 22. 21.10 Palotai Boris: Zöld dió – tévéfilm bemutatója. Dramaturg Szántó Erika, operatőr Németh Attila, rendezte Nemere László. Szereplők: Hűvösvölgyi Ildikó, Horváth Sándor, Tábori Nóra, Egri István, Psota Irén, Polgár Géza, Csongrádi Kati, Felföldi László, Garamszegi Mária, Hacser Józsa, Hegedűs Géza, Horváth Péter, Jeney István, Katona Ági, Koltai Róbert, Pogány Judit, Rákosi Mária, Orsolya Erzsi, Telessy Györgyi, Téry Sándor, Varga Irén.
Február 23., a gazdaságpolitikai újságírók aznapi
országos tanácskozásának jegyzőkönyvéből részletek:
Győri Imre:
„Mindenekelőtt az,
hogy erősödött a sajtó realitás-érzéke. Az írások, a műsorok melyebben
tükrözik, hitelesebben ábrázolják a valóságot, a tényleges gazdasági
folyamatokat, jobban elemzik az ok és okozat összefüggéseit… A rádió és
televízió, az országos, a megyei és üzemi lapok szerkesztőségeinek kritikai
tevékenysége is fejlődött... Hatékony volt például a rádiónak a megyék ötéves
terveiről szóló műsora, a televízió Ipari kaleidoszkóp és Falujárás című,
rendszeres havi adása...”
Erdős András:
„Őszintén köszönöm
azokat az elismerő szavakat, melyet a televíziós gazdaságpolitikai munka
értékelésekor mondott, de rögtön hozzáteszem: mi, televíziósok a munkánkkal
szembeni kritikát is egyértelműen fogadjuk, azokkal egyetértünk...
A Hét sugárzott egy
riportot, amelyben az építkezésekhez szükséges ajtókat és ablakokat gyártó
vállalatokat bíráltuk, miután a KNEB vizsgálati jegyzőkönyve szerint is ezek a
termékek – enyhén szólva – minőségileg nem voltak jók. Nos, a megbírált üzemek
vezérigazgatója egy hosszú tiltakozó beadványt szerkesztett, abban alaptalan,
és a nézőket dezinformáló tevékenységnek nevezte a riportot, és többek között
odáig elment, hogy a televízió riporterét – néven nevezve – a jövőben egyetlen
üzemükbe sem fogják beengedni. Természetesen jött a vizsgálat, jött az
igazgatói jelentés, majd megfelelő válaszban részesítettük ezt a
vezérigazgatót...”
(Magyar Országos Levéltár 288f/22/1978/25.öe.)
Február
A
„Menetrendszerű pontossággal ülünk
oda a televízió elé az elmúlt hét keddje óta. Tudjuk, hogy a TV Híradó
műsorvezetőinek pár perces jelentkezése után föltűnik Ipper Pál, aki rövid
összefoglalót ad az SZKP XXV. kongresszusáról, majd ugyanígy később, este
fél tíz, tíz óra tájban, amikor – Varga József vezetésével
– a TV Híradó különkiadását látjuk, ugyancsak Moszkvából. Ez a két
jelentkezés lett a főműsor. Az, amit
megtudtunk, méltán foglalkoztatja az egész világot, s hogy a Magyar Televízió pontosan és
gondosan szerkesztett, gondolatban, látványban egyaránt gazdag tudósításokban
foglalja össze a kongresszus üléseit – külön öröm. Az ilyen nagy eseményeknél
derül ki igazán, hogy milyen felnőtt már a mi televíziónk: látható és nem látható szakembereink tudása,
technikai berendezése már a legnagyobb feladatok megoldására alkalmassá
teszi.”
A Film Színház Muzsika 1976/9. számában Geszti Pál
beszélgetett Varga Józseffel, többek között a híradó műsorvezetésről. Részlet:
„– Mi a
hivatalos meghatározása ennek a munkakörnek?
– Főmunkatársnak
hívják. De ez csak elnevezés kérdése. A munka jellege egyedi:
kommentárokat, jegyzeteket írok és mondok el, műsorvezetőként tevékenykedem.
– Úgy vettem észre,
meglehetősen sajátos viszonyban áll a közönséggel. Még ha híreket olvasná be,
akkor is saját, egyéni értesüléseinek tűnnének.
– Azt szokták mondani, tőlem a
néző elfogadja, ha a nagymamára hivatkozom.
– Mi az érzése: miért?
– Két oka van. Az első az, hogy
esztendők hosszú sora alatt a legtöbb néző viszonylag »bizalmas kontaktusba«
került velem. A másik az, hogy bizonyos mértékű szubjektivitásra nekem valóban
őszinte hajlamom van: egyszer csak azon vettem észre magam, hogy sokkal gyakrabban
építem mondataimat érzelmileg színezett kiindulópontra, mint kollégáim.”
A Tükör című hetilap 1976/7. száma Bácskai László cikkében beszámol arról,
hogy elsőként az országban regionális televízió stúdió létesül Szegeden.
Február 25. 22.05 Gilgames, egy ókori hős fantasztikus kalandjai –Rajnai András újabb tévé kísérleti műhelyéből származó alkotása. Dramaturg Jánosi Antal, vezető-operatőr Bónis Gyula, televízióra alkalmazta és rendezte Rajnai András. Szereplők: Bujtor István, Tolnay Miklós, Tordai Teri, Sáfár Anikó, Bánffy György, Inke László, Somogyvári Rudolf, Forgács László.
A Pest megyei Hírlapban írta Akácz László:
„...Elektronikus kísérletnek szokás
nevezni Rajnai próbálkozásait, s a Gilgames után is csak találgatni lehet,
hogy ezek a »képköltemények« mikor válnak valami önálló, hasonlíthatatlan
tévényelvvé. A Gilgamesben – miként a Gulliverben is – olyan irodalmi
nyersanyagot választott a kísérletező kedvű rendező, amelynek hősei, történetei
elevenen, minden irrealitásuk ellenére is valóságosan élnek
az olvasóban. Figurái emberszabású lények,
emberszabású mesék hősei. És ilyen emberszabású mesefigurákat ugyancsak nehéz
elképzelni egy olyan agyontechnikázott, művi környezetben,
amelyben Rajnai mozgatja őket. Amit ő kerekít a hol bogár nagyságú, hol heggyé
növesztett alakjai köré, az fényben is, színben is több, mint amit a néző
szem-káprázás nélkül kibír. A sok technikai bravúr hamarosan fárasztóvá válik,
s az ember már régen nem azt figyeli, mit is mond, vagy tesz Gulliver vagy –
mint most szerdán éjjel – Gilgames, hanem, hogy miféle
fránya szerkezetekkel lehet azt a nagy villogást létrehozni. A technika
megmarad a bravúr szintjén, a mondanivaló
elé tolakodik, lényegét halványítja, s ezért aztán hiába történik annyi minden
velük, nagyon távoliak, részvétünk nélküliek maradnak a figurák Nem tudunk
hinni nekik...”
A Somogyi Néplapban L.L. írta, részlet:
„...A Magyar Televíziónak nem ez az első kísérlete arra, hogy a technika
segítségével próbálja közelebb hozni a nézőhöz a világirodalom értékeit. Még
emlékszünk Dante Isteni színjátékára és Swifth Gulliverének adaptációjára. A Gilgames-eposz változatának elkészítésekor
Rákos Sándor és Komoróczy Géza gyönyörű fordítására támaszkodhattak. A
produkció maga bennem vegyes benyomásokat hagyott. A háttérvetítéses technika
és a »naturális« természeti feltételek elegyedése nem tűnt mindig
szerencsésnek. Példa erre Istár papnőjének és Enkidunak szerelmi jelenete, mely
félig bedíszletezett, félig vetített háttérből vált át eredetire. Nagyon éles
a kontraszt. Az effajta ellenérzésekkel az olyan jelenetsorok vitatkoznak
bennem, mint a Jíumbaba óriás elleni küzdelem jól sikerült ábrázolása.
Hosszadalmasnak éreztem viszont Gilgames nyeldekléseit a gyümölcskínálás nem
túl változatos útján. S isteni őse is, mintha nem kristályból, hanem
szardíniás dobozból tárgyalt volna leszármazottjával...”
A
Filmvilág 1976/6. számában írta Bársony Éva, részlet:
„...Új műfaj, új
művészet születése helyett pedig valami egészen más történik akkor, amikor
olyan produkció jön létre, mint mondjuk a Gilgames vagy az előzőek.
Tanúi vagyunk a televízióban egy erőteljesen bontakozó, izgalmas törekvésnek,
ami a valóság mind hitelesebb, igazabb és teljesebb ábrázolási lehetőségeit kutatja,
és szándékozik meghódítani a képernyő számára. Nemcsak az elsődleges valóság
megjelenítésére hivatott riport- és dokumentumműfajokban, hanem a művészi
valóságot közvetítő drámai művek egy új
típusában is. És ezzel egy időben támad egy homlokegyenest ellenkező törekvés,
aminek a lényege: az illúziótévé, az illúzió hamis illúzióját adó tévé
megteremtése. Ami új művészetnek
hirdeti magát, s ez több mint tévedés, ha azt vesszük, hogy közben az eszközzel,
az elektronika mindentudásával helyettesíti a művészet mindentudását. A
művészetnek elég egy szál színész, hogy puszta falak között akár, megidézze az
élet teljességét. A technika óriásokat növelhet, fákat tépdeshet tövestül a
szemünk előtt, puszta technika marad az emberi lényeg nélkül. És nem emeli
művészetté még egy fesztivál fődíja sem. (Dante Pokla Rajnai András
adaptációjában, Barcelonában nagydíjat nyert.)...”
A Film Színház Muzsika 1976/10. számában írta B.K., részlet:
„...Olvasom a rendező, Rajnai András egy régebbi nyilatkozatát: »Új látványos képi eszközeinkkel elsősorban a nagyközönséghez szóló, önálló,
szórakoztató művészet formáit keressük... A műben a látványos, kalandos elemeket
sűrítettük. «Nem tudom, kell-e hozzáfűzni valamit. Tegyük föl, hogy ha
a nagyközönség igénye a látványos kalandigény, akkor erre a Gilgames, ebben a
televíziós formájában alkalmatlan, úgy is, mint irodalmi remekmű, úgy is, mint
elektronikus kísérleti alapanyag. Ezen az elvi alapon még viszontláthatjuk a
Háború és békét is, önálló, szubjektív, kalandos és látványos elektronikus kompozícióként.
Jó lenne, ha a lelkes alkotógárda egyelőre olyan műveket keresne kísérletei
tárgyának, ahol a nagyközönségnél jóval szűkebb, de hálásabb közönség lenne nézőül
célozva. Például a gyerekek igen hálásak lennének, ha a mesék csodái így
elevenednének meg. A televíziós alkotóknak is így talán könnyedén sikerülne
egyeztetni a célokat az eszközökkel.”
Február 26., a TV Híradó beszámol a Budapesten aláírt magyar – mongol tévéegyezményről, amit magyar részről Nagy Richárd, az MTV elnöke, míg mongol részről Burzenzsorgalin Avirmid írt alá. A televíziós együttműködésben jelentős szerep jut az év áprilisában Mongóliában forgatandó magyar tévéfilmnek, mely az ottani pártkongresszus előtt tekinti át a távoli ország életét. Koprodukciós film készül Mongólia állatvilágáról, irodalmi estekre kerül sor klasszikus költők műveiből, s a magyar televíziósok bőséges filmjegyzéket küldenek mongol kollégáiknak, akik ebből válogathatják majd ki a képernyőjükre kerülő tévédrámák egy részét.
20.01a 2. műsoron Shakespeare: Ahogy tetszik –
vígjáték közvetítése a kaposvári Csiky Gergely Színházból, felvételről.
Február 27., a TV Híradó beszámol arról, hogy a Fővárosi Operettszínház Vámos László rendezésében, Latinovits Zoltán főszereplésével bemutatta A kutya akit Bozzi úrnak hívtak című darabot.
Ugyanezen a napon Erdős András főszerkesztő Németh Jenőhöz, az MSZMP KB
Agitációs és Propaganda Osztálya Tájékoztatási alosztály vezetőjéhez fordult
levélben, bejelentve, hogy a munkásmozgalom veteránjairól készítendő
portréfilmek sorában Szántó Piroskáról is filmet terveznek készíteni. Kéri
Németh segítségét, hogy a filmben Nemes Dezső szerepelhessen – aki ezt
vállalná.
(Magyar Országos Levéltár
A kérést Grósz Károly támogatólag, javaslatként megküldi a Politikai
Bizottságnak április 9-én.
(Magyar Országos Levéltár
Fodor László május 13-án levélben Nagy Richárdot tájékoztatta arról, hogy a
Politikai Bizottság hozzájárult Nemes Dezső szerepeltetéséhez.
(Magyar Országos Levéltár
Február 28. 20.20 P. G. Woodhause: Forduljon Psmith-hez! – tévéjáték bemutatója. Dramaturg Szántó Erika, vezető-operatőr Zádori Ferenc, rendezte Málnay Levente. Szereplők: Huszti Péter, Piros Ildikó, Feleki Kamill, Balázs Péter, Bencze Ilona, Márkus László, Béres Ilona, Szilágyi Tibor, Csákányi László, Kovács István, Andai Györgyi.
A Film Színház Muzsika 1976/10.
számában írta B.K., részlet:
„Forduljon Psmith-hez! – tanácsolta szombat este a tévéfilm címe, és aki ismerte
már Wodehouse szellemes regényét, ezekben a vígjáték-ínséges időkben
jó szórakozásra számíthatott. Tulajdonképpen csak egy kicsit csalódott a
közönség. A fordító, Ungvári
Tamás és a rendező, Málnay Levente olyan forgatókönyvet írt a regényből, ami nagyrészt
visszaadta a regény humorát. Ennél azonban sokkal fontosabb, hogy önállóan is
megállt a lábán, mert nem akart angolabb lenni az angoloknál és nem akarta
mindenáron megmozgatni a rekeszizmainkat. Málnay Levente csakugyan
televíziószerű tévéfilmet rendezett, tempóérzékből és színészi mozgatásból
is jelesre vizsgázva.”
Ugyanezen a napon Megyeri Károly elnökhelyettes levélben (EH/158/76 – Ag.
209) tájékoztatta Grósz Károlyt, hogy a Magyar Televízió Ifjúsági Osztálya
riportfilmet tervez a szeghalmi gimnázium egy 1961-ben végzett osztályáról. Az
osztályban végzett dr. Maróthy László, az MSZMP Politikai Bizottságának a
tagja, a KISZ KB titkára. Kéri Grósz segítségét, hogy Maróthy engedélyt kapjon
a filmben való szerepléshez, interjúhoz. A film sugárzását a Magyar Televízió a
KISZ Kongresszust követően a nyáron kívánja sugározni.
(Magyar Országos Levéltár
Grósz a kérést Javaslat formájában március 16-án küldte meg a Politikai
Bizottságnak.
A Színház és Filmművészeti Főiskolán televíziós adásrendező osztály indult.
A Film Színház Muzsika 1976/10. számában Horváth Ádám többek között erről
nyilatkozott Gách Marianne-nak, részlet:
„– Horváth Ádám neve a tévé
képernyőjén, azt hiszem, minden lehetséges műfajban felbukkan, hol drámát, hol
komédiát, hol balettot rendez, hol világjárói élményeket rögzít, hol
riporterkedik: mozgékonysága, tájékozottsága, sokrétűsége mindig
elcsodálkoztat, csak azon tűnődöm, miért nem rándul ki olykor a filmgyárba,
színpadra, vagy pódiumra?
– Mert nem értek se
filmrendezéshez, se színházhoz, habár ez nem mindenütt és nem mindenki számára
szükséges feltétel. A térből csak akkora kivágást érzékelek, amekkora a
képernyő. Ha színházban kellene rendeznem, örökösen totálképet látnék és nem
fedezném föl a közelieket. Megalomániásán csak a tévé nézőszögéből figyelem a
világot. Azt hiszem, életem legszerencsésebb elhatározása az volt, hogy a
televíziózást választottam hivatásomul. A televízióban tizenhét év óta szakadatlanul
egyik műfajból a másikba vándorolok, körbejárom az alkotói lehetőségeket.
– A Színművészeti Főiskola két héttel ezelőtt megalakult új osztályát vezeti. Miben tér ez el a
filmrendezői képzéstől?
– Az esti tagozaton
működő adásrendezői osztályt vezetem, ennek a növendékei aktív filmes és
televíziós dolgozók. Hét év óta eddig is tanítottam tévérendezést a
filmrendezői osztályokban, de televíziónk intézménye évről évre oly módon
terebélyesedik, hogy mind több jól képzett szakembert kell foglalkoztatnia.
Ezért szükséges a felsőfokú televíziós oktatás, külön osztályban.
– Tanítási
elvének mi az alapja? Tíz évvel ezelőtt Londonban
intenzív szakemberképzésben vettem részt,
s ott a televíziós munka új
módszerével ismerkedtem meg.
– Miért kell ehhez különleges módszer?
– Mert, ha
a produkció száz százalék, akkor ebből ötven százalék a technika, húsz százalék
a szervezés, és mindössze harminc százalék a művészeté és a művészeké. Ezért
bonyolult a tévé-rendezés. Az új módszer a technikát és a szervezést olyan
magas színvonalra fejleszti, hogy csaknem észrevehetetlenné válik.
– Miért kell ennek észrevehetetlennek lennie?
– Mert különben nincs idő és
lehetőség arra, hogy az íróval meg
a színésszel kellőképpen foglalkozzunk. A szereplőnek nem szabad észrevennie,
hogy csak harminc százalék figyelem jut rá, épp ezért íróasztal mellett, fejben
kell minden tennivalónkat pontosan, gondosan előkészítenünk, nehogy a
hullafáradtan érkező, nehezen egyeztethető színész energiáját és az amúgy is
rövidre szabott televíziós időnket arra herdáljuk, hogy a stúdióban, a
helyszínen töprengjünk. Ha a produkció minden résztvevője, minden művésze
és műszakija előre átgondolt, meghatározott feladatot kap, akkor az alkotókkal
közösen sokkal mélyebb értelmet tudunk a műből kicsiholni, mintha csak
rögtönözve összecsapnánk a munkát. Erre szeretném növendékeimet megtanítani.
– Mi a legfontosabb különbség a tévérendezés és a filmcsinálás között?
– A
tévéfelvételek ideje átlagosan tíz nap, így hát a hivatásos tévérendező évente
négy-öt tévéjátékot, tévéfilmet rendezhet, a filmes ellenben két évig készül
föl egy-egy alkotására. A képernyőn minden képnek megvan a maga drámai
feladata. A tömegjelenetek hatása sokkal kisebb, de a színész arcának minden
részlete, rezdülése igen fontos, az közvetíti az érzéseket, a gondolatot, az
író szándékát...”
Március
Budapesten, a Duna-parti Intercontinental Szálló
tetején 20 wattos átjátszó-tévéadó kezdi meg működését az „árnyékolt"
Duna-parti városrészek jobb besugárzására.
Megkezdődött a Szinetár Miklós által rendezett,
Mexikót bemutató film előkészítése. A Rádió és Televízió Újság 1976/11.
számában Kemény Katalin írta:
„Film Mexikóról – koprodukcióban. Az ismeretség nem új keletű: 1974-ben, a
veszprémi tévétalálkozó vendégei közt volt Viktória
Perez de Léon, a mexikói
állami rádió-televízió bizottság főosztályvezetője; komoly érdeklődéssel
nézte végig a kereskedelmi vetítéseket. Itt járta után nem sokkal, 1974 őszén Miguel Alvarez
Acosta, a bizottság
államtitkára több szocialista országgal együtt Magyarországon is látogatást
tett, hogy előkészítse a televíziók együttműködését. A vele kötött megállapodás
lehetővé teszi a jövőben egyre több közös műsor készítését, és a Mexikóban
viszonylag fiatal televíziózás számára szakemberek képzését ill. szakemberek
cseréjét. A tárgyalások során egyúttal egy Mexikóról készítendő koprodukciós film ötlete is
felmerült. 1975 őszén Balla Katalin, a film- és koprodukciós főszerkesztőség vezető-helyettese már konkrét
koprodukciós javaslatot vitt magával s útja – mely szinte előzetes
terepszemlének felelt meg egy alapforgatókönyv elkészítéséhez
–szerződéskötéshez is vezetett. A részletek teljes kidolgozására most újabb
mexikói vendég-munkatárs érkezett Budapestre, Roxána
Letechipia de Maria Campos. A tévébizottság vezető szerkesztője Szinetár
Miklóssal a Mexikóról
készítendő film forgatásának részleteiről tárgyalt...”
Elhunyt egy kitűnő felkészültségű rádiós zenei
munkatárs, Belohotszky Károly. Elektronikus kompozíciója, a Delta szignálja, a
legsikeresebb ilyen munkák egyike.
Tévés portréfilm készül a Kazinczy-díjas
rádióbemondóról, Körmendy Lászlóról. A forgatókönyvíró-rendező Hertai Jenő.
Műsorok, tévéjátékok II. Rákóczi Ferenc születésének 300. évfordulója alkalmából.
Március 2. 20.01 Karagőz – XVII. századbeli török játék
közvetítése a Körszínházból felvételről.
Március 3., Radványi Dezső, a Dokumentumfilm osztály
vezetője feljegyzést készített Megyeri Károly elnökhelyettes számára, amelyben
leírta: „Tömpe István elvtárs Kardos
Istvánnak beszélgetésük alkalmával utalt arra, hogy szívesen venne egy róla,
vagy róla és fivéréről készítendő portréfilmet...”
A levélen Megyeri Károly kézírása: „Erdős
elvtárs! Konzultálj!”
(Magyar Országos Levéltár
Március 4., a TV Híradó tudósított a Madách Színház
művészeinek művész-munkás találkozójáról Százhalombattáról.
A Pest megyei Hírlap március
9-i számában írta Akácz László:
„A HÉT vasárnap esti műsora a Madách Színház fontos, példamutató kezdeményezéséről számolt be. Regös István riportjából megtudtuk, hogy a fővárosi együttes együttműködési
szerződést kötött két Pest megyei várossal. A színház rendre
ellátogat e városokba, hogy ott, előadásaikat bemutassák, s találkozzanak a nézőkkel.
Szentendrére a már megkötött szerződés szerint járnak a Madách
művészei, s – mint lapunkban már beszámoltunk róla – hasonló megállapodást
kötöttek Százhalombattával is. A Vasárnap esti riport a Dunai Kőolajipari
Vállalat lelkes és érdeklődő közönsége körében mutatta a színészeket
– a színpadon, s a terített asztal mellett. Balázs Gézáné, a városi pártbizottság első titkára elmondta A HÉT-nek,
milyen fontosnak
tartják a Madách Színház
kezdeményezését; mennyire várták s várják a művészeket a következő előadások
alkalmával is. Szentendre és Százhalombatta mellett Vác is ott szerepel a színház programjában. Tervezik, hogy a
Duna-parti várossal is szerződést kötnek, s így Vác lakói is részesei lehetnek
szép színházi estéknek, s találkozhatnak a Madách művészeivel. Adám Ottó, a Madách Színház igazgatója elmondta, hogy három
városban is igen jók a fellépési körülmények, s így a sorozat szívesen vállalt kötelességük. Közelebb az emberhez,
közelebb a nézőhöz – szép és követésre méltó programja ez a színházunknak.”
Ugyanezen a napon az elnökségi ülésen tárgyalta a Magyar Televízió vezetése
a 2. műsor szombati adásnapja bevezetésének tervét. Az előterjesztést Székely
Istvánné készítette. Ennek részeként az Irodalmi és Drámai Főosztály és a Film
és Koprodukciós Főosztály konkrét műsorcímekkel ellátott tervet nyújtott be. A
javaslat szerint a 2. program 5. adásnapjának bevezetését 1976. május 1-jétől
javasolják. Részlet a javaslatból:
„A Televízió
Műsorszerkesztési Bizottsága 1975 decemberében már foglalkozott ezzel a
témával. Elképelése szerint: ezzel a nappal közelíteni kell a 2. program
egészét illető elképzeléshez, a közművelődési jelleghez. Mivel az 1-es program
szombat esti műsorai általában a szélesebb értelemben vett tömegszórakoztatást
szolgálják, természetes tehát, hogy a 2. műsor 5. adásnapja nem konkurenciát
jelentene az 1-es program műsorának, hanem azt kiegészítené, illetve választási
lehetőséget adna azon nézők számára, amelyek közel állnak igényeiket illetően a
fentebb említett közművelési jelleghez. Vagyis a 20.00 órakor kezdődő program
az igényesebb, tartalmasabb időtöltéshez biztosítana műsort...”
(Magyar Országos Levéltár XXVI-A-9.25. Doboz. MTV Iratok.)
Az ülésen elhangzott vitából részletek a jegyzőkönyv alapján:
Nagy Richárd:
„Felvetem, hogy nem volna-e
célszerű egyműsoros szombattal kezdeni. Ezt csak felvetem, mert ismétlem, fő
gondom abban van,hogy tartalmilag egy értelmes szombati műsort tudjunk
csinálni.”
Tömpe István:
„A második műsorból nem
tudtuk azt csinálni, amit szerettünk volna. Emlékszem, annak idején
vitatkoztunk és nem is tudtunk más okosabbra gondolni, hogy mindaddig, amíg a
2. műsornak ilyen kevés a műsorideje, addig azt tesszük bele legjobb tudásunk
szerint, amit tudunk, de azt a célt, hogy ez egy közművelődés-jellegű műsor,
nem tudjuk megcsinálni. A napi 3 óra túl kevés hozzá. Ezt figyelembe véve azt
ajánlom, hogy ne terheljük magunkat azzal, hogy még egy szombati napon is ugyan
azt a helyzetet plusz költséggel, plusz erőfeszítéssel megtetézzük. Ha van
lehetőség – és érdemes lenne verekedni ezért a lehetőségért – akkor azokon a
napokon, amikor van 2. program, ott bővítsük a programot egy-egy órával. Akkor
közelebb kerülünk ahhoz, hogy a 2. program teljesebb lenne, és választékot
nyújthatna a nézőknek.”
Szinetár Miklós:
„Meggondolandó, hogy merre
terjeszkedjünk tovább, ez tényleg felsőbb döntés kérdése. Azon lehet
gondolkodni, ha azokon a napokon bővítjük a műsoridőt, amikor a 2. programjaink
adásnapja van, félő, hogy a nézettség nem lesz túl nagy. Tehát a
rendelkezésünkre álló eszközöket nem nézett időre fordítjuk. Azt hiszem, hogy a
fő célunk az, hogy minden nap – beleértve a hétfőt is – két csatornán adjunk
műsort. Ennek előbb-utóbb be kell következnie.”
(Magyar Országos Levéltár XXVI-A-9. 2. doboz. MTV Iratok.)
Március 5., befejeződik a TV Híradó különkiadás
sorozata az SZKP kongresszusáról.
Március 1-jén az MSZMP KB Titkársága ülésezett és hozzájárult, hogy az MTV
sugározza Kádár Jánosnak a Szovjet Televíziónak adott nyilatkozatát. Az MSZMP
KB Titkársága ülése jegyzőkönyvéből:
„11. Győri Imre elvtárs
szóbeli bejelentése. ...A Titkárság tudomásul veszi, hogy Kádár János
elvtársnak a moszkvai televízióban elhangzott interjúja a magyar televízióban
is levetítésre kerül.”
(Magyar Országos Levéltár - 288f/7/1976/ 497 öe. MSZMP KB Titkárság.)
Március 7. 20.10 Vészi Endre: Inkognitóban Budapesten –
tévéfilm. Dramaturg Szántó Erika, operatőr Halász Mihály, rendezte Mihályfi
Imre. Főszereplők: Kállai Ferenc, Tolnay Klári, Őze Lajos, Gombos Kati. További
szereplők: Némethy Ferenc, Molnár Tibor, Verebes István, Koltai Róbert, Soproni
Ági, Kaló Flórián, Both Béla, Boros János, Szirmai György, Albert Ferenc és még
sokan mások.
A Rádió és Televízió Újság 1976/9. számában Szántó Erika ajánlotta a nézők
figyelmébe a tévéfilmet, részlet:
„Közel tízéves televíziós
együttműködésünk alatt sokat tanultam Vészi Endrétől. Nem szakmai trükköket,
írói fogásokat, nem ügyességet. Emberi – művészi tisztességet. Az igazmondás
erejébe vetett hitet. Ezért ajánlom bizalommal a néző figyelmébe az
Inkognitóban Budapesten című filmjét is.”
Március 9. 21.20 indul a Magyar tájak sorozat. Sorozatszerkesztő
Lengyel Gyula és Rockenbauer Pál, operatőr Becsy Zoltán és Márk Iván, rendező
Lengyel Gyula.
Március 10. 20.05. A capuai fiúk Amerikája –
Radványi Dezső szerkesztő, Lukács Lóránt operatőr és Kígyós Sándor rendező
dokumentumfilmjének vetítése.
21.05
Gáspár Margit: Isteni szikra – tévéjáték. Dramaturg dr. Váradi György,
vezető-operatőr Kecskés László, rendezte Mihályfi Sándor. Szereplők: Lukács
Sándor, Béres Ilona, Márkus László, Kálmán György, Feleki Kamill, Páger Antal,
Horváth Gyula, Ungvári László, Kibédi Ervin, Tándor Lajos, Úri István, Tyll
Attila, Kollár Béla.
Az MTI-nek március 9-én Kígyós Sándor rendező mondta
a film bemutatása előtt:
„Dokumentumfilmünk,
amelyben gazdag anyagot dolgozunk fel, nekünk, az alkotóknak is megrázó élmény
volt... Mi most elsősorban elgondolkodtatni kívánjuk nézőinket, éppen ezért az
előző produkcióhoz képest más hangvételt használunk és más a megközelítési módunk
is. Letisztultabban, nem elsősorban az
érzelmekre apellálva kívánjuk megmutatni, hogy minden frázis , tetszetős
»odamondás« ellenére, mégis mindenki szeretettel beszél az óhazáról. A capuai fiúk Amerikája sok ki nem mondott gondolat
megfogalmazására vállalkozik – remélhetőleg sikerrel.”
Forrás: MTI hír (bb.9. i nn/tr/pp pr la 1976.
március 9.)
A Filmvilág 1976/7. számában írta Kristóf Attila:
„Másfél
évvel ezelőtt mutatta be a televízió A capuai fiúk üzenete című dokumentumfilmet. A film a capuai menekülttábor viszonyairól, s az
ott élő, vagy onnan már továbbjutott magyar disszidens fiatalok helyzetéről
számolt be. A tévé akkori vállalkozása szándékában és megvalósításában helyesnek,
jónak bizonyult, ezt hangsúlyoztam is ugyanezeken a hasábokon. A
capuai fiúk üzenetében elhangzott
Amerikát az »ígéret földjeként« emlegető vallomások adták az ötletet, hogy az
Európából sok hányattatás után a tengerentúlra kivándorolt fiatalok sorsát a
honi kamera – objektív voltát megőrizvén – tovább kövesse...
A film
politikai és hangulati gyengéit a következőkben lehetne összefoglalni:
1.
Tudvalevő, hogy az Egyesült Államokban az életszínvonal magasabb, mint
Magyarországon; ezt a tényt cáfolni lehetetlen. A film burkoltan és felszínesen mégis feszegeti ezt a kérdést
– a néző szemszögéből tekintve –, teljesen eredménytelenül. A disszidens
fiatalok helyzetét elemezve egészen más úton-módon lehet megközelíteni azt,
ami igaz, ami ellensúlyozhatja a Nyugatról hozzánk áradó, az ifjúságra kétségkívül
ható úgynevezett jómód-propagandát. A filmben egy
disszidens arról panaszkodik, hogy hétről hétre él; ennek a panasznak a hitelét
rontja, hogy szüleit többször vendégül látta az Egyesült Államokban, sőt
állandó letelepülésre ösztönözte őket.
4. Egy disszidens fiatalember
itthon élő szülei azt állítják a filmben, hogy »odakint« a kórházi ágy egy
napra 106 dollárba kerül. Ez az állítás bizonyára azt a tényt hivatott tudatosítani,
erősíteni, hogy az Egyesült Államokban a szociális (egészségügyi) juttatások
korántsem olyan kedvezőek, mint Magyarországon. Az alaptétel igaz, a 106 dollár
gyanús. A hiba itt az, hogy a film alkotói túlságosan is nagy vehemenciával
bizonygatják az igazságot s eközben kételyt ébresztenek. Különben is, teljesen
tájékozatlan emberek szavaival érvelni céltalan.
A
Magyar Ifjúság március 26-i számában írta Bersényi Iván, részlet:
„Nem panaszkodhat a
szerencséjére Radványi Dezső és Kígyós
Sándor, A capuai fiúk Amerikája című dokumentumfilm szerkesztője és
rendezője. »Sajnálom egy remek érzékkel kiválasztott és nagyszerűen műsorrá
tett lehetőség kiaknázatlanul hagyását, valóban agitatív film lehetőségének
elszalasztását.« Jó másfél évvel ezelőtt írtam ezt A capuai fiúk üzenete című filmjükről,
mert hiányzott akkor a lezárás, a célba érkezés bemutatása és így sok minden –
önmagában meggyőző tény – esetlegesnek és ideiglenesnek tűnt. Hiába
törvényszerű, hogy a kalandvágyból disszidáló fiatalok meghatározott – nagy –
százaléka egy idő után reményeiben csalatkozva hazajöjjön Magyarországra,
mégiscsak ritka nagy szerencse kellett hozzá, hogy köztük legyen éppen az a
srác is, akinek hetyke útnak indulásánál annyit időztek első filmjük
készítésekor. Pedig igazán csak ezzel vált teljes egésszé akkori filmjük...”
A Népszava március 16-i
számában írta Vajk Vera, részlet:
„A capuai fiúkról, a hírhedt olaszországi
disszidenstábor magyar lakóiról először 1974 nyarán adott hírt a televízió egy
kitűnő dokumentumfilmje. Megismerkedtünk Molnár Jóskával és fiatal társaival, akiket a kalandvágy, a gyors érvényesülés reménye sodort a capuai tábor nyomorúságod barakkjaiba. Onnan igyekeztek továbbjutni
Amerikába, a »korlátlan lehetőségek hazájába«.
Voltak köztük fásultak és
hetvenkedők, honvágytól gyötörtek és magyarságukat
megtagadók. Kígyós Sándor rendező
és Lukács Lóránt operatőr új egyórás dokumentumfilmje
a hajdani capuai fiúk
sorsának alakulását követi nyomon...
Az Amerikában és itthon készült riportok a józan valóságot
tükrözik, tárgyilagosan, túlzások és kommentár nélkül, gondolatokat
ébresztve...”
Március 12., a TV Híradó tudósított a Műcsarnokban
megrendezett Robert Capa emlékkiállításról.
FOTO 760313 Szombat ESTE
Március 13., a Szombat estében: Tízéves
osztálytalálkozó. Szerkesztő-műsorvezető Vitray Tamás, vezető-operatőr Szabados
Tamás, rendező Gábor Pál. Az osztály: Csernák Árpád, Dőry Virág, Huszti Péter,
Iglódi István, Káldy Nóra, Konrád Antal, Kovács István, Kránitz Lajos, Szakács
Eszter, Tahi-Tóth László, Újréti László, Vajda Márta, Voith Ági. Osztályfőnök Várkonyi
Zoltán, vendégprofesszor Liv Ulmann, Innokentyij Szmoktunovszkij, Jean-Luis
Barrault.
Ugyanezen a napon elkészült az a Tájékoztató anyag a Magyar Televízióban,
amely a Magyar Televíziónak a szocialista országokról szóló agitációs és
propaganda tevékenységét mutatta be. Az anyagot megküldték az MSZMP KB
Agitációs és Propaganda Osztályának. Részletek:
„A szocialista országok
propagandája mindig jelentős helyet foglalt el a műsorpolitikánkban. Ezen belül
a Szovjetunió ábrázolása, az ott folyó építőmunka propagandája kapta a
legnagyobb hangsúlyt! Nem véletlen, hogy sok politikai munkatársunk elnyerte az
MSZBT kitüntető jelvényét, sőt a TV Híradó kollektívájának adományozták az
egyik jubileumi emlékplakettet...
1975 őszén létrejött a
Horizont nevű szerkesztőségünk, melynek kizárólagos feladata a szocializmus és
a szocialista országok propagandája. Ez a szerkesztőség hetenként egy-egy 30
perces műsoridővel rendelkezik! Hasonló szerkesztőséget hoztak létre a bolgár
és a lengyel televízióban is... A Magyar Televízió kezdeményezésére Budapesten
találkoztak a baráti televíziós államoknak a politikai műsorokat irányító és
felügyelő vezető munkatársai. Itt – a román delegáció kivételével – mindenki
támogatta azt a magyar javaslatot, hogy alakuljon meg az Intervízió általános
politikai szekciója, mely garantálja a híradón kívüli politikai
szerkesztőségeknek eddiginél konkrétabb és hatékonyabb együttműködését...”
(Magyar Országos Levéltár XXVI-A-9. 38 doboz MTV iratok.)
A Film Színház Muzsika 1976/9. számában Sándor Pál rendező arról beszélt N.J.-nek, hogy először dolgozott tévéstúdióban
elektronikára:
„A
televízió most arra vállalkozott, hogy tíz esztendő után »osztálytalálkozót«
szervezzen, szembesítse a
színészeket
tíz évvel ezelőtti önmagukkal, faggassa őket az azóta eltelt időről. A
forgatókönyvet Roska Katalin írta, a
szerkesztő és
műsorvezető Vitray Tamás, a
rendező Gábor
Pál. A
felvételek előtt beszélgettünk a
rendezővel.
— Először
dolgozom tévé-stúdióban –
mondja a játékfilmrendezőként ismert Gábor Pál –, egyenes
tévéközvetítéseknél már közreműködtem, de színészkorosztályhoz, úgy
érzem, igen sok közöm van. Néhányukkal már dolgoztam együtt. Amellett Várkonyi
Zoltán nekem is színész-tanárom volt a főiskolán. Azt hiszem, nem mindenki
tudja, hogy a főiskola minden szakán kötelező tantárgy a színészi mesterség, s
ezt én is Várkonyitól tanultam. Mondanom sem kell, hogy Várkonyit is meghívtuk
a találkozóra. Vitray Tamás fel akarja boncolni a tíz év történetét, megkeresni
a színészi pálya sok összetevőjét. Természetesen lesznek szórakoztató részek
is az adásban, például, amikor a ma már ismert művészek a stúdióban előadnak néhány
jelenetet sráckorukból. Nem idegen tőlünk a diákkor nosztalgikus felidézése
sem. Régi pillanatoknak, képeknek, történeteknek lesz tanúja a néző, sok
meglepetés is éri, ezeket egyelőre nem szeretném elárulni. Annyit még, hogy
felidézzük a régi vizsgákat, sőt, a kezdő növendékkori helyzetgyakorlatokat
is. Konrád Antal annak idején nyolcmilliméteres amatőr filmre felvette ezeket
a régi némajátékokat, ezeket most »áttettük« telerecordingra. A műsor
komolyabb része az lesz, amikor tizenhárom egykori hallgató pályájáról vall,
amely távolról talán szépnek és felhőtlennek látszik, közelről azonban tele
van súlyos emberi gondokkal, válságokkal. Hogyan lehet átvészelni a kudarcot,
hogyan lehet elviselni a sikert, hogy ezek a belső gondok ne befolyásolják az
aznapi művészi alkotást. Erre is választ várunk tizenhárom színésztől a március
13-i osztályrandevún.”
A
Film Színház Muzsika 1976/12. számában írta H.O.:
„Sikeres és kevésbé sikeres színészek
afféle »érettségi találkozója« volt ez, tíz évvel a színészdiploma megszerzése
után. Sok játékos, kedves mozzanattal és sok felelősséggel, gonddal kimondott
szó kíséretében. Voltaképpen színházi életünk mai gondjairól is beszéltek az
újra találkozók, akik között ott találjuk mai színházunk néhány főszereplőjét
is, s ha szavaik – miként a »vendégprofesszorok», Szmoktunovszkij, Barrault, Liv Ulmann szavai –
ellentmondásosan fogalmazták meg az »igazi színész« magatartását,
munkamódszerét, mindez nem jelent egyebet, mint azt, hogy a szándékot és
tapasztalatot e különös pályán a szemlélet és hit koordinálja. Szép, fontos és
nehéz vállalkozás: színésznek lenni. Szerencsénkre – mármint
nézői szerencsénkre – a gondok mellett, amelyekről szó esett, ez a műsor
remek szórakozás is volt. Érdeméül a műsorvezető Vitraynak, a »vezetőtanár« Várkonyi Zoltánnak és az »osztálynak«, amelynek tagjai minden mókához
és minden komoly szóhoz partnerek voltak. Nagyképűség nélkül. S hadd mondjuk
meg azt is, hogy Gábor Pál, a rendező, aki ugyancsak eltöltött egy időt ezen
a jubileumokat számon tartó főiskolán, finom érzékkel, jó ízléssel,
tiszteletet és szeretetet indukáló munkával úgy mutatta föl nekünk a
»mesterséget«, hogy okot adott az együttérzésre. Nemcsak amúgy is rokonszenvvel
figyelt filmjeiben, de e szerény-tartózkodó munkájában is.”
Március 14.
A Népszava január 11-i számában Szalay Károly érdekes, hosszú elemzést írt
Magyar történelem – magyar televízió címmel, ebből részletek:
„Az utóbbi időben észrevehető és egyre
jobban erősödő törekvés jellemezte a Magyar Televízió irodalmi és történelmi
műsorait. Több magyar irodalmi művet visz képernyőre, mint eddig, és többet
foglalkozik a magyar történelemmel. Ez a csak helyeselhető törekvés biztatott
arra, hogy ebből a szempontból vizsgáljam meg a televízió mintegy 10 hónapjának 40- 45 heti történelmi műsorát emlékeim és megőrzött tévéújságjaim alapján...
A rideg
számok bármennyire is elgondolkodtatóak, mégiscsak félrevezethetnek. Mert
például az általam fölsorolt magyar tárgyú történelmi adások tévéjátékok vagy
tévédrámák voltak, esetleg színpadi előadás felvételei, a külföldi tárgyú
adások eleven, izgalmas, látványos, kalandos történelmi film volt nem
kétséges, hogy a magyar tárgyú adások kevésbé fáradtabb közönségnek szóltak, s
nem az ifjúságnak, a nehéz munka után megpihenni és fölüdülni vágyó embernek.
A magyar
történelmi tárgyú adások nagyobbik része a késő esti órákban, a második
csatornán ment, a külföldiek viszont túlnyomórészt fő időben, az első csatornán. Igaz, kitűnő, nemes veretű műveket
láthattunk, amelyek nélkül egy televíziós műsorpolitika el nem képzelhető. De
ha csak ezek képviselik a történelmi tárgyú adásokat, a műsorterv egyszárnyú.
A televízió ma az ismeretterjesztés, az információadás és a szórakoztatás
összetett fóruma. A legfontosabb művelődési és nevelési eszköz. Hatékonysága
műfajainak sokrétűségétől és változatosságától függ. A különböző műfajoknak más
és más a közönsége, más és más a hatékonysága. Nem kétséges, hogy azok a
műsorok, amelyek a magyar történelemmel foglalkoztak, bármily jók voltak is,
legszűkebb rétegre hatottak igazán...
Nem hagyhatjuk azonban
figyelmen kívül, hogy a televízió kiszolgáltatott helyzetben van, anyagi és
stúdióbeli lehetőségei korlátozottak. Kénytelen a házi,
a filmgyártói műsorra hagyatkozni, s ezeknek a programja – szükségszerűen – esetlegessé
teszi a televízió magyar történelmi programjait. Mert a színháznak mégiscsak az
a feladata, hogy jó drámát, és tragédiát mutasson be, s nem az, hogy a
lótenyésztő Széchenyit. Száraz György, Gyöngyössy, Kabay és mások televíziós
műsorai azonban azt is sejtetik, lehet csökkenteni a televízió jelenlegi
erőinek jobb csoportosításával is ezeket a kiszolgáltatottságokat. Mindez alig
változat azon a tényen, hogy a nemzetközi és a hazai történelem bemutatását a
véletlen, az alkalomszerűség szabja meg.
E magyar televíziótól független tényezőkön nem lehet gyökeresen
változtatni – a magyar televíziónak magának – de módosítani lehet. Kellenének
például gyerekek számára készült történelmi filmek is...”
Március 16., a TV Híradó az Eurovíziótól tudósítást
vett át Wilson brit miniszterelnök lemondásáról.
17.45 Mit jelent ma a forradalmi magatartás? –
vitaműsor. A vita aktualitását a röviddel korábban sugárzott Osztrovszkij
regény filmváltozata, az Acélt megedzik szolgáltatta. Szerkesztő Hárs György,
műsorvezető Radnóti László, vendégek: Lőcsei Gabriella, a Magyar Nemzet
tévékritikusa, E. Fehér Pál irodalomtörténész, publicista, Györffy Sándor
történész, Hunya István, a MEDOSZ elnöke és Pallag Róbert újságíró volt.
Rendezte Csányi Miklós.
20.01 2. műsoron O’Neill: Boldogtalan hold –
dráma közvetítése a Kecskeméti Katona József Színházból, felvételről.
Grósz Károly aznapi feljegyzése a Politikai Bizottságnak:
„A Magyar Televízió kéri,
hogy a Hazafias Népfront kongresszusára való felkészülés időszakában – júliusban
– egy körülbelül 20 perces beszélgetést készíthessen Sarlós István elvtárssal,
a Népfrontnak a társadalmi életben betöltött szerepéről, politikai egységépítő
tevékenységéről, eszmei arculatáról és a szocialista építőmunkához való
hozzájárulásáról.”
(Magyar Országos Levéltár
Március 17. 20.35 Herbert W. Franke: Az orchideák bolygója
– újabb Rajnai András bemutató. Dramaturg Jánosi Antal, vezető- operatőr Bónis
Gyula, televízióra alkalmazta és rendezte Rajnai András. Szereplők: Kovács
István, Venczel Vera, Egri Márta, Harsányi Gábor, Benkő Péter.
A Film Színház Muzsika 1976/13. számában írta Apáti
Miklós:
„Az orchideák bolygója című eredeti tévéjáték
100000-ben játszódik a műsorújság szerint, de sajnos, a néző egy teljesen mai
állapotú kísérletsorozat részvevője lehet csak. Az elektronikus technikával és
a néző tűrőképességével kísérleteznek. Csak sajnálni lehet a tehetséges,
fiatal színészeket, hogy teljesen légüres térben kell mozogni, játszani,
alakítani, pantomimszerűen játszani, de azzal a tehertétellel, hogy meg is kell
közben szólalniuk. Herbert W.
Franke sci-fijét többek között ezért nem tudta hitelesen
közvetíteni ez az elektronikus kísérlet sem. Egyébként ideje levonni ennek a
kísérletsorozatnak a tanulságait az alkotóknak is.”
A
Pest Megyei Hírlap március 19-i számában írta Akácz László:
„Szegény Rajnai
András! Alig pár napja, hogy a Gilgames-filmje után jól elverték
rajta a port a kritikusok, s most megint tartania kell a hátát: szerda este
ismét egy elektronikus csodafilmmel jelentkezett. Ezúttal Herbert
W. Franke sci-fi író szövege nyomán kopírozta egymásra a
kicsi embereket meg az óriási faleveleket, s mindezt – legalábbis a
műsorújság szerint – azért, hogy bemutassa: micsoda veszedelem a szellemi és a
fizikai elkényelmesedés. Franke – így az ismertető szöveg – aggódva figyeli
egyre fejlődő technikai eszközeinket, a néző pedig ugyancsak aggódva figyelte,
hogy ugyan közvetítenek-e végre már valami neki szóló emberi
dolgot is a tévé ugyancsak egyre fejlődő technikai eszközei. Sajnálattal kell
megállapítani, hogy nemigen közvetítettek! Akárcsak Rajnai András régebbi
szem-kápráztatásai, ez a 100000-ben játszódó »tudi-fanti« história is csak arra
volt jó, hogy egy ideig a személyek és tárgyak el- és föltűnéseit figyeljük,
majd ebben megfáradva valami hasznosabb elfoglaltság után nézzünk.
Hiába, nehéz elhinni, hogy ebből a
makacsul újra- meg újrakezdett kísérletezésből valaha tényleg lesz valami! Az
a baja – mármint az egyszerű tévénéző szerint –, hogy technikailag nem elég
érdekes, a közvetített mondandó pedig teljesen elidegenített, anti-emberi.
Sem csodálatot, sem részvétet nem kelt ez a technikázás – így aztán
szükségszerű, hogy a rendezőnek minden jelentkezésekor tartania kell a
hátát.”
A Népszava március 23-i számában írta Vajk Vera:
„...Mi lesz a tévéjátékból, ha a technikai trükkök miatt
elszakad a művészettől? A nemrég látott Gilgamesből képregény lett, jóformán
gondolati tartalom nélkül, Az orchideák bolygójának – noha
eredetileg volt mondanivalója – csak a riasztó cselekményvázát kaptuk. A
színészeket szinte megmerevítette a vetített hátterű, üres stúdióban,
koreográfia szerinti mozgással rendezett játék. Rajnai András tévérendező
makacs buzgalommal keresi a televízió sajátos képi kifejezőeszközeinek művészi alkalmazásmódját.
Tisztelet a vállalkozó kedvnek, de a nagyobb szabású produkciókkal várni
kellene addig, amíg a kísérleti tévéműhely bizonyítani tudja, hogy az
elektronika révén valóban újfajta, eredeti művészi élménnyel gazdagodhatunk.”
A
Hajdú- Bihari Napló március 24-i számában írta Cs. Nagy Ibolya, részletek:
„...Feltehető, hogy a
100000-ben játszódó fantasztikus sztori kétséget kizáróan »megkövetelte«
magának a hagyományos televíziós technikától merőben eltérő, tehát a távoli
jövő fantasztikumait hasonlóan fantasztikus eszközökkel láttató, kifejező
filmezést, megoldásokat, trükköket. Ez így rendjén is való. De az már kevésbé,
hogy ez a technika úgy láttasson egy elgépiesedeti világot, úgy próbáljon
elrettenteni bennünket ettől a világtól, hogy közben magától a technikától is
elrettenjünk. Mert csak az orchideák bolygójának vas-műanyag külsejét, művi
úton létrehozott műanyag fáit, bokrait, virágait, óriás hangyáit, ananászt
formázó, állatszemeket utánzó, ijesztő képződményeit képes bemutatni – a bolygóra
tévedt emberek hőkölését, létfilozófiai meditációit, tehát az embertelen világ
okozta emberi rémületet már nem. Vagyis a lényeget nem, csak e lényeg külső
burkát. Akik színesben látták a produkciót, alighanem még rosszabbul jártak:
bennük a színek vibrálása maradt meg élményként, mindent elfedő emlékként, s
még annyira sem figyelhettek az egymástól (embertársaiktól) már évszázadok óta
elidegenedett, s a bolygón erre némiképpen (persze csak éppen hogy) ráeszmélő
csúcsfejű figurák tépelődéseire, mint azok, akik, színek híján, csak a bolygón
levő képződmények formáiban gyönyörködhettek...
A technika megölte a szándékot: s maradt
egy csomó pihegő orchidea, mozdulatlan hangyaszem, habbá olvadó fémalakzat, s
maradtak a színészek, akiknek a makett technika miatt a puszta földön kellett
eljátszaniuk, hogy árkokat ugranak át, partokra kapaszkodnak, süppedős
homokban, műanyag homokban próbálnak egyensúlyozni, gerendáról esnek le stb.
Színészi erőpróba volt ez, jó helyzetgyakorlatok: de semmi több. Szólni is csak
azért érdemes róla, mert úgy látszik, ez a fajta televíziós ábrázolási mód
egyre sűrűbben tűnik fel a képernyőn – s nagy veszélyhelyzetre figyelmeztet.”
Március 18-19., ülésezett az Országgyűlés. A TV Híradó
beszámolt az új honvédelmi törvény elfogadásáról, amely a sorkatonai
szolgálatot 24 hónapban állapította meg. A hadkötelezettség korhatárát 50-ről
55 évre emelték.
Március 21., először jelentkezik a tévében a
Mindenki iskolája műsorcím, majd egyre sűrűsödik, hogy előkészítse a szeptemberi
„valódi" indulást.
Az év folyamán a közművelődési főosztály számos új
műsort indított. Erről tájékoztatta a sajtót Sylvester András főszerkesztő még
1975 decemberében, az MTI híre is ismertette az ott elhangzottakat:
„1976 mozgalmas évnek ígérkezik a televízió közművelődési
főosztályán is. Mint Sylvester András, az osztály vezetője elmondotta, az MTI
munkatársának, jövőre is több mint kétezer percben igyekeznek tájékoztatni a
tévénézőket a legfrissebb, legaktuálisabb tudományos eredményekről, a marxista
világnézet fegyverével vizsgálják meg a hazai és a külföldi tudományos világ
újdonságait. Folytatni kívánják olyan kortörténeti dokumentum-értékű portrék
készítését, melyek századunk jelentős alkotó személyiségeit, tudósokat,
művészeket mutatnak be, megemlékeznek a jelentősebb évfordulókról, tovább
bővítik az együttműködést más közművelődési intézményekkel, a könyvkiadókkal, a
Tudományos Ismeretterjesztő Társulattal, a múzeumokkal, stb. Jó néhány új sorozat kerül
képernyőre a következő évben.
Az Öröklődés titkai című sorozat folytatásaként a Születésünk titkai
című sorozat a fogamzástól a szülésig tartó élet általános biológiai
törvényszerűségeit mutatja be. Földünk erőforrásai
címmel ugyancsak többrészes sorozat indul, amely az energia fogalmának
természet-tudományos magyarázatát adja. Szó lesz benne az egyes energiafajták
átalakulásának törvényéről, az energia megsemmisíthetetlenségének elvéről, a
földi erőforrásokra vonatkozó elképzelésekről, stb.
Tíz, egyenként 40 perces részből
álló sorozat a Nyelv világa, amelynek fő célja a rendszeres nyelvművelés.
Ebben beszámolnak a tévé munkatársai a nyelvművelő
mozgalom aktuális eseményeiről, foglalkoznak a nyelvvel kapcsolatos elméleti és gyakorlati
ismeretekkel. Újadásokkal jelentkezik
a Századunk is, amelynek újabb öt epizódja Magyarország 1944. március 19-i német megszállását,
az esemény történelmi előzményeit dolgozza fel. Rákóczi címmel dokumentumfilm
mutatja be II. Rákóczi Ferenc
születésének 300. évfordulója alkalmából a fejedelem életútját, és ugyancsak három
történelmi ismeretterjesztő film választja témájául a Rákóczi-féle
szabadságharc eseményeit.
Magyar tájak címmel földrajzi,
gazdaságföldrajzi sorozat indul, amely hazánk főbb tájegységeinek
megismertetésére vállalkozik, górcső alá állítva a geológiai alapokat, a táj természetes
fejlődését, a gazdaságföldrajzi
hasznosítás problémáit. Többek között 1976-ban a Kőszegi
hegységről, a Szekszárdi dombvidékről,
a Tatabányai medencéről, a Hortobágyról, a Balatonról,
valamint a Duna-Tisza közéről, a Kiskunságról
forgatott alkotásokat láthatjuk.
Havonta jelentkezik eztán a Filmszem, amely a
filmművészet eseményeiről számol be, szól a
forgalmazásba kerülő legértékesebb
filmekről, az új kisfilmekről, illetve a filmművészettel kapcsolatos
közművelődési kérdésekről. Népművelés címmel közművelődési magazinműsor is
jelentkezik majd jövőre, amely a művelődési házak
munkáját kívánja támogatni.
A televízió portréfilmet tervez Vas
Istvánról, Hauser Arnoldról, Balogh Edgárról,
Illés Endréről, Bay Zoltánról, Márta Ferencről,
Jancsó Miklósról, Fábri Zoltánról és másokról.
Unokáink is látni fogják címmel sorozat
indul az építészet és a várostervezés problémáiról. Négy adás a vidéki lakótelepek,
a városközpontok, a nevelési célt szolgáló intézmények tervezésével
foglalkozik. A környezet átalakítás gondjait tűzi napirendre a Lakáskultúra
című hétrészes sorozat.”
Forrás:
MTI hírek (bb.5. –t nn tr ha la – 1975.december 5.)
Március 23. 20.05 Sós György: Köznapi legenda – a Magyar Televízió
és a Bayerischer Rundfunk koprodukciójában készült tévéfilm. Szerkesztő Balla
Katalin és Péter Papst. Operatőr Mestyán Tibor, rendezte Félix László.
Szereplők: Helmut Qualtinger (Máriáss József), Horváth Teri, Szemes Mari,
Drahota Andrea, Francz Rudnick (Somogyvári Rudolf), Mécs Károly, Képessy
József, Szénási Ernő, Simon György, Pádua Ildikó, Konrád Antal.
Horváth
Lóránt gyártásvezető 2010-ben, Dunavölgyi Péternek adott interjújában így
emlékezett erre a filmre:
„– Az életrajzodban azt
olvastam, hogy ebben az évben jártál a Bayerischer Rundfunknál is.
– Az első koprodukciós film
miatt. Ekkor készült a Köznapi legenda. Félix László rendezte. A
filmszerkesztőség vezetője Balla Katalin egy filmfesztiválon hozta össze ezt a
koprodukciót, mivel jól ismerte a Bayerische Rundfunk egyik fontos
szerkesztőjét, Herr Paul Pabst-ot, akinek az apja Peter Pabst volt, az egyik
legnagyobb filmes alkotó-rendező, aki Hollywoodban az 1920-30-as években
filmtörténetileg is kiemelkedő, elismert rendező volt.
Felajánlott javaslatunkra
mondták, hogy jó a téma, és ha az ő elképzelésük is kedvezően alakul, akkor
beszállnának ők is a koprodukcióba. Igaz csak valami kisebb formában tudnak,
azért tehát mi is elfogadtuk ajánlatukat – hisz kezdetnek jónak tűnik. Aránylag
erre nagyon kevés pénzt tudnának adni az MTV-nek, de ez jó volt, mert ebből még
plusz devizális értékű nyersanyagot lehetett kapni a filmhez. Ők adták továbbá,
koprodukciós hozzájárulásként a vezető színészeket is. Így keveredett össze egy
tanulságos, újszerű, hasznos koprodukció. A főszereplő egy osztrák sztárszínész
volt: Helmut Qultinger – aki németül játszott a filmben –, a magyar színészek
mellett még két német színész is kapott szerepet. A film normálisan és jól
elkészült, elfogadása München-ben, a Bayerischer Rundfunk elég jó és modern
gyártó központjába lett kijelölve. Erre kimehetett a dramaturg, a rendező meg
én az NSZK-ba. Az akkori Bayerischer Rundfunk nem volt még olyan hatalmas, mint
ma a ZDF komplexuma, de igen megnyerő volt. A helyi vezetés fogadott bennünket
és egy monitoron megnéztük, Herr Pabst-tal, igaz külön megtekintőben, a kész
filmet.
Közben ezzel párhuzamosan a
BR főbb illetékesei is egy másik helyen ugyancsak ezt nézték, majd felhívtak
magukhoz. Némi gyors értékelés után közölték, hogy részükről rendben, el van
fogadva. Hát így történt. Gyorsan és praktikusan, a filmet végig itthon
forgattuk. Jjó kezdetnek, beindításnak sikeresnek tűnt, később már bonyolultabb
és igen nagyszabású koprodukciókat is csinálhatott az MTV.”
Március 26., román–magyar tévéegyezményt írt alá
Megyeri Károly és Julis Fejes Budapesten.
A Film Színház Muzsika 1976/12. számában Megyeri Károly elnökhelyettest
televíziós munkájának kezdeteiről és jelenlegi feladatairól kérdezte Feledy
Péter, részlet:
„Megyeri Károly egyike a legrégibb televíziósoknak. Pályafutása kezdetének időpontjait
kapásból sorolja:
– 1958. április
4-én a katonai díszszemlét kommentáltam. Ekkor szólaltam meg először a
televízióban. Első szereplésem a képernyőn 1959. január 4-én volt, az
Élőújságban készítettem egy riportot. Ekkor még a rádiónál dolgoztam, 1959.
március 15-én kerültem át a televízióhoz, pontosabban az Élőújság – a televízió
egykori heti politikai magazinja – szerkesztőségébe.
– A
képernyőn át ismerték és szerették meg a nézők. Az Élőújságtól kezdve a Ki mit
tud?-okon keresztül a Fórumokig szinte felsorolni sem lehet azokat a
műsorokat, amelyekben riporterként, műsorvezetőként közreműködött. De közben
– 1966-tól kezdve, amikor az ipari szerkesztőség vezetője lett –, egyre
felelősségteljesebb vezető beosztásokba került. 1974 októberétől a Magyar Televízió
elnökhelyettese. Tulajdonképpen mi tartozik a televízió nagy és bonyolult
szervezetében az elnökhelyettes közvetlen irányítása alá?
– Elsősorban a műsortervező
munka. A műsorkészítő részlegek közül a politikai adások főszerkesztősége, a
televízió híradója és a sportosztály, valamint a koordinációs főosztály,
amely a televízió technikai eszközeinek nem kevés gonddal járó elosztását
végzi.
– Napjaink egyik legtöbbet hallott, olvasott szava: a hatékonyság. A munka
eredményességének fokozása egyre jobban előtérbe kerülő követelmény.
Elégedett-e a televízió munkájának hatékonyságával?
– Munkánk eredményességét mérni nehéz, de nem lehetetlen. Minden azon dől
el, hogyan használjuk a rendelkezésre álló szellemi és technikai kapacitást.
Fontos, hogy a műsorstruktúra lehetőségeit minél jobban értékesítsük: azokban
az órákban, amikor a legnézettebb a televízió, a legszínvonalasabb és egyben
a legtöbb néző érdeklődésére számot tartó műsoraink menjenek adásba.
Műsorszerkesztői munkánkban, a szinte végtelen választási lehetőség
figyelembevételével, jobban kell szelektálnunk a témák között. S persze a
műsormunka hatékonyságának döntő eleme nem utolsósorban az adott téma
feldolgozásának módja.
– A felsoroltak közül melyik ma a leggyengébb pont?
– Inkább úgy válaszolok:
mindegyik tekintetben bőségesen vannak még feladataink, van még javítanivalónk.
A szellemi és technikai kapacitás bővítése kizárólag a felső vezetés dolga, a
többi, mindenekelőtt a feldolgozásmód viszont elsősorban a munkatársi
szférába tartozik. Hogy most csak a feldolgozás módjával összefüggő egyetlen
elvi kérdésre utaljak: egy közepes színvonalú műsor is hatásos, de a szó
negatív értelmében. Fontos, nagy téma közepes, szürke feldolgozása degradálja,
leértékeli azt, amiről szól, illetve, amiről szólni kíván – és ilyen értelemben
politikailag, erkölcsileg káros.
–
Számíthatunk az említett kapacitás bővítésére?
– Hadd említsek csak
egy tényt: jelenleg a szervezés, kialakítás stádiumában vannak a televízió
újabb, nagy fontosságú szellemi-technikai bázisai – a vidéki stúdiók. De rögtön
hozzáteszem, hogy a vidéki stúdió kifejezés nem helyes, a hivatalos nevük:
körzeti stúdió. Jó lenne, ha ez az utóbbi menne át a köztudatba. Nemcsak azért, mert a vidéki
szónak van egyfajta lebecsülő, pejoratív értelme, hanem mert ez fedi funkcióját
is pontosan: Szeged és Pécs 3-3 megyényi körzetéről kívánunk frissebben
tudósítani, e körzetek helyi gondjaiban szeretnénk alaposabb eligazodást
biztosítani, és e körzetek kulturális értékeit szeretnénk országosan jobban
megismertetni és elismertetni. A körzeti stúdiók az év második felében –
egyelőre szerény műsoridővel – megkezdik tevékenységüket…”
Március 27. 20.05 Színházi Világnap. Shakespeare: Othello –
tragédia közvetítése a Madách Színházból, felvételről.
Március 28.
Március 30. 20.05 Leonyid M. Leonov: Hazatérés – színmű
közvetítése a József Attila Színházból, felvételről.
Március 31. 21.05 Születésünk titkai – dr. Czeizel Endre sorozatának első adása. Szerkesztő Kővári Péter, operatőr Abonyi Antal, rendező dr. Kárpáti György.
A Rádió és Televízió Újság 1976/13. számában írta Kővári Péter:
„...A tíz héten át látható
adássorozat kézen fogva vezeti a nézőt a fogamzás, a meddőség, a vetélések és
fejlődési hibák okai, a terhesekre leselkedő betegségek, a kis súllyal
születettek problémái és a szülés rejtelmei között. A Magyar Vöröskereszt
klubot szervez, amelyeknek tagjai
együtt nézik végig a sorozatot, majd a klub vezető orvosával megbeszélik
személyes gondjaikat. Az adással egy időben az Élet és Tudomány cikksorozatot
indít Születésünk titkai címmel. A sorozat sugárzása közben a tévé
forgatócsoportja több klubot keres majd fel, s az ott elhangzó legérdekesebb
kérdéseket filmszalagra rögzíti, hogy az érdeklődők az utolsó adásban választ
is kaphassanak.”
A Film Színház Muzsika 1976/15. számában a sorozat kapcsán Gách Marianne
interjút készített dr. Czeizel Endrével, részlet:
„Dr. Czeizel
Endre és a Magyar Televízió találkozása ritka telitalálat!
A kiváló genetikus tudósnak a képernyőn teremtettek katedrát, s csakhamar
jóformán az egész ország lelkes növendékeként leste szavait. Az öröklődés
titkai után dr. Czeizel most születésünk titkaiba avatja be hallgatóit, oly
magától értetődő természetességgel, hogy a legbonyolultabbnak vélt orvosi
adatok és tények, sőt, a kényesnek hitt kérdések is mindennapjaink elválaszthatatlan
részévé váltak.
Nemcsak
tudós, hanem rendkívüli tehetségű pedagógus alkat, szuggesztív előadó is.
– Vajon hogyan
szánta rá magát a képernyőn való szereplésre?
– Amikor
öt évvel ezelőtt Angliában jártam, tévésorozatot közvetítettek genetikai
problémákról. Azt tapasztaltam, a tudósnak egy csöppet sem derogál, hogy az
ország színe előtt maga beszéljen tudományos munkásságáról és mindenki
nyilvánvalónak tekinti, hogy orvosi problémákat népszerűsít. Így aztán amikor a
tévé idehaza felkért az előadássorozatra, örömmel vállalkoztam rá. Ezt az
elhatározásomat azóta sem bántam meg, hiszen a tévéközvetítések előtt
jóformán lasszóval fogtuk azt a néhány fiatalt, aki genetikai tanácsért tévedt
be hozzánk, ma ellenben sorban állnak az érdeklődők. Azelőtt örültünk, ha évente
százan kerestek föl, de az elmúlt két évben ez a szám ezernegyvenre szökött
föl.
– A képernyőn pszichológiával átszőtt, intim hangon, rendkívüli
tapintattal teremt kapcsolatot nézőivel. Milyen érzés az, hogy szokásos
tanácsadásait most több millió hallgatóhoz intézi?
– Akad
nem egy olyan téma, amelyről voltaképpen négyszemközt illene beszélnem. De hát
a személyes jellegű problémákról sem középiskolás fokon akarunk szólni. Az
előadások kezdeti elfogódottsága után nemegyszer úgy belelendülök a
rögtönzött fejtegetésbe, hogy már-már megfeledkezem arról, hányan ülnek a
tévékészülék előtt...”
A Népszava március 31-i számában írta Vajk Vera,
részlet:
„Születésűnk titkai címmel
ma este tízrészes népszerű-tudományos sorozatot indít útjára a televízió.
Rendkívül érdekesnek ígérkező, jelentős vállalkozás ez. A megtermékenyítéstől
az új kis élet születéséig olyan témákat tár fel a televízió nyilvánossága
előtt nyíltan, tudományos alapokon és humánus szépséggel, amelyekről nem
szokás, nem illik beszélni. Pedig kell. Nagyon is fontos tudni, mit tehet az
ember a jövő nemzedékért, azért, hogy a születendő gyermekek a kívánt Időben,
testileg és szellemileg egészségesen jöjjenek világra. »Tudományos show-műsor«.
Születésünk titkaiba dr. Czeizel Endre genetikus avatja be a tévénézőket.
Czeizel doktor, akinek világos, érdekes előadásmódját, közvetlen egyéniségét
már Az öröklődés titkai című sikeres sorozatból ismerhetjük, ezúttal is szinte
kézen fogva vezeti a nézőt a családtervezéstől a szülőszobáig, sőt nemcsak
annak ajtajáig. Láthatjuk egy új emberke világra jöttét, és a tíz adásban még
sok olyan életjelenséget, amelynek eddig csak orvosok, tudósok, biológusok
lehettek tanúi. A magyar és külföldi filmanyaggal gazdagon illusztrált
sorozatot Kővári Péter szerkesztő »tudományos show-műsornak« nevezi, s
hozzáteszi – új vállalkozásunk egy
tudatos program része. Évek óta igyekszünk a korszerű egészségügyi
felvilágosítást szolgálni a televízió sajátos eszközeivel és lehetőségeivel.
Az öröklődés titkairól, majd a civilizációs ártalmakról és a táplálkozási
kultúráról szóló Mozdulj illetve Megmérettünk című sorozataink igen jó fogadtatásra
találtak. Bízunk benne, hogy a Születésünk titkainak adásai is kivívják a
széles nézőtábor érdeklődését.”
Ezen a napon Nagy Richárd elnök levelet intézett Grósz Károlyhoz, az MSZMP KB Agitációs és Propaganda Osztály
vezetőjéhez:
„A Magyar Televízió állami
és pártvezetése azzal a kéréssel fordulunk hozzátok, legyetek segítségünkre
abban, hogy a titkárság a látogatási programon kívül hagyja jóvá, hogy Németh
Károly, Óvári Miklós és Gyenes András elvtársak május hónap folyamán belső
tájékoztatót tarthassanak a Magyar Televízió mintegy 50 vezető munkatársa
(főszerkesztők, szerkesztők) számára.
Az új műsortervezési rend
szerint minden év június végéig kell elkészíteni a főszerkesztőségeknek a
következő évi műsortervüket, melyeket azután szeptemberben véglegesítünk.
Szeretném, hogy a műsortervező munka politikai, ideológiai magalapozottsága
sokkal nagyobb legyen, mint eddig, s a Televízió műsorpolitikája jobban
visszatükrözze a pártunk XI. kongresszusának határozatit, az SZKP XXV.
kongresszusának tanulságait, s a bel- és külpolitika valóban időszerű és
számunkra fontos kérdéseire adjon választ minden műfajban...”
(Magyar Országos Levéltár -
A kérést Feljegyzés formájában Fodor László április 5-én továbbítja Győri
Imre KB titkár felé, az Agitációs és Propaganda Osztály támogatásával.
Április
Április 2., a TV Híradó beszámolt a Skála Budapest
Szövetkezeti Nagyáruház megnyitásáról.
Április 3.
Április
Zsigmondi Boris – Érdemes művész,
Sík Igor – Érdemes Művész,
Bárányi Ferenc – József Attila díj II. fokozat,
Dömölky János –Balázs Béla díj I. fokozat,
Mezei István – Balázs Béla díj II. fokozat,
Bánki László – Erkel Ferenc díj II. fokozat,
Lázár Eszter – Erkel Ferenc díj III. fokozat.
A Munka Érdemrend arany fokozatát kapja Konner
János,
az ezüstöt Rockenbauer Pál és Szép Zsigmond,
a bronzot Pápai Lajos és Takács Mária.
Szocialista Kultúráért kitüntető jelvényt kaptak:
Dravas Máté, Herskovits Pálné, Kozma Béla, Németh
Lehel, Rácz Gábor, Sági László, Szobolcsi Gézáné, Várszegi Károly, Vukovics
Sándor és Zsupányi Józsefné.
Április 5., késő délután nagysikerű
közönségtalálkozót tartottak az RTV Közösségszolgálatánál, az Október 6.
utcában, a Játék a betűkkel című vetélkedősorozat alkotói, Egri János, Szűcs
László és Hlatky Zsuzsa.
Április
Április 8. 20.05 indul a nyolcrészes
lengyel–magyar koprodukciós filmsorozat, a II. világháborús lengyel–magyar
kapcsolatokról és a hozzánk menekült lengyelek sorsáról szóló A harmadik határ bemutatkozása. Írta Adam Bohdaj,
dramaturg Sipos Tamás, vezető-operatőr Kocsis Sándor, rendező Wojciech Salarz
és Lech Lorentawitz.
Április 9., a TV Híradóban Práger György foglalkozott
a számítástechnika térnyerésével, riportjában a számítógépek mezőgazdasági
alkalmazási lehetőségeivel foglalkozott. A HÉT-ben 18-án pedig Wisinger István
készített riportot és interjút Státusz szimbólum a számítógép? címmel.
Április 10. 19.00 az Egymillió fontos hangjegy következő
adása.
A Népszava április 10-i számában írta (semleczy), részlet:
„A televízióban január 3-án
bemutatkozott Egymillió fontos hangjegy már címével
is megragadta a tánczenekedvelő nézőket. A sorozat rövid idő alatt elérte
célját: negyedórában színvonalas muzsikát sugároz, változatos
szereplőgárdával. A műsorvezető Keresztes Tibor stílusa jól
illik a műfajhoz, és a hatást kitűnő színdramaturgia emeli. Módos Pétert már a Slágerszerviz
idejéből jó szemű, a könnyűzenét kedvelő és értő szerkesztőként
könyveltük el. Új, életrevaló ötletei továbbra is vannak.
Például május 15-én bemutatja az Eurovíziós fesztivál győztes dalát, az év végére
pedig két nagyobb lélegzetű összeállítást is tervez. A ma esti adásban
egyébként Zalatnay Sarolta, Karda Beáta, Horváth Attila, a Skorpió és á Volvo együttes szerepel
a programban.”
Április 11.
A Rádió és Televízió Újság 1976/14. számában a
szerkesztő (H. G.) így ajánlotta a műsort a nézők figyelmébe:
„A műsor a történelem tárgykörébe tartozó
új kutatásokat, megállapításokat szeretné megismertetni – olvashattuk már jó
néhány tévé előzetesben. Újabban azonban mindinkább kiderül, hogy egyszerűen
csak történelmünkről, múltunkról kellene beszélni.
Hiszen a régi – sokszor azt mondhatjuk: szerencsére – egyre kopik. Az e héten
útjára bocsátandó – s ezentúl havonta jelentkező – magazinműsor
levonja ebből a szükséges következtetéseket: történelmi ismeret- és
élménygyűjtéshez kíván segítséget nyújtani. Íme az első adás néhány témája: Történelmi
séta országjáróknak – Múzeumi tudósítás – Tárlat régi híradófilmekből (ezeket a
képsorokat talán már láthattuk is egy-egy villanásra – más adások
illusztrációjaként; most azt is megtudjuk, hogy mikor, hol, milyen alkalomból
készültek, kik rögzítették a felvételeket, mit írtak az eseményről a korabeli
lapok). És lesz még egy-egy rövid glossza – először arról, mi
is a történelem. Indul továbbá egy játékos sorozat, melyet röviden így
nevezhetnénk: »Történelmi tárgyakat keresünk«. Remélhető, hogy a
műsor – közvetve – hozzájárul majd nemzeti kincseink gyarapodásához és, de legfőképp
mindannyiunk történelmi ismereteinek gazdagodásához.”
Április 11. 19.00 Chrudinák Alajos és Várszegi
Károly újabb libanoni újabb (Várszegi a forgatás alkalmával megsebesült).
A Magyar Nemzet, április 14-i számában írta Lőcsei Gabriella, részlet:
„A Televízió merész gesztussal
a Költészet napját ünnepelte a Tempefői tévéváltozatával. A címlap – A KÖLTÉSZET
NAPJA, Csokonai Vitéz Mihály: A méla Tempefői – azt sugallta most 1976. április
tizenegyedikén, József Attila születésnapján, hogy a Tempefői kesernyés
derűjével hasznos a költészet hazai sorsát ünnepelni... A Televíziónak azonban
csak félig volt mersze közönsége költészetnapi elgondolkodtatásához. A
Tempefőit ugyan műsorára tűzte a nevezetes napon, de a film kezdete előtt,
eleve eloszlatva az esetleg felmerülő kételyeket és felismeréseket,
megpróbálta elhitetni a nézőkkel a bemondói ajánlás, hogy Tempefői a múlt, az
ünnepnap a jelen. A hazai literatúra iránt általában közömbös néző bizonyára
el is hitte és irányadónak tekintette e bevezető szavakat. A szavak jelentését
is firtatók esetleg kételkedtek és a műsor szándéka és jellege közötti
ellentmondásra felfigyelve talán a
Április 13. 20.05 Németh László: Mathiász-panzió –
dráma közvetítése a veszprémi Petőfi Színházból, felvételről.
Április 15.
Április 17. 20.25 Szombat este – szórakoztató
összeállítás. Első rész: Enyém a képernyő – Bárdi György műsora. A népszerű színész
saját estje, meghívott vendégekkel. Szerkesztő Fekete Katalin és Sztevanovity
Dusán, vezető-operatőr Mestyán Tibor, rendezte Deák István.
A Dunántúli Napló április 21-i számában írta
H.E, részlet:
„Bárdi-show. Nem is tudom, miért nincsenek nálunk ilyen műsorok.
Nyilván a sztárkultusszal is összefügg, vagyis a sztárosdi eltökélt, már-már
görcsös tagadásával. Pedig tele vagyunk jó színészekkel, színes színészegyéniségekkel,
akiknek bizonyára más is van a tarsolyukban, mint az a képesség, amellyel egy-egy
adott szerepet eljátszanak. Adni nekik egy vagy másfél órát a képernyőn,
tegyék, amit akarnak, játsszanak, énekeljenek, táncoljanak,
beszélgessenek, dicsekedjenek, mutatkozzanak be, ahogy jól esik – igazán
egyszerű ötlet. A show-műsorok nálunk úgyis gyermekcipőben járnak, miért ne
adhatnánk hát a színészeknek ilyen »alkotó lehetőséget«?
Közben meg azt gondoltam, meg kellene bírálni a
Bárdi-showt, hogy helyenként merev volt és betanult, hogy egy színész attól,
hogy színész, még nem okvetlenül riporter is, hogy ha a csevegések egy
kaptafára készülnek, akkor a néző a harmadiknál már félrehúzza a száját, hogy
ennél szélesebb skálát vártunk tőle – és így tovább. De végül is elálltam
ettől a szándékomtól, mert vajon mi okból követelhetnénk, hogy
Minden egybevetve
örömmel vennénk, ha a televízió meghonosítaná a színész-show műfaját, amely a
tévé egyik legtévészerűbb és legnépszerűbb műsora lehetne. Megfelelő választék
esetén azután, mindenki eldönthetné ízlése és tapasztalatai alapján, hogy
milyen az igazán jó színész-show. Amit ma még – jósképességek híján – nagy
könnyelműség lenne meghatározni...”
Április 18. 20.10 Georges Feydeau: Bolha a fülben –
vígjáték közvetítése a Vígszínházból, felvételről.
Április 20., Róbert László levélben tájékoztatta
Miklós Imre államtitkárt, az Állami Egyházügyi Hivatal vezetőjét az 1976-os A
vallás- egyház-társadalom című dokumentumfilm sorozat 1976-os terveiről:
Május: olasz rész forgatása. Június: Thaiföld,
(Magyar Országos Levéltár XIX. – A -21- c. Állami Egyházügyi Hivatal
Adattár, 000.3. Könyvkiadás, sajtó,
rádió.)
Április 20-24. között rendezte meg a Magyar
Televízió Kőszegen az első Televíziós Gyermekműsorok és Gyermekfilmek
Szemléjét. A TV Híradó tudósított a megnyitóról április 21-én.
A Filmvilág 1976/10. számában írta Tarbay Ede,
részlet:
„Zavarba ejtő
tematikai sokféleség, de a vitákat minden esetben jól előkészítő, és éppen
ezért vitára ingerlő csoportosítás jellemezte a Magyar Televízió csaknem húsz
esztendeje létrehozott gyermekosztályának első – és éppen múltja miatt
megkésett – kőszegi szemléjét. Az ötnapos bemutató sorozat valóban szemle volt,
ízelítő és keresztmetszet egy osztály munkájáról, törekvéseiről, eredményeiről
és gondjairól...”
A Népszava április 21-én írta:
„Kedden
Kőszegen megkezdődött az első televíziós Gyermekműsor- és Gyermekfilm szemle.
A Jurisics-várban megrendezett négynapos szemlén az alkotók, a tévések, a
kritikusok, a pedagógusok, az újságírók és a közönség – köztük természetesen
nagy számban gyermekek, mint legfőbb »fogyasztók« –, teszik mérlegre az elmúlt
csaknem húsz esztendő hazai televíziós gyermekműsor és gyermekfilm termését.
Délelőttönként szakmai vetítéseket tartanak az elmúlt években készített
produkciókból, majd délutánonként vitákat, beszélgetéseket rendeznek róluk.”
Október 20-án Sándor György készített jelentést az Elnökség számára az
eseményről. Ebből részletek:
„...A szemlét, melynek
programjait Kőszegen és környékén is lehetett venni az OIRT 10-es csatornáján,
azzal a céllal rendeztük, hogy az alkotók széleskörű tanácskozáson vitathassák
meg tapasztalataikat írókkal, újságírókkal, pedagógusokkal, s gyermekekért
dolgozó más művészeti műhelyek munkatársaival. Az első szemle középpontjába az
esztétikai nevelést állítottuk. A műsorokat mindig gyermekközönséggel együtt
néztük, s vitáinkat mindig a látott műsorokból indítottuk... Összegezve: a
szemle hasznos kulturális munkaértekezlet volt. Helyes volt, hogy versenyt nem
hirdettünk, díjakat nem osztottunk – nem vontuk el a figyelmet a lényegről: az
eszmecseréről.
A tanácskozás során
kiderült, hogy alapjaiban jó úton járunk, generális változtatásokra nincs
szükségünk: rangjuk van a tévé gyermekműsorainak...
Kőszeg városa ideális
helyszín – légköre, zártsága nagyon is alkalmassá tette (és teszi) a szemle
lebonyolítására... Nehezítette a lebonyolítást a város szállodai helyzete. Amíg
a szállodahelyzet lényegesen nem javul, a kőszegi szemlét nem lehet
nemzetközivé tenni...
Az Elnökség az elmúlt évben
úgy döntött, hogy a Kőszegi Szemlét kétévenként rendezzük meg. A miskolci
fesztivállal való ütközés miatt azonban szükségessé vált, hogy a Kőszegi Szemle
a páratlan évekre menjen át. Ezért a Televíziós Gyermekműsorok és Gyermekfilmek
II. Szemléjét 1977. május 9-13. között kívánjuk megrendezni…”
(Magyar Országos Levéltár XXVI-A-9-a/24 doboz, MTV iratok.)
Április 21. 20.05 Sütő András: Egy lócsiszár
virágvasárnapja – dráma közvetítése a kaposvári Csiky Gergely Színházból,
felvételről.
Április 23. 20.05 Gvadányi József és Gaál József: A
peleskei nótárius – tévéjáték bemutatója. Dramaturg Zahora Mária,
vezető-operatőr Abonyi Antal, rendezte Kalmár András. Szereplők: Páger Antal,
Bilicsi Tivadar, Borbás Gabi, Kalocsay Miklós, Béres Ilona, Garas Dezső, Agárdi
Gábor, Miklósy György, Komlós Juci, Bod Teréz, Papp Éva, Szilágyi Tibor, Nagy
István, Gombos Kati, Bányai János, Bálint György, Gaál János, Gálvölgyi János,
Gór Nagy Mária, Hegedűs Erzsi, Prókai István, Tóth Imre.
A Rádió és Televízió Újság 1976/29. számában Zahora Máriával készített interjút Vadas Zsuzsa:
„Láthatatlan
fiatalok. Zahora Mária a tévé drámai
főosztályának legfiatalabb dramaturgja. Egyike azoknak, akik sohasem
személyesen, mindig a műben vannak jelen a képernyőn, s láthatatlanul is együtt
buknak vagy diadalmaskodnak a filmekkel, tévéjátékokkal. Most éppen jó időt
választottunk a beszélgetésre. A Rókus templom harangjai című tévéjáték –
amelynek ő volt a dramaturgja – a filmkritikusok díját kapta a veszprémi
tévétalálkozón.
– Ebben talán az is
közrejátszott, hogy nem először dolgozom együtt Hajdufy Miklós rendezővel. Vele
és Száraz György íróval már az ötödik forgatókönyvet készítjük közösen.
– Mi a dramaturg szerepe az
alkotói »hármasban«?
– Összekötő kapocs a kettő
között. Egy jó rendezés megemelheti a művet, de nem pótolhatja. Ezért nekem
mindig a darab az elsődleges, ennyiben irodalom centrikus vagyok.
– Tehát inkább
írópárti?
– Ezt így nem mondanám. Az irodalom is, meg a tévé is külön műfaj,
másként hangzik a mondat leírva, mint a képernyőn elmondva. Az írók is rajtam
mérik le először, hogy műveiknek milyen a televíziós hatása.
– Ehhez az is kell, hogy a
dramaturg nemcsak az irodalomban legyen tájékozott, hanem a televízióhoz is
értsen?
– Évekig csak tanultam a
szakmát, mint gyakornok. Rengeteg forgatókönyvet olvastam el, forgatásokra
jártam, és még ma is úgy készülök minden feladatra, hogy könyvtárakat bújok,
»megtanulom« az adott kort, a legapróbb részletekig. Nagyon sokat köszönhetek
Hubay Miklósnak, aki a dramaturgia gyakorlatába vezetett be. Azt is
lényegesnek tartom, hogy kezdőként olyan rendezőkkel dolgozhattam, mint
például Szönyi G. Sándor, aki arra tanított, hogyan lássak tévészerűen.
– Öt éve végezte el az
egyetem magyar–esztétika szakát. Utána mindjárt a tévéhez került.
– Jó érzés, hogy kezdettől
bíztak bennem, hagytak és segítettek dolgozni. Évente legalább egy, néha több
olyan művet kapok, ami a szívügyem, a saját választásom. Ilyen például a most
készülők közül kettő. Az egyik Arany László műve, A délibábok hőse, Gorái Gábor
és Horváth Jenő átdolgozásában. A másik Lengyel Péter Viktor szerelmei című
munkája, ezt Szabó István rendezi. Egy dramaturg, aki még nagyon a pályája
elején tart, ennél többet nem is kívánhat...”
Április 24-27. között Ipper Pál szerkesztő, műsorvezető
és ifj. Török Vidor operatőr tudósította a TV Híradót a portugáliai
választásokról.
