Hunyadi László: Nekem nagyon jó érzés, amikor látják, hogy az ember sportbolond



Dunavölgyi Péter:


Nekem nagyon jó érzés, amikor látják, hogy az ember sportbolond 

A sportot imádó nyolcadik kerületi srác, segédoperatőrként került a hatvanas évek végén a Magyar Televízióhoz. A Híradó szerkesztőségében tanulta a szakmát.  Az operatőri pályán gyorsan haladt előre, de voltak botlásai is. Ezért rövid ideig benzinkutas volt, kényszerűségből. A Magyar Televízióhoz visszakerülve, a sport közvetítések elismert, legendás operatőre lett, követve az általa is nagyra becsült elődöket. Beszélgetés a Magyar Köztársaság, Ezüst Érdemkeresztjével, kitűntetett, Hunyadi László, Csanádi Árpád -,  és  Feleki László - díjas operatőrrel.   



 
Hol is, találkozhatnánk másol június közepén, mint Budapesten, a Duna bal partján, az Elektromos Sportpályán. A televíziósok törzshelye évtizedek óta. Rekkenő hőség van, a focipályán izzadnak a fiúk, mi a kellemes hűvös sátrak alatt, a jéghideg sört élveztük, és emlékezünk a közös, több mint negyvenéves televíziós évekre. Éppen szünnap van a lengyel - ukrán labdarúgó EB -n.

Dunavölgyi Péter: Elkezdődött a Foci Eb. Gondolom, láttál eddig minden mérkőzést.

Hunyadi László: Természetesen láttam mindegyik mérkőzést.

DP: Szerinted most, hány kamera dolgozik egy - egy stadionban?

HL: Hú de jót kérdeztél most. Az egész közvetítés sorozatnak ez az alapvető hibája, ott stadiononként legalább 30 - 35 kamera van. Az előző foci VB döntőn Párizsban, is már harminc kamera volt. Bizony egy bizonyos szám után inkább már zavaróak, ha nem önmegtartóztató a rendező. Azért ettől a számtól nem kell nagyon megijedni, mert ebből egy - egy kapu elvisz ötöt, ötöt, mert négy - négy van lerakva, és egy - egy mozgó kamera van mögöttük. Aztán van az alap közvetítő kamera, annak van két közeliző kamerája, aztán vannak a les kamrák, és az úgynevezett stadycam-ek, a hordozható kamerák a pálya szélén. Nem ezek a kuriózumok, hogy mindent láthatsz, hanem van saját kamerája minden edzőnek, amelyik 90 percig csak az edzőt mutatja. Van saját kamerája a bírónak is persze. Az operatőrnek képzeld ezeken 90 percig csak azt az egy ember kell mutatnia., viszont garantáltan megvan, az ha van a mérkőzés alatt egy jó mozdulata.

DP: Tehát minden jó mozdulatuk, reagálásuk így biztos, hogy megvan.

HL: A lengyeleknek és az ukránoknak sem alapfelszerelésük az flyt - kamerák, a FIFA és az UEFA bizonyára bedobott minden segítséget az ukrán és lenyel televíziónak ez ügyben. Ezek olyan képeket tudnak mutatni, amit igazából csak a madár lát. No itt van az, ami nekem már most nem tetszett, - bár most már a vége felé haladva, azért egyre jobb, - hogy ez nyilvánvalóvá vált, - és ezt az MTVA sport főrendezője Sass Csaba - ha itt lenne,- bizonyára harsányan helyeselne. Látszik, hogy előbb bele szerettek ezekbe a kamerákba, az első meccseken folyamatos vágták be, ezeket a felső képeket. Közben ment a meccs, szóval azért ott lent fociztak, volt olyan néző, akit bizonyára az érdekelt volna. Az első mérkőzéseket nagyon elvitte a technika, ahogy haladunk előre látom, hogy ezek használata szelídült, pld a most szombatin, a nyitó és a záró képen kívül már nem is használták őket. Mi is belestünk már ebbe a csapdába korábban, annak idején beleszerettünk a vendég kamerákba, amikor készültünk a budapesti Úszó- és vízilabda EB -re. A MTV Kuratóriuma hál isten megszavazott nagy technikai lehetőségeket. Az akkori főnökség azt mondta nekünk, kérjetek mindent, de legyen terv, hogy kell kihúzni, ha nem lesz rá mégsem annyi pénz.

DP: Ez így volt, mindig az elmúlt 50 év alatt. Mindig nagy sportesemények vagy politikai események (pl. pártkongresszusok, Brezsnyev - majd Pápalátogatás stb..) alkalmával kapott lehetőséget a hazai televízió, technikai bővítésre.

HL: Igazad van, mindig ilyenkor volt csak mód technikai fejlesztésekre főleg a rendszerváltás előtt. A budapesti EB előtt, az angolok bemutattak egy referencia filmet, ami úgy kezdődött, hogy felülről láttunk egy bírót és két játékost a kezdőkörben, ahogy a bíró feldobja pénzt. Majdnem még az - az is látszott, hogy a pénzen, hogy a fej, vagy az írás. Majd elkezdett felfelé nyitni a kamera, a végén már körben a stadion peremét is lehetett látni. Úgy oldották meg, hogy világító oszlopokra volt felszerelve, négy drótra az X közepére a kamera és ennek mozgását egy számítógép rendszerrel vezérelték. Természetesen mi is beleszerettünk rögtön, s kimentünk megnézni a Margitszigetre, hogy az itteni lámpa tartók kibírják e, a terhelést, azt mondták a szakemberek, hogy igen. Amikor megjött a technika és beszerelték, már a próbákon rájöttünk, hogy a rendszer akár életveszélyes is tud lenni. Pl. amikor a műugró kislány lebukott a víz alá, Sass Csaba oda irányított a kamerát, ahol fel fog bukkanni, egy méterre a víz fölé. Amikor a kislány lemerült, még tiszta égbolt volt felette, mikor feljött valami sötét volt a feje felett, ijedtében majdnem belefulladt a vízbe. Szerencsére volt mód számunkra 3 - 4 próba napra, és rájöttünk, hogy a csodákat meg kell mutatni, de csak visszafogottan. Mindig azt mondják, hogy a tv dolga, hogy megmutassa azoknak a sporteseményt, akik valamiért nem tudnak ott lenni, igen ám de erre elég volt korábban is négy kamera pl. egy focimérkőzésen.

DP: Azt mondhatjuk, hogy a sportesemények közvetítése a televízióban, egyre inkább egy show-műsorrá válnak?

HL: Igen. Állítom, hogy egy rosszabb mérkőzésen, a televízió által ma egy színesebb műsort látsz, mint akik ott vannak a mérkőzésen. Viszont, ha megnézel az amerikai profi kosárlabda közvetítést, ott az esemény közben egy vágást nem látsz, azért, nehogy ne tudd élvezni a támadást. Végig látjuk a támadást, majd bent a kosár. És ha csak, ha nem indít rögtön a másik, de csak akkor ötféle kameraállásból látod, hogy történt a kosár. Különben nem vágják el, mert nem tudná élvezni otthon a néző a mérkőzést, a játékot.

DP: A foci EB -n az eddigi mérkőzések közül melyik tetszett a legjobban, no nem technikailag, hanem a foci szempontjából, kire tippelsz, hogy megnyeri az EB - t?

HL: Eddig én úgy látom tiszta papírforma jön, jött be. A látottak alapján kezdek hajlani a Portugálok felé. Csak az a baj ezekkel a spanyol meg portugál válogatottakkal, hogy sok egyéni klasszis van ott, viszont annyira begyakorolt klubjátékuk van, hogy nehezen játszanak így össze, mert hiányoznak a klubtársak. Sokszor éreztem, hogy már megint a Messi helyére adtátok a labdát, mint a klubmeccsen, de ő most nincs ott... Most az utolsó meccsen németek is tetszettek, pedig ilyen mondatot egy emberöltő óta nem hallhattál tőlem. Sőt szombaton az angolok végre elkezdtek támadni, eddig beásták magukat a védekezésben.

DP: Mint hajdan a Hellério Hererra (1) vezette annak idején az Interrel (2).

HL: Igen, mindhalálig védekezünk! Itt aztán nem jön át senki.

DP: Megbeszéltük a friss élményeket, most kicsit kanyarodjuk vissza múltba. Legutóbb, Csőke Józsi (3) bácsi temetésén találkoztunk pár hete. Őt és idősebb Török Vidort (4) és fiát Ifj. Török Vidort (5) jól ismerted. Ők még filmre forgatták az eseményeket, hogy tudták megcsinálni, hogy ne fusson ki a film éppen a gólnál, milyen érzék kellett ehhez?

HL: El nem tudom képzelni, hogyan intézték, magyarázatom persze van többféle is. Én magam büszkén mondhatom, hogy alapító tagja vagyok a GÓL című műsornak, ami Magyarországon három televízión is ment már,- élveztem, szerettem ezt a műsort, és ők is szerették, hogy olyan csinálja, aki szereti csinálni. Ebben a műsorban ott 30 -32 perces videó kazettáink voltak, egy félidőt két kazettára kellett felvenni. A 25 perctől már lestük azt a pillanatot, hogy mikor cseréljünk, - pedig a csere csak kb. fél percet vesz igénybe, - mégis mindig izgultam, hogy le ne maradjak valamiről. Így pontosan sejtettem miket élhettek át nagy elődeink a filmkamera mögött. Azt tudni kell, hogy ők személyesen is jól ismerték a sportolókat, focistákat. Csőke benne volt abban a stábban is amely a 6:3-at forgatta. Pontosan tudta, hogy a Buzánszky Jenő nem szeret hosszú labdákat adni, másiknál, meg, hogy az inkább hosszú labdákat ad, így pontosan tudták, hogy mire számítsanak kameramozgásban.

DP: Ijf. Török Vidorral és a papával Id. Török Vidorral én egyszer beszélgettem erről, Vidor bácsi csak megjegyezte: "Édes fiam a gólt az érezni kell .."

HL: Vidor bácsinak volt, egy - két "nagy mondása", képzeld nagy történet volt, hogy egy kezdő operatőrnek mondta, menjen le a kamerájával a bal oldali tizenegyeshez, mire az, méltatlankodva ment le, gondolván az öreg szívatja. Mire leért képzeld ott kapott tizenegyest a csapat!
Vidor bácsiról el kell mondanom a legendásan legjobb történetét, én dolgoztam vele a MAFILM -ben segédoperatőreként. Ő Filmhíradónál volt, ők csinálták a Csőke Jóska bácsival a sporthíradó anyagokat (6) , Borsodi Ervin (7) és a többiek pedig a többi belföldi anyagot. Vidor bácsi is Filmhíradós volt eredendően. 1948-ban behivatták a Párbizottságra - akkor voltak az igazolások, hogy "megfelel-e az elvtárs a politikai követelményeknek?". Mondták neki, hogy van egy csúnya folt a múltján, mert ő filmezte a Szálasi eskütételét annak idején. Mire Vidor bácsi csak annyit mondott" Elvtársak! Nem tudom enyhítő körülmény -e, hogy az akasztását is én filmeztem!". A dolgot nem firtatták tovább.

DP: Most az ötvenes években járunk, te akkor élted a belvárosban a VIII. kerületi vagány fiúk életét.

HL: A Korányi Sándor utcában laktunk. Hát ez akkor nem volt belváros.

DP: Én vitatkoznék veled, későbbi operatőr kollégánk, barátunk Schóber Róbert (8) bizonyára kikérné magának, hogy a Práter utca, - ahogy ő mindig viccesen mondta a Práter Street - ne lenne a belváros része.

HL: Pedig a Práter utca volt olyan sötét hely, mint a Korányi Sándor utca. Én ott nőttem fel, az édesapám egy külker vállalatnál melózott. Mindig úgy hívtam, mikor már kicsit nagyobb voltam, hogy uradalmi kocsis, mert a vezérigazgatónak volt a sofőrje. Ráadásul a nagypapa valóban uradalmi kocsis volt Ráckeresztúron, az uraság pedig Ercsiben lakott, oda kellett mindig érte menni. Az Elektroimpex külkereskedelmi cégnél (- ami rádió, tv, hőpalcok stb. foglakoztak), ahol a fater dolgozott, az egy kiállításon kint volt egy Munkácsy televízió készülék, a kiállítás után a vezérigazgató elintézte, hogy apám megvehette a készüléket, olcsóbban és részletre.

DP: Ez mikor volt?

HL: Pontosan meg tudom mondani, mert a 60-as római Olimpiát már ezen néztük. Az egész ház ott volt nálunk. Természetesnek vettük, hogy jöttek minden adásnapon a szomszédok. Akkor én 12 éves fejjel, kikerekedő szemmel, beleszerettem a televízióba. Én monoszkóptól, monoszkópig néztem. A tv minden elé került nálam. Aztán amikor harmadikos gimnazista voltam, akkor Balogh Mari (9) forgatott a gimnáziumunkban a TV-könyvesboltja című műsorhoz.

DP: Ez a Bem József Gimnáziumban volt?

HL: Igen, a forgatás szünetében odamentem a Marihoz, és mondtam neki, hogy én televíziós szeretnék lenni. Azt kérdezte, hogy mit szeretnék ott csinálni? Mondtam neki, én azt még nem tudom, de tévés szeretnék lenni. Mari erre azt mondta, hogy ha leérettségizek, és még mindig érdekel a tv, akkor keressem meg. 1967 nyarán leérettségiztem, és küldtem neki egy táviratot. Kicsit később augusztusban egy távirat jött, menjek be hozzá a Szabadság térre. Elvitt körbe a házba, megmutatta milyen munkák folytak akkor éppen. Voltunk a stúdióknál, aztán felvitt a negyedikre, jobbra mentünk és beestünk a Híradó szerkesztőség folyosójára. Ott mindenkivel elbeszélgetett, aztán mondta itt ez a fiatalember, aki szeretne tv-s lenni. Egy csomó embernek bemutatott, nekem persze fogalmam sem volt ki - kicsoda. Aztán odaértünk a Híradó gyártási részlegéhez, emlékszem ott volt a Gábor Sanyi, Dobrovics Pista (10), Szekeres Béla, aztán odajött a Sykora Sanyi (11) az egyik Híradó rendező is. Sykora mondta, neki kéne ember, de a Dobrovics közölte, hogy a gyártásra jobban kell most segítség, így aztán oda kerültem felvételvezető gyakornoknak. Szépen lassan megmutatták nekem a házat, a labortól a hangátírón keresztül, a vágószobákig. Teltek a hónapok, külsősként dolgoztam ott. A vágószobában ültem a legtöbbet és legszívesebben, mert ott voltak a csinos lányok, meg ugye ott mindenről lehetett hallani.

DP: Aztán mégis átmentél a Filmgyárba, miért?

HL: Krämer Mari (12) volt a vezető vágó híradónál, egyszer azt mondta, ha ennyire érdekel a filmezés tovább kéne lépni, próbáld meg a Filmgyárban. Kérdeztem, hogy kerülhetnék én oda be? Erre mondta, a férjem a Filmgyárban rendező majd én szólok neki. Aztán jött a gyárból egy távirat Desser József filmrendezőtől, hogy keressem meg. A gyárban aztán bemutatott Jankovics Márta gyártásvezetőnek, ott volt Szabó Árpi operatőr is, - a ma már nagyon neves Szabó Gábor operatőrnek az apukája - , akit mindenki csak Pipikének hívott, mert olyan jóságos bácsi volt. Ő mondta, mindig mikor utaztunk forgatni és bementünk az útba eső kocsmába, hogy "Pipikém, kérsz egy csokit?" Aztán segédoperatőrként ilyenkor kaptam tőle egy csokit. Lehetőségem volt sokféle munkába belekóstolni. Ott voltam pl. az Egri csillagok forgatásán is,. Örök élményem maradt. A feladatom kb. olyan jelentős volt, hogy a rendező virslijéhez én vihettem a mustárt, a virslit még nem én vihettem. Nekem érdekesebb lett a film, amit a forgatásról készítettek, mint maga a játékfilm. Ebben látszott, hogy véletlenül rajta maradt a karóra a Sinkovitson, - a filmből persze kivágták. Minden statiszta persze katona volt, az alap ellátásuk mellett napi 60.- Ft-ot kaptak a statisztálásért, ezért nagyon élvezték. Emlékszem az egyik rendező asszisztens kislány próbált rendet csinálni köztük a felvétel előtt, de nehezen boldogult. Odajött az őrmester, belekiáltott a mikrofonba: "Török elvtársak! Indulás a vár felé, a halott elvtársak meg jöjjenek átöltözni!" Hát így ment ez annak idején. Nagyon érdekes volt a filmgyári munka, de nekem jobban tetszett a televíziózás. Szerencsére Dobrovicsék felhívtak, hogy visszajönnék-e belsősnek? Így lettem 1968 nyarán még előbb ismét külsős, aztán november 2.-án felvettek, segédoperatőrnek a TV Híradóhoz. Az operatőrök nagyon segítőkészek voltak.

DP: Ebben az időben az első nagy híradós operatőr generáció dolgozott még: Schóber Róbert, Szurok János (13), Vecsei Marietta (14), Burza Árpád (15), Jávorszky László (16), hogy csak egy - két legendás híradós operatőr nevét említsük.

HL: Mind - mind nagyszerű operatőr. Az operatőr szobában emlékszem nekem Vecsei Mari volt a szekrényszomszédom, és képzeld egy hónap, egy napon születtünk, néhány év eltéréssel persze. Május 8-át úgy ünnepeltük meg mindig, - mivel az operatőrök ritkán találkoztak, mert mindig más stábbal forgattak - , én vettem egy szál virágot és odaragasztottam a Mari szekrényének ajtajára. Aztán egy idő után ezen a napon mindig az én szekrényemre pedig, oda volt ragasztva egy kis, egy decis cseresznye. Ez a mi kis játékunk volt.

DP: Mit lehetett tőlük, mellettük tanulni egy fiatal segédoperatőrnek?

HL: Ó, hát rengeteget. Ők még a filmgyári hagyományokat hozták át a televízióba, s mi tőlük tanulva folytattuk aztán. Nem csak szakmát, hanem pontosságot, szakmai alázatot, szakmaszeretet is lehetett tőlük tanulni. Schóber Robitól már az első napon megtanultam, hogy a reggel nyolc órás indulás, a valóban indulást jelent, nem pedig beérkezést a munkába. Addigra fel kellett már venni az akkumulátort, át kellett tekercselni a filmet, össze kellett csomagolni a kamerát.
Mikor már nem híradóztam, a többi operatőr, - aki sem volt sose híradós,- mindig csodálkozott a pontosságomon. A híradózásban a pontosság, a fegyelmezettség elsődlegesen fontos. Persze lehetett lazítani is, de olyan, valamiről lemaradni az elképzelhetetlen volt.
Abban az időben utazáskor a kocsiban elöl ült az operatőr kezében a befűzött kamerával és a két lábával szorította a két fa akkumulátort, hogy nehogy eldőljön és kiömöljön a sav. Szurok Jancsi, minden egyes indulás előtt figyelmeztetett erre! Ezt őt örökké mondhatta és figyelmeztethette a fiatalabbakat, mert ő már bizonyított! Egyszer ott mentek az autóval a Bástya étterem mellett, a Volga gépkocsi előtt, volt egy kisebb tömeg, meg kellett állniuk. Mikor kiszálltak, látták mindenki felfelé néz. Szurok kiszállt, kezében a befűzött kamera, szeméhez illesztette, és azonnal elindította, és felvette, amit az öngyilkos leugrott. Végig követte, amit egy normális ember végig sem néz. Ilyenkor érzelem nélkül kell dolgozni, fel kell venni, mondta. Aztán az élet meg a felelős szerkesztő eldönti, hogy ebből mennyit mutat meg a nézőnek. Olyan viszont nem lehet, hogy az operatőr lemaradjon róla, mert híradósok vagyunk, ahogy ezt Jancsi mindig mondta.

DP: Úgy tudom neked is volt hasonló "éles helyzeted"?

HL: Volt bizony, Schóber Robival, Ferihegyen. Kreisky kancellár érkezett. Robi mondta, hogy ő beáll a sajtókonferencia rögzítésére, én csináljam meg a vágóképeket, amikor a kancellár lejön a lépcsőn. Aztán, kilépett a vendég a gép ajtaján, megbotlott és legurult a lépcsőn. A kísérők felsegítették, majd kezet fogott a fogadó delegációval. Hozzám odaszaladt az osztrák sajtós, hogy ugye nem vettem fel. Mondtam neki, ugyan ... és gondoltam magamban, hogy ez milyen hülye, van olyan híradós operatőr a világon, aki nem veszi ezt fel? A vágóasztalon vagy hatszor is megnéztük aztán a felvételt. Az már egy másik dolog, hogy adásba nem került a felvétel, mérlegelve a protokolláris szempontokat.
Robitól mindent meg lehetett tanulni, a szakmáról. Mondok két példát, az áttünés a filmem egy komoly laborban készítendő trükk. Volt, hogy kimentünk egy szobor kiállításra, azt mondta:," Ide figyelj! Ezt a két szobrot megcsináljuk áttünésben, labor trükk nélkül!". Kivett egy drótkeretet, amit rárakott az optika szélére és kitakarta a kép felét egy fekete lappal, majd felvette az egyik szobrot így, és számolta a másodperceket, majd ugyanennyit visszatekerte a filmet, és megfordította kitakarást és kezdtük előről a felvételt, közben a dróttal nyitotta, zárta az optikát. Azután a vágóasztalon tátott szájjal néztük az áttünést, tökéletes volt. Egyszer, egy TSZ-be mentünk vidékre forgatni, és mit tagadjam Budapesten hagytam a felvevőgép akkumulátorát és csak ott vidéken a helyszínen vettem észre. Telefonon hívtam a szerkesztőséget, mondták megtalálták a székház lépcsőjén, - a pakolásnál nem tettem be,- de anyag nélkül, nehogy haza merjünk jönni. Mondtam a Robinak, az üzenetet! No, akkor előbb igyunk valamit, mondta bementünk az első jobb oldali kocsmába, mert az elvi kérdés volt, hogy a kocsi nem fordul vissza, én fizettem a cseresznyét, ez volt a büntetésem. A TSZ-ben a Robi kért egy kést, a kamera akkumulátor kábelének a végét levágta , és rákötötte Molnár Jancsival a sofőrrel, a Volga gépkocsink akkumulátorára úgy tudott forgatni, hogy egy méterre tudott eltávolodni a gépkocsitól, és mentünk egyik helyszínről a másikra a TSZ-ben, így is megcsinálta végig riportot. A lényeg: anyag nélkül nem jöttünk vissza.

DP: Abban az időben, hétfőn nem volt adásnap, - én még ifj. Török Vidortól tudom, aki nagy örömmel mesélt nekem róla, - a híradós operatőrök összegyűltek és Schóber Robi, a vezető operatőr, értékelte az elmúlt hét riportjait. Más szerkesztőségekben nem volt divat az ilyen rendszeres operatőri értékelés.

HL: Ez tulajdonképpen egy híradó specialitás volt, először ez értekezletnek indult, lehet, hogy a főszerkesztőség vezetése számon is kért a Robin, de a lényege inkább az volt, hogy az operatőreink egy baráti beszélgetésen elemezték az elmúlt hét anyagait. Emlékszem voltak azért belső különbségek, Burza Árpi ezeken nem igazán vett részt, ő nem volt kíváncsi a többiek véleményére, és ő sem mondott véleményt a többiek munkájáról, ő inkább egy magányos farkas volt, ahogy mondani szokás. Emlékszem, pl. hogy Zih Béla viszont milyen lelkes volt, egy - egy riportjának megdicsérése kapcsán.
Az persze egyértelmű volt, hogy voltak a "musz" anyagok, pl. egy nagyköveti megbízólevél átadás, amiben csak egy volt a fontos, hogy el ne rontsa az ember, ott nem lehetett nagy operatőri bravúrokat elkövetni. De annak is voltak fontos hagyományai. Amikor a Schóber Robi először átvitt a Parlamentbe egy ilyen nagyköveti megbízólevél átadásra, akkor azt mondta, ide figyelj itt a legfontosabb, hogy itt a teremben ki van taposva a Híradó operatőr helye! Ide soha ne engedj állni senkit. Miért? - kérdésemre, erre ő rávágta, majd megtudod ha belenézel a kamerába. No, ahogy belenéztem, valóban meg is tudtam. Attól egy méterre, jobbra ablak volt, a Munkácsy teremben, balra meg tükör. Amikor később véletlenül oda állt a protokoll, vállal óvatosan egy picit odébb toltam őket. Az akkori elnökről Losonczi Pálról (17) sok mindent el lehetett mondani, de azt, hogy humora lett volna, no azt nem, ezt olyan kollégáim is igazolhatják, akik végigutazták vele a Földet. Bizony aztán volt egy alkalom, amikor előttem történt valami, s azóta cáfolom, hogy ne lett volna humora, sőt igazán jó humora volt. Megjött az új amerikai nagykövet, napsütötte tiszta ősz, amerikai bácsi, gyönyörű eleganciában, de kicsit spicces volt, látszott rajta. Kezében a megbízólevéllel, s kicsit utána kellett állítani az élességet, mert időnként kimozdult a képből. A szerkesztő úgy küldött ki a forgatásra, hogy a szokott szabvány két mondatnál többet kell mondani majd, tehát több vágóképet vegyek fel. Így más vágókép nem lévén, maradtam, amíg a pezsgőt hozzák és koccintanak. Ekkor a nagykövet azt mondta Losonczinak: "Elnök úr! Megmondom őszintén, hogy nekem van két rossz tulajdonságom, ha nem lenne ilyen csinos a tolmácsnő, akkor mondanám az egyiket,..." erre a Losonczi rávágta: " A másikat már tudom..."

DP: Egy - két év után már önálló operatőri munkákat kaptál, sőt 1976-ban elvégezted a Színház és Filmművészeti Főiskola kameraman szakát.

HL: Az első önálló munkám, nagyon nagy alkalom volt, kell az élethez szerencse, szorgalom is. Abban az időben már forgattunk Híradót néha - néha színes filmre is. Nagyon drága volt ezért ritkán kaptunk erre lehetőséget. A nézők persze ezt is fekete - fehérben látták, de főszerkesztő Matúzné, Rózsika (18) úgy gondolta, hogy fontos események az archívumban maradjanak meg színesben az utókor számára. 1970-ben a Felszabadulási ünnepségekre - ahogy akkor mondtuk-, nagy ünnepségeket szervezetek. A Parlamentben akkora volt az ünnepség, hogy a korabeli mondással éve, a kutyák is meleg lángost ettek. Mao Ce Tung és Ceausecu kivételével minden fontos szocialista vezető itt volt a táborból. Az eseményről kellett fekete - fehér és színes anyag is. Robi engem is vitt magával, de azt nem mondta meg a Rózsikának, hogy a színeset fogja rám bízni. Mikor megtudtam, hogy én fogom csinálni, hát kicsit megijedtem, vittem magammal három fénymérőt is, hogy el ne rontsam. Méricskéltem erre is mást mutattak arra is. A kupolacsarnokot a Filmgyár bevilágította nagy reflektorokkal, Baji Béla bácsihoz a Filmgyár fővilágosítójához odamentem, "Béla bácsi, mit exponáljak itt?" Erre ő: "hány dines a filmed? "Mondtam neki, 19. "Jó akkor 2,8 és 4 közé vedd," mondta. Gyönyörű lett a felvétel, hibátlan.
Sokszor izgultam, hogy jól dolgoztam e felvételnél, ezért a kezdetekben ott udvaroltam a laboros lányoknak háromnegyed órát, hogy elsőnek láthassam, amikor a filmem lejön a hívógépről.

DP: Megnéztem az archívum nyilvántartását a hetvenes évek második feléből, és azt láttam, hogy a napi témák mellett három terület volt a Híradón belül ahol a neved folyamatosan megtalálható, az egyik a színházi, opera, szabadtéri előadások, sokat dolgoztál ekkor Zádor Lacival (19). Aztán a másik érdekesség, hogy a Híradó külpolitikai munkatársaival (Behyna Károllyal, Kaplár F. Józseffel, Rér Évával, Szabó Katival) rendszeresen utaztál külföldre. Hogy alakultak ezek a munkakapcsolatok?

HL: Előbb a másodikra válaszolnék. A fiatal külpolitikusok a Híradónál elsősorban hírszerkesztők voltak, kevesebb riporteri gyakorlattal. Nagyon profik voltak a szerkesztésben, de kicsit gyakorlatlanabbak a riporterkedésben, és a forgatásokban. Szerettek velem dolgozni, mert ők az interjúkra koncentráltak, s rám bízták a vágóképeket, s mivel meg voltak velem elégedve sokszor utaztam velük.

DP: Itt van egy régi akreditációs kártya éppen, a táskádon. Honnét való ez?

HL: Ez egy 1975-ös kártya, szívesen emlékezem, a portugáliai forgatásomra. Ez volt az első igazán izgalmas külföldi forgatásom ekkor éreztem, hogy igazán bizalmat kaptam a vezetéstől. Egy évvel voltunk a portugáliai forradalom után, Regős Sándor (20) szerkesztő - riporter kollégámmal utaztunk. 43 évet dolgoztam a TV-nél, de még ilyen gazdag nem voltam, mint azon az úton. Megkaptuk a hivatalos napidíjat utazás előtt dollárban, itt nem volt a bankban escudó. Utazás előtt hivattak minket, hogy valami járványveszély miatt, - nagyon sokan jöttek vissza akkor Angolából -, kötelező lett a védőoltás felvétele. Irány a Nagyvárad téri oltó állomás, utána még várni kellett a hivatalos "megeredési időre..." Csak egy héttel később tudtunk elindulni. Portugáliában pedig akkora volt az infláció, hogy mire odaértünk tízszeresét érte a dollárunk. Aztán jártuk a várost, itt egy tüntetést felvettünk, ott egy másikat, itt egy kis lövöldözést, ott egy másikat. Aztán mikor délután a lisszaboni TV folyósolyán vágni kezdtünk, elkezdődött a csencselés a különböző országok stábjai, cserélgettek a felvett képeket, mi is cseréltünk az olaszokkal például. Azért itthon lebuktunk a cserélgetés ügyében. A harmadik napon, Horváth J. Ferenc (21) főszerkesztő-helyettes észrevette, hogy az anyagunkban van két olyan snitt, amit az olaszok anyagában már látott, az aznapi euróvíziós hírcserében. Átvételkor mondta is "Betyárok ebbe nemcsak a ti forgatásotok van ..."

A Zádor Lacival azért dolgoztam nagyon sokat, mert ő a Schóberrel nagyon szeretett együtt forgatni a színházi, cirkusz, és egyéb művészeti riportokon, én így csatlakoztam hozzájuk, mivel ezekhez a riportokhoz két felvevőgép kellett. Minden évben végig követtük a Szegedi Szabadtéri Játékok eseményeit is.

DP: A harmadik témát nem véletlenül hagytam későbbre, 1976 - 1977 - es évben Bokodi Bélával, Kaplár F. Józseffel, Szűcs Gáborral, még filmes technikával egyszer csak elkezdtetek focimeccsekről riportokat készíteni a TV Híradóban, hogy indult ez el? Matúz Józsefné és Radnai János a Sport főszerkesztőség vezetője 1962-től a Telesport indulásától, több mint 20 évig napi csatákat vívott egymással a Telesport - TV Híradó sport anyagainak elsőbbségéért, elnökségi értekezletek jegyzőkönyvei bizonyítják ezt a folyamatos harcot. Te hogy emlékszel erre?

HL: Matúznénak mindegy volt, ő akár a jó istennel összeveszett volna, csak, hogy bebizonyítsa, hogy az ő Híradójába az esemény a lehető legközelebb tud esni az adásához. Őt magát, nagyon nem érdekelte a foci, de pontosan tudta, hogy az embereket viszont nagyon is érdekli, s ezzel nézőszámot lehet növelni. A hiúságának pedig jól esettek, hogy egy késő délutáni mérkőzésről a fél nyolcas Híradó végén összefoglalót tudott mutatni. Kezdetben ezek még filmre készültek.

DP Aztán jött könnyűnek mondott első, de nehéz elektronikai kamera ekkor már adás előtti mérkőzésekről is lehetett tudósítást készíteni a fél nyolcas Híradó adásokba. Mekkora volt ez a technika, hogy lehetett ezzel mozogni?

HL: Ettől kezdve már mindennaposak lettek a Híradóban a foci és később más sport tudósítások is. Az úgynevezett könnyűelektronikai kamera, és rögzítője, a szalagja, ménykű nehéz volt. De legalább az elektronika megjelent a riport helyszínén, többet lehetett felvenni vele és nem volt laborálási idő sem. Ez volt az úgynevezett kétcollos berendezés. Nagyobb volt, mint egy nagy hajóbőrönd. Ott a riporternek a legfontosabb dolga a pontos scriptelés volt. Rajtam kívül operatőrként Edelényi Gabi és a kis Vidor (ijf. Török Vidor) dolgozott nagyon sok híradó sporttudósításon. Mi mindannyian egyformán szerettük a sportot Bokodi Bélával (22), Kaplár Jóskával, Szűcs Gáborral, Edelényi Gáborral (23), és Vidorral együtt.

DP: Ne szépítsük a dolgot, a legendás Híradós operatőrök mellett nemcsak a szakmát, sajátítottad el, hanem egy - egy operatőr mellett a művészekre olykor jellemző bohémságot. Volt több kisebb - nagyobb balhéd, így 1978-ban szétváltak útjaid az MTV - vel. Benzinkutas lettél, a Schell -nél. De közben külsősként egy - egy produkcióba visszadolgoztál. Utólag, hogy érzed mennyit használt neked a bünti?

HL: Bizony, a híradós életben, elvitt kicsit a ...., nem egészen tudtam felmérni magamban, hogy mit és meddig engedhetek meg magamnak. Tudod, számtalan művészportré közben gyakran együtt iszogattunk a riportalannyal, azt ott elment, ott sem volt illendő de az még elment. No meg az akkori rendszerben természetes volt, ha tv stáb jött forgatni, a vállalat, Tsz, vezetők első kérdése a forgatás előtt az volt: "Kávé? Konyak? ..."
Az anyagok mindig kiváló minőségben elkészültek, ezzel együtt is. Én még azt az anyagot is hibátlanul hoztam, ami miatt aztán el kellett mennem a Televízióból. Azért is nem kaptam fegyelmit, mert az anyag kifogástalan volt ekkor is, ez volt a Binh asszony sajtótájékoztatója a Budai Várban. Ezt sem felejtem el, amíg élek, mert ez kellett ahhoz, hogy megkomolyodjak. Matúzné behivatott az eset után, majdnem sírva mondta, hogy te a "mi kutyánk kölyke vagy, itt nőttél fel", de ezek után nem tudok bízni benned. És én nem tudok aludni, ha nem tudok bízni valamelyik munkatársamban. Közölte, hogy "ha önként kilépsz, olyan ajánlást adok, hogy még miniszter is lehetsz". Akkor én önként eljöttem, a KGM Filmstúdióhoz kerültem, Zih Béla (24) híradós operatőr kollégám segítségével. A szüleim fontosnak tartották, hogy továbbra is legyen munkakönyves állásom. Ott aztán, hívattak a Minisztérium személyzeti osztályára, és képzeld el elővették Matúz Rózsikának az egész oldalas levelét, odaadták, hogy olvassam el az egész levél csak a dicséretemről szólt. Benne volt persze az igazság mondata is, de a levélben ügyesen elbújtatva, hogy azt idegen meg nem fejtette. Ez így szólt: "Munkája ellen soha, magtartása ellen merültek fel kifogások". A stúdióban az volt a baj, hogy munka alig volt, összesen két film, a híradós napi hajtás után ez ott tömény unalom volt. Őt hónapig bírtam. Közben édesapámék vállalatánál váltás történt, az Interág (a Schell) vezérigazgatójának nevezték ki, az én édesapám főnökét, aki addig az Elektorimpex vezérigazgatója volt. Azt monda, hogy a kocsiban és titkárságon nyugodtan akar lenni, úgy vállalta el, hogy viszi magával a titkárságot és apámat. Apám nem vállalta, mert volt már korábban két infarktusa. A kapcsolat azért megmaradt, s apámat közben leszázalékolták. Aztán amikor a stúdióban nagyon unatkoztam, felhívta apám, hogy vegyen oda benzinkutasnak. Behivatott és már mehettem is felvételit intézni. A személyzetin nézegették az életrajzomat, s mondták, hogy látják diplomás vagyok, ekkor mondták, hogy " kultúrkúthoz" tesznek a Széna térre. Mint ott megtudtam ott mindenkinek volt diplomája. Volt tanárunk, volt diplomatánk, meg ott volt Hamburger Mihály is, édesapja nagykövet volt, a nagyapja meg a Tanácsköztársaság népbiztosa volt, ő is az akkori rendszer embere volt, de eltérő irányvonalat képviselt a fő sodortól, a Filozófiai Intézetben. Onnét kirakták, de elhelyezték benzinkutasnak. Beléptem, benzinkutas lettem. Kicsit gyanúsan néztek rám, mint a vezér emberére ... Szerencsére jó barátot találtam ott, akinek a feleségével együtt jártam általános iskolába, ők lettek a fiam keresztszülei is később. Szabad élet volt a benzinkúton, de nem élveztem igazán.

DP: Budapesten mindenki tudta, hogy aki a Schell -nél benzinkutas az jól keres.

HL: Az ÁFOR -nál is jól kerestek a kutasok, ott a benzinjegyekkel, - mindenki tudta, hogy nem annyit fogyaszt egy autó, mint a normája. Jó volt a kereset volt nálunk valóban. Szerencsére kialakult gyorsan a kapcsolat az éjszakás társammal Rozsnyai Ákossal - sajnos már meghalt - , a kettőnk közötti bizalom volt a legfontosabb. Később a tv-ben elterjed, hogy a Hunyadi ott van a Széna téri Schell kútnál, sokan ezek után oda jártak tankolni. Járt oda a Vitray meg az elnökhelyettes a Megyeri Karcsi is. Egyik - másik tévés időnként kérdezte "Illik most neked jattot adni?". Mondtam is nekik, "mint gondolsz, miért vagyok itt? Szerelemből?" Miután 12 -24 órában dolgoztunk, sok szabadidőm maradt. Megkerestem Lénárt Papit (25), nem külsőzhetnék-e a szabadidőmben. Mire mondta: "várj egy kicsit telefonálok, megengeded..." Felhívta a Matúznét, hogy ott vagyok nála, s Rózsikának van-e kifogása ellene, hogy külsőzzek az MTV-ben. Erre Rózsi közölte vele, hogy nyugodtan foglalkoztathat külsősként, de nehogy felegyen, mert akkor ő nem kiszúrt vele, hanem kitüntetett. Így aztán ismét elkezdtem dolgozni a Televízióban.

DP: Mondhatjuk, hogy a lelkes csapongó fiatalból, egy érett, megkomolyodott operatőrként tértél vissza 1982-ben, nem a Híradóhoz, hanem az központi operatőr osztályra. Rengeteg produkcióban dolgoztál különböző műfajokban pl. Bodnár István rendezte Bécsi vér (operett hangverseny), Telepódium adások, Rajnai András rendezte Szinbád utazása stb. Hogy emlékszel ezekre az évekre?

HL: Tudod, valóban sokféle műsorban dolgoztam, hihetetlenül értelmes operatőr diszpécsereink voltak, a Losonczi Emi meg a Halcsák Marcsi. Ők mindig azt mondták, hogy mindig azok a melók, műsorok sikerültek a legjobban, amelyekben a részt vevők is jól érzik magukat a munka közben. Mindenkit jól ismertek, kinek milyen műfajhoz a legtöbb affinitása. Engem először csak látásból ismert az Emi, ezét aztán mindenre osztott, kereste az én helyemet, aztán, ahogy jobban megismert, már jobban osztott állandó csapatokba. Később már döntően sport közvetítéseken dolgoztam. Egyszer aztán eljött Magyarországra a Leonard Bernstein. Én imádtam őt, evett a fene, hogy nekem abban benne kell lennem. Szóltam Eminek osszon be oda. Mire ő mondta, problémás lesz, mert a Horváth Ádám rendezi a műsort, Bodó Jani vezetésével, állandó operatőr csapata van a zenéhez, de majd megpróbálja. Az Ádám egy zseniális rendező és egy zseniális ember, olyan mint, a Napóleon volt. Ugyan úgy, mint Napóleon a gárdistáit, ő is a második alkalommal mindenkit a produkcióban már keresztnéven szólított, az operatőröket is. Képzeled az elnöki tanácsteremben volt az első stábülés, az Ádám meglátott, rögtön rákérdezett, Hunyókám te mit keresel itt? Mondtam élek, halok Bernsteinért, nagyon szeretnék benne lenni. Mire ő: mit tudsz te a zenéről egyáltalán? Mondtam, kérdezzél. Látszott a szeme sarkán, hogy már majdnem ő is elneveti a kérdést. De azért megkérdezte, hogy melyik az elsőhegedűs. Mire én rávágtam, hogy a karmester mellett balra az első széken, aki egyben a koncertmester is. Mire ő rávágta, látom készültél, egye fene maradhatsz. A karmesterrel szembe lévő kamerára rakott, így nem hibázhattam, a nagyzenekart azért nem bízta rám.

DP: Térjünk vissza még kicsit a Rajnai András rendezte kísérleti elektronikus dramaturgián készült tv-meséire.

HL: Az biztos, hogy nem én voltam az első számú embere. Látta rajtam, hogy én ebben nem hiszek, de azt is látta, hogy becsülettel megcsináltam, amit kért. Nekem a kivágott fekete drapéria ég mivolta, és az előtte átrepülő kávéfőző, mint űrhajó ... ehhez nekem nem volt türelmem, de Zádor Pisti és mások viszont nagy rajongással, szívesen pepecseltek vele. Azt azért becsültem benne, hogy hasonlóan Szitányi Andráshoz, aki mindent kihasznált a televíziós technikai lehetőségekben a könnyűzenei műsorainál, Rajnai ugyanezt megtette a tv-játékainál. Volt olyan, hogy Tácon - a romai kori romoknál felvettük az alap felvételeket, aztán az olyan nagyszerű színészek, mint a Nagy Attila, Kozák András és a többiek, bejöttek a teljesen üres kék felületű stúdióba, és elhitette velük, hogy ők most ott vannak a romok között.

Nagyon szerettem viszont együtt dolgozni a nagyszerű színészekkel, van egy történetem is, emlékszem egyszer Csákányi Laci bácsinak az egyik darab felvételekor nagyon fájt, beteg volt a torka. Egy délelőtti felvétel volt a TV-könyvesboltja című műsorhoz. Ott voltunk a stúdióban már, a vezérlő csak a képet látta még, a mikrofonok nem éltek még. Laci bácsi a táskájából kivett a viszkis üveget, és jól meghúzta. Kérdeztem is, "Laci bácsi ilyen kora délelőtt ..., mire ő: " gyógytea van benne a torkomra, borzasztó az íze ..." aztán jót derültünk, mert valóban gyógytea volt benne. Azért, hogy ne kelljen kijárkálni a díszletből, felvétel közben, - amikor kínozza a torokfájás, - berakta az üveget a könyvek mögé. Mire a rendező a fülhallgatónkra rászólt, igyekezzünk a felvétellel, mert ha az öreg már reggel kilenckor viszkizik, délre biztos használhatatlan lesz. Ennyit a látszatról és a valóságról.

DP: Végül is elkötelezted magad a sport közvetítések, sportfilmek mellett. Kalandozzunk ezen a területen tovább. Szinte minden sportágban otthon vagy, az első kérdés, operatőrként mennyire kell különböző felkészültség az egyes sportágakhoz?

HL: A sportnál egyre több feladat lett. Volt a 86-os Forma 1.

DP: Ne szaladjunk annyira előre a Forma 1 története Magyarországon, 1976-ban kezdődött. Dávid Sándor elévülhetetlen érdemeket szerzett a motorsport televíziós közvetítéseinek elindításában, sőt 1976-ban ő és Knézy Jenő közvetítette az első MTV-ben adásba került Forma 1-es futamot külföldről . Aztán 1986-ban elkészült a Hungaroring, s ettől kezdve te is dolgoztál a közvetítéseken.

HL: Már 1984-ben az év végén, vagy 1985 elején már rendszeresen kint jártunk Mogyoródon. Akkor már folytak az építkezés földmunkái. Mahrer (26) és a Gábor Tomi, és Boldizsár Karcsi, már akkor keresték, kerestük a kameraállások helyét. Közben folyamatosan néztük, tanulmányoztuk a külföldi közvetítéseket. Mint tudod, két egyforma focimeccs sincs, két egyforma Forma 1-es pálya sincs, de alapszabályok vannak. A világon összesen két olyan pálya van, ahol a pálya keresztezi saját magát, vagyis egy hídon átmegy a saját pálya felett. A többi pálya zárt kör. Ezért általában eldöntötték előre, hogy egy - egy futamot kívülről, vagy belülről közvetítenek, különben blikk zűrös lenne a közvetítés. Mahrer és Gábor Tomi, minden operatőr javaslatát előzetesen meghallgatta mielőtt döntött a kameraállások helyében. Az is világos volt az elején, hogy ahány kamerát elképzeltünk, annyinak a képét az akkori legmodernebb közvetítő-kocsi sem tudja befogadni. Ezért kitaláltak egy olyan technológiát, hogy minden rendező (egy - egy kocsiban,) a saját kocsijából a legjobb képet felkínálja a fő kocsinak. Az első autónak mindig meg kellett lennie, utána minden poénnak, ami a pályán történik. A többi kamera képe a saját kocsiban rögzítésre kerül, ha kell, abból vissza lehessen játszani. Én több mint 10 évig fent voltam a torony tetején, ami egy nagyon jó kameraállás.

DP: Mennyire kell speciálisan felkészült operatőr a különböző sportágakhoz?

HL: A Forma 1 - nél, de talán a focinál is, el kell felejtened, hogy te egy komplett műsort csinálsz. Ennek a műsornak csak egy kis csavarja vagy. Nem szabad fontoskodnod, nem kell, hogy ott ötleteid legyenek, a munka részletesen le van osztva, a rád eső feladatot viszont száz százalékosan teljesítened kell. Ennek az ellenkezője a nagy világesemények közvetítése, amiben szintén volt feladatom, pl. a Pápa vagy az amerikai elnök, az angol királynő, látogatása Magyarországon. Ezekre, a látogatásokra mindig a legmodernebb technikai eszközök álltak rendelkezésünkre. Ott minden kamera képét önállóan rögzítették. Ott úgy kellett dolgoznod, hogy bármi történjen a te kamerád képe akár önállóan is jó legyen. Minden kamera mögött ott kellett álljon az "alkotó" ember. Tudod, hogy egy csapatnak vagy része, de te ott teljes értékű munkatárs vagy a kamera mögött.

DP: Mennyire tudtál beleszólni a technikai feltételekben ilyen esetekben. Gondolok itt arra, hogy Diana hercegnő budapesti látogatása előtt Butskó Gyuri (27) komoly harcot vívott azért, hogy a Gyermekklinika azon kortermeinek ablakát lefóliáztatta - a külső világítás miatt -, melyekbe a hercegnő ellátogatott.

HL: Amíg előkészülünk, úgy érzem maximálisan figyelembe veszik a javaslatainkat. Emlékszem a Pápa látogatása kapcsán, Pécsett, Szabados Tomi, volt az egyik vezető operatőröm, aki mindig azt mondta, : "figyelj, hét helyre nem tudom beleképzelni magam, vedd tudomásul, senkinek nincs a kamerája lecsavarozva, ha úgy érzed nem jó, akkor told arrébb,ahol látod, hogy már jó, vedd a fáradságot a jobb képért!"

DP: Laci, mi több mint 40 éves ismerjük egymást, közel 10 évig szinte naponta dolgoztunk együtt, s mégis meglepetést okozott nekem, hogy míg "készültem" belőled, kiderült, hogy vívtál és kosárlabdáztál. Különösen azért, érdekes ez számomra, mert én is 7 évig vívtam, ha emlékszel a Santelli teremre a József Nádor téren, ott a Csepel vívóterme volt, de Bereczellyék üzemeltettek ott egy OBSI (Olimpiai Bajnokok Sport Iskolája) -t. Édesanyám középiskolában az apácáknál együtt járt a Berczelly Tibor (28) feleségével, így kerültem én hozzájuk. Hol vívtál? Azért kérdezem, mert te a magyar és a világ vívó közvetítéseinek egyik legjobban elismert operatőre voltál az utóbbi időben. Már az elmúlt két - vagy három Olimpián a magyarokra bízták a vívó közvetítéseket, úgy hallottam idén Londonban is így lesz. Hogy lehet a vívást jól közvetíteni? A néző szeme nehezen követi a gyors támadást, vagy találatot?

HL: A Honvédban vívtam, a Semmelweis utca és a Rákóczi út sarkánál. A Santelli terem nekem kimaradt, én a Madách térig jutottam csak a vendégségekben. Amikor mi elkezdtük a vívó közvetítéseket, még csak itt Magyarországon, a helyszíni érdekélődés - a kisszámú közönség - , megengedte, hogy a Nemzeti Sportcsarnokban az egyik oldalt, fekete ruhával letakartuk, ezzel el tudtuk érni, hogy a fehér ruhában lévő vívók, élesebben láthatók legyenek, és a pengék is csillogjanak. Aztán a barcelonai Olimpia előtt a NOB elkezdte szervezni azt, hogy kiosztja országoknak a különböző sportágakat, közvetítését különböző országoknak. Az evidencia volt, hogy az amerikaiak bejelentkeztek a kosárlabdára, és azonnal meg is kapták persze. A Vitray tárgyalásban volt a NOB - al, hiába voltunk mindig sikeresek az úszásban, azt a rendező ország sosem engedi át, szóba jöhetett volna az öttusa, amiben nagy sikereink voltak, de már akkor látszott, hogy a NOB nem nagyon kedveli ezt a hagyományos sportágat, legalábbis az öt napos változatot. Aztán így került szóba a másik hagyományosan magyar sikersportág, a vívás. A NOB - nak végül is egy feltétele volt, hogy olyan rendező legyen, aki perfekt beszél angolul. Vitray még emlékezett az "ejtőernyős effektusra", vagyis a szolnoki Ejtőernyős VB előtt arról tanakodtak, hogy kellene ejtőernyős felvétel. Profi ejtőernyős vegyen kamerát a kezébe, vagy operatőrt tanítsanak meg ejtőernyőzni. Aztán rábízták egy profi ejtőernyősre, de az annyira beleszeretett a kamerába, hogy későn oldott és, belecsapódott a földbe. Én még dolgoztam a nála lévő kamerával, a Főiskolán, ott még használtuk. Mahrer Emil, a zseniális sportrendező csak németül gagyogott, angolul meg egyáltalán nem, akkor vetődött fel a Héder Barna neve. Aki korábban szintén maga is vívott, valamint Amerikában járt gimnáziumba, így angolból profi volt. Így őt választották ki, és megkezdődött a felkészítése, mivel, viszont nem volt rendező. A Magyar Vívószövetség megszervezett egy nyolcas táblát, hogy megfelelően felkészülhessünk. A Barna ott sajátította el a rendezői alapfogásokat. Mahrer akkor még maga sem gondolta, hogy milyen kiváló tanítvány van a keze alatt. A Barnával én magam nem igazán vagyok nagyon jóban, de imponál az, ahogy a "hályogkovácsból", profi lett ezen a téren. Olyanokat meg mer, mert élesben csinálni, , a közvetítés közben, sikerrel, amit aztán később pl. Amerikában huszonötször játszottak vissza. Egy normál hagyományos sportrendező meg nem merne csinálni ilyeneket csinálni. Pl. egy kioldott cipőfűzőt mutatni egy olimpiai döntőn. Athénben, az amerikai kislány, döntőt vívott, úgy hogy neki már volt egy sárga lapja. Ami azt jelenti, hogy ha még egyet kap, a döntőben leléptetik. A pást mellett van egy rész, amit senki át nem léphet, el van kerítve, és a versenyzőt büntetik sárga lappal, ha azt vaki átlépi. Az amerikai kislány bevitte a tust, az edző szerint egy lámpás volt, evidensen olimpiai bajnok a lány! Az edző két lábbal ugorta át a tiltott kordont, ez megvolt a kamerán, miközben az edző már lefelé esett, akkor kigyulladt a másik lámpa, tehát nem tus. Ha az edzőt ekkor bent, találják, miatta zárják ki a tanítványát. Ő a földetérést követően, mint egy gumilabda, páros lábbal visszaugrott, és Barnának ez is megvolt! A lány pedig bevitt egy újabb találatot és helyre állt minden. Az utóbbi években már 11 kamerával közvetítettük a vívást, volt a vívók felett is, meg a pást mellett is mozgó kamera. A közvetítések már kottából mennek, hol, mikor lehet a felirat helye stb ...

DP: Hány Olimpián dolgoztál?

HL: Többen, többféle szerepben. Barcelonában és Atlantában forgattam, kézi kamerákkal. Sidney - ben az előolimpián voltam, az Egri Viktorral, aki egy zseniális nagyszerű fiú. Athén és Peking, élő vívás közvetítés, Peking, számomra nagyon érdekes volt, én már jártam Kínában előtte a VB-n 1995-ben. Nekem nem csak álmaiban volt Kína, hanem saját szemmel láttam, hogy azok az emberek, mit tudtak fejlődni. A szememnek nem hittem, hogy mit tudtak felmutatni csak ilyen kevés év után. Blogot írtam akkor, az így szólt: "Peking olyan, mintha az egész világ itt lenne, a Kínaiak pedig úgy viselkednek, mintha ennek ők őszintén örülnének".

DP: Sok - sok külföldi sporteseményt örökítettél meg, az Olimpiákon kívül, szeretném, ha azért számodra fontosabb eseményekről mondanál pár szót.

HL: Például jártam Kubában is, a Vívó Világbajnokságon, Máltán a Para - Világbajnokságon, Szicíliában a Vívó EB-n, Krétán meg az olimpiai fáklya váltófutását rögzíthettem, de forgattam 1994-ben Carlos Dungával, Stuttgarban, de ott voltam Szegeden a Kajak - kenú EB, VB -en.

DP: Van- e, kedvenc sportágad?

HL: Van, persze, a vízilabda meg a kézilabda.

DP: Úgy tudom, hogy te az egyéjszakás kalandból is több éves kapcsolatot vagy képes kihozni.

HL: Hu, de rafinált vagy. Gondolom a Sportcsarnok tragédiájára, és újjászületésre gondolsz ugye?

DP: Igen. Hogy is kezdődött?

HL: Itt a szomszédban lakik, egy Híradós utódom. Éjjel felhívott, nincs kedved jönni? Ég a Sportcsarnok. No ugrottam is, és megbeszéltük, hogy az ő felvevőgépükkel én is dolgozhattam. S mivel nap, mint nap útba esetett figyeltem a bontás és az építkezés folyamatát, s időnként felvettem, ami történik. Három részes film lett belőle, amit Dobor Dezsővel vágtunk véglegesre, hiszen minden folyamatot részletesen rögzítettem. A filmet az MTV is levetítette, s az új Sportcsarnok avatásán is bemutatták, számomra felemelő érzés volt, hogy a közönség, felállva tapsolt. Ehhez tartozik talán, hogy nem sokkal később, talán ezért is, megkaptam a Magyar Köztársaság Ezüst Érdemkeresztjét, az indoklásban azt állt, hogy a hazai sport több évtizedes népszerűsítéséért.

DP: 2002-ben megkaptad a Csanádi Árpád majd 2005-ben a Feleki László díjat is.

HL: A Csanádi Árpád - díjat, önmagában egy óriási megtiszteltetésnek gondolom. Én úgy érzem, hogy a sportért soha sem csak a munkaköri kötelességemet teljesítettem, hanem igyekeztem, ahogy mondani szokás, mindent odatenni. ... Tudod, nagyon jó érzés, amikor látják, hogy ez az ember sportbolond. A Teleki László-díj, pedig azért nagy megtiszteltetés az újságíróktól, mert az a Sportújságírók Szövetségének a díja, ott éreztem azt, hogy igazán emberszámba vesz ez a szakma. Ez az írott szakma díja, mégis odaítélték nekem aki "csak a képeket rögzítem". Ezzel elismerték, hogy a televízióban a kép egyenrangú a szöveggel.

DP: A múlt év végén, nyugdíjba mentél. Aztán egyszer csak azt írtad, hogy már négy napja nyugdíjas vagy, ezalatt az idő alatt, kipihented az elmúlt több mint negyvenhárom évet és 120 napot és máris unatkozol. Mit, csinálsz mostanában?

HL: Ez most, kényes kérdés. Őszintén megmondom, gyakran unatkozom, most itt a foci EB, aztán jön az Olimpia, de hiányzik a napi nyüzsgés. Az egész családi életem a forgatási diszpóknak volt mindig is alárendelve. Szerencsére a kézilabdás társaság nem feledkezett meg rólam, még korábban engem kértek meg, hogy a kézilabda BL meccsek közvetítését szervezzem meg, akkor még a Duna TV -n keresztül, majd a VIASAT - on. Én tanítottam be a Duna TV-s fiatal operatőr srácokat a sportközvetítésekre. Aztán átkerült a dolog Digi-re. Borzasztóan jólesett, hogy most ők hívtak. Az utolsó két döntő is megvolt a lányoknál, így ennek most vége. Jelentkeznek nálam az elvonási tünetek. Hiányzik, mit ne mondjak az élő közvetítések varázsa és izgalma. Ami talán fény az éjszakában, hogy olvastam, hogy az MTVA szerződést kötött idén 40 jövőre 70 focimérkőzés közvetítésre, s kevés a jó sporthoz értő szakmai munkatárs az országban, talán nekem is lehetnek még ott feladataim.

DP: Addig is térjünk vissza a beszélgetés kezdetéhez. Élvezed a foci EB közvetítéseket.

HL: Hát persze, látom, hogy a csoda kamerák szépen kezdenek háttérbe szorulni és végre a meccset látom, és élvezem a focit.

DP: Azért én nem mernék a németekre fogadni, ahogy te jósolod. Köszönöm a beszélgetést.

A beszélgetőtárs, és aki le is jegyezte, Dunavölgyi Péter
Budapest, 2012. június

Lábjegyzetek:
(1)Hellerio Herrera - (Argentína, Buenos Aires, 1916. április 17. - Olaszország, Velence, 1997. november 9.) labdarúgó, edző. A catenaccio kialakítója -, játék során a fő cél, legalább egy pont megszerzése. Ez egy olyan csapattaktikai rendszer volt, amelyben egy söprögetőt a három vagy négy védőből álló vonal mögé helyeztek, akinek így nem is lehetett komoly támadási szándéka. Feladata mindössze annyiból állt, hogy mindenkit megállítson, aki átverekedte magát a védők előtte húzódó vonalán.
(2)Internazionale - A Football Club Internazionale Milano (röviden: Internazionale vagy Inter) egy milánói székhelyű olasz futballklub amely 1908-ban alakult. Az Inter - a Juventus 2006-os, bundabotrány miatti kiesése óta - az egyetlen olasz csapat, amely története során mindvégig a legmagasabb osztályban tudott maradni.
(3)Csőke József - (Szeged, 1927. június 27. - 2012. május 3.) Balázs Béla-díjas magyar filmrendező. 1941-1946 között a Szegedi Tanítóképző diákja volt. 1946-1949 között az újszegedi általános iskola felső tagozatán tanított. 1949-1950 között az úttörő mozgalomban, mint szervezési-nevelési vezető vett részt. 1950-1987 között a Magyar Filmhíradó rendezője volt. 1951-1953 között elvégezte a MÚOSZ Újságíró Iskolát. 1953-1956 között a Színház- és Filmművészeti Főiskola hallgatója volt. 1987-től a Movi rendezőjeként dolgozott. 700 filmriportot, 450 közművelődési (dokumentum-, riport-, oktató- és ismeretterjesztő) filmet rendezett. Hazai és nemzetközi fesztiválokon 115 díjat nyert.
(4)Török Vidor (Bp., 1907. szept. 28. - Bp., 1981. júl. 7.): operatőr, érdemes művész (1968). Árvaházban nevelkedett, ott végezte el a középiskolát. Kitanulta a szerelő szakmát, s előbb autószerelő, majd gépkocsivezető lett. 1928-ban a Magyar Film Irodához került. Itt a laboratóriumban kezdett dolgozni. A harmincas években játékfilmek (Meseautó, Pacsirta, Szerelmi álmok stb.) segédoperatőre. 1948 után a Magyar Híradó munkatársaként riporteseményeket örökített meg, és sport tárgyú rövidfilmeket forgatott. Gerelyhajítás c. alkotása (Domonkos Attila rendezése) Cortina D'Ampezzóban nagydíjat kapott. 1958-tól a Magyar Televíziónál operatőr. Emlékét idézi Mátrai Mihály tv-filmje: In memoriam Török Vidor (1982). - I. f. Tatától Londonig (1948); Sport és egészség (1952); Hírös város (1953, Hildebrand Istvánnal); Tél a Balatonon (1954); Egy délután Koppánymonostoron (1955); Egy másodperc története (1957); Dunaújváros (1959); Vízilabda (1962, társoperatőr); Sündisznócska zenekara (1963, tv bábfilm); Emlékeimből (1963, tv dokumentumfilm); Viola IV (1966, tv).
(5)Török Vidor, ifj. operatőr (Budapest, 1937. július 24. - 2005) Id. Török Vidor, a legendás Híradó operatőr apuka mellett tanulta meg az operatőr szakmát. Mindketten élethivatásuknak tekintették a Híradózást és a sport közvetítéseket. Ifj. Török Vidor a Híradó és Dokumentum Filmgyárból előbb külsősként, majd 1968-tól belsős operatőrként dolgozott a Magyar Televízió Híradó Főszerkesztőségén. Évente több száz riport őrzi keze munkáját. A hetvenes években sok híradós képzőművészeti riportot forgatott Vajna Éva szerkesztő-riporterrel. Sok országból tudósított, többek között 1978-ban Etiópiából, 1986-ban Észak- Koreából. A nyolcvanas években a Híradónak forgatott és a Sport Főszerkesztőség számára közvetített hazai és nemzetközi sorversenyeket. Az 1980-as évek végén megromlott az egészségi állapota, ezért nyugállományba vonult. A kilencvenes években még nyugdíjasként visszatért a Sport Osztályra. Halála előtti években a Fehérvár TV -ben dolgozott.
(6)Fifilina József (Keszthely, 1926. augusztus 10. - Budapest, 1983. november 1.) magyar rendező-operatőr. Keszthelyen érettségizett. 1949-ben fényképész lett. 1950-1954 között a Színház- és Filmművészeti Főiskola hallgatója volt. Kezdetben a Magyar Híradó operatőre volt.Munkatársai voltak többek közt Bokor László, Csőke József, Fehéri Tamás, Palásthy György, Rényi Tamás, Herczenik Miklós és Tóth János.
(7)Borsodi Ervin, Belázs Béla-díjas dokumentumfilm rendező (Budapest, 1920 - (?). Előbb, mint szűcs, aztán mint villanyszerelő dolgozott. A háború után egy filmforgalmazási vállalatnál dolgozott. 1947-ben a a Hunnia Filmgyár munkatársa lett. 1951-ben a Színház - és Filmművészeti Főiskolán szerzett diplomát. A Híradó és Dokumentumfilmgyár rendező lett.
(8)Schóber Róbert, operatőr (Budapest, 1922. október 22. - Budapest, 1988. december 2.) A II. Világháború utolsó éveiben katonaként berepülő fényképész volt. 1947-től előbb laboránsként, majd 1950-től operatőrként dolgozott a Honvéd Filmintézetben. 1959-től az MTV, a TV Híradó egyik alapító operatőre, és 1963-tól művészeti csoportvezetője. Több új filmtechnikai megoldást dolgozott ki és alkalmazott először a szakmában. 1985 decemberéig, nyugdíjba vonulásáig dolgozott híradós operatőrként. Szerette a művészeti témákat, kiállításokról szóló riportjai mellett több művész portrét forgatott. A TV Híradó riportokon kívül sokat dolgozott A HÉT és a Külpolitikai Főszerkesztőség megrendelésére, ahol több riport és utifilmet forgatott. Baló Györggyel együtt 1972-ben a vietnami békeszerződés párizsi aláírása után a magyar békefenntartó csapatokkal utaztak a Dél-Vietnámba, A HÉT számára készítettek tudósítást. Soha sem tagadta bohémságát, imádta az életet, a szakmáját, a kollégákat és a lovakat. Amikor nem volt kamera a kezében, akkor a szemével dolgozott. Több ezer híradó riportját és több dokumentumfilmjét őrzi az archívum. Riport-dokumentumfilmek: Az ész erejével, Chile (A HÉT) - (1973) szerk.: Horvát János Magyar Békefenntartók Dél-Vietnám. (A HÉT) - (1972) szerk.: Baló György , Fortunával Párizsban - (1965) szerk.: Tamás György, Vendégjáték Rómában - (1972) szerk.: Zádor László ,Közel-keleti utifilm - (1970) szerk.: Chrudinák Alajos, Vendégeink - (1966) szerk.: Surányi Ibolya, rend.: Dömölky János, A szilikátok művészete - (1968) szerk.: Vajna Éva, rend.: Schóber Róbert , Beszélgetés Fock Jenővel - (1968) szerk.: Megyeri Károly, rend.: B. Megyeri Gabriella
(9)Balogh Mária - riporter, szerkesztő (Budapest, 1936. február 28.) Munkahelye: Magyar Televízió (1957-1995), Lányok, asszonyok rovat, Ipari rovat, Natura szerkesztősége, Élő újság/ A Hét szerkesztősége: riporter, szerkesztő, osztályvezető, főmunkatárs. A televízió első női riportereként férfias munkabírással tudósított a mínusz 10 fokos hidegben épp úgy, mint a vasöntöde forróságából, toronyház tetejéről, vagy bánya mélyéről. Védjegye az Ebédszünet című műsor lett, amelyben egyszerű munkásembereket kérdezett saját környezetükben. 1965-1986-ig a Miskolci TV Fesztivál igazgatója volt.
(10)Dobrovics István gyártásvezető (Budapest, 1939. ) 36 évig dolgozott a Híradó gyártásán különböző funkciókban. Részt vett a III. és a VI. stúdiók kialakításában. Irányította a Híradó folyamatos modernizálását, technikai bázisának fejlesztését. A TV Híradó első "beforduló kamerás" főcímén, majd később a színes változaton is ő látható a kamera mögött. Tagja volt annak a szerkesztő bizottságnak, amelyik elkészítette a Magyar Televízió Műsorkészítési Technológiáját és ezért 1978-ban a tagok Nívódíjat kaptak
(11)Sykora Sándor, rendező (1923-1974) A Filmgyárban dolgozott, már ott kiváló képességű vágó volt. 1959-től dolgozott a Magyar Televízióban, előbb vágóként. Majd 1959-1974 között, haláláig a TV Híradó szerkesztőségében az egyik legnehezebb, legnagyobb figyelmet, felkészülést igénylő posztján rendezőként dolgozott. Hamar megismerte a korszerű televíziós technikát. Gyors helyzetfelismerése sokszor mentette meg az adást. A műsor minden munkatársa biztonságban érezhette magát, ha Ő ült a vezérlőpultnál. A Híradó animációs időjárás jelentésének 1970-es évekbeli változata is a nevéhez kötődik. Volt egy nagy szerelme: a trükkfilmezés. Legnagyobb elismerést ebben a műfajban az Egy életben maradt varsói -című animációs filmje jelentette számára. Schönberg zenéjére készítette, és mintha tényleg életet lehelt volna az állandóan mozgó agyagfigurákba. Rajongott a modern zenéért. A hetvenes évek elején ő több hónapos előkészülettel és tervezéssel ő találta ki és valósította meg a TV Híradó napi animációs időjárás jelentés moduljait. Szerette a fiatalokat, szívügyének tekintette az utánpótlás nevelését. Dokumentum-, rajz-, báb-, gyurmafilmjei közül az MTV Zrt. Archívumában megtalálható: Miki a Marson - bábjáték (1960), Dávid - rajzfilm (1966), Engels tértől az Adriáig - dokumentum (1966)
Egy életben maradt varsói - agyag film - (1967), Balambér ész üvegmadár - mese (1969), Szegény ember és a róka - mese (1969), Bőrművészet - dokumentum (1972), Éneklő kövek országa, Örményország - dokumentum (1972)
(12)Büchlerné Krämer Mária, Dr. , filmvágó (Budapest, 1931 - 2011. július 28.) Tanulmányai: Gertler Filmiskola, majd Színház- és Filmművészeti Főiskola (1946-1949) Munkahelyei: Hunnia Filmgyár, ösztöndíjas (1949-1950)Akadémia Kiadó (1950-1954), Vegyi cikkeket kiszerelő Vállalat (1954), 1. sz. Textilipari Vállalat (1954-1955), Hungarotex 1955-1958), Magyar Televízió - TV Híradó (1958-1987). Filmvágó, vezető vágó. 1987-ben nyugállományba vonult, s ezt követően is szerződéses jogviszonyban dolgozott a Televízióban. A közel harminc év alatt több ezer tudósítást és számos kisfilmet vágott. Nyugdíjazása óta az Archívumban, az 1957-1970 közötti TV Híradók felújítási munkáiban vett részt. Filmvágó munkáiból: Albánia útjain - szerk.: Matúz Józsefné, op.: Novákovics András (1959), Cirkuszkocsival a nagyvilágban - szerk.: Zádor László, op.: Kecskés László (1967), Ikarusszal a Szovjetunióban - szerk.: Schmidt Attila, op.: Csák Gyula (1969), Titkos küldetésben - szerk.: Horváth J. Ferenc, op.: Hadházy László (1976), Ráktérítőtől az Egyenlítőig - szerk.: Regős Sándor, op.: Jávorszky László (1977), Vendégségben Bulgáriában - szerk.: Jankovits Gyula, op.: Fodor Balázs (1979). Publikációiból: Az álmok élnek (2001)
(13)Szurok János, operatőr (Csór, 1927. október 30 - Budapest, 1999. május 17.) Színművészeti Akadémia, operatőri diploma (1953) Eredetileg nem operatőrnek készült, kereskedelmi pályán szeretett volna elhelyezkedni. Később mégis vonzódni kezdett a filmhez, a MAFILM -nél jelentkezett, ahol kinevezték portásnak a Híradó Moziba. Nem sokkal később beiratkozott egy mozigépész tanfolyamra, így lett álláshalmozó: délelőtt jegyet szedett, délután tanult és este filmet vetített. Később a MAFIRT reklám csoportjának lett a vezetője, majd az Országos Filmhivatal gépésze. 1949-ben már gyakornokoskodott a Hunnia Filmgyárban, ahol részt vett a Simon Menyhért születése című játékfilm elkészítésében. Volt műszerész, kábeles, laboráns, stb. Elküldték a Színművészeti Akadémiára tanulni. Ennek elvégzése után Eiben István, Hegyi Barna, Illés György, Pásztor István mellé került segédoperatőrnek. A nyugati övezet című film forgatásában vett részt először, mint segédoperatőr, Várkonyi Zoltán rendező mellett. 1954-1957-ig a Film trükk és Kombinációs Felvételi Osztályon film- és trükk operatőr. 1957-ben elbocsátották. Ezután újságíró-fotóriporterként tevékenykedett. A HDF stúdió trükk osztályának létrehozója. 25 éven keresztül volt a Híradó operatőre. Piller Sándor szerkesztővel több évig készítette a mezőgazdasági rovata számra a vidéki riportokat. Sokat foglalkozott a Híradó trükk felvételeinek, belső főcímeinek, meteorológiai jelentéseinek képi megformálásával. 1976-ban Nívódíjat kapott a Híradó képi világának megújításáért.Több ezer riportját és több dokumentumfilmjét őrzi az archívum. Riport- és dokumentumfilmjeiből: Fiatalok gyertek repülni (1953), Hogy volt - Bihari János - szerk.-rend.: Szép Zsigmond (1964), Falujáró kamera - Mátrai csikósok - szerk.: Pálfalvi Sándor, rend.: Szurok János (1965), Őszi kirándulás (Románia) - szerk.: Tamás György (1969), Bécsi Randevú - szerk.: Piller Sándor (1969), 10 nap Afrikában - szerk.: Zádor László (1970), Mátai csikósok - (1972), Somogyország - (1984). Balázs Béla-díjat kapott 1975- ben.
(14)Vecsei Marietta, operatőr ( Budapest, 1931.május 8. - Budapest, 2001.) Színház és Filmművészeti Főiskola (1954) Munkahelyek: Magyar Fotó Állami Vállalat (1950-1952), Híradó és Dokumentum Filmgyár (1952-1955), Híradó és Dokumentum Filmgyár (1956-1957), Budapest Filmstúdió (1956. 01.01-1957.04.11.) Magyar Televízió,1958- tól előbb külsősként dolgozott az MTV Agit. prop. osztály Híradó szerkesztőségében, majd 1962. januárjától került állományba, ahol 1986. december 31-ig nyugállományba vonulásáig dolgozott.. Bokodi Béla szerkesztővel éveken át készítették együtt a tudósításokat és dokumentumfilmeket. Nyomon követték a budapesti Metró hálózat építésének évtizedeit. 1968-ban az algyői gázkitörést és a mentési munkálatokat a helyszínen rögzítette kamerájával, erről az eseményről a napi tudósítások mellett dokumentumfilm is készült. 1971-ben Salgótarjánban forgatott riportot A HÉT - című műsor részére Balázs János cigány, naív festőről. Több riportfilmet forgatott a világ sok országában. László Zsuzsa szerkesztővel készítették el 1975-ben a Bagdadi nők - című dokumentumfilmet, amely a nők helyzetét mutatta be az arab országban. 1988-2000 között az Archívum munkájában is rész vett, sok helyszíni felvételt készített az archív állomány bővítésére, valamint feldolgozta a korábbi FALU TV adásokat. Több ezer híradó riportját és több dokumentumfilmjét őrzi az archívum. Riport-dokumentumfilmjeiből: Algyői fáklya - (1968) szerk.: Bokodi Béla, Dr. Huszár Teréz - (1970) szerk.: Bokodi Béla, Dunától a Kongó folyóig - (1971) szerk.: Bokodi Béla ,Vasút a város alatt - (1976) szerk.: Bokodi Béla, Vasút a város alatt - (1979) szerk.: Bokodi Béla, Újabb évtizedek küszöbén - (1974) szerk.: Bokodi Béla, Bagdadi nők - (1975) szerk.: László Zsuzsa, Nyolc órás műszak: A repülőgép szerelő - (1975) szerk-rend.: Vecsei Marietta.
(15) Burza Árpád, operatőr ( Budapest, 1927. augusztus 20. )Színház és Filmművészeti Főiskola rendező-operatőr szak (1951-1955). Pályáját a Híradó és Dokumentum Filmgyárban kezdte, ahol előbb ösztöndíjas volt, majd kinevezett operatőr. 1957-ben az 56-os események során végzett munkája miatt, racionalizálás címén elbocsátották. Alkalmi munkából élt. 1957-1958 között oktatófilmeket készített a Vöröskeresztnek. Később Raffay Annával a Néprajzi Múzeumnak forgatott filmeket. Különböző kisebb stúdióknak is dolgozott. Dolgozott az Égi madár - című játékfilm segédoperatőreként, a volt operatőr tanára Forgács Ottó vette maga mellé. 1958-ban csatlakozott a TV Híradó szerkesztőségéhez, ahol nyugdíjba vonulásáig, 1992-ig dolgozott operatőrként. Burza Árpád Vajek Judit szerkesztővel évtizedekig készített riportokat - aki később a felesége lett - , majd kisfilmeket, melyeknek rendezője is volt. Több ezer híradó riportját, és több dokumentumfilmjét őrzi az archívum. Külföldi forgatási helyszínek: Európa számos országa, Irak, Irán, Kuvait, Katar, Jemen, Abu-Dhabi, Egyiptom, Etiópia, Tanzánia, Szudán, Zambia, Nigéria, Togo, USA, Mexikó, Peru, Honduras, Új-Zéland, Singapur. Operatőri munkáiból: /- dokumentumfilmek -/: Álmok és fegyverek - főiskolai vizsgafilm (1955), Hat országon át I-II - (1966) szerkesztő, rendező, Kelet Afrika közelről - (1968-1969) szerkesztő: Gosztonyi János, Patkó Imre, Eifeltől hat kilóméterre - szerk.esztő: Vajek Judit (1969), Csillagváros - szerkesztő.: Vajek Judit (1969), Művészkarrier, Párizs - szerkesztő :Vajek Judit (1969), Szalaam Aleikum - szerkesztő.: Vajek Judit (1971), Rózsák és Tövisek - szerkesztő.: Vajek Judit (1973), Magyarokkal Afrikában - szerkesztő.: Vajek Judit (1977), Vita a pohár körül - szerkesztő: Vajek Judit (1979), Színészosztály - szerkesztő.: Radványi Dezső és Vajek Judit (1979), Bába néni - szerkesztő.: Vajek Judit, Zsófika - szerkesztő: Vajek Judit, Iraki olajállamosítás - szerkesztő.: Vajek Judit.
(16)Jávorszky László, operatőr (Budapest, 1930. május 26. - (?)) Színház és Filmművészeti Egyetem, operatőr szak (1955) .Pályáját animációs filmek készítésével kezdte. 1954-ben ő volt az operatőre az első (és egyben utolsó) magyar térhatású mesefilmnek, amelyet a Bajcsy-Zsilinszky úton lévő és erre a célra átalakított Toldy-moziban vetítettek. A térhatás eléréséhez szükséges speciális szemüvegeket az ülések karfájára szerelték fel, és a nézők ezeken keresztül mélységben is tagolt, többdimenziós képet láthattak.. Mivel mind a felvétel, mind pedig a lejátszás bonyolultsága nem állt arányban az elért eredménnyel, az első filmnek nem lett folytatása. Dolgozott a Magyar Híradó és Dokumentumfilm Gyárban, majd a Magyar Szinkronfilmnél. A TV Híradóhoz magával hozta azt a precizitást, amelyet az animációs filmek forgatásánál sajátított el. A leghétköznapibb tudósításokba is igyekezett igényes képi mondanivalót beépíteni. Nem lehetett olyan sürgős esemény, amelynél engedett volna a képi igényességből. Egyenrangú alkotótársa volt megannyi szerkesztőnek. Az 1970-80-as években sokat dolgozott együtt Pálfy (G.) István szerkesztővel számtalan kulturális eseményről tudósítottak, a vidéki színházak megújulásának kísérleteit és eredményeit az ő kamerája örökítette meg az utókor számára. Filmjeiből: Algír - (1970) szerk.: Balogh Judit , Éneklő kövek országa - (1972) MTV-APN koprodukció szerk.: Pálfy G István, rend.: Sykora Sándor ,Losonczi Pál Afrikában - (1973) szerk.: Baló György, Magyar Szemmel az NDK-ban - (1974) szerk.: Bán János rend.-op.: Jávorszky László, Ráktérítőtől az egyenlítőig - (1977) szerk.: Regős Sándor, Tanuló sziget - (1977) szerk.: Kaplár F.József.
(17)Losonczi Pál, (Bolhó, 1919. szeptember 18. - Kaposvár, 2005. március 28.) barcsi TSz-elnök, 1967-1987 között az Elnöki Tanács elnöke. 1945-ben lépett be a Magyar Kommunista Pártba (1948-tól Magyar Dolgozók Pártja, 1956-tól Magyar Szocialista Munkáspárt röviden MSZMP), 1957-1989 között az MSZMP KB, 1975-1987 között az MSZMP PB tagja volt. 1953-ban lett tagja a Magyar Népköztársaság Országgyűlésének. 1960 és 1967 között mezőgazdasági miniszter volt. 1967. április 14-én, Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke utódjaként Losonczi foglalta el az elnöki beosztást. Losonczi több mint 20 éven át, 1987. június 25-éig állt az Elnöki Tanács élén.
(18)Matúz Józsefné, főszerkesztő, (Budapest, 1924. november 27. - 2007. november 3. ). 1957. májusában kapott megbízást a magyar televíziózás első hírműsorának szerkesztésére, és a Híradó szerkesztőség megalakítására. 1957. július 02-án Képes Híradó címmel sugározták a magyar televíziózás általa szerkesztett első önálló hírműsorát. Kialakította a Híradó szerkesztőség technológia rendszerét, amely évtizedekig alapját képezte a szerkesztőség műsorkészítésének. Az 1960-as évek elejétől a TV Híradó nemzetközi kapcsolatait gyors ütemben fejlesztette, a szocialista táboron belül az által vezetett Híradóban jelent meg a legtöbb külföldi hír a világ minden részéről. Megszervezte a Híradó vidéki tudósító hálózatát, 1962. januárjától állandó vidéki operatőr-tudósítói voltak. Létrehozta az első, majd - szándékaitól eltérően - az egyetlen külföldi tudósítói irodát, mely 1971-ben megkezdte munkáját Moszkvában.
Az 1970-es években megújította, tartalmilag és technikailag korszerűsítette a Magyar Televízió hírszolgáltatását. A vidéki tudósító hálózat mellett híradós tudósítói bázisokat teremtett Szegeden, Pécsen, Debrecenben, Szolnokon , Győrben és Zalaegerszegen. Ebben az időben már 4-5 millió ember nézte az országban az irányítása alatt készített híradókat. Vezetése idején több híradós generáció nőtt fel, akik közül ma is sokan dolgoznak a közszolgálati és kereskedelmi televíziók hír és más műsoraiban. Évekig szerkesztette a külföldre menő magyar nyelvű adást, a Családi Magazint. Szakmai irányításával fejlődött a tévé hírszolgálata heti tízperces adásból naponta többször jelentkező televíziós újsággá. Munkássága alatt új műfajt, szervezeti felépítést és technológiát teremtett, amivel iskolapéldát adott a többi hazai, országos és helyi televíziók számára. Több évtizedes főszerkesztői tevékenysége során nagy tekintélyt és elismerést vívott ki magának munkájával az Intervízió és az Euróvízió tagországai között. 1985. december 31-ig vezette az általa alapított szerkesztőséget. Hírműsor élén Európában sehol nem állt ilyen hosszú idig főszerkesztő hírműsor élén.
(19)Zádor László újságíró, szerkesztő (Baja, 1923. szeptember 16. - Budapest, 2005. október 28.) A Magyar Televízió, TV Híradó szerkesztőségében dolgozott 1959. január 01-étől szerkesztőként, majd a belpolitikai szerkesztőségnél rovatvezetőként. 1960 júniusában az első TV Híradó riportját a KISZ IV. oszolytetői túrájáról készítette. 1960-1972 között Kecskés László operatőrrel alkották az egyik "legendás" TV Híradós, szerkesztő-operatőr párost. Különösen sok tudósítása foglalkozott a három kedvenc művészeti területével; az operával, a színházművészettel, és a cirkuszművészettel. 28 év Híradózás után 1986-ban vonult nyugállományba, de még 1994 júniusáig rendszeresen készített a TV Híradó számára riportokat az ország kulturális eseményeiről. Utolsó riportjaiból értesülhettek a tévénézők a Madách Színház Molnár Ferenc: Riviera, az ELVIS rock-balett, valamint a Magyar Állami Operaház: Don Carlos, és balett együttes Makrancos hölgy bemutatójáról, valamint a Kínai Cirkusz budapesti vendégszerepléséről. Az évtizedek során több filmet is készített az Operaház külföldi vendégjátékairól. Jelentősebb filmjei, a Híradós munkáin kívül: Egri kantáta - (1964) op: Kecskés László, Holland tájakon - (1965) op.: Kecskés László, Cirkusz kocsival a nagyvilágban - (1967) op.: Kecskés László ,10 nap Afrikában - (1970) op.: Szurok János, Vendégjáték Bolognában - (1970) op.: Kecskés László ,Vendégjáték Rómában - (1972) op: Schóber Róbert.
(20)Regős Sándor újságíró, szerkesztő riporter, főmunkatárs, műsorvezető, főszerkesztő helyettes (Pécs,1934.augusztus.01. - Budapest, 2007. május 23.) A Rádió német nyelvű adásánál újságíró gyakornokként kezdte, majd a szerkesztőség sportműsorait készítette. A forradalom után elbocsátották, filmszövegek fordításával és szinkronizálásával kereste kenyerét. Az NDK Rádió tudósítója alkalmazta műsorszervezőnek és tolmácsnak, közben 1960-tól külsősként riporteri tevékenységet végzett a Telesportnál. Ebben a minőségben állandó munkahelyeinek változásától függetlenül 20 éven keresztül dolgozott a TV Sportosztályának. Egyebek között 5 olimpia közvetítésében vett részt. 1962-ben visszakerült a Rádióhoz, a Krónika rovat műsorainak lett felelős szerkesztője és műsorvezetője. Riportjaiban főleg Magyarország nemzetközi kapcsolataival foglalkozott. Közben külsősként riportokat készített különféle TV műsorok, így pl. a "TV jelenti" számára. 1971-től négy évet töltött Lengyelországban a Rádió és Televízió tudósítójaként, ahol az addigi német és angol nyelvtudásához megszerezte a lengyelt is. A lengyel nagypolitika eseményei mellett sokat foglalkozott a lengyel-magyar kapcsolatok múltjával is. A varsói felkelés 30 évfordulóján riportot készített két lengyel tiszttel, akik a felkelés leverése után a közelben állomásozó magyar alakulatoknál találtak menedéket. Hazatérve a TV Híradó utazó tudósítója, főmunkatársa és egyik felelős szerkesztője lett. Éveken át rendszeresen beszámolt különtudósítóként a portugál forradalmat követő eseményekről, riportot készített az Azori szigeteken és Madeiran szervezkedő ellenforradalmi csoportok tevékenységéről, helyszíni riportban mutatta be a gyarmatosítást követő zűrzavaros helyzetet Angolában. Spanyolországból is számos alkalommal jelentkezett tudósítóként a Híradó és a Hét számára. A Franco-rendszer bukásáról nemcsak tudósításokban, hanem riportfilmben is beszámolt. 1978-ban elvállalta az MTV Szegedi Körzeti Stúdiójának vezetését. Működésének 10 éve alatt a Magyar Televízió nézői nemcsak a Dél-alföld gazdag hagyományaival, kultúrájával, politikai és művészeti életével ismerkedhettek meg, de a Gyulai Várszínházzal közösen évente megrendezett irodalmi esten képet nyerhettek a határokon belül és kívül virágzó magyar líra legjobb verseiről is. De szegedi évei alatt külpolitikai újságíróként továbbra is szolgálta a Magyar Televíziót. Gyakran utazott Lengyelországba, ahonnan a hatalom és a Szolidaritás szakszervezet küzdelméről tudósított. Gyakran készített interjúkat Mieczysław Rakowski miniszterelnökkel és Lech Wałęsával. 1988-ban visszakerült Budapestre, ahol a Külpolitikai Főszerkesztőség helyettes vezetőjeként és a "Panoráma" műsorvezetőjeként dolgozott. Természetesen továbbra is rendszeresen beszámolt a lengyel átalakulás eseményeiről, és a német újraegyesítést megelőző történésekről. 1990-ben a TV Híradó főszerkesztő helyettese lett, majd az Antall-kormány felkérésére Stuttgartban képviselte főkonzulként az új Magyarországot.
(21)Horváth J. Ferenc újságíró, szerkesztő, felelős szerkesztő, főszerkesztő helyettes (Újpest, 1930.nov.22.- 2000. március 09.) Tizenöt évesen kezdett dolgozni szövőipari szakmunkásként, majd kereskedelmi érettségit tett. Az MSZMP pártfőiskoláját 1964-ben végezte el. 1949-ig a Magyar Pamutnál dolgozott, innen került a Friss Újsághoz, 1950-ben a Határőrség c. laphoz, 1957-ben a Kisalföldhöz. 1960-tól a Magyar Televízió alkalmazottja. A politikai adások főszerkesztőségén, a Tv-híradó szerkesztőségében szerkesztő, 1968-tól osztályvezető-helyettes, 1972-től osztályvezető, 1975-től főszerkesztő-helyettes. Televíziós munkái mellett rendszeresen publikált a nyomtatott sajtóban is. 1986-van nyugdíjba vonult. 1989-től a Munkáspárt lapjának a Szabadságnak volt az első főszerkesztője.
(22)Bokodi Béla szerkesztő, újságíró (Kispest, 1933.novmber 07) A Vörös Csillag Traktorgyárban kezdett dolgozni, mint lakatos, itt ismerkedett meg az újságírással, később a gyár üzemilapjához került, aminek egy évig a szerkesztője is volt. Közben a sorkatonai szolgálatát a légierőnél, mint ejtőernyős tölti, a "Győztes sas" című művével ekkor irodalmi díjat nyert, ez eldöntötte későbbi pályáját. 1962-ben került a TV Híradó szerkesztőségébe, szerkesztő-riporternek. Vecsei Marietta operatőrrel sok évig készítették együtt a tudósításokat és dokumentumfilmeket. Nyomon követték a budapesti Metró hálózat építésének évtizedeit. 1967-ben 30 napot töltött a Szemlőhegyi barlangban a föl alatt, barlangászok társaságában egy egészségügyi és táplálkozástudományi kísérlet keretében. Erről riportfilmet is késztett. A 1968-ban az algyői gázkitörést és a mentési munkálatok alatt a helyszínen dolgozott, a napi tudósítások mellett dokumentumfilmet is készítet az eseményről. 1971-ben Salgótarjánban forgat riportot A HÉT című műsor részére Balázs János cigány, naiv festőről és Fock Jenő miniszterelnök finnországi látogatásáról, Losonczi Pál kongói tárgyalásairól tudósít. Egy Scania expedícióval eljutott az szaki sarkkörig. 1985-től Urbán Lajos Közlekedési s postaügyi miniszter hívására elvállalja a minisztérium sajtófőnöki beosztását. 1989 A MÁV sajtófőnöke lesz. Nyugdíjba vonulása után több könyvet írt. Köztük arról az útjáról amikor keresztül kerékpározták Ausztrália sivatagjait Mészáros Jánossal. Évekig az újságíró labdarúgó válogatott tagja volt, azokban az években a SZUR (Színészek s újságírók) mérkőzéseken 70-80.000 néző szurkolt nekik.
(23)Edelényi Gábor, operatőr, szerkesztőriporter (Budapest, 1941. június 16.) . Színház- és Filmművészeti Főiskola (1976) A 60-a években, a konzerviparban munkafolyamat elemző, majd később reklámfilmeket készített. Külsős tudósítója lett az akkor szerveződő TV Híradónak. 1964-től készített számtalan riportot. Egyidejűleg szintén külsősként sok tévéjáték, helyszíni közvetítés résztvevője volt. 1971-ben végleg a TV Híradó munkatársa lett. Rendszeres alkotó párjai voltak: Gál Jolán, Tóth György, Berecz Anna, Juszt László. Fizikai alkatánál fogva a bevezetett nagyméretű mobil elektronikus kamerák és rögzítők kipróbálásában vett részt. Ugyanezért a magyar űrprogram, pártkongresszusok (politikusok külföldi útjairól szóló tudósítások, pl. Grósz Károly Amerikában) operatőre is volt. Repülős kapcsolatai révén a 80-as évektől kezdve egyre többször szerzett lehetőséget levegőből történő fényképezésre vagy légiközlekedésre riportkészítéshez. 1986-ban Az ég katonái c. dokumentumfilm készítése során az akkori Honvédelmi Misztériumtól egy helikoptert szerzett a TV Híradó számára, állandó használatra. Ezzel párhuzamosan létrehozta a TV Híradó "azonnal bevethető" mozgó stábját (ennek munkatársai voltak rajta kívül, Vincze Mária, Pintér Gábor, Rotter Zoltán, Holy Gyula, Balogh Zoltán). 1991-ig készített megalakult csapatával számtalan érdekes tudósítást, pl. 87-es hó, tűzesetek, árvizek, taxi-sztrájk stb. 1997-től a Duna TV-nek dolgozott, elsősorban ott is Híradó tudósításokat készített. Jelenleg a Kulcson üzemelő városi televíziót vezeti.
(24)Zih Béla, operatőr, (Győr, 1927. október 18.) Magyar Televízió (1959. január - 1987. december 31.) 1958-ban vették fel villanyszerelőnek, majd világosító lett. Hamarosan rendszeresen kérték a híradóhoz dolgozni. A napi munka során elleste a kamerakezelés fortélyait és hamarosan kisebb feladatokat is kapott. A Híradónál eltöltött 40 év alatt közel 10.000 riportot készített. A TV Híradó szerkesztőségében alkotótársi kapcsolatba került Pásztor Ferenc szerkesztő-riporterrel, akivel sok-sok híradó riportot és több dokumentumfilmet is forgatott. Az Újságíró Iskola elvégzése után a híradós munka mellett fotóriporterként is dolgozott a Szabad Népnek, az Esti Hírlapnak, az Autóséletnek és írt rendszeresen a Füles újságnak. Pályafutása során többször díjazták a Miskolci Rövid film és TV fesztiválon. Főbb művei: Pamír '69 (12 részes sorozat, szerk.: Pásztor Ferenc), Tassai mementó - rendező-operatőr (szerk.: Bokodi Béla), Kábelfeszítés a Duna felett - rendező-operatőr (szerk.: Tamás György), Prelidium és fúga - (1967, rend.: Vecsernyés János), Kétszáz éves a Budapesti Orvostudományi Egyetem - (1969, rend.: Szendrődi Szilárd), Díszpolgár - (1972, rend: Pásztor Ferenc).
(25)Lénárt István, gyártásvezető (Budapest, 1921. április 7.) Közgazdasági Egyetem (1947. - négy félév) majd Színház- és Filmművészeti Főiskola Gyártásvezetői Szak (1954). 1945-től van jelen karakteres személyiségével a művészeti életben. Gyakornokként kerül a filmgyárba, gyorsan lépked felfelé a laboratóriumi segédmunkától a gyártásvezetésig vezető lépcsőkön. Az elsők egyikeként szerzett gyártásvezetői diplomát a főiskolán, őrzi nevét a Simon Menyhért születése, a Szakadék, a Gázolás nagyjátékfilmek. Az 1956-os forradalom után átmenetileg a Nemzeti Színházban Várkonyi Zoltán és Major Tamás mellett végez szervezői munkát. 1963-ban kerül a Magyar Televízióhoz diszpécsernek, itt megtalálja igazi helyét a Koordináció vezetőjeként, igazgatóhelyettesi rangban dolgozik nyugdíjazásáig. Százhúsz operatőr és a műsorgyártáshoz szükséges technikai személyzet tartozott hozzá. Ő felelt a karmesterversenyek, táncdalfesztiválok, a Ki Mit Tud -ok, tévéjátékok és játékfilmek gördülékeny rögzítéséért abban a korszakban, amikor csak tévéjátékból, kosztümös filmből 70-80 készült az MTV-ben. Nagy szerepe van a Veszpémi Televíziós Fesztivál kitalálásában (197o-1971) és megszervezésében. Horváth Ádám elnöksége idején tanácsadói munkakört lát el. Arcát, hangját, gesztusait, jellegzetes személyiségét őrzik a filmek, amikben játszott is, ő a Szürkület idegorvosa, a Glamour jogtanácsosa, a Szenvedély ügyésze és a Londoni férfiak Morrison felügyelője.
(26)Mahrer Emil, főrendező (Budapest, 1932. május 2. - 2007. április 19.) Színház- és Filmművészeti Főiskola, film- és televízió-rendezői oklevél (1973). Életét a televíziós munka határozta meg azóta, hogy 1956. október elsején felvették a Magyar Rádió Stúdió osztályára, majd 1957-ben Zsurzs Éva asszisztenseként átkerült a televízióba. Ez volt a legfontosabb számára, magánéletét is háttérbe szorította, ha kellett, éjjel-nappal benn volt és dolgozott.
1958-tól rendező asszisztensként részt vett a kísérleti Telesport adásokban. 1962. augusztus elsején áthelyezték a Televízió Agit. Prop. Osztályára, hiszen akkoriban a sportrovat ide tartozott. 1963. március elsején kinevezték adásrendezőnek, majd tíz év múlva, miután megszerezte diplomáját, rendezőnek. 1983. április 1-jétől vezető rendező, 1991. július 15-étől főrendező. 1995. június 15-étől nyugdíjas, ám 2004-ig aktívan dolgozott. Munkáját világszínvonalon végezte, megszámlálhatatlan Telesportot rendezett. Véleménye szerint egy jó sportműsor rendezőjének nyugodtnak (ő ezer fokon égett), fegyelmezettnek, gyors reagálásúnak kell lennie, és nem árt, ha van humorérzéke. Ő ilyen. Legendás mondása volt: "Nálunk a zsenialitás munkaeszköz."
A Magyar Televízió Örökös tagja.
(27) Butskó György, operatőr (1939 -) A Színház és Filmművészeti Főiskolán 1964-ben kapott operatőr diplomát. 1958-2004 között volt az MTV, a TV Híradó operatőre volt több ezer híradó riportját és sok dokumentumfilmjét őrzi az archívum, többek között: (Dokumentumfilmek: Kijevi kóstoló (1972) Szerkesztő: Farkas József, Magyar műhely (1976) Szerkesztő: Radványi Dezső, rendező: Péterfalvi László, Túl a Bajkálon ( 1973) Szerkeztő: Farkas József, Kanadai gyorsfotók (1978) Szerkesztő: Radványi Dzső rendező :Kigyós Sándor, Egy magyar kisváros Amerikában (1981) Szerkesztő: Radványi Dzső rendező :Kigyós Sándor, Kanadai randevú (1977) Szerkesztő: Radványi Dezső rendező :Kigyós Sándor, A színek remetéje (1977) Szerkesztő: Radványi Dezső rendező :Kigyós Sándor, Hollandiai mindenes (1979) Szerkesztő: Radványi Dezső rendező :Kigyós Sándor, Határ Győző ( 1983) Szerkesztő: Radványi Dzső rendező :Kigyós Sándor, Az amerikai unoka ( 1986) Szerkesztő: Radványi Dzső rendező :Kigyós Sándor, Thália papnője - Neményi Lili (1981) Szerkesztő: László Zsuzsa, Charles és Diana ( 1999) Szerkesztő: Siklósi Beatrix, Hidvégi József, rendező: Miki Timea, Létkérdések (1993) Szerkesztő: Pálfy G. István, rendező: Szélyes Zoltán, Göncz Árpád Finnugor földön (1993) Szerkesztő: Csendes Csaba, Mestersége Sepsy István (1999) Szerkesztő: Csendes Csaba,Szent István emlékezete (1988) Szerkesztő: Tardos Júlia, Százféle szerelem - Saáry Éva portré Szerkesztő: Jánosi Antal, Hiszek benned emberiség (2003) Szerkesztő-rendező: Jánosi Antal, Sándor Pál, Álmaim árnyéka ( 2003) Szerkesztő: Jánosi Antal
(28)Berczelly Tibor (Budapest, 1912. január 3. - Budapest, 1990. október 15.) háromszoros olimpiai bajnok kardvívó, tőrvívó, sportlövő, edző. 1929 és 1932 között a Ludovika Akadémia hallgatója. 1930-tól a Honvéd Tiszti Vívó Klub vívója. Vívóként valamennyi fegyvernemben versenyzett. 1930-tól a honvédség tisztje, 1944-ben őrnagyi rangban leszerelt. 1934-től a magyar kardvívó válogatott tagja. 1940-ben vívómesteri oklevelet szerzett. 1945-től a Toldi Miklós SC vívója és sportlövője, 1946-tól a Csepeli MTK, 1954-töl a Budapesti Vörös Meteor vívója. 1947-től 1950-ig a magyar tőrvívó válogatott tagja. 1947-ben bekerült a magyar sportlövő válogatottba is.1935 és 1957 között összesen huszonnyolc magyar bajnoki címet szerzett. Ő a legtöbb egyéni magyar bajnoki címet szerzett vívó. Kardvívóként negyvenhétszeres, tőrvívóként háromszoros magyar válogatottságot ért el. 1955-től a Magyar Vívó Szövetség edzője, jelentős szerepe volt a magyar korosztályos versenyek elindításában. . 1972-től a Budapesti Vörös Meteor vívószakosztályának edzője.