Dr. Feledy Péter: Az öröm és büszkeség a két domináns érzés, ha az elmúlt évtizedekre gondolok.


Dunavölgyi Péter:

Az öröm és büszkeség a két domináns érzés, ha az elmúlt évtizedekre gondolok. 


1968-1970 között Budapesten dolgozott ügyészségi fogalmazóként illetve ügyészként. 1970-1971 között Derecskén volt ügyész. 1971-ben megnyerte a Riporter kerestetik című tv -vetélkedőt. 1972-1983 között a televízió szerkesztő – riportere. Három éves rádiós kitérő következett, ahogy ő fogalmaz: „A szívem azonban televíziós szív maradt”,  tehát  visszatér a  televízióba.  Volt, hírigazgató és elnök-helyettes is, de igazán a kamera előtt érzte jól magát, riporterként ismeri az ország.  Beszélgetés Dr. Feledy Péterrel, az elmúlt évtizedekről és a televíziós műsorairól.  

 

 


Dunavölgyi Péter: Budapesten születtél, ha jól tudom - akkor úgy mondták - polgári családban. Nagyapád helyettes államtitkár volt, aztán a Postától ment nyugdíjba. Szüleid szintén tisztviselők voltak?


Feledy Péter: Nagyszüleimről azért mondanék még egyet s mást. Feledy József nagyapám 1858-ban született, 1887-től állt a posta szolgálatában. Szép, érdekes pályát futott be. Az I. világháború alatt az osztrák-magyar tábori postánál szolgált vezérigazgató-helyettesként, előbb alezredesi, majd ezredesi rendfokozatban. 1914. augusztus 5 -től 1918. november 5-ig távol volt családjától, többnyire a katonai főhadiszálláson dolgozott. Így családja - felesége és 2 fia - Teschenben, majd Baden bei Wienben nyaralhatott. A háború után postafőigazgatóvá majd helyettes államtitkárrá nevezték ki. 1924-ben ment nyugdíjba. Egészen halvány emlékeim vannak róla: 1946 -ban halt meg, még nem voltam 4 éves.

Felesége, nagyanyám - Horváth Irma - 1899-ben gordonka szakon végzett a Nemzeti Zenedében. Egyik tanára Gobbi Alajos (1), Gobbi Hilda édesapja volt, aki később esküvői tanú is volt nagyszüleim házasságkötésekor. Több olyan plakátot őrzök, amely olyan fellépéseket hirdet, amelyeken együtt szerepelt Jászai Marival, vagy Molnár Ferenc hírlapíróval...

Anyai nagyapám, Raksányi Mihály sorsa egy szálon különös módon kapcsolódott Feledy nagyapám sorsához: ő bankalkalmazottként vonult be az I. világháborúban, 3 leánygyermeket és egy áldott állapotban lévő feleséget hagyva otthon. Az 1914 végén megszületett gyermekét csak 7 évesen ismerhette meg: 1915. márciusában Przemysl elestekor hadifogságba esett és csak 1921-ben tért haza. De a 7 év alatt több-kevesebb rendszerességgel végig működött a tábori posta... Zárójelben jegyzem meg: néhány évvel ezelőtt családommal felkerestük a Lengyelország délkeleti csücskében fekvő Przemyslt. Az óriási kiterjedésű erődrendszer romjai ma is lenyűgözőek.

Édesapám, Feledy Béla 1904-ben született, gépészmérnök lett, 1929-től állt a posta szolgálatában. 1945-ben a Közlekedés- és Postaügyi Minisztériumba került, autós vonalon osztályvezető majd főosztályvezető lett, 1964-ben az Autóközlekedési Tudományos Kutató Intézet főmérnökeként ment nyugdíjba. Amit nem sokáig élvezhetett: 1967-ben meghalt. Édesanyám Raksányi Zsuzsanna, otthon dolgozott: négyen voltunk testvérek...


- Úgy tudom, hogy a Posta Központi Járműtelepének szolgálati lakása volt a családi hátországod, mit hoztál otthonról?


- A Posta Központi Járműtelep Budapest XIV. kerületében, az Egressy úton található. Az 1920-as években épült, akkor hihetetlenül korszerű létesítmény volt. Irodaépület, szerelőműhely, garázs, benzinkút, egy kisebb lakótelep és kertészet tartozott hozzá, saját vízművel, központi fűtéssel rendelkezett. Az irodaépületben volt a vezetőknek néhány szolgálati lakás, az 1960-as évek végéig ott laktunk. Hogy milyen korszerű, bizonyos tekintetben korát megelőző volt a telep, azt jól mutatja, hogy volt egy külön épület az akkumulátorok karbantartására, töltésére. Erre azért is szükség volt, mert a postának - nem tudom pontosan mióta, - elektromos hajtású áruszállító gépkocsijai is voltak.

Az 1950-es években még cammogott néhány Budapest utcáin, emlékszem rájuk, utaztam velük. A járműtelep egy érdekes, zárt világ volt. Először is az 50-es években hozzánk a lakásba idegeneknek nem lehetett csak úgy felszaladni, le kellett adni a portára a vendégek nevét, akik még egy cédulát is kaptak a belépéskor. Apám 1945 óta nem ott dolgozott, de korábban műhelyfőnök volt, mindenki ismerte, mi négyen testvérek voltunk a "mérnök úr" kicsit kivételezett gyerekei. Ami abban nyilvánult meg, hogy rollerező korszakomban tudtam csapágyat szerezni a hagyományos kerék helyére, amikor karikáztunk, a műhelyben csináltak nekünk karikahajtót, a kertészetben könnyen jutottunk virághoz. Autók és motorok között nőttünk fel, a telep egy része sokszor volt tele mindenféle romos autóval, ami izgalmas játékhelyszín volt. De a kertben volt sziklakert kis tóval, csobogó vízfolyással, szanetlivel - mi így hívtuk, - szóval mondhatom, hogy különleges világban nőttünk fel. És ami nagyon fontos volt: éreztük, hogy szüleinket tisztelték, becsülték, ez jó érzés, példaadó jelenség volt.


- Már kis gyermek korod óta vonzott a történelem ismerete, talán kutatása is, a gyermek módján. Szüleidnek információim szerint nagyon sok történelemmel foglalkozó könyve volt otthon, a Trianon utáni időszaktól egészen háború utáni időszakig. Ezek gondolom nem éppen a hivatalos politika irányvonalát, képviselték. Hogy értetted meg a különbséget, nem zavart, amikor a feleletekben, dolgozatokban ezekről nem beszélhettél, írhattál?


- Viszonylag sok könyvünk volt, tipikus két világháború közötti polgári könyvtári könyvekkel. Sok Harsányi Zsolttal, Iványi-Grünwald Béla féle világtörténelemmel, Gáspár Ferenc gyönyörű, sokkötetes sorozatával, amelyben világkörüli útját írta meg, Erdélyi Helikon kötetekkel, klasszikus magyar költők sorozataival, egy Varga Ottó által a millenniumra írt Magyarország történetével, sok német nyelvű - javarészt gót betűs - könyvvel, Lyka Károly néhány művészettörténeti kiadványával és Révay Nagylexikonnal. De megvolt a Réztábla a kapu alatt és az Elfújta a szél is. Szóval viszonylag széles volt a választék. És ezek mellé járt a Szabad Nép és a Népszava is. A nagy család - főleg anyám ágán - inkább vesztese volt 1945-nek: orvosok, katonatisztek, hivatalnokok voltak, akik közül sokat ért vagyoni kár, kitelepítés, hadifogság, presztízs vesztesség. Így hát az utóbb megismert kifejezés szerinti klasszikus kettős nevelésben részesültünk, de tudomásul vettük, hogy mást hallunk otthon, mint az iskolában. Nem okozott gondot: szinte jóleső érzéssel töltött el, hogy mi többet és ráadásul az igazat tudjuk a világról.


- Ha jól számolom, 14 éves voltál 1956-ban, már elég nagy, hogy nyitott szemmel szemléld a világot, milyenek voltak a számodra a forradalom előtti évek, iskolában és a családban?

A forradalom napjaiban hol voltatok, - én úgy tudom családod igen csak óva vigyázott rátok, testvéreddel együtt.


- 1956 őszén az Egressy-úti általános iskola VIII. osztályos tanulója voltam. Nővérem I. éves volt a közgázon, bátyám gimnazista, öcsém 4 évvel alattam járt az általánosban. Nyáron nagy élményben volt részem: mint jó tanulót és kiszemelt csapattanács elnököt Csillebércre küldtek 2 hétre. Ifjabbak kedvéért: a csapattanács elnök az iskolai úttörőcsapat első diák embere volt. Ünnepségeken, zászlófelvonáskor neki jelentettek a rajtanácselnökök és ő jelentett a tanár úttörő vezetőnek. Meg is választottak szeptemberben, de ez csak október 23-ig tartott... Csillebércen találkoztam először élő

külföldi gyerekekkel, nyugatiakkal, keletiekkel. Egy francia és német leány nevére máig emlékszem, valamint egy luxemburgi srác nevére, aki később a Luxemburgi Kommunista Párt egyik vezetője lett. Gyenge németemmel és kézzel-lábbal, de jól megértettük egymást. Kicsit előreugorva: 1957-ben olyan leveleket írtak, - a csokoládé és a rágógumi küldemény mellé - hogy milyen jó, hogy levertük az ellenforradalmat stb. stb.. Apám fordította, javította válaszaimat, gyanítom az általam írottakat némileg tompítva. Ő nagyon okos, racionális ember volt: a forradalom legeufórikusabb napjaiban is azt mondogatta - amivel nem volt népszerű, - hogy nem fogják ezt hagyni az oroszok.

Október 23-án a nővérem részt vett az egyetemisták tüntetésén, izgága bátyám pedig ott volt a Sztálin-szobor ledöntésénél, nem kevés izgalmat okozva ezzel szüleinknek. A járműtelep szabályszerűen magára zárta az ajtót: a portán nem lehetett bejönni. Egyszer aztán erőteljesen zörgettek a bejáraton: egy toprongyos férfi állt a kapu előtt. Kiderült, hogy orosz katona, akinek a közeli Nagy Lajos király úton bedöglött az akkor éppen kivonuló tankja és hallotta, hogy nem messze van egy nagy javítóműhely. A portások visszafogottan tudtak oroszul, engem kértek meg, derítsem ki, hogy mit akar. Annyit sikerült megérteni, hogy javítást. És azért öltözött rongyokba, mert nem mert gyalog szovjet katonai egyenruhában megtenni vagy 500 métert... Kiment egy szerelő autó és megcsinálták a tankot. A forradalom csendes napjaiban egyszer mentünk be a városba apámékkal, végig - gyalog - a Thököly úton, a Keletiig. A látvány ma is előttem van. Aztán november 4. után apám egyszerűen bezárt minket a pincébe, hozott bridzskártyát és megtanította a gyerekeit bridzselni. Iskolába - ha jól emlékszem - 57 januárjában vagy februárjában kezdtünk csak járni. Jól emlékszem viszont 1957. február 4-re. Az osztály elhatározta, hogy megemlékezünk november 4 hófordulójáról. Az osztályfőnökünkkel kezdődött a tanítás. Bejött, jelentett a hetes, elhangzott a felszólítás: üljetek le.

De az osztály nem ült le, hanem vigyázz állásba merevedtünk. A második eredménytelen felszólítás után esett le a tantusz tanárunknál, hogy miről is lehet szó: emelt hangon közölte, hogy neki 4 gyereke van, nem akar semmi balhét, nekünk sem tenne jót a továbbtanulás előtt és azonnal üljünk le. Így aztán leültünk. Két később ismertté vált osztálytársammal, Solymos Antallal, az Expressz-együttes alapítójával és Kránitz Lajossal, korán elhunyt kitűnő színészünkkel, Jockey Ewing magyar hangjával együtt.


- Ugorjunk előre az időben egy kicsit. A forradalom 40. évfordulójára készített filmedben bemutattad az október 23-i eseményeket, két oldalról az egyik a kulcsszereplők, az irányítók, a másik a "belekeveredettek" oldala. Saját élményeid mennyire befolyásoltak a film készítése során?


- Elsősorban saját olvasmányélményeim befolyásoltak. Ezek egyik része a máig megőrzött gyűjteményem a forradalom alatti mindenféle újságokból, kiadványokból. Már akkor elkezdtem gyűjtögetni, összeszedni innen-onnan. Másrészt idegenbe szakadt unokabátyám egy idő után rendszeresen járt már haza. Tőle mindig magyar nyelvű 56-os irodalmat kértem. Így van meg itthon az Irodalmi Újság jó néhány példánya, a forradalommal foglakozó emigráns irodalom javarésze. Később már én is hoztam ilyeneket haza ritka nyugati útjaimról, a 80-as években meg jöttek már hangfelvételek, majd VHS - kazetták is. Hálás vagyok a sorsnak, hogy még jóval 1990 előtt megismertem Halda Alízt, Gimes Miklós élettársát és Gyenes Juditot, Maléter Pál özvegyét. Soha nem felejtem el Gyenes Judit reakcióját, amikor egy a lakásunkon tartott összejövetelen meglátta videón meggyilkolt férjét, akiről alig maradt fenn mozgókép 56 -ból. Tőlük nagyon sokat kaptam, tanultam: tartást, tűrést, meg nem alkuvást - és információt.


- Nem csak ekkor foglalkoztál 1956-al, hanem 1989-90.-ben elkészítettél egy sorozatot Ötvenhat perc ötvenhatról címmel, amelyben többek között a nézőktől kaptatok dokumentumokat, fényképeket, melyeket éveken át, rejtegettek.


- A korábbiakból is kiderül: 1956 - 1956 óta izgat, érdekel. Nemcsak televíziós pályafutásom, hanem életem egyik legnagyobb élménye 1989. június 16. az, hogy egyik riportere lehettem Nagy Imre és mártírtársai újratemetésének. A Hősök terén Győrffy Miklós, a temetőben én voltam a tudósító. Már az előkészületek során 1956 újabb addig eltitkolt bugyraiba nyerhettem bepillantást.

Az egyik legmegrázóbb az volt, amikor a temetést megelőző egyik terepszemlén a 301-es parcellában félrehívott egyik gyártásvezető kollégánk, akivel ha nem is baráti, de nagyon jó haveri, munkatársi kapcsolatban voltam. Kérte, hozzam össze valamelyik főszervezővel, mert az ő apja is itt nyugszik valahol. Kiderült, hogy édesapját az egyik újpesti perben ítélték halálra. Sok éve ismertük már őt szerkesztőségünkben, de apjáról csak annyit tudtunk, hogy meghalt. Még előttünk is titkolta, hogy miért és hogyan... A későbbi tévétörténet egyik szégyenfoltja, hogy éppen gyártásvezetője volt egy 56-os megemlékezésnek és az adás napján rúgták ki...

Az "56 perc 56-ról" egy friss sorozat volt 90-ben. Nagyon sok fénykép és dokumentum érkezett felhívásunkra, nagyon sok fontos és érdekes történetről szereztünk tudomást, amelyek jelentős részét le is forgattuk. Például a kalocsai és egri sortűzről, arról, mi történt a márianosztrai börtönben; Sopronban, az erdészeti egyetemen; a forradalom alatt, ki hol, hogyan fényképezte az eseményeket, és hogyan dugdosta a negatívokat, avagy a kész képeket. Sajnos csak 4-5 adást ért meg a sorozat.


- Térjünk vissza a történetben a középiskolai évekre, az I. István Gimnáziumban, már akkor kiemelkedtél a többiek közül, elsősorban a sportban, ha jól tudom versenyszerűen tornásztál, milyen eredményeket értél el?


