1979

Dunavölgyi Péter:




A magyar televíziózás története XXIII. (1979)

Magyarországon megszűnt a háromhatvanas kenyér, és a magyarok előtt megnyílt a Nyugat. Vízum nélkül lehetett utazni Ausztriába. Hetekig tartott a gázkitörés elfojtása Zsanán. Magyarországra látogatott Leonyid Brezsnyev. Afganisztánba bevonult a szovjet hadsereg, Kambodzsába pedig a vietnamiak, ezzel megdöntötték a tömeggyilkos Pol Pot rendszert. Éljenző milliók üdvrivalgása közepette tért vissza Khomeini ajatollah, Teheránba majd Novemberben Khomeini - jelvényeket viselő, úgynevezett forradalmi diákok rohanták meg a teheráni amerikai nagykövetséget. Angliában, Margaret Thatcher vezette konzervatív párt került hatalomra. Bemutatták itthon Gábor Pál filmjét, az Angi Vera -t, majd Cannes-ban, ahol a kritikusok díját kapta meg. Budapesten eltemették a magyar operett "királynőjét": Honthy Hannát, elhunyt Várkonyi Zoltán színész a Vígszínház igazgatója, és Örkény István és Mesteeházy Lajos író. Hazahazalátogatott, aztán később idehaza temették el Svéd Sándort. Moszkvában pedig meghalt, Konsztantyin Szimonov. 
Meghalt Öveges József tudós, oktató a televíziós ismeretterjesztés első nagy egyénisége. Elhunyt a Tv Híradó népszerű, meteorológiai jelentéseket il-lusztráló grafikusa, Vértes György. 1963 óta közel 900 hétvégén élvezhették a nézők kedves, mozgó rajzait. Színes stúdió lesz a III. -as a TV híradó stúdiója. Az MTV felkészül a Szovjet - Magyar űrrepülés közvetítésére, amit később egy évvel elhalasztottak. Kádár János az MSZMP KB első titkára fogadja, Nagy Richárd tv elnököt, a televízióról tárgyalnak. Vitray Tamás két új vetélkedő sorozatba kezd, az egyik a "Kapcsoltam" című, Vágó István is új tévétörténeti vetélkedővel jelentkezik "Van képünk hozzá" címmel. Rajnai András tovább vívja harcát az elktronikus kísérleti tévéjékaival. A Veszprémi Tévétalálkozó programjában, az egyik fő témakör a tv-opera. A nézők, pedig az Onedin család történetét követik hétről héte a képernyő előtt. Döntés születik a Stúdió80 elindításáról, és arról, hogy továbbra sem aktuális a hétfői adásnap bevezetése.

Fesztiválok:
PRÁGA
A XVI. Prágai Nemzetközi Televízió Fesztiválon
Bajazzók - tv opera, a zsűri külön díja a sajtó zsűri zenei fődíja (Bánki László dramaturg, Zádori Ferenc operatőr, Fehér György rendező).
PLOVDIV
Munkácsi Miklós: VÉGKIÁRUSÍTÁS / tv-játék/ rendező András Ferenc, operatőr Haraszti Zsolt, forgatókönyv András Ferenc dramaturg Szántó Erika / Bronz láda (3 díj)/
POZSONY/PRIX DANUBE FESZTIVÁL
EBÉD / ifjúsági tv-film / rendező Katkics Ilona, író Békés József, operatőr Szabados Tamás, dramaturg Köves István / A zsűri különdíja a forgatókönyvért/
RADUGA
SOMOGYI BÚCSÚ / III. helyezés
VESZPRÉM
BÉKESSÉG, ÁMEN! / tv-játék / rendező Szőnyi G. Sándor, író H. Barta Lajos, operatőr Ráday Mihály, dramaturg Sipos Tamás / Veszprém város különdíja/
BARABBÁS / Zenés TV Színház / Operatőrdíj / rendező Fehér György, zene Vajda János, író Karinthy Frigyes, operatőr Biró Miklós, forgatókönyv Sárospataky Csaba, dramaturg Bánki László
ELLENTÉTEK / tv-játék / Drámai fődíj/I rendező Dömölky János, forgatókönyv Pünkösti Árpád, operatőr Bornyi Gyulazene Victor Máté, dramaturg Szántó Erika
Különdíjak:
Házy Erzsébetnek, az EMBERI HANG és a MEDVE című operákban (Zenés TV Színház) nyújtott kimagasló teljesítményéért

Melis Györgynek, az OTHELLO, a MEDVE és a RITA című operákban (Zenés TV Szmaínház) nyújtott kimagasló teljesítményéért
Bánki Lászlónak, a 6 tévéopera dramaturgiai munkájáért, valamint a Zene Színház kezdeményezéséért

Kocsis Sándornak, a HUNYADI LÁSZLÓ és a RITA című operákban, a VÁMHATÁR című tévéfilmben és a különösen az EMBERI HANG című operában végzett ki-emelkedő operatőri munkájáért

Mátay Líviának, az ABIGÉL, a BARRABÁS, a TERÉZ és az EMBERI HANG című tévéfilmekben végzett kiemelkedő díszlettervezői munkájáért

Gothár Péternek, az IMRE című tévéfilm rendezői munkájáért

Makk Károlynak, a PHILEMON ÉS BAUCIS című tévéfilm rendezői munkájáért

Temessy Hédinek, a BÉKESSÉG, ÁMEN! és az IMRE című filmekben nyújtott kiváló alakításáért

Kállai Ferencnek, a BESZÉLGETÉSEK SZÓKRATÉSSZEL, című tévéműsorban nyújtott kiemelkedő alakításáért

A tévékritikusok díját kapta: VÉGKIÁRUSÍTÁS / tv- játék / rendező András Ferenc, operatőr Haraszti Zsolt, forgatókönyv András Ferenc, dramaturg Szántó Erika
A Közönségdíjat kapott: ELLENTÉTEK/tv-játék / rendező Dömölky János, író Pünkösti Árpád, operatőr Bornyi Gyula, zene Victor Máté, dramaturg Szántó Erika

Milánó A milánói Korunk gyermekei fesztiválon kategória-fődíjat kap Szemes Marianne, Kéznyomok című dokumentumfilmje, mely a nemzetközi gyermekév alkalmából UNESCO-felkérésre készült.

1979-ben a stúdiók színesítési programja új állomáshoz ér: sor kerül a III. Stúdió és egyben állandó műsorának, a Tv-híradónak színe-sítésére. THOMSON - rendszer: 3 db TTV 1515 kamera, 1 db állványos felirat- és ábraolvasó (Caption), valamint 1 db diabontó-kamera + Secam mixer. Stúdió mellé rendelt videomagnópárt kap, 2 db AVR 2-t, valamint filmgép párt, 2 db BOSCH FERNSEH OMY 40, 16-os plumbikonos filmbontót. Ugyanakkor a központi filmgépterem is bővül 1 OMY 40-es gép párral. A felújított stúdió új AUTOCUE súgó-berendezése már monitorról vetíti a súgószöveget a felvevőkamera optikai tengelyébe. A további AVR - rögzítő installációk révén a rögzítő kocsik parkja bővül új egységekkel. A megnövekedett kapacitással mód van több napos vidéki és óbudai produkciók rögzítési feladatainak ellátására.

Január

Január 1. 21.00 Tamási Áron: Hullámzó vőlegény, tv-játék. Dramaturg: Katona Márta, vezető - operatőr: Kecskés László, technikai - rendező: Mihályfy Sándor. Szereplők: Ferenczy István, Király József, Hűvösvölgyi Ildikó, Máriáss József, Láng József, Mányai Zsuzsa, Jobba Gabi, Páger Antal, Mende Gabriella, Balázs Péter, Úri István, Harsányi Gábor, Horkai János, Farkas Antal, Gyenge Árpád, Horesnyi László, Járóka Kálmán. Rendezte: Tompa Miklós, a Románia Szocialista Köztársaság népművésze.
Katona Márta írta a Rádió és Televízió Újság 1979/1. számában részlet: "Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne..." Ez a gondolat is benne rejlik a Tamási Áron-életmű egymondatos összefoglalásában. E kincsesbányát sejtető gyűjtemény feltárása a szerkesztő-dramaturgnak örömteli feladata. (...) Tamási "tündéri realizmusát" többször is szerencsésen színpadra átköltő nagyhírű színészpedagógust, a marosvásárhelyi Tompa Miklóst kérte fel rendezőnek a Televízió. Mindenki örömmel vett részt a programszerű és példásan fegyelmezett forgatásban, s ha ez a magatartás a kész műben is fellelhető, a tévéjáték méltó választ ad az író hősei számára feltett kérdéssorozatra. "

Január 2. 19.30 A TV híradóban Moldoványi Ákos összeállítását láthatják: elhunyt a magyar operett "királynője" - Honthy Hanna. A temetésről is beszámolt a Híradó, január 9.-én (Szerkesztő: Moldoványi Ákos, operatőr: Butskó György). Január 19.-én 20.20 -kor pedig Honthy Hannára emlékezünk címmel sugárzott összeállítást - (megismételték az legutóbb róla készült portréfilmet) - a televízió. Forgatókönyv: Kristóf Károly, szerkesztő: Ruittner Sándor, operatőr Szabados Tamás, közreműködött: Ráday Imre, rendezte: Seregi László.

20.00 Kezdődik egy hosszú és népszerű tévésorozat, az angol Onedin család .

Január 3. 20.00 Mihail Roscsin: , Szerelvény a hátországba, tv-játék bemutatója. Fordította: Elbert János, dramaturg: Szántó Erika, vezető - operatőr: Bornyi Gyula, rendezte: Szász Péter. Szereplők: Baranyi László, Baranyi Zsuzsa, Barta andrás, Bencze Ferenc, Blaskó Péter, Csomós Mari, Dorogi Györgyi, Egri Kati, Geszti Péter, Györi Emil, Horineczky Erika, Horváth Barbara, Hotváth Réka, Koltay Gábor, Meszléry Judit, Molnár Piroska, Olsawszy Éva, Pápay Erzsi, Pogány Judit, Rátonyi Hajnal, Takács Kati, Szakács Eszter, Tarján Györgyi, Temessy Hédi, Vajda Márta.

21.25 Az "alsó tízezer" . A terror gyermekei az NSZK-ban. Benda László szerkesztő - riporter, Várszegi Károly operatőr riportfilmjének bemutatója.
Népszava, január 5: " Izgalmas, valódi riportfilmet láthattunk szerdán este a televízióban Benda László szerkesztő-riporter és Várszegi Károly operatőr jóvoltából. Az ötvenperces film alcíme jelzi az alkotók szándékát. Nyilván arra törekedtek, hogy feltárják, bemutassák "a terror gyökereit az NSZK-ban".Csaknem egy órán át feszült érdeklődéssel kísértük a képeket, figyeltük az Interjúkat, nyilatkozatokat. Miután kikapcsoltuk a tv-készüléket, kezdtünk el gondolkodni azon, vajon milyen szándékkal készítették alkotói a filmet. Egyszerűen diagnosztizálni akarták a tőkés világ egy akut, sok gondot okozó betegségét? Vizsgálni kívánták a betegség okait, <>? A kívülálló biztonságával bírálták volna a jelen-séget? Aligha. A világhírű <<átváltozó>> író-riporter Wallraf fogalmazta meg félreérthetetlenül véleményét mindarról, amit láttunk, ő viszont nem láthatott, minthogy egyik szereplője volt a filmnek. <> Ennek a tételnek az igazságáról igyekezett meggyőzni nézőit a riportfilm. Ez a feltevés, állítás viszont már korábban is meglehetősen közismert volt. A szerkesztő-riporter jobboldali politikusokat vonultatott fel operatőrje kamerája előtt. A bajor belügyminisztert, a korábban elrabolt és túlélő nyugat-berlini CDU-képviselőt, valamit a CDU elnökét, a legutóbbi Bundestag -választás jobboldali kancellár-jelöltjét. És - a másik oldalról - nyilatkozott a terrorizmusról a Német Kommunista Párt elnöke is. <> azok nem szólaltak meg, akiknek hatalom-adta feladata a terrorizmussal szembeni harc folyta-tása, sikerre vitele. ..." -részlet , írta: (t).

Magyar Hírlap, január 10: "Benda László ötvenperces ri-portműsora a terrorizmus modern megjelenési formáit járta körül: az NSZK-ban a témának mostanában láthatóan nincs igazi <>, de a hamu alatt nyilvánvalóan változatlanul izzik a parázs. Az apály aligha lehet végleges: esztendők óta tartó fo-lyamatokról van szó, amelyeknek nagy, látványos csúcspontjai izgalomban tartották a világot. ...
.... Mostanára felnőtt egy nemzedék, amelynek személyes tapasztalatai egyszerűen hiányosak: nem élték meg, miként lehet eszméket saját fonákjukra fordítani. A körülöttük elterülő világ undorítja őket: a manipulációról már pontosan tudják, hogy az a tőke világpolitikai érdekében fest hamis képet a közállapotokról, de azt még nem tudják hogy magukkal az anarchista őrültségekkel, a nagy, látványos, halált-megvető akciókkal is a fenálló rendet erősítik: éppen a nagy tömegek félelmének felkeltésével, azzal, hogy minden rendű-rangú reakciós, mindenféle színárnyala-tú szocializmusellenes erő számára a legnagyobb ajándékot adják, amelyre csak vágytak: a gonosz mumust testesítik meg, aki <> címkével. ellátva, ettől kezdve céltáblája lehet a rendszer minden spiclijének, <>, rendőrének és detektívjének. Méghozzá a, nagy tömegek helyeslésétől kísérve. Benda László műsorának érdeme, hogy mind-eb bői megértett valamit. Ha a műsor túlságosan sokat ígérő alcíme nem lett volna; (<>) - nem is éreztünk volna némi csalódást. Így egy kissé inkodolt a hiányérzet: a gyökerekig nem hatolt ez a műsor, lehet, hogy ezt ötven percben nem is tehette volna, s különösen nem a ma-gyar televízióban. Ha ugyanis túlságosan nagy hangsúlyt ad az állami, társadalmi visszahatás undorító jelenségeinek (a felháborodás légkörében könnyű volt a törvényhozásban elfogadtatni a Berufsverbotot, ezt a polgári demokráciákban példátlanul <> törvényt, amely megtiltja azt hogy a <> állami szolgálatban áll-hassanak -, és túlságosan könnyedén terjesztették ki a magánélet valamennyi szféráját is felölelő <> -, amelyben az állami és szövetségi nyomozószervek akadálytalanul átvilágíthatják mindenkinek a <>) - ha mindezt tehát a magyar televízióban kellő nyomatékkal ismerteti, akkor rögtön kész a vád: íme, a terroristákkal szimpatizál egy szocialista államban készülő riportműsor! Benda Lászlónak számos ilyen veszélyt kellett elkerülnie ... " részletek, írta Geszti Pál

Január 4. 20.00 Székely János: Caligula helytartója, dráma közvetítése a Gyulai Várszínhzból, felvételről.
A Magyar Televízió Irodalmi és Drámai Főosztálya műsorainak helye a Televízió struktúrájában, címmel tárgyalt Január 4-én a Főszerkesztőség párt alapszervezete, a vitára meghívták Nagy Richárd elnököt is. Szőnyi G. Sándor rendező tartotta a bevezető előadást. Ebből részletek:
... " A téma felvetésének az oka, kiindulási alapunk a következő: úgy látjuk, hogy a televíziózás huszonegynéhány éves története során kialakult az -az elv, és megerősödött az a gyakorlat, hogy a Magyar Televízió nemcsak szűken vett zsurnalisztikai szerv, / legfeljebb egy kulturális rovattal!/ hanem önálló művészeti intézmény is. Most úgy látjuk, hogy a televízió fejlődése egyoldalúvá kezd válni, amíg a zsurnalisztikai jellege alakul, differenciálódik, fejlődik, addig a művészeti életben vitt szerepe csökken. Ez szemlélet következménye is.
Mi jelzi ezt?
A már említett taggyűlésünkön is elhangzott, hogy például rendkívül ritkán kerül általunk készített drámai produkció szombat esti, vagy vasárnap esti programba. Megítélésünk szerint aránytalanul ritkábban, mint ahogyan azt műveink - művészi és egyben szórakoztató mivolta diktálná. Messzemenően nem vagyunk győződve arról, hogy helyes volt, amikor - egy bizonyos időszakban! - az ismeretterjesztés, most pedig a különböző krimik ilyen mértékben szorítják ki műsorainkat a fő műsoridőből. A dramatikus műsorok háttérbeszorulását jelzi az a tény is, hogy amíg régebben például országos szórakozást jelentett egy - egy színházi közvetítés, most a színházi közvetítések jelentős százaléka átkerült a második csatornára, ami, a mi televíziózásunk jelenlegi szemlélete szerint hátrányos megkülönböztetést jelent. Régebben büszkék voltunk a színházi közvetítések nagy számára. Úgy gondoltuk, hogy amíg a kapitalista televíziónál, üzleti okok miatt nincs, vagy nagyon kevés a színházi közvetítése, addig nálunk, a kultúra tömeges terjesztésének az eszköze a sok színházi közvetítés., televíziózásunk szocialista jellegét jelzi. (...)
Tudjuk, hogy minden művet <> hoz létre. Ezt a szót most úgy értjük, a <> társadalmi rendelést, társadalmi igényt jelent. Minden mű a maga módján <> a rendelés kielégítésének a módjáról. A <> felfogni, megérezni, megérteni, ez elsősorban az alkotók dolga. Ez minden művészet alapvető mozzanata. Ez írók, rendezők, dramaturgok, szerkesztők dolga. De minden művészeti vezetés dolga is - minden szinten! - a társadalmi rendelést szintén érezve, az alkotóknak erre a <> való érzékenységét fokozni, az a rendelést értelmezni, sőt a közönség visszajelzése alapján ezt az értelmezést korrigálni is.
Ha azt mondjuk, hogy a televíziós művészeti-dramatikus művek szerepe csökkent, hogy rangjuk degradálódott, akkor azt kell mondanunk, az előbb említett kérdéskörök körül vannak a bajok. Vagy a társadalmi megrendelést nem érzékeljük pontosan, esetleg félreértjük, vagy válaszadás módjaival, esetleg lehetőségeivel van a baj. És mindezt a <> egyaránt követheti el alkotó és vezető éppen úgy, mint ahogyan a külső bíráló, akár a tévékritikus is.
Ez a társadalmi rendelés ugyanis egyáltalán nem egységes, hanem nagyon is sokféle. Társadalmi rendelésnek kell felfognunk például azt a nézetet Is, hogy a TV legfőbb <> a napi gondoknak elfelejtése, a nyugodt, problémátlan este biztosítása otthon, családi körben, papucsban. /Hiszen a tévé-híradó úgyis annyi gondot okozó, rettenetes képet közöl a világról!/. Pillanatig sem vitatjuk, hogy ennek az igénynek van jogosultsága, de azt az igényt kimondva, vagy kimondatlanul abszolutizálják, és létrejön egy nagyon agresszív kispolgári <>. Váncsa Istvánnak, az egyik sokat szereplő tévékritikusnak véleményeiben például egyáltalában sem a sokat emlegetett modortalansága a zavaró, hanem az előbb említett nézettel teljesen rokon alapállása. Az a kritikus, aki egy teljes cikkében képes a tévé órájáról elmélkedni?, a tévé órájáról, mint olyan <> mely nem hazug, nem akar másnak látszani, mint ami, - az a kritikus, aki egyszerűen nihilista a televízió művészeti törekvéseivel kapcsolatban, de elfogadja - nagyon helyesen, ! - a televízió úgynevezett könnyű műfajait ez a TV-ről való vélekedését a kispolgári ízlés irányába tólja - elképzelhető, hogy akaratán kívül. Nem hisszük azt, hogy ez a kispolgári társadalmi megrendelés lenne munkánk legfőbb meghatározója. Sajnos, ezt így kimondani nem is olyan egyértelmű és nem is olyan könnyű. Rendkívül erős nyomás szorít bennünket erről az oldalról. Igaz ugyanakkor másfelől az is, hogy forgatókönyveink, és produkcióink eléggé jelentős része szinte ki provokálja a televíziótól csak gondatlan szórakozást kívánók seregét. Forgatókönyveink jelentős része csak a <> mély és megrázót kívánná kalauzolni, nélkülözi a humort, az eleganciát, borús, tragikus életérzéseket tükröz. /Vonatkozik ez a legutóbbi vígjátékpályázatunkra is!/. És sajnos igaz az is, hogy valamilyen félreértés világkép tekinthető a csupa-nagybetűvel írt <> alapjának. ....." - Magyar Országos Levéltár XXVI-A-9. 43. doboz
Január 7. 09.45 Kezdődik a Magyarország állatai c. tízrészes tévésorozat. Szerkesztő: Takács Vera, rendező - operatőr: Novákovics András. "Évekkel ezelőtt született az ötlet, hogy készíteni kellene olyan, filmsorozatot, amely a hazai állatvilág jellegzetes, érdekes képviselőit mutatja be. Mert itthon is élnek kevésbé ismert madarak, sokat emlegetett, de ritkán látható nagyvadak, s talán még a dalokban is emlegetett gólyát sem minden fiatal látta fészkét építeni, fiókáit nevelni. Az elképzelés persze még nem műsor; nem lehetett egyszerűen kérni egy operatőrt, aki majd megy és forgatja a filmet. Ehhez olyan természetet ismerő és szenvedélyesen szerető ember kellett, aki operatőri tudása mellett rendkívül türelmes, sőt még a bátorsággal sem áll hadilábon. Amilyen Novákovics András, aki három év kitartó munkájával elkészítette a tízrészes sorozatot. - Nem volt könnyű dolga. Az alföldi tavak körül fészkelő, egzotikus külsejű gulipán közelében például hetekig kellett "fészkelnie", hogy á félénk, bizalmatlan állat megszokja az "idegen madarat", s nyugodtan nevelje fiókáit a kamera előtt. Ráadásul ezt á szoktató fészkelést meg is kellett ismételni, mert az első évben egy nagy nyári zivatar elsodorta a les sátrat és a gulipánok fészkét... .... Sok érdekes kalandot éltek át sorozat készítői. Remélik, a filmekben új, eddig nem látott jeleneteket sikerült rögzíteniük, bemutatva a nézőknek ismert és ismeretlen magyarországi állatokat, egyben jó szórakozást is nyújtva vasárnap délelőttönként." - (részletek) - írta Takács Vera a Rádió és Televízió Újság 1979/1. számában.
Január 9. 2.-műsor 21.30 Páskándi Géza: Retekhely, tv-játék bemutatója. Dramaturg: Zahora Mária, operatőr: Bíró Miklós, rendezte: Fehér György. Szereplők: Bencze Ferenc, Várkonyi András, Tábori Nóra, Kállai Ferenc, Szalay Edit, Kálmán György, Drahota Andrea, Kozák András, Tordy Géza, Őze Lajos.
" Tegnap késő este a második műsor nézőjének egy nagyszerű tévéjáték ritka élményében volt része. Fehér György kivételes rendezői érzékenysége - és művészi következetessége nemcsak azért ejtett csodálatba ismét, mert egy eredetileg három felvonásos színpadi műből remekelt nagy erejű negyvenöt perces feszes játékot a képernyőn. Különös érzékenység ez, ha meggondoljuk, hogy Páskándi Gézának ez a talán legjobb színpadi műve éppen megoldásainak hatásosságánál fogva csábíthatott egy kevésbé összefogott és kevésbé koncepciózus feldolgozásra. A Rejtekhely nemcsak ezért a merészségért nem <> hanem önálló alkotás, mert a történelem, mint művészi modell és az általa felkínált értelmezés a megjelenítés tiszta képi logikájával hibátlan harmóniában jelenik meg. Fehér György rendezésében a tévéjáték gondolati építménye egy zenemű egymásra épülő szólamaihoz hasonlóan bontakozik ki. (Drámai szereplővé lép elő a nagyszerű zenei aláfestés! Valami egészen kivételes ironikus felhangot adott az egyes jeleneteknek. (...)" részlet Esti Hírlap január 10.

"Fehér György rendezésében az írói gondolatokat erőteljesen tolmácsoló előadást láttunk. A <> el-lenszenvesen ismerős portréit sok színnel - cinikusan, nyájas alattomossággal, félelemmel, iróniával - rajzolta meg Kállai Ferenc, Bencze Ferenc, Kálmán György. Jó volt a többi szereplő is, figyelemre méltó a tévéjáték kifejező képi világa (operatőr: Biró Miklós) és a dramaturgiai funkciót betöltő zenei aláfestés." - részlet, írta Vajk Vera Népszava, január 16.

Január 10. 20.00 Bajor Nagy Ernő: Periférián, tv-film bemutatója. Dramaturg: Sipos Tamás, operatőr: Ráday Mihály, rendezte: Szőnyi G. Sándor, szereplők: Bakai László, Szabados Zsuzsa, Dobos Katalin, Peremartoni Krisztina, Udvaros Dorottya, Faragó József, Dimulász Miklós, Horváth Péter, Bácskai János, Katona János, Horesnyi László, Nagy Attila, Rákosi Mária, Miklóssy György - és sokan mások.
2. műsor - 20.01 "Az értől az Óceánig". A film Ady Endre életútját kísérte végig Érmindszettől a csúcsokig. Szerkesztő: Hauserné Borus Rózsa, operatőr: Zöldi István, rendezte: Kis József.

Január 11. 19.30 a TV Híradó beszámolt arról, hogy Szabó B. István a Filmfőigazgatóság vezetője és Filip Tyimosejevics Jermos a Szovjet Állami Filmbizottság elnöke Budapesten együttműködési megállapodást írt alá
2. műsor - 20.00 Szigliget Ede: Liliomfi, zenés játék közvetítése a kaposvári Csiky Gergely Színházból, felvételről.
A 2. műsor nézettségét a Tömekommunkációs Kutatóközpont elemezte, a nézettségről szóló közleményüket még 1978. júliusában az elnökség rendelkezésére bocsájtották, majd meg is jelentették a X.évf. 18. számú közleményükben. A vizsgálatot Oszlányi Mariann - Révész Klára - Szilágyi Erzsébet végezte. Részletek a kutatási eredményeikből, az említett közleményből:
"A TK 1976-78-ban vizsgálatot végzett a tévé 2. műsorának vételi körzeteiben; Budapesten és környékén, valamint Pécs és Miskolc körzetében, A vizsgálat a vételi lehetőségeket, a tévékészülékek alkalmasságát, a 2. műsor vételével kapcsolatos nézői szokásokat kutatta. A műsorszerkesztők érdeklődésére tarthatnak számot a nézők műsor párositási javaslatai, a 2. műsor szerkesztésmódjáról alkotott vélemények, az általánosan kedvelt műsorok és az un. rétegmüsorok esetében kialakult nézői reakciók stb.
(...) Megkérdezettjeink 66_%--a minden adásnapon, 17 %~a hetente többször, 9 %-a hetente egyszer - kétszer szokott televíziót nézni. Csupán 2 %-uk mondta azt, hogy havonta egy-két alkalommal, illetve 6 %-uk, hogy egyáltalán nem néz televíziót. Elsöprő többségük 85 % előre kiválasztja a megnézni kivánt műsorokat, leggyakrabban az RTV Újságból, vagy más újságokból. A műsorok tudatos kiválasztása és a televíziózás gyakorisága között azonban nincsen összefüggés; nem néz többet, vagy kevesebbet az, aki előre választ.
(...) A válaszok alapján azt állapíthattuk meg; hogy a vizsgálatba került személyek hét-köznap átlagosan 2,2 órára, szombaton 3,5 órára, vasárnap pedig 3,9 órára becsülték a televízióra forditott idejük mennyiségét; ez a viszonylag nagymennyiségű <> időráfordítás mindenképpen arra utal: a tévénézés, mint napi program, igen jelentós helyet tölt be mindennapi életükben. Iűoráforlitás tekintetében nem találtunk különbséget az aktív dolgozók és az inaktivak idöbecsléseiben, de a válaszadók foglalkozás szerinti megoszlása alapján vizsgálva már azt tapasztalhattuk, hogy a munkásosztályhoz tartozók az átlagosnál jóval többre, a szövetkezeti parasztság pedig jóval kevesebbre becsüli a televíziózásra forditott idő mennyiségét.
A televíziónézés szerves beépülését a napi tevékenységek rendszerébe mutatják azok az adatain, amelyek szerint válasz-adóink többsége szisztematikus, jól körülírható televíziózási szokásokkal rendelkezik: a hétköznapokon és pihenőnapokon nagyjából azonos időpontokban nagyjából azonos időpontokban kapcsolja be és ki a készüléket. A tévénézés körülményeit vizsgálva azt. Állapíthattuk hoqy a televíziózás általánosságban <> program: szinte mindenki felnőtt családtagok társaságában nézi a műsorokat, illetve - mintegy 1/3 -uknál ehhez a gyermekek is kapcsolódnak. A tévénéző vendég igen ritka, s általában a televíziózás körülményeiben nincs különbség a hétköznapok, szombat és vasárnap között. (...)

A 2. műsor vételi lehetőségei, nézettsége

A 2. műsor vételére is alkalmas készülékkel rendelkezők /körükben a modernt adapter nélkül használható készülékek vannak többségben : ez kétszerese a csak adapterrel működő készülékeknek közül viszonylag elég sokan voltak olyanok, akik felmérésünk időpontjáig /1976/ még nem fogták készülékükön a 2. műsort. Ezek aránya 12 %, de ha adókörzetanként vizsgáljuk, akkor a kép még figyelemre méltóbb: a pécsi körzetben 18 %, a miskolci körzetben 19 %, a budapesti körzetben pedig 9 % azok aránya, akik erre alkalmas készülékük ellenére sem fogták még a 2. műsort.
Szükségesnek tartjuk azonban megjegyezni, hogy e jelenségben - úgy véljük - több ok is szerepet játszik, nem csupán a vételi lehetőségek műszaki-technikai vonatkozásai, minősége, hanem a 2. program műsorkínálata, illetve az iránta támadt igények társadalmi differenciái is. Legalábbis erre utal az, hogy a Budapesten és más nagyobb városokban élők, valamint a magasabb iskolai végzettséggel rendelkezők nagyobb mértékben élnek a 2. műsor kinálatának lehetőségeivel, mint a községi lakosok, illetve az alacsonyan iskolázottak.
Az a tény, hogy az adott vételi körzetben valakinek nincs 2. műsor vételére alkalmas készüléke, még nem zárja ki a 2. műsor nézésének lehetőségét. Ezért azt a kérdést, hogy <> - mindenkinek feltettük. A válaszok megoszlása a következő volt: A válaszadók megoszlása a Magyar Televízió 2. műsorának nézési gyakorisága szerint (%)-ban: minden adásnapon néz 5, hetente többször 20, hetente egyszer-kétszer 24, havonta egy-két alkalommal 7, 2. műsort nem néz, de tévét néz 37, egyáltalán nem néz tévét 6, Válaszhiány 1.

A. válaszadók társadalomdemográfiai jellemzői szerint elemezve adatainkat úgy találtuk, hogy a nők körében lényegesen több a minden adásnapon 2. műsort nézői;mint a férfiaknál. Iskolai végzettség és foglalkozás szerint azonban ilyen különbségeket már nem tapasztaltunk. A pécsi és miskolci körzetekben lakók között gyakrabban találtunk olyanokat, akik a 2. műsort minden adásnapon megnézik, mint a budapesti körzetekben.

(...) Ismeretes, hogy 1976 és 1973 között változások következtek be a 2. műsorban. E két esztendő alatt - feltételezéseink szerint - a televíziózási szokások is módosulhattak, legalábbis abban a vonatkozásban, hogy a 2. műsor vételi lehetőségeivel rendelkezők jobban hozzászokhattak a két műsor közötti választás lehetőségeihez is. Kísérletképpen postai kérdőívvel fordultunk a két évvel korábban, 1976-ban személyesen megkérdezettekhez, amelynek célja az volt, hogy a 2. műsorról alkotott véleményekről frissebb adatokkal is rendelkezzünk. A postán kiküldött kérdőívek vissza-érkezés! aránya viszonylag magas volt: összesen 1136 értékelhető kérdőívet kaptunk vissza /57 %/. így tulajdonképpen 1136 személy - az eredeti minta 57 %-a - esetében rendelkezünk 1976-ból és 1973-ból származó adatokkal is. Gyakorlatilag azonban ilyen összehasonlító elemzést természetesen nemigen végezhetünk, mivel azt nem tudjuk becsülni, hogy a két vizsgált év eltéréseiből mennyi magyarázható tényleges televíziózási szokásváltozásokkal és mennyi a válaszoló személyek eltérő módszerű megkér- b/ A 2. műsor szerkesztésmódjáról alkotott vélemények. Ha a postai visszaküldők adatai arról nem is adnak pontos és megbízható képet, hegy 1978-ban miként alakul a 2. műsor <>, úgy találtuk, hogy a televíziózásban és a véleménynyilvánításban e különlegesen aktiv, intenzív társaság már-már mint a "vájtfülü" tévés szerkesztő - képes nyilatkozni a 2. műsor szerkesztésmódjáról és az egyes műsortípusok közötti választási alternatívák kívánatosnak tartott alakításáról.
56 %-uk elégedett a hosszú filmek este 9 uráni kezdésével /az értelmiségi foglalkozásúak körében az elégedettek aránya ennél is nagyobb/, de az <> sem a műsort magát, hanem a befejezés késői időpontját kifogásolják.
A televíziós szerkesztőket gyakran foglalkoztatja az a kérdés, hogy vajon mennyire zavarja a nézőke^, ha a két műsoron egyszerre, egymás mellett hosszú filmet, filmsorozatot sugároz a televízió. Nos, az olyan személyek, akik jó vételi lehetőségekkel rendelkeznek, intenzív 2. műsornézők, s az átlagosnál jobban szeretnek véleményt nyilvánítani, többségükben /81 %/ úgy nyilatkoznak, zavarná őket, ha a televízió műsorszerkesztői ilyen választási alternatíva elé állítaná őket. Akiket ez a tény kevésbé zavar, azok elsősorban olyanokból tevődnek ki, akik a 2. műsorban ezek jelenlegi kezdési időpontját nem tartják megfelelőnek. Csaknem valamennyi kérdőiv visszaküldő /összesen 95 %/ jónak tartaná, ha előre közölnék; szándékoznak-e majd megismételni egy adott filmet vagy filmsorozatot. (...) "
Január 13. 19,30 Polgár Dénes tudósította a TV híradót Párizsból, ahol Komeini ajatollah bejelentette az iráni iszlám állam megalakulását.
20.00 Robert Thomas: Szegény Dániel (I-II), bűnügyi tv-komédia első részének vetítése. Dramaturg: Semsei Jenő, vezető - operatőr: Czabarka György, rendezte: Várkonyi Zoltán, szereplők: Tordy Géza, Káldy Nóra, Bárdi György, Lukács Sándor.
A SZOT kulturális, Agitációs és Propaganda osztálya megküldte 1979. március 21.-én Megyeri Károlynak az "Észrevételek, a tv műsorairól" - nyers kigyűjtés a SZOT-hoz beérkezett információs jelentésekből, című tájékoztatót, ebből idézet:
" A két részben bemutatott <

" A sok átlagos és gyenge krimifilm után üdítően hatott a képernyőn Róbert Thomas remekül megírt, szórakoztató bűnügyi játéka. A Szegény Dániel vagy 15 évvel ezelőtt nagy sikert aratott a Vígszínházban; a da-rabot is, a tévéváltozatot is Várkonyi Zoltán rendezte. Róbert Thomas izgalmat és humort ötvöző krimikomédiája csupa csavaros ötlet, váratlan szituáció, S A rejtély megoldása szinte az utolsó percig várat magára. A televízió pedig, fondorlatos módon, még fokozta is a feszültséget. Szegény tévénézőnek teljes 24 órát kellett várnia szegény Dániel történetének frappáns, a legavatottabb krimikedvelőket is meglepő csattanójára. (...) A Szegény Dániel a képernyőn is inkább színházi előadás volt, mint tévéjáték, ám ez most nem elmarasztalás. Indokolt, hogy a zárt helyszín krimidramaturgiájára épült darabban a filmes eszközök alkalmazása a közelképekre korlá-tozódott Legfeljebb itt-ott, a Dániel félrevezetésére szolgáló jelenetekben lehetett volna a feltűnő színpadi gesztusokat mellőzni. Lehetett volna, hacsak nem előre megfontolt szándékkal igyekeztek minket, nézőket is "eltájolni" a játék, a móka kedvéért. Hogy az időzített zárópoén nagyobbat csattanjon. Két kedves, bolondos tévészínházi estét köszönhetünk a Szegény Dánielnek, és a szerepüket láthatóan élvező Tordy Gézának, Bárdi Györgynek, Káldy Nórának, Lukács Sándornak. (...) - részletek Vajk Vera, Népszava január 16.

20.50 A Pillanókiasasszony a Margitszigeten. Puccini operájának keresztmetszete. Szerkesztő: Bánki László, vezető - operatőr: Márk Iván, műsorvezető: Baranyi Ferenc, rendezte: Apró Attila.
Január 16. 19.30 a TV Híradó külföldi képanyag átvételével beszámolt arról, hogy Reza Pahlavi iráni sah elhagyta Teheránt, majd 18.-án képtudósítást közölt a Sahról és feleségéről, Egyiptomból.
Január 17. 21.40 Vészi Endre: Party tv-film bemutatója. Dramaturg: Szántó Erika, Operatőr: Sólyom László, rendezte: Gábor Pál. Szereplők: Horváth Sándor, Bódis Irén, Gurnik Ilona, Szirtes Ádám, Makó Márta, Metzradt Gorget, Zolnai Miklós.

" A Vészi Endre novellájából írt, Party című tévéfilm kapcsán elmélkedhetnénk egy sort a műsoridő szerepéről. Szerdán háromnegyed tíz előtt öt perccel mutatta be a televízió, olyankor, amikor a legtöbb televíziónéző családban 'lekapcsolják a készüléket, indulnak mosakodni, fürödni, készülődnek a lefekvéshez. Ebben az időpontban kevesebb az esélye a filmnek - amiről még ismertető sorok sem jelennek meg -, hogy sok nézője lesz. Pedig ez a Gábor Pál rendezte háromnegyed órás tévéfilmnovella alighanem sokaknak tetszett volna, sokan beszéltek volna róla a másnapi munkahelyi <>. Szerencsére, megismétlik: január 27-ón, a második műsorban, így akik elmulasztották, akkor pótolhatják majd.
A Party témája egy nem újkeletű, furcsa jelenség: egyes magas jövedelmű, vezető beosztású emberek nagypolgárokat majmoló magatartása, és az ebből következő áttételesen is jelentkező, tovább gyűrűző - jellemtorzulások. (...) A váratlan történés kínos helyzetbe hozza a háziakat. Ki, hogyan reagál? A vezérigazgató nem méri megtagadni egykori munkás-önmagát - bárasszonya erre biztatja -, felesége azonban úgy bánik Gyenisnével, mint hajdan a cselédekkel szoktak. <> - kérdezi, aztán finoman kidobja. Az asszony - aki azt hitte, férjével együtt meghívott vendég - belekarol a grillsütőt otthagyó Gyenisbe, és elballagnak.Talán a rendező mesteri, finom stílusának köszönhető de a munkásházaspár <> nem őket, hanem a partyt, a partyzókat szégyeníti meg. A remekül játszó Horváth Sándor, Bódis Irén - a Gyenis házaspár alakítói - azt is elérik, hogy a férfi házi ezermesterkedéseiben nem a szolgálatot, a talpnyalást érezzük, hanem az ösztönös segítőkészséget.
Ennek a nagyon emberi tulajdonságnak az összeméretése esik meg azon a bizonyos partyn, a nagyravágyó, üres gőggel. A győztest nem a film hirdeti ki. Mindenki maga dönt - nem kétséges, kiknek a javára. " - részletek, írta: V. F. É . Tolnai Népújság, január 23.

1979. január 17.-én Mátai László Feljegyzést készített Nagy Richárd elnök részre, melyben javaslatot tett egy szakmai bizottság létrehozására, amely kidolgozza a televíziós műsorok osztályozási rendszerét (műfaji kategorizálását). Vezetőjének Jakab Zoltánt a, a T.K. Tervezési osztályának vezetőjét javasolta, aki már hosszú évek óta foglalkozott e témával, az UNESCO programja révén. Tagjainak: Tölgyesi Jánost a T.K. osztályvezető helyettesét, Domján Dénest, a Közművelődési Főosztály osztályvezetőjét, Rácz Évát, a Film és Koprodukciós Főosztály, osztályvezetőjét és Kövesdi Lászlót, a a Szervezési és Tervezési Főosztály osztályvezető - helyettesét javasolta. Nagy Richárd és Megyeri Károly szignálta ellenvetés nélkül a javaslatot. - - Magyar Országos Levéltér XXVI- A - 9 (77.doboz) MTV íratok.

Január 18. 18.35 - 21.55 a Grúz Televízió estje.

Január 23. 18.40 A tízmilliomodik címmel vetítették dr.Halák László szerkesztő, Banok Tibor operatőr, Szűcs László rendező dokumentumfilmjét Magyarország tízmilliomodik állampolgáráról, aki 1960-ban Keveresmesen született.

Január 25.-én 18.20 Bemutatjuk a KGST-t címmel gazdasági dokumentumfilmet tűzött műsorára az első program, a műsor házigazdája Moszkvában: dr. Meisel Sándor, Magyarország KGST képviselőjének helyettese volt. A film riportokban mutatta be öt országból (Csehszlovákia, Lengyelország, Magyarország, NDK, Szovjetunió), eredményeit. Szerkesztő- riporter: Bán János, operatőr: Forray Tibor, rendezte: Hubert István.

21.55 A Házigazda sorozatban dr. Del Medici Imrét mutatták be, Riporter: Szegvári Katalin, szerkesztő: Tóth Erika, rendezte: Born Ádám.

A 2. műsorban - 20.00 Beszélgetés Lord Káldor Miklóssal. Az Angliában élő magyar származású közgazdásszal dr. Bácsakai Tamás beszélgetett, a filmet készítették: Dobay Sándor, Grósz E. András, Vass Györgyi és Hauserné Borus Rózsa.

Január 27. 21.55 Li-Hszing Tao: Krétakör, tv-játék bemutatója. Dramaturg: Mészöly Miklós, vezető - operatőr: Halász Mihály, rendezte: Bódy Gábor. Szereplők: Bánfalvi Ágnes, Márkus László, Voith Ági, Újlaki dénes, Simor Ottó, Udo Kier, Csiszár Imre.

Bódy Gábor írta a Rádió és Televízió Újság 1976/4.sz. műsor ajánlójában: " Egy elátkozott műfaj áll a színház és a film között: az un.<< tévéjáték>>. Megvannak benne mindkettő hátrányai: helyhez és időhöz kötött, minit a színház, de nélkülözi a személyes jelenlét auráját. Közvetített képekből áll, mint a film, de nincsenek meg benne annak szerkesztési lehetőségei. Van-e valami előnye, máig sem derült ki. Mégis létezik - bár nemhogy a nézők de még a szakemberek nagy része előtt sem világosak lehetőségei és kötöttségei. Úgy nézik, mint a többi műsort: ez is csak másfél óra kép. A technika előlegezett egy műfajt, egy nyelvet amelyen a beszéd még nincs <>, az avanitgardizmus is csak kísérletezik vele. A magyar televíziózás gyakorlatában leginkább drámai és szépirodalmi művek adaptációjára használják: ez a világirodalmi műveltség terjesztésének fő műfaja. Egy filmrendező számára mindenképp kaland és ajándék, hogy a világirodalom klasszikusainak librettójából dolgozhat. Ez a második eset, hogy lehetőséget kaptam a mágnes szalag használatára. Lenz Katonák-jával, és most a Krétakör-rel arra törekedtem, hogy a magyar néző
előtt jobbára ismeretlen színpadi műveket mutassak be Még egy közös vonás: mindkét darabra a didaktikus és dekoratív építkezés jellemző - a mélyén vad realizmussal. Ezek a vonások - úgy tűnt - a tévéjáték kötöttségei közt is előnyösen érvényesülhetnek. Aki teheti: színesben tekintse meg - a kínai színház cirkusz és opera egyszerre: a didaxisban nagy szerepet játszanak a ruhák és a maszkok. Nem dicsekedhetem azzal, hogy kiszabadítottam volna ezt a ketrecbezárt műfajt - egy-egy oldal vágással próbáltam bővíteni az életterét. A Kérétakör -t etikai horrornak szántam, végül inkább mesejáték lett belőle. Remélem, érteni és élvezni fogják."

"Bódy Gábor - nem kell felhúzni a szemöldököket a jelzőtől - szépen csinálta ezt a tévéjátékot. Nem megcsinált volt, nem kicsinált, hanem igekötőktől fosztott-tan, a lényegre törő rendező ihletettségével, feszes szerkesztésével, kevés, de dinamikus mozgással készített, kifejező erejű tévéjáték (...) HALÁSZ MIHÁLY képei szinte "észrevétlen" közvetítették a dráma magával ragadó pillanatait. Kár, hogy a kritikus nem színesben látta a Krétakört, mert a tévéjáték mondandójának, drámai atmoszférájának még a fekete-fehér képernyőn is kiérezhetően fontos fegyvertársai voltak a színek és a most jól, hangulatában simulóan alkalmazott elektronika is. -" részletek , írta Gyurkó Géza, Heves megyei Népújság, január 30.

"Bódy Gábor talált egy ki-fejezetten ťbódysŤ módszert a színmű tévéjátékká formálására: dimenzionálja a síkot több ízben is Li Hszing-tao Krétakörének képernyőre valósításakor. Persze csak ott él evvel, ahol a történet megkívánja: több, egymással nem testközelben levő színész arcát, vagy a helyszínt látjuk együtt. A szimultanizmus kísérlete sikerült, bizonyítva a rendező töretlen újratörekvését, melyet az Amerikai anzix című filmje és a Katonák című tévéfilmje is jelzett. Nem sikerült viszont úrrá lennie a technikán a Krétakör hómezőjelenetében, ahol ťkihúztaŤ a szereplők lába alól a talajt... A Krétakör tévés feldolgozása arra tanította meg a nézőt, hogy az eredeti legalább aranyira izgalmas mű, mint Brecht több száz évvel később született Kaukázusi krétaköre. A rendező, bátran élt az ősi kínái színjátszás jellemzőivel, beiktatta elemeit, és szinte értelmezte számunkra. Ez a fajta színjátszás a XIII. századra már készen állt: epikus játék, melyben fontos szerepe van a zenének, az éneknek és a stilizált mozgásnak. (...) " -részlet, írta L.L. Somogyi Néplap, január 30.

A Rádió és Televízió Újság 1979/5. számában írták: "Gyarapodik a 100. adásán is túllépett pécsi körzeti tévéstúdió műszaki berendezése. A megyei fiatalokból toborzott műszaki gárda - melynek korábban csak filmes technika állt rendelkezésére - az új képmagnók beállítása után megkezdheti a helyi rögzítést. Megkapta a stúdió a három vetítőből álló filmbejátszó-berendezést és nekiláttak a szinkronátíró berendezés saját erőből történő kifejlesztéséinek is. Kell is mindez - 1979-ben már mintegy 2000 percnyi műsor készül Pécsett"

Január 30. 20. 50 Róbert László: Tisztelendők című, IV. sorozatának első adása, Párizsi mítoszok címmel. Szerkesztő - riporter: Róbert László, operatőr: Szabados Tamás, rendező: Radevszky Teodor.
" A figyelemfölkeltő kezdet után ugyancsak a nézők kedve szerint folytatódott Róbert László Tisztelendők című riportsorozata kedden este. Míg az elsőként látott fél óra a katolikus egyház, legmakacsabb Hagyományőrzőit - azokat a katonás elszántságú párizsi templomfoglalókat - mutatta be, ez a második jelentkezés a fölszabadultabb gondolkodású reformerpapokkal ismertette meg a nézőket. Már a lakhelyük sem akár-milyen építmény, az inkább könnyed, civil öltözékben jövő-menő, sőt alkalomadtán röplabdázó, focizgató Benedekrendi szerzeteseknek! A híres építész, Le Corbusier tervezte számukra azt a szeszélyes vonalú szállodafélét, amelynek lakályos szobáit nemcsak az a húszegynéhány kolostorlakó használja, hanem rendre el-" jönnek oda a nagyvilág alakulását éberebben figyelő, ahhoz jobban alkalmazkodó, más országokbeli paptársak is.
Róbert László tapintatos, de azért kellő határozottsága kérdéseire felelve mind a vendéglátók, mind pedig a vendégek az egyház folyamatos megújulásáról szóltak, s azt emlegették, hogy manapság a fölkészültebb, a tudományokban jártas, a szabadabb szellemű tisztelendőkhöz vonzódnak a hívek ..." részlet, - írta Akácz László Pest megyei Hírlap, február 9.

Január 30. 18.35 A halál után 5 perccel, Ember a tűzben, Pánik, Veszély az utakon című nagysikerű dokumentumfilmek rendezője Bánki Szilárd új dokumentumfilmjének bemutatója: Segítség! Operatőr: Pálfy István.

Február

Január 23-február 2 között a "Béke program" szovjet-magyar közös űrrepülés televíziós közvetítéseinek elkészítésére Domján Dénes , Fodor, Iriniam Vozák László, Weinecker István , az MTV munkatársai tárgyalásokat folytattak a Szovjet Televízióban. 288.ff22/1979/34. öe. APO a Közös Szovjet - magyar űrrepüléssel kapcsolatos anyagok
Február 1-.én a z SZMP központi Bizottságágának titkársága határozatban jelölte meg a Béke program" szovjet-magyar közös űrrepüléssel kapcsolatos agitációs és tájékoztatási munkát. 288.ff22/1979/34. öe. APO a Közös Szovjet - magyar űrrepüléssel kapcsolatos anyagok 30 oldalas javaslat készül az MSZMP Központi Bizottsága részére a következő évi szovjet-magyar űrrepülés televíziós előkészítésére és a javasolt műsorokra, valamint ennek költségvetési terve. A Javaslatot Megyeri Károly 1979. január 10.-án küldi meg az Agit. Prop. Osztály helyettes vezetőjének Ritter Tibornak. 288.ff22/1979/34. öe. APO a Közös Szovjet - magyar űrrepüléssel kapcsolatos anyagok

Február első hetében sugározta a TV Híradó Behyna Károly és Edelényi Gábor Palesztinában forgatott riportsorozatát.

Február 3. 20.05 Aszlányi Károly: Amerikai komédia, tv-játék. Szerkesztő: Liska Dénes, vezető - operatőr: Ráday Mihály, rendezte: Karinthy Márton. Szereplők: Lukács Sándor, Bencze Ilona, Inke László, Máthé Erzsi, Szabó Gyula, Gálvölgyi János, Szombathy Gyula, Benedek Miklós, Mikó István.
"Hát nálunk ilyenek is voltak? - csodálkozhat okkal az Amerikai komédia című tévéjáték nézője, a játék történetén és szerzőjének alig-ismert nevén eltűnődve. Ám, ha egy kicsinyke színháztörténeti és irodalomtörténeti ismeret is társul az ámulathoz, be kell látnia a kétkedőnek: igen, nálunk főként <> voltak. Voltak Aszlányi Károlyhoz hasonló, félbemaradt nagy tehetségek, akik tékozló magabiztossággal igyekezték külföldi - vagy jobb esetben Molnár Ferenc módra belföldi - színházi sémák segítségével meghódítani a közönséget, és addig-addig utánozták a már sikeresek színműírói fogásait, míg kihunyt bennük az eredetiség, vagy az élet. Aszlányi Károllyal ez utóbbi esett meg, és így az irodalomtörténet, no meg az irodalomtörténet friss felfedezéseit készséggel pártoló televízió most, mint félig megmutatkozott talentumot, örökké ígéretesnek megmaradt szerzőt mutathatja be. Az Amerikai komédia című tévéjátékból nemigen tudhatni meg, csakugyan félbemaradt tehetségű volt-e, csakugyan ígéretesnek tetszett-e Aszlányi Károly. Nem tudhatni meg már csak azért sem, mert sokan szegődtek mellé egyen-rangú alkotótársul eredeti írásának televízióra alkalmazásakor, mindenekelőtt az átdol-gozó Juhász István, a szerkesztő Liska Dénes, és maga a rendező, Karinthy Márton is. E segítő szándékú alkotótársaknak ráadásul nem az volt az elsőrendű szándékuk - a tévéjáték legalábbis erre enged következtetni -, hogy Aszlányi rejtett irodalmi értékeit felfedeztessék a nagyközönséggel (bizonyára nem is ezt a munkáját választották volna akkor), hanem, hogy a korabeli film- és színházi vígjátéki stílus segítségével szórakoztassák a televízió, publikumát. Nos, ha valaki, effajta szórakozásra vágyik is, és tisztelettel, türelemmel adózik a Magyar Televízió szűkös anyagi helyzetének, amely - beláthatni, minden hétvégére mégsem vásárolhat méregdrága régi amerikai filmkomédiát közönsége kacagtatására -, az a néző bizonyára élvezettel figyelte mindvégig az Amerikai komédiát. Ez a tévéjáték ugyanis abban jeleskedett legjobban, hogy semmiféle meglepetéssel nem szolgált nézőjének. Valamennyi fordulatát, szellemességét, komikai forrását jó előre tudni lehetett régi filmek, régi r színjátékok, új tévéprodukciók, s még újabb vígjátékírók műveinek ismeretében. (...)" - részlet, írta Lőcsei Gabriella, Magyar Nemzet, február 7.

Február 4. 19.30 A HÉT ben Horvát János készített riportot Fidel Castro legidősebb bátyjával, aki Magyarországon járt.
"Most tucatnyi esztendeje járta Horváth János, a magyar tv riportere Kubát, és anyaggyűjtő barangolása során eljutott egy tehenészetbe is. Ott - igen szíves szóval - a gazdaság vezetője fogadta, aki nem volt más, mint Fidel Castro legidősebb bátyja. Az öccséhez szinte a megszólalásig hasonlító fivér mostanában itt vendégeskedik Magyarországon és - amint arróI a Hét vasárnap esti műsora beszámolt - egyebek között ellátogatott Túrára is, ahol a Magyar - Kubai Barátság Tsz-szel ismerkedett. Ott, a fedett konyhakerti táblák egyikén bírta szóra ismét Horváth János. Társalgásukhoz könnyen adódott téma, hisz a kubai forradalmár testvére máig változatlanul szenvedélyes mezőgazdász, s láthatóan igencsak föllelkesítette mindaz, ami a mintaszerűen gondozott túrái gazdaságban most eléje tárult. S persze nemcsak a vendéglátók háza táját méltatta - bőven emlegette az ő odahagyott gazdaságát is, amelyben most már számos jól képzett szakember dolgozik. Hozzáértésüket - mondta félig komolyan, félig nevetve - nem vitatja, de azért gyakran kényszerül ellentmondani nekik, a ta-pasztalat jogán. A Hétnek ebben a különösen kedves képsorában, egy, mind Kubában, mind Magyar-országon egyaránt tapasztalt gondról, is szó esett. Akárcsak idehaza - a messzi szigetországban is kevés a munkaerő, és a mezőgazdaság számára csak nagy üggyel-bajjal lehet embereket toborozni. A turai forgatás egy igen-csak méltánylandó kéréssel zárult: egy újabb kubai látogatásra hívta meg a riportert a nyilatkozó. Biztatta, kérte: most menjen el az ő völgyébe, s most hozzon onnan hangos és képes híreket, mert a legutóbbi találkozás óta alaposan megszaporodott a dicsekednivalói Ez a terv nemcsak Horváth Jánosnak az előfizetőknek is megtetszhetett. " - részlet, írta Akácz László, Pest megyei Hírlap február 6.

A finnországi Tamperében rendezett OIRT - dalfesztivál fődíját Bódi Magdi nyeri.

Február 7. 20.00 - 23.00 Gálaest a gyermekekért. - A Nemzetközi Gyermekév alkalmából rendezett gálaműsor közvetítése az Erkel Színházból.

Ezen a napon február 7.-én ülésezett az Állami Rádió és Televízió Bizottság, többek között Megyeri Károly írásbeli előterjesztésében és szóbeli kiegészítésében, tájékoztatót hallgatott meg a körzeti stúdiók munkájáról.
Jegyzőkönyv szerint: "Megyeri elvtárs kiegészítésként ismertette, hogy jelenleg a körzeti televízió - stúdióknak a helyi műsorkészítő gárda kinevelése az egyik fő célja, s a műsormunka is ennek megfelelően folyik. Még nincsenek feltételei nagyobb szabású művészeti produkciók készítésének. "
A vita főbb megállapításai:
"- Helyes az a törekvés, hogy a körzeti stúdiók művészeti műsorait megfontolt ütemben fejlesztik.
-A nemzetiségi lakosság képviselőiben növekszik az igény a Rádió és Televízió nemzetiségi műsorai iránt."
Az Állami Rádió és Televízió Bizottság állásfoglalása:
" A Bizottság jóváhagyólag tudomásul veszi a tájékoztatást, kéri a televíziót és a Rádiót, hogy vizsgálja meg, milyen lehetőségek vannak a nemzetiségi műsorok adásidejének növelésére." - Magyar Országos Levéltér XXVI- A - 9 (77.doboz) MTV íratok.

Február 9. 2. műsor - 21.10 Czakó Gábor - Iskolavár, tv-játék. Dramaturg: Szántó Erika, vezető - operatőr: Zádori Ferenc, rendezte: Iglódi István, szereplők: Jordán Tamás, Tolnai Miklós, Papadimitriu Athina, Jobba Gabi, Gera Zoltán, Csákányi László, Újréti László, Pap Éva, Gyurkovics Zsuzsa, Kristóf Tibor, Halász László, Győri Franciska, Sarlai Imre, Mihály Pál, Kelemen Éva, Geréb Attila, Bősze György, Császár Györgyi, Tóth József - és sokan mások.

"Iskolai konfliktusokat szívesen használnak ürügyként az írók. A kis közösség zárt közegében hatványozottan érvényesülő, jól meg-figyelhető társadalmi környezet, közgondolkodás, közerkölcs változásainak az ábrázolása fontosabb a tantestület, a diákság be-mutatásánál. Egy-egy iskolavárban jól áttekinthetők a viselke-dést, a cselekedeteket befolyásoló érdekviszonyok. Egyaránt a kort jellemzi az élettől látszólag elzárkózó és a mindennapokhoz kötődő iskola. Nemcsak egy szakkö-zépiskolában, a péntek este a második csatornán sugárzott tévéjáték színhelyén borulhat fel az önkényes vezetés miatt a rend, nemcsak ebben a világvégi tanintézetben élnek könnyebben ala-koskodó álarcosok, nemcsak itt kínlódnak a többet vállalók, a képzettebbek, a személyi kapcsolatok hierarchiája nemcsak itt kuszálhatja össze a valódi értékrendet, hanem termelőszövetkeze-tekben, üzemekben, hivatalokban is.. A társadalomban gondolkodó, a valóságot eszményeinkkel szembesítő Czakó Gábor érdekes, cse-lekményes regénye mégis elválaszthatatlan a hajdani kastélyban működő szakközéptől, a díszzsebkendős - nyakkendős, disznóhizlaló, fiatalkori álmaikat sirató, szellemi igénytelenségbe süppedő, vagy éppen szüntelenül elvágyódó tanárok világától. Az író kiszolgáltatottságuk miatt sajnálja a pedagógusokat; nincs egyetlenegy értelmiségi réteg, amelynek tagjai ennyire szorosan függnek közvetlen főnöküktől. Czakót elősorban mégis: a diákok sorsa, jövendője érdekelte, mi tagadás, aggasztotta. Ez elsősorban a tévéjáték alapjául szolgáló regényből derül ki, noha ebben is halványabbra sikerült a fiatalok ábrázolása. A szándék azonban mindenképpen kivehető: könnyen befolyásolható, sablonokba kényszeríthető még ez a "lázadásra" hajlamos iskolavári diákság is,, ha valaki megtalálja a manipulálásukra alkalmas eszközöket. Mézes-mázos ígéretek hatására egy-kettőre feladják jogos követeléseiket, szemrebbenés nélkül cserbenhagyják messzebb látó társukat, környezetükhöz, ta-náraikhoz hasonlatosan viselkednek. .A szocialista társadalmi ideál megvalósulását nagyrészt a pedagógia, az iskola forradalmától, a tiszta szívű fiataloktól váró író számára nyugtalanító, elfogadha-tatlan a tanintézet diáksága és vezetői között kialakult <>. Szántó Erika dramaturg és lg-lódi István rendező a szükséges-nél kevesebb figyelmet szentelt a diákoknak, az író egyik-másik hús-vér figurájából sematikus alakot csinált. Olykor címkéket láttunk emberek helyett. Mindez, sajnos, gyengítette e fontos mű hitelét, hatását, némileg elsikkasztotta az írói szándékot. " - részlet - írta, Heltai Nándor, Petőfi Népe, február 13.

" (...) a Czakó festette tablón mégis sok a rosszul kikevert szín. Ez a kép, a maga töménységében hamis és anakronisztikus. Nincs egynapos prófétaság; s ha mégis, úgy az alaphelyzet hamis: nincs friss, bátor és akaratos tanár, csak egy komp-romisszumra hajlamos, nagyszájú; hőzöngő. A tévéjáték így, ahogyan Czakó megírta, és Iglódy István megrendezte, egész egyszerűen nem igaz. Így tehát hiába kínálná a tanulságokat: okulni székből, jobbulni általuk nem lehet. " - részelt , írta: Cs. Nagy Ibolya, Hajdú - Bihari Napló, február 15.

