1977

Dunavölgyi Péter:


A magyar televíziózás történetéből XXI.  (1977.)


Beiktatták Jimmy Cartert, az új amerikai elnököt. Bécsben elhunyt Bársony Rózsi, Amerikában meghalt - negyvenkét éves korában - Elvis Presley, meghalt Maria Callas is. Német és arab terroristák a szomáliai fővárosba térítettek egy turistákkal teli Lufthansa járatot. 
Etiópiában Mengisztu Hailé Mariam őrnagy valamennyi riválisának fizikai megsemmisítésével szilárdította meg hatalmát.
Izraelben Menáhem Begin vette át az ország irányítását. Kádár János elment Olaszországba és a Vatikánba.

A magyar értelmiség harminctagú csoportja aláírásával támogatta a csehszlovákiai "emberi jogok maradéktalan biztosítását és alkotmányba foglalását követelő Charta 77 elnevezésű nemzetközi tiltakozó mozgalom csehszlovák résztvevőit.
Budapesten önkiszolgáló benzinkutakat helyeztek üzembe. 
Igazi farmert gyártottak Magyarországon. Létrejött a szerződés a Levi-Strauss céggel, és a Május 1 ruhagyár marcali üzemében csakhamar meg is kezdődhetett a gyártás. 
A magyar autósok számára kötelezővé tették a tompított fényszórót, a narancssárga színű hátsó irányjelzőt és a biztonsági övet. 
Meghalt Básti Lajos színész, Déry Tibor író, továbbá Kovács Margit Kossuth-díjas kerámiaművész.

Tv: 
Új vetélkedők indultak: Soha jobb kor!, Lehet egy kérdéssel több?, Fő a feje, Most mutasd meg.
Kende Márta rendezői sorozata a tévében. 
A húszéves Tv Híradó képes vetélkedőt indít az elmúlt 20 év eseményeiből.

Fesztiválok, díjak

Arany Prága Tévéfesztivál:
Galgóczi Erzsébet: Tizenegy több, mint három - tévéjáték. Az Intervízió díja. Rendező Nemere László, operatőr Bornyi Gyula, dramaturg Jánosi Antal.
Cédrus - balett, Zenés TV Színház. A legjobb zenés produkció díja. Rendező Horváth Ádám, operatőr Sik Igor, zene Hidas Frigyes, koreográfus Seregi László, dramaturg Bánki László.

Moszkva, folklórműsorok fesztiválja:

Sárközi lakodalom - tévéfilm. A zsűri díja. Rendező Szécsényi Ferenc, szerkesztő Lengyelfi Miklós, operatőr Bónis Gyula.

Monte Carlo:

Lesz-e béke az olajfák alatt? - a nem hivatalos sorrendben a negyedik helyet éri el az aktuális riportfilm-kategóriában. Rendező Chrudinák Alajos.

Salzburg, televíziós operafesztivál:

Vajda János: Barabbás - a zsűri különdíja. Rendező Fehér György, zene Vajda János, író Karinthy Frigyes, operatőr Biró Miklós, forgatókönyv Sárospataky Csaba, dramaturg Bánki László.

Nyugat-Berlin, Prix Futura Fesztivál:

A halhatatlanság halála - tévéjáték. A zsűri diplomája. Rendező Rajnai András, dramaturg Jánosi Antal, író Isaac Asimov, operatőr Bónis Gyula.

Pozsony, Prix Danube Fesztivál:

Utolsó padban - tévéjáték. A 16-60 perces tévéjátékok kategóriájának fődíja. Rendező Kende Márta, operatőr Dobay Sándor, író Halasi Mária, dramaturg Kremsier Edit.

Veszprém:

Csillagok változása - tévéjáték. Veszprém város díja. Rendező Szőnyi G. Sándor, operatőr Ráday Mihály, író Cserhalmi Imre, dramaturg Deme Gábor.
Miért? Avagy a tévések elmentek - dokumentumjáték. Fődíj, a tévékritikusok díja. Rendező Dömölky János, operatőr Illés János, dramaturg Schulze Éva.
Drámai művek:
Egy értekezlet jegyzőkönyve - tévéjáték. Írta Alekszandr Gelman, operatőr Kocsis Sándor, dramaturg Jánosi Antal, rendező Zsurzs Éva.
Szórakoztató művek:
Egy csók és más semmi - tévé operett. Rendező Kalmár András, író Éri Halász Imre, forgatókönyv Békefi István, zene Eisemann Mihály, operatőr Abonyi Antal, dramaturg Bánki László.
Vegyes kategória:
Dokumentumok U. M.-ről. Rendező Mihályfy Sándor, operatőr Kecskés László.
Napraforgó - tévéfilm. Közönségdíj. Forgatókönyv, rendező Horváth Z. Gergely, operatőr Márk Iván, zene Kocsár Miklós, dramaturg Benedek Katalin.
A fej - szatíra. A tévékritikusok díja. Rendező Szalkai Sándor, író Kállai István és Szalkai Sándor, operatőr Zsóka Zoltán.
Különdíjak:
Mihály András - a zenei műveltség terjesztésének vonzó és egyéni módszeréért,
Ráday Mihály - a Csillagok változása és más filmek operatőri munkájáért,
Molnár Piroska - a Miért? Avagy a tévések elmentek című filmben nyújtott alakításáért,
Pogány Judit - a legjobb epizódalakításért (U. M.),
Lukács Sándor - az Optimisták című tragédiában nyújtott színészi teljesítményéért,
Koltai Róbert - a Tizenegy több, mint három című tévéjátékban nyújtott alakításáért,
Molnár György - a szórakoztató zene ötletes képi megjelenítéséért.

Debrecen, Szinkronfilm Szemle:

Szabó Gyula - a színészi alakítás díja, tévéfilmekért.
Genovai Fiasco - Hajdú-Bihar megye és Debrecen város fődíja. Rendező Mezei Éva, szövegíró Neményi Róza.
Felső tízezer - játékfilm. Hajdú-Bihar megye és Debrecen város fődíja. Szövegíró Révész Mária, rendező Moldoványi József.

Montreux, Arany Rózsa Fesztivál:
Mixed pickles (Vegyes savanyúság) - Alfonzó show. Zsűri különdíja. Írta Kállai István, rendező Bednai Nándor és Kalmár András, operatőr Darvas Máté és Abonyi Antal, szerkesztő Ágoston György.

Tours, Főiskolás Filmfesztivál:

Sós Mária: Portréfilm - fesztivál díj.

Magyar Állami Ifjúsági Díj:

Csutak a mikrofon előtt - író Mándy Iván, forgatókönyv Bíró Zsuzsa, dramaturg Békés József, zene Tamássy Zdenko, rendező Katkics Ilona.

Január

Bővült a tévé 2. műsorának vételi lehetősége. December 28-án Salgótarjánban újabb átjátszó állomást helyeztek üzembe, így a város és környékének lakossága is láthatta már a televízió második programját.

Új tévévetélkedők:



Soha jobb kor! Vezeti Vágó István.



Lehet egy kérdéssel több? Vezeti Egri János.

Fő a feje
Most mutasd meg!
Csak a derű óráit számolom - Czigány György elindítja egy budapesti cukrászdában "játszódó", egyenes-adásos zenés tévéműsorát.

Újraéled a néhány évig szünetelt Autó-motorsport c. adás.
Indul Flaubert Érzelmek iskolája című regényének francia tévésorozat-változata.
"Kihívó" műsorcím születik televíziós szombat-estékre: Fogadjunk, hogy végignézi! Benne egy nagy kritikai vihart kiváltó, ám a közönség számottevő részének tetsző sorozat, a Robog az úthenger, Szabó Gyula főszereplésével.

Január 2. 19.00 A



Hét adásában Biszku Béla az MSZMP KB titkára hazaérkezésekor nyilatkozott a Vietnami Kommunista Párt IV. Kongresszusáról. Sugár András Quatarról készített riportot.

A Rádió és Televízió Újság 1977/2. számában, január 10-én Ilkei Csaba politikusokat kérdezett meg arról, hogy: "Mit vár A HÉT-től 77-ben?" Részletek:
"Dr. Huszár István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese:
Kifejezetten jó a véleményem A HÉT-ről. A legszínvonalasabb politikai műsorok egyike. Bevallom: ha csak módom van rá, vasárnap - még nyáron is, amikor kikapcsolódásként késő estig kertészkedni szoktam - sietek haza, nehogy lemaradjak a műsorról.
- Mit tart a műsor erényének és hibáinak?
- Tetszik a változatossága, s az, hogy eredetien igyekszik átfogni és feldolgozni a legkülönbözőbb társadalmi és gazdasági kérdéseket, örülök, hogy visszatérnek a kritikus teákra. Néha érzem - s mi több: tudom - küzdelmüket a helyenkénti meg nem értéssel, a tájékoztatás merev beidegződéseivel. De minden újért meg kell küzdeni, így a politikai célokat frissen, őszintén igényesen szolgáló műsorok elkészítéséért is.
Ám nemcsak dicsérek. Néha látom: egyenetlen a műsor színvonala. Egy-egy rész kilóg az egészből. A riporterek jobban vigyázzanak a hogyan-ra! Mert hiába képviselnek jó ügyet, ha túlzásaik miatt nem megnyerőek, és nem meggyőzőek. Úgy kell eltalálni a hangot minden riportalannyal, hogy az véletlenül se legyen sértő, megalázó. És még valami: bosszant, ha a riporter úgy mondja a magáét - akár egy monológot, hogy nem vesz tudomást beszélgetőpartnere válaszairól, mert vagy elragadja a ťcéltudatŤ, vagy egyáltalán nem is érdekli, mit mond a másik ember. A személyiség védelmében a gyakorlati munka során is a szocialista humanizmus és etika alapján kell eljárni.
Dr. Pozsgay Imre, kulturális miniszter:
- Megbocsásson, de önt sokan még ma is elsősorban, mint politikai műsorok témavezetőjét ismerik a tévénézők közül. Tekintélyes televíziós múlttal a háta mögött mit csinálna másképp A HÉT szerkesztői helyében?
- Igyekeznék jobban ellenállni a protokoll-igényeknek, némelyek öncélú szereplési vágyának. Közhelyek óvatos ismételgetése helyett több friss, eredeti gondolatra van szükség. Változatosabb műfajokban. Mert elszürkül a legjobb hetilap is, ha csak vezércikkekből akarják összeállítani, eleget téve minden kívánságnak. Kár lenne, ha lankadna A HÉT vitázó-kritikai kedve; ha visszarettenne a társadalmi visszásságok bemutatásával járó esetenkénti konfliktusoktól. A hibákkal szembeni kérlelhetetlenség nem puszta alkalmi bátorság, hanem a hosszú távon felelősséget vállalók, az elvek pártján állók tulajdonsága - következetesség, hitelesség, lelkiismeretesség. Érték azok szemében, akiknek megbecsüléséért érdemes küzdeni.
- A kulturális miniszter mit látna szívesen A HÉT-ben 1977-ben?
- A közművelődési törvény is ráirányította a figyelmet az önmagát megvalósító, képességeit kibontakoztató egyénre. Aki anyagi-fogyasztási javaknak már birtokosa, szerez és gyűjt, de a tartalmasabb, értelmesebb életnek, a szellemi és kulturális értékeknek még nem oly letéteményese, mint amilyen lehetne. Személyiségének fejlesztésében a tévé akkor segít igazán, ha tartós értékeket népszerűsít, ha a szocialista embereszmény magatartás-mintáit mutatja fel; ha megtanít választani, hogy összetéveszthetetlen legyen az ocsú és a búza, az alantas és a nemes.
Dr. Romány Pál, mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter (szakavatott értője a tévés műhelymunkának is: volt "riporter, műsorvezető, milliók hallhatták legszemélyesebb vallomását szülőföldjéről):
- Sokat kritizáltuk a mezőgazdaŹságot 1976-ban. Haragszik ránk?
- Nem. Sem A HÉT-re, sem az ÉS-re (Bertha Bulcsúra), sem másra. Szeretem műsorukat, méltán nézett és népszerű, ha nem is kifejezetten szakfórum. És tisztelem mindazokat, akik a televízióban közelítenek a magyar valóság feltárásához, mert segíteni akarnak. De nem szeretem a ťjópofaŤ odamondogatókat, a kétes értékű népszerűségre törekvőket, akik néha előkelően benyújtják a számlát a tárcának, a kormánynak. Éppúgy hibás magatartás ez, mint a rózsaszín szemüvegen át való láttatás, a szempontokhoz igazított valóság tükröztetése.
- Mit vár tőlünk 1977-ben?
- Vegyék észre azt a fokozott szerepet, melyet dolgozó parasztságunk kapott a népgazdaságban, erre az évre s a következőkre is. Több vidéki életképet, kevesebb ťtiszteletkörtŤ a stúdióban. És azonosulni kell a falus emberrel."

Január 3., Nagy Richárd elnök 2/1977. számú Elnöki utasítással létrehozta az MTV Operatőri Tanácsát. Részlet az utasítás szövegéből:
"Az Operatőri Tanács elsődleges feladata, hogy szakmai irányítást biztosítson, amely a műsorkészítésben résztvevő operatőröket segíti abban, hogy az általuk készített műsorok, a televíziós kép esztétikai színvonala a közízlést fejlesztve tovább emelkedjen."
Az utasítással egy időben Nagy Richárd az Operatőri Tanács tagjait is kinevezte: Baranyi István, Bornyi Gyula, Bíró Miklós, Czabarka György, Kecskés László, Kocsis Sándor, Mátray Mihály, Szalay László. Az Operatőri Tanács titkári teendőinek elvégzésére Szalay László kapott megbízást.
(Magyar Országos Levéltár - XXVI-A-9 MTV iratok.)

Január 4. 20.00 Miért? Avagy a tévések elmentek - tévéfilm. Az 1. programon ismét a képernyőre került, korábbi 2. műsoron történt bemutatása után. Dramaturg Shultze Éva, operatőr Illés János, rendezte Dömölky János.

A Pest megyei Hírlap január 7-i számában írta Akácz László:
"Mostanában ilyesmi nem fordult elő: a lapok megírták - a Pest megyei Hírlap is -, hogy miért a kevésbé nézett második csatornán adták Dömölky János Miért? című, A tévések elmentek alcímű filmjét, s alig pár hét múltán újra láthattuk a főműsorban, az egyesen. Amilyen szokatlan, olyan dicséretes ez a műsor-szerkesztői érzékenység - bár többször tapasztalhatnánk, hogy amit a tévéprogramok ügyeletes figyelői olykor papírra vetnek, az alkalmasint megszívlelendő - több mint pusztába kiáltott szó."

Január 4., az Agitációs és Propaganda Bizottság jelentést hallgatott meg a Magyar Televízió kulturális műsorairól. Az ülés jegyzőkönyve (288f.41/274 Ait. Prop. Bizottság ülésének Jegyzőkönyve):
Előadó Nagy Richárd.
Meghívott: Németh Jenő, Szinetár Miklós, Tóth Dezső.
"Az Agit. Prop. Bizottság elfogadja a jelentést. Megállapítja, hogy a televízió kulturális műsorai az utóbbi években a legtöbb ágazatban javultak, színvonaluk emelkedett. Az Agit. Prop. Bizottság - támogatva a TV kulturális tevékenységének fejlesztésére irányuló törekvéseket - különösen az alábbi követelményekre hívja el a figyelmet:
Fokozott erőfeszítéseket kell tenni a szórakoztató műsorok színvonalának emelése érdekében. Ezen a téren is törekedni kell a baráti szocialista országokkal való televíziós együttműködés lehetőségeinek kiaknázására, a népi együttesek és más amatőr együttesek gyakoribb szerepeltetésére. A szórakoztató programok keretében vetített játékfilmek körét célszerű megfelelő archív filmekkel és a mai közönségigényeket kielégítő kisfilmekkel színesíteni.
Mielőbb lére kell hozni a Televízió un. Kulturális folyóiratát, amely a TV jellegének megfelelően, határozottan és következetesen képviselje a párt kulturális politikáját. Általában a kulturális tevékenységek, de különösen ennek a műsorformának az irányításában szükség van a Televízió, a KB Tudományos, Közoktatási és Kulturális Osztályának, valamint a Kulturális Minisztériumnak szoros együttműködésére.
Következetesebben érvényt kell szerezni annak az elgondolásnak, hogy a második csatornának fokozott szerepe van közművelődési politikánk végrehajtásában. Az ismeretterjesztő műsorok szerkesztésében nagyobb gondot kell fordítani az eltérő rétegek igényeire, a nézőközönség műveltségi színvonalában lévő különbségekre.
A műsorszerkesztés tudatosan törekedjék a műsorválasztás lehetőségének megteremtésére. Szélesíteni kell a műsorokban szereplő művészek és más közreműködök körét. Ebben is és a műsorválaszték növelésében építeni kell az MTV vidéki stúdióinak működésére. Mielőbb meg kell oldani a műsorok szervezett előzetes ellenőrzését.
Az Agit. Prop. Bizottság megbízza a KB Agit. Prop. Osztályát, hogy hívja fel a napilapok főszerkesztőinek figyelmét: fordítsanak nagyobb gondot a közönséget orientáló tévékritikák színvonalának emelésére, rendszeresebb közlésére."
(Magyar Országos Levéltár - APB 1977..01.04. 288f.41/274)

Január 4-7. között a TV Híradóban Elek János szerkesztő-riporter és Csák István operatőr, a Híradó moszkvai tudósítóinak riportsorozatát láthatták a nézők Burjátijából.

Ebben az évben a Híradó műsorteve újdonságokat kínált, ezt már 1976. július 6-án Matúz Józsefné főszerkesztő előterjesztésében tárgyalta a Magyar Televízió elnöksége. Ebből idézetek, részletek:
"...Az 1977-es évnek fordulatot kell jelentenie a TV Híradó életében. Az átépített, a színes és komplex technikával ellátott III.-as stúŹdióra támaszkodó TV Híradó, ha nem is hozza be teljesen elmaradását (ehhez a TV Híradó teljes technikai rekonstrukciójára van szükség), gyorsaságban és külalakban nagyot lép előre.
Ahogy az átépített III.-as stúdió üzemelni kezd, a TV Híradónak - az archív anyagokat és olyan külföldi tudósításokat leszámítva, amelyeket azoktól az országoktól kapunk, amelyek még nálunk is későbben térnek át a színesre - mind a stúdióban készített, mind az Ampexre, mind a filmre felvett részei színesek lesznek. A színesben készített TV Híradó minőségileg lesz más, mint a fekete-fehér rendszerű. A Bluebox-eljárás segítségével a TV Híradó díszletei a végtelenségig variálhatók, megnyílik a lehetőség, hogy a hosszú évek óta gyűjtött színes dia anyagainkat és a nagyszerű színes térképeinket is - amit a világon szinte egyedülálló megoldással készített el már évekkel ezelőtt a Terra Térképészeti Intézet - felhasználjuk.
A színesben készített TV Híradó azt jelenti majd, hogy az egy percre eső információ mennyisége éppen a színek felhasználásával megnő. A képek vizuális értéke, a látványosságában rejlő érték sokszorozódik. Idén, az első félévben filmriportjaink 35-40 százalékát forgattuk színesben. Ez elégséges ahhoz, hogy mind a laboratóriumunk, mind pedig a TV Híradó operatőr és szerkesztő gárdája elsajátítsa a színes technika híradós felhasználásának legalapvetőbb fortélyait. A lehetőségek, a korlátok, a híradóesemény elkészítéséhez rendelkezésre álló idő és technika függvényében idén volt és van alkalmunk tapasztalatokat és gyakorlatot szerezni. Minden reményünk megvan arra, hogy a 77-es év teljes fegyverzetben találja majd a TV Híradó és a laboratórium munŹkatársi gárdáját.

II.
Amennyiben a TV 1977-ben műsorrendszerén változtat, illetve a szombati második csatornán a műsorszórás elindul, mi azt javasoljuk, hogy a TV Híradó második kiadása hasonlóan a kedden, szerdán, csütörtökön és pénteken eddig folytatott gyakorlatnak megfelelően, ezeken a napokon is jelenjen meg.
Úgy gondoljuk, annak ellenére, hogy a második csatorna TV Híradó nézettsége nehezen mérhető és talán csak annyi biztos, hogy függ a nézettség az előtte és utána menő műsoroktól, a szombati második csatorna profilja feltétlenül jól jár, hogy ha itt is jelentkezik egy direkt politikai műsor. Azok a nézők, akik legkevésbé érdeklődőek az első csatorna tömegszórakoztatása iránt (nyilván ezek lesznek a nézői a második csatornának), nagyon valószerűen nem követik majd az első csatorna híradó műsorait.
A III.-as stúdió belépése után javasoljuk, hogy a kezdő híreket, illetve a vasárnapi híreket is televíziószerű megoldásban adjuk nézőinknek. Műsoridő emelést nem kívánunk végrehajtani, ezek 5 perces hírperiódusok maradnának, de televíziós hírperlódusok, ami azt jelenti, hogy a mostani, csak diapozitívval illusztrált, elmondott híreket fotókkal, térképekkel, egy-egy elektronikusan rögzített, illetve egy-egy filmbejátszással is illusztráljuk, így a műsor nem lesz hosszabb, de pofásabb. Ez nyilvánvalóan az egész korai adásperiódusnak hasznára válik.
A TV Híradó alapformáján, amely szerint külpolitikai, illetve belpolitikai műsorvezető, bemondó és sportszerkesztő vezetik a műsort - nem kívánunk változtatni. Változtatni kívánunk viszont az információ és a kommentatív anyagok arányán. Hosszú évek óta újra és újra előkerül ez a jogos bírálat (amit a TV Híradó sok munkatársa is képvisel), hogy könnyen elcsúszik a TV Híradó és nemcsak a rendkívüli esetekben, amikor ez indokolt, a kommentárok irányába. A rendelkezésünkre álló szélesebb és biztosabb technika (hiszen a III.-as stúdióban három egészen modern Ampex áll majd kizárólagosan a Híradó rendelkezésére) megnyitja azt az utat, hogy egészen az adás idejéig minden forrásból - Eurovízióból, Intervízióból, unilaterális adásokból - bejövő anyagokat rögzítsük, montírozzuk és adásba adjuk. Emellett rendelkezésünkre áll az öt megyei tudósítónk által küldött filmanyag, és külföldi tudósításaink számát is növeljük. A lehetőség tehát messzemenőkig fennáll arra, hogy a mérleg az információk, méghozzá a tévészerűen feldolgozott tudósítások javára billenjen.
A 77-es évben tervezzük a külföldi tudósító hálózatunk kiegészítését, illetve továbbfejlesztését. Moszkvai tudósító párosunkat tudósító hármassá kívánjuk kiegészíteni, hasonlóan az országon belül dolgozó vidéki tudósítókhoz, szerkesztő-riporterből, operatőrből, illetve gyártásvezetőből állŹna majd moszkvai stábunk. Ez azt jelenti, hogy le tudjuk venni a szerkesztőről a szervezés rendkívül sok időt igénylő munkáját és tudósítónkat jobb munkafeltételek mellett tudjuk foglalkoztatni, így többet és még jobb anyagokat készítenek majd.
A 76-os év negyedik negyedében elkezdi munkáját a TV Híradó berlini stábja. A berlini stáb, Regős Sándor és Jávorszki László elvtárs berlini székhellyel regionális munkát is fog majd végezni, mind a szomszédos NSZK-ban, mind az észak-európai országokban, mind Lengyelországban és Csehszlovákiában. Munkájuktól azt várjuk, hogy - ahogy ez a Szovjetunió esetében is történt - megszűnik az, hogy ezekből az országokból elsősorban protokolláris híranyagokkal tudunk nézőink elé állni. A hétköznapok jellegzetes és igen nagy agitatív fontossággal bíró eseményeit, tematikus anyagait is rendszeresen a híradóba tudjuk majd szerkeszteni. A jövő évben helyesnek tartanánk Róma vagy Párizs székhellyel tudósító párost telepíteni. A Földközi-tengeri, illetve a latin országok igen sokat változó, nagyon mozgalmas helyzetét csak egy ilyen, az országban székelő, a helyzetet, a körülményt, az embereket, az összefüggéseket alaposan megismerő tudósító tudja jelentéseiben híven nyomon követni. (Párizs mellett centrális európai fekvése, Róma mellett az olasz belpolitikai szituáció és az a tény szól, hogy ott nem dolgozik rádiótudósító.)
Emellett szükségesnek látjuk kibővíteni, pontosabban mondva bőŹvíteni a TV Híradó utazó tudósítói lehetőségeit.
Megjegyezzük azt, hogy a 76-os évben a legtöbb lényeges eseményt, elsősorban is testvérpártjaink kongresszusait részletesen, nagy televízióŹhoz méltóan tudta követni a TV Híradó. A Szovjetunió XXV. kongresszusát, a többi testvérpárt kongresszusát, a berlini kommunista pártok találkozóját, azt kell mondani, hogy egyetlen baráti ország sem közvetítette, tudósított róla részletesebben, vagy alaposabban - a műsoridő különbözőséget figyelembe véve - mint a TV Híradó. Megfordítva is igaz, mint ahogy már ebben az évben is néhány alkalommal megtörtént, A HÉT szerkesztősége által kiküldött munkatárs bejelentkezett unilaterális vonalon a TV Híradóba, Polgár Dénes Rómából, Sugár András Kubából."
Forrás: A TV Híradó műsorterve 1977. (Matúz Józsefné, 1976. július 6.) - Dunavölgyi Péter saját példánya.

Az anyagot az Elnökségi ülés 1976. július 13-án tárgyalta, tudomásul vette. Nagy Richárd elnök hozzászólásából részlet:
"...Berlin - Párizs tudósító ügy: sajnálom, hogy bátortalanok vagyunk, de egyelőre örülök, hogy ezt is meg tudjuk csinálni. Még nem is biztos, hogy menni fog, de harcolunk érte. Párizs egyedül nem sokat ér, és Berlin egyedül sem. Ha a regionális együttműködésnek vannak is nehézségei, de mégis afelé kell menni. A körzeti rendszerrel, kivéve Moszkvát. Az a véleményem, és ez a pillanatnyi realitás: kell egy közép-kelet-európai és egy nyugat-európai körzet. El kell mindenképpen dönteni, de én mégis az utazó tudósítói volumen növelését tartom jelenleg a legjobbnak, amíg nincs annyi pénzünk, hogy irodásítsunk..."
(Magyar Országos Levéltár XXVI-A-9-a/24 doboz.)

A berlini tudósítói iroda megteremtése lekerült aztán a napirendről, és sohasem valósult meg!

Január 5. 18.15 Lehetne 9 millió tonnával több? - dokumentumfilm sorozat indul az Eocén-program megvalósulásáról. Készítői Karácsondi Miklós szerkesztő-műsorvezető, Hortobágyi Éva és Horváth Péter riporterek, Neumann László operatőr, Szűcs László rendező.
21.45 a 2. műsoron Csehov: 6-os számú korterem - tévéfilm. Televízióra alkalmazta és rendezte Dömölky János, dramaturg Szántó Erika, operatőr Bíró Miklós. Szereplők: Mádi Szabó Gábor, Kozák András, Szilágyi Tibor, Soós Lajos, Lontay Margit, Gera Zoltán, Fekete Tibor, Horváth József, Major Pál, Pádua Ildikó, Tordy Géza, Őze Lajos, Szénási Ernő, Gaál János, Raksányi Gellért, Kovács József, Ertl Olivér.

Január 6. 21.20 Soha jobb kor! - új vetélkedő indul. Szerkesztő-műsorvezető Vágó István, rendező Gali László.

Január 7., a TV Híradóban Ránki Júlia szerkesztő és Hadházy László operatőr beszámoltak arról, hogy befejeződött a Ludas Matyi című animációs film



készítése.

20.25 Bíró Zsuzsa: Lincoln Ábrahám álmai - tévéjáték bemutatója. Dramaturg Szántó Erika, vezető-operatőr Bornyi Gyula, rendező Szász Péter. Szereplők: Solti Bertalan, Tábori Nóra, Bodrogi Gyula, Csányi János, Nagy Zoltán, Margittay Ági, Bicskei Károly, Márkus László, Földi Teri, Máriáss József, Haumann Péter, Kálmán György, Tyll Attila, Csíkos Gábor, Gálvölgyi János, Ráthonyi Hajnal fh., Temessy Hédi, Gelley Kornél, Gosztonyi János, Mécs Károly, Soós Lajos, Demeter Hedvig, Dózsa László, Kenderesi Tibor, Németh Sándor, Balázs Péter, Miklósy György, Áts Gyula, Garas Dezső, Kránitz Lajos, Sinkovits Imre, Bálint György, Rajhona Ádám, Ujlaky László, Geszty Péter, Ladányi Dani, Maretics Erika, Péterfy Judit.

A Népszava január 11-i kritikájából, -rév írásából részlet:
"Bíró Zsuzsa és Szász Péter Lincoln Ábrahám álmai című tévéjátéka valahogy felemássá sikerült. Egy jó dokumentumfilmre való tényanyag volt benne. Hiteles, korabeli híradások az Egyesült Államok tizenhatodik elnökének életéről, harcairól, meggyilkolásáról, eredeti röplapok és ősfotók a polgárháború eseményeiről, Lincoln székfoglaló beszédéről. Az érdekes dokumentumok azonban éppen csak illusztráltak egy regényes történetet a jó ťAbe apórólŤ, akinek sejtelmes álmai voltak a saját haláláról. Lincoln másfajta álmait - az emberi szabadságjogokról, az amerikai függetlenségi nyilatkozat szellemének megvalósulásáról - halványabban körvonalazta a történet. A tévéjáték felvonultatta a száz év előtti Amerika közéleti embereit, az elnök barátait és ellenségeit, megelevenítve a róla szóló emlékezéseket. Adós maradt viszont Lincoln, a történelmi hős rendkívüli egyéniségének teljesebb ábrázolásával. A dokumentumjáték szikárabb, keményebb műfajában a mondanivaló és a formailag újszerű rendezés is jobban érvényesült volna."

Január 8. 14.50 Café Hungária - az MTV és a WWF (Köln) koprodukciós sorozata Vakbélgyulladás című epizódjának vetítése. Kosztolányi Dezső elbeszélése alapján írta Csurka István, szerkesztő Balla Katalin, operatőr Németh Attila, rendezte Korbinian Köberle. Szereplők: Johannes Schauer (Horváth Gyula), Günter Mack (Fülöp Zsigmond), Bodrogi Gyula, Lengyel Erzsi, Gera Zoltán, Velenczey István.

Január 9. 11.35 Csak a derű óráit számolom... - találkozás Somogyi Józseffel. Közvetítés a régi Vármúzeumból, műsorvezető Czigány György, szerkesztő Benczédi Ágnes és Czigány György, vezető-operatőr Szalay András, rendező Gali László.
17.15 a Magyar Televízió Szabadegyeteme - A változó föld. Előadók Dr. Barta György akadémikus, dr. Horváth József kandidátus, Juhász Árpád geológus. Szerkesztő dr. Kőháti Attila, vezető operatőr Miszlay Gyula, rendező Eck T. Imre.
18.00 Lehet egy kérdéssel több? - Egri János új vetélkedője indul. Rendező Bartha Attila.

Az Élet és Irodalom 1977/7. számában írt Váncsa István kritikát, részlet:
"...Mindenekelőtt elbűvölő feladványokból áll. Olyanok vannak benne, hogy a versenyzőnek - nagyon gyorsan - mutatnak öt fotót, ebből kell kiválasztania azt, amit felismer, s ehhez kapcsolódik a kérdés. Képek jönnek, a másodikon például az Escorial látható, a játékos felismeri, kéri. Ekkor derül ki, hogy itt nem is az épület a fontos, dehogy: a kép bal alsó sarkában van egy szabad szemmel alig látható rongycsomó, ez tulajdonképpen guggoló személy, nekünk háttal; a játékvezető annyit segít, hogy az illető nagyszerű középhátvéd volt harmincöt évvel ezelőtt egy kevéssé ismert perui csapatban; a kérdés tehát: hogy hívják őt és járt-e ifjabb korában bikaviadalra? Máskor két fekete táncosról, sötét alagútban, vaku nélkül csinált képet mutatnak, kérdés: mi a neve az itt bemutatott táncfigurának? Aztán - ez már betű szerint igaz - egy halszemoptikával készült fotót látunk, repülőgéporr van rajta, a típust kell felismerni, de a típus azonosító jegye nem látható. (Megmagyarázom: a kép TU-144-et ábrázol, ez küllemre annyiban tér el a Concorde-tól, hogy a hajtóművei egymáshoz közel, a törzs alatt vannak, míg a Concorde-nál egymástól távolabb, a szárnyak alatt. Ez a fotón nem látható, a játékos tehát csak tippelhetett. Jól tippelt, mire a játékvezető közölte, hogy helyes, ezt onnan lehet felismerni, hogy a Concorde-nak lelóg az orra. Igaz, de a TU-144-é is lelóg, ha lehajtják, márpedig leszállás előtt mindkét típuson le szokták hajtani, hogy a pilóta kukucskálhasson előre és lehetőleg ne a hangár tetején landoljon.)
Nem sorolom, a lényeg az, hogy a kérdések pompásak. De a szervezés még ennél is jobb. Ügy kezdődött, hogy valamelyik játékos ismét egy jellemző fotót kapott volna, talán egy kőfalról, kitaláandó, hogy ki áll mögötte, vagy hasonlót; lényeg az, hogy fotó sehol. A játékvezető - Egri János - előbb elmerengett, majd akkor beszélgessünk! jelszóval kifaggatta a játékost a családi életéről, foglalkozásáról, egészségi állapotáról és így tovább; közbe-közbe kijelentette, hogy most pedig nézzük a képet. Nem néztük. Ezalatt lehetett izgulni: meglesz-e egyáltalán a fotó, vagy már rég hazavitte valaki, merthogy a gyerek szobájában olyan jól mutatna a falon.
Meglett.
Új játékos, új feladvány, fotó sehol. Amúgy jól tetszik lenni? - kérdeztetett meg a versenyző, itt is szó esett kül- és belpolitikáról, a kedves mama derékfájásáról stb.; Egri mindinkább kétségbeesve, könyörgő tekintettel nézett a kamerába: - Nekem most már bármelyik fotó megfelel, csak mutassatok valamit! Valamit mutattak.
Új játékos, új feladvány - a folytatást lásd fentebb. És a káposztás cvekedlit borssal vagy cukorral tetszik szeretni? Borssal? Hát igen, úgy az igazi. Lehet, hogy nem pontosan ez a szöveg hangzott el az ötödik percben, csak valami hasonló; a néző a hasát fogta, közben mélységesen együtt érezve a játékvezetővel, akinek a szemében már a pánik félreismerhetetlen jelei mutatkoztak. Méltó bűnhődésül a fondorlatos kérdésekért. Mindazonáltal ez a játék szenzációsan szórakoztatóvá sikeredett, ha nem is épp az alkotók szándéka szerint..."

A Lehet egy kérdéssel több vetélkedőn Follinus János nyerte az első színes televíziókészüléket. A Film Színház Muzsika 1977/19. száma mutatta be a szerencsés nyertest, írta Cs. A. Részletek:



"- A szerencse elég a győzelemhez? Vagy mi kell még hozzá? Adjon tanácsot a további kísérletezőknek.
- Ez a játék szellemi vetélkedő. - válaszolja lakásán, a színes tévé előtt. Természetesen alaposan föl is kel készülni rá. És bizonyos mértékig a versenyző is irányíthatja a játékot. A én módszerem az volt, hogy általában nem feleltem rögtön, hanem először valamilyen tágabb fogalmat kerestem, s ha az jónak bizonyult, mondtam csak ki a végső választ. Erre egyetemi vizsgáim tanítottak meg, s egy ilyen vetélkedő végül is nagyon hasonlít a vizsgákra. Egri János jóindulatú játékvezetése is sokat segített. Mindig a játékosnak szurkol, igazán népszerű tanár lenne belőle. De fontos a jó megfigyelőképesség, a koncentráló készség is.
- Miért jelentkezett a vetélkedőre és hogyan jutott be?
- Az első adástól fogva itthon néztem ezt a vetélkedőt, és az elhangzott kérdésekre legtöbbször tudtam válaszolni. Ügy éreztem, van esélyem arra, hogy nyerjek, s mert ma is rajongásig szeretek mindenféle játékot, kezdve a gyerekkori gombfocitól a szellemi vetélkedőig, írtam Egri Jánosnak, hogy szeretnék játszani. Behívtak, és párbajjal szerencsésen túljutottam az első fordulón.
- Hogyan készült föl a vetélkedőre?
- Három hét alatt végigjártam a főváros összes nagyobb könyvtárát, vagy háromszáz könyvet cipeltem haza, még most is van itt belőlük néhány. A könyvtárosok Ielkesen segítettek az anyaggyűjtésben. A Vidám Parkban pedig az elektromos pingpong játékot gyakoroltam. Mivel otthon nem mondtam meg senkinek, hogy jelentkeztem, egy kiskatonát kértem meg, hogy játsszon velem. Legközelebb már egy barátommal edzettem. A pingpong azért volt fontos, mert ezzel a legnehezebb fordulót, ahol a játékosok fele kihullik, simán vettem...
- A győzelem után előfordult, hogy megszólították az utcán?
- Az első napokban gyakran. Amikor megnyertem a tévét, másnap elmentem megvenni Karinthy Tanár úr kérem-jét, mert az egészet még nem olvastam, csak az ismertebb részeket, így szerencsére a Kísérletezem-et, amiből a vetélkedőn elhangzott a részlet. Mikor fizettem, a pénztárosnő kajánul utánam szólt: ťJobb későn, mint soha?Ť..."

Január 11., a TV Híradó tudósított a Film- és Televízió művészek Szövetsége közgyűléséről.
20.35 Peter Hacks: Szép Heléna - zenés játék közvetítése a Nemzeti Színházból, felvételről.
20.01 a 2. műsoron újra indul Dávid Sándor Autó-motorsport című magazinja, rendező Mahrer Emil.

A Rádió és Televízió Újság 1977/ 2. száma, Dávid Sándor ajánló cikkéből részlet:
"...A Magyar Televízió lehetőségeihez mérten igyekezett kielégíteni a technikai sportok iránt érdeklődők igényeit korábban is - ez nyilvánvalóan kiderült az elmúlt évek, hónapok műsoraiból. Most az újra induló Autó- motorsport című műsorával azonban az eddiginél nagyobb teret kíván szentelni ezeknek a rendkívül népszerű, érdekes sportágaknak. A húszperces adás a második műsorban jelentkezik kéthavonként, és szándékunk szerint összefoglalja a hazai és nemzetközi versenyélet legfontosabb, legérdekesebb eseményeit. Lehetőség szerint bemutatjuk a versenyzőket, a technikai újdonságokat; szemléltetően sorra vesszük az egyes versenyágakat, a szabályok és technikai előírások, sőt, a versenygépek ismertetésével. Terveink szerint a technikai sportok szélesebb skáláját visszük képernyőre, mint korábban, azaz a motorcsónakot, a modellezést is alkalmanként az autó- és motorsporthoz tartozóként kezeljük. S hogy ne hagyjuk tanácstalanul a nézőket az első húsz perc várható eseményei tárgyában: salakmotoros VB és páros EB részletek, autó-cross bemutató, riport Gaál Pállal, a Volán pályaversenyzőjével, egy csipetnyi Forma 1 - ezek töltik ki javarészt a műsoridőt."

Január 12. 21.25 Végh Antal: Állványokon - tévéfilm bemutatója. Dramaturg Szántó Erika, operatőr Németh Attila, rendezte Málnay Levente. Szereplők: Hegedűs Géza, Tarsoly Elemér, Harsányi Gábor, Horesnyi László, Koncz Gábor, Jónás Gabriella, Zenthe Ferenc, Kautzky József, Horkai János, Martin Márta, Kollár Béla, Jászai László, Hűvösvölgyi Ildikó, Sólyom Ágnes, Csongrádi Kati, Szabados Zsuzsa, Horváth Péter, Maróti Gábor, Kóricza Miklós fh., Kőhalmi Attila, Pogány Margit, Szatmári Liza, Bod Teréz, Jászai István.

A Rádió és Televízió Újság 1977/2. számában - aláírás nélkül - jelent meg a következő ajánló:
"A napilap-hasábok állandó témája, szociológiai felmérések tárgya, minden olyan tanácskozáson, országos fórumon, ahol a jövő szakmunkásainak kérdése szóba kerül, kikerülhetetlen napirendi pont azoknak a tízezreknek beilleszkedése a városi életformába, munkásközösségekbe, akik naponta áramlanak a főváros munkahelyeire, s munkájuk végeztével otthonra kell - kellene - találniuk a munkásszállásokon.
Végh Antal néhány évvel ezelőtt megjelent pár oldalas novellája különös érzékenységgel és szenvedéllyel szól róluk. Főhőse, egy szabolcsi parasztfiú nem tud igazán hazatalálni a nagyvárosban, nem talál társakra, közösségre. Ami körülveszi, inkább banda, amelynek több köze van a lumpenrétegekhez, mint a munkásosztályhoz - a szállás csak ágyat, négy falat jelent számára, de védelmet, tanácsot, emberi biztonságot nem. Így aztán Végh hősének sorsa nem illik az oly gyakran olvasható riportokba, az eredményeket számba vevő felszólalásokba, a biztató statisztikai adatokba - inkább rendőrségi krónikába.
A tévéfilm - hisszük: az író szándékainak megfelelően - vállalja, hogy nem az átlagosat, nem a jellemzőt, nem az optimizmusra okot adót tárja a néző elé. Mindaddig, míg számba kell vennünk azokat a fiatalokat, akik csak feljönnek a fővárosba, csak ledolgozzák a munkaidejüket, de sem városlakókká, sem munkásokká valójában nem válnak - társtalanul és célt vesztve bolyonganak közöttünk - érdemes és kell róluk beszélni!"

A Népszava január 18-i kritikájából, rév- írásából részlet:
"Sokáig halogatták, végül is késő esti időpontra tették az Állványokon című tévéfilm bemutatóját. Mintha a televízió dramaturgiája nem lett volna biztos a sikerben. Valóban, ez a film nem tartozik a sikerült produkciók közé. Pedig a téma érdekes. Irodalmi alapanyaga, Végh Antal novellája elevenen élő problémát érint. Ezrek, tízezrek laknak a munkásszállásokon, igyekeznek otthont találni a nagy társbérletben, beilleszkedni a városi életformába, a munkásközösségekbe. Sokuknak nem sikerül, mások nem is igen próbálják, és a százfelől összeverődött embertömegben bizony akadnak garázdák, lumpok bűnbe sodródók is. Mégsem igazán hiteles az Állványokon kőműves brigádjának története...
Málnay Levente rendezőnek a hosszúra nyúlt tévéfilm egy lírai mellékszálát sikerült legjobban megragadnia. A kőműves fiú és egy kis diáklány (Hegedűs Géza és Jónás Gabriella) félénken ébreŹdező, tiszta vonzalmát."

Január 13., a TV-híradó mozgóképes tudósítást közölt Gerald Ford távozó amerikai elnök utolsó szenátusi beszédéről (ugyancsak beszámolt később, 20-án Carter elnök beiktatásáról).
21.10 a 2. műsoron Mészöly Miklós: A zöldköves gyűrű - Török Gyula regényéből készült tévéfilm. Dramaturg Szántó Erika, operatőr Czabarka György, rendezte Horváth Z. Gergely. A főszerepben Mensáros László és Molnár Piroska. Szereplők: Ladomerszky Margit, Kiss Ferenc, Káldy Nóra, Diamonthi Athéna, Fazekas Eszter, Ladányi Dani, Kádár Flóra, Novák István, Somogyvári Rudolf, Bujtor István, Olsavszky Éva, Máriáss József, Ambrus András, Dánffy Sándor, Fillár István, Gyulai Károly, Keresztessy Mária, Koltai Róbert, Kozák László, Maróti Gábor, Miklóssy György, Orsolya Erzsi, Petényi Ilona, Szabó Imre, Szénási Ernő, Takács Kati.

A Rádió és Televízió Újság 1977/2. számában Szántó Erika dramaturg ajánlotta a nézőknek a filmet:
"1918-ban a Délmagyarország hasábjain Juhász Gyula így ír: ťmagyar urak gőgös, gúnyos, fájdalmas unokája, a haldokló magyar világ dekadens hangulatainak második generációs szomorú hanyatlásának magyar költője, aki a legszebb és leggazdagabb ígéret egész elbeszélő irodalmunkban...Ť. A jellemzést Török Gyula halála alkalmából írta le a kortárs szeretettel és tisztelettel, de az alkalomból írott sorok semmit sem változtattak (sem vissza sem előre) azon az irodalomtörténeti igazságtalanságon, amely az egyik legegyénibb hangú magyar prózaírót életében értetlenségre, halála után pedig feledésre kárhoztatta.
Az életrajzi tények jelzik, Török Gyula a korhadó magyar középosztályból érkezett az irodalomba, de művészetében a megértés és belülről ábrázolás sosem vált andalító igazolássá, hanem - mint minden igazi művésznél - csak alkalmasabbá tette keserű igazságok, kemény ítéletek megfogalmazására. A zöldköves gyűrű - legnagyobb igényű, legfontosabb, s talán költőibb műve - nemcsak varázslatosan felidézi a századvég magyar kisvárosának jellegzetes figuráit, hangulatait, hanem nyilvánvalóvá teszi, hogy ez a történelmi-nek nevezett osztály elindult a felbomlás, a szétesés kálváriája felé. Török Gyula akkor válik ítélkezővé - értő, belülről érkező ítélkezővé, amikor a társadalmi köztudat minden erejével menteni igyekszik az elegáns úri idillt, és még hátra van a dzsentrilét kivirágzása és kultusza. Főhőse, Eőz József érzi a változások kényszerét, belső győződésből változtatja nevét polgári hangzásúvá, de természetesen szenved a változásoktól. Nemzetes eőházi és bazini Eőz Józsi úr és gyermekeinek regénye jelképesen a történelmi magyar osztály kikerülhetetlen széthullásának borús rajza, de fontosabb ennél, hogy a főhős gyermekeire elsősorban nem az arisztokratikus származást jelentő zöldköves gyűrűt hagyja, hanem a figyelmeztetést: Minden munka becsületes, minden munka, kisfiam... A televíziós filmváltozat nem csak egy elfeledett nagy író életműve előtt szeretne tisztelegni, igyekszik visszaadni az egyik legkorábbi magyar lélektani regény árnyalatokban gazdag világát."

Január 15. 15.25 a Café Hungaria sorozat újabb epizódja, A bátyám meg én - az MTV és a WWF (Köln) koprodukciós filmje. Heltai Jenő elbeszéléséből írta Csurka István, szerkesztő Balla Katalin, operatőr Németh Attila, rendezte Korbinian Köberle. Szereplők: Johannes Schauer (Horváth Gyula), Wolfgang Priess (Somogyvári Rudolf), Dieter Traier (Németh Sándor), Margittay Ági, Balogh Zsuzsa, Bus Kati.

Január 18. 20.00 Sarkadi Imre: Szeptember - dráma közvetítése a debreceni Csokonai Színházból, felvételről.

Január 19., a TV Híradóban Szepesi György (bonni tudósító) filmriportban számolt be Frankfurtból Fekete Jánosnak, a Magyar Nemzeti Bank elnökhelyettesének sajtótájékoztatójáról. Fekete itt jelentette be, hogy 150 millió dolláros exportfejlesztő hitelt vettek fel. Ugyanebben a híradóban láthatták Ránki Júlia szerkesztő-riporter és Hadházy László operatőr riportját, melyet a Magyar Állami Operaházban forgattak, ahol Lukács Miklós köszöntötte



Ferencsik Jánost 70. születésnapján.
21.20 a 2. Műsoron az Asztalitenisz Szuper Liga mérkőzés közvetítése Győrből, (Magyarország - NSZK), riporter Szőnyi János.
21.20 A házigazda: Ferencsik János. A vendégek Borsos Miklós, Melis György, Déry Tibor, Onczay Csaba és Sinkovits Imre. A házigazdával és vendégeivel beszélgetett Vitray Tamás, rendezte Horváth Ádám, vezető operatőr Sík Igor.

A Szabad Földben január 30-án írta I.M., részlet:
"A hetvenedik születésnap, a művészet szolgálatában eltöltött fél évszázad csábít az ünnepélyességre. Az ilyen alkalmakkor születő műsorokat nem egyszer a kötelező feladatŤ érzete hatja át. Örömmel nyugtázhatjuk, hogy a Ferencsik Jánosnál vendégeskedett forgatócsoport ezeket a buktatókat sorra elkerülte. Munkájukból lelkesedés, jó ízlés, hozzáértés sugárzott...
A házigazda mondandóját - mint verssorokat a rímek - teljessé tették a meghívott vendégek. Borsós Miklós, Déry Tibor, Sinkovits Imre villanásnyi megjelenésével is élményt adó perceket szerzett. Melis György és Onczay Csaba pedig zenével dúsította tamáshegyi látogatásunkat. Amely egyebek között azért is emlékezetes marad, mert a téli harapós mínuszban a balatoni nyár szelídséget idézte elénk. A műsor egészében is nyári derűt, nyugalmat sugallt, pihentetőt kínált a köznapi hajszában.
Vitray Tamás hihető kíváncsisággal, ha kellett, tájékozatlansággal kérdezett. Riporter és hallgatója így élhette bele magát kölcsönösen egymás szerepébe. A módszer főként a nézőknek vált hasznára, hiszen Vitray segítségével természetes kíváncsiságuk elégülhetett ki."

Január 20. 18.25



Egy asszony a törzsgárdából - riportfilm Sáfrán Sándornéról, a Csepel Művek mintakészítőjéről. Szerkesztő-riporter Pásztor Ferenc, operatőr Janovics Sándor, rendező Szűcs László.

19.30 a



TV Híradónál is megjelent a hordozható elektronikus kamerák alkalmazása és az ehhez tartozó videó rögzítés.

A kép a Spartacus és a Csepel fedett pályás atlétikai versenyen készült, a riport szerkesztője Kaplár F. József, operatőre Hunyadi László.
20.00 Gustave Flaubert: Érzelmek iskolája - francia tévéfilmsorozat vetítését kezdik meg.

Tájékoztató a Politikai Bizottság tagjai részére:
"Mint ahogy az MTI 1977. január 20-i, reggeli hírösszefoglalója közölte az UPI és az AFP párizsi keltezésű jelentése alapján, a magyar értelmiség egy 30 tagú csoportja aláírásával támogatja a csehszlovákiai Emberi jogok maradéktalan biztosítását és az alkotmányba foglalását követelő Carta 77Ť elnevezésű nemzetközi tiltakozó mozgalom csehszlovákiai résztvevőit.
A hírügynökségek jelentése megfelel a valóságnak.
Január 18-án és 19-én külföldi megkeresésre magyar szociológusok és filozófusok egy csoportja megszervezett egy megbeszélést, ahol vita után elfogadtak egy nyilatkozatot, amelyet párizsi összekötő útján Prágába irányítottak. A nyilatkozat szövegét és aláíróinak névsorát a melléklet tartalmazza. Az üggyel az illetékes elvtársak - Óvári Miklós és Aczél György - illetve a Belügyminisztérium illetékes szervei megfelelően foglalkoznak. Budapest, 1977. január 20. A titkárság megbízásából: Győri Imre a KB titkára."

Melléklet: A nyilatkozat pontos szövege
"Címzett: Mario Muchnik
5. rue Biscornet, Paris 7502 France
Feladó: Harapy Antal
1113. Györök u. 5.
Pavel Kohoutnak, A Charta '77 szóvivőjének
Nyilatkozat
Szolidaritásunkat fejezzük ki a Charta '77 aláíróival és elítéljük az ellenük alkalmazott repressziót. Meggyőződésünk, hogy az emberi és állampolgári jogok védelme egész Kelet-Európa közös ügye.
Budapest, 1977. január 19.
Kis János filozófus, Kenedi János kritikus, Bence György filozófus, Vezér Erzsébet irodalomtörténész, Haraszti Miklós író, Dalos György író, Szabó Miklós történész, Márkus György filozófus, Márkus Mária szociológus ,Kardos Julianna vegyész, Heller Ágnes filozófus, Háber Judit szociológus, Fehér Ferenc filozófus, Donáth Ferenc közgazdász, Tordai Zádor filozófus, Petri György író, Pap Mária nyelvész, Csallogh Zsolt író, Nádas Péter író, Eörsi Istváni író, Mészöly Miklós író, Olvashatatlan aláírás, Pór Péter irodalomtörténész, Réz Pál kritikus, Csoóri Sándor költő, Jánossy Ferenc, Erdélyi Ágnes filozófus, Ludasy Mária filozófus, Sós Vilmos filozófus, Várady Szabolcs költő, Radnóti Sándor kritikus, Fodor Géza esztéta, Donáth Péter."
A másolat az eredetivel szó szerint azonos.
(Magyar Országos Levéltár, -288f 11/4265. MSZMP PB.)

A Politikai Bizottság 1977. jan.25-i ülésének jegyzőkönyve, részlet:
"9. Óvári Miklós elvtárs szóbeli bejelentése alapján a Politikai Bizottság tudomásul veszi, hogy a magyar értelmiség 30 tagú csoportja aláírásával támogatta a csehszlovákiai ťEmberi jogok maradéktalan biztosítását és alkotmányba foglalását követelő Charta77 elnevezésű nemzetközi tiltakozó mozgalom csehszlovák résztvevőit, - továbbá az ezzel kapcsolatos nyugati sajtóvisszhangról. A titkárság intézkedését (az aláírók politikai elszigetelése; nem kerül sor velük szemben adminisztratív intézkedésekre) támogatja. Helyesli, hogy erről röviden tájékoztattuk az olasz és francia testvérpártot. A Politikai Bizottság hozzájárul, hogy az Európában működő nagyköveteink kapjanak rövid tájékoztatást a fentiekről. Felelősök: Gyenes András és Óvári Miklós elvtársak. Egyetért azzal, hogy Óvári Miklós elvtárs az osztályvezetők értekezletén rövid tájékoztatást adjon a történtekről, valamint az intézkedésekről."
(Magyar Országos Levéltár - 288f/5/710. PB.)

Január 21., a TV-híradó beszámolt az Intervízió sport szekciójának miskolci tanácskozásáról, ahol téma volt többek között a következő moszkvai Olimpia televíziós közvetítése.

Január 22. 21.25 a 2. műsoron Ezeregyéjszaka - színpadi játék közvetítése a Körszínházból, felvételtől.

Január 25., a TV-híradó Prágából átvett intervíziós képanyag segítségével számolt be a csehszlovák-magyar tévé-egyezmény aláírásáról. A Magyar Televízió részéről Nagy Richárd elnök írta alá az okmányt.
21.20 a Színházi album ebben a számában beszámolt Örkény István Kulcskeresők című darabjának Nemzeti Színházbeli előadásáról. Bemutató előtt jártak a Pécsi Nemzeti Színház Jarry: Übü királyának a próbáján, tudósítottak a Szegedi Nemzeti Színház Kisszínházáról. A műsor vendége Pécsi Ildikó volt. Műsorvezető Bányai Gábor, riporterek Zétényi Lili és dr. Váradi György, operatőr Dubovitz Péter, rendező Radó Gyula.

Január 26. 20.00 Andrej Kuznyecov: Esős nyár - tévéjáték bemutató. Vezető operatőr Kecskés László, rendezte Kazán István. Szereplők: Borbás Gabi, Paudits Béla, Felföldi László, Bus Katalin, Pathó István, Zolnay Zsuzsa.
21.30 közvetítés a Zeneakadémiáról, a Hacsaturján ősbemutatóról: Hősök emlékezete - kantáta szopránszólóra, férfikarra és zenekarra.

Január 29.



17.55 Mai telepesek - dokumentumfilm a változtatni akarás, a cselekvés, és a kezdeményezőképesség példájáról, Várong-Lápafő községből. Szerkesztő Koós Béla, riporter Szegvári Katalin, operatőr Váncsa Lajos, rendező Vitézy László.

A Somogyi Néplap február 1-jei számában írta L. L, részletek:
"Székhez szögezett a Mai telepesek című dokumentumfilm, Szegvári Katalin, Koós Béla, Váncsa Lajos és Vitézy László alkotása. Várong-Lápafő községekben ugyanaz kezdődött, mint sok más apró településen: az emberek kezdtek kulturáltabb vidékekre költözni. Városba, nagyközségbe. Ebben törvény van, ezt már jóval korábban fölismerték azok, akik a településhálózat fejlesztési terveit elkészítették, melyek szerint a lakott helyek között a józan realitás talaján hierarchiát állítottak fel, a központi fekvésű, fejlettebb nagyközségeiket, városokat centrumnak jelölve...
A rendezői nyilatkozat helyesen fogalmazta meg a film célját: a tétlenné vált, kezdeményezésektől idegenkedő emberek és közösségek - legyenek akár néptelenedő, akár lakosokban bővelkedő falvak - előtt kell példa legyen Várong-Lápafő esete. A példázat alkotói szempontokból valóban tanító erejű."

A Szolnok megyei Néplap február 2-i számából, V.M. írásából részletek:
"Urbán Ernő évekkel ezelőtt elkezdett valami sajátosan eredetit; megteremtette a tévé-szociográfiát, melynek a személyes varázson túli lényege az volt, hogy valóságos tényekről úgy tudott beszélni, illetve beszéltetni, hogy nemcsak az mondatott el, ami megtörtént, hanem az is, ami megtörténhetett volna. Valóság és képzelet határán, a legtermészetesebb módon járt bravúros táncot. Urbán Ernő halálával egy műfajt is el kellene temetni?
Mindez a szombat este látott Mai telepesek című dokumentumfilm kapcsán merült fel bennem, latolgatván egy rendkívül izgalmas, mai film értékeit, erényeit. Szeretném előrebocsátani, maivá nem témája avatta elsősorban, jóllehet olyan eseményekről beszélt, amelyek a közelmúltban történtének meg. A megoldás módja, a téma tálalása, az ebben megnyilvánuló korszerű gondolatiság emelte ezt a dokumentumfilmet a hasonló próbálkozások fölé. Maga az alaphelyzet - lehet-e a dunántúli falucskából egy másik Gyűrűfű, azaz kihalhat-e egy hajdan virágzó település? Ez az alaphelyzet akár tragikus hangvételű, vagy legalább is érzelmes feldolgozásra is csábíthatott volna. Szegvári Katalinék azonban a témában a jövőt keresték...
Tartalmi erényeiben formai értékei is benne foglaltatnak a filmnek, a hangvétel őszintesége, a tényekkel szembeni bölcs alázat, a lényeges és lényegtelenek pontos elválasztása, nemes ökonómia a részletekben. A Vitézy László rendezte film jó példája annak, hogyan lehet az élet egyszeri tényeiből kiindulva eljutni minden alkotótevékenység végcéljához: lényeges emberi igazŹságok megfogalmazásához."

20.00 Fogadjunk, hogy végignézi! - új szombat esti szórakoztató műsor indult. Ebben a zenés műsorban láthatták a nézők a Robog az úthenger című hatrészes filmbohózat első részét is. A műsorszerkesztők Ágoston György, Kállai István, Szilágyi András, Szenes Iván.

A Film Színház Muzsika 1977/8. számában Kállai Istvánnal Potoczky Júlia beszélgetett:
"Fogadjunk, hogy végignézi! a címe a televízió szombat esti szórakoztató műsorának. A magabiztos cím kétségtelenül magára vonta a nézők figyelmét. És néhány újdonsággal szolgált.
- A szórakoztatás széles skáláját szeretnénk újtani a nézőknek - mondja Kállai István, a műsor egyik szerkesztője. Úgy vélem, sok-sok kísérletezés után eljutottunk idáig, hogy már ne a látható rádiókabarét kívánjuk képernyőre vinni, hanem a különféle vidám műfajokban képi humort alkalmazva szórakoztassunk.
- A kísérletezés tehát tovább folytatódik a szombat esti műsorforma kialakítására?
- Több éves tapasztalat van mögöttünk. A nézők rengeteg sorozatot láthattak már a televízió műsorában, nekem az a véleményem, hogy ezekből több olyan volt, amit türelmetlenség miatt, hogy úgy mondjam ťkikristályosodás előtt korán abbahagytak. A műsor szerkesztői sem jutottak el odáig, hogy azt láthatták volna a képernyőn, amit szerettek látni.
- A Fogadjunk, hogy végignézi!-t tehát hosszú sorozatnak szánják?
- Reméljük, így lesz. Terveink vannak további bővítésre, színesítésére. Megnézzük, mi az, amin Párizsban, Londonban vagy Varsóban nevetnek? És terveinkben szerepel, hogy vidékre is ellátogatunk a kamerával, érdekes műsorokat, új tehetségeket keresünk. Szeretnénk megvalósítani, hogy minden szombat esti adásnak más-más házigazdája legyen, aki egy kicsit a magra ízlésére formálja a műsort. A tévé történelmében először, a szombat esti műsorok összeállítására csapatmunka alakult ki."

A Szolnok megyei Néplapban V.M. írt kritikát, részlet:
"Fogadjunk, hogy... Furcsa fogadásra hívta humorra szomjas nézőit szombat este a Televízió. A nyílt provokációban nyilván sok-sok kudarcba fulladt vidám műsor miatti keserűsége sűrűsödött egybe. Persze más lett volna, ha a tét úgy alkul, hogy tetszik is majd, amit látunk. S nem csupán arra szól, hogy végig bírjuk-e ülni a két órát. A tétet tehát szerényre méretezték, így azután csaknem biztos, hogy a televízió megnyerte e fogadást. Hisz ki ne tartott volna ki az utolsó pillanatig abban a reményben, hátha épp akkor veszít majd a másik fél. Mindenesetre a kihívás nem bizonyult rossz ötletnek.
S a műsorban is akadtak figyelemre méltó részletek. Eredményei közé sorolhaŹtó, hogy ha kissé nehezen is, de elindult az úthenger, amely ki tudja hol áll majd meg, s útközben kit és mit tapos el (remélem, nem mi nézők kerülünk alá). A kútba ejtett bika ťtragédiájaŤ körüli herce-hurca azonban régies, falusias komédiázás ízeit is felkínálta, és mellesleg még hosszúnak is tűnt. Ami már biztos: Szabó Gyula szaporítani fogja eggyel a képernyőről elinduló halhatatlan figurák számát. A legsikerültebb mozzanatként az Elképzelhetetlen tévériportot üdvözölhetjük, amely egy üzemi balesetről szólt igen mulatságosan és tanulságosan. Némi csalódást okozott viszont a Vadonatúj, sok volt benne a régi. (Láthatóan a felvétel régebben készült, s erre nem számítottak a program készítői.) Vagy talán azt kívánták kifejezni, hogy nálunk a vadonatúj az többhetes dolog? Aligha. Miként nem szerencsés az sem, hogy a műsorban újra előkerültek a humor ügyeletes képviselői, méghozzá oly módon, mintha az egyik nemigen tudott volna a másikról. Különben aligha csépelték volna egymást ismételve pl. a szerencsétlen magyar filmet, s Kántor se került volna be két közreműködő konferanszié poén-listájába is. Mindez arra vall, hogy a műsor szemléletének és tartalmáŹnak egységén van finomítani való.
Mert az első fogadást megnyerte a Televízió - én legalábbis vesztettem, másképpen hogyan is születhetett volna meg ez a jegyzet - de a másodiknál már nehezebb dolga lesz!"

Február

Február 1. 20.00 Alekszej Tolsztoj: A cárné összeesküvése - tévéjáték bemutatója. Dramaturg Litványi Károly, vezető operatőr Zádori Ferenc, rendezte Málnay Levente. Szereplők: Tomanek Nándor, Ruttkai Éva, Almási Éva, Oszter Sándor, Némethy Ferenc, Mensáros László, Szilágyi Tibor, Koncz Gábor, Szénási Ernő, Velenczey István, Kéry Gyula, Tyll Attila, Kautzky József, Horkai János, Horesnyi László, Miklósy György, Izsóf Vilmos.

Február 2. 21.00 Nem lőnek, csak fúj a szél - tükördráma televízióra. Írta Görgey Gábor, dramaturg Lehel Judit, operatőr Sík Igor, rendezte Horváth Ádám. Szereplők: Agárdi Gábor, Bánki Zsuzsa, Garas Dezső, Gordon Zsuzsa, Málnai Zsuzsa fh., Mensáros László, Petúr Ilka, Somogyvári Pál, Tímár Béla, Tolnay Klári, Tomanek Nándor.
21.30 a 2. Műsoron Shakespeare: Szeget szeggel - vígjáték közvetítése a Debreceni Csokonai Színházból, felvételről.

Életet az éveknek - a nyugdíjas műsor új témakörként furcsa módon, de foglalkozott a fiatalok pályaválasztási problémáival. Az ötlet megszületéséről és a megvalósítás módjáról a Rádió és Televízió Újság 1977/5. számában Koós Tamás írt, részlet:
"...Azért, hogy a gyerekek tudjanak szakmát választani, vagy csak azért, hogy a munkát, a gyárat megszeressék, már eddig is sokat tettek a műsorok, de alig hihetnők, hogy eleget.
- Az üzemlátogatások - mondja az egyik általános iskola igazgatója - általában úgy zajlanak, hogy a diákok sora kígyózik a gyár felé, a sor kígyó feje pedig már jön is ki az üzemből, amikor a farka még be sem jutott. Így, sietősen végigvonulva az üzemen, néhány perc alatt a fiatalok nem is látnak mást, mint az olajos munkást, a munkától piszkos gépet - mi, felnőttek meg arról mesélünk nekik, hogy a munka szép...
Hogy a gyerekek ne idegenkedjenek, hanem barátkozzanak a munkával, a gyárral, a gépekkel, az Életet az éveknek szeretné hívni, csatasorba állítani az idős, aranykezű nyugdíjas szakikat! Elképzelésünk, hogy minden szakmáját szerető nyugdíjas keresse fel egy-egy iskolát és ott gyűjtse maga köré a gyerekeket, akár 8 -10 vagy ennél több kisdiákot, és rendszeresen - havonta egyszer, vagy a helyi viszonyoknak megfelelően ennél többször - vigye be őket abba az üzembe, ahol ő dolgozott. A rendszeres találkozókon ismerkedjenek meg a gyerekek a gépekkel, a munkásokkal, nézzék meg, hogyan dolgozik a MEO, hol étkeznek a munkások? Ha ez a kapcsolat állandóvá válik, biztosak lehetünk abban, hogy sok fiatalnak, mire elvégzi az általános iskola legutolsó osztályát, nem tesz akkora gondja a pályaválasztás. E mozgalomnak még nem mondható kezdeményezésről beszélnek az Életet az éveknek című műsor szerdai adásában nyugdíjasok, szól a gyárigazgató, a szakmunkásképző intézet igazgatója és több más hozzáértő, a gyerekek jövőjéért aggódó idős ember. Pióker Ignác, az újpestiek kedvelt Náci bácsija, szívesen állt e kezdeményezés élére és már a felhívást bejelentő műsorban bemutatja, hogy ő bizony nem a hetedik osztályosokkal kezd foglalkozni, hanem már a hatodikosokkal.
- Szeretném, ha minden fiatal megtalálná az egyéniségének megfelelő szakmát - mondja.
- Ha e munkálkodásunk során eredményt érünk el, akkor a nyugdíjasok a leghasznosabban adnak életet a saját éveiknek. A műsor pedig ezután rendszeresen fel-felvillant majd egy-két érdekes mozzanatot e kezdeményezés (remélhető) mozgalommá terebélyesedéséről. Ezért szívesen látjuk a nézők beszámolóit, leveleit: ki hogyan teremtett kapcsolatot az iskolákkal, a gyerekekkel."



Február 3-án 1977/78-ra szóló munkatervet írt alá Pekka Sivola, a Finn Állami Televízió vezérigazgató-helyettese és Nagy Richárd, a Magyar Televízió elnöke. (Az eseményről később, 9-én számolt be a TV Híradó.)

21.20 2. műsor: Luther Márton és Münzer Tamás, avagy a könyvelés bevezetése - tévéjáték bemutató. Dramaturg Szántó Erika, vezető operatőr Lukács Lóránt, rendező Mihályfi Imre. Szereplők: Haumann Péter, Jordán Tamás, Tomanek Nándor, Harsányi Gábor, Balázs Péter, Mensáros László, Őze Lajos, Bencze Ilona, Benedek Miklós, Bozóky István, Csíkos Gábor, Garas Dezső, Gelley Kornél, Helyei László, Juhász Jácint, Maros Gábor, Szacsvay László, Szilágyi Zsuzsa fh., Szombathy Gyula, Velenczey István, Baracsi Ferenc, Bende László, Dóczy János fh., Fonyó József, Horváth József, Izsóf Vilmos, Kránitz Lajos, Mikó István, Sárosi Gábor, Sörös Sándor, Szakácsi Sándor, Szatmári István, Szirtes Ádám.
FOTO 770203 Luther

Február 4. 19.30 a TV Híradóban Murányi László szerkesztő-riporter és Zih Béla operatőr mutatta be az ÁFOR első önkiszolgáló benzinkútját a Kerepesi úton.
20.25 Ki mit tud? - a vetélkedő VI. sorozata I. elődöntőjének közvetítése a Pataky István Művelődési Házból.
21.35 a 2. műsoron Az íratlan költészet - hatrészes néprajzi - népköltészeti sorozat indult, Ascher Gabriella szerkesztésében. Operatőr Halász Mihály, rendező Szomjas György. A sorozat bevezetőjét Ortutay Gyula, a népköltészeti sorozat főszerkesztője mondta el.





A zsűri tagjai Pernye András, Petrovics Emil, Major Tamás (elnök), Szinetár Miklós, Vásárhelyi László. Műsorvezető Horvát János, szerkesztő Végh Miklós, vezető operatőr Illés János, rendező Kökényessy Ferenc. Az elődöntőbe került versenyzőket 2700 jelentkezőből választották ki, akik ötszáz produkcióval szerepeltek a selejtezőkben. Addig 28 megyei és területi döntőn jutottak már túl azok a versenyzők (97 műsorszám), akik a televízió élő adásában is megmutathatták tehetségüket.

A Magyar Nemzet, február 9-i számából, Lőcsei Gabriella kritikájából részlet:
"Kőbánya lázban ég, mert a peremkerületből közvetítette a televízió az idei Ki mit tud? első adását. A láz azonban alighanem országosan elterjed egykettőre, hiszen minden tévévetélkedők legkedvesebbike a Ki mit tud?, aranyos vállalkozó kedvű és tehetséges fiatalok tévébeli bemutatkozása. Erről a műsorról nem illik epés megjegyzéseket tenni, hiszen itt igyekezetével és fiatalságával valamennyi szereplő egyformán megható. A zsűri általános jószívűséggel díjazza a versenyzők eme kiváltságát; így a bíráló legfeljebb a rendezőt, az operatőrt, s a játékvezetőt figyelheti árgus szemekkel: vajon hol, mit vét a játék során? Az első fordulóban azonban ők sem adtak okot a bírálatra, és ha legközelebb Horvát János műsorvezető sem kíván ťjó produkciótŤ a versenyzőknek, valóban kedves, otthonosan hétköznapi tévévetélkedőt láthat a közönség..."

Az Élet és irodalom 1977/7. számában B. Lőrinczy Éva nyílt levelet intézett Ortutay Gyulához és munkatársaihoz a tévé-sorozat kapcsán:
"Az itt következő sorokat, kedves Professzor Úr, kettős szándék íratja velem: a köszönetmondásé egyfelől, amely - úgy érzem - Önt és valamennyi (néprajzos és nem néprajzos) munkatársát, akikkel együtt az Íratlan költészet című sorozatot létrehozták, nagyon is méltán megilleti; a figyelemfelkeltésé másfelől, amelyre viszont ez a szép munka - sajnálkozva tapasztalom - bizony rászorul. Teljes mértékben érthetetlen ugyanis, hogy a televízió, amely e sorozat hasznos és szükséges voltát felismerve, kivitelezéséhez a maga igazán jó és színvonalas munkáját hozzáadta, miért szorította ugyanezt jobbára, az első vetítés alkalmával pedig minden esetben a második műsorba és többnyire a szinte már nem is késő esti, hanem inkább éjszakai órákba. Ily módon - akarva-akaratlan - a rendszerint későbben munkához látó, s éppen ezért későbben is aludni térő értelmiségi rétegre szűkítve le a nézők körét egy olyan sorozat esetében, amely - ha valami - igazán arra volna hivatva, hogy ťnem középiskolás fokonŤ szolgálja ama bizonyos közművelődést.
Mivel a sorozat első részét, s így az ön bevezető szavait is, a fáradtságtól ágyba űzve magam is elmulasztottam, hadd induljak ki A csángómagyarok című második részből, amelynek döbbenete viszont máig is tart bennem, s amely tulajdonképpen erre az írásra is késztet, sőt kényszerít. Mert amíg néztem és hallgattam a három csángóasszonyt (akik közül a legöregebb már régen nálunk él, leánya és testvére pedig hosszú idő után és nem csekély áldozatok árán jött a szülőföldről meglátogatására), arra kellett gondolnom: a népköltészetet mi laikusok (talán csak azért, mert a néprajztudomány újabb eredményeit kevéssé ismerjük) tudatunkban oly mértékben személytelenítjük, s termékeit olyannyira kollektív alkotásoknak tekintjük, hogy közben egészen megfeledkezünk a háttérben álló valóságos emberről, akinek nagyon is igazi érzései, öröme, bánata, szenvedései, a magunkéhoz hasonló problémákkal és küzdelmekkel teli élete fogalmazódik meg benne. Ettől talán csak azok mentek, mint ön és munkatársai. Professzor Úr, meg az én nyelvjárásgyűjtő kollégáim, akik megszokták azt, hogy szekéren vagy gyalogszerrel, autóbuszon, vagy autón valóságos falvak valóságos lakóihoz térjenek be. Az emberközelség az egyetlen, amely bennünket a népköltészet ťalkotóival összehozhat, s az egyetlen, amely bennünket a népköltészet teljes mélységében való megértéséhez elvezethet. Ön és munkatársai éppen ezt az emberközelséget teremtették meg számunkra az Íratlan költészet sorozattal, őszintén és realista módon, a szó legjobb és legszorosabb értelmében keresetlenül, szinte in statu nascendi ragadva meg a legkülönbözőbb műfajú népköltészeti alkotások keletkezését, sőt keletkezésének indítékait. Mert A csángómagyarok megrázó, mégpedig emberileg és művészileg egyaránt megrázó élménye után A homokon című harmadik rész a maga gyöngébb ťalkotóival megint csak beleillett az önöktől megtervezett realista képbe: eszünkbe juttatta (s a képernyőn megjelent fiatal kutató objektív, okos mondatai sokat segítettek ebben), hogy a népköltészet világában éppúgy vannak tehetséges és kevésbé tehetséges, kiemelkedő és szürke egyéniségek, mint az emberi - akár szellemi, akár fizikai - alkotómunka bármely más területén.
Néhány évvel ezelőtt ugyanezeken a hasábokon heves vita folyt arról: örülnünk kell-e a népművészet, a népi tárgyak divatjának, vagy pedig van ebben valami talmi, amitől óvakodnunk kell. Hogy végül is mire jutottak a vitatkozók, s hogyan foglalt állást a szerkesztőség, bizony már nem emlékszem. De magam úgy találom, a képlet tulajdonképpen egyszerű: e tárgyak kultuszának értékét azok az emberek határozzák meg, akik, s főként: ahogyan körülöttük élnek; az életforma és a szemlélet, amely ezeket körülveszi. Ha a különféle népi tárgyak, eszközök anyagában és vonalaiban az embert és keze munkáját keressük és becsüljük, s a bennük kifejezésre jutó tiszta érzéseket hasonlóképpen tiszta érzésekkel viszonozzuk, akkor van helyük körülöttünk. De ha ezek is csak a divatra kacsingató kispolgár pénzzel megvehető ťszerzeményei, az antikvitásokba öltözködő álmodernség olcsó szimbólumai, akkor nem egyebek a sznobéria szánalmas és nevetséges kellékeinél. Nos ezért örülök én most annyira, hogy az Íratlan költészet képernyőre került; s azért sajnálom legalább ugyanannyira, hogy nem igazán alkalmas és méltó időpontokban kerül képernyőre. Mert ez a sorozat magát a létformát közezíti hozzánk; amelyben a népművészet valamennyi (akár tárgyi, akár verbális) alkotása valóban hiteles, hiszen az emberi élet mindennapjai szentesítik. Elszomorít és megvigasztal, tanít önismeretre és egymás megismerésére, s nem habozik annak a megítélésében, hogy mi az érték. Ha értődés van egymással, akkor minden van, de ha értődés nincsen, akkor hiába van akármi, semmi sincsen.- így mondta valahogy az egyik csángóasszony, nehéz élete történetét váratlanul a már készen átöröklött vers sorai közé szőve. Útbaigazító alapigazság elanyagiasult és elidegenedő világunkban. Csupán egyetlen egy azok közül, amelyekre e sorozatot végigkísérve olyannyira érdemes volna figyelnünk. Mindössze ennyi lett volna az, kedves Professzor Úr, amit - úgy éreztem - önnek és munkatársainak köszönetképpen, másoknak pedig egy véleményem szerint több szempontból is figyelemreméltó tévésorozat jó szívvel való ajánlásaképpen okvetlenül el kellett mondanom. Tisztelettel és szíves köszöntéssel! B. Lőrinczy Éva"

Február 4-6. között Saint Moritz-ból közvetítették a Négyes bob VB futamait, a riporter Dávid Sándor volt.

Február 5. 13.30 folytatódik a Café Hungária, az MTV - WWF (Köln) koprodukciós sorozata: A világot jelentő deszkák - Gádor Béla elbeszélése alapján írta Sós György. Szereplők: Johannes Schauer (Horváth Gyula), Herbert Mensching (Bodrogi Gyula), Haumann Péter, Telessy Györgyi, Márton András, Kibédi Ervin, Szokol Péter, Tatai Laci. Szerkesztő Balla Katalin, operatőr Németh Attila, rendezte Hagen-Müller Stahl.

A Film Színház Muzsika 1977/6. számában jelent meg Feledy Péter 1977 februárjában készített interjúja négy, volt "Riporter kerestetik"-es ifjú kollégával. Arról beszélgettek, hogy az első év után hogyan látják saját helyüket. Részletek:
Déri János, ma az ifjúsági osztály szerkesztő-riportere:
"- Tanult szakmádnak veszed valami hasznát televíziós munkádban?
- A műszaki egyetem a véleményem szerinti legegészségesebb életszemléletet, racionális világképet adott. Ennek feltétlen hasznát veszem. Nosztalgiám azonban nincs elhagyott pályám iránt. Minden bizonnyal közepes mérnök lettem volna. Riporterként viszont, úgy érzem, az átlag fölé tudok emelkedni.
- Hogyan tanulod ezt a szakmát? Ki segít?
- Jártam a Vitray riporter stúdióba. Kétszer-háŹromszor azonban hiányozŹtam, igazoltan ugyan, mert dolgoztam, de a szabályok értelmében ezzel megszűnt a stúdiótagságom. SzeretŹtem oda járni. Megjegyzem, azóta megszűnt ez a stúdió. Szóval, ha szervezett kereŹtekben történő oktatásra gondolsz, akkor azért nem veszek részt benne, mert pillanatnyilag nincs. Pedig jó lenne. Így az ember elsősorban a reflexeire épít. Ezek feltételes reflexek, teŹhát megtanulhatók. Ahhoz viszont eddig keveset dolŹgoztam, hogy jó értelemben vett rutint szerezzek.
- Mi okozza a legtöbb szakmai gondot?
- A kamera előtti mozŹgás, viselkedés. Hogy ne árnyékoljak, ne takarjak senkit. A mikrofonkezelés. Amíg nagyon kell erre figyelnem, túl sok energiát von el a dolgok érdemi részétől: a beszélgetéstől, a beszélgetőtárstól.
- Hallani rólad olyan véleményt, hogy néha nyegle, cinikus vagy a képernyőn!
- Tudom, hogy nem vagyok szeretetreméltó ember. Nem szeretem a ťeréig dolgokat. Azok a műsorok, amelyekben én is közreműködöm, elsősorban a 14 évestől körülbelül a 25 évesig terjedő korosztálynak szólnak. Ügy látom, hogy a riporteri gárdában senki sincs, aki ezekkel a fiatalokkal igazán jó kapcsolatot tudna teremteni. Vannak ugyan, akik értik a nyelvüket, de azok sem azt beszélik. Én azt hiszem, hogy értem, és szeretném beszélni is! Az általad említett vélemény, remélem, nem ebből a korosztályból érkezett. Természetesen ellenszenves más korosztály számára sem szeretnék lenni. Mindenesetre egy riporternek nem az a feladata, hogy szeressék.
- Hanem mi?
- Hogy a néző helyett kérdezzen. Azért ő, mert ő jobban kérdez.
- Beilleszkedésed zavartalan volt?
- A legnagyobb mértékben. Nekem kialakult egy életformám nagyjából 16 éves koromban. Ez olyan, hogy a televízióban még csak kompromisszumokat sem kellett kötnöm. Ne értsd félre, nem nagyképűség részemről, de úgy érzem, hogy a televízió alkalmazkodott hozzám. Így maradhat az ember teljesen őszinte.
- Lényegében elégedett vagy?
- Úgy érzem, eddigi munkáim kilencven százalékát tisztességesen oldottam meg, ennek negyven százalékát pedig jól. Ez nem rossz arány. Ami nagyon hiányzik, az a saját műsor."
Hortobágyi Éva, A HÉT munkatársa így kezdi a beszélgetést:
"- Nem voltak túl nagy várakozásaim, ehhez képest nem ért túl nagy csalódás sem. Meglepett, mégpedig kellemesen, hogy azonnal bedobtak a mélyvízbe, de nem esett jól, hogy aztán elcsendesedtek körülöttem a dolgok. A HÉT-nél készítettem körülbelül húsz riportot, részt vettem egy élő, kapcsolásos műsorban Balogh Máriával, egyik riportere voltam az eocén-programról szóló több részes dokumentumfilmnek. Munkáim nyomán négy-öt alkalommal felvették a telefont, tehát odafigyeltek, így nagyjából elégedett vagyok.
- Több, az építőiparral kapcsolatos riportot készítettél. Ez valamiféle nosztalgia régi szakmád iránt?
- Egyáltalán nem! De bosszant, hogy az alapjában véve jól dolgozó, nehéz körülmények között tevékenykedő építőipar évek óta ügyeletes fekete bárány, amelyet mindenféle hozzáértés nélkül is bírálnak.
- Munkatársaid hogyan fogadtak?
- Olyan társaságba kerültem, ahol komoly szakmai tudással és rutinnal felvértezett csapat jött össze. A sokféle egyéniség között nekem csak figyelni kell és lefölözni azt, amit jónak tartok a magam számára is. A Vitray-stúdióba megszűnéséig jártam. Nagyon jó volt, kár, hogy megszűnt.
- Eddigi teljesítményeid között mire vagy a legbüszkébb?
- Talán a Balog Máriával készített Gépeink évei, éveink gépei című kapcsolásos műsorra. Én a Lőrinci Fonóban voltam. Mindenesetre a magam elé kitűzött igényt még távolról sem értem el. De túl nagy szemrehányást sem tehetek magamnak. A Nagy Riportra eddig nem volt lehetőségem..."
Puch Tamás a népgazdasági osztály munkatársa az egyetlen közülük, akinek önálló műsora van:
"- Alapos meglepetés volt számomra is, hogy megbíztak az Ipari kaleidoszkóp szerkesztésével és vezetésével. Ez a szerencsém tartósnak bizonyul: a sorozatot az idén is folytatom.
- Tartod a kapcsolatot egykori versenyzőtársaiddal?
- Hallgatjuk, nézzük egymás műsorait, annál is inkább, mert tudjuk, hogy csak használ, ha jól ťodamondogatunk egymásnak.
- És hogyan fogadtak az idősebb kollégák?
- Igazán nem panaszkodhatom. De semmilyen kollegiális segítség, vezetői támogatás nem pótolhatja azt a munkarutint, amelyet mindenkinek magának kell megszereznie.
- Hogyan képezed maŹgad?
- Mivel olyan oktatási intézmény, ahol telekommunikációs szakemberképzés folyna, nincs, ezért lényegében mindenki, aki ebben a szakmában dolgozik, alaposan magára van utalva. A házi képzési formák legfeljebb bizonyos támpontokat adhatnak. Végül is mindenkinek magának kell megteremtenie saját munkastílusát, kifejezésformáit. Ez pedig eltart egy-két évig..."
Vágó István azonnal közli velem, hogy ő idealista:
"- Én nagyon nagy várakozással lettem a televízió dolgozója. Egy olyan szakmát otthagyni, amelyet én csináltam - és kedvvel csináltam -, az idealizmus teteje. Az viszont csalódás volt, hogy itt, a televízióban, nem mindenki ilyen idealista. A szónak abban az értelmében, ahogy elvártam, vagyis hogy itt nem csak a fizetésért dolgozó, hanem a minden nap újat kigondoló, az újért lelkesedő emberek dolgoznak. De hát van itt is iparos és iparos munka bőven. Nekem szerencsém volt, hogy a vegyes és összetett műsorok osztályára kerültem. Ez egy viszonylag új osztály, amely a jó ötletekre mindig vevő. És az nagy dolog, hogy este az ember kitalál otthon valamit, másnap bejön, és esetleg lehetőséget kap előző napi ötlete megvalóŹsítására.
- Szóval tulajdonképpen jó a munkahelyi közérzeted?
- Összességében igen. Nem érzem, hogy magamra hagytak és munkám is akad. Minden adás előtt leülünk, megbeszéljük a kollégákkal a műsort. De nem mindenütt van így. Létezik egy ťaz én műsorom az én váram szemlélet, amelynek következtében kialakul az egészségtelen befeléfordulás.
- Volt egy emlékezetesen balsikerű lottóműsorod...
- Számomra is sok tanulságot hozott. Például azt, hogy milyen veszélyei vannak, ha az ember egy személyben szerkesztője és műsorvezetője is egy műsornak, s hiányzik egy kontroli lehetőség. Meg hogy a szerkesztés nem ötletzuhatag: ez csak egyik alapja a jó műsornak. És előre tisztázni kell: kinek készül a műsor, mi a műfaja.
- A hivatalnok Vágó István könnyedén lett televíziós szerkesztő-műsorvezető?
- Ez bonyolult dolog. Korábbi életemben volt egy menetrendem, életritmusom, amely felborult. A rendszeresség néha nagyon hiányzik. Az itteni szabadabb póráz romantikus ugyan és sok mindenre adhat lehetőséget - szabad az út még a linkséghez is - nehéz megtalálni a határt, kialakítani az új, optimális életformát."

Február 6. 16.35 Egy ősi város új arca - az APN és a Magyar Televízió koprodukciós filmje, amely Taskentet mutatta be. Szerkesztő Vera Dorbrogyi és Kövári Péter, operatőr Szláva Medvegyev, rendezte Soós Árpád.
21.50 Tények, viták, tanulságok - beszélgetés Nemes Dezső akadémikussal, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjával. Ahogy az ajánló szövegben szerepelt, a beszélgetést egy jubileum indokolta: "Ötven esztendeje, hogy az egykori kárpitos inast megtalálta a mozgalom". A filmet készítették: Bárány György, Bíró Istvánné, Karácsondi Miklós, Pécsi Péter, Pintér Gyula, Varga Vince.

A változó Föld címmel az RTV - Minerva kiadásában megjelent a TV Szabadegyetem A változó világ sorozatának második kísérő kötete.

Február 8. 19.30 a TV Híradó intervíziós képanyag átvételével számolt be a Szajuz 24 fellövéséről, majd 15-én a Szaljut 5 fellövéséről, és az azt követő napokban a közös kísérletekről.
20.00 Nyikolaj Pagogyin: Arisztokraták - vígjáték közvetítése a Thália Színházból, felvételről.

Február 8-18. között rendezték meg a szokásos Monte Carlo-i tévéfesztivált. Bemutatták a Horváth Z. Gergely rendezésében készült Napraforgó című versenyfilmet, ugyancsak versenyben volt Chrudinák Alajos Lesz-e béke az olajfák alatt? című riport-dokumentumfilmjét. Ez utóbbi a nem hivatalos sorrendben a negyedik helyet éri el az aktuális riportfilm-kategóriájában.
A Magyar Nemzet február 17-i számában Lőcsei Gabriella telefontudósításában erről a következőket mondta, részlet:
"...Dokumentumfilmek seregszemléje, úgy mondják, sem izgalmas nem volt, sem meglepetéseket nem hozott. A Magyar Televízió számára sem született ebben a kategóriában díj. Chrudinák Alajos libanoni riportfilmje, amelyet annak idején A HÉT mutatott be, nem nyert díjat, noha általános tetszést aratott és a nemzetközi zsűri mindvégig a legjobb háŹrom munka között tartotta számon. A fesztivál dokumentumfilm versenyére jellemző, hogy egy becsületesen megcsiŹnált, de semmi újdonságot nem hozó antifasiszta történelmi tévédokumentum kapta az első díjat a fesztiválon felvonuló valamennyi nemzet száŹmára elfogadható mondandójáért ..."

Február 9. 18.15 Mindenki nyert - a pécsi körzeti stúdió riportfilmje. A szocialista brigádok önművelődéséhez kívánt segítséget nyújtani a Pécsett, versenyszerűen, vetélkedő rendszerben értékelt Munka és művelődés akció. A riportfilm a program egyéves tanulságait elemezte. Szerkesztő Bükkösdi László, műsorvezető Füzes János, operatőr Miszlay Gyula, Kovács Sándor, rendezte Eck. T. Imre.
20.00 a 2. Műsoron G. Gorin - G. Gladkov: Thyl Ulenspiegel - zenés játék közvetítése a Szolnoki Szigligeti Színházból, felvételről.

A Dunántúli Napló február 11-i számában írta B. K., részlet:
"Kettős meggyőződésünkben erősített meg bennünket a Magyar Televízió péŹcsi körzeti stúdiójának szerda esti műsora. Egyrészt annak a szép példáját és immár ki tudja, hányadszori beigazolódását láthattuk, hogy Pécs és vonzáskörzete a jelenben is sajáŹtos arculatú értékteremtője a magyar szellemi életnek, másrészt - a stúdió eddigi műsorai közül talán ezúttal igazolta a leghatásosabb érvekkel - egyébként is aligha megkérdőjelezhető létjogosultságát. A Munka és művelődés címmel meghirdetett akcióról készült riportfilm láttán a jegyzetíróval együtt a televíziónézők népes tábora állapíthatta meg: a baranyaiaknak e téren is van mit mondaniuk egymásnak, van mit megmutatniuk az ország nyilvánosságának. Az MSZMP Pécs városi Bizottsága, Pécs városi Tanácsa, a Szakszervezetek Megyei Tanácsa, a Doktor Sándor Művelődési Központ szervezte mozgalom a szocialista brigádok kulturális vállalásainak teljesítéséhez nyújtott segítséget. A kezdeményezés eredményei Antal Gyulának, a városi pártbizottság osztályvezetőjének a szavai szerint is várakozáson felüliek, és ezért számíthat a példa országos érdeklődésre. A Bükkösdi László szerkesztette adás legfőbb érdemét azok az adalékok képezték, amelyekkel ez a műsor a munkásművelődés - hazánkban döntő fonŹtosságú -ügyének kibontakozásához, továbbfejlődéséhez, ha csak lépéssel is, hozzájárult...
A műsor vezetője és riportere, Füzes János a rutinos riportereknél is nemegyszer jobb fogásokkal élve szólaltatta meg az adás főszereplőit, a szocialista brigádtagokat, akik a Munka és művelődés elnevezésű akció szervezőinél nem kisebb meggyőződéssel tettek hitet a kezdeményezés helyessége, eredményessége mellett."

Február 10. 18.30 A felénekelt szikla - Szőnyi G. Sándor rendező és Ráday Mihály operatőr dokumentumfilmje, Tatabányáról.

Február 10-én Erdős András főszerkesztő feljegyzést készít a TV vezetői számára a PAF (Politikai Adások Főszerkesztősége) képernyős munkatársainak jó és kevésbé jó tulajdonságairól. Az anyagban részletesen elemzi Balogh Mária, Bán János, Baló György, Chrudinák Alajos, Hortobágyi Éva, Horvát János, Karácsondi Miklós, Kardos István, Molnár Margit, Pásztor Ferenc, Terlanday Mária, Puch Tamás, Polgár Dénes, Poór Klára, Regős István, Schmidt Péter, Sugár András, Szegvári Katalin, Varga János, Vértessy Sándor, Wisinger István munkájának jó illet esetleges rossz tulajdonságait.
(Magyar Országos Levéltár XXVI-A-9 41 doboz MTV iratok.)

Az MTI ezen a napon összeállítást közölt arról, hogy újabb Németh László, Déry Tibor, Illés Endre, Száraz György tévéjátékok készülnek. Németh László Galilei című drámáját már több mint húsz éve játszották színpadon utoljára, ekkor Ádám Ottó rendezésében készült a felvétel. Déry Tibor Óriás című művét Sándor Pál rendezte, Békés András pedig az Isten is játékos felvételivel foglalkozott ekkor.

Február 11-23. között a TV Híradó több színházi eseményről is beszámolt:
11-én a szegedi színházavatóról, amelyen a pártvezetést Apró Antal képviselte,
12-én Kiss Csaba - Szűcs Iván képes filmtudósítását láthatták a nézők Brüsszelből, ahol a Theater Nationalban bemutatták Örkény István Tóték című darabját,
18-án a Thália Színházban Mesterházi Lajos Prometheus rejtély előadásáról,
23-án pedig Olajos Csongor és Katona Miklós, a Híradó győri tudósítói a Veszprémi Petőfi Színházból küldtek tudósítást Németh László Bethlen Kata című drámájáról.

Február 12. 14.30 újabb epizód az MTV- WWF (Köln) koprodukciós sorozatából, a Café Hungáriában: A berlini lány - Nagy Lajos elbeszélése alapján írta Kardos G. György. Szereplők: Johannes Schauer (Horváth Gyula), Christiane Krüger (Andai Györgyi), Szakács Eszter, Bozóky István, György László, Balogh Zsuzsa, Iglódi István, Mécs Károly. Szerkesztő Balla Katalin, operatőr Németh Attila, rendező Hagen-Mülles Stohl.
20.00 Robog az úthenger - a sorozat újabb epizódja.

A Petőfi Népében március 15-én írt H. N. kritikát, részlet:
"Tévúton cammogott az úthenger. A műsorszerkesztők, rendezők, szerkesztők gondoljanak arra, hogy ma már mind többen nyúlnak a kapcsolóhoz, ha rossz a tévéműsor. Biztos vagyok abban, hogy jóval kevesebben nézték az úthenger utolsó túráját, mint roncstelepi feltámadását. A történet összevissza kacskaringói elcsüggesztették a nézők többségét. Mind idegesebben várták, hogy teljesül az ígéret, és végre robog az úthenger. Cammogott bizony, tévutakra tévedt, Gyakorta írója-szerkesztője ki tudja milyen szemüvegen szemlélte az el-elmaradozó tájat, mert olykor azt hittük, hogy Göre Gábor uram birodalmában járunk, olykor mai valóságunkból tünedeztek fel pillanatokra, színek, mozzanatok, hangulatok. Föl nem foghatom, hogy erről a lassú járműről miért csak ilyen felszínes képeket rögzítettek: lett volna idő és mód a szatirikus, a visszásságokat a humor eszközeivel hatékonyabban elmarasztaló, leleplező, kinevettető ábrázolásra. A poénvadászatra pazarolták a puskaport, a képernyőn mozgó, ügyeskedő érdekes figurák mélyebb jellemzése helyett. Az el-hitetés szándéka az efféle töŹténeteknél is nélkülözhetetlen. Kár a kitűnő ötletért."

A Magyar Nemzet március 16-i számában Lőcsei Gabriella kritikájából, részlet:
"Már a címe is tréfát ígért: ugyan miféle úthenger az, ami robog? Mókás masina lehet mindenképp, legkivált ha szombat esténként keríti elő közönsége szórakoztatására a televízió. A címen kívül ígéret volt mindvalahány előzetes híradás Kállai István és Bednai Nándor közös munkájáról, és bíztatóan csengtek a felsorolt színésznevek is: ennyi remek képesség, karikírozó hajlam csak nem pazarlódik el haszontalanságokra! - gondolhatta a néző, miközben a szereplőlistán a főhős Szabó Gyula mellett Bessenyei Ferenc, Tábori Nóra, Szemes Mari, Bárdi György, s sok más jeles hazai művész nevét látta feltüntetve.
És - a sorozat népszínműves nyelvi fordulatain edződve egy ízes Isten uccse kívánkoznék most ide nyomatékul - még az első epizódok is ígéretként hatottak. Kalandsorozatot remélhetett az ember, tréfás, tanulságos kis eseteket a nagy magyar valóságról; televíziós Szabó család-féle igazmondást, amelyben nem Szabó néni kiáltja világgá, mi a gondja-baja mifelénk a mindennapi kisembereknek, hanem egy rozzant úthenger és utasa pöfögi a közönség tudtára ugyanezt. Bocsánatos, sőt felejtendő hiba, ha az első részekben még döcögve történik ez az igazmondás, a stílus- és műfajteremtés nem megy egyik pillanatról a másikra hibátlanul. Márpedig akik ezzel a tévésorozattal előálltak, láthatóan egy újfajta televíziós stílust szeretnének teremteni: a jelen idejű népi humort és az 1970-es esztendők népi figuráit igyekeznek hitelesen átmenteni a képernyőre...
De nemcsak a műsort útjára indító ötlet, maga az irodalmi alapanyag is ünneplésre lenne érdemes. Kállai István, az úthengertörténetek írója értékes irodalmi előzményekhez fordult példáért, tanácsért: a pikareszk regényekhez...
A Robog az úthenger mára már bebizonyosodott gyatraságaiért azonban nem a példaképnek választott irodalmi előzmények okolhatók, a történet vázához ugyanis a szerzőnek - Kállai Istvánnak és a rendezőnek Bednai Nándornak - már nem irodalmi és fél-irodalmi példatárból kellett volna anyagot válogatni, hanem onnan, ahol filmhőseiket forgatják, járatják, s ahonnan a pikareszkregények írói is hőseiket és történeteiket öltöztették: a korabeli valóságból. Nem tudni, hogy a Robog az úthenger szerzői mikor jártak utoljára országúton, de nem százhúsz kilométeres sebességű jármű fedezékében, és kiket láttak arrafelé. Úthengertörténetünk sokadik, s végképp elkedvetlenítő epizódját látva jogos a kérdés, hiszen e veszett játék tanúsága szerint olyasvalamiről szólnak sokakhoz a humor felelősségével, amiről vagy nem tudnak vagy nem akarnak érdemlegesen szólni; a hétköznapokról..."

A Heves megyei Népújságban április 13-án írta Gyurkó Géza:
"Az úthenger már nem robog, célba ért. Az utóbbi években kevés közlekedési alkalmatosság váltott ki olyan, néha még dühödtnek is nevezhető vitát, mint az úthenger, amely a szerzőkollektíva jóvoltából, hol több, hol kevesebb ötletet cipelve hazánjában, vgiggurult nyugatról keletre, egészen a rezedaszagú kicsi szabolcsi faluig. Szabó Gyula sokoldalú színészi tehetségéből telt arra, hogy a bizony inkább kiagyalt, mintsem életszerűen megírt, kicsit háryjánoskodó, álnépi figura valahogyan mégiscsak életre keljen. Az úthenger és utasának kalandjai hol sikeresek voltak, hol kevésbé azok, hol valós jelenségek görbetükrévé váltak, hol bizony még a foncsor is hiányzott abból a tükörből.
Ám, ha mérlegre tennénk az úthengert, mennyit nyom belőle az értékesebb műszer, és mennyit az inkább csak holmi ócskavas, nem dobnánk ki az útfélre. HasználŹható volt azért valóban. Persze nem a mélyebb elgondolkodtatásra, de néhány derűs percre feltétlenül. Vettünk mi már rosszabb filmsorozatokat is - devizáért. Ezt legalább magunk csináltuk, magunknak - forinŹtért."

Még 1976. szeptember 13-án ülésezett az MSZMP KB Titkársága. A PTO előterjesztése a Munkásőrség fennállása 20. évfordulója megünneplésére. Jegyzőkönyvi részletek:
"A Titkárság egyetért azzal, hogy a Munkásőrség Országos Parancsnoksága 1977. februárban tartson központi ünnepségeket. Ennek keretében kerüljön sor kitüntetések, elismerések átadására. Az ünnepségen vegyen részt az MSZMP Központi Bizottságának képviselője és a Kormány illetékes elnökhelyettese. A KB képviselője a párt és a Kormány nevében köszöntse a testületet. Vegyenek részt a társ - fegyveres testületek vezetői.
Záradék:
Az évforduló propagandáját mértéktartóan, de az ügyhöz méltóan kell biztosítani; a központi sajtó, rádió, a televízió, valamint a helyi lapok adjanak hírt, tudósítsanak a központi ünnepségekről. 1977. február 18-án a sajtóban rövid belső cikkben, a televízióban és a rádióban pedig sajátos eszközeikkel köszöntsék a Munkásőrséget..."
(Magyar Országos Levéltár - 288f/7/1976/ 508 öe.)

Február 13. 19.30 az MSZMP KB Titkárság határozatának eleget téve a TV Híradó ezen a napon tudósított a központi ünnepségről a Láng Gépgyárból. Az ünnepségen részt vett Kádár János is. Kádár beszédét aztán részletesen ismertette A HÉT aznapi adása.
21.15 Világszínpad - házigazda Elbert János, szerkesztő Bányai Gábor, riporter Zétényi Lili, vezető operatőr Szalai András, rendező Babiczky László.

A Rádió és Televízió Újság 1977/6. számában Bányai Gábor így ajánlotta a nézők figyelmébe az új műsort:
"Nem először jövünk rá: csodálatos dolog a televízió... Most például azért, mert ennek segítségével bepillantást nyerhetünk a világ olyan színházaiba és színházi előadásaiba, melyekről ez idáig jószerivel csak újságok híradáŹsából tudhattunk. A Televízió színházi rovata most új vállalkozásba kezd: igyekszik számot adni arról, milyen problémákal küzd a világ színházi élete, s melyek azok a fontos események, elvekről nem illik lemaradnunk. Az egyelőre csak évi négy adás természetesen nem tudja vállalni, pontosan nyomon követi az eseményeket, de nem is az események bemutatása az elsődlegesen a cél. Sokkal inkább az, hogy a magyar színházi élet problémáira rímelő jelenségeket, folyamatokat vehessünk számba. E 40 perces magazinok során egy tájékozott házigazda, Elbert János hív majd meg bennünket dolgozószobájába, hogy elcsevegjen szakmabéliekkel és kíváncsi nézőkkel olyan kérdésekről, melyeket a világ színpadain vetnek fel, de haŹtósugaruk hazai színpadokig ér. Hogy melyek lesznek ezek a kérdések? Az első szám némi képet igyekszik adni arról, hogyan játŹszanak ma a világban Shakespeare-t, s ennek kapcsán részletek villannak fel Ljubimov Hamletjéből, Besson Ahogy tetszik-jéből, adek Othellójából vagy éppen a stratfordi Vihar előadásból. A legközelebbi adás az avantgarde színjátszás néhány kérdését tagŹlalja majd, később szó lesz a modern szcenika jelentőségéről és pl. arról: hogyan jönnek divatba bizonyos szerzők vagy irányzatok a világ színpadain. A sorozat nem akar ťtúl okosŤ lenni, nem akar receptet adni a magyar színházak számára - tájékoŹzódást szeretne nyújtani, továbbgondolásra érdemes gondolatokat felvetni, némiképp illusztrálni heŹlyünket a színház világában."

Február 15. 20.00 Dobozy Imre: A tizenhetedik nap - kétrészes tévéfilm bemutatója (másnap vetítették a II. részt). Dramaturg Szűcs Andor, operatőr Halász Mihály, rendezte Mihályfi Imre. Szereplők: Andorai Péter, Hegedűs Géza, Oleg Vidov (Kozák András magyar hangja), Kiss Mari, Madaras József, Székhelyi József, Nagy Sándor Tamás, Árva János, Baracsi Ferenc, Csíkos Gábor, Fabó Gyöngyi, Horváth Péter, Kátay Endre, Komlós Juci, Leisen Antal, Pethes Csaba, Pintér Tamás, Sárosi Gábor, Somogyvári Pál, Sörös Sándor, Virágh Kiss Ferenc, és még sokan mások...

Február 16. 18.05 Megújulás - élő riportműsor közvetítése a Taurus Gumiipari Vállalattól. Műsorvezető Bán János, riporterek Hortobágyi Éva, Kopeczky Lajos, Puch Tamás, Tóth Károly, rendező Hubert István.

A Hétfői Hírek február 21-i számában írta Z.F., részlet:
"...A Magyar Nemzeti Bank másfél éve pályázatot hirdeŹtett: kedvezményes hitelt nyújt olyan fejlesztésekre, amelyek a minden piacon gazdaságosan értékesíthető, versenyképes termékek soŹrát bővítik. Az e célra forŹdítandó 45 milliárdot szigorú feltételek mellett azoknak adŹják, akiknél a devizahozamokból 5 éven belül megtéŹrül a kölcsön. E versengésŹben - a pénzért - azok inŹdulhatnak, akik legalább 15 százalékos nyereséget érnek el. Természetesen e 45 milliárd forint nem valamiféle csodaszer, inkább lehetőség arra, hogyan aknázzuk ki jobban saját munkánkkal előrelépésünk feltételeit. Mintegy 30 milliárd már gazdára talált, 6,5 milliárdot folyósítottak eddig a vállalatoknak. A gazdaságos termelési és értékesítési szerkezet kialakítása azért is fontos száŹmunkra, mert ez napjainkban nemcsak a szükségletünktől, hanem a lehetőségeinktől is elmaradt. Pedig gazdasági fejlődésünk, életszínvonal-politikai céljaink egyik kulcskérdése a versenyképes, minden piacon értékesíthető termékek részarányának magasabb növelése. A Megújulás első adásából kitűnt, hogy a bank egymilliárdos fejlesztési kölcsönéből a Taurus vezetői és munkásai, két abroncsfejlesztési programjuk megvalósításáŹval, mintegy 300 milliós többletnyereségre számítanak. Jó volt hallani a vezetőket és a munkásokat, akik elmondták, hogy sikerük titka: a jó technológia, a szakértelem és a felelősségteljes - és nem utolsósorban a minőségi - munkára ösztönző bérezési rendszer... Dicséretes vállalkozás a televízió részéről, hogy a sokak számára talán elvont témát, a gazdaságot, emberközelbe hozta a képernyőn..."

Az MTI külön hírben számolt be február 16-án arról, hogy a hónap folyamán kezdik vetíteni a négyrészes olasz tévéfilm sorozatot a Rosenberg házaspárról. A hír kiemelte, hogy "a kommunista Stellio Lorezni által rendezett produkcióban a házaspár tudatosan vállalja a halált. Így bizonyítják hűségüket eszméikhez, visszautasítva a kegyelemnek azt a formáját, amelyet ťbűneikŤ bevallásáért cserébe ajánlottak fel nekik."

Február 17. a televízió vezetői szerint több vezető munkatársnak szüksége van K- telefonra, hogy megfelelő kapcsolatot tudjanak tartani állami és pártvezetőkkel. A K-telefon hálózat a politikai elit saját telefonhálózata volt. Ekkor tehát Grósz Károlytól, az MASZM KB Agitációs főosztálya vezetőjétől kért segítséget Nagy Richárd elnök, mert "A Magyar Televízió felsőbb szervekkel való kapcsolattartását gátolta, hogy az intézmény magasabb beosztású vezetői részére nem tudtunk K-vonalat biztosítani." Hét vezetőt jelölt meg Nagy Richárd, akiknek szüksége van ilyen kapcsolattartásra: Farkas István Szegedi Körzeti Stúdió, Csapó András termelési igazgató, Berecz Annamária a nemzetközi osztály vezetője, Sándor György közművelődési igazgató, Szinetár Miklós művészeti igazgató, dr. Tihanyi Viktor elnöki főosztály vezetője, Megyeri Károly elnökhelyettes.
(Magyar Országos Levéltár - XXVI-A-9. 26. doboz. MTV iratok.)

A Televízió elnöksége nívódíjjal jutalmazta a TV Híradóval tíz esztendeje együtt dolgozó meteorológusokat: Barta Péternét, H. Bóna Mártát, Kerényi Nárciszt, Mahr Jenőt, dr. Tóth Pált és Vissy Károlyt.

Február 19. 14.25 A Café Hungária, az MTV és a WWF (Köln) koprodukciós sorozat újabb epizódja: Fiú a kastélyból - Galgóczi Erzsébet regényéből televízióra írta Kardos G. György. Szerkesztő Balla Katalin, operatőr Lukács Lóránt, rendezte Makk Károly. Szereplők: Johannes Schauer (Horváth Gyula), Renata Hilmeyer (Pécsi Ildikó), Hegedűs Géza, Szakácsi Sándor, Kovács Károly, Szirtes Ádám, Horváth Pál.



20.00 Zenés Tv Színház bemutató: Schöntan - Kellér: A szabin nők elrablása - zenés bohózat. Dramaturg Bánki László, zenei rendező Fejes Cecília, vezető-operatőr Czabarka György, rendező Born Ádám. Szereplők: Bilicsi Tivadar, Lórán Lenke, Márkus László, Ronyecz Mária, Egri Kati, Sztankay István, Csűrös Karola, Soós Lajos, Konrád Antal, Tímár Béla, Gyenge Árpád, Menszátor Magdolna.

A Rádió és Televízió Újság 1977/7. számában: Bánki László így ajánlotta a műsort a nézők figyelmébe, részlet:
"A szabin nők elrablása. Ha a fővárosban vagy vidéŹken valamelyik színház úgy látja, hogy a közönség - átmenetileg - kezd elpártolni tőle, általában előveszi A szabin nők elrablása című bohózatot. Különös sikerrel teszi ezt lassan harminc éve, amióta a Schönthan testvérek világhírű darabját Kellér Dezső újból lefordította és átdolgozta. Egri István, a korábbi színpadi és a most látható tévéváltozat rendezője még meg is toldotta a darabot: Horváth Jenővel zenét, Szenes Ivánnal pedig dalszöveget íratott hozzá. (Ők voltak az 50-es évek talán legdivatosabb slágerszerzői, a zenés vígjátékok ismert szerzőpárja.) Bár mi, a Zenés tévészínház szerŹkesztői abban tetszelgünk, hogy színpadunk nézőtere sosem üres, úgy gondoljuk azért, a gyakori kísérletezés mellett néha kitaposottabb úton is kell menni. Ezért vettük elő A szabin nők elrablását, és kértük fel Kállai Istvánt, hogy a darabot töŹmörítse és televízióra alkalmazza. Ez alkalommal nem akartunk sem újítani, sem kísérletezni, sem megbotránkoztatni. A főszerepet is Rettegi Fridolinra - akarom mondani: Bilicsi Tivadarra - osztottuk. Egyelőre ugyanis el sem tudunk képzelni mást ennek a melegszívű, minden hájjal megkent vidéki ripacsnak a szerepében. (Meg aztán - gondoltuk - ötven év múlva is hadd legyen ott a Televízió színészmúzeumában ez az alakítás..."

Február 22. 19.30 a TV Híradóban Ránki Júlia szerkesztő-riporter és Hadházy László operatőr tudósítását láthatták a nézők Mikisz Theodorakisz Erkel Színházbeli koncertjéről.
21.30 a Nemzetközi Stúdió újabb adása. Résztvevők: Ago Keiicsi, a japán Kyodo Hírügynökség európai irodájának vezetője, David Binder, a New York Times washingtoni szerkesztője, Lutfi El-Kholy, az egyiptomi Al-Talia politikai folyóirat főszerkesztője és Valentin Zorin, a Moszkvai Rádió és Televízió főkommentátora. Műsorvezető Hajdú János, szerkesztő Chrudinák Alajos, rendező Kígyós Sándor.

A Népszava február 24-i száma, Barabás Péter kritikájából részletek:
"A televízió külpolitikai vitaműsora arra a kérdésre kereste a választ idei első adásában, milyenek a kilátások 1977-re a külpolitikában és a világŹgazdaságban. Valentyin Zorin, a szovjet tévé főkommentátora, Parid Binder, a New York Times szerkesztője és Ago Keiicsi, a Kyodo japán hírügynökség európai irodájának vezetője ült a kamerák elé, hogy Hajdú János vitavezetése mellett elmondja véleményét korunk égető kérdéseiről. Bár a véleménycsere nem volt mentes a kemény összecsapásoktól, a kommentátorok nem egymás lehengerlésének szándékával közelítették meg a problémákat, hanem a hazájukban uralkodó általános külpolitikai felfogás magyarázatára törekedtek. Ennek köszönhető, hogy az egyórás beszélgetés izgalmas képet festett világunkról. A leszerelés, a fegyverkezési verseny megfékezése ma a legfontosabb probléma. Ennek elemzése foglalta le a vitapartnerek fő figyelmét.
Ezen a témakörön belül is a SALT- tárgyalások jövője. Biztató a Dávid Binaer által ismertetett washingtoni helyzetkép, amelyről kitűnt, hogy az új amerikai vezetés is erőfeszítéseket tesz a stratégiai fegyverek korlátozását célzó megállapodás elérésére és számos amerikai politikus szerint őszre megszülethet a SALT 2. Binder az év végére már a SALT 3. előkészületeire számít. Zorin reálisnak ítélte amerikai kollégája számítását, felhívta azonban a figyelmet a nyugati propaganda ellenséges hangvételére és annak veszélyeire. Megfontolt érveléssel utasította vissza a szovjet fenyegetésekről szóló tézist, amivel a megfélemlítést és a hadikiadások emelését igyekeznek alá támasztani...
A Nemzetközi Stúdió idei első adása jól orientálta a nézőt. A részletkérdésekben kialakult szócsata sem terelte el a figyelmet a szocialista országokŹnak a leglényegesebb kérdésekben követett politikáŹjáról. Ennek a politikának hivatott képviselőjét üdvöŹzölhettük Valentin Zorinban, aki okosan érvelt, jól tájékoztatott. A vita vezetése és technikai lebonyolítása ezúttal is elismerést érdemel. A Nemzetközi Stúdió jól kezdte az évet. "

A Magyar Hírlap március 1-jei számában Matkó István Betontéma? - Gazdaságpolitika a képernyőn címmel közölt kritikát, részletek:
"Nem szívesen emlegetek közhelynek tűnő igazságokat, ám most mégsem kerülhetem el: a televízió képernyője elé többnyire azért ül le az ember, hogy viszontlássa a valóságot. Tájékozódjék, eligazodjon, betekintést nyerjen a számára esetleg másként nem megközelíthető dolgokba. Kíváncsi például arra, hogy ha BrazíŹliában elfagynak a kávécserjék, az miként hat az ő magánvásárŹlásaira a budapesti közértben; ha az OPEC olajminiszterei külnösen haragosak, és 10 százalékkal emelik az olaj árát, akkor belátható időn belül milyen összegről állítja ki a díjbeszedő vállalat fűtésszámláját. Túl e világgazdasági ok-okozat összefüggéseken, nem kevésbé kíváncsi az itthoni történésekre. Döntések hátterére, például arra: miért kell súlyos milliárdokat költeni új szénbányákra, gáz- és olajvezeték építésére, drága gépek beŹszerzésére. Vagy: mi húzódik a sokszor misztikusan megfogalmazott központi fejlesztési kormányprogramok mögött, hiszen tudni szeretné, hogy ehhez neki személyesen mi köze van. Továbbá, hogyan befolyásolja mindez a társadalom és az ő egyéni boldogulását, saját terveinek megvalósítását. E tekintetben aligha vannak kis és nagy ügyek, minden egyformán érdekes. Nincsenek kis és nagy műsorok - a tévéhíradóbeli egy percet, illetve a több órás monstre sorozatot ugyanúgy méri a néző: kielégítették-e kíváncsiságát a doboz túloldaláról, vagy sem?
Aki a Hajdú János vezette nemzetközi stúdió vitaműsorait végignézte - izgulta -élvezte, az bizonyára elégedett. E meghatározatlan jellegű, tematikájú adások (mert hiszen hibásan titulálják kizárólag külpolitikának, legalább ennyire gazdasági aspektusú!) úgynevezett kényes kérdéseket tűztek napirendre. Olyanokat, amelyekről sokan hiszik: csak sugdolózni lehet róluk. Ha csupán e hiedelmekre cáfoltak rá, akkor is a legmagasabbra értékelhetnénk a szerkesztők, a készítők munkáját. Ám ők nem elégedtek meg ennyivel, arra kívánnak válŹalkozni, hogy világfolyamatokba, világgazdasági, világpolitikai konŹzekvenciákba helyezzék hazánkat. Választ adjanak arra a kérdésre, ami mindenkit izgat: földünk eseményei miként közvetítődnek hozzánk?...
A Magyar Televízió legérdektelenebbnek tartott műsorai a gazdaságpolitikai tárgyúak, ezek betontémának bizonyulnak. A tömegkommunikációs intézet műsorfelmérései, kutatásai erre utalnak. A csoport egyik munkatársa nemrég előadásában állította: a gazdaságpolitikai adásokat nézik meg rendszeresen a legkevesebben. A vizsgálatok megállapításait anélkül, hogy általánosítanánk, mindenesetre érdemes figyelembe lenni. Legalábbis annyiban, hogy alkalmanként összehasonlítást tegyünk műsorok és más műsorok között. Itt van például Balogh Mária kerékasztal-beszélgetése, amelyet Tények és lehetőségek címmel sugárzott a televízió nemrég. A kamera előtt ugyancsak emberek ültek (vállalati igazgatók, újságŹrók). A téma - a munkaerőhelyzet - szintén izgalmasnak ígérkezett, ám az adás még a mindenre elszánt nézőnek is csaknem megfejthetetlen rébuszokat tálalt föl. Kinyilatkoztatásokat hallottunk, meg úgynevezett sztorikat, miközben a műsorvezető kétségbeesett kísérleteket tett arra, hogy valamiféle mederbe terelje a szerteágazó dialógusokat. De kérdéseit cserbenhagyták; aki végigülte ezt a hosszadalmas félórát, ilyesféle vaskos tanulságokkal lett gazdagabb: ťa munkaerőt ott kell foglalkoztatni, ahol az a leghatékonyabb.
Bán Jánosnak és munkatársainak már jóval többet sikerült elárulni napjainkról a Megújulás című műsorában. A Taurus példáján a gazdasági szerkezetet alakító erőfeszítéseinkbe igyekeztek beavatni szemlélődőt és szakembert. Dicséretes hatással, hiszen a kamera előtt megszólalók vállalták a nyílt vélemény kockázatát, s ezzel arra bírták a nézőt, hogy maga is véleményt alkosson.
Persze a képernyőn, mint már említettük, nem lehet csak a szakműsorokra hagyatkozni. A HÉT-ben, a híradóban is főszereplő a gazdasági téma. Bár műsoronként eltérőek az igények - a mérce nem lehet más. Akár egy percben, akár tízben, nincs fölmentés a követelmény alól: ťAz igazat mondd, ne csak a valódit!...
Olyan műsorokat várunk - s ez valamennyi gazdaságpolitikai műsorra egyaránt mérce és igény -, amelyben a nézőt felnőtt emŹberként tisztelik meg azzal, hogy nyíltan, értelmesen, közérthetően szólnak hozzá, állítólag olyan beŹtontémákról, mint napjaink gazŹdasági kérdései."

Február 26. 16.40 a hó első felében tartották Kubában a magyar kultúra napjait, az eseményen Pozsgay Imre kulturális miniszter vezetésével népes magyar delegáció vett részt. A TV Híradó munkatársai, Kaplár F. József szerkesztő-riporter és Jávorszky László operatőr riportfilmben számoltak be az eseményeiről, A tanuló sziget címmel. Előzőleg több napon keresztül tudósított az eseményekről a TV Híradó.

Március

Március 2. 20.00 Kapás Dezső: Haszontalanok - tévéjáték bemutatója. Dramaturg Szántó Erika, vezető-operatőr Márk Iván, rendezte Várkonyi Gábor. Szereplők: Dayka Margit, Páger Antal, Koncz Gábor, Földi Teri, Teleki Károly, Kállai Ferenc, Soproni Ági, Diamanti Athéna, Tábori Nóra, Szabó Gyula, Schütz Ila, Szombathy Gyula, Bánfalvy Ágnes, Tahi Tóth László, Káldy Nóra, Németh László.
21.30 a 2. műsorban Kende Márta rendezői sorozata indult.

Március 4. 21.25 a 2. műsoron Isaac Asimov: A halhatatlanság halála - tévéjáték bemutatója. Dramaturg Jánosi Antal, vezető-operatőr Bónis Gyula, rendezte Rajnai András. Szereplők: Juhász Jácint, Szalay Edit, Inke László, Ungvári László, Kovács István, Némethy Ferenc, Györffy György.

Március 8. 21.20 Csak ülök és mesélek - Vitray Tamás műsorában láthatták a televíziónézők Sós Mária rendező - a műsor rendezőjének - Portréfilm című munkáját, melyet a Színház és Filmművészeti Főiskolán készített vizsgafilmként.

A Rádió és Televízió Újság 1977/10. számában arról beszélt a Csak ülök és mesélek... rendezője, Sós Mari az első vizsgafilm, ami képernyőre került. -Ik- írta:



"- A tours-i főiskolás filmfesztiválon díjat nyert Sós Mária filmrendező főiskolán készített vizsgafilmje, a Portréfilm, melyet március 8-án a Csak ülök és mesélek... adásban láthatunk. Ez az első főiskolán készült film, amely a nyilvánosság elé kerül. Nos, ez az, ami számomra gondot okoz. Nagyon örülök, de ugyanakkor kicsit lelkiismeret furdalásom is van, hiszen a főiskolán évente nagyon sok érdekes film készül. Minden más művészeti ág főiskolás fiataljai megtalálják műveikkel az utat a közönséghez, csak a filmesek nem. Remélem, hogy filmem bemutatása precedens lesz, és követi majd több más film is.
- Tudjuk- a rádióban is hallottuk - hogy szereti a Csak ülök és mesélek...-et. Arról azonban nem beszélt, hogy miért?
- Azért, mert mindenről szólhat, de fontos dolgokról szól. Nincsenek műfaji kötöttségek: gazdája mindent elfogad, pártfogol, ami jó, ami igaz, ami az emberről szól. Épp ezért eleven kapcsolatot tartunk a nézőkkel. És most őszintén bevallom, hogy én fúrtam a Riportalany kerestetik... akciót. Attól félŹtem, hogy csupán önmutogató, önkritikátlan emberek jelentkeznek, s így igazi értékeket nem találunk Nem lett igazam... A levélírók egy része nem is önmagát ajánlja, hanem másokat, akik talán szerénységből nem fognak tollat. De akik magukról írnak, azok között is sok az olyan ember, akire érdemes odafigyelni, és akit meg is szólaltatunk. A levélírók a műsorról is írnak, gyakran értően, kritikusan. S ez az a kapcsolat, amelyre minden filmes vágyik, amely állandó kontroll alatt tartja kis csapatunkat, amely nélkül lehetetlen lenne e műsor elkészítése. Vitray Tamás, azután Árvai Jolán szerkesztő, Pataki Györgyi vágó, Ostoros Ági vágóasszisztens, Hollós Olivér operatőr nem igen ismeri azt a fogalmat, hogy munkaidő. Ha kell éjjel, ha kell szombat-vasárnap - beosztástól függetlenül - dolgoznak, szóval: egész hónapban készül a műsor.
- Mint minden filmes, bizonyára gondolkozik játékfilmen is...
- A Csak ülök és mesélek... sokat segít ebben. A filmek továbbgondolhatók; valóságos sorsokat ismerek meg, és ilyen élményanyaga egy játékfilm elkészítésekor elengedhetetlen szükség van.
- A szórakoztató és zenei főosztályon dolgozik. Mit jelent az ön számára a szórakoztatás?
- Semmiképpen sem öncélú nevettetést. Valahogy úgy képzelem el a szórakoztatást, ahogyan az Moličre műveiben tisztán érzékelhető. Katarzison kell átesnie a nézőnek, de nem úgy, hogy levegőt se kapjon - ez ugyanis a tragédia katarzisa -, de mindenképpen azonosulnia kell a látott-hallott emberrel. Ki kell, hogy tudjon lépni saját korlátai közül, hogy tovább tudjon lépni a látottak segítségével. A valóság megismerése (ha nem is a szó megszokott értelmében) szórakozás. Szórakoztató, ha viszontláthatjuk magunkat, vagy környezetünket és képesek vagyunk felismerni - ha a kép nem kedvező is ránk nézve - hibáinkat, önmagunkat. Remélem, a Csak ülök és mesélek... új műsora alátámasztja mindezt!"

Március 09. 21.00 Magyar fotográfia történet címmel hat részes ismeretterjesztő filmsorozat indult, mely a magyarországi fényképezés 136 esztendős történetén kalauzolta végig a nézőket. Szakértő Szilágyi Gábor, operatőr Németh Attila, szerkesztő-rendező Olasz Ferenc.

Március 12.



20.40 Zenés Tv Színház, Rossini: Sevillai borbély - tévéváltozat, Fischer Ádám vezényletével. Szinetár Miklós úgy rendezi meg, hogy a hangot és a képet egyidőben veszik fel, tehát eltérve az operafilmek eseŹtében is szokásos "play back" technikától. Dramaturg Bánki László, zenei rendező Beck László, vezető-operatőr Kaplár Ferenc. Szereplők: Berkes János, Melis György, Marczis Demeter, Ötvös Csilla, Gregor József, Barlay Zsuzsa, Miklóssy György, Ferencz László, Kibédi Ervin.

Az Esti Hírlap március 16-i számában írta F.L., részlet:
"...A Televízió stúdiójában Szinetár Miklós a díszletek közé ültette a frakkos zenekart és a civil közönséget, a hagyományos kosztümökben fellépő énekesek közvetlenül nekik, sőt, velük játszottak. Ez az önmagában ťpusztán formai ötlet megváltoztatta az előadás sugárzási irányát, s a képernyő előtt magányosságát tápláló néző hirtelen úgy érezte, őt is bevonták a játékba. Különben, látszatra minden úgy folyt, mint évtizedek óta az Operában. Melis ugyanazt a közvetlen derűt árasztva, ragyogóan énekelt; Rossini szólamai meglódították a népszerűség felé a szép hangú, muzikális, behízelgő olaszossággal éneklő Berkes Jáost, s a még nem kiforott, de sokat ígérő Ötvös Csillát; Gregor a legaranyosabb Basilióként csillogtatta orgánumát. Barlay Zsuzsa egyetlen áriájától is megfosztott szerepében jó színész, Kibédi (az egykori zeneakadémista) és Miklósy György legalábbis ügyes énekes volt...
A tér és a szobák díszlete, bútorzata ugyanolyan korhű benyomást keltett, mint a színpadokon. Vég nélkül lehetne sorolni, hogy Szinetár mit vett át a hagyományos, s mit a modern színpadtól, mit a filmtechnikától, s mit a televíziós gyakorlatból. De nála sem lehet megmagyarázni, hogyan lett e sok átvételből valami teljesen, gyökeresen más, mint amit a forrásokban találunk. Fischer Ádám, akit - fivérével együtt - Európa számos városában többet hallanak, s ezért jobban ismernek, mint itthon: ideális partnere volt Szinetárnak. Friss és életteli muzsikálást nyújtott, éles ritmusokkal és szép dallamrajzokkal érvényesítette a Rossini-muzsikát, együtt élt, komédiázott az énekesekkel. Beck László zenei rendező mindent elkövetett, hogy egyensúlyt és a játékkal, kameramozgással egyező hangzást teremtsen. Talán őrá hárult a legnehezebb és az adott körülméyek között leghálátlanabb feladat, s mert megoldotta, ezentúl már soha többé nem lehet a képtávolsáŹgoktól független ťplébekke-zést büntetlenül elkövetni... Ez a tévéelőadás ilyen egyedi Szinetár- Fischer kompozíció. RossiŹni darabját újabb mérföldŹkőnek állította operakultúránk alakulása elé. Néhány fásult rutinú operarajongót - zavart."

A Zalai Hírlap március 16-i számában írta Hári Sándor, részlet:
"A Zenés Tv Színház előadása a feltűnősködő keretért. Rossini Sevillai borbély című vígoperáját Szinetár Miklós rendező egy keresett, de teljesen céltalan ötlettel, színház a színházban elv alapján vitte képernyőre. Azaz a lefényképezett játéktér egyik sarkába, a díszletek mellé néhány nézőt ültetett, a másik oldalra elhelyezte a zenekart, s a maradék színen mozogtak a szereplők. Ezt a hármast néha együtt, de többnyire külön-külön fényképezte. Ez így történt, hogy a kamera időnként a szereplők arcáról átválott a nézőközönségre, s annak egyes egyedeire, akik a rendezői instrukciónak magfelelően rettenetesen igyekeztek természetesen viselkedni: Az igyekezet csak úgy sütött róluk! Ha kellett tapsoltak, ha kellett esernyőt húztak, nevettek, nagyokat kacagtak, szóval borzasztóan élvezték az előadást. Szó, ami szó, határozotŹtan irigyeltük őket. Minduntalan ki-kizökkentve azt kérŹdeztük, éspdig joggal: - Hát most nekik csinálta Szinetár Miklós ezt a tévéjátékot, vagy nekünk?..."

A Film Színház Muzsika 1977/ 12. számában Albert István írta:
"A SZEVILLAI BORBÉLY titokban, konspiratív módon készült. Má a műhelymunkákról jó előre és céltudatosan - diplomáciai kifejezéssel élve - sok mindent ťiszivárogtattak. Tudtuk, hogy a rendező Szinetár Miklós a commedia dell 'arte szellemében eleveníti meg a históriát, hogy nem alkalmaznak utószinkront, vagyis a játékot-hangot élőben egyidőben (?) rögzítik szalagra, stb., stb. Félreértések elkerülése végett: nem kárhoztatjuk a bőséges előzetest, annál kevésbé, mert lényegében véve nem csalódtunk, jól mulattunk. Szinetár ugyan nem tálalt elénk kapitális ötleteket, de nagy rutinnal, biztos érzékkel, találékonyan, könnyed lendülettel mixelt meglevő készletéből - Rossini remeke alapján, Drégely László szellemes díszletei között - csaknem kétŹórás szórakozást A zenekar szemünk előtt muzsikált, ügyesen megjátszatta a rögtönzést, hogy a karmester, a korrepetitor és az elsőŹsorban beületett nézők s résztvevői a komédiának. Egyik ügyes fogás a másikat kergett, némelyik túl is szaladt a célvonalon (például sok volt a szappanhabból, s a szilveszteri hangulatú, pezsgős áókép sem vált a finálé előnyére). Mindazonáltal a produkció hathatós érv volt amellett, hogy az untig reklamált humor-derű-vidámság ügyében mindi bizalommal let az igazi, időtálló értékekhez folyamodni. Ezúttal persze olyan jeles egyéniségek álltak a Rossini-muzsika szolgálatában, mint az elementáris humorú Melis György és Gregor József, s a feladatához fokról fokra felnövő Ötvös Csilla és Berkes János, valamint Marczis Demeter és Barlay Zsuzsa. Fischer Ádám vezényelte az operazenekart, árnyaltan, feszes ritmusban szólaltatva meg a szikrázó partitúrát.
Örülnek most a felmérők, kódolók, statisztika-készítők, s az írás szavaival: ťpiros az ő orcájuk. És okkal, hiszen biztosak lehetnek benne: megint magasra szöktek honunkban szombaton este a különböző inŹdexek. Ami A sevillai borélyt illeti - légióként a tetszési index...

Március 13. 20.05 bemutatják az Egy nehéz nap éjszakája című angol filmet, amely az itthon is népszerű Beatles együttes főszereplésével készült.

Március 16. 20.00 Különös házasság - tévéjáték bemutatója. Karácsony Benő novellájából televízióra alkalmazta Katkó István, dramaturg Jánosi Antal, vezető-operatőr Szilágyi Virgil, rendezte Gaál Albert. Szereplők: Markovits Bori, Kovács István, Tomanek Nándor, Beszterczei Zsuzsa fh. Fekete Viktória, Bordán Irén fh., Fekete Viktória, Kárpáti Denise, Muszte Anna, Simon Géza, Sinkovits Mariann,fh., Szabados Zsuzsa fh., Tyll Attila, Villányi Ágnes, Zách János.

Március 17. 18.15 Az Országházból jelentjük...

A Magyar Hírlap március 22-i számában jelent meg Pintér Dezső kritikája, részlet:
"Történt - nem is olyan rég -, hogy az országgyűlés másnapján, a szünetben az egyik borsodi képviselő ekként szólította meg az ablaknál cigarettázó minisztert: igazán jó voltál az este a tévében. Világosan éreztem minden mondatodat. Kényszeredett mosoly jelezte, hogy a miniszter ezt egyáltalán nem dicséretnek fogta föl. Alighanem azt fogalmazta meg magában, amit én, a fültanú: Ezek szerint tegnap az ülésteŹemben a hallgatóságnak nem tűntek annyira világosnak a mondatok? Azt hiszem, másról van szó. A kamera lankadatlan figyelméről, amellyel a legéberebb képviselő memóriája se nagyon veheti föl a versenyt: két nap, két-három expozé, előadói beszedek, huszonöt harminc felszólalás után különösen nem. A képernyő a részevőnek is mondhat újat. Képviselői felszólalás kéziratát olvastam; ez igen, gondoltam, ez szenzációs lesz. Nem az lett, szétgurultak a szavak. És este, míg a felszólalásból kiszúrt három percet néztem, azt éreztem, amit a kézirat olvasásakor. Nem a sután, iskolás hangsúlyra fölfűzött szavakat hallottam. A képviselő arcán indulatokat láttam, amelyek hitelt adtak mondandójának. Igen, a hitel. Ebben a naplóban sem kerülhetem meg, hiszen az adás közben néhányszor eszünkbe jut ez a fogalom. A kamera kegyetlen, kínosan fölnagyítja a föŹlös pátoszt, nyújtja a semmitmondás amúgy is keservesen hosszú perceit. Szerencsére egyre kevesebb csúszik be közülük Az Országházból jelentjük... műsorába.
Az adás annyira izgalmas, amennyire a forgatókönyv, tehát maga az ülésszak? A közéleti izgalom a mérvadó. Más hőfokon csapnak össze az indulatok egy tervtörvény tárgyalásakor, minit mondjuk a közérdekű bejelentésekről szóló rendkívül fontos, ám összességében kisebb súlyú törvény elfogadása előtt. Indulatokat említettem, s ezt nem is vonom vissza. Indulat diktálhatja a makacs következetességet, a tények sokoldalú föltárását is. Bár szívesen néznék néha olyan képviselői felszólalásokat is, amelyek ott helyben fogantak. Ha igazak - nem baj, ha kócosak is a mondatok. Csak érezzék odahaza a választókerületben, hogy képviselőjük az aznap elhangzottak hatására, az ő nevükben mondja meg véleményét.
Vértessy Sándor és sok-sok televíziós munkatársa - szerkesztők, rendezők, újságírók - biztos kézzel válogat. Ehhez nem elég nyolc esztendő parlamenti közvetítéseinek gyakorlata, s általában kevés az újságírói rutin. Egy adásra, pontosabban egy-egy ülésszakra föl kell készülni, ám nemcsak az éppen időszerű ťeckéből . Egy parlamenti összefoglaló riporterének, műsorvezetőjének a dolga a közélet örökös szemmel tartása. Ha ez elŹmaradna, nem hangzana el frappáns kis publicisztika két felszóŹlalás között, a lényegtelen időt rabolna el a fontostól, s a műsor végén fogalmunk sem lenne róla, hova tegyük az imént sugárzott tömérdek bölcsességet. Háromnegyed órában a nap parlamenti eseményeit összefoglalni sokféleképp lehet. A legnagyobb veszély alighanem az lenne, ha Vértessyék valamiféle jegyzőkönyvvezetésre vállalkoznának. Ahogy jönnek sorban a felszólalások, tisztességgel kimérnék mindenkinek a dukáló perceket. Hogy mindenki szerepeljen. Ez aztán furcsa igazságosság lenne, legjobb esetben is naivitástól vezérelt: föltétezné, hogy minden felszólaló egy egész ország számára tudna érdekeset mondani. Vértessyék szigorúak. Az ülésteremben látom, a kamera minden felszólalót bizalommal figyel. De sokszor nem gyulladtak föl a nemcsak figyelmet, hanem fölvételt is jelző lámpák. Vértessyék általában előre megszerzik a szöveget, s megjelölik, mit vesznek. Ám ha valaki - észrevehetően rögtönözve - fölvillanyozza a hallgatóságot, már indul is a képŹmagnó. Hogy ritka a rögtönzés? Ennek a tévé meg a sajtó is oka, hiszen a megfogalmazott felszólalások elkérésével biztosra akar menni..."

Március 18. 18.15 Vendégünk a tudósító - a Horizont szerkesztőség új sorozata indult. A műsor vendége Elek János, a TV Híradó és az MTV moszkvai tudósítója volt. Szerkesztő-műsorvezető Balog Judit, vezető-operatőr Bánhegyi István, rendező Vámos Judit.

Az új műsort Balog Judit szerkesztőségvezető már január 12-én bejelentette és az MTI be is számolt a tervekről:
"A Horizont szerkesztőség most érkezett el oda, fennállása óta, hogy az általa kért anyagokkal dolgozhat, így aztán a szerkesztés célszerűbb, hatékonyabb, nem kell az esetleges anyaghiánnyal számolnia. Ugyancsak előrelépés az is, hogy sikerült egyezséget kötni a TV Híradó szerkesztőségével: a híradósok a jövőben egy-egy szocialista országban tett látogatásról nemcsak a híradót tudósítják majd, hanem a Horizont szerkesztőség számára is forgatnak filmet. Így készül többek között - szovjet koprodukcióban - Moldoványi Ákos Második fizetés című alkotása, amely a szovjet szociálpolitika eredményeiről ad számot az iskoláztatás, az egészségügy, a közétkeztetés stb. területeiről.
Negyedévenként egy alkalommal jelentkezik majd a vendégünk: A tudósító című új műsor, amely azoknak teremt fórumot, akiknek arcát, hangját a televízió, a rádió adásaiból már jól ismeri a néző. Filmrészletek bejátszásával ismerkedhet meg a közönség a külföldi tudósító munkájával és ennek kapcsán azokkal az általa készített anyagokkal, amelyek az illető ország életéről szólnak. A változás az lesz ezúttal, hogy olyasmi is terítékre kerül, amire eddig időhiány miatt nem volt mód. Elsőként Elek János moszkvai tudósító lesz a horizont vendége március18.-án. A házigazda Balogh Judit.
A tematikus összeállítások közül bizonyára főleg a háziasszonyok számára jelent ťszenzációt az az adás, amely az NDK-beli Comet háztartási gépek fogadtatásáról szól. A moszkvai tudósító az ottani Lipcse áruházban faggatja a vásárlókat, mennyire elégedettek az NDK gyártmánnyal, míg Krassó László azt vizsgálja, ugyanezt a gépet hogyan használja a varsói háziasszony. Tavasszal kerül képernyőre a Különleges asszonyok című műsor, amely többek között egy autóversenyzőt, egy berepülő pilótát mutat be, olyan asszonyokat, akik szokatlan szakmában bizonyítják egyenjoŹgúságukat, s közben arról is beszélnek, hogyan egyeztetik össze munkájukat azzal, hogy háziasszonyok, anyák, és leköti őket a bevásárlás, gyermeknevelés ezernyi gondja baja is."
(MTI bb.5 1977.január 12. i nn pá pr bh la)

A Film Színház Muzsika munkatársa, K. Gy. beszélgetett Balog Judittal a műsor felvétele közben. Az első műsorról a következőket mondta, részlet:
"- A Vendégünk: a tudósító szeretné egy kicsit életközeibe hozni azokat az embereket, akik a világ minden tájáról tudósítják a magyar tévénézőket. A televíziós tudósító a XX. száŹzad szülötte, akinek példaképe szerintem Egon Ervin Kisch lehet, habár neki még nem volt a keze ügyében sem telex, sem televíziós vonal, de enélkül is zseniális tudósítások fűződŹtek nevéhez. Sorozatunkkal nemcsak az adott országról, ez esetben a Szovjetunióról szeretnénk képet adni a kamera optikáján keresztül, hanem egy kicsit a saját munkánkkal is megismertetni a nézőt, mindenekelőtt azzal a televíziós kollégáéval, aki nem Budapesten, hanem történetesen Moszkvában dolgozik. Olyan ez, mintha az ember egy családtagját mutatná be, s így természeŹtesen szubjektív is egy kicsit.
- A



látottakból kiderül, hogy a sorozat első adása Elek János és Csák István moszkvai tudósítókat mutatja be. Mi az, amit megtudhatunk a műsorból, munkájukról, életükről, a közegről, amelyben dolgoznak?
- Elek János elhozta legkedvesebb tudósításait, így például a Szajano Susanszko-i vízi erőmű építésének egyik legizgalmasabb szakaszát ábrázoló riportját. Legérdekesebb riportalanyai, egy buddhista fő-láma, Satalov, a Csillagváros űrhajósparancsnoka, s az egyszerre két hangon éneklő tuvai öreg pásztor - még egyszer megelevenednek a képernyőn. Kinti munkakörülményeinek szépségei és nehézségei mellett szeretnénk, ha a nézők egy kicsit mint magánembert is megismernék. Ha a néző, aki legközelebb azt látja-hallja a képernyőről, hogy ťudósítónk jelenti Moszkvából, visszagondol arra, mennyi munka rejlik egy másfél-kétperces tudósítás mögött, s egy kicsit visszaemlékszik a mi műsorunkra is, akkor talán elértük a célunkat. A soroŹzat következő adásaiban bemutatjuk majd rádiós, MTI-s kollégáinkat, akik bár nem a televízió belső munkatársai, de bennünket is tudósítanak. A második adás lengyelországi tudósítónk szemével mutatja be ezt a baráti országot..."

Ezen a napon Zöldi László Nyílt levelet intézett a Magyar Ifjúságban a Magyar Televízió elnökéhez, a megszűntetett Radar című ifjúsági műsor újraindításáért:
"Megelégedéssel vettem tudomásul, kedves Elnök Elvtárs, hogy nyilvánosan is érzékeltette rugalmasságát. Emlékeztetem, nemrégiben megkérte egyik beosztottját, a népszerű bemondót, hogy magyarázza el nekünk, március közepétől miért sugározzák ismét a Játék a betűkkel cíŹmű műsort. A rokonszenves indoklásból kiderült, hogy ön - a beérkezett levelek nyomán - felülvizsgálta a közelebbről meg nem nevezett főszerkesztőség döntését, s úgy határozott, hogy mégsem szünteti meg az adást.
Köszönöm a gyors és határozott intézkedést, azok nevében is, akik rendszeresen figyelemmel kísérték a számítógépzenével aláfestett és fényvillódzással tarkított párviadalokat. Köszönöm, mert úgy érzem, hogy a szórakozásra egyre nagyobb szükségünk van, s a magyar televízió akkor áll hivatása magaslatán, ha minél gyakrabban és tartalmasabban elégíti ki oldódási igényeinket. Persze egy szocialista ország televíziójának nemcsak szórakoztató funkciója van. Hatásossága és tömegméretű elterjedtsége révén arra is alkalmas, hogy országos nyilvánosságú fórumot kölcsönözzön a gondolkodtató - politikai, gazdasági és természetesen erkölcsi - kérdések megvitatására. A hazai televízió gyakorlata bizonyítja, hogy ezt ön jobban tudja nálam. Ezért is sajnálom, hogy megszüntették a Radar című ifjúsági műsort.
Megszüntették azt a műsort, amelyben rendszeresen terítékre kerültek a magyar ifjúságot legközvetlenebbül érintő és érdeklő ellentmondások: a beilleszkedés nehézségei, az ingázás, a tanulás, a párválasztás, a szórakozás gondjai, a munkahelyi vezetők esetleges szemléleti fogyatékosságai, egyszóval mindaz, amit mi, újságírók érdekvédelmi témáknak nevezünk. Ezek a témák szinte kivétel nélkül az ifjúsági törvény végrehajtásával függtek össze, s ezt azért jegyzem meg, mert - gondolom - egyikünk számára sem kétséges, hogy van még némi félreértés a törvény értelmezése körül. Szerencsére a Radar - a televízió érdekvédelmi műsora! - szembeszállt a félreértéssel: velünk, újságírókkal együtt próbálta ifjúságpártivá hangolni a közvéleményt. Sikerrel, de úgy tűnik fel, mintha a stáb belefáradt volna a munkába. Ezért vélem úgy, hogy változatlanul szükség van a Radarban megszokott érdes riportokra, de talán más keretbe kéne ágyazni őket. Egy olyan szórakoztatva gondolkodtató műsorra gondolok, amely csúcsidőben ajándékozná meg a fiatal nézőket az ťértünk perlekednek érzettel, az idősebbeket pedig az ifjúságpártivá formálódás korántsem megvetendő lehetőségeivel. Tehát nem feltétlenül a Radar újraindítását javaslom, hanem egy rendszeresen jelentkező magazint hiányolok, amely mintegy ötvözné az érdekvédelmi adás és a Teleszubjektív - még inkább a legendás Halló... - erényeit. A tapasztalat ugyanis azt mutatja, hogy a pályakezdő riporterek szívesen erednek a rázós témák nyomába. Nos, pályakezdők mindig vannak a megújulásra hajlamos televízióban, talán még jogvégzett is akadna köztük. Biztosan hasznos lenne, Elnök Elvtárs, ha lehetőséget adna az ifjú riportereknek közéleti vénájuk megerősítésére, a nézők százezreinek pedig sajátos jogaik - és természetesen kötelességeik - tudatosítására. Ha gyorsan és határozottan intézkedne, az országos nyilvánosság előtt még egyszer bebizonyítaná, hogy nemcsak a jól bevált szóraŹkoztató műsorok ügyében rugalmas, hanem a hasonlóképŹpen bevált politikai műsorokéban is. Kérésem-javaslatom megfontolására számítva üdvözli: Zöldi László"

Március 19. 17.00 Beszéljük meg... - ettől az időponttól kezdve a televízió egyik stúdiójában negyedévenként összejöttek az ország minden részéből meghívott gyermek-újságírók, az általános iskolák házi újságjainak "munkatársai". Terveik szerint megvitattak minden olyan témát, ami foglalkoztatta őket, és válaszokat kerestek és kértek a stúdióba meghívott közéleti, beszélgető-partnereiktől. Műsorvezető Vitray Tamás, szerkesztő Varga László, rendező Kézdi Kovács Zsolt.

A Somogyi Néplapban március 22-én írta L.L.:
"Nyílt kérdések, egyenes beszéd jellemezte az új ifjúsági műsort, melynek vezetője, s gyanítom: szülőatyja Vitray Tamás volt. A Beszéljük meg... című, negyedévenként jelentkező adássorozat bemutatkozásáról van szó. Nem előzmények nélkül jött létre ez a műsor, hiszen a felnőttek Fórum sorozata közkedvelt, demokratikus beszélgetőtere nézőknek és politikusoknak, kommentátoroknak, államférfiaknak. Kérdezz-felelek típusú műsor. S emlékszem egy ifjúŹsági adásra is. A csillebérci nagytáborban, árnyas fák alatt Losonczi Pált, az Elnöki Tanács elnökét faggatták tizenéves úttörők, és ő készségesen válaszolt minden kérdésre. A Beszéljük meg... tehát jó hagyományokon alapul. Gyerek-újságírók, faliújság felelősök, iskolai lapszerkesztők hozzák el a televízió stúdióba kételyeiket és kérdéseiket. Mint az első adás is bizonyította: kíváncsiskodásuk néha szülőhelyük egyes gondjaira szűkül le, máskor azonban szélesebb optikát nyitnak, s ilyenkor legény legyen a gáton, aki felelni tud. Közéleti emberek, politikusok, ifjúsági vezetők válaszoltak a gyerekeknek. Nem voltak könnyű helyzetben. Mert arra gyorsan születhetett feŹlelet, hogy miért nem lehet hazánkban igazi farmernadrágot kapni. Tudjuk, az újságok és a televízió hírt adott róla: lesz farmer! Arra azonban már nehezebb válaszolni, miért laza a munkafegyelem az építőiparban? Az sem tartozik a könnyű kérdések közé, hogy a sport tömegesítésére miért nincs elegendő pálya? S nagyon oda kellett figyelniük azokra a szükséglet diktálta kérdésekre is a Pajtás című lap szerkesztőinek, melyeket az úttörőriporterek fölvetettek. Nem volt minden humorérzék nélkül az a tinédzser, aki az államférfiak ťkötelezőŤ csókváltásáról kérdezett."

Március 20. 20.05 Tavasz Magyarországon - díszelőadás közvetítése Pécsről. Közreműködtek a Pécsi Nemzeti Színház és a Pécsi Balett művészei. Szerkesztő Hárs György, rendezte Csányi Miklós.

Március 23. 20.00 Gyárfás Miklós: Lángelmék a szigeten - tévéjáték bemutatója. Dramaturg Jánosi Antal, vezető-operatőr Márk Iván, rendezte Kárpáti György. Szereplők: Páger Antal, Almási Éva, Márkus László, Halász Judit, Bodrogi Gyula, Szerencsi Éva, Vogt Károly.
21.10 A zöld atombomba - Sárdi Anna szerkesztő, Márton József operatőr, Oláh Gábor rendező dokumentumfilmje a világ fehérjehiányának problémáival foglalkozott.
21.15 a 2. műsoron Egy ember és a többiek - Kassák Lajos 90. születésnapja alkalmából ismételték meg a tévéfilmet, melyet az író novelláiból készítettek. Dramaturg Szántó Erika, operatőr Nemescsói Tamás, rendező Horváth Z. Gergely. Szereplők: Vajda László, Solti Bertalan, Monori Lili, Novák István, Kátay Endre, Zoltay Miklós, Baracsi Ferenc, Benkóczy Zoltán, Miklóssy György, Palácz Ferenc, Szalay Edit, Tándor Lajos.

Március 24. 20.50 Maszk nélkül - a műsorban Polgár Dénes beszélgetett Nicolai Geddaval Budapesten. Szerkesztő Kármán György, vezető-operatőr Dubovitz Péter, rendezte Horváth Zoltán.
20.01 a 2. Műsoron Ben Jonson: A hallgatag ügy - komédia közvetítése a Győri Kisfaludy Színházból, felvételről.

Március 26. 17.10 Az író színháza? A rendező színháza? - riportfilm a Nemzetközi Színházi Intézet budapesti konferenciájáról. Közreműködtek: Jean Darconte, Izidor Stock, L.F. Rebello, Jerzy Sito, Jókai Anna, Maróti Lajos, Marton Endre, Czímer József, Barta András. Riporter Zétényi Lili, szerkesztő Virág Katalin, operatőr Szalai András, rendező Babiczky László.
17.35 a Tájak, városok, emberek sorozat adása: Az egyenlítő és a Baktérítő között -Baló György szerkesztő-riporter, Neumann László operatőr Mauritiuson forgatott riportfilmje.
18.25 A csarodai templom - Ézsiás Anikó szerkesztő, Németh Attila operatőr, Szijj Miklós rendező képzőművészeti filmje a XIII. századi műemlék templomról.
22.10 Nagyítás - Michelangelo Antonioni nagysikerű, Cannes-i nagydíjas, angol filmje az első programon.

Március 28. 19.30 a TV Híradó munkatársai, Berecz Anna szerkesztő-riporter és Edelényi Gábor operatőr annak járt utána, hogy lesz-e végre valódi farmer Magyarországon. Létrejött a szerződés a Levi-Strauss céggel, és a Május 1 ruhagyár marcali üzemében csakhamar meg is kezdődhetett a gyártás.

Március 27. 16.20 Spanyolország - Magyarország labdarúgó mérkőzés közvetítése Vigóból, riporter Knézy Jenő.
20.00 Színházi Világnap! - két budapesti és a kecskeméti színházŹból ad kapcsolásos közvetítést a tévé. A Vígszínház Csurka István Versenynap, a Kecskeméti Katona József Színház Németh László VII. Gergely, és a Madách Színház Shakespeare: Lóvátett lovagok előadásaiba kapcsolódhatott be a néző. Riporter Bányai Gábor és Zétényi Lili, a közvetítés vezetője Kozel Mária, műsorvezető dr. Váradi György, szerkesztő Virág Katalin, vezető-operatőr Szalai András, vezető-rendező Radó Gyula.

Március 28-án az MTI tudósítást közölt a Horizont szerkesztőség terveiről, részlet:
"Hogyan készül a népszerű kis Polski, riportfilm a bulgáriai gabrovói nemzetközi humorfesztiválról, beszámolók a baráti országok életéről - egyebek között ezek szerepelnek a televízió Horizont szerkesztőségének műsortervében. Megújult szerkesztési elvek alapján állítják össze a közeljövőben látható Horizont műsorokat. Az MTI munkatársának elmondták, amíg korábban egy- egy ország életéről szóltak a filmek, összeállítások, a jövőben egy-egy téma köré csoportosítva több országból származó jelentéseket, riportokat szerkesztenek össze. Ilyen lesz például a májusban látható Víz, víz, víz című összeállítás, amely az NDK televíziósainak filmanyagaiból készül, sbemutatja majd a veszélyt jelentő, a gátakat romboló, az épületek falába felszivárgó víz elleni küzdelmet, s a gyógyító, életet jelentő víz sokoldalú felhasználását.
A közeljövőben látható majd az a lengyel riportfilm, amely a népszerű Polski Fiat 126-os kis személygépŹkocsik tervezésével, gyártásával, kipróbálásával, s a használati tapasztalatokkal ismerteti meg a nézőket. Hatszáz folyó országa címmel Baskíriába kalauzolják az érdeklődőket, május 8-án Mident a győzelemért címmel a szovjet televízió izgalmas, eredeti dokumentumok, más filmhíradó részletek felhasználásával készült filmjét sugározzák, amely a hátország és a front kapcsolatát eleveníti fel a második világháborúban. Ugyancsak új szerkesztési módszer, hogy egy-egy beérkezett rövidebb filmhez újabb riportokat, dokumentumokat kér a horizont szerkesztősége. Így született meg az a műsor, amely egy NDK magazin anyaghoz kapcsolódva bemutatja a baráti ország világszerte híres háztartási gépgyártó üzemét, ahol a KOMET masinák születnek. Az összeállításban az NDK-ban dolgozó moszkvai tudósítók megszólaltatják a moszkvai Lipcse Áruház vásárlóit a háztartási robotokról, Krassó László varsói háziasszonyokkal készített riportot arról, miként könnyíti munkájukat a háztartási robotgép. A Horizont riporterei ellátogattak a budapesti Rákóczi úti elektromos szaküzletbe is, ahol az NDK háztartási gépeket teljes válaszŹtékban árusítják..."

Március 29. 20.00 Al Ahram - A piramisok - Chrudinák Alajos szerkesztő-riporter, Mátray Mihály rendező-operatőr filmje az első műsoron.

Március 30. 16.53 - 21.20 a Csehszlovák Televízió estje. Benne Jiri Hubác
Késői nyár című tévéŹjátéka, Antonin Moskalyk, a prágai televízió rendezőjének vendégrendezésében. Dramaturg Sipos Tamás, vezető-operatőr Mezei István.
Szereplők: Tordy Géza, Gyöngyössy Katalin, Horváth József, Mészáros Ági, Bozsó Róbert, Képessy József, Major Pál.

Április

Megjelent a Tömegkommunikációs Kutatóközpont Tanulmányok sorozatában Boros Péter - Márványi György - Semjén Anita: Kísérlet egy televíziós-műsor befogadásának leírására című tanulmánya (IX.évf. 2. szám). A szerzők a tanulmány bevezetőjében írták, részlet:
"A tömegkommunikációs szóhasználat a közlés befogadása címszó alatt foglalja össze azt az érzelmi-gondolati folyamatot, amelynek eredményeként a valamilyen formában - újságcikkben, televíziós műsorban, szónoki beszédben stb. - objektiválódott közlés személyes, egyedi jelentést kap a befogadó egyénben. A folyamatnak több, egymástól logikailag elválasztható, de a valóságban egy időben lejátszódó, egymást átfedő mozzanata van: észlelés, szelekció, értelmezés, ráismerés, általánosítás, véleményalkotás, értékelés stb. A személyes jelentés ezeknek a nyomait viseli magán, így bennük végső soron a személyiség nyilatkozik meg. A televíziós közlés befogadása is - első nekifutásra - ebben az általános keretben irható le. Miközben a ťbefogadó apparátusŤ a látvány, a hang, a cselekmény stb. alkotta komplex élményt észleli, azonnal értelmez, továbbgondol, értékel. A képernyőn megjelenő képekhez sok-sok személyes tapasztalat, ismeret, vonzás és taszítás, érték, vélemény stb. kapcsolódik, amelyek mind közrejátszanak abban, hogy a képeknek milyen jelentése alakul ki az egyénben. Behatolni ezekbe a bonyolult gondolati-érzelmi folyamatokba, értelmezni azokat, s megállapítani néhány általános szabályszerűséget - ez volt a kutatás fő célkitűzése. A vizsgálat során 25 személy nézte meg az Ünnepi Könyvhét 1975 című műsort, akikkel ezután fókuszos mélyinterjút készítettünk. A speciális interjúknak az volt a lényege, hogy a vizsgálati személy maga mondta el, hogy mire gondolt, mit érzett a műsor alatt, ő maga számolt be arról, hogy hogyan értelmezte a közlést, milyen tapasztalatai, személyes élményei voltak a témával kapcsolatban, s így akár tudatosan, akár öntudatlanul - felfedte személyiségének azokat a ťmélyrétegeitŤ, amelyek megformálták benne a közlés jelentését..."

Április 2. 15.00 Magyarokkal Afrikában - Vajek Jutka szerkesztő-riporter és Burza Árpád operatőr riportfilmje. A TV Híradó munkatársai műszaki-tudományos együttműködésben dolgozó magyar szakembereket kerestek fel Afrikában.
18.10 a Ki mit tud? döntője. Az ez évi ciklus különösen néhány kategóriában (néptánc, mai dalok, paródia, pantomim) hozott magasi színvonalú vetélkedést.

Az Észak-Magyarországban április 8-án írta Benedek Miklós, részlet:
"Április 2-án és 3-án véget ért a Ki mit tud? vetélkedő-sorozat. Nem tévedés a két nap feljegyzése, hiszen a döntő 2-án kora este, vagy késő délután kezdődött és 3-án kora hajnalban ért véŹget. A hosszú hetek, a pénŹtek esti rendszeres találkoŹzások során megszoktuk a tartalmas és érdekes szóraŹkoztatást, megszerettük a szereplők többségét. TréfáŹsan, de okkal kérdezte MaŹjor Tamás zsürielnöki zárŹszavában, hogy mi lesz ezenŹtúl péntek esténként."

A Filmvilág 1977/8. számában Iszlai Zoltán összefoglaló kritikájából részlet:
"...A döntőben már mindenki az egyik legjobb. Mégis: felsorolom az első helyezetteket. Kategóriájukban hárman győztek úgy, hogy előzőleg a zsűri kipontozta őket: Oláh István versmondó, Adami Béla (tizennégy éves) bűvész és Nagy Dávid táncdalŹnok. Győztes szólista még Lovász Mária koloratúrénekes, Mlinár Pál és Kolarovszki MáŹria táncos, a zongorista Pleszkán Frigyes, meg a Gúnya, a parodista duó.
Arany plakettet nyert nagy együttesek az Orosz Ágostonné pedagógusi diadalát hozó csodálatos sinatelepi Fakanál, aztán a pécsi Ifjúsági Ház kórusa, a debreceni Mimosz irodalmi színkör, a Zalka rézfúvós szextett, a debreceni Color popzenekar, a Jászsági néptánc-csoport, valamint két kitűnő hangszeres gárda, a dzsesszes Kis Rákfogó és a délszláv Vujisics együttes.
Vége a játékos versengésnek, elérkezett a tanulságkeresés ideje. Mert - ahogy Hermann István kitűnő tévéskönyve mondja - ťa játékok mintegy modellként valósíthatják meg azt, ami a televízió legnagyobb feladata: orientációt nyújtani a társadalmi élet és a kultúra fejlődésének egészében. Ha ez együtt jár az egészen speciális emberi képesŹségek kimunkálására és megbecsülésére való inŹdíttatással, akkor a televíziós játék elérte a célját... Kevésbé definitíven: egy-egy ilyen monstre-játékból általánosabb művészi és társadalmi kérdésekre lehet következtetni. Ha nem, akkor a játék nem igazi, nem ér a nevem. A hatodik Ki mit tud?-nak figyelmet keltők és figyelmeztetőek a versenyeken túli jelenségei és tanulságai.
Lássuk a kínosabbakat. A gondosnak tetsző helyi előzsűrizések után szép számban kerültek a képernyőre (a döntőbe is) kifejezetten tehetségtelen, szórakozásnak és művészetnek egyaránt érvénytelen produkciók. Ezek mélyen leeresztett mércéről, a színvonal (kategóriától független) megítélésének bizonytalanságáról, elkeserítő értékorientációs hiányosságokról tanúskodnak. Mindenekelőtt a táncdal és a mai dal csődjelzéseire gondolok szomorúan. Hiszen hat-hét évvel ezelőtt - a beat,
majd a pol-beat mozgalom, vagy tömegdivat előretörésekor, ha szkeptikusan is, de titokban (másokkal együtt) elképzeltem, e mozgalom, ha kiteljesedik és halad, esetleg a világban tájékozódó fiatal korosztályok egyik sajátos önkifejezési formája lesz. Nem lett. A szánalmasan vergődő táncdalosok kivétel nélkül, a kedélyessé kuplésodó vagy világfájdalmasan harákoló apolbitesek nagy részével együtt semmit sem akartak kifejezni. Csak bekéredzkedni szerettek volna; részt venni, jelen lenni akartak (a híres coubertin-i olimpiai aforizmát alaposan félreértve), valami határozatlanul körvonalazódó, homályos zríben; nyersebben megfogalmazva: ellötyögni a jelentés nélküli akármiben. A csökött színvonal (és a tartalmatlanság) szakmai tudatlansággal szövetkezett egyvelege itt még az igényességhez körme szakadtáig ragaszkodó zsűrit, mint ítélkezni hivatottat is, megzavarta. Egyszer másszor nyilván a maguk számára is váratlanul, elhamarkodottan, amolyan nekimenjek-nemenjek módon döntöttek. S bár indoklásaikban elegánsan bennfoglaltatott udvariasan lesújtó véleményük, nem tettek kellő határozottságukról bizonyságot. Ha már ťbenne voltak a slamasztikábanŤ, igyeŹkeztek jó képet vágni a képtelenül gyenge fölŹlépésekhez.
Így estünk el a hetvenhetes Ki mit tud? egyik kívánatos és eseŹdékes kritikai megnyilatkozásától. Elmaradt a szigorú, de igazságos és objektív nemetmondás az önfitogtató erőtlenségre, az eltájolt igénytelenségre, a sztereotip akarnokságra. Pedig egy-egy határozott, kurta nem, a rossz fellépések további lehetőségének a meggátlása, a verseny közvetlen értékelésénél messzibbhangzó érvényű lehetett volna. Szavazat a középszerűség belenyugvó elfogadásának föl-föltűnő gyakorlatával szemben. Nyilvános helytelenítése annak az olykor már magától értetődő, másutt is előforduló téveszmének, hogy vakok közt a félszemű - király.
Táncdalügyben a bámulatosan aktív nézők, mint közösségi visszaigazolók, nem vizsgáztak jelesre. Voksaik elsöprő számából ítélve, még mindig jobban föltüzeli őket egy kétszer is kiakolbólított slágerénekes sorsa, mint egyik-másik tehetséges versmondó, vagy zenei kisegyüttes döntőhöz juttatása.
Nem keltett bennem egetverő örömet a szavakra alapozott előadói teljesítmények hullámzása sem. Az országszerte virágzónak képzelt irodalmi amatőrszínjátszásnak csak az intim báját sejthettem meg. Eredetiségét, tömeges tehetség-hátterét meggyőzően nem tapasztalhattam. Néhány szisszentően fals mutatvány láttán az együttesek befeléfordultságára, a köŹzönséghatás felmérésének elhanyagolására, a kis társulatokat útjára bocsátó szűkebb köŹzösség kritikátlanságára gyanakodhattam. A proŹdukciónként más-más formában demonstrálódó kontaktus-érzéketlenség eszembe juttatta néhány sportolónk világban szereplésének váratlan kudarcait. Mintha a mások szemével az amatőrművészetben se mindig tudnánk fölmérni valódi teljesítményeinket...
A lefojtottan szenvedélyes Oláh István, meg - a döntőből vigyázatlanul kihullajtott - Katona Ágnes szavalásai is alkalmanként eltájolódásukat jelezték. A többi - náluk jóval kevésbé izgalmas képességű - szavaló se találta mindenkor fején a szöget: a neki és nekünk egyaránt való költeményeket. Tétova, olykor kifejezetten balkezes versválasztásaik részben ugyancsak önismerethiányukról árulkodott. Részben viszont arról, hogy nem ismerik elégŹgé a szavalható mai műveket..."

A Hétfői Hírekben április 5-én Pethes Sándor mutatta be Oláh István versmondót, akit a közönség juttatott a döntőbe, ahol megnyerte saját kategóriáját. Részletek:
"Turbinák mellől a döntőbe. Oláh István álmai.



Turbinagépész, mindössze 156 centiméter magas és erős tájszólással beszél. Tulajdonképpen e két utóbbi ellene szól, hogy versmondó, előadóművész legyen. És mégis! Megfogta, ahogy mondani szokták: rabul ejtette a közönséget. A szívét adta és ez elég volt. Pedig a Ki mit tud? zsűrije nem reá szavazott a középdöntőben. Oláh Istvánt a közönség hozta be a döntőbe, csaknem tizennyolcezer szavazatot kapott. Emlékszem a pillanatra, amikor kiesett és átvette az elbocsátó szép üzenetnek beillő ajándékot. Ennyit mondott: Nem hagyom abba! A közönségnek lett igaza, mert a döntőben már a zsűri is őt találta a legjobbnak.
- Parancsra... Különféle legendák keringenek körülötte. Az egyik: az elődöntőre a rendőrség vezette elő. Igaz?
- Megkaptam az értesítést: jelenjek meg az elődöntőn. Nem gondoltam, hogy erre válaszolni kell, miért ne mentem volna. Egyik este kopogtatnak az ajtón. Kinézek, két rendőr áll ott. Parancsot kaptunk, kezdi az egyik, hogy magát előkerítsük a Ki mit tud?-ra. Később megtudtam: Kökényessy Ferenc rendező, a Borsod meŹgyei Rendőr főkapitányságot kérte meg, hogy kutassanak fel engem.
- És a késés a főpróbáról?
- Igazán nem tehetek róla. Budapesten csak átutazóban jártam addig. A többi versenyzővel együtt a Volga Szállóban laktunk. Reggel mindenki elindult, ők nem szóltak, én nem kérdeztem senkit, csak az utcán az embereket: hol a Pataky István Művelődési Ház. Majdnem két órát gyalogoltam, bedaŹgadt a bokám, ennyi az egész.
- Miért csak huszonhét éves korában jelentkezett a Ki mit tudra?
- Előbb nem éreztem magamban annyi erőt...
- Munkahelyén most ünnepelt ember, igaz?
- Sokáig betegeskedtem, nem tudom. Korábban nem vettek komolyan. Talán most.
- Az álmai?
- Ó nagyon sok álmom van. Szeretnék leérettségizni, beiratkozni a bölcsészetre. Színész nem lehetek, ahhoz nagyon kicsi vagyok, de előŹadóművész talán igen.
Hallatlanul szerény, valószínűleg még fel sem fogta, mi is történt vele. Holnap visszamegy a gyárba, a Ki mit tud?-nak vége, a turbinák pedig forogni kezdenek. Csak túl ne harsogják az álmait..."

Ugyancsak a Ki mit tud? elődöntőiben még győzelmi esélyekkel vett részt a későbbi színésznő, Kubik Anna is.
FOTO 770402.2.
A Fejér megyei Hírlap április 1-jei számában írta meg M.E., hogy Major Tamás és Szinetár Miklós már a középdöntő után gratulált neki, és azt mondták, "köztük" a helye.

A Politikai Bizottság még márciusban adta ki az április 4-i ünnepi beszéddel kapcsolatos teendőket. A Politikai Bizottság ülésének jegyzőkönyve, 1977. március 22.:
"16. Győri Imre elvtárs szóbeli bejelentése alapján a Politikai Bizottság hozzájárul, hogy Maróthy László elvtárs április 4. alkalmából tartandó ünnepi beszédét április 2-án közvetítse a Rádió és a Televízió, a lapok pedig április 3-i számukban közöljék." (Magyar Országos Levéltár - 288f/5/714. PB)
A műsorújságban kinyomtatva - tehát előzetesen megjelölve - sem április 2., 3., sem 4. (hétfői rendkívüli adásnapon) nincs nyoma Maróthy beszédének, így valószínűleg műsorváltozással kerülhetett adásba!

Április 3. 15.55 a Horizont szerkesztőség Moszkva egy napja címmel tűzte műsorra filmösszeállítását, melyben a szovjet főváros városgazdálkodása és áruszállítása "kulisszatitkaiba" kívánta beavatni a magyar nézőket.

Április 4. (hétfő) - rendkívüli adásnap. Aznap színes címlappal (a képen a pécsi tévétorony kilátó-presszója) és színes hátlappal (Molnár Margit portré) jelent meg a Rádió és Televízió Újság 1977/14. száma!
20.00 Nagy Lajos: A tanítvány - tévéfilm bemutatója. Dramaturg Szántó Erika, operatőr Zádori Ferenc, rendezte Málnay Levente. Szereplők: Hegedűs D. Géza, Oszter Sándor, Márkus László, Békés Rita, Balázs Péter, Tordy Géza, Horváth Sándor, Horesnyi László, Miklósy György, Kenderesi Tibor.
FOTÓ 770404 Tanítvány

A heti műsorújság ajánlójában Szántó Erika a következőket írta, részlet:
"...A tévéfilm legfőbb törekvése az volt, hogy a haragvó, lázadó Nagy Lajoshoz hűen elkerüljön minden bombasztikusságot, szónokiasságot, harsány bőbeszédűséget. Mert a haragvó író szavai mindig pontosak, tömörek, tárgyilagosak voltak. Reméljük, hogy az Ő hangja szólal meg a képernyőn."

Kitüntetések Április 4. alkalmából:
Lukács Lóránt Balázs Béla-díj,
Chrudinák Alajos Rózsa Ferenc-díj,
Varga György Munka Érdemrend arany fokozat,
Hoffer Rezső, Varga József Munka Érdemrend ezüst fokozat,
Bornyi Gyula, dr. Forgó Mihály, Nemere László Munka Érdemrend bronz fokozat,
Áldor György, Dékány György, Füzy Sári, Horváth Lóránt, Kozma Béla, Kővári Péter, Kramer Mária, Lengyel Tibor, Marton János, Márton József, Perényi Endre, Szabó Márta, Surányi Lili, Szatmári Piri Szocialista kultúráért kitüntetést kapott.

Április 5. 16.20 az asztalitenisz VB döntőit közvetítette a Televízió Birmingham-ből, ezen a napon az egyéni döntök voltak műsoron. Riporter Szőnyi János.
21.00 a 2. műsoron Agyagtáblák üzenete (Gilgames) - színpadi játék közvetítése a Kőrszínházból, felvételről. A darabot színpadra alkalmazta és rendezte Kazimír Károly, a televíziós közvetítés vezető rendezője Zsurzs Éva.

Április 6. 16.55 Dinamo Kijev - Borussia Münchengeldbach labdarúgó BEK elődöntő közvetítése Kijevből. Riporter Knézy Jenő.
21.00 Mixed Pickes - Alfonzó új műsora. Forgatókönyv Kállai István, rendező Bednai Nándor és Kalmár András, operatőr Darvas Máté és Abonyi Antal. Ez a film később a montreux-i szórakoztató műsorok fesztiválján képviselte a Magyar Televíziót.

Április 7. 20.00 Indul az Alfa holdbázis című angol sci-fi



sorozat.

Április 8. 17.50 először jelentkezik a Szegedi Körzeti Stúdió Dél-alföldi Krónika című műsora. Ezután minden hónapban tájékoztatta a nézőket Bács-Kiskun, Békés és Csongrád megye eseményeiről, aktualitásairól. A műsorvezető-szerkesztő Fehér Kálmán, szerkesztő Galovics Lajos és Várkonyi Balázs, riporter Galovics Lajos, vezető- operatőr Novákovics András, rendező Szász Emőke.
20.25 A cédrus - balett-film bemutatója. Zenéjét szerezte Hidas Frigyes, írta és a koreográfiát tervezte Seregi László, dramaturg Bánki László, operatőr Sík Igor, rendezte Horváth Ádám. Szereplők: Dózsa Imre, Szumrák Vera, Kékesi Mária, Nagy Zoltán, Forgács József, Erdélyi Sándor, Hevesi Imre, Kutni Róbert, László Péter, Sebestyén Katalin, Szőnyi Nóra, Hencsey Róbert, Balikó István.

A Csongrád megyei Hírlap április 10-i számában Polner Zoltán kritikájából részlet:
"Új műsorral gyarapodott a szegedi körzeti tévéstúdió programja. A Dél-alföldi krónika afféle képes újság, amely három megye - Bács-Kiskun, Békés és Csongrád - életének aktualitásait tárja az ország elé. A nyilvánvalóan helyes kezdeményezés minden bizonnyal sok örömet szerez majd a nézőknek, és megismertet számos eseménnyel. Ezt a célkitűzést látszott igazolni a péntek esti összeállítás is, amelynek keretében különböző, érdeklődésre számot tartó témák kerültek a képernyőre. Ha a félórás műsor egészét tekintjük, érdekes és részben színvonalas összeállítást láthattunk a képernyőn, ám azt is hozzá kell tennünk, hogy a riportok inkább csak a felszínen mozogtak, alaposabb elemzésre nem vállalkoztak. Leginkább a Kőbányai Könnyűfémmű kecskeméti gyáregységében készített riport fogta át a maga teljességében a témát. Tájékoztatott, elemzett és adott helyes képet az alumíniumpigment-gyártás jelentőségéről. A riportot ügyesen egészítette ki értékelő megjegyzésével a műsorvezető Fehér Kálmán. Hasonlóan jól sikerült összeállítást kaptunk a dinamikusan fejlődő Makóról. Ugyanakkor hiányérzetünkről is szólni kell. Inkább lírai városportré került a képernyőre, mint eleven, lüktető ritmusú városbemutatás. Bakonyi Tibor építészmérnök szavait talán jól alátáŹmaszthatta volna egy, a városrendezést illusztráló térkép vagy makett. A békéscsabai hajnövesztő feltalálójával készített beszélgetés sajnálatos módon csak beszélgetés maradt, pedig a téma sokkal izgalmasabb, és számos megválaszolásra váró kérdést rejtett magában. Igaz, az eredmény meggyőzően bizonyította a feltaláló igazát, ám szívesen hallgattuk volna e kérdésben a hivatalos álláspontot, és arról is szót ejthettek volna, hogy e csodaszer alkalmazása veszélytelen-e?! Mindez elsősorban a riporteri gyakorlatlanság számlájára írandó, mint az is, hogy a külföldi diákok zenésestjét bemutató riport a felszínen tapogatózva próŹbált néhány kérdésre választ találni..."

A Pest megyei Hírlapban április 10-én írta Akácz László:
"A cédrus, Hidas Frigyes és Seregi László balettje az Operaház színpadáról került át a képernyőre. Alighanem a magyar televíziózás törŹténetében A cédrus filmre rögzítése a legnagyobb balett produkció. A hatalmas vállalkozást bizonyára kellő szakmai elismerés koronázza, ám még e műfajhoz kevéssé értő nézők is azt mondhatták: valami nagyon szépet láttam! Ritka, hogy közönség nélkül ilyen átélt játékra legyenek képesek a táncosok, s az még ritkább, hogy ennyire a tévére illeszkedjen egy színpadi mű. Horváth Ádám rendező és Sík Igor operatőr jóvoltából most ennek is, annak is örvendhetŹtünk, s a több mint egyórás balett-film utolsó képe után joggal gondolhattuk: sok-sok tévéadó tűzi majd műsorára ezt a remekbe készült cédrust. Miképp a táncjáték ihletője, Csontváry, a tánc is bejárja majd a maga diadalútját..."

A Film Színház Muzsika 1977/16. számában írta A.I.:
"A cédrus. Seregi László, Hidas Frigyes, Horváth Ádám balett-filmje. Annak idején operaházi bemutatója alkalmával részletesen elemeztük Seregi koncepcióját, rámutatva, hogy e Csontváry művészeŹtétől ihletett tánckompozíciójában a kínálkozó lehetségesek közül a legjobbat választotta: néhány képéből kiindulva távoli látomásként fölidézte a művész korát, s - szélesebben általánosítva - megpendítette tragikus-magányos életének tanulságait. A képektől nyert impressziók alapján Seregi szuverén művet alkotott, melyben felbontva a hagyományos tér- és időszemléletet, szabad asszociációkkal, az álom és ébrenlét határán mozgó, sejtelmesen szép emlékképekkel, megragadóan színes táncepizódokban követi nyomon a Művész - talán minden korok művésze - harcát szerelmek, vágyak, remények, diadalok és elbukások múzsáival és démonjaival. A lazaszövésű táncképekből, amennyit csak lehetett, sikerült artisztikusan átmenteni, átigazítani a képernyőre. A tágasabb színpadi térről - melyen atmoszférateremtőbben, hitelesebben lehetett felidézni a festővászon szélességét, a játék helyszínét, a tájak, álmok, sejtelmek, látomások ködpárás világát - itt természetesen le kellett mondani. Viszont Horváth Ádám ízléses, tánccal, zenével ritmikusan együtt lélegező rendezésének sikerült a nézőhöz közelebb hoznia egy-egy karaktert, sikerült ráirányítania a figyelmet, hogy a koreográfus milyen hallatlanul gazdag mozgásanyaggal dolgozott, a régi és újabb európai tánckultúra hányféle kifejező elemét, technikáját ötvözte egybe. A kamerák - Sík Igor vezényletével - nemcsak jól követték a táncot, hanem mesterien emelték ki a szólókat, kettősöket, a csoportos táncok igézően szép, harmonikus, valóban festői záró alakzatait. A táncot szolgáló, tudatosan heterogén, a század megannyi zenei emlékét, dallamfordulatát, színképét, ritmus- és harmóniavilágát - egyéni leleménnyel is feltöltött - kompozícióit az operazeneŹkar játszotta Sándor János vezényletével. A főbb szerepeket - mint az OperaházŹban - Dózsa Imre, KékeŹsi Mária, Szumrák Vera, Nagy József és Forgács JóŹzsef táncolta."

Április 9. 17.55 Unokáink is látni fogják - Osskó Judit építészeti sorozata ezúttal Debrecen építészetét mutatta be. Operatőr Bónis Gyula, rendező Endrődi Sándor.
22.20 Vitriolvasókör - Baranyi Ferenc költő új műsorsorozattal jelentkezett. Szerkesztő Farkas Katalin és Baranyi Ferenc, rendező Gali László.

A Rádió és Televízió Újság 1977/14. számában Baranyi Ferenc írta, részletek:
"A vitriol és az olvasókör szavak keresztezéséből származó címből (tekintve, hogy a vitriol a legmaróbb savak egyike) talán magyarázat nélkül is sejthető, hogy valamiféle szatirikus irodalmi műsorról van szó...
A szatirikus versek csak csípnek. Csiklandoz a csípésük. S a csiklandozással nevetésre ingerelnek. A 20-25 perces rövid műsorok - amelyeket Czigány Györggyel felváltva vezetünk - imigyen kívánnak nevetést kicsalni a nézőktől: csípős csiklandozással. Először - e hét szombatján - Soós Zoltán pajzán és groteszk itáliai útinaplójával jelentkezünk a képernyőn, júniusban Kiss Dénes nyelversezetein mulathatunk, augusztusban bökvers-börzén böngészgethetünk, októberben egy este a ťkörmonfonóbaŤ csal el bennünket Nyerges András, míg decemberben Ladányi Mihály idegenvezetésével morcos hazai körsétán veszünk részt..."

Az Esti Hírlap április 12-i számában írta -(bársony):
"A most induló Vitriolvasókör meglehet, csak címében ijesztő. A maró sav benne elrejtett neve ijesztgeti ugyan nagy harciasan a közönséget, de az első adás megnyugtatott, nincs ok rémületre. Kedélyes, málnaszörp-menti csevegésként folyt le a bemutatkozás. Igaz ugyan, hogy a két költő: a házigazdaként jelenlevő Baranyi Ferenc és a vendégül látott Soós ZolŹtán jóvoltából igen gyakran esett szó az olasz borokról, de ezen az ifjú magyar irodalmon edzett olvasó nemigen akadt fenn. Hagyjuk is a folyadékokat, maradjunk a száraz tényéknél: a kedély, a vidámság, a kellemesen és szellemesen szórakoztató percek tévébeli hiánygazdálkodása idején biztató a Vitriolvasókör célja. Nevezetesen az, hogy költők közreműködésével, ironikus költői játékokkal elégítse ki a nézők mosolyigényét. S ha több is lesz egy jóízű mosolynál valamelyik adás hatása, netán még gondolatokat is megmozgat a fejekben, vagy hősi pózainkra öniróniával okít rápillantani - ez nyereség lesz mindkét félnek."

Április 10. 21.40 a Költészet Napja 1977. - az Ady évforduló kapcsán: Szeretném, ha szeretnének (Az Ady-pör 1908-tól 1929.-ig). Szerkesztő Ascher Gabriella, operatőr Káplár Ferenc, rendezte Kósa Ferenc.

Az Esti Hírlapban április 12-én írta bársony:
"ťItt mindenki hazudik, csak én mondok igazat - idézte Adyt a vasárnap esti Szeretném, ha szeretnének című adás. Tiszta és szép műsorral tisztelgett a tévé Ady alakján keresztül a mindenkori igazat kimondó költőnek a költészet napján. Ritka ajándék egy ilyen műsor: a legapróbb részletekig tökéletesen, szépen és tisztán kidolgozott, tartalmában és formájában egyként nagyhatású egy óra volt. Kósa Ferenc rendező, Káplár Ferenc operatőr segédletével meghökkentő drámai hatást ért el a látvánnyal: az egyetlen élő szereplőt székekkel kerítette körül. Gyönyörű mesterremekekkel és egyszerű hokedlikkal. És a székek - életre keltek. Egyéniségük, karakterük támadt. Sőt, bármily bizarr, társadalmi osztálytartalmuk is. De nem nekik játszott a műsor, Ady hozzánk szólt; mi, a nézők voltunk e dráma másik szereplője, az Ady-verseket, prózákat tolmácsoló Juhász Jácint mellett. Juhász Jácint rendkívül puritán, szinte halk előadásmódja is mintegy a költőnek harcaiban való magáramaradottságát sugallta, de a művészi tolmácsolás érzékeltette a belső kiapadhatatlan szenvedélyt és indulatot is. A költő elleni kirohanásokat, az ťAdy-pörben a költő egykori vádlóit csak egy-egy testetlen hang képviselte a nyilvánvaló rendezői koncepció értelmében: az egyetlen, igazi, ma is élő vádló: Ady. A költői magatartás nagyságát emelte ki a kései költőutód, Nagy László keŹmény, megrendítően dráŹmai összeállítása Ady-művekből, dokumentumokból. Nagy László döbbenetesen szép bevezetője e magatartás előtti tisztelgés volt, gyönyörű hitvallás, amit csak önmagával lehet minősíteni. Álljon itt két utolsó mondata, amit nemcsak Adyért jó eszünkbe vésni: ťNem lehet preparálni és kitömni a fekete királysast. Nem lehet porban vonszolni az isten repülőjét.

Április 11. 20.05 Csiky Gergely - Fényes Szabolcs - Szenes Iván: Kaviár - zenés játék közvetítése a József Attila Színházból, felvételről.

Április 12., indul a Fiatalok órája. Szerkesztők Déri János, Hárs György, Nagy Zoltán, Sebestyén Zsuzsa, felelős szerkesztő Peták István, filmoperatőr Haraszti Zsolt, Rozsnyai Aladár, rendező Albert József, Mata János, vezető rendező Csányi Miklós.

A Rádió és Televízió Újság 1977/15. számában Peták István felelős szerkesztő írta:
"Mit is illik írni egy induló sorozat ajánlásaként? Szerényen meg kell nyugtatni a nézőt, hogy legjobb szándékunk és tudásunk szerint cselekedtünk, hogy mi jónak tartjuk, amit elkövettünk, hogy nézzék el az indulás botlásait, hogy ez egészen új dolog lesz, ilyen még nem volt, stb. stb. Sajnos, egyik sablon sem igaz:
1. nem lehet minden szándékot egy adásba gyömöszölni,
2. a megvalósítás gyarlóságait is érezzük, a néző ne nézze el a botlásokat, merőben újat kitalálni meg nem biztos, hogy épp egy ilyen műsor indításakor kell. (Ezzel ugyan már talán lehet vitatkozni!)
Engedtessék meg tehát, hogy egyszerűen jelentsük be: indul egy új ifjúsági műsor, a hajdan volt Halló... sikerének nosztalgiájával, az eddig még igazán soha nem sikerült ifjúságpolitikai magazin megteremtésének szándékával, s többek között a megszűnt Radar és Teleszubjektív funkciójával, a naprakész aktualitás és érdekesség igényével. Mindezt úgy, hogy a fiatalok minden rétegét érdekelje; de ne üssük le a felnőttek zlés-mércéjét sem. Hogy ezt lehetetlen egy műsorban megvalósítani? Az adások sorában azonban talán lehetséges. Egy biztos: szórakoztatva kell politizálnunk, s ezt nyíltan akarja vállalni a műsor. Ez akkor sikerülhet, ha azokat a kérdéseket tesszük fel az adásban, amelyekre fiatal nézőink a választ várják. Mi érdekli a fiatalokat? Egyszerűbb a válasz, ha megfordítjuk a kérdést: mi nem érdekli a fiatalokat?...
Tudjuk, ha nézőink nem segítenek, erőnk kevés lesz a válogatáshoz. Éppen ezért nyitott műsort szeretnénk csinálni, a szó legszorosabb értelmében. Mindenkit szívesen látunk a műsorban, aki úgy érzi, hogy van egy jó ötlete, vagy olyan véleménye, amelyet föltétlenül el kell mondania a fiataloknak, társainak... Azt persze vállalnia kell, hogy esetleg vitapartnere is akad. Szívesen elfogadunk meghívásokat is, mert valóban a fiatalokkal együtt akarjuk csinálni ezt az adást. Reméljük, hogy (inkább előbb, mint utóbb) valóban az ő műsorukká válik a Fiatalok órája, mely egyelőre háromhetenként jelentkezik."

Az Esti Hírlap április 13-i számában írta -bel, részletek:
"Fiatalok órája címmel új ifjúsági riportműsor mutatkozott be tegnap este a Televízióban. Újnak ugyan inkább csak a címe mondható, hasonló típusú összeállításokat eddig is láthattunk, s nyilván ezután is fogunk látni, hiszen a tévé egyik nem elhanyagolható dolga, hogy közvetlenül is fiatal nézőihez forduljon. Az sem baj, hogy különösebb ťkoncepciótŤ nem hirdetett meg ez a műsor, végül is mindig ugyan arról van szó: fiatalokat érdeklő kérdésekről, fiatalokkal beszélgetnek, fiatalok a képernyőn. A siker mindig attól függ, mennyire érdekesek, fontosak a témák, amelyeket kiválogattak, s mennyire jól sikerültek a riportok...
A pergő rendezés mindenestre kellemessé tette a látványt és változatossá is egyben, a műsorvezetésben sem ártana, ha a könnyedség mellé valamivel magvasabb gondolatok sorakoznának fel, s a fiatalos hangvételt sem biztos, hogy feltétlenül bizonyos szavak vagy fordulatok adják. Sokkal inkább a hangvétel frissessége és a megközelítés eredetisége."

Április 14., Tegnap falu - holnap város. 1977. április 1-vel az Elnöki Tanács várossá nyilvánította a Baranya megyei Siklóst, a Somogy megyei Marcalit és a Tolna megyei Bonyhádot. A három új városról készített riportfilmet a Pécsi Körzeti Stúdió. Szerkesztő Sóvári Gizella, riporter Hárshegyi Margit, Füzes János, Gombár János, operatőr Neumann László, rendező Vámos Judit.

Április 15., Ardi Liives: Infarktus - tévéjáték bemutatója. Dramaturg Aczél János, vezető-operatőr Mestyán Tibor, rendezte Horvai István. Szereplők: Gábor Miklós, Bánfalvy Ági, Benkő Gyula, Földi Teri, Gálffy László, Gobbi Hilda, Gyimesi Pálma, Káldy Nóra, Mádi Szabó Gábor, Páger Antal, Schúbert Éva, Szegedi Erika, Szilágyi Tibor, Tordy Géza.

Április 16. 16.30



A mi sulink a Szovjetunióról - három héten keresztül, szombat délutánonként jelentkezett a vetélkedő sorozat. Szerkesztő Fáy László és Pomezsanszki György, műsorvezető Déry János.



Április 16-tól június végéig a TV Híradó sugárzásának 20. évfordulójáig minden szombaton rejtvényeket adtak fel a nézőknek a műsorban, az elmúlt húsz év eseményeiből készült filmbejátszások segítségével.

Erről a Híradó korábban már idézett műsorterve a következőket írta:
"Az 1977-es év az MSZMP politikájának 20 éves eredményeit tudja összefoglalni. Ezt annál is könnyebben megteheti a TV Híradó, mert épp 20 éve, 1957. július 2-án indultak adásai, s úgy véljük, hogy archívumunk valóságos politikai kincsesbánya - se szeri, se száma azoknak a lehetőségeknek és módszereknek, ahogy indirekt és direkt eszközökkel rá lehet tekinteni az elmúlt két évtizedre.
A politikai lehetőségek kihasználása miatt, azért is, hogy a kínálkozó alkalmat felhasználjuk egy nagyszabású előfizetés gyűjtésre, de természetesen azért is, hogy a reflektorfény ráessen a Híradó munkatársaira, tervezzük a TV Híradó 20 éves munkájának megünneplését.
III.1. Tervezzük egy 20 részből álló sorozat indítását. A sorozat az elmúlt 20 évben forgatott egy-egy esemény, egy-egy személy, község vagy város, egy-egy gyár, egy-egy tsz, egy-egy kollektíva mai életének jellegzetes momentumait mutatná be. Úgy gondoljuk, hogy ez a milyen volt - mivé lett sorozat népi demokráciánk eredményeit szkeptikusan figyelő nézőinkre is hatást tudna gyakorolni.
III.2. Húsz részből álló rejtvény-sorozatot kívánunk indítani a TV Híradóban. A kezdete 1977. február 12-e, a vége 1977. július 2-a. A rejtvény-sorozat szeretné a TV Híradó nézőit a lehető legnagyobb arányban megmozdítani és részvételre ösztönözni. Hetente egyszer a TV Híradó az elmúlt 20 év belpolitikai, illetve külpolitikai eseményeinek egy-egy jellemző momentumát újra levetíti és a beküldött jó megfejtők közül kisorsolja a nyertest. A heti nyertes fotóját a TV Híradó nyilvánosságra hozza és 500.- Ft-os könyvjutalomban részesíti. A július 2-i sorsoláson az vesz részt, aki a 20 hétből legalább 10 héten keresztül helyes megfejtést küldött be. A július 21-i sorsolás győztese nagyobb jutalmat kap. (Ezt majd később, ha az elvi hozzájárulás megvan, tisztázzuk, hogy mi lehet ez a nagyobb jutalom vagy nagyobb jutalmak.)
III.3. A TV Híradó ifjú munkatársai, a TV Híradó KISZ-szervezetének a patronálásával társadalmi munkában vállalnák, hogy több hóŹnapos szakaszos forgatásokkal elkészítenének egy tízperces werkfilmet arról, hogy hogyan is készül a TV Híradó, benne a műszaki részleg munkáját, az előkészítéseket, a forgatásokat, az adás bonyolítását. A tízperces film július 2-án kerülŹhetne adásba vagy a TV Híradó előtt, vagy közvetlen utána. Annak érdekében, hogy elkerüljük a fellengzős, esetleg öndicséretet sejtető szöveget, csak a képek nyelvén fogalmaznánk meg ezt a filmet. A filmet statisztikai adatok egészítik ki, mit is jelent a számok nyelvén 20 év híradózása.
Felvetődött egy kiállítás szervezésének gondolata is, ahol bemutathatnánk a TV Híradó által használt technikát, fotó emlékeket az elmúlt évekről, a Híradó által forgatott eseményekről készített nagyításokat, stb. Ennek a helyszíne valamelyik budapesti kultúrotthonban lehetne."
(Forrás: A TV Híradó műsorterve 1977. (Matúz Józsefné, 1976. július 06.) -Dunavölgyi Péter saját példánya.)
A tervezett film elkészült Műhelytitkok címmel, lásd később! (D.P. megjegyzése 2010.)

Matúz Józsefné főszerkesztő a vetélkedősorozat szerkesztésével Mászáros György külpolitikai szerkesztőt, lebonyolításával Dunavölgyi Péter gyártásvezető bízta meg. A jubileumi július 2-i adás során kapcsolták a Népstadion egy termét ahol a sorsolást lebonyolították, ennek rendezője Müller László, gyártásvezetője Tarjáni Rudolf volt.
Chochol Károly, a TV híradó fotóriportere megörökítette a beküldött tippek értékelését valamint a sorsolás egy-egy



pillanatát.

A Rádió és Televízió Újság 1977/15. száma írta:
"Minden szombaton a műsorban rejtvényeket adtak fel a nézőknek, az elmúl húsz év eseményeiből készült filmbejátszások segítségével. A helyes megfejtést beküldők közül a Híradó minden alkalommal két résztvevő nevét sorsolja ki, mindig a következő rejtvény feladása előtt, és mindig nyilvánosan, a kamerák kereszttüzében, közjegyző felügyelete mellett. (S aki nyert, attól azt kérik, küldje be fényképét, hogy a rákövetkező héten bemutathassák a többi versenyzőnek, a nézők százezreinek.
Kimaradt valami? Igen, egy lényeges dolog, a jutalom. Április 16-tól a helyesen megfejtők között kisorsolt két nyertes egyikének a jutalma egy Siljalis hordozható tévékészülék. A másik ťbefutóŤ nyereménye pedig egy Sokol táskarádió. Ezen kívül minden helyes megfejtő tovább játszik: azok között, akik mind a tíz alkalommal helyes megfejtést küldtek be, a július 2-i ťjubileumonŤ egy Color Star színes tévékészüléket sorsolnak ki nyilvánosan."

A Műsorújság ugyanezen számában a TV Híradó hét fiatal szerkesztő-riporter munkatársát mutatták be:



Bayer Ilona

"Még nem volt nagykorú, amikor első írását felolvasták a rádióban. A szolnoki stúdióban járta végig a műfajok iskoláját a kis hírtől az interjúig, a riporttól a glosszáig. A Híradóban is az oktatási témák felelőse."



Kaplár F. József

"Az ő témája elsősorban a külpolitika. Mellesleg: ő kezdeményezte különféle sportesemények híradós feldolgozását. Az ok, amint kollégái mondják: focizni is tud..."



Práger György

"Heti öt riport - tudj' Isten hogyan győzi! Persze hazánk mezőgazdaságában mindig történik valami. Például: 1972-ben Gödöllőn diplomát kapott egy Práger György nevű agrármérnök..."



Ránki Júlia

"Film, színház, muzsika, képzőművészet... Bölcsészkari szakdolgozatát a filmről írta. Boldog, ha vitatkozhat - szakmáról, fiatalokról, társadalomról, magánéletről."



Behyna Károly

"A Híradó legtapasztaltabb fiatal külpolitikusa. A külföldi hírek szerkesztése mellett két éve a 3. kiadás szerkesztői teendőit is ellátja. Azét a kiadásét, amely tíz percben mondja el, mi történt aznap a világban."



Losonczi Lívia

"Szintén a külpolitikusok gárdájához tartozik. Hírszerkesztő: a világ minden tájáról érkező információkat dolgozza fel. Megbízhatósága, pontossága nyeresége a napi három kiadásnak."



Pálfy István

"Talán a legérettebb híradós fiatal. Elsősorban a művészet, főképp az irodalom foglalkoztatja."

Április 21. 21.25 A vesztes nem te vagy - a Nyitott könyv adásában került képernyőre Galgóczi Erzsébet Mínusz 1963 című elbeszélésének dramatizált változata. Szerkesztő Katkó István, vezető-operatőr Haraszti Zsolt, rendezte Gaál Albert. Szereplők: Markovits Bori, Patkós Irma, Bihari József, Gálvölgyi János, Bókai Márta, Koncz Gábor.

A Veszprém megyei Napló április 22-i számában írta r.i., részlet:
"Íróink közül Galgóczi Erzsébetet foglalkoztatja legszenvedélyesebben a paraszti világ alakulása. Napjaink falujáról, a történelmi sorsforduló gyötrelmeiről és az értelmesebb élet lehetőségeiről móriczi realizmussal tudósít. Novelláival, kisregényeivel nemcsak a társadalmi változás természetrajzát segít megérteni úgy, hogy az unokák számára is valóságos élmény legyen, írásainak dokumentumértéke és még inkább igazságkeresésének hitele révén korunk emberének helyzetén, gondolkodásmódján, életformáján jobbítani is szeretne. A fejlődés drámai helyzetei, a megjelenített konfliktusok televíziós feldolgozásra háŹlás témák. De csak úgy s akkor jut kifejezésre - mi több: erősödik föl hitelük, igazságuk ereje, ha igazán tehetséges és elkötelezett rendező értelmezi, mint például Szőnyi G. Sándor az emlékezetes A férfiak, akiket nem szeretnek-et. Ehhez mérten bizony elsikkadt alkalom volt a Nyitott könyv csütörtök esti adásában a Mínusz 1963 című elbeszélésből készített téŹvéjáték..."

A Magyar Hírlap április 26-i számában Hegyi Gyula írt kritikát, részlet:
"A televízió Nyitott könyv című műsora e lebilincselő elbeŹszéléskötetből a Mínusz című, 1963-ban született novellát választotta ki dramatizálásra, kedvŹcsináló bemutatásra. Mint minden választás, nyilván ez is vitatható. A kötetben jó néhány olyan írás található, amelyben a drámaiság, a feszültség közvetlenebŹbül érvényesül, s szinte a szó szoros értelmében filmszerű. Másrészt, e gazdag gyűjtemény megjelenésekor érdemesebb lett volŹna a nagyközönség előtt kevésbé ismert Galgóczit bemutatni: az ötvenes évek diákéletének, az 56 utáni korszak ellentmondásainak, a sivár szerelmi élmények hősnőinek kiváló ábrázolóját. Mégis szükségtelenek ezek a szemrehányások. A Mínusz című elbeszélés ugyanis - viszonylagos oldottsága és visszafogottsága ellenére is - jól reprezentálja Galgóczi értünk haragvó szándékát. S az írás alapproblémája, az értelmetlen gyűjtögetés, az anyagi javak rossz felhasználása, a gazdagodás és az öröklődő lehetetlen életkörülmények torz összhangja, sajnos, ma talán még inkább aktuális, mint másfél évtizede. A tehetősebb falusi családok ma már nem öt lépcsővel igyekeznek kiemelni házukat a többiek közül; nem ritka az emelet, az alpesi tető sem; ám az elbeszélés fiatal hősnője által hiányolt kulturált, értelmes és nyugodt életet még ma is sokan nélkülözik. Tizennégy évvel ezelőtti életszínvonalunkat - az írás néhány, a maga idejében hétköznapi epizódja dokumentatív erővel bizonyította - alaposan meghaladuk már. De az alapvető ellentmondás mennyiségi és minőségi javaink között még nem csökkent lényegesen. Az elbeszélés televíziós változata - amely a Nyitott könyv hagyományainak megfelelően az író bemutatását előzte meg - szükségképpen szürkébbre sikerült az eredeti műnél. Halvánabbra, a minden átdolgozásnál elengedhetetlenül jelentkező veszteségeken túl is, valószínűleg azért, mert az alkotók nem bíztak eléggé saját eszközeikben és a képszerűségben. A vélt hitelesség miatt hosszú és erőltetett belső monológok és kidolgozatlan, indokolatlan párbeszédek kerültek a műsorba. A dráma, két életforma szükségszerű és mégis fájdalmas ütközése egy családon belül nem történt, meg a képernyőn; csak beszéltek róla a szereplők...
Hozzájárult ehhez valószínűleg az is, hogy a Nyitott könyv ťirodalmi betétei mind ez ideig nem találták meg a helyüket a tévéjáték és az illusztráció között. Azokban az esetekben, amikor egy-egy műből (például regényből) csak részleteket lehet bemutatni, valóban lehetetlen öntörvényű televíziós alkotást készíteni. Egy novella átdolgozására azonban nagyobb koncentráltságra, szuverénebb munkára is lehetne törekedni. Az írás alapgondolata, napjainkban is érvényes társadalmi mondanivalója, a halványabb feldolgozás dacára, mégis alapvetően érvényesült a tévéváltozatban is. Galgóczi írói világa - amely nem először elevenedett meg a képernyőn...
A Mínusz televíziós változatát követően Bata Imre beszélt Galgóczi Erzsébet írói munkásságáról. Feladata nem volt könnyű. Egyszerre kellett szólnia az életmű ismerőihez, s azokhoz is, akik talán először hallották Galgóczi nevét. Kár, hogy ezúttal a szerző nem volt jelen a stúdióban. A beszélgetés, a kamera előtti párbeszéd még jobban élénkíthette volna az egyébként is érdekes bemutatást.
A Nyitott könyv a televízió egyik legrokonszenvesebb műsora; a szó jó értelmében propagátora a kortárs magyar irodalomnak. Nem versenytársa, hanem lelkes ajánlója könyvkiadásunknak. Annál sikeresebb, minél többen veszik meg, kölcsönzik ki és kérik el ismerőseiktől másnap az ajánlott könyvet. ÉpŹpen ezért kellene még inkább törekedni a színességre, a képszerűségre, a gördülékenységre - magyarán a hatásosságra. Tegyük azonban hozzá: az a szerénység, amellyel a művekhez eddig közelítettek, a műsor egyik fő erénye - s ez hangossággal sem helyettesíthető. Galgóczi Erzsébet válogatott kötete húsz értékes, sajátosan szép és igaz írást tartalmaz. A Nyitott könyv legutóbbi adása jó könyvet ajánlott nézőinek: reméljük, hogy közülük mind töben nyitják ki, és olvassák el ezt a könyvet éppúgy, mint kortárs irodalmunk többi értékes alkotáŹsát."

Április 22. 20.00 Moličre: Scapin furfangjai - vígjáték tévéváltozata. Fordította Karinthy Ferenc, dramaturg Mészöly Dezső, vezető-operatőr Bornyi Gyula, televízióra alkalmazta és rendezte Vámos László. Szereplők: Garas Dezső, Major Tamás, Harkányi Endre, Tahi Tóth László, Kalocsay Miklós, Rácz Tibor, Várhegyi Teréz, Soproni Ági, Pádua Ildikó, Csák György.

Április 21. - május 29. között Balog Judit, a PAF Horizont Szerkesztőségének vezetője ösztöndíjas tanulmányúton volt az Amerikai Egyesült Államokban. Az ösztöndíj házigazdái az USA Külügyminisztériuma és az AWRT (Amerikai Nők a Rádióban és Televízióban) elnevezésű szervezet volt.

Április 21., az Elnökségi ülés tárgyalta többek között a Magyar Televízió Nemzetközi tevékenysége című jelentést is. Részlet:
"Olaszország:
A RAI és az MTV kapcsolatainak alakulásában 1976-ban jelentős előrelépés történt, egyrészt a két szervezet vezetőinek személyes találkozása és az együttműködés lehetséges formájának ilyen szintű megvitatása, másrészt a két szervezet együttműködését szabályzó egyezmény-tervezet kicserélése formájában. Az egyezmény aláírására várhatóan 1977-ben kerül sor. A Magyar Televízió aktívan képviseltette magát az elmúlt évben igen sok nemzetközi tévés rendezvényen Olaszországban. Így pl. a RAI vezérigazgatójának meghívására az MTV elnöke részt vett a Prix Italia tévéfesztiválon, ahol a Fesztivál Bizottság alelnökévé választották.
Az MTV többször is kezdeményezte az együttműködés sokirányú fejlesztését és konkrét formáinak kialakítását. Az olasz fél kinyilvánította egyetértését, de a fent említett akción kívül semmilyen lépést ebben az irányban nem tett.
Az MTV 68 órányi olasz műsort sugárzott 1976-ban, és 31 filmanyagot vásárolt Olaszországban. Az olasz fél tavaly 11 órányi műsort vett megy a Magyar Televíziótól."
(Magyar Országos Levéltár XXVI-A-9. 28. doboz. MTV iratok.)

Április 23. 20.00 Aldo Nicolaj: Hárman a padon - dráma közvetítése a Pesti Színházból, felvételről.

Április 26., az MTI aznapi híre:
"A Magyar Televízió május 6-22 között rendezi II. Nemzetközi Karmesterversenyét, tájékoztatták a sajtó képviselőit kedden a Magyar Televízióban."
20.00 Hans Magnus Enzensberger: Havannai kihallgatás - tévéjáték bemutatója. Televízióra alkalmazta Kende Márta és Rockenbauer Pál, dramaturg Sipos Tamás, vezető-operatőr Illés János, rendezte Kende Márta. Szereplők: Bujtor István, Farády István, Fekete Tibor, Tímár Béla, Pálfai Péter, Virág Kis Ferenc, Jordán Tamás, Szigeti András, Szacsvay László, Bárdi György, Holl István, Árva János, Koltai János, Monori Lili, Szersény Gyula, Lázár Kati, Polgár Géza, Tordy Géza, Velenczey István, Dávid Kis Ferenc, Halász László, Sinkó László.

A Rádió és Televízió Újság 1977/17. számában Kende Márta írta ajánló cikkében, részletek:
"E játék címe nem költői tömörítés, hanem a valóság, a tény pontos megjelölése. Ami ugyanis a tévében elhangzik, abban - a szerző által elmondott rövid kommentáron kívül - egyetlen olyan szó sincsen, amely a valóságban el ne hangzott volna Havannában, 1961-ben. A páratlanul izgalmas vitát annakidején teljes négy napon át végigkövethették rádión és tévén, és egész Amerikában fogni lehetett az adást. Kubai írók, újságírók, közéleti emberek nyilvános vitára hívták ki a Disznó-öbölben 1961-ben partraszállást megkísérlő ellenforradalmárokat, pontosabban az önként vitára vállalkozókat, köztük gyárost, autószerelőt, nagybirtokost, hivatásos felderítőt, lelkészt, írót stb...
A Havannai kihallgatás drámai szembesítéseit a tévédarab nem igyekszik ťeljátszani, csupán megérteni és megértetni, képviselni a gondolatokat, visszaadni a valóságot, a gondolatok összecsapását, egységes, fegyelmezett - de nem a személyeket másolni akaró - színészi munkával. Reméljük, hogy a színészek együttessé forrott munkája igaz és meggyőző élménnyé teszi a művet a néző számára is."

A Somogyi Néplapban április 28-án írta L. L., részletek:
"Becsülettel és alkotói alázattal állt helyt a Magyar Televízió Hans Magnus Enzensberger dokumentumdrámájának, a Havannai kihallgatásnak képernyőre teremtésekor. Ezért említjük meg már most az alkotóközösség néhány tagját: Kende Márta rendezőt, Sipos Tamás dramaturgot, Rockenbauer Pált, aki a rendezőnővel együtt a tévére alkalmazás feladatának tett eleget...
A dramaturgi munka abban jelentkezett, hogy némelyik kihallgatott sorrendjét - nem túl indokoltan - fölcserélte. Pozitívuma viszont, hogy az író jegyzeteit, előtanulmányát beillesztette a műbe. Kommentátori háttéranyag-szolgáltatás ez, használt a dráma egészének. Egyes vallomásoŹkat viszont kurtíthatott volna. (Például a harmadik világrend ideológusáét.) Az ellenforradalom anatóŹmiája bontakozott ki előttünk."

Április 27. 21.30 Az elsők - a Magyar Televízió KISZ filmstúdiójának dokumentumfilmje a tévé legrégibb munkatársairól. A filmet készítették: Kovalik András, Srankó Géza, Szabó Márta, Szegvári Katalin, dr. Tóth Judit, Trebitsch Júlia.

Az Esti Hírlap április 28-i számában írta - r -:
"A TV KISZ Filmstúdiója igen természetes ötlet sugallatára az elsőket szólaltatta meg; azokat az elsőket, akik a Televízió még ma is fel-felemlegetett hőskorában kezdték. Sok érdekes emlékezés hangzott el, sok érdekes dolog kiderült az emlékekből. Mindenekelőtt, hogy valóban heroikus volt az a munka, ahogyan a sokfelől összegyűlt, nagyon kevés ember kezdetleges technikával a magyar televíziózásnak nekikezdett. Két dolog külön felhívta magára a figyelmet. Az egyik Zsurzs Éva visszaemlékezésében kapott hangot, azoknak az időknek az egymásért drukkoló, szeretetteljes kollégális légkörét siratta el. Bizonyosan jogosan. Valóban kérdés a kérdés, vajon törvényszerű-e annak a bizonyos jó és lelkesítő munkahangulatnak az eltűnése attól, hogy a tévé nagyüzem lett. A rendezőnő alighanem egy nagyon sokrétű és nagyon érdekes témát érintett itt és aligha csak a televízióban izgató és létező témát. A másik feltűnő dolog viszont az a szinte költői magasságba szárnyaló hűségnyilatkozat-sorozat volt, amit a megkérdezettek a televízióho fűződő érzelmi kapcsolatukról tártak fel. Pedig e húsz év alatt olykor a televízió meggyötörte őket is, akik csinálták, bizonyára jobban is, mint a képernyő innenső oldaláról hihetnénk. És mégis szeretik, és mégŹsem csinálnak mást. Hát igen: mi is, mégis azért a következő este is bekapŹcsoljuk azt a készüléket."

A Tolna Megyei Népújság április 29-én az alábbi szerkesztőségi cikket közölte:
"Két évtizeddel ezelőtt sugározta első műsorait a Magyar Televízió. Technikai, műszaki lehetőségeinek számottevő fejlődéséről kérdezte az MTI munkatársa Egri Ferencet, a Magyar Televízió műszaki igazgatóhelyettesét:
- Első adásainkat körülbelül 20 ezer készüléken nézték. Egyetlen olyan műsorunk sem volt, amit élőben láthatott volna a közönség; mindent kizárólag filmfelvételről sugároztunk. Ez volt a Magyar Televízió startja. A következő nagy lépést akkor tettük meg, amikor az első közvetítő kocsit megvásároltuk. Ez már lehetővé tette, hogy politikai eseményeket, állami, társadalmi, kulturális és sportrendezvényeket a helyszínről közvetíthessünk.
A színes technika átvétele ismét új állomás volt televíziózásunk történetében. 1968-ban sugároztuk az első színes adást és rá egy esztendőre vettük meg az első színes közvetítő kocsit. A televízió nézői - érthetően - természetesnek veszik az újabb és újabb technikai eredményeket. Így a körkapcsolást is, azt, hogy egy időben több helyszínről jelentkezünk. Ez azonban nagy feladat, meglehetősen komoly technikai próbatétel számunkra. De mindenképpen nagyobb élményt ad a nézőknek. Ezért az idei május elsejei ünnepen is több helyről, Budapestről, Szegedről és Pécsről jelentkeznek riportereink. A fejlődést jelzi az is, hogy a közelmúltban megalakult szegedi és pécsi körzeti stúdiónk, ezek főként a környező megyékbe sugározzák adásaikat, de a központi programban is szerepelnek.
Terveink további fejlődést ígérnek. A Szabadság tér délkeleti részén épül majd fel a televízió új második otthona, amely előreláthatólag 1980-81-re készül el. Itt a szerkesztőségek kapnak majd helyet. Mostani Szabadság téri épületünk kizárólag technikai bázisunk lesz. Távlati terveinkben szerepel a műsoridő növelése is. Arra gondoltunk, hogy - ahogy az anyagi és technikai feltételeket sikerül megteremtenünk - az adásidőt 3. műŹsor sugárzásával is bővítjük majd."

Április 28. 19.30 a TV Híradó tudósítást közölt a SZOT-díjak átadásáról. Gáspár Sándor adta át a díjakat: Matúz Józsefnének, a Tv-híradó vezetőjének,
Mesterházi Lajosnak, Gobbi Hildának, dr.Czeizel Endrének, Féner Tamásnak, Madaros Józsefnek, Zárai Mártának és Vámosi Jánosnak.

Április 29. 20.25 Hernádi Gyula: Az elnökasszony - tévéfilm. Dramaturg Litványi Károly, operatőr Ráday Mihály, a rendező munkatársai Mihályfi Sándor és Nagy Kati, rendezte Szinetár Miklós. Szereplők: Béres Ilona, Darvas Iván, Gobbi Hilda, Mensáros László, Benkő Gyula, Gelley Kornél, Tolnai Miklós.
22.40 a 2. műsoron Kocsis István: Árva Bethlen Kata - monodráma közvetítése a Nemzeti Színházból, felvételről. Árva Bethlen Kata - Ronyecz Mária.

Az Élet és Irodalom 1999/20. számában Váncsa István kritikájából részlet:
"...Azt viszont meg kell hagyni, hogy Az elnökasszony roppant tetszetős csomagolásban adja be a nézőnek a képletet, aki észre se veszi: megint olyasmit kapott, ami már a könyöŹkén jön ki; elfedi az izgalmasan bonyolult, krimiszerű felépítés (Hernádi mestere a szerkesztésnek), elfedik Szinetár Miklós mozgalmas tömegjelenetei, Ráday Mihály operatőr látványos totálképei, elfedik a múlt századbeli ruhaköltemények és elfedi Béres Ilona lebilincselő alakítása. Összegezve Az elnökasszony sterilen hibátlan mű, esztétikuma az elegáns matematikai levezetések esztétikumával rokon; az ember nem csodálkozna, ha a Vége felirat helyén a Q. E. D. betűk jelennének meg. Bizonyítást nyert az irracionális hiedelmek, köztük az asztrológiai babonák tarthatatlansága és társadalmi veŹszélyessége, olyan luciditással és meggyőző erővel, hogy szerintem hazánkban ugrásszerűen nőni fog az egy főre jutó horoszkópfogyasztás, a csillagjós kisiparosok pedig köszönőlevelet írnak a televíziónak. Attól tartok ugyanis, hogy Hernádi szellemi akrobatikáját épp azok nem követték, akiket befolyásolni akart a film; számukra ez afféle nyilvános asztrológiai és számmisztikái tanfolyam lehetett.
Befejezésül még a látványról valamit. Az elnökasszony a televízió számára készült ugyan, de semmiben se különbözött egy nagy játékfilmtől. Tele volt panorámaképekkel, tömegdemonstrációkkal, egyszóval, olyan dolgokkal, amelyek ellentmondanak a tévészerűség kategóriájának, mégse hatott idegenül a képernyőn. Mintha ez újfent azt igazolná, hogy a tévéesztétikában se muszáj erényt csinálni a szükségből; hogy ha tíz tévéprodukció közül kilenc egy spájzban játszódik, az nem okvetlenül a televízió általános természetéből következően van így, hanem esetleg pénzhiány miatt; hogy nincs tévészerű és moziszerű film, hanem csak jó és rossz film van, s aztán már teljesen mindegy, melyiket hol mutatják be. (Eltekintve a nyersanyag minőségétől, hiszen a tizenhat milliméteres film ideális a képernyőn, viszont szegényesen hat a mozivásznon, de ez más kérdés.) Az elnökasszony kétségkívül a jó, vagy legalábbis a jobb filmek csoportŹjába tartozik, hajlandó lennék megnézni a moziban is. Színesben bizoŹnyára látványosabb."

A Szabad Föld írta május 8-án, részlet:
"Hernádi Gyula meghökkentően szellemes, fordulatos játéka kitűnő rajzát adta a zsarnokság kialakulása természetének. A legtisztább szándék sem juthat diadalra önmagában, ha a feltételek hiányoznak, ha a környezet visszahúzó, ellenséges erőként működik. Azaz: lehet, hogy a kapitalista társadalom körülményei között is akadnak emberséges, igazságos vezetők, a társadalmi viszonyok gyökeres megváltoztatása nélkül azonban semmire sem mehetnek. Sajnáljuk, hogy a darab befejező szakasza olyan hatást keltett, mintha az írónak már kevesebb kedve, ereje jutott volna az árnyaltabb kidolgozásra. Az olcsóbb krimik fordulaŹtai felé hajló befejezés, a hűséges férj és bűntársai álnokságának leleplezése nem érte fel a játék egészének magasra állított mércéjét. Kevésbé tetszett az utolsó jelenetben szerepeltetett asztrológus tanulságokat összefoglaló szövege is. Szinetár Miklós a tévében talán még nem látott szuperprodukciót rendezett. Kimeríthetetlen ötletgazdagsággal fordította képre az író gondolatait. A felejthetetlen látnivalók sorából csak a természetes csillagképket, a közöttük játszó katonákat, a bűvös számokat kirajzoló gyerekeket, vagy a fantasztikus elnöki jármű utazásait említjük. Ugyanígy sorolhatnánk a több tucatnyi másikat is, hiszen az ötletek szinte egymással vetélkedve torlódtak. Külön elemzést érdemelne a XXI. század eseményeinek, alakjainak XIX. századi zenével történt jellemzése, az öltözékek, a szokások, a cselekmény biedermeier-hangulata, s e pompás ellentét összhangja. Az érdekes, tiszta képkompozíciók Ráday Mihály operatőri munkáját dicsérik..."

A Dunántúli Napló május 3-i számából, H.E. írásából részletek:
"Az elnökasszony, Hernádi Gyula és Szinetár Miklós új tévéfilmje, amelyet két részben adtak péntek este, méghozzá a két rész között amerikai stílusú, paródiába hajló reklámmal, kétségkívül új színt jelentett televíziónk repertoárjában. Olyan hangot, ami talán meg is hökkentette a ťtiszta műfajokhoz, a kevesebb húron megszólaló filmekhez szokott nézőket. Az elnökasszony ugyanis politikai szatíra is volt és groteszk dráma is, történelmi látomás is és sajátos sci-fi. Színei ennek megfelelően az abszurdtól a dokumentatív realizmusig terjedtek. Tudományos halandzsát éppúgy hallhattunk benne, mint vérgőzös krimi-logikát, korunk nagyon is élő embereivel éppúgy találkozhattunk benne, mint sebészkéssel megfaragott tételemberekkel. Furcsa, mozgó panoptikumnak éppúgy látszott olykor a film, mint - bár különös díszletek közt zajló - hiteles emberi drámának...
A film sokhangúságában végtelenül rokonszenves hang volt - a humor. A néző taŹlán nem is tudta, hogy ezért hálásnak kell lennie, mégis bizonyára az volt, hiszen az alkotók a groteszkség hűvös humora révén hagytak számára egy halovány reményt. A humor az értelem jele - sokkal inkább, mint a józan számíŹtás. Beszélhetnénk még a rendezés pompás, jóízű ötleteiről, a korok külsőségeinek varázslatos elegyítéséről, a remek Béres Ilonáról, Gobbi Hildáról, Gelley Kornélról, Darvas Ivánról. A film legrealisztikusabb képel, a nyomorultak tüzes szeméből sütő vád, a valódi emberi értelmet képviselő, éppen csak felbukkanó forradalmár tiszta logikája pedig oly harmonikusan illeszkedtek ebbe a többszörösen áttételes, groteszk komédiába, ahogyan az csak az igazán művészi alkotásokban lehetséges."

Április 30. 18.50 Knézy Jenő közvetítette a Népstadionból a Magyarország-Szovjetunió labdarúgó világbajnoki selejtező mérkőzést.
21.30 a 2 műsoron Vitray Tamás jelentkezett Bécsből, a Jégkorong VB Csehszlovákia-Svédország majd Szovjetunió-Egyesül Államok mérkőzések közvetítésével.

Május

Wiedermann Károlyt a pécsi körzeti tévéstúdió főrendezőjének nevezik ki.
A Rádió is bekapcsolódik az induló Edzett Ifjúságért mozgalomba, s ennek segítésére rendezi meg országos tömegsport napját. Részt vesz az akcióban a tévé tömegsport-műsora, a Mozi is.
Érdekes találkozó volt a szocialista országok rádió- és tévémunkatársai között Szófiában - váltófutásban mérik össze erejüket. A Magyar Televízió csapata (a szovjetek és a lengyelek mögött) harmadik lett.
A TV Híradó heti ötórányi műsorának már fele színesben volt látható.
Alfonzó Mixed Pickles (Vegyes savanyúság) című műsora a montreux-i Arany Rózsa fesztiválon a zsűri különdíját nyeri. A nagydíjról csak néhány szavazattal maradt le - a siker oly nagy, hogy több tévéállomás azonnal bejelenti igényét átvételére.
Tévétörténeti kiállítás nyílt a Magyar Televízió székházának aulájában, húsz éves volt a Magyar Televízió.

Május 1. 07.55 Kapcsoljuk Moszkvát - élő közvetítés a moszkvai Vörös térről, a dolgozók felvonulásáról. Riporter Csák Elemér.
09.45 Itt van újra Május elseje - élő közvetítés a budapesti Dózsa György útról, Szegedről és Pécsről, tudósítások a szocialista országok fővárosaiból. Szerkesztő- riporter Vértessy Sándor, riporter Bán János, Fehér Kálmán, Gombár János, Horvát János, Knézy Jenő, Molnár Margit, Pánics György, Pásztor Ferenc, Poór Klári, Radnóti László. Rendező: Eck T. Imre, Hubert László és Pintér Gyula, vezető rendező Szűcs László. A budapesti felvonulás közben a szokásoknak megfelelően Kádár János interjút adott a Dísztribünön a Magyar Rádiónak és a



Magyar Televíziónak.

17.35 A munkapad nagy öregei című sorozat indulása. Szerkesztő Pásztor Ferenc, operatőr Janovics Sándor, rendező Szűcs László.
20.05 Húszéves vagyok - az Önök kérték 50. adása. Szerkesztő Búzáné Fábri Éva és Ősz Katalin, műsorvezetők Antal Imre, Tamási Eszter, vezető-operatőr Darvas Máté, rendezte Bednai Nándor. A műsorban számtalan ismert művész szerepelt, többek között



Bilicsi Tivadar is az unokáival.

Húsz évvel korábban, 1957-ben Mestyán Tibor operatőr kamerájával rögzítette az eseményeket a Május 1-jén a felvonulók között, 1977-ben pedig ő volt a budapesti közvetítés vezető operatőre. A Népszava május 1-jei számában M. Szabó Imre beszélgetett vele is, részlet:
"1957. május 1-én hatalmas tömeg voŹnult a Hősök terére. Ott voltak a televíziósok is. Számukra is történelmi jelentőségű volt az a nap: a május elsejei nagygyűlésről és felvonulásról adŹtak elő helyszíni, élő közvetítést. S ezzel tulajdonképpen megkezdődött a rendszeres műsorsugárzás.
- A kameraállás három méter magas emelvényen volt. Létrát támasztottak hozzá, de amiŹkor felmentünk, elvitték - emlékezik Mestyán Tibor, az első élő adás egyik operatőre. A közvetíŹés végéig egy üveg ásványvíz mellett dolgoztunk odafönt, el nem mozdulhattunk.
- Milyen idő volt?
- Borongós, hűvös, de számomra felejthetetlen nap. A felszabadulás óta egyébként valamennyi május elsején ott voltam. Fotósként kezdtem, aztán filmgyári operátorként vonultam a menetben, s 1957-től a kamerákon át szemléltem a menetet. Ma, húsz évvel a nagy esemény után én leszek a vezető-operatőr. Annyira hozzám nőtt ez az ünnep - s ez a munka -, hogy még nyugdíjas koromban is közvetíteni szeretnék. Mindig mérhetetlenül megragad a tömeg hangulata. Az első adás sikeresen zárult, operatőr kollégáimmal, Nagy Józseffel, Mezei Istvánnal és Varga Vilmossal a műsor végén fáradtan, de örömmel másztunk le a kamerák mellől...
A kép akkor összeállt. Ma két évtized után már nem annyira. Töprengenek a régi tévések, vajon kik lehetnek a riporterek. Végül is kiderül: Szepest György, Kovalik Károly, Kalmár György és Nagy Tibor.
- Hajnalban mar kimentünk a térre nagy izgalommal -mondja Sági Gáspár. Én a hangot csináltam a PYE-kocsi hatcsatornás keverőasztalán. A riporterek nem hallották egymást, nem úgy, mint ma bármilyen kapcsolásos közvetítésen. Akkor az operatőrök és az asszisztensek intettek: adásban vagy. Soha nem felejtem el: Szepesi Gyuri az emelvény és a vonuló tömeg között állt s monitor segítségévei közvetített - meséli Kovalik Károly riporter. Olyan sokan voltak körülötte, hogy alig látott valamit. A monitorról viszont eltűnt a kép, s akkor - míg meg nem jött - a rutinos riporter feltalálta magát: a hangosbeszélő tájékoztatása alapján közvetített. Én a vonuló tömegből szólaltattam meg munkásokat. Azon a hűvös napon, az adás végén azért kissé vacogva, de összekacsintottunk.
Kalmár György, az Új Tükör helyettes főszerkesztője akkor külső munkatársa volt a május elsejei közvetítésnek.
- Előtte hosszú ideig a rádióban dolgoztam, sok május elsejei közvetítésŹben vettem részt - mondja - így kerültem be ebbe a történelmi jelentőségű stábba. Számomra különösen emlékezetes: a tévében én készítettem ötperces interjút Kádár Jánossal, az MSZMP KB első titkárával, aki a következőket mondta: Vannak nagy feladataink, de mély meggyőződéssel mondom, hogy a Magyar Népköztársaság minden híve bizalommal tekinthet a jövőbe. Ha nem feledkezünk meg a múlt hibáiról, ha éberek leszünk, nincs olyan erő, amely megakadályozhatná a szocialista hazánk teljes és győzelmes felépítését.Ť...''

A Rádió és Televízió Újság 1977/19. számában Torday Aliz mutatta be Búzáné Fábri Évát, az Önök kérték szerkesztőjét, részlet:
"Búzáné Fábri Évának - mondhatni - személyes élménye a televíziós történelem. Huszonegy éve tévés, pedig még a Televízió is csak húsz éves... Úgy készítette első műsorát, hogy addig még nem is látott ilyen adást.
De hát hogyan lett a fiatal zongoŹristából szerkesztő? A Zeneakadémián frissen diplomázott lány indexében zenetörténet: a kitűnők mellett Kodály, Weiner, Adám Jenő, Molnár Antal, Kadosa aláírása. A Rádióba irányították zenei szerkesztőnek, innen került a tévéhez szerkesztő, vagy inkább mindenesnek.
- Az első komoly feladatom a Bánk bán operaházi közvetítése volt. Akkor még nem ismertem a televíziós forgatókönyvet. Hosszú lepedőre írtam le géppel a teljes szöveget, s láttam el olyan jelekkel, amilyeneket Kodály tanár úrnál tanultunk, a népdalok elemzésekor. Az első szórakoztató műsorom hétórás élő adás volt, 1957 júniusában, a Fővárosi Operettszínházból, játékkal egybekötve. Emlékszem, a fődíjat, a tévékészüléket egy akkor éppen arra járó diák nyerte, aki betévedt az előadásra: Antal Imrének hívták... Az élő adások rendezésében nagyszerű partnerem volt mindig - amíg a Televíziónál dolgozott, az is maradt - az akkor friss moszkvai diplomás Deák István.
- Rengeteget dolgoztunk. Kedden operaközvetítés, csütörtökön zeneszerzői est, szombaton esetleg nagy összetett szórakoztató műsor, vaŹsárnap színészportré - gyakran állt így össze egy-egy hetem. Még híradó-riportot is készítettem. S valahogy a szórakoztató műsorok az első időben jobban kapcsolódtak az aktualitáshoz. LementŤpl. egy nagy sikerű NDK-krimisorozat, A nyomok a hetedik mennyországba vezetnek címmel, emlékszem, vasárnap fejeződött be. Hétfőn reggel felajzva mentünk be Deákkal, s elhatároztuk, hogy a szombat esti farsangi műsort már ennek jegyében készítjük. Nem tévedés: ugyanazon a héten, szombaton este már ment is A nyomok a II.-es stúdióba vezetnek című paróŹdiaműsor, amelyben a film kriminalistájának paródia-párja, a kritikasta nyomozott a szórakoztató műsorok gyenge színvonala és egyéb bűnök ügyében.
Az első Ki mit tud? után két héttel jelentkezett az És ön mit tud? című paródia, amelyben színészek mutatták be - mi egyebet tudnak. Básti hegedült, megjelentek a Nemzeti csalogányai, a Nagymező utcai népi együttes-sel, Mezei Máriával, Szendrő Józseffel... Ezekből a műsorokból (ugorjunk most egyet!) s Kellér Dezső tollából táplálkozik az önök kérték, amelyet már csak ezért is szeret a közönség, hisz az új nézőnek minden új.
Mindig nézőpárti voltam. Emiatt ért a legtöbb vád is. Bíztam az írókban és szerettem a színészeket is, sohasem hittem a kritikusokról, hogy bántani akartak volna - még akkor sem, ha gyengébb műsort csináltam. A jó műsorkészítés természetesen a partnereken, a tévés alkotótársakon múlik. Meg egy csomó olyan megfoghatatlan dolgon, mint adottság, bizalom, szeretet (!) és kockázatvállalás - hiszen gyakran váŹgunk bele olyasvalamibe, aminek még nincsenek hagyományai..."

Május 2., hétfő, rendkívüli adásnap a bécsi Jégkorong VB közvetítések miatt.

Május 3. 09.05 IskolaTV - Környezetismeret: Deltácska.
21.45



Mezei Mária portré. Szerkesztő Tóth Erika, operatőr Bornyi Gyula, riporter Vitray Tamás.
20.01 a 2. műsoron G. B. Show: A szonettek fekete hölgye - játék egy felvonásban. Közvetítés a Nemzeti Színházból, felvételről.

A Rádió és Televízió Újság 1977/18. számában Kopper Judit, a műsor szerkesztője írta, részlet:
"...6 és 8 éves fiamon is tapasztalom, hogy a gyerekek egyik legkedveltebb műsora a felnőttek részére készített tudományos-technikai magazin, a Delta. Ezt a gyermeki érdeklődést használjuk ki, amikor e műsor régebben látott filmjeit tematikusan csoportosítva, a környezetismeret tantárgy egyes fejezeteihez igazodva elindítunk egy új sorozatot, a Deltácskát. A műsor struktúrája igazodik a felnőtt Deltához, sőt alkotógárdája (az ITV szerkesztőjén kívül) azonos annak készítőivel. GazdájaŤVárhegyi Tamás, segít a Deltácskához is filmanyagokat kiválasztani. A műsorvezető is Kudlik Júlia marad, és a rendező is a Delta rendezője: ifj. Kollányi Ágoston. Újdonság a nagy Deltához képest Hegyi Füstös László grafikus szerepeltetése, aki a gyerekek számára nehezebben érthető filmrészleteket rajzos magyarázattal egészíti ki..."

A Pest Megyei Hírlap május 6-i számában írta Akácz László, részletek:
"Még a riportert sem mutatták, csak egy arcot láttunk, egy megöregedett, már-már önmaga romjaivá szétesett színésznőarcot, meg azt, ahogyan az érzelmek újra meg újra végighullámoztak a meggyötört vonásokon... Csak a hang volt ismerős, az a ma is régi szépségében zengő, senki máséval össze nem tévesztheŹtő búgás, amelyet egyformán zenének érezni, akár prózai szöveget szólaltat meg, akár dalol. Egy alig-alig megismerhető arc, egy félreismerhetetlen orgánum - s mindez együtt egy olyan negyven perc, amelyet nemhogy nehéz lesz, de nem is lehet elfeledni. Mezei Máriát, ezt a folyton helyét kereső, ám igazi önmagát csak oly ritkán föltáró színészasszonyt láthattuk kedden késő este, s hallhattuk: miképpen is alakult a sorsa az emberek s a színházak között. Ha van igazi szembenézés, mérlegmegvonás, számadás, akkor ez az volt, hiszen sem a magán, sem a művészélet buktatói nem maradtak említetlenül. Vágyak a társakra, vágyak a társulatokra, vágyak az igazinak vélt szerepekre, s közben a pódiumok - akadt köztük olyan is, amelyet az északai mulatók kapatos köönsége zsongott körül -, ahol azt kellett adni, amit a jegytulajdonosok vártak: a vörös hajú végzet asszonyát, a franciás könnyedségű sanzonettet. Vagy éppen a férfifalót. Mezei Mária ezt is végigcsinálta, s hogy milyen belső tartással, a nagy művészek méltóságával, azt mi sem jelzi jobban, hogy a legrangoŹsabb színpadokra is vissza tuŹdott térni pályájának 1957 után kezdődő legérettebb, legsikeresebb, immár elismerésekkel is kísért korszakában.
Mindezt itt, Budakeszin, színészpályájának megannyi képes-tárgyas emlékeivel telezsúfolt otthonában mondta el, ahová immár több éve köti a Betegség. Szavainak tanulsága, a Vitray Tamás mikrofonjába mondott múlt Idézésének mérlege?...
Mit mondjunk? Nagy este volt, nagyon nagy este volt! Pedig jószerivel csak egy arcot láttunk, egy hang szólt hozzánk - igaz, a maga zenének, prózának egyformán csodálatos búgásával."

A Népszava május 10-i számában írta - rév-:
"Fáradt, kendőzetlen női arc nézett ránk a képernyőről: kendőzetlenül őszinte volt a szó is. Mezei Mária önvallomása - Úgy érzem, hogy itt egy öregasszony beszél, csak beszél...- ez a mondattöredék a portréfilm legelején hangzott el megrendítő, indokolatlan tétovasággal. A közönség nem felejtette el a hat éve visszavonult Mezei Máriát. Az egykori sztárt, akit vonzó nőiessége beszorított a csábos démon (mai szóval: szexbomba) szerepköri skatulyájába. S a későbbi nagyszerű művészt, aki már tehetségéhez méltó szerepekben szerzett rangot, elismerést. A kamera negyven percen át szinte el se mozdult a hajdan híresen szép arcról. A televíziózás kezdetén úgy véltk, hogy a beszélő fej unalmas, nem tévészerű, képtelenség a képernyőn. Ma már tudjuk, most is meggyőződhettünk róla, milyen izgalmas látvány lehet az érzéseket, gondolatokat tükröző emberarc. Mezei Mária kitárulkozó nyíltsággal beszélt életéről, pályájáról, amely fényes is volt, rögös is, sokszor önhibájából, máskor a körülmények okán. Az érzékeny, csupa-ideg alkatú művészasszony nemcsak szeszélyes kedvében fordított hátat a színpadnak, hanem akkor is, amikor embersége lázadt fel a fasizmus ellen. Vitray Tamás szinte személytelenül a háttérbe húzódva, néhány helyénvaló, okos kérdéssel járult hozzá a szép művészportré kialakulásáŹhoz. Az adás hétköznap este tíz óra tájban került a képernyőre, a Kisfilmek a nagyvilágból című összeállítás után. Ez alkalommal szakítani kellett volna a hagyományos műsorrenddel. Felettébb valószínűtlen, hogy az etióp pásztorok törzsi szokásairól vagy a legyek életéről szóló film nagyobb érdeklődésre tarthatott volna számot, mint a kiváló művészt és a nem mindennapi egyéniséget bemutató tévé-portré."

A Magyar Nemzet május 11-i számában Lőcsei Gabriella írta (részletek):
"Egyedül maradni a felvevő gép előtt és beszélni, beszélni, természetesen viselkedni, mórikálás nélkül önmagát mutatni, avagy felmutatni a figurát, amelynek megjelenítésével a rendezés megbízta az előadót, olyan irgalmatlan jellempróba, amelyet még azok sem viselnek el mindig kisebb-nagyobb megrázkódtatások nélkül, akiknek ez a hivatása. Még a színészek, még a tévébemondók is a kellékekhez vagy a szöveghez menekülnek gyakran, ha kettesben maradnak az üvegszemű kamerával, amelynek rezzenéstelen pillantásából lehetetlen kiolvasni azt, ami mindig minden előadó számára a legfontosabb: a fogadtatást. Társadalmilag elfogadott önmagát is nehéz alakítania az embernek az objektív előtt, bármily kitűnő művész, gyakorlott bemondó, elismert előadó vagy bármily nemtörődöm fej is az illető, hát még vallomást tenni azokról az életrajzi és lélektani mélyrétegekről, amelyek minden életrajz és önvallomás mögött ott húzódnak - ez a televízió előtt szinte lehetetlen. Memoárokban, ahol a memoáríró kettesben maradhat a kameránál sokkalta személyesebb és barátiabb kéziratpapírral, megesik, hogy őszinte vallomás kerekedik a nyilvánosság elé tárt emlékezésekből. Ám még ebben a voltaképpen meghitt, és híres s hírhedt személyiŹségek által hajdan szívesen művelt műfajban is ritkán emelkedik a vallomás confessióvá, vallomástevéssé.
Mezei Mária confessiója a televízió nyilvánossága előtt, a kamera előtt nem hasonlíthaŹtó semmiféle portréfilmhez, semmiféle tévébeszélgetéshez, de még az egykori Ötszem-közt adásokhoz sem, noha láthatatlan riporterként ebben az éjszakai rövidfilmben is Vitray Tamás irányította a párbeszédet. Mezei Mária negyvenperces jelenléte a képernyőn egyetlen fogalommal jellemezhető csupán, a gyónással. Mezei Mária, akit sokszor neveztek önsorsrontónak, s egyszer-másszor bizonyára nem is igaztalanul, irgalmatlanul súlyos tapasztalataival és letisztult, nemes emberségével értünk, nézőiért emlékezett kíméletlen őszinteséggel, s nem önnön lelki békéjéért. Neki nem volt szüksége kellékekre, előnyös beállításokra, rendezési trükkökre, hogy leplezze őszintesége zavarát a kamera előtt...
Felfedezhettük valódi arcát, hatévi színpadi visszavonultsága és sok-sokévi franciás beskatulyázottsága után. Az ilyen emberjobbító műsorokat, mint a Mezei Máriával folytatott tévébeszélgetés, a nagyközönség számára is elérhető időpontokban tűzhetné műsorára a televízió."

Május 4. 20.00 Isten veled atomkor! - Feleki László tévészatírájának bemutatója. Dramaturg Lehel Judit, vezető-operatőr Szabados Tamás, rendezte Bán Róbert. Szereplők: Garas Dezső, Bánsági Ildikó, Bodrogi Gyula, Szilágyi Tibor, Békés Rita, Kazal László, Márkus László - és sokan mások.

Május 5. - 8. között Londonban tartotta miniszteri ülését a NATO csúcsa és az EGK gazdasági csúcsértekezlete. A TV Híradó Ipper Pál szerkesztő-műsorvezetőt, Erős Péter operatőrt és Dunavölgyi Péter gyártásvezetőt küldte a helyszínre, akik minden nap unilaterális - kép és hangtudósítással, Ipper Pál BBC stúdióban elmondott kommentárjával - tudósítással jelentkeztek Londonból.

Május 6. 18.20 Mai emberről szólva... - Vértessy Sándor szerkesztő-riporter, Várszegi Károly operatőr, Zolnay Pál rendező riportfilmjének vetítése. A film a váci FORTE gyárat mutatta be, amelyet 1957-ben szanálandó üzemnek ítéltek, majd 1977-re fekete-fehér fotópapírjait az AGFA és a KODAK után jegyezték a világpiacon.
Egyperces novellák - Örkény István estje. Szerkesztő Radványi Ervin, operatőr Halász Mihály, rendező Kern András. Közreműködött Örkény István valamint: Andorai Péter, Balázs Péter, Darvas Iván, Dömök Gábor, Egressy István, Gobbi Hilda, Kolozsvári Andor, Kozák László, Kömíves Sándor, Kudlik Júlia, Major Tamás, Monori Lili, Őze Lajos, Sáfár Anikó, Schütz Ila, Temessy Hédi, Varga József.

A Rádió és Televízió Újság 1977/18-i, tárgy heti számában Örkény István írta a műsorról, részlet:
"A villamosnak, amire felszállunk, száma van. Annak a borfajtának, amit megveszünk, neve a címkén olvasható. Mi magunk is -- legalábbis ismerőseink szemében - láthatatlan, de bennünket találóan jellemző címkéket viselünk. Ennek alapján tájékozódunk a világban. Előre tudjuk, hová visz a villamos, milyen ízű lesz a bor, és mit várhatunk attól az ismerősünktől, akivel megbeszéltünk egy találkozót. Nincs ez másként a művészetben sem. Ha azt olvasom: elégia, tudom, hogy majd elborzongok rajta. Ha a címkére komédia van írva, akkor jól elmulattató estére számítok, ha pedig tragédia, akkor remélhetően megrendülök tőle. De mire számíthat a néző, ha a műsorújságban az Egyperces novellák címkéjén akad meg a szeme?
Ezért hökkentem meg egy kicsit, amikor tervbe vettük, hogy a televízió képernyőjén megjelenítsük ezeket a nehezen címkézhető írásokat. Mint a nevük is mutatja, az Egypercesek rövid írások, bár az időtartamot nem kell egészen szó szerint venni. A rövidség azonban voltaképpen az egyetlen közös vonásuk - illetve van még egy, az, hogy valamennyien a világ groteszk látásmódjában fogantak, tehát a sírás és nevetés késpenge vékonyságú, szabad szemmel alig látható országhatárán mozognak. Nincs tehát olyan címke a kezem ügyében, mellyel a nézőt tájékoztatni tudnám, hogy mire készüljön föl...
Amikor kisgyerekek voltunk, mindnyájan komolyan vettük azt, amit játszottunk. Igaz, azt tartják, felnőtt emberhez már nem illik a játék. De miért ne illenék? Mindenki magában őrzi még azt a gyereket, aki egyszer volt. Próbáljunk újra az ő szemével látni."

A Magyar Nemzetben május 11-én Lőcsei Gabriella írta, részlet:
"Szinte érthetetlen, miért csak most fedezte fel Örkény István egyperceseit a televízió, holott a Kern András rendezte Egyperces novellák című tévéjelenet füzér után úgy tetszik, ezek a groteszk kis írások kifejezetten a televízió számára íródtak. Rövidre fogott csattanóikkal vagy fintoraikkal - nehéz megfelelő fogalmat találni Örkény rövid lélegzetű történetkéinek végső és mindig váratlan poénaira - meghagyják a tévénéző szabadságát - a gondolatit és a lokálisát egyaránt -, és engedélyezik számára a csendes derülést és az élvezetes agytornát is. Nem késztetik e tévéjelenetek a nézőet sem görcsös nevetésekre, sem tudálékos okoskodásokra. Egy-egy jelenetté formált egypercest más szórakoztató próbálkozásokba süllyesztve eddig is nézői elé bocsátott a televízió, de azokban a műŹsorokban rendszerint elsikkadt Örkény humora. Kern András azonban meglelte titkát e humor és stílus televízióra alkalmazásának: jó színészekre bízta, az írót pontosan értő inŹtellektuális művészekkel játŹszatta el az elbeszéléseket..."

A Pest megyei Hírlapban május 10-én írta Akácz László, részlet:
"Egypercesek. Lassan már nemcsak irodalomkritikai, de irodalomtörténeti közhely, hogy milyen új műfajt teŹremtettek Örkény István egy percesei. Három-négy mondat és az olvasót mellen találja egy kis dráma; négy-öt sor és máris felvillant előtŹtünk egy figura minden elő- és utótörténete: a tökéletes portré. Sokan próbálkoztak már ezeknek az egyperceseknek a színészi megelevenítésével. Hallhattuk őket a rádióban, láthattunk belőlük egy csokrot a színpadon, és most Örkény megtévésítésének is a szemtanúi lehettünk. Kern András, a Vígszínház ifjú és sokoldalú művésze vállalkozott arra, hogy képre váltsa, játéktérre transzponálja azokat a három-négy mondatokat, négy-öt sorokat. Ügy vélte: akkor jár el helyesen, ha ad abszurdum viszi a dolgot, vagyis, ha Örkény hírt írt, akkor mondja azt be a tévéstúdióban ülő tévébemondó. Vagyis legyen teljes - kézzelfoghatóan valóságos - a képtelenség.
Ezzel rontotta el! A néző figyelme ugyanis túlontúl kötőŹdk a nap mint nap feltűnő látványhoz; annyira, hogy - hiába a ragyogóan szellemes mondatok - nem Örkény szövegére, az Örkény-féle közhírré tételre figyel, hanem a rendre komolyan és hivatalosan szóló Varga Józsefre vagy Egressy Istvánra. Az ő konkrét személyük egyszerűen visszafogta a képtelen történeteket; az ő szájukból hallva nem képzeletmozdítóvá, hanem éppen ellenkezőleg, elképzelhetetlenekké alakultak a sztorik. Mit mondjunk? Ismét bebizonyosodott, hogy az írói fantázia elrugaszkodását rettentő nehéz képre váltani. Mint ahogy Rejtő Jenő (P. Howard) elképesztő históriáinak megfilmesítései is rendre kudarcot vallanak, Örkény egypercesei sem kapják meg a nekik illő formát. Olvasva jobbak, olvasŹva jók! Inkább olvassuk őket..."

A Filmvilág 1977/11. számában írta Galsai Pongrác:
"A jó író mindig tévhitrobbantó. Még akkor is, ha ilyen explóziós cselekmények nincsenek a szándékában. Nemcsak az általa célba vett tévhiedelmeket robbantja fel vagy oszlatja el, hanem azokat is, amelyek eredetileg az esze ágába sem jutottak. Örkény István Egyperces novellák című műsorával legalábbis újra megingatott egy támadóállásba merevült, csontkeménynek látszó tévés babonát. Nevezetesen, hogy az irodalom (tehát a kéz mozgatása által létrehozott szellemi termék) nem érvényesül a televízióban. S a bármily kiválóan előadott irodalmi szöveg (vagyis a hangerőképző szervek segítségével előállított szó, szó, szó) nem ťjön átŤ a képernyőn. Arra rá kell rakni". Tévésíteni, képszerűsíteni, átdolgozni, megcsaŹvarni, nemegyszer erőszakot venni rajta...
Amikor Örkény az Egyperces novellákat írta, aligha gondolta, hogy ťkis remekműveiŤ a papíron kívül is érvényesülhetnek. Hiszen még a papíron is oly kevés tapadási felületük van. Olykor csak pár sor, fél oldal, néhány bekezdés. Örkény regénytémából írt röpnovellákat, drámányi konfliktusból ellesett párbeszédet, lélektani tanulmányból villámprózát, egész gondolatsorból miniatűr groteszkeket. És viszont: villamosjegy-szövegeknek adott ťörök értelmet. Majdnem-viccekbe ojtott szürrealista jelentést. Ennek a műfajnak szinte nincs is anyaga. Kosztolányi szerint, ha a kifejezés minden gutenbergi lehetősége megszűnnék, föl kellene találni a körömköltészetet. Nos, Örkény István meg is valósította a maga körömköltészetét. Vagy ha úgy tetszik: sajtpapír-líráját. Jórészt egy-egy ötletet ír meg - ťmegíratlanul. S ezek a regénytémákat krokivá zsugorító, viccekből filozófiát kisajtoló ötletek is jórészt elvontak, föllobbannak, mint a borszesz meggyújtott cseppje, s el is égnek mindjárt. Ami az Egypercesekben realitás, szükséges eszköz csupán. Akár a művelethez kellő gyufaszál, vagy üvegcse, amelyből a szeszt kiöntjük. Így aztán minden szó maximális szóvégi funkciót tölt be. Megrövidíteni Örkény kisprózáját szinte matematikai képtelenség. Kibővíteni meg...? Nem, erre a műfaji lehetőségeivel öntelt televízió sem vállalkozott. Annál is kevésbé, mivel az író is megjelent a képernyőn, személyesen ellenőrizte a műsort. Kern András, a rendező csupán környezetet nyújtott egy-egy írásnak, képi hátteret adott neki, tágabbra vagy szűkebbre vette az optikát. Illetve még ennél is kevesebbet művelt. Olykor csak fekete alátétet helyezett a rajz alá, hogy a vonások minél élénkebben kiváljanak. A kockacukor-jelenetet, a ťmás nyelven beszélünk példázatát egyszerűen eljátszatták, Őze Lajos egy autóbusz-farrészt kapott háttérként a gyáva ember ťbosszúálló épzelgéséhez. Kozák László kinagyított fejjel adta elő remek monológját. Major Tamással nem történt semmi, úgy mondta el a szövegét, mint egy szatirikus verset. Látszott, hogy Kern András színészi minőségben is jól beszél Örkényül, az irodalmi szövegből egyperces szerepekre adott kiváló alkalmat. Az Örkény-est jól emészthető irodalmi falatokat adagolt a nézőknek. Így a változatosságával azokat is leŹkötötte, akik nem érzékelték az Író különleges ízeit."

Május 8. 11.20 Mozdulj! - az Edzett Ifjúságért! mozgalom nyitó adása Berettyóújfaluból.

Május 9-13. között tartották a II. Kőszegi televíziós gyermekfilm fesztivált. Míg az előző évben a művészetekre és a művészetekkel való nevelés kérdéseit vitatták meg a résztvevők, ez évben a viták középpontjában azok a gyermekműsorok és filmek álltak, amelyek társadalmi nevelését szolgálták. A Magyar Televízió a fesztivál idejére egy kisteljesítményű adót telepített a Kálvária hegyre. Ennek segítségével a Kőszegen és környékén élők részesei lehettek a Fesztivál eseményeinek és műsorainak.
FOTO770509 KÖSZEG-Nagy Richárd
A megnyitón részt vett Nagy Richárd, a Magyar Televízió elnöke is. A vár emeletén zajlottak a vetítések, a hűvös kazamatákban pedig a szakmai vita folyt.
A televíziós gyermekműsoŹrok és gyermekfilmek másodízben megrendezett szemléjén bemutatkozott a szelíd sárkányfióka, Süsü. Csukás István - Lévay SánŹdor - Szabó Attila hetven bábot mozŹgató filmje jött és győzött. A néŹzőközönség hamarosan megkedvelte, a szakmai viták felszólalói pedig példaŹkép gyanánt emlegették.
A szemle vitái természetesen a hiányosságokat is feltárták. "A műsorok általában város centrikusak" - mondták többen is. Kevés a vidéki történet, a szereplők környezete többnyire fővárosi, a kirándulások nagyobb része is Budapest környékén zajlik. S valaki azt is megjegyezte: nem ártana több humor, amely az emberi elme "szellőztető-berendezése." Egészében a szemle - azon túl, hogy felmért, összegezett és a jövőre szóló taŹnulságokat is megfogalmazott - érdekes áttekintést is nyújtott. A TV Híradó beszámolt a fesztivál eseményeiről.

Május 9., az Elnökségi ülésen többek között megtárgyalták a Kerpel Róbert műszaki igazgató előterjesztésében - az Állami Tervbizottság 1976. évi decemberi döntése alapján - készült A Magyar Televízió (új) szolgáltatóházának tervezési programja című anyagot.
Jegyzőkönyvi részlet Nagy Richárd elnök bevezetőjéből:
"...Rátérünk mindjárt a szolgáltatóház rendkívül kis anyagára. A menetrend elvtársak tulajdonképpen az, hogy nekünk ez év végén kell beterjeszteni a beruházási javaslatot a tavaly decemberi határozat alapján, úgy, hogy a tervezési program ez a vezérjel, amelyhez képest a tervezők ugye a többi részeket megcsinálnák..."
A témát a vezetői ülés is napirendre tűzte szeptemberben, és az elnökségi ülés is november 16.-án.
(Magyar Országos Levéltár XXVI-A-9. 28. doboz. MTV iratok.)

Aznap Nagy Richárd elnök levélben tájékoztatta Győri Imrét, az MSZMP KB Titkárát, hogy Kolek Vera és Várkonyi András találkozott B. Crveniccel, a Jugoszláv Nagykövetség sajtóattaséjával, aki szerette volna elérni, hogy az MTV májusban fokozottan foglalkozzon Titóval, 85. születésnapja és a JKSZ vezetőjeként elöltött 40. évforduló kapcsán. Kérte, hogy május 25-én az MTV közvetítse Tito születésnapján a Belgrádi Néphadsereg Stadionbeli ünnepséget, A HÉT csináljon, összeállítást Titóról, és szervezzenek nemzeti estet. A kérést az MTV munkatársai udvariasan, ideiglenesen visszautasították, mert mint fogalmaztak, a kérés "eltér az MTV-nek a jelentős politikai személyiségek népszerűsítése terén kialakult gyakorlatától." Nagy Richárd a levél végén kéri Győri Imre állásfoglalását a témával kapcsolatban (1/531/1977).
(Magyar Országos Levéltár XXVI-A-9 MTV Iratok.)
A TV Híradóban május 24-én láthattak aztán a JRT (Jugoszláv TV) hírcsere anyagának felhasználásával a nézők beszámolót J. B. Tito 85. születésnapjáról és kitüntetéséről.

Szintén május 9-én a Színházi Album baráti köre tartott összejövetelt a budapesti Fáklya klubban. A meghívott vendég Rátonyi Róbert volt, a házigazdák Bányai Gábor, Benkő Tibor, Szolnoki András, Török Ilona, dr. Váradi György, Virág Katalin és Zétényi Lili voltak.

Május 10. 21.15 Róbert László: Tisztelendők - V/1 rész adása. Operatőr Halász Mihály, rendező Radevszki Teodor.
Előzmények:
1976. november 9.
Ezen a napon Grósz Károly támogató javaslatot küld a Politikai Bizottságnak:
a Magyar Televízió a Vallás - egyház - társadalom című dokumentumfilm sorozatában interjút kíván készíteni Enrico Berlinguer elvtárssal, az Olasz Kommunista Párt főtitkárával.
(Magyar Országos Levéltár - 288f. 22/1976/4. MSZMP KB Agit. Prop. Osztály.)
November 16.
Pálos Tamás Feljegyzésben tájékoztatja Győri Imre KB titkárt, részletek:
"A Magyar Televízió megbízta Róbert László elvtársat, hogy készítsen egy több részből álló televíziós filmsorozatot Egyház - vallás - társadalom címmel. A filmek azt mutatnák be, milyen hatást gyakorol a kommunista eszme a tőkés világ társadalmára s azon belül a vallásos tömegekre, hogyan fejlődik a dialógus a munkásmozgalom és különböző egyházak között, miként kényszerül rá az egyház arra, hogy változtasson a tömegek megnyerésének korábbi módozatain. Képet adnának arról is, hogyan szolgálja az egyház a kapitalizmust és milyen haladó törekvések törnek be az egyházi keretekbe, például a munkáspapok mozgalmán keresztül. A Magyar Televízió a téma feldolgozásához kikérte az Állami Egyházügyi Hivatal egyetértését is..."
(Magyar Országos Levéltár - 288f. 22/1976/4. MSZMP KB Agit. Prop. Osztály.)

A Rádió és Televízió Újság 1977/18. számában Róbert László ezt írta a film ajánlójában, részletek:
"Azt mesélik, hogy XXIII. János pápa bíboros korában szülőfalujába vissza-visszalátogatva, szeretett kiülni a pipázó öregekkel a kispadra, s azt se bánta, ha a kommunista párttitkár - egykori osztálytársa - fújja rá a füstöt. Lehet, hogy ez legenda csupán, de számunkra a filmsorozat készítéŹse közben szimbólummá vált. Amikor tavaly egy májusi vasárnap délben, a bámészkodó, áldást váró turisták gyűrűjében Radevszki Teodor rendezővel, Halász Mihály operatőrrel és Római Róbert gyártásvezetővel együtt megálltunk a Szent Péter téren, s a kamera leste, mikor jelenik meg az ablakban VI. Pál - a második Vatikáni Zsinat mellé akkreditált egykori római tudósító memóriájában felbukkant egy régi emlék. Éjszaka volt, s a teret mégis sűrű tömeg töltötte be. XXIII. János utolsó napjait írták. Hívők és nem hívők ezrei aggódtak egyaránt a jó pápáért, aki megpróbált túltekinteni a Vatikán, az egyház érdekhatárain. Leegyszerűsítve azt mondhatnám: a Szent Péter tér akkoriban egy történelmi párbeszéd kezdeteinek spontán, képi kifejezését nyújtotta. Amikor pedig Palmiro Togliatti meghalt, ravatala előtt százezrek vonultak el. A szemtanú szerint öt férfi és asszony közül legalább három a kereszt jelével rótta le tiszteletét a kommunista párt vezetője előtt. Így adtak egyszerű, természetes, önkéntelen kifejezést, amit Togliatti a következőképpen foŹgalmazott meg: ťAz olasz politikai porondon még nagyon sokáig két alapvető erő marad: mi kommunisták és a katolikusok. Közöttünk tehát a dialógus szükségszerűŤ. Hogyan él tovább a párbeszéd a mai, feszültségekkel teli Itáliában? Ez izgatta az ötrészes dokumentumfilm készítőit, amikor a múlt év taŹvaszán elindultak a tisztelendők útjain...
Vállalni kívánjuk annak kockázatát, hogy a filmek pap-típusai egyes nézőkben azt a látszatot kelthetik, mintha ők, ezek a papok uralnák a mai katolikus egyház régióit. Nem. A ťmi tisztelendőink még kisebbséget alkotnak a kléruson belül, de alkotó kisebbséget, amelynek tevékenysége - érdemtelenül - mindeddig szinte teljesen ismeretlen maradt közvéleményünk nagy része előtt. Olyan kisebbséget, amely együtt kíván haladni az immár ťtöbbségi társadalmi közeggel. Azzal, amely kereszténydemokrata és más jobboldali politikusok helyébe kommunistákat és szocialistákat emel a legnagyobb olasz városok élére. A filmsorozat megkísérli, hogy ne csak lefényképezze a paŹpok mindennapjait, de - ha lehet - meg is röntgenezze az újonnan kialakuló típus mentalitását. A film címe ugyan önmagáért beszél, de számunkra mégsem csupán a hivatalos papi megszólítást jelenti. Ki akartuk vele fejezni a szó eredeti jelentését, etimológiáját is. Csaknem kizárólag olyan papok szólalnak meg a filmekben, akik a hívők számára éppúgy, mint a történelmi materializmus hívei számára tisztelendők. Tiszteletet érdemelnek."

A Tolna megyei Népújság május 17-én írta:
"Változatos műsorával valószínűleg régen volt olyan kiegyensúlyozott hét, mint ez, amikor mindenki találhatott kedvére valót, s nem is akármilyen színvonalon. Mégis egy riportműsor első részét választjuk, nem azért, mert ez a műfaj a tévé legerősebb oldala - egyébként ez is ezt bizonyította - hanem azért, mert ebben mintegy sűrítve látjuk mindazt, amit a tévé megvalósíthat, az időszerűséget, a jelenlét örömét, azt a közvetlenséget, amire csak a jól szerkesztett dokuŹmentumfilm képes. A Tisztelendők című sorozatról van szó. Ne szépítsük, kellemetlen tévedéssel kezdődött; az ilyesmit meg kell nézni a lexikonban, ha már a népes szerzőŹgárdából senki nem tudja - bár miért nem tudja? Giordano Brunót ugyanis nem négyszázegynéhány éve égették meg, hanem egészen pontosan 1600 februárjában, a négyszázados évfordulóig tehát még majd negyedszázad van. De a felületesség okozta kedvszegés lassan feloldódott, s egyre jobban belekerültünk az olasz élet ellentmondásos forgatagába, s mindinkább feltárult a valóság egy alig ismert részlete, amit így fogalmazhatnánk meg: mit jelent tisztelendőnek lenni abban az Itáliában, amelynek területébe önálló államként ékedődik be a Vatikán pontosan 44 hektárnyi területe? Togliattinak a ťtörténelmi kompromisszumotŤ megŹalapozó és igazoló kijelentése szerint az olasz politikai életben még sokáig két alapvető erő marad, a kommunisták és a katolikusok. Közöttük tehát a párbeszéd szükségszerű.
A dokumentumfilm azt keresi, hogyan él tovább a párbeszéd a mai, feszültségekkel teli Itáliában? Izgalmas kérdés, s annak is tanulságos, akinek idegen, ez az eleven párbeszéd. A dokumentumfilm szerzői kitűnően indítják a témát: a pápát hagyományos hordszéken viszik, s tanúi lehetünk az új bíborosok kinevezésének, felvillan a reformpápa, XXIII. János szülőŹfaluja, az ottaniak emlékeznek rá, majd a következő képsorokban egy olyan pap szólal meg, aki valóban komolyan veszi a párbeszédet, hisz a kommunisták listáján jelöltette magát képviselőnek. S ezzel tulajdonképpen benne is vagyunk a probléma középpontjában: ezek az ellentmondások jellemzik a mai Itáliát, ahol fölismerhetők az uralkodó egyház hagyományos formái, de a papság jelentős része tudja, hogy a régi keretek meglazultak, új, igazságosabb világ van keletŹkezőben. A tisztelendők cím rájuk vonatkozik..."

Az Esti Hírlap május 11i számában írta (bé):
"Érdekesnek ígérkezik Róbert László, Halász Mihály és Radevszki Teodor filmsorozata, a Tisztelendők. Az első rész mindenesetre arra enged következtetni, hogy az alkotóhármas jóval többnek szánja filmjét az ismeretek közlésénél, tények regisztrálásánál. Egy rendkívül érdekes folyamatot választottak témául, s e folyamat alakulását, fejlődését, ellentmondásait és indítékait vizsgálják Olaszországban forgatott filmjükben. Miközben olyan - nálunk kuriózumnak tekinthető - felvételek peregnek, mint az új bíborosok, köztük a magyar bíboŹros avatása, azt kísérli meg a film elmondani, mit jetentenek ezek az egyszerű mondatok: a Vatikán igyekszik közelebb kerülni napjaink valóságához, az egyház hivatalos megnyilvánulásaiban új törekvések kaptak teret, napjaink társadalmi-politikai valóságának hatására. Az első rész igazi szenzációval szolgált azáltal, hogy a magyar néző előtt is megszólaltatta a római Franzoni atyát: egy papot, aki belépett a kommunista pártba."

Május 11. 17.55 Sok vagy kevés - a Pécsi Körzeti Stúdió riportfilmje, amely arra kereste a választ, hogy az újszülött bútorgyárak ontják most már a bútorokat, a vevők szerint meg nincs, ami kéne, miért van ez így? Szerkesztő Sóvári Gizella, riporter Pánics György, operatőr Bárány György, rendező Wiedermann Károly.
19.30 a TV Híradó beszámolt a rostocki intervíziós értekezletről.

Május 12., befejeződtek a Röpülj, páva! 77 előselejtezői, adta hírül aznap az MTI. A televízió népművészeti vetélkedőjére 53 csapat nevezett be, az előzsűrizés után 18 együttes jutott tovább.

Május 13. 20.25 Bóvári úr - Móricz Zsigmond az Isten háta mögött című regényéből készült tévéjáték. Dramaturg Schultze Éva, vezető-operatőr Illés János, televízióra alkalmazta és rendezte Dömölky János. Szereplők: Agárdi Gábor, Szemes Mari, Tordy Géza, Lukács Sándor, Rapnik Károly, Deák Sándor, Fekete Tibor, Gaál János, Gálffy László, Gyenge Árpád, Györffy György, Győri Ilona, Kránitz Lajos, Major Pál, Makay Sándor, Máthé Erzsi, Mihályi Győző, Somogyvári Pál, Szurdi Miklós, Tábori Nóra, Tándor Lajos, Vész Ferenc, Zoltay Miklós.

Május 14. 18.05 Mozgó Világ - a folyóirat tévé-melléklete. Műsorvezető Fodor Tamás, forgatókönyv Svéd Pál, szerkesztő Farkas Katalin, operatőr Zádori Ferenc, rendezte Babiczky László.
19.30 a Miskolcon megrendezett Országos díszlet- és jelmeztervező triennálén kiállítják a televíziós tervek legjavát is, erről számolt be a TV Híradó aznap (Lódi György - Fodor Balázs).

A Rádió és Televízió Újság 1977/19. száma ajánlójából:
"A Televízió többféle módon is igyekszik elősegíteni a fiatal magyar irodalom megismerését és befogadását. Így pl. az elmúlt években fiatal költök versesköteteit mutatta be sorozatban, nemrég pedig tévéjáték-pályázatot hirdetett fiatal írók számára. Az a terv, hogy évente kétszer jelentkezik a képernyőn a Mozgó Világ című folyóirat tévémelléklete; jól kapcsolódik a fenti szándékokhoz, törekvésekŹhez. A Mozgó Világ a fiatal írók, költők, kritikusok, képzőművészek, szociológusok fóŹruma. A műsor is megkísérli bemutatni ezt a sokszínűséget és fiataŹlosságot. Helyet kaptak pályakezdő tizenéves korú szerzők - pl. Sebők János tizenhét gimnazista volt, amikor kisregénye, amelyből az egyik tévéfelgolgozás készült, a folyóiratban megjelent. A marosvásárhelyi Tompa Gábor szintén 18 éves, de a legörgebb szerző is alig lépte túl 30. évét. Feltétlenül foglalkoznia kellett a tévémellékletnek szociográfiával is, hiszen ez a műfaj a Mozgó Világ egyik legjellemzőbb, legfontosabb területe (nemrég lezajlott pályázatukra rövid idő alatt 71 pályamű érkezett!). Sorolhatnánk tovább a műfajokat és az alkotókat - sajnos, az alig több mint 30 percben - nem lehet mindent bemutatni. Fontos, olykor úttörő munkát végez a folyóirat a képzőművészet, a fotóművészet, sőt az új zene bemutatása terén, és esszét, kritikái, vitái is érdekesek. Ezekkel majd a tévémelléklet köŹvetkező számai foglalkoznak. Bár ez az első műsor csak ízelítő, talán sikerül színeket felvillantani a sokarcú folyóiratból és - nem utolŹsósorban - jó szórakozást nyújtani. Ezt reméli az adás szerkesztője: Farkas Katalin."

Az Esti Hírlap május 16-i számában írta (bé):
"A Mozgó Világ tévémellékŹletének első adásában a folyóirat főszerkesztője egy barátjával beszélt, aki szerint a Mozgó Világ: fiatalok gettója. Majd kissé félreérthető módon azzal folytatta a főszerkesztő, hogy szerinte ťazért szükség van erre. Természetesen nem úgy értette, hogy a fiatalok gettójára, hanem a jelentkezés, a bemutatkozás lehetőségére van szükség. A folyóirat létjogosultsága kétségbevonhatatlan. Más kérdés, hogy szükséges-e éppen ennek a folyóiratnak milliósra növelni a példányszámát a tévében, évenként kétszer. Függetlenül a Mozgó Világ szerzőinek egymástól eltérő képességétől, mert ez minden korosztályban ugyanúgy különböző, az, hogy a tévé csak egy, az önmaga körén belül hasznos folyóirat utánfutójaként tud pályakezdő fiatalokat rendszeresen bemutatni, különös önállótlanságot jelez. A Színházi Magazint nem a Film Színház Muzsika után szerkesztik; a TV Híradót nem a napilapok nyomán, a gyerekműsorokat nem a Pajtás újság alapján. Miért éppen a fiatal alkotókkal nem képes a tévé közvetlen kapcsolatot teremteni?"

Május 15. 17.40 Csontváry Koszta Tivadar: Mária kútja Názáretben - Olasz Ferenc rendező és Németh Attila operatőr képzőművészeti filmje.
21.25 2 műsor: a Magyar Televízió II. nemzetközi karmesterversenye - a válogatókról készült első adás. Vezető riporterek Szegvári Katalin és Szilágyi János.

A verseny 16 országból jött 40 résztvevővel indult. A zsűrin és közönségen kívül maga a zenekar is szavaz, s ez egyúttal meghívást is jelent az általuk legjobbnak ítélt karmesternek.
Az első elődöntőt a 2. műsor 17-én 20.01-kor sugározta. A döntő első részét május 21-én 17.00-től, a II. részt és a díjkiosztó ünnepséget 22-én 21.25-től láthatták a nézők az első programon.
A karmesterverseny zsűrijébe a tévé a következő magyar és külföldi vendégeket hívta meg:
ElnöŹkök: Ferencsik János (a döntőben), Erdélyi Miklós (a válogatóban), Lukács Ervin (a középdöntőben), Sándor Frigyes (az elődönŹtőben).
Tagok: Durkó Zsolt, Wolf-Dieter Hauschild berlini főzeneigazgató, Hidas Frigyes, Jussi Jalas, a Helsinki Operaház főzeneigazgatója, Arvid Janszonsz, a Leningrádi Filharmónia karmestere, Dzsono Kahidze, a grúz filharmónia vezetője, Kovács Béla klarinétművész, Mihály András, dr. Karl Österreicher bécsi professzor, Rajter Lajos, a pozsonyi rádió karnagya, Simándy József, Wolfgang Streseman, a nyugat-berlini filharmonikusok intenŹdánsa, Szalatsy István, Vladi Szimeonov Bulgáriából, Carlo Zecchi a római Santa Cecília tanára, valamint az I. verseny első és második helyezettje: Kobajasi Ken-Icsiro és Medveczky Ádám. Zsűritag lett a III. díj jutalmazottja, Ondrej LeoŹnard csehszlovák karnagy is.
A nemzetközi karmesterverseny végeredménye:
Első díjat az óriási siker ellenére sem ad ki a zsűri, 2. díjat nyer Vlagyimir Verbickij (Szovjetunió) és Jerzy Salwarowski (Lengyelország), 3. díjas Dávid Ramadanoff (Egyesült Államok) és Karolos Kaspar-Trikolidis (Görögország), közönségdíj: Uri Mayer (Kanada).

Az Élet és Irodalom 1977/22. számában Váncsa István írta, részlet:
"...Hogy az első díj visszatartása nem tett jót a verseny nemzetközi tekintélyének, az kézenfekvő. Más szempontból viszont mit sem jelent, hiszen egyetlen ilyen verseny van a világon, s ami egyedülálló, az szükségképp a legjobb. Egyébként pedig - legalábbis szerintem - a második nemzetközi karmesterverseny objektíve is színvonalasabb volt, mint az első, versenyként is és tévé-produkcióként is. Az pedig akár szimbólumként is felfogható, hogy a rendező személyében Apró Attilát, a zenei rendezők versenyének egyik győztesét dicsérhetjük. Összegezésként alighanem túlzás nélkül állíthatom, hogy a tévé zenei osztálya a két karmesterversennyel, a rendező versennyel és az összes többi műsorával már eddig is hasonlíthatatlanul sokat tett a zenei műveltség terjesztése, általában a közművelődés érdekében, valósággal forradalmi cselekedeteŹket vitt végbe, s mint ilyen, az egész televízió elé példaként állítható. Ezzel nem azt mondom, hogy revolúciót várok más műfajokban is, ugyan; csak evolúciót. Abból is csak egy kicsit. Picikét."

Május 17. 19.30 a TV Híradó beszámolt Gilbert Becaud budapesti vendégszerepléséről, a művésszel Ránki Júlia riporter beszélgetett edelényi Gábor és Hadházy László kamerái előtt.
FOTO770517 becaud

Május 19. 19.30 Louis Corvalan, a chilei Kommunista Párt főtitkára május közepén Budapesten tartózkodott. A TV Híradó beszámolt arról, hogy fogadta őt Kádár János, az MSZMP első titkára, a találkozón jelen volt Biszku Béla is, valamint Maróti László, a KISZ KB első titkára. Ugyanezen a napon hosszú tudósításban számoltak be arról a nagygyűlésről, melyet a Sportcsarnokban rendeztek Corvalan részvételével. A HÉT-ben 22-én Horvát János készített interjút a chilei pártvezetővel.
21.00 Most mutasd meg! - új vetélkedő sorozat indul. Műsorvezető Vitray Tamás, vezető-operatőr Abonyi Antal, rendezte ifj. Bodnár István.

A Magyar Hírlap június 28-i számában írta Hegyi Gyula, részlet:
"...Minden eddigi vetélkedőnél újszerűbb Vitray Tamás Most mutasd meg! című műsora. Az Amerikából jöttünk, mesterségünk címere... elnevezésű gyermekjátéknak ez a modern, televíziósított változata a jelbeszéd ifjú mestereinek izgalmas, pergő párbajait mutatja be. S bár a játék szigorú szabálya, hogy beszélni nem szabad benne, s csak jelekkel, mutogatással szabad kifejezni a feladatul kapott fogalmat, aligha kétséges e vetélkedő nyelvi jellege. Anyanyelvünkről, az emberi gondolkodásmód és kifejezés bonyolult és lebilincselően érdekes kapcsolatairól tanul e műsorból a versenyző és a néző egyaránt. Komoly és alapos elemzést érdemelne, hogyan érvényesülnek a fogalomalkotás szabályai, a nyelvi strukturalizmus feltárta törvényszerűségek e néhány tíz másodpercnyi játékokban; hogy e vetélkedő mennyire képernyőre termett, s ugyanakkor mindenütt eljátszható; hogyan tárulnak fel sajátos emberi jellemek és kapcsolatok a műanyag szivacsért és egyéb zsákbamacskáért folytatott versenyben. Mindez a tudományoskodás alighanem felesleges: a vetélkedő minden nagyszerűsége mellett elsősorban azért sikeres, mert mind díjaiban, mind formáiban elkerül minden fontoskodást, s a szó igazi értelmében játékos tud maradni. (Félreértés ne essék: nem a Magyar Televízió költségvetését féltem, amikor a szerény díjakat dicsérem: ám a jutalmak inflációja a mindig gyanakvó, az óhatatlanul kicsit kívül rekedő nézőt minden vetélkedőŹben sérti.) A Most mutasd meg! megmuŹtatta, hogy éppen a legegyszerűbb szellemi játékok a legizgalmasabŹbak: s bonyolult segédeszközök, sokkötetes lexikonok nélkül is lehet izgalmasan, tanulságosan játŹszani. Az igazán jó játékra is fel kell persze készülni, el kell sajátítani szabályait: de összehasonlíthatatlanul többet tanul belőle, és általa a résztvevő és a közönség: egyaránt. Ezért jó játék Vitray játéka."

Május 21. 20.01 a 2. műsoron ONeill: Vágy a szilfák alatt - színmű közvetítése a József Attila Színházból, felvételről.