- A Városliget peremén, az Ajtósi-Dürer soron található a ma ismét Szent István Gimnázium (2). A bátyám is odajárt, magától értetődő volt, hogy én is oda megyek. A sporttal már korábban szoros kapcsolatba kerültem. Bokszoltam, fociztam, tagja voltam az általános iskola tornacsapatának, amely országos versenyeken is nagyon jól szerepelt. A gimnáziumban gyeplabdázni kezdtem. Ennek oka az volt, hogy az igazgató, a tiszteletre méltó Konoróth Gyula tanár úr megszállottja illetve gyakorlója volt e ritka sportágnak. Ennek kapcsán még az a megtiszteltetés is ért, hogy első gimnazista koromban a késő délutáni edzések után néha az igazgatói szobában együtt bridzseltem az igazgató úrral, ha nem volt más negyedik. Aztán később visszatértem a tornához, tagja lettem a gimnázium tornacsapatának. Nem voltam nagy talentum, inkább erős voltam. Az edzőnk egyszer úgy jellemzett, hogy a Feledynek nem erőssége a lólengés, talajon kicsit merev, a nyújtón lehetne jobb, de jó tornász!

Tagja voltam még a gimnázium énekkarának, amely később országos hírre tett szert, az iskola zenekarával együtt. Tanulmányi eredményem jó, azaz négyes rendű volt, általában egy-két ötössel. A humán tárgyak érdekeltek, tagja voltam az önképzőkörnek. Itt kerültem először kapcsolatba az aforizma műfajával: előadást kellett tartanom róla. A jó aforizmákat azóta is szeretem, gyűjtöm.


- Aztán jött az első kudarc élmény. Felvételiztél a Testnevelési Főiskolára, de nem vettek fel. Szerinted min múlott, hogy nem siker, hanem kudarc lett a felvételi? Majd következett az ELTE Jogtudományi kara 1962 - 1968 között. Egy 1998-as interjúdban mondtad: " (...) az igazi pályaválasztás úgy akartam elodázni, hogy bár nem érzetem olthatatlan vonzalmat a jog iránt, jelentkeztem" . Hirtelen döntés vagy családi tanács alapján aztán döntöttél így?


- Nem nagyon tudtam akkoriban, hogy mivel szeretnék majd foglalkozni az elkövetkezendő évtizedekben. Azt jobban tudtam, hogy mivel nem. Apám reál beállítottságú ember volt, részben az ő hatására nővérem a közgázra, bátyám a műszakira, öcsém pedig autóközlekedési technikumba járt.

Ezek a tudományok azonban engem nem érdekeltek. Olyan diploma kell, amivel az egész világon meg tudsz élni - mondta. A TF -re való jelentkezéssel tulajdonképpen időt akartam nyerni. Hogy miért nem vettek fel? Egyszerűen azért, mert nem voltam elég jó, több kifejezetten gyenge sportágam is volt. Apám azért nem adta fel: elintézte, hogy vegyenek fel a Puskás Tivadar Távközlés Technikum /ha jól emlékszem a nevére/ esti tagozatára. Rémes volt, 1-2 hónap után otthagytam. Kicsit korábbi időkre visszatérve, fontos nevelési elvük volt - ma is hálás vagyok érte, - hogy a nyári szünetekben dolgoznunk kellett. A családi nyaralónk Balatonszabadi-fürdőtelepen volt, így adódott, hogy a környéken tevékenykedtem nyolcadikos korom óta minden nyáron. Voltam mosodai és konyhai segédmunkás, udvaros, életmentő, tejüzemi hátramozdító - mind nagy élmény volt!

Amellett, hogy valami fizetést is kaptam, alaposan megmerítkezhettem az /igazi/ való világban. Így amikor érettségi után nem vettek fel a TF-re, dolgozni mentem. A Krisztina Távbeszélő Üzemben lettem vonalépítő segédmunkás majd raktáros. Akkoriban épült a filmlabor a Budakeszi úton, jó néhány méter oda vezető árkot én is csákányoztam az újonnan lefektetendő kábelek részére ...

Aztán egy gimnáziumi osztálytársam bátyja, aki a jogra járt mondta, hogy érdemes oda menni, mert rengeteg a jó csaj...

Apám nem nagyon örült a döntésemnek, de amikor felvettek, elfogadta.

- Milyen filmes televíziós élményeidre emlékszel, középiskolás és egyetemista korodból? Egyáltalán mikor láttál illetve mikortól volt televíziótok? Azért kérdezem, mert az Jogi Egyetem mellett kétszer is jelentkeztél a Színház és Filmművészeti Főiskola operatőr tagozatára? Milyen felvételi feladatok voltak és kiknél felvételiztél?


- A 60-as évek elejétől volt tévénk, egy Kékes . Szinte minden tetszett benne. A Ki mit tud? -ok nagyon sok szereplőjére emlékszem. Hogy miért jelentkeztem a főiskolára? Három körülmény motivált. Az egyik, hogy nagy gimnáziumi szerelmemet felvették a színész szakra és követni akartam. A másik, hogy évek óta fényképeztem, magam laboráltam és másoltam képeimet. Úgy éreztem, elég jól. A harmadik, hogy akkor már tudtam, jogász sem akarok lenni. Ennek ékes bizonyítéka volt, hogy az első évfolyamot kénytelen voltam kétszer járni. Az első I. évfolyam végén hárman jelentkeztünk az évfolyamról a főiskolára: Adamis Anna színésznek, Marton László rendezőnek, én operatőrnek. Csak Marton nyert... A felvételikre nem nagyon emlékszem, arra sem, hogy kik találtak könnyűnek. Mint tudjuk, az emberi psziché a kellemetlen emlékeket próbálja kitörölni, elfelejteni...


- Péter, én úgy emlékszem azért a családban előtted már volt, aki szerepelt, a televízióban, de nem csak szerepelt, hanem főszereplője volt egy televíziós filmnek. Testvéredről, Balázsról beszélek. A Tom Sowyer ( 3) című egyórás produkciót 1959. december 12-én sugározta a Magyar Televízió a 3-as stúdióból. A rendező Kende Márta, az operatőr Czabarka György, a szereplők Ascher Oszkár, Gombaszögi Frida és hát persze a főhős Tom Sawyer: Horváth Péter és a másik főszereplő Balázs volt. (Horváth Péter megegyezik a Magyar Televízió és TV híradó későbbi szerkesztő - riporterével és moszkvai tudósítójával). Neked, mint jelentett ebben az időben a televízió?


- Autótechnikus, majd ugyancsak jogvégzett öcsém, aki viszont az egyetem elvégzése után egy percig sem dolgozott jogászként, és aki ma Feledy Balázs művészeti író néven ismert a képzőművészetekben járatosak között, az ötvenes évek végén egy általános iskolai válogatón találtatott meg. Otthon akkoriban még nem volt tévénk, máshol néztük meg az említett darabot. De volt Várady Hédi és Szakács Miklós fia is a "Vihar a Sycamore utcában (4)" c. tévéjátékban, szerepelt a Timur és csapatában is. Kedvencem az ugyancsak akkoriban készült" Országjáró úttörők Zemplén megyében" című gyerekfilm. Jó csapat játszott itt együtt: Kern András volt az őrs írnoka, tagja volt Hámori Ildikó és Kovács Kázmér, napjaink kiváló közlekedési jogásza, valamint az öcsém is. Horváth Péterrel később jó kollégák lettünk: egy Riporter kerestetik! -ben szerepeltünk, amikor ő Moszkvába járt egyetemre, egy ideig az ő lakásában laktunk, amikor feljöttünk Derecskéről... De ez egy későbbi történet.


- Térjünk azért vissza a jogi egyetemre, még inkább egy Balaton parti eseményre. Nehezen ment a jog elsajátítása, ha jól tudom erős dilemmákkal tanultál a római jogi vizsgára, a szabadi nyaralótokban, amikor egyszer régi családi ismerősötök dr. Antall József - a későbbi miniszterelnök -, aki szintén ott nyaralt, történeti ténytudásával elámított. Hogy is történt ez? Mennyiben segítette ez a tanulmányaidat.


- Anyám családja Pestújhelyen lakott, ahol az Antall-család is élt a két háború között. Jó ismeretség volt köztük, de nem volt összejárós barátság, különösen nem a háború után. Én Antallt 1963 nyarán Balatonszabadiban ismertem meg, akkoriban nekik is ott volt nyaralójuk. Római jogi utóvizsgára készültem és optimistán azt gondoltam, hogy erre a legalkalmasabb helyszín egy a parton leterített pokróc. Antallék is idejártak két kicsi gyerekükkel. Megismerkedtünk, szóba elegyedtünk. Mint ismert, nem volt egy szűkbeszédű férfiú, és amikor történelmi kérdésekről érdeklődtem - nagyjából tudva azt, hogy ki volt az apja, - előjött belőle a tanár és hihetetlenül érdekes órákat tartott nekem a parton. Ebben szerepe lehetett annak is, hogy őszinte érdeklődést vélhetett bennem felfedezni. Sajnálatos módon nem a római jog volt érdeklődésem tárgya, hanem a 20. századi, elsősorban magyar történelem, amelynek általam egyáltalán nem vagy alig ismert bugyraiba, összefüggéseibe, történéseibe adott bepillantást. Mindezek eredményeként egyrészt szemléletem még inkább eltávolodott a hivatalos történelemtanítás által megtanítani szándékozott ismeretektől, másrészt megbuktam a római jogi utóvizsgán. Így lett aztán nekem két évfolyamnyi évfolyamtársam, akiket gyakran keverek, hogy kivel mikor is jártunk együtt. Ismert nevek is akadnak köztük: Kiss Elemér és Fónagy János miniszter, Kara Pál, Verebélyi Imre, Zsuffa István államtitkár, Gönczöl Katalin az állampolgári jogok biztosa, Bánáti János az Országos Ügyvédi Kamara elnöke, Czeglédi László az MTV kuratóriumának elnöke lett és még sorolhatnám...


- Végül is mégis csak elvégezted a jogi egyetemet 1968-ban és Budapesten ügyészségi fogalmazó lettél, a szokványos jogi karrier lépcsőfokain indulva. 1968 -ban, hát nem egy átlagos évben! Hogy hatott rád az Új gazdasági mechanizmus elindulása, a Nyugat - európai diáktüntetések, a csehszlovákiai bevonulás? Mennyire érdekelt, mennyire vettél részt politikai eseményekben, vitákban?


- Először inkább arról, hogy kerültem az ügyészségre! Egyetemi hallgató koromban kötelező nyári gyakorlatra oda jelentkeztem. Gyanítottam, hogy az igazságszolgáltatás leg politika közelibb területe. Ezért érdekelt. Meg aztán, mint a korábbiakból kiderült, nem voltam kifejezetten éltanuló, ügyvédekhez gyakorlatra csak a jobbak meg a családtagok mehettek, a bíróság meg a vállalati jogászkodás nem érdekelt. A Fővárosi, majd a XVIII-XIX. kerületi Ügyészségre kerültem. A fővárosi főügyész akkoriban az a Götz János volt, aki az 56 utáni politikai perekben az egyik legtöbbet közreműködő ügyész volt. Ezt akkor csak sejtettük. Ehhez képest egy április 4 -i vagy május elsejei ünnepség utáni némi alkohollal körített fogadáson azt mondta a fogalmazóknak, hogy jegyezzék meg: a jog olyan, mint a pókháló: a kis bogarak fennakadnak, de a nagyok keresztülmennek rajta. Bölcs ember, sokat tapasztalhatott - gondoltam. Jóval később derült ki, hogy ez egy középkori francia jogbölcselő aranyigazsága, amelyet már Temesvári Pelbárt is idézett. Még egy személyes emlékem van róla: ő volt a vizsgabizottság elnöke a bírói-ügyészi szakvizsgámon. Az eredmény kihirdetésén azt mondta, hogy Feledy, te máskor vegyél be valami izgatószert vizsga előtt, undorítóan nyugodt voltál. Ennek oka az volt, hogy akkoriban egy nyugdíjas tanárnő nagynénémnél laktam albérletben, aki látta a vizsga reggelén izgalmamat, adott valami bogyót azzal, hogy attól csak megnyugszom, de nem lassulok le. És hatott. Máig sem tudom, mit adott. Lehet, hogy csak valami placebó volt...

Szóval érdekes volt az ügyészség. Belenézhettünk mindenféle nyomozati, ügyészségi anyagokba. Többnyire. De az akkor zajló Onódi - per kazalnyi anyagába például nem. Ami meglehetősen politika közeli volt, sok legendával terhelve. Megismerhettem azt a börtönügyészt, aki az 56 utáni legtöbb budapesti kivégzésen képviselte az ügyészséget. Jártunk tárgyalásokra, izgalmas volt látni, megtapasztalni egy valódi tényállás kiderítésének bonyolultságát. Ezek nem politikai, hanem "egyszerű" büntető perek voltak.

A politika persze folyamatosan érdekelt. Elsősorban a "béketábor" országainak helyzete, múltja, jelene és jövője. Drukkoltam Dubceknak (5), a cseheknek, később a lengyeleknek. Kudarcuk elszomorított. Volt baráti köröm, köztük néhány ügyészségi kolléga is, akikkel együtt elemeztünk, cseréltünk információt. Például arra jutottunk, hogy ha Magyarországon sikerül megvalósítani az új gazdasági mechanizmust, az gyakorlatilag a rendszer lényeges gyengülését eredményezheti. Ezért meg fogják fúrni. És lőn...

Vadásztunk a zöld borítós cikkgyűjteményekre, amelyek az MTI bizalmas, külföldi sajtószemlét tartalmazó kiadványai voltak. Igazi csemege azonban az un. piros csíkos volt, az MTI bizalmas napi kiadványa. Voltak forrásaink. Szóval a kettős nevelés az iskola után egy másik dimenzióban nyilvánult meg, ha úgy tetszik, folytatódott: a kettős életben.


- Megnősültél, első feleségeddel együtt leköltöztetek Derecskére ahol ügyészi állást és nem utolsó sorban szolgálati lakást, kaptál. De tudom későbbi beszélgetéseinkből, hogy nem igazán érezted ott jól megad. Miért is? Előbb utóbb a megyei " elit tagja lehettél" volna.


- A szakvizsga után a XVIII - XIX.kerületi Ügyészségre neveztek ki ügyésznek. Itt általános felügyeleti területen dolgoztam. Azaz nem polgári vagy büntető területre. Azt vizsgálgattam, hogy egyéb jogszabályokat - például munkaügyi, balesetvédelmi, szabálysértési - hogyan tartanak be intézmények, a tanácsok, vállalatok. Ezekről a kerületi vezető ügyésznek jelentést kellett írnom, aki azt továbbította a fővárosnak valamint a vizsgált szervnek. Érdekes, számomra új területekre nyerhettem bepillantást: a vállalati, intézményi felső vezetők munkájába. Egy menő ktsz-ben folytatott valamilyen vizsgálatkor emlékezetes mondatot hallottam az elnöktől. Azt mondta, hogy az nagy baj, hogy a tagságnak több a joga, mint az esze... Emlékszem, egyik jelentésemet azzal adta vissza a főnököm, hogy ez inkább szociológiai jellegű írásmű, itt nem erre van igény. Nagyon rendes ember volt, 90 után fővárosi főügyész helyettes lett, néhány hónapja halt meg. Egy - egy évvel utánam végzett jogász kollegina lett a feleségem. Művelt, okos, egy dunántúli kisvárosból származó leány volt. Családi indíttatásunk is hasonló volt: a rendszert nem igazán kedvelő, mindenféle értelmiségi és hivatalnoki beosztásokban dolgozó nagyszámú famíliába csöppentem. Lakásra viszont Pesten nem nagyon volt kilátás belátható időn belül. És ekkor hirdetett pályázatot a Legfőbb Ügyészség 2 helyre: Fehérgyarmatra és Derecskére. Feleségem nem nagyon kedvelte Budapestet, pályáztunk és Derecskét nyertük. Ő egy téeszben lett jogász, én meg - beosztottként - másodmagammal alkottam a Derecskei Járási Ügyészséget. Ez l970-ben történt. Az ügyészség a bírósággal egy épületben volt. Soha nem felejtem el: a bírók szobáján a nevükön kívül volt egy zománcozott, domború tábla: "járásbíró" felirattal. Amelyen a "járásbíró" előtt le volt festve, de azért jól látszott: "m.kir.", azaz: magyar királyi...

Újabb nagy kaland volt az ott töltött egy év, azzal a veszéllyel, hogy belesüppedünk a kényelmes, kellemes, nem túl megerőltető vidéki elvtársi létbe. Hozzáteszem: voltak ugyan invitálások, de soha nem léptem be semmilyen pártba, sem akkor, sem később.


- 1971-ben meghirdette a Magyar Rádió és Televízió a Riporter kerestetik az évi versenyét, miért jelentkeztél?


- A már emlegetett Balázs öcsém benevezett az 1966-os vetélkedőre. Az utolsó, képernyőre kerülés előtti fordulóban esett ki. Így aztán néztem a műsort: mi a fene ez. Felkeltette az érdeklődésemet. Jól jött az újabb meghirdetés: egy kitörési lehetőséget kerestem, véltem esetlegesen ebben is.


- A vetélkedő több fordulójában más - más feladatokat kaptatok, mennyire érezted nehéznek ezeket.


- Nem éreztem különösen nehéznek. A jogászi szakmát, a jogászokat lehet szidni, de sok mindenre megtanít. Például lényegre törően kérdezni. Egy szituációban a lényegest a lényegtelentől megkülönböztetni. Pontos fogalmakkal dolgozni. Gyorsan reagálni. Bizalmat kelteni. Emberismeretre tanít: mikor mond igazat, mikor sumákol, mikor hazudik valaki. Ezek a riporteri munkának is nélkülözhetetlen kellékei.


- Úgy tudom volt ekkor egy riport amit nagyon szerettél volna megcsinálni, de nem jött össze, amit azóta is nagy sajnálsz, hogy később sem valósult meg ( amire én gondolok, Emmáról ....a jogi karról).


- Az un. cigánykérdéssel , a cigány-magyar együttélés bonyodalmaival a gyakorlatban derecskei évem alatt szembesültem. Már a Riporter kerestetik! -re is egy cigány témájú jegyzettel is neveztem, amelynek lényege az volt, hogy a cigányság jobban ismeri a jogait, mint a kötelezettségeit, és ez így nincs rendben. Emma egy akkoriban végzett cigány jogász kollégina volt, aki Debrecenben dolgozott. Meg akartam szólaltatni, de hosszas győzködésemre sem vállalta. Fontos és bizonyára érdekes lett volna.


- A verseny nem ment simán, kétszer is kistél, de érdemes Vértessy Sándor (7) nyilatkozatát felidézni a Film Színház Muzsika 1971/28. számából: " Amint a monitorokról és a képernyőről eltűnt a döntő kaleidoszkópja, képzeletbeli mikrofonunkat a játékvezető Vértessy Sándor elé tartottuk. S ő így beszélt:<>. "


- Igen, kétszer kiestem, igaz, egyszer a pontszámítás körül volt valami hiba. Nem örültem neki, de tragédiának sem fogtam fel. Aztán amikor kiderült, hogy mégsem, plusz erőt adott a következő fordulóhoz. Nem éreztem esélyesnek magam, úgy láttam, vannak nálam jobbak a csapatban.


- Te, hogy élted meg a döntőt? Erről, Lódi György kollégánk, - aki akkor versenyzőtársad volt -,így mesélt nekem egy korábban vele készült interjúban: " A döntőre készültünk éppen. A döntő egy része a Balatonon volt. A Péter ott kapott egy értesítést, talán ha jól emlékszem a szülei szóltak neki, hogy a Legfőbb ügyész, aki akkor talán a Szénási (6)volt? A műsorban szembesült azzal, hogy az egyik ügyész versenyez, és ő ezt nagyon sérelmesnek vette. Azonnal hazarendelte a Pétert. Nagyon jó csapat voltunk. De ebbe értem a profi televíziós csapatot is Kökényessy Feri rendezővel Karácsondi Miklós szerkesztővel és a többiekkel. Megbeszéltük meg kell oldani valahogy, hogy a Péter mégis valahogy részt vehessen továbbra is. Ezért a Péter feladatait soron kívül előre vettük. Hiszen neki indulni kellett vissza Derecskére. Aznap az én feladatomat kellett volna megoldani, ezt átvette Péter, amit szuper módon meg is oldott. Én pedig valamikor a végén kerültem sorra."


- Ahogy haladtam előre a versenyben, az ügyészségen kezdett kihűlni körülöttem a levegő. Nem a derecskei főnökömnek lett gondja, hanem a megyei, sőt a Legfőbb Ügyészségnek. Ennek akkor 2 következménye lett: nem kaptam elég szabadságot a versenyre, így aztán nem tudtam külföldre utazni az egyik feladattal, a másik, hogy megszületett a "Lex Feledy"-nek nevezett legfőbb ügyészi utasítás, amely szerint nyilvános vetélkedőn ügyész csak legfőbb ügyészi engedéllyel indulhat. És lett még egy következménye, amellyel csak később szembesültem: Szénási Géza legfőbb ügyész és Tömpe István (8), az MTV akkori legfőbb ura még a döntő előtt megállapodott, hogy ha esetleg meg is nyerem a versenyt, engem akkor sem vesz át sem a Magyar Rádió, sem a Magyar Televízió. Így aztán a döntőt követő nagy búcsúfogadásra már nem voltam hivatalos... Anyámnál aludtam, másnap kora reggel vonattal utaztam vissza Debrecenbe. Amikor beléptem az étkezőkocsiba, megtapsoltak. Jól esett.


- A verseny után mégis csak a Magyar Televízióhoz kerültél és 1972 -1983 között az Ifjúsági Osztály munkatársa voltál. A Riporter kerestetik- esek sokan itt kezdték a Televíziózást, aminek talán a legnagyobb előnye az volt, hogy az Ifjúsági Osztály műsorai igen sokszínűek voltak, és több műfajban is kipróbálhatta magát aki oda került. Neked milyen feladatok jutottak és mennyire sikerültek a "szárnypróbálgatások"?


- A versenynek valamikor nyár elején lett vége, 1971-ben. Csak a döntő után lett világos számomra, hogy milyen helyzetbe kerültem. Lakatos Ernő (9)volt a zsűri elnöke, tagja volt többek között Szepesi György (10) is. Ők nagyon rendesek voltak, sokat segítettek. Az ügyészség viszont hajthatatlan volt. Lakatos még azt is felajánlotta, hogy menjek az akkor új napilaphoz, a Magyar Hírlaphoz. Bonyolította a helyzetet, hogy akkoriban vártuk gyermekünket, aki szeptemberben Derecskén épen és egészségesen meg is született. Egy ideig reménykedtem, aztán begurultam - és egyszerűen felmondtam az ügyészségen. Hogy munka nélkül maradok, attól nem féltem, még VB- titkári állást is ajánlottak a környékről. A nem ügyész Feledyre már nem terjedt ki Szénási hatalma, így aztán 1972. január elsejével az MTV riportere lettem. Az Ifjúsági Osztály az MTV fontos nevelő műhelye volt. Egyrészt az MTV néhány alapműsora is ott készült - Ki mit tud?, Halló fiúk, halló lányok!,Riporter kerestetik!, - másrészt szinte minden műfajt ki lehetett ott próbálni. Az említetteken kívül volt érdekvédelmi magazin, színes magazin, nyelvművelő műsor, lehetett készíteni riport- és dokumentumfilmeket, sportműsorokat is. Hamarosan bedobtak a mélyvízbe. Eleinte mentőövvel, ám az hamarosan elmaradt. Haladtam, tanultam, jól éreztem magam.


- Pár hónapot dolgoztál a TV Híradó szerkesztőségében is, a 2011-es televíziós búcsú interjúdban is utaltál rá, hogy mennyire fontos egy kezdő televíziósnak a híradóban edződni, miért is?


- A hírműsor a televíziózás alapműsora, mondhatnám az újságírás alapja. Meg kell először is tanulni: mi a hír, melyek egy hír megfogalmazásának nélkülözhetetlen elemei; mi az, hogy hírsorrend. Megtanít pontosan és tömören fogalmazni, a lényegre koncentrálni. Fegyelemre szoktat. És ha ezeket az ember elsajátítja, az újságírás minden területén kamatoztathatja ezt a tudását. Kötelezővé tenném a televíziókban /is/, hogy a pályakezdő sajtómunkások húzzanak le néhány hetet, hónapot hírszerkesztőségben!


- Más műsorokban is fontos feladatot kaptál régi neves kollégák mellett pl. 1972. Február 13. "Budapest felszabadulásának" évfordulóján "Jó estét, Budapest! " címmel, nagyszabású számos helyszínt összekapcsoló tv-program készült 5 közvetítőkocsi és 24 kamera felhasználásával. "Kamerát és riportert helyeztek el az EMKE-sarkon, (Petress István), a szemben lévő gyógyszertárban (Kovalik Károly, az ugyancsak szemben lévő Népszabadság szerkesztőségében (Bán János), és szintén szemben a Corvin Árúházban ((Molnár Margit), valamint a közeli Astoria aluljáróban ( Feledy Péter), a Népköztársaság útja ( ma Andrásy út) és a Nagymező utca kereszteződésénel (Horvát János), , ezenkívül a Váci úti ELZETT Gyárban (Balogh Mária), és a budai Vát Budapesti Történeti Múzeum-ában ( Fikár László) " olvasható egy korabeli beszámolóban.


- Emlékezetes műsor volt. Két epizódra emlékszem pontosan. A Népszabadság székházában kihegyezett ceruzával várta egy karikaturista azokat az ötleteket, "rendeléseket", amelyeket a helyszíneken lévő riporterek adnak neki. Ám az "ötleteinket" előre megkaptuk... A számomra máig szakmai és emberi etalon Kovalik Károlyt is irritálta ez, és amikor az ő "ötletét" kellett előadnia, előhúzta azt a papírt, amelyet korábban megkaptunk. Sokat gondolkodtam rajta - mondta, - és hogy pontos legyen a kérésem, még le is írtam. És felolvasta a leckét... A másik emlékem, Bartal Lászlóhoz, egy örökös profi ügyelőhöz kötődik. Az aluljáróban zajlott az élet és az egyik kapcsolás előtt oda tévedt egy némileg spicces, hangos társaság. Laci próbált a zsúfolásig telt helyszínen csendet varázsolni, kevés sikerrel. Ekkor felállt valami dobogóra és elüvöltötte magát: magyarok! És még egyszer: magyarok! Egy pillanat alatt döbbent csend lett: talán 56 óta nem hallottak ilyen megszólítást nyilvános helyen. Aztán folytatta: a magyar ember fegyelmezett és udvarias. Kérte, hogy a kapcsolás ideje alatt legyen csend. És lett. Imbolygó alakokkal körülöttem, de sikerült abszolválnom a bejelentkezést.


- 1974. indul a Kezdőkör Március 21. én a 2. műsorban, új sorozat. Szerkesztő-műsorvezető Hárs György volt, riporter te, a rendező pedig Mata János. (A Rádió és Televízió Újság 1974/11. száma írta akkor (nincs aláírás): "Az új tévésorozat sportból kölcsönzött címének közvetlen értelme mindjárt egy másik fogalmat is sugall: a pályáét. Amely nem mindig a sima, zöld gyepszőnyeg. Mindenesetre a kezdőkör, ahonnét a játék elindul, ebben a műsorban is kört jelent. Szélesedő kört, adásról adásra népesebbet. A kezdők körét, pályakezdőkét, de olyanokét, akik mögött már jegyzett eredmények állnak. Olyan fiatalok mutatkoznak be - egymásnak és a közönségnek -, akiknek hivatásbeli és magánélete egyaránt jellemzi és példázza a mai ifjúság legjavának alkotó törekvéseit, kezdő, azaz kezdeményező, újra törekvő természetét. Azt, hogy a jelenkori huszonévesek százezer-arcú társadalmára egyvalami feltétlenül jellemző: szinte született tulajdonságuk a közösségi gondolkodásmód, ambícióik társadalmi hasznossága, állandó vágyuk a jóra és igazra, melyet nemcsak szüntelenül keresnek, de maguk is napról napra megteremteni igyekeznek. A Kezdőkör ezért sem valamiféle ťfelnőtt csodagyerekekŤ klubja, hiszen a szereplők kiválasztásának látszólagos önkényessége is arról tanúskodik: tehetséges, gazdag egyéniségekben nem szűkölködik az éppen felnőtt nemzedék, a nevükben megszólalók mindegyike a hasonlóak tömegeit sejteti arca és szavai mögött. A műsor ťalapítóiŤ: Kútvölgyi Erzsébet színművésznő és Lovász László matematikus. Kútvölgyi Erzsébet pályája a közismertebb, Lovász Lászlóé a kevésbé látványos, de régebben tartó. Az ismerkedés 50 perce igyekszik mindkettőjük munkájának közösségi érvényű tanulságait megkeresni, s felmutatni egyszersmind azokat a sajátos színeket, amelyek a színészt és a tudóst egyéniséggé avatják. A Kezdőkört ťváltott műszakbanŤ készíti két stáb: Hárs György szerkesztő műsorait Mata János, Feledy Péteréit Szélyes Zoltán rendezi. A szerkesztők azonban riporterként ťátjátszanakŤ egymás műsoraiba, nemcsak a folytatólagosság, inkább a kétszeres kontroll érdekében. Nem titkolják, hogy céljuk nemcsak a megismertetés, de a megszerettetés is. Az első néhány adás szereplőit a tévések választották ki. Örülnének azonban, ha a nézők segítségükre volnának a továbbiakban, s a maguk környezetéből, ismeretségi köréből javasolnának jelölteket. Ezt egyébként a szereplők maguk is megtették már. Mindegyiküknek teljesült egy-egy kívánsága, olyan, amely jellemzi érdeklődésüket, s amely egyúttal a nézők számára is szórakozást és tanulságot ígér. Így találkozunk majd az első adásban Farkas Ádám szobrászművésszel és Benkő Dániel lantossal. Az utóbbi a következő Kezdőkör egyik szereplője lesz."

A műsor, kitalálója is voltál, ami korábbi sportos életed" ből következett gondolom, a műsor magánéletedben is változást hozott, a műsor vendégei között volt Sass Szilvia, Nyilasi Tibor , no és Monspart Sarolta (11) is .... Úgy tudom, ekkor ismerkedtetek meg, az ismeretségetekből aztán házasság lett....


- Nagy kár, hogy a Kezdőkörök közül alig maradt meg valahány, pedig MA, azaz örökre elteendő jelzéssel archiváltuk. Az általad említettek közül Sass Szilvia éppen megnyert egy szófiai énekversenyt, Nyilasi Tibi éppen katona volt, Benkő Dániel a Bakfark-tabulatúrák megfejtése okán lett vendégünk, Monspart Sarolta pedig friss világbajnokként. Akkor már elvált ember voltam. Sacit a műsor kapcsán ismertem meg személyesen. Körülbelül egy év múlva összeköltöztünk és azóta is együtt vagyunk. Hála Istennek. Rengeteget köszönhetek neki! Szóval a műsorok többségét letörölték. Pedig milyen érdekes lenne az akkor tervezett életutak összevetése a befutott életutakkal! Amikor Cserháti Zsuzsa, a fantasztikus hangú, tehetségű énekesnő meghalt, megtalálták a vele készült Kezdőkör egy részletét és bőségesen használták is a róla készült emlékműsorokban. Ha Koltay Lajossal - Sutyival - a kiváló operatőrrel néha-néha összefutunk, mindig bánkódunk, hogy nincs meg a vele készült műsor...