Az Állami Rádió és Televízió Bizottság, február 9.-én megtárgyalta többek között az MTV körzeti stúdióinak munkájáról szóló jelentést, amit Megyeri Károly elnökhelyettes készített. Részletek:
..." A körzeti stúdiók létrehozását az MSZMP KB mellett működő Agitációs és Propaganda Bizottság 1971-es állásfoglalása tette lehetővé. Ennek az állásfoglalásnak a jegyében a Magyar Televízió elnöksége öt megyei jogú városban létesít körzeti stúdiókat. Az első két intézmény helyének kijelölésében egyrészt a két dél-magyarországi nagyváros párt- és állami szervei által biztosított jelentős segítség, másrészt e városok országos kisugárzó erővel bíró kulturális élete játszott döntő szerepet.
.... A működés két éve alatt mindkét stúdió bebizonyította, hogy az alapító gondolat helyes volt: jól színesítik és egészítik ki műsoraikkal a Magyar Televízió központi programjait. Kialakultak a sajátos helyi műsortípusok (pl. Dél - Alföldi Krónika, Pannon Krónika, nemzetiségi műsorok) és egyértelmű az a tapasztaltunk, hogy a két körzet párt - és állami szervei átérzik ezen intézmények politikai jelentőségét és működésükhöz folyamatosan jelentős segítséget kapnak.
A Szegedi Körzeti Stúdió fejlődését és teljesítményét nagymértékben befolyásolja az a tény, hogy elhelyezési körülményei rendkívül kedvezőtlenek. Ez az intézményünk a Városi Sportcsarnokban kapott helyet - társbérlői minőségben. A sportcsarnok, mely a televíziótól függetlenül éli mindennapi életét, behatárolja a stúdió igénybevételi lehetőségeit. Az edzések, mérkőzések alkalmával az akusztikai zavarság miatt gyakorlatilag működés-képtelen.
(...) Jelentős előrelépés figyelhető meg mindkét stúdió esetében a riport - és dokumentumfilmek gyártása terén. Ez a törekvés különösen markáns a Pécsi Körzeti Stúdió esetében. Dokumentumfilmjei középpontjába a munkás - művelődés és a munkás életmód kérdéseit állította.
(...) Pécs nagy lehetősége a színházának prózai társulata mellett a Pécsi Balett. Ezzel a lehetőséggel jól ének, számos műsorukban szerepeltek a Pécsi Balett tagjai és önálló balett-műsorok is készültek. A közelmúltban elkészült a Pécsi Körzeti Stúdió első tv-játéka, bizonyítva, hogy szerény technikai körülmények közepette is eredményesen művelhető a műfaj. Az erőfeszítések középpontjában most - a több évtizedes múltra visszatekintő, országos terjesztésű, Jelenkor c. irodalmi folyóirat munkatársaira támaszkodva -, a helyi dramaturgiai műhely kialakítása áll.
(...) Hasonló tervek foglalkoztatják a Szegedi Körzeti Stúdiót is. Itt mindenekelőtt a térség művészeti, irodalmi hagyományaira támaszkodnak. E program keretében terveznek emlékműsort Móra Ferenc születésének 100. évfordulója alkalmából, illetve portréfilmet Vaszy Vikrorról, felvillantva Szeged zenei életének hagyományait és jelenét is. .... Szegeden különösen figyelemre méltó az a folyamatos törődés, mely z ifjúsági és gyermekirodalommal kapcsolatosan tapasztalható. Mint köztudott, ebben a városban szerkesztik az országos terjesztésű, Kincskereső c. gyermekirodalmi folyóiratot. W folyóirat anyagára támaszkodva a Szegedi Körzeti Stúdió egyrészt érdekes műsorokkal gazdagította az MTV gyermekprogramjait, másrészt szereplési lehetőséget biztosított a körzet zeneművészei és színészei számára.
(...) A nemzetiségi műsorok beindítását agy érdeklődéssel és örömmel fogadta a nemzetiségi lakosság, ugyanakkor máris felvetődtek a II.-es program vételi lehetőségével kapcsolatos gondok, és az a kívánság, hogy a műsort mielőbb válasszuk ketté - 30 -30 perces önálló műsort biztosítva a német illetve délszláv lakosság számára. " (Készült: 1978. november 24.)
Az ülés jegyzőkönyve szerint:
"A vitában részt vettek: Megyeri Károly, Szecskő Tamás, Horn Dezső, Gosztonyi János, Tömpe István. A vita főbb megállapításai:
Helyes a törekvés, hogy a körzeti stúdiók művészeti műsorait megfontolt ütemben fejlesztik.
A nemzetiségi lakosság képviselőiben növekszik az igény a Rádió és televízió nemzetiségi műsorai iránt,
Az Állami Rádió és Televízió Bizottság állásfoglalása:
"A Bizottság jóváhagyólag tudomásul veszi a tájékoztatást, kéri a Televíziót és a Rádiót, hogy vizsgálja meg, milyen lehetőségek vannak a nemzetiségi műsorok adásidejének növelésére. " - Magyar Országos Levéltár XXVI-A-9. 31. doboz MTV iratok.

Február 10. 11.45 Déli muzsika. Számtalan szemrehányó levél érkezett a Magyar Televízió Népzenei rovatához, hogy a január 14.-én újraindított sorozatra nem hívták fel külön a nézők figyelmét, írta a Rádió és Televízió Újság 1979/6. száma. Ezt követően a műsor minden hónap harmadik vasárnapján került a képernyőre.

Pergő képek címmel ismételten pályázatot indít a Televízió filmezéssel nem hivatásszerűen foglalkozók számára. A műsor Február 10.-én jelentkezett ismét, 15.25-kor. Szerkesztő: Kapusi Imre, műsorvezető: Szilágyi János, rendezte: Kárpáti György.

2. műsor - 20.00 Carlo Goldoni : Bugrisok, komédia közvetítése a szolnoki Szigligeti Színházból, felvételről.

Február 11. 19.00 A HÉT "Két riport és egy műsorvezető dicsérete. A szolgálati szabályzatok megszegéséért általában elmarasztalják az embereket. Bízom abban, hogy az előírásokat vasárnap este többször is mellőző Hét stábja dicséretet kap leleményességéért, felelősségvállalásáért. Végre, végre észrevette a televízió, hogy a nézők szívesen eltekintenek a megszokott formalitásoktól, sőt, mi több, a műsorrendtől, ha élményes, friss, izgalmas, fontos műsort láthatnak hallhatnak. Ha érzik azt a szándékot, hogy az operatőrök, riporterek igyekeznek minél jobban kiszolgálni az előfizetőket, kockázatot is vállalva a gyors tájékoztatásért. A máskor bizony talán túlságosan is kimért, mindig gondosan elegáns Wisinger István, sietve rögtönzött, egy pillanatig sem titkolva, hogy mennyire meghatotta a zsanai mentőbrigádok áldozatvállalása. (Nem tudott a friss be-nyomásoktól elszakadni, vagy nem volt ideje a kívülálló kommentátor nem mindig rokonszenves pózának felvételére?) Baló György és munkatársai szenzációs riportot hoztak magukkal Kambodzsából. Súlyos hibát követett volna el a tévé, ha akár egyetlen napig fekteti a tekercseket. A vetítés körülményei, a műsorvezető Sugár András leleményes megjegyzései révén a nézők többsége tíz brosúrában elmondhatónál többet tudott meg e képes hetilap szerkesztéséről, az eközben adódó nehézségekről." - írta - Heltai Nándor, Petőfi Népe, február 13.

"Tisztázzuk: a televízió riportereinek a feladata, hogy a világban történt eseményeket nap mint nap elénk tárják. A vasárnap esti Hétben bő 20 percet vártunk a kambodzsai riport második felvonására. De milyen perceket! Sugár András szóval tartotta a nézőt, egy pillanatig sem hagyva arra időt, hogy lankadjunk. A filmet minden áron be akarták mutatni a magyar közönségnek. Olyan riportot, amely a világon egyedülálló. Kambodzsából évek óta nem volt megfelelő a híradás. A forradalmi erők győzelme után ismét kinyíltak az ország határai. Baló Györgyék láthatták, láttatták, mi történt ott és mi van jelenleg, mit várhat a várhat az új rendszertől. Mindezekért közel fél órát kellett várni. Máskor nem érdekli a nézőt a riporter munkája Lényegtelen, milyen körülmények között készül egy műsor, egy tudósítás. Vasárnap este mindent megtudtunk. S mégsem zavart, hogy Sugár András beszélt a riporterek munkájáról, esetenként a kitartásukról - a nézőért mindent - jelszó érvényesüléséről. A kellemetlen szájíz helyett éppen ez a bő 20 perc tette még érdekesebbé az amúgy is szenzációs filmet. " - írta H. J., Tolna megyei Népújság, február 13.

Február 14. 2. műsor - 21.20 Tíz éves szünet után újra indul a Tudósklub sorozat. A műsorújság ajánlója szerint, "Jövendő történetíróinak kedvéért írjuk ide, hogy olyan fogalmak kerülnek benne terítékre, mint az energiaválság, a népesedési robbanás, a környezetszennyeződés, a <>, a kölcsönös függőség, a társadalmi egyenlőség, a népgazdasági egyensúly, a világgazdasági korszakváltás, az ösztönzés és a hatékonyság, a szocialista életmód stb. stb. Az élő adás keretében folyó vitákban telefonon a nézők is bekapcsolódhatnak." Műsorvezető: Papp Zoltán, szerkesztő: Sylvester András, vezető - operatőr: Szilágyi Virgil, rendezte: B.Révész László.

Megyeri Károly elnökhelyettes levélben tájékoztatta Grósz Károlyt APO ov. -t, hogy:
"Az OIRT Főtitkársága telexen értesített bennünket az 1982 évi Spanyolországban lebonyolításra kerülő Labdarúgó világbajnokság jogdíjairól E szerint az előzetes tárgyalások alapján várható, hogy az argentinai VB 22,5 millió svájci frank jogdíjával szemben ezúttal 35 millió sváci frank jogdíjat kell majd fizetni.
Amennyiben a közvetítésekben valamennyi intervíziós tagország részt vesz, a fenti jogdíjból az MTV-re 553.000 svájci frank esik. (...) Javasoljuk az összeg elfogadását." Grósz kézírása: "Győri elvtárssal megbeszélve. El kell fogadni a javaslatot. Kérlek, beszélj a Pénzügyminiszterrel és írásban szóljunk Megyeri et-nek." 288f/22/1979./17 öe. APO MTV levelezések anyagai

Február 15.
19,30 Bokodi Béla a TV Híradóban tudósított Zsanáról, ahol a 23. napon sikerült elfojtani a gázkitörést. A Híradó folyamatosan beszámolt a korábbi 23 nap eseményeiről, sőt dokumentumfilmet is forgatott a helyszínen.

20.50 H. Barta Lajos: Nemzetközi gyors, közvetítés a Thália Színházból, felvételről.

22.05 Ránki Júlia - riporter és Hadházy László rendező - operatőr, - a TV Híradó munkatársainak - portréfilmje került a képernyőre "Péli Tamás portréja" címmel A film szerkesztője: Gyarmati Klára.

Február 16. A Magyar Televízió műsorára tűzi a Szovjet Televízió 9-es Stúdió című vitaműsorát, melyet Valentyin Zorin vezet. A műsor téma a Kínai Népköztársaság bel - és külpolitikája volt. Zorin ebben a hónapban Budapesten is járt a Magyar Televízió Fórum műsorában szerepelt.

Február 17. Ipari sikerekkel - a sikeres olimpiáért címmel Knézy Jenő szerkesztő - riporter, Sasvári Lajos operatőr, Gábor Tamás rendező filmjét láthatták a televízió nézők arról a 11 magyar vállalatról akik az 1980-as moszkvai olimpiai játékokra szállítanak berendezéseket.

Február 18. 21.50 "Buta Auguszt ..." címmel került a képernyőre Jobba Gabi műsora. Szerkesztő: Dr. Váradi György, operatőr: Zádori ferenc, rendezte: Iglódi István.
" A hét utolsó adásnapjának záróműsora, Jobba Gabi estje egészíti ki a kiválasztott száznegyven percet. Az íglódí István szerkesztette műsorban a színésznő kevésbé ismert arca tárult a néző elé Fellíni-, Shakespeare-, Pilinszky-, de főleg Brecht- és Örkény-írások szerepeltek az összeállításban - amely a maga módján rendhagyó, Rendhagyó, mert ritkán örvendeztet meg bennünket a televízió olyan Irodalmi műsorral, amelyben tökéletes összhang uralkodik a tartalom és a díszletek, kellékek között. Persze, el kell mondani, hogy most sem a tv érdeme ez, hiszen a népszínházbeli estet közvetítették felvételről, Jobba Gabi "Buta Auguszt" filozofikus-groteszk bohócmaszkjában ma-radandó perceket szerzett a tv-nézőknek. A televíziót pedig külön dicséret illeti, hogy néha ráérez: nem kell mindent saját produkcióként megcsinálnia, készen kapható." - írta Becsei Péter, Csongrád megyei Hírlap, február 21.

Továbbra is előkészítés alatt áll a szovjet - magyar űrrepülés közvetítése, február 19. Megyeri Károly levélben összegezi az MTV javaslatait és kéréseit a "Béke program" szovjet-magyar közös űrrepülés televíziós közvetítéseivel kapcsolatban
Részletek:
" Az MSZMP KB - tól a alábbi kérdésekben kérünk segítséget:
1.a start és a leszállás élőben történő közvetítésének biztosítása.
2. Három alkalommal szeretnénk - az MTV külön kérései alapján - kapcsolatot teremteni a moszkvai TV stúdió és a Szaljut űrállomás fedélzete között képpel és hanggal, ebből egy estben a budapesti TV stúdió - Osztankinó - Szaljut fedélzet kapcsolás szükséges. ....
288.ff22/1979/34. öe. APO a Közös Szovjet - magyar űrrepüléssel kapcsolatos anyagok

Február 20. Az MSZMP PB ülése. Jegyzőkönyvéből: " Győri Imre elvtárs szóbeli bejelentése : A Politikai Bizottság tudomásul veszi, hogy a Magyar Televízió márciusra tervezett "Gazdaságpolitikai fórum" műsorát áprilisra halasztják. Hozzájárul,, hogy a műsorban Huszár István elvtárs vezetésével a külkereskedelmi miniszter, a pénzügyminiszter, a belkereskedelmi miniszter és a munkaügyi miniszter működjék közre." -Magyar Országos Levéltár - 288f 5/766 öe. MSZMP KB Politikai Bizottság.

1979. február 20-27 között a Koreai Rádió - Televízió Állami Bizottság (KNDK) öttagú delegációja tartrózkodott Budapesten: Kim Si Hak -elnök, Ro Szak Gju - a rádióadások főszerkesztője, Ni Csol Nam - a Tv főosztály vezetője, Pak Dük Ho - rádiószerkesztő, Csö Von Bin a RTV Bizottság Külügyi osztálya referense. A vendégeket fogadta dr. Nagy Richárd az MTV elnöke, a tv több vezetője valamint Győri Imre az MSZMP KB titkára. A tárgyalási anyag szerint a magyar fél felvetette, hogy a KNDK televíziójától igen kevés anyag érkezik, és ezek is gyakran nem voltak használhatóak. Amit felhasznált az MTV azt 1979. január 30.-án sugározta a Horizont szerkesztőség műsora (Új élet ősi földön, 27 perc). Az MTV 1978-ban a 2. műsorában sugározta a "Virágáruslány" című koreai filmet, amelyet a leirat szerint a kritika és a nézők is pozitívan fogadtak. Az MTV felajánlotta, hogy rendszeresen meg fogja hívni a Koreai Tv munkatársait az általa szervezett fesztiválokra. Az MTV kifejezte azon szándékát, hogy évente egy filmet (Politikai Adások Főszerkesztősége) szeretne Észak-Koreában forgatni. - Magyar Országos Levéltár - XXVI - A- 9. 80. doboz MTV iratok . Kim Si Hak és Nagy Richárd öt évre szóló megállapodást is aláírt.
Együttműködési egyezmény, il. munkaterv készül a Csehszlovák Rádióval és a Jemeni Népi Demokratikus Köztársaság rádiójával, valamint a Koreai Televízióval. 1979. február 20. PB ülése. Jegyzőkönyvéből: " Győri Imre elvtárs szóbeli bejelentése : A Politikai Bizottság tudomásul veszi, hogy Győri Imre elvtárs (Február 26.-án fogadja Kim Si Hak elvtársat, a Kóreai Állami Rádió és Televízió Bizottság hazánkba érkező elnökét." -Magyar Országos Levéltár - 288f 5/766 öe. MSZMP KB Politikai Bizottság.

Február 22. 18.00 A TV Híradó egyik korábbi riportja kapcsán a szerkesztőség egy külön vitaműsorral jelentkezett "Vita a pohár" körül címmel. Már Vajek Judit riportja felkavarta az állóvizet, az iparban és a kereskedelemben. A nézők tömegi írtak levelet a szerkesztőségnek, a riport után. Szerkesztő: Matúz Józsefné (főszerkesztő) , műsorvezető - riporter: Vajek Judit, vezető - operatőr: Czóbel Anna, rendezte: Müller László.
"Érdemes-e a Tv-híradó riport-mozaikjai közül bármelyiket is egyórásra nagyítani? Ilyen kérdésekkel az olvasó általában lapunk előző, hatodik oldalán, ta-lálkozik Tévénapló felcímű írásainkban. A Vita a pohár körül című kerekasztal-beszélgetés során azonban - amelyet tegnap este láthattunk a képernyőn - több következtetés fogalmazódott meg, amelyek túlnőnek a tévé műfajhatárain. Az alaphelyzettel a felidézett híradófelvételek alapján gyorsain megismerkedtünk. <> - nyilatkozott a Corvin Áruház osztályvezetője. <> - hallhattuk a Skála igazgatójától. Meg azt is, hogy a körülbelül azonos minőségű likőröspoharak közül az angol 51, a magyar pedig 15 forint Az üveggyár gyártana, de nincs megrendelése. A kereskedelem rendelne de nem olyat, mint amilyet a gyár kínál, nem is annyit és csak meghatározott ütemű szállítással Ha pedig, ilyen típusokat és ilyen felté-telekkel nem kap, akkor Importál. Itt zárult az eredeti híradó-riport. A képlet - jóllehet, bonyolult - ismerős, csupán az üvegpohár helyére kell ruhát, cipőt bútort vagy más fogyasztási cikket he-lyettesi tennünk. Mi lehet a megoldás - és akad-e minden felet kielégítő megoldás? A tegnapi adás tizenegy meghívott vendégét hallgatva, csakhamar kiderült: koránt-sem a pohárról van szó, és arról sem, hogy <> legyünk-e. A pohár csak példa, és a tévések jó érzékét dicséri, hogy kellően <> gazdasági életünk megoldásra váró gondjai-ban. Nevezetesen: a vállalatok jogai és kötelességei, az ebből következő aktivitás, az írott és íratlan szabályok teljesítése - mértéktartóan fogalmazva nem éri el a kívánt szintet. Így fordulhat elő például, hogy a gyárban új termékcsoportot fej-lesztenek ki. de erről nem tudnak a kereskedők Hogy csak a tévériport alapján rendelnek; hogy lesz pohármintabolt Salgó-tarjániban és pohárbemutató a Skálában - de csak a tévéműsor nyomán. (...) "- részlet, írta Bognár Nándor, Magyar Hírlap, február 23.

"A tévéhíradó január 17-én sugárzott pohárriportja oly nagy visszhangot váltott ki, oly erősen felkavarta a kedélyeket, hogy a híradó szerkesztősége rendhagyó módon vitára hívta össze mindazokat, akik a pohár gyártásában és forgalmazá-sában valamiképpen illeté-kesek. Szerették volna alaposan <> pohárellátásunk problémáit, kibogozni a néhol csomósra gubancolódott - és a vevőket bosszantó - szálakat, hogy levonhassák a tanulságokat. A február 22-i tévé kerekasztal-beszélgetésnek egy órán keresztül e törékeny fogyóeszköz volt a témája, de ugyanúgy lehetett volna más cikk is. Tulajdonképpen nem is annyira a pohárról volt szó, hanem az ipar, a kereskedelem kérdéseiről, a termelés - és az értékesítés összhangjáról, a minőségről, a választékról, a csomagolásról, raktározásról, a háttériparról, a vezetői gondolkodásról, a vevő igényei iránti érzékenység-ről, figyelmességről, pénzügyi szabályozókról - és sorolhatnánk. Nagyon sok általános gazdasági kérdés benne foglaltatott ebben a <>. Az egyik oldalon ott volt ez a körülmény, amelyről a nézőknek a műsorban fel-olvasott levelei szóltak: <> A másik oldal pedig: a monopolhelyzetben levő Salgótarjáni Üveggyár az egyszerű típusú, olcsó, préselt üvegpohárból annyit gyárt, hogy nem is tudja eladni. Salgótarjánban így megy hónapon át kihaszná-latlanok maradnának e poharak gyártására szolgáló importgépek. A termelés és az értékesítés összhangjának a hiányát mutatja ez a tény. A televíziós felvételt kö-vetően arra máris történt intézkedés, hogy az üveg-gyár a jövőben kihasználja szabad kapacitását. Az Am-fora Üvért Nagykereskedel-mi Vállalat feladta ren-delését. Ám a fogyasz-tóközönségben az a kérdés is felvetődhet: a po-hárellátásban illetékes ter-melő ÉS értékesítő vállalat hogyan élhet meg jól hogyan lehet nyereséges, ha a vevők igényeire nem is nagyon figyel oda. (...) " - részlet - írta Csákváry Margit, Magyar Nemzet, február 24.

"Ki ne emlékezne a televízió híradójában az alig egy-perces megdöbbentő riportra: az üveggyárban évente négy hónapig állnak a korszerű termelőberendezések, az üzletek pedig tele vannak import üvegáruval - po-hárral. Az AMFORA Nagykereskedelmi Vállalat semmibe veszi a gyár problémáját... stb. Egy pillanatra felkaptuk a fejünket, ilyen is létezik? Létezik. A televízió természetesen tovább próbált lépni. Egy hónap leforgása alatt összehoztak csütörtökre egy kerekasztal-beszélgetést. És ott mit hallottunk? Semmit. Ezután minden rendben lesz, kölcsönösen megkeresik egymást, a SKÁLA bemutatót rendez a magyar és a külföldi poharakból és döntsön a közönség. Közben a televízióban elfelejtették (Szegvári Katalin vezette a műsort), hogy már régen nem a pohárról van szó- A népszerű gazdaságpolitikai hetilapunk a Figyelő munkatársa arról beszélt, hogy valahol máshol a hiba. A kerekasztal-beszélgetés után szombaton délután jött a Nyitott boríték című műsor. S mit hallunk ott is? Az ország egyetlen gyermek-szívműtétre alkalmas kórházában nem tudnak operálni - évente 500 - 600-ra lenne szükség - mert nincs műtő, illetve átépítés alatt van. Jobban mondva építenék, de nincsen kapacitás (!). Az igazgató-főorvos csak a kezét tudta széttárni...Ugyanebben a műsorban a fogkefe-kérdést szakember - fogorvos - segítségével járták körül. A fogorvos mondja: rosszak a magyar fogkefék. A gyár igazgatója hajtogatja, ők szívesen termelnének jobbat, még gazdaságosabb is lenne, de ha egyszer amolyat rendel-nek a kereskedők. És itt van a <> elásva. Egyik riportban sem esett szó a felelősségről- Azokról, akik rosszul sáfárkodnak a rájuk bízott termelőberendezésekkel... a pénzzel. Molnár Margit szívhez szólóan kérte a szocialista brigádokat, az apukákat: segítsenek a gyermek-szívkórház műtőjének megépítésében. Biztos vagyok abban; azóta egyfolytában cseng a telefon a televíziónál, ezrével érkeznek majd a levelek, a felajánlások Megépül a műtő. Csak hát ez nem elég. Egyetlen esetben megoldódik a nehéz helyzet, de mi lesz holnap és holnapután... A pohárügyben, a szívkórház esetében, a fogkefegyártásban rendet kell teremteni. Hát csak ennyit; a pohárügyről." - írta - Hazafi József, Tolna megyei Népújság, február 27.

21.25 A Fiatalok órája c. tévéműsor vendége: Marosán György, riporterek: Feledy Péter és Novák Henriette.

Február 27. 20.50 Benda László szerkesztő - riporter, és Illés János rendező - operatőr Laosz -ban forgatta A százarcú Buddha című riportfilmjét, amit az egyes program tűzött a műsorára.
"Benda László és Illés János kedden sugárzott laoszi riportfilmje igazi meglepetés volt. Olyan képeket láthattunk a testvéri indokínai országról, amilyeneket azelőtt soha. Felfedező útra vezettek a magyar tévések: az elefántokkal való erdőirtastól a kezdetleges nagyüzemig bemutatták a mérhetetlen, szegénységet és elmaradottságot örökölt ország hihetetlen erőfeszítéséit. Elvittek a falusi házakba, a téesz földjére, a Mekong vizére, a templomok világába. Sokatmondó, izgalmas beszélgetéseknek lehetünk tanúi buddhistákkal és parasztokkal, politikusok kal és a politikáival még csak ismerkedő emberekkel. Jártunk az átnevelő táborokban, ahol ideológiát és szakmát tanulnak a volt kábítószeresek, prostituáltak, bűnözők. Ismerkedtünk a szocializmus meggyőződéses híveivel és azokkal is, akik még nem azok. Nyersen, kendőzetlenül tárta fel ez a riport a mai Laosz gondjait, bajait, az ellentmondásos fejlődés problémáit. ...." Részlet B.P. Népszava március 1.

Február 28. 21.10 Szakonyi Károly: Idegenek, című tvjátékának a bemutatója. Dramaturg: Jánosi Antal, operatőr: Illés János, rendezte: Málnay Levente, szereplők: Almási Éva, Kozák András, Solti Bertalan, Kenderesi Tibor, Horváth Sándor, Békés Rita, Bordán Irén, Pádua Ildikó, Szabó Éva, Horesnyi László, Józsa Imre fh., Kozák László, Tarsoly Elemér, Seres Gabriella fh., Újhelyi Olga fh., Földi László fh., Gonda György, Horváth Ottó, Ludasi György, Romhányi Rudolf, Zsolnai András fh.

Március

Öt évre szóló román magyar rádiós és televíziós egyezményt írnak alá.

Megjelenik a Videoton új színes vevőkészülékének, a Super Color nak a prototípusa.

Március 01. 20.00 Shakespeare Lear királyinuk tévébemutatója. Dramaturg: Mészöly Dezső, vezető - operatőr: Kocsis Sándor, rendezte: Vámos László Szereplők: Bessenyei Ferenc, Gáti Oszkár, Benedek Miklós, Hollai Kálmán, Horesnyi László, Szabó Gyula, Gáti József, Cserhalmi György, Kertész Péter, Gábor Miklós, Székhelyi József, Kömíves Sándor, Meszlényi Judit, Hámori Ildikó, Velez Otilia, Emőd György, Gyenge Árpád, Kéry Gyula, Szénási Ernő.

Március 2. Jelentős lépés a 2. tévéműsor országossá válása terén: március 2án (az OIRT 22. csatornáján) megkezdi próbasugárzásait, majd 27én a rendszeres sugárzást a 2. műsort továbbító kabhegyi tévéadó. Lényegében ekkor már az egész Dunántúlra eljut a 2. műsor!

20.20 Az akkor legolvasottabb magyar író, Berkesi András Küszöbök című regénye hatrészes tévéváltozatban elevenedik meg. Dramaturg: Semsei Jenő, operatőr: Sík Igor, rendezte: Mészáros Gyula. Szereplők. Sinkovits Imre, Békés Rita, Kovács István, Téri Sándor, Gáti Oszkár, Mensáros László, Sinkó László, Márkus László, Tordy Géza, dunai Tamás, Hűvösvölgyi Ildikó, Hernádi Judit fh., Kertész Péter, Kánya Kata, Palácz Ferenc Raksányi Gellért, Varga Irén, Kádár Flóra, Mandúr Lajos.

A tévéoperatőrök elhatározzák, hogy évente díjazzák a legkiemelkedőbb operatőri teljesítményt. Első alkalommal az 1978ban képernyőre került művek figyelembe vételével Márk Iván, a Viszontlátásra, drága! című tévéjáték operatőre kapta meg a díjat.

Március 3. 20.05 Heltai Jenő: Naftalin, bohózat. Televízióra alkalmazta Kállai István, dramaturg: Búzáné Fábri Éva, rendezte: Kalmár András. Szereplők: Sztankay István, Béres Ilona, Dunai Tamás, Bodrogi Gyula, Kállai Ilona, Pásztor Erzsi, Hernádi Judit, Gelencséri sára, Bánfalvy Ágnes, Körmendi János, Greguss Zoltán, Mikó István, Józsa Imre, Szénási Ernő.

"Kállai Istvánnak és Kalmár Andrásnak azért sikerült ragyogóan tévére alkalmazni Heltai Jenő bohózatát, mert nem találták meg benne a társadalmi mondanivalót. Nem találták meg, mert nincs, és nem is keresték mindenáron azt, ami nincs. ( ...) A Naftalin végre igazi tévébohózat. Itt a színészek többet mutattak képességeikből, mint az úgynevezett komoly tévéjátékokban, mert komolyan vették a nevettetést, örömet akartak szerezni a nézőnek és láthatóan kedvüket lelték a játékban. Különösen tetszett Körmendi János, Pásztor Erzsi, Béres Ilona, a Bodrogi Kállai Ilona kettős, Bánfalvi Ágnes; a többiek bocsássanak meg, amiért nem írom ide a teljes szereplőlistát. Szívem szerint megtenném. " Részletek (bársony), Esti Hírlap március 05.

" (...) Szombati főműsorként Heltai Jenő Naftalin című bohózata került képernyőre. Hát bizony jó 60 év pora , Naftalinja borítja a helyzetkomikumra épülő játékot. A finomtollú író, költő fiatalkori variációs tréfája a francia bohózatok régi kellékével, a szeretőt rejtő szekrénnyel, az első világháború előtti kabarészínpad igényei szerint készült. Ha részleteiben mulatságos is, a képernyőn 65 perc sok belőle. "- részlet, Vajk Vera, Népszava március 6.

2. műsor - 21.30 Goethe: Clavio, színmű közvetítése a Miskolci Nemzeti Színházból, felvételről.

Március 04. 19.00 A HÉT adásában jelentkezik Chrudinák Alajos riportfilmje melyet Iránban forgatott, Khomeini ajatollah is nyilatkozott neki. "Forradalomban könnyű. Forradalomban nehéz. A formális logika szabályai szerint az egyik tétel igazsága kizárja a másik tétel igazságát. A forradalomnak azonban külön logikája van. Ez a kis filozófiai gondolatjáték talán másnak is eszébe jutott, amikor Chrudinák Alajos forgatócsoportjának iráni riportjait nézte vasárnap este. Hogy forradalomban milyen nehéz filmet forgatni, arról Chrudinák gondolom izgalmas különbészámolót tudna tartani. Ez ugyanis pontosan az a helyzet, amikor semmiféle papír sem jó és semmiféle engedély sem érvényes ha éppen az egyik hatalmi övezetből a másikba mennek át egy forgatóstáb tagjai. A forradalomban minden papír és minden engedély érvényes ha a dolgukat végző tudósítóknak van elég lélekjelenlétük, talpraesettségük, s ha nem idegenként, hanem messzemenő felkészültséggel járnakkelnek az események közepette. Egy operatőrnek meglehetősen nehéz, ha kirángatják kezéből a felvevőgépet és kiveszik belőle a filmet, amint ez hírek szerint az iráni olajvidék megközelítésekor a társasággal előfordult. Egy operatőrnek meglehetősen könnyű, ha csupán felemeli kameráját, s máris olyan utcai, temetői és börtönjelenetekbe ütközik a szeme, mint amilyeneket manapság Iránban lehet látni. Nincs az a rendező, aki megrendezné azoknak a hangosan gyászoló, síró, átkozódó félelmetesen emelkedő szenvedélyhullámokban úszó embereknek a kitöréseit akiket a temetőjelenetben láttunk, vagy visszaadná a föld alatti kazamata SAVAK börtön hihetetlen környezetének hangulatát a mindent megrendező valóságon kívül. Minden egyes szín, minden egyes jelenet így a vallási forradalmi bíróság elnöke és sejk félelmetesen nyugodt fanatizmusát, aki a Korán szúráiból olvassa ki kiszabandó ítéleteit a sah korrupt és hírhedten kegyetlen rendőri és katonai vezetőire egy irreálisnak látszó valóság kereteiben érvényes. A fedajinok főhadiszállása valamilyen elhagyott palotaszerű teremben, avantgardista ihletésű plakátjaik, a féluniformisban járó emberek, aztán az egyik, iszlámmozgalmi ajatollah szőnyegén ülő munkatársaival, majd az olajvidéki munkások bizottságának öntudatos és céltudatos tárgyalóstílusa, amellyel követeléseiket megfogalmazzák önmagukban is szemleltetik, hogy a mai iráni eseményeknek milyen tág politikai határaik vannak. Azonban ami a forgatócsoport munkáját magasan az átlagriportok fölé emeli, éppen az, hogy legalábbis kamerával elsőnek kísérlik megmutatni e gomolygásban még talán nehezen elkülöníthető, de a jövő esélyei és lehetőségei szempontjából végtelenül fontos politikai irányzatok formálódását és mozgását. Chrudinák nem azért kérdez, hogy beszélgessen. Azért, hogy megtudjon valami lényegeset, világossá vagy világosabbá tegyen valamit. És mert tudja, mit akar világosabbá tenni, kérdése is olyan, mint a szögre mért biztos kalapácsütés. A nemzeti demokratikus forradalom óriási, keleti színekkel tarkított palástja csak úgy és csak addig egyesíthette egyetlen erőként a sahdiktatúra elleni erőket, amíg a fő feladatukat betöltötték; ahogy és amilyen mértékben megvalósult ez, úgy...realizálódnak és materializálódnak az ország társadalmi viszonyaiból következő valóságos erővonalak, hogy megállítsák vagy tovább lendítsék a társadalmi és politikai átalakulások folyamatait. A jó riporternek ilyenkor kell történelmi érzék a pillanat felfogásához. És ilyenkor kell kellő koncepció, intellektuális fegyelem, hogy a, tolakodóan érdekes és borzongatóan izgalmas epizódok tömege se térítse ki igazi politikai krónikás útjából, de ne is hagyja veszendőbe e képeket Forradalomban könnyű. Forradalomban nehéz. Chrudinákék mindkét nehézséggel dacoltak. Ezért alkottak megint fontosat és érdekeset." Rózsa László, Népszabadság , március 6.
Március 6.án Az Országos Közművelődési Tanács is, megtárgyalta a "Jelentés a Rádió és Televízió szórakoztató tevékenységéről" készült előterjesztés a televíziós anyag készítője Szinetár Miklós és Nagy Richárd volt, előterjesztője Nagy Richárd elnök volt. Idézetek a Rövidített jegyzőkönyvből. " A vita főbb megállapításaiból: (...) a televízió előterjesztéséből úgy tűnik, hogy ők a szórakoztatás és a magas kultúra kettéválását nem csak tudomásul veszik, hanem állandó tényezőnek tekintik és ebből kiindulva sürgetik a saját szórakoztató iparunk megteremtését. A szétszakadás nem törvényszerű. Kialakulásának oka éppen az, hogy a szórakoztatás már túlságosan is ipar lett, és nincsenek nagy egyéniségei."
Az elnökség állásfoglalásából: "(...) Az elnökség javasolja a rádiónak és a televíziónak, hogy rendszeres időközönként tekintse át szórakoztató tevékenységét, biztosítson fórumot saját munkatársai és külső szakemberek, érdekeltek eszmecseréjére, tapasztalataik összegezésére. (...) 3. Az elnökség egyetért a televízió szórakoztató műsorainak mennyiségi és minőségi fejlesztését célzó törekvésekkel. Felhívja a figyelmet egyes, bevált műsortípusok folytatásának, illetve továbbfejlesztésének szükségességére. Egyúttal javasolja hogy mind a saját gyártású, mind a vásárolt ismeretterjesztő műsoroknál is törekedjen a vonzó, szórakoztató produkciók növelésére, illetve biztosítsák a sikeres sorozatok utánpótlását. ..." Magyar Országos Levéltár XXVIA9. 43. doboz

Március 8. 20.00 az MTV műsorra tűzte Mészáros Márta "Kilenc hónap" című filmjét.
Ez a döntés nem mindenkinek tetszett. A szakszervezetek hangot is adtak nemtetszésüknek. A SZOT Kulturális, Agitációs és Propaganda osztálya megküldte 1979. április 21. én Megyeri Károlynak az "Észrevételek, a tv műsorairól" - nyers kigyűjtés a SZOT-hoz beérkezett információs jelentésekből,című tájékoztatót, ebből részlet:
"Általános felháborodást váltott ki a televízió nőnapi műsora. Különösen a Kilenc hónap c. filmben a nő ilyen értelmű szerepének és magatartásának bemutatása keltett ellenérzést. (Cegléd és Környéke Élelmiszerkereskedelmi V.) Ez a film nagy vihart kavart a dolgozók minden rétegében (Sárvári ÁFÉSZ), Bank Hajdu m.Ig.)." Magyar Országos Levéltár - XXVI - A 9. 80. doboz MTV iratok

Március 12.én ülést tartott az MSZMP Budapesti Bizottsága Propaganda és Művelődési Bizottsága, az ülésen áttekintették a budapesti filmforgalmazás, filmterjesztés és filmpropaganda helyzetét. A Jegyzőkönyv szerint a televíziós filmek moziban történő vetítéséről is tárgyaltak:
" - a FŐMO és az MTV folytasson tárgyalásokat a TV filmek mozivetítési lehetőségeinek továbbfejlesztéséről". Az emlékeztetőt Megyeri Károlynak küldték meg, március 19.én. Magyar Országos Levéltér XXVI A - 9 (77.doboz) MTV íratok
Március 13. 19,30 A TV Híradóban Zádor László szerkesztő és Szurok János operatőr riportja az Országházból, ahol Kádár János az MSZMP főtitkára fogadta Lékai László bíborost (12.én hétfőn). A Politikai Bizottság, március 6.án foglalkozott a témával és a jegyzőkönyv szerint így döntött: "Győri Imre szóbeli bejelentése alapján helyesli, hogy Kádár János elvtárs március 12.én fogadja - kérésére - Lékai László bíborost; a találkozón részt vesz Miklós Imre elvtárs, az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke. A találkozóról hír jelenik meg."Magyar Országos Levéltár - 288f 5/767 öe. MSZMP KB Politikai Bizottság. 1979. március 19. A találkozó előkészítésére Győri Imre KB titkár javaslata egy másik dokumentum szerint: "(...) Lékai László bíboros március végén Rómába utazik, ahol előreláthatóan a pápával is találkozik és első ízben folytat vele ebben a minőségében részletesebb eszmecserét. Lékai bíboros véleménye szerint is nagy erkölcsi támogatást jelentene számára, ha Kádár elvtárs fogadná őt. Javaslat: Célszerű lenne, ha Kádár elvtárs március 12.ig fogadná a bíborost /1314 Püspöki konferencia, és 20.a után, még nem tisztázott időpontban utazik a bíboros a Vatikánba/.( ...). A Találkozóról az alábbi kommüniké jelenjen meg: Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt első titkára, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának tagja, az Országházban fogadta Lékai László bíborost, esztergomi érseket. A szívélyes légkörű találkozón eszmecserét folytattak a különböző világnézetű embereket egyaránt érintő kül és belpolitikai kérdésekről. A találkozón részt vett Miklós Imre államtitkár, az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke."Magyar Országos Levéltár 288f.22/1979/ 47. Öe. MSZMP KB Agitációs és Propaganda Osztály. A TV Híradó forgatására vonatkozó döntés tehát a PB ülés után született meg, hogy nem csak hír és kommüniké, hanem mozgóképes tudósítás is készülhet. A találkozóról, aztán Miklós Imre az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke levélben (as.0022/1979) tájékoztatta Dr. Mona Gyulát az MSZMP KB Agitációs és Propaganda Osztály h. vezetőjét a Kádár János és Lékai László bíboros találkozásának visszhangjáról. Idézet a tájékoztatóból: "Kádár János elvtárs és Lékai László bíboros 1979 március 12.i találkozását követően hivatalunk politikai munkatársai és a megyei egyházügyi titkárok az egyházi személyekkel, állami és pártszervezetek képviselőivel folytatott beszélgetésük során többségében az esemény pozitív megítélésével találkoztak. Általában az a vélemény, hogy az állam és az egyház közötti rendezett viszony alapján természetes az ilyen eszmecsere, ami Kádár elvtársnak VI. Pál pápával való találkozása után nem hat szenzációként. A találkozás tényének helyeslése, pozitív értékelése mellett volt néhány találgatás és bizonytalanságról tanúskodó vélemény.
A győri egyházmegyés papok a találkozásban a katolikus egyház magatartásának elismerését látják. Úgy értékelik, hogy a találkozás megerősítette a bíboros helyzetét.
Vas és Zala megyékben a találkozást követő napokban került sor a megyei papi békebizottság ülésére, amelyen a résztvevők nagy figyelmet szenteltek az eseménynek és pozitívan értékelték azt.
Bács-Kiskun megyében községi és járási állami vezetők kifejezték, hogy a kapcsolatok rendszeressége, fejlesztése segít az egyházpolitikai helyzet kedvező alakulását, ezért az esemény a maguk számára is követendő példának, feladatnak tekintik.
A protestáns egyházi vezetők természetesnek tartják a találkozást , és azt a katolikus egyház politikai felzárkózása következményeként értékelik.
Veszprém megyében egyes evangélikus papok arra következtettek, hogy a jobboldalnak a katolikus püspöki kar elleni támadásaival szembeni demonstráció céljából jött létre a találkozás. Mások azt feltételezték, hogy II. János Pál pápa lengyelországi útját követően Magyarországra is ellátogat és ennek előkészítésére jött létre a megbeszélés.
Több helyen mérsékelt volt az érdeklődés, összefüggésében a sajtóban megjelent rövid tájékoztatással. Szabolcs, Heves, Bács megyékben a papok többsége csak kérdésre mondott véleményt, többen nem is tudtak a fogadásról.
Párttagok körében (Csongrád megye) és katolikus papok részéről is (Budapest) felmerült az igény a látogatás tényéről adott hírközlésen túl, a bővebb tájékoztatás iránt. Ennek hiányában Budapesten egyes papok úgy vélekedtek, hogy a találkozást az állam és az egyház közötti problémák megbeszélése tette szükségessé. Mások úgy ítélték meg , hogy az esemény Lékai bíboros helyzetének a Vatikán képviselői előtti megerősítést szolgálja.
A Csongrád megyei papok azt feltételezték, hogy a bíboros az egyházon belüli bajok megoldásához kért segítséget.
Idősebb párttagok részéről (Csongrád megye) felmerült az a kérdés, hogy az utóbbi időben nem sokat <> az egyházakkal". (...)
20.50 A Megkérdeztük - sorozatban Ábrahám Kálmán építésügyi és városfejlesztési miniszter volt a vendéglátó.
21.50 A Művészeti magazin 50. adását sugározták. Szerkesztő: D. Fehér Zsuzsa, vezető - operatőr: Szilágyi Virgil, rendezte: Eck T. Imre.
Március 14. 20.40 Csurka István: Amerikai cigaretta, tv-film bemutatója. Dramaturg: Benedek Katalin és Fakon Balázs, operatőr: Koltai Lajos, rendezte: Dömölky János. Főszereplők: Tordy Géza, Gobbi Hilda, Maklári Zoltán, Lukács Sándor.
Március 14.én vezetőségi és elnökségi ülést tartottak a Magyar Televízióban. Nagy Richárd elnök bejelentette, hogy: "Napirend előtt szeretném a főszerkesztő elvtársakat tájékoztatni arról, hogy a tegnapi nap folyamán Kádár et. Fogadott és meghallgatta tájékoztatómat a Magyar Televízió jelenlegi helyzetéről és főleg az előttünk álló néhány problémáról, a fejlesztéseket, a szolgáltatóházat és más kérdéseket illetően. Röviden elmondanám amit én mondtam aztán amit ő mondott." - mondta. A televízió indulása Kádár János alatt történik meg 1957 május 1jén egyenes adásban közvetítik a Hősök teréről a százezres tömeggyűlést, amelyen Kádár az októberi ellenforradalmi támadás fölött aratott győzelemről szónokol. Ő maga azonban nem nézett tévét, legföljebb szabadsága idején. A műsorokról a felesége, Tamáska Mária tájékoztatta, ami a hetvenes évek végén már viszonylag közismert volt, ennél többet azonban nem tudtunk Kádárnak a tévéhez fűződő viszonyáról. A betűhíven közölt jegyzőkönyv erről ad képet. A jegyzőkönyv teljes terjedelemben olvasható a www.tvarchivum.hu oldalon, itt csak kiragadott de fontos részletek olvashatók:
(...Hát először is megkért, hogy adjam át üdvözletét valamennyi szerkesztőnek, főszerkesztőnek, vezető munkatársnak azért a munkáért, amit a Magyar Televízió a növekvő feladatok és a bonyolult belső és külső helyzetben végez, amit ő egészében véve úgy fogalmazott meg, hogy kiegyensúlyozott. Néhány esetben bizonyos fázis kieséssel követjük az eseményeket, de különben megelégedett azzal a munkával amit mi végzünk.
Megkérdeztem, hogy miből meríti? Persze szemtelenség ... ő mondta, hogy januárban 3 hétig a szabadsága alatt rákényszerítette magát, hogy nézze a Televíziót. Hát, 3 hét persze januárból, ismeritek milyen volt a január, nem tudom, ilyen vagy olyan január volt de hát január volt. És azt mondja, hogy most már az információkon túl, amiket kap innen-onnan, természetesen az a véleménye, hogy semmivel nem ... sőt, bizonyos filmjeinket illetően, mert erről beszélt néhány szót amiket vagy veszünk vagy csinálunk, vagy a MAFILM-től szerzünk be, ő még jobban végig tudta nézni, mint amit az un. állami vetítéseken szokott kapni. Mi egyszer próbáltuk, ugye tudjátok, zárójelben mondom, bevinni a mi tévéfilmjeinket arra a vetítésre, erre a kormányvetítésre, de valahogy nem sikerült és igy csak MAFILM vagy milyen filmeket néz, szóval mozifilmeket néznek. Azt mondja, hogy ő megdöbbent, hogy ezek nem olyan rosszak, mint amiről ő hallott. Hát, mondtam neki, azért persze van itt nagyon sok rossz, amit nem tetszett látni. Mivel a kritikusokat ő nem olvasta, ezért gondolom nem tudja, hogy miről van szó pontosan. De ő azt mondja, hogy ő egészében véve megelégedett ezzel a munkával és majd a végén elmondom, hogy mire hívta föl a figyelmünket.( ...) Azt mondja, hogy hát nem sokat, mert ő nem néz megint elmondta de 3 dolgot mindenképpen elmond. És ez figyelemre méltó. Nem vadonatúj dolgok, de hát, mivel olyan helyről mondták, ahol nyilvánvalóan ha kevés nézés mellett és kevés televíziós információ mellett ez ragad meg benne, akkor valószínűleg van benne olyasmi, amit nekünk nagyon alaposan végig kell gondolni és már általunk fölvetett kérdésekre visszatérni.
Első. Teljesen elégedett a mi kommunikációs rendszerünkön belül, a Televízión belül, a mi nemzetközi tevékenységünkkel. Kifogástalannak tartja, nemzetközileg elismertnek. Nem tudom, valamit itt mondott, de nem figyeltem annyira oda, mert máson gondolkodtam, hogy hol mondták neki ezt ki. Nem itthon, valahol külföldön. A Híradót, A HÉT-et, a Fórumot, a Stúdiót, ezekből a nemzetközi kérdéseket nagyon jónak tartja, időszerűnek, gyorsnak.
De bocsánat! én még tájékoztattam őt a nemzetközi kapcsolatainkról, hogy a Szovjetunióval, az INTERVIZIÓ, az OIRT és a kapitalistákkal milyen egyezményünk stb. van. Ő ezzel elégedett. Azt mondja, hogy ez olyan szinten van, amit gondolja, hogy bármelyik Televízió is örömmel fogadna. És ebben nem is lát különösebb problémát.
Az a véleménye, hogy a belpolitikai műsorok riporterei ... tessék figyelni! nem a belpolitikai műsorokat említette, hanem a belföldi rá is kérdeztem a belpolitikai műsorok tartalmát úgy érzi, hogy kicsit gyengébb mint a nemzetközi. Hát én elénekeltem neki, hogy egyébként ez milyen sajátos okokból is tevődik össze. De ő kihegyezte a véleményét a belpolitikai riporterek felkészültségére, egyáltalában üzemi, élettapasztalatára, a világgal való tapasztalatára. Tehát nem a nyelvtudást kifogásolta, nem az iskolai végzettséget, nem a frizuráját, nem az izét, hanem amit mi itten számtalanszor már vitattunk ugye különböző műsor értékeléseken, hogy a riporter felkészültsége arra a szakmára, amivel konkrétan éppen mint belpolitika vagy gazdaságpolitikával foglalkozik. Ezt tartja ő olyannak, ami jóval gyengébb, mint a nemzetközink. Elmondtam neki, hogy persze konfliktus pontokat könnyebb ám szembeállítani egy ajatollah helyzetében, mint mondjuk Magyarországon egy megyei titkár, vagy megyei tanácselnök, vagy egy üzemi igazgatónál. Azt mondja, hogy ez teljesen világos, de ő csak ezt megjegyzi szerényen, hogy itt kellene nekünk .... nem látja biztosítottnak azt, hogy ha nem tanulnak, nem képezzük őket, nincsen érettségük, lehetőségük megérni a termelési valóságban, a társadalmi valóságban (...). Azt mondja: na most igy ahogy ő nézi a Televíziót, egy olyan érzése van ... ő azt mondja ismer engem, ismeri a Megyerit, a Szinetárt, a Sándort és igy sorolta, hogy kiket ismer a műsorizéből. Azt mondja, hogy ő tudja, hogy ezek kicsodák-micsodák. Csak egy furcsa dolog van benne, hogy mégis olyan műsorok is vannak, amiről ő tudja, hogy ezek ha látták volna, nem engednék át. Ami, hát, telitalálat. Mert: tetszik tudni, 67000 műsor készül egy évben, jól mondom, Pista? azt hiszem 67000. Hát nyilvánvaló, hogy biológiailag ez a 4 vagy 6, vagy 20, vagy 30 szerkesztő sem képes totalice átnézni ezeket és mondani róla valamit."Magyarul,azt mondja hát maga üzemben dolgozott, nem?" Hát, mondom, persze. "Na, hát azt mondja a GANZ-ban is volt MEO, nem?" Hát, mondom, volt. Akkor már fölkaptam a szememet, hogy hátha súgtak neki, de hát tudom, hogy nem súgott neki senki. Hát, mondom, ott is ugye átveszik ... Azt mondja: "hát pl. egy cipőgyárban. Legyártja ez az osztály, az az osztály és utána azt mondja a MEO, hogy eladható exportra, csak belföldre, csak vidékre, csak falutanyai helyre, azt mondja hát ugyanigy meózzák. Hát maguknál is kellene lenni egy ilyennek". Mondom hát, nálunk a meózást megcsinálja az a főszerkesztőség első fokon, amelyik ugye gyártja. "Hát maguknál ugye ellenőrzik." Mondom: igen. "Na, még akkor van ezen kivűl még más?". Mondom: nincs , a vezetői kör csak a vitatott anyagoknál kapcsolódhat bele. Fizikailag nem tud mást csinálni. Hát, ő pedig azt mondja, kellene, hogy gondolkodjunk azon, hogy valami ilyen legyen.
Mondom: hát akkor hadd mondjam el, lehet, hogy ez olyan hülyének tűnik, hogy most mond valamit és akkor rögtön mondom, hogy már foglalkozunk vele, de hát mindegy, azt kellett mondanom, hogy igen, foglalkozunk vele. De ő, azt mondja, nem tudja elképzelni, ismerve ezt a garnitúrát hogy ha kicsit nagyobb volna a kontroll bizonyos müsoroknál ... ő sem azt képzeli, hogy minden műsort mi állandóan valahol átnézzünk, már úgy, hogy nem a gyártó, hanem valaki más, de mindenképpen hasznosnak tartaná. Azt mondja: "hát nevezzék azt MEO-nak." Na, én erre mondtam egy ellenvéleményt, hogy nem szeretném, hogy létrejöjjön egy cenzor valami funkció. Azt mondja: "hát miért? ha a Belügyminiszteriumból 3 tiszt odamenne magukhoz, az cenzor volna. De maguknak a saját rendszerükön belül kell csinálni. Az meg nem cenzor, hát az önkontrollnak egy formája". Mert a MEO után van a nemzetközi, az a MERT, ugye. Tudjátok, az export szállításnál mondja ki a MERT azt, hogy lehete eladni a világban azt a nem tudom micsodát, amit átvett egy futószalag főnök, azt átvette a MEO és még a MERT is következik, aki azt mondja: uraim, el lehat adni, vagy el lehet vinni nyugatra vagy mit tudom én hova.
De hát a lényeg az, hogy ő azt mondja, hogy "próbáljanak meg ezen gondolkodni", mert ő úgy érzi, hogy különben a mi gyártásunk szándékait jónak tartja, elfogadhatónak tartja azt, ahogyan mi erőlködünk azokkal a szük körülményekkel, mert azért hát ő ismeri, hát azért volt nálunk amik itt nálunk vannak. Csak az a kérése, hogy ezt a jobban odafigyelést a müsoroknál tegyük meg, mert ő tudomásul veszi, hogy .... Én mondtam egy rossz szót, aztán ő kijavította. Mondom: hát nálunk olyan liberálisabb a szituáció, hát most nemzetközileg mondtam mi liberálisabbak vagyunk kicsit abban az értelemben, hogy nem olyan mereven hajtjuk végre ezeket az ellenőrzéseket, átvételeket, hanem megbizunk bizonyos pontokon a mühelyekben és igy tovább, az alkotócsoportokban. Azt mondja: hát ez teljesen igaz és nem is kell azt csinálni, amit nem tudom kik csinálnak, amiről ő tud valahol de azt, hogy mi létrehozzuk ezt a ... hát, ő MEOt mond, hát, mindegy, hogy ő MEOT mond, ipari példát mond. Valami olyasmit, ami kicsit nagyobb önellenőrzést hajt végre a Televizióban és ezt megfelelően végzi." (Szöveghű idézet részletek) Magyar Országos Levéltár XXVI A9. 30. doboz MTV iratok

Március 17. 18.00 Rokonok vagyunk ugye? - A Finn és a Magyar Televízió közös műsora. Szerkesztő: Ilka Kylaavara és Egri János, vezető - operatőr Szalai András, rendező: Anja - Maria Lappanen és Bánki Iván.

Március 20. 17.30 Minden héten így ezen a napon is jelentkezik a Mindenki iskolája sorozat!

A hónap folyamán a Tanácsköztársaság 60. évfordulójára műsorok sorával emlékezett a televízió.
20.00 Díszünnepség közvetítése a Tanácsköztársaság 60. évfordulójára. Az MSZMP PB március 6.án jóváhagyta, hogy a Televízió ekkor élőben közvetítse az ünnepséget. A március 06. PB ülés. Jegyzőkönyvéből: " A Politikai Bizottság tudomásul veszi a Tanácsköztársaság kikiáltásának 60. évfordulója alkalmából rendezendő ünnepség előkészítéséről adott tájékoztatót. Tudomásul veszi: (...) az ünnepségről a tervezett 70 perces közvetítést a televízió március 20.án este 08,00 órakor kezdi sugározni. Magyar Országos Levéltár - 288f 5/767 öe. MSZMP KB Politikai Bizottság. A műsorújság kiírása szerint az ünnepség időtartam jóval rövidebb volt 35 perces műsoridőt közölt a Rádió és Televízió Újság 1979/12 száma. Az ünnepséget követte 20.35 -től "Ha egyszer szikrát vet a szalma .." Dalok a Tanácsköztársaságról című műsor majd 20.55 -től Száraz György: A vezérkari főnök című drámájának közvetítésére került sor a Nemzeti Színházból, felvételről. 21.én pedig Korvin Ottó börtönnaplója alapján Bohó Róbert és Sipos Tamás írt forgatókönyvből Utolsó üzenet címmel készült tv-játékot vetítették. Szerkesztő: Párkány László, Operatőr: Sólyom László, rendezte: Csányi Miklós. Szereplők: Jordán Tamás, Szirtes Ádám, Bordán Irén, Fülöp Zsigmond, Kertész Péter, Madaras Vilma, Sinkovits Imre, Szilágyi Tibor, Szilvássy Annamária, Tyll Attila - és sokan mások.

Az MSZMP Politikai Bizottsága foglalkozott a március 20.i ülésén a Szovjet tv magyarországi terjesztésének engedélyezésével, részletek a jegyzőkönyvből: "Javaslat a szovjet televízió műsor korlátozott vételéhez szükséges adóhálózat kialakításának engedélyezésére KB Ipari, Mezőgazdasági és Közlekedési Osztályának, valamint Agitációs és Propaganda Osztálynak javaslata (Kovács Antal és Grósz Károly előterjesztésében):A Politikai Bizottság tudomásul veszi, hogy illetékes szovjet katonai szervek a Magyar Néphadsereg Vezérkari Főnökségén keresztül jelezték a "Zapad" elnevezésű űrtávközlési TVrendszer kiépítésére vonatkozó szándékukat. A Politikai Bizottság elvben hozzájárul a tervezett rendszer létesítményeinek magyarországi üzemeltetéséhez. Álláspontjáról a Magyar Néphadsereg Vezérkari Főnöksége tájékoztassa az illetékes szovjet katonai szerveket, és kérte őket járjanak el, hogy a nemzetközi jogi vonatkozások miatt a Szovjetunió Minisztertanácsa tegye meg a szükséges formai lépéseket. A Minisztertanács a szovjet kormány kezdeményezésétől függően kössön megállapodást a rendszer üzemeltetése érdekében és tegye meg a szükséges hazai intézkedéseket; gondoskodjék a létrejövő megállapodás végrehajtásáról és ellenőrzéséről.
Az előterjesztésben olvasható (részlet): " (...) A rendszer földi berendezéseit a helyőrségekbe - Budapesten, Tökölön, Hajmáskéren, Szentkirályszabadján, Kecskeméten, Esztergomban - telepítenék." Magyar Országos Levéltár 288f - 5/768 öe.
A kérést az Állami Rádió és Televízió Bizottság elnöke és a Magyar Posta vezérigazgatója megvizsgáltatta és a következőket állapította meg: " A Nemzetközi Rádiószabályzat lehetőséget ad arra, hogy Magyarországon szovjet műsor sugárzó adóállomás üzemeljen, de ezt a Szovjetunió Minisztertanácsának kell kérni és a két ország között kormányközi megállapodást kell kötni.
A megállapodás után az 1964 évi II. törvény alapján a Magyar Posta engedélyezheti a földi berendezések telepítését a Honvédelmi Minisztérium részére. Amennyiben a műsor továbbítása a földön nem sugárzással, hanem kábelen keresztül valósulna meg, így azt a HM saját hatáskörében megoldhatja. (...) A műholdak használatát szabályozó nemzetközi egyezményekben a "Zapad" rendszer eddig nem Szerepel. A rendelkezésünkre álló adatok szerint a rendszer által okozott zavar mértéke jóval nagyobb a megengedettnél. Ennek alapján várható, hogy a műhold által részben besugárzott Ausztria, Jugoszlávia, és Románia illetékes szervei tiltakoznak ellene. Esetleges fellépésük nem hazánkat, hanem az egyezményeket aláíró szovjet állami szervet érintené. (...).Amennyiben a műsor továbbítása az adórendszertől a vevőkészülékig a szovjet katonai szervek által igényelt adóantennáról történő kisugárzással és nem a költségesebb kábeles megoldással történik, úgy az adók mintegy 3 km-es sugarú körzetében a lakosságnak is lehetősége lesz a moszkvai televízió első műsorának vételére. Tekintettel arra, hogy a műsor sugárzását nem lehet titokban tartani, várható a vételi körzetben élő lakosság és a szakmai körök érdeklődése, melyre célszerű az illetékes szervek részéről a valós tájékoztatást megadni. A műsor sugárzásának tényét azonban nem javasoljuk nyilvánosságra hozni. ..." Magyar Országos Levéltár - 288f 5/768 öe. MSZMP KB Politikai Bizottság.

Március 21. 2. műsor 20.01 Tudósklub79 újabb adása, a téma: a Világgazdaság és Magyarország. A beszélgetés résztvevői voltak Berend T. Iván gazdaságtörténész, Bognár József közgazdász, Burgert Róbert mezőgazdasági mérnök, és Simai Mihály közgazdász. A műsor felelős szerkesztője: Sylvester András, szerkesztő: Csaplár Éva, vezető - operatőr: Mezei István, rendezte: B. Révész László. Adás után Biszku Béla a tv vezetőtől bekérte az adás anyagának leírt szöveg változatát, mint ezt bizonyítja Megyeri Károly korabeli levele: 1979. március 24. Megyeri Károly az MSZMP KB Agitációs és Propaganda Osztályától "kapott instrukció" szerint megküldte Biszku Bélának az MSZMP KB Politikai Bizottsága tagjának az 1979. március 21.én elhangzott Tudósklub adás leírt szövegét (22/217/69.)."- Magyar Országos Levéltár XXVI - A 9. 78. doboz. MTV iratok.

Március 22. Biszmillah ... Riportfilm az iráni eseményekről. Szerkesztő - riporter: Chrudinák Alajos, operatőr: Halász Mihály.

" A Chrudinák - jelenség ( ...) Karosszékből szemlélve a világot, a lőporfüst, az ágyúcső, a golyószóró embertelen szerszámnak hat. Mégígy békésen is: díszszemlén vagy honvédő katonák kezében. Tényleg embertelen szerszámok ezek. Joggal borzongunk meg a szó hallatán: fegyver. Európának
bőven volt benne része. Mélyen a bőr alá ivódott a gyűlölet és nemcsak azokban, akik átélték a háborút, hanem bennünk is, akik számára a világégés már történelem. Szerencsénkre ilyen békés hangulatunkban látjuk képernyőn honfitársunkat, amint a fegyverzaj közepette lőporfüstös, háttérrel nyugodtan végzi munkáját. Az első Chrudinák riport közben megborzongtunk, kezdtük tisztelni ezt a fiatalembert és társát, Halász Mihály, operatőrt. Rajtunk nézőkön kívül a sajtó is felkapta őket, nap mint nap lehetett olvasni róluk valamit, ezenkívül a nívódíjak tulajdonosai. Pedig nem abban volt (van) a szenzáció, hogy Chrudinák Alajos és Halász Mihály, elment olyan helyekre, ahol netán életük is veszélyben volt. Ezt, úgy érzem, sok ezer, kalandot kedvelő fiatal és elnőtt vállalná. A Chrudinák jelenség ott kezdődik, hogy Ő mindig tudja kit, mikor és hogyan kell megkérdezni. Napra készen, percről percre; ismeri, annak az országnak az eseményeit, ahol forgatnak. Nem tesz fel bravúros kérdéseket, nem mond tudást fitogtató kijelentéseket... csak jelen van, mindig ott, ahol az esemény zajlik. Riportjai ettől szenzációsak és nem a fegyverzajtól nem a gyilkosságtól, a háborútól (...)." - részlet Hazafi József
Tolna megyei Népújság március 27.

"Már akkor nagyon nehéz volt bejutni a forrongó Iránba, amikor Khomeini még Párizsban volt, de Róbert Lászlónak sikerült, méghozzá az ajatollahot hazaszállító külön-repülőgépen. Khomeini hazatelepülését követően továbbra sem lehetett belépni az országba, de Chrudinák Alajosnak sikerült, méghozzá a Khomeinit köszöntő első külföldi vendég, Jasszer Arafat külön-repülőgépén. Büszkék lehetünk rá, hogy a világjáró magyar külpolitikai újságírók újabban, úgy látszik, nem ismernek lehetetlent. S mi több: a Magyar Televízió kéttagú stábját, Chrudinákot és Halász Mihály operatőrt Khomeini főhadiszállására kvártélyozták be. A Biszmillah ..: című riportfilmnek ez a kezdeti része legalább olyan érdekes volt, mint a folytatása. Érdekes volt a többi is, éppen kuszaságában és bonyolultságában vált azzá. A legvilágosabban ugyanis az derült ki, hogy Iránban a helyzet még áttekinthetetlen. Közismert már, hogy Chrudinák jól és bátran kérdez, interjúi módszeresen célratörőek. Ettől érdekesek, izgalmasak. " - (barabás) , Esti Hírlap, március 23.

Március 23. 21.50 Bereményi Géza: Imre, tvfilm bemutatója. Dramaturg: Deme Gábor, operatőr: Halász Mihály rendezte: Gothár Péter. Szereplők: Mádi Szabó Gábor, Telessy Hédi, Kovács Mária, Hetényi Pál, Horváth Péter, Csapó János, Horváth Jenő, Major Tamás, Pogány Judit, Reviczky Gábor, Sarlay Imre, Tarján Györgyi, Benyovszy Béla, Béres Attila, Bóna Ágnes, Gyürki Rózsi, Hegedűs Erzsi, Jókai Lóránt, Kálmán Lajosné, Kálmán Márton, Kárpáthy Magda, K. Tóth Imre, Negrelli Béla, Papp Ferenc, Sallay Kornélia, Sárosi Gábor, Surányi Ilka, Szabó Ferenc, Szűr Mari, Újvári Netka, Usztics Mátyás.

"Mióta Sándor Pál filmrendező feltalálta önmaga számára a <> fogalmát, és újabb alkotásaival be Is bizonyította, hogy mire képes a <> az alkotómunkában és aztán magában a műben is szellemi életünkben gombamód szaporodnak a különféle csapátok. Legutóbb Cseh Tamás énekes nyilatkozatában olvastam <>, aminek tagjai között ott van Cseh Tamás dalszövegírója, az író Bereményi Géza, és szerepelt a névsorban Gothár Péter tv-rendező is. A Bereményiféle csapat produkciója, az Imre című tv-film szerint érdemes hasonló gondolkodású, szemléletű, ízlésű művészeknek összefogni és rendszeresen együtt dolgozni: az Imre az egyik legjobban sikerült magyar tv-film lett. Igaz, semmi köze ahhoz, amit tévéssablonjaink szerint jónak szoktunk mondani. Nem napi fogyasztásra való, nem véletlen, hogy bemutatását is késői időpontra tette a televízió. (De megismétlik szombaton, a második műsorban.) (...)" - részlet Virág F. Éva Tolna megyei Népújság március 27.

"Bereményi Géza figurái rendhagyó természetességgel; lépnek át regényből Cseh Tamás sanzonjaiba, onnan a színpadra, vagy filmbe Vetró Irén, Poremba Béla, Ida, Mari, Skultéti, Fáskerty kibe járnak az életünkben. Most éppen a Gothár Péter rendezte Imre című tévéfilm hozott elénk közülük ismét néhányat A fiatal író Legendárium című könyvének egyik fejezetét dolgozta forgatókönyvvé. Korábban is együttműködtek Gothárral a Násznép című tévéfilmben, akkor is, most is. Pogány Judit játszott egy kulcsfigurát. De aki bizonyos hangulati egyezésekben a Veri az ördög a feleségét című filmet asszociálja, az sem téved: András Ferenc sikeres mozifilmjének forgatókönyvét Bereményi és Kertész Ákos írta. Így azután még az sem jár messze az igazságtól, aki úgy gondolja, hogy egy-egy mondat erősen emlékeztet Kertész Névnap című művének egy-egy kijelentésére. Ilyen bonyolult az alkotói folyamat, s ilyen bonyolultak látszólagos egyszerűségük ellenére is Bereményi Géza írásai. (...) Látszólag nem történik semmi ebben a filmben. De emberi jellemek sejlenek föl, bonyolult egymáshoz való viszonyokra látunk hirtelen, és mindenki önmaga karakterének megfelelően cselekszik Gothár Péter alkotásában. Miklós, az apa a vonaton kikezd egy újabb nővel, <> nem ért semmit abból, ami korábban történt, Eszter a sarkára áll, Poremba összecsuklik, Jeszenszky áskálódik, és folytathatnánk még. Ha ilyen értelemben beszélek a tévéfilmről, akkor azt kell mondanom: az élet egy szeletére villant az a reflektor, amelyet ki és bekapcsolgatva világítja meg a szereplők arcát a vidéki fényképész." - részletek, L.L. , Somogyi Néplap, március 25.

Március 24. 21.40 Zenés TV Színház - Leoncavallo : Bajazzók, tv-opera bemutatója. Dramaturg: Bánki László, vezető - operatőr: Zádori Ferenc, rendezte: Fehér György, szereplők: Kelen Péter, Sass Sylvia, Melis György, Berkes János, Miller Lajos, Kovács Péter, Moldvay József.

" Igaza lenne az idei veszprémi tévéfesztivál szakmai fórumát bevezető fejtegetésnek, amely szerint <> Megállapításnak, ténynek, vagy elérendő célnak, kívánságnak tekinthető a tervezett előadásnak a címe? Majd eldöntik a meghívottak, ha egyáltalán eldönthető, ha tudják. A televízió műsorainak közönségfogadtatásáról közölt adatok szerint az operaközvetítések nem tartoznak a legnépszerűbb adások közé. Még az úgynevezett komolyzenei műsorok között sem! A felszabadulás utáni kulturális kibontakozás éveiben, amikor a tömegeket be akarták vinni <>, az operában látták a legnagyobb fantáziát. A Gördülő opera létrehozásától remélték, hogy tíz és százezrek találnak rá segítségével az <> kultúrára, növelik majd később a hangverseny látogatók táborát, csinál kedvet a közös énekléshez, a zeneirodalom alaposabb tanulmányozásához. A látvány, a melódia, az izgalmas történet együttes hatása leköti így gondolták a kevésbé fogékonyakat, az efféle élményekben gyakorlatlanokat; egyszerre szól a szemhez, a fülhöz. Természetes, hogy amikor a "tévéopera" szinte minden magyar családhoz begördült, amikor már házhoz megy, újra fölbukkannak ezek a többnyire megalapozott érvek, újra föléled, fölerősödik az a szándék, hogy az operával együtt megkedveltessék a szimfóniákat, a kamarakoncerteket, a művelődéspolitikai törekvéseket. A túlzott várakozás mindig megcsalatkoztatja az embert, (csodák nincsenek!), de bizonyos, hogy okkal számolnak a nagyszerű zenés, műfaj közönségcsalogató, igénycsiholó képességével. . A nagy, a klasszikus operák különösen színesben mutatnak jól, gyönyörködtetnek. Csakhogy, a modern operairodalomban egyre kevesebb a megszokott eszközökkel, külsőségekkel ható mű. Az új, a szokatlan elfogadtatása legalább ennyire feladata legnagyobb kulturális intézményünknek mert az is a tévé , mint a közművelődés, az ízlésfejlesztés támogatása. A szombaton este sugárzott operaközvetítés az <<áthidaló>>, a leegyszerűsítve kétfélének mondott igényt egyszerre szolgáló (legalábbis egyik ellen sem dolgozó), megoldás szép példája volt. Leoncavallo Bajazzók című drámája is sugallta ezt a stílust. Az élethűség követelménye kizárta az öncélú, a túlzottan dekoratív, a külsőségekben elvesző látvány elsőségét, azt, hogy a zene elé tolakodjon a látvány. Megkívánta ugyanakkor az emberi érzelmek, magatartások naturális ábrázolását. Fehér György, a talán legtévészerűbb tévérendezőnk sajátos stílusban vitt képernyőre klasszikusokat. 1975ben a III. Richárd rendezéséért, a következő esztendőben a Volpone <> kapott Veszprémben fődíjat, ugyanekkor vette át Edelényi Jánossal együtt <> díját A bűvös szekrény megalkotásáért. Leoncavallo remekét egy jó krimi izgalmával nézhették, hallhatták az operaközvetítésre máskor talán kézlegyintéssel reagálók. A kemény, tömör, sok közelképét alkalmazó stílus, a többnyire fekete háttérből kifehérlő, vagy a környezetbe belesimuló alakok szigorúsága oldotta a véres dráma és a, <> melódia zavaró harmóniáját. A feszes ritmus jól kihozta a szereplőkben dúló szenvedélyeket. (...) Ez a műsor jó példa arra, hogy az opera népszerűsítéséért mit tehet a televízió. - részlet .H. N. Petőfi Népe, március 27.

"(...) Kár, hogy a szombaton este bemutatott tévéfilmváltozat alkotóinak egyik réteg felszínre hozása sem sikerült igazán, annak ellenére, hogy Lukács Ervin karmester és Fehér György rendező nyilván éppen a pszichológiai hitelességért nem a színházainkból ismert <> változatot vette elő, hanem teljes terjedelmükben <> a cselekménybe Nedda és Arlecchino, majd Nedda és Tonio dramaturgiailag igen fontos második felvonásbeli jeleneteit is. A kudarc oka két hatalmas szereposztási tévedés volt. A feltűnőbb bármilyen furcsa az, hogy Nedda szerepét Sass Sylviára osztották. Nem kétséges ugyan, hogy fiatal művésznőnk, ha csupán a hangszépségét és a hangterjedelmet vesszük figyelembe, ott van a világ első tucatnyi drámai koloratúrszopránja közt. De az is aligha vitatható, hogy ő és Nedda nem egy vérből származnak. Ezt bizonyította a nevezetes madárdal erőszakos sötétítésekkel, hivalkodó ťmanírokkalŤ megtűzdelt előadása, s a finálé. Canio szerepét Kelen Péter játszotta. Csupán életkorán múlott, hogy az öregedő férj tragédiáját ragyogó, színészi képességei ellenére nem tudta elhitetni, sőt gyönyörű, de lírai színezetű hangja sem volt képes megbirkózni az iszonyatosan nehéz feladattal. (...)" Részlet, L.A. Somogyi Néplap, március 27.

" (...) Leoncavallo művét ugyanaz a rendező, FEHÉR GYÖRGY rendezte, mint A bűvös szekrényt. És ezúttal is ugyanazzal a módszerrel dolgozott:
szakított a hagyományok, és sajátosan újrafogalmazta a művet. Mi az oka, hogy ezúttal szegényesebbre sikerült a munkája? Talán abban kereshetnénk:
eltűnt belőle a komédiások vidám világa. Nedda tudatosan csábító asszony lett, akinek szerelme is csupán eszköz. Canio gőgös fiatalemberré változott, aki
szinte az első perctől kezdve élvezi (mintha shakespearei tragédia hőse lenne) majdani gyilkos szerepét. Ez az önkényes rendezői elképzelés Fehér György korábbi erényeit rutinná merevítette. (...) "- részlet Mátai Györgyi Népszava, március 27.

Március 25. 20.10 G.B. Show: Szent Johanna, dráma közvetítése a Vígszínházból, felvételről.
Március 27. 20.50 Látogatóban Benke Valériánál. Szerkesztő: Kolek Vera, riporter: Horvát János, rendezte: Kígyós Sándor. Az eredetileg A HÉT riportnak tervezett műsorhoz március elején adta belegyezését az MSZMP Politikai Bizottsága. Március 6.án ülésezett az MSZMP Politikai Bizottsága a jegyzőkönyv szerint, Grósz Károly javaslata alapján engedélyezte, hogy "Benke Valéria elvtársnő adjon interjút a Televízió részére KB agitációs és Propaganda Osztályának javaslata. A Politikai Bizottság hozzájárul, hogy Benke Valéria elvtársnő a differenciálás - társadalmi egyenlőség témakörében - adjon interjút a Televízió <> című műsora részére. Magyar Országos Levéltár - 288f 5/767 öe. MSZMP KB Politikai Bizottság.
"Látogatóban. Benke Valériához, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjához, a Társadalmi Szemle főszerkesztőjéhez látogatott el a televízió kedden este, akivel Horvát János a gazdasági életünk soron levő tennivalóiról, meg annak gondjairól beszélgetett. A legfontosabb feladat manapság : hallhattuk megvédeni Magyarországot a Világgazdaság viharos változásaitól. Eddig sikerült is elkerülni a megrázkódtatásokat, ám ahhoz, hogy ilyesmi a jövőben se fenyegessen, alkalmazkodó képesebbé kell fejleszteni a vállalatainkat. A támogatásnak, is ezt kell szolgálnia mind a beruházásokat, mind pedig a béreket illetően. Ez utóbbiakról különben igen részletesen szólt, a nyilatkozó, s általános gondként említette a javadalmazásban megnyilvánuló kiegyenlítődést. Ezen föltétlenül változtatni kell, mert manapság nagyon kicsik a bérkülönbségek, s a jó munka így nem kapja meg az érte járó jutalmat. Találóan jegyezte meg, hogy a feszültség mindig borzongat, de hát enélkül nincs mozgás, főképpen a termelésben nincs. Bátrabban kell vállalkozni; merészebben tervezni s dönteni (...)" - részlet Akácz László, Pest megyei Hírlap, március 30.
"BENKE VALÉRIÁNÁL voltunk látogatóban tegnap este mi, tévénézők. Illetve Személyes valóságában csak Horvát János riporter (és a stáb) volt a Politikai Bizottság tagjának, a Társadalmi Szemle szerkesztő bizottsága elnökének vendége, de kettőjük beszélgetése annyira .nélkülözött mindenfajta hivatalosságot és protokollt, hogy időnként szinte kedvünk támadt beleszólni; nyomatékosabbá tenni vagy éppen megkérdőjelezni egyegy állítást, amint az alényegben egyetértők, de a részletkérdésekben azért jóízűen vitatkozók között szokás.
A nézők érdeklődése stílusbeli okokkal mégsem magyarázható, annak fölkeltésében a beszélgetés tárgyának lehetett elsődleges , szerepe. Mert <> és a mi gazdaságunk ehhez képest kevés rugalmasságot eláruló változási törekvéseiről mondta el véleményét a házigazda, de nem valamiféle elvont közgazdasági megközelítésből, hanem nagyon is gyakorlatiasan, jogos aggodalmakat megfogalmazva illetve cáfolva alaptalan félelmeket. (...)" részlet , Kéri Tamás Népszava, március 28.

Március 28. 20.30 Tesánszky Józsi Jenő: Bűnügy, lélekelemzéssel, tv-játék bemutatója. Dramaturg: Shultze Éva, vezető operatőr: Bornyi Gyula, rendezte: Nemere László. Szereplők: Bánsági Ildikó, Lukács Sándor, Bende László, Farkas Antal, Karády Judit, Kautzky József, Sinkovits Mariann, Tándor Lajos.
2.műsor - Ketten. A pécsi körzeti stúdió műsora. Balett Kodály Zoltán Cselló szólószonáta című művére. Koreográfus: Eck T. Imre. Szerkesztő: Bükkösdi László, vezető - operatőr: Bárány György, rendező: Bednai Nándor. Táncolták: Hetényi János és Bretus Mária
Ezen a napon
Megyeri Károly Feljegyzést küld Nagy Richárdnak a Török Televízióval kapcsolatban.
" Boros Róbert elvtárs - a Kulturális Minisztérium főosztályvezetője - szóban tájékoztatott Pozsgay miniszter elvtárs törökországi tárgyalásainak televíziós vonatkozásáról. Lényege: a török kulturális miniszter kívánatosnak tartaná a szocialista televíziók műsorainak felhasználását, mert ez az Ecevit kormányt segítené. De a Török Televízió tevékenységébe senki nem tud beavatkozni, mert a Parlament irányítása alatt áll. A Török Televízió szegény, ezért koprodukciót vállalni nem tud. Ugyanakkor: követségünk néhány magyar kisfilmet ajánlott fel sugárzásra - ajándékként. Ezt a Török televízió nem fogadta el azzal, hogy ők gondoskodnak megfelelő filmek sugárzásáról. Boros elvtárs álláspontja - követségünknek jó a kapcsolata Ecevittel, szorgalmazzuk a Török televízió elnökének meghívását. " Magyar Országos Levéltér XXVI A - 9 (77.doboz) MTV íratok.
Áprilisban a Hungarofilm -nél tárgyaló török Tv küldöttség jelentkezett be, Gellért Endrénél a Film és Koprodukciós osztályon. a küldöttség tagjai: Tarcan Gönenz, elnökhelyettes, Faruk Bayhan filmosztályvezető, Türker Attakan szinkronrendező. Magyar Országos Levéltér XXVI A - 9 (77.doboz) MTV íratok

Március 29. 20.00 Újabb külpolitikai FÓRUM műsor került a képernyőre.
Március 30. A Magyar Televízió Szerkesztő Bizottsága elfogadta a "Béke program" szovjetmagyar közös űrrepülés 1979 évre vonatkozó műsorjavaslat csomagját. (A közös űrrepülésre egy évvel később került csak sor lásd 79 májusánál az okokat).

Április

Április 1. 21.15 Munkácsi Miklós: Végkiárusítás, tv-film bemutatója. Televízióra írta és rendezte: András Ferenc, dramaturg: Szántó Erika, operatőr: Haraszti Zsolt, szereplők: Margittay Ági, Borbáth Júlia, Héjja Sándor, Kiss Mari, Bács Ferenc, Dózsa László, Hunyadkürty István, Kárpáthi Magda, Stattner Ottó, Szakácsi Sándor, Sarlai Imre, Albert Ferenc, Erdőcs István, Grósz Sándor, Lengyel Csaba, Menyhért Mariann, Simon Jenő.

"Amióta Fellini elkészítette az Országútont, nemigen hihette bárki is, hogy mindarról a társadalmon kívüliségről, amiről a film vándorló vásárosmutatványosainak példája szólt, más vásárosok sorsával beszélni mer bárki is. És most inert beszélni mégis egy tévéfilm, András Ferenc munkája. Renden, közösségeken, szokásos vagy hagyományos életformákon kívül maradt emberekről mesélt szorongató drámaisággal a Végkiárusítás, című tévéfilm amely nemcsak témájával, de ridegen realista stílusával is gyakran idézhette fel az, immár klasszikusnak számító Fellini film emlékét. És, hogy a párhuzam e két mű között még tökéletesebb legyen, nagy bátorsággal, a Gelsominát játszó Masinához külsejével, játékmodorával módfelett hasonlatos színészt állított középpontjába a rendező filmjének, Margittay Ágit. A néző figyelmébe ajánlott filmemlékek azonban egyre inkább úgy tetszik fiatal rendezők munkáiban arra jók csupán, hogy elődök, tanítók, kedvelt stílusok előtt tisztelegvén, azokat szabadon felhasználván, oly kötetlenül játsszék a rendező a tanultaktól meglehetősen távol eső legjelenebb jelenével, ahogyan kedve, azaz valóságvallató szándéka diktálja. Ekként bánt szinte az egész filmtörténet szürrealista fejezetével az elmúlt héten bemutatott Gothár Péter film. Az Imre, így dolgozta fel saját stílusával Fellini misztikus realizmusát András Ferenc a Végkiárusításban. Becsü1etesmódszer az övék: előzékenyen hangsúlyozzák munkáikban mindazt, ami a "nagyoktól" ellesett tudás, hogy azután szinte észrevétlenül sulykolják be a tudatokba mindazt, ami már saját teremtésük. András Ferenc saját teremtése pedig nem más, mint az, hogy Munkácsi Miklós, írásainak felhasználásával , a Felliniétől különböző, csak itt és most megismerhető és megérthető társadalmon kívüliekről szóljon, azaz a mi világunkról szóljon. Mert bármily iskolázott, és bármily leleményesen terelgetett is a figyelem, a külsőséges hasonlatosságoknál előbb-utóbb András Ferenc munkájának torokszorító jelenidejűsége válik fontosabbá. (...) Tragikus végű játék la Végkiárusítás. Ám szerzői oly tragédiát formálnak belőle, amely senkinek sem ad megnyugvást, feloldozást. Haraszti Zsolt operatőr aprólékosan naturális felvételei nem hagynak kétséget afelől, a kiárusítás üresen maradt helyszínén valódi szemétkupacok között poroszkál a szél, és valódi a sár is, amely odébb, a tragédiát elszenvedőkhöz tapad. (részletek) " írta Lőcsei Gabriella Magyar Nemzet 1979. április 3.

Április 3. 18.15 Radványi Zoltán szerkesztő, Kovalik Károly riporter Király Ottó operatőr Mata János rendező, " Bázis a Duna partján" című dokumentumfilmjét láthatták a nézők. A film Százhalombattán készült, az alig 10 éves város sok felöl érkezett lakóit mutatja be, a filmben szereplők egy valamiben azonosak, mindannyian munkásőrök.

Április 4. Az ünnepnaptól újabb lépés a tévéműsor teljes "színesedése" felé: színes a tv-híradó, amely a vasárnap esti politikai magazinnal, A Héttel együtt ez alkalomból újonnan berendezett stúdiót kap, a IIIast. ( A TV Híradó előző napi adásában bemutatta nézőknek az új stúdiót és a műszaki egységeit.

" (...)Tizedik születésnapján új formában, s új színekben jelent meg A Hét. A színek alighanem még kevés örömet, de kevés gondot is okoznak e műsor nézőinek, a formai újdonságok, például a műsorvezetői pulpitus mögé vetített képek azonban annál többet. Mozgalmasabb, képszerűbb lesz ez újítások által remélhetőleg e műsornak az a terjedelmes része is, amely eddig jobbára látható rádióműsorrá tette csupán A Hetet s nem televíziós magazinná. A kommentárok, a stúdióbeszélgetések ezután tehát érthetőbbek, emlékezetesebbek, érdekesebbek lesznek. Ha csakugyan azok lesznek .. . Mert a háttérfotókkal lehet okosan politizálni és látványosan unatkoztatni is. Első alkalommal bizonyára a kezdeti technikai nehézségek miatt ez utóbbi történt a tizedik születésnapját ünneplő műsorral; a kontúrok mellett <> s meglehetősen semmitmondó képeket láthattunk a <> vált beszélgetők háta megett. (...)" írta Lőcsei Gabriella, Magyar Nemzet 1979. április 11.

A Magyar Televízió munkatársai közül Kende Márta rendezőt a Magyar Népköztársaság Érdemes Művésze címmel tüntetik ki. Karsai Lucia szerkesztő, Ráday Mihály operatőr és Szántó Erika dramaturg Balázs Béla díjat kap.

3.műsor: 20.20 Fejezetek Leninről, dokumentum - oratórium a Nemzeti Színház előadásának közvetítése, felvételről.

Április 5. 22.00 Radványi Dezső szerkesztő, Butskó György operatőr, Kígyós Sándor rendező dokumentumfilmjének az " Egy emigráns hagyatéka" , bemutatója. Major Róbert újságíró - közgazdászról, aki 1948ban hagyta el Magyarországot, harminc évig az USÁ ban élt, ekkor már Bécsben lakott.

Gyors egymásutánban nagy veszteségek érték a magyar tévénézőket: elhunyt Mesterházi Lajos író haláláról 5.én számolt be a TV Híradó, temetéséről 13.án, pár nap múlva Várkonyi Zoltán színészrendező is meghalt a TV híradó 19.én tudósított a temetéséről.

Április 6. 21.20 Zenés TV Színház: Lendvay Kamilló tévéoperája Sartre Tisztességtudó utcalányából. Dramaturg: Bánki László, zenei rendező: Beck László, vezető - operatőr: Darvas Máté, rendezte: Vámos László. Szereplők: Pászty Júlia, Gulyás Dénes, Gáti István, Polgár László, Csányi János, Kertész Tamás.

" (...) Miközben szakemberek és művészek az operaházi opera sorsa fölött aggodalmaskodnak, kivirul egy új műfaj, a tévéopera. Műfaji sajátja, hogy a képernyő számára íródik, afféle kamaradarab tehát inkább és nem <>. A bemutatkozási helyszín modernségéhez illőn pedig rendszerint modern témát dolgoz fel, modern zenei megoldásokkal. Lendvay Kamilló: A tisztességtudó utcalány című operája is operaszínpadokon modernnek számító történetet zenésít meg, az amerikai módra történő lélekidomitást. Ám újszerű ez a téma csakugyan a televízióban? Prózában elmondva, drámává fokozva nem hiszen számos mű beszélt már az <> legegyszerűbb és legrafináltabb formáiról is. A zene viszont előszöri hallásra úgy tetszik inkább dramaturgiai segédeszköz lett a Sartre darab operaváltozatában és nem a tartalom legfőbb kifejezője. Így végtére is A tisztességtudó utcalány című opera zenés színházi estnek tekinthető inkább Vámos László ízléses rendezésében, és két színészi talentumot is felmutató rendkívül tehetséges fiatal énekes, Pászthy Júlia és Polgár László előadásában , mint operai bemutatónak." - írta Lőcsei Gabriella, Magyar Nemzet 1979. április 11.

Április 7. 17.50 Emberek a tanyákon címmel indult dokumentumfilm sorozat. Szerkesztő - riporter Kapusi Imre, operatőr: Káplár Ferenc, rendezte: Korompai Márton.
"Kilencrészes tévésorozat. EMBEREK A TANYÁKON. Akaratlanul másként fog az ember olyan munkához, melyhez teljes létével kötődik. Nemcsak tanyán születtem, ott jártam iskolába is. Naponta öt kilométer gyaloglás az iskoláig és öt vissza. Villámló viharban és ragyogó napsütésben, pompázó tavaszban és pazarló őszben, vendégmarasztaló szurokfekete földben és kötésig érő hóban. Később ott tanítottam 1 8. osztályosokat egyediül, majd szociológusként a tanyavizsgálatot kaptam feladatul, így hát megörököltem a tanyát minden előnyével és hátrányával. Becslések szerint a tanyavilágban ma mintegy félmillió ember él. Sokan újraszülték, még többen eltemették. Melyiküknek van igaza? Külön-külön egyiküknek sem, de együtt mindannyiunknak. Más a tanya helyzete az úthoz közel és tőle távol. Más homoktengerben és megint csak más szurokfekete, kötött talajú földeken. Többféle kapcsolatot alakít ki a gazdálkodási forma is: a magán a szakszervezeti, a termelőszövetkezeti és az állami gazdasági tanyák természetesen különböznek egymástól. A sorozat nem kuriózumokat kíván felszínre hozni, a mai tanyákon élők helyzetét igyekszik be mutatni. Így került filmkockára az az út, a víz, a villany, az egészség ügy, mint ősidők óta felpanaszolt bajok forrása. Sikerült összegyűjteni. régi szokásokat s a szórakozás megannyi olyan formáját is, mely korábban a munkavégzéssel (pl. kukoricafosztással, kenderdörzsöléssel, lenszövéssel stb.) párosult. Szó lesz a nagyüzemi mezőgazdaság kialakítása nyomán adódott új helyzetről, amely a tanyai iskolák s következésképpen az ott tanító pedagógusok sorsát is érintette. Hallhatunk a tanyai emberek művelődéséről, és láthatunk jó kezdeményezéseket, amelyek a nagyüzemi mezőgazdasági szerkezetben például szolgálhatnak. "- írta Kapusi Imre, Rádió és Televízió Újság, 1979./14.

" (...) <> Már ezen is érdemes elgondolkozni. A tájékozottabb városi ember ismeretei e tárgyban talányba odáig terjedtek, hogy a tanya korszerűtlen, az elmaradott termelési és életmódot konzerváló, pusztulásra ítélt településforma. A tévésorozat sokrétűen, tárgyilagosan mutatja be, mit jelent a tanyán élni, hogyan találkoznak a régi hagyományok az új igényekkel és o lehetőségekkel. A sorozat dokumentum értékű híradás a mának és a jövőnek a tanyavilág sorsáról. Nemcsak fontos, hanem az eddig látottak alapján érdekes is a műsor. Olyan társadalmi, gazdasági, kulturális, egészségügyi kérdéseket világít meg, amelyekre nem is gondol az ember, amelyeket az érintett tanyasiak talán mindennapi életük velejáróiként fognak fel. ". -írta Vajk Vera, Népszava, 1979. április 24.

Április 14. 20.05. A HÓ nap, címmel új műsorral jelentkezett Komlós János, szerkesztő - rendező: Marton Frigyes.

"(...) KOMLÓS JÁNOS szombat este új szatirikus folyóiratot indított a tévében. Terjedelmét tekintve harminc perc, tehát körülbelül, nagyjából annyi, mint amikor az ember nekiesik és végigolvassa a Ludast. Mintha a robogó idő autójából, annak visszapillantó tükréből tekintene hátrafelé, az elmúlt eseményekre Komlós és azt mondaná: Emberek, figyeljünk már ide egy kicsit, ennyi furcsaság megesik manapság nálunk és a világban! És a néző nemcsak nevet, amikor a képek peregnek, gondolkozik is, netán érintve érezve magát, mérgelődik is. Hogy mást ne mondjak: itt van ez a parkolási história. Apró, de bosszantó jelenség annak, aki valahová menni akar, és épp ott állítja még, tessékeli el egy emberke, Azt mondja: ezt kell tennie. Azt már nem adja hozzá, mert csak az én agyamban kalimpál ez a mondat és rá a méreg: olykor bosszantóan nagyvonalúan vannak szabályozva a dolgok, olykor meg úgy túl vannak szabályozva, hogy az embernek ketté; áll a füle tőle. (...)" - Farkas András, Hevesi Népújság 1979. április 18.

"Ülök a tévé előtt és nézem a Hó című szatirikus műsort. Komlós János a műsor konferansziéja az asztala mögül néz engem. Illetőleg a kamerát nézi, de ez itt ugyanaz. Néz rám cinkos mosollyal, hogy mit szólok a Marton Frigyes által felolvasott Arany János vidézethez: <> Lehet, hogy az idézet tömörítve hangzott el már nem emlékszem pontosan , de nem ez a lényeg. Azon tépelődtem: mit várnak tőlem? A magam részéről tökéletesen egyetértek Arany Jánossal, de mire megy Komlós az én egyetértésemmel? Egy dobozból beszél kifelé; egy dobozból, amely a hírszolgálat talán legfontosabb eszköze. Nem az volna a természetes és főként célravezető , ha hátat fordítana és az én irányomból mondaná arrafelé? De nem, ő a hatást keltő szünetben énrám néz várakozva; minden kétséget kizáróan velem akarja tudatni, hogy <> .. .stb. Kérem, én ezt tudom! De mit tehetek én? Miért nekem mondja? Már egy hete ezen töprengek, s ma rájöttem miért. Teljesen igaza van. Én vagyok az tízmilliomod magammal , aki fönntartom a tévét és a rádiót, méregdrága telexgépeket vásárolok dollárért, nyomdákat működtetek, újságírók, riporterek hadát utaztatom külföldre-belföldre, hogy mindig, mindenről pontosan informáljanak. Amennyire vissza tudok emlékezni, sose bíztam meg senkit azzal, hogy a lelkinyugalmam érdekében vagy más okból, szelektálja számomra a hírekét. Ellenkezőleg. Mindenre szenvedélyesen kíváncsi vagyok, naponta odaülök sokmilliomod magammal a tévé elé, a rádió mellé, végigböngészem az újságokat, hogy tudjam: mi történik. Namármost: ha az információk nekem szólnak, s a hírközlés feltételeit is én teremtem meg - akkor kihez forduljon, ha nem hozzám? " - írta (halda) Élet és Irodalom, 1979 /23.

" (...) A hónap alatt műfaji megjelölésként az áll, hogy szatirikus folyóirat, ami ugyan nem zárja ki a derűs mulatságot, de semmiképpen sem ígér önfeledt kacagást. Sőt éppen problematikus, ellentmondásos jelenségek leleplezését ígéri. S éppen ezen a ponton a sokban másféle, a mélyebb, súlyosabb, tartalmasabb szatíra :
találkozik az egyszerű nevettetést célzó humorral. Csak éppen nem az arcon csattanó torták röptén, vagy elszabadult ősautók veszett száguldásán kell kacagnunk, hanem esztelen intézkedések elszabadult következményein, a maguk tehetetlensége folytán értelmetlenül gördülő események koppanásain. Komlós János nem az a fajta <>, aki fennkölt gőggel utasítja el a könnyedebb szórakoztatás fogásait, sőt nagyon is tudatosan elegyíti a fájdalmasan maró szatírát a kellemesebb, vidítóbb humorral, szándékosan oldja fel a kemény bírálatot derűs kedéllyel. Persze mindkettőhöz, a könnyed mulattatáshoz és a könyörtelen leleplezéshez is poénokra van szükség. S a poén, hogy visszatérjek a kiinduló párhuzamhoz, olyan, mint a fociban a gól. És nemcsak azért, mert a játék egy periódusának a végét jelenti, nemcsak azért, mert ez az, amiért az egész folyik, s nem is csak azért, mert ennek örül igazán a közönség, hanem abban is hasonlít a gól a poénhoz, hogy mindkettőhöz kelt egy góllövő csatár, de kell a jó lábra jövő labda is. De vannak apró rutinos gólok is, és vannak látványos, nagy alakítások, mint ahogyan vannak á nevettetésnek is jól bevált eszközei és vannak egyszeri, eredeti találatai. Az igazi futballista akkor is igyekszik a kapura törni, ha nem kap igazán jó labdákat, viszont jó labdát is csak annak lehet adni, aki sokat fut, igyekszik helyzetbe hozni magát. S mindezek A hónapra alkalmazva különösen fontosak. Egy havonta jelentkező műsor esetében korántsem biztos, hogy az éppen akkori valóság sok jó poén lehetőségét kínálja. Mert igaz ugyan, hogy a téma az utcán hever, hogy kifigurázásra, leleplezésre alkalmas jelenségek mindig vannak. A probléma azonban az, hogy ezek a jelenségek nem változnak túl gyorsan, legalábbis nem olyan gyorsan, ahogyan egy havonta jelentkező program igényelné. Igaz, hogy évforduló mánia és szemét mindig van, de olyan egyszeri jelenség, mint a hajszeszőrület, nem kínálkozik minden hónapban. A negyvenperces műsoridő viszont sok poént igényel Ebben egyébként alapvetően különbözik a szatíra a focitól: itt nem lehetséges gól nélküli döntetlen, a poén nélküli műsor nem nevezheti magát szatirikusnak. (...)" részlet, írta Zappe László, Népszabadság, 1979. július 7.

Április 15. 16.25 Szervusz, Szergej! Szórakoztató bohócműsor gyermekeknek. Közreműködött: Szergej Kurepov, Usztics Mátyás, Sós Lajos, Benkoczy Zoltán, Nagy Attila és Bergendy Együttes. Szerkesztő: Kremsier Edit, operatőr: Abonyi Antal, rendezte: Apró Attila. Kremsier Edit a gyermekosztály műsorainak talán már akkor is legismertebb szerkesztője. A Rádió és Televízió Újság 1979/15.számában Torday Alíz mutatta be őt az olvasóknak (részlet):

"Mindenkinek megvan a saját kora. Van, aki gyerekfejjel is kiszikkadt öreg, van, aki mindig gyerek marad. Rosszakarattal infantilisnak nevezik, de ez a "gyerekség" mégis csupa pozitív tulajdonságot hordoz: vidámságot, készséget a tréfára, játékra, fogékonyságot minden újra. Kremsier Edit sok száz gyermekműsor televíziós szerkesztője ilyen ember. Néhány évi kényszerű megszakítással közel húsz esztendeje gazdája a televíziós gyermekműsoroknak. De a gyermekekkel való kapcsolata még ennél is régebbi. Talán a saját gyerekkora nőtt hivatásává, foglalkozásává, hiszen a gyerekkor határán, tizenhat évesen lett ifivezető, majd magyar-történelem szakos tanár, később sokféle tévéműsor szerkesztője, kitalálója. Mert felsorolni is sok lenne megtöltené egy egész Rádióújságot az a sok műsor, amelyet először társszerkesztőként, aztán mindenesként, majd gondos szerkesztőként kitalált. Ma már saját csemetéiket ültetik a képernyő elé, akik az első Varázsszem (a kislány Hámori Ildikó vezette magazin) nézői voltak, vagy akik a Hétmérföldes kamera című úttörőhíradóból tájékozódtak,(...) vagy a Palettából kezdték tanulni, mi a szép. Ő volt a gazdája a Játsszunk bábszínházat! és a Fabula sorozatnak, dramaturgja Az utolsó padban című ifjúsági játékfilmnek amely fődíjat nyert Pozsonyban, a Prix Danube fesztiválon és ő a szervezője, program és propagandafelelőse a kőszegi gyermek-filmszemlének. Ennyi mindent létrehozni egyedül nem is lehet. Különösen nem lehet a televízió műfajában, csak megfelelő partnerekkel, játszótársakkal. (...) az embernek óriási szüksége van az érzékenységre, arra, hogy szavak nélküli kapcsolatba tudjon kerülni a többiekkel. Különös szüksége van erre a gyerekműsorok szerkesztőjének, hisz a gyerekek oly érzékenyek. És hogy megváltoztak! Tíz évvel ezelőtt egészen másképp kellett hozzájuk szólni, mint ma. Számomra legfontosabb feladat a naprakészség az állandó kommunikáció a társadalmi közeggel, amelyben benne élünk, felnőttek és gyerekek. Így maradhat az ember "korszerű". Az érzékenység persze sebezhetővé is tesz, de erőt is ad: sebezni is tud az ember, harcolni is, a jónak tartott ügy érdekében. Vagyunk néhányan felnőttek, "játszótársak", akik felelősnek érezzük magunkat azért, hogy felkészítsük gyerekeket arra, amit majd később nagybetűs Életnek neveznek. Itt van például Szergej. Szergej Kurepov, a Magyarországon élő fiatal bohóc, akinek segítségével most Szabó Attila rendezővel, Romhányi József szövegíróval igazi szórakoztató műsort készítünk elő. 25 perces bohóctréfák ezek. Az első a Pofonok amelyeket a szegény bohócnak el kell szenvednie , második A balek aki mindig szenved, ártatlanul és pórul jár. Hogy ez több mint bohóctréfa? Igaz, így akartuk. Mert gondolatok nélkül nem lehet igazi a szórakozás sem."
Kresier Edit egészen a halálig készített gyermekműsorokat. 2011. május 31.én a Balalton felé tartott, amikor az autópályán - vétlen autóvezetőként - balesetben elhunyt.

20.05 Mesterházi Lajos: Zebegényiek, tvfilm bemutatója. Dramaturg: Deme Gábor, operatőr: Márk Iván, rendezte: Zsurzs Éva. Szereplők: Páger Antal, komlós Juci, Kozák András, Szemes Mari, Márkus László, Sunyovszky Szilvia, Egri István, Udvaros Dorottya, Paudits Béla, Tímár Béla, Fónay Márta, Bakó Márta, Czigány Judit, Dömsödi János, Faragó József, Fonyó József, Földessy Margit, Galgóczy Imre, Győri Ilona, Harsányi János, Horkai János, Kalódzy György, Kollár Béla, Kun Tibor, Lang györgyi, Majláth Mária, Mezei Lajos, Miklósy Judit, Nedelkovits Antal, Némethy Ferenc, Sarlai Imre, Sárosi Gábor, Sóos László, Sudár István, Szabó Imre, Szatmári István, Vajda Viola, Vámos Ilona, Virág Kis Ferenc.

" (...) A Zebegényiek, a témát tekintve azoknak az elbeszéléseknek rokona, amelyekben a mélyen elkötelezett, de a társadalmi .problémákat, ellentmondásosságokat nyugtalanul érzékelő író felelősen és jobbító hittel adott látleleteket Ennek a tévéfilmnek a megítéléséhez értékeléséhez azonban nemigen lehet az esztétika mércéit használni. Ha megpróbálnánk, körülbelül olyan nehéz helyzetbe kerülnénk, mintha egy kabarétréfáról kérnének tőlünk műbírálatot. Nem tudhatni pontosan, mennyi a szerepe ebben a forgatókönyvnek, mennyi ZSURZS ÉVA rendezésének. Ami bizonyosnak látszik: 1. Mesterházi Lajos ismét élő, eléggé nyugtalanító társadalmi ellentmondást vett észre (a munkamegosztás rendjének, a társadalom szervezettségének tökéletlenségeit), amelynek azonban nem találta megfelelő irodalmi kifejezéseit. AZ ötlet, amellyel a szellemi értékeket teremtő elméleti matematikust elküldi egy szippantókocsi kezelőjének, arra nem alkalmas, hogy valós gondjaink feltárásában tudatosításában segítsen, hogy a választott írói témát hatásosan értékesen közvetítse. .Arra igeri; hogy bagatellizálja az író; szándékkal ellentétesen. , Zsurzs Éva, a rangos, tapasztalt tévérendező sem talált ezúttal A közvetítés megfelelő formáját. A filmben A történések, az események helyét a <> ZSURZS KATI foglalta el, a tévéidegen keretbe, közegbe került mondandó nem is jött át a képernyőn, nem érte el közönségét. 3. Mindezekért nagyon kár; hiszen, bár elszomorítóan kevés az úgynevezett mai témájú tévémű, aligha engedhető meg, hogy visszaélve a közönség nyilvánvaló igényével a sikerületlenek is elénk kerüljenek. " S. E. Dél-Magyarország, 1979. április 18.

Április 17. 21.50 Az ausztriai Burgenlandban élő magyarokról készítettek dokumentumfilmet Radványi Dezső szerkesztő, Butskó György operatőr és Kígyós Sándor rendező, ennek volt a bemutatója ezen a napon "Magyarok a szomszédos Ausztriában" - címmel.
"Meglepetés volt a tegnap késő este vetített Magyarok a szomszédos Ausztriában: című dokumentumfilm. Kígyós Sándor rendező, Radványi Dezső szerkesztő és Butskó György operatőr témája mindenekelőtt azért volt meglepetés, mert amiről tudósított', arról kevesen tudnak valamit is ... Ha külföldön élő magyarokról esik szó, a köztudatban rendszerint kétféle azonosítás lép működésbe. Vagy az utóbbi negyvenötven évben valamelyik nyugati országba szórványosan elszármazottakra gondolunk, vagy a szomszédos országokban élő magyar nemzetiségre. És bár szomszédos ország Ausztria is, a burgenlandi <<őslakó
magyarokról>>, tehát egy nemzeti kisebbségként kint élő csoportról szóló film, éppen a köztudat egyoldalúsága miatt, most fölfedezés volt a televízióban. A
kép, ami elénk került, alapos és tárgyszerű volt, elkészítésében szociográfiai igényesség érződött. A műsoridő ugyan határt szab annak, hogy mi és mennyi
kerülhet a sokféle közölnivalóból egyetlen adásba, a film jó érzékkel vegyítette a fontosat az érdekessel, színesen és figyelemmegragadóan hozta elénk a burgenlandi magyar közösséget. Különösen érdekes volt megfigyelni, hogyan élnek egymás mellett a különböző nemzedékek, a fiatalok mennyit vesznek át és tartanak meg az apák generációjának magyarságtudatából; s mennyiben zárt, illetve nyitott ez a közösség. Talán banálisnak tűnik, de mindezt végignézve nemcsak a burgenlandi nemzetiségről tudtunk meg sok mindent. Valami hasonló történt, mint amit átél az ember egy-egy külföldi utazás ajkalmával. Az is
meretlennel ismerkedve. Egy kicsit magunkhoz is közelebb kerülünk; mások gondolatkörébe és sorsába bekapcsolódva, a magunk belső tájainak homályos
zugaiba is esik egy-egy pillantás." -írta (bársony), Esti Hírlap, 1979. április 18.

" (... ) A dokumentumfilmek kedvelői nem panaszkodhattak az elmúlt héten, több érdekes tárnát feldolgozó filmdokumentum is szerepelt a televízió fő műsorán. Radványi Dezső, Butskó György és Kígyós Sándor az Ausztriában élő magyar nemzetiségiek életét mutatta be Magyarok a szomszédos Ausztriában,című filmben. A külföldön élő magyarok sorsa eléggé gyakori gondja a Magyar Televíziónak, akár úgy, hogy sikeres honfitársakat szólaltatnak meg a kamerák előtt, akár úgy, hogy az odakünt kisiklott életűek (példájával üzennek az itthoni meggondolatlanoknak tanakodóknak. Mindkét fajta bemutatása a Nyugaton élő magyarságnak, nyíltan, vagy burkoltan, pedagógiai és politikai célokat szolgái. Ezúttal azonban pusztán a tárgyilagos ismeretközlés volt a film forgatóinak az elsődleges célja. Nem kívántak sem többet, sem kevesebbet, mint bemutatni, miként ragaszkodnak anyanyelvükhöz, nemzeti' kultúránkhoz a történelmi megosztás következtében más nyelvi közegbe, más kultúrába : telepített honfitársaink. E ragaszkodás kommentárok nélküli bemutatása persze végül is felért másfajta filmek nevelési szándékával: a hazaszeretet embert edző erejére figyelmeztetett. (...)" - írta Lőcsei Gabriella, Magyar Nemzet, 1979. április 25.

Április 19. 2. műsor - 20.00 Dosztojevszkij: Szegény emberek, közvetítés a Radnóti Miklós Színpadról, felvételről.

Április 21. 20.05 Illés Endre: Spanyol Izabella, dráma közvetítése a Madách Színházból, felvételről.

Április 26. Televíziós egyezményt írta alá Megyeri Károly az MTV elnökhelyettese és Dr. Milos Marko a pozsonyi TV igazgatója. KÉP

Április 27. 17.25 Kígyópuszta, 381. sz. tanya, címmel sugározta a televízió a Szegedi Körzeti Stúdió dokumentumfilmjét Hegyi Veronikáról, aki ott telepedett le és rendezte be fazekas műhelyét. Szerkesztő: Király Zoltán, rendező - operatőr: Rozsnyai Aladár.

Április 28. 21.35 Ismét jelentkezik a Nyitott könyv, Sinkó Ervin: Optimisták bemutatásával. Rendezte: Szurdi Miklós, vezető operatőr:_Szalai András.

Május

Az OIRT Várnában tartja közgyűlését és adminisztratív tanácsának ülését. Az esemény magyar vonatkozású érdekessége: az adminisztratív tanács elnökévé Tömpe Istvánt, az Állami Rádió és Televízió Bizottság elnökét választják. Döntés születik, hogy a legközelebbi OIRT közgyűlés Budapesten lesz 1981ben.

Együttműködési munkatervet ír alá Nagy Richárd, a Magyar Televízió elnöke és Pekka Silvola, a Finn Rádió és Televízió elnökhelyettese.

Chrudinák Alajos és a rádiós Szél Júlia SZOT-díjat kap.

Május 1. 07.55 Kapcsoljuk Moszkvát, közvetítés a Vörös térről, a dolgozók Május 1.i felvonulásáról. Kádár János az MSZMP KB első titkára bizonyára ezen a napon is elővette, a Szovjetunióban kapott kis tv készülékét, a szekrényből. Sándor György korábbi műsorigazgatótól tudom, neki egyszer személyesen mesélte Kádár , hogy május 1.én és November 7. én elő szokta venni a kis tv készüléket a szekrényéből, hogy a közvetítés első 10 percét megnézze. (Ismert, hogy nem nézett különben televíziót.) Csak az érdekelte, hogy a Lenin Mauzóleum mellvédjére milyen sorrendben vonulnak ki a politikusok. Kíváncsisága erre szorítkozott, vagyis vane bármi változás a szovjet politikai hierarchiában.

09.00 - 13 .00 között az MTV élő körkapcsolásos közvetítést adott a budapesti, kecskeméti, szekszárdi ünnepségekről, felvonulásokról. A budapesti közvetítés közben 11.oo óra tájban Kádár János élő nyilatkozatott adott - kérdésekre válaszolva. Az MTV természetesen jó előre egyeztette a kérdéseket, sőt kiegészítette egy kéréssel is, mivel 20.00 -tól az Önök kérték, műsora Felvonulók kérték címmel került adásba. Ezt jól bizonyítja a Magyar Országos Levéltárban található korabeli
Megyeri Károly elnökhelyettestől származó levél, amit Katonai István osztályvezetőhöz intézett az MSZMP KB Irodája vezetőjének (1979. április 20.):
"Kedves Katona elvtárs!
Május 1.én, a Kádár elvtárssal készítendő interjúval kapcsolatban elképzelésünk, javaslatunk a következő:
Bevezetőmben arra kérem majd Kádár elvtársat, hogy a hagyományokhoz híven, ezen a szép ünnepen, szóljon a rádióhallgatók és a televíziónézők millióihoz.
Miután Kádár elvtárs ennek a kérésnek eleget tesz, elmondom, hogy aznap este a Televízió a felvonulók kívánsága alapján állítja össze műsorát. Szívesen teljesítenénk e műsorban Kádár elvtárs kívánságát is.
Kérjük, hogy Kádár elvtárs a Nemzetközi Gyermekév apropójából - néhány indokló mondat kíséretében - a gyermekek köszöntését kérje, javasolja.
Ez tehát két kérdésre épülő egyetlen interjú, amelyet élőben közvetít a Rádió és a Televízió, május 1.én 11 óra előtt egy - két perccel. Az esti kívánságműsorban pedig, csak az interjú második kérdésére adott válaszát sugározzuk, majd a Rádió gyermekkórusának új felvételeiből adunk részleteket (...)" ."- Magyar Országos Levéltár XXVI - A 9. 78doboz. MTV iratok.

" Az időjárás sem kedvezett az ünnepi megmozdulásoknak. Sok olyan program, látványosság vált szürkébbé, amelyhez a napfény, az évszaknak az a bizonyos túláradása szükséges. Ilyenkor a résztvevő is, a néző is jobban odafigyel arra, amit az emberek szavakban, az arcukon fejeznek ki. A látványos, az egész ország hangulatát felmutató budapesti seregszemle azt az atmoszférát mutatta fel, amelyet Kádár János nyilatkozata is rögzített a tévének és a rádiónak adott interjújában. A hétköznap gondjait tennivalóit az eredmények emlegetése közben is jelenlévőnek érezték a riportalanyok, a felvonulás jókedvű hömpölygéséből kilépve a munkások ilyen vagy olyan rangban, beosztásban felelős vezetők is, akik a büszkeségre okot adó eredményekről számoltak be. A tévé székházában szűkebb házi ünnepségen látta vendégül Vértessy Sándor az egész szemle központi riportere az ünnep alkalmából kitüntetett vendégeket. És itt három művész is Bánffy György, Reich Károly és Kende Márta vallottak arról, mi is munkájuk célja. Bánffy nagy Shakespeare hősök megmintázása után évek óta <> folytat, mert úgy érzi: a mai deheroizálási divatban szükséges felmutatni az egészséges jellemeket, az előrevivő gondolatokat, a szellem és a tiszta nyelv erejével biztatni az embereket a szépre, a jóra és a magasabb értékre. A szemle az esti főműsorban mintegy folytatódott, a felvonulóknak adott kívánságműsorral. A kívánságok közé itt is beszüremkedett a szatirikus jókedv, hiszen a Parabolában Árkus József hazai témákat, hazai májusokat bemutató képsorai önmagunk egykori színét is, fonákját is elmondta megmutatta. A Mária Terézia Kaunitz jelenetben pedig Várady Hédi és Körmendi János a paródia, a humor nyilait lődözték azokra, akik a lóról nem akarnak leszállni. A szemle szemléje nem lenne teljes, ha nem említenénk meg a moszkvai Vörös téri felvonulás kezdő képsorát. A katonák egyszál fegyverrel a kezükben olyan látványos és szemet kápráztató "balettet" mutattak be, amit eddig még nem láttunk. Óhatatlanul feltolakszik bennünk a gondolat: mennyi erő, szépség és művészt érték van a fiatalságban! És ezt is meg tudják tanulni. Ha béke van." - írta Farkas András, Hevesi Népújság, 1979. május 3.

Május 2.

17.55 Staféta Tíz perc ifjúság. Tízperces portrésorozat indul, felelős szerkesztő: Pomezsánszki György.
A korabeli MTI Hír: (bb. 5. staféta a tvben a rólunk van szó uj periódusa) i/kj/rj bc hgy 1979. április 28. " Staféta címmel portrésorozatból álló műsort sugároz új programként májustól a Magyar Televízió, a tíz perces összeállításokban olyan embereket mutat be, akik közül egyik folytatja apjának, mesterének tevékenységét, vagy sikerre vitte azt, amivel elődje eredménytelenül próbálkozott, s egyúttal képet ad a műsor a magyar Ifjúság különböző rétegeihez tartozó fiatalok törekvéseiről is, az első adásban május 2án, szerdán Növényi Norbert nehézsúlyú birkózóval ismerkedhetnek meg a nézők, akinek édesapja is híres sportoló volt az ötvenes években, a műsorban apa és fia ismerteti életútját, közös sportágukat, terveiket, a sorozat további adásainak előkészítéséhez a szerkesztők várják a nézők javaslatait, kit tartanak érdemesnek arra, hogy bemutatkozzék az ország nyilvánossága előtt. (...) " /mti/

21.50 D. Fehér Zsuzsa által szerkesztett Művészeti Magazinban nagy riportban mutatták be az Ybl Miklós tervezte Margitfürdő helyén épült új gyógyszállodát a margitszigeti Hotel Termált. A műsor vezető - operatőre Szilágyi Virgil, rendezője Eck T. Imre volt.

Május 3. 21.45 Új -hanglemezek. Vivaldi: L Olimpiade , opera - keresztmetszet. Magyarországi ősbemutatónak számított Vivaldi L'Olimpiade című operájának tévébemutatása, mely a Hanglemezgyártó Vállalat gondozásában 1968ban a világon először megjelent olasz nyelvű operalemez nyomán készült.

Titkosan szerveződik a Magyar Televízióban a szovjet - magyar űrrepülés televíziós közvetítéseinek előkészítése, és az előzetes anyagok programba állítása. 1979. május 3.án Megyeri Károly elnökhelyettes megküldi az Agitációs és Propaganda Osztály helyettes vezetőjének Ritter Tibornak a Békeprogram indító adásának forgatókönyv vázlatát javaslatként.
Részletek:
1.adás megszakítása és a rövidített TASSZ közlemény (életrajzi adatok nélkül) beolvasása Budapestről. Kb 1 perc
2.Kapcsolás Bajkonurba indulás előtti előkészületek és az indulás, interjú a két induló űrhajóssal - a magyar fiúval magyar nyelven. 5 perc
3.Kapcsolás a repülésirányító központba leválások közvetítése kb 5 perc
4.Interjú Leonovval az irányító központbab , és itt megszólaltatva a magyar tartalék űrhajóst kb 58 perc
Kapcsolás Budapestre ahonnan a két repülő űrhajosokról korábban készített portréfilmek sugárzása kb 65 perc 288.ff22/1979/34. öe. APO a Közös Szovjet - magyar űrrepüléssel kapcsolatos anyagok

Május 4. 20.00 Az Országos vers és prózamondó versenyt ötödik alkalommal rendezték meg a mikrofonok és a kamerák előtt elsősorban Radnóti Miklós műveiből. A hat elődöntőben 50 versenyző mutatkozott be az ország nyilvánossága előtt.
Az V. Országos vers - és prózamondó verseny döntőjét közvetítették a budapesti Pataky István Művelődési Központból. A döntő zsűrije volt: Vas István (elnök), Bata Imre, Bécsy Tamás, Kohut Magda, Nemes Nagy Ágnes. Műsorvezető: Kovács P. József, szerkesztő: Hárs György, vezető - operatőr: Dobay Sándor, rendezte: Szélyes Zoltán. A győztes: Hajdú Gábor

21.50 Látogatás negyven év után címmel került a képernyőre Hollós Ágnes szerkesztő - Sugár András riporter, Magyar József rendező - operatőr dokumentumfilmje. A film témája: a szovjet - magyar kapcsolatok a Horthy-korszakban. A film főszereplője N.I. Saranov egykori szovjet követ, aki 1939 41 között volt a Szovjetunió magyarországi nagykövete.

Ezekben a hetekben ( április - május ) a Zene - Szóval című magazin műsor fiatal műsorvezetőket, "versenyét" mutatja be. Szakértők: Horvát János szerkesztő riporter, Nemere László rendező, Vecsernyés János szerkesztő. A műsor szerkesztője: Fellner Andrea, vezető - riporter: Antal Imre, vezető - operatőr: Sólyom László, rendező: Bánki Iván.

A sikeres rádióakció mintájára megyei televízió akciók szervezésébe fog az MRT Kereskedelmi és propaganda Iroda. Az első ilyen akcióra Pest megyében került sor. 26 televízió és 10 rádióműsor szólt ez idő alatt a megyéről, 6 közönségtalálkozóra is sor kerül. Összesen 10 390 televíziókészüléket adnak el, s közel ezerrel nőtt a tévé előfizetők száma.

Maczej Szczepanski, a Lengyel Rádió és Televízió Bizottság elnöke és Nagy Richárd, a Magyar Televízió elnöke öt évre szóló lengyelmagyar televíziós együttműködési egyezményt ír alá.

Május 7. hétfő. Rendkívüli adásnap!
19.00 A föld ünnepe. Arabok Izraelben. Az 1978as lipcsei dokumentum, és rövidfilm fesztiválon fődíjat nyert palesztin dokumentumfilm bemutatása. A magyar változat munkatársai voltak: Chrudinák Alajos, Gombos László, Monus Tamás.

Május 8. 16.25 Erőltetett menet. A Pécsi Körzeti Stúdió dokumentum műsora. Szerkesztő -riporter: Füzes János, operatőr: Háda Sándor, rendező: Wiedremann Károly.
" Minden bizonnyal sokan megnézték vasárnap délután a Radnóti évforduló alkalmából bemutatott műsort. Ezúttal talán nemcsak azért, mert, a költő híveinek roppant nagy a tábora, verseit szeretik, értik, az ifjabb nemzedékek is miként erről az V. országos verses prózamondó verseny pénteken közvetített döntői is meggyőzött. De az irodalmi évfordulókon adott összeállítások sajnálatosa gyakori sablonjaitól, a rutinjellegtől való különbözést valamint újat ígért a főcím alatti mondat: a pécsi körzeti stúdió dokumentumműsora. Az Erőltetett mehet című, egyórás emlékműsor a pécsi stúdió eddigi történetében nyilvánvalóan az egyik legnagyobb vállalkozás. Elsősorban a felelősség súlya miatt, hiszen a költő utolsó hónapjainak dokumentatív krónikáját kívánták elénk tárni, a munkaszolgálatok, lágerek, gyalogmenetek szenvedésteli időszakát, amelyről sokat is .tudunk, meg keveset is.' A műfajmegjelölés alapján joggal számítottunk arra, hogy Radnótinak ebben a szigorú szomorú utolsó fél évében született versei mellett másfajta forrásokból származó, az avatatlanabb nézőket is a versek felé terelő információkat kapunk; dokumentumokat: tanúk emlékező szavait, helyszínek, tárgyak képeit. Ürültünk, hogy a pécsi stúdió alkotógárdája ezt <> az emlékműsor sémák helyett. Jórészt nem az ő hibájuk, hogy nem sikerült. Mit is mondhatna Milorád atya, ott, a bori emlékmű mellett? Lehet, hogy: volt itt egy magyar költő is, csak ennyit. Hol vannak , immár azok az utak, vasutak, állomások, a táj, amire a vagonokból ki sem láthattak a foglyok? Azért lefényképezték Szerbia hegyeit, a lágerhely gyomnövényeit, az utak menti fákat és virágokat, a kalyibaromokat, miegymást. A képek többségének lehetett is volna hangulata, atmoszférája (Hada Sándor volt az operatőr), különösen a versek kíséretében és talán ennyi elég is lett volna. .Még dokumentumműsorban is. Hiszen ami eltűnt, aminek nem találni szavakkal idézőjét sem, azt nem lehet dokumentálni. Sajnáljuk, hogy, a műsor készítői láthatóan mindenképpen ragaszkodtak eredeti elképzelésükhöz; s minthogy nem találtak elég, filmre való eredeti anyagot, hát, csináltak rőzsetüzeket elhagyott, ligetes domboldalon, gyertyalángokat elhanyagolt sírkert fejfáin, meg azt a bizonyos Aranykötetet is megtaláltatták a kamerával, amit felvétel, előtt a füvek gyomok közé rejtettek. E művészkedés, mesterkéltség mellett a szöveghibákkal előadott versek is rontották az emlékezés hitelét. (...) " - írta S.E. Dél - Magyarország, 1979. május 8.

" (...) Wiedermann Károly rendező és alkotótársai végigjárták Radnóti . halálba vezető útját <> a Győr mellettii utolsó stációig. Útikönyvük a Bori notesz; a film az eredeti helyszíneken idézi a lágerversek, az eclogák, a razglednicák fájdalmasan szép sorait. Az Erőltetett menet képsoraiban finoman ötvöződik a tárgyszerű dokumentumanyag a lírával, a megrendítő emlékezés az egykori pokoljárás útjainak, tájainak természeti szépségeivel. A pécsi tévéműhely tehetséges fiataljai Hada Sándor operatőr, Füzes János szerkesztőriporter, a rendező jó munkatársaiként elismerést érdemelnek. Tetszett a költőt megszemélyesítő Dávid Kiss Ferenc, visszafogott, árnyalt versmondása és a kitűnő zenei aláfestés. " - írta Vajk Vera, Népszava, 1979. május 8.

Május 10. 20.40 Szávitri, az asszonyi hűség dicsérete, tv-dráma az ókori indiai mitológiából. Televízióra alkalmazta Nádor Tamás, dramaturg: Jánosi Antal, vezető - operatőr: Kecskés László, rendezte: Rajnai András. Szereplők: Maitreyi ( a klasszikus indiai Bharata Natjam táncművész), Szokolai Ottó, Némethy Ferenc, Drahota Andrea, Juhász Jácint, Moór Marianna, Sáfár Anikó, Márkus László, Bárdi György, Nagy Attila, Bozóki István, Kozák András, Oszter Sándor, Farkas Antal, Szilágyi Zsuzsa, Sárosi Gábor, Máday György.

"Miként a nagy Visnu Istent, engem sem igézett meg Szávitri, azaz Maitreyi (klasszikus indiai rata Natjam táncművész). Nem azért, mert nem volt szönyörű, sőt még azt sem mondom, hogy kifejező eszköze idegensége akadályozott meg abban, hogy mozdulatainak jelentését követni tudjam. Mert ha miden egyes jelet nem is, de lényegi közlendőit nem volt nehéz meg fejteni. Amiért mégsem tudott teljesen lebilincselni ez az ősi mozgáskultúra, annak oka egyszerűen az, hogy míg ő táncolt, a többiek beszéltek. Két különböző jelzésrendszer állt tehát szemben egymással, amelyek felépítése is szükségképpen különböző, azaz a jelek nem felelnek meg egymásnak. A tánc mozdulatai az általánosítás más fokán fejeznek ki érzelmeket, gondolatokat, állásfoglalásokat, mint a szavak. Ezek egy részét az indiai táncok jelzésrendszerében járatlan európai néző is világosan felfoghatja (például amikor Szávitri nemet int), más részének viszont legfeljebb csak érzelmi telítettségét, hangulatát tudjuk érzékelni. A közvetlen értelmét e mozdulatoknak le kellett fordítani. Ezért azután egyrészt állandóan kapcsolgatnia kell a nézőnek a különböző jelrendszerek között, másrészt pedig e kapcsoláshoz mesterkélt s a szükségesnél hol több. hol kevesebb segítséget kap, amikor Szávitri valamelyik partnere lefordítja mintegy önmaga számára, valójában azonban nyilván nekünk, a táncok értelmét. Így azután egy pillanatra sem feledkezhetünk meg a játék során arról, hogy Szávitri némasága természetesen nem a Mahábháratából, hanem dramaturgiai kényszerűségből származik, és nemcsak a mondanivalóhoz felesleges tulajdonság, hanem állandóan zavar is a történet költői szárnyalásának követésében. Szávitri némasága egyébként csak az egyik öncélú változtatás az eredeti történeten. A másik, lényegesebb, hogy a televíziós változatban az egyszerűségében megkapó történetet hosszú és bonyodalmas alvilági vándorlás váltotta fel. Ez nyilvánvalóan a színek orgiája, az elektronikus képrögzítési technika nyújtotta lehetőségek kiaknázása érdekében történt így. Szávitri hűségének bizonyításához felesleges ez a tortúra, hisz fizikailag egész úton nem tehet semmit, nő lévén, nem küzdhet meg holmi szörnyekkel, de át' vitt, gondolati, lelki esemény sem történhet vele, hisz éppen leglényegesebb tulajdonsága a változhatatlanság, a hűség. Így azután Jama halálisten passzív útitársaként láthatjuk a tévéjáték legnagyobb részében. Az eredeti Jama az ind eposzban alighanem idejében rájött erre a dramaturgiai képtelenségre, mert még mielőtt átlépett volna vele a túlvilágra, visszaadta Szávitrinak Szatjaván lelkét. De a színekben, formákban való tobzódás vágya nemcsak a történet és tanulsága szempontjából felesleges vándorutat hozta be a tévéjátékba, hanem a beszéd és a a tánc mellé még egy harmadik, lényegileg önálló jelrendszert is állított. Ez. a színek, a formák, egyszóval a látvány jelrendszere, ugyan, nem tért el olyan nyilvánvalóan a másik kettőtől, mint azok egymástól, viszont még fokozottabban élt önálló életet a képernyőn, még fokozottabban keltette azt a benyomást, hogy itt nem Szávitri történetének megértéséért, nem a hűség erejének, szépségének érzékeltetéséért vannak a látványos képi megoldások, hanem éppen fordítva, Szávitri azért citáltatott a képernyőre, azért kell végigkalauzolnia a IV. stúdió stábját. Rajnai András rendezőt és munkatársait no meg a nézőket a Mahábhárata világán, hogy minél több aranyat, vöröset, kéket, zöldet, csillogó palotákat és bugyborgó vizeket, pompás öltözékeket és fantasztikus méretarányokat láthassunk. A címben jelzett "asszonyi hűség dicsérete" helyett tehát az elektronikus képrögzítés dicséretét láthattuk. Megrögzött esztétikai ideáim jegyében, miszerint a formai eszközök minden csillogását azért elsősorban a tartalomhoz simulásuk, a mondanivalót szolgáló erejük indokolja igazán, ezen a ponton határozott elutasítással lé is zárhatnám e jegyzetet. Esetleg hozzátéve, hogy olyan eszközök, trükkök, fogások munkálódnak ki Rajnai elektronikus produkcióiban, amelyek egyszer bizonyára hasznosan fogják segíteni is valamely művészi modanivaló kifejezését, s egyáltalán nagymértékben gazdagítják ja' televíziós kifejezési lehetőségek tárházát. Két dolgot mégis meg kell jegyezném. Gyakran. hallani vizuális kultúránk fejletlenségéről, arról, hogy csak a szavakban megfogalmazottakat értjük meg, illetve másképpen fogalmazva: műveltségünk túlságosan irodalomközpontú. S ebben bizonyára sok igazság is van. Nem hiszem azonban, hogy a képi kifejezésnek az irodalmival való összekapcsolásában, szembesítésében az a mód, amelyet például a Szávitri esetében csütörtök este szemlélhettünk, alkalmas e helyzet megváltoztatására. Nem segítheti a vizuális kultúra fejlődését, ha rá akarja magát erőszakolni valamilyen irodalmi anyagra. Szávitri története gyönyörű, és szépsége a példa erkölcsi nemessége mellett nem utolsósorban a szavakban, a szavak melegségében, bölcsességében rejlik. Rajnai András alvilági utazása viszont éppen az érzelmek bensőséges meghittségét űzi el a történetből; és helyettesíti külsődleges csillogással. Ezzel éppen nem segít hanem akadályozza a színek megértését, a formák jelentésének azonosítását. Második megjegyzésem ebből következik. Mert én ezúttal szokásomtól eltérően elzarándokoltam a Televízió székházába, és sajtóvetítésen, színesben néztem meg a Szávitrit. El kell ismernem, hogy minden kifogásom ellenére a színek tomboló pompája jórészt kárpótolt a dramaturgiai, az érzelmi, a gondolati veszteségekért. De mi kárpótolja a nézők többségét, akik csak fekete-fehérben láthatták ez a produkciót?. Egyáltalán, mit érthettek meg belőle? (...) " - írta Zappe László, Népszabadság, 1979. május 12.

"(...) Lelkiismeretesen megnéztem a Szávitri, az asszonyi hűség dicsérete című elektronikus tévédrámát. Lassan már heroikusnak tetszik Rajnai András rendező kitartása, amellyel évek óta neves tudomást kísérletei kritikai és közönségvisszhangjáról. Mintha Rajnai filmjeinek csak névleg volna írója és dramaturgja. Alapvető dramaturgiai ismeretek hiányában (a tévé dramaturgjait be kellene íratni legalább az Onedín család elnevezésű alapfokú tanfolyamra) ez a tévédráma is vetítettképes előadássá változott, és idegesítő háttéranyagként zavarta a valóban gyönyörűen mozgó indiai táncművész magánszámait. Váltig mondogatom, hogy a meseműsorokban kellene ezeket az érdekes kísérleteket folytatni, a gyerekek nagyobb örömére, akik többnyire technikailag elavult, szegényes előadásmódban ismerkednek meg olyan történetekkel is, ahol a képzelet varázslatai elektronikus eszközökkel megeleveníthetők volnának. (...) írta, Szentmihályi Szabó Péter, Élet és irodalom, 1979. május 19.

"(...) Rajnai András szakmai tudását, és a televíziós kísérletezés terén elért eredményeit gyakorta emlegetik elismerően. A közönséget azonban nem sikerül megnyernie. Legújabb tvdrámáját nézve, azt gondoljuk, azért, mert a legfontosabb mégis maga a mű, a mű üzenete, és nem az üzenet technikai hogyanja. VIRÁG F. ÉVA, Esti Hírlap, 1979. május 11.

"Be kell vallanom a Szávitri, AZ ASSZONYI HŰSÉG DICSÉRETE című produkciót nem tegnap este láttam, hanem jó néhány hónappal ezelőtt, egy nemzetközi találkozón, amelyet Budapesten rendeztek. Témája a fantázia és a televízió kapcsolata volt. Illusztrációként vetítették RAJNAI ANDRÁS filmjét, ami nagyjából olyan, mint a korábbiak. Az irodalmi anyag talán valamivel jobban kínálja magát az ilyen típusú földolgozásra, s a trükkök néhol jobb színvonalúak voltak, néhol rosszabbak, mint máskor. Amiért a személyes élményt szóba hoztam, az nem is maga a produkció, hanem az alkalom, ahol e2t annak idején vetítették. Ez ugyanis egy <> konferencia volt, ahol a jeles külföldi előadó ilyen hallatlanul izgalmas megállapításokat tett: <> Aztán definícióját is kaptuk a fantáziának, a többi között imigyen: <>. És így tovább és így tovább. S ezeket a sületlenségeket komolynak tartott emberek zokszó nélkül végighallgatták. Láttunk persze <> filmeket is, amelyek közül a Szávitri legalább az irodalmi ismeretterjesztést szolgálta; a maga állítólag Párizsból importált indiai táncosnőjével. Amennyire tudom, nem állt fel senki, hogy legalább arra figyelmeztessen, a majom, amelyik az első husánggal fejbe verte a másikat, vagy gyümölcsöt vert le vele egy fáról; szenzációs fantáziáról tett tanúbizonyságot, mert előbb el kellett képzelnie, mi fog történni, ha azt a fadarabot másra használja, mint eddig. Azt se mondta el senki sem, hogy amióta a művészetek léteznek, mindig megpróbálkoztak az ember belső világának leírásával, lefestésével, ábrázolásával, megzenésítésével. Amikor nyolc van esztendeje útjára indult a mozgókép, természetesen ennek az eszközeivel is azonnal megpróbálkoztak, hogy ezen a különösen eleven "nyelven" ezt a belső mozgást visszatükrözzék. Amit a tévétechnika mindehhez hozzáad, az lehet anyagilag hasznos, lehet egyes részleteiben tökéletesebb illúziókeltő, (bár egyelőre tökéletlenebbül használják, mint a filmtechnikát), de semmiképpen sem új, ami valami eddig el nem érhető emberi szférát csak most vagy a jövőben lesz képes bemutatni. Félreértés ne essék: nagy élvezettel nézem a trükköket filmen, televízióban egyaránt ha az egész mű jó, amihez e trükköket fölhasználják. De könyörgöm: se kongresszust, se teóriát ne alapozzunk arra ami nincs. " - írta bel Esti Hírlap, 1979. május 11.

Zöldi László a Köznevelés 1979/22. számában írta:

"Eljutottunk oda, hogy szinte már rutinból elmarasztaljuk Rajnai András elektronikus vállalkozásait. Ezúttal például az indiai mitológiából való szemelvényt, a Szávitrit. Mert legalábbis komikus, ahogyan a távoli ország birodalomból importált táncművésznő érzékeltette az asszonyi hűséget; az meg drámaiatlan, ahogyan a hazai művészpartnerek elmagyarázták: mit is akart kifejezni a pantomim. Levonható tehát az a következtetés, hogy a Magyar Televízió formai kísérletei miatt nem érdemes megváltoztatni az esztétikáról vallott felfogásunkat. S hogy mégsem e következtetést kibontó kritikák hangnemét folytatom, annak legalább két magyarázata van. Az első kézenfekvő: nem biztos, hogy a készülékek előtt ülve ugyanazt látjuk, mint amit az alkotók fölvettek. Korántsem Rajnai Andráson és munkatársain verném el tehát a port azért, mert a magyarországi tévékészülékek és vételi viszonyok alkalmatlanok a csak nagy és színes képernyőn, ráadásul kizárólag jó antennával élvezhető művek befogadtatására. Nem ismerem ugyan a statisztikai adatokat, mindazonáltal több mint valószínű, hogy a nézők túlnyomó része nem tudott mit kezdeni a fekete-fehér alakzatokkal. Abban meg egészen bizonyos vagyok, hogy mondjuk még részletre se nagyon vesznek méregdrága színes televíziót az ehhez még mindig kispénzű pedagógusok. Mi több: a lakótelepi antennák vagy a domborzati viszonyok jóvoltából gyakorta megtörténik, hogy a művészi szándék fantasztikus <> valósul meg. Mind ebből persze nem föltétlenül az következik, amit az elektronikus esztétika hazai apostolai lépten-nyomon hangoztatnak , hogy tudniillik a külföldi nézők és zsűrik élvezik, méltányolják a magyar kísérleteket , hanem inkább az, hogy kedvezőbb technikai adottságok mellett csakugyan másként hat az immár egy évtizede következetesen látványosított mitológia. Azt ugyanis aligha lehet kétségbe vonni s ez a második magyarázat , hogy Rajnai András a lehető legizgalmasabb témakörre bukkant. A rögvalósággal, sőt,a hiteles dokumentumokkal kacérkodó művészetből annyira hiányoznak a mítoszok a szó nemes értelmében vett eszményitések , hogy a legendákra kiéhezett <> eleve rokonszenvvel fogadják az egyetemes kultúra hihetetlenül gazdag példatárából készült feldolgozásokat. (Az már más kérdés, hogy kellő technikai adottságok híján ez a rokonszenv könnyen fordulhat elutasításba.) De bármilyen is a hatás, a világirodalmon végigszáguldó tévések kezdeményezése tartalmas ismeretekkel kecsegtet. Márpedig melyik néző mondhatja el magáról, hogy egyaránt tájékozott a hellászi és az ind mondakörben, a pikareszk regényben és a vaskos népeposzban. Természetesen az ismeretterjesztés nem azonos a katartikus élménnyel, s noha a katarzis hiányáért is elmarasztalhatok Rajnaiék, a megtisztító felszabadító hatást mégsem várnám kísérleteiktől. Már csak azért sem, mert egyre több jel utal arra, hogy a maguk sajátos módján nagyjából arra szánták el magukat, amit a rádiósok néhány évvel korábban már véghezvittek. Rájöttek: a hangláda technikai és vételi lehetőségei legföljebb azt engedik meg, hogy a hagyomámyos mono hangjáték szintjén (...) lépést tartsunk a nemzetközi színvonallal. Pénzt és energiát áldoztak a sztereoés kvadrofon, majd az úgynevezett műfajkísérletekre, s eljutottak oda, hogy az új hangzási tartományokban a hazai termés legalábbis egyenértékű az amerikai vagy a nyugatnémet kínálattal művészileg is. Közben feltérképezték a zsákutcákat, majd visszafordulva újabbakat fedeztek föl, s a kísérleti stúdió félnyilvánossága révén ellenőriztették önmagukat, s eljutottak oda, hogy a sztereozók tízezreit napjainkban már nemcsak zenei élménnyel látják el. Az ellentmondásos elektronikus kísérletek láttán ugyanez a fejlődési vonulat rajzolódik elénk. A hűség, a bátorság, a szerelem, a boldogság s az emberi lélek többi rezdülése még látványba dermed ugyan, de gyanítom, közel az idő, amikor a drámai érzelmek kiszabadulnak majd az elektronikus börtönből. Ehhez már <> a színes televíziók árát kellene csökkenteni és a vételi viszonyokat kellene megjavítani. "

Az adás után hét nappal a május 17.i elnökségi ülés megtárgyalta Szinetár Miklós előterjesztésében "Az elektronikus dramaturgiai kutatás helyzete című előterjesztést. Az alap beszámolót, Rajnai András készítette.
Ahogy Nagy Richárd elnök fogalmazott:
" Javaslom, hogy hallgassatok meg engem először és aztán utána van e értelme rajta vitatkozni, vagy sem. Két előterjesztés van. Az egyik a Mikié, a másik pedig Rajnaié. A kettő egymástól eltér. A Mikivel megbeszéltem. A következő az álláspontom és az álláspontunk.
Az egyik az, hogy meg kell állapítani, hogy mi egy nagyon bátor kísérlettel kezdtünk foglakozni, aminek most már néhány évi munkája azt jelenti, hogy nem volt értelmetlen. Ez az ágazat, ez a munka rendkívül sok új elemet hozott bele a mi munkánkba, ami kifejezetten a televíziós tevékenységhez tartozik. Rengeteg bicegés után, újabb és újabb visszatérő bicegés után, meg kísérletezés után jó néhány olyan eredményt értünk el, ami föltétlenül elismerendő. (....)
Továbbra is fenntartani kívánjuk az EKCs munkáját. De készüljön egy elnöki utasítás az új működésre. Tehát az EKCs maradjon fenn továbbra is, az új működésre viszont kell elnöki utasítás, ami az EKCs funkcióját kibővíti, továbbra is a Drámai Főosztály keretében működjön, ez maradjon fent. (...) A rövid vita után Nagy Richárd közölte az amit mondott az lép életbe. - Magyar Országos Levéltár XXVI - A 9. 78 doboz.MTV iratok.

2. műsor - 20.35 Mágia 77. A párizsi Olimpia színpada a bűvész világ hírességeinek adott otthont, amikor ez a film készült, a filmben szerepelt Ungár Anikó is.

Május 11. 20.20 Jókai Mór: Mire megvénülünk című regényből készült hatrészes tvfilmsorozat első része. Televízióra alkalmazta: Liszkay Tamás, dramaturg: Lehel Judit, operatőr: Sík Igor, rendezte: Horváth Ádám. Szereplők: Sárvári Győző, Szokol Péter, Almási Éva, Csűrös Karola, Dózsa László, Kállai Ilona, Kern András, Komlós Juci, Paudits Béla, Raksányi Gellért, Szilágyi Tibor - és sokan mások.

Május 12. 20.05 Fényes Szabolcs Maya c. operettjének "tömegkommunikációs" pályafutása folytatódott.. . Miután a Magyar Rádió történetében a Maya volt az első színházi közvetítés, s a háború után is a Mayát sugározta először a rádió, majd stúdiófelvétel és televíziós "miniváltozat" is készült, ekkor a Tv zenés színháza is bemutatta. Dramaturg: Ruitner Sándor, vezető - operatőr: Mestyán Tibor, rendezte: Horváth Tivadar. Szereplők: Almási Éva, Lukács Sándor, Galambos Erzsi, Németh Sándor, Márkus László, Felföldi Anikó, Zana József, Szilágyi Tibor.

2. műsor - 20.00 Történelem alulnézetben, dráma közvetítése a Thália Színházból, felvételről.

Május 13. 20.10 Az őrült naplója c. monodrámája, (Darvas Iván megszemélyesítésében) végre tévéváltozatban is a nagyközönség elé kerül. Dramaturg: Aczél János, vezető - operatőr: Bornyi Gyula, rendezte: Horvai István.

" (...) Darvas Iván monodrámaalakítása Gogol Egy őrült naplójában már eleve megelőzte a színpadi divatot. Szinte hihetetlen, hogy tizenkét éve játssza ezt a szerepet a Pesti Színházban. Ahogy számolgatom, annak is lehet vagy nyolckilenc éve, hogy én magam láttam ezt az előadást. Fanyalgó kritika ide vagy oda ahogy Darvas említi a műsorújságban , az előadás nagy élmény volt. Valóban az a fajta élmény, amikor az ember azt gondolja, hogy a mű és a színpad, a megírt hős és az őt játszó színész egy és ugyanaz, jószerivel el sem választhatók, meg sem különböztethetők egymástól. Másképpen fogalmazva: Popriscsint már nemigen tudnánk elképzelni másként, mint magas, hajlott, megtört eleganciája, boglyas szőke hajú figurának, akinek fokozódó tébolya mögül Darvas Iván okos szeme villan elő. Az Egy őrült naplója végül is szupersiker lett, színháztörténet, hazai csoda. Mégis, ha a tizenkét év előadásait beszoroznánk a nézőszámmal, bizonyóra nem kapnánk közelítően sem olyan tömeget, mint amit a televízió egyetlen estéje közönségben jelentett. Márcsak ez is indokolta s indokolja minden hasonló esetben a színpadi siker tévére ültetését. (..) A televízióban az arc felnagyítva, kétszeres életnagyságban, közelről jelenik meg, minden ránc kirajzolódik, minden szemhunyorítás jelentősége megnő, még a szájszöglet egy-egy apró mozdulata is hihetetlen fontosságúvá válik. Egy monodráma esetében tehát jóformán arról van szó, hogy a színész csaknem az egész drámát az arcával játssza el. Így játssza, nyilván, a színpadon is, de ami ott elvész mindörökre, azt a képernyő megragadja, fölragyogtatja, kirakja az emberek elé, mint egy frissiben kibányászott kincset. A televízióra történt átdolgozás éppen ezért nemhogy ártott volna a műnek, inkább nélkülözhetetlennek mondhatnánk. Ahogy sok színházi közvetítés varázsa éppen a színpadnak képernyő méretűvé kicsinyítése következtében vész el, úgy ebben a fordított folyamatban, amikor a színészi arc nőtt képernyő méretűvé, új színekkel, új varázzsal gazdagodott égy jelentős színpadi siker. " - írta HE. Dunántúli Napló, 1979. május 19.

Május 15.
2.műsor - 19.0023.00 Fiatalok estje. A TV ifjúsági osztályának, valamint a pécsi és szegedi körzeti stúdiójának közös műsora. Felelős szerkesztő: Varga László, házigazdák: Horvát János, Gombár János, Déri János, szerkesztők: Ambrus György, Csoma Zoltán, Feledy Péter, Kőháti Zsolt, Pomezsanszki György, Sebeő Ágnes, rendezők: Bodnár István, Eck T.Imre , Jeli Ferenc, Szélyes Zoltán, Székely Orsolya, vezető - rendező: Csányi Miklós.

"Új, remélhetőleg rendszeresen jelentkező sorozat első, kísérleti adását ajánljuk mindenekelőtt a fiatalok figyelmébe (azokat is szívesen a képernyő elé invitálva, akik életkoruktól függetlenül szívükön viselik a fiatalok sorsát). A műsor tartalmában, hangvételében olyan kérdésekkel, témákkal kíván foglalkozni, amelyek a fiatalokat feltételezhetően érdeklik, érintik. Az elképzelések szerint az első adásban egy Beatrice koncert kapcsán szó esik az ifjúsági zene (egyesek szerint beat, mások szerint rock) társadalmi szerepéről; a munkásszálláson lakó fiatalok életlehetőségeiről; a diákhagyományokról; arról, hogy elveszhet évek tisztes munkájának értéke egy véletlen miatt; a résztvevők ifjonti szenvedéllyel, de felnőtt fejjel beszélgetnek a szexről és kapcsolódni kíván az adás a napi Tv-híradó eseményeihez is. Ezeket a témákat tervezik a műsor készítői, forgattak is néhány filmet gondolatindítónak, de hogy végül mi kerül a képernyőre, hogy miről is szól majd a program, az jobbára csak a nézőktől függ. Az az elképzelés ugyanis, hogy megteremtik a "fiatalok nyitott stúdióját", ahol bárki közvetlen részese, formálója lehet e műsornak. Bárki, akinek saját magáról, életéről, a környezetében tapasztalt, átélt dolgokról közérdekű mondanivalója, gondolata vagy kérdése van. Ezen az estén a budapesti stúdióval együtt vendégeket vár a pécsi, illetve a szegedi körzeti stúdió is. (...)" - így ajánlotta a nézők figyelmébe a műsort Varga László, a Rádió és Televízió Újság 1979./20 számában.

"Marosán György aki szónoklatairól és megnyerő elbeszélő készségéről máig híres hördült föd néhány hónapja a televízió nyilvánossága előtt amiatt, hogy a jelen ifjúsága nem tud vitatkozni, nem tud szónokolni, sőt többnyire összefüggő értelemmel beszélni sem. Bármily helyénvalónak tetszett is akkor az erőteljes figyelmeztetés a Fiatalok órája című , adásban hangzott el kellő számú példa híján pusztába kiáltott szó lett minden aggodalmas jövendölés, és nem megfontolásra érdemes, valódi valóság. Nem kevesebbre figyelmeztetett ugyanis Marosán György, mint arra. hogy az az ifjúság, amely ma képtelen logikusan és hatásosan érvelni saját nézetei mellett, az holnap a szürkék társadalmát valósítja meg. A rosszul kifejezett gondolat ugyanis nem más, mint a határozatlan gondolkodás megjelenési formája. Kora tavasztól késő őszig, tartott, míg a televízió nagyszabású <> állt közönsége elébe, hogy kinek-kinek oka legyen aggodalmaskodni, ha felelősséggel gondolkodik a jövőről: a, holnapi országirányító korosztályok mostani zűrzavaros gondolkodásmódja felett. A megkésett <> címe: Fiatalok estje volt. Három órán át uralta e műsor a televízió kisebb megszakításokkal egy egész estén át csépelték a szót a részvevők, vidéki és fővárosi tévéstúdiókba gyűjtött, különböző foglalkozású, képzettségű és nemű ifjú emberek, ifjú műsorvezetők és meglehetősen fiatal, avagy fiatalos, tudós szakértők. Peregtek a szavak sűrűn, rend és figyelem nélkül, mintha egy irdatlan cséplőgépből búzaszem helyett csak törek hullana. És ütöttek, vágtak, páholtak a szavak, mint a cséphadarók, ha fegyvernek, és nem munkaeszköznek használták őket. És szidtak is a szavak, és gúnyolódtak is: szinte már követni sem lehetett, ki és mi felett a harmincéves <> felett, egymás felett, a hebehurgyaságoknak, tétovaságoknak, értelmetlen akarnokságoknak magamagát meg nem adó világ felett, örülhetett, aki rémséges víziónak tartotta csak a Fiatalok estjét, és nem annak, ami valójában volt: élő adásnak, valamennyi nézője idejével egyidejű valóságnak. (...) A Fiatalok estje megdöbbentő módon mutatta be azt a jelenséget, hogy a mai tizenéves -huszonéves fiatalok legalábbis ezek a kiválasztottak nem jól beszélnek, nem jól vitáznak, nem jól gondolkodnak az élet sarkalatos kérdéseiről, de a lényegről mélyen hallgatott. Hallgatott arról, hogy a meghökkentő jelenségnek végső soron felnőtt felelősségű okai vannak. Miként is tudnának összefüggő mondatokat, szerkeszteni, tizenéves gyerekek, ha tankönyveik szóvirágokra oktatták őket. ha iskoláikban netán pedagógiai elv volt a biflázás? Miként szólhatnának okos tisztességgel az erkölcs két legfőképp jellemmeghatározó formájáról, a munka erkölcséről és a szereleméről, ha mindig változó etikai tanításokat, és változatosan ellentétes példaképeket kaptak eddigi életüktől? Hogyan is tisztelhették volna egymást a vitákban, ha nemigen tapasztalhatták még, hogy milyen becsület kötelező az ellenvélemények végighallgatására, a tiszteletteljesen érvelő cáfolásra? A televízió sokat tehetne, végtére is mindent megtehetne, hogy azok a korcsoportok, amelyeknek a képviselői a Fiatalok estjének szereplői} voltak, ifjonti frisseségű. de; felnőtt felelősségű gondolkodók és vitázok legyenek mihamarább. A televízió sokat, tehetne, mindent megtehetne a Fiatalok estjénél fegyelmezettebb, megfontoltabb műsorokkal. " - részletek írta: Lőcsei Gabriella, Magyar Nemzet, 1979. november 21.

A SZOT kulturális, Agitációs és Propaganda osztálya megküldte 1979. június 11.én Megyeri Károlynak az "Észrevételek, a tv műsorairól" - nyers kigyűjtés a SZOT-hoz beérkezett információs jelentésekből, ebből részletek:
"Felháborodást váltott ki az újonnan indult Ifjúsági műsor első adása. Véleményük szerint a műsorvezető képtelen volt kézben tartani a műsorvezetést, résztvevők szemtelen, provokatív kérdései miatt. (Textilipari Dolgozók Szakszervezete)."
"Sokak szerint már elérkezett az idő arra, hogy hétfői napokon is rendes műsort sugározzanak, mint legtöbb szomszédunknál."
Magyar Országos Levéltár - XXVI - A 9. 80. doboz MTV iratok

20.50 a szovjet - magyar űrrepülésre való felkészülésként Ezer műhold a Föld körül címmel riportműsort sugárzott a Tv, felelős szerkesztő: Domján Dénes, szerkesztő: Szüle Dénes, vezető - operatőr: Kocsis Sándor, rendező: ifj. Kollányi Ágoston, műsorvezető - riporter: Vértessy Sándor. 22.én ezt követően 20.50 kor az Ember a világűrben, május 29.én Randevú 300 km felett, című műsor kerül adásba, az adások alkotói azonosak az előző adáséval.

Május 17. 19.3o Zádor László szerkesztő, Török Vidor és Fülöp Tibor operatőrök riportjából tudják meg a televízió nézői, hogy Kádár János megszemlélte a Pajzs79 fedőnevű hadgyakorlatot.

20.00 Goldoni: Mirandolina , komédia közvetítése a Vígszínházból, felvételről.

Május 19.00 2. műsor - Osztrovszkij: Erdő, komédia közvetítése a kaposvári Csiky Gergely Színházból, felvételről.

Május 22. 19.30 a TV Híradó tudósított arról, hogy megnyílt a televíziós gyermekműsorok és gyermekfilmek vitákkal egybekötött szemléje.

" Átsétálhatunk e a szakadékon, amelynek partjait egyetlen szál palló sem köti össze? A fizika törvényei szerint természetesen nem, ám a képzelet világában bármilyen csoda megeshet. Ahogyan Lázár Ervin Kátkics Ilona A KISFIÚ MEG AZ OROSZLÁNOK című, varázslatos hangulatú filmjében, amelynek szereplői teljes jogú polgárként kalandozhattak álom és valóság parttalan birodalmában.
A bemutató szinte meg is adta a kőszegi tévészemlén kibontakozó viták alaphangját. Elméleti és gyakorlati szakemberek kérdésfelelet <> villogtatták véleményüket, tapasztalataikat, sok esetben saját magukkal is küszködve. Meddig tágítható a valóság? Hogyan illeszthetők egymáshoz a köznapi és a mesébe emelkedő látásunk által befogott képek? Mérhető-e legalább megközelítő pontossággal a gyerekeknek készült műsorok értelmi és érzelmi hatása? Hogyan tükröződik mindez tudományos felmérésekben és mindennapi tapasztalatokban ?
Az újabb bemutatók aztán ismét más gondolatok megfogalmazására késztették a résztvevőket, így hát nyugodtan mondhatjuk, hogy a véleménycserék, a vitákból kiszűrhető és felhasználható tanulságok sora a szemle befejezésével sem zárult le. Ennek jeleit gyakran tapasztalhattuk, amikor egyegy szerkesztő vagy rendező odafordult tegnapi bírálójához: <>.
Hogy miből? Az időből. Mert ahogyan a seregszemlére szánt játék, ismeretterjesztő, oktató, sport stb. filmek és műsorok egymás után peregtek, a nézők tudatában rejtőző óra nemegyszer jelezte: túlléptük az érdeklődés határát, fáradunk.
Ez az általánosnak is mondható jelenség megint fellobbantotta az eszmecserére gyülekezettek vitakedvét. Hogy kinek volt igaza? Nehéz volna megmondani. Egyesek arra esküdtek, hogy a gyerekeknek szóló műsorokban indokolt a lassúbb kibontakozás, a cselekmény részletezőbb vezetése, a szereplők alaposabb jellemzése, a korosztály befogadó készségének, gondolkodó képességének megfelelően. Mások ennek ellenkezője mellett törtek lándzsát, mondván, hogy a gyermeki képzelet a felnőttekénél sebesebb paripákon száguld. Tudjuk, hogy a mai gyerekek inkább rakétákon s más gépezeteken suhannak szívesebben, mégsem véletlenül írtunk "paripát". A derék ló ugyanis sztár lett a televízió jóvoltából, s ez egyértelműen jelzi a határtalan kozmosszal barátkozó fiatalok múltba forduló érdeklődését. Más szavakkal kifejezve: A romantika nélkülözhetetlen. Ennek az igénynek ismeretében fogant Móra Ferenc Markos Miklós Rab EMBERI FIAI című filmje, amely a 17. századi Erdély hangulatát kelti életre. A fordulatos cselekmény, a helyszínek gyakori változása tapasztalhatóan serkentette a nézőtéren ülő gyerekek képzeletét. Bebizonyosodott az is, hogy a romantika, a kalandvágy nemcsak ódon századok rejtekéből varázsolható a képernyőre. Ihletheti egy negyven évvel korábbi korszakot idéző esemény, például Békés József Katkics Ilona EBÉD című, munkások világában játszódó filmje. Mind az író, mind a rendező legfőbb erénye, hogy a szonettre való mesét nem duzzasztották eposszá. Sikeresen "vizsgázott" Vidor Miklós Fejér Tamás SZÉKÁCS A KÖBÖN c. filmje, ahogyan Csukás István Palásthy György VAKÁCIÓ A HALOTT UTCÁBAN című produkciója. Mindkettő vidám hangulatú mai történet mondanunk sem kell, hogy e jellemzőivel ritkán látott, bármikor szívesen fogadott vendéget üdvözölt a kőszegi bemutató közönsége is. A nevettető ötletekért hálás néző az ilyenfajta kompozíciók túlzsúfoltságát is könnyebben megbocsátja.
A figyelmesen szemlélő gyakran sajnálkozott mulasztásán, mivel a szemlén vetített műsorok sokaságából alig ismert néhányat. Ezek a programok ugyanis rendszerint délelőtt vagy kora délután szerepelnek a képernyőn. Pedig a felnőtt is többször megmártóznék az IDESÜSS! mókamestereinek bohóctréfáiban, a ZSEBTÉVÉ kacagtató történeteiben, a CIMBORA művészetekhez csalogató adásaiban. Hányan látták például az Iskolatévé számára készült "SZERETNÉM; HA VADALMAFA LENNÉK" című összeállítást? Ebben Szabó István rendező merészen szakított a hagyományokkal: József Attila acélszerkezetű verseit sorrepeszekre robbantotta, képekben is meghökkentő fordulatokkal. Tudjuk persze, hogy a műsoridő elosztás két évtizedes rendjének jelentősebb megváltoztatását feltehetően népszavazásnak kellene megelőznie ...
Szóljunk egykét gondról. Évekkel korábban a tévések gyermekeket értő, szerető, a gyermekvilágot alaposan ismerő írókért, rendezőkért fohászkodtak. Miután megadattak ahogyan a harmadik kőszegi szemle is tanúsította , most már színészekért könyöröghetnének.
Nemcsak felnőttekért, de főként gyerekekért. Általában úgy látszott, hogy a tíz éven aluliak természetesen adják önmagukat, tíztizenöt évtől a főiskolás éveket is beleértve felnőtt korig már << játszanak>>, utánoznak. A felnőttek pedig filmből filmbe bújva kínálják megszokott arcukat. <> mondta egy rendező. E beismerésnek is illő megállapítás jelezte, hogy mind a szereplők, mind az ötletek megújulásra várnak. Feltétlenül meg kell emlékeznünk a színgazdagságról, amelyet a szemle műsorai kínáltak. A fekete-fehérhez képest megemelkedő élmény nemcsak gyönyörködtet, de sürgeti is a színes vevőkészülékek elterjedését. Szóba kerültek a színességhez tapadó <>, mint a harsány pirosra festett száj és arc, a népmesébe alig illő ruhakompozíciók stb. Valaki szóvá is tette, hogy írók, muzsikusok , esztéták mellett legközelebb a képzőművészet képviselőinek is helyet kell szorítani a találkozón. (...)" - Írta Simon Emil a tudósításában (részletek) a Rádió És Televízió Újság 1979/23. számában

Május 22.én Paizs Gábor az MSZMP Budapesti Bizottsága Agitációs és Propaganda Bizottsága Osztály vezetője levélben kereste meg, Megyeri Károly elnökhelyettest:
"Szeretnénk megszervezni a Budapesti Pártbizottság tudósítói hálózatát. Olyan kollégákat kérünk fel erre a munkára, akik nem városházi tudósítók, hanem a fővárosi pártszervezetek és mozgalmak, az ipar, a kultúra jó tapasztalatainak országos megismertetésében és terjesztésében lennének segítségünkre. Természetesen részei lennének az országos tapasztalatok budapesti megismertetésének is. Ezt a törekvésünket indokolja Budapest helye, szerepe, országos hatása. Arra kérlek jelölj ki olyan szerkesztő kollégát, aki ebben a tudósítói munkában a Magyar Televízió részéről segít bennünket. A tudósítókkal mi felvesszük a kapcsolatot, rendszeresen tájékoztatatjuk őket.
Kérem válaszodat. Elvtársi üdvözlettel Paizs Gábor." Magyar Országos Levéltér XXVI A - 9 (77.doboz) MTV íratok.
Megyeri Károly javaslatokat kért politikai műsorok vezetőitől hogy jelöljenek ki egy-egy személyt, kézírással olvashatók a javaslatok a levélen: Matúzné: Murányi, vagy Zádor László, Erős András: Balogh Mari vagy Sütő Enikő, Kolek Vera: Bán János v. Hortobágyi Éva, Kult. Főosztály: Gellért Kis Gábor. A kézírásban olvasható, hogy Megyeri Károly június 11.én szóban Ktelefon közölte a kijelöltek nevét, a levélen nem maradt írásos nyoma annak, hogy végül is kiket jelölt.

Május 24. Ezen a napon még úgy néz ki, hogy minden rendben és rövidesen akár napokon belül sor kerül a szovjet - magyar űrrepülésre. A moszkvai nagykövet jelentése (Szűrös Mátyás) 0011 számú :
" Moszkvai nagykövetünk jelenti, hogy május 21.én a magyar szovjet űrrepülés előtti sajtókonferencia a Csillagvárosban jól sikerült. A magyar űrhajós jelöltek jól szerepeltek. .... Általános elismerést és tetszést aratott, hogy a magyar űrhajós jelöltek közvetlen emberi megközelítésben beszéltek élményeikről, tapasztalataikról, gondjaikról és az előttük álló feladatokról... " - Magyar Országos Levéltár KÜM iratok.
Rá négy napra mindenkit váratlanul ér Szűrös Mátyás soron kívül továbbított jelentése:
Május 28. Moszkvai nagykövet jelentése (Szűrös Mátyás) jelentése: "Versetyin elvtás, a Szovjet Tudományos Akadémia Interkozmosz Tanácsának elnökhelyettese, május 28.án bekérte moszkvai nagykövetségünk tolmácsosát és közölte, hogy az első magyar-szovjet űrrepülést néhány hónappal elhalasztják. Valószínű, hogy 1980 legelején kerül sor az űrrepülésre. Kérte, hogy tekintsük a tájékoztatást hivatalosnak. A mai napon pártvonalon fentiekről értesítik az illetékes magyar vezetőket és külön Márta Ferenc elvtársat." Magyar Országos Levéltár KÜM iratok. A közös űrrepülésre aztán csak pont egy évvel később kerül sor.
A hírről nem szerepelt tudósítás sem a május 24 i, TV Híradó adásban, sem a következő napon.

A TV Híradó színessé válása kapcsán Horváth J. Ferenc írt cikket viszont a Rádió és Televízió Újság 1979/ 25. számában:
"Másodpercekért - órákig. - A színes TVhíradóról . Riportázs sikerült! Igaz, a grafikus több mint egy órát dolgozott rajta és besegített a fotóriporter is: a szerkesztő elgondolását apró ötletekkel is kiegészítették ... Egy színes térképszelvény adta a kép alapját. Az Egyesült Államok keleti partja táján helyezték el a külföldi államférfi kisalakú, kerekre formált portréját. Innen vezetett egy piros vonal, keresztül a világon követve a politikus utazásának irányát egy szimbolikus repülőgépecske mellett bejelölték az egyes állomásokat is. A képre egyetlen rövid szócskát írtak: SALT.
MEGÉRI? A kérdést a Tv-híradó egyik vendége tette fel. Egy vendég, aki a megrajzolt kialakított színes montázst ötletesnek, elegánsnak, infomáció gazdagnak tartotta, de elernyedt attól a gondolattól, hogy a kemény órányi munkával elkészített kép az első kiadás 30 percéből csupán 15 20 másodpercnyi helyet kap, a hozzá írt szövegnek megfelelően. .. Tényleg: megérte ily rövidke sugárzási idő annyi sok munkaráfordítást? A Tv-híradó szerkesztősége korábban sem volt afféle idegnyugtató munkahely. Szerkesztőségi szobáiban azelőtt is vibrált a levegő, különösen a délutáni, még inkább az adásközeli órákban. Immár két hónapja azonban (amióta teljes egérben színesben kerül sugárzásra a tévé napilapja) még feszítettebbé vált a munkatempó, még idegfeszítőbbé és bonyolultabbá lett a szerkesztés és az élő adás vezérlése. A fekete - fehér korszakkal szemben ugyanis a filmfelvevőgéppel, vagy elektronikusan rögzített mozgókép (tudósítás, riport) mellett az <> elhangzó információ, kommentár, hírmagyarázat minden percét, sőt legtöbbször egy-egy pere minden 15 20 másodpercét képekben, illusztrációkban is meg kell tervezni (kigondolni, elkészíteni) méghozzá a szöveghez simulóan, a mondanivaló megértését elősegítve. Azelőtt gyakran használtunk háttérként vetítve egy-egy, a hír származási helyének megfelelő általános városképet amikor mozgókép hiányában bemondó olvasta fel az információt. A színes Tv-híradó ilyent nem tűr meg. A konkrét, a szöveghez, a tartalomhoz igazodó háttérillusztráció, vagy a teljes képernyőt kitöltő montázs igénye viszont szüntelenül aktív fantáziát, találékonyságot követel szövegírótól, szerkesztőtől. És rengeteg munkát a szűk létszámú grafikusrészlegtől, meg a fotómontázsok készítőitől. (Gondoljunk csak arra, hogy a Tv-híradónak három kiadása van!)
Egy példa érzékelteti, hogy menynyire <> az információkat. A példa arra is jó, hogy megsejtesse: mekkora koncentrálási készségre van szüksége mindenkinek, aki az adás lebonyolításában részt vesz. Nézzük május 24ét. Az első kiadás pontos hossza 30 perc 25 másodperc. Ebből tisztán 19 perc a film, illetve a képmagnófelvétel. A fennmaradó 11 perc 25 másodperc: információk a világból (olyanok, amelyekhez nem állt rendelkezésünkre mozgókép) és külpolitikai, valamint belpolitikai kommentár meg sport. Mindegyik esetben tehát egy-egy, a stúdióban beszélő ember de a témához tartozó háttérrel, vagy a teljes képernyőt kitöltő különböző színes illusztrációval. E 11 perc 25 másodperc alatt az adás rendezőjének 49 alkalommal kellett a sokféle csatornán érkező képeket váltania. Vagyis a nézők átlagosan 14 MÁSODPERCENKÉNT ÚJ képkompozíciót láthattak.
Megéri? A színes Tv-híradó előkészítése idején egyikünk sem, tette fel úgy a kérdést: megéri-e a rengeteg munkát a viszonylag rövid láttatási idő. Célkitűzésünk az volt, hogy a több és érzékletesebb információt hordozó színes képek segítségével szebb, korszerűbb, a politikai tartalmakat jobban kifejező televíziós újságot csináljunk. (Áprilisban e sorok írójának alkalma volt két hétig figyelnie a régi <> rendelkező nyugatnémet TAGESSCHAU adásait. Szerénytelenség nélkül mondhatjuk: nem kell szégyenkeznünk.) Megéri? Azt hisszük, nézők millióit szolgáljuk azzal, hogy teljesebben és látványosabban adunk tájékoztatást hazánk és a nagyvilág dolgairól. Nem az a probléma tehát, hogy egy-egy 15 20 másodpercig látható montázsra egy vagy még több óra munkát kell fordítani. A kéthónapos tapasztalatok után most ilyesmiken töprengünk: vigyázni kell, hogy a színes képkonstrukciók ne vesszenek el (például ne mosódjanak masszává) az óriási többségben lévő fekete-fehér készülékeken, hogy ne legyen <>, vagyis a tartalmi elemeket véletlenül se rendeljük alá a bármily sok munkával is készült színes illusztrációnak. Ez megint csak sok munka, fejtörés. Ám abban biztosak vagyunk: megéri! " Horváth J. Ferenc

Május 26. 20.00 2. műsor - Operabarátság, a Szlovák és a Magyar Televízió közös műsora a pozsonyi Nemzeti Színházból.

Május 30. 20.00 Raffai Sarolta: Egyszál magam, tv-filmjének bemutatója. Dramaturg: Litványi Károly, forgatókönyv: Sipos Tamás, vezető - operatőr: Mezei István, rendezte: Horváth Tibor. Szereplők: Vörös Eszter, Trokán Péter, Pásztor Erzsi, Avar István, Farkas Zsuzsa, Fillár Itván, Kőhalmi Attila, Győry Ilona, Györfy György, György László, Kánya Kata, Kollár Béla, Máthé Erzsi, Mikó István, Németh Ildikó, Németh László, Prókay István, Szőke Pál, Szűcs Ildikó, Tarsoly Elemér, Tábori Nóra, Tándor Lajos, Varga Irén.

A televízió által meghirdetett drámapályázat első díjait Karinthy Ferenc Lacrimosa és Vészi Endre Nem indít és nem fogad című forgatókönyvének ítélik.

Június

Május utolsó és június első napján Budapesten tartózkodott Leonyid Brezsnyev az SZKP Központi Bizottsága első titkára,

a tárgyalásairól és a látogatás egyéb eseményeiről az MTV és a ezen belül a TV Híradó folyamatosan beszámolt.
Június 1. i rendkívüli bemondói szöveg Erdős Andrástól, a PAF főszerkesztőjétől:
15.00 órakor: " Most tekintsék meg << Együtt a közös úton>> című műsorunkat "
Kb. 15.45kor: " Kedve nézőink! <> címmel, a szovjet párt és kormányküldöttség látogatásának eddigi eseményeiről számoltunk be és sugároztuk a két delegáció vezetőjének ebből az alkalomból elmondott beszédét.
Adásunkat ma este 20 órakor megismételjük. Tájékoztatásul közöljük, hogy a két beszédet a Magyar Rádió is sugározza a Kossuth-adón, 18 óra 30 perces kezdettel". Magyar Országos Levéltár - XXVI - A 9. 80. doboz MTV iratok

Június 2. 19.30 Lódi György szerkesztő - riporter és Fodor Balázs operatőr, a TV Híradó miskolci tudósítói riportját, tudósítását sugározza A Híradó. A tudósítók az előző napi sajóbábonyi szerencsétlenség helyszínéről tudósítottak. A Népszabadság június 5.én tette közzé azt a közleményt mely szerint június 1.én az Észak magyarországi Vegyiművek sajóbábonyi üzemében a péntek délutáni órákban ismeretlen okból robbanás történt és tűz keletkezett. A robbanás következtében tizenhárom dolgozó életét vesztette.

2.műsor - 20.00 " Színház a képernyőn - június " szerkesztő: Bányai Gábor, műsorvezető: Dr. Várady György, rendező: Antók Csaba. Majd 20.20 - tól Borszisz Vasziljev: Ne lőjettek a fehér hattyúkra! Című lírai játékának közvetítése a Békés megyei Jókai Színházból, felvételről.

Június 3. 16.55 Pedagógusnap köszöntő címmel Gyenes Károly szerkesztő és Béres János rendező műsorát sugározta a Televízió. A Pedagógus nap alkalmával kiváló munkáért kitüntető jelvénnyel jutalmazta az Iskolatelevízió munkatársai közül Kopper Juditot, és Pásztory Jánost, az oktatási miniszter.

20.05 Csiky Gergely: Ingyenélők, színmű tv-változata. Dramaturg: Szántó Erika, vezető - operatőr: Czabarka György, rendezte: Hajdufy Miklós, szereplők: Szemes Mari, Darvas Iván, Czeglédi Sándor, Peremartoni Krisztina, Hegedűs D. Géza, Bencze Ferenc, Hámori Ildikó, Sárosi Gábor, Schütz Ila, Gyenge Árpád, Rátonyi Róbert, Hacser Józsa, Kun Tibor, Nagy István, Bod Teréz, Mikó István, Tóth József.

" (...) Ellenérzéssel fogadtam a vasárnapi esti fő műsoridőt elfoglaló Csiky bemutatót. Készen arra, hogy tíz perc után kikapcsolom a készüléket. Rémülten emlékszem ugyanis az angol tévétársaságoktól átvett és bemutatott Emma féle darabokra. Hasonlóan poros társasági drámaként emlékeztem A proletárok címmel írt, később Mákvirágok, vagy Ingyenélők címmel kiadott, játszott népszínműre.
Csiky egyik legjobbnak tartott darabját, az Ingyenélőket elfelejtettük. Nyilván nem véletlenül. A nyelv, a hosszadalmasan építgetett cselekmény, a társasági élet szabályai mesterkéltek, avíttak nemcsak mai, gyors tempójú életünkben, de azok voltak már egy emberöltővel ezelőtt is. Ne feledjük, 1880ban játszotta először a Nemzeti Színház a darabot.
Mégis: egy híján száz évvel a premier után is tetszetős, jó és sikeres volt az Ingyenélők. Ebben Csiky Gergely tehetsége is, de Hajdufy Miklós rendező, Szántó Erika dramaturg tehetsége, bátorsága is benne van. A francia mintára, hosszas dialógusokban kibontakozó színműből három-három és fél órás előadásokat csináltak a színházakban. A televíziós változat röpke másfél órában szerzett újra becsületet és híveket Csikynek, a magyar polgári drámának. Hajdufy Miklós történelmi játékok sorával igazolta már, hogy különlegesen jó érzéke van a múlt konfliktusainak, emberi sorsainak érdekes, hatásos, közvetítéséhez. Most sem a kortól, a szereplőktől való elidegenítés eszközét választotta. Kitűnő színészekkel, remek színészvezetéssel a százéves darabból az életet, a lényeget mentette meg. Szemes Mari és Darvas Iván pontosan értette, érezte Hajdufy Miklós szándékát, Csiky darabjának lényegét. Nem kell gyűlölettel gondolnunk a kémkedő, csaló, a nemzeti érzelmekkel visszaélő Kamillára, sem az erkölcstelen, gátlástalan Benczéé. Ez nem a szerző szándéka ellen való és nem is az időbeli távolság az oka. Csiky szórakoztatva akarta nevelni, inteni kortársait. Nincs sorscsapás, nincs méltó büntetés a nagy leleplezés után. Kamilla és Bencze továbbra is úgy igyekszik boldogulni, ahogy azelőtt. Az ifjú szerelmesek útjából természetesen elhárult az akadály. Külön szerencséje a tévéváltozatnak Bencze Ferenc Timót alakítása. Bencze Ferencet az utóbbi években fedezte fel a film és a televízió. Eljátszott egy sereg mai figurát, munkást, sportolót, kiöregedett bajnokot, visszaélő tszelnököt. A szerepskatulya illik is markáns, modern, életviselt vonásaihoz. De illet hozzá ez a múlt századi ügyefogyott, talpig becsületes Timót is. Egyszerűen csak azért, mert remek karakterszínész. Legkevésbé talán a fiatal szerelmesek akiknek boldogsága a darab tétje voltak meggyőzőek. Nem Hegedűs D. Géza vagy Peremartoni Krisztina képességeit kell kétségbe vonnunk. Ezeknek a tézisdrámáknak, társadalmi, daraboknak az a gyengéjük, hogy a jók makulátlanok, tökéletesek, emiatt enyhén unalmasak. A színészeknek kevés játéklehetőséget adnak az egysíkú, szenvedő, de tétlenségre kárhoztatott alakok. A televízió igyekszik menteni a feledésből a magyar irodalom értékeit. Mikszáth, Jókai, Móra, Csiky műveit ma sem sokan, a jövőben még kevesebben fogják könyvből, eredetiből ismerni. Bizonyára lesz egykét alapmű, remélem, hogy például A kőszívű ember fiai nem hiányzik majd a következő nemzedékek olvasmányai közül sem. A múlt század, sőt a XX. első évtizedeinek szépirodalma azonban egyre inkább csak az írók, az érdeklődő tanárok, specialisták számára lenne létező, ható valóság a televízió, a film nélkül. Ha ilyen tehetséges kézzel, gonddal, szeretettel nyúlnak a <>, anyaghoz, ahogyan Hajdufy Miklós stábja tette, jól szolgálják az irodalmat' az oktatást a szórakoztatást, hivatalosan fogalmazva: a közművelődést." - részlet írta Budai Rózsa, Vas Népe, 1979. június 5.

Június 4. Hétfő - Rendkívüli adásnap a Nemzetközi Gyermekév alkalmából. 20.00 Díszelőadás közvetítése a Magyar Állami Operaházból.

Radványi Dezső a Dokumentum Osztály vezetője az alábbi feljegyzést készítette 1979. június 5.én Erdőd András PAF főosztályvezető részére: " Az ismert Olimpiák története sorozatban most forgatjuk az. << Olimpia a képernyőn>> című legújabb fejezetet, amely az 1960a római Olimpiát idézi fel. Ennek külön nevezetessége, hogy ekkor volt az első magyarországi közvetítés az Olimpiáról és óriási mértékben fellendült a készülékek vásárlása.
Másik nevezetessége, azaz történelmi tény, hogy az ellenforradalom után visszaesett, válságba került magyar sport újjászervezését és fellendítését 1957 és 1960 között a Párt, a napirendre tűzte. Ebben a stabilizációs munkában jelentős szerepe volt Gyenes András elvtársnak, a mai KB titkárnak. Ebben a kérdésben szeretnénk Őt megszólaltatni mit szívesen vállal, de kérjük hozzá a Pártközpont engedélyét. A riporter: Szepesi György."
Erdős András június 6.án továbbította a kérést Németh Jenőnek az MSZMP KB agitációs és Propaganda Osztály alosztályvezetőjének (20/594/79). Grósz Károly támogatta a kérést és június 12.én ( Ag/420/2) a javaslatot a Politikai Bizottság elé terjesztette. Magyar Országos Levél tár 288f.22/1979/ 15. Öe. MSZMP KB Agitációs és Propaganda Osztály. A film elkészülte után Róma. 1960 Olimpia a képernyőn címmel került a televízió műsorába következő évben, Gyenes András a feldolgozott nyilvántartás szerint nem szerepelt a riportalanyok között!

Június 8. 21.10 Improvizáció. A Televízió nyilvános hangversenye a soproni Liszt - teremből. Műsorvezető: Czigány György, szerkesztő: Várbíró Judit, vezető - operatőr: Dubovitz Péter, rendezte: Apró Attila.

Június 9. 18.20 Ézsiás Anikó szerkesztő, Becsy Zoltán operatőr, Kútvölgyi Katalin rendező portréfilmjét sugározták Martyn Ferenc festő - és grafikusművészről.

Június 10. 15.25 Maga lesz a férjem című filmmel kezdetét vette a Kiss Manyi filmsorozat.

21.25. EGY HANG ÉS NÉHÁNY MSZK - sorozatban láthatták a nézők Bende Zsolt operaénekes műsorát. A riporter Antal Imre, a szerkesztő: Ruitner Sándor, operatőr: Darvas Máté, a rendező: Vámos Miklós volt.

Június 12. és 17. között rendezték meg Vácott és környékén a Rátóti Humorfesztivált. Ennek jegyében a rádió és a televízió számos humorral foglalkozó, komoly vagy humoros műsort sugárzott. A humorfesztivál keretében kerül sor a Karinthy-gyűrű átadására, melyet Hofi Géza nyert el. Az eseményről a Televízió is beszámol, és számos műsor kapcsolódik a Fesztiválhoz. Az eseménysorozat egyik fontos része volt a váci Madách Imre Művelődési Központban tartott háromnapos konferencia. A politikai humorról rendezett elméleti tanácskozás június 12én Tóth Dezső kulturális miniszterhelyettes előadásával nyílt meg. A referátum címe: A politikai humor helye, szerepe társadalmi életünkben. Ezt két vita követte. Fekete Sándor vezette be a rádiós, E. Fehér Pál a színpadi humorról folytatott megbeszélést. A második nap témája a képi humor volt. Vitaindítóként Szalay Károly a filmről, Váncsa István a televízióról vetett föl gondolatokat. Az eszmecsere a következő napon folytatódott, s csak azután kezdődött meg a vita a politikai humor helyzetéről az irodalomban és a sajtóban.

" (...) A tévé ebben a főleg rádiós rátóti fesztiválban a megfontolt nagybácsi szerepét játszotta. Megismételte néhány régi trükkjét. Vagyis a második műsoron megismételt néhány humoros (nak tekinthető) műsort, összeállítást és fölvételt. Ezeket a műsorokat én annak idején mind végignéztem, mert (én is) szomjazom a humor és a vidámság után. Nem is egyszer néztem végig, mert a kívánságműsorokban humorfesztivál nélkül is állandóan találkoztam velük. A fesztiválról eszembe jutnak a boldogult emlékezetű táncdalfesztiválok, melyeket akkor rendeztek meg hasonló felhajtással és ünnepélyességgel, amikor a magyar táncdalok a dallam, a szöveg és az előadás mélypontja felé tartottak. Remélem ez a hasonlóság sántít... (...)" - részlet, írta Szentmihályi Szabó Péter, Élet és Irodalom, 1979. június 23.

A SZOT kulturális, Agitációs és Propaganda osztálya megküldte 1979. október 19.án Megyeri Károlynak az "Észrevételek, a tv műsorairól" - nyers kigyűjtés a SZOT-hoz beérkezett információs jelentésekből című tájékoztatót, ebből részlet:
" Megoszlanak a vélemények a <> és a Mikroszkóp Színpad köré tömörülő művészek és humoristák műsorairól. Tetszés és rokonszenv övezte a politikai kabaré egészséges próbálkozásait, ami megmaradt a humor keretei között, de a gunyolódás, mint a művészi ábrázolás eszköze, elég sekélyes és demagóg módszer még akkor is,ha <> emberek írják és alakítják. Mi céljuk van például azzal a műsorpolitikával, ami sorozatosan a rendőröket és a minisztériumokat tűi tollhegyre. Sajnos erre az útra tévednek azok önteltségükben, akik jogos kezdeti sikerek után úgy vélik, hogy ebben az országban csak ők képviselik a humort. Kár értük, de értünk is, akik hallgatjuk (Láng Gépgyár)." Magyar Országos Levéltár - XXVI - A 9. 80. doboz MTV iratok

Június 14. 21.25 "Senki sem próféta ..." - Kovács József operaénekes műsora. Szerkesztő - riporter: Tóth Erika, operatőr: Molnár Miklós, rendező: Seregi László.

" Bevallom: a műsor kezdete előtt belőlem sem hiányzott az előítélet. A végére már egyetlen gondolat foglalkoztatott: amilyen gazdagok vagyunk tehetségekben, olyan szegényessé tudunk válni megítélésükben. A felismerést a riportfilm felépítése, többletmondandója Is érlelte. Míg megismerkedhettünk az egykori táncdalénekes, Kovács József kitérőkkel tűzdelt, kitérőkre kényszerűért énekesi pályájával, rá kellett eszmélnem: nemcsak Korács Józsefről van szó ebben a riportfilmben, hanem többről, olyan jelenségről, amely bizonyos értelemben művészeti életünk általánosítható jelenlevősége. A véleményekben megfogalmazódott előítéletek, <> (Vámos László sommás megfogalmazása), végül is a lényegre tapintottak. A művészi közvéleményt formáló egyszer kimondott, egész pályára kiható vagy pályát megsemmisítő ítéletek előítéletek káros hatására, veszélyére figyelmeztettek. Hogy Kovács József milyen képességű énekessé fejlődött, erről a grazi közönség (jelenleg a Grazi Opera magánénekese) tudna beszélni. Amit a képernyőn láttunk és hallottunk tőle, (különösen az Anyegin részletben), arról győzött meg, hogy művészetére oda kell, legalábbis kellene figyelni több mint ígéret, méghozzá olyan hangnemben (lírai tenor), amiből nálunk is hiány van." - írta Mátai Györgyi, Népszava 1979. június 19.

Június 18. HÉTFŐ. Rendkívüli adásnap.
18.10 Telesport I, Férfi kosárlabda EB közvetítése Torinóból Riporter: Knézy Jenő
19,45 TV Híradó: Ipper Pál a TV Híradó kiküldött tudósítója a bécsi stúdióból foglalta össze a Brezsnyev és Carter aznapi programját és számolt be a Hoffburgban történt SALT jegyzőkönyv aláírásáról.
Utána Telesport folytatása - Ifjúsági Súlyemelő EB - VB közvetítése Debrecenből. Riporter: Szőnyi János.
Június 20. 17.00 22.45 a Csehszlovák Televízió estje.
Aczél György az MSZMP Politikai Akadémiáján május 21.én tartott előadást a Kultúra növekvő felelőssége címmel, melynek szerkesztett változatát később (június 17.én) a Népszabadság azonos címmel közölte. Június 20.án a Párközpontban Főszerkesztői értekezletet tartottak, Óvári Miklós elnökletével. (A Főszerkesztő Értekezleten a lapok főszerkesztő, illetve a Rádió és a Televízió vezetője - ill. az általuk kijelölt helyettes - vehetett részt). Ezen felszólalt Aczél György is aki nehezményezte, hogy a Népszabadság őt félreértette, ezért most itt szeretne hozzászólni az értekezlethez, rögtönzött hozzászólásának gépel írt jegyzőkönyve 125 gépel oldal. A hozzászólásában az elvárásokról és a cenzúráról a többek között a következőket mondta (részletek):
(...) "Beszélgetés - sorozatot képzelünk el a kulturális alkotóműhelyekkel, könyvkiadókkal, színházakkal, zenei, képzőművészeti területen dolgozókkal és a vidéki folyóiratok munkatársaival is. Talán mondanom sem kell, hogy egészében úgy érezzük, hogy egyetértés van - erről írtam, hogy a mit kérdésében egyetértés van - a hogyan kérdésében olyan vita van néha, amelyik adott esetben eltorzíthatja a mit ezen a területen a szocialista elveink keresztülvihetnének. (...)
(...) Azzal kezdeném, hogy nem kívánunk változtatni azon, hogy nálunk a műhelyek, az alkotóműhelyek - s ide tartozónak tekintjük a szerkesztőségeket - önállóak és felelősek. Megismétlem azt, ami kicsit módosítva jelent meg a Népszabadságban, mert eredetileg a Politikai Akadémián azt mondtam: az önállóság tervét alkotóműhelyeink 110 százalékra teljesítik és a felelősséget 4050 százalékra. Nem mindegyik, de egy része.
Nem kívánunk semmiféle központi cenzúrát felállítani továbbra sem. A mi cenzoraink Önök. Nem csak cenzorok, de egyben cenzorok is. Van szocialista ország és van kapitalista ország, ahol másképp van berendezve, nálunk így van berendezve, hogy akik a párt és az állam megbízásából ilyen feladatokat vállalnak, azoknak , ezt is vállalniuk kell. Hozzá kell még valamit tenni: a sajtónak a kritikának, az egész alkotó munkának ezen a területén ugyanaz a dillemája, mint a politikának, hogy a világ bonyolult, de ebben a bonyolultságban is van cselekvési kényszer és megismétlem, lehet tudni, hogy mit szeretnénk, de mindenek előtt azt kell tudni, hogy mi van, mit lehet csinálni és amit lehet, azt meg kell csinálni. Addig kell előre menni ameddig tisztán látunk (...)" Magyar Országos Levéltár 288f.22/1979/ 35. Öe. MSZMP KB Agitációs és Propaganda Osztály

Június 22. 20.20 Jelentős sikert arat Miroslav Krleza Léda c. drámájának tévéváltozata. Dramaturg: Shultze Éva, vezető - operatőr: Bornyi Gyula, rendezte: Dömölky János. Szereplők: Darvas Iván, Szilágyi Tibor, Szakács Eszter, Haumann Péter, Szemes Mari, Kádár Flóra, Gyöngyössy Katalin, Temessy Hédi, Kern András.
" Előfizetői emlékezet óta nem láttunk olyan hazai, készítésű tv-játékot, amely , a maga rendezésbeli és színjátszói tökélyével úgy felrázott volna, mint Miroslav Krleza Léda című drámájának pénteken közvetített földolgozása. Igen, ez egy ritka nagy bravúr, volt, s hogy azzá lehetett több szerencsés körülménynek kellett találkoznia. Először is, arra volt szükség, hogy az átigazítás elkészítői ráérezzenek: mennyire a képernyőre illik ez az úgynevezett farsang éjszakai komédia. Néhány, egészen közelről fényképezhető szereplő, szinte alig változó háttér mi jobb kell a kis fényes négyszög tartalmas kitöltéséhez. Másodszor pedig össze kellett toborozni azt a színész csapatot, amelynek tagjai nem mimikájukra és gesztusaikra hagyatkozva, hanem emberi, művészi érettségük birtokában képesek átélni előttünk ezeknek a gyökértelen, álművészetekbe menekülő, az öncsalást immár hivatásként űző polgároknak a Krleza által oly remekül jellemzett és mesterien egybefont sorsát. No és kellett mindehhez még az a Dömölky János, aki kitűnő karmester módjára meghatározta a játék fojtottan tragikus, egy kissé krúdysan gordonkázó alaphangját. Ettől a hangütéstől lett ez a magyar Léda igazából azzá, ásni; ez a mind erőteljesebben hullámzó kép és szómuzsika kerítette igazából hatalmába a megrendült nézőt." - részlet írta Akácz László, Pest megyei Hírlap, 1979. június 24.

Június 26.án nyílt meg kilencedik alkalommal a Veszprémi Tévétalálkozó, számolt be az nap a TV Híradó adásában (19.30) Ránki Júlia szerkesztő -riporter és Hadházy László operatőt. Az utóbbi 15 hónap termésének legjavát képviselő 22 drámai és operaműsort vetítték. A Tóth Dezső kulturális miniszterhelyettes vezetésével működő zsűri fődíját Vajda János Fehér György Barrabás című tévéoperája és Pünkösti Árpád Dömölky János Ellentétek c. tévédrámája kapta. Veszprém városának díja H. Barta Lajos Szőnyi G. Sándor Békesség, ámen c. filmjéé, a tévékritikusok díja az András Ferenc rendezte Végkiárusításé, a közönség díját is az Ellentétek c. drámája. Különdíjasok: Házi Erzsébet, Melis Györogy, Temessy Hédi, Kállai Ferenc, Gothár Péter, Makk Károly rendező, Bánki László dramaturg, Kocsis Sándor operatőr, Mátai Lívia díszlettervező. Veszprémben és környékén külön csatornán volt fogható a fesztiválműsor. A bemutatókat külföldieknek szánt filmvásár egészítette ki. A találkozón fontos helyet kapott a tv-opera, mint ez a díjak odaítéléséből is látszik. A korabeli beszámolók szerint a tv - opera műfajról vita is zajlott " Az opera újabb otthona a televízió" címmel. A vitaindító előadást prof. Wilfried Scheib, az IMZ főtitkára, az ORF zenei főosztályvezetője tartotta. Rádai János a Rádió és Televízió Újság 1979/28. számában a következőket írta (részlet): Scheib " (...)imponálóan gazdag illusztrációs anyag felvonultatásával, érzékletesen mutatva be az osztrák televíziózásban tért hódított kétféle - színpadszerű, illetve filmszerű - irányzatot. Számunkra ugyan helyenként naivan didaktikusnak hatott például tévészínpadra állított Trubadúradaptáció egy - egy képsora, Scheib professzor szavaiból ítélve azonban őnáluk mindkét rendezői felfogás azonos rangot szerzett. S mintha kissé idegenkedve és értetlenkedve fogadta volna Vámos László főrendező hozzászólását, hogy ti. nekünk, magyaroknak nincs sok kedvünk a film és a televízió más területein már régen túlhaladott állókamerás, sport, vagy színházi közvetítésekhez hasonlatos módszerekhez visszatérni. (...) "

"Kilencedik alkalommal rendezték meg Veszprémben A tv-filmek fesztiválját. A versenyprogramban14 drámai művet és 8 operát vetítettek az előző év terméséből. Azóta már ismeretesek a díjazott alkotások, amelyeket újra láthatunk a tv képernyőjén. Így már csak néhány tanulság levonása marad hátra.
Mire való a fesztivál? Az előző év tévéfilmjeinek bemutatásával mód nyílik arra, hogy a közönség és a zsűri újraértékelje az alkotásokat, amely lehetővé teszi a jobb megértést, a teljesebb befogadást. Ezenkívül jó alkalom arra is, hogy közelebb kerüljenek egymáshoz a közönség és az alkotók, kicserélhessék gondolataikat, elmondhassák problémáikat, gondjaikat. Fóruma lehetne a nyilvános gondolkodásnak, forró szakmai vitáknak, melyek után már nem lehetne dolgokat ugyanúgy csinálni, mint annak előtte ...
Sajnos, úgy látszik, erre senkinek sincs igazán szüksége. Kellemesen langyos a viták légköre, miként a Balaton vize, mely legalább akkora figyelmet élvez, mint a legsúlyosabb tévéművészeti probléma. Á közönség művész találkozók állami gazdaságokban, KISZ-táborokban, falusi művelődési házakban, kutatóintézetekben stb. azt a régi igazságot bizonyítják, hogy az ilyen összejövetelek szervezése nem könnyű feladat. A közönség érdeklődésének felkeltésen kívül elengedhetetlen feltétel a jó vitavezető megválasztása, aki ismeri az alkotókat, a filmet, és szempontokat tud adni a beszélgetéshez, kapcsolatot tud teremteni a közönség és a film készítői között. Az idei fesztivál szolgáltatott példát a jó közönség művész találkozóra (Nemesvámos, Balatonalmádi, Bauxitkutató stb.), de a rosszra is. Például Gyulafirátóton a vetítés utáni beszélgetés részvétlenség miatt elmaradt. Talán a jobban előkészített kevesebb több lenne. (...)" - részlet, írta (Bérces), Magyar Ifjúság, 1979. július 27.
A TV Híradóban Tarjányi Ingrid szerkesztőriporter és Török Vidor operatőr riportját láthatják a nézők, a Farkasréti temetőből, ahol eltemették a 74 éves korában június 14.én Bécsben elhunyt Svéd Sándor operaénekest. Halála előtti 20 esztendőben Magyarországtól távol élt, Lausanneban, és Bécsben.
20.50 ( A június 19.én 20.50re meghirdetett, majd elmaradt ) Said Alam földje. Benda László feltűnést keltő afganisztáni tévé riportfilmje. Benda a Rádió és Televízió Újság 1979/25. számában így ajánlotta a filmet: " Gyűrűbe fogják a tévéstábot, bárhol kísérelje meg kameráját magnetofonját használni a <>ban. Csudálkozó gyerekek bámészkodnak bele a különösen sercegő masinákba. A barátságosabbak vagy a képernyőt már tapasztaltak felöltik <>, esetleg beleintegetnek a képbe...
Legyen szíves, szóljon nekik, hogy ha lehet, végezzék a dolgukat, mintha itt sem lennénk! olykor-olykor megkísérli az ember a természetesség látszatára csábítani a szereplőket, de az esetek többségében rádöbben e törekvés hiábavalóságára. Mert a szereplő szeret szerepelni. És vajon szükség van-e ilyen jótékony csalásra? Nem hamisítja-e meg mindez az eredendően elmaradott, jóságosan kíváncsi embereket Laosztól Mozambikig, Angolától Afganisztánig?
Inkább integessenek. Burjánozzék gyerekerdő az operatőr körül. Viháncoljanak a gyerekek, egymás nyakába borulva. A lányok forduljanak el, szégyenlős mosollyal. Hadd lássák, hogy még a szemérmes fátyol alatt is megmozdul az eltitkolt szépség. Vagy fogja be az optikát egy titkolózón parancsoló katonatenyér. Csipogtassa végig a fegyvert robbanószerkezetet vizslató biztonsági gépellenőr az összes <> a féltve őrzött vezérek előszobájában.
A rutinos nyilatkozó legyen magabiztos. A tépelődőnek maradjon meg a képen a habozás iszonytató lassan telő perce. Az igazsággal dacoló süljön bele az előregyártót, panelek zűrzavarába. Az ellesett pillanatok megőrzik a valósághű elleset pillanatot: az igazi nyomort a kozmetikázott kulisszák mögött, a lankadó hangulatot a áradhatatlan lelkesítők háta mögött, az őszinte örömöt a megrendezett hurráfesztivál hátterében. Afganisztánban mindezt egymás mellett, egymásra épülve, egymás után rögzítve éltük át. Illés János éber türelme és életszemű kamerája így örökíthette meg a vezetőit szemrebbenéseit és hűvös érvéig vagy éppen őszinte kacagását (<< kinek köszönje a földet 11 millió afgán paraszt a népi rendnek, a királynak vagy a mindenható Allahnak? ...>>), a szemforgató kalmár mellébeszélését (<>), az öreg fellah mosolygás döbbenetét (<>), és a földhöz jutott nincstelenek hamisítatlan boldogságát. Said Alam egyszerű parasztember. Most vesz búcsút a robottól , a földesúrnak végzett kényszermunkától, az évek során fölhalmozott most egyszer s mindenkorra eltörölt adóssághalomtól. Lehet vagy hatvanéves ennél pontosabban sem tudja. A Hindukus lábainál eleddig nem dívott az anyakönyvezés. Talán első hivatalos okmányt kapta meg - s ez már a saját földjéről szól! Said Alam táncra perdült, önfeledten, őszintén. Nem ismeri a <>> fogalmát. Nem pózol a kamera előtt."

"(...) A riportfilm látványosan Indult:' a kietlen tájat varázsolták elénk. Talán több is lehetett volna a vidék bemutatásából. A feudalizmus béklyóit ugyanis nem akkor lehet jól megismerni, ha beszélnek róla, hanem akkor, ha az afgánok mindennapi életével ismerkedünk. Egy vallási vezető szavainál vagy akár egy miniszteri interjúnál is érdekesebb lehet a barangolás a kabuli Kék mecset tövében, a bazárban. Az ország stratégiailag igen fontos helyzetének érzékeltetése, térkép mutatása ugyancsak hasznos dolog. De talán nem ártott volna emlékeztetni arra, hogy a Szovjetunió, Kína, Pakisztán és Irán közé ékelődő ország ma is az Arabtengerhez, és az indiai szubkontinenshez vezető útvonalak kapuját jelenti, területétől a Perzsaöböl olajlelőhelyei félórás repülőútra találhatók.
Hallhattuk a Said Alam földje című filmben az afgán vezetőket. Taraki elnököt, Amin miniszterelnököt, az évekig börtönben sínylődött, orvosból mezőgazdasági miniszterré lett Zearyt, láttunk egy katonai parádét, egy, a rendszerrel lojális vallási vezetőt, bepillanthattunk a mecsetek világába, és ott lehettünk egy döbbenetesen szép, emlékezetes földosztó ünnepségen, ahol Said Alam és társai önfeledt táncra perdültek a birtokadományozó levél átvétele után. Közben persze ízelítőt kaptunk az ellentmondásokból is. Hiszen milyen furcsa: a parasztok <>, <> és Taraki <> éltetik a nemzeti demokratikus fejlődés nagy állomásánál, a mecsetek előtt pedig ugyancsak azzal büszkélkednek, hogy muzulmán országban élnek, muzulmán kormánnyal.
Tény, a vezetés hallatlan nagy tapintattal viseltetik a vallásos érzelmek iránt; mégis, azok az erők, amelyek meg akarják buktatni az új rendszert, épp az iszlám nevében próbálkoznak, e címer alatt egyesülnek a feudális előjogok elvesztésétől tartó földbirtokosok, a vallási reakció és az idegen beavatkozók a forradalmi változások továbbterjedésétől tartó Pakisztánban és Iránban. A kabuli vezetés ma élethalál harcot vív. Ennek okát láthattuk, hallhattuk, de a veszély igazi nagyságát nem tudatosította a film. Nem igaz az sem, hogy a forradalmi változás az afgán munkásosztály sajátja. Afganisztánban egyelőre alig beszélhetünk munkásosztályról, és ott, ahol a lakosság 94 százaléka analfabéta, nem érdemes arról faggatni a parasztot, hogy kik a reakciósok. A politikai kategóriákat szerencsés esetben legfeljebb úgy lehet felállítani, hogy ki a jó és ki a rossz ember. <> tükröző kérdésekkel a Hindukusban nem lehet sokra menni. Ugyanide kívánkozik a szinkron kérdésének felemlítése. Zavaró, amikor az angol nyelvű kérdésre (alig hallhatóan) farsziul felelő paraszt a képernyőn ízes álszabolcsi tájszólással mesél az életéről. Ha egy riportfilm s ráadásul szemmel látható igyekezettel, gondossággal végzett munka dokumentatív erővel akar hatni, akkor nincs szükség teátrális elemekre, jobb volna, ha érvényesülne az eredeti hang muzsikája, a száraz, tárgyilagos magyar szöveg többet adna. Ez egyébként nemcsak a Said Alam földje esetében van így. Bendáék a vitatott arányok ellenére is összességében tartalmasán használták ki a műsoridőt. Sok kérdést megválaszoltak, sok kérdést nyitva hagytak, más kérdéseket pedig ők maguk vetettek fel. Egy riportfilm pedig éppen akkor jó, ha továbbgondolkodásra késztet, ha a készülék lezárása után is peregnek a képek. " -írta Halász György (részlet) , Magyar Hírlap, 1979. július 4.

Június 26.án az MSZMP MTV Pártvégrehajtó Bizottsága ülésén részt vett Grósz Károly az MSZMP KB osztályvezetője (Agitációs és Propaganda Osztály), és tájékoztatást adott arról, hogy a Politikai Bizottság miért tárgyalta meg az agitáció helyzetét március 27.i ülésén.
Többek között kifejtette:

" 6./ Az árpolitikai változások elfogadhatók, de várható, hogy lesznek konfliktusok!
a. a városban élő munkások körében / a többi terület munkásainak meg van a lehetősége a kiesés, a hiány pótlására, ezeknek azonban csak 50% -ban van lehetősége erre!/
b, családalapítási gondokkal küzdő fiatalok körében /emelkedik az építőanyag, a bútor stb. ára/
c, nyugdíjasok körében / Ök is kapnak kompenzálást, de helyzetükön 1 - 2 évig nem tudunk változtatni./
197980ban e három réteggel többet kell törődnie a televíziónak"

Ugyancsak az ülésen hangzott el, hogy "
"9., Foglalkozni kellene - egy más alkalommal - azzal is, hogy a politikai agitációban megfogalmazott életideálokat ne verje keresztbe egyik - másik művészeti műsor (pl. Onedin család stb.)" Magyar Országos Levéltár XXVI - A 9.78. doboz. MTV iratok.

Június 27. 21.10 Lendvai György: Házimozi, tv-játék bemutatója. Dramaturg: Deme Gábor, vezető - operatőr: Kecskés László, rendezte: Mihályfy Sándor, Szereplők: Lukács Sándor, Bordán Irén, Szilágyi Tibor, Pálos Zsuzsa, Huszár László, Jurszik Mária, Hegyi László.

22.25 Osskó Judit szerkesztő - műsorvezető Király Péter operatőr, Endrődi Sándor rendező, az Unokáink is látni fogják című műsorban mutatta be az új győri Kisfaludy Színházat.

Június 28. 19.30 A TV Híradó beszámolt Örkény István temetéséről.

20.00 Rusticus imperans avagy András kovács királysága, tv-játék bemutatója. Szentes Regináld iskoladrámájának felhasználásával televízióra alkalmazta és rendezte: Horváth Jenő. Dramaturg: Zahora Mária, vezető - operatőr: Ráday Mihály, szereplők: Szilágyi Tibor, Csák György, Szabó Ildikó, Horváth Péter, Kern András, Raksányi Gellért, Miklósy György, Balázs Péter, Szilágyi István.

Rádió és tévéműsorok Móricz Zsigmond születésének 100. évfordulója alkalmából, június 29 én 20.oo
Emlékünnepély közvetítése Móricz Zsigmond születésének 100. évfordulója alkalmából a Nemzeti Színházból. Az ünnepséget megnyitotta Dobozy Imre, a Magyar Írók Szövetségének, elnöke. Ünnepi beszédet mondott Pozsgay Imre kulturális miniszter, és Illés Endre, a Móricz Zsigmond Emlékbizottság elnöke.

Június 29.én 19.30 A TV Híradó beszámolt arról, hogy a megrendezték XVIII. Munkavédelmi filmfesztivált. Első díjat nyer A játék vége c. riportjával Gál Jolán és Zsanáról jelentjük c. riportsorozatával Bokodi Béla. Ki a felelős? c. riportjáért Szegvári Katalin második, Munkavédelmi napok Nyíregyházán c. filmjéért Balogh Mária harmadik díjat nyert.

A hónap folyamán Nagy Richárd elnök meghívására a BBC képviseletében Budapesten tartózkodott Alsadir Milne ügyvezető igazgató és Noble Wilson, a nemzetközi kapcsolatok részlegének osztályvezetője. A vendégek megbeszélést folytattak a két intézmény közötti kapcsolatok továbbfejlesztésének lehetőségeiről.

A Pécsi Körzeti Stúdióban befejeződött annak a filmrögzítő berendezésnek a szerelése, amelynek üzembe állításával teljessé vált az ottani elektronikus műsorkészítő technika. Az új berendezés jelentősen lerövidítette az elkészült műsorok addigi hosszú átfutási idejét.

A hónap végével a rádióelőfizetők száma: 2 597 625, a tévé-előfizetőké: 2 667 316. Ekkor már száz háztartásra 77 rádió és 79 tévé-előfizetés jut.

Kiosztották a Magyar Televízió elnök által adományozott Televíziós Nívódíjakat, az 1979. I. félében készült, sugárzott műsorokért:

Lear király, Ellentétek, Imre, Végkiárusítás, Szerelvény a hátországban, Lenni I nem lenni?, Golgota, A marseillei fiú, Tutanchamon Egyiptoma, Egy nyári percei Györött, , Örökzöld dallamok, Ti és Mi, "Buta Auguszt", Énekeit versek, Caligula helytartója, Honfoglalás, Tisztelendő, Négy fal között, Hogy nálam különb legyen, Gazdaságpolitikai Fórum, Megkérdeztük a minisztert, A Vörös Berg, Szegkovácsok, Magyarok a szomszédos Ausztriában, Huszonkétezer nap, A hét négy riportja (Építőipari sorozat, Vietnam - sorozat, Új honfoglalás, Afrika sorozat), hat Híradóriport (Közel-keleti sorozat, Tv torony - berendezés helikopterrel, Négy egyfelvonásos balett, Zuhanásgátló - berendezés bemutatása, Vasútfelújitás három hét alatt, Móricz Zsigmond nyomában), Nemezt Olimpiai Sportlottó, Sport '78, a Telesport 23. es 24. adása, Mákszem Matyi, Hangoskodó, Zsebtévé, A jó bohócok, Jefim és Jemelján, Ha egyszer szikrát vet a szalma.

A nívódíjas külső munkatársak: Harag György, Székely János (Caligula helytartója); Sebestyén Márta, Éry Péter, Zolnay Pál, Sebő Ferenc, Halmos Béla, Nagy Albert (Énekelt versek); Jobba Gabi, Iglódi István ("Buta Auguszt"); Szécsényi Anikó, Róbert László, Radevszky Teodor (Tisztelendők); Péter Klára, Székely Orsolya, GySriiy György (Honfoglalás); Lukács Ervin, Kelen Péter (Bajazzók); Vámos László, Cserhalmi György, Bessenyei Ferenc, Gáti József, Gábor Miklós, Meszléri Judit, Hámori Ildikó (Lear király, Cserhalmi György a Ha egyszer szikrát vet a szalma c. műsorért is); Bencze Ferenc (Ellentétek és Mákszem Matyi); Kárpáti György, dr. Ranschburg Jenő, dr. Popper Péter (Hogy nálam különb legyen); Dobray György, Szádeczky Kardos Kinga (Négy fal között); Szuhay Balázs, Tóth Eszter, Levente Péter, Gyabronka József, Kemény Henrik, Szöllősy Irén (Zsebtévé); Borsos Miklós (Egy nyári nap percei Győrött); Bágya András (Örökzöld dallamok); Simó Sándor, Szilágyi János (Ti és Mi); Bodrogi Gyula, Béres Ilona, Sztankay István, Bánfalvi Ágnes, Dunai Tamás (Naftalin); Szalóky József, Vajda István (Golgota); Hazai György, Kálmán Eva (A marseillei fiú); Grigássy Eva (TutAnc/tAmon Egyiptoma); Pünkösti Árpád, Drahota Andrea, Koltai Róbert (Ellentétek); Bereményi Géza, Mádi Szabó Gábor, Temessy Hédi (Imre); Munkácsi Miklós, András Ferenc, Margittay Agi (Végkiárusítás); Szász Péter, Szakács Eszter, Pápay Erzsi, Molnár Piroska, Olsavszky Eva (Szerelvény a hátországban); Sándor István (az NSZKból küldött tudósításaiért); Csák Elemér (moszkvai tudósítói munkájáért); Fábián Ferenc külpolitikai kommentárjaiért); Novotny Zoltán (sporttudósitásaiért és bemondómunkájáért); Mertz Lóránd (A Vörös Berg); Téglásy Ferenc (Szegkovácsok); Losonczy Teréz (Magyarok a szomszédos Ausztriában); Koncz Gábor, Körmendi János, Szergej Kurepov, Basilides Zoltán, Harkányi Endre, Perlusz Péter, Juhász Jácint, Tarján Györgyi (Mákszem Matyi); Balázs Árpád (Hangoskodók); Köllő Miklós, Palásthy György, Tamási János, Forgács Ottó, Vajó Endre, Tamásy Zdenkó, Békési Lajos (A jó bohócok, Jefim és Jemelján); Major Katalin (Ha egyszer szikrát vet a szalma); dr. Vida Gábor, dr. Katona Ferenc (Világnézetműsorok előadói munkájáért).

Nívódíjat kaptak a felsorolt műsorok belső munkatársai közül a következők: " Kovács Károly, M. Lukács Ágnes, Czigány György, Szilágyi Virgil, Romwalter Béla. Edelényi Péter, Koltai Beáta, Sztevanovity Dusán, Blonszky Katalin, Mócsi Lászlóné, Somogyi György, Dési Ágnes, Márk Iván, Deimanik Tamás, Ardai Tamás, Born Adám, Kaunitz Ervin, Scheibner Károly, Roska Katalin, Antal Imre, Vitray Tamás, Tóth Erika, Ilés Tiborné, Vágó István, Dinnyéi János, Kiss Mária, Vámos Sándor, Szádeczky László, Murányi István, Borsos Tibor, Füredi Vilmos, Nyitrai István, Farkas Ferenc, Kazinczky László, Hajdú Jánosné, Gombos T. Tamás, Szabados Tamás, Sík Igor, Pintér Endre, Bábosik Tiborné, Zádori Ferenc, Szalay Z. ászló, Fodor Imre, Gábor József, Igaz Imre, Buzáné Fábri Eva, Bosnyák Miklós, Balog Mártonné, Abonyi Antal, Czabarka Péter, Hallá József, Wegenast Róbert, Urbanics Lajos, Czabarka György, Bendiner Zoltán, Fehér György, Pinczel Gyula, Szabó Gábor, Bárányi Ferenc, Szirmai Béla, Tarján Zsolti Hencz Dezső, dr. Váradi György, Blastik Ferenc, Soltész Endre, Tóth Barna, Lukln Sándor, Jászi Dezső, Becsy Zoltán, Csikesz Gyula, Németh István, Róna György, Haraszti Zsolt, Fejér Gábor, Pajor János, Halász Mihály, Csengey Emőke, Bartos Pál, Deme Gábor, Pénzes István, Gothár Péter, Bornyi Gyula, Horváth András, Gerő Péter, Szántó Erika, Dömölky János, Labancz Istvánná, Sommer Katalin, Szilágyi László, Kezdi Lóránt, Pellei István, Marton Frigyes, Kocsis Sándor, Gurbán Miklós, Wolf Antal, Császár Ferenc, Plózer József, Lettner Lajos, Mátai Lászlóné, Zentai János, Müller Magda, Pintér József, Farkas Eva, Hollós Olivér, Török Gábor, Sasvári Károly, Gyulai G. Krisztián, Szilágyi György, Vikol Katalin, Simó Veronika, Nánási Gézáné, Vojnits Imre, dr. Bojta Béláné, Petrovies Lászlóné, Fodor Imréné, Váradi Györgyné, Surányi Erika, Bajor Edit, Nagygyörgy Andrásné, Takács Vera, Novákovics András, Alberti József, Tarján Emmi, Bánki István, Kapitány György, Mestyán Tibor, Menüs Árpád, Mócsi László, Ducsay Gábor, Miszlay Gyula, Sasvári Lajos, Turi Tibor, Kocsis Mária, Mezei István, Tanos Tamás, Marafkó Béla, Steiner András, Erdélyi György, Schmidt István, Kardos István, Rozgonyi Gábor, Galambos Károly, Káplár Ferenc, Király Péter, Szalay László, Nagy Sándor, Kosztolánszky Ferenc, Witz Éva, Rónaháti Sándor, Szegi Anna, Langmár András, Knézy Jenő, Fejér Adám, Dávid Sándor, Gábor Tamás, Ehmann Péter, Oldal Béla, Föső Péter, Gyarmathy István, Boldizsár Károly, Kollányi Gyula, Kaplony Miklós, Herczeg László, Reiss Iván, Lévay Sándor, Zsedényi Erzsébet, Palásti Pál, Dobai Sándor, Polgár Béla, Szőke József, Romwalter Mária, Szálai András, Táskay Mihály, Pósch Péter, Mester Imre, Devecseri László, Zsóka Zoltán, Nagy Géza, Radnai János, Mahrer Emil, Szönyi János, Szalay István, Vitár Róbert, Gyulai István, Lőjek Géza, Czuczl István, Bodó János, Bónis Gyula, Gulyás Buda, Horváth Miklós, Varga Zsuzsa, Hálák László, Koltai Gábor, Radványi Dezső, Várszegi Károly, Varga János, Peták István, Puch Tamás, Vértessy Sándor, Kovalik Károly, Kopeczky Lajos, Chrudinák Alajos, Bán János, Major Sándor, Karácsondi Miklós, Könner János, Erdős András, Fellegi Mária, Janovics Sándor, Balogh Mária, Butskó György, Kígyós Sándor, Neumann ászló, Benda László, Kovács Sándor, Baló György, Berkics János, Vecsei Mari, Bokodi Béla, Zádor László, Chochol Károly, Schóber Róbert, Berecz Anna, Dunavölgyi Péter, Edelényi Gábor, Behyna Károly, Berkes Zsuzsa, Góhér Gyula, Mészöly Dezső, Nádorfi Lajos, Mérei Anna, Lőrincz Zsuzsa, Petrucz Miklós, Kovács Kati, Szellő Rózsa, Nyúzó Béla, Lovass Ferenc, Garaguly István, Békés József, Zahora Mária, Katkics Ilona, Biegelbauer Tamás, Illés János, Kiss Mihály, Márton József, Mónus Tamás, Sugár András, Poór Klára, Radó Gyula.

Július

Július 2. Hétfő. Rendkívüli adásnap!

19.00 Csepelen kérték - mi teljesítjük. Az Önök kérték különkiadása abból az alkalomból, hogy a Vas -é s Fémművek dolgozói munkaverseny felhívásukkal kiérdemelték, hogy néhány nappal korábban a Parlamentben Leonyid Brezsnyev az SZKP főtitkára, az Októberi Forradalom Érdemrenddel tüntette ki őket. Az Önök kérték már járt korábban Csepelen az ott dolgozó kiváló munkát, végző munkásokat mutatta be, akkor is kívánságaik teljesítésével.

Július 4. 20.40 Színház a Tévében júliusi adása majd, 21.00. -től Jan Druce: Ami a legszentebb, dráma közvetítése a Pesti Színházból, felvételről.

Július 6. 20.20 Bertha Bulcsu: A fürdőigazgató, tv-játék bemutatója. Dramaturg: Benedek Katalin, vezető - operatőr: Ráday Mihály, rendezte: Várkonyi Gábor. Szereplők: Garas Dezső, Bodrogi Gyula, Bujtor István. Kovács Nóra, Tábori Nóra, Bánhidi László, Frajt Edit, Dobos Katalin, Gelecsényi Sára, Gosztonyi János, Grúber Hugó, Kádár Flóra, Miklósy György, Mikó István, Molnár Iván, Peremartoni Krisztina, Szűr Mari fh., Váradi Zoltán, Zágoni Zsolt fh.

"Keserű, helyenként szinte gyilkos erejű szatírát írt Bertha Bulcsú a fürdőigazgatóról, pontosabban egy fürdőigazgató ürügyén. Azt írja darabjáról, hogy <> de azért valami más is van ebben a tévéjátékban. Pap Gedeon fürdőigazgató <> ugyanis mindenkit korrumpál, aki köreibe lép, s a revizor nemcsak tízezer forintot kap, hanem olyan szupernőt is, amilyen csak az <<állami elvtársaknak>> jár.
Bertha ismert írói erényei, Várkonyi Gábor jó, eleven rendezése megerősít bennünket abban, hogy <>, s vannak vezetők és beosztottak, akik visszaélnek helyzetükkel és mindenekelőtt az állam pénzével. Itt is ez történik, jóllehet az események középpontjában egy szürke revizor megvesztegetése áll, ám szerző és rendező szándékából azt érezzük ki, hogy a történetet jelképnek szánták, melynek általános érvénye mindenre kiterjeszthető. S ezért jut eszébe az embernek Mikszáth sokát idézett állatorvosi tankönyve, melynek lova az összes létező lóbetegségben szenved. Ugyanis a tisztaság és derékség vágya csupán egy lány szavából csendül ki, de neki is fenntartással hihetünk, hisz a sört csak <> issza...
Az pedig dramaturgiai hiba, hogy a főhős jelleme nem egészen világos. Ugyanis nehezen képzelhető el, hogy csak azért korrupt és korrumpál, mert a rendeleteket nem lehet betartani, közben szeme előtt csak az állam üdve lebeg. Azt is tudjuk, vannak rendeletek, amelyet valóban nehéz betartani, s néha a jó szándéknak útját állhatják, de akik erre szoktak hivatkozni, rendszerint saját zsebükről^ sem feledkeznek meg.
így hát A fürdőigazgató nem hibátlan alkotás, sötéttel fest sötétre, s közben magunk is tétován állunk, mert nem vagyunk benne biztosak, hogy ki ellen kell fölháborodnunk. A melós fürdőkádat kap, a főkönyvelő téglát lop a kettő nem egészen azonos , a pesti vendégek pedig pénzt, sült csirkét, a rangjuknak megfelelő nővel. Az ajándék fürdőkád nehezen hasonlítható össze a többivel, nemcsak értékben, morálisan is. S közben el kellene hinnünk, hogy ez az igazgató éjjel nappal azon töri a fejét, hogy miként szerezhetne az államnak több valutát. Ezt bizony nem hisszük el. Ám arra mindenképp jó Bertha Bulcsú szatírája, hogy nagyon komor és nyilván fellelhető jelenségekre hívja fel a figyelmet, még akkor is, ha ilyen töményen valószínűleg csak nagyon ritkán fordulnak elő. " - írta Csányi L. Tolnai Népújság, 1979. július 10.

Július 8. 14.35 A Pécsi Körzeti Stúdió műsora a kerékpáros turizmus népszerűsítésére : "Két keréken" címmel, szerkesztő - riporter: Hidvégi József, riporter: Gombár János, vezető - operatőr: Bárány György, rendező: Csányi Miklós.

Július 10. 21.40 Örkény István: Az ember melegségre vágyik, tvfilm. Dramaturg: Aczél János, operatőr: Bíró Miklós, rendező: Eszergályos Károly. Örkény halála alkalmából ismételte meg a televízió a korábban készült tv-filmet.

Július 11. 20.00 Vaszilij Suksin: Sértés, tv-film. A forgatókönyvet írta és rendezte: Bacsó Péter, operatőr: Andor Tamás, szereplők:
Sértés - Tordy Géza, Molnár Piroska, Solom Kálmán, Kállai Ilona, Szatmári István, Csurka László, Udvaros Dorottya, Eperjes Károly, Gyulai Károly, Létai Klára, Bod Teréz, Kádár Flóra, Bagó László, Hegedűs Erzsi, Németh László.
Éttermi beszélgetés - Suka Sándor, Vajda László, Bontovics Kati, Pataki Erzsébet, Apor Noémi, Fekete Lajos, Kasza Gabriella, F.Nagy Károly, Romhányi Rudolf.
A nem várt vendég Gábor Miklós, Meszléry Judit, Huszár László, Leviczki Klára, Polgár Géza, Mezei Lajos, Kölgyesi György, Tóth Máté.
" (...) Bacsó Péter forgatókönyve és rendezése megőrizte az irodalmi alapanyag értékeit, a novellák eredeti hangulatát, légkörét. Híven idézte képernyőre Suksin sebzett kisember hőseit. Helyenként, talán leginkább az Éttermi beszélgetés című epizód első felében, nem ártott volna némi rövidítés. A jó színészi játék azonban nagyrészt feledtette, hogy a novella álmodozó szomorúsága, lassan megnyíló érzelemvilága a képernyőn sűrítettebb megjelenítést kívánna. A sok kitűnő alakítás, így Gábor Miklós csehovi mélységű figurája, Suka Sándor, Vajda László, Tordy Géza, Kállai Ilona játéka mellett Andor Tamás operatőri munkája és Fényes Szabolcs ideülő zenéje is segített felidézni Suksin írásművészetét. A korán elhunyt szovjet író-rendező-színészt egyébként nemrég, a Vörös kányafa című film főszerepében láthatták a tévénézők, és rövidesen további öt mozifilmje kerül képernyőre." Részlet írta Vajk Vera,Népszava, 1979. július 17.

22.00 Zolnai Pál rendező, Wisinger István riporter, Radványi Dezső szerkesztő, Márk Iván operatőr, "Az ötvenesek" című két részes dokumentumfilmjének első részét vetítették (a második részt 18.án sugározták). Wisinger István a Rádió és Televízió Újság 1979/ 28. számában így ajánlotta dokumentumfilmet a nézők figyelmébe:
"Az ötvenesek. Volt egyszer egy ismerősöm, akinek az élete, <>. Szívesebben nevezném barátomnak, de hát az ilyen viszony minőségi átértékelése csak egyoldalúan, méltatlan dolog. Tőle pedig már nem kérhetek véleményt. Hirtelen halt meg, viszonylag fiatalon: két évvel múlt ötven, amikor életének talán legkonszolidáltabb szakaszában történelmi sorsfordulókat és viharokat is keményen tűrő szervezete felmondta a szolgálatot. Egy ideig keményen birkózott az alattomosan terjedő betegséggel, aztán hirtelen feladta. Félbemaradt történetek, indulatos gesztusok maradtak meg róla azokban, akik naponta találkoztak vele. Ha szóba került, olyan volt az egész, mintha nemcsak egyetlen emberről beszélnénk, hanem ismerősök sokaságáról. De mintha a portré legmarkánsabb vonásai sehogyse akarnának kitisztulni. Ezért egyre biztosabban éreztük a kényszerítő erőt, hogy megpróbáljuk a lehetetlent: tiszta vonásokat adni ennek az arcnak, amely nem csupán egyetlen emberé. És így reméljük , ha hiányos is, de egyre tisztuló portré született egy generációról.
Jól ismerjük őket, e nemzedék tagjait. Még azokat is, akik nem országos hírűek. Elsősorban azokból a gyászjelentésekből, nekrológokból, amelyekben visszatérő kifejezések osztanak monoton lelki pofonokat: "tragikus hirtelenséggel", vagy <<életének teljében>>, vagy <>, vagy a legkeményebben egyetlen jelzőbe zárva: <>, esetleg <>. De ismerjük azokat is, akik még közöttünk vannak. Gyakran még nem érték el a nyugdíjkorhatárt, de már túl vannak az első, a második szívinfarktuson, és megtanultak együtt élni a félelemnek azzal a fajtájával, amelynek jelzőjét viszolyogva írja le az ember. A gyógyszer örökké a kezük ügyében van. Meg többnyire a kínzó, gyötrő töprengés is: mennyit ér ez a rövidre szabott aktív élet és a betegségtől bekerített passzív hónapok, évek még mit tartogatnak. Gyakran és szívesen mesélnek a múltjukról, mint nagyon öreg és bölcs emberek. Mert van miről mesélniük. Ennek a generációnak egyik legfénylőbb üstökösét, Nagy Lászlót így siratta a pályatárs, Rab Zsuzsa: <> Ma már néhány statisztikai adat birtokában e korosztály halálozási arányát korábbi generációkéhoz mérve nemcsak sejtjük, hanem tudjuk is e <> létét. Az ötvenesek című két dokumentumfilm kísérlet arra, hogy a portré homályos vonásai élesedjenek azzal, hogy a nyilvánosság előtt eddig ismeretlen sorsok fordulópontjait, motívumait sűrítik kétszer egy órába. Általuk az ismerősből mégis barát lehet, s hogy a lényegesen fiatalabb riporter a személyes emlékek, indulatok s a megélt tapasztalatok hiányából fakadó útvesztőkön ne tévedhessen el e portréformálás közben, segített a filmeket készítő kollektíva, hiszen nem
egy tagja például a szerkesztő és a rendező is a kortárs szemtanúk közé tartozik. Reméljük, Az ötvenesekre figyelve, a nézők is azzá válnak. "

"A jó ügyhöz méltatlan unalom lengte körül Wisinger István dokumentumfilmjét. Az ötveneseket is, pedig mondandója nemcsak jószándékú, de drámai is: a mai magyar vezetőgárdáról, az ötvenes éveiket taposók infarktusveszélyes világáról kívánna tudósítani krimibe illő nyomozási kérdezési technikával, Zolnay Pál rendezésében. Feltételes módban fogalmazok, mert a második rész gyári művezetője bizony csak közhelyeket mond, akárcsak a műsorban megszólaltatott szakértők. Például egy orvosnő legfőbb tanulságként elmondja, hogy <>. Hát igen, többet kellene.
Persze a közhelyek még lehetnek igazak, sőt drámaiak is, ez a titka voltaképp mindenféle dokumentarizmusnak, mert jóleső érzéssel ráismerünk saját közhelyeinkre és saját mindennapi drámáinkra. Csak a szándék és a megvalósulás közötti disszonancia fárasztó. Még akkor is, ha maguk a sztereotípiák is látszólag hatnak, a megoldás legkisebb reménye nélkül." - részlet - írta Szentmihályi Szabó Péter, Élet és Irodalom, 1979. július 28.

Július 12. 2. műsor - 20.00 Shakespeare: Pericles, színmű közvetítése a kecskeméti Katona József Színházból, felvételről.

Július 13. 18.20 Mi a KGST? - Bán János műsorvezető, Forray Tibor operatőr, Hubert István rendező műsora.

20.00 Egész nyáron szilveszter! címmel idézi fel a Televízió a "hőskor" ; szilveszteri műsorait. Az 1960as szilveszterrel kezdődik a sor.

" Egész nyáron szilveszter! címmel kéthetenként jelentkezik a hatvanas évek óévbúcsúztató tévékabaréinak felújítás sorozata. Az első adáson nagyobb megrázkódtatás, nélkül túlestünk. Sok mindenért kárpótoltak Kellér Dezső és Alfonzó örökzöldjei, no meg Salamon Béla, Sennyei Vera, Latabár Kálmán, Darvas Szilárd, Benedek Tibor megidézése. Remélhetőleg megkóstolta valaki a régi, szilveszteri humorkonzerveket, hogy alkalmasak-e még emberi fogyasztásra. Félő ugyanis,hogy ami ezekben a vadonatrégi kabarékban emlékezetes volt, azt az évek során már elkoptatta az Önök kérték című kívánságműsor. No de majd meglátjuk, szeptember végéig összesen öt alkalommal. Ülünk elébe. (...) - részlet, írta Vajk Vera Népszava, 1979. július 17.

1979. október 11.én a műsorértékelő és vezetői értekezleten Szinetár Miklós értékelte ezt a műsor sorozatot is, részletek a jegyzőkönyvből:
" Egész nyáron szilveszter egy jó akciónak tartom, mind a nézettség, mind a tetszési index azt mutatják, hogy az emberek kíváncsiak a saját múltjukra, és ha önmagunknak bevalljuk azt, hogy a hatás egyik fő eleme az is, hogy ülnek a nézők a képernyő előtt, és azt mondják, hogy x.y de megöregedett, de fiatal volt, jé szegény meghalt, ez is hozzátartozik bizonyos értelemben a televíziónak a hatáseszköz - tárához, és ha ezzel élünk, de nem élünk vissza, akkor érzésem szerint ez a sorozat megtette a magáét, bár nem pótolta azt, amit mi a nyártól azért tulajdonképpen el kell, hogy várjunk, hogy a közepébe valami olyan akció legyen, ha nincs olimpia, ami a nyarat végül is a nézők számára emlékezetessé teszi. ..." - Magyar Országos Levéltár XXVI - A 9. 77. doboz. MTV iratok.

Július 14. 2. műsor - 17.35 Nemzetközi Stúdió - Külpolitikai vitaműsor a SALT - II. aláírása utáni világpolitikai helyzetről. Műsorvezető: Hajdú János, szerkesztő: Chrudinák A lajos, rendező: Kígyós Sándor. Résztvevők: A.E. Bovin az Izvesztyija szemleírója, Wolfgang Fechner, a nyugatnémet ARD katonapolitikai kommentátora, Mieczislaw Rakowski, a varsói Polytika c. hetilap főszerkesztője, Gregory Treverton a londoni Stratégiai Tanulmányok Nemzetközi Intézetének igazgatóhelyettese.

Július 15. 20.05 Galgóczi Erzsébet: Úszó jégtáblák, tv-film bemutatója. Dramaturg: Jánosi Antal, operatőr: Bíró Miklós, rendező: Nemere László, szereplők: Horváth Sándor, Takács Kati, Békés Rita, Dávid Ágnes, Gobbi Hilda, Gyimesi Pálma, Györffy György, Kalocsai Ferenc, Kollár Béla, Kovács Károly, Léka Gáza, Padua Ildikó, Radnai György, Zoltay Miklós, Vadnay Éva.
" ( ...) Nemere László harmadik alkalommal rendezett tévéfilmet Galgóczi művéből, otthonos az író világában, képes együttgondolkodni vele. Jó szereposztásban vitte képernyőre a drámát. Egyik utolsó tévészerepében láttuk Békés Ritát, az örökösen ideges, hajszolt, a lelkiismeretével és a bejárónő problémával különbség nélkül bajlódó anya kitűnő alakítójaként. Horváth Sándor jól érzékeltette az apa tétova nyugtalanságát, rossz közérzetét. A lány szerepében Takács Katalin, a veszprémi színház fiatal színésze mutatkozott be a képernyőn." - részlet, írta Vajk Vera, Népszava, 1979. július 19.

21.10 "Szabadon jó!" - Sztevanovity Zorán műsora. Szerkesztő: Módos Péter, vezető - operatőr: Szalai András, rendező: Sándor Pál.

Kitekintés a világba. Tamás György, a TV Híradó tudósítói rovatának vezetője, újságíró a Magyar Sajtóban megjelent cikkéből közölt részleteket Rádió és Televízió Újság 1979/29. száma:

"Lássunk először egy zsurnalisztikus előrejelzést az USA-ból. Az ťeszményiŤ amerikai család elektronikus falióráján és naptárán az 1985ös év olvasható. Vacsora után vagyunk. Miután a tévékészülék két méter átmérőjű vetítővásznán befejeződött a CBS adó esti híradója, a családfő átkapcsol a pénzbedobással működő kábeltelevízió (pay cable) csatornájára, ahol egy régi, 1978as James Bondfilmet sugároznak óránként 50 centért. A szomszéd szobában a háziasszony bekapcsolja a videokazettás rögzítőt (VCR), és megnézi felvételről a folytatásos filmnek azt az epizódját, amelyet vendéglátás miatt elmulasztott. Miután lefutott ez a műsor, beteszi azt a kazettát, amely a vasárnapi családi kirándulás emlékeit pergeti vissza. Ezalatt az emeleti szobában a család leánytagja videolemezt helyez a tévével összekapcsolt videodisk készülékbe, hogy megtanulja a legújabb táncfigurát... Lent a hallban a család Benjáminja, miután beleunt a video-asztalitenisz mérkőzésbe, az autóversenyre kapcsol át...
Halad az idő; A tévékészülék vetítővásznán a bemondó jelenik meg és kéri a nézőket, hogy szavazzák meg a hét slágerét, ami úgy történik, hogy a tévé távvezérlő dobozán benyomjuk az <>, vagy a <> gombot (feed back). A családfőt érdekli a holnapi időjárás, kattint a videotext adaptergombján. A képernyőn egymás után jelennek meg az állóképes szövegek a legfrissebb hírekkel, moziműsorral, tőzsdei árfolyamokkal. Az időjárás-jelentésnél egy halk kattanás és a készülék alján kicsúszik az imént még a képernyőn látott szöveg a fénymásolóhoz hasonló papíron rögzítve.

Mindez fantázia? Ma részben igen, de jövőkutató szakemberek szerint ilyen lesz a video-kommunikáció közeli új korszaka. A televíziózás tehát olyan technikai és tartalmi átalakulás előtt áll, mint amilyet a nyomtatott sajtó számára hozott a fenj szedőgép, a display, a képtávíró, színes ofszetnyomás."

"Mind több vevőkészülékgyár alkalmazza az ikerképes megoldást a képmező jobb felső sarkában ki, méretben megjelenhet egy másik műsor. Bővül a különböző kiegészíti tartozékok köre. A vezeték nélküli, a; ultrahanggal, vagy infrasugárral működő távkapcsolóval a lakás bármelyik részéből kibe kapcsolható a tévékészülék, váltam lehet mind a 1l. csatornát, szabályozni a hangerőt éí a képet. A készülékek természetes tartozéka lesz a videokazettás rögzítő, amellyel 3 4 órás műsort lehet felvenni méghozzá úgy, hogy egy hétre előre is beprogramozhatjuk a megörökítendő műsorokat. Egyelőre küzdelmet vív egymással a képkazetta és a képlemez. Az utóbbi élettartama végtelen, az általa rögzített jelenetek lassíthatok, a kép kimerevíthető és visszajátszható."

"Hollandiában kísérletképpen a tévéhíradóval párhuzamosan egy Videofax nevű rendszer a hozzákapcsolt elektronikus íróberendezés segítségével a képtávíróhoz hasonlóan papíron is megadhatja a híreket az előfizetőknek. A Videofax és e. hasonló rendszerek a tévéműsorral egy időben kisugároznak vagy telefonkábelen továbbítanak egy olyan a képernyőn nem látható digitális jelsorozatot is, amely csak egy külön adapter bekapcsolásával jelenik meg a képernyőn. Az előfizető a neki tetsző időben a tévéműsor nézése közben is egy gombnyomással átkapcsolhatja készülékét erre az elektronikus tévéújságra. A tévéstúdiókban külön szerkesztőség állítja össze az elektronikus újság írásos és képes anyagát. Egy oldal a jó olvashatóság érdekében 24 sorból áll. Egy-egy ilyen Videofax szám akár 99 oldalas is lehet. Az adási mindig tartalomjegyzékkel kezdődik, s az előfizető vagy ťvégiglapozzaŤ az egyes oldalakat ťlassúŤ, esetleg ťgyorsŤ menetben, vagy percekig megjelenteti a képernyőkön a már előzőleg kiválasztott oldalt."

Július 17. 17.55 A Szegedi Körzeti Stúdió "Kincses Móra" címmel Móra Ferenc születésének 100 évfordulója alkalmából három novelláját dolgozta fel. Szerkesztő: Bubryák István, műsorvezető: Varga Rita, vezető - operatőr: Rozsnyai Aladár, rendező: Bartha Attila.

Július 18. 20.00 Móra Ferenc: Rab ember fiai, tv-játék, forgatókönyvíró - rendező: Markos Miklós, operatőr: Lakatos Iván, szereplők: Radnai György, Szűcs Gábor, Kovács Krisztán, Szirtes Ádám, Bitskey Tibor, Csákányi László, Garas Dezső, Medgyesi Mária, Szilágyi István, Farkas Antal, Miklósy György, Kutas József, Szerencsi Hugó.

Július 19. 2. - műsor 20.00 Van képünk hozzá! címmel tévétörténeti vetélkedősorozat indult. Szerkesztő - műsorvezető Vágó István, társszerkesztő: Roska Katalin, rendező: Bartha Attila.
Vágó István a Rádió és Televízió Újság 1979/29. számában így ajánlotta a műsort a nézők figyelmébe:
" Új vetélkedősorozat a 2. műsorban: Van képünk hozzá! Azt hiszem, nagyon ritkán fordult mind ez ideig elo, hogy egy vetélkedőt (az 1. műsoron való ismétlést megelőzően) a tévé 2. programján sugároztak volna, ezért kétszeres felelősséggel vág neki a műsornak az új játék alkotógárdája. Az egy4k hagyományos: jó szórakozást kell nyújtania a nézőnek, egyben kikapcsolódását és szellemi épülését is szolgálva. Hanem a másik teljesen új: fel kell venni a versenyt az 1. programon sugárzott műsorokkal, és ha már sikerült onnan elcsábítani az érdeklődők egy részét, nem szabad megengedni, hogy csalódjanak választásukban. Nos, mi mindezek okából a következőket ígérjük:
Olyan műsorokból mutatunk be részleteket, melyekre a magyar televíziózás idestova 22 éves történetéből emlékezni érdemes. Műfaji megszorítás nélkül, a sporttól a tudományon át a kabaréjelenetekig minden eddig látott tévéműsor felidézhető, feltéve természetesen, hogy azt annak idején a televízió rögzítette, és archívumában megtalálható. (Mindehhez jó segítséget mutatunk be a műsorokban, akik nélkül e legtöbbször szidott, de egyik leghűbb társunkká fogadott doboz már-már elképzelhetetlen lenne, vagy olyanokat, akik a televíziózás egyik-másik korszakában fontos, esetleg különös szerepet játszottak.
Olyan kérdéseket adunk fel a műsorban, melyek megválaszolásához külön felkészülés nem szükséges, hanem átlagos műveltséggel is felelni lehessen rájuk. Mégis egyvalami segít a helytállásban: a televíziózás szeretete, műsoraink többé-kevésbé rendszeres figyelemmel kísérése.
Tudom, hogy illenék a címről is ejteni néhány magyarázó szót, de erről talán inkább az első adásban, csakúgy, mint a játék szabályairól. Akit ez érdeket talán egy-gyel több indoka lesz arra, hogy csütörtökön este 8kor a 2. műsorra kapcsoljon, vagy ha ezt elmulasztja, megtekintheti az ismétlést pénteken délután az 1. műsorban. És mi mást kívánhatna ilyenkor, a vetélkedősorozat indulásakor Roska Katalin társszerkesztő, Bartha Attila rendező és jómagam, a műsorvezető-szerkesztő, mint azt, hogy néhány é vagy évtized múlva egy hasonló tematikájú műsorban a Van képünk hozzá! is . megérdemeljen egykét percet a felidézett tévés emlékei sorában... "

"Van képünk hozzá! címmel új vetélkedő sorozat indult tegnap a második műsorban. A szellemesen megválasztott cím elsődleges jelentésének értelmében a versenyzők feladata az, hogy a televízió műsoraiban korábban látott képkockákat (vagy mint az első csefes kérdésben a sosem látottakat) újra látva, válaszoljanak a feltett kérdésekre. Ez korántsem olyan könnyű, mint amilyennek gondolná az ember. Bizonyság, hogy a kiválasztott öt versenyzőből a duplázásos alapon, elérhető 1600 forintos vásárlási utalvány helyett mindössze ketten nyertek 206 200 forintot. Szerényebb sikerhez valószínűleg az is hozzájárult, hogy az egyébként rokonszenves és gyakorlott szerkesztő műsorvezető Vágó István két esetben is pontatlanul, illetve nehezen érthetően tette fel a kérdést. Ezek az apró döccenők azonban a későbbiekben nyilván elmaradnak, s marad a játék izgalma, amelynek ezúttal az adja meg a,, különlegességet, hogy a harmadik évtizedébe lejtett televíziózásunk múltjából idézhetünk fel érdekes, emlékezetes képeket. " - írta (m - y.) Esti Hírlap, 1979. július 20.

"Játékos, ötletes az új vetélkedősorozat címe, sőt egyelőre a cím a legjobb az egészben. De hát az első adást még próbajátéknak tekinthetjük, volt is hasznosítható tanulsága. Kiderült, hogy nem is olyan könnyű a tévé archívumából válogatott képek, filmkockák alapján felismerni, azonosítani egy-egy érdekes személyt, művet, eseményt. Ezért aztán Vágó István műsorvezető-szerkesztő legnagyobb sajnálatára a díjaknak csak egy kis részét oszthatta ki. Ez a játék nem csupán az emlékezet próbája. A versenyzők életkora kimaradt a számításból. Márpedig egy 20 éves fiatalember nem emlékezhet a Nemzeti Színház épületére, sem Gagarin budapesti látogatására. A kezdeti zökkenők után, reméljük,kellemesen szórakoztató lesz az új vetélkedő, amely a hazai televíziózás több mint éves 22 történetébe is betekintést ad." - írta Vajk Vera, Népszava, 1979. július 24.

"Lelki válságban vagyok, mert a szerkesztők általában azt kérik a kritikustól, hogy lehetőleg egy műsorról írjon, én pedig még mindig képtelen vagyok eldönteni, melyik produkcióról írjak ezen a héten. Ezért aztán ki kell hívnom munkaadóim jogos haragját, mert afféle miscellániát fogok írni, kisfilmekről a kisvilágban, kölcsönvéve hozzá a legújabb vetélkedő címét (Van képünk hozzá), mert a tévének mindenhez van képe, mármint fényképe, és most majd új sorozatában a saját történetéből és képeiből vizsgáztatja a vetélkedőre betévedő nézőket.
Felelőtlenség részemről, de megkockáztatom, hogy ennek a műsornak nem lesz olyan sikere, mint a Most mutasd meg -nek. Már csak azért sem, mert itt nem közismert személyiségek fognak a lehető legjobb vagy legrosszabb oldalukról megmutatkozni, vagyis a nézőnek nem adatik meg az a szerény öröm, hogy egy-egy színész, újságíró, sportoló vagy tévébemondó intelligenciahányadosára tippelhessen. Kikapcsolódást és szellemi épülést ígért a vetélkedő, de első próbálkozásának megtekintése inkább kínos volt, a "már láttam valahol" érzését sugallta végig. Néha úgy gondolom, egyszerűbb lenne a Lehet egy kérdéssel több? vetélkedőműsor mintájára minden magyar állampolgárt (postai úton) megjutalmazni egy hangszóróval, mindenféle diszkrimináció és szerkesztő műsorvezetői agyroham nélkül... " részlet, írta Szentmihályi Szabó Péter, Élet és Irodalom, 1979. július 28.

Július 20. 21.10 Három író Marlowe, Brecht és Feuchtwanger műve alapján készült tévéjátékot mutatnak be: a Angliai II. Edward élete Horváth Z. Gergely rendezésében, draimaturg: Szántó Erika, vezető - operatőr: Czabarka György. Szereplők: Jordán Tamás, Koltai Róbert, Szakács, Kozák András, Őze Lajos, Raksányi Gellért, Kun Vilmos, Tolnay Miklós, Piróth Gyula, Szacsay László, Sárközy Zoltán, Balázs Péter, Polgár Géza, Szirtes Ádám, Horváth József, Tahi József, Novák István, Árva János, Szalai Imre, Dömsödi János, Hunyadkörti István, Kun Tibor, Galgóczi Imre, Horváth Ottó, Kiss Jenő.

"Az 1327ben karóba húzott Angliai 11. Edward élete örumagában is izgalmas téma lehetett volna, Marlowe -Brecht Feuchtwanger drámájából, Tandori Dezső fordításában Horváth Z. Gergely rendezett valami zavarba ejtő tévéjátékot, amely kellemetlenebb volt, mint a filmre vett színház, mert a színészek és a háttérzene kitűnőek voltak, a rendező (és a díszlet és jelmeztervező) mintha szabadságolták volna magukat. A filmszerűségnek még csak nyomai sem mutatkoztak ebben a tévéjátékban, s ez magának a műfajnak ilyetén felfogását megkérdőjelezi, hiszen a néző legalább színházat szeretne látni, ha már rendezőt nem talál. " részlet - írta Szentmihályi Szabó Péter, Élet és Irodalom, 1979. július 28.

A hónap folyamán aláírják a magyar - angolai televíziós együttműködésről kötött egyezményt.

Tárgyalások Budapesten dr. Stello Mólóval, a Svájci Rádió és Televízió Társaság vezérigazgatójával, Hasimoto Todamasával, a japán NHK rádiótelevízió ügyvezető vezérigazgatójával,.
Tömpe István, az Állami Rádió és Televízió Bizottság elnöke, az OIRT nemzetközi rádió és televízió szervezet adminisztratív tanácsának elnöke, Heinrich Adamecknek, az NDK minisztertanácsa mellett működő Állami Televízió Bizottság elnökének meghívására hivatalos látogatást tett Berlinben: véleményt cseréltek az OIRT időszerű kérdéseiről, és a kétoldalú kapcsolatok fejlesztéséről. A megbeszéléseken szó volt a jövő évi moszkvai és Lake Piacidi olimpiai játékok rádió és televízió közvetítéséről is. Heinrich Adameck, az NDK televíziójának legmagasabb kitüntetését, az Arany Babérkoszorút adta át Tömpe Istvánnak, aki berlini tartózkodása során megbeszéléseket folytatott Rudi Singerrel, az NDK minisztertanácsa mellett működő Állami Rádió Bizottság elnökével is.

Újabb átjátszó tévéadót helyeztek üzembe július 20 -án, ezúttal Kaposvár és közvetlen környéke jutott jobb vételi lehetőségekhez. Áz új berendezés az OIRT 7es csatornán 80 W teljesítménnyel sugározta a televízió 1. műsorát.

Július 21. 2. műsor - 20.00 H. Mielhac - A Milhaud: Nebántsvirág, operettjének közvetítése a kaposvári Csiky Gergely színházból, felvételről.

Július 25. 20.00 Németh László: Eklézsia - megkövetés, dráma közvetítése a József Attila színházból, felvételről.

Zappe László kritikus ismét felvetette a színházi előadások, televíziós közvetítéseinek problémáit. Nem új kérdés, de továbbra is kérdés volt, hogy kell e színházi közvetítéseket sugároznia a televíziónak? A kritikus érdekes elemzése még mai is figyelemre méltó:

"A televíziós színházi közvetítés tulajdonképpen fából vaskarikának tetszhet. Csakhogy éppen azért van rá szükség, amiért képtelenség. A színháznak ugyanis éppen a pillanatnyiság, a múlandóság a legsajátabb eleme. Mert, hogy a legjobban begyakorolt, leggondosabban előkészített produkció is ott születik meg estéről estére a szemünk előtt, az, hogy mégoly passzív részvételünk, rezonanciánk is valamilyen mértékben alakítja, áthangolja az elő, adást, az, hogy a színház a jelenlevők közösségi élménye. S ez a vonatkozása természetesen visszaadhatatlan a televízióban a képernyőn történendőket egyáltalán nem befolyásolhatja a tévé előtt ülők reagálása. Van persze olyan színházi közvetítés, amely az egész előadás hangulatát igyekszik reprodukálni bevágásokkal, esetleg csak a nézőtéri hangok érzékeltetésével próbálja a jelenlevő közönség reakcióit is tudatni velünk. Csakhogy ettől még nem leszünk részesei a színházi publikumnak, hanem az ottani nézőknek is csak szemlélőivé válhatunk. Bizonyos előadások esetében, ahol különös jelentősége van a színpad és a nézőtér közötti kapcsolatnak, érthetőbbé teheti az ilyen közvetítés a színházi eseményeket, megvilágíthatja a színházi este hangulatát. Korántsem biztos azonban; hogy be is vonhatja abba a hangulatba a nézőket. Ha tehát a színházi közvetítést televíziós élménnyé akarják átalakítani, akkor előfordulhat, hogy célszerűbb a közvetítés során szinte tévéjátékká formálni a darabot, úgy készíteni a felvételeket, mintha nem is lenne jelen közönség sőt arra is volt már példa, hogy közönség nélkül vették fel a színpadi produkciót. Ebben az esetben pedig a színház már csaknem alkalmi tévéstúdióvá változik. Az ilyen közvetítésnél a kamerák hangsúlyozottan nem nézőtéri szempontokból közvetítenek, sok olyan közelképet adnak, amilyent a nézőtérről még látcsővel sem láthatunk, arról nem is beszélve, hogy megszűnik nézői helyhez kötöttségünk, a kamera nyomán hol innen, hol onnan, hol amonnan szemlélhetjük a játékteret. S az ilyen közvetítéseknél a felvonások végéről levágják a tapsot, s a halott hős sem kel fel, hogy meghajolték. Amennyire elveszítjük tehát a színházi illúziókat, éppannyira megnyerjük viszont a tévéjátékok és tévéfilmek valószerűségének illúzióját.
Mert a televízió viszont legalábbis a lényegileg televíziós művészi alkotások esetében , akárcsak a film, rögzített, megváltoztathatatlan produkciót kínál nézőjének, cserébe viszont a kölcsönös kapcsolat elvesztéséért az igazi valóság benyomását nyújtja. A televízióban nem szabad látszania, hogy a felhők festettek, vagy hogy a sziklák papírmaséból vannak. A színházban, ha a fotelból felálló színész átsétál a színpad másik oldalára és leül egy kanapéra, érthető lehet, hogy a két bútordarab között megtett út esetleg a valóságban több ezer kilométernek vagy több évtizednek is megfelel. A televízióban az ilyen elvont megoldásokat nem vesszük jó néven, hisz semmi akadálya annak, hogy bemutassák, amint hősünk vonatra, repülőre vagy éppen hajóra száll, vagy hogy egyszerűen felírják a képernyőre a helyet és az időpontot. De bármennyire is ellentmondjon egymásnak a színház és a televízió, bármennyire a pillanatnyi léthez és hatáshoz kötött legyen az egyik és bármennyire egyszer s mindenkorra rögzített legyen is a másik, éppen a színház múlékonysága miatt kiált rögzítésért, megörökítésért. Bármilyen veszteséggel tudja csak továbbítani a televízió a színházat, mégis az egyetlen eszköz, lehetőség arra, hogy értékes produkciók ne pusztuljanak el egyszer s mindenkorra, ha már lekerülnek a műsorról, ha már a játszók szétszélednek. De nemcsak időben tudja kiterjeszteni a színpadi produkciók létét a televízió, hanem s talán ez még fontosabb térben is. Nemcsak kihagyott, vagy régi, vagy egyéb ok miatt nem látott előadást tesz megnézhetővé a színház iránt érdeklődők, a színházba járók számára, de olyanoknak is színházat mutathat a televízió, akik valódi színházba sohasem jutnának el. Tudom, hogy a színházi közvetítések nem tartoznak a televízió legnépszerűbb műsorai közé, s ez a két művészeti ág különbségeiből érthető is. Ha egy ragyogóan ironikus operett-előadásban a primadonna nem tud énekelni, a zenekar hamis és a kórus nyávog, a helyszínen, mindez homályba borulhat a játék egyéb tényezőinek eleven hatására, míg a televízióban minden ilyen fogyatékosság élesen kiütközik. Míg a színházban a néző türelmes érdeklődéssel szemléli esetleg egy előadás hosszú bevezető mozzanatait, sőt szinte elemi szabálya a színháznak, hogy a nézőt át kell vezetni köznapi hangulatából, gondolatvilágából a darabéba, addig a televízió előtt ideges türelmetlenséggel várjuk ilyenkor, hogy történjék már valami. Árról már nem is szólva, hogy néha a televízióban az árnyaltan megvilágított színpadkép helyett csak kivehetetlen foltokat láthatunk, a rosszul elhelyezett mikrofonok vagy nem kellő gonddal kezelt erősítők miatt pedig a színészeket hol alig halljuk, hol viszont fülsiketítőén ordítanak. A technikai problémák azonban gondolom némi körültekintéssel, esetleg pénzzel, megoldhatóak, s ötlettel, tehetséggel és lelkesedéssel feltehetőleg lehet enyhíteni a tévé és a színház közötti eltérésből fakadó nehézségeken is. Igaz, bizonyára vannak könnyebben és vannak nehezebben televíziósítható színházi produkciók. Shakespearenek a kritikák által joggal, képeskönyvszerűnek bélyegzett és, Ruszt József
által Kecskeméten hangsúlyozottan filmszerűen megrendezett Periclese talán még a színházinál is illúziót keltőbb volt a televízióban, ahol nem láthattuk, hogy a hajó fedélzeté a színpadon van, vagy hogy a bordélyház ugyanott áll, ahol máskor zord tengerpartot vagy fényűző királyi palotát, esetleg kellemes virágos kertet kell
elképzelnünk. De a filmszerűnek egyáltalán nem nevezhető, sőt nagyon is szigorúan színpadra szerkesztett Eklézsiamegkövetés, Németh László drámája is teljes értékű televíziós produkció volt, alighanem egyszerűen azért, mert a József Attila Színház előadásának lényegét, Horváth Sándor megrendítő alakítását hiánytalanul sikerült átmenteni a képernyőre. Az ilyen színházi közvetítések nemcsak a majdani színháztörténészek forrásanyagát gazdagítják, s nem is csak műveltségünk hiányait, a tájékozottságunkban szükségképpen előadódó hézagok betömését segítik elő, hanem igazi művészi élményt is jelentenek." - írta Zappe László, Népszabadság, 1979. július 28.

