1980

Dunavölgyi Péter:


A magyar televíziózás történetéből XXIV.  (1980)


A moszkvai nyári olimpiai játékokat bojkottálta a Nyugat. Farkas Bertalan első magyar űrhajósként részt vett a "Békeprogram" nevű szovjet - magyar űrrepülésen. Valerij Kubászovval hat napot töltött a Szojuz 36 űrhajó valamint a Szaljut űrállomás fedélzetén. Farkas Bertalant itthon is kitüntették, majd Kádár János személyesen sétált vele, a Kossuth téren. Meghalt Joszip Broz Tito Jugoszlávia elnöke. Törökországban Kenan Evren tábornok puccsal, megdöntötte a mérsékelt iszlamistákkal kormányzó Demirel - kormányt. Szaddám Huszein, Irak frissiben megválasztott elnöke egy határvita ürügyén, kitűnően felszerelt hadosztályaival megtámadta Iránt. Ekkor jelent meg a világirodalom egyik nagyszerű műve, a Rózsa neve. Szabó István Bizalom című filmje Arany medvét nyert a Berlinálén. Az év végén, decemberben, New Yorkban egy őrült lelőtte John Lennont. 
Elkészült az azóta is népszerű, Indul a Bakterház című tv-film és a Sándor Mátyás koprodukciós tv-film sorozat, meghalt Komlós János a Mikroszkóp színpad igazgatója, és televíziós személyiség. Ez az év, a Szabadság tér -i programközpont és a Széchenyi -hegyi (Hargita) stúdiótechnológia módosításának és egyben felújításának az éve. Nagy technikai feladatot is meg kellett oldani a Magyar Televízió műszaki apparátusának, több napos élő közvetítés sorozatok voltak a magyar - szovjet űrrepülésről, valamint a moszkvai olimpia eseményeiről is beszámoltak folyamatosan. Elindult a STÚDIÓ, a Televízió kulturális hetilapja, az év utolsó napján változás történt a HÉT főszerkesztői posztján, az új főszerkesztő Hajdú János lett.

Díjak:
Arany Prága Fesztivál:
Galgóczi Erzsébet: ÚSZÓ JÉGTÁBLÁK / tévéfilm / rendező Nemere László, operatőr Bíró Miklós, dramaturg Jánosi Antal / Arany Práganagydíj

Leoncavallo: BAJAZZÓK / Zenés TV Színház / rendező Fehér György, operatőr Záodri Ferenc, dramaturg Bánki László / A kritikusok díja
Párizs
ITT ÉS OTT / ITV műsor / rendező Rózsa János, szerkesztő Kopper Judit, operatőr Ragályi Elemér / A zsűri különdíja
Moszkva
ÉGIGÉRŐ FŰ / gyerekfilm / rendező Palásthy György, író Janikovszky Éva, dramaturg Békés József és Újhelyi János, zene Lokomotív G. T, operatőr Forgács Ottó / A zsűri különdíja
Monte Carlo
HÁBORÚ A SZAHARÁBAN / szerkesztő riporterrendező: Chrudinák Alajos, operatőr Halász Mihály /Arany Nimfadíj
Oberhausen
HAJNAL / ANDANTE / rendezőoperatőr Szirtes András / Különdíj

Veszprém
A FÜRDŐIGAZGATÓ / tévéjáték/ rendező Várkonyi Gábor, író Bertha Bulcsú, operatőr Ráday Mihály, dramaturg Benedek Katalin / Veszprém város fődíja
Fődíjak:
KIÁLTS, VÁROS! / tévéjáték / író Szabó Magda, rendező Hajdufy Miklós, operatőr Czabarka György, dramaturg Schulze Éva
SÉRTÉS / tévéfilm / Rendezte Bacsó Péter, író V. Suskín, forgatókönyv Bacsó Péter, operatőr Andor Tamás, dramaturg Szántó Erika.

AZ EGYMILLIÓ FONTOS HANGJEGY / Gúnya együttes könnyűzenei sorozat / rendező Molnár György, operatőr Bánhegyi István, szerkesztő Szilágyi András, író Sülyi Péter Lehr Ferenc, Rácz Mihály/ Szórakoztató fődíj

Különdíjak:
Esztergályos Károlynak, a CSERESZNYÉSKERT című dráma tévéváltozatáért Nemere Lászlónak, a PROLIFILM rendezéséért
Bednai Nándornak, a DISZKÓ, DISZKÓ című paródiafilm rendezéséért Szabó Sándornak és Kovács Nórának, a KIÁLTS VÁROS ban nyújtott alakításáért Gálvölgyi Jánosnak, több szórakoztató műsorban nyújtott alakításáért Suka Sándornak, a SÉRTÉS című filmben nyújtott alakításáért

HASZNÁLT KOPORSÓ/tévéjáték/rendező Mihályfy Sándor, író Galgóczi Erzsébet, operatőr Kecskés László, dramaturg Benedek Katalin / Közönségdíj DISZKÓ, DISZKÓ / paródia / rendező Bednai Nándor, szerkesztő Szegő Mihály, operatőr Zádori Ferenc /Közönségdíj

Miskolci Fesztivál /XX./
HÁZIGAZDA: GORJANC IGNÁC / szerkesztő Fröhlich Márta, Vitray Tamás, operatőr Hollós Olivér / SZOTdíj

BISZMILLAH / szerkesztő Chrudinák Alajos, operatőr Halász Mihály, Gombos László, Kiss Teréz, Albertini János / Borsod megye díja

NEM FELEJTEK ÉS NEM EMLÉKEZEM / szerkesztő László Ágnes, Déri János, operatőr Nagy Géza, rendező Mata János / Miskolc város tanácsának nagydíja, a közönség díja

HÁBORÚ A SZAHARÁBAN / szerkesztő Chrudinák Alajos, operatőr Halász Mihály, vágó Trebitsch Júlia / az MTV díja HALÁSZ MIHÁLY / operatőri díj RÓBERT LÁSZLÓ / A nagyhét, Whiskydollárbiblia / rendező Radevszki Teodor, operatőr Dubovitz Péter / a MAFILM díja ABC / szerkesztő Darvas András, riporter Szegvári Katalin, operatőr Darvas Máté, vágó Vasadi Éva, rendező Vitézy László / dokumentum kategória díja MINDENKI CIRKUSZA / szerkesztőriporter Vitray Tamás, Árvái Jolán, Kóthy Judit, operatőr Sólyom László, Zádori Ferenc, rendező Soós Mária / riportfilm kategória díj

SALT / műsorvezetőszerkesztő Baló György, operatőr Janovics Sándor / tudósítás kategória díja

MOZGÓ RAJZOK / szerkesztő Pálmai Katalin, forgatókönyv Forgács Péter, operatőr Tiefbrunner László, rendező Pászthory János / ismeretterjesztő kategória díja

JAZZ / PARLANDO / szerkesztő Árvái Jolán, operatőr Márk Iván, Sasvári Lajos, rendező Vészi János / portréfilm kategória díj

TANÍTÓNŐ PORTRÉ / szerkesztő Pálfy István, operatőr Török Vidor / híradó kategória díja megosztva

ZSANA 22. NAPON / Bokodi Béla, Végh László, Szarka Béla / híradó kategória díja megosztva

RENDET! MINDEN ÁRON? / szerkesztő Dr. Tóth Judit Szegvári Katalin, operatőr Ráday Mihály / a zsűri különdíja

Ez az év, a Szabadság tér i programközpont és a Széchenyi hegyi (Hargita) stúdiótechnológia módosításának és egyben felújításának az éve. A Központi Kapcsolóterem komplexuma az 1963 as átadás óta sok, részleges felújítást kapott már: a még csöves szétosztó erősítők, be és kimeneti stabilizáló erősítők, szinkrongenerátorok cseréje, a keverőasztalok színes technika
követelményei szerinti fekete szint alatti kapcsoló erősítők beépítésére került stb. Az I. program közvetlen lebonyolítására való berendezés a kapcsolóteremtől térben is elkülönített helyen lett kialakítva. Ez az I. program lebonyolító komplexuma, segítségével, a bemondó, a szünet,
és az óra kép is színes lett, itt is. A II. programon is további fejlesztésekre került sor. A TTV1520 filmbontó teljesen új konstrukció. A Hargita stúdió főnixmadárként ismét feltámad. Ezúttal reklámműsorokat szolgálnak EMI fekete/fehér kamerái és a kísérleti korszakból való idetelepített színes filmbontó meg a 2 db IVC videómagnó. A színes kocsik száma eggyel gyarapodott ez volt, az új THOMSON berendezés (Színes
6). Ekkor rendelték meg a könnyűelektronikai felvevőparkot. Megjelentek az MTV Volga kombi gépkocsikba
épített 1 kamerás ENG kocsik.

Január
A Rádió és Televízió Újságban ez évtől kezdve már nem azt a műsort jelölik, amely színes, hanem az ekkor már kisebbségben lévő fekete fehér műsorok kapnak jelölést.

Újabb két tévéátjátszó adó áll üzembe: az esztergomi és a tabi.

Nagy Richárd Párizsban tárgyal a Francia Televízió vezetőivel.

A Magyar Televízióhoz 1979. december 23. és január 25. között összesen 2476 beadvány érkezett a levelezési osztályra, a műsorszerkesztés osztályokra pedig még plusz 524 nézői levél érkezett.
1980. januárban a Televízióhoz érkezett levelek és telefonhívások összesítőjében egyebek mellett ilyen üzenetek is olvashatóak: "K.S. debreceni néző a Fonográf és más együttesek láttán így vádaskodik az MTV elnökségének címzett levelében:<< .. jól tudom, hogy a TVnek, illetve a tévéműsorok szerkesztőinek egész éven át szívügyük a magyar fiatalságot züllesztő, s erkölcsileg romlasztó hasonló jellegű és minőségű együttesek műsorainak állandó és napirenden való közvetítése>>". Magyar Országos Levéltár XXVIA9. 45. doboz MTV iratok.

Január 1. 18.15 Zenés TV Színház bemutató Petőfi Sándor: Bolond Istók. Zenéjét szerezte: Viktor Máté. Szereplők: Tahi József (Viktor Máté), Csákányi László, Gobbi Hilda, Peremartoni Krisztina (Serfőző Anikó), Hollai Kálmán, Pécsi Ildikó, Basilides Zoltán, Benkóczy Zoltán, a Kormorán együttes és sokan mások. Dramaturg: Szetvanovity Dusán, a rendező munkatársa: Márton István és Salgó Zoltán, operatőr: Bónis Gyula, rendezte: Szitányi András.

20.05 Éljen az egyenlőség! Eötvös József színművének tv változatát mutatták be. Dramaturg: Katona Márta, vezető operatőr: Ráday Mihály, rendezte: Vámos László. Szereplők: Nagy Attila, Velez Olivia, Szabó Gyula, Szemes Mari, Kalocsay Miklós, Bánfalvi Ágnes, Körmendi János, Maszlai István, Benedek Miklós, Benkóczy Zoltán, Kokas László, Székhelyi József, Magasházy István, Pagonyi János, Némedi Márta.

2. műsor 20.05 Stanislaw Grochowiak: Őrült Gréta, dráma közvetítése a József Attila Színházból, felvételről.

Január 2. 21.40 Filmszem. Műsorvezető: Róbert László, szerkesztő: Szabó György és Füleki József, rendezte: Nagy Katalin. "Két meglehetősen késő esti műsor marasztalhatott a képernyő előtt a szokottnál több nézőt. Róbert László, egy időre vállalta a Filmszem házigazdájának tisztét, és nyomban megváltoztatta a tévé mozi magazinjának jellegét. Nem szándékosan, hanem egyéniségéből eredően. Kibújt belőle a vérbeli riporter jóravaló; kíváncsisága, oknyomozószenvedélye, és a tárgyilagos Filmszemből színes <> lett. Minden intimpistáskodás nélkül, remek interjút készített Esztergályos Ceciliával, érdekes beszélgetést folytatott Bánsági Ildikóval és másokkal. (...)" (részlet) írta Vajk Vera, Népszava január 8.

Január 3. 19.30 A TV Híradó munkatársai Vajek Judit szerkesztő - riporterés Burza Árpád operatőr nemrégen érkezett vissza Togóból, három részes riportsorozatukat a TV Híradó 3 4 5 .én sugározta.

20.00 Lev Tolsztoj: Legenda a lóról, a Szolnoki Szigligeti Színház előadásának közvetítése, felvételről. Komoly vita bontakozott ki a televízió vezetésében a színházi közvetítések korszerűségéről, ezt láthatjuk a Január 10 i a Vezetői és Elnökségi ülése jegyzőkönyvében. Czigány György értékelte az előző hónap műsorait, az értékelésében kitért a színházi közvetítések problémakörére, idézet tőle: "Színházi közvetítés is sok volt, Szentendréről a Tévedések vígjátéka, 30 százalékos nézettséggel, 77es tetszéssel. A Téli rege a Nemzeti Színház előadásából, aztán a régi magyar iskoladrámák hagyományait elevenítendő meg egy nagyon régi egri várszínházbeli előadás a Simai Kristóf féle Szerelemféltők,, az Ibsen Kísérttetek, a miskolci előadásban, tehát elég széles az országos panoráma is. Wöeres Sándor, A holdbéli csónakos a Pécsi Nemzeti Színházból. A tévé műfaját, technikáját lényegükig megvalósító saját drámai műveink, filmjeink mellett igen kényszerűnek, korszerűtlennek látszanak, magától érthető módon a színházi közvetítések, ahol több kevesebb nehézséggel le tudjuk fényképezni a színpadot. Valóban csak a remekmű egy egy remek alakítás vagy a kamerajelleg enyhítheti ezt a csalódottságot, a probléma azonban mindenképp fennáll. "

A vitában Sándor György műsorigazgató így reagált a felvetett kérdésre:
" .. A színházi közvetítést illetően nem hiszem, hogy bizonyítani lehetne, hogy az kevésbé alkalmas, mint a zene, de különösen, mint az opera, hanem arról van szó, hogy a figyelem, amit rá tudunk fordítani szellemi felkészülésben, technikába kevesebb annál, mint amilyen igény még mindig van. Az igény most már kétágú, szemben a húsz vagy tizenöt év előtti helyzettel, amikor a színházi közvetítés az első műsor fő támaszpontja volt. Ez ma már elképzelhetetlen. Ma már az első műsorban a ritmus, a változatosság és a minőség tekintetében a színház egyre nehezebben állja a versenyt. Ugyan akkor tudni kell, hogy az ország lakosságának több mint kétharmada továbbra is csak így jut színházhoz, és különösen a vidéki érdeklődő közönség, és abban nem csak értelmiségieket gondolok, számára ez továbbra is nélkülözhetetlen. Két út van, ahol javítani tudnánk, az egyik az aktualitás, hogy legalább hatnyolc esetben, egy évben tudjunk premierhez közel és olyan dolgokat közvetíteni, aminek tényleg aktuális értéke van, másrészt, ha a Tamásék meg tudnák vizsgálni, hogy tudnának valamivel több erőt fordítani a felvételek elkészítésére, ez bizony nagyon jót tenne. Máski, ez a dikció és látvány. ...." Magyar Országos Levéltár XXVI A 9 (82 dob.) MTV Iratok.

A jegyzőkönyv szerint: "Békés elvtárs véleménye: <>, mert vagy egy színházi rendezés, vagy egy alakítás vagy az író személye miatt ez fontos, és azt hiszem, hogy talán itt, a jövőt illetően bocsánatosabb lesz a tény, ha egy régi színházi előadás, amit rögzít a televízió, egy későbbi időpontban elővesz. Ennek bizonyos fajta színháztörténeti vonzása, érdekessége, így játszották akkor, visszatekintünk. ...>>" Magyar Országos Levéltár XXVI A 9 (82 dob.) MTV Iratok.

Január 4. 21.10 Maróti Lajos: A vénasszonyok nyara, tv-játék bemutatója. Dramaturg: Katona Márta, vezető operatőr: Ráday Mihály, rendező: Léner Péter. Szereplők: Bulla Elma, Temessy Hédi, Gyöngyössy Katalin, Sztankay István, Csákányi László.
" (...) Léner Péter első televíziós rendezése egyik másik orosz klasszikus dráma hangulatát idézte. A darab groteszk, tragikomikus epizódjai, amelyekről a tévéjáték előzetesében olvashattunk, nemigen jöttek át a képernyőn. Kitűnő volt a három főszereplő, Bulla Elma, Temessy Hédi és Gyöngyössy Katalin. Sztankay Istvánnak és Csákányi Lászlónak halványan körvonalazott, meglehetősen sejtelmes
férfi figurákatkellett megformálniuk. Elismerést érdemel Ráday Mihály. (...) " részlet, írta Vajk Vera, Népszava január 8.

A Rádió és Televízió Újság 1980/1. számában Márványi György kérdezte Nagy Richárd tv elnököt, a műsortervekről és a nézői kritikákról (részletek):
" A televízió vezetőinek tudomása szerint hogyan ítéli meg a néző a műsorokat, s miben van jelentős különbség a nézők véleménye és saját értékelésük között?

Ha meglepően hangzik is, de tény, hogy a néző és a televíziósok értékelése között tulajdonképpen kevés a különbség. Ami a nézőnek tetszik nekünk is tetszik. Ami a nézőknek nem tetszik, azt rendszerint mi sem tartjuk jónak. A tévé közönsége egy egy estén eléri az 5 6 milliót. És ahány ember annyiféle igény. Ezeknek számtani hasonlattal élve van egy legkisebb közös többszöröse. Mi ezt a közös érdeklődést igyekszünk megtalálni, s erre figyelve alakítjuk a műsort. Persze, ha csak erre figyelnénk, ha csak a közös érdeklődés és a közös műveltségi színvonal minimumára állnánk be a műsorokkal, az sem lenne jó. Ennél többet, színvonalasabbat várhat el a társadalom a tévétől. Az ellentmondó igények között nehéz lavírozni. De azt, hogy a néző minden néző kritikus, természetesnek tartjuk. Ha az emberek napi időmérlegét vizsgáljuk, kiderül, hogy a napi munkaidő és a nélkülözhetetlen pihenés után a tévénézés a harmadik legnagyobb <> az emberek napi időgazdálkodásában. Általában napi két és fél órát töltenek a nézők a készülék előtt, hát hogyne lennének kritikusok, szabad idejük, szórakozásuk legfontosabb tényezője iránt!

Az embereket nagyon érdekli, hogy a véleményükre figyele a Televízió vezetése, és számításba veszike észrevételeiket a műsorra vonatkozó döntésekben?

A néző igényeit, véleményét több csatorna is közvetíti számunkra. Mindenek előtt a Tömegkommunikációs Kutatóközpont hetenként ezer fővel figyelteti, minősítteti műsorainkat. Az ő révükön pontosan ismerjük az adások nézőinek mennyiségét, és azt is, hogy egyegy műsor mennyire tetszett. Évente 40 ezer levelet kapunk (és dolgozunk fel), soksok közönségtalálkozón veszünk részt, és hasznosítjuk a művek bemutatását követő sajtókritikákat is. Jól ismerjük tehát a közönségünket. Meg aztán a tévében dolgozók is nézők, és igényeik azonosak a nézők igényeivel. (Például én is szeretnék több Chaplinfilmet látni. De ezeknek percenkénti ára (mert ezt percekben mérik) évtizedekig olyan magas volt, hogy képtelenek voltunk megfizetni, és még ma is olyan magas hogycsak korlátozottan tudunk vásárolni belőlük.) (...)

Hadd idézzek egy néző leveléből: <> Mivel biztathatjuk azokat, akik leginkább a pihentető szórakozható műsorokat várják?

Igazuk van a nézőknek mi is úgy látjuk, hogy kevés a vidám műsor, kevés a jóízű nevetés a képernyőn. Több kellene belőle. Kevés az általunk készített kabaré, az esztrád, a cirkuszműsor. Sajnos, kevés a magyar szerző is, aki ezt jó színvonalon és a televízió sajátos műfaji igényeit figyelembe véve kínálná számunkra. A humor egyébként a hazai színpadokon és a magyar filmekben is hiánycikk. Hogy mi a megoldás'? Megpróbálunk régi, sikeres műsorokat újból leadni. Szélesítjük a szerzők körét. Újabb játékos műsorokat, vidám vetélkedőket tervezünk, alkalmat akarunk adni drámai színészeinknek, hogy mint nevettetők szórakoztassák a közönséget. Kőbányán, egy ideiglenes stúdióban idén nyáron megszervezzük, a Tele Mikroszkóp vidám kabaréját (az ideiglenes cím a Tv és a Mikroszkóp Színpad együttműködésére utal) , amit rögzítünk, és jövő ősszel sugárzunk majd. Kooperálunk a rádiókabaréval is. Nemzetközi átvételekkel, külföldi showműsorokkal igyekszünk majd tarkítani, könnyíteni, színesíteni mind a két műsort. Végül be akarunk rendezkedni a szórakoztató, kalandos tévésorozatok folyamatos gyártására. Verne Gyula Sándor Mátyás című regényéből francia partnereinkkel hatrészes sorozat készült, de folytatjuk a Jókairegények megfilmesítését, és mai magyar témákat, köztük krimiket is sorozatnak készít elő a szórakoztató dramaturgia.

És hogyan alakulnak majd a hétvégek műsorai?

Rengeteg kritikáit, javaslatot, észrevételt kapunk a szombat vasárnapi műsorral kapcsolatban.

Érdemes gondolkodni azon, hogy a vasárnap estéknek ne adjunke a mainál vidámabb profilt. Hangsúlyoznom kell azonban, hogy a szórakozás és a nevetés nem azonos fogalmak. Jól szórakozni komoly tárgyú filmen, sőt drámán is lehet! Mi büszkék vagyunk rá, hogy a magyar és a világirodalom klasszikusai folyamatosan képernyőnkre kerülnek, hogy a mai magyar művészet és irodalom minden vezető egyénisége műalkotásaival vagy személyesen is szerepel (illetve szerepelt) műsorainkban. Ebből a gazdag anyagból kell, hogy találjunk olyan műveket, amelyekkel szórakoztatóbbá tudjuk tenni a vasárnapokat. A másik feladat, hogy a legjobb, legszórakoztatóbb műsorokat a két program között jól kell elosztani.

Valóban, hogyan alakul az 1. és a 2. műsor viszonya most hogy a 2. műsor sugárzási övezete jelentősen kibővült?

A 2. műsor vételi lehetőségei már megközelítik az 1. műsor sugárzási övezetét. 1980ban még tovább csökken a különbség, mert ősztől kezdve már a kékesi adó is üzembe lép. Ráadásul a vétel minősége is jelentősen javulni fog. Ügy gondolom, hogy a nézők jogos igénye, hogy főidőben, este mindkét programon megfelelő kínálatot, műsorválasztékot biztosítsunk. Gondosan tanulmányozzuk, hogy azonos időben milyen típusú, milyen karakterű adások futhatnak párhuzamosan. Például: egyszerre két filmet, egy időben, nem lehet vetíteni, de az bizonyos, hogy körültekintő mérlegeléssel jelentős nézőrétegeket lekötő érdekes műsorokat kell sugározni 8 óra után nemcsak az 1., hanem a 2. műsorban is. Nagy szerepet szánunk az ismétléseknek, amelyeknek pontos előrejelzése jelentősen megkönnyítheti a néző választását a két program között.

Számíthatunke a műsoridő növekedésére? Lesze hétfői adásnap a televízióban.

Rendszeres hétfői műsorszórás nem lesz, de Önök kérték című műsorunkat esetenként rendkívüli, hétfői adásnapon fogjuk sugározni. Műsoridőnövelésre anyagi, technikai okokból csak igen mérsékelt lehetőségeink vannak. Ügy tűnik, hogy minimum másfél év kell ahhoz, hogy vállalkozhassunk a vasárnapi 2. műsor elindítására. (...) "

A szórakoztató műsortervekről és a műsorkészítéssel összefüggő, problémákról, beszélt ugyan ekkor, Bernát Rózsa főosztályvezető Benedek Miklósnak az ÉszakMagyarország című lap, január 27.i számában (részletek):
"Aligha túlzás azt feltételezni, hogy a fél ország lakossága várja a tévétől a mindennapi, vagy legalábbis mind gyakoribb, rendszeres szórakoztatást. Sajnos, nem egészen a múlté még ma sem a <>"szemlélet és nem tudatosult eléggé még, hogy a televíziónak egyéb a szórakoztatással egyenértékű funkciói is vannak. Most ezekről nem szólunk, sőt a szórakoztatás körét is leszűkítjük. Ugyanis a nézők igen nagy hányada nem fogadja el, hogy szórakoztató lehet a komolyzenei koncert vagy a magvas dráma is, sőt a dokumentumfilm és a riport is. Ugyanakkor szórakoztatónak érzi az édesbús, érzelgős dolgokat, amin el lehet érzékenyülni, akár meg is lehet könnyezni. Hovatovább akad néző, aki A megfagyott gyermek és az Édes mostohaszerű könnyzacskós giccset is a képernyőre kívánná. A következőkben a leszűkített körben a Magyar Televízió Szórakoztató Főosztályának gondjairól és terveiről szólunk és az egyes műsorfajták, meg a közönség kapcsolatáról meditálunk. "

Bármily furcsának is hangzik első hallásra, a szórakoztató főosztály munkájának irányjelzői között is mint Bernát Rózsa főosztályvezető elmondta első helyen az MSZMP XII. kongresszusa áll.

"A kongresszus előkészítési szakaszában, majd közvetlen környékén számos hangulatos műsorral kívánnak szórakoztatni, majd a továbbiakban április 4e, május elseje, augusztus 20a jelent olyan kiemelkedően fontos feladatot a főosztály számára; amely igen nagy előkészítést és gondosságot kíván, tekintettel e műsorok nagy tömegvonzására és nézettségére. Május elsején például újra megrendezik a Felvonulók kérték című kívánságműsort, de ebbe most a fővárosi és más hazai, felvonulókon kívül a külföldieket is be szeretnék kapcsolni, többek között egy magyar kapcsolatokkal rendelkező moszkvai gyár kollektíváját is. (...) A már ismert, napjainkban is jelentkező szórakoztató műsorok mellett terveznek újabb visszatérő, állandóan azonos időben jelentkező műsorokat. Ilyen lesz például a <> című, a nézők beküldött ötleteire épülő, kéthavonkénti összeállítás Kállai István szerkesztésében és Bednai Nándor rendezésében. Az első alkalommal március 8án jelentkezik ez a műsor. Minden első , hónapban az utolsó szombatra terveznek kabaréműsort, s továbbra is rendszeresen jelentkezik Komlós János népszerű magazinja, A hónap, s az első adás igen nagy reményekre jogosít Vitray Tamás új sorozatával, a Siker cíművel kapcsolatban. Érdemes itt megállni egy pillanatra és a szórakoztatásról meditálni. A Siker valójában riportfüzér, egyszerű emberek, vagy kollektívák mindennapi sikereiről, kisebbnagyobb, de mindenképpen sikerélményt adó eredményeiről számol be jól szerkesztetten, izgalmasan, szórakoztatóan. Nem kacagtató játék, hanem a nagyon is reális valóság tükröztetése és az első adásból ítélve hü a címéhez: siker. A novemberben kísérletként elkezdett és sok javítanivalóval terhes Terefere sorozatot is szeretnék megújítani azok számára, akiknek nem a kabaré áll közel az ízlésükhöz, de szórakozni, játszani szeretnek. (...) A Szórakoztató dramaturgia nevű munkaközösség készíti most Horváth Ádám rendezésében a Petőfisorozatot, Zsurzs Éva rendezésében pedig Jókai Névtelen vár című regényének folytatásos tévéváltozatát. Előkészítés alatt áll egy sorozat az Árpádházi királyokról, valamint A korona kalandjai az Árpádháztól 1978ig, továbbá Sárközi György , Mint oldott kéve és Fehér Klára A tenger című regényének folytatásos tévéváltozata. (...) Mint nem csak a televíziónál tapasztalható nehéz írókat találni, szórakoztató tévéjátékokhoz, sokan <> is tartják. Örkény István nyitott ebben új utat, de ő sajnálatosan korán örökre eltávozott. Kevés a humorista is. A régi kabarénemzedék kiöregedett, részben kihalt, most jelentkezget szinte két generáció kiesésével az újabb. Ha már az írókról esett szó, érdemes megemlíteni, hogy a Robog az úthenger kudarcát kiheverték és Szakonyi Károly vállalkozott újabb tömegszórakoztató sorozat írására Dániel és a többiek címmel. Már hat rész készen van belőle. A Színészmúzeumban Tímár József, Dómján Edit és Perczel Zita anyagát készítik elő.

A Pannónia Filmstúdióval együttműködve készül egy érdekes sorozat. Sulibuli a címe, de ennek ellenére nem gyermekeknek szánják. A pixillációs rendszerrel (így készült a tavalyi miskolci filmfesztiválon díjazott és a képernyőn is nagy sikerű Irkafirka is) készülő sorozat egy újabb formai és stílustörekvés bevezetése kíván lenni. Készül a Pannóniában az új Mézga és az új Bubó sorozat valamint a Liftrapszódia című több tételes mű. Megkezdték egyébként a Cirkuszlexikon elkészítését is, a tervezett tizenkét részből kilenc elkészült. Szélesedik a koprodukciós tevékenység; a szovjet, a finn, a csehszlovák, a lengyel televízióval lesz több közös műsor és 1980at Moszkvában a Magyar Televízió; készítette szilveszteri műsorral fogják búcsúztatni. (...) "

Január 5. 18.15 József Attilaidézetet ("Játszani is engedd. . .") választ mottójául az a sorozat, amely a gyermekek játékáról, a játék munkára, életre nevelő, a gyermek szellemi és testi fejlődését, kézügyességét, megfigyelőképességét, találékonyságát segítő, fantáziáját fejlesztő hatásáról szólt.
"A Kővári Péter által szerkesztett televíziós sorozatok mindig a közérdeklődés előterébe kerülnek. Lehetett szó akár a fogyókúráról (Megmérettünk), akár születésünk titkairól vagy az emberi test csodáiról, a sorozatok mindennapi beszédtémánkká váltak. Igaz, eddig úgy tűnt, mintha az érdem elsősorban a műsorvezetőké volna. Most, a Játszani is engedd című sorozatban Kővári maga vállalta a riporter szerepét is. Erénye ennek az új sorozatnak, hogy komolyan veszi a játékot. Nem felülről és kívülről, nem leereszkedő tudálékossággal és restelkedésnek álcázott nagyképűséggel beszél a játékról, hanem igazi jelentőségéhez méltóan mindennapi életünk szerves részeként kezeli. Legfőbb érdeme azonban mégiscsak az, hogy hatékonyan és egészséges indulatokat kavarva győz meg mindannyiunkat: a játékkal kapcsolatos gondok orvoslása nem elsősorban anyagiakon és nem is az érdekeltek jó szándékán múlik, hanem kizárólag a társadalmi szemlélet megváltoztatásával és a felelős gazda megtalálásával valósulhat meg. Nem kínál megoldást a sorozat, mégis a megoldás egyedüli, kényszerítő logikáját sugallja, amikor rádöbbent, hogy a gyerekeknek szárat játékot a felnőtteknek kell eladni, hiszen az ő ízlésüktől és ítéletüktől függ, milyen játékokhoz jutnak a gyerekek. De miként kapjon útbaigazítást a tanácstalan vevő a kereskedőtől, amikor az nem tudja, hogy kinek mikor, mit keressen ebben a dzsungelban. Ugyanakkor az olcsó, jó, készségfejlesztő játékok (mint például Kaplónai Mariann színenként másként zörgő kockái) nem találnak gyártóra; a Monori Kefegyár és az Iparművészeti Főiskola játéktervezőinek találkozása esetleges és kivételes; s mivel valamiféle sajátosan értelmezett szociális juttatásként ingyen akarjuk a játszótereken a játékokat kölcsönözni, anyagi lehetőségek és megfelelő érdekeltség hiányában tulajdonképpen nem is tudjuk kölcsönözni őket. Mindennek fényében válik igazán találóvá a sorozat címe, mert nemcsak hagyni, de engedni is keli játszani gyermekeinket, vagyis meg kell teremteni hozzá a szükséges feltételeket. És ez nem játék." írta (bersényi) Magyar Ifjúság 1980.január 18.

20.00 Vers mindenkinek: József Attila: Hazám, elmondta: Avar István. Újjáéledt a tévében az egykori Vasárnapi vers, Vers mindenkinek címmel szombat esténként a főműsor előtt hallatták és láthatták a televíziónézők, a magyar és a világlíra gyöngyszemeit a legkiválóbb versmondók előadásában. (Rendezők: Bozó László és Radó Gyula.)

Január 8. 19.00 AHÉT ben láthatták a nézők Petress István (1940") riportját Csúszópénz címmel, bemutatva a KERAVILL, a Ruházati Áruház, a Bútor Áruházban tapasztalt helyzetet."
"Az egyórás műsorhoz képest szokatlanul hosszú hazai riportot sugárzott 1930as első adásában vasárnap a HÉT. A riportban a legfontosabbakat nem valóságos szereplők, hanem két bábu mondta el. Mert oda, ahol a csúszópénzek milliárdok forognak, általában nem hívnak tanúkat. Ennek ellenére Ilkei Csaba és Petress István riportjából sokoldalú képet, s remélhetőleg a társadalom igazságérzetét és érzékenységét felrázó képet kaptunk a sokféle módon és sokféle manipulációval, arcátlansággal, zsarolással kikényszeríttet ellenszolgáltatás természetrajzáról. Divat lett ezekről a zsebből zsebbe vándorló pénzekről beszélni? Nem divat, hanem kötelesség, mert mint az ügyészi nyilatkozatban is elhangzott: a csúszópénzek visszaszorításához a jogi eszköz kevés, a jelenséget általánosan elítélő erkölcsi légkört kell teremteni társadalmunkban, s ennek egyik első lépése, hogy magam sem teszem egyikünk sem teszi azt, amit elítélek. S hogy ma valójában hol tartunk, arra a riport egyik valóságos szereplője adta meg a kamerának háttal a választ, ragaszkodva inkognitójához. Így háttal előremenni aligha lehet. " írta D L. Népszava, január 8.

"Nem valószínű, hogy valaha is forgalomba kerül majd olyan tévékészülék, amelynek oldalzsebébe dugva egy ötvenest, jobb műsorra, egyáltalán jó műsorra kapcsol át, behízelgő hunyorgások közepette. Nos, azt reméltem, hogy a néhány héttel ezelőtt általam is megdicsért Hét munkatársai nem használják ki a hét végi műsorfogyasztási kényszert vasárnap még második műsor sincs , s elemző riportokkal erednek a csúszópénz után. Nem így történt. Alapos dokumentációval, válogatott és változatos nyilatkozókkal végül is sikerült mindent utolérni a felszínen. Csaknem oda jutottak a nagy igyekezetben, hogy lelkiismeret furdalásom támadt. Lehet, hogy én vagyok az oka mindennek, én a fogyasztó, akinek alapvető és elérhető szükségletei támadnak. (Most már bevallom, szégyellem, hogy néhány hónapja a bútorszállító zsebébe dugtam egy kis pénzt, amiért látván óriási egérizmaimat felszaladtak nyoszolyámmal az emeletre. Ezúton kérek elnézést tőlük, bevallom, nem is gondoltam, hogy Pesten már jóval magasabb a tarifa (...) De félre a tréfával, kár az elszalasztott lehetőségért. A televíziónak ugyanis módjában áll minden csúszópénzek valóságos eredetét is felkutatni. A nagyvonalú kalkulációk után hogyan jöhetett létre olykor igen zavaró áruhiány bizonyos közszükségleti cikkekből? ez televíziós téma, ez az igazi talaja a jogtalan anyagi előnyhöz jutásnak. Vagy mondjuk utánajárni, hogy az eladásra kínált áru minőségét hol ellenőrizték utoljára, s miért az üzletekben derül csak ki, hogy selejtesek? S lehetne érdekes dolgokat kideríteni a szolgáltató egységek anyagellátásáról, a munkafegyelemről stb. Természetesen nem prédikációt vártam a Hétben amúgy is szapora gondjainkról. De azt gondolom, hogy a felszíni cseverészések szintjén nem remélhetünk sikert az aggasztó konoksággal erősödő korrupció ellen. (...)" (részlet) írta. Dankó HajdúBihari Naplóban, január 9.

Január 10. 19.30 A TV Híradó adásában Ránki Júlia szerkesztő riporter és Hadházy László operatőr riportját láthatták a nézők, amelyet a Vígszínházban készítettek a Homburg hercege előadásáról.

2. műsor 18,3022,45 a Vietnami Televízió estje.

Január 10. 19.30 A HÉT adásában láthatták a nézők Benda László tévésorozatának első darabja, amit Kambodzsában forgatott.

A január 10. i a Vezetői és Elnökségi ülésen Czigány György értékelte az előző hónap műsorait, itt került szóba a Szegedi Körzeti Stúdió még decemberben sugárzott "Nekünk holnap dolgozni kell menni" dokumentumfilmje. Melynek sugárzása után az Élet és Irodalomban is tovább gyűrűzött a tiltakozás a film miatt, Váci Mihályné hosszú tanulmány levelével. (A filmmel kapcsolatos dokumentumok teljes terjedelemben, a Fejezetek a Magyar Televízió történetéből XXIII. rész (1979) decemberénél olvashatók részletesen). Ezen a napon Nagy Richárd elnök végleg lezárta az erről szóló közel egy hónapja húzódó vitát:
Nagy Richárd elnök vitazárjából: (...)" lényegében nagyobb összhang jött össze a közönség és köztünk, és talán a kritika és köztünk is lényegesen nagyobb összhang jött létre. Nem mintha ez önmagában további munkánkat nem kellene, hogy befolyásolja, de sem pro sem kontra nem szoktuk ennyire figyelembe venni. Néhány műsorra vonatkozólag. ... A Váci műsor .. Itt a probléma a következő, amit vagy nem értetek még mindig vagy nem tudom mi van. Sanyinak a tiszteletreméltó levele is jó, de nem itt van a probléma. Szándékotok az lehet akármilyen aranyos, meg kedves, sajnos kócos volt ez a műsor. A televízió álláspontját, hogy honnan, hogy te majd elmondod valakinek, az kevés, ha a máskor nem mondja. Regős mondta, hogy ők egész másra gondoltak, mondom én is sok mindenre gondolok, de ha nem jön ki belőle, akkor mit csináljunk vele. Nem volt markánsan kimondva, rejtetten benne volt, szépen, a két gyerek mondhatta, azt se tudjuk pontosan, hogy mi. Túl nagyot akartatok, nyögtetek ott erőteljesen, egy szemétdombbal elindultunk, ami egy blikkfangos, csak mi lesz belőle. A szemétdomb vége, az , hogy szemétdombon vagyunk és teljes jó szándékkal ezt a szemétdombot akarjátok felmutatni., hogy milyen hülyéket állítanak olvasótábor élére, akkor nincs probléma, a ti szavatokban igazság van, csak a filmetekben nincs eléggé markánsan kimondva. Ennek teljesen mellékmondata a Váci mondat. Értékorientáció, drága elvtársaim engem a Czakó Gábor annyira nem érdekel, nem mondom meg, hogy még mi, a Czakó Gábor nekünk ne mondjon értékorientációt, és a Czakó Gáborokat meg ilyeneket lehetőleg el kell közülünk vinni, hogy mi ne foglalkozzunk a Czakóval, foglalkozzon magával az irodalommal, ha tud írni, meg jelentessék meg, ha akarják, a televíziónak nem kell. Sajnos nem volt markáns a leleplezés a hülyeségéről, úgy a végén vártuk, hogy valaki bejön, lehet, hogy didaktikus lett volna, ezt vártam volna, és a szerkesztő azt mondja ez erős volt, és akkor azt mondjuk, hogy helyette jön egy másik szöveg, ugye egy népszerűbb. Nagyon jó a szándékotok, igazatok van, trágya, ha ilyen olvasótáboraink vannak. Elkezd beszélni, talán másról kellene. Lelkesedésük világos, ilyen neo hipermodern dolgokat próbálgattak szegények, nem volt ott baj, csak nem jött ki belőle, mi az atyauristent akartok fiúk, egy valaki mondjon már valamit, nem bánom, hogy az a kárpitos gyerek, vagy könyvkötő mondott volna valamit. Aztán belekerült ez a mondat, kit érdekel a Czakó véleménye. " ..." Magyar Országos Levéltár XXVI A 9 (82 dob.) MTV Iratok.

Január 11. 20.20 Újabb Vitray sikerműsor a címe is Siker: az élet legkülönbözőbb területeiről való sikeres embereket, ötleteket, eljárásokat mutatott be úgy, hogy azok értékéről megszavaztatta a nézőket. Riporter: Árvai Jolán és Tóth Erika, operatőr: Szalai András.
" A képernyőn és a műsorújságban felkiáltójelként szerepelt a műsor címeként a Siker. Ez az írásjel már az első adás után megilleti a műsort, mert elismerést és örömet fejez ki. Mennyire kellett már egy ilyen műsor! Sokan komor, vagy éppen rossz, de legalábbis vegyes hangulatban kezdték ezt az évet, amelyben újra glosszák, vezércikkek, riportok adják tudtunkra a mindennapi életünkben tapasztalható hibákat, hanyagságokat. Ebben a közegben hajlamosak vagyunk megfeledkezni az élet derűs, szép, gyakran felemelő mozzanatairól: a jól végzett munka öröméről. A tegnap esti Siker öt riportja ezt az örömöt kívánta bemutatni. Hol tárgyilagosan, hol izgalmasan, olykor kétséget is ébresztve, máskor valóságos katarzist teremtve. Ránkfért, hogy az értelem, szorgalom, lelkiismeretesség teremtette dolgoknak szívből örüljünk. Egy művese osztály felállításának és egy világszabadalomként megjelenő új gyógyszernek, a gyermekek nyelvén elbűvölő tehetséggel beszélő művésznek, a tengervíz sótalanító szabadalomnak, s meglehet csak néhány tétel végre szép és jó magyar gyártmányú cipőknek. Vitray Tamás izgalmas faladatot vállalt, mint most futó többi műsorában is, de a díjazástól és versenyszerűségtől talán el lehetne tekinteni. Hiszen mint Vitray maga is mondta, egymással össze nem hasonlítható dolgok összehasonlítására készteti a zsűrit." írta (barabás), Esti Hírlap 1980. január 12.

"Még nem tudni, hogy idézőjel, vagy felkiáltójel kerüle az új tévémagazin, a Siker címébe. A sorozatnyitó adás lényegében <> tájékoztató a műsor szándékáról, a továbbiak a tévénézők javaslataitól is függnek. Úgy látszik, ez a sorozat az országos és nemzetközi sikerek fóruma lesz, míg Vitray korábbi történeteinek középpontjában legtöbbször egyéni sors, egy ember, az ember állt. Így Erzsike, aki gyermekkori balesete következtében mindkét kezét elvesztette, mégis teljes életet élő családanya. Attila, a bámulatos akaraterejű kis úszó. Az idős falusi asszony, aki városi albérletbe költözött, hogy tolószékbe kényszerült fiával bejárhasson az egyetemre. A magányos tanyán élő hazajár, a sors két hajótöröttje, akik együtt mégis boldogok. Valamennyien az emberi tartás, a helytállás felemelő, biztató példái. Lehet (és reméljük), hogy a tudás és a tehetség országravilágra szóló eredményeit, a kollektív sikereket bemutató új sorozat is' sok lelkesítő tettről, a küzdeni és győzni tudás izgalmasan szén eseteiről tudósít majd. A bemutatkozó adásban ilyen volt a művese állomás létrejöttének története. (...)" részlet, írta Vak Vera, Népszava
1980.január 15.

" Az optimizmus szellemes meghatározásával ajánlotta figyelmünkbe új műsorát Vitray Tamás. Kell ahhoz egyéniség és fantázia, hogy manapság, amikor gazdasági nehézségeinkre hivatkozunk minden tanácskozáson, előálljon egy stáb, amely csak a sikert mutatja fel. (...) A lényeg, ha nem is optimista, de reálisabb képünk legyen országunkról, szellemi és fizikai képességeinkről. A termelés, a tudomány, a művészet ki mit tud ján van miért izgulnunk és nem szégyen lelkesednünk sem Vitray Tamás személyisége a biztosíték arra, hogy lesz folytatás, a nézők fognak sikeres embereket, kollektívákat ajánlani műsora számára." részletek, írta Budai Rózsa, Vas Népe, 1980. január 15.

Január 12. 18.55 Egymillió fontos hangjegy műsorában ezen a napon a Kati és a Kerek Perec együttes szerepelt. Szerkesztő: Tánczos Gábor, vezető operatőr: Bodó János, rendező: Bodnár István.
" (...) Nem jelentős számaival egy gőzbeborult mozdony körül jelent meg Kati szép hajjal és szép bundában. Ideje lenne valami mást kitalálni a könnyűzenei, bocsánat, a popműsorok körítésére, mert nyugtalanít az őrült kirakatrendezők terrorja. Így túlságosan érvényesül; a rossz színészi játék. A rögtönzött beállítások tudjuk, kevés az idő. De a zenei, nos, a zenére itt nincs idő. Ha az a cél, hogy elrejtsék a dallamokat, akkor győztek. De mostanában valami titkos jóváhagyás értelmében diszkvalifikálják a muzsikát. Múltkor a Fonográfék műsora legalább ötven százalékig arról szólt, hogy ez a néhány ragyogó színész muzsikált, a többi? Nos, volt ott minden, vitorlázás, vacsorázás, kényszeredett szalonnasütés, sorolhatnánk ... Mikor eszmél fel valaki, hogy ez a zenefajta nem kívánja a képi átköltést. (...) " részlet Szász Péter kritikájából, Film Színház Muzsika, (1980/3.) 1980.január 19.

20.00 Vers mindenkinek sorozatban Ady Endre: Harc a Nagyúrral című versét Reviczky Gábor mondta el.
"Így nem kell. Latinovits Zoltán iskolát csinált. De az az ő iskolája volt. Utánozni nem is ildomos, és feszengő érzéseket kelt. Reviczky Gábor nagyon jó színész, nagyon jó. Nagy jövő áll előtte. De Adyt nem lehet így intonálni. Egy dühös ember víziója a disznófejű nagyúr, nem egy illuminálté (...) " részlet, írta Szász Péter, Film Színház Muzsika (1980/3.), 1980. január 19.

Január 15. 19.30 Bayer Ilona szerkesztő - riporterés Hadházy László számolt be a TV Híradó esti adásában az Magyar Állami Operaházban történt tűzesetről.

21.30 a 2. műsorban D. Fehér Zsuzsa szerkesztő, Bodó János operatőr, D.Farkas Tamás rendező portréfilmjével köszöntötték a 80 éves Barcsay Jenőt.

Január 16. 20.00 Bemutatásra került Zimre Péter: Kaptam csaptam, című tv-film (FF) . Dramaturg: Semsei Jenő, operatőr: Zádori Ferenc, rendezte: Bednai Nándor. Szereplők: Sinkó László, Győry Emil, Bod Teréz, Káldy Nóra, Gosztonyi János, Horváth Sándor, Lontay Margit, Tóth Judit, Csellár Mihály, Soós László, Makay Sándor, Velenczey István, Némethy Ferenc, Ambrus András, Farkas Zsuzsa.

Január 17. 21.15 Az izzólámpák fényében. (FF) Írta: Benedek István Gábor, szerkesztő: Szüle Dénes, operatőr: Miszlay Gyula, rendezte: Fazekas Lajos. "Újszerű vállalkozásba kezdett a televízió, amikor Benedek István Gábor forgatókönyve alapján, mintegy másfél évi munkával elkészítette az egyik legeredményesebb, világszerte ismert nagyvállalatunk, az Egyesült Izzó <>. A gyár története a múlt század második felébe nyúlik vissza. A hajdani újpesti, manufakturális módszerekkel termelő üzemnek jelenleg 16 gyáregysége működik szerte az országban, 35 000 dolgozóval. Az Edisonféle szénszálas izzókból kiindulva ma megközelítőleg 8000 féle izzólámpát és egyéb fényforrást gyártanak itt, az orvosi műszerekben alkalmazott lenyelhető parányi lámpáktól kezdve egészen a negyedmillió gyertyafényes, stadionvilágításra készített óriásokig. (A választékból Moszkvába is jut bőven, hiszen az Izzó az olimpia hivatalos szállítója.) (...)
(...) A film forgatócsoportja ellátogatott a Tungsram legközelebbi külföldi gyárába, a bécsi üzembe, és az egyik legtávolabbiba, az egyesült államokbeli East Brunswickban nemrég létesült első közös amerikai magyar vállalathoz, az <> hoz, ahol ugyancsak az Izzó lámpagyártó sora működik. A film kalauza a gyár ösztöndíjával külkereskedői diplomát szerzett Göntér Ágnes. (Aki ugyancsak <> dinasztiából származik: édesapja is itt dolgozik, a film interjúalanyai között azonban nem szerepelhetett, mert a forgatás időszakában az Egyesült Izzó Indonéziában létesített fényforrásgyár átadásában tevékenykedett.( ...) A film egyik főszereplője az idős Fekete Gézáné. Édesapja a millennium évében üvegfúvóként került az Izzóba, de itt dolgozott két testvére, lánykorától ő maga is, és itt ismerkedett meg férjével. <> Olyan közéleti emberek is megszólalnak a filmben, mint Pióker Ignác, aki mindvégig kitartott gyalugépe mellett. (...)" részletek, írta: Szüle Dénes, Rádió és Televízió Újság, 1980/2.

Január 18. 18.10 A Szegedi Körzeti Stúdió dokumentumfilmjét vetítették "Bájolók, boszorkányok" címmel, a film az alföldi tanyavilágban még mindig ható hiedelmek világát mutatta be. Operatőr: Rozsnyai Aladár, rendezte: Orbán Tibor. "A szegedi tévéstúdió filmje az alföldi tanyákon, falvakban még fellelhető népi hiedelemvilág a Bájolók, boszorkányok nyomába eredt. Még azt mondják, nincs Szegeden boszorkány! Pollner Zoltán szegedi költő gyűjtötte és énekelte meg verseiben azokat a babonákat, boszorkány és táltos történeteket, a rontás elleni és a legénybolondító igéző mondókákat, amelyeket a műsorban megszólaltatott öregek, hivőnhitetlenül, elmondtak. A szegedi stúdió egyre inkább kinövi gyermekcipőit, és mind több országos érdeklődésre számottartó műsorral jelentkezik." írta Vak Vera, Népszava, 1980. január 22.

20.20. Kezdődik az elmúlt 30 év legjobb drámáit felvonultató tévésorozat. Sarkadi Imre: Szeptember, tv-játék bemutatója. Operatőr: Bornyi Gyula, rendezte: Horvai István, szereplők: Szirtes Ádám, Berek Kati, Szirtes Ági, Görbe Nóra, Gáspár Sándor, Hegedűs D. Géza, Madaras József, Csurka László, Reviczky Gábor, Koncz Gábor. "A Magyar Televízió új sorozatában tizenkét színházi estére hívja a nézőt: az elmúlt harminc év legjobb drámáit idézi fel, tévéváltozatban, új rendezésekben. Három évtized már korszak, különösen, ha olyan mélyreható változások időkerete, mint a mai történelmünk. Egy ilyen hosszmetszet drámatermésének bemutatása ezért nemcsak a televízió művészeit teszi próbára, de az írót és irodalmat is: vajon a megidézett, a ma látható drámák őrzike egykori értékeiket, túléltéke a változó idők próbáit? Ezért nem is tudom megkerülni az ide kívánkozó szót: egy kicsit vizsga is ez a reprízsorozat. Annak vizsgája: mi maradt igazán életben, mi hat mai irodalmiszínházi életünkben és a közönségben visszhangot keltő erővel, gondolatokat serkentő izgalommal, formai megoldásával? S e "vizsgát" nemcsak az ünnepi alkalom emeli reflektorfénybe, hanem az összemérhetőség lehetősége, és az a körülmény is, hogy újra közönség elé lép néhány olyan dráma, melyről időközben elfelejtkeztünk. (Így pl. Nagy Lajos Új vendég érkezett c. műve, vagy Sarkadi Szeptembere.) S egyáltalán mit tudnak mondani akár a tegnapitegnapelőtti sikerek az új élményekre kíváncsi közönségnek? Látszatra könnyű a legjobbak próbája, hiszen az évenként színre kerülő darabokból már csak a nagy számok törvénye is megkönnyíti a jeles művek kiemelkedését. Csakhogy egy ilyen visszatekintő, összegző szemlében ha lehet még kíméletlenebb az idők rostája, mely a művek többségét egyszerűen kiejti, és csak a maradandó minőséget adja tovább az utókornak. Innen tekintve úgy gondoljuk nem lebecsülendő az a "vizsgaeredmény", amely most a közönség elé kerül. Ezek a művek ugyanis nemcsak önmagunk ifjúkori vagy felnőtt arcképét kínálják, nemcsak illúzióink és gyakorlatunk egykori ütközéséről vallanak maradandó művekben, de legtöbbjük a drámai műfaj hazai megújításához is hozzájárult. Karinthy Ferenc Ezer éve talán elsőként nyúlt szociografikus témához a művész kéziével, Németh László a tudós egyéniség rajzán keresztül a kényszerhelyzetből kitörni képes szellemi újítás drámájának teremtett színpadot, Darvas József a múltszemlélet drámai összefoglalásához talált "epikus" drámai formát, Gyurkó László és Páskándi Géza a példabeszéd formát emelte költői magasságba, miközben a történelmi sorsfordulók lényeglátó kifejezési formáját dolgozta ki; Csurka István a feszes és mégis játékos drámaforma keretében egy értelmiségi réteg átmeneti válsághangulatát, Szakonyi Károly a hatvanas évek végének "lazító" közmorálját fordította le maradandó konfliktussá; a Tóték klasszikussá csiszolódott félelmetesmulatságos abszurd jávai Örkény immár iskolát is teremtett.
Nekik sikerült. De vajon csal nekik? Nemcsak arra gondolok hogy a tizenkét mű mellé még legalább ugyanennyit, tudnánk felső rolni a majdnem azonos értékű művek közül. (...)" részlet, írta Almási Miklós, Rádió és Televízió Újság, 1980/2.

"Új sorozat Indult tegnap este a képernyőn: A magyar dráma harminc éve címszó alatt tizenkét színdarabból készítettek tévéjátékot. Mindössze tizenkettőt választottak harminc év magyar drámaterméséből, nem tudni, miért éppen ennyit. S ebbe láthatóan legalább tizenkét író nevét akarták bezsúfolni, ki tudja, miért. Már az elgondolás is vitatható, minthogy a történelmitársadalmi korszakváltás választóvonalai másutt vannak, mint a művészeté, a kettő összekeverése zavart kelthet. Az új sorozat szerkesztője, Almási Miklós, maga kérdezi: "Vajon a megidézett drámák őrzike egykori értékeiket, túléltéke a változó idők próbáit?" önkéntelenül is visszakérdezzük a szerkesztőt: miért a közönségen kísérleteznek ezzel? A sorozat ugyanis ne kerteljünk kudarccal indult. Sarkadi Imre kimagasló tehetségét rengeteg prózai írás bizonyítja, drámái közül többek között az Elveszett paradicsom. A Szeptember című darabja azonban nem. Noha Horvai István ízléses irányításával. Szirtes Ádámmal az élen kiváló színészgárda tett őszinte erőfeszítéseket a sikerért, az eredmény elmaradt. Ez a maga idejében sem éppen erőteljes, elavult darab ma arra alkalmas csupán, hogy aki egyebet nem ismer Sarkadi munkásságából, az egy életre elidegenedjék tőle. Nyilván nem Ilyen negatív célja volt a sorozat bábáinak, akkor hát miképp lehettek ilyen szűk látókörűek? Az ismeretterjesztés nem írói protokolllistával, csak igazi drámákkal lehet hatásos. Nem neveket kell ilyen sorozatba beilleszteni, hanem műveket. S mellesleg szórakoztatni sem szégyen, mindenesetre kevésbé árt, mintha unalom terjeng a képernyőn." írta (b. t.), Esti Hírlap, 1980. január 19.

"Aligha tekinthető véletlenek sorozatának, hogy nemzeti kultúránkat bemutató sorozatok kezdődtek az új évtized első heteiben. Megismerkedhetünk az irodalmi emlékhelyekkel, láthatjuk, hallhatjuk az elmúlt harminc év legjobb drámáit. Elsősorban Hajdúfy Miklós, Száraz György, Szabó György, és Nemeskürty István révén sokat tett eddig is televíziónk történelmünk öneszméltető bemutatásáért. (...) Értékeket teremtő sorozatnak ígérkezik az Almási Miklós szerkesztésében készült A magyar dráma 30 éve sorozat. Az időtálló, ma is, holnap is érvényes alkotások ugyanis beleszürkültek a napi eseményáradatba. A múló idő is összekavarta a valódi értékviszonyokat, hiszen elhalványodtak a régi élmények. A bemutatás közege növelhette, csökkenthétté egyegy mű jelentőségét, súlyát. Mi is megváltoztunk: maga is vizsgázik a rég látott művel újra szembekerülő. Az sem lehet véletlen, hogy századunk utolsó előtti évtizedében leltározzuk, vesszük számba értékeinket. A második világháború, a sorozatban felújított drámák premierje óta új nemzedékek eszmélnek. Százezrek és milliók jutottak el a televízió segítségével a színházba. Minden művészi alkotás a nézőkben, hallgatókban kel életre, értékesül. (...) Meggyőződéssel mondom, hogy az oly sokszor lebecsült magyar dráma a nemzeti önismeret jobb iskolája volt, mint ezt általában hiszik. Íme Sarkadi kitűnő <> is több nemzeti érdekeket gyakorlatilag is támogató színházi produkciónál, vagyis a közös melletti agitációnál. Magán viseli az író eszmélésének, növekvő felelősségtudatának a jegyeit. 1952ben jobb meggyőződése ellenére alávetette magát a napi politika művészetellenes követelményeinek, ezért lett az Út a tanyákról olyan, amilyen. Három év multán már tudta, hogy saját tehetségéért is felel. A Szeptember annak köszönhette sikerét, hogy jól megrajzolt jellemekben ütköznek a kor valóságos problémái. Nincsenek, nem lehetnek illúziói. Az átalakulás, a jobb élet feltételeinek a megteremtése irtózatos fájdalmakkal jár. Tulajdonképpen senki sem akar rosszat, öntörvényei szerint gondolkodik, cselekszik mindenki, természetesek a reagálások. Érthető az a bizalmatlanság, amivel Sipos gazda (Szirtes Ádám remeklése) fogadja az akkoriban öt oly sok rosszal fenyegető külvilág számára ismeretlen képviselőjét, a Reviczky Gábor által kitűnően megformált Veres tanítót. (...) Horvai István rendező az íróval egyetértően az emberre figyelt, figyeltetett, nem a parasztra. A történelem régen eldöntötte a Sipos család vitáját, ezért néztük mégis szívszorongva ennek a látszólag mindenét elvesztő, hirtelen elmagányosodó embernek végül is optimista drámáját. " , részletek írta, Heltai Nándor Petőfi Népe, 1980. január 22.



Elhunyt Ligetfalvi Sándor, a Magyar Televízió a filmraktárának vezetője.

Berecz Annamária az MTV NKO vezetője dr. Móna Gyulának az MSZMP KB agitációs és Propaganda Osztálya mb. vezetőjének írt levelet január 21.én, tájékoztatta őt, hogy a Bolgár Tv elnöke Ivan Szlavkov , kérte az MTV elnökének támogatást, hogy támogassa a szocialista televíziók februári találkozóján Moszkvában azt a javaslatát, hogy a szocialista országok televíziói hozzanak létre egy külpolitikai eseményekkel foglalkozó közös szervezetet, ebben közösen döntenének arról, hogy egy egy eseményről mely tagország stábja forgatna mindegyik televízió számára közös anyagot. Arra hivatkozott, hogy létezik a nyugateurópai országok között is ilyen szervezet ez az Intermak (International Market).
A levélre Pálos Tamás február 7.én válaszolt, ebben elvi támogatást adnak, de felhívják a figyelmet arra, hogy "(...) konkrét szervezeti formáját csak alapos vizsgálat után lehet kialakítani," Magyar Országos Levéltár 288f/22/1980/30.öe. MSZMP KB Agitációs és Propaganda Osztály iratai.

Két újabb televíziós átjátszó adó kezdte meg a működését, az egyik Esztergomban, a másik Tabon.

Január 24. 20.50 A TV Zenei Klubjának vetélkedő műsor sorozata adását láthatták a nézők Budapestről, Pécsről és Szegedről, a vetélkedő első témája Liszt Ferenc élete és munkássága volt. Szerkesztő: Fellner Andrea, műsorvezető: Antal Imre, riporter: Falus Gábor, Némethy Attila, Schanda Beáta, vezető operatőr: Szalai András, Szalai Z. László, Zentay László, rendező: Bodnár István, Koltay Beáta, vezető rendező: Bánki Iván.

A világ televízió művészetének hírességei c. sorozatában a belga televízió Liégei stúdiója műsort készített Rajnai Andrásról, az újszerű televíziós kifejezésformákkal kísérletező magyar tévérendezőről. A hazai tévében ekkor kezdődik Rajnai Televíziós mesék felnőtteknek c. sorozata. A nyitó darab:

Január 25. 20.00 Bemutató: Televíziós mesék felnőtteknek Jonathan Swift: Guliver az óriások országában. Dramaturg: Jánosi Antal, vezető operatőr: Bónis Gyula, rendezte: Rajnai András. Szereplők: Kozák András, Drahota Andrea, Szirtes Ági, Bencze Ferenc, Fónay Márta, Bozóky István, Palóczy Frigyes, Perédy László, Ladik Katalin, Szilágyi Zsuzsa, Sárosi Gábor. A kritikai fogadtatás vegyes:

"Mint a műsorújság jelzi: új sorozatot indít a tévé Televíziós mesék felnőtteknek címmel. Szó, se róla, derék dolog holmi szórakoztató képzelményekkel traktálni a nagyvilág meg a kis család ügyesbajos dolgaitól meglehetősén kikészült nézőket, ráadásul mindezt irodalmi rangú históriák átültetésével téve. Csak egyetlen egy dolog a bibi: nevezetesen az, hogy e mesére, mítosz, mítoszra legenda, képfolyamot az a Rajnai András jegyzi, akinek közismert fejlevágósdijain már annyit kacagott a néző, és akinél több rossz kritikát még rendező aligha kapott. No de mindegy! Ha továbbra is odaillőnek tartatnak ezek az egymásba tűnögetések a képernyőre, hát nézzük, amit néznünk kell... Elsőként pénteken este Jonathan Swift világhíres művének az átszabását volt alkalmunk végigfeszengeni. Először is azért szisszenhettünk fel, mert a föntebb említett felcím egy mesesorozatba sorolja be ezt az írást. Hadd jegyezzük meg itt kellő tisztelettel, hogy a Gulliver egyáltalán nem mese. Irodalomtörténeti közhely hogy azt ne mondjuk, tankönyvi anyag miszerint a jeles brit csupán a mese eszközeit kölcsönözte ahhoz, hogy a korabeli világnak errőlarról jól odamondogasson. S nem lévén mese, nem is igen illik hozzá a díszes külcsín, a tobzódó csillogás sokkalta jobban olyan keretben mutatna; amelyben minél érthetőbben, meggondolkodtatóban tud érvényesülni a komor, súlyos tartalom. A második, a harmadik és a sokadik szisszenésünk éppen emiatt vált esedékessé. Azért, ismert ez a Rajnaiféle méretes pászítgatás talán arra jó, hogy érdeklődést keltsen némely technikai trükkök csinálási módja iránt, ám arra annál kevésbé, hogy a nézőt a történésbe bevonja, eljuttassa a tudatáig a swifti mondandót. (...)" részlet, írta Akácz László, Pest megyei Hírlap, 1980. január 27.

"(...) milyen hűséggel reprodukálhatók a. képernyőn a más közegbe komponált, különböző művészeti ágakat képviselő műalkotások? Sokan keresnek választ e kérdésekre: sokféle megközelítésben igyekeznek nálunk is, külföldön is a művészet szolgálatába állítani a televíziót. Viszonylag kevés szó esik azonban azokról, akik elismerve természetesen a tévé hírközlő szerepét határozottan, nemegyszer megszállottan hiszik, hogy a televízió művészeti megújulását csak az önálló minden mástól természetesen különböző televíziós művészéig megteremtésétől várhatjuk. Olyan televíziós művészettől, amely nem lefényképezett színház, millióvásznas házi mozi, művészetpropagandára hivatott ismeretterjesztő eszköz, hanem új, saját formanyelvű, eredeti esztétikája művészeti ág. A kívülállók számára nemegyszer szélmalomharcnak tűnhet kísérletük: amilyen gyorsan elfogadtuk a televíziót diadalmas tömegközlési eszköznek, annyira fenntartásokkal élünk egy új művészet megszületésének lehetőségével szemben. Szerencsére e fenntartások nem törik meg a <>, az új televíziós művészettél kísérletezők alkotó kedvét. Nemzetközi szervezetük , a CIRCOM a szó legnemesebb értelmében vett <> igyekszik, összehangolni a tévé új útjait, kereső művészeket: önálló alkotókat éppúgy, mint elsősorban Európában az állami tévétársaságok kísérletezési lehetőséget kiharcolt munkatársait. Legutóbb Budapesten tartotta évi konferenciáját a tévékutatóknak ez a szervezete: s múlt szombaton rövid riportfilmben a . magyar közönség is bepillantást nyerhetett a konferencia munkájába... Nem várhattuk persze a fantázia a televízióban című műsortól, hogy minden kérdésünkre választ ad: mind a nyilatkozatok, mind a bejátszott produkciórészletek inkább csak ízelítőt adhattak e reménybeli új művészet kezdeteiről, alapvető, jellemzőiről. Annyit mégis megérthettünk, hogy az elektronikus technika öncélú trükkjein már túljutott a művészek többsége: s felismerték, hogy a legkorszerűbb technika megjelenése sem helyezte érvényen kívül tartalom és forma egységének örök törvényét; éppen ellenkezőleg, az új forma a tartalom gazdagodására, újszerű megfogalmazására ad lehetőséget. Sergio Borelli, az olasz televízió munkatársa, a CIRCOM elnöke azt hangsúlyozta, hogy a tévét jelentő elektronika művészi felhasználása túljutott az ötletekkel váló játszadozás kezdeti szakaszán: s megértek a körülmények a drámai produkciók elektronikus megfogalmazására is. Ian Kiell, a BBC rendezője kiemelte, hogy az új művészet létrehozóinak újra kell tanulniuk a televíziózást: s ez különösen vonatkozik az üres kék térben, ama bizonyos "blue boxban" dolgozó színészekre. Líraibban, s ha tetszik, "megszállottabban" beszélt a svéd Ake Kimbre, aki lélektelennek nevezte a televízió legismertebb formáját, a mechanikus közvetítő rendszert: s az új tévét valóság és képzelet, a technikai adottságok és a szárnyaló emberi fantázia önálló, semmi máshoz nem hasonlító keverékeként kliséi megvalósítani. A különböző művek rövid részletei alapján a néző nem fogalmazhatott meg egyértelmű ítéletet: de az is örvendetes, hogy egyáltalán hírt kaphattunk a látszólag mindannyiunk által ismert televíziózás újszerű művészi problémáiról. Külön öröm számunkra, hogy a korszerű technikai eszközök közismert anyagi terhei ellenére jelentős szerepük van e kísérletekben a szocialista országok alkotóinak is. S nem proincializmus talán, ha kiemeljük Rajnai Andrásnak és stábjának nemzetközileg elismert szerepét az elektronikus drámai műsorok megalkotásában: még ha a dolog természetéből eredően vitát is váltanak ki klasszikusokat "átgyúró" dramaturgiájuk jellegzetességei. Hozsannánál, kritikátlan ünneplésnél fontosabb persze, hogy odafigyeljünk e kísérletek értékeire és esetleges ellentmondásaira, a produkciók formai és tartalmi újszerűségére. Ezt a célt szolgálja az is, hogy a Magyar Televízió január végétől Televíziós mesék felnőtteknek címen sorozatban ismétli meg Rajnai annak idején sokat vitatott tv-játékait: így, egységes folyamatba állítva, remélhetőleg közelebb hozzák a nézőkhöz az elektronikus művészet realitásait és fantáziáját. " részlet írta Hegyi Gyula, Magyar Hírlap, 1980. január 25.

21.45 2. műsor Pulzus címmel új havonta jelentkező könnyűzenei műsorsorozat indult. Műsorvezető szerkesztő: Módos Péter és Sztevanovity Dusan, vezető operatőr: Haraszti Zsolt, rendezte: Kenyeres Gábor. Módos Péter a műsor szerkesztője nyilatkozott a Rádió és Televízió Újság 1980/11. számában a műsor indulásáról:
" Kezdjük az elején. Miért Pulzus a Pulzus? Miért ez a címe? S az alcímben mit keres a vessző?
Rengeteg pop, rock, dzsesszműsor cím van és volt forgalomban itthon. Nem igazán jók, találóak. Még az egyébként szellemes Egymillió fontos hangjegy sem az igazi, ugyanis csak az értette meg <>, aki olvasta Mark Twain novelláját. Két jó címet ismerek, a régvolt Show Hivatalt és a Metronóm ot. (Ez utóbbiról kiderült, hogy előbb volt egy közgazdasági témájú rádióműsor címe, mint a tévé táncdalfesztiváljáé.) A Pulzus nekem tetszik, mert nem kell magyarázgatni a szó jelentését a szó szoros, de átvitt értelmét sem. A pulzus lüktetése alapvető vonása a fent jelzett zenei műfajoknak, de szándékainkat is kifejezi; rajta tartani kezünket a "szakma", de némi képzavarral inkább így: e művészet ütőerén. S hogy miért ez az alcím: Könnyű, zenei panoráma? Mert nem szeretjük valahogy a szót: könnyűzene. Ez pejoratív. A zene nem múlt századok hadserege, hogy legyen benne könnyű és nehézlovasság. Egyébként is: a <> ellentétpárja a <>. Ilyen fogalom pedig nincs, mert suta. Sokan koptatták már közhellyé a nagy igazságot: nincs ilyen vagy olyan zene, csak jó vagy rossz! Tehát a mi műsorunk éppoly zenei panoráma, mint pl. a Zene, zene, zene, csak jobb szó hiányában ötleteket szívesen elfogadunk! egy vesszővel különválasztottuk a nem szerencsés szóösszetételt, megkülönböztetés céljából.

Hiányzott már egy ilyen típusú tévéműsor. Miért csak most jött létre?

Ezt a kérdést első, januári adásunk után sok néző feltette. Tényleg korábban kellett volna már jelentkeznünk! Csak sokan nem hittek abban, hogy az adást ki tudjuk tölteni tartalommal. Persze ez a veszély most is fennáll, de egyben inspiráló is lehet. Szeretnénk a műfaj érdekességeit bemutatni, újdonságait a néző elé vinni, gondjait megosztani az ún. "szakmán kívüliekkel" is, számítva segítségükre. Lehetőséget szeretnénk kínálni a pop, a rock, a sanzon, a dzsessz, a musical stb. egy műsoron belüli békés együttélésére. Sőt! Más célunk is van. Kialakult egy olyan nézet, hogy ez a művészet az ifjúságé. Ez természetesen csak féligazság, mert attól, hogy mindig az' ifjúság újítja meg, még élvezheti, sőt művelheti a közép vagy akár az idősebb korosztály is. Így aztán szeretnénk, ha nemcsak tizenévesek szerepelnének műsorunkban, hanem a húszas, harmincas, negyvenes, sőt az idősebb korosztályok legjobbjai is. Egyetlen törekvésük ez ügyben: jó produkció kerüljön a képernyőre.

Végezetül: a műfaj határai nem országhatárig terjednek. Kerüle külföldi produkció is a műsorba?

Szeretnénk, ha kerülne. Nem ígérjük, hogy minden műsorunkban ott lesznek a szomszédos vagy a távolabbi országok művészei, de sorozatról lévén szó van időnk. Igyekszünk <> értékes, igényes vagy egyszerűen csak divatos külföldi muzsikát is. Erre megvannak a megfelelő vezetékeink, amelyek csapjaiból néha csak csöpög és nem ömlik a zene, előfordul a csőrepedés is, de a nehézségeink nem megoldhatatlanok.
Mi az óhajuk végül is az új sorozattal kapcsolatban?

A költő szavaival élve, kis változtatással: szeretnénk, ha szeretnének! " (s r).

"Üdvözöltük a Pulzust. A tévé zenei programjai között elvétve akad showműsor, énekesek, pop együttesek bemutatkozása. A szombatonként sugárzott Egymillió fontos hangjegy sem tölti be az űrt. Olykor sikerül, máskor mintha a szerkesztők csak a hasukra ütöttek volna. Pedig a könnyűzene része életünknek. Leírtuk, elmondtuk százszor. Nem fölösleges pénzkidobás havonta egy alkalommal kedveskedni a kedvelőinek. És mert a Pulzus kedveskedik nekik könnyű, zenei panorámát sugároz hazánkból és a világból hamar népszerűvé vált. Láthatjuk kedvenceinket és utáltjainkat, legidősebb és legfiatalabb, tehetségtelen és sugárzón tehetséges előadóinkat. Miközben Módos Péter és Sztevanovity Dusán műsorvezetők igyekeznek folyton mosolyogni, oldani a fellépők zavarát. (...) " részlet, írta Magyar Judit, Magyar Ifjúság, 1980. április 25.

Január 26. 19.30 Ránki Júlia szerkesztő - riporterés Hadházy László operatőr ezen a napon számolt be a TV Híradó adásában arról, hogy az Ódry Színpadon a főiskolai színi növendékek köszöntötték Major Tamást 70. születésnapján.

Január 27. 10.30 Újabb Vitray műsor indul,az évente hatszor jelentkező::Vasárnap délelőtt, ami sport, játék, kvíz, tudósítás stb. ötvözete. Szerkesztő műsorvezető: Vitray Tamás, szerkesztő: Roska Katalin, Frölich Márta, Tóth Erika, riporter: Hortobágyi Éva, Kóthy Judit, vezető operatőr: Zádori Ferenc, Bánhegyi István, Szabados Tamás, rendező: Hlatky Zsusa, M. Lukács Ágnes, vezető rendező: Born Ádám.
"Még egy vigaszt nyújtott a vasárnap, annak legalábbis, aki délelőtt is kinyitotta készülékét. Vitray Tamás műsora, a Vasárnap délelőtt alcímében azt ígérte: műsor felnőtteknek és gyerekeknek, családosoknak és magányosoknak. Tehát: mindenkinek, hiszen ennél több kategóriája a nézőknek nincs. Ezt a vállalást rengeteg leleménnyel, kedvességgel, ötlettel, közvetlenséggel,rendkívül szórakoztatóan sikerű megvalósítania. " írta (barabás), Esti Hírlap, 1980.január



28.

20.05 J.Sz. Turgenyev: Egy hónap falun színművéből készült tv játék bemutatója. Fordította Elbert János, dramaturg: Szántó Erika, vezető operatőr: Szabados Tamás, rendezte: Szirtes Tamás. Szereplők: Koltai János, Ruttkai Éva, Lendvai Tamás, Leviczki Klára, Mensáros László, Haumann Péter, Hegedűs D. Géza, Vajda László, Gobbi Hilda, Gyöngyössy Katalin, Benedek Miklós, Szénási Ernő, Papp Vera.

Január 29. 21.40 Róbert László sorozata a Tisztelendők folytatódik, Japán A Nirvánán innen címmel, szerkesztő riporter: Róbert László, operatőr: Dubovitz Péter. 1980. február 7. Vezetői értekezleten az előző havi műsorértékelést Rényi Péter tartotta meg, aki a következőket mondta:
" A Tisztelendők filmsorozatról. Ezzel is régi élményeim vannak, amikor a hatvanas évek elején a Róbert Lacival nagy vitába keveredtem, egy életre meg is sértődött, amikor a XIII. János pápába úgy beleszeretett, de úgy látom, ez életére kihat újra, mint volt. Ez egy remek sorozat, ez egy felfedezés. Két megjegyzésem van, azt hiszem, most már túlméretezett, lassan az az ember érzése, az egész világon katolikus papok és általában papok viszik a kommunisták zászlóját. Olyan mélységesen tárta fel ezt a baloldalt az egyházon belül, hogy most már ajjaj. Nem lehetne e Róbert Lacit valami olyasmivel megbízni, mint a szakszervezetek a világában, hátha talál másokat is." Magyar Országos Levéltár XXVIA9 (82.doboz).

Január 30. 20.00 2. műsor Zenés Tv Színház bemutató Agnieszka: "Ő meg Ő" zenés játék. Zene: Maciej Malecki és Adam Slawinski, dramaturg: Bánki László, vezető operatőr: Molnár Miklós, rendezte: Seregi László, szereplők: Lehoczky Zsuzsa, Farkas Bálint.
Miközben egyre több tv-film, tv-játék és szórakoztató ismeretterjesztő műsor készül, sokan feltették azt a kérdést, hogy az utókorra ezekből, a felvételekből mi marad és milyen minőségben. Békés Tamás a Filmvilág (1980/1) számában felvetette a Nemzeti Mozgóképtár megteremtésének gondolatát, részletek az írásából:
"Miközben az elektronikus tömegkommunikáció állandó versenyfutásban van a technikai eszközök fejlődésével, ellentmondásba kerül saját múltjával; a tegnapi új kiöregedésének rémképe az események és a szellemi javak tömegfogyasztására ösztönzi. A televíziózás hőskorszakában a műsorok túlnyomó többsége <>. A technika fejlődésével később lehetővé vált a különböző típusú rögzítés. Ez a lehetőség a műsorok, megismételhetőségét eredményezte. De mint minden újdonság, ez is problémák tömegét hozta felszínre. S itt nemcsak a szakszerű tárolás gazdasági, technikai gondjaira utalok, hanem a jelenség történeti, kulturális oldalára is. Az archivált események, kulturális értékek rendszeres megismételhetősége az exponenciális ütemben növekvő műsorok mellett még optimális körülmények között sem aknázhatja ki a megőrzött értékekben rejlő lehetőségeket. Arról nem is beszélve, hogy a televízió felvevő és megőrző kapacitása is véges. Ugyanakkor jelen történelmünk és kultúránk eme értékeit és jelenségeit nem nélkülözheti a holnap embere, közöttük például pedagógusok, diákok, kutatók, érdeklődő szakemberek.
Ez a körülmény késztet arra, hogy a nyilvánosság előtt egyszer már megpendített elképzelésemet megismételjem, ezúttal részletesebben. Javaslatom címszóban: legyen Nemzeti Mozgóképtár.
Az elnevezés talán modorosan hangzik, de a következőkben remélhetőleg érthetővé válik. Olyan intézményre gondolok, mely a múzeum és az archívum (vagy könyvtár) funkcióit egyesíti, ahol egybegyűjtik, rendszerezik és az érdeklődők számára hozzáférhetővé, teszik mindazt a mozgóképanyagot, amelyet bárhol az országban, bármilyen technikával rögzítettek, s országos érdekű politikai, gazdasági, kulturális eseményt, illetve alkotást tartalmaz. Ez önálló intézmény lehetne, s partikuláris érdekektől függetlenül működnék. Legjobb tudomásom szerint ilyen átfogó intézmény a világon még sehol sincs: miért ne mutathatnánk példát? (A létrehozandó intézmény minőségileg különböznék a filmarchívumoktól, filmmúzeumoktól ilyenek szerte á világon működnek.)
Első hallásra talán mindenki a megvalósítás nehézségére gondol, ezért sietek előrebocsátani, nem a ma szervezési és beruházási gondja ez. Az elképzelés elfogadásáért emelek szót elsősorban: legyen ez a kulturális tervezés egyik programpontja. Az első teendő széles körű szakembergárda összehívása volna: mérnökök, muzeológusok, könyvtárosok, történészek stb. bevonása nélkül ez a program elképzelhetetlen.
Mire jó egy ilyen intézmény? Országos érdeket valósíthat meg, túllépve a szűkebb filmtörténetitudományi, illetve televíziós szempontokon. Nem holt anyag múzeumi elzárására, őrzésére gondolok, hanem élő dokumentációs központra. Korunk eseménytörténetét, hazánk művelődéstörténetét a jövő nemcsak írott forrásokból fogja megismerni. A mozgóképi dokumentáció letűnt nemzedékek életét, élményvilágát újraélhetővé teheti.
Utódaink szinte egyszerre, komplex módon vizsgálhatják majd nemcsak az eseményeket, kulturális értékeket, az akkor már történelmi arcokat, hanem a kor fontos, de nekünk másodlagosnak tűnő jegyeit is. (Mozgás, gesztusok, beszédstílus, környezet.)
Az újraélhető tegnap élménye! Még nekünk is érdekes tegnapi saját magunk, hát még az utókornak. Az "élő" dokumentáció számomra nemcsak az archív anyagok újra megtekintésének lehetőségét jelenti, hanem sajátos, mozgóképi "tanulmányok", "disszertációk" összeállítását is, melyek segítségével a jövő történésze, művelődéstörténésze, egyegy részproblémát feldolgozhat, "publikálhat". Az idézőjel itt azt jelenti, hogy a tudományos publikáció nem írásban jelenik meg, hanem videokazettán. A Nemzeti Mozgóképtár tehát archívum, kutatóköz' pont és sajátos mozgóképi <> is lenne. Tárlórészlege őrizné, s állandóan felújítaná a videokazettán rögzített filmeket, tévéproduktumokat, felvett eseményeket, előadásokat, bárki készítette is. (Gondoljunk a képmagnó jövőbeni elterjedésére.) Az állami intézmények felvételeikből <> juttatnának el a Mozgóképtárnak. A kapott anyagok megőrzéséről, jövőjéről a Mozgóképtár szakembergárdája döntene.
Ma még jókor dönthetünk saját tegnapunk jövőjéről. Ha késlekedünk, az idő tönkreteheti korunk dokumentumait. Ne hagyjunk romokat a jövőnek. Merjük nem álomnak tekinteni a Nemzeti Mozgóképtárat, tágas kutatótermekkel, ahol monitorok előtt fiatal utódaink néznek bennünket, s próbálják megérteni; mi történt velünk, mit is akartunk?!"
Megjegyzem, 25 évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy Békés Tamás elképzelése a megvalósulhasson, büszkén gondolva személyes közreműködésemre is, elkészült a Nemzeti Audiovizuális Archívumról szóló törvénytervezet, melyet a magyar Országgyűlés aztán törvénybe is iktatott. Így létrejött és már több éve jól működik a NAVA.

21.25 Folytatódik, a Megkérdeztük a minisztert című sorozat, ezúttal a Simon Pál nehézipari miniszter látta vendégül a tvnézőket. Szerkesztő műsorvezető: Bán János, vezető operatőr: Molnár Miklós, rendező: Kígyós Sándor.
Idézet egy, februárban a Televízióhoz érkezett nézői levélből. : ... József budapesti munkásember véleménye a Megkérdeztük: Simon Pál nehézipari minisztert című műsorról, részlet " Meg kell mondanom, hogy az egész beszélgetés elmaradt a várt országos érdekeket feltáró és tájékoztató jellegű, valamint a konkrét megnyugtató irányt mutató tájékoztatástól. Ugyanis alig 23 kérdésre kellett választ adni. Bán János magatartásával sem éreztette azt, hogy miniszterrel tárgyal, engedelmet kérek, de úgy enyelgett, mintha legalábbis ő lett volna a miniszter. ... A jövőben fokozottabb gonddal kel szerkeszteni az ilyen találkozót. S a vezető riporter készüljön fel egy kis összefoglalóra, az elhangzott kérdések ill. válaszok alapján, amely utat mutat az adott helyzetben a jövőt illetően". Magyar Országos Levéltár XXVIA9 (82.doboz).

Január 31. 20.00 2. műsor Csehov: Ivanov. Színházi közvetítés a kaposvári Csiky Gergely Színházból, felvételről.

A Filmvilág (1980/1.) című folyóiratban Illyés Gyula írt "A jövő mozija" címmel, televíziózásról igen érdekes, és fontos gondolatokat. Részletek Illyés írásából:
" A fényképészet nem ölte meg a festészetet. Fejlesztette még az arcképfestést is. A rádió fojtogatja a hajdan oly virágzó nyíltszíni tudósi és művészi fölolvasást. A televízió létében fenyegette a színházat, de azután meghátrált; s ezzel még támogatta is a lényegében. Színházi élmény föltétele a vallásinál is eredendőbben az, hogy eleven emberi közösség egy atomja legyek; érzelmem azokéval együtt forogva indukálelektrizál valami magasabb rendűt. A mozit azonban lényegében fenyegeti a tévé. Csoda közbejötte nélkül a mai alakját magába emészti, a csontjáig összeropogtatja. Attól a perctől fogva, hogy a képernyő a szobám falán annyit tud nyújtani, mint mondjuk valami nagyító szerkezettel a mozivásznon. Erre kell fölkészülnünk. A képernyőn mindenki színész lesz. Elkerülhetetlenül. Ugyanúgy, ahogy a katedrán, a templomi vagy népgyűlési szószéken, a vádlottak padján, a vérpadon. Akire közfigyelem várakozóan irányul, abban máris működni kezd az ösztön, hogy alakítson.
Erre kell nevelnünk máris mindazokat, akiket akár kívánt, akár nem kívánt szerep a tévé fölvevőgépe elé rendel. Milliók és milliók előtt állnak, óriási hatás lehetőségével, felelősségével, de mégis reájuk visszaható érzelmi kapcsolat nélkül. A színházterem közönsége nemcsak azzal részese a játék alakításának, hogy pisszeg vagy kuncog, fütyül vagy tapsol, hanem már pusztán a figyelmével. A tévé szereplője napok, órák múlva, vagy hetek múlva kap ilyesmit, kihűlt újságlapon. S kitől így is? A bírálati szakma egyegy kebelbélijétől. Olyantól tehát, aki éppúgy magányosan vagyis egymelegű (vagy hidegű) terem nélkül játszik szerepet, akárcsak a képernyő árnyalakjai. A nevelő szerepléssel is járó óriási felelősség terhét és munkáját így ők mégoly tehetséggel sem vállalhatják. (...)
(...) Az, hogy a jövő e világméretűén széles körű moziját egyenrangúan élvezhetik a süketnémák is. Leolvashatják a szájról a beszédet a nyilván egyre sűrűbben vetülő közelképeken. A premier plánon. Kevés tehát, hogy csak tökéletes szóejtést kívánjunk meg mindazoktól, akik a tévé képernyőjén anyanyelvi közösségünknek e legnagyobb és legközelebbről látható színpadán kapnak szerepet. Igen érzékeny és igen igényes közönség előtt. Nem tisztán beszélő jelentkezőket már a színésziskolák az első fölvételi próbákon könyörtelenül kiszűrik. A képernyőn szereplők beszédének hibáit milliók vetik vissza kínos szisszenéssel. Vagy sajátítják el tanulékonyán, mint divatosat, vagy felsőbbrendűt, mert hisz felülről jövőt. Ám az a premier plánban látható arc már vonásainak a puszta mozgatásával is behatóan nevel vagy ront: lelkületet fejez ki. Bármilyen riasztó követelmény: még karakterológiaisméből is vizsgázik, aki anyanyelvünkkel az ajkán itt lép függöny elé, e valóban világot jelentő deszkákon. Van hely, ahol ez a különös újkori szerep a szokásosnál is nagyobb fölkészültséget kíván s nagyobb felelősséget követel.
Nyilván nincs messze az a találmány sem, hogy tán egy műhold közvetítő állomása révén bármely leadó bárhova sugározhat, így megannyi ország megoldást talál, hogy legtávolibb diaszpóráival nehézség nélkül kapcsolatot teremthet. így adódhat helyzet, a világnak nem is egy pontján, amikor ez az egyszerre lelket üdítő, szívet erősítő mozi egy egész nép legfelsőbbrendű iskolája.
Magyarország tízmilliós lakosságán kívül a budapesti televízió még körülbelül másfél millió magyar ajkút szórakoztat. S egyben nevel akaratlanul és elkerülhetetlenül. Vagy tudattisztító, vagy tudatzavaró irányban. Ennyi ugyanis azok száma, akikhez elhat napi szellemi táplálékul a Szabadság téri szellemi központ. Hangját enyien hallgatják és bírálják. S küldenének panaszos felszólamlást, ha tudnák, hova is és miképp.
Csak egyet a legkeserűbbekből. E milliós tömegek a magyar nép történelmét tartózkodási helyükön nem a magyar nézőpontból minden nép vetekszik egymással éppenséggel a magyarral ellentétesből. S megesik, hogy az esztendő egyik legnagyobb ünnepén a néma áhítattal várakozó családoknak hazai magyar nyelvű leadónk a magyarok honfoglalásáról például kültelki kabarék gúnyolódó szintjén és módján sugároz szellemi élményt. Ez a nem párját ritkító panasz megszégyenítő is. Kifejeződik vajon figyelmeztetés is? Ez néha sommásan. Csak cseppnyi ízelítőt ebből is.
Ha a központtól távolibb anyanyelvi területek egy része itt s ott szomjasan csüng szellemi életünknek mindennél nagyobb hatású működésén, más része amott csüggedten elfordul tőle s a maga módján ellene szavaz. Jó ideig csak a balatoni üdülők közönsége hangoztatta, míg végül ahogy olvasom egész gyári kollektívák hivatalosan is megfogalmazták <>: zavarja a bécsi és a gráci adást.
A tévékészülékek nyilván fokozódó versenye csak közvetve foglalkoztathat bennünket; autóbuszútitársam szívesebben hallgat jó németségű beszédet, mint rossz magyarságút, ha odaáti kisebbségből érkező íróbarátom szava szerint náluk egyegy hét alatt a helyi három magyar adásban több szó esik, például, a történelmi események során, népi és nemzeti tudatunkról, mint amennyi ideáiról (statisztikát készítettek) egyegy hónap alatt. Mindezért nem egy épülettömbnek, hanem egész nemzeti életünknek gárdája számolhat a lelkületével, mérlegelheti felelősségét. (...)
(...) Küszöbünkön a holnap, amikor a tévéadók seregében lesz versenytárs a budapesti. Világrészek állomásai közt válogathatnak a magyar anyanyelvű készülékbirtokosok is. Különös felelősséggel kell tehát szembenézniük a magyar torony kezelőinek. A világban szétszórt magyarok nyilván nem a könnyű szórakoztatás programjaiért fogják Pestre csavarni a gombot. Ilyet versenyen kívül kapnak a jazzzene és a mindenkori modern tánc szülőhazájából, nagyipari telepeiről.
A magyar tévé tehát ilyet egyáltalán ne sugározzon?
Nem mondhat le természetesen erről a végeznivalójáról sem. De az, hogy munkamegosztással dolgozzék, most már sürgető. Nem elképzelhetetlen az a holnapután, amikor a mozi annyira a tévé képernyőjén talál új lehetőségeket, hogy esténte az egész világ egyetlen óriási nézőterembe telepszik. S tán megelevenül a színházi nézőtérnek az a sajátos varázsa is, hogy bár külön helyiségekben, bár egymástól távol is, lelki kapcsolatba kerülünk, akik így e képernyős moziban egymás mellett ülünk. És élünk."

Február

Két évre szóló együttműködési munkatervet ír alá Moszkvában Szergej Lapin, a szovjet Állami Rádió és Televízió Bizottság elnöke, valamint dr. Hárs István, a Magyar Rádió és Nagy Richárd, a Magyar Televízió elnöke. Három évre szóló együttműködési munkaterv születik a kubai televízióval.

Tokióban tartották a II. rádió és televízió világkonferenciát. Az OIRT küldöttségét Tömpe István, a szervezet elnöke vezette. Tömpe a Rádió és Televízió Újság 1980/12. számában beszélt a konferenciáról részletek: " (...) A témák olyanok, hogy általános érdeklődésre tarthatnak számot a világ valamennyi rádióstelevíziós szakemberei körében. Ilyen elsősorban a műholdrendszerek alkalmazása a televízió területén. A meglevő rendszerek máris lehetőeget nyújtanak tévéműsoroknak a világ bármely pontjára való átvitelére. A költségek azonban ma még súlyos korlátokat jelentenek, különösen a fejlődő országok televízióinak. A világkonferencia elhatározta a szövetségek együttműködést hoznak létre e probléma megoldását. Ez nemcsak a közvetítési költségek általános leszállítását célozná, hanem külön kedvezményes díjakat is a fejlődő országokból ill. oda irányuló közvetítések esetében. Igen erőteljes érdeklődés nyilvánul meg a műholdak segítségével történő hírcsere iránt. E tekintetben azonban elmaradások vannak egyrészt a gyorsan mozgatható földi állomások kifejlesztése, másrészt a műholdak elérésére szolgáló csatornák kijelölése terén. A nemzetközi szövetségek hatékony lépéseket terveznek a gyakorlati problémák megoldására Hongkongban külön találkozót is tartanak majd a televíziók hírszolgálati szakemberei. Ami egyébként a műholdas televíziós műsorszórást illeti: néhány ilyen rendszer a tervek szerint pár éven belül már üzembe is lép.
A fentebbi témákkal mi leginkább a távoli sportközvetítések kapcsán találkozunk. E téren folyte tanácskozás?
A sportesemények közvetítésében szükséges együttműködés természetesen célja valamennyi nemzetközi szövetségnek, ill. tagországnak. Épp ezért Tokióban elhatároztuk, hogy a különböző nagyszabású eseményekkel kapcsolatban közös fellépést kezdeményezünk. A szövetségek elvállalták: a sporteseményeket szervező testületeknél eljárnak a rádióstelevíziós igények messzemenő figyelembe vétele érdekében. Jó példaként említették a konferencián a japán NHK, ill. a japán kereskedelmi rádiótelevízió elhatározását: szorosan együttműködnek az 1984es Los Angelesi nyári olimpiai játékok közvetítésének lebonyolításában. Vita tárgyát képezte a sportközvetítések jogdíjainak jelenlegi szintje is magyarán: túlzottnak minősítették azokat az anyagi igényeket, melyeket esetenként egyes televíziós szervezetek támasztanak. Szóba került több jogi kérdés is. Hangsúlyozta a tanácskozás, hogy a fejlődő országoknak is szabályozniuk kell a szerzőjogi problémáikat, másrészt sok szerzőjogi gond van a videó kazettákkal s általában az engedély nélkül forgalomba hozott rádió és tévéfelvételekkel igen határozottan meg kívánják védeni a produkciókban részt vevő alkotók jogait. ( ...)
Magvas ismertetések hangzottak el a rádióstelevíziós technika és technológia fejlődéséről, melynek következtében egyre újabb berendezések kerülnek a műszaki személyzet birtokába. E tekintetben a tokiói konferencia számos ajánlást dolgozott ki. A tanácskozások napjaiban alkalmam volt látni az NHK kutatóintézetében a műholdas tévéközvetítések földi vevőkészülékeinek prototípusait, a kevés fényt igénylő tévékamerákat, az egészen keskeny vevőkészülékeket, a SONY kutatóintézetben újszerű színes videokazettákat, az adóberendezést már nekünk is szállított Nippon Electric Company új berendezéseit mindez a konferencia anyagával együtt szemléletesen mutatta, hogy a rádiós és televíziós műsorszórás területén továbbra is rendkívül dinamikus a fejlődés. A mi Állami Rádió és Televízió Bizottságunkban rövidesen napirendre is tűzzük e fejlődés irányainak és távlatainak megvitatását nekünk is lépést kell tartani a Tokióban oly jól kitapinthatott tendenciákkal. Az OIRT küldöttsége egyébként az igazgatótanács áprilisi prágai ülésén jelentést tesz a Tokióban végzett munkáról meggyőződésem ugyanis, hogy a tapasztalatokat mind az Intervízió, mind a rádiós programbizottság fel tudja fel kell, hogy tudja használni." L. B.

Balogh Mária 1980. februárjában három napot külföldön forgatott, mikor hazatért ekkor tudta meg, hogy már nem A HÉT munkatársa, ez a korabeli feljegyzéséből derül ki ez, melyet az MTV Elnökének küldött (20/44/82) két évvel később 1982. január 15.én Magyar Országos Levéltár XXVIA9. 87.doboz.

Február 1. 20.20 Valentyin Raszputyin: Pénzt Marijának, tv-film bemutatója. Dramaturg: Aczél János, vezető operatőr: Ráday Mihály, rendezte: Lehel György, szereplők: Molnár Piroska, Horesnyi László, Máthé Erzsi, Udvaros Dorottya, Vajda László, Fehér Tibor, Hegedűs Erzsi, Novák István, Dózsa László, Csíkos Gábor, Csűrös Karola, Cs. Németh Lajos, Fillár István, Markovits Bori, Zsolnai András, Kovács Titusz, Bozsó Róbert, Erős Zoltán, Gilicze Andrea.
" A napokban jelent meg Valentyin Raszputyin: Pénzt Marijának című regénye, a mű tévéváltozatának bemutatásával falusi szinte egy időben. Az így kínálkozó összehasonlításnak nincs sok értelme; a tévéjáték nem is a könyv, hanem a belőle készült színdarab nyomán került képernyőre, s minden műfajnak mások a törvényei. Annyi biztos, hogy a többszöri műfajváltás nem használt az irodalmi anyagnak, vesztett erejéből, a történet hosszabbra nyúlt, el is laposodott helyenként. Raszputyin keményebb igazságkereső szenvedélye a tévéjátékban nem érvényesül eléggé (...)" részlet írta Vajk Vera, Népszava 1980. február 5.

Február 2. 19.30 Gyurkovics Tibor: Magyar menyasszony című darabjának kecskeméti bemutatójáról tudósított Pálfy (G) István szerkesztő - riporterés Jávorszky László operatőr, a TV Híradó aznapi adásában.

20.50 A finn és a Magyar Televízió közös szórakoztató műsora, "Halló Helsinki! Halló Budapest!" címmel. Írta: Kállai István és Miko Haljoki, vezető operatőr: Zádori Ferenc, szerkesztő rendező: Bednai Nándor.
"A humor sajátosan nemzeti jellegű, s ez sokszor megnehezíti a vidám műsorok nemzetközi cseréjét is. Máson nevet a cseh, mint a német, a francia vicc könnyedébb, az angol szálkásabb, a magyar pedig egészen speciális. A Magyar Televízió (MTV) és a finn Minos Televízió (ugyancsak MTV), szórakoztató koprodukciójában mégis sikerült közös nyelvet találni. Nem a két nép távoli nyelvrokonsága játszott ebben szerepet, hanem a finn és a magyar író rendező páros, Kállai István Bednai Nándor, illetve Miko Haljaki Peter Finilla, jó együttműködése. (...)" részlet, írta Vajk Vera, Népszava, 1980. február 5.

Február 5. 20.01 2. műsor Spíró György: Nyulak Margitja, dráma közvetítése a Pécsi Nemzeti Színházból, felvételről.
Február 6. 18.15 Hová látni a Kőbányai Gyószergyárból? Karácsondi Miklós és Sipos József szerkesztő, Hortobágyi Éva, Kopeczky Lajos, Tarnói Gizella riporterek, Szűcs László rendező ( az operatőr nevét a RTV újság nem közölte), riportfilmje a korábbi Richter Gedeon Gyószergyár kutatási terveiről számolt be.

19.30 Lola Blau az Operettszínházban, Galambos Erzsi főszereplésével, a bemutatóról tudósított a TV Híradóban Zádor László szerkesztő és Török Vidor operatőr.

21.25 Ismét jelentkezett a Nyitott könyv sorozat, Örkény István: Négykezes regényét mutatták be. Szerkesztő: Katkó István, vezető operatőr: Ráday Mihály, rendezte: Várkonyi Gábor. Déry Tibor szerepében Námethy Ferencet, Örkény István szerepében pedig Szilágyi Tibort láthatták a nézők.
" Örkény István "Négykezes regény"e (amelyben Déry Tiborral tervezett közös irodalmi vállalkozását, illetve a vállalkozás kudarcba fulladását rögzíti) egyszerre esszé és történelmi kórkép, tragikus és keserűen mulatságos komédia. Mindez, noha a két író befejezetlen <<>, a sajátos Örkényi humor' és <> hangvétel ellenére sem igazán alkalmas dramatizálásra. Úgy tűnik, Örkény csavart gondolatisága, írásainak finom iróniája, filozófiai mélysége ellenáll minden átültető törekvésnek. A televíziós alkotógárda sem sokat tett annak érdekében, hogy ezt az ellenállást képi eszközökkel legyőzze. Így inkább csak a regény illusztrációját kaptuk, igazán élvezhetőén azokban a részekben, ahol a történetek világították meg az ötvenes évek társadalmi állapotait. A Várkonyi Gábor rendezte könyvajánlat a két író <> megformálására törekedett. A megszemélyesítők: Némethy Ferenc (Déry Tibor) és Szilágyi Tibor (Örkény István) a külsődleges hasonlóság jegyei mellett, kissé a tiszteletadás pózába merevedtek." írta Mátai Györgyi, Népszava, 1980. február 12.
Korabeli kitekintés a televíziós világpiacra: " Nyugat Európában és az USAban már telített a televíziópiac. Új lehetőségek legföljebb Portugáliában, Spanyolországban és Olaszországban vagy az EGKhoz közeledő Görögországban és Törökországban, illetve Izraelben kínálkoznak. Természetesen a piaci telítettség megítélése nem teljesen egyértelmű. Amerikában egyáltalán nem ritka, a 2 3 tv egy háztartáson belül, Angliában a családok több mint 30 százaléka rendelkezik legalább 2 készülékkel, de az általános európai gyakorlat más. A szakemberek a második készülék vásárlásánál fontosabbnak tartják a piac ciklikus váltakozását. Egyes elemzések szerint ugyanis új vásárlási hullám várható a közeljövőben. Az egyfajta optimista becslések arra alapoznak, hogy a 70es évek elején nagy mennyiségben eladott készülékek lecserélése újra hullámhegyszerűén jelentkezik majd. Sok szakember ezt az új eladási csúcsot tartja a legfontosabb hajtóerőnek az évtized elején. Mértéktartóbb elemzések azonban bár nem tagadják a fenti tényeket rámutatnak arra, hogy ezek jó esetben is csak stabilitást hozhatnak a televíziópiacra. Az eladási lehetőségek egyelőre szűkek, Európa nagy gyárai jóval a teljes kapacitás alatt termelnek és rendkívül nagy a nyomás a távolkeleti versenytársak oldaláról. A nyugatnémet vagy az angol gyártmányokban foglalt munka költsége kétszerháromszor magasabb, mint a japán konkurenciáé. nem is szólva DélKoreáról. Egy amerikai tanulmány 4 fő pontban foglalja össze a japánok előnyét biztosító tényeket:
1. A japán televíziók általában 30 százalékkal kevesebb alkatrészt tartalmaznák, mint a hasonló kvalitású nyugateurópai gyártmányok. Ez elsősorban az integrált áramköröknek köszönhető;
2. A japán gyárak az alkatrészek 6580 százalékát automatikus gyártósorokon építik be. NyugatEurópában ez az arány 015 százalék;
3. A távolkeleti gyárak éves kihozatala általában 500 ezer készülék (ezt tartják egyébként optimális darabszámnak). Az európai gyárak ezzel szemben ennek a felét produkálják.
4. Végül: a japán alkatrészek minősége egy nagyságrenddel jobb, mint európai versenytársaiké.
Európa lemaradt, de látszólag nyugodt felszín alatt forrnak a vizek. A tv-piac stagnálása a 70es évek második felében bizonyos szempontokból illúzió csupán: az új fejlesztések lassan kikerülnek a ' laboratóriumokból. A videóújság, a komputeres televíziós adatbank, a kábeltelevízió, a videolemez és kazetta hamarosan újra mozgásba hozhatja a fogyasztó tömegeket, és valószínűleg még szorosabb együttműködésre készteni az elektronikus berendezéseket gyártó vállalatokat is. A Financial Times szakírója szerint a kooperáció két területre összpontosul: egyrészt a mikroelektronikus technológia körül fog kicsúcsosodni, másrészt pedig a videóüzlethez kapcsolódó másodlagos fogyasztása a képszalagok, lemezek és műsorok körül fog kulminálni. Ha figyelembe vesszük, hogy a mikroelektronika egyik legnagyobb fogyasztója a szórakoztatóipar és hogy a show biznisz mindinkább elektronikussá válik, akkor ez valóban találó megállapítás. (Financial Times)" idézet Világgazdaságból, 1980. február 5.

Február 8. 19.30 Moldoványi Ákos szerkesztő - riporterés Erős Péter operatőr mutatta be a TV Híradó esti adásában az újjáépített Vigadót.

21.30 a 2. műsorban a Tudósklub újabb adása, a téma: gazdaság, ösztönzés, erkölcs. Műsorvezető: Papp Zsolt, munkatársak: Csaplár Éva, Dérer Miklós, B. Révész László, Sylvester András, Szilágyi György, és Szilágyi Virgil.

1980. február 7. Vezetői értekezleten az előző havi műsorértékelést Rényi Péter tartotta meg:
Az értékelést egy személyes élmény felidézésével kezdte, majd elmarasztalta a műsort:
.." Utoljára a tévének ilyen értekezletén azt hiszem 22 évvel ezelőtt vettem részt. Pedig az emlékeimben kutatva egy véletlen folytán az hiszem én voltam én az első néhány ember között, akinek tévékészüléke volt Magyarországon a szobájában Mégpedig az Agit. Prop. Osztályon 1954ben. Ugyan is a Horvát Márton tanácstermében volt az én szobám és oda beállítottak egy tévékészüléket, és néha olyan kísérleti adások voltak, táncoltak. Nagyon kellemes tévé volt, nem zavarta az ember idegét, nem volt ott semmi, csak ilyen technikai kísérletek."

"(...) A Tudósklub az számomra a legmegfoghatóbb példa. Mi a problémám? Nem az, hogy itt különböző nézetek vita színjátékának volt a hangzanak el. Ha rajtam múlna, hogy mit kellene ott kihagyni, azok valószínűleg ilyen félmondatok lennének legfeljebb. A problémám az, hogy ezek a műsorok vagy ez a műsor, ebből többet láttam, rengeteg kérdést érintenek, rengeteg nézetet hoznak elő. Úgy néz ki, mintha az ember egy ideológiai vitának lenne a részese, és mire a műsorvezető elbúcsúzik a közönségtől, az ember hirtelen rájön arra, hogy nem egy ideológiai vitának volt részese, hanem egy ideológiai vita színjátékának volt a nézője. (...)"

Február 9. 20.05 Shakespeare: Lóvátett lovagok, vígjátéknak közvetítése a Madách Színházból, felvételről.

Február 10. 16.20 Farinától Ludáig. Fejezetek a Forma 1 világából. Ahogy Dávid Sándor írta az aznapi Rádió és Televízió Újság ajánlójában (1980/5.): " Nem szélesvásznú, nem színes és nem <> film készült a Forma 1 világáról operatőrök seregével és nehéz pénzekért, hanem néhány szorgalmas és a sportágat szerető fiatalember bevette magát hetente a Televízió Híradó filmarchívumába, majd a vágószobába, és már már elfelejtett egy két perces tudósításokból megpróbálta összerakni a Forma 1 világbajnokság első 30 évének eseményeit." A filmet készítették: Dávid Sándor, Dobor Dezső, Fehérvári Péter, Gál Edit, Hegedűs Mihály, és Mahrer Emil.
" A Forma 1, mint életünk nagy talánya. Nem sok kell hozzá, hogy eljussunk Idáig. Még egykét dokumentumfilm és végképp valami misztikus ritus gyanánt bámuljuk a vakmerők e Sportját. Most megy a mozikban a Sebességláz, ami keveset mond, de sokat megmutat. Aki látta, azt mindenesetre hátborzongással elegy értetlenség fogja el, ha az őrült sebesség e megszállottjairól hall. Tragédia tragédia után, láng, füst, összeégett emberi testek, mint valami barbár istenségnek bemutatott áldozati szertartás modern változata, amelyen az áldozat bemutató főpap, s áldozat egyazon személy. De hogy lényegében mi ez a verseny maguknak a versenyzőknek, miért csinálják, s egyáltalán, hogyan is van ennek a versenynek a menete, azt a soksok láng, füst minduntalan eltakarja a kíváncsiak elől. És most a tévében a Farinától Laudáig ígéretes címet viselő dokumentum összeállítás valóban jóval szerényebb látványosság az olaszok említett filmjénél, ám semmivel sem közlékenyebb. Ugyan tényleg időrendbe sorolja elő a harminc év Forma 1 világbajnokságait, ahogy ezt meg is ígéri, de a hangsúlyozott szerénység sem bizonyul eléggé ihletőnek: ez a dokumentum összeállítás se lebbentette föl a fátylat a nagy, a misztikus titokról. A szerény ismeretekkel bíró, ám éppen ezért a Forma1 világa iránt érdeklődő néző hiába várta, hogy megszületik-e archívumból előbányászott képkockákon, illetve a vele párhuzamos alámondó szövegben egy érdekes sport--ismeretterjesztő film ez nem történt meg. Pedig, ha valami, akkor ennek az utánlövésnek az lett volna az értelme, hogy fölajzott hangulatú versenyekről higgadt magyarázó szövegek hangozzanak el. És se nem félisteneknek, se nem megszállott őrülteknek, hanem egyszerűen valami miatt ezt az emberi teljesítőképességet a többi sportághoz hasonlóan próbára tevő versenyzőknek láthassuk a résztvevőket. S akkor megértjük, hogy miért Lauda a legnagyobb egyénisége a Forma lnek és miért kezdődött új korszak az olaszok csillaga után." írta (hé), Esti Hírlap, 1980. február 11.

19.00 A HÉT beszámolt az újabb Monté Carloi "Arany Nimfa" díjról! Chrudinák Alajos Halász Mihály Háború a Szaharában, című, a Polisario Front harcosairól szóló riportfilmje kategória győztes. A fesztiválon magyar gálaestet is tartanak.
"Jó volt látni, hallani, hogy egy közelmúltbeli élményünk egy másik közösségnek, a világ minden tájáról összegyűlt televíziós szakembereknek is élménye lett. A szaharai háborúról készült filmriportról van szó. Arról a bravúrosszép munkáról, amelynek szerkesztőriportere Chrudinák Alajos volt, operatőre pedig Halász Mihály. A Monté Carlo i televíziós fesztivál dokumentumriport kategóriájának nagydíját ítélte oda ennek a nagyszerű produkciónak, s bár a zsűri döntésének részletes indoklása nem ismeretes, annyit tudunk az ezúttal nem kérdező, de kérdezett Chrudinák Alajos vasárnap esti A Hétnek adott válaszaiból , hogy elsősorban <> erényeiért kapta ez a munka a nagydíjat.
Feltesszük azonban, hogy e döntésben túl azon. hogy a film építőelemei, epizódjai valóban a legjobb filmeket is jellemző, az élet köznapi drámáit magába építő realizmus jegyében születtek része lehetett az alkotók ama személyes bátorságának is, amelyről a díjnyertes érthető tartózkodásában nem beszélt.
S itt nemcsak arról, a nézők által már többször megismert, megcsodált bátorságról van szó. amely az alkotópárost nemcsak a film, de más közös művek forgatása idején is a tűzvonalba vitte, ha úgy tetszik, közvetlen életveszélybe, de egy szellemi, mondhatni szakmai bátorságról is.
Újságírók ők, akik ugyan nem az írott, de a kimondott szóval, nem a leíró, de a valóságosan képi ábrázolással közvetítik az információkat, a felismert tényeket, s az azokból származó következtetéseket. Az elemzés, amelyet egy meglehetősen bonyolult politikai kérdésről adtak, a nagydíjat értelmező külföldi vélemények szerint: objektív volt. Vagyis, hogy minden szembenálló véleményt meghallgattak, közvetítettek. Bebizonyítva ezáltal is, hogy ez az objektivitás egybeesik az igazsággal. Ez a tudat, s az igazság kimondásának erős kényszere ennek az ebben a filmben sem hivalkodóan mutatott, de minden mozzanatban érzékelhető bátorságnak forrása és tartalma.
A néző érzi ezt, ha mondja is a képernyő előtt ülve: bizony, nem mennék ilyen közel a tűzhöz. (...) " részlet írta (tt.) Film Színház Muzsika (1980/7.), 1980. február 16.

21.50 Vásáry Tamás a Liszt . és Chopin díjas Londonban élő, magyar karmester gyakran hazalátogatott, így 1979ben is, és két hétig a Zeneakadémián mesterkurzust tartott, erről készült filmet mutatta be a televízió, ezen a napon. Riporter: Antal Imre, szerkesztő: Benczédi Ágnes, operatőr: Sólyom László, rendezte: Mérei Anna.

Február 13. 18.15 Sulikomédiák A KISZ Központi Művészegyüttes úttörő csoportjának előadása. Az előadást rendezte: Gabnai Katalin, szerkesztő: Takács Vera, a közvetítés vezetője: Fritz László.

20.00 Pest Buda, Budapest, dokumentumfilm bemutatója, szerkesztő: Radványi Dezső, operatőr: Mestyán Tibor, rendezte: Tímár István.

22.10 Kardos István szerkesztő rendező, Tóth Árpád operatőr készített portréfilmet Borisz Vasziljevics Petrovszkíj sebész szovjet professzorról, aki 1945 után Magyarországon is dolgozott, sebész iskolát teremtett, a film elkészítése idején pedig professzori munkája mellett, a Szovjetunió egészségügyi minisztere is.

Február 15. 20.20 Mág Bertalan regényéből készült három részes Két pisztolylövés című tv-filmsorozatának első része került a képernyőre. A forgatókönyvet írta: Semsei Jenő és Kertész Ákos, dramaturg: Boldizsár Miklós, operatőr: Lukács Lóránt, rendezte: Rényi Tamás. Szereplők: Gera Zoltán, Bencze Ferenc, Gáti Oszkár, Taján Györgyi, Tímár Éva, Gordon Zsuzsa, Körtvélyessy Zsolt, Szerencsi Hugó, Pécsi Ildikó, Hetényi Pál, Solti Bertalan, Garas Dezső, Némethy Ferenc és sokan mások.

21.15 A Fiatalok órájában Feledy Péter beszélgetett Illyés Gyulával író költővel, Magyar Zoltán olimpiai bajnok tornásszal, Kicsis Zoltán zongoraművésszel, ifj. F.Szanó Mihály fazekassal. Szerkesztő: Párkány László, rendező: Csányi Miklós.
"(...) továbbgondolásra érdemes a Fiatalok órájában látott - hallott műsor. Címe markáns: Történelem, haza, ifjúság. Feledy Péter és négy beszélgetőtársa olyan belső hangokat hív elő énünkből, melyet az ember ki szülőföldjéhez kötődik sosem feledi. Feledy az ember (egyén) és haza kapcsolatáról faggatta a sport, a népművészet, a zene, az irodalom egy-egy hazai mesterét. Mit jelent magyarnak lenni? Büszkesége vagy restellni való? Külföldet járó művészeink milyen érzéssel (netán kisebbségi érzettel?) lépnek ki a nagyvilágba? Fiataljainkban hogyan sikerült beleplántálni és gondozni a hazaszeretetet? Mi a szerepe ebben a szülőnek, az iskolának, a közművelődésnek, az egész életünknek? A műsor az egyes emberek példáján és vélekedésén át inkább sugalmazta, mintsem felsorakoztatta volna a tennivalókat. Magyar Zoltán, olimpiai bajnokunk a szülői háztól hozta a magyarságtudatot, ifjú F. Szabó Mihály fazekas a népművészetben érzékeli és élteti tovább őseink alkotó művészetét. Kocsis Zoltán zongoraművész a Bartóki zenéből nyeri nemzeti önérzetét külföldi útjain, bár mint mondta "a világ keveset tud Magyarországról". Úgy gondolom, fontosabb ennél az: mit tudunk önmagunkról? önismeretünk és nemzetismeretünk egészségese? Mondhatnám, elég modern-e, eléggé szocialistae, abban az értelemben, hogy mentes mind a túlbecsüléstől, mind a kisebbségérzettől? Illyés Gyula mondott megszívlelendő javaslatokat a nemzettudat kialakításáról, a fiatalok egészséges szellemben való neveléséről a patriotizmus és az internacionalizmus érzületében. Hangoztatta: a haza szó, a nemzet szó eléggé le van járatva, vissza kell szereznünk a szavak hitelét. Ez nevelés, tanítás dolga; ma nagyobb a szellemi élet befolyása az ifjúságra, mint régen. A történelemtanítás szerepe óriási a hazafias nevelésben. Család, iskola, nemzet olyan közösségek, melyeknek nagy a felelősségük ebben. Mind az emberi, mind a nemzeti önismeret alapkövetelménye, hogy <> intett Illyés. <>. Lám, mennyi összetevő: család, iskola, szülőföld, kultúra, közélet, munkahelyi közösség, baráti társaság, ifjúsági szervezetek. Mert ápolhat emberi honszerető érzést, ha egészségesen működik, ám mind szikkaszthat patrióta közérzetet, ha a közösségek rosszul élnek adottságaikkal. (...)" részlet, írta Balogh Ödön, Veszprémi Napló, 1980. február 19.

Február 17. 15.30 kor Jan Gabin filmsorozat indult, az első vetítésre kerülő film a "Szajnaparti szerelem" volt.
17.55 Gyulai István szerkesztő riporter, Mestyán Tibor operatőr, Mahrer Emil rendező Regőczy Krisztina Sallai András jégtáncos párról készített portréfilmjét mutatta be az első program.
"(...) Gyulai István vasárnap délutáni riportfilmje pedig igazán olyan természetes hang és képnemben mutatta be a két rokonszenves fiatalember pályáját, hogy a néző, aki egyébként a szomszédjával csak a liftben beszélget, legszívesebben becsöngetett volna a Szabadság térre: a folytatásért. (...) " részlet , írta Reményi József Tamás, Élet és Irodalom, (1980/8.)
Az MSZMP Agitációs és Propaganda Osztályán február 18.án megbeszélést tartottak melyre meghívták Nagy Richárdot is , téma a külföldi tudósító hálózat ésszerűsítése volt. Forrás: Magyar Országos Levéltár XXVI A 9. 44. doboz, MTV iratok.

Már javában tartottak a Miskolci Fesztivál előkészületei , erről olvashatunk egy korabeli előterjesztésben. Tájékoztató a 20. Miskolci TV fesztivál előkészületeiről, 1980. februári 29.i Elnökségi ülésre:
"Miskolcon megalakult a 30 tagú Előkészítő Bizottság. Ennek tagjai a megye, illetve a város párt és tanácsi szerveinek munkatársai, művelődési központok és más intézmények képviselői. Szöllősy Enikő szobrászművész megbízást kapott a Fesztivál plakett elkészítésére. A nevezési határidő január 15.én lejárt. Nevezésre került, a Politikai Főszerkesztőség 81, a TV Híradó 47, az Ifjúsági Főosztály 38, a Közművelődési Főosztály 32, Kulturális Főosztály 22, a Körzeti Stúdiók 14, a Szórakoztató Főosztály 10, a Zenei Főosztály 6, a Natura Szerkesztőség 4, a Drámai Főosztály 3, a Filmfőosztály 2 műsora, filmje. A városban ismét 13 társadalmi zsűri fog működni, és 29 közönségtalálkozót szerveznek. "Ekkor még a főzsűri összetételét illetően végleges döntés nem született."A beszámolót Balogh Mária és Erdős András készítette. Magyar Országos Levéltár XXVI A 9 (82 dob.) MTV Iratok.

A Tömegkommunikációs Kutatóközpont megindítja immár könyvárusi forgalomba is kerülő Membrán-könyvsorozatát. Negyedéves folyóirata Jel Kép címmel már a nagy nyilvánosság elé kerül, elő is fizethető.

Február 20. 20.00 Ismét Külpolitikai Fórum. Műsorvezető: Sugár András, szerkesztő: Chrudinák Alajos, rendező: Kígyós Sándor.

21.30. Bőrönd Ödön, versek zenével, a Kaláka együttes műsora. Szerkesztő: Baranyi Ferenc, vezető operatőr: Czabarka György, rendezte: Fehér György.
" (...) Ráparancsoltam a készülékemre: Derű! Szépet! A gép azonnal engedelmeskedett. Fehér György rendezésében a KALÁKA együttes muzsikált ötvenperces műsort. Semmi fakszni, műfüst, fantáziaruha, fejenállás. Sőt,ez a kulturált zenekar fekete fehérben jelent meg nézői előtt. Hogy miért éppen ez a remek műsor volt fekete-fehér? Ki tudja! Versek. Végre igazi versek hangzottak el megzenésítve. Bőrönd Ödöntől Tamkó Sirató Károly Örkényig a mai kultúra lírájának legjavát választotta ki. Fehér György egyre titokzatosabb. Úgy tűnt, hogy ez a műsor egyáltalán nincs rendezve, de egy mágikus erő (láthatatlanul) összefogta. A becsillanó fényekben felparázslott a szó, amivel napjainkban boldog boldogtalan visszaél. Kimondjam? Kimondom: KÖZMŰVELŐDÉS." írta Szász Péter, Film Színház Muzsika (1980/9.), 1980. március 1.

Február 22. 20.20 Televíziós Mesék Felnőtteknek A Fejenincs Írástudó avagy a titokzatos haláleset. Történet délkelet ázsiai motívumok alapján. Dramaturg: Jánosi Antal, vezető operatőr: Bónis Gyula, rendezte Rajnai András.

Egy régóta "eltűnt" műfaj újból felbukkan: ismét van jelentkezik havonta a tévékabaré. A szórakoztatás egyébként is "erősödik": kéthavonta Terefere címmel irodalmi magazin jelentkezik, havonta pedig " A hónap" címmel aktuális szatirikus riportműsor. Az elő adás február 22.én 21.20 kor került adásba. Felelős szerkesztő: Liska Dénes, műsorvezető: Rapcsányi László, vezető operatőr: Darvas Máté, rendező: Bozó László.

"Egy kis terefere,, könnyed, fesztelen diskurzus, csevegés, <> erről, arról, bármiről ez az, ami egyre inkább elmarad, hiányzik a mai ember sietős életéből. Valamiképpen a kellemes, barátságos traccspartik hangulatát idézi a tévé két szórakoztató műsora, a Terefere és a Vasárnap délelőtt. Céltudatos lazasággal szerkesztett programok, változatos témáik módot adnak a ki és bekapcsolódásra. A Terefere mostani, második adása szerencsésen rácáfolt a műsor jelentkezésekor támadt kételyekre. Nem kíván minden áron szórakoztatni (mint a búbánatos emlékű Fogadjunk, hogy végignézi című műsorkísérlet), nem igényel osztatlan figyelmet, vállalja a sokműfajúságot. Liska Dénes és Rapcsányi László műsorában jól megfért a közgazdásszal és a neves íróval folytatott beszélgetés, a tréfa, a sanzon, a riport, a vers és a szecesszióról szóló kis művészettörténeti bemutató. Karinthy Frigyes jelenetében Garas Dezső újabb színészi remeklésének lehettünk tanúi, nagyon érdekes volt Ráday Mihály városképi filmglosszája. A villámtréfa pályázat ötletnek jó, de a félbehagyott tréfák némelyike a beküldött (és díjazott) poénekkel együtt is csak "<>" maradt. Sebaj, majd belejön a népes nézőtársaság.(...) " részlet írta Vajk Vera, Népszava, 1980. február 26.

Február 23. 18.10 A Tájak, városok, emberek sorozatban vetítették Kalmár György szerkesztő - riporter"Az én városom : Ó-Delhi" című dokumentumfilmjét, rendező operatőr:Neumann László volt.
"A Tájak, városok, emberek című tévésorozat sok mindent bemutatott már, szerkesztői eddig is igyekeztek a legjobb külföldi dokumentumfilmeket megszerezni és műsorra tűzni. Most arra gondoltak: a kínálat frissebbé válhat, ha a TV saját, külföldön járt riportereit is felkérik, hogy a napi politikai eseményeken túl a felkeresett ország, város, táj embereinek életéről, mindennapi gondjairól és örömeiről is készítsenek dokumentumfilmeket. (...) Az első ilyen kísérlet az Ó-Delhiről szóló e héten látható riport. (...)" részlet Kalmár György írásából, Rádió és Televízió Újság, 1980/7.

Február 27. 20.00 indul a "Hat év történelem" húsz részes szovjet amerikai dokumentumfilm sorozat a II. világháborúról.

20.01 2. műsor Operabarátság. A Csehszlovák és a Magyar Televízió közös operaestjének közvetítése a Pataky István Művelődési Házából.

Február 28. 21.00 Bertold Brecht: Puntila úr és szolgája, Matti. Népi komédia közvetítése a szolnoki Szigligeti Színházból.

Február 29. 18.20 Indul Pomezanski György szerkesztésében, Bán János műsorvezetésével a Felkínálom című új tv-műsor sorozat. Rendezte: Kökényessy Ferenc.
" Az elmúlt hetekben többször elhangzott a televízióiban a fenti című sorozat pályázati felhívása. A nézők megértették a műsorkészítők szándékait, hiszen több mint ezer pályamunka futott be a Tv ifjúsági osztályára. Az e héten jelentkező első adásban három pályázat szerepel. Nem azért esett a választás erre a három találmányra újításra, mert az értékelhetők közül a legjobbak voltak. A zsűri ilyen erősorrendet ugyanis nem állapított meg, Csupán azt jelölte ki, mely javaslatok, újítások, találmányok érdemesek arra, hogy a képernyőn is bemutassák és <<áruba bocsássák >> őket. Az adásra kiválasztott pályamunkák készítőit egyébként a szerkesztőség időben értesíti, hogy felkészülhessenek a műsorra. Ezért is kénnek türelmet a szerkesztők valamennyi pályázótól! Munkáik, ötleteik gondos áttanulmányozása sok időt vesz igénybe, s így előfordulhat, hogy a sikeres munkák beküldői is egykét hónapos várakozás után értesülnek csak a minősítésről. Felhívjuk az érdeklődők figyelmét, hogy a pályázat még nem zárult le. Aki esetleg az első adás tapasztalatain felbuzdulva kíván javaslatokat tenni, nem késett el, nem kerül hátrányba sem. A zsűrizés a továbbiakban is folyamatos. A nagyon fontos takarékossági ötletek mellett természetesen a népgazdaság és a kultúra minden területét érintő ötleteikkel találmányokkal javaslatokkal lehet pályázni. Végezetül felhívjuk a műsorra mindazon vállalatok, gyárak, üzemek és szövetkezetek figyelmét, amelyeket a felkínált témák <<érintenek>>. Véleményüket, javaslataikat és esetleges vásárlási szándékukat a műsorban megadott telefonokon közölhetik, vagy előre jelezhetik részvételi szándékukat. A bemutatásra kerülő pályamunkákról rövid előzetes anyagot kaphatnak az érdeklődők a Magyar Televízió ifjúsági osztályán, a 113200as telefon 223as mellékállomásán. Már előre közöljük, hogy a sorozat második adására várhatóan március 19én kerül sor." írta Pomezanski György, Rádió és Televízió újság, 1980/8.

" Az első adás után sehogy sem tudtam eldönteni: örüljeke, vagy bosszankodjam? Ha örülök a Felkínálom című műsornak, akkor elfogadom, hogy kátyúba jutott az újításról és a feltalálásról szóló összes határozat, vita és írás. Ha bosszankodom, akkor megkérdőjelezem a televíziósok segítő szándékát, illetve amit ebben az ügyben tesznek, azt pótcselekvésnek fogom fel.
Valahol a kettő között van az igazság. Jó is meg fossz is, hogy a képernyő előtt ezeknek a nagy jelentőségű újításoknak, találmányoknak, ötleteknek árulniok kell magukat. Arról van szó, hogy Pomezánski György és Bán János szeretné felkarolni azokat a fiatal újítókat, akik országos érdeklődésre tarthatnak számot akár az elektromos porlasztóval, akár a hajlékony csavarhúzóval, vagy a két legutóbb felajánlott terméket nézve: a telefonvonalra kapcsolható riasztóval, vagy a takarékos elektromos kapcsoló berendezéssel. Eddig ezeket mutatták be. Sikerrel. Magáról a műsorról jó a véleményem. Jól szervezik Bán Jánosék az egészet. Talán kicsit sok a telefon, s azokat nem lehet mindig érteni. De ez technikai dolog, lehet javítani rajta. Néha Bán János megilletődik: mintha megijedne a lehetőségtől, vagy talán túlzottan örül egy-egy gazdasági vezető jelentkezésének. Remélem, ezek a zavaró tényezők csökkennek, és a műsorra tudunk figyelni a riporterrel együtt.
A tényről: pillanatok alatt döntenek nagy vállalatok vezetői egy-egy bemutatott találmányról nem mindegyik az, de használjuk ezt a szót és ez kicsit elszomorít. Elég sokat beszéltünk már arról: az elfogadott ötletekért a részesedési alapból kell fizetni, tulajdonképpen ezért reked meg az újítás egyegy nagyobb összeg kifizetése után. Szóval ez az állítás itt megdőlt. Szívesen vállalják sok helyütt ezek megvásárlását, gyártását és ami nem kis szó: már a kereskedők is jelentkeznek; <>.
Az az érzésem; ez a tény, a műsor sikerét is jelenti. Szeretném, hogy ez a siker tovább fodrozódna és az újításnak, a találmányoknak, az ötleteknek zöld utat biztosítana.
Bán Jánosék kitaláltak valamit, ami lehet, hogy pótcselekvésnek hat, mert minden telefon után az emberben ágaskodik a kérdés: ha nem a televízióban hangzik el, hanem a 'feltalálók csak úgy egyszerűen beállítanának, akkor is ilyen hamar reagálnának? Azt hiszem ezt a kérdést, akármennyire szeretnénk megkérdezni, jobb lesz elfelejteni. Örüljünk annak, hogy ez idáig mind a négy bemutatott újításra (találmányra) van vevő. Ez pedig a műsor szerkesztőinek dicséretét is jelzi. Várjuk a folytatást. " írta Hazafi József, Tolna megyei Népújság, 1980. március 25.

20.00 Magyar Dráma 30 éve Karinthy Ferenc: Ezer év. Dramaturg: Deme Gábor, vezető operatőr: Lukács Lóránt, rendezte: Zsurzs Éva. Szereplők: Csomós Mari, Zsurzs Kati, Végvári Tamás, Pásztor Erzsi, Tahi Tóth László, Temessy Hédi, Madaras József, Bálint András, Szabó Gyula, Bencze Ilona, Gelley Kornél, Mészáros Márton, Debreczei András.

"Vitathatatlan, hogy a televízió minden dolga közügy lett. Tízmillióan figyeljük: szidjuk néha, dicsérjük néha, de mindenképpen foglalkozunk vele. Mert a televízió is ellentmondásos, ahogyan hétköznapjaink is azok. Ellentétei azonban kibékülnek, feloldódnak, elsimulnak. S mi, a nézők, áldjuk -átkozzuk, és igencsak szeretjük. Az egyik ilyen ellentmondás példázata volta péntek esti, Zsurzs Éva rendezte tévéfilm. A tévések oly sokat panaszkodnak: nevesebb szerző alig, azaz ritkán ír kimondottan a televízió számára; kevés tehát az az anyag, amelyből a siker reményében igazándiból tévéfilmet lehet készíteni. Ugyanakkor csak az elmúlt három és fél évtized alatt született magyar művek között szép számmal van olyan, amely megfelelő dramaturgiai átdolgozással alkalmassá tehető forgatókönyvnek. Ez történt most is. Karinthy Ferenc Ezer év című színpadi műve amelyet joggal, jogtalanul elfelejtettek a színházak új életre kelt Zsurzs Éva rendezőnő keze alatt. (...) " részlet, írta (aláírás) Békési Népújság, 1980. március 4.

21.20 1980. február 15.én levélben előzetesen tájékoztatta Nagy Richárd, Győri Imrét az MSZMP KB titkárát arról, hogy február 1618 között a Külpolitikai Szerkesztőség vendégeként Magyarországon tartózkodik Mieczyslaw Rakowski a Legyen Egyesült Munkáspárt Központi Bizottsága tagja, a varsói Polityka című lap főszerkesztője, akivel budapesti tartózkodása során 40 perces televíziós felvétel. (Forrás: Magyar Országos Levéltár XXVI A 9. 44. doboz, MTV iratok.) A műsor riporterei: Bokor Pál az MTI rovatvezetője, Dankó Ádám a Világgazdaság főszerkesztő helyettese, Darvasi István a Magyar Hírlap főszerkesztője és Regős Sándor az MTV Szegedi Körzeti stúdiójának vezetője. A műsor szerkesztője: Chrudinák Alajos, rendezője: Kígyós Sándor volt.

Március

Üzembe áll a paksi és a kalocsai tévé átjátszó adó.

Március 1. 16.05 a Pécsi Körzeti Stúdió munkatársai Örökség címmel irodalmi barangolásra hívták a televízió nézőit Tolna megyébe. Az idegenvezető: Németh Nóra, a forgatókönyvíró: Farkas Katalin, operatőr: Háda Sándor, rendezte: Babiczky László.

20.05 Aldo Nicolaj: Holtodiglan ..., tv-játék bemutató. Dramaturg: Prekop Gabriella, vezető operatőr: Bíró Miklós, rendezte: Nemere László. Szereplők: Bánsági Ildikó, Gáspár Sándor, Sztankay István.

22.05 a 2. műsor Tévéjátékot mutatnak be egy 18. századi ismeretlen pálosrendi szerzetes Bakhus c. művéből. Dramaturg: Zahora Mária, zene: Farkas Ferenc és Mandel Róbert, vezető operatőr: Bónis Gyula, rendező: Horváth Jenő. Szereplők: Sarlai Imre, Vajda László, Iglódi István, Harsányi Gábor, Gera Zoltán, Zenthe Ferenc, Horváth Péter, Bessenyei Ferenc, Molnár Piroska, Soós Edit Helyei László, Gyenge Árpád, Sallai Kornélia, Bordán Irén.

Március 2. 20.05 Sándor Iván: A párbaj, tv játék bemutatója. Dramaturg: Békés József, vezető operatőr: Nagy József, rendezte: Hajdufy Miklós. Szereplők: Kozák András, Hegedűs D. Géza, Koltai János, Szabó Sándor, Darvas Iván, Kovács István, Vörös Eszter, Koltai Róbert, Benkő Péter, Halmágyi Sándor, Nagy Gábor, Sörös Sándor, Maszlay István, Hollós Melitta, Gyimesi Pálma, Szatmári Liza, Lelkes Ágnes.

Március 4. a "Házigazda" sorozatban Ránki György látta vendégül a TV nézőket. A szabálytalan portrét készítették: forgatókönyv: Fekete Katalin, szerkesztő: Tóth Erika, operatőr: Bónis Gyula, rendezte: Born Ádám.

"Az utókor legalább a portréfilmekért hálás lehet a mai magyar televíziónak. Máris rengeteg szellemi kincset, emberi értéket őriznek a Szent-Györgyi Alberttel, Dienes Valériával, Déry Tiborral és sok más kiváló íróval, tudóssal, művésszel folytatott beszélgetések kép és hangfelvételei. A tévé arcképcsarnoka pedig egyre gyarapszik. A házigazda: Ránki György című műsort alcímében szabálytalan portrénak nevezi riporterrendezője, Born Ádám. Nem is a portré, inkább a zeneszerző életpályája tér el a szabályostól. Egyénisége sem mindennapi. Ironikus humora, közvetlensége, költői vénája, nyíltsága rokonszenvet kelt. Ránki György körülményei úgy hozták, hogy évtizedeken át (a fasizmus idején álnéven) a filmzene meglehetősen hálátlan műfaját művelte. S. ezek a nem önálló életre szánt művei is élnek; a Körhinta muzsikája, a Hattyúdal Villa Negra dala, félszáz nagy és kisfilm maradandó dallamai az Egy szerelem három éjszakája lírai rekviemzenéje. A Pomádé király Kossuthdíjas zeneszerzője 70 évesen írta meg első szimfóniáját. S annak előszavaként egy csillogóan szellemes, fanyar verset József Attila ihletésére, arról, ami nem adatott meg neki: a főiskolán "tanitani". A portréhoz ez a kis kesernyés vonás is hozzátartozik." írta Vajk Vera, Békési Népújság, 1980. március 4.

Március 7. 20.20



Krúdy Gyula: Bolondok kvártélya, tv-film bemutatója. Dramaturg: Szántó Erika, operatőr: Bíró Miklós, rendezte: Horváth Z. Gergely. Szereplők: Kozák András, Ewa Wisnewska (Pálos Zsuzsa), Magda Wojcik (Csomós Mari), Novák István, Bencze Ferenc, Bassenyei Ferenc, Garas Dezső, Haumann Péter, Szacsvay László, Szegedi erika, Őze Lajos, Kiss Mari, Tábori Nóra, Temessy Hédi, Gobbi Hilda, Kovács Mária, Lázár Kati, Szirtes Ágnes, Hajdú Endre.

" Horváth Z. Gergely Krúdy rajongója és ihletett tolmácsolója pénteken március 7., 20 óra húsz perc) újabb Krúdyval lepett meg. BOLONDOK KVÁRTÉLYA. Ez a Krúdy -mű valójában így, ahogy láttuk nem létezik. Több ismert és ismeretlen motívumot használt fel az író rendező, hogy létrehozzon egy immár kozmikus Krúdy-világot. Bíró Miklós színei és fényei a kitűnő színészek finoman és gyengéden egybehangolt alakításai (Kozák András, Bessenyei Ferenc, Garas Dezső, és a két lengyel vendég, Ewa Wisnyevszka (Pálos Zsuzsa hangján) és Magda Wojczik (Csomós Mari szinte önálló, megemelő szinkronazonosulása) azt a Krúdyt nyújtották, amit a mai jelrendszerben Krúdysnak nevezünk. Igazságtalan lenne eltagadni, hogy Horváth Z. már behozta a képernyőre végre! Krúdy démonjait is. A nosztalgia mögött felsejlettek Krúdy "rémségei". Példás bizonyíték erre egy színész és a szerepe. Bencze Ferenc , ördögi kedvessége mögött már a sors denevérei csapkodják szárnyukat." írta Szász Péter, Film Színház Muzsika (1980/11) 1980. március 15.

"(...) A rendező igen merész vállalkozásba kezdett, amikor saját Krúdy-képét kísérelte meg filmre vinni, az íróét, aki bármiről szólt is, társadalmi kérdésekről szólt, akinek ha nem is volt érzéke a napi politika eseményeinek megítéléséhez, volt érzéke és bátorsága az egész társadalmat, kiváltképpen a <> érintő sorskérdések fölvetéséhez. Megmutatni azt a Krúdyt, aki az emberi lelkek, az emberi kapcsolatok betegségeit egy egész világrend, egy korszak agóniájának tünetei közé sorolja. A filmbeli halotti tor képei a Krúdy-művekben benne rejlő, átfogó vízió képeit: a Haláltáncot idézik emlékezetünkbe.
Horváth Z. Gergely Krúdy-képe azonban általában véve egyoldalúnak hat, az a Krúdy, aki legsajátabb szavaival szól hozzánk e filmből, csak egyes vonásaiban hasonlít saját magára. És végül ez sem volna baj, ha a film alkotója függetleníteni tudná magát az író szavainak közvetlen hatásától. Ha nem tamáskodna olyan konok kizárólagossággal a mágikus erejű mondatokra, ha elhagyott volna belőlük jó néhányat, de átéltebb és bensőbb módon jelenítette volna meg a film színhelyeit. A koncentráltság elsősorban a szövegek sűrítésében mutatkozik meg ebben a filmben, s nem a beállítások jelentéseiben, az egyes jelenetek asszociációs közegében, egymást követő ritmusában.
Ízléssel és értéssel kiválogatott udvarokat, gangokat, kocsmaszobákat fényképezett a kitűnő operatőr, Bíró Miklós, s szépek, ha nem is kapnak a tévében megfelelő távlatot, a külső felvételek is, de igazi, a Krúdy világát megidéző varázsa csak egyetlen helyszínnek van a filmben: a temetőkert zöldjei, s a bennük mozgó nők és férfiak koreográfiailag is megszerkesztett együttese valódi, tépelődés nélkül is fölfogható művészi élményt nyújt. Ez pedig aligha mondható el a film egészéről, mert a szuverén képszerűség helyett a szövegnek való megfelelés kiszámítottsága uralkodik benne. Ennél fogva gyakran előfordul, hogy az egyes beállítások leíró jellegűek, s bár hangsúlyozottan tartózkodnak a bőbeszédűségtől, önmagukért sem képesek sokszor beszélni. A film végső soron való irodalmiassága ide vezethető vissza.
Ha a helyszínek ugyanúgy "mesélnének", mint ahogy mesélt a Napraforgró filmben Pistoli salétromos falú, kísérteties háza, a szerenádjelenet tavaszi kertje, az epilógus téli tájképe, s mint ahogy itt mesélnek a temető füvei, bokrai, fényei, akkor többet megtudhatnánk a bennük folyó életről is. Ebben a filmben ugyanis nincs egyetlen olyan hős sem, aki magára vehetné a szerkezeti szemléleti egységesség biztosításának nehéz feladatát, mint betöltötte ezt a szerepet Huszárik filmjében Szindbád figurája. Itt csak hőstörmelékek vannak, még akkor is, ha legtöbbjük remek színészi alakításban kerül elénk. A színészi játék ez esetben nem válhatott igazi formáló erővé, de a szóbeliség minden mást feledtető hatása mégiscsak az egyéni színészi teljesítményeken keresztül bontakozik ki, s lesz egy nagyszabású és figyelemre méltó rendezői vállalkozás részeredményekben összegezhető megvalósulásának egyik legfőbb biztosítékául." részlet, írta Fábri Anna, Filmvilág, (1980/3.)

21..40 Új helyszínnel gazdagodnak a zenei közvetítések: az újjáépített pesti Vigadóból közvetít kamarazenekar hangversenyt a rádió: a Vigadóról tévés dokumentumfilm is készül. Sárdi Anna szerkesztő, Horvát János műsorvezető riporter, Máté Tibor operatőr dokumentumfilmje mutatta be a Vigadó épületét (meditáció egy pesti épületről) alcímmel.

" (...) A cím után némi magyarázkodás, kettős műfajmegjelölés is szükségesnek látszott. Alcímeként Írták: Meditáció egy pesti épületről. Aztán: dokumentumfilm. Szavunk sem lehet, Horvát János, a műsorvezető-riporter meditált is, dokumentált is. Nem ő tehet róla, hogy lehetetlen volt a Vigadóról valami tiszta műfajban beszélni. Arról sem tehet, hogy nézői több mint egyórás műsoridő alatt követve a különféle esztétikai műszavak és hétköznapi tevékenység megjelölések keverésének azt a szisztémáját, amellyel az alcímet és műfajt adók éltek esetleg folytatták a sort. Imígyen: televíziós oratórium, filmetűd, riportázs, szociográfia, jeremiád, vicc, nosztalgia, szocialista realizmus, <>, (össz)népi tánc, lírikus epilóg, komédia, dráma és így tovább. Egy szó mint száz, sokféle formában, módon és olyan sok mindenről szó volt ebben a műsorban, hogy Horvát János is úgy találta, jobb ha megkérdi önmagától: miről van szó? válaszolt is: a Vigadóról, De ahogy ezt mondta ...
Az a műsorvezetői és riporteri hangnem az a sajátos stílus, amit Horvát a pénteki késői órákban produkált, alighanem csúcsteljesítmény. Mert ahogy kimondja, az egyetlen szóval lés az egész műsorral a Vigadóról, abból kénytelenek voltunk megérteni: mindannyiunkról. A műsor egy pesti épület ürügyén nem azt közvetítette (vádlón, a felsőbbrendű kívülálló ostobán fölényes, leleplező modorában), hogy íme, így építetek ti! Inkább azt: így építünk mi, így élünk mi, ez van. És pontosan olyan hangnemben mondta, ahogy az ,<> okát általában mi, valamennyien. Kicsit kesernyésen, a tehetetlenséget belátó, belenyugvó fintorral, de azért belső tartással, reménnyel, hogy megy majd jobban is, hiszen az "ez van" is valami, amit már elértünk. Bárha aránytalan (anyagi, szellemi s embermorzsoló idegi) erőfeszítések árán, de akkor is, így is! " részlet, írta Sulyok Erzsébet, Dél Magyarország, 1980. március 11.

Március 8. 20.05 Van egy fantasztikus ötlete címmel új szórakoztató műsor indult. Műsorvezető: Kállai István és Sugár András, szerkesztő rendező: Bednai Nándor.
Bednai Nándor írta a Rádió és Televízió Újság 1980/9. számában: " Van egy fantasztikus ötletem címmel új szombat esti szórakoztató műsor jelentkezik a tévében március 8án, majd ezt követően minden második hónapban. Az első adásban néhány jól ismert író és újságíró vállalkozott arra, hogy a hozzá érkezett fantasztikus (vagy legalábbis annak tűnő) ötleteket elmondja, vagy eljátszassa. A továbbiakban már nézőinktől várjuk azokat az ötleteiket, javaslataikat, melyek a mai életünkben még fellelhető hibák, hiányosságok orvoslását szolgálnák. Ezek legjavát fogjuk bemutatni, megvitatni, feldolgozni, természetesen régi rossz szokásunkhoz híven szórakoztató formában. Ami, gondolom, nem ellentmondás, hiszen öreg igazság, hogy csak komoly dolgokkal érdemes igazán tréfálkozni. A két műsorvezető: Kállai István és Sugár András az első, ízelítőnek szánt műsorban közli majd, hogy nők, kedves nézőink, hol, mikor és milyen módon mondhatják el képtelen ötleteiket. Reméljük, a most induló sorozat elnyeri tetszésüket és... hátha néhány olyan fantasztikus ötletük is születik, mely fantasztikus módon végül meg is valósul!..."

" Kállai István és Sugár András talált egy fantasztikus ötletet. Felteszik a kérdést, "VAN EGY FANTASZTIKUS ÖTLETE?". A kiindulási pont nem rossz várjuk a folytatást. A szerkesztők minden bizonnyal elégedetten állapítják majd meg, mennyi fantasztikus ötlet van ebben az országban. Az biztos, hogy a leghasználhatóbb ötleteket a nézők viszik zsákszámra. Kérve kérjük a műsor gazdáit, ne ijedjenek meg az őrültségektől, a nagy és falrengető ideáktól , mert ebben lehet sikerük titka. Adva van két tökéletesen fesztelen műsorvezető egyelőre még ugyanazt mondják, több vitát, nézeteltérést! , ők azok, akik biztosítékai lehetnek a bolondériák okos tálalásának. S mert a nézőknek ahogy mondják semmi sem drága, dobják a lovak közé a gyeplőt! És ne szelídítsék szombat esti kabarévá a lehetőséget." Írta Szász Péter, Film Színház Muzsika (1980/11.) 1980. március 15.

"Néhány jó ötlet valóban akadt a televízió új szórakoztató műsorában,de a vérszegények bizony még többségben voltak ebben az első adásban. Tovább kelleme kérdezgetni a nézőket: Van egy fantasztikus ötlete"!" különben befullad a próbálkozás, hogy új dolgokkal szórakoztassák a néz őt. Jó lenne, ha gondosabban megszűrnék a képernyőre kerülő ötleteket, s az sem lenne baj, ha nem ragaszkodnának minden alkalommal a hetven perchez. Lehet rövidebb is az az adás, akkor nem tűnik majd úgy, mintha kifogyott volna a levegő. " írta Seregi István, a Kelet Magyarországban 1980. március 11én.

" (...) új, szórakoztató műsor címeként föltűnt kérdő mondat nem lóg ki abból a sorból, melyet a televízió szórakoztató osztályának gondjai alkotnak. Csak a legnagyobb gondot jelzi, azt ugyanis, hogy nincs televíziós, akinek lenne ötlete. Azaz: egy mégis volt, ki is pattant, és műsor lett belőle. Az ötletből, hogy adjanak ötleteket a nézők, vagyis szórakoztassák magukat, s vállalják ennek összes következményét. Úgymint: szidják a saját felmenőiket, fanyalogjanak a saját unalmasságuk miatt, gúnyolódjanak a saját szellemtelenségükön, sajnálják le magukat. Egyáltalán: kínlódjanak egy kicsit a nézők is attól, hogy semmi se jut eszükbe, holott muszáj, hogy eszükbe jusson valami. Hiszen sürgetik őket, türelmetlenül nógatják, százszor elmagyarázzák, mi az, amit várnák tőlük. Hogy mivé fajul ez az ideiglenes helycsere, még nem tudhatjuk, hisz a kéthavonkénti rendszerességűre tervezett sorozatból csak a nyitányt láttuk szombaton. Ebben a tévések előadták fent leírt ötletüket. Ha valóban az volt a szándékuk, hogy megkóstoltassák velünk az ötlettelenség kínját a sorozatnyitót sikeresnek kell nyilvánítanunk. " részlet, írta Sulyok Erzsébet, Dél-Magyarország 1980. március 11.

20.05 2. műsor Rolf Hochuth : Egy vadász halála, monodráma közvetítése a Madách Színházból, felvételről, a főszereplő Ernest Hamingway szerepében Bessenyei Ferenc.

Március 10. hétfő rendkívüli adásnap! Levetítik délután a Fanny Girl című amerikai film musicalt, majd megismétlik Chrudinák Alajos Halász Mihály előző hónapban a 21. Monte Carlói tv-fesztiválon Arany Nimfa díjat nyert dokumentumfilmjét a: Háború a Szaharában t. Végezetül Önök kérték különkiadása a Gyógyítók kérték.... zárta a rendkívüli hétfői adásnap műsorát.

" A múlt hétfőn is, tegnap is, rendkívüli adásnapot tartott a televízió. Bár egyébként nagyon jól teszi, hogy hetente egyszer eltűnik a szemünk elől, s a tévémentes napon más elfoglaltságokra enged időt az egyébként hatvan forintért mindent műsor megemésztő honpolgárnak. De e két hétfőn valóban rendkívüli eredmények szolgáltattak okot a műsorsugárzásra. Chrudinák Alajos cannesi nagydíja, majd a Regőczy Sallai páros világbajnoki aranya, és ha nem is rendkívüli, de várva várt esemény volt a Vigadó átadása. A gyönyörű falak között ezúttal a Liszt Ferenc Kamarazenekar muzsikált. Szórakoztatás is akadt, kívánságműsor az egészségügy berkeiből, amelyben inkább a köztes riportok voltak érdekesek, mint a műsorról műsorra visszatérő magán és együttes számok, amiket érzésem szerint lassacskán unni kezdünk. Jó lenne a nézők emlékezetét felfrissíteni, esetleg kívánságok nélkül régi és mai művészeink új arcát képernyőre hozni. (...)
Visszatérve a rendkívüli okokra, Chrudinák filmje, a Háború a Szaharában ismétlésként is sok új részletet engedett felfedezni. Nagyon izgalmas, érthető és elfogulatlan képsorokat láttunk, és aki a televíziós riporteri munkát, vagy nevezhetjük így is: újságírást ilyen megszállottan, világszínvonalon gyakorolja, azé legyen a pálma azaz a nagydíj (és mikor kaptunk mi dokumentumfilmért nagydíjat Cannesban?) Chrudinákot lehet korunk nagy haditudósítójának nevezni, de azt hiszem ezt az elnevezést nem venné szívesen magára, rossz emlékeket ébresztő szó, ő a gyors és hiteles dokumentumfilmkészítő, aki Halász László operatőrrel egyetemben nem fitogtatásból vállalja a veszélyt, hanem hivatástudatból: legyünk ott, mi magyarok is, mindenütt a Világon, mint tudósítók is, egyszerűen a köztájékoztatására. Filmjeit veszik és várják. Munkája megérdemli a rendkívüli adásidőt. Másik nagy örömünk és nyereségünk a Sallai Regőczy páros világbajnoki aranya. A tegnapi másfél órás összefoglalóban ismét láthattuk őket, velük együtt mi is meghatódtunk. Hiszen évek óta szurkolt nekik az ország, a legnagyobb közönségsiker volt az övék és most végre ott álltak a a dobogó legfelső fokán. Szomorúan köszönünk el tőlük, hiszen pályájuk csúcsán mondanak búcsút a versenyszerű műkorcsolyázásnak. Megdolgoztak a dicsőségért. Végezetül csak annyit, hogy ha a televízió <> jelzővel látta el a hétfői, adásnapot, maradjon hű önmagához, ne kényeztessen el minket sok rendkívüli nappal, csak ha valóban nagy eseményekre akarja felhívni a figyelmet. Mint ahogyan most tette." írta Ruskó N. Judit, Tolnai Népújság, 1980. március 18.

Március 12. 20.50 Kolozsvári Grandpirre Emil: Szeplős Veronika, tv-játék bemutatója. Dramaturg: Bogáti Péter, operatőr: Darvas Máté, rendezte: Palásthy György. Szereplők: Szabó Sándor, Benkő Gyula, Vörös Eszter, Abdai Györgyi.

Március 13.



Ötventöt éves korában, elhunyt Fazekas László a Magyar Televízió gazdasági igazgatója (Abaújszántó 1925.11.09Budapest 1980.03.13)
1962-től dolgozott a Magyar Televízió Gazdasági és Gyártási osztályán, előbb osztályvezetőként, majd 1963től főosztályvezetőként. 1963 augusztusában nevezték gazdasági igazgatóvá, ezt a beosztását haláláig 1980ig töltötte be. Munkássága alatt teljesedett ki nagyüzemmé a Magyar Televízió. Munkába lépésekor 67.200 műsorpercet sugárzott a televízió, 1980ban már 279.627 műsorperc költségeiről kellett gondoskodnia. Kiválóan össze tudta egyeztetni a az intézményi gazdasági érdekeket és lehetőségeket a művészi és gyártási igényekkel.

20.40 Zenés TV Színház bemutató Mozart: Szöktetés a szerájból, bemutatója. Dramaturg: Bánki László, operatőr: Gulyás Buda, rendezte: Szintár Miklós. Vezényelt Fischer Iván, szereplők: Kállai Ferenc, Pászthy Júlia, Kalmár Magda, Gulyás Dénes, Rozsos István, Gregor József.

Március 15. Sardou és Najac: Váljunk el! Tv játék. Dramaturg: Kállai István, vezető operatőr: Hollós Olivér, rendezte: Marton László. Szereplők: Darvas Iván, Halász Judit, Lukács Sándor, Alfonzó, Andai Györgyi, Győry Ilona, Marton Kati, Miklósy György, Szatmári István, Tahi József, Prókai István, Simorjai Emese, és sokan mások.

Március 16. 20.05 a Tetthely NSZK bűnügyi sorozat egyik epizódja volt a műsoron.
Ipper Pál a TV Híradó külpolitikai kommentátora a Rádió és Televízió Újság 1980/10. számában nyílt levelet írt a tv kritikusoknak a krimi filmek védelmében. "Nyílt levél a tévékritikusokhoz. Töredelmes vallomással tartozom önöknek: szeretem a krimiket. Mint ahogy szeretném a westerneket is, no meg az Amerikában némi gúnnyal szappanoperának nevezett könnyű szórakoztató filmsorozatokat, amelyeket senki sem vesz komolyan, különben nem adtak volna ilyen címet egykori kedvencemnek: <>. Node, miután nálunk ilyen nincs ugyan miért? csak nem a kritikusoktól tartván, már meg sem merjük venni őket? maradnak a rendőr krimik. Vallomásomhoz tartozik, hogy rendszerint kitűnően szórakozom rajtuk, bár mindig előre tudom, hogy a rendőrség győz a végén. Hogy elfogultsággal ne vádolhassanak, szívesen néznék én nem nyugati, hanem mondjuk magyar krimiket is, bár bizonyára ott is jó előre tudnám, hogy a végén a rendőrség fog győzni. Ilyenek azonban nem nagyon születnek talán csak nem azért, mert nálunk nincs bűnözés? vagy mert talán ... no, nem, az eszembe sem jut. Szóval, szeretem a krimiket. Nem sokat tanulok belőlük, nem művelődöm tőlük erre a célra más műsorokat nézek, vagy meghallgatom a hangverseny közvetítést (bár ennek hangja inkább a dobozra, mint a hangversenyre emlékeztet, így hát inkább a rádióban hallgatom). Meg aztán olvasok is néhány oldalacskát naponta (mondjuk néhány százat, az újságokat, folyóiratokat, miegyebeket is beleértve). De azért szeretem a krimiket. Egyebek között pl. azért, mert míg azokat nézem, nem jut eszeimbe a SALT szerződés halogatása, a Pershing rakéták nyugat-európai elhelyezése, Hua Kuo-feng körutazása, a termékváltás, a hatékonyság; a vakvezető kutya iskola bezárása és a többiek. Csak az érdekéi, hogy miként jön rá a főnyomozó aki szegény rendszerint rendszertelenül étkezik (mint én), és otthon várja a felesége (mint engem) , tehát hogy mikor jön rá a főnyomozó, hogy ki a gyilkos, akit én, a néző már régen ismerek. Eddig ez rendben is van mondhatják önök , hisz mutat elég krimit a tévé. Igen ám, de aztán jönnek önök, és súlyos lelkiismeret furdalást okoznak. Mert a legjobb esetben szóra sem méltatják. No, ezt még el lehet viselni. De legtöbbször mindössze egy mellékmondatban olyant írnak, amitől egyébként kultúrára vágyó lelkem mélységesen elszégyelli magát, és ha nem lenne köziben egyéb dolgom, a következő krimiig lesújtva érezném magam. Nemrég pl. <> hétfői lapunk kritikusa az előző szombat estét összegezve, mindent dicsért, de a közben volt krimiről amelyet kis családom korében nagy elégedettséggel szemléltünk olyat vetett oda amitől biztosan nem az egyébként szerintem jól játszó színészek és a jó képességű rendező, hanem én kaptam kétoldali lelkiismeret furdalást. Tisztelt tévékritikusok! Nagyon szépen kérem, ne bántsák a krimit! Teljes tisztelettel: Ipper Pál, magán tévénéző."

Március 18. 21.25 Drámaírók műhelyébe kalauzolta el a nézőket Virág Katalin szerkesztő, Szalai András operatőr, Radó Gyula rendező új sorozata, az első adásban Örkény Istvánt mutatták be.
Rádió és Televízió Újság 1980/11. számában Virág Katalin így ajánlotta az új sorozatot a nézőknek, olvasóknak: " Nyolc tíz évvel ezelőtt szinte valamennyi színháza évadvégi összefoglaló szóvá tette egyre türelmetlenebbül, egyre sürgetőbben , hogy nincsen, illetve alig van új magyar dráma. Márpedig állapították meg a tanulmányok, cikkek írói akár a történelmi múltba visszaforduló, a történelmi tanulságokat megfogalmazó, akár a mai magyar társadalmat faggató drámai művek nélkül nem újulhat meg a színház. Bár a klasszikusok vagy más országok drámai alkotásai is alapjai lehetnek fontos gondolatok korszerű formában történő közlésének, a mi mai kérdéseinkre igazán csak magyar dráma felelhet. Az elmúlt évek során döntő változások történtek e téren. Kezdetben főleg a vidéki színházakban talált otthonra az új magyar dráma, de csakhamar a fővárosi színházakban is egymást követték az ősbemutatók. Nemcsak számszerű növekedésről volt és van szó a bemutatók színvonala is mind magasabb lett. Egy-egy színházi évad kiemelkedő eseményei az új magyar művek bemutatói. Nemcsak a szakma, de a közönség is fokozott várakozással tekint az ilyen bemutatók elé. Nem egy magyar drámát évekig telt házak előtt játszanak a színházak. A Televízió színházzal foglalkozó munkatársai lépésről lépésre megfigyelhették ezt a folyamatot. Fontosnak érezték, hogy reflektorfénybe állítsák a mai magyar drámát, hogy elemezzék az előbb vázolt folyamatot és a jelenlegi helyzetet, és felmérjék: merre, hogyan fejlődhet tovább a magyar dráma és vele a színház. Sokféle lehetőség közül választva legalkalmasabbnak azt vélték, ha drámaírók műhelyébe látogatva egy-egy írónk portréját is megrajzolhatják. A sorozat minden adása más és más lesz, hiszen írók és rendezők olyannyira különböznek egymástól. (Az egyes adásokat más és más rendezi majd, olyan valaki, akinek szoros és bensőséges munkakapcsolata van az íróval.) A műsorok fő kérdései azonban, azonosak lesznek: arról kíváncsiskodnak, hogyan, máért lesz drámaíró valaki, milyen gondolatok foglalkoztatják, hogyan ítéli meg, illetve hogyan jellemezné saját dramaturgiáját, stílusát, milyen a kapcsolata a színházakkal, hogyan emlékszik vissza eddigi bemutatóira, mik a tervei? A műsort természetesen sok-sok drámarészlet színezi. A sorozat forgatókönyvírója, műsorvezető riportere Ungvári Tamás. Vele együtt sokat töprengtünk, hogy milyen sorrendben szólaltassuk meg drámaíróinkat. Az elképzeléseinkben, terveinkben élő egymásutániság semmiképpen sem értékítélet vagy rangsor. A munkakörülmények, a forgatási lehetőségek, a rendezők elfoglaltsága is befolyásolja, hogy kikkel találkozik a képernyőn a néző előbb, illetve később.
Abban azonban kezdettől fogva egyetértettünk, hogy az első adás Örkény Istváné legyen. Az ő színpadi alkotásai a magyar dráma és egyben a magyar színház új korszakát is jelzik. Változó dramaturgiai módszere, a jellegzetes, össze nem téveszthető <<Örkényi>> stílus nemcsak a magyar színpadokon volt átütő erejű, de meghódította a világ számos színházát, kelettől nyugatig. Amikor az előmunkálatok kezdődtek, még részt vett benne maga Örkény is Erősítette, növelte a munkakedvet, a legapróbb részletekre is ügyelt, tele volt ötletekkel, munkakedvvel. Végül, amikor a forgatás megkezdődött, már csak emlékműsor készülhetett. Reméljük, hogy az ő szellemében, hitelesen. A sorozat több éven át, készül, s mire a ma ismert drámaírók valamennyien megszólalnak, bízunk benne: felnő egy új drámaíró nemzedék."

Március 20. 20.00 Televíziós mesék felnőtteknek Ollantay, az Andok vezére, ismeretlen inka szerző drámájának felhasználásával. Dramaturg: Jánosi Antal, vezető operatőr: Szalai András, rendezte: Rajnai András. Szereplők: Juhász Jácint, Bárdi György, Moór Marianna, Szalay Ottó, Drahota Andrea, Kozák András, Némethy Ferenc, Benedek Miklós, Bata János, Sáfár Anikó, Sárosi Gábor, Spiegel Annie, Szilvásy Annamária, Szűr Mari, Telessy Györgyi.

Március 21. 19.30 A TV Híradóban Vajek Judit szerkesztő - riporterés Burza Árpád operatőr beszámolóját láthatták Csepelről, ahol felavatták az egykori szikratávíróadót ábrázoló emlékművet, Vilt Tibor szobrászművész alkotását. Ez az adóállomás közvetítette 1919. március 21én a történelmi jelentőségű rádiótáviratváltást a Magyar Tanácsköztársaság és Lenin között.

20.20 A Magyar Dráma 30 éve sorozat újabb bemutatója. Nagy Lajos: Új vendég érkezett. Dramaturg: Litványi Károly, vezető operatőr: Kecskés László, technikai rendező: Mihályfy Sándor, rendezte: Kazimír Károly. Szereplők: Bitskey Tibor, Inke László, Pécsi Ildikó, Ráday Imre, Pataky Jenő, Gálvölgyi János, Kovács Károly, Kozák András, György László, Ambrus András, Lang Györgyi fh., Bubik István fh., Újvári Zoltán fh.

Március 22. 20.05 Egy ház a kőrúton (I.rész). Kabarétörténeti tévésorozat a Teréz körút 46. (akkor Lenin körút 106.) szám alatti házról, mely évtizedeken át kabarészínházak otthona volt.
Forgatókönyv: Kállai István, vezető operatőr: Szalai András, rendezte: Bánki Iván.
1980/11. számában írta Ágoston György:
"Melyik ez a ház? A Teréz körút 46 (ma Lenin krt. 106), amely 1912től évtizedeken át megszakítás nélkül kabarészínházak otthona volt.
Pesten 1907 és 1944 között több mint 70 kabaré működött. Minden évben újakat alapítottak, másokat bezártak. Ezeknek helyén mozi nyílt, esetleg vendéglő, netán cipőkereskedés. Egyetlen kivétel volt, egy ház a Körúton, ahol egymásnak adták a kilincsét a kabarédirektorok. Ez az a ház... énekli a műsorban a lelkes zongorista és a némileg kiábrándult dobos (Bárdi György és Garas Dezső), miközben elmeséli e kis színházak történetét. A ház múltjának kétéves kutatása, régi könyvek, újságok és színlapok közötti búvárkodás közben sok érdekes mesélnivalóra találtam.
Remélem, jól szórakoznak majd, akik szombat este a tévé elé ülnek, és végignézik á Teréz körúti ház történetét, a színpadán egykor előadott tréfákat, kuplékat, sanzonokat. Nem panoptikumot kívántunk létrehozni mai színészek játszanak a műsorban, ügyelve a korhűségre. A következő szombaton, 29én pedig a kabaré második része várja az érdeklődőket."

A Filmvilág több folytatásban közölt cikksorozatot 1980 első három hónapjában Humor a tévében címmel, a márciusi számban (1980/3.) Kristóf Attila Bernát Rózsával az MTV Szórakoztató főszerkesztőség, főosztályvezetőjével és Kalmár András rendezővel beszélgetett a témáról, részlet a megjelent írásból:

" (...)BERNÁT RÓZSA főosztályvezető: Manapság divat a humor lebecsülése, mintha valami mellékes és lényegtelen dologról volna szó. Ilyenkor eszembe jut: lehet, hogy egy korszak kultúráját az irodalomban leg időtállóbban a humor őrzi meg? Napjainkban a jó mulatságos színművek, filmek, műsorok hiányát azzal szokták magyarázni, hogy kevés az erre alkalmas fórum színház, vicclap stb. , és ebben sok igazság van. Minden tevékenység csak gyakorolva fejlődhet...

KALMÁR ANDRÁS: A tévé ilyen fórum lehetne, és az a törekvésünk, hogy azzá is legyen. Ehhez elsősorban el kellene érnünk, hogy a humor levesse ünnepi köntösét, s mindennapivá váljon. A május 1i, alkotmánynapi és szilveszteri műsorok, amelyek felsorakoztatják a mulattatás "bajnokait", Hofit, Komlóst, Kabost, Alfonzót, nem elegendők, s véleményem szerint nem is mindig teljes értékűek. A bajokat, amelyeket kétségkívül valamennyien érzünk, arra vezetem vissza, hogy az ünnepi humorkényszer görcsösséget okoz; nagyon nagyot, nagyon mulatságosat akarunk, szinte agyonnyom bennünket a várakozás. Folyton úgy érzem, hogy hétköznapivá kell tenni a humort, abszolút természetessé; ezt próbáltuk ki a legutóbbi szilveszteri műsorunkban is. Az a törekvésünk, hogy minél több és jobb szórakoztató, humoros műsor legyen a tévében. Ezen dolgozunk mióta megvált a zenétől főosztályunk. így, megosztottság nélkül, könnyebben és azt hiszem jobban megy.

B. R.: Az előbbi Hofi Kabos példához még az is hozzátartozik, hogy nem tartjuk helyesnek azt a mármár sztereotip vélekedést, miszerint vannak <> és <> műfajú színészek. Jó van, és rossz. A legjobb színészek a legnagyobb komédiások. És szeretik is a komédiát. Ugyanez, sajnos, az írókra nem vonatkozik. Hiába, hogy például Örkény nem tartotta lealacsonyítónak a humort, a szórakoztatást, mai íróink többségének méltósága a mulattatást, úgy látszik, nem tűri. Persze, nagyon nehéz humort írni magas irodalmi szinten. Nagy tehetség kell hozzá.

K. A.: Régi gondolatot idézek, amikor azt mondom, hogy ha egy tragédia előadása közben a nézőtér csendes, nem lehet tudni, a közönség figyel vagy alszik. De a vígjáték csendes fogadtatása egyértelmű ... Na mindegy. Csak azt akartam ezzel mondani, hogy a mulattató hibája, tehetségtelensége rögvest kiderül. Itt nem lehet elbújni, csendben meghúzódni. Az előbb említettem, hogy növelni akarjuk a tévé szórakoztató, humoros műsorainak a mennyiségét. Ez reményeink szerint minőségi változást is jelent majd. A műfajokat bővíteni kell. Idén szeretnénk létrehozni saját televíziós kabarénkat. Elképzelhető A hónap című műsor mellett egy olyan humoros műsor is, amely nem dokumentumokra épül, hanem abszurd és így dokumentálja korunkat. Ennek a műsornak a címe: Van egy fantasztikus ötletem. Kéthavonként jelentkezik majd. Készen van már egy olyan műsorunk, amely a kabaré múltját eleveníti fel a századforduló idejétől... A címe: Egy ház a körúton. (...) "

Március 23. 20.05 A Sipsirica, tv film bemutatója (1.rész) Mikszáth Kálmán regényét televízióra alkalmazta Thurzó Gábor, dramaturg: Aczél János, operatőr: Szalay László, rendezte: Katkics Ilona. Szereplők: Kecskés Szilvia, Pécsi Ildikó, Őze Lajos, Szilágyi István, Kiss Mari, Horkai János, Kozák László, Sinkovits Imre, Nagyajtay György, Gyabronka József, Vajda Károly, Gosztonyi János, Velenczey István, Zsurzs Kati, Zách János, Czigány Judit, Mányai Zsuzsa, Szokol Péter, Galgóczi Imre, Márkus Ferenc.

"Úgy tűnt, hogy a kétrészes tévéfilmben minden benne volt, amit Mikszáth Kálmán az elbeszélésben megírt. A krimiszerűen mozgalmas történet azonban a tévéfilmben valahogy elszürkült, érdektelenné vált. Katkics Ilona rendező , aki pedig a tévéfilm készítés doyenje elvétette a stílus. Minden áron mikszáthi akart maradni és az elbeszélés anekdotázó, lassú, ráérősen nézelődő stílusát követte. Nem merte felgyorsítani, s ami ezzel együtt jár megfelelően meghúzni, a szükségtelen elágazóktól megszabadítani a sztorit. így a történet csomópontjai szinte észrevétlenül múltak el. A magyar filmek, tévéfilmek egyébként gyakori hibája, hogy a rendezők nem akarnak (vagy nem tudnak) a poentírozás eszközével élni, azaz az egyes csúcspontokat a mondanivaló határozottabb kiemelése érdekében megfelelően elkészíteni és hatásosan tálalni. Márpedig ez a módszer (ügyetlenség?) azzal a következménnyel jár, hogy mind a történet, mind a szándékolt mondanivaló ez esetben a mikszáthi társadalomkritika elsikkad. Gyenge vigasz, hogy ilyenkor jobban van idő a színészi játék értékelésére. Nem először figyeltük meg, de most különösen alkalom nyílt annak megállapítására, hogy Pécsi Ildikó, a magyar film egykori szexbombája nagyszerű színésznővé fejlődött. Junói termetével amellett egy gyakran idézett nagyasszonyi nőalak megformálására predesztinált, s mint ilyen Lázár Mária és Ladomerszky Margit régóta üres örökének betöltésére is alkalmas, Őze Lajos is telitalálatszerűen volt helyén a lehengerlőén szenvedélyes Druzsba tanár úr szerepében. Kecskés Szilvia azonban sem elég szép, sem nem elég törékeny nem volt, hogy hihetővé tegye az imádatot, amellyel a kocsma törzsvendégei, illetve a herceg csüngött Sipsiricán. " írta Hári Sándor, Zalai Hírlap, 1980. április 1.

Az MSZMP XII. kongresszusának Magyar Televíziós közvetítésének irányítására kialakított munkacsoport: Vezető: Megyeri Károly, helyettesei: Erdős András, Matúz Józsefné, napi összefoglalók szerkesztői: Kolek Vera, Konner János, Peták István, napi kommentáló riporterek: Bán János, Balogh Mária, Vértessy Sándor, Poór Klára, vezető rendező: Kígyós Sándor, a Híradó stábvezető: Zádor László. Magyar Országos Levéltár XXVI A 9. 81. doboz MTV iratok

20.55 Előszó, az MSZMP XII. kongresszusához. Dokumentumfilm. Szerkesztő: Varga Zsuzsa és dr. Halák László, operatőr: Nemescsói Tamás, rendezte: Radó Gyula.
Dr. Halák László így ajánlotta nézők figyelmébe a műsort: "Előszó az MSZMP XII. kongresszusához. Talán már a műsor címe is túlzás, hiszen a Magyar Szocialista Munkáspárt XII. kongresszusához nem a televízió készítette el az igazi előszót... A kongresszus bevezetőjét valójában milliónyian mondták el, írták le; mindazok, akik részt vettek a tanácskozást előkészítő vitában, e széles körű eszmecserében. Ők építették falakba, öntötték bugákba, fejezték ki a kongresszusi munkaverseny tetteivel, tehát szavak nélkül is, hogy most minden előbbinél inkább gondolkodásra és okos cselekvésre van szükség. A szocialista demokrácia fejlődésének olyan szakaszába jutottunk el, amelyben a társadalmi munkamegosztás valamennyi fokozatán oda kell figyelni egymás gondolataira, tetteire. A korábbi felismeréseknél is világosabban látjuk: mindannyiunk személyes felelősségével épülhet csak tovább a szocializmus. Noha lezajlottak az előkészületek, többen is úgy érezhettük: nem mondtunk el, nem tettünk meg mindent a siker érdekében. Ez az alkotó elégedetlenség ösztökélt bennünket arra, hogy nem a viták és eszmecserék, s nem a munkaverseny összefoglalásaként, hanem a "még mindig segíteni akarunk, még ezt az érvünket is fel lehet talán használni..." kifejezéseként előszót készítsünk a XII. kongresszushoz .A televízió, sajnos, nem ültethet mindannyiunkat a kamera elé. Az idő korlátai megfosztanak a lehetőségtől, hogy gazdasági, emberi dolgaink, kül-, és belpolitikai gyakorlatunk kapcsán újabb és újabb érveket, ötleteket nyújtsunk. Ezért kértünk fel tehát közismert, köztiszteletnek örvendő embereket Fekete Jánost, a Magyar Nemzeti Bank elnökhelyettesét, Dobozy Imrét, az Írószövetség elnökét és Boldizsár Ivánt, a magyar Pen Club elnökét , hogy néhány történelmi jelentőségű esemény dokumentumának felidézésével s személyes várakozásuk kifejtésével szóljanak eredményeinkről, gondjainkról. Ha a néző úgy érzi, hogy előszavunk után marad még elmondani, megtenni valója saját munkahelyén vagy bárhol az országban, a világban, erre a kongresszus után, a határozatok végrehajtása során lesz lehetősége, ígérjük, hogy akkor is lankadatlan igyekezettel tudósítunk majd a határozatok megvalósulásáról, hiszen tudjuk: a kongresszus döntéseinek tettre fordítása is milliónyi ember szívesen vállalt dolga gondja lesz."

"Hétfőn ismét ebben a hónapban immár harmadszor rendkívüli adásnap lesz a televízióban. Felvételről láthatjuk az MSZMP XII. kongresszusának megnyitását, majd összefoglalást az első nap eseményeiről, ezt, követően a Magyar Képek című tánckompozíciót az Állami Népi Együttes előadásában, utána ismét kongresszusi összefoglaló következik. A rendkívüli adásnap befejezéseként pedig riportfilm szerepel a programban az új Győri Balettről. A hétfői rendkívüli adásnapok a televíziótól kapott információ szerint a jövőben sem maradnak el. Így például ugyancsak hétfőn kerül a képernyőre a TV Karmester-vetélkedőjének eseménysorozata, lesz hétfői adás a moszkvai olimpia heteiben, és minden olyan alkalommal, amikor az események ezt megkövetelik. " írta (aláírás nélkül) a Hétfői Hírek 1980. március 24.én

Március 24. hétfő : Tanácskozik az MSZMP XII. kongresszusa, összefoglalók. Az Építők Szakszervezetének székházából közvetíti a rádió és a televízió az MSZMP XII. kongresszusának eseményeit. 25 26. 27. 28.án is rendszeres közvetítések és összefoglalók láthatók a műsorban a kongresszusról.
Rádió és Televízió Újság 1980/12. számában írták: "A rádió és a tévé az MSZMP XII. kongresszusán. Politikai életünk kimagasló jelentőségű eseményét, mi sem természetesebb, olyan módon követik majd nyomon a mikrofonok és a kamerák, hogy ne csupán a közfigyelemre érdemes megállapítások és gondolatok jussanak el a nézőhöz ill. a hallgatóhoz, de a tanácskozás légköréről, színárnyalatairól is képet kapjunk. Méghozzá ez is magától értetődő azzal a frissességgel, pontossággal és érzékletességgel, melyet a korábbi hasonló közvetítésekben megszokhattunk. A tudósítások most mindenesetre jó néhány újszerű megoldással szolgálnak elsősorban ezekre hívjuk fel olvasóink figyelmét. A legszembetűnőbb újdonság: a tévébeszámoló minden egyes képkockáját színesben sugározzák. (A XI. kongresszusról még kizárólag fekete-fehér közvetítést kaptunk öt év alatt, íme, <> a televíziós technika.) A képernyő rendkívüli adásnapot szentel hétfőn a kongresszusi megnyitónak és a Központi Bizottság beszámolójának: ez utóbbit teljes egészében láthatjuk felvételről a kora esti órákban. Este pedig a Magyar képek c. népzene és néptánc műsor után összefoglalóba sűríti a tévé a tanácskozás aznapi eseményeit. Hasonló áttekintést kínálnak a keddi és a szerdai, szintén este 9 óra körül sugárzott 11 órás adások is. Hétfő kivételével a Tv-híradó is mindennap részt vállal a tájékoztatásból. Első kiadása a kongresszus legfontosabb mozzanatait pergeti vissza, a második kiadás ennél is nagyobb tömörséggel informál (<> viszont a késő délután rögzített eseményeket), a <> pedig elsősorban a tanácskozótermen kívül zajló, de a kongresszushoz kapcsolódó eseményekre kalauzol el. Csütörtökön a tanácskozás zárónapján a Híradó tudósít a főbb mozzanatokról, majd 20 órától szemelvényeket kapunk a vitazáró beszédből és a záróülésről.
A tévéközvetítések tervezői tehát a nézők munkahelyi elfoglaltságához igyekeztek hozzáigazítani a programot. Délelőttönként és koradélután ezért egyszer sem sugároz a televízió friss, <> beszámolót, a több műszakban, dolgozókra való tekintettel viszont délelőtt ez is újdonság az előző napról készült összefoglaló ismétlését adja.
A rádióműsor a nyitónapon az egyidejűségre helyezi a hangsúlyt: <> kapcsolt mikrofonok közvetítik a Központi Bizottság Kádár János által tartandó beszámolóját. A rádiótudósítások másik kulcsszava a folyamatosság: az a törekvés, hogy a hallgató ha itt ott csak pár perces élő kapcsolások lévén is valamennyi napszakban értesülhessen az eseményekről. A Jó reggelt! az előző nap <> nyújtó hírösszefoglalókon kívül hangulati kiegészítéssel is szolgál: a Reggeli párbeszéd interjúi ezúttal egy egy arcot villantanak fel a tanácskozóteremből. (Bekapcsolódik a tudósításba az ötödik sebesség is, természetesen a fiatalokat érintő gondolatok közreadásával.) Napi 45 alkalommal, így 23 perces villámkapcsolásokkal a délelőtti órákban is, rövid beszámolót hallhatunk a kongresszusról. Az első napon elmarad a Déli Krónika hiszen ez időben a főbeszámoló zajlik , a második naptól kezdve azonban kiadós összefoglalóval szolgál a tanácskozás helyszínéről. A két délutáni 'kapcsolást követően az Esti magazinban hangzik el összefoglaló, tematikus feldolgozásban, tehát nem időrend, hanem gondolatkörök szerint csoportosítva a mondandót. Mindezt a Kossuth és a Petőfi rádió késő esti (22 ill. 23 órás), 3030 percbe tömörített beszámolója kerekíti teljessé. Végül csütörtökön ugyancsak átfogó és részletes tájékoztatásra törekszik majd a Rádió két érintett műhelye: az aktuális és a hírszerkesztőség. A körzeti rádióstúdiók szintén részesei lesznek a kongresszusi tudósításoknak: munkatársaik az adott megye ill. körzet képviseletében felszólalók szavait közlik részletesebben Győr, Miskolc, Nyíregyháza, Pécs és Szolnok hullámhosszain."
(i r)

A figyelmes nézők számára feltűnhetett a közvetítés során, hogy hosszabb idő után a kongresszuson, nem az életszínvonal emelése volt napirenden, hanem az elért életszínvonal megtartásáról beszéltek.

"(...) Ha már a kedves nézőket dicsértük az imént, hadd folytassuk az elismerő szavakat. Mégpedig a csütörtökön véget ért kongresszusi közvetítések kapcsán. Merthogy s ezt a számos műsorórát kitevő adások több milliós nézőtábora szinte percről percre tapasztalhatta a jeles politikai esemény rögzítésekor remekeltek a tévések. Ügyes és hatásos képváltásaikkal, mondhatni, dramatizálták az ülésteremben történteket Tévedhetetlen pontossággal mindig azokra szegődött a kamera, akikről éppen szó esett, s ettől valami olyan személyes elvtelenség áradt a képernyőről, ami a messzi távolból figyelő nézőket is közvetlen részessé tette. Csak az a furcsa, hogy amikor egy néhány perces kisfilm után is ott vonul végig az az irdatlan hosszú stáblista, ezúttal ennek az ismételjük nagyszerű operatőri és rendezői összmunkának a részesei említetlenül maradtak. Sajnálni való, hogy így van, mert végtére tőlük is függött, mi sehogyan kerül az ország szeme elé; milyen meggyőző erejű az az általuk továbbított képi világ." írta Akácz László, Pest megyei Hírlap, 1980. március 30.

Március 27. 21.30 A Makkabi TelAviv Real Madrid férfi kosárlabda BEK döntő közvetítése Nyugat Berlinből. Riporter: Knézy Jenő.

21.40 2. műsor Moliére: Don Juan, vígjáték közvetítése a kaposvári Csiky Gergely Színházból, felvételről.

Március 28. 18.00 Csali. Rendszeres tévéműsor indul a sporthorgászoknak.

Március 29. 22.00 2.műsor Mesterművek műalkotások sorozat keretében a Magyar Televízió és a Nemzeti Galéria közös hangversenysorozata, a téma ezen a napon a Reneszánsz. Műsorvezetők: Antal Imre és Éry Györgyi, szerkesztő: Várbíró Judit, vezető operatőr: Márk Iván, rendezte: Apró Attila.

Március 30. vasárnap szokott módon 19.00 A HÉT műsora szerepelt a képernyőn.
1980. április 10én a Vezetői értekezleten az előző havi műsorértékelést dr. Ádám György tartotta:
"Olyan dolgot mondok, ami romlott az évek folyamán. A HÉT műsorát rosszabbnak tartom most, mint volt nem tudom hány évvel ezelőtt. Amikor itt voltam, nem tudom hány éve volt, akkor Polgár Dénes szerkesztette A HÉT műsorát, akkor azt mondtam, hogy jó a műsor csak őt ne szerepeltessék, mint műsorvezetőt, mert nem egy fotogén arc, és merev volt, látszott, hogy szorong. Azt is mondtam, hogy a műsort jónak tartom, akkor rengeteg külföldi igen vagány riport, különböző helyekre a mikrofont odatartotta a magyar riporter, s valószínűleg anyagi okokból csökkent ezeknek a száma. Azért, hogy órát kell, hogy tartson a műsor, néha olyan bődületesen hosszúak az érdektelen dolgok, érződik, hogy még van 10 perc, had beszélgessünk evvel a brigádvezetővel még tíz percet. " Magyar Országos Levéltár XXVIA9 (82.doboz).

Április

Április 1. 21.20 Bereményi Géza, Korniss Mihály, Nepp József, és Sipos Áron ötleteinek felhasználásával született meg Varsányi Ferenc rendező Suli buli című hat részes filmburleszk sorozata, ekkor az első részt láthatták a nézők. Dramaturg: Antal István és Kőszegi Ábel, szerkesztő: Szilágyi András, operatőr: Mertz Lóránt volt.

Április 2. 17.00 2. műsor Közvetítés Moszkvából, a magyar kultúra napjának nyitóhangversenyéről. Közreműködött: Darvas Iván, Dévai Nagy Kamilla, Juhász Jácint, Kertész Péter, Kishonti Ildikó, Kováts Kolos, Melis György, Ránki Dezső, a Magyar Néphadsereg Központi Művészegyüttese, a HVDSZ Bihari János táncegyüttese, a Budapesti Filharmóniai Társaság zenekara, vezényelt: Medveczky Ádám. Műsorvezető: Antal Imre.

Április 3. 19.00 Díszünnepség közvetítése az Erkel Színházból.

21.00 Kapás Dezső: Prolifilm, bemutató. Dramaturg: Szántó Erika, operatőr: Zádori Ferenc, rendezte: Nemere László. Szereplők: Győry Emil, Monori Lili, Beke Péter, Kobolák László, Schir Szilárd, Benkő Péter, Bencze Ferenc, Garamszegi Mária, Györffy György, Győry Ilona, Horváth Sándor, Kollár Béla, Kozák László, Ladomerszky Margit, Lóránd Lenke, Pádua Ildikó, Sárosi Gábor.

20.05 2. műsor Móricz Zsigmond Rokonok, színpadi játék közvetítése a kaposvári Csiky Gergely Színházból, felvételről.

A felszabadulási évforduló tévés kitüntetettjei: B. Megyeri Gabriella érdemes művész címet, Bednai Nándor, Deme Gábor, Nagy József és Wieber Marianne Balázs Béladíjat kapott. A Munka Érdemrend arany fokozatát kapja a Televízióban Bernát Rózsa és Vitray Tamás, ezüst fokozatát a Balogh Mária, Surányi Lili és Vozák László, bronz fokozatát Müller László, Sós György és Tamási Eszter. Szocialista kultúráért kitüntető jelvényt kapott: Csenterics Ágnes, Egri János, Endrődi Sándor, Farkas József, Gallai Gáborné, Ivanov Péter, Kovács Kati, Menczel Jánosné, Novákovics András, Papp Imre, Rér Éva, Szegvári Katalin, Tóth Judit, Trebitch Julianna és Zsengellér Miklós.

A Posta a budapesti helyközi távbeszélő igazgatóságon üzembe helyezi azt a Siemensgyártmányú automatikus berendezést, melynek segítségével egy időben 80 sztereó minőségű rádió vagy tévé hangközvetítés továbbítható.

Április 4. 10.00 Közvetítést adott a televízió, a fegyveres erők budapesti díszszemléjéről. A nézők láthatták a bemutatón szereplő a MI8 és MI 24es helikoptereket, a MÍG 21 és 23 s repülőgépeket és a T 55 és T 72es harckocsikat.

16.35 Szabó Magda Abigél sorozatának első része került ismétlésként a képernyőre

20.00 Ünnepi műsor Álljatok a fejetekre! címmel, derűs műsor szovjet humoristák írásaiból. Dramaturg: Bogáti Péter, vezető operatőr: Mezei István, Technikai rendező: Fodor Ágnes, rendezte: Benedek Árpád.

21.00 Alexandr Gelman: Visszajelzés, tv-játék bemutatója. Fordította: Elbert János, dramaturg: Szántó Erika, vezető operatőr: Márk Iván, rendezte: Mihályfi Imre. Főbb szerepekben: Andorai Péter, Rajnoha Ádám, Kállai Ferenc, Márkus László, Hámori Ildikó, Tolnai Miklós, Raksányi Gellért, Balázs Péter.

A Kelet Magyarországban (1980. április 9.) Seregi István írta (részletek): " (...) Ebben az új drámájában, a Visszajelzésben erős bírálattal illeti a látványosságot, a realitásokkal szemben előnyben részesítő vezetési stílust, az egészségtelen türelmetlenséget, a kalandorságot, azt a vezetői magatartást, amely kritikátlanul meghajlik a fölöttes szerv valamely képviselőjének véleménye előtt, azt a szemléletet, amely valamely testület vezetőjének vagy más tagjának szubjektív álláspontját az egész testület állásfoglalásaként fogja fel és terjeszti, használja fegyverül. (...)
A színműből írt magyar tévéjáték Elbert János fordítására épült. A szerzőn kívül nyilván az ő munkájának és a dramaturg, Szántó Erika közreműködésének eredménye, hogy a darab kemény alapállását még csak erősítik a hol szikrázó nyíltságú, hol a szöveg második, harmadik jelentésébe bújtatott élű párbeszédek. Mihályfi Imre rendező érdeme, hogy ezt a zaklatottságot lüktető egységbe fogta. A színészek közül az Andorai Péter, Hámori Ildikó, Kállai Ferenc, Márkus László által életre keltett jellemekre fogok legtovább emlékezni. "

" (...) A pénteken sugárzott Visszajelzés című tévéfilm ugyancsak Gelman színművéből készült és elválaszthatatlan társa a korábbi műnek. Jóllehet, itt a helyszín nem egyetlen pártbizottsági iroda, gyakorlatilag ez is néhány helyszínen játszódó, zárt dráma. A téma most nem a jogtalanul felvett prémium visszautaltatása, hanem bizonyos nagy volumenű építkezés első üteme átadásának bonyodalma: csoportérdekek és magasabb érdekek ütközése, emberi összefonódások és ellenségeskedések szövevényének kibontása. Gelman most is valósággal a büntetőtárgyalások oknyomozó precizitásával bontja ki a témát, Mihályfi Imre rendezése pedig izgalmas, fordulatos, a helyhez kötöttséget messze legyőző, feszült tévédrámát rendezett belőle. A Visszajelzés művészi értékein túl nem kevés tanulsággal szolgálhat hazai beruházásainknál is. " (részlet) írta Benedek Miklós, Észak Magyarország, 1980. áprili9 .

Április 5. 20.10 Körmendi János műsorát sugározták "Jutalomjáték " címmel, dramaturg: Bogáti Péter, vezető operatőr: Abonyi Antal, rendező: Dobai Vilmos.

Április 6. 10.05 Játszunk Bábszínházat! Tizenegy vasárnapon hangzott el ettől kezdve az országban, a V. televíziós bábfesztivál nyitó dala. Forgatókönyvet írta: Kende Márta és Kremsir Edit, vezető operatőr: Dobay Sándor, rendezte: Kovács Kati.