A Rádió és Televízió Újság 1976/5. számában ifj. Török Vidort munkatársa, Moldoványi Ákos mutatta be az olvasóknak:
„Nemrégiben valaki azt kérdezte tőlem: Mondd, hogy van ez? Van nálatok egy
ismert operatőr, Török Vidor. Olvastam, hogy nyugdíjba ment. Mégis, azóta
szinte többször látom a nevét a képernyőn, mint azelőtt. A kérdezőnek s a többi érdeklődőnek hadd adja meg ez a kis
írás a választ. A titok nyitja roppant egyszerű: ez a Török Vidor nem az a Török
Vidor... A tévések szeretve tisztelt »Vidor bácsi«-ja 1968-ban valóban
nyugdíjba vonult. Azóta csak egyszer-egyszer jön a televízió tájékára, amikor
felkérik valamilyen sportesemény közvetítéséhez – vezető operatőrinek. Mert a
sport (főleg a foci) a nagy szerelme, máig is a pályán érzi magát a legjobban,
a gumioptikás kamera »karját« szorongatva. Egyszóval: ő nyolc évvel ezelőtt
elvonult, de előbb még gondoskodott az utánpótlásról – megtanította a
mesterség sok csínjára-bínjára, fortélyára a fiát, ifjabb Török Vidort, akit
emiatt a szakma olykor még ma is egyszerűen »Kisvidor«-nak emleget. Az ifjabb
Török a Filmhíradónál kezdte a szakmát, 1960-ban: a papa nyomdokain haladva
elsősorban a sportesemények fotografálására specializálta magát. Legkedvesebb
sportága – fényképezhetőség szempontjából – a torna, az evezés, a kerékpározás
volt. Segédkezett híradós politikai riportok és dokumentumfilmek felvételében
is. Abban az évben, mikor a papa visszavonult, »Kisvidor« a Televízió
híradójához került. (S azonnal megismerkedett e sorok írójával, aki szintén
akkor volt újonc. Az ismeretségből barátság lett, majd közös munka: máig is
egymással dolgozunk, alkotó-párban a TV Híradónál.) Főnökei hamar felismerték
a fiatalember értékeit és szakmai tapasztalatait: egyre komolyabb feladatokkal
bízták meg. 1968-ban a szófiai VIT-ről tudósított eleven, mozgalmas, fiatalok
ünnepéhez méltó képsorokkal. Aztán hosszú ideig képzőművészeti riportokat
fotografált; a szakma és a közönség is felfigyelt szépen komponált, jól
világított képeire, művészportréira. 1973-ban és 1974-ben két nagy
riportfilmet forgatott: Szibériában Elek Jánossal, a jelenlegi moszkvai
tudósítóval az Amíg az energia felszabadul... címűt, Lengyelországban pedig A
harmincadik tavaszt – énvelem. Mindkettő sok elismerést kapott. Különösen a
színeket dicsérték – ugyanis mindkét film színesben készült, s
ebben az ifjabb Török különösen járatos. (Szakértelmét még abban az időben
szerezte, amikor laboratóriumban dolgozott.) 1975-ben amellett, hogy
hozzájárult napjaink »képes krónikájának« készítéséhez, sokat utazott: járt
Irakban, Portugáliában és Helsinkiben, a Biztonsági Konferencián. Nemrégen új
oldaláról mutatkozott be – kiválóan kezeli a mostanában munkába állt
hordozható, képmagnóval
kombinált elektronikus kamerát. Róla valóban elmondható: nem esett messze...”
Április 24. 21.00 Karel Gott Budapesten – közvetítés az
Erkel Színházból.
Április 27. 20.05 ismét Fórum a televízió képernyőjén. A
februári előterjesztés alapján végül is lett Fórum adás, de nem belpolitikai
témával fog foglalkozni, hanem külpolitikai témákkal!
A hónap közepén, április 13-án az MSZMP KB Agitációs és Propaganda
Bizottsága megvitatta a televíziós külpolitikai Fórum műsorokról készített
előterjesztést. Részletek a jegyzőkönyvből:
„Jelentés a televízió
külpolitikai Fórumainak elemzéséről.
Előadó: Grósz Károly.
Az Agitációs és Propaganda
Bizottság egyetértően tudomásul veszi a jelentést. Megállapítja, hogy a külpolitikai
fórumok sikeres műsornak bizonyultak. Helyesli a műsor továbbfejlesztésére
kialakított elképzeléseket.”
Melléklet az előterjesztés. Ebből részletek:
„A Televízió első Fórum
adása 1968 őszén volt, a nézők külpolitikai kérdéseire válaszolt. Azóta a mintegy
40 Fórum közül 20 volt külpolitikai témájú.
A legnézettebb politikai
műsorok egyike, főidőben, 20 óra után kerül sugárzásra. Korszerű televíziós
műfaj. Az egyes adásban a nézők is aktívan részt vesznek: átlagosan1000 kérdést
intéznek a Fórum résztvevőihez, túlnyomó többségüket az adásidő alatt,
telefonon. (A másfélórás adásidőben kb. 60-80 kerül megválaszolásra)...
A Fórum társadalmi és
politikai életünk demokratizmusának és a televízió fejlődésének sajátos
terméke, tartalmilag és formailag is több új elemmel gyarapodott az eltelt hét
és fél év alatt. Részt vállalt e műsor a baráti országok (kétszer a
Szovjetunió, illetve az NDK, Lengyelország és Bulgária) életének, munkájának
bemutatásából. Formai újítás volt az egy időben a moszkvai és más külföldi tudósítók
közvetlen kapcsolása...”
Részletek a jelentés kritikai elemeiből:
„A külpolitikai Fórumok
politikai hatékonyságát legfőképpen a következők veszélyeztették:
1. Szemléletbeli torzulás,
miszerint ebben az adásban olyan kérdéseket és úgy lehet feltenni, amelyeket és
ahogy a tömegtájékoztatás egyetlen más csatornáján sem (pl. Bolgár fórum).
2. Szerkesztés helyenként
laza, végiggondolatlan, s emiatt időnként az újságíró »jól értesültsége«,
ritkábban a nyugati propaganda hatása szerint állnak össze a kérdése és a
válaszok. Brezsnyev elmaradt egyiptomi látogatása kapcsán a válaszadó
belebonyolódott a nyugati propaganda »betegség-találgatásaiba«. Volt műsor,
amelyben a szocialista világot jórészt Kína, Albánia és Jugoszlávia témai
képviselték.
3. Nem érvényesül mindig
kellő politikai érettség, felelősség, sem a műsor keretében adott
információkban, sem az orientáló kommentárokban (a szovjetunióbeli »passzport«,
a kairói tüntetés stb.).”
(Magyar Országos Levéltár
Ezzel egy időben megjelent a Tömegkommunikációs Kutatóközpont kiadásában
Márványi György Fórum című kiadványa a Műsormonográfiák
című sorozatban. Márványi a Fórum eddigi történetét mutatja be a kiadványban,
és elemzi a műsor fogadtatását, eredményeit. Részletek a kiadványból:
„A két nagyméretű,
hangszigetelt, üvegablakos »telefonfülke« már sok sikeres tévéadást látott: a
Ki miben tudós fiatal, tehetséges, nagy tudású versenyzői dolgoztak benne
heteken keresztül. 1968. szeptember 17-én este két külpolitikai szerkesztő ült
benn egy-egy telefon mellett, papírral, ceruzával felfegyverezve. A fülkék
mellett hat külön kis asztal sorakozott, kissé iskolásan, rajtuk a
»tulajdonosok« nevei, az asztalok előtt pedig Vitray Tamás álldogált, nyakában
egy jó nagy mikrofonnal. Velük szemben sorakozott a négy kamera, s a kamerák
vonala mögött – képen kívül – egy kis »szerkesztőség«: szerkesztő, gépírónők,
»küldöncök« lesték az óramutatót, amely ekkor 19 óra 24 percet mutatott. A
rendező, Kígyós Sándor néhány gyors, rövid utasítással feszesre fogta egész
apparátusának gyeplőjét, aztán a fülhallgatók zümmögése helyett a hangos
utasítás dörrent bele a csendbe: »Figyelmet kérek! Ki vagytok adva!«
Felhangzott a szignál zene, egyszerű, modern felirat jelent meg a képernyőn,
útjára indult a Magyar Televízió egyik legnagyobb horderejű politikai műsora, a
Fórum.
A műsorvezető néhány rövid
mondattal ismertette az új adás lényegét: a néző telefonon kérdez, a
külpolitikai szakértők pedig azonnal, kapásból válaszolnak. Bemutatta a
résztvevő külpolitikusokat (akik közt mellesleg egy belpolitikus is volt) és a
»telefonfülkében« kucorgó szerkesztőket. No és bemondta azt a két
telefonszámot, amelyen a nézők felhívhatják az adást. Ezután – hogy ezzel is
egy kis időt adjon a nézőknek a kérdések megfogalmazására és a tárcsázásra – a
közvetítő kocsi jelentkezését kérte Győrből, ahol a gyár művelődési otthonában
20-30 néző gyűlt össze, hogy az adás
során kérdéseket tegyenek fel a stúdióban ülőknek...
Azt persze, hogy milyen jelentőségű az új
adástípus, sem az alkotók, sem a nézők nem tudták. Ma, amikor több mint hat év
múlt el, és több, mint harminc adás tapasztalatai állnak rendelkezésünkre,
nyugodtan elmondható, hogy ezt az adást számon kell, hogy tartsa a Televízió
krónikája. A Fórum - tévés »történelmi esemény«.
...A műsor létrejötte, tartalma és formája
nem a véletlen szüleménye. Kevésbé jelentős, periférikus témájú műsoroknál
véletlen mozzanatok egész sora játszhat közre abban, hogy mikor kerülnek
képernyőre, vagy hogy odajutnak-e egyáltalán. Az alkotók elképzeléseit a
televízión kívüli és belüli élet menete sokszor és igen váratlanul
módosíthatja: előrehozhatja, vagy eltolhatja a műsor jelentkezését. Olyan,
társadalmi szempontból nagy horderejű műsor létrejöttében azonban, mint a
Fórum, igen sok nemzetközi és hazai vonatkozásban egyaránt fontos. Igaz,
ez – részben – fogalmazás kérdése is: ahol tehát a kérdés jó szándékú, arra a
választ, akár egy-két másik kérdéssel összekapcsolva, lehetőleg meg kell adni
– így szólt az előkészítő értekezlet döntése.
Egy másik példa: az
igazságügyi Fórumnál eldöntöttük, hogy – bár az egyik megye lakosait és az
ottani helyi sajtót is foglalkoztatja egy éppen felderített gyilkossági ügy –
ha kérdés futna be, ne kerüljön adásba, mert perifériális problémát emelnénk,
akarva-akaratlanul, országos síkra.
A valódi probléma tehát
valójában így fogalmazódott meg: azt az óriási nyereséget, amit a magyar
közélet, a demokratizmus fejlesztése szempontjából a Fórum jelenthet,
megszünteti-e, semmissé teszi-e, ha adásról adásra akad egy-két kérdés, amely
nem kerül a nagyközönség elé? A választ az elmúlt évek több, mint harminc
Fórum-adása adta meg: a néző a mi Fórumainkon a mi kérdéseinkre és válaszainkra
kíváncsi és sokra becsüli a politikai egyértelműséget, nyíltságot. A műsor nem
a nézővel összekacsintó sandaságtól, politikai cinkosságtól lett hiteles,
hatásos. Ezek az elemek teljességgel hiányoztak a Fórum műsoraiból és a siker
mégis egyértelmű volt.
A bizalomhoz természetesen
az is kellett, hogy őszintén válaszoljunk jogos, kényesnek tartott kérdésre.
Már az első adásnál tudtuk, hogy kérdéseket kapunk majd Hruscsovról, a
Mindszenty-ügyről vagy pl. a géprablásokat vagy Che Guevara tevékenységét
illetően. Ezeknek a kérdéseknek az őszinte megválaszolása bizalmas atmoszférát
teremtett a stúdióban és a képernyő előtt ülők közt egyaránt.
Polonius a függöny mögött.
És előtt...
...Igen sok kül- és belpolitikai adás
tapasztalatai szerint a néző igen jól, eredeti módon kérdez, érdeklődik. Ha a
csoport tagjai átgondolják is a várható kérdéseket, akár listát is készítenek
maguknak róla – az esetek 99 százalékában a
néző kérdései frappánsabbak, jobbak, mentesek a szakmai zsargontól, a
jelenségeket nem várt módon, új oldalakról közelítik meg. A néző tudja, mit
akar, tudja, mire kíváncsi és azt kitűnően meg is tudja fogalmazni. Ezt az első
néhány adás tökéletesen bebizonyította – nem kis meglepetésére az
alkotócsoportnak, amely bár sokat várt a nézőtől – ekkora segítségre nem
számított.
A jó nézői kérdések érdekességi szintje,
közügyi tartalma – nem azonos. A szelektálásnál félre kell tenni az érdektelen
vagy keveseket érintő problémákat, hogy
megmaradjon a hely a legizgalmasabbaknak.
Vigyázni kell a
szelektálásnál az adás ritmusára, hogy tudniillik gyorsan és hosszabban
megválaszolható kérdések váltakozzanak egymással. Polonius, azaz a stúdióban
dolgozó szerkesztő feladata, hogy a műsor tartalmi változatosságát biztosítsa,
hogy az éppen akkor legérdekesebb, legaktuálisabb kérdéseket küldje be – a
műsorvezető közvetítésével – a »csapat« tagjaihoz.
Ennek a sok mindent
eldöntő szelekciónak a kérdések kb. 90 százaléka esik áldozatául. Illetve:
miután minden adásnál úgy tapasztaltuk, hogy a kérdések kb. 10-20 százaléka
vagy ismétlődik (majdnem szó szerint) vagy azonos témakörbe vág – ez a
veszteség a jelzettnél valamivel kevesebb, de mindenképp eléri a 70-75
százalékot. A műsor közéletiségét, politikai érdekességeit azonban
éppen ez a kíméletlen szelekció segíti érvényre juttatni. Csak
így lehet biztosítani, hogy az adásban a szakértők választ adjanak azokra a kérdésekre, amelyeket a néző a
legfontosabbnak, a legizgalmasabbnak érez. Az újságíró, a szerkesztő »kapuőri«
szerepének sajátos változata ez...”
A kiadványban „megszólaltak” a műsor alkotói közül többen is, részletek:
Kígyós Sándor:
„A
Fórum esetében nem lehet külön rendezői koncepcióról beszélni: tartalom és
forma, szerkesztés és rendezés tökéletesen egymásba olvad, semmilyen módon nem
választható el egymástól. Azt mondhatja erre valaki, hogy ennek minden műsorban
így kell lennie. Csakhogy itt mégis – a szakértő egyben rendező is, aki a
műsorvezetővel együtt az adás ütemét diktálja, és a rendező egyben
szerkesztő is, aki tartalmi kiemeléseket végez,
politikai hangsúlyokat ad – saját döntése szerint. És ez –
ha így lenne is jó – már nem minden műsor sajátja.
Ami a felkészülést illeti,
erre nincs séma, ez minden Fórumnál más és más – erről
is csak azt lehet mondani, hogy a rendező
szerkesztő módjára kell hogy készüljön minden egyes adásra. Akár bel-, akár
külpolitikáról van szó, ismernie kell a témákat, amelyek az adásban
előkerülhetnek, tudnia kell ezek politikai súlyát, összefüggéseit, ismernie
kell a várható válaszok irányát, lényegét – sőt éreznie kell a kívánatos vagy
hasznos terjedelmüket is. Ez talán furcsán hangzik egy olyan műsornál, amit az adás
pillanatában szerkesztenek, ami a nézők kérdéseire épül – mégis ez az igazság.
Ha mint rendező, a Fórum tervezésének első percétől
kezdve nem veszek részt a munkában, lehet, hogy »leközvetítem«, ami a
stúdióban történik, de hogy mi mindent hagyok ki, miről maradok le, mikor nem
vagyok képes szinkronban mozogni a szerkesztővel, a műsorvezetővel,
a »csapattal« – arról utána oldalakat tudnék mesélni...
A Fórum esetében a két
stílus célszerű kombinációjára törekszem. Amikor egy államférfit valóban megizzaszt valami
nehéz kérdés – azt adom,
ha nem is nála van a labda, ha éppen nem is ő beszél. Amikor Korolovszki Lajos
kétségbeesetten körmöli jegyzetét a következő válaszról – azt vágom
be, ha más válaszol is. Amikor valaki tanácsot kér a »padtársától«, azt mutatom,
ha éppen a műsorvezető beszél is, és bátran bevágom az óráját
idegesen bámuló műsorvezetőt, ha a labdával – a soros kérdéssel – egy miniszter
foglalkozik is éppen. A néző persze nem szabad, hogy a
stílusváltozásokat megérezze.
A résztvevők előtt soha
nem titkolom, hogy ebben az adásban nincs üresjárat, nincs
»kikapcsolás«, itt mindig mindenki adásban van, adásba kerülhet, függetlenül
attól, hogy ki beszél. Itt minden mikrofon mindig be van keverve. Mindenkiről közeli képeink
vannak, mindenkire azonnal sor kerülhet. A díszlet s a bútorzat is ennek
megfelelően van kialakítva. Az állandó készenlétet, a felelet azonnali
megadásának készségét igyekszünk hangsúlyozni. A Fórum – és különösen a legelső
Fórumok – díszlete puritánságával azt hangsúlyozta, hogy ez nem klub, itt nem kandalló
melletti csevegésre kell számítani. Itt szembe kell nézni a kamerával, a
nézővel, a kérdésekkel. Bíráltak, hogy az ültetés »iskolás«, a műsorvezető úgy hat, mint a sorban ülő nebulókat feleltető tanító bácsi.
De hiszen
éppen valami ilyesmit akartunk a díszlettel, az ültetés formájával: lássa a néző, hogy a válaszadás a stúdióban ülők önként vállalt kötelezettsége, társadalmi szolgálat,
amelyet cicoma nélkül, teljes tudásukkal akarnak megoldani. Az egymástól kissé elkülönített asztalok a csapatot alkotó, mégis egyéni véleményt mondó személyiségek
jelenlétét hangsúlyozzák...
A Fórum fejlődése
egyébként csak részben ment végbe a Fórumcsalád (hagyományos, egyszemélyes,
nemzeti) keretei között. Nézetem szerint az Ötszemközt és az egyszemélyes Fórum
közt van egyfajta rokonság. A Fórumban az emberek maguk kérdeznek. Az
Ötszemközt-ben a műsorvezető felkészül abból, amit az emberek kérdeznének, ha
közvetlen kapcsolatuk lenne a válaszadóval, és ezeket a kérdéseket teszi
oldottan csevegve »partnere alá«. A Fórumban a nézői aktivitás közvetlenül
jelentkezhet, itt a kitapintott nézői érdeklődés a kiindulópont. A Fórum
gyorsabb ritmusú – az Ötszemközt mélyebb, alaposabb. A Fórum a tárgyra, az Ötszemközt
az egyénre fókuszol.
A Kék fény átalakulása is a Fórumnak köszönhető. Mai
formája, amely részben a néző aktivitására épül – nem jöhetett volna létre a Fórum
nélkül. A Kék fény lényege nem az,, hogy 3-4 körözött fickót
Vitray Tamás:
„Mint az első
nemzetközi Fórumok műsorvezetőjének, könnyebb és nehezebb dolgom is volt, mint
azoknak a kollégáimnak, akik a később következő belpolitikai és népgazdasági
Fórumokat vezették. Könnyebb volt a dolgom, mert rutinos külpolitikusok ültek a
válaszadók asztalai mögött, akik már sok televíziós szereplés után kerültek a tévé Fórumára. A többi Fórumban résztvevő
személyiségek részben (esetleg egészen) új emberek, új arcok voltak a
képernyőn, akik televíziós rutinnal még nem nagyon rendelkeztek, akiket tehát
irányítani, vezetni – kétségtelenül nehezebb lehetett. Igaz, ami hátrány
volt a műsorvezetőnek, hasznára lehetett a műsornak: minden új arc – kivált, ha
jó formában szerepel – reveláció lehet a képernyőn. A »régi« külpolitikusok
önmagukban nem hoztak »izgalmat«, de izgalmas volt a
helyzet, amelyben dolgoznak, kettős értelemben is. Egyrészt,
mert valóban »helyzet« volt (csehszlovák helyzet, ha emlékeznek rá), másrészt az új,
induló műsorban mindnyájan egy korábban nem ismert új helyzetben léptünk a közönség
elé. Emiatt azután még a veterán résztvevőkben is nagy volt az induláskor
a feszültség. Tudtam én is, hogy egy ki nem próbált, induló műsor esetében sok
váratlan helyzet adódhat, s a nézőkkel kialakítandó kapcsolatot nem sejtett
fordulatok nehezíthetik. Pedig a nézővel való kapcsolat ennek a műsortípusnak
alfája-omegája – ebbe lehetett belebukni, vagy evvel lehetett teljes sikert
aratni.
Tudtam, hogy a televízió képviselőjeként, az adásban az a nagyon
nehéz feladatom lesz, hogy biztosítsam a nézők és a külpolitikusok véleményének
találkozását. A televíziót képviselve, a képernyőn én mindig azt a nézetet vallottam, hogy jelenlétemmel elsősorban a nézőt képviselem,
és nem azokat, akikkel együtt vagyok a stúdióban. (Azok jelen vannak, tehát nem szorulnak képviseletre.) Mint a néző
képviselőjét, sohasem zavart, hogy kevésbé értek a speciális szakmai
kérdésekhez, mint a meghívott vendégek – jelen esetben a külpolitikusok. A Fórumnál
kifejezetten arra építettem a munkát, hogy az, amit
beszélgető partnereim és én egyaránt tudunk – az nem lehet
alapja az adásnak.
Ha én kettőnk közös ismeretanyaga
alapján reagálok a válaszokra, kérdésekre – a műsor nem
lesz jó. Nekem a néző velem közös
ismeretanyaga alapján
kell reagálnom. De ennek ellenére: én nem fogalmazhatom meg a néző véleményét,
sem szavaimmal, sem magatartásommal. Ha elégedett is vagyok partnereimmel, ha
sikerültnek is érzem »produkcióikat«, válaszaikat akkor sem dicsérhetem,
máskor »nem mehetek elébük« segítő kérdéseimmel – mert amennyivel én
»közeledek« riportalanyaimhoz , annyival hátrább fogja húzni a székét
a néző a képernyő előtt. A köteles tisztelet a gyenge partnernek, a gyenge
válaszadónak is kijár, de ha magatartásom tele van lelkesedéssel, odaadással,
»áhítattal« iránta, akkor a néző helyett minősítettem őket, az pedig –
szerintem – a néző joga volt, s marad mindenkor.
A néző, a
partner és a műsorvezető viszonya, e hárompólusú kapcsolat jó megoldása –
A műsor hitele
és sikere szempontjából a telefont nem szabad »szükséges rossznak« tekinteni.
A telefon olyan, mint az útlevél... Ha akarom, kivettetem – és utazhatok. Ha
akarom, felvehetem a kagylót – és kérdezhetek...”
Megyeri Károly:
„A kamera előtti szereplés műfaji
skálája igen változatos, a velük kapcsolatos szóhasználat azonban szűkít,
pontatlan. Amit riportnak nevednek, az lehet interjú, vita,
kerekasztal-beszélgetés, tudósítás stb. Most, a Fórum műsorvezetői munkájáról
szólva, kicsit magam is zavarban vagyok, hiszen ebben a feladatban ötvöződnek,
jelen vannak az interjú, a vita, a kerekasztal, a
konferálás elemei is. A Fórum esetében, ahol a »csapatban« erősen elütő
egyéniségek kerülnek válaszaikkal, produkcióikkal egymás mellé – egy valóságos
politikai Ki mit
tud vezetését kell, hogy megoldja a
műsorvezető.
Ki mit tud? Igen, mit tud a
gazdasági élet problémáiról mondani a miniszterelnök-helyettes, a
szakminiszter, a tervhivatal vezetője, az egyetemi tanár? – erre kíváncsi a néző. Az adás
közben persze nemcsak a »csapat tagjai«, hanem a műsorvezető is vizsgázik. Aki
gazdaságpolitikai vagy belpolitikai jellegű Fórumot vezet, az »hazai
pályán« játszik, magyar problémákat érint, olyan jelenségekről szól, amelyeknek
mindenki tanúja, amelyekről – szemben a NATO ügyeivel – majd minden nézőnek saját tapasztalata és véleménye van. A
műsorvezetőnek olyan általánosított ismeretanyag birtokában lehet csak a
kamerák elé lépnie, amely lehetővé teszi, hogy a nézők kérdéseit és a
csapattagok válaszait egyaránt minősítse. Ez az oka, hogy a
Fórumoknál a felkészülési idő soha sincs arányban a műsoridővel. A Fórum
A Fórumok alatt rengeteget tanultam
s a legtöbbet éppen a »csapat tagjaitól« vagy az egy
személyes Fórumban velem dolgozó személyiségektől. Gazdaságpolitikából Nyers
Rezsőtől, a nemzetközi gazdasági együttműködésből Vályi
Pétertől, a lakásépítés problémái című tárgyból Bondor Józseftől mérhetetlenül
sokat tanultam a közös munka során.
Az adás alatt, »az igazság
pillanatában«, annak az ismeretanyagnak a birtokában,
amiről előbb szóltam – jó esetben – olajozottan gördülhetnek a dolgok. Mint
műsorvezető, a partner zajtalan segítésére, a stúdióban
óhatatlanul kialakuló feszültségek csökkentésére, a konfliktusok levezetésére
törekszem. Tudom, hogy nem vagyok főszereplője az adásnak.
Társszereplő vagyok, partner, aki a televíziót a csapatnál jobban ismeri, aki
segít, hogy mindenki a tudása legjavát adja a műsor alatt. Éhhez tartozik az is, hogy már
a közös felkészülés idején s az adás során
végig a főszereplőket igyekszem egyértelmű helyzetbe hozni. Ha korábban
interjút csináltam bármelyikükkel, vagy vitát vezettem, mindig azt mondtuk,
hogy ne vegye tudomásul, hogy a nézők nézik, beszélgessen csak a riporterrel, s
az egészet mintegy »ellesi« a kamera. A
Fórum esetében éppen ellenkezőleg, az a kivételes
helyzet áll elő, hogy mindenáron tudatosítani kell a partnerekben a néző
jelenlétét, hogy a válaszadó ne a riporternek, hanem a nézőknek, a kérdezőnek
válaszoljon. Itt nem ellesi a kamera s a néző a helyzetet
– itt a néző folyamatosan
jelen van.
Mint műsorvezetőnek – véleményem
szerint – baráti, elvtársi hangulatot kell teremteni a stúdióban,
tekintet nélkül a csapattagok »rendfokozatára«. A jó hangulat, a baráti légkör
persze nem jelenthet »pólyálgatást«, kíméletet, nem jelentheti a nehéz
kérdések megkerülését. Nehéz kérdések nélkül – nincs Fórum.”
Néhány külföldi sajtóvélemény a műsorról
(Márványi):
„A Magyar Televíziónak nem volt
politikai műsora, amely nagyobb figyelmet keltett volna, mint a Fórum. Rövid
hírek formájában már a legelső adásokról informáltak a nemzetközi hírügynökségek,
és csak néhány hónapnak kellett eltelnie ahhoz, hogy komolyabb elemzések is
napvilágot lássanak. Elsőnek az Olasz Kommunista Párt központi lapjában, az
Unitá-ban olvashattunk a Fórumról. A szerző, Giuseppe Boffa Budapesti utalás – a prágai események után című
cikkében (Unitá, 1969. február 2.) a Magyar Tanácsköztársaság közelgő 50.
évfordulójának fényében foglalkozik a Fórummal, mint politikai jelenséggel:
»Fél évszázad lehet sok vagy kevés,
ez attól függ, milyen perspektívából nézzük. Mindenesetre egész korszak. A
szocializmus immár sok sikeres és sikertelen, olykor ellentmondásos
tapasztalatot halmozott fel.
E tapasztalatok tanulmányozása
szükségesebb, mint valaha. Ünnepelni nem elég. Itt Budapesten, mindenesetre
nyomait sem találom a retorikus ünneplésnek. Kádár nemrég beszédet mondott a
Magyar Kommunista Párt születésének 50. évfordulója alkalmából. Mértéktartó,
józan beszéd volt, amely a múlt egyetlen kiváló alakjáról sem feledkezett meg,
sem azokról, akik Kun Bélával együtt részt vettek a párt és a Tanácsköztársaság
megalakításában, sem azokról, akiket Rajkkal együtt bíróság elé állítottak
Rákosi és Sztálin idején, de azokról sem, akik az 1956-os felkelés áldozatai
lettek. Kifejtette a mai politikát, amely »nem akarja elfelejteni a múltnak sem
jó, sem rossz tapasztalatait«. A józan mértéktartás egyébként is hozzátartozik
a magyar vezetőség stílusához.
Jellemzője ennek a magyar politikának, hogy új kapcsolatot igyekszik
kialakítani a közvéleménnyel...
A Magyar Televízió egyik érdekes
műsora az a politikai vitafórum, amelyet egyszerűen »Fórum«-nak neveznek. A
műsor szereplőihez bárki kérdéseket intézhet egy egyszerű telefonhívás útján.
Gyakran újságírókról van szó, de sokszor politikai vezetők is megjelennek a
kamera előtt. Budapest polgármestere munkatársaival együtt, szintén letette ezt
a vizsgát. Legutóbb a népgazdaság vezetőire került sor, kezdve a legtekintélyesebbel,
Nyers Rezsővel. Nos, a kérdések egyáltalán nem voltak »megszelídítve«. A válaszok
többé vagy kevésbé szerencsések voltak. De másnap egész
Boffa a cikkben hangsúlyozza, hogy a
Fórum nem egyedülálló jelenség: Fock Jenő valamivel korábbi televízió-nyilatkozatára
hivatkozik, s arra a beszélgetésre, amin az újságíróklubban vett részt, ahol
Komócsin Zoltán találkozott a magyar lapok külpolitikai szerkesztőivel.
Néhány nappal később az SZKP
Központi lapja, a Pravda, 1969. február 7-i számában V. Geraszimov, a lap
budapesti külön-tudósítója A tömegekre
támaszkodva című cikkében elemezte azokat a jelenségeket,
amelyek arra utalnak, hogy a magyar párt és az állam vezetői kitartóan keresik
a szocialista demokrácia továbbfejlesztésének útját. Kiemeli, hogy a
proletárdiktatúra nem egyszer s mindenkorra megkonstruált gépezet, s hogy az
osztályellentmondások megszűntével mindinkább a szocialista demokrácia válik a
haladás mozgató erejévé. Hangsúlyozza, hogy a gazdasági reform ugyancsak
hozzájárul a tömegek aktivitásának élénkítéséhez. Ebbe a kontextusba helyezve méltatta Geraszimov a Magyar
Televízió nagy közönségét vonzó, érdekes, izgalmas Fórum műsorát. »Érdekfeszítő párbeszéd folyt az aktuális problémákról – írja – amely háttérbe szorította az egyéb adásokat«.
A Fórum műsorok eredményei iránt a
Szovjet Televízió is érdeklődött. Még a budapesti Szovjet Fórum előtt Szergej
Lapin, a Szovjetunió Állami Rádió és TV Bizottságának elnöke levetíttette
magának az egyik Fórum képfelvételét, és ő is elismeréssel nyilatkozott a
műsorról.
Jurij Zsukov a nemzetközi politikai
életben is jól ismert szovjet külpolitikai kommentátor 1971-ben Fórum címmel
indított új – ma is élő – műsorsorozatot. Az ő Fóruma tartalmát mindig a
világpolitika nagy kérdései adják. Zsukov is a nézők kérdéseiből indul ki,
azokra válaszol, akárcsak a mi Fórumunk, de ezeket a kérdéseket nem telefonon
várja, illetve kapja: a nézők levélben fordulnak hozzá. Ez a megoldás a nálunk
ismert egyszemélyes Fórumhoz hasonlít leginkább, ennek egy publicisztikai
változata...”
Április 26., az MSZMP KB Titkársága ülése.
Jegyzőkönyv részlet:
„12. Győri Imre
elvtárs szóbeli bejelentése... A titkárság tudomásul veszi, hogy a Hajdúsági
Agráripari Egyesülés megalakulásáról az április 27-én megjelenő lapokban rövid,
az MTI által kiadott hír jelenik meg; a televízió képes hírben számol be róla.”
(Magyar Országos Levéltár - 288f/7/1976/ 501
öe. MSZMP KB Titkárság. A TV Híradó teljesíti a feladatot, 27-én beszámol az
eseményről.
Április 26. – május 2. között magyar televíziós hét a franciaországi
Aix-en-Provence –ban, négy magyar tévérendező (Mihályfi Imre, Dömölky János, Esztergályos
Károly és Szőnyi G. Sándor) részvételével. Szocialista ország tévéalkotásaiból
ez az első ilyen válogatás.
A Rádió és Televízió Újság 1976/20. számában Virág András írt a
rendezvényről, részlet:
„Bár viszonylag csendes hírverés
előzte meg filmjeink bemutatását, ráadásul a fesztivál idején a város
egyetemistáinak legtöbbje – sztrájk lévén – az ország más vidékein
tartózkodott, igen sokan vettek részt a vetítéseken. Munkások, kereskedők,
diákok, sőt apácák tették fel kérdéseiket, melyek arról tanúskodtak, a franciák
jelentékeny érdeklődéssel kísérik hazánk életét, ezért is igyekeztek minél
inkább otthonosan tájékozódni a vendégszereplő magyar tévéfilmek
világában. A Fesztiválon részt vett
magyar delegáció egyik tagja, Szőnyi G. Sándor hazaérkezése után ezekre, a
beszélgetésekre, vitákra emlékezik:
– Őszintén szólva, utazásunk egyik
legkellemesebb és szubjektíve legmegnyugtatóbb eredménye az volt, hogy sikerült
közvetlen kapcsolatot találni filmjeink közönségével, amire sajnos, idehaza
egyre ritkábban nyílik lehetőségünk. Megértették filmjeink problémáit. A
bemutatott alkotások mindegyike feszültséget és izgalmat keltett a nézőtéren. A
vetítéseket követő beszélgetések pedig megerősítettek bennünket egy nagyon
fontos kérdésben. Nevezetesen abban, hogy a jövőben még határozottabban kell
közeledni alkotásainknak a »filmesebb«, képszerűbb megoldások felé. Korunkat
csakis bonyolultabb, komplexebb ábrázolásmóddal tükrözhetjük vissza, ez pedig
lehetetlen »színpadi« körülmények között. Ezt a problémát igen kiélezettnek
éreztük a francia közönséggel történt találkozásainkkor. Mihályfi Imre, a magyar küldöttség
vezetője szerint érdekes és értékes kapcsolat alakult ki a közönség és a magyar
rendezők között.
– Nem éreztük idegennek magunkat,
mint ahogy a nézők sem érezték idegennek a levetített filmeket. A legnagyobb
várakozás részünkről azzal kapcsolatban mutatkozott, hogy érthetők-e a
filmjeinkben felvetett problémák és e problémák megjelenítési módjai. Pozitív
választ kaptunk. A közönség kíváncsi volt olyan dolgokra is, ami a filmből nem
derült ki. Hogyan dolgozunk a Televízióban? Miként választjuk ki a
forgatókönyvet, a problémák felvetése nem jelent-e valamiféle »ellenzékiséget«
stb...”
Május
A HÉT stábja – Polgár Dénes, Márton József,
Péterfay Attila – 5000 kilométeres riportúton, harminc nap alatt 3000 méternyi
színes filmet forgat Észak- és Dél-Vietnamban.
A Rádió és Televízió Újság 1976/22. számában Polgár
Dénes nyilatkozott (i.cs.)-nek a vietnami forgatásról, részlet:
„Harminc nap, ötezer
kilométer Észak- és Dél-Vietnamban, háromezer méter »elforgatott« színes film
– ez a mérlege A HÉT stábjának (Polgár Dénes, Márton József, Péterfay Attila),
amely a felszabadult déli országrész olyan tájain is járt, ahol először fordult
meg magyar filmes.
– És folytathatnám a
számokat – mondja Polgár Dénes –, megviselt autóbuszunkkal öt nap alatt értünk
Hanoiból Ho Si Minh városba (Saigonba), közben átkeltünk négy-ötszáz
megrongált hídon. Bombák szaggatta utakon, apró dzsungel-falvakon át napi
öt-hatszáz kilométert tettünk meg 34-37 fokos hőségben, igen magas
páratartalmú levegőben. A gépkocsik maximális sebessége városban 30, országúton
Ho Si Minh városon
kívül jártunk például egy úgynevezett átnevelő táborban, ahol Thieu egykori
elnök huszonhét tábornoka ismerkedik a valósággal, és a Mekong folyó egyik
szigetén, ahol valamelyik vallási szekta azon fáradozik, hogy egyesítse a
buddhizmust a katolicizmussal. Maga Ho Si Minh város túlzsúfolt és küszködik
az örökséggel: a munkanélküliek, a háború nyomorékjai, a prostituáltak és a
kábítószer élvezők csaknem egymilliós seregével. De a választások napján is
tapasztaltuk: az új élet lendülete elsöpri a korrupt, bűnös Thieu–Ky rendszer
utolsó maradványait.
– Mi volt a
legmegragadóbb élménye?
– Egyszerűen meghatóak
a gazdasági építőmunka erőfeszítései. Ahogy tízezrek ásnak kézzel csatornát a
rizsföldeken, mert kevés a gép. Takarékoskodnak az olajjal, benzinnel, ezért a
vízátemelő gépek szivattyúit inkább kézzel működtetik...”
Szőnyi G. Sándor Berlinben „vendégrendezi"
Kertész Ákos Névnap című tévéjátékát.
A színes tévékészülékek terjedését új hitel- és garancia feltételekkel
is segítik. Intézkedés születik: az olimpia idejére megvalósul a színes
tévékészülékek kölcsönzése is.
Májusban a TV Híradó folyamatosan külföldről
átvett képanyagok bemutatásával számolt be a kínai kulturális forradalom
eseményeiről.
Május 1.
09.55 élő közvetítés a budapesti Dózsa György útról, a budapesti dolgozók felvonulásáról.Kádár János nyilatkozik a dísztribünön Megyeri Károlynak.
Mától színes az esti tévétorna. Bemutatkozik néhány további tornász, s közülük
Makray Kati és három kislánya gyorsan népszerűvé is válik.
Az ünnep alkalmával átadták a SZOT díjakat, a televíziósok közül Sipos
Tamás dramaturg kapott díjat.
Május 2. 22.00 Oláh
Gábor rendező, Kardos Sándor operatőr és Bihari Sándor szerkesztő-riporter
portréfilmje került a képernyőre Juhász Ferenc költőről.
Ebben az időszakban előtérbe kerülnek a színes
televíziózás kérdései. Előzmények:
A Minisztertanács mellett koordinációs
értekezletre került sor március 16-án, melyen Előterjesztés hangzott el a
színes televíziózás elterjesztésének meggyorsításáról Magyarországon. Az ülés
jegyzőkönyvének (Ha/4/006/76.TÜK/2. kiv) kivonatában olvasható, mint meghozott
határozat:
„...A Magyar Televízió
– külön költségigény nélkül – biztosítsa, hogy 1976-ban a műsor 30-35% -át
színesben sugározza.
A műsorpolitikai
irányelvek szem előtt tartása mellett törekedni kell arra, hogy a növekedés
lehetőleg
Az ipar és a
kereskedelem folytasson összehangolt propaganda akciót a színes televízió
vevőkészülékek megismertetésére és a vásárlási szándék felkeltésére. A Magyar
Televízió és a Magyar Rádió sugározza önköltségi áron a színes televízióval
foglakozó reklámadásokat.
A Magyar Televízió
gondoskodjék külön a színes televíziós technikával foglalkozó népszerűsítő
műsorok készítéséről is. A Rádió és Televízió Újság foglalkozzék többet a
színes televíziózással...”
(Magyar Országos Levéltár XXVI-A-9.
38. doboz - MTV iratok.)
A Rádió és
Televízió Újság 1976/18. számában az Állami Rádió és Televízió Bizottság
munkájáról kérdezte Tömpe István államtitkárt, a Bizottság elnökét Lévai Béla
főszerkesztő. Részlet:
„– Milyen
kérdésekkel foglalkoznak mostanában?
– Elsőnek
említhetem, hogy behatóan megtárgyaltuk a Rádió és a Televízió műsorpolitikai
irányelveit, a XI. pártkongresszusból adódó műsorpolitikai feladatokat.
Részletesebben mégis olyan kérdésekről akarok beszélni, amelyek nem a
műsorokkal, hanem a műsoroknak a közönséghez való eljuttatásával kapcsolatosak,
s általában: az ország »rádiósításának és tévésítésének« gondjaival. Az egykori
Tárcaközi Bizottság feladatait is ellátó Állami Rádió és Televízió Bizottságnak
ugyanis ez is a tevékenységi körébe tartozik...
Konkrét
intézkedésekről számolhatok be a színes televíziózás témakörében.
Állásfoglalásunk, illetve előterjesztésünk alapján döntések születtek a színes
műsorok arányának jelentős növelésére és az országosan fogható 1. műsoron való
fokozott jelentkezésére. Amint azt már a Rádióújság is megírta, kedvezőbbé
váltak a vásárlási ill. hitelfeltételek (10% előleg, 24 havi
részletfizetés) és a kötelező egy éven
felül további egy év jótállási időt biztosítanak a »színes« vásárlóknak. Ami a
montreali olimpia előtt bizonyosan sok nézőt kellemesen érint...”
Május 8.
Május 9., a Horizont
szerkesztőség gondozásában két filmet tűztek műsorra a Győzelem napja
alkalmából.
16.40 Az a bizonyos
tavasz – NDK tévéfilm, és
20.10 Emlékezések és
találkozások – szovjet tévé-film.
Ugyanaznap Mavis
M. Hill és L. Norman Williams: Félpenny – tévéjáték bemutatója. Dramaturg Sipos
Tamás, vezető-operatőr Czabarka György, rendezte Hajdufy Miklós. Szereplők:
Ráday Imre, Somogyvári Rudolf, Mensáros László, Mécs Károly, Márkus László,
Berek Kati, Bánki Zsuzsa, Major Tamás, Békés Rita, Szemes Mari, Nodor Tibor,
Fillár István, Kun Tibor, Sugár István, Szokolay Ottó.
Rajnai András
rendező részt vett Salzburgban az UNESCO konferenciáján, melynek témája az
volt, hogyan lehet az egyre drágább és bonyolultabb elektronikus televíziós
eszközök használatára megtanítani a művészeket. Rajnai a Rádió és Televízió
Újság 1976/19. számában írt a konferenciáról, részlet:
„A konferencia
megállapította: »A világ televíziózása az
Május 10., hétfői
rendkívüli adásnap a KISZ IX. kongresszusa miatt! Ettől a naptól a TV Híradó
riportsorozatot kezdett az NDK-ról (szerkesztő Regős Sándor, operatőr Jávorszky
László), majd naponta tudósítanak a Német Szocialista Egységpárt
kongresszusáról is.
Ugyancsak aznap
számolt be a TV Híradó arról, hogy ünnepélyes keretek között helyezik el a taliándörögdi űrtávközlési földi állomás
alapkövét.
Május 11., Miskolcon
megnyílt a Televíziós Dokumentumfilm Fesztivál, amit Megyeri Károly politikai
alelnök nyitott meg, erről a TV Híradó is tudósított. Ez volt ugyan a XVI. miskolci fesztivál, de
az első televíziós dokumentum fesztivál.
A Népszabadság május 18-i számában írta Eötvös
Pál, részlet:
„...Úgy alakult, hogy
az első fesztivált tizenkét esztendővel ezelőtt rendezték a városban, azóta
évenként egyet, s időközben a miskolcihoz csapták a régebben Budapesten
rendezett négy rövidfilm szemlét is. Így lett a hatodikból tizedik, a
hetedikből tizenegyedik és így tovább, s ez voltaképpen végtelenül logikus is
volna, ha ezzel vége volna. Csakhogy e számítás szerint az idén a XVII.
fesztiválon lett volna a sor, s a bonyodalmak éppen itt kezdődnek. Két évvel
ezelőtt ugyanis – miként akkor a hivatalos indoklás fogalmazta – »szervezési
nehézségek miatt« elmaradt a fesztivál. Eredetileg ugyanis a mozisok és a
tévések közös versengésének indult; megkülönböztetés nélkül a magyar kisfilmek,
híradók, riportok, dokumentum- és rajzfilmek szemléje volt, ami még talán nem
is lett volna baj, ha nem kell – miként ez már egy fesztiválon szokás – a
filmeket a közönségnek is levetíteni. De évekig nem tudták megoldani, hogy a
két versengő rivális legalábbis nagyjából azonos feltételekkel induljon, s
amíg a fesztiválteremben általában telt házak előtt peregtek a mozisok
filmjei, a tévések nem találták helyüket, közegüket az épületben szétszórva,
kis boxokban felállított készülékeikkel. A fesztivál tehát 1974-ben elmaradt. A
tavalyi nagy felélesztési kísérlet félig sikerült: a mozisok eljöttek, a tévé
távol maradt, s ez adta valakinek a nem kis kultúr-diplomáciai érzékről
tanúskodó ötletet: rendezzék ezután a magyar kisfilmek fesztiválját
kettéválasztva! Egyik évben a tévésekét, a másikban a mozisokét. Így lett a
XVI. miskolci fesztivál az első önálló tévéfesztivál...
A tévé az idén tehát
egész hétre kiszabadult a nagyméretű vászonra,
megkapta a számára szokatlan és mondhatni idegen közeget, a nagy
nézőteret, s gyanúm, hogy ilyen körülmények között a legtöbb meglepetést nem is
annak a közönségnek hozta, amelyik a filmeket már egyszer, vagy esetleg egyszer
sem látta, hanem azoknak, akik napokig, esetleg hetekig dolgoztak velük,
vitatkoztak róluk: az alkotóknak, a tévéseknek.”
Az Esti Hírlap
május 15-én Grósz Károly vitaindítójáról számolt be részletesen. Morvay István írásából részlet:
„Grósz
Károlynak, az MSZMP KB agitációs-propaganda osztálya vezetőjének
Napjaink politikája a képernyőn
című előadása olyan nagy érdeklődést váltott ki, hogy szűknek bizonyult a Szakszervezetek
Megyei Tanácsának tanácsterme, s az előadást a színházteremben kellett
megtartani.
Grósz Károly
bevezetőben a politika és tömegtájékoztatás, közelebbről a politika és a
televíziózás kapcsolatáról szólt. Hangsúlyozta, hogy a tömeghatás
miatt a televízió
Grósz Károly
beszélt továbbá arról, hogy a műsorokat több önfegyelemmel kell szerkeszteni,
rendezni, jobban kell ügyelni a tömörségre, kerülni több téma felületes
érintését, s inkább kevesebb kérdést, okosan elemezni. Arra is
szükség van, hogy a riporterek jobban felkészüljenek, mert a riporteri munka
színvonala nem megfelelő időnként...”
Az Esti Hírlap május 12-i számában írta Morvay István,
részlet:
„Élénk érdeklődés mellett
zajlik Borsod megye székvárosában a XVI. miskolci tévéfesztivál. A hétfői
megnyitóra zsúfolásig megtelt a Rónai Sándor Művelődési Központ színházterme
és a vetítéseket is szépszámú közönség látogatja. Főképpen azoknak a filmeknek
a vetítésekor szaporodik meg a nézők száma, amelyek már a képernyőn is sikert,
arattak, visszhangot vertek.
Megkülönböztetett
figyelem kísérte Vitézy László két munkáját, a Kenyér a szemétben-t és a
Rejtett hibát; Bánki Szilárd dokumentum alkotását, A halál után 5 perce –t;
Chrudinák Alajos bejrúti riportját, amelyet Harcok a magányos cédrus árnyékában
címmel láthattunk; a Ráolvasást (Rácz Gábor rendezése), az Alkoholt (rendező Radevszki Teodor) és Ráday Mihály
Tokajról szóló Egy város múltja, egy község jelene című filmpublicisztikáját.
Az alkotók jelen vannak filmjeik vetítésén, s figyelik a hatást.
A nézőtéri reakcióból
két dolog tűnik ki. Az egyik: ha a műsort filmszínháznyi közönség nézi, nagyobb
a figyelem, biztosabban bejönnek a csattanók, hiszen a frissebb figyelműek
reagálása a többieket is magával ragadja. A másik: lemérhető, hogyan fogadja
a műsorokat a fiatalabb tévénézők serege? A fesztiválvetítés közönsége
ugyanis nem egy megsokszorozott családi modellt tükröz. A tévé dokumentum- és
riportfilmeket, filmpublicisztikákat, híradókat ugyanazok nézik, akik a játékfilmeket
játszó mozik széksorait megtöltik: tehát mintegy kétharmad részben 30 éven
aluliak. Közöttük is sok a tizenéves, a nagyobbacska diák. Operatőrök,
riporterek, szerkesztők is beülnek megnézni alkotótársaik filmjeit, amelyeket
nem láthattak házi vetítésen, képernyőn, vagy éppenséggel azért, mert látták
már s újra látni akarják.
A fesztivál klubja
állandóan zsúfolt, zajos viták folynak. Tegnap délelőtt a Szakszervezetek
Megyei Tanácsa Székházában rendeztek műhelyvitát a dokumentum- és
riportfilmesek alkotói gondjairól. Az eszmecserén, amelynek vitaindítóját
Máriássy Judit és Zsugán István tartotta, foglalkoztak a résztvevők a
riportalanyok és a filmalkotók viszonyával, az úgynevezett »kritikai« filmek
hatásával, a filmek gyakori terjengősségének, szóbeli és képi közhelyeinek
okaival. Megkezdődtek a közönségtalálkozók is. Tegnap délután Bán János, Kígyós
Sándor és Chrudinák Alajos Leninvárosban vetítették versenyfilmjüket, este
pedig Miskolcon Molnár Margit és Szabó László találkozott a Nyitott boríték és
a Kék fény nézőivel...”
A Filmvilág 1976/11. számában írta Zsugán István,
részlet:
„...A feszes
szerkezet, az elmélyült műhelymunka inkább az analitikus dokumentumfilmek
legjavát jellemezte. Vitézy László Rejtett hiba és Mihályfy László
Filmdokumentum című alkotásai (mindkettő fődíjat nyert) azzal hívták fel
magukra a figyelmet, hogy elmélyülten és alapos oknyomozó igénnyel elemezve
egy-egy konkrét, köznapi és egyedi esetet, általánosabb tanulságokat is
megfogalmazhatnak...
Akadtak más
érdekes és hatásos dokumentumfilmek is a miskolci mezőnyben. Téglássy Ferenc
filmje, a Hát én immár kit válasszak (kategória díjas) a párválasztási
szokásokat vizsgálja egy módos falu közegében, érdekes és komplex híradással
szolgálva arról, hogyan változott, módosult az évtizedek folyamán az »álmok
asszonyáról«, illetve az »ideális
vőlegényről« kialakított eszménykép, amely valójában a tudatformákra utal...”
A fesztivál eredményei:
Harcok a magányos cédrus országában – a SZOT
fődíja. Szerkesztő-riporter Chrudinák Alajos, operatőr Várszegi Károly.
Rejtett hiba – a Borsod megyei Tanács nagydíja
és a Kritikusok díja. Riporter Szegvári Katalin, rendező Vitézy László.
Filmdokumentum –
A capuai fiúk üzenete – a Magyar Televízió
elnökének díja. Rendező Kígyós Sándor, szerkesztők Bán Ernő és Radványi Dezső.
Kategória díjak:
Híradó: Az emberi életért (riporter Vajek
Jutka, operatőr Burza Árpád).
Tudósítás és publicisztika: Dráma és remény
Cipruson (riporter Sugár András, operatőr Márton József).
Riportfilm (megosztva): A kertészlány (Surányi
Lili – dr. Czoma László – Neumann László), Az öreg halász meg a tenger
(riporter Horvát János, operatőr Márton József).
Ismeretterjesztés: Az ittfelejtett ősvilág
(Rockenbauer Pál – dr. Balogh János – Halász Mihály).
Dokumentumfilm: Hát én immár mit válasszak?
(Téglássy Ferenc – Forray Tibor).
Animációs film: Kertitörpe (Szabó Sipos Tamás).
Elektronikus műsorok: Szajúz–Apolló (ifj.
Kollányi Ágoston – Ipper Pál – Domján Dénes – Molnár Miklós).
Operatőri díj: Illés János.
Május 11., az MSZMP KB Agitációs és Propaganda
Bizottsága tárgyalta a Magyar Televízió politikai portréfilmek készítésre
vonatkozó felkérését.
Grósz Károly javaslata az Agitációs és
Propaganda Bizottságnak (1976. április 23.), jegyzőkönyvi részletek:
„Javasoljuk az
Agitációs és Propaganda Bizottságnak: kezdeményezze a Politikai Bizottságnál,
hogy a Magyar Televízió dokumentálás és archiválás céljából készítsen
portréfilmeket a pártvezető személyiségekről, akik az ellenforradalom utáni
konszolidáció munkájában kiemelkedő szerepet töltöttek be.
A filmek a magyar
munkásmozgalom és a szocialista fejlődés kulcsfontosságú időszakának
dokumentum-értékű alkotásai, e korszak munkásmozgalom-történetének hiteles forrásai
lesznek. A konszolidáció óta eltelt idő már módot nyújt a kor, az akkori
események, tudati jelenségek történelmi megközelítésű elemzésére; s most még
széles körűek a lehetőségek e kor audiovizuális ábrázolására.
Munkásmozgalom-portréfilmek
készítésével a Magyar Televízió 1965 óta foglalkozik. E filmek között
szerepelnek olyanok is, amelyek az ellenforradalmat követő korszak néhány
fontos személyiségének életútjával, vagy munkásságának egyes szakaszaival –
többek között az 1965-ot követő időszakkal – foglalkoztak (Münnich Ferenc, Sík
Endre, Dobi István, Nógrádi Sándor, Révész Géza, Marosán György, Somogyi
Miklós, Kiss Károly stb.).
A Televízió kapjon
lehetőséget filmek készítésére az alábbi elvtársakkal: Kádár János, Aczél
György, Apró Antal, Benke Valéria, Biszku Béla, Fock Jenő, Gáspár Sándor, Nemes
Dezső, Brutyó János, Fehér Lajos, Kállai Gyula.
5. különfélék:
B. A televízió
portré-filmek készítése a párt, vezető személyiségeiről. Az Agitációs és
Propaganda Bizottság egyetértett a javaslattal. Szükségesnek tartja, hogy azt a
vita alapján átdolgozva a Politikai Bizottság elé terjesszék.”
(Magyar Országos Levéltár -
Május 12., a TV Híradó beszámolt Szabó István
Budapesti mesék című filmjének forgatásáról.
Május 13.
21.55 Örményország
ősi földjén – dokumentumfilm. Forgatókönyvíró dr. Gábori Miklós, szerkesztő
Kiss György, operatőr Anatolij Kuprijanov, rendező Rockenbauer Pál.
Május 14. 20.05 Barátom, Bonca – tévéfilm bemutatója. Írta Varga Katalin, dramaturg Békés József, operatőr Szabados Tamás, rendezte Katkics Ilona. Szereplők: Kovács Krisztián, Révai Judit, Berkes Gábor, Bujtor István, Kömíves Sándor, Patkós Irma, Páger Antal, Csikós Mari, Györffy György, Czigány Judit. A film óriási sikert arat már az áprilisi ősbemutatón is Kőszegen, a gyermekműsorok fesztiválján.
A Filmvilág 1976/11. számában írta Illés
Lajos, részlet:
„A Barátom, Bonca című ifjúsági tévéfilm meghökkentő és meglepő
– a legjobb értelemben! Az alkotó együttes eredményes törekvése: elszakadni a
bevált, megszokott, gyakran sablonná merevedő formáktól, és vállalkozni új
területek bátor művészi meghódítására. A gyermeki személyiség fejlődését
feltáró hazai és nemzetközi kutatások, a pedagógia, sőt kinek-kinek saját – az
azonosságokat és a különbözőségeket szüntelenül regisztráló, igényeket és
elvárásokat ébresztő – tapasztalatai már régóta jelzik, hogy emlékezetes,
értékes eredmények ellenére a filmalkotókat igazi terra incognita-k várják.
Éppen ez a film (s természetesen az azonos című kitűnő regény, amelynek
alapján készült) emberi, lírai gazdagságával, szépségével, a gyermekekről
gyermekeknek és gyermekekről felnőtteknek szóló szerencsés hangvételével,
meggyőzően mutatja, hogy itt, mai fiaink és lányaink életének reális bemutatásában
találják meg az igazi korszerűség és újat teremtés kulcsát...”
Május 15. 21.30 kezdődik
Csenterics Ágnes szerkesztő-rendező ötrészes Rohan az idő... című könnyűzenei
sorozata, amely harmincegy év slágereit, és annak kapcsán azon esztendők hangulatát
idézte fel, korabeli filmkocák bejátszásával. A képen a rendező beállít egy
jelenetet.
Május 18.,
A TV Híradó a
Hanglemezgyár dorogi üzemének avatásáról tudósított, valamint a Magyar Írók Szövetsége
közgyűléséről.
Az Írószövetség közgyűlésén a stáb »új
feladatokat is kapott« a politikusoktól. Erről tanúskodik egy korabeli
feljegyzés Megyeri Károlynak, Márványi Györgytől:
„Az V. 18.-i adásban
sugároztuk Zádor László és Baranyi István tudósítását az Írószövetség
közgyűléséről. Az anyagot kiemelt fontosságúnak tekintettük, ezért csinálta
maga a rovatvezető. A forgatáskor a helyszínen kiderült, hogy plusz feladatokat
is meg kell oldaniuk: Tóth Dezső elvtárs kérésére A HÉT számára kb. 240 métert
forgattak Óvári ás Aczél elvtárs felszólalásából.”
(Magyar Országos Levéltár XXVI-A-9. 38 doboz.
MTV iratok.)
Május 19., a Magyar Televízióban 41 fő vezető
munkatárs részvételével több napos konzultációkat tartottak. Gyenes András, a
KB titkára 19-én, Óvári Miklós, a KB titkára 20-án, Borbély Sándor, a KB
osztályvezetője 22-én...”
(Magyar Országos Levéltár XXVI-A-9. 38. doboz-
MTV iratok.)
21.50 aznap új műsorral jelentkezett a
Külpolitikai szerkesztőség, melynek címe Nemzetközi stúdió. Készítették:
Chrudinák Alajos, Korolovszki Lajos, Schmidt Péter szerkesztők, Kígyós Sándor
rendező. A stúdióban ülő vendégek voltak: A. E. Bovin, az Izvesztyija
szemleírója, Dettmar Cramer, a Frankfurter Allgemeine Zeitung munkatársa,
Marian Dobrosielsky professzor, a lengyel Nemzetközi Kapcsolatok Intézetének
igazgatója, Ruggero Orfei újságíró.
A Rádió és Televízió Újság 1976/20. számában a
szerkesztőség vezetője, Korolovszki Lajos így ajánlotta a nézők figyelmébe az
új műsort:
„Új és minden
eddigitől különböző műsort indít a tévé külpolitikai szerkesztősége:
eszmecsere zajlik majd a képernyőn olyan világpolitikai kérdésekről,
amelyekben a vita résztvevőinek egyetlen közös céljuk van: gondolkodva,
beszélgetve megmutatni a béke erősítésének lehetőségeit, ki-ki a maga
hazájának, világnézetének, politikai beállítottságának legjobban megfelelő
érvekkel lépve fel. A vitának ugyanis egyetlen hazai résztvevője lesz csupán
– a házigazda-vitavezető teendőit ellátó Hajdú János. A másik négy közreműködő
Európa négy nagy országát képviseli. Az első meghívásnak szovjet, lengyel,
nyugatnémet és olasz szakemberek, külpolitikával foglalkozó kutatók, illetve
publicisták tesznek eleget.
Mi sem természetesebb,
mint hogy a szerkesztőség az első adást olyan témának szenteli, amely
összeurópai érdeklődésre tarthat számot: az adás arra keres választ, hogy mit
sikerült elérni az európai biztonsági és együttműködési értekezlet záróokmányának
tavaly nyáron történt aláírása óta kontinensünkön. E műsornak már a ténye is
hozzájárulás
A világpolitikai vita
a jövőben bizonyos rendszerességgel megismétlődik majd, amolyan kiegészítője,
párja lesz a Fórumnak. S reméljük, hogy hasonló érdeklődésre is talál majd a
nézők között!”
A Nógrád május 26-i számából, (b. t.) tollából:
„Kilenc
hónappal Helsinki után – hogyan látják a helyzetet azok, akik a nemzetközi
politika szüntelen áramlásában élnek, a külpolitikai újságírók? Ez adta
gerincét a kerekasztal-beszélgetésnek, melynek Nemzetközi stúdió volt az
összefogó címe a televízió múlt szerdai műsorában. A műsor vezetője neves világjáró
újságírónk, Hajdú János volt, vendégeiként pedig A. E. Bovint, az Izvesztyija
politikai szemleíróját, Dettmar Cramert, a Frankfurter Allgemeine Zeitung
munkatársát, Marian Dobrosielski profeszort, a lengyel nemzetközi kapcsolatok
intézetének igazgatóját és Ruggero Orfei olasz újságírót köszönthettük. Már az
öt név felsorolása is jelzi, milyen összetételű asztaltársaság ült egymás mellé
ezen az esten, hogy képviselje hazája és saját álláspontját napjaink
legfontosabb kérdéseiben, hogy mit jelent különféle társadalmi berendezkedésű
országaik számára a helsinki záróokmány értelmezése, s az ebből fakadó teendők
gyakorlati alkalmazása. Kendőzetlen, nyílt vita és állásfoglalás részesei lehettünk
a képernyő előtt, s nyomán világosabban kitűnik, hogy bizony jócskán akadnak
közelítési pontok az egységesebb értelmezés tekintetében, hogy a záróokmány
minél teljesebben tölthesse be azt a célt, melynek szolgálatára született.
Kitűnt a vitából az is, hogy az enyhülés politikájának, a különféle társadalmi
rendszerű országok közötti békés közeledésnek szép számmal vannak még ellenzői
és hátráltatói szerte a világban, közelebbről Nyugat-Európa térfelén. Erre
lehetett következtetni a nyugatnémet és az olasz vitavendég észrevételeiből
is, annak ellenére, hogy témaközelítésükből határozottan a jót akaró, konstruktív
szándékot érezhettük, ha adott társadalmi szemléletük korlátok közé fogta is
mondandóikat. Annál imponálóbb volt az a politikai és világnézeti biztonság,
amely szovjet és lengyel vendégünk, A. E. Bovin és Marian Dobrosielski vitakészségét,
fölényes tájékozottságát, felkészültségét jellemezte, mellyel szinte témakörről
témakörre »sakk-matt helyzetbe« hozták nyugati kollégáikat. Mindent összegezve:
rendkívül tanulságos, hasznos és eligazító értékű párbeszéd szem- és fültanúi
lehettünk ezen az esten. A Nemzetközi stúdió kétségkívül az elmúlt hét
legértékesebb és egyben egyik legizgalmasabb műsorszámának bizonyult. Kár,
hogy Hajdú János műsorvezetése kissé merev, feszes volt, hiányzott belőle az a
könnyed oldottság, színességre törekvés, amely például Sugár András hasonló
jellegű és tematikájú műsorvállalkozásainak, külpolitikai - fórumainak
olyannyira sajátja.”
A Magyar Nemzet május 21-i számából, m j.
tollából, részlet:
„...Szerencsére
nem szokványasztal körül, hanem a korszerű formatervezés igényeihez igazodó
stúdióban fejtették ki vendégeink nézeteiket. A műsorvezető a kezdet kezdetén őszinteségre ösztönzött és a dolgok közepébe vágott: hol,
hogyan vélekednek a
Május 18-19. Lázár György miniszterelnök Bécsben
tárgyalt. A kétnapos eseményről tudósított a TV Híradó, majd Lázár György
interjút adott a látogatásról, hazatérte után a hírműsornak.
Május 26., Erdős András osztályvezető levelet
küldött
„...A közvetlen
szomszédságunkban lévő szocialista országok televízió nézői a
A Magyar Televízió az
elmúlt 3 esztendőben mintegy 1089 db filmet és más műsort exportált az európai
szocialista országokba 56. 995 percben.
Az ötödik ötéves
tervperiódusban megépül a 2. program néhány adója, ami azt jelenti, hogy
szomszédaink a fent említett sávban a 2. programot is vehetik. 1978 elejétől
működni fog az Interszputnyik magyar földi állomása, amely növelni fogja a
magyar TV műsor export lehetőségeit a szocialista országokba (beleértve
Mongóliát és Kubát is).”
Filmforgalom és műsorcsere a szocialista
országokkal 1974-75-ben:
|
|
|
Kiment |
|
|
Beérkezett |
|
||
|
db |
|
perc |
|
|
db |
|
perc |
|
Szovjetunió |
225 |
|
11.815 |
|
|
483 |
|
29.218 |
|
NDK |
278 |
|
15.979 |
|
|
311 |
|
18.821 |
|
Csehszlovákia |
211 |
|
12.331 |
|
|
328 |
|
15.734 |
|
Lengyelország |
155 |
|
7.358 |
|
|
77 |
|
8.667 |
|
Bulgária |
141 |
|
6.455 |
|
|
115 |
|
4.761 |
|
Románia |
79 |
|
3.057 |
|
|
90 |
|
4.463 |
|
Összesen |
1.089 |
|
56.995 |
|
|
1.504 |
|
81.364 |
|
(Magyar Országos Levéltár -
Május 19-29. között a szovjet Szovexportfilm
Taskentben rendezte meg éves nemzetközi fesztiválját. A Magyar Televízió a
korábban az intézmény felé megfogalmazott kritikákra való tekintettel úgy
döntött, hogy a filmvásárlási tevékenység erősítése miatt saját munkatársát,
Bernát Rózsát ki kívánja utaztatni a filmválogatásra. Korábbi gyakorlat szerint
a közel tíz évvel korábbi Hungarofilm – Filmfőigazgatóság – MTV egyezményben
csak a Hungarofilm saját embereit utaztatta a válogatásra! Nagy vita bontakozik
ki az MTV döntése miatt a Hungarofilm és az MTV között 1976. januárjában. Nagy
Richárd január 12-én külön levélben kérte
„Teljes
mértékben egyetértek veled, hogy a hasonló félreértések elkerülése érdekében
mielőbb tisztázni kell a Televízió és a Főigazgatóság együttműködésének konkrét
módját a filmátvételi munkában. Ehhez kérjük az illetékes szervek segítségét.
Úgy gondolom, hogy a filmválogatás és vásárlás helyzetét vizsgáló és a
feladatokat meghatározó pártdokumentumban célszerű lesz kitérni erre a kérdésre
is.”
A teljes levelezés anyaga a Magyar Országos
Levéltár –
Május 21.
Május 22. 16.05 Ki tud többet? –
Május 25., a TV Híradó tudósított a Veszprémi
TV találkozóról, és Mitterand ezen a napon kezdődött budapesti tárgyalásairól.
A HÉT-ben Polgár Dénes beszélgetett a francia politikussal.
21.30
Olimpiai Fórum. Szerkesztő Vitár Róbert, műsorvezető Vitray Tamás,
rendező Mahrer Emil. A műsorban a televízió II. stúdiójából
A
„Olimpiai fórum. Akár
kedveli valaki a sportot, akár nem, tudomásul kell vennie, hogy pár hét, és itt
az olimpia. Nyerünk, vesztünk, kiviszik, nem viszik – mind több az efféle
kérdés, melyek végtelen sorának most a televízió is utat nyitott. Mégpedig
formabontó módon: nemcsak a budapesti stúdióba ültette le sportéletünk
illetékeseit, hanem »kikapcsolt« Tatára is. Az immár legendás hírű
edzőtáborban Vitray Tamás megszokott könnyedségű és nagy hozzáértésről
tanúskodó műsorvezetése mellett sok mindenről szó esett. Tegyük hozzá gyorsan:
sportemberekhez illő őszinte szóval! Az igenek és a nemek jegyében zajlott le
szinte ez az országos beszélgetés, és ettől lett igazán közérdekű. Ebben a
fórumban alig hallottunk olyasmit, hogy »úgy vélem«, »nem tudjuk«; itt megmondták,
hogy miért a »nyugdíjasokból« állították össze a férfitőrözők csapatát, s
hogy Tóth-Harsányi Borbála miért kerettag ismét...”