Július 28. 2. műsor - 20.00 Arisztophanész: Plutosz, komédia közvetítése a gorsiumi Nyári Játékokról, felvételről.

Július 29. 19.00 A HÉT műsorában három kormánytag is válaszolt az egy héttel korábbi áremelésekkel kapcsolatban felmerült kérdésekre. Az adás felvételről került sugárzásra, nem élő adás volt! Megyeri Károly elnökhelyettes koordinálta a műsor tartalmi elemeit, mint az adás előtti napon írt leveléből kiderül, a felvételt Grósz Károly személyesen "vette át". 1979. július 28. Megyeri Károly levele Sághy Vilmos belkereskedelmi miniszternek:
" Grósz Károly elvtárs ma reggel megnézte a műsort. Nagyon elégedett. Igen jónak tartja A 62 percből 44et csináltunk. Összefogottabbá jó ütemű vált. Kifejezetten jó. Mindent kívábságod szerint vágtunk.
A holnapi lapok közlik, hogy este A HÉT-ben nyilatkoztok. Jó pihenést kívánok a stábunk nevében" Magyar Országos Levéltár - XXVI - A 9. 80. doboz MTV iratok

" A kormány három tagja belkereskedelmi, a munkaügyi és a pénzügyminiszter nem kezdte meg, vagy félbeszakította nyári szabadságát, hogy vasárnap este a televízió kamerái előtt sok millió embernek válaszoljon azokra a kérdésekre, vagy legalábbis azon kérdések legfontosabbjaira, amelyek a lakosságtól a sajtóhoz, a rádióhoz, a televízióhoz és közvetlenül az állami és politikai vezetéshez érkeztek az egy héttel ezelőtt életbe lépett áremelésekkel és a velük egy időben tett bérkiegészítési intézkedésekkel kapcsolatban. Trethon Ferenc munkaügyi miniszter főként azokra a kérdésekre válaszolt, amelyek a bérkiegészítésre és a gyermekek után juttatandó pótlékra, valamint a bérből és fizetésből élők, és a mezőgazdasági dolgozók számára juttatott bérkiegészítés közötti különbségre vonatkoztak. Sághy Vilmos belkereskedelmi miniszter tömören felvázolta belkereskedelmünk és közellátásunk bonyolult rendszerét, a mögötte rejlő gazdasági hátteret és tájékoztatta a nézőket arról, hogyan alakultak a vásárlások az áremelések bejelentése előtt és óta.
Faluvégi Lajos pénzügyminiszter egyebek között megnyugtatóan tudott. válaszolni arra a kérdésre, hogy az áremelés bejelentése előtti magasabb fogyasztói kereslet milyen hatással volt az Országos Takarékpénztárnál elhelyezett betétekre, mondván, hogy a változás jelentéktelen volt, és ez a tény a lakosság nyugalmát, politikai bizalmát tanúsítja. A pénzügyminiszter megvilágította az áremelések és egyáltalán az árrendszer mélyebb összefüggéseit. Rámutatott arra, hogy a szocialista építés kezdeti időszakában, amikor alacsonyak a bérek, támogatni kell anyagilag a fogyasztást, a fogyasztót. Ma, a magasabb fejlettség időszakában a termelést kell ösztönözni, azaz úgy kell fejleszteni a bérezést, hogy több pénz, minőségileg jobb, mennyiségileg több és ékszerű szükségleteket kielégítő munkáért járjon, azaz azok legyenek képesek többet fogyasztani, akik munkájukkal erre érdemesítik magukat. Ama kérdés kapcsán, hogy miért <> áremelés segítségével próbál a kormány úrrá lenni a népgazdaság egyensúlyi gondjain, a pénzügyminiszter szinte kapásból sorolta föl azoknak a fontos és nagyhatású közgazdasági intézkedéseknek tekintélyes részét, amelyek; azért születtek és születnek, hogy előmozdítsák a hatékonyabb gazdálkodást, az eredményes külkereskedelmet. A kormány tagjainak válaszait a felelősségteljes átgondoltság, és a minden kendőzéstől mentes őszinteség jellemezte. A HÉT műsora nagyban hozzájárult, hogy a dolgozó lakosság még jobban megértse, az elmúlt napokban hozott gazdasági intézkedések indítékait. " - írta D.L. Magyar Hírlap, 1979. július 31.

"Amikor július 21én 19 óra 30 perckor a Tv-híradó szignálja után Varga József higgadtan értelmezve a fogalmazást, felolvasta á Minisztertanács közleményét, gondolom, sokan összedörzsölték a kezűket és büszkén várták szeretteik elismerő bólogatását, amiért az elővásárlás forró hangulatában néhány kiló ezzel-azzal <> az árintézkedések <>. Persze az öröm nem tarthatott sokáig, mert hamarosan kiderült, hogy ezentúl alapvető szokásaink egy részét is különösen ha rossz beidegződések okozták ezeket meg kell változtatnunk, nem beszélve arról, hogy most már <> össztársadalmi, hanem fogyasztói érdek is a mindennemű takarékoskodás energiával, élelmiszerrel stb. Megmondom őszintén, a Híradó többi anyaga ezúttal engem sem érdekelt, gyorsan kikapcsoltam hát a készüléket, felkészülve arra, hogy mivel állampolgári kötelességem buzgó teljesítésével máris energiát takarítok meg, ez elegendő erkölcsi alapot teremthet ahhoz, hogy ezeken a hasábokon én is szót emelhessek mindennemű pazarlás és energia pocséklás ellen. Családom egyik tagja azonnal vitába szállt velem és bekapcsolta a készüléket. Szerinte ugyanis nagyon körültekintően választották ki a műsorszerkesztők a Vihar délen című tizenkét esztendős amerikai filmet az árintézkedésekről szóló beszámolót követő fő műsornak. Az esetleg rosszabb idegzetű magyar néző nyilván elégedetten veszi majd tudomásul, hogy még mindig sokkal jobb nekünk, mert "odaát" meg verik a négereket. Sőt a négerbarát fehéreket is. A tragikus történet másfajta izgalmai legalább biztosítják a nyugodt alvást. (...) A Hét műsorában vendégeskedő minisztereknek feltett kérdések sem tetszettek. Még mindig sok volt az elméleti fejtegetésre kényszerítő <> felvetés: A dolgozókat, a lakosságot konkrét problémák izgatják az árváltozások ürügyén. Bárki meggyőződhet erről, ha átlapozza a múlt heti, de különösen a múlt hét végi napilapokat. A televízió fogyasztási modellek bemutatásával, korszerű étkezési szokások ismertetésével, a tartalékok feltárásában jeleskedő kollektívák munkájának népszerűsítésével, a fogyasztási cikkek minőségéről készített tájékoztatókkal segíthet a legtöbbet. És azzal, ha folyamatosan változatos programokat tűz műsorra többrendbeli ismétlések és sorozatismétlések, egyre alacsonyabb színvonalú krimik helyett. A készülék be és kikapcsolgatása köztudottan sokkal több energiát fogyaszt arányosan, mint a folyamatos működtetés. Képzeljük csak el, milyen megtakarítást jelentene, ha a gyakran kényszerű csiki-csukit már <> kiiktatnák. Természetesen az ésszerűség határain belül, ahogy ezt a megfogalmazást annyiszor megtanultuk. Talán jó is, hogy végre a konkrét lépések ideje jött el..." részletek, írta Dankó István, Hajdú - Bihari Napló, 1979. augusztus 1.

Július 29. 14.10 Irak - Gilgames népe, riportfilm első részének vetítése. Írta és szerkesztette: Kővári Péter, operatőr: Miszlay Gyula.

Augusztus

Augusztus 2. 20.40 Vészi Endre: Drága jótevőnk, tv-játék bemutatója. Dramaturg: Szántó Erika, vezető - operatőr: Nagy József, rendező: Karinthy Márton. Szereplők: Pásztor Erzsi, Iglódi István, Nagy Anna, Inke László, Harkányi Endre, Gálvölgyi János, Herczeg Csilla, Mester Edit, Andai Györgyi, Bartha Mihály, Buss Gyula, Császár József, Helyei László, Kishonti Ildikó, Kozári Ferenc, Mányai Zsuzsa, Miklósy György, Mikó István, Nagy István, Pethes Csaba, Sugár István.

Augusztus 3. 20.20 Bródy Sándor : Napforduló, tv -film bemutatója. Dramaturg: Szántó Erika, operatőr: Zádori Ferenc, rendezte: Málnay Levente. Szereplők: Oszter Sándor, Bordán Irén, Sunyovszky Szilvia, Mádi Szabó Gábor, Őze Lajos, Szakács Eszter, Tyll Attila, Medgyesi Mária, Mécs Károly, Horváth Sándor, Benkő Gyula, Czeglédi Sándor, Sinkó László, Miklósy György, Horesnyi László, Némethy Ferenc, Gáti Oszkár, Gyenge Árpád, Horkai János, Kenderesi Tibor, Kollár Béla, Pthes Sándor, Ambrus András, Adamcsák Ágnes, Bessenyei Emma, Mechardt Zsanett, Soproni Ági, Zsurzs Kati, Bálint György, Beke Péter, Galgóczi Imre, Gonda György, Kölgyesi György, Majár Pál, Sárosi Gábor, Surányi Imre.

Augusztus 4. 20.00 Csurka István: Eredeti helyszín tragédiájának köszvetítése a Pesti Színházból, felvételről.

Július 29. - augusztus 5. között a Magyar Televízió minden este összefoglalót közölt A Szovjetunió népeinek VII. nyári szpartakiádjáról.

Augusztus 7. 18.25 Elégedette eddigi életével? címmel Bán János riporter, Fekete Anna szerkesztő, Neumann László operatőr, Hubert István, filmsorozata indul, amit a Lenfonó - és Szövőipari Vállalatnál dolgozó pályakezdő fiatalokról.

21.40 Művészeti Magazin többek között beszámolt Hajnal Gabriella gobelintervező és Kass János grafikusművész közös a balatonboglári kápolnában megrendezett kiállításáról is. Műsorvezető: Borenich Péter, szerkesztő: Kernács Gabriella, rendező: Soós Árpád.

" (...) Mi tagadás, elfogultan szeretem Hajnal Gabriella gobelinjeit, Kass János grafikáit, műfaja nincs buborékfejeit. Érthető módon nagy érdeklődéssel vártam tehát a Művészeti Magazin beszámolóját legújabb boglárlellei tárlatukról. Ámde nemcsak a felfokozott érdeklődésnek, hanem a köznapi informálódásnak sem tudta adatszerű pontossággal, és ugyanakkor hangulatos elbeszélői modorban bemutatni a hosszas riport, milyen tárlat is nyílott meg voltaképpen a hegyikápolnában Boglárlellén, ahol nemcsak két művész, de a művészetek - zene, irodalom, képzőművészet szövetkeztek egymással. Közös kifejezéssel akarnak ők beszámolni ott arról a hitükről, hogy a világ teljességét csak közösen tudják érzékeltetni a művészetek. Beszélgetésdarabkák, vallomás részletkék, megnyitóbeszédi foszlányok sorakoztak egymás mellett a Művészeti Magazin beszámolójában, s ami a legfájóbb, a kiállított műveket; s csak szeletekben, darabokban, foszlányokban tekinthette még a tévénéző. A kiállítás egészéről egyetlen összegző képsor sem került e műsorba. Szerkesztői nógatásnak is felfoghatni persze az ilyesfajta felszínes ismertetőt: menjen ki-ki Boglárlellére, aki alaposan szemügyre szeretné venni e tárlatot. De ha csakugyan erre biztatja közönségét a Művészeti Magazin, miért teszi semmitmondón? (...) " -részlet, írta Lőcsei Gabriella, Magyar Nemzet, 1979. augusztus 15.

Augusztus 8. 2. műsor 20.01 Déry Tibor: Az óriáscsecsemő, dráma közvetítése a Pécsi Nemzeti Színházból, felvételről.

Augusztus 9. 20.00 Rákosy Gergely: Gombó kint van, tv-film bemutatója. Dramaturg: Litványi Károly, operatőr: Kocsis Sándor, rendezte: Várkonyi Gábor. Szereplők: Farkas István, Balkay Géza, Őze Lajos, Bencze Ferenc, Gordon Zsuzsa, Hegedűs Erzsi, Kállai Ilona, Kovács János, Kristóf Tibor, Kun Vilmos, Miklósy György, Mikó István, Papp Zoltán, Pásztor Erzsi, Rajnoha Ádám - és sokan mások.

21.05Szentágothai János professzor, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke olyan előadássorozatot indít a televízióban, mely az "Emberi testet" felfedező legújabb technikai eljárásokat mutatja be, az elektronmikroszkópiától a kibernetikán, az elektroenkefalográfián, az izotópkutatáson át a szívkatéterezésig. Az MTI augusztus 8.án a következő hírt adta ki: " Az emberi test címmel színes nyolcrészes műsort közvetít csütörtöktől a magyar televízió, a szerdai sajtótájékoztatón elmondták; az új tudományos előadássorozatban első ízben mutatják be az egészséges emberi szervezet. Felépítésétét működését, az előadó Szentágothai János professzor, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke, a negyven perces előadások, a korábbi gyakorlattól eltérően nem a stúdióban, hanem a Semmelweis Orvostudományi Egyetem anatómiai előadótermében. hangzanak el. Bemutatják a nézőknek az elektromikroszkópiától az elektroencefalográfiáig, a szívkatéterezéstől és a száloptikai vizsgálatokig a legkorszerűbb orvostudományi eljárásokat, a nézők mindennap hasznosítható ismereteket szerezhetnek,,ugyanakkor tájékozódnak az orvostudomány legújabb eredményeiről is. Az előadásokat a legkedvezőbb műsoridőben: 2021 óra körül sugározzák, a bevezető első előadásban az anatómia kulturhistoriai vonatkozásairól, az emberi test ábrázolásának és megismerésének művészeti technikai útjairól lesz szó. Augusztus16án, a mozgás szerv, 22én a keringésszerv, 28án a táplálkozás szervrendszert ismerhetik meg az érdeklődők, szeptember4én a légzés és kiválasztási szervek rendszeréről, 11én a nemi szervekről, 18én az idegrendszerről, 25én az érzékszervekről lesz szó. A műsor szerkesztője Kővári Péter, az operatőr Illés János, a rendező Gazdag Gyula." /mti/
Kövári Péter a Rádió és Televízió Újság, 1979/32. számában így ajánlotta nézők figyelmébe a műsort:
" A képernyőről évek óta hiányzik egy átfogó sorozat, amely közérthetően tárgyalja az emberi szervezetről felhalmozott korszerű ismeréteket. Ezt pótolja a most kezdődő nyolcrészes előadás, amely bemutatja a testünket fölfedező legújabb technikai eljárásokat is, az elektronmikroszkópiától a kibernetikán, az elektroenkefalográfián, az izotópkutatáson át a szívkatéterezésig. Szentágothai János professzor, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke vállalta a nehéz feladatot: olyan előadássorozatot tart, amely szakszerű előtanulmányok nélkül bárkit részletekbe menően tájékoztathat az orvostudomány közérdekű eredményeiről. Saját maga mércéjét igen magasra állította: a legkorszerűbb tudományos szemlélet alapján nyugvó hiteles adatokat kíván ismertetni, egyszeri hallásra érthetően. A sorozat tudományos anyagának szemlélete elkerüli a hasonló jellegű adások misztifikáló vagy mechanisztikus szemléletét. A tudományos szemlélet követelményeit érvényesíti; az emberi szervezetet fejlődésében, természeti és társadalmi környezetével összefüggésben mutatja be. Tények sokaságával illusztrálja az emberi megismerés vágyát, a különböző korok orvostörténeti adatainak felvillantásával. Az anatómiai kutatások rendkívül tanulságos históriája megmutatja, hogy lehetőségük szerint milyen módon küzdöttek a megismerés folyamatával a régmúlt idők gondolkodói. <<Érdekfeszítő feladat annak nyomon követése, hogy számtalan kezdeti tévút, naiv egyszerűsítés és analógia, a megfigyelés eszközeinek elégtelensége, a kutató gondolkodásnak legkülönbözőbb megkötöttségei, számtalan tévedés és mindújuló kezdések nyomán mily módon jutottak a mai ismeretek birtokába. A legszebb és legérdekesebb az, hogy az útnak még mindiig a kezdetén és nem a végén járulunki. >> írta a professzor évekkel korábban. Tapasztalat, hogy az orvosi biológiai ismertterjesztő filmek előadások szerkesztői, közreműködői a figyelmet általában a betegségekre fordítják, akarva akaratlanul növelve ezzel a képzelt betegek amúgy is népes táborát. Ez a sorozat csak akkor él a patológia köréből vett példák bemutatásával, ha az elkerülhetetlen. Figyelemre méltóbb a szivattyúzó szív annál a szívnél, amely nem képes ellátni a feladatát, tehát a rendellenesnél nagyobb, szerepet kap a rendes működé s. A cél: rávezetni arra, milyen a monikusan működő, esztétikailag is szemet gyönyörködtető, szép, egészséges emberi szervezet. Ezért is választották mottóul a műsor készítői a híres sorokat: <>".
.

"A Magyar Televízió legszínvonalasabb műsorai érdekes, ám érthető módon nem szórakoztató, hanem ismeretterjesztő műsorok. Erről a színvonalról a magyar tudomány legkiválóbb művelői gondoskodnak. A tévének csak annyi a dolga, hogy az előadásokat felvegye és szemléltetőanyagot hozzáadja, a hallgatóság már magától a képernyő elé telepszik. Nemrég dr. Czeizei Endre genetikai előadásait élvezhettük, most pedig Szentágothai János professzor sorozatának örülhetünk, Gazdag Gyula rendezésében. Kit ne érdekelne Az emberi testről szóló nyolcrészes előadás, kit ne foglalkoztatnának testünk titkai? Szentágothai Jánossal már korábban is találkoztunk a képernyőn. Megragadó személyiségiét, tudományos pályáját megismerhettük egy kitűnő portréműsorból, közéleti <> pedig a Magyar Tudományos Akadémia elnöki posztján <> naponta. Ilyen tekintetben valóban el vagyunk kényeztetve a tévé jóvoltából. Hiszen a televízió előtti korban aligha ismerte minden állampolgár összes kiválóságunk arcát, gesztusait, legkisebb rezdülését, de főképp fontos, gondolatait, ilyen egyidejűséggel. Nem hinném, hogy mohóság volna, ha azt kívánnám: ez a tévé-szabadegyetem bátrabban és sűrűbben folytatódjék; ne csak portrékban ismerkedjünk tudósainkkal, hanem adjunk lehetőséget számukra, hogy munkásságuk legjavát színesen és közérthetően elénk tárják. A színesség és közérthetőség azonban csak a legnagyobbak számára magától értetődő. Mert nem minden tudós vonzó személyiség, nem minden tudós képes (akár középiskolás fokon) tanítani; úgy, hogy mögötte érződik a tudomány végtelen perspektívája. Nem merném állítani, hogy a professzortól szó szoros értelmében bármi olyat is tanultam volna, amit ne kellett volna tudnom. Inkább afféle magas szintű ismétlése volt ez annak a tananyagnak, amelyből egykor vizsgázni kellett, s amelyből az életbert állandóan vizsgálunk: saját testünk működéséből, egészségéből és nyavalyáiból. (...) Szentágothai nem kinyilatkoztatást ad, csupán példát és módszert, tényeket, okokat és következményeket Szabadon beszél, a bemutatandó kérdés logikájától vezérelve, s bizony azt kívánom, bárcsak a humán tudományok, az irodalom és történelem dolgairól Is . készülnének ilyen sorozatok, ilyen előadókkal, megannyi stúdium generálé, minden felnőtt magyarnak, képzettségtől független okulást és esztétikai élvezetet nyújtva. Mert Szentágothai János minden mondata akarva akaratlan azt sugallja, hogy az igaz dolgok szépek is, a természettudomány igazságai esztétikai élményt is adnak, rendetlen és rendezetlen világunkban továbbra is ősforrások maradnak, megerősítenek abban a meggyőződésünkben, hogy a világegyetem katedrálisában minden darab kő a helyén van, és célszerűen illeszkedik a nagy egészbe. Embertől független ez a rend. (...) " - részletek, írta Szentmihályi Szabó Péter, Élet és Irodalom, 1979/35.

1979. október 11..én a műsorértékelő és vezetői értekezleten Szinetár Miklós értékelte ezt a műsort is , részletek a jegyzőkönyvből:
"Az egyik legjelentősebb vállalkozásunk volt, és azt hiszem ennek a periódusnak az egyik legnagyobb eredménye, bár egy aspektusból vitatható eredménye, ez a Szentágothai sorozat, az Emberi test. Ha figyelemmel kísértétek a nézettség, és a tetszi indexinket, akkor azt tapasztalhatjuk, hogy ennek a műsornak a nézettsége és a tetszési indexe egyaránt meghaladja azt az átlagot, amit hasonló típusú műsorok ebben a műfajban nálunk el szoktak érni. Ki kell mondani, azt, hogy a műsor kifejezetten sikeres volt., volt a szónak a legtisztább siker értelmében, fogadtatása, nézettsége egyaránt beváltotta a hozzá fűzött reményeket. Tehát azt kell mondanom, hogy mint televíziós műsorral rendkívüli módon elégedett vagyok, nagyon jónak tartom, nagyon dicsérendőnek. ...
....
A siker titka egy rendkívül színes személyiség, egyéniség a műsornak a középpontjában, aki valóban csak a korábbiakban hasonló, csak az Öveges professzor volt, megközelítette ezt a Czeizel, akinek a vonzása, akinek a színessége, akinek ezt, mint a rádiókabaré is bizonyítja, utánozhatósága, ami a nagy egyéniségek jele, olyanfajta közönségvonzást gyakorolt, amit mi a tévészemélyiségektől szoktunk csak megkapni, rendkívüli tévészemélyiségektől, ami nagyon ritka képernyőn. Az, hogy jelentős nézői rétegek huzamosabb időn keresztül alapvetően önmagukkal foglalkoztak, az egy olyan országban, ahol szembe kell néznünk azzal, hogy még bőven hódit a babona, ahol a materialista gondolkodásnak még bőven van ellenzéke, ahol még bőven van kuruzslás, ott ennek a jelentősége óriási. Már k evésbé vagyok ilyen boldog, a ha kivitelezésről beszélek,mert az az érzésem, ha most egy olyan tudományos vizsgálatot csínálnánk, és ezt a Domján Dénes a múltkor nagyon bölcsen fejtette ki az értekezletünkön, ami azt mérné, nemcsak ennél a műsornál, de ennél is, hogy az elhangzott tudásanyagnak milyen százaléka, milyen töredéke maradt meg a nézőkben, hogy mi az, ammit most ha visszakérdeznénk tőlük az emberi testről, annak bármelyik aspektusáról, mennyi az ami megmaradt bennük, itt már a válasz töredékes lenne. Ezzel szembe kell néznünk egyfelöl, ami velejárója a rendkívül színes egyéniségnek, akikre igencsak figyel a néző, és ezeknek a típus műfajoknak egy jelentős kísérő jelensége. Akkor se essék kétségbe, és itt én még a lépet teljesen pozitívnak tartom. A nőző semmit nem jegyez meg abból, hogy a csont vagy az érrendszer, vagy a vese, hogyan funkciónál, de egyszerűen rácsodálkozik a meteriális világra, és az élmény kialakul benne, hogy az ember, az egy működő, materiális gépezet, hogy az ember rendkívüli módon csodálatos,hogy az életnek logikája és tartalma van, ha ennyi leszűrődik benne, és ott töltötte el az estéjét a képernyő előtt, a műsor már nem volt hiába. Ami itt mégis gond a közvetítő rendszernek az eltúlzott sokszínűsége. Értem ezalatt, hogy a műfaji szánkázás az adáson belül, a tévéképernyőn megjelenő képtől az ábrákig, addig a megrendítő drámáig, ami még azt hiszem képernyőn nem nagyon volt, ahol egy még majdnem élő vesét nyílt színen felboncolt a professzor, ami egyszerűen teljesen más típusú közelítése az ismereteknek, mint amihez valaha voltunk szokva. Egyfelől. Másfelől, a nem mindig ól látható és követhető táblák, tehát azt kell mondani, hogy sajnos időnként rendezés esete forgott fent, és ezeknek a műsoroknak ez nem tesz jót. Az ilyen típusú műsoroknál, ha művészet beteszi a piszkos lábát, az mindig csak árt. .... " - Magyar Országos Levéltár XXVI - A 9. 77. doboz. MTV iratok

22. 00 Hámos Veronika, szerkesztő Halász Mihály vezető - operatőr, Sándor Pál rendező "Átváltozások" című portréfilmje került a képernyőre Metzger Mária balett művészről.

1978ban egy közvetítő kocsit ajándékozott a Magyar Televízió az Etióp Televíziónak, ami közben elveszett, ennek története már olvasható az előző televízió történeti fejezetben. 1979ben folytatódott a segítségnyújtás, megkerült az elveszettnek hitt közvetítőkocsi és mikrohullámú berendezések kiküldéséről is döntöttek, erről olvashatunk Megyeri Károly elnökhelyettes korabeli levelében, (1979. augusztus10.) aki kérte Székács Imrének a TESCO vezérigazgatójának segítségét az MTV -TESCO megállapodás alapján műszaki munkatársainak (Ákos Pál, Pál Ferenc, Takács József, Tófalvi József, Horváth Géza, Gyurákovics József) egy hónapos kiutazásához Etiópiába. Az MTV az Etióp televízió számára mikrohullámú berendezést adott át, az üzembe helyezéshez, és az előző év végén végül is megkerült, az MTV által adományozott közvetítő-kocsi személyzetének betanításához, kellett kiutazni a munkatársaknak. Magyar Országos Levéltár - XXVI - A 9. 80. doboz MTV iratok.

Augusztus 10. 21.50 Kardos István szerkesztő -riporter, rendező, Magyar Tudósok sorozatában Pál Lénárd akadémikust az Országos Fejlesztési
Bizottság elnökét mutatta be. Operatőr: Molnár Miklós és Mihók Barna.

Augusztus 11. 2. műsor - 20.00 Gogol: Háztűznéző, vígjáték közvetítése a Szegedi Nemzeti Színházból, felvételről.

Magyar - francia koprodukcióban kezdték meg a Csizmás kandúr című népmese legújabb feldolgozását, amelynek egyik érdekessége az volt, hogy gyermekek keltik életre, nézők meg végig követhetik a születő előadás folyamatát. A forgatókönyvíró - rendező Kende Márta.
Magyarországon ekkor készülnek a magyar francia - olasz NSZK koprodukciós kalandfilm, a Sándor Mátyás felvételei. Ugyanaz a Jean Pierre Décourt rendezte, aki a Sztrogoff Mihályt, és a Magyarországon is sugárzott Arséne Lupin sorozatot. A forgatás négy nyelven folyt szereplő gárda tagjai saját anyanyelvükön mondták a szerepbéli szövegüket, tolmácsok, fordítók álltak állandó készenlétben. Az, hogy Kende János, a film operatőre és Bujtor István, a főszereplő kitűnően beszélt franciául; ez rendkívül megkönnyítette a munkát.

Augusztus 14. 18.00 Postafiók 250. Takács Mária műsora, Szerkesztő - rendező: Perényi Endre.
"Hősiesen tartja magát Takács Mari műsora, a Postafiók 250. Szerényen húzódik meg a koraesti program két kihagyható műsora között harmadiknak. Egyike a tévé szürke verebeinek, címe van csupán, ismertető néhány sor soha nem járt ki neki, még a nagy változásváltoztatási hullámok is rendre elkerülik. Évek óta olyan, amilyen azt megelőzően volt, még a népszerű bemondónő szépsége is változatlan benne. Ez utóbbi jelenség maga is a csodával határos, valójában mégis a műsor nagy teljesítménye az, hogy évek óta létezik. Lassan lassan elhullottak körülötte azok az adások, amelyek a nézővel való közvetlen kapcsolatra épültek, amelyek levelek késztetésére eredtek el valamely közérdekű kicsengést ígérő magánbaj nyomába, amelyek válaszoltak a tévéhez minden bizonnyal tetemes mennyiségben érkező leveleknek legalább egy apró töredékére. A személyiségnek egy patriarchálisabb formáját tartották fenn ezek a műsorok, ideig óráig őrizve a kétoldalú illúziót, hogy a hatalmas gépezetnek hallószerve is van, nem csak hang és képkibocsátó ambíciója. A patriarchális formák ideje letűnőben; nemhogy a tévének, nekünk magunknak is kiveszőben készségünk, hogy meghalljuk egymás szavát. Nos, utolsó mohikánként itt van a Postafiók 250, amely még meghallgatja, mit akar a néző. Vagy legalábbis igyekszik úgy tenni. Ezek szerint a néző ezúttal a fiatal szegedi tévéstúdiót akarta megismerni. A Regős Sándorral folytatott beszélgetés tegnap eme óhajt korrektül elégítette ki. " - írta (bársony), Esti Hírlap, 1979. augusztus 15.

Augusztus 15. 19.10 Újra jelentkezik Pásztor Ferenc szerkesztő - riporter, Neumann László operatőr, Szűcs László rendező, A munkapad nagy öregjei című riportfilm sorozata, ebben az adásban Pintér János Pékmester mutatták be.

Elunyt Várhelyi Endre a Magyar Állami Operaház kitűnő basszistája, emlékére tűzte műsorára a Televízió augusztus 17.én 22.20 kor a Várhelyi Endrére emlékezünk című műsorát, az emlékműsor készítői voltak: Baranyi Ferenc, Ruitner Sándor, Haraszti Zsolt, Pataki György, Nemes Miklós.

Filmsorozat indult (Augusztus 18.án) Vaszilij Suksin rendezéseiből, ugyancsak a hónap folyamán kezdődött (Augusztus 11.én) az amerikai burleszkekből filmsorozat.

Augusztus 19. 20.05. Szabó Magda: Kiálts, város tv-játék bemutatója. Dramaturg: Schultze Éva, a forgatókönyvet írta és rendezte: Hajdufy Miklós, vezető - operatőr: Czabarka György. Szereplők: Szabó Sándor, Kovács Nóra, Lontay Margit, Sinkovits Imre, Nagy Gábor, Horváth Sándor, Horváth József, Bessenyei Ferenc, Mécs Károly, Sinkó László, Kránitz Lajos, Balázs Péter, Lőte Attila, Turgonyi Pál.

Augusztus 20. 19.00 Ünnepesti sokadalom címmel a budapesti Erzsébet hídról, a Csepeli Ifjúsági Parkszínpadról, a mórahalmi tsz színpadáról és a pécsi Tettyéről közvetíti Alkotmánynapi műsorát a televízió.

Az Ipoly menti Kemence községben tévé átjátszóadó épült. Eredetileg 1979 végére tervezték az adó üzembe helyezését. A helyi párt és társadalmi szervek, valamint az építtető Posta Rádió és Televízió műszaki Igazgatóság kezdeményezésére azonban a kivitelező vállalatok szocialista együttműködési megállapodást kötöttek, amelyben vállalták, hogy nemzeti ünnepünk tiszteletére, augusztus 20án átadták rendeltetésének az adót. A 12. csatornán sugárzó berendezés Kemencén kívül Perőcsény és Bernecebaráti térségében tette lehetővé a tévé első műsorának vételét.

Augusztus 21. 21.00 "Semmik vagyunk, s minden leszünk" dokumentumfilm Fekete - Afrika, Szahel - övezetéről, riporter: Sugár András, szerkesztő: dr. Halák László, rendező - operatőr: Márton József.

Augusztus 22. 21.45 Kocsis István: A korona aranyból van, tv-játék bemutató. Dramaturg: Aczél János, vezető - operatőr: Illés János, rendezte: Radó Gyula. Szereplők: Tarján Györgyi, Tordy Géza, Márkus László, Kézdy György, Kern András, Koltai Róbert, Balázs Péter, Szombathy Gyula, Perleky istván, Koroknai Géza.
" (...) Radó Gyula ,eddigi legrangosabb munkája. Pontosan értelmezte az írói szándékot, gondosan kimunkálta a figurákat, a jelenetekben, pedig mindig a legfontosabb mozzanatok kaptak hangsúlyt. Hogy mégsem sikerült elképzeléseit egyértelműen megvalósítania, annak elsősorban a főszerepő választás az oka. Tarián Györgyi (bár illúziókeltő Mária volt), erejét meghaladta a feladat. (...) " - részlet, írta, Mátai Györgyi, Népszava, 1979. augusztus 28.

" (...) Ha dramaturgiai kétségek nem támadnak is a dráma televízió változata láttán az emberben, a tisztes jószándék, a főhajtás udvariassága nehezen olvasható ki a képernyőn látottakból. Férfipárti darabot rendezett Radó Gyula a megírt műből, a meghagyott szöveg ellenére is. Kiváló férfi színészekre bízta ugyanis a mellékszerepeket, de egy minden színpadi gyakorlatot nélkülöző és ez a tévéjáték játszáshoz elengedhetetlen színésznővel formáltatta meg
a királynőt. Tarján Györgyi játékéból éppen ez a nőies szellemi, érzelmi, etikai fölény nem tetszett ki, amelyért a dráma íródott. (...) " részlet, írta Lőcsei Gabriella, Magyar Nemzet, 1979. augusztus 29.

Augusztus 23. 21.40 A Színészosztály címmel a Színház és Filmművészeti Főiskola egyik osztályának növendékeit, és színésszé válását követte nyomon a dokumentumfilm. Szerkesztő: Radványi Dezső, riporter: Vajek Judit, rendező - operatőr: Burza Árpád.

"Megtudhattuk,hogy az egyik, fiatalember ököllel támadt Osztálytársára, egy lány pedig öngyilkos akart lenni, mert az estébe nyúló, kimerítő próbák valamelyikén rátört a kétely, a kétségbeesés. Hallhattuk, hogy az osztály kettéoszlik (egyesek szerint többfelé is); mindenesetre azt a szögletet, ahol zömmel a vidékről jöttek ülnek, büdös saroknak hívják, mégpedig az osztályfőnök <> kiszólása nyomán.
Akikről pedig megtudtuk mindezt, tavaly, a televíziós riportfilm felvételei idején a Színház és Filmművészeti Főiskola másodéves hallgatói voltak. Húsz, illetve húszegynéhány éves fiatalok, leendő színészek. Bizonyos, hogy magán és iskolai életük kisebb-nagyobb drámái a televízió milliós nézőtábora elé kívánkoznak? Nem hiszem. Azért nem hiszem, mert a bemutatott feltárt esetek megmaradtak a maguk esetlegességében feltehetően bármelyik felsőoktatási intézményben hasonló példákat találhatnánk ugyanakkor a film egészének szerkesztése, riporteri hangvétele azt sugallta, hogy az ellentétek és frusztrációk, belső válságok és meghasonlásnak éppen, hogy a színésznövendékek sajátságos gyötrelmei közé tartoznak. Láthatóan a riportalanyok is elhitték ezt. s előszeretettel <> a kiosztott szerepekre: a nehéz életű; mélylélektani zavaroktól terhes, különlegesen érzékeny tehetség egy-egy típusát igyekeztek alakítani. A produkció elég gyatra színvonalon sikerült hiszen még csak tanulják a mesterséget. Pályakezdők nem hagyták magukat: a melodrámát mindenáron kibontották a megragadott anyagból. Színésznőjelölt egykori öngyilkossági szándékára gondolok, ö elmondja, hogy magára maradt, kételkedni kezdett a képességeiben, s egyszer, amikor tanára délután háromtól este tízig dolgoztatta egy feladaton, úgy, érezte,... nem bírja tovább.. És á tanár úr akkor szó nélkül hagyta elmenni. A riporter felelősségre is vonja az érzéketlenség bűnében elmarasztalt osztályfőnököt, aki magyarázni kezdi: ismeri tanítványát és tudta, hogy nem lesz öngyilkos. (...)
A Színészosztály című riportfilm módszerei azonban bántóan külsődlegesek. Másik jellemző példa: a főiskola Rákóczi úti épületének kapuján kilép a frissiben kicsapott hallgató: épp most közölték vele a hivatalos döntést. A mikrofon ebben a jól megválasztott lélektani pillanatban elébe áll és érzései felől faggatja, mire az érintett természetesen sok zagyvaságot rögtönöz. De legalább megtudhatjuk, miért kell elhagynia a tanintézetet: beszöktetett egy lányt a kollégiumba. Itt vártam volna a riporteri visszakérdezést, mondjuk az igazgatóságon, hogy tudniillik valóban arányban áll-e a büntetés mértéke a vétek súlyával. De nem, a kamera könyörtelenül hagyja főni a fiút saját levében, ő pedig érzi, mit várnak tőle; lesüti a szemét, félrenéz, úgy tesz, mint aki szégyelli csínyeit. Ismét feltolul bennem a kérdés: mivégre ez a méltatlan komédia? Lehetett volna erről a színészosztályról a velük kapcsolatos pedagógiai problémákról igazabb, felnőttebb filmet forgatni. Ha elkülönülnek a vidékiek és a pestiek, nézzük meg, milyen társadalmi származási gyökerekhez. Az alapműveltség milyen különbségeihez vezethető vissza ez a jelenség? Ha úgy látjuk, hogy a tanárok elhanyagolják tanítványaikat, derítsük fel egyéb elfoglaltságaik miatt nem hiányoznak-e túlságosan sokat óráikról. Ha rossz a kollégisták közérzete, látogassunk el <>, lássuk, milyen körülmények között élnek? Akkor Kerényi Imre osztályfőnökkel is ezekről a konkrétumokról, meg a belőlük következő pedagógiai feladatokról vitatkozhatott volna a riporter. Így viszont alighanem Kerényi is felmentve érezte magát a felelős gondolkodás alól. Dacosan meghirdetett nevelési elvei ugyanis meglehetősen kiábrándítóak. " (...) - részletek, írta Mészáros Tamás, 1979. Magyar Hírlap, augusztus 30.

"Szó, ami szó, mindenki rágódhat azon, amit a Színészosztály című csütörtök este bemutatott dokumentumfilm mutatott, akár a Színház és Filmművészeti Főiskolán folyó oktatónevelő munkára, akár az ifjú színészpalánták gondolkozás és magatartásmódjára gondolunk. De ha hozzávesszük pikáns helyi színezetként, hogy a tervezett zalai színház esetleg ebből az osztályból válogat maid, vagy uram bocsá kellő nagyvonalúsággal ezt az osztályt hívja meg alapító tagjaiul, úgy még sajátos ok is van rá, hogy elmélkedjünk a látottakon, hallottakon. Megvallom, immel-ámmal fogtam a műsorhoz, gondolván, afféle hurráoptimista nyilatkozatáradat következik a cím alatt, ami megszokott ilyenkor, amikor fiatal főiskolásokat kérdeznek tanulmányaikról, az iskolához, oktatóikhoz és egymáshoz fűződő viszonyukról, terveikről, álmaikról. Aztán hamar rájöttem, ami különben úgy is közismert, hogy Vajek Judit nem azokról a riportjairól nevezetes, amelyek megnyugtatnak, hanem éppen azokról, amelyek nyugtalanítanak. Ezek a riportok néha fájdalmas, néha csak dühítő bökéssel zökkentenek ki egyszerű állampolgárt és vezető funkcionáriust, ha éppen kedve volna elterpeszkedni az <> feliratú fürdőkád langymeleg vizében. Egymás után tűntek fel arcok és vélemények, amelyek azt látszottak igazolni, hogy az ifjú színész nemzedék kiválogatásában és nevelésében alapjában sem mennek jól a dolgok. A főiskola részéről a fegyelmezetlenségek liberális eltűrése ad abszurdum: A hallgatók megüzenik a tudományos szocializmus tantárgy oktatójának, hogy ma ne jöjjön órát tartani, mert a tudományos szocializmushoz most nincs kedvük, inkább próbát tartanak. Ezzel együtt a régi Hortobágyról ismert ridegmarhanevelés szabályainak alkalmazása az egyes oktatók, s az osztályfőnök Ruszt József részéről: Vagy megszokik, vagy megszökik, esetleg öngyilkos lesz, de úgyse lesz. A hallgatók részéről pedig egyik oldalon a becsületes tanulás lebecsülése, a fegyelmezettség kigúnyolása, másik oldalon viszont krokodilkönnyek a csapatszellem hiánya, az, <> s eluralkodása miatt.(...)" - részlet, írta Hári Sándor, Zalai Hírlap, 1979. augusztus 28.

"(...) Vajek Jutka sem akart mást, mint följegyezni valamit a sebesen futó élet egy igaz, különös színezetű darabjáról: megörökíteni a színinövendékek egyik osztályának alkalmi tablóját. Vállalkozása feltétlenül dicséretet érdemel! Rögzíteni e nem mindennapi pályára igyekvők néhány jellegzetes portréját már önmagában is érdeklődést keltő valami. Hát még úgy, hogy az éppen esedékes érvényű arcképek előtt s mögött ott vibráltak ar elő és az utóéletek halványabb, erősebb rajzolatai. Ki Szabolcs sötétes tájairól érkezett a Vas utcai intézménybe (ahonnan a maga legeslegújabb vagánykodása miatt éppen az esedékes forgatáskor menesztették), ki meg a lehető legbékésebb családi életből rándult át az alakoskodók utánpótlási táborába ez is, az is minden félrebeszélés nélkül szólt a benne, feszülő tervekről, s egyúttal mindarról, ami a színi pálya ízlelgetésének legelején máris aggasztja. Ha valami, hát ezek az egymást követő panaszszavak gondolkodtatták el a nézőt annál is inkább, mert igencsak egybecsengtek. Mind halkabb, mind, harsányabb megfogalmazásukban, azt jelezték, hogy a nagyon várt t főiskolai együttlét dolgában nincs minden a rendjén. Alighogy beiratkoztak, alighogy túljutottak az első vizsgákon, máris érezni kényszerülnek a magukra maradottság kínjait,a társtalanságot. S hogy, hogy nem ennek az iszonytató állapotnak az átélését mintegy feladatul kapják; afféle leckeként legalábbis: a kissé ziláltan és nem valami; meggyőzően nyilatkozó oktatójuk szerint, aki úgy véli, hogy mindez a jövendő pályához szükséges előtanulmány. Fejcsóválva vehettük ezt tudomásul tapasztalván, hogy épp a színészet az egyik első számú csapatmunka , s kételyeink legföljebb csak akkor csillapodott majd le, ha a sorozat következő részei e furcsán furcsa elmélkedés jötöd avagy csak tizedrésznyi igazáról adnak hírt. Reméljük, az első jelentkezésben tapasztalt keresetlenséggel ..." - részlet, írta Akácz László, Pest megyei Hírlap, 1979. augusztus 26.
Zenei Miklósnak mondta, Burza Árpád a film, rendező operatőre, egy interjúban (www.tvarchivum.hu tv-történet oldalon található a cikk) a filmről: " (...) Az őszinteség lett a témája az 1979ben készült Színészosztály című filmünknek is. Sajnos az őszinteséget itt, voltak akik, félre értették. Ránk nagyon megharagudtak, és a második részt már nem is engedték leforgatni. A második résznek az lett volna a témája, hogy a Színészosztály szereplői bizonyos dolgokat szürkének láttak és keményen ítéltek meg, de ebben a második részben derült volna ki, hogy fiatalos hevességgel ítélték meg a dolgokat. Az életük a tehetségüknek köszönhetően szerencsésebben alakult, mint ahogy főiskolásként várták, és jó eredményeket értek el."
Augusztus 25. 20.00 Szakonyi Károly: Honkongi paróka, komédia közvetítése a Nemzeti Színházból, felvételről.
Augusztus 29. 20.00 a Kék fény sorozatának újabb adása.
" (...) Az arcok kaleidoszkópját újra meg újra felrázzák az új és riasztó események, csak a közönyös és kétségbeesett kezek fényképeződnek egymásra. Az áldozatok kezét nem mutatjuk (nem is kell), ám rájuk is gondolunk, akiket s újabban ez a legmegdöbbentőbb minden indíték nélkül ölnek meg, nyomorítanak meg, fosztanak meg vagyonuktól vagy nyugalmuktól. S a tettesek között sok, túlságosan is sok a korán kiégett, közönyös, fiatal arc, barbár és primitív, kőkorszaki ember arca (bár ez talán sértené ősközösségben élő eleinket). Vonásaikat szemlélve az ember megretten: hiszen ők is kortársaink, hiszen tettestársaikká züllünk, ha nem vigyázunk. A Kék fény legutóbbi műsora közéletünkben szokatlan, de véleményem szerint helyes módon, közvetve hívta fel a figyelmet a cigánykérdésre. Hiszen felesleges és káros volna takargatni, hogy Magyarországon ez az a népcsoport, amely kedvezőtlen > helyzete, hagyományai és adottságai folytán a legnehezebben illeszkedik be közrendünkbe, s társadalmi rendünkbe is." (...) - részlet, írta Szentmihályi Szabó Péter, Élet és Irodalom 1979. szeptember 8.
22.00 Róbert László portréfilmje a neves olasz színészről, Gian Maria Volontéröl. Szerkesztő - riporter: Róbert László - Flórián Endre, operatőr: Bíró Miklós és Mario Corbone.
Augusztus 30. 19.30 A TV-Híradó beszámolt az El nem kötelezett országok első csúcsértekezletéről, a Híradóban Ipper Pál fűzött a képes hírösszefoglalóhoz, külpolitikai kommentárt. A Vas Népe 1979. szeptember 4.i számában Budai Rózsa egész oldalas cikket közölt "A kommentátor személyisége címmel" a Híradó bel és külpolitikai kommentátorairól, részlet az írásból:
" (...) Mérhetők-e Ipper Pál, Pálfy József, Avar János, Sugár András, Heltai András kedveltségéhez a belpolitikai kommentátorok? Hazai dolgaink tálalása sajnos elmarad a külföldi esetekétől. A tévehíradó augusztusi belföldi tudósításai sok meglepetéssel nem szolgáltak. Rendszerint egy kis riporthoz fűzött megjegyzéseket a stúdióban ülő újságíró. Lehet, hogy a szokványos felvételek a hibásak, de a megjegyzések nagy része így kezdődött: Csak helyeselni lehet... Mi mindent? Például a munkaerő kihasználás miskolci példáját (Lódi György), a kék papír gyártásának, megszüntetését, a jobb kenyeret, a szénkitermelés növelését (Varga József), a munkahelyi italozás tiltását (Szabó László), a nyári egyetemeket (Murányi László), a diákok nyári munkáját (Gál Jolán). Mit is lehetne egyebet? A témák unalomig ismertek és pozitívak. Ha nem hallottam volna ebben a nyári uborkaszezonban a számomra egyik legrokonszenvesebb jegyzetíró Bajor Nagy Ernőt, bele is törődnék az átlagba. De Bajor Nagy Ernő témái sem voltak újak. Egyszer egy munkaversenyes riporthoz, kétszer az aratáshoz fűzött megjegyzéseket. A munkaversenyhez Kossuth gondolatát idézte a nemzet jobbat akarásáról. Bajor Nagy Ernő érzelemgazdag gondolatai nemcsak a szép nyelvi megformálás miatt megragadóak. Nevezhetnénk ezt a stílust régimódinak is, ha nem sütne át rajta a jegyzetíró igaz meggyőződése, mély gondolata. Ha egy kommentátor úgy kezdi szavait, hogy a betakarítás nálunk gazdasági és érzelmi ügy, hogy millióan vagyunk, akiknek a búza több, fontosabb, mint a légkondicionálás, arra oda kell figyelni. És Bajor Nagy Ernő így indította aratási jegyzetét. Volt alkalmunk hallani a témáról 'több újságírót is, nem emlékszem szavaikra. Nemcsak Bajor Nagy Ernőt, Vajek Juditot és Pálfi Istvánt is olyan belpolitikai kommentátornak tartom, aki a nehezebb, az ismertebb hazai témák ellenére is állja a versenyt a külpolitikai jegyzetírókkal. Bár az utóbbi hetekben Vajek Judit ritkán szerepelt, de a tévéhíradó stábjában nincs még egy riporter, aki érdekesebben, bátrabban, hitelesebben közelítene a gazdasági témákhoz, mint ő. Mindezt 23 percben. Pálfi István az irodalom, a képzőművészet területén a legotthonosabb. Irodalmat szerető, ismerő nézőknek nem kell magyarázni, hogy szinte lehetetlen feladatot kell megoldania: életműveket, sósokat értékelni, méltatni öt hat mondatban. Ezt emlékezetesen, eredetien, alapos felkészültség birtokában Pálfi István tudja a legjobban. Sajnos ritkán ül a tévéhíradó asztalánál. Időnként bántó, időnként gyönyörű, megragadó az egyes szám első vagy többes szám első személyben előadott kommentár. Nem mindegy, ki mondja, hogy én, nekem, nekünk. Mikor tolakodó a kommentátor személyisége, mikor magától értetődő, hogy múlt heti példával talán érzékeltethető. Szimonov halálhírét közölte a rádió, aztán a tévéhíradó. Moldoványi Akós és Ipper Pál ült a stúdióban. : Mindketten arra törekedtek, hogy megfogalmazzák, miért gyászolják az írót Én, amikor én meghallottam a hírt, amikor én beszélgettem Szimonovval így Moldoványí Ákos. Ipper Pál csendesen elkezdte: Nemzedékemnek Szimonov jelentette az első találkozást a szovjet katonával... Nem hiszem, hogy csak a korkülönbség nyilvánult meg a jegyzetek különbségében. A kommentátor személyisége, tehetsége, szavainak hitele a tévéhíradó lelke. Ideje volna több publicistát, Bajor Nagy Ernőhöz, Pálfi Istvánhoz hasonló belpolitikai újságírót a híradó asztalához ültetni." Budai Rózsa

Szeptember

Elhunyt Popovics György, aki korábban irányította az MTV Külügyi Osztályát, haláláig volt a vezetője aztán az Filmarchívumnak és a Könyvtárnak.

Szeptember 1. 18.05 Volt egyszer egy tűz .... Dokumentumfilm a zsanai gázkitörésről. Szerkesztő - műsorvezető: Várkonyi Balázs, operatőr: Kléner György, rendezte: Bartha Attila.

19.30 A TV Híradóban Lódi György szerkesztő - riporter és Fodor Balázs operatőr a recski bányából tudósított, ahol a Bányásznap tisztelezére anknalyukasztást hajtottak végre.

Szeptember 4.én megkezdte működését szentesi tévénagyadó.

19.30 Ezen a napon, a TV Híradóból értesültek a nézők, hogy 84. éves korában elhunyt Öveges József, Kossuth-díjas tanár, a Magyar Televízió legelső ismeretterjesztő személyisége. A Rádió és Televízió Újság 1979/ 38. számában Varga László így búcsúzott tőle:
" Búcsú a <>. Tavaly történt, Egerben. Az Iskolatelevízió nagyszabású nemzetközi konferenciát rendezett, melyen hazai és külföldi szakemberek arról tanácskoztak, hogy a korszerű oktatásban miféle szerepük lehet a televízió műsoroknak, s melyek a hatékonyság ismérvei, feltételei. A sok-sok televíziós alkotás között bemutattak egy tíz évvel ezelőtt filmet is. Ruhaszárító csipesz és űrrakéta volt címe. Ma már talán szegényes kiállításúnak minősíthetnők e műsort, mégis, amikor vetítése megkezdődött, a már fáradt nézők felélénkültek, s a nyelvünket nem értő külföldiek is derültek egy-egy fordulaton. Mert a film főszereplője igazán érdekes ember volt. Öveges József, avagy öveges professzor, ahogyan az ország nevezte televíziózásunk nagy egyéniségét, az egyik legjelentősebb magyar ismeretterjesztőt. A kísérleti tévéadások indulásától kezdve tizenkét éven át rendszeresen jelentkezett műsoraival a képernyőn. Bonyolult jelenségeket, fizikai törvényszerűségeket magyarázott magával ragadó egyszerűséggel s mindig közérthetően. Csevegésbe, szemérmes mókázásba rejtett fanatizmussal tágította a tudományok népszerűsítésének (és képszerűsítésének) lehetőségeit. Arcán azzal a csaknem gyermekien naiv rácsodálkozással, mellyel viszont a dolgokba belelátó bölcsességét álcázta akaratlanul. Valójában nem illik hozzá ez a szó: álcázás. Mint egyik munkatársa, bízvást mondhatom: őszintébb embert, kártyáit nyíltabban felfedőt nemigen ismertem. Halálhíre hallatán elém villan egy kép. Ülünk a próbateremben, készülünk a következő Öveges műsorra. Belép az ajtón. Kezében kopottas kis barna koffer, a <>kel. Kődarab, üvegcserepek, celofánpapír, színes madártoll, csipesz... És elkezdődik a produkció. Attól kezdve mi, műsorkészítők is már csak nézők vagyunk, <<öveges bácsi>> huncutokos varázslatába belefeledkezők."

Szeptember 6. 18.35 Világcég, export nagyhatalom, gyakran hangzott el abban az időben a magyar ipar egyik zászóshajóról az Egyesült Izzóról. Hová látni - a Tungsramból? Címmel készített műsor a gyárról, melyet Karácsondi Miklós és Sipos József szerkesztő, Hortobágyi Éva és Puch Tamás riporter, Molnár Miklós operatőr, Szűcs László készített.
Szeptember 8. 2.műsor - 20.20 Dosztojevszkij: A félkegyelmű, dráma közvetítése, a Kecskeméti Katona József Színházból felvételről.

Szeptember 9. 20.05 Kertész Ákos: Aki mer, az nyer tv-film bemutatója. Dramaturg: Szántó Erika, operatőr: Lukács Lóránd, rendező: Rényi Tamás, szereplők: Pécsi Ildikó, Horesnyi László, Iglódi István.

" Kertész Ákos, sajátosan mesélő modorban írta meg az Akii mer, az nyer című kisregényét, tudniillik nem választotta külön gondos elbeszélő módjára a helyszín és a helyzetek leírását, a szereplők szavait, az elbeszélő kommentárjait és a szereplők gondolatait, hanem mindezeket az írói fogásokat a csevegő mesélő stílus sűrű, de mégis csapongó szövevényébe összedolgozva zúdította olvasójának nyakába. (...) Lehetett volna persze (az irodalmi alapanyagot jobban fis közelítő televíziós megoldásokat választani, mint amelyek mellett Rényi Tamás, rendező döntött. (...) Furcsa módon mégsem veszett el a kisregény minden érdeme, minden groteszk bája a képernyőn. Ha szükségképpen nem maradhatott is meg itt semmi a regényes elbeszélő stílus paródiájából, azért sok minden megmaradt az élet karikírozásából, a köznapi emberek köznapi sorsproblémáinak jelentéktelen kicsiségéből és mégis döntő fontosságából. Ez elsősorban a színészek érdeme, akiknek ugyan nem adatott meg az a lehetőség, hogy igazán mély tartalmú komédiát vagy ellenállhatatlanul kacagtató vígjátékot játsszanak, viszont hiánytalanul kihasználták a jellemformálás lehetőségeit. Pécsi Ildikó, Iglódy István és Horesnyi László egyaránt a köznapi robotba beleszürkült beletompult figurákat állított elénk, mégis megannyi árnyalatát, változatát tudták felmutatni a szürkének, a változatlannak. A kocsmai felírónő lázongva, csalva, hisztériázva, a melák gépkocsivezető tompa beletörődéssel viseli el az élet egyhangúságát, a kicsi tévészerelő viszont ügyeskedve próbál kifogni rajta. S ha nem sikerült is az éjszaka történetének egész hullámzását dialógusokká alakítani, a három színész pontosan tudta érzékeltetni, hogy ki, mikor, hol tart éppen a jelleméből és helyzetéből adódó szereptartományon belül. Így mégis létrejött bizonyos hullámzás a helyzetekben á figurák lélekállapotának változásai szerint. Aki mer, az nyer mondja a címben felhasznált közmondás, vagy veszít tehetnénk hozzá, nem túl elmésen. Ezúttal azonban a harmadik eset következett be: a tévéváltozat sokat veszített, de nyert is a kisregényhez képest. - " - részletek, írta Zappe László, Népszabadság, 1979. szeptember 15.

"Klasszikus bohózati alaphelyzetből indul Kertész Ákos, Rényi Tamás: Aki mer, az nyer, című tévéfilmje. A váratlanul hazatérő férj egy idegen pasast talál neje mellett a hitvesi ágyban. Ami ezután, következik, már nem hasonlít, a banális családi háromszög históriákhoz. A <>, kamarajáték elsősorban jellemkomikumával hat. A, megcsalt, nagydarab, jámbor férfi nem olyan hiszékeny, mint Karinthy Frigyes tréfájának címszereplője, A marha férj. Csak éppen döbbent, tanácstalansággal töpreng, mit kell tenni ilyen helyzetben; ütni, ölni, vérrel mosni le a gyalázatot? S közben elszalasztja a kellő lélektani pillanatot, mert tisztessége nem engedi testi erejével élni, még kevésbé visszaélni, így, mint egész életében mindig, most is vesztes marad. A feleség hamar visszanyeri biztonságát és nagy hangját, a cingár csábító is magához tér, sőt, sunyi módon felülkerekedik. A két férfi számos üveg sör mellett egyetértően szidja az <> ingatag természetét, míg az e jelzővel illetett hölgy dühösen kineveti, és tulajdonképpen szánja mindkettőjüket. Valójában a groteszk játék mindhárom szereplőjének vannak megértésre, együttérzésre méltó tragikomikus vonásai. A sokszor harsányan kacagtató jelenetek mögött emberi sorsok, kisebb nagyobb tragédiák sejlenek. Ez azonban olyan tartalmi többlet, amely nem nehezíti el a komédiát, nem szegi szárnyát a szórakoztató mulatságnak. Rényi Tamás rendezése, a némafilmes feliratokon bejátszott közlésektől, a mértékkel kiaknázott helyzetkomikumig, ötletes, jó humorú. A szereposztás hármas telitalálat: Horesnyi László, Pécsi Ildikó, és Iglódi István testére szabott figurát formált meg, érezhető kedvvel, kitűnően. Kertész Ákos a játék előzetesében csupán szívbőljövő nevetést, jó szórakozást kívánt a nézőknek. Bárcsak többször mutatkozna meg a képernyőn íróink jókedve, és hajlandósága az úgynevezett könnyű műfajhoz." - írta Vajk Vera, Népszava, 1979. szeptember 11.

A film sokaknak viszont, nem tetszett, bizonyítja ezt a SZOT kulturális, Agitációs és Propaganda osztálya által Megyeri Károlynak megküldött 1979. október 19. kelt az "Észrevételek, a tv műsorairól" - nyers kigyűjtés a SZOT-hoz beérkezett információs jelentésekből,című tájékoztató, ebből részlet:

" A televízióban bemutatott Aki mer, az nyer c. filmmel kapcsolatban (szerző: Kertész Ákos), olyan vélemények hangzottak el, hogy kártérítést kellene fizettetni azokkal, akik ilyet készítenek, de azokkal is, akik ezt vetíteni engedték. (Gödöllő és Vidéke ÁFÉSZ)."
"A Tvben szeptember 9.én bemutatott film (Aki mer, az nyer) nem találkozott a közönség tetszésével. Ilyen közönséges irodalomtól távol álló filmekre nincs szükség. (Fejér megyei Bizottság, Szekszárdi 1.sz általános Iskola)." Magyar Országos Levéltár - XXVI - A 9. 80. doboz MTV iratok

1979. október 11.én a műsorértékelő és vezetői értekezleten Szinetár Miklós értékelte az elmúlt hónap műsorait, részletek a jegyzőkönyvből:
"Aki mer, az nyer" című tévéfilm igen jó tévénovellából készült, közepes megvalósításának és borzasztóan súlyos szerkesztési tévedésnek tartom, a mi gyakorlatunkban nagyon ritkán előforduló olyan fokú szerkesztési mellényúlás, ami hát tulajdonképpen megengedhetetlen. Egyszerűen vasárnap este 20 óra ötkor ezt a fokát, egyfajta a néző által durvaságnak értékelt, brutalitásnak, egyfajta olcsó szekszualitásnak, egyszerűen a nézők nem viselik el. A novella maga igenkiváló, a tévére alkalmazás közepes, szolid, lehetne jobb is, semmi baj nem lenne vele, de ez a vasárnap este nyolc óra, olyan súlyos baki, ami egyszerűen nem szokott előfordulni ,már a mi gyakorlatunkban."- Magyar Országos Levéltár XXVI - A 9. 77 doboz. MTV iratok.