21.20 "Cuba que linda" címmel közös magyar kubai szórakoztató tévéműsor került a képernyőre. A műsor bevezetőjét Nivaldo Herrera a Kubai Állami Rádió és Televízió Bizottság elnöke mondta. A forgatókönyvet írta és rendezte: Csenterics Ágnes. Operatőr: Szabados Tamás, Darvas Máté, Szilágyi Virgil.

Ezzel párhuzamosan magyar esteket rendeztek Prágában, Berlinben, Havannában, Hanoiban, a televíziókban.

Április 7. hétfő rendkívüli adásnap volt.

Április 8. 20.50 Enyhülés vagy feszültség? Nyugat európai vélemények. Dokumentumfilm, szerkesztő riporter: Baló György és Gubcsi Lajos, operatőrök: Janovics Sándor és Mátray Mihály.
"A címben akár el is hagyhattuk volna a kérdőjelet. A politikában ui. végső soron nincs középút r ha az enyhülést megtorpedózzák, akkor az <<űrt>> a feszültség tölti be. Így a címet bátran fogalmazhattuk volna állító módban is. Mégsem ezt tettük. NyugatEurópát járva ugyanis azt tapasztaltuk, hogy a konzervatív, politikai revansra vágyó erőknek még nem sikerült megtorpedózniuk az enyhülés rendszerét, de támadásuk nem maradt eredménytelen. Mi hát Európa jövője? Ezért a kérdőjel.
A Magyar Televízió külpolitikai szerkesztősége újszerű vállalkozásba kezdett az elmúlt hetekben. Stábjai nagyjából egyszerre forgattak NyugatEurópa négy országában: Baló György és Janovics Sándor Angliában és Hollandiában, jómagam Mátray Mihállyal az NSZKban, emellett Oslóban interjút kés tem a norvég külügyminiszter . A mikrofonvégre kapott politikai személyiségek között világszerte ismert államférfiak és gazdasági <>, magánemberek és közéleti hírességek mondják: el véleményüket az enyhülés jövőjéről. Walter Scheel vagy Günter Wallraff neve az Olvasónak is éppen úgy ismerősen cseng talán, mint Ottó Wolff von Amerongerté, Anthony Wedgewood Benné. A pillanatképet olyan időpontban vettük fel, amikor egyre szigorúbbá vált a Szovjetunió elleni ami gazdasági embargó, amikor mindig erőteljes a támadás a moszkvai olimpia ellen, és amikor lényegében egy helyben topognak meg is szűntek a különböző fegyverzetkorlátozási tárgyalások. Megrekedt Európa? Vagy talán visszasüppedni a régi politika ingoványba? Vagy: mégis erősebbek az enyhülés gyökerei? Nyugateurópai politikusoké a szó." írta a műsor ajánlóban Gubcsi Lajos, Rádió és Televízió Újság 1980/14.

Április 10. 20.00 József Attila emlékünnepség közvetítése a költő születésének 75. évfordulója alkalmából a József Attila Színházból.

22.10 Olasz Ferenc rendező és Németh Attila operatőr Csontváry Koszta Tivadar : A libanoni cédrusok című művét bemutató képzőművészeti filmet sugározták.

Április 11. 19.30 A TV Híradó beszámolt az OIRT berlini tanácskozásáról, a magyar delegációt Tömpe István vezette.

20.20 A magyar dráma 30 éve sorozatban került a képernyőre Németh László: A két Bolyai című drámájának tv változata. Televízióra alkalmazta és rendezte: Ádám Ottó. Vezető operatőr: Sík Igor, technikai rendező: Mihályfy Sándor. Szereplők: Bessenyei Ferenc, Huszti Péter, Piros Ildikó, Szabó Gyula, Szénási Ernő, Benedek Miklós, Kassai Károly, Temessy Hédi, Tornyai Magda, Liska Zsuzsa.

"Bevallva, bevallatlan sokat küszködnek a színházak Németh László darabjaival. Színésztől, nézőtől egyaránt teljes szellemi koncentrációt követel a nehézveretű szöveg és valljuk be, nem mindennap születik meg színpadnak és nézőtérnek az az összhangja, amely egy Németh dráma maradéktalan megértéséhez és befogadásához szükséges. Vannak is, akik emiatt a színpadi műveket könyvdrámaként parentálják el, lényegében előadhatatlannak tartják. Úgy tűnik, hogy az ő kétségeikre a legcsattanósabb elutasító választ a Németh-drámák televíziós előadásai szolgáltatják. Mint például a magyar dráma 30 éve sorozatban bemutatott A két Bolyai. Lám, az alkalmas orgánummal rendelkező és szépen beszélő színészek Bessenyei Ferenc, Huszti Péter, Piros Ildikó, Szabó Gyula, Szénássy Ernő, Benedek Miklós előadásában éltek a figurák és <> a képernyőről gondolatok. A néző megértette és átélte a két hatalmas szellem apa és fia általános emberi és sajátosan magyar tragédiáját. (...) Bessenyei Németh László alakjainak régóta hivatott tolmácsolója természetesen ezúttal is uralta a színt Bolyai Farkas szerepében. Ez bizonyosan az író <> is, aki több színnel és némi titkolt rokonszenvvel rajzolta meg alakját. Huszti Péternek kevesebb jutott a tudós Bolyai János emberi nagyságából és több a durcás lázadóból, aki nemcsak elviseli keserűségét, de tetszeleg is benne. A tévéjátékot Ádám Ottó rendezte. " írta Hári Sándor a Zalai Hírlapban, 1980. április 15.

" A magyar dráma 30 éve sorozat értékes, szép darabja Németh László A két Bolyai című drámájának tévéváltozata. Ádám Ottó vitte képernyőre, színházi gyakorlatát és a televíziós eszközök alkalmazását harmonikusan ötvöző rendezésben. A gondolatokban és nyelvében is szinte burjánzóan gazdag mű tolmácsolása színészt próbáló, nagy feladat Ádám Ottó már a szereposztással megalapozta a sikert. (...) A színpadhoz képest kitágított játéktér Kezdi Lóránt szép, korhű díszlete méltó keretet adott a nagy erejű drámának. A környezet, a XTX. századi Erdély politikai, társadalmi atmoszférájából talán valamivel kevesebb jött át a képernyőn, mint a színpadi változatban. " írta (részletek) Vajk Vera, Népszava 1980. április 15.

Április 12. a 2. műsor 17.55 Indul a Gólyavári esték, előadás sorozat.

" Hahn István Az antik demokrácia a római birodalom bukása; Szűcs Jenő A középkor dinamizmusa, az ezredforduló Európája; Makkai László A sötét középkor fényes százada a XIII. század; Kosáry Domokos Felvilágosodás és politika 1848; Berend T. Iván Gazdasági előretörések és lemaradások a XIX. században; Hanák Péter Politika és kultúra az Osztrák Magyar Monarchia alkonyán Az I. világháborúhoz vezető utak; Diószegi István Az I. világháború mérlege; Ránki György Európa gazdasága a két háború között; Berend T. Iván A nagy változások korszaka a XX. század születése Gazdasági változások a XX. század második felében ...
Igen, kedves Olvasó, ez a címjegyzék akár egyetemi kurzus órarendje is lehetne. Nem is más, mint tizenhárom önálló egyetemi előadás. Szombatonként a 2., a rákövetkező héten az 1. programon látható. Az előadásokat az Eötvös Loránd Tudományegyetem <> Ságvári termében rögzítette a televízió, kitűnő hallgatóság előtt a résztvevő tanároknak és diákoknak (nem statiszták!) ezúton is köszönetet mondunk. Istenkísértés számba vehető vállalkozás, hogy a képernyőn 30 40 percig egy professzor beszéljen tábla és térkép előtt. Mégis úgy gondoljuk, hogy sok más, a televízió minden eszközével elkészített ismeretterjesztő műsor mellett a legtömörebb formájú ismeretközlésnek is helyet adhat a képernyő, annak reményében, hogy az előadók teljesítménye, szuggesztivitása igazolja a kísérletet. Ajánljuk mindenkinek, aki a felsorolt témák iránt érdeklődik, de különösen azoknak, akik tanév vége felé, vizsgák idején, szívesen forgatják a nem kötelező irodalmat is! A műsor munkatársai tudják, hogy szinte minden az előadókon múlott, ezért a készítők nevével tizenhárom alkalommal nem kívánják lapunk Olvasóit terhelni. Ezúttal azonban engedtessék meg, hogy felsoroljuk őket: Kardos Ferenc rendező, Hanák Gábor szerkesztő; munkatársak: Bártfai György, Havas Judit, Káplár Ferenc, Kiss Mária, Szilágyi György, Szilágyi Virgil, Római Róbert, Törköly Róbert." írta H. G. Rádió és Televízió Újság 1980/15.

Április 15. 19.00 A HÉT XI/15. számában Sárdi Anna készített riportot a dohányzás ártalmairól és a dohányosok és nemdohányzók viszonyáról. A riportban megszólalt riportalanyként Abody Béla is akik nagy dohányos volt. A riport nem aratott tetszést a nézők és kritikusok körében.

" Abody. Nem tetszett. Nem az Ő hibájából. A hét szerkesztőjének a hibájából, aki dohányzás elleni propaganda ürügyén őt ültette a kamera elé, hogy kezében egy füstölgő csikkel elmondhassa tirádáját a dohányzás, mint <> tartozéka mellett. Az hogy Abody Béla dohányzik, s nem akar hosszú életet élni, az ő magánügye. De közüggyé és hivatkozási alappá válik, ha a televízió nyilvánossága előtt fejti ki erre vonatkozó véleményét. Hogy hazánkban a halálozási arányszámok emelkedtek, s hogy ebben az egészségtelen életmód: az alkoholfogyasztás és a cigarettázás a fő ok. Ez nem vicc. Minthogy az sem, hogy 1978ban 26 millió doboz cigaretta fogyott el és a növekedés évi 1 2 millió doboz. És ezt kár is elviccelni." Írta : Hári Sándor, Zalai Hírap 1980. április 15.

21.20 Dokumentumfilm elevenítette fel egy 1929. júniusi csákvári élő rádióközvetítés Háry János előadását. Szerkesztő rendező: Ruitner Sándor, operatőr: Molnár Miklós.

2. műsor 20.20 Új ifjúsági műsor sorozat indult: "Fázis Bázis" címmel. Házigazda: Mezei András, szerkesztő műsorvezető: Déri János, vezető operatőr: Marczali László, rendezte: Bodnár István.

Április 16. 20.40 Új tv-film bemutató. Kertész Ákos: Kasparek. Dramaturg: Benedek Katalin, operatőr: Bornyi Gyula és Halász Mihály, rendezte: Fazekas Lajos. Szereplők: Ágh Éva, Bencze Ferenc, Bodó Györgyi, Stanislaw Donciák, Gyulai Károly, Gyürky Rózsi, Harmath István, Hegyesi Sándor, Kállai Ilona, Jan Kramar, Léka Géza, Mezei Lajos, Némethy Ferenc, Pálffy Blanka, Szabó Árpád, Szabó Ildikó, Szakály Józsefné, Szász Anna, Szilágyi István, Szőke Lídia, Takács Anna, Tykál Tivadarné, Vancsik Mária, Vanek Béláné és sokan mások.

" (...) A Kertész Ákos novellájából készült Kasparek címszerepét Kőmíves valóban színészi mindenttudással játszotta el. A film értékelésekor mégis zavarban vagyunk. Kasparek öregember, a társadalom peremén, alkalmi munkából él, főként "szemetel", azaz lehordja a lakók szemetesvödreit a kukákba, néha bútort tologat tüzelőt hord. A kutyasétáltatás terén viszont valódi karriert fut be, ebből a tevékenységből származnak élete nagy bonyodalmai s egyszersmind közmegbecsülése, népszerűsége. A filmben kitűnően fotografált jeleneteket látunk (operatőrök: Bornyi Gyula és Halász: Mihály) Kasparek hétköznapjairól, meghitt együttléteiről a kitűnően idomított kutyákkal. Zavarunk először akkor keletkezik, amikor az elesett öregember arcával és hangján közbeszól egy öregúr: a mesélő vagy narrátor szintén Kőmíves Sándor. És e kettős szerep magyarázatáért hiába figyeljük a filmet, hiába kutakodunk a formabontás, korszerűség címszavak mögött föllelhető ismereteink között. Kénytelenek vagyunk konstatálni, hogy magyarázat nincs, és a tiszteletreméltó, feketekabátos, csokornyakkendős öregúr fölöslegesen <>, Kasparek történetébe. A másik baj is <> természetű, a filmes elbeszélésmódjában van, Legalábbis stílushibának tekinthettük a film kifejezetten érzelgős jeleneteit a realisták és a groteszk színezetűek között. Még egy pár belőlük, és Kasparekből furcsa mesehős lesz, amolyan civilizációtól eltorzult lelkületűek által kiszorított természeti lény, aki egymagában őrzi az emberies vonásokat. Tanulság? Nem árt a rendező rendez, s nem hiszi el magának, mint Fazekas Lajos (a műsorújságbeli nyilatkozatában): << nekem nem kell rendeznem". írta S.E. Dél Magyarország 1980. április 22.

Április 17. 18.10 Darvas András szerkesztő, Király Péter operatőr Bohó Róbert rendező riportfilmje került a képernyőre : "Major Tamás a Tartuffe" címmel. Major Tamás 1943ban játszotta fiatal színészként először a darab főszerepét. 1980ban a Miskolci Nemzeti Színházban rendezte a darabot. A riportfilm a színész rendező, a darabbal való 40 éves kapcsolatát elevenítette fel.

19.30 A TV Híradó folyamatosan beszámolt az párt és állami vezetők választási nagygyűléseiről, ezen a napon Kádár János gyűléséről amit a Láng Gépgyárban tartottak, 18.én pedig Losonczi Pál barcsi és Lázár György diósgyőri választási nagygyűléséről.

Megjelent Belső használatra A 80as évek és az MTV /A Magyar Televízió Politikai Műsorrendszeréről / című kiadvány Matúz Józsefné írta. A tanulmányhoz a részdolgozatokat készítették: Baló György, Békés Sándor, Erdős András, Hajdú János, Kolek Vera, Matkó István, Pálfy István.
Részletek a tanulmányból:
"(...) Tévézés a nyolcvanas években:
1. A televízió világszerte az elsőszámú tájékoztatási eszköz sok országban már már aggasztóan nagy hatással.
2.Mivel az elektronika az egész tőkés világ leggyorsabban fejlődő gazdasági ipari ágazata, a televíziózás technikája is világszerte robbanásszerűen fejlődik. A kaliforniai AMPEX cég 26 évvel ezelőtt, nagyjából a magyar televíziózás születésekor alkalmazott először VTR képrögzítést és azóta e berendezéseinek immár negyedik generációja él az analóg rögzítési technikát pedig képben hangban egyaránt fölváltja a digitális rögzítés, mely döntő minőségi áttörést igér.
3.A világ televíziózása alapvetően négy irányban fejlődik:
A, a filmet valószínűleg elsöpri az elektronika
B, az interkontinentális és nemzetközi televíziózás műholdak
C, a nemzeti televíziózás regionális adások
D, a <> televíziózás kábelrendszerek
Megjegyzendő az is, hogy a háztartási vagy úgynevezett szórakoztató elektronikai ipar leggyorsabban fejlődő ágazata a képmagnetofon gyártás. Évtizedünkben azzal lehet és kell számolni, hogy a tőkés világ sok országban a felső középrétegeknél a képmagnó olyan háztartási tartozék lesz, mint a mosógép vagy a hűtőszekrény.
Elmaradásunk mindezen területen figyelemreméltó.
Ennek aggasztó vonása azonban, hogy:
a fejlődő világ egészét az angolszász televíziózás még a hírügynökségeknél és a lapoknál is erősebben befolyásolja,
hazánkat is érinti a közvetlen műholdas műsorszórás,
elmaradásunk általában nem csökken, hanem növekszik.

Azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy az évtized végére semmiképpen sem tűnhetnek el azok a társadalmi csoportok, amelyeknek az informácóbszerzése, művelődése, és szórakozása szinte csakis a tömegkommunikációs eszközökön, de elsősorban a televízión keresztül bonyolódhat le. (...)"

A tanulmánya következő részeiben külön külön foglalkozott a világpolitikai és belpolitikai kérdésekkel, majd a népgazdaság, a KGST, a népgazdaság i ,az agrárpolitikai, műsorok elemzésével, és jövőbeli szerepével. Ugyancsak elemezte a munkásosztály heterogenizálodása és a parasztság részarányának csökkenésből, a szellemi foglalkozásúak számszerű fejlődése és belső rétegződéséből adódó televíziós feladatokat.

A Híradóról többek között ezeket írta:
" (...) a HOLNAP HÍRADÓJA:
1.friss (ez összekapcsolódik az elektronika forradalmával)
2.hiteles ( itt a tudósító hálózatról kell beszélni)
3.közérdekű (ez a szolgáltatás)
4.össztársadalmi tartalmú
5.könnyen megtalálható ( a műsorfolyamban a helyét ez határozza meg)

A versenyt csak az a híradó állhatja, melynek
korszerű hírhálózata van a műsorstruktúrában
Fix műsoridővel rendelkezik az összes híradó és hírperiódus
Elektronikus felvevő és átjátszó bázisa van az ország minden területén
Kiterjedt külföldi tudósító hálózattal rendelkezik.
(...)
Stílusváltás a TVH ban: Annak ellenére, hogy indulásától kezdve a TV Híradó élő adás, ez mégsem vált stílusalkotó elemmé. Még ha figyelembe vesszük is, hogy a TV Híradó mindenütt objektivitásra, hitelre, súlyra törekszik, a játékos elemeket alig tűri és egyáltalán nem kívánja , mérlegelni kell a hangváltás módozatait.
Hagyományőrzés és megújulás: A TV híradó 25 év alatt nagy presztízsre tett szert. Népszokássá vált a híradót nézni. Évekkel ezelőtt hosszú viták folytak arról, hogy milyen utat kövessünk, és egykor teljesen személytelenül / a filmhíradóhoz hasonlóan/ bonyolódó adást hogyan << személyesítsünk meg>>? Hosszú gondolkodás után a személyiségek széles skálája mellett döntöttünk. A fő oka ennek az volt, hogy a kevés adásidő a nézőket erősen a fő kiadásra koncentrálta és félő volt, hogy egy két műsorvezető könnyen kiválthatta volna a nézőközönség egy részének, esetleg nem is túl kis részének az ellenszenvét, már nem egy műsorral, hanem a politikával szemben. (...)

Hogyan tovább?:
(...)
A műsorvezetőkre feltétlenül szükség van. Három ok: személyen hozzá szólunk, nem egy
1 A néző érezze, hogy személyesen hozzá szólunk, nem e gépesített hírszolgáltatás előfizetője.
2. Az elektronika részarányának növekedése ( kül és belpolitikai anyagoknál egyaránt) lehetővé teszi a frissebb tájékoztatást, ugyanakkor megnehezíti a szerkesztési munkát. A műsorvezető alkalmas az utolsó pillanatban bekövetkezett változások <>, az adás gördülékenységének biztosítására.
3. A még nem létező, de szükséges azonnali közönségkapcsolat. /Telefon, élő kapcsolás, nézői reagálás adás közben, javaslat, vélemény / nem képzelhető el egy <> /TVH/ személy /néző/ kapcsolatban, csak egy szervezet képviselő személy és a partner/néző/ kapcsolatában.
A szigorúan tényközlő hangvételtől a fesztelenül beszélgető <> stílusú adásokon mindennek helyet lehet majd találni a híradó struktúrájában. (...)" Magyar Országos Levéltár XXVIA9. 130. doboz MTV iratok

Április 17. 2. műsor 17.00 22.40 Kubai Tvest.
A Rádió és Televízió Újság 1980/17. száma beszámolt a más országokban, a közelmúltban megtartott magyar televíziós estekről:
"Csehszlovákiában . ahol Kovács P József konferálta a magyar est programját a Néma dosszié című játékfilm került a műsor középpontjába. Bemutattak egy Budapestről szóló színes filmet is, melyhez bemondónk <<élőből>> tehette hozzá, hogy fővárosunk a minap új metróvonallal gazdagodott, megnyílt az újjáépült Vigadó. (...) Az NDK-beli est nézői az 1977-ben Veszprémben nagydíjat nyert Csillagok változása c. filmet láthatták. Itt ugyancsak Kovács P. József <> a műsort. A bulgáriai estre viszont Kertész Zsuzsa "kísérte el" a magyar műsort, amely mondhatni premiert hozott, minthogy a Prolifilm c. alkotást szinte a hazai bemutatóval egyidőben vetítették. Havannában Berkes Zsuzsa kissé rendhagyóan köszöntötte a közönséget, a konferálást tudniillik nem a stúdióban, hanem külső helyszíneken vették fel: pl. a repülőtéren, a főváros egy egy nevezetes pontján és egy elegáns szállodában. A főműsor itt Jancsó Miklós Szegénylegények c. filmje volt. Vietnamban a külföldi televíziók között a miénk rendezett első ízben nemzeti estet. A hanoi televízió köztudomásúlag még igen fiatal, napi adásideje (az áramtakarékosság miatt is) mindössze egy órás, de a magyar műsor tiszteletére aznap este másfél órásra növekedett." Hanoiban Kudlik Júlia volt az est háziasszonya.

Április 18. 20.20 Közvetítés volt a Győri Kisfaludy Színházból, a III. Előadóművész Fesztiválról. Szerkesztő: Érdi Sándor, vezető operatőr: Boldizsár Károly, volt.

Április 19. 19.30 A TV Híradó beszámolt Sarte párizsi temetéséről.

21.20 Milva műsora. A neves énekesnő 1977 ben az NSZK-ban szerepelt, ott készült a műsor, amit a Televízió műsorára tűzött. Nagy botrányt kavart a műsor adása, mert az olasz könnyűzene akkori kiemelkedő egyénisége a műsora utolsó számaként elénekelte a ""Lili Marlen" című dalt. Az adás után a műsor szerkesztőjének Fodor Imrénének, igazoló jelentést kell írnia, hogy kerülhetett adásba ez a dal. A jelentést Szinetár Miklósnak kísérőlevéllel tovább kellett küldenie Óvári Miklósnak az MSZMP KB titkárának. Magyar Országos Levéltár XXVIA9. 45. doboz MTV iratok
Pintér István a Népszabadság 1980. április 27i számában reagált a dal bemutatásával kapcsolatos reakciókra (részletek) :
" Akkora sláger volt a maga idejében, hogy bizonyos vagyok benne: a Kaukázusra törő német katonák is énekelték a Lili Marleent. A harcok szünetében, persze. Hogy a harcok után volte kedvük dúdolgatni, nem hiszem. Az azonban bizonyos, hogy aki később visszakerült a Német Szövetségi Köztársaságba, az időről időre hallhatta a dalt, amelyminden idők egyik legnagyobb slágeré. Annak ellenére, hogy legjobb tudomásom szerint nálunk harmincöt esztendő után, a múlt szombaton hangzott el először ismét nyilvánosan. Milva énekelte, az olasz sztár. Németül. Az a felháborodás, ami ennek a slágernek a sugárzása nyomán támadt, kétségtelenül bizonyítja: a magyar közvélemény gyűlöli a fasizmust. E tekintetben minimális a tűrőképessége. És ez épp olyan örvendetes, mint az, hogy a szakmabeli mértékkel mérve túl hosszúnak tartott húszrészes háborús dokumentumfilm egyáltalán nem hosszú a számára. Mert egy békére áhítozó és a békéért munkálkodó ország tudja, hogy a legutóbbi és remélhetőleg utolsó világháborút ismerni kell, hogy egy újabbat megakadályozhassunk. Milva ennek a közönségnek énekelte el a dalt, amely a világ meghódítására induló hitlerista katonák kedvence volt. S amit az idősebbek a hajdani német katonaadókból, a <> szolgáló magyar kívánsághangversenyekről ismernek. Mégsem mondom, hogy óriásit hibázott a televízió szerkesztősége, hogy ez a dal elhangozhatott. (...) Nem terhel senkit azért mulasztás, hogy a Lili Marleen világkörüli diadalútjából az új Magyarország kimaradt. Viszont, azt hiszem, a televízió szerkesztőit is fel lehet menteni a vád alól: fasiszta, náci dallal traktáltak bennünket egy békés szombat este. Legfeljebb elmondhatták volna: miképpen van az, hogy ez a nálunk a hitleri időkből ismert sláger világszerte még mindig műsoron lehet. Ha ez mulasztás volt, most pótoltuk. "

2. műsor 20.00 Illyés Gyula: Homokzsák, avagy nevetni könnyebb, tragikomédia közvetítése a Gyulai Várszínházból, felvételről.

Nagy Richárd az MTV elnöke és Berecz Annamária az MTV Nemzetközi Kapcsolatok Osztályának vezetője Pierre Des Rochesnek, a Canadian Broadcasting Corporation (CBC) alelnökének meghívására még 1979. november 1824. között Kanadában tartózkodott és tárgyalásokat folytattak egy 3 éves együttműködési szerződésről, melyet november 21.én alá is írtak. A látogatás során, az ottawai program keretében megtekintették a parlamentben felszerelt televíziós közvetítő berendezéseket, és látogatást tettek a TELESAT műholdas közvetítéseket bonyolító szervezet irányító központjában is. Torontóban Nagy Richárd tárgyalt az angol nyelvű adás művészeti zenei és tudományos igazgatójával John Barnes szel, arról, hogy a CBC és az MTV koprodukcióban készít filmet Bartók Béla születésének 100. évfordulójára. A filmnek 1980. decemberére kell elkészülnie. Magyar Országos Levéltár Külügyminisztérium (Canada) 80 7585/ 00722. 1980. áprilisában az MTV egy korábban forgatott közös filmet tűzött műsorára.

Április 20. 20.10 Mavis Gallant novellájából írta Kardos G György és Suzanne Grossman, dramaturg: Szűcs Andor és John Hirsch. Operatőr Tóth János és Thomas Vamos, rendezte: Makk Károly, a kanadai CBC és at MTV koprodukciója: " Drága kisfiam". Szereplők: Gordon Prinsent, (Tordy Géza), Tolnay Klári, Irena Mayeska ( Békés Rita), Donnellly Rhodes ( Sztankay István), Törőcsik Mari, Páger Antal, Tábori Nóra, Jeff Lynos (Csizmadia Zoltán), Balázs Samu, Cosette Lee (Makay Margit), Simor Erzsi, Ladomerszky Margit, Petur Ilka, Jack Humphreys (Szatmári István), Marg Griffin (Káldy Nóra), Cecil Linder (Inke László).

" Aki olvasta volna el a Drága kisfiam! című kanadai magyar tévéfilm előzetes ismertetését a műsorújságban bizonyára az is tüstént arra tippelt, hogy egy disszidensünk lesz a főszereplője ennek a históriának. Mert ugyan ki más is röpködhetne a két haza között, s ugyan ki más adhatna alkalmat arra, hogy a tengeren inneni, meg a tengeren túli ország lakóinak magánélete összehasonlítódjon. Így is volt. Egy bizonyos honunkbeli fiatalember zűrzavaros személye köré fonódott a történet, mégpedig úgy, ahogyan az abban a sokat emlegetett képzeletbeli sémakönyvben meg van írva.
(...) sem játékban nem csiszoltatott össze ez a két világ. Noha Makk Károly rendező igencsak ért a színészek irányításához, hát most ebben a játékban mintha jelen sem lett volna. A magyar színészek a maguk kedves, joviális módján intim kamarajátékot mutattak be élükön az anyát alakító Tolnay Klárival , míg a kanadaiak pontosan úgy alakítottak, mintha valami harsánykodó amerikai filmből kérték volna kölcsön őket. A szomorú mérleg tehát: érdektelen, idegen elemekből összeeszkábált sztori, abban pedig nem egymáshoz igazított, hanem épp bántóan feleselő jellemek. így aztán aligha rázott meg valakit ez az egyrészt az anyai elfogultságra, másrészt meg a fiúi önállótlanságra felépített példázat. " részletek , írta Akácz László, Pest megyei Hírlap, 1980. április 22.

Április 22. 21.35 Beszélgetés Sarlós Istvánnal, az MSZMP KB Politikai Bizottsága tagjával, a Hazafias Népfront főtitkárával a közelgő választásokról.

Április 23. 18.35 megkezdődött a Magyar Televízió III. Nemzetközi Karmesterversenye. Ekkor sugározták az első műsor a válogatóról. Szerkesztő: Fellner Andrea, műsorvezető: Antal Imre, vezető operatőr:Szabados Tamás, rendezte: Bodnár István.

" (Tudósítónktól.) A Magyar Televízió 1974. áprilismájusban rendezte meg az első nemzetközi karmesterversenyt, amelyen négy világrész 11 országának 36 fiatal karmestere vett részt. 1977 májusában került sor a második versenyre; ekkor három világrész 16 országából negyven versenyző állt dobogóra. S hogy e versenyek sikeresek voltak, azt aligha bizonyítja jobban, más, mint azok a nevek, amelyeket már a közönség is jól ismer, s nemcsak Magyarországon, hanem szerte a világban: Kobajasi Kenicsiro, Medveczky Adám, Ondrej Lenard, Vlagyimir Verbickij, Jerzy Salwarowsky, Karolos Trikolidisz, Uri Mayer hogy csak a versenyek győzteseit, helyezettjeit említsük. Az első két verseny sikere alapján hirdette meg a televízió az április 18. és május 12. közötti napokra a harmadik karmesterversenyt, amelyre eddig 17 országból több mint ötven fiatal muzsikus jelentkezett. Az idei rendezvény több vonatkozásban is különbözik a megelőző kettőtől. Módosult a verseny kiírása (a korhatár most 32 év) és a szabályzat is. A biztosabb elbírálás érdekében szigorúbbak lettek a követelmények a versenyzőkkel szemben, akiknek a tudását, a felkészültségét olyan rangos zenei szakemberek bírálják majd el, mint Konsztantyin lljev bolgár, Alberto Eredé olasz, Samo Hubad jugoszláv, Gerhard Wimberger osztrák, Ivan Martinov szovjet dirigens. Érdekessége lesz a versenynek, hogy ezúttal zenekarok a többi között a Bécsi Filharmonikusok, a Berlini Filharmonikusok képviselői is leadják a szavazatukat. Meghívták a zsűribe azoknak a világhírű impresszáriós cégeknek a képviselőit is, akik fiatal művészek felkarolásával foglalkoznak. Így hazánkba érkezik a Harrisson and Parrott és az Austroconcert vezetője. A zsűri munkájában magyar i zenei szakemberek is részt vesznek: Farkas Ferenc, Kórodi András. Kroó György és Pál Tamás. (...) " részlet, Népszabadság, 1980. április 11.

Április 27. 19.00 A HÉT adásában láthatták a nézők Baló György Lausennei tudósítását a NOB üléséről, valamit Baló interjúját Lord Killaninnal aki az olimpia bojkottjáról beszélt.

Április 29. 19.30 as adásában tudósított a TV. Híradó, Nádasdy Kálmán, a rádió és tévéművészet fejlődésében is nagy szerepet játszó operarendező temetéséről. A ravatalnál a díszőrségben a Magyar Televízió nevében Szinetár Miklós vett részt. A riportot László Zsuzsa szerkesztő - riporter és Butskó György operatőr készítette. A TV Híradó beszámol arról, is, hogy az Ezüst gerely filmművészeti pályázaton a sportfilm kategória I. díját Vitray Tamás: Sárosi című portréfilmje nyerte.

20.20 Televíziós mesék felnőtteknek Szetna, a varázsló, egyiptomi történet, óegyiptomi motívumok alapján. Dramaturg: Jánosi Antal, szerkesztő: Horváth Vera, vezető operatőr: Bónis Gyula, rendezte: Rajnai András. Szereplők: Szokolay Ottó, Nagy Attila, Bozóky István, Ladik Katalin, Csurka László, Benkő Péter, Némethy Ferenc, Bencze Ferenc, Perédy László.

"Rajnai András szinte megállíthatatlan szorgalommal gyártja a világirodalom leggősibb hitregéinek, meséinek trükkösködő, elektronikus változatait. A számtalan variáció közül ez a tegnap este bemutatott Szetna, a varázsló talán egy fokkal elviselhetőbb volt, mint a korábbi változatok. Részben mert az egyiptomi motívumok ismertek és a feldolgozott irodalmi anyag valamivel egységesebb volt, mint sok elődjéé, részben mert a trükkök is valamelyest háttérbe szorultak azokhoz képest. Ez a <> azonban elég csekély változást jelent. Most is túlságosan nagyvonalúan kezelte Baranyay László forgató könyvíró a nyersanyagot. Egyes részletek nehezen illeszkedtek, s most is az <<általános, emberi és örök>> mondanivaló érdekében nagystílűen átugrottak azokon a részleteken, amelyek egy műalkotásban a szerkezet csontrendszere az élő húst rakhatnák fel. Ugyanígy a trükköknél : amennyire végre egyszer telitalálat volt az Alvilág őrzője vakságának megjelenítése elektronikus eszközökkel, annyira érthetetlen hogy sok más a trükk kifutását változatlanul nem tudja megrendezni Rajnai András (...) " (részletek)
Írta: bel, Esti Hírlap, 1980. április 30.

Május

Bolgár magyar tévéegyezmény aláírása. Három évre szóló egyezményt írta alá Miskolcon Ivan Szlavkov, a Bolgár Televízió vezérigazgatója és Nagy Richárd a Magyar Televízió elnöke.

A televízió drámai főosztálya televíziós filmnovella pályázatot hirdet. I. díj: 20 000, Ft, II. díj: 15 000, Ft, III. díj: 10 000,Ft.

Valamennyi színes tévét kínáló szaküzletre kiterjesztik a Color Star készülékkel kapcsolatos kedvezményes csereakciót.

Az adóhálózat fejlődése most már szükségtelenné tette, ezért a Posta megszüntette azt a gyakorlatot, hogy a 2. műsort továbbító tokaji és pécsi tévéadók a műsor megkezdéséig a korábban itt rosszul vehető 1. műsor vételébe "besegítenek".

Május l. én 08.55 kor hagyományok szerint kapcsolták Moszkvát, majd 9.55 től Budapestről, Szegedről, Zalaegerszegről és a többi szocialista fővárosból adtak közvetítést a Május 1.i felvonulásokról, az esti szórakoztató műsort (20.00) délelőtti felvonulók kívánságaiból állították össze.

Május 2. 11.00 Ki tud többet a Szovjetunióról vetélkedő adása, műsorvezető: Vágó István.

Szigorúan titkos előkészületek folytak a Szovjetunióban a magyar szovjet űrrepülés előkészítésén, és a televíziós közvetítések szervezésében. A Külügyminisztérium 007/953 Szigorúan Titkos minősítésű jele (május 4.én kelt)jelentésében olvasható: " "Moszkvai nagykövetünk megbízható forrásból származó nem hivatalos értesülései szerint a magyar szovjet közös űrrepülés időpontját néhány nappal előbbre hozzák és a május közepére tervezett szovjet páros űrutazására valószínűleg nem kerül sor. A végleges döntést az Állami Bizottság május 5.i ülésén hozzák meg, de a jelenlegi tervek szerint a magyar szovjet páros indulásának időpontja május 26. (...)" Magyar Országos Levéltár 288f/22/1980/43.öe. MSZMP KB Agitációs és Propaganda Osztály iratai.

Május 4. 19.00 A HÉT műsorában Hajdú János párizsi tudósítását láthatták a nézők, az európai Kommunista Pártok találkozójáról.

Május 4 8 között a TV híradó stábja Ipper Pál és Török Vidor végig követi Titó temetésének előkészítését, ravatalokat, és magát a temetést. Minden nap tudósítanak Belgrádból. A temetést a Magyar Televízió 8 án élőben közvetítette.

Május 5.én az MSZMP KB Agitációs és Propaganda Osztálya elkészítette az első szovjet magyar űrrepüléssel kapcsolatos agitációs és propaganda munkatervét.
" A,
(...) A tömegpolitikai munka hangsúlyozza, hogy a Szovjetunióval való baráti együttműködés lehetővé teszi mind aktívabb bekapcsolódásunkat a világűr kutatásába, amely új korszak kibontakozását érleli a tudomány fejlődésében, és egyre közvetlenebb hatást gyakorol az emberiség életére. A közös űrrepülést úgy mutassa be, mint a szocializmus anyagi technikai bázisának, a tudományos technikai forradalom, a tudomány termelőerővé válása folyamatának fontos részét. A közös űrrepülés alkalom rá, hogy erősítse a szocialista hazafiságot és az internacionalizmust. Az agitációt, a propagandát mértéktartás, szerénység jellemezze.
B, Az első magyar űrhajóst úgy mutassa b e a propagandánk, hogy kitűnjön: gyermekkorától kezdve élenjáró volt a tanulásban és a munkában; szellemileg és fizikailag mindig jól felkészült a feladatai végrehajtására. Szívós akarata, kitartó munkája és a tanulásban mutatott szorgalma eredményeként vált képessé a rendkívül bonyolult sokoldalú feladatok végrehajtására. A tömegpolitikai munka emelje ki az űrhajós hazafiságát, a haza és a nép iránti szeretetét, a szocializmus melletti elkötelezettségét..
A tömegpolitikai munkájában kapjon méltó helyet a közös űrrepülésben részt vevő szovjet űrhajós, valamint a magyar űrhajós dublőrre is. Szólni kell azokról a tudósokról mérnökökről, munkásokról, katonákról, orvosokról és másokról, akiknek helytállása, együttműködése segítette az űrrepülés hazai feltételeinek megteremtését.
C, A külföldre irányuló propaganda használja fel az eseményt hazánk, népünk bemutatására, kiemelve, hogy mire vagyunk képesek a szocializmus útján." Magyar Országos Levéltár 288f/22/1980/43.öe. MSZMP KB Agitációs és Propaganda Osztály iratai.

Május 11. 19.00 A HÉT soron következő adásában Bán János a magyar görög gazdasági kapcsolatról készített riportot, beszámolót láthatta a nézők az Magyar Tudományos Akadémia közgyűléséről, Juhász Judit pedig egy Somogyharságyi körzeti orvost mutatott be. A nézők azt persze nem tudták, hogy a szerkesztőségben nem ment minden rendben. Ezért az MSZMP PAF (Politikai Adások Főszerkesztősége) I. Pártszervezete foglalkozott A HÉT szerkesztőségében kialakult vezetői válsággal és a PAF vezetői által előterjeszt személyi kérdésekkel, 1980. május 12.én, az ülésen kimondták, hogy szerencsésebb lett volna előbb, hogy ha már korábban a szerkesztőség munkájának egészére koncentrált volna a vezetőség. A személyi kérdésekben elhangzott: " (...) a pártvezetőség jelenlévő tagjai egyértelműen és aktív támogatást ígérve vették tudomásul, hogy a PAF felelős vezetői tervezett intézkedései között elsőként A HÉT vezetését megbénító ellentéteket kívánják feloldani azzal, hogy felmentik Ilkei Csaba főszerkesztő helyettest a tisztsége alól (...) szakmai képességeit elismerve, szerkesztőként foglalkoztatják tovább. Ezt a tervezett intézkedést, valamint Baló György kinevezését azért is fogadták el a pártcsoport és a vezetőség jelenlévő tagjai kedvezően, mert nemcsak Kolek Vera és Ilkei Csaba között voltak súlyos nézeteltérések, hanem mindkettőjük és a szerkesztőség munkatársai között is. (...)" Az értékelésben A HÉT belpolitikai munkájáról mondták többek között: "(...) Kevés a valóságfeltáró kritika, felelősen elemző riport. Minden adásban kellene feltáró kritika, felelősen elemző riport. Minden adásban kellene legalább egy ilyen, ami <> az esetleges muszanyagokat. Nem valósult meg a főszerkesztő törekvése, hogy A HÉT előzze meg a politikai irányítás igényeit és ezzel vegyen részt a politikai döntések agitációs és propaganda előkészítésében. (...)
A HÉT külpolitikai munkájáról pedig: "A HÉT külpolitikai anyagainak nagy része /a televízióban és a szélesebben vett szakmában is/ rangot vívott ki magának, bár mind az anyagok tervezésében, mind politikai kivitelezésében jelentősek az egyenetlenségek és esetlegességek. (...) Rontja A HÉT színvonalát időnként az u.n. <<álkülpolitikai anyag>>, ami rendszerint bújtatott reklámot takar: egy egy magyar utaztató gyár, külkereskedelmi vállalat, stb. igényének megfelelően. (...)" Magyar Országos Levéltár XXVIA9 188. doboz MTV anyagok.

Május 8. 20. 00 Nemzetközi Stúdió A nemzetközi kibontakozás lehetőségei címmel adása. Műsorvezető: Hajdú János, szerkesztő: Chrudinák Alajos, rendezte: Kígyós Sándor.

Május 9. 20..00 A Magyar Televízió III. Nemzetközi Karmesterversenyének I. döntője. Szerkesztő: Fellner Andrea, műsorvezető: Antal Imre és Szegvári Katalin, vezető operatőr: Márk Iván, rendezte: Apró Attila.
A 2. programon 21.40 Világszínpad újabb adása. Házigazda: Elbert János, riporter: Zétényi Lili, operatőr: Szalai András, Szerkesztő rendező: Bányai Gábor.

Május 10. 19.30 Szöllős István szerkesztő és Kiss Péter operatőr tudósított a lecsehegyi bányaszerencsétlenségről a TV Híradó adásában.

Május 11. 20.05 Újabb tv-film bemutató. Balog Elemér: Ússzatok, halacskák Halála után aratott tévésikert Makláry Zoltán, ekkor bemutatott tévéfilmje. Dramaturg: Jánosi Antal, operatőr: Zádori Ferenc, rendező: Nemere László. Szereplők: Beke Péter, Csányi János, Egerszegi Judit, Fábián Miklós, Farkas Antal, György László, Horváth Sándor, Kádár Flóra, Miklósy György, Mihályi Győző, Pádua Ildikó, Sárosi Gábor, Sír Barbara, Siménfalvy Sándor.
"Makláry. Utolsó nagy szerepében láthattuk régi nagy színészünket, Makláry Zoltánt vasárnap este, amikor Nemere Lászlónak Balogh Elemér kisregénye nyomán forgatott Ússzatok, halacskák! című tévéfilmje pergett. Soha testre szabottabb feladatot, mert bizony már ő is ugyanúgy búcsúzott a rögzítés idején, mint az általa megformált hajdani parádés kocsis. Ezért a tökéletes azonosulásért vált elsősorban dicséretes néznivalóvá a történet. No meg azért, mert a rendező nem érzelmeskedte el az utolsó hazatérés meséjét; inkább valami olyan kedélyes légkört teremtett, ami csak még inkább szívszorongatóvá tette ezt a végső nagy élet leltárt." írta Akácz László, Esti Hírlap, május 13.

Május 12. Hétfő rendkívüli adásnap! 20.00 A Magyar Televízió III. Karmesterversenyének díjkiosztó gálaműsorának közvetítése. A gálaműsor után 21.30 tól "Megpendítettem egy húrt ..." címmel Hanák Gábor szerkesztő, Zöldi László riporter és B. Révész László rendező Nemeskürty Istvánnal készített portréfilmjét láthatták a nézők.

Május 13. 19.30 Dékány András szerkesztőriporter, és Katona Miklós operatőr, a TV Híradó győri tudósítóinak beszámolóját vetítette a Híradó, Abdáról, ahol békemenettel emlékeztek meg Radnóti Miklós haláláról. Ugyancsak ebben az adásban kezdték vetíteni Tóth Károly szerkesztő riporter és Zoltai Károly operatőr a TV Híradó moszkvai tudósítóinak a riportsorozatát a Bajkál Amúr Vasútvonal építéséről.

21.20 Egri János szerkesztő - riporterés Bornyi Gyula rendező operatőr "Házigazda
Nicolas Schöffer ", portréfilmjét tűzték műsorra.

A Külügyminisztérium 007/1041es Szigorúan titkos újabb jelentése, május 14.én, a készülő magyar szovjet űrrepülésről.
"Moszkvai nagykövetünk jelenti, hogy a szovjet Tudományos Akadémia Interkozmosz Tanácsának egyik vezető munkatársától kapott nem hivatalos tájékoztatása szerint az illetékes szovjet állami bizottság döntött, illetve véglegesítette a magyar szovjet űrhajós párosok besorolását. Az első számú jelölt: a Kubaszov Farkas páros. Ezt a jelöltekkel is közölték. ( A tájékoztatást kérik bizalmasan kezelni.) (...)" Magyar Országos Levéltár 288f/22/1980/34.öe. MSZMP KB Agitációs és Propaganda Osztály iratai.
A hírzárlat teljes volt, egészen a fellövés pillanatáig, itthon s Farkas Bertalan és Magyari Béla családja is csak a fellövéskor értesült arról, hogy melyikük repül.

Május 14 15. Ipper Pál és Hadházy László operatőr tudósításait láthatták a híradó nézői Bécsből, Ausztria évfordulós ünnepségeiről.

Május 14. 20.10 Brüsszelből közvetítették az Arsenal Valencia labdarúgó BEK döntőt, a riporter Knézy Jenő volt.

A 2.programban 21.25 a Tudósklub adása a kultúra és a gazdaság témakörével foglalkozott.

Ezen a napon, az MTV vezetői értekezletén megvitatták a Szerkesztő bizottság előterjesztésében az Irányelvek a műsorpolitika alakításához című dokumentumot. Idézet a dokumentumból:
" A XII. kongresszus beszámolója, vitája és határozata megjelöli, milyen irányban kell fejlesztenünk a nyolcvanas években a Televízió műsorpolitikáját. A műsorpolitikánk alakításánál, új műsorok tervezésénél különösen a következő gondolatokat kell értelmeznünk, a gyakorlatban megvalósítanunk:
Számunka mit jelent:
1./ a párt fő vonalának megerősítése
2./ az új külső és belső feltételek figyelembevétele
3./ a párt és a tömegek kapcsolatának erősítése, a szocialista demokrácia fejlesztésében
4./ Szocialista vonások erősítése
5./ munkánk hatékonyságának javítása" Magyar Országos Levéltár XXVIA9 (82.doboz).

Május 15-21. között rendezték meg a 20. Jubileumi Televíziós Fesztivált Miskolcon. A Jubileumi fesztiválon naponta 16,00 órától versenyprogramot mutattak be a Rónai Sándor Művelődési Központban, ezt a programot külön adó segítségével sugározták a városban. A városban és a megyében bemutatták a korábbi 19 Fesztivál díjnyertes filmes és televíziós alkotásait is. Ugyancsak 8 alkalommal a városban és a megyében addig még be nem mutatott műsorokat vetítettek, és szavazólap segítségével véleményt kértek ezekről, a nézőktől. Május 21.én Miskolcon tartotta vezetőségi ülését a Magyar Film és TV Művészek szövetsége, a téma volt, a hazai és külföldi fesztiválok szerepe, feladata a magyar kulturális és politikai életben. Az előkészítő bizottság javasolta, hogy a Fesztivál alatt másfélnapos Majálist rendezzenek a L'Humanite Fesztivál mintájára. A 20. fesztivált Fábri Zoltán filmrendező nyitotta meg. 258 dokumentum és riportfilmből válogatta az, az elő zsűri a bemutatásra kerülő 63 programot, amelyből 42 önálló film, és 21 híradó esemény volt. Először rendeztek a Fesztivállal együtt majálist is május 17.én, és 18.án, A programban nyilvános Fórum is volt, (amelyen Grósz Károly, a megyei pártbizottság első titkára, Rózsa Kálmán Miskolc város tanácselnöke, Megyeri Károly az MTV elnökhelyettese, Chrudinák Alajos várta a megjelent közönség kérdéseit), beatzenekarral, "ballagók kérték" kívánságműsorral, és kabaréval. Ebben az évben a közönségtalálkozókat szakmára irányítottan szervezték meg. Pl. a Delta című műsor alkotói a 3. számú miskolci kórházban tartott közönségtalálkozót. A fesztivál díjazottjai: SZOTfődíj: Házigazda: Gorjanc Ignác (Fröhlich MártaVitray Tamás), Borsod megye nagydíja: Biszmillah (Chrudinák Alajos), Miskolc város nagydíja és a közönség dija: Nem felejtek és nem emlékezem (dr. László ÁgnesDéri JánosMata János), a Magyar Televízió elnökének különdíja: Háború a Szaharában (Chrudinák Alajos), a MAFILM díja: Whiskydollárbiblia és Nagyhét (Róbert LászlóRadevszki Teodor), operatőri díj: Halász Mihály (Háború a Szaharában, Biszmillah). A híradókategóriát a Tanítónőportré és a Zsana a 22. napon c. riportok kapják. A MÚOSZ tévékritikusi díjait Bódy Gábor, a Krétakör c. tévéjáték rendezője, valamint a Léda c. Krlezaműből Dömölky János által rendezett tévéfilm négy szereplője, Szemes Mari, Darvas Iván, Haumann Péter és Szilágyi Tibor kapta. A Híradó kategóriában megosztva kapott díjat: a Tanítónő portré ( Pálfy (G) István szerkesztő riporter, Török Vidor operatőr, Gortva Eta vágó, Szilágyi József gyártásvezető). És a Zsana a 22. napon (Bokodi Béla szerkesztő riporter, Gortva Eta vágó, és Szarka Béla).

(dátum nélküli levél) tervezet, melyet Nagy Richárd küldött (?) Aczél Györgynek, részlet:
" ..... Az idei fesztivál sorrendben a huszadik, tehát jubileumi jellegű is lesz! Ezért a filmszakmával közösen kiállítást rendezünk a korábbi 19 fesztivál történetéről, s a közbenső hétvégén (szombat délután vagy vasárnap) a nyugati testvérpártok lapfesztiváljaihoz hasonló <>t rendezünk a városban. A fesztivált szakmai és műsorpolitikai viták, közönségtalálkozók egész sora teszi majd tartalmasabbá és érdekesebbé nemcsak Miskolcon, hanem az egész megye területén.
Mindezt tájékoztatásul írtam meg Aczél elvtársnak, és azért, hogy megfelelő, támaszt kapjon itt következő kérésünk:
Arra kérjük Önt, hogy zsúfolt és szerteágazó programja, elfoglaltsága ellenére is vállalja el a főzsűri elnökének tisztét. " Magyar Országos Levéltár XXVI A 9. 81. doboz MTV iratok .

A Miskolci Fesztiválról megőrzött elnökhelyettesi dossziéban található egy jegyzőkönyv (dátum nélkül) amely az 1es Aktíva címet viseli, az előadó Megyeri Károly volt, majd hozzászólt Grósz Károly is a hozzászólásából részlet:
"... Bevezetőül szeretném elmondani, hogy köszönöm a Tv vezetőinek a mai találkozó lehetőségét. Örülök, hogy az a nagyon jó hagyomány amely az elmúlt esztendők alatt kialakult hogy a fesztivál keretét kihasználják arra, hogy nyílt, őszinte eszmecsere folyjék a politika kérdéseiről és a politizálás lehetőségeiről, arra ma itt ismét lehetőség van, jó dolog ez, mert tapasztalataim szerint a nyílt őszinte eszmecsere sokat adhat mindnyájunknak. Én a televízió műsormunkájának belső műhelytitkairól, elképzeléseiről nem sokat tudok, de mint néző van néhány benyomásom és tapasztalatom. Mégsem ezekről szeretnék szólni, hanem sokkal inkább a tömegpolitika munka néhány olyan gondjáról és problémájáról, amellyel itt a pártbizottságon és a pártszervezeteknek foglalkozni kell a XII. Kongresszus után is szerintem sokáig. Mégis, ha a televíziós elvtársak nem sértődnek meg egy vidéki néző megjegyzéseiért, akkor egy benyomásomat szeretném elmondani. Nagyon sok politikai műsort nézek sajnos szórakoztató műsort keveset úgy látom, hogy a közélet kérdéseivel foglalkozó műsorok mindegy, hogy melyik szerkesztőségben készült műsorokban szaporodnak azok, amelyekre szívesen gondolunk vissza, és szaporodnak azok, amelyek emlékezetesek maradnak, amelyek vitákat váltanak ki. Én ezt nagyszerű dolognak tartom. Hosszú ideig a televízió műsormunkájának egyik nagy gyengesége volt, hogy a műsorok között túlzottan kicsi volt a különbség színvonalban, nívóban és azt már nem merem megfogalmazni, hogy ez általában magas színvonalat vagy alacsony színvonalat jelentette, de egy kicsit összemosódtak a műsorok. Az utóbbi időben nagyon sok jó műsor van, amit talán úgyis szabadna fogalmaznom, hogy tartóoszlopai a műsorpolitikának. Én abban nem hittem soha és ma sem hiszem, hogy akar mennyire is kicsi ez a Magyar Televízió és kevés műsoridővel rendelkezik, hogy minden egyes adását a legmagasabb színvonalon tudja elkészíteni és megszerkeszteni. De abban hiszek és mindig is hittem, hogy a fejlődés iránya akkor megnyugtató, ha szaporodnak azok a műsorelemek és műsor blokkok, amelyek sok embert foglalkoztatnak, melyek véleményt váltanak ki, vitára adnak okot. És én azt is tapasztalható, hogy a lakossággal való békés egymás mellett élése a televíziónak elmélyült. Egyre inkább barátként és szívesen nézik a televízió műsorát. ..." Magyar Országos Levéltár XXVI A 9. 81. doboz MTV iratok

Ugyancsak május 15.én Moldoványi Ákos szerkesztőriporter és Erős Péter operatőr tudósítását láthatták a TV Híradó nézői Varsóból, ahol a szocialista országok vezetői, jubileumi tanácskozáson és ünnepségen vettek részt a Varsói Szerződés megalapításának évfordulóján.

Szintén szerepelt a Híradó adásában, a Bolgár magyar tévéegyezmény aláírása. Három évre szóló egyezményt írta alá Miskolcon Ivan Szlavkov, a Bolgár Televízió vezérigazgatója és Nagy Richárd a Magyar Televízió elnöke.

Május 16. 21.30 A Magyar Osztrák Bajor Televízió, koprodukciós filmkének (Apám kicsi alakja) bemutatója. Írta Péter Hensich önéletrajzi regényéből, és rendezte: Wolfgang Glück, operatőr: Bíró Miklós, dramaturg: Aczél János , Dr. Rosemarie Kern, dr. Gertrud Simmerding volt.

Május19 én ülésezett az MSZMP Agitációs Propaganda Osztályon ülésezett az osztályvetető helyettesi értekezet, s meghatározta, hogyan kell foglalkozni a TV műsorokban a választási gyűlésekkel:
"Emlékeztető:
8.ponja: " A választási nagygyűlésekről szóló rádió és TV tudósításoknál nagyobb gondot kell fordítani arra, hogy az előre elhatározott részek élő hangban is az igényeknek megfelelően hangozzanak el. Felelős: Németh elvtárs. " ( MOL 288 f 22 MSZM KB Agitációs és Propaganda Osztály 1980)

Május 20. 20.55 "Csillagvárosi tanulmányút" című három részes filmsorozatot tűzött műsorára az 1. program, műsorvezető: Vértessy Sándor, felelős szerkesztő: Domján Dénes, operatőr: Edelényi Gábor, rendező: Ifj. Kollányi Ágoston. Ezzel a műsorral megkezdődött a magyar szovjet űrrepülés közvetítéseinek "felvezetése".

Május 21. 21.25 a Telesportban Olimpia 80 címmel. A Műsor Moszkvából jelentkezett az Olimpia helyszínéről és a Szovjet Televízió 5ös stúdiójából, ahonnét később az Olimpia idején naponta jelentkezett az MTV stábja. Szerkesztő műsorvezető: Szőnyi János, rendező : Kocsis Sándor.

Május 22. 20.30 Galgóczi Erzsébet: Kinek a törvénye? A Dialóg Filmstúdió és a Magyar Televízió filmjének a bemutatója. Dramaturg: Újhelyi János, operatőr: Ráday Mihály, rendezte: Szőnyi G. Sándor. Szereplők: Sinkovits Imre, Törőcsik Mari, Leviczky Klára fh., Balkai Géza fh., Bencze Ferenc, Nagy Attila, Szabó Gyula, Velenczey István, Miklossy György, Tordai Teri, Bánhidi László, Basa István fh., Gelecsényi Sára, Gonda György, György László, Györffy György, Katona János fh., Kelemen Éva, Molnár Tibor, Németh László, Piroch Gábor, Siménfalvy Sándor, Szirmai Péter fh., Tarsoly Elemér, Vass Gábor fh.

"Galgóczi Erzsébet művei a falusi életformaváltásból adódó morális és szociáletikai, pszichológiai kérdések kíméletlen, drámai erejű és hatású exponálásáról, az emberivé jobbult léttől elmaradt tudati tényezők, szokásrendszerek,<< társás viszonylatok múltba nyúló gyökereinek feltárásáról nevezetesek. Ilyen a közel>> egy évtizedes Kinek a törvénye? c. ismert novellája is, melyből a kiváló írónő által írt forgatókönyv alapján Szőnyi G. Sándor rendezett filmet a televízió és a Dialóg Stúdió közös produkciójában. (Ez utóbbira azért érdemes felhívni a figyelmet, mert bizony a filmre vitt történet nyilván a mozi forgalmazhatóság legalább másfél órás igényének betudhatóan alaposan felhígult.)
A tavalyi mozi premier után a múlt csütörtökön a tévében is bemutatott film az eredeti t íráshoz képest csalódást keltett mindenekelőtt epikusan kényelmes, lassúdad terjengőssége miatt. A cselekmény így elvesztette izgalmas, feszült drámaiságát. (...) " részlet, írta Merkovszky Pál, Kelet-Magyarország május 27.

22.00 Molnár György rendező, Szalai András operatőr "Koldusének" címmel készített műsort a Vízöntő együttesről.
"(...) Folklór ide, hagyomány oda, Molnár György a zenéhez valami revüfélét rendezett. Olcsót persze, mert drágára, ezesetben szerencsére, nálunk nincs pénz. így csak trükközéssel csapott ki a láng időnként a jámbor zenészek füléből, hátából, hajából, s nem az egész együttest pirították' meg a szemünk láttára a piromántás alkotók. A lobogó lángokon kívül volt még más ínyencség is. A rokonszenves énekes "feldobásához" is csak egy szerény subára telt, azon heverészett dalolás közben, de hála legyen a gazdaságosság elvének, legelésző birkanyájra, mert az olyan hagyományos, meg folklóros már nem telt. Valószínű még sok mindenre nem telt, ezért volt teletömve jobb híján az a néhány négyzet centiméternyi képmező az elektronika olcsó csodáival. A helyszűke sajnos az egész gyönyörűség részletes felsorolását nem engedi meg, de aki tegnap nem nézte történetesen az este tízórás Koldusének című produkciót, annak már e néhány utalás is felidézheti a' különleges élvezetet. A revüsített folklór vagy folklórosított revü után Jutott csak idő a töprengésre: milyen kiszolgáltatott lehet egy még nem befutott együttes akkor, ha végre önálló tévéműsor készül velük és ráadásul a rendezőnek még ötletei is vannak."Esti Hírlap május 23. (részlet) írta (bársony)

2.program 17.20 22.45 között a Csehszlovák Televízió estje.

Május 25. 21.55 Párizsi magyar művészek, Radványi Dezső szerkesztő, Butskó György operatőr, Kígyós Sándor rendező dokumentumfilmjét vetítették.

"Először is a számok döbbentettek meg. Még csak nem is sejtettem, gondolom, más is így van vele, hogy a művészek "Mekkájában", Párizsban mintegy kétszáz magyar képző és iparművész él és dolgozik. E nagyszerű dokumentumfilm vállalkozás, a vasárnap későn este sugárzott Párizsi magyar művészek című, mindössze negyvenperces tévés MAFILM es közös vállalkozás. S hogy miben kereshető a film kétségtelen sikerének titka? Azt hiszem, mindnyájunkat izgat a hazánktól távol élő magyarság sorsa, még akkor is, ha csak ritkán kapunk róluk visszajelzést. (Bár az utóbbi időben nem lehet panaszra okunk. Gondoljunk csak a történelmi múltat idéző Pórbaj című tévé, vagy az egy hónappal ezelőtt, a kanadai tévésekkel készített koprodukciós alkotásra, ami már a jelen bonyolult valóságát vetítette elénk ( ...) A Radványi Dezső szerkesztő, Butskó György operatőr és Kigyós Sándor rendező által készített dokumentumfilm erőssége éppen információgazdagsága, és őszintesége lapján vívhatta ki az elismerést. Különösen érvényes ez a párizsi Magyar Házban pergetett képsorokra, ahol a ház idős elnökének szimpatikus gondolatai mellett szintén belénkvésődött a ház fiatal titkárnőjének őszinte rémülete és tétovasága, amikor a riporter kivándorlásának okairól faggatta. A bemutatott párizsi magyar művészekre méltán lehetünk büszkék, örömmel találkoztunk a képernyőn a Folies Bergeres művészeti igazgatójával, Gyarmathy Miklóssal, aki a fasizmus rémségei elől menekülve került Párizsba, s aki jó sorsában sem felejtette el, hogy magyar. S a szerkesztő szemfülességét dicséri, hogy felfedezte számunkra a kommunista fotóművészt ha jól emlékszem a nevére ,Hervet, akinek sorsát, bátor emberségről tanúskodó gondolatait sokáig nem lehet elfelejteni," írta B. S.E. Békésmegyei Népújság május 27.

Május 26. Rendkívüli adásnapot hirdetett a Magyar Televízió, 19,00 órakor a Belügyiek kérték című műsor szerepelt a programban. Majd rendkívüli adás jelentkezett. Magyar a Kozmoszban! Farkas Bertalan százados a Valerij Kubaszov parancsnoksága alatt repülő Szojuz36ról magyarul szól az űrből . . . Tartaléka, Magyart Béla is kitűnően szerepel "tévériporterként''. Domján Dénes a program főszerkesztője így emlékezett ezekre a napokra a Domján DNS címmel megjelent, Dunavölgyi Péternek adott interjújában:
"(...) pályafutásom másik <> volt a részvétel a szovjet-magyar űrrepülés televíziós közvetítés sorozatban, 1980ban. Én ekkor a Moszkvában dolgozó, mintegy 20 fős televíziós stáb főszerkesztője voltam. Feladatom volt a Moszkvából Budapestre sugárzott televíziós adásanyagok megtervezése, szerkesztése, a kapcsolattartás a Szovjet Televízió munkatársaival. Az űrkutatással kapcsolatos ismeretanyagban akkor már meglehetősen tájékozott voltam, hiszen 1975ben már készítettünk egy több részes tv sorozatot, a "Szojuz-Apolló" közös amerikai-szovjet űrprogram alkalmával. Volt egy jól működő külsős szakértői gárdánk és egy összeszokott televíziós alkotócsoportunk is. Nem okozott gondot a közvetítés sorozat megtervezése, összeállítása.
A gondot, az eseménysorozatot övező titkosítás okozta. A szovjet hírközlési filozófiája szerint ugyanis minden olyan közlés, amely kudarcról, sikertelenségről vagy netán balesetről adott volna hírt, gyengíthette volna a szocialista társadalmi rendszer töretlen előrehaladásába vetett hitet. Márpedig az emberes űrhajózás kockázattal járó vállalkozás, erről tanúskodtak a megtörtént űrbalesetek. A szovjetek be akarták biztosítani magukat az esetleges rossz hírek ellen. Ezért az utolsó pillanatig titokban tartották a soron következő űrrepülés időpontját, másrészt, amikor a start már megtörtént, megvárták, amíg az űrhajó egy teljes kört ír le a Föld körül, azaz biztosan stabil pályán repül. Csak ekkor oldották fel az embargót (hírközlési tilalmat) és engedélyezték a sikeres űrkísérletről szóló közlemény sugárzását. Ez a rendszer jól működött a "felforgató" hírektől hermetikusan elzárt Szovjetunióban, azonban a nyugati világ peremén elhelyezkedő Magyarországon nevetséges helyzetbe hozta a hazai hírközlési szerveket, köztük a Magyar Televíziót. Magyarországon ugyanis már akkor fogható volt néhány nyugati TV adó, nem beszélve a rádióadókról. Ezek viszont szinte percekkel azután, hogy egy űrobjektumot szállító rakéta felemelkedett a földről, már közreadták a hírt. A védelmi feladatot ellátó katonai kém műholdak infravörös kamerái rögtön a start után észlelték, hogy kozmikus objektum űrpályára állítása van folyamatban és ezt tovább adták katonai hírforrásoknak, azok pedig a civil rádió és TV társaságoknak. Nagyon sokan, én is, mások is a magyar hírközlésből, magas rangú vezetők és pártfunkcionáriusok próbálták magyarázni ezt a helyzetet szovjet partnereinknek, azonban nem sikerült meggyőzni őket. Maradt az embargó.
Hogy a kudarc és baleset veszélye reális lehetőség volt, azt bizonyította a bolgár űrhajós hajszál híján katasztrófával végződő űrrepülése. Ekkor már, hogy fogalmunk legyen a televíziós közvetítés során létrejövő helyzetekről, gyakorló televíziós stábként mi is ott ültünk az osztankínói TV stúdióban. A bolgár páros startja és Föld körüli pályára állása jól sikerült, azonban az összekapcsolódást az űrállomással nem tudták megoldani. Vissza kellett térniük a földre. A hibát a segédhajtóművek meghibásodása okozta. A segédhajtóműveknek fontos szerepe van abban, hogy a visszatérő pályára állási manőver sikerüljön. Ha ez nem sikerül, az űrhajó vagy visszapattan a Föld légköréről az űrbe, vagy pedig túl meredek pályára áll és ekkor elég a Föld sűrű légkörében. Miközben a repülésirányítók és az űrhajósok lázasan dolgoztak a probléma megoldásán, a bolgár hírközlés, beleértve a TV stábot is, semleges híreket adott ki, ameddig lehetett, húzta az időt. Szerencsére a leszállási manőver sikerült.
A bolgár űrrepülés nagy lecke volt nekünk is. Tudtuk, hogy a mi tv közvetítésünk során minden lehetséges helyzetre fel kell készülnünk. Ezt meg is tettük. 1979ben úgy tűnt, hogy mi következünk. Azonban a segédhajtóművek áttervezése még nem fejeződött be teljesen. A szovjetek nem kockáztathattak egy újabb esetleges kudarcot. Mi pedig örültünk neki, hogy a magyar űrhajós élete nem kerül veszélybe. Kintlétűnket, azonban felhasználtuk arra, hogy a magyar űrhajósok felkészüléséről dokumentumfilmet forgassunk.
Dunavölgyi Péter: Minden két példányban készült (Berci, Béla) ..... Számodra, mint televíziós tudományos ismeretterjesztő újságíró számára mit hozott ez a műsor, ma hogyan értékeled a stáb, az MTV munkáját ebben a műsorfolyamban?

Domján Dénes: 1980ban már minden a tervek szerint történt. (6). A szovjet űrprogram készen állt egy újabb emberes űrrepülésre, tv stábunk pedig a közvetítés sorozat lebonyolítására. Elmondhatom, hogy a tv stáb felkészítése tökéletesen sikerült. Ebben nagy szerepe volt annak, hogy az esemény egy évet csúszott. Közvetítési terveink már egy évvel korábban készen voltak. Most volt időnk arra, hogy stábunk minden tagját a feladatával kapcsolatos helyzetekre felkészítsünk, kérdéseikre válaszokat adjunk. Több eligazítást tartottunk szakértők részvételével. Meglátogattunk olyan helyszíneket, amelyek az űrközvetítéssel kapcsolatban lehettek. (Pl. Penc) A legnehezebb helyzetben riportereink Sugár András, Elek János és Farkas József voltak. Nekik nemcsak egy speciális szakterülettel, az űrhajózással kellett megismerkedniük, de egy szaknyelv kifejezéseit is el kellett sajátítaniuk, hiszen a kinti interjúkat orosz nyelven kellett lebonyolítaniuk. Meg kell hogy mondjam, hogy feladatukat kiválóan, magas színvonalon teljesítették. De ez elmondható volt az expedíciós stáb minden tagjára is. A rendező, az operatőrök, a műszakiak, a gyártásvezetők, a gépkocsivezetők mind-mind napról napra kerültek olyan helyzetbe, hogy feladataik során szokatlanul nehéz, az átlagot meghaladó szakmai bravúrokat kellett megvalósítaniuk. Hogy ez sikerült, abban nagyon remélem, az én szervező munkám is közrejátszott. Rendszeres napi nyitó és záró eligazításokat tartottam, tartottam a lelket a stábban, bár egy idő után úgy láttam, hogy most már mindenkit a lelkesedése visz tovább munkájában, hiszen szakmájának egyik csúcs eseményén lehetett jelen és bizonyíthatott. Magam is így éreztem. Világ és Magyarország számára kiemelten fontos esemény részeseivé lettünk. Farkas Bertalanért, Megyeri Béláért, jelen lévő családtagjaikért, mint barátainkért aggódtunk. Tudtuk, hogy Farkas Bertalan és a többiek 300 kilométerrel a fejünk fölött küzdenek az űrrel, a súlytalansággal, életüket a Világűr hidegétől és a légkör teljes hiányától csak az űrállomás vékony fala választja el. Ugyanakkor azt is tudtuk, hogy lélegzet elállító felfedezések perceit élik meg ott fent, olyan perceket, amelyek az emberiség történetében csak keveseknek, a nagy felfedezőknek adatott meg. Tv stábunk minden tagja részesült valamilyen formában ebből a mámorító érzésből. Ez és az élő közvetítés izgalmai közös csapattá kovácsoltak össze bennünket. Jó érzés volt együtt dolgozni. Mi, "moszkvaiak" nem sokat tudtunk az otthoni tv közvetítésekről, az MTV műsor összeállításairól. Azt a Szabadság téri stáb csinálta. A mi munkánk könnyebb is volt. Nekünk "csak" arra kellett ügyelnünk, hogy amit haza adunk, az a színejava legyen annak, amit Moszkvában sikerült szalagra rögzítenünk."
Az űrprogram közvetítésére kiküldött stábon belül a TV Híradó munkatársai Moszkvában, Bajkonurban, Csillagvárosban is ott voltak, valamint két stáb a két magyar űrhajósjelölt szüleinek lakásában várakozott, hogy a szülőkkel egyszerre tudják meg, hogy végül is repül. Dunavölgyi Péternek Lódi György így mesélte el a történetet " Párhuzamos életutak I. Lódi György Bármit is értem el, azt a televíziónak köszönhetem. " Címmel megjelent interjújában:
"(...) Valamit hallottam én is az űrhajózási tervekről, már 1979 ben, azután nagy csend következett. 1980 kora tavaszán arra utasított Rózsika, hogy keressek a Bükkben egy olyan helyet ahol a madár se jár, ahol csak négyen öten tudnak leülni esetleg ebédelni . Erről ne beszéljek senkivel mondta. Arra gondoltam családi programot szervez, mert gyakran volt vendég a mi területünkön, már csak azért is, mert szerette a pisztrángot és a finom szerencsi csokit is. Tévedtem. Tóth Karcsit hazarendelte Moszkvából, akkor Ő ott volt tudósító és a Bükk fennsíkon, Csipkéskúton, mindenki elől elzárt területen, találkoztunk. Rózsi mondandójának a lényege az volt, hogy rövidesen kezdődik a Békeprogram fedőnevű, szovjet magyar űrutazás, s ebben nekünk is lesz szerepünk. Karcsinak biztos, hiszen ő Moszkvában tartózkodik majd. Ettől kezdve erről egymás közt, telefonon, beszélni, faxon értekezni tilos, hangzott a verdikt. Azt tudtuk, hogy két magyar jelölt van. Az egyik Farkas Bertalan a másik Magyari Béla. Farkas Berci szülei Pácinban laktak, ez a mi területünk, jutott eszembe és reménykedtem. Ám azt is hallottam, Moldoványi Ákos azt a feladatot kapta, hogy Kecskemét környékén legyen majd készenlétben. Megmondom őszintén, mikor ezt megtudtam, úgy véltem, tuti hogy Magyari Béla fog repülni, hiszen nem véletlen, hogy Ákos megy majd Kecskemétre. Ha a Berci repülne, akkor ide küldenék Moldoványit, gondoltam. Mi ennek megfelelően készültünk, kissé csalódottan, de azért reménykedve. Nemhiába.
Dunavölgyi Péter:Mindkét családnál ott volt a stáb, hiszen tényleg csak a fellövés pillanatában lehetett megtudni, hogy melyik magyar űrhajósjelölt repül. A feladat az volt, hogy a Híradó rögzítse mindkét családnál ezt a pillanatot.
Lódi György: Többször virágnyelven telexeztünk egymással Karcsival, s egyszer mintha azt sejtettem volna üzenetéből, hogy talán nagyobb esélye van a borsodinak ... A kilövés előtti napon azt az utasítást kaptuk, hogy másnap, déltől legyünk készenlétben, valószínűleg mennünk kell Pácinba. Hosszú ottlétre készüljünk, mert nem tudni mikor lesz az esemény. A helyszínt nem közelíthetjük meg kora estig, nem kérdezősködhetünk. Maradjunk inkognitóban. Inkognitóban ? mosolyogtam magamban, egy olyan településen ahol azonnal észreveszik az idegent? Lehetetlen. A településhez érve tétován kocsikáztunk, nézegettük a környéket, de az utcát nem találtuk meg. Félve kérdeztem egy fiatalasszonytól , nem tudja e merre laknak Farkasék? Ja az űrhajós szüleit keresik? Ma lesz a kilövés? kérdezte meglepetésemre. No azok ott laknak, mutatott egy takaros házra. Hát ennyit a nagy titokról. A kapuban a szülők fogadtak bennünket, szíves vendéglátásunkban töltöttük az estét. A feszültség tapintható volt. Előkerültek a családi fényképalbumok, a Csillagvárosban Berciről és Magyari Béláról készült fotók, nagymama a világ legjobb unokájáról mesélt, Erzsébet asszony a mama pedig zsebkendőjét szorongatva, aggódó sóhajok közt sírdogált. A családdal együtt mi is a Tv rendkívüli adásából értesültünk, hogy Berci lett az első magyar űrhajós. Maradandó élmény volt. (...)"

Nem ment azonban minden rendben, a központi adás sok technikai zűrrel ment adásban, a TV Híradó viszont nem hibázott. Erről Szász Péter így számolt be a Film Színház Muzsika 1980/23. számában június 7,.én (részletek): " (...) Izgatottan, szinte dadogva beolvastak egy rendkívüli közleményt: <>(...) Valamennyien tudtuk, hogy erre az eseményre egy szép napon sor került, több éve tudtuk, de most, hogy látható valósággá lett; a tudományostechnikai és politikai esemény szinte másodpercek alatt átalakult egy országos népünnepély színes, és napról napra fokozódó kavargásába. Ami a televízió műsorát illeti, még a zűrzavarnak és kapkodásnak is pátosza volt. Az, hogy Sugár András, a legrutinosabb televízió-riporter a moszkvai stúdióban elfelejt megnyomni egy gombot, és perceken át nem halljuk, mit mond, jelen sorok írója számára inkább felemelő, mint bosszantó. Hiszen ez az ember izgatott! És ez az izgalom remek! Hogy az ismeretlen tolmács alig tud magyarul? Hát aztán! Hiszen ő is izgatott! Volt, aki botrányt emlegetett, hogy <>, hogy <>, meg éhhez hasonlók, nekem tetszett ez a zavar, mert őszintébb volt tízezer ünnepélyes feszesen megkomponált tévéötletnél. A lényeg! (...)"
Erre a problémás adásra Tóth Károly is emlékezett Dunavölgyi Péternek " Párhuzamos életutak I. Tóth Károly címen adott interjújában:

"(...) ... én ugye itt voltam Moszkvában ebben az időben. Volt Híradó stábunk Bajkonurban ha jól emlékszem ott Farkas Jóska volt, Elek Jancsi meg az űrközpontban, én meg a Moszkvában dolgoztam. Ezen kívül persze volt a nagy televíziós műsor, amibe a híradó stábok is bedolgoztak.

Dunavölgyi Péter: Nem volt kis feladat a Szovjet tv-vel közösen koordinálni ezt a több napos televíziós adássorozatot. Kende Mari gyártásvezető kolléganőm irányított a nagy program gyártási, szervezési, vonalegyeztetési munkálatait én voltam megbízva ugyan ezzel a Híradótól. Neked milyen emlékeid maradtak erről?

Tóth Károly: Nekem különösen emlékezetes a startnak a napja, én azt nem tudtam itt, hogy otthon mi ment ki az "élő" adásba, de állítólag borzasztó zűrösen ment az adás, hát a leszállásnál is voltak adás problémák. Többen azt mondták nekem, hogy a start adása, már - már megközelítette a Badacsonyi szüret ( 6) botrányos színvonalát. Lement az adás otthon, jött utána Híradó késő esti kiadása. Nekem abba kellett bejelentkezni a Szovjet tv stúdiójából. Titokban dolgoztunk, montíroztunk, írtam a szöveget, összeraktuk az anyagot. Előjött a Híradó adás ideje, akkor ugyan abból a stúdióból, ahonnét az élő adás ment korábban, a tudósítás teljesen rendben élőben lement a Híradóban. A főszerkesztő asszony azonnal felhívott utána, közölte, no ez nagyon rendben volt, és mindenki elmehet a körkapcsolásos műsorával, oda ahová akar ..."

Tóth Károly által elmondottakat támasztja alá az MSZMP KB Agitációs és Propaganda Osztályán készült "Összefoglaló az űrutazás sajtójáról" című dokumentumban olvasható:
"Május 27. A Televízió hétfő esti űrprogramja nem mondható sikeresnek. Az időben is hosszú anyag láthatóan az élő közvetítés és a retrospektív bemutatás kombinációja kíván lenni, ez azonban eléggé zavarosra sikerült. Olykor azt sem lehetett tudni, hogy a kép mikori, honnan való. Igen kellemetlen volt a közvetítés elején a némán és elég hosszan tátogó férfi (vajon ki volt és honnan beszélt ???), továbbá egy magyarul rosszul beszélő tolmács, akinek így a szövege nemcsak zavaró, hanem primitív is volt." Magyar Országos Levéltár 288f/22/1980/44.öe. MSZMP KB Agitációs és Propaganda Osztály iratai.

" Aligha tehet mást a krónikás, ha erről a tévés hétről próbál valamit megörökíteni, mármint hogy leírja: a hét szenzációja kétségkívül az űrközvetítések sorozata volt. Noha erről a rendkívüli eseményről bőven cikkeztek a lapok is, szólt róla a rádió is, azért a televíziózás felmérhetetlen előnyei most mutatkoztak meg igazán. S nem a kommentárokban persze, noha a tömegkommunikációban, valamelyest is járatos ember, jól tudja, hogy ezek nélkül nem volna teljes a kép, szükség, van arra is, hogy mondjuk szakértő mesélje el a kalocsai mintával díszített űrkonzervdobozok készítésének módját, az Interferon és társai rejtelmeit, hogy szakértő magyarázza el, ki tudja, hányadszor, de hát mindig gondolni kell azokra is, akik eddig nem látták vagy nem figyeltek oda hogyan kapcsolódik össze a Szojuz36 a Szaljut6 űrállomással és így tovább. A dolog lényege mégiscsak az, hogy a televízió révén jelen lehettünk valamennyien az első magyar űrutazó egyszeri és megismételhetetlen, hiszen első! kalandjánál. Annál a pillanatnál, amikor életében s ami életünkben először elszakadt a Földtől, hogy Sándor Mátyás , Jelky András és a többiek utódaként meghódítson egy darab <> a magyarok számára, ezúttal már nem itt a Földön, hanem azon is túl (...) " részlet , írta HE. Dunántúli Napló, 1980. május 31.

Az űrrepülés napjai alatt a Magyar Televízió folyamatosan rendkívüli adásokban, és a Híradóban beszámolt az eseményekről, valamit az űrhajósok hazaérkezéséről, kitüntetéséről.

Május 27. 19.30 a TV Híradó tudósított a Vörösmarty téri könyvesboltból, ahol sokan vásárolták az éjszaka folyamán elkészített űrhajós hanglemezt, melyen hallható volt Farkas Bertalan hangja a fellövéskor és utána, valamint a Magyar a világűrben című új pop dal.

" (...) a mozikban futó kisfilmben hallottam <>, a Presser-Sztevanovity szerzőpáros dalát, amelyben azt éneklik az első magyar űrhajóshoz szólva <> Egy egész ország gondolatát fejezték ki ezzel. " részlet írta HE. Dunántúli Napló, 1980. május 31.

A Bolgár Televízió nevében Iván Szlavkov, Nikolaj Antonov és Ivan Virgov, telexben gratulált Megyeri Károly születésnapjához május 27.én (3061/80). Magyar Országos Levéltár XXVIA9. 91 doboz. MTV iratok.

Az Állami Rádió és Televízió Bizottság május 28.án ülésezett. A napirendi pontok között (2.) szerepelt a műsorszóró műholdak néhány társadalmi vonatkozása című témakör is. (TK előterjesztő: Szecskő Tamás), A Postavezérigazgatóság tájékoztatója, előterjesztő: Horn Dezső). A vitában részt vettek: Horn Dezső, Hárs István, Nagy Richárd, Horváth Lajos, Jakab Zoltán, Szecskő tamás, Tömpe István.

Idézetek a TK előterjesztésből:
" A műholdas műsorszórás kérdései 1979ben a hatályba, továbbá az 1979es WARC közérdeklődés előterébe kerültek: ez részben visszavezethető arra, hogy 1977es WARC műholdas műsorszórást szabályozó rendelkezései 1979ben léptek hatályba, továbbá az 1979es WARC maga is foglalkozott a kérdéssel. (Igaz ugyan, hogy a geostacionárius pályához, illetve a megállapított frekvenciasávhoz való hozzájárulás esélyegyenlőségét célzó döntéseket áttette egy 1984ben, majd rá 1218 hónapra rendezendő <> űrkommunikációs konferencia napirendjére)Egy másik nemzetközi jogi fórum az ENSZ Világűr Bizottságának Jogi Albizottsága 1979 során folytatta a néha igen kiélezett vitát a műsorszóró műholdak eddig még tisztázatlan nemzetközi jogi vonatkozásairól. A viták gyújtópontjában az un. <> áll, amely kérdésben az Egyesült Államok és a Szovjetunió véleménye szöges ellentétben áll egymással. ( A szovjet álláspont lényege : a műholdas műsorszórás esetében a célország (ok) kormányának hozzájárulása szükséges az adáshoz. (...) Az 1977es WARC-nak az intenciója, országok társulása esetén nagyobb <>t engedélyez. Ha több ország megegyezik abban, hogy közösen létesítenek önmaguk ellátására műsorsugárzó műholdas rendszert, ez nem kifogásolható, s amennyiben emiatt a környező országok nagyobb területét érinti az <<átsugárzás>>, ezek az országok nem tiltakozhatnak ellene az 1977es WARC megállapodásra hivatkozva. (...) a jogi biztosítékok hiánya több országot olyan berendezések kikísérletezésére késztet, amelyekkel a nemkívánt programok elháríthatók. Kanadai és svéd szakemberek véleményei szerint az az ország, amely nem vesz részt a programok készítésében és a programot nem kívánja venni, védőberendezéseket állíthat fel és megakadályozhatja a jelek besugárzását, megtilthatja a lakosságnak a program vételét, vagy a közvetlen adás vételére alkalmas készülékek gyártását, illetve importját. A Stockholmi Nemzetközi Békekutató Intézet /SIPRI/ a nem kívánt programok elhárítására alkalmas technikai berendezések és módszerek ügyével foglalkozva az adást sugárzó műhold <> vagy <> lehetőségét említi. (...) "

" A vita főbb megállapításai:

A téma napirendre tűzése nagyon időszerű, még akkor is, ha nálunk jelenleg csupán szerény anyagi eszközök állnak rendelkezése a műholdas műsorszórással kapcsolatos műszaki fejlesztésre.
Tisztában kell lennünk és számot kell vetnünk e gyorsan fejlődő műsorszórási technika veszélyeivel, amelyek között a SZER Tv-programja a legnagyobb, az osztrák, s részben NSZK tv-műsorok széleskörű magyarországi vétele a leginkább
és reális veszély.
A Bizottságnak kötelessége, hogy időben tájékoztassa a párt és állami vezetőket a műholdas műsorszórás nemzetközi fejlődéséről és várható közvetlen következményeiről, magyarországi hatásairól.
Időszerű volna e problémakört a szocialista országok együttműködésének keretében (p. az OIRT illetékes fórumán) is megvitatni.

Az állami Rádió és Televízió Bizottság állásfoglalása:
A Magyar Posta és a Tömegkommunikációs Kutatóközpont által készített anyagok alapján tájékoztatatót kell kidolgozni a párt és állami vezetők számára" Magyar Országos Levéltár XXVIA9 / 82.doboz

Május 29.19.30 A televízióban is népszerűvé vált Bulla Elma színésznő farkasréti temetéséről tudósított Pálfy (G) István szerkesztő riporter és Fülöp Tibor operatőr.

Május 30. 19.30 A TV Híradó beszámolt arról, hogy Ipper Pál, Kovalik Márta SZOTdíjat kapott.

Június

Június 02. 21.30 A Nyitott könyv sorozatban került a képernyőre, Végh Antal: 90 perc című műve. Szerkesztő: Katkó István, operatőr: Boldizsár Károly, rendezte: Gál Albert. Szereplők: Tomanek Gábor, Polgár Géza, Horváth Ottó, Endrődy Kálmán, Szirtes Ádám, Simon Géza, Fillár István, Györffy György, Rátonyi Hajnal, Józsa Sándor, Straub Dezső,, a BVSC és a Mányi TK labdarúgói, valamint még sokan mások.

Ezen a napon Radványi Dezső a Dokumentumfilm Szerkesztőség vezetője 11 oldalas feljegyzést küldött Nagy Richárd elnöknek "Gondolatok a riporteri munkáról" címmel, ebben a riporteri munka, és a riporterek helyzetét, tudását, az oktatás hiányát elemzi, részletek a feljegyzésből:
" (...) A riporteri munka mai helyzetét igazán csak akkor lehet értelmezni és megérteni, ha röviden visszapillantunk a televíziózás közel negyedszázados múltjára. A tv riporterek első generációja egyértelműen a kezdő rádiósok köréből került ki. Balogh Mari, Megyeri Károly, Molnár Margit, Vértessy Sándor, Vitray Tamás hogy csak néhányat említsek. Bár rádiós tapasztalattal rendelkeztek, mégis nulláról indultak, mert miközben kezdték megtanulni, hogy látszanak, hogy mozogniuk és viselkedniük kell, ezalatt meg kellett szabadulniuk rádiós szokásaiktól: a bevezetőktől, az úgynevezett <>, zárszóktól, lereagálásoktól és kommentálásoktól. Hiszen a főszerep a képernyőn mégiscsak a partnereké, a riportalanyoké. Ez kemény küzdelem árán sikerült. Jó ideig tartott, mire önerejükből kialakították a tv riporteri stílust. A hangsúly az önerőn van. Az induláskor senki sem tudta, hogyan is dolgozzanak, senki nem tudta hogyan képezze, oktassa a riportereket. Akkor még külföldi tapasztalat cserékről sem lehetett szó. (...) A múltról és az első generációról azért szólok, hogy álláspontom nyomatékot kapjon. Fennállásunk óta ugyanis szervezett riporterképzés és továbbképzés nem volt. Tudom: a Vitray Vértessy öntevékenyen valamit tettek. Kezdeményezésük azonban elmúlt, mielőtt beérett volna. Hiába volt már 1012 év a Televízió mögött, << A riporter kerestetik..>> fiatal győztesei Horvát, Moldoványi, Szegvári, Wisinger, kínlódva és szintén csak önerőből váltak riporterekké. Ők sem részesültek oktatásban, de a két három év után őket követő Csurgai, Hortobágyi, Puch és mások sem. Immár hét nyolc éve emlegetjük, hogy a televízió felnőtté vált, de riporterképzés terén semmit sem tettünk. (...) Az oktatás képzés ma már elengedhetetlen. (...)" Magyar Országos Levéltár XXVIA9 / 82.doboz
Az MTV Elnöksége és Pártbizottsága nem sokkal később július 7.én konferenciát hívott össze melyek témája: " a képernyősök tehát nem csak a riporterek helyzete, a velük szemben támasztott követelmények, illetve saját értékítéletük a TVben folyó, képernyőre kerülő munkáról, a televíziós személyiség szerepe a politika, a kultúra érdekeinek képviseletében" Magyar Országos Levéltár XXVIA9 / 82.doboz

Június 03. 2. műsor 20.01 Gulyás Gyula és Gulyás János rendezők hat részes filmszociológiáját kezdik vetíteni "Domaházi hegyek között ...." Címmel. Szerkesztő: Kiss János, Kozák Gyula szociológus közreműködésével.

Június 5. 20.50 Száraz György: Megoldás, közvetítés a József Attila Színházból felvételről.

A 2. műsorban, 20.25 A mi házunk címmel Nyár a lakótelepen című műsort vetítették, felelős szerkesztő: Peták István, szerkesztő riporter: Sárközi Erika, riporter: Feledy Péter, Papp Endre, Gyenes Károly, rendezte: Hubert István.

Június 6. 20.20 Polgár András Herzenik Miklós Gát György: Tiszteletem főorvos úr!, szatirikus tv-játék bemutatója. Dramaturg: Kállai István, operatőr: Gulyás Buda, rendezte: Gát György. Szereplők: Kálmán György, Faragó Vera, Görbe Nóra, Gór Nagy Mária, Káldy Nóra, Nagy Attila, Székhelyi József, Rátonyi Róbert, és sokan mások.
Torday Alíz, meglátogatta a film forgatásán a fiatal alkotókat, és a Film Színház Muzsika 1980. január 5.i számában közölték az írását.

" Gát György rendező, aki Dömölky János mellett volt asszisztens, első tévéfilmjét készíti. (...)Polgár András tévéjátékának, amelyet Tiszteletem, főorvos úr címmel Herczenik Miklós ötletéből írt, főorvos szereplője: Kálmán György.
Nekem is megvoltak annak idején a nagy öregjeim, akik hittek bennem mondja. Ilyen volt Abonyi Géza. Most, túl a középkoron, nekem is megvannak a magam titkos fiataljai. Gát Gyuri hangos és agresszív volt, mint asszisztens, de tíz éve drukkolok neki. Jó érzés egy bizonyos koron túl, hogy az embert a fiatalok nem leírják, hanem hívják. Gát hívott, és egyáltalán nem bánt velem tisztelettel, hanem úgy, mint akármelyik színésszel. Én nem filmszínész vagyok elsősorban, a filmezés számomra fizikai megterhelés, de most kezdem érezni a szépségeit. Keményen meggyötört színész vagyok már, akinek az eszköztára nem végtelen, és egy ilyen gyerek mégis gazdagítani tudott. Remélem, a végeredménynél ez kiderül.
Gulyás Buda. A frissen végzett operatőr Gulyás Budának is ez az első önálló munkája. (...)" (részletek) Torday Aliz

20.55 Vágó István szerkesztő riporter, Káplár Ferenc operatőr és Soós Mária rendező portréfilmjét vetítették "Hegedűs Géza Atól, Zig." címmel.

"E rovatunkból alighanem már kiderült, hogy beszédhibás embereket nem szívesen látunk a televízióban. Az a véleményünk, hogy aki raccsol, aki pösze, aki hadar, stb., az ne vállaljon tévészereplést. Legfeljebb, mint interjúalany. Nos, Hegedűs Géza alighanem egyike a kevés kivételnek. A polihisztorságig sokoldalú író, történész, pedagógus, jogász, enyhe raccsolásával együtt is alighanem a legjobb előadó, akire nemcsak érdemes, de jó is odafigyelni. Hegedűs Géza Atól Zig című, szellemesen megszerkesztett önvallomása a szerkesztésért dicsérjük meg Vágó Istvánt a késő órán is mindvégig fogvatatott. Szellemes fordulataival, bonmotjaival, csattanósra hegyezett történeteivel egy jóízű esti beszélgetés hangulatával és kellemes érzésével ajándékozott meg. " írta Akácz László, Pest megyei Hírlap, 1980. június 1.

A 2. műsoron is portréfilm volt műsoron 21.20 kor , a Radványi Dezső szerkesztő, Butskó György operatőr, Kígyós Sándor rendező által készített film Koller Károly angliai rákkutatót mutatta be, aki még a 30 as években hagyta el Magyarországot.

Június 7. a 2. műsorban láthatták a nézők Mihály András és Antal Imre beszélgetését az " Operáról", a téma Verdi : Aida című művének új zenei bemutatója volt. Operatőr: Szilágyi Virgil, szerkesztő rendező: Ruitner Sándor volt.

Június 8 án 16,45 Ranódy László filmjeinek sorozata indul a tévében, az első film a Lúdas Matyi volt.

Pedagógusnap alkalmából László Jánosné az Iskolatelevízió szerkesztője az Oktatási Minisztérium által adományozott "Kiváló munkáért" kitüntetést kapott.

Június 10. 21.45 Rajnai András rendező, újabb Televíziós meséje felnőtteknek. Fantasztikus történet a Marson,, Alekszej Tolsztoj regénye nyomán. Dramaturg: Jánosi Antal, vezető operatőr: Szalay László. Szereplők: Moór Marianna, Szokolay Ottó, Bencze Ferenc, Bozóky István, Ladik Katalin, Némethy Ferenc, Sárosi Gábor, Sugár István, közreműködött: Köllő Miklós és a Dominó együttes. A filmet eredetileg május 26.án tűzték műsorra, de a rendkívüli űrhajós közvetítés miatt a vetítést félbeszakították, s a nézők így ezen a napon láthatták a teljes változatot.!

Június 11. 2. műsor 20.21 Közvetítéssorozat kezdődik mindkét programon az olaszországi labdarúgó EBről. Az első mérkőzés Görögország Hollnadia, Nápolyból. A riporter: Knézy Jenő.

Június 12. 2. műsor 20.00 Hubay Miklós: Késdobálók, színmű közvetítése a Dunaújvárosi Bemutatószínpadról, felvételről.

Június 15. 17.05 új 13 részes sorozat indul, a Mézga család kalandjaiból, "Vakáción a Mézga család" címmel. Írta: Romhányi József, zene: Deák Tamás, rendezte: Nepp József és Ternovszky Béla.

Június 17. 20.55 Nagy visszhangot váltott ki Mihályfy László rendező dokumentumfilmje a Bagóhegy "boszorkánya". Forgatókönyv: Bakonyi Péter és Varga Rudolf, szerkesztő: Hollós Ágnes, operatőr: Nemescsói Tamás.

Június 18. 100 adás után megszűnik Katkó István tévésorozata, a kortárs hazai irodalmat népszerűsítő Nyitott könyv, az utolsó adás: Katkó István: Dicső rokon. Operatőr: Kátai Balázs, Kereki Sándor, Mészáros Kornél, vezető operatőr: Boldizsár Károly, rendezte: Gaál Albert. Szereplők: Straub Dezső, Fillár István, Forgács Kálmán, Mási Szabó Gábor, Ilosvay Katalin, Horesnyi László, Verebély Iván, Létai Klári, Pataki Erzsi, Udvaros Dorottya, Varga Katalin fh.

A Rádió és televízió Újság 24/2 számában Simon Emil beszélgetett Katkó Istvánnal a búcsúzó műsorsorozatról:
" Elköszönő műsorok búcsúztatása, örökségüket folytatók üdvözlése csaknem mindennapi feladatunk. Megesik mégis, hogy egyikmásik íze, színe hosszabb ideig megmarad emlékezetünkben. Ahogyan a Nyitott könyv című közkedvelt tévésorozat, amelynek utolsó adásához ritka jubileumához közeledvén beszélgetésre kértük Katkó István szerkesztőt.

Kezdjük rövid történeti vázlattal.

Huszonhárom éve vagyok televíziós, az első perctől kezdve az élő magyar irodalom népszerűsítéséhez szegődtem. Így született meg A Tv irodalmi klubja, a Dedikáció, A Tv olvasóterme és a többi hasonló. Tíz esztendeje találtuk ki a Nyitott könyvet, s a közönségnek Szabó Magda Katalin utca című regényével mutatkoztunk be.

Száz kötettel valóságos kis könyvtárat raktak az előfizetők polcaira. Hogyan válogatták?

A kiadók terveinek segítségével. Azon igyekeztünk, hogy a választott művek a kortárs hazai irodalomnak lehetőleg sokféle arcát irányzatát, törekvését tükrözzék. Bizony, néha fejtörést, személyes konfliktust is okozott, hogy az évente megjelenő több tucatnyi kötetből melyik tíz kerülhet a képernyőre. Színvonalunk is az ajánlattól függött. Megközelítőleg tudtunk jellemző műveket választani, figyelembe véve, hogy nem minden írás volt alkalmas dramatizálásra, másokat meg képtelenek lettünk volna az adott technikai korlátok közé beszorítani.

Akadtak-e önjelöltek, saját könyvüket ajánlók?

Egy évtized nagy idő, természetes, hogy ilyenek is akadtak
Nem csodálom, hiszen a műsor népszerűsítő hatása minden más propagandáénál erőteljesebbnek bizonyult. Sajnálom, de többször nemet kellett mondanunk.

A sorozatot kezdettől fogva viták kísérték. Hogyan hatottak a szerkesztőre?

Serkentőleg. Minden alkalmas észrevételből hasznosítani, azt a kockázatot is vállalva, hogy legközelebb valaki majd éppen az általunk <> javaslatot kifogásolja. A közönség talán hamarabb megértette szándékunkat: nem önálló tévéjátékokra vállalkoztunk, hanem a legjobb, legalkalmasabb részletek megelevenítésével könyvek népszerűsítésére, hogy úgy mondjam: kedvcsináló lapozgatásra. Valóban milliók könyvtára lettünk, tőlünk sokak útja egyenesen a valódi könyvtárakba vagy a könyvesboltokba vezetett. Az érintettek bővebben tudnának erről beszélni. Csak egyet említek: a könyvtárosok mindig megkérdezték, mivel foglalkozunk legközelebb, s felkészültek a rohamra.

Olykor kritikusabb magatartásra is buzdították a műsort.

Sosem volt célunk, nem is éltünk vele. Véleményünket voltaképpen a szelekció fejezte ki.

Száz könyv feldolgozása hatezer műsorpercben tekintélyes számadat. A könyvterjesztőknek is nyilván lényeges támogatást nyújtottak.

S ennek elismerése bizonyára nem váratott magára.

Együttműködésünk zavartalanul bonyolódott le. (Kivéve talán a nyomdai csúszásokat.) Közös munkánk kézzelfogható jelei a <> kötetek. Az elismerés puszta jelének tekinthetem azt is, hogy a könyvszakma gyakorta igényelte segítségünket
A századik adás Katkó István tizennyolcadikként megjelent, Együtt futottunk c. kötetéből, Dicső rokonom, című kisregényét lapozza fel. Ezt a műsort is Gaál Albert, a sorozatnak kezdettől fogva egyik <> rendezi. Lesz még százegyedik is, amely visszapillant a megtett útra, felvételről megidéz írókat
Megszólal többek között Darvas József, Mesterházi Lajos, Urbán Ernő, Szabó Pál. A számvetést követően pedig új műsor jelentkezik majd, tanúsítva, hogy az élő irodalom főszereplő volt és az is marad a képernyőn. " Simon Emil

" Katkó István, akinek nevével eddig tíz éven át a Nyitott Könyv szerkesztőjeként találkozott a. műsor közönsége, ezúttal szerzőként állt a néző elé. A szerepcserének oka van. Az egyik, hogy a Nyitott Könyv elérkezett századik és egyben a mostani formáját tekintve utolsó adásához. A másik, hogy megjelent Katkó István új könyve. A két ok elegendő indokul szolgált a matuzsálem korú sorozatnak, hogy a Dicső rokonom című könyv bemutatását tűzze műsorára. Kevés olyan programja van a televíziónak, amely ilyen hosszú időn át talpon maradt. Ami még ennél is meglepőbb, hogy mindvégig egyedül maradt. A tíz év alatt bármily sok szó esett a televízió rendkívüli lehetőségeiről, az élő irodalom egyetlen propagátora, rendszeres népszerűsítője a Nyitott Könyv volt.
(...) A Nyitott Könyv tehát bevégezte pályajutását, s ezzel megszűnt monopolhelyzete is. Lesz egy új műsor, mint olvashattuk a tévéújságban, bizonyára ú monopolhelyzettel. Indulása előtt, ha kívánni akarnánk valamit, szerencsésebb körülményeket, azaz lendítőként mindjárt egy versenytársat is kívánhatunk a leendő irodalom propagátornak. Ehhez természetesen mindenekelőtt kívánnunk kell igényességben, érdekességben, szellemi mozgékonyságban egyaránt izgalmas irodalmat. A tegnapi adás, bár egy sorozat leköszönése is volt egyúttal, semmiben sem különbözött elődeitől. A Dicső rokonom valahová az ötvenes évekbe helyezett történet, az e korról ma már kialakult szemléletmód szerint elmesélve. Mondhatnánk, leleplező szándékkal, bár amit leleplezni kíván, azon már sok leleplezni való nem maradt az elmúlt két évtized egyéb irodalmi műveinek nyomán." (részletek) írta (bé.) Esti Hírlap, 1980. június 19.

Július 10én 21.55 kor még egyszer jelentkezett a Nyitott könyv A százegyedik címmel, a műsorban a száz korábbi adásra tekintettek vissza.

Június 20. 20.20 Magyar Dráma 30 éve:



Szakonyi Károly: Adáshiba. Dramaturg: Benedek Katalin, operatőr: Szalay László, rendezte: Ruszt József. Szereplők: Pataky Jenő, Tolnay Klári, Hőgye Zsuzsa, Balázs Péter, Shütz Ila, Trokán Péter, Hável László, Forgács Péter fh.

" (...) Van Szakonyinak egy ötlete vagy trükkje, ahogy tetszik, mindjárt a darab elején. Furcsa vibrálást, lebegést teremt vele. Az Adáshibában a szereplők tévét néznek. A szereplők számára a tévé, mármint a képernyő maga a nézőtér.
Színpad és nézőtér nélkül ez a különös hatás, természetesen, létrehozhatatlan. Ruszt József, a tévéjáték rendezője nem tehetett mást, beállított az egyetlen színhelyre, a Bódog család házának ebédlőjébe egy igazi tévékészüléket. Ezzel kicsit módosult, gyöngült a színdarab, földhözragadttá vált, szárnyalásának íve kisebb lett. Sajnos. De ezt a megoldást kényszerhelyzet szülte. A tévében csak így lehet tévét nézni.
Mit sem csökkent viszont a tévéjátékban a színdarabnak az a második megemelése, lebegtetése, ami Jézus Krisztus látogatása után következik. A tévé jóval közelebb van a földhöz, mint a színház, ez jellegének, természetének sajátossága. Ruszt József rendezésében mégis harmonikusan, zavaró felhangok nélkül került elénk a valóságnak és a valószerűtlennek az az egysége, amelyet Szakonyi az Adáshiba második részében olyan bravúrosan kidolgozott. Krisztus csodatételei nemcsak elfogadhatóan, hanem szinte azt mondhatnánk, reálisan jelentek meg az egyébként nagyon is köznapi, mindenféle földöntúlival ellentétes környezetben.
Az már viszont vitára ösztönzött, ahogyan a rendező a családfő, az öreg Bódog alakját értelmezte. A darab szerint Bódog nem egyszerűen kispolgár, hanem meglehetősen korlátolt, tájékozatlan, buta öregember, szentimentális, panaszkodó, fáradt. Ruszt ezt a szerepet a fiatalos és energikus Pataky Jenőre bízta. A szerep annyira ellentétes a kitűnő színész egyéniségével, karakterével, hogy Bódog panaszkodó szenimentalizmusát, öreges ütődöttségét nem is volt képes érzékeltetni. De mintha a rendező se nagyon erőltette volna ezt a dolgot.
Első pillantásra hibának látszik az is, hogy a Krisztussal kacérkodó Vanda szerepét egy babaarcú szépség helyett Hőgye Zsuzsa kapta. Ebben az esetben azonban a színésznő egyénisége és játéka meggyőz Ruszt választásának helyességéről." (részlet) írta Ökrös László, Filmvilág, 1980/6.

22.15 Versek és képek címmel Adamis Anna műsora. Szerkesztő: Vágó István, operatőr: Zentay László, rendezte: Ruszt József.
" Aligha hihető, hogy valamilyen tudatos elgondolás szerint, került, egymás; mellé a tévé elmúlt heti műsorában a színházrendező Ruszt József két televíziós munkája, az Adáshiba, tévéváltozata, A magyar dráma 30 éve című sorozatban, valamint az Adamis Annáról forgatott portréfilm. Ám akár a véletlen, akár a céltudatosság kerítette egymás mellé e két műsort, a színház és a televízió kapcsolatáról szívesen elmélkedő néző egyformán eltöprenghetett azon, hogy vajon miféle metamorfózison esik át a talentum ha megszokott közegéből jelen esetben a színházéból egy ahhoz hasonlatos, de bizonyos fontos pontokon attól mégis számottevően különböző közegben kezd el munkálkodni. Ruszt József invenciózus rendező, az élő és élettel teli színielőadás megteremtésének tudora. Miként változnak meg képességei, ha az élő és életteli színház helyett élettelen filmszalag közvetíti mindazt a mondandót, amit ő publikumával közölni óhajt? Tévéestjének első és legfeltűnőbb bizonysága az, hogy színházat szervez bizony ő akkor is, ha tévéjátékot forgat, ha szép tájakon vándorol kamerájával. Egyetlen látószögből a színházlátogató frontális rálátásából bemutatott, szabályos színielőadás volt az Adáshiba, színdramaturgiával megszerkesztett beszélgetés a portréfilm. (...) " (részlet), írta: Lőcsi Gabriella, Magyar Nemzet, 1980. június 25.

Június 22. 2. műsor 20.05 Longfellow: Hiawata, közvetítés a Kőrszínházból, felvételről.

Erdős Ákos a Rádió és Televízió Újság 1980/25 számában interjút készített Nagy Richárddal, a Magyar Televízió elnökével, Merre tart a televíziózás címmel, részletek az interjúból:
" Hogyan változik a televíziózás a nyolcvanas években? erről folyt a beszélgetés, még a miskolci tévéfesztivál napjaiban.

Csak dióhéjban tudok válaszolni az RTV újság keretei között. 440 450 millió tévékészülék működik ma a világban. Ez azt jelenti, hogy Földünk lakosságának mintegy a fele tartozik a tévénézők nagy táborába. A nyolcvanas esztendők várható változásai közül a legjelentősebbnek a műholdas világközvetítőrendszer kiépítésének megkezdését tartom. Számolnunk kell azzal, hogy a közeli években megvalósul a műholdak és a vevőkészülékek közötti közvetlen kapcsolat. Nagyon fontosnak tartom, hogy multinacionális Intervízió program révén a szocialista országok is éljenek a műholdas közvetítés lehetőségével. Másrészt a Magyar Televíziónak is vonzó programot kell kidolgoznia mind az 1., mind a 2. műsorban, s fontos, hogy mindkét műsor az egész ország területén jól fogható legyen. S végül módszereinkben is fejlődnünk kell: itt is a gyorsaság a versenyképesség alapja. Vannak természetesen másfajta újszerű lehetőségek is. Ilyen például a kábeltelevíziózás esetleges kifejlesztése.
Gazdasági helyzetünk lehetővé teszi-e a nagyléptékű elképzelések megvalósulását?
Mérsékelten: igen. Tudományos és kulturális kapacitásunk viszont megfelelő hátteret biztosít a fejlesztéshez. A technika miniatürizálása sok területen viszonylagos költségcsökkentésit is eredményezhet. A szocialista országok együttműködése azt is lehetővé teszi, hogy a rendelkezésre álló műholdas technikát minden fél javára jobban kihasználjuk. Az adásidő tekintetében úgy véljük, hogy nincs szükség, sem lehetőség nagymérvű növekedésre. A jelenlegi heti 83 órát kívánjuk bővíteni az optimumra, amely megítélésünk szerint a heti 100 órás műsorszolgáltatást jelentheti 1985ben, két csatornán.
A változásokból mit észlelhet majd a néző az 1981es műsorévben, melynek tervezése most folyik a televízióban?
Ígérhetem: a műsorstruktúra 1981ben jobban fog igazodni a nézői szokásokhoz. Jelenleg a 20 órakor kezdődő napszakot tekintjük főműsoridőnek. A korai fekvők, a hajnalban kelők, a több műszakban dolgozók igényeinek azonban nem felel meg ez a műsorpolitika. Késő délutánra tervezzük az újabb főműsoridő kialakítását; televíziós szóhasználattal élve: ún. szórakoztató sávot szeretnénk létrehozni, 17 és 18 óra közötti indítással. A több műszakban dolgozók életrendjét figyelembe véve jobban ki fogjuk tölteni a délelőttöket. A háziasszonyok, a nyugdíjasok több milliós nézőseregének régi kívánsága egy jól átgondolt délelőtti ismétlési rendszer kialakítása. Másik lépésünk a hétvégi műsorok színvonalának emelését szolgálja, számolva a rövidített munkahét következtében megnövekvő szabad idővel.
Negyedik esztendeje készülnek műsorok a televízió pécsi és szegedi körzeti stúdiójában. Mi a véleménye: hogyan találták meg helyüket e stúdiók a televízió műsortengerében?
Kategorikus választ tudok adni: várakozásainknak megfelelően, sőt, bizonyos tekintetben azt meghaladóan! Dél-Dunántúl és délalföld hat megyéjének bekapcsolódása pezsdítőleg hatott egész munkánkra. A körzeti stúdiók kezdeményezőkészségét jól példázza a nemzetiségi műsorok pécsi elindítása. Szeretnénk, ha a jövőben a körzeti stúdiók nagyobb mértékben vennének részt (legalább a kamarajellegű) tévéjátékok, filmek készítésében és a szinkronmunkában is. Ami a körzeti műsorok önálló sugárzását illeti, némi haladékról kell beszélnem: jelenleg minden anyagi erőt a 2. program országossá tételére kell összpontosítanunk. E folyamat lezárulása után (véleményem szerint kb. 2 3 év múlva.) lesznek remélhetőleg lehetőségeink a helyi adások elindítására.
A Televízió elnöke mennyi időt tölt a képernyő előtt? És milyen az ön esetében az ún. tetszési index? ...
Zavarban vagyok, mert én a műsorokat nem csupán a sugárzási időben nézem, hanem gyakran az átvételkor is. Ha a kettőt összeadom, körülbelül 60 70 százalék lesz az én egyéni nézettségi indexem. A tetszési indexem pedig ha csak az általunk készített műsorokat számítom eléri a 7580 százalékot. Ezzel a világért sem mondanám azt, hogy elégedett vagyok, hiszen mindennap megpróbálunk újat és jobbat adni.
Vannak kedvenc műsorai?
Természetesen. Nagyon szeretem az izgalmas filmeket, a Nemzetközi Stúdió adásait, kedvelem a Kék fényt. Zenei műsoraink közül azoknak vagyok nagy híve, amelyek a látvánnyal többletet tudnak nyújtani. És bármilyen furcsán hangzik, szeretem a magyar népmeséket. Szeretnénk a gyerekek számára is topább bővíteni a választékot, mert hálásabb tévénéző nincs a kisgyermekeknél. S őket kell megnyernünk már ebben a korban; hogy felnőve is kritikus és szakértő hívei legyenek televíziónak! " Erdős Ákos

1980. június 23-29. között rendezték meg a X. (jubileumi) Veszprémi Tévé Találkozót. Az előkészületekről az Elnökség ülésén február 29.én tárgyaltak, Szinetár Miklós előterjesztésében. Fontos újdonság volt, hogy a teljes programot (23 produkció, ebből 12 dráma, 11 szórakoztató műsor,) a vetítéssel egy időben minden délután négy órától láthatták a televízió nézői a 2. műsorban, színesben. Szinetár a program összeállításról a következőket mondta, az ülés jegyzőkönyve szerint:
" Szóval itt egy dolog van, ami úgy néz ki, hogy tavaly eléggé bevált. Vagyis az, hogy egy kicsit abból a fajta demokratikus rendezvény jellegből, hogy ez egy szövetségi rendezvény, ahol hát ilyen szavazás alapján kerülnek be a filmek a versenybe, egy kicsit mehetünk afelé, hogy ez bevallottan egy állami rendezvény. Aminek az a dolga a világban, hogy a Magyar TV kulturális műsorainak lehetőleg előnyös kirakata legyen. Tehát az előzetes műsor összeállításának a kulcsszempontja az, hogy lehetőleg az kerüljön a műsorba, ami jól tud hatni, sikeres, legalábbis. Na most, tavaly fölgyűlt egy elég nagy operai termés, úgy, hogy a tavalyi év az operai termelés, az un. operai ügyek jegyében zajlott le. És ez elég szép sikert hozott, egyrészt azért, mert a dráma kevesebb volt. És a másik az opera is. Tehát az egésznek a külleme olyan volt, hogy hogy mondjam? elég kellemesen reprezentálta ezt a területet.
Az idén a dráma, mint hát alaptéma marad. Az idén, hát megpróbálkozunk, bár ez eléggé rázós dolog, valamilyen szórakoztatást. Tehát az idén megkockáztatjuk, mert elég sok anyag gyűlt föl az utolsó 3 évben ahhoz, hogy szórakoztató anyag legyen a másik téma.
Na most a szórakoztatási a következő osztásban: egyrészt vígjátékok, másrészt un. show műsorok. Tehát egyegy nagy szórakoztató komikus köré épített műsorok. És a harmadik: ilyen kifejezetten könnyűzenei összeállítások. Ebből a háromból össze tudunk állítani egy gusztusos terítést. ..." Magyar Országos Levéltár XXVI A 9. 32. doboz, MTV iratok.

A találkozó díjazott alkotásai:
A FÜRDŐIGAZGATÓ / tévéjáték/ rendező Várkonyi Gábor, író Bertha Bulcsú, operatőr Ráday Mihály, dramaturg Benedek Katalin / Veszprém város fődíja
Fődíjak:
KIÁLTS, VÁROS! / tévéjáték / író Szabó Magda, rendező Hajdufy Miklós, operatőr Czabarka György, dramaturg Schulze Éva
SÉRTÉS / tévéfilm / Rendezte Bacsó Péter, író V. Suskín, forgatókönyv Bacsó Péter, operatőr Andor Tamás, dramaturg Szántó Erika.

AZ EGYMILLIÓ FONTOS HANGJEGY / Gúnya együttes könnyűzenei sorozat / rendező Molnár György, operatőr Bánhegyi István, szerkesztő Szilágyi András, író Sülyi Péter Lehár Ferenc, Rácz Mihály/ Szórakoztató fődíj

Különdíjak:
Esztergályos Károlynak, a CSERESZNYÉSKERT című dráma tévéváltozatáért Nemere Lászlónak, a PROLIFILM rendezéséért
Bednai Nándornak, a DISZKÓ, DISZKÓ című paródiafilm rendezéséért Szabó Sándornak és Kovács Nórának, a KIÁLTS VÁROS ban nyújtott alakításáért Gálvölgyi Jánosnak, több szórakoztató műsorban nyújtott alakításáért Suka Sándornak, a SÉRTÉS című filmben nyújtott alakításáért
HASZNÁLT KOPORSÓ/tévéjáték/rendező Mihályfy Sándor, író Galgóczi Erzsébet, operatőr Kecskés László, dramaturg Benedek Katalin / Közönségdíj DISZKÓ, DISZKÓ / paródia / rendező Bednai Nándor, szerkesztő Szegő Mihály, operatőr Zádori Ferenc /Közönségdíj .Az Úszó jégtábla című, Galgóczi Erzsébet írása alapján Nemere László rendezésében készült tévéfilm nyeri a XVII. prágai nemzetközi tévéfesztivál drámai kategóriájának "Arany Prága" fődíját. Ez az első fődíja az MTVnek Prágában!

" A veszprémi tévétalálkozó zsűrijének döntése lényegében találkozott a közönség megítélésével. Elhanyagolható szélső és határesetektől eltekintve, ha a díjak sorrendje nem is, de a zsűri által is az emlékezetesek közé besorolt televíziós alkotások megegyeznek a nézők mai értékítéletével. A kritikuséval is, aki újra nézve egyikét, másikat az évvel ezelőtt látott tévéjátékoknak, filmeknek és egyben szembesítve is akkori megírt ítéletét mostani benyomásaival kénytelen felülvizsgálni egynémely produkcióról akkor alkotott véleményét. És kénytelen leírni: a mostani véleménye és a zsűri Ítélete bizonyult a helyesnek, és egykori meg: ítélése a nem időtállónak. Már ezért a szembesítésért is érdemes volt megrendezni a televíziós találkozót. És érdemes lesz jövőre is, a 11. alkalommal. " írta Gyurkó Géza, Heves megyei Népújság, 1980. július 1.

"Az immár tizedik alkalommal megrendezett veszprémi tévészemlén, amely többnyire a szakmabeliek belügyének számít, s eddig legfeljebb a házigazda megye közönségére hatott ki érzékenyebben (külön csatornán a versenyfilmeket nekik is sugározták, nemcsak a zsűrinek, hogy szavazhassanak is), ezúttal új megoldással állott elő a televízió: a második csatornát mondhatni kinevezte a tévétalálkozó csatornájának, azaz bárki érdeklődő valamennyi versenyben lévő drámai és szórakoztató művet megtekinthetett, lélekben tehát ott lehetett a találkozón. Ezzel, ha úgy tetszik, egy kicsit ki is lépett szűkebb köréből az immár hagyományos esemény, s elindult, hogy országos üggyé is váljék. Olyan ötlet ez, amely további újakkal gazdagítva a találkozó jövőjét is megjelöli, s a televíziós művek szemléjének szélesebb távlatokat nyithat. De hasznos ez a módszer már csak azért is, mert maga, a válogatás is orientál, ugyanis az évi 50 60 tévéjáték, tévéfilmtermésből csupán tizenkettő jutott be a találkozó programjába, s feltehetőleg az esztétikailag is legértékesebbekre esett a választás. Tehát a nézőnek módja nyílhatott rá, hogy akár előbbi saját értékítéletét a hivatalos értékítélettel is szembesítse, netán újra mérlegeljen az ismétlés alapján. S ha a tévétalálkozók perspektívájára gondolok, innen már csak egy lépés, hogy ne csak a veszprémiek, hanem az ország valamennyi nézője is kifejezhesse véleményét a találkozók alkalmából, s ily módon egy országos értékítélkezés 'mozgalma kerekedhet ki. (...) részlet, írta V.M. Szolnoki Népújság, 1980. július 2.

Június 26án Pálfy (G) István szerkesztő riporter, és Jávorszky László operatőr tudósított a TV Híradóban a veszprémi találkozó vitájáról.

Június 29. 17.35 "Versenyző vagyok ..." Knézy Jenő portréfilmje a képernyőn Wichmann Tamásról és edzőjéről Ürögi Lászlóról. Operatőr: Zentay László, rendező: Gábor Tamás.

Július

Afgán magyar televíziós együttműködési megállapodást írt alá Budapesten, Abdullah Shadan és Nagy Richárd, a két televízió elnöke.

Magyar szír televíziós műszaki tárgyalások folynak.

Három új tévé átjátszó adó lépett üzembe: a balassagyarmati, a borsodnádasdi és a szekszárdi. Mind a három a 2. műsort továbbította. Ettől kezdve színesben láthatták a nézők az 1. tévéműsor bemondóit is: megszűnik az a hangulati törés, amit két színes műsorszám közötti feketefehér bemondói konferálása jelentett.

A televízió "operatőri tanácsa" az év legjobb operatőri munkája c. díjat Neumann Lászlónak ítéli, a Volt egyszer egy vajúdó világváros c. filmért.

Július 1. 18.15 Hortobágyi Éva szerkesztőriporter, Hol tart? a nagyegyházi bánya? címmel mutatta be riportfilmjében, hogy az un. Eocénprogram második bányájának kialakítása, hogy áll, lehetségese a tervektől eltérően, egy évvel korábban 1981ben megindítani a kitermelést. Operatőr: Onik Dinamerrian, rendezte: Hubert István.

21.20 B. Révész László rendező dokumentumfilmje, a Buda legrégibb kórháza: a János kórház" a kórház múltját és jelenét mutatta be.

Július 2 4 között 2. műsor 21.15 Gyulai István közvetítésében "házhoz szállítja" a tévébe a nagy wimbledoni teniszversenyt.

Július 4. A Magyar Dráma 30 éve



Csurka István: Ki lesz a bálanya? Szerkesztő: Almási Miklós, dramaturg: Benedek Katalin, operatőr: Bornyi Gyula, rendezte: Dömölky János. Szereplők: Őze Lajos, Haumann Péter, Szilágyi Tibor, Cserhalmi György, Takács Katalin, Szakácsi Sándor.

A 2. műsor 21.25 kor kezdte vetíteni Folco Quilici és Alberto Pinelli " Az emberiség hajnala" című nyolc részes sorozatát. Az olasz szerzőpáros nyolc részes filmjében arra vállalkozott, hogy bemutassa az őstörténet korai szakaszait.

Július 8. 20.55 Benda László szerkesztő riporter, és Illés János operatőr Afganisztánban járt, " A kék mecset árnyékában Afganisztáni beszélgetések" címmel vetítette a televízió riportfilmjüket.

Július 8.23 között Mongóliában forgatott Novobáczki Sándor szerkesztő, Radevszki Teodor rendező, Barcs Sándor operatőr és Zih Sándor (?) segédoperatőr. A forgatásra Pürevzsavnak a Tájékoztatási, Rádió és Televízió Állami Bizottság elnökének előzőző évi látogatásán tett kérésére került sor. A forgatás a korabeli külügyi, nagykövetségi jelentés szerint nem volt problémamentes, mert a stáb mellé beosztott mongol tolmács aki korábban Budapesten tanult, de botrányai miatt kiutasították Magyarországról, a stábot kellemetlen helyzetekbe sodorta. Magyar Országos Levéltár, Külügyminisztérium (Mongólia) 100 104 85 / 005889.

Július 13. 20.05 Sipos Tamás: Látástól vakulási tv-film bemutatója. Dramaturg: Lendvai György, operatőr: Illés János, rendezte: Szőnyi G. Sándor. Szereplők: Bujtor István, Székhelyi József, Ambrus András, Bősze György, Ferencz László, Györffy György, Horkai János, Kenderesi Tibor, Kishonti ILDIKÓ, Kollár Béla, Kovács János, Némethy Ferenc, Raksányi Gellért, Vándor József és sokan mások.

Július 15. 18.25 "Sugár András Camembert és vörös bor " című riportfilmjét tűzte műsorára az első műsor. A film Franciaországot mutatta be. Sugár András és Baracs Dénes szerkesztők, operatőr rendező: Márton József.
" Sugár András és Baracs Dénes negyvenperces párizsi riportfilmje figyelmet felkeltően vonzó címet kapott: Camembert és vörös bor. A csalafinta cím és néhány találó Ady és Victor Hugo idézet után kimondottan politikai körkép bontakozott ki, ahol még az ennivalókról, s köztük a camembertről is, csak politikai összefüggésben (menynyit drágul? telike rá még és kinek telik?) kerítettek szót. A sok alapvető társadalompolitikai kérdésben homlokegyenest ellenkező nézetek ütköztek meg Sugárék kamerája előtt, elvek és eszmék színvonalas csatája folyt, valóságos osztályharcnak voltunk szem és fültanúi. A francia társadalom mai eredményeiről és sokkal inkább gondjairól és problémáiról ugyanúgy különböző felfogásokat hallottunk, mint ahogy különböző elképzeléseket vázoltak fel a bajok megoldásának módozatairól és lehetőségedről. A maga nemében érdekes és elgondolkodtató politikai riportfilm volt, amelyet éppen e sok különbözőség tett oly vonzóan izgalmassá. Ezek után a hozzáértő riporterpárostól szívesen látnánk egy másik, könnyedebb tévéfilmriportot is, amely a mai párizsi életnek a politikán túli területeit fedezi és térképezi fel számunkra. " írta (hm) Esti Hírlap, 1980. július 16.

Július 16. 21.40 Karinthy Ferenc: Ez a Józsi, ez a Józsi ... tv-film bemutatója. Dramaturg: Szántó Erika, operatőr: Ráday Mihály, a forgatókönyvet írta és rendezte: Szőnyi G. Sándor. Szereplők: Sztankay István, Hámori Ildikó, Tordai Teri, Gonda Márta, Pécsi Ildikó, Rátonyi Róbert, Sütő Irén, Mitru Alice, Patassy Tibor, Rákosi Mária, Varga Irén, Béda László, Gelecsényi Sára, Gosztonyi János, Kádár Flóra, Kerekes József, Zoltay Miklós.

Július 17. 2. műsor 20.01 23.5 A Francia Televízió (a TF 1.) estje, műsorvezető: Fabienne Egal és Berkes Zsuzsa.

Július 19. 14.50 A XXII. Nyári Olimpiai játékok megnyitó ünnepségének közvetítésével, megkezdődött a Moszkvai olimpiai játékok közvetítés sorozta, 130 + 13 olimpiai óra került a magyar televíziós képernyőkre.
Az olimpiát beárnyékolta a nyugati országok bojkottja. Carter amerikai elnök a szovjetek afganisztáni inváziójára hivatkozva csatasorba állította az egész Nyugatot. A Lord Killanin vezette Nemzetközi Olimpiai Bizottság azonban az elnök erről Baló Györgynek is nyilatkozott nem volt hajlandó színhelyet változtatni.
A moszkvai olimpia jelentősen lendít a színes televízió magyarországi elterjedésén is. Az olimpia előtti hetekben megrendezett készülék csereakcióban néhány hét alatt elfogynak a piacra dobott színes készülékek. A két műsoron váltakozva kb. 16 órától kb. 23 óráig tartanak a közvetítések, délelőtt zajlanak az ismétlések. A közvetítésekre az új osztankínói rádió-tévéközpont segítségével került sor. Az olimpia alatt a hétfői napokon rendkívüli adásnapok voltak.

" Az első hét elteltével nyugodtan mondhatjuk: igen átgondolt, jól szervezett programban lehetünk nap mint nap részesei a moszkvai olimpia eseményeinek. Külön megemlítem, hogy kitűnő megoldás az esti összefoglaló, amelyben egy-egy versenynap rezüméjét kapják azok, akiknek napközben nincs módjuk a képernyő előtt csücsülni. Megnyugtató tudni, hogy semmi igazán említésre méltóról nem maradunk le, hogy utólag bár. de részletesen megismerhetjük a magyar vonatkozású versenyeket. Akár egy olajozott gépezet, vagy még pontosabban: mint egy óramű, úgy működik a két televíziós olimpiai stáb, az itthoni és a moszkvai szerkesztőség. Külön színfoltjai a közvetítéssorozatnak, a győztesekkel szervezett beszélgetések, csattanóként pezsgőbontással. Itt jegyzem meg, hogy azért nem ártana egyes esetekben még többet megtudnunk egy-egy arany, vagy ezüstérmesünkről, ha nemcsak versenyzőként hoznánk közelünkbe őket, hanem emberközelbe is kerülhetnénk velük. Nem mindenki tudja például, hogy valójában ki is az a Baczakó Péter, de mást is említhetnénk. Ebből a szempontból ismét csak Vitray Tamás jeleskedik, aki például Maros Magdával, a tőrvívóval szinte egy mini Ötszemközt -et (régebbi sikeres műsora) produkált. " írta V.M. Szolnoki Néplap, 1980. június 30.

A moszkvai olimpia idején végzett munkájáért a Magyar Népköztársaság Sportérdemérem arany fokozatával tüntették ki Radnai Jánost a Televízió sport főszerkesztőjét.

Az ősz folyamán az MTV elnöke nívódíjakat adott a közvetítésen dolgozók közül a következőknek: Radnai János, Vitár Róbert, Egri Ferenc, Szőnyi János, Vitray Tamás, Knézy Jenő, Gyulai István, Dávid Sándor, Zánkay Dénes, Mahrer Emil, Szalay István, Baló Györgynek, valamint további 107 munkatársnak, írta a Rádió és Televízió Újság 1980/ 37.száma.

Július 25. 18.20 Túlélők címmel Benda László szerkesztő, Fehéri Tamás operatőr, Kollonits Ilona rendező kambodzsai riportjai és filmje a tévében.

19.30 Az elhunyt egy rádióstelevíziós konferanszié személyiséget Komlós Jánost, ezen a napon temették,tudósított a TV híradó.

2. műsor 18.00 Kárpátfilm. Radványi Dezső szerkesztő, Butskó György operatőr, Kígyós Sándor rendező Dr. Erdélyi Istvánt mutatta dokumentumfilmjében, aki az államosítás után távozott külföldre.

Július 29 én 2. műsor 18.20 Weiner koncert riportfilm, Bloomingtonból, majd 31én 2. műsor 17.40 Weiner koncert Bloomingtonban. Operatőr: Szalai András, szerkesztő rendező: Bánki László.

Július 30. 20.00 Szemtől szembe címmel újszerű külpolitikai műsor indul, mely a nemzetközi politikai élet egyegy kiemelkedő személyiségét, "poIitikacsinálóját" kérte a kamera elé akit az adott témában jártas magyar újságírók kérdeztek ( Bokor Pál az MTI washingtoni tudósítója, Csák Elemér a Magyar Rádió külpolitikai és hírszerkesztősége vezetője, Hajdú János a Népszabadság munkatársa, Szabó L. István a Népszabadság washingtoni tudósítója). Az első vendég Vagyim Zaglagyin, az SZKP KB külügyi osztályának vezetője volt. Szerkesztő: Chrudinák Alajos, rendező: Kígyós Sándor.

A Televízió elnöke az előző félév kiemelkedő produkcióiban közreműködött külső munkatársak közül az alábbiakat jutalmazta nívódíjjal:

Agárdi Gábor (Olivér), Almási Éva, Sztankay István (Egy kis előkelőség), Avar János (külpolitikai műsorvezetői munkájáért), Ádám Ottó, Bessenyei Ferenc, Huszti Péter (A két Bolyai), a Attila (Lehet egy kérdéssel több?), Bánsági Ildikó (Egy ház a Körúton és liglan), Bárdi György, Kern András, Schütz Ila (Egy ház a Körúton), Bencze , Bozóky István, Csurka László, Köllő Miklós, Némethy Ferenc, Szokolay Ottó nincs írástudó), Benedek István Gábor, Fazekas Lajos (Földalatti történet és izzólámpák fényében), Bertzi Ágnes, Tímár István (PestBuda, Budapest), Bölcs István (Pedagógusok fóruma), Czigány Tamás, Keresztury Dezső (Híres magyar könvyvtárak), Darvas Iván, Hegedűs D. Géza, Koltai János, Kozák András, Szabó V idor, Sándor Iván (A párbaj), Bitskey Tibor. Kazimir Károly, Kovács Károly ÚJ vendég érkezett), Domahidy László, Földi Teri (Az augusztus olcsó Jamaicában), Feyér Zoltán (Fiatalok órája), Csákány Zsuzsa, Fék György, Ragályi Elemér, Rózsa János. Szekeres Dénes (Sírnevet), Fischer Iván, Kalmár Magda (Szöktetés a szeráj ból Füleki József, Szabó György (Filmszem), Garai Gábor, Victor Máté (Bolond Itták), Garas Dezső (Egy ház a Körúton és Két pisztolylövés), Gábor Miklós, Juhász Gyula, Körmendy László, Lukács Sándor, Rábai Ferenc, Réti Ervin, (Hat év történelem). Gobbi Hilda (Használt koporsó), Grétsy László, Kiss János, Szépe György (A nyeli) világa), Grünwalsky Ferenc (Idézés), Gyárfás Miklós (Éljen az egyenlőség!), Hajdú János (Nemzetközi Stúdió), Halász Judit (Szél hozott, szél visz el). Hegyi Füstös László (Deltácskta), Haumann Péter (Egy ház a Körúton és La Mancha lovagja), Heltai András (tudósításaiért), Jankovits Krisztina, Tordy Géza (Martin Luther King), Juhász Judit, Petress István (A hét), Kapuvári Sándor (Merre van leié? és Miért hajt?), Kardos Ferenc (Szél hozott, szél visz el és Énszerintem az elég tűrhető), Kincses Veronika, Sándor Pál, Takács Klára (Szerepek), Knoll István, Kováts Miklós (Számvetés), Koltay Gábor (Egyforma szó a szánkban), Koncz Gábor (A negyedik menet), Kőmíves Sándor (Kasparek), Makk Károly, Tolnay Bari, Tóth János (Drága kisfiam), dr. Márkus Éva. Révész Mária, Vajda László (Gvölerek), Monori Lili (Prolifilm), Nádor István (Autómotorsport), Nemescsói Tamás (Előszó az MSZMP XII. kongresszusához), Őze Lajos (A Sipsirica és Bolondok kvártélya ), Radevszki Teodor, Róbert László (Tísztelendők), Radnóti Tamás, Tihanyi Endre. VVichmann Tamás (Sportolók a porondon), Rónyai Balázs (sportműsorokban végzett munkájáért), Rényi Tamás (Két pisztolylövés), Szabó Árpád (Földalatti történet), Szirtes Adám (Szeptember), Szűcs Ferenc (tudósításaiért), Téglásy Ferenc Katonalevelek), Varsányi Ferenc (Sulibuli), Vámosi János, Záray Márta (Szívből a dal), Vörös Sári (nótaműsoráért), Wessely Ferenc (Washington zárt ajtók 1Ť és Martin Luther King), Zimre Péter (Ítélet előtt), Zsurzs Kati (Ezer év).

A Televízió belsős munkatársai közül nívódíjat kaptak:

Érdi Sándor. D. Fehér Zsuzsa, dr. Váradi György, Virág Katalin, Sós Árpád, Kovács László, Bányai Gábor, Eck T. Imre, Babiczky László, Török Ilona, Várkonyi Gábor, Nemere László, Mihályfi Imre, Katkics Ilona, Szántó Erika, Czeilik Márta, Hertzka Vera, Szenteczky András, Hencz Dezső, Vitray Tamás, Born Adám, Egri János, Roska Katalin, Jászi Dezső, Ágoston György, Kállai István, Bánki Iván, Boldizsár Miklós, H. Borús Rózsa, Kővári Péter, Somogyi Valéria, Hanák Gábor, Pogány Éva, Andor Péter, MauchnerJózsef, Gerhardt Pál, Gimes Katalin, Antal Imre, Áldor György, Bánki László, Csemerics Ágnes, Darvas Máté, Szabados Tamás, Muharai Csaba, Tobel Béla, Kocsis Zsuzsa, Szilágyi Virgil, Tubái László, Dési Ágnes, Sztevanovity Dusán. Fellner Andrea, Lengyelfi Miklós, Major Sándor, Pintér József, Varga Sándorén, Kovaluk Károly, Pintér Gyula, Kopácsi János, Karácsondi Miklós, Várszegi Károly, Bán János, Kopeczky Lajos, Puch Tamás, Király Ottó, Hubert István, Ilkei Csaba, Naumann László, Balogh Mária, Janovlics Sándor, dr. Hálák László, Radó Gyula, Baló György, Gubcsi Lajos, Mátray Mihály, Benda László, Chrudinák Alajos, Kígyós Sándor, Bíró Istvánné, Poór Klára, Király Györgyi, Sárdi Anna, Radványi Dezső, Mestyán Tibor, Pethő Sándor, Márton József, Sugár András, Moldoványi Ákos, Erős Péter, Bokodi Nagy Tiborné, Bánó András, Kiss Péter, Szőnyi János, Gyulai István, Mahrer Emil, Vitár Róbert, Békés József, Nagy Sándor, Mialkovszky Erzsébet, Nagy József, Hajdufy Miklós, Gerő Péter, Csányi Miklós, Buzási Péter, Mihályfy László, Fáy László, Megyesi Ferenc, Rózsa György, Becsy Zoltán, Finta György, Vadkerty Tibor, Szabó Márta, Káplár Ferenc, Singer Dezső, Kremsier Edit, Abonyi Antal, Dubovitz Péter, Pintér Alinka, Horváth Z. Gergely, Kopper Judit, ifj. Kollányi Ágoston, Kudlik Júlia, Fógel József, Ivanics Lilla, Pásztory János. Mózes Katalin, Kocsis Jenő, Plózer Józsefné, Csonka Erzsébet, Füzes János, Gombár János, Wolfart János, Jánosi Antal, Rajnai András, Szekulesz Judit, Bónis Gyula, Rákóczi Zsófia, Németh Imre, Róna György, Biró Miklós, Bornyi Gyula, Kecskés László, Király Péter, Lukács Lóránt, Márk Iván, Németh Attila, Szálai András, Szalay László, Zádori Ferenc, Herczeg László, Táskái Mihály, Kapitány György, Plózer József, Tréfás Imre, Romwalter Béla, Farkas Ferenc, Pécsi Péter, Kovács Péter, Rozgonyi Gábor, Hegedűs László, Schelb Gyula, Mátai Lívia, Polgár Béla, Bábosik Tiborné, Tomola Katalin, Kalmár Katalin, Tóth A. Pál, Balló Gábor, Wieber Marianne, Soltész Endre, Csomós Mihályné, Almos Árpád, Bodrogi János, Nigovicz Sándorné, Szakonyi Csaba.

Augusztus

Elhunyt Egri István, a neves színészrendező, a Magyar Televíziónak szinte a kezdetektől fogva ismert szereplője, és rendezője is.

Elhunyt



Nagy Tibor, az ismert rádióriporter, akit a Televízió nézői elsősorban a Kék fény című műsorból ismerek.

A Rádió és Televízió Újság 1980/ 36. számában Horváth Gyula búcsúzott a riportertől. A rádióriporter élete szolgálat. Nagy Tibor becsülettel szolgált. Volt "protokollriporter" és városról városra vándorló országjáró tudósító, közvetített operaházi díszünnepségek páholyából, bordó szőnyeges parlamenti folyosókról, árvizek drámai küzdelmeiről. A televízió hőskorának is részese. Főként a külső közvetítésekben kamatoztatta képességeit, majd a Kék fény egyik riportereként vált ismertté a nézők előtt. A stúdió technikusból lett riporter életpályája torzó maradt a betegség nem hagyta, hogy "nagy öregként" átadhassa tapasztalatait. Szeretett vitorlázni, repülni, a kék levegőégben fürdeni. Lételeme volt az éter, amelynek hullámai többé nem továbbítják hangját. "

Augusztus 2. 18.50 Egymillió fontos hangjegy Cserháti Zsuzsa műsora, szerkesztő: Módos Péter, műsorközlő: Dévényi Tibor, vezető operatőr: Zentay László, rendező: M. Lukács Ágnes.

Augusztus 3. 2. műsor Simonffy András: Japán szalon, történelmi játék közvetítése, a Thália Színházból, felvételről.

Augusztus 5. 21.55 indul Déri János riporter, Szüle Dénes szerkesztő "Találkozások a számítástechnikával" című hét részes sorozata, rendezte: Endrődi Sándor.

Augusztus 6. 2. műsor 20.01 Ópusztaszer, a Szegedi Körzeti Stúdió műsora az egykori Szer falú helyén épülő nemzeti emlékparkról. Műsorvezető szerkesztő rendező: Olajos Csongor, operatőr: Kiss Róbert.

" Bach fenséges zenéje kísérte a szegedi tévéstáb kamerájának lassú mozgását, ahogyan látószögébe befogadta Ópusztaszer hatalmas térségét. A kezdő képsor ünnepélyes hangulata, Vörösmarty sorainak múltidéző emelkedettsége azt sugallta, hogy a történelem lesz e film főszereplője. Az Ópusztaszer című műsor azonban a történelemre vonatkozó néhánymondatos utalást követően a jelenről szóló riportfilmre váltott át. Ügyes és érdekes volt a riport, az egykori nagy események színhelyén épülő nemzeti emlékpark leendő képéről számolt be Olajos Csongor műsorvezető szerkesztőrendező. (...) A Feszty körkép restaurálási munkálataiba is betekinthettünk, a tervezett múzeum eredeti megoldása, az ásatások gazdagnak ígérkező leletei, a skanzen épületeinek regényes története nem is egyetlen riportfilmre való érdekességgel szolgáltak. A nagyon hatásos kezdő képsor mégis ki nem elégített kíváncsiságot hagyott maga után; igényt, amely talán használható ötletté válik valamikor. Gyakran esik szó ugyanis történelmi ismereteink hézagairól, lehangoló közönyről, a nemzeti történelmi tudat és a kötődések fájdalmas hiányairól. Talán az újdonság erejével hatna egy olyan sorozat, amely a nevezetes földrajzi helyek és a történelmi események egybekapcsolásából születne." (részletek) írta (be). Esti Hírlap, 1980. augusztus 7.
" (...) Olajos Csongor műsorvezetői, szerkesztői és rendezői munkája, az Ópusztaszer címének sejtetése ellenére hazafias nekibuzdulások nélkül higgadtan, okosan, a figyelmet nem a múltra, de inkább a jelenre és a jövőre irányítva mutatta be a történelmi emlékhelyet; azt a historikusok által megénekelt P. mester által pontosan meg is jelölt és nagy nemzeti költők, így Vörösmarty Mihály ünnepelte pontját hazánknak, ahol eleink állítólag birtokba vették az országot. Jó gondolatmenettel legelőször éppen ezt az << állitólagot >> oldotta fel magával igazolta, hogy Anonymus és hívei Pusztaszerrel nem a valótlant ünnepelték. <> csakugyan e hely, amely éppen az archeológia igazolása miatt érdemli meg, hogy túlfűtöttség nélkül, az őt megillető reális történelmi tisztelettel ünnepelje az ország. A továbbiakban a film e reális történelmi tiszteletet megkövetelte teendőket vette sorra. Mit terveznek, mit cselekednek mindazok, akiknek ma a történelmi közgondolkodás parancsára kötelességünk olyan helyet teremteni Ópusztaszerből, ahová a nemzet elzarándokolhat? Türelemmel, kitartással és következetesen járta végig a film a lehetőségeket, a terveket, a megvalósulás féligkész formáit, a múzeumépítés buzgalmát, a skanzenlétesítés, a feltárt régészeti anyag konzerválási módozatait, a Feszty körkép restaurálási munkálatait. (...) " (részlet) írta Lőcsei Gabriella, Magyar Nemzet, 1980. augusztus 13.

Bokor László a Magyar Filmhíradó főszerkesztője augusztus 6.án levelet intézett Győri Imre KB titkárhoz, a filmhíradó televíziós sugárzásával kapcsolatban.
"Fodor László elvtárs nyilván már beszámolt Önnek a szerkesztőségünkben Bajnok államtitkár és Szabó B. István filmfőigazgató társaságában tett látogatásáról. Vendégeink, akik több órán át, nézték a híradó és riportfilmjeinket, egyetértettek abban, hogy ezek intézményes tv sugárzása igen kívánatos lenne, mert nemcsak kiegészítő információ gyanánt színesíthetnék a programot, hanem meghatványozhatnák a nézőszámot is: hatékonyabbak lennének.
Elsősorban agitprop indíttatású filmekről lenne szó, főképp a Magyar Filmhíradókról, amely különféle kényszerintézkedések hatásaként, sajnos csökkentett példányszámban kerül az országos mozihálózatba.
Teljes volt a jelenlévők egyetértése a tekintetben, hogy mindössze tíz perces / és jellegében a TV Híradótól eltérő / << mozihíradók>> sugárzása a vasárnap esti műsorzárás előtti idő lenne a legcélszerűbb. (...) A Televízió és az agitprop filmgyártás intézményes kapcsolatrendszerének kidolgozása, megítélésem szerint előbb utóbb amúgy is magas szintű döntéseket kíván, hiszen feladataink nőnek, a rájuk fordítható anyagiak pedig nem. ( ...)"
Szeptember 11-én Fodor László az MSZMP KB Agitációs és Propaganda osztálya nevében levelet küldött Nagy Richárd televízió elnöknek, ebben támogatják Bokor javaslatát, és kérik Nagy Richárdot, hogy tárgyaljon erről a javaslatról Bokor Lászlóval. A műsorújság őszi számaiban nincs nyoma, hogy a kérés megvalósult volna. Magyar Országos Levéltár 288f/22/1980/30.öe. MSZMP KB Agitációs és Propaganda Osztály iratai

Augusztus 10. 11.15 A szarvaskirály, mesejáték közvetítése a Békés megyei Jókai Színházból, felvételről.

15.55 Sorozat indul a tévében Marlene Dietrich filmjeiből. Az első film A kék angyal volt.

Augusztus 11. hétfő Rendkívüli adásnap. A műsorban 18.00 órától, Atlétikai Budapest Nagydíj közvetítése a Népstadionból. Riporter: Gyulai István, Prigyi István és Szalay István, szerkesztő: Radnai János, rendező: Gábor Tamás és Mahrer Emil. A közvetítést az Intervízió és az Euróvizió is átvette.

Augusztus 13. 2. műsor Elhunyt Rényi Tamás, a tévéből is jól ismert neves filmrendező. A Televízió ezen a napon emlékezett rá, "A zárka" című tv-filmjének megismétlésével. A TV Híradó augusztus 7.én tudósított a temetéséről.

Augusztus 14. 19.30 Az új magyar rock opera az Evita bemutatója a margitszigeti Vörösmarty kertmoziban volt, a TV Híradót Ránki Júlia és Hadházy László tudósította az eseményről.

20.00 Radványi Ervin: Gyümölcsoltó Boldogasszony, tv-film bemutatója. Dramaturg: Sipos Tamás, operatőr. Hollós Olivér, rendezte: Felvidéki Judit. Szereplők: Dániel Vali, Szekeres Ilona, Monyák Ildikó, Rákosi Mária, Csákányi Eszter, Andresz Kati, Gosztonyi János, Újlaky Dénes, Ambrus András, Szilágyi István, id. Tatár Endre, Kristóf Tibor, Halász László, Szabó Kálmán, Szirmai Péter, Ulmann Mónika.

" A Gyümölcsoltó Boldogasszony című tévéfilmet látva azt kell örömmel leírnom, hogy Radványi Ervin nemcsak találkozik az életnek nevezett <<írótárssal>> és nemcsak jól ír, de nincs híján a hasznosság tudatos vállalásának sem. Mert néha bizony komoran nézem a képernyőn pergő kockákat, amelyek az író és a rendező ama közös szándékából kerültek elém, hogy lássam és tudjam is meg: művészekről van szó. Művészetet látok. S minden egyéb, történet, cél, szándék eme szent fogalomnak van alárendelve nálunk. (...) Felvidéki Judit, a Gyümölcsoltó Boldogasszony rendezője és Radványi Ervin arra szövetkezett, hogy társadalmunk sötét zugaiba világítson be, ahová visszahúzódtak a régi erkölcsök, az előítéletek, a hazugságok, az immár használhatatlan szokások kártevői. Az asszony, aki magára vállalja férje gyilkosságát, hogy azt mentse, s akit a környezet ..hagyományos" erkölcsi normái szerint ezért még csak tisztelni sem kell, végül is valóban gyilkossá válik. Ügy érzi, nincs más menekvése és lehetősége a kitörésre, mint hogy megölje azt, akiért éveket áldozott volna az életéből, s véle megölje a képmutatást, a hazugságot is. Nyilvánvaló és egyértelmű: nem ez lehet az útja a ..kitörésnek. És éppen ez a dráma, amely a görög sorstragédiáktól napjainkig megmegújuló formában és időben teszi fel a kérdést és várja a választ is: lehete így élni. Lehete úgy élni, mint tegnap vagy tegnapelőtt (...) Ez a film, hogy elkötelezetten szólt életünk ellentmondásairól, s hogy ezzel újabb gondolatokra késztetett, széttekintésre buzdított, az viszont érdeme.
Minden bizonnyal eljön az olyan mai életünkről szóló magyar televíziós film ideje is, amely elkötelezetten gondolatokra késztet és mély, igaz drámaisággal, magas hőfokú színészi játékkal szól hozzánk, a nézőkhöz. A türelem rózsát terem. A Gyümölcsoltó Boldogasszony egy és határozott lépésnek tűnik e termés irányába. " ( részletek) írta Gyurkó Géza, Hevesi Népújság, 1980. augusztus 19.

21.15 Kockázat, versenyben a világpiacon, magazin újabb adása. Szerkesztő műsorvezető: Gubcsi Lajos, rendező: Vitézy László.
" A Kockázat című műsorban valami egészen másról volt szó. A <> gazdasági sorsáról. Hangsúlyozandó: a vizsgálati aspektus ezúttal csak gazdasági, mondhatni <> jellegű. A műsorvezető-szerkesztő Gubcsi Lajos nagyon bölcsen ragaszkodott ehhez a tételhez, hiszen miként ő is hangsúlyozta a találmány korszakos gyógyító jelentőségét csak az igazán hozzáértők nagyon gondos és felelősségteljes tudományos kísérleti tevékenysége határozhatja meg. Ámde, hogy a hazai közvélemény egy részét már hosszabb ideje izgalomban tartó találmányról ilyen nagy nyilvánosság előtt szó esik mégiscsak közéleti demokratizmusunkat bizonyítja. Az pedig, hogy itt éppen a műsor természete szerint a közös vagyon gyarapításának egyik lehetőségéről beszélgettek a feltalálóval és a forgalmazóval, nem titkolva hazai gyakorlatunknak némely, felelősségtudatból eredő nehézkességét, még csak megerősíthetett minket abban a hitünkben, hogy mi nem olyan <> vagyunk, akik csak és mindenáron gyarapodni akarunk (miként nagy nyugati vagyonok alapítóibirtokosai teszik, mindenre való tekintet nélkül, az alkalmi konjunktúrát kihasználva). Mindez persze nem jelenti azt, hogy népünk tehetséges fiainak közösséget gazdagító tevékenységét ne emeljük megérdemelt magasságokban. S hogy, akár egy sajátos aspektusból is, ne szóljunk arról a morális háttérről, ami szocialista voltunkat megkülönbözteti a békét, az emberiség érdekeit tagadó jelenségektől. " (részlet) írta (i), Film Színház Muzsika, 1980/44. 1980. szeptember 1.

2. műsor 20.01 23.20 Az algériai televízió estje, műsorvezetők: Nacera Boussebia és Kertész Zsuzsa. A bevezető után Chrudinák Alajos beszélgetett az Algériai TV híradójának főszerkesztőjével.

Augusztus 16. 20.00 Moliére vígjtékok : A versailles i rögtönzések és a Tartuffe közvetítése a Madách Színház Kamaraszínházából, felvételről.

A Rádió és Televízió Újság 1980/33. számában Vértes János Andor tudósított arról, hogy Székesfehérváron kábeltelevízó indult. A székesfehérvári Horvát István utca és Széchenyi út sarkán lévő nagyközösségi antennaközpont, ill. a belőle kiinduló kábelhálózat immár 16 ezer lakásba vitte el négy ország hét tévéprogramját. Mind több szerveződött a nagyközösségi antennarendszer.
" (...) 1974 karácsonyára pedig elkészült Székesfehérváron az első igazán nagyközösségi antennarendszer, amely 392 lakásnak továbbította egyidejűleg négy adó műsorát. Ma már az egykori lakótelepi központok helyett lényegében városnyi antennaközpontról beszélhetünk: a Horvát István utca és Széchenyi út sarkán található antennaközpontból kiinduló kábelhálózat 16 ezer lakásba négy ország hét tévéprogramját szállítja. A bővítés lehetősége gyakorlatilag korlátlan, a most épülő sok ezer lakásos Lenin városrészt már <> várja a kábeltelevízió, a házakat átadásukkal egyidejűleg bekapcsolják a rendszerbe. Azokban az országokban, ahol régóta elterjedt a kábeltelevízió, visszairányú információk továbbítására is felhasználják a kábelrendszert. Ennek Székesfehérváron is megvan a lehetősége; a tervbe vett gáz, víz és hőközponti közös diszpécserközpont ezt a kábelrendszert hasznosítaná a jelek továbbítására. Egyúttal a tévézés biztonsága is fokozható az egyes továbbító erősítőktől érkező jelek ellenőrzésével, mert bár a rendszer mindenütt biztosítva van akkumulátorokkal, áramkimaradás esetén fontos, hogy az ügyelet erről minél előbb értesüljön, és a hibát még az akkumulátorok kimerülése előtt elhárítsa. A székesfehérvári városi antenna tehát egy új <>, információs csatornahálózattal gazdagította a várost. (Emellett még talán azt is <>, hogy kevesebben lesznek a televízió rabjai. Svájci statisztikusok szerint ugyanis több műsor vételi lehetősége esetén a lakosság kevesebbet néz televíziót...)"

Augusztus 17.én A HÉT XI/33. számában láthatták a nézők Baló György tudósítását az Demokrata Párt elnökjelölő konvenciójáról.

Augusztus 19. 20.05 Barta Lajos: Szerelem, zenés tv-játék bemutatója. Dramaturg: Springer Márta, vezető - operatőr: Kecskés László, rendezte: Ádám Ottó. Szereplők: Almási Éva, Haumann Péter, Hűvösvölgyi Ildikó, Gáti Oszkár, Leviczky Klára, Gyabronka József, Lontay Margit, Basilides Zoltán, Körmendi János, Csűrös Karola, Liska Zsuzsa, Bakay Lajos.

Augusztus 20. 17.25 Egy hang és néhány maszk Tiboldy Mária operett dalokat énekelt. Riporter: Antal Imre, szerkesztő: Ruittner Sándor, vezető operatőr: Káplár Ferenc, rendezte: Vámos László.

Augusztus 22. 20.20 A Magyar Dráma 30 éve Kertész Ákos: Névnap, dramaturg: Benedek Katalin, vezető operatőr: Zádori László, rendezte: Zsámbéki Gábor. Szereplők: Koltai Róbert, Molnár Piroska, Meszléry Judit, Kozák László, Pécsi Ildikó, Horesnyi László, Nagy Anna, Demeter Hédi, Pádua Ildikó, Vándor József.

Augusztus 23. 2. műsor 20.00 Calderón: Az élet álom, színmű közvetítése a Szegedi Nemzeti Színházból, felvételről.

Augusztus 24. 20.05 Görgey Gábor: Wiener Walzer, bűnügyi tvkomédia. Dramaturg: Kállai István,
Vezető operatőr: Zádori Ferenc, rendezte: Szalkai Sándor. Szereplők: Esztergályos Cecilia, Gáti Oszkár, Iglódi István, Nagy Attila, Máthé Erzsi, Páger Antal, Sára Bernadette, Szirtes Ádám.

20.55 Egy két HÁ négy ...zene! Zorán 1980. április 6 i koncertjének felvétele. Szerkesztő: Módos Péter, vezető operatőr: Bódis Gyula, a közvetítés vezetője: Apró Attila.

Augusztus 26. 2. műsor 20.01 Frantisek Hrubin: Augusztusi vasárnap, vígjáték közvetítése a kaposvári Csiky Gergely Színházból, felvételről.

Augusztus 28. 20.40 Natalia Ginzburg: Jókedvemben vettelek el, tv-játék bemutatója. Vezető operatőr: Szalai András, rendezte: Szurdi Miklós. Szereplők: Gór Nagy Mária, Balázsovits Lajos, Pásztor Erzsi, Udvaros Dorottya, Balogh Erika fh.

" (...) A Jókedvemben vettelek el című tévéjáték (...), a polgári vígjáték legismertebb patronjait sütögeti el, alig-alig adva sablonaihoz eredeti ginzburgi ízt. Az ifjú ügyvéd férj, a hányattatott múltú, butácska feleség és a szorgalmas, de titokzatos cselédlány háromszög évszázadok óta vándorol vígjátékról vígjátékra: s ugyanezt mondhatjuk el a konzervatív, rátarti anyós, és a hajadon sógornő figurájáról is. Ötűkre játékot építeni, nem kis bátorságra vall, ebben a konstrukcióban nehéz újat kitalálni. Natália Ginzburg ezúttal nem is kísérletezik hasonlóval, megelégszik egy, rendezőnek színésznek nagy szabadságot, önálló lehetőséget nyújtó vázlattal.
Szurdi Miklós rendező kevéssé élt ezzel a lehetőséggel, többé- kevésbé korrekten, különösebb egyéni ötletek nélkül dolgozta fel a tévéjátékot. Lassacskán és hosszadalmasan csordogált előre a játék, nem akadt benne sem igazi humor, sem igazi meglepetés. Másfelől s a televíziós szórakoztatás ismeretében ezt feltétlenül hangsúlyozni kell kulturált, ízléses változat volt, nem próbálta meg blődlivel kitölteni a tartalmi hiányokat. Koncepciója szerint nyilván a színészi játékot kívánta előtérbe helyezni. Sajnos, a két főszereplő, Gór Nagy Mária és Balázsovits Lajos szerény teljesítménye alkalmatlannak bizonyult rá, hogy egymagában <> a több mint egyórás, súlytalan játékot. " írta Hegyi Gyula, Magyar Hírlap, 1980. szeptember 3.

21.45 Gáspár Margit: írásaiból, két furcsa történet
M.M. szereplők: Feleki Kamill, Bod Teréz, Horváth Gyula, Inke László, Keres Emil, Körmendi János, Mányai Zsuzsa, Miklóssy György, Pápay Erzsi, Simon Zsuzsa, Zentai Ferenc.
Zanza szereplők: Tímár Béla, Bánffy György, Benkő Gyula, Bozóky István, Gosztonyi János, Korda Irén, Moór Marianna.
Dramaturg: Bogáti Péter, vezető operatőr: Abonyi Antal, rendezte: Dobai Vilmos.

Augusztus 30. 17.35 Kalmár György szerkesztő - riporterés Janovics Sándor "Nemcsak igével ..." afrikai riportfilmjét vetítették.

2. műsor 20.05 SOPOT80 közvetítés a IV. Intervíziós dalfesztivál gálaestjéről, kommentátor: Módos Péter

Szeptember

Három évre szóló együttműködési szerződés a Magyar és az NDK Televízió között.

Szeptember 1. 19.05 Az "Önök kérték" kívánságműsora az ez idő tájt sűrűbb hétfő esti rendkívüli tvadások keretében , a bányásznap tiszteletére.

Szeptember 2. 20.00 Will Shakespeare hat részes angol (BBC) tévésorozat, első epizódját vetítették. Shakespeare életrajzi sorozat a tévében. A 6 részes angol film a teljes Shakespeare életművet bemutató BBC-sorozatot előzte meg.

2. műsor 21.10 Dr. Váradi György szerkesztő műsorvezető, vezető operatőr: Nikolaj Markov és Radó Gyula rendező, Bolgár színházi képeslap című műsora került a képernyőre.

Szeptember 3. 18.25 Kertünk udvarunk, című riportműsor a háztájikban, kiskertekben, és hétvégi telkeken gazdálkodóknak. Szerkesztő riporter: Nagy László, operatőr: Mohai János, rendező: Surányi Lili.

Szeptember 6. 19.30 Szilágyi Szabolcs tudósító jelentkezett élőben a TV Híradóban, aki elmondta, hogy előző éjjel infarktust kapott E. Gierek és ezért új főtitkárt választottak a Lengyel Kommunista Párt élére Stanislaw Kanis személyében.

17.40 "Szülőföldemen" Irodalmi barangolás Bács Kiskun megyében. Forgatókönyv: Farkas Katalin, szerkesztő: Bányai Júlia, operatőr: Rozsnyai Aladár, rendezte: Babiczky László.

"Főműsoridőként, esti időben is megállná a helyét az Irodalmi Barangolás Bács Kiskun megyében, című riport dokumentumfilm, Farkas Katalin forgatókönyvíró és Babiczky László rendező közös munkája. (...) " (részlet) írta Lőcsei Gabriella, Magyar Nemzet, 1980. szeptember 10.

Szeptember 7. 17.00 12 részes sorozat indul: Fejezetek a cirkuszlexikonból címmel. Riporter: Vass István Zoltán, szerkesztő: Szilágyi András, rendezte: Gyökössy Zsolt.
20.00 Ben Travers: Rablók, tv-játék bemutatója. Dramaturg: Schultze Éva, vezető operatőr: Márk Iván, rendezte: Málnay Levente. Szereplők: Balázsovits Lajos, Szilágyi Tibor, Tábori Nóra, Balázs Péter, Andai Györgyi, Tóth Enikő fh., Márkus László, Miklóssy György, Kautzky József, Kenderessy Tibor, Kölgyesi György, Velenczey István, Kassai Ilona, Kalocsay Ferenc, Kubik Anna fh. Takács Anna, Sántha Teréz, Sárosi Gábor.

"Alig volt nap, hogy né reklámozta volna vasárnapi bemutatóját, a Ben Travers színművéből készült Rablókcímű tévéjátékot a televízió. Ennek a műsornak azonban felesleges volt a hangos ajánlgatás. A Rablók ugyanis kellemetes vasárnapi mulatságnak bizonyult. Málnay Levente igyekezett angolos játékot szervezni rendezni az angol színműből. (...) " (részlet) írta Lőcsei Gabriella, Magyar Nemzet, 1980. szeptember 17.

21.35 Soós Mária rendező portréfilmjét a "Játékfilm"et sugározta a Televízió,



Gross Arnold grafikusművészről. Fényképezte: Márk Iván és Szabó Gábor.

A Rádió és Televízió Újság, 1980/43. számában Soós Mária "Öninterjút" készített.
" Öninterjú.
Hogyan kerültél a Televízióhoz? Tizenéves koromban szüleim vásároltak tévékészüléket. Letelepedtem elébe, mindent csodáltam és szerettem, ami abból a különös dobozból jött. Hónapokig képtelenek voltak a képernyőtől <>. Amikor már válogatni és kritizálni is merészeltem, elhatároztam: ha megnövök, tévés leszek. A kamaszok ismert természetességével hittem, hogy ezt én jobban fogom csinálni, mint az elődeim. Ma is így gondolod?
Amikor a felnőtt közel kerül ifjan áhított céljához, rádöbben, hogy mindez nem is olyan egyszerű, mint kívülről látszott, még ha változatlanul csodálatos is. Különben is, ha dolgozom, gyakran elfog a bizonytalanság.
Bocsánat, hogy közbevágok, de az előbbi kérdésedre nem válaszoltál.
Mert nem tudok. Annyi biztos, hogy kialakult a munkamódszerem, a szemléletem, amelyben hiszek. Ami nem jelenti azt, hogy más módszereit, eszközeit <>. Elismerem: engem sem mindig igazol, ami a kezemből kikerül, s ha a más munkája tetszik, annak is őszintén örülök.
Miben hiszel?
Számomra a legfontosabb, hogy a nézőt magunkkal, a műsorkészítőkkel egyenrangúnak tekintem. Ugyanannak a folyónak két partján állunk. Az alkotás nem fejeződik be a <> felirattal, folytatódik a nézőben, aki <>, elgondolkozik rajta; kinek örömet szerzett, kiből nevetésit vagy sírást csalt elő. A műsor nem lehet <>, nem feltétlenül szükséges percenként állást foglalnunk. A közönség tud és mer gondolkozni, játszani, ezt bizonyítják a népszerű vetélkedők. Miért is nem hisszük el, hogy ez az elv mindenfajta produkcióra érvényes?
Gross Arnoldról készült filmeddel kapcsolatban szemedre vetették, hogy öncélú, nehezen érthető,nem mutatja be igazán a film alanyát.
Én természetesen ma is úgy gondolom, így <>. A film alcíme is utalt rá: portré. Úgy vélem, hogy általam ismert és elfogadott eszközökkel sikerült megteremtenem azt a közeget, stílust, hangulatot, amely igen igen közel áll Grosshoz. Azt is merem mondani, hogy a művész saját világa. Ebben az esetben egyébként <> dolgom volt, mivel játszani tudtam az odaillő eszközökkel, s ez azért sem lehetett öncélú, mert a <> azaz Gross Arnoldhoz mélyen, bensőségesen kötődött, hiszen az ő egész élet és művészetfilozófiáját a játék, a játszani tudás határozza meg.
Melyik munkádat láthatjuk legközelebb?
Még nem tudom. Legutóbb a MAFILM Budapest Filmstúdiójában dolgoztam, Boldogtalan kalap című első játékfilmemet készítettem. (Jövőre vetítik majd a mozik, aztán előbbutóbb nyilván a tévé is műsorra tűzi.)
Hűtlen lettél tehát a televízióhoz?
Első és legnagyobb szerelméhez az ember képtelen igazán hűtlen lenni. Egyébként nem hiszem, hogy a tévé, vagy a filmgyár között oly nagy különbség volna, én mindkét helyen a feladatomat végzem: rendezek. Sőt, ha nagy álmom ,hogy színházban is rendezhessek egyszer valóra válik, azt sem nevezem hűtlenségnek, sokkal inkább hűségnek a közönséghez, hiszen bármit csinálók is, a közönségnek születik, szándékom szemit a pillanatnyi mondandó legmegfelelőbb formájában. Egyébként változatlanul a Tv szórakoztató főosztályán dolgozom, jelenleg Nagy Annáról készülök "rendhagyó" portréfilmet forgatni." Sós Mária

Szász Péter írta a filmről, a Film Színház Muzsikában (1981/37), 1980. szeptember 13 án: " (...) SÓS MÁRIA VASÁRNAP JAVÍTOTT. A már fentebb említett Gross Arnoldportréval. JÁTÉKFILM végre valahára valami más volt. Sós akarta így, hogy más legyen, nem a szokásos életrajzot és tárlatot adta elő, készített egy különös, bolond és rendkívüli belsőerőről tanúskodó filmet. Valószínű; aki nem értette, nem hibás, az sajnos, nem ismeri Gross munkáit. Lefényképezhetetlen, hieroglifáktól horgolt álombirodalom, amiben a játék és a játszadozás utáni vágy tragikusan mered vissza a szemlélőre, aki még azt is hiheti, önmagát látja kivetülve a csipkerajzú bolondozásból. Gyermeki naivitás és vaskezű tudatosság árad Grossból és a filmből. A megélt valósággá páncélozott gyermekkori és felnőtt filmélmények elborítják Grosst, és meghatják a nézőt. Ez nem menekülés Xanaduból, Nakonxipánból. inkább menekülés a nyüzsgő világ kellős közepébe, cipelve a jót, az elemi szépséget, a tréfát és a zokogással teli puttonykát.
Egy régi Tolnai Világlapjában látható Darvall Viktor, aki Trenton és Willmington között 1899ben gyorsfutással legyőzte a Rocketmozdonyt. Ötszáz dollárt fizettek ezért a győzelemért.
Miért vállalta? kérdezi a korabeli riporter.
Természetesen a pénzért.
És mire költi?
Félreteszem és tovább versenyzek. Addig, amíg meg nem vehetem magamnak ezt az álommozdonyt.
Valahogy így Gross Arnold és Sós Mari! ".

Szeptember 9- 10 én Ipper Pál és Edelényi Gábor operatőr tudósították a TV Híradó Madridból, ahol megkezdődött a későbbi Madridi Konferencia előkészítő tárgyalássorozata.

Szeptember 9. 2. műsor 20.01 23.00 Fiatalok estje Holtomiglan holtodiglan. Téma a párkapcsolatok alakulása. Felelős szerkesztő: Varga László, szerkesztő: Sebeő Ágnes és Wiegmann Alfréd, vezető operatőr: Dubovitz Pérer, rendezte: Csányi Miklós. A műsorvezető: Déri János, a stúdióban lévő szakértők: Dr Ancsel Éva filozófus, dr. Buda Béla pszihiáter, és dr. CsehSzombathy László szociológus.
Szeptember 10 én Farkas Bertalan Paksra látogatott, tudósította a TV Híradót, Gál Jolán szerkesztő - riporterés Baranyi István operatőr.

Szeptember 10. 20.00 Bal négyes páholy, zenés játék közvetítése a Thália Színházból, felvételről.

Új televíziós átjátszó állomások. Sikeres próbaüzem után pénteken, üzemkezdettől, új televíziós átjátszó adóállomás kezdi meg működését Gerecsén és Lábatlanban. A két automatikusan működő berendezés 20 kilowattos és a kabhegyi adó színes jeleit sugározza. A gerecsei átjátszó adó az OIRT 39. csatornán vízszintes antennapolarizációval Héreg, Bajna, Sárisáp és Tarján körzetében teszi lehetővé a televízió első műsorának zavartalan vételét. A lábatlani berendezés függőleges antenna beállítással, az OIRT 11es csatornán, Süttő körzetében sugározza az 1 es műsort. tudósított a Magyar Nemzet, 1980. szeptember 12én.

Szeptember 11.én Az MSZMP Központi Bizottsága, Agitációs és Propaganda Osztályáról, dr. Fodor László levélben fejezte ki a véleményét a Filmhíradók vasárnapi bemutatása mellett Nagy Richárd TV elnöknek.
" (...) Megismételem osztályunk álláspontját amelyet Te, mint a Televízió elnöke is osztasz , miszerint a filmhíradó vasárnap délutánonkénti vetítése a televízióban agitációs szempontból is fontos kérdés. Különösen akkor, ha figyelembe vesszük, hogy takarékossági megfontolások miatt a filmhíradó kópiáinak száma csökkent s így kevesebb nézőhöz juthat el. A Filmhíradó tévé általi sugárzása nemcsak ezen a gondon segít, hanem szerencsésen illeszkedhet a vasárnapi műsorstruktúrába is, amelyből érthető okok miatt hiányzik a híradójellegű műsor. Bokor elvtárssal az is közöltem, hogy a TV Híradó és A HÉT valamint a Filmhíradó közötti átfedések elkerülésére az azonos témákat a filmhíradóból célszerű elhagyni. " Magyar Országos Levéltár XXVIA9 188. doboz MTV anyagok.
(Az előzményt lásd Augusztus 6nál.)

Szeptember 12. 19.30 Ránki Júlia szerkesztő - riporter és Schóber Róbert operatőr tudósítását láthatták a TV híradó nézői, amelyből megtudhatták, hogy Szabó István forgatja a Mefisztó című filmjét.

20.20 A Magyar Dráma 30 éve Páskándi Géza: Vendégség, tv-játék bemutatója. Dramaturg: Zahora Mária, vezető operatőr: Zádori Ferenc, rendezte: Mihályfi Imre. Szereplők: Kállai Ferenc, Darvas Iván, Avar István, Kiss Mari, Horváth László.

" A gyilkolás <>, ha tetszik, polgáriasult formájával foglalkozik Páskándi Géza drámája, a Vendégség: az árulással. Helyeslőn bólogatni lehet csak a szerző beköszöntő szavaira, melyek az 1969ben fogárit mű mostani, televíziós bemutatóját igazolják: <> Nem, az <> árulók és a primitív érdekek kedvéért árulók drámája a hallgató igazakkal szemben mit sem veszített egy évtized, alatt érvényességéről. (...) Mihályfi Imre, persze, tévérendező lévén, tévéjátékot rendezett Páskándi darabjából, még ha a bemutató A magyar dráma 30 éve elnevezésű, eddig inkább színházpótló tévésorozatban történt is. Színházias megoldások helyett a televízió adottságaival sok közelképpel, az arcvonásokon követhető drámaiság bemutatásával szemléltette, hogy akik a <>, az ostobák, a nem vitatkozók, a nem ellentmondók eszmei közösségét akarják, azok a haladás; azok a fejlődés, azok az emberhez méltó lét legfőbb árulói, legfőbb gyilkosai. Munkájához Mihályfi Imre remek társakat választott. Kállai Ferenc is, Darvas Iván is láthatóan lelke mélyéig értette a Vendégség erkölcsi paraboláját. (...) " (részlet) írta Lőcsei Gabriella, Magyar Nemzet, 1980. szeptember 17.

Szeptember 13. 18.45 Új zenés a divatról szóló műsorsorozat indul MÓDI80 címmel.
Műsorvezető: Novák Henriette, szaktanácsadó: Vámos Magda, operatőr: Darvas Máté és Szabados Tamás, rendezte: Csenterics Ágnes.

"Egy tréfás meghatározás szerint a divat az, amit ma mindenki kinevet, holnap mindenki irigyel és holnapután mindenki visel. .. De mindenekelőtt Ismerni kell a divatot ahhoz, hogy követni tudjuk. Ehhez szeretne segítséget nyújtani a tévé új zenés divatkalauza. A Csenterics Ágnes rendezésében készülő műsor a mindenki számára elérhető, hordható és kapható ruhadarabokat mutatja be. Nem a vadhajtásokat, a megfizethetetlen kreációkat, hanem a dolgozó nők (és férfiak!) divatját az öltözködési tanácsokat nem a pénztárcára, hanem az ötletességre, az egyéni variációkra alapozva. A műsor gerincét a Magyar Divat Intézet őszitéli divatbemutatója adja, de nem feledkezünk még a múlt divatjáról és a divat múltjáról sem. Ez utóbbi roppant bőséges és rangos. A múlt századi divatlapok szerkesztőt között találjuk Vahol Imre, Petőfi Sándor, Jókai Mór nevét bizonyságául annak, hogy ők nem arisztokratikus magaslatról néztek le e hívságos témára ... A Módi '80 ('81, '82 ... stb.) az elképzelések szerint kéthavonként jelentkezik majd természetesen színesben. A Könnyűipari Minisztérium támogatásával, a Magyar Divat Intézet szakmai irányításával tájékoztatja a nézőket a legfrissebb divatvonalakról, színekről, a hozzáillő sminkről s a <<>. A szerkesztők remélik, hogy alkalmuk lesz kitekintésre is: külföldi divatműhelyek és irányzatok bemutatására. " írta Novák Henriette, a Rádió és Televízió Újság 1980/36. számában

20.05 Mág Bertalan: Megtörtént bűnügyek. Dramaturg: Semsei Jenő, operatőr: Haraszti Zsolt, rendezte: Mészáros Gyula. Szereplők: Kállai Ferenc, Dunai Tamás, Benkő Péter, Izsóf Vilmos, Pásztor Erzsi, Gáti Oszkár, Frajt Edit, Dózsa László, Balkai Géza, Sinkó László, Varga Irén, Ladomerszky Margit, Némathy Ferenc, Horkai János, Ambrus András, Kádár Flóra.

Szeptember 14. 21.25 A Kapcsoltam vetélkedőműsort átvette Rózsa György, aki erről ezt írta a Rádió és Televízió Újság 1980/ 36 számában:
" Rózsa György, az új játékvezető mondja: Nem félsz? kérdezik tőlem a kollégák, mióta kitudódott; az új évadban átveszem a Kapcsoltam játékvezetői tisztét. Gyerekeknek már sok televíziós játékot vezettem, ám régóta vonz a feladat: együtt játszani a felnőtt nézőkkel is. Szóval: a feladat nagyságát látva félek, örülök, és remélem, hogy a Kedves Nézők játékkedve átsegíti a műsort (velem együtt) a váltás kezdeti zökkenőin. Megértő türelmüket kérve, jó játékot és sok nyereményt kívánok. "

" Vitray Tamás szokása, hogy sikeres műsorait a legjobbformájukban hagyja abba. Így tett az Ötszemközt tel, a Csak ülök és mesélek sorozattal is. Most pedig a kedvelt vasárnap esti társasjáték, a Kapcsoltam játékvezetői stafétabotját, illetve telefonkagylóját hirtelen váratlan átadta vállalkozó kedvű, fiatal kollégájának,Rózsa Györgynek, (Reméljük, azért, mert megint valami másban töri a fejét). A váltás egészen jól sikerült. Hát persze, hiányzott. Vitray családias, baráti jelenléte, biztató pillantása az orrára tolt szemüveg felett, elnéző hümmögése, szinte önfeledt együttjátszása fél országnyi nézőtáborával. Rózsa György jól <> a helyét, kedvesen, rokonszenvesen tette a dolgát, humora is van. A műsor tizenharmadik adásának nem volt ugyan szerencsés nyertese, de azért nem vesztettük el a játékkedvünket. " írta Vajk Vera, Népszava 1980. szeptember 16.

" Egykoron játékos kedvű televíziónknak mára már csupán egyetlen rangos azaz fő műsoridőben jelentkező játéka maradt, a Kapcsoltam. Ezt a telefonosdi kérdezz- felelek -et kezdetben sok vád érte s s nem is jogtalanul. Alighanem soha még televíziószerűtlenebb mókát nem eszeltek ki sehol a világon, és az is valószínű, kevés helyen merészelnek ily iskolásdi feladványokkal <> felnőtteket. Vádak ide, kifogások oda, a Kapcsoltam mégis virult, sőt híveket is szerzett; és midőn nyári vakáció címén szünetelt a műsor úgy hírlik sokan panaszt emeltek. Az ősz beköszöntével megjelent ismét a Kapcsoltam, Vitray Tamás helyett egy a felnőttek számára szinte teljesen ismeretlen, a gyerekek számára viszont közismert új műsorvezetővel, Rózsa Györggyel az élén. A változás újabb elégedetlenségeket és újabb lelkesedéseket teremtett. Vitray hívei haragosan elbúcsúztak a műsortól, Rózsa György hívei ők sincsenek kevesen, csak éppen jóval fiatalabbak , ama másik tábornál bekapcsolódtak a játékba. (...) " (részlet ) írta Lőcsei Gabriella, Magyar Nemzet, 1980.decemdember 10.

Szeptember 16. Ránki Júlia szerkesztő - riporter és Csák István operatőr riportjából tudták meg a TV Híradó néző aznap, hogy a Színház és Filmművészeti Főiskola tanévnyitó ünnepségén arany diplomát kapott: Hadházy Kamilla, Perényi László, Szabó Imre, Major Tamás, gyémánt diplomát pedig Pethes Sándor.

20.00 Újpesti Dózsa Real Sociedad UEFA kupa mérkőzés közvetítése a Megyeri úti pályáról, riporter: Vitray Tamás

Szeptember 17. 21.50 a Magyar Tudósok sorozatban Kardos István újabb portréfilmje: Kovács Istvánról, az európai hírű atomfizikusról. Operatőr: Ráday Mihály.

Szeptember 20. 2. műsor Legendák a hőségről az Egervári esték nyári színházi bemutatója:
Kisfaludy Károly: Hűség próbája, színházi közvetítés felvételről.

Szeptember 21. 21.55 költőnk és kora Kalligráfia, Vas István versei. Operatőr: Marczali István, rendezte: Babiczky László. A költővel Szalontay Mihály beszélgetett.

Az Amerikai Egyesült Államok Információs Ügynöksége meghívására 1980. szeptember 24. október 8. között Nagy Richárd az MTV elnöke látogatást tett az USÁ ban, Washingtonban, Atlantában, Los Angelesben, San Franciscóban és New Yorkban járt. Érdemes megismerkedni Nagy Richárd tapasztalataival.

Jelentés Washingtonból, Nagy Richárd amerikai útjáról Nagy Richárd úti jelentése alapján a korabeli "Szigorúan Titkos! jelölésű írat, 150/1980/.
"Washingtoni tartózkodásom kezdetén találkoztam az egész észak amerikai kontinensre kiterjedően működő Rádió és Televízió Hírszerkesztőinek Szövetsége ügyvezető elnökével Len Allennnel. (...) a probléma és feladatkör, mellyel a Szövetség foglalkozik, nem szolgálhat olyan tapasztalatokkal, hogy azokat hazai feltételek és viszonyok között hasznosnak lehessen minősíteni."

A látogatása során találkozott Harry Herry Gilmore vel, az amerikai külügyminisztérium Kelet európai osztályának helyettes vezetőjével, aki elsősorban a arra volt kíváncsi, hogy a lengyel események válthatnak-e ki hasonló reakciókat Magyarországon, Nagy Richárd megnyugtatta, hogy Magyarországon más a helyzet, és nem várhatók hasonló események Magyarországon.

Ugyancsak Washingtonba látogatást tett a nem kereskedelmi jelleggel működő a PBS hálózat központjában. " (...) Peter Downey ismertette a hálózat műsorpolitikáját, technikai ellátottságát, majd említést tett problémáikról. Elsősorban színvonalas anyagok hiányával küszködnek s közölte, hogy véleménye szerint igen tág lehetőségek kínálkoznak az együttműködésre, ha mi színvonalas kulturális és ismeretterjesztő műsorokat tudunk számukra eladni. Sajnálkozott, hogy ők az együttműködésben csak mint vásárlók, és nem mint eladók tudnak jelentkezni. ( ...) Downey ismételten kifejezésre juttatta az a hajlandóságot, hogy kész Magyarországot általánosságban bemutató, általános kulturális értéket vagy sajátosságot képviselő műsorokat vásárolni és műsorra tűzni."

Érdemes idézni tapasztalt a washingtoni CBS központban, ahol Herman Badlerrel a műszaki és technikai igazgatóval találkozott: " (...) A jelenlegi stádiumban két fontos célt tűztek ki maguk elé. Egyrészt hatalmas beruházásokkal igyekeznek minél előbb áttérni az elavult 2 inches technikáról az egy inchesre, s fokozatosan kívánják alkalmazni az inchest is, másrészt költségkímélés céljából fokozatosan be akarják azt vezetni, hogy műsoraik túlnyomó része ne filmre, hanem videoszalagra készüljön. Hírműsoraik műsoraik ma is készülnek, mely olcsóságán túlmenően hallatlan operativitást is biztosít. A híradó megindulása közben érkező agyagokat is még be tudják venni a műsorba. (...) Badler elmondása szerint a művészek és szakemberek egyenlőre meglehetősen idegenkednek a nagyobb lélegzetű anyagok egyenesen videoszalagra történő felvételétől, de véleménye szerint a teljes átállás záros határidőn belül meg kell, hogy történjen, hiszen olcsóságán és egyszerűségén túlmenően a munkát gyorsítja is s közben a technikai színvonal rovására sem kényszerülnek engedményekre. Ismertette a CBS archiválási politikáját is, majd határozottan állította, hogy megfelelő műszaki feltételek megteremtésével videokazettán is lehet a filmszalagnak megfelelő biztonsággal és időtartammal archiválni. (...)"

Útja következő állomása Atlanta a 3 és fél hónapos múltra visszatekintő CNN hálózat központja volt, ahol Bert Reinhardt igazgatóval találkozott. Aki arról tájékoztatta, hogy "(...) jelenleg ez a hálózat rendelkezik a világ legmodernebb technikai berendezéseivel, s gyakorlatilag amit ma a világ televíziózásból tud, azt ők már be is vezették. Ennek oka, hogy a hálózat felállítása másfél évvel ezelőtt indult meg, s így lehetőségük volt mindjárt a legújabbat és legkorszerűbb berendezések megvásárlására. ( ...) Általánossá tapasztalatként megállapítható, hogy a CNN-nél, minden nagyon funkcionálisan lett kialakítva, a legmodernebb kompjuterizált berendezések alkalmazása eredményeképpen csökken a gyártáshoz szükséges helyigény s bátran lehet alkalmazni adásbiztonsági célokból a ž inches technikát is, ez nem vezet az adás minőségének romlásához, ugyanakkor drasztikusan csökkenti a költségeket."
Los Angelesben az Universal Stúdiónál tett látogatást a filmműsor import bővítésének lehetőségeiről tárgyalt Robert Bramsonnal. A stúdió ajánlatait az akkori magyar bürokratikus filmvásárlási rendszeren Hungarofilmen keresztül az MTV alig vagy egyáltalán nem kapta meg. Szorgalmazta tehát a közvetlen kapcsolatok kialakítását. Járt még Los Angelesben az ABC központjában, itt beszámolója szerint: " (...) sem a berendezések sem a stúdiók nem jelentenek számunkra újdonságot," állapította meg. Végezetül New Yorkban találkozott a CBS alelnökével , majd mint írja rendkívül szívélyes beszélgetést folytatott Robert Mulhollanddal az NBC hálózat elnökével érdemes ismét idézni a beszámolójából: " (...) a beszélgetés során betekintést kaptam a nagy amerikai hálózatok közötti szüntelen és rendkívül éles konkurencia harcba. Válaszoltam az NBC elnökének a Magyar Televízióra vonatkozó kérdéseire. Mulholland nagy meglepetéssel vette tudomásul a TV nézettségi szintjét, a közvéleménykutatás magyar módszereit a magyar TV jövedelmezőségét. Sajnálkozott a moszkvai olimpiai közvetítés elmaradása miatt, mely miatt saját bevallása szerint mintegy 35 millió dolláros kár érte a hálózatot a betervezett jelentős nyereség helyett. " Magyar Országos Levéltár , Külügyminisztérium iratai. XIX 1 j. (USA) 20485 005956 /1980



Szeptember 26. TV Híradó Práger György szerkesztő - riporterés Jávorszky László operatőr tudósít a Budapesti Történeti Múzeumból, ahol Jelmez és díszlet kiállítás nyílt. A Megnyitón részt vett Szinetár Miklós a Magyar Televízió elnökhelyettese, valamint Csapó András termelési igazgató.

Szeptember 26 - tól a TV Híradó és A HÉT beszámol több anyagban a Budapesti Nemzetközi Vásárról. Előtte fontos "figyelmezetést " kaptak a Pártközponttól:
Az Őszi Budapesti Nemzetközi Vásár előtt, a pártvezetés felhívta a főszerkesztők figyelmét arra, hogy a BNV- ről tudósítva ne tegyenek kritikus megjegyzést, magasabb minőségű, és ezért jóval magasabb árszínvonalú magyar termékek fogyasztói árára. Emlékeztető az MSZMP KB, Agitációs és Propaganda Osztályáról, az 1980. szeptember 18.i központi napilap főszerkesztői értekezletről, részlet:
3./ "Felhívjuk a főszerkesztő elvtársak figyelmét, hogy tájékoztassák illetékes munkatársaikat, aki az őszi BNVről tudósítanak, hogy ott a hazai ipar szokatlanul magas árú iparcikkeket is bemutat majd. Például az ORION az új HIFI tornyát. Ára 40 ezer forint. Kérjük, az árakat ne kifogásolják, mert azok egyfelől a világpiaci árakkal arányosak, másfelől és ez a fontosabb tudatos vásárlóerő lekötési célt szolgálnak." Magyar Országos Levéltár XXVI A 9. 44. doboz, MTV iratok

A Hétfői Hírek Kolek Verával A HÉT főszerkesztőjével közölt riportot, 1980. október 6-án.
"Kamaszkorába lép a HÉT. Tevegeltek a sivatagban. Toltak lerobbant autót kies honi utakon. Voltak haditudósítók. Jártak csillogó palotákban, s kőhajításnyira azoktól szánalmas nyomornegyedekben. Kamerájuk és mikrofonjuk előtt álltak vezető államférfiak, királyok s munkások, földművesek. Hiszen a tízéves születésnapját ünneplő népszerű televíziós műsor a Hét stábjai széles e világ csaknem minden jelentősebb eseményén éppen úgy jelen voltak, mint hazai üzemeinkben, téeszeinkben.
Azt hiszem munkatársaim csak Grönlandon nem jártak, itthon pedig aligha van olyan helység, ahol ne fordultak volna meg mondja Kolek Vera főszerkesztő.
A Hét a televízió második legidősebb műsora. A rangsorban csak a Híradó előzi meg, amelynek több mint két évtizedes múltja van. Népszerűségét tekintve is rekorderinek számít: az adást statisztikájuk szerint 45 millió néző tekinti meg vasárnap esténként.
Lévén a Hét a tévé hetilapja, bőséséggel szelektál, hatunk az adott időszak eseményei között állítja a főszerkesztő. Arra törekszünk, hogy a történések hátterét megvilágítsuk.
Az adásokban olykor túlteng a külpolitika, máskor pedig csak a hazai dolgokkal foglalkoznak ...
Szaknyelven szólva mixelésünk az adott időszak kül és belpolitikai eseményeihez igazodik. Tisztában vagyunk azzal, hogy a nézők számára nagyobb hatású az egyszer látott ismeretlen látványa, mint egy hazai üzem csarnokának bemutatása. De mindennapjaink, valamennyiünket érintő problémáink színtere mégiscsak munkahelyünk.
A jövő törekvései?
Mindenképpen az elemzőbb, a megfontoltabb vélemény kialakítására ösztönzőbb riportokat szeretnénk közre adni. Igyekszünk képileg is sokszínűbbé, látványosabbá tenni műsorainkat." írta (mécs).

Szeptember 30.án Szinetár Miklós tartott előadást az MSZMP MTV Párt Végrehajtó Bizottsága ülésén, Szocialista értékrend műsorainkban címmel. Magyar Országos Levéltár XXVIA9 188. doboz MTV anyagok.

19.30 A TV Híradó beszámolt Operaházban tartott évadnyitó társulati ülésről, amin részt vett Pozsgai Imre művelődési miniszter is. A Híradó beszámolt a Művészeti Dolgozók október 7.én tartott kongresszusáról is, ahol Aczél György beszélt az Operaházról és az elvárásokról, valamit arról, hogy ő megvédte a televíziót, részletek a beszédéből a TV Híradó felvételének leirata alapján: ... " Engedjék meg, hogy átadjam a Központi Bizottság üdvözletét, a kormány, a művelődésügyi miniszter üdvözletét. Én is azzal kezdeném, hogy a beszámolóval, szóbeli kiegészítéssel egyetértek. Vitát értékelni nem az én feladatom, de ha megengedik, egy két dolgot majd szeretnék értékelni. ..... Nem csak az Operaház, én is azt hiszem, hogy nem felelőtlen dolog, ha azt mondom, hogy 100 éves évfordulóra az Operaház játszani fog, hanem egy sor más olyan terv is, amit a takarékosság ellenére meg lehet oldani, de ehhez szükséges egy sor szemléleti változás, nemcsak a teremben hanem a termen kívül is. Talán azzal kezdeném, hogy nem lesz stagnálás a támogatásban de ahhoz, hogy támogasson és itt nem egyszerűen néhány vezetőről van szó, hanem ez a nép támogassa, mindazt amit szeretnénk közösen, a művészet, épületeiben dologi eszközeiben, szükséges felszerelésében, ahhoz egy picit meg kell változni magának a művészetnek is, és itt én most művészet alatt értem azokat a területeket, akik képviselve vannak. ....
.... Teljesen hamisnak tartom azt az alternatívát, ami ma a magyar művészeti élet egy része előtt áll, vagy állít. Nagyszerű dolgot, közönségnek, az egyet jelent ma olcsó, vacak semmivel. Hazugság az, és mindig is hazugságnak tartottam és tartottuk, és tartani fogjuk mindig itt nagyon sokan, hogy az úgynevezett elitművészet az úgynevezett <> értelmetlenség és érthetetlenség és nem képes magának a tömegeket megtalálni. Itt valaki említette sokszorosára nőtt számban, az értelmisége pedig kifejezhetetlenül nagyra nőtt ez az ország tele van színes, eleven egyéni életet élő emberekkel szaklapok, napilapok kritikája, folyóiratok prédikálják az embereknek azt, hogy kevesek művészete vagy nem művészet. Hazug és merjenek ne csak nekünk benyújtani bátran követelményeket, hanem merjék azt kollégálisan tisztázni is, nem hiszek olyan művészetben ami értelmetlen értelemellenes, és erről soha nem is fog sokunkat tudni meggyőzni senki. Talán kicsit élesen tettem fel a kérdést de talán ha olvassák azt, ami a közönséget befolyásolja, vagy időnként nézik, és külön szeretném itt a kongresszuson is: nevetség tárgya lettem, amikor a televíziót megvédtem, hogy sok jót csinált, és ezt ma is állítom, hogy egészével a Magyar Televíziónak nincs mit szégyenkeznie, de amikor vasárnap este a szürrealizmus dicsőségét halljuk és azt halljuk, nem számítva arra, hogy hogyan fog tudni még egyszer Romániából kijönni művész, hogy, hogy tiltották be azt ami biztosan igaz, akkor azt tudom mondom kérni, több felelősséget az emberektől és ez vonatkozik mindegyikünkre, több felelősséget azért, hogy valami tisztes szabadságot hordozó rend gyorsabban megvalósuljon ...."Magyar Országos Levéltár XXVI A 9. 44. doboz, MTV iratok.