- A Radar és Fiatalok órája (1977-ben indult) majd 1979-től a Fiatalok estje (Május 15.) 2.műsoron. A TV ifjúsági osztályának, valamint a pécsi és szegedi körzeti stúdiójának közös műsora. Új színt hozott a televízió műsorválasztékéban, az utóbbi bizony nagy vitákat is kiváltott, nehéz volt megfelelni a fiatalok és a politika elvárásainak? Azért előbb lássunk a korabeli ajánlatot: "Új, remélhetőleg rendszereŹsen jelentkező sorozat első, kísérleti adását ajánljuk mindenekelőtt a fiatalok figyelmébe (azokat is szívesen a képernyő elé invitálva, akik életkoruktól függetŹlenül szívükön viselik a fiatalok sorsát). A műsor tartalmában, hangvéteŹlében olyan kérdésekkel, témákkal kíván foglalkozni, amelyek a fiataŹlokat feltételezhetően érdeklik, érinŹtik. Az elképzelések szerint az első adásban egy Beatrice-koncert kapŹcsán szó esik az ifjúsági zene (egyeŹsek szerint beat, mások szerint rock) társadalmi szerepéről; a munkásŹszálláson lakó fiatalok élet-lehetőséŹgeiről; a diákhagyományokról; arról, hogy elveszhet-e évek tisztes munŹkájának értéke egy véletlen miatt; a résztvevők ifjonti szenvedéllyel, de felnőtt fejjel beszélgetnek a szexŹről és kapcsolódni kíván az adás a napi Tv-híradó eseményeihez is. Ezeket a témákat tervezik a műŹsor készítői, forgattak is néhány filŹmet gondolatindítónak, de hogy véŹgül mi kerül a képernyőre, hogy miről is szól majd a program, az jobbára csak a nézőktől függ. Az az elképzelés ugyanis, hogy megteremŹtik a "fiatalok nyitott stúdióját", ahol bárki közvetlen részese, formáŹlója lehet e műsornak. Bárki, akinek saját magáról, életéről, a környeŹzetében tapasztalt, átélt dolgokról közérdekű mondanivalója, gondolata vagy kérdése van. "

És egyet a kritikákból: " A Fiatalok estje megdöbŹbentő módon mutatta be azt a jelenséget, hogy a mai tizen-éves-huszonéves fiatalok legalábbis ezek a kiválasztotŹtak - nem jól beszélnek, nem jól vitáznak, nem jól gondolŹkodnak az élet sarkalatos kérŹdéseiről, de a lényegről méŹlyen hallgatott. Hallgatott arŹról, hogy a meghökkentő jeŹlenségnek végső soron felnőttŹfelelősségű okai vannak. MiŹként is tudnának összefüggő mondatokat, szerkeszteni, tizenéves gyerekek, ha tankönyŹveik szóvirágokra oktatták őket. Ha iskoláikban netán pedagógiai elv volt a biflázás? Miként szólhatnának okos tisztességgel az erkölcs két legfőképp jellem meghatározó formájáról, a munka erkölcséŹről és a szereleméről, ha mindig változó etikai tanításokat, és változatosan ellentétes pélŹdaképeket kaptak eddigi éleŹtüktől? Hogyan is tisztelhették volna egymást a vitákban, ha nemigen tapasztalhatták még, hogy milyen becsület kötelező az ellenvélemények végighallŹgatására, a tiszteletteljesen érŹvelő cáfolásra? A televízió sokat tehetne, végtére is mindent megtehetŹne, hogy azok a korcsoportok, amelyeknek a képviselői a Fiatalok estjének szereplői} voltak, ifjonti frisseségű. de; felnőtt-felelősségű gondolkoŹdók és vitázok legyenek mihamarább. A televízió sokat, tehetne, mindent megtehetne - a Fiatalok estjénél fegyelmezettebb, megfontoltabb műŹsorokkal. " - részletek írta: Lőcsei Gabriella, Magyar Nemzet, 1979. november 21.

No én most egyet a hivatalos vélekedésekből: A SZOT kulturális, Agitációs és Propaganda osztálya megküldte 1979. június 11.-én Megyeri Károlynak az "Észrevételek, a tv műsorairól" - nyers kigyűjtés a SZOT-hoz beérkezett információs jelentésekből, ebből részletek: "Felháborodást váltott ki az újonnan indult Ifjúsági műsor első adása. Véleményük szerint a műsorvezető képtelen volt kézben tartani a műsorvezetést, résztvevők szemtelen, provokatív kérdései miatt. (Textilipari Dolgozók Szakszervezete)." Magyar Országos Levéltár - XXVI - A- 9. 80. doboz MTV iratok


- Az Ifjúsági Osztálynak többnyire volt egy reprezentatív, második főadásidőben /este 9 óra körül/ sugárzott magazin műsora. Halló fiúk, halló lányok, Telemagazin - hogy csak kettőt említsek. A Fiatalok órája ebbe a vonulatba tartozott. A kifejezetten érdekvédelmi kérdésekkel foglalkozó, sok viszontagságot megért Radar - amelyet Wisinger Istvántól vettem át, amikor ő más szerkesztőségbe került, - sok kisebb-nagyobb balhét megélt műsor volt. Pista jó példát adott a nem konfliktus kerülő, szókimondó, éles kritikát is megmegfogalmazó műsor készítéséhez illetve folytatásához. A rendszer alapkérdéseit természetesen nem feszegettük, de azon túl sok igazságtalanságot, visszaélést, butaságot, bürokratikus jelenséget lehetett megjeleníteni, bírálni. Ha jól emlékszem, a Fiatalok órája indulásakor a Radar megszűnt azzal az indokolással, hogy az új műsorba az ifjúsági érdekvédelem is belefér.

A Fiatalok órája színes, igazi magazin volt, sok forgatott anyaggal, stúdióval, benne zenekarral, általában élőben. Nélkülözhetetlen eleme volt a - jobb kifejezés híján - a könnyűzene, az oktatással kapcsolatos ügyek, az ifjúságot érdeklő, érintő kultúra eseményei. Itt is "dobtunk" időnként. Wisinger Pista egy Király István irodalomtörténésszel és Révész György filmrendezővel az Ady-év kapcsán készített riportért, én egy a sportügyekben akkoriban mindenható Kutas Istvánnal keményen

vitatkozó jegyzetemért kaptam fegyelmit vagy figyelmeztetést. Többek között.

A Fiatalok estje, ha jól emlékszem 120 perces élő, lényegét tekintve vitaműsor volt, szakértő vendégekkel, sok fiatal aktív részvételével. Nem kamu, hanem valódi, közérdekű témákat feszegettünk. Ami hirtelen az eszembe jut: 1980-ban Almási Tamás Ballagás című filmjéről volt vita, amelynek vendége volt Barabás János, a KISZ KB egyik titkára. Sok szó esett a demokráciáról, van-e vagy nincs nálunk, merünk-e élni lehetőségekkel stb. És egyszer csak Barabás nagyjából a következőket mondta: sokan azt mondják, hogy a demokrácia keretei Magyarországon megvannak, csak ki kellene tölteni azokat. De hogy ha ennyit emlegetik a kereteket, talán azokat is meg kellene vizsgálni, hogy jó helyen vannak-e, helyesek-e azok! Szó bennakadt - ezt mi így nem nagyon mertük volna kimondani. Jóval később - már 90 után - találkoztam vele egyszer, visszatértünk erre az esetre, elmondása szerint Aczéltól is kapott ezért a mondatért. Szóval jó adások voltak többnyire, örömmel készítettük őket, esetenként igazi közéleti műsorok voltak, Déri Jancsi érkezésével pedig jelentősen tovább erősödött a csapat.


- A műsor a viták ellenére a képernyőn maradt, pl. 1980. február 15. -én A Fiatalok órájában beszélgetettél Illyés Gyulával, Magyar Zoltán olimpiai bajnok tornásszal, Kicsis Zoltán zongoraművésszel, ifj. F. Szanó Mihály fazekassal. Szerkesztő: Párkány László, rendező: Csányi Miklós. Íme egy korabeli kritikád "(...) továbbŹgondolásra érdemes a FiataŹlok órájában látott-hallott műsor. Címe markáns: TörŹténelem, haza, ifjúság. Feledy Péter és négy beszélgetőtárŹsa olyan belső hangokat hív elő énünkből, melyet az emŹber - ki szülőföldjéhez köŹtődik - sosem feledi. Feledy az ember (egyén) és haza kapcsolatáról faggatŹta a sport, a népművészet, a zene, az irodalom egy-egy hazai mesterét. Mit jelent magyarnak lenni? BüszkeŹség-e vagy restellni való? (...) Illyés Gyula mondott mégszívlelendő javaslatokat a nemzettuŹdat kialakításáról, a fiatalok egészséges szellemben való neveléséről a patriotizmus és az internacionalizmus érzüŹletében. Hangoztatta: a haza szó, a nemzet szó eléggé le van járatva, vissza kell szeŹreznünk a szavak hitelét. Ez nevelés, tanítás dolga; ma nagyobb a szellemi élet beŹfolyása az ifjúságra, mint réŹgen. A történelemtanítás szeŹrepe óriási a hazafias neveŹlésben. . (...)" - részlet, - írta Balogh Ödön, Veszprémi Napló, 1980. február 19. A műsor nagy visszhangot váltott ki. A nézői és kritikai elismerések mennyire segítették műsorterveidet? A vezetők, hogy viselték mindezt?


- Ez az adás pályafutásom egyik csúcspontja, amelyre máig büszke vagyok. Akkoriban publikáltak egy felmérést a fiatalok nemzettudatáról, magyarságukhoz való viszonyukról, történelmünkben való jártasságukról - és ez elszomorító volt. Beszélgetőtársaim olyasmiket feszegettek, amiről a nyilvánosság előtt nem nagyon volt disputa: mi az, hogy hazaszeretet, büszkének kell-e lennünk magyarságunkra, mit kezdhetünk a 3 millió határainkon kívül rekedt magyarral, mi a tanárok, a szülők felelőssége e témakörben - és sorolhatnám. A három fiatal által elmondottakat mintegy megkoronázta és megemelte Illyés Gyula. A műsornak óriási visszhangja volt. A pártközpontban nacionalistának stb. minősültünk, botrányosnak minősítették eleinte az adást, ám a tévékritika nagyon megdicsérte. Maga Győri Imre, akkor, ha jól emlékszem, MSZMP KB-titkár telefonált az

elnöknek, hogy nagyon ejnye-ejnye. Néhány nap múlva megkeresés érkezett az a debreceni Alföld c. folyóirattól: közölnék a műsor teljes szövegét. A májusi számban meg is jelent. Később máshol is, még a budapesti német nyelvű újságban is. Ömlöttek a levelek. Ez a műsor bekerült Illyés Gyula naplójába is. Engedj meg néhány idézetet a naplóból!


"1980. január 28. Ötkor a televíziósok az ifjúsági műsorba, a nemzeti tudatról.

A munka után Flóra itthon készült süteményeket hoz; poharakat, bort.

Már állnak vagy heten, köztük a karcagi kis gölöncsér, Szabó nevű, de a kínálást még - jó másfél órás - ittmaradásra értik. Így beszéltetnek, késztetnek nyíltabb szavakra, mint a készülék előtt. Intenem kell Flórának, sok már lábamnak az állás, fejemnek a fogalmazás. Tapintatosan oldja meg. <> De így is még félóra.

február 17. ... S ő is - <> - a tegnapi TV-beszélgetést dicséri, valóban lelkesen. / Lehoczky is ilyet üzent Flórával. Zsebők Zoltán táviratot küldött <>./

február 23. ... Este Feledy Péter a TV-hez írt levelekkel, az Ifjúsági óráról. Nagyrészt öregek, a hazáról, a nemzeti hősökről s azok hőstelenítéséről. ...

február 27. ... Gratulációk a TV-szerepléshez.. ...

És a vele készült beszélgetést a napló kiadása is tartalmazza. "/Századvég Kiadó 1994./


Érdekes és jellemző volt a hatalom későbbi viszonya a műsorhoz: néhány hónap múlva egy KISZ- kiadvány is lehozta a teljes szöveget...

Természetesen ezt az adást is MA minősítéssel archiváltuk, de nincs meg...

Néhány évvel később sikerült készítenem egy sorozatot "Jelképeink" címmel a magyar címer, zászló, a Himnusz és a Szózat történetéről, a kompromisszum az volt, hogy egy részt kellett készítenem a vörös zászlóról és csillagról is. Ez utóbbit is vállalom máig. Ez a sorozat megvan. A lényeg: a Himnuszról szóló részhez felkértem Illyést, mondja már el a Rákosi -féle új himnusz megrendelésének történetét. Már beteges volt, Flóra asszonnyal tárgyaltam, nagy nehezen kaptam egy időpontot. Amikor megtudta a főnökség, felszólítottak, mondjam le a forgatást, minek ezt a régi ügyet bolygatni. Aki ezt közölte velem, annak mondtam, hogy én nem mondom le, mondja le ő. És alighogy ebben maradtunk, egy óra múlva Flóra asszony lemondta a forgatást: majd később, nincs jól Illyés. Aztán nem kaptam több időpontot, Illyés pedig hamarosan meghalt. A történet azért bekerült a műsorba: Szokolay Sándor mondta el...


- Külön fejezet következik az Ablak műsora, 1980-tól. Az Ablak volt az első közéleti szórakoztató műsor, Horváth Ádám, Peták István (12), Sárközi Erika hozták létre olyan neves riporter mellett, dolgozhattál hétről hétre, mint Kovalik Károly (13). Mennyire volt ez a műsor tartalmilag, szerkezetileg, más, mint az eddigiek, neked és a munkatársaknak? Mennyire próbálta tágítani a politikai határokat? Régebben gyakran mondtátok azt a folyosókon, hogy "az Ablak nem politikai műsor, csak egyértelműen - kétértelmű ... "- mai olvasóinknak légy szíves magyarázd meg ezt egy kicsit. A műsort később nem csak vezetted voltál, főszerkesztője is, tulajdonképpen a utolsó adásig hű maradtál a műsorhoz. Szerinted kifáradt, érdektelenné vált a nézők előtt mára? Meg lehetett volna újítani ...?


- 1981-ben nagy találmány volt az Ablak. Sok tekintetben. Például: nem volt direkt politikai műsor, de időnként egyértelműen kétértelmű volt - ahogy akkoriban fogalmaztuk. Élő műsor volt, amelynek adásmenete és nem forgatókönyve volt. Abban az, hogy mi miután következik, a bejátszások első és utolsó szavai valamint időtartama, a stúdiók időtartama és még legfeljebb néhány emlékeztető szó vagy mondat. Néha az, hogy Déri Jancsi vagy Nagy Gyuri jókat avagy vicceset mond...

Ez még javában a súgógép előtti korszak, - mindig utáltam, egy kezemen meg tudnám számolni, hogy hányszor használtam, - szóval nem voltak előre megírt műsorvezetői vagy más szövegek. A műsorvezetők, a szereplők természetesen beleírhattak bármit az adásmenetbe, az magánügy volt. És ebből csak ritkán adódtak balhék. Megbeszéltük előre az adásokat és a megbeszélteket többnyire be is tartottuk.

Istenem, ha belegondolok, hány olyan, magát műsorvezetőnek tartó kolléga dolgozik ma a szakmában, akinek még a "kérdései" is súgógépen vannak! Én imádtam az élő adásokat. Bizonyos értelemben az egyidejűség a televíziózás legfontosabb értelme, haszna, funkciója! Mert javíthatatlan és ezért hiteles. A szereplőket fokozott koncentrálásra kényszeríti. Persze benne van a pakliban a baki, a memóriazavar, a technikai zűr és még sok váratlan történés lehetősége. És ha ilyen adódik, egyfajta profizmus meglétére vagy hiányára derül fény. Előfordult velem, hogy az élő adás első pillanatában az összes riportalany kirohant egy határőr őrsön mellőlem, mert megszólalt a riadót jelző csengő. Ráadásul szétrúgtak valami kábelt, tehát azt sem hallottam, hogy Wisinger Pista mivel adja át a szót. Egyébként mellőle az őrsparancsnok rohant el a főcím után. Volt, hogy egy élő Zárórában egy idősebb beszélgetőtársam rosszul lett, lefordult a székről, de ezt a nőzők nem látták. Beszélgettem tovább, félszemmel figyelve a fejleményeket. Néhány perc múlva visszatért, a nézők semmit nem vettek észre az esetből. Volt, hogy egy kollégának a megszólalás pillanatában támadta meg végzetesen az alkohol az artikulációs bázisát, hebegett-habogott összevissza. De túléltük, megoldottuk. Milyen jók, hasznosak, érdekesek voltak a nagy, több helyszínes, körkapcsolásos, élő műsorok, mint például a Hétvége a 80-as évek végén! És milyen jók, hasznosak lehetnének ma is! Visszatérve az Ablakhoz! Nagyon ki volt találva az Ablak időpontja: péntekente, 6-tól 7-ig. Ebben az időpontban akkoriban már nagyon sokan néztek tévét. És ha az adásban volt valami balhés anyag, amelyen pénteken valahol begurultak, szombatra már enyhült a harag, hétfőre meg esetenként el is felejtődött az ügy. Persze nem mindig. Ezeket a két főszerkesztő, Peták István, később Gombár János "kezelte". Az a korrekt megállapodás volt köztünk, hogy ha ők, mint felelős szerkesztők valamire rábólintanak, akkor a balhét ők viszik el. Zárójelben jegyzem meg: igen, voltak ilyen főnökök is az MTV-ben! De ha néha előfordult valami improvizáció, a célon való túllövés - a balhét akkor is elvitték.