Szeptember 11. 21.00 Zene, zene, zene, a Szereo hang és színes kép. A Magyar Rádió és a Magyar Televízió közös műsora. A Rádió és Televízió Újság, 1979/37. számában Czigány György mondta a műsorról:
" Valójában a Zene, zene, zene különkiadásáról van szó. A közös láncszemet az kínálja, hogy a fő témák egyike maga a rádió, a szereplők pedig olyan művészek, akikkel mind a képernyőn, mind a hangszóró mellett gyakorta találkozhat a közönség. Ilyen adások készítésére persze elsősorban a zene nyújt lehetőséget; ezért is azt tervezzük, hogy a jövőben egyidejűleg sugárzott hangverseny közvetítésekkel jelentkezünk, a szövegnek másodrendű szerepet szánva. (Ez ügyben a Filharmóniával lép majd szövetségre a Rádió és a Televízió.) Ami tehát most még kuriózum ill. ínyencségszámba megy, s egyelőre lehetőségeit és határait puhatolja, idővel rend, szeresebben szemléltetheti a két testvérintézmény zenei műhelyének együttműködését, másrészt azt a világban már terjedő módszert, hogy a közönség nézi a tévéképet s vele egyidejűleg hallgatja a sztereo rádióhangot. "

" (...) A zenei műsorok stábja egyébként furcsa módon még soha nem panaszkodott emiatt, de egyes adásainak készítésénél mindenképpen tekintettel van a technika szabta lehetőségeire. Nyilvánvalóan ez az oka, hogy élő zenei közvetítésre alig vállalkoznak, a legrangosabb koncerteken sincsenek ott a tévékamerák. Akadnak ugyan meglehetősen ritkán koncertfilmek, de ezekben gyakran a képi fogalmazás annyira előtérbe tolakszik, hogy szinte másodlagossá teszi a muzsikát. (Lásd Karaján bombasztikusán fényképezett, szinte a karnagyi munka koreográfiáját. adó felvételeit!) Ilyen körülmények között az is érthető, hogy aránylag nagy teret kap a könnyűzene a képernyőn: itt ugyanis a hangminőségnek jóval kisebb a szerepe, mint a klasszikus muzsikában másrészt a mai műfajok látványossága meglehetősen tévészerű. A zenei szerkesztőket dicséri, hogy sajátos nehézségeik mellett felkutatták azt a területet, ahol a tévének páratlan lehetőségei vannak. Ez a zenei ismeretterjesztés. Nagyszerű tévés egyéniségeket találtak (Antal Imre, Pernye András), a különleges formák pedig az átlagnézőt is érdekeltté tudják tenni. Nemcsak a Zene, zene, zene pergő, s jól illusztrált riportjaira, a magyarázatokkal kísért zenékre gondolunk, hanem az olyan nagyszabású, világszerte feltűnést keltett kezdeményezésekre, mint a karmesterek, zenei rendezők versenye, vagy legutóbb a Zene szóval remeklései. Valószínű, hogy ebben világelsők vagyunk, s a tévének ez a tevékenysége méltó Kodály országához, a magyar zenepedagógia kiemelkedő rangjához. E műsoroknak azonban közös vonásuk, hogy sok tekintetben zenén kívüli eszközöket alkalmaznak. Természetesen pedagógiai meggondolások is indokolhatják ezt, de mindén bizonnyal szerepe van annak is, hogy" a stúdióból útjára indított muzsika meglehetősen rozzant állapotban érkezik meg lakásainkba. így a tévé nagyszerű zenei műsorainak az lehet a legfőbb eredménye, hogy a néző leszokik róluk, s átkapcsol az óriási választékot, s kitűnő minőséget kínáló rádióra, vesz egy lemezjátszót. Nincs ebben némi tudathasadás? Legfeljebb annak örülhetnek a Szabadság téri stúdiókban, hogy nekik is szerepük van mérhetetlen bár abban, hogy zenei nagyhatalom vagyunk, s tele vannak a koncerttermek. Látható azonban, hogy mégsem érik be ennyivel. Ékes bizonyítéka volt ennek a kedd esti zenei műsor, amelyet a rádió és tévé közösen készített, s a harmadik műsor sztereó minőségben közvetített. Aki tehát egyszerre nézte a tévét, s hallgatta a rádiót, az megtudhatta, hogy mit adhatna a televízió, ha a hangminőség méltó volna az alkotók stábjához. Most már tudjuk, de vajon mikor élvezhetjük rendszeresen?" - részlet, írtza Czingráber János, Veszprém megyei Népújság, 1979. szeptember 16.

Szeptember 12. 20.00 A.N. Osztrovszkij: Jövedelmező állás, tv-játék bemutatója. Dramaturg: Aczél János, vezető - operatőr: Kocsis Sándor, rendezte: Kazán István. Szereplők: Tyll Attila, Moór Mariann, Szakácsi Sándor, Palóczy Frigyes, Maróti Gábor, Sütő Irén, Dancsházi Hajnal, Kánya Kata, Sugár László, Vámos Ilona.

Szeptember 13. 17.35 - 22.55 az NDK TV estje.

2. műsor - 20.00 Mikszáth különös házassága, Görgey Gábor naplójátékának közvetítése a Radnóti Színpadról, felvételről.

Szeptember 14. 21.10 Operabarátság. A Csehszlovák és a Magyar Televízió közös hangversenyének közvetítése a Pataky István Művelődési Házból.

Szeptember 15. 18.15 Mezőhegyes, dokumentumfilm adása, szerkesztő: Major Sándor, operatőr: Forray Tibor, rendezte: Surányi Lili.

"Szép feladatra vállalkozott a televízió, amikor Major Sándor szerkesztő. Forray Tibor operatőr; Surányi Lili rendező és Jakab Jenő gyártásvezető együttes munkájával szombat este az ország elé tárta a csaknem 200 éves Mezőhegyesi Állami Gazdaság életét. Az 1785ben II. József császár parancsára létrejött Császári és Királyi Ménes feladata az akkor leromlott ló állomány feljavítása, a hadsereg lóállományának biztosítása volt. Az épületek, melyek ma is állnak, mutatják, milyen nagy becsben volt itt. egykoron az állat, s milyen kevéssé számított a munkásember. Bitskey Tibor, a narrátor meggyőzően tolmácsolta Illyés Gyula ide is vonatkozó szavait: <> Mezőhegyes múltjának megismerésével a szépen rendszerezett és művészi kivitelű felvételek segítségével követhettük a viharsarki cselédember sorsát. Kell a mai embernek az ilyen visszapillantó tükör is, hogy lássa a nehéz múltat, értékelje a fejlődést. Igaz, ilyen hosszú időszak maradványait röviden eltüntetni nem lehet. De az új Mezőhegyes a mi világunk tükörképe, az ember érdekén tett minden cselekedetével, a termelés következetes modernizálásával. A televízió félórás filmjében hallottuk: <> Nos, mást is bemutatott a film azt, hogy az egykori ménesbirtoknak nemcsak múltja, hanem tisztes jelene, és nagy jövője van. " - írta L.V. Népészava, 1979. szeptember 16.

Szeptember 20. 20.00 Kezdődnek a Budapesti Művészeti Hetek a televízióban is. Szabó György Szőnyi G. Sándor tévéfilmje Mednyánszky, Epizódok egy csavargó festő életéről, rendhagyó életű és tehetségű nagy magyar festőről. . Írta: Szabó György, dramaturg: D. Fehér Zsuzsa, operatőr: Ráday Mihály, társrendező: B. Farkas Tamás, rendezte: Szőnyi G. Sándor. Szereplők: Horváth Sándor, Bálint András, Bodnár Erika, Márkus László, Andorai Péter, Juhász Jácint, Benkő Gyula, Bánhidi László és sokan mások.

Szeptember 16. indul Várkonyi Zoltán filmsorozata.

Szeptember 19. az Állami Rádió és Televízió Bizottság ülése megtárgyalta Nagy Richárd Elnök előterjesztésében a Jelentés a Magyar Televízió műsorpolitikai koncepciójáról szóló anyagot (részletek) :
"(...) Az adásidőt, gyártóbázist tekintve az európai országok között az utolsó harmadban helyezkedünk el, s valamennyi KGST ország megelőzött minket. A műsoridő 19741978 között csak lassan nőtt a II.program kiépülésével. A II. program adásai az ország területének 47%át sugározzák be: nézettsége növekszik és még ebben az évben a szentesi adódó beállításával a lakosság 2/3 hoz jut el.
Gyorsan növekedett a színes műsorok aránya mind az I., mind a II műsorban. 1978 végén közel 42%a volt a műsoroknak színes, azóta ez a szám tovább emelkedett, és ma már megközelíti az 50%ot. A színes sugárzás javított a műsor technikai minőségét és elvileg lehetővé teszi a nemzetközi együttműködésben való jobb részvételünket. (...)
A televízió elsősorban politikai intézmény, a magyar tájékoztatási rendszer magas hatékonyságú eszköze. A párt és kormány politikájának egész műsortevékenységünkben meghatározó szerepe van. Elsősorban a politikai ideológiai megfontolások döntik el, hogy - műfajoktól függetlenül - mit tűzhetünk műsorra. Összműsorunk egy meghatározott hányada kifejezetten politikai adás, amely - művészi eszközök felhasználásával is direkt módon politizál: a párt tájékoztatáspolitikai elvei alapján a lehető leggyorsabban, a tárgyilagosságra és pontosságra ügyelve tájékoztat a hazai és külföldi eseményekről. Segíti a nézőt a rázúduló információtömegben való eligazodásban. Ismerteti, magyarázza a párt és a kormány politikáját, mozgósít az ország és a kosság előtt álló feladatok eredményes végrehajtására.
Összadásidőnkben a direkt politikai adások aránya immár sok év óta 26 - 27 % között mozog! Ezt az arányt jónak tartjuk, megváltoztatása nem indokolt figyelembe véve intézményünk művelődéspolitikai, kulturális, szórakoztató és egyéb feladatait, melyek igénybe veszik az adásidő többi részét.(...) "
1979.ben üzembe lépett a TV Híradó színes stúdiója. Összehasonlító adatok:

Műsoridő óra: MTV 4.316, CST 6.300, BT 4.800. Heti óraszám: MTV 83 CST 121 BT 92. Csatornák száma: MTV 2 CST 2 BT 2. Stúdiók száma: MTV 5 CST 20 BT 8. Vidéki stúdiók: MTV 2 CST 3 BT 5. Közvetítő kocsi : MTV 11 (ebből 4 stúdióűzemként működik) CST 5 BT 9. Létszám: MTV 1.726 CST 8.000 BT 3.300. Saját gyártsú óra MTV 1.726CST 2.960 BT 2.200.

2. Dr Szecskő Tamás előterjesztésében a A televíziós tájékoztatás megítélése a közvéleményben című anyagot. 288f/22/1979./15 öe. APO Állami Rádió és Televízió Bizottság ülések anyagai Magyar Országos Levéltár 288f.22/1979/ 15. Öe. MSZMP KB Agitációs és Propaganda Osztály
Az Állami Rádió és Televízió Bizottság megtárgyalta a "Jelentés a Magyar Televízió műsorpolitikai koncepciójáról" című anyagot. Előterjesztő: Nagy Richárd volt. A jegyzőkönyv szerint a vitában részt vett: Nagy Richárd, Horn Dezső, Hárs István, Várkonyi Péter, Molnár Ferenc, Tömpe István. A vita főbb megállításai:
Az előterjesztés tartalmas, elgondolkoztató, jól tükrözi a Televízió munkáját.
A Televízió az utóbbi években döntő jelentőségre tett szert a tömegpropagandában. Ez azonban még nagyobb felelősséget ró a műsormunkára, arra, hogy a Televízió műsoraival mozgósítson, gondolkodásra serkentsen.
A műsorpolitikában nagy figyelmet kell fordítani a közönség informálására és a könnyűzenei igények kielégítésére. Megállapítható ugyanis, hogy a magasabb és állandóbb szinet ért el a SZER hallgatottsága, mint régebben.
Jobban oda kell figyelni a fiatalok hallgatási és nézési szokásaira; a gazdasági szférában többoldalú megközelítést kell érvényesíteni, szembe kell nézni a dolgok bonyolultságával, közérthetően, egyszerű stílusban és vonzó formában.
Megállapítható, hogy javult a nagyobb politikai akciókhoz fűződő műsormunka, előrelépés tapasztalható a dokumnentális műfajokban, jobb a világba való kitekintés.
Ki lehet emelni a TV Híradó munkáját, amely nehéz feladatot lát el. A belpolitikai kommentárok naponkénti szükségességét azonban meg kell vizsgálni, nem feleslegese, nem erőszakolt e?
A Televíziónak fokoznia kell az erőfeszítéseket sokrétű kulturális műsormunkája színvonalának további emelésére, nagyobb gondot kell fordítani a válogatásra, a valódi értékek bemutatására; a kultúra és a tömegek találkozásának ma már egyik fontos formája a televízió és a rádió. Magyar Országos Levéltár XXVIA9. 31. doboz MTV iratok.

Ezen a napon ismét volt Tudósklub79, a 2. műsorban 21.30 -kor, melynek témája az életmód és a kultúra volt. A beszélgetés résztvevői: Galsai Péter közgazdász, Hankiss Elemér szociológus, Koncz Gábor közgazdász, Laczkó Miklós történész, Losonczi Ágnes szociológus voltak. Műsorvezető: Papp Zsolt, Szerkesztő: Csaplár Éva, vezető - operatőr: Dobay Sándor, rendezte: B.Révész László.
Az 1979. október 11.i műsorértékelő és vezetői értekezleten Szinetár Miklós értékelte az elmúlt hónap műsorait, részletek a jegyzőkönyvből:
" A Tudósklubbal kapcsolatban megemlítem, nagyon jó tudósklub volt, érdekes témáról volt szó, egyáltalán a Tudósklub egyik legérdekesebb műsorunkká kezd válni. Nagy jó lenne ha tartaná ezt a színvonalát. Egyetlen észrevételem az, hogy rendkívüli módon zavaró sok - sok néző számára az beszédkultúra háttérbe szorulása, ami már tudósainkat is kísérti .." ."- Magyar Országos Levéltár XXVI - A 9. 77. doboz MTV iratok.

Szeptember 21. 20.20 Zimre Péter: A negyedik menet, tv-játék került a képernyőre. Vezető - operatőr: Káplár Ferenc, rendezte: Bohák György. Szereplők: Szilágyi Tibor, Koncz Gábor, Bordán Irén, Mádi Szabó Gábor, Tordy Géza, Koltai János, Dunai Tamás, Kállai Ilona, Miklósy György, Márton András, Némethy Ferenc, Harkányi János, Farkas Antal.

" A megtörtént eseteket, bűnügyeket feldolgozó Ítélet előtt című sorozat új darabja Zimre Péter tévéjátéka, A negyedik menet. A bíróságon játszódó történet hátteréből valódi konfliktusok, létező élethelyzetek bontakoznak ki, ám olyan,drámai sűrítésben, ami már inkább gyengíti hitelét. (...) Bohák György rendező első tévéjátékában jól élt a képi lehetőségekkel; tetten érte, közvetítette az emberi arcon lejátszódó belső drámát is, amely a megírt szövegnél sokszor többet, valódibbat mond." Részlet, írta Vajk Vera, Népszava, 1979. szeptember 22.

21.55 Házigazda: Lakatos Menyhért. Riporter: Sipos Áron, szerkesztő: Roska Katalin, operatőr: Darvas Máté, rendezte: Gazdag Gyula.

"Füstös képek és egy ugyancsak nagy sikerű cigánynépmese gyűjtemény írója, negyvenperces portréműsorában önmagáról alig ejtett szót. Amit sorsáról, életútjáról elmondott, az csak része volt a cigányság helyzetét, problémáit feltáró mondanivalójának. Gazdag Gyula rendező és Sípos Áron riporter szinte észrevétlenül átengedte a képernyőt, a szót Lakatos Menyhértnek: még a kérdéseket is kiiktatva <> a film első húsz percét. Így volt jó. Őszintén és érdekesen szólt az író a cigányközösségeket összetartó sok évszázados tradíciókról, az eltérő, a környezet számára gyakran kirívó szokásokról, erkölcsi normákról, belső törvényekről. Mindarról, aminek tisztázása, jobb megértése, mindkét részről való belátó mérlegelése hozzájárulhat a cigánysággal kapcsolatos problémák megoldásához. Ez volt a műsor fő célja, de nem maradt ki belőle Lakatos Menyhért portréja, önarcképe sem." - írta Vajk Vera, Népszava 1979. szeptember 22.

Megjelenik Nánay István Magyar televízió művészet 1957 1977. c. kötete.

A hónapban Indul a Várkonyi Zoltán rendezésében készült filmek sorozata.

Felújítják a Mazsola mesesorozatot, melynek 135 filmjén egész generáció nőtt fel.

A Magyar Televízió dokumentumfilm osztálya kéri mindazok jelentkezését, akik 1944 őszétől 1945 tavaszáig a pannonhalmi apátságban találtak menedéket a fasiszta üldözés elől.

Szeptember 23. 21.05 Vitray Tamás két új sorozatba kezd. Kapcsoltam címmel társasjátékot indít (de vezetését hamarosan átadja Rózsa Györgynek), mely pénznyerési lehetőséget nyújt gyors felismerési készséget, jó logikát igénylő képi feladványok telefonon jelentkező megfejtőinek.

Az MTI híre szeptember 22.én:" Kapcsoltam címmel új, telefonos társasjáték kezdődik vasárnap a Televízióban, minden második hét vasárnapján, az esti órákban feltűnik majd a képernyőn Vitray Tamás jól ismert alakja egy telefonkészülékkel, míg a tv előtt ülő, vetélkedő kedvű nézők pedig papírral, ceruzával és természetesen ugyancsak telefonnal <> várhatják a kérdéseket. Az elsősorban logikai játéknak szánt műsorban a stúdióban ül a műsorvezető 10 fordulón át, dupla vagy semmi alapon teszi fel a kérdéseket, már a jelentkezés is rejtvénnyel kezdődik:három rejtvény megfejtéséből derül ki az a telefonszám, amelynek tárcsázásával a játszani kívánók <>, a társasjátékba. A stúdióban 10 ,<> várja a hívásokat,s továbbítja a jelentkezők nevét, számát, amelynek alapján a műsorvezető visszahívhatja a játékosokat, akik már a jelentkezéssel 10 forintot visznek magukkal az egyre nehezedő, 810 kategórián át tartó játékba. A félórásra tervezett műsor rendezője: Born Ádám". /mti/

Vitray Tamás így ajánlotta a nézők figyelmébe a műsort a Rádió és Televízió Újság 1979/ 28. számában:
"Kapcsoltam. Új műsorcím. Pontosabban: egy új televíziós játék címe. Maga a játék roppant egyszerű bármelyik tévénéző otthonában ülve, anélkül hogy felállna székéből, játszhatja. Félreértés ne essék: nem úgy, hogy követheti a játék menetét, megpróbálhatja megfejteni a feladványokat a <> vel együtt, ö maga lehet a versenyző. A műsor ugyanis úgy kezdődik, hogy megjelenik a játék műsorvezetője, s felad három nagyon gyors és nem túl nehéz kérdést. Például: 1. Joseph Heller csapdája; 2. A Musza Dag napjai; 3. Júdás díja. Ez ugyebár 224030. Tudniillik a Heller mű címe A 22es csapdája, Werfel regényéé A Musza Dag negyven napja, Júdás pedig harminc ezüstöt kapott az árulásért. A három pár szám nem más, mint egy telefonszám, amelyet ha helyesen megfejti bárkit felhívhat, és máris részt vesz a játékban. A helyes megfejtésként <> telefonszám egyszerre több hívást is fogad a Posta különleges tudakozó szolgálata tíz szakemberének segítségével. A hívók nevét, címét és foglalkozását, no és persze hívószámát is felírják (ebből következik, hogy nyilvános állomásról nem lehet tárcsázni!), majd a műsorvezető az adásidőtől függően sorra visszahívja őket. Természetesen az ő hívásuk sorrendjében. A visszahívott tíz kérdésig tartó <> játékot játszhat; tíz forinttal: kezd, és ha sikerrel halad végig könnyen kiszámítható, mennnit nyerhet a tizedik helyes válasszal. Persze nem köteles végigmenni a tíz kérdésen <> előbb is csak helyes válasz után, mert rossz vagy késedelmes feleletével mindent elveszít. Hiszen mint említettük, csakugyan <>! Kérdés most már, milyenek lesznek a kérdések. Nos: 1. fokozatosan nehezedők; 2. nem művelteségi vagy lexikális próbák; 3. gyors felismerést, jó logikát igénylő, többnyire képi feladványok. Ennél többet nem mondhatok, többi legyen meglepetés. Hogy mennyi a gondolkodási idő? A kérdések nehézségi fokától függően, tíztől húsz másodpercig terjed, és nem a játékvezető, hanem olyan automata méri, amely jelzi az idő leteltét, nincs tehát lehetőség az engedékenységre. Egy-egy alkalommal öthét hívót, kapcsolunk be a játékba; persze ez a szám attól is függ, hogy ki milyen sokáig állja a kérdéseket, ill. menynyire gyorsan esik ki. Milyen lesz ez a műsor? Vajha tudnám! - " Vitray Tamás

" Nem lehet panasz a legeslegújabb tévévetélkedő címére, hiszen kettős értelme miatt igazán szellemes: egyszerre utal a lebonyolítás technikai műveletére vagyis arra, hogy ezt az egész tudom, nem tudom játékot telefonon játsszák , valamint az agyakban végbemenő fölismerési (?) folyamatra. És ugyanígy e kapcsolgatósdi beharangozása körül sem volt hiba, mert mind az anyaintézmény, mind pedig más hírközlő szervek jó párszor tudatták, miszerint valami kedvünkre való sorozat nyitó adására kerül sor szeptember 23án, vasárnap este 21.05kor. Nem dobozgazda az, aki egy ilyen elnevezésű és így nagydobra vert program elől az ágyba menekül, ezért hát föltehetőleg számos milliónyian kezdték figyelni Vitray Tamás távbeszélgetéseit. Figyelvén pedig megállapíthatták, hogy bizony nem más ez a Kapcsoltam ..., mint a többi telefonkommunikációs fejtörő, mert ebben is az gyűjtögetheti inkább azokat a megduplázható forintokat, aki tudja, mely archoz illik egy bizonyos évszáad egyszóval az, akinek jó lexikális fölkészültsége. " - írta Akácz László, Pest megyei Hírlap, 1979. szeptember 25.

"Ha azt mondom, hogy a Kapcsoltam ... című új tv-társasjáték lényegesen izgalmasabb volt, mint az az Új Scotland Yardos krimi, amely megelőzte, még keveset mondtam. A Kapcsoltam ... már <>nak nevezett első jelentkezésével is pergő, érdekes és kellemes műsornak indult. Minthogy ez jelentős részben a műsorvezetőtől függ, azt is lehetne mondani: nem meglepő, ugyan mi egyebet vártunk Vitray Tamástól? Régen tudjuk már róla, hogy a televíziós újságírás minden regiszterén fölényes tudással játszik. Felerészben azonban múlik ez az ismeretlen közönségen is. Az önkéntes játékosokon, akik ha balszerencsénk van lehetnek tudatlanok, unalmasak, fárasztók és még csak jogunk sem lenne megróni őket ezért, hiszen nem profik. Ezúttal szerencsénk volt minden egyes játékossal, nem rontották, nem szürkítették, nem is lassították a műsort, hanem színesítették, erősítették" - írta (barabás), Esti Hírlap, 1979. szeptember 24.

Egy későbbi értékelésből: A december 6. i műsorértekezleten és vezetői értekezleten Liszkai Tamás értékelte az előző havi műsort, részletek:
"Kapcsoltam, végikísért a a hónapot, kitűnő társasjáték. Egy megjegyzés hozzá, azt hiszem, hogy amikor ennek, vagy ha ennek a társasjátéknak az ötlete egy vérbeli televíziós szerkesztő elé kerül, akkor az első mondat az lehet rá, hogy nem, ez egy rádióműsor. Tudniillik a műsorötlet tényleg egy rádióműsor. Az a csoda történik meg, hogy egy vérbeli rádióműsor vérbeli televízoiós műsorrá tud válni, a csoda titka a műsorvezető." Magyar Országos Levéltér XXVI A - 9 (77.doboz) MTV íratok

"Már sokan méltatták a Kapcsoltam ... című tévés társasjátéknak azt a merészségét, hogy vállalja: félórán át semmi más látnivalót nem nyújt a nézőknek, mindössze egy igencsak . megszokott arcot, hogy pontosabbak legyünk, egy <>. E mellkép mindössze csak annyit mozog, . hogy lapozgat egy könyvben és tárcsáz. A műsor mégis nagy népszerűségnek örvend, bizonyítván azt is, hogy a tévénézők milliói tisztesség ne essék, szólván: tesznek a tudományos szempontokra, az olyanokra például, hogy tévészerű egy adás vagy abszolute tévészerűtlen. Hiszek benne, s örömmel gyűjtöm a bizonyítékokat, hogy a televízió mégiscsak újság: mozgó képesújság, nem pedig valami nagy mozi, amelyben a néző dolga legfeljebb az elrévült bámészkodás, más semmi. A fent errtlített társasjáték annyiban különbözik egy képes újság rejtvényeitől, hogy itt rögtön kell félelmi. Ettől persze méq folyhatna a rádióban is. A rádiótól viszont annyiban különbözik, hogy itt föl lehet adni kép rejtvényéket, rajzos feladványokat is. Ennyiben mégiscsak <>. " - írta H.E. Dunántúli Napló, 1979. december 22.

Szeptember 23 tól október 3.ig Ivancsics Lilla szerkesztő, az ITV munkatársa két hetet töltött a finn Yle is rádiónál, a finn - magyar államközi kulturális munkaterv keretén belül. Magyar Országos Levéltár - XXVI - A 9. 80. doboz MTV iratok

A Magyar Televízió elnökének, Nagy Richárdnak, valamint az ICRT elnökének Nivaldo Herrera megállapodása alapján show-film forgatására Kubába utazott Szabados Tamás, Szilágyi Virgil , majd Darvas Máté operatőrök, Tubay László segédoperatőr, Muhary Csaba rendező asszisztens, Tóbel Béla hangmérnök és Csenterics Ágnes rendező. Két időpontban forgattak Kubában 1979. szeptember 27 október 17 és november 1 20. között. Magyar Országos Levéltár - XXVI - A 9. 80. doboz MTV iratok.

Szeptember 27. 21.05 Déry Tibor: kedves bóper! Játék, közvetítése a Pesti Színházból, felvételről.

Szeptember 28. 20.00 Budapesti Művészeti Hetek - Tyimofejev Szokolov: Ítélet után, tv-film bemutatója. Forgatókönyv: Szántó Erika és Mihályfi Imre, operatőr: Kocsis Sándor, rendezte: Mihályfi Imre. Szereplők: Lihonszky Lóránd, Bencze Ilona, Sárközy Zoltán, Zách János, Tolnai Miklós, Horváth Jenő, Ó. Szabó István, Bicskei Károly, Tábori Nóra, Takács Katalin, Leisen Antal, Várnagy Kati, J.D. Szarancev (Kocács János), L.N. Rjumina (Báró Anna), Somogyvári Pál.

Szeptember 29. 17.35 Pusztuló műemlékeink nyomában négy részes dokumentumfilm sorozat indult. Iró - rendező: Szakály István, Operatőr: Becsy Zoltán, Boldizsár Károly, Mihók Barna, riporter: Győrffy Miklós, szerkesztő: Ézsiás Anikó.

"Fontos dolgokról szól, lélekbe markolóan szomorú filmsorozat a Pusztuló műemlékeink nyomában.Írója és rendezője, Szakály István, mintegy félszáz helyszínen forgatta ezt a dokumentumfilmet, amely , nemzeti ön és lelkiismeretünk tükre lehetne. Kerülte a látványos képeket és a nagy szavakat. Higgadt tárgyilagossággal idézett újságcikkekből, rendeletekből. Faggatta a műemlékvédelem munkásait és a helybelieket, felelősöket és felelőtleneket. Közben a kamera meg-megpihent egy-egy romjaiban is gyönyörű kastély udvarház klasszikus homlokzatán, a falakon és tetőkön burjánzó növényzeten, a téglatörmeléken, az összetört lépcsőkön és a tető résein benyúló ágakon. Mintha múltunk köztemetőjében jártunk volna együtt, a közönnyel és nemtörődömséggel vívott csaták áldozatai között . (...)" -részlet , írta Szetmihályi Szabó Péter, Élet és Irodalom 1979/43.

Ismét kiélesedett az évek óta folyó vita a televíziós műsorkészítők és a tv-kritikusok között. Ezen a napon jelenik meg az Élet és Irodalomban Szentmihályi Szabó Péter cikke a " Hagyjuk abba a lövöldözést" című cikke, lezárva egy több hetes vitát. Az első cikket az Élet és Irodalom 1979/33 számában Vámos Miklós írta, a tv-kritikák kapcsán. Márványi György az 1989/38 számában reagált Vámos cikkére "Utánlövés " címmel. Márványi angol példákra hivatkozva hiányolta Magyarországon az előzetes tv-kritikát. Szentmihályi örömmel olvasta Márványi, ahogy ő fogalmaz " okos érveit," a megoldást abban látná, ha a televízió indítana egy olyan lapot, amelyben ezek megjelenhetnének. A cikkét így fejezi be: "(...) Inkább azt javaslom, nem mint a kritikusi testület (mert az absztrakció), hanem a magam nevében, hogy hagyjuk abba a lövöldözést. Higgyük el - akár becsületszóra egymásnak, hogy az egyik jó tévéműsort akar készíteni, a másik jó kritikát. Egyik sem magánügy, tehát a tévések és a kritikusok nem köthetnek békét a nézők jóváhagyása nélkül. Azt viszont már szinte szégyenkezve jegyzem meg, hogy a nézőnek azért a jó tévéműsor fontosabb. Pazaroljuk erre erőnket és indulatainkat."

2. műsor - Bertold Berecht: Szecsuáni jólélek, dráma közvetítése a kaposvári Csiky Gergely Színházból, felvételről.

Október

A Csehszlovák Televízió Prix Danube elnevezésű, Pozsonyban rendezett gyermek és ifjúsági tévéfilmfesztiválján a zsűri különdíját a Magyar Televízió Ebéd című filmje nyeri. (Rendező: Katkics Ilona, operatőr: Szabados Tamás.) A milánói Korunk gyermekei fesztiválon kategória fődíjat kap Szemes Marianne Kéznyomok című dokumentumfilmje, mely a nemzetközi gyermekév alkalmából UNESCO felkérésre készült. A bulgáriai Plovdivban tartott VII. nemzetközi tévéfesztiválon Bronz ládadíjat nyer Munkácsi Miklós András Ferenc Végkiárusítás c. filmje.

Magyar észt rádiós televíziós tanácskozások voltak Budapesten.

Babiczky Lászlót nevezték ki a Pécsi Körzeti Stúdió vezetőrendezőjének, és alakuló összejövetelét tartotta a a Televízió pécsi körzeti stúdiójának baráti köre.

Fókusz címmel tévéműsor indul, mely a műalkotások élvezésében, titkaik megfejtésében próbál segíteni a gyerekeknek. A műsor forgatókönyvírója Szabó Éva, szerkesztő: Kreimser Edit, rendező: Kende Márta

Felújítják a Tv II. szinkronstúdióját.

A Magyar Népköztársaság belügyminisztere elismerésben részesíti a bűnüldözésben kiváló eredményeket felmutató Kék fény c. tévéműsor alkotóit.

Október 1. hétfőn rendkívüli adásnap volt a Zene világnapján, 19,30 kor közvetítették a Magyar Televízió hangversenyét a Magyar Nemzeti Galériából. Szerkesztő: Várbíró Judit, vezető - operatőr: Dubovitz Péter, rendezte: Apró Attila.

Október 6.án jelentette az MTI: "Kedden üzembe helyezik a balassagyarmati tévéátjátszó adót. Egyhetes próba után október 9én, kedden műsorkezdettől megkezdi az üzemszerű műsor sugárzást a balassagyarmati tévé-átjátszóállomás, a 80 watt teljesítményű adóberendezés az OIRT 6os csatornán sugározza a tévé 1 es műsorát. A felügyelet nélkül, teljesen automatikusan működő, a kékesi adó jelét át játszó állomás része annak a programnak, amely az eddig gyengén besugárzott ipolyvölgyi helységek jobb műsorellátását teszi lehetővé, az állomás Balassagyarmaton ás környezetében valamint Ipolyszög és Szügytérságében javitja a tévé 1es műsor fekete-fehér adásait és mintegy 15 ezer lakos számára teszi lehetővé ugyancsak az 1es program színes adásainak vételét is." /mti/

Október 7. 17.20 Budapesti Zenei Hetek - kapcsán bemutató: Szokolay Sándor: Csalóka Péter, meseopera Wöeres Sándor szövegére. Dramaturg: Bónis Ferenc és Békés József, zenei rendező: Erkel Tibor, vezető - operatőr: Sík Igor, rendezte: Horváth Ádám.Szereplők: Rozsos István, Lehoczky Éva, Polgár László, Barlay Zsuzsa, Jelinek Gábor, Bercelly István, Kovács Zoltán, Veszprémi András, Devecseri János, Joó László.

Az MSZMP KB Agitációs és Propaganda Bizottsága, az október 9 i ülésén Grósz Károly előterjesztésében tárgyalta a helyi "kábeltelevíziózási" kérések elutasításának javaslatát.
" A Fejér megyei pártbizottságtól és a pécsi városi tanácstól kérés érkezett különböző fórumokhoz, hogy engedélyezzék az úgynevezett nagy közösségi vevőantenna rendszereken helyi műsorok sugárzását.
Napjainkban csak közösségi vevőantenna rendszerekkel valósítható meg gazdaságosan és jó minőségben az MTV mindkét műsorának vétele a soklakásos épületekben, az új városrészekben. A nagyrendszerbe akár tízezer lakás is bekapcsolható. Az antenna központi erősítőjének felhasználásával képmagntofonra rögzített műsorok - a külföldi kábeltelevíziókhoz hasonlóan - szintén továbbíthatók a lakásokba. Ezzel a lehetőséggel kívánnának élni néhány városban. Javasoljuk, hogy az Agitációs és Propaganda Bizottság a helyi " kábeltelevíziózás" ügyében foglaljon állást. Jelenleg nem támogatható az ilyen kérések, mivel mind a megfelelő képminőség, mind a színvonalas műsoranyag helyi biztosítása költséges s az MTV fejlesztésének anyagi lehetőségei is erősen korlátozottak. 1979. szeptember 21."
A jegyzőkönyv határozataiból:
"Helyi "kábeltelevíziózási" kérések elutasítása:
A Fejér megyei pártbizottságtól és a pécsi városi tanácstól kérés érkezett a különböző fórumokhoz, hogy engedélyezzék az úgynevezett nagy közösségi vevőantenna rendszereken a helyi műsorok sugárzását. Az Agitációs és Propaganda Bizottság az előterjesztésnek megfelelően nem támogatja a kérés teljesítését mivel mind a megfelelő képminőség, mind a színvonalas műsoranyag helyi biztosításához nincsenek meg a szükséges feltételek." MOL288f 41/332 MSZMP KB Agit Prop. Bizottság

Ugyancsak ezen a napon kelt a (MSZMP BUDAPESTI Bizottsága), Méhes Lajos levele Nagy Richárd tv elnöknek:
"Kedves Nagy elvtárs! A Budapesti Párbizottság nevében ezúton mondok köszönetet munkatársainak, akik részt vettek az 1979. szeptember 25.én tartott Budapesti Kommunista Aktíva munkájáról szóló tájékoztatásban. Kérem a jövőben is hasonló szellemben segítsék munkánkat" Magyar Országos Levéltér XXVI A - 9 (77.doboz) MTV íratok

Október 9én kezdte meg áz üzemszerű sugárzást a balassagyarmati tévé-átjátszó adó.

Október 11. 21.30 Takáts Gyula költőről készült portréfilm bemutatója. A költővel Fodor András beszélgetett, szerkesztő: Bihari Sándor, operatőr: Schnöller Geyza, rendezte: Nagypál Endre.

Október 12. 21.10 Budapesti Zenei Hetek - kapcsán tv-film bemutató: Csurka István: Egésznapos riport, dramaturg: Benedek Katalin, operatőr: Bornyi Gyula, rendezte: Dömölky János, szereplők: Papp Zoltán, Haumann Péter, Újréti László, Uri István, Sinkó László, Szacsvay László, Pamminger Judit, Petzkay Endre, Gera Zoltán, Horváth Pál, Egri Márta, Fülöp Zsigmond, Baranyi László, Császár Angéla.

A korabeli jegyzőkönyvek bizonyítják, hogy Szinetár Miklósnak nem tetszett az elkészült mű. Erről ki is fejtette a véleményét a november 19.én a vezetői értekezleten, ahol ő tartotta a korábbi hónap műsorainak értékelését.
" A hónapnak volt egy nagyon szerencsétlen, mondhatnám nagyon rossz dobása, ez a Csurka egész napos riportja volt, kifejezetten úgy értékeltük, hogy rossz, rosszul sikerült film. A dolog történetéhez a következőt el kell mondani, elég nehéz helyzetben voltunk, mert kitűzött a Magyar Televízió egy drámaírói pályázatot, ezt a drámaírói pályázatot egy nagyon jeles zsűri, amelyik különféle elfogultságokkal nem vádolható Almási Miklós Népszabadságtól, Pata Imre a Zsurzs Éva stb .. értékelte, és ezzel a drámapályázattal ez a tévéjáték első díjat nyert, borzasztó nehéz helyzetbe kerülnénk, ha egy ilyen jeles zsűri által elfogadott ügyet nem tűznénk műsorra. Igyekszünk ahhoz a gyakorlathoz tartani magunkat a múltból is ameddig csak lehet, hogy mártírokat pedig nem gyártunk, bármennyire szeretnénk. A megvalósításnak az volt a feltétele, avval készítettük el, hogy a Csurka szokásos elfogadtatása, szisztémája, a Csurkának a pimaszsága és tehetsége, az mindig a humorral adható el, ha röhögünk rajta, akkor mindjárt a dolog egyszerű, a nevetés felold. Az volt a kifejezett kérés, hogy vígjátéknak készüljön el. (...) Sajnos ezen elmosolyodni se nagyon lehetett. A főosztályvezetés az előtt a dillema előtt állt, hogy egyáltalán kitűzze e vagy ne tűzze ki, már előre jelezte, hogy félreeső időben, tehát ezért is kellett elég későn sugározni. Itt szintén nem óhajtottuk azt, hogy mártírkosárba kerüljön valami, amit ilyen jeles zsűri a mi általunk megjelölt pályázaton díjjal jutalmazott. Tulajdonképpen itt a zsűri együtt van, ebben az ügyben az un. Alkotókkal. Ezt a dolgot nagyon szerencsétlennek tartom, nem sikerültnek. Ami hiba vele történt, kifejezetten hibásnak tartok, hogy ezzel együtt rögtön kitűztük az ismétlést, a világon semmi értelme nem volt, nem volt egy jó dobás. " Magyar Országos Levéltér XXVI A - 9 (77.doboz) MTV íratok

Október 13. 21.25 Budapesti Zenei Hetek - kapcsán új tv-operabemutató: Ránki György: Pomádé király új ruhája. Dramaturg: Ruitner Sándor, vezető - operatőr: Molnár Miklós, rendező: Félix László. Szereplők: Csorba István (Gregor József), Tahi József (Palcsó Sándorr), Mikó István (Dene József), Lőte Attila (Bende Zsolt), Gera Zoltán (Palócz László), Várkonyi Szilvia (Andor Éva), Miklósy György (Nádas Tibor). Az eredetileg a rádiónak komponált Pomádé király új ruhája c. Ránki meseopera megelevenedik a tévében is: a zenei alapot a rádiófelvétel szolgáltatja.

Október 14. 20.05 Budapesti Zenei Hetek - kapcsán új tv-játék bemutató: Csehov: Cseresznyéskert. Dramaturg: Szántó Erika, vezető - operatőr: Márk Iván, rendezte: Esztergályos Károly. Szereplők: Törőcsik Mari, Pap Vera fh., Esztegályos Cecilia, Mensáros László, Kozák András, Gálfy László, Szénási Ernő, Hámori Ildikó, Szacsvay László, Peremartoni Krisztina fh., Balázs Samu, Cseke Péter.

"A Cseresznyéskert szép teljesítménye Esztergályos Károly rendezői pályafutásának. Esztergályos különösen jót tud alkotni, amikor vérbeli író igazi művére talál. Példa erre A portugál királylány (Déry), a Kaputt (Malaparte), Az ember melegségre . vágyik (Örkény). Ezúttal egy óriáson, Csehovon mérte meg tehetségét. Az erőpróba sikerült. (...)" - részlet, Esti Hírlap 1979. október 15. (aláírás nélkül)

" (...) Esztergályos Károly kitűnő színészeket választott a Cseresznyéskert tévéjátékhoz, Márk Iván operatőr a környezet beszéltetésével kommentálta az eseményeket. Érzékenyen fotografálta az oly jellemző arcjátékokat, csupán azt nem értjük, hogy miért mutatta a kamera oly gyakran közvetlen közelről a földbirtokosnő arcán az érzelmi hullámzásokat; óhatatlanul nagyobb figyelmet kapott így Ranyevszkaja, mint Csehov művében. (...) " - részlet, írta: H.N. Petőfi Népe, 1979. október 16.

Október 15. Hétfő, ismét rendkívüli adásnap! 19,30 Közvetítés a Zeneakadémiáról, a Magyar Néphadsereg Művészegyüttese szimfonikus zenekarának hangversenyéről, a Budapesti Művészeti Hetek alkalmával, műsorvezető: Juhász Előd.

Október 16.
Az Andrási úton (Akkor Népköztársaság útján) egy forgatási ebédszünetben indult vissza a Magyar Televízióba Hajdú Szása operatőr, amikor egy meggondolatlan pillanatban egy autó elé futott és meghalt.

21.45 Magyar Tudósok - Neumann János. A filmet az Amerikai Tudományos Alap és a Magyar Televízió tudósportréiból Kardos István állította össze.
Volt, akinek nem tetszett a film és erről ki is fejtette a véleményét. November 19.én a vezetői értekezleten a műsorértékelést felkérésre, Dienes Béla az Egyesült Izzó Rt. Vezérigazgatója végezte, el, aki többek között a következőket mondta:
" (...) Volt egy film Neumann Jánosról, ezt a világhírű tudóst, akire tényleg büszkék lehetünk, hogy ezen a magyar anyaföldön termett meg, hogy ezt Amerikában élő magyar élő magyar tudósokkal mutatja be. Alapvetően bemutatja óriási géniuszát ennek az embernek. Jelent is erről meg kritika. Nekem nem tetszett, hogy a Teller Edét megszólaltatják ott, mert a Teller Ede nem volt hajlandó másokkal magyarul megszólalni, tud, mert amikor az Izzó történetét feldolgoztuk, akkor kiderült, hogy 22be, még amikor Pfeifer Ignác megalakította az első magyar ipari kutatóintézetet, hogy kapcsolatban álltunk Tellerrel. A Tellerről tudni kell azt, amellett, hogy tényleg a világ egyik legnagyobb koponyája, mert a hirdogénbomba atyja, de tulajdonképpen egy velünk hallatlan módon szembenálló a hidegháború legkiemeltebb figurája. Ezt a Tellert, aki csak angolul vagy amerikaiul helyesebben, hajlandó elnyögni Neumannról a maga nagyon pozitív véleményét, mert egy ilyen óriási géniuszról mit is lehetne mondani, mi a fenéne, kell ez. Az, hogy mi azért a Tellert is meg merjük szólaltatni a Magyar Tévében? (...)" Magyar Országos Levéltér XXVI A - 9 (77.doboz) MTV íratok

Október 17. 20.00 Ismét Külpolitikai Fórum. A műsor kapcsán a Román Kormány hivatalosan tiltakozott. Október 30. -án Az MSZMP KB Politikai Bizottsága ülésezett, és foglalkozott ezzel a kérdéssel is, az ott készült jegyzőkönyv szerint :
" A Politikai Bizottság tudomásul veszi, hogy román részről szóbeli jegyzékben észrevételezték a Magyar Televízió 1979. november 17.én sugárzott Külpolitikai Fórum című műsorában elhangzottakat. Helyesli, hogy a válaszunkban közöljük: a fennálló problémák megbeszélésére készek vagyunk, a Román Kommunista Párt KB, illetékes titkárát - számára megfelelő időpontban - Budapesten fogadni." - Magyar Országos Levéltár 288f 5/784 öe.

21.30 Balázs Béla: Az utolsó nap, tv-játék bemutató, dramaturg Shultze Éva, vezető - operatőr : Zádori Ferenc, rendezte: Menczner János, szereplők: Oszter Sándor, Nagy Sándor Tamás, Spindler Béla, Takács Katalin, Mensáros László, Tolnay Miklós, Balázs Péter, Kiss Mari, Némethy Ferenc, Frajt Edit fh., Kovács Mária, Patossy Tibor, Rupnik Károly, Sos László, Szatmári István, Szatmári György fh., Szilágyi Tibor, Varga Irén, Vas Zoltán István.

Október 18. 20.00 Ibsen: Hedda Gabler, közvetítés a Madách Színház Kamaraszínházából, felvételről.

A 2. műsorban: 18.15 - 22.40 Bolgár TV estje.

Október 20. 2. műsor - 20.00 Rabelais: Gargantüa és Panagrüel, közvetítás a Kőrszínházból, felvételről.

Október 23. 21.50 Egy budapesti vállalat gépkocsi - előadója feljelentette saját magát, mert 60 ezer forint értékű benzinjegyet sikkasztott el. Az volt az a hír, történet, amely alapján dr. Halák László szerkesztő, Kirucz Sándor operatőr, Bánki Szilárd rendező elkészítette az ekkor bemutatott "Feljelentem önmagam ..." című dokumentumfilmjét.

"Akárha egy krimit nézne az ember, oly idegfeszítő zene kíséri Bánki Szilárd rendező és dr. Halák László szerkesztő filmjét. Akárha egy krimit nézne az ember, oly hétköznapi ésszel föl nem fogható összeggel dobálóznak mondataikban bűnösök és büntetők e filmben két és fél milliárd forinttal ; akárha egy krimit néznénk, oly talányos a történet végkifejlete, oly kérdéses, vajon ki a rabló és ki a kis balek igazában e rémes történetben. A Feljelentem önmagam ... azonban nem kitalált bűnügyi história hanem dokumentumfilm. Készítői egy ritka bírósági esetnek jártak utána kameráikkal, annak, hogy miként jelenítette föl önmagát, midőn már csaknem végképp összecsaptak a feje fölött a hullámok, benzin jegyekkel manipuláló sikkasztó csoport egyik tagja. Az önfeljelentés különleges jogi esete is megérdemelt volna egy önálló dokumentumfilmet. A büntetőjog iránti országos érdeklődés számára aligha találhattak volna ki izgalmasabb példázatot, mondjuk, a Jogi esetek szerkesztői. Jogi érdekességű műsor helyett azonban a munka folyamán közgazdasági felelősségű műsor megfilmesítésére kerekedett kedve a Feljelentem önmagam ... készítőinek. A kis egyéni bűnözés mögött ugyanis fölsejlett a kollektív bűn: a társadalmi felelőtlenségé és ez - úgy döntöttek a televíziósok - a jogi kuriózumnál is fontosabb. Okosan tették, hogy így döntöttek. Mert igaz ugyan, hogy műsoruk címével ellentétben lényegében semmi megnyugtatót nem mutatott
fel a közönségnek arról, hogy miként viselkedik, idehaza a jogrend a bűnbánó bűnösökkel, de ugyanakkor általános nyugtalanságot keltett a szerteágazó gazdasági felelőtlenség bemutatásával. Az effajta nyugtalanításokra pedig. Pillanatnatnyilag alighanem nagyobb
szüksége van a televízió nagyközönségének, mint egyes ítélkezési módozatok megnyugtató elmagyarázására. (...) " - részlet, írta Lőcsei Gabriella, Magyar Nemzet, 1979. október 31.

Továbbra sem időszerű a politika szerint a hétfői adásnap bevezetése! Az MSZMP KB Agitációs és Propaganda Bizottság október 23..án ülésezett. Nagy Richárd elnök, előterjesztésében (1979.október) tárgyalta az Agitációs és Propaganda Bizottság a "Jelentés a Magyar Televízió helyzetéről és műsorpolitikai koncepciójáról" szóló vitaanyagot.
"Meghívott: Majoros Balázs, Megyeri Károly, Szinetár Miklós, Fodor László volt, hozzászólt: Nemes, Hárs, Győri, Tömpe, Nagy, Aczél, Szabó, Szinetár, Grósz, Óvári elvtárs.
Részletek:
" (...) Az elmúlt öt évben folytatódott a televízió térhódítása hazánkban. 1978. végén az előfizetők száma meghaladta a 2.630.000 .et. Csaknem minden dolgozó családja rendelkezik már tévékészülékkel. Az elmaradás elsősorban az eltartottak körében mutatkozik. Megkezdődött a színes készülékek terjedése, számuk azonban még nagyon alacsony: 1978 végén az üzemben lévő készülékek 2,4 százaléka volt színes.
A két programon a heti 83 órás adásidőnket tekintve az európai országok között az utolsó harmadban helyezkedünk e., és valamennyi KGST ország megelőzött minket. A műsoridő 19741978 kötött csak lassan nőtt a II. program kiépülésével. Az I. Program az ország területének 94%át, a II. Program adásai pedig 47%át sugározzák be. (...)
(...) Feladataink ellátásához mindenképpen a műsoridő növelésére volna szükség. Gazdasági helyzetünk ismeretében is kötelességünk jelezni, hogy a hétfői műsornap, a II. program vasárnapi sugárzása, továbbá egy távlati III. program előkészítése messzemenően időszerű tennivalónk. (...)"

Grósz Károly az előterjesztéshez még, október 16.án kiegészítést készített:
Részletek:
" Az Osztály tapasztalatai, s a pártszervezetek jelzései alapján megállapíthatjuk, hogy a televízió eredményesen segítette a XI. Kongresszus határozatainak végrehajtását, növelte a közönségre gyakorolt hatást és műsorainak tartalma, színvonala megfelel lehetőségeinknek, egészében kiállja a nemzetközi összehasonlítás próbáját. (...)
(...) A Műsorok politikai hatékonyságát időnként rontják a politikai, illetve kulturális és szórakoztató adásokban tapasztalható tartalmi, nézetbeli különbségek, az öncélú, vagy szocializmustól idegen életfelfogást tükröző adások. A megváltozott gazdasági, társadalmi feltételekhez való igazodást olykor az alkotások eszmei mondanivalójának erősítése, színvonalának emelése helyett a feltűnő formai megoldások keresésében látják. A televíziós pártszervezetek tudatformáló munkájukkal értessék meg széles körben, hogy a helyes reagálás és magatartás politikai, a szakmai, a művészi igényesség fokozása.
Fontosnak tarjuk az esetenként jelentős színvonalbeli egyenlőtlenségének határozott, céltudatos megszüntetését. Több jó műsorötletre, korunk szükségletét, ízlését tükröző kezdeményezésre van szükség (...) Fel kell lépnünk a műsorok terjengőssége, a témában és a nézői körben egyaránt általános közelítések ellen. Kívánatos, hogy az igényes és meghatározott nézői rétegekhez hatásosan szóló politikai műsorok készítését, kezdeményezését esetenként jobb adásidővel is ösztönözzék (...)
(...) A műsormunka megújulását kell, hogy segítse a a tehetséges alkotók, új televíziós személyiségek bátor foglalkoztatása, a riporter, a szerkesztő, a rendező és operatőr és vezetőgárda következetes felfrissítése, általában a nyitottabb kádermunka, a versenyszellem erősítése, a kialakult képernyős monopóliumok korlátozása. (...)
Jelenleg nem tartjuk időszerűnek a III. program előkészítését, a rendszeres hétfői műsorsugárzást. Átmenetileg a meglévő műsoridő és műszaki színvonal fenntartására kívánatos berendezkedni. A televízió jelenlegi műszaki szintjének fenntartása esetén is jelentős költségekkel, devizakiadásokkal kell számolnunk ahhoz, hogy a nemzetközi élvonalhoz viszonyított lemaradásunk tovább ne növekedjék. "

A Jegyzőkönyv szerint:
" Az Agitációs és Propaganda Bizottság tudomásul veszi a Televízió helyzetéről készített jelentést. Egyetért a beterjesztetett műsorpolitikai koncepcióval, a Televízió vezetőinek figyelmébe ajánlja a vitában elhangzott, a Televízió munkáját segítő észrevételeket.
Megállapítja, hogy a Televízió eredményesen segítette a párt politikájának megvalósítását. Előbbre lépett a nézők, gyors, hiteles sokoldalú tájékoztatásában, segítette a közművelődés fejlődését, részt vállalt a tömegek kulturált szórakoztatásában.
Az Agitációs és Propaganda Bizottság fontosnak tartja a sugárzott műsorok színvonalában mutatkozó egyenlőtlenségek megszüntetését, a szocializmustól idegen életfelfogást tükröző műsorok visszaszorítását, a szocialista érdekek következetesebb támogatását, a szerkesztői munka javítását, a politikai és szakmai, művészi igényesség fokozását. A televízió harmadik programjának előkészítését és a rendszeres hétfői adást nem tarja időszerűnek.
Támogatja a Televízió politikai műsorszerkesztőségének azt a tervét, hogy kiemelten foglalkozik a párt XII. kongresszusával, a felszabadulás 25. évfordulójával, a népgazdasági terv teljesítésének segítésével, a testvérpártok soron következő kongresszusaival.
A jelentés rövidített formában jelenjen meg a Bizalmas Tájékoztatóban (feketefehér)." .....MOL288f 41/333 MSZMP KB Agit Prop. Bizottság

Október 24. 20.00 Zimre Péter: Lacika, tvjáték bemutatója. Dramatug: Semsei Jenő, vezető - operatőr: Márk Iván, rendező: Gali László. Szereplők: Piróth Gyula, Szakács Eszter, Szécsi Vilma, Vizi György, Bánhidi László, Sós Edit, Agárdi Ilona, Bakó Márta, Dávid Kiss Ferenc, Huszár László, Tóth Judit, Komlós Juci, Laborcz Borbála, Kézdy György, Ronyecz Mária, Borbás Gabi.

21.00 Találkozás Köpeczi Béla akadémikussal, portréfilm bemutató. Szerkesztő: Magyar Ágnes, operatőr: Bánhegyi István, rendezte: B.Révész László. A filmben az akadémikussal Bodnár György irodalomtörténész beszélgetett, de megszólalt a fiatalkori barát Kovács András filmrendező is.

Döntés a Stúdió80 indításáról. Elnökségi ülést tartottak a Televízióban október 25.én. A 3. számú napirendi pontjaként megtárgyalták a Kulturális Főosztály Békés András főosztályvezető - előterjesztését a Magyar Televízió kulturális hetilapjának ( a későbbi Stúdió80) létrehozásáról. Az előterjesztés szerint:
" Mint ismeretes, felső pártszervek állásfoglalása értelmében a Magyar Televíziónak az 1980as évben létre kell hoznia kulturális hetilapját.
A hetilap feladata kettős:
Gyors tájékoztatás a magyar és a külföldi kulturális élet eseményeiről,
Kultúrpolitikánk képviselete a tv sajátos eszközeivel. A Televízióban már jelentős hagyományokkal rendelkező értéktámogató tevékenység folytatása, bővítve egy - a tv-ből - eddig hiányzó - új vonással; a kritikával."
Az előterjesztés szerint amennyiben november 1.ig döntés születik, a műsort 1980. május 6.án lehet elindítani, tervek szerint keddenként 21.00 órakor."
A hossú vita után testület úgy döntött, hogy az áprilisi - májusi indulást tervezik be. - Magyar Országos Levéltár XXVI - A 9. 78 doboz. MTV iratok.

November

Öt évre szóló együttműködési egyezmény a Csehszlovák Televízió, a Magyar Televízió, illetve a Mongol és a Magyar Rádió között.

Elhunyt a Tv Híradó népszerű, meteorológiai jelentéseket illusztráló grafikusa, Vértes György. 1963 óta közel 900 hétvégén élvezték kedves, mozgó rajzait.

A televízió Ifjúsági osztálya meghirdeti Az én emberem pályázatot. Olyan fiatalokra lehet szavazni öt kategóriában , akik 1979ben valamilyen nevezetes tettet hajtottak végre.

Heti egy alkalommal már színes a Delta is

November 2. 2. műsor - 20.01 Koncertfelvétel a budai Mátyás templomból. Verdi: Requiem. Közreműködött Kincses Veronika, Hamari Júlia, Kelen Péter, Kováts Kolos. Szerkesztő: Fellner Andrea, zenei rendező: Fejes Cecilia. Vezető - operatőr: Sík Igor, rendezte: Horváth Ádám.

December 3. 18.00 Keresztúry Dezső elindítja Híres magyar könyvtárak sorozatát, az első adásban a zirci Reguly Antal Könyvtárat mutatták be, szerkesztő:Hauserné Borus Rózsa, operatőr: Kocsis Sándor, rendezte: Czigány Tamás.

November 4. 17.40 indul a Labdarúgó világbajnokságok története francia filmsorozat.

15.05 Megkezdték Szinterár Miklós: Rózsa Sándor című tv-filmsorozatának ismétlését.
A december 6.i műsorértekezleten és vezetői értekezleten Liszkai Tamás értékelte az előző havi műsort, részletek:
" A Rózsa Sándor sorozat ismétlésével kapcsolatban csak az a megjegyzésem, hogy az első közvélemény kutató adat szerint, valamint fülbesúgások szerint ez most egy sikeres sorozatnak tűnik a maga 81 néhány százalékos tetszési indexével" Magyar Országos Levéltér XXVI A - 9 (77.doboz) MTV íratok

Nobember 3. 21.45 Napraforgó, a Neoton familia műsora került a képernyőre. Szerkesztő: Módos Péter, koreográfus: Geszler György, vezető operatőr: Haraszti Zsolt, rendező: Dobó Ferenc.

November 5. Hétfő - ismét rendkívüli adásnap! 19.15 Tanácsiak kérték - mi teljesítjük az Önök kérték különkiadása, a Budapesti Fővárosi Tanács dolgozóinak és vezetőinek kérései alapján. Szerkesztő: Búzáné, Fábri Éva, riporter: Kopeczky Lajos, operatőr: Szalay Z László, rendező: Koltay Beáta.

November 6. 20.00 Tisza István gróf 1918. október 31i megölése volt a témája Hubay Miklós Háromszoros halállal c. tv játékának.
Forgatókönyvíró - rendező: Gábor Pál, dramaturg: Szántó Erika, vezető - operatőr: Káplár Ferenc. Szereplők: Pap Vera, Táczos Tibor. Győry Ilona, Hernádi Judit, Szakácsi Sándor, Mihály Pál, Pathó István, Sinkó László, Deák Sándor, Gosztonyi János, Almási Albert, Antal Anetta, Derzsi János, Gelley Kornél, Gonda György, Hegedűs Erzsi, Hetényi Pál, Horváth Ottó, Horváth Pál, Miklósy György.

A december 6.i műsorértekezleten és vezetői értekezleten Liszkai Tamás értékelte az előző havi műsort, részletek:
"A Háromszoros halállal című Hubai Miklós produkció vegyes fogadtatásra talált a sajtóban, az én vagy a mi véleményünk azt hiszem a sajtó átlagánál pozítivabb, és ez , ha jól érzékelem, akkor megegyezik a közönség véleményével is. " Magyar Országos Levéltér XXVI A - 9 (77.doboz) MTV íratok

Borbély Sándor (MSZMP KB) 1979. november 6.án "lobbi levelet " küldött Megyeri Károly elnökhelyettesnek amiben tudja, hogy November 7i ünnepségek kapcsán alkalma volt látogatást tenni a tápiószentmártoni Arany szarvas Termelőszövetkezetben, hol a gazdasági kitűnő eredményeket ért el a termelésben. Véleménye szerint "erről széles körben" beszélni kéne. Megyeri Károly kiadja a feladatot 10.én Erdős András PAF főszerkesztőnek, hogy " Soron kívül csináljuk meg! ". A riport elkészült, A HÉT 1980. január 18.i adásában sugározták. ."- Magyar Országos Levéltár XXVI - A 9. 78. doboz.MTV iratok.

November 7. 07.55 Élő kapcsolás és közvetítés Moszkvából, a Vörös térről, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulójára rendezett dísszemléről, riporter: Földvári Géza.
16.35 Barátságszőttes címmel riportfilmet mutattak be a magyar - szovjet barátság jegyében, a beregi szüreti multságról, meg azalamaszüretről. Szerkesztő: Pásztor Ferenc, operatőr: Király Ottó, rendező: B.Révész Gabriella.
19.20 Ünnepi beszédet mondott a televízióban, V.J.Pavlov a Szovjetunió rendkívüli és meghatalmazott nagykövete.
20.00 a Cár tisztje és a komiszár (1970) című V.Ordinszkij által rendezett szovjet filmet vetítették.

November 8. 19.30 A TV Híradó győri tudósítói irodájának munkatársai Jankovits Gyula szerkesztő - riporter és Katona Miklós riportban számolt be a kőszegi Hotel Írottkő avatásáról.

November 10. 16.15 Egy új televíziós "rétegműsor", a Kertünk udvarunk.

November 11. 10.20 Vasárnap délelőtt. Szerkesztő - műsorvezető: Vitray Tamás, riporter: Hortobágyi Éva, Vágó István. Szerkesztő: Frölich Márta, Roska Katalin és Tóth Erika, vezető operatőr: Zádori Ferenc, Bánhegyi István és Darvas Máté. Vezető - rendező: Born Ádám.

"Vitray Tamás kétféle műsorral lopta be magát a nézői szívekbe. Olyannal, amelyben tétre ment a dolog és olyannal, amelyben helyre. A lovacskáktól elorzott szóhasználatnál maradva: mind a tétre kihegyezett kvízekben, mind a fő helyre az ember egyszeri embervoltát emelő beszélgetéseiben, meg riport összeállításaiban fejhosszal győzve honosított meg új és új formákat, töltött meg tartalommal ötleteket. Most például a téli hónapok barátságtalan időjárására gondolva, a vasárnap délelőttök lötyögős hangulatát kísérelte meg munkatársaival elűzni, a Vasárnap délelőtt címet viselő vegyes programmal. Vitray műsorainak két alaptípusára vezethető . vissza a Vasárnap délelőtt. A vetélkedőre és a valami miatt érdekesnek és érdemesnek tartott emberek megszólaltatására. Ez utóbbi a keményebb dió. Az előbbiben valamivel sikeresebben vették a kanyarokat a tévéteam tagjai. Nem rajtuk múlt, hogy a divatvetélkedö setesutára sikeredett, s a tiszteletre méltó divatdiktátorok nem mindig osztották meg titkukat a tudásra szomjas vasárnap délelőtti milliókkal, a pontozás rejtelmeit illetőért. Még a hastáncosnők csábos mozdulatait óriáskígyóval és anélkül utánzó pöttöm lányka látványa sem háborított fel különösebben. Ami a tegnapi adásból hiányzott, az. éppen a Vitray műsorokban mindig lenyűgözően érdekes ember. Nem az önmagát egyszerűen produkáló, hanem az önmagát megmutató ember. Jobbára csak a szokásos módon kikérdezett ember volt jelen. Hogy hívják, hány éves, mit dolgozik ... ? Vitray Tamás javaslatokat kért nézőitől. Íme egy: kerüljön ebben a műsorában is a középpontba az emberi lényeg, az egyéniség. Éneikül mindenféle mutatvány csupán cirkuszi produkció. " - írta (bársony) Esti Hírlap, 1979. november 121.