A Magyar Hírlap június 29-i számában írta Németh
Péter, részletek:
„...Egy olyan rangos műsorformát biztosított a tévénézőknek, amelyben
kérdéseikre közvetlenül kaphattak választ az – egyébként oly sok mendemondával
övezett – olimpiai felkészülésről és keret összeállításról. Tizenhét szakavatott sportvezető
ült a kamerák elé, s vállalta a legnehezebb
feladatot, a verseny előtti nyilatkozást. Megszokták ugyan már az újságírók
kérdezősködését, s talán meg is vannak a jól bevált, óvatos válaszok, ebben az
esetben azonban a válaszok nem voltak öncélúak. A reális bizonytalanságon túl
az esélyesek erőltetett latolgatása azért is veszélyes, mert nemcsak magunkat
tévesztjük meg, feleslegesen kergetünk illúziókat, hanem a sportolót nagyobb
felelősséggel terheljük. Éppen ez a bizonytalanság az oka, amiért a műsor
végül is nem teljesítette teljes méreteiben eredeti célkitűzését...
A műsor
vezetőjének Vitray Tamásnak nem volt
könnyű dolga, hogy a hirtelen
kezébe öntött félezer kérdésből kiválassza a legérdekesebbeket. Így
hangozhatott el közülük jó néhány olyan, amelyre a felkészülési időszak, az
olimpiai szintek teljesítése már megadta a választ (ezeknek a sportágak iránt
érdeklődők a nagyját egyébként is tudhatták). Vitray saját közbevetései,
»provokációi« azonban mindig ültek, s az olimpián is túlmutattak. Igyekezett
izgalmat vinni a műsorba, miközben kellemes rendetlenséget csinált maga körül
a stúdióban...”
Május 26., együttműködési egyezményt írt alá Miguel Alvarez
Acosta, a Mexikói Rádióadások Államtitkárságának vezetője és Nagy Richárd, a
Magyar Televízió elnöke. Az 1976-78-ra érvényes megállapodás rögzítette a két
ország politikai és kulturális életét bemutató produkciók cseréjét, a kölcsönös
szakemberképzést, kölcsönös televíziós műsorheteket rendeznek. A Magyar
Televízió forgatócsoportja 1976-ban forgat filmet Mexikóról, míg a mexikóiak
1977-ben Magyarországról készítenek dokumentumfilmet. Az szerződés aláírásáról
a TV Híradó is beszámolt.
Május 28., Egy capuai öregfiú története – folytatódik Radványi Dezső szerkesztő, Kígyós Sándor rendező és Lukács Lóránt capuai fiúk sorozata.
Május 29., a TV Híradó beszámolt arról, hogy Victor Vasarely látogatást tett a Televízióban, és egyezményt írt alá a Televízió vezetőivel az együttműködésről. Később Racine Britannicus című tragédiájának tévéváltozatát Victor Vasarely díszletei között veszik fel. (Rendező Egri István.) A TV Híradó később, június 4-én beszámolt arról is, hogy Pécsett Vasarely Múzeum nyílt, a művész pedig átvette a város díszpolgári címét.
A díjazottak:
Férfiak, akiket nem szeretnek – tévéjáték.
Fődíj és Veszprém város különdíja. Rendező Szőnyi G. Sándor, operatőr Bornyi
Gyula, dramaturg Benedek Katalin, író Galgóczi Erzsébet.
Volpone – tévéjáték. Fődíj. Rendező Fehér
György, operatőr Edelényi János.
Erkel: Bánk bán – Zenés TV Színház. Fődíj. Rendező Vámos László.
Giordano Bruno megkísértése – tévéfilm. Fődíj. Rendező Kabay Barna,
operatőr: Zádori Ferenc, író Gyöngyössy Imre és Kabay Barna, dramaturg Benedek
Katalin.
Különdíjak:
Farkas Ferencnek A bűvös szekrény című operájának televízióra
alkalmazásáért (Zenés TV Színház),
Wieber Mariannak a Volpone és A Rókus templom harangja című tévéjáték
jelmezeiért,
Zádori Ferencnek a Giordano Bruno megkísértése és az Asszony a viharban
című tévéjáték operatőri munkájáért,
Helyei Lászlónak a Volpone című tévéjátékban nyújtott alakításáért,
Szabó Györgynek a Summa summarum és a Feltételes megálló tévé-groteszk
forgatókönyveiért,
Simándy Józsefnek, a Bánk bán című tévéoperában nyújtott énekesi, színészi
alakításáért.
A Rókus templom harangjai – tévéjáték. A filmkritikusok díja. Rendező
Hajdufy Miklós, operatőr Nagy József, dramaturg Zalhora Mária.
Fehér György – Edelényi János: A bűvös szekrény – Zenés TV Színház. A
legjobb televíziós adaptáció díja.
Gábor Miklós a János király című tévéjáték címszerepéért a legjobb színészi
alakítás díjat kapta.
A Magyar Ifjúság június 11-én egész oldalas tudósítást közölt a
találkozóról. Párkány László írásából részletek:
„A zsűri (vagy zsűrik) többé-kevésbé rendszeresen
a képernyő előtt ülnek, s egymásután nézik a programokat.
A nagyközönség házhoz szállítva kapja a tévédarabokat, az idén egy kisadó
sugározta a versenyfilmeket. Amint hallottam, csak a délutáni
adást figyelték a veszprémiek, mert főidőben átkapcsoltak a napi adás
csatornáira. De még ez sem valódi gondom. Inkább azon tűnődöm vajon
nem lehetne-e a filmtechnikával készült tévéműveket vászonra vetíteni, s a
nagyközönség jelenlétében lemérni a hatást. Miskolcon
ez a módszer már bevált; az alkotók
– különösen a színes filmek esetében – érdekes és hasznos reagálásokat figyelhettek
meg. Rejtély számomra, hogy a versenyalkotások legérdekesebb (vagy legvitathatóbb)
darabjai miért nem kerülnek ki gyárakba, falvakba, hogy egyfajta közönségvélemény
is csatlakozzon a zsűrik döntéséhez.
Essék szó a szakmai
tanácskozások egyikéről is. Vitányi Iván, a Népművelési Intézet
igazgatójának művelt vitaindítója – amely a Klasszikusok feldolgozása a
televízióban címet viselte – nem sok
örömet hozott. Pedig Vitányi előadása nagyon alapos
volt, gondolatai messze túlhaladták a címben
jelzett témát. A hozzászólók – tisztelet a kivételnek – kapkodtak, hevenyészett
és félreérthető mondandókat »ütköztettek«, lábra kapott a személyeskedés is.
Bizony ez minden volt, csak műhelymunka nem.
Szót válthattam Barabás
Jánossal, a KISZ KB titkárával,
aki először volt zsűritag Veszprémben, aki elmondta:
– A Veszprémben szereplő
tévéjátékok, tévéfilmek alkotóinak döntő többsége fiatal. Ez örvendetes. A
mai témák aránya kicsi, ez viszont már elgondolkoztató. A történelmi művek is
szólhatnak a mához cselekvő ösztönzéssel, ám ahogy egy tévés dramaturg találóan
fogalmazott: a képernyőről nem hiányozhatnak a »testmeleg« témák, az
olyasfajta művek, mint az Írott malaszt volt, vagy a Férfiak, akiket nem szeretnek című Galgóczi tévédráma.
Ez utóbbi mostani versenymű, az Írott malaszt a múlt esztendő egyik fődíjas
alkotása volt. Egyelőre hiánycikk a derű is, sok a komor szín. Ügy tűnik, még
mindig tartja magát az arisztokratikus alkotói magatartás, amely az igényes
szórakoztatást drámai művekben kénytelen megvalósítani. Hiányoznak a rövid
műfajok; sokan életvallomásaikat csak nagy drámában, nagy regényben, nagy
szintézisben képesek megfogalmazni, s így nem juthat méltó szerephez a
filmnovella, a filmgroteszk.
A szemlén szereplő alkotások többsége színes technikával
készült...”
Ebben a hónapban jelent meg Barcy Magdolna – Faragó Klára – Semjén Anita
Riporterek, bemondók – televíziós személyiségek című tanulmánya a
Tömegkommunikációs Kutatóközpont kiadásában.
Június
Az ifjúsági gyermekfilmek müncheni Prix Jeunesse fesztiválján a Magyar Televízió
versenyfilmje, Varga Katalin – Katkics Ilona Barátom, Bonca című alkotása a
gyermekjátékfilmek legjobbjának bizonyul.
Nagy siker a prágai tévéfesztiválon, a zenei adások
kategóriájában Szinetár Miklós kapja a legjobb rendezés díját a Gianni
Schicchi című Puccini-opera tévéváltozatáért. A film elnyeri a szocialista országok zenei produkcióit külön értékelő
Intervízió zsűri fődíját is.
A
szocialista országok lipcsei agrárfilm-fesztiválján A paprikás ember című
magyar televíziós dokumentumfilm bronzérmet kap (készítői Major Sándor, Neumann
László és Magyar József).
Újabb
két átjátszó-tévéadót helyez üzembe a Posta, Bonyhádon és Veszprémben.
A televízió képernyőjéről megszerezhető
népgazdasági és művészeti ismeretekből rendeztek vetélkedőt a budapesti Május
1. Ruhagyárban. A Szakszervezeti Bizottság felhívására 103 brigád, 2000 dolgozó
vett részt a műveltségi versenyben.
Június 1.
Június 3.
20.05
kezdődik a Tolsztoj regénye nyomán készült húszrészes angol Háború és béke filmsorozat.
Június 5. 21.30 újabb Zenés TV Színház bemutató, William Walton: A
medve – vígopera. Dramaturg Bánki László, zenei rendező Fejes Cecília,
vezető-operatőr Sík Igor, rendezte Ádám Ottó. Szereplők: Házy Erzsébet, Melis
György, Begányi Ferenc.
Június 6.
A HÉT műsorában Baló György és Neumann László mongóliai tudósításának első
részét láthatták a nézők (a második részt 13-án vetítették). A TV híradó öt
részes mongol sorozatot sugárzott 8-ától, amit szintén ők készítettek.
Jerome Kilty: Kedves hazug – színmű közvetítése a Nemzeti Színházból,
felvételről.
A Rádió és Televízió Újság 1976/22. száma közölte a Televízió elnöke által
nívódíjban részesített belső produkciók és alkotók listáját:
Cimbora, Filmdokumentum, Művészeti Magazin, Budavár sorozat, A legkeletibb
keleten filmsorozat, Az orenburgi gázvezeték építése, Hivatásom a munka, A
capuai fiúk Amerikája, Filmsorozat az Egyesült Államokról, Gondolatok a
vezetésről, Odessza, Panoráma, Kubász, Szomszédolás, A birka, Férfiak akiket
nem szeretnek, Napraforgó, Kis ember születik, János király, Kék rénszarvasok,
Egy értekezlet jegyzőkönyve, Cigányzene, Egy csók és más semmi, A bűvös
szekrény, Kertész leszek.
Külsős munkatársak:
Balázsovits Lajos, Gábor Miklós, Gobbi Hilda, Márkus László, Tomanek
Nándor, Bárány György, Mata János (A HÉT), Bérczy István, Kertész Aliz, Müller
Katalin, Sajdik Ferenc, Sárkány István (Idősebbek is elkezdhetik), Fábián
Ferenc (Panoráma), Fodor Tamás, Kállai Ferenc, Szalóky József, Tolnay Klári
(Kispolgárok), Hámori Ildikó, Koncz Gábor (Kék rénszarvasok), Heltai András
(Filmsorozat az Egyesült Államokról), Horváth Sándor, Szemes Mari (Kis ember
születik), Inke László, Nagy Attila, Sinkó László, Vajda László (Egy értekezlet
jegyzőkönyve), Kardos Ferenc (Cimbora), Koncz Zsuzsa (Kertész leszek), Kovács
József, Jurij Pologonkij, Vladimir Merkulov (Odessza), Láng József, Révész
Mária, Sztankay István (Minden lében két kanál), Radveszky Theodor, (Gondolatok
a vezetésről), Repcsányi László (Művészeti Magazin), Sass Sylvia (A bűvös
szekrény), Sárosi Bálint (Cigányzene), Selmeczi Vera, Szakácsi Lajos (A capuai
fiúk), Zsarnóczky Sándor (Látókör), Jurij Hrenov (Kubasz).
Király Ferenc, Kovár Gyula, Miegend Árpád tudósítói, Fischer Sándor
oktatói, Mohás Lívia az Iskolatelevízióban, Téglássy Ferenc ipari műsorokban
végzett munkájáért részesült nívódíjban.
A Rádió és Televízió Újság 1976/23. száma bemutatta a nívódíjban részesült Mata János rendezőt. (T.A) írása:
„Járt orvosegyetemre, volt
grafikus és újságíró, karikaturista és PW könyvillusztrátor. Rajzfilmes lett,
mesterének Macskássy Gyulát tekinti, ő mellette tanulta a szakmát. Tanulmányútra
küldték a Szovjetunióba. A néhány hónapos tanulmányútból négyéves kint
tartózkodás lett; a Szojuz Mofilm státusba vette. A Fityilj (Kanóc, gyújtózsinór...)
című szatirikus híradóműsor számára dolgozott. Itt Szegej Mihalkov volt a
tanítómestere. A Zichy Mihály nyomában című dokumentumfilmet magyar és szovjet
variációban is elkészítette. Itt nívódíjat, ott össz-szövetségi első díjat
nyert vele. Hazajött és »beleszeretett« a tévébe. A napi élethez kötődő dolgok
kezdték izgatni; dolgozott az ifjúsági, a gyermekosztálynak és A HÉT-nek.
Bálint Ágnessel való együttműködésének eredménye a Kukori és Kotkoda sorozat.
(Legnagyobb sikerének egy autóbuszban ellesett beszélgetést tekint. Unoka a
nagymamához: »Mama, Apu miért beszél úgy Anyuval, mint a Kukori?«) És most
ismét új területek izgatják...
– A Központi Fizikai Kutató
Intézet adott lehetőséget a kísérletezésre: az animáció, az elektronika és a
számítógép összefüggéseit dolgozzuk fel Kassai Ferenc mérnökkel és Vadócz
Erzsébet programozóval. A számítógép-művészet ugyanis – a számítógépet
rajzolni vagy zenét szerezni megtanítani – hazugság. De a számítógép nagyszerű
eszköz! Amíg az animációs filmben hátteret és előteret tudunk mozgatni
függőlegesen és vízszintesen, addig a számítógép memóriájába minden
beprogramozható. Megfelelő információk birtokában a számítógép képes egészen
bonyolult feladatok megoldására. Mondjak példát is? Egy madár száll hatalmas
épület felett. Az egyik ablakon berepül, végigszáll a folyosón, falakba
ütközik, berepül a lépcsőházba és kirepül a kapun. Ha összegyűjtjük az
adatokat (mint pl. az épület alaprajza, a madár anatómiája, repülési
tevékenysége, mozgása, sebessége, árnyékrajza a különféle fényforrások
szempontjából, a helyiségek tere, távolsága a madártól stb.), a gép képes mindezt
matematikai pontossággal követni, megrajzolni. Mi most vonalas rajzzal
kísérletezünk. De a memóriába színeket, harmóniákat, színértékeket is be
lehet táplálni. Természetesen hangyamunkával és hangyaszorgalommal...
Egyébként most érkeztem Ulánbátorból.
A HÉT számára készülő riportfilmünk azt kutatja majd, hogyan él egy ország,
Mongólia, amely kihagyta a kapitalizmust és a nomád életformából egyenesen a
szocialista társadalomba jutott.”
Június 8. 21.15 Kerekasztal-beszélgetés budapesti
kommunistákról. Szerkesztő Kolek Vera és Konner János, műsorvezető Vértessy
Sándor, rendező Kende Márta.
Előzmény: Megyeri Károly levélben még február 11-én kérte Grósz Károly
osztályvezető hozzájárulását a következőkhöz (részlet):
„Javaslom továbbá, hogy
május első napjaiban sugározzunk egy kerekasztal műsort (főidőben), amelyben a
Budapesti Párbizottság vezetői országos érdeklődésre számot tartó
társadalompolitikai témákban válaszolnak kérdésekre. Katona elvtárs vállalná a
részvételt, amennyiben személyét illetően hatáskörrel rendelkező KB fórum
engedélyezi.”
(Magyar Országos Levéltár
Június 10. 20,50 Váci úton... Váci úton – Balogh Mária és
Bán János négyrészes riportfilm sorozatának első része.
Balogh Mária és Bán János műsorújságban megjelent műsorajánlatából részlet:
„Emberek tízezrei keresik
kenyerüket a főváros »gyárutcájában«, a XIII. kerületi Váci úton. Egymás mellé
épült üzemekben dolgozók hasonló dolgokkal büszkélkednek vagy küszködnek; a
különféle vállalatok tevékenységében, változó feladataiban egy kicsit a magyar
ipar tükörképét is kapjuk, az itt dolgozók gondolkodásában pedig munkásosztályunk
magatartása fejeződik ki. Ebben a környezetben vendégeskedhetünk néhány héten
át...”
Június 11.
Június 12. 22.00 Peter Shaffer: Black Comedy –
tévéjáték. Dramaturg Lehel Judit, vezető-operatőr Bornyi Gyula, rendezte Vámos
László. Szereplők: Csongrádi Katalin, Psota Irén, Szalay Edit, Tahi-Tóth
László, Lőte Attila, Újlaky László, Körmendi János, Kéri Gyula.
Június 15. 21.00 Lakatos dinasztia – Lengyelfi
Miklós szerkesztő, Illés János operatőr és Apró Attila rendező
dokumentumfilmje. A film portrét rajzolt Lakatos Sándor Liszt-díjas prímásról
és fiáról, Déki Lakatos Sándorról.
Június 16. 20.00 Katajev: A kör négyszögesítése –
vígjáték közvetítése a Pesti Színházból, felvételről.
Aznap Erdős András főszerkesztő
„Telefonbeszélgetésünkre
hivatkozva ezúton is szeretnélek tájékoztatni arról, hogy mint ismeretes,
rendszeresen készítünk portréfilmet veteránjainkról. A »spanyolosok« közül még
kevés ilyen veteránt örökítettünk meg, ezért lenne érdekes, ha Tömpe István
elvtársról (vagy róla és az elhunyt testvéréről) is készíthetnénk filmet.”
A levélen Németh Jenő kézírásával:
„Erdős elvtárssal
megbeszélve: a film forgatását archiválásra kezdjék meg, sugárzására későbbi
konzultáció alapján kerül sor.”
(Magyar Országos Levéltár
Június
Magyarországon tárgyalt – többek között a
Televízió vezetőivel is – Nivaldo Herrera, a Kubai Rádió és Televízió
vezérigazgatója.
Június 22. 21.10 Az ajtón kívül – Wolfgang Borchert színművéből készült tévéjáték,
melyet az NDK televízió vendégrendezője, Fritz Bornemann rendezett. Dramaturg
Aczél János, vezető-operatőr Varga Vilmos. Szereplők: Balázsovits Lajos,
Szerencsi Éva, Ungvári László, Tábori Nóra, Esztergályos Cecília, Deák B.
Ferenc, Mensáros László, Sulyok Mária, Raksányi Gellért, Kömíves Sándor, Gobbi
Hilda.
Június
23.
21.10 a 2. műsorban Nyári színházi esték,
Baumarchais: Figaro házassága – vígjáték közvetítése a Kecskeméti Katona József
Színházból, felvételről.
Június
24., a 2. műsorban ismét vendégrendezést láthattak a hazai nézők. Aulikki
Oksanen: Igen, igen... avagy: hogyan lesz valakiből felnőtt? – tévéjáték. Rendezte:
Jukka Sipila a Finn Tv rendezője. Forgatókönyv Aczél János, vezető-operatőr
Szalay László. Szereplők: Maros Gábor, Mádi Szabó Gábor, Fónay Márta, Baracsi
Ferenc, Balázs Péter, Fabó Gyöngyi fh., Gálvölgyi János, Galgóczi Imre, Gyenge
Árpád, Henkel Gyula, Holl Zsuzsa fh., Kakas László, Komlós Juci, Komáromi
István.
Június
Aznap a Politikai Bizottság ülésezett, Grósz
Károly előterjesztése alapján – már jól előre elkészültek a novemberi
sajtótervvel! A jegyzőkönyv szerint:
„4. A Politikai
Bizottság egyetért azzal, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 59.
évfordulójáról Apró Antal elvtárs november 6-án (szombaton) este rádió- és
televízió beszédben emlékezzen meg. Kádár János, Losonczi Pál és Lázár György
elvtársak küldjenek táviratot Brezsnyev, Podgornij és Koszigin elvtársaknak. A
táviratot a sajtó az évforduló napján teljes terjedelemben közölje.
A rádióban és a
televízióban november 6-án elhangzó ünnepi beszédet a napilapok az évforduló
napján megjelenő számaikban teljes terjedelemben közöljék.
A napi- és hetilapok,
a rádió és a televízió méltassák az évforduló jelentőségét és számoljanak be a
rendezvényekről.
Más:
12. Győri Imre elvtárs
szóbeli bejelentése alapján hozzájárul, hogy a KGST XXX. ülésszakának
befejezése után Huszár István elvtárs nyilatkozatot adjon a Magyar Televízió A
HÉT című műsora részére.”
(Magyar Országos Levéltár – MSZMP KB PB –
A félév végén 2 558 441 rádióelőfizetőt és 2 443 569 tévé előfizetőt
tart nyilván a Posta. Fél év alatt több mint ötvenezer új tévétulajdonos –
akik hat megyében már többen vannak, mint a rádióelőfizetők!
Folytatás a Fejezetek a Magyar Televízió
történetéből 1976 /2 részben!