1976

Dunavölgyi Péter:

Dunavölgyi Péter:

Fejezetek a Magyar Televízió történetéből XX 1 rész

A huszadik év: 1976.  

Külföld: Nixon Pekingben Mao Ce-tung kínai pártvezetőnél járt, aki ez évben elhunyt, meghalt Csou En-laj is, Kína miniszterelnöke. Menetrend szerinti járaton elindult a Condorde repülőgép.

Itthon:

A válság „Nyugatról való begyűrűzésével” magyarázott központi áremeléseket jelent be a kormány.

Az Elnöki Tanács előzetes hozzájárulásával VI. Pál pápa esztergomi érsekké nevezi ki Lékai László apostoli kormányzót.

Megnyílik a Skála Budapest Szövetkezeti Nagyáruház, Pécsett a Vasarely múzeum, Óbudán a Flórián üzletközpont, és év végén a budai várban a Hilton Szálloda. Budapesten átadják a forgalomnak az észak-déli metró első, Deák tér–Nagyvárad tér közötti szakaszát.

Elhunyt Czóbel Béla festő és Latinovits Zoltán színész.

A televízióban:

Az átalakított színes I. stúdió üzemszerűen beállt a műsorgyártásba. Elhunyt Hámos György író, tévé-kritikus.

Elnöki utasítás jelenik meg az MTV Elektronikus Kísérleti Csoport létrehozásáról.

Szepesi György lett a Magyar Rádió bonni tudósítója és egyben a TV Híradónak is rendszeresen dolgozott. 

Megalakulnak az első regionális televízióstúdiók Szegen és Pécsett.

Először ad élő közvetítést a Magyar Televízió Formula 1-es autóversenyről.

 

Díjak:

 

Monte Carlo-i TV Fesztivál:

Déry Tibor: Portugál királylány – tévéjáték. UNDA díj és Prix Cino del Duca (35 éven aluli rendezők díja). Rendező Esztergályos Károly, operatőr Biró Miklós, forgatókönyvíró Szántó Erika, dramaturg Schulze Éva.

 

Sci-fi Fesztivál, Poznan:

Zsoldos Péter: Feladat – tévéjáték-sorozat. Rendezői különdíj.

Rendező Várkonyi Gábor, operatőr Ráday Mihály.

 

Arany Prága Fesztivál:

Puccini: Gianni Schicchi – Zenés TV Színház. A legjobb rendezés díja.

Rendező Szinetár Miklós, operatőr Edelényi János és Dubovitz Péter. A film elnyeri a szocialista országok zenei produkcióit külön értékelő Intervízió zsűri fődíját is.

 

Prix Jeunesse Fesztivál, München:

Barátom, Bonca – gyermek tévéfilm, kategória díj. Rendező Katkics Ilona, zene Tamássy Zdenkó, operatőr Szabados Tamás, író Varga Katalin, dramaturg: Békés József.

 

Veszprémi TV találkozó:

Férfiak, akiket nem szeretnek – tévéjáték. Fődíj és Veszprém város különdíja. Rendező Szőnyi G. Sándor, operatőr Bornyi Gyula, dramaturg Benedek Katalin, író Galgóczi Erzsébet.

Volpone – tévéjáték. Fődíj. Rendező Fehér György, operatőr Edelényi János.

Erkel: Bánk bán – Zenés TV Színház. Fődíj. Rendező Vámos László.

Giordano Bruno megkísértése – tévéfilm. Fődíj. Rendező Kabay Barna, operatőr: Zádori Ferenc, író Gyöngyössy Imre és Kabay Barna, dramaturg Benedek Katalin.

Különdíjak:

Farkas Ferencnek A bűvös szekrény című operájának televízióra alkalmazásáért (Zenés TV Színház),

Wieber Mariannak a Volpone és A Rókus templom harangja című tévéjáték jelmezeiért,

Zádori Ferencnek a Giordano Bruno megkísértése és az Asszony a viharban című tévéjáték operatőri munkájáért,

Helyei Lászlónak a Volpone című tévéjátékban nyújtott alakításáért,

Szabó Györgynek a Summa summarum és a Feltételes megálló tévé-groteszk forgatókönyveiért,

Simándy Józsefnek, a Bánk bán című tévéoperában nyújtott énekesi, színészi alakításáért.

A Rókus templom harangjai – tévéjáték. A filmkritikusok díja. Rendező Hajdufy Miklós, operatőr Nagy József, dramaturg Zalhora Mária.

Fehér György – Edelényi János: A bűvös szekrény – Zenés TV Színház. A legjobb televíziós adaptáció díja.

Gábor Miklós a János király című tévéjáték címszerepéért a legjobb színészi alakítás díjat kapta.

 

Ezüst gerely pályázat (sporttárgyú alkotások):

Mahrer Emil a sportfilm kategória II. díját nyeri, a Turistákkal Dániában című filmjéért és az Idősebbek is elkezdhetik! című tévétorna gondozásá­ért.

 

Miskolci XVI. TV-fesztivál:

 

Harcok a magányos cédrus országában – a SZOT fődíja. Szerkesztő-riporter Chrudinák Alajos, operatőr Várszegi Károly.

Rejtett hiba – a Borsod megyei Tanács nagydíja és a Kritikusok díja. Riporter Szegvári Katalin, rendező Vitézy László.

Filmdokumentum – Miskolc város nagydíja. Rendező Mihályfy László, szerkesztő Fáy László.

A capuai fiúk üzenete – a Magyar Televízió elnökének díja. Rendező Kígyós Sándor, szerkesztők Bán Ernő és Radványi Dezső.

Kategória díjak:

Híradó: Az emberi életért (riporter Vajek Jutka, operatőr Burza Árpád).

Tudósítás és publicisztika: Dráma és remény Cipruson (riporter Sugár András, operatőr Márton József).

Riportfilm (megosztva): A kertészlány (Surányi Lili – dr. Czoma László – Neumann László), Az öreg halász meg a tenger (riporter Horvát János, operatőr Márton József).

Ismeretterjesztés: Az ittfelejtett ősvilág (Rockenbauer Pál – dr. Balogh János – Halász Mihály).

Dokumentumfilm: Hát én immár mit válasszak? (Téglássy Ferenc – Forray Tibor).

Animációs film: Kertitörpe (Szabó Sipos Tamás).

Elektronikus műsorok: Szajúz–Apolló (ifj. Kollányi Ágoston – Ipper Pál – Domján Dénes – Molnár Miklós).

Operatőri díj: Illés János.  

  

Lipcsei agrárfilm fesztivál (szocialista országok):

A paprikás ember – televíziós dokumentumfilm. Bronzérem. Készítői Major Sándor, Neumann László és Magyar József.

 

Január

 

KÉP 760100

Az év elején a Televízió felújított és színes technikára átalakított I.-es stúdiója már túl volt a próbaüzemen és teljes kapacitással dolgozott.

 

Január 2., a Magyar Televízió bemondója ismertette a Magyar Televízió közleményét a Magyar Televízió első műsorának vételi zavaraival kapcsolatban. A tények ismertetése után a közlemény így fogalmazott:

„...A tokaji vételi lehetőséget tekintve, a Magyar Postának csak a hazai viszonylatban bekövetkezett minőségromlásból eredően áll módjában változtatást eszközölni. Ennek érdekében a két állam illetékes szervei között levelezés útján tárgyalások folynak. A magunk részéről reméljük, hogy az Önök számára is megnyugtató intézkedésekre kerül sor a jövőben.”

Az ügy előzményeiről és utóéletéről:

Január 8., a Szlovákiai Kommunista Párt Központi Bizottságának Napilapja [az újság címe!] cikket közölt (2.oldal), melyben válaszolnak a szlovákiai magyar nézőktől folyamatosan érkező kritikákra. A Bratislavai Rádió-hírközlési Igazgatóság 1975. november első felében üzembe helyezte a Bratislavai Televízió I. műsorának bardejovi televízióadóját, amely a 4. csatornán sugározta a a műsort. Ahogy fogalmaztak a hivatalos szervek: „A bardejovi adó a Szlovákiai Televízió I. műsora egész adóhálózatának egyik része, s hozzájárul ahhoz, hogy a Rádió-hírközlési Igazgatóság teljesíti a CSKP XIV. kongresszusa által kitűzött feladatokat.”

A környéken élő magyar származású lakosság azóta az adó zavarása miatt nem tudja venni a Magyar Televízió műsorát. A vételi problémával kapcsolatban január 10-én Kassai Magyarok gépelt aláírással valamint más magánlevélben J. B-né is Orbán László magyar kulturális Miniszterhez fordult, aki a leveleket továbbította Nagy Richárdnak, a Magyar Televízió elnökének – minden megjegyzés nélkül. A Televízió vezetői is kaptak hat levelet közvetlenül Szlovákiából a témával kapcsolatban.

Március 23., az ügyben Szapora Sándor, a Külügyminisztérium Sajtófőosztálya megbízott vezetője levelet küldött Megyeri Károly elnökhelyettesnek (részletek):

„Hivatkozással február 12-i és március 10-i levelünkre tájékoztatásul közöljük, hogy L. Pezlár elvtárs az SZLKP KB titkára bratislavai főkonzulunkkal folytatott beszélgetése során ismételten foglalkozott a Magyar tévé adásának szlovákiai vételi lehetőségeivel. Elmondotta, hogy R. Blaho elvtárs, az SZLKP kelet-szlovákiai területi bizottságának ideológiai titkára személyes levélben fordult hozzá. Kérte, hogy a KB legyen segítségükre a probléma megoldásában. Többek között kitért arra, hogy Kelet-Szlovákiában a beállott változások miatt tömegesen tagadták meg a tévéelőfizetési díjak befizetését. Kassán és környékén tartott alapszervezeti és járási pártértekezleteken szinte kivétel nélkül mindenütt felmerült a kérdés, és igényelték a probléma mielőbbi megoldását. …Plezár elvtárs említette, hogy a szövetségi közlekedési és postaügyi miniszter január 12-én levélben fordult Horn Dezső közlekedés és postaügyi miniszterhelyettes elvtárhoz. Javasolta, hogy az ügyben tartsunk közös szakértői megbeszélést. Levelére március 1-ig nem érkezett válasz. Levelünkkel egy időben hasonló értelemben tájékoztatjuk Pálos Tamás, Horn Dezső, Lakatos Ernő elvtársakat.”

(Magyar Országos Levéltár – XXVI-A-9. 127. doboz. MTV iratok.)

 

FOTO

Január 4., műsorára tűzi a televízió a RAI (olasz televízió) és az MTV koprodukciójában készült filmjét, Krúdy Gyula Napraforgóját. Dramaturg Benedek Katalin, operatőr Márk Iván, rendezte Horváth Z. Gergely. Szereplők: Paola Pitagora, Mario Maranzana, Darvas Iván, Máté Erzsi, Lukáts Sándor, Szemes Mari, Medgyesy Mária, Bán János.  

 

A Magyar Nemzetben január 7-én Lőcsei Gabriella írt kritikát, részlet:

„Ha a Szindbád film nem lé­tezne, most Krúdy Gyula felfedezését ünnepelhetné a kritika a mozgókép számára. A Szindbád azonban jelen van a szellemi hatóerők és érté­kek között, s alighanem jó ideig minden megfilmesített Krúdy-művet hozzá kell mér­ni, még ha a filmművészet egyik szerényebb lehetőségű műfajához, a tévéfilmhez tar­tozik is. Horváth Z. Gergely, a Napraforgó című Krúdy-írás tévé­változatának rendezője nem tagadta meg hűtlenül munká­jában Huszárik Zoltán Krúdy-filmjének nyilvánvaló hatását. Jelenetről jelenetre elismerte, sőt vallotta, hogy sokat, az átköltés lényegét tanulta a Szindbádtól. De mert és tu­dott is önálló rendezői ösvé­nyeket keresni, hogy minél csorbítatlanabbul és ugyan­akkor közérthetően jelenjék meg a képernyőn Krúdy so­sem volt és mégis valódi, kü­lönös világa. Krúdy prózájának hangulatát tartotta fon­tosnak ő is átmenteni a vizuá­lisan megjelenő Krúdy-regénybe. Az apró mozzanatok, tárgyak és mozdulatok varázslatos atmoszférateremtésének főszerepet szánt a tévé­filmben. Másrészt hagyta élni a gazdag képanyag mellett Krúdy virágzó-burjánzó ha­sonlatait, metaforáit az idegen nyelvű szereplők ajkán is. Krúdy Gyuláról régóta sej­teni, újabban tapasztalni is, a világirodalom, de legalábbis az európai irodalom áramába a legjobban illő magyar szépírók egyike. Csak a nyelvi akadályokat kellene – ha le­hetne – megszüntetni, hogy kontinensünkön mások is érthessék és kedvelhessék, egyszerűbben és hálásabban talán, mint hosszú évtizede­ken át itthon.”

 

Január 6. 18.15 Program öt esztendőre címmel új gazdaságpolitikai sorozat indult, az ötödik ötéves népgazdasági terv legfontosabb célkitűzéseinek bemutatásával. Szerkesztő-riporter Bán János, rendező Eck T. Imre.

 

A Magyar Hírlap január 13-i számában Matkó István írta, részlet:

„Nem véletlen, hogy egymást érték a gazdaságpolitikai műsorok az esztendő fordulón a televízióban. Hiszen alighogy befejeződött a Gondolatok a vezetésről című, máris jelentkezett Bán János (szerkesztő-riporter) és Eck T. Imre (rendező) munkája, a Program öt esztendőre című sorozat. Bár az utóbbi tulajdonképpen csak most mutatkozott be két első részével – az össze­hasonlításhoz a szerkesztők szán­dékának tisztázásához jó alkalmat kínál az egymásutániság. Elöljáróban a szerkesztésről kedden, január 6-án dr. Csernok Attila, a Magyar Nemzeti Bank elnökhelyettese ült a stúdió ven­dégszékében, vele beszélgetett a riporter. A mondandó illusztrá­lására ezt a párbeszédet megsza­kították azok a filmrészletek, amelyek jórészt iparvállalatok vezetőivel történt párbeszédeket rögzítettek. A lassú menetű in­terjút néha-néha törték csak meg pergő filmkockák a győri Rába gyár motorszereldéjéből, a textil­nyomó üzemből, a fonodából stb. Ám ezek a snittek oly lazán és kommentálás nélkül kerültek elibénk, hogy ugyancsak gondolkod­hatunk: mire valók, mit akarnak vele mondani a készítők egyáltalán mit is tudnak pontosan?  Lényegében hasonló volt a má­sodik rész, amelyet a tévé csü­törtök este sugárzott, s amelyben Fekete János, a Nemzeti Bank másik elnökhelyettese és dr. Kovács Gyula külkereskedelmi miniszterhelyettes volt a két első számú interpretátor, melléjük »idézték be« a már ismert többi nagyvállalat vezetőit. Az alkotók ezúttal nehezen birkóztak meg feladatukkal, igen szerény volt a tálalás, valahogy fáradtnak mu­tatkoztak a rendkívül érdekes és időszerű tartalom közlésében. Pe­dig éppen Bán Jánostól láttunk szellemes, ügyes, az arányokat j is érzékeltető gazdaságpolitikai kommentárokat az országgyűlés egy-egy fontos ülésszakáról...”

 

20.01 a 2. műsorban Karinthy Ferenc: Ősbemutató – tévéjáték. Dramaturg Sipos Tamás, vezető operatőr Bornyi Gyula, rendezte Szabó István. Szereplők: Az író – Gábor Miklós, főszereplők: Mádi Szabó Gábor és Gór Nagy Mária, valamint: Temessy Hédi, Torday Teri, Tímár Éva, Molnár Piroska, Bácskai Dóra, Gyöngyössy Katalin, Simon György, Kern András, Koltai János, Gera Zoltán, Horváth József, Zákonyi Sándor, Holl István, Csíkos Gábor, Búzás Pál, Pándy Lajos, Zakariás Klára, dr. Haraszty Lászlóné, Sorr Jenő, Füzessy Ottó, Gonda György.

 

A Filmvilág 1976/2. számában írta Hámori Ottó, részlet:

„...Szabó István – aki már mozifilmjei­ből jól ismert finom, okos stílusával – volta­képpen egy más közegbe »emelte át« a történetet. Mintha egy, a kisre­gényből készülő film forgatásán lennénk je­len, meglesve, látva-hallva, hogyan születik, csiszolódik, sűrűsödik egy-egy jelenet. A szí­nész kiszól a felvétel próbájáról, instrukciót kér vagy értelmezi a maga helyzetét, s a ren­dezői válaszokból, más formában megismételt jelenetekből újraépül e keserű, kegyetlen, igaz játék: a nagy tréfából szuggesztív erejű drá­ma lett, rendező és író közös teljesítményeként.

A vállalkozás valódi jelentőségét, értékét hangsúllyal közvetíti a színészi munka. Mintegy igazolásául annak a gya­kori kritikusi gondolat­nak, hogy igazán jelen­tős színészi teljesítmény csak a jól átgondolt, tisztán és tehetséggel épülő mű fundamentu­mán jöhet létre. Mint ezúttal is, Gábor Miklós alakítása »a szerző« sze­repében, Mádi Szabó Gábor igazgatójának vagy Gór Nagy Mária »kis színésznő«-jének alakjában. De az egész együttes – Simon György, Temessy Hédi, Horváth József, Csíkos Gábor s a többiek – nemcsak egyéni teljesít­ményükkel, a mű at­moszférájának erejével közlik: emlékezetes film született.”

 

A Magyar Televízió 1976-os művészeti műsorairól tartottak sajtótájékoztatót, erről az MTI a következőképen számolt be még 1975. december 19-én:

A televízió jövőre tovább folytatja értékteremtő tevékeny­ségét, új művészi produkciókkal kívánja meglepni a nézőket – erről számolt be Szinetár Miklós, a televízió művészeti igaz­gatója azon a sajtótájékoztatón, amelyet pénteken tartottak a televízióban. Elmondta, hogy a televízió folytatja azt a soroza­tát, amelyben klasszikus szerzők műveit adaptálja, így többek között tévé-feldolgozás készül neves rendezők bevonásával Shakespeare II. Richard és Falstaff, Szophoklész Oidipusz király című drámáiból, Victor Vasarely díszleteivel, Egri István ren­dezésében örökítik meg Racine Britannicus című tragédiáját, Shaw egyik Magyarországon kevéssé ismert komédiáját Ádám Ottó irányításával rögzítik. De láthatjuk majd a televízióban Molière Úrhatnám polgárának tévéváltozatát, valamint Visnyevszkij drámáját, az Optimista tragédiát. A klasszikusok közül képernyő­re kerül Alekszej Tolsztoj, Hemingway, Csehov néhány alkotása. Természetesen a televízió továbbra is fórumot biztosít a kor­társ magyar irodalom számára. Egyebek között Vámos Miklós, Katkó István, Karinthy Ferenc, Csurka István, Gyárfás Miklós, Dobozy Imre, Sarkadi Imre, Mocsár Gábor, Cserhalmi Imre, Mesterházi Lajos egy-egy alkotását dolgozzák fel képernyőre. A klasszikusok közül láthatjuk Jókai Mór Szerelem bolondjai című művének vidám változatát, valamint a Lőcsei fehérasszony tévé feldolgozását Maár Gyula rendezésében. Képernyőre kerül Nagy Lajos:  Tanítvány, Kassák Lajos: Egy ember élete, Asztalos István: Fekete macska, Móricz Zsigmond: Isten háta mögött című regényének tévé-változata. Bizonyára sokan fogadják majd örömmel a képernyőn Mikszáth Beszterce ostroma című regényének többrészes tévéadaptáció­ját, a második világháború éveibe kalauzol a Harmadik határ cí­mű nyolcrészes lengyel-magyar koprodukció. Feltehetően sok nézőt vonz majd Szamos Rudolf népszerű Kántor-regényeinek több­részes tévé-feldolgozása, és láthatjuk Zsoldos Péter háromré­szes tudományos, fantasztikus tévéjátékát. A vers műsorok közül érdekesnek Ígérkezik az 5-6 részre tervezett összeállítás, amelyben József Attila versek szólalnak meg. Makk Károly rendezésében kanadai-magyar koprodukciós filmet forgatnak. Ugyancsak képernyőre kerül az Ezeregyéjszaka és a Gilgames eposz sajátos tévéfeldolgozása is, amelyhez az elektrotechnikát veszik igénybe. A szórakoztató főosztály színházak vetélkedőjét rendezi meg, amely kitűnő alkalmat teremt a színházak múltjának, mai és régi színészek művészetének megismerésére, és együttesen: Thália táborának növelésére. Nyolc, egyenként 30 perces epizódból áll majd Alfonzó szórakoztató film-sorozata, a Hóvégi hajrá he­lyét  Hogy mik vannak címen negyedévenként jelentkező soro­zat veszi át. A kabarék közül kiemelkedik az a két összeállí­tás, amely a Vidám Színpad 25 évét eleveníti fel közkedvelt je­lenetekben, népszerű színészek közreműködésével. A Szombat es­ték közül figyelmet érdemel az az adás, amelyben Ruttkai Éva és Darvas Iván állnak a kamerák elé, valamint az a műsor, amely­ben a tíz éve végzett főiskolai hallgatók adnak számot tehetségükről. Lássuk a zenét címmel nemzetközi zenei vetélkedőt is hirdet a televízió, és ősszel újjáalakított formában ismét jelentkezik az Arany páva. A zenés dramaturgia is rendkívül gazdag választékot kínál 1976-ra. Láthatjuk többek között Eisemann Mihály Egy csók és más semmi című operettjének tévéfeldol­gozását, Vujicsics Tihamérnak Déry Tibor novellájára írt zenés játékát, a Vidám temetést, Csehov a Medve című elbeszélésének opera-változatát, Mozart Szöktetés a szerájból című operáját. Sárközy István Itt járt mátyás király címmel írt zenés játékot a televíziónak, film készül magyar- olasz-nyugatnémet koprodukcióban Johann Strauss Egy éj Velencében című híres klasszikus operettjéből.

Sok meglepetést tartogat a következő esztendőre a tévé film-főosztályának kínálata is. Az éjszakai művészfilm sorozat folytatódik, s az év első negyedében többek között Andrzej Wajda néhány produkcióját tekinthetjük meg. A második negyedév­ben a híres japán filmrendező, Kurosava alkotásaiból láthatunk néhányat, majd egy Vittorio de Sica sorozat következik. Újdon­ság az is, hogy kedden esténként – általában két hetenként – különféle népszerű úti-filmeket és kis játékfilmeket fűznek egy csokorba. A krimi kedvelőinek ígér az eddigieknél előrelát­hatóan sokkal jobb időtöltést a Columbo című amerikai bűnügyi sorozat, valamint egy másik kalandfilm-sorozat, amely a mars­lakók viselt dolgairól szól.”

(Forrás : t n/be/ny sző hgy mti)

 

Január 7., a TV Híradó tudósít a győri színház új bemutatójáról, Vörösmarty: Salamon. Főszereplő Vallai Péter.

20.55  Forradalmár vagy színes polgár? – riportfilm sorozat első része. Heltai András szerkesztő-riporter és Lukács Lóránt rendező-operatőr 1975-ben hosszabb időt töltött az Amerikai Egyesült Államokban, a tapasztalataikról több részes riportfilmben számoltak be.

 

A Magyar Hírlap január 13-i számában Meruk József írt kritikát, részlet:

Bizonyosnak látszik, hogy a Függetlenségi Nyilatkozat elfoga­dásának 200. évfordulója az Egyesült Államokban megközelí­tőleg sem kavar majd olyan ma­gasra csapó őszinte érzelmi hul­lámokat, mint például a fasiz­mus felett aratott győzelem har­mincadik évfordulójának megünneplése Európában. Az évfor­duló ürügyén azonban tetemesen megszaporodnak majd az idén az Egyesült Államokból érkező hí­rek, tudósítások, élménybeszámo­lók.

Heltai András, olykor metszően szenvtelen, ám részvéttelenségével is meggyőző hangját többször hallhattuk már, alakja fel-fel­bukkant az óceánon túlról érke­ző riportokban. Ezúttal ritka ne­héz feladatra vállalkozott, tudva, hogy végső soron parányi részek­ből kell sokszor láthatatlan egész­ről képet festenie. A mai Egye­sült Államok arcát kell a sokat tudó, s minden információt meg­annyi értékrend alapján magába fogadó néző elé tárnia. Követendő (és bántóan csekély mértékben követett) példaként Heltai nem oktatja ki a nézőt. Sokszor, mintegy mellékesen odavetett kérdései révén riportala­nyaival mondat el történelmi-po­litikai hátteret, előzményeket. Ez néha láthatóan elbátortalanítja, s ilyenkor tűnik kissé vontatott­nak egy-egy nyilatkozat, például a polgárjogi mozgalom regénye­sen izgalmas tartalmáról. Az ember által teremtett egyik legfejlettebb közegben emberi mivol­tuk elismertetéséért küzdő nége­rek forradalom fogalma, a legbrutálisabb megtorlógépezethez idomuló vezetési módszere, ha nem is a műfaj adta legtökéle­tesebb formában, mégis plasztikusan bontakozott ki előttünk.

Mintha csak korábbi mulasz­tását kívánta volna pótolni a szerkesztő-riporter, az indiánok­ról szóló tudósításban már szinte gátlástalanul élt a lenyűgöző táj­ra mohón tapadó kamera lehe­tőségeivel. Lukács Lóránt opera­tőri munkája – és természetesen a színhatások – néhány pil­lanatra megsejtetik a talán so­sem volt álomvilágot, a nyomasztóan zárt rezervátumokban a szemünk láttára pusztuló indián életet...”

 

A Kelet Magyarország január 21-i számában írta Merkovszky Pál:

„Heti krónikánk végére (minden jó, ha vége jó!) hagy­tuk Heltai András szerkesztő-riporter és Lukács Lóránt, rendező-operatőr észak-amerikai riportsorozatának szombaton és vasárnap sugárzott két részét, mint az egyik legsajátosabb, semmi mással nem pótolható tévés műfaj kiemelkedőén jó darabjait. Heltai sosem vitatkozott feleslegesen, s közvetlenségével őszinte szóra bírta riportala­nyait, észrevétlenül csempészve be a »Vietnam utáni« USA legégetőbb politikai kérdéseit a beszélgetésekbe. Egyet lehet vele értenünk, hogy itt mi sokkal többet alapo­sabban és tárgyilagosan tudunk a másik, kapitalista világ­ról, mint ők rólunk. Nos, a másik világnak az alapos és tárgyilagos bemutatására Heltaiék példát is adtak.”

 

Január 8., Csou En-laj Kína miniszterelnökének halála. A TV Híradó másnap közli a nekrológot, majd képes beszámolót közöl a temetésről 15-én.

 

Január 9., a TV Híradó beszámol arról, hogy nyomáspróbát tartottak a Testvériség gázvezetéken (majd február 13-án tudósít Leninvárosból, ahol átadták a Testvériség gázvezeték első és második szakaszát.)

Beszámol arról, is hogy a Pannónia Filmstúdióban Dargay Attila, Jankovich Marcell, Nepp József vezetésével készül a Ludas Matyi rajzfilm változata.

 

Aznap Lauthán Ferenc, a Belkereskedelmi Minisztérium miniszterhelyettese 33/1976 levélben tájékoztatja Tömpe Istvánt az Állami Rádió és Televízió Bizottság elnökét arról, hogy a korábbi Bizottsági ülésen elhangzottak és igények alapján a Minisztérium javaslatot készített a bizottság számára a színes televízió készülékek elterjedésének meggyorsítására, és a javaslatot az iparral is előzetesen egyeztették. A javaslat azonban nemcsak az ipari teljesítés emelését javasolja, a Televízió számára is fontos javaslatokat tett.  Részletek a jelentésből:

„...A bevezetett, a műsoridő 20%-át kitevő színes sugárzás – mind a külföldi, mind a hazai tapasztalatok szerint – nem elegendő ahhoz, hogy szélesebb rétegek érdeklődését is felkeltse. A nagyobb mérvű igénynövekedéshez, a színes televízió szélesebb körű elterjedéséhez nélkülözhetetlen, hogy a színes technikával sugárzott műsorok időtartama elkérje az összes óraszám 50%-át és ezen belül az esti főműsorok túlnyomó része színes program legyen.

...A színes programok arányát 1976-ban legalább 35-40%-al kell növelni, a meglévő technikai feltételek jobb felhasználásával.  A színes műsorokat koncentrálni kell a fő műsoridőben, és az országos hatósugarú első program keretében...”

(Kézírással olvasható a dokumentumon a következő szöveg: „30 %-nál többet nem tudunk vállalni!” – ez valószínűleg az MTV valamely vezetőjének a megjegyzése)

(Magyar Országos Levéltár XXVI-A-9. 25. doboz. MTV iratok.)

 

Elhunyt a tévékritikát a korábbinál magasabb szintre emelő író, Hámos György. Az Élet és Irodalom január 17-i számában Jovánovics Miklós emlékezett meg a kritikusról. Ebből részlet:

„Ezen a helyen, több mint egy évtizeden át Hámos György tévéleveleit közöltük. 1963-tól kezd­ve figyelte rendszeresen az em­beri közlékenység gépesített in­tézményeinek legújabbikát. Több kötetnyi kritikát írt azokról a műsorokról, amelyek százezreket, sőt milliókat érdekeltek. Vélemé­nyét mindig eredetien fogalmazta meg, ügyelve arra, hogy a kriti­kai sémákat elkerülje. Mély gon­dolatokat közölt könnyedén, szel­lemesen. Számára a szórakoztatás és az elmélyülés egysége egyálta­lán nem volt fából vaskarika. Könyvekbe gyűjtött televíziós le­velei ma is levehetők a polcról, és élvezettel olvashatók. Sok írá­sáról elmondhatjuk, hogy tovább élnek emlékezetünkben, mint a témául szolgáló műsorok.

Analitikus elme volt. A jelen­ségeket elemeire bontva vizsgál­ta, mintegy nagyító alá helyez­te, és mindig azt állapította meg, hogy az egységes tárgy hihetetle­nül ellentmondásos elemekből épül fel. Vegyük például a tele­vízió tömeghódításának kérdését. A tévé arra törekszik, hogy mi­nél több nézőt vonzzon a képer­nyő elé. Ezzel azonban sok min­den egyéb teendőtől vonja el hí­veit. Egyes kutatások szerint még a családi élet intimitásaitól is. Ebből következik Hámos György logikai levezetése:

»Minél több gyereke van az előfizetőnek, annál többen nézik a tévét. Mi­kor van sok gyerek? Ha intenzív a családi élet. Mikor intenzív a családi élet? Mint az előbb lát­tuk: ha unalmas a tévéműsor. A tévé tehát az unalmas műsorok­kal tudja leginkább szaporítani nézői számát. Ebből sok mindent megérthetünk.« Néhány- sorban, íme, előttünk áll a hangulati és gondolati modell, amely Hámos György munkásságának lényege...”

 

Január 10. 20.05 a Szombat este adásában befejeződik Aba Iván – Horváth Ádám – Bíró Miklós filmsorozata, amelyben beszámoltak a Magyar Állami Hangversenyzenekar ázsiai turnéjáról. Az ezen a napon sugárzott rész címe: Véget ér a mese. Szingapúr.

 

KÉP 760111 A szélhámos

Január 11. 21.10 Rodolfo Usigli: A szélhámos – tévéjáték. Forgatókönyv Schultze Éva, dramaturg Szántó Erika, vezető-operatőr Bíró Miklós, rendezte Esztergályos Károly. Szereplők: Mensáros László, Huszti Péter, Békés Rita, Mihályfy Győző fh., Bárdi György, Holl István, Dózsa László, Kautzky József, Juhász Jácint, Bozóky István, Papadimitriu Athina fh., Kránitz Lajos, Pethes Csaba. 

 

A Veszprém megyei Naplóban január 13-án írta r.i., részlet:

„Edzettebb tévénézők úgy is megválogat­ják a műsort, hogy ki készítette. Mert a műve­lő-szórakoztató produkciók »nagyüzemi termelésében« kétségtelen a maga szerepe az egyéniségnek. Mi több: éppen ezzel függ össze a művészi teljesítmény sajátos értéke. Így érvényesül egyes munkák megkülönböztető tulajdonsága. Esztergályos Károly filmjeire azért figyelek oda, mert a fiatal rendező izgalmas témákat választ. Külö­nösen fogékony a közéleti töltésűekre, s még a legelvontabb feldolgozásával is napjaink töprengő emberének kérdéseire próbál választ keresni. Érdeklődésemet fokozta A szélhámos címmel vasárnap este sugárzott játéka, amely – képernyőnkön, sajnos, ritkán – távoli földrész irodalmi alapanyagára épül, Rodolfo Usigli mexikói író súlyos társadalmi és embe­ri problémákat hordozó mű vére...

A dráma – Szántó Erika dramaturg közreműködésé­vel. Bíró Miklós operatőri és mások munkája által, fő­leg Esztergályos erőteljes és finom rendezésével – olyan problémákat kavart föl, amelyekről érdemes véle­ményt cserélni. Hiszen a forradalmiság és álforradalmiság kérdései nemcsak történelmi összefüggésekben s más földrészeken, hanem napjaink valóságában is ér­dekesek. A hétköznapi for­radalmiság füstje és lángja is fojtogat vagy melenget...”

 

A Filmvilág 1976/3. számában írta Bársony Éva, részlet:

„...A véletlen körülmények között hőssé, sőt tragikus hőssé felnövő kisember jól ismert témája az irodalomnak és a filmnek is. Nehéz nem gondolni Rovère tábornokra, De Sica ripacsból magát hősnek hazudó és a halált igazi, emberien hős, Ripacsként vállaló figurájára, mert a két történet képlete szinte azonos. De A szélhámos című tévéjáték   megmaradt  képlétnek. Sem az emberi kicsiséget, sem az emberi nagyságot nem mutatta meg. Az igazság, amit közvetített, ennyi: Mexikóban is orvul legyilkolják ellenfeleiket a diktátori hatalomra törő tábornokok.”

 

Január 13. 21.40 Zenés TV Színház bemutató, Francis Paulenc: Az emberi hang – egyfelvonásos zenedráma. Dramaturg Bánki László, operatőr Bodó János, vezető-operatőr Kocsis Sándor, rendezte Vámos László, vezényel Medveczky Ádám. Az asszony szerepében Házy Erzsébet

 

A Rádió és Televízió Újság 1976/2. számában olvashatták a nézők a különleges felvételi eljárással, készült műsor előzetesét, T.A. tollából:

„A nő, a telefon és a kamera – ők hárman a főszereplői en­nek a különös zenedrámának. A tévéfelvétel mindig illúzió­romboló egy kicsit. Szórakoztató műsorok használják fel az elrontott jelenet, szövegrész használhatatlan kockáit. A bakik közül azok a lát­ványosak, amelyeket a szereplők követnek el. De »bakizhat« a stú­dió fűtőteste is, amely a legáhítatosabb felvételbe belekattog, belepat­tog. Az illúziót tovább rombolják a leállások. A drámai forrponton leáll a felvétel, mert más látószöget kell adni a kamerának. A TV Zenés Színházának új mű­ve, Az emberi hang felvétele min­den szempontból rendhagyó volt. Cocteau egyszemélyes drámáját – Romhányi József  fordításában – Poulenc zenéjével énekli-játssza Házy Erzsébet. Ő az asszony, aki telefonon beszél szerelmesével, az­zal az emberrel, aki mindent jelent számára, s aki az emberi kapcsolatok láthatatlan jeleivel, a hang számunkra nem is hallható rezdü­léseivel tudtára adja, hogy nem várhat többé semmit tőle. Vámos László rendező, aki vállán hordta a teljes mű televízióra állításának minden gondját, már a zenei felvételhez is rendhagyóan közelített. Előbb próbálták az asszony mozgásának koreográfiáját, az indulatait tükröző, drámai ritmu­sokat, és csak ezután következett a zenei felvétel. (A Rádiózenekart Medveczky Ádám vezényelte.) A

negyvenperces zenedrámát ez­után egyszerre vették fel – hely­színi közvetítéssel, élő adással fel­érő izgalommal. Az asszony ottho­nának díszletében – egyetlen tele­fonbeszélgetés, zaklatott, élet-halál harcra menő beszélgetés helyszínén – egyetlen kamera dolgozott. A vezérlőben figyelő Kocsis Sándor vezető-operatőr irányításával Bodó János operatőr követte kamerájá­val a színésznő mozdulatait, az asszony drámáját. A színésznő-énekesnő számára – mert e műben a dráma egyenrangú a zenével, ugyanolyan érthető a szó, mint a hang – feszült és fe­szített koncentrációt kívánó munka volt. Házy Erzsébet egy paradoxon­nal fogalmazta meg érzéseit, mun­kamódszerét: »Ahhoz, hogy meg tudjam csinálni, kívül kellett tarta­nom magam a mű gondolatvilágán; de nem tudtam volna megcsinálni, ha távol tartom magam tőle.«”

 

FOTO 760115 bolgár est

Január 15., a Bolgár Televízió estje. A képen Dora Dobreva és Kovács P. József a bolgár est házigazdái láthatók.

 

Január 16. 18.40 Apák és fiúk – riportfilm. Vera Dobrogyij és Sugár András szerkesztő-riporter, Márton József operatőr és Schatz Aranka arra keresték a választ, hogy vannak-e nemzedékek közötti ellentétek a Szovjetunióban.

 

A Népszavában írta Mátai Györgyi:

„Régről tudjuk, hogy Sugár András televíziós egyéniség. Riporteri munkájának legfőbb ismérve a határozottság. Bőveb­ben: az érv-ellenérvvel vitatkozó-kérdező magatartás. S talán éppen ebből, rátermettségéből, felkészültségéből adódik: nincs olyan téma, amely­ről ne tudna újat mon­dani, amelyet ne tudna a szokásostól eltérően, új módon megközelíteni. Ami erénye: önmagát háttérbe szorító szerénysége. Az Apák és fiúk címmel a Szovjetunióban, közelebbről Moszkvában készített riportfilmet, a nemzedéki ellentéteket kutatta a szovjet emberek, elsősorban a szovjet fiatalok között. A beszélgetésekből olyan kerek kép alakult ki, amely napjaink változó világáról tudósított. A szovjet fiatalok és az idősebbek őszinte megnyilvánulásaiból juthattunk el mi magunk, nézők a lényegig: ha vannak is nemzedéki ellentétek, a távlatok, a tudomány fejlődése és a mellé társuló emberi tényezők nem mélyíthetik el. A film formális befejezésére, a levonható konzek­venciák megfogalmazásá­ra már nem volt szük­ség – az elhangzottak önmagukért beszéltek.”

 

Január 20. 20.05 szín-JÁTÉK-szín címmel vetélke­dősorozat kezdődik, négy budapesti színház történetének és munkájának ismeretéből.

 

Az Észak-Magyarország január 20-i számában írta Benedek Miklós:

„Pénteken elkezdődött az ötrészes színházi vetélkedő-sorozat, a szín- JÁTÉK-szín-re keresztelt kvízműsor, Vitray Ta­más vezetésével. Az öt adásból a négy elsőben négy buda­pesti színház ismeretéből vizsgáznak tizenkét budapesti üze­mi és területi művelődési intézmény tíztagú csapatai; minden alkalommal három-három csoport méri össze felkészültségét, majd a négy első helyezett vesz részt a bizonyára izgalmas döntőn. A versenyzők – a játék jellegéből adódóan a szín­házak gyakori látogatói, jó ismerői, de a színháztól független emberek. Érdeklődéssel vártuk az első összecsapást. Első alkalommal a Nemzeti Színház nézőterén ültek össze a színház barátai, illetve a kőbányai Pataki István Művelő­dési Ház, a Fővárosi Művelődési Központ, valamint a zuglói Danuvia Gorkij Művelődési Ház csapatai. Bevallom, az elején szorongva figyeltem: ni csak, megint a lexikális tudás­ra épül a verseny, meg a gombnyomási ügyességre? De később más feladatok jöttek, több gondolkozást, következtetést kívánók, amelyeknél nem segíthettek a versenyzők tér­dére »puskaként« fektetett műsorfüzetek. A

darabrészletek­ből kellékek hiányára következtetni, majd a kellékeket a raktárban kiválogatni, nem mindig lehet könnyű, hiszen nemcsak a darab igen jó ismerete kell, de apróbb eltérések lehetnek rendezőként a színpadra állításnál is. Hasonlóan elgondolkod­tató volt különböző beszélgetésekből a szerzőre, a darabra következtetni, levelekből, kritikákból, tudatos hibákból szín­háztörténeti adatokra, egyéb tudnivalókra rájönni, vagy ép­pen szerepekbe beugrani, hiányzó szereplőt pótolni. Egé­szében jól szerkesztett vetélkedőt láttunk, többségben nagyszerű szereplőkkel, s a kőbányaiak valóban megérdemelten jutottak az első helyre. Megérdemelte volna viszont ez a ve­télkedő, hogy a közreműködő színművészek mindegyike job­ban felkészüljön és – tisztelet a kivételnek – ezzel tisztelje meg színháza rajongóit. Nem volt jó hatású a szerep fel­olvasása, a hallható súgás és más felszínesség. Ismételjük: tisztelet a kivételnek; Major Tamásnak, Ladomerszky Mar­gitnak, Lukács Margitnak, Básti Lajosnak, s egy-két más szereplőnek.”