November 13. Megkezdi az üzemszerű sugárzást a siófoki tévé-átjátszóállomás.

21.oo Ismét jelentkezik, a Megkérdeztük a minisztert sorozat, a vendég: Veress Péter külkereskedelmi miniszter. Szerkesztő - műsorvezető: Bán János, munkatársa: Puch Tamás, rendező: Szűcs László.

2. műsor - 19.10 - 23.00 Fiatalok estje. A műsor tervezett két témája a műsorújság szerint egy egyik a munkamorál, a másik a szerelem volt. Az adásban a budapesti stúdión kívül bekapcsolódott a Pécsi Körzeti Stúdió, és egy közvetítő-kocsi segítségével a diósgyőri Lenin Kohászati Művek művelődési házában lévő meghívottak. Felelős szerkesztő: Varga László, vitavezető: Dr. Czeizel Endre orvos - genetikius, és Tímár János egyetemi tanár. Riporterek: Déri János, Feledi Péter, Hortobágyi Éva, Pánics György. Szerkesztők: Ambrus György, Sebő Ágnes, vezető operatőrök: Abonyi Albert, Bárány György, Dobai Sándor. Rendezők: Eck T. Imre és Szélyes Zoltán
A Minisztertanács Tájékoztatási Hivatala anyaga , a Lapszemléből:
"November 13án a televízió második csatornáján egy riportműsor került képernyőre, éspedig közel négyórás fiatalok estje. Az adás botrányba fulladt. Erről szól első szemelvényünk. Hegyi Gyula írja a Magyar Hírlap november 21. számában:
Katonák és szakmunkástanulók sorolták panaszaikat a fiatalok estjének legutóbbi, csaknem négy órás adásának vitaindító riportjában. És panaszaikból azt legalább is meglepő következtetést vonhattuk le, hogy ebben az országban már kizárólag a 2022 éven aluliak képesek és hajlandók dolgozni. A bélapátfalvai nagy beruházáson segédkező iparitanulók és honvédek tapasztalatai szerint a felnőtt munkások ellógják a munkaidőt, a vezetők értelmetlen és teljesen felesleges munkára utasítják az ifjakat, akik a munka iránt érzett csillapíthatatlan szerelemtől vezérelve, így is díjazás nélkül is lelkesen és minden normát meghaladva dolgoznak, és ez még nem minden. A felnőtt munkások a normák meghaladása miatt megdühödtek a munka ifjú hőseire, és arra akarták kényszeríteni őket, hogy lassítsanak, lazítsanak a tempón. Azokat a fiatalokat pedig, akik a szakmunkásképző befejezése után valamelyik felnőtt brigádba kerültek valóságos kollektív átneveléssel, próbálták kigyógyítani a felnőtt világban károsnak tűnő munkaszeretetből..
Eddig tartott a vitaindítónak szánt tantétel, és három helyszínen körkapcsolással több, mint egy órán keresztül vitatták, meg a tv meghívta ifjabb és kevésbé ifjú résztvevők a bélapátfalvai lecke tanulságait. Maga kőrkapcsolás zavarosságaival a dillettantizmust sugaló hibáival eleve szemléltető például kínálkozott a műsorban oly szenvedélyesen kárhoztatott szervezetlenségére, fejetlenségre. Valaki beszélt, egykét félmondat után közbeszakította a következő helyszínen, és azután megint más kezdett beszélni a műsoridő oly jelentős részében egyszerre három, négy hang is hallatszott a vonalban, sugdosták a zavaros utasításokat a műsorvezetői. (...)"288.f.22 1980/21. Minisztertanács Tájékoztatási Hivatala anyag Ag 79. 5. mellélet.

November 15. 17.0 - 22.05 A Szovjet Televízió estje.

November 16. 18.05. Pécs testvérvárosa a Szovjetunióban Lvov. A Pécsi Körzeti Stúdió "Az oroszlán városa" címmel készített riportfilmet a testvérvárosáról. Szerkesztő riporter: Hárhegyi Margit, operatőr: Bárány György, rendezte: Wiedermann Károly.

20.20Hermann Kont: Az Aula, tv-játék. Dramaturg: Aczél János, vezető - operatőr: Kecskés László, vendég rendező: Martin Eckermann (NDK TV DDRF). Szereplők: Bálint András, Venczel Vera, Harsányi Gábor, Gáti Oszkár, Újréti László, Tyll Attila, Némethy Ferenc, Pogány Judit, Szemes Mari, Juhász Jácint, Tordy Géza, Tolnai Miklós, Kollár Béla, Budai István, Kocsmáros György, Bálint György.
22.10 Potréfilm Pernye Andrásról, szerkesztő: Árvai Jolán, operatőr: Káplár Ferenc, rendező: Jókai Lóránt.

November 17. 22.15 kor műsorára tűzi a televízió Fellini Satyricon című filmjét

2. műsor - Kertész Ákos - Özvegyek, tragikomédia közvetítése a József Attila Színházból, felvételről.

November 18. 10.15 A "Focisuli", "Pingpongsuli" és a "Kosársuli" után kezdődik a tévében a "Kézilabdasuli". Szerkesztő - műsorvezető: Rózsa György, rendezte: Bánki Iván.

November 22. 20.40 Sütő András Anyám könnyű álmot ígér c. regényének tévéváltozata Sík Ferenc rendezésében. Dramaturg: Katona Márta, vezető - operatőr: Nagy József, szereplők: Györi Emil, Törőcsik Mari, Szabó Sándor, Bihari József, Gobbi Hilda, Hóden Edit, Kohut Magda, Páger Antal, Sinka Károlí, Szilágyi István, Vajda László, Zenthe Ferenc, Balázs Péter, Bódy Beatrix, Csíkos Gábor, Dancsházi Hajnal, Gór Nagy Mária, Györgyfalvy Péter, Katona János, Labancz Borbála, Léka Géza, Lukács József, Márton András, Nagy Réka, Papadimitriu Athéna, Szervári Menyhért, Szivler József, Tatár Eszter, Tordy Géza, Varga Erzsébet.

" Az olvasóközönség már letette példányszámszavazatát Sütő András művének, az utóbbi évtizedek egyik legjelentősebb visszaemlékezésének, a romániai magyar irodalom gyöngyszemének megítélésében. A tévéátdolgozás a műnek a mi valóságunkhoz való kapcsolódásait törekszik megmutatni, és szólni akar a valamennyiünk bensejében rejlő örök vágyról, a <>ról. Az átdolgozás készítői nemrég vették át a Marosvásárhelyről érkezett üzenetet: a mű írója bízik bennük... Pedig megeshet, hogy a IV.-es stúdió környezete nem mindig hiteti el a nézővel, hogy a kis mezőségi falu, Pusztakamarás különböző helyszíneit ábrázolja... Ám az életnek csaknem teljes mozgalmasságát, sorsfordulóit, a köznapokat felvillantó szövegrészletek úgy érezzük végül is egésszé állnak össze. Ahogyan az író írja: a cseppnek elég nehéz a dolga, hiszen a tengert kell reprezentálnia a tévéátdolgozás készítői csupán annyit remélnek, hogy sikerült hitet tenniük a szülőföld, a közösség megtartó ereje mellett. " -írta az 1979/47. száma.

"Érthető; ha Sütő András könyvében úgyszólván minden a nyelven és a népen alapul. Szép szavait idézve: << Újra meg újra visszatértem a Toldihoz. Nyel viliik erdőzúgását hallgattam benne. Miután végigborzongtam a réti farkasokat, és Bence hűségében apámra ismertem, mi> után karizmaimat a Miklóséval összemértem, azzal kötött le tizedszer is, ami a kielégített kalandvágy helyén egyre növekvő hiányérzetemet enyhítette: beszélni tanított." És nem kevésbé megindító az a küzdelmes sors, amelyet ez a nép, a mezőségi szegénység évszázadok óta vállalni volt kénytelen. A könyv alapján készült televíziójáték főként ennek megmutatásában jeleskedett. Múlt és
jelen, holtak és élők sorsa, bánatok és örömök mind együtt adták azt az élményt, amelyet Sütő András könyve is keltett. Csizmát csináltatni az édesanyának, betlehemesekkel járni a falut mindez ünnepet jelent. A holtaknak kijáró temetői világítás, s az élők nehezen kivívott jussa, a Pusztakamaráson először kigyúló villany nemkülönben. Kemény hétköznapok közti, ünnepi pillanatokat. S a holtaknak és az élőknek szóló világítás kettőssége mintegy jelképezi is az Anyám könnyű álmot ígér képernyőn is szépen kibontakoztatott kettősségét: múlt és jelen összeforrottságát (...) Sütő András levelet írt a tévéjáték létrehozóihoz. Szép sorait az írót kiválóan alakító Győry Emil felolvasta. Aggódó szeretetet éreztettek ezek a sorok a könyv új, televíziós életéért, és igaz elkötelezettséget az; irodalomban. Reményét a televízió eszmei téren valóra váltotta. A cseppben megmutatták ama Sütő emlegette tengert. Küldetéses munkájuk méltó megtetézése volna, ha az író becses levelét a Rádió és Televízió Újság közreadná. " - részletek, írta Melczer Tibor, Magyar Hírlap, 1979. november 28.

Több levél érkezett a Televízióhoz, mely szerint többeknek nem tetszett a műsor, helyette inkább jó krimit néztek volna a levélírók. Részlet Bernát Rózsa véleményéből: " Az anyám könnyű álmot igért című műsor. Elolvastam a levelezést is és az erről szóló cikkeket is, és nem értek egyet velük. Ezt a műsort nagyon szépnek, nagyon emberinek, nagyon jónak tartom. Nem használnám krimi helyett, tehát nem naponta kellene nekünk ilyet adnunk, nem is adunk naponta és nincs is miből adni naponta, de ilyen műsorokra feltétlenül szükségünk van már anyanyelvünk védelmében is, mert az anyanyelvű műsorokat kevesebben nézik, kevesebbet tudnak belőle. Az élő nyelvnek a szépségét adja ez a műsor, a humanista problémák szépségét adja előle ez a műsor. Igaz, hogy nem egy tömegműsor, éppen ezért ez 21 órakor kiváló és ha lehetne ilyet adni többet, akkor még többet is lehetne belőle adni, éppen azért mert akkor hozzászoknának egy kicsit az emberek, hogy nem csak felületes krimi és western féle filmek azok, amiket meg lehet nézni, és amik kikapcsolnak nem csak azok. " Magyar Országos Levéltér XXVI A - 9 (77.doboz) MTV íratok

November 23. 20.20 Zimre Péter: Ítélet nélkül, tv-játék bemutatója. Dramaturg: Semsei Jenő, vezető - operatőr: Szalay László,
Rendezte: Lengyel György. Szereplők: Bodnár Erika, Bálint András, Simon Zsuzsa, Ujlaky László, Lontay Margit, Máté Erzsi, Csűrös Karola, Hernádi Judit, Gyenge Árpád, Miklósy György, Körmendi János, Márkus László, Benedek Miklós, Némethy Ferenc, Sztankay István, Horesnyi László, Velenczei István, Kéry Gyula, Lelkes Ágnes, Fillár István, Bálint György, Hüvösvölgyi Ildikó, Kádár Flóra, Csermák János, Peremartoni Krisztina, Dimulász Miklós

November 24. 22.00 Róbert László és Várnai György ötletéből írta és rendezte Bednai Nándor a "Fogfájás" című tv-játékot. Szerkesztő: Szilágyi András, operatőr: Zádori Ferenc. Szereplők: Suka Sándor, Agárdi Gábor, Berényi Ottó, Besztercei Zsuzsa, Bod Teréz, Csányi János, Csongrádi Kata, Dévényi Cecilia, Gálvölgyi János, Gyenge Árpád, Horkai János, Kovács Zsuzsa, Raksányi Gellért, Romhányi Rudolf, Schubert Éva, Velenczei István - és sokan mások.

November 26. - december 1. között rendezték meg Moszkvában a televíziós Világ szemináriumot, az előzőt 4 évvel korábban Londonban rendezték - melyen 26 ország 91 résztvevője volt jelen. Európán kívül Ausztrália, Japán, Kanada, és az Egyesült Államokból érkeztek résztvevők. A szemináriumon úgyszólván valamennyi olimpiai sportág televíziós közvetítésének rendezői stílusa napirendre került. Az úti jelentésből kiderül: " A Magyar Televízió, miután megfelelő minőségű vívóközvetítési felvételünk nem állt rendelkezésre, az Öttusa VB lovasszámának felvételét mutatta be. Sajnálattal kellett tudomásul vennünk, hogy a többi ország által hozott, bemutatott anyagok alapján, hogy a Magyar Televízió a közvetítések technikai színvonalát illetően messze lemarad még a szomszédos szocialista országok televíziói mögött is és az erősen kihat ma már a közvetítések színvonalára..", a jelentést Mahrer Emil, Szőnyi János, Radnai János készítette. Magyar Országos Levéltár - XXVI - A 9. 80. doboz MTV iratok.

November 27. 21.30 Nézőpont. Érdi Sándor sorozatműsorának újabb adása. Az adásban megszólaltak olyan filmesek aki tiltakoztak a Charta per ellen. Az adás miatt Megyeri Károly elnök-helyettesnek magyarázkodó levelet kellett küldeni december 4.én Kovács Józsefnek az MSZMP KB Agitációs és Propaganda Osztályára, melyhez csatolta Békés Tamás igazoló feljegyzését. Ebben Békés Tamás leírja, hogy a Nézőpont november 27 i számában a magyar filmművészet általános kérdéseiről volt szó. A műsorban - mivel korábban került felvételre, megszólaltak olyan magyar filmesek, akik közben aláírták a Charta per elleni tiltakozó leveleket. Békés adás előtt egyeztetett Szintár Miklós elnökhelyettessel, majd úgy döntött, hogy mivel rádióújságban már kinyomtatott műsorról van, így nem veszik ki a műsorból ". írta Megyeri a levélben. - Magyar Országos Levéltár XXVI - A 9. 78. doboz. MTV iratok. ."-

November 28. 21.10 A kettészakadt Ciprus, Wisinger István szerkesztőriporter, és Várszegi Károly rendező - operatőr riportfilmjét vetítik.

November 30. 20.00 TEREFERE szórakoztató műsor felnőtteknek. Felelős szerkesztő: Liska Dénes, műsorvezető: Papp Endre, vezető - operatőr Tanos Tamás, rendezte: Bánki Iván.

" A Terefere könnyed kis beszélgetés a képernyőn, méghozzá fő műsoridőben, péntek este, amikor általában jeles alkotás mutatkozik be nem merőben új műsorfajta. Nem áll társtalanul, gondoljuk csak a nemrég bemutatkozó s ugyancsak oldottságával, magazin jellegével kitűnő vasárnap délelőttre. A jól ismert. Terefere polka ritmusára induló magazin valóban könnyed, hangulatos szórakozásinak indult, a tartalom azonban a későbbiekben már korántsem tette azt, amit a cím ígért, mert csak afféle egyveleg kerekedett ki belőle, amelyben irodalmi értékek keveredtek ,a legköznapibb zsurnalisztikával. Érezhetően a szerkesztés még nem tudta eldönteni, hogy végül is milyen profilt kapjon, tartalmában, ez a formáját tekintve kétségtelenül csábító műsor. Mindennapi életünk aprócseprő, de ugyanakkor a lényeget tükröző ügyes-bajos dolgaival foglalkozzék-e erre volt jó példa a Kunszabó Ferenc készítette beszélgetés az új magyar <>, a kalákázásról, mely ez esetben a kéz kezet mos elvre épülő magánépítési gyakorlat erkölcstelenségét fedi vagy pedig a rádióból is jól ismert irodalmi magazin módjára tereferéljen erről-arról, színesen. A szerencsésebb az lenne, ha az előbbi mellett döntenének a műsor felelős gazdái. (...) " - részlet, írta V.M. Szolnoki Népújság, 1979. december 5.

Két Zenés Tévé Színház bemutató. 22.20 Sztravinszkij: Mavra, vígopera. Szereplők: Gulyás Dénes, Kukely Júlia, Barlay Zsuzsa, Takács Tamara, Dramaturg: Bánki László, vezető - operatőr: Kocsis Sándor, rendezte Vámos László.
22.50 Megszületik az első igazán televíziós balett: Balassa Sándor Irts című zenéjére Fodor Antal készít a televízió képi és technikai lehetőségeit kihasználó koreográfiát. A nagy feltűnést keltő produkció vendégrendezője Leo Nadelman, a zürichi televízió zenei vezetője. Szerkesztő: Hámos Veronika, vezető - operatőr: Kocsis Sándor. Szereplők: Pongor Ildikó, Keveházi Gábor, Bán Teodóra, Kollár Eszter, Neumann Ilona, Szabadi Edit, Szabó Judit, Székely Krisztina, Erdélyi Sándor, Edélyi Béla, Harangozó Gyula, László Péter, Lőcsei Jenő, Szakály György.

December

Magyar kanadai és magyar mexikói tévé-együttműködési megállapodásokat ír alá az amerikai kontinensen járó Nagy Richárd tv-elnök.

Kísérletek kezdődik a villanyégők esti rádió és tévéműsorok közbeni kikapcsolásával, az áram megtakarítás mérésére.

A budapesti, a pécsi és a szegedi tévéstúdió közös vetélkedősorozatot hirdet meg a Tv Zenei Klubjában. A három adásból álló vetélkedő témája: Liszt, Debussy és Sztravinszkij művészete.

A Zenés Tv Színház számára komponált, A tisztességtudó utcalány c. SartreLendvay Kamilló opera Hungaroton lemezfelvétele a Francia Akadémia egyik lemeznagydíját nyeri.

Megkezdi működését a pákai tévé-átjátszóóállomás.

December 1. 20.00 Shakespeare: Tévedések vígjátéka, előadásának közvetítése a Szentendrei Teátrumból, felvételről.

December 2. 16.25 "Nekünk holnap dolgozni kell menni!" címmel a szegedi körzeti stúdió műsorát sugározták. A Rádió és Televízió Újság 1979/48. számában a tartalom közlése így szólt: " Tiszakécskén olvasótábort szerveztek mezőgazdasági üzemekben dolgozó fiatalok számára. A film felsorakoztatja a vállalkozás erényeit; szól az iskolai ismeretszerzés hézagairól, esetenkénti merevségéről, s hangsúlyozza a véleménycserén alapuló, gondolkodtató ismeretszerzés, a
társadalmi közművelődési<> szükségességét." Szerkesztőriporter. Király Zoltán, rendező - operatőr: Rozsnyai Aladár.

A film bemutatása utáni héten az Élet és irodalom című hetilapban (1979.12.15. - XXIII.50.sz) egész oldalas vitairatot írt a műsor tartalma, mondanivalója miatt Váci Mihályné, Juhász Mária a költő özvegye, részletek a vitairatból:

"Amiről szeretnék mert első szükségből muszáj róla írnom , talán bővebb kifejtést is megérdemelne, de hirtelenjében csak ilyen polémikus formában tudok reagálni arra, ami a minap annyira meghökkentett és fölháborított. Az történt ugyanis, hogy december 2án, vasárnap délután, egészen véletlenül végignéztem a televízióban a szegedi körzeti stúdió <> című műsorát, amely a tiszakécskei olvasótábor életét mutatta be, s ebből arról értesültem, hogy e táborban az egyik fiatal író akiben én miután megjelent a képernyőn, Czakó Gábort ismertem föl többek között arra <> a művészi ízlésnevelés céljából meghívott fiatalokat, hogy hát, igen, Váci Mihály tisztességes és korrekt ember volt, de a versei, azok bizony, silányak. Ezt különben nagyjából szó szerint, legfeljebb a töltelékszavakban lehetnek eltérések a műsor egyik legaktívabb és legértelmesebb résztvevője, <> cipőfelsőrészkészítő, mondta el, meglehetősen megrendült zavarodottsággal, hozzátéve még, hogy e közlés hallatán, benne egy világ omlott össze. Hogy ez a beszélgetés a valóságban hogyan zajlott le, azt én, persze, nem tudhatom, csak azt tudom, hogy ennek a kedves és értelmes fiatalnak utóbbi megnyilvánulását, amely viszont a nyilvánosság elé került, nem lehetett inasként értelmezni, csak így: ha eddig tisztelet és megbecsülés élt benne a költő iránt, akkor most, ott a táborban, ezekben az érzéseiben sikerült őt legalábbis megingatni. S gondolom, nem ő volt az egyetlen, akiben ez a folyamat végbement, a televízió nézői között is szép számmal akadhattak ilyenek, hiszen Váci Mihály költészetének mint köztudott szerte az országban igen sok a tisztelője, akikről, meglehet, ezután már csak múlt időben beszélhetünk. Mert ezek a mondatok pedagógiailag olyannyira hatékony módon érvényesültek a képernyőn, hogy a nézőre kétségtelenül értékromboló hatást fejthettek ki.
Ami a világösszeomlást illeti, az bizonyos értelemben bennem is végbement. Nem mintha nem volna tudomásom arról, hogy Váci Mihály értékelésében milyen feszültség lappang az olvasók bizonyos köreinek feltétlen odaadása és a belső Irodalmi közvélemény némely köreinek óvatos ódzkodása között. Tudomásom van erről, s arról is, hogy ebben a látens huzakodásban mert igazi vitának aligha nevezhető éppen az a fél enged meg magának övön aluli ütéseket, amelyiknek nagyobb szellemi emelkedettségről kellene tanúbizonyságot tennie, s amelyiknek sokkal több az esélye arra, hogy a költő életművét reálisan és kritikailag értékelje. A legkevesebb, amit ezek az irodalmi körök megengednek maguknak, hogy úgy tesznek, mintha Váci Mihály , nevű költő nem is létezett volna a magyar irodalomban. Közönyüket és hallgatásukat szegezik szembe az olvasók egy igen széles körének, meglehet, nem mindig tudatosult, s helyenként rajongássá fokozódóidé mindig őszinte szeretetével a költő iránt, ahelyett, hogy segítenék tudatosítani azt az értéket, ami előbb vagy utóbb úgyis tudatosulni fog. ....

(...) S ha már föltört belőlem ez az akasztófahumor, hadd szőjem egy kicsit a szó fonalát még ezen a szálon. Elmondhatom például, hogy a Magyar Televízió most voltaképpen önmagára is kezet emelt, mert ha az emlékezetem nem csal, akkor éppen ők voltak azok, akik a költő halála után országos méretű szavalóversenyt rendeztek Váci Mihály emlékére. Ugyancsak a Magyar Televízió képernyőjén pergett le többrendbelien az a dokumentumműsor, amelyet munkatársai készítettek a költő életéről és pályájáról. Nem is szólva arról, hogy volt néhány Váci Mihály vers egyebeik közt a most is szóba került Még nem elég! című , amelyet szinte állandóan műsorán tartott a televízió, aminek én, személy szerint, egyáltalán nem örültem, mert úgy véltem, ezzel konzerválódik az az egyoldalú kép, amely a költőről igen sok olvasóban él. Mindeme műveletek közben egyetlenegyszer sem esett szó silányságról, sőt a televízió kommentátorai nemegyszer mondandójuk hangsúlyosabbá tételéért az ő verssorait idézgették. Váci Mihály életműve s remélem, hogy ez az előzőekből is kiderül éppúgy rászorul a kritikai értelmezésre és értékelésre, mint bárki másé. Úgy is mondhatnám, hogy ez a rang teljes joggal megilleti őt is. De ami itt elhangzott igaz, hogy egy más valaki szavait visszhangozva a legnagyobb jóindulattal sem nevezhető kritikának, a szó irodalmi értelmében. A televízió most valaki olyannak nagyon durva szellemi "leépítéséhez" nyújt segédkezet, akinek a presztízsét, többek között, ő is építgette.

(...) A fiatalok többsége s természetesen nem csak a fiatalok, hiszen az alapvető esztétikai ellentétek nem rétegeződnek pusztán generációk szerint most úgy véli, hogy az az út, amelyen ő és társai jártak, a 7080as évek megváltozott társadalmi közegében járhatatlan. Mert talán nem szükségtelen rámutatni, hogy Czakó Gábor mégsem csak a saját egyéni véleményét fejtette ki ott a tiszakécskei olvasótáborban, hanem bizonyos értelemben egész nemzedékét, sőt ezen túlmenően mint már az előbb jeleztük egy nagyobb irodalmi közösségét is, amely az irodalom társadalmisága ellenében az írói műhelymunka fontosságát és elsődlegességét hangsúlyozza. Ezért is lehetett Czakó ennyire biztos a dolgában, ezért nem érezhette szükségét annak, hogy az elhangzottakhoz bármiféle megjegyzést fűzzön. Ö meg volt győződve igazáról már csak az irodalmi nyájszellem parancsa szerint is s közben nem vette észre, hogy mennyire leszűkített nézőpontból, egy nemzedéki vagy egy éppen felszínre került korigény látószögéből közeledett a költő életművéhez. Egyszerűen nem látott túl saját körein és lehetőségein. ...

A szegedi stúdió vezetője Regős Sándor, az Élet és irodalom 1980. január 05i számának vélemény rovatában válaszolt Váci Mihályné vitairatára, részlet:

" (...) Tiszakécskén 1979 nyarán olvasótábort szerveztek a kecskeméti járás mezőgazdasági üzemeiben . dolgozó fiatalok számára. Az alapjában helyes szándék ebben a táborban visszájára fordult: a fiatal művészek, akiknek feladatuk lett volna egyengetni az ifjú munkások útját a nyitottabb gondolkodás, a nemes művészetek jobb megértése és befogadása, vagy egyszerűbben: műveltségük kiteljesedése felé, helytélen módszereikkel, a befogadók érdeklődési körének figyelmen
kívül hagyásával, éppen az ellenkező hatást érték el. Így aztán - és talán megengedi Váci Mihályné, hogy a vitairatából kölcsönzött néhány mondattal zárjam a film ismertetését ezek a fiatalok úgy hagyhatták el a tiszakécskei olvasótábort, hogy bár bennük őszinte érdeklődés él, sohasem lesznek Igazán bejáratosak a művészetek SZENT világába, mert az valami tőlük távoli és elérhetetlen terület, s ez a fölismerés zavart és fájdalmat okozott nekik. Erről a benyomásukról meglehetősen őszintén beszámoltak. S arról is, hogy akár így van, akár nem, <>Valóban ez a színtiszta igazság. Szeretjük az olvasótáborokat, mert bennük a véleménycserén alapuló gondolkodtató ismeretszerzés, a társadalmi közművelődési gyakorlótér lehetőségét látjuk. Filmünk nem vészharang volt az olvasótáborok felett, hanem jelzőcsengő, hogy homok került a gépezetbe, hogy a nemes szándék ezúttal elsikkadt a megvalósításkor. A Váci Mihály költészetét illető inkiiminált mondat valóban elhangzott a filmben. De nem ÁLLÍTÁSKÉNT, hanem az általunk helytelenített módszerek egyik illusztrációjaként. Őszintén sajnálom, hogy Váci Mihály özvegye ezt úgy fogta fel, mintha a televízió Váci Mihály szellemi leépítéséhez nyújtott volna segédkezet. Személyes indokait megértem, ezért kötelességem kijelenteni: a Magyar Televíziónak soha nem állt szándékában Váci Mihály életművének jelentőségét megkérdőjelezni, és, mint ahogy eddig sem, a jövőben sem fog fórumot teremteni azoknak, akik ezt akarják tenni. Hogy a Szegedi Körzeti Stúdió műsora amely nem Váci Mihállyal és az irodalommal foglalkozott most esetleg mégis irodalmi vitát indított el, ez szándékunktól független volt. Tökéletesen egyetértek azonban Váci Mihálynéval: <> Mi, szegedi televíziósok azonban közvetlenül nem veszünk részt ebben a vitában. Műsorainkban viszont továbbra is olyan hittel és becsülettel igyekszünk szolgálni szocialista társadalmi érdekeinket, ahogy azt Váci Mihály tette költészetével. "

A vitairat szóba került a Magyar Televízió január 10i Vezetői - és elnökségi ülésén is. A vitában érvek, hangzottak el, majd Nagy Richárd elnök vonta le a tanulságot és kijelentette, hogy Czakónak semmi keresnivalója az MTV műsoraiba.
1980. január 10.én a Vezetői és Elnökségi ülésen Czigány György értékelte az előző hónap műsorait, ebben a következőket mondta:
" Az Élet és Irodalomban is tovább gyűrűzött a Váci Mihályné hosszú tanulmányának beillő tiltakozása és Regős Sándor tiszteletteljes, de határozott válaszára gondolok. A Nekünk holnap dolgozni kell menni című műsor a Szegedi Stúdió december 2.i vasárnap délutáni dokumentumfilmje. A vita egy megjegyzés félreérthető vagy félre nem érhető mivolta miatt tört ki, ehhez nem szólok hozzá, valamelyik a kettő között fennállt, mert különben Váci Mihályné nem ír egy egész ÉS oldalt betöltő cikket. Inkább arra gyanakszom, hogy az elhangzott mondat csakugyan nem volt félreérthető. Maga a műsor bennem is egy kis nyugtalanságot keltett, és amíg gyakran úgy érezzük, hogy valamit tanulságosan lekerekítünk, kommentálunk, itt inkább azt hiányolta, hogy mi a mi, a műsor készítőinek a véleménye, mi a teendő, mi a helyes, mi a helytelen. A valóságnak itt a szó szerinti megmutatása kevésnek látszott, nem tudom, hogy hányan látták, egy olvasótáborról van szó, annak ankétszerű, elég zavaros <<értelmiségi vitáról>>, amely alkalmasint a kultúrára fogékony lelkeket inkább elrettenti a művelődés iránti vozódástól, mit sem vonzaná. "

Sylvester András hozzászólása a vitában: " ... bizony láttam ezt a Váci műsort. Teljesen egyet értek avval, amit Regős írt, ezt kiváló műsornak tartom tudniillik a műsor rámutatott egy ma alapbajra, ami a közművelődésben van és erről szólt a műsor, hogy vannak értelmiségi csoportok, amelyek teljesen vakbuzgó, ügyetlen módon próbálják a saját értékrendjüket ráerőszakolni munkásgyerekre, tehát egy alapjában értelmiségi és munkások viszonyának lényegére világított bele. Ebben a szerkezetben hangzott el a Czakónak ez az ominózus szamársága Váci ellen, de ez a műsoron belül - aki figyelt - nagyon megkapta a kritikáját. Ebből ekkora dolog lett, azért érdekes végiggondolni, tudni-illik ez az egy mondat egy darázsfészkbe nyúlt. Itt van egy rejtett érték, orientáció változás az irodalomban, magyarán arról van szó, hogy a Váci Mihály a korábbihoz viszonyítva az egész irodalmi köztudatban áláétrékelődik, felértékelődik a Nagy László és a Juhész, ez majdnem azt mondanám, hivatalos tendencia is helyenként, irodalomtörténészek körében, és ehhez kapcsolódik egy szélső variáció, a fiatalok köre, akik tulajdonképpen leírják ezt a nemzedéket, amelyik itt egy történelmi periódusban alapvető szerepet játszott. Ez az egy mondat volt a gyutacs, a benzingőzös a levegő, akkor egy szikra elég. .."

Sándor György hozzászólása: " .... mint ahogyan ...azért mert ez pártos volt, mert realista volt, és nagyon óvatosan vigyázzunk, hogy még gyutacsot se haggyunk, mert nyilván nem ez volt a műsor szándéka. Ebből következik, hogy ezekkel a tendenciákkal szembe a műsorpolitikában, például egy versválogatásban és sok mindenben szálljunk szembe, mert a Vácit nem adhatjuk, se Nagy Lászlóékat, és sok mindennel vitatkozni kell, tudni kell, hogy a fiatalok dolgaiban is vannak reálisak."

Nagy Richárd elnök vitazárjából: ( ...) " lényegében nagyobb összhang jött össze a közönség és köztünk, és talán a kritika és köztünk is lényegesen nagyobb összhang jött létre. Nem mintha ez önmagában további munkánkat nem kellene, hogy befolyásolja, de sem pro sem kontra nem szoktuk ennyire figyelembe venni. Néhány műsorra vonatkozólag. ... A Váci műsor .. Itt a probléma a következő, amit vagy nem értetek még mindig vagy nem tudom mi van. Sanyinak a tiszteletreméltó levele is jó, de nem itt van a probléma. Szándékotok az lehet akármilyen aranyos, meg kedves, sajnos kócos volt ez a műsor. A televízió álláspontját, hogy honnan, hogy te majd elmondod valakinek, az kevés, ha a máskor nem mondja. Regős mondta, hogy ők egész másra gondoltak, mondom én is sok mindenre gondolok, de ha nem jön ki belőle, akkor mit csináljunk vele. Nem volt markánsan kimondva, rejtetten benne volt, szépen, a két gyerek mondhatta, azt se tudjuk pontosan, hogy mi. Túl nagyot akartatok, nyögtetek ott erőteljesen, egy szemétdombbal elindultunk, ami egy blikkfangos, csak mi lesz belőle. A szemétdomb vége, az , hogy szemétdombon vagyunk és teljes jó szándékkal ezt a szemétdombot akarjátok felmutatni., hogy milyen hülyéket állítanak olvasótábor élére, akkor nincs probléma, a ti szavatokban igazság van, csak a filmetekben nincs eléggé markánsan kimondva. Ennek teljesen mellékmondata a Váci mondat. Értékorientáció, drága elvtársaim engem a Czakó Gábor annyira nem érdekel, nem mondom meg, hogy még mi, a Czakó Gábor nekünk ne mondjon értékorientációt, és a Czakó Gáborokat meg ilyeneket lehetőleg el kell közülünk vinni, hogy mi ne foglalkozzunk a Czakóval, foglalkozzon magával az irodalommal, ha tud írni, meg jelentessék meg, ha akarják, a televíziónak nem kell. Sajnos nem volt markáns a leleplezés a hülyeségéről, úgy a végén vártuk, hogy valaki bejön, lehet, hogy didaktikus lett volna, ezt vártam volna, és a szerkesztő azt mondja ez erős volt, és akkor azt mondjuk, hogy helyette jön egy másik szöveg, ugye egy népszerűbb. Nagyon jó a szándékotok, igazatok van, trágya, ha ilyen olvasótáboraink vannak. Elkezd beszélni, talán másról kellene. Lelkesedésük világos, ilyen neo hipermodern dolgokat próbálgattak szegények, nem volt ott baj, csak nem jött ki belőle, mi az atyauristent akartok fiúk, egy valaki mondjon már valamit, nem bánom, hogy az a kárpitos gyerek, vagy könyvkötő mondott volna valamit. Aztán belekerült ez a mondat, kit érdekel a Czakó véleménye. " ..." Magyar Országos Levéltár - XXVI A - 9 (82 dob.) MTV Iratok.

December 4. 20.00 Az ekkor kezdődő hetek nagy sorozatsikere: Alex Haley Gyökerek c. bestsellerének amerikai tévéváltozata.

" Gyökerek című regény és a belőle készült tévéfilmsorozat a világhír márkajelével érkezett hozzánk. A személyes találkozást megelőző hírverés már a tudatunkba véste, hogy nem akármilyen produkcióról lesz szó. Emiatt meg azért is, mert a tizenkét részből e sorok nyomdába adásáig mindössze kettőt láthattunk az egész megítélése bizonyos kockázattal jár. Nem születtünk jósnak, de a bevezető alapján annyit előre sejthetünk: félő, igazgyöngynek minősítették a talmi csillogást. Ismert alkotó módszer, hogy az író a leírt jelenség képében egyszerre az ábrázolt világ paródiáját is kínálja. Ez a, szemléletmód ha a szerző tudatosan vállalja és ezzel a szándékkal komponálja érdekes lehet. Ám, ha eszében sem volt ^efféle párhuzamba szőni mondanivalóját, tehát ha ő maga komolynak rótta soralt, és a kettősséget a befogadó közönség érzékeli, a paródia javára billenhet a mérleg, megrontva remélt örömeinket. Lám, megeshet, hogy a valódi afrikai helyszínek és emberek sem elegendőek a hitelességhez. Már az első kép hamisítványt sugallt: a szakállas fekete Kunta Kinte apja viselkedése, öltözéke nem illett a 18. századi Afrika képébe. Sorolhatnánk a hibákat: a szülők és a fiú választékos, teaszalonba illő beszélgetéseit, a férfivá avatásra előkészítő filozófiai oktatásokat, az ugyancsak fogságba ejtett birkózótanár korszerű elméletre valló kinyilatkoztatásait az elnyomottak összefogásaiéi. Kiábrándító a 20. század gondolkodásmódjának visszavetítése. Talán többet is elhinnénk belőle, de évek óta éppen a televízió tájékoztat Afrikáról részletesen és hitelesen. A képernyőről tudhattuk meg, hogy a gyarmati örökség terhei, a civilizáció hiányából fakadó nehézségek még ma is hátrányosan hatnak a távoli földrészen. (Láthattunk valódi férfivá avatást is egy filmen, amelynek döbbenetes képsorai szinte a nézőnek is fizikai fájdalmat okoztak.) Pedig azóta két és negyed évszázad telt el, s Afrikának talán már nincs is olyan része, amelyre az előtte járó országok ne hatottak volna kedvezően is. (...) Bár ehet, hogy véges végig milliókat vonz a képernyő, elé. Akiket továbbra sem képes meggyőzni hiteléről, azok sajnálkozhatnak a kínálkozó lehetőség elszalasztása miatt. Annyit sejthetünk,hogy a közönséget nem fűzi <>. " - írta T.M. Szabad Föld, 1979. december 16.

December 5. 22.00 Unokáink is látni fogják, az egyházi műemlékek védelméről. Szerkesztő: Osskó Judit, operatőr: Bánhegyi István, rendező: Szakály István.

December 6. 22.15 Indulnak Róbert László szerkesztő - riporter, Szabados Tamás operatőr, Radevszki Teodor rendező "Tisztelendők" című sorozatának spanyolországi részei.

December 7. 21.10 Galgóczi Erzsébet: Használt koporsó, tvfilm a képernyőn. Dramaturg: Benedek Katalin, operatőr: Kecskés László, rendezte: Mihályfy Sándor. Szereplők: Gobbi Hilda, Schütz Ila, Pásztor Erzsi, Simon György, Győry Emil, Patkós Irma, Máthé Erzsi, Gelecsinyi Sára, Gera Zoltán, Nagy Anna, Gyenge Árpád, Balázs Péter, Sándor Iza, Ilosvay Katalin, Garamszegi Mária, Rákosi Mária, Kocsis Mária, Pogány Margit, Papp Ágnes, Fábián Miklós, Pálfy Blanka, Újvári Nettka.

"Novellából rádiójáték, majd tévéfilm. Ez a sors nem kerülte el Galgóczi Erzsébet írását sem. A Használt koporsó szeretettel átszőtt iróniája, mellyel főhőse, Berta néni (és a Berta nénik) iránt viseltetik Galgóczi Erzsébet, nem hiányzott a tévéfilmből sem. Hibáikkal együtt szereti a munkában megfáradt, megrokkant öregembereket az írónő. Berta nénit az öregkor egyik kellemetlen, sőt csúnya <> bántja. A fukarság. Sajnálja magától a jobb falatokat, s eközben negyvenezer forintos takarékbetétje van. Nem nyúl hozzá akkor sem, amikor az elégtelentáplálkozástól legyengülve ágyba kényszerül, orvosi parancsra. Inkább elfogadja a tanács segítségét.
Nem hiszem, hogy Galgóczi Erzsébet az öregkori zsugoriság elleni harci fegyverül, szánta a Használt koporsó című írását és tévéfilmjét. Sokkal inkább kéri türelmünket, megértésünkét az ilyen öregemberek iránt. Még akkor is, ha megérti ugyan őket, de nem ért egyet velük. Szembenállását nyílt gúnyolódás helyett iróniába burkolva juttatja kifejezésre. Az írónak ezt az alapállását és kifejezésmódját, hangvételét a tévéfilm rendezője, Mihályfy Sándor, és operatőrje, Kecskés László számos képben hangsúlyozta. Leginkább azonban Gobbt Hilda (Berta néni) volt az, aki finoman, de nagyon egyértelműen erősítette a szerzőnek ezt az ironikus hangütését. Sugallva azt is, hogy a fukarság, zsugoriság a bizalmatlanság társa, arra pedig semmi szükség nincs az emberek kapcsolataiban. A közeli napokban a munkajogi szabályozások módosításáról jelent meg törvényerejű rendelet. Nagyon hasznos volt, hogy A hét szerkesztősége a munkaügyi minisztert azon frissiben meghívta kamerája elé: adna némi magyarázatot a változtatások lényegéről. A miniszternek a kérdésekre adott válaszai néhány a mendemondák nyomán keletkezett aggodalmat eloszlathattak. Az viszont jó lett volna, ha a műsorvezető bővebb felvilágosítást kér a minisztertől "arról, milyen jogi eszközökkel fogja ez a törvényerejű rendelet segíteni a munkafegyelem javítását. S hogy ez a munkafegyelmi kötelezettség értelmezhető-e úgy is, mint az irányítás: a munkaszervezés fegyelme, kötelezettsége? Mert hogy a munkafegyelemnek is miként az éremnek két oldala van." - írta Seregi István, Kelet-Magyarprszág, 1979.december 11.

" (...)Tiszta, szép munka ez a tévéfilm, Mihályfy Sándor rendezői pályafutásának egyik jelentős állomása." részlet, írta: V.M. Szolnoki Népújság, 1979. december 12.

December 8. 21.25 Halló Budapest, itt Szófia! A Magyar Televízió és a Bolgár Televízió közös műsora.

December 11. 20.45 A XII. pártkongresszus irányelveiről folyik beszélgetés a tévében Óvári Miklóssal, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjával, a Központi Bizottság titkárával. Ugyan ezene a napon ülésezett e témakörben az MSZMP Politikai Bizottsága is:
PB ülés. Jegyzőkönyvéből:
A PB által tárgyalt: A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának előzetes jelentése a XII. kongresszus küldötteinek (tervezet VII. fejezetében) szerepeltek a következők, részletek:
" 1978 ban 1,4 milliárdot meghaladó példányban jelentek meg a napilapok, hetilapok, folyóiratok. Az összes sajtó-előfizetések száma az 1978 végén 9,2 millió volt, szemben az 1975. évi 7,3 millióval.(...)
A rádió előfizetők száma 2 millió 590 ezer, a televízió előfizetőké meghaladta a 2 millió 630 ezret. A lakosság 88%a hallgat rádió, 84%a néz televíziót.(...)
A televízió műsorideje heti átlagban 83 óra, 1975höz képest 20%al emelkedett. A színes műsorok aránya tovább emelkedett az összes műsoridőhöz viszonyítva, mindegy fele színesben látható. (...)
A televízió a második programot heti öt adásnapon sugározza és ma már az ország területének közel 40%án vehető az adás. Az első program szinte az egész ország területén fogható.". -
(...) A televízió a kongresszus tanácskozásáról naponta, a fő adásidőben számoljon be. Magyar Országos Levéltár - 288f 5/787 öe. MSZMP KB Politikai Bizottság.
December 11. 2. műsor - 21.30 Száraz György: Worafka tanácsos úr, tv-játék. Dramaturg: Zahora Mária, operatőr: Kecskés László, rendezte: Mihályfy Sándor. Szereplők: Haumann Péter, Esztergályos Cecilia, Inke László, Kálmán György, Bicskei Károly, Halász László, Dobák Lajos, Horesnyi László, Balázs Péter, Harsányi Gábor, Garas Dezső, Kenderessy Tibor. Kránitz Lajos, S.Tóth József, Bősze György, Szabó Gyula, Szilágyi István.
December 13. 20.00 Rákosy Gergely: Csak egy csap, tv-játék. Dramaturg: Liska Dénes, vezető - operatőr: Czabarka György, rendezte: Hintsch György. Szereplők: Mensáros László, Kabos László, Buss Gyula, Gelley Kornél, Halász László, Szacsvay László, Pásztor Erzsi, Szirtes Ádám, Kollár Béla, Kállai Ilona, Harkányi Endre, Amnbrus András, Suka Sándor, Bod Teréz, Rátonyi Hajnal.
December 15. 2. program - Wöeres Sándor: A holdbéli csónakos, kalandos játék, közvetítése a Pécsi Nemzeti Színházból.
December 18. 20.45 dr. Romány Pál a Megkérdeztük a minisztert, soronkövetkező riportalanya. Szerkesztő: Major Sándor, riporter Kovalik Károly, rendezte: Kígyós Sándor.
Ezen a napon ülésezett az MSZMP MTV Pártbizottsága. Elkészült a Pártbizottság beszámolója, a Pártértekezletre, az 19751980 közötti tevékenységről, ebben a Művészeti, szórakoztató műsorokról a következőt írták:
" A televízió kulturális műsorai a legtöbb ágazatban javultak, színvonaluk emelkedett. Érdekes kezdeményezések történtek a szórakoztatás, a művészi műhelymunka, az aktív kulturpolitizálás feltételeinek megteremtésére, illetve javítása érdekében: (A szórakoztató dramaturgia létrehozása, a Nézőpont elindítása, tiszta profilu, önálló műsor-főosztályok kialakítása).
A korábbinál határozottabban érvényesült az a felismerés, hogy a televízió csak akkor képes megnövekedett kulturális hivatásának megfelelni, ha minél teljesebben beépül a magyar szellemi - művészeti életbe. Javultak kapcsolataink az alkotóműhelyekkel ( könyvkiadókkal, folyóirat szerkesztőségekkel, színházakkal, lektorátusokkal, filmgyárral), a művészeti szövetségekkel, a rádióval. Egyes területeken az együttműködés érdekes, új formákkal gazdagodott. ( A Magyar Irók szövetségével közös drámapályázatok, a Magyar Filmgyártó Vállalattal koprodukcióban készülő játékfilmek stb.). Megítélésünk szerint azonban a szellemi és anyagi erők koncentrálását szolgáló együttműködésben még igen komoly további lehetőségek vannak. A magyar művészeti életbe való integrálódás a jövőben is kulcskérdés mind a televízió, mind az egész magyar kulturális élet számára. Az együttműködés újabb, gazdagabb formáinak kialakítása az elkövetkező időszak egyik fontos feladata.
A,/ közlő, közvetítő tevékenység.
Műfaji és technikai okokkal egyaránt összefügg, hogy a televízió közvetítő funkciója művészeti áganként jelentős eltérést mutat. Legteljesebben a film iránti tömegigény kielégítésére képe, a sorozatban vagy egyedi művekként képernyőre kerülő filmek mind a műsorarányt, mind a műsorstruktúrában elfoglalt helyüket tekintve - kedd esti sorozatok, kisfilmek a nagyvilágból c. összeállítás, szombat és vasárnap esti szórakoztató műsorok - kiemelkedő jelentőséggel bírnak: óriási szerepet töltenek be a közönség világról szerzett ismereteinek alakításában, a hazai és egyetemes filmművészet eredményeinek megismertetésében - és koránt sem utolsó sorban - a szórakoztatásban. Mindezt úgy sikerült megoldani, hogy az esetek többségében megtartottuk a helyes arányokat. Esetenként gondot okozott a megfelelő mérce alkalmazásának a hiánya. Ezért rendkívül fontos politikai, kulturális kérdés, hogy a válogatás a jövőben is konzekvens legyen az erőszak, a brutalitás, a pornográfia elutasításában, továbbá továbbá az álművészet , a szocializmus eszmevilágával ellentétes szemléletű - tartalmas kikapcsolódásának, szórakoztatásnak is ellentmondó - szórakoztatóipari visszautasításában.
Hagyományosan jól tölti be a közvetítő szerepét a televízió a színházművészetben, ahol az évi 45 színházi közvetítéssel a magyar színházművészet csaknem minden értéke folyamatosan a nagyközönség elé kerül. A kialakult műsorarányok jók. Ezek fenntartása mellett itt is átgondolt válogatás, a valóban közérdekű művek képernyőre segítése jelent hosszabb távon is feladatot.
Dinamikus fejlődésnek indult a zene televíziós közvetítése. Új, ötletes műsorformák, országos akciók, nemzetközi versenyek ( a karmesterverseny, a zenei rendező, az énekverseny) a zene népszerűsítésének és ismeretterjesztésnek eddig nem ismert lehetőségeit teremtették meg. Jelentősek az eredményeink a komolyzene iránti tömeges érdeklődés felkeltésében, és a pozitív törekvés, hogy minden zenei műfajban mennyiségileg és kitűnő, színvonalas műsorral elégítsék ki az igényeket úgy, hogy a nemesebb művészi ízlés szükségletét is igyekezzenek megteremteni.
Az irodalmi és képzőművészet bemutatásában még nem merítettük ki a lehetőségeket. Itt - a meglévő műsorformák felfrissítésével, újak indításával - valamennyi humanista érték, ezen belül a realizmus hangsúlyosabb jelenléte és támogatása a feladat.
b./ A szórakoztató műsorok.
A beszámolási időszakban a televízió szórakoztató tevékenysége javult, de még ma sem kielégítő. Az értékelésnél nem veszíthetjük szem elől azt az alapelvet, hogy a szórakoztatás - a pihenő kikapcsolódástól az ember társadalmi létéhez, közösségi normarendszeréhez kötődő <> ívelő sokféle megközelítést, feladatot, műsortípust igénylő tevékenység - az egész televízió ügye, így ebből minden műsorterületnek részt kell vállalnia: filmekkel színházi - és koncertközvetítésekkel, tévéjátékokkal, irodalmi összeállításokkal, sportközvetítésekkel, vetélkedőkkel, stb. A szórakoztatást fő profilként felvállaló ágaznak ennek tudatában kellett - az óriási közönségigényre, a komikum társadalmi szerepére való tekintettel - újra végiggondolni teendőit. A most záruló periódusban azok a műsorok bizonyultak sikeresnek - közülük nem egy problémával együtt is a magyar televíziózás úttörő vállalkozásai közé tartozott , amelyek képesek voltak alkotó módon közelíteni tárgyukhoz felfedezve bennük az aktív közösségi kapcsolódás lehetőségeit, vagy a legintimebb, vagy legszemélyesebb műsorokban is méltán közérdekűt. Több szilveszteri műsor, vígjáték, a Csak ülök és mesélek, a Házigazda, néhány nagy érdeklődést keltő vetélkedő, az ismert operett újszerű rendezése a legkülönbözőbb témában, műfajban és műsortípusban tudott - korántsem mindig <> szórakozást nyújtani. A jövő évi terv pozitív tendenciáit erősítve törekedni kell arra, hogy az ágazat szélesítse írói, rendezői, szerkesztői bázisát. Vállaljon nagyobb részt fiatalok (szerzők, előadók, műsorvezetők) felfedezésében, kifuttatásában. Hozza létra tévé kabarészínházát. Tegyen fokozott erőfeszítéseket a műsorok színvonalának emelése érdekében.
(....)
d./ Alkotó műhelyek.
A televízió drámai műhelye - mind a művek számát, mind azok tömeghatását tekintve - a magyar kulturális élet egyik legnagyobb hatású alkotóműhelye. Az alkotások eszmei, politikai és művészi szempontból igen változatosak, ezért differenciált megítélést igényelnek. A műhely műsorpolitikiai törekvéseinek középpontjában a mai magyar valóságról szóló művek állnak. A magyar tévéfilm társadalmi - közéleti jelentőségét erősítő, szocialista elkötelezettségű művek - nemegyszer kulcsfontosságú társadalmi, társadalompolitikai kérdéskörökhöz kapcsolódva - kezdeményezően támogatták a párt politikáját: javult az olyan közéleti érdeklődésű filmek aránya, amelyek a szocialista demokratizmusnak, a termelőszövetkezeti parasztság életének, az öregek és az ifjúság társadalmi helyzetének fontos, reális kérdéseit ábrázolták. (miért, avagy a tévések elmentek, Témák, Ellentétek, Zebegényiek, A fűrdőigazgató, stb.). A valóság vizsgálatában, a részletek elemzésében az egyén és a társadalom kapcsolatának mai tartalma, az előítéletek meghaladásának az új ellentmondások felfedezésének igénye, a <> szocialista etikuma fogalmazódott meg.
Néhány esetben sikeresen valósult meg az önmaga ellentmondásaival megküzdő, mai pozitív hős tipusa.
Tévéfilm és tévéjáték művészetünk egy érdekes, korábban is jellemző tendenciája - a reális, kritikus nemzeti történelemszemlélet alakítása - az elmúlt években is színvonalasan folytatódott. Számos esetben érdekesd művészi eredményt hozott világirodalmi művek feldolgozása: a Lear király, a Cseresznyéskert, Dosztojevszkij és Gorkij művei, vagy Solohov, Szemjonov, J.Kross, Razinszkij, Suksin, Gelman művének film, illetve tévéjáték feldolgozása a klasszikus művekkel, illetve a kortárs szovjet irodalom értékeinek művész újrafeldolgozásában értek el kiemelkedő eredményt. Valamelyest javult a szórakoztató művek aránya (vígjátékpályázat). Az eredmények mellett tévéfilmgyártásunk tárgyalt periódusában megnyilvánultak azok - a televízió nehéz helyzetén túl mélyebb társadalmi, művészeti és ideológiai okokra is visszavezethető - gondok és fogyatékosságok, amelyek gátolják az egészséges fejlődést és több esetben eszmei vagy esztétikai kudarchoz vezettek. Hibás világnézeti - politikai tendenciát sugalló - bemutathatatlan - film négy év alatt nem készült. Gyakran fordult elő, hogy eszmei - művészi hibák nem az egész művet meghatározóan, hanem pozitív szándékkal és értékelhető részeredményekkel jelentkeztek. Egyes esetekben szemléleti tisztázatlanság, zavarosság, az eredeti gondolatok hiánya a konfliktusok leegyszerűsítése, érdektelenség, tartalmi és formai szürkeség vagy éppen formalizmus túlbonyolítás, terjengősség jellemezte a filmeket.
A műsorpolitikai arányok vitathatatlan pozitív tendenciája ellenére ma is kevés olyan film készül, amely a munkásosztály életét hitelsen, érvényes művészi eszközökkel ábrázolja, szembetűnő a magyar klasszikusok visszaszorulása. Nem szemléleti okokkal függ össze, de az összképet kedvezőtlenül befolyásolja az a tényben is, hogy az elmúlt négy évben teljesen megszűnt az egész Magyar Televízió művészi arculatát befolyásoló - korábban rendkívül sikeres - klasszikus irodalmi sorozatok készítésének a lehetősége. Ugyanakkor azonban készültek igénytelen, felszínes, művészi értelemben <> filmek és tévéjétékok, amelyeknél alapvető kérdéskörök - mondanivaló, művészi forma, feltételezett közönség - tisztázatlansága természetszerűen vezetett bukáshoz. ..." Magyar Országos Levéltár XXVIA9. 43. doboz

December 20. 20.40 Simai Kristóf: A szerelemféltők, komédia közvetítése az Egri Várszínházból, felvételről.

December 21. 20.20 Zimre Péter: Tyúktolvajok, tv-film bemutatója. Dramaturg: Semsei Jenő, vezető - operatőr: Szalai András, rendezte: Bán Róbert. Szereplők: Benkő Gyula, Márkus László, Szabó Ottó, Prókai István, Sebestyén András, Soós László, Molnár Piroska, Görbe Nóra, Piróth Gyula, Horváth László, Mikó István, Kézdy György, Szabó Éva, Szilágyi István, Budai István.

December 22. 2o.o5 - műsor: Ibsen: Kísértetek, dráma közvetítése a Miskolci Nemzeti Színházból, felvételről.

December 24. 17.55 " Szél hozott, szél visz el .." Halász Judit műsora. Szerkesztő: Szabó Márta, operatőr: Káplár Ferenc, rendezte: Kardos Ferenc.

December 25. 18.30 Lázár Ervin mesejátéka: A kisfiú és az oroszlánok, dramaturg: Kecskés Pálné, operatőr: Szalay László, rendezte: Katkics Ilona. Szereplők. Feleki Kamill, Dyaka Margit, Márkus László, Mészáros Márton, Detre Annamária, Bálint András, Esztergályos Cecilia, Horkai János, Kaló Flórián, Harkányi Endre, Sárosi Gábor.

December 26. 2. műsor - Shakespeare: Téli rege, színmű közvetítése a Nemzeti Színházból, felvételről.
December 30. 20.55 "Távolról írok kedvesem" - A Fonográf együttes műsora. Szerkesztő: Tánczos Gábor, operatőr: Zentay László, rendezte: Bodnár István.

Megszűnik a rádió-előfizetési díj (pontosabban: azt a tévédíjhoz csatolják), s így a továbbiakban nem tartják külön nyilván a rádióelőfizetőket, "utoljára" van alkalom a magyar rádióelőfizetők számának közlésére. Tehát: 1979 végén 2 607 903 rádió-előfizetést tartanak nyilván Magyarországon ebből 640 043 budapesti, 874 426 vidéki városi, és 1 093 434 községi. Minden 100 háztartásra 78 rádió-előfizetés jut. A tévé-előfizetők száma az év végén 2 702 418. 100 háztartásonként 81. Az évi növekedés: 69 540.

Jelentés a A Magyar Televízió 1979es évének nemzetközi kapcsolatairól, amit az MTV NKI vezetője Berecz Annamária, készített (1980. április hónapjában):
Részletek:
(...) " Összefoglalóan megállapítható, hogy 1979 - ben az MTV nemzetközi kapcsolatai egyenletesen tovább fejlődtek és megfelelnek a Magyar Népköztársaság kül , és belpolitikai érdekeinek. Növekedett azon televíziós szervezeteknek a száma, amelyekkel az MTV egyezményes kapcsolatot tart fent, tovább szélesedtek az MTV vezetőinek és munkatársainak nemzetközi kapcsolatai és szélesedett az együttműködés a műsorgyártás területén. Az MTV forgatócsoportjai rendszeresen bemutatják a nemzetközi élet legfontosabb eseményeit. Kiutazásaink száma a szerényebb pénzügyi lehetőségek mellet is az előző évihez viszonyítva némileg emelkedett. Az MTV biztosította a szocialista és tőkés partnerszervezetek magyarországi forgatásaihoz a szolgáltatásokat. (...) A....Magyar Televízió legjelentősebb partnerszervezetei a szocialista országok televíziói. Az együttműködést 5 évre szóló egyezmények, illetve 23 éve érvényes munkatervek szabályozzák. (...) 1979ben került sor az MTV és a Lengyel televízió, a Csehszlovák Televízió, a Román televízió, a Koreai Televízió, valamint a Jugoszláv Televízió közötti 5 évre szóló egyezmények aláírására. (...) 1979ben tovább folytattuk a nemzeti estek megrendezésének gyakorlat. Ennek során az MTV bemutatta a Szovjet, az NDK, a Bolgár, és a Csehszlovák Televízió estjét, és külön alkalmat kapott műsorainak bemutatására a Grúz Televízió is. Április 4.e alkalmából hat partner szervezet rendezte meg az MTV estjét ( TSS, CST,TVP, BT, TVR, ICRT)( ...) Az MTV 94 forgatócsoportot küldött a partnerszervezek országaiba és 29 forgatócsoportot fogadott. A kiutazó forgatócsoportok száma lényegesen magasabb a beutazókénál, tekintettel arra, hogy az MTV-nek csak Moszkvában van állandó tudósítója és a partnerszervezetek országának jelentősebb eseményeiről gyakran a kiutazó stábok adnak tudósítást. .. A forgatócsoportok fogadásának jelentős része devizamentes keret alapján történik. A devizamentes csere lehetőségeit 1979ben igyekeztünk maximálisan kihasználni. (...) Az Intervíziós tagországokból 1979ben a Magyar Televízió összesen 12.612 perc műsor vett át és 10.585 perc műsort adott át vonalon. ... 1979 folyamán a Magyar Televízió 134 munkatársa tett látogatást a szocialista partnerszervezeteknél tapasztalatcsere és különböző technikai kérdések megvitatása céljából. (...) A Magyar Televízió egyezményes kapcsolatban áll legfontosabb tőkés partnerszervezetekkel. Kivételt képeznek a nyugatnémet televíziós társaságok, azonban az együttműködési egyezmény megkötésének előkészítése itt is folyamatban van. 1979ben került sor egyezmény aláírására a kanadai CBC társasággal és munkaterv aláírására a finn Yleis rádióval. A kétoldalú kapcsolatok megvitatása céljából Magyarországon járt a BBC ügyvezető igazgatója, a Norvég Rádió és Televízió vezérigazgatója, a japán NHK vezérigazgatója. Folyamatban van együttműködési egyezmény aláírása a dán és svéd televíziós szervezetekkel, é vizsgáljuk közvetlen kapcsolatok kialakításának lehetőségét az Egyesült Államok nagy televíziós társaságaival is. Perspektivikusnak ígérkezik az ausztrál ABC -vel és az ausztrál Etnikai Televízióval kialakulóban lévő kapcsolat. (...) 1979ben az MTV elnöki szintű küldöttsége Mexikóban tárgyalásokat folytatott és egyezményt írt alá az állami televíziós szervezettel. Budapesten történt az MTV és az Angolai Népi televízió közötti együttműködési egyezmény aláírása. MOL 288f22 1980./27 MSZMP KB Agitációs és Propaganda Osztály, Állami Rádió és televízió Bizottsága Ag 335/4//

Felhasznált irodalom:

MTV archív adatbázisok
MTV TV Híradó statisztikák
MTV 19571997, szerkesztette Schmitt Péter 1997.
A Magyar Televízió története (Koreny János, Heckenast Gábor, Polgár András) 1995.
Magyar Országos Levéltár (MOL) dokumentumai
Magyar Televízió Irattár anyagai (MTV)
Magyar Rádió sajtóarchívumának anyagai
www.tvarchivum.hu/tvtörténet - tévétörténeti honlap
Rádió és Televízió Újság 1979.
MTI híranyagok 1979.
Lévai Béla: A Magyar Rádió és Televízió története
Szegvári Katalin: KépernyŐseim 1990.
Koreny János: Mtévénosztalgia. Egy tévénéző és hajdani műsorkészítő emlékképei
Polgár Dénes: Egy Polgár a nagyvilágban (kézirat)
Rajnai András: Sugarakból teremtett világ 1998. MTV Rt.
Köztévé 1979, Aczél Endre szövege
Magyarország 1979
Népszabadság 1979
Népszava 1979
HajdúBihari Napló 1979
Petőfi Népe 1979
ÉszakMagyarország 1979
Magyar Nemzet 1979
Magyar Hírlap 1979
Magyar Ifjúság 1979
Esti Hírlap 1979
Szolnok megyei Hírlap 1979
Tolna megyei Népújság 1979
Magyar Ifjúság 1979
Vas Népe 1979
KeletMagyarország 1979
Csongrád megyei Hírlap 1979
Nógrád 1979
Társadalmi Szemle 1979
Békés megyei Népújság 1979
Élet és Irodalom 1979
DélMagyarország 1979
Magyarország 1979
Filmvilág 1979
Filmkultúra 1979
Film Színház Muzsika 1979
RTV Szemle 1979
MTI 1979
Szabad Föld 1979
Köznevelés 1979.