Május 22. 17.00 élő közvetítés a Forma 1 autóversenyről Monacoból, riporter Dávid Sándor.

Május 25. 20.00 Alizka - Sárdi Anna szerkesztő, Szabó Árpád operatőr, Szemes Marianne rendező dokumentumjátéka. Szereplők Almási Éva és Cserhalmi György.
23.05 a tévé az érettségizők és egyetemi felvételizők segítségére siet: ismerteti a vizsgafeladatok megoldásait (24-26. között esténként)!

A Petőfi Népe május 31-i számában írta H.N., részlet:
"Az anyai ösztön talán a természet leghatalmasabb parancsa. Az utód, a gyermek utáni vágy elapaszthatatlan. Boldogtalan, kit a sors megfosztott az életŹadás, gyermeknevelés örömétől. Százan, ezren tépelődnek hazánkban, hogy vállalŹják-e a házasságon kívül gyermekáldást, az ezzel járó megaláztatásokat. Nagy szomorúság, bánat, ha értelmes, egészséges nők hiába keresik illő párjuŹkat, azt a férfit, ki a házasság tartósnak remélt köŹtelékében apja lesz gyereküknek. A bajai járás egyik nagyközségében egy harminc éves lányt tagadott meg családja, mert egyszülöttŹjük gyereket akart. Most szüleitől távol neveli az apróságot. Ki nem hallotta, hogy jó néhányan azért mentek férjhez - egyeztek meg egy formális házasságban -, hogy neve legyen a gyereknek. Iszonyatosan nehéz a megoldás egyén és közösség számára. Szemes Marianne író-rendező kezéből kicsúszott a téma, a 34 éves Alizka sorsa, döntése nem vált közüggyé, mert a mellékes szálak elterelték a fiŹgyelmet iszonyatosan nehéz helyzetéről, a társadalŹmi szokások és a természeti törvények ütközéséről. Mit érdekel engem, a nézőket, hogy a történet valódi-e vagy sem. A történetet nézve idéződjenek fel bennünk hasonló esetek, szituációk! Az ál-dokumentumjátékban a környezetrajz a sikerültebb. Ki nem találkozott ilyen, gügyeségekkel, szórakozás, művelődés címén ajánlható kulturális felelőssel, az üdülőben gátlásaiktól megszabadulóťkancaterelgető izompacsirtákkal, butuska szalmaözvegyekkel. A mama kedvence, a 34 éves Alizka látja a sok álságot, csalást és csalattatást. Felismeri, hogy szenŹvedélyes szerelem nélkül nincs tartós kapcsolat. Visszalép a kínálkozó, társadalmilag egzisztenciálisan előnyösnek látszó házasságtól. Gyereket akar, erősét, frisset, vért a véréből. A visszahúzódó üvegházi nő maga keresi partnerét, keresi a szinte reménytelen helyzetből a kiutat. Jól döntött? Miért döntött így?
Sajnos, ezekről a mellékes kérdésekről keveset tudtunk meg a dokumentumjátékból. TapasztalaŹtaink, ismereteink egészítik ki, kapcsolják össze a látottakat..."

A Tolna megyei Népújság május 31-i számában Csányi L, részletek:
"A dokumentumjáték végén megszólaltatott bíró-asszony azt mondja, hasonló eset több van. mint gondolnánk. Ha valóban több van, az elég baj, bár ebben az esetben végképp nem tudni, hogy a több vajon minél több, s ez sokat jelent-e vagy keveset. Bárhogy legyen is, Alizkával mégiscsak baj van, amit az is mutat, hogy a szerzőrendező Szemes Marianne rádióújságbeli nyilatkozatában nem győz magyarázkodni, s azt sem tudja, hogy Alizka életből lemásolt sorsa jóra fordul-e, avagy sem. A szerzőnek ezt nem is kell tudnia, azt ellenben mindenképp, hogy mit akar ábrázolni, az élet ellesett részletét milyen szándékkal mutatja fel. A filmbeli (és az életbéli) Alizka fellázad sorsa ellen, mert végre megkérdezi magától: miért kell alávetnie magát a konvencióknak, miért kell boldogtalannak lennie? Csakhogy már ez a kérdésfelvetés is rossz, ugyanis két olyan fogalmat állít egymás mellé, amelyek önmagukban nem ellentmondóak. A konvenció és a boldogtalanság nem egymást kizáró fogalmak, s ha behelyettesítjük a házasságot (a filmben ugyanis e körül forog minden), akkor Szemes Marianne logikája szerint a tétel így alakul: A konvenció = boldogtalanság, a házasság = konvenció, tehát a házasság boldogtalanság. Ez pedig még akkor, sem igaz, ha valóban sok a rossz házasság...
A valóŹságos Alizkának ismeretlenül is minden jót kívánunk, bár nem valószínű, hogy valaha is boldogulni fog. De mit akart Szemes Marianne filmje? Alizka a boldogtalanság megszállottja, mire figyelmeztethet hát magaválasztotta, extrém sorsa? Vagy csak azt akarta Szemes Marianne megmutatni, hogy ilyen az élet? De nem ilyen, legföljebb ilyen is van, csakhogy ebből hiányzik az a klasszikus tragikai elem, ami kiválthatná rokonszenvünket. Alizka tehát egyedül megy a maga útján tovább, mi pedig konvencióból - bár egy órán át igyekeztek meggyőzni arról, hogy a konvenció milyen csúŹnya dolog - tehát igenis konvencióból minden jót kívánunk neki, s aztán vállat vonunk és végezzük tovább a dolgunkat."

A Magyar Sajtó 1977/5. számában Nagy Richárd, az MTV elnöke írt cikket A Magyar Televízió körzeti stúdiói címmel:
"A televízió világméretű fejlődését változatlanul a dinamikus növekedés jellemzi. A rádió- és televízió világkatalógus szerint fölŹdünkön jelenleg 366 millió a televízió készülékek száma. Az évi növekedés meghaladja a 7 milliót. Egyre nagyobb tért hódít az egész világon a színes televíziózás. Nemcsak a vevőkészülékek, hanem a tévé adóállomások és tévé reléállomások száma is rendkívül gyorsan szaporodik. Az utóbbi években az egy centrumú televíziós rendszerek mellett rohaŹmosan szaporodnak a körzeti, regionális teŹlevíziós stúdiók.
A magyar televíziózás fejlődése különösen az elmúlt tíz évben volt rendkívül erőteljes; a tévékészülékek száma immár elérte a 2,5 milliót. Ez azt jelenti, hogy a családok több mint 80 százaléka rendelkezik tévékészülékkel. Néhány éven belül bizonyosan elérjük azt, hogy gyakorlatilag minden családnak lesz tévékészüléke. A Magyar Televízió ez évben már 3800 órán át sugároz műsort. Televíziónk azonban az elmúlt 20 évben csak Budapesten építette ki stúdió rendszerét, és műsorai abszolút többségét is Budapesten készítette. Ez az egyközpontúság két évtizeŹdi indokolt volt, hiszen Magyarország területe nem nagy. Területi szempontból látszólag semmi sem indokolná a regionális stúdiók létrehozását. Más szempontból azonban nemcsak indokolttá, hanem a fejlődés szükséges lépcsőfokává vált. Jelentkeztek ugyanis az egyközpontú televíziós rendszer árnyoldalai, gondjai. Kettőt ezek közül megemlítek.
1. A műsorok készítésének folyamata olyan mértékű koncentrációt hoz létre, hogy a közreműködők foglalkoztatása ugrásszerűen megnövekedett. Jelenleg a Magyar Televízió 2800 belső, és 6000 külső munkatárssal valósítja meg feladatait. Ezen kívül 1976-ban 570 fővárosi és 120 vidéki színész szerepelt a tévé műsoraiban egy vagy több alkalommal. Egyre nehezebbé válik a televíziós műsorokban résztvevő művészek és egyéb személyiségek idejének egyeztetése. Különösen nehéz a színészeknél, mivel a gyártott tévéjátékok és tévéfilmek száma igen megnőtt (1977-ben eléri a 130-at) - ez már szinte megoldhatatlan feladat elé állítja a televíziót. A színészek munkaideje megoszlik a színház, a filmipar, a televízió, a rádió, a szinkrongyártás és az egyéb területek között. A magyar filmipar ugyan évente nemigen gyárt 20 játékfilmnél többet, mégis a 130 tévéfilmmel és tévéjátékkal együtt ez már olyan mértékű színész igénybevételt jelent, amely hovatovább megakadályozza a televíziós műsorgyártás további növekedését. Nem vitatható, hogy a színésznek, aki főállásban a színháznál dolgozik, munkájára elősorban ott tartanak igényt. A tévé nagymértékű műsornövekedése azonban új és ellentmondásos helyzetet teremtett. A vidéki színészek budapesti foglalkoztatása még nagyobb nehézségekbe ütközik, mint a budapestieké a távolságok miatt; bonyolultabb kikérésük a vidéki színházaktól, és távollétük az utazás miatt még több időt vesz igénybe. A körzeti stúdiók a helyi színészekkel nyilvánvalóan könnyebben tudnak dolgozni.
Egy más oldalról tekintve pedig: mivel a színészek száma nem növekedett az igénybevételükkel arányosan, óhatatlanul bekövetkezett a színészek túlfoglalkoztatottsága. Nagyon sok tévénéző jogosan tette és teszi szóvá, hogy legkülönbözőbb műsorainkban is ugyanazok az arcok nagyon gyakran térnek vissza.
2. A másik - és alighanem a lényegesebb - ok, ami miatt indokolttá vált az egyközpontú televíziózás feloldása, tehát a körzeti stúdiók létrehozása: országunk területeinek, körzeteinek, nagyvárosainak rendkívül gyors, szinte viharos társadalmi, gazdasági, kulturális, tudományos fejlődése. Ez egyszerre teszi lehetővé és szükségessé e körzetek életének élőbb és konkrétabb bemutatását, a körzetben található értékek televíziós feldolgozását.
Mindezek összesített hatására már 7-8 évvel ezelőtt felmerült a gondolat, majd megszületett a döntés, hogy Magyarországon is létre kell hozni a Magyar Televízió körzeti stúdióinak rendszerét. Határozat született arŹra, hogy hazánk öt nagy városában: SzegeŹden, Pécsett, Debrecenben, Miskolcon és GyőŹrött kell kialakítani a televízió regionális stúŹdióit.
Több év telt el az előkészítő munkával. A megvalósítás elhúzódásának elsősorban anyagi és technikai okai voltak. Végül pártunk Központi Bizottsága Agitációs és Propaganda Bizottságának határozata nyomán 1976. november 24-én került sor Szegeden és Pécsett az első két körzeti tévéstúdió megindítására. E két körzeti tévéstúdió hatóköre 3-3 megyére terjed ki. Mind a hat megyének párt és tanácsi vezetői aktívan részt vettek a körzeti tévéstúdiók létrehozásában, jelentős anyaŹgi és erkölcsi támogatást adtak.
A szegedi Körzeti TV Stúdió körzetéhez Bács, Békés és Csongrád megye tartozik. E délalföldi körzet jelentőségét az alábbi adatok is mutatják: a három megye területe meghaladja a 18 ezer km2-t. Lakóinak száma több mint 1,5 millió; 315 ezer tévé-vevőkészülék működik.
A Délalföldön amellett, hogy kiemelkedő mezőgazdasági kultúrával rendelkező terület, az utóbbi években végbement iparosodás eredŹményeként sok új korszerű üzem jött létre. Itt található a magyar olajbányászat központja. Jelentős gép- és műszeriparral rendelkezik. Új üveg- és kerámiaipari üzemek jöttek létre; textil és gumiipara ugyancsak jelentős. Élelmiszeriparának súlya kiemelkedő. A maŹgyar szalámi termelés közel 60 százalékát, a fűszerpaprika termelés 99 százalékát a délalföldi körzet állítja elő. Virágzik a terület gabona, zöldség-gyümölcs, baromfi termelése is; az ország egész mezőgazdasági termeléséŹnek egynegyede e három megyéből kerül ki. 19 tudományos kutató intézet működik a körzetben. Három állandó színházi társulattal rendelkezik. Mellettük kiemelkedő jelentőségű a Gyulai Várszínház, és különösen a Szegedi Szabadtéri Játékok kulturális missziója.
Ezen túl 6 irodalmi színpad, 9 táncegyüttes 10 zenekar és 14 énekkar és több más művészeti együttes végez kiemelkedő munkát a körzetben. Figyelmet keltenek az ott működő nemzetiségi művészegyüttesek is.
A Pécsi TV Stúdió körzete Tolna, Baranya és Somogy megye. E dél-dunántúli körzet 14 ezer km2 területtel rendelkezik, amelyen 1,2 millió lakos él. A körzetben 245 ezer tévékészülék működik. A terület földrajzi, éghajlati és települési viszonyai is rendkívül sokrétűek. Jellemző, hogy a nagyobb központok mellett sok az apró település. A körzet fejlett szén és uránbányászattal rendelkezik, és jelentős cement, farost és kerámiaipar is működik. Gép- és műszeripara rendkívül gyorsan növekszik. Kiemelkedő jelentőségű országos beruházás folyik itt a Paksi Atomerőmű létrehozására. Számottevő még a bőr-, a konzerv- és a zománcipar. Egyre nagyobb mértékben hódítanak tért a mezőgazdaságban az iparszerű termesztési rendszerek. A körzetben két színház, opera és balett együttes, 4 művelődési központ, 7 kiemelt művészegyüttes működik. Több egyetem, főiskola, oktatási és kutatási intézmény növeli tovább a körzet jelentőségét.
A körzeti tévéstúdiók alapvető feladata párŹtunk és kormányunk politikája megvalósítását segíteni, a televíziós műfajok sajátos eszközeivel. Tevékenységük három alapvető területre terjed ki.
Feladataik:
A) Műsorokat készíteni a központi tévéadó számára, támaszkodva a körzetben működő színtársulatokra, kulturális, tudományos, okŹtatási és egyéb intézményekre.
B) Önálló műsort készíteni és sugározni saját körzetük területére a körzet politikai, gazŹdasági, művészeti, közművelődési életéből.
C) A televízió számára külföldről vásárolt filmeket szinkronizálni.
A körzeti stúdiókat fokozatosan alkalmassá kívánjuk tenni arra, hogy politikai és ismeretterjesztő műsorokat, tudósításokat és önŹálló művészeti alkotásokat tudjanak létrehozni, és képesek legyenek közvetíteni a körzetŹől politikai, művészeti és sporteseményeket.
1976-ban tehát Pécsett és Szegeden létrejöttek (ideiglenes elhelyezésben) a tévéstúdiók. Megkezdték, illetve folytatták munkájukat a TV Híradó helyi részlegei. Létrejöttek a körŹzeti stúdiók működésének személyi és technikai alapjai. Jelenleg egy-egy stúdióban 56 munkatárs dolgozik; mindnyájan intenzív okŹtatásban vesznek részt a központi stúdióban és tanulásuk közben próbaműsorokat is kéŹszítenek. Műsoraik rendszeresen jelentkeznek havi 30 percben az I. és II. csatornán. 1977. második felében már kéthetenként 30 perces önálló műsorral jelentkeznek, és ezen kívül készítenek 3-5 művészeti műsort is. Ez év folyamán kerül sor a körzeti stúdiókban az önálló filmes stáb és az elektronikus képrögzítős közvetítő kocsi stábjának létrehozására. Az év végére tehát teljessé válik a pécsi és szegedi stúdió ideiglenes működésének kiépítése.
Mindezzel párhuzamosan folyik a végleges stúdió-rendszer műszaki tervezése, illetve kivitelezése. Egy-egy körzeti stúdió kiépítésének, felszerelésének összköltsége eléri a 120 millió forintot. A végleges körzeti stúdiókban a mobil televíziós technika mellett már korszerű stabil televíziós technikát is kiépítünk. Önálló körzeti műsoraik sugárzására csak azután lesz lehetőség, ha létrejöttek Pécsett is, Szegeden is a végleges stúdiók. Előzetes terveink szerint kezdetben hetenként jelentkezne önálló körzeti tévéadással a stúdió, éspedig 40-60 perces műsorral. A saját körzet számára sugárzott műsorok időpontját úgy kívánjuk majd megválasztani, hogy ne ütközŹzenek a központi I-II. műsorcsatorna adásaival. A mikrohullámú összeköttetés teljes kiépítése és a körzetekben működő tévéadók és relék továbbfejlesztése után technikailag olyan helyzetbe kerülünk, hogy minden nehézség nélkül képesek vagyunk két- és többoldalú összeköttetéssel biztosítani a televíziós műsoŹrok áramlását Budapest, Szeged és Pécs között.
A körzeti stúdiók, mint a Magyar Televízió önálló főszerkesztőségei működnek. Munkájukat éves terv alapján végzik, önálló költségvetéssel. A két körzeti stúdió fiatal munkatársi gárdája nagy lelkesedéssel és szorgalommal fogott a munkához. Eddig elkészített műsoraik tematikája jótékonyan színezi a központi csatornák műsorait. A végleges stúdiók felépítésével mintegy 3,5 ezer m2-es televíziós munkaterület jön létre, amelyen az önálló televíziós munka minden szakterülete megtalálható. E stúdiók rendelkezni fognak azzal a természetes előnnyel, hogy műsorgyártásuk technológiája már alkalmazhatja mindazt a korszerű elemet, amelyet a technikai fejlőŹdés létrehozott. A körzeti stúdiók televíziós munkatársainak végleges létszáma várhatóan 80 -100 között fog alakulni. Már működő két körzeti stúdiónk tapasztalatai alapján előkészületeket teszünk a további körzeti stúdiók létrehozására. Előrehaladott állapotban van a Debreceni és Miskolci Körzeti TV Stúdió tervezése; ezek várhatóan a folyó ötéves terv vége felé kezdhetik el működésüket. Az ötödik - győri - körzeti stúŹdió létrejötte már láthatóan áthúzódik a 6. ötéves terv időszakára.
Összegezve elmondhatjuk: a magyar televíziózás történetében jelentős fordulat a körzeti stúiók megindítása. A már látható előnyös tulajdonságok - az elkerülhetetlen kezdei nehézségek ellenére is - jelentős szerepet játszanak a televíziós műsorkészítés egy-központúságával járó hátrányok enyhítésében. Az új körzeti stúdiók rendkívül gyorsan beilleszkedtek körzetük társadalmi életébe és a helyi politikai, állami, társadalmi szervek és szervezetek jelentősen támaszkodnak kommuŹnikációs munkájukra."

Június

Elhunyt az egyik legszebb orgánumú, legszebben beszélő - épp ezért a mikrofonok előtt különösen kedvelt - magyar színész, Básti Lajos.
Gyulai Istvánt, a Televízió sportosztályának munkatársát választják a Nemzetközi Sportújságíró Szövetség főtitkárhelyetteséŹvé.
A Prix Futura elnevezésű nyugat-berlini tévéfesztivál zsűrije oklevéllel jutalmazza A halhatatlanság halála című, Isaac Asimov-írásból készült tévéjátékunkat. (Rendező Rajnai András.)
Belga-magyar és algériai-magyar rádió- és tévéegyezményt írnak alá Budapesten. Belga részről az egyik aláíró Roger Van-germée, a neves rádiós-televíziós teoretikus.
A harminckét ország részvételével folyt prágai tévéfesztiválon a tévéjátékok Intervízió-díját Galgóczi Erzsébet - Nemere László Tizenegy több, mint három című darabja nyeri el. A zenés drámai művek legjobb tévé-átültetéséért járó díj ugyancsak a mi produkŹciónké: Hidas Frigyes - Seregi László - Horváth Ádám A cédrus című Csontváry balettfilmjéé.

Június 2. - 6. között tartották Kairóban a Tv Híradó Főszerkesztők Világértekezletét, a Magyar Televíziót Matúz Józsefné főszerkesztő képviselte. A találkozón 81 főszerkesztő volt jelen, de képviseltette magát a Visnews, UPI, SBS, ETES, MENA nemzetközi filmhírügynökség, de ott voltak az ENSZ és az UNESCO megbízott képviselői is. (Az első ilyen műhelyértekezlet 1973-ban Kölnben volt). Az amerikai tévétársaságok nem mentek el a konferenciára.
Matúzné jelentéséből részletek:
"A legfontosabb, amit látnunk kell, az, hogy a világméretű hírcsere komplex terve kidolgozott. Az óriási szakembergárdával, pénzügyileg megalapozottan, káderképzési és továbbképzési rendszerrel, helyszíni gyakorlati tanácsadással - minden részletében - végiggondolt és szívósan kivitelezendő nyugati terv a megvalósulás útján van.
Az eltelt négy év bebizonyította számos fejlődő országnak, hogy a nyugati hírközlőrendszerhez való csatlakozás alkalmas arra, hogy ezáltal vizuális információk birtokába jussanak. Úgy tűnik néhány év alatt sikerült összehangolni a regionális központok felépítési metódusát és működési elvét azért, hogy alkalmassá váljanak a kontinensek közötti hírcsere lebonyolítására... Beszámoló hangzott el a tanácskozáson az URA (ázsiai regionális hírcsere központ) 1976-os létrehozásáról - Kuala Lumpur-i központtal - és első féléves kísérleti munkájukról. Ide csatlakozott Malajzia, Indonézia, Szingapúr, Fülöp-szigetek, Thaiföld, Japán, Hong-Kong, Dél-Korea, Új-Zéland. A nyugat ázsiai központ (URA) Teheránban jött létre (Irán, India, Pakisztán, Banglades, Törökország, Mauritius)."
(Magyar Országos Levéltár XXVI-A-9 41 doboz MTV iratok.)

Június 3. 20.25 Illés Endre: Aki szeretni gyáva - tévéjáték. Dramaturg Katona Márta, vezető-operatőr Ráday Mihály, rendező Lehel György. Szereplők: Halász Judit, Balázsovits Lajos, Tordy Gáza, Juhász Jácint, Ujlaky László, Dunai Tamás, Komlós Juci, Farkas Zsuzsa, Raksányi Gellért, Maros Gábor, Hegedűs Erzsi, Csákányi Eszter, Kovács Nóra fh., Pobozsnyi Ágnes fh., Medgyessy Pál, Zsolnai András, Molnár Zsuzsa fh., Szabó Ferenc, Putnik Bálint, Vadnai Éva.

Június 4., a 2. műsoron Nyári színházi esték, Schiller: Stuart Mária - tragédia közvetítése a Kecskeméti Katona József Színházból, felvételről.

Június 6. 19.30 a TV Híradó beszámolt arról, hogy Kádár János Rómába érkezett, ahol tárgyalt az olasz politikusokkal, Andreottivel, Leone-val, Longoval és Berlinguerrel. Június 9-én látogatást tett a Vatikánban, a Híradó kamerája (Moldoványi Ákos szerkesztő-riporter, Márton József operatőr) elkísérte a Szent Péter Bazilikába is, ahol megtekintette a Pietat. VI. Pál pápával való találkozásáról mozgógép nem készült. A hét végén A HÉT-ben a stáb a velencei kirándulásról is beszámolt - Kádár János és felesége egy vaporettóból kiszállva sétált, kézen fogva a Szent Márk téren.

A Magyar Nemzet június 15-i számában írta (m-a):
"Róma, Velence. A hét kétségtelenül legérdekesebb húsz percével A Hét című műsorában szolgált a televízió. Kádár János olaszorzági útjáról, tárgyalásairól, látogatásairól számolt be képben és kísérősövegben, a húsz perc legjavát az MSZMP KB első titkára római sajtóértekezletének szentelve. Amilyen izgatottsággal intézték a világsajtó képviselői kérdéseiket a vezető magyar politikai személyiséghez, olyan higgadtan, kiegyensúlyozottan és őszintén válaszolt ő még az úgynevezett kényes kérdésekre is. A képernyő kíméletlen tükör, elárul akármilyen apró zavart; leleplez kertelést, kimutatja a lényeg bármilyen ügyes megkerülését. A képernyőn a magyar nézők megelégedetten láthatták, hogy Kádár János minden kérdésre, noha rögtöŹnözve, de a rögtönzést meggyőződése, világpolitikai tapasztaltsága, államférfiúi bölcsessége és embersége szilárd alapjára támasztva válaszolt. Komoly és súlyos mondandóit időnkint egy-egy futó mosollyal tette könnyeddé, közvetlenné és nemcsak politikailag, hanem emberileg is hitelessé. Meleg jó érzés fogta el a nézőt, látva, hogy hazája, nemzete képviselője milyen biztonsággal és személyes erővel lép a tájékoztatás olyan világfórumai elé, amilyen ez a nemzetközi sajtóértekezlet volt. S nemcsak jó érzés, hanem sok nézőt az emlékei melege is elöntötte, megpillantva Kádár Jánost megilletődötten állni Michelangelo ismerős Pietája előtt, végiglépni a Vatikánban a pápai gárdisták ismert, színes sorfala közt, néhány órával később beszállni a velencei vaporettóba, amely végigsuhant a Canal Grande ismerős palotái között, az ismerős Rialto-ív alatt. Sok néző szemében ismerős volt a táj, a város, sok nézőnek most lett személyes ismerőse az Olasz KP két vezetője, mert a legismerősebb magyar politikai személyiség találkozott velük. Az érdekes képbeszámolót Sugár András riportjai kísérték színes és értő szöveggel."

A látogatást a politika és a tévé vezetője, Nagy Richárd is igen fontosnak ítélte meg, ezért a hónap végi (június 21.) vezetői értekezleten külön napirendi téma is volt az olaszországi út. A vezetői ülés napirendjén volt a Közművelődési Igazgatósághoz tartozó főosztályok 1978.évi műsorterve. A vita lezárásaként, a jegyzőkönyv szerint Nagy Richárd elnök így összegzett:
"A tervezetet elfogadjuk. Ragyogó. Hát akkor a következőt: hát nézzük az egészet. Az első dolog, amit mondanék, hogy a megszokott évi átlagtól is eltérően jobb, kiművelt terv. Nem is voltak különösebb bajok az Ifjúságinál."
A jegyzőkönyv szerint az ülés elején Nagy Richárd elnök hosszan ismertette azokat a témákat, amelyekkel a Központi Bizottság ülése foglalkozott, és amelyek szerinte fontosak lehetnek a műsorkészítő munka szempontjából is. A nemzetközi kérdések ismertetésénél külön kiemelten beszélt az olasz majd a vatikáni kapcsolatról is. Részlet:
"...Olaszországgal elég jelentős volumenű a gazdasági kapcsolat, még akkor is, hogy ha a marhahús embargójuk, amit ugye már gyakorlatilag ad acta tettek mindenféle kiskapuval, nagyon jelentősen zavarta a mi külkereskedelmi helyzetünket. De ennek ellenére egy biztos, hogy az ő szándékuk, ami államilag velünk, szóval az akaratuk szerint, úgy néz ki, hogy nem olasz belpolitikai kérdés volt az, hogy ők velünk rontsák a gazdasági kapcsolataikat, hanem külső nyomás, amit az EGK rájuk erőltetett. Ez fel fog oldódni és ugyanakkor olyan előnyös kapcsolati lépésük van velünk, amit ők szeretnének kihasználni... Ezért a szerkesztő elvtársak figyelmét először felhívnám arra, hogy jó lesz gondolkodni az olasz-magyar reláció gazdasági vonzatának utánkeresésével, egyeztetve a külkereskedelmi szervekkel.
Második tanulság: Mivel jelentősen szóba került a kommunikáció kérdése a két olasz és magyar relációban, szó szerint a Magyar Rádió, Televízió és harmadiknak mondták a sajtót, hát nem tudom miért, ott lehet, hogy fordítva van a problémájuk, nekünk is folytatni kell azt a munkát, ami már ott tart, hogy ugye magyar ajánlat kint van Rómában, és valamikor várjuk ide a nemzetközi igazgatót, hogy véglegesítsük a RAI-val való egyezményt. Úgy, hogy mi a magunk részéről készen állunk erre a további kapcsolatok kibontakoztatására..."
Hosszan foglalkozott Nagy Richárd a vatikáni kapcsolattal - valószínűleg a KB is, részlet:
"Ami a Vatikánt illeti: Nagy vita volt itthon is az indulás előtt, hogy Kádár elvtárs találkozzon-e a Pápával, vagy ne találkozzon. Végül abban maradt ugye a vezetés, hogy nekünk az égvilágon semmi vesztenivalónk nincs, csak nyerhetünk ezen az ügyön, mert csak a magyar egyházügyek rendezésében nekünk előkelő pozíciónk van. Tehát nincs olyasmi - miután Mindszenti elhagyta a terepet - nincs olyasmi, ami miatt most kellene nekünk ennyire körtáncot járni. Na, végül is sor került erre és ez a döntő. Várakozáson felül pozitívabbnak sikerült, mivel a VI. Pál a 23. Jánosnál tovább ment abban a nyilatkozatban, amit váratlanul tett a Kádár elvtárs előtt és alá is írta rögtön kézzel és átadta. És amit majd változtatás nélkül - mert nem tudom eddig, valahogy a kommunikációs zűrzavarban valamit javítottak bele a Pápa szövegébe, ami nem szabad, nem való, úgy, hogy nem lehet stilizálni a Pápát, meg átírni. Valaki átírta, holott minden idők legjobb szövege, amit mostanában a Vatikántól el lehet várni. Azért történelmi jelentőségű, mert a magyarok váltották ki. A Magyar Népköztársaság és az Egyház - most ne keverjük a vatikáni államot ide - a Vatikánnal, mint egyházzal való kontaktus rendezés váltotta ki a Pápából, meg azok a realitások, amiket lát, hogy hogyan viselkednek vele szemben Lengyelországban, meg Csehszlovákiában. Hát úgy, hogy a magyarokkal való tárgyalásosi (így van írva!) magatartásukat rendkívül nagyra értékelték. A rugalmasságot külön megköszönték, hogy ilyen jó szándékú és új utat kereső, és tényleg a megegyezést komolyan vevő munkát megköszönte a Pápa Kádár et.-nak, mondván, hogy az állami egyházügyi hivatalunkkal nagyon jó viszonyunk van. Mondtuk, hogy nekünk meg a Lékaival nemkülönben. Egyébként a Lékai csinált egy olyasmit, hogy üzent a Kádár elvtárssal a Pápának, hogy üdvözli. A Kádár et. nem tudta, hogy most mit csináljon, hát most hogy szokás ezt mondani. Amikor jó hangulat volt; hogy nem tudja, hogy ez diplomáciailag rendben van-e, de ő köteles azért elmondani, hogy a Lékai bíboros érsek azt mondta, hogy üdvözli. Azt mondta: hát tényleg nem diplomáciai szokás, de nagyon örül ennek az üzenetnek és engedje meg, hogy most ő viszont üdvözölje a Lékait. Gondolkodott a Kádár et., hogy most meddig fogja hurcolni ezt az üzenetet, de azt átadta, mert jó hangulatban adta át. Mondom: a pace min teris-ben túlmegy a szöveg. Ami nagyon fontos, mert emlékeztek, a 23. János volt az, akire azt mondtuk, hogy az ment legtovább abban, hogy kicsit tudomásul vette, hogy van egy szocialista rendszer.
Hát hiába ugrálnak az ittlévő egyházak, csak úgy élhetnek meg, ha szocialista talajon gondolkodnak és nem úgy, hogy itt majd restauráció meg mit tudom én mi lesz. Ezért nagyon fontos számunkra és lényeges is az a két beszélgetés, amelyre nem is számítottunk: egy hivatalos és egy nem hivatalos. Megdicsértük mi is a nem tudom kiket ottan, hogy milyen rendes emberek.
A döntő kérdés, hogy a Vatikán felvetette sumákolva az állami elismerést azzal, hogy a trónteremre rámutattak, hogy itt szokta átvenni a Pápa a követeknek a megbízólevelét és remélik, hogy a magyar nagykövet is egyszer majd itt átadja. Mondta Kádár et., persze, hogy hogyan látjuk, hogy itt szokta átadni. Tovább mentek. A Pápa meg azt mondta, hogy elégedettek-e vagyunk azzal a kapcsolatrendszerrel, ami most kialakult. Mondtuk, hogy nagyon elégedettek vagyunk, így tovább. Ő is akart valamit elérni. Állami kapcsolatok szempontjából nekünk nem volna az égvilágon semmi gondunk, csak másoknak lenne gondja, mert akik még eddig sem jutottak el, egyházi szempontból csak összezagyválnánk illetve hát lovat adnánk egy más csapatoknak, nem Magyarországon természetesen.
Ami viszont most elvtársak, az igazodás miatt fontos. Nincsenek katolikus napok. Tehát most nem az jön, hogy most itt valami eucharsztikus kongresszus, meg mi. Mert félreértések ne legyenek: mi az Egyházzal egy kapcsolat rendezési folyamatban vagyunk. Tehát nehogy elkezdjünk itten... nem vált államvallássá. Szóval szeretném hangsúlyozni, hogy valamennyi egyházzal, mert egyébként a főnökünk megmondta a VI. Pálnak, hogy azért őszentsége azt tudja, hogy előbb a protestánsokkal sikerült rendezni, meg a többi csapatokkal, az egyházi csapatokkal, mert a Mindszenti úr miatt ugye nehéz volt. Hát mondta, hogy persze ő ezt tudja és ezért ők az utolsók, a Katolikus Egyház, aki velünk rendezte, gyakorlatilag. Tehát nem ők az élcsapat, bár ők a legnagyobbak, világos. Méreteket illetően.
Úgyhogy katolikus napok nem jönnek, meg egyházi, lelki... ne változtassunk. Az a fajta magatartás, amit tettünk eddig, azt kívánjuk folytatni továbbra is. Tehát az igazodást illetően a politikai szerkesztőségek, közművelődés, ifjúsági: nincsen hittanóra, meg nem tudom én."
(Magyar Országos Levéltár XXVI-A-9. MTV iratok.)

Június 7. 20.00 Hubay - Vass - Ránki: Egy szerelem három éjszakája - zenés dráma közvetítése a Madách Kamara Színházból, felvételről.
20.25 a 2. műsoron Annak ellenére... - dokumentumfilm sorozat indult. Az I. rész címe A kisbányász volt, a film Kereszturi Györgyöt, a Mecseki Szénbányászati Tröszt főaknását mutatta be. Riporter Kántás László, operatőr Forray Tibor, rendezte Bohó Róbert.

Június 9., az Elnökségi értekezlet foglakozott a filmszalagról sugárzott műsorok adásbiztonságának fokozásával. Az MTV Elnöke által 1976-ban létrehozott Technológiai Bizottság (Mátai László, Dobrovics István, Egri Ferenc, Horeczky László, Karsai Nándor, Lénárt István) készítette az előterjesztést május 2-án. Részletek:
"A Magyar Televízióban az összes sugárzott műsorpercek mintegy 40-41%-át a filmszalagról sugárzott műsorok teszik ki. Ha ehhez hozzávesszük, hogy évente kereken 4.000 műsorról van szó, akkor ez már önmagában is indokolja, hogy a téma megoldása elodázhatatlan, s ez arra késztet bennünket, hogy javaslatunkkal - a mai gyakorlattal szemben - sokkal jobb alternatívát ajánljunk.
A filmműsorok sugárzására való előkészítésben a gondok ma három kérdéscsoport körül összpontosulnak:
1./ A sugárzásra előkészített anyagok nem mindig felelnek meg az adástechnikai illetve adásbiztonsági követelményeknek.
2./ A filmszalagok technikai minősége sok esetben nem éri el az optimumot.
3./ A munkaszervezési problémák növelik a program lebonyolítás gondjait...
A munkabizottság javaslatainak lényegét az alábbiakban foglaljuk össze:
a./ Vezessük be az un. két standard-kópiás rendszert.
b./ Hozzunk létre a Televízióban egy olyan önálló részleget (nevezzük ideiglenesen képtechnikai ellenőrzésnek), amely minden kész terméket adástechnikai és adásbiztonsági, továbbá értékvédelmi és technikai minőségi szempontból felülvizsgál..."
Az anyag felhívta a figyelmet a túlforgatási arányok igen magas százalékára és itt sürgős szankciókat sürget. A fekete-fehér filmeknél 1976-ban regisztrált (megvalósult) túlforgatási arány 6,1-szeres, míg a színes filmeknél 8,3-szoros volt! Az ülés jegyzőkönyve szerint nagy vita bontakozott ki az előterjesztésről. Azzal mindenki egyetértett, hogy a filmes anyagok minőségén javítani kell, a megoldásokban nagyban eltértek a vélemények, a vitát elnapolták októberre.
(Magyar Országos Levéltár XXVI-A-9 MTV Iratok.)

A Magyar Újságírók Szövetsége és a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése - a könyv és az olvasás népszerűsítésére kiírt pályázatán különdíjat kapott Moldoványi Ákos, a TV Híradó szerkesztő-riportere.

Június 9. 19.30 a TV Híradó beszámolt Básti Lajos temetéséről.

Aznap elnöki utasítás születik (13/1977) Nagy Richárd aláírásával a sugárzásra nem került műsorok selejtezéséről (Magyar Országos Levéltár XXVI-A-9 MTV Iratok.)

Június 10., dr. Törőcsik Gábor, az Országgyűlés Irodájának vezetője levélben tájékoztatta Nagy Richárdot, a Magyar Televízió elnökét arról, hogy az Országgyűlés Kulturális Bizottsága június 20-án tárgyalja a Magyar Rádió és Televízió 1976. évi költségvetése végrehajtását. Kéri, Nagy Richárd vegyen részt az ülésen, és a vitában esetlegesen felmerülő kérdésekre válaszoljon. Az előterjesztés összegezése a következő volt:
"Az 1976 évi állami költségvetés a Magyar Televízió feladatainak ellátásához az anyagi feltételeket a megfelelő szinten biztosította."
(Magyar Országos Levéltár - XXVI-A-9. 26. doboz MTV iratok.)

Június 11. 17.50 Spanyolország az más - a TV Híradó munkatársainak riportfilmje. Szerkesztő-riporter Regős Sándor, operatőr Edelényi Gábor.
20.15 a 2. műsoron Nyári színházi esték, Moličre vígjátékok: Versailles-i rögtönzés. Közvetítés a szolnoki Szigligeti Színházból, felvételről.

Június 14. 21.35 a 2. műsoron Zola: Germinal - indul az ötrészes BBC-sorozat.

Június 16. 22.00 Kézben a szív - riportfilm. A Debreceni Orvostudományi Egyetemen ebben az évben kezdték meg a mellkas megnyitását igénylő szívműtéteket. Sárdi Anna szerkesztő és Somló Tamás rendező-operatőr mutatta be a klinikán folyó gyógyító munkát.

Június 16-17. között Budapesten, a Magyar Televízióban fogadta Nagy Richárd a belga RTB Televízió vezetőit, R. Wangermee vezérigazgatót (francia nyelvű tv), P. Van de Busche vezérigazgatót, (flamand nyelvű tv), W. Sanders külügyi osztályvezetőt és M. Mignont, a produkciós centrum igazgatóját.
(Magyar Országos Levéltár XXVI-A-9 41 doboz MTV iratok.)

Június 16-án a vezetői értekezlet tárgyalta a Művészeti Igazgatósághoz tartozó főosztályok 1978. évi terveit (előterjesztők Szinetár Miklós, Gellért Endre, Liszkai Tamás, Békés Tamás). Az ülés jegyzőkönyvéből:
Szinetár Miklós szóbeli kiegészítéséből:
"...Elnöki döntésekre, szerkesztőbizottsági döntésekre szorul az is, hogy az egyes nagy akcióink - gondolok itt az itt jelzett nagy vetélkedőkre - mikor kerüljenek az egész televíziós műsor stratégiai szempontjából a legelőnyösebb műsorra. Bizonyos dolgok ebben még hiányoznak. Példaként említem meg csak, kiragadott példaként, hogy ebben nem szerepel, amit folytatni szeretnénk: a Színészmúzeum, ami nagyon fontos szórakoztató műsorunk. Nem szerepel ebben az Írószövetséggel közösen kiírt vígjáték és fiatal írók pályázatának eredményeként befutott azon művek, amelyekre azért még ennek az évnek a folyamán számítunk."
A vitaindítóban elhangzott kérdés, Bernát Rózsa elvtársnő:
"Az egyik az, hogy a Nótaszó az csak úgy sorozatban milyen időközönként megy, milyen sűrűséggel, milyen rendszerességgel megy?
A másik meg, hogy ki a Kokas Klára? Ő nem az a bizonyos államtitkárné, ami a "magyar asszonyok, magyar lányok, magyar ruhák?"
Szinetár Miklós elvtárs:
"A Kodály örökségének a kezelője. Egy nagyon nagy tudós, népzenész. Akire minket fölkértek, hogy az ő általa meghonosított pedagógiai módszert, ami lényegében a Kodály módszernek a továbbfejlesztése..."
Bernát Rózsa elvtársnő:
"Nem ez a régi nacionalista nénike?"
Szinetár Miklós elvtárs:
"Ehhez semmi köze. Nem!"
Az anyag részletes vitájában többek között elhangzott, részletek:
Sándor György elvtárs:
"...A TV szempontjából fontos: egy képernyőn jövünk össze és nagyon fontos, hogy a profilok világosan össze legyenek illesztve és ilyen szempontból akarok egyet s mást mondani. Először azt, hogy az egész Televízió szempontjából nagyon-nagyon jó az a számadat, ami a Szórakoztató Osztálynál van. Ha itt arra gondolunk, hogy 900 perc, mindenekelőtt vidám, igazán mulatságot jelentő műsort helyettesíttetünk 900 perc esetleg kiváló ismeretterjesztő műsorral, akkor ez nem jó. És hogy ha súlypontot kellene képezni, akkor az első lenne, mind a vezetőség mind a Főosztály határozza el, hogy a Szórakoztató Osztályt rendbe kell hozni és meg kell teremteni a feltételeit a folyamatos és színvonalas munkának. Én egyáltalán nem irigylem Kalmár Andrist. Mert eddig, amíg pl. mi a társadalomtudományi területen, vagy a Szórakoztató Főosztály a zene területén egy rendkívül erőteljes hazai háttérrel dolgozik, kitűnő intézményekkel és nagyszerű káderekkel, addig a szórakoztató területünk alig támaszkodhat valakire. És hogy ha meg akarnánk alapozni azt, hogy legalább kéthetenként vagy 3 hetenként legyen egy-egy olyan vidám óránk, amit mindenki szívesen fogad és színvonalával is elégedettek vagyunk, ahhoz rendkívül fontos beruházásokra van szükség szellemiekben és intézményekben...
Hadd hívnám föl egy dologra a figyelmet, kérve különösen Czigány Gyurinak a figyelmét. A TV esti idejében olyan borzalmas erővel zsúfolódnak politikai, ismeretterjesztő és un. prózai, riport, dokumentum műsorok, hogy az egyes művészeti ágak szakszerkesztőségeinek nagyon kell vigyázni arra, hogy ezeknek a számát mivel növeli. Magyarul: a zenei műsoroknak mindenekelőtt zenét kell adni és zenei élménnyel kell népművelni is..."
Bernát Rózsa elvtársnő:
"...Először a Zenei Osztályról. Ismét nagyon érdekes, nagyon jó tervet kaptunk kézbe. Igyekszik az osztály nagyon sokrétű lenni, nagyon sokszínű lenni és ez sikerül is. Én mégis 1-2 dolgot szeretnék javasolni hozzá.
Az egyik dolog az, hogy a Nótaszó havonta egyszer, az nekem túl sok, a nézőknek túl kevés. Olyan levéldömping van a Nóta-szó ügyben, hogy kiderül, hogy nekünk meg kell ugyanúgy oldanunk, ahogy azelőtt volt a könnyűzenét kívánó levéldömping és kívánságok özöne. Most ugyanúgy van a Nótaszóra. Valamiképpen. Ugye, hogy az Egymillió fontos hangjegy-et milyen szépen ellehetett helyezni, milyen szépen el lehetett fogadtatni nem csak azokkal, akik szeretik, hanem a többiekkel is. És most nincs itt szó sem erről a témáról. Ezt meg kell oldani a népzenével is.
Azt hiszem, hogy túl sok a tematikus népzenei összeállítás. A Czigány elvtárs engem nem fog félreérteni, mert túl régen ismerjük egymást ahhoz, hogy tudja azt, hogy én a népzenét nem túlságosan szeretem. De ha egyszer a nézők szeretik, akkor az ő 50 forintjukért nekünk tennünk kell az ő kedvükre is. Úgyhogy én azt javaslom, hogy valamiféle formát kellene találni, ahol nem 10-et egy évben, hanem 40-50-et, vagy 52-t egy évben tudunk csinálni és belehelyezni ezeket a tematikusakat is...
A Szórakoztató Osztály terve. Itt is találtam örömet. Nagyon tetszett az, hogy szélesíteni akarja a kapcsolatát. Ez az egyetlen lehetőség, ahogy meg lehet oldani ezt a problémát, kinevelni, ahogy a Rádió kinevelt magának szórakoztató kádereket, ki kell nevelni a Televíziónak is magának ilyeneket..."
Nagy Richárd elvtárs:
"...És itten visszatérnék arra, hogy Nótaszó, akár Nótaszó, akár nem Nótaszó (Gyuri), mindegy, hogy milyen formában. Ezt a tömegek, a népek mondják, .... hát akkor, mindegy hogy mit mondok - tehát a népzenének, a cigányzenének szóval valamilyen vonatkozásban próbáljuk meg megkeresni, akármilyen kis blokkal is, de legalább - na így mondom - nehogy kiszúrjuk a szemüket, de legalább visszatérőleg jelentkezne ennek a teljesítése. Nem kell túl nagy blokkot erre áldozni, de egy picikével is már lehetne segíteni. A levelek száma őrjítő! És nem tudom, hogy a Rádió miért nem elégíti ki az embereket, mert az nagyon szépen adja ezeket. Hát úgy látszik, a képernyőn is akarják..."
(Magyar Országos Levéltár XXVI-A-9 MTV Iratok.)

Június 17., Nagy Richárd levele Győri Imrének:
"Az Intervízió tagországai ajándékműsort készítenek a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója tiszteletére a szovjet televízió számára. A Magyar Televíziótól a szovjet elvtársak másfél órás műsort kértek. A Magyar Televízió ajándékműsorát már készítjük, mely színes virágcsokorként a két nép testvéri kapcsolatával, a magyar politikai, társadalmi, gazdasági, kulturális és művészeti életünk legjelentősebb területeiről összeállított programmal kívánja köszönteni a 60. évfordulót...
A szovjetek kérték, elvtársak külön is ha, lehetséges, hogy a műsor előtt Kádár János elvtárs egy interjúban emlékezzen meg a Nagy Októberi Szocialista Forradalom nemzetközi jelentőségéről, a magyar és a szovjet nép sok évtizedes testvéri barátságáról és szövetségéről.
Kádár elvtársnak én már szóban említettem ezt a kérést. Most kérem, hogy légy szíves a Politikai Bizottság elé terjeszteni ennek megerősítését..."
(Magyar Országos Levéltár XXVI-A-9 MTV Iratok.)

Június 17. 21.30 Kodály: Jézus és a kufárok. A művet bemutatta és vezényelte Mihály András. Közreműködött Sólyom Nagy Sándor és a Magyar Rádió és Televízió énekkara. A TV Zenei Klubjának nyilvános adása az Állatorvos tudományi Egyetem aulájából, műsorvezető Antal Imre, szerkesztő Felnner Andrea, vezető-operatőr Szalai András, rendezte Bánki Iván.

Június 18. 17.05 A hetvenes évek Amerikája - indul a képernyőn Valentyin Zorinnak, a Szovjet Televízió főkommentátorának az Egyesült Államokról készített sorozata.

Június 19-20., Budapesten, a Magyar Televízióban tárgyalt Nagy Richárd meghívására Georges Furbeyer és Gilbert Tarroux, az Aix-en-Provance-i nemzetközi tévétalálkozó rendezője.

Június 20., megjelenik a 1977/12. Elnöki utasítás A Kultúrpolitikai Szerkesztő Bizottság létrehozásáról.
(Magyar Országos Levéltár XXVI-A-9 MTV Iratok.)

Június 21. 20.40 Páskándi Géza: Egy ember, aki megmutatta a bőrét - komédia közvetítése a veszprémi Petőfi Színházból, felvételről.

Június 22-26. között részt vett Budapesten, a Magyar Televízióban az 1977-79 évi munkaterv aláírásán az Algériai ART Televízió vezérigazgatója, Abderrahman Cherriet és Mahmud Djilali külügyi igazgató.
(Magyar Országos Levéltár XXVI-A-9 41 doboz MTV iratok.)

Június 22. 20.00 Walter Matthis Diggelmann: Ketten a tavon - tévéjáték. Dramaturg Farkas Katalin, vezető-operatőr Kecskés László, rendező Mihályfi Sándor. Szereplők: Mensáros László, Váradi Hédi, Kamindi Imre, Sinkó László, Gera Zoltán, Jordán Tamás, Szabó Kálmán, Dallos Szilvia, Gyabronka József, Inke László, Békés Rita, Császár Angéla, Horesnyi László, Both Béla, Ruttkai Ottó, Joó Piroska, Andorai Péter, Ferenczy Krisztina, Besztercei Pál, Keresztes Pál, Jelinek Tamás, Tóth A. Péter, Upor Péter.
21.25 Anyám könnyű álmot ígér... - látogatóban Sütő Andrásnál. Az íróval Pomogáts Béla irodalomtörténész beszélgetett, szerkesztő-rendező Borus Rózsa, operatőr Szilágyi Virgil.

A Hajdú-Bihari Napló június 30-i számában írta Cs. Nagy Ibolya:
"Látogatóban Sütő Andrásnál. A hét műsorai közül említést érdemel a neves erdélyi író, Sütő András otthonában, a marosvásárhelyi házban tett látogatás alkalmával készített film, az Anyám könnyű álmot ígér - bár sajnálatos módon nem annyira a riportfilm érdekessége, szellemi és képi értékei, mint inkább a műsor időszerűsége miatt. Sütő András ötven esztendős, a riporter, Pomogáts Béla irodalomtörténész ennek okán kopogtatott az írónál, aki szemŹmel láthatóan késznek és készségesnek látszott a beszélgetésre, a vallomásra. Ezért azŹután nehéz volt eldöntenünk, illetve megmagyaráznunk, hogy ez a látogatás miért bizonyult eredménytelenebbnek a vártnál, az elképzeltnél, a lehetségesnél. Aki ismeri Sütő Andrást, ismeri gazdag, sok műfajú életművét, aki hallott a Magyarországon is bemutatott drámáiról, talán látta is ezeket, aki kézbe vette már nagyszerű naplóregényét, az Anyám...-at, aki forgatta esszéköteteit: azt nem tette gazdagabbá ismereteiben a riportfilm, jószerint semmivel. Aki előtt még ismeretlen Sütő életműve: az sajŹnos most sem ismerhette meg azt. Elképzelhető, hogy ennek a sikertelenségnek a riporŹteri módszerben találjuk meg az okát: Pomogáts csak és kizárólagosan az író dolgozóŹszobájában található fényképekről faggatta Sütőt. Elvileg persze lehetséges, hogy egy képben benne legyen akár a világ, például a sütői, az erdélyi, a mezőségi - de ebben a filmben sok-sok képről kellett beszélnie az írónak, mindegyikről csak néhány szót, színezve a könyveiből felolvasott részletekkel: így azután a sok kevés lett, s a vallomás, a szó önmagáról, életszemléletéről - benne rekedt az íróban."

A Tolna megyei Népújság június 28-i számában írta Csányi László:
"Sütő András most volt ötven éves, a tévé méltán látogatott el otthonába, hisz a mai magyar irodalom egyik jelentős mestere. Könyve, a Anyám könnyű álmot ígér, a remekműnek kijáró siker volt, s darabit, melyeket Szekszárdon is láttunk (A lócsiszár virágvasárnapja, Csillag a máglyán), osztatlan tetszés fogadta. A tévés találkozás fölért egy szerzői esttel: Sütő könyveiből olvasott fel részleteket, s újra érezhettük az ismerős szöveg tisztaságát, nemes szépségét. Kár, hogy a műsor nagyobbik fele beérte a fényképes visszaemlékezéssel, s a fölvillantott képek legföljebb szeŹrény adalékot jelenthettek egy életműhöz, anélkül, hogy be tudtak volna kapcsolni áramába. De hát ezt igazán nem Sütő Andrásnak kell felrónunk."

Június 25. 20.05 Lehetünk őszinték? - részletek a Vidám Színpad műsorából.
21.20 élő közvetítés a Veszprémi Tévétalálkozó díjkiosztó ünnepségéről.

A Találkozón külön időpontot szenteltek a "vidéki tévékritikának", erről tudósított Szále László a Népművelés 1977/8. számában, részlet:
"E jegyzet címe kissé félrevezető csak úgy, mint azé az eseményé, melyről beszámolni szándékozom. A veszprémi tévéfilmszemle ankétján (címe: A tv-kritika a megyei sajtóban) ugyanis nem volt vita, vagy ha volt is - nem a vidéki tévékritikáról. A szemle egyik délelőtti programja arra kínált lehetőséget, hogy a megyei lapok jelenlevő képviselői összegyűljenek, és teŹlevíziós szakemberekkel s más lapok kritikusaival együtt megbeszéljék a vidéki tévékritika problémáit.
A vitaindítót Váncsa István tartotta. Leszögezte, hogy a tévékritikát nem érdemes vidékire és fővárosira osztani, a cím tehát kissé önkényes vizsgálódásra készteti őt. De ha már ez volt a feladata, átolvasta három hónap kritikáit a megyei lapokban. Gyötrelmes olvasmány volt - tette hozzá. (Ezzel mindjárt példát mutatott arra, hogyan kell elkerülni a kritikákban oly gyakori semmitmondó minősítéseket: jó volt - rossz volt. Nem rossz tehát a megyei lapok tévékritikája, csupán gytrelmes olvasmány. Micsoda különbség.) Váncsa István elemzése a negyedéves termés alapos áttanulmányozása ellenére is szükségszerűen általánosságokban maradt. Nyolc típusba sorolta a kritikusoat: szellemesen írja le a kisdiá, a ťfilosz, a ťprédikátorŤ,a ťcsevegőŤ, ťlírikusŤ st. jellemző tulajdonságait. EnŹnél tovább azonban nem jut.
Nem is jutŹhat, mert kizárólag szűken vett szakmai szempontból vizsgálódott. Használható véleményhez még legalább két dologra lett volna szüksége. Van-e sajátos funciója a vidéki tévékritikának, s ha igen, mi az? Másodszor: semmilyen kommunikációs tartalom nem ítélhető meg a befoŹgadó közeg ismerete nélkül. Váncsa István nyilvánvalóan nem építhetett erre az ismeretre, így kénytelen volt egy általános - vagy nagyon is egyedi - ízlés nevében értékelni.
A megyei lapok képviselői is meglehetősen bizonytalanok voltak a sajátos funkció dolgában. A legtöbb hozzászóló azzal kezdte, hogy nem kell szétválasztani a kritikát vidékire és fővárosira - aztán a különbségek felsorolásával folytatta. Minőségi alapon természetesen nem inŹdokolt a szétválasztás, funkcionálisan annál inkább. Hasznos lenne mindenekelőtt tudatosabbá tenni a munkamegosztást az országos és a megyei lapok között. A viŹdéken élő emberek nagy része ugyanis nemcsak a megyei lapot olvassa; egy megŹhatározott rétegnek viszont ez az egyedüli olvasmánya. A megyei lapoknak ezeket figyelembe véve kellene eldönteniük, miŹről írnak és hogyan írnak tévékritikát. Nem elhanyagolható szempont persze az sem: mire van lehetőségük. A vitaindító ezzel sem számolt. Egyik hozzászóló fel is tette a kérdést: van-e egyáltalán tévékritikájuk a megyei lapoknak. Tévékritikus ugyanis nincs. Ilyen munkakör nem létezik a megyei laŹpoknál, a kulturális rovat egyik munkatársa csinálja sok egyéb munkája mellett.
Hely sincs rá - teszi hozzá a követŹkező felszólaló, heti egy kisterjedelmű tévékritika nem old meg semmit. Állandó hiányérzettel küzdünk: erről se írtunk, arŹról se. Ha több műsorról beszélünk, még kevesebb hely jut egyre. Ennek következŹménye aztán a műsorismertetésszerű felŹsorolás, az indoklás nélküli sommás miŹnősítés és a kritika egyéb hibái. SzerencséŹre nemcsak védekezésből és mentegetőŹzésből állt az eszmecsere; ha bizonytalaŹnul is, de kirajzolódott, mi lehet a vidéki tévékritika sajátos funkciója. Rakjuk össze a hozzászólásokból.
- Nézőközpontúnak kell lennie, olyŹkor még a didaktikusságot is vállalhatja a minél jobb megértés érdekében.
- A vidéki tévékritika elsősorban közŹművelődési funkciót teljesít. Nem írhaŹtunk ugyanúgy, mint az országos lapok, figyelembe kell vennünk a megye lakossáŹgának összetételét.
- A vidéki kritikus amolyan helyi vaŹlaki. Figyelnek rá, várják, mit mond erről vagy arról a műsorról. Úgy kell tehát írŹnia, hogy bízzanak benne - és az ítéletéŹben - az emberek.
- Kevés helyünk van a kritikára, de sohase hagyjuk szó nélkül a rosszat, selejŹteset, összecsapottat, akkor se, ha tíz emberből kilencnek tetszett. Nem kiszolgálŹnunk, hanem szolgálnunk kell a közönŹségízlést.
- Ám ha nem vigyáz a kritikus, és sokŹszor nem értenek vele egyet, elveszítheti a hitelét, aztán már hiába ágál a szent művészet jegyében, senki sem hallgat rá. A közönség ízléséből kiindulva kell tehát igényes műelemzéseket írnunk..."

Június 26. 09.20 Rózsa György Foci - suli című sorozatának első adása.

Június 28. 19.30 a TV Híradó beszámolót közölt Rómából, ahol VI. Pál pápa új bíborosokat avatott.

Június 29. 20.00 Megidézzük Bertold Brechtet - irodalmi összeállítás. Szerkesztő Lehel Judit, vezető-operatőr Szalai András, rendező Kerényi Imre. Szereplők: Timár Béla, Koltai János, Körmendi János, Némethy Ferenc, Bencze Ilona, Dunai Tamás, Haumann Péter, Kiss Mari, Papp János, Paudits Béla, Psota Irén, Schütz Ila, Szalay Edit, Sztankay István.
22.25 Zenés TV Színház bemutató! Vajda János: Barabbás - tévéopera. Dramaturg Bánki László, vezető-operatőr Bíró Miklós, rendezte Fehér György. Szereplők: Gáti István, Melis György, Sólyom-Nagy Sándor, Tokody Ilona, Szigeti László, Palcsó Sándor, Budai Lívia, Tihanyi Éva, Kovács Péter.

Június 30., a Heves megyei Népújság cikksorozatot kezdett: Hogyan készül? - Hogyan készült a TV Híradó."

A Magyar Televízió video-elektronikai bázisa 1977 közepén a következőkből tevődött össze:
Stúdiók száma: fekete-fehér 3, színes 2.
Közvetítő kocsik száma: fekete-fehér 7, színes 4.
Rögzítő kocsik száma: fekete-fehér 0, színes 3.
Mobil könnyű elektronika: fekete-fehér 1, színes 0.
Elektronikus kameraláncok száma: fekete-fehér 40, színes 22.
Filmbontók száma: fekete-fehér 6, színes 8.
Filmes rögzítők száma: fekete-fehér 2, színes 0.
Mágneses rögzítők száma: fekete-fehér 6, színes 21.
Mikro berendezesek száma: 21.
(Forrás: A Magyar Televízió története a kezdetektől napjaikig, Koreny János - Heckenast Gábor - Polgár András, Ajtósi Dürer Kiadó.)

A június 30-i előfizetői állapot: 2 521 282 tévé előfizetés. Ez fél év alatt 44 063 új tévé előfizetőt jelent.

Július



Két évre szóló együttműködési megállapodást írt alá Abrerahman Cheriet, az Algériai Rádió és Televízió vezérigazgatója, valamint dr. Hárs István, a Magyar Rádió és Nagy Richárd, a Magyar Televízió elnöke. A televíziós együttműködési programban forgatócsoportok kiküldése, Algériáról koprodukciós film készítése, a műsorcsere bővítése és nemzeti estek kölcsönös megszervezése szerepelt.
Lengyel-magyar televíziós együttműködési munkatervet írtak alá.
Kubai-magyar televíziós egyezményt írt alá Nivaldo Herrera Sardinas, a kubai Rádió és Televízió Intézet elnöke és Nagy Richárd, az MTV Elnöke, amely már foglalkozott a XI. VIT közvetítésekkel is.

Július 1., ettől kezdve a televízió műsora hétköznap délután általában 16.30-kor kezdődött, vasárnap délelőtt 9 és 11 óra között a gyerekeké volt a képernyő: szórakoztató filmek, műsorok várták a legifjabbakat.
20.25 Komlós Aladár: Néró és a VII/a - tévéjáték bemutatója. Forgatókönyv Palotai Erzsi és Thurzó Gábor, dramaturg Katona Márta, vezető-operatőr Szalay László, rendezte Ruszt József. Szereplők: Gábor Miklós, Benkő Gyula, Zách János, Baranyi László, Ráday Imre, Margittay Ági, Szegedi Erika, Trokán Péter, Kun Vilmos, Hűvösvölgyi Ildikó, Sára Bernadett.
21.25 A varázsló - emlékezés Kovács Margitra.

Július 2. 19.30 20 éves a TV Híradó. Az adás előtt, 19.15-kor tűzte műsorára az 1. program a Műhelytitkok című filmet, amely bemutatta a TV Híradó készítésének folyamatát. Szerkesztő Moldoványi Ákos, rendező-operatőr Erős Péter, gyártásvezető Dunavölgyi Péter.
A jubileumi adásnapon fejeződött be a Híradó "vetélkedő", ekkor volt az utolsó nyereménysorsolás. Olyan sok néző küldött be helyes megfejtéseket, hogy a sorsoló kerekek nem fértek be a TV Híradó stúdiójába (III. stúdió), ezért a sorsolást élőben kellett kapcsolni a



Népstadion egyik helyiségéből.

A vetélkedő sorozat szerkesztője Mészáros György volt, az élő kapcsolás gyártásvezetője pedig Tarjáni Rudolf.

-A műsorújság 1977/29. számában a sorsolás után bemutatták az egyik nyertest, a riporter Dóczi Judit:
"- Neve?
- Takács Gábor.
- Kora?
- 30.
- Családi állapota?
- Nős, két gyermek apja.
- Foglalkozása?
- Hivatalos megfogalmazásban posta technikus vagyok, de érthetőbb, ha azt mondom, hogy mozgóposta-menetvezető, aki minden második-harmadik nap vidékre szállítja a küldeményeket.
- Legkedvesebb elfoglaltsága?
- Eddig az olvasás. Hosszú utazgatásaimnak a könyvek megszeretése az egyik legfőbb haszna. Most éppen Feuchtwanger könyvnél tartok.
- Mikor szerzett tudomást arról, hogy nyert?
- Újpalotáról, ahol szüleim laknak, éppen akkor értem haza, amikor a Híradó első kiadásában a negyedik készüléket sorsolták. Ezután következtem én.
- Gyakran néz tévét?
- Munkakörömnél fogva erre alig van lehetőségem. Éppen ezért a nyeremény átmenetileg szüleimhez, majd lakáshelyzetünk rendezése után hozzánk kerül.
- Vett már részt a tévé más versenyein?
- Most először, bár szenvedélyes rejtvényfejtő vagyok. Tíz éve rendszeresen küldöm be a megfejtéseket a Füleshez és az Élet és Tudományhoz.
- Eddigi nyereményei?
- Tapasztalatok.
- Hogyan befolyásolja ez a szerencsés fordulat hobbijában?
- Elhatároztam, hogy indulok a Lehet egy kérdéssel több? című vetélkedőn. Játékos alkat vagyok; minden, ami küzdelemmel jár jó dolog, mert ott valami mérhetőnek az összehasonlításáról van szó.
- Milyennek tartotta a híradó rejtvényeket?
- Könnyűnek. Elsősorban lexikális tudásra voltak kíváncsiak.
- Milyen boldogságról álmodik?
- Álljon a színes tévékészülék a maga helyén és szűnjön meg a családi kálvária (Mikor szállítsuk? Hová állítsuk? Rokon vagy idegen tévészerelő állítsa be?). Hadd nézzem már nyugodtan a TV Híradót!"

A Népszava július 3-i számában írta Tamás Menyhért:
"A TV Híradó, a Magyar Televízió képes napilapja 20 éves. Köszöntését sokféleképpen kezdhetném: alkalomhoz illő szavak csokorba gyűjtésével, emelkedettebb mondatfűzéssel, publicisztikai felhanggal, színes riportázs helyszínleírással, a húsz év eredményeit, fejlődését sommázó interjúval. Kezdeném is, ha nem tudnám: nem kell bemutatnom a TV Híradót, hiszen amióta az új nagyhatalom nézői vagyunk, mindannyian ismerjük. Mindannyiunknak ismétlem meg, s az ismétlés hangsúlya akkor válik igazán nyomatékossá, ha megközelítőleg megjelölöm, hányunkat is értem alatta. A közvélemény kutatás legfrissebb adatai szerint 3,5 -4 millióan ťolvassukŤ rendszeresen a képernyő napilapját. Az ország felnőtt lakosságát tekintve, nyugodt lelkiismerettel leírhatom: a TV Híradó össznépi műsor; az egész országnak készül. Hogy mindez mekkora feladatot ró szerkesztőire, készítőire? Talán egyikünk sem töprengett ezen még soha, hiszen olyannyira természetesnek vesszük jelenlétét, olyannyira hozzánk tartozónak tekintjük, eszünkbe se jut: mennyi fáradság, mekkora létszámú szerkesztőség, hány vidéki stáb, újságíró, riporter, külföldi és hazai tudósító, kül és belpolitikai kommentátor, operatőr, hangmérnök, felvételvezető és gyártásvezető, vágó erőfeszítése van a képek, tudósítások mögött.
Még felsorolni is hosszú lenne, hány, a tévé-technika egészét megmozgató munkafázisból - sok-sok órás munkát sűrítve egyetlen percbe - áll össze estéről estére a híradó. Mégpedig úgy, hogy a tanyasi embertől az egyetemi tanárig valamennyi nézőréteg igényét igyekszik kielégíteni. Ezt a munkát - mint ahogy erről Matúz Józsefné, a TV Híradó SZOT-díjjal kitüntetett főszerkesztője és Horváth J. Ferenc főszerkesztő-helyettes hosszasan beszéltek - csak nagy alázattal, áldozattal lehet végezni. A TV Híradó munkatársának lenni: szolgálat. Szolgálat, ahol (a televízió többi szerkesztőségéhez viszonyítva) feszített a munkatempó, ahol a közkatonai készenlét minden adásnap reggeltől a késő esti órákig tart. (A roppant munkaigényes szolgálat ellenére - ismét csak más területekhez viszonyítva - a TV Híradó szerkesztőségében legerősebb a törzsgárda. Együvé tartozásuk családias: híradós családként ismertek a televízióban.)
Mit eredményezett, mit eredményez ez az áldozatos munka? Hol tart ma a TV Híradó? Mennyiben tudja kielégíteni az említett - más országokhoz mérten túlságosan is képigényes - nézőrétegek kívánalmait? Az évforduló a számadásra is kínálkozik. De most nem ez a szándékom. Annyi bizonyos: nemcsak ünnepnapokon, a dolgos hétköznapokon is többet kellene a testvérlapoknak, a kritikáknak foglalkozniuk e fontos, a legnagyobb, közvéleményt befolyásoló fórummal, értékelve hibáit, erényeit, köznapi szolgálatuk jelentőségét, objektíven és tárgyilagosan ítélve meg munkájukat. Mert eredményeiről is bőven lehet beszélni: a magyar TV Híradót nemzetközi mezőnyben is évek óta számon tartják, már rég kinőtte gyermekkorát, miszerint meg kellett elégednie azzal, hogy a tömegkommunikációs híradás képes kiegészítője - ma már nagy példányszámú, naponta többször megjelenő képes napilap szerepét tölti be. Fejlődésében jelenleg ott tart, ahová egészében a Magyar Televízió fejlődött. Teljesen nagykorúvá, továbbra is a televízióval együtt nőhet. A szerkesztőség már abban a reményben élt, hogy az évfordulót a színes technika jegyében ünnepli, vagyis minden adását színesben sugározza, de sajnos, a III-as stúdió korszerűsítése nem fejeződött be. (Nem kis mértékben a 23. sz. Állami Építőipari Vállalat és alvállalkozóin is múlik, hogy mikortól kezdheti meg állandó színes adását.)
A TV Híradó színes adásait nemcsak a színes készülékek számának gyarapodása, hanem a nemzetközi tévéhíradó-események cseréje is sürgeti, mivel a külföldi híradó-szerkesztőségek kizárólagosan csak színes adásokat vesznek át. Nyilvánvaló: amilyen fejlett egy-egy ország tévéhíradója, olyan mértékben tarthat számot nemzetközi érdeklődésre. A politikai mérlegeléseken túl, a technikai szint is erősen meghatározza exportképességét. Országos érdek tehát, hogy minél többször hírt adjunk magunkról, mert az Európa-szerte sugárzott műsorainkkal nemcsak hírt adunk Magyarországról, hanem jó hírünket, nevünket is öregbítjük. Ehhez a kettős szolgálathoz kívánunk sok sikert a nézők milliói nevében."