 

A Kelet-Magyarországban január 21-én írta Merkovszky Pál:

„Az új nagy vetélkedősorozat, a szín-JÁTÉK-szín első adása láttán kissé előlegezzük meg a bizalmat, hogy jól fogunk a továbbiakon (is?) szórakozni. A megelőlegezés és a kérdőjel annak. szól, hogy egyelőre túl sok volt benne a sokszor lexikális adatok számonkérése, kevés a feladatmegoldó vetélkedés (a játék sava-borsa). Dicsérhető viszont a drámai művek megismertetésére való törekvés, a színészi illusztráció és főleg, fenntartás nélkül Vitray Tamás könnyed, vidáman szellemes fesztelensége. Ő iga­zán elemében volt, s az igazi játékosságot alighanem egymaga képviselte...

 

Január12-16 között tartották Moszkvában a szocialista országok rádió és televíziós elnökeinek találkozóját, amin részt vett Tömpe István, az Állami Rádió és Televízió Bizottság elnöke, Nagy Richárd, a Magyar Televízió elnöke, dr. Kiss Kálmán, a Magyar Rádió elnöke. A tanácskozásról készült jelentés (1976. január 29. Ag.83) a következőket tartalmazza, részletek:

„...Szergej Lapin, a szovjet küldöttség vezetője részletes tájékoztatást adott az SZKP XXV. Kongresszusa előkészítésével kapcsolatos munkájukról. A szovjet televízió és rádió e tevékenysége – mint mondta – kétirányú: egyrészt igyekeznek sokrétűen bemutatni a Szovjetunió népgazdaságának fejlődését, másrészt számot adni arról, hogy a XXIV. Pártkongresszuson elfogadott határozatok gyakorlati megvalósítása során milyen kül- és belpolitikai sikereket ért el az ország a két pártkongresszus közötti szakaszban...

Szergej Lapin elvtárs továbbiakban kitért annak ismertetésére, hogy milyen segítséget nyújt illetve kíván nyújtani a Szovjet Televízió és Rádió az intervíziós tagszervezeteknek az SZKP XXV Kongresszusával kapcsolatos adások előkészítésében …

 

Január 14., az elnöki találkozó időpontjában este a Szovjet Televízió stúdiójában sor került a Szivárvány elnevezésű nemzetközi televíziós népzenei fesztivál ünnepélyes díjkiosztására. A díjkiosztáson részt vettek mindazon tévészervezetek elnökei , melyek a fesztivál döntőjében díjazásban részesültek. Ezek a következők voltak: a bolgár, a kubai, a magyar és az NDK televíziói. A fent említett fesztivál az MTV által korábban szervezett Arany Páva Fesztivál folytatása volt. A Szovjet Televízió a díjkiosztó ünnepségre meghívta a Magyar Televízió két vezető munkatársát is.

(Magyar Országos Levéltár -  288f. 22/1976/4. MSZMP KB Agitációs és Propaganda Osztálya.)

 

Az elnöki találkozón résztvevő küldöttségeket fogadta K. Katusev, az SZKP KB titkára is. Az erről készült emlékeztetőből részletek (ag.83):

„...Katusev elvtárs átadta a jelenlevőknek L. Brezsnyev elvtárs személyes üdvözletét és jókívánságait, majd több aktuális kérdéssel és a szocialista országok közös teendőivel foglalkozott. Hangsúlyozta, hogy a rádió és a televízió az ideológiai harc legélesebb fegyverei közé tartozik. Egyúttal a leghatékonyabb, sőt páratlan információs eszközt jelentik. Példaként említette L. Brezsnyev elvtárs kubai látogatásának a helyszínről történt televíziós közvetítését. Óriási hatásúnak nevezte a tévé jelenlétét, amely egyúttal lehetővé tette, hogy az SZKP Politikai Bizottságának tagjai a látottak alapján több olyan részlettel egészítették ki a küldöttség beszámolóját, amit a küldöttség tagjai a helyszínen nem is érzékeltek...”

(Magyar Országos Levéltár - 288f. 22/1976/4. MSZMP KB Agitációs és Propaganda Osztálya)

 

Január 16., a TV Híradó beszámol Dabronaki Gyulának, a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság elnökének aznapi sajtótájékoztatójáról.

Ezzel egy időben a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság jelentést készített az MSZMP KB Agitációs és Propaganda Osztálya számára arról, hogy a KNEB hogyan jelenik meg a sajtóban: Jelentés a népi elellenőrzés 1975. évi sajtótájékoztató tevékenységéről. Részletek:

„...A sajtóban megjelent és tudomásunkra jutott írások és a rádióban, tévében sugárzott adások száma 2075 volt, valamivel több az előző évinél. Ebből 1100 foglalkozott az országos és helyi témavizsgálatok elemző-értékelő ismertetésével. A korábbinál nagyobb arányban jelentek meg a gazdálkodásunk belső tartalékainak feltárásával, gazdaságfejlesztési céljaink magvalósulásával foglalkozó vizsgálatokról készült színvonalas, tartalmas írások…

Viszonylag ritkán éltünk – területi bizottságainkat is beleértve – azzal a lehetőséggel, hogy a sajtó feldolgozza a bejelentések egy-egy csoportjának tanulságait. Ennek egyik oka, hogy a bejelentések alapján kivizsgált és feltárt jelenségeket, esetleges mulasztásokat, visszaéléseket gyakran másként ítéli meg egy-egy érdekelt szerv, személy, mint a népi ellenőrzés, a sajtó és az állampolgárok nagy többsége. Az ilyen ügyek nyilvánosságra hozatala után nem ritka a vita (előfordul, hogy csupán azon: miért kellett »pont ezt az ügyet« a nyilvánosság előtt szellőztetni). A reklamációk – tegyük hozzá –alaptalanok. Ezt azért állíthatjuk, mert ilyen ügyben tavaly sem került sor helyreigazításra. A védekezésre kényszerített újságírók minden esetben megfelelő bizonyító anyagot kaptak a népi ellenőrzéstől. A presztízs védelmének, a személyes felelősség alóli kibújás kísérletének szemléltető példája volt az AUTÓKER gazdasági igazgatójának az esete, aki a Legfelsőbb Bíróság ítéletét is megkérdőjelezte a tévében, A HÉT nyilvánossága előtt, a tisztességtelen haszon miatt indított gazdasági bírság ügyében.

A megjelent írások és a rádió- és tévéadások meggyőzően bizonyították a társadalmi rendünk és szocialista gazdálkodás elveivel ellentétes gyakorlat káros hatása, ezek megelőzésének fontosságát. Nagy visszhangot váltottak ki azok a riportok (elsősorban a tévé és rádió munkatársai találtak erre lehetőséget), amelyekben a vizsgálatokban elmarasztalt személyek is megszólaltak, s nem egyszer mellébeszélve, vagy védve a védhetetlent, akaratlanul is elősegítették saját gyakorlatuk, vagy vezetési módszereik elitélését...”

(Magyar Országos Levéltár, 288f. 22/1976/4. MSZMP KB Agitációs és Propaganda Osztálya, Sajtó önálló osztály /Ag./272.)

 

Foto 760112 Elektra

Január 17., a TV Híradó beszámol arról, hogy az Operaház bemutatta Békés András rendezésében az Elektrát.

Minden adásnapon jelentkezik ettől az időponttól az esti tévétorna.

19.00 a televízió új könnyűzenei sorozata indul Egymillió fontos hangjegy címmel. Szerkesztő Módos Péter, vezető-operatőr Szalai András, rendező Born Ádám.

 

A Rádió és Televízió Újság 1976/5. számában Petrányi Judit beszélget az alkotókkal, részlet:

„...Miben látják műsoruk jelentőségét?

– Elsősorban a folyamatosságában. Régóta szerettük volna, hogy a Televíziónak is legyen valamilyen »Tánczenei koktélja«, melyben a nézők minden héten adott időpontban láthatják-hallhatják kedvenceiket.

– Ez tehát valamiféle sztárparádé?

– Nem! Egy ilyen sűrűn jelentkező sorozat egyszerűen lehetőséget ad arra, hogy a jól ismert hangokat-arcokat, s mellettük az új tehetségeket is bemutassuk. Ezért elindítottuk saját tehetség-kutatásunkat, meghallgattunk eddig még ismeretlen fiatalokat, a legtehetségesebbeknek dalokat íratunk, s műsoronként egyet-egyet bemutatunk majd a közönségnek...”

 

FOTÓ 760117

A Rádió- és Televízió Újság 3. számának címlapja már mutatja a Veszprém megyei Taliándörögdön épülő első magyarországi űr-távközlési földi állomás készülő vas-szerkezetét.

 

Január 20. 22.10 a Családi kör tévésorozat újabb adása. Újdonsága: pszichológus és szocio­lógus szakértők igénybevétele, és külön pszichológusnőé, aki a család szexuális gondjaira keres megoldást. Műsorvezető Kelemen Endre. Közreműködtek: Fejér István író, Nádor Vera divattervező, dr. Ransburg Jenő és Semjén Anita pszichológus, Szalai Júlia szociológus, Uresch Zsuzsa divattervező.

 

A Magyar Hírlap január 27-i számából, részlet N. Sándor László kritikájából:

„...Annak is örülünk, hogy koráb­bi értékeit megtartva újult meg a Családi kör. Az értékek közül is első helyre soroljuk a műsor mackós »sztárját«, a család ba­rátját, Ransburg Jenőt, a tudós lelki tanácsadót. Igazi tévés egyé­niség ő, akinek bölcsessége hu­morral párosul, pedagógiai érzé­ke pedig, úgy látszik, játékos kedvvel. Megelégedéssel láttuk viszont a kedves és rokonszenves színészarcokat. Különösen Zenthe van elemében: komolyan bolon­dozik, hempereg és vág sértődött ­szigorú arcot, ha éppen az kell; mintha nem is egy ügyesen megfabrikált tanmese szereplője len­ne, hanem, mondjuk, Shakes­peare egyik mesterembere. És is­merősként üdvözöltük Kelemen Endrét, mint a műsor vezetőjét. Lassanként tanügyi bácsiból is igazi tévériporterré vedlik, megszabadul didaktikus merevségétől s megtanul természetesen mosolyogni is. E rokonszenves társulat frissül meg új arcokkal és nevekkel: színészekével is, szakembereké­vel is...

Dicsérjük a bátorságot és a konvencióromboló szándékot, amellyel neki­vágott a fiatal pszichológusnő, Semjén Anita a komoly hangú, nyílt, felnőttekre is szabott nemi tanácsadásnak. Reméljük, a műsorszerkesztők nem riadnak majd meg sem prüdériától, sem pedig malackodó egyértelműségektől, amelyekkel a közvéleménynek egy része várhatóan fogadja e szándékot. Biztatjuk, csak bátran, így tovább...”

 

20.01 2. műsor, Csajkovszkij: Anyegin – közvetítés a Magyar Állami Operaházból (az 1975. november 6-i előadás felvétele).

 

Január 21. a TV Híradó interjút sugároz Egri Viktor, Szlovákiában élő magyar íróval, és képes beszámolót közölt a Concorde repülőgép első menetrend szerint útjáról.

20.05 a Kék fény soron következő adása.

 

1975 végén konfliktus alakult ki az MTV és a Belügyminisztérium között a Kék Fény című műsor kapcsán. Szabó László Emlékeztetőjében írta, részletek:

„Hivatalos tájékoztatást kaptunk arról, hogy a Kék fény műsorához a Belügyminisztérium nem tud hozzájárulni rendőrileg zárt bűnesetekkel, csak olyanokkal, amelyek jogerős bírói ítélettel már lezárultak…

A műsor tíz év óta minden esetben a Belügyminisztérium közreműködésével készült. Minden adás tématervét a Televízió illetékes munkatársai és a minisztérium e célra létrehozott szerkesztő bizottsága együttesen döntötték el. A kiválasztott eseményeknél figyelemmel voltak az aktuális társadalmi mondanivalóra, a konkrét vagy általános tanulságaira.

Abban az esetben, ha a Kék fény csak jogerős bírói ítélettel zárt ügyet dolgozhat fel, a műsor jellege alapvetően megváltozik. Részben azért, mert a bírói ítélet után az elítéltnek már nem áll semmiféle személyes érdekében, hogy önként beszéljen a cselekményéről, nem lehet a megbánó magatartására apellálni. Holott tíz éven át a műsor erejéhez ez is hozzájárult...

Ha csak bíróilag zárt ügyek feldolgozására nyílik lehetőség, számítani kell rá, hogy a Kék fény megszűnik.”

 

Az Emlékeztető alapján és kiegészítésére egy belső feljegyzés készül a Televízióban a Kék fény tíz éves eredményeit ismertetve. Ennek alapján 1976. január 13-án Megyeri Károly elnökhelyettes levelet írt Német Jenőnek az MSZMP KB Agitációs és Propaganda Osztályára, a helyzet megoldásában az APO segítségét kérve. (Ag 916/2   MTV EH/27/76.) Németh Jenő a levél alapján Feljegyzést küld Grósz Károlynak 1976. február 23-án, ebben többek között ez szerepel:

„… azt javasoljuk, hogy a Kék Fény műsorát az eredeti elképzelések és koncepció megőrzésével kell folytatni. E koncepció helyességét a széleskörű és hasznos társadalmi hatás igazolta. Egyidejűleg azonban kétségtelenül erősíteni kell a műsor:

- politizáló készségét,

- társadalmi érdekek közvetlen szolgálatát,

- az erkölcsi tanulságok általánosítását.

Mindenképen szavatolni kell, hogy a képernyőre kerülő bűneseteket és cselekményeket a fenti ismérveknek megfelelően válasszák ki. Biztosítani kell továbbá, hogy a műsor mindenkor megfeleljen a szocialista törvényesség elve által támasztott legszigorúbb igényeknek.

Ezért javasoljuk, hogy a Kék fény szerkesztőbizottságába a belügyi szervek mellé vonják be állandó jelleggel a Legfelsőbb Bíróság, valamint a Legfőbb Ügyészség képviselőjét.”

1976. március 5-én az MSZMP KB APO-án értekezletet tartottak, mint az 1976. március 9-én kelt emlékeztetőben Grósz Károly írja a Kék fény témájában, ami döntően megegyezik Németh Jenő előterjesztésével.

(Magyar Országos Levéltár 288f/22/1975. MSZMP KB APO.)

Február 17-én kelt aláírás nélküli Feljegyzés Nagy Richárdnak is megküldve, ebben tájékoztatató adatok szerepelnek a műsor nézettségéről (részlet):

„A Kék fényről az MRT Tömegkommunikációs Kutatóközpontja 1974-ben társadalmilag elfogatott skálán 2.000 tévénézőre kiterjedően közönség- kutatást végzett. A felmérésből készült tanulmány megállapítja, hogy a nézők 78%-a, hacsak teheti, mindig megnézi a műsort, 14%-a gyakran, nézi. A 92%-os arány megerősíti a tényt, hogy a Kék fény a legnézettebb főműsorok egyike. A nézők válaszaiból kitűnik, hogy többségük felismeri és helyesli, hogy a Kék fény a bűnüldözés szolgálatában áll…”

(Magyar Országos Levéltár, XXVI-A-9. 38. doboz, MTV iratok.)

 

Ezen a napon a Magyar Televízió képviselői a MSZMP Csongrád Megyei Párbizottságán találkoztak a megye vezetőivel a szegedi körzeti stúdió terveinek megtárgyalására. Részlet az emlékeztetőből:

„A tárgyaláson rész vettek: dr. Tamasi Mihály, az MSZMP Csongrád Megyei Bizottságának osztályvezetője, Bényainé, Birkás Mária elnökhelyettes, Kenderesi János, az ÉM. Szegedi Tervező Vállalatának igazgatója, Takács Máté főépítész, Tóth András, a Szegedi Sportcsarnok igazgatója, dr. Turgonyi Lajosné, a Csongrád Megyei Pártbizottság munkatársa, Fazekas László, az MTV gazdasági igazgatója, Kerpel Róbert, az MTV műszaki igazgatója.

Az 1975. december 4-én létrejött megállapodásban foglaltaknak megfelelően megvitatták a Szegedi Stúdió építésével kapcsolatos teendőket és a következőkben állapodtak meg:

1. Szeged Város Tanácsa jelenlegi állapotában átadja a Korondi utca 7. szám alatti épületet. Az épület szanálására akkor kerül sor, amikor a Szegedi Stúdió végleges helye elkészül és az ideiglenesen elhelyezett szervezeti egységek végleges helyükre beköltözhetnek.

2. A Szegedi Stúdió számára április 1-éig átadják a Szegedi Sportcsarnok földszintjén lévő tornatermet, valamint a szerkesztőségek ideiglenes elhelyezésére szolgáló jobboldali földszinti szárnyat...

3. A Magyar Televízió Szegedi Stúdiójának tervezési munkálatait az ÉM. Szegedi Tervező Vállalat végzi generálkivitelezőként.”

(Magyar Országos Levéltár XXVI-A-9-a/24 doboz.)

Előzmény: 1975. december 4-én Szegeden megállapodást kötöttek a Magyar Televízió Szegedi Körzeti Stúdiójának létrehozásáról. Részletek a megállapodásból:

„Megállapodás. A Magyar Televízió elnöke és az MSZMP Csongrád Megyei és Szegedi városi Bizottsága, valamint a Csongrád megyei Tanács és Szeged Városi Tanács képviselői között a Magyar Televízió Szegedi stúdiójának létrehozásáról.

Az MSZMP Központi Bizottságának Agitációs és Propaganda Bizottsága 1971. november 23-án állást foglalt a Magyar Rádió és Televízió vidéki stúdiói fejlesztéséről.”

A megállapodás aláírói:

Dr. Komócsin Mihály, az MSZMP Csongrád Megyei Bizottságának első titkára, Nagy Richárd, a Magyar Televízió elnöke, dr. Perjési László, a Csongrád megyei Tanács elnöke, dr. Török József, az MSZMP Szeged városi Bizottsága első titkára, Papp Gyula, a Szeged Városi Tanács elnöke.

(Magyar Országos Levéltár XXVI-A-9-a/24 doboz.)

1976. április 29-én az Elnökségi ülés tárgyalta a Szegedi Stúdió létrehozását. 

 

FOTO 760222.1 Hiradó vezérlő

 

FOTO 760122 Pheidiász

Január 22. 21.20 2. műsor, Lendvai György: A Pheidiasz-per – tévéjáték bemutatója.  Dramaturg Deme Gábor, vezető-operatőr Sík Igor, rendezte Hajdúfy Miklós. Főszereplők: Avar István, Sinkovits Imre, Béres Ilona, Mensáros László, Kozák András, Szilágyi Tibor. További szereplők:  Balázs Péter, Galgóczi Imre, Gyenge Árpád, Kömíves Sándor, Kránitz Lajos, Kun Tibor, Makay Sándor, Némethy Ferenc, Szénási Ernő, Versényi László, Zách János.

 

A Filmvilág 1976/4. számában írta Mágori Erzsébet, részletek:

„...Lendvai György az athéni demokrácia fénykorából meríti több mint kétezer éves »jogi esetét«. Tévéjátéka, a Pheidiasz-per perújrafelvétel az antik világ zseniális szobrásza, az Akropolisz újjáépítője ügyében.  Periklész barátját, munkatársát irigyei feljelentik és bíróság elé állítják, azzal a képtelen váddal, hogy a tizenkét méteres csodálatos Athéné-szobor készítése során ellopott néhány kiló aranyat és némi elefántcsontot...

Lendvai rokonszenves tévéjátéka kellemes, ní­vós szórakozást nyújtott. De a több mint kétezer éves pert – annak elle­nére, hogy a tévénézők esküdtszékét is bevonta a demokratikus ítélke­zésbe – ha nem is vesztette el, de meg­nyerni sem tudta. Ta­lán azért, mert sem naivul régi, sem merészen mai nem mert lenni…”

 

Ezen a napon az MTV Elnökségi ülése tárgyalta a Miskolci Fesztivál szabályzatát. Részlet az előterjesztésből:

„A Magyar Televízió Elnöksége és a Kulturális Minisztérium között előzetes megállapodás jött létre, mely szerint a filmterület és a Magyar Televízió által készített publicisztikai és dokumentum-műsorok szemléjére kétévente váltakozva kerül sor. Ennek megfelelően 1976. évben első ízben lesz önálló Tévéfesztivál. A Film- és Tévéművészek Szövetségének Televíziós Vezetősége előkészítő bizottságként összeállította a Fesztivál szabályzatát.”

(Magyar Országos Levéltár XXVI-A-9-a/24 doboz.)

 

Ugyanaznap Bernáth Rózsa, az MTV Pártbizottságának titkára, Rományi Béla, az MTV Szakszervezetének titkára és Svéd Pál, az MTV KISZ szervezetének titkára közös levélben kezdeményezte Nagy Richárd elnöknél a Magyar Televízió sportkörének létrehozását.

(­Magyar Országos Levéltár XXVI-A-9. 39. doboz MTV iratok.)

 

Január 23. 20.05 Makk Károly – Zimre Péter: Soliom bűne – tévéjáték. Dramatug Lendvai György, vezető-operatőr Lukács Lóránt, rendezte Makk Károly. Főszereplők: Solimon – Juhász Jácint, Kántor – Harsányi Gábor, Meri – Bencze Ilona, Zoltán – Darvas Iván. További szereplők: Bozóky István, Dancsházy Hajnal, Horváth József, Katona Ágnes fh., Mihályi Győző, Saárossi Kinga, fh., Tyll Attila.

 

Az Élet és Irodalom január 31-i számában Váncsa István írta, részletek:

„Antonioni fotósa egy egész filmen át billeg a szemlélődő és a cselek­vő életforma, a közöny és az akti­vitás, a l'art pour l'art és az elkötelezettség, vagy – egy kínál­kozó kierkegaard-i kifejezéssel él­ve – az esztétikai és az etikai stá­dium között. Végül megáll egy te­niszpálya szélén, benn néhányan képzelt labdával játszanak; egy idő múlva maga is hallja az ütők puffanását, majd mikor a labda elpattan, felveszi, visszadobja. Azaz kiköt a szemlélődés, az ima­ginárius szféra mellett. A film itt véget ér, noha a foly­tatás sem volna érdektelen: mi lesz ezzel az ironikus szubjektum­mal, hogyan tájékozódhat a világ­ban az az ember, aki folyton kép­zelt labdák cikázását követi? Antonioni ezzel már nem törő­dött. Makk Károly viszont elhatá­rozta, hogy utánanéz. Csak éppen más körülmények között. A fotóst kiemelte londoni luxuslakásából és elhelyezte egy ízléstelenül beren­dezett budapesti panelházban, be­protezsálta valamelyik szerkesz­tőségbe, megfosztotta az elegáns Rolls-Royce-tól és felruházta egy jellemző névvel: Soliom. Magá­nyosságát enyhítendő még egy leánytestvért is adott mellé, majd hagyta, hogy az imígyen kialakí­tott szocialista paraméterek között tegyen, amit akar. Az eddigiekből is kiderül, hogy a Soliom bűne című tévéjátékban Makk Károly nemcsak a laborató­riumi körülményeket alakította át, hanem a kísérleti személy ha­bitusát is. A Nagyítás fotósa művész. Az alkotási folyamat nála szinte extatikus színezetű. Esztétikailag in­dokolt a valóságos és az irreális végpontok közötti ingázása, és ért­hető – úgy értem: a műalkotás belső törvényei alapján érthető, azaz művészileg megmagyarázott – a végső döntése is...

B. Nagy László egyszer pulzáló csillaghoz hasonlította Makk Ká­rolyt; ha ennél maradunk, akkor a Soliom bűne jelenti a sugárzás minimumát, a művészi hullámvöl­gyek egyikét. Persze létezik más megközelítés is, hiszen ebben a tévéjátékban a rendező nagy vo­nalakban felskiccelt valamit, de nem dolgozta ki. Alig hihető, hogy ne lett volna képes rá. Valószí­nűbb, hogy Makk Károly vázlat­nak, ujjgyakorlatnak tekintette ezt a művét. S akkor mégse volt ha­szontalan.”

 

Január 24. 21.45 Halló Habarovszk – az Ez is operett, az is operett különkiadása. Közreműködtek a habarovszki Zenés Komédia Színház művészei. Szerkesztette, rendezte Kalmár András, operatőr Abonyi Antal, a forgatókönyvet írta és a műsort vezette Rátonyi Róbert.

 

A Rádió és Televízió Újság 1976/3. számából, Kalmár András ajánlójából részletek:

„Operett-filmet készítettünk Habarovszkban, a Szovjet Távol-Kelet egyik városá­ban, az Amur partján, Moszkvától 7000 kilométerre, a Csendes-óceántól 200 kilométerre, ahová 7 napig kell utazni a Transz-szibériai Exp­resszel... Távolság és közelség. Tudja-e filmünk egyszerre adni e két él­ményt? Mi magunk, tíz magyar televíziós és Rátonyi Róbert...

Hiányos orosz nyelvtudásunkkal, de a közös zenei nyelvvel szinte percek alatt megér­tettük egymást a tehetséges társu­lattal, a szovjet és a magyar ope­rett nagyszerű szakembereivel, mű­vészeivel, akik instrukcióimat, ame­lyeket dúdoltam, mutattam, ugrál­tam, már a tolmács fordítása előtt megértették. Igazi alkotó kapcso­lat alakult ki közöttünk. Karmester, koreográfus, a színház főrendezője és az egész társulat teljes ambíció­val dolgozott a számukra újszerű feladatot jelentő filmforgatáson. Mi pedig néhány nap alatt nem­csak biológiailag akklimatizálódtunk, de második otthoniunknak éreztük a habarovszki Zenés Ko­média Színház színpadát, öltözőit, irodáit, az Amur-parti sziklákat és a homokstrandot, az uszodát, a ha­jót, a tajga szélén álló régi orosz faházakat, és a hatalmas rétet, fil­münk megannyi szép helyszínét…”

 

Ezen a napon ülésezett az MSZMP KB Politikai Bizottsága, és a napirenden televíziót érintő napirendi pontok is szerepeltek. Részlet a jegyzőkönyvből:  

„6. A Politikai Bizottság hozzájárul, hogy Huszár István részt vegyen a Magyar Televízió Látókör című műsorának záró adásán, amely során választ ad az előző 12 adásban felmerült gazdasági, gazdaságpolitikai kérdésekre.

15. Győri Imre elvtárs szóbeli bejelentése alapján a Politikai Bizottság hozzájárul, hogy Benke Valéria elvtársnő interjút adjon a Televíziónak a nők társadalmi és közéleti szerepéről.”

(Magyar Országos Levéltár - 288f.5/685 -MSZMP KB PB.)

                           

A Rádió és Televízió Újság 1976/3. számában Balog Judit bemutatta a televízió szocialista országokkal foglalkozó Horizont szerkesztőségét:

„A »Horizont« szerkesztőség. Régi terv vált valóra: megalakult a szocialista országokkal foglalkozó tévészerkesztőség. Hogy miért kapta éppen a Horizont nevet? Úgy érez­tük, olyan névre van szükség, amely nemcsak a magyar néző számára érthető, hanem a szocia­lista országokban működő televíziós kollégák, a testvérszerkesztőségek számára is mond valamit. Jobbnál jobb ötleteinkről pillanatok alatt kiderült, hogy már másoknak is ré­gen eszébe jutottak, s amikor a mentőötletként bedobott Panorámáról is megtudtuk, hogy két nappal előttünk már a külpolitikai rovat »lefoglalta«, kénytelenek voltunk megállapítani, hogy amint a zené­ben Bach óta minden hangjegy, úgy a műsorcímekben a tévé meg­alakulása óta minden elnevezés foglalt. Végül is családi javaslatra született a Horizont név... (Egyet­len baja azóta is csak az volt, hogy »házon belül« összetévesztet­tek bennünket a tévé díszletgyártó üzemében tevékenykedő azonos ne­vű szocialista brigáddal...) Kis létszámú, de gyakorlott munkatár­sakból álló szerkesztőségünk afféle bázis, ami tulajdonképpen azt je­lenti, hogy a szocialista országok­kal természetesen nemcsak mi fog­lalkozunk, de mi vagyunk az egyetlen olyan részleg, amelynek kimondottan ez a feladata. Munkánk már ma sem kevés, de várhatóan egyre több lesz: feb­ruártól már rendszeresen jelent­kezünk a képernyőn. Egyelőre európai szocialista országokkal fog­lalkozunk, méghozzá az elképze­lések szerint három alapvető mód­szerrel:

1. Filmszemléken és a szerkesztőségünk számára rendezett vetítéseken kiválasztjuk az érintett országok saját forgatású dokumentumfilmjeit és elkészítjük azok magyar változatát.

2. Mi magunk forgatunk a testvéri országokban – »magyar szemmel«.

3. Tematikus jellegű műsorokat is készítünk, amelyekben egy-egy általánosabb problémát ismertetünk. Pl. a nagyvárosi közlekedés helyzetével foglalkozunk a különböző szocialista országokban.

Ez év első hónapjaiban műsorainkat a testvérpártok kongresszusai határozzák meg. Nyilvánvalóan februárban arra törekszünk, hogy sok jó dokumentumfilm kerüljön kép­ernyőre a szovjet nép életéről. A március főként a bolgároké, az április Csehszlovákiáé, májusban pedig az NDK-val kívánunk foglalkozni. Ötletünk jócskán van, de hát egyelőre még csak az első lépések legelején tartunk. Egy bizonyos, szeretnénk, ha munkánk nyomán nemcsak számbelileg szaporodnánk a képernyőn a szocialista országokat bemutató dokumentumfilmek!”

 

Január 27. 20.01 a 2. műsorban Shakespeare: Vízkereszt, vagy amit akartok – vígjáték közvetítése a Szentendrei Teátrumból, felvételről.

 

Január 28. 20.05  Asztalos István: A fekete macska – tévéjáték bemutatója. Televízióra alkalmazta és rendezte Harag György, a Kolozsvári Állami Magyar Színház főrendezője, vezető-operatőr Halász Mihály. Szereplők: Csomós Mari, Piróth Gyula, Iglódi István, Pártos Erzsi, Horváth Teri, Szirtes Ádám, Jobba Gabi, Solti Bertalan, Biluska Annamária, Hönich Henrik.

 

Január 29., Vajek Judit szerkesztő és Burza Árpád operatőr a porcelán foglalatok gyártásával kapcsolatos riportot forgatott a VBKM-ben és a Kontakta gyárban. A nézők napokig beszéltek a riportról.

 

A Petőfi Népében február 10-én írta H.N., részlet:

„A tévé-híradók lassanként a legfontosabb tájékozódási fórumok. Főként az első kiadást várják az emberek őszinte érdeklődéssel. Nagyszerűen választották meg kezdését, időtartamát, kialakulóban arculata. Már beszélnek róla az emberek, hivatkoznak rá. Napokig emlegették például a két szomszédos gyárban »kifejlesztett« porcelánfoglalatról készített riportot. Nívódíjat érdemelne, tanítani kellene, mint a közvélemény-formálás hatékony példáját. Mindenekelőtt szemléletességéért dicsérhető a Vajek Jutka – Burza Árpád kettős tudósítása. Napnál világosabb volt, hogy egy viszonylag kis ügy is milyen bonyodalmakat, károkat okozhat, ha hiányzik a közérdeket érvényesítő szempont, ha csak a gyárkapuig terjed a figyelem. Magyarázkodás nélkül is  nyilvánvaló: kicsivel több figyelemmel elkerülhették volna a kellemetlen párhuzamosságot. ATV Híradó két munkatársa egy pillanatig sem titkolta az ügyről kialakult véleményét. Éreztük a személyes állásfoglalás hitelét, tervét, rövid idő alatt összefüggéseket vázoltak fel, ok és okozati viszonyokat jeleztek. A riport kitűnő visszhangja azokat igazolja, akik a naponta megjelenő mozgóképes újságtól még több véleményformálásra késztető közlést, tájékoztatást várnak. Szívesen hallgatjuk a műsorvezető vagy a kommentátor megjegyzéseit, magyarázatait, de még jobb, ha magából a tudósításból sugárzik a mondandó. Örvendetes a vidék mind erőteljesebb előretörése, noha az ötletszerűség nyomai fellelhetők. Ezt a megjegyzést; elsősorban a témák kezelésére vonatkozatjuk. Érezhető, hogy egy-egy tudósításnak csu­pán »strigula« feladata van. A zárszámadások időszakát éljük: nosza mutassunk egyet-kettőt. Majd a vidéki stúdiók, stábok elterjedése szüntetheti meg végérvényesen ilyen jellegű gondjainkat, de talán ad­dig is lényegre törőbb lehetne a »vidéki részleg«. Volt arra példa, hogy egy-egy témával végigjárták az országot. Itt hogy van? Másutt miként csinálják? Az efféle keret megemeli az egyes, információk jelentőségét, értékét. A rádiós hónapok mintájára szívesen néznénk minden este egy-egy megyéből származó riportokat...”

 

Január 30. 18.40 Hétköznapok politikája címmel hétrészes politikai sorozat indult. A kéthetenként jelentkező műsorsorozat első adása a tulajdonviszonyok és a gazdaság összefüggéseit elemezte. Szerkesztő Nagy Zoltán, műsorvezető Bán János, riporter Bán János és Vass István Zoltán, operatőr Pálfy István, rendező Szűcs László.

A TITJózsef Attila Szabadegyeteme 12 hétig tartó, a televízióval kapcsolatos vitaest-sorozatot szervezett a budapesti Kassák klubban.

 

A Hajdú Bihari Napló február 17-i számából, (if) írásából, részlet: „Politizálni valamikor egyet jelentett kevés ember kivételes képességével és tevékenységével. Történelmünkben nem is kevés alkalommal volt olyan idő, amikor az emberek visszahúzódtak a politikától, kike­rülték, »úri ravaszság«-nak tartot­ták. Jelenleg azonban, amikor a párt és az állam politikája nyílt, s nem­csak érinti az egész közösséget, ha­nem igényli is a megvalósításban minden ember közreműködését, a politika folyamatosan mindannyiunk hétköznapi tevékenységévé válik. Nem is tudunk másként el­igazolni az életben, a világban, az eseményekben, információkban, csak ha vállaljuk a mindennapi po­litizálást.

Ahhoz azonban, hogy egyre több ember politizáljon hétköznapi életünkben is, meg kell teremteni a széles körű információs bázist, a gyors és sokoldalú tájékoztatást, az őszinte vitaszellemet életünkről. Ezt segíti a televízió egyik kitűnő so­rozata, A hétköznapok politikája, amelynek pénteken fél hétkor lát­hatjuk harmadik adását. Ne tévesszen meg bennünket az alcím: politikai tanfolyam, ez csak azt jelenti, hogy az adott téma alapvető isme­reteit is megszerezhetjük az adásból, az eddigi tapasztalatok szerint viszont igen élő és érdekes műsor­ról van szó. Politizálni hív a televízió a héten ezen az adáson kívül is nem egyszer. Szerdán a Műhely adása, vasárnap a Magánügy-e a közügy? cí­mű riport ígér aktuális, mai életünkkel foglalkozó politikai műsort. Lehet, hogy e műsorok nem örvendenek minden körben nagy nép­szerűségnek, de hiszem, hogy a televízió fóruma e műsorok sugárzásával sokat segíthet mindannyiunknak abban, hogy tudjunk is egyre jobban politizálni.”

 

A Magyar Ifjúság január 30-i számában Bersényi Iván foglalkozott az ízlésváltozással a tévé műsorai kapcsán, részlet:

 „Dühösen fakadt ki a mi­nap egy javakorabeli ba­rátom: »A televízió, ha majd nagypapa korunkban az ifjúságunkat akarja fel­idézni, akkor is operettet fog játszani, pedig a mi korunkban a rock volt a divat!«

Nem is az ope­rettel van neki baja, in­kább arra utalt – igaz, egyéni formában –, hogy a televízióban nem veszik tudomásul: lassan, de mind erőteljesebben nemzedék­váltás történik a tévénézők közt. Ez pedig szükségsze­rűen ízlésváltást is jelent. A televízió vezetői mos­tanában kezdik – joggal – azt hangoztatni, hogy a tévében mindinkább tért hódítanak a műsorkészítés és szerkesztés úgymond »nagyüzemi« módszerei, vagyis – másképpen fo­galmazva – nagykorúvá vált a televízió. Igaz ez abban az értelemben is, hogy a hazai televíziózás – robbanásszerű elterje­désétől számítva – ugyan­csak benne van a tinédzserkor második felében. Ez pedig nyilvánvalóan azt is jelenti, hogy apáink nemzedéke, az akkori, az ötvenes-hatvanas évek for­dulójának tinédzseréi és pályakezdő fiataljai idő­közben nemcsak családot alapítottak, hanem a ma harminc- és negyvenéve­seiként a munkában és az élet valamennyi területén társadalmunk gerincévé váltak. Természetesen így ma már ők alkotják a tele­vízió nézőinek a derékhadát. Joggal várják el tehát a televíziótól az ő ízlésük­nek megfelelő szórakozta­tást. Nem beszélve rólunk, akik ugyan – szerencsére – inkább egy ifjúsági klubban töltjük időnket, vagy partnerünkkel kódorgunk az utcán, mint ücsörgünk a tévé előtt, azért szívesen megnéznénk időn­ként egy-egy, a mi ízlé­sünknek megfelelő jópofa tévéműsort is. A televízió azonban minderről jószerivel tudo­mást sem véve, eddig csak mondta, azaz sugározta magáét. Ahelyett, hogy a maga eszközeivel a közíz­lés fattyúhajtásait nyese­gette volna, inkább mind­untalan arról akart meg­győzni valamennyiünket, hogy a nézők többségének szórakoztatásként krimire meg levendulaillatú, avítt szellemű kabaréra és szi­rupos operettre van szük­sége. Múlt időt használtam. Azért is, mert az éppen egy hete megismételt szil­veszteri műsorban – talán nem kiabálom el – már megmutatkozott valami korszerűbb szellemű szóra­koztatásra való törekvés...”

 

Február

 

Folynak az innsbrucki téli olimpia tévéközvetítései. 

Amatőr filmesek számára pályázatot hirdet a Pergő képek című tévéműsor.

Ötéves az Életet az éveknek című nyugdíjas-műsor, tízéves a Zeni figyelő.

A munka és az alkotó ember című sajtópályázat első díját Balogh Mária  Magánügy-e a közügy? című tévé dokumentumfilmje nyeri.

Indul Az acélt megedzik című szovjet filmsorozat.

 

A Magyar Televízió elnöke a Televízió Szórakoztató és Zenei főosztálya vezetőjévé nevezte ki Liszkay Tamást, az ezen a főosztályon belül létesült összetett műsorok osztályának vezetőjévé pedig Vitray Tamást.

A Rádió és Televízió Újság munkatársa, S.E. Liszkay Tamást faggatta terveiről:

„Micsoda család! lesz a címe annak derűs-bolondos tévésorozatnak, amely napjaink kissé naiv, tiszta hitű emberének mulattató, fonákságok szövevényében csetlő-botló kalandjait jeleníti meg. Nézzük, »micsoda család«-ban készül a műsor, sok más hasonlóval egyetemben! Kérdésünkre Liszkay Tamás főszerkesztő válaszol. A tévé Szórakoztató és Zenei főosztálya három nagy részlegből áll. A Szórakoztató osztály vezetője Kállai István, a vegyes és összetett szerkesztőségét Vitray Tamás, a zenei osztályt  április 1-től Czigány György irányítja. A kisebb egységek átszervezésével létrejött működési forma látszólag belső ügy, hatása azonban – reméljük a képernyőn is érzékelhető lesz majd. A nagyobb egységek az erők összpontosításával minőségileg is új elemekkel színesíthetik a műsor palettáját. Megszűnnek a merev elhatárolások, a feloldódás gazdagabb lehelőségeket kínál a szerkesztésnek. Több lesz pl. a vegyes zenés műsor, amely a muzsika fajtáját felöleli.