Hogy miként próbáltuk tágítani a politikai határokat?

Ennek több módszere volt. Például: voltak olyan kispéldányszámú elsősorban vidéki irodalmi, művészeti vagy szakfolyóiratok, amelyekben megjelentek néha érdemi bírálatok különféle társadalmi, politikai kérdésekről. Ez a hatalom részéről annak az elképzelésnek volt a megvalósítója, hogy párszáz, esetleg párezer példányszámú kiadvány lehet kritikusabb, így van mire hivatkozni nyugat felé, viszont ezek a lapok nagyon szűk réteghez, kevés emberhez jutnak el, tehát itthoni "izgató" hatásuk minimális. Ha ilyenre bukkantunk, "megtévésítettük". Amikor dúlt a bős - nagymarosi vízlépcső - ügy, Papp Endre első Ablak szerkesztésének helyszínéül Visegrádot választotta.

Egy vízügyi szaklapban megjelent egy az építkezést keményen bíráló írás. Én voltam a műsorvezető, természetesen hosszan idéztem a cikkből. Mindezt megfejelte a kitűnő újságíró, Ruffy Péter jelenléte a műsorban, aki a maga finom modorában ugyancsak a táj megváltoztatása ellen érvelt, ahogy én is az adás végén. Balhé lett. Peták Pista jól megbüntetett bennünket: Papp Bandi egy ideig nem szerkeszthetett, viszont benn ült minden Ablakban, én nem vezethettem egy ideig műsort, viszont akkor kezdtem Ablakot szerkeszteni...

Egy másik módszer volt, amikor egy kisebb súlyú, de példaértékű eseményt szimbolikussá próbáltunk emelni. Például a 80-as évek vége felé Nyers Rezső az országgyűlés egyik bizottsága elnökeként megszavaztatta a tagokat, hogy lehessen, avagy tiltsák-e meg a bizottsági üléseken a dohányzást. Mindegy is, hogy mi lett a szavazás eredménye - a tiltás győzött azzal, hogy időszakonként dohányzási szünetet tartanak majd, - ám ezt bemutatva az Ablak "elemelte" az ügyet: a demokrácia győzelmeként, a szabad választás mintapéldájaként, a valódi többségi akarat bölcs megnyilvánításaként tálaltuk. Egyértelműen voltunk kétértelműek...

Egy közéleti, érdekvédelmi műsor készítése egy valódi közszolgálati televíziónak szerintem kötelessége. Veszélye, hogy ha jó, akkor politika - közelivé válik, annak minősíttetik, azaz egyre többen akarnak így vagy úgy "rendelni", beleszólni, néha túlteljesítési kényszerből, szakmai alap, indok nélkül cenzúrázni. Ez minden időben enyhébb vagy agresszívabb formában jelentkező gondja a műsorkészítőknek. A hatalom gyakran vél politikai támadást látni a direkt politikától nagyon távol eső, a mindennapi élet bosszúságait bíráló, bemutató riportokban is. Ez egy mindenkor létező gond.

Ami nem tántoríthat el se vezetőt, se műsorkészítőt egy ilyen műsor készítésétől. Az Ablak típusú műsorra tehát mindig szüksége van és lesz, lenne egy közszolgálati televíziónak, az ott kialakult forma és szellemiség ma is példaértékű lehetne.


- 1982-ben átkerültél a Belpolitikai szerkesztőségbe, te kezdeményezted vagy "küldtek"? Mi volt az ok. Aztán miért változtattál hirtelen, és mentél a Magyar Rádióba dolgozni három évig (1983-1986 között)? Ott milyen műsorokat csináltál?


- 1983 körül - 40. életévem táján - úgy véltem, kiöregedőben vagyok az ifjúsági műsorokból. A levegő amúgy is kezdett fogyni körülöttem az Ifjúsági Osztályon: új vezető, új munkatársak érkeztek, többekkel volt személyes, szakmai konfliktusom is. Érdeklődési köröm is változott: egyre inkább eltolódott a belpolitikai kérdések irányába. A Belpolitikai Szerkesztőségbe azonban nem kellettem. A Magyar Rádióban viszont a pályára kerülésem óta - tehát 1972-től - folyamatosan dolgoztam. Az a "Riporter kerestetik!", amelynek nyomán a szakmába kerültem, a Magyar Rádió és a Magyar Televízió közös műsora volt, rádiós fordulókkal, sok rádiós feladattal, így sok ottani kollégát már akkor megismertem. A Sport és Szórakoztató Főszerkesztőséget 1973 -ban Szepesi György, a Szórakoztató Szerkesztőséget pedig László György vezette, akivel már korábban is sokat dolgoztunk együtt. Atyai jóbarátom, mesterem lett az idők folyamán, hiányzik is, egy esztendeje, 2011. januárjában hunyt el. Amikor megkerestem állás ügyben, nyitott és Szepesi is fogadókész volt. 1983. márciusában igazoltam át.

A rádióban 2 sorozatműsorom volt: "Életem kész regény" címmel portrésorozatot, "Vándor" címmel pedig - amelynek alcíme ez volt: a múlt és a jelen érdekességei között barangol Feledy Péter, - magazin műsort készíthettem. És sok egyedi műsort, riportot. Kitűnő, pezsgő szellemi műhely volt László Gyuri szobája, nagyon hálás vagyok érte. A szívem azonban televíziós szív maradt. Folyamatosan tévéztem rádiós korszakomban is, ez volt az Ablak befutásának ideje. Aztán 1986-ban nyílt lehetőség visszamenni a tévébe, az Ablak szerkesztőségébe. Munkaviszonyom így "csak" 25 évesnek számít tévésként, az 1983 előtti eltelt időszakot nem lehetett figyelembe venni.


- A rendszerváltás előtt már ismét a Televízióban láthattak a nézők. Tulajdonképpen végig követted a rendszerváltás előtti és rendszerváltás évit, szinte minden fontos esemény közvetítésénél ott voltál pl. a Nagy Imre temetéstől, a Köztársaság kikiáltásán át az első szabad választásokon át, az új kormány beiktatásán keresztül, Göncz Árpád megválasztásáig stb. mennyire volt ez természetes számodra, és milyen fontos emlékeket őrzöl, ezekből, az évekből.


- Nagyon sok emléket őrzök. És hálás vagyok a sorsnak, hogy televíziósként élhettem, dolgozhattam, végig ezt a korszakot.

Hol kezdjem?

Az 1985-ös országgyűlési választások nagy újdonsága volt, hogy a politika - jogi úton is - kötelező kettős jelölést írt elő. Annyiban elszámították magukat, hogy az akkor már működő, szerveződő rendszerbíráló, ellenzéki körök is állítottak több helyen jelöltet. Akiket aztán a hatalom - hogy mondjam finoman - próbált ellehetetleníteni, a jelölésüket megakadályozni. A választások napján az Országházban voltam tudósító. A megalakuló országgyűlés a 80 -as évek vége felé áttért a negyedévenkénti ülésezésről a sűrűbb ülésszakokra. A megvitatandó kérdések is valódibb kérdések lettek, így aztán hamarosan az MTV valamennyi ülést élőben közvetítette. Így aztán 1993-ig szinte második munkahelyemmé vált az Országház, szinte végig az egyik tudósító lehettem.

Hihetetlen élmény volt. A 90 előtt gyakoriak voltak a váratlan, 10, 20, 30 perces vagy még hosszabb szünetek. Ekkor sem adtuk vissza a szót: ezeket végig improvizáltuk, főleg Hortobágyi Évával. Beszélgettem X politikussal, de látom, hogy a szerkesztő - Peták István, később Murányi Mihály - jön egy másik képviselővel és jelzi, hogy ő következik. Annyira benne voltunk a politika sűrűjében, hogy azonnal tudtuk, mi lehet a téma. Fülhallgatót, utasítót csak az ülésteremben használtunk, a folyosói beszélgetéseknél nem. Azt is kézjelekkel adták tudtunkra, hogy be kellene fejezni és adjam át a szót Évának, akit nem mindig láttam. És nem tudtuk, mikor szólal meg az ülésszak folytatását jelzőcsengő... Izgalmas, tanulságos, emlékezetes időszak volt.

Itt a parlamentben váltottam először és utoljára néhány szót Kádár Jánossal. Az egyik tévés helyszín az üléstermet körbevevő folyosón egy férfi WC -vel szemben volt. Gyakran figyeltük itt egy kisméretű, tű éles képet adó monitoron az üléstermi eseményeket. Egy alkalommal Kádár jött ki megkönnyebbülve az említett helyiségből és megállt mellettünk. Nézegette a monitort és megjegyezte, hogy milyen éles a képe. Akkoriban történt, hogy néhány színes tévé szovjet képcsöve felrobbant, nem kis riadalmat okozva az országban. Erre utalva megjegyeztem: és ráadásul nem is robban! Kicsit felhorkanva reagált: ugyan, őt tájékoztatták arról, hogy azok azért robbantak fel, mert túl hosszú ideje nézték. Becsületszavamra ezt mondta... Aztán távozott.

1989 -ben kezdtem pártkongresszusokról tudósítani. Ezt csak azért tartom fontosnak megemlíteni, mert 2010-ben, a választási műsorok főszerkesztőjeként megkaptam a "vádat" még házbeli kollégáktól is a sajtóban, hogy olyanra bízták, aki korábbi MSZMP kongresszusokon gyakorlatozhatott...

Szóval az első MSZMP-kongresszus, amelyen tudósítóként dolgoztam, egyben az utolsó is volt 1989. októberében. Dolgoztam az MDF, az SZDSZ, a FIDESZ, a Kisgazda Párt, a Szociáldemokrata Párt, a Néppárt valamint a SZOT kongresszusán is. 1990. március 15. előtt a pártok között nagy vita volt az ünnepi megemlékezések közvetítéséről, ám nem jutottak megegyezésre, amiért az MTV-t is felelőssé tették. Sok illusztris vendéggel én vezettem a 15-i élő adást. Volt valami megjegyzésem e helyzetre vonatkozóan. Egy bejátszás alatt felpattant a stúdió ajtaja és szinte berobbant Nemeskürty István(14), aki akkor az MTV vezetője volt és emelt hangon számon kérte: ki hatalmazott fel arra, hogy mondjam azt, amit mondtam. Szinte megszólalni sem tudtam, a kapcsolás vége felé közeledtünk, de ő még mindig a stúdióban méltatlankodott. Jelezték neki, hogy azonnal kapcsolnak! Dúlva-fúlva távozott a stúdióból. Aztán az adás végén is nyílt az ajtó, újra Nemeskürty érkezett. Mindenki előtt elnézést kért az esetért. Enyhítő körülmény lehetett, hogy addigra a szerkesztővel is tisztázták: vele meg volt beszélve a dolog.

Aztán a választások első fordulójában Győrben, a másodikban az MDF székházában voltam. Ez a műsor sok kritikát kapott. Az igaz, hogy a képernyőről kiderült, mely kollégák élik meg vereségként a választások eredményét. Ami nem bocsánatos szakmai bűn.

Az MTV természetesen közvetítette Göncz Árpád köztársasági elnökké választását. Az első riportot az elnökkel ekkor én készítettem a Kossuth-téren, a lépcsőfeljáró előtt ...


- Ha jól emlékszem te voltál a Parlamenti tudósító aznap is amikor Dr. Antall József és kormánya letette a hivatali esküt, amit az MTV nézői nem láthattak végig, mert az MTV egy focimeccsre kapcsolt. Hogy is volt ez?


- Jól emlékszel, azonnal rátérek! Az új országgyűlés természetesen már ezt megelőzően megalakult. Az előtte lévő napon ment le egy riportfilmem a televízióban "Volt egyszer egy országgyűlés" címmel. Az előző országgyűlés néhány tagjával beszélgettem arról, hogyan látják, milyennek minősítik, miként élték meg munkájukat. Megszólalt - többek között - Grósz Károly (15), Tamás Gáspár Miklós, Király Zoltán, Sarlós István (16), Csehák Judit (17) - szóval széles volt a merítés.

Szerintem ma is érdekes a film...

Az Antall-kormány hivatali esküjének napja egybe esett a labdarúgó BEK-döntő napjával. Antallnak az eskü utáni beszéde belecsúszott a döntő közvetítésének kezdeti időpontjába. Jött a hír néhány perccel korábban, hogy le fogják keverni Antallt. Értetlenül és szomorúan próbáltunk intézkedni.

Nekem az jutott az eszembe, hogy írok egy cédulát a miniszterelnöknek, jelezve a helyzetet,azt odaadom kabinetfőnökének, hogy tegye elé az emelvényen. Lehet, hogy hülye ötlet volt, a kabinetfőnök nem is vállalta. Az adások időtartama alatt mindig volt egy elnöki ügyeletes, aki akut kérdésekben döntött. Ő a sportriporterrel beszélve - az MTV két korábbi és későbbi jeleséről van szó, nevüket borítsa a jótékony feledés homálya, - a lekeverés mellett döntött...


- Nemrégiben megkértek keressem meg ezt az adásfelvételt, hát a legutóbbi költözés után már nem volt meg (ugye ezt annak idején csak adásrögzítő VHS-re vették fel ...), hát ennyit a történelem képi megőrzéséről. Az archívumban a teljes eskütétel persze megvan, de az, hogy az MTV megszakította az adást, azt már nem tartották fontosnak mai utódaink, talán azért is mert hát akkor ők még talán a középiskolában koptatták a padokat.


- Szomorú. És mennyi minden más is örökre eltűnt, megsemmisült, avagy ki tudja, hol, kinél lappang...


- Mi a véleményed arról, hogy az 1980-as évek vége 1990-es évek képi dokumentációja mennyire pontos, értem ezt úgy, hogy véleményem szerint a vidéki történések szinte teljesen hiányoznak, a korabeli városi televíziók, most már több mint 20 éves VHS, SVHS feltételi bizonyára már az enyészeté lettek ... Azt is gondolom, hogy pl. a budapesti Váci út iparból, kereskedelmi központtá átalakulását sem dokumentáltuk folyamatában, és sorolhatnánk. Mi erről a véleményed?


- Nem pontos illetve hiányos. És pótolhatatlan. De vannak rejtett kincsek. Az Ablakot csak a szerkesztőség rögzítette a 80-as évek második felétől - igaz, VHS-re, - és ezek a kazetták nagy részben megvannak. Hurcoltuk magunkkal szobáról szobára, a Szabadság térről a Kunigunda utcába. Aztán mikor távoztam, átadtam az archívumnak. Remélem, megőrzik, megóvják a kincset! Ugyanis! Az utóbbi években visszanéztem néhány 89-es adást. Hihetetlen izgalmas, dokumentum értékű riportok garmadája található a kazettákon! A rendszerváltozás előtti Magyarország - alulnézetből! Néhány példa: Kiskörösön miért építenek munkásőr laktanyát 89 nyarán; Tiszabőn a cigányok sorolják,

miként romlik a helyzetük, mert mindenhonnan őket bocsájtják el először; miért lépett ki egy atyafi az MSZMP-ből; miért döntött úgy az MSZMP, hogy balatoni üdülői közül néhányat megnyitnak a nyugati /!/ turisták előtt, valutáért /!/ - és sorolhatnám. Fel is vetettem Medveczky elnök úrnak távozásomkor, hogy 2014-re, 1989 25. évfordulójára kiváló könyvet lehetne készíteni "1989 - az Ablakból" címmel. Avagy kibővítve: 1989 - ahogy az MTV tükrözte. Ráadásul a VHS-ek meglepően jó állapotban, élvezhetően maradtak fenn. Igaz, lehet, hogy én néztem meg őket először 89 óta...

Egy másik olyan műsorra is tudok hivatkozni, amely elég pontos tükre a vidéki Magyarország életének 1989-től a 90-es évek végéig. Ez a Hazanéző. Kéthavonta, majd havonta készült egy-egy szociografikus igényű riportfilm egy-egy magyar faluról. Történetükről, várakozásaikról, örömeikről és csalódásaikról. Elég soknak voltam szerkesztő-riportere vagy csak riportere. Néhányszor beadtuk műsorötletként, hogy érdemes lenne sok év után újra felkeresni ezeket a falvakat, miként alakult sorsuk, de nem voltunk sikeresek. A legtöbb adást rendező Litauszki János még mtv/a/-s...

Tudomásom szerint az MTV Híradói hiánytalanul megvannak. Fontos, de nem elégséges lenyomatát adják az idézett kornak!


- Valóban a Híradók hiánytalanul megvannak, szerencsére a híradós archívum filmjei és kazettái még a "tüzeknek és külső támadásoknak" ellenálltak az évtizedek során ... Később elkészítettétek a Hónapról hónapra sorozatot a rendszerváltás éveiről, de ezt sem te fejezted be, miért?


- 1998. őszén az MTV alelnöke lettem. Akkor merült fel bennem, hogy kellene a rendszerváltozás közelgő 10. évfordulójára egy sorozatot készíteni 1989 történéseiről, havonta sorra venni, felidézni az eseményeket. Ennek a sorozatnak lett a címe: "1989 - hónapról hónapra". B. Révész László volt a dokumentum szerkesztőség vezetője, ő, valamint Gombár János és Litauszki János szervezték, és részben készítették a sorozatot. Kitűnő rendezőket, alkotókat sikerült az ügynek megnyerni, például Almási Tamást, Erdős Pált. Nem interjúfüzér készítése volt a cél, hanem kizárólag a megfelelő hónapban készült dokumentumokat használhatták. Mert voltak! Javasoltam 2009-ben a megismétlését, de nem kellett. Amikor leváltottak az alelnökségről, 1999 kora nyarán, az eredeti tervek szerint és alkotókkal folytatódott a sorozat. Később másokhoz került, akik másként, szerintem nem szerencsésen folytatták 2000-ben.


- Nem hagyhatjuk ki a beszélgetésünből, dr. Antall József "pizsamás" interjúját, hogy jött létre, úgy tudom te beszélted rá a pizsamára?


- A taxisblokád vége felé Pálfy G. István, a Híradó főszerkesztője azzal hívott fel koradélután, hogy legyek készenlétben, mert valószínű Antall ad egy interjút a kórházban. Otthon várakoztam, lakásom a Szabadság-térről a Kútvölgyi kórházhoz menet útba esik. Kora este szóltak, jön a kocsi. Pistától semmiféle instrukciót nem kaptam: a feladat elég világos volt. A kórházban Antall pizsamában fogadott a betegágyánál. Beszélgettünk, felvetődött, milyen ruházat lenne a legmegfelelőbb az interjúhoz. Javasoltam, vegyük fel az ágya mellett és legyen pizsamában. A mindig elegáns, nyakkendős miniszterelnök elsőre elvetette az ötletet, de sikerült meggyőznöm: furcsán venné ki magát ebben a környezetben a "szokásos" öltözetében. De felvett egy tiszta, vasalt pizsamát...

Időnként újra meg-megnézem a beszélgetést. Hagyományos interjúnak nem nevezném, ez inkább egy szenvedélyes monológ, amibe néha sikerült beleszólnom, új szempontot felvetnem. Antallnak egy figyelő szem kellett akkor, egy ember, akit elfogad, a napokig benne felgyűlt feszültség, közölni való szinte kirobbant belőle.

És amit még fontosnak tartok megjegyezni: később hallottam innen-onnan, hogy vajon mi minden lehetett még a teljes interjúban, mert ők úgy tudják, hogy meg lett vágva, le lett rövidítve.

Nem lett.

A felvétel után siettünk be a tévébe. Pálfy Pista kérdezte, hány perc, kell-e vágni, vágóképezni. Mondtam szerintem nem, de két kazettán van, nézzék meg a végét ill. az elejét, hogy pontosan induljon. És néhány perc múlva már adásban is volt.


- Ebben az időben vezetted pl. a Zárórát is, ami elsősorban történelmi helyzeteket, példákat, folyamatokat mutatott be. Sok - sok adásra emlékszem, pl. a Habsburg Ottóval való beszélgetésre, hogy készültél fel ezekre.


- Több, mint 250 régi típusú Zárórát vezettem, ami nagy adománya pályafutásomnak. A 2000- es évek első felében késő este az M2 -őn olyan Zárórák voltak, - sokáig élőben! - amelyekben 3-4 okos emberrel egy témát lehetett alaposabban körbejárni. Sokat tanultam a felkészülési szakaszban és sokszor még többet a beszélgetőtársaimtól. A témák rendkívül változatosak voltak. Sok adás készült egy - egy személyről: Kantról, Sztálinról, Mozartról , Marxról, Kádár Jánosról, Hitlerről, Munkácsy Mihályról, Nagy Imréről, Elvis Presleyről - hogy csak néhányat említsek. Izgalmas kihívás volt megérteni és megértetni a 150 éves török ittlét, a tatárjárás, a doni katasztrófa, az 1956-os események, a rendszerváltozás történéseit és hatását, az 1954-es foci VB berni döntőjének körülményeit és következményeit ... és sorolhatnám. Megpróbálni beszélgetőtársként felnőni Habsburg Ottóhoz és Marió Soares volt portugál államfőhöz, Heller Ágneshez és Bolberitz Pálhoz, Oláh György Nobel-díjas kémikushoz ás Vásáry Tamáshoz, a sok kitűnő történész vendégemhez. Időnként újra nézek egy - egy adást , egész érdekesek , amiben az is közrejátszik, hogy nagyon sokat felejtettem az akkori ismereteimből... Otthon készültem az adásokra, elég sok könyvem van a lakásban, valamint kitűnő szerkesztő kollégák segítettek, mások mellett Béládi László és Torma Tamás.


- 1991 novemberében egyszer azt nyilatkoztad az egyik Létkérdések műsora után, hogy " ilyen rosszul még nem éreztem magam egy műsorban", ez a Kónya Imre - Pető Iván tv-vita volt, hogy is történt ez?


- Az 1990-es évek elején sok adást megért a Létkérdések, című műsor. Ennek lényege az volt, hogy egy kormánypárti és egy ellenzéki politikus változó külső helyszíneken közönség előtt vitázik, a kérdések többsége a közönség soraiból érkezik. Ennek a sorozatnak voltam a moderátor- műsorvezetője. Volt ebben sok más mellett Jeszenszky-Horn, Boros Péter - Kövér László, Orbán - Kónya vita is. Az egyik vita Kónya Imre és Pető Iván között zajlott Budapesten, a Testnevelési Főiskolán az igazságtétel témakörében. E kérdés neuralgikus, sokat vitatott kérdése volt annak a korszaknak, teszem hozzá az ma is. A vita során a teremben hihetetlen indulatok szabadultak el, a légkör szinte félelmetes volt. A döntő többség a radikális igazságtétel mellett érvelt, ez az álláspont állt közelebb Kónya álláspontjához. Képtelen voltam kulturált mederben tartani a vitát. Erre utal az idézett mondatom. E sorozatra egyébként azért lehetek büszke alkotótársaimmal együtt, mert a résztvevők adás előtt már nem akarták megtekinteni az általunk tömörített anyagot. Eleinte még igen, aztán a viharos idők ellenére hamarosan úgy látták mindkét oldal vitatkozói, hogy a vágás korrekt. Nagy dolog volt ez akkoriban, az I. médiaháború időszakában! Ugyanis az 55 perces műsorhoz esetenként másfél - kétórát is felvettünk, nagyon sok volt az üresjárat, az érdektelen rész.

És még valami fontos! A Kónya - Pető után - amely egyébként vágatlanul került adásba - rosszízű sejtetések is megjelentek a sajtóban, hogy például belépőt kértünk , hogy a közönséget válogattuk Kónya kedvére stb. Ezzel szemben az igazság az, hogy minden esetben mindkét vitatkozó felet kértük, hogy szervezzen közönséget! Az MTV-nek nem volt közönségszervezésre sem szándéka, sem lehetősége azon kívül, hogy bemondtuk a helyszínt, a résztvevőket és a vita tárgyát. Amikor az adás után néhány nappal a Parlamentben találkoztam Pető Ivánnal, mondtam is neki, hogy miért nem szerveztek ők is több embert, azt válaszolta, hogy szerveztek, de olyanok voltak, mint egy vonósnégyes a B - középen...


- 1991 júniusában, ha jól emlékszem egy belső munkaértekezleten kritikákat fogalmaztál meg a Hankiss (18) vezette televízióval, kapcsolatban. Ezért Hankiss három hónapra letiltott a képernyőről, hogy történt ez?


- Viharos, konfliktusokkal terhelt időszak volt ez az ország és így az MTV életében is. Nem értettem egyet az MTV szerkezeti átalakításával, több kinevezéssel. Sokunk szerint ekkor kezdődött a televízió szétlopása. Hihetetlen feszültségek voltak a munkatársak csoportjai között politikai indíttatásból is. Tévesnek tartottam a műsorstruktúra átalakítását, az un. produceri irodák létrehozását. Ez kirobbant belőlem és kértem Hankisst, hogy távozzon az elnöki székből. Persze kaptam ezért Hankisstól is. Hogy kormánymegbízásból mondtam, amit mondtam, meg hogy én beszélek, aki korábban sorra vezette a Ki tud többet a Szovjetunióról? c. vetélkedőket... Bántott szuverenitásom megsértése, valamint soha nem vezettem azt a vetélkedőt. Jelzem ez nem tekinthető érdemnek, mint ahogy Déri Jancsi sem tekintette bűnnek, hogy vezetett ilyet...


- Éveken át (1988-1992) a MUOSZ Etikai Bizottságának tagja , majd elnöke voltál, fontos volt számodra ez a szakmai munka? A MUOSZ Hankiss döntése ellen tiltakozott 1991. június 26.-án!


- Nagyon izgalmas, érdekes munka volt és politikailag sem volt veszélytelen, amikor a bélyegek osztogatása - már akkor is - minden oldalról könnyen ment. Ezt csak azért mondom, mert én az akkor kormánybérencnek minősített voltam az Etikai Bizottság elnöke, amikor Horti Józsefnek - aki az Antall-kormány nevezett ki egy fontos pozícióba, - nem adtunk igazat. Idősebbek talán emlékeznek a "halbiológus" ügyre... Viszont igazat adtunk a méltán népszerűtlen Czinege Lajosnak (19) , amikor egy vele készült beszélgetést a szerző a publikálás előtt nem mutatott be Czinegének és azt hozzájárulása nélkül tette közzé. Hamarosan aztán kiléptem a MÚOSZ-ból, Bodor Pál elnöksége idején, amikor a megalakuló Demokratikus Chartát az elnökség támogatásáról biztosította. Levelemben azt írtam, hogy én egy szakmai szervezetbe léptem be, politikai szervezetnek nem kívánok a tagja lenni.


- Aztán mondhatjuk azt, hogy jöttek a különleges évek, különlegesek mert, vezetői feladatokat vállaltál, hírigazgató, alelnök stb ..., kinevezések, leváltások, lemondások .... Tervek, kudarcok, hogy élted meg ezeket, az éveket? Én mindig csodálkoztam azon, amikor egy sikeres képernyős kolléga "hivatalt" vállalt így utólag, te hogy érzed megérte? Fennmaradt - e valamennyi eredmény?


- Nevezhetőek különleges éveknek is, bár kérdés, hogy m i h e z k é p e s t különlegesek! Éltem az életemet, egyedi és különleges műsorokban vehettem részt - "eltemettem" Mindszenty Józsefet, Horthy Miklóst, Mádl Ferencet, készíthettem riport-dokumentum filmeket, szinte folyamatosan képernyőn voltam - és érkeztek "hivatalnoki" megbízások is. Hírigazgató az Antall- korszak második felében voltam, a megbízatásról lemondtam: nem rokonszenveztem, ráadásul kontraproduktívnak éreztem az általam befolyásolhatatlan képernyős politizálást 1993 végén. Ezt azóta Pálfy G. István barátommal is megbeszéltük, sok mindenben egyetértésre jutva, legalább utólag. Alelnökségem is pünkösdi királyság volt az első Orbán-kormány első évében. Én úgy tudom, politikai alku eredményeként cseréltek le az őskisgazda Szenes Andreára. E korszakom eredménye volt a már említett "1989 - hónapról hónapra" c. sorozat, valamint az, hogy kemény munkával sikerült megakadályozni a Napkelte szerződésének meghosszabbítását 1999-re és néhány hetes munkával elindítani "Szabadság-tér" címmel az MTV saját reggeli műsorát. Leváltásom után aztán hamarosan vissza is tért a Napkelte... Ez a két időszak érdekes kaland volt, az emberi törleszkedés és felejtés, a sok okból gúzsba kötve vezetés megtapasztalásával. Mindkét időszak után hamarosan visszailleszkedtem a műsorkészítők közé, munkám is lett hamarosan. Szerencsés alkatnak érzem magam: nem tragédiaként, bukásként fogtam fel a távozásokat.

Inkább egy-egy intellektuális kalandként éltem meg e hónapokat, amelyek eredményeként jobban megismerhettem a politika, a közélet világát, az emberi nagyságot, irigységet, pitiséget. Együtt vallom a nem csak nyomdászként, de aforizma szerzőként is jól ismert Kner Izidorral: derűm és borúm ennenmagamban rejlik.

És a tapasztalatok, a megszerzett tudás beépült műsorkészítői, képernyős munkámba is. Többletként, ha szabad ilyet mondanom.


- Aztán különös évek azért is, mert ezekben, az években olyan történelmi dokumentumfilmek kötődtek a nevedhez, mint a Forradalom útján (1994), Akiből kizárta magát a Párt (1994), Parancsolatlan tiszta szívvel (1996), Lángoló, tűzszínű zászló (1997), Végjáték az Akadémia utcában (1997). Azt hiszem, mind óriási siker volt, amikor bemutatták. Hogy készültél rájuk?


- Ezek a filmek a hírigazgatóság utáni és az alelnökség előtti években készültek. A "Forradalom a jog útján" Antall József halálának első évfordulójára készült riportfilm. Megszólalt benne - többek között - Tölgyessy Péter, Pozsgay Imre, Orbán Viktor, Fűr Lajos, Mádl Ferenc is. Érdemes lenne újra bemutatni, mai füllel hallgatni az akkori véleményeket a miniszterelnökről... Az "Akiből kizárta magát a párt" Demény Pálról készített portréfilm. Szerencsésnek tartom magam, hogy már 1990 előtt megismerhettem a 90 év körüli Pali bácsit. Kommunista volt, de soha nem a hivatalos kommunista pártban. Éveket ült 1945 előtt és Péter Gábor már 1945. február 13-án letartóztatta, 56-ig újra börtönlakó volt. Róla mondták 1990 körül viccesen, hogy nincs is itt igazi rendszerváltás, hiszen a Pali bácsi szabadlábon van. 1990-ben az MSZP országgyűlési képviselője lett, tragikus körülmények között a Parlamentben halt meg.

A "Parancsolatlan tiszta szívvel", a "Végjáték az Akadémia utcában" és a "Lángoló, tűzszínű" az én 56-os trilógiám. Az első 1956. október 23. eseményeinek felidézése percről percre, az eredeti szereplőkkel, az eredeti helyszíneken. Szinte alig él ma már valaki a megszólaltatottak közül: meghalt Hegedűs András, Kopácsi Sándor, Hegedűs B. András, Sinkovits Imre és Bessenyei Ferenc, Vásárhelyi Miklós - és sorolhatnám. A második film a Magyar Dolgozók Pártja Akadémia utcai székházában a forradalom napjaiban történteket idézi fel, ugyancsak az eredeti helyszíneken, néhány akkori szereplővel, Hegedűs Andrással, Nyers Rezsővel, az ottani ülések egyik jegyzőkönyvvezetőjével, Ságvári Ágnessel., valamint szakértőkkel. A "Lángoló, tűzszínű" 1957. május elseje eseményeit idézi fel, a nap rejtélyét próbálja megoldani. Kizárólag korabeli szereplőkkel, az eredeti helyszíneken.

Akik közül legtöbben ma már az egekben tűnődhetnek a dolgokon: Nagy Richárd, Mezei István operatőr kollégánk, Ságvári Ágnes, Obersovszky Gyula, Fehéri Tamás, Darvas Iván... Mániám volt ezeknél a filmeknél is, hogy a szereplőket az eredeti helyszíneken kell megszólaltatni: Hegedűs András például 1956 óta velünk tért vissza először a Parlamentbe, Obersovszky Gyula a börtöncellába, ahol 1957. május elsején ült vagy Kopácsi Sándor az egykori főkapitányi szobába. A hely szelleme tapasztalatom szerint az emlékek felidézésében, újra átélésében fontos és kedvező inspirációt ad. Mindhárom filmet Sömjén Antónia rendezte. Akik ismerik, nevét nem ilyen jellegű műsorokhoz kötik elsősorban. Pedig ezekben a filmekben rendezőként gyönyörűt, igényeset, szépet alkotott. Ez a három film maradandó, fontos alkotás, már csak a benne megszólaltatottak okán is, büszke vagyok rájuk.


- Egy korábbi interjúdban, amikor a televíziós karrieredről beszéltél öröm televíziósnak mondtad magad mit jelent ez?


- Az ember életének egyik legnagyobb adománya, ha hivatást és nem csak foglalkozást, megélhetését biztosító tevékenységet végezhet. A televíziózás egy felívelő, majd viharos korszakában dolgozhattam itt 40 évig. Hivatást találtam a Szabadság téren. A Kunigunda utcában már nem annyira. A rengeteg konfliktus, csalódás ellenére érzem úgy: az öröm és büszkeség a két meghatározó érzés, ha az elmúlt évtizedekre gondolok.


- 2011. őszén búcsúztál a képernyőtől. Azt mondtad az utolsó interjúban, hogy az új idők új szeleit már nem tudod, tudtad befogadni. Ennyire megváltozott mára a televíziózás?


- Ennyire. Formailag, tartalmilag, a kommunikációban elfoglalt súlya, a részben manipulált nézői elvárások - minden. Ezek között a változások között alig van olyan, amely rokonszenves számomra, amelyet fejlődésnek tartok, magyarán ami tetszik. És ez minden bizonnyal az én hibám. Biztosan az is, hogy a közmédia jelenlegi átszervezésével, műsor- és személyzeti politikájával sem értek egyet. Ennek többször hangot is adtam. Összesített tapasztalatom, hogy az elmúlt 20 év egyik kormánya sem óhajtott létrehozni egy tőle valóban független, korrektül finanszírozott, valódi közszolgálati televíziót. Ezekért is mondtam én fel a munkaviszonyomat 40 év után: szép volt, jó volt, elég volt.

De békésen, emelt fővel távozom. És az MTV Zrt. is nagyon korrekt módon köszönt el tőlem.


- A családban András fiad, is a szakmában dolgozott, én találkoztam vele itt a televízióban és aztán a konkurenciánál a TV2-nél, gyártásvezetőként. Szakmában dolgozik még?


- Mindkét fiamra büszke vagyok. András már 4 gyermekes apuka. Annak idején azért ment el az MTV-től, mert nem akart a "kis Feledy" lenni. A kereskedelmi televíziózásban dolgozik, többszázmilliós műsorok gyártásvezetője. Botond - aki bár jogot végzett, - szintén újságíró lett, jelenleg az MTI az állomáshelye.


- Az őszi búcsúzás után több időt töltesz, gondolom ismét a sporttal, futsz még a Normafa környékén? Annak idején Saci felkészítésével úgy tudom még a fél - maratont is teljesítetted. Fontos továbbra is számodra a testi erőnlét fenntartása?


A testi és szellemi erőnlét együttesen sokkal jobban karban tartható, mint külön-külön. Ez személyes tapasztalat, amit Sacinak köszönhetek. Még ma is futogatunk, sőt, nyugdíjas éveinkre újra egy kutyát is vettünk. Ő kényszerít minket, sétára, futásra.


A beszélgetőtárs, és aki le is jegyezte, Dunavölgyi Péter


Budapest, 2012. január.


Lábjegyzetek:

(1)Gobbi Alajos (Pest, 1844. dec. 20 - Bp., 1932. júl. 27.): hegedűpedagógus és karmester. ~ Henrik öccse. Atyja olasz hegedűművész volt. Engesszer Mátyás, Wöhler Gotthard; Thern Károly, Ridley-Kohne Dávid és Huber Károly tanítványa. 1872-től a Nemzeti Zenede tanára, 1886-tól karnagya, 1901-től 1918-ig ig,-ja. 1863-tól a Nemzeti Színház, 1884 -88 között az Operaház zenekarának tagja. Nevezetes karmesteri működése során Schubert-, Brahms-, Liszt-műveket népszerűsített. Zeneszerzéssel is foglalkozott. 1910-től a hegedűtanár-vizsgáló bizottság tagja.

(2)Szent István Gimnázium. 1901-ben a kultuszminisztérium új iskola alapítására szánta el magát. A Barcsay utcai fiúgimnázium Damjanich utcában indult osztályaiból alakult meg 1902-től a VII. Kerületi Külső Magyar Királyi Állami Főgimnázium 1909-től "István úti Főgimnázium" néven működött, 1921-ben "Magyar királyi Szent István Főgimnázium", 1924-től az oktatási reform következtében reálgimnázium. A reform felmenő rendszerben 1931-32-ben fejeződött be. 1934-től iskolánk újabb rendelkezések értelmében ismét gimnáziumként működött. 1935-ben átalakították Budapest közigazgatását, levált a VII. kerület külső része, így iskolánk az új XIV. kerülethez került - Ajtósi Dürer sor 15. szám alatt, s neve "XIV. kerületi Szent István Gimnáziumra" változott. Az 1945-46-os tanévben az általános iskolai rendszer bevezetése következtében a régi gimnáziumi 1. osztály helyett indult az általános iskola 5. osztálya, s párhuzamosan működtek általános iskolai és gimnáziumi osztályok felmenő rendszerben. 1949-ben levált az általános iskola, és maradt a négyévfolyamos gimnázium. 1950-től "XIV. kerületi Állami Általános Fiúgimnázium" lett a neve, 1953-tól "XIV.ker. I. István Állami Fiúgimnázium". Az 1963-64-es tanévtől az iskola koedukált intézménnyé vált, neve "I. István Gimnázium" lett. 1991-től újra "Szent István Gimnázium".

(3)Tom Sawyer - tv-játék, film -első adás: 1959. december 12. Szereplők: Gombaszögi Frida, Létai Klári, Horváth Péter, Magyar István, Szollősi Ági, Kovács Gábor, Feledi Balázs, Esze Jenő, Ascher Oszkár, Vass Irma, Hajnál Károly . Rendezte: Kende Márta, operatőr, Czabarka György.

(4)Vihar a Sycamore utcában tv film, első adás: 1960. május 28. Szereplők: Szakáts Miklós, Váradi Hédi, Bánki Zsuzsa, Kömíves Sándor, Básti Lajos, Berek Kati, Pártos Erzsi, Gerendási Vera, Makay Margit, Kozák László, Kautzky József, Kollár Béla. Rendezte: Mihályfi Imre, operatőr: Mezei István.

(5)Alexander Dubček (Zayugróc, 1921. november 27. - Prága, 1992. november 7.) szlovák kommunista politikus, rövid ideig Csehszlovákia vezetője (1968-1969), a prágai tavasz kulcsfigurája. 1955-ben tagja lett a párt központi bizottságának és Moszkvába küldték tanulni, ahonnan 1958-ban tért vissza. 1962-re már a Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottságának teljes jogú tagjává vált.Az 1960-as évek kommunizmusában a csehszlovák gazdaság súlyos válságban volt. A prágai központi irányítás csalódást okozott a helyi kommunistáknak, miközben a desztálinizációs program további nyugtalanságot okozott. 1967 októberében néhány reformer, köztük a legjelentősebb Ota Šik, akcióba lépett, és a Központi Bizottság ülésén megtámadták Antonín Novotný első titkárt. Novotnýnak nem sikerült támogatást szereznie sem kommunista társaitól, sem Moszkvától, így lemondásra kényszerült. Így lett Dubček az új első titkár 1968. január 5-én. Az 1968 márciusától augusztusig tartó időszakot prágai tavasznak nevezik; ebben az időszakban Dubček megpróbálta a kormányzás liberalizálását és az "emberarcú szocializmus" megteremtését. 1989-ben a bársonyos forradalom alatt a Václav Havel által vezetett civil fórumot támogatta. 1989. december 28-án megválasztották a szövetségi nemzetgyűlés szószólójának, majd 1990-ben újraválasztották.1992. november 7-én halt meg, egy néhány héttel korábban autóbalesetben elszenvedett sérülései következtében.

(6) Szénási Géza (Bp., 1919. nov. 23. - Bp., 1979. febr. 21.): jogász, nagykövet, legfőbb ügyész. Jogi tanulmányait a bp.-i tudományegy.-en 1941-ben fejezte be, a jogi doktorátust 1943-ban szerezte meg. 1945-től tagja az MKP-nak. Rendőrtiszt, majd 1951-től vállalati jogtanácsos. 1956. nov. 16-tól a Magy. Népköztársaság legfőbb ügyésze. 1959-62-ben az MSZMP KB póttagja, 1962-75 között tagja. 1975 dec.-étől haláláig a Magy. Népköztársaság szófiai rendkívüli és meghatalmazott nagykövete.

(7) Vértessy Sándor, újságíró, főmunkatárs (Budapest, 1929. december 14. -) Mh: Országos Társadalombiztosítási Igazgatóság (1945-1950) Egészségügyi Minisztérium - főelőadó (1950-1957) Medicina Könyvkiadó - irodalmi vezető (1957-1962) Magyar Szemle - munkatárs (1962), Magyar Rádió - riporter, szerkesztő (1954-től) Magyar Televízió - riporter, főmunkatárs, szerkesztőségvezető, programfőszerkesztő (1962-1989). Megszámlálhatatlan műsor készítője és "arca" volt. Otthon volt a dokumentumfilmes műfajban éppúgy, mint a nagyszabású többhelyszínes élő közvetítésekben és játékokban. Műsorait vezette, szerkesztette és rendezte. Előadóként megismerhettük épp úgy irodalmi, mint szórakoztatói oldaláról. Az aranytollas újságírót, 2004-ben a Magyar Televízió Örökös Tagjává választották. Az őt ismerők számára természetesen abszolút "aktív" nyugdíjas, megszállottan rádiózik. Legutóbb a Magyar Rádió debreceni Regionális Stúdiójának munkatársa volt.

(8)Tömpe István a Magyar Rádió és Televízió elnöke (1962-1974). (1909. január 2. - 1988. december 15.) Eredetileg kárpitos szakmát tanult, de fiatalon, 1928-ban bekapcsolódott a munkásmozgalomba. Ennek kapcsán 1929-től külföldön élt és tevékenykedett. Széles körű tájékozottságra, műveltségre tett szert, kiváló kapcsolatteremtő képességet, idegen nyelvismeretet sajátított el. Ekkor alapozta meg későbbi politikusi pályafutását. 1929-1934-ig - rövid megszakítással - Franciaországban tevékenykedett. 1936-ban belépett az illegális Kommunista Munkáspártba.

1937-től a spanyol polgárháborúban, mint zászlóalj politikai biztos vett részt a spanyol köztársaságért vívott harcokban. 1939-ben Franciaországba menekült, ahol internálták. 1941-ben hazatért Magyarországra.

1942-ben letartóztatták, kiszabadulása után, a II. világháború végéig illegalitásban élt. 1945-ben Csepelen és Pécsett felelős pártfunkciókat töltött be.1945 és 1946-ban Rajk László titkára. 1946-1948 között Somogy vármegye alispánja. 1948-1950-ig a Belügyminisztérium Közigazgatási Főosztályának vezetője.

1950-1956-ig a Földművelésügyi Minisztérium Erdészeti Főosztályának vezetője. 1956-1988 között az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a Magyar Partizánszövetség alelnöke, Országgyűlési képviselő. 1956 decemberétől 1958-ig a belügyminiszter első helyettese, egyben a Honvédelmi Tanács tagja, a BM karhatalmi erők vezetője. 1958-1962 között a földművelésügyi miniszter első helyettese. 1962-1974-ig a Magyar Rádió és Televízió elnöke. 1974-1983-ig az Állami Rádió és Televízió Bizottság, és az OIRT (szocialista országok nemzetközi rádió és tévé szervezetének) elnöke.


(9)Lakatos Ernő - Budapest, 1930. szeptember 22. Munkáscsaládban született, 1945 és 1948 között kőműves tanonc, majd segéd volt. 1948-ban belépett a Magyar Dolgozók Pártjába, a MINSZ, majd a DISZ politikai munkatársa volt 1950-ig. Sorkatonai szolgálata után hivatásos tiszt volt 1960-ig. 1960-tól a Magyar Rádió belpolitikai rovatvezetője, közben elvégezte az ELTE Bölcsészettudományi Karán a magyar nyelv és irodalom szakot. 1962-ben kinevezték a Magyar Ifjúság c. hetilap főszerkesztő helyettesévé. 1969-ben a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatal általános elnökhelyettese lett. 1973-ban elvégezte a Politikai Főiskolát, 1974-ben a Zalka Máté Katonai Akadémiát. 1977-től dolgozott a Magyar Távirati Irodánál, előbb a vezérigazgató helyettese, majd 1980-tól vezérigazgató volt. 1982. június 23-ától 1988. június 23-ig az MSZMP KB Agitációs és Propaganda Osztály osztályvezetője volt. Megbízatása alól ekkor felmentették, mert külügyi szolgálatot vállalt, az NDK-ban lett Magyarország nagykövete.

(10) Szepesi György, született Friedländer György (Budapest, 1922. február 5. - ) magyar rádiós sportkommentátor. Szepesi György 1922-ben született Budapesten. Később, 10-11 éves korában Angyalföld és Újpest határára költözött. Az angyalföldi grundokon került legelőször kapcsolatba a futballal. Mint minden gyermek, nagy focista szeretett volna lenni. Későbbi vallomásaiból megtudhatjuk, már akkoriban belátta, hogy kortársai tehetsége jóval felülmúlja az övét. Megemlít pár nevet - például Puskás Ferenc, Szusza Ferenc - akik szerinte korának legnagyobbjai voltak. Baráti kapcsolata ezen személyekkel még 60 év után is igen intenzív volt. Minden bizonnyal rádiós-közvetítő munkájának legemlékezetesebb pillanata az "évszázad mérkőzése" volt. A Nemzeti Sport szerint ő volt az "Aranycsapat tizenkettedik játékosa". Minden idők legnagyobb sportbemondójának tartják, akinek a rádió-közvetítéseit használták fel a televíziós közvetítésekhez is: alámásolták a hangját, a kép és a hang pedig tökéletesen megegyezett. Emellett a magyarországi televíziózás kezdetén a nézőknek is szokásuk volt, hogy ha a televízió és rádió ugyanazt a mérkőzést közvetítette, lehalkították a tévét és Szepesi rádióközvetítését hallgatták hozzá, mert így élvezetesebb volt a mérkőzés.

(11) Monspart Sarolta (Budapest, 1944. november 17. - ) tájfutó világbajnok, tizennégyszeres magyar bajnok, sífutásban hatszoros magyar bajnok. Az első nő Európában, aki három órán belül futotta le a maratoni távot. Aktív sportpályafutását kullancs okozta betegség (enkefalitisz) szakította meg. 2003. június 23-án Mádl Ferenc köztársasági elnök érdeméremmel ismerte el Monspart Sarolta páratlan munkásságát. Monspart Sarolta két ízben volt jelölt a Nemzet Sportolója címre, amikor Puskás Ferenc, majd Zsivótzky Gyula halálával a tizenkét hely egyike megüresedett.[1][2] 2010-ben Prima díjban részesült.

(12)Peták István, az MTV elnöke (1996-1998) (Sajókaza, 1940. december 20. -) Mh.: József Attila Nevelőotthon, Abony (1963-1964) ,Magyar Rádió Szolnoki Stúdiója (külsős, szerződéses munkatárs, stúdióvezető) (1964-1971) ,Magyar Televízió (1971-1991), Ifjúsági Osztály, oszt.vez.h

Társadalmi Szerkesztőség vezetője, Ablak c. magazin felelős szerkesztője .Az MTV/2 Aktuális Műsorok Főszerkesztője (1989-től) ,Mai Reggel c. napilap főszerkesztője (1990-1991), Magyar Televízió (1991-1996), MTV/2 aktuális műsorainak főszerkesztője , MTV/2 intendánsa, Regionális, kisebbségi, határon túli műsorok főszerkesztője, Magyar Televízió Rt., elnök (1996-1998), Munkanélküli (1998) ,Magyar Televízió főmunkatárs (1998), 2003-tól nyugdíjas, a Magyar Televízió Közalapítvány Kuratóriuma, elnökségi tag (MDF delegált) . Újságíró, egész pályafutása az elektronikus médiához kötődik A regionális rádiózásban indul, Szolnokon ezernél több magazint szerkeszt. A Magyar Televíziónál szerkesztői ranglétra minden állomását végigjárja. Önvallomása szerint: " Mint újságíró mindenkor az élhetőbb, emberibb társadalomért, társadalmi minőségért dolgoztam." Nevéhez fűződik az Ablak szolgáltató magazin és Ő a Napzárta szerkesztőség vezetője 1989-ben, a rendszerváltáskor. A médiatörvény megszületése után részvénytársasággá alakuló közszolgálati televízió (MTV Rt.) első választott elnöke.


(13) Kovalik Károly, riporter (Szeged, 1927. szeptember 29. - Budapest, 1995. január 1.) Mh:Vásárhelyen újságíró-gyakornok (1948), Dél-Magyarország című lap (Szeged), újságíró (1949-1950) ,Magyar Rádió - riporter (1950-1957) Magyar Televízió - riporter (1957-1990) A mai média fogalmait használva mondhatjuk, korának (60-as, 70-es, 80-as évek) egyik megasztár riportere volt. Egyike annak a "hatos fogatnak" akik mesterségbeli alapokat a rádióban tanulták meg, majd átkerültek a televízióba. A sor Vitray Tamással kezdődött, majd folytatódott Megyeri Károllyal, Balogh Máriával, Kovalik Károllyal, Molnár Margittal, s végül Vértessy Sándorral. Azok közé a televíziósok közé tartozott, akik a semmiből képesek voltak megalkotni, - ahogyan ők fogalmaztak -, kitalálni a Magyar Televíziót.

Különleges képességgel rendelkezett ahhoz, hogy egyszerű embereket szólaltasson meg. Beszélte a nyelvüket, tudta a legnehezebben alkalmazható trükköt, hogy mikor kell csendben maradni egy jó beszélgetésben. Az egyik legnagyobb mestere volt az élő adásoknak. Számos olyan napi adás kötődik a nevéhez, mint az Esti Újság, a TV jelenti, A HÉT vagy az Ablak, de voltak nagy, az egész országot megmozgató több órás élő adások, mint pl. a Jó estét Magyarország. A hetvenes években rendszeresen riportere volt a Kékfény című bűnügyi magazinnak. Közel egy évtizedig (70-es évek) dolgozott a Melyik az ötezerből? című ismeretterjesztő sorozaton, melyben a különböző szakmákat mutatták be. Miközben a televízióban dolgozott a rádióhoz sem lett hűtlen, hiszen továbbra is készítette az akkor oly népszerű kívánságműsorokat élőben.

Soha nem voltak vezetői ambíciói, imádta amit csinált. Azon kevesek közé tartozott, akit a világosítótól, az akkor még létező "bűnésig" (díszletmunkás), mindenki őszintén szeretett. Nem tanított semmilyen divatos médiaiskolában, de néha éjszakába nyúló beszélgetésekben próbálta a fiatalabb generációnak átadni mindazt, ami ő szerinte taníthatatlan. Így aztán voltak idézőjelben tanítványai a mai médiasztárok között, akik ma is rendszeresen idézik a gondolatait, és őt tartják mentoruknak.

Egy-egy élő adás rendkívüli koncentrálást igényel. Az adás a végére akár egy kilót is lefogyhat a műsorvezető. Életében mindig a két végén égette a gyertyát. Szerette megélni a pillanatokat.

Ha 1950-ben sikerül a felvételije a Színház- és Filmművészeti Főiskolára és színész lett volna, akkor most biztosan benne lenne a filmlexikonban. Talán azt írnák róla, romantikus hős típus. Alakja megjelent néhány játékfilmben, ahol önmagát alakította, mint mellékszereplő. Mind e mellett soha nem hagyta abba az írást, hiszen ez a képessége tűnt fel a hódmezővásárhelyi Bethlen Gimnáziumban osztályfőnökének, Németh Lászlónak, aki elindította a pályán, és akivel az író haláláig nagyon jó viszonyban volt.

(14) Nemeskürty István, Dr. az MTV. Elnöke (1990. 01. 01-1990. 04. 08.) (Budapest, 1925. május 14. Mh: A Budapesti gyermekotthonban, majd a IX. kerületiIllatos úti általános iskolában tanít (1950-1956) Magvető Könyvkiadó, lektor (1956-1959) ,Budapest Filmstúdió, dramaturgia vezetője (1959-1963) ,MAFILM IV. sz. Stúdió, stúdióvezető (1963-1972), MAFILM Budapest Filmvállalat vezetője (1972-1984) Magyar Filmintézet, igazgató (1984-1986) ,Saját kérésére nyugállományba vonult (1987-ben) A Magyar Televízió elnöke (1990.01.01-1990.04.08). Irodalom-és filmtörténészként, íróként, forgatókönyvíróként egyaránt jelentős életművet alkotott. Emellett 1959 és 1983 között, huszonhat éven keresztül a magyar játékfilmkészítés meghatározó vezetője volt. Több mint ötven rendező, százötvennyolc egész estét betöltő játékfilmje készült az irányítása alatt működő műhelyekben. Az 1945 utáni rangos magyar játékfilmgyártás, amely számos nemzetközi díjat, elismerést aratott, erre az időszakra esik.

Nemeskürty Istvánt már nyugállományba vonulása után, a rendszerváltást követően kérte fel Németh Miklós miniszterelnök a televízió elnöki tisztére. Feladata a televíziózás választásokig tartó nyugodt lefolyásának biztosítása volt. Megbízatása az 1990. január és 1990. április 8. közötti időszakra szólt. Az intézményhez kerülésekor, a Magyar Televízió megválasztott elnökségével (Chrudinák Alajos, Czigány György, Kővári Péter, Gombár János, Pálfy G. István, Vitray Tamás), az elnökség többségi egyetértésével hozhatott az új elnök jelentős döntéseket. Az intézmény zavartalan működését biztosítva az előre meghatározott négy hónap alatt, április 6-án az elnökség és az elnökség elnöke, Nemeskürty István felajánlotta lemondását a megalakítandó új kormánynak. Németh Miklós miniszterelnök a lemondást elfogadta.

(15)Grósz Károly (Miskolc, 1930. augusztus 1. - Gödöllő, 1996. január 7. ) magyar politikus, a Minisztertanács elnöke, az MSZMP főtitkára. 1945-ben lépett be a Magyar Kommunista Pártba. 1949-1950-ben a Magyar Ifjúság Népi Szövetsége Abaúj vármegyei szervezetének titkára volt, majd 4 évig hadnagyként, aztán főhadnagyként a jugoszláv-magyar határon teljesített szolgálatot. 1954-től a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei pártbizottság agitációs és propagandaosztályának vezetője lett. 1956-ban a forradalom alatt a posztján maradt. Az újságíróknak megtiltotta, hogy az eseményekről tudósítsanak, az Észak-Magyarország című lap fejlécéről a Kossuth-címert is eltávolíttatta. November 4-én a megyei pártapparátus vezetőjévé választották. 1961-től a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) Központi Bizottsága (KB) agitációs és propagandaosztályának munkatársa, közben pedig a Magyar Rádió és a Magyar Televízió párttitkára is volt. 1968-tól a KB agitációs és propagandaosztályának helyettes vezetője, majd 1974-től vezetője lett. 1979-ben a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei pártbizottságot vezette. A következő évben az MSZMP KB tagjává választották. 1984-1987 között a Budapesti Pártbizottság első titkára volt. 1985-ben az MSZMP Politikai Bizottságába is bekerült. 1987 júniusában megválasztották a minisztertanács elnökévé. Programjában elismerte a piacgazdasági nyitás szükségességét, de a megújulást a szocializmuson belül képzelte el. Miniszterelnöksége idején vezették be a személyi jövedelemadót. Kormányának tagjai közül néhányan a rendszerváltás után is aktívak maradtak, például Csehák Judit (miniszterelnök-helyettes, majd szociális és egészségügyi miniszter), Medgyessy Péter (pénzügyminiszter, miniszterelnök-helyettes, majd miniszterelnök). 1988-ban Kádár Jánost követte az MSZMP főtitkári székében, majd novemberben Németh Miklósnak adta át a miniszterelnöki posztot. A rendszerváltás során ragaszkodott a szocialista politikai rendszer és a Varsói Szerződés fenntartásához. 1989-ben az MSZMP rendkívüli kongresszusán bejelentették az utódpárt, az MSZP megalakulását. Grósz Berecz Jánossal és másokkal az átlépés helyett részt vett az MSZMP újjászervezésében, példának a "felszabadulás" utáni időket, és az 1956-os forradalmat követő hónapokat tekintve. 1990-ben lemondott az MSZMP KB-beli tagságáról és végleg visszavonult a politikai élettől.

(16)Sarlós István(1921. október 30. - 2006.július 19.) Az SZDP-be 1939-ben lépett be. A II. világháborúban tartalékos tiszti rangot viselt (1942-1945). A II. világháborút követően többféle tisztséget töltött be, majd 1959-1963 között a Fővárosi Tanács VB elnöke, s a VI. kerületi pártbizottság első titkára.1963-1990-ig országgyűlési képviselő (Sárvár). E tevékenysége mellett az MSZMP központi Bizottságának tagja (1966-1989), a Népszabadság főszerkesztője (1970-1974), a Hazafias Népfront Országos Tanácsának alelnöke (1968-1974), majd főtitkára (1974-1982), a Politikai Bizottság tagja (1975-1987), Miniszterelnök-helyettes (1982-1984), az országgyűlés elnöke (1984-1988), s 1989-ben az Elnöki Tanács elnök-helyettese.

(17)Csehák Judit 1940. január 16-án született Szekszárdon ). Édesapja Csehák Ferenc (1909-1968) cipész, édesanyja Kucsera Mária (1909-1994) varrónő. Bátyja,László (1930) közgazdász, húga, Mária (1941) pedagógus. 1992 óta férje Békesi László közgazdász, az MSZP országgyűlési képviselője. Az általános iskolát Faddon végezte, középiskolába Tolnán járt, 1958-ban érettségizett a városi gimnáziumban. 1964-ben a Budapesti Orvostudományi Egyetemen szerzett diplomát. 1964 és 1965 között a Tolna Megyei Kórház segédorvosa volt. 1965-től nyolc éven át Fadd nagyközség körzeti orvosaként dolgozott. 1973-tól feladta gyakorló orvosi munkáját: két évig a Szekszárd Városi és Járási Tanács osztályvezető főorvosa, majd 1975 és 1978 között az Egészségügyi Dolgozók Szakszervezete Központi Vezetőségének a titkára. 1978-tól hat éven keresztül a Szakszervezetek Országos Tanácsánál dolgozott, a SZOT titkára, az elnökség tagja, majd a SZOT Szociálpolitikai Bizottságának az elnöke volt. 1984. decemberben kinevezték a minisztertanács elnökhelyettesének, ezt a posztot 1987. decemberig töltötte be. 1984 és 1988 között az Állami Tervbizottság tagja, 1985 és 1986 között az Állami Ifjúsági Bizottság elnöke volt. 1987. decemberben átvette a szociális és egészségügyi tárca vezetését, 1990. május 23-ig, az új kormány megalakulásáig látta el feladatát. 1988 és 1990 között az Országos Egészségvédelmi Tanács elnöke volt. 1985-től három évig az Alkoholizmus Elleni Állami Bizottságnak és a Minisztertanács Tudománypolitikai Bizottságának az elnöke. 1967 és 1989 között az MSZMP tagja. 1985-ben, az MSZMPm XIII. kongresszusán a központi bizottság tagjává választották, 1985 és 1988 között a KB agitációs- és propagandabizottságának, illetve 1986 és 1988 között a káderpolitikai bizottságnak a tagja volt. 1987-től 1989. áprilisig - ameddig saját kérésére fel nem mentették - az MSZMP PB tagja. 1989. októberben belépett az akkor alakult Magyar Szocialista Pártba. Az 1990. évi parlamenti választásokon a párt országos listáján jutott mandátumhoz.


(18) Hankiss Elemér, Dr. az MTV elnöke (1990. 08. 01-1993. 01. 01.) (Debrecen, 1928. május 4. -) Ferunion, exportelőadó (1950-1953) Országos Széchenyi Könyvtár (Színháztört. O.), tudományos munkatárs (1953-1962) /1957-ben letartóztatták, 10 hónapig vizsgálati fogságban volt./ Európa Könyvkiadó, angol-amerikai-ny.német szerkesztőség vezetője (1963-1965) MTA Irodalom Tudományi Intézet, főmunkatárs (1965-1975) MTA Szociológiai Kutató Intézete, Értékszociológiai és módszertani osztályvezető (1975-1990; 1994-1995) MTA Szociológiai Kutató Intézete, igazgató (1996-1998) A Magyar Televízió elnöke (1990-1993)Professzorként és vendégprofesszorként több külföldi és hazai egyetemen tanított és tanít: ELTE Magyar és Angol Tanszék, JATE Angol Tanszék (1989-1997), ELTE JTK Pol.Tud. Tanszék (1988-1997) Stanford University (1992) ,Georgetown University (1993-1994), Közép-európai Egyetem (1995-1996) Firenzei Európai Egyetem (1999) ,The Gallup Organization (Princeton), tudományos tanácsadó (2000-2004) Magyar Szociológiai Társaság, alelnök (1993), elnök (1994) ,Magyar Pulitzer Emlékdíj kuratórium elnöke (2002-től), Prima Primissa Díj kuratóriumának tagja, Hankiss Elemér szociológus 1965 óta az MTA különböző kutatóintézeteinek munkatársa. A College of Europe (Bruges) professzora. A Gallup Europe (Brüsszel) Kuratóriumának elnöke. A kutatót a 60-as években irodalomelméleti, a 70-es években értékszociológiai, a 80-as években politikai-szociológiai, a 90-es évek eleje óta civilizációelméleti kérdések foglalkoztatják. A Magyar Televízió elnökeként: Célja az volt, hogy a korábban pártirányítás alatt működő Állami Televíziót


(19)Czinege Lajos hadseregtábornok (Karcag, 1924. március 24. - Leányfalu, 1998. május 10.) kommunista pártfunkcionárius, 1960-84 között a Magyar Népköztársaság honvédelmi minisztere, 1984-87 között a Minisztertanács elnökhelyettese. A második világháború és a rendszerváltás közötti kommunista önkényuralmi időszak egyik meghatározó politikai szereplője volt.