Október

Új formátumban kisebb, de áttekinthetőbb szerkesztésben a korábbi 24 helyett 32 oldalon jelenik meg a Rádió és Televízió Újság, október 6 tól, a 1980/40. számtól. Ettől kezdve nem csak a Csehszlovák, hanem a belgrádi TV műsorát is közölték minden nap.

Ebben a számban Matúz Józsefné cikket közölt az Euróvízis és Intervíziós országok, hír főszerkesztőinek tanácskozásáról, amit Szardínia szigetén, Cagliari közelében tartottak.
" Külföldön tapasztaltuk... Tévéhíradósok Szardínia szigetén. A TV Híradó akármelyik kiadásának nézője joggal várja, hogy a világ bármelyik pontján történt fontos, érdekes eseményt a szerkesztők az otthonába<<"vigyék>>. Ami még néhány éve vágyálomnak bizonyult, az ma néhány gyakorlat, s ezt az Intervízió és az Euróvízió a két nemzetköz:i tévészervezet munkatársainak e együttműködése teszi lehetővé. Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy a tömegkkumunikációnak nincs még egy olyan területe ahol az egymásrautaltság, a napi együttműködés ilyen mérvű volna. Épp ezért: a híradósok azt is jól tudják, hogy legalább évente egyszer el kell számolniuk egymással, egymás szeme közé kell nézniük: felajánlották-e mindazokat az eseményéket, amelyekre a partnerek számítottak, frissiben bejátszottak-e a tudósítást, szakmailag megfelelő volt-e a feldolgozás, <> módon dolgoztak-e vagy csupán elvárták, hogy másoktól színvonalas anyagokat kapjanak stb. Ez évben az olasz híradósok kapták meg a hírcseremegbeszélés jogát és gondjait. A szardíniái konferenciát tévéhíradós világértekezletnek is nevezhetjük, mivel napkelettől napnyugatiig valamennyi jelentős tévéhíradószervezet képviseltette magát. A két szervezet híradósainak kapcsolatát leginkább meg mindig a hírcsere egyenlőtlensége, zavarja. Bár tavaly az előző évekhez képest valamennyit nőtt az Intervízáótól az Euróvízió számára átvett anyagok mennyisége, az arányok még mindig messze vannak a kiegyelitődéstől. A szocialistba országok híradói sokrétűbb képet mutatnak be a kapitalista országokról, mint azok mirólunk. A legfontosabb célfeladatot a másodpercek <> jelölték meg e konferencia résztvevői. Takarékoskodni mindennel, elsősorban elsősorban az idővel. Napi 45 percnél hosszabb hírcsereátjáltszási időnél többet nem engedhetünk meg. Hogy 45 perc alatt hány riport, tudósítás játszható át a láncolaton, az egyes szervezetek munkatársainak szakértelmétől, pontosságától, fegyelmezettségétől függ. Ilyen szempontból is bőségesen foglalkoztak a sportajánlatokkal, hisz ezek esetleg politikai eseményeket szorítanak ki. Azt latolgatták tehát, hogy a sportanyagok számára külön átvételi időt szervezzenek. Ennek technikai és anyagi feltételei azonban egyelőre még hiányoznak. (Úgy érezzük, hogy a megfelelő szűrés nálunk már évek óta bevett gyakorlat.) A legtöbbször hallott fogalom egyébként a műhold volt. A távközlési műholdak felhasználása köznapi üggyé vált. 1971ben kb. 100 riportot továbbított az Eurovízió műhold segítségével, 1975ben. 274, 1979ben pedig már 785 tudósításon olvashattuk a <> megjelölést. A világba való kitekintésünket a saját tudósítók jelentései mellett elsősorban a napi híradócsere teszi lehetővé. Ennek hatásfokát remélte javítani a szardíniái megbeszélés. " Matúz Józsefné

Még szeptember 12 én készíti el úti jelentését Matúz Józsefné a TV Híradó főszerkesztője, a Televízió vezetői számára, a tanácskozásról. Ebben olvasható: A jelentésből kitűnik, hogy 1978 - ban 5934 anyagot, 1979ben 6696 anyagot, 1980 január június között 3625 anyagot sugárzott az Euróvízió hírcseréje. Ez azt jelentette, hogy 1978 tól 1979ig 12,8% kal és 1980 első felében 11,2 % os emelkedés volt. Magyar Országos Levéltár XXVI A 9. 81. doboz MTV iratok.

A Rádió és Televízió Újság 1980/36. száma (4.oldal) részleteket közölt a Jel kép című szakmai folyóirat 1980/2 számából, melyben a Tájékoztatók a tájékoztatásról címmel körkérdésekre adtak választ Avar János, Domány András, Matúz Józsfné.

"AVAR JÁNOS: <... Van egy eszköze a meggyőzésnek, amivel vajmi kevéssé élünk: a vita. Különösen a mai ellentmondásos viszonyok között kellene erősödnie a kritikai hangnak, teret adni az érveknek és ellenérveknek. A propaganda és a társadalmi nyilvánosság hatásmechanizmusait ismerők jól tudjak: fogékonyabb a tények félreértelmezésére, az Ok és okozati láncszemek felcserélésére az a társadalom, amelynek közvéleménye kritikátlanságra nevelődött, "sterilen" tartott, tehát nem immúnis. Meg kell tanulnunk vitatkozni méghozzá nyilvánosan. Ez feltétlen fokmérője a tájékoztatás és a tájékozódás demokráciájának."
MATÚZ JOZSEFNÉ: <>".

Október 7. 20.50 Bethlen Gábor nyomában. Születésének 400. évfordulójára készült műsorban Benda Kálmán és Makkai László történészek mutatták be a fejedelem életútját. Szerkesztő: Lengyel Gyula, operatőr: Káplár Ferenc, rendezte: Kézdi Kovács Zsolt.

" Erdély nagyfejedelméről, a tragikus reálpolitikusról és a kiváló hadvezérről, Bethlen Gáborról
láthattunk égy háromnegyed órás dokumentumfilmet születésének 400. évfordulója alkalmából kedden este. A Kézdi Kovács Zsolt rendezte képsor amelyben két jeles történészünk, Benda Kálmán és Makkal László személyesen is közreműködött mindenképpen méltó volt a jeles alkalomhoz. Mégpedig azért, mért, mondhatni, minden kockája azt a higgadtságot, megfontolt nyugalmat sugallta, amely végtére is Bethleni életművének egyik fő jellemzője volt. A kétségkívül fáradságos vállalkozásnak hála, a néző szinte helységről helységre sőt szobáról szobára megismerhette a fejedelem életének színtereit, kezdve a szülőháztól egészen az uralkodói palotáig. Közben pedig a tömör fogalmazású, szakszerűen hangzó kommentárokból rendre megtudhatta, mely szándékok sarkallták, milyen célok elérésén fáradozott magasra ívelő pályájának egymást követő szakaszaiban. Így vált igazán átélhetővé, megérthetővé ez á rendkívüli sors; így kerülhettünk oly közéi hozzá, hogy a négy hosszú évszázad ellenére is szinte érezni vélhettük testközelét. S vonhattuk le általánosabb tanulságként bizony így, a látvány és a szó ilyen mesteri elegyítésével lenne hasznos fölidézni egyéb más történelmi vagy irodalmi jeleseink életművét is. Nemcsak amúgy, a stúdiófalak között elmélkedve, még a szöveget sem kívülről idézve, hanem jobbára könyvekből kiolvasva. (Hányszor, de hányszor látni ilyesmit a legnagyobb nyilvánosság előtt: minden feszélyezettség nélkül lapról szaval a színész.) Bárha ez a Bethlen-emlékműsor jó például szolgálna, s máskor is nyílna alkalmunk hasonlóan kép és gondolatgazdag múltidézések végigélvezésére." írta Akácz László, Pest megyei Hírlap 1980. október 12.

21.35 Budapest köszönti Monte Carlót. A Magyar televízió gálaestjének felvétele az I. Stúdióban. Műsorvezető: Antal Imre, szerkesztő: Bánki László, vezető operatőr: Ráday Mihály, rendezte: Csenterics Ágnes.
Október 9. 20.00 Budapesti Művészeti Hetek Füst Milán : IV. Henrik, tvdráma. Dramaturg: Litványi Károly, operatőr: Bíró Miklós, rendezte: Esztergályos Károly. Szereplők: Gálffy László, Piros Ildikó, Peremartoni Krisztina, Bencze Ferenc, Haumann Péter, Tyll Attila, Andorai Péter, Bozóky István, Hegedűs D. Géza, Némethy Ferenc, Meszléry Judit, Pogány Ödön, Reviczky Gábor, Velenczey István, Zách János, Bán János, Herczeg Csilla, Andai Györgyi, Juhász Jácint, Györffy György, Dózsa László, Konrád Antal, Frajt Edit, Szűr Mari, Beregszászi Olga, Ferencz Éva, Füzessy Ottó, Leisen Antal, Mezei Lajos, Pethes Csaba, Sárosi Gábor, Sós László, Zágoni Zsolt, Vass Gábor.



" Füst Milán IV. Henrikje nem a történelem ezerévnyi távolából, sokkal inkább a költő gondolat és képzeletvilágából lép elénk. Szertelen, ellentmondásos jellemű, zsarnok és esendő, érzékeny és durva, önsorsromboló emberként. Lázadó, örök kamaszként. (...) Esztergályos Károly rendező és a címszereplő Gálffy László értelmezésében, szerepfelfogásában olyan, mint egy féktelenagresszív, a világgal harban álló mai fiatal.(...) Esztergályos Károly jó szereplőgárdával, valóban televíziós eszközökkel, a szó elismerő értelmében látványosan vitte képernyőre a drámát. (Bíró Miklós operatőri munkája figyelemre méltó.) A színészpróbáló címszerepet a rendező bátran rábízta a fiatal Gálffy Lászlóra, nem választott rosszul. Gálffy alakítása égy érdekes és fontos vonási bontott ki Henrik végletesen bonyolult személyiségéből. A komédiást, aki pojácáskodva kihívja a sorsot maga ellen, eltúlozza a vezeklést és a zsarnokságot is, hogy jobban elviselje a Canossajárás megaláztatását és a hatalom terheit. " (részletek) írta, Vajk Vera, Népszava, 1980. október 14.

2. műsor 18.10 23.00 Az Újvidéki Televízió estje. Műsorvezetők: Vereckei Valéria és Hajas Ilona.
Október 11. Budapesti Művészeti Hetek Dózsa Imre portré. Szerkesztő: Handel Edit, vezető operatőr: Sík Igor, rendezte: Horváth Ádám.

Október 13 19 között tartották Plovdivban a VII. Nemzetközi Televíziós Fesztivált. A plovdivi nemzetközi tévéjáték -fesztiválon a Látástól vakulásig című Sipos Tamás Szőnyi G. Sándor film főszereplője, Székhelyi József kapja a legjobb színészi alakítás díját. Az ifjúsági kategóriában a legjobb rendezés díja Bohák Györgyé, A dicsekvő varga című ifjúsági filmért.
A Rádió és Televízió Újság 1980/44. számában Bernát Rózsa számolt be a Plovidivi Fesztiválról részletek : "(...) Rangos zsűri vett részt a versenyfilmek elbírálásában tagjai között volt Aldo Nikolaj olasz író, Jan Gawlik, az éppen a napokban Magyarországon vendégszerepelt krakkói Stary Színház igazgató-főrendezője, Csavdar Dobrev bolgár író, egy mexikói producer, egy NSZK rendező és mások. Évről évre gazdagabb tartalommal vonultatja fel ez a seregszemle a szocialista, a tőkés és a fejlődő országok televízióinaik legjobb termését. Fokozott figyelmet fordít a fesztivál a televíziós módszerek alkalmazására. Külön értéke a fesztiválnak, hogy tudatosan, következetesen választja témájául a dolgozó emberek problémáit. Talán ez is közrejátszik abban, hogy az első díjat A hiéna nem szeret nevetni c. svéd film kapta, amely a latinamerikai fasizmus ellen harcolók terrorpróbálkozásáról szól izgalmasan, érdekesen. A végkövetkeztetése is igaz a filmnek: a jó célok sem igazolják a rossz eszközöket. (...) Egyébként is igen sok film foglalkozott a gyermekekkel. Az NSZK-ban készült Metin a török vendégmunkások és a külváros német gyerekei közti viszony problémáiról, a beilleszkedésről szól. Az NDK versenyfilm az elvált szülők gyermekeinek otthontalanságát, lelki töréseit ábrázolja; a dánok filmjében hiába él együtt szeretetben a két szülő, ha idejüket, figyelmükéit kizárólag az érvényesülés köti le. A szovjet versenyfilm Rozov, az ismert drámaíró forgatókönyvéből készült; 15 16 éves hőseit az első szerelem bonyolultsága foglalkoztatja. Nagyon szép filmben mutatta be a kubai televízió Garcíja Lorca Yermáját. Megannyi lírai képmegoldása, koreográfiája, operatőri munkája bizonyította a televízió újrateremtő lehetőségeit. A mexikói televízió egy partizánlány történetével érzékeltette anélkül, hogy kifejezetten erről szólt volna Che Guevara életét és halálát. A 24 felnőtteknek és 12 fiataloknak szóló filmet bemutató fesztivál színvonala nem volt egyenletesen magas, mégis minden versenydarabnak volt mondanivalója a világ számára. Jó érzéssel mondható, hogy a két magyar film nemcsak témájával, hanem színvonalával is az élbolyban foglalt helyet. "

Október 14. 21.00 Budapesti Művészeti Hetek Stanislawa Przybyszewska: A Danton ügy, tv-játék bemutatója. Dramaturg: Prekop Gabriella, vezető operatőr: Czabarka György, televízióra alkalmazta és rendezte: Horváth Z. Gergely. Szereplők: Haumann Péter, Jordán Tamás, Balázs Péter, Balkay Géza, Bencze Ferenc, Bozóky István, Gálffy László, Helyei László, Horesnyi László, Koltai Róbert, Kristóf Tibor, Lázár Kati, Lencz György, Pap Vera, Sárközy Zoltán, Szacsvay László, Székhelyi József, Tímár Zoltán, Tolnai Miklós.
2. műsor 20.20 Vezetni tudni kell címmel hét részes sorozat indul , részben animációs kis betétekkel, a vezetéstudomány alapfogalmainak ismertetésére. Szerkesztő: Déri János, műsorvezető: Vágó István, rajfilmrendező: Lisziák Elek, rendező: Albert József.

Október 15. 21.40 Budapesti Művészeti Hetek Festő a labirintusban Ország Lili portréfilm. Szerkesztő: Kernács Gabriella, operatőr: Király Péter, rendezte: B. Farkas Tamás.

Október 17. 18.30 A Pécsi Körzeti Stúdió riportműsora Gazdátlanul .... Címmel az iskolai egészségügy problémáival foglalkozott. Szerkesztő riporter: Gombár János, operatőr: Bárány György, rendezte: Erőss Pál.

21.35 Bartókról Bartókért. Kocsis Zoltán és Somfai László három alkalommal látta vendégül a televízió nézőit. Az első beszélgetés témája: Bartók és a népzene kapcsolata volt. ( Műsorújság nem közölte a műsor alkotóit).
" Kell-e Bartókért szólni, tűnődhet magában a néző aki azzal á biztos tudattal üldögél otthon a képernyő előtt, hogy ezekben a pillanatokban a világ bármely táján élő modernzenerajongó megirigyelné, mivel Kocsis Zoltán Bartókot interpretál. A szó teljes értelmében; nemcsak előadja a Bartók-műveket, hanem magyarázatokat fűz hozzájuk, zenei motívumait szóval is értelmezi, Bartók zenealkotó módszerének legmélyére hatolva a zene és a szó együttes segítségével emeli társául hallgatóját e kivételes találkozás perceiben. Lehet ugyan, hogy mindez a nem titkolt nézői büszkeség meggyanúsítható sznobériával, hiszen ma már éppenséggel divat is Bartókot hallgatni, s ki ne tudná Kocsis Zoltánról, hogy világszerte ünnepelt zongoraművész e kettős tény pedig pontosan elegendő a felületes, sznob lelkesültségre. De mindenekelőtt maga a tegnap esti televízió műsor volt a, bármiféle kultúrsznobizmus leghatásosabb akadálya. Kocsis Zoltán, és a Bartókról Bartókért című adás <>, Somfai László zenetörténész a Bartók-életmű egyik alapvető jellemzőjének leglényegét fejtette fel közönsége előtt: Bartók és a parasztzene kapcsolatát. E témába olyan mélységekig vezették be hallgatóikat, ameddig aligha lehetne őket sznobizmusból követni. Társuknak szegődni annál inkább és ehhez a nem könnyű hallgatói teljesítményhez a zongoraművész és a zenetörténész tudása és személyisége egész, vonzerejét kínálta fel segítségül a zene élménye, hatása mellé. A műsor egésze, válasz is volt a imént említett nézői tűnődésre. Igen, kell Bartókért szólni, most, az évforduló küszöbén, mert a Bartók-zenét szeretni vagy megszeretni igazán a megismerése után lehet. Amit tegnap este a televízió bemutatott, az ennek a célnak a szolgálata volt. Hallottuk, hogy a műsor három részesnek készült. Érthetetlen azonban, hogy vajon miért választja el olyan hosszú idő ezt a tegnapi első adást a folytatástól: a következő november végén kerül a programba. Talán még van rá mód, hogy egy korábbi időpontot találjanak az igazán kivételes és páratlan sorozat további részeihez." írta ( bársony) Esti Hírlap, 1980.október 18.

Október 18. 2. műsor 20.05 Móricz Zsigmond: Úri muri, színmű közvetítése a Kecskeméti Katona József Színházból, felvételről.

Október 19. 14.20 Keleti Márton filmsorozat indul, az első film "A tanítónő" volt.
22.05Házigazda : Radványi Géza. Televíziós portrévázlat Radványi Géza filmrendezőről. Riporter: Simon V. László, operatőr: Gulyás Buda, szerkesztő rendező: Born Ádám.

Október 20. 20.00 Rendkívüli adásnap! Budapesti Művészeti Hetek Petrovics Emil: Bűn és bűnhődés. A Zenés Tv Színház új bemutatója. Technikai rendező: Bodnár István. Dosztojevszkij regénye alapján írta és rendezte: Maár Gyula. Operatőrök: Ducsay Gábor, Halla József, Scheiber Károly, Urbanics Lajos, vezető operatőr: Márk Iván. Szereplők: Horváth Péter (Polgár László), Tokody Ilona, Delly Rózsi, Szőnyi Ferenc, Seregély Katalin, Bende Zsolt, Póka Balázs, Nádas Tibor, Korcsmáros Péter, Ötvös Csaba, Véghelyi Gábor, Palócz László, Zempléni Mária, Rozsos István, Németh Gábor, Berkes János, Karizs Béla, Kunsági Kálmán, Bordás György, Fülöp Attila, Kovács Pál, Patassy Tibor, Molnár Piroska, Sipka László.
A bemutató előtt Maár Gyula nyílt levelet írt Petrovics Emilnek, ezt a Rádió és Televízió Újság 1980/42. száma közölte:
" Kedves Emil! Azt hiszem, kevés embernek adatik meg az, ami nekünk kettőnknek most megadatott. Csaknem másfél évtizede, hogy megkérdeztél: tudnéke szövegkönyvet írni számodra Dosztojevszkij Bűn és bűnhődés című regényéből. Azt feleltem, hogy igen. Ez nagy szemtelenség volt, mert nem olvastam a könyvet. De hogyan is vallhattam volna ezt be? És különben is nagyon akartam Veled dolgozni. Fogalmam se volt róla, hogyan kell operalibrettót írni. Valószínűleg szerencsére. Hiszen így nem kötöttek a megszokások. Nem kötöttél meg Te sem, egyszerűen bíztál bennem. Másfélkét év múlva elkészült az opera. Ennek az időszaknak minden fázisát alkalmam volt követni, persze csak némán, hiszen minden Rajtad múlott. Nem is volt szükséged senkire, legfeljebb tanúra. Létrejött az operaházi előadás: szépen, színvonalasan. Aztán két külföldi bemutató kapcsán két együttes utazás. Most pedig az, ami <>. Alkalmat kaptunk, hogy tévéoperái csináljunk a Bűn és bűnhődésből: ezúttal én lehettem a rendező is. Véleményem szerint az azóta eltelt idő teremtette meg operád megjelenítésének igazi feltételeit. És persze a műfaj! Ez a mű eleve is inkább mintha a film felé mutatott volna; már a dramatizálás is, de elsősorban a zenei anyag, intimitásaival, az ábrázolt belső folyamatokkal. A csoda tehát ez: újrafogalmazhatóvá vált valami, méghozzá általunk, örömmel mondhatjuk el, hogy bármilyen fogadtatás esetén: csak magunkra vethetünk. Itt azért álljunk meg kicsit. Néhány nap múlva a közönség elé kerül a tévéopera. Azt hiszem bár nem beszéltél róla mindkettőnket azonos dolog foglalkoztat. Úgy gondolom, számíthatunk azokra, akik az ilyesféle műsoroknak különben is nézői, de jó lenne bizonyítani a többieknek is. Opera? Ez valljuk be sokakat riaszt. Modern opera? Ez a kört még jobban szűkíti. Ebbe nem lehet belenyugodni. Ha csak egyszerűen a készülék elé ül valaki, hallgat és néz; ha csak kicsinyke erőfeszítést tesz az első percekben; ha abból indul ki, hogy semmiféle ördöngös és természetellenes nincs a dologban, akkor bizonyosan hiszem, hogy a zenedráma áramába kerül. Akkor az egész egyszerűvé és világossá válik. Mint ahogy egyszerű és világos a számunkra. Ennek a bizonyítása lenne a legnagyobb siker. Baráti szeretettel: Maár Gyula"
" Dosztojevszkij Raszkolnyikovja akkor született, mikor ás anarchista Proudhon meghalt. Freud még csak tízéves lehetett, de a minden bűnre feljogosító "felsőbbrendűség" ágyréme csak fél évszázad múlva kezdett érlelődni a fasizmus igazolására. Petrovics Raszkolnyikovja akkor született, mikor a nyugat-európai diáklázadások zajlottak, melyek részvevői azóta jórészt megtértek a társadalom elátkozott kebelére; csak kis részük döntött a világméretű terrorizmus agyréme mellett Raszkolnyikov is diák. De Dosztojevszkij Raszkolnyikovja még, Petrovicsé pedig már nem azonosítható közvetlenül valóságos történelmi mintákkal. A Bűn és bűnhődés most egészen másképp festett a televízióban, mint jó tíz évvel ezelőtt a operaszínpadon. Nem azért, mert a televízió jobban hasonlít filmhez, mint a színházhoz, hanem mert az operaházak közönsége nem hasolítható össze a televízió nézőinek, országnyi tömegével. Az operaházban érzem, hogyan fogadják vagy utasítják él a körülöttem ülők a művet, s dönthetek: a többiekkel legyek-e szolidáris, vagy a produkcióval. A televízió előtt nem tudom, hányan ülhetnek ilyen ijesztő négyszernközt a művel, s hogy a többiek vajon mit érezhetnek, gondolhatnak? Döntési lehetőségem leszűkült már nincs kivel cinkosságra lépnem a tömeglélektan szabályai szerint csak a művet fogadhatom, vagy utasíthatom el. (...) Maár Gyula szövegkönyve is, rendezése is sokat segített az érdeklődés megragadásában és fenntartásában. A látvány, amit Kezdi Lóránt és Schaffer Judit tervei szerint Márk Iván kameráin keresztül kialakított, kapaszkodót nyújtott a zenekar színeinek, ritmikus, lüktetéseinek és effektusainak helyes érzékeléséhez. A szöveg pedig, az az énekszólamok dallamrajzának, a hangok rideg vonulatának értelmes hallgatásához. A zenében jártasabbaknak a hatásos hangszerélés eszükbe juttathatta: Petrovics valamikor könyvet írt a hangszerelésben felülmúlhatatlan Ravelről. S néhány fojtott torzított trombitamotívum képzettársításában felvillant a Dosztojevszkijé mellett Muszorgszkij arca. (Ahogy egy Muszorgszkijról; szóló regény is felidézné ha kor és környezethű Dosztojevszkijt.; Ugyanazon a télutón haltak meg 1881. februármárciusában. Mindaz, ami a produkcióban hallható volt, az adás idejére megjelent hanglemezén. Megérdemli, hogy külön foglalkozzunk vele. " írta Fodor Lajos, Esti Hírlap, 1980. október 27.
" Bármily szent dolog legyen is a művészet, mégiscsak térben és időben létezik az is. Éppen ezért tisztelem Petrovics Emil és Maár Gyula, művészi szándékait, sőt az eredményt is, amelyet a Bűn és bűnhődés operává, majd éppen tévéoperává való feldolgozása során elértek, mégsem hallgathatom el főképp profán természetű megjegyzéseimet. Mindenekelőtt azt, hogy egyre furcsábbnak találom általában a televíziós játékok, a művészi igényű és ugyanakkor sajátosan. televíziós alkotások helyzetét. Alighanem igaza van Maár Gyulának, aki előbb a szövegkönyvet írta Petrövics Emil operájához, majd a televízió számára meg is rendezte a művet, hogy az <>. Csak, hogy a film tömeges és költséges művészet. Az opera csak költséges bár nyilván nem annyira , viszont egy meghatározott szűk körhöz szól. Azokhoz, akik értik vagy érteni vélik a nyelvét. S ugyanígy van ez a film nyelvével is, amelyet ugyancsak el kell sajátítania a nézőnek. A Bűn és bűnhődés tévé-operaváltozata egyébként nem is egyszerűen a film, hanem érzésem szerint kifejezetten a televíziós film eszközeit igényelte. A közelmúltban több kritikus is kétségbe vonta, hogy létezik-e egyáltalán sajátos, televíziós művészet, hogy vannak-e olyan sajátos eszközei a televíziónak, amelyek a mozifilmnek, nincsenek,.illetve léteznek e' olyan sajátos tartalmak, amelyek csak a képernyőn fogalmazhatók meg. Számomra nem kétséges, hogy vannak olyan gondolatok és érzelmek,és főképp hangulatok, amelyek csak a televíziós játékokban jeleníthetők meg. (...)
(...) A nyereség, amiért viszont mégis feltétlen érdemes ilyesféle adaptációkat csinálni, tulajdonkeppen tisztán vizuális és akusztikus jellegű. A regénytartalmainak egy részét kétségkívül erőteljesen fordították át az alkotók látvánnyá és hangzássá. S tulajdonképpen az eredeti regénnyel való összevetés nem is igazán jogosult, ha nem is tudunk annak kísértésétől megszabadulni. Hisz egy ilyen adaptáció alkalmával nem történik más, mint hogy a művész nem a valóságból, hanem a műalkotások világából vesz anyagot saját művéhez. Márpedig hová vezetne, ha minden művet elsősorban modelljéhez mérnénk? Ha tehát nem is dosztojevszkiji nagyságrendű, de azért önálló művészi minőség, amit Petrovics Emil és Maár Gyula létrehozott. Művészi érték tehát. (...) " (részletek) írta Zappe László Népszabadság, 1980. október 25.

" Lehete operáit írni Dosztojevszkij Bűn és bűnhődéséből? Laikus és szakember egyaránt nemet mond erre a kérdésre mindaddig, amíg nem látta Petrovics Emil operáját.
Sokakban már az a kérdés is felmerül: lehete operát filmre vinni? (...) Petrovics műve csonkítatlanul, teljes három felvonásában került képernyőre. Ez volt az első olyan erőpróba, amelyben a képernyőn, a szoba sarkoban nem a filmvásznon, a közönség áhítatos csendjében! egy lélektani zenedrámához kellett két órán keresztül lekötni a néző figyelmét.
S miként vihette sikerre filmen az operát Maár Gyula? A regényből egy bő évtizede ő készítette a librettót nagyon ökonomikusan. <> írja. Hosszú beállításokkal ellenpontozza a drámai hullámzást. A kamerával ott sétál a szereplők között, s így bensőségesen fényképezheti Raszkolnyikovot és környezetét Márk Iván vezető - operatőr. Szinte ott érezzük magunkat az utcajelenetekben, amelyeket nem külső helyszíneken vettek föl jó, hogy kihagyták a film e lehetőségét, mert Kezdi Lóránt díszletei stálizáltságukkal légkörteremtőbbek egy valóságos utcarészletnél. Shaffer Judit jelmezeit is természetesnek érezzük.
A közelképek által megváltozik a színészi játék. Nem kell "átjátszani" a rivaldát és a zenekari árkot, nem kell teátrálisan viselkedni. Filmszínészi finomságokkal fejfordítással, szemkinyitassal vagy becsukással pedig még inkább érzékeltethető a lélektani dráma. Ilyen rendezői instrukciókkal éri el célját Maár. (...) Köszönet a Zenés TV Színháznak, hogy impozáns adaptációjával segíti megadni a választ a kétkedőknek lehete operát írni a Bűn és bűnhődésből? Petrovics tudott. " (részletek) írta Hollós Máté, Filmvilág, 1980/12.

Október 21. 2. műsor 21.35 Ardi Liives: Az emlékmű, tv-játék bemutatója. Dramaturg: Jánosi Antal, vezető operatőr: Darvas Máté, rendezte: Horvát Tibor. Szereplők: Csurka László, Kaló Flórián, Sztankay István, Zsurzs Katalin, Tahi Tóth László, Kazal László, Kállai Ilona, Kovács Károly, Vay Ilus, Szatmári István, Némethy Ferenc, Halász László, Basidiles Zoltán, Kautzky József, Győry Ilona, Tándor Lajos, Benkóczy Zoltán, Ferenc László, Gyulai Károly.

Október 24. 20.25 Budapesti Művészeti Hetek A Magyar Dráma 30 éve Gyurkó László: Szerelme, Elektra, tv film. Dramaturg: Szántó Erika, operatőr: Márk Iván, rendezte: Esztergályos Károly. Szereplők: T. Katona Ágnes fh., Bán János, Frajt Edit, Bodrogi Gyula, Csepűrágók: Ábrahám Edit, Balogh Erika, Barbiczky Ferenc, Beratin Gábor, Bognár Zsolt, Borbély Sándor, Bibik István, Csizmadia Gabriella, Dánielffy Zsolt, Forgács Péter, Incze József, Kárpáthi Denise, Kubik Anna, Kulka János, Láng György, Martovicz József, Mester Edit, Sashalmi József, Sipos László, Szerednyei Béla, Tihanyi Péter, Tóth Enikő, Újvári Zoltán, Zágoni Zsolt, főiskolai hallgatók, valamint Dobos Kati és Szűr Mari.
" (...) a dráma Elektra tragédiájából Oresztész tragédiájává lett. Mert ugyan Elektra hal meg imádott testvére kezétől, mégis Oresztésznek kell tovább élnie, igazságát megvalósítani, tudván, hogy neki van igaza, de azt is tudva, hogy meg kellett ölnie testvérét, mert annak bármilyen érthető, mégis korszerűtlen makacssága a történelmi igazság érvényesülését tette volna lehetetlenné. Végül is ezt a fölfogást vállalta munkája alapjául: Esztergályos Károly tévérendezése két nagyszerű fiatal színész közvetítésével (T. Katona Ágnes meglepő i és megörvendeztető tehetséggel játssza el Elektra fájdalmasan szép, de törvényszerűen bukásra ítélt hajthatatlanságát, Bán János okos érettséggel Oresztész realitásérzékét, amely nem áthúzza, de megerősíti ennek az <<új>> Oresztésznek mélyebb, igazabb humanitását) némiképp gyengítve a teljesítményt néhány, a stílust megtörő "modernizálással". Nem a rekvizitumok utalnak a dráma igazi időszerűségére, de a gondolat. S így is: jelentős pillanat volt ez. Gondolkodásmódunk formálásában, művészi igazolásában. " (részlet), írta: (.i), Film Színház Muzsika, 1980/44.sz. 1980. szeptember 1.

Október 26. 16.15 Összefoglaló a III. zsoké Európa bajnokságról és a Ménesek Nagydíja galoppversenyről a Dobi István úti pályáról, felvételről. Riporter: Dávid Sándor és Sívó Róbert, a közvetítést vezette: Bodor László és Gábor Tamás.

20.05 Richard Harris : Gyilkosság házhoz szállítva, tv-játék bemutatója. Dramaturg: Boldizsár Miklós, vezető operatőr: Illés János, rendezte: Bohák György. Szereplők: Tordy Géza, Sunyovszky Szilvia, Szilágyi Tibor, Tábori Nóra, Balogh Zsuzsa, Harkányi János, Körtvélyessy Zsolt.

Nem mindenki értett egyet az országban a Televízió műsorának megítélésében. Ezt példázza egy október 27 én keletkezett MSZMP jegyzőköny. Az összefoglaló jegyzőkönyv az MSZMP Budapesti Bizottsága, Párt és Tömegszervezetek Osztálya készítette, az MSZMP XII. kongresszusa határozatainak végrehajtásáról a kerületi pártbizottsági ülésen lefolytatott eszmecseréről. Ebben olvasható a 10. oldalon:
" d., nyugdíjasok hozzászólásaiból adódó következtetések:
(...) irritálja az embereket a hálapénz, a maszeküdülők, a TV műsora /az üzemekben a másodpercekért harcolnak, ők meg milliókért ócska filmeket csinálnak/.

21.oldal:
(...) Sokan kifogásolták a tájékoztatás lassúságát / a hírközlésben űr nincs más adót hallhatnak. A TV munkáját is számos bírálat érte / kivülállóként bírál, sok az okoskodó, mindez érthető, vezetőket lejárató riporter, USA elnökválasztásáról többet és mélyebben informált, mint a magyar választásokról./ Többen egyetértenek azzal, hogy erősíteni kell a propaganda és a tájékoztatás pártirányítását. (...)" Magyar Országos Levéltár XXVIA9 188. doboz MTV anyagok.

Október 28. 20.50 Indul a SZÉP SZÓ a Televízió új irodalmi folyóirata. A szerkesztő bizottság: Baranyi Ferenc, Bata Imre, Koczkás Sándor. Szerkesztő: Kuczka Judit, operatőr: Marczali László, rendező: Radó Gyula.

Október 30. 19.00 A Szovjet Kultúra Napjai Magyarországon. A megnyitó díszhangverseny közvetítése az Erkel Színházból
.
2. műsor 21.40 Mind sűrűbben jelenik meg az FMS jel a képernyőn: a Fiatal Művészek Stúdiójának kísérleti jellegű produkcióit jelzik így. A műsor előtt Szinetár Miklós, a Magyar Televízió elnökhelyettese szólt a Fiatal Művészek Stúdiója induló sorozatáról.
Pap Károly: Két jegygyűrű tv-film. Dramaturg: Schultze Éva, operatőr: Becsy Zoltán, rendezte: Felvidéki Judit. Szereplők: Maszlay István, Vörös Eszter, Kishonti Ildikó, Szatmári István, Rákosi Mária.
" FMS. A fenti betűjellel mind gyakrabban találkozhatunk majd a képernyőn: beérett a Fiatal Művészek Stúdiójának termése. A vállalkozás azzal a céllal indult, hogy a tévé munkatársainak és a színészeknek zavartalan lehetőséget nyújtson mindenfajta kísérletezésre. <> nélkül, minden kötöttséget félretéve gyakorolhatták a színészvezetést, játszhattak a technikai eszközök felhasználásának, a műfajok tévére alkalmazásának széles skáláján. Az indulás persze nem volt könnyű: eleinte csak a valamilyen okból elmaradt forgatások helyére <> a stúdiókba, kész forgatókönyvvel, díszletekkel, szövegkész szereplőkkel. A későbbiekben a körülmények kedvezőbbre fordultak, s végre eljuthattak odáig, hogy munkájuk eredményét nyilvánosság elé tárják. A termést 1979ben, majd idén másodszor mutatták be szakmai körökben, a Veszprémi Tévétalálkozó napjaiban. A sajtóvisszhangok elismerően nyugtázták a produkciókat, melyek a legkülönbözőbb kategóriákban bizonyították az FMS tagjainak sokirányú érdeklődését, ill. képességét. A stúdió vezetősége Fehér György és Radó Gyula rendezők, valamint Gerő Péter gyártásvezető úgy véli: mindnyájuknak, nemzedéktársaiknak is javára szolgált a stúdió szabad légkörében végzett tapasztalatszerző munka. Kísérleteikkel mindenki számára <> kínálatot szeretnének kialakítani. Tervük az is, hogy egyegy tévéfelvételt megelőzően stúdiószínházban, lehetőleg hosszabb sorozatban <<érlelhessék meg> a művet. Az eddig elkészült tíz produkció szigorú <<érettségi vizsgájára>> igazán most kerül sor. A bemutatókat azért halasztották idáig, hogy jelentkezésüknek sorozat formájában nagyobb súlyt adjanak. " írta se , a Rádió és Televízió Újság 1980/43. számában

" Akik csütörtökön este a biztosat választották a bizonytalanabb helyett (mert ugye a tömény jóból is megárt a sok!), azaz a kettes adást nézték, azoknak nem kell magyarázni, hogy mit is jelent a címben szereplő négy nagybetű. A televízió formai újítását, egy <> et (ahogy ma, moderneschül mondani szokás...), azaz a Fiatal Művészek Kísérleti Stúdióját jelenti. A viszonylag későn kezdődött bemutatkozó film előtt a tévé művészeti elnökhelyettese, Szinetár Miklós, a hosszú vajúdás után megszületni akaró gyermek bábájává is fogadott bennünket, nézőket. Ez külön nagyon jól eshetett, hiszen az utóbbi időben úgy is oly ritkán fordul elő. ... Szóval: a tíz darabból álló sorozat elsője a Pap Károly novelláiból összeállított Két jegygyűrű című tévéfilm volt.
Végignéztük, helyesebben: végigszundikáltuk a filmet. Utána talán másokban is visszacsengett az ünnepélyes bábává fogadás néhány mondata, nevezetesen azok, amelyek a FMKS -ben a fiatalt és a kísérletiségét magyarázták. Mert hogy ez a kettő is hiányzott a filmből, a film kapcsán nyert tapasztalatainkból. Ez idáig azt tudtuk, hogy a művészetekben uralkodó kegyetlen, de igazságos kiválasztódás törvényei szerint nem az a fontos, hogy valaki fiatal, vagy idősebb, hogy barna szemű, vagy éppen szemüveges, hanem az, hogy jót, értékeset, maradandót, azaz: művészetet hozzon létre, alkosson meg. A fiatal és a kísérleti jelző mellé még annak az árnyéka sem tapadhat, hogy kezdetleges, a dilettantizmus felé kacsingató, hogy fércmunka. Nem, mint hogyha ez a tévéfilm ilyen lett volna. Bár ebben is számtalan, sajnos eléggé gyakran felbukkanó hiba volt. Semmiben nem különbözött egy nem fiatal művészek nem kísérleti tévéjátékától. S ha a bemutatkozás sok mindent meghatározó és eldöntő emléke nem is a legszebbre sikeredett, ettől még szeretettel és érdeklődéssel várjuk a kilenc, másmás műfajú folytatást. (...) Kicsit olyan érzésünk volt, hogy a tévé dobbal akart verebet fogni egy nem éppen tökéletesre szabott holmijához. Ha elmaradt volna a csinnadratta, talán bennünk is több maradt volna meg erről a filmről." (részletek) írta (N. L.) Békés megyei Népújság, 1980. november 4.

November

November 7. 07.55 Kapcsoljuk Moszkvát. Közvetítés a Vörös térről, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulója alkalmából rendezett díszünnepségről. Majd 19.15 kor Ünnepi beszédet mondott V.J. Pavlov, a Szovjetunió rendkívüli és meghatalmazott nagykövete.

November 9. 21.10 A Televízió műsorára tűzte Szinetár Miklós "Az erőd" című mozifilmjét.

2. műsor 21.40 Belépés csak Tévénézőknek! Látogatás a Hungarotonnál. Szerkesztő: Radványi Zoltán, riporter: Kovalik Károly és Juszt László, vezető operatőr: Miszlay Gyula, rendezte: Pintér Gyula.

November 11. 21.45 Magyarok a világ végén. Radványi Dezső szerkesztő, Butskó György operatőr és Kígyós Sándor rendező Ausztráliában forgatott dokumentumfilmjének első részrét vetítették.
" (...) Radványi Dezső és Kígyós Sándor hat éve járja a világot, hogy felkeresse a határainkon túl élőket, és tudósítson sorsukról. Filmjeiknek híre rokonok, ismerősök, vagy hazalátogatók útján távolabbi földrészekre is eljutott, és kellően módosította a Magyarországról kialakult képet, tudósított azokról a változásokról, amely hazánk életében végbementek. Az Ausztráliában lakó magyarok élete nem hasonlítható össze azokéval, akik Amerikába, vagy Dél-Amerikába kerültek. Az 1848 49es szabadságharc bukása után menekülők közül, a messzi földrészre mindössze néhányan jutottak el. Egyikük leszármazottját 94 éves lányát még sikerült a televízió munkatársainak megtalálni és megszólaltatni. Igen sokan a második világháborút megelőző években vagy azt követően kerültek ki Ausztráliába. Újabb csoportos kivándorlásra 1956 után került sor. Az 50 60 ezernyi ausztráliai magyar társadalmi összetétele igen változatos. Jórészt őrzik összetartozásukat, a hazához fűző szálakat, és kiki társadalmi és anyagi helyzete alapján támogatja a magyar nyelv ügyét, a számára létfontosságú közösségi kapcsolatokat. " (részlet) írta Pr.Z. , Csongrád megyei Hírlap, 1980. november 13.

November 12. csak a 2. műsoron indult későbbi, több évtizedes sikeres hódító útjára, Rideg Sándor: Indul a bakterház című tv-filmje. Dramaturg: Zahora Mária, operatőr: Kecskés László, rendezte: Mihályfy Sándor. Szereplők: Olvasztó Imre, Koltai Róbert, Horvát Teri, Haumann Péter, Molnár Piroska, Pécsi Ildikó, Bánhidi László, Zách János, Szilágyi István, Harsányi Gábor, Gyulay Károly, Zainkó László, Csákányi László, Cuczor László, valamint: Sanyi a ló, Riska és Bimbó, a tehén és Bundás a kutya.

" Ugyan miért a második műsorban és késő este sugározták? Ezen meditáltam a Rideg Sándor írta Indul a Bakterház Mihályfy Sándor rendezése után. Meg az is eszembe jutott, hogy már olyan régen jártak a hírek e film készültéről, vajon miért nem mutatták be már korábban. A derű, az egészséges kacagás pedig olyan ritka vendég otthonainkban magyar tévéfilmek sugárzása idején! Akinek volt szíve megcsonkítani az egyes csatornán sugárzott Magyarok a világ végén című igen érdekes és megkülönböztetett figyelmet érdemlő dokumentumfilm élvezetét, azaz nem várta meg annak végét és a másik csatornára kapcsolva Bendegúz kalandjait nézte, ritkán élvezhető hatvanöt percet kapott. Rideg Sándor sajátos humorú, egyéni ízű regénye 1939ben jelent még először folytatásokban a Népszavában, majd nem sokkal utána kötetben is. A felszabadulás után olcsó zsebkiadásban is kiadták, s alighanem igen sokaknak ismerős Bendegúznak, ennek a beretvaéles eszű parasztkölyöknek soksok kalandja. (Nem érdektelen megjegyezni, hogy a későt adásidő ellenére másnap és azóta is kisiskolások olvassák és idézgetik az Indul a bakterházat, annak egyegy zamatosabb fordulatát, kiszólását.) Mint az ennyire ismert műveknél elkerülhetetlen, bizonyára sokan hiányolják, hogy az adaptáló Schwajda György miért ezt és miért nem azt az epizódot ültette át, illetve miért nem egy harmadikat, vagy egy nyolcadikat. Akkor meg másokat hiányolnánk. Kár utólag ezen meditálni. A nagy sodrú vidám történetből való adaptálásnál valóban a bőség zavarával kellett az átdolgozónak megküzdenie. Remek, jó hangulatú játékot kaptunk, Rideg Sándor népi humora, valóságlátása, utánozhatatlan alakjainak sora hitelesen kelt új életre ebben a játékban, keltett harsogó derűt és talán kedvet is Rideg Sándor műveinek olvasásához. Telitalálat, volt Bendegúz megszemélyesítésére a kis Olvasztó Imre. Ilyennek álmodhatta az író is. S a többiek is elsősorban Koltai Róbert, Haumann Péter, Horváth Teri, Pécsi Ildikó felszabadult vidámsággal keltették életre Rideg alakjaik. A játék helyenkénti burleszkszerűsége, a felgyorsított kepék alkalmazása, Kecskés Lós2Íó operatőri munkája mind kitűnően szolgálta, hogy az Indul a bakterház a lehető legkevesebb sérüléssel, kerüljön át a más műfaj talajába és váljék úgy milliók élményévé. Ezért volt kár éjszakai műsorba dugni. " írta, Benedek Miklós, Észak - Magyarország, 1980. november 18.

" (...) Az Indul a bakterházat, Rideg Sándor erőteljes népi humorú regényének többnyire sikerült, csak helyenként sápadt televíziós feldolgozását, kétségkívül, igyekeztek megóvni a szélesebb közönség árgus tekintetétől, szerda este háromnegyed tíz után vetítették. Mégis, egy egy derekasabb kergetőzés, verekedés alkalmával lakótelepi házunk zengett a kacagástól. Ha nem volnék óvatos és gyanakvó a <> ilyetén megnyilvánulásaival szemben, könnyelműen arra következtethetnék, hogy talán helyesebb lett volna az Indul a bakterházat szombat esti mulatságként bemutatni, nyolc óra öt perckor, az egyesen. Tapasztalataim azonban arra intenek, hogy talán éppen azért tudott a Schwajda György által televízióra írt és Mihályfy Sándor által rendezett mű sok embert megkacagtatni, mert azok nem számítottak a nevetés lehetőségére. S lehet, hogy ugyanez a közönség szombat este értetlenül, idegenkedve nézte volna Bendegúz szenvedéseit és haragjait, s a bakterházban és környékén inkább csak az ocsmányságot, mint a humort vette volna észre. Lehet, éppen ez a mű lenne a példája annak, amit el kell dugni a kettesre, mert vaskos népi humora túlságosan vaskos, túlságosan eredeti a nép számára, karikírozott figurái szélsőségesebbek, mint amit a legömbölyítésre, átlagolásra hajló közvélemény kedvel. A film egyébként a legjobb és a legrosszabb véleményekhez is nyújt érveket. Schwajda György nem biztos, hogy a legszerencsésebb kézzel válogatott a regényben előforduló kalandok között, illetve a regény legmulatságosabb jelenetei, nem mind felelhetnek meg a képi humor, követelményeinek. Vártam egy egy jelenetet, amelyre bő két évtized távolából amióta a regényt olvastam is élesen emlékszem, de épp ezek nem kerültek a képernyőre. A kompozíciót sem érzem igazán sikerültnek, a hatvanöt perces tévéfilm szigorúbb ívet igényelt volna, mint a regény, s a ritmus is megmeg tört néha, a burleszkszerű jelenetek sem peregtek mindig igazán. Másrészt viszont Olvasztó Imre elragadóan alakította a komisz kölyköt, akiben a független, a szabad, lázadó szellemű egyéniség nyiladozott; nagyszerű volt Haumann Péter és Horváth Teri játéka is. Egyáltalán, ha helyenként döcögve is, sikerült megidézni Rideg Sándor szellemét, kesernyésvidám, könyörtelenül szatirikus látásmódját. (részlet) írta Zappe László, Népszabadság 1980. november 15.

" Le a kalappal Olvasztó Imre, de Mihályfy Sándor előtt is,aki rátalált! Alighanem ilyen igazi, parasztgyerek ebadtának álmodta Rideg Sándor Bendegúzt, az Indul a bakterház önéletrajzi elemek felhasználásával megrajzolt főhősét, ezt a kései és modernizált Ludas Matyit, aki a maga falusi társadalmának lumpen Döbrögiuramjain a Bakteron, a Csámpás Rozin, a Patáson és mindenekelőtt a Banyán, a bakter anyósán torolja meg sérelmeit. Alpári és gyakran igencsak gusztustalan a világ körülötte, hát alpárink és gusztustalanok az ötletei és eszközei is, amelyekkel tótágast állítja és szégyenfához kötözi környezetét. Miközben agyafúrt csapdákat állít akkurátosan kifejti ridegsándori filozófiáját a világról, s így legalább humorral oldja fel a képek gyakran vigasztalan naturalizmusát. Horváth Teri igyekszik, hogy igazi báftyaként hangolja maga ellen a nézőt, de hiába. Ö most is egy megfáradt dunántúli parasztasszonyt játszik, s bárhogy sipítozik, szép, parasztmadonna arca rácáfol. Koltai Róbert, Haumann Péter, Pécsi Ildikó, Csákány László és a többiek a maguk jól ismert és tisztelt színvonalán töltik meg élettel az író különös figuráit és elhozzák a bakterházba a magyar tájak valamennyi általunk ismert tájszólását.(...) A filmet szerdán a második programon mutatták be, de aki szereti Rideg Sándor írói világát, az itt is megtalálta és elszórakozott. " (részletek) írta Zalai Hírlap (nincs aláírás)

" A falusi burleszk a képernyő palettáján meglehetősen ritka. Szívesebben s többen dolgoztak fel tragédiákat talán kisebbnek vélték a kockázatot. Ugyanakkor szüntelenül halljuk, olvassuk, hogy a vidámságokra kiéhezett néző felhőtlen nevetésre vágyik, s ebben a darabban ha belefeledkezett a játékba meg is találhatta a komédia szellemét. Kár, hogy a műsor összeállítói kevésbé hittek a bakterház varázsában, s nem tudni, miért, úgy gondolták, hogy az Egy éjszaka története című húszesztendős francia film jóval szellemesebb és az esti főiidőbe illőbb. Lehet, persze, hogy szükségtelen esztétikai érveket keresnünk, mindössze a műsorrendben nélkülözhetetlen vetés, forgót alkalmazták. A bakterházban és körülötte folyó, nemegyszer viharos események okozói és szenvedő alanyai ugyancsak kitettek magukért. Koltai Róbert tutyimutyi baktere, Horváth Teri lobogó vén banyája, Haumann Péter Patása, Pécsi Ildikó telivér Csámpás Rozija és társaik egy szívesen vállalt közösség egyenrangú tagjaiként élték végig a sokszor fizikailag fárasztó kalandokat. Futottak, ütöttek kaptak a fejükre, a cselekmény néha a rajzfilmekre utaló módon felgyorsult. Mindez a változatosság megmutatta a nézőnek is azt a rimtust, amely nélkül alig van befogadható alkotás. Reméljük, Bendegúz története jelentkezik még az 1. programban is. " (részlet) írta I.M. Szabad Föld, 1980. november 23.

November 13. 17.20 22.30 Szovjet Televízió estje, műsorvezetők: Angelina Vovk és Endrei Judit.

November 14. 22.00 Virág Katalin szerkesztő, Szegvári Katalin szerkesztő riporter, Lukin Sándor operatőr Antók Csaba rendező " Találkozások Erikával" című dokumentumfilmjének bemutatója.
"TALÁLKOZÁSOK ERIKÁVAL. Ez a Vitray iskolán felcseperedett film, egyelőre a vágóasztalon pereg ideoda, jelen sorok írója véletlenül látta, hiányos, kócos mű még, s nagy sikerre számíthat. Fiatal lány, Erika, elszánt és boldogtalan színházrajongása és csalatkozása. Ez a portré. Mert portré. Egyetlen arc, Erikáé, a kamera előtt, beszél, beszél, szenvedve és feltárulkozva mondja el, mi is történik körülötte, benne, reszket és fölényes a felvételi vizsga előtt, reménykedik és csalódik. Szép, okos, bonyolult lány. S ha minden jól megy, szép, okos, bonyolult lesz az élete. A riporter és a szerkesztő jelen esetben elválaszthatatlan munkájuk, inkább egy és ugyanaz eszméletlen türelemmel követik sorsát. A néző rimánkodik; jaj csak sikerüljön Erikának a legközelebbi felvételi vizsga a főiskolán, legyen ahogy ő mondja esélyes az élete. Nincs könnyű dolga. Gyönyörűség és tisztaság ez a film, arra utalja jelen sorok íróját, hogy mindazokat, akik ártanak Erikának, mélységes aggodalommal ne szeresse. (...) " (részlet) , írta Szász Péter, Film Színház Muzsika, 1980/39. 1980. szeptember 27.

" (...) A Találkozások Erikával című pénteki film példa lehet arra, hogy ilyenformán is születhetnek teljes értékű ismeretségek, bár a felek a szó konkrét értelmében sosem találkoznak. Szegvári Katalin ugyanis pontosan azt kérdezte Erikától, amit én kérdeztem volna, ha történetesen nekem hajlandó elbeszélni az életét; s a kamera úgy dolgozott, mint a szemem. Helyettesítettek tehát, helyesebben olyan pontosan : konstruáltak egy művi helyzetet, hogy az tökéletesen életszerűnek, a valóságban megtörténhetőnek hatott. A dokumentumfilm nézőjeként valóban találkozhattam Erikával. Dicsérhetnénk a műsor készítőinek szerkesztéstudományát, kiemelhetnénk hatásművészetüket, miegyéb, szakmai erényüket. De őszinte kíváncsiságuk, nyitottságuk, emberies segítő szándékuk, beleérzőképességük sokkal nagyobb erényeknek tűnnek a szakmaiaknál. Nem csoda, ha mentegetőző <> fűztek filmjükhöz: ne haragudj, Erika, hogy végül is riportalany lettél. Hiszen nem biztos, hogy a film minden nézője úgy fogadta Erika sorsát, történetét, ahogy igazi beszélgetőpartnerei, a műsor készítői. Erika, miközben filmje pergett, kiszolgáltatott volt, hiszen mi, a nézők nagyon sokfélék vagyunk. Csak remélhetjük, hogy többen, akik legalább egy dokumentumfilm kapcsán konstatálhatják: nem veszett még ki belőlük a mások iránti érzékenység, a megértés és a <>" (Erika fogalmazása), s akikben még mindig tiszteletet ébreszt az őszinteség. " (részlet) írta S. E. Dél Magyarország, 1980. november 18.

November 14.én Az Elnökségi ülés tárgyalta a Szegedi Körzeti Stúdió éves beszámolóját, amit Regős Sándor Stúdióvezető terjesztett elő. Az értékeléskor Nagy Richárd többe között a következőket mondja, a korabeli jegyzőkönyv szerint : ..."Hát persze most itt könnyű ám tárgyalni a Szegedet. Mert volt ott világválság, azt tudjátok. És azóta, ilyen átfogóan nem is tárgyaltunk Szegedről. De hát meg kell mondani, hogy Regős et. Odakerülése azért megváltoztatta az emberi, vezetés, irányítás és kapcsolatrendszert, ami egy ilyen körzeti stúdió létét lapvetően befolyásolja. Az, hogy a korábbi időszakban nem voltunk képesek beilleszkedni a három megye politikai társadalmi tevékenységébe, az volt a kiindulópontja az összes konfliktusnak. Az már csak egy belügyünk, hogy a saját belső dolgainkat sem tudtuk megoldani, nem hogy a külsőt. És az akkut konfliktusok krónikussá váltak egymás után. Ma már azt mondhatjuk, hogy mind a Párt mind az állami vezetés különböző területeiről csak egyértelmű elismerést kapott a Stúdió munkája olyan mértékben, hogy a közelmúltban ugye a politikai szervek előtt, titkárin, külön napirendi pontként szerepet 3, a körzetnek ez a tevékenysége, ami nem kis dolog. Mert nyilvánvaló, hogy a Párt sem dönt úgy, hogy nagy konfliktusos helyzetben lévő körzet ügyeit tárgyalja. Mert hát világos, hogy ott, ilyen plénum előtt ezt nem lehetne megoldani. De hát nyilván ezek megszűntek. Ezért köszönet az ottani vezetésnek a Párt és a társadalmi szervek együttműködéséért, ami nagyon kiegyensúlyozott.
A másik dolog, hogy én már nem kezdetnek, hanem már folyamatnak tartom azt, hogy azok a karakterterületek egyre inkább az országos adóhálózaton sugárzásra elfogadhatóvá váló műsorok egyáltalán nem ilyen helyi színezetű érdekességeknek felelnek meg, hanem országosan elfogadható műsorkarakterűek. És ez nagyon jó dolog. Nem érzi azt, hogy valahol délvidéken ott senyved egy körzet és kiabál a világban, hanem beilleszti magát az egész Televízió munkájába. Ez egy nagyon jó dolog. .." Magyar Országos Levéltár XXVI A 9. 32. doboz, MTV iratok.

November 15. 18.05 Magyar Tájak Az Ormánság , néprajzi dokumentumfilm bemutatója. Tudományos munkatársak: Lovász György és Andrásfalvy Bertalan, operatőr: Szabados Tamás, rendezte: Orbán Ágnes és B. Révész László.

2. műsor 20.05 Fejes Endre: Vonó Ignác, színmű közvetítése a veszprémi Petőfi Színházból, felvételről.