Ezen a napon a TV Híradóban az 55. Szövetkezeti Nap alkalmából rendezett szarvasi tanácskozásról számolt be Práger György szerkesztő-riporter és Fülöp Tibor operatőr.

A TV Híradó szerkesztőségében több szerkesztő-operatőr páros dolgozott együtt hosszabb rövidebb ideig. Ilyen páros volt ekkor Práger György és Fülöp Tibor. A Rádió és televízió Újság 1977/29. számában Práger írt a párosukról, részlet:
"Ha Práger és Fülöp: akkor ez mezőgazdaság - szokták mondogatni híradós kollégáink. Mert ők már tudják, hogy e páros elsősorban mezőgazdasági témákat dolgoz föl. Pedig csupán másfél esztendeje dolgozunk együtt. Más cégnél 18 hónap nem is olyan nagy idő. De a Híradónál - ahol szinte napról napra leteszünk valamit a képernyőre - nem kevés. A mini-stáb általában kora reggel indul útnak. Amikor gyermekeink még alszanak. És késő este térünk otthonunkba. Amikor a gyermekeink már alszanak. (Ez nem panasz, csak megállapítás. Feleségek véleményét hely hiányában nem közöljük.)
Fülöp Tibornak - harmincegynéhány éves kora ellenére - hatalmas tévés múlt van a kamerája mögött. Tizenhat éve dolgozik a Televízióban. (Jómagam csupán másfél esztendeje. Kell-e mondani, ki kitől tanul?) Szinte az első perctől kezdve vele forgatok. Vele, aki bejárta a világot: Moszkvától Frankfurtig, Zürichtől Kuvaitig. Velem meg bejárja az egész országot. Jó kolléga, ötletet ad és technikai tanácsot. Nyugtat és lelkesít. Megró és elismer. Utóbbit jegyzem, mert ritkán teszi. Mindenbe beleszól. Néha meg sem szólal. Fodrászhoz küld és telefonál helyettem. Nem ismer lehetetlent. Vecsés. Zuhog az eső. Alig merjük kinyitni a kocsi ajtaját. Fülöp kiszáll, körülnéz, nagyot sóhajt. Vállára veszi az akkumulátort, a fénymérőt, nélkülözhetetlen szkáj-táskáját, kezébe a kamerát és megindul előre. Hogy hová? Látott valami gépet dolgozni: a föld másik végén káposztát szed. Kocsi oda be nem megy.
- Te itt maradsz! - rivall rám. Egy jó félóra is beletelik, mire visszaér.
- Kész - közli és kicsavarja bőrkabátját. Mehetünk tovább...
Ászár, Aranykalász Tsz. Zárszámadási riport. Nagy büszkén mutatja Simon István tsz-elnök a kihízott növendékbikákat. Kérés: ezekkel föltétlenül foglalkozzunk. Fülöp fölkászálódik a karám tetejére. Ide-oda billeg a vastag rudakon. Csoda, hogy le nem fújja a szél. Megszólal az egyik dolgozó:
- Aztán bele ne essen az operatőr elvtárs, mert bikánk már van elég...
- És a legfontosabb? Megbízható. Ha Fülöp Tibor azt mondja, ez és ez a kép megvan, akkor én még a film laborálása előtt írhatom a szöveget. Biztos, hogy viszontlátom a vágóasztalon, a kedves néző pedig a TV Híradóban".

Kitekintés:
Tudósítás a Rádió és Televízió Újságból:
"Állami-díjas tévéhíradó? Hagyományosan három fordulójában ítélik oda a szovjet Állami Díjat. Tavasszal bármely szervezetnek vagy magánszemélynek joga van bármilyen irodalmi és művészeti alkotást felterjeszteni a díjra. Az illetékes bizottság ezek közül választja ki azokat, amelyek a továbbiakban szóba jöhetnek, majd ősszel dönt véglegesen, és november 7-én hozza nyilvánosságra döntését.
A második fordulóban is továbbjutott művek között van az idén a szovjet televízió-híradó, a Vremja (Idő) is. Az Állami Díjak irodalmi, zeneművészeti, képzőművészeti, színházművészeti, építőművészeti stb. kategóriái mellett ugyanis van egy, amelynek pontos elnevezése ez: filmművészeti és televíziós. Nos, ebben a kategóriában terjesztette fel az Állami Televízió és Rádió Bizottság az országos program tévéhíradóját, személy szerint Jurij Letunov főszerkesztőt, továbbá a két vezető bemondót, két montázsszerkesztőt (napi szerkesztőt), két riportert, egy rendezőt és két operatőrt."

A tamperei Újságírási és Tömegkommunikációs Intézet két esztendőn át vizsgálta az európai tévéhíradókat, az e műsorfajtához tartozó adások valamiképp közös szálon futó fejlődési folyamatait. Az elemzés eredményeit summázó jelentésben volt olvasható, melyet a Rádió és Televízió Újság 1977/28. száma közölt:
"A televízió híreinek közönsége általában nagyobb, mint számos más tévéműsoré. Ez a magyarázata annak is, hogy miért tanúsítanak a kereskedelmi érdekeltségek oly nagy érdeklődést a tévéhíradó esti főadásának időpontja iránt. Magyarországon a közvélemény kutatás a néző tetszési indexét is közli e műsorok készítőivel. A TV Híradó indexe állandóan 75-80 között mozog, ami azt jelenti, hogy ez a program a Magyar Televízió legnépszerűbb adásainak egyike. A Német Szövetségi Köztársaságban, ahol ugyancsak tanulmányozták a különböző adásfajták iránt megnyilvánuló érdeklődést, szintén bebizonyosodott, hogy a híradás a képernyő egyik legnézettebb műsora; a közönség 66 százalékát vonzza.
Elemzés tárgya volt szintén ekkor az európai szervezetek közötti híráramlás is. Az adatokból kiderült: noha mind a nyugati, mind a szocialista országok növelték az egymásnak felkínált híranyag mennyiségét, csak az Intervízió bővítette az Eurovízió-anyagok átvételét, míg az utóbbi szervezet továbbra is kevés anyagot fogad el partnerétől. Az Intervízió a nyugati tévészervezet által felajánlott híranyagoknak kb. kétharmadát vette át, míg az Eurovízió a másik fél által felajánlott anyagnak csupán tíz százalékát. Jóllehet a tévéhíradók közönsége igen nagy, ebből nem következik feltétlenül, hogy a nézők a híreket meg is értik. Kiderült: sok ember nyilvánvalóan az adásokban használt legelemibb fogalmakkal sincs tisztában. Finnországban például a válság szót az ország déli része felnőtt lakosságának csak 40-49 százaléka értelmezte helyesen. (A legismertebb szavak közé tartozott az abortusz és a szerep - ezeket 80-89 százaléka ismerte -; a legkevésbé ismert a manipuláció volt, ezt nem egészen 10 százaléka értette csupán.) Két svéd szociológus azt javasolja, hogy fokozzák az együttműködést a hírek befogadói és sugárzói között; a hírek - állapítják meg - mindinkább show-programmá válnak a képernyőn."

Szintén a Rádió és Televízió Újság 1977/28. számában jelent meg:
"A tévéműsorok világpiacán a legŹnagyobb vásárló Szaúd-Arábia, mely műsorának javarészét importálja.
A nyugatnémet ARD televízió egyik legnépszerűbb műsora: ťTárgyal a tévébíróságŤ. Legutóbb fiatalkorúak bírósága tárgyalta két áruházi tolvaj ügyét.
Az NDK keleti-tengerparti regionális stúdiója, Rostock új profilt kapott: drámai alkotóműhely lett, a helyi Népszínház társulatára alapozva.
Megindult a színes műsorok sugárzása Pakisztánban.
Jugoszláviában pótdíjat kell fizetni egyrészt a járművekbe beépített rádiókészülékek, másrészt a háztartások másod-tévékészülékei után.
A BBC 2. műsora külön programot sugároz az Ázsiából bevándorolt nézőknek.
A lengyel Stúdió 2 című szórakoztató műsor Arany Képernyő díjat kapott.
Az egyik legnézettebb osztrák tévéműsor a Tévékonyha , központi alakja a műsorvezető-főszakács...
A BBC országos pályázatot hirdetett Az év muzsikusa címmel, amatőrök és kezdő hivatásosok számára.
A Szovjetunió az elmúlt évben kereken négyszáz filmet importált szocialista országokból és 326 filmet bocsátott azok rendelkezésére.
A Los Angeles-i tévéfilm-fesztivál Oscar-díját az elefántcsontparti film nyerte.
Rádiós-televíziós együttműködési szerződést írt alá a lengyel és a spanyol televízió.
Felavatták a holland televízió új technikai központját, az 1971-es tűzvész által elpusztított komplexum pótlására.
1978 februárjában Svájc is megrendezi a televíziós karmesterversenyt, svájci állampolgárok, ill. legalább három éve Svájc ban lakó művészek számára.
Kompromisszummal zárult a japán-amerikai tévégyárak harca: a japánok ebben az évben kétmillió színes készüléket szállíthatnak az Egyesült Államokba.
Az Egyesült Államok római nagykövetségének nyomására 13 éven keresztül nem mutathatták be Olaszországban a Sacco és Vanzetti életéről készült tévéfilmet; a mulasztás pótlása most végre megtörtént.
Az angliai Yorkshire televíziója május 1-től bevezette a reggeli műsorsugárzást.
Az osztrák televízió az egyes műsorok közötti szüneteket képzőművészeti alkotások bemutatására és magyarázás használja fel. Az osztrák televízió bevezette az öregek tévétornáját. Egy másik népszerű osztrák műsor: nyilvános árutesztelés a stúdióban.
A szovjet televízió harmadik műsora intenzív nyelvtanfolyamok műsorba állításával foglalkozik.
A Zeman őrnagy esetei című csehszlovák filmsorozat új epizódjait azonos időpontban közvetíti az NDK- és a Csehszlovák Televízió.
A Szovjetunióban elkészült a több részes Két kapitány sorozat.
850 ezerre teszik az angol orvnézők számát, akik évi hét és fél millió fontot vonnak el a postától.
Az NDK és a szlovák televízió közösen készíti el a Hegyek alján című opera tévéváltozatát.
Bulgária 1981-ben ünnepli fennállásának 1300. évfordulóját. Ez évben kezdik bemutatni a jubileumra készülő ötvenszer 1 órás tévésorozatot.
A lvovi Elektron gyár teljesen áttért a színes tévékészülék gyártásra, évi produkciója 420 ezer készülék.
Az NSZK-ban egy 77 éves hölgy hívja fel bizonyos árukra a közönség figyelmét, mert az a vélemény: nagyobb bizalom, ha az árut megfelelő élettapasztalattal bíró háziasszony ajánlja."

Július 5., megkezdte működését a televízió 1. műsorának vételi lehetőségeit javító nagymarosi és tamási átjátszó adó.

Július 5-6., Regős Sándor szerkesztő-riporter és Jávorszky László operatőr tudósít a TV Híradóban Kádár János NSZK- beli látogatásáról.

Július 6. 20.00 Szép Ernő: Az Isten is János - tévéjáték bemutatója. Dramaturg Lendvai György, vezető-operatőr Kocsis Sándor, rendezte Békés András. Szereplők: Józsa Imre fh., Major Tamás, Agárdi Gábor, Harsányi Gábor, Lukács Margit, Sinkovits Imre, Balogh Emese, Csongrádi Kata, Margittay Ági, Liska Zsuzsa, Málnai Zsuzsa fh., Menszátor Magdolna, Telessy Györgyi, Benedek Miklós, Gyulai Károly, Bácskai János fh., Ferencz László, Horváth Pál, Képessy József, Bán Zoltán. Az Árva Pál című dalt Szirmai Albert szerezte.

Július 7. 18.25 Major Sándor szerkesztő, Neumann László operatőr, Magyar József rendező riportfilmjével jelentkezett a televízió, az aprófalvas Vas megyei térség egy kis települését, Cákot mutatták be.

Július 8., a vezetői értekezleten többek között tárgyalják a Pécsi és Szegedi Körzeti Stúdiók 1978 évi munkatervét. Az értekezleten - a jegyzőkönyv szerint - parázs vita bontakozott ki Békés Sándor pécsi stúdióvezető és Matúz Józsefné Híradó főszerkesztő között, a TV Híradó pécsi stábjának és a Körzeti Stúdió vezetője ill. munkatársainak kompetenciájáról. Matúzné szigorúan visszautasította a Híradót ért kritikát.
(Magyar Országos Levéltár XXVI-A-9. 27. doboz. MTV iratok.)

Július 9., Metronóm 77 - a Magyar Televízió könnyűzenei versenye I. elődöntőjének közvetítése a Nemzeti Színházból. Műsorvezető Antal Imre, szerkesztők Tánczos Gábor és Módos Péter, vezető-operatőr Szalai András, rendezte



Bánki Iván.

A Rádió és Televízió Újság 1977/27. számában írta (ocsovay), részlet:
"...Utoljára 1972-ben volt a képernyőn táncdalfesztivál, tisztes idő után tér hát vissza a persze azért nem minden ok nélkül pihentetett műsorfajta. Nem a megszokott formájában támad fel, végtére is öt év után a változtatás szinte kötelező. A Metronóm '77 két szerkesztője, Tánczos Gábor és Módos Péter természetesen bízik az átszabott formában és tartalomban; a tőlük kapott eligazítás alapján vázoljuk a csakugyan ígéretesnek tetsző vállalkozás menetét. Új vonás, hogy ezúttal nem dalok versenyeznek, hanem együttesek és szólisták kategóriájába osztott produkciók. Noha a program előkészítésekor valóban az ellenkezőjére fordult a hagyományos sorrend, azaz nem a szerzők küldtek be jeligés pályaműveket, hanem az előadók választottak kedvükre való kompozíciót, a verseny során a zsűrik telŹjes egészükben bírálják majd el a produkciókat. Ilyenformán a dallam, a szöveg, a hangszerelés és az előadás (benne pl. a prozódia is) egyaránt mérlegre kerül.
A Metronóm '77 öt adásában 41 új dal hangzik el, de közülük - ez szintén újdonság - mindössze tízet kísér nagyzenekar. A sorozat ennek révén is szakítani kíván a régebbi előadásmóddal. A 70-es évek második felének valóban korszerű tánczenéjét halljuk majd, azt a tegeződő muzsikát, melyhez nemigen illik a nagyestélyi s a látványosabb díszletezés sem. (Persze a tegeződést ne vegyük azért betű szerint: inkább talán egy közvetlenebb, fiatalosabb modor előtérbe kerüléséről beszélhetünk.) A három elődöntő július 9-én (tehát e hét szombatján), majd 16-án és 23-án zajlik le. Minden adásban egy-egy órát tölt be a versenyműsor, ezt követi a versenyen kívül fellépő neves szólisták és együttesek - Koncz Zsuzsa, Kovács Kati, Zalatnay Sarolta, a Záray-Vámosi kettős, az Omega, a Bergendy együttes, a Brotherhood of Man és mások - 45-45 perces gálaprogramja. Az utolsó negyedóra a szavazásé. Kilenc társadalmi zsűri jelentkezik élő hangvonalakon az ország minden részéből (pl. egy-egy téeszből, SZOT-üdülőből, KlSZ építőtáborból és határőrklubból), s közli húsz-húsz ember ítéletét. A tizedik ilyen zsűrit a helyszínen, a Nemzeti Színházban verbuválják, összesen 12 szereplő - hat szólista és ugyanennyi együttes - jut tovább a döntőbe, a pontszámokból kialakuló végső rangsor szerint. (Megeshet akár - bár korántsem valószínű -, hogy két elődöntőből egyetlen finalista sem kerül ki, az egy-egy adásból továbbjutók számát tudniillik nem kötötték meg.) A július 30-án - ugyancsak szombaton - sorra kerülő döntőben mintegy harmincfőnyi nemzetközi zsűri szavaz, három-három díjat ítélve a legjobb együtteseknek és szólistáknak. Elnöke Fényes Szabolcs lesz. Különdíjat tűzött ki a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat, az újságírókból, szakkritikusokból szerveződő zsűri pedig a sajtó (a Rádió- és Televízió Újság, ill. a Lapkiadó Vállalat által felajánlott) különdíja felől ítélkezik, Lévai Béla főszerkesztő elnökletével. A sorozatot záró augusztus 6-i gálaműsorban ismét elhangzanak a díjazott dalok. Már a döntő előtt kapható lesz a Metronóm '77 teljes zenéjét rögzítő 21 kislemez, valamint a Zeneműkiadó gondozásában megjelenő kottagyűjtemény..."

A Népszava július 12-i számában írta Vajk Vera:
"Ötévi szünet után jelentkezik a képernyőn a hetedik táncdalfesztivál, módosított formában. Metronóm '77 könnyűzenei verseny címmel, összesen öt alkalommal, 600 műsorpercben kísérhetjük figyelemmel, merre, hogyan leng a metronóm ingája, milyen a hazai popzene legfrissebb termése. Most a szombat esti első elődöntő után, csak egy-két megjegyzésre szorítkozunk. A Metronóm '77 nem fesztivál, hanem hangsúlyozottan versenyjellegű. Hiányzik azonban az igazi versenyélményt adó zsűrizés: szakmai bíráló bizottsága csak a döntőnek lesz. A tetszik- nem tetszik alapon pontozó, láthatatlan társadalmi zsűrik nem pótolják a hozzáértők mindig érdekes észrevételeit, indokolásait. A nézők sem követhetik kellemes izgalommal a verseny alakulását, mert a pontszámokat az adás végén, egyszerre ismertetik. A táncdalverseny öt egymást követő szombat este fő műsora lesz. Mit nyújt a televízió ezeken a szombat estéken a tízen- és huszonévesek mögött poroszkáló korosztályoknak? A kérdést nem a műfaj iránti arisztokratikus fanyalgás diktálja, hiszen minden muzsika jó - ha jó. De tudomásul kell venni, hogy a középkorú vagy idősebb nézők százezreiben nem kelt osztatlan lelkesedést a beat-, a popzene. Ők tehát megnézhetik az éjszakai filmvetítést, vagy átkapcsolhatnak a 2. programra, ha tudnak. A 2. csatorna hatósugara ugyanis egyelőre az ország területének alig 40 százalékára terjed ki. Sőt a vételére alkalmas készülékek számát tekintve még szűkebb körre korlátozódik. Ez tehát nem megoldás. A májusi karmesterverseny idején a tévé nem hagyta figyelmen kívül nézőinek eltérő ízlését, igényeit. Akkor az elődöntőt a 2. csatornán sugározták, a középdöntőt és a döntőt pedig az 1-es programban, részben a híradó előtt, részben a főműsor után este, fél tíz tájban. A Metronóm '77 adásait hasonlóképpen közvetíthetnék, hiszen amúgy is két részre tagolódnak: a versenyre és a gálaműsorra. Közben pedig levetíthetnének egy-egy mozi- vagy tévéfilmet. Akit érdekel a táncdalfesztivál, bizonyára szívesen fennmarad tovább szombat este, mint ahogy a karmesterverseny lelkes nézői is kitartottak, akár éjfélig."

Július 12. 17.55 Megérett a búzakalász - közvetítés a bugaci Béke és a tiszaföldvári Lenin termelőszövetkezetekből. A stúdió vendége dr. Romány Pál mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter. Szerkesztő Major Sándor, műsorvezető Varga János, riporter Balogh Mária és Terlanday Mária, rendező Surányi Lili és Hubert István.
20.01 a 2. műsoron Nyári Színházi Esték, Schiller: Don Carlos - tragédia közvetítése a Kecskeméti Katona József Színházból, felvételről.

Július 13. 20.00 külpolitikai FÓRUM, melynek témája KUBA volt. A vendégek között volt Juantorena olimpiai bajnok futó. Műsorvezető Horvát János, rendezte



Eck. T. Imre.

A FÓRUM után tűzte műsorára a televízió Illés Endre műsorát Krétarajz a fiatal Illyés Gyuláról címmel. Dramaturg Katona Márta, vezető-operatőr Káplár Ferenc, rendezte Lehel György. Szereplők: Huszti Péter, Máthé Erzsi, Rajz János, Bessenyei Ferenc, Dózsa László, Egri Kati, Gyabronka József, Horesnyi László, Káldy Nóra, Korbuly Péter, Pásztor János, Raksányi Gellért, Szekeres Ilona, Varga Irén.

A Népszava július 19-i száma írta:
"Illés Endre televíziós íróportréi a sorozat címe szerint krétarajzok, valójában inkább finom, de határozott vonásokkal készült, nemes művű metszetek. A halk szavú, mondanivalóját mindig választékosan, tartózkodóan megfogalmazó Illés Endre nem sorolható a képernyőre termett, szuggesztív egyéniségek közé. Mégis, mitől olyan érdekesek, emlékezetesek a műsorai? A személyes élmények, a pályatársi - és többnyire kortársi - emlékezések színesítik a Krétarajzokat. S az a műélvezet, amellyel a kitűnő irodalomtörténész-író ízlelgeti, elemzi a bemutatott pályatárs egy-egy alkotását, stílusbravúrjait; az értő olvasó gyönyörűsége, amelyet ily módon megoszt a műsor nézőivel. A legutóbbi Krétarajz a fiatal Illyés Gyulát mutatta be. Első munkáit idézte a műsor néhány vers-, regény- és drámarészletben. Illés Endre e korai művekkel való találkozásairól, Illyés indulásáról, az írásaihoz fűződő melengető emlékeiről beszélt, irodalom- és kortörténeti szempontból egyaránt érdekes, hiteles képet rajzolt a háború előtti évek alkotói, emberi problémáiról. A műsort illusztráló művek közül különösen az önéletrajzi fogantatású dráma (A tű foka) és a Nagyapa című regény részlete vallott a fiatal Illyés Gyula világáról, törekvéseiről magasra ívelő pályája kezdetén."

Július 14., a Kulturális Minisztérium osztályvezetője, Orosz László levélben tájékoztatta Nagy Richárdot, a Magyar Televízió elnökét arról, hogy a Kulturális Minisztérium Színház-, Zene és Táncművészeti Főosztálya felkérésére elkészült egy részletes javaslat a Központi Színésziroda létrahozására, amely nagyban segíthetné, a minisztérium szerint a Televízió színészfoglalkoztatási problémáit.
Nagy Richárd szeptember 22-én válaszlevelében közölte:
"Az Intézményben széles körű vizsgálódást folytattunk a javaslatról. Ennek alapján az a vélemény alakult ki, hogy a vázolt Központi Színész iroda létrehozása nem oldaná meg a Televízió műsorgyártási, színész foglakoztatási gondjait...
A színész foglakoztatás rendezetlensége a televízió számára is súlyos problémákat jelent. Ezért a megoldás érdekében szívesen vállalnánk további lépéseket. Úgy látjuk viszont, hogy a tervezetben vázolt Központi Színésziroda létrejötte, működése, szervezete, létszáma nem jelentene megoldást."
(Magyar Országos Levéltár XXVI-A-9. 27. doboz. MTV iratok.)

Július 19. 20.00 Lope de Vega: A kertész kutyája - komédia közvetítése a Szegedi Nemzeti Színházból, felvételről.

Július 20. 21.00 a Jogi esetek ismét "sikamlós témát" mutatott be. Szerkesztő Koós Béla, rendező Endrődi Sándor.

A Tolnai Népújság július 26-i számában írta Cs.L.:
"Darázsfészekbe nyúlt a Jogi esetek legutóbbi adása, amikor a borravalóról kezdett vitát. Mert a borravalóról mindenki tud legalább egy rémtörténetet, én is. Néhány éve külföldieket kalauzoltam a Balaton körül, s Keszthelyen ebédeltünk. A pincér pimasz volt, másfél órát kellett várni a csapnivaló ebedre. Fizetésnél közöltem a pincérrel, hogy ilyen kiszolgálásért egy krajcár borravalót sem adok, tessék csak leszámolni a visszajáró pénzt. A pincér elvörösödött, hebegett, majd elkezdett kotorászni a zsebeiben. Végül kijelentette, nincs tízvalahány forintja, amennyi visszajárt volna, várjak. Néhány perc után beláttam, hogy akár sátrat is üthetnék a vendéglő előtt, a pincér soha nem találná meg a visszajáró pénzt. Abban a biztos tudatban álltam fel, hogy érdemtelennek adtam a borravalót. Mint ahogy legtöbbször. Mert ne szépítsük: csak bizonyos szakmákban szokás, sőt kötelező, másutt a kísérletet is bünteti a törvény, mint például akkor, ha valaki a bírónak akarná meghálálni a méltányos ítéletet. De ne menjünk bele, sosem érünk a végére. Valóban, s ezt el kell fogadnunk, társadalmunk egyik negatív jelenségével van dolgunk. De vajon igaza van-e a borravaló haszonélvezőjének, ha akkor is ki akarja kényszeríteni, amikor a társadalomnak kellene adnia, mint a táppénz esetében? Aligha. Ugyanis az SZTK abból fizet, amit járulék címén beszed, márpedig a borravaló után senki nem fizet SZTK járulékot. Ha pedig egy benzinkutas valóban megkereshet havi 12 ezer forintot, akkor baj van a fizetés rendszerével. Ennyi pénzért például egy vasúti pályamunkás több hónapig dolgozik, pedig az ő munkája sem könnyebb. De ne menjünk bele a borravaló vitába. Ugyanis a kérdés másik oldala az, hogy mindenki tiltakozik ellene, és mindenki adja."

Július 21. 21.30 a 2. műsoron Horváthné meghal - tévé-jelenetek, több részben. Mindhárom epizód dramaturgja Jánosi Antal, vezető-operatőre Kecskés László, rendezője Mihályfi Sándor.
Móricz Zsigmond: Judit és Eszter. Forgatókönyv Liska Dénes. Szereplők: Molnár Piroska, Nagy Attila, Csomós Mari, Dózsa László, Pogány Margit, Peremartoni Krisztina, Kozák András.
Gárdonyi Gáza: A papa nem örül. Forgatókönyv Liska Dénes. Szereplők: Paudits Béla, Hüvösvölgyi Ildikó, Faludi László.
Németh László: Horváthné meghal. Forgatókönyv Siklós Olga. Szereplők: Sulyok Mária, Horváth Sándor, Császár Angéla, Mészáros Ági, Tyll Attila, Máthé Erzsi, Szirtes Ádám, Örkényi Éva, Kozák László.

A Magyar Nemzet július 27-i számában írta V.P., részlet:
"A novella nemcsak terjedelmében különbözik a regénytől. A jó novellát zárt szerkesztés jelzi, a célratörés feszültsége. Nemesen elmélkedni, vagy feleslegesen szót szaporítani csak akkor és úgy szabad benne, ha az író éppen egy elmélkedőt akar felmagasztosítani, vagy fecsegőket leleplezni. A novella adaptálása újraalkotót igényel, aki a műben rejlő lehetőségeket eredeti drámává vagy komédiává bontja ki Egy regény tévésítéséhez tán elég az ügyesség, a szaktudás is - az igazi novellák filmre vagy képernyőre viteléhez azonban vérbeli művészek kellenek, akiknek saját látomásaik, egyéni mondanivalójuk van arról is, ami a novellaszöveg mélyén húzódik. Tévénk produkált már néhány egyenértékű novella adaptációt, pontosabban olyan tévéjátékot, ami több s más volt, mint csupán adaptáció. Általában azonban inkább csak illusztrált szövegrészleteket kaptunk, többé-kevésbé művészkedő köntösben. Ennél pedig becsületesebb és hasznosabb is a főleg csak olvasásra serkentő, szerény Nyitott könyv. A Horváthné meghal címmel legutóbb - a második műsoron sugárzott - három tévéjelenet igazolta ezt a véleményt. A címadó jelenet Németh László első novellája alapján készült; amellyel a fiatal orvos annak idején berobbant az irodalomba. Bár az író később többször hangsúlyozta, hogy nem a novella az ő igazi kifejezési formája - sőt még azt is, hogy ifjúkori novelláinak nyelvezetén ott érződik Szabó Dezső romantikus naturalista stílusának hatása - a Nyugat nagymesterei a még kereső stílus mögött nem véletlenül érezték meg azt, amit Németh László később regényekben, drámákban oly gazdagon bontott ki: a háború utáni magyar falu szegényes gazdagsága kasztokra és alkasztokra bontó erejének ismeretét. A forgatókönyv és Mihályfi Sándor rendező azonban egy az egyben mondatta fel a szereplőkkel a ma már kissé népszínművesnek ható dialógusokat és monológokat, elfeledve ezzel a novellában ott rejtőzködő társadalmi üzenetet. Külön hiba, hogy a nyolcvanesztendős és a tévé jelenet utalásai szerint is utolsó csatáját már a sír szélén vívó Horváthnét a nagyszerű Sulyok Máriára osztották, akinek markáns életereje, beszédmódja, egész színészi alkata más szerepet és szöveget igényel."

A Népszava július 26-i számában Mátrai Györgyi írta:
"Az elmúlt években sokan és sokat vitatták: a televízió miként nyúljon a klasszikus művekhez, meddig mehet el fel- és átdolgozásokban, ezen belül is hogyan viszonyuljon a képernyőre legalkalmasabb, de legnehezebben átültethető műfajhoz, a novellához. Az eddigi tapasztalatok - többségében - azt mutatták: a novellaadaptációk sikerültek a legkevésbé. Amit kifogásoltunk: rendszerint elsikkadt az írói üzenet, a feltámasztott hősök is vérszegényen tébláboltak új közegükben. Horváthné meghal. Ezúttal a klasszikus magyar irodalom három kis remekével találkozhattunk a képernyőn. Mihályfy Sándor rendezői elképzelése végig egységes volt. Nem akarta mindenáron magyarázni a novellákat, megelégedett az írói gondolatok tolmácsolásával. Móricz Zsigmond önéletrajzi elemekkel átszőtt írása (Judit és Eszter) a század eleji paraszti élet mikrovilágát tárta elénk, Gárdonyi Géza (A papa nem örül) a csalódásba torkolló, múltba rejtőzködő reményt csillantotta föl, Németh László pedig a lemeztelenített kapzsiság természetrajzát rajzolta meg. A sikeres adaptációk közül különösen az utóbbi novella megjelenítését emelhetném ki. A színészek bizton érezték a világos dramaturgiai vonalvezetést is és így a szerepek megformálása nem okozott gondot. Közülük is Molnár Piroska kemény játéka, Paudits Béla és Faludi László egymásra találása-eltávolodása és Sulyok Mária félelmetes erejű konoksága emelkedett ki."

Július 22. 19.30 a TV Híradóban Zádor László szerkesztő, Hunyadi László és Végh László riportban számoltak be a Lear király bemutatójáról, a Szegedi Szabadtéri Színpadról. Főszereplők: Bessenyei Ferenc, Szabó Gyula, Mensáros László, Kállai Ferenc, Gábor Miklós, Psota Irén, Vass Éva.
21.15 Kibontakozás - dokumentumfilm. Szerkesztő Gyarmati Klára, riporter Rózsa György, operatőr Fifilina József, Gárdos Péter.

A Tolnai Népújság július 26-i számában írta Cs.L., részlet:
"Nem tetszett a Kibontakozás című dokumentumfilm, Rózsa György, Gyarmati Klára, Fifilina József, Gárdos Péter közös produkciója. Ilyenre szokták mondani, hogy túl modern, ami ebben az esetben egyszerűen azt jelentette, hogy a néző folyton eltévedt az egymásra dobált képsorok rengetegében, anélkül, hogy tudta volna, mit akarnak a film névtelen hősei. A művészet ilyenfajta leegyszerűsítése is veszedelmes, a közepes hanganyag, kézügyesség vagy formakészség nem jelent énekest, festőt vagy költőt. A magyarázó szöveg szerint a film szereplői folytonos küzdelmet folytatnak önmagukért, ami így elég semmitmondó, ahogy a különböző közegek, mármint ellenálló közegek emlegetése is, főleg amikor a leendő énekesnő bizony hamisan énekelte Mozartot, s a költő rímei is bicegtek. Önmagában ez sem lenne baj, csak tudnunk kellene, hogy mit kezdjünk vele. Ezek a produkciók házi használatra készülnek-e, egy kisebb családi vagy munkahelyi közösségnek, avagy azoknak is, akik kívül állnak ezeken. Ezek számára viszont jó lett volna valami magyarázat, mert így időnként legföljebb fejünket csóváltuk..."

A Szolnoki Néplap július 27-i számában írta V.M., részletek:
"Kibontakozás. Három ember - nemben és életkorban különböző, meg foglalkozás szerint is egymástól távol eső - küzdelmét igyekezett dokumentálni a Kibontakozás; megragadni azokat az erőfeszítéseket, amelyeket önmaguk megvalósításáért vívnak különböző társadalmi közegben, más-más körülmények közepette. Mi tagadás, érdekes mozzanat volt nem egy, őszinte pillanatok is akadtak, de előfordult ebben a valóságfeltáró filmben tartalmában és szellemében hamis, idegen anyag is, részlet, mely látható megrendezettségével (pl. egy családi vita a férj írta versről) úgy rítt ki a film dokumentummezejéből , mint művirág a természet pompás vadvirágai közül...
Tovább bonyolítja a dolgot, hogy a film nem egy részletében az említett pótcselekvéseket úgy tünteti fel, mintha mulatságosak lennének, vagy legalábbis macskakörmök közé helyezi őket. Így azután szinte a cél ellenébe fordul a Kibontakozás, s valamiféle zsákutca gondolatot sugall. Szerintem tehát gondolatilag tisztázatlan alkotás a Kibontakozás, meglehet jó szándékú, de téveteg mű. Azt igazolja, hogy nem elégséges az érdekes részletek feltárása, ha a felfedezett valóság fényeinek ábrázolásában nincs meg a mindent elrendező, eszmei egységbe fogó, határozott vezérlőgondolat."

Július 23. 20.01 a 2. műsoron Nyári Színházi esték, Leonyid Zorin: Varsói melódia - lírai történet közvetítése a Katona József Színházból, felvételről.

Július 24., Nagy Richárd előzetesen, megküldi a Kádár Jánosnak felteendő kérdéseket, Németh Jenőnek címezve, az MSZMP KB Agit. Prop. osztályára.
(Magyar Országos Levéltár XXVI-A-9 MTV Iratok.)

Július 27. 17.20 Varázsolló - Jeles András rendező, Ráday Mihály operatőr, Farkas Ádám szerkesztő négy részes, képzőművészeti ismeretterjesztő sorozata indul.

Július 28., a Politikai Bizottság ülése. Jegyzőkönyv 1977. július 28., Kádár János elvtárs szóbeli tájékoztatója a L. I. Brezsnyev elvtárssal Krímben folytatott megbeszéléséről.
"A Politikai Bizottság tudomásul veszi Kádár János elvtárs szóbeli tájékoztatóját a L.I. Brezsnyev elvtárssal 1977. július 26-án Krímben folytatott megbeszéléséről... Az SZKP nagyra értékeli Kádár János elvtársnak Olaszországban, a Vatikánban, valamint a Német Szövetégi Köztársaságban tett látogatásait; úgy tekintik, hogy azok a szocialista ügyünket, a szocialista közösség érdekeit szolgálták.
2. Javaslat a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója központi ünnepségeinek részletes tervére. Előadó Grósz Károly. A Politikai Bizottság tudomásul vette a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója központi ünnepségeinek részletes tervére tett javaslatot."
Részlet a mellékelt javaslatból:
"November 5-én (szombaton) este az MSZMP Központi Bizottsága, az Elnöki Tanács, a Minisztertanács, az MSZBT Országos Elnöksége és a Hazafias Népfront Országos Tanácsa rendezzen díszünnepséget az Erkel Színházban. A díszünnepség elnöke Apró Antal elvtárs legyen... A rádió és a televízió a november 5-i díszünnepségről adjon helyszíni közvetítést, az évfordulóval kapcsolatos többi rendezvényről pedig tudósítsanak."
"17. Aczél György elvtárs szóbeli bejelentése. A Politikai Bizottság tudomásul veszi, hogy Aczél György elvtárs Lékai László érseknél látogatást tesz. Erről a politikai napilapok ne adjanak közlést. Az ellen nem emel kifogást, hogy a katolikus lap hírt adjon róla."
(Magyar Országos Levéltár - 288f/5/723. PB.)

Július 28. 20.00 Sztrogoff Mihály - hétrészes tévésorozat kezdődik, mely francia, nyugatnémet, olasz cégek közreműködésével készült. Sztrogoff Mihály szerepében a német Raimund Harmstorf utazik, lovagol, menekül, csatározik - csinos partnernője, az olasz Lorenza Guerrieri oldalán. A sorozatot Magyarországon forgatták, így hazai színészek is közreműködnek benne: Feofár kán szerepében Madaras József, Dmitrij nagyherceget Mécs Károly, Marfa Sztrogoffot Horváth Teri alakította. Az öt hónapig tartó forgatás alatt ugyancsak nehéz dolga volt Jean-Pierre Decourt francia rendezőnek, míg a nemzetközi színész-csapattal szót értett. Kárpótlást talált azonban a Hildebrand István által fényképezett szép magyar tájban, mely nyilatkozata szerint teljesen megfelelt elképzeléseinek.

Július 30. 20.00 a Metronóm 77 könnyűzenei verseny döntőjének közvetítése. A szólisták versenyének győztese Katona Klári, második helyezett Máté Péter, harmadik Szűcs Judit lett. Az együttesek kategória díját az Illés együttes, a második díjat a Color együttes nyerte.
22.05 a 2. műsoron Kedves zenéim - Pernye András a házigazda. Szerkesztő Sztevanovity Dusán, vezető-operatőr Szalai András, rendezte Mérei Anna.

A Népszabadság augusztus 9-i számában írta Breuer János:
"Pernye András csaknem egy éve invitál a képernyő nyilvánossága elé népszerű, közismert személyiségeket, hogy velük meghitt beszélgetést folytasson a zenéről, és kiváltképp arról: miképpen kerültek a muzsikával kapcsolatba. Otthonos szobadíszletben három ember ül és beszélget, zenével meg-megszakítva a szót, egy óra hosszat. Tipikus rádióműsor ez - vethetnénk ellene, hisz a látvány nem integráns része az adásnak. De nincs így. Minden a kérdező és a megkérdezett egyéniségén múlik. Legutóbb a külpolitikus, Polgár Dénes és az előadóművész, Koncz Zsuzsa beszélt lebilincselő, nyugtalanító izzással arról, hogy mi a kapcsolata a zenével. Spontán hatásában is világosan megszerkesztett, megformált volt ez a beszélgetés; cseppet sem ürügy arra, hogy Mozartot, Bachot vagy Menuhint, Fischer Annie-t hallgassuk. Jól megcélozott irányba haladt a társalgás, Pernye András az egykori amatőr kamarazenésszel és az egykori amatőr, manapság a hivatásos élvonalba tartozó könnyűŹzenei előadóművésszel oda kívánt megérkezni, hogy a zenei műalkotás fontosabb, mint az előadás, és az aktív muzsikálás lényegesebb, mint a passzív befogadás Ezért nem volt ez a műsor hevenyészett, ezért volt alkalmas arra, hogy eléggé nem hangsúlyozható alapigazságokhoz vezessen el."

Augusztus

Vajda János operája, a Karinthy Frigyes művére épülő Barrabás a zsűri különdíját kapta a salzburgi tévé-operafesztiválon, rendező Fehér György.

Augusztus 3. 18.15 Ady Pécsett - a Pécsi Körzeti Stúdió műsora. Szerkesztő-riporter Füzes János, operatőr Bárány György, rendező Téglássy Ferenc.

A Dunántúli Napló augusztus 5-i számában írta W.E., :
"Figyelemre érdemes, java részében dokumentumműsor áldozott Ady emlékének a pécsi körzeti stúdió legutóbbi adásában. Füzes János szerkesztő-riporter gondos, hiteles tényekre, eredetiségre törekvő, felkutató-válogató munkája nyomán mindenekelőtt egy eddig ismeretlen eseményre derült fény. Tüskés Tibor révén megtudhattuk, hogy 1910. október 1-én, a Nyugat pécsi estjén Ady Endre is részt vett és négy versét felolvasta. A rendezvényt, amelynek főszervezői dr. Doktor Sándor és dr. Hajdú Gyula voltak, a Vigadóban (ma: Kamaraszínház) tartották meg. Az adásnak ez az első harmada volt a legegységesebb és - az Ady-fotókkal, Latinovits verstolmácsolással, Dutka idézettel - a legkerekebb is.
A további rész Ady költészetének 1919-es hatásával foglalkozott, Molnár Piroska és Melis Gábor szép, ihletett előadású versszemelvényeivel; a pécsi Szélkiáltó Együttes és a Pécsi Nevelők Háza kamarakórusa átélt muzsikájával. (A Reinitz-dalt viszont helyesebb lett volna énekes színésszel előadatni.) Ez a rész rendkívül izgalmas archív híradórészletekkel villantotta fel a forradalmak idején antant megszállás alatt álló Pécs utcáit, arcait és tereit, melyek akkor sztrájkok, tüntetések színhelyei voltak. A munkásság ellenállásának erejét és konkrét demonstrációit itt Ady forradalmi költészete is szítotŹta. Ennek tényszerű dokumentumait dr. Szita László levéltár igazgató foglalta össze. Ady-esteket és matinékat tartottak 1919 tavaszán egy középiskolában, a Kamaraszínházban, az Apolló (ma: Kossuth) moziban és a Búza téri Winkler moziban. Itt valóban több ezren mozdultak meg, annál is inkább, mivel a bevétel jelentős részét a készülő Ady-szoborra fordították. (Mellesleg budapesti Ady-szoborról volt szó, ami nem derült ki egyértelműen.) Megszólalt Csuka Zoltán költő és műfordító, a pécsi Felsőkereskedelmi Iskola önképzőkörének korabeli elnöke is. Személyes vallomásából a diákok Ady-kultuszának, baloldali demonstrációinak hiteles emléke és ereje sugárzott ki.
A műsor befejező szakaszában mai fiatalok vallottak Ady hatásáról, időszerűségéről. Néhány szép gondolatuk ellenére is ez a rész megtörte az adás műfaji egységét, vele csak hosszabb lett a műsor, több nem. De van más kifogásunk is Téglássy Ferenc rendezésében. A bevezető szöveg szerint Ady pécsi látogatása ť... a néhány órás szellemi együttlét ... 1919-ben ezreket tudott mozgósítani. Ez így nem igaz! Dicséretes dolog a hagyományőrzés, ám egy apró eseményből jelentőségen túli következtetésre jutni - enyhén szólva aránytévesztés... Az Ady-látogatás emléke valóban élt bizonyos rétegekben. Ami viszont öt-hatezer embert tömegdemonstrációra késztetett, az - a látogatástól függetlenül is - Ady költészete volt. Ady verseit a munkások közül sokan ismerték. Főképp a Pécsi Munkásiskola irodalomoktatása, Fehér Sándor előadásai nyomán. S bár megemlítették, az ő személye nem kapott megfelelő hangsúlyt, miként az is kimaradt, hogy a matinékról 1919 tavaszán a több ezres tömeg nagy része kiszorult az utcákra: ott várta végig az Ady előadásokat. Több momentum homályban maradt e műsorban, mégis, hibái ellenére is érdekes, hasznos vállalkozás részesei lehettünk. Még valamit a rendezésről: szép a szerénység, de az a kameraállás, amiből tartósan csak a riporter jól svejfolt zakóját látjuk - hátulról, esetleg félprofilból - már-már udvariatlanság a nézővel szemben."

Augusztus 4. 18.25 Bauxitváros - dokumentumfilm Tapolcáról. Szerkesztő-riporter Kopeczky Lajos, operatőr Bárány György, rendező Surányi Lili.
20.55 Nem törnek át... - sajátos történelmi dal-sorozat indult. Szerkesztő Várbíró Judit, vezető-operatőr Szalai András, rendezte Mérai Anna. Az első epizód alcíme A spanyol ellenállás dalai.

A Rádió és Televízió Újság 1977/ 31. számában Mérei Anna ajánlotta a műsort, részlet:
"A sajátos történelmi műsorsorozat újabb darabjával ismerkedhet meg ezen a héten a néző. A francia forradalomról szóló és az igazi Amerika dalait bemutató adás után ez a spanyol polgárháború dalait, hangulatát igyekszik feleleveníteni. A sorozat célja, hogy olyan dalokat, szövegeket s dokumentumokat válogassunk össze Várbíró Judit szerkesztővel és Szeverényi Erzsébettel, a Zenetudományi Intézet munkatársával, amelyek a kor lendületét, hitét tükrözik. A műsorokban felhangzó dallamok közvetlenül idézik a történelmi pillanatokat - valamennyi ott született vagy csendült fel a mozgalmak hevében. A műsornak nemcsak készítői fiatalok - a közreműködő együtteseket, színészeket is a pályakezdők közül válogattuk..."

Augusztus 5. 20.25 Jókai Mór: A lőcsei fehér asszony - tévéfilm. Dramaturg Szántó Erika, operatőr Koltai Lajos, rendezte Maár Gyula. Szereplők: Törőcsik Mari, Stefan Kvietik (Szabó Gyula), Madaras József, Solti Bertalan, Gelley Kornél, Nagy Gábor, Tarján Gyöngyi, Tyll Attila, Ambrus András, Dunai Tamás, Kun Tibor, Tarsoly Elemér, Szilágyi Tibor, Izsóf Vilmos, Fried Péter, Temessy Hédi, Oszter Sándor, Boross János, Nagyidai István, Vajda Viola, Papadimitriu Athina és sokan mások.

A Magyar Hírlap augusztus 9-i számában Kennessei András írta, részlet:
"A lőcsei fehér asszony történetét Jókai közel hatvanéves korában írta. Húsz évvel későbbi haláláig legkedvesebb regénye volt. Irodalomtörténetünk és az utókor mégsem sorolja legnagyobb művei közé, holott a titokzatos, áruló, majd felmagasztosuló asszony furcsa históriája jól megmozgatta a nagy mesemondó fürge fantáziáját...
Igazi lélektani dráma, mondhatnánk lélektani krimi, amelyben a nemzet sorsa, a történelem fordulatai eltéphetetlen szálakkal kötődnek a fehér asszony sorsához, ahhoz az asszonyéhoz, aki a történelem kerekét saját igényei szerint akarta forgatni, és akit ez a kerék elkapott, megforgatott és kegyetlenül összetört. A kor folyam. Úszója nem vezére az egyénŤ - írta Madách a Tragédiában, s mintha ez a gondolat visszhangzana Jókainál is. De nem földöntúli erők, transzcendens hatalmak mérkőznek a gyönge asszonnyal, hanem hozzá hasonló hús-vér emberek; nem istenek szerencsétlen játékszerévé válik, hanem a nagypolitika gátlástalan művelőinek kiszolgáltatott bábjává. Jókai felmentést keresne számára, de nem talál; mutatná rokonszenvesnek, de nem teszi, nem teheti; megtérésében, a vérpadig tartó önfeláldozásában csak romantikus igazságot szolgáltat, megmaradva az egyetlen, számára is elfogadható indíték - a fia boldogulásáért, jövőjéért mindenre képes asszony - mellett. Maár Gyula péntek esti tévéfilmjéből éppen ez a motívum maradt el..."

Az Esti Hírlap augusztus 6-i számából, (bernáth) írásából részlet:
"Tulajdonképpen minden berzenkedésünk ellenére először is köszönetet kell mondani Maár Gyulának A lőcsei fehér asszony filmváltozatáért. Azért ugyanis, hogy bebizonyította: Jókaihoz más módon is lehet közeledni, mint ahogyan azt a magyar filmgyártás születése pillanatától mindmáig tette. A mesélőkedv, az anekdotázás és a romantika egyálŹtalában nem akadálya annak, hogy mai ember módjára vizsgáljuk ezeket a históriákat, s próbáljuk felfedezni benne azt, ami számunkra most is fontos lehet. Maár Gyula ezenkívül, mint rendező, ismét bizonyságát adta rendkívüli atmoszférateremtő tehetségének, a helyszínek, a tárgyak, a mozgások olyan egybekomponálásának, amely egy sajátos képi világot, a film önálló, szuverén képi világát teremti meg.
Mindezek ellenére A lőcsei fehér asszony filmváltozata nem sikerült. Két okból: először azért, mert ha valaki megtalálja ezt a nagyon mai megközelítési módot, akkor ehhez a megfelelő gondolatokat is meg kellene találnia. Azok híján a szereplők hosszú sétái, a kamera aprólékos pásztázásai, az egymásra nézések és hallgatások mögött képtelenek vagyunk mi, a képernyő előtt, mit gondolni. Nincs milyen tartalommal megtölteni ezeket a szituációkat, s ilyenformán nincs e jeleneteknek valódi feszültsége sem..."

A Filmvilág 1977/17. számában írta Koltai Tamás, részlet:
"A film egyértelműen egylelkű asszonyt mutat be, ebben is különbözik Jókaitól. Cselekmény itt már nincs, de Jókainál sem a cselekmény, hanem a romantika képtelen lélektana szolgál a tettek magyarázatául. Maár Gyula természetesen minden más inkább, mint romantikus. A labanc német tábornokkal, szinkrontolmács segítségével folytatott beszélgetésnél antiromantikusabbat elképzelni sem lehet. Ez a jelenet kalandfilm-paródiának sem volna utolsó. Minden egyes jelenetről el lehetne mondani, hogy milyen belső dramaturgia szerint építkezik, rendkívül tudatosan, erőteljes színházi atmoszférával. Ez a jelenettechnika (vagy mozaikosság) a Teketóriából ismerős, és ugyanúgy, mint ott, töredezetté teszi a filmet, mert a műegész helyett a részletekre irányítja a figyelmet. A tárgyilagos, kemény fogalmazás jellemezte Koltai Lajos operatőri munkáját. Két hosszú beállításának különös feszültsége volt. Az egyikben a ketrecbe zárt Krisztinát felülről figyelő Julianna körül jár körbe a kamera. A másik a legutolsó, a két alvó között lassan mozgó kamerával, majd az elhurcolás totálképével. A zene - az elmaradhatatlan Cseh Tamással - aláfestette ezt a feszült monotóniát. A színészek is magától értetődően tartózkodtak a romantikától. A főbb szereplők közül leginkább Stefan Kvietik (magyar hangja Szabó Gyula) és Szilágyi Tibor játszott szikár, pátosztalan hangsúlyokkal, de Solti Bertalan heves járkálásai, sőt Madaras József zaklatott átkai sem hatottak jókaisan fölfokozottnak. Épp ezért nem szabad azzal áltatni magunkat, hogy Maár Gyula bebizonyította: lehet romantika nélkül, mai kiábrándultsággal kezelni Jókait. Nyilván már a forgatás előtt is tudta mindenki, hogy nem A lőcsei fehér asszony tévéadaptációját fogja elkészíteni. Talán jobban kellett volna ezt hangsúlyozni, elkerülenŹdő a Jókai-rajongók csalódását. A műsorfüzetben az állt: Jókai nyomán. De inkább Maár Gyula nyomán jártunk."

Augusztus 10. 20.00 Katkó István: Szimulánsok - tévéfilm. Dramaturg Deme Gábor, operatőr Kecskés László, rendezte Mihályfy Sándor. Szereplők: Bordán Irén, Szurdi Miklós, Putnik Bálint, Szabó Kálmán, Bujtor István, Halász László, Dévay Kamilla, Ujlaky László, Bányász Ilona, Bihari Zoltán, Balzám István, Bácskai János, Borhy Gergely, Gáti Oszkár, Kocsis Mihály, Révész Maca, Rupnyik Károly, Safranek Károly, Sárosi Gábor, Tordai Gábor, Virágh K. Ferenc.
21.45 100% - dokumentumfilm bemutatója. Ötven évvel korábban ekkor, 1927 augusztusában jelent meg a KMP (Kommunisták Magyarországi Pártja) legális folyóirata, a Tamás Aladár szerkesztette 100%. A film egy munkásfiatalokból álló szavalókórus segítségével ízelítőt adott a folyóirat írásaiból.

Augusztus 12. 21.10 Nyári Színházi Esték, Szép Ernő: Patika - színmű közvetítése a kaposvári Csiky Gergely Színházból, felvételről.

Augusztus 14. 18.10 az ünnep hetében három borsod-abaúj-zempléni község egy-egy hétköznapjának krónikájával jelentkezett Vértessy Sándor. Az első rész címe: Mi újság van? Hétköznapi krónika Hollóházáról. Szerkesztő-riporter Vértessy Sándor, vezető-operatőr Bucsi János, rendezte Szűcs László.
20.00 Ivan Bokovcan: Mielőtt a kakas megszólal... - tévéjáték bemutatója. Dramaturg Katona Márta, vezető-operatőr Ráday Mihály, rendezte Várkonyi Gábor. Szereplők: Páger Antal, Hegedűs D. Géza, Goda Márta, Gobbi Hilda, Sinkó László, Tordy Géza, Garas Dezső, Mensáros László, Bánki Zsuzsa, Almási Éva, Benkő Gyula.

Augusztus 17. 20.01 a 2. Műsoron Nyári Színházi Esték, Gogol: A revizor - vígjáték közvetítése a Nemzeti Színházból, felvételről.

Augusztus 20. 19.30 a TV Híradó beszámol a Kínai Kommunista Párt kongresszusáról. Felavatták a Népligetben a Planetáriumot. Az avató ünnepségen részt vett dr. Pozsgay Imre kulturális miniszter, Ortutay Gyula akadémikus és Aczél György is. Az eseményről Bokodi Béla szerkesztő-riporter és



Vecsei Marietta operatőr tudósította a TV-híradót.

17.55 Töredékek egy muzsikusról - Gothár Péter filmjével emlékezett Vujicsis Tihamérra a Televízió. Szerkesztő Gulyás László, operatőr Márk Iván.

A Filmvilág 1977/18. Számában írta Mátrai-Betegh Béla:
"Vujicsics Tihamér csillagszóró személyiség volt, lőporos aranyszemcséket szikrázó. Az emlékére összeállított, pontosabban mondva: hevenyészett, a személyiségét tán fölidézni is szándékozó, félórás tévé-műsor a szerkesztő Gulyás László munkájában is, és a rendező Gothár Péterében is csak a szikrái után kapdosott. Tűszúrásnyi égésfoltokat ha ejtett, de meg sem kísérelt közeledni ahhoz a lobogáshoz, kivált pedig megismételni - már amennyire a lidérclángú emlékezet egykori lobogást megismételni tud - azt az eleven lángolást, amilyen Vujicsics Tihamér természete, vérmérséklete, lénye, műve, élete volt. Ez a műsor, ez a filmecske bizony nem lett az a bizonyos másik, új csillagszóró, amellyel egy szétszikrázott ember káprázatos tüneményjátékaira emlékeztetni lehet.
Többé-kevésbé kihűlt riport maradt, igen csekély dokumentumértékkel, még kevesebb művészivel. Nemhogy láttatni nem láttatott semmit Vujicsics Tihamér rejtettnek, titkolózónak igazán nem mondható, mindig nyílt, őszinte lényéből, attraktív életmódjából, hanem alig-alig őrzött meg valamit élete munkásságából is. Pedig életmű maradt utána, nem is akármilyen, s nemcsak szavakban szétporló emlékezet. Megmaradt utána egy rögtönző ember tudatosan, következetesen, tervszerűen és szervesen épített alkotása. Akik ebben a riportban megszólaltak - még a rokonérzésű, embert látni, embert valóságában felidézni és újraalkotni tudó művésztársak is - csak a futó benyomásaikat tudták róla elmondani, hiszen futó és véletlen ismerősei voltak csak. Hát még mennyire a felületen maradt azoknak a visszaemlékezése, akik csupán az asztaltársai voltak szentendrei kiskocsmákban, elámult, lenyűgözött szemtanúi Vujicsics kísértetjárta egy-egy éjszakájának. A riportfilm hevenyészettsége, hit és műgond nélküli riportrutinja éppen abban jelentkezett, hogy a véletlen terelte össze a műsorba az emlékezőket, a kósza rögtönzés. Márpedig egy rögtönző természetű embert éppen rögtönzésekkel lehet a legkevésbé megközelíteni, éppen a szertelenségek rekonstruálása kívánja meg a legszilárdabb, legátgondoltabb szerkezetet.
Egyetlen olyan pontja volt a kis filmnek, ahonnan el lehetett volna indulni Vujicsics Tihamér felé. Az operatőr Márk Iván vette észre a kínálkozó pillanatot: az ortodox szertartás közben, amely egyébként hivatva lett volna a műsornak valamelyes keretet adni - mégsem lett belőle keret - a tömjénfüstben, ikonok között kétszer is fotografált egy szögön függő gyűrött puha kalapot. Ez a profán, frivol, mégis megindító, elhagyatottságot sugalló kép lehetett volna az a látószöge a filmnek, ahonnan szélesebb és igazabb horizont nyílt volna Vujicsics Tihamér profán és hívő szertartásokŹban gazdag, virágzó, gyümölcsöző és elárvult életére.
E Töredékek egy muzsikusról címmel szerkesztett összeállítás egyre azonban mégis jó volt: felébreszthette az igényt a felszabdaltságával, az elmorzsáltságával egy egységes műre, poszthumusz portréfilmre erről a teremtő, máig termő muzsikusról, szétszikrázott egyéniségről."

Augusztus 26. 20.55 Kanadai randevú - Radványi Dezső szerkesztő, Butskó György operatőr és Kígyós Sándor rendező két részes dokumentumfilmjének első részét vetítik.

Augusztus 20-27. között Ránki Júlia szerkesztő-riporter és Hadházy László operatőr több alkalommal tudósította a TV Híradót a Leningrádban (Szentpétervár) megrendezett II. szovjet-magyar ifjúsági barátságfesztiválról. A magyar küldöttség vezetője Maróthy László, a KISZ KB első titkára volt.

Augusztus 28. 21.50 Parancsolj velem Tündérkirálynő - Ruttkai Éva előadóestje. Társszerkesztő, háziasszony Mikes Lilla, szerkesztő Ascher Gabriella, vezető-operatőr Czabarka György, rendezte Fehér György.

A Dunántúli Napló augusztus 30-i számában írta H.E.:
"Ruttkai. Igen, azt hiszem a név hovatovább fogalom lesz, megáll így egymagában is, mindenki számára gazdagon, emlékekkel és asszociációkkal telve. Ruttkai remek színésznő, kitűnő színésznő, kiemelkedő színésznő - így fokozhatok a jelzők, így fokozódtak a valóságban is, de ma már talán egyáltalában nem túlzás, ha csak egyszerűen azt mondjuk: Ruttkai nagy színésznő. Egy idő óta nem mondhatjuk, hogy Ruttkait a legnagyobb mozi, a televízió ne fedezte volna föl vagy ne foglalkoztatta volna érdeme szerint. Volt több műsor, ahol gondoltak rá, interjúk készültek vele, túl természetesen azokon a szerepein, amelyek a tévében is helyet kaptak. Most vasárnap pedig Ruttkai önálló estjéről láthattunk televízió felvételt. Olyanformán, hogy az akár egyenest a tévének készült műsorként is felfogható volt: kerek, tévészerű, jól fényképezett. A jelenlévő közönség sem volt zavaró, bár Mikes Lilla háziasszonykodása sokkal inkább való volt a kis egyszemélyes pódiumhoz, mint a képernyőhöz. Ezzel együtt is jól tette azonban a televízió, hogy felvette ezt az estet. Jóval szegényebbek lettünk volna, ha nem teszi. Hiszen Ruttkai Éva ezzel az esttel - mint minden színész, ha maga választhatja meg műsorát - egyszersmind vallomást is tett. Vallomást a színészi pályáról, vallomást tulajdon egyéniségéről és vallomást általában az életről. Ez a szétválasztás persze önkényes, mert hogyan tudna önmagáról beszélni a színésznő anélkül, hogy a színházról is beszélne, s nem jelenti-e számára az élet egyben a színpadot is... Ruttkai Éva éppen ezt a szétválaszthatatlanságot ábrázolta gazdag színekkel, erről győzött meg mindenkit, aki műsorát látta, s ezzel nyújtott egyben olyan élményt, amely messze túlmegy a színészi tehetség, a színészi alakítás iránti csodálatunkon. Egy embert mutatott meg, egy embert, aki történetesen színésznő. De ha bármi más lenne, ugyanilyen szenvedéllyel és elkötelezettséggel szolgálná az ügyet, amire az életét föltette, ugyanígy szeretné a szakmáját, ugyanilyen buzgalommal tárná fel kisebb-nagyobb titkát, fondorlatait, s ugyanígy a teljességre törne."

A Heves megyei Népújság augusztus 30-i számában írta (farkas), részlet:
"...A címadó mondathoz képest is sok az esetlegesség ebben az összeállításban. Tudjuk, hogy egy pódium-műsor kivonatát kapjuk és mégis bántó az, ahogyan az egyes monológok között nincs valamilyen szünetjel, ahogyan az egyes számok átfolynak egymásba anélkül, hogy a lelki tartalmakat egymástól kellő távolságra pattintanák szét. A kamera néha rossz szögből és kelletlenül kíséri ezt az arcot. Nem tartjuk szerencsésnek a rendezői elképzeléseket sem. Ruttkait lehet egy egész előadáson premier-plánból kísérni, mert ő mindig teljes nyíltsággal és lankadatlan figyelemmel játszik, érez és cselekszik, de olykor ezt a játékot távolítani kellett volna a teljes közelitől: a mozgás, a karok kifejező tánca így nem tette teljesebbé a hatást, inkább zavart. Pedig a művésznő a koreográfiával bizonyára még többet, még valami másat is mondani szeretett volna. Ez az egy óra Ruttkai Évával az érzelmek iskolája volt, az őszinte átélésé. Nem árt itt nézőnek lenni."

Augusztus 30. 20.00 Göncz Árpád: Magyar Médeia - tragédia közvetítése a József Attila Színházból, felvételről.

A Pest megyei Hírlap október 2-i számában írta Akácz László, részlet:
"Örömmel nyugtáztuk nemrégiben, hogy a képernyőre kerülvén menynyire följavult egy mozifilm, nevezetesen a Gyula vitéz télen-nyáron. (Hogyne szállt volna bele a telekommunikáció pezsdítő ereje, amikor végre ott pörgették le, ahol alapötlete életre serkent: magában a televízióban.)
Most, kedden este ismét egy hasonló élményben lehetett része az előfizetőnek: a képernyőre került egy olyan drámai mű, amelynek eredetileg is kedves dobozunk vetítőterében lett volna a helye. A Magyar Médeiáról van szó. Göncz Árpád inkább műfordítóként, mint íróként ismert hazai szerzőnk monodrámájáról, amelyet jobbára fanyalogva, no, igen, de azért mégsem-stílusban elutasítva fogadott annak idején, a József Attila Színházban történt bemutatásakor a kritika... Kedden este viszont újra bekövetkezett a csoda: amit fanyalogva elutasítottak a színházi deszkákról, az diadalmasan visszatért a kamerák előtt. Minek kertelni: Göncz Árpád monológjának közvetítése szép este volt, jó este volt - nagy este volt. Eltűnt az álfalaival, kellékbútoraival zavaró színpad, és - Dömölky János rendező közelképeiben - karnyújtásnyira került az, aki miatt minden asszonyháborgás, férjgyalázás, gyermekkiáltozás megíratott: a társat negyedszázadon át menedzselő - túlmenedzselő - asszony."

Augusztus 31. 20.00 Prosper Mérimée: Az oltári szentség hintaja - tévéjáték. Dramaturg Mészöly Miklós, vezető-operatőr Nagy József, rendezte Ádám Ottó. Szereplők: Vajda László, Piros Ildikó, Lőte Attila, Bodor Tibor, Vándor József, Paudits Béla.
22.05 Bányai Gábor szerkesztő-riporter, Szalai András operatőr riportfilmjét vetítették a Nemzeti Színház szovjetunióbeli vendégjátékáról. A színház Moszkvában és Leningrádban vendégszerepelt.

Ugyan ezen a napon a Magyar Televízióban Megyeri Károly elnökhelyettes fogadta Ilmar Ivertset, az OIRT főtitkárhelyettesét, a PKCI igazgatóját. Mindketten egyetértettek abban, hogy pártjaik ideológiai titkárainak rendszeres találkozóin született határozatok megvalósításával kapcsolatos televíziós feladatok egyeztetése a televízió- és rádiószervezetek elnöki találkozóján történjék. A találkozó folyamán Iverts bizalmas közlést is tett: közölte, hogy "tudomásul kell venni azt a tényt, hogy a Szovjetunióban az ťintegrációŤ fogalmával nem csupán a lakosság nagy körében, de párt- és társadalmi középkáderek körében sem foglalkoznak olyan intenzitással, mint a többi szocialista országban."
(Magyar Országos Levéltár XXVI-A-9 41 doboz MTV iratok.)

Szeptember

1-jétől változások a televízió műsorrendjében. Új időpontokban jelentkeznek az oktató műsorok, pl. a Mindenki iskolája és a TV Szabadegyetem, így átalakul a vasárnap délutáni program s a kedd lesz a filmsorozatok napja (csütörtök helyett). Indul a Naprendszer című ismeretterjesztő sorozat.

Az MTI szeptember 10-i híre:
"Az új tanév kezdete minden esztendőben egybeesik a televízió új adástervének elkészítésével. Székely Istvánnétól, a műsorszerkesztési főosztály vezetőjétől érdeklődött az MTI munkatársa a megújuló adásrendről. 18-20 ezer perccel bővül a televízió jövő évi műsorideje, ez az alapvető változás minden előfizetőnket kedvezően érinti, hiszen több szórakoztató és gyermekműsort tudunk sugározni, mint eddig.
- Sok levelet kaptunk tavalyi tévés tanévünk alatt: voltak, akik tantárgyi műsorainkat sokallták, mások az adások időpontját kifogásolták. Alaposan megvizsgáltuk a panaszokat, és úgy döntöttünk, hogy már most szeptembertől a Mindenki iskolája heti három adását kettőre csökkentjük, a kedden 17 óra 5 perckor vetítendő összeállításainkat pedig vasárnap reggel 8 órakor ismételjük meg. A TV Szabadegyetemének eddig sugárzott sorozatát - rövidítve - csütörtökönként 15 óra 30 perctől adjuk, nyelvtanfolyamainkat a második programra terveztük, csütörtöki napokra, a TV Híradó első kiadása elé. Ezekkel a változásokkal elértük, hogy az iskolaműsorok adásideje megfeleljen a tanulni vágyók időbeosztásának.
- Vasárnap a gyerekek örömére ezentúl 2 órás filmműsor összeállításokat adunk, reméljük, hogy ezeknek a kellemes délelőttöknek a folytatása is népszerű lesz, hiszen vasárnap délutánokra szórakoztató filmeket, sportműsorokat és nóta-összeállításokat tervezünk.
- Megnövekedett az igény a keddi televíziós műsorok iránt, ezért csütörtökről erre a napra hoztuk át folytatásos filmsorozatainkat, míg csütörtökre a kisfilmeket és a színházi közvetítéseket csoportosítjuk.
- Július 1-től az 1. programunkban minden hétköznap - hétfő kivételével - 16 óra 30 perctől sugárzunk műsort, a 2. program változatlanul 20 órakor kezdődik."
(mti/- i/ug/pr/pg/bla.)

Elhunyt a Magyar Televízió egyik régi munkatársa, sok siker részese, a vágó



Láng Mária.
Tizenkilenc évig volt televíziós, 52 éves korában hunyt el. Kevés volt ekkor a tévében az olyan vágó, aki tőle nem tanult, aki valamit át nem vett elképzeléseiből. Megannyi remek tévés dokumentumfilmje: a Bognár Anna világa, A siker, az Extázis 5-től 7-ig, a Találkozás Pablo Casalsszal, a Schaár Erzsébet-portréfilm és a Mezei Máriáról készült műsor jelzi, mennyi műfajban alkotott jót és maradandót. A vágás során "keményen megharcolt" elgondolásainak megvalósításáért.

"Teljes üzemmel" működik már a Televízió Óbudán, a Bojtár utcában felépült "gyártási központja", amely egyebek mellett a díszletraktárnak, a különböző műhelyeknek, műtermeknek, garázsoknak és egyes kiszolgáló részlegeknek ad otthont.

Szeptember 1. 18.10 Sugárbányászok - kezdődik Halák László riporter, Király Péter operatőr, Pomezsanski György szerkesztő-rendező három részes riportfilmjének vetítése.
22.20 Egy magyar a Római Klubból - Kardos István szerkesztő-rendező, Darvas Máté portréfilmje került a képernyőre László Ervinről.

A Rádió és Televízió Újság 1977/35. számában Pomezsanski György így ajánlotta a nézők figyelmébe sorozatukat:
"Sugarat bányászni? Elképzelhetetlen! - zsörtölődhet magában a műsor címének olvasója. Pedig a formai ötleten túl van is igazság benne, hiszen a háromrészes riportfilm - némi dokumentarista beütéssel - az uránbányászokat hivatott bemutatni, ők pedig olyan ércben dolgoznak, amely annyi mendemondára adott már okot. Sokan tudni vélik, hogy rákot okoz, hogy a férfiaknak ártalmas, hogy politikailag mekkora jelentőségű, hogy gazdaságilag milyen sokat-keveset jelent hazánknak. Talán e gyakran ellenőrizhetetlen hírek hatására alakult ki körülötte két évtized alatt furcsa mítosz. E mítoszokat - természetrajzukhoz hűen - ezúttal sem a bányában dolgozók alakították ki, hanem azok, akik hallottak ezt, azt. Mi sem természetesebb annál, hogy e mítoszokból az érdekeltek - bányászok, mérnökök - nem kérnek. Nem tartják magukat hősöknek, sugárfertőzésre ítélt különleges embereknek vagy modern aranyásóknak. Bányásznak mondják önmagukat még akkor is, ha mérnökként fehér köpenyt viselnek is. A Sugárbányászok sorozat forgatói az előkészítő munkák bányajárásai, beszélgetései során rájöttek, hogy valóban nincs mítosz. Nincs drámai hős, nincs állandó életveszély. Viszont kárpótlásul a csalódásért találtak őszinte, keményen dolgozó, becsületes bányászembereket, akik személyiségük hitelességével valós életükről beszéltek kendőzetlenül, s bepillantást engedtek munkájukba, magánéletükbe. A stáb a bányában töltött tizenkét nap után - mondhatni - tiszteletbeli bányásszá érett. Mi más célja lehetne az alkotónak, mint az, hogy a sorozat hatására a néző is végigjárja az utat a mítoszŹtól az uránbányászat valóságáig?"

Szeptember 3. 20.01 a 2. műsoron Machiavelli: Mandragóra - zenés játék közvetítése a Kecskeméti Katona József Színházból, felvételről.

Szeptember 6., Afrikai örömeink - indul a magyar televíziósok Rockenbauer Pál vezette expedíciójának hat részes Afrika-sorozata. Forgatókönyvíró-rendező Rockenbauer Pál, tudományos munkatárs Pócs Tamás, operatőr Szabados Tamás és Stenzky Gyula, gyártásvezető Schmidt Judit. A film a Tanzániai Természetvédelmi Főiskola támogatásával készült.

A Rádió és Televízió Újság 1977/36. számában Rockenbauer Pál így ajánlotta a sorozatot a nézők figyelmébe:
"Nagyon kérem, hogy - legalábbis, ami a Kilimandzsárót illeti - csak nekem higgyenek! Mert nem csináltunk sem hatrészes, sem háromrészes sorozatot a Kilimandzsáróról, ahogy korábban ezeken a hasábokon is megjelent (nem ezek a hasábok tehetnek róla!), és filmjeinknek, munkánknak egyáltalán nem az a summája, amit egy sajtótájékoztatóról szóló ismertetés a leghatásosabb címnek vélt: Magyarok a Kilimandzsárón... Két film elkészítésére küldtek, hívtak bennünket Tanzániába, ám a címben is jelzett örömök hatrészes sorozattá bővítették az anyagot. De ebben nemcsak a Kilimandzsáróról, hanem Tanzánia más tájairól, növény- és állatvilágáról (s főleg az ott élő emberekről) is elmondtunk egyet-mást. A hangvétel talán szokatlanul is személyes, mentségünkre szóljon, hogy életünk legtöbb örömöt adó filmforgatásáról, felejthetetlen negyvenhárom napról számolunk be. Hogy miért lett mégis ez a cím és ez a forma, azt a második adásban (A cím védelmében) mondjuk el. A harmadikban (Tanzánia szépségei) egy kis show-t mutatunk be abból, amit a cím jelez, a negyedikben (Mangasta rajta van a térképen) kicsit el is elmélkedünk jelenről, múltról, jövőről. Az ötödikben (A főnök) bemutatjuk azt a férfit, aki nemcsak munkatársunk, barátunk is volt mindvégig ott jártunkban: Teofil Nshikut, aki hatodik - sorozatzáró - filmünk, a Pamoja tutashinda (Együttesen könnyebb) szerzője volt. Ez a fő-film alapvetően azt próbálja bemutatni, hogyan telepítettek le az elmúlt évtizedben több mint tízmillió nomád földművelőt a hazánknál tízszer nagyobb ország falvaiban. És a Kilimandzsáró? Arról is szól egy film, az első. Nem arról, hogy megmásztuk (ez is benne van), nem azzal henceg, hogy Magyarok a Kilimandzsárón. Már csak azért sem, mert az ezerszer megmászott hegyre való feljutásból (ha nem is könnyű) ostobaság volna nemzeti ügyet csinálni. Meg azért sem, mert ebben a megfogalmazásban a magyarokon lenne a hangsúly, márpedig - bármennyire szubjektív megközelítésű a film - mégiscsak a Kilimandzsáró a fontos, és ez remélhetőleg nemcsak a ťJöjj, nézd a Kilimandzsárót!Ť alcímből derül majd ki... Ezzel a filmmel indítjuk útjára a héten a sorozatot. A többi adás, ha a műsornapot és a sugárzási időt tekintve szeszélyes csomagolással is - hetenként követi egymást. És még valami: aki teheti, próbálja meg színesben megnézni, mert főleg a Kilimandzsáró - fekete-fehérben bizony egy másik film.."

A Film Színház Muzsika 1977/41. számában írta Kuczka Péter kritikájában:
"Első kitűnő adáshoz képest valósággal lezuhant az Afrikai örömeink színvonala. Néha már az érettségi találkozókra emlékeztet az expedíció tagjainak beszélgetése. Emlékszel még? ...Emlékeztek? ...Ugye, milyen érdekes volt?...- így társalognak egymással. Kivétel nélkül rokonszenves, kedves emberek, de engem egy afrikai műsorban jobban érdekelnének az oroszlánok, a kenguruk, a táncoló néger lányok, mint az, hogy Rockenbauer Pál leveti a zakóját, Afrikával szeretnék ismerkedni és nem Moore szobraival, Bach muzsikájával, Weöres verseivel, vagy korábbi utazók leírásaival. Látni szeretném és nem hallani azt, amit a szerencsés utazók láttak. Kár elővenni a hírnök jő s pihegve szól módszerét. Ne meséljenek a szalamiszi tengeri csatáról, hanem mutassák meg. Rejtély, hogy hogyan terjedt el a televízióban a tévhit, miszerint minden emberi arc, minden körülmények között, mindennél érdekesebb."

Szeptember 7. 17.15 A mai telepesek - Vitézy László rendező, Szegvári Katalin riporter, Váncsa Lajos operatőr dokumentumfilmjének ismétlése. Másnap 18.05 kor a film kapcsán rendezett stúdióvitát láthatták a nézők.

Szeptember 11. 15.05 Szűkebb hazánk, a Naprendszerünk - tudományos ismereterjesztő sorozat indult vasárnap délutánonként. Szerkesztő dr. Kőháti Attila, vezető-operatőr Illés János, filmoperatőr Miszlay Gyula, rendezte Gazdag Gyula.
20.05 Natalia Ginzburg: A hirdetés - tragikomédia közvetítése a Pesti Színházból, felvételről.

Szeptember 13. 20.55 ismét jelentkezett Vitray Tamás Csak ülök és mesélek... című műsora, amiről napokig beszéltek az emberek.

A Zalai Hírlap szeptember 20-i számában Hári Sándor írt a felkavaró élményről, részlet:
"Felkavaró riport a veseátültetés gondjairól. Vitray Tamásnak ismét sikerült meglepnie nézőit, akik szívesen ülnek le Csak ülök és mesélek... című műsorához. Bevallom, engem olyannyira, hogy még most is hatása alatt vagyok. Megrázott és felkavart, amennyire tévéműsor még ritkán. A hazai veseátültetés helyzetéről készült a riport és a szerzőnek olyan formát sikerült találnia a témához, amely ezt a különben egyszerű, köznapi és gyakran lejáratott műfajt, a tévé-riportot a művészet rangjára emelte. Lebilincselő ereje és katartikus hatása alól még az sem vonhatta ki magát, akiben a forma szokatlansága, vagy éppen a riporter, kutató, pontosító, célratörő, már-már a kínzó tapintatlanságig érő kérdései ellenérzést keltettek. De a maga által korbácsolt hullámok a mindig egy kicsit a témán felül- és kívülállónak ismert Vitrayt is magukkal ragadták, s amikor riportja végső mondanivalóját összefoglalta, a maga tartózkodó, minden bombasztnak, frázisnak vélt kifejezéstől őrizkedő módján ugyan; de kilépett szenvtelenségéből és az egészségügy felelősségére utaló mondattal zárta műsorát. Témája alapvetően nem volt több, csak ennyi: Magyarországon mintegy hatszáz ember krónikus veseelégtelenségben szenved. Jórészük művesével él egy-két évig, aztán meghal. Közülük 450 emberen lehetne segíteni veseátültetéssel, ha... Ha meglennének a feltételei ahhoz, hogy az erre a célra felhasználható emberi vesékkel az egészségügyi szolgálat megfelelően gazdálkodjon..."

Szeptember 15., megkezdte működését Körmenden a tévé 1. műsorát a 9. csatornán továbbító átjátszó adó.
20.00 Székely János: Kísértés - tévéfilm 1. Része.



A forgatókönyvet írta Szántó Erika és Esztergályos Károly, dramaturg Shultze Éva, operatőr Bíró Miklós, rendezte Esztergályos Károly. Szereplők: Hegedűs D. Géza, Bodnár Erika, Valentin Gaft (Kristóf Tibor), Anna Nehrebecka (Szegedi Erika), Kiss Mari, Málnay Zsuzsa fh., Márkus László, Agárdi Gábor, Bozóky István, Csurka László, Dimulász Miklós, Dunai Tamás, Fónay Márta, Gálffy László, Gonda György, Holl Zsuzsa, Komlós Juci, Kránitz Lajos, Langer Ede, Máthé Erzsi, Mózes József, Nagy Gábor, Sárosi Gábor, Szénási Ernő, Szűcs Gábor, Tomanek Nándor, Tyll Attila, Újlaky László, Vereczkey István.

A Pest megyei Hírlap szeptember 18.-i számában írta Akácz László, részlet:
"Ilyen is ritkán van: a magyar televízió fölfedezett egy magyar írót. Megszoktuk ugyanis, hogy ha írói talentumok fényességének megmutatásáról van szó, akkor rendre határainkon kívüli tollforgatók jöhetnek csak számításba. Most azonban más történt: Szántó Erika dramaturg és Esztergályos Károly rendező hogy, hogy nem, filmre vihető anyagra bukkant egy bizonyos Székely János nevű egykori hazánkfia Kísértés című regényében. Ki is volt ez a Székely? Még az irodalmi kézikönyvekből is nehéz összeszedni néhány adatot róla. Elsősorban filmíróként tartják nyilván a Budapesten született, majd a Tanácsköztársaság bukása után előbb Bécsben, aztán Berlinben, végül - Hitler föllépésétől - az Egyesült Államokban tevékenykedő szerzőt, akinek java művei háborúellenes, antifasiszta témákról szólnak. Filmforgatókönyvek mellett regényeket is írt, köztük a magyar tévé által most megfilmesített Kísértést, amely nem kevesebb, mint öt kiadást ért meg az USA-ban..."

Szeptember 16. 19.30 a TV Híradó tudósított Maria Callas haláláról. Piller Sándor szerkesztő-riporter és Schóber Róbert operatőr pedig az őszi Budapesti Nemzetközi Vásár megnyitásáról számolt be. A BNV-n nagydíjat kap a Videoton SuperStar tévékészülék-családja. Az Orion egyébként tévékészülék-történeti kiállítást rendezett a vásáron, másrészt ezen a vásáron tűnnek fel az első tévéfoci játékok, bizonyságául annak, hogy a képernyő társasjátékok űzésére



is alkalmas lesz.

Szeptember 17. 20.01 a 2. Műsoron Ronald Millard: Abelard és Heloise - dráma közvetítése a Madách Színházból, felvételről.

Szeptember 22. 20.15 a 2. Műsoron Csepreghy Ferenc: Piros bugyelláris - népszínmű közvetítése a kaposvári Csiky Gergely Színházból, felvételről.

Szeptember 23. 20.25 Karinthy Ferenc: Hátország - tévéfilm bemutatója. Dramaturg Szántó Erika, operatőr Márk Iván, rendező Csányi Miklós. Szereplők: Cseke Péter, Dancsházi Hajnal, Tordy Géza, Tímár Éva, Szombathy Gyula, Balázs Péter, Bodrogi Gyula, Bujtor István, Kállay Bori, Rajhona Ádám, Székhelyi József, Kiss Mari, Csongrádi Kata, Pintér Mária, Kálmán György.

A Népszava szeptember 27-i számában Vajk Vera írta:
"Róluk, a jómódú magyar középosztály semmiről tudni nem akaró, önáltató, felelőtlen struccpolitikájáról beszél Karinthy Ferenc, szemtanúként, érdekes, különös figurákat felsorakoztató irodalmi krónikájában. A novella más, mint a belőle készült tévéfilm. Az előbbi: hiteles élet- és korkép. Az utóbbi: egy 1943-as Úri muri, a vesztüket érző, módos társaságbeliekre és a Csak egy nap a világ dallamára áthangszerelve. Az értékesebb alapmű megsínylette a dramatizálást. Az elbeszélés személyes hangja, felcsillanó humora, iróniája elveszett, sok eredeti színe, jellem- és helyzetrajza megfakult. Csányi Miklós rendező stílusosan, híven idézte képernyőre a kort - ami a külsőségeket illeti. A film azonban alig-alig hatol a felszínnél mélyebbre. A cselekménymozaikok mellett nem sikerült a leírásokban rejlő tartalmakat, hangulatokat is a tévé nyelvén tolmácsolni."

A Filmvilág 1977/20. számában írta Koltai Tamás:
"A Hátország olyan aggályos hűséggel került át a képernyőre, ami ritka irodalmi művek televízióra alkalmazásakor (dramaturg: Szántó Erika). Csak a keret maradt el. Ez egyfelől érthető: a keretből csupán narratív információkat kaphatnánk, ami nem épp előny a dramatikus földolgozásnál. Így viszont nagyobb hangsúly esett a háborúra, aminek véres jelenlétét a nyaralók nem hajlandók észrevenni. A rendező azonban azt akarta, hogy mi, nézők, vegyük észre. Ezért többször is megmutatott egy álcázott ágyúkat és tankokat szállító tehervonatot. Így vált a realitás didaktikus jelképpé! Tulajdonképpen egyetlen komoly kifogásunk lehet a filmmel kapcsolatban: nem szól arról, amiről a jelek szerint szólni akar. Máskülönben, ha megelégszünk az álbékebeli hangulatok megjelenítésével, akkor dicsérhetjük a rendező Csányi Miklós stílusérzékét. Abban, amiben a Karinthy-novella erős, a rendező is annak mutatkozott: hiteles légkört teremtett. Egységes sztori híján az 1943-as társasági és társalgási modor rekonstruálása, a fürdőhelyi élet cserepeinek fölvillantása, a lerészegedő kompániából egy-egy arc kinagyítása alkalmasnak látszott a korjelzésre. Az arcokat különben is jól választotta ki a rendező, olyan kitűnő színészekből, akik néhány tört pillanatban is karaktert tudnak érzékeltetni. A zenészek bohém eleganciáját Balázs Péter, Szombathy Gyula és Tordy Géza valami jellegzetesen pimasz hányavetiséggel párosították. Ahogyan Szombathy a Gyöngyhalászt énekelte, az igazán stílusbravúr volt. Tordy drámai erőt vitt a tisztesség morzsáit széthullottságában is őrző zongorista alakjába. Kállay Bori pesti dámájának unott romlottsága, Dancsházi Hajnal telt szőkesége. Kiss Mari talán nem is őszinte ijedtsége valósággal kíváncsivá tett a figura élete iránt. Bodrogi Gyula, Bujtor István, Csongrádi Kata, Rajhona Ádám, Timár Éva és a már említett Székhelyi József is éreztették, hogy többet tudnak - vagy többet tudnának - azokról, akiket játszanak, mint amennyit módjuk volt csakugyan eljátszani. A leghálátlanabb szerep éppen a főszereplőnek, Cseke Péternek jutott; az első személyben írt elbeszélésből őt ismerjük meg legkevésbé, s ez a képernyőn megjelenítve föltűnőbb volt, mint a könyvlapokon. A színész mindenesetre kellően érzékeltette a fiatal egyetemista gyanútlanságát az elkövetkező események iránt. A film ezt egy külön - az elbeszélésben nem szereplő - jelenetben hangsúlyosabbá is tette: a fürdőhelyi orvos (Kálmán György rezignált alakításában) közli a vizsgái miatt fölmentésben reménykedő fiúval és a nézőkkel, hogy megkapta a behívóját; az átmulatott éjszaka utáni kiábrándult hajnali órában már gyülekeznek az újoncok, és - ki tudja, hányadszor - átvonatoznak a képen a frontra irányított ágyúk."

Szeptember 24. 20.05 Vidám padlás - új szombat esti szórakoztató műsor első része. Szerkesztő Geszty Péter, rendező Kalmár Tibor, forgató operatőr Kocsis Sándor, vezető-operatőr Varga Vilmos.

A Rádió és Televízió Újság 1977/38. számában volt olvasható a szerkesztő Geszty Péter műsorajánlata:
"A szerkesztő csak félve, jobban mondva bizonytalanul meri leírni ezeket a sorokat. Minden oka megvan e bizonytalanságra, hiszen ez év elején az annalesek (Esti Hírlap stb.) már nem is egy ízben megírták, hogy megnyílik, hogy megalakul. Aztán nem nyílt és nem alakult meg. Később megalakult, mégsem nyílt meg. Hogy miért? Hát... előre nem látható okok miatt, amelyekhez már hozzászokhattunk: építőipari kapacitáshiány, egyeztetési gondok, a tervezők és a kivitelezők közötti antagonisztikus ellentmondások stb., stb. Olyan dolgok miatt halasztódott az ügy, hogy az már kész kabaré volt. Aztán váratlanul mégis kész lett - a kabaré. Akiket arra ítélt a sors, hogy annyi mindenből tréfát űzzenek, s akik annyi mindenen nevetni tudnak (még azon is, ami nem éppen nevetséges), újabb megpróbáltatás előtt állnak: megalakult a "3 K" társulata, megnyílt a Vidám Padlás! Bizonyosak vagyunk abban, hogy e bejelentés máris alkalmat kínál az élcelődésre: "3 K" és Vidám Padlás... No hiszen! Ám komolyra fordítva a szót, elmondjuk, hogy tulajdonképpen mire is számíthatunk. A Televízió kibérelte a Vidám Színpad padlását, és ezzel megnyílt hazánk legújabb kisszínpada (amely nem azonos a Vidám Színpad Kis Színpadával). A Vidám Padlást berendezték, felszerelték, alkalmassá tették arra, hogy a jövőben több hónap utolsó szombat estéjén nyilvános tévékabaré-felvételek helyszínévé váljék. A "3 K": Kabos László, Kazal László és Kibédi Ervin. Velük és a jelenlévő közönség tevékeny részvételével zajlanak majd az előadások. Tanúi lelhetünk a Vidám Padlás létrejöttének, a vezetőség megalakulásának, osztozhatunk majd a gondokban és az örömökben, s remélhetőleg együtt nevetünk komikusaink legjavával. Olyan műsorra hívjuk meg a tévé nézőit, amelyet nem kísér sem pezsgősüvegek durrogása, sem petárdák sziporkázása, csupán az az óhaj. hogy hónapról hónapra üdítő szórakozást szerezzen."

A Népszava szeptember 27-i számában Vajk Vera írta, részlet:
"...A könnyű, szórakoztató műfaj, kivált a kabaré, sehogyan sem találja a helyét a képernyőn. Sorozatos kísérletezések után csendben (nem is olyan nagy csendben) kimúlt a Humoristák klubjának műsora. A tévésített rádiókabaré nem vált be. Aztán hiába ígérte a tévé, hogy elsöprő humorral Robog az úthenger, az bizony csak zötyögött, hiába harangozta be magabiztosan a Fogadjunk, hogy végignézi! -
szombat esti műsorait, elvesztette a fogadást... Most a magasabb színvonal érdekében a Vidám Padlásra költözött a tévékabaré, s bevetette a műfaj három nagyágyúját. A külön-külön is igen népszerű Kazal - Kabos - Kibédi együttes sem ellensúlyozta, hogy a Vidám Padlás - sajna - poros. Porosak a poénok, a bemondások, a régi jó, illetve jó régi kabarétréfák. Kiderült, hogy a nyilvános felvétel, a közönség családias jelenléte, reagálása sem üdvözítő megoldás. (Korábban ugyanis a pusztába kiáltott élcek visszhangtalanságában vélték felfedezni a hibát.) A képernyőn nem színpadi és nem rádiókabarét kellene játszani, hanem a képi humorral is élő, sajátosan televíziós vidám műsort. Valami olyasmit, mint a jól sikerült, nemzetközi fesztiváldíjjal is fémjelzett Alfonzó-cirkusz volt.
Persze, a tévékabarénak nincs kész receptje. A kísérletezés, az esetleges tévedés jogát, sőt a bizalmunkat se vonjuk meg a nem is olyan könnyű műfaj televíziós alkotógárdájától."

Szeptember 26., hétfő - rendkívüli adásnap!
19.30 Budapesti Művészeti Hetek. A Budapesti Zenei Hetek nyitóhangversenyének közvetítése az Erkel Színházból.

Szeptember 27. 20.00 Szovjet Fórum a tévében. Műsorvezető Megyeri Károly, szerkesztő Korolovszki Lajos és Schmidt Péter, rendező Kígyós Sándor.

A Magyar Nemzet szeptember 29-i számában írta (n. L, részletek:
"Harmadszor rendezett szovjet fórumot a televízió, azzal a kínálkozó lehetőséggel, hogy az élő adás vendégeihez, műsor előtt és alatt bárki, bármilyen kérdést intézhetett. Akiket ez alkalommal meghívtak, valamennyien ismert személyiségek: Lev Voznyeszenszkij, a szovjet tévé politikai kommentátora, a közgazdasági tudományok kandidátusa, Alekszandr Gyianov nyugalmazott ellentengernagy, aki az Aurora cirkálón szolgált, Georgij Grecsko, a Szovjetunió hőse, a Szaljut űrhajósa, Vlagyimir Gubarev, a Pravda tudományos szemleírója, Nyikolaj Molcsanov professzor, a történelemtudományok doktora, Alekszandr Szmirnov közgazdász, a Szovjetunió tervhivatalának vezető munkatársa és Ljudmila Turiscseva, a világszerte ismert tornásznő. Valóságos kérdésáradat indult meg: másfél ezernél több telefon- és telexhívás. Ha azt számítjuk, hogy az érdeklődők némelyike brigádok, szervezetek tagjaként jelentkezett, tízezrekről beszélhetünk, akiknek kérdései, az azokra adott válaszok több milliónyi nézőt gondolkoztattak el, tájékoztattak és hoztak közelebb a hatalmas baráti ország köznapjaihoz, ünnepeihez. A katona, a közgazdász, az űrrepülő, a történész, az újságíró és az olimpikon végig állta a kérdések ostromát. Avatott ismerője, tudósa lévén szakmájának, sokszínűen világíthatta meg a kérdések hátterét...
Hangsúlyt kapott a beszélgetésben az 1917 óta elért haladás foglalata, a szovjet társadalom életében bekövetkezett változásokat rögzítő új alaptörvény tervezete. Az össznépi vitára bocsátott alkotmány tervezetét külön bizottság hozta létre Leonyid Brezsnyev vezetésével. Gyakorlatilag az egész szovjet nép a szerzője - hangsúlyozta Lev Voznyeszenszkij. Utalt arra a széles körű érdeklődésre, sok hozzászólásra, javaslatra, amely a vitát kísérte - magához a szovjet televízióhoz is több ezer levél érkezett Elhangzott például olyan javaslat, hogy ne csak tiltsák meg a bírálat megtorlását - amit a tervezet ki is mond - hanem vonják felelősségre az elkövetőt. Minden észrevételt megfontolnak, figyelemŹbe vesznek. Ehhez a témához kapcsolódott Gyianov ellentengernagy, aki megindító szavakkal méltatta az 1936-os alkotmány megszületése óta megtett utat...
A társadalmi haladás irányában tett elkövetkezendő lépésekről is szó esett a fórumon, amikor az évezred végéig körvonalazták elképzeléseiket a beszélgetés résztvevői. Másfél ezernyi kérdésre száz perc alatt természetesen nem lehet válaszolni, az időből csak a legfontosabb és a legtöbbek által kérdezett témákra futotta. A válaszadást azonban nem fejezték be, csak abbahagyták vendégeink. Segítségükkel napi- és hetilapok folytatják a kérdésekre adandó válaszok közlését."

A Csongrád megyei Hírlap szeptember 29-i számában írta Perényi István, részlet:
"...A keddi fórum nagyszerű áttekintő képet adott a Szovjetunió mai életéről, gazdag eredményeiről, a megvalósításra váró feladatokról. Külön ki kell emelni a fórum derűs légkörét, a válaszadók nagyszerű felkészültségét és Megyeri Károly műsorvezető kitűnő munkáját."

Szeptember 28. 21.20 a 2. műsoron Vámos Miklós: Égszakadás, földindulás - tévéjáték bemutatója. Dramaturg Benedek Katalin, vezető-operatőr Bíró Miklós, rendező Várkonyi Gábor. Szereplők: Schütz Ila, Tahi Tóth László, Kern András, Szemes Mari, Sinkó László, Pethes Sándor, Diamanti Athena, Bánki Zsuzsa, Bánfalvy Ágnes, Kozák László, Gosztonyi János, Balázs Péter, Benkóczy Zoltán.

Szeptember 30. 20.00 a Budapesti Művészeti Hetek egyik televíziós eseménye Németh László Galileijének tévéváltozata. Tévéjáték Ádám Ottó rendezésében, dramaturg Mészöly Miklós, operatőr Sík Igor. Szereplők: Galilei - Bessenyei Ferenc, továbbá: Némethy Ferenc, Bálint András, Ujlaky László, Gombos Katalin, Bodor Tibor, Garics János, Lőte Attila, Koltai János, Szénási Ernő, Kömíves Sándor, Fillár István, Gál János, Dózsa László, Besztercsei Zsuzsa fh., Gaál János, Kéry Gyula, Bányai János, Horesnyi László, Bálint György, Bakay Lajos, Bay Gyula, Képessy József, Sarlai Imre, Gáti Oszkár fh., Bácskai János fh., Safranek Károly fh.

Október

Három évre szóló egyezményt írt alá dr. Otto Oberhammer, az osztrák rádió- és televízió társaság (ORF) főintendánsa és Nagy Richárd, a Magyar Televízió elnöke. A megállapodás célja "a baráti kapcsolatok elmélyítése és a két nép közötti barátság előmozdítása" volt. Ennek alapján elhatározták, hogy televízió műsorokat adnak át egymásnak, amelyek Ausztria, illetve Magyarország társadalmi, gazdasági, műszaki, kulturális és sportéletét tükrözik. Az egyezmény egyebek között intézkedett tudósítások és forgatócsoportok kölcsönös támogatásáról, cseréjéről, valamint koprodukciós műsorok előkészítéséről.

A Magyar Televízió Elnökségének 1977 nyarán hozott döntése alapján október 1-jével megalakult a TV Grafikai és Trükk osztálya.
(Magyar Országos Levéltár XXVI-a-9. 29. doboz.)



Vasúti balesetben meghalt Korolovszki Lajos, a Televízió külpolitikai rovatának vezetője.

Korolovszki Lajos (1915. 09.19. - 1977.10.04.) 1962-ben került a Magyar Televízióhoz, a Politikai Főszerkesztőség Aktuális osztályára külpolitikai műsorok szerkesztőjének. Három idegen nyelven, angolul, olaszul, franciául beszélt, kiváló szerkesztői gyakorlatot szerzett a korábbi munkahelyein. Később rovatvezető, majd 1968-tól az Aktuális osztály osztályvezető helyettese, 1973-tól osztályvezetője, továbbra is vezeti a külpolitikai rovatot. A külpolitikai rovat első nagy korszakát a nevével kötik össze. Ekkor indultak olyan sorozatok, mint Monitor (1967-től), Tájak Városok Emberek, Világtérkép előtt, Parabola, Külpolitikai Fórum (1969. június a Láng Gépgyárban). Szerkesztésében készült el az Elnökválasztás (USA) 1968, Az ENSZ 1969 című film. Alkotó és vezetői munkája során sokat töprengett, elemzett, íveket, folyamatokat keresett. Fölényes tárgyi tudása ellenére igényelte munkatársai véleményét javaslatait. Számára nem létezett kis és nagy műsor, mindegyikkel úgy foglalkozott, mintha az övé lenne és nagy műsor. Munkatársaitól is elvárta, hogy minden témáról tízszer, százszor többet tudjanak, mint ami majd a műsorba belefér. Kereste és vállalta a fiatalokat, nem egy ma ismert televíziós személyiséget ő ültetett először kamera elé. Előadásokat tartott szerte az országban, hogy mindig tudja, mit kérdeznek, mi érdekli az embereket
Riport-dokumentumfilmjei:
Istriai utazás - 1964. Rendező-operatőr Varga Vilmos,
Kik azok a magyarok? - 1968. Rendező Herzum Péter, operatőr Várszegi Károly,
Montenegró, fekete hegyek országa - 1968. Szerkesztő-rendező Korolovszki Lajos, operatőr Király Ottó,
Utazás a föld körül, Laosz - 1968. Rendező Kígyós Sándor, operatőr Várszegi Károly,
Változás és állandóság - 1971. Rendező Kígyós Sándor, operatőr Mestyán Tibor,
Vietnam I-II-III. - 1971. Rendező-operatőr Mátray Mihály,
Dávid - rajzfilm. Rendező-operatőr Sykora Sándor,
Dél-Olaszország - 1968. Riporter Róbert László, operatőr Bornyi József, rendező Widermann Károly,
Kuba közelről - 1972. Rendező Kígyós Sándor, operatőr Lukács Lóránt,
Földosztás a vádik mentén - 1973. Rendező-operatőr Neumann László.
Október 11-én G. Michael Eisenstadt nagykövetségi sajtó- és kulturális tanácsos, az Amerikai Egyesült Államok budapesti Nagykövetsége névében levélben fejezte ki részvétét a Külpolitikai Rovat vezetője, Korolovszki Lajos tragikus halála miatt.
(Magyar Országos Levéltár XXVI-A-9 41 doboz MTV iratok.)



Szintén elhunyt dr. Kőháti Attila, a televízió tudományos, ismeretterjesztő műsorainak volt a szerkesztője.
Alkotóereje teljében, 39 éves korában törte ketté pályafutását a halál, amikor megannyi televíziós munkára készült: műsort tervezett a Bermuda-háromszögről, az űrkutatás népgazdasági hasznosításáról, Magyarország ásványkincseiről. Nagy felkészültségű szakember volt, a kandidátusi fokozat megszerzésén dolgozott a moszkvai Lomonoszov Egyetem levelező aspirantúráján. Témaválasztása is tükrözi széles körű érdeklődését: geológusként a természeti erőforrások műholdakról történő kutatásának lehetőségeivel - világviszonylatban is új területtel - foglalkozott. A televíziót első perctől kezdve természetes környezetének érezte; nagy része volt a Szabadegyetem létrejöttében. Utolsó munkája a Szűkebb hazánk, a Naprendszer sorozat, amelynek befejező adásait már nem érhette meg. Nagyszerű előadó volt, jó érzékű ismeretterjesztő.

Október 1. 17.30 Üdvözöljük a 60 éves Szocialista Forradalmat! - a Magyar Televízió ajándékműsorát sugározták. A műsorvezető Sugár András volt. A műsor további alkotóinak névsorát a szokástól eltérően a Rádió és Televízió Újság nem közölte, csak a közreműködő művészek neveit.
20.05 Bencsik Imre: A lányom barátnője - tévéjáték bemutatója. Dramaturg Bogáti Péter, vezető-operatőr Szabados Tamás, rendezte Horváth Tivadar. Szereplők: Berényi Ottó, Bus Kati, Deésy Mária, Esztergályos Cecilia, Jani Ildikó, Körmendi János, Lencz György, Maros Gábor, Szabó Gyula, Szemes Mari, Zana József.

Október 5. 10.15 Az Iskolatelevízió adásán belül először jelentkezett a Szó-ra-ka-té-musz anyanyelvi műsor.
20.30 a Nyitott könyv újabb adása, Szabó Magda: Régimódi történet. Szerkesztő Katkó István, vezető-operatőr Márk Iván, rendezte Lengyel György. Szereplők: Sulyok Mária, Tolnay Klári, Almási Éva, Schütz Ila, Tábori Nóra, Horesnyi László, Sütő Irén, Bálint András, Trokán Péter, Hegedűs Erzsi, Fillár István, Molnár Zsuzsa fh., Diamanti Athéna. Az írónővel Koczkás Sándor beszélgetett.

Az MTI híre:
"Szó-ra-ka-té-musz" címmel új, tízrészes anyanyelvi sorozat kezdődött szerdán az Iskolatelevízióban. Az előadások az első osztályos apróságoknak nyújtanak segítséget játékos formában a magyar nyelv megismeréséhez. A 6-7 éves gyermekek az iskolában gyakran olyan tankönyv ízű beszédet hallanak, amely számukra szokatlan, így nehézséget jelent a tantárgyak megértése, megtanulása. A sorozat - az anyanyelvi kísérletekre és tapasztalatokra támaszkodva - beszélni tanít, megkönnyíti a kisdiákoknak a nyelvvel való ismerkedést, a nyelvtani szabályok megismerését. A 12-15 perces adásokat a gondolkodást és a képzeletet tornáztató, alkotó játék, mozgás, pantomim és zene tölti ki. Szabó Éva, a sorozat írója és Mászáros Gyula rendező a játék világában ismerteti meg a gyerekeket a természet, az emberi környezet, az állatok hangjaival, a zenével, a beszéd születésével. Az apróságok hangokkal, szavakkal, ritmusokkal játszanak, verseket tanulnak, így a beszéd, a beszédértés, az olvasás-írás tanulása mellett érvényesül a nyelvi - irodalmi - közösségi - erkölcsi és esztétikai nevelés is. A vers, a zene, a játék segít a kicsiknek a hangok hatalmas, szép világának megismerésében. Az első osztályosok a tanítási órákon játszhatnak, tanulhatnak együtt a kis szereplőkkel. Síppal, dobbal, nádi hegedűvel indulhatnak el a költészet birodalmában, hogy megízleljék a magyar nyelv és irodalom szépségeit, nehézségeit. A sorozat alkotói először készítettek olyan műsort, amely bevezeti az apróságokat az ismeretlenek világába. Munkájukat folytatják, a felsőbb osztályosoknak készítenek - korosztályuknak megfelelően - hasonló műsorsorozatot, amely a hagyományos tárgyak mellett lehetőséget nyújt ismereteik gyarapítására."
(mti/ -i.cs/cs um cz)

A Kelet-Magyarország október 11-i számában írta Merkovszky Pál:
"Szabó Magda nemrégiben megjelent családregényével, a Régimódi történettel taŹlán eddigi legjobb prózai művét írta meg. A szélesen hömpölygő, levelekkel, naplórészletekkel is gazdagon dokumentált epika részleteinek a képernyőn való megjelenítése előzetesen eléggé reménytelen vállalkozásnak tetszett. A regényt szerdán - dicséretes frissességgel - bemutató Nyitott könyv erre alaposan rácáfolt. Az adásból töredékek (ha ezek mégoly jellemzők lettek is volna), regény-cserepek helyett magát a történet ívét, Jablonczay Lenke egész sorsát, társadalmi környezetéből való kitörésének tényleges lehetetlenségét érzékelhettük. A szerkesztés és a rendezés ezt a sorsfordulók kiemelésével és mélyen árnyalt lélektani és társadalmi motiválással érte el. Külön kell szólni az élesre metszett jellemekről, s ezek színészi megelevenítéséről. Így Sulyok Mária bigottan szigorú nagymamájáról, Tolnay Klári derűsen emberszerető apácafőnöknőjéről és Almásy Éva szuggesztív alakításáról. A Nyitott könyvnek ez az adása (Lengyel György rendezésében) önálló produkcióként is megállta a helyét és bizonyára megnövelte az érdeklődést a regény iránt és bíztató jel a küszöbön álló színházi bemutatóhoz."

A Pest megyei Hírlap október 7-i számában írta Akácz László:
"Régimódi történet. Elmarasztalás elmarasztalás után érte a Nyitott könyv című olvasmányajánló tévésorozatot. Írták, mondták, hogy túlzottan merev szerkezete - rövid bevezető interjú, majd egy dramatizált jelenet - nem alkalmas az olvasói érdeklődés fölkeltésére. És ugyanígy írták, mondták, hogy holmi novellákat, regényeket nem is lehet igazán párbeszédekre váltani - rendre ellenállnak az átigazításnak. A néző mindezek után elkönyvelte, hogy a Nyitott könyv egy afféle muszáj-sorozat; a tévéprogram kötelezően untató része. Nem az! Bizonyság rá a szerda esti jelentkezés, amely Szabó Magda legújabb könyvsikerét, a Régimódi történetet mutatta be - érdekesen, izgalmasan, szinte az olvasmányélmény friss melegével. E váratlanul jól sikerült adás magyarázata? Elsősorban maga a könyv dicsérendő: Szabó Magdának ez az édesanyja leányságát bemutató írása, amely feszes sorozatban adja a fiatal, egyaránt lelkes és értelmes teremtés beilleszkedési drámáit. Ahány életszakasz, annyi tragédia, kezdve a zárdabeli neveltetéstől, befejezve a Kolozsvárra áthelyezett bankfiú búcsúmondásáig. És ezt a tragédiasort a gyakorlott drámaíró biztonságával dramatizálta a regényíró. Akárha eredetileg is így jelenetezve született volna meg a szép Jablonczay Lenke históriája, olyan képernyőre termettnek tűnt a játék. Na és persze a jobbnál jobb alakítások! Sulyok Mária Bernarda Alba nagyságú nagymamája, Tolnay Klári kenetesen gonoszkodó apácája, Schütz lla családi hírhozója, és persze a címszereplő, Almási Éva, aki ezzel a szegény, kitörni semmiképp sem tudó debreceni lánnyal a lehető legtökéletesebben azonosult. Aki már olvasta Szabó Magda könyvét, ha Lenkére gondol - őt látja majd; aki pedig nem vette a kezébe e sikerkötetet, hát majd az ő alakítása miatt bizonyára a kezébe veszi. Le a kalappal a Nyitott könyv legutóbbi műsora előtt: ez tényleg a néző kedvére sikeredett!"

Október 7. 20.25 Budapesti Művészeti Hetek, Galgóczi Erzsébet: Témák (Kísérlet válaszadásra) - tévéfilm. Dramaturg Benedek Katalin, operatőr Illés János, rendező Dömölky János. Szerepelők: Avar István, Dancsházi Hajnal, Haumann Péter, Horváth Sándor, Kaló Flórián, Kállai Ferenc, Őze Lajos, Sinkovits Imre, Szilágyi Tibor, Tahi Tóth László és mások.

Október 8. 18.00 az Ady Endre vers- és prózamondó verseny I. elődöntője került a képernyőre. Helyszíni közvetés Salgótarjánból. Szerkesztő Hárs György, vezető-operatőr Czabarka György, műsorvezető Rapcsányi László, rendező Szélyes Zoltán.

Október 11., a Szovjet Televízió estje az első programon.

A Magyar Hírlap október 13-i számában írta Szőke Sándor, részlet:
"Az élmény nyilvánvalóan több, teljesebb, mint ahogy arról a következőkben szó lesz. A Szovjet Televízió keddi estjén ugyanis négy színes produkcióval lepték meg vendégeink a magyar nézőŹket. Csakhogy a családok többsége itt, a Duna-Tisza táján, még fekete-fehérben élvezi a műsorféleségeket, s így, ha igazodni kívánunk - s miért ne tegyük a többség érdekében -, el kell tekintenünk a színek nyújtotta többlettől. Igaz - fogalmazzuk meg mindjárt az elején - így sem csalódtunk...
A nemzeti estek népszerűek. Már esztendők óta kedvelik a hazai nézők. A változatos, jól szerkesztett program - mégha négy-öt órás is - ezúttal is ízelítőt nyújtott egy ország életéből, kultúrájából. A közvetlenségükkel kedves bemondónők - Szvetlána Zsilcova és Kertész Zsuzsa - ünnepélyesebbé tették, s egyben családiasabbá oldották a hangulatot."



Október 14. 20.25 Budapesti Művészeti Hetek, Száraz György: Császárlátogás - tévéjáték.

Dramaturg Zahora Mária, vezető-operatőr Czabarka György, rendezte Hajdufy Miklós. Szereplők: Lukács Sándor, Mensáros László, Szemes Mari, Málnay Zsuzsa fh., Nagy Gábor, Darvas Iván, Sinkó László, Major Tamás, Benkóczy Zoltán, Bod Teréz, Borbás Gabi, Csákányi László, Földi Teri, Konrád Antal, Kun Tibor, Makay Sándor, Mécs Károly, Soós Lajos, Szombathy Gyula, Tyll Attila, Zách János.

A Filmvilág 1977/21. Számában írta Mágori Erzsébet, részlet:
"...Száraz György tévéjátékának azok a jelenetei ragadják magukkal a nézőt, ahol a politikai helyzeteknek ezt a többértelműségét figurái közvetíteni tudják. Kufsteinben megtanulta az ember, hogy a világ nem ésszerű és nem is heroikus. Gonosz, ostoba és fenyegető. Nem mi lettünk hűtlenek az eszményeinkhez. Azok árultak el minket. - igazolja Lehner mai elgyávulását a lázadó Jakab Pál számonkérésére válaszolva. De az ifjú forradalmár nem tud és nem akar alkalmazkodni. Sikertelen merényletet követ el egy ócska inszurgens fegyverrel, Napóleon ellen. Miért tette? Csak úgy? - faggatja Napóleon a merénylőjét, akit eléje hoznak. No persze. A szabadságért... Jó, elvettem a pofázás jogát. De adtam is egyet, mást cserébe. Például hercegeket csináltam a mosónők kölykeiből. Jakab Pált Napóleon nem szívesen löveti főbe, miközben odalent áll a bál, folyik a vigasság. De nem kaphat bocsánatot, mert a fiatalember sem tudja megbocsátani a győztes hadvezérnek forradalmi hitének - és köpönyegvarrogató szerelmének - megcsúfolását. A darab legjobb jeleneteiben a szerző elrugaszkodik a történelmi realitástól a groteszk irányába, de Hajdufy Miklós egyébként kitűnő, hagyományosan realista rendezői felfogása ezzel nincs mindig szinkronban. Lukács Sándor Napóleon figurája azért telitalálat, mert a forradalmár, a zsarnok, a zseniális hadvezér, a hatalomra éhes kalandor kegyetlen, véres alakját és a játékos, csillogóan okos, szuggesztív személyiségű ember figuráját egyszerre villantja fel, méghozzá úgy, hogy azokat is megértjük, akik gyűlölik és azokat is, akik rajonganak érte. A többi főszereplő közül legjobban Mensáros László, Sinkó László, Darvas Iván alakítása tetszett. De az együttes minden tagja hozzájárult ahhoz, hogy a napóleoni idők politikai drámáját mai izgalommal kövessük."

Október 14., Nagy Richárd, a Televízió elnöke levelet írt Németh Károlynak, az MSZMP KB titkárának a televízió helyzetéről, és segítségét kérte. Részlet a levélből: "Kedves Németh elvtárs! Elnézésedet kérem, hogy hosszabb levéllel fordulok Hozzád, viszont a téma, melyet feltétlenül szóvá kívánok tenni, bővebb kifejtést igényel. Három éve vagyok a Magyar Televíziónál, s ezalatt jórészt sikerült feltárni a Magyar Televízió helyzetét és egész további fejlődését meghatározó kérdéseket. Miután pártunk teljesen világossá tette a televízió jelentőségét a társadalmunkban, úgy érzem, nem mehetünk el kézlegyintéssel a televízió fejlesztési gondjai mellett. Gondosan feltártuk anyagi, szervezeti, műszaki és kádervonatkozásban is a helyzetünket és világos programot dolgoztunk ki a továbbhaladásra. E világos programunkat, fejlesztési elképzelésünket a párt és a kormány illetékes vezetői, a minket közvetlenül irányító szervek megértéssel és segítőkészen elfogadták. 1976 decemberében az Állami Tervbizottság jóváhagyta a televízió szolgáltató házának felépítését a Szabadság tér 7. szám alatt...
Ma már műszaki berendezéseink jó része régen elavult. A lassan beszivárgó új berendezések csak átmeneti enyhítést eredményeznek. Ha be tudunk is szerezni nagyon minimális mértékben újabb berendezéseket, ezek elhelyezése a mai központban fizikailag már lehetetlen. A szocialista televíziókkal az egyezmények szerinti műsorcsere egyre nehezebben teljesíthető, filmlabor és videó kapacitásunk teljes leterheltsége miatt...
Az Intervízió tagországai között pedig a legkisebb adásidővel dolgozunk - heti 82 óra az I. és II. csatornán, együttesen. Tehát nincs adásidő túlhajtás. Mégis központi kapcsolónk berendezései két évtizedesek, elhasználódtak. Olyan állapotban vannak, hogy több véletlen technikai konfliktus találkozása esetén katasztrófa következhet be, ami teljes adásképtelenséget eredményezhet...
Tájékoztatásul szeretném jelezni, hogy, minden szocialista televízió - kivétel nélkül - a közelmúltban felépül, korszerű nagykapacitású televíziós központtal rendelkezik. Tudom, hogy nekünk erre ma nincs ennyi pénzünk, de az áthidaló, időt nyerő beruházásra kell eszközöket teremteni...
Kedves Németh elvtárs! Azt kérem, ha lehetséges, hogy a közeljövőben jelölj meg egy időpontot, amikor szóban is konzultálhatnék a Magyar Televízió fejlesztési tervéről, amely meggyőződésem szerint közügy."
(Magyar Országos Levéltár - XXVI-A-9. 26. doboz. MTV iratok. A levéltári anyagban vagy egy feljegyzés másolat dátum és aláírás nélkül, mely szerint "azonos tartalmú" levelet kapott Lázár György miniszterelnök és Huszár István is!)

Október 16. 19.00 A HÉT műsorában láthatták a nézők Sugár András interjúját Mohamed Reza Pahlavi iráni sahhal, amit a teheráni Szaadabad nyári palotában



készített.
20.05 Andrej Mihalkov-Koncsalovszkij és Andrej Tarkovszkij: Andrej Rubljov - szovjet film.

A Pest megyei Hírlap október 18-i számában írta Akácz László:
"Fehér forradalom. Amióta Polgár Dénes leköszönt A HÉT főszerkesztői tisztéről, érezhetően megcsappant a külföldi témájú, az előfizetői szóhasználattal nagynak nevezett riportok száma. Ezért hát szenzációként fogadtuk Sugár András iráni jelentkezését, amely ugyancsak a vasárnap esti A HÉT-ben kapott helyet, és amely magának a perzsa sahnak, Reza Páhlavinak szavait közvetítette a magyar nézőkhöz. A másfél millió négyzetkilométernyi ország majd harmincötmillió lakosának uralkodója érdekes képet festett olajkincsekben gazdag hazájáról. Részletesen elemezte a másfél évtizede meghirdetett fehér forradalmat, amely - mint találó elnevezéséből is kitűnik - békés reformokkal próbálja átigazítani Irán társadalmi és gazdasági viszonyait. Versenyt futunk az idővel - mondta a sah, és külkereskedelmi kapcsolataink révén hazánk is segíteni tudja ezt a versenyfutást. A HÉT híradása szerint egyre növekvő mértékben."

Október 18-21. között az NDK Televízió Publicisztikai Főszerkesztőségének főszerkesztője, Karl-Heinz Hochneder Budapesten tartózkodott és találkozott az MTV politikai adásainak vezetőivel. Az NDK főszerkesztő tanulmányozta a Magyar Televízió "utazó-tudósítóinak" algériai, mexikói, indonéziai és más országokban készült tudósításait, és A HÉT, a Horizont, a Delta műsorokat.
(Magyar Országos Levéltár XXVI-A-9 41 doboz MTV iratok.)

Október 19.16.55 Telesport - élő közvetítés a Megyeri úti pályáról, Újpesti Dózsa - Atletico Bilbao UEFA Kupa labdarúgó-mérkőzésről. Riporter Vitray Tamás.
21.20 Budapesti Művészeti Hetek, Színész vagyok... - portréműsor Törőcsik Mariról.
Szerkesztő Roska Katalin, operatőr Koltai Lajos, rendező Maár Gyula.

Az Észak-Magyarország október 25-i számában írta Benedek Miklós, részletek:
"Az elmúlt filmhét legemlékezetesebb és legellentmondáŹsosabb, legtöbb vitára, másnapi és harmadnapi nézői gonŹdolatcserére alkalmat és okot adó adása a Törőcsik Mariról készült Színész vagyok... című másfél óra volt...
A most látott riport nem tudott az idővel gazdálkodni. Törőcsik vallomását a színpad és a színház szentségéről, a színházi munka közösségi jellegéről szívesen fogadtuk. Még akkor is, ha nem egy gondolatot abból már éppen a képernyőről ismerhettünk. Nagyon szép önvallomás lehetett volna ez, nagyon plasztikus portré alakulhatott, volna ki belőle, ha a rendező nem akar mindenáron valamivel meghökkenteni, ha nem blattoltatja, nem kényszeríti a Korona cukrászda pódiumára, ha nem akaszt egyes képsorok elé erőszakolt fejezetcímeket, ha nem törekszik a töredezett előadásmódra, általában nem tűzdeli meg az oktalanul hosszúra sikerült riportot részben teljesen a privát élet körébe tartozó, részben a riporteri-rendezői túlbuzgólkodásról árulkodó elemekkel. Így inkább a riport legfőbb részleteit, Törőcsik ars poeticáját őrizzük meg emlékül, mint a mű egészét, amely - joggal írta róla egy kritikus - a művésznő élveboncolásával volt egyenlő."

A Szolnoki Néplap október 26-i számában Sz.J. írta meg véleményét:
"Csütörtökön reggel a buszmegállóban az előző esti, Törőcsik Mariról szóló tévéműsor volt a beszédtéma. Nem csoda; Törőcsik Mari méltán népszerű színésznő, a Színész vagyok... pedig nem szokványos portréműsor volt. A műsor rendezője, a filmrendező férj, Maár Gyula a beszélgetés során több alkalommal hozta olyan helyzetbe Törőcsik Marit, amelyre ő a néző számára meglepetésszerű módon reagált. Régi nagy színpadi bukás hangzik magnószalagról, erőszaktétel Pilinszky János versén - miközben (micsoda fejedelmi izgalom!) jelen van a kamera, láthatjuk a színésznő kibuggyanó könnyeit, hallhatjuk megkönnyebbült sóhaját: Rosszabbra számítottam. Kétségkívül voltak érzelmileg forró pillanatai a műsornak, ám percről percre nőtt az az érzésünk, hogy ennek a műsornak nem Törőcsik Mari a főszereplője, hanem sokkal inkább a rendező. Erről viszont már nemigen esett szó a buszmegállóban."

Október 19-25. között az MTV megszervezte a szokásos Intervíziós vetítést (az MTV új műsoraiból). Hét ország képviseltette magát. Románia nem küldte el viszont képviselőjét!
(Magyar Országos Levéltár XXVI-A-9 41 doboz MTV iratok.)

Október 20., a 2. Műsoron Henrik Ibsen: Peer Gynt - dráma közvetítése a Madách Színházból, felvételről.

Október 20-22. között Budapesten az MTV-ben tett látogatást dr. Otto Oberhammer, az ORF főintendánsa, Gerhard Weis intendáns, dr. Wakter, Skála kereskedelmi igazgató és dr. Peter Radel jogi és külkapcsolatok vezetője. Magyar részről Nagy Richárd vezette a magyar tárgyaló küldöttséget, melyben helyet kapott Szinetár Mikós és Fazekas László gazdasági igazgató. A tárgyaláson Nagy Richárd felvetette, hogy a két ország közötti vízumkényszer eltörlése, illetve Lázár György tervezett ausztriai látogatása előtt célszerű volna, ha mindkét televízió műsorokat mutatna be a másik országról.
(Magyar Országos Levéltár XXVI-A-9 41 doboz MTV iratok.)

Október 23. 18.10 Látogatás Ázsia szívében - Farkas József szerkesztő és Fülöp Tibor operatőr riportfilmje Losonczi Pálnak, az Elnöki Tanács elnökének afganisztáni útjáról.

Október 26. 18.10 Lírai riport Kormos Istvánnal. Szerkesztő Ascher Gabriella, operatőr Jankura Péter, rendezte Huszárik Zoltán.

A Pest megyei Hírlapban írta Akácz László:
"Megint bakot lőtt a műsorszerkesztés, amikor a nemrég elhunyt Kormos István költőről a Huszárik Zoltán rendezésében forgatott lírai riportot a leglehetetlenebb adásidőben tűzte műsorra. Így néhány notórius tévéző, néhány képernyő elé szegezett beteg és néhány verskedvelő ínyenc láthatta csak a nemrég még a Hungária kávéház márványasztalainál üldögélő, a körúti könyvesboltok kirakatait böngésző költőt, akinek - mint Nagy László írta búcsúbeszédében - a szíve gyalogolt. Az a nagy utat megtett és a hosszú járásban-kelésben hirtelen utolsót dobbant szíve. Ott született, ahol Radnóti Miklós halálát lelte: Abdán; onnan indult el, hogy egy nagy európai kerülővel ismét a maga útra bocsátó falujához, a gyermekkor fészkéhez megtérjen. Verseinek olvasói jól tudják, hogy éppen most, hirtelen halála előtt szökkent szárba, s nőtt tel nemzeti költészetünk magasabb csúcsaiig játékosan fanyar, kesernyésen szemérmes költészete - jórészt éppen gyermekségének megidézésével. Minderről persze őt magát kellett volna meghallgatniuk azoknak, akiket e lírai riport megtekintéséből kurtán-furcsán kirekesztettek, és akik immár aligha fogják látni ezt a remekbe készült, egyszerre szívbe markoló és szívet melengető huszonöt percnyi filmet."

A Népszava november 1-jei számában írta Mátai Györgyi:
"Tudtam-e, tudtuk-e, kicsoda Ő. Aki már végleg moccanatlan?... Most megtanuljuk, hogy kicsoda ő. Megtanuljuk, hogy kit vesztettünk. A kérdés önvádja nemcsak a halottat búcsúztató Nagy Lászlóé, a miénk is, akik pályatársánál is kevesebbszer figyeltünk Kormos Istvánra, a garabonciás kedvű költőre, a XX. századi trubadúrra, aki eszmélése óta a teljes világgal (állatokkal, növényekkel, folyókkal) élt szövetségben. Ki is volt ő? Még utoljára (a képernyő varázslatának jóvoltából) közénk ült, hogy kitakarja magát, felfedje versek mögötti énjét. Emberközelségét... Köszönjük a televíziónak (Huszárik Zoltán rendezőnek és Ascher Gabriella szerkesztőnek) e megkésett, de még időben előkészített látogatást. A vendég örökös vendégségbe érkezett hozzánk."

Október 27. 20.00 Csokonai Vitéz Mihály: Az özvegy Karnyóné, s a két szeleburdiak - vígjáték közvetítése a Nemzeti Színházból, felvételről.

Október 28. 20.00 Sophokles: Oedipus király - tévéjáték. Televízióra alkalmazta és rendezte Horváth Z. Gergely, dramaturg Fehér György, vezető-operatőr Bíró Miklós. Szereplők: Kozák András, Máté Éva, Kömíves Sándor, Piróth Gyula, Őze Lajos, Raksányi Gellért, Szirtes Ádám, Solti Bertalan.

Október 29., élő közvetítés a Népstadionból a Magyarország - Bolívia VB selejtező labdarúgó mérkőzésről. Riporter Vitray Tamás. A közvetítést az Intervízió, az Eurovízió és a dél-amerikai ország televíziója is átvette.

Október 30. 19.00 A HÉT műsorában láthatták a nézők Chrudinák Alajos szerkesztő-riporter és



Halász Mihály tudósítását Afrika szarvából.

A Rádió és Televízió Újság 1977/48. számában Dóczi Judit készített interjút az operatőrrel, részlet:
"- Szeptember 9-én kezdődött. Akkor kérdezte meg Chrudinák, hogy lenne-e kedvem vele utazni Afrika szarvára. Szeptember 21-én már Addisz Abebában voltunk. Apróbb kellemetlenségek (véletlenül továbbutazó berendezések, helyi lövöldözések) után hamarosan tovább indultunk Damaszkuszba. Egy Pesten tanult operatőr-kolléga már korábban értesítette érkezésünkről az Eritreai Felszabadítási Front irodáját, ők csempésztek bennünket Szudánon át egy újonnan elfoglalt eritreai városba. Ez a sivatagi utazás négy napig tartott. Az út innen a frontra, majd Khartúmba, utóbb Kairón keresztül Mogadisuba vezetett. A hadsereg Szomáliában sem örül a kamerás érdeklődésnek: leleményesnek kellett lennünk, ha felvételekkel akartunk hazatérni. Csak akkor fordultunk pl. a tankoszlop parancsnokához forgatási engedélyért, amikor a képek már a kazettában pihentek. (Nem kaptuk meg az engedélyt...) Mogadisuban közelmentem ahhoz a Lufthansa géphez, amelyből korábban merész akcióval kiszabadították a túszokat, éppen nyugatnémet szerelők dolgoztak rajta. Elég, ha ennyit mondok: ők sem örültek látogatásomnak, de azt, hogy a felvevőgépet a hatóságok el akarták kobozni, már csak a hazainduló gépre várva tudtam meg. Itthon aztán Gombos László vágóval öt nap, négy éjjel ki sem jöttünk a Televízió épületéből. Gombos négy napig nem aludt, mi - álomszuszékok - csak percekre dőltünk le, felváltva. Vasárnap este 19 óra 45 perckor aztán a gépről kaptuk le a tekercset, hogy kimehessen adásba. Persze A HÉT-ben látott kockák csak töredékei annak a filmnek, amely majd a jövő év elején kerül képernyőre.
- Kérdésem rövid: fanatikus?
- Válaszom hosszabb: az operatőr szakmája misztikusnak látszik, pedig egyszerű, megtanulható. Ha megismerjük a kép és a berendezés tulajdonságait, az már a gyakorlatban alakul ki, hogy egy adott szituációt hogyan lehet a legjobban megközelíteni. Az operatőr és a rendező együtt dolgozik: a rendező az anyag, az operatőr a rendező kívánalmainak igyekszik megfelelni. Nos, ennyire vagyok fanatikus. A játékfilmben a rendező és az operatőr választ játszó teret, a dokumentumfilmben adott a szituáció, amelybe be kell lépni. Az esemény résztvevőinek életébe közvetlenül nem szólhatok bele, nem is beszélve a helyszínek megváltoztathatatlanságáról. Ami van, azt kell a lehető legjobb pontról lefényképezni.
- A fikció és a valóság nem összebékíthető?
- Ezen dolgozunk most Sipos Tamással. Ahogyan ő már elmondta e hasábokon: négy fiatal ökölvívó mindennapjait figyeljük, fényképezzük tavaly óta. 1980-ban, az olimpia évében fejezzük be a forgatást. A forgatókönyvet az élet írja, de a filmet - sajnos - mi fogjuk vágni. Meglátjuk, lesz-e a valóságból mese anélkül, hogy szépíthetnénk rajta.
- Kell-e valamilyen különleges képesség az operatőri munkához?
- Erőnléttel, kitartással kell győzni. Az élet nem szereti, ha filmezik. Ellenáll. A körülményeket ki kell játszani: ha sötét van, lámpát gyújtani, ha világos, szűrőt tenni a lencse elé. Esőben ernyő alá állni, tűző napon vizes kendő alatt hűsölni. A körülmények mindig ellenem dolgoznak. Én meg ellenük."

November

Terjed a színes televízió hazánkban. Az alacsonyabb ár és a kedvezőbb OTP hitelkonstrukció miatt a 20.300 Ft-os Color Star készüléket vásárolják a legtöbben, kevesebben, de vásárolják a 26.000 Ft-os Munkácsy Colort is.

Öt évre szóló együttműködési megállapodást kötött a Magyar Rádió és a Magyar Televízió, valamint a Spanyol Rádió-Televízió (TVE). A magyar televízió nevében Megyeri Károly elnökhelyettes, a spanyol televízió nevében Eley Ybanez külügyi igazgató írta alá a megállapodást.

November 1. 21.30 Illyés Gyula köszöntése. A műsort összeállította Bernát Rózsa, szerkesztő Farkas Katalin, operatőr Szalai András, rendező Radó Gyula.

November 2. 20.00 Ardi Liives: Vihar egy kalap körül - tévéjáték. Televízióra alkalmazta Thurzó Gábor, dramaturg Jánosi Antal, vezető-operatőr Mezei István, rendezte Horváth Tibor. Szereplők: Vörös Eszter, Szacsvay László, Bujtor István, Dancsházi Hajnal, Hável László, Kaló Flórián, Őze Lajos, Piros Ildikó, Várhegyi Teréz.
21.05 1917-1977, a TV Híradó különkiadása! A különkiadás másnap is 21.05 kor jelentkezett.

November 3. 20.00 Makszim Gorkij: Naponta két vonat - tévéjáték. Dramaturg Lendvai György, kép Kocsis Sándor, a forgatókönyvet írta és rendezte Gaál István. Szereplők: Pásztor Erzsi, Bujtor István, Huszár László, Szabó Éva, Kertész Péter, Almási Albert, Fekete András, Soós László.

A Filmvilág 1977/23. számában írta Elbert János, részletek:
"Valahányszor jelentős irodalmi mű nyomán készült film ikerül a mozivászonra, képernyőre, mindig különös izgalommal várjuk: menynyire marad meg az íróhoz hű önmagának, s tud-e ugyanakkor egy filmművész szuverén vallomásává lenni? Gaál István most a televízió részére Gorkij két elbeszélését váltotta filmmé - közülük az első, az Unalmukban című novella nyomán készült Naponta két vonat most került képernyőre (a Cselkas történetéből forgatott Vámhatár még bemutatásra vár). A nyolcvan esztendős novella - amelyet Gorkij maga vázlatnak nevez abban a korban, amikor Ambrus Zoltán éppen az ő írásai nyomán mondja ki: Eddig a nagy orosz regény gyakorolt hatást a külföldre, most úgy látszik, ezt a szereplését a vázlat veszi át - nagy összefüggésekben érvényes emberi történetével, a filmművészet modern formanyelvén is tudott egyszersmind akkori önmaga is maradni: a Csehovból is ismerős moccanatlan nyomasztó sivárságot idézve. Rejtelmesen apró, pontos mozzanatok révén Gaál István filmje nemcsak a Csehovval szomszédos világot idézi, még a magyar századvég íróinál ott bujkáló párhuzamokra is rádöbbent. A nagy mozgásoktól való messze kerültség, a fájdalmas kapcsolattalanság, a félútra lököttség világában, sorsokat vonszoltató életek, látszatlétezés - mindez az így nem lehet élni kínzó üzenetével...
Az újra s újra ismétlődő színhelyek, tárgyak, arcok és állomási rítusok különös jelentőséget kapnak itt, s egy ponton éppen sokszoriságuk, ismétlődésük döbbent rá semmiségükre, feleslegességükre, szinte elhanyagolható létezésükre. Egy távírógép, egy vasúti hajtány külön életet él itt, egy vonatablakon át megcsillanó szamovár már későbbi álomszerepét is szinte előlegezi első megjelenésekor. A tudatos-érzékeny képteremtésnek talán csak egyetlen példáját: míg odabent az állomásfőnöknél zeng az embert semmibe vevő röhej, a messzire menekült cselédlány egy nyírfa törzsénél - világából választott siratófalnál - borzong és álmodik. Mozdulatlanságból mindig merészség művészetet szervezni, a cselekményességhez szoktató képernyőn különösen az. De megérezni a moccanatlan felszín alatt a nagy mélyáramot, egy kép belső tartalmasságában, egy kurta szóváltás villanásában, egy szertartás esetlen eseménytelenségében megtalálni a belső mozgalmasságot hozó, végül is teljes drámát kirajzoló (dramaturgiájában csehovi fogantatású szövegalatti) szövevényrendszert - ez Gaál István filmjének Gorkijhoz is hű szépsége, igaz sodrása."

November 4. 20.25 kezdődik a Röpülj páva népművészeti vetélkedő új fordulójának nyolc hónapos adássorozata. Egy-egy fordulóban két-két csapat vetélkedik, filmre rögzített, a népművészet különböző ágait felölelő produkciókkal. Az első adásban Veszprém és Heves megye csapata versengett, a zsűri "különleges segítséget kapott", munkájukat "segítette" a Csepel Vas-és Fémművek 60 dolgozója. Műsorvezető Antal Imre és Kudlik Júlia, szerkesztő Lengyelfi Miklós, vezető- operatőr Novákovics András és Haraszti Zsolt, rendező Kenyeres Gábor.

A Fejér megyei Hírlap november 9-i számában írta (sarusi), részlet:
"A múlt héten péntek este megkezdődött a televízió második Röpülj páva! sorozata. Az első nyolc éve volt, és sikere nyomán nagy lendületet vett népdalkörös-pávakörös mozgalmunk. Az új Röpülj páva! a magyar, illetve a magyarországi népművészet valamennyi ágából merít. Ez a teljesség, amely felöleli a szellemi és a tárgyi néprajz, népművészet tegnapi s mai kincseit, remélhetőleg az elsőhöz hasonló hatást kelt. Föllendítheti a népi hagyományőrző munkálkodást, új életre kelthet sok kihalásra ítélt népszokást, népi kismesterségei. Igaz, a mostani Röpülj páva! nem mutatja be valamennyi hazai tájunk népművészetét. Az egy-egy táj, megye népművészetét bemutatásra ajánló ötvenhárom műsorból csak tizennyolc szerepel a tévésorozatban - a többi elvérzett a selejtezőn. Sajnos, Fejér megye se mutatkozhat be a mostani Röpülj páva! adásban. Ám ha minden tájunk nem szerepel is, a második Röpülj páva! mégis képes lehet a magyarországi népművészet bemutatására. A fazekasok, hímzők, énekesek, táncosok, meg a többiek - egy-egy táj kiestével is - együtt alkalmasak fölvillantani, hogyan él tovább parasztságunk művészete. A műsort köszöntő dr. Boros Sándor miniszterhelyettes joggal hivatkozott József Attilára, aki a népművészetet a proletárművészet ősének tekintette. Azért is, mert mindkettő közösségi jellegű. S hogy a hagyományápolás mit adhat nekünk, mai embereknek, az első veszprémi összeállítása mutatta meg."

November 5. 20.25 a 2. műsoron Edmond Rostand: Cyrano de Bergerac - dráma közvetítése a kaposvári Csiky Gergely Színházból, felvételről.

November 6. 09.40 Rózsa György Pingpongsuli című sorozata indul.
21.25 a Horizont Szerkesztőség műsora: ...és élnek és lesznek emberek. Illyés Gyula Oroszország című műve nyomán írta és a filmet rendezte Vámos Judit. Szerkesztő Katona Júlia, dramaturg Bernát Rózsa, riporter Pánics György, operatőr Forray Tibor.

A Rádió és Televízió Újság 1977/44. száma írta:
"Azt mondják, a régi bendzsóütő és a labda, illetve az asztal és a labda találkozásakor lehetett hallani a ping és pong hangokat. Akárhogyan is, az egykori ping-pong, a mai asztalitenisz, napjainkban világszerte az egyik legkedveltebb, számunkra pedig az egyik legtöbb sikert hozó sportág. A tévé gyermekosztálya elhatározta: a nyári Focisuli után megnyitja Pingpongsuli ját. Hat egymást követő vasárnap délelőttjén segít a gyerekeknek (persze, a felnőttek előtt is nyitva a suli!) a játék alapelemeinek, szabályainak elsajátításában. Az ütőfogásoktól egészen a legbonyolultabb pörgetésekig haladhatunk, lépésről lépésre. A Pingpongsuli tanárai hírneves világ- és Európa-bajnokok lesznek: Bérezik Zoltán, Jónyer István, Gergely GáŹbor, Magos Judit, Kisházi Beatrix, Börzsei János és mások. A tanuláshoz nem kell más, mint pingpongütő, labda, háló és asztal. (Szerencsére a játszótereken és az úttörőházakban ez utóbbiból is egyre többet találhatunk!) A Pingpongsuli óráin a tanulás mellett jut idő a szórakozásra is. Megcsodálhatjuk Faházi János bravúrjait, miként játszik parkett darabbal, tálcával; elleshetjük a régi szervakirály, az egykori világbajnok, Soós Ferenc ujjpörgetéses, körömpöckölős, védhetetlen szerváit. Láthatjuk a régi, fura ütőtípusokat, s azt is, hogyan játszották egykor a pingpongot... Egyszóval azt reméljük, ennek a sulinak az óráit nem lesz érdemes elbliccelni. S akik szorgalmasan gyakorolnak hét közben, azokkal biztosan találkozunk majd az adássorozat végén, december 11-18-án a TTT Asztalitenisz Kupán. Addig jó tanulást, sok edzést és jó szórakozást kíván a sorozat műsorvezetője: Gyulai István; rendezője: Bánki Iván és szerkesztője: Rózsa György."

A Rádió és Televízió Újság ugyanezen számának ajánló cikkét V.Zs. írta:
"...és élnek lesznek emberek Az idézet Rozsgyesztvenszkij Levél a XXX. századhoz című verséből való. Ez a címe és az utolsó mondata annak a tévéfilmnek, amely a 60. évfordulóra készült, és Illyés Gyula egykori oroszországi élményeit veti egybe a mával. Illyésnek a Szíves kalauzban megjelent útinaplója adta az ötletet - mondja Vámos Judit, a rendező - hogy összehasonlítsuk az 1934-ben tapasztaltakat napjaink valóságával. Megnézzük; milyennek látta az életet az író akkor, és milyen most? Négy helyszínt választottunk ki: Moszkvát, Leningrádot, Odesszát és a Dnyeprogesz vízierőművet, amely Illyés látogatása idején még egészen új volt. A kibővített erőmű építése akkor közeledett a befejezéshez, amikor ott forgattunk, november 7-én adják át.
- Hogy sikerült összehangolni az irodalmi anyagot a kamerával írt képsorokkal, az elmondhatót a láthatóval?
- Ez volt a legnehezebb. Sokat törtük a fejünket, hogyan is ábrázoljuk képileg a múltat. Először archív anyagok felhasználására gondoltunk, de ezt elvetettük. Nem alkalmaztunk különleges technikai trükköket sem. A múlt időt az író szavait tolmácsoló Mádi Szabó Gábor jelzi és a kort kifejező zene. A jelenben csak atmoszféra van - zörejek, elkapott mondatfoszlányok, interjúk. Legnagyobb élményem: Odessza. Illyés azt írta róla, hogy ťa kikötőben egy-két álmos hordár ténfereg. Ma Odessza a Földközi-tenger egyik legnagyobb személyhajó-kikötője, s nem messze tőle, ott már a gigászi konténerkikötő is.
- Vagyis: a visszalapozás még szembetűnőbbé teszi a jelenkor vonásait...
-Ez volt a célunk! Ezt hangsúlyozzák az interjúk is. Megkérdeztük például az embereket: ha választhatnának kort és életet, kivel cserélnének? A saját életüket kívánják élni, a saját korukban - szólt a legtöbb válasz. Dolgos hétköznapjaikon láthatjuk őket, annyira, hogy még az odesszai hajóskapitányt is hiába szerettük volna arany vállapos, hófehér egyenruhába öltöztetni. Sajnálkozva mondja, hogy ilyent kölcsönkérni sem tud. mert ha a kikötőben vannak, hazaadja - kimosni..."

November 7., hétfő rendkívüli adásnap!
A hivatalos avatás előtt ezen a napon megkezdte működését a taliándörögdi űrtávközlési állomás. Az első műholdas közvetítés Moszkvából érkezett a hagyományos november 7-ei díszszemléről, 07.55-től.

November 9. 20.00 Nyitott könyv, Jókai Anna: A feladat. Szerkesztő Katkó István, vezető-operatőr Németh Attila, rendezte Gaál Albert: Szereplők: Gyöngyössy Katalin, Sztankay István, Örkényi Éva, Kállai Ilona, Császár Angéla, Horesnyi László, Kamondi Imre, Kocsis Mária, Simon Géza, Pataki Erzsébet fh.
21.40 Péchy Blanka - beszélgetés. Riporter Rapcsányi László, szerkesztő Roska Katalin, operatőr Márk Iván, rendezte Gothár Péter.

Kiosztották a Televíziós nívódíjakat.
A Magyar Televízió elnöke az utóbbi idők kiemelkedő műsorai közül az alábbi produkciók belső alkotócsoportjait részesítette nívódíjban:
Bováry úr, Elnökasszony, II. nemzetközi karmesterverseny, "Mixed Pick-les", Beszéljük meg!, Síppal-dobbal, Szépen, jól magyarul, "Szó-ra-ka-té-musz", A TV Szabadegyetem Változó világ soroŹzata, Borravaló.
Nívódíjat kapott:
Dömölky János, Schulcze Éva, Lovasi József, Tanos TaŹmás, Herbert István, Tóbel Béla, Illés János, Gát György, Gulyás Buda, Litványi Károly, Ráday Mihály, Czeillik Mária, Bodonyi István, Mihályfi Sándor, Nagy Kati, Zentai János, Váradi Györgyné, Bajor Edit, Vojnits Imre, Terbócz Tamásné, Gulyás Katalin, Vecsernyés János, Fellner Andrea, Apró Attila, Farkas László, Plózer József, Németh István, Gergely András, Tréfás Imre, Szabados Tamás, Bodó János, Nagy Géza, Pellei István, Zentay László, Kaunitz Ervin, Kállai István, Ágoston György, Bednai Nándor, Kalmár András, Vámos Sándor, Menüs Árpád, Darvas Máté, Ducsay Gábor, Glósz Imre, Mórotz KálŹmán, Drégely László, Witz Éva, Tóth Barna, Sommer Katalin, Frank Ervinné, Antal Imre, Gothár Péter, Sugár AndŹrás, Chrudinák Alajos, Major Sándor, B. Megyeri Gabriella, Neumann László, Vértessy Sándor, Kende Márta, Kolek Vera, Konner János, Radványi Dezső, Kígyós Sándor, Várszegi Károly, Ilkei Csaba, Kovalik Károly, Horvát János, Sárdi Anna, Faludi Sándor, Csikesz Gyula, Halász Mihály, Vitár Róbert, Balla Éva, Kertész Zsuzsa, Erős Péter, Vajek Judit, Burza Árpád, Gál Jolán, Bárányi István, Práger György, Fülöp Tibor, Menczel János, Szurok János, Elek János, Tóth Károly, Csák István, Krämer Mária, Berkics János, Kovács Sándor, Bíró Miklós, Czabarka György, Pánics György, Gombár János, Bárány György, Bozsó Ferenc, Trebitsch Julia, Surányi Lili, Varga László, Vitray Tamás, Finta György, Bánki István, Kapitány György, Romwalter Béla, Haraszti Zsolt, Kaplár Ferenc, Táskay Mihály, Lovass Ferenc, Nyúzó Béla, Szőke JóŹzsef, Abonyi Antal, Zsóka Zoltán, Pomezanski György, Csányi Miklós, Koncsik László, Janovszky László, Oldal Béla, Vértes Imre, Pankotay Sándor, PaŹjor János, Schmidt István, Bánhegyi István, Király Erzsébet, Ivanics Lilla, Fógel József, Gellén Attila, Farkas FeŹrenc, Mócsi Lászlóné, Czuczi István, Sylvester András, Dómján Dénes, Mócsi László, Kővári Péter, Eck T. Imre, Endrődi Sándor, Alberti József, Török Gábor, Weinecker István, Murányiné Tarján Emmi, Dinnyéi János, Kiss Mária, Jáger György, Borsos Tibor, Wolf Antal, Miszlay Gyula, Szálai András.
A külső munkatársak közül nívódíjat kaptak:
Agárdi Gábor, Szemes Mari, Tordy GéŹza (Bováry úr),
Almási Éva (Régimódi történet),
Bánsági Ildikó, Kútvölgyi Erzsébet, Szalóky József, Vajda István (Golgota),
Béres Ilona, Darvas Iván, Gobbi Hilda, Mensáros László (Az elnökŹasszony),
Bilek István (Szpaszkij-Portisch sakkmérkőzés-sorozat),
Bitskey TiŹbor, Nikowitz Oszkár, Szabó Ottó Wessely Ferenc (Derszu Uzala),
BöszörŹményi Géza, Czigány Tamás, Egyed László, Hargitai Márta, Kárpáti György, Péter Klára, Simó Sándor, Vizi Zsuzsa (TV Szabadegyetem, Változó világ),
Buda Béla, Lengyel Dénes, Montágh Imre, Wacha Imre (Szépen, jól magyarul),
Dimény Judit, Martna István, Mészáros Gyula, Szabó Eva (Szó-ra-ka-té-musz),
Farkas Antal (Az idősebb fiú),
Flórián Tibor (Sakk-matt és Szpaszkij-Portisch mérkőzéssorozat),
Fodor Dezső (a TV Híradó kecskeméti tudósítói munkájáŹért),
Fodor Tamás, Szeredás András (ÁlŹarcban),
Hegedűs D. Géza, Oszter SánŹdor (A tanítvány, Kísértés),
Horn MikŹlós, Lóránd Ferenc (Pedagógusok fóŹruma, Makarenko-sorozat),
Inke László (Magnificat),
Kállai Ferenc (Henessey),
Kézdi Kovács Zsolt (Beszéljük meg!),
Koltay Lajos (Színész vagyok),
Kovács István, Máté Tibor, ifj. Schiffer Pál (Borravaló),
Lunczer Raymondné (TV Híradó filmszerkesztői munka),
Alfonzó (Markos József) ("Mixed Pickles"),
Ruttkai Éva (Parancsolj velem, tündérkiŹrálynő!),
Simonyi Imre ("Házigazda: Simonyi Imre"),
Varga Károly (Síppal, dobbal),
Kovács Jenő (sorozatműsor a Nagy Októberi Szocialista ForradalomŹról).

November 10. 20.00 Egy óra három szerep - Márkus László televízió estje. Riporter Vitray Tamás, vezető-operatőr Sík Igor, rendezte Horváth Ádám.
21.10 Az algyői emberek - Vértessy Sándor magyar olajbányászokról készült kétrészes dokumentumfilmjének első része.

A Film Színház Muzsika 1977/44. száma: Horváth Ádám mondta a forgatás végén:
"Régi vágyam teljesült Márkus László estjének megvalósításával. Ugyanis három író, Csurka István, Görgey Gábor és Szakonyi Károly kifejezetten a színészre írt egy-egy egyfelvonásost. Hiszem és vallom, hogy a színészre szabott drámai alkotás igen hasznos és követendő út, hiszen így képes a művész teljesen kitárulkozni, magából mindent felszínre hozni. Mindhárom egyfelvonásos igazi kamarajáték, s valamennyi groteszk, kicsit abszurd, ugyanakkor gondolathordozó, s lenyűgöző. Márkus különös érzékkel kelti életre mind a három hőst: Görgey Gábor Végszó című művében a Színészt, Szakonyi Károly Varieté című darabjában Flóriánt, az artistát, Csurka István Kapszula című drámájában pedig egy imperialista ország Hadnagyát. A három szerep módot ad Márkusnak, hogy megmutathassa a tévénézőknek a teljes színészi arzenálját".

November 11. 20.25



Sir John Falstaff - tévéjáték.
Shakespeare IV. Henrik című drámájának első és második részéből átdolgozta és televízióra alkalmazta Müller Péter és Vámos László. Dramaturg Mészöly Miklós, vezető-operatőr Kocsis Sándor, rendezte Vámos Miklós. Szereplők: Mensáros László, Kalocsay Miklós, Kertész Péter, Bessenyei Ferenc, Agárdi Gábor, Dózsa László, Fónay Márta, Törőcsik Mari, Benedek Miklós, Suka Sándor, Zenthe Ferenc, Bodor Tibor, Árva János, Egri Márta.

November 15., Nemzetközi Stúdió - témája a világ pénzgondjai. Szerkesztő Baló György, műsorvezető Hajdú János, rendező Kígyós Sándor.

November 16. 20.55 a 2. műsoron Bornemissza Péter: Magyar Elektra - tragédia közvetítése a Nemzeti Színházból, felvételről.

November 18. 22.05 Jan Solovic: Kolduskaland - tévéjáték. Dramaturg Sipos Tamás, vezető-operatőr Káplár Ferenc, rendezte Szőnyi G. Sándor. Szereplők: Koncz Gábor, Suka Sándor, Tábori Nóra, Bánhidi László, Soproni Ági, Csűrös Karola, Farkas Antal, Békés Itala, Ferencz László, Lencz György, Szombathy Gyula.

A Pest megyei Hírlap november 20-i számában írta Akácz László:
"Szórakoztatni akart Szőnyi G. Sándor, amikor a sikeres szlovák író, Jan Solovic Kolduskaland című színjátékát hazai fazonúra szabta át. E műveletből azonban legföljebb egy közepes minőségű fércelés sikeredett. A két borbély - a fekete parókában esetlenkedő Koncz Gábor és a festett bajszú Suka Sándor - mintha nem is partnerek lettek volna. Végkövetkeztésünk: ebből a komikus - tragikomikus? - játékból éppen a szellemesség hiányzott. A rendezésbeli épp úgy, mint a játékból..."

November 19. 19.30 A TV Híradó beszámol a francia tévéhíradó képanyagának átvételével a Fabre - Marchais vitáról.

November 20. 16.55 hét részes sorozat indul a keleti vallásokról. Az első rész a hinduizmus világát mutatta be.

November 21., elhunyt Várkonyi András, A HÉT című politikai magazinműsor felesős szerkesztője, 52 éves volt.



Várkonyi András 1926-ban született Győrött. Bőrdíszműves- inasként dolgozott Budapesten 1944.-nyaráig, amikor Németországba deportálták. A felszabadulás után 1951-ig a fegyveres erőknél teljesített szolgálat, aztán pártmunkás, 1953-tól a Szabad Ifjúság, majd a Rádió külföldi adásainak munkatársa. 1962-ben az ELŹTE Bölcsészettudományi Karán tanári oklevelet szerzett. 1964-ben a Tükörnek, 1968-ban a Magyar Hírlapnak alapító tagja. 1972-től haláláig, a Magyar Televízió politikai hetilapjának, A HÉT-nek felelős szerkesztője volt.

A Rádió és Televízió Újság 1977/48. számában H.J. írta róla:
"Sokasodnak e hasábokon a fekete-keretes nevek, képek... Most újabb kolléga és barát távozott el közülünk, akinek neve immár öt éve minden vasárnap este ott szerepelt A HÉT stáblistáján: felelős szerkesztő Várkonyi András. Ezután már hiába keresik nevét; 52 éves korában hosszú szenvedés után meghalt. Egy 1944-ben, a koncentrációs táborban megviselt szervezet állt talpra annak idején, vágott neki az újságírásnak, lett alapító tagja a Tükörnek és a Magyar Hírlapnak, majd formálója és nélkülözhetetlen alakítója a Televízió politikai magazinjának. Konyi bent van? - buktak be az ajtón A HÉT munkatársai ügyes-bajos dolgaikkal és Konyi mindig bent volt, szervezett, intézkedett, izgult - sokszor mások helyett is. Az elektronikus újságírás területére az írott sajtóból érkezők ezernyi gondot küzdenek le, míg az új, senki által pontosan meg nem határozott műfaj íratlan törvényeit elsajátítják. Várkonyi András megküzdött ezzel a nehézséggel, igazi televíziós lett, pontosabban igazi televíziós újságíró. Valódi felelősséggel volt A HÉT felelős szerkesztője, és hogy a stáblistán neve már nem szerepel, sajnos nemcsak azt jelenti, hogy eggyel kevesebben készítik a műsort, hanem azt is, hogy egy emberrel lettünk kevesebben."

November 22. 20.01 a 2. műsoron elindul a Szemle című társadalomtudományi televíziós folyóirat. A műsor színhelye a Kossuth Klub, műsorvezető Kertész Zsuzsa, vendégek: Berend T. Iván, Kovács Gyula, Losonczi Ágnes, Vadász Sándor. A beszélgetést vezette Csepeli György, Egerszegi Csaba, Szakály Ferenc. Vezető-operatőr Németh Attila, rendező Kővári Péter. Az első műsor témái voltak: A magyar munka értékelése a világpiacon - Az életmód és az új gazdasági értékrend - A Nagy Októberi Szocialista Forradalom korabeli visszhangja.

November 23. 18.05 Kockázat címmel közgazdasági sorozat indul.

A Rádió és Televízió Újság 1966/47. száma ajánlóját írta Gubcsi Lajos:
"Sokan még ma is büszkén hangoztatják: A gazdaság, ahhoz én nem értek. A világgazdaság? Száraz, rideg fogalom, tömény unalom! Az eredmény: végletes félreértések a köztudatban, melyekben a tájékoztatás is szerepet játszott: 1973-74-ben hajlamosak voltunk azt állítani, hogy a tőkés gazdasági rend válsága bennünket aligha érint. Rózsaszínre festett kép saját helyzetünkről. Kényelmesség, lassú reagálás a gazdaságban, a megtermetthez képest túlzó fogyasztás.
A begyűrűzésről felhangzó kezdeti morajok után hirtelen felerősödő crescendo 1975-76-ban: mi lesz a magyar gazdasággal, eladósodik Nyugaton, másutt sem tudja többé eladni a bóvlit, szerkezete korszerűtlen, nem versenyképes stb.
Nincs-e reális, értelmes középút a tájékoztatásban, az újságban, a műsorokban - amelyen haladva valós képet tudunk adni pl. hazánk helyéről a világgazdaságban? A tájékoztatás munkásai - köztük mi is, a Kockázat címmel most induló, havonta jelentkező tévéműsor készítői - azt válaszoljuk: van! De hihetővé tudjuk-e tenni a valóságos helyzetet a közvélemény számára is? Tudunk-e változtatni a csak információ-tömegre alapozó tájékoztatás ma már nem kielégítő stílusán? Előrelátóbban tudjuk-e felkészíteni közvéleményünket - és önmagunkat - a világgazdaság változásaira, azok hatására, például a hazai szénbányászat, a recski rézérc-kincs kiaknázása, vagy a mezőgazdaság megnőtt szerepe stb. stb. szempontjából? Értelmesen fel tudunk-e olŹdani olyan - valójában látszólagos, de sokakban élő - ellentmondást, hogy miközben a KGST-integrációban játszott szerepünk erősítését valljuk, növelni akarjuk a tőkés országokkal való kereskedelmünket, fokozni ilyen irányú együttműködéŹsünket is?
Az új tévésorozat azt is céljának vallja, hogy a világgazdaság oldaláról adjon magyarázatot a világpolitikai eseményekhez. A japán jen árfolyamának emelkedése önmagában kevésbé érdekel bennünket, de úgy már igen, ha hozzáfűzhetjük, hogy emiatt esetleg drágább lesz a japán importunk. És mindez részben azért, mert a Japánnal szembeni kereskedelmi deficit miatt az USA-nak érdeke nyomást gyakorolni a jen árfolyamának emelkedésére. Világpolitikai, hatalmi harcról van tehát szó, amelyet esetleg megérez a táskamagnóra vágyó magyar vásárló csakúgy, mint az új japán gépsort importáló Egyesült Izzó.
Számítunk rá: a nézők jelentős része ma még nehezen barátkozik azokkal a műsorokkal, amelyek a világgazdaságtól közelítenek a politikához, saját gazdaságunkhoz. Ha - műfaji változatosságra és új tévészemélyiségek felfedezésére törekvő, előd és hagyomány nélküli - sorozatunkat mégis megtisztelik figyelmükkel, erőt adnak ahhoz, hogy egyszer-valamikor elérjük: senki sem lesz büszke rá, ha nem ért a gazdasághoz."

November 24. 18.35 új műsor: Megkérdeztük a minisztert. Első alkalommal dr. Trethon Ferenc munkaügyi miniszter dolgozószobájában "fogadta" a televízió nézőket, s válaszolt a feltett kérdésekre. Műsorvezető Bán János, szerkesztő Zágoni Ferenc, rendező Kígyós Sándor.

November 25. 19.30 a TV Híradó beszámol Georges Marchais és Kádár János budapesti tárgyalásairól, majd Georges Marchais, a Francia Kommunista Párt főtitkára Budapesten nyilatkozott Sugár Andrásnak, A HÉT 27-i műsorában volt látható.
20.00 Dino Buzatti: A nagy képmás - tévédráma bemutatója. Televízióra alkalmazta Liska Dénes, dramaturg Jánosi Antal, vezető-operatőr Bónis Gyula, rendezte Rajnai András. Szereplők: Inke László, Tordai Teri, Velenczey István, Szalay Edit, Juhász Jácint, Sáfár Anikó, Némethy Ferenc, Györffy György, Láng József, Sós László.
21.00 Ady Endre vers- és prózamondó verseny döntőjének közvetítése Debrecenből. Az első helyezett P. Nagy Gabi, a második helyezett Horváth Ildikó lett, mindketten Győrből érkeztek a versenyre.

Az aznapi vezetői értekezlet megtárgyalta Kerpel Róbert műszaki igazgató előterjesztésében, A Magyar Televízió műszaki fejlesztése, az OMFB Elnöksége részére készített koncepció című tervezetét.
(Magyar Országos Levéltár XXVI-A-9. 28. doboz. MTV iratok.)

November 26. 17.20 Jankovics Júlia szerkesztő, Zsóka Zoltán operatőr, Zsigmondi Boris rendező portréfilmjét vetítették Schéner Mihály festőművészről.
17.50 Mozgó Világ - a folyóirat tévémelléklete. Szerkesztő Farkas Katalin, műsorvezető Sipos Áron, operatőr Czabarka György, rendező Babiczky László.
21.40 Zorán... - stúdiókoncert a tévében. Szerkesztő Módos Péter, vezető-operatőr Szalai András, rendezte Born Ádám.

November 29. 21.45 Hogy a lifttel mennyi baj van!... - Vitézy László rendező és Szegvári Katalin riporter, Hollós Ágnes szerkesztő újabb dokumentumfilmje.

A Délmagyarország december 6-i számában írta S.E., részlet:
"Az elmúlt héten két dokumentumfilmet adott a tévé. Vitézy László és Szegvári Katalin ezúttal liftügyek nyomába eredt. Érdekes, izgalmas filmet csináltak egy találmány, a gondolkodó lift körüli herce-hurca ürügyén - egy társadalmi jelenségről. Nevezetesen arról, hogy az értelmes gondolkodás és a valamifajta tehetség új és jó produktumai milyen nehezen találnak helyet maguknak, milyen nehezen válthatják fel a régit, a megszokottat. Még akkor is, ha érvényesítésükre küzdő szellemű vállalkozó tör. Mert ebben az esetben óhatatlan, elkerülhetetlen, hogy meg ne szülessen: az ügy. Az ügyek pedig természetük szerint kuszák, alig átláthatók, sokat kell velük foglalatoskodni, utánjárást, időt, energiát követelnek. Az ügyekbe bele lehet fáradni. Unni lehet őket. Ilyenkor következik: Hogy a lifttel mennyi baj van!...Ahol a lift ezer mással behelyettesíthető."

A Szabad Föld december 11-i számában írta I.M.:
"A lift nem működik. Utódaink a múltat kutatva gyakran lelnek majd ilyen feliratú táblára, s ha az írást megfejtik, ugyancsak csodálkozhatnékjuk támad. Hát, még ha egy másik, szorosan hozzá tartozó táblasorozatot is felkutatnak: a bürokrácia működik!Ť Ahogyan a múlt heti dokumentumfilm is bizonyította. Szegvári Katalin és Vitézy László megtalálta a bűvös vonalat, amely a vizsgálóbírói magatartást az okosan felderítő beszélgetéstől elválasztja, s ügyeltek arra is, hogy egyszer sem lépjék túl. Úgy véljük, leszögezhetjük, hogy fontos, valóban sok ember gondját, egészségi állapotát érintő kérdés nyomába eredtek, egyik csodálkozásból a másikba ejtve a nézőket. Létezhet ilyesmi? - csóváltuk a fejünket szüntelenül. Miért vásárolunk drága licencet, amikor egy hazai találmányt még csak meg sem ismertek tüzetesebben, miért az ügyben megszólaltattak egy részének mellébeszélése, miért futott vakvágányra egy életképesnek látszó ölet, miért, hogy külföldön akár azonnal vállalkoznának sorozatgyártására - és így tovább. A Szegvári - Vitézy kettős a dolgok mélyére hatolt, a bürokrácia klasszikus példáit vonultatta fel; mesteri vágásokkal illesztve egymás mellé a különböző nyilatkozatokat. Érdemes volna egyszer utána járni; egy-egy ilyen film után hány alkotó ember veszíti el a hitét, hagyja abba kísérleteit, ijed meg, hogy ugyanilyen tövises utat kell végigjárnia, hogy annyian megsebezhetik, hiszen védtelen a mindenünnen bekerítő hivatalnokokkal szemben. Az sem volna érdektelen, ha arról is beszámolnának: a gáncsoskodók közül kik, milyen figyelmeztetést kaptak? Létezhet ez? - kérdeztük újra, s a film azt válaszolta: igen! Egy majdnem győztesnek látszó találmány miatt egyeseket leváltottak, másoknak pedig úgy betartottak, hogy elment a kedvük az egésztől. Valóban ennyire gazdagok vagyunk, hogy a kapitalisták szemében nagy ötletnek - és üzletnek - látszó találmányt mi elvetjük? Joggal gondolhatjuk, hogy a film készítőinek nem volt könnyű dolga. Hiszen sokszor a megszólalók szövegében is alig tudtunk eligazodni. Azért csak bizakodjunk abban, hogy a film folytatása már megnyugtatóbb befejezéssel ér véget."

A Petőfi Népe december 2-i számában írta Tóth István, részlet:
"Szegvári Katalinnak, a Hogy a lifttel mennyi baj van!... című, egyórás dokumentumfilm riporterének - és természetesen Vitézy László rendezőnek és operatőrnek - a kedd esti felrázó élményért. Hogy olyan bátor közéleti érzékenységgel szóltak a napjainkban egyre fontosabb gazdaságpolitikai, elvi kérdésekről, mint szükséges kockázatvállalás, túlzott óvatosság, és ami az előbbieket a hallottak-látottak szerint is átszőtte - a féltékenységről. Vagy még nyersebben kifejezve - irigységről. Végre sokoldalúan dokumentálva foglalkoztak az ország nyilvánossága előtt egy népgazdasági szintű gazdaságpolitikai kérdés - ebben a vetületben ilyenné magasodott a nagy horderejű találmány sorsa - emberi oldalával. Ráirányították a figyelmet, hogy az országos szintű feladatokért felelős - úgymond - nagy kaliberű emberek eljárásainál sem lehet lemondani a szubjektív vonások figyelemmel kíséréséről. Annál kevésbé nem, mivel felelősségük súlyából követezően a tévedések, emberi gyarlóságok - mint kényelmesség, hiúság, tekintélyféltés és a többi - káros következményei is jóval érzékenyebb veszteséget okozhatnak és eredményezhetnek is, mint az úgynevezett átlag honpolgár balfogásai, nem éppen fair magatartása. A dokumentumfilm egyik fő erénye - ha nem a leglényegesebb!! - éppen annak szenvedélyes erejű felmutatása volt, hogy magasrendű közgazdasági ügyek, intézkedések, döntések sem absztrahálhatók, vonatkozathatok el az abban közreműködő személyiségektől. Illetve tetteik - egyéniségükből is meghatározott - rugóitól..."

November 29. - december 2. között Prágában tárgyalt az OIRT vezetőivel (J. Hrebik főtitkárral, I. Ivert főtitkárhelyettessel, a PKCI vezetőjével, V. A. Gyementyev, a Műszaki Központ igazgatójával, és Benkő Ferenccel, a TKCI vezetőjével) Berecz Annamária, az MTV Külügyi osztályának vezetője. A tárgyaláson fő hangsúlyt kapott a kubai VIT közvetítése (1978. július) megszervezésének problémái és a kubai technikai és anyagi segítség kérés megvitatása. Az OIRT vezetői korábban április 26. és május 2. között tárgyaltak erről Havannában. Ugyancsak szóba került az Argentínában 1978. május - júniusban megrendező Labdarúgó VB közvetítéseinek kérdésköre, erre az EBU és az OIRT külön konzorciumot alakított.
(Magyar Országos Levéltár XXVI-A-9 41 doboz MTV iratok.)

November 30. 20.00 ismét Külpolitikai Fórum. A párt politikai vezetése fontosnak tartotta, hogy a műsorban szereplő újságírók előzetes "tájékoztatáson" vegyenek részt, erről tanúskodik az MSZMP KB Politikai Bizottságának jegyzőkönyve:
Politikai Bizottság ülése, jegyzőkönyv 1977. november 29.
"18. Gyenes András elvtárs szóbeli bejelentése alapján a Politikai Bizottság helyesli, hogy Gyenes András elvtárs november 30-án konzultációt tart a Televízió "Külpolitikai Fórum" című műsorában közreműködő újságírók részére."
(Magyar Országos Levéltár - 288f/5/732. PB.)

December

December 1. 17.15 (helyett december 4. lett a kiírástól eltérően): Bolívia - Magyarország labdarúgó VB selejtező mérkőzés közvetítése La Pazból, felvételről.

Hogy miért felvételről, ezt már előzetesen így indokolták a Rádió és Televízió Újság 1977/48. számában:
"Ami a televízió-közvetítést illeti, a többféle lehetőség közül (egyidejű közvetítés éjjel 2.00-től - amikor egy egész ország nem aludt volna; reggeli közvetítés - amikor egy egész ország elkésett volna a munkából; másnap késő esti közvetítés - amikor az esemény már túl régi), véleményünk szerint a legjobb valósul meg: csütörtökön délután 17.15-kor láthatjuk az egész mérkőzést. Ha győzünk, illetve továbbjutunk - úgy véljük -, az eredmény ismeretében is szívesen megnézi mindenki! (A szerk. megjegyzése.)"

A Rádió és Televízió Újság 1977/51. számában Szőnyi János számolt be a közvetítés nehézségeiről:
"Bolíviai tévés-emlék. Természetes dolog, hogy nagy előkészületek előzték meg első dél-amerikai labdarúgó-tévéközvetítésünket. Itthonról és Bolíviából egyaránt többször ellenőriztük a vonalrendeléseket és örömmel állapítottuk meg, hogy mind a hang-, mind pedig a képvonal rendelése rendben van, így nincs akadálya a Bolívia - Magyarország világbajnoki selejtező közvetítésének. A kép La Paz-Lima útvonalon került volna műholdra, majd onnan Európán, pontosabban az NSZK-n és Ausztrián keresztül Magyarországra. A hangösszeköttetés Spanyolországon át valósult meg. A La Paz-i stadion közvetítőfülkéi kényelmesek, tágasak. A látási viszonyok is megfelelőek, bár a szemben levő reflektor pontosan a riporterek szemébe világít. Ezen újságpapírok felragasztásával még tudtunk segíteni, a vonalakkal azonban a mérkőzést megelőző órában bizony sok baj volt. A bolíviai kollégáknak ez volt az első nemzetközi közvetítésük, nem csoda, hogy gyakorlat hiányában fogalmuk sem volt arról, hogyan kell egy ilyen adást lebonyolítani. A mikrofon mögé hangszórót tettek, hogy saját hangunkat ellenőrizni tudjuk, amire természetesen nincs szükségünk, ráadásul zavar is és technikailag sem kívánatos. A Budapestről visszajövő hangvonalnak viszont semmi nyomát nem találtuk. Ezzel szemben mutattak egy falra szerelt nyilvános telefonkészüléket, tanácsolták, hogy mondjuk be a számát Budapestnek, ha akarnak, hívjanak ott bennünket... A követség munkatársai és bolíviai riporterkollégánk segítségével végül sikerült a technikusoknak megmagyarázni, mi a teendő. Nagy sürgés-forgás kezdődött, ennek eredményeképpen határtalan örömünkre meghallottuk budapesti kollégáink hangját. A kép viszont - mint ismeretes - már Peruba sem jutott el, mivel röviddel a mérkőzés kezdete előtt villám csapott a La Paz-i adóba és ez lehetetlenné tette a közvetítést nemcsak Európába, de Bolíviában is. Szerencsénkre - ez persze csak a meccs után derült ki - a kép rögzítését a stúdióban sikerült megoldani, ebből szereztünk később mi is egy másolatot.
A szurkolók közül több ezren pórul jártak. Bolíviában ugyanis két labdarúgó-szövetség működik - egymással nem tartanak kapcsolatot. Mindkét szövetség kiadott jegyeket, de még a stadion megtelte után is özönlöttek az emberek. Be már nem engedték őket, hiszen minden hely foglalt volt, így kénytelenek voltak dühösen hazamenni, azzal, hogy majd megnézik a meccset a tévében. A villámcsapás miatt azonban egész Bolíviában szünetelt aznap este a televízió műsora, így a hazai szurkolók is csak a hiba kijavítása után, másnap láthatták ugyanazt a felvételt, melyet a magyar nézők számára (Baróti Lajos szövetségi kapitány segítségével) Novotny Zoltán hozott haza magával. A mérkőzés befejeztekor Radnai János összeköttetésbe lépett a helyi televízió vezetőivel, akik megígérték, hogy a felvételt átjátsszak számunkra, és még az éjszaka folyamán beküldik a szállodába. Reggel kiderült, hogy a tekercsek nem érkeztek meg. Újabb ígéret, újabb időpont. Kihozzák a repülőtérre, ott találjuk az információs irodában. Repülőtér... A tekercsekről senki sem tud. Telefon a követségre, ők a tévé elnökét hívják. A válasz: a szalag már útban van, a késés oka, hogy nekik is ellenőrizniük kellett a minőséget. Igen ám, de gépünk indul tovább Buenos Airesbe, nem tudunk várni. Ezúttal azonban a szerencse mellénk pártol: két óra késést mondanak be, így ott ragadunk a reptéren. Mintegy fél óra múlva végre megérkezik a tévé gyártásvezetője, hóna alatt két tekercs szalag. Újabb telefon a követségre: kérjük, telexezzenek Budapestre, hogy a mérkőzés felvétele megérkezett és péntek estére otthon lesz. A telex szövegét a csütörtöki Telesport adásideje alatt kapták kézhez kollégáink - így a nézők egyből megtudhatták, hogy amint lehet, a felvételt leforgatjuk. Így hát péntek helyett vasárnap láthatták a nézők a La Paz-i 90 percet. A döntőbe jutás bizonyára némi kárpótlást nyújtott a kétnapos késésért..."

December 2. 21.55 Kocsis István: Magellán - tévéjáték bemutatója. Dramaturg Szántó Erika, vezető-operatőr Illés János, rendezte András Ferenc. Szereplők: Szilágyi Tibor, Koltai János, Bujtor István, Galán Géza, Iglódi István, Vogt Károly.

A Szabad Föld december 11-i számában írta I.M.:
"Kocsis István drámája a korán jött tragikus hős példázata. A 15-16. században élt portugál hajós kétesztendős útján elsőként kerülte meg a Földet. A kortársait messzire megelőző képességű ember a többiek szemében mindig gyanús. Vagy bolondnak vagy ellenségnek tekintik, szándékát, hitét veszedelmesnek ítélik, mert az ismeretlen új a maradiak számára mindig fenyegető. E fontos tanulságok elmondására keletkezett színmű figyelmeztetni is kívánt; becsüljük meg a tudást, a merészséget, segítsük, s ne gáncsoljuk a nálunk tehetségesebbeket. Attól tartunk azonban, hogy Magellán alakja, tette - az általános műveletséget tekintve - tőlünk távoli. Előfordulhatott tehát, hogy sokan izgalmas, kalandos történetet vártak, s a játék végén hiányérzetük támadt. Nem hibáztathatjuk őket, mert ez a darab valóban kilógott a díszletek közül, a mozgásképtelen műhajó nem teremtett hozzá méltó környezetet. Ilyen esetekben - tapasztalhatjuk - a színészek felfokozott játékkal próbálják az űrt betölteni, vagyis: a közönségnek megadni, ami a közönségé. A gyakran ráncba szigorodó homlokok, a szélesebb mozdulatokkal megerősített mondatok azonban éppen ellenkező hatást váltanak ki, Magellán a műhajón elveszítette lába alól a talajt, vívódása, a lázadókkal szembeni magatartása eltávolodott tőlünk - szinte közömbösen figyeltük sorsának további alakulását. András Ferenc rendező nem könnyű feladatot vállalt: egy feszültségekkel, robbanáshelyzetekkel teli tengeri utazást kellett stúdióban ábrázolnia, csaknem minden mozgás kiiktatásával. Talán ez volt az a határeset, amikor a képernyőn a színházi előadás színpadiassá változott."

Aznap a Külügyminisztériumban rovatvezetői értekezletet tartottak, ezen részt vett az MTV Külügyi Osztályának egyik kijelölt munkatársa, aki - Berecz Annamária távolléte miatt - az ott elhangzottakról a következő feljegyzést készítette:
"A magyar korona visszaadásával kapcsolatban Szabados elvtárs a következőket mondta el: A korona visszaadásának időpontja előtt néhány nappal közleményt adnak ki. Az esemény kb. erre a hétre várható. Az eseménnyel kapcsolatos politikai gondolatok:
Ne hangozzék el bírálat a késedelmet illetően. Szerényen méltassuk a most megtett lépést, de ne értékeljük túl. Húzzuk alá, hogy a korona visszaadása a magyar-amerikai kapcsolatok fontos állomása, és kedvező hatással lehet a kapcsolatok más területein is. Tényszerűen foglalkozzunk a korona történetével, annak amerikai kézbe kerülésével. Hangsúlyozzuk, hogy 20 éve követett következetes elvi politikánk, belső eredményeink, hazánk nemzetközi tekintélyének növekedése vezetett el a jelentős eseményhez."
(Magyar Országos Levéltár XXVI-A-9 41 doboz MTV iratok.)
A korona hazaérkezése aztán végül is 1978 januárjában történik.

December 4. 22.10 ötéves évfordulójához érkezett a Zenés Televízió Színház sorozata. Sztravinszkij: A katona története - az Állami Bábszínház előadásának tévéváltozata. A tévéváltozat rendezője Szitányi András, vezető-operatőr Darvas Máté.

December 7. 18.40 ismét új műsorsorozat indul, Villanófény címmel. Gálaest a Korona Pódiumon. Riporter Szegvári Katalin, szerkesztő dr. Váradi György, operatőr Bónis Gyula, rendező Radó Gyula.
20.00 Békés József: Menj szerelmem, menj nyugodtan - tévéjáték. Szereplők: Ivan Kanyasko (Hegedűs D. Géza), Magda Vásáryova (Farkas Zsuzsa), Jurej Kukura (Maróti Gábor). Készítette a Csehszlovák Televízió Pozsonyban, rendezte Mártá Gogálová.

A Rádió és Televízió Újság 1977/49. számának ajánlójában írta Sipos Tamás:
"Új műsorsorozatot indít a televízió kulturális osztálya. Évente kb. 12-15-ször jelentkezik majd, s korántsem bizonyos, hogy mindig meghatározott napon, meghatározott időpontban és meghatározott műsorpercben. Ez a kijelentő mondat azonban indokolást kíván. S az indokolást talán megkönnyíti a cím értelmezése. A villanófény fotós-filmes fogalom. A pillanatnak azt a törtrészét jeleníti, amikor a felvételhez szükséges vakító fény felvillan. S ha így értelmeznénk e műsorsorozatot, arra kellene gondolni, hogy a témák röpke néhány pillanatnyi vagy percnyi terjedelemben kerülnek a nézők elé. Van azonban egy másik értelmezési lehetőség is: a villanófény tisztaságával, élességével megvilágítani egy-egy kulturális esemény, de még inkább jelenség tartalmát, körvonalait. Eseményt és jelenséget írtunk. Szándékunk szerint egy-egy kulturális eseményt viszonylag gyorsan igyekszünk képernyőre vinni, de az adott esetben a gyorsaságnál fontosabbnak tartjuk azt, hogy a kulturális esemény a szó legjobb értelmében véve ürügyet adjon a konkrét esemény általánosabb érvényű megközelítésére. Amikor pl. a Korona cukrászda jubiláris 1000. előadásáról szólunk, arra teszünk szerény kísérletet, hogy a jó szívvel üdvözölt jubiláris ünnepség kapcsán szó essék - kissé tágabban értelmezve - a magyar pódiumművészet múltjáról, jelenéről, szerepéről, jövőbeni esélyeiről is. De a Villanófényben természetesen nemcsak naphoz vagy héthez kötött témák kerülnek napirendre, hanem olyan ügyek, melyek a levegőben lógnak. Olyan témák, mint például a közművelődési törvény érvényesülésének eredményei, gondjai, olyanok, mint például a szabadidő értelmes eltöltésének lehetőségei, módjai. Új, érdekes kezdeményezésekről vitatkozó, érvelő megközelítésben szeretnénk hírt adni minden olyan témában, mely a szélesebben értelmezett művelődéspolitika és a művészeti élet gondolatkörébe tartozik. Bizonyosak vagyunk abban, hogy ha sikerül közérdekű kérdéseket tisztességes izgalommal megközelítenünk, bemutatnunk, hasznos élményt nyújthat nemcsak a kultúra munkásainak, de a kultúrára éhes s a kultúra problémáira érzékeny nézőknek is. Befejezésül hangsúlyozni szeretnénk, hogy első jelentkezésünk nem prototípus, hanem variáció egy nagyon is gazdagon hömpölygő témára."

Aznap az Állami Rádió és Televízió Bizottság tárgyalta azt a Jelentést, amely a Magyar Televízió 1978. évi műsorpolitikai feladatairól szólt. Az előterjesztő Megyeri Károly elnökhelyettes volt. A vitában részt vettek: Megyeri Károly, Molnár Ferenc, Orbán László, Kornidesz Mihály, Horn Dezső, Tömpe István.
A jegyzőkönyv szerint a vita főbb megállapításai voltak:
"- A Magyar Televízió 1978.évi célkitűzései helyesek. Különösen fontos kezdeményezésnek ígérkezik a Kulturális Magazin, a TV Szabadegyetem társadalomtudományi tagozata és a csecsemőgondozásról, nevelésről készülő sorozat.
A műsortervek megvalósítása során fokozottan szem előtt kell tartani, hogy a szórakoztatás jelentősége egyre nagyobb, s a televízió e funkciójának fejlesztésében még csak részleges eredmények születtek.
Kívánatos, hogy a televízió nagyobb figyelmet fordítson a nemzetiségekkel foglalkozó műsorokra.
Érzékenyebb reagálásra van szükség az életmódot befolyásoló társadalmi jelenségek - (pl. az új lakótelepeken élők közösséggé válására, a kiválóan működő közművelődési intézmények munkájára, a tartósan ingázók helyzetére) - tekintetében is.
A műsorszerkesztés segítse hatékonyabban a műsorok értékeinek érvényesülését. Például:
- Váratlan politikai események alkalmával nem csupán a képernyőre kerülő adások tartalmát szükséges szem előtt tartani, hanem gondosan mérlegelni kell a műsorkörnyezetet is.
- Fontos társadalmi kérdésekkel foglalkozó műsorok bemutatásakor, ismétlésekor a későesti adásidők nem kedvezőek;
- nagy érdeklődésre számot tartó, művészi és szórakoztató filmek esetében fokozottan ügyelni kellene a sugárzás időpontjára.
- A folyó ötéves tervben szereplő adóhálózat-fejlesztés - mint állami célcsoportos beruházás - megvalósul. A tervezettnél nagyobb fejlesztésekre azonban a gazdasági szabályozók nem adnak lehetőséget.
- A színes vevőkészülékek terjedésének jelenleg várható ütemét - importgazdasági és termelési okok miatt - nem lehet gyorsítani."
(Magyar Országos Levéltár XXVI-A-9. 27. doboz. MTV iratok.)

December 8. 20.00 Kosztolányi Dezső: Nero, a véres költő - tévéjáték első részének vetítése. Dramaturg Benedek Katalin, vezető-operatőr Ráday Mihály, rendezte Szőnyi G. Sándor. Szereplők: Harsányi Gábor, Gáti József, Sunyovszky Szilvia, Máthé Erzsi, Szacsvay László, Gelecsényi Sára, Máriáss József, Bánhidi László, Bősze György, Galán Géza, Gurnik Ilona, Harsányi Frigyes, Katona János, Lukács Sándor, Patassy Tibor, Szombathy Gyula, Tyll Attila.
21.15 Sorsforduló címmel az ózdi gép-skanzenről készített dokumentumfilmet Brády Zoltán szerkesztő és Várszegi Károly rendező-operatőr.

December 10. 20.55 száz éves születésnapját ünnepelte a Vas-, Fém- és Villamosenergia-ipari Dolgozók Szakszervezete. A jubileum kapcsán Vasasok kérték, mi teljesítjük! címmel kívánságműsor került a képernyőre.

December 11. 15.50 Tíz nap a Néva partján címmel sugározták a nyár végi II. Szovjet-Magyar Ifjúsági Barátságfesztiválon készült riportfilmet. Szerkesztő-rendező Mata János, riporter Rózsa György, operatőr Nagy Géza.
19.00 A HÉT-ben Biszku Béla nyilatkozott Chrudinák Alajosnak Latin-Amerikában tett útjáról és tárgyalásainak eredményéről.

December 13., Kurtizánok tündöklése és nyomorúsága - kezdődik a Honoré de Balzac regényéből készült kilenc részes francia tévéfilmsorozat vetítése.
21.20- 23.00 között a 2. műsoron az "Antenne 2" Societé Natinonale de Télévision en Couleur (francia tévéprogram) műsorából láthattak a magyar nézők két dokumentumfilmet és egy szórakoztató filmet.

December 15. 20.00 Segítsetek! Segítsetek! - tévéfilm. Írta Szántó Erika és Nemere László. Dramaturg Schulze Éva, operatőr Bornyi Gyula, rendező Nemere László. A film főszerepét, Rácz Kálmánnét a híres olasz színésznő, Carla Romanelli (Szegedi Erika) játszotta. További szerepelők: Madaras József, Dávid Ágnes, Dózsa László, Csíkos Gábor, Hollós Melitta, Horváth Sándor, Molnár Piroska, Papadimitriu Athina, Pogány Margit, Sárosi Gábor, Szilágyi Eta, Szilágyi Tibor, Tordy Géza, Vogt Károly, Zách János.

December 17. 20.25 a 2. Műsoron Maeterlinck: Monna Vanna - dráma közvetítése a Miskolci Nemzeti Színházból, felvételről.

December 20., az MSZMP Agitációs és Propaganda Bizottság aznapi ülésének jegyzőkönyve. Javaslat az Agitációs és Propaganda bizottságnak "Az agitációs munka tapasztalatai; javaslat a feladatokra" című KB előterjesztés vázlatára. Előterjesztő: Grósz Károly, részlet:
"II. A sajtó, a rádió, a televízió agitációs munkájának mérlege a XI. kongresszus határozatainak megvalósítása folyamatában:
- az agitációs munka tudatossága, tervszerűsége a sajtóban, a rádióban és a televízióban
- a pártirányítás növekvő feladatköre a tájékoztatáspolitika meghatározásában, közép és hosszú távú állami feladatok kijelölésében, valamint a különleges kötelezettségek teljesítésében
- az állami felelősség határozottabb érvényesülése a tájékoztatás feletti felügyelet gyakorlatában
- a tömegtájékoztatási rendszerünk műszaki anyagi helyzete.
A különféle tájékoztatási formák nagyobb összehangolásával kapcsolatos feltételek és igények
- átgondolt, tervszerű munkamegosztás az agitációs munka valamennyi eszközének egységes rendszerében."
(Magyar Országos Levéltár - 288f 41/297.)

December 18. 19.00 A HÉT adásával a kritika elégedetlen volt.

A Pest megyei Hírlap december 20-i számában írta Akácz László:
"A HÉT. Őszinte sajnálatunkra még a vasárnap esti HÉT is elmaradt attól a színvonaltól, amelyet e fontos politikai sorozattól megszoktunk. Sem a külhoni, sem az idehaza készült anyagai között nem akadt egy sem, amelyre rámondhattuk volna: szenzáció. Elannyira nem, hogy inkább az összeállítás hibái okoztak kellemetlen perceket. Így az, hogy a Tóth György készítette híradástechnikai tudósításból az sem derült ki: mely gyárban járt a forgatócsoport - FokGyem, e néven emlegették a titokzatos helyszínt -; és a Szegvári Katalin vezetésével forgatott várszínházi riport sem válik a különben joggal méltányolt kérdezgető dicsőségére. Hogyan is válna, amikor a 25. Színház meg a Pest megyében is joggal kedvelt és sokfelé ismert Déryné Színház társulatainak egyesüléséről oly esetleges híradást készített. Az még csak hagyján, hogy az új várbéli épület színpadának használhatóságát egy frissen leszerződött művésznőtől tudakolta, de az már nem, hogy a sokszorosan nagyobb létszámú, hosszabb múltú - netalán a színikultúra országos terjesztésében sem egészen érdemtelen - Déryné Színházból egyetlen tagot sem kért a mikrofonja elé. Valami közük azért majd nekik is lesz ahhoz a valóban remekre sikeredett épülethez..."

Ebben az évben már több "fiatal" alkotó érezte, hogy komolyabb reformokra lenne szükség a televízióban. Erre így emlékezett Horvát János az MTV 1957-1997 című könyvben, részlet:
"A hetvenes évek második felében mindenki érezte, hogy ez a tévé nem igazán jól működik, főleg a politikai adások területén. De mitől fog megújulni, a pártközpont agit-prop. osztályának irányítása alatt? Hármunkat, Baló Györgyöt, Wisinger Istvánt és engem, ifjú törökök néven emlegettek, mert mi gyakran próbáltuk tágítani a meglévő lehetőségeket. Megkeresett bennünket a politikai adások főszerkesztőségének párttitkára, hogy nem írnánk-e egy dolgozatot arról, hogyan kellene televíziózni. Megettük ezt a kefét és írtunk egy dolgozatot. Ez 1977-ben készült, az volt a címe, hogy Hatékonyság a képernyőn. Ma is megvan, talán egy kicsit divatjamúlt, de nem biztos. Többek között arról írtunk benne, hogyan kellene a vízfejet megszüntetve televíziózni. Akkor már jó néhányan pedzegették, hogy miért kell húsz emberrel forgatni járni. Ebben az ügyben azóta se sok történt. Szóval írtunk a műsorok hatékonyabbá tételéről és a gazdaságosságról. A politikai adások főszerkesztőségének pártszervezete megvitatta a dolgozatunkat, az volt az érzésem, hogy többen nem is értették. Az akkori politikai főszerkesztőségnek született egy ellendolgozata, és nagyon barátian azt mondták, hogy srácok felejtsétek el a ti írásotokat."

December 21., elnökségi ülés. Sándor György elkészítette az elnökség elé kerülő vitaanyagot a Magyar Televízió Szabadegyeteme Társadalompolitikai Tagozata megvalósítására. Részletek:
"Az 1976-77. évben sugároztuk Változó világ címmel a televízió Szabad Egyeteme természettudományi tagozatának 42 adásból álló sorozatát, amelyet 1977-78-ban rövidített formában megismétlünk.
- A sorozat vitathatatlan értéke, hogy egy számos vonatkozásában újszerű természettudományos ismeretrendszert fejtett ki; bemutatta a mai tudományok a materialista világnézet szempontjából legfontosabb elméleteit, a korszerű általános műveltség nélkülözhetetlen alapjait.
- A sorozat nézettsége - a közvélemény kutatás adatai szerint - 10 és 20% között mozgott; a sorozatot tehát kb. 1 millió ember nézte meg, a sorozat fogadtatása nézői körében átlagon felülien jó volt (az un. tetszési index 70 és 80 pont között mozgott); a sorozat legaktívabb nézői tapasztalataink szerint a szakmunkások köréből kerültek ki...
- Tapasztalatainkat összegezve megállapíthatjuk; a TV Szabadegyeteme eredményes kísérlet volt, hogy megteremtsük egy tartalmában és eszközeiben korszerűsített népfőiskola, a világszerte hódító un. multimédia rendszerben történő permanens művelődés szervezeti kereteit.
A fentiek alapján a TV Egyetemét 1979 őszétől a társadalomtudományi tagozat megszervezésével folytatjuk. A társadalomtudományi sorozattal - hasonlóan a természettudományi adásokhoz - azt a munkát kívánjuk támogatni, amely az ismert párthatározatok alapján az oktatás és a közművelődés tartalmi korszerűsítéséért folyik."
Az ülésen hosszú vita bontakozott ki a "grandiózus" terv megvalósíthatóságával kapcsolatban, amit a jegyzőkönyv 44 oldalon rögzített. A jegyzőkönyv szerint végleges döntés nem született ekkor!
(Magyar Országos Levéltár XXVI-A-9. 27 és 28. doboz. MTV iratok.)

December 22., a 2. műsoron Sárospataki István: Táncpestis - dráma közvetítése a Pécsi Nemzeti Színházból felvételről.

December 24. 18. 40 Süsü, a sárkány meghódítja a fiatalok és idősek szívét, és mai napig tartó sikersorozata indult. Idegen ötlet felhasználásával írta Csukás István. Dramaturg Takács Vera, báb- és díszlettervező Lévai Sándor, operatőr Abonyi Antal, zene Bergendy együttes, rendezte Szabó Attila, Süsü hangja Bodrogi Gyula.
20.10 Jókai Mór: A szerelem bolondjai - tévéfilm I. része. Dramaturg Szántó Erika, operatőr Czabarka György, rendezte Hajdufy Miklós. Szereplők: Bessenyei Ferenc, Bordán Irén, Gera Zoltán, Lukács Sándor, Farády István, Básti Lajos, Bozóky István, Budai László, Dégi István, Fekete Tibor, Gyenge Árpád, Hajdufy Dóra, Hajdú Endre, Halász László, Horesnyi László, Jenei István, Kenderessy Tibor, Kern András, Kollár Béla, Kránitz Lajos, Kun Tibor, Makai Sándor, Nagy Attila, Némethy Ferenc, Rákosi Mária, Sára Bernadett, Sugár István, Soós Lajos, Szabó Imre, Székhelyi József, Tándor Lajos, Téry Árpád, Végvári Tamás, Zách János.

FOTO SÜSÜ
A Népszava december 28-i számában írta Vajk Vera:
"Süsü és a többiek. A föntiek az ugyancsak bőkezűen ontott gyermekműsorokra is vonatkoznak. A sok mese, móka, rajzfilm mellett talán nem kellett volna egyszerre bevetni a tévé gyermekosztályának idei két nagyágyúját, Süsüt és Csutakot. Süsüt, a sárkányt megelőzte a híre. Az idei kőszegi gyermekfilm szemlén bemutatott bábmusical az angol és a svéd televízióban már sikert aratott, és még számos nagy külföldi tévétársaság érdeklődik iránta. Süsü, a tündérien ronda, de derék, jószívű sárkányfiú, hétfejű ősök elfajzott, egyszerű utódja elbűvölő figura. Csurka István (eredeti elírás!!!) mulatságos meséje, a Bergendy együttes muzsikája, Szabó Attila rendezői leleménye, a Lévai Sándor tervezte mókás, karakteres bábokat megelevenítő színész- és bábművész-gárda egyaránt kitűnő. Úgy hírlik folytatása következik, hát lássanak hozzá Süsü-sürgősen. Mándy Iván gyermekhőse, Csutak mai Nemecsekként vívta meg harcát az erőszak ellen, az igazságért, Katkics Ilona kétrészes gyermekfilmjében. A jó irodalmi anyagból fantázia-gazdag, lélektanilag is hiteles, izgalmas, szórakoztató játék kerekedett."

Csukás István így mesélte el az MTV 1957 -1997 című könyvben a film születését (riporter Pesti Zsuzsa), részlet:
"A Süsü folytatása évekre nyúlik vissza. Annak idején mi csak egyet akartunk. Ez úgy történt, hogy Szabó Attila, aki már elég sok sorozatot csinált, például a Böbe babát, egyszer kapott egy negyven-ötven perces műsoridőt, ez akkor nagyon nagy dolog volt. Mi már akkor ismertük egymást, és megkeresett, hogy csináljunk valami bábfilmet. Törtük a fejünket, mit csináljunk. Legyen sárkány... Én nagyon elleneztem, már a könyökén jön ki mindenkinek. De ez nem olyan, ez egy antisárkány, szelíd. Így lassan kialakult a Süsü ötlete. Mi legyen a neve? Akkoriban volt egy Süsü keselyű amerikai rajzfilm-sorozat, több ilyen volt, de nem tudtunk jobbat találni. Azt hiszem, mi győztünk, már személynévvé vált. A svéd televíziótól itt volt egy illető, belenézett a forgatásba, vagy vágóasztalon volt már a film, lényeg az, hogy be akart szállni, csináljuk koprodukcióban a stockholmi tévével. Boldogok voltunk, de akkor nem lehetett kapitalistákkal tárgyalni. De annyit ez az úr megcsinált, hogy a stockholmi tévé előbb bemutatta, mint a magyar. Ő megvette a kész kópiát, azt már el lehetett adni a ronda kapitalistáknak. A forgatás közben senki sem gondolta, hogy ezt folytatni kellene, annyira, hogy azt kereken be is fejeztük, úgy írtam meg, hogy a történetnek van eleje, közepe, vége. De olyan sikere lett, hogy még 12 részre kötöttek szerződést. Meg is írtam 13 szinopszist, abból kilenc rész készült el, az elsőt is beleszámítva. Több oka van, hogy miért nem készült el több: eléggé elnyúlt időben is, hiszen húsz éve kezdtük el..."

Szintén a Népszava december 28-i számában írta Vajk Vera:
"Jókai Mór több mint száz esztendeje írt regénye, A szerelem bolondjai - címe ellenére - nem tartozik a nagy mesemondó romantikus áradású művei közé. A kor történelmi eseményei itt nem csupán a hátterét adják a szerelmi történetnek. Párhuzamos szálon vezet végig a cselekmény, és Jókai a szabadságharc utáni évek politikai bonyodalmait megélt valóságként, hitelesebben, erőteljesebben ábrázolja, mint hőseinek érzelmi viharait. A tévéváltozat rendezője, a történelmi témákhoz vonzódó Hajdufy Miklós keze nyomán még inkább a regény históriai vonatkozásai kerültek előtérbe. A kétrészes tévéfilm, a korrajz mellett, az eredeti mű színes meseszövését, érdekes alakjait és epizódjait is igyekezett megőrizni, átmenteni a képernyőre. A bolond nagy szerelmek ábrázolása azonban halványabbra sikerült. Hajdufy Miklós rendezői műgondja, atmoszférateremtő képessége, jó színészvezetése ebben a filmjében is érvényesült. A népes szereplőgárdából elsősorban Bessenyei Ferenc, Gera Zoltán, Lukács Sándor, Bordán Irén és Bozóky István jókais, mégis korszerű alakítása tetszett. Az ízlésesen látványos történelmi tablóihoz a rendező maga tervezte díszleteivel is hozzájárult."

December 26. 17.05 Mándy Iván: Csutak a mikrofon előtt - gyermek tévéfilm I-II. része. Dramaturg Békés József, operatőr Mestyán Tibor, rendező Katkics Ilona. Szereplők: Perlusz Péter, Balogh F. Gábor, Radnai György, Tóth Tibor, Juhász Jácint, Gyenge Árpád, Czigány Judit.

December 27. 22.10 Házigazda: Varga Imre - a szobrászművésszel és vendégeivel beszélgetett Vitray Tamás. Szerkesztő Lehel Judit, operatőr Darvas Máté, Illés János, Halász Mihály, rendezte Born Ádám.
20.25 a 2. Műsoron Profán passió, Anna Margit világa - képzőművészeti film. Szerkesztő Kernács Gabriella, operatőr Ráday Mihály, rendezte B. Farkas Tamás.

December 29. 21.40 a Nyitott könyv újabb bemutatója, Hernádi Gyula: Az ég bútorai. Szerkesztő Katkó István, vezető-operatőr Kecskés László, rendező Mihályfi Sándor. Szereplők: Békés Rita, Némethy Ferenc, Dunai Tamás, Egri Márta, Kozák András, Ungvári László, Kiss Ferenc, Kömíves Sándor. Hernádi Gyulával Várkonyi Zoltán beszélgetett.

Az Esti Hírlap december 29-i számában Bernáth László foglalta össze a televízió vidéki (Pécs, Szeged) stúdióinak egyéves munkáját:
"Alig múlt egy esztendeje, hogy először jelentkezett a Magyar Televízió képernyőjén a pécsi és a szegedi stúdió. Az első év nem hozott látványos fordulatot - alig is hozhatott -, sem látványos bukást. Sőt, a nyitó adás karaktere, színvonala mintha pontosan előre jelezte volna a két stúdió közötti - remélhetőleg átmeneti - színvonalkülönbséget. Persze a pécsiek szeretik legkevésbé, ha a bezzeg példa szerepét kapják a szegediekkel szemben, ami nemcsak jó ízlésükről, hanem bölcsességükről is vall. Tudják, hogy ők is csinálhatnak gyenge műsort, aminthogy csináltak is már, s a szegediek is jót, aminthogy már ez is megtörtént.
Egyébként a stúdiók megítélésénél itt is jó elfogadni a szabálynak is tekinthető alapállást: ha az egész televízió tükörképe, még ha kicsit sminkelt tükörképe is az országnak, a körzeti stúdió meg tükre annak a körzetnek, mindenekelőtt annak a megyének, amely otthont adott számára. Lehetőségeik - különösen technikailag - egyelőre igen szegényesek. Ha például Szegeden elkészül egy riportfilm, akkor annak összevágására a munkatársaknak fel kell utazniuk Budapestre. (A pesti utazgatás költségeire eddig alighanem többet költöttek, mint amibe egy megfelelő technikai apparátus letelepítése kerül.) Még állandó közvetítő kocsikkal sem rendelkezik mindkét stúdió. Ilyen körülmények között alig lehet várni, hogy rugalmasan a három-három megye gazdasági életéhez igazodva, az aktualitásokhoz alkalmazkodva jelentkezzenek az országos programban.
Van persze minden megyében egy-egy ilyen rugalmas alkalmazkodásra képes televíziós csoport: a híradó-stáb. Ők a délelőtti megyei eseményt estére az ország vacsorája mellé tudják szállítani. Csak hát a híradósoknak szinte semmi közük az ott dolgozó körzeti stúdióhoz. Első hallásra kicsit komikusnak hangzik, hogy egy adott városban, megyében, ugyanannak a cégnek két részlege működik, de sem anyagilag, sem szervezetileg, sem technikailag nincs közük egymáshoz. Valamivel érthetőbbé - ha nem is elfogadhatóvá - teszi a helyzetet, hogy a Híradónak naponta háromszor kell önálló, friss műsort adnia, nem is kis időterjedelemben. A Híradó tehát a Magyar Televízió egyetlen igazán rugalmas, technikailag viszonylag jól felszerelt, nagyjából megfelelő kapacitással ellátott részlege. El lehet képzelni, hogy vezetői foggal-körömmel védelmezik - s ha lehet, javítják - ezt az állam az államban helyzetet, mert joggal félnek attól, hogy mindenfajta közösködés más osztályokkal, részlegekkel esetleg olyan következményekkel jár, hogy nem tudnak szabadon gazdálkodni ezekkel az anyagi és szellemi erőkkel. Ők pedig nem mondhatják a kedves nézőknek - amit szinte minden más részleg megtehet -, hogy ma este technikai okok miatt a Híradó tíz perccel rövidebb vagy esetleg éppen elmarad. Mindez tehát érthető, de végérvényes megoldásnak nehezen elfogadható.
Nem volt másképp elképzelhető az ilyen körzeti stúdiók indítása, mint úgy, hogy a már ott dolgozó - mert ott is élő - híradóstábokat először megerősítik emberekkel, technikával, akik így elkezdhetik kifejleszteni működésüket. Csak a távolabbi tervekben szerepel az, hogy önálló művészeti tevékenységet is folytassanak. Bármennyire is ez az út látszik ésszerűnek, az első két stúdió indítása nem így történt. Ilyenformán, ha mondjuk, a pécsi magyar játékfilmszemléről a Híradó stábja esetleg csinál egy eseménytudósítást, de a körzeti stúdiónak már hónapokkal előbb el kellett döntenie, mikor, mit, hogyan akar feldolgozni, hogy erre technikát biztosítson. S verekednie kell a műsoridőért, hogy a majd felvett anyag lehetőleg ne három hónap múlva kerüljön a képernyőre. Hasonló példát lehetne mondani a Szegedi Szabadtéri Játékokról, de valószínűleg könnyen lehetne ilyeneket találni a termelés vagy a tudomány köréből is. S ez a megosztottság aligha válik anyagi hasznára a televíziónak, s még kevésbé a nézőknek.
Pedig a körzeti stúdiók lehetősége, jelentősége óriási. Ma a magyar vidék nem ugyanazt jelenti, mint ötven vagy tizenöt évvel ezelőtt. Az ipari termelés létfontosságú üzemei, tudományos és művészeti műhelyek jelentős sora már nemcsak Budapesten található. Mindaz, amit a televíziónak az országból tükröznie kellene, s azok, akiknek segítségével ezt a tükrözést megoldhatná, már nemcsak a fővárosban találhatók. És Budapest még mindig nagyobb arányban van jelen a képernyőn, mint az ország életében. A televízió éppen itt játszhatna óriási szerepet, mint a valóságra visszaható erő, hogy a még létező aránytalanságokat legalább a nézők tudatában kedvezőbbre változtassa. (Tudja-e vajon egyéves működés után a közvélemény, hogy a magyar tudományos élet hány világhíressége él és alkot Szegeden, illetve Pécsett?)
A távlatok tehát óriásiak. A fejlesztés útja: a műsoridő növelése, a színes közvetítések arányainak növelése, esetleg az oktatási műsorok felújítása és további szélesítése. A cél: hogy ez a két, már működő, és remélhetőleg hamarosan belépő további három körzeti stúdió minden szempontból megfelelő kapacitással tudjon dolgozni. A következő húsz évben így az öt körzeti stúdióval megújulna a magyar televíziózás."

December 31. 20.50 a televízió Szilveszter 1977 című műsora.

Összesítő adatok ebből az időből:
A nézettségez viszonyításhoz!!!
Lapok összes példányszáma 1977 szeptemberében:
Népszabadság 746.537, Népszava 300.237, Magyar Nemzet 126.034, Magyar Hírlap 56.253, megyei lapok összesen 1.094.804.
A TV Híradó 1977-ben 7762 filmanyagot kapott külföldről (az Intervízió, Eurovízió, hírügynökségek és légipostai csere küldeményként), a Magyar Televízió pedig 1120 hazai anyagot továbbított külföldi partnerei felé.
A Magyar Televízió 1977-ben az I. programon 197.263 perc, a 2. programon 48.131 perc, összesen 245.394 perc műsort sugárzott.
(Magyar Országos Levéltár 288f 41/297.)

Felhasznált irodalom:

MTV archív adatbázisok
MTV TV Híradó statisztikák
MTV 1957-1997, szerkesztette Schmitt Péter 1997.
A Magyar Televízió története (Koreny János, Heckenast Gábor, Polgár András) 1995.
Magyar Országos Levéltár (MOL) dokumentumai
Magyar Televízió Irattár anyagai (MTV)
Magyar Rádió sajtóarchívumának anyagai
www.tvarchivum.hu/tvtörténet - tévétörténeti honlap
Rádió és Televízió Újság 1977.
MTI híranyagok 1977.
Lévai Béla: A Magyar Rádió és Televízió története
Szegvári Katalin: KépernyŐseim 1990.
Koreny János: Mtévénosztalgia. Egy tévénéző és hajdani műsorkészítő emlékképei
Polgár Dénes: Egy Polgár a nagyvilágban, Atlantic Press kiadó, 2008.
Rajnai András: Sugarakból teremtett világ 1998. MTV Rt.
Köztévé 1977, Aczél Endre szövege
Magyarország 1977
Népszabadság 1977
Népszava 1977
Hajdú-Bihari Napló 1977
Petőfi Népe 1977
Észak-Magyarország 1977
Magyar Nemzet 1977
Magyar Hírlap 1977
Magyar Ifjúság 1977
Esti Hírlap 1977
Szolnok megyei Hírlap 1977
Tolna megyei Népújság 1977
Magyar Ifjúság 1977
Vas Népe 1977
Kelet-Magyarország 1977
Csongrád megyei Hírlap 1977
Nógrád 1977
Társadalmi Szemle 1977
Békés megyei Népújság 1977
Élet és Irodalom 1977
Délmagyarország 1977
Magyarország 1977
Filmvilág 1977