Kezdjük is a zenei tervekkel, a nézők érzékenysége tapasztalhatóan e területen a legszembetűnőbb. Az év jelentős vállalkozásának ígérkezik a zenei rendezők nemzetközi vetélkedője.

Lássuk a zenét ! szólít fel a cím, s a képernyőn majd eldől, ki a legalkalmasabb a zene és a közönség összekapcsolására . Milyen   zenét szeret, és miért? Körkérdés formájában jelentkező sorozat más-más foglalkozású iskolai végzettségű, ízlésű, eltérő környezetben élő alanyoktól vár őszinte választ. A Zenei klub egy-egy nagy muzsikus közismer­tebb műve köré építi összejövete­leinek témáját. Újdonság, hogy minden adás más városból jelentkezik. Április végén a Vándor Sándor Kórusfesztivál záróhangversenyét sugározza a tévé, három helyszínről élő adásban. A munkásmozgalom emlékeit és jelenét idézi a Történelmi dallamok című sorozat. Folytatódik a Tv-bérlet, a IV-es stúdióban, közönség előtt, valódi bérletsorozat  formájában. (A vendégek első sorban szocialista brigádok tagjai.) A Zenés TV színház népszerű művekből állítja össze műsoridejét. Színre kerül Déry – Eörsi – Vujicsics Vidám temetés című szatírája, Sárközy Itt járt Mátyás király című zenés  játéka, Csehov – Walton A medve című vígoperája. Szerepel a tervekben A sevillai borbély és A csendháborító című opera, a Coppélia  és A cédrus című balett. Elkészült (Sakk-matt címmel) az Egy pohár víz című Scribe-vígjáték, valamint  A szabin nők elrablása és a Bolond Istók zenés változata. Folytatódik az Operabarátok és a Maszk nélkül sorozat, az utóbbiban többek között Gundula Janowitz , Nicoliai Gedda, Giacomo Aragall szerepel. Négyszer jelentkezik az Operett dióhéjban. Az andalító muzsika kedvelőinek ajánlhatjuk a Lajtai-estet, a Három a kislányt, az Ez fantasztikus! című összeállítást, a tánc híveinek pedig a Pécsi Ba­lett műsorát, és a már ismert Ba­lettcipő sorozatot ígérhetjük.

A népzenét szeretőknek szán­juk a Röpülj páva! újabb soroza­tát. Láthatunk filmet a negyedszá­zados Állami Népi Együttesről, a ballada születését és életét követi nyomon az Angyal Bandi című adás, Óperencia címmel régi katonadalokat idéz a képernyő, s szo­kás szerint felcsendül majd a Nó­taszó is.

Nem fukarkodunk a könnyű­zenével sem. Az Egymillió fontos hangjegyen kívül népszerű éneke­sek páros műsorában is helyet kap a tánczene. És nemcsak a legfris­sebb, hanem a múlt is: harminc év slágereiből lesz további kétrészes összeállítás. Egy zenei vetélkedő izgalmas perceiben az opera, az operett, a táncdal, a dzsessz és a sanzon kép­viselői versengenek a közönség sza­vazataiért, sok »buktatóval« és még több mókával körítve. Egy másik műsorban jeles művészek »bérelik ki« a képernyőt 60-70 percre, ba­rátaik, kedvenceik körében, a saját képmásukra szerkesztett program­mal. Tematikus kabarét ígér a Má­sodik otthonunk című, nagyszabá­súra tervezett sorozat, amelynek első két adása a bíróságon, illetve egy áruházban játszódik.

A vegyes műsorok szerkesztősége szombat estére tervezi azt a találkozót, amely ismert színészeket »hoz össze«, évtizeddel a főiskola elvégzése után. Egy másik alkalom­mal Ruttkai Éva és Darvas Iván hétvégi vendégei lehetünk. Egy-egy jó humorú újságíró, író, karikaturis­ta és mások egyéni ízlése határozza meg a Házigazda X. Y. című új műsor szerkezetét, hangulatát. Rej­tett kamerák »kereszttüzébe« hívja közismert vendégeit a Randevú, amely bizonyos havi időszerűséghez kapcsolódik. Folytatódnak a már népszerű játékok és vetélkedők, amelyek sora az év második felé­től sok friss ötlettel bővül.  

A tévéjátékok tervében szerepel Polgár András A szépség háza című története, Čapek R.U.R. cí­mű sci-fije, Görgey Gábor Nem lő­nek, csak fúj a szél című groteszkje, va­lamint a Megtörtént bűnügyek to­vábbi két epizódja. Shaffer Black Comedy című sikeres vígjátékának tévéváltozata bizonyára a képernyőn is jó visszhangra talál majd. To­vábbra is találkozhatunk egykori kedvenceinkkel a Színészmúzeum­ban. A célkitűzések között hang­súlyt kapott a művész-portrék meg­örökítése; dokumentumok elevení­tik fel a 80 esztendős Hungária Ká­véház történetét, s Róbert László filmjéből megtudhatjuk majd: Mi­lyenek a magyarok?...

Szórakoztatás, derű, emlékezés, meghatódás, zene – sokezer perc­ben. A nézők pedig készíthetik az »ellentervet«: időbeosztásukat e gaz­dag kínálat végignézésére.”

 

A 30 ország produkcióit felvonultató Monte-carlói tévéfesz­tiválon különdíjat kap A portugál királylány című, Déry novellákból készült film. (Forgatókönyv Szántó Erika, rendező Esztergályos Károly.) EA Rádió és Televízió Újság 1976/5. számában Hajas Ilona bemondónőt mutatta be Nádor Tamás a nézőknek, részletek:

„Új arc a képernyőn: szép, szabá­lyos, tiszta. Ugyanilyen szépen, sza­bályosan, tisztán beszél, vagyis az új bemondó tudja a leckét. Pedig csak rövid ideje, tavaly április 1-én került először adásba, oly hirtelen, hogy szinte áprilisi tréfának tetszett az egész. Aztán kiderült: akár »meg is csípheti magát«, nem kell tartania a felébredéstől. Az eminens bemondó-diák nemcsak a monitoron látszott. Láthatta bárki, aki televí­zióját bekapcsolta. Előbb csak dél­előtt persze, azután főadásban is. Csakugyan ilyen egyszerű lenne? Hajas Ilona kételkedik. Apja, nagy­apja, fele rokonsága: csupa tanító. Méghozzá »néptanító« a szó nemes értelmében. Egy valóságos »tantes­tület« kéri, kérheti számon bármi­kor: igazán megtanulta-e a Vas me­gyei kis falu irodalmi csoportjában, később a jánosházi gimnáziumban, vagy a pécsi főiskola magyar-tör­ténelem szakán, s hogy a szép kiej­téséért kapott Kazinczy-díj megértette-e vele: mit is jelent egy ország nyilvánossága előtt megje­lenni, a nézőt tájékoztatni, jó isme­rősként beköszönni bárki idegen ott­honába. Az egyetlen csepeli tanári eszten­dő persze sokkal könnyebb volt. S könnyebb a Rádió pécsi stúdiójának vagy a tévéhíradónak alkalmi ripor­tokat készíteni. Mert a stúdióban nincs kinek a szemébe nézni. Illet­ve: ki tudja, ugyan ki tudhatja biz­tosan, hogy a néző hajlandó-e »visszanézni«, hogy egyáltalán befogad­ja-e az új ismerőst családi környezetébe. S remélhetőleg nemcsak a megszokott tárgyak, hanem a baráti arcok közé. Hajas Ilona tehát kételkedik. S tanulja a szakmát...”

 

FOTÓ  760202

Január végén, február elején két stáb is jár a Kárpátalján. Farkas József A HÉT-ben tudósít az orenburgi gázvezeték építéséről, a debreceni tudósítók, Zoltai Károly operatőr, Szatmári Ferenc gyártásvezető, Tóth Károly szerkesztő pedig a Híradó részére készít Huszton és környékén riportokat.

 

Két fiatal riporter mutatkozik be a TV Híradóban:

Berecz Anna ( a képen Baranyi István operatőrrel látható)

FOTÓ 760202.1

Práger György ( a képen Fülöp Tibor operatőrrel látható.

 

Február 1. 19.00 Nagy Richárd, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a Magyar Televízió elnöke angolai kiküldetéséről beszélgetett Polgár Dénessel, A HÉT főszerkesztőjével. Baló György és Vár­szegi Károly pedig filmet forgat Angolában. 

Február 2., az MSZMP KB Titkársága ülése foglalkozik a tévé feladataival az SZKP és a Bolgár KP kongresszusával kapcsolatban. Jegyzőkönyv részlet:

„7. Győri Imre elvtárs szóbeli bejelentése alapján a Titkárság tudomásul veszi, hogy Óvári Miklós elvtárs rövid interjút ad a szovjet televízió számára a testvérpártok ideológiai és külügyi titkárainak legutóbbi varsói értekezletével és az SZKP XXV. Kongresszusával összefüggésben. Továbbá, hogy a Magyar Televízió kongresszusuk alkalmából nyilatkozatot kér a Bolgár KP Politikai Bizottsága egy tagjától.”

(Magyar Országos Levéltár - 288f/7/1976/ 495 öe. MSZMP KB Titkárság.) 

 

Február 3., miközben itthon a kritika fanyalgott Rajnai András televíziós kísérletei láttán, külföldön díjazták. Az MTI közölte, hogy az 1975. évi Barcelonai ONDAS fesztiválon nyert díjat jelentős késéssel végül is az alkotók is átvehették! A korabeli gyakorlat szerint az alkotók nem mindig utazhattak ki a fesztiválokra. 

„A napokban adták át a magyar televízió alkotócsoportjá­nak – a Dante mű nyomán készült Pokol című produkciójáért – az 1975. évi barcelonai ONDAS TV Fesztivál fődíját, a Prix Ondas-t. A zsűri a díj átadásakor hangsúlyozta, hogy a művet – töb­bek között – az elektronika sajátos alkalmazásáért és felhasz­nálásáért jutalmazták a tekintélyes nemzetközi elismeréssel. Mint ismeretes, a klasszikus alkotást Weöres Sándor alkalmaz­ta a képernyő követelményeihez, a rendező Rajnai András volt. A Sinkovits Imrével, Bánffy Györggyel, Káldy Nórával, Darvas Ivánnal és Torday Terivel a főbb szerepekben forgatott filmet a fődíj elnyerése alkalmából a televízió a közeljövőben ismét műsorára tűzi.”

Valószínűleg a nemzetközi elismerés is hatással lehetett arra, hogy majd az év végén Nagy Richárd, a Televízió elnöke december 15-én megjelent 1976/17. Elnöki utasításában döntött az MTV Elektronikus Kísérleti csoportjának a létrehozásáról.

(Magyar Országos Levéltár XXVI-A-9 MTV Iratok.)

 

Február 4., a TV Híradó riportot közöl a Parlamentből, ahol Losonczi Pál Vörös Zászló Érdemrenddel tüntette ki B. P. Ivanov vezérezredest, a Magyarországon állomásozó szovjet katonai egységek eddigi, most távozó parancsnokát.

20.55 Csehov: Névnap – tévéjáték. Televízióra alkalmazta és rendezte Horváth Z. Gergely, dramaturg Szántó Erika, vezető-operatőr Bíró Miklós. Szereplők: Bodnár Erika, Kozák András, Máriássi József, Besztercei Zsuzsanna fh., Békés Rita, Pécsi Ildikó, Horesnyi László, Gyulai Károly,  Varga Mária.

 

A Magyar Nemzet február 11-i számában írta Lőcsei Gabriella, részlet:

„Kezdő művészeket, elsőfilmes rendezőket veszedelmes bátorság bármiféle véglegesítő jelzővel illetni. Későbbi pá­lyájukat, alkotói egyéniségűk kiteljesedését csorbíthatják az idő előtt használt esztétikai kategóriák, a befejezett múlt­ban fogalmazott értékítéletek. Horváth Z. Gergely nem is olyan régen mutatkozott be első önálló rendezésével a képernyőn, de nevét máris számon tartja a szűk szakmai közönségen kívül alighanem a több milliós nézőtábor is, a Napraforgó óta. Akkor a Napraforgó sugárzása után leírtam, kimondva vagy sem nyilvánvalóvá vált, ritka ké­pességgel rendelkezik Horváth Z. Gergely. Meg tudja jeleníteni az irodalomban inkább megsejtetett, mint megfogal­mazott életérzéseket – mozgóképekkel. Irodalomtörténeti szakkifejezésekkel talán kö­rülírható, de érzékletesen meg nem magyarázható az a bánatosan lázadó, fájdalmas világ­látás, amely Pistolit, a nyírségi kisnemest hatal­mába kerítette, az élet szépsé­ges hiábavalósága. A tévéfilm Horváth Z. Gergely Krúdy adaptációja magyarázkodás nélkül, képsoraival sugallta a regény hangulatát csaknem olyan élményt adóan, mint ma­ga a könyv. Most, hogy röviddel a Krúdy-film után Csehov Névnap című művét láthatta a képernyőn Horváth Z. Ger­gely rendezésében a néző, úgy tetszik, egy ideig a valóságban el nem mondott, fásult életér­zések irodalmi kifejezésének tévéfilmmé alakítása foglal­koztatja a rendezőt. Felfedezi önmaga és filmjei számára azt, ami rokonítható Csehov és Krúdy írásművészetében, a nemesi-polgári enerváltság hallgatag elbeszélését. Felfe­dezte, és tévéstílust szeretne kialakítani e felfedezéseiből...

Nem elítélendő természetesen, ha valaki pályája viszonylagos kezdetén elles egyet-mást az elődöktől. A mesterektől. A Krúdy-film sem előzmények nélküli, Horváth Z. Gergely a tőle tanulta­kat okos mérséklettel, teremtő képzelettel alkalmazta a saját munkájában. A Névnap for­gatásakor nem így történt. Sé­mákat fogadott el és illesztett be filmjébe kritikátlanul, maként. A csehovi életérzés krónikása ily módon a magyar Csehov-adaptációk tisztes kővetője maradt. Csehov tévébeli népszerűségének, a kö­zönség értékes szórakozásának és a rendező alkotói fejlődésé­nek kárára. Horváth Z. Ger­gely Napraforgójára gondolva azonban mégis azt kell hinni, Csehov filmre vitele az ő ren­dezői képességeihez méltó fel­adat, több rendezői gondos­sággal, merészebb önállóság­gal, mint a most bemutatott Névnap.”

 

Februári ülésén tárgyalta az Állami Rádió és Televízió Bizottság a Magyar Televízió 1976. évi tervét, melyet Nagy Richárd elnök nyújtott be, és az MSZMP Tudományos, Közoktatási és Kulturális Osztálya is véleményezett. Ennek első részében az 1975 év értékelése szerepelt. Részletek:

„Az idei év a szokottnál jóval több bel- és külpolitikai eseménysorozattal szolgált, s ennek megfelelően, az átlagosnál jóval nehezebb, több munkát jelentő periódus volt ez a tévé szempontjából is. Az esztendő első három hónapja a kongresszusra való felkészülés jegyében telt el, s ezzel párhuzamosan folyt a felszabadulás 30. évfordulójának országos programsorozata is. A két nagy akció egybefolyt, kölcsönösen erősítették egymást. Bonyolította feladatainkat az a tény, hogy mindkét eseménysorozatra a korábbinál nehezebb gazdasági helyzetben került sor, hogy egyidejűleg kellett erősíteni, szélesíteni, variáltabbá és elmélyültebbé tenni a kongresszusi irányelvek, majd a határozatok végrehajtásának információs és agitációs munkáját...

A TV Híradó hírei, tudósításai, A HÉT elemező riportjai, az olyan sorozatok, mint a Hol vagytok ti régi játszótársak?, Termel 1975-ben, Hazánk, Magyarország, mind-mind a XI. kongresszus vonalában munkáltak. Belpolitikai szempontból az évet lezárta, s az újesztendőt megalapozta a decemberi Központi Bizottsági ülés, amelynek tartalmával egybecsengett – műsorainkban is – a SZOT kongresszus, valamit az Országgyűlés téli ülésszaka, amelyek súlyuknak megfelelő képviselet kaptak a képernyőnkön.

Egész külpolitikai munkánk legfontosabb törekvése a nemzetközi enyhülési folyamat pozitív és negatív tendenciáinak körültekintő, céltudatos, kiegyensúlyozott bemutatása volt...

Ismét bebizonyosodott, hogy saját munkatársaink személyes jelenlétét semmi sem pótolja. A TV Híradó portugáliai riportsorozata, a győzelem utáni vietnami anyagok, A HÉT-ben a szenzációs közel-keleti tudósítások, a bangladesi riportok – a tévénézők nagy élményei maradnak. Érdemes hangsúlyozni, hogy fontos szerepet töltött be a Híradónak dolgozó moszkvai tudósító páros...

Sikeres tudományos-külpolitikai akciónk volt a Szajuz–Apolló program végrehajtása idején sugárzott műsor-sorozatunk. A kül- és a belpolitika határmezsgyéjén mozogtak az augusztusi Magyar–Szovjet Ifjúsági Barátságfesztivál rendezvényeiről közölt tudósításaink, a helyszíni közvetítések.

A Magyar Televízió fontos szerepet tölt be az önálló művészi alkotóműhelyek sorában. Ezt a helyünket az év első felében olyan nagysikerű sorozat fémjelezte, mint a Déry Tibor Feleletének televíziós adaptációja. De javult 1975-ben az egyedi műsorként jelentkező mai magyar művek aránya és színvonala is. Galgóczi Erzsébet, Szakonyi Károly, Illés Endre, Vészi Endre, Németh László, Páskándi Géza, Száraz György, Sütő András tévéjátékai arattak jelentős közönségsikert...

Örvendetesen nőtt a szovjet és a népi demokratikus alkotások száma az átvett és általunk szinkronizált műsorainkban is

Egyéb, nem filmes szórakoztató műsoraink közül jól sikerült az 1975-ös Riporter kerestetik, de ezt leszámítva nagyon kevés volt a képernyőn a vetélkedő, a játék. A Hazai esték kitűnő sorozata 1975 tavaszán zárult. A hétvégi, szórakoztató Hó végi hajrá és a Szombat este egyenetlenségeit egész évben megéreztük. Jobban, egyenletesebben sikerült a 7 részes Mondom a magamét.”

 

Az 1976 év feladatairól írták, részletek:

„A következő esztendő az V. ötéves terv első és legnehezebb esztendeje. Belpolitikai feladatainkat mindenekelőtt ez határozza meg

Belpolitikai és tájékoztató műsorainkban komplex módon kell megközelíteni és ábrázolni helyzetünket. Reális, kiegyensúlyozott, tárgyilagos megjelenítést kell, hogy kapjanak az életszínvonal s a termelékenység problémái

Változatlan feladatunk a szocialista demokratizmus fejlesztése, jó módszereinek propagálása, helyi közösségek erősítése, a dolgozó emberekkel folytatott társadalmi méretű dialógus állandósítása...

1976-ban lesz az SZKP és a szocialista országok testvérpártjai egy részének kongresszusa. Ez nagy feladat, de egyben jó alkalom is arra, hogy népszerűsítsük a baráti országokat… Az SZKP XXV. kongresszusa külön kiemelt feladatot jelent. A moszkvai tudósítók már hetek óta dolgoznak az előzetes anyagokon. A kint forgatott filmek, a szovjet televíziótól átvett műsorok teszik komplex módon sokrétűvé a kongresszust megelőző és követő hetek műsorait

A XI. kongresszusból adódó műsorpolitikai feladataink között 1976-ban nagy hangsúlyt kell kapjon az ifjúság nevelése. Műsorainkban érzékeltetnünk kell, hogy társadalmunk miként fokozta az ifjúságnak nyújtott lehetőségeket, ugyanakkor melyek az ifjúsággal szemben támasztott jogos elvárásai…

Irodalmi-drámai alkotó csoportjaink 1976-ban – csak a legfontosabbakról szólva – 65 tévé játékkal, a Nyitott könyv tíz adásával, 44 színházi közvetítéssel s a Költészet 26 műsorával lépnek a közönség elé. Az irodalmi és drámai műsorokban erősítjük az érték-centrikus tendenciákat. Részt veszünk a társadalom jó közérzetének biztosításában a derűs műsorok arányának javításával

Művészeti és szórakoztató műsoraink remélhetőleg változatosabbak, színesebbek, színvonalasabbak lesznek idén, mint voltak1975-ben. Ezt remélhetően a főosztály átszervezése is segíti majd, de ehhez az idei és az előző évi tapasztalatok rendkívül kritikus elemzésére van szükség… Tíz hagyományos kabaréműsort tervezünk és egy hat részes újdonságot, ami Micsoda család címmel hat kis epizódot dolgoz fel szatirikus formában egy képzelt család életéből. Ugyancsak szatirikus műsor lesz a MAFILM-nél gyártott nyolc részes Robog az úthenger című bohózat Alfonzó főszereplésével...

Némiképp sikerül talán megnövelni a már ismert vetélkedők jelentkezését a képernyőn. Ami a zenei műsorokat illeti, folytatjuk a Zenei klubot, a Kórusok klubját, és újat is indítunk: a Folklór klubot...

A zenés dramaturgia évadja műsoraiból egy Eisemann operettet, egy vígoperát (Csehov Medvéjéből), valamint Vujicsics Tihamér zenés játékát és a három részes Itt járt Mátyás király című musicalt 1976 első felében mutatjuk be...

Az év művelődéspolitikai szempontból legfontosabb sorozata az októberben induló Röpülj páva lesz

A tévé közművelődési szerepét ma már nagyra értékelik kulturális életünk egész intézményrendszerében. 1976-ban újabb jelentős lépéseket teszünk előre ezen a téren. Megindítjuk a Televízió Szabad Egyetemét és a Mindenki iskolája (7.-8. osztály) tanfolyamának műsorait... A Századunk sorozat 1976-ban újból felkerül a képernyőre. A sorozat új adásai 5x90 percben feldolgozzák Magyarország 1944. március 19-i német megszállását, az esemény történelmi előzményeit. Foglalkozik a Kállay-kormány bel- és külpolitikájával, a baloldali megmozdulások elfojtásával, a német megszállás közvetlen előzményeivel, 1944. március 19. napjának eseményeivel.

1976. március 27-én lesz II. Rákóczi Ferenc születésének 300. évfordulója. Ebből az alkalomból életéről egy dokumentumfilmet, a szabadságharc eseményeiről pedig 3 történelmi ismeretterjesztő filmet készítünk...

1976 az olimpiák éve... A nyári montreali olimpiáról (VII.17-VIII.1.) a nagy távolság, a kedvezőtlen időkülönbség miatt az előző, 1972-es müncheni olimpiához képest szűkebb – részben felvételről történő – közvetítés sorozatot tervezünk...

Komolyan előreléptünk 1975-ben a színes műsorok mennyiségét illetően. A második stúdió színesítése, illetve 1976 közepétől kezdve a harmadik stúdió színes technikára való átállítása jelentős változásokat hoz majd tájékoztató adásaink, mindenek előtt a TV Híradó képernyőre vitelében...”

(Magyar Országos Levéltár – 288f. 36/1976/30 öe. MSZMP Tudományos, Közoktatási és Kulturális Osztály.)

 

A Kulturális Alosztály 1976. január 28-án készítette el az MTV 1976 évi tervéről a véleményét, melyet Tóth Lóránd írt alá, részletek:

„A Televízió korábbi – az ÁRTB ülésein tárgyalt – előterjesztéseit, terveit a túlzott általánosságok, meglehetősen közismert elvek és formulák jellemezték. Ez esetben – úgy tűnik – átestek a ló túlsó oldalára, mert az 1976. évi tervnek mintegy a leltárát adták közre. Már a múlt év értékelésénél sem a miért? és a hogyan? a milyen hatásfokkal? kérdések kerültek előtérbe, hanem az, hogy mit adott a televízió…

Az 1975-ös év értékelésének pontatlanságai:

A politikai műsorokban korántsem egyenértékűek az előterjesztés által szenzációsnak minősített közel-keleti és nyugat-európai tudósítások a szocialista országokkal és a hazánkkal foglalkozó riportokkal. A szükségesnél talán kisebb pl. a színvonalas, szocialista országokról tájékoztató anyagok szám A HÉT műsoraiban.

A mai magyar irodalmat reprezentáló névsor eléggé egyoldalú, hiányzik belőle az értékes, színvonalas szocialista vonulat néhány más képviselője...”

Az 1976-os tervről:

„Ismét kitűnik, hogy a Magyar Televízió a hatalmi eszköz funkción belül nem egységként értelmezi a direkt politikai és a közművelési-kulturális- művészeti funkciót. Kissé skizofrén módon kialakult egy viszonylag színvonalas, tartalmas, de olykor túlpolitizált agitatív-propagandisztikus arculat, amit viszont olcsó, silány, művészinek nem mindig nevezhető szórakoztatással vélnek ellensúlyozni...

Indokolt lenne a világirodalom képviselői között is növelni a mai, szocialista országokbeli szerzők számát. Ismét számon kell kérnünk a közművelődés-politikai KB határozatban foglalt igényt, a televíziónak el kell készíteni a magyar- és a világirodalom kiemelkedő alkotásainak tévéváltozatát, amelyeket legalább kétévenként – tervszerű ismétléspolitikával – műsorra tűzhetne...

Színvonalasnak ígérkezik a komolyzenei program. Ezzel szemben a fiataloknak szóló könnyűzenei, beat-zenei műsorelképzelésekről (ha van ilyen) említés sem történik. Ez a műfaj szinte évek óta hiányzik a televízió programjából! Nem igaz, hogy csak a rádiónak feladata az ilyen igények kielégítése. Miért a Repülj páva! sorozatát tartják művelődéspolitikai szempontból legfontosabbnak?...

Fél mondat szól a saját gyártású szórakoztató műsorokról, így nem tudni, milyen irányban kívánnak haladni. A Szórakoztató Osztály új vezetése (Kállai István és Kalmár András) nem egyértelmű garancia a színvonal javulására...

Az idén induló szegedi stúdióval kapcsolatos elképzelések is fontosak lennének egy ilyen fórum előtt, mint az ÁRTB.

Teljesen hiányzik a mai magyar színház és filmművészettel foglalkozó adások terve ebből az előterjesztésből.

Javaslom, hogy ilyen szövegezéssel, fogalmazással ne kerüljön az Állami Rádió és Televízió Bizottság elé a jelentés!”

(Magyar Országos Levéltár – 288f. 36/1976/30 öe. MSZMP Tudományos, Közoktatási és Kulturális Osztály.)

 

Február 6. 20.05 Wolfgang Kohlhase – Rita Zimmer: Hal négyesben – vígjáték közvetítése a József Attila Színházból, felvételről.

Február 7. 18.30 Legkeletibb keleten – Vlagyivosztoktól a kínai határig. Kezdődik Pálfy G. István szerkesztő és Fülöp Tibor operatőr, a TV Híradó munkatársainak Szibériában forgatott három részes riportfilm-sorozata.

20.20 Zenés TV Színház: Eisemann Mihály: Egy csók és más semmi. Rendezte Kalmár András, dramaturg Bánki László, vezető-operatőr Abonyi Antal. Szereplők: Darvas Iván, Benkő Gyula, Káldy Nóra, Sztankay István, Csákányi László, Bod Teréz, Benkő Péter, Detre Annamária, Kállai Ilona, Bánsági Ildikó, Hadics László, Géczy Dorottya, Buss Gyula, Szatmári István.

  

A Rádióújság 1976/5. számában Pálfy G. István írta a sorozat vetítése előtt, részlet:

„...A Szovjetunió külügyminisztériu­ma nemrég először hívta meg az európai szocialista országok sajtó-, rá­dió- és tévétudósítóit távol-keleti utazásra. A magyarokat hatan kép­viseltük: Csák Elemér a Rádiótól, Bokor Pál és Kovács Sándor az MTI-től, Bányász Béla az Ország-Világtól és mi ketten – Fülöp Tibor operatőr kollégámmal – a TV Híradó munkatársaiként. Jártunk Szahalinon, amelynek egy része a II. Világháború végéig japán fenn­hatóság alatt volt; Vlagyivosztokban a Brezsnyev -Ford találkozó épüle­tében; eljutottunk ezen a több mint 40 ezer kilométeres úton a kínai határ közelébe, ahol – akarva-akaratlanul – munkájával, maga­tartásával, még öltözködésével, szo­kásaival is minden ember részese a világpolitikának; és megcsodál­hattuk Kamcsatka lángoló földjét, a vulkánokat és a gejzíreket. Filmsorozatunkban most először tárul majd föl a magyar néző előtt ez az ismeretlen világ, a Szovjet-Távol-Kelet, amelynek la­kói mindmáig őriznek valamit az egykori aranyásók, szerencsepró­bálók hitéből és fanatizmusából.”

 

A Zenés TV Színház nem csak nagy sikereket hozott a Magyar Televízió számára. Az operaénekesek beperelték a Televíziót, mert nem értettek egyet azzal, hogy korábbi hangfelvételeiket felhasználták az új műsor elkészítéséhez. A per a Legfelsőbb Bíróságig jutott, ahol február elején hoztak ítéletet, erről az Magyar Rádió hírműsora is tudósítást közölt február 3-án:

A magyar Legfelsőbb Bíróság egy széleskörű érdeklődéssel kísért és személyi jogokkal kapcsolatos ügyben hozott a napokban ítéletet. Három operaénekes nyújtott be keresetet a Magyar Televízió ellen, kérve, hogy a Bíróság állapítsa meg: a Televízió megsértette fontos, személyhez fűződő jogaikat. A Televízió ugyanis felhasználta a három énekes – Ágay Karola, Faragó András és Palócz László – hangját, amikor bemutatta Erkel Ferenc Bánk Bán című operájának televízió változatát. Hangjukat lemez­felvételről, úgynevezett play-back módszerrel közvetítették, mint a produkcióban szereplő hangját. A televízió ehhez a három mű­vész engedélyét nem kérte, sőt tiltakozásukat sem fogadta el, mondván, hogy egy, már forgalomban lévő hanglemez fölhasználásá­ról van szó. Az énekesek, amikor a Legfelsőbb Bírósághoz fordul­tak, az új magyar szerzői jogi törvénynek az előadóművészek fo­kozott védelméről szóló fejezetére, és még inkább a magyar polgá­ri törvénykönyvnek a személyhez fűződő jogokról szóló pontjaira hivatkoztak. A polgári törvénykönyv ugyanis részletes szabályo­kat tartalmaz a személynek, így képének vagy hangjának a védelmé­ről is, s arról is intézkedik, hogy e jogok megsértőit az elég­tétel milyen módjaira lehet kötelezni. Az operaénekesek kerese­tükben hangsúlyozták, hogy nem kérnek anyagi elégtételt, hanem kifejezetten a személyi jog megsértésének megállapításával kérik a Magyar Televíziót elmarasztalni. A hosszú jogi vita után a Legfelsőbb Bíróság ítélete egyértelmű volt: teljes mértékben helyt adott a művészek keresetének. A törvényesség szigorú betartásá­ra hívta fel a Televízió figyelmét, amikor megállapította: a hang­lemez önálló előadóművészi produkció, és mások hangjául való fel­használása túllépi a szokásos felhasználás mértékét. A televízió­nak ezért engedélyt kellett volna kérnie a művészektől, illetve figyelembe kellett volna vennie tiltakozásukat. Az ítélet indoko­lása még további jogsértésre, a felperesek jó hírnévhez való jo­gának a megsértésére, is utal. A tévéváltozat rendezője ugyanis az előadásban egyes operaénekeseket saját személyükben is szere­peltetett és így az a tény, hogy a három felperes művész közre­működésétől eltekintett, azt a látszatot kelti, hogy ők nem al­kalmasak filmszereplésre. A Legfelsőbb Bíróság elvi jelentőségű ítélete megelégedést váltott ki nemcsak budapesti művészkörökben, hanem a törvényesség és a személyi jogok iránt igen fogékony közvéleményben.”

Forrás: Magyar Rádió (Kulcsár/Szil/Mné) 1976.II.3. adás szövege.

 

Február 10., az Elnöki Tanács előzetes hozzájárulásával VI. Pál pápa esztergomi érsekké nevezi ki dr. Lékai László apostoli kormányzót. A TV Híradó közli a hírt, majd 13-án képes beszámolót közöl a Parlamentből, ahol Lékai László esküt tett Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke előtt, amin jelen volt Aczél György és dr. Ijjas József kalocsai érsek.

20.05 Egy értekezlet jegyzőkönyve – Gelman feltűnést keltő vitadrámájának Zsurzs Éva által rendezett stúdióváltozata. Dramaturg Jánosi Antal, vezető-operatőr Kocsis Sándor. Szereplők: Vajda László, Benkő Péter, Hámori Ildikó, Sinkó László, Inke László, Lőte Attila, Lengyel Erzsi, Nagy Attila, Márkus László, Papp János, Bodor Tibor, Ilosvay Katalin, Dávid Ági, Lelkes Ágnes.

 

A Magyar Nemzet február 18-i számában írta Lőcsei Gabriella:

„Unalmasabb címet keresve sem találhattak volna Gelman színművének magyar televíziós változatához, mint ez: Egy értekezlet jegyzőkönyve. Aki azonban előítéletektől nem hagyta magát befolyásolni, és bekapcsolva hagyta készülé­két, nem bánta meg döntését. Hosszú idők óta képernyőn nem látott, nem hallott drá­mai és társadalmi izgalmak sűrűsödtek a másfél órás té­véjátékban, Zsurzs Éva remek rendezésében. Alekszandr Gelman színjá­téka hatalmas sikert arat estéről estére Leningrádban. A darab méltatói elmondták azt is, miért. Fordulatosán épít­kező, bátor világszemléletről tanúskodó, időszerű dráma. Színpadi elődjeként, rokona­ként a Tizenkét dühös embert emlegetik, noha a dühön kí­vül semmi köze nincs egy­máshoz a kettőnek. Sem a »tizenkettő«, sem a társadal­mi indíttatás nem azonos az amerikai és a szovjet darab­ban. A düh mint drámai irá­nyító erő, és a kezdettől a be­fejezésig változatlan helyszín nem egyszeri eszköze és for­mája a drámairodalom kiváló alkotásainak. Gelman a legjelenebb jelen egyik kényesnek kezelt, de közérdekű jelenségéről szól az elkötelezett művész szigorá­val: a tervgazdálkodás önáltatásairól és az önáltatás em­bert, jellemet, közösséget de­formáló káros következmé­nyeiről. Helyszíne egy kudar­cait jól leplező építkezési vál­lalat...

Nem kulcsdrámát jelenítet­tek meg a tévéjáték készítői, amelyből ez vagy az a nagy­üzem magára vagy a szom­szédjára ismerhet, ha akar. Közel hozta, ismerőssé tette a hazai közönség számára Gelman művét a rendezés, de ugyanakkor ország- és osz­tályhatárok nélküli átértéke­lést és általánosítást végzett forgatás közben. Filipov nem egyetlen osztályt  képviselt Zsurzs Éva filmjében, hanem a közembert, aki tényleges beleszólást és tanácsadói tisz­tet követel magának a demokrácia jogán a  gazdálkodás megtervezésébe, a munkahelyek mindennapjainak értelmes és morálisan is tiszta megszervezésébe. Nem egy munkások, trösztigazgatók, mérnökök és párttitkárok okulására szolgáló rétegműsor kerekedett hát a televízió értekezleti jegyzőkönyvéből, ha­nem egy mindenkihez szóló, korszerű társadalmi biztató. Mert valamiképpen a film lát­tán mindannyian Filipovnak tartjuk magunkat, betonozó munkások és tanárok, újság­írók és esztergályosok, ha nem tud is még mindenki Filipov módjára gondolkodni és nem elég bátor még Filipov módjára cselekedni.”

 

Február 11., a TV Híradó képes beszámolót közölt Czóbel Béla temetéséről. Később, március 5-én a 2. programon megismétlik a korábban róla készült portréfilmet Látogatás Czóbel Béla műtermében címmel.

 

Ugyanezen a napon Megyeri Károly levélben kérte Grósz Károlynak, az MSZMP KB Agitációs Propaganda Osztálya osztályvezetőjének hozzájárulását a következőkhöz:

„Korábbi eszmecserénkre utalva javaslom, hogy április 21-én este sugározzunk egy gazdaságpolitikai FÓRUM-ot, amelyben a következő összetételű (vagy külön megbeszélés szerint módosított) »csapat« venne részt: Németh Károly, Huszár István, Romány Pál, Faluvégi Lajos, Karakas László, Hetényi István.

Javaslom, továbbá, hogy május első napjaiban sugározzunk egy kerekasztal-műsort (főidőben), amelyben a Budapesti Párbizottság vezetői országos érdeklődésre számot tartó társadalompolitikai témákban válaszolnak kérdésekre. Katona elvtárs vállalná a részvételt, amennyiben személyét illetően hatáskörrel rendelkező KB fórum engedélyezi.”

A levélből a Fórum kérést Feljegyzés formájában Györi Imre KB titkárnak küldi tovább Grósz Károly.

(Magyar Országos Levéltár, 288f. 22/1976/4. MSZMP KB Agit. Prop. Osztály.)

 

Február 12., Az elnökség ülés a szegedi regionális stúdió beindításáról tárgyalt. Részletek a jegyzőkönyvből:

„Bernát Rózsa: én éppen abban látom a vidéki stúdió jelentőségét, hogy ne olvadjon fel a központi stúdió műsorába, hanem jelentkezzen új színnel, új műsorral, új profillal, új szerkesztéssel a Szeged. Én nem félnék attól sem, hogy mi lesz a helyi, és mi lesz a központi irányítással. Koordinálással ez megoldható. A hétfői adásnapot én nagyon jónak tartom. Nagyon jó, ha a vidéki stúdió olyankor jelentkezik, amikor más műsor nincs, nem egy film terhére, vagy nem egy más műsor helyettesítésére jelenik meg, hanem önálló arculattal, önálló hellyel. Tehát azt tartanám jobbnak, ha nem elaprózva, beolvadva, hanem önálló műsorral és hellyel jelentkezne.”

(Magyar Országos Levéltár XXVI-A-9. MTV iratok.)

 

Február 13. 21.00 a Próbáld meg Daddy! című tévéjátékkal megkezdődik a 2. műsorban Katkics Ilona rendezői sorozatának vetítése.

A Rádió és Televízió Újság olvasóinak az 1976./6. számban Sipos Tamás dramaturg mutatta be Katkics Ilonát: 

Miután a Szovjetunióban elvégezte a filmművészeti főiskolát, 1956 augusztusában, tehát a »hőskorban« került a televízióhoz. Ő rendezte az első magyar tévéjátékot, a Tanya  a viharban –  természetesen ugyanúgy élő adásban, mint nem sokkal később a Próbáld  meg Daddy-t, a kimagasló sikert aratott tévédrámát, a Nyolc hold föld - et. A közönség és a külföldi fesztivál- zsűrik mindig is nagyra értékelték a Katkics produkciókat. Hirtelenjében csak arra utalok, hogy velencei díjat nyert Móra Ferenc A két csaló című művének adaptációja, és diadalutat futott be az azóta sokszor ismételt A kis Bice-bóca, a másik Móra-mű, amelynek Monte-Carlóban a közönség díját, München pedig a Prix Jeunesse nagydíját ítélték. Ő maga sohasem számolja a díjakat, okleveleket vagy az oly sokszor kedvező kritikákat. Katkics nem sorolgat semmit. Dolgozik... De azt aztán keményen, fegyelmezetten, egyáltalán nem »nőiesen«. Amikor »profilí­rozta« magát a gyermekirodalomra, elvégezte a tanítóképzőt. Erről kevesen tudtak, ő meg azért tette, hogy jobban megismerje a pöttömnyi emberkék lelkivilágát, hogy még több megértéssel és pedagógiai ismerettel csalja ki belőlük a művészi a maximumot...”

 

Február 14.18.30 Legkeletibb keleten – Szahalintól Csukcsföldig. Pálfy G. István – Fülöp Tibor Szibériában készült három részes riportfilmjének 2. része:

 

Február 16., ülést tartott az MSZMP KB Titkársága, a téma a propagandamunka javítása volt. Részlet a jegyzőkönyvből:

„2. Javaslat a propagandisták megbecsülésének fokozására, az elismerés rendszerének fejlesztésére. Előadó Grósz Károly elvtárs. Hozzászólt: Kádár János elvtárs.

A Titkárság jóváhagyja, hogy a propagandamunka – mindenekelőtt a nem hivatásos propagandisták munkájának – elismerése a következők szerint történjen:

...Az eredményes propagandamunka elismeréseként a párt részére fenntartott keret terhére évente átlagosan 20-25 propagandista részesüljön kormánykitüntetésben.

A kitüntetettek névsorát a budapesti, a megyei pártbizottságok javaslata alapján a KB Agitációs és Propaganda osztálya terjeszti az illetékes szervek elé. A kitüntetés átadását is az Agit. Prop. Osztály szervezi.

A kitüntetéseket az illetékes minisztériumok biztosítsák. A kitüntetéssel járó költségeket a párt költségvetésében központilag kell biztosítani. Az átadásra a budapesti, megyei pártbizottságokon kerüljön sor...”

(Magyar Országos Levéltár - 288f/7/1976/ 496 öe. MSZMP KB Titkárság)

 

Február 17. 18.05 Kurbasz, a nagy kovácsműhely – az APN és a Magyar Televízió közös riportfilmje a Nyugat-szibériai kuznyecki iparvidékről. Szerkesztő Juraj Hrenov és Konner János, operatőr Janovics Sándor, rendező Szűcs László.

20.01 a 2. műsorban Rainer Krendl: Mikor jön Ehrlicher? – színmű közvetítése a veszprémi Petőfi Színházból, felvételről.

 

Február 18. 20.05 Papp Dániel: Muzsika az éjszakában – tévéjáték bemutatója. Dramaturg Benedek Katalin, vezető-operatőr Czabarka György, rendezte Horváth Z. Gergely. Főszereplők: Márkus László, Törőcsik Mari, Garas Dezső, Rajz János, Egri István, Körmendi János. További szereplők: Basilides Zoltán, Ferencz László, Greguss Zoltán, Hacser Józsa, Horesnyi László, Horváth József, Lencz György, Miklóssy György, Ungvári László, Zoltay Miklós.

 

Február 19., az elnökségi ülés tárgyalta a televíziós gyermekműsorok és gyermekfilmek első Kőszegi Szemléjének megrendezését.

20.30 a 2. műsorban indul Bán János új műsor sorozata, a Vezetők klubja.

 

A Rádió és Televízió Újság 1976/ 7. számában Bán János írta a műsorról, részlet:

„Régóta érlelődő ötlet vizsgázik a képernyőn: az új műsorsorozat a vezetők gondjaival, tennivalóival, jogaival és kötelezettségeivel foglalkozik. Ez így persze túlzottan általános, de végső soron – mint minden mű­sornak – a Vezetők klubjának iga­zi tartalmát is a meghívott vendé­gek őszintesége, szókimondása és vitakészsége adja. Kik lehetnek a klub tagjai? Jó néhány százezren, mert vezetésen nem csupán a pár ezernyi felső irányítót értjük, hanem mindazokat, akik a vezetés bonyolult feladatai­val – a vezetés még bonyolultabb hierarchiájában – foglalkoznak. Elképzelhető tehát, hogy egy-egy adott kérdés megvitatására a szocialista brigádvezetőtől a miniszterig láthatunk vendégeket a klub­ban.

Kik lehetnek a műsor nézői? Ugyancsak jó néhány százezren, mindazok, akiket a vezetés érdekel. Számítás szerint ez a tevékenység valamennyiünket érint, mert szo­rosan összefügg pl. a vállalatok tevékenységével. S ami életünk mun­kával töltött nyolc órájában törté­nik, nem választható el sem hangu­latunktól, sem érvényesülésünktől, sem magánéletünktől. Ezért re­mélhető, hogy nemcsak azok lép­nek majd be a klub tagjai sorába, akiknek a neve mögött valamilyen formában a »vezető« titulus szere­pel, hanem ennél sokkal szélesebb lesz az érdeklődők – a nézők tábora...”

 

Február 21. 17.35 Legkeletibb Keleten - A lángoló föld: Kamcsatka. Pálfy G. István – Fülöp Tibor Szibériában forgatott riportfilmjének harmadik részét láthatják a nézők. 

Február 22. 21.10 Palotai Boris: Zöld dió – tévéfilm bemutatója.  Dramaturg Szántó Erika, operatőr Németh Attila, rendezte Nemere László. Szereplők: Hűvösvölgyi Ildikó, Horváth Sándor, Tábori Nóra, Egri István, Psota Irén, Polgár Géza, Csongrádi Kati, Felföldi László, Garamszegi Mária, Hacser Józsa, Hegedűs Géza, Horváth Péter, Jeney István, Katona Ági, Koltai Róbert, Pogány Judit, Rákosi Mária, Orsolya Erzsi, Telessy Györgyi, Téry Sándor, Varga Irén.    

 

Február 23., a gazdaságpolitikai újságírók aznapi országos tanácskozásának jegyzőkönyvéből részletek:

Győri Imre:

„Mindenekelőtt az, hogy erősödött a sajtó realitás-érzéke. Az írások, a műsorok melyebben tükrözik, hitelesebben ábrázolják a valóságot, a tényleges gazdasági folyamatokat, jobban elemzik az ok és okozat összefüggéseit… A rádió és televízió, az országos, a megyei és üzemi lapok szerkesztőségeinek kritikai tevékenysége is fejlődött... Hatékony volt például a rádiónak a megyék ötéves terveiről szóló műsora, a televízió Ipari kaleidoszkóp és Falujárás című, rendszeres havi adása...”

Erdős András:

„Őszintén köszönöm azokat az elismerő szavakat, melyet a televíziós gazdaságpolitikai munka értékelésekor mondott, de rögtön hozzáteszem: mi, televíziósok a munkánkkal szembeni kritikát is egyértelműen fogadjuk, azokkal egyetértünk...

A Hét sugárzott egy riportot, amelyben az építkezésekhez szükséges ajtókat és ablakokat gyártó vállalatokat bíráltuk, miután a KNEB vizsgálati jegyzőkönyve szerint is ezek a termékek – enyhén szólva – minőségileg nem voltak jók. Nos, a megbírált üzemek vezérigazgatója egy hosszú tiltakozó beadványt szerkesztett, abban alaptalan, és a nézőket dezinformáló tevékenységnek nevezte a riportot, és többek között odáig elment, hogy a televízió riporterét – néven nevezve – a jövőben egyetlen üzemükbe sem fogják beengedni. Természetesen jött a vizsgálat, jött az igazgatói jelentés, majd megfelelő válaszban részesítettük ezt a vezérigazgatót...”

(Magyar Országos Levéltár 288f/22/1978/25.öe.)

 

Február 24. a TV Híradó képes beszámolót közölt Pekingből Richard Nixon és Mao Ce-tung találkozójáról.

21.25 a TV Híradó naponta beszámolt a Szovjet Kommunista Párt XXV. Kongresszusáról adásaiban, és esténként a TV Híradó különkiadása adott összefoglalókat a kongresszusról. Világeseményről lévén szó, az öt földrész valamennyi jelentősebb rá­dió- és tévéállomása tudósítót küldött Moszkvába. A híradósok: Elek János és Csák István (a mos­tani állandó tudósítók), Farkas Jó­zsef és Butzkó György (az esemény­re kiutazó korábbi tudósító-kettős), Ipper Pál, a stáb-munkát koordi­náló Rér Éva és a vágó-csoport ve­zetője, Krämer Mária. A megnyitás napján, kedden 40 perces műsorban a Központi Bizottság beszámolójának legérdeke­sebb részletei hangzottak el. Moszkvát és Budapestet reg­geltől estig „élő" kép- és hangvo­nal kötötte össze a kongresszus idején. Budapesten a híradósok az ülésterem­ből érkező valamennyi adást rögzí­tették – ezekből válogattak. Naponta kétszer, legalább 10-10 percre, ún. unilaterális vonalat is kapott a Magyar Televízió, ennek se­gítségével továbbították Ipper Pál kommentárjait és a kongresszusi küldöttek programjait megörökítő riportokat, interjúkat, filmbeszámo­lókat.

 

A Pest megyei Hírlap február 29-i számában írta Akácz László:

„Menetrendszerű pontossággal ülünk oda a te­levízió elé az elmúlt hét kedd­je óta. Tudjuk, hogy a TV Híradó műsorvezetőinek pár per­ces jelentkezése után föltűnik Ipper Pál, aki rövid összefog­lalót ad az SZKP XXV. kong­resszusáról, majd ugyanígy ké­sőbb, este fél tíz, tíz óra táj­ban, amikor – Varga József vezetésével – a TV Híradó kü­lönkiadását látjuk, ugyancsak Moszkvából. Ez a két jelentke­zés lett a főműsor. Az, amit megtudtunk, méltán foglalkoz­tatja az egész világot, s hogy a Magyar Televízió pontosan és gondosan szerkesztett, gondolatban, látványban egyaránt gazdag tudósításokban foglal­ja össze a kongresszus üléseit – külön öröm. Az ilyen nagy eseményeknél derül ki igazán, hogy milyen felnőtt már a mi televíziónk: látható és nem látható szakembereink tudá­sa, technikai berendezése már a legnagyobb feladatok megol­dására alkalmassá teszi.”

 

A Film Színház Muzsika 1976/9. számában Geszti Pál beszélgetett Varga Józseffel, többek között a híradó műsorvezetésről. Részlet:

„– Mi a hivatalos meg­határozása ennek a mun­kakörnek?

– Főmunkatársnak hív­ják. De ez csak elnevezés kérdése. A munka jellege egyedi: kommentárokat, jegyzeteket írok és mondok el, műsorvezetőként tevé­kenykedem.

– Úgy vettem észre, meglehetősen sajátos vi­szonyban áll a közönséggel. Még ha híreket olvasná be, akkor is saját, egyéni értesüléseinek tűnnének.

– Azt szokták mondani, tőlem a néző elfogadja, ha a nagymamára hivatko­zom.

– Mi az érzése: miért?

– Két oka van. Az első az, hogy esztendők hosszú sora alatt a legtöbb néző viszonylag »bizalmas kon­taktusba« került velem. A másik az, hogy bizonyos mértékű szubjektivitásra nekem valóban őszinte hajlamom van: egyszer csak azon vettem észre magam, hogy sokkal gyak­rabban építem mondatai­mat érzelmileg színezett kiindulópontra, mint kollé­gáim.”

 

A Tükör című hetilap 1976/7. száma Bácskai László cikkében beszámol arról, hogy elsőként az országban regionális televízió stúdió létesül Szegeden.

Február 25. 22.05 Gilgames, egy ókori hős fantasztikus kalandjai –Rajnai András újabb tévé kísérleti műhelyéből származó alkotása. Dramaturg Jánosi Antal, vezető-operatőr Bónis Gyula, televízióra alkalmazta és rendezte Rajnai András. Szereplők: Bujtor István, Tolnay Miklós, Tordai Teri, Sáfár Anikó, Bánffy György, Inke László, Somogyvári Rudolf, Forgács László.

 

A Pest megyei Hírlapban írta Akácz László:

„...Elektronikus kísérletnek szokás nevezni Rajnai próbál­kozásait, s a Gilgames után is csak találgatni lehet, hogy ezek a »képköltemények« mi­kor válnak valami önálló, ha­sonlíthatatlan tévényelvvé. A Gilgamesben – miként a Gulliverben is – olyan iro­dalmi nyersanyagot válasz­tott a kísérletező kedvű ren­dező, amelynek hősei, történe­tei elevenen, minden irreali­tásuk ellenére is valóságosan élnek az olvasóban. Figurái emberszabású lények, ember­szabású mesék hősei. És ilyen emberszabású mesefigurákat ugyancsak nehéz elképzelni egy olyan agyontechnikázott, művi környezetben, amelyben Rajnai mozgatja őket. Amit ő kerekít a hol bogár nagyságú, hol heggyé növesztett alakjai köré, az fényben is, színben is több, mint amit a néző szem-káprázás nélkül kibír. A sok technikai bravúr hamarosan fárasztóvá válik, s az ember már régen nem azt figyeli, mit is mond, vagy tesz Gulli­ver vagy – mint most szer­dán éjjel – Gilgames, hanem, hogy miféle fránya szerkeze­tekkel lehet azt a nagy villo­gást létrehozni. A technika megmarad a bravúr szintjén, a mondani­való elé tolakodik, lényegét halványítja, s ezért aztán hiába történik annyi minden ve­lük, nagyon távoliak, részvé­tünk nélküliek maradnak a figurák Nem tudunk hinni nekik...”

 

A Somogyi Néplapban L.L. írta, részlet:

„...A Magyar Televíziónak nem ez az első kísérlete arra, hogy a technika segítségével pró­bálja közelebb hozni a néző­höz a világirodalom értékeit. Még emlékszünk Dante Isteni színjátékára és Swifth Gullive­rének adaptációjára. A Gilga­mes-eposz változatának elké­szítésekor Rákos Sándor és Komoróczy Géza gyönyörű for­dítására támaszkodhattak. A produkció maga bennem vegyes benyomásokat hagyott. A háttérvetítéses technika és a »naturális« természeti felté­telek elegyedése nem tűnt min­dig szerencsésnek. Példa erre Istár papnőjének és Enkidunak szerelmi jelenete, mely félig bedíszletezett, félig vetí­tett háttérből vált át eredeti­re. Nagyon éles a kontraszt. Az effajta ellenérzésekkel az olyan jelenetsorok vitatkoznak bennem, mint a Jíumbaba óriás elleni küzdelem jól sike­rült ábrázolása. Hosszadalmasnak éreztem viszont Gil­games nyeldekléseit a gyü­mölcskínálás nem túl változa­tos útján. S isteni őse is, mint­ha nem kristályból, hanem szardíniás dobozból tárgyalt volna leszármazottjával...”

 

A Filmvilág 1976/6. számában írta Bársony Éva, részlet:

„...Új műfaj, új művészet születése helyett pedig valami egészen más tör­ténik akkor, amikor olyan produkció jön lét­re, mint mondjuk a Gilgames vagy az elő­zőek. Tanúi vagyunk a televízióban egy erőtel­jesen bontakozó, izgal­mas törekvésnek, ami a valóság mind hitelesebb, igazabb és teljesebb áb­rázolási lehetőségeit ku­tatja, és szándékozik meghódítani a képernyő számára. Nemcsak az el­sődleges valóság megje­lenítésére hivatott ri­port- és dokumentumműfajokban, hanem a művészi valóságot köz­vetítő drámai művek egy új típusában is. És ezzel egy időben támad egy homlokegyenest el­lenkező törekvés, ami­nek a lényege: az illú­ziótévé, az illúzió ha­mis illúzióját adó tévé megteremtése. Ami új művészetnek hirdeti magát, s ez több mint tévedés, ha azt vesszük, hogy közben az eszköz­zel, az elektronika mindentudásával helyette­síti a művészet minden­tudását. A művészetnek elég egy szál színész, hogy puszta falak között akár, megidézze az élet tel­jességét. A technika óriásokat növelhet, fákat tépdeshet tövestül a szemünk előtt, pusz­ta technika marad az emberi lényeg nélkül. És nem emeli művészetté még egy fesztivál fő­díja sem. (Dante Pokla Rajnai András adaptá­ciójában, Barcelonában nagydíjat nyert.)...”

 

A Film Színház Muzsika 1976/10. számában írta B.K., részlet:

„...Olvasom a rendező, Rajnai András egy régebbi nyilat­kozatát: »Új látványos képi eszközeinkkel elsősorban a nagyközönséghez szóló, ön­álló, szórakoztató művészet formáit keressük... A mű­ben a látványos, kalandos elemeket sűrítettük. «Nem tudom, kell-e hozzáfűzni valamit. Tegyük föl, hogy ha a nagyközönség igénye a látványos kalandigény, ak­kor erre a Gilgames, ebben a televíziós formájában al­kalmatlan, úgy is, mint irodalmi remekmű, úgy is, mint elektronikus kísérleti alapanyag. Ezen az elvi ala­pon még viszontláthatjuk a Háború és békét is, önálló, szubjektív, kalandos és lát­ványos elektronikus kom­pozícióként. Jó lenne, ha a lelkes al­kotógárda egyelőre olyan műveket keresne kísérletei tárgyának, ahol a nagykö­zönségnél jóval szűkebb, de hálásabb közönség lenne né­zőül célozva. Például a gye­rekek igen hálásak lenné­nek, ha a mesék csodái így elevenednének meg. A te­levíziós alkotóknak is így talán könnyedén sikerülne egyeztetni a célokat az esz­közökkel.”

Február 26., a TV Híradó beszámol a Budapesten aláírt magyar – mongol tévéegyezményről, amit magyar részről Nagy Richárd, az MTV elnöke, míg mongol részről Burzenzsorgalin Avirmid írt alá. A televíziós együttműködésben jelentős szerep jut az év áprilisában Mon­góliában forgatandó magyar tévéfilmnek, mely az ottani pártkong­resszus előtt tekinti át a távoli or­szág életét. Koprodukciós film ké­szül Mongólia állatvilágáról, irodal­mi estekre kerül sor klasszikus köl­tők műveiből, s a magyar televízió­sok bőséges filmjegyzéket küldenek mongol kollégáiknak, akik ebből vá­logathatják majd ki a képernyőjük­re kerülő tévédrámák egy részét.

20.01a 2. műsoron Shakespeare: Ahogy tetszik – vígjáték közvetítése a kaposvári Csiky Gergely Színházból, felvételről.

Február 27., a TV Híradó beszámol arról, hogy a Fővárosi Operettszínház Vámos László rendezésében, Latinovits Zoltán főszereplésével bemutatta A kutya akit Bozzi úrnak hívtak című darabot.

 

Ugyanezen a napon Erdős András főszerkesztő Németh Jenőhöz, az MSZMP KB Agitációs és Propaganda Osztálya Tájékoztatási alosztály vezetőjéhez fordult levélben, bejelentve, hogy a munkásmozgalom veteránjairól készítendő portréfilmek sorában Szántó Piroskáról is filmet terveznek készíteni. Kéri Németh segítségét, hogy a filmben Nemes Dezső szerepelhessen – aki ezt vállalná.

(Magyar Országos Levéltár 288f. 22/1976/4. MSZMP KB Agit. Prop. Osztály.)

A kérést Grósz Károly támogatólag, javaslatként megküldi a Politikai Bizottságnak április 9-én.

(Magyar Országos Levéltár 288f. 22/1976/4. MSZMP KB Agit. Prop. Osztály.)

Fodor László május 13-án levélben Nagy Richárdot tájékoztatta arról, hogy a Politikai Bizottság hozzájárult Nemes Dezső szerepeltetéséhez.

(Magyar Országos Levéltár 288f. 22/1976/4. MSZMP KB Agit. Prop. Osztály.)

 

Február 28. 20.20 P. G. Woodhause: Forduljon Psmith-hez! – tévéjáték bemutatója. Dramaturg Szántó Erika, vezető-operatőr Zádori Ferenc, rendezte Málnay Levente. Szereplők: Huszti Péter, Piros Ildikó, Feleki Kamill, Balázs Péter, Bencze Ilona, Márkus László, Béres Ilona, Szilágyi Tibor, Csákányi László, Kovács István, Andai Györgyi.

 

A Film Színház Muzsika 1976/10. számában írta B.K., részlet:

„Forduljon Psmith-hez! – tanácsolta szombat este a tévéfilm címe, és aki is­merte már Wodehouse szel­lemes regényét, ezekben a vígjáték-ínséges időkben jó szórakozásra számíthatott. Tulajdonképpen csak egy kicsit csalódott a közönség. A fordító, Ungvári Tamás és a rendező, Málnay Le­vente olyan forgatókönyvet írt a regényből, ami nagy­részt visszaadta a regény humorát. Ennél azonban sokkal fontosabb, hogy ön­állóan is megállt a lábán, mert nem akart angolabb lenni az angoloknál és nem akarta mindenáron meg­mozgatni a rekeszizmainkat. Málnay Levente csak­ugyan televíziószerű tévé­filmet rendezett, tempóér­zékből és színészi mozga­tásból is jelesre vizsgázva.”

 

Ugyanezen a napon Megyeri Károly elnökhelyettes levélben (EH/158/76 – Ag. 209) tájékoztatta Grósz Károlyt, hogy a Magyar Televízió Ifjúsági Osztálya riportfilmet tervez a szeghalmi gimnázium egy 1961-ben végzett osztályáról. Az osztályban végzett dr. Maróthy László, az MSZMP Politikai Bizottságának a tagja, a KISZ KB titkára. Kéri Grósz segítségét, hogy Maróthy engedélyt kapjon a filmben való szerepléshez, interjúhoz. A film sugárzását a Magyar Televízió a KISZ Kongresszust követően a nyáron kívánja sugározni.

(Magyar Országos Levéltár  288f. 22/1976/4. MSZMP KB Agit. Prop. Osztály.)

Grósz a kérést Javaslat formájában március 16-án küldte meg a Politikai Bizottságnak.

 

A Színház és Filmművészeti Főiskolán televíziós adásrendező osztály indult. A Film Színház Muzsika 1976/10. számában Horváth Ádám többek között erről nyilatkozott Gách Marianne-nak, részlet:

„– Horváth Ádám neve a tévé képernyőjén, azt hi­szem, minden lehetséges műfajban felbukkan, hol drámát, hol komédiát, hol balettot rendez, hol világ­járói élményeket rögzít, hol riporterkedik: mozgé­konysága, tájékozottsága, sokrétűsége mindig elcsodálkoztat, csak azon tűnő­döm, miért nem rándul ki olykor a filmgyárba, szín­padra, vagy pódiumra?

– Mert nem értek se filmrendezéshez, se szín­házhoz, habár ez nem mindenütt és nem mindenki számára szükséges felté­tel. A térből csak akkora kivágást érzékelek, amek­kora a képernyő. Ha szín­házban kellene rendeznem, örökösen totálképet látnék és nem fedezném föl a közelieket. Megalomániásán csak a tévé nézőszögéből figyelem a világot. Azt hi­szem, életem legszerencsé­sebb elhatározása az volt, hogy a televíziózást vá­lasztottam hivatásomul. A televízióban tizenhét év óta szakadatlanul egyik műfajból a másikba ván­dorolok, körbejárom az al­kotói lehetőségeket.

A Színművészeti Főiskola két héttel ezelőtt megalakult új osztályát ve­zeti. Miben tér ez el a filmrendezői képzéstől?

– Az esti tagozaton mű­ködő adásrendezői osztályt vezetem, ennek a növendékei aktív filmes és televí­ziós dolgozók. Hét év óta eddig is tanítottam tévérendezést a filmrendezői osztályokban, de televí­ziónk intézménye évről év­re oly módon terebélyese­dik, hogy mind több jól képzett szakembert kell foglalkoztatnia. Ezért szük­séges a felsőfokú televíziós oktatás, külön osztályban.

– Tanítási elvének mi az alapja? Tíz évvel ezelőtt Lon­donban intenzív szakem­berképzésben vettem részt, s ott a televíziós munka új módszerével ismerked­tem meg.

Miért kell ehhez kü­lönleges módszer?

Mert, ha a produkció száz százalék, akkor ebből ötven százalék a technika, húsz százalék a szervezés, és mindössze harminc szá­zalék a művészeté és a művészeké. Ezért bonyo­lult a tévé-rendezés. Az új módszer a technikát és a szervezést olyan magas színvonalra fejleszti, hogy csaknem észrevehetetlenné válik.

Miért kell ennek ész­revehetetlennek lennie?

Mert különben nincs idő és lehetőség arra, hogy az íróval meg a színésszel kellőképpen foglalkozzunk. A szereplőnek nem szabad észrevennie, hogy csak harminc százalék figyelem jut rá, épp ezért íróasztal mellett, fejben kell min­den tennivalónkat ponto­san, gondosan előkészíte­nünk, nehogy a hullafáradtan érkező, nehezen egyeztethető színész ener­giáját és az amúgy is rö­vidre szabott televíziós időnket arra herdáljuk, hogy a stúdióban, a helyszínen töprengjünk. Ha a produkció minden résztve­vője, minden művésze és műszakija előre átgondolt, meghatározott feladatot kap, akkor az alkotókkal közösen sokkal mélyebb értelmet tudunk a műből kicsiholni, mintha csak rögtönözve összecsapnánk a munkát. Erre szeretném növendékeimet megtaní­tani.

Mi a legfontosabb kü­lönbség a tévérendezés és a filmcsinálás között?

A tévéfelvételek ide­je átlagosan tíz nap, így hát a hivatásos tévérendező évente négy-öt tévéjá­tékot, tévéfilmet rendez­het, a filmes ellenben két évig készül föl egy-egy al­kotására. A képernyőn minden képnek megvan a maga drámai feladata. A tömegjelenetek hatása sokkal kisebb, de a színész arcának minden részlete, rezdülése igen fontos, az közvetíti az érzéseket, a gondolatot, az író szándé­kát...”

  

Március

 

Budapesten, a Duna-parti Intercontinental Szálló tetején 20 wattos átjátszó-tévéadó kezdi meg működését az „árnyékolt" Duna-parti városrészek jobb besugárzására.

 

Megkezdődött a Szinetár Miklós által rendezett, Mexikót bemutató film előkészítése. A Rádió és Televízió Újság 1976/11. számában Kemény Katalin írta:

„Film Mexikóról – koprodukcióban. Az ismeretség nem új keletű: 1974-ben, a veszprémi tévétalálkozó ven­dégei közt volt Viktória Perez de Léon, a mexikói állami rádió-televí­zió bizottság főosztályvezetője; ko­moly érdeklődéssel nézte végig a ke­reskedelmi vetítéseket. Itt járta után nem sokkal, 1974 őszén Miguel Al­varez Acosta, a bizottság államtitká­ra több szocialista országgal együtt Magyarországon is látogatást tett, hogy előkészítse a televíziók együtt­működését. A vele kötött megálla­podás lehetővé teszi a jövőben egy­re több közös műsor készítését, és a Mexikóban viszonylag fiatal televí­ziózás számára szakemberek képzé­sét ill. szakemberek cseréjét. A tárgyalások során egyúttal egy Mexikóról készítendő koprodukciós film ötlete is felmerült. 1975 őszén Balla Katalin, a film- és koproduk­ciós főszerkesztőség vezető-helyettese már konkrét koprodukciós javaslatot vitt magával s útja – mely szin­te előzetes terepszemlének felelt meg egy alapforgatókönyv elkészí­téséhez –szerződéskötéshez is veze­tett. A részletek teljes kidolgozásá­ra most újabb mexikói vendég-mun­katárs érkezett Budapestre, Roxána Letechipia de Maria Campos. A tévé­bizottság vezető szerkesztője Szinetár Miklóssal a Mexikóról készítendő film forgatásának részleteiről tárgyalt...”

 

Elhunyt egy kitűnő felkészültségű rádiós zenei munkatárs, Belohotszky Károly. Elektronikus kompozíciója, a Delta szignálja, a legsikeresebb ilyen munkák egyike.

 

Tévés portréfilm készül a Kazinczy-díjas rádióbemondóról, Körmendy Lászlóról. A forgatókönyvíró-rendező Hertai Jenő.

 

Műsorok, tévéjátékok II. Rákóczi Ferenc születésének 300. évfordulója alkalmából.

 

Március 2. 20.01 Karagőz – XVII. századbeli török játék közvetítése a Körszínházból felvételről.

 

Március 3., Radványi Dezső, a Dokumentumfilm osztály vezetője feljegyzést készített Megyeri Károly elnökhelyettes számára, amelyben leírta: „Tömpe István elvtárs Kardos Istvánnak beszélgetésük alkalmával utalt arra, hogy szívesen venne egy róla, vagy róla és fivéréről készítendő portréfilmet...”

A levélen Megyeri Károly kézírása: „Erdős elvtárs! Konzultálj!”

(Magyar Országos Levéltár  288f. 22/1976/4. MSZMP KB Agit.  Prop.  Osztály.)

 

Március 4., a TV Híradó tudósított a Madách Színház művészeinek művész-munkás találkozójáról Százhalombattáról.

 

A Pest megyei Hírlap március 9-i számában írta Akácz László:

„A HÉT vasárnap esti műsora a Madách Színház fontos, pél­damutató kezdeményezéséről számolt be. Regös István ri­portjából megtudtuk, hogy a fővárosi együttes együttműkö­dési szerződést kötött két Pest megyei várossal. A színház rendre ellátogat e városokba, hogy ott, előadásaikat bemu­tassák, s találkozzanak a né­zőkkel.

Szentendrére a már megkö­tött szerződés szerint járnak a Madách művészei, s – mint lapunkban már beszámoltunk róla – hasonló megállapodást kötöttek Százhalombattával is. A Vasárnap esti riport a Dunai Kőolajipari Vállalat lelkes és érdeklődő közönsége körében mutatta a színészeket – a színpadon, s a terített asztal mellett. Balázs Gézáné, a városi párt­bizottság első titkára elmond­ta A HÉT-nek, milyen fontosnak tartják a Madách Színház kezdeményezését; mennyire vár­ták s várják a művészeket a következő előadások alkalmá­val is. Szentendre és Százhalombat­ta mellett Vác is ott szerepel a színház programjában. Ter­vezik, hogy a Duna-parti vá­rossal is szerződést kötnek, s így Vác lakói is részesei le­hetnek szép színházi estéknek, s találkozhatnak a Madách művészeivel. Adám Ottó, a Madách Szín­ház igazgatója elmondta, hogy három városban is igen jók a fellépési körülmények, s így a sorozat szívesen vállalt köte­lességük. Közelebb az ember­hez, közelebb a nézőhöz szép és követésre méltó prog­ramja ez a színházunknak.”

 

Ugyanezen a napon az elnökségi ülésen tárgyalta a Magyar Televízió vezetése a 2. műsor szombati adásnapja bevezetésének tervét. Az előterjesztést Székely Istvánné készítette. Ennek részeként az Irodalmi és Drámai Főosztály és a Film és Koprodukciós Főosztály konkrét műsorcímekkel ellátott tervet nyújtott be. A javaslat szerint a 2. program 5. adásnapjának bevezetését 1976. május 1-jétől javasolják. Részlet a javaslatból:

„A Televízió Műsorszerkesztési Bizottsága 1975 decemberében már foglalkozott ezzel a témával. Elképelése szerint: ezzel a nappal közelíteni kell a 2. program egészét illető elképzeléshez, a közművelődési jelleghez. Mivel az 1-es program szombat esti műsorai általában a szélesebb értelemben vett tömegszórakoztatást szolgálják, természetes tehát, hogy a 2. műsor 5. adásnapja nem konkurenciát jelentene az 1-es program műsorának, hanem azt kiegészítené, illetve választási lehetőséget adna azon nézők számára, amelyek közel állnak igényeiket illetően a fentebb említett közművelési jelleghez. Vagyis a 20.00 órakor kezdődő program az igényesebb, tartalmasabb időtöltéshez biztosítana műsort...”

(Magyar Országos Levéltár XXVI-A-9.25. Doboz. MTV Iratok.)

 

Az ülésen elhangzott vitából részletek a jegyzőkönyv alapján:

Nagy Richárd:

„Felvetem, hogy nem volna-e célszerű egyműsoros szombattal kezdeni. Ezt csak felvetem, mert ismétlem, fő gondom abban van,hogy tartalmilag egy értelmes szombati műsort tudjunk csinálni.”

Tömpe István:

„A második műsorból nem tudtuk azt csinálni, amit szerettünk volna. Emlékszem, annak idején vitatkoztunk és nem is tudtunk más okosabbra gondolni, hogy mindaddig, amíg a 2. műsornak ilyen kevés a műsorideje, addig azt tesszük bele legjobb tudásunk szerint, amit tudunk, de azt a célt, hogy ez egy közművelődés-jellegű műsor, nem tudjuk megcsinálni. A napi 3 óra túl kevés hozzá. Ezt figyelembe véve azt ajánlom, hogy ne terheljük magunkat azzal, hogy még egy szombati napon is ugyan azt a helyzetet plusz költséggel, plusz erőfeszítéssel megtetézzük. Ha van lehetőség – és érdemes lenne verekedni ezért a lehetőségért – akkor azokon a napokon, amikor van 2. program, ott bővítsük a programot egy-egy órával. Akkor közelebb kerülünk ahhoz, hogy a 2. program teljesebb lenne, és választékot nyújthatna a nézőknek.”

Szinetár Miklós:

„Meggondolandó, hogy merre terjeszkedjünk tovább, ez tényleg felsőbb döntés kérdése. Azon lehet gondolkodni, ha azokon a napokon bővítjük a műsoridőt, amikor a 2. programjaink adásnapja van, félő, hogy a nézettség nem lesz túl nagy. Tehát a rendelkezésünkre álló eszközöket nem nézett időre fordítjuk. Azt hiszem, hogy a fő célunk az, hogy minden nap – beleértve a hétfőt is – két csatornán adjunk műsort. Ennek előbb-utóbb be kell következnie.”

(Magyar Országos Levéltár XXVI-A-9. 2. doboz. MTV Iratok.)

 

Március 5., befejeződik a TV Híradó különkiadás sorozata az SZKP kongresszusáról.

 

Március 1-jén az MSZMP KB Titkársága ülésezett és hozzájárult, hogy az MTV sugározza Kádár Jánosnak a Szovjet Televíziónak adott nyilatkozatát. Az MSZMP KB Titkársága ülése jegyzőkönyvéből:

„11. Győri Imre elvtárs szóbeli bejelentése. ...A Titkárság tudomásul veszi, hogy Kádár János elvtársnak a moszkvai televízióban elhangzott interjúja a magyar televízióban is levetítésre kerül.”

(Magyar Országos Levéltár - 288f/7/1976/ 497 öe. MSZMP KB Titkárság.)

 

Március 7. 20.10 Vészi Endre: Inkognitóban Budapesten – tévéfilm. Dramaturg Szántó Erika, operatőr Halász Mihály, rendezte Mihályfi Imre. Főszereplők: Kállai Ferenc, Tolnay Klári, Őze Lajos, Gombos Kati. További szereplők: Némethy Ferenc, Molnár Tibor, Verebes István, Koltai Róbert, Soproni Ági, Kaló Flórián, Both Béla, Boros János, Szirmai György, Albert Ferenc és még sokan mások.

 

A Rádió és Televízió Újság 1976/9. számában Szántó Erika ajánlotta a nézők figyelmébe a tévéfilmet, részlet:

„Közel tízéves televíziós együttműködésünk alatt sokat tanultam Vészi Endrétől. Nem szakmai trükköket, írói fogásokat, nem ügyességet. Emberi – művészi tisztességet. Az igazmondás erejébe vetett hitet. Ezért ajánlom bizalommal a néző figyelmébe az Inkognitóban Budapesten című filmjét is.”

 

Március 9. 21.20 indul a Magyar tájak sorozat. Sorozatszerkesztő Lengyel Gyula és Rockenbauer Pál, operatőr Becsy Zoltán és Márk Iván, rendező Lengyel Gyula.

20.01 a 2. műsoron Peter Weiss: Hördelin – színmű közvetítése a Nemzeti Színházból, felvételről.

 

Március 10. 20.05. A capuai fiúk Amerikája – Radványi Dezső szerkesztő, Lukács Lóránt operatőr és Kígyós Sándor rendező dokumentumfilmjének vetítése.

21.05  Gáspár Margit: Isteni szikra – tévéjáték. Dramaturg dr. Váradi György, vezető-operatőr Kecskés László, rendezte Mihályfi Sándor. Szereplők: Lukács Sándor, Béres Ilona, Márkus László, Kálmán György, Feleki Kamill, Páger Antal, Horváth Gyula, Ungvári László, Kibédi Ervin, Tándor Lajos, Úri István, Tyll Attila, Kollár Béla.

 

Az MTI-nek március 9-én Kígyós Sándor rendező mondta a film bemutatása előtt:

„Dokumentumfilmünk, amelyben gazdag anyagot dolgozunk fel, nekünk, az alkotóknak is megrázó élmény volt... Mi most elsősorban elgondolkodtatni kívánjuk nézőin­ket, éppen ezért az előző produkcióhoz képest más hangvételt használunk és más a megközelítési módunk is. Letisztultabban, nem elsősorban az érzelmekre apellálva kívánjuk megmutatni, hogy minden frázis , tetszetős »odamondás« ellenére, mégis mindenki szeretettel beszél az óhazáról. A capuai fiúk Amerikája sok ki nem mondott gondolat megfogalmazására vállal­kozik – remélhetőleg sikerrel.”

Forrás: MTI hír (bb.9. i nn/tr/pp pr la 1976. március 9.)

 

A Filmvilág 1976/7. számában írta Kristóf Attila:

„Másfél évvel ezelőtt mutatta be a televízió A capuai fiúk üzenete cí­mű dokumentumfilmet. A film a capuai mene­külttábor viszonyairól, s az ott élő, vagy onnan már továbbjutott ma­gyar disszidens fiatalok helyzetéről számolt be. A tévé akkori vállal­kozása szándékában és megvalósításában he­lyesnek, jónak bizonyult, ezt hangsúlyoztam is ugyanezeken a hasábokon. A capuai fiúk üzenetében elhangzott Amerikát az »ígéret földjeként« emlegető vallomások adták az ötletet, hogy az Európából sok hányattatás után a tengerentúlra kivándorolt fiatalok sorsát a honi kamera – objektív voltát megőrizvén – tovább kövesse...

A film politikai és hangulati gyengéit a következőkben lehetne összefoglalni:

1. Tudvalevő, hogy az Egyesült Államokban az életszínvonal magasabb, mint Magyarországon; ezt a tényt cáfolni lehe­tetlen. A film burkoltan és felszínesen mégis fe­szegeti ezt a kérdést – a néző szemszögéből tekintve –, teljesen eredménytelenül. A disszi­dens fiatalok helyzetét elemezve egészen más úton-módon lehet meg­közelíteni azt, ami igaz, ami ellensúlyozhatja a Nyugatról hozzánk ára­dó, az ifjúságra kétség­kívül ható úgynevezett jómód-propagandát. A filmben egy disszidens arról panaszkodik, hogy hétről hétre él; ennek a panasznak a hitelét rontja, hogy szüleit többször vendégül látta az Egyesült Államok­ban, sőt állandó letele­pülésre ösztönözte őket.

2. A capuai fiúk Amerikája, amely evidensen az előző film folytatásá­nak tekinthető, mindössze egyetlen olyan ki­vándorolt és hazatért magyar fiút mutatott fel, aki az előző doku­mentumban is szerepel.

3. A képernyőre került viszont Stirling úr, egy javakorabeli disszi­dens, hajdani jelenték­telen magyar újságíró. Ez az ember a követke­ző tanácsot adta ne­künk: tisztességes, hazá­ját, munkáját szerető, itthon megbecsült ifjú­nak nem érdemes ki­vándorolni. Stirling ránk pislog a »szabad-világ­ból« – mert azért a ma­ga részéről alkotói sza­badságról is beszél –, s lojálisán arra int ben­nünket: itthon kell él­nünk, itthon kell meg­mutatnunk... a nagyvi­lágon e kívül... Egy Vörösmarty veszett el benne.

4. Egy disszidens fia­talember itthon élő szü­lei azt állítják a film­ben, hogy »odakint« a kórházi ágy egy napra 106 dollárba kerül. Ez az állítás bizonyára azt a tényt hivatott tudato­sítani, erősíteni, hogy az Egyesült Államokban a szociális (egészségügyi) juttatások korántsem olyan kedvezőek, mint Magyarországon. Az alaptétel igaz, a 106 dol­lár gyanús. A hiba itt az, hogy a film alkotói túlságosan is nagy vehemenciával bizonygatják az igazságot s eközben kételyt ébresztenek. Kü­lönben is, teljesen tájé­kozatlan emberek sza­vaival érvelni céltalan.  

5. A három év után hazatérő disszidens ma­gyar fiatalembert – kis­sé édeskés hangulat­ban – itthon hagyott, tőle elvált felesége és a tévé szívrepesve várja a repülőtéren. A tékozló fiú tiszteletére – a tévé és a feleség – nemcsak a borjút vágja le, hanem az érzelmek egész nyá­ját. S ez a nézőnek – és ezért nem rendül meg kellőképpen.”

 

A Magyar Ifjúság március 26-i számában írta Bersényi Iván, részlet:

Nem panaszkodhat a szerencséjére Radványi Dezső és Kígyós Sándor, A capuai fiúk Amerikája című dokumentumfilm szerkesztője és rendezője. »Sajnálom egy remek érzékkel kiválasztott és nagyszerűen műsorrá tett lehetőség kiaknázatlanul hagyását, valóban agitatív film lehetőségének elsza­lasztását.« Jó másfél évvel ezelőtt írtam ezt A capuai fiúk üzenete című filmjük­ről, mert hiányzott akkor a lezárás, a célba érkezés be­mutatása és így sok minden – önmagában meggyőző tény – esetlegesnek és ideiglenesnek tűnt. Hiába törvényszerű, hogy a ka­landvágyból disszidáló fia­talok meghatározott – nagy – százaléka egy idő után reményeiben csalat­kozva hazajöjjön Magyar­országra, mégiscsak ritka nagy szerencse kellett hoz­zá, hogy köztük legyen ép­pen az a srác is, akinek hetyke útnak indulásánál annyit időztek első filmjük készítésekor. Pedig igazán csak ezzel vált teljes egésszé akkori filmjük...”

 

A Népszava március 16-i számában írta Vajk Vera, részlet:

„A capuai fiúkról, a hír­hedt olaszországi disszidenstábor magyar lakóiról először 1974 nyarán adott hírt a televízió egy kitűnő dokumentumfilmje. Meg­ismerkedtünk Molnár Jós­kával és fiatal társaival, akiket a kalandvágy, a gyors érvényesülés reménye sodort a capuai tábor nyomorúságod barakkjaiba. Onnan igyekeztek továbbjutni Amerikába, a »korlátlan lehetőségek hazájába«. Voltak köztük fá­sultak és hetvenkedők, honvágytól gyötörtek és magyarságukat megtaga­dók. Kígyós Sándor rendező és Lukács Lóránt operatőr új egyórás dokumentum­filmje a hajdani capuai fiúk sorsának alakulását követi nyomon...

Az Amerikában és itt­hon készült riportok a jó­zan valóságot tükrözik, tárgyilagosan, túlzások és kommentár nélkül, gondo­latokat ébresztve...”

 

Március 12., a TV Híradó tudósított a Műcsarnokban megrendezett Robert Capa emlékkiállításról.

 

FOTO 760313 Szombat ESTE

Március 13., a Szombat estében: Tízéves osztálytalálkozó. Szerkesztő-műsorvezető Vitray Tamás, vezető-operatőr Szabados Tamás, rendező Gábor Pál. Az osztály: Csernák Árpád, Dőry Virág, Huszti Péter, Iglódi István, Káldy Nóra, Konrád Antal, Kovács István, Kránitz Lajos, Szakács Eszter, Tahi-Tóth László, Újréti László, Vajda Márta, Voith Ági. Osztályfőnök Várkonyi Zoltán, vendégprofesszor Liv Ulmann, Innokentyij Szmoktunovszkij, Jean-Luis Barrault.

 

Ugyanezen a napon elkészült az a Tájékoztató anyag a Magyar Televízióban, amely a Magyar Televíziónak a szocialista országokról szóló agitációs és propaganda tevékenységét mutatta be. Az anyagot megküldték az MSZMP KB Agitációs és Propaganda Osztályának. Részletek:

„A szocialista országok propagandája mindig jelentős helyet foglalt el a műsorpolitikánkban. Ezen belül a Szovjetunió ábrázolása, az ott folyó építőmunka propagandája kapta a legnagyobb hangsúlyt! Nem véletlen, hogy sok politikai munkatársunk elnyerte az MSZBT kitüntető jelvényét, sőt a TV Híradó kollektívájának adományozták az egyik jubileumi emlékplakettet...

1975 őszén létrejött a Horizont nevű szerkesztőségünk, melynek kizárólagos feladata a szocializmus és a szocialista országok propagandája. Ez a szerkesztőség hetenként egy-egy 30 perces műsoridővel rendelkezik! Hasonló szerkesztőséget hoztak létre a bolgár és a lengyel televízióban is... A Magyar Televízió kezdeményezésére Budapesten találkoztak a baráti televíziós államoknak a politikai műsorokat irányító és felügyelő vezető munkatársai. Itt – a román delegáció kivételével – mindenki támogatta azt a magyar javaslatot, hogy alakuljon meg az Intervízió általános politikai szekciója, mely garantálja a híradón kívüli politikai szerkesztőségeknek eddiginél konkrétabb és hatékonyabb együttműködését...”

(­Magyar Országos Levéltár XXVI-A-9. 38 doboz MTV iratok.)

 

A Film Színház Muzsika 1976/9. számában Sándor Pál rendező arról beszélt N.J.-nek, hogy először dolgozott tévéstúdióban elektronikára:

A televízió most arra vállalkozott, hogy tíz esz­tendő után »osztálytalálko­zót« szervezzen, szembesít­se a színészeket tíz évvel ezelőtti önmagukkal, faggassa őket az azóta eltelt időről. A forgatókönyvet Roska Katalin írta, a szer­kesztő és műsorvezető Vitray Tamás, a rendező Gábor Pál.  A felvételek előtt beszélgettünk a rendezővel.

Először dolgozom té­vé-stúdióban – mondja a játékfilmrendezőként ismert Gábor Pál –, egye­nes tévéközvetítéseknél már közreműködtem, de színészkorosztály­hoz, úgy érzem, igen sok közöm van. Néhányukkal már dolgoztam együtt. Amellett Várkonyi Zoltán nekem is színész-tanárom volt a főiskolán. Azt hi­szem, nem mindenki tudja, hogy a főiskola minden szakán kötelező tantárgy a színészi mesterség, s ezt én is Várkonyitól tanultam. Mondanom sem kell, hogy Várkonyit is meghívtuk a találkozóra. Vitray Tamás fel akarja boncolni a tíz év történetét, megkeresni a színészi pálya sok összete­vőjét. Természetesen lesz­nek szórakoztató részek is az adásban, például, amikor a ma már ismert művészek a stúdióban előadnak né­hány jelenetet sráckoruk­ból. Nem idegen tőlünk a diákkor nosztalgikus fel­idézése sem. Régi pillana­toknak, képeknek, történe­teknek lesz tanúja a néző, sok meglepetés is éri, eze­ket egyelőre nem szeret­ném elárulni. Annyit még, hogy felidézzük a régi vizs­gákat, sőt, a kezdő növen­dékkori helyzetgyakorlato­kat is. Konrád Antal an­nak idején nyolcmillimé­teres amatőr filmre felvette ezeket a régi némajátéko­kat, ezeket most »áttettük« telerecordingra. A műsor komolyabb része az lesz, amikor tizenhárom egyko­ri hallgató pályájáról vall, amely távolról talán szép­nek és felhőtlennek lát­szik, közelről azonban tele van súlyos emberi gondokkal, válságokkal. Hogyan lehet átvészelni a kudar­cot, hogyan lehet elviselni a sikert, hogy ezek a belső gondok ne befolyásolják az aznapi művészi alkotást. Erre is választ várunk ti­zenhárom színésztől a már­cius 13-i osztályrandevún.”

 

A Film Színház Muzsika 1976/12. számában írta H.O.:

„Sikeres és kevésbé sike­res színészek afféle »érett­ségi találkozója« volt ez, tíz évvel a színészdiploma megszerzése után. Sok játé­kos, kedves mozzanattal és sok felelősséggel, gonddal kimondott szó kíséretében. Voltaképpen színházi éle­tünk mai gondjairól is be­széltek az újra találkozók, akik között ott találjuk mai színházunk néhány fősze­replőjét is, s ha szavaik – miként a »vendégprofesszorok», Szmoktunovszkij, Barrault, Liv Ulmann sza­vai – ellentmondásosan fogalmazták meg az »igazi színész« magatartását, munkamódszerét, mindez nem jelent egyebet, mint azt, hogy a szándékot és tapasztalatot e különös pá­lyán a szemlélet és hit koordinálja. Szép, fontos és nehéz vállalkozás: színésznek lenni. Szerencsénkre  –  mármint nézői szerencsénkre – a gondok mellett, ame­lyekről szó esett, ez a mű­sor remek szórakozás is volt. Érdeméül a műsorve­zető Vitraynak, a »vezető­tanár« Várkonyi Zoltánnak és az »osztálynak«, amely­nek tagjai minden móká­hoz és minden komoly szó­hoz partnerek voltak. Nagyképűség nélkül. S hadd mondjuk meg azt is, hogy Gábor Pál, a ren­dező, aki ugyancsak eltöl­tött egy időt ezen a jubi­leumokat számon tartó főis­kolán, finom érzékkel, jó ízléssel, tiszteletet és sze­retetet indukáló munkával úgy mutatta föl nekünk a »mesterséget«, hogy okot adott az együttérzés­re. Nemcsak amúgy is ro­konszenvvel figyelt film­jeiben, de e szerény-tartóz­kodó munkájában is.”

 

 

Március 14. 20.10 A sas meg a sasfiók – tévéjáték. Dramaturg Sipos Tamás, vezető-operatőr Czabarka György, rendezte Hajdúfy Miklós. Szereplők: Lukács Sándor, Avar István, Bordán Irén, Gyenge Árpád, Kömíves Sándor, Magda Gabi, Mécs károly, Miklóssy György, Pásztor Erzsi, Pásztor János, Soós Lajos, S.Tóth József, Szakács Eszter, Zách János. 

 

A Népszava január 11-i számában Szalay Károly érdekes, hosszú elemzést írt Magyar történelem – magyar televízió címmel, ebből részletek:

„Az utóbbi időben észrevehető és egyre jobban erősödő tö­rekvés jellemezte a Magyar Televízió irodalmi és történel­mi műsorait. Több magyar irodalmi művet visz képer­nyőre, mint eddig, és többet foglalkozik a magyar történe­lemmel. Ez a csak helye­selhető törekvés biztatott ar­ra, hogy ebből a szempontból vizsgáljam meg a televízió mintegy 10 hónapjának 40- 45 heti történelmi műsorát emlékeim és megőrzött tévéújságjaim alapján...

A rideg számok bármennyi­re is elgondolkodtatóak, mégiscsak félrevezethetnek. Mert például az általam fölsorolt ma­gyar tárgyú történelmi adások tévéjátékok vagy tévédrámák voltak, esetleg színpadi elő­adás felvételei, a külföldi tár­gyú adások eleven, izgalmas, látványos, kalandos törté­nelmi film volt nem kétséges, hogy a magyar tárgyú adások kevésbé fáradtabb közönség­nek szóltak, s nem az ifjúság­nak, a nehéz munka után megpihenni és fölüdülni vágyó embernek.

A magyar történelmi tár­gyú adások nagyobbik ré­sze a késő esti órákban, a má­sodik csatornán ment, a kül­földiek viszont túlnyomórészt időben, az első csatornán. Igaz, kitűnő, nemes veretű műveket láthattunk, amelyek nélkül egy televíziós műsorpo­litika el nem képzelhető. De ha csak ezek képviselik a törté­nelmi tárgyú adásokat, a mű­sorterv egyszárnyú. A televí­zió ma az ismeretterjesztés, az információadás és a szóra­koztatás összetett fóruma. A legfontosabb művelődési és nevelési eszköz. Hatékonysága műfajainak sokrétűségétől és változatosságától függ. A különböző műfajoknak más és más a közönsége, más és más a hatékonysága. Nem kétséges, hogy azok a műsorok, amelyek a magyar történelemmel foglalkoztak, bármily jók voltak is, legszűkebb rétegre hatottak igazán...

Nem hagyhatjuk azonban figyelmen kívül, hogy a televízió kiszolgáltatott helyzetben van, anyagi és stúdióbeli lehetősé­gei korlátozottak. Kénytelen a házi, a filmgyártói műsor­ra hagyatkozni, s ezeknek a programja – szükségszerűen – esetlegessé teszi a televízió magyar történelmi programjait. Mert a színháznak mégiscsak az a feladata, hogy jó drámát, és tragédiát mutasson be, s nem az, hogy a lótenyésztő Széchenyit. Száraz György, Gyöngyössy, Kabay és mások televíziós műsorai azonban azt is sejtetik, lehet csökkenteni a televízió jelenlegi erőinek jobb csoportosításával is ezeket a kiszolgáltatottságokat. Mindez alig változat azon a tényen, hogy a nemzetközi és a hazai törté­nelem bemutatását a véletlen, az alkalomszerűség szabja meg.  E magyar televíziótól független tényezőkön nem lehet gyökeresen változtatni – a magyar televíziónak magának – de módosítani lehet. Kellenének például gyerekek számára készült történelmi filmek is...”

 

Március 16., a TV Híradó az Eurovíziótól tudósítást vett át Wilson brit miniszterelnök lemondásáról.

17.45 Mit jelent ma a forradalmi magatartás? – vitaműsor. A vita aktualitását a röviddel korábban sugárzott Osztrovszkij regény filmváltozata, az Acélt megedzik szolgáltatta. Szerkesztő Hárs György, műsorvezető Radnóti László, vendégek: Lőcsei Gabriella, a Magyar Nemzet tévékritikusa, E. Fehér Pál irodalomtörténész, publicista, Györffy Sándor történész, Hunya István, a MEDOSZ elnöke és Pallag Róbert újságíró volt. Rendezte Csányi Miklós.

20.01 2. műsoron O’Neill: Boldogtalan hold – dráma közvetítése a Kecskeméti Katona József Színházból, felvételről.

 

Grósz Károly aznapi feljegyzése a Politikai Bizottságnak:

„A Magyar Televízió kéri, hogy a Hazafias Népfront kongresszusára való felkészülés időszakában – júliusban – egy körülbelül 20 perces beszélgetést készíthessen Sarlós István elvtárssal, a Népfrontnak a társadalmi életben betöltött szerepéről, politikai egységépítő tevékenységéről, eszmei arculatáról és a szocialista építőmunkához való hozzájárulásáról.”

(Magyar Országos Levéltár 288f. 22/1976/4. (AG/115/2) MSZMP KB Agit. Prop. Osztály.)

 

Március 17. 20.35 Herbert W. Franke: Az orchideák bolygója – újabb Rajnai András bemutató. Dramaturg Jánosi Antal, vezető- operatőr Bónis Gyula, televízióra alkalmazta és rendezte Rajnai András. Szereplők: Kovács István, Venczel Vera, Egri Márta, Harsányi Gábor, Benkő Péter.

 

A Film Színház Muzsika 1976/13. számában írta Apáti Miklós:

Az orchideák bolygója című eredeti tévéjáték 100000-ben játszódik a mű­sorújság szerint, de sajnos, a néző egy teljesen mai állapotú kísérletsorozat részvevője lehet csak. Az elektronikus technikával és a néző tűrőképességével kí­sérleteznek. Csak sajnálni lehet a tehetséges, fiatal színészeket, hogy teljesen légüres térben kell mozog­ni, játszani, alakítani, pantomimszerűen játszani, de azzal a tehertétellel, hogy meg is kell közben szólal­niuk. Herbert W. Franke sci-fijét többek között ezért nem tudta hitelesen közve­títeni ez az elektronikus kí­sérlet sem. Egyébként ideje levonni ennek a kísérletso­rozatnak a tanulságait az alkotóknak is.”

 

A Pest Megyei Hírlap március 19-i számában írta Akácz László:

„Sze­gény Rajnai András! Alig pár napja, hogy a Gilgames-film­je után jól elverték rajta a port a kritikusok, s most me­gint tartania kell a hátát: szerda este ismét egy elektro­nikus csodafilmmel jelentke­zett. Ezúttal Herbert W. Fran­ke sci-fi író szövege nyomán kopírozta egymásra a kicsi embereket meg az óriási fa­leveleket, s mindezt – leg­alábbis a műsorújság szerint – azért, hogy bemutassa: mi­csoda veszedelem a szellemi és a fizikai elkényelmesedés. Franke – így az ismertető szöveg – aggódva figyeli egyre fejlődő technikai eszközeinket, a néző pedig ugyancsak aggód­va figyelte, hogy ugyan köz­vetítenek-e végre már valami neki szóló emberi dolgot is a tévé ugyancsak egyre fejlődő technikai eszközei. Sajnálattal kell megállapítani, hogy nem­igen közvetítettek! Akárcsak Rajnai András régebbi szem-kápráztatásai, ez a 100000-ben játszódó »tudi-fanti« história is csak arra volt jó, hogy egy ideig a személyek és tárgyak el- és föltűnéseit figyeljük, majd ebben megfáradva vala­mi hasznosabb elfoglaltság után nézzünk.

Hiába, nehéz elhinni, hogy ebből a makacsul újra- meg újrakezdett kísérletezésből va­laha tényleg lesz valami! Az a baja – mármint az egyszerű tévénéző szerint –, hogy tech­nikailag nem elég érdekes, a közvetített mondandó pedig teljesen elidegenített, anti­-emberi. Sem csodálatot, sem részvétet nem kelt ez a technikázás – így aztán szükség­szerű, hogy a rendezőnek min­den jelentkezésekor tartania kell a hátát.”

 

A Népszava március 23-i számában írta Vajk Vera:

„...Mi lesz a tévéjátékból, ha a technikai trükkök miatt elszakad a művészettől? A nemrég látott Gilgamesből képregény lett, jóformán gondolati tartalom nélkül, Az or­chideák bolygójának – noha eredetileg volt mondanivalója – csak a riasztó cselekményvázát kaptuk. A színészeket szinte megmerevítette a vetített hátterű, üres stú­dióban, koreográfia sze­rinti mozgással rendezett játék. Rajnai András tévérendező makacs buzgalom­mal keresi a televízió sajátos képi kifejezőesz­közeinek művészi alkal­mazásmódját. Tisztelet a vállalkozó kedvnek, de a nagyobb szabású produk­ciókkal várni kellene ad­dig, amíg a kísérleti tévéműhely bizonyítani tud­ja, hogy az elektronika révén valóban újfajta, eredeti művészi élménnyel gazdagodhatunk.”

 

A Hajdú- Bihari Napló március 24-i számában írta Cs. Nagy Ibolya, részletek:

„...Feltehető, hogy a 100000-ben játszódó fantasztikus sztori kétséget kizáróan »megkövetelte« magának a hagyomá­nyos televíziós technikától merőben eltérő, tehát a távoli jövő fantasztikumait hason­lóan fantasztikus eszközökkel láttató, kife­jező filmezést, megoldásokat, trükköket. Ez így rendjén is való. De az már kevésbé, hogy ez a technika úgy láttasson egy elgépiesedeti világot, úgy próbáljon elrettenteni bennünket ettől a világtól, hogy közben ma­gától a technikától is elrettenjünk. Mert csak az orchideák bolygójának vas-műanyag külsejét, művi úton létrehozott műanyag fáit, bokrait, virágait, óriás hangyáit, ana­nászt formázó, állatszemeket utánzó, ijesztő képződményeit képes bemutatni – a boly­góra tévedt emberek hőkölését, létfilozófiai meditációit, tehát az embertelen világ okoz­ta emberi rémületet már nem. Vagyis a lé­nyeget nem, csak e lényeg külső burkát. Akik színesben látták a produkciót, aligha­nem még rosszabbul jártak: bennük a szí­nek vibrálása maradt meg élményként, min­dent elfedő emlékként, s még annyira sem figyelhettek az egymástól (embertársaiktól) már évszázadok óta elidegenedett, s a boly­gón erre némiképpen (persze csak éppen hogy) ráeszmélő csúcsfejű figurák tépelődéseire, mint azok, akik, színek híján, csak a bolygón levő képződmények formáiban gyö­nyörködhettek...

A technika megölte a szándékot: s maradt egy csomó pihegő orchidea, mozdulatlan han­gyaszem, habbá olvadó fémalakzat, s ma­radtak a színészek, akiknek a makett technika miatt a puszta földön kellett eljátszaniuk, hogy árkokat ugranak át, partokra kapaszkodnak, süppedős homokban, műanyag homokban próbálnak egyensú­lyozni, gerendáról esnek le stb. Színészi erőpróba volt ez, jó helyzetgyakorlatok: de semmi több. Szólni is csak azért érdemes róla, mert úgy látszik, ez a fajta televíziós ábrázolási mód egyre sűrűbben tűnik fel a képernyőn – s nagy veszélyhelyzetre figyelmeztet.”

 

Március 18-19., ülésezett az Országgyűlés. A TV Híradó beszámolt az új honvédelmi törvény elfogadásáról, amely a sorkatonai szolgálatot 24 hónapban állapította meg. A hadkötelezettség korhatárát 50-ről 55 évre emelték.

 

Március 21., először jelentkezik a tévében a Mindenki iskolája sorcím, majd egyre sűrűsödik, hogy előkészítse a szeptemberi „valódi" indulást.

 

Az év folyamán a közművelődési főosztály számos új műsort indított. Erről tájékoztatta a sajtót Sylvester András főszerkesztő még 1975 decemberében, az MTI híre is ismertette az ott elhangzottakat:

„1976 mozgalmas évnek ígérkezik a televízió közművelődési főosztályán is. Mint Sylvester András, az osztály vezetője el­mondotta, az MTI munkatársának, jövőre is több mint kétezer percben igyekeznek tájékoztatni a tévénézőket a legfrissebb, leg­aktuálisabb tudományos eredményekről, a marxista világnézet fegyverével vizsgálják meg a hazai és a külföldi tudományos világ újdonságait. Folytatni kívánják olyan kortörténeti doku­mentum-értékű portrék készítését, melyek századunk jelentős alkotó személyiségeit, tudósokat, művészeket mutatnak be, megem­lékeznek a jelentősebb évfordulókról, tovább bővítik az együttműködést más közművelődési intézményekkel, a könyvkiadókkal, a Tudományos Ismeretterjesztő Társulattal, a múzeumokkal, stb. Jó néhány új sorozat kerül képernyőre a következő évben. Az Öröklődés titkai című sorozat folytatásaként a Születésünk titkai című sorozat a fogamzástól a szülésig tartó élet ál­talános biológiai törvényszerűségeit mutatja be. Földünk erőforrásai címmel ugyancsak többrészes sorozat indul, amely az energia fogalmának természet-tudományos magyarázatát adja. Szó lesz benne az egyes energiafajták átalakulásának törvényéről, az energia megsemmisíthetetlenségének elvéről, a földi erőfor­rásokra vonatkozó elképzelésekről, stb.

Tíz, egyenként 40 perces részből álló sorozat a Nyelv vi­lága, amelynek fő célja a rendszeres nyelvművelés. Ebben beszá­molnak a tévé munkatársai a nyelvművelő mozgalom aktuális esemé­nyeiről, foglalkoznak a nyelvvel kapcsolatos elméleti és gyakor­lati ismeretekkel. Újadásokkal jelentkezik a Századunk is, amely­nek újabb öt epizódja Magyarország 1944. március 19-i német meg­szállását, az esemény történelmi előzményeit dolgozza fel. Rákóczi címmel dokumentumfilm mutatja be II. Rákóczi Ferenc születésének 300. évfordulója alkalmából a fejedelem életútját, és ugyancsak három történelmi ismeretterjesztő film választja témájául a Rákóczi-féle szabadságharc eseményeit.

Magyar tájak címmel földrajzi, gazdaságföldrajzi sorozat indul, amely hazánk főbb tájegységeinek megismertetésére vál­lalkozik, górcső alá állítva a geológiai alapokat, a táj termé­szetes fejlődését, a gazdaságföldrajzi hasznosítás problémáit. Többek között 1976-ban a Kőszegi hegységről, a Szekszárdi domb­vidékről, a Tatabányai medencéről, a Hortobágyról, a Balatonról, valamint a Duna-Tisza közéről, a Kiskunságról forgatott alkotá­sokat láthatjuk.

Havonta jelentkezik eztán a Filmszem, amely a filmművé­szet eseményeiről számol be, szól a forgalmazásba kerülő legértékesebb filmekről, az új kisfilmekről, illetve a filmművé­szettel kapcsolatos közművelődési kérdésekről. Népművelés címmel közművelődési magazinműsor is jelentkezik majd jövőre, amely a művelődési házak munkáját kívánja támogatni.

A televízió portréfilmet tervez Vas Istvánról, Hauser Arnoldról, Balogh Edgárról, Illés Endréről, Bay Zoltánról, Márta Ferencről, Jancsó Miklósról, Fábri Zoltánról és másokról.

Unokáink is látni fogják címmel sorozat indul az építészet és a várostervezés problémáiról. Négy adás a vidéki lakótele­pek, a városközpontok, a nevelési célt szolgáló intézmények tervezésével foglalkozik. A környezet átalakítás gondjait tűzi na­pirendre a Lakáskultúra című hétrészes sorozat.”

Forrás: MTI hírek (bb.5. –t nn tr ha la – 1975.december 5.)

 

Március 23. 20.05 Sós György: Köznapi legenda – a Magyar Televízió és a Bayerischer Rundfunk koprodukciójában készült tévéfilm. Szerkesztő Balla Katalin és Péter Papst. Operatőr Mestyán Tibor, rendezte Félix László. Szereplők: Helmut Qualtinger (Máriáss József), Horváth Teri, Szemes Mari, Drahota Andrea, Francz Rudnick (Somogyvári Rudolf), Mécs Károly, Képessy József, Szénási Ernő, Simon György, Pádua Ildikó, Konrád Antal.

 

Horváth Lóránt gyártásvezető 2010-ben, Dunavölgyi Péternek adott interjújában így emlékezett erre a filmre:

„– Az életrajzodban azt olvastam, hogy ebben az évben jártál a Bayerischer Rundfunknál is.

– Az első koprodukciós film miatt. Ekkor készült a Köznapi legenda. Félix László rendezte. A filmszerkesztőség vezetője Balla Katalin egy filmfesztiválon hozta össze ezt a koprodukciót, mivel jól ismerte a Bayerische Rundfunk egyik fontos szerkesztőjét, Herr Paul Pabst-ot, akinek az apja Peter Pabst volt, az egyik legnagyobb filmes alkotó-rendező, aki Hollywoodban az 1920-30-as években filmtörténetileg is kiemelkedő, elismert rendező volt.

Felajánlott javaslatunkra mondták, hogy jó a téma, és ha az ő elképzelésük is kedvezően alakul, akkor beszállnának ők is a koprodukcióba. Igaz csak valami kisebb formában tudnak, azért tehát mi is elfogadtuk ajánlatukat – hisz kezdetnek jónak tűnik. Aránylag erre nagyon kevés pénzt tudnának adni az MTV-nek, de ez jó volt, mert ebből még plusz devizális értékű nyersanyagot lehetett kapni a filmhez. Ők adták továbbá, koprodukciós hozzájárulásként a vezető színészeket is. Így keveredett össze egy tanulságos, újszerű, hasznos koprodukció. A főszereplő egy osztrák sztárszínész volt: Helmut Qultinger – aki németül játszott a filmben –, a magyar színészek mellett még két német színész is kapott szerepet. A film normálisan és jól elkészült, elfogadása München-ben, a Bayerischer Rundfunk elég jó és modern gyártó központjába lett kijelölve. Erre kimehetett a dramaturg, a rendező meg én az NSZK-ba. Az akkori Bayerischer Rundfunk nem volt még olyan hatalmas, mint ma a ZDF komplexuma, de igen megnyerő volt. A helyi vezetés fogadott bennünket és egy monitoron megnéztük, Herr Pabst-tal, igaz külön megtekintőben, a kész filmet.

Közben ezzel párhuzamosan a BR főbb illetékesei is egy másik helyen ugyancsak ezt nézték, majd felhívtak magukhoz. Némi gyors értékelés után közölték, hogy részükről rendben, el van fogadva. Hát így történt. Gyorsan és praktikusan, a filmet végig itthon forgattuk. Jjó kezdetnek, beindításnak sikeresnek tűnt, később már bonyolultabb és igen nagyszabású koprodukciókat is csinálhatott az MTV.”

 

Március 26., román–magyar tévéegyezményt írt alá Megyeri Károly és Julis Fejes Budapesten.

 

A Film Színház Muzsika 1976/12. számában Megyeri Károly elnökhelyettest televíziós munkájának kezdeteiről és jelenlegi feladatairól kérdezte Feledy Péter, részlet:

„Megyeri Károly egyike a legrégibb televízió­soknak. Pályafutása kezdetének időpontjait kapásból sorolja:

– 1958. április 4-én a ka­tonai díszszemlét kommen­táltam. Ekkor szólaltam meg először a televízióban. Első szereplésem a képer­nyőn 1959. január 4-én volt, az Élőújságban készítettem egy riportot. Ekkor még a rádiónál dolgoztam, 1959. március 15-én kerültem át a televízióhoz, pontosabban az Élőújság – a televízió egykori heti politikai ma­gazinja – szerkesztősé­gébe.

– A képernyőn át ismerték és szerették meg a nézők. Az Élőújságtól kezdve a Ki mit tud?-okon keresztül a Fórumokig szinte felso­rolni sem lehet azokat a műsorokat, amelyekben ri­porterként, műsorvezető­ként közreműködött. De közben – 1966-tól kezdve, amikor az ipari szerkesztő­ség vezetője lett –, egyre felelősségteljesebb vezető beosztásokba került. 1974 októberétől a Magyar Te­levízió elnökhelyettese. Tulajdonképpen mi tartozik a televízió nagy és bonyolult szervezetében az elnökhelyettes közvet­len irányítása alá? 

– Elsősorban a műsor­tervező munka. A műsor­készítő részlegek közül a politikai adások főszer­kesztősége, a televízió hír­adója és a sportosztály, va­lamint a koordinációs fő­osztály, amely a televízió technikai eszközeinek nem kevés gonddal járó elosz­tását végzi.

– Napjaink egyik leg­többet hallott, olvasott sza­va: a hatékonyság. A mun­ka eredményességének fo­kozása egyre jobban elő­térbe kerülő követelmény. Elégedett-e a televízió munkájának hatékonysá­gával?

Munkánk eredmé­nyességét mérni nehéz, de nem lehetetlen. Minden azon dől el, hogyan hasz­náljuk a rendelkezésre ál­ló szellemi és technikai ka­pacitást. Fontos, hogy a műsorstruktúra lehetősé­geit minél jobban értéke­sítsük: azokban az órák­ban, amikor a legnézettebb a televízió, a legszínvona­lasabb és egyben a legtöbb néző érdeklődésére számot tartó műsoraink menjenek adásba. Műsorszerkesztői munkánkban, a szinte vég­telen választási lehetőség figyelembevételével, job­ban kell szelektálnunk a témák között. S persze a műsormunka hatékonysá­gának döntő eleme nem utolsósorban az adott té­ma feldolgozásának módja.

A felsoroltak közül melyik ma a leggyengébb pont?

– Inkább úgy válaszo­lok: mindegyik tekintetben bőségesen vannak még fel­adataink, van még javíta­nivalónk. A szellemi és technikai kapacitás bővíté­se kizárólag a felső vezetés dolga, a többi, mindenek­előtt a feldolgozásmód vi­szont elsősorban a munka­társi szférába tartozik. Hogy most csak a feldolgo­zás módjával összefüggő egyetlen elvi kérdésre utal­jak: egy közepes színvo­nalú műsor is hatásos, de a szó negatív értelmében. Fontos, nagy téma közepes, szürke feldolgozása degradálja, leértékeli azt, amiről szól, illetve, amiről szólni kíván – és ilyen értelem­ben politikailag, erkölcsi­leg káros.

– Számíthatunk az em­lített kapacitás bővítésére?

– Hadd említsek csak egy tényt: jelenleg a szer­vezés, kialakítás stádiumá­ban vannak a televízió újabb, nagy fontosságú szellemi-technikai bázisai – a vidéki stúdiók. De rögtön hozzáteszem, hogy a vidéki stúdió kifejezés nem helyes, a hivatalos nevük: körzeti stúdió. Jó lenne, ha ez az utóbbi menne át a köztudatba. Nemcsak azért, mert a vidéki szónak van egyfajta le­becsülő, pejoratív értelme, hanem mert ez fedi funk­cióját is pontosan: Szeged és Pécs 3-3 megyényi kör­zetéről kívánunk frisseb­ben tudósítani, e körzetek helyi gondjaiban szeret­nénk alaposabb eligazodást biztosítani, és e körzetek kulturális értékeit szeretnénk országosan jobban megismertetni és elismertetni. A körzeti stúdiók az év második felében – egyelőre szerény műsor­idővel – megkezdik tevé­kenységüket…”

 

Március 27. 20.05 Színházi Világnap. Shakespeare: Othello – tragédia közvetítése a Madách Színházból, felvételről.

 

Március 28. 20.10 a Zenés TV Színház újabb bemutatója, Sárközy István: Itt járt Mátyás király – III/1. rész. Dramaturg Ruittner Sándor, operatőr Halász Mihály, rendező Sándor Pál. Szereplők: Lukács Sándor, Kern András, Bánsági Ildikó, Bodnár Erika, Gór Nagy Mária, Garas Dezső, Cserhalmi György, Holl István, Haumann Péter, Simon György, Kátai Endre, Szoboszlay Sándor, Baranyai László, Balázs Péter, Temessy Hédi.

 

Március 30. 20.05 Leonyid M. Leonov: Hazatérés – színmű közvetítése a József Attila Színházból, felvételről.

Március 31. 21.05 Születésünk titkai – dr. Czeizel Endre sorozatának első adása. Szerkesztő Kővári Péter, operatőr Abonyi Antal, rendező dr. Kárpáti György.

 

A Rádió és Televízió Újság 1976/13. számában írta Kővári Péter:

„...A tíz héten át látható adássorozat kézen fogva vezeti a nézőt a fogamzás, a meddőség, a vetélések és fejlődési hibák okai, a terhe­sekre leselkedő betegségek, a kis súllyal születettek problémái és a szülés rejtelmei között. A Magyar Vöröskereszt klubot szervez, amelyeknek    tagjai együtt nézik végig a sorozatot, majd a klub ve­zető orvosával megbeszélik személyes gondjaikat. Az adással egy időben az Élet és Tudomány cikksorozatot indít Születésünk titkai címmel. A sorozat sugárzása köz­ben a tévé forgatócsoportja több klubot keres majd fel, s az ott el­hangzó legérdekesebb kérdéseket filmszalagra rögzíti, hogy az érdeklődők az utolsó adásban választ is kaphassanak.”

 

A Film Színház Muzsika 1976/15. számában a sorozat kapcsán Gách Marianne interjút készített dr. Czeizel Endrével, részlet:

„Dr. Czeizel Endre és a Magyar Televízió ta­lálkozása ritka telitalálat! A kiváló genetikus tudós­nak a képernyőn terem­tettek katedrát, s csakhamar jóformán az egész or­szág lelkes növendékeként leste szavait. Az öröklődés titkai után dr. Czeizel most születésünk titkaiba avatja be hallgatóit, oly magától értetődő természe­tességgel, hogy a legbonyo­lultabbnak vélt orvosi adatok és tények, sőt, a kényesnek hitt kérdések is mindennapjaink elválaszt­hatatlan részévé váltak.

Nemcsak tudós, hanem rendkívüli tehetségű peda­gógus alkat, szuggesztív előadó is.

– Vajon hogyan szánta rá magát a képernyőn való szereplésre?

Amikor öt évvel ez­előtt Angliában jártam, tévésorozatot közvetítettek genetikai problémákról. Azt tapasztaltam, a tudós­nak egy csöppet sem dero­gál, hogy az ország színe előtt maga beszéljen tudo­mányos munkásságáról és mindenki nyilvánvalónak tekinti, hogy orvosi problémákat népszerűsít. Így aztán amikor a tévé ide­haza felkért az előadásso­rozatra, örömmel vállal­koztam rá. Ezt az elhatá­rozásomat azóta sem bán­tam meg, hiszen a tévé­közvetítések előtt jóformán lasszóval fogtuk azt a néhány fiatalt, aki genetikai tanácsért tévedt be hozzánk, ma ellenben sorban állnak az érdeklődők. Azelőtt örültünk, ha éven­te százan kerestek föl, de az elmúlt két évben ez a szám ezernegyvenre szö­kött föl.

A képernyőn pszi­chológiával átszőtt, intim hangon, rendkívüli tapintattal teremt kapcsolatot nézőivel. Milyen érzés az, hogy szokásos tanácsadá­sait most több millió hall­gatóhoz intézi?

Akad nem egy olyan téma, amelyről voltakép­pen négyszemközt illene beszélnem. De hát a szemé­lyes jellegű problémákról sem középiskolás fokon akarunk szólni. Az előadá­sok kezdeti elfogódottsága után nemegyszer úgy be­lelendülök a rögtönzött fejtegetésbe, hogy már-már megfeledkezem arról, há­nyan ülnek a tévékészülék előtt...”

 

A Népszava március 31-i számában írta Vajk Vera, részlet:

„Születésűnk titkai cím­mel ma este tízrészes népszerű-tudományos so­rozatot indít útjára a te­levízió. Rendkívül érde­kesnek ígérkező, jelentős vállalkozás ez. A megter­mékenyítéstől az új kis élet születéséig olyan té­mákat tár fel a televízió nyilvánossága előtt nyíl­tan, tudományos alapo­kon és humánus szépség­gel, amelyekről nem szokás, nem illik beszél­ni. Pedig kell. Nagyon is fontos tudni, mit tehet az ember a jövő nemzedékért, azért, hogy a szüle­tendő gyermekek a kí­vánt Időben, testileg és szellemileg egészségesen jöjjenek világra. »Tudományos show-műsor«. Születésünk titkaiba dr. Czeizel Endre genetikus avatja be a tévénézőket. Czeizel doktor, akinek világos, érdekes előadásmódját, közvetlen egyéniségét már Az öröklődés titkai című sikeres sorozatból ismerhetjük, ezúttal is szinte kézen fogva vezeti a nézőt a családtervezéstől a szülőszobáig, sőt nemcsak annak ajtajáig. Láthatjuk egy új emberke világra jöttét, és a tíz adásban még sok olyan életjelenséget, amelynek eddig csak or­vosok, tudósok, biológu­sok lehettek tanúi. A magyar és külföldi filmanyaggal gazdagon illusztrált sorozatot Kővári Péter szerkesztő »tudo­mányos show-műsornak« nevezi, s hozzáteszi – új  vállalkozásunk egy tudatos program ré­sze. Évek óta igyekszünk a korszerű egészségügyi felvilágosítást szolgálni a televízió sajátos eszközei­vel és lehetőségeivel. Az öröklődés titkairól, majd a civilizációs ártalmakról és a táplálkozási kultúrá­ról szóló Mozdulj illetve Megmérettünk című sorozataink igen jó fogad­tatásra találtak. Bízunk benne, hogy a Születé­sünk titkainak adásai is kivívják a széles nézőtá­bor érdeklődését.”

 

Ezen a napon Nagy Richárd elnök levelet intézett Grósz Károlyhoz, az  MSZMP KB Agitációs és Propaganda Osztály vezetőjéhez:

„A Magyar Televízió állami és pártvezetése azzal a kéréssel fordulunk hozzátok, legyetek segítségünkre abban, hogy a titkárság a látogatási programon kívül hagyja jóvá, hogy Németh Károly, Óvári Miklós és Gyenes András elvtársak május hónap folyamán belső tájékoztatót tarthassanak a Magyar Televízió mintegy 50 vezető munkatársa (főszerkesztők, szerkesztők) számára.

Az új műsortervezési rend szerint minden év június végéig kell elkészíteni a főszerkesztőségeknek a következő évi műsortervüket, melyeket azután szeptemberben véglegesítünk. Szeretném, hogy a műsortervező munka politikai, ideológiai magalapozottsága sokkal nagyobb legyen, mint eddig, s a Televízió műsorpolitikája jobban visszatükrözze a pártunk XI. kongresszusának határozatit, az SZKP XXV. kongresszusának tanulságait, s a bel- és külpolitika valóban időszerű és számunkra fontos kérdéseire adjon választ minden műfajban...”

(Magyar Országos Levéltár - 288f. 22/1976/4. MSZMP KB Agit. Prop. Osztály.)

A kérést Feljegyzés formájában Fodor László április 5-én továbbítja Győri Imre KB titkár felé, az Agitációs és Propaganda Osztály támogatásával.

 

Április

 

Április 2., a TV Híradó beszámolt a Skála Budapest Szövetkezeti Nagyáruház megnyitásáról.

 

Április 3. 18.15 a Horizont szerkesztőségének bemutatója: Párthűség, tiszta kéz... Szerkesztő Katona Júlia, riporter Sárközi Erika, operatőr Neumann László, rendező Mata János.

 

Április 4. a felszabadulás 31. évfordulója alkalmából a következő televíziósok részesülnek művészeti díjakban:

Zsigmondi Boris – Érdemes művész,

Sík Igor – Érdemes Művész,

Bárányi Ferenc – József Attila díj II. fokozat,

Dömölky János –Balázs Béla díj I. fokozat,

Mezei István – Balázs Béla díj II. fokozat,

Bánki László – Erkel Ferenc díj II. fokozat,

Lázár Eszter – Erkel Ferenc díj III. fokozat.

A Munka Érdemrend arany fokozatát kapja Konner János,

az ezüstöt Rockenbauer Pál és Szép Zsigmond,

a bronzot Pápai Lajos és Takács Mária.

Szocialista Kultúráért kitüntető jelvényt kaptak:

Dravas Máté, Herskovits Pálné, Kozma Béla, Németh Lehel, Rácz Gábor, Sági László, Szobolcsi Gézáné, Várszegi Károly, Vukovics Sándor és Zsupányi Józsefné.

 

Április 5., késő délután nagysikerű közönségtalálkozót tartottak az RTV Közösségszolgálatánál, az Október 6. utcában, a Játék a betűkkel című vetélkedősorozat alkotói, Egri János, Szűcs László és Hlatky Zsuzsa.

 

Április 6. a 2. műsorban Bercht: Kurázsi mama című drámájának közvetítése a Madách Színházból felvételről.

 

Április 8. 20.05 indul a nyolcrészes lengyel–magyar koprodukciós filmsorozat, a II. világháborús lengyel–magyar kapcsolatokról és a hozzánk menekült lengyelek sorsáról szóló A harmadik határ bemutat­kozása. Írta Adam Bohdaj, dramaturg Sipos Tamás, vezető-operatőr Kocsis Sándor, rendező Wojciech Salarz és Lech Lorentawitz.

20.01 a 2. műsorban Shakespeare: VI. Henrik – dráma közvetítése a Szegedi Nemzeti Színházból, felvételről.

 

Április 9., a TV Híradóban Práger György foglalkozott a számítástechnika térnyerésével, riportjában a számítógépek mezőgazdasági alkalmazási lehetőségeivel foglalkozott. A HÉT-ben 18-án pedig Wisinger István készített riportot és interjút Státusz szimbólum a számítógép? címmel.

 

Április 10. 19.00 az Egymillió fontos hangjegy következő adása.

 

A Népszava április 10-i számában írta (semleczy), részlet:

„A televízióban január 3-án bemutatkozott Egymillió fontos hangjegy már címével is megra­gadta a tánczenekedvelő nézőket. A sorozat rövid idő alatt elérte célját: negyedórában színvona­las muzsikát sugároz, változatos szereplőgárdával. A műsorvezető Keresztes Tibor stílusa jól illik a műfajhoz, és a hatást ki­tűnő színdramaturgia emeli. Módos Pétert már a Slágerszerviz idejéből jó szemű, a könnyűzenét kedvelő és értő szerkesz­tőként könyveltük el. Új, életrevaló ötletei továbbra is vannak. Például május 15-én bemutatja az Eurovíziós fesztivál győztes dalát, az év vé­gére pedig két nagyobb lélegzetű összeállítást is tervez. A ma esti adás­ban egyébként Zalatnay Sarolta, Karda Beáta, Horváth Attila, a Skorpió és á Volvo együttes sze­repel a programban.”

 

Április 11. 16.05 a tévé megindítja történelmi magazinműsorát, a Históriát. Szerkesztője Hanák Gábor.

 

A Rádió és Televízió Újság 1976/14. számában a szerkesztő (H. G.) így ajánlotta a műsort a nézők figyelmébe:

„A műsor a történelem tárgy­körébe tartozó új kutatáso­kat, megállapításokat szeret­né megismertetni – olvashattuk már jó néhány tévé előzetesben. Újabban azonban mindinkább kide­rül, hogy egyszerűen csak történelmünkről, múltunkról kellene be­szélni. Hiszen a régi – sokszor azt mondhatjuk: szerencsére – egyre kopik. Az e héten útjára bocsátandó – s ezentúl havonta jelentkező – maga­zinműsor levonja ebből a szükséges következtetéseket: történelmi isme­ret- és élménygyűjtéshez kíván segít­séget nyújtani. Íme az első adás né­hány témája: Történelmi séta ország­járóknak – Múzeumi tudósítás – Tárlat régi híradófilmekből (ezeket a képsorokat talán már láthattuk is egy-egy villanásra – más adások illusztrációjaként; most azt is meg­tudjuk, hogy mikor, hol, milyen al­kalomból készültek, kik rögzítették a felvételeket, mit írtak az esemény­ről a korabeli lapok). És lesz még egy-egy rövid glossza – először arról, mi is a történelem. Indul to­vábbá egy játékos sorozat, melyet röviden így nevezhetnénk: »Törté­nelmi tárgyakat keresünk«. Remélhető, hogy a műsor – köz­vetve – hozzájárul majd nemzeti kincseink gyarapodásához és, de leg­főképp mindannyiunk történelmi ismereteinek gazdagodásához.”

 

Április 11. 19.00 Chrudinák Alajos és Várszegi Károly újabb libanoni újabb (Várszegi a forgatás alkalmával megsebesült).

20.10 a Költészet napja alkalmából Csokonai Vitéz Mihály: A méla Tempefői bemutatója. A képernyőre kerülő művet a még majdnem gyermek Csokonai írta, 1793-an. A szerző által befejezetlenül hagyott művet a tévéváltozat készítői megpróbálták befejezni és a költő néhány versével is gazdagítani. A forgatókönyvet írta Zsurzs Mária, dramaturg Litványi Károly, vezető-operatőr Lukács Lóránt, rendezte Zsurzs Éva. Szereplők: Balázsovits Lajos, Venczel Vera, Egri István, Mányai Zsuzsa, Haumann Péter, Kalocsay Miklós, Koncz Gábor, Némethy Ferenc, Horváth József, Paudits Béla, Dégi István, Bilicsi Tivadar, Gyenge Árpád, Zenthe Ferenc, Bangó Erzsébet, Páli János, Vásárhelyi Sándor.

A Magyar Nemzet, április 14-i számában írta Lőcsei Gabriella, részlet:

„A Televízió merész gesztus­sal a Költészet napját ünne­pelte a Tempefői tévéváltoza­tával. A címlap – A KÖLTÉ­SZET NAPJA, Csokonai Vitéz Mihály: A méla Tempefői – azt sugallta most 1976. április tizenegyedikén, József Attila születésnapján, hogy a Tempe­fői kesernyés derűjével hasznos a költészet hazai sorsát ünnepelni... A Televíziónak azonban csak félig volt mersze közönsége költészetnapi elgondolkodtatásához. A Tempefőit ugyan mű­sorára tűzte a nevezetes na­pon, de a film kezdete előtt, eleve eloszlatva az esetleg fel­merülő kételyeket és felisme­réseket, megpróbálta elhitetni a nézőkkel a bemondói aján­lás, hogy Tempefői a múlt, az ünnepnap a jelen. A hazai literatúra iránt általában kö­zömbös néző bizonyára el is hitte és irányadónak tekintette e bevezető szavakat. A szavak jelentését is firtatók esetleg kételkedtek és a műsor szán­déka és jellege közötti ellentmondásra felfigyelve talán a mai Tempefőik gondjairól vár­ták a játékot. A tévéfilm azon­ban meggyőzhette őket, szó sincs párhuzamokról, sejtetésekről és jelenről ebben a já­tékban. A televízió Tempeföi-je: tisztelgés egy irodalomtör­téneti remek előtt, amelyet ér­demes megismertetni a maga hagyományos mivoltában...”

 

Április 13. 20.05 Németh László: Mathiász-panzió – dráma közvetítése a veszprémi Petőfi Színházból, felvételről.

 

Április 15. 20.01 a 2. műsorban Shakespeare: VI. Henrik – dráma közvetítése a Szegedi Nemzeti Színházból.

 

Április 17. 20.25 Szombat este – szórakoztató összeállítás. Első rész: Enyém a képernyő – Bárdi György műsora. A népszerű színész saját estje, meghívott vendégekkel. Szerkesztő Fekete Katalin és Sztevanovity Dusán, vezető-operatőr Mestyán Tibor, rendezte Deák István.

 

A Dunántúli Napló április 21-i számában írta H.E, részlet:

„Bárdi-show. Nem is tudom, miért nincsenek nálunk ilyen műsorok. Nyilván a sztárkultusszal is összefügg, vagyis a sztárosdi el­tökélt, már-már görcsös taga­dásával. Pedig tele vagyunk jó színészekkel, színes színészegyé­niségekkel, akiknek bizonyára más is van a tarsolyukban, mint az a képesség, amellyel egy-egy adott szerepet eljátsza­nak. Adni nekik egy vagy más­fél órát a képernyőn, tegyék, amit akarnak, játsszanak, éne­keljenek, táncoljanak, beszél­gessenek, dicsekedjenek, mu­tatkozzanak be, ahogy jól esik – igazán egyszerű ötlet. A show-műsorok nálunk úgyis gyermekcipőben járnak, miért ne adhatnánk hát a színészek­nek ilyen »alkotó lehetőséget«?

Közben meg azt gondoltam, meg kellene bírálni a Bárdi-showt, hogy helyenként merev volt és betanult, hogy egy szí­nész attól, hogy színész, még nem okvetlenül riporter is, hogy ha a csevegések egy kaptafára készülnek, akkor a néző a harmadiknál már félrehúzza a száját, hogy ennél szélesebb skálát vártunk tőle – és így to­vább. De végül is elálltam ettől a szándékomtól, mert vajon mi okból követelhetnénk, hogy minden Szombat este (című műsor) remekművekben bővel­kedjék. A kellemes, színes szó­rakoztatás követelményét pedig kimerítette Bárdi György, sen­ki se tagadhatja. A műsornak külön kellemes feszültséget adott a jelenlévő közönség, amely az élő adás érzését keltette. A meghívott vendégek végeredményben szintén a fris­sességet és a meglepetéseket szolgálták. S baj volt-e, hogy a tájékozatlan nézők tömegei is értesültek róla, hogy kitűnő szín­művészünk büszke a tenisz­tudósára? Miért lett volna baj? Nap, mint nap látunk, hallunk riportokat egyetemi tanárok­kal, kőművesekkel, tanárok­kal és tanácselnökökkel, és hogy azokból megtudjuk, hogy X;.Y. üres óráiban bélyeget gyűjt vagy vadászni jár. Miért ne lenne ilyen természetes ez egy színész esetében?

Minden egybevetve örömmel vennénk, ha a televízió meghonosítaná a színész-show műfaját, amely a tévé egyik legtévészerűbb és legnépszerűbb műsora lehetne. Megfelelő választék esetén azután, mindenki eldönthetné ízlése és tapasztalatai alapján, hogy milyen az igazán jó színész-show. Amit ma még – jósképességek híján – nagy könnyelműség lenne meghatározni...”

 

Április 18. 20.10 Georges Feydeau: Bolha a fülben – vígjáték közvetítése a Vígszínházból, felvételről. 

 

Április 20., Róbert László levélben tájékoztatta Miklós Imre államtitkárt, az Állami Egyházügyi Hivatal vezetőjét az 1976-os A vallás- egyház-társadalom című dokumentumfilm sorozat 1976-os terveiről:

Május: olasz rész forgatása. Június: Thaiföld, Bangkok (ez a film a Vietnámban és Laoszban 1977tavaszán készülő – a marxizmus és buddhizmus dialógusával foglalkozó – film szerves része). Augusztus:  USA. Szeptember: Portugália – az előzetesen jóváhagyott Fatima című film forgatása. „Kérjük a fent ismertetett filmek engedélyezését.”

(Magyar Országos Levéltár  XIX. – A -21- c. Állami Egyházügyi Hivatal Adattár,  000.3. Könyvkiadás, sajtó, rádió.)

 

Április 20-24. között rendezte meg a Magyar Televízió Kőszegen az első Televíziós Gyermekműsorok és Gyermekfilmek Szemléjét. A TV Híradó tudósított a megnyitóról április 21-én.

 

A Filmvilág 1976/10. számában írta Tarbay Ede, részlet:

„Zavarba ejtő tematikai sokféleség, de a vitákat minden esetben jól előkészítő, és éppen ezért vitára ingerlő csoportosítás jellemezte a Magyar Televízió csaknem húsz esztendeje létrehozott gyermekosztályának első – és éppen múltja miatt megkésett – kőszegi szemléjét. Az ötnapos bemutató sorozat valóban szemle volt, ízelítő és keresztmetszet egy osztály munkájáról, törekvéseiről, eredményeiről és gondjairól...”

 

A Népszava április 21-én írta:

Kedden Kőszegen meg­kezdődött az első televí­ziós Gyermekműsor- és Gyermekfilm szemle. A Jurisics-várban megren­dezett négynapos szemlén az alkotók, a tévések, a kritikusok, a pedagógu­sok, az újságírók és a kö­zönség – köztük termé­szetesen nagy számban gyermekek, mint legfőbb »fogyasztók« –, teszik mérlegre az elmúlt csak­nem húsz esztendő hazai televíziós gyermekműsor és gyermekfilm termését. Délelőttönként szakmai vetítéseket tartanak az elmúlt években készített produkciókból, majd dél­utánonként vitákat, be­szélgetéseket rendeznek róluk.”

 

Október 20-án Sándor György készített jelentést az Elnökség számára az eseményről. Ebből részletek:

„...A szemlét, melynek programjait Kőszegen és környékén is lehetett venni az OIRT 10-es csatornáján, azzal a céllal rendeztük, hogy az alkotók széleskörű tanácskozáson vitathassák meg tapasztalataikat írókkal, újságírókkal, pedagógusokkal, s gyermekekért dolgozó más művészeti műhelyek munkatársaival. Az első szemle középpontjába az esztétikai nevelést állítottuk. A műsorokat mindig gyermekközönséggel együtt néztük, s vitáinkat mindig a látott műsorokból indítottuk... Összegezve: a szemle hasznos kulturális munkaértekezlet volt. Helyes volt, hogy versenyt nem hirdettünk, díjakat nem osztottunk – nem vontuk el a figyelmet a lényegről: az eszmecseréről.

A tanácskozás során kiderült, hogy alapjaiban jó úton járunk, generális változtatásokra nincs szükségünk: rangjuk van a tévé gyermekműsorainak...

Kőszeg városa ideális helyszín – légköre, zártsága nagyon is alkalmassá tette (és teszi) a szemle lebonyolítására... Nehezítette a lebonyolítást a város szállodai helyzete. Amíg a szállodahelyzet lényegesen nem javul, a kőszegi szemlét nem lehet nemzetközivé tenni...

Az Elnökség az elmúlt évben úgy döntött, hogy a Kőszegi Szemlét kétévenként rendezzük meg. A miskolci fesztivállal való ütközés miatt azonban szükségessé vált, hogy a Kőszegi Szemle a páratlan évekre menjen át. Ezért a Televíziós Gyermekműsorok és Gyermekfilmek II. Szemléjét 1977. május 9-13. között kívánjuk megrendezni…”

(Magyar Országos Levéltár XXVI-A-9-a/24 doboz, MTV iratok.)

 

Április 21. 20.05 Sütő András: Egy lócsiszár virágvasárnapja – dráma közvetítése a kaposvári Csiky Gergely Színházból, felvételről.

 

Április 23. 20.05 Gvadányi József és Gaál József: A peleskei nótárius – tévéjáték bemutatója. Dramaturg Zahora Mária, vezető-operatőr Abonyi Antal, rendezte Kalmár András. Szereplők: Páger Antal, Bilicsi Tivadar, Borbás Gabi, Kalocsay Miklós, Béres Ilona, Garas Dezső, Agárdi Gábor, Miklósy György, Komlós Juci, Bod Teréz, Papp Éva, Szilágyi Tibor, Nagy István, Gombos Kati, Bányai János, Bálint György, Gaál János, Gálvölgyi János, Gór Nagy Mária, Hegedűs Erzsi, Prókai István, Tóth Imre.

A Rádió és Televízió Újság 1976/29. számában Zahora Máriával készített interjút Vadas Zsuzsa:

„Láthatatlan fiatalok. Zahora Mária a tévé drámai főosztályának legfiatalabb dramaturgja. Egyike azoknak, akik sohasem személyesen, mindig a műben vannak jelen a képernyőn, s láthatatlanul is együtt buknak vagy diadalmaskodnak a filmekkel, tévéjátékokkal. Most éppen jó időt választottunk a beszélgetésre. A Rókus templom harangjai című tévéjáték – amelynek ő volt a dramaturgja – a filmkritikusok díját kapta a veszprémi tévétalálkozón.

– Ebben talán az is közrejátszott, hogy nem először dolgozom együtt Hajdufy Miklós rendezővel. Vele és Száraz György íróval már az ötö­dik forgatókönyvet készítjük közö­sen.

– Mi a dramaturg szerepe az al­kotói »hármasban«?

– Összekötő kapocs a kettő kö­zött. Egy jó rendezés megemelheti a művet, de nem pótolhatja. Ezért nekem mindig a darab az elsődleges, ennyiben irodalom centrikus vagyok. 

– Tehát inkább írópárti? 

– Ezt így nem mondanám.  Az irodalom is, meg a tévé is külön műfaj, másként hangzik a mondat leírva, mint a képernyőn elmondva. Az írók is rajtam mérik le először, hogy műveiknek milyen a televíziós hatása.

– Ehhez az is kell, hogy a dra­maturg nemcsak az irodalomban le­gyen tájékozott, hanem a televízió­hoz is értsen?

– Évekig csak tanultam a szak­mát, mint gyakornok. Rengeteg forgatókönyvet olvastam el, forgatá­sokra jártam, és még ma is úgy készülök minden feladatra, hogy könyvtárakat bújok, »megtanulom« az adott kort, a legapróbb részle­tekig. Nagyon sokat köszönhetek Hubay Miklósnak, aki a dramatur­gia gyakorlatába vezetett be. Azt is lényegesnek tartom, hogy kezdő­ként olyan rendezőkkel dolgozhat­tam, mint például Szönyi G. Sán­dor, aki arra tanított, hogyan lás­sak tévészerűen.

– Öt éve végezte el az egyetem magyar–esztétika szakát. Utána mindjárt a tévéhez került.

– Jó érzés, hogy kezdettől bíztak bennem, hagytak és segítettek dolgozni. Évente legalább egy, néha több olyan művet kapok, ami a szívügyem, a saját választásom. Ilyen például a most készülők közül kettő. Az egyik Arany László műve, A délibábok hőse, Gorái Gábor és Horváth Jenő átdolgozásában. A másik Lengyel Péter Viktor szerel­mei című munkája, ezt Szabó István rendezi. Egy dramaturg, aki még na­gyon a pályája elején tart, ennél többet nem is kívánhat...”

 

Április 24-27. között Ipper Pál szerkesztő, műsorvezető és ifj. Török Vidor operatőr tudósította a TV Híradót a portugáliai választásokról.

A Rádió és Televízió Újság 1976/5. számában ifj. Török Vidort munkatársa, Moldoványi Ákos mutatta be az olvasóknak:

Nemrégiben valaki azt kérdezte tőlem: Mondd, hogy van ez? Van nálatok egy ismert operatőr, Török Vidor. Olvastam, hogy nyugdíjba ment. Mégis, azóta szinte többször látom a nevét a képernyőn, mint azelőtt. A kérdezőnek s a többi érdeklő­dőnek hadd adja meg ez a kis írás a választ. A titok nyitja roppant egyszerű: ez a Török Vidor nem az a Török Vidor... A tévések szeretve tisztelt »Vidor bácsi«-ja 1968-ban valóban nyugdíjba vonult. Azóta csak egyszer-egyszer jön a televízió tájékára, amikor felkérik valamilyen sportesemény közvetítéséhez – vezető operatőrinek. Mert a sport (fő­leg a foci) a nagy szerelme, máig is a pályán érzi magát a legjobban, a gumioptikás kamera »karját« szorongatva. Egyszóval: ő nyolc évvel ezelőtt elvonult, de előbb még gon­doskodott az utánpótlásról – meg­tanította a mesterség sok csínjára-bínjára, fortélyára a fiát, ifjabb Török Vidort, akit emiatt a szakma olykor még ma is egyszerűen »Kisvidor«-nak emleget. Az ifjabb Török a Filmhíradónál kezdte a szakmát, 1960-ban: a papa nyomdokain haladva elsősorban a sportesemények fotografálására specializálta magát. Legkedvesebb sportága – fényképezhetőség szempontjából – a torna, az evezés, a kerék­pározás volt. Segédkezett híradós politikai riportok és dokumentum­filmek felvételében is. Abban az év­ben, mikor a papa visszavonult, »Kisvidor« a Televízió híradójához került. (S azonnal megismerkedett e sorok írójával, aki szintén akkor volt újonc. Az ismeretségből barát­ság lett, majd közös munka: máig is egymással dolgozunk, alkotó-pár­ban a TV Híradónál.) Főnökei hamar felismerték a fia­talember értékeit és szakmai tapasz­talatait: egyre komolyabb feladatok­kal bízták meg. 1968-ban a szófiai VIT-ről tudósított eleven, mozgal­mas, fiatalok ünnepéhez méltó kép­sorokkal. Aztán hosszú ideig képző­művészeti riportokat fotografált; a szakma és a közönség is felfigyelt szépen komponált, jól világított ké­peire, művészportréira. 1973-ban és 1974-ben két nagy riportfilmet for­gatott: Szibériában Elek Jánossal, a jelenlegi moszkvai tudósítóval az Amíg az energia felszabadul... cí­műt, Lengyelországban pedig A harmincadik tavaszt – énvelem. Mind­kettő sok elismerést kapott. Különö­sen a színeket dicsérték – ugyanis mindkét film színesben készült, s ebben az ifjabb Török különösen já­ratos. (Szakértelmét még abban az időben szerezte, amikor laborató­riumban dolgozott.) 1975-ben amel­lett, hogy hozzájárult napjaink »ké­pes krónikájának« készítéséhez, so­kat utazott: járt Irakban, Portugáliá­ban és Helsinkiben, a Biztonsági Kon­ferencián. Nemrégen új oldaláról mu­tatkozott be – kiválóan kezeli a mostanában munkába állt hordozható, képmagnóval kombinált elektro­nikus kamerát. Róla valóban elmondható: nem esett messze...

 

Április 24. 21.00 Karel Gott Budapesten – közvetítés az Erkel Színházból. 

 

Április 27. 20.05 ismét Fórum a televízió képernyőjén. A februári előterjesztés alapján végül is lett Fórum adás, de nem belpolitikai témával fog foglalkozni, hanem külpolitikai témákkal!

 

A hónap közepén, április 13-án az MSZMP KB Agitációs és Propaganda Bizottsága megvitatta a televíziós külpolitikai Fórum műsorokról készített előterjesztést. Részletek a jegyzőkönyvből:

„Jelentés a televízió külpolitikai Fórumainak elemzéséről.

Előadó: Grósz Károly.

Az Agitációs és Propaganda Bizottság egyetértően tudomásul veszi a jelentést. Megállapítja, hogy a külpolitikai fórumok sikeres műsornak bizonyultak. Helyesli a műsor továbbfejlesztésére kialakított elképzeléseket.”

Melléklet az előterjesztés. Ebből részletek:

„A Televízió első Fórum adása 1968 őszén volt, a nézők külpolitikai kérdéseire válaszolt. Azóta a mintegy 40 Fórum közül 20 volt külpolitikai témájú.

A legnézettebb politikai műsorok egyike, főidőben, 20 óra után kerül sugárzásra. Korszerű televíziós műfaj. Az egyes adásban a nézők is aktívan részt vesznek: átlagosan1000 kérdést intéznek a Fórum résztvevőihez, túlnyomó többségüket az adásidő alatt, telefonon. (A másfélórás adásidőben kb. 60-80 kerül megválaszolásra)...

A Fórum társadalmi és politikai életünk demokratizmusának és a televízió fejlődésének sajátos terméke, tartalmilag és formailag is több új elemmel gyarapodott az eltelt hét és fél év alatt. Részt vállalt e műsor a baráti országok (kétszer a Szovjetunió, illetve az NDK, Lengyelország és Bulgária) életének, munkájának bemutatásából. Formai újítás volt az egy időben a moszkvai és más külföldi tudósítók közvetlen kapcsolása...”

Részletek a jelentés kritikai elemeiből:

„A külpolitikai Fórumok politikai hatékonyságát legfőképpen a következők veszélyeztették:

1. Szemléletbeli torzulás, miszerint ebben az adásban olyan kérdéseket és úgy lehet feltenni, amelyeket és ahogy a tömegtájékoztatás egyetlen más csatornáján sem (pl. Bolgár fórum).

2. Szerkesztés helyenként laza, végiggondolatlan, s emiatt időnként az újságíró »jól értesültsége«, ritkábban a nyugati propaganda hatása szerint állnak össze a kérdése és a válaszok. Brezsnyev elmaradt egyiptomi látogatása kapcsán a válaszadó belebonyolódott a nyugati propaganda »betegség-találgatásaiba«. Volt műsor, amelyben a szocialista világot jórészt Kína, Albánia és Jugoszlávia témai képviselték.

3. Nem érvényesül mindig kellő politikai érettség, felelősség, sem a műsor keretében adott információkban, sem az orientáló kommentárokban (a szovjetunióbeli »passzport«, a kairói tüntetés stb.).”

(Magyar Országos Levéltár 288f 41/261 MSZMP KB Agit. Prop. Bizottság iratai.) 

 

Ezzel egy időben megjelent a Tömegkommunikációs Kutatóközpont kiadásában Márványi György Fórum című kiadványa a Műsormonográfiák című sorozatban. Márványi a Fórum eddigi történetét mutatja be a kiadványban, és elemzi a műsor fogadtatását, eredményeit. Részletek a kiadványból:

„A két nagyméretű, hangszigetelt, üvegablakos »telefonfülke« már sok sikeres tévéadást látott: a Ki miben tudós fiatal, tehet­séges, nagy tudású versenyzői dolgoztak benne heteken keresz­tül. 1968. szeptember 17-én este két külpolitikai szerkesztő ült benn egy-egy telefon mellett, papírral, ceruzával felfegyverezve. A fülkék mellett hat külön kis asztal sorakozott, kissé iskolásan, rajtuk a »tulajdonosok« nevei, az asztalok előtt pedig Vitray Tamás álldogált, nyakában egy jó nagy mikrofonnal. Velük szemben sorakozott a négy kamera, s a kamerák vonala mögött – képen kívül – egy kis »szerkesztőség«: szerkesztő, gépírónők, »küldöncök« lesték az óramutatót, amely ekkor 19 óra 24 per­cet mutatott. A rendező, Kígyós Sándor néhány gyors, rövid utasítással feszesre fogta egész apparátusának gyeplőjét, aztán a fülhallgatók zümmögése helyett a hangos utasítás dörrent bele a csendbe: »Figyelmet kérek! Ki vagytok adva!« Felhangzott a szignál zene, egyszerű, modern felirat jelent meg a képernyőn, útjára indult a Magyar Televízió egyik legnagyobb horderejű politikai műsora, a Fórum.

A műsorvezető néhány rövid mondattal ismertette az új adás lényegét: a néző telefonon kérdez, a külpolitikai szakértők pedig azonnal, kapásból válaszolnak. Bemutatta a résztvevő külpolitikusokat (akik közt mellesleg egy belpolitikus is volt) és a »telefonfülkében« kucorgó szerkesztőket. No és bemondta azt a két telefonszámot, amelyen a nézők felhívhatják az adást. Ezután – hogy ezzel is egy kis időt adjon a nézőknek a kérdések megfogalmazására és a tárcsázásra – a közvetítő kocsi jelentke­zését kérte Győrből, ahol a gyár művelődési otthonában 20-30 néző gyűlt össze, hogy az adás során kérdéseket tegyenek fel a stúdióban ülőknek...

Azt persze, hogy milyen jelentőségű az új adástípus, sem az alkotók, sem a nézők nem tudták. Ma, amikor több mint hat év múlt el, és több, mint harminc adás tapasztalatai állnak rendelkezésünkre, nyugodtan elmondható, hogy ezt az adást számon kell, hogy tartsa a Televízió krónikája. A Fórum - tévés »történelmi esemény«.

...A műsor létrejötte, tartalma és formája nem a véletlen szü­leménye. Kevésbé jelentős, periférikus témájú műsoroknál vélet­len mozzanatok egész sora játszhat közre abban, hogy mikor kerülnek képernyőre, vagy hogy odajutnak-e egyáltalán. Az alkotók elképzeléseit a televízión kívüli és belüli élet menete sokszor és igen váratlanul módosíthatja: előrehozhatja, vagy eltolhatja a műsor jelentkezését. Olyan, társadalmi szempontból nagy horderejű műsor létrejöttében azonban, mint a Fórum, igen sok nemzetközi és hazai vonatkozásban egyaránt fontos. Igaz, ez – részben – fogalmazás kérdése is: ahol tehát a kérdés jó szándékú, arra a választ, akár egy-két másik kérdéssel össze­kapcsolva, lehetőleg meg kell adni – így szólt az előkészítő érte­kezlet döntése.

Egy másik példa: az igazságügyi Fórumnál eldöntöttük, hogy – bár az egyik megye lakosait és az ottani helyi sajtót is foglalkoztatja egy éppen felderített gyilkossági ügy – ha kérdés futna be, ne kerüljön adásba, mert perifériális problémát emel­nénk, akarva-akaratlanul, országos síkra.

A valódi probléma tehát valójában így fogalmazódott meg: azt az óriási nyereséget, amit a magyar közélet, a demokratizmus fejlesztése szempontjából a Fórum jelenthet, megszünteti-e, sem­missé teszi-e, ha adásról adásra akad egy-két kérdés, amely nem kerül a nagyközönség elé? A választ az elmúlt évek több, mint harminc Fórum-adása adta meg: a néző a mi Fórumainkon a mi kérdéseinkre és válaszainkra kíváncsi és sokra becsüli a politikai egyértelműséget, nyíltságot. A műsor nem a nézővel összeka­csintó sandaságtól, politikai cinkosságtól lett hiteles, hatásos. Ezek az elemek teljességgel hiányoztak a Fórum műsoraiból és a siker mégis egyértelmű volt.

A bizalomhoz természetesen az is kellett, hogy őszintén vála­szoljunk jogos, kényesnek tartott kérdésre. Már az első adásnál tudtuk, hogy kérdéseket kapunk majd Hruscsovról, a Mindszenty-ügyről vagy pl. a géprablásokat vagy Che Guevara tevékeny­ségét illetően. Ezeknek a kérdéseknek az őszinte megválaszolása bizalmas atmoszférát teremtett a stúdióban és a képernyő előtt ülők közt egyaránt.

 

Polonius a függöny mögött. És előtt...

...Igen sok kül- és belpolitikai adás tapasztalatai szerint a néző igen jól, eredeti módon kérdez, érdeklődik. Ha a csoport tagjai átgondolják is a várható kérdéseket, akár listát is készítenek ma­guknak róla – az esetek 99 százalékában a néző kérdései frappán­sabbak, jobbak, mentesek a szakmai zsargontól, a jelenségeket nem várt módon, új oldalakról közelítik meg. A néző tudja, mit akar, tudja, mire kíváncsi és azt kitűnően meg is tudja fogalmazni. Ezt az első néhány adás tökéletesen bebizonyította – nem kis meglepetésére az alkotócsoportnak, amely bár sokat várt a néző­től – ekkora segítségre nem számított.

A jó nézői kérdések érdekességi szintje, közügyi tartalma – nem azonos. A szelektálásnál félre kell tenni az érdektelen vagy keveseket érintő problémákat, hogy megmaradjon a hely a legizgalmasabbaknak.

Vigyázni kell a szelektálásnál az adás ritmusára, hogy tudni­illik gyorsan és hosszabban megválaszolható kérdések váltakoz­zanak egymással. Polonius, azaz a stúdióban dolgozó szerkesztő feladata, hogy a műsor tartalmi változatosságát biztosítsa, hogy az éppen akkor legérdekesebb, legaktuálisabb kérdéseket küldje be – a műsor­vezető közvetítésével – a »csapat« tagjaihoz.

Ennek a sok mindent eldöntő szelekciónak a kérdések kb. 90 százaléka esik áldozatául. Illetve: miután minden adásnál úgy tapasztaltuk, hogy a kérdések kb. 10-20 százaléka vagy ismétlő­dik (majdnem szó szerint) vagy azonos témakörbe vág – ez a veszteség a jelzettnél valamivel kevesebb, de mindenképp eléri a 70-75 százalékot. A műsor közéletiségét, politikai érdekességeit azon­ban éppen ez a kíméletlen szelekció segíti érvényre juttatni. Csak így lehet biztosítani, hogy az adásban a szakértők választ adjanak azokra a kérdésekre, amelyeket a néző a legfontosabbnak, a legizgalmasabbnak érez. Az újságíró, a szerkesztő »kapuőri« szere­pének sajátos változata ez...”

 

A kiadványban „megszólaltak” a műsor alkotói közül többen is, részletek:

Kígyós Sándor:

„A Fórum esetében nem lehet külön rendezői koncepcióról beszélni: tartalom és forma, szerkesztés és rendezés tökéletesen egymásba olvad, semmilyen módon nem választható el egymástól. Azt mondhatja erre valaki, hogy ennek minden műsorban így kell lennie. Csakhogy itt mégis – a szakértő egyben rendező is, aki a műsorvezetővel együtt az adás ütemét diktálja, és a rendező egyben szerkesztő is, aki tartalmi ki­emeléseket végez, politikai hangsúlyokat ad – saját döntése szerint. És ez – ha így lenne is jó – már nem minden műsor sajátja.

Ami a felkészülést illeti, erre nincs séma, ez minden Fórumnál más és más – erről is csak azt lehet mondani, hogy a rendező szerkesztő módjára kell hogy készüljön minden egyes adásra. Akár bel-, akár külpolitikáról van szó, ismernie kell a témákat, amelyek az adásban előkerülhetnek, tudnia kell ezek politikai súlyát, összefüggéseit, ismernie kell a várható válaszok irányát, lényegét – sőt éreznie kell a kívánatos vagy hasznos terjedelmüket is. Ez talán furcsán hangzik egy olyan műsornál, amit az adás pillanatában szerkesztenek, ami a nézők kérdéseire épül – mégis ez az igazság. Ha mint rendező, a Fórum tervezésének első percétől kezdve nem veszek részt a munkában, lehet, hogy »leközvetí­tem«, ami a stúdióban történik, de hogy mi mindent hagyok ki, miről maradok le, mikor nem vagyok képes szinkronban mozogni a szerkesz­tővel, a műsorvezetővel, a »csapattal« – arról utána oldalakat tud­nék mesélni...

A Fórum esetében a két stílus célszerű kombinációjára törekszem. Amikor egy államférfit valóban megizzaszt valami nehéz kérdés – azt adom, ha nem is nála van a labda, ha éppen nem is ő beszél. Amikor Korolovszki Lajos kétségbeesetten körmöli jegyzetét a következő válaszról – azt vágom be, ha más válaszol is. Amikor valaki tanácsot kér a »padtársától«, azt mutatom, ha éppen a műsorvezető beszél is, és bátran bevágom az óráját idegesen bámuló műsorvezetőt, ha a labdával – a soros kérdéssel – egy miniszter foglalkozik is éppen. A néző persze nem sza­bad, hogy a stílusváltozásokat megérezze.

A résztvevők előtt soha nem titkolom, hogy ebben az adásban nincs üresjárat, nincs »kikapcsolás«, itt mindig mindenki adásban van, adásba kerülhet, függetlenül attól, hogy ki beszél. Itt minden mikrofon mindig be van keverve. Mindenkiről közeli képeink vannak, mindenkire azon­nal sor kerülhet. A díszlet s a bútorzat is ennek megfelelően van kiala­kítva. Az állandó készenlétet, a felelet azonnali megadásának készségét igyekszünk hangsúlyozni. A Fórum – és különösen a legelső Fórumok – díszlete puritánságával azt hangsúlyozta, hogy ez nem klub, itt nem kandalló melletti csevegésre kell számítani. Itt szembe kell nézni a kamerával, a nézővel, a kérdésekkel. Bíráltak, hogy az ültetés »iskolás«, a műsorvezető úgy hat, mint a sorban ülő nebulókat feleltető tanító bácsi.

De hiszen éppen valami ilyesmit akartunk a díszlettel, az ültetés formájával: lássa a néző, hogy a válaszadás a stúdióban ülők önként vállalt kötelezettsége, társadalmi szolgálat, amelyet cicoma nélkül, tel­jes tudásukkal akarnak megoldani. Az egymástól kissé elkülönített asztalok a csapatot alkotó, mégis egyéni véleményt mondó személyisé­gek jelenlétét hangsúlyozzák...

A Fórum fejlődése egyébként csak részben ment végbe a Fórum­család (hagyományos, egyszemélyes, nemzeti) keretei között. Nézetem szerint az Ötszemközt és az egyszemélyes Fórum közt van egyfajta rokonság. A Fórumban az emberek maguk kérdeznek. Az Ötszemközt-ben a műsorvezető felkészül abból, amit az emberek kérdeznének, ha közvetlen kapcsolatuk lenne a válaszadóval, és ezeket a kérdéseket teszi oldottan csevegve »partnere alá«. A Fórumban a nézői aktivitás közvetlenül jelentkezhet, itt a kitapintott nézői érdeklődés a kiindulópont. A Fórum gyorsabb ritmusú – az Ötszemközt mélyebb, alaposabb. A Fórum a tárgyra, az Ötszemközt az egyénre fókuszol.

A Kék fény átalakulása is a Fórumnak köszönhető. Mai formája, amely részben a néző aktivitására épül – nem jöhetett volna létre a Fó­rum nélkül. A Kék fény lényege nem az,, hogy 3-4 körözött fickót min­den adás után elkapnak (ez az évi ötezer körözéshez képest számszerű­leg semmi) – a lényeg a társadalmi aktivitás, a lakosság tevőleges segítsége. És ebbe sem mertünk volna belevágni a Fórum előtt. A Fórum az Ötszemközt és a Kék Fény érdekében is lebontott bizonyos gátakat, megtisztította a terepet, hogy valami újat lehessen kezdeni. A Fórum belső hatása szempontjából ez a lényeg...”

 

Vitray Tamás:

Mint az első nemzetközi Fórumok műsorvezetőjének, könnyebb és nehezebb dolgom is volt, mint azoknak a kollégáimnak, akik a később következő belpolitikai és népgazdasági Fórumokat vezették. Könnyebb volt a dolgom, mert rutinos külpolitikusok ültek a válaszadók asztalai mögött, akik már sok televíziós szereplés után kerültek a tévé Fórumá­ra. A többi Fórumban résztvevő személyiségek részben (esetleg egészen) új emberek, új arcok voltak a képernyőn, akik televíziós rutinnal még nem nagyon rendelkeztek, akiket tehát irányítani, vezetni – kétségtele­nül nehezebb lehetett. Igaz, ami hátrány volt a műsorvezetőnek, hasznára lehetett a műsornak: minden új arc – kivált, ha jó formában szerepel – reveláció lehet a képernyőn. A »régi« külpolitikusok önma­gukban nem hoztak »izgalmat«, de izgalmas volt a helyzet, amelyben dolgoznak, kettős értelemben is. Egyrészt, mert valóban »helyzet« volt (csehszlovák helyzet, ha emlékeznek rá), másrészt az új, induló műsor­ban mindnyájan egy korábban nem ismert új helyzetben léptünk a kö­zönség elé. Emiatt azután még a veterán résztvevőkben is nagy volt az induláskor a feszültség. Tudtam én is, hogy egy ki nem próbált, induló műsor esetében sok váratlan helyzet adódhat, s a nézőkkel kialakítandó kapcsolatot nem sejtett fordulatok nehezíthetik. Pedig a nézővel való kapcsolat ennek a műsortípusnak alfája-omegája – ebbe lehetett belebukni, vagy evvel lehetett teljes sikert aratni. 

Tudtam, hogy a televízió képviselőjeként, az adásban az a nagyon nehéz feladatom lesz, hogy biztosítsam a nézők és a külpolitikusok véleményének találkozását. A televíziót képviselve, a képernyőn én mindig azt a nézetet vallottam, hogy jelenlétemmel elsősorban a nézőt képvise­lem, és nem azokat, akikkel együtt vagyok a stúdióban. (Azok jelen vannak, tehát nem szorulnak képviseletre.) Mint a néző képviselőjét, sohasem zavart, hogy kevésbé értek a speciális szakmai kérdésekhez, mint a meghívott vendégek – jelen esetben a külpolitikusok. A Fórumnál kifejezetten arra építettem a munkát, hogy az, amit beszélgető partne­reim és én egyaránt tudunk – az nem lehet alapja az adásnak.

Ha én kettőnk közös ismeretanyaga alapján reagálok a válaszokra, kérdésekre – a műsor nem lesz jó. Nekem a néző velem közös ismeretanyaga alapján kell reagálnom. De ennek ellenére: én nem fogalmazha­tom meg a néző véleményét, sem szavaimmal, sem magatartásommal. Ha elégedett is vagyok partnereimmel, ha sikerültnek is érzem »pro­dukcióikat«, válaszaikat akkor sem dicsérhetem, máskor »nem mehe­tek elébük« segítő kérdéseimmel – mert amennyivel én »közeledek« ri­portalanyaimhoz , annyival hátrább fogja húzni a székét a néző a kép­ernyő előtt. A köteles tisztelet a gyenge partnernek, a gyenge válaszadónak is kijár, de ha magatartásom tele van lelkesedéssel, odaadással, »áhítat­tal« iránta, akkor a néző helyett minősítettem őket, az pedig – szerin­tem – a néző joga volt, s marad mindenkor.

A néző, a partner és a műsorvezető viszonya, e három­pólusú kapcsolat jó megoldása – minden műsor kulcskérdése, de különösen áll ez a Fórum esetében. A néző itt fontosabb, mint más műsorokban, mert részvétele 1:1 arányban kell, hogy érvényesüljön a kép­ernyőn. Ezért olyan fontos, hogy minden kérdés pontosan úgy hangozzék el, ahogyan feltették, ezért fontos, hogy a nevek és telefonszámok nyilvá­nosságot kapjanak. A kérdés tartalma-formája az alapja a műsor hi­telének. Amikor a legelső Fórumon, szeptember 17-én elhangzottak a csehszlovákiai helyzetre vonatkozó első kérdések – és az első válaszok, amelyben Szabó László azt is elmondta, milyen körülmények között halt meg az egyik sorkatona – akkor lett hitele az adásnak, akkor nyerte meg a csatát a Fórum. Ezután már együtt élt a néző a műsorral, ezután jöttek az olyan telefonok, hogy szegény műsorvezető, miért nem veszi le a zakóját, s ebben az őszinte, baráti atmoszférában már azt is megenged­hettem, hogy az ismételt unszolásra, viccesen azt válaszoljam, hogy »nem vethetem le, mert az ingemnek nincsen háta«...

A műsor hitele és sikere szempontjából a telefont nem sza­bad »szükséges rossznak« tekinteni. A telefon olyan, mint az út­levél... Ha akarom, kivettetem – és utazhatok. Ha akarom, felvehetem a kagylót – és kérdezhetek...” 

 

Megyeri Károly:

„A kamera előtti szereplés műfaji skálája igen változatos, a velük kap­csolatos szóhasználat azonban szűkít, pontatlan. Amit riportnak nevednek, az lehet interjú, vita, kerekasztal-beszélgetés, tudósítás stb. Most, a Fórum műsorvezetői munkájáról szólva, kicsit magam is zavarban vagyok, hiszen ebben a feladatban ötvöződnek, jelen vannak az interjú, a vita, a kerekasztal, a konferálás elemei is. A Fórum esetében, ahol a »csapatban« erősen elütő egyéniségek kerülnek vála­szaikkal, produkcióikkal egymás mellé – egy valóságos politikai Ki mit tud vezetését kell, hogy megoldja a műsorvezető.

Ki mit tud? Igen, mit tud a gazdasági élet problémáiról mon­dani a miniszterelnök-helyettes, a szakminiszter, a tervhivatal vezetője, az egyetemi tanár? – erre kíváncsi a néző. Az adás közben persze nemcsak a »csapat tagjai«, hanem a műsorvezető is vizsgázik. Aki gazdaságpolitikai vagy belpolitikai jellegű Fórumot vezet, az »hazai pályán« játszik, magyar problémákat érint, olyan jelensé­gekről szól, amelyeknek mindenki tanúja, amelyekről – szemben a NATO ügyeivel – majd minden nézőnek saját tapasztalata és véle­ménye van. A műsorvezetőnek olyan általánosított ismeretanyag birtokában lehet csak a kamerák elé lépnie, amely lehetővé teszi, hogy a nézők kér­déseit és a csapattagok válaszait egyaránt minősítse. Ez az oka, hogy a Fórumoknál a felkészülési idő soha sincs arányban a műsor­idővel. A Fórum minden percére több és intenzívebb felkészülés esik, mint bármely más élő stúdióműsor esetében. Egy-egy átlagos interjú vagy vita előtt legfeljebb három-négy kérdésben kell elmélyedni. Egy gazdaságpolitikai Fórumban 60-70, az egyszemélyes Fórumokban 35-40 kérdésre válaszolnak. És nekem mindet ismerni kell, majd­nem ugyanolyan mélységig, mintha stúdióvitát vezetnék róla. Enél­kül ugyanis nem tudok megfelelően reagálni sem a kérdésre, sem a vá­laszra. Holott a munka lényege, hogy akkor kételkedjem, amikor kell, akkor helyeseljek, amikor helyénvaló, akkor kérjek kiegészí­tést, amikor a néző is kérné, akkor zárjak le egy-egy kérdést, amikor már minden lényeges dolog elhangzott. Hogy mik a lényeges dolgok, annak előzetes felméréséhez már a műsor előkészítésének legkorábbi szakaszában hozzálátunk. A Nyers Rezsővel készített egyszemélyes Fórum előtt például felkértünk néhány újságírót, 5-6 megyei, illetve budapesti párttitkárt, írják meg, hogy véleményük szerint melyek a legaktuálisabb kérdések. Elolvastunk igen sok információs és hangu­latjelentést, s mindezek alapján megfogalmaztuk a közvéleményt leg­jobban érdeklő 50-60 kérdést. Persze a félszáz probléma kiszűrése maga is csak gazdasági és politikai szelekciós szempontok szerint mehet végbe, s előzetes felkészülés nélkül ez lehetetlen.

A Fórumok alatt rengeteget tanultam s a legtöbbet éppen a »csa­pat tagjaitól« vagy az egy személyes Fórumban velem dolgozó személyiségektől. Gazdaságpolitikából Nyers Rezsőtől, a nemzetközi gaz­dasági együttműködésből Vályi Pétertől, a lakásépítés problémái című tárgyból Bondor Józseftől mérhetetlenül sokat tanultam a közös munka során.

Az adás alatt, »az igazság pillanatában«, annak az ismeret­anyagnak a birtokában, amiről előbb szóltam – jó esetben – olajozot­tan gördülhetnek a dolgok. Mint műsorvezető, a partner zajtalan segítésé­re, a stúdióban óhatatlanul kialakuló feszültségek csökkentésére, a konf­liktusok levezetésére törekszem. Tudom, hogy nem vagyok főszereplője az adásnak. Társszereplő vagyok, partner, aki a televíziót a csapatnál jobban ismeri, aki segít, hogy mindenki a tudása legjavát adja a műsor alatt. Éhhez tartozik az is, hogy már a közös felkészülés idején s az adás során végig a főszereplőket igyekszem egyértelmű helyzetbe hozni. Ha korábban interjút csináltam bármelyikükkel, vagy vitát ve­zettem, mindig azt mondtuk, hogy ne vegye tudomásul, hogy a nézők nézik, beszélgessen csak a riporterrel, s az egészet mintegy »ellesi« a kamera. A Fórum esetében éppen ellenkezőleg, az a kivételes hely­zet áll elő, hogy mindenáron tudatosítani kell a partnerekben a néző jelenlétét, hogy a válaszadó ne a riporternek, hanem a nézőknek, a kérdezőnek válaszoljon. Itt nem ellesi a kamera s a néző a helyzetet – itt a néző folyamatosan jelen van.

Mint műsorvezetőnek – véleményem szerint – baráti, elvtársi hangulatot kell teremteni a stúdióban, tekintet nélkül a csapattagok »rendfokozatára«. A jó hangulat, a baráti légkör persze nem jelent­het »pólyálgatást«, kíméletet, nem jelentheti a nehéz kérdések megkerülését. Nehéz kérdések nélkül – nincs Fórum.”

 

Néhány külföldi sajtóvélemény a műsorról (Márványi):

„A Magyar Televíziónak nem volt politikai műsora, amely na­gyobb figyelmet keltett volna, mint a Fórum. Rövid hírek formá­jában már a legelső adásokról informáltak a nemzetközi hír­ügynökségek, és csak néhány hónapnak kellett eltelnie ahhoz, hogy komolyabb elemzések is napvilágot lássanak. Elsőnek az Olasz Kommunista Párt központi lapjában, az Unitá-ban ol­vashattunk a Fórumról. A szerző, Giuseppe Boffa Budapesti utalás – a prágai események után című cikkében (Unitá, 1969. február 2.) a Magyar Tanácsköztársaság közelgő 50. évfordulójá­nak fényében foglalkozik a Fórummal, mint politikai jelenséggel:

»Fél évszázad lehet sok vagy kevés, ez attól függ, milyen perspek­tívából nézzük. Mindenesetre egész korszak. A szocializmus immár sok sikeres és sikertelen, olykor ellentmondásos tapasztalatot halmozott fel.

E tapasztalatok tanulmányozása szükségesebb, mint valaha. Ünnepelni nem elég. Itt Budapesten, mindenesetre nyomait sem találom a retorikus ünneplésnek. Kádár nemrég beszédet mondott a Magyar Kommunista Párt születésének 50. évfordulója alkalmából. Mértéktartó, józan beszéd volt, amely a múlt egyetlen kiváló alakjáról sem feledkezett meg, sem azokról, akik Kun Bélával együtt részt vettek a párt és a Tanácsköztársaság megalakításában, sem azokról, akiket Rajkkal együtt bíróság elé állítottak Rákosi és Sztálin idején, de azokról sem, akik az 1956-os felkelés áldozatai lettek. Kifejtette a mai politikát, amely »nem akarja elfelejteni a múltnak sem jó, sem rossz tapasztalatait«. A józan mértéktartás egyébként is hozzátartozik a magyar vezető­ség stílusához.  Jellemzője ennek a magyar politikának, hogy új kapcsolatot igyekszik kialakítani a közvéleménnyel...

A Magyar Televízió egyik érdekes műsora az a politikai vitafórum, amelyet egyszerűen »Fórum«-nak neveznek. A műsor szereplőihez bár­ki kérdéseket intézhet egy egyszerű telefonhívás útján. Gyakran újságírókról van szó, de sokszor politikai vezetők is megjelennek a kamera előtt. Budapest polgármestere munkatársaival együtt, szintén letette ezt a vizsgát. Legutóbb a népgazdaság vezetőire került sor, kezdve a legtekin­télyesebbel, Nyers Rezsővel. Nos, a kérdések egyáltalán nem voltak »megszelídítve«. A vála­szok többé vagy kevésbé szerencsések voltak. De másnap egész Buda­pest erről vitatkozott: pro és kontra vélemények csaptak össze. A kez­deményezés mindenesetre önmagában is nagy jelentőségű...« 

Boffa a cikkben hangsúlyozza, hogy a Fórum nem egyedül­álló jelenség: Fock Jenő valamivel korábbi televízió-nyilatko­zatára hivatkozik, s arra a beszélgetésre, amin az újságíróklub­ban vett részt, ahol Komócsin Zoltán találkozott a magyar lapok külpolitikai szerkesztőivel.  

 

Néhány nappal később az SZKP Központi lapja, a Pravda, 1969. február 7-i számában V. Geraszimov, a lap budapesti külön-tudósítója A tömegekre támaszkodva című cikkében elemezte azo­kat a jelenségeket, amelyek arra utalnak, hogy a magyar párt és az állam vezetői kitartóan keresik a szocialista demokrácia továbbfej­lesztésének útját. Kiemeli, hogy a proletárdiktatúra nem egyszer s mindenkorra megkonstruált gépezet, s hogy az osztályellent­mondások megszűntével mindinkább a szocialista demokrácia válik a haladás mozgató erejévé. Hangsúlyozza, hogy a gazdasági reform ugyancsak hozzájárul a tömegek aktivitásának élénkíté­séhez. Ebbe a kontextusba helyezve méltatta Geraszimov a Magyar Televízió nagy közönségét vonzó, érdekes, izgalmas Fórum műsorát. »Érdekfeszítő párbeszéd folyt az aktuális problémákról – írja – amely háttérbe szorította az egyéb adásokat«.

A Fórum műsorok eredményei iránt a Szovjet Televízió is érdeklődött. Még a budapesti Szovjet Fórum előtt Szergej Lapin, a Szovjetunió Állami Rádió és TV Bizottságának elnöke levetíttette magának az egyik Fórum képfelvételét, és ő is elismeréssel nyilatkozott a műsorról.

Jurij Zsukov a nemzetközi politikai életben is jól ismert szovjet külpolitikai kommentátor 1971-ben Fórum címmel indított új – ma is élő – műsorsorozatot. Az ő Fóruma tartalmát mindig a világpolitika nagy kérdései adják. Zsukov is a nézők kérdéseiből indul ki, azokra válaszol, akárcsak a mi Fórumunk, de ezeket a kérdéseket nem telefonon várja, illetve kapja: a nézők levélben fordulnak hozzá. Ez a megoldás a nálunk ismert egyszemélyes Fórumhoz hasonlít leginkább, ennek egy publicisz­tikai változata...”

 

Április 26., az MSZMP KB Titkársága ülése. Jegyzőkönyv részlet:

„12. Győri Imre elvtárs szóbeli bejelentése... A titkárság tudomásul veszi, hogy a Hajdúsági Agráripari Egyesülés megalakulásáról az április 27-én megjelenő lapokban rövid, az MTI által kiadott hír jelenik meg; a televízió képes hírben számol be róla.”

(Magyar Országos Levéltár - 288f/7/1976/ 501 öe. MSZMP KB Titkárság. A TV Híradó teljesíti a feladatot, 27-én beszámol az eseményről.

 

Április 26. – május 2. között magyar televíziós hét a franciaor­szági Aix-en-Provence –ban, négy magyar tévérendező (Mihályfi Imre, Dömölky János, Esztergályos Károly és Szőnyi G. Sándor) részvételével. Szocialista ország tévéalkotásaiból ez az első ilyen válogatás.

 

A Rádió és Televízió Újság 1976/20. számában Virág András írt a rendezvényről, részlet:

„Bár viszonylag csendes hírverés előzte meg filmjeink bemutatását, ráadásul a fesztivál idején a város egyetemistáinak legtöbbje – sztrájk lévén – az ország más vidékein tartózkodott, igen sokan vettek részt a vetítéseken. Munkások, kereskedők, diákok, sőt apácák tették fel kérdéseiket, melyek arról tanúskodtak, a franciák jelentékeny érdeklődéssel kísérik hazánk életét, ezért is igyekeztek minél inkább otthonosan tájékozódni a vendégszereplő magyar tévéfilmek világában.   A Fesztiválon részt vett magyar delegáció egyik tagja, Szőnyi G. Sándor hazaérkezése után ezekre, a beszélgetésekre, vitákra emlékezik:

– Őszintén szólva, utazásunk egyik legkellemesebb és szubjektíve legmegnyugtatóbb eredménye az volt, hogy sikerült közvetlen kapcsolatot találni filmjeink közönségével, amire sajnos, idehaza egyre ritkábban nyílik lehetőségünk. Megértették filmjeink problémáit. A bemutatott alkotások mindegyike feszültséget és izgalmat keltett a nézőtéren. A vetítéseket követő beszélgetések pedig megerősítettek bennünket egy nagyon fontos kérdésben. Nevezetesen abban, hogy a jövőben még határozottabban kell közeledni alkotásainknak a »filmesebb«, képszerűbb megoldások felé. Korunkat csakis bonyolultabb, komplexebb ábrázolásmóddal tükrözhetjük vissza, ez pedig lehetetlen »színpadi« körülmények között. Ezt a problémát igen kiélezettnek éreztük a francia közönséggel történt találkozásainkkor. Mihályfi Imre, a magyar küldöttség vezetője szerint érdekes és értékes kapcsolat alakult ki a közönség és a magyar rendezők között.

– Nem éreztük idegennek magunkat, mint ahogy a nézők sem érezték idegennek a levetített filmeket. A legnagyobb várakozás részünkről azzal kapcsolatban mutatkozott, hogy érthetők-e a filmjeinkben felvetett problémák és e problémák megjelenítési módjai. Pozitív választ kaptunk. A közönség kíváncsi volt olyan dolgokra is, ami a filmből nem derült ki. Hogyan dolgozunk a Televízióban? Miként választjuk ki a forgatókönyvet, a problémák felvetése nem jelent-e valamiféle »ellenzékiséget« stb...” 

 

 Május

 

A HÉT stábja – Polgár Dénes, Márton József, Péterfay Attila – 5000 kilométeres riportúton, harminc nap alatt 3000 méternyi színes filmet forgat Észak- és Dél-Vietnamban.

 

A Rádió és Televízió Újság 1976/22. számában Polgár Dénes nyilatkozott (i.cs.)-nek a vietnami forgatásról, részlet:

„Harminc nap, ötezer kilométer Észak- és Dél-Vietnamban, három­ezer méter »elforgatott« színes film – ez a mérlege A HÉT stábjának (Polgár Dénes, Márton József, Péterfay Attila), amely a felszabadult déli országrész olyan tájain is járt, ahol először fordult meg magyar filmes.

– És folytathatnám a számokat – mondja Polgár Dénes –, megvi­selt autóbuszunkkal öt nap alatt értünk Hanoiból Ho Si Minh vá­rosba (Saigonba), közben átkeltünk négy-ötszáz megrongált hídon. Bom­bák szaggatta utakon, apró dzsun­gel-falvakon át napi öt-hatszáz ki­lométert tettünk meg 34-37 fokos hőségben, igen magas páratartalmú levegőben. A gépkocsik maximális sebessége városban 30, országúton 50 kilométer...

Ho Si Minh városon kívül jártunk például egy úgynevezett át­nevelő táborban, ahol Thieu egyko­ri elnök huszonhét tábornoka is­merkedik a valósággal, és a Mekong folyó egyik szigetén, ahol valame­lyik vallási szekta azon fáradozik, hogy egyesítse a buddhizmust a ka­tolicizmussal. Maga Ho Si Minh város túlzsú­folt és küszködik az örökséggel: a munkanélküliek, a háború nyomo­rékjai, a prostituáltak és a kábítószer élvezők csaknem egymilliós se­regével. De a választások napján is tapasztaltuk: az új élet lendü­lete elsöpri a korrupt, bűnös Thieu–Ky rendszer utolsó marad­ványait.

– Mi volt a legmegragadóbb él­ménye?

– Egyszerűen meghatóak a gaz­dasági építőmunka erőfeszítései. Ahogy tízezrek ásnak kézzel csa­tornát a rizsföldeken, mert kevés a gép. Takarékoskodnak az olajjal, benzinnel, ezért a vízátemelő gépek szivattyúit inkább kézzel működtetik...”

 

Szőnyi G. Sándor Berlinben „vendégrendezi" Kertész Ákos Névnap című tévéjátékát.

 

A színes tévékészülékek terjedését új hitel- és garancia felté­telekkel is segítik. Intézkedés születik: az olimpia idejére meg­valósul a színes tévékészülékek kölcsönzése is.

 

Májusban a TV Híradó folyamatosan külföldről átvett képanyagok bemutatásával számolt be a kínai kulturális forradalom eseményeiről.

 

Május 1. 07.55 a hagyományoknak megfelelően kapcsolják Moszkvát az első programon, élő közvetítés a Vörös térről, a moszkvai dolgozók Május 1-jei felvonulásáról. 

09.55 élő közvetítés a budapesti Dózsa György útról, a budapesti dolgozók felvonulásáról.Kádár János nyilatkozik a dísztribünön Megyeri Károlynak.


20.05 a tévé május 1-jei esti főműsora: Majális csak tévékészítőknek! A műsor vendégei a Fészek Klubban az ORION, a VIDEOTON és a GELKA dolgozói. A klub öt helyszínén öt házigazda vezette a műsort, amit Kalmár András rendezett.

Mától színes az esti tévétorna. Bemutatkozik néhány további tornász, s közülük Makray Kati és három kislánya gyorsan nép­szerűvé is válik.

 

Az ünnep alkalmával átadták a SZOT díjakat, a televíziósok közül Sipos Tamás dramaturg kapott díjat.


Május 2. 22.00 Oláh Gábor rendező, Kardos Sándor operatőr és Bihari Sándor szerkesztő-riporter portréfilmje került a képernyőre Juhász Ferenc költőről.

 

Ebben az időszakban előtérbe kerülnek a színes televíziózás kérdései. Előzmények:

A Minisztertanács mellett koordinációs értekezletre került sor március 16-án, melyen Előterjesztés hangzott el a színes televíziózás elterjesztésének meggyorsításáról Magyarországon. Az ülés jegyzőkönyvének (Ha/4/006/76.TÜK/2. kiv) kivonatában olvasható, mint meghozott határozat:

„...A Magyar Televízió – külön költségigény nélkül – biztosítsa, hogy 1976-ban a műsor 30-35% -át színesben sugározza.

A műsorpolitikai irányelvek szem előtt tartása mellett törekedni kell arra, hogy a növekedés lehetőleg az I. műsorban és csúcsidőben jelentkezzék.

Az ipar és a kereskedelem folytasson összehangolt propaganda akciót a színes televízió vevőkészülékek megismertetésére és a vásárlási szándék felkeltésére. A Magyar Televízió és a Magyar Rádió sugározza önköltségi áron a színes televízióval foglakozó reklámadásokat.

A Magyar Televízió gondoskodjék külön a színes televíziós technikával foglalkozó népszerűsítő műsorok készítéséről is. A Rádió és Televízió Újság foglalkozzék többet a színes televíziózással...”

(­Magyar Országos Levéltár  XXVI-A-9.  38. doboz - MTV iratok.)

 

A Rádió és Televízió Újság 1976/18. számában az Állami Rádió és Televízió Bizottság munkájáról kérdezte Tömpe István államtitkárt, a Bizottság elnökét Lévai Béla főszerkesztő. Részlet:

„– Milyen kérdésekkel foglalkoznak mostanában?

– Elsőnek említhetem, hogy behatóan megtárgyaltuk a Rádió és a Televízió műsorpolitikai irányelveit, a XI. pártkongresszusból adódó műsorpolitikai feladatokat. Részletesebben mégis olyan kérdésekről akarok beszélni, amelyek nem a műsorokkal, hanem a műsoroknak a közönséghez való eljuttatásával kapcsolatosak, s általában: az ország »rádiósításának és tévésítésének« gondjaival. Az egykori Tárcaközi Bizottság feladatait is ellátó Állami Rádió és Televízió Bizottságnak ugyanis ez is a tevékenységi körébe tartozik...

Konkrét intézkedésekről számolhatok be a színes televíziózás témakörében. Állásfoglalásunk, illetve előterjesztésünk alapján döntések születtek a színes műsorok arányának jelentős növelésére és az országosan fogható 1. műsoron való fokozott jelentkezésére. Amint azt már a Rádióújság is megírta, kedvezőbbé váltak a vásárlási ill. hitelfeltételek (10% előleg, 24 havi részletfizetés)  és a kötelező egy éven felül további egy év jótállási időt biztosítanak a »színes« vásárlóknak. Ami a montreali olimpia előtt bizonyosan sok nézőt kellemesen érint...”  

 

Május 8. 18.20 A KISZ IX. kongresszusáról jelentjük címmel összefoglalót sugároztak a kongresszus eseményeiről, valamint a Kongresszusi Ifjúsági Park megnyitásáról.

 

Május 9., a Horizont szerkesztőség gondozásában két filmet tűztek műsorra a Győzelem napja alkalmából.

16.40 Az a bizonyos tavasz – NDK tévéfilm, és

20.10 Emlékezések és találkozások – szovjet tévé-film.

Ugyanaznap Mavis M. Hill és L. Norman Williams: Félpenny – tévéjáték bemutatója. Dramaturg Sipos Tamás, vezető-operatőr Czabarka György, rendezte Hajdufy Miklós. Szereplők: Ráday Imre, Somogyvári Rudolf, Mensáros László, Mécs Károly, Márkus László, Berek Kati, Bánki Zsuzsa, Major Tamás, Békés Rita, Szemes Mari, Nodor Tibor, Fillár István, Kun Tibor, Sugár István, Szokolay Ottó.   

 

Rajnai András rendező részt vett Salzburgban az UNESCO konferenciáján, melynek témája az volt, hogyan lehet az egyre drágább és bonyolultabb elektronikus televíziós eszközök használatára megtanítani a művészeket. Rajnai a Rádió és Televízió Újság 1976/19. számában írt a konferenciáról, részlet:

„A konfe­rencia megállapította: »A világ tele­víziózása az USA kereskedelmi vagy a BBC kulturális modelljét vette át. Az elsőben a reklám a fontos és nem a műsor, a másodikban pedig csupán közvetítik, de nem teremtik újjá a hagyományos művészeteket, ezét ezek nem is hatnak a tömegekre. A magyarok lefordítják a tömegek nyelvére az elektronikus kép segítségével a műveket, s ez a tévé harmadik modellje.  Ezt kell az UNESCO-nak népszerűsíteni.« Ez­után neves esztéták többsége bejelentette, Magyarországra kíván jönni, hogy tanulmányozza a kutatás részleteit. Mi magunk pedig biztatást és komoly szellemi segítséget várunk tőlük!”

 

Május 10., hétfői rendkívüli adásnap a KISZ IX. kongresszusa miatt! Ettől a naptól a TV Híradó riportsorozatot kezdett az NDK-ról (szerkesztő Regős Sándor, operatőr Jávorszky László), majd naponta tudósítanak a Német Szocialista Egységpárt kongresszusáról is.

Ugyancsak aznap számolt be a TV Híradó arról, hogy ünnepélyes keretek között helyezik el a taliándörögdi űrtávköz­lési földi állomás alapkövét.

 

Május 11., Miskolcon megnyílt a Televíziós Dokumentumfilm Fesztivál, amit Megyeri Károly politikai alelnök nyitott meg, erről a TV Híradó is tudósított.  Ez volt ugyan a XVI. miskolci fesztivál, de az első televíziós dokumentum fesztivál. Grósz Károly, az SZMP KB Agitációs és Propaganda Osztályának vezetője és a filmszemle zsűrijének elnöke, Napjaink politikája a képernyőn címmel, Máriássy Judit, az Élet és Irodalom, és Zsugán István a Filmvilág rovatvezetője pedig a dokumentum- és riportfilmek műfaji és formai gondjairól tartottak vitaindító előadást.  Hét különböző kategóriában 337 tévéprodukciót neveztek az alkotók a fesztiválra. Ezek közül az elő-zsűri 67-et javasolt a programba.

 

A Népszabadság május 18-i számában írta Eötvös Pál, részlet:

„...Úgy alakult, hogy az első fesztivált tizenkét esztendővel ez­előtt rendezték a városban, azóta évenként egyet, s időközben a miskolcihoz csapták a régebben Budapesten rendezett négy rö­vidfilm szemlét is. Így lett a ha­todikból tizedik, a hetedikből ti­zenegyedik és így tovább, s ez voltaképpen végtelenül logikus is volna, ha ezzel vége volna. Csak­hogy e számítás szerint az idén a XVII. fesztiválon lett volna a sor, s a bonyodalmak éppen itt kezdődnek. Két évvel ezelőtt ugyanis – mi­ként akkor a hivatalos indoklás fogalmazta – »szervezési nehéz­ségek miatt« elmaradt a feszti­vál. Eredetileg ugyanis a mozisok és a tévések közös versengésének indult; megkülönböztetés nélkül a magyar kisfilmek, híradók, ripor­tok, dokumentum- és rajzfilmek szemléje volt, ami még talán nem is lett volna baj, ha nem kell – miként ez már egy fesztiválon szokás – a filmeket a közönség­nek is levetíteni. De évekig nem tudták megoldani, hogy a két ver­sengő rivális legalábbis nagyjából azonos feltételekkel induljon, s amíg a fesztiválteremben általá­ban telt házak előtt peregtek a mozisok filmjei, a tévések nem ta­lálták helyüket, közegüket az épületben szétszórva, kis boxokban felállított készülékeikkel. A fesztivál tehát 1974-ben elmaradt. A tavalyi nagy felélesztési kí­sérlet félig sikerült: a mozisok el­jöttek, a tévé távol maradt, s ez ad­ta valakinek a nem kis kultúr-diplomáciai érzékről tanúskodó ötletet: rendezzék ezután a magyar kisfilmek fesztiválját kettéválasztva! Egyik évben a tévésekét, a másikban a mozisokét. Így lett a XVI. miskolci fesztivál az első önálló tévéfesztivál...

A tévé az idén tehát egész hétre kiszabadult a nagyméretű vászonra,  megkapta a számára szokatlan és mondhatni idegen közeget, a nagy nézőteret, s gyanúm, hogy ilyen körülmények között a legtöbb meglepetést nem is annak a közönségnek hozta, amelyik a filmeket már egyszer, vagy esetleg egyszer sem látta, hanem azoknak, akik napokig, esetleg hetekig dolgoztak velük, vitatkoztak róluk: az alkotóknak, a tévéseknek.”

 

Az Esti Hírlap május 15-én Grósz Károly vitaindítójáról számolt be részletesen. Morvay István írásából részlet:

„Grósz Károlynak, az MSZMP KB agitációs-propaganda osztá­lya vezetőjének Napjaink politikája a képernyőn cí­mű előadása olyan nagy érdeklődést váltott ki, hogy szűknek bizonyult a Szak­szervezetek Megyei Taná­csának tanácsterme, s az előadást a színházteremben kellett megtartani.

Grósz Károly bevezetőben a politika és tömegtájékoz­tatás, közelebbről a politi­ka és a televíziózás kapcso­latáról szólt. Hangsúlyozta, hogy a tömeghatás miatt a televízió minden műsora politikai műsor. Éppen ezért az alkotóknak fokozott fe­lelősséggel kell ügyelniük a politikai érdekek elsődle­gességére, s a jövő igényei­nek megtelelő társadalmi modellt sugározzanak, tár­sadalmilag hasznos maga­tartásra és cselekvésre lel­kesítsenek. A televíziómű­sorok tartalmi, formai kér­déseiről szólva Grósz Ká­roly külön beszélt a külpo­litikai műsorokról. Leszö­gezte, hogy ezek nagy érde­me a frissesség, s általában pontosan tájékoztatják a nézőket a világ eseményei­ről. Emlékeztetett azonban arra, hogy fokozott figyelmet kell fordítani a társa­dalmi folyamatok bemuta­tására. A belpolitikai műsorokat is elemezte a KB osztály­vezetője. Megfogalmazta, hogy a valóságfeltáró mű­sorok rendkívül hasznosak. Harcolni kell azok ellen, akik csoport- vagy egyéni érdekből meg akarják aka­dályozni a bírálatot. Az előadó felhívta az alkotók figyelmét, hogy a párt- és állami élettel többet, s el­mélyültebben foglalkozza­nak.

Grósz Károly beszélt to­vábbá arról, hogy a műso­rokat több önfegyelemmel kell szerkeszteni, rendezni, jobban kell ügyelni a tömörségre, kerülni több té­ma felületes érintését, s inkább kevesebb kérdést, okosan elemezni. Arra is szükség van, hogy a ripor­terek jobban felkészülje­nek, mert a riporteri mun­ka színvonala nem megfelelő időnként...”

 

Az Esti Hírlap május 12-i számában írta Morvay István, részlet:

„Élénk érdeklődés mel­lett zajlik Borsod megye székvárosában a XVI. mis­kolci tévéfesztivál. A hét­fői megnyitóra zsúfolásig megtelt a Rónai Sándor Művelődési Központ szín­házterme és a vetítéseket is szépszámú közönség lá­togatja. Főképpen azoknak a fil­meknek a vetítésekor szaporodik meg a nézők száma, amelyek már a képer­nyőn is sikert, arattak, visszhangot vertek.

Meg­különböztetett figyelem kísérte Vitézy László két munkáját, a Kenyér a szemétben-t és a Rejtett hibát; Bánki Szilárd dokumen­tum alkotását, A halál után 5 perce –t; Chrudinák Alajos bejrúti riportját, amelyet Harcok a magányos cédrus árnyékában címmel láthat­tunk; a Ráolvasást (Rácz Gábor rendezése), az Alko­holt   (rendező Radevszki Teodor) és Ráday Mihály Tokajról szóló Egy város múltja, egy község jelene című filmpublicisztikáját. Az alkotók jelen vannak filmjeik vetítésén, s figye­lik a hatást.

A nézőtéri reakcióból két dolog tűnik ki. Az egyik: ha a műsort filmszínháznyi közönség nézi, nagyobb a figyelem, biztosabban bejönnek a csattanók, hiszen a fris­sebb figyelműek reagálása a többieket is magával ra­gadja. A másik: lemérhe­tő, hogyan fogadja a mű­sorokat a fiatalabb tévéné­zők serege? A fesztiválve­títés közönsége ugyanis nem egy megsokszorozott családi modellt tükröz. A tévé dokumentum- és ri­portfilmeket, filmpublicisztikákat, híradókat ugyan­azok nézik, akik a játék­filmeket játszó mozik szék­sorait megtöltik: tehát mintegy kétharmad rész­ben 30 éven aluliak. Közöt­tük is sok a tizenéves, a nagyobbacska diák. Operatőrök, riporterek, szerkesztők is beülnek megnézni alkotótársaik filmjeit, amelyeket nem láthattak házi vetítésen, képernyőn, vagy éppenség­gel azért, mert látták már s újra látni akarják.

A fesztivál klubja állandóan zsúfolt, zajos viták foly­nak. Tegnap délelőtt a Szakszervezetek Megyei Tanácsa Székházában ren­deztek műhelyvitát a do­kumentum- és riportfilmesek alkotói gondjairól. Az eszmecserén, amely­nek vitaindítóját Máriássy Judit és Zsugán István tar­totta, foglalkoztak a részt­vevők a riportalanyok és a filmalkotók viszonyával, az úgynevezett »kritikai« fil­mek hatásával, a filmek gyakori terjengősségének, szóbeli és képi közhelyei­nek okaival. Megkezdődtek a közönségtalálkozók is. Tegnap délután Bán János, Kígyós Sándor és Chrudinák Ala­jos Leninvárosban vetítet­ték versenyfilmjüket, este pedig Miskolcon Molnár Margit és Szabó László ta­lálkozott a Nyitott boríték és a Kék fény nézőivel...” 

 

A Filmvilág 1976/11. számában írta Zsugán István, részlet:

„...A feszes szerkezet, az elmélyült műhelymunka inkább az analitikus dokumentumfilmek legjavát jellemezte. Vitézy László Rejtett hiba és Mihályfy László Filmdokumentum című alkotásai (mindkettő fődíjat nyert) azzal hívták fel magukra a figyelmet, hogy elmélyülten és alapos oknyomozó igénnyel elemezve egy-egy konkrét, köznapi és egyedi esetet, általánosabb tanulságokat is megfogalmazhatnak...

Akadtak más érdekes és hatásos dokumentumfilmek is a miskolci mezőnyben. Téglássy Ferenc filmje, a Hát én immár kit válasszak (kategória díjas) a párválasztási szokásokat vizsgálja egy módos falu közegében, érdekes és komplex híradással szolgálva arról, hogyan változott, módosult az évtizedek folyamán az »álmok asszonyáról«, illetve  az »ideális vőlegényről« kialakított eszménykép, amely valójában a tudatformákra utal...”

A fesztivál eredményei:

Harcok a magányos cédrus országában – a SZOT fődíja. Szerkesztő-riporter Chrudinák Alajos, operatőr Várszegi Károly.

Rejtett hiba – a Borsod megyei Tanács nagydíja és a Kritikusok díja. Riporter Szegvári Katalin, rendező Vitézy László.

Filmdokumentum – Miskolc város nagydíja. Rendező Mihályfy László, szerkesztő Fáy László.

A capuai fiúk üzenete – a Magyar Televízió elnökének díja. Rendező Kígyós Sándor, szerkesztők Bán Ernő és Radványi Dezső.

Kategória díjak:

Híradó: Az emberi életért (riporter Vajek Jutka, operatőr Burza Árpád).

Tudósítás és publicisztika: Dráma és remény Cipruson (riporter Sugár András, operatőr Márton József).

Riportfilm (megosztva): A kertészlány (Surányi Lili – dr. Czoma László – Neumann László), Az öreg halász meg a tenger (riporter Horvát János, operatőr Márton József).

Ismeretterjesztés: Az ittfelejtett ősvilág (Rockenbauer Pál – dr. Balogh János – Halász Mihály).

Dokumentumfilm: Hát én immár mit válasszak? (Téglássy Ferenc – Forray Tibor).

Animációs film: Kertitörpe (Szabó Sipos Tamás).

Elektronikus műsorok: Szajúz–Apolló (ifj. Kollányi Ágoston – Ipper Pál – Domján Dénes – Molnár Miklós).

Operatőri díj: Illés János.  

 

Május 11., az MSZMP KB Agitációs és Propaganda Bizottsága tárgyalta a Magyar Televízió politikai portréfilmek készítésre vonatkozó felkérését.

Grósz Károly javaslata az Agitációs és Propaganda Bizottságnak (1976. április 23.), jegyzőkönyvi részletek:

„Javasoljuk az Agitációs és Propaganda Bizottságnak: kezdeményezze a Politikai Bizottságnál, hogy a Magyar Televízió dokumentálás és archiválás céljából készítsen portréfilmeket a pártvezető személyiségekről, akik az ellenforradalom utáni konszolidáció munkájában kiemelkedő szerepet töltöttek be.

A filmek a magyar munkásmozgalom és a szocialista fejlődés kulcsfontosságú időszakának dokumentum-értékű alkotásai, e korszak munkásmozgalom-történetének hiteles forrásai lesznek. A konszolidáció óta eltelt idő már módot nyújt a kor, az akkori események, tudati jelenségek történelmi megközelítésű elemzésére; s most még széles körűek a lehetőségek e kor audiovizuális ábrázolására.

Munkásmozgalom-portréfilmek készítésével a Magyar Televízió 1965 óta foglalkozik. E filmek között szerepelnek olyanok is, amelyek az ellenforradalmat követő korszak néhány fontos személyiségének életútjával, vagy munkásságának egyes szakaszaival – többek között az 1965-ot követő időszakkal – foglalkoztak (Münnich Ferenc, Sík Endre, Dobi István, Nógrádi Sándor, Révész Géza, Marosán György, Somogyi Miklós, Kiss Károly stb.).

A Televízió kapjon lehetőséget filmek készítésére az alábbi elvtársakkal: Kádár János, Aczél György, Apró Antal, Benke Valéria, Biszku Béla, Fock Jenő, Gáspár Sándor, Nemes Dezső, Brutyó János, Fehér Lajos, Kállai Gyula.

5. különfélék:

B. A televízió portré-filmek készítése a párt, vezető személyiségeiről. Az Agitációs és Propaganda Bizottság egyetértett a javaslattal. Szükségesnek tartja, hogy azt a vita alapján átdolgozva a Politikai Bizottság elé terjesszék.”

(Magyar Országos Levéltár - 288f.41/263.)

 

Május 12., a TV Híradó beszámolt Szabó István Budapesti mesék című filmjének forgatásáról.

Május 13. 20.05 a 2. műsoron a Zenei figyelő újabb adása. A műsor ekkor ünnepelte tízéves fennállásának jubileumát, az adásban a tíz év műsorarchívumából válogattak. Szerkesztő Kármán György, operatőr Barcs Sándor, rendező Mérei Anna és Bartha Attila.

21.55 Örményország ősi földjén – dokumentumfilm. Forgatókönyvíró dr. Gábori Miklós, szerkesztő Kiss György, operatőr Anatolij Kuprijanov, rendező Rockenbauer Pál.

Május 14. 20.05 Barátom, Bonca – tévéfilm bemutatója. Írta Varga Katalin, dramaturg Békés József, operatőr Szabados Tamás, rendezte Katkics Ilona. Szereplők: Kovács Krisztián, Révai Judit, Berkes Gábor, Bujtor István, Kömíves Sándor, Patkós Irma, Páger Antal, Csikós Mari, Györffy György, Czigány Judit. A film óriási sikert arat már az áprilisi ősbemutatón is Kőszegen, a gyermekműsorok fesztiválján.

 

A Filmvilág 1976/11. számában írta Illés Lajos, részlet:

„A Barátom, Bonca cí­mű ifjúsági tévéfilm meghökkentő és megle­pő – a legjobb értelem­ben! Az alkotó együttes eredményes törekvése: elszakadni a bevált, megszokott, gyakran sablonná merevedő for­máktól, és vállalkozni új területek bátor mű­vészi meghódítására. A gyermeki személyiség fejlődését feltáró hazai és nemzetközi kutatá­sok, a pedagógia, sőt kinek-kinek saját – az azonosságokat és a kü­lönbözőségeket szünte­lenül regisztráló, igé­nyeket és elvárásokat ébresztő – tapasztalatai már régóta jelzik, hogy emlékezetes, értékes eredmények ellenére a filmalkotókat igazi terra incognita-k várják. Éppen ez a film (s ter­mészetesen az azonos című kitűnő regény, amelynek alapján ké­szült) emberi, lírai gaz­dagságával, szépségével, a gyermekekről gyerme­keknek és gyermekek­ről felnőtteknek szóló szerencsés hangvételé­vel, meggyőzően mutat­ja, hogy itt, mai fiaink és lányaink életének reális bemutatásában találják meg az igazi korszerűség és újat te­remtés kulcsát...”

 

Május 15. 21.30 kezdődik Csenterics Ágnes szerkesztő-rendező ötrészes Rohan az idő... című könnyűzenei sorozata, amely harmincegy év slágereit, és annak kapcsán azon esztendők hangulatát idézte fel, korabeli filmkocák bejátszásával. A képen a rendező beállít egy jelenetet.


Május 18., 20.05 a 2. műsoron Makszim Gorkij: Jegor Bulicsov és a többiek – dráma közvetítése a Nemzeti Színházból, felvételről.

A TV Híradó a Hanglemezgyár dorogi üzemének avatásáról tudósított, valamint a Magyar Írók Szövetsége közgyűléséről.

 

Az Írószövetség közgyűlésén a stáb »új feladatokat is kapott« a politikusoktól. Erről tanúskodik egy korabeli feljegyzés Megyeri Károlynak, Márványi Györgytől:

„Az V. 18.-i adásban sugároztuk Zádor László és Baranyi István tudósítását az Írószövetség közgyűléséről. Az anyagot kiemelt fontosságúnak tekintettük, ezért csinálta maga a rovatvezető. A forgatáskor a helyszínen kiderült, hogy plusz feladatokat is meg kell oldaniuk: Tóth Dezső elvtárs kérésére A HÉT számára kb. 240 métert forgattak Óvári ás Aczél elvtárs felszólalásából.”

(Magyar Országos Levéltár XXVI-A-9. 38 doboz. MTV iratok.)

 

Május 19., a Magyar Televízióban 41 fő vezető munkatárs részvételével több napos konzultációkat tartottak. Gyenes András, a KB titkára 19-én, Óvári Miklós, a KB titkára 20-án, Borbély Sándor, a KB osztályvezetője 22-én...”

(­Magyar Országos Levéltár XXVI-A-9. 38. doboz- MTV iratok.)

 

21.50 aznap új műsorral jelentkezett a Külpolitikai szerkesztőség, melynek címe Nemzetközi stúdió. Készítették: Chrudinák Alajos, Korolovszki Lajos, Schmidt Péter szerkesztők, Kígyós Sándor rendező. A stúdióban ülő vendégek voltak: A. E. Bovin, az Izvesztyija szemleírója, Dettmar Cramer, a Frankfurter Allgemeine Zeitung munkatársa, Marian Dobrosielsky professzor, a lengyel Nemzetközi Kapcsolatok Intézetének igazgatója, Ruggero Orfei újságíró.

 

A Rádió és Televízió Újság 1976/20. számában a szerkesztőség vezetője, Korolovszki Lajos így ajánlotta a nézők figyelmébe az új műsort: 

„Új és minden eddigitől kü­lönböző műsort indít a tévé külpolitikai szerkesztősége: eszmecsere zajlik majd a kép­ernyőn olyan világpolitikai kérdé­sekről, amelyekben a vita részt­vevőinek egyetlen közös céljuk van: gondolkodva, beszélgetve megmu­tatni a béke erősítésének lehetőségeit, ki-ki a maga hazájának, vi­lágnézetének, politikai beállítottsá­gának legjobban megfelelő érvek­kel lépve fel. A vitának ugyanis egyetlen hazai résztvevője lesz csu­pán – a házigazda-vitavezető te­endőit ellátó Hajdú János. A másik négy közreműködő Európa négy nagy országát képviseli. Az első meghívásnak szovjet, lengyel, nyugatnémet és olasz szakemberek, kül­politikával foglalkozó kutatók, illet­ve publicisták tesznek eleget.

Mi sem természetesebb, mint hogy a szerkesztőség az első adást olyan témának szenteli, amely összeurópai érdeklődésre tarthat számot: az adás arra keres választ, hogy mit sike­rült elérni az európai biztonsági és együttműködési értekezlet záróok­mányának tavaly nyáron történt aláírása óta kontinensünkön. E műsornak már a ténye is hoz­zájárulás Helsinki szellemének ápo­lásához. A műsor szerkesztői azon­ban természetesen nem korlátozzák figyelmüket információk és nézetek cseréjére, hanem igyekeznek orien­tálni is a teendők tekintetében. A vita magyarul zajlik majd, ám a vendégektől nem várhatjuk el, hogy beszéljék a mi szép, de nehéz nyelvünket. Tehát mindenki mögött szinkrontolmács ül. (Csak mellesleg jegyezzük meg, hogy több európai országban van hasonló tévéműsor, de a résztvevőknek ott az illető ország nyelvét kell beszélniök. A mi vállal­kozásunk szakmai izgalma a külön­leges nyelvi gát áttörése.)

A világpolitikai vita a jövőben bizonyos rendszerességgel megismét­lődik majd, amolyan kiegészítője, párja lesz a Fórumnak. S reméljük, hogy hasonló érdeklődésre is talál majd a nézők között!”

 

A Nógrád május 26-i számából, (b. t.) tollából:

„Kilenc hónappal Helsinki után – hogyan látják a hely­zetet azok, akik a nemzetközi politika szüntelen áramlásá­ban élnek, a külpolitikai újságírók? Ez adta gerincét a kerek­asztal-beszélgetésnek, mely­nek Nemzetközi stúdió volt az összefogó címe a televízió múlt szerdai műsorában. A műsor vezetője neves világ­járó újságírónk, Hajdú János volt, vendégeiként pedig A. E. Bovint, az Izvesztyija poli­tikai szemleíróját, Dettmar Cramert, a Frankfurter All­gemeine Zeitung munkatár­sát, Marian Dobrosielski profeszort, a lengyel nemzetkö­zi kapcsolatok intézetének igazgatóját és Ruggero Orfei olasz újságírót köszönthettük. Már az öt név felsorolása is jelzi, milyen összetételű asztaltársaság ült egymás mellé ezen az esten, hogy képvisel­je hazája és saját álláspontját napjaink legfontosabb kérdé­seiben, hogy mit jelent különféle társadalmi berendezke­désű országaik számára a helsinki záróokmány értel­mezése, s az ebből fakadó teendők gyakorlati alkalmazása. Kendőzetlen, nyílt vita és állásfoglalás részesei lehet­tünk a képernyő előtt, s nyo­mán világosabban kitűnik, hogy bizony jócskán akadnak közelítési pontok az egysége­sebb értelmezés tekintetében, hogy a záróokmány minél teljesebben tölthesse be azt a célt, melynek szolgálatára született. Kitűnt a vitából az is, hogy az enyhülés politikájának, a különféle társadalmi rendsze­rű országok közötti békés kö­zeledésnek szép számmal vannak még ellenzői és hát­ráltatói szerte a világban, kö­zelebbről Nyugat-Európa tér­felén. Erre lehetett következ­tetni a nyugatnémet és az olasz vitavendég észrevételei­ből is, annak ellenére, hogy témaközelítésükből határo­zottan a jót akaró, konstruk­tív szándékot érezhettük, ha adott társadalmi szemléletük korlátok közé fogta is mon­dandóikat. Annál imponálóbb volt az a politikai és világnézeti biz­tonság, amely szovjet és len­gyel vendégünk, A. E. Bovin és Marian Dobrosielski vita­készségét, fölényes tájékozott­ságát, felkészültségét jelle­mezte, mellyel szinte téma­körről témakörre »sakk-matt helyzetbe« hozták nyugati kollégáikat. Mindent összegezve: rend­kívül tanulságos, hasznos és eligazító értékű párbeszéd szem- és fültanúi lehettünk ezen az esten. A Nemzetközi stúdió kétségkívül az elmúlt hét legértékesebb és egyben egyik legizgalmasabb műsor­számának bizonyult. Kár, hogy Hajdú János műsorvezetése kissé merev, feszes volt, hiányzott belőle az a könnyed oldottság, színességre tö­rekvés, amely például Sugár András hasonló jellegű és te­matikájú műsorvállalkozásainak, külpolitikai - fórumainak olyannyira sajátja.”

 

A Magyar Nemzet május 21-i számából, m j. tollából, részlet:

„...Szerencsére nem szokvány­asztal körül, hanem a korsze­rű formatervezés igényeihez igazodó stúdióban fejtették ki vendégeink nézeteiket. A mű­sorvezető a kezdet kezdetén őszinteségre ösztönzött és a dolgok közepébe vágott: hol, hogyan vélekednek a helsinki ajánlások megvalósításáról, az enyhülés előrehaladásáról? Csúnya sablon, hogy a kérdé­seket az élet adja föl. Mégis igaz: az ágas-bogas témákat is magától kínálja az európai politika. A műsor új izét ép­pen az adta, hogy az érvek nemegyszer valóban megüt­köztek, nem mindig vonultak vissza az álviták jól kitaposott ösvényeire. A vendéget gyak­ran nem feszélyezte a vendég­ség. A Nemzetközi stúdióban – talán ebből a címből is olyan tévés fogalom lesz, mint a HÉT-ből vagy a Fórumból? – a színvonal igencsak függ az érvek fölsorakoztatóitól, a válaszadók rátermett vitakészségétől. Mert hiszen monoló­got mondani többnyire könnyebb, mint figyelmesen rep­likázni; az egyoldalúságra csá­bító veszélyt csökkenthetik a pontos, célratörő és gördülé­keny vezetőriporteri közbeszólások. Hajdú János több­ször is élt ezzel a lehetőség­gel. Sajnos, az adás ritmusát a sokféle nyelv használata kissé lassította – alighanem ez a legfontosabb technikai gondja a műsorkészítőknek. Tudnak-e rajta változtatni? A világpolitika iránt érdeklődő, a hangsúlyokra és az árnyala­tokra is fogékony tévénézők kíváncsiságát a szerda esti ve­títés ennek ellenére fölkeltet­te, s a televíziónak érdemes tovább gondolkodni a technika javításán, foglalkozni a rész­letek csiszolásával. A Nemzet­közi stúdió jövőjének kezese – az enyhülést megcélzó nem­zetközi felelet.”

 

Május 18-19. Lázár György miniszterelnök Bécsben tárgyalt. A kétnapos eseményről tudósított a TV Híradó, majd Lázár György interjút adott a látogatásról, hazatérte után a hírműsornak.


Május 26., Erdős András osztályvezető levelet küldött Pálos Tamásnak, az MSZMP KB osztályvezető helyettesének.

„...A közvetlen szomszédságunkban lévő szocialista országok televízió nézői a Magyar Televízió I. programját kb. 30-60 kilométeres határ menti sávban nézhetik.

A Magyar Televízió az elmúlt 3 esztendőben mintegy 1089 db filmet és más műsort exportált az európai szocialista országokba 56. 995 percben.

Az ötödik ötéves tervperiódusban megépül a 2. program néhány adója, ami azt jelenti, hogy szomszédaink a fent említett sávban a 2. programot is vehetik. 1978 elejétől működni fog az Interszputnyik magyar földi állomása, amely növelni fogja a magyar TV műsor export lehetőségeit a szocialista országokba (beleértve Mongóliát és Kubát is).”

 

Filmforgalom és műsorcsere a szocialista országokkal 1974-75-ben:

 

 

 

Kiment

 

 

Beérkezett

 

 

db

 

 perc

 

 

db

 

perc

 

Szovjetunió

225

 

11.815

 

 

483

 

29.218

 

NDK

278

 

15.979

 

 

311

 

18.821

 

Csehszlovákia

211

 

12.331

 

 

328

 

15.734

 

Lengyelország

155

 

7.358

 

 

  77

 

8.667

 

Bulgária

141

 

6.455

 

 

115

 

4.761

 

Románia

  79

 

3.057

 

 

  90

 

4.463

 

Összesen

1.089

 

56.995

 

 

1.504

 

81.364

 

(Magyar Országos Levéltár - 288f. 22/1976/4. MSZMP KB Agit. Prop. Osztály.)

 

Május 19-29. között a szovjet Szovexportfilm Taskentben rendezte meg éves nemzetközi fesztiválját. A Magyar Televízió a korábban az intézmény felé megfogalmazott kritikákra való tekintettel úgy döntött, hogy a filmvásárlási tevékenység erősítése miatt saját munkatársát, Bernát Rózsát ki kívánja utaztatni a filmválogatásra. Korábbi gyakorlat szerint a közel tíz évvel korábbi Hungarofilm – Filmfőigazgatóság – MTV egyezményben csak a Hungarofilm saját embereit utaztatta a válogatásra! Nagy vita bontakozik ki az MTV döntése miatt a Hungarofilm és az MTV között 1976. januárjában. Nagy Richárd január 12-én külön levélben kérte Kornidesz Mihálynak, az MSZMP KB Tudományos, Közoktatási, és Kulturális Osztálya vezetőjének a segítségét Bernát Rózsa kiutaztatásával kapcsolatban. Végül is Kornidesz támogatásával Bernát Rózsa kiutazhatott, a Hungarofilm pedig még júniusban is igazoló jelentésekkel próbálta magyarázni, hogy miért nem támogatták Bernát kiutazását! Végül szeptemberben Tóth Dezső, az MSZMP Tudományos, Közoktatási és Kulturális Osztály helyettes vezetője és Nagy Richárd elnök közötti levélváltással kerül pont a vita végére. Az 1976. szeptember 20-án kelt Nagy Richárd levél részlete, az összegezésből:

 „Teljes mértékben egyetértek veled, hogy a hasonló félreértések elkerülése érdekében mielőbb tisztázni kell a Televízió és a Főigazgatóság együttműködésének konkrét módját a filmátvételi munkában. Ehhez kérjük az illetékes szervek segítségét. Úgy gondolom, hogy a filmválogatás és vásárlás helyzetét vizsgáló és a feladatokat meghatározó pártdokumentumban célszerű lesz kitérni erre a kérdésre is.”

A teljes levelezés anyaga a Magyar Országos Levéltár – 288f. 36/1976/30 öe. MSZMP Tudományos, Közoktatási és Kulturális Osztály anyagában megtalálható.

 

Május 21. 20.05 a 2. műsoron Bartók Béla: A fából faragott királyfi – táncjáték tévéváltozata. Operatőr Nagy József, rendezte Horváth Ádám. Szereposztás: Királykisasszony – Orosz Adél, Királyfi – Róna Viktor, Tündér – Kékessy Mária, A fából faragott királyfi – Forgách József.

 

Május 22. 16.05 Ki tud többet? – vetélkedő I. része. Több hónapon át több száz oktatási intézmény mintegy negyvenezer diákja vetélkedett, hogy „ki tud többet a Szovjetunióról”. A döntőkig három oktatási intézmény csapata jutott el.

 

Május 25., a TV Híradó tudósított a Veszprémi TV találkozóról, és Mitterand ezen a napon kezdődött budapesti tárgyalásairól. A HÉT-ben Polgár Dénes beszélgetett a francia politikussal.

21.30  Olimpiai Fórum. Szerkesztő Vitár Róbert, műsorvezető Vitray Tamás, rendező Mahrer Emil. A műsorban a televízió II. stúdiójából Páder János, az OTSH elnökhelyettese, valamint nyolc sportág vezetője, a tatai olimpiai tábor nagyterméből pedig öt sportág vezető edzője válaszolt a nézők kérdéseire.

 

A Pest megyei Hírlap június 27-i számában írta Akácz László, részlet:

„Olimpiai fórum. Akár kedveli valaki a sportot, akár nem, tudomásul kell vennie, hogy pár hét, és itt az olimpia. Nyerünk, vesztünk, kiviszik, nem viszik – mind több az efféle kérdés, melyek végtelen sorának most a televízió is utat nyitott. Mégpedig forma­bontó módon: nemcsak a budapesti stúdióba ültette le sport­életünk illetékeseit, hanem »kikapcsolt« Tatára is. Az im­már legendás hírű edzőtáborban Vitray Tamás megszokott könnyedségű és nagy hozzáér­tésről tanúskodó műsorvezeté­se mellett sok mindenről szó esett. Tegyük hozzá gyorsan: sportemberekhez illő őszinte szóval! Az igenek és a nemek jegyében zajlott le szinte ez az országos beszélgetés, és ettől lett igazán közérdekű. Ebben a fórumban alig hallottunk olyasmit, hogy »úgy vélem«, »nem tudjuk«; itt megmond­ták, hogy miért a »nyugdíja­sokból« állították össze a fér­fitőrözők csapatát, s hogy Tóth-Harsányi Borbála miért kerettag ismét...”

 

A Magyar Hírlap június 29-i számában írta Németh Péter, részletek:

„...Egy olyan rangos műsorformát biztosított a tévénézőknek, amely­ben kérdéseikre közvetlenül kaphattak választ az – egyébként oly sok mendemondával övezett – olimpiai felkészülésről és keret összeállításról. Tizenhét szak­avatott sportvezető ült a kame­rák elé, s vállalta a legnehezebb feladatot, a verseny előtti nyilat­kozást. Megszokták ugyan már az újságírók kérdezősködését, s talán meg is vannak a jól be­vált, óvatos válaszok, ebben az esetben azonban a válaszok nem voltak öncélúak. A reális bizony­talanságon túl az esélyesek eről­tetett latolgatása azért is veszé­lyes, mert nemcsak magunkat té­vesztjük meg, feleslegesen kerge­tünk illúziókat, hanem a sportolót nagyobb felelősséggel terheljük. Éppen ez a bizonytalanság az oka, amiért a műsor végül is nem teljesítette teljes méreteiben ere­deti célkitűzését...

A műsor vezetőjének Vitray Tamásnak nem volt könnyű dolga, hogy a hirtelen kezé­be öntött félezer kérdésből kivá­lassza a legérdekesebbeket. Így hangozhatott el közülük jó né­hány olyan, amelyre a felkészülé­si időszak, az olimpiai szintek tel­jesítése már megadta a választ (ezeknek a sportágak iránt érdek­lődők a nagyját egyébként is tud­hatták). Vitray saját közbevetései, »provokációi« azonban mindig ül­tek, s az olimpián is túlmutattak. Igyekezett izgalmat vinni a mű­sorba, miközben kellemes rendet­lenséget csinált maga körül a stúdióban...”

 

Május 26., együttműködési egyezményt írt alá Miguel Alvarez Acosta, a Mexikói Rádióadások Államtitkárságának vezetője és Nagy Richárd, a Magyar Televízió elnöke. Az 1976-78-ra érvényes megállapodás rögzítette a két ország politikai és kulturális életét bemutató produkciók cseréjét, a kölcsönös szakemberképzést, kölcsönös televíziós műsorheteket rendeznek. A Magyar Televízió forgatócsoportja 1976-ban forgat filmet Mexikóról, míg a mexikóiak 1977-ben Magyarországról készítenek dokumentumfilmet. Az szerződés aláírásáról a TV Híradó is beszámolt.

Május 28., Egy capuai öregfiú története – folytatódik Radványi Dezső szerkesztő, Kígyós Sándor rendező és Lukács Lóránt capuai fiúk sorozata.

Május 29., a TV Híradó beszámolt arról, hogy Victor Vasarely látogatást tett a Televízióban, és egyezményt írt alá a Televízió vezetőivel az együttműködésről. Később Racine Britannicus című tragédiájának tévéváltozatát Victor Vasarely díszletei között veszik fel. (Rendező Egri István.) A TV Híradó később, június 4-én beszámolt arról is, hogy Pécsett Vasarely Múzeum nyílt, a művész pedig átvette a város díszpolgári címét.

21.15 a televízió egyenesben közvetítette a VI. Veszprémi TV Találkozó díjkiosztó ünnepségét.

A díjazottak:

Férfiak, akiket nem szeretnek – tévéjáték. Fődíj és Veszprém város különdíja. Rendező Szőnyi G. Sándor, operatőr Bornyi Gyula, dramaturg Benedek Katalin, író Galgóczi Erzsébet.

Volpone – tévéjáték. Fődíj. Rendező Fehér György, operatőr Edelényi János.

Erkel: Bánk bán – Zenés TV Színház. Fődíj. Rendező Vámos László.

Giordano Bruno megkísértése – tévéfilm. Fődíj. Rendező Kabay Barna, operatőr: Zádori Ferenc, író Gyöngyössy Imre és Kabay Barna, dramaturg Benedek Katalin.

Különdíjak:

Farkas Ferencnek A bűvös szekrény című operájának televízióra alkalmazásáért (Zenés TV Színház),

Wieber Mariannak a Volpone és A Rókus templom harangja című tévéjáték jelmezeiért,

Zádori Ferencnek a Giordano Bruno megkísértése és az Asszony a viharban című tévéjáték operatőri munkájáért,

Helyei Lászlónak a Volpone című tévéjátékban nyújtott alakításáért,

Szabó Györgynek a Summa summarum és a Feltételes megálló tévé-groteszk forgatókönyveiért,

Simándy Józsefnek, a Bánk bán című tévéoperában nyújtott énekesi, színészi alakításáért.

A Rókus templom harangjai – tévéjáték. A filmkritikusok díja. Rendező Hajdufy Miklós, operatőr Nagy József, dramaturg Zalhora Mária.

Fehér György – Edelényi János: A bűvös szekrény – Zenés TV Színház. A legjobb televíziós adaptáció díja.

Gábor Miklós a János király című tévéjáték címszerepéért a legjobb színészi alakítás díjat kapta.

 

A Magyar Ifjúság június 11-én egész oldalas tudósítást közölt a találkozóról. Párkány László írásából részletek:

A zsűri (vagy zsűrik) többé-kevés­rendszeresen a képer­nyő előtt ülnek, s egymás­után nézik a programokat. A nagyközönség házhoz szállítva kapja a tévédarabokat, az idén egy kisadó sugározta a versenyfilme­ket. Amint hallottam, csak a délutáni adást figyelték a veszprémiek, mert főidő­ben átkapcsoltak a napi adás csatornáira. De még ez sem valódi gondom. Inkább azon tűnő­döm vajon nem lehetne-e a filmtechnikával készült té­véműveket vászonra vetí­teni, s a nagyközönség je­lenlétében lemérni a ha­tást. Miskolcon ez a mód­szer már bevált; az alkotók – különösen a színes filmek esetében – érdekes és hasznos reagálásokat fi­gyelhettek meg. Rejtély számomra, hogy a versenyalkotások legérde­kesebb (vagy legvitatha­tóbb) darabjai miért nem kerülnek ki gyárakba, fal­vakba, hogy egyfajta közön­ségvélemény is csatlakozzon a zsűrik döntéséhez.

Essék szó a szakmai ta­nácskozások egyikéről is. Vitányi Iván, a Népműve­lési Intézet igazgatójának művelt vitaindítója – amely a Klasszikusok feldolgozása a televízióban címet visel­te – nem sok örömet ho­zott. Pedig Vitányi előadása nagyon alapos volt, gondola­tai messze túlhaladták a címben jelzett témát. A hozzászólók – tisztelet a kivételnek – kapkodtak, hevenyészett és félreérthető mondandókat »ütköztettek«, lábra kapott a személyeskedés is. Bizony ez minden volt, csak műhelymunka nem. 

Szót válthattam Barabás Jánossal, a KISZ KB titká­rával, aki először volt zsű­ritag Veszprémben, aki elmondta:

A Veszprémben sze­replő tévéjátékok, tévéfil­mek alkotóinak döntő több­sége fiatal. Ez örvendetes. A mai témák aránya kicsi, ez viszont már elgondolkoz­tató. A történelmi művek is szólhatnak a mához cselek­vő ösztönzéssel, ám ahogy egy tévés dramaturg talá­lóan fogalmazott: a képer­nyőről nem hiányozhatnak a »testmeleg« témák, az olyasfajta művek, mint az Írott malaszt volt, vagy a Férfiak, akiket nem szeret­nek című Galgóczi tévédrá­ma. Ez utóbbi mostani ver­senymű, az Írott malaszt a múlt esztendő egyik fődíjas alkotása volt. Egyelőre hi­ánycikk a derű is, sok a komor szín. Ügy tűnik, még mindig tartja magát az arisztokratikus al­kotói magatartás, amely az igényes szórakoztatást drá­mai művekben kénytelen megvalósítani. Hiányoznak a rövid műfajok; sokan életvallomásaikat csak nagy drámában, nagy re­gényben, nagy szintézisben képesek megfogalmazni, s így nem juthat méltó sze­rephez a filmnovella, a filmgroteszk.

A szemlén szereplő alkotások többsé­ge színes technikával ké­szült...”

 

Ebben a hónapban jelent meg Barcy Magdolna – Faragó Klára – Semjén Anita Riporterek, bemondók – televíziós személyiségek című tanulmánya a Tömegkommunikációs Kutatóközpont kiadásában.

 

Június

 

Az ifjúsági gyermekfilmek müncheni Prix Jeunesse fesztiválján a Magyar Televízió versenyfilmje, Varga Katalin – Katkics Ilona Barátom, Bonca című alkotása a gyermekjátékfilmek legjobbjának bizonyul. 

Nagy siker a prágai tévéfesztiválon, a zenei adások kategóriá­jában Szinetár Miklós kapja a legjobb rendezés díját a Gianni Schicchi című Puccini-opera tévéváltozatáért. A film elnyeri a szocialista országok zenei produkcióit külön értékelő Intervízió zsűri fődíját is.

A szocialista országok lipcsei agrárfilm-fesztiválján A paprikás ember című magyar televíziós dokumentumfilm bronzérmet kap (készítői Major Sándor, Neumann László és Magyar József).

 

Újabb két átjátszó-tévéadót helyez üzembe a Posta, Bonyhádon és Veszprémben.

 

A televízió képernyőjéről megszerezhető népgazdasági és művészeti ismeretekből rendeztek vetélkedőt a budapesti Május 1. Ruhagyárban. A Szakszervezeti Bizottság felhívására 103 brigád, 2000 dolgozó vett részt a műveltségi versenyben.

 

Június 1. 20.01 a 2. műsorban kezdődik a Nyári színházi esték ciklus, tizenkét korábban rögzített előadással. Ezen a napon David Rabe: Bot és gitár – színmű közvetítése a Pesti Színházból, felvételről.

 

Június 3. 20.05 kezdődik a Tolsztoj regénye nyomán készült húszrészes angol Háború és béke filmsorozat.

 

Június 5. 21.30 újabb Zenés TV Színház bemutató, William Walton: A medve – vígopera. Dramaturg Bánki László, zenei rendező Fejes Cecília, vezető-operatőr Sík Igor, rendezte Ádám Ottó. Szereplők: Házy Erzsébet, Melis György, Begányi Ferenc.


Június 6. 15.55 A tanító – tévéfilm Czabán Samuról. Szerkesztő Ivancsics Lilla, operatőr Forgács Ottó, rendezte Palásthy György. Szereplők: Berda László, Fillár István, Garics János, György László, Horkai János, Keres Emil, Kautzky József, Lukács Sándor, Maróti Gábor, Sinkovits Imre, Ujlaky László.

A HÉT műsorában Baló György és Neumann László mongóliai tudósításának első részét láthatták a nézők (a második részt 13-án vetítették). A TV híradó öt részes mongol sorozatot sugárzott 8-ától, amit szintén ők készítettek.

Jerome Kilty: Kedves hazug – színmű közvetítése a Nemzeti Színházból, felvételről.

 

A Rádió és Televízió Újság 1976/22. száma közölte a Televízió elnöke által nívódíjban részesített belső produkciók és alkotók listáját:

Cimbora, Filmdokumentum, Művészeti Magazin, Budavár sorozat, A legkeletibb keleten filmsorozat, Az orenburgi gázvezeték építése, Hivatásom a munka, A capuai fiúk Amerikája, Filmsorozat az Egyesült Államokról, Gondolatok a vezetésről, Odessza, Panoráma, Kubász, Szomszédolás, A birka, Férfiak akiket nem szeretnek, Napraforgó, Kis ember születik, János király, Kék rénszarvasok, Egy értekezlet jegyzőkönyve, Cigányzene, Egy csók és más semmi, A bűvös szekrény, Kertész leszek. 

Külsős munkatársak:

Balázsovits Lajos, Gábor Miklós, Gobbi Hilda, Márkus László, Tomanek Nándor, Bárány György, Mata János (A HÉT), Bérczy István, Kertész Aliz, Müller Katalin, Sajdik Ferenc, Sárkány István (Idősebbek is elkezdhetik), Fábián Ferenc (Panoráma), Fodor Tamás, Kállai Ferenc, Szalóky József, Tolnay Klári (Kispolgárok), Hámori Ildikó, Koncz Gábor (Kék rénszarvasok), Heltai András (Filmsorozat az Egyesült Államokról), Horváth Sándor, Szemes Mari (Kis ember születik), Inke László, Nagy Attila, Sinkó László, Vajda László (Egy értekezlet jegyzőkönyve), Kardos Ferenc (Cimbora), Koncz Zsuzsa (Kertész leszek), Kovács József, Jurij Pologonkij, Vladimir Merkulov (Odessza), Láng József, Révész Mária, Sztankay István (Minden lében két kanál), Radveszky Theodor, (Gondolatok a vezetésről), Repcsányi László (Művészeti Magazin), Sass Sylvia (A bűvös szekrény), Sárosi Bálint (Cigányzene), Selmeczi Vera, Szakácsi Lajos (A capuai fiúk), Zsarnóczky Sándor (Látókör), Jurij Hrenov (Kubasz).

Király Ferenc, Kovár Gyula, Miegend Árpád tudósítói, Fischer Sándor oktatói, Mohás Lívia az Iskolatelevízióban, Téglássy Ferenc ipari műsorokban végzett munkájáért részesült nívódíjban.

 

A Rádió és Televízió Újság 1976/23. száma bemutatta a nívódíjban részesült Mata János rendezőt. (T.A) írása:

„Járt orvosegye­temre, volt gra­fikus és újságíró, karikaturista és PW könyvillusztrátor. Rajzfilmes lett, mesterének Macskássy Gyulát te­kinti, ő mellette tanulta a szak­mát. Tanulmány­útra küldték a Szovjetunióba. A néhány hónapos tanulmányútból négyéves kint tartózkodás lett; a Szojuz Mofilm státusba vette. A Fityilj (Kanóc, gyújtózsinór...) című szatirikus híradóműsor számára dolgozott. Itt Szegej Mihalkov volt a tanítómes­tere. A Zichy Mihály nyomában című dokumentumfilmet magyar és szovjet variációban is elkészítette. Itt nívódíjat, ott össz-szövetségi első díjat nyert vele. Hazajött és »beleszeretett« a té­vébe. A napi élethez kötődő dolgok kezdték izgatni; dolgozott az ifjú­sági, a gyermekosztálynak és A HÉT-nek. Bálint Ágnessel való együtt­működésének eredménye a Kukori és Kotkoda sorozat. (Legnagyobb sike­rének egy autóbuszban ellesett be­szélgetést tekint. Unoka a nagyma­mához: »Mama, Apu miért beszél úgy Anyuval, mint a Kukori?«) És most ismét új területek izgatják...

– A Központi Fizikai Kutató Intézet adott lehetőséget a kísérle­tezésre: az animáció, az elektronika és a számítógép összefüggéseit dol­gozzuk fel Kassai Ferenc mérnök­kel és Vadócz Erzsébet programo­zóval. A számítógép-művészet ugyanis – a számítógépet rajzolni vagy zenét szerezni megtanítani – hazugság. De a számítógép nagy­szerű eszköz! Amíg az animációs filmben hátteret és előteret tudunk mozgatni függőlegesen és vízszinte­sen, addig a számítógép memóriá­jába minden beprogramozható. Meg­felelő információk birtokában a szá­mítógép képes egészen bonyolult feladatok megoldására. Mondjak példát is? Egy madár száll ha­talmas épület felett. Az egyik ab­lakon berepül, végigszáll a folyo­són, falakba ütközik, berepül a lép­csőházba és kirepül a kapun. Ha összegyűjtjük az adatokat (mint pl. az épület alaprajza, a madár anatómiája, repülési tevékenysége, moz­gása, sebessége, árnyékrajza a kü­lönféle fényforrások szempontjából, a helyiségek tere, távolsága a madártól stb.), a gép képes mind­ezt matematikai pontossággal kö­vetni, megrajzolni. Mi most vonalas rajzzal kísérletezünk. De a memó­riába színeket, harmóniákat, színér­tékeket is be lehet táplálni. Ter­mészetesen hangyamunkával és hangyaszorgalommal...

Egyébként most érkeztem Ulán­bátorból. A HÉT számára készülő riportfilmünk azt kutatja majd, ho­gyan él egy ország, Mongólia, amely kihagyta a kapitalizmust és a no­mád életformából egyenesen a szo­cialista társadalomba jutott.”

 

Június 8. 21.15 Kerekasztal-beszélgetés budapesti kommunistákról. Szerkesztő Kolek Vera és Konner János, műsorvezető Vértessy Sándor, rendező Kende Márta.

 

Előzmény: Megyeri Károly levélben még február 11-én kérte Grósz Károly osztályvezető hozzájárulását a következőkhöz (részlet):

„Javaslom továbbá, hogy május első napjaiban sugározzunk egy kerekasztal műsort (főidőben), amelyben a Budapesti Párbizottság vezetői országos érdeklődésre számot tartó társadalompolitikai témákban válaszolnak kérdésekre. Katona elvtárs vállalná a részvételt, amennyiben személyét illetően hatáskörrel rendelkező KB fórum engedélyezi.”

(Magyar Országos Levéltár 288f. 22/1976/4. MSZMP KB Agit. Prop.  Osztály.)

 

Június 10. 20,50 Váci úton... Váci úton – Balogh Mária és Bán János négyrészes riportfilm sorozatának első része.

 

Balogh Mária és Bán János műsorújságban megjelent műsorajánlatából részlet:

„Emberek tízezrei keresik kenyerüket a főváros »gyárutcájában«, a XIII. kerületi Váci úton. Egymás mellé épült üzemekben dolgozók hasonló dolgokkal büszkélkednek vagy küszködnek; a különféle vállalatok tevékenységében, változó feladataiban egy kicsit a magyar ipar tükörképét is kapjuk, az itt dolgozók gondolkodásában pedig munkásosztályunk magatartása fejeződik ki. Ebben a környezetben vendégeskedhetünk néhány héten át...”

 

Június 11. 20.05 A nagy fordulat. Dél-Vietnam az új élet küszöbén – Polgár Dénes és Márton József riportfilmje.

20.01 a 2. műsoron Nyári színházi esték, Szigligeti Ede: Liliomfi – vígjáték közvetítése a József Attila Színházból, felvételről.

 

Június 12. 22.00 Peter Shaffer: Black Comedy – tévéjáték. Dramaturg Lehel Judit, vezető-operatőr Bornyi Gyula, rendezte Vámos László. Szereplők: Csongrádi Katalin, Psota Irén, Szalay Edit, Tahi-Tóth László, Lőte Attila, Újlaky László, Körmendi János, Kéri Gyula.

 

Június 15. 21.00 Lakatos dinasztia – Lengyelfi Miklós szerkesztő, Illés János operatőr és Apró Attila rendező dokumentumfilmje. A film portrét rajzolt Lakatos Sándor Liszt-díjas prímásról és fiáról, Déki Lakatos Sándorról.

 

Június 16. 20.00 Katajev: A kör négyszögesítése – vígjáték közvetítése a Pesti Színházból, felvételről.

 

Aznap Erdős András főszerkesztő Németh Jenőnek, az MSZMP KB Tájékoztatási Alosztály vezetőjének írt levelet:

„Telefonbeszélgetésünkre hivatkozva ezúton is szeretnélek tájékoztatni arról, hogy mint ismeretes, rendszeresen készítünk portréfilmet veteránjainkról. A »spanyolosok« közül még kevés ilyen veteránt örökítettünk meg, ezért lenne érdekes, ha Tömpe István elvtársról (vagy róla és az elhunyt testvéréről) is készíthetnénk filmet.”

A levélen Németh Jenő kézírásával:

„Erdős elvtárssal megbeszélve: a film forgatását archiválásra kezdjék meg, sugárzására későbbi konzultáció alapján kerül sor.”

(Magyar Országos Levéltár 288f. 22/1976/4. MSZMP KB Agit. Prop. Osztály.)

 

Június 18. a 2. műsorban Nyári színházi esték, Euripidész: Bacchánsnők – tragédia közvetítése a kaposvári Csiky Gergely Színházból, felvételről.

Magyarországon tárgyalt – többek között a Televízió vezetőivel is – Nivaldo Herrera, a Kubai Rádió és Televízió vezérigazgatója.

 

Június 22. 21.10 Az ajtón kívül – Wolfgang Borchert színművéből készült tévéjáték, melyet az NDK televízió vendégrendezője, Fritz Bornemann rendezett. Dramaturg Aczél János, vezető-operatőr Varga Vilmos. Szereplők: Balázsovits Lajos, Szerencsi Éva, Ungvári László, Tábori Nóra, Esztergályos Cecília, Deák B. Ferenc, Mensáros László, Sulyok Mária, Raksányi Gellért, Kömíves Sándor, Gobbi Hilda.

 

Június 23. 21.45 a röviddel korábban elhunyt Latinovits Zoltánra emlékezve a Televízió műsorára tűzte a Mario és a varázsló 1967. április 9-én rögzített Thália Színházbeli előadását.

21.10  a 2. műsorban Nyári színházi esték, Baumarchais: Figaro házassága – vígjáték közvetítése a Kecskeméti Katona József Színházból, felvételről.

 

Június 24., a 2. műsorban ismét vendégrendezést láthattak a hazai nézők. Aulikki Oksanen: Igen, igen... avagy: hogyan lesz valakiből felnőtt? – tévéjáték. Rendezte: Jukka Sipila a Finn Tv rendezője. Forgatókönyv Aczél János, vezető-operatőr Szalay László. Szereplők: Maros Gábor, Mádi Szabó Gábor, Fónay Márta, Baracsi Ferenc, Balázs Péter, Fabó Gyöngyi fh., Gálvölgyi János, Galgóczi Imre, Gyenge Árpád, Henkel Gyula, Holl Zsuzsa fh., Kakas László, Komlós Juci, Komáromi István.

 

Június 29. a 2. műsorban Nyári Színházi esték, Shiller: Ármány és szerelem – tragédia közvetítése a Madách Színházból, felvételről. 

 

Aznap a Politikai Bizottság ülésezett, Grósz Károly előterjesztése alapján – már jól előre elkészültek a novemberi sajtótervvel! A jegyzőkönyv  szerint:

„4. A Politikai Bizottság egyetért azzal, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 59. évfordulójáról Apró Antal elvtárs november 6-án (szombaton) este rádió- és televízió beszédben emlékezzen meg. Kádár János, Losonczi Pál és Lázár György elvtársak küldjenek táviratot Brezsnyev, Podgornij és Koszigin elvtársaknak. A táviratot a sajtó az évforduló napján teljes terjedelemben közölje.

A rádióban és a televízióban november 6-án elhangzó ünnepi beszédet a napilapok az évforduló napján megjelenő számaikban teljes terjedelemben közöljék.

A napi- és hetilapok, a rádió és a televízió méltassák az évforduló jelentőségét és számoljanak be a rendezvényekről.

Más:

12. Győri Imre elvtárs szóbeli bejelentése alapján hozzájárul, hogy a KGST XXX. ülésszakának befejezése után Huszár István elvtárs nyilatkozatot adjon a Magyar Televízió A HÉT című műsora részére.”

(Magyar Országos Levéltár – MSZMP KB PB – 288f.5/694.)

 

A félév végén 2 558 441 rádióelőfizetőt és 2 443 569 tévé elő­fizetőt tart nyilván a Posta. Fél év alatt több mint ötvenezer új tévé­tulajdonos – akik hat megyében már többen vannak, mint a rádióelőfizetők!

 

Folytatás a Fejezetek a Magyar Televízió történetéből 1976 /2 részben!