November 18. 20.50 Az első adása a STÚDIÓ 80nak, a Televízió kulturális hetilapjának. Főszerkesztő műsorvezető: Érdi Sándor, operatőr: Szalai András, Szerkesztő: Bányai Gábor, Munkatársak: Novák Henriette, Székely Endre, Kovács Júlia, Weisz Károly, Láng András, Zétényi Lili, rendező: Valló Péter. A külső rendezők által készített első számok nagy viharokat kavarnak, néhány hét után azonban már kialakul a magazinműsor "szelídebb" arculata.
A Népszabadság november 15.én előzetes, figyelemfelkeltő cikket közölt az induló műsorról:
" (Tudósítónktól.) Jövő héten, kedd este jelentkezik első adásával a Magyar Televízió új kulturális hetilapja: a Stúdió '80. Érdi Sándor, az egyes csatornán látható 60 perces program főszerkesztője kérdésünkre válaszolva egyebek között elmondta, hogy a műsor készítői a nézőknek elsősorban informatív, kedvcsináló riportokat válogatnak. Hétről hétre tájékoztatást adnak a kulturális élet legfontosabb eseményeiről, más országok színház és filmművészetéről. Bár az első műsor programja, miként a következőké is, csak az adás előtt nem sokkal, a vágóasztalon válik véglegessé, annyi már bizonyos, hogy november 18án szó lesz például Fellninek a magyar mozikban nemrég bemutatott filmjéről, a Zenekari próbáról, egy fotókiállításról; riport készült Szomjas György Kopasz kutya című filmjéről, s láthatjuk majd az ez utóbbi rock-film zenéjét készítő Hobo Blues Bandet is.
Ezenkívül egy kissé a kulisszatitkokat is bemutatják; a Valló Péter rendezte műsorban választ keresnek arra; miért maradt el egy bemutató a Játékszínben. És még néhány érdekesség: lesz riport egy divatbemutatóról, egy rövid látogatás a Rádió és Televízió Újság szerkesztőségében, sőt még a sport is terítékre kerül.
A második, a november 25-i adást Jancsó Miklós és Hernádi Gyula készíti. A továbbiakat Rózsa T. Endre Sívó Sándor, Várkonyi Gábor és Fehér György rendezi. Ebben az évben tehát még hatszor láthatják a nézők a Stúdió '80at, aztán jövőre Stúdió '81 címmel folytatják a programot. A Stúdió '80 gyakorlatilag a már megszűnt Színházi Album, a Művészeti Magazin és a Filmszem című műsorok helyére lép. A Nézőpontot viszont nem szüntetik meg, hanem hosszabb szünet után, várhatóan 1981 második felétől a kettes csatornán folytatják. "
A Nézőpont, nem szűnik meg üzente a cikk! Ez fontos üzenet volt a kulturális szakma számára. Érdi Sándor műsora volt ez is. MTV 1957-1997 című könyvben, H.I.interjút készített vele, ebben beszélt a műsorral kapcsolatos állandó politikai kritikákról, amit Aczél György fogalmazott meg szinte hetente az adások után:
" (...) Teljesen nyilvánvaló, hogy este milyen vetélkedők, milyen showműsorok, egyáltalán milyen műsorok kerülnek a képernyőre, amikor a reklámokból kell megélnie a televíziónak. Hogy aztán ebbe az utcába a politika belekergette a televíziót, vagy a televízió önként hajlott a politika sziréndalára, nem tudom. Csak azt tudom, hogy így is rengeteget költ az ország erre az egyébként abszolút kereskedelmi szempontok szerint működő közszolgálati televízióra.
Ez lett a veszte a Nézőpontnak is?
Nem, korábban, '78 - 79ben még nem ez a jelenség volt uralkodó; akkor "csak" elkezdtem a magam értékrendje szerint dolgozni. Nyolc hónapon keresztül minden áldott szerdámat a Parlamentben töltöttem, mivel akkor éppen ott volt az irodája Aczél Györgynek; egy-másfél órás lelki prédikációkat tartott, hogy nagyon finoman fogalmazzak, ugyanis ezek a lelki prédikációk ordítással kezdődtek. Minden áldott alkalommal, amikor ott ültem nála, hosszasan és időnként emelt hangon magyarázta meg nekem, hogy nem egészen erre gondolt.
Nem fenyegette meg azzal, hogy akkor fogja majd más csinálni a <> Ön helyett?
Mindenáron meg akart győzni. Bejöttem szerdán adás után, nyakkendőben, leültem, szóltam a titkárnőmnek, hogy csak az Aczél elvtárs titkárságát kapcsolja, újságot olvastam és vártam. Mert néha délelőtt tízre hívott, néha este hétre, de hogy a szerdámból egy órát minden alkalommal ott töltök, az biztos volt. Ez zajlott hét vagy nyolc hónapig. Aztán rájött, hogy vagy vészesen nem értjük egymást, vagy végképp nem vagyok hajlandó azt csinálni, ami neki fontos. Végül szólt Szinetár: annyi baj van ezzel a Nézőponttal, értsem meg, ez a műsor nem megy, találjak ki valami mást. Akkor találtam ki a Stúdiót; egy heti kulturális magazint, amely nem problémákról fog szólni, mint a Nézőpont, hanem kifejezetten arról, hogy a jövő héten mennyi kulturális érdekesség lesz, és tessék elmenni megnézni, meghallgatni az újdonságokat. (...) "
Érdi Sándor a műsor főszerkesztője 1997ben így emlékezett vissza a Stúdió80 indulásra az MTV 1957 1997 című könyvben, az interjút H.I. készítette vele:
"Három olyan műsora volt akkor a televíziónak, három magazinműsora, amely mindenféle szempontból kiemeltnek számított: A Hét, a Panoráma és a Stúdió. Ez volt az a három műsor, amit a Külügyminisztérium folyamatosan játszott át kazettákra és küldték körbe az összes külföldi képviseletnek, mert ebből a három műsorból meg lehet tudni, hogy Magyarország mit szól a világhoz. Ezek <> számítottak abban az időben, amelyekhez bizonyos értelemben igazodni lehetett. Szóval elindult a Stúdió, természetesen szintén botrányok közepette, mert azt találtam ki, hogy minden műsort egy műsorvezető vezessen, és ő legyen a riporter is. Legyen személyre szabott a műsor, legyen más Győrffy Miklós műsora, más Szegvári Katié, más Képes Andrásé, aki akkor volt új ember az <> szerepében. A másik ötletem az volt, hogy minden műsort rendezzen egy jeles magyar színházi és/vagy filmrendező, aki ugyancsak adjon minden műsornak egy teljesen egyedi, személyes karaktert. Mert akkor a kész produkció valóban az élő magyar kultúráról szól. Amikor az első műsort megcsinálta Valló Péter, világraszóló botrány lett belőle, mert először is hihetetlenül modern volt akkori szemmel képi megfogalmazása, szerkesztésmódja; keresztbe vágott riportok, utalások, reklámfilmrészletek. Ez csak a nézőket háborította föl, mert minden szokatlan dolog sokkolja őket nagyobb baj lett magából a tartalomból, a hét kulturális eseményeiből: hogy, hogy nem, hírt adtunk egy sor olyan emberről, akit a politika leginkább csak a tűrt kategóriában vett tudomásul. Az első adásban szerepelt Cseh Tamás, Hobó, Gyurkovics Tibor, Hankiss Elemér. Csütörtökön csörgött a telefon, Nagy Richárd: azonnal gyere, itt a páternoszternél találkozunk, be vagyunk rendelve Aczélhoz. Átmentünk Aczélhoz, már ott volt előtte a műsor legépelt változata, megfogta az egész összetűzött kéziratot, lecsapta az asztalra, és azt mondta: <> Mondom: nem tehetek róla, Gyurkovics Tibornak bemutatója volt a héten, Szomjas Gyuri Hobóval forgatta a Kopaszkutya című filmet, Hankiss könyvét, a Társadalmi csapdákat most adta ki a Magvető nem én csinálom a kulturális életet. Ezek történtek a héten. Ez az ország. Azt mondja Aczél György: itt alapvető félreértés van. Ha ez az ország, akkor az a dolguk maguknak, hogy foglalkozzanak a görög művészettel. Meg kellett jegyeznem: sajnos az nem napi aktualitás. Abban maradtunk végül: arról, hogy avantgárd képzőművészek legyenek a műsorban, szó sem lehet. Visszajöttünk ide, a televízióba, mit csináljunk? Csütörtök volt, és a következő keddi adást Jancsó Miklós forgatta. Abban egyebek mellett Haraszti István mobilszobrász, aki akkor már ténylegesen indexen volt, Agyágyú című készülő mobilját mutatta be. A harmadik műsort Simó Sándor rendezte, az ő műsorából az előző balhék alapján az itteni főosztályvezető ki akart vágatni egy kislányt, akivel karácsonyi képeslapokról beszélgettünk. Kérdezte Győrffy Miki, hogy szeretsz-e rajzolni? Mondta a kislány, hogy amikor óvodás voltam, akkor szerettem, de amióta iskolás vagyok, azóta nem szeretek. Kérdezte Győrffy, hogy miért nem. Azért, mert amíg óvodás voltam, azt rajzoltam, ami az eszembe jutott. Mit rajzoltál? Például négylábú teherautót és hóvirágembert, most pedig tyúkot meg kockát kell rajzolni, és azt nem szeretek. Állj! mondta az illető Mi a hóvirágemberke meg a négylábú teherautó? Szürrealizmus! Megmondta Aczél elvtárs, hogy nem lehet benne szürrealizmus?! Ott voltál te is! Erre döntöttem úgy, hogy nekem ebből elég. Bementem Nagy Richárdhoz, és közöltem vele, hogy én kilencéves kislányokat nem cenzúrázok ki a műsorból. Aztán nagy nehezen konszolidálódott a helyzet. Úgy érzem, nagyon fontos hivatást töltött be a Stúdió. Ha nem is politikai nyilatkozatok formájában, hanem létével, a megszólalásokkal, a megszólalások hangnemével. Kicsit rejtetten, finoman ugyan, de egy új jövőkép vázolásával valamit megfogalmazott. Mindenki számára jelzésértékű volt a Stúdióban megjelenők személye és mondandója a magyar értelmiség körében. De a nyilvánosság is jelzésként értékelte ezt; úgy látszik, valami megváltozik, lazul, sőt felbomlani készül.
A korabeli kritikákból:
"Stúdió '80 címmel új hetilappal köszöntött be kedden este a televízió, <> magazinműsorok utódaként is. Kétségtelenül nagy ívű vállalkozás heti hatvan percben összefogni a kultúra időszerű értékeit, eseményeit éppúgy, mint a művészet, a művelődés körüli hiányosságokat, nem kívánatos jelenségeket. (Ez utóbbiak különválasztása a kívülállóknak az első számban még nem minden esetben volt egyértelmű.) Arról meggyőződhettünk, hogy a hetilap maga állította mércéje magasnak ígérkezik ezt a várakozást keltették Pozsgai Imre művelődési miniszter megnyitó szavai is , az ugyancsak maga tervezte sokoldalúság azonban ezt a célt nem minden esetben szolgálta. Ha az ókori Athénben már lett volna televízió, s munkatársai az utcán témát keresve megszólaltatják a kor legnevesebb bölcselőit, feltehetően <> vágó kérdéseket, válaszokat várt volna az akkori közönség is. Aligha képzelhető el, hogy éneklésre vagy lantpengetésre kérik őket legfeljebb egy << mindenki mást csinál >> jellegű mulattató műsorban. Visszakanyarodva a jelenbe: vajon miért hisszük azt néha, hogy aki megszólal, annak véleménye is van? Méghozzá minél hosszabban, annál közérdekűbben! Miért, várjuk mély életbölcsességek kimondását azoktól, akiknek nem a filozófia a fő hivatásuk? Miért nem szól közbe, helyesbít, vitatkozik a mikrofont tartó beszélgetőtárs, ha észleli, hogy a botcsinálta filozófusok zsákutcába kanyarod ak? Többször meggyőződhettünk már, hogy az efféle interjúk más értékrendjük lévén nem használnak sem a megszólalónak, sem a riporternek, sem a nézőnek. Valahogyan úgy tetszett, hogy olykor elfogytak az igazi kérdések, s ez a válaszokat is befolyásolta, a riport mégsem maradt abba. Elégedettek lehetünk a szokatlanul pergő, ötletesen tálalt előadással. Valló Péter rendező merészen megújította a bevált formákat. Frissítettek a közbeiktatott gyermekhangokon elmondott kommentárok és a hozzájuk illeszkedő rajzok. A műsoron érződött a törekvés: széles körben értelmezni a kultúrát. Talán nehézségei is ebből adódnak.(...) " részlet, ) írta I.M. Szabad Föld, 1980. november 30.
"Szerkezettelen hetilap. Kedden este, "Stúdió '80" címmel egyórás műsort láthattunk a televízió 1esműsorában. Az új műsortípus <> A Rádió és Televízió Újságban is, a <> nézése közben is visszatérő téma volt a készítők törekvése törzsközönség kialakítására, a kultúra fogalmának széles körű értelmezésére, változatos, szórakoztató magazin kialakítására. Alábbi szerény figyelmeztetésemet kollegiális jóindulat vezérli. Felelősséggel állítom nézőként, és újságíróként, eltéphetetlen egységben az első adással egyik kitűzött célt sem sikerült eredményesen szolgálni. A műsor semmiben nem felelt meg egy <> követelményeinek. Tájékoztatása zavaros, szerkezettelen és követhetetlen, a felbukkanó, eredendően magyarázó, ismeretterjesztő, célú gondolatok félbehagyottak, hamvukba holtak keresett művészkedés lép a magazinjellegű feladatok teljesítésének a helyébe.. A kultúra fogalmának szélesebb értelmezése helyes szándék nem vezethet azonban parttalansághoz, kiismerhetetlenséghez, mint ezúttal. Valló Péter kiváló színházrendező; itt azonban fantáziájára, váltásaira nincs szükség. Érdi Sándor komoly szerkesztői munkájára viszont szükség volna. Hangsúlyom: volna! " írta R.A, Népszava, 1980. november 20.
"Bemutatkozott a Stúdió '80. Nehezen leírható; milyen volt a bemutatkozás. Csak végletek jutnak az ember eszébe. 13 vagy 14 nagyobb téma hatvan perc alatt? Pompás. Van ritmus, pereg a műsor, nem lehet unatkozni. Attól persze nem pergőbb egy riport, hogy széttördelik három vagy öt részletbe. Attól csak az amúgy is tájékozatlan néző lesz még tájékozatlanabb. Gyermekvallomások és rajzok ellenpontozzák a komolykodó felnőtteket? Néhány jó poént kap a néző. Azért mégse lehet az egész műsort ezzel összekötni. Kiváló elképzelés, hogy a kultúra fogalmát egy ilyen magazinban a legtágabban kell értelmezni? Igen, de hogy jön ide a magyar futball profizmusának dolga? Pompás, hogy egy heti magazinban ritka archív anyagokat is látni. De mit keresett egy angol Viharelőadás néhány részlete Vámos László vallomása és az új pesti Vihar néhány részlete mellett? Ez lett volna a mi előadásunk kritikája? Jószerivel a nézők túlnyomó többsége nem is érzékelhette, hogy tulajdonképpen mit lát. S Vámosról Hamletre asszociálni még csak rendben van, de a Hamletről Kőmíves Sándorra, hogy ezzel a néhány kockával parentálják el? Számomra erőltetett, némiképp ízléstelen volt. Jó, ha sok az <>, a tájékoztató felirat? Jó, persze, meg az is, hogy ezeket képi elemeknek tartják, tehát nem egyformák. De hát egy riporternőröl kétszer is olvashatjuk, hogy ő kérdez, Ferencsik Jánosról egyszer sem, hogy ő felel? Nagyon jó, hogy ez a műsor megpróbál másképpen hegedülni mint a megszüntetett régiek. Ám ehhez talán mégsem kell egy artistát hanyatt fektetni, lábával egy létrát egyensúlyoztatni és a létra tetején fejen állva hegedülni mint Karinthy nevezetes írásában. Hátha a földön hegedülésre is vevők vagyunk. Ezzel együtt a magam részéről érdeklődéssel várom a jövő keddet." írta bel , Esti Hírlap, 1980. november 19.

A moszkvai Szivárvány (Raduga) elnevezésű nemzetközi folklórműsorfesztiválon első díjat nyer a Somogyi búcsú c. magyar program. (Lengyelfi Miklós Haraszti ZsoltKenyeres Gábor.) A díjat Nagy Richárdnak Kira Anyenkova a Szovjet Televízió népművészeti főosztályának vezetője, a fesztivál igazgatója adta át.

Osztrák magyar rádiós-televíziós tárgyalások Budapesten. Két évre szóló együttműködési munkaterv aláírása az újvidéki televízióval.



Elhunyt, harmincöt éves korában, Hubert István televíziós rendező

November 21. 18.15 Új fejtörő játék indul, "Keresztkérdés" címmel. Játékvezető: Egri János, vezető operatőr: Marczali László, rendező: Szirtes Tamás Lényege, hogy a kamera előtt két játékos igyekszik egymás hibáit és találatait is kihasználva, kitalálni a rejtvényben elrejtett aforizmát.

20.20 Magyar Dráma 30 éve Illyés Gyula: A különc, dramaturg: Litványi Károly, vezető operatőr: Ráday Mihály, rendezte: Vámos László. Szereplők: Sinkovits Imre, Pécsi Ildikó, Szilágyi Tibor, Benedek Miklós, Solti Bertalan, Lukács Margit, Huszti Péter, Trokán Péter, Kertész Péter, Tarsoly Elemér, Farády István, Ferenczy Csongor.
" Emlékezetes színházi estet köszönhetünk a televíziónak. A Harminc év magyar drámái sorozatban sugárzott Illyés-mű, A különc olyan fölfogásban és kivitelezésben került képernyőre, amilyet mindig is vártunk, ámde ritkán kaptunk a tévétől. Vámos László rendezése a jó ízlés és tudatosság iskolapéldája. S egyben minta arra is, hogy a végiggondolt gondolat nem föltétlenül igényli a különféle technikai, szerkezeti, grammatikai bravúrokat. Egyszerű, közvetlen, lineáris előadásban is megáll, mert elég erős hozzá. Vámos László biztonságát éppen az igazolja, hogy megbízott a dráma eszméjében, s a legkézenfekvőbb megoldásokkal juttatta kifejezésre: a színészek jellemeket ábrázolnak, a díszlet korhű, a színek visszafogottak, a dikció tiszta, a jelenéseket rögzítő kamera nem akar meghökkenteni követhetetlen látószögeivel. Azt közvetíti, amit ígért: drámát, egy reformkori férfiúról, aki véget vetett életének, mikor belátta, hogy nem élhet eszméi szerint. Mindez így, leltárszerűen fölsorolva, olyannak tetszik, mintha egy akadémikust azért dicsérnénk, mert tudja az egyszeregyet. Bizonyára mások is vannak, akik éppen úgy ismerik a mesterséget, mint Vámos. Csakhogy ki tudja miért? szégyellik bevallani. Ezért formát bontanak ott is, ahol a forma megmaradhatna; százfelé asszociáltatnak, jóllehet elegendő volna egyetlen állítás; jellem vagy uram bocsá: típus helyett stilizált allegorikus személyt mintáztatnak a színésszel, s a sokat markolás mohó tenyérből kifolyik mindaz a mondandó, ami szerényebb, az erőkkel arányos törekvés esetén a néző számára befogadható lenne. (...)A rendezés alapeszméjéhez híven egyetlen olyan vonása sem keletkezett a Sinkovits Imre játszotta Teleki figurának, amely a különc ség hagyományos értelmére utalna. Teleki sem viselkedésben, sem viseletben nem üt el környezetétől. (...)
S a rossz krimikre, bárgyú látványosságokra kapatott tévénéző, úgy látszik, mégsem züllött odáig, hogy ezt az értelmet föl ne fogná s máskor is ne igényelné." (részletek) Berkes Erzsébet, Filmvilág, 1980/11.

November 22. 17.35 Magyar Tájak A Mecsek hegység Tudományos munkatársak: Lovász György és Andrásfalvy Bertalan, operatőr: Berek Oszkár és Szabados Tamás, rendezte: B. Révész László.

21.21 Ének az esőben. Záray Márta és Vámosi János műsora. Konferál: Dévényi Tibor, vezető operatőr: if j. Marton Frigyes, rendezte: Csenterics Ágnes.

November 21.én Megyeri Károly elnökhelyettes kezdeményezi Nagy Richárd elnöknél, hogy az Aktuális Politikai Adások Főszerkesztőségének Belpolitikai osztályát három, önálló osztályszervezetű szerkesztőségre bontsák szét:
A Társadalompolitikai Osztály, vezetője: Balogh Mária, az Iparpolitikai Osztály, vezetője: Konner János, a Mezőgazdaságpolitikai osztály, vezetője: Major Sándor. Megyeri közölte azt is,hogy a változással az alapszervezet pártvezetősége egyetért és támogatja. Magyar Országos Levéltár XXVIA9 / 82.doboz

November 25. 20.50 STÚDÓI80 Főszerkesztő: Érdi Sándor, Szerkesztő: Rózsa T. Endre, munkatársak: Antók Csaba, Juhász Előd, Kovács Júlia, Kepes András, Kemény György, Szemenyei Betti, Ungvári Tamás, Weisz Károly, rendezte: Jancsó Miklós.

Nov.25-27. között Budapesten ülésezik az OIRT műszaki bizottsága. Úgy döntenek, hogy a nemzetközi műsorcsere műszaki minőségének javítására kell összpontosítani az erőket.

November 28. 18.20 Gyár az erdőben, riportfilm. Forgatókönyv: Döme Piroska, operatőr: Füredi Vilmos, riporter: Pásztor Ferenc, rendezte: Kiss Judit.

November 30. 20.05



Gábor Andor: Doktor Senki, tv-filmje. Dramaturg: Szántó Erika és Málnay Levente, operatőr: Hollós Olivér, rendezte: Málnay Levente. Szereplők: Oszter Sándor, Malgorzata Braunek ( Andai Györgyi), Malgorzata Kszewinska (Zsurzs Kati), Páger Antal, Márkus László, Békés Rita, Soproni Ági, Benkő Gyula, Balázs Péter, Sinkó László, Horesnyi László, Mécs Károly, Pethes Sándor, Czeglédi Sándor, Szénási Ernő, Ruttka Ferenc, Horkai János, Kollár Béla, Tyll Attila, Adamcsák Ágnes, Bessenyei Emma, Kalmár Zsuzsa, Kölgyesi György, Ambrus András, Bálint György, Sárosi Gábor, Sörös Sándor.

21.40 Drámaírók műhelyében Hernádi Gyula. Forgatókönyvíró műsorvezető: Ungvári Tamás, szerkesztő: Virág Katalin, vezető operatőr: Szalai András, rendezte: Jancsó Miklós.
" A sors útjai akárcsak a műsorszerkesztés hogyanjai és mikéntjei ki számíthatatlanok. E tanulság egyik ékességes bizonyítékaként az a portréműsor hozható fel, amely Hernádi Gyulát igyekezett megismertetni a nézőkkel. Azt a Hernádi Gyulát, aki a minap mint a Stúdió '80 egyik fő-fő érvmestere jelent meg a képernyőn, most viszont mint drámaíró idéztetett meg.
Talán nem állunk egyedül a vélekedésben, ha azt állítjuk: ez utóbbi föllépése sokkalta jobban tetszett, mert míg amabban a művészetek gazdaságosságáról és haszonhajtásáról megrendezett vitában kevéssé illett hozzá a Jancsó Miklós által oly játékfilmesen megmozgatott és átfantáziált környezet, emebben a kizárólag néki szentelt összeállításban már egészen természetesnek tűnt a sok-sok váratlan akció, átlényegülés, a Jancsóra oly jellemző séta jobbra, séta balra.
Igen, mert most nem holmi bekerülési költségek adták a témát, hanem maguk a Hernádi által írott, egy nekiszabadult képzelet abszurd játékait felsorakoztató darabok, s ezek közegében igazán otthonosan közlekedett, illetőleg nyilatkozott meg a1 szerző. A szerző, aki kerekperec kimondotta, hogy ő ezt a közszereplést is a maga mondandójának megismertetése kedvéért vállalta. Így Jancsó Miklósnak ötletet ötletre halmozó körítésében tehát egészen más, helyenként szórakoztató, helyenként meghökkentő, helyenként pedig valóban tűnődésre késztető volt ez a nagy apparátussal elkészített hernádiáda. " írta Akácz László, Pest megyei Hírlap, 1980. december 2.

December

Meghirdetik a tánc és popdalok 1981. augusztusi tévéfesztiválját, egyidejűleg az előadók és a dalok versenyét. Utóbbi kategóriában egy-egy szerző legfeljebb három, nyilvánosan még el nem hangzott dallal nevezhet a díjak: 50, 30 és 10 ezer forint.

December 2. 21.05 STÓDIÓ'80 Főszerkesztő: Érdi Sándor, a műsort vezette: Győrffy Miklós, munkatársak: Gellért Kiss Gábor, Lengyel Zsolt, Szánthó Ferenc, Katona Tibor, Kovács Júlia, Láng András, Weisz Károly, operatőr: Zentay László, rendezte: Simó Sándor
" A kezdésnél csak az újrakezdés nehezebb. A Stúdió '80, ha figyelembe vesszük, hogy több kifáradt műsort egyesit, műsor helyébe lépet!., a második születés (vajúdás) időszakát éli. Egyik szerkesztőjét idézve: <> van szükség, akik az új keretű adást megfelélő belső tartalommal töltik meg. Úgy tűnik, a harmadik adás érzett rá leginkább árra, hogy mit is kelletté tenni. Legalábbis nem akartak ágyúval verébre lőni.... Szerényén, visszafogottan szóltak témáikról. Hiányérzetem még így is maradt. Elsősorban az események egy részének periferikussága miatt. A harmadik adás hangzatosságot nélkülöző erényei akár alaphangja is lehetne a Stúdió '80nak, de még inkább a Stúdió '81nek. Ez joggal várható el egy olyan fórumtól, amely az ország kulturális életének áttekintésére hivatott." írta Mátai Györgyi, Népszava, 1980. december 9.
" A Stúdió '80 új arcát mutatta a múlt héten, azt, amelyiket a megszokás várt tőle: beszámolókat, híreket, előjelzéseket kulturális eseményekről, még külföldről is. (Ez a kitekintés igen vonzó!) Megnyugtató szerkezetű, áttekinthető és könnyen követhető lapszámot készítettek most. Jómagam azonban, azzal együtt, hogy örültem ennek a számnak, mégsem tartanám jónak, ha csupa ilyen információcsokor jelenne meg minden kedden a főcím után a képernyőn, nélkülözve az elemzést, a nézetek ütköztetését. Eddig minden számnak másmás volt az arculata, reméljük, ezután is változatos lesz ez a kulturális hetilap. " írta Seregi István, Kelet Magyarország, 1980. december 16.
" Négy héttel ezelőtt, azon a bizonyos kedden egyetlen kurta kattanás hangzott országszerte. Dühös kattanás volt; a Magyar Televízió több millió nézője szinte egyszerre zárta le készülékét; az elektromos központban: Valószínűleg mérni lehetett volna, hogy hirtelen lecsökkent a felhasznált áram mennyisége. Hajdanán, a szilveszteri tévéműsorok idején kavart csak ekkora vihart az össznépi felháborodás: az átlagnéző, aki, persze, nincs, hiszen önmaga számára mindenki felcserélhetetlen individuum, pontosan ugyanúgy kijött a sodrából, mint a szakemberek, a kritikusok, a kulturális élet ilyenolyan szakmai posztján tevékenykedők serege. Most, négy héttel később, már higgadtabban, világosabban értékelhető a látványos kudarc sokféle összetevője. (Amely egyébként a Stúdió 80 második számának sugárzása után még kétségtelenebb, még viharosabb formában váltotta ki az egyértelműen elutasító reakciókat.)A csődtömeg legfőbb oka az volt, hogy egy kulturális magazin az ország legnagyobb tömeghatású médiumában nem épülhet sem, a polgárpukkasztó avantgarde attitűd diktatórikus egyeduralmára még akkor sem, ha dicsérendő módon elhatárolja magát a művészetpótló giccstől, a konzervatív, az akadémikus, a maradi, a korszerűtlen művészetfelfogás minden fajtájától. De nem épülhet a beavatottaknak, a vájtfülűeknek szánt tolvajnyelv és értékrend alkalmazására sem. Különösen akkor, ha még ezt is a szakmai hozzáértés tudniillik a lapcsinálás minimumával teszi. A televíziós médium ugyanis nem tűri a szárazságot, az unalmat de nem tűri (az adott feladat célkitűzései miatt) a showszemlélet túltengését sem, az állandó mozgást, amely csak a mozgás kedvéért van, a folytonos ugrálást témák, műfajok, személyek, szerepek, hangvételek és stílusok meggondolatlan és hatáselemzésileg abszolút értelemben sikertelen váltogatását sem. Iskolapéldája volt e sikertelenségnek a második szám, amelyet rendezője Jancsó Miklós teljes félreértéssel, önmagában álló műalkotásként fogott fel , amelyre egyébként az első számban elhangzó szerkesztői "ars poetica" bizonyos ürügyeket valóban szolgáltatott. Egy kulturális magazin ugyanis nem műalkotás, a szó eredeti értelmében. Nem is kell hogy az légyen. Műalkotásokról kell szólnia, az alkotás folyamatait kell megértetnie.' közelebb hoznia azokhoz, akik fogékonyan és érdeklődve várják és elvárják, hogy a kultúra dolgaiban valaki kézen fogja őket. Irtózatosan nehéz dolog ez: ha belegondolunk abba, hogy a műsor az első csatornán megy, főidőben, tehát eleve nem rétegműsorként tervezve, egyszerre kell hogy utat találjon több millió nézőhöz. (...) Ilyen nagyszámú és ilyen heterogén, közönség előtt az a fajta meggondolatlan és átgondolatlan improvizációs stílus, amelynek tartalmi ürességét a díszfunkcionális, indokolatlan hátterek sorát jelentő, bombasztikus felvezetése állandóan és árulkodóan képlezi le; amelynek enyhén szólva vitatható igazságú okadatolása egy halandzsaközgazdasági tolvajnyelv frazeológiai köntösében jelentkezik mint Hernádi Gyula komoly elemzést ki nem álló gondolatmenete a <> üdvözítő voltáról a kulturális közéletben: nos, ez nem az a hang, nem az a tartalom és nem az a stílus, amely a tévémédium feladataival és lehetőségeivel összhangban állna. Érdekes, hogy más oldalról viszont egyszerűen kihasználatlanul marad számtalan, kézenfekvő lehetőség, amely pedig logikusan következne a televízió, mint vizuális és auditív műfaj adottságaiból. Mire gondolok? Bemutatnak egy művészlemezt: egy hang sem, egy kép sem a produkcióból magából; hanem néhány mondatos interjú az egyik énekesnővel, aki odanyilatkozik, szívesebben énekelte volna a szerepet egy magyar kollégájával, mint a világhírű partnerrel, akivel a lemezen együtt szerepel a neve. Vagy: <>, hogy Budapesten lép fel a Holland Királyi Balett. Ám látni csak azt látjuk, hogy egyetlen táncos mászik, vonaglik, csúszik hason a színpad deszkáin. Igazán azt gondolta volna valaki, hogy ezzel hitelesen és informatív módon közvetítenek egy összbenyomást, egy élményanyagot a Holland Királyi Balett produkciójáról?!
Ezt nem gondolhatták. Marad mint feltételezett cél a <>, a <> az ugrálás, amely végül a logikátlanság, az indokolatlanság, . a <> egyértelmű jeleit mutatja. Ez nem lehet egy kulturális magazin munkamódszere, stílusa, célja. Ha egy olyan korlátolt felelősségű társaság tulajdonába adnánk ezt a magazint, amilyet Hernádi Gyula javasolt a ködös <> és <> szisztéma szabályai szerint, akkor senkinek semmi beleszólása ebbe nem lehetne; de akkor most alighanem elárvereznék és jelzáloggal terhelnék meg a kudarcért felelős kft. minden ingó és ingatlan vagyonát.
Minthogy azonban a Magyar Televízió egyetlen műsorát sem adta albérletbe semmilyen kftnek (anyagi kockázatot sem vállalt egyénileg senki) műsoraiban, így a kulturális magazinban is, tekintettel kell lennie bizonyos általános és indokolt szabályokra. Mindenekelőtt arra, hogy a műsor informáljon és kulturális célkitűzéseinkkel összhangban fejlessze az érdeklődő milliók képzettségét, kulturáltságát zenében, képzőművészetben, irodalomban, a színházi és filmművészet minden ágában; tehát küzdjön a giccs, a maradiság, az álművészet, a cinizmus, az arisztokratizmus, a sznob, pufogó álmodernség szemléleti és ízlésbeli megnyilvánulásai ellen. A kulturális magazin harmadik és negyedik számának szerkesztése már nyilvánvalóan felismerte az első két szám vakvágányát: az utóbbi két kiadás nagy lépést tett a helyes úton. A harmadik szám Símó Sándor rendezése. Győrffy Miklós műsorvezetői közreműködésével józan hangvételével, sokrétű, de nem zavarosan <> változatosságával megkezdte a műfajban rejlő lehetőségek valódi felhasználását. (...)
De még ez a két szám sem tud mindenütt élni a médium adta valódi lehetőséggel. Kondor Béla grafikáinak bemutatása érzékibb és hatásosabb lehetett volna, ha nagyobb hangsúlyt kap egy vizuális műfajnál a vizualitás, mint a nagyságáról értekező mondatok. Nono, a világhírű olasz zeneszerző prezentálása egyetlen hangnyi zene nélkül történt, ugyan miért? És a francia filmhéttel foglalkozó rovat, vagy anyag, vagy cikk, vagy riport ugyan miért szorítkozott egy filmhíradóba való interjúra és egy plakátbemutatóra? Talán érdemes lett volna egy néhány perces filmrészlet, egy néhány perces, a prezentált részletre vonatkozó elemzés, vagy, uramfia!, vita közbeékelése: akkor mondhatnánk, hogy a televízió már valóban kihasználta az adottságaiban rejlő, minden más médiumnál hatásosabb lehetőségeit " Geszti Pál Magyar Hírlap, 1980.december 11.

22.05 indul, Róbert László Tisztelendők c. három részes új tévésorozatának libanoni műsora.

" Hosszú ideje próbálom megfejteni a titkot: vajon mi vonzza a képernyő elé a legkülönbözőbb érdeklődésű, világnézetű, foglalkozású embereket, amikor Róbert László filmjeit vetítik. A kérdésre több válasz is adódik, mégis úgy vélem, a valódi magyarázatot az újságíróriporter személyiségében kell keresnünk. Korábbi sorozatai, a "Milyenek a ...? filmjei, meg a világ különböző vidékeinek tisztelendői is emlékezetesek. Most, amikor bibliai tájakra, libanoni tisztelendők közé vezetett, azt hiszem nagyobb ajándékot adott nézőinek, mint korábban bármikor. Mert háttérként bemutatta egy háború anatómiáját, szenvedőit, haszonélvezőit és okozóit is.T ulajdonképpen ilyen riportfilmeket szeretnénk látni. De nyilvánvaló, hogy az ilyen alkotások nehezen ismételhetőek. Hiszen mindenképpen több ez a háromrészes sorozat, mint egy szokványos riport. Műalkotás. Kultúrhistória: a népművelés legnemesebb eszközeivel. Irodalom: veretes, mégis egyszerűen fogalmazott mondatokban. Politika: az elkötelezett, humánus, mindig tárgyilagosságra törekvő, a nézőit szolgáló riporter közvetítésében.
Lehet, elfogult vagyok Róbert László javára, amikor úgy érzem, filmjeit személyisége emeli magas szintjükre. Így alkotótársai talán megbocsátják, ha név szerint egyedül őt említem. De úgy látszik filmkészítő csapatának tagjai is felismerték azt, amit a nézők: nélküle ezek a filmek nem születhettek volna meg. Vagy legalábbis így semmiképpen sem. Bírálat egyedül a tévé műsorszerkesztését illeti. Nyilván azt hitték, hogy ez rétegműsor. S ebből a gondolatból kiindulva fosztottak meg sokakat az élménytől, hogy a libanoni tisztelendők filmjeit lehetetlenül késői időpontban sugározták" írta (thurzó) Népszava, 1980. december 19.

December 3. 20.00 Külpolitikai Fórum. Műsorvezető: Wisinger István,
szerkesztő: Chrudinák Alajos, rendezte: Eck T. Imre.

December 3-án Nagy Richárd elnök, megküldte a Magyar Televízió műsorkésztítési rendeje III. Kötet, jóváhagyásra Aczél Györgynek a Minisztertanács Elnökhelyettesének. Magyar Országos Levéltár XXVI A 9. 44. doboz, MTV iratok.

December 5. 20.20 Magyar Dráma 30 éve



Örkény István : Kulcskeresők . Dramaturg: Mezey Emőke, vezető operatőr: Zentay László, rendezte: Székely Gábor. Szereplők: Csomós Mari, Avar István, Polgár Géza, Pécsi Ildikó, Görbe Nóra, Kun Vilmos, Balkay Géza, Sarlai Imre, Kun Tibor, Palotai István.

" A Magyar dráma 30 éve című sorozatban legutóbb látott Illyés Gyuladráma, a Különc után most, pénteken este Örkény István Kulcskeresők című darabját mutatták be e nagyszabású vállalkozás folytatásaként. Míg az előbb említett mű képernyőre igazított változata nem aratott valami hozsannás sikert mert igaz, ami igaz, veretes mondatai olvasva több élvezetet nyújtanak, s több gondolat megfontolását teszik lehetővé, mint ha a színészek szájából kissé ósdi stílben szállnak tova emez a furcsa játék már jóval kedvezőbb fogadtatásra számíthat. Kis túlzással ugyanis azt állíthatjuk, hogy a Kulcskeresők egyenesen a kamerák lencséi elé termett. Míg ugyanis eredeti, színpadra szánt változatában kényszerűen csak egy nézőpontból mármint a széksorok felől figyelhette ezt a zűrzavaros jövésmenést a publikum, a televízió stúdiójában lehetőség nyílott a látszögek megsokszorozására, s ezzel az oldalról, hátulról, fölülről, alulról való fényképezéssel a néző mintegy maga is e groteszk bonyodalom kellős közepébe került.
Groteszk bonyodalom írtuk, mert Örkénynek ez a históriája leginkább egy ilyen minősítést érdemel, hisz' kelle annál furcsább helyzet, hogy egy ajtón csak befelé lehet közlekedni; és kelle annál nekiszabadultabb hajcihő, mint ami az öngyilkosságra készülő pilótafeleség körül kibontakozik. Közben pedig. S ebben remekelt igazán a saját hangjával is megidézett szerző kirőlkiről felfestődik egy jellegzetes portré, vagy másképpen mondva: egy szelíd kéz által, de annál határozottabban megrajzolt torzkép. Székely Gábor rendező a Kulcskeresőknek ezt az imént fölvázolt (vélt? igaz?j mondandóját jó ritmust diktálva, a néző figyelmét egy percre sem lankasztva igyekezett érthetővé tenni, s ebbéli ténykedését csupán az gátolta, hogy a fölkért színészek közül nem mindenki bizonyult
alkalmasnak a valóságon egy kicsit kívüli s túli szerepek eljátszására. Mert míg Csomós Mari is,. Pécsi Ildikó is, Polgár Géza is, Avar István Is úgy hisztériázott, hogy az előfizető tudván tudta: jelen alakításuk inkább példázat, mintsem valóságos jelenlét, addig mások élükön a pilóptalányt meg
személyesítő Görbe Nórával a leghagyományosabban replikáztak és tüsténkedtek. Így aztán zavaróan feleselt egymásnak ez a két stílus; olykor főképp a darab vége felé mármár kínos perce
ket is okozva. " írta Akácz László, Pest megyei Hírlap, 1980. december 7.

21.55 Csehszlovákia Olaszország tenisz Davis Kupa döntő közvetítése Prágából, felvételről, riporter: Gyulai István.

December 6. 20.05. Georges Feydeau : Zsákbamacsa, bohózat közvetítése a József Attila Színházból, felvételről.

2. műsor 20.05 Vörösmarty Mihály: Csongor és Tünde, tv-játék, Dramaturg: Mészöly Dezső, vezető operatőr: Lukács Lóránt, rendezte: Zsurzs Éva. Szereplők: Safranek Károly, Zsurzs Kati, Koncz Gábor, Pécsi Ildikó, Gobbi Hilda, Paudits Béla, Benkő Péter, Mikó István, Gáti József, Bessenyei Ferenc, Vitai András, Ronyecz Mária, Pálos Zsuzsa, a tündérek: Beszterczei Zsuzsa, Dzsupin Ibolya, Gulácsi Ágnes, Németh Nóra, Szabó Judit, Szilágyi Zsuzsa, Takács Nelly.

Üzembe helyezik a 2. műsort továbbító soproni, s az 1. műsort továbbító honti és pataki kisteljesítményű tévéadókat.

December 7. 20.55 A Kapcsoltam adásában betűrejtvényen Esze Tamást kellett kitalálni, a feladványként a képernyőn megjelent megoldandó feladat a következő volt: Eszeta más.
A feladatból politikai bonyadalom lett, a szerkesztőnek igazoló jelentést kellett írnia, ebben olvasható " Én SZETA nevű szervezetet nem ismerek ennek a csoportosulásnak a létéről nem tudtam, és a feljegyzés megírásakor sem tudom, hogy mi ez, kikből áll mi is a célja és mi a baj vele. /volt aki most a kérdezősködésemre azt mondta, hogy egy lengyel szervezet, más pedig azt, hogy egy magyar ellenálló csoport/. De akármi is ez a SZETA képtelenségnek tartom, hogy erről ne tájékoztassanak bennünket, mert kellő informáltság nélkül még csak az sem garantálható, hogy a jövőben ilyesmi nem fordul elő." Magyar Országos Levéltár XXVIA9. 45.doboz MTV iratok

December 9. 20.00 Indul Verne Gyula regényéből készült Sándor Máytás, hat részes koprodukciós filmsorozat. Dramaturg: Békés József, operatőr: Kende János, rendezte: Jean Pierre Decourt.
A főszerepet Bujtor István kapta meg, erre Flórián Endre így emlékezett vissza 2011. júliusában a "Tudok szerényen élni, tudok bővelkedni is " című interjúban amit Dunavölgyi Péter készített vele, és www.tvarchivum. hu /tvtörténet oldalon olvasható teljes terjedelmében:
"(...) A MAFILM kapacitás azt is lehetővé tette, hogy akár több ilyen nagy filmsorozat párhuzamosan forogjon Pl. egyszerre forgott itt az Isztanbuli vonat koprodukcióban és külföldi megrendelésre a MAFILM Nemzetközi Stúdiójában "Orient Expressz". Ezzel függ össze a Sándor Mátyás tervezése is. Sőt, a Strogoff Mihályt forgatták a MAFILM Nemzetközi Stúdiójában, abban volt egy Raymond Harmsdorf nevű egy számmal nagyobb színész, és amikor az Isztambuli vonat római forgatásán voltunk, akkor kérdeztek rá, hogy nincs egy ilyen hasonló méretű színész Magyarországon. Mondtam, már hogyne lenne, a Bujtor István. Rögtön érdeklődtek, hogyan lehetne vele kontaktálni? Máris hívtuk Magyarországon a Bujtort. Istvánt, aki imádta a vitorlázást, elmondta, hogy érdekelné őt ez a dolog, de a tervezett forgatás alatt éppen Kék szalag verseny van a Balatonon és ezért akkor nem ér rá. Francia olasz német magyar koprodukcióról volt szó, mondták, hogy próbáljam meg meggyőzni, hogy vállalja el. Nekünk fontos volt, hogy főszerepet is kapjunk a filmben. Sikerült még elintéznem, hogy a francia rendező mellett az operatőr is magyar legyen, Kende János. (...)"

Békés József az MTV ifjúsági és dramaturgiai osztályának a vezetőjét kérdezte a Pesti Műsor 1980/50. számában a filmsorozat készítéséről, Bozán Eta:
" A Magyar Televízió eddigi legnagyobb koprodukciós filmje a Sándor Mátyás. Ön nemcsak dramaturgja, hanem konzultánsa is a sorozatnak. Milyen volt együtt dolgozni a külföldi partnerekkel? A kérdésre Békés József, a televízió ifjúsági és dramaturgiai osztályának vezetője válaszol.
A magyar francia NSZK olasz produkcióban a partnerek többnyelvűsége, a vállalkozás nagysága nem nehezítette a munkát. Azaz: nem húzódtak el a tárgyalások, nem lassult ettől a munkatempó. 1979. február 7én írtuk alá a jegyzőkönyvet. S a hatórás film, 100 nap alatt elkészült! A tévéfilmsorozat <> Jugoszlávia, is érdekelt a filmben, hiszen a felvételek nagy részét az Adriai tenger partján Dubrovnikban, Paklenicában és Hvar szigetén forgatták. Kívülük még magyarországi és olaszországi helyszínek is bekerültek a filmbe. Mindezt Kende János operatőr gyönyörű képeivel a nézők is <>. Ha netán nem tűnik elég nemzetközinek a Sándor Mátyás, akkor még egy adatot mondok: a film zenéjét Bert Grund svájci zeneszerző komponálta. A sorozat utómunkálataira (vágás, keverés, utószinkron) Rómában, a Cinecittában került sor.
Eszerint csaknem egész Európa sajátjának érezheti Verne Gyula regényének tévéfilmváltozatát?
Valóban. Hiszen a német nyelvű verziót ugyanabban az időpontban az NSZKn kívül Ausztriában és Svájcban is játszották.
Múlt időben?
Igen. Valamennyi országban nagyon kedvező visszhangja volt. Hogy ezért kit illet nagyobb dicséret, a rendező Jean Pierre Decourtt, aki a népszerű Arsene Lupin sorozat és a Sztrogoff Mihály <>, vagy a címszereplő Bujtor Istvánt, ennek eldöntését a nézőkre bízom. Bujtoron kívül még nagyobb szerepet kapott Papadimitriu Athina, aki egy Namir nevű algériai cigánylányt játszik.
Kanyarodjunk vissza az ön munkájához. Mire törekszik a konzultánsdramaturg egy ilyen romantikus, több országot érintő kalandfilmnél?
A legnagyobb veszély ezeknél a produkcióknál a gyermetegség. Ezt minden eszközzel meg kell akadályozni! A romantikának, a kalandfilmnek szigorú logikája van. Attól, hogy a cselekmény meseszerű, a történelmi hitelesség nem szenvedhet csorbát.
Mi a véleménye, bekövetkezike a Sándor Mátyás sorozatnál is: annyira megszeretjük, hogy dühösek vagyunk, amiért várnunk kell egy hétig? Többhelyütt divat a világon egyegy sorozatot nem alkalmanként, hanem egyszerre sugározni. Lesz ilyen a Magyal Televízióban?
Nos, a különböző részek nem a dramaturgiai befejező pontoknál végződnek, hanem ott, ahol letelik az egy óra. Olyan ez, mint egy nagy regény, amit nem akkor hagyunk abba, amikor megunjuk, hanem amikor a körülmények kényszerítenek. Ettől a nézőnek valóban hiányérzete támadhat. A televízió munkatársaként nem ígérhetek, nem nyilatkozhatok új akcióról, amelyben meghirdethetném a "nézzünk hat órát tévét". De mint néző úgy vélem, tényleg jó lenne "televíziós áldozati napokat" létrehozni, mondjuk egy szombat délutánon. Így talán még az sem lehetetlen, ha a várakozás egy hete nem dühíti a nézőt, hogy a sorozatokról így a Sándor Mátyásról is csak jóleső érzése marad.

December 11. 2. műsor 17.20 22.25 Román Televízió este, műsorvezetők: Silvia Ciurescu és Szádvári Gabriella.

December 17. 2. műsor 21.25 Gelman: Éjszaki utazás, színmű közvetítése a Szegedi Nemzeti Színházból felvételről.

December 19. 20.20 Marin Drzic: Dundo Maroje, komédia közvetítése a Szentendrei Teátrumból, felvételről.

December 21. 20.00 Tabi László: Enyhítő körülmény, tv-játék. Dramaturg: Aczél János, vezető operatőr: Kecskés László, rendezte: Kazán István, szereplők: Andai Györgyi, Gyabronka József, Zenthe Ferenc, Kelemen Éva, Horesnyi László, Staub Dezső, Simorjai Emese, Sugér László, Szikra József.

Ugyancsak ezen a napon, az OIRT vezetői Prágában tanácskoztak, az ülés napirendi témái voltak: Moszkvai olimpiai közvetítések értékelése. 1982es spanyolországi Labadarúgó VB közvetítései, 1982 Szarajevói téli olimpia közvetítései, bukaresti Universiade közvetítései.

December 24. 20.25 Jókai Mór: Gazdag szegények, tv-játék. Dramaturg: Deme Gábor, vezető operatőr: Káplár Ferenc, rendezte: Karinthy Márton. Szereplők: Deák Sándor, Komlós Juci, Ivánka Csaba, Harsányi Gábor, Dózsa László, Csűrös Karola, Vörös Eszter, Ferencz Orsolya, Zsurzs Kati, Balázs Péter.
December 31. 20.00 BUÉK 1980 (benne: Hol colt, hol nem colt ... (Szilvestern), Alfonshow, Az öt dudás visszatér, Házibuli, Tiszta őrültek háza Hofi Géza műsora a Mikroszkóp Színpadról).

A Szakszervezetek Országos Tanácsához beérkezett Észrevételek, vélemények a Televízióval kapcsolatban, 1981. januári összesítésből:
" A tv szilveszteri műsora általában tetszett, kivéve a vetköző számot, amelyet ízléstelennek találtak a dolgozók. Van olyan vélemény, hogy a tvnek és a rádiónak több gondot kellene fordítania a kultúrált és szép magyar beszéd népszerűsítésére. Ehelyett gyakori az útszéli, trágár beszéd. "/ Baranya m. SZMT/.
" A szilveszeri műsor a tvben számos kedvező és jónéhány nem túl hízelgő véleményt kapott. A szülők és a pedagógusok kissé sokallották a szexuális jellegű betéteket, nem azért, mert szívesen néznék, hanem azért, mert az ország apraja nagyja nézte." /Pécs Egyesített Eü. Intézmények/.
" A szilveszteri műsort elég színvonaltalannak értékelték. A Csehov paródia volt az egyetlen kivétel. Ötletesnek, humorosnak találták. Hofi műsora telitalálat! Az ő egyszemélyes színháza, kabaréja stb. talán azért olyan nagy siker, mert görbe tükröt tart elénk, bártan kipellengérezi kisebb nagyobb hibáinkat, társadalmi problémáinkat" /Pedagógusok KV/. Magyar Országos Levéltár XXVIA9. 86. doboz

Egyre nagyobb mennyiségben rögzítettek műsorokat videó szalagra, ezért 1980. december 30.án kiadta a 4/1980. számú Elnöki utasítást, amely szabályozta a videó szalagok tárolásának és kezelésének, a videó műsorok kategorizálásának és archiválásának módját. Magyar Országos Levéltár XXVIA9 / 82.doboz.
"Újjászületik" a televízió politikai hetilapja, A Hét. Főszerkesztője a Népszabadság hasábjairól és a televízió külpolitikai műsoraiból is jól ismert Hajdú János, aki új stílust honosít meg a vasárnap este egy óra időtartamban jelentkező műsorban. A kinevezését év végével kapta meg, ez már az 1981 es év krónikájának a része lesz. Polgár Dénes már amikor 1976 végén lemondott A HÉT főszerkesztői posztjáról akkor ajánlotta Nagy Richárdnak utódjául Hajdú Jánost.
Erre Polgár Dénes a következőképpen emlékezett az "Egy polgár a nagyvilágban" című könyve, ötödik fejezetében (részlet):
"1976 vége felé már nem tudtam teljes mértékig végrehajtani elgondolásaimat. Amitől tartottam, bekövetkezett. <> kezdtek beleszólni a műsor összeállításába. Nagy Richárd elnök gyakran felszólt, hogy a következő vasárnapi műsorban legyen tudósítás erről és erről az üzemről. Mind nehezebben tudtuk összeegyeztetni a felülről jött utasításokat saját elképzeléseinkkel. Persze tudtam, hogy a változás nem a tévé székházában született meg. Már 1972ben úgynevezett <> ülést tartott az MSZMP Központi Bizottsága. Ezen megnyirbálták az új gazdasági mechanizmus egy sor intézkedését. A többi közt 50 üzemet visszahelyeztek minisztériumi irányítás alá, csökkentették a szabadáras termékek számát, és támadták az új gazdasági mechanizmus <>, Nyers Rezsőt, valamint Aczél Györgyöt, akinek kultúrpolitikáját túl liberálisnak mondották. S ez a folyamat tovább tartott. 1974ben maga Kádár János kezdeményezte Nyers Rezső, Fehér Lajos és Aczél György menesztését a párt legfelső vezetéséből. (Fehér Lajos volt felelős a mezőgazdasági politikáért) Különböző, nacionalista írók kapcsolatokat létesítettek a szovjet nagykövetséggel, és állandóan feljelentgették Kádárt. Ezeknek a változásoknak a hullámai érték el lassanként a televíziót is. Pár hónap után láttam, hogy a folyamat nem áll meg, s elhatároztam, hogy felmondok, otthagyom a televíziót. Nem lepett meg, hogy a négy legfőbb vezető közül csak kettő próbált maradásra bírni. Éreztem, hogy "nyugatinak" tartott műsoraim kezdenek kényelmetlenné válni a televízió elnöksége számára. Felmondásomat rögtön elfogadták, én meg tettem egy kísérletet, hogy megmentsem a műsort. Megkérdeztem Hajdú János kollégámat, vállalnáe helyettem A Hét szerkesztését. Hajdú igent mondott. Figyelmeztettem, csak akkor vegye át az én munkakörömet, ha az általam kezdetben támasztott két feltételt teljesítik: saját maga válogathatja meg munkatársait, és nem engednek "felülről" beleszólni a szerkesztésbe. Ezeket, a feltételeket nem voltak hajlandók teljesíteni, így A Hét szerkesztését a pártközpont egyik női munkatársára, Kolek Verára bízták. Az élet azonban arra kényszerítette a televízió vezetését, hogy négyévi sikertelen működés után mégis Hajdú Jánost kérjék A Hét vezetésére (...)"

Nagy Richárd elnök december 30.án, január 1-i hatállyal Hajdú Jánost nevezi ki A HÉT főszerkesztőjévé. Hajdú egy emlékeztetőt készít Nagy Richárd elnök számára az előzetes politikai tárgyalásokról, a műsorral kapcsolatos változásokról és a műsorhoz szükséges technikai pénzügyi fejlesztési igényekről 1980. december 30.án. Részlet az Emlékeztetőből:
"Megállapodásunkhoz híven az alábbiakban röviden összefoglalom annak a beszélgetésnek a tartalmát, melyet Győri Imre elvtársnál, az ő részvételével folytattunk ez év november 28-án.
1981. január elsejei hatállyal megbízást kapok a HÉT című műsor vezetésére, a főszerkesztői teendők ellátására azzal, hogy megőrizzük és továbbfejlesztjük e műsor minden jó hagyományát és új erőfeszítéseket teszünk annak érdekében, hogy elsősorban a bel és gazdaságpolitika területén a Párt határozatainak és tájékoztatáspolitikai irányelveinek a szellemében magasabb színvonalra emeljük az adások tartalmát.
Főszerkesztői teendőimet közvetlenül a Te, illetve mindenkori helyettesed, ez idő szerint Megyeri Károly elvtárs elvi és adminisztratív irányításával látom el. A TV minden más vezető munkatársával a lehetőségeknek és a szükségleteknek megfelelően kollegiállisan együttműködöm, tőlük alárendeltségben nem vagyok.
Egyetértés alakult ki közöttünk a tekintetben, hogy a munkám ellátásához szükséges kapcsolatokat párt és állami vezetőkkel jogom van közvetlenül ápolni oly módon, hogy a műsor szerkesztése teljes mértékben a TV politikai és gyakorlati irányítása alatt marad. A szerkesztéshez szükséges információk megszerzésében segítségemre leszel azzal, hogy betekintést engedsz a rendelkezésedre álló anyagokba, illetve támogatod törekvéseimet a szükséges információs lehetőségek közvetlen felhasználására.
Azonos nézeteket vallunk arról, hogy a HÉT személyi állománya igen jelentős továbbfejlesztésre szorul. Ez egyfelől azt jelenti, hogy 1981. január 1.én a belső munkatársak köre Ilkei Csabára, Sugár Andrásra, Poór Klárára, Tóth Juditra és Pethő Sándorra redukálódik, másfelöl két operatőrrel, egy rendezővel és egy vágópárossal kiegészül. Beiktatásom alkalmával megerősítesz abban a programban, miszerint belső és a jövőben rendszeresen foglalkoztatandó külső munkatársak között versenyt alakítunk ki. E versenyben csakis a jobb anyagok győzhetnek, a személyi érdekek háttérbe szorítandók. (...) " Magyar Országos Levéltár XXVIA9 / 82.doboz.

Hajdú Jánossal, Nádor Tamás készített interjút többe között A HÉT tel kapcsolatos elképzeléseiről, a JEL KÉP 1981/4. száma Műhely rovatában, ebből részlet:
" (...) S milyen módszert, stílust vall magáénak A Hét főszerkesztőjeként? Hogyan fejezheti ki magát korszerűen a mi szándékainkat szolgálni kívánó televíziós politikai magazin?
Az alapföltétel, hogy e szándékot minden műhely szabadon, a maga módján természetesen a tévedés kockázatával próbálja kifejezni. A politikai szándék ugyanis önmagában csupán axióma, mely a maga meztelenségében aligha lehet oly hatékony, mint akkor ha azt valamely fejlett tömegkommunikációs fórum tolmácsolja, közvetett vagy közvetlen eszközökkel, de semmiképp sem pusztán deklarálva. A politikai mondanivaló továbbadásában megítélésem szerint az ábrázolással lehetünk a leghatékonyabbak. Ha valamit semmiképp sem tudunk ábrázolni, akkor legalább illusztrálnunk kell. Csupán, ha már ez sem megy, folyamodhatunk a két egymásnak felelgető emberarc módszeréhez. A Hét műsoraiban nagyon keményen dolgozunk e szerkesztőségi elv minél jobb színvonalú gyakorlati megvalósításáért. S legyen szabad megjegyeznem: ez nem formai kérdés. Az emberi arc például ha kizárólagos <>, vagy mondhatnám így is: abszolút értéke van (tehát, ha nem akarom vagy nem is tudom mással helyettesíteni) a legközönségesebb interjúban is érzékletesen ábrázolandó! Az ábrázoló operatőrök szinte mozgóképszobrászként dolgoznak az emberi arcon. Észreveszik az arc legkisebb rándulásait, a szem belső színének és villanásainak váltásait, ha azok a mondandót szolgálják. Ráncok, árkok, szájmozdulatok kifejezhetik valakinek a keserű tapasztalatait, vagy éppen a felszabadult magabiztosságát. Közhely ez, mégis el kell mondanom, mert interjúmunkánkban túl gyakori még a semmitmondó tekintet, a képi esetlegesség. Alapelvem továbbá s ez szintén olyan tapasztalaton alapszik, amelyen az ember nem tudja túltenni magát : a mienkéhez hasonló műsor alfája ós ómegája a gyorsaság. Ez azonban nem mehet az alaposság rovására. Hamis ellentétpárnak tartom ugyanis a fordítottját: azt ti., ha arra hivatkoznak, hogy a mi pontosságunk, megbízhatóságunk kárpótolhat az esetleges fáziskésedelemért. Ez az állítás: tömegkommunikációs képtelenség. Huszonnégy órás késedelemmel eljuthatok ugyan valamilyen megcáfolhatatlannak hitt szentenciáig, de én inkább vállalom a frissességgel együtt járó nagyobb kockázatot. Mert ha várakozva valamely végső igazságra a döntően fontos első pillanatot elszalasztom , a közönség tudata olyan mértékben manipulálódhat a kósza híresztelésekben, különféle idegen hatásokban, hogy mire én előállók a magam 100 százalékos érvelésével, a készség ennek befogadására alaposan megcsappan. Ezzel összefüggésben a gyakorló "hírterjesztő" manapság nem győzi elég gyakran hangoztatni az illetékesek előtt, hogy szubjektív tömegkommunikációs szokásainktól részben független objektív helyzetünk is nehezedik. Ama technikai lehetőségek következtében, amelyek a nyolcvanas években előreláthatóan valósággal rázúdulnak Európára, s amelyek akkor sem hagyhatnának bennünket közömbösen, ha a túloldal nem törekedne például a totális televíziózás lehetőségeinek messzemenő kihasználására, fel kell tennünk magunknak a kérdést, hogy melyik úton akarunk haladni. Azone, amely csak reagálási lehetőségeket kínál, azaz védekező, avagy mi akarjuk netán a tempót diktálni a hírek ós információk hatékonyabb áramoltatásával, s ez esetben minden erőnkkel kommunikációs normáink továbbfejlesztésére kell törekednünk. Ami A Hét politikai stílusát illeti: én ugyan a külpolitikai újságírásból jöttem a szerkesztőségbe, de magától értetődik, itt nemcsak külpolitikai újságíró vagyok. Talán legfontosabb dolgomnak tartottam, s tartom ma is, hogy e műsornak Magyarországról szóló riportjait, tudósításait lényeget feszegetőbbé, érdekesebbé, élvezhetőbbé, közönség közelibbé tegyük. A külpolitikai részek tehát a nagy világban zajló folyamatokról adott tudósítások, riportok stb. mindig erősségei voltak A Hétnek, ám odakinn nem csupán a szó szoros értelmében vett külpolitika van. Az élet köznapi menetéből is okulhatunk. Meg kell tudnunk, mit, hol, hogyan csinálnak nálunk korszerűbben, hogy másfelől a magunk dolgát mérni, viszonyítani, értékelni tudjuk s kevésbé higgyük, hogy itt a világ közepe. Gazdasági rendszerünkben, közgazdasági gondolkodásunkban is azt szorgalmazzuk, hogy mérjük össze teljesítményünket a külvilág, kivált a nálunk fejlettebbek teljesítményével. Az embereknek hosszú távon az kölcsönöz erkölcsi tartást, ha teljesítményeiket időről időre szembesíthetik kihasznált, vagy elszalasztott lehetőségeikkel. A magasztaló minősítés ideje lejárt.
S még mindig a politikai stílusról. Az ügyeket minálunk mostanában úgy kezelik, hogy lássuk, értsük a konfliktusokat, mert ezzel vehetjük elejét a drámáknak. A publicisztikától sem várják, hogy szélsőségesen, feszültségeket provokálva fogalmazzon. Azt viszont, hogy arról szóljunk, ami az embereket foglalkoztatja éppen a konszolidált viszonyok megóvása érdekében, elvárja a közönség.
A kül vagy belpolitikai riportázstól természetesen nem lehet számon kérni, hogy a megkérdezettekről miért nem képes teljesebb portrét adni. Az azért fölmerülhet a nézőben: miért nem sikerül gyakrabban megtalálni azokat az embereket, akik valakivel vagy valamivel azonosak. Az autentikus ember jogosan hiányolható, tehát az, aki nemcsak tételeket illusztrál, hanem a maga közhasznú, közérdeklődésre érdemes gondolatait hitelesíti.
Mi tagadás, mióta A Hét szerkesztője vagyok, szegényebb lettem néhány illúzióval. Például azzal, hogy minél magasabban áll a társadalom hatalmi ós tekintélygrádicsán valaki, annál inkább érti a demokrácia követelményrendszerét, s természetes szükséglet számára is a nyilvános szereplés. A másik tapasztalatom az, hogy a megnyilatkozásra kórt emberek tekintélyes része történelmileg nyilván nem ok nélkül , szívesen hagyja rejtve autentikus arcát, és nem iparkodik beszólni a tényleges közérdekről. A legtöbb nyilatkozat "biztonsági startjára" az önigazolás, az önméltatás a jellemző, továbbá az, hogy az illető a nyilvánosság előtt beszél, de valójában felfelé szól. A vágóasztal mellett a <> olykor sziszifuszi munkájával kínlódva meg is fogalmaztunk már egy csöndes házi átkot: <<Érnéd csak meg azt a napot, amelyen az újraválasztásodért valóban szorítóba kellene szállnod, megtanulnál te nyilatkozni ós állást foglalni magyarul is, szabatosan is, világosan is . . .>> A riport, az interjú ós a portrékészítésnek azonban van egy másik oldala is: a miénk. S nemcsak a megfelelő riportalany kiválasztásában. Ennél is lényegesebb, hogy kérdéseink ne adjanak lehetőséget sem az üres leckefelmondásra, sem a mellébeszélésre. A kérdezőnek el kell érnie, hogy beszélgetőtársa úgy szólaljon meg az életéről, az ügyeiről, a konfliktusairól, hogy abból el lehessen jutni a megcélzott ós általánosítható tanulságig. Legyen egyedi a bemutatott sors, de a képernyőn ne maradjon puszta kuriózum. Kérdezni így csak akkor tudunk, ha elképzeléseink, felkészültségünk, és nem utolsósorban szerkesztői instrukcióink biztos alapról engednek elindulni. Ezért veszünk komolyan minden olyan kritikát, mely az ügyek mögött található embert, és persze a valóságos érdekviszonyok felmutatását számon kéri tőlünk. Hiszen ezt kérjük számon önmagunktól is."

Az MSZMP Televíziós Bizottsága 1981. január 20.án kel információs jelentéséből:
" Hajdú János kinevezése A HÉT élére nagy visszhangot váltott ki, s amennyire megállapítható, a többség a televíziózás komoly nyereségének tekinti." Magyar Országos Levéltár XXVIA9 / 83.doboz

Az 1980-as év televíziós műsorstatisztikája: A televízió heti műsorideje (két csatornán) 83 óra, évi 4300 óra. A tévé előfizetések száma: 2 765 000 közülük 2 168 000 vidéken, 597 000 a fővárosban él. Az 1. műsor az ország területének kb. 94 százalékán, a 2. műsor mintegy 70 százalékán vehető. (A két műsort 16 nagyadó és 47 átjátszó adó továbbítja.) A színes műsorok aránya átlagosan 57, de főidőben már 80 százalék. A színes műsor az 1. programon 135 095 (!), a 2-esen 45 227 percet tesz ki. Az összműsor 74 százalékában saját gyártású, 26 százalék a filmgyárakból és külföldről beszerzett program. Az évente jelentkező mintegy 7000 különböző műsort öt budapesti és két vidéki stúdióban állítják elő. Az átlagos nézőszám adásnaponként (hétfőn továbbra sincs rendszeres adás) 2 900 000, a fő műsoridőben azonban 5 7 millió között mozog.
Az évi tévéműsor (a két program együttesen) fő műfaji csoportosítása: politikai, tájékoztató, informatív műsorok 26 százalék, szórakoztató műsorok 51, ifjúsági, gyermek és oktatóműsorok 11, sportműsorok 10, reklám 2 százalék. Az 1. programon a színes adás kétszerese a feketefehérnek, a 2. programon a háromszorosa. Az év során 378 külföldi eseményről tájékoztattak, Ł11. mondtak kommentárt a tévétudósítók. A rövidfilmeket és híradókat játszó budapesti Horizont filmszínház részben tévémozivá alakul át: heti váltással a televízió legnagyobb sikerű dokumentum, és. játékfilmjei láthatók itt rendszeres felújításban, esetenként pedig bemutatóként is.

Dunavölgyi Péter

Felhasznált irodalom:
MTV archív adatbázisok
MTV TV Híradó statisztikák
MTV 1957-1997, szerkesztette Schmitt Péter 1997.
A Magyar Televízió története (Koreny János, Heckenast Gábor, Polgár András) 1995.
Magyar Országos Levéltár (MOL) dokumentumai
Magyar Televízió Irattár anyagai (MTV)
Magyar Rádió sajtóarchívumának anyagai
www.tvarchivum.hu/tvtörténet tévétörténeti honlap
Rádió és Televízió Újság 1980.
MTI híranyagok 1980.
Lévai Béla: A Magyar Rádió és Televízió története
Szegvári Katalin: KépernyŐseim 1990.
Koreny János: Mtévénosztalgia. Egy tévénéző és hajdani műsorkészítő emlékképei
Polgár Dénes: Egy Polgár a nagyvilágban (kézirat)
Rajnai András: Sugarakból teremtett világ 1998. MTV Rt.
Köztévé 1980, Aczél Endre szövege
Magyarország 1980
Népszabadság 1980
Népszava 1980
HajdúBihari Napló 1980
Petőfi Népe 1980
Magyar Nemzet 1980
Magyar Hírlap 1980
Magyar Ifjúság 1980
Esti Hírlap 1980
Szolnok megyei Hírlap 1980
Tolna megyei Népújság 1980
Magyar Ifjúság 1980
Vas Népe 1980
KeletMagyarország 1980
Észak Magyarország, 1980
Dél Magyarország 1980
Csongrád megyei Hírlap 1980
Nógrád 1980
Társadalmi Szemle 1980
Békés megyei Népújság 1980
Élet és Irodalom 1980
Magyarország 1980
Filmvilág 1980
Filmkultúra 1980
Film Színház Muzsika 1980
RTV Szemle 1980
MTI hírek 1980
Szabad Föld 1980
Köznevelés 1980.
Jelkép 198081.