Dunavölgyi Péter:

 

A magyar televíziózás története XXVI. (1982)

 

I. rész (1982. január 1. – 1982. június 31.)

 

Budapesten rendezték meg,  az első bűvös-kocka forgató világbajnokságot, amelyet Minh Thai nevű amerikai fiatalember nyert meg. Huszonhárom másodperc alatt oldotta meg azt a feladatot. Ebben az évben adták át Budapest új szállodáinak java részét (Hyatt, a Fórum, a Penta és a Novotel). Az év könyvszenzációja Magyarországon Gyurkó László Arcképvázlat könyve volt, amelyben Kádár Jánossal történt beszélgetései alapján írt meg. Fiatalon meghalt Házy Erzsébet, Kossuth-díjas operaénekes.

Külföldön történt: Az év elején meghalt Mihail Szuszlov, a szovjet vezetés második embere.  Ion Lancranjan román író leirredentázta Kádár Jánost.  Meghalt Leonyid Iljics Brezsnyev, aki 1982 novemberében bekövetkezett haláláig tizennyolc éven át vezette a Szovjetuniót. Anglia megvívta Argentína ellen a falklandi háborút, az NSZK-ban megbukott Schmidt kancellár, Helmut Kohl lett az új kancellár.

MTV: Az év első felében megsokszorozódott a párt politikai érdeklődése, a televízió munkája iránt, kritikus „intelmeket” fogalmaztak meg, a televízió vezetése pedig hol magyarázkodásra, hol önkritikára kényszerült. Magyarországot 1982 május 6-án felvették a Nemzetközi Valuta Alapba. Erről pártutasításra nem készülhetett műsor!

Az Interszputyik űrtávközlési rendszer magyarországi állomása Taliándörögdön hivatalosan megkezdi működését. Az MTV házi-múzeumának létrehozására készített előterjesztést a Műsorigazgatóság KISZ alapszervezete. Vitray Tamás öttagú stábjával 60 napot töltött a „Vörösmarty” magyar tengerjáró hajón. Ismét megrendezik a Riporter, kerestetik! vetélkedőt. Nagy Richárd elnök bejelentette, hogy 1982-ben 2%-os, mintegy 70 főt érintő létszámcsökkentést kell végrehajtani. Kapcsolatfelvételre kerül sor az év folyamán a clevelandi NBN Tv társaság és a Magyar Televízió között. Meghalt Novákovits András a Magyar Televízió operatőre.

 

 

 

Fesztiváldíjak:

 

Ploviv – Aranyláda Fesztivál:

Telefonpapa – ifjúsági tv-játék. A gyermekkategória I. díja és a gyermek zsűri díja

Rendezte: Mihályfy Sándor, operatőr: Kecskés László, dramaturg: Békés József.

 

Helsinki

Rock Színház. Három első díj.

 

Oberhausen

Bagóhegy boszorkánya Fődíj, Észak Rajna – Westfalia kultuszminiszterének díja, FIPRESCI –díj ( katolikus filmkészítők zsűrijének síja). Rendezte: Mihályfy László, forgatókönyv: Bakonyi Péter, Varga Rudolf, szerkesztő: Gyartmati Klára, operatőr: Nemescsói Tamás.

 

Genf/ Alpinista Fesztivál

Diploma, Magyarok a Chimborazon – úti-film, Rendező – operatőr: Nádorfi Lajos.

 

Veszprémi Tévétalálkozó

Veszprém város díja, A messziről jött ember, tv-játék. Író: Vészi Endre, rendezte: Marton László, operatőr: Marczali László, dramaturg: Szántó Erika.

 

Opera és drámai fődíj, Bertold Brecht –Kur Weill: A hét főbűn – Zenés TV Színház. Operatőr: Szalai András, dramaturg: Bánki László és Romhányi Ágnes.

 

Fődíj, Család, tv-film (drámai kategória) Iró: Claes Andersson, rendezte: Zsombolyai János, operatőr: Bornyi Gyula, dramaturg: Shultze Éva.

 

Opera kategória díj, Puccini: A köpeny, - Zenés TV Színház. Rendező: Mikó András, operatőr: Czabarka György, dramaturg: Bánki László.

 

Külön-díjak:

Petrovics Emilnek, a Bűn és bűnhődés zeneszerzői munkájáért,

Ambrus Imrének, a Pedró Mester bábszínháza, bábtervezői munkájáért,

Lendvai Kamillónak, a Tisztességtudó utcalány, zenei és dramaturgiai tevékenységéért,

Lehel Györgynek, a Köpeny karmesteri munkájáért,

Pászthy Júliának, a Tisztességtudó utcalány, - ban nyújtott alakításáért,

Gulyás Dénesnek, Az aranya meg az asszony, és a Tisztességtudó utcalány, -ban nyújtott alakításáért,

Hajdufy Miklósnak, a Közjáték Vichyben, rendezéséért

Vészi Endrének, a Messziről jött ember, forgatókönyvéért,

Szalai Andrásnak, a Hét főbűn, operatőri munkájáért,

Kútvölgyi Erzsébetnek,  a Hét főbűn, a Messziről jött ember – művekben nyújtott alakításaiért,

Dajka Margitnak, a A hamu alatt, műben nyújtott alakításáért.

 

Közönségdíj:

Puccini: A köpeny, - Zenés TV Színház. Rendező: Mikó András, operatőr: Czabarka György, dramaturg: Bánki László.

A Sóder -, Tv-játék. Rendezte: Palásti György.

 

22. Miskolci TV-fesztivál:

SZOT Fődíj: Buffalo Bill Öröksége – riport – dokumentumfilm, szerkesztő – riporter: Baló György.

Borsod megye díja: Ki is Kerényi József ? – riportfilm, szerkesztő – riporter: Hortobágyi Éva.

A Magyar Televízió elnökének különdíja: Ráday Mihály operatőr – az Unokáink sem fogják látni című sorozat műsortért.

Miskolc város díja: Randevú- portréfilm Montágh Imréről, riporter: Antal Imre, operatőr: Gulyás Buda, rendezte: Born Ádám.

Operatőri díj: Szabados Tamás.

A riport 20 perc felett kategória díját megosztva adta ki a zsűri: A föld nem tud futni, és a Volt egyszer egy ország című filmek kapták.

A riport 20 perc alatti kategória díj: Mesterséges tó – természetes vihar című film kapta.

A dokumentumfilm kategória díját Eichmann Budapesten című film kapta. Portréfilm kategória   díját Kolostor és barikád című film kapta.

A Zsűri ismeretterjesztő kategória díját nem adta ki.

 

A híradó film kategóriában, díjazottak:

Új találmány a kézsebészeti műtőasztal, - szerkesztő – riporter: Jurányi Anna.

Magyar Film díjat: Fele Köztársaság -, dokumentumfilm, szerkesztő – riporter: Benda László, operatőr: Márton József.

A Kossuth Kiadó nívódíját kapta: Az első cigányfalú – riportfilm, Szerkesztő – riporter: Gombár János, operatőr: Háda Sándor, rendezte: Téglásy Ferenc.  

 

Január

 

Vitray Tamás öttagú stábjával 60 napot töltött a „Vörösmarty” magyar tengerjáró hajón.

 

Kapcsolatfelvételre kerül sor az év folyamán a clevelandi NBN Tv társaság és a Magyar Televízió között.

Kossányi Miklós a National Broadcasting Netwoerk  /Cleveland/ levelet intézett Bokor László főszerkesztőhöz  a MAFILM – Híradó és Dokumentumfilm stúdió vezetőjéhez, még 1981. december 01.-én. Részlet:

„Az Egyesült Államokban Cleveland és környékén élő nagyszámú soknemzetiségű lakosság számára 1980-ban televízióállomást létesítettünk, mintegy kiegészítésként a már évek óta működő Rádióállomásnak. A Nationality Broadcasting Network jelenleg 12 nyelven sugároz televízió programot, ezek közül legmagasabb óraszámban /heti 4 óra /magyar nyelven/. Műsoraink nagy része beszerzett műsor, mintegy 30%- a saját produkcióból áll. Sajnos a kész programok beszerzési forrása korlátozott, ezért levelünkben a következő kéréssel fordulunk Önhöz: Stúdiójuk – tudomásunk szerint – rendszeresen készít rövidfilmeket, dokumentumfilmeket, ill. a magyarországi mozi hálózat számára híradófilmeket. Tekintettel arra, hogy jelenleg magyar témájú filmhíranyag egyáltalán nem áll rendelkezésünkre, nagy segítséget jelentene számunkra , ha az Önök  filmjeiből, különösen a mozikban vetített híradó-filmekből rendszeresen kaphatnánk egy-egy kópiát bemutatásra. ….

Jelenlegi technikánk a 16mm-es fény-, és mágnes-hangos filmek illetve videó-szalagok bemutatását teszi lehetővé. „Magyar Nemzeti Levéltár 288f/22/1982/3

Bokor László főszerkesztő  1982. január 6.-án továbbítja a tájékoztatásra és vélemény kérésre, Kossányi Miklós levelét az MSZMP KB Agit Prop. Osztályára Pálos Tamás h. vezetőnek.

Részlet:

„ … Úgy vélem érdemes lenne megfelelő időben konzultálni afelől, hogy érdemes – e szóban forgó cégnek megadni mindazt a támogatást, amelyet  készek voltunk az azóta elsekélyesedett Bárdos - féle new-york -i magyar tv - nek.A közölt paraméterek és véleményem szerint magyar ajkú befogadó közeg, periodika, sugárzási energia, tehát <> szempontjából kül- propagandának eszköztárába jobban beillenék.”

A levélen található kézírásos megjegyzés:

„Kasnyik et. Közölte: a Kossányi féle levelet elküldték az illetékes magyar külképviseleteteknek, hogy megfelelő tájékozottságunk legyen és a helyszínen vizsgálhassák meg a kérdést.  A kapott információról tájékoztatnak. 1982. jan.25. m.j. Magyar Nemzeti Levéltár.  MOL 288f/22/1982/3

A külügyminisztérium Emigrációs Politikai Osztálya levele Illés Tibornak az MSZK KB Agitációs és Propaganda Osztályára 1982. aug.12.

Részletek:

„ A Hungarofilm csatolt feljegyzése szerint Kossányi Miklós /Cleveland-USA/ magyar nyelvű televíziós adásának támogatásával anyagi problémák vetődtek fel.

Tekintettel arra, hogy a Kossányi féle televízió ügye az Agit. Prop. Bizottság külföldi magyar televíziós adások támogatására vonatkozó határozata keretébe tartozik, javasoljuk, hogy az Állami Emigrációs Bizottság Operatív Bizottságának érintett intézményei vizsgálják meg évi anyagi hozzájárulásuk lehetőségét. „Kasnyik András osztályvezető. Magyar Nemzeti Levéltár. MOL 288f/22/1982/3

Vezér Éva és Váradi István Tárgyjelentéséből: 1982. június 18.

Részletek:

„Kossányi úr június 13 - 19 között meghívásunkra jött Budapestre, az ügyben érdekelt intézményekkel történt előzetes egyeztetés után. …. Elsősorban sportesemények, szórakoztató műsorok, Magyarországról és itteni eseményekről készült rövid híranyagok, híradók, iskola-tv, műsorok, magyar történelmi tárgyú játékfilmek és tv-játékok, stb. érdeklek. …A megbeszélésen részt vettek: Bokor László, MAFILM, Radványi Dezső, Jármy Tamás MTV, Váradi István és Vezér Éva Hungarofilm. „ -Magyar Nemzeti Levéltár. MOL 288f/22/1982/3

 

Januárban, az MTV házi-múzeumának létrehozására készített előterjesztést a Műsorigazgatóság KISZ alapszervezete. (MOL 288f/22/1982/27.) Koszorú Erzsébet a Magyar Televízió Műsorigazgatósága KISZ Szervezetének titkára (1/11/1982 – 1/132/82) levélben jelentette be Nagy Richárdnak, hogy az alapszervezet tagsága úgy döntött, hogy kezdeményezi és megszervezi az MTV házi-múzeumát. A KISZ szervezet kezdeményezését támogatta Székely Istvánné műsorigazgató-helyettes. - Magyar Nemzeti Levéltár XXVI-A-9. 53.doboz.

 

Dr. Horváth József gazdasági igazgató 1982. januárjában elkészítette „A gazdasági feltételek és az ehhez kapcsolódó problémakörök a 80-as évek televíziózásában” című vitaanyagát (közreműködtek véleményük leírásával az anyag elkészítésében: Fazekas Lászlóné, dr. Györfi István, Hajdú János, Kopátsy Sándor, Dr. Varga György). - Magyar Országos Levéltár XXVI-A-9. 53.doboz.

 

A Rádió és Televízió Újság 1982/1. számában Márványi György a TV Híradó főszerkesztő helyettese  egy egész oldalas interjút készített az akkor 79-éves Révai Dezsővel, akit 1954. januárjában neveztek ki a „Televízió”, pontosabban a Magyar Rádió televíziós főosztálya élére.

 

Kiosztották az elmúlt hónapok műsoraiban közreműködő belsős és külsős munkatársak részére az Elnök által adományozott nívódíjakat. A díjazottak névsora:

 

Külső munkatársak akik nívódíjat kap­tak:

Aigner Szilárd, dr. Illés László, Kerényi Nárcisz, Németh Lajos, Visy Károly (Öt perc meteorológia és Ablak); Alföldy Boruss István, Hortobágyi Judit (Vasárnapi muzsika); Árkus József (Parabola - gála és Tv-híradó); Baehmann Gábor, Horgas Béla, Máté Gábor, Sándor Pál, Székhelyi József, Udvaros Dorottya (Maskarák); Bajor Nagy Ernő, Lakatos' Iván (Alkonyat Budapesten); dr. Balog János, Bánfalvi Akos, Happ Magda, Horváth Gita, Kovács István, Maros Zoltán, Peterdi Pál, Salusinszky Miklós (Pity­ke őrmester); Balogh Lászlóné, Börcs Sándor, Ha­lász Tibor, Képessy József, Németh László, Sas Elemér, Szirmai Árpád, Vájó András, Wechter Ernő (Képes fizika); Baltay Levente, Földi Teri, Hra-nitzky Tibor, Juhász Jácint, Révész György, Szécsényi Ferenc, Velenczey István, Vidor Miklós (A hátvéd halála és feltámadása); Banovich Tamás, Sík Ferenc (Rábai Miklós - emlékműsor); dr. Baranyai János, dr. Erőss Pál, Fluckné dr. Papácsy Edit (Jogi esetek); Bartos Miklós, Varga János (Színek har­móniája) ; dr. Czeizel Endre (Jövőnk titkai); Dávid Ilona, Palásthy György (Sóder); Deák Tamás (Ami­re a világ táncol); Durkó Zsolt, Götz Béla, Jordán Tamás, Koncz Gábor, Polgár Géza, Scháffer Judit, Sinkovits Imre, Szabó Magda (Az a szép fényes nap); Fejes Cecília, Lehel György, Mikó András, Miller Lajos, Molnár András, Tokody Ilona (A köpeny) ; Garas Dezső, Gábor Miklós, Harkányi Endre, Kern András, Koltai János, Kozák András, Szilágyi István, Tordy Géza, Zoltay Miklós (Közjáték Vichy­ben); Gábor Pál, Gobbi Hilda (A szülész és a vál­tozó világ); Gálvölgyi János (Parabola - gála és Bez­zeg az én időmben); Horváth Péter (Asszonyok); Horváth Sándor, Kovács János, Szirtes Ádám (A viadal); Kabay Barna, Kovács Mária (Havasi se­lyemfiú) ; Kaláka együttes, Kőváry Katalin, Vargha Balázs (A filozófus); Kelemen Pál, Kővári András, Stefka István, dr. Szabó László (a Kék fény szep­temberi számáért); Kereszty András (Parabola-gála); Keresztury Dezső (/Más lett a világ pátriámban); Kerényi Imre, Kútvölgyi Erzsébet (A hét főbűn); Madaras József (Közjáték Vichyben és Pódium - József Attila: Mama); Marton László, Páger Antal, Vészi Endre (A messziről jött ember); Oroszlán Gábor (Bezzeg az én időmben); Mádi Szabó Gábor, Pásztor Erzsi, Szabó Gyula (Rang és mód); Montágh Imre (Randevú Montágh Imrével); Paudits Béla (Hölgyek, urak); Pászthy Júlia, Szokolay Sándor (Nevető muzsika); Petress István (Ablak és egyéb műsorok); Rezsnák Miklós (Telesport és Termé­szetbarát) ; Rózsa János iMariann születésnapja és önarckép szemüveggel); Sebes György (Tv-híradó külpolitika); Szécsi Éva (párizsi tudósításaiért); Téglásy Ferenc (Az első cigányfalu); Wiedermann Károly (Besenyőteiki jegyzetek); Zolnay Pál (Sze­mélycsere) ; Kocsis Jenő, Nádorfi Lajos (Képes fi­zika) ; Kovács Kati (Kovács Kati - show); Békés And­rás (Nádasdy Kálmán-emlékműsor); Zsombolyai János (Volt egyszer egy ország).

 

A belső munkatársak közül a következők része­sültek nívódíjban: Török Ilona, Virág Katalin (A szuzai menyegző és Osztálytalálkozó); Soós Árpád (A vatikáni magyar kápolna, Műteremben, Stúdió '81); dr. Váradi György (Osztálytalálkozó); Dubovitz Péter (Nádasdy Kálmán-emlékműsor); Kaplony Miklós (Pódium — József Attila: Mama); Bánki László (A köpeny, A hét főbűn és Emlékszel még?); Gedeon Judit (A köpeny és Vasárnapi muzsika); Tánezos Gábor, Apró Attila, Tóth A. Pál (Amire a világ táncol); Koltay Beáta (Vasárnapi muzsika és Bartók: Gyer­mekeknek) ; Lengyelfi Miklós, Langmár András (Vasárnapi muzsika); Sólyom László (A harmadik); Sós Anna (Rábai Miklós-emlékműsor); Czabarka György, Wegenast Róbert (A köpeny); Tóth Barna (Amire a világ táncol és Brutus); Jánosa Lajos, Witz Éva (A hét főbűn); Rockenbauer Pál, Peták István, Faludi Sándor, Sáfrány József, Gönczi Zsu­zsa, Péterfay Attila, Heincz László (Másfél millió lépés Magyarországon); Székely Sándorné (Á tör­ténelem lapjairól, Újjászületés, Nagy folyók); Kár­sai Lucia (Korlát, Exfeleség, Maradhatok májusig?, A nürnbergi per; Bajor Edit (At a hídon, Exfele­ség, Harold Lloyd, A tenger titkai); Gerhardt Pai (Korlát, A Flintstone család, Maradhatok májusig?); Simó Veronika (Át a hídon, Maradhatok májusig?); Kővári Péter (Jövőnk titkai); Borús Rózsa, Eck T. Imre (Más lett a világ pátriámban); Kapusi Imre, Korompai Márton (Ki járt jobban?); Antal Imre, Raska Katalin (Randevú Montágn Imrével); Born Adám (Randevú Montágh Imrével, Budapest - Bécs­ műsor); Gyulai István (Budapest - Bécs-műsor); Kothy Judit (Budapest—Bécs-műsor és Erzsike): Vitray Tamás (Erzsike); Vágó István (A fele sem igaz!); M. Lukács Ágnes (A fele sem igaz!, Fel­vonulók kérték, Budapest — Bécs műsor); Rózsa György, Fröhlich Márta, Hlatky Zsuzsa (Kapcsol­tam); Buzáné Fábri Éva (Felvonulók kécték, Kellér Dezső-tműsor, A színész és a változó világ); Bánki Iván, Szegvári Katalin (Felvonulók kérték); Szilá­gyi András, Gellért Andrea (Sóder); Szőnyi G. Sán­dor (Az a szép fényes nap); Hajdufy Miklós (Köz­játék Vichyben); Zsurzs Éva, Mezei Emőke (A filo­zófus); Wieber Marianne (A filozófus és A köpeny); Bartha László (A filozófus és Brutus); Horváth Ti­bor (Asszonyok és Rang és mód); Marosi Gyula (Asszonyok); Eszlári Beáta (Havasi selyemfiú); Aczél János (Közjáték Vichyben); Szántó Erika (A messziről jött ember); Koós Béla (Jogi esetek és Alkonyat Budapesten); Endrődi Sándor, Czóbel An­na, Szentannay Tibor (Jogi esetek); Gombár János (Az első cigányfalu); Hídvégi József (szerkesztői munkájáért); Kudlik Júlia és Berkes Zsuzsa (be­mondói munkájáért); Hajdú János (A Hét); Radnai János (az OIRT -tal közös sportközvetítésekért); Chrudinák Alajos (Volt egyszer egy ország); Baló György, Regős Sándor (Lengyelország, 1981. ápri­lis) ; Kalmár György, Janovics Sándor (Én vagyok a dalai láma); Benda László, Pálfy István (Turkesztáni mecsetvonások); Csányi Miklós (Parabola­gála és Panoráma); Mata János (a Kék fény szep­temberi adása); Gerhardt Zsuzsa, Gombos László (Színek harmóniája); Major Sándor (Az első aka­dályok tegnap és ma); Pintér József (Besenyőtelki jegyzetek); Kovalik Károly (öngyilkos civilizáció és Kék fény); Neumann László (Első akadályok tegnap és ma, Lengyelország, 1981. április és Besenyőtelki jegyzetek): Bíró Istvánné (Kék fény); Balogh Mária (Beszédtéma, beszéljünk róla); Bán János (Meg­kérdeztük Hetényi István pénzügyminisztert és Hat­vanhat) ; Kosári Judit (Parabola-gála és Turkesz-táni mecsetvonások); Biegelbauer Tamás (Lengyel­ország, 1981. április és Volt egyszer egy ország), Sárdi Anna (A görcsönyi eset); Szűcs László (A Duna-kanyar jövője és Meggyógyul-e a Balaton?); Barta Attila (Évadnyitó a Velencei-tónál és Az or­szág tetején); Simon Balázs (Az első akadályok tegnap és ma); Kopeczky Lajos (Személycsere); Sugár András (Felvonulók kérték és Panoráma); Várszegi Károly (Augusto Sandino örökösei); Bán György, Gál Jolán, Bárányi István, Dobrás János, Berecz Anna, Edelényi Gábor (kiemelkedő munká­jáért); Farkas József (tudósítás a LEMP kongresz-szusáról); Behyna Károly, Hadházy László (viet­nami és kambodzsai tudósítások); Bokodi Béla, Vecsey Marietta (A metró -építkézésről); Szabó Márta, Singer Dezső (Maskarák); Szálai András (Maskarák és A hét főbűn); Ivanics Lilla (Pityke őrmester); Horváth Tünde, Katkics Ilona, Finta György, Erkel Tibor (Nevető muzsika); Vadkerty Tibor, Pintér Alinka, Kocsis Mária, Takács Vera, Abonyi Antal, Báty Aliz (Bezzeg az én időmben!); Hegyi István, Orbók Endre, Albert József, Plózer József (Képes fizika); Déri János (Képes fizika, Viktor Jara, Ablak és öngyilkos civilizáció); Békés József, Kaunitz Ervin, Vicze Zsuzsa, Mészáros Ka­talin (A hátvéd halála és feltámadása); Bodó János (A vatikáni kápolna, Műteremben, Kovács Kati-show) ; Bornyi Gyula (Az a szép fényes nap); Dar­vas Máté (Sóder, Asszonyok); Füredi Vilmos (Kék fény); Illés János (Amire a világ táncol); Lukács Lóránt (A filozófus); Marczali László (Budapest - Bécs, Más lett a világ pátriámban, A messziről jött ember); Mestyán Tibor (Nevető muzsika); Nagy Jó­zsef (Közjáték Vichyben); Ráday Mihály (Mese az ágrólszakadt igricről és A viadal); Stenszky Gyula (Másfél millió lépés Magyarországon és Hulló fa­levél) ; Szabados Tamás (Másfél millió lépés Magyar­országon és Erzsike); Szalay Z. László (Vasárnapi muzsika, Maskarák és A hét főbűn); Zádori Ferenc (Mi, muzsikus lelkek, Hölgyek, urak); Zentai László (Cselgáncs EB); Kezdi Lóránt (Agyrémek); Nagy Sándor (Mi, muzsikus lelkek).

 

 

Január 5. 17.50 Könnyűzenei összeállítás – Slágerbazár címmel, az Express együttes, Ihász Gábor, Cserháti Zsuzsa, a Bojtorján együttes, a Neoton Familia, a Bergendy együttes, számaiból, közreműködött a Patócs-show báb-együttes.  Szerkesztő: Sztevanovity Dusan, vezető – operatőr: Haraszti Zsolt, rendezte: Kenyeres Gábor.

 

20.00 Elkezdik vetíteni, a Nem kell mindig kaviár, című NSZK TV-filmsorozatot.

 

20.55 a Stúdió’82  az évi, első adása.

A Kisalföld című lap 1982. január 26-i számában (g.b.) beszélgetett Párkány Lászlóval a Stúdió munkatársával a műsorról, részlet:

„ - Rosszul indult annak­idején a Stúdió ...

-Igen, mert nem jól mérte fel a várható közön­séget: ha a megszokott, bár nem teljesen helyes kategó­riákat használjuk, azt mond­hatom, a Stúdió kezdetben az elitkultúra híveinek szán­dékozott információkat nyúj­tani. Ráadásul akkor úgy gondolták a Televízió illeté­kesei, hogy egy új műsor­nak szüksége van olyan vonzerőre/ mint Jancsó Miklós neve. Nos, a tapasz­talat azt mutatta, hogy en­nél a műsornál egyáltalá­ban . nem fontos, hogy ki rendezi, de hogy ki szer­keszti és ki vezeti, az annál inkább.

- Most kik szerkesztik és vezetik?

 

- A főszerkesztő Érdi Sándor, vezető szerkesztők Szegvári Katalin, Baló György, Képes András; munkájukat természetesen információs és segédszer­kesztők segítik, ők négyen ,,vetésforgó" rendszerben szerkesztik és vezetik a mű­sort.

- Milyen elvek szerint állítják össze most á Stúdió ’82 .műsorát?

- A Stúdió olyan kultu­rális í hetilap akar lenni, amely érdekesen, közérthe­tően egyfajta kínálatot akar adni a magyar kulturális élet eseményeiből. Nem akarjuk az arisztokratát ját­szani: a nagy tömegek kul­turális hetilapja akarunk lenni. Sokféle érdeklődésű nézőket kielégíteni: a vájtfülüeket éppen úgy, mint a középműveltségűeket és a szerényebb iskolázottságúa­kat. Ennek figyelembevéte­lével szerkesztjük műsorain­kat. Hadd hozzam erre pél­dául a legutóbbi műsort. Megemlékeztünk Jávor Pál­ról — még egy Kar4dy-in-terjúval is. Beszélgettünk Makk Károllyal, riportot ké­szítettünk a tehetséges fia­tal színészről, Gálffy László­ról, és végül bemutattunk egy ritkán figyelemre mél­tatott szakmát: a tárlatren­dezőét. Ajánlottunk filme­ket, könyveket, kiállításokat — nagyon ügyelve arra. hogy csak valódi értékeket ajánljunk. Különben a né­ző azonnal jelez: vagy az­zal, hogy levelet ír, telefo­nál, vagy azzal, hogy kikap­csolja a készüléket. –

- Milyen adataik vannak a Stúdió nézettségéről?

- Az indulás után 5—600 ezer nézőről adtak számot a Tömegkommunikációs Ku­tatóközpont munkatársai és 50-es tetszési indexről, amely a Magyar Televízió gyakorlatában bukásnak szá­mít. Ma két és fél millió nézőt mondhatunk magun­kénak hétről hétre és 77—84. -közötti tetszési indexet.,ös­szehasonlításként elmondom, hogy az Onedin család in­dexe 80 körül volt. (…)”

i

 

 

Január 6. 19.30 Megalakult a Parlamentben a Kodály emlékbizottság a zeneszerző 100. születésnapjának ünnepi eseményeinek koordinálására, számolt be a TV Híradó, az eseményről. A riport szerkesztője: Zádor László, operatőre Butskó György volt.

 

20.00 A közelmúlt nagy könyvsikere volt a Horthy hadsereg vezérkari tisztjének, Bárczy Jánosnak a a „Zuhanóugrás” dokumentumregénye, ennek egyik epizódjáról , a tragikus kimenetelű ejtőernyős akcióról szól a:

Vádindítvány – két részes tv-film (az első rész adása) Írta: Bárczi János dokumentumgyűjteménye alapján, Szántó erika és Hajdufy Miklós. Operatőr: Nagy József, rendezte: Hajdufy Miklós. Főszereplők: Tordy Géza, Hetényi Pál,Horváth Sándor, Mécs Károly, Kozák András, Kertész Péter, Hegedűs D. Géza, Dörner György, Gera Zoltán, Halmágyi Sándor, Bozóky István, Dózsa László.

 

 

2. műsor, 20.25 Stúdiónk vendége: Marcis Demeter, a Pécsi Körzeti Stúdió portréfilmje. Szerkesztő: dr. Jósfay György, Ruitner Sándor, zenei rendező: Fejes Cecilia, vezető – operatőr: Háda Sándor, rendezte Bükkösdi László.   

 

21.05 Tengerre, magyar! – címmel képes útinapló sorozat indult. Operatőr: Szalai András, szerkesztő – riporter, rendező: Vitray Tamás.

Öt televíziós, hatvan napot töltött a 14 és fél ezer tonnás Vörösmarty tengerjáró fedélzetén, több mint 20000 kilométert tettek meg, 15000 méter filmanyagot forgattak el, ebből készült a négy, egyenként 55 perces film.

 

„Vitray marad a tévé népszerű mindenese; mindig, mindenütt az ember érdekli. Rólunk beszélne, ha röpülő krokodilussal hozná össze riporter-szerencséje, ha körülnézhetne a Marson, ha ki­hallgathatná a madarak társal­gását. Az ember a szenvedélye, mestersége címere. Amikor hallottam nagy útjá­ról, tudtam: képes útinaplójá­ban a táj látványánál, a turistás rácsodálkozásnál fontosabbnak tekinteni útitársait, alkalmi munkatársaikat, segítőiket. Ért­hető, hogy a külföldiekről talá­lóbb, teljesebb portrék készül­hettek, hiszen tisztelnie kellett a vendégjogot. Az antwerpeni révkalauzra, a buddhista szerze­tesre, a tajvani üzletemberre so­káig emlékezünk még, mert olyan éles vonásokkal, annyira jellemző szituációkban mutatkoz­tak a Tengerre, magyar! sorozat­ban. Mivel a MAHART jóvoltá­ból járhatták be Vitrayék a fél világot, mivel az előkészületek és a hosszú út során nyilván össze­barátkoztak a Vörösmarty tiszt­jeivel, legénységével, illetlenség­nek minősülne, ha nemszeretem dolgokról fs szó esett volna. Feltehetően a tengerészélet sem annyira fenékig tejföl, mint e kitűnő filmből sejthető. A monszuntól kavart óceánon kí­vül olykor az emberi indulatok is háborognak, a kereskedelmi ügyletek sem mindig sikerülnek olyan jól, mint a négy folytatás­ban sugárzott színvonalas, szó­rakoztató, példamutató ismeret­terjesztő filmben. Finom iróniá­val érzékeltették időnként, hogy most — a tévé és a magyar ten­geri hajózás — első találkozása­kor, együttműködéskor megen­gedhettek némi jóindulatú nagy­vonalúságot. A bevezető rész kötelező tiszteletkörein kívül csu­pán az egyenlítői mókát    érez­tem hosszadalmasnak a remek ritmusú, az érdekest a látszólagos egyhangúságban is föllelő képes „embernaplóban". (Szívesen hal­lanánk arról, hogy miként ta­lálkoztak a singapuri magyar származású mérnökkel; a forga­tás „kulisszatitkaival". Megérne egy újabb folytatást” – írta H.N. Petőfi Népe, 1982. január 19.

 

Egy másik vélemény:

 

„Egészen biztosak lehetünk abban: Vitray Tamásnál jobban senki nem tudja, hogy hogyan sikerült a Ten­gerre, magyar! című négy­részes útirajz. Az első rész, és még a második is — va­lamelyest ébren tartotta az érdeklődést; itt még közelí­tőleg teljes hatásában ér­vényesült Vitray személyes hangú kísérő szövege. Amelyből azért itt-ott kihallatszott az aggodalom: mi van, ha ezen az úton nem történik semmi, mi van, ha „kreálni" kell majd a szab­ványok szerint hangulatos, információkkal tűzdelt „kis színeseket"?

Aztán nem is történt sem­mi. Az újságírók legnagyobb ellensége állt Vitray és stáb­ja elé: az előre nem ismert helyzet később - s későn - kiderülő érdektelensége. Nem bántjuk ezzel sem a tengeré­szeket, sem a lázasan kuta­tó televíziósokat: egy ilyen utazásra - az anyagi befek­tetés ellenére - valószínű­leg „műsorkényszer" nélkül kell elmenni, s ha úgy hoz­za a sors, hát mindössze egy húszperces filmmel hazajön­ni. Mert Vitraynak - úgy látszik - nem fekszik a szakmai berkekben oly ter­mészetes rutin: ahol az újságíró megfordul, onnan ri­port jön, akár érdemes, akár nem. Ezt próbálta meg most ő is, s hogy nem sikerült, az nekünk csalódás, neki remél­hetőleg tapasztalat: ez a fo­gás az igazi újságírás,, tele­víziózás halála.

Ráday Mihály operatőr sokkal jobb helyzetben volt, van, s lesz is még egy ideig: bármerre fordul is kamerá­jával, mindenütt talál vala­mit, amit „unokáink sem fognak látni". A betétműsor­nak induló program alaposan kinőtte magát — sőt, a harc első eredményei is mutat­koznak: itt-ott megtorpant a gátlástalan pusztítás, Ráday, mint afféle jó pedagógus, most megdicsérte az igyek­vő nebulókat, kamerája diszkréten az apró kis ered-menyeket kereste. Jól van így, hiszen ezek a szándé­koltan szenvtelen hangú kommentárok már-már éget­ték arcunkon a bőrt. Szé­gyenükben néhányan pedig cselekedni kezdtek. Tanul­ság: a műsornak nem szabad abbamaradnia. Ráday Mi­hály megtalálta a televízió egy olyan használati mód­ját, amihez kamera, csak kamera kell, s mögötte a lá­tó, gondolkodó ember. Kis befektetés.” – írta, Csáki Judit, Népszava, 1982. január 19.

 

 

 

 

 

Január 7.  2.  műsor: 18.05-22.30 a ZDF (NSZK) televízió műsora. Műsorvezetők: Elfi von Kalckreut és Takács Mária. Szerkesztő: Székely Sándorné és Kovács Klára, adásrendező: Kovács Klára. Másodszor jelentkezett a magyar képernyőn a Zweites Deutsches Fernsehen, az NSZK 2. programja.

 

Január 8-án 2. műsor: 20.40 Jelentés – A televízió KISZ –kísérleti filmstúdiójának a filmje. A Rádió és Televízió Újság 1982/1. ajánlójában volt olvasható:

„Hétszer annyi atombombát halmoztak fel napjainkig világszerte, mint amennyivel egyszer meg lehetne semmisíteni a földi életet. .. –„ haljuk a Magyar Televízió KISZ Kísérleti filmstúdiójának a filmjéhez, amely az atomháború veszélyeire és következményeire figyelmeztet. Az apolitikus vízióként elénk táruló film kerete egy polgári védelmi gyakorlat, melynek eseményei fokozatosan a nukleáris katasztrófa látomásává terebélyesednek. „

A film az NSZK-ban a 9. bambergi nemzetközi filmnapokon bronzérmet nyert.

Vágó: Wahl Ildikó, fényképezte: Varga Tibor, rendezte: Varga Rudolf.

 

1. műsor: 22.20 A szamuráj, portré Fülöp Viktor táncművészről.

 

„ Kár, hogy a portréfilmeket késő este sugározzák. Amikor már nincs mód a gondolatok továbbgon­dolására, érzelmi gyürkőzésre, felháborodásra. Ta­lán a műsorszerkesztők úgy érzik, élő ember életé­ről kialakított kép nem lehet annyira érdekes, mint amilyet a képzelet produkál? Pedig olykor a sors fölülmúlja a fantáziát. Példa rá Fülöp Viktor sorsa. A veszprémi tévétalálkozón is föltűnt ez, a Fiatal Művészek Stúdiójában készített film, A szamuráj. Szerénységével, pátosz nélküli drámaiságával, halkságával. Megdöbbentő üzenetével: hogyan kell „kívülre" helyezni egy művészt, mert az úgymond, nem közösségi ember. Mert sokat követel önmagá­tól és partnerétől. Jászi Dezső filmje végigköveti az utat, amely a művész kényszerű nyugdíjba vo­nulásától újra a színpadig vezet. Közben kide^jNijfe hogy Lakatos Gabriellát is - küldték. És Fülöphöz hasonló táncost még nem ismert Kun Zs0sa. Fülöp Viktor kényszerű pihenőjét először hímzés­sel töltötte, majd segédmunkásnak állt. Mire Markó Iván meghívta balettkarába, beperelte az Opera­házat. A pert megnyerte. Úgy tetszik, e kétélű nyereséghez is van ereje.Árvái Jolán halk hangon kérdez. Nem provokál s talán éppen ezért nem beszélnek, hanem vallanak az alanyai. Kérdezgeti a nézőt és pályatársat, part­nert és tanítványt, miközben elénk rajzolódik a táncos alakja. A közbe vetített képekből pedig ki­tetszik művészi egyéniségei lenyűgöző tánca, aka­ratereje. S bár a szamuráj egyetlen szót sem szól, több ez, mintha szólna. Jászi talán úgy gondolta, „egy" ilyen nehéz ember” csak rontaná a nézők szimpátiaindexét. Korunk jobban kedvezne a sima modorú középszernek, mint -a nehéz zseninek? Fü­löp Viktor azért mégis belekiabálhatna egyszer a kamerába. „ – írta (magyar) Magyar Ifjúság, 1982. január 22.

 

 

Január 9. 20.05 Alekszej Arbuzov: Kései találkozás,  a Madách Színház előadása, az Ódry Színpadról. Szereplők: Tolnay Klári, Mensáros László. Rendező és a közvetítés vezetője: Szirtes Tamás. A televízió munkatársai: Virág Katalin   szerkesztő, Molnár Miklós vezető - operatőr 

 

21.30 Ilyen a természetem, Eszményi Viktória műsora. Szerkesztő: Módos Péter, vezető – operatőr: Bónis Gyula, rendezte: Bodnár István.

 

21.50 Darvas Iván portréfilm ( I. része).

Szerkesztő: Weisz Károly, riporter: Érdi Sándor, operatőr: Király Péter, rendezte: Bohó Róbert. Weisz Károly szerkesztő a Rádió és Televízió Újság 1982/1. szám ajánló cikkében így mutatja be a művészt: „Nem állt szándékunkban, e cikkben Darvas Iván egyetlen mondatát sem idézni. A forgatókönyv szövegét lapozgatva legalább ez a néhány sor ajánlkozott: << Ha álmodom, három nyelven szoktam álmodni, ha gondolkodom, ma már lényegében magyarul gondolkodom. Számolni, németül számolok, a mai napig is. Bizonyos hangulatokat, bizonyos érzelmeket oroszul tudok érezni. Mindez gyökértelenséget jelez. Valószínűleg minden gátlásomnak ez az alapja>>”. 

 

Január 10. 19.00 AHÉT XIII/1. számában közölte Nemes Gábor tudósítását Lengyelországból, a riportban Wieslw Bek a Trubuna Ludu főszerkesztője, Anna Pavlowska és Zbigniev Slediczki a lap szerkesztői,  Roman Malinowski a Lengyel Parasztpárt elnöke nyilatkozott a lengyelországi helyzetről.

 

Január 12. 19.30 A TV-híradóban láthatták a nézők Moldoványi Ákos szerkesztő és Erős Péter tudósítását, arról, hogy a Magyar Vöröskereszt segélyszállítmányát csomagolják, amit Lengyelországba küldenek. 

 

21.55 Belépés csak TV – nézőknek sorozatban, „A rácson túli világ”  -a Börtön. című adás. A műsor olyan kérdésekre adott választ, hogy igaz-e, hogy bilincsben vannak a rabok a böttönben?, vagy , hogy kell- e minden elítéltnek kötelezően dolgoznia? A műsor szerkesztő – riportere: Agárdi Tamás, operatőre: Káplár Ferenc és Onnik Diramerian, rendezője: Widermann Károly volt.

 

Január 13. 20.00 Déri Tibor: Vendéglátás tv-film. Televízióra alkalmazta: Makk Károly és Szántó Erika, dramaturg: Szántó Erika, operatőr: Lukács Lóránt, rendezte: Makk Károly, szereplők: Garas Dezső, Pécsi Ildikó, Törőcsik Mari, Josef Kroner (Bács Ferenc), Kállai Ilona Némethy Ferenc, Iványi Norbert, Benkóczy Zoltán, Gáffi László, Moravetz Levente, Peremartini Krisztina, Leviczki Klára, Csurka László, Konrád József, Kömíves Sándor, Budai István, Zoltay Miklós, Gerbár Tibor, Bakó Márta, Hegedűs Erzsi, Pogány Margit, Szeres Ilona.

 

„Sokféleképpen és sokan dolgozták már fel irodalmi alapanyagként a „látszat hatalmát". Elég, ha most csak  A Revizorra  gondolunk. Az „örök ötlet" most is igazi szatírát ígér. Mert ismét ebhez a témához nyúl vissza a Vendéglátás  című tévéjáték Makk Károly rendezésében. Írója Déry Tibor, akinek története ezúttal az ötvenes években játszódik: egy egyszerű munkáshoz külföldi látogatót hoznak a minisztériumból, s mindent megtesznek, hogy a vendég a valóság égi másával találkoz­zék. Szórakozást, de korántsem könnyű kikapcsolódást ígér a darab, már csak azért sem - s erre épp a szerző munkássá­gának ismerete az egyik bizto­síték —, mert a szatirikus írás  dokumentumerővel idézi fel az ötvenes évek első felének lég­körét. A főszerepekben – Lukács Lóránt kamerája előtt - ismét láthatjuk Törőcsik Marit, Garas Dezsőt és Pécsi Ildikót szerdán a képernyőn.” – írta Friss Róbert 1982. január 10. Népszabadság.

 

 

21.50 Cheo - Maár Gyula rendező, dr. Váradi György szerkesztő, Márk Iván és Z. Szalay László operatőrök, dokumentumfilmjét mutatta a Televízió, a Cheo vietnam színházművészetről. A Cheo több száz éves népi eredetű színházi forma. A film műsorvezető – riportere: Törőcsik Mari volt.

 

Január 14.-én megjelent az 1/1982. sz. Elnöki utasítás a Szocialista Televíziózásért Emlékérem, kitüntetés alapításáról.   - Magyar Nemzeti Levéltár XXVI-A-9. –a. 89. doboz.

 

Január 15. 17.55 A nagyvárosokban, főként a lakótelepeken kisiskolások tömege – lakáskulccsal a nyakukban-, unatkozva töltötte a szabadidejét. Kevés volt a napközi, és a vakáció számára hasznosítható létesítmény. Erről készült a  Pécsi Körzeti Stúdió : „Kulcsos gyerekek” című műsora. Szerkesztő – riporter : Pánics György, operatőr: Lajtai György, rendező: Erdőss Pál.

 

19,30 Práger György szerkesztő és Fülöp Tibor operatőr január 15-20 között több riportot is készített a TV –Híradóban a Zöldért megszűnésével kapcsolatban. Ugyancsak a Híradó számolt be a Várszínház bemutatójáról, Hauptmann: Neplemente előtt-je került színre, Bessenyei Ferenccel a főszerepben. A riport szerkesztője Pálfy (G) István  szerkesztő, operatőre Jávorszky László volt.

 

Január 16. 16.20 Híres magyar könyvárak sorozat – A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár, dokumentumfilm, szerkesztő: Hauserné  Borus Rózsa, operatőr: Boldizsár Károly és Miszlay Gyula, rendezte: Czigány Tamás.

 

17.00 A tihanyi apátság, dokumentumfilm. Szerkesztő: Ézsiás Anikó, operatőr: Czabarka Péter, rendezte: Szakály István.

 

17.30 Riporter kerestetik! … I. elődöntő közvetítése. A versenyben 18 versenyzőt láthattak, 5 lányt és 13 fiút. Ebben a részben a versenyzők:  Guttray László, Sütő Péter, Takács András, Balázs Rita, Köhidi Imre, Lovas György.

 Vezető szerkesztő: Pomezsanszki György, szerkesztő: Déri János, Végh Miklós, műsorvezető: Feledy Péter, vezető rendező: Kökényessy Ferenc.

A Petőfi Népe 1982. január 28-i számában  ( -i.-s.) Pomezsanszki Györggyel készített interjút a vetélkedő műsorról, részletek:

„ (…)Együtt a nézővel. Miért vállalkoztak újra a vetélkedő megszervezésére?

Egyrészt azért, mert már hagyománya van a műsornak. A másik ok: ez a televíziós utánpót­lás biztosításának is egyik mód­szere. Mégpedig a legdemokrati­kusabb. A jelentkező nem kiska­pukon akar bekerülni a tévéhez, hanem nyíltan vállalja a ver­senyt, s ezzel egyúttal a bukás kockázatát is. És a választásban együttműködik velünk a közön­ség, szavazataival segítve a dön­tésben: ki az, akit a jövőben szí­vesen látna, vagy hallgatna a képernyőn.

Milyen úton jutottak el a versenyzők az ország nyilvános­sága előtt zajló elődöntőkig?

A mintegy hatszáz jelentke­zőnek először egy általános poli­tikai, művelődési ismereteket fel­mérő tesztet kellett kitölteni. Ez nem volt nehéz. Mondhatnám úgy is, csak azok hullottak ki, akik a primitív kérdésekre sem tudtak válaszolni. A következő fordulóban a szóbeli fogalmazási készségre voltunk kíváncsiak. Hat napig tartott, amíg a négyszáz továbbjutót meghallgattuk, akik­nek egy idegen szavakkal, nevek­kel teli szöveget kellett felolvas­niuk, majd két percig önállóan rögtönzésszerűen beszélni adott fogalmakról, és elkészíteni egy rövid fogalmazványt.

 

Nagyágyúk a riportalanyok között

A nyelvészekből, újságírók­ból álló zsűri 102 jelöltet enge­dett tovább, ök hol, hogyan foly­tatták?

A helyszín a Pataki István Művelődési Központ volt. Az itt lezajlott forduló feladatai már nagyon hasonlítottak a tévés sze­repléshez. A televízió jelenlegi neves riporterei, szerkesztői mér­ték föl a fiatalok kamera előtti viselkedését, a riportkészítési szi­tuációteremtést, a vitakészséget, a gondolkodási sebességet. A két magnós riportból — éppen mert különösebb előkészítés nélkül ké­szültek, s így hiányzott belőlük a mesterkéltség — a hangszínt, a beszédmodort tudtuk megállapíta­ni. Jó támpont volt a majdan el­készítendő film forgatókönyve is.  (…)

Az előselejtezők, valamint a tévéműsorok alkalmasak a ripor­terek kiválasztásához? Biztos, hogy a képernyőre kerülő 18 ver­senyző a legjobb?

Nincs kidolgozva, hogy mely adottságok szükségesek ahhoz, hogy valakiből jó riporter váljék. De a fellépésből, a szókészségből, kapcsolatteremtő képességből, a témaválasztásból sok fontos, a ké­sőbbiekre is utaló momentumot megtudunk a jelöltekről.

Az általunk kiválasztott 18-on kívül akadt még jó néhány, aki alkalmas lett volna arra, hogy a televízió kamerái előtt is próbál­kozzék. Például az az öt tartalék, aki végül is nem került be, ugyan­is mi 23 versenyzőt hívtunk meg háromnapos ismerkedésre a tele­vízióba. De végül dönteni kellett. (…)”

 

 

 

19.30 Jankovits Gyula szerkesztő és Katona Miklós, a TV-Híradó győri tudósítói anyagát sugározta a Híradó, a riportban beszámoltak Páskándi Géza „Az eb olykor emeli a lábát” című darabjának győri bemutatójáról.

 

2. műsor – 20.05  Turgenyev: Egy hónap falún,  tragikomédia közvetítése a kaposvári Csiky Gergely Színházból, felvételről.

 

Január 17. 21.20 1982. január 18-án töltette be 75. születésnapját Ferencsik János karmester, a Magyar Televízió munkatársai egy éven át, követték munkásságát, erről szólt a „Ferencsik János nyomában” című film. Szerkesztő: Kelen Magda, operatőrök: Boldizsár Károly, Bornyi Gyula, Sík Igor, rendezte: Horváth Ádám.

 

„Mindig izgalmakat tartogat egy-egy portréfilm, akár tudós, akár művész mond­ja is el benne gondolatait, szól­jon életéről. A Ferencsik Já­nosról Ferencsik Jánossal ké­szült műsor ezúttal vasárnap este sok zenével kiegészülve a komolyzene kedvelőinek is dupla örömet szerezhet. Hor­váth Ádám rendezésében janu­ártól januárig követhetjük nyo­mon a művészt, többek között Pászthy Júlia, Takács Klára, Tokody Ilona, Gáti István, Ko­csis Zoltán, Melis György, Ránki Dezső, valamint a Magyar Állami Hangversenyzenekar és a Szlovák Filharmónia Ének­es Zenekara közreműködésé­vel.” – írta Friss Róbert 1982. január 10. Népszabadság.”

 

„ A 75 éves világhírű kar­nagyot - többek között - terjedelmes riporttal ünnepelte a tévé. Ennek első részében afféle házi hang­versenyt hallottunk, ahol ő vállalta a kísérő szerepét, az énekesek pedig mondták, előadták a maguk számait, így kedveskedve a mester­nek. Sajnos, az összekötő szövegek sutává torzultak, s görcsösen ismétlődő¹ fordu­lataik zavarták az élményt. Szerencsére a helyszín át­tevődött a koncertterembe, s ott már a valódi Ferencsiket láthattuk, hallhattuk. öt ugyanis ott kell nyomon kö­vetni, ott vannak világhíré­nek fundamentumai, még­hozzá időálló anyagokból öt­vözve. S mire Kodály Buda­vári Te Deumának zárótétele csendült fel, emlékezetünk­ben felidéződött az a Fe­rencsik, aki a karácsonyi ünnepek alatt a IX. szimfó­nia dirigálásával örvendez­tetett meg bennünket, ami­kor arcáról, ujjaiból, az egész ember fegyelmezett és nagy­szerű jelenlétéből sugárzott, áradt a zene értelme és szépsége.  „ – írta (farkas) Hevesi Népújság, 1982. január 19.

 

 

 

2 műsor – 20.55 Vizsgálat Martinovics Ignác szászvári apát és társai ügyében, - tv-film. A forgatókönyvet Benda Kálmán által összegyűjtött eredeti dokumentumok alapján írta és rendezte: Elek Judit.  Dramaturg:  Deme Gábor és  Karall Luca, operatőr: Illés János. Szereplők: Ács János, Fodor Tamás, Deme Gábor, Gaál Erzsébet, Székely B. Miklós, Fazekas István, Petri György, Szikora János, Ungváry Rudolf, Spilndler Béla, Ambrus András, Galkó Bence, Oszkay Csaba, Nagy József, Tóth József, Dávidházi Tamás.

 

Részlet Ágh Attila a Filmvilág 1982/1 számában megjelent kritikájából:

„Szalad a kocsi a megbilincselt Marti­noviccsal és Batsányival Bécs ha­tárában, katonák gyűrűjében. Vi­szik a foglyokat Buda, a vesztőhely felé, s a forradalmat álmodó Martino­vics, az általa feladott Batsányi a szótlan gyűlölet vasnál szorosabb bi­lincsébe verve ülnek. Egyszerre föl­bukkan egy hatalmas léggömb a föl­dön elfekve, s Batsányiból kirobban a meglepetés: bocsánat - szól a forra­dalom légvárai mellett a léggömb-uta­zásról is álmokat szövő Martinovics­hoz -, azt hittem, hogy a léggömb sem létezik. Igaza volt, tényleg nem létezik, válaszol Martinovics, és mind­ketten újra beburkolóznak a szótlan gyűlöletbe.

Ez Martinovics végszava a saját perében, amelyet Elek Judit igen nagy alkotói gonddal, kevés eszközzel és igen gondolatgazdag tartalommal vitt filmre. S Martinovicsnak ezúttal igaza van, talán az egyetlen alkalom a film­ben, amikor nyíltan és fenntartás nél­kül kimondja az igazságot, és átsza­kítja az eszmékből összeszőtt álom­világot. (…) „ 

 

Január 19. 17.20 Sportmúzeum-, adásában emlékeztek az első magyar olimpiai bajnokra, Hajós Alfrédra. Szerkesztő: Dobor Dezső, műsorvezető: Dávid Sándor, operatőr: Bodó János, rendezte: Mahrer Emil.

 

Január 20. Nem várt visszhangja volt az országban a kisvállalkozásokat lehetővé rendeletnek. A „Kisvállalkozások” című műsor készítői a véleményekből állítottak össze egy színes, érdekes válogatást. A műsort készítették: Onnik Diameriann, Gábor Judit, Jakab Jenő, Kopeczky Lajos, Tanos Miklós, Végh Vilmos és Vincze Mátyás.

 

Január 22. 20.40 Brazilia, Brazilia! – dokumentumfilm – riportfilm. Szerkesztő – riporter: Sugár András, rendező – operatőr: Dubovitz Péter.

 

Január 23. 10.05  Munkahelyi ismeretek: A futószalag. Szerkesztő: Hegyi István, rendező: B. nagy Tibor.

 

17.30 Riporter kerestetik ! … II. elődöntő. Versenyzők: Ács Zoltán, Bálint István, Tárkényi Adrienn, Bodonyi Ilona, Cserfai Tibor, Lékó Sándor. Vezető szerkesztő: Pomezsanszki György, szerkesztő: Déri János, Végh Miklós, műsorvezető: Feledy Péter, vezető rendező: Kökényessy Ferenc.

 

 

Ebben az időben az MSZMP Politikai Bizottsága hagyta jóvá, hogy melyik pártvezető mikor és milyen műsorban szerepelhetett.  Erre már az elmúlt évek kronológiájában számtalan példát láthattunk. Nem csak az MSZMP hanem a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatala is szigorúan előre megszabta, hogy melyik miniszter mikor és milyen műsorban szerepelhet. Erre jó példa az Január 26-án kelt, Soltész István a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatala elnökhelyettese külön - külön levele. Soltész tájékoztatta Megyeri Károlyt, az MTV elnökhelyettesét, Hárs István Rádió elnököt, Rényi Pétert a Népszabadság főszerkesztő  - helyettesét, Darvasi István a Magyar Hírlap főszerkesztőjét, Gedeon Pált a Népszava főszerkesztőjét, Pethő Tibort a Magyar Nemzet főszerkesztőjét, Burján Sándort, az MTI vezérigazgató első helyettesét, Gyertyános Zoltánt, a Központi Sajtószolgálat főszerkesztő - helyettesét, Eck Gyulát a Szabad Föld főszerkesztőjét, hogy a Kormány Január 21 - i ülésén megtárgyalta és jóváhagyta, a Minisztertanács tagjainak tömegkommunikációs szereplését, az év első felére. A Magyar Televízió számára jóváhagyásra került, hogy áprilisban (a KB-MT ülése után) interjút adjon, Faluvégi Lajos. Szintén áprilisban Sághy Vilmos szerepelhet, a Megkérdeztük a Minisztert című adásban, Júniusban, A Pedagógusok Fóruma adásában Pozsgay Imre szerepelhet a tanév tapasztalatairól témakörben. - Magyar Országos Levéltár XIX A-24-a, 254 doboz

 

Január 27. 18.30 A politikai döntések mechanizmusa az Egyesült Államokban. Beszélgetés Vitalij Zsurkin professzorral, a szovjet Amerika és Kanada Kutató Intézet igazgatóhelyettesével. Riporter: Horváth Péter és Kis Csaba, szerkesztő: Kisignácz Ferenc.

 

 

Január 26.  Meghalt Novákovits András a Magyar Televízió operatőr.  Rockenbauer így emlékezett rá a Rádió és Televízió Újság 1982/6. számában.

 

Elment a „Nova".

Már nem hittünk a csodában, mégis - hini akartunk benne. Valami tehetetlen, az elkerülhetetlenbe belenyugodni nem akarás tartott ébren bennünk irreális reménykedést, hátha hihetetlen, élni, felgyógyulni akarása fe­lülkerekedik azon a betegségen, amely olyan hirtelen-váratlanul tört rá, és amiből - tud­tuk - nincs felgyógyulás.

„Az „őstelevíziósok" egyike volt, s nekünk, a televíziós természetfilmesek kicsiny csapatának négy éve közvetlen kollégánk. Aki nem tudta, el nem hitte volna róla, hogy az idén lett volna hatvanéves. Kicsi volt, zömök és  életvidám. Szeretett jókat enni maga is remekül főzött -, és nagyokat nevetni. Most már csak emlékezhetünk     rá, úgy rémlik, más kedélyállapotban nem is láttam soha: vagy harsogva tréfálkozott, vagy szenvedélyesen dühöngött veszekedett valamiért, többnyire, hogy dolgozhasson. Mert mindenekfelett – és ezt higgyék el , nem az ilyen szomorú alkalmakkor szinte kötelező frázis -  a természetet és a munkáját szerette. És ez a kettő számára egy volt. Erdők, hegyek közt nőtt föl, a zempléni Erdőbényén született, Sárospatakon diákoskodott, a felvevőgépet is az a vágy adta a kezébe, hogy megörökítse szűkebb, majd tágabb hazája tájait, s főként annak az őt mindennél jobban érdeklő állatvilágát.

1958-ban került a Televízióhoz, s azóta - végigjárva a „hőskorszak" szinte min­den lehetséges kitérőjét is - mindig az, volt a vágya, hogy végre „csak" természetfilmes lehessen. S addig csinált tévéjátékot, doku­mentumot, riportot, stúdióműsorokat, „szere­tem s nemszeretem dolgokat" is, százával. A „daliás idők" számára is mindig legked­vesebb emléke volt, hogy állandó tagja le­hetett az első „Ki mit tud"-okat képernyőre vivő operatőrig csapatnak.

Néhány, kisebb-nagyobb természetfilm után készítette el a tízrészes Magyarország állat­világa c. sorozatot, melynek filmjeit több európai országban is sikerrel vetítették.

Még nincs negyedik éve, hogy az akkor alakuló Natura szerkesztőséghez került, végre „csak" természetfilmes lett. Olyan lendü­lettel kezdett ekkor dolgozni, mintha csak húszéves lett volna. Egyszerre akart meg­valósítani mindent, ami évek, évtizedek óta érlelődött benne, és most jutott igazán el­érhető közelségbe hozzá.

Most már nem eredhet a madárvonulás tit­kainak nyomaiba - ahogy azt évek óta tervezte -, sőt azt sem érhette meg, hogy há­roméves, szinte állandóan az erdőben, pusz­tában, mocsárban töltött munkájának ered­ménye a néző elé kerülhessen. Legnagyobb vállalkozása, a tizenöt részes Magyar puszta című sorozata ugyanis elkészült, de az utolsó simítások közben elragadta közülünk először a betegség, és január 26-án a halál.

Aligha látunk ezután felröppenő vadma­darat, kóstolunk csípős halászlét, vagy hal­lunk valami jó vaskos tréfát, hogy eszünkbe ne jusson róla „a Nova" ...

Rockenbauer Pál

 

 

Január 29. 19,30 A TV - Híradóban Horváth Péter, tudósított Mihail Szuszlov moszkvai temetéséről.

 

2.műsor – 21.10 Bertha Bulcsú író, éveken át a Dunántúli Napló munkatársaként Pécsett dolgozott.  A pécsi évekről, a balatonfelvidéki kötődésről, az íróvá válásáról beszélt a Pécsi Körzeti Stúdióban készült: „Mit gondol rólunk Bertha Bulcsú?” című műsorban. Szerkesztő – riporter: Pánics György, operatőr: Bucsi János, rendezte:Dr. Jósfay György.

 

Hivatalos kimutatás készült 1982. január 29-én azon dolgozókról, aki 1957 -óta az MTV alkalmazásában állnak. A kimutatást Dr Deák Zsolt készítette.

Mátai László, Tófalvi József, Dr. Forgó Mihályné, Kocsis Sándor (Tervezés Szervezés Főo), Mestyán Tibor, Mezei István, Palásti Pál, Sík Igor(Koordinációs Főo.)  , Koós Béla (PAF), Matúz Józsefné (Híradó), Katkics Ilona, Kelemen Endre, Kovács Béla (Gyermek és Ifj.O.), Mahrer Emil (Sport O.), Mihályfi Imre, Szőnyi G. Sándor, Zsurzs Éva (Drámai O.), Búzáné Fábri Éva, Dékány György, Horeczky László (Szórakoztató O.), Rockenbauer Pál, Fodor Imréné, Surány László, Terbócz Tamásné, Váradi Györgyné (Film és koopr.O.), Egri Ferenc, Horváth Miklós, Kerpel Róbert, Tábor Mihályné (Műszaki Ig.), Grót Sándor, Gyökér András, Lévay Jenő, Sági Gáspár, Südi Nándor, Temesi Károly, Váli László (Üzemviteli O.), Dr. Forgó Mihály, Koreny János, Legény Tibor, Posta Sándor (Üzemfentási O.), Benkő Ferenc, Alföldi György, Faragó Zoltán, Dr. Ferenczy Pálné, Horváth Pál, Lévay Kázmér, Megyeri Gusztáv, Onvsák Rózsa, Papp Imre, Rácz József, Vozák László (Fejlesztési O.), Zsobrák Ferenc (Film és hantechnikai O.), Ballagó Géza (Beruházási O.), Karsai Nándor (Gazd.Ig.), Vladár József (Szállitási O.), Kézdi Lóránt (Tervezőművészeti O.), Fehérvári Andrásné (Studiószolgáltatási O.), Tóthné Joó Etelke (műsorszerkesztő). ­- Magyar Országos Levéltár – XXVI-A-9. 87. doboz.

 

Január 30. 15.50 Riporter kerestetik! … III. elődöntő.

Versenyzők: Dallos Zsuzsa, Franka Tibor, Váczi Tamás, Kádár Ildikó, Molnár Miklós, Nagy Attila. Vezető szerkesztő: Pomezsanszki György, szerkesztő: Déri János, Végh Miklós, műsorvezető: Feledy Péter, vezető rendező: Kökényessy Ferenc.

 

21.35 Én csak táncolok … Medveczky Ilona műsora. Szerkesztő: Búzáné Fábri Éva, vezető – operatőr: Abonyi Antal, írta és rendezte: Bednai Nándor.

 

 

 

Február

 

1982. február 1.-én Nagy Richárd a Magyar Televízió Elnöke, javaslatot küld Bajnok Zsolt államtitkárnak, a Major Sándor és Bokodi Béla SZOT –díjára. - Magyar Nemzeti Levéltár XIX-A-24-a 253. doboz Minisztertanács Tájékoztatási Hivatala iratai.

 

1982. február 1. Ettől a naptól az Interszputyik űrtávközlési rendszer magyarországi állomása Taliándörögdön hivatalosan megkezdi működését, elősegítve a szocialista országok közötti műholdas hírcsere napi átvételeit.

 

A Rádió és Televízió Újság februári első számában 1982/5. egy egész oldalas interjút közölt Berecz Jánossal, amelyben Sugár András beszélgetett a politikussal, „Szertekén is néző, hallgató lenni” címmel. Ebből részletek:

 

„(…) A tévézési szokásai?

- Tévézési szokásait előbb-utóbb kialakítja minden ember. Vonzó dolog a tévé. 13 éves gyerekem például már 8 éves kora óta, hazamegy, rögtön benyomja a televízió gombját... Úgy kellett ránevelni, hogy nézze meg előbb, van-e egyáltalán adás. Én is így kezdtem. Ma már szelektálok: a Rádió Televízió újságban kijelölöm, mit kell okvetlenül megnéznem,  s ehhez igyekszem ragaszkodni. Mindig megnézem a Tv-híradót, , továbbá azokat a műsorokat, amelyek „szakmámhoz” közel állnak: mint a Szemtől szembe , a Panoráma s a többi külpolitikai műsor, A Hét, a rádióban a 168 óra csak elháríthatatlan ok miatt maradhat ki. A Fiatalok órája, című műsort is mindig megnézem, ha a tartalom a fiatalokat foglalkoztató kérdések bármelyike, hiszen ezek óhatatlanul kapcso­lódnak növekvő gyermekeim életéhez.

- Manapság sokat beszélnek riporteri, műsorvezetői divatokról. Mi az, amit szíve­sen lát, és mi az, amit elítél?

A képernyőn megjelenőkön könnyen meglátszik, hogy valamiféle „kelet-európai stílus" követői-e, vagy jártak-e Nyugaton. De nem értek azzal egyet, hogy a mi ri­portjaink túlságosan szürkék. Az említeti stílusok közül az elsőt nagyon gyakran bizonyos visszafogottság . . .

- Puritanizmus?

- Igen, puritánság jellemzi. De azt sem szívelhetem, ha valaki szétnézett Nyugaton, az ottani tévékben, és akkor mindjárt az „ottanit" akarja, pusztán formájában, „lekot­tázni", ide átültetni. Tapasztalatom szerint mind a magyar rádiónak, mind a televízió­nak sok kiváló riportere van, közülük töb­ben felismerhetők egyéni és rokonszenves stílusukról. Szeretem pl. azokat a külpolitikai riportereket, akik provokálnak, mert így kiből-kiből többet tudnak „kihozni", mintha langyosan, simogatva kérdeznének.

- Tehát ön nem vádolja Chrudinákot ag­resszivitással, amikor Gemayelt vagy Chamount...

- Ellenkezőleg! Már a kérdéseivel is vi­tatkozik; anélkül, hogy mondaná a magáét, érződik, hogy nem ért egyet az ellenfél ál­láspontjával. Hagyja, hogy Chamoun önmagát mutassa be, ez esetben: önmagát leplezze le. Ami pedig a hazai témákkal foglalkozó riportereket illeti: nem tartom szerencsés­nek, ha olyan a kérdezés módszere, hogy a beszélgető-partner á riporter véleményét le­gyen kénytelen megrágalmazni. Az a jó, ha a kérdések nyomán minden fontos tény, gon­dolat elhangzik. Egyébként természetesen másként kell kérdezni egy funkcionáriust és megint másként egy gyári munkást, akinek nem a szó a munkaeszköze.

- Tehát a funkcionáriusokkal legyünk szigorúbbak, mint a munkásokkal? Ezt ajánlja?

- Igen.

- Mi a véleménye a rádió és a televízió tudósítóhálózatának munkájáról? Vajon megfelelő képet adnak-e a világ, illetve a szocialista országok életéről, politikájáról?

- Sohase legyünk teljesen elégedettek. Egyrészről óriási a fejlődés. Sokkal többet, sokoldalúbban és reálisabban tudósítanak ma a szocialista országok életéről, mint 15 - 20 évvel ezelőtt. Már jobban ismerjük egymást, és fejlődtek a riportereink is Másrészről mégis érnek bennünket meglepe­tések az egyes szocialista országokban várat­lanul fellépő, „nem természetes" jelenségek miatt. Úgy tetszik, nem sikerül mindig be­mutatni egymás társadalmi életét, mint ál­landóan fejlődő, változó, ellentmondásokkal küszködő és hatalmas feladatokat megoldó organizmust. Tehát a követelmény is óriási el kell érni azt a fokot - közösen -, hogy mindenki maga vállalja a felelősséget a másik szocialista országról adott híreiért, elemzéseiért. Az ellenség „kritikáját" már tudjuk kezelni, egymásról adott híreinkben. Elemzéseinkben pedig egyre kevesebb az óvatosság, viszont erősödik a közös felelősség.

- Talán nem öntől kellene megkérdezni, hiszen most is szívesen válaszol a riporter­nek, mégis: azok, akik közéleti személyisé­geink közül a rádió- és tévészereplésre ne­hezen vállalkoznak, miért nem nyilatkoznak szívesen?

- Pártunk munkastílusát tiszteletre mél­tó szerénység jellemzi, s ez így helyes. Ám ez a kötelező szerénység valami olyan szel­lemet alakíthatott ki az évek folyamán, hogy „minek külön villogni, szerepelni", meg hát nem muszáj ezt olyan „élesen", „sarkosan" csinálni. Pedig szerintem, ha pl. egy megyei első titkár a maga területéről rendszeresen nyilatkozik, de nem sablonosán, nem az üd­vözlő táviratok stílusában, hanem az élő valóságot" tükrözve, azt aligha veszi zokon a megye lakossága. Sőt: úgy fogadják, hogy „itt van, itt él közöttünk, ugyanazt látja, amit mi, csak éppen többet tud róla monda­ni; nagyobb felelősséggel vállalja ugyanazok­nak a feladatoknak a megoldását is". És ugyanez vonatkozik az országos rangú veze­tőkre. Azt pl. helyesnek tartom, hogy a Külpolitikai Fórum műsoraiban újságírók válaszolnak a kérdésekre, de egy-egy fontosabb fordulat alkalmával, vagy valamilyen kezdeményezésünk, nagyobb nemzetközi ese­mény után szükségesnek tartom, hogy a pártban, vagy a külügyminisztériumban dol­gozó vezetők is megnyilatkozzanak, és vál­lalják mindazt, ami a dolgok elfogadtatásá­hoz és a tájékoztatáshoz szükséges.

- Végül: volna-e valami ötlete, tanácsa, hogyan alkalmazkodjanak mindinkább a tévé és a rádió külpolitikai műsorai a 80-as évek kívánalmaihoz?     

- Őszintén mondom: nem szívesen szólok bele a tőlem szakmailag távolabb, de tartal­milag hozzám közel álló munkafolyamatba. (Szeretek én is néző, hallgató lenni, aki néha örül egy-egy jó megoldásnak, máskor pedig mérges, illetve ellenvéleménye van. De ha, mégis ajánlhatok valamit, akkor azt javaslom, hogy a riporter a jelenségek, esemé­nyek bemutatása során érzékeltesse a tendenciákat, a fejlődés lehetőségeit is. A politikailag tudatos erők - pártok, kormányok -  cselekedetei mellett mutassák meg a nagy erő, a tömegek mozgását, gondolkodását, óhajait és reményeit. Bízzanak az emberekben. Korunkban  a háború   megvívható   néhány száz katona részvételével, a technika töme­ges és nagyarányú bevetésével, éppen ezért a béke még inkább csak az emberek millióinak tudatos cselekedeteiből eredő, közös mű lehet. A háború fő eszköze ma a tech­nika, a béke megingathatatlan bázisa a cselekvő ember. Ezt mutassák be nap - nap után.”

 

 

Február 2. 17.15 Alpesi sí világbajnokság közvetítése Schladmingból, riporter: Radnai János.

21.55 „Pszi-fi" címmel nagy érdeklődéssel fogadott pszicho-fiziológiai sorozatot tartott a tévében Ádám György akadémikus. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem egyik tantermében közönség előtt felvett előadások és bemutatók egy sor lelki jelenség titkaiba, ill. az agykutatás műhelyébe engednek bepillantást. Egyebek között sor került hipnózisos kísérletekre is. Szerkesztő: Bősze Valéria, vezető – operatőr: Abonyi Antal, rendezte: Kárpáti György.

19,30 Bánki Árpád szerkesztő és Fülöp Tibor operatőr tudósítását sugározta a TV-híradó, a viharban ledőlt kékesi adótoronyról.

1982. február 3. 20.00 „Omlett” tv-játék, írta: Ivo Bresan, fordította: Romhányi József és Rigó Béla, dramaturg: Deme Gábor, vezető – operatőr: Zentay László, rendezte: Gát György.  Szereplők: Szirtes Ádám, Horváth József, Görbe Nóra, Pécsi Ildikó, Kátay Endre, Gáspár Sándor, Hunyadkürty István, Balkay Géza, Bencze Ferenc, Leisen Antal, Szilágyi István, Bán Zoltán, Szerednyei Béla, Győry Ilona, Kádár Flóra, valamint Horváth Lajos (hegedű), Halász László (tengóharmónika).

Lőcsei Gabriella írta (részletek) Magyar Nemzet, 1982. február 10.

„ Mondják, hogy Ivo Bresan színműve az ötvenes években játszódik. Csakugyan az ötve­nes években játszódik? Fontos az, hogy az ötvenes esztendők­ben játszódik? A színmű tévé-változata rendezőjének, Gát Györgynek nem volt fontos. Ezáltal azután a tévénéző sem arra ügyelt elsősorban, hogy mely esztendőben pörög ez a feszült, falusi dráma, hanem a rendezés jóvoltából arra fi­gyelhetett, hogy, koroktól és, évszámoktól függetlenül mily hasonlatos módon eshetnek meg történetek a világban és a színházban.

„Néhány vöröslőn hivalkodó feliratot felaggatott ugyan a játékszín széleire a korhűség bizonyítása végett a rendező; ezek azonban, valamint a szöveg kezdeti, közvetlen utalásai a világfordító esztendőkre, hamarosan az érdeklődés perem vidékeire kerültek. A középpontban a kegyetlen tanulsága játék maradt. Az a  tanulság, hogy az önkormányzatot szabad cselekvési lehetőséget kapott kis közösségek általában nem tudnak mit kezdení, nem tudnak jót cselekedni a hírtelenjében reájuk szakadt lehetőséggel. Saját világukat  dúlják szét, alázzák meg és pusztítják el, a jóval és rosszal egyetemben. (…)

Gát Györgynek az volt a legjobb rendezői fogása, hogy Bresan színművének hazai
színi bemutatóival ellentétben nem Shakespeare –persziflázst rendezett,  hanem egy olyan, önálló  játékot, amely tisztelettel azt értékelteti, hogyan züllöttek, korcsosultak, gyengültek el a Shakespeare- megrajzolta figurák - mostanára. A shakespeare-i színjátszás mértékéhez méltó művészek segítették inkább öreg,
mint ifjú emberekhez illő, keserű  okosságában a rendezőt. Képernyőn ritkán látható, átélt és átgondolt alakítások tették emlékezetessé ezt a játékot. Szirtes Ádám, Horváth József, Bencze Ferenc, és Kátay Endre sok, felszínesen megoldott, színházi és filmbeli parasztszerep után most igazi hús-vér típusokat formálhatott
meg. Balkay Géza pedig a tanító szerepében végre kamerák előtt is bizonyíthatta azt, amit a színházjáró ember már jó ideje sejt, hogy tudniillik, ha megéri, azaz ha nem hagyja rossz divatoktól elpusztulni hagyni képességeit, nagy művész válik belőle.”

Egy másik vélemény:

A Szabad Föld 1982. február 24-i számában (I.M.) írta, részletek:

„A hét legtöbbet vitatott produkciója Ivo Bresan jugoszláv szerző „OMLETT" című játéka volt. Bizonyára hatott is va­lamiképpen mindazokra, akik végigné­zésére vállalkoztak. Noha egy tőlünk tá­voli, képzeletbeli faluban játszódott, tör­ténelmi azonosságai saját emlékezetünk­ben is fellelhetők. A második világháború felszabadította - Európa népeit a fasizmus fojtogató szorítása alól, s a szabadság természetes ve­lejárójaként, az új helyzetben meg kel­éiért tanulni más módon élni. Az is ma­gától értetődő, hogy e tanulóévek alatt nemcsak a jók és az igazak kerültek rög­tön a megfelelő posztokra, de támadtak kiskirályok is, akik a népek előtt ismeretlen igazi szocializmus nevében növel­ték és gyakorolták jogtalan hatalmukat, kihasználva tudatlanságot, a félelmet, a bizalommal kezükbe adott lehetőségeket. Iyen vezetőt ábrázolt  az író  Bukara (Szirtes Ádám)  személyében.   A hozzá -hasonlókkal egyetemben ők teremtették meg azt a rettegéssel teli világot, amely­ben Hamlet története is gyanúsan reak­cióssá romlott. Át is íratták a tanítóval (Balkay Géza), kiirtva Shakepeare-ből minden eredeti gondolatot. E „műtéttel" megváltoztatott darab részint Romhányi Józsefnek nyújtott jó alkalmat rímeinek csillogtatására, részint jelezte, azt a drá­mai közeget, amelyben Hamlet története mellett a valóságos élet eseményei is le­játszódtak. Ez a kettősség egyben csapdát is állított mind a színészeknek, mind a rendező Gát Györgynek, mind a nézőknek. A hangvétel változásainak léptéke ugyanis olykor követhetetlenné fokozódott. Egyfelől a „csasztuska-szöveggé" silányított tragédia, másfelől a tízmilliós sikkasztás kissé erőltetett históriája, aztán néha „görbegáboros" parasztábrázolás téveszthette meg az odafigyelőket. Igazolva láthattuk viszont Shakespeare emberközpontú valóságismeretét, amely évszázadok során mit sem avult. A gonoszság, a harácsolás, a kapzsiság, az embertelenség nem változott, legfeljebb más körülmények között megváltozott formában jelentkezik - de él.

Nem volt könnyű dolga a nézőnek, az bizonyos. Ugyancsak kemény próba előtt álltak a darab készítői is, akiknek hibá­jául elsősorban a terjengősséget róhatjuk fel. Á valóságot, s annak „égi má­sát" egyszerre ábrázolni, egyazon közeg­ben megjeleníteni sosem volt fájdalom­mentes folyamat. A célhoz vezető utakon több a göröngyös, mint a sima szakasz. De hát ezt is vállalni kell, esetleg a si­kertelenség kockázatával együtt, össze­foglalva mondhatjuk: helyenkint jól szó­rakoztunk, nevettünk, máskor meg bosszantott, hogy a szerző, a, színészek modorossága, a rendező „lazítása" megza­varta tiszta örömünket. „

 

21.25  A hét műtárgya címmel két televíziós főműsor között látható hetenként egy-egy festmény, szobor vagy más képzőművészeti, ill. iparművészeti alkotás, s annak ötperces elemzése - olyan műveké, melyek eredetiben vagy reprodukció formájában valamelyik központi gyűjteményben meg is nézhetők. (Képüket a heti Rádió- és Televízió Újság is közli.) Ezen a napon: Székely Bertalan: II. Lajos holttestének megtalálása című kép szerepelt a műsorban. Szerkesztő: Fitz Péter, operatőr: Abonyi Antal, rendezte: B.Farkas Tamás. 

„ A televízió elsősorban a látványt szolgálja, s hatására va­lószínűleg megnő majd a vizuális típusúak száma. Még egy hangverseny esetében is tapasztaljuk, hogy az auditív él­ménnyel egyenjogú lett a látvány, s a karmester is, aki eddig mindig háttal állt a nézőnek, közelről fényképezett, gesz­tusaival,arckifejezésével a látványt szolgálja, egyes esetekben tudatosan vállalva a tv-közvetítésből reá háruló már –már színészi szerepet.

Annál érthetetlenebb, hogy televíziónk mindeddig nagyon keveset tett a képzőművészeti nevelés érdekében, jóllehet egyformán ismertek versenyen kívül álló eszközei és művé­szeti felkészültségünk hiányai. Ami eddig történt, legjobb eredményeivel együtt, legalábbis vitatható, éppen ezért örü­lünk az új sorozatnak, amely „A hét műtárgya" címet vi­seli, s arra vállalkozik, hogy hetenként bemutat s megma­gyaráz egy-egy műtárgyat. Rögtön tegyük hozzá: az öt perc elegendő a meteorológiának, de nem lehet elég egy jelentős műtárgy elemzésének. A műsoridőt viszont csak akkor lehet és szabad hosszabbítani, ha van mivel kitölteni, mert ellenkező esetben kártékony unalomba fullad. Pedig kár lenne a szerencsés ötletért.

Az első adás esetében az öt perc is sok volt, ugyanis Szé­kely Bertalan nevezetes festménye, a II. Lajos holttestének megtalálása közhelyek között lebegett, s a néző, aki ekkor találkozott először a képpel, fogalmat sem alkothatott mé­retéről, művészettörténeti helyéről, kompozíciójáról, arról,hogy miért illeti meg fontos szerep művészetünk történeté­ben. Az esztétikai járatlanság mindig két értékítéletben gondolkozik: tetszik - nem tetszik, pedig az ilyen szub­jektivizmusnak semmi, de  semmi jelentősége sincs. Arra sincs szükség, hogy elmondjuk, mit ábrázol Székely Bertalan festménye, ugyanis aki megnézi, s a címét tudja, nem szőrül fölös tartalmi magyarázatra. Sokkal inkább szüksége lenne olyan esztétikai ismeretszerzésre, amit nem tanult, sajnos nem is nagyon tanulhatott meg.

A második hét műtárgya szakmai szempontból sokkal jobban járt. A XV. század eleji csontborítású dísznyergek jelentőségű miniatűr esszé foglalta össze, kitérve mindarra, ami a laikus számára érdekes lehet. Valahogy így kellene csinálni, azonban jó lenne feltün­tetni a szerző nevét is: megérdemelné. A műsor koncepciója azonban továbbra is rejtély. Az első héten a magyar történeti festészet egy jelentős alkotását mutatták be, most a XV. század - feltehetően magyar - iparművészetének jeles darabjait. Egymás mellett szemlélve őket inkább egy heppening váratlanságát idézik, mint olyan megfontoltságot ami kort és stílust tudatosan akar közelebb hozni a tanulni vágyó nézőhöz. Jó lenne ezt is megfontolni. Mert nagyon fontos vállalkozásról van szó, olyanról, ami feledteti a régi mulasztásokat s közelebb hozza a művészetet mindenkihez.  Nagy szükség lenne rá.” – írta CSÁNYI LÁSZLÓ Tolna megyei Népújság, 1982. február 16.

21.30 A héten esténként a Műkorcsolya Európa-bajnokságról közvetített az MTV, Lyonból, a riporter Gyulai István volt.

2.műsor: 20.01 Shakespeare: Macbeth, tragédia közvetítése a szolnoki Szigligeti Színházból, felvételről.

Február 04. Nagy Richárd elnök a vezető értekezleten bejelentette, hogy a Magyar Televízió valamennyi főszerkesztőségén a korábbi évhez képest 1982-ben 2%-al csökkenti a műsorgyártási költséget. - Magyar Országos Levéltár XXVI-A-9. 36. doboz MTV iratok.

 

17.50 Árak és áramlások, - riportfilm Kuba hétköznapjairól. Szerkesztő: Wisinger István, riporter: Ortutay Lovas Gyula, rendező – operatőr: Janovics Sándor

 

20.55 Munkalátogatáson Romániában, riportfilm. Szerkesztő – riporter: Benda László, operatőr: Illés János,

 

Február 6.

Az MTV NKO, az elnöknek megküldött feljegyzése szerint, a TV Wold 1982.februári számában volt olvasható az alábbi:

„Kábel – tv – kétségek.

Amíg az USÁ -ban  virágzik a kábel-üzlet, gombamód szaporodnak az új hálózatok, Britannia reménykedve kullog az amerikaiak mögött kis kísérleti rendszerével, és ha a belügyminiszter nem változtat korábbi döntésén, 1984-ig nem is indulhat ilyen kereskedelmi vállalkozás. Természetesen ennek megvannak a maga okai. Az USA-ban a kábel szükségszerűség, ha másért nem, mert egyszerűen lehetetlen a  hatalmas országot teljes mértékben besugározni, az amerikai nézők sokszor nem elégednek meg saját hálózatuk szolgáltatásaival, és szívesebben nézik a játékfilmeket kábelen teljes egészében, a zavaró reklámok nélkül. Ezen okok egyike sem állja meg igazán a helyét Britanniában,  bár a városokban a közösségi antennák nagy jótéteménynek számítanak a vételi lehetőségek megkönnyítésére. Ennek ellenére, konok üzletemberek és az álmodozók is hisznek benne, hogy sok angol otthonban szívesen fogadnák a nagyobb műsorválasztékot, és a BBC valamint a ITN által biztosítottnál korábbi műsortermést, s ezért hajlandóak lennének a tv előfizetési díjon kívül és e fölött pénzt is áldozni. (…)”  Magyar Nemzeti Levéltár – XXVI-A-9. 87.doboz.

 

1982. február 9-i ülésén foglalkozott  az MSZMP agitációs és Propaganda Bizottsága, a Javaslat, az MTI bizalmas kiadványainak elosztási és megjelenési rendjének módosításra című előterjesztéssel.  Az előadó: Pálos Tamás volt, Meghívott: Lakatos Ernő, Hozzászólt a vitához: Nemes Dezső, Nagy Richárd, Lakatos Ernő, Aczél György, Szabó …, Óvári Miklós a jegyzőkönyv szerint.

A Magyar Távirati iroda bizalmas kiadványinak elosztási rendjét a Központi Bizottság  illetékes titkára – az Agitációs és Propaganda Bizottság tagjaival konzultálva -  1969-ben szabályozta ezt megelőzően. Ez a Reggeli Hírösszefglalót, a Bizalmas Tájékoztató (piros csíkos) a Cikkek a nemzetközi sajtóból, valamint a dokumentumok és Elméleti cikkek című kiadványok elosztására terjedt ki.

Ez apján a a Reggeli Hírösszefoglalót hetenként hatszor 84 példányban, a Bizalmas Tájékoztatót hetenként hatszor 829 példányban, a Cikkek a nemzetközi sajtóból kiadványt 1899 példányban, került terjesztésre. Az előterjesztésben olvasható, hogy  : „Az új elosztási rend - a Bizalmas kiadvány esetében – a megyei PMO vezetők, os oktatási igazgatók, a SZOT és a HFN osztályvezetői, valamint az egyházi vezetők bekapcsolásával kb 70 fővel növeli az előfizetők számát.”

A jelentéstervezetben olvashatók:

A reggeli Hírösszefoglalót megrendelés estén kaphatják:

1./ A Politikai Bizottság tagjai, a Központi Bizottság titkárai, a Budapesti Pártbizottság első tikára, a Központi Bizottság osztályvezetői, és egyes munkakörüknél fogva illetékes osztályvezető-helyettesei.

2./ Az elnöki Tanács elnöke, az Országgyűlés elnöke, a kormány tagjai, a Külügyminisztérium, a Honvédelmi Minisztérium és a Belügyminisztérium miniszterhelyettesi és illetékes osztályvezetői.

3/ A Népszabadság, a Rádió, a Televízió és a Tájékoztatási hivatal vezetője.

4./ a budapesti szovjet nagykövetség.

 

A Bizalmas (piros csíkos) kiadványt kaphatják:

1./A Reggeli összefoglaló címzettjei.

2./ Az MSZMP Központi Bizottsága tagjai, aparátusának osztályvezetői és helyettesei, és mindazon személyek, akiket az osztályvezető kijelöl, a megyei és megye jogú párbizottságok első titkárai, ideológiai titkárai, és PMO vezetői, az MSZMP oktatási igazgatóságainak vezetői, a Budapesti Párbizottság titkárai, a városi, járási és járási jogú pártbizottságok első titkárai, a kerületi és kerület jogú párbizottságok első tikárai, a pártintézmények vezetői.

 

 

3./ Az Elnöki tanács elnökhelyettesi és titkárai, az Országgyűlés alelnökei, a minisztériumok és   országos hatáskörű szervezetek, intézmények vezetői, párbizottsági titkárai, A Minisztertanács Titkársága, valamint a Belügy – Honvédelmi – Külügy- -, a Kereskedelmi és Művelődési minisztérium közép szintű vezetői, e szervek vezetőinek jóváhagyása alapján.

4./. A társadalmi és tömegszervezetek mozgalmak elnökei, első titkárai, fitkárai és titkárai, a SZOT , a KISZ és a Hazafias Népfront osztályvezetői is, a vezető testületek jóváhagyása alapján.

 

5./ Az országos, a megyei és külföldre menő sajtorgánumok főszerkesztői, az országos lapoknál a szerkesztőbizottság külpolitikával foglalkozó tagai, a külpolitikai rovatvezetői, a Rádió és a Televízió elnöke, elnökhelyettesi, osztályvezetői és külpolitikai rovatvezetői, a lapkiadó vállalatok vezetői.

 

6./ A Fővárosi tanács és a megyei tanácsok VB elnökei, a Budapesten a Fővárosi Bíróság és a Fővárosi Ügyészség vezetője.

 

7./ A szocialista országok budapesti nagykövetségei és hírügynökségi tudósítói, a DIVSZ magyar képviselője.

 

8./ Azok a vállatok, intézmények vezetői, akiknek a munkájához széleskörű tájékozottság szükséges, az MSZMP KB. agit.Prop. ügyekért felelős titkárának jóváhagyása alapján.

 

9./ A magyarországi egyházak vezetői, a fontosabb egyházi lapok főszerkesztői.

  Magyar Nemzeti Levéltár 288f. 41/381/öe. MSZMP Agit. Prop. Bizottság iratai. -Magyar Nemzeti Levéltár – XIX-A-24-a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatala iratai

 

 

Február 6. 17.45 Feleki Kamill és vendégei. (V/1.) A „vendégek”:  Lehár Ferenc, Leo Fall, Fedák Sári, Mészáros Ági, Bilicsi Tivadar, Páger Antal, Rátkay Márton, id. Latabár Árpád, Latabár Kálmán, Verebes Ernő. A vendégséget létrehozta: Abonyi Antal, Bános Tibor, Bilicsi Erzsébet, Felber György, Radnóti Kati, Kalmár András.

Bános Tibor írta a műsor ajánlójában a Rádió és Televízó Újság 1982/5. számában, részlet:

„(…) És, hogy kik lesznek a vendégei? Jeles és színészegyéniségek, Feleki Kamill hajdani kor – és pályatársai,  akik vele egyidőben kezdtek, vagy akik az ő 1927-es Ki­rály színházi indulásakor már pályájuk ze­nitjén jártak. Olyanok, akikkel Feleki szemé­lyesen is (találkozott, partnerei voltak, illetve akiknek Ő partnere lehetett. Műsora kimeríthetetlen élményanyagából táplálkozik. Mindent úgy látunk és hallunk, ahogy őbenne él, s ahogyan egy-egy, régi filmrészleteiben is felidézett színészárnyék em­lékezésre készteti. Hirtelen nagyon élesen látja a régi Király Színházat, az azóta lebontott ócska, kopott épületet, s ugyanannak a háznak egy másik bejáratát, ahol - fent az emeleten - Rákosi Szádi híres színészképző iskolája volt. Ott esett meg vele az első csók, ott lett először ugratások áldozata, az volt az első csalódás meg az első siker színhelye is. így lett végül a műsor kerete: a pesti színház. Feleki Kamill ugyanis fél évszázad alatit csaknem minden fővárosi teátrumban játszott hossza - rövidebb ideig. Vendégei közül néhányra előre is szeretnénk felhívni a figyelmet. Egy 1940-ben készült magyar film segítségével sok év után ismét megjelenik Fedák Sári,  s ugyanott fel­tűnik majd egy fiatal, pályakezdő színésznő, Mészáros Ági. A közönség újra - vagy most először - találkozhat az egykori pesti kaba­ré konferanszié-fenoménjával, Békeffi  Lászlóval. A két legendás kávéházi figura - Hacsek és Sajó - megteremtője: Vadnay László is megjelenik a műsorban, csakúgy, mint „találmányának" két eredeti megformá­ló ja: Komlós Vilmos és Herczeg Jenő. Pilla­natokra felvillan Lehár Ferenc is, hogy ma­gyar nyelvű filminterjújában bebizonyítsa: nem osztrák zeneszerző.”

 

 

2011 –ben készítettem a műsor szerkesztőjével Bilicsi Erzsébettel interjút, - ami a holnap interjú oldalán Lehet valaki olyan tehetséges, mint a nap, de mit tud csinálni egyedül?  - címmel - teljes terjedelemben elolvasható, ebben röviden érintettük az a műsort is, :

„Dunavölgyi Péter: Még mindig maradjunk Felekinél, milyen volt vele együtt dolgozni? Hiszem a Feleki Kamill és vendégei sorozatnak te voltál a szerkesztője.

 

Bilicsi Erzsébet:  A műsort Kalmár András rendezte, én voltam a szerkesztője. Megkért Kamillka még arra is, hogy neki is végszavazzak. Nagyon sokat tanultunk így együtt, ott is mindenről kikérte a véleményemet, hogy ez vagy az jó lesz-e. Ha jót mondtam azt rögtön elfogadta. Még olyan is volt, hogy az Uramisten című filmre felkérték, megkért engem, hogy menjek ki hozzá felolvasni a forgatókönyvet, jobban szerette, ha nem olvassa, hanem hallja, és közben elképzelte máris a jelenetet. Olyan is volt, hogy éjjel háromkor szólt a telefon, felvettem a kagylót, mire Kamillka szólt bele, picikém te kerestél? „ 

 

„FELEKI KAMILL egyéniségében. Élvezetes, sajátos előadás­módja, a dokumentumokhoz fűzött szö­vege és játéka valóban Odaszögezte a né­zőt a képernyő elé, azzal az érzéssel, hogy nagyszerű sorozatának egyetlen ré­szét sém szabad elmulasztani. Egyszemé­lyes tévészereplése egyben olyan mérték, amelynél alább adni nem volna szabad. Dicséret illeti a műsor valamennyi lét­rehozóját, a különösen gazdag dokumen­tumok felkutatásáért, összegyűjtéséért is. „ – írta I.M. Szabad Föld, 1982. február 14.

 

18.40 A havannai kongresszus előtt címmel mutatott be riportfilmet az MTV. 1982.február 10 – 15 között tartotta X. kongresszusát Havannában a Szakszervezeti Világ Szövetség, a műsorban Gáspár Sándor a SZOT főtitkára, az SZVSZ elnöke beszélt a szakszervezetek sajátos feladatairól. Készítették: Ortutay - Lovas Gyula, Wisinger István, Mártay Mihály, Janovics Sándor.

 

2     - műsor: 21.15 Haladék, a MAFILM Hunnia Filmstúdió és a Magyar Televízió filmje. Írta: Módos Péter, forgatókönyvíró – rendező: Fazekas Lajos, operatőr: Koltai Lajos, főszerepben: Bujtor István és Gór Nagy Mária, szereplők: Megittay Ági, Bencze Ferenc, Koncz Gábor, Gera Zoltán, Szakácsi Sándor, Rátonyi Róbert, Kömíves Sándor, Mányai Zsuzsa, Ladányi Árpád – és sokan mások.

 

Február 7. 2. műsor – 21.05 Budavári vigasságok – közvetítés a Hilton Szálló dominikánus udvarából, felvételről. Pergolesi: Az úrhatnám szolgáló.         

 

 

Február 9-én a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatala főosztályvezetője Juhász Imre értesítette Virizlay Gyulánét az MTV Személyzeti és oktatási osztályának vezetőjét, hogy Kopper Judit és Kremsier Edit 2 – 2 hetes belgiumi ösztöndíjban részesült az országos Ösztöndíj Tanács döntése értelmében. Magyar Nemzeti Levéltár  XIX-A-24-a  249. doboz Minisztertanács Tájékoztatási Hivatala iratai.

 

 

18.30 Az alföldi szőlő – a Szegedi Körzeti Stúdió műsora. Szerkesztő – rioporter: Király Zoltán, operatőr: Kiss Róbert, rendezte: Siklósi Szzilveszter.

 

 

Február 10. 21.20 Volt egyszer egy „R” – csoport, a korabeli ajánló szöveg szerint:  „dokumentumfilm azokról akik a történelmünk két nehéz időszakában „ álltak a vártán”: a felszabadulást követő években és az ellenforradalom utáni napokban  (…)”  Krónikás: Szabó László, operatőr: Király Péter, rendezte: Vámos Judit.

 

A Rádió és Televízió Újság 1982/7 számában fényképes beszámolót közölt arról, hogy Nagy Richárd a Magyar Televízió  elnöke, Városvédő Emlékérmet adott át (Kő Pál alkotása), Wild Lászlónak a Dunakorzó újraálmodójának, Dr. Dalmy Tibornak, aki munkatársaival a Szabadság-híd lámpáit megmentette, Káldor Györgynek a Rajk László utca 10. kapuját megvédő lakók képviselőjének és Péter Bélának a Váci utca 25. liftrácsának védelméért.

 

 

Február 11. Nagy Richárd kiadta a 4/1982. sz. Elnöki utasítását:

„ A Magyar Televízió szervezetében ideiglenes jelleggel a Reflektor Szerkesztőség a Koordinációs Központhoz, a Videó Innovációs Szerkesztőség (korábban Elektronikus Kutató Csoport) a Drámai Főszerkesztőséghez tartozott. Mindkét szerkesztőséget 1982. február 15.-i hatállyal áthelyezem az Elnöki Főosztály szervezetébe. A szerkesztőségek szakmai felügyeletét és irányítását közvetlenül az Elnök látja el. A szerkesztőségek gazdasági felügyeletével az Elnöki Főosztály vezetőjét bízom meg.

A szerkesztőségek vezetésével, teljes munkáltatói jogkörrel, Regős Istvánt /Reflektor Szerkesztőség/ és Rajnai Andrást / Videó Innovációs szerkesztőség/ bízom meg.” Magyar Országos Levéltár - MOL 288f/22/1982/3 .MSZMP KB Agit. Prop. Osztály.

 

A Rádió és Televízió Újság 1982/14. számában Rátai János beszélgetett a szerkesztőség vezetőjével:

 

„ Rövid körlevél tudatta a kollégákkal: új önálló szerkesztőség alakult a Televízióiban. Vezetője: Regős István, helyettes vezetője Radevszky Teodor. „Iparengedélyén" - sza­bad átfogalmazásban - a következő műkö­dési leírás olvasható: „ -  rendszeresen szí­nes beszámolókat, életképeket adni a szervezett dolgozók sok milliós táborának szakszer­vezeti mozgalmáról, sok fontos intézmény, ha­tóság munkájáról, a nőmozgalom eredményei­ről, a Központi Népi Ellenőrző Bizottság tevékenységéről, és így tovább.

Elég nehéz elképzelni az egykori Regős Ist­vánt, a néha túlkapásokig szenvedélyes igazságkutatót új szerepkörében.

(Beszélgetés közepén vagyunk, ő érvel.)

- Ma sem vagyok kevésbé indulatos igaz­ságkutató, mint korábban, de nem szeretném, ha ez a fogalom valami elvakult hibapecért takarna. Aki valóban az igazságot keresi, az nem turkálhat mindig a csatornában, noha kétségtelen, a pikánsabb dolgok időnként ott találnátok. Az egyoldalúan megrajzolt társa­dalmi képnek milyen hitele lehet? Aki már néhányszor megfordult az árnyékos, nyirkos, hűvösebb fertályon, talián hivatott arra is, hogy egy kicsit a világ másik felét is bemu­tassa.

Szerepel abban a bizonyos alapító levélben ilyen feladat-meghatározás is: „Dokumen­tumfilmek készítése nagy fontosságú, széles rétegeket érintő társadalmi problémákról".

 

- Nyilván itt a helye a már bemutatott bűn-sorozatnak is ...

 

- Igen, tekintve hogy már a külön „cég­jelzés" kötelező használata előtt lehetőséget kaptunk a felkészülésre, előtanulmányok vég­zésére. Próbáltuk ezt a lehetőséget sokféle­képpen kihasználni, s a lényeg, a mélyebb összefüggések kutatásának egyik - hangsú­lyozom: egyik - lehetséges módjának tar­tottuk azt, ahogyan a bűn nyomába szegőd­tünk. Talán bizonyos dolgokban tévedtünk. Talán voltak elkerülhető melléfogásaink De a legfontosabb tanulság mégiscsak az volt a számunkra, hogy igenis kell másképpen, a megszokottól eltérő utakon is keresni az igaz­ságot. A kérdés az, hogy sikerül-e valamit hozzátennünk a már ismert képhez. Márpe­dig újat hozni külön úton lehet, és ennek a kockázatát feltétlenül vállalni kell.

 

- A kísérletek után mikor jelentkezik elő­ször a Reflektor saját „cégjelzéssel" a kép­ernyőn?

 

-     Még áprilisban.

 

- Némiképp ismerve a televízió gyakorla­tát, ez azt jelenti, hogy egy-két műsoruk már dobozban van...

 

- Vagy négy-öt. De a tételes felsorolásnál talán többet mond, hogy milyen jellegű vál­tozásokba készülünk bonyolódni. Lesz pél­dául rendszeresen jelentkező közérdekű összetett műsorunk. Lesznek sorozataink, ame­lyek bizonyos társadalmi jelenségek tágabb összefüggéseit kívánják felkutatni. E műfajt képviseli pl. a rövidesen látható Óriáskerék, amely egy-egy adásában páronként, párhu­zamban mutat be közismert embereket, akik­nek többször adott leckét az élet fent és lent egyaránt. Lesznek portréfilmjeink. Lesznek továbbá úgynevezett szociológiai igénnyel összeállított társadalmi tablóink, például a tár­sadalmi együttélésről, vagy a főváros és Pest megye meghatározó kapcsolatáról stb. Még; valamit a konkrétumok közül: indítunk egy sorozatot, amely a nemzetközi munkásmoz­galom jelenlegi helyzetét tárja föl, a világ szakszervezeteinek nézőpontjából. Büszkék vagyunk, hogy ezt a feladatot a Magyar Te­levízió vállalta, hisz a Szakszervezeti Világ­szövetség elnöke is magyar. E vállalkozásunkat a SZOT segíti. A téma elsőszámú felelőse - a külpolitikai szerkesztőség a jámbor optimizmussal nemigen Chrudinák Alajos.

 

- Lehet, hogy Chrudinák - házon belül munkahelyet változtat?

 

- Fájdalom: neki más ambíciói vannak De túl a tréfán: szeretnék mindig olyan munkatársat megnyerni, akitől csak tanulhatok. Igaz szívvel mondom mindenkinek, aki úgy érzi, hogy egy újonnan alakult szerkesztőség konkurencia lehet a számára: a Reflektor nyitott műhely, bárki beléphet, ha úgy érzi, hogy sok ötlete és munkakedve van jó ügyek szolgálatában.”

 

20.00 Galóczi Erzsébet: Bolondnagysága , tv-film bemutatója. Szereplők: Gobbi Hilda, Máté Erzsi, Ambrus András, Fónay Márta, György László, Hollós Melitta, Pádua Ildikó, Palócz Ferenc, Rákosi Mária, Ronyecz Mária, Siménfalvy Sándor, Sinkovits Imre, Soós Edit, Solti Bertalan, Salinger Gábor. Dramaturg: Benedek Katalin,operatőr: Zádori Ferenc, rendezte: Nemere László. 

„(…) Amit az író közölni, kíván,az tulajdonképpen egyetlen mondatban megfogalmazható; a film több mint egy óráig tart. Galgóczi legjobb írásainak színvonala alatt maradt; Ne­mere László rendező szintén csinált már jobbat. „Pusztán" hatalmas paranccsá lett a Bolondnagysága: Gobbi Hildát játszatni, dolgoztatni kell - mindenki láthatja: bírja.” – részlet, írta Csáki Judit, Népszava, 1982. február 16.

„ (…) A Bolondnagysága ilyen panoptikumállapotra tesz kí­sérletet. Egy séma mániákusa lesz s minden olyanná vá­lik, mint mikor köd alól süt a nap. Mintha egy színházban volnánk, ahol csak a főszereplőt világítja meg a reflektor, a többiek valamilyen tejszerű derengésben mozognak, viszonyuk, egyéniségük, sőt magatartásuk is alá van ren­delve az író kénye kedvének. így az erkölcsi értékrend eleve meghatározott s kizárólagosan a központi figura­érdekében. Felesleges most azt vitatni, hogy a morális igazság a Bolondnagysága esetében mennyiben felel meg a társa­dalmi értékrendnek, egy biztos: Galgóczi igyekezett azt helyre tolni, amit az idő zökkentett ki. Tehát utólag igaz­ságot szolgáltatni azoknak, akikhez a kor, a történelem nem volt igazságos. Más kérdés, hogy ezzel, ennyivel el van-e intézve és jól van-e elintézve? A művészet, az irodalom oldaláról közelítve nem, nincs, az viszont feltét­len érdeme a kísérletnek, hogy egyáltalán jelzi: a szálka még nincs kihúzva, az ideg még érzékeny. Művészileg talán az a legnagyobb gyengéje a tévéfilm­nek, hogy az egyébként nagyon is komor témát túlságo­san elkedélyesíti. A. dráma andekdótává halványul, s a befejezés alig több egy póznál, egy szokványos színészi beállításnál. Az az érzésem, mintha a történet csak Gobbi Hilda kedvéért született volna, mintha az író túlságosan is őt látva mintázta volna az öregasszony figuráját, Gobbi Hilda persze kiváló színész, de sokszor, mert túlságosan is magát helyezi előtérbe, rontja az általa formált, mintá­zott figura esélyét. Akár a rokonszenv, akár az ellenszenv oldaláról közelit. Ennek az ellenpéldája - s ezért kiváló remeklés- Sikovits Imre őrnagya. Szemérmes és visszafogottba játéka a típust, s a típus mögötti valóság teljes, bonyolultságát feltárta. Ezért érthető az a kavargás mely a forgó­szél hurkát szorította a nyakukra.” – részlet, írta Boda Istvá, Hajdú-Bihari Napló, 1982.február 17.

„ (…)  a Bolondnagyság nem pusztán finom érzék­kel megteremtett atmoszférikus életkép, hanem az emberi méltóság filmje is lett, egy csodálatosan nagy színésznő játéka révén. Gobbi Hilda a nyűtt szalmakalapjával, nyakában a bohémesen odakötött sál­jával, meleg mosolyával vagy hidegen villanó pil­lantásával nem a tárgyai­hoz ragaszkodó bogaras vénasszonyt, hanem az éle­tet teljes életként élni aka­ró embert mutatta fel eb­ben a különös szerepben. És bármily furcsa, ennek a figurának a megterem­tése révén a szinte csak villanásokra felbukkanó többi szereplőhöz is olyan plasztikus kapcsolata raj­zolódott ki a film során, amelyben többiek is mintegy hatása alatt a ma­guk lehetséges belső határain is felülemelkedtek. A haszonleső kapariság, ami a falusiakét hajtotta, hogy megszerezzék maguknak az öregasszony tárgyait, ellen­tétébe volt kénytelen átfordulni, s bennünk annak a reményét ébresztette fel Galgóczi története, hogy vannak pillanatok, amikor az emberi méltóság azok­ban is felébred, akikben már mélyen, s tán örökre eltemetődöttnek látszik.” – részlet, írta: (bársony) Esti Hírlap, 1982. február 12.

Február 12. 19.30 Bayer Ilona szerkesztő, Hadházy László tudósított a TV Híradóban az új sportcsarnok elkészüléséről, avatásáról.

22.05 Ugo Betti: Bűntény a Kecskeszigeten – tv-játék bemutatója. Dramaturg: Prekop Gabriella, vezető – operatőr: Bíró Miklós, rendezte: Horváth Z. Geregely. Szereplők: Meszléry Judit, Timár Éva, Molnár Ildikó, Cserhalmi György, Sarlai Imre.

„Lenyűgöző játékot láttunk a televízióban. A Bűntény a Kecske szigeten-t, Horváth Z. Gergely alkalmazta televízióra. És minthogyha a négy szereplő
- Meszléry Judit, Timár Éva, Molnár Ildikó és Cserhalmi György - mindig
is együtt játszottak volna. Azonos hullámhosszon mozogtak. .Ha valaha, valamikor megalakulna a televízió önálló színtársulata, ez a négy ember brillírozna. Nekik, elég egy intés, és már tudják, őket nem vonzza az érzelmesség. A ripacskodás. Persze, ehhez remekmű is kellett. - részlet, írta (magyar) Magyar Ifjúság, 1982. február 26.

Egy másik vélemény:

„ Amikor körülbelül egy évvel ezelőtt a Józsefvárosi Szín­házban bemutatták Ugo Betti Bűntény a Kecskeszigeten című drámáját, sokakban már akkor is felmerült: ezt a drámát lehet-e jól elját­szani? Mért ott is úgy nézett ki, hogy a színészek egy részén nem múlt.

A  tévés  adaptációt Hor­váth Z. Gergely jó érzékkel legalább egy kicsit gyorsabb­ra, feszesebbre fogta - ennyit tehetett. Mert a három nő közé becsöppent férfi ősi, már -már mitikus drámáját ő sem tudta eljátszható szín­padi - vagy televíziós - élménnyé tenni.

Hanem élmény itt is akadt - legalábbis annak, aki oda tudott figyelni Cserhalmi György és Meszléry Judit já­tékára. Cserhalmi - akit egyértelmű elismerés, és kel­lő foglalkoztatottság kísér a pályáján – most is remekel; jobb híján színészi képességének és játéka sokszínűsé­gének megmutatásával. A három nőnek egy   időben,„szinkronban" képes három különböző férfit játszani - az eljátszhatatlan „ősférfiasság" helyett. A dráma vége felé már csak a hangjával van jelen - de teljes való­jában, bravúrosan. Cserhal­mi Györgyről lassan - és szerencsére - talán lekopik a fenegyerekmítosz. Korban is utolérte kivételes tehetsé­gét - érett, egyéni, különleges, nagy színész. Meszléry Judit érzékeny­sége, arcának, szemének jár téka, testének rebbenései döbbenetesek. Jól vette észre az operatőri gárda — vezető operatőr Bíró. Miklós -, hogy ezt a színésznőt, ezt a játé­kot közelről, nagyon közel­ről kell mutatni, 'hogy a ma­ga teljességében érvényesül­hessen. Végeredményiben kettőjü­kért érdemes volt végignézni a tévéjátékot. De nem ért­hetetlen, és főképp nem mél­tánytalan, ha erről a nézők jó része másképpen véleke­dik. „ - írta Csáki Judit, Népszava 1982. február 16.

Február 14. Sugár Rezső: Savonarola – oratórium, közvetítése a Zeneakadémiáról, a bemutató előadás felvétele.

 

Február 16. 19.30 Práger György szerkesztő, Fülöp Tipor operatőr riportot forgatott a Bábolnai Állami Gazdaságban, ahol élő sertéseket „csomagolnak” légi szállításra, a repülőgép Kínába szállította az állatokat, számolt be a TV –Híradó.

 

Február 17. Nagy Richárd elnök megküldte Megyeri Károly elnök-helyettesnek azt a dokumentumot, melyet a Pártközponttól kapott – és ettől az időponttól rendszeresen érkezni fog – amely politikai és gazdasági kérdésekről szólt, „szerkesztéspolitikai használatra”, ahogy Nagy Richárd fogalmazott a kísérő levelében. Ugyancsak a levélben hívja fel Megyeri Károly figyelmét arra, hogy „az írásos anyag át nem adható, csak szóban kérem közölni az adott szerkesztővel a benne foglaltakat.”

Részletek:

„Miről ne írjanak.

1/. Mind belső, mind nemzetközi szempontból káros, ha jelenleg még kialakulatlan nagy népgazdasági szintű, stratégiai jellegű ügyeket szellőztet a sajtó. Ez egyaránt vonatkozik cikkekre, riportokra és arra is, ha egy szelesebb összefüggésben az adott témáról konkrét adatokat közölnek /még akkor is, ha önmagában az adat nem képez államtitkot/.

Ilyen pl. a gabcikovo - nagymarosi vízlépcsőrendszer ügye.  Ebben az ügyben kiélezett nemzetközi tárgyalások folynak és a magyar érdek érvényesítését rendkívül megnehezítik, hogy – utasítás ellenére – a magyar sajtóban továbbra is megjelennek erről a témáról cikkek, illetőleg adatok /legutóbb az Esti Hírlap január 13.-i számában a vízügy 1982. évi fejlesztési-költségvetési terveiről/.

Ugyanilyennek kell tekinteni a recski bánya fejlesztésének ügyét, amiről az év elején szinte sajtókampány indult /TV dokumentumfilm, Esti Hírlap cikk, Rádió – és Televízió Újság cikk/.  (…)

(…) 4. Biztosítani kell, hogy a sajtóban ne jelenjenek meg a gazdasági nehézségeinket hivatalosan nem közölt adatokkal alátámasztott olyan publikációk, amelyek alkalmasak ellenünk felhasználható  külföldi elemzésre. „ - Magyar Nemzeti Levéltár XXVI-A-9-a MTV Iratok

 

 

21.30 Co dalej? – Hogyan tovább? Lengyelország 1982. február

Riportfilm, szerkesztő – riporter: Nemes Gábor, rendező – operatőr: Forray Tibor.

 

2. műsor – 20.01 Csehov: Három nővér, dráma közvetítése a debreceni Csokonai Színházból felvételről.

 

Veres Péter külkereskedelmi miniszternek írt levelet- (1982. február 11. - 1/336/82)  Nagy Richárd tv-elnöknek, melyben javaslatot tett, hogy a 10.058/1981 G.B. számú határozat 2./c. pontja alapján a Magyar Televízió az alábbi elvi keretek között kapjon külkereskedelmi jogot:

„ 1./ Az exportjog szűkített legyen, kizárólag dokumentum-, rövid-, reklámfilmek és híranyagok eladására szorítkozzék, valamint biztosítsa, azt, hogy a Magyar Televízió a külföldi forgató televíziós stábok Magyarországon igénybevett szolgáltatásait és a magyar televíziós adások közvetlen külföldre történő sugárzását teljes joggal bonyolíthassa.

2./ Ez a film-külkereskedelem meglévő állami szervezetét (Hungarofilm) nem érinti, mivel a nagy tételt képviselő filmimport, valamint a játékfilmek exportja a korábbi szervezeti forma szerint valósul meg. (…)” - Magyar Nemzeti Levéltár XXVI-A-9-a,  53.doboz

Február 18. Elnökségi ülést hívtak össze erre a napra a TVDSZ (Televíziós Dolgozók Szakszervezete) elnökségével közösen. Ezen, Nagy Richárd elnök bejelentette, hogy 1982-ben 2%-os, mintegy 70 főt érintő létszámcsökkentést kell végrehajtani. - Magyar Nemzeti Levéltár XXVI-A-9. 36. doboz MTV iratok.

Február 19. 22.10 Arisztophanész: Nőuralom, tv-játék bemutatója. Dramaturg: Fay László, vezető – operatőr: Bornyi Gyula, rendezte: Mihályfi Imre. Szereplők: Akik uralkodnak: Esztergályos Cecilia, Hernádi Judit, Sír Kati, Homoki Magdolna, Papadimitriu Athina, Gór Nagy Mária, Mányai Zsuzsa, Shütz Ila, Császár Angela, Tordai Teri, Meszléry Judit, Pécsi Ildikó, Kovács Nóra, Bánfalvi Ágnes. Akiket elnyomnak: Garas Dezső, Márkus László, Benkóczy Zoltán, Márton András, Balázs Péter, Tahi József, Harsányi Gábor.

Február 20. A 78-as körzet tv-játék (VI/1.) bemutató. Írta: Dávid Ilona, dramaturg: Szilágyi András, operatőr: Darvas Máté, rendezte: Palásthy György. Szereplők::  Balázs Péter, Turay Ida, Bodrogi Gyula, Haumann Péter, Harsányi Gábor, Csongrádi Kata, Zenthe Ferenc, Bánki Zsuzsa, Szani János, Tál Mariann, Tóth Laci, Both Béla, Solti Bertalan, Fónay Márta, Farkas Antal, Bakó Márta, Horesnyi László, Nagy Anna, Szombathy Gyula, Csűrös Karola, Szilvássy Annamária, Kádár Flóra, Bódis Irén, Szilágyi István.

21.35 Életem - Jászai Mari naplója. Monodráma, elmondja: Csernus Mariann. A közvetítés vezetője: dr. Váradi György.

 

A Rádió és Televízió Újság 1982/8. száma Kovács László Péter, a Tv - Híradó fotóriportere fotóival mutatta be az olvasóknak a híradó újonnan munka állított könnyűelektronikai kameráit és utómunka berendezéseit.

1. képen Barta Istán technikus - (a későbbi operatőr) - állítja be a helyszínen az elektronikus kamerát.

2. képen, egy kiállításon forgat Ránki Júlia szerkesztő – riporter és Kiss Péter operatőr.

3. képen, Gortva Eta vágó és Murányi László szerkesztő – riporter, a videó – vágószobában.

 

Február 21. 16.55 Allegro con brio (szovjet film) vetítése, rendezte: Vlagyimir Sztejkov.

Endrei Judit beszélgetett a  Rádió és Televízió Újság, 1982/8.számában Nagy Richárd tv elnökkel a „Pillantás a tévépiacra” címmel közölt interjúban:

„ Televíziónk műsorainak harminc százalé­kát „importálja". Milyenek a lehetőségeink, és hogyan álljuk mi a partnerek próbáját? Erről beszélgettünk Nagy Richárddal, a Ma­gyar Televízió elnökével, aki nemrég tért haza az Intervízió -tanácskozásról, Moszkvá­ból.

Általában milyen a nálunk bemutatott import műsorok színvonala?

Az utóbbi években a televíziós soroza­tok színvonala esett. Annál feltűnőbb, hogy ismétlésként- is  mennyire lebilincselő  egy-egy olyan „folytatásos", mint a minap újra vetített szovjet produkció, A tavasz 17 pil­lanata. Az egyedi filmek azonban határozottan igényesebbek. Ezekkel mindössze az a (baj, hogy mivel a filmiparnak elővásárlási joga van, mi csak azt kaphatjuk meg azonnali sugárzásra, amit nem vesznek meg a mozik részére. Ennek következtében a legfrissebb filmalkotásokat csak 3 - 5 év múl­va tudjuk vetíteni.   A televízió műsorokat azonban szinte   azonnal  át  tudjuk  venni. Ilyen volt a Hat év történelem című sorozat is, melyet mi korábban sugároztunk, mint  maga a szovjet televízió.

 - Melyek a vásárlás alapelvei?

- Mindenekelőtt az, hogy a kínált téma szerepel-e magyar feldolgozásban. Ha teljesen ismeretlen, akkor azt vizsgáljuk, meny­nyire fogadható el, mennyire érthető a ma­gyar néző számára. Amennyire lehetséges, igyekszünk új értékeket keresni. Az is el­képzelhető, hogy egy-egy műsort csak bizo­nyos módosításokkal mutatunk be. Például, ha a film a nálunk megszokottnál hosszabb „snittekből" építkezik, s így kissé vontatott.

- Az ajánlók mennyire veszik figyelembe az átvevőként szóba jöhető tévé sajátos nem­zeti kultúráját, hagyományát s ebből (is) adódó különleges igényeit?

- Az Intervízió keretében olyan sok éve tart már az együttműködés, hogy ha például mi elkészülünk egy produkcióval, szinte százszázalékos biztonsággal „lesz rá vevő". Az ilyen esélyek megítélésében igazán rit­kán tévedünk. Ismerjük partnereink ízlés­világát, műsorszerkezetét - de nyilván így vannak ezzel ők is.

- Frissen szerzett moszkvai tapasztalatai szerint a szovjet televízió nézőit milyen - külhonból átvett - műsorok érdeklik leg­inkább?

- Igen kedveltek a politikai dokumentumfilmek, köztük az olyanok, amelyek a két ország kapcsolatainak „emberi arcát" mutatják be. Másfelől: kedvelik a népmű­vészetet, a népzenét bemutató műsorokat. =^ és a mai magyar tv-drámákat is. Úgy lá­tom, legjobban e művek mai világunkat értékelő, kritizáló szelleme hat rájuk. (Bár csak bővebb lenne Televíziónk termése e téren.) Szinte természetes továbbá, hogy nagy sikerre számíthat a zenei műsorok  bár­melyike is.

- Hadd ragadjam meg az elejtett meg­jegyzést: mit gondol, mi lehet az oka annak, hogy az írók nem dolgoznak szívesen a tele­víziónak?

- Alighanem olyan érzésük van, hogy a tévé kicsit eliparosodott. Azaz, hogy tömegtermelő, nagy mennyiségben, nagy sorozatokat gyárt, ezért a művészi értékei - szerintük - megkérdőjelezhetők. Persze nem mondják ki ezt ennyire nyíltan. Én pedig] azt kérdezem: ötmillió emberhez vajon ho­gyan tud eljutni egy író Magyarországon, ha nem a televízió révén? Attól félnek talán, hogy tömegcikké válnak? Nos, gondoljanak csak Petőfi verseire, amelyek minden iskoláskönyvben, évkönyvben, kalendáriumban ott voltak, ott vannak, és ott lesznek - ez is valamiféle tömegcikké válás. És csökkent ezzel az értékük? Tehát ez a félelem, úgy érzem, nem indokolt. Na, de nehéz vitatkozni azokkal, akik ezt máshogy érzik. Egyéként sem akarok vészharangot kongatni, hiszen - bármennyi is a gondunk - drámai műhelyünkben rendre születnek olyan sikeres és valóban jelentős művek, amelyeken külföldön is elismeréssel tartanak számon. (…) „

Február 23.-án Nagy Richárd, Marjai József miniszterelnök-helyettes részére megküldte a Magyar Televízió Politikai Főszerkesztőségén készülő gazdasági témájú műsorok 1982. évi tervét. (1/6/1982 -1/430/a/82). „Az a kérésem, hogy tanácsoddal, észrevételeiddel segíts bennünket, hogy a leginkább tudjuk szolgálni a Kormány gazdaságpolitikai érdekeit” - írta Nagy Richárd. - Magyar Nemzeti  Levéltár XXVI-A-9. 52.doboz.

 

 

19.30 A Tv –Híradóban Zádor László szerkesztő és Fülöp Tibor operatőr tudósított  a szovjet déli-hadseregcsoport a Dunántúlon tartott hadgyakorlatáról.

Február 24. 19.30 TV –Híradó: A budapesti Moszkvai Napokon bemutatták a szovjet műsorközvetítő műhold, az Ekrán makettjét.

20.00 Külpolitikai FÓRUM, műsorvezető: Sugár András, szerkesztő: Chrudinák Alajos, rendezte: Kígyós Sándor.

2. műsor – 22.10 VILÁGSZÍNPAD, a házigazda: Elbert János, vendég: Vinkó József, szerkesztő – rendező: Bányai Gábor. Az 1981-es kölni világszínház – fesztivál tanulságairól szólt a műsor.

Február 25. 20.00  Cloes Andersson: Család, tv-játék bemutatója. Dramaturg: Shultze Éva, vezető – operatőr: Bornyi Gyula, rendezte: Zsombolyai János. Szereplők: Margittay Ági, Bodrogi Gyula, Iglódi István, Balog Erika fh., Bánky Gábor fh., Falvay Klára, Czikoczi Zsuzsa.

 

 

Február 25. 19.30 Bánó András szerkesztő, és Zih Béla operatőr tudósítását láthatták a Híradó nézői, Ádler Zsugmond ökölvívó edző temetéséről.

 

Február 26. 21.05 Szemtől szembe … Jasszer Arafattal. Szerkesztő – riporter: Chrudinák Alajos, operatőr: Mátray Mihály.

 

Ugyancsak január 26-án Soltész István a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatala elnökhelyettese külön - külön levélben tájékoztatta Megyeri Károly MTV elnökhelyettest, Hárs István Rádió elnököt, Rényi Pétert a Népszabadság főszerkesztő-helyettesét, Darvasi Istvánt a Magyar Hírlap főszerkesztőjét, Gedeon Pált a Népszava főszerkesztőjét, Pethő Tibort a Magyar Nemzet főszerkesztőjét, Burján Sándort az MTI vezérigazgató első helyettesét, Gyertyános Zoltánt, a Központi Sajtószolgálat főszerkesztő helyettesét, Eck Gyulát a Szabad Föld főszerkesztőjét, hogy a Kormány július 22 -i ülésén megtárgyalta és jóváhagyta a Minisztertanács tagjainak tömegkommunikációs szereplését az év első felére.

A Magyar Televízió számára jóváhagyásra került, hogy Faluvégi Lajos interjút adjon a lakáspolitikai koncepcióról, Faluvégi azt javasolja, külön megjegyzésben, hogy erre augusztus 19-e után a Kormány ülése után kerüljön sor, az adásra pedig a jogszabályok nyilvánosságra hozatalakor kerüljön sor. Hozzájárultak Marjai József interjúhoz, később egyeztetett időpontban, augusztus 29.-én Köpeczi Béla tanévnyitójának közvetítéséhez, valami ahhoz, hogy Markója Imre - a miniszter javaslata alapján

 

Február 26-án elhunyt Szobotka Tibor író, aki 1945 után volt a Magyar Rádió lektora, majd műsorfőtitkára is, a TV – Híradó archív nyilvántartása szerint a Híradó nem számolt be a temetéséről.

Február 27. 21.15 Operett a jelmeztárban, szórakoztató műsor. Írta G. Dénes György és Rátonyi Róbert, vezető – operatőr: Szilágyi Virgil, rendezte: Seregi László. Szereplők:  Berkes János, Csanaki József, Felföldi Anikó, Galambos Erzsi, Kertész Péter, Kovács József, Kovács Zsuzsa, Leblanc Győző, Németh Marika, Németh Sándor,  Pitti Katalin, Rátonyi Róbert, Oszwald Marika, Verebély Iván, Zentai Anna, Zsadon Andrea.

 

Február 28. 21.55  Zenés TV Színház bemutató: Az elítélt.

Zeneszerző: Deák Tamás, E.A. Poe A kút és az inga c. novellája alapján írta: Apró Attila és Bánki László.  Szereplők: Emőd György és Rozsos István.

Dramaturg: Bánki László, operatőr: Márk Iván, rendezte: Apró Attila.  

 

 

 

 

Március

Pécsi Sándor filmjeiből indult filmsorozat.

Március 3. 17.20 Lehár –est, a Csehszlovák és a Magyar Televízió közös operett hangversenyének közvetítése Pöstyénből. Bevezetőt mondott Elena Galanova és Rátonyi Róbert. Szerkesztők: Jan Tóth, Bánki László, Jaroslav Meier, vezető – operatőr: Karol Drugolinszky, rendezte: Félix László.

20.00 Televíziós mesék felnőtteknek – Kristálybirodalom. Tv-játék. Dramaturg: Jánosi Antal, operatőr: Bónis Gyula, rendezte: Rajnai András. Szereplők: Irina Mirosnyicsenko (Dallos Szivia), Hegedűs D. Géza. Június elején jelent meg a Filmvilág 1982/6. száma,  (56 – 58. oldal) ebben Bernáth László elemzi a Rajnai jelenséget, avagy Rajnai András munkásságát, a „Gombok  az asztal lapja alatt avagy a Rajnai jelenség „ című írásában. 

 

21.05 a Panoráma e heti adásában egyetlen témával Ronald Reagan politikai hátterével foglalkozott. Szerkesztő – riporter: Heltai András, rendező – operatőr: Lukács Lóránt.  

 

Ezen a napon, Bajnok Zsolt a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatalának elnöke körlevélben kérte a sajtóorgánumok vezetőt, hogy levélben tájékoztassák Őt, mennyire elégedettek a kormányzati szervek sajtó – tájékoztatási munkájával. Kérdésére a Magyar Televízió nevében Megyeri Károly elnökhelyettes válaszolt, 1982. március 3-án. Megyeri a levelében részletesen minisztériumi szintekre lebontva közli az MTV illetékes vezetőitől beérkezett vélemények összesítését.

A leveléből kiderül, hogy az MTV döntően elégedett a minisztériumok tájékoztatási tevékenységével, a Belügyminisztérium esetén, főleg a bűnügyi események esetén igényelné az MTV a szélesebb körű tájékoztatást.  Az Igazságügyi Minisztérium esetében kimondottan rossznak tarják a tájékoztatást, mint ahogy Megyeri fogalmaz: „ A tájékoztatás, amit kapunk rossz. Az általuk küldött „sajtó előzetes” tartalmilag nem hasznosítható, mert mire kézhez kapjuk elavult.” - Magyar Nemzeti Levéltár XIX A-24-a, 254 doboz. 1982. március 12-én a Tájékoztatási Hivatal összegezte a beérkezett véleményeket és véleményezte az egy összefoglalóban. Ebben olvasható: „Bűnesetek helyszíni szemléjén a tv- részvétele, az adásra természetesen csakis rendőri egyeztetés után kerülhet sor. „ A jelentésben feltűnik egy érdekes mondat: „A BM a tv szórakoztató főosztálya műsorainál érzékel időnként szakszerűtlen megközelítést (…)” - Magyar Nemzeti Levéltár XIX A-24-a, 254 doboz. Dr. Horváth István belügyminiszter is kifejtette véleményét, leveléhez csatolva megküldte találjuk Dr. Csikós József  r. ezredes  levelét is amelyben ez olvasható:  „(…) Igaz, a TV Híradó korábban többnyire csak szenzációs bűncselekményekről kívánt hírt adni, újabban a bűncselekmények megelőzését és a bűnügyi munkát népszerűsítő propaganda anyagok sugárzása elől sem zárkóznak el.” - Magyar Nemzeti Levéltár XIX A-24-a, 254 doboz.

Március 4. Nagy Richárd levélben megküldte Aczél György miniszterelnök - helyettesnek a Magyar Televízió elnöke és elnökhelyetteseinek 1982. évre tervezett külföldi utazási tervét. (1/6/1982 - 1/498/82 ) - Magyar Nemzeti Levéltár XXVI-A-9. 54.doboz.

 

20.55 Thurzó Gábor: Ítélet és igazság, tv-film bemutatója. Dramaturg: Shultze Éva, operatőr: Márk Iván, rendezte: Málnay Levente. Szereplők: Mécs Károly, Jan Machulsky ( Mensáros László), Tyll Attila, Saárossy Kinga, Horváth Sándor, Horesnyi László, Tarsoly Elemér, Sashalmi József, Galambos György, Kollár Béla, Makai Sándor, Kenderessy Tibor, Zoltai Miklós, Kalocsai Ferenc, Fáy László, Újhelyi Olga, Soós László, Jánosi Géza.

 

21.55 Ízlések és pofonok. A téma miért csak kizárólag agyondíszített üveg -, porcelán-, zománcedényeket vásárolnak a vevők. Szerkesztő: Kernács Gabriella, operatőrök: Zsóka Zoltán, Zádori Ferenc, műsorvezető: Györffy Miklós, rendezte: Kútvölgyi Katalin.

 

Március 6. 16.10  Miért szorít a panel? – riportfilm, a filmből kiderült, hogy sokan elvágyódnak a modern panelekből. Szerkesztő: Müller Magda, operatőr: Mezei István, rendezte: Préda Tibor.

 

 

Március 10. 20.00 Televíziós mesék felnőtteknek – Atlantisz. Dramaturg: Jánosi Antal, vezető – operatőr: Bónis Gyula, rendezte: Rajnai András. Szereplők: Szkolai Ottó, Horesnyi László, Ladik Katalin, Juhász Jácint, Rátonyi Róbert, Farkas Zsuzsa, Bencze Ferenc, Szilágyi Zsuzsa, Szendrő Iván, Túróczy Zsuzsa, Bittera Judit, Bata János, Sárosi Gábor, Sugár István. Közreműködött: Köllő Miklós és a Dominó együttes, valamint a Szamuráj kaszkadőrcsoport.

 

2. műsor – 21.30 Fekete Sándor : Lenkey tábornok. Az Agria Játékszín előadása felvételről.

 

Március 11. 21.15 Rolf Hochhuth: A helytartó, tv-játék bemutatója. Dramaturg: Szántó Erika, vezető – operatőr: Bíró Miklós, rendezte: Esztergályos Károly. Szereplők: Balázsovits Lajos, Bessenyei Ferenc, Mensáros László, Szabó Sándor, Bálint András, Benedek Miklós, Likécs Sándor, Bozóky István, Herczeg Csilla, Tordy Géza, Fáy László, Ambrus András, Gonda György, Szabó Imre, Szatmári István.

 

 „Bátor mértéktartásáért tetszett elsősorban. Volt idő, amikor pa­pokról csak rosszat írhattak lap­jaink. A klerikális reakció cím­kéje került szinte minden egy­házi emberre. A nagy nemzeti konszolidáció évtizedében a jo­gos, a történelmileg igazolt bírá­lat sem nagyon juthatott nyilvá­nossághoz, mert így vélték fönn­tartani a megbékélést. Attól tar­tottak, hogy a kritikai hangot az ötvenes évek felidézésének erez­hetnék egyesek. Belénk idéző­dött a személyi kultusz torzult - rosszul - irányított sajtó- és művészetpolitikája. Ha véletle­nül két tanítót marasztalt el va­lamelyik újság, akkor mindenki azon töprengett, hogy mi baja le­het a rendszernek a tanítókkal? Miért jelent meg egymás után két közlemény rossz pedagógus­ról? Milyen szándék rejtőzik a „hangulatkeltő" cikkek mögött? Éppen szerepének, hatalmának egészségtelen fölpuffasztása miatt szürkült el sajtónk. Patikamérle­gen egyensúlyozták a pozitív és negatív megállapításokat a lelki­ismeretes újságírók, ha nem akartak téves következtetéseket, hibás   általánosításokat  sugallni. Végre eljutottunk oda, hogy ámbár, de, mindamellett és ha­sonló magyarázkodás nélkül a magyar televízió főműsoridőben bemutathat egy hősiesen viselke­dő antifasiszta papot (Kalló es­peres) és a náci bűnöket gyáva­ságból, téves helyzetmegítélés, netán tájékozatlanság, elvakult­ság miatt elhallgató pápát. Nyilvánvaló: egyértelmű állásfoglalása tízezrek életét menthet­te volna meg. Joggal remélték tőle milliók az igazság kimondá­sát. Hallgatása éppen az egyház meghirdetett elveivel - a „sze­resd felebarátodat…" parancso­lattal - állította szembe, és vál­totta ki a hívők rosszallását. Hochhuth nem a pápai intéz­ményt, s nem a vallást támadta A helytartó című drámájával, hanem egy, nehéz pillanatokban gyöngének bizonyult ember szo­morú megtorpanásával, sajnálatos rövidlátásával bizonyította: ilyen tisztségben csak az igazság fenn­tartás nélküli szolgálata felel meg a képviselt intézmény távlatos érdekeinek. A hívők vallásos érzékenysége, és az akkori bonyolult történel­mi körülmények miatt ma is kényes téma csak hibátlan, csak pontos, csak árnyalt előadásban érheti el célját. Esztergályos Károly rendező körültekintő színészválogatással, a játszók gondos eligazításával közös felelősségünkre figyelmez­tető tévéjátékot készített a világ­szerte viharokat kavaró drámá­ból. (…)” – részlet, írta Heltai Nándor, Petőfi Népe,  március17. 

 

Nagy Richárd Marjai József miniszterelnök-helyettesnek írt levelet - 1982. március 12.-én,- melyben segítségét kérte, hogy a külkereskedelmi jogot a Televízió végre megkaphassa. ( 1/6/1982- 1/575/82). Részlet a levélből:

„ (…) Szeretnék visszautalni a találkozónk alkalmával felvetett „kis exportjoggal” kapcsolatos kérésünkre is. Úgy látszik, még mindig „fényévek” választják el a helyes központi akaratot a végrehajtásra kötelezett szervezettől. Ez ügyünkben ugyanis az történt, hogy Szász Iván elvtárs közölte velünk, hogy 1983. előtt nem is foglalkoznak ügyünkkel. Biztos vagyok abban, hogy a Külkereskedelmi Minisztériumnak kisebb gondja is nagyobb annál, hogy ezzel a semmiséggel foglalkozzon, amit a mi kérésünk jelent, de változatlanul az a nézetem, hogy a Magyar Népköztársaságnak egyre több devizára lenne szüksége. Mégis merem remélni, hogy ilyen soká mégsem húzódik el az engedélyünk kiadása, hiszen minden ráfordítás nélkül, csupán azt szeretnék vállalni, hogy államunknak még több devizát szerzünk. Ha valami oknál fogva ez mégsem volna helyes törekvés, úgy kérem közöljétek velünk és mi abbahagyjuk az ezzel kapcsolatos munkálatokat.” - Magyar Országos Levéltár XXVI-A-9. 52.doboz.

Március 13. 19.30 Tóth György szerkesztő – riporter és Butskó György Párizsból tudósította a TV - Híradót, arról hogy Jacques Lang francia kulturális miniszter adta át a Nemzetközi Nagydíjat ifj. Bartók Bélának és Bors Jenősnek a Hungaroton igazgatójának a Bartók Archívum lemezkiadásáéért. 

 

2.- műsor – 20.05 Beszélgetések az operáról, - Offenbach Kékszakáll.

Antal Imre beszélgetőpartnere: az opera szereplői közül, Sudlik Mária, Benedek Miklós, Melis György, valamint a rendező: Békés András. Operatőr: Gulyás Buda, rendező: Békés András.

 

Március 14. 17.15 Riporter kerestetik – Döntő I. rész, műsorvezető: Déry János.

 

19.00 A HÉT műsorában Michel Rochard francia tervezési miniszter nyilatkozott, akit az előző napokban fogadott Lázár György miniszterelnök.

 

21.00 Riporter kerestetik – Döntő I. rész, műsorvezető: Feledy Péter. Az Aranymikorofont, a Televízió elnökének nagydíját Ács Zoltán nyerte.

 

„Véget ért a Riporter keres­tetik című monstrevetélkedő, megkönnyebbült mosoly a megkönnyebbült zsűri arcán, töprengő tekintet az egyik versenyzőén - nem nyert egyébként. Horváth Ádám rendező, a zsűri tagja a saját szempontjából bizonyára jog­gal és okkal ragaszkodott ahhoz, hogy tekintsük játék­nak a történteket. Többen a játékban azonban komoly, nagyon is komoly tét volt, amelyért többen is, a tizennyolc Versenyző közül máris még komolyabb áldo­zatokat hoztak. Ha csak időszakosan is, életformaváltás, esetleg pályamódosítás volt az ár, cserébe a bizonytalan jövőért, esetleg az aranymik­rofonnál is értékesebb iga­ziért, önként tették mind­annyian - de véresen komo­lyan véve a „játékot". Igazi riportok, igazi gondokkal, igazi tévedésekkel, baklövésekkel, vagy annak minősített fogásokkal - megítélés kérdése. Egy bizonyos nehéz betörni a szakmába áttörni a kemény korlátokat megtörni az itt-ott - stilárisan és tartalmilag - megmere­vedő televíziós tradícíókat. A zsűri emberi volt - té­vedett, s talált is. Érthetően nagyobb megértéssel kezelte a konvencionálist, s szintén érthetően tűrte - jól tűrte - a dinamikus újat, az egyénit, az egyértelműen, ösztönösen tehetségest. "Találtatott-e riporter? Biz­tató, hogy igen, s aggasztó, hogy alig-alig. Még aggasz­tóbb, hogy a televízió jelen­legi riportergárdájának je­lentős része ezen a versenyen aligha jutott volna döntőbe. A feladatokon - mint min­denen, amihez az egész or­szágért - lehet vitatkozni, összességükben valószínűleg fedték azokat a kívánalma­kat, amik ezen a pályán iga­zán lényegesek. Az eufórikus utolsó per­cekben Vértessy Sándornak volt néhány mondata, amely a közeli végígérete miatt bi­zonyára a stúdióban ülőkhöz is alig ért el. Lényege nagy­jából a következő: ebben a szakmában a tehetségen kí­vül mindent meg lehet ta­nulni, így igaz, csak fontos a hangsúly. A televízió bizo­nyos osztályain a mondat el­ső fele, másutt a második fele a fontos. Ezt a kétféle igényt, szemléletet, „elvá­rást" tükrözte - egészen az eredményhirdetésig - a Ri­porter kerestetik.” –írta Csáki Judit, a Népszavában, március 16-án.

 

Egy másik vélemény:

„Szívhez szólóan buzdította va­sárnap a HÉT -ben a szép magyar nyelv védelmére, ápolására Bánffy György a tévénézőket. Kö­zölte, hogy a Hazafias Népfront „keretén belül" (azaz keretében), klubokat, versenyeket szerveznek a régi értékek megóvására, a kétségbeejtően terjedő dudvák kigyomlálására, a választékos kifejezés igényének növelésére. Szólt a rádió, a televízió meg­különböztetett felelősségéről. Két órával a lelkesítő, helyeslő riporteri fejbólintásokkal kísért nyilatkozat, az „édes anyanyelvünk" mozgalom egyik atyját köszöntő, Kodály Zoltán érdemeit összefoglaló fölhívás méltatása után (és előtt) eltűnődhettünk azon, hogy komolyan veszi-e a Szabadság téri intézmény saját műsorait.  Aligha!   Miként kerülhettek volna a Riporter kerestetik döntőjébe már-már beszédhibásán, pongyolán megszólalók? Miként talál­hatták a legjobbnak a szavakat rosszul tagoló, egész szótagokat elnyelő debreceni kollégát?  A szürke, többnyire jellegtelen riportok, és a korábbi győztes, már hosszabb ideje profi műsor­vezetők gyengélkedései, ügyetlen­ségei egyaránt megkérdőjelezik az effajta vetélkedők létjogosult­ságát. Félreértés ne essék: az „aranymikrofont" tartom a kisebb félreértésnek. Az ilyen előlege­zett bizalom - többet árt, mint használ. Elhitetheti az ifjú győztessel: különleges tehetség, mindent tudó riporter, (összeha­sonlításként: „aranytollat" csak több évtizedes kiemelkedő mun­kássággal érdemelhetnek ki je­les újságírók.) Az a gyanúm: az előzsűrizésnél szűrik ki azokat az egyéniségeket, akik másként viselkednek mikrofonnal a ke­zükben, akik másként „televízióz­nának", mint a mostaniak. A ma  - gyakran túlhaladott - igényeihez keresik kimondva –kimondat

lanul a megfelelő embe­reket, és nem a holnap, a hol­napután  követelményeihez! „ – írta Heltai Nándor, Petőfi népe március 17.

 

2. műsor – 21.20 Kutasi Gyula – Kertész Ákos: Lomtalanítás, tv-játék. Dramaturg: Sultze Éva, vezető – operatőr: Becsy Zoltán, rendezte: Felvidéki Judit. Szereplők: Berek Katalin, Mádi Szabó Gábor, Vörös Eszter.

 

Március 15. Rendkívüli adásnap, (hétfőn)  21.20 Zenés TV Színház: Erkel Ferenc: Névtelen hősök. Dramaturg: Ruitner Sándor, vezető – operatőr: Káplár Ferenc, rendezte: Vámos László. Szereplők: Melis György, Sárvári Győző (Gulyás Dénes), Barlay Zsuzsa, Pászthy Júlia, Csák György (Berkes János), Korcsmáros Péter, Benkóczy Zoltán (Gregor József).

 

Március 16. 20.00 Thomas Mann :Buddenbrook ház című regényéből készült 11. részes tv – film változata indult el, rendezte Franz Peter Wirth.  

 

Március 17. 19.30 A TV – Híradó intervíziós hírcserén érkezett képanyagot mutatott be Moszkvából, ahol Gáspár Sándor az SZVSZ elnöke átadta az SZVSZ arany jelvényét Leonyid Brezsnyevnek az SZKP főtitkárának.

 

Március 18. 21.20 Palotai Boris két novellájából készült tv-játék bemutatója „Zárójelentés” címmel. 1. Drága professzor úr – szereplők: Gáti József, Sulyok

Váradi Vali, Kelemen Éva. 2. Eutanázia – szereplők: Jordán Tamás, Káldy Nóra, Szabó Sándor, Fráter Katalin, Dombóvári Ferenc, Fereczy Csongor. Dramaturg: Aczél János, vezető – operatőr: Marczali László, rendezte: Iglódi István.

 

1982. március 18. Kovács Béla főszerkesztő elkészíti „ A 80-as évek magyar televíziózása a gyermek és ifjúsági korosztályokra való tekintettel” című tanulmányát, vitaanyagát. - Magyar Nemzeti Levéltár XXVI-A-9. 53.doboz.

 

Március 19. 21.35 Televíziós mesék felnőtteknek – Héroszok pokoljárása.

Dramaturg: Jánosi Antal, vezető – operatőr: Bónis Gyula, rendezte: Rajnai András.

Szereplők: Nagy Attila, Juhász Jácint, Némethy Ferenc, Csurka László, Ladik Katalin, Bencze Ferenc, Sárosi Gábor, Hollai Kálmán, Benkő Péter,  Geréb Attila, Cseke Péter, Perédy László, Kállai Bori, Bittera Judit, Turóczy Zsuzsa, Bata János, Sugár István, Sütő Enikő.

 

Március 21. A KISZ 25. születésnapjával számos hírműsor foglalkozott. Március 18 -án, (19.30)  a Híradó beszámolt arról, hogy Kádár János ellátogatott a KISZ KB székházába, erről Bokodi Béla szerkesztő – riporter és Baranyi István operatőr tudósított, majd 21-én (19.00) A HÉT –ben Feyér Zoltán összeállítását láthatták a nézők „A KISZ negyedszázada” címmel, majd (20.00) a Híradóban Bayer Ilona szerkesztő – riporter, Török Vidor és Hadházy László számolt be a KISZ KB ünnepi üléséről, melyen részt vett Németh Károly, Maróthy László és Méhes Lajos is. Majd 24-én (19.30) a Híradó beszámolt a KISZ ünnepségéről, ahol Aczél György köszöntette a szervezetet és a részvevőket. Az ünnepségek alatt a budapesti – belvárosi „25. utcában”  tévétörténeti vetélkedőt tartottak, az érdeklődök találkozhattak a Riporter kerestetik győzteseivel is, közvetítése volt tv technikai bemutató is.

Ezen a napon 17.30 Zászlóbontók, a MAFILM 8. stúdiója, a KISZ KB és a Magyar Televízió közösen készített műsora. Szerkesztő: Párkány László,  operatőr: Balabnaian Harry, rendezte: Borhy Anna.

21.40 Drámaírók műhelyében – Illyés Gyula. A műsorban részletek is láthatóak voltak a Fáklyaláng, a Tiszták, a Különc, és a Sorsválasztók című drámákból. Műsorvezető: Ungvári Tamás, szerkesztő: Virág Katalin, vezető – operatőr: Hollós Olivér, rendezte: Sík Ferenc.

A fennmaradt műsorminősítő lap: „Drámaírók műhelyében, riport – dokumentum műsor. Az elfogadó Dr. Várady György írta: „Az ampex felvétel nagy értékű, hogy időt állóan megörökíti Illyés Gyula drámaírói ars-poeticáját. Czimer József dramaturg szerepeltetése a beszélgetésnél kifejezetten óhaja volt Illyésnek. Jó választott darabrészletek illusztrálják Illyés mondanivalóját. A szereposztás a legtöbb esetben jó, Gyöngyössy Katalin, mint „Anya” szereptévedés volt.” A programfőszerkesztő Vértessy Sándor véleményéből részletek: „Ebben az órában Ungvári Tamás Illyés drámaírói életművét tekint át a szerző segítségével, Czimer József társaságában. (…) Pazarlásnak tűnik, hogy a Fáklyaláng, a Különc, és a Tiszták, eredeti szereposztással archívumunkban meglévő felvételeit miért nem használták az alkotók, helyettük új díszletekkel, nagy költséggel, többségében gyengébb közreműködőkkel újra felvették a művek jeleneteit. 1981. okt.12. - Magyar Nemzeti Levéltár XXVI-A-9. 54.doboz.

 

Március 9.-én készült egy levéltervezet Megyeri Károly elnökhelyettes titkárságán,  Győri Imre KB titkár részére, amelyben a Televízió kéri, hogy támogassák egy háttérműsor elkészítését Magyarországnak  a Nemzetközi Valutaalapba és Világbankba történő  belépése kapcsán. A Televízió a műsort előre elkészítené, ebben szeretné megszóltatni Fekete Jánost is. A műsor a szükséges kontroll megtekintés után az aláírás napján sugározná a Televízió. Arról nincs írásos dokumentum, hogy a levél elküldésre került –e. Viszont Megyeri Károly hasonló tartalmú levelet küldött dr. Fodor Lászlónak az MSZMP KB Agitációs és Propaganda Osztályára március 23.-án (2/202/82.) Fodor László válasza április 26.-án (Ag.248/2) Megyeri Károly részére a következő volt: „ Március 23.-án kelt levelére válaszolva, a gazdaságpolitikai Osztály illetékeseivel egyetértésben az a kérésünk, hogy a nemzetközi valuta alapról és a világbankról, illetve Magyarország belépési kérelméről ne készüljön műsor.  „ ­- - Magyar Nemzeti Levéltár – XXVI-A-9. 92. doboz, MTV iratok. Március 22.  Megyeri Károly az MTV elnökhelyettese levelet küldött dr. Fodor László osztályvezető-helyettesének, az MSZMP KB Agitációs és Propaganda Osztályára, melyben bejelenti, hogy műsor szeretne készíteni az MTV a Nemzetközi Valutaalapba és Világbankba történő magyar belépés értelmezésének segítésére. Fodor László április 26-án kelt válasza: „Március 23-án kelt levelére válaszolva, a Gazdaságpolitikai Osztály illetékeseivel egyetértésben az a kérésünk, hogy a nemzetközi valuta alapról és a világbankról, illetve Magyarország belépési kérelméről ne készüljön műsor.” - Magyar Nemzeti Levéltár – 288f/f/22/1982/30.öe.

 

Az MSZMP Magyar Televízió Bizottsága Március 22-én kelt Információs jelentése szerint a párt VB megtárgyalta a Münnich Ferenc (ma Nádor utca) 36. sz. un. KNEB épületbe történt átköltözés tapasztalatait. Megállapította, hogy az épület használatba vétele megtörtént, az átköltözések március 20-ig megtörténtek. (…) Átköltöztek a következő szervezeti egységek: Közművelődési Főosztály, Ifjúsági – és Oktatási Főosztály, az Oktatási központ, a Gazdasági Igazgatóságról a Pénzügyi Főosztály, Bér – és Munkaügyi Főosztály, a Revizori Osztály és a Deviza Csoport. - Magyar  Nemzeti Levéltár – 288f/f/22/1982/27.öe.  a Magyar Szocialista Munkáspárt, Magyar Televízió Bizottsága Információs jelentése, ( további részletek)

- Az Elnökség és A VB megtárgyalta és jóváhagyta az MTV 25 éves jubileumának szerény keretek között történő megünneplésének tervezetét és a Televíziós Múzeum létrehozásának javaslatát. A jubileum központi ünnepsége április utolsó hetében lesz. ..” A múzeumra vonatkozó javaslatot 1982. januárjában a Műsorigazgatóság KISZ-alapszervezete tette. Magyar Nemzeti Levéltár - 288f/22/1982/27. öe. MSZMP KB Agitációs és Propaganda Osztály.

 

Az MSZMP Magyar Televízió Bizottsága Március 22-én kelt Információs jelentése szerint: „Ismereteink szerint pozitív közönség visszhangot váltott ki a 66 című műsor televíziós témájú adása. Nagy Richárdnak sikerült <> gondjainkat és - és megmagyarázni a napi munka sok – sok nehézségeit.” - Magyar Nemzeti Levéltár – 288f/f/22/1982/27.öe.

Március 22. MSZMP Magyar Televízió Bizottsága Információs jelentésében olvasható:

„Jó visszhangja volt Kádár elvtárs budapesti látogatásának, gyalogos sétájának és az erről szóló tv-híradós beszámolónak.  Az ország vezetőjének népszerűségét is és a feldolgozás bravurját is sokan szóvá tették. (…)” - Magyar Nemzeti Levéltár XXVI-A-9-a 89. doboz.

 

Március 23.-án kelt M-325/1982. számú levelében Veress Péter  az 1053//1974 évi törvény 7.§ /1/ bekezdése alapján engedélyezte a Magyar Televízió számára a külkereskedelmi tevékenység bővítését a

Magyar Televízió által gyártott, vagy gyártatott /saját emblémával ellátott/

69-99-240 cikkszámú játékfilmből a 30 percnél nem hosszabb, egyedi kis – és dokumentumfilm; továbbá a reklámfilm;

69-52-732 cikkszámú mágneses képrögzítőn felvett játékfilmekből a 30 percnél nem hosszabb, egyedi kis – és dokumentumfilm; továbbá a reklámfilm; külföldi televíziós forgató stábok részére  nyújtott személyi és saját ,  eszközű szolgáltatás. Nem rubrel elszámolású exportját.

Ugyancsak engedélyezte, hogy a Magyar Televízió reklám és PR filmek külföldi megrendelése alapján Magyarországon történő sugárzását, devizafizetés ellenében, saját nevében lebonyolítsa. - Magyar Nemzeti Levéltár  XIX-A-24-a  250. doboz Minisztertanács Tájékoztatási Hivatala iratai

 

 

Március 24. 17.50 Közvetítés a  magyar –osztrák labdarúgó mérkőzésről, riporter Vitray Tamás.

20.30 Televíziós mesék felnőtteknek – Bábel tornya. Dramaturg: Jánosi Antal, vezető – operatőr: Bónis Gyula, rendezte: Rajnai András. Szereplők: Juhász Jácint, Nagy Attila, Szirtes Ági, Ladik Katalin, Csurka László, Harsányi Gábor, Némethy Ferenc, Rátonyi Róbert, Harkányi János, Bencze Ferenc, Sárosi Gábor, Sugár István, Turóczy Zsuzsa, Beritta Judit,. 

A műsor minősítési lapja 1982. február 2.-án készült el, a programfőszerkesztő Vértessy Sándor megjegyzése, minősítése: „ (…)  A Jemeni Televízió művészi segítségű közreműködésével készült mese lassú tempóban bontakozik ki; a különös vizualitásban csak itt – ott fedezhető fel egy – egy ötletes „rajnais” képkompozíció. „.  Vértessy minősítése a produkcióra ¾.  Érdekesség még, a műsor elfogadójának a neve: Nagy Richárd, a TV elnöke! - Magyar Országos Levéltár XXVI-A-9-a,  54.doboz

 

 

Március 24-én ülésezett az Állami Rádió és Televízió Bizottság, idézet az állásfoglalásukból:

„Sajnálatosan csökkent a felső vezetéshez tartozó személyiségek tévé-megszólalása. Bár az utóbbi időben születtek új fórumok /Pl. „Megkérdeztük a minisztert”/, de ezek nem eléggé vonzók, és nem nyújtanak elég lehetőséget arra, hogy a megkérdezett „kibeszélje” magát – ezért újra  elő kell venni a konzervatív interjú-formát is.”  - - Magyar Nemzeti Levéltár XIX-A-24-a    253. doboz Minisztertanács Tájékoztatási Hivatala iratai

Az Állami Rádió és Televízió Bizottság az ülésén többek között tájékoztatót hallgatott meg a nyugat-európai műsorszóró műholdak perspektíváiról s várható magyarországi hatásairól. Idézet a jegyzőkönyvből:

„Szecskő Tamás kiegészítésül beterjesztett egy időközben érkezett cikket a Satellite Commnications c. kiadványból: „ Az Egyesült Államok kormányzata mérlegeli a közvetlen műholdas műsorszórás felhasználását”. A friss anyag meggyőzően mutatja a téma komoly voltát, amelyet aláhúz az is, hogy itt-ott hazánkban is feltűntek már a közvetlen műholdas vételt lehetővé tevő tányér-antennák.

A vita főbb megállapításai:

A felénk irányuló műholdas sugárzás veszélye nagyobb, mint az a beterjesztett anyagból kiderül. Magyar nyelvű műsor sugárzását is tervezik. Már jelenleg is 45 műsorszóró műhold működik s közülük 7 alkalmas közvetlen sugárzásra. A levonandó konzekvenciák tehát égetőbbek – ugyanakkor .- a „szinten-tartás” az ellenkező irányban hat.

A majdani szovjet műholdon két csatorna részünkre is fenn van tartva, az egész kérdés azonban a Szovjetunió kevésbé érdekeltnek tűnik – mivel az északi féltekén fekszik, s így nincs annyiira kitéve az un. Túlcsordulásnak. A Postakísérleti Intézet mérései szerint a túlcsordulási veszély hazánkat illetően is kisebb, mint a jelentésben írott. (Hasznos volna e tájékoztató adatait egyeztetni az Intézettel. Az osztrák műholdas műsor mindenesetre fogható lesz, sz olasz műsor is az ország egy részén.

A műholdas műsorsugárzás nem olcsó dolog, de kifejlesztése egyszerűbb, mint a hagyományos adóhálózaté. A téma különböző vonatkozásai érintik a magyar ipart is, melynek export-lehetőségei nyílhatnak.

Minél előbb megszületik az egész kérdés-komplexumot érintő központi intézkedés, annál könnyebben meg tudunk birkózni annak minden vonatkozásával. A legfontosabb mindenesetre az lesz, hogy olyan műsorokat szerkesszünk, hogy a felénk irányuló műsorszórás esetén is ezeket nézzék! --Magyar Nemzeti Országos Levéltár – 288f. 36/1982/29 öe. MSZMP Tudományos, Közoktatási és Kulturális Osztály

 

Március 24-én ülésezett az Állami Rádió és Televízió Bizottság, napirendi témái között szerepelt az a tájékoztató, mely a nyugat-európai műsorszóró műholdak perspektíváról számolt be, s ezek várható hatásairól Magyarországon. A beszámolót Jakab Zoltán készítette.

„ (…) A szándékok komolyságát már – közismerten – államközi egyezmény is mutatja (NSZK- Franciaország 1980.), Legalább további nyolc európai tőkés ország törvényhozása, kormánya állított fel munkacsoportokat a műsorszóró műholdak korszakára való felkészülés kezdeteként.

(…) Szükséges megvizsgálni és tisztázni, hogy milyen feltételek közepette s mikorra tekinthető reális fejlesztési feladatnak a magyar műholdas műsorszórás kiépítése , beleértve ebbe a szomszédos magyar ajkú népességnek műsorokkal való ellátási lehetőségét is. „ -  MNL 288/f/36/1982/29 öe. MSZMP KB Tudományos, Közoktatási, és Kulturális Osztály anyaga

 

 

Nagy Richárd (1-/5/-82) levelezései között megtalálható Aczél Györgynek az MTV-ben  március 24-én elhangzott előadásának gépelt változata. A 43 gépelt oldalas előadásában a következőket mondta Aczél:

 „(…) Hadd hozzak itt olyan példát, hogy abból, hogy ideológiai háború folyik ellenünk, a világ X csatornáján, egy előreláthatóan néhány esztendőn belül az ellenséges televíziók meg nem tudom, mik, szabadon tudnak sugározni ebben az országban, miért kell ezt úgy felfogni, mint hátrányt, miért nem úgy, hogy ez egy kihívás, amire mi a saját életünkkel, gondolati gazdagságunkkal, és valódi megoldásainkkal válaszolunk. (…) - - Magyar Nemzeti Levéltár XXXV-A-9-a 52. doboz.

 

Március 27. a 2.- műsorban – 20.05 Színházi világnap, 1982.  Szerkesztő: Virág Katalin, operatőr: Szabados Tamás, rendező: Török Ilona.

 

2. műsorban 20.35 Gorkij: Éjjeli menedékhely. Közvetítés a Nemzeti Színházból, felvételről.

 

Március 28. 20.05 Lengyel Menyhért: A waterloói csata, tv-játék bemutatója. Dramaturg: Liska Dénes, vezető – operatőr: Sík Igor, rendezte: Lengyel György. Szereplők: Kállai Ferenc, Sulyok Mária, Hernádi Judit, Szabó Sándor, Sinkovits Imre, Körmendi János, Bálint György, Dimulász Miklós, Emőd György, Gálvölgyi János, Hlatky László, Kéry Gyula, Kormáros György, Mányai Zsuzsa, Mikó István, Molnár Mózes, Phillipovits Tamás fh., Téri Sándor, Tihanyi Péter, Vadnai Éva, Viktor Gedeon. 

 

„(…) Múlt vasárnap, a Waterlooi csata címen, Lengyel Menyhért egykor nagysikerű komédiájának televíziós változatát láthattuk, Tahi László átdolgozásában és Lengyel György rendezésében. A darab a polgári vígjáték bevett e közhelyeit - a szegényt gazdagnak nézik, a zord feleség lecsap mulya férjére, a művészvilág önmagáról ad paródiát - jól illesztette bele a húszas évek Magyarországának közel sem idilli  közégébe, az inflációba, a szegénységbe,-,a külföldi (ez esetben amerikai) tőke iránti csillapíthatatlan éhségbe. A kor friss, a színházi embereket amúgy is irritáló üzletének, a filmnek a paródiája    jókedvű   komédiázásra kínált lehetőséget: s mint az egykori feljegyzések tanúsítják, vezető színészek vitték sikerre a komédiát. A televíziós változatnak meglehetősen más korban kellett megnevettetnie nézőit. Hogy csak egyetlen példát említsünk, a mai humoristák éppen nem azon élcelődnék, hogy a magyar film filléres befektetésekkel is jelentős anyagi hasznot eredményezhet ... Lengyel György mentes maradt a nosztalgia csábításától, a produkció legjobb pillanataiban a korszak kilátástalan hangulatából is megéreztetett valamit: ugyanakkor viszont hagyta szétesni, egymáshoz alig-alig kapcsolódó részletekre hullani a darabot. A cinikus és esetlenül csetlő-botló, a sikert kétségbeesetten hajszoló és mégis örökösen kudarchoz szokott pesti vállalkozó -pesti színésznőcske
kettőse messze kiemelkedett a vígjátékból. Cinkos összetartozásuk és állandó árulásuk, kiégettségük és karriervágyuk, képzelt dörzsöltségük és pitiánerségük
valódi drámai pillanatokat eredményezett. Hernádi Judit és Márkus László a paródián túl a kiszolgáltatottságot és a reménytelenségét is felvillantotta, igén
tehetségesen. Kettősük jórészt függetlenedett a produkciótól, az eredetinél nagyobb hangsúlyt kapott. (…)”  – részlet – írta Hegyi Gyula Magyar Hírlap, március 31.

 

 

21.45 Amerigo Tot – portréfilm. Szerkesztő – riporter: D. Fehér Zsuzsa, operatőr: Bodó János, rendező: Soós Árpád.

„ A késő esti, vagy inkább kora éjszakai időbe került az Ame­rigo Tot című portréfilm. Érdemes volt miatta a készülék előtt maradni vasárnap este. A D. Fehér Zsuzsa vezette be­szélgetésben átfogóan rajzolódott fel a Fehérvárcsurgón szü­letett és 1930-ban kivándorolt világhírű művész, Tőt Imre, avagy Amerigo Tot életútja, művészi, szobrásza pályájának, kifejezési eszközeinek alakulása. A Kassák munkakörének tagjaként tevékenykedő fiatal művész, aki akkoriban elsősor­ban grafikával foglalkozott, szinte a Gyűjtőfogházból szaba­dulva hagyta el az országot, hogy a Bauhaus keretei között képezze magát tovább és váljon világhírű alkotóvá. D. Fehér Zsuzsa néhány rövid közbeszúrt kérdéssel, vagy megjegyzés­sel irányította a beszélgetést, s tulajdonképpen Tot hosszú monológjaiból, vallomásaiból rakódott össze a kép, amely be­mutatta a Rómába érkezést, az olasz reneszánsz hatását, majd az attól való, az önálóbb formanyelv keresése végett való el­távolodást, a látás- és láttatásmód változásait, a művészi utat a természethű szobroktól az áttettebb fogalmazásokig, a ma-gát mindig megújítani tudásig. Természetesen sok képi anyag is segített e filmben, s igazán a legjobb művészeti ismeretter­jesztési forma, ahogyan az alkotó a korábbi 472 alakos Goldoni - síremlékről, vagy a Termini pályaudvar frízéről, az űr­hajóstémákról, a tihanyi őfelsége, a kilowatt című kompozí­ciójáról, a kavicsasszonyok formáinak alakulásáról és más műveiről beszélt. Amerigo Tot tulajdonképpen csak hatvan­évesen, 1969-ben találhatott igazán haza - hacsak a háború alatti, szövetséges katonai repüléseit nem tekintjük hazaté­résnek -, de a szülőfalujának készített Csurgói Madonna szobra már korábban ideért. Nem volt érdektelen, amit ennek jelentéséről magyarázott, jelezve, ez a szobor mintegy az ő kötődése ide. Amerigo Tot sokat van itthon, de Rómában él. A föl-földobott kőnek vajon hol kell végleg leesnie? - medi­tált a portréfilmben, majd arra a záró kérdésre, hol érzi ma­gát otthon, így válaszolt: „Mint Tompa Mihály gólyája; a fé­szek itthon van, de télen elmegy délre. Amerigo Tótnak most kiállítása van Budapesten, több műve áll szerte az or­szágban. Tulajdonképpen nagyrészt már itthon is van. „ – írta  Benedek Miklós, Észak- Magyarország, március 30.

 

Március 28.  Veress Péter külkereskedelmi Miniszternek Nagy Richárd a következőket írta:

„( …) A Magyar Televízió az 1982. március 23-án kelt M-325/1982. sz. miniszteri határozat értelmében  tevékenységi körét kibővítette többek között a saját gyártású, vagy gyártatott (saját emblémával ellátott), 30 percnél nem hosszabb játékfilmek és az egyedi kis – és dokumentumfilmek nem rubel elszámolású exportjogkörével. Fenti határozat értelmében megkezdtük kereskedelmi tevékenységünket, amelynek eredményéről az előírásoknak megfelelően beszámolót készítettünk.

A Magyar Televízió 1982. június 1-től e jogkör alapján kisfilm eladásból 658 m/Ft, eseti exportból 58 m/Ft, a szolgáltatásokból 5.353 m/Ft, árbevételre tett szert (…) - Magyar Nemzeti Levéltár XXVI-A-9-a/ 132. doboz.

 

 

Március 30. 22.00 Csaták békeidőben – riportfilm Vietnamról. Szerkesztő – riporter Benda László, operatőr Pálfy István, vágó: Szitányi Zsuzsa. 

 

„Vietnami villanások. Csak mi tudtuk, hogy a MALÉV- zacskóban csőre töltött pisztoly van. Kísérőink fölöttébb nyugtalannak látszottak. Mi elöl mentünk a kamerával és a magnóval. Be a sűrűbe, a Saigonnal összenőtt kínai város, Cholon pia­cán. A légkör nem volt túlságosan barátságos. Az árusok - fölirataikból és arcvonásaikból ítélve - hoák, azaz kínai származásúak. Mutogatnak ránk: Lien Xo, vagyis szovjetek. Ez pedig egy Vietnamban élő, azelőtt sokkal na­gyobb kiváltságokat élvező kínai kereskedő szájából nem hat bóknak. Egyre sűrűbb köröt­tünk a „holdudvar". Tolmácsunk és „idegenvezetőnk", nagy igyekezettel tartaná távol tőlünk az intő, vagy csak kíváncsi újakat. A MALÉV zacskós kiabálva hadonászik. Kissé nehézkesen megy a forgatás.. Amikor visszaülünk a mikrobuszba, és elindulunk a kínai piac elől elől, kísérőink homlokán veríték gyöngyözik. A zacskóból visszavándorol zsebükbe a pisztoly. Megkönnyebbülten sóhajtanak. Ezek szerint a choloni hoák kö­rében nem életbiztosítás, ha valaki szocialista országból érkezett tévés...

Hanoiban, a fővárosban merőben más kö­rülmények között éreztem feszültnek a hely­zetet. Csak egy robbanás, semmi több. Csak­hogy mindez a miniszterelnöki hivatalban történt.

Tudtam, hogy a legrosszabbkor „égünk le". Mármint a lámpa. Miért pont nekünk kellene lángra lobbantani a kormányfő kabi­netjét? Ez persze így túlzás. De tény, hogy kínos pillanatot szereztünk az „intim" beszél­getés résztvevőinek: Pham Van Dong minisz­terelnöknek, a tolmácsnak és - a kamera vevőkörén kívül - megannyi civil vagy ci­vilbe öltözött hivatalnoknak, kísérőnek, a protokollfotósnak és így tovább.

Hatalmas robbanással „elszállt" az egyik lámpánk. A robajra megsokasodtunk a terem­ben. Mi volt az? Egyedül a vietnami fotós oldalgott odébb csöndesen - tudta, hogy ő a ludas. Nagy igyekezetében rálépett a helyzet­hez igazított és meglehetősen kezdetlegesen meggányolt zsinegünkre, amely halkan lángra lobbant. Pukkanás, félhomály. Futkosás, kap­kodás,  diszkrét  zűrzavar.  Gyémánt László gyártásvezető (aki korábban három esztendőn át a helyszínen tanulmányozhatta a vietnami áramszolgáltatás, az áramszünetek és áram-csiholások rejtelmeit) nem riad vissza a fel­adattól. Nyakkendőjét meglazítja és három perc türelmet kér a miniszterelnöktől.

Pham Van Dongnak szeme sem rebben. Mintha a vietnami kormányfő számára mi sem volna természetesebb, mint magyar tele­víziósokkal elücsörögni egy besötétedett termében, lehetőleg villanyszerelőktől nyüzsgő, izgatott sokadalom kellős közepén. Ígéret szép szó... - három perc múlva ismét fényár­ban úszik a terem. A Ho Si Mính - szobor va­lódinál tömörebb szakállán szikrázik a fény. A terem valamelyest megint megritkul; A ké­pen hármasban maradunk: Pham Van Dong, hivatalos tolmácsa és én. Pálfy István kame­rája mögött meg vagy húszan - helybéliek. A meghitt, „intim" beszélgetés folytatódik …. Benda László” –írta a szerkesztő a 1982/13. Rádió és Televízió Újságban.

 

1982. március 31-én a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatalának elnöke Rózsa Ferenc díjban részesítette Baló Györgyöt. - Magyar Nemzeti Levéltár  XIX-A-24-a  249. doboz Minisztertanács Tájékoztatási Hivatala irata

 

Május 31. 20.55 Menetrend címmel Koncz Zsuzsa műsora került a képernyőre. Szerkesztő: Módos Péter, forgatókönyvíró – rendező: Bodnár István.

 

21.25 Nemzetközi Stúdió. A téma. Mit kellene tenni a nyolcvanas évek békéjének biztosításáért? Műsorvezető: Hajdú János, a műsor vendégei: David Grysan a Konzervatív Ifjúsági Szövetség nemzetközi titkára (Nagy-Britannia), Jersy Jaskiernia (Szocialista Ifjúsági Szövetség elnöke, Lengyelország). Dr. Nagy Sándor, a KISZ Központi Bizottsága titkára, Klaus – Peter Wolf, a JUSO , az SPD ifjúsági szervezetének elnöke (NSZK). Szerkesztő: Chrudinák Alajos, rendező: Kígyós Sándor.  

„ Szerdán délelőtt a zalaegerszegi Dimitrov építőipari szakkö­zépiskola érettségi előtt álló fiataljaival beszélgettem, s ter­mészetesen szóba került a béke és háború kérdése is. Vélemé­nyük nagyon határozott volt, amikor többek között kifejtet­ték: úgy érzik már van beleszólásuk a politika alakításába, de az elkövetkező években még inkább lesz. Nemzedékük nem akar háborút; s azt meg is fogják akadályozni.

Ugyanezen a napon este a külpolitikai fórumon fiatalok - angol, NSZK-beli, lengyel, magyar - képviselői ültek le a kerek asztal _s mellé, hogy arról beszélgessenek, miként vehetnek részt a politika alakításában a nyolcvanas években, amikor a politikai döntések közelébe kerülnek.

Nem voltak egy véleményen minden kérdésben. Más megközelitésből beszélt a világ és Európa békéjéről Dávid Grayson, az angol Konzervatív Ifjúsági Szövetség nemzetközi titkára, Jerzy Jaskiernia, a lengyel Szocialista Ifjúsági Szövet­ség 'elnöke, az NSZK-beli Klaus-Peter Wolf, az SPD ifjúsági szervezetének elnöke és a magyar fiatalokat képviselő dr. Nagy Sándor, a KISZ KB titkára. Más megközelítésből ugyan, de szavaik kicsengése végül is azonos volt: az enyhülési poli­tikának nincs alternatívája. „Nekünk fiataloknak kell gon­doskodnunk e politika folytatásáról, fejtette ki többek kö­zött Kís - Peter Wolf, s érvei között szerepelt az is, hogy nyugaton minden tizedik fiatal munka nélkül van, s a fegy­verkezés helyett arra kellene már most törekedni a vezetők­nek, - az lesz az ő feladatuk majd, ha a politikai döntések közelébe kerülnek -, hogy munkaalkalmat teremtsenek azok­nak, akik jelenleg bizonytalanul, kilátástalanul tekintenek jö­vőjük elé az Egyesült Államokban, Nagy-Britanniában és ná­luk az NSZK-ban.

Azok a fiatalok jutottak eszembe, akikkel ennek a napnak a délelőttjén beszélgettem. Akik ugyanilyen felelősséggel be­széltek a jövőről, s akik szinte ugyanazt mondták ki, ami a Nemzetközi Stúdió műsorában elhangzott: a háborút meg kell akadályozni, mert a fiatalok élni akarnak. Boldogan, nyugod­tan élni. És tenni, dolgozni _a maguk boldogulásáért.” – Busi Géza,  Zalai Hírlap 1982. április 6.

 

 

Április

Április 1. Pécs. Békés Sándor stúdióvezető tájékoztatta Nagy Richárdot levélben, hogy „az illetékes KB-titkár jóváhagyta az SZKP Társadalomtudományi Akadémiáján működő, két hónapos vezetőképzőn való részvételemet”. Egyben bejelenti, hogy távolléte alatt Sóvári Gizella vezeti a stúdiót.

 

Nagy Richárd az MTV elnöke, április 1-én levélben kereste meg  Oláh István vezérezredest, a Magyar Néphadsereg vezérkari főnöke helyettesét, hogy a Magyar Televízió „Pamír 82” készülő produkciójában dolgozó munkatársak előzetes orvosi vizsgálatát a Magyar Néphadsereg Repülő Orvosi Kutató és Vizsgáló Intézetében  orvosi felkészítésbe és vizsgálatokba részesítsék.  - Magyar Nemzeti Levéltár XXVI-A-9-a,  53.doboz. 1982. április 21.-én Oláh István vezérezredes a Magyar Néphadsereg Vezérkari főnöke, levélben tájékoztatta (1/19/1982 – 192/58) Nagy Richárdot, hogy hozzájárult ahhoz, hogy a televízió „Pamir'82” nemzetközi hegymászótáborról készítendő filmjének televíziós munkatársait a Repülő Orvosi Kutató és Vizsgáló Intézetben vizsgálják ki előbb, és ott készítsék fel őket a túrára, forgatásra. – Magyar Nemzeti Levéltár XXVI-A-9. 53.doboz.

 

21.55 Kortársunk: Jókai Anna.

Sodor Dolorosa. Szerkesztő: Katkó István, vezető – operatőr: Bónis Gyula, rendező: Gaál András. Szereplők: Sodor Dolorosa – Venczel Vera, Piszterer – Szabó Sándor. Továbbá: Báró Anna, Dávid Ágnes, Dzsupin Ibolya, Forgách Kálmán, Hegedűs Erzsi, Horesnyi László, Komlós Juci, Máthé Erzsi, Solti Bertalan, Somogyvári Pál, Tyll Attila, Újvári Nettka, Varga Kati, és Velenczy István.

 

 

Április 2. 18.00 az ABLAK heti adásának témái: Áprilisi tréfák?, - Valódi álhírek - , Leányvásár Pécsett-, Júdás-napi rendeletmagyarázat, Közéleti újítások. Műsorvezető: Déri János, felelős szerkesztő: Peták István, szerkesztő: Sárközi Erika, rendezte: Horváth Ádám.

„ Bekukucskáltunk az „ab­lakon", hogy elmondhassuk, hogyan készül egy közéleti műsor a Televízióban. Há­zigazdánk: Agárdi  Tamás.

„Ablak": szellemes és sokat sejtető cím egy mű­sornak. Kinek jutott eszé­be?

Már nem emlékszem pontosan, hiszen elég rég volt az első alakuló összejövetelünk. Rémlik, hogy rengetegen ültünk együtt és már órák óta „rágtuk a gittet", hogy mi legyen az új műsor címe, m-ivel fog­lalkozzon,hány percig tart­son. Emlékszem, egy üveg konyak volt a prémium, amit végül is* együtt it­tunk meg. Ebből ítélve, a cím közös agymunka ered­ménye volt.

Lassan már kétéves az „Ablak". Milyen a nézett­sége?

Három és fél millió nézőnk van egy-egy adás­napon, a legutolsó statisz­tikai felmérések szerint. Mondtam is Szabó László­nak, akinek a Kék fényben munkatársa vagyok, hogy kezdjük megtépázni a Kék fény nézettségi rekordjá­nak babérjait(...)

-Az „Ablak"-nak sok a munkatársa és többségük fiatal. Véletlen ez?

- Valószínű, hogy nem. Bár arról külön nem volt szó, hogy milyen korosztá­lyok vegyenek részt az „Ablak" munkájában, de Peták István főszerkesz­tőnk olyan segítő, felvilá­gosító és szolgáltató mű­sorra gondolt a megalaku­láskor, amely a szokásostól eltérő eszközökkel hívja fel a nézők figyelmét jogaikra, lehetőségeikre. Ez az el­képzelés pedig kezdettől fogva vonzott minket és a más rovatnál dolgozó fia­tal kollégáinkat is.

- Hány emberből áll a stáb? 

- Az alapstáb négy fő: Peták István,. Sütő Enikő, Kiss Teri és én. A gyár­tás felelősei: Herzán Mik­lós, Gergely Attila, Rotter Zoltán, Endrei Judit és Berkes Zsuzsa, bemondónőik és Horváth Adám ren­dező. Ide kell sorolnunk a mindannyiunk számára nagyon fontos munkát végző, de mindig, névtelenségben rejtőző technikai személy­zetet is. A pesti stúdióban dolgozókhoz csatlakozik a két vidéki stúdió, a szege­di és a pécsi, ahonnan Olajos Csongor és Király Zoltán, illetve Pánics György jelentkezik. Nagy a zsúfoltság egy-egy adásban. Sokszor tizen­két-tizennégy munkatárs is van... (…)”  - Nyárádi Éva, Esti Hírlap, 1982. április 2.

 

Április 3. 19.30 A TV - Híradó tudósítást közölt (Horváth Péter szerkesztő – riporter, Zoltai Károly operatőr, moszkvai tudósítók) arról, hogy Szűrös Mátyás moszkvai magyar nagykövet és a követség munkatársai megkoszorúzták a Lenin Mauzóleumot és az Ismeretlen katona sírját. Budapesten a Szabadság téren pedig Losonczi Pál az Elnöki Tanács elnöke és Kádár János az MSZMP főtitkára koszorúzott a szovjet hősi emlékműnél ( Pálfy (G) István szerkesztő –riporter , Butskó György operatőr készítette a tudósítást).

 

2. program 18.05 A múzsák körül. – Bernáth Aurél. A nemrég 86 éves korában elhunyt kiemelkedő magyar fesztőről készült műsor. Szerkesztő: D.Fehér Zsuzsa, operatőr: Káplár Ferenc, rendezte: Jeli Ferenc.

 

Április 4. 17.55 Az égbolt szabadságáért dokumentum – riportfilm. Írta és szerkesztette Vértessy Sándor, operatőr: Neumann László, rendezte: Pintér Gyula.

„Egy havas téli estén megcsörrent a telefon. Tóth Károly hívott fel Moszkvából: „.-,.. meg­találtam a vadászrepülődet, a név nem volt pontos, gyere mielőbb ..." Két éve kerestem ezt az embert. A buda­pestieknek jó emlékezetű Zamercev tábor­nok mutatta be egyik látogatása alkalmával, valahogy ilyenképpen: „Sándor! itt van egy igaz ember, akinek sok régi győzelme volt és majdnem belehalt, hogy az égbolt is szabad legyen a te hazádban..." Kezet ráztunk, fölírtam a nevét. Beszélgetni ott a fogadáson alig tudtunk, és ő másnap haza­utazott. Elkezdtem a vadászrepülő keresését hetek a hónapok, kudarc kudarcra. Akkor lépett közbe Tóth Károly kollégám. Kiderült, hogy egy betűvel elírtam a nevet - ám a hivatalok is!  - . Samonov vagy Samanov  nem mindegy, különösen ha valaki egy hatalmas ország polgára,  ahol persze azonos kereszt- és vezetéknévvel is élnek jó néhányan  Mentem és jöttem. Hazai kutatás: ki, kik mentették meg az életét? Forgatókönyv. Meghívás. És egy film igaz emberekről, akiket a felszabadulás ünnepén figyelmükbe ajánl: Vértessy Sándor”  írta a szerkesztő 1982/13. Rádió és Televízió Újságban.

 

19.00 A HÉT – heti adása.

„Viszonylag ritka erényét csillogtatta az elmúlt vasárna­pon a televízió közismert és közkedvelt műsora, A Hét. Ez az erény a rugalmasság, az újszerűség, a körülményekhez való alkalmazkodás volt. A Hét műsorvezetője ismeretes módon a nagyköveteket megszégyenítő eleganciával meg­hajló Hajdú János. Másodikként Ikei Csabát jegyzik, a je­lenségnek se elhanyagolható Kondor Katalin - noha legalább annyiszor vezet műsort, mint az előbbiek - „csak" a munkatársak lajstromán szerepel. Most biztos érzékkel ismét rábízták a műsorvezetést, és ez már csak azért is teli­találat volt, mert az 1945-ös híradófilmeket olyasvalaki kommentálhatta, akinek az ábrázolt események éppúgy törté­nelmet jelenthetnek, mint ahogyan a Szénási Sándor tábori posta - összeállításának döbbenetes képei is.A rugalmasság, az újszerűség és a körülményekhez, pon­tosabban jelen esetben az ünnephez való alkalmazkodás a formabontó és igen jó bevezetőn volt mérhető. A „menet­rend" egyébként a szokásos módon következett és ez jói is volt így, hiszen gyakorta olyannyira következetlen világunk­ban a néző szívesen vesz némi következetességet. Az ese­mények annyira pergők, hogy félő, maholnap 24 óránként is lehetne a heti világpolitikai eseményekhez hasonló rövid, bevezető összefoglalót készíteni. A részleteknél ezúttal szerencsénk volt, senki nem adott interjút senkinek. Az esetek túlnyomó többségében ugyanis ezek A Hét legunalmasabb részei. Ehelyett izraeli élményei­ről P. Szabó József számolt be, sajnos nyitva hagyva azt a kérdést, hogy mennyire illendő rejtett kamerával fényképez­ni akár eov mecsetben, akár - amint azt a héten nyugat­német kollégái tették - Athosz hegyén.

A hamburgi magyar napok bemutatása pompásan sikerült. de azért nem kell örömtáncot lejtenünk, ha kis hazánk világbeli ismertségére gondolunk. Nem a váratlanul érde­kessé vált Falkland szigetek juhászait kérdezték Magyar­országról, hanem egy földrajzilag se túl távol lévő, nagy kultúrnép fiait, akiktől értesülhettünk a borról, ismét a bor­ról, aztán a tokajiról. Budapestről, kedvességünkről, arról, hogy iól tudunk élni és divatbemutatónk a meglepetés erejével hatott. Schmidt kancellár és Klaus von Dohnányi en­nél persze, többet tudott rólunk, de a jól feltett kérdésekre sajnos nem az ő válaszaik voltak a jellemzők.

Kényelmes szülők kényelmes gyerekeinek testi fejlődését sikerült riport követte végig, jószerivel a bölcsődétől a hon­védségi akadálypályákig: - nincs okunk a büszkeségre. Legfeljebb csak a Fradinak, mely a sportegyesületek közt elsőként gondolt az 5 napos munkahétre és megnyitotta sportlétesítményeit a nem világversenyeket nyerni - , ha­nem csak mozogni kívánók előtt. Ez volt a Hét, az esztendő 13.-ik hete. élő cáfolataként a szerencsétlen szám babonájának (Kondor Katalin nem is ejtette ki a száján). A televízió ilyen sorozatának egyik rendkívül sikerült adásának tükrében.” - ORDAS IVÁN, 1982. április 6. Tolnai Népújság.

 

Április 4-e alkalmával Bíró Miklós, Hajdufy Miklós érdemes művész, kitüntetést kapott, Baló György Rózsa Ferenc – díjat, Szocialista Kultúráért érmet: Bata Mihály, Zsedényi Erzsébet, Bokodi Béla, Hirt Antal, Illés János, Ézsiás Anikó, Kállai István, Kertész Zsuzsa, László Zsuzsa, Meltsók Gyula, Pásztory János, Radó Gyula, Török Gábor, Zádori Ferenc. Ifjúságért Érdemérmet: Nádas Katalin, Varga László.

 

1982. áprilisában az Országos Közművelődési Tanács Elnöksége ülést tartott, a napirendi pontok között szerepelt egy tájékoztató a televízió filmjeinek és rádió hangfelvételeinek közművelődési célra és oktatási hasznosításának helyzetéről. A OKT 1977-ben hozott erről korábban elnökségi határozatot. A tájékoztatóban szerepel, hogy az oktatási és közművelődési intézmények mennyire igénylik ezt, hiszen a televízióban, rádióban 1 –  2 alkalommal vetített filmek, rádióműsorok közfelhasználására igen nagy lenne az igény. Ugyan akkor a tájékoztatóból az is kiderül, hogy a szerzői jogok miatt csak igen korlátozott műsorszám adható át ilyen célra. A anyagból kiderül, hogy a Bizottság eddig ötvenhat önálló televíziós filmet és hat /55 részből álló/ sorozatot vett át és juttatott el a megyei /fővárosi/ film –és szemléltető eszköztárakba.  -  (…)”  - Magyar Nemzeti Levéltár XXVI-A-9.  130. doboz MTV iratok

Április ( ….. nincs dátum az iraton) A Magyar Népköztársaság 1983. évi költségvetéséhez az Országgyűlés Kulturális Bizottság részére Tájékoztatót a televízió 1983. évi terve tartalmától. Ebben a Televízióra vonatkozó fejezetben olvashatók a következők, részletek:

„ A Magyar Televízió 1983. évi terve tartamát és koncepcióját tekintve a XII. kongresszus határozataira, valamint azokra a az egyéb párt és állami határozatokra épül, amelyek alapvetően meghatározzák feladatait, műsorpolitikáját. A műsoridő növekedésével alapvetően a terv nem számol, sőt a költségvetés csökkentésére vonatkozó intézkedés hatásaként az 1983. évi sugárzási idő várhatóan 4-5% -al alatta marad az 1982. évinek. E kényszerű intézkedés figyelembevételével  a Televízió műsorstruktúráját úgy módosítja, hogy 1983 évben is meg tudjon felelni a vele szemben támasztott elvárásoknak. (…)

(…)  A Televízió fejezet 1983  évi – fentiekben vázlatosan ismertetett – feladatainak végrehajtására a költségvetés 2.572 millió forint kiadási előirányzatot biztosít, amely optimális esetben is legfeljebb az 1982 évi színvonalon teszi lehetővé azok teljesítését. Annak érdekében, hagy a televízió feladatait maradéktalanul teljesíteni tudja és műsorainak színvonala ne csökkenjen, belső tartalékainak feltárására, a műsorgyártás hatékonyabbá tételére intézkedési tervet dolgozott ki. Ez a műsorstruktúrában is bizonyos módosításokat igényel: nevezetesen az össműsoridőn belül várhatóan növekszik az u.n.  konzerv műsorok és ismétlések aránya. A devizakeretek szűkülése miatt a műszaki eszközállomány egyre sürgősebb korszerűsítése tovább húzódik.

A Magyar Televízió fejezet bevétele – az előfizetők számának mérsékelt növekedésével összhangban – kismértékben emelkedik és várhatóan közel 2,8 milliárd forint lesz. A költségvetési befizetés tervezett összege 331 millió forint.” - (…)”  - Magyar Nemzeti Levéltár XXVI-A-9.  130. doboz MTV iratok

 

Április 7. 21.45 Alfonzó mondja … portréműsor. Szerkesztő: Hollós Ágnes, riporter: Simon V. László. Operatőr: Halász Mihály, rendező: Simó Sándor.

Fenn maradt az utókor számára a műsor minősítési lapja, amely Március 09-én készült el, a programfőszerkesztő Pápai Lajos megjegyzése, minősítése:    „ (…) A riporter /Simon V. László/ csak néha szakítja félbe a sokszor terjengőssé váló, ide – oda kapkodó, de humorral fűszerezett, s időnként egész kellemesen mulattató adomázást, ám kérdéseivel is csak tájékozatlanságáról, s felkészületlenségéről győzi meg a nézőt.  Alfonzó kedélyesen mesél – de épp a riporteri (rendezői) irányítás hiányában sokszor feleslegesen bölcselkedik politikáról, történelemről.

Ex – katedra kijelentései /pl. az arab –zsidó konfliktusról, a német nép „masírozó hajlamáról”st. /problematikusak lehetnek, ezért a film e jeleneteinek megkurtítását, illetve vezetői megtekintését javasoljuk.  (…)” a minősítési lap szerint a film elfogadója Radványi Dezső volt. - Magyar Nemzeti Levéltár XXVI-A-9-a,  54.doboz

Magyar Országos Levéltár XXVI-A-9-a,  54.doboz

 

„Van aki szereti, van aki nem. Nincs ebben semmi különös: nem egyforma az ízlésünk. a színpadot, s azokat illetően sem, akik deszkáin fellépnek. Bevallón őszintén nem voltam, s ta­lán nem is vagyok a rajongója. Bizony előfordult, hogy újságlapozásba kezdtem, amikor, megjelent a képernyőn. Most azonban, amikor életéről, pályájáról beszélt, sokunkat a kép­ernyő elé vonzott, s nem hiszem, hogy bárki is unottan föl­kelt volna a műsor felénél. Igen, mert Alfonzó portréja nem tartozott a szokvány bemutatások, bemutatkozások sorába.

Volt néhány tanácsa is a mai színésznemzedék számára, közöttük több megszívlelésre érdemes. Okulni Alfonzó életútjából, s abból a magatartásból, ahogy a színházhoz, szerephez - legyen az színpadi, vagy porond-szerep - viszonyul, lehet és kell. Még az is szóba került a portréban: mi a titka az „alfonzó- izmusnak", ha egyáltalán van ilyen. Nos, aligha van titka a szakma szeretetén, alázatosan odaadó szolgálatán kívül. Mint ahogy annak sincs titka, ha egy mesterember szakértelemmel, lelkiismeretesen készíti el azt a munkadarabot, aminek
az elkészítését tőle várják. Ez a legfőbb, amit Alfonzó mondani akart a pályatársaknak, s mindazoknak, akik végighallgatták amit mondott... „ – Busi Gáza, Zalai Hírlap, 1982. április 14.

 

Április 8. 20.50 Hírháttér. Nézetek, vélemények, közérdekű kérdásekről. Műsorvezető: Mester Ákos.

„Első tétova lépéseivel egy­előre izgalmas, ígéretes mű­sornak ígérkezik a Hírháttér - s ha Mester Ákos „bele­jön", remélhetőleg akkor sem veszít majd már-már szentségtörőnek látszó kíván­csiságából. A műsor készítői dicséretes módon ismerték fel… közérdekből, szemtől­ szembe kérdezősködésből ma nem lehet elég.(…)- Csáki Judit,1982.április 14. Népszava.

 

„Nagyon is előtérben álló kérdéssel, a bérekkel foglalkozott a Hírháttér csütörtöki adása egy új műsorsorozat ígéretes kezdeteként. Nem mindegy, hogy mennyi és miért kerül a zse­bünkbe. Mert ugyebár amíg tudjuk valamennyien, hogy a kapitalizmus­ban a munkabér a munkaerő ára, a szocializmusban általában csak azt emlegetjük róla, hogy nem lehet elszakítani a termelékenység és a ha­tékonyság emelésétől; hogy okvetle­nül differenciálni kell, továbbá nem differenciáljuk kellőképpen, vala­mint nem használjuk fel eléggé a benne rejlő ösztönző lehetőségeket. Mindez elhangzott az okos és nyílt vitában. És bár az még másutt is el­képzelhető, hogy egy munkás nyilvá­nosan valljon a béréről, de - mint Mester Ákos műsorvezető is megje­gyezte - a BBC-nél az már nemigen, hogy a vezérigazgatója is számot ad­jon a nyilvánosság előtt a fizetéséről, jó, hogy ilyen nyíltan és okosan szól. a Magyar Televízió a nyilvánosság előtt erről a fontos népgazdasági problémáról. Hogy lehetett volna korábban olyan belpolitikai műsort teremteni, amely­ben ilyen formában kapnak fórumot bennünket foglalkoztató gondok, problémák? Bizonyára. De hát a köz­mondás is azt tartja, hogy jobb ké­sőn, mint soha. És most ráadásul vi­szonylag korán, 20 óra 50 perckor kezdték. A Szabadság tér eddigi szo­kásaival ellentétben, amelyek rend­szerint olyan kései időpontra tették eddig a politikai műsorokat, hogy azokat aligha tekintették meg azok, akiknek a bőréről volt szó, hiszen a gyárak dolgozói bizony nagyon is ko­rán, hajnalban kelnek, ebből követ­kezően korán térnek nyugovóra. Márpedig nagy hiba volna a politikai műsort éppen azokkal elzáratni, akik előtt még jobban ki kell nyitni. A keményen dolgozó nép okos gyüleke­zete bevonásával megvitatni száz ba­junk. (…) „- Pintér István 1982. április 10. Népszabadság.

 

Április 9. 18.35 Új Mezopotámia – magyar segítséggel, riportfilm. Szerkesztő – riporter: Kopeczky Lajos, operatőr: Onnik Diramerian.

 

20.25 Nemzetközi Stúdió. Témák: aktuális világpolitikai kérdések, szovjet – amerikai viszony, kelet – nyugati együttműködés,  katonai enyhülés lehetőségei. Résztvevők: Egon Bahr a nyugat – német SPD elnökségének a tagja, parlamenti képviselő, a Vorwörts című lap főszerkesztője, Vitalij Zsurkin a Szovjet Tudományos Akadémia USA és Kanada Intézetének igazgatóhelyettese, Matthew Nimetz, jogász az Egyesült Államok volt külügyi államtitkára, Berecz János az MSZMP KB külügyi osztályának vezetője. Műsorvezető: Hajdú János, szerkesztő: Chrudinák Alajos, rendező: Kígyós Sándor.

„ (…) szemtől szembe kérdezősködésnek igazán profi nagymestere, Hajdú János ragyogó vitát provokált a Nemzetközi Stúdió múlt heti műsorában. A vitának nyil­vánvaló feltételei a résztve­vők személyében csak látszó­lag voltak adottak - a kü­lönböző világnézetek jelen­léte napjainkban már rég nem elegendő a konstruktív beszélgetéshez. Hajdú fino­man, de határozottan összegezte - élezte a véleményeket - a riportalanyok nem be­szélhettek mellé. A televí­zió ismét legsajátosabb terü­letén mutatott valami bizta­tót. (…)” – Csáki Judit, 1982. április 14. Népszava.

 

Április 10. 21.45 Az ünnepi Kodály-év elé. Juhász Ferenc ünnepi köszöntője, majd

Kodály Zoltán: Budavári Te Deum. Szerkesztő: Kelen Magda, vezető – operatőr: Sík Igor, rendező: Horváth Ádám. Közreműködött: Tokody Ilona, Kovács Klára, Gulyás Dénes, Kováts Kolos (ének),  Margittay Sándor (orgona) az Ifjú Zenebarátok kórusa, karigazgató: Ugrin Gábor, a Magyar Állami hangversenyzenekar, Ferencsik János vezényletével.

 

2.program 20.05 Madách Imre: Az ember tragédiája. Dramaturg: Mészöly Dezső, operatőr: Sík Igor, rendezte: Szinetár Miklós. Szereplők: Ádám- Huszti Péter, Éva -Moór Marianna, Lucifer - Mensáros László továbbá: Ajtay Andor, Balázsovits Lajos, Básti Lajos, Bálint András, Bálint György, Bánhidi László, Benkő gyula, Benkő Péter, Bessenyei Ferenc, Berkesi Gábor, Benedek Miklós,  Bujtor István, Dégi István,  Farkas Endre, Gelley Kornél, Gyulai Károly, Horváth Tivadar, Ronyecz Mária, Harkányi  Endre, Iglódi István,  Keleti László, Kern András, Kiss István,  Gábor,  Körtvélyessy Zsolt, Kézdy György, Kömíves Sándor,  Kozák András, Korbuly Péter, Nagy Attila,  Márky Géza,  Mádi Szabó Gábor, Molnár Tibor, Miklósy György, Papp János, Perczkay Endre, Pécsi Sándor, Piros Ildikó, Polgár Géza, Rátonyi Róbert, Simor Erzsi, Somogyi Erzsi,  Somogyvári Rudolf, Verebes István.

 

Április 11. 20.05 Amiről a pesti Broadway mesél sorozat I. része. (A II. részt 12-én 20.50 kor láthatták a nézők.) Forgatókönyv: Kállai István, összeállította és szerkesztette: Ágoston György,  vezető – operatőr: Ráday Mihály, rendezte: Bánki Iván.  Közreműködtek: Bánfalvy Ágnes, Benkóczy Zoltán, Bodrogi Gyula, Gálvölgyi János, Haumann Péter, Kern András, Körmendi János, Márkus László, Medveczky Ilona, Mikó István, Sammy Molcho (Ausztria) Molnár Mózes, Pálos Zsuzsa, Pécsi Ildikó, Schütz Ila, Straub Dezső, Szacsvay László, Szemes Mari, Székhelyi József, Szombathy Gyula, Tordy Géza.

Korábban Bánki Ivánnal készült interjúmban (www.dunavolgyipeter.hu) érintettük a Pesti Broadway műsort is:

„ (…) Dunavölgyi Péter - Nem beszéltünk még prózai munkáidról, Heltai Jenő: Asszonyi ravaszságok könyve, Nagy Endre: Képviselő úr, Guthy Soma: A Miniszterelnök, stb. ezek mennyire másak munkásságodban?

 

Bánki Iván - Egy idő után eljutottam arra szintre, hogy jöttek hozzám. Ezeket a műveket már magam választhattam. Nagyon hatásos és sikeres együttműködés volt, máig hálás vagyok a sorsomnak érte. Ágoston Györgynek és Kállai Istvánnak. Ágoston Gyuri egy rendkívül szorgalmas humorista vénával megáldott szerkesztő, a  Kállai egy laza, jó tollú remek humorú drámaíró.  A Pista egy egyedülálló csillag a Magyar Televízió egén.   Visszatérve a prózai belpolitikájának a torz tükre volt, máig érvényes mondanivalóval.

- Maradjunk a jó hármasnál . Vagyis három alkotó egymásra találása, a nézők pedig sok műsort nyernek Pl. Amiről a pesti Broadway mesél (1981), Egy ház a kőrúton (1979), Randevú a Royalban (1984). Szerkesztő társad Ágoston György, a forgatókönyvet Kállai István írta.

 

- Ligeti legendák, Szemben a Lánchíd oroszlánja folytathatnák, még. Ezek a pesti szórakoztatás történetét feldolgozó sorozatok. Az én életemben az említett sorozatok a legfontosabbak. Az, hogy én részben megismerhettem, és részben megismertethettem olyan szerzők műveit, akiknek művei a sorozatokban szerepeltek, azt én nagy szerencsémnek tekintem. A megelőző évtizedekben is ment egy – egy Rejtő, egy – egy Nóti Károly jelenet vagy darab  a Magyar Televízióban, de így tematikusan, dramaturgiai és történelmi  szálra fűzve, vagy helyszínhez kötve, mint a Amiről a pesti Broadway mesél, vagy előtte az Egy ház a körúton, Randevú a Royalban, ami a mostani Madách Színház története. Az Aranyoskáim, amely, Salamon Béla élettörténete. Nem akarok nagyképűnek tűnni, de ez a mi felfedezésünk, sőt talán fegyvertényünk is volt. És ebből él a Magyar Televízió máig is.  (…)” 

 

„ (…) Amiről a pesti Broadway mesél-ről. Ez a nosztalgia kabaréműsor (a forgatókönyvét Kállai István írta,szerkesztette    Ágoston György, rendezte Bánki Iván) is ott volt igazán élvezhető, ahol a megidézett kor jellegzetes figuráit a hírhedt Vass József népjóléti minisztert, Krausz SK mon bankárt, korrupt államtitkárokat és más konjunktúralovagokat) karikírozott, s a legendává terebélyesedett Rozsnyai - családtörténetet és az egykori Arizona mulatót mutatta be. És a revű és kabaré betétszámok? Hát istenem, a sok tisztes színészi erőfeszítés, invenciózus művészi produkciók sokasága ellenére, bizony jócskán avíttnak hatottak. Ám ha úgy fogjuk fel őket, mint századunk első fele szórakoztató iparának dokumentumait, még figyelhettünk is. Mi iránt lehet azonban a fiatal és középnemzedéknek nosztalgiája? Ismereteink viszont kétségkívül hasznosak. -Merkovszky Pál, Kelet – Magyarország, 1982. április 15.

 

„ (…)  Húsvéti szórakozásunkat, az Ami­ről a pesti Broadway mesél-t tehát elvben szinte végtelen sok szem­pontból lehet bírálni. Elmondhatjuk, hogy a forgatókönyv nem teremtett kellő világosságot két dologban, amit pedig szorgosan igyekezett elmonda­ni. Az egyik: a helyszín. Sohasem tudtam a képernyő előtt ülve, hogy a Nagymező utca melyik oldaláról kell éppen átmennünk a szemközti­re. A másik, hogy melyik vállalko­zással mi történt. Rozsnyaiék Arizo­náján kívül nemigen emlékszem másra, mint hogy ez is tönkrement, meg az is tönkrement. Elmondhat­juk, hogy a különböző korok stílusa összemosódott, hogy még a század­végi és a felszabadulás előtti, sőt, közvetlenül az azután következő idők közötti különbség sem mutatkozott meg igazán, hogy leginkább néhány örökzöld tréfa hatott a maga időtlen­ségével, nem annyira a korfestésre törekvő jelenetek, betétek. Elmond­hatjuk, hogy az egykori szórakozta­tás történetéről, szociológiai hátteré­ről, szelleméről Alfonzónak szintén a múlt héten vetített interjúja nem­csak többet mondott, de a maga ne­mében érdekesebben is mondta. De el kell mondanunk azt is, hogy mind­ezzel együtt kellemes, ízléses szóra­kozást nyújtott két estére a kabaré­történet, s végül, hogy Szombathy Gyula nagy formában van. Úgy tet­szik, jelenleg aligha lehetne neki olyan feladatot adni, amiben ne lel­ne új meg új lehetőségeket. Énekel, táncol, konferál, élvezetes változa­tossággal tudja megtölteni a műsor­számok között ismétlődő átmenete­ket. A képernyőn át úgy tudja kar­ját nyújtani a néző felé, hogy az va­lóban elhiszi, most tényleg átsétál a Nagymező utca túloldalára. „ – írta Zappe László, 1982. április 14. Népszabadság.

 

Április 12. 17.30 Kolozsvári Grandpierre Emil: Rest Miska, - tv-mesejáték. Dramaturg: Békés József, Vezető – operatőr: Abonyi Antal, rendezte: Csányi  Miklós.

 

18.30 Pannonhalma, 1944. dokumentumfilm, szerkesztő: Sárdi Anna, operatőr: ifj. Jancsó Miklós, riporter – rendező: Gábor Pál.

 

Április 14. 18.05  „… testvéri megértés …” dokumentumfilm a Csehszlovákiában lévő 600 ezer magyar életéről. Operatőr: Forray Miklós és Neumann László, szerkesztő: Dr. Halák László, rendezte: Szűcs László.

19.30 A TV–Híradó beszámol a Vörös Brigádok Rómán folyó peréről, Bánki Árpád szerkesztő – Butskó György operatőr tudósítása a TV - Híradóban, a Belügyminisztérium sajtótájékoztatójáról a miskolci apagyilkossággal kapcsolatban.

20.00 Radványi Ervin: Valahol Oroszországban, tv-játék bemutatója. Dramaturg: Zentai Péter, vezető – operatőr: Bornyi Gyula, rendezte: Szőnyi G. Sándor. Szereplők: Szacsvay László, Koncz Gábor, Fekete Tibor, Tolnay Miklós, Réti Erika, Bars József, Buday László, Gonda György, Juhász Tibor, Kölgyesi György, Lengyel János, Major Pál, Maróthy Gábor, Németh László, Orosz István, Paál Attila, Pethes Csaba, Rindt Rudolf, Tóth Máté, Vitéz László és mások.  

„A könyörtelen bosszú avagy az átrázás magasiskolája adtam magamban az alcímet a Radványi Ervin írta és Szőnyi G. Sándor rendezte tévéjátéknak, amíg a következő műsort bekonferálta a bemondó. Életszagú szituáció, hiteles figurák - tömörítettem tovább gondolatban a látottakat, bár elkép­zelhetőnek tartom, hogy ez utóbbi megállapításra a fiatalabb korosztály egynémely tagja  hitetlenkedve csóválja meg a fe­jét. Igazuk is van, hiszen a tévéjáték őrnagya - Koncz Gábor kitűnő alakításában - valamint a két elhárító tiszt figurája emberileg szinte fényévnyi távolságra esik azoktól, akiknek erről a korról legfeljebb hézagos olvasmányélményeik vari­nak. Akik viszont átélték ezt a kort, azok nagyon jól tudják, hogy az eset, ha pontosan így nem is történt meg ott, vala­hol Oroszországban 1943-ban, de megtörténhetett volna. A Koncz által megszemélyesített magyar királyi őrnagy típus bosszúvágyában képes lett volna fizikailag megsemmisíttetni egy sima zászlóst, csak azért mert az keresztülhúzta számí­tását, s nem ő kísérhette szállására a filmbéli operettprimadon­nát. Az átrázás magasiskoláját viszont Szacsvay László szol­gáltatta a zászlós szerepében. A jól megírt szerepből olyan alakítást nyújtott, amely sokáig emlékezetes maradhat szá­munkra. Az külön értéke volt a tévéjátéknak, hogy mindvégig le­kötötte a nézőt. Történelmet mutatott be, de minden szólam, minden frázis nélkül - szórakoztatóan. „ – Baloghy Zoltán, Zalai Hírlap,1982. április 20.

21.15 HATVANHAT -  Vendég: Nagy Richárd a Magyar Televízió elnöke. Műsorvezető – szerkesztő: Bán János, vezető – operatőr: Mezei István, rendezte: Kígyós Sándor.

1982. április 21-én kelt Az MSZMP Magyar Televízió Bizottsága Információs jelentése szerint: „Ismereteink szerint pozitív közönség visszhangot kapott a 66 című műsor televíziós témájú adása. Nagy Richárdnak sikerült „eladnia” gondjainkat és megmagyarázni a napi munka sok-sok nehézségeit”

 

„Kinek is címezzem megjegyzéseimet? A Magyar Televíziónak, vagy Nagy Richárd vállalkozásának? Avatatlan azt gondolhatta a szerda esti kérdezz -felelet játékból, hogy a mi körülményeink kö­zött iszonyú gazdag ember lehet a hat­vanhat meghívott és egy - másfél millió nézővel szembesített jókedélyű tévés. Majdnem nagyvonalúan beszélt milliói­ról, mint Onassis. Kár ezért a majd­nemért, mert ha annyi forintja (dollárja, rubelje stb.), lenne, mint a hajdani gö­rög olajmilliárdosnak, aligha sajnálná a tévés foci -körkapcsoláshoz szükséges két-három újabb színes közvetítőkocsik­ra. Még a legelfogultabbak sem tagadhat­ták: igencsak jóindulatúnak, segítőkész­nek mutatkozott a népszerű műsorban. Még ennél is fontosabb: felelős interjúalanynak! Kerek-perec megmondta: mi­re jut pénz, mire nem, mit várhatunk, mit remélhetünk, miről kell lemonda­nunk. Igyekezett megmagyarázni, hogy mi készteti kedvező, vagy elutasító dön­tésre. Ügyesen tudatosította: hazánk igyekszik alkotó módon bekapcsolódni a nemzetközi televíziózásba, az informá­ciók cseréjébe. Tetszett az is: nem igye­kezett kisebbíteni a műsort, a tévé szem­léletét illető bírálatokat. Érdemben foglalkozott úgynevezett kényes kérdések­kel is. Munkámból adódóan időnként talál­kozom a Szabadság téri intézményben dolgozókkal. Tőlük és más tapasztala­taimból tudom: kicsit félrevezette a szer­da este megszólaltatott tömegkommuni­kációs szakember a nézőket.   Alapos vizsgálat, közös tanakodás, munkacsoportok állásfoglalása után döntenek   a Szabadság téri intézményben!   Gondo­san gyűjtik, elemzik a közönség köréből érkező észrevételeket, fórumokat terem­tenek a közvélemény megismerésére és befolyásolására. Tucatnyian fáradoztak a Hatvanhat sikeréért is. Mivel magyarázható mégis az egyes szám első személy? Miért akart a saját bukszájából adni néhány tízmilliót erre vagy arra a Magyar Televízió elnöke? Ki tudja? Rossz szokásból? Inkább azt gondolom: annyira foglalkoztatják a nagyhatású intézmény gondjai, feladatai, tervei, annyira beleéli magát a napi ten­nivalókba, hogy akarva-akaratlanul azo­nosul benne a magán, és a közember.” -  Heltai Nándor, 1982. április 21. Petőfi Népe. 

Április 15. 21.41 „ …és Mészöly Kálmán a kapitány” Portréfilm a magyar labdarúgó válogatott szövetségi kapitányáról. Operatőr: Gulyás Buda, szerkesztő – rendező: László György.

„Egyetértek azzal, hogy nem etikus olyan műsort bírálni, amit a bíráló maga sem nézett végig - körülbelül a „félidő­ben" kikapcsoltam a készüléket - de ha valaki ez esetben etikátlan volt, úgy elsősorban azt illeti ez a jelző, akinek vagy akiknek ez a műsor a lelkén szárad. Mert mit láttam ez idő alatt? Mészöly jön, Mészöly megy a más műsorokból is már jól ismert pepita zakójában, bemegy az öltözőbe, kocsiba száll, vissza a stadionba, emberekkel jattól, itt-ott egy-egy puszi - férfiakkal, aztán őrjöngés, feszült idegállapot, s fő­leg azoknak a szavaknak gyakori ismételgetése, amit Hofi már évekkel ezelőtt szóvá tett, de mint a lelátó kórusaként. Jó, elhiszem, hogy a szövetségi kapitány funkciója nem olyan, mint egy vadregényes táj erdészházának gondnokáé. Jómagam is feszült idegállapotban néztem végig azt a bizo­nyos magyar - norvég mérkőzést. Ha én vagyok a szövetségi kapitány, az izgalomtól jóllehet nem érem meg a meccs vé­gét. Megnyilatkozásaim is enyhén szólva távol estek volna az egykori francia szalonok nyelvezetétől. Emberileg tehát meg­értem Mészöly viselkedését. De könyörgöm, azt ne kívánják tőlem, hogy a televíziós stábét is megértsem, amiért ezt filmre vette. És azokét, akik ezt műsorra tűzték.” – Baloghy Zoltán, Zalai Hírlap 1982. április 20.

Április 16. 18.00 az ABLAK témáiból: Egészséges-e a gyógyszerellátás?-, Bedolgozók, munkaerő – szolgáltatás, Szexcsapda kiskertben-, Locsolkodunk. Műsorvezető: Feledy Péter, szerkesztő: Agárdi Tamás, rendezte: Nagypál Endre.

20.25 Németh László: Mathiász –panzió, tv –játék. Dramaturg: Mészöly Dezső, vezető – operatőr: Czabarka György, rendezte: Ádám Ottó. Szereplők: Törőcsik Mari, Mensáros László, Benedek Miklós, Gyabronka József, Bencze Ilona, Kubik Anna, Ábrahám Edit, Tóth Enikő, Miklósy György, Juhász Jácint, Némethy Ferenc, Bodor Tibor, Dunai Tamás.

„ A múlt héten több drá­mai produkcióval ajándé­kozta meg nézőit a televí­zió. Az természetes, hogy közülük a legkülönb a Mathiász - panzió volt,   Németh László drámájának tevéváltozata. Már most, bevezetőben érdemes hangoztatni, hogy nem csupán azért mert maga az erede­ti mű is a jók közé tarto­zik, hanem azért is, mert a tévé változat a színészi telje­sítmények, az operatőri munka, a rendezés eredmé­nyeként vált nagyszerűvé. (…)” - Seregi István, Kelet – Magyarország, 1982. április 20.

 

1982. április 16-án került sor első alkalommal az 1980-as évek műsorpolitikai koncepciójának vitájára, az elnöki tanácsteremben. A vitához a résztvevők megkapták az eddig elkészült résztanulmányokat:

Matúz Józsefé: A Magyar Televízió politikai műsorrendszeréről

Liszkay Tamás: A nyolcvanas évek televíziózása

Sylveszter András: Ismeretterjesztés a nyolcvanas években

Czigány György: A 80-as évek kulturális televízió – műsorai elé …

Mezey Emőke: A TV-drámai műhelye

Bánki Iván: Részanyag az 1980-as évek televíziója című tanulmányhoz

Békés Tamás: Korszakváltás – stílusváltás a 80-as évek

Radnai János: A 80-as évek és az MTV (Javaslat a testnevelési és sportműsorok fejlesztésére)

Gellért Endre: Gondolatok a 80-as évek televíziózása c. témához

Kovács Béla: A 80-as évek magyar televíziózása a gyermeg és ifjúsági korosztályokra való tekintettel

Szegfű András: „Régi” és „új” temegkommunikációs eszközök – összefüggéseikben szemlélve

Lendvay Judit: Televíziózás 1980-ban

Bokor Ágnes – Róbert Péter: A társadalmi rétegződés várható tendenciái a 80-as években

Tibori Timea: A szórakoztatás, szórakoztató intézmények vizsgálata

Losonczy Ágnes: Létérdek, érdeklődés, és az életmód tendenciái

Gereben Ferenc: Érdeklődés, - és ízléstipusok felnőtt népesség körében

Nagy Attila:  Gyermekek és fiatalok izléséről, érdeklődéséről a hazai a hazai művelődéskutatás tükrében

Tomka Miklós: A magyar társadalom demográfiai és rétegződési szerkezetének néhány legfontosabb jellemzője

Csapó András: A 80-as évek és az MTV

Dr. Horváth József: A gazdasági feltételek és az ehhez kapcsolódó problémakörök a 80-as évek televíziózásában

Kerpel Róbert: A 80-as évek televíziózása

Mátai László: A műsorfejlesztésünk kérdéseiről

Dr. Tihanyi Viktor: A Magyar Televízió működését elősegítő korszerűbb és hatékonyabb jogi eszközrendszer igényéről

Virizlay Gyuláné: A nyolcvanas évek és az MTV  várható személyi feltételei - Magyar Nemzeti Levéltár XXVI-A-9-a,  53.doboz (az anyagok  egy része a MOL –ban külön –külön megtalálhatók).

Április 18. 2. program 21.05 Hubay Miklós: Túsz – szedők, dráma közvetítése a Gyulai Várszínházból, felvételről.

 

Április 21. 20.40 Alekszandr Kopkov: Az aranyelefánt, tv-játék bemutatója. Fordította: Elbert János, dramaturg: Deme Gábor, vezető – operatőr: Ráday Mihály, rendezte: Várkonyi Gábor. Szereplők: Garas Dezső, Szemes Mari, Kun Vilmos, Balikó Tamás fh., Kovács Nóra, Csák Balázs, Szombathy Gyula, Zenthe Ferenc, Gálvölgyi János, Vörös Eszter, Császár Angela, Lőtte Attila, Incze József fh., Kátay Endre, Leisen Antal. Csatári Ottó.

 

21.55 Kapcsoljuk a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola 8-as tantermét. ZENE, ZENE, ZENE – Kocsis Zoltánnal. Szerkesztő – műsorvezető: Juhász Előd, vezető – operatőr: Darvas Máté, rendezte: Bodnár István.

 

1982. április 21-én kelt Az MSZMP Magyar Televízió Bizottsága Információs jelentése szerint:

„Meglehetősen nagy port fel Feyér Zoltán szerkesztő – riporter személyi ügye. Személy szerint kivétel nélkül mindenki elítéli, hogy nem létező iskolai végzettségeket mondott magáénak, de az igazi problémát még csak nem is az okozza, hogy gyakorlatilag az egyetlen büntetése az lett, hogy nem vették fel az intézményei és nem dolgozhat a képernyőn. Az alkotó körében óriási a felháborodás:  súlyos problémának tarják, hogy ilyen ügyekben bárki is közbeléphetett és exponálta magát Feyér Zoltán érdekében.” - Magyar Nemzeti Levéltár – 288f/f/22/1982/27.öe.- MSZMP KB  Agitációs és Propaganda Osztály

1982. április 22. Az MSZMP MTV Bizottsága információs jelentésében olvasható:

„Meglehetősen nagy port fel Feyér Zoltán ügye. Személy szerint kivétel nélkül mindenki elítéli, hogy nem létező iskolai végzettséget mondott magáénak, de az igazi problémát még csak nem is az okozza, hogy gyakorlatilag az egyetlen büntetése az lett, hogy nem vették fel az intézményhez és nem dolgozhat a képernyőn. Az alkotók körében óriási a felháborodás: súlyos problémának tartják, hogy ilyen ügyekben bárki is közbeléphetett és exponálta magát Feyér Zoltán érdekében. –„ Magyar Nemzeti Levéltár XXVI-A-9- a  89. doboz MTV Iratok.

 

Április 22. 22.20 Tabán, 1981. A Lokomotiv GT koncertje a Tabánban (felvételről). Szerkesztő: Módos Péter, vezető – operatőr: Haraszti Zsolt, adásrendező: Bodnár István, a közvetítés vezetője: Kenyeres Gábor.

 

„ Az egyszerű néző képessé­gei szánalmasan kicsinyek ah­hoz, hogy a televízió műsor­szerkesztési koncepciójában rendszert, logikát találjon. Múlt héten azon töprengtünk, vajon mi a csuda oka lehetett, hogy a Lokomotív GT tavaly május elsejei, tabáni koncert­jéről készített filmet tizenegy hónappal az esemény után mutatták be?  (…) –írta (virág) Magyar Hírlap,1982. Április 30.

 

Április 23. 19,30 Bokodi Béla szerkesztő – riporter, riportja számolt be Komját Irén haláláról, majd május 4-én Gál Jolán  szerkesztő – riporter és Baranyi István operatőr riportja tudósított Komját Irén temetéséről.

 

Április 27. 22.00 „Börtönben az uram” dokumentum – riportfilm. Forgatókönyvíró – riporter – rendező: Moldova Ágnes és Gém György. Operatőr: Hollós Olivér.

A „Börtönben az uram” cí­mű dokumentumfilmet tavaly, a veszprémi tévétalálkozón láthatták először a szerencsé­sek, és már akkor sem volt új. Híre azonnal szárnyra kelt: sokan úgy vélekedtek, hogy a magyar televízió történetének, a maga műfajában, egyik leg­kiválóbb alkotása ez a film.

Kedden végre az ország nyil­vánossága elé került Moldova Ágnes, Gém György és Hollós Olivér filmje, amely a tele­vízió Kísérleti Stúdiójában készült. A híresztelésben sem­mi túlzás nincs, a „Börtönben az uram" valóban nagyszerű alkotás. Hetven percbe foglal­va ad árnyalt képet a magyar börtönviszonyokról, biztos ér­zékkel válogatva ki a pillana­tokat, emberi arcokat, ame­lyek hitelessé teszik mondani­valóját. Művészi ereje elsősor­ban hitelességében rejlik, de fontos vonása - dokumentumfilmekben még elég ritkán élvezhető - magas szintű megkomponáltsága is. Külön kell szólni fotografálásáról. Hollós Olivér operatőr érzékelhetőleg egyenrangú alkotó­társként, gondolkodó közre­működőként fényképezett, ki­fejező portréi mellett emléke­zetesen oldva meg a látvá­nyosnak nem nevezhető mun­kajeleneteket és a börtön­szórakozások képsorait is.

Mindezeken túl természete­sen Moldova Ágnes és Gém György forgatókönyvíró –riporter - rendezők szemlélete az, ami jelentőssé teszi filmjüket. Nem ítélkeznek és nem saj­nálkoznak, nem közönyösek és nem szentimentálisak. Józan, emberséges képet festenek őrizők és őrizettek bonyolult világáról, biztos ízléssel nyúl­va olyan tabukhoz is, mint az egyneműek börtönszerelmei.

Dokumentumfilmjük olyan jó, hogy miatta megbocsátható a televízió tavalyi Bűn -sorozata, ami viszont felejthetetlenül rossz volt. Pedig lehet, hogy a műsorszerkesztés éppen gyar­ló memóriánkban bízva halo­gatta a „Börtönben az uram" bemutatását. Nem akarták, hogy összehasonlítsuk a két, azonos témában készült filmet, nehogy kiderüljön, meny­nyivel jobb az, amelyik koráb­ban készült és sokkal rövi­debb …  - (virág) Magyar Hírlap, 1982. április 30.

2. program 20.00 Beszédtéma – beszéljük róla. Balogh Mária műsora.

Április 28. 21.10 Gazdaságunk időszerű kérdéseiről. Beszélgetés Havasi Ferenccel az MSZMP KB Politikai Bizottsága tagjával, a KB titkárával. Riporter: Megyeri Károly.

A Magyar Televízió elnöke 1982. április 28. – május 7. között Nicaraguába, Managuába küldte Dr. Tófalvi József mérnököt, hogy felmérje a Nicragua-i televízió felépítésének, technikai rendszerének, berendezés ellátottságának, technikai színvonalának állapotát, hogy azután ebből megállapítható legyen hol és milyen segítséget nyújthat az MTV a Nicaragua -i Televíziónak. A felméréséről 45 oldalas úti jelentésben számolt be az Elnöknek. Magyar Nemzeti Levéltár XXVI-A-9-a. 53.doboz.

Április 29. 18.35 1957 – Tavasz – 1982. Dokumentumfilm. Szerkesztő: Radványi Dezső, operatőr – rendező: Mátray Mihály.

 

Április 30. 19.30 Miegend Árpád székesfehérvári tudósító és Baranyi István operatőr számolt be a TV –Híradóban arról fehérvári sajtótájékoztatóról, ahol az IKARUS Gyárban bemutatták a 150-170 személyt és 3500 kg csomagot szállítani képes új repülőtéri busz prototípusát, amely képes felemelkedni a legmagasabb repülőgép ajtajához, így lépcsőhasználat nélkül tudnak beszállni és kiszállni az utasok.   

A 2. program 19.10 indul az Ecranul Nostru, a Szegedi Körzeti Stúdió rendszeres román nyelvű nemzetiségi műsora.

 

„Regős Sándor, az MRTV szegedi körzeti stúdiójának vezetője szerint a rendszeres rádióadás, a Foaia nostru című hetilap és a televízió együtt tette teljessé a román nemzetiség kommunikációs hálózatát: A szer­kesztők és a riporterek mindenesetre 'szeretnék, hogy az Ecranul Nostru valóban képernyője legyen hazánk "csaknem 25 ezer román anyanyelvű lakosának.” –írta a Népszabadság 1982. április 27-én.

A Magyar Nemzeti Levéltárban megtalálható az - az előterjesztés (1978. július 12.) melyben Nagy Richárd tv elnök, kérte az MSZMP KB Agitációs és Propaganda Osztálya és a KB Agitációs és Propaganda Biztossága hozzájárulását a televíziós nemzetiségi műsorok elindításához. Részletek az előterjesztésből:

„ A Magyar Televízió műsorkészítő főosztályai hosszú idő óta következetesen, bővülő terjedelemben és egyre magasabb színvonalon foglalkoznak a hazánkban élő nemzetiségek életével. E tevékenységnek eddig két nagy területe volt: magyar nyelvű riportok a nemzetiségi dolgozók élet- és munkakörülményeinek alakulásáról, kulturális eredményeiről, közéletbe való szereplésükről, illetve folklór jellegű műsorok, melyek mindenekelőtt a népművészeti hagyományok ápolását célozták. E tevékenység betetőzéseként napirendre került nemzetiségeink anyanyelvén történő műsorkészítés. E feladatra a Magyar Televízió Pécsi Körzeti Stúdiója kapott megbízást. Ezzel kapcsolatos munka Pécsett 1978 márciusában kezdődött, az első horvát-szerb és német nyelvű 2X15 perces most elkészült.

A nemzetiségi műsorkészítés beindításának alapelvei a következők:

1. A nemzetiségi műsorok legyenek teljes összhangban pártunk marxista-leninista nemzetiségi politikájával.

2. A nemzetiségi műsorsugárzást a nagyobb nemzetiségek (horváth-szerb, és német) nyelvén kell elkezdeni.

3. A műsorkészítés során abból a tényből kell kiindulni, hogy a hazánkban élő nemzetiségek valamennyien beszélik a magyar nyelvet, ebből következően e programok célja nem lehet napi információk adása. Mindezt figyelembe véve a következőkben határozzuk meg nemzetiségi műsoraink legfőbb feladatait:

a, ápolják segítsék ébren tartani ezek a műsorok nemzetiségeink anyanyelvét,

b, vállalják nemzetiségi dolgozóink újabb közéleti fórumává,

c, biztosítsanak szereplési lehetőséget nemzetiségi amatőr együtteseink számára, ezzel is segítve új lendületet adva a népművészeti és kulturális hagyományaik ápolásának.

4. A nemzetiségi nyelvű műsorokat a TV2. csatornáján olyan időpontban kell sugározni, amikor a Magyar Televízió 1. csatornáján magyar nyelvű műsorsugárzás megy.

5. kísérleti időszakban (1979) a műsoridő 2 X 15 perc legyen.

… Kérjük az Agitációs és Propaganda Bizottságot, hogy a televízió javaslatát a nemzetiségi nyelvű műsorok gyártásáról hagyja jóvá..” (Forrás: Magyar Országos Levéltár 288f/22/1978/1.öe. MSZMP KB APO iratai.)

Boka Tibor írta: „ A Magyar Televízió négy évvel a pécsi nemzetiségi műsorok elindítása után, 1982-ben kezdte meg a román nyelvű adások készítését. A kezdeti bizonytalanságokkal járó szervezőmunkát a Szegedi Stúdió akkori vezetője, Regős Sándor vette a nyakába, akinek koránt sem volt könnyű dolga, hiszen egyáltalán nem válogathatott képzett román nemzetiségű televíziós szakemberekből. Végül, a két éves rádiós tapasztalattal rendelkező Fretyán Istvánt bízta meg a televíziós műsorok készítésével. Ezt a korszakot jól jellemzi az, hogy tisztáznia kellett a legfontosabb tévés fogalmak román megfelelőit, majd egy jól átgondolt terv alapján, 1982. április 29-én útjára indult a magyarországi román nemzetiségnek szóló adás. Ennek címe a szerb-horvát és német műsorok mintájára, „Ecranul nostru" lett. Rövid időn belül Fretyán István lett a román közösség talán legismertebb személyisége, hiszen havonta egyszer, negyed órára minden román ember házába „bekopogtatott". A műsor azonban átlépte az akkoriban igen szigorúan őrzött országhatárt is. (…) „ - Részletes háttér anyag olvasható a www.dnavolgyipéter.hu oldalon: Dunavölgyi Péter: A magyarországi nemzetiségi televíziózás történetéről I. címmel.

 

 

Május

 

 

Április 21-én kelt Az MSZMP Magyar Televízió Bizottsága Információs jelentése szerint:  „Itt hívjuk fel a figyelmet, hogy arra, hogy a felvonulás után (Május 1) a bojtár utcában felavatják a társadalmi munkában készült sportpályákat és vidám majálist tartunk. – Magyar Nemzeti Levéltár – 288f/f/22/1982/27.öe. MSZMP KB  Agitációs és Propaganda Osztály

 

Május 1. 20.05 Felvonulók kérték … Az Önök kérték különkiadása. Vezető – riporter: Szegvári Katalin, Sugár András, riporterek: Balogh Mária, Molnár Margit, Agárdi Tamás, Kopeczky Lajos. Szerkesztő: Búzáné Fábri Éva, vezető – operatőrök: Haraszti Zsolt és Szalay Z. László, rendező: Bánki Iván és M.Lukács Ágnes.

 

„Felvonulók kérték, a huszon­öt éves televízió meg teljesítet­te. Két ünnepet kötött össze május elsejei, nagy kívánság­műsora alkalmával a televí­zió. A munka ünnepének szo­kásos, önfeledt semmittevését és a saját, negyedszázados szü­letésnapját. Nem csupán taka­rékossági szempontok miatt dicsérhető ez az összekapcso­lás, de azért is, mert - bár nemigen szoktuk tudomásul venni - az emlékezéshez (a boldog emlékezéshez, természetesen, és nem a múlt ko­moly számonkéréséhez) hozzá­tartozik az önfeledt semmitte­vés állapota is. Az a lelki, tu­dati állapot, amelyben minden súlytalanná és könnyeddé vá­lik. Következésképpen meg­szépül és felragyog a jelen szá­mára mindaz, ami múlt. Oko­sán cselekedte tehát a televí­zió, hogy a május elsejei, szí­nes „közönségtalálkozó" rész­vevőivel idéztette meg a saját történelmét. Még okosabban tette, hogy előhívta, előkeres­te a huszonöt éves feledésből azokat az embereket, akiket az első televíziós május elsején megörökítettek a fotók, film­szalagok. Személyessé, s nagyon emberivé válhatott ily módon az intézményes múlt­idézés. Hiteles sorsok feleleve­nítésén mérhette le a néző kedves televíziója jelenlétét az életekben, életünkben. (…) „ írta Lőcsei Gabriella, a Magyar Nemzet 1982. május 5-i számában.

 

22.45 műsorra tűzték Jiri Menczel „Szigorúen ellenőrzött vonatok” című filmjét.

2.. műsor -  20.05 Szabó Magda: A meráni fiú,  drámáját közvetítették a Madách Színházból, felvételről.

A Rádió és Televízió Újság 1982/18. számában közölték az az egész oldalas interjút amit Ocsovai Gábor készített Nagy Richárddal a televízió elnökével a TV indulásának 25 évfordulóján, az elnök a nagyedszázad eredményeiről, a jelenlegi kihívásokról is beszélt az interjúban.

A képen Nagy Richárd az MTV elnöke.

„ A tévéműsorszórás buktatói többé-kevésbé  ismertek. Televíziózni állítólag veszélyes. Most, a negyedszázad-fordulón mi a legfőbb tét a Magyar Tv számára?

- A nagykorúsága. A nehezen s immár jogerősen kiküzdött és talán ki is érdemelt felnőtt - státusa. Tétről annyiban beszélhetünk, hogy természetesen nem szívesen tennénk kockára ezt a „besorolást". Egyelőre a nagykorúság keményebb következményeit  érzékeljük. Ez pedig korántsem baj. Tudomásul vesszük, hogy szigorúbb hozzánk a néző, a szakkritika, szigorúbb a társadalom. Mi is szigorúbbak lettünk önmagunkkal szemben. Helyzetünket az ehhez illő — mondhatni rideg - tárgyilagossággal igyekszünk megítélni. Hiba volna, ha elkápráztatna bennünket ,például az a tény, hogy 2 820 000 előfizetőnk van, és mivel a „másodtévék" száma is té­ma már, csaknem 3 millió készülék működik az országban. Ám azért ne tagadhatjuk el örömeinket. Elégedetten nyugtázhatjuk,  hogy „nyitottságunk" szerte a világon mennyi partnerhez segít: 68 televízióval működünk együtt valamilyen formában,  közülük  35-tel tartunk fenn egyezményes kapcsolatot. Egészen friss öröm is ért bennünket, híradóriportokat, illetve - filmjelentéseket kivétel nélkül műhold segítségével vehetjk át mindenünnen, úgyszólván percről percre nyomon követve korunk történéseit -s kiváló minőségű képet kapva róluk. Ugyancsak jó dolog, hogy egy munkatársra átlagos „műsortermésünk" évi 81 perc, nemzetközi összehasonlításban sem lebecsülendő teljesítmény. A baráti országok televízióinak nem hivatalos versenyében ezzel listavezetők vagyunk. Kevésbé szerencsés adásunk időtartamának alakulása.  A világbajnokságok, olimpiák és hasonló események periódusait leszámítva csak heti 87 órás programot sugárzunk. Aztán: míg első műsorunk az ország területének mintegy 94 százalékán fogható, a második program csupán a 74 százalékán. (…)

- Azt állítja: szigorodik a néző. De hát a televíziót ezt a megedződött intézményt egy-egy keményebb ütés sem küldheti padlóra.

- Valóban nem. Csakhogy a tévét emberek, nemegyszer közfigyelmet vonzó - és sebezhető -  emberek testesítik meg a képernyőn.  Nekik igen sokat köszönhetünk. Műsorunk rendszeres vendégeinek csakúgy, mint a belső gárdánk soraiból  kiemelkedőknek. Régi óhaj, hogy a Tv gyűjtse maga köré az ország legjobb szellemi erőit, hiszen módja van rá. Ez lényegében meg is valósult. A képernyő-allergia ma már ritkaság. Nem hallgathatom el azonban, hogy  egy-egy  - „külső", akár „belső" -  tévéegyéniség mekkora a rizikót vállal. A képernyő embere köztulajdon.  Legalábbis egy idő múltán azzá válik. Mennyi-mennyi „jótanáccsal" halmozzák el ... A tévészemélyiség sok-sok éven át igyekszik hibátlanul róni a köröket, s köz­te frissnek, jókedvűnek, közvetlennek ma­radni sőt, időnként még arcot - magatartást is váltani. Egyike – másika,  így   alighanem   teherbírásának határáig jut el. Azt sem kárhoztatom, aki netán „bedobja a törölközőt".  Nincs abban semmi meglepő, hogy az USA biztosító-társaságai a veszélyeztetett foglalko­zást űzők között a második helyre sorolják a tévé ismert embereit. A tűzszerészek elé! Az már, persze, hamisítatlan amerikai jelenség, hogy az első helyre a gengsztereket teszik...

- Valahogy mintha a hazai műsor tartó­elemeire, - oszlopaira is túlságosan sok nehe­zednék. Lehet-e ezen segíteni?

- Egyebek közt ezt a gondot orvosolhatja a másfél esztendeje közhírré tett, sokat ígérő reform: az ún. négysávos műsorrend beve­zetése. Lényege - bizonyára sokan tudják vagy észlelték - az esti csúcsidőszak egyed­uralmának megtörése: kiegészítése délelőtti, délutáni és késő esti sávval. A megvalósulás, sajnos, hagy még kívánnivalót. Nyilván azért is, mert az egész elgondolás jóval nagyobb műsoridő-bővülésre épült. A délelőtti prog­ram ennek ellenére, úgy látom, beváltja a hozzá fűzött reményeket, több és tartalma- saibb szórakozást kínál. A délutáni sávra ki­dolgozott terv viszont csak 30 százalékában teljesült. A késő esti periódus kialakítása megint sikeres; itt helyezzük el a filmmű­vészet bizonyos különlegességeit, vitatható vagy vitán felül álló értékeit, meg a korha­táros és a kísérleti jellegű műsorokat. A fo­gadtatás mégsem kedvező. A fő kifogás: ezt vagy azt miért „dugjuk el" éjszaka, miért nem este nyolckor adjuk?

- A felemás siker nyomán végül is gya­rapodott-e a televízió közönsége?

- Valamelyest igen, de nem ez volt az elsőrendű célunk, őszintén szólva, sokallom a „táblás házat". A „csúcsnézettség" tudni­illik egyenesen elképesztő: 6—7 millió em­ber ül főidőben a készülék előtt. Némi ön­korlátozás, bizony, nem ártaná. Persze, eszünk ágában sincs silányabb műsorral készakarva elriasztani az embereket, vagy holmi egészségvédő kampányt hirdetni azzal, hogy „el ne tespedjetek, barátaim"... Vala­hogy még sincs rendjén, hogy az egy főre eső napi tévénézés 2,5—3 óra. A munka és az alvás után hazánkban ez a legtöbb időt fölemésztő elfoglaltság. A Hatvanhat című adásban nagyon is jól megfontoltan mond­tam, hogy „nem kell mindig televíziót néz­ni!" (…)

- Megenged egy személyes kérdést? A Tv elnöke mennyire „idegenedik el" a közönségtől? Képes-e énjét valamelyest megosztani, a este egyszerűen „csak" nézőként figyelni a műsort?

- Elszigetelődésben aligha vagyok vétkes. A közönségtől és a sajtótól befutó minden jelzésre figyelek - s ezt egész intézmé­nyünkről elmondhatom. Az átlagosnál feltét­lenül többet nézem a tévét, hiszen látok fel­vételeket, belső vetítéseket is stb. A műhely­gondok ismeretében - megvallom - hajla­mos vagyok a műsorok hibáira mentségeket keresni. Ezzel az énemmel azonban nem bé­külök meg. Odahaza - ha nem is előkelő idegenként -, de bizonyos kívülállással, „hi­deg fejjel" igyekszem nézni a képernyőt. És a véleményem legtöbbször megegyezik a tö­megfogadtatással. Ezen az alapon átlagnéző­nek tekinthetem magam. Környezetem, per­sze, nemigen méltányolja ezt. Valamilyen módon a Televízió elnöke is köztulajdon. Magántársaságban gyakran azzal fogadnak „De jó, hogy itt vagy, tegnap este is mit műveltetek már megint!..."Lehet, hogy televíziózni csakugyan veszélyes. De hát az önsajnáltatás az önámításnál is hamisabb. És végképp ellentmondana intézményünk nagykorúságának. Hivatásos és „amatőr" kritikusaink - úgy érzem – sokat segítenek önismeretünk gazdagításában. Nem bánom azt sem, ha bíráló szavuk nyomán füstöl a papír. Mindössze azt kérem, ne csupán tüze, de eligazító, jó irányba terelő-tessékelő mondanivalója is legyen szemrehányásaiknak. „

Május 3 - 6 között a Sportújságírók Nemzetközi Szervezete /A.I.P.S/Londonban rendkívüli ülést tartott. Az ülésen részt vett Gyulai István, az /A.I.P.S/ főtitkárhelyettese a Magyar Televízió főmunkatársa. – Magyar Nemzeti Levéltár XIX-A-24-a. 259 dob.

 

Május 5. 21.15 Hubay Miklós: Tüzet viszek, tv-játék bemutatója. Dramaturg: Zahora Mária, vezető – operatőr: Marczali László, rendező: Karinthy Márton. Szereplők: Cserhalmi György, Borbáth Ottilia, Pap Vera, Reviczky Gábor, Horváth Jenő, Horváth Péter, Temessy Hédi, Tóth Enikő, Szeleczky János.

 

2..program – 20,01 Kifaludy Károly: Csalódások, vígjáték közvetítése  az Agria Játékszínből, felvételről.

 

Május 6. Magyarország a Nemzetközi Valutaalap és a Világbank tagja lett.
Még március 9.-én készült egy levéltervezet Megyeri Károly elnökhelyettes titkárságán, Győri Imre KB titkár részére, amelyben a Televízió kéri, hogy támogassák egy háttérműsor elkészítését Magyarországnak a Nemzetközi Valutaalapba és Világbankba történő  belépése kapcsán. „ A TV politikai Főszerkesztősége háttérműsort kíván készíteni a nemzetközi valutaalapba és a világbankba történő belépés új értelmezésének segítésére. A műsort előre elkészítenénk, és úgy tervezzük, hogy az aláírás napján sugároznánk.

Tekintettel a téma politikai és gazdasági érzékenységére, kérjük a KB segítségét részben a legmegfelelőbb partnerek kiválasztásába, részben a műsor elkészítéséhez szükséges előzetes információkhoz való hozzáférés lehetőségeinek a megteremtésében.

Gondolunk például Fekete János megszólaltatására is, de a partnerek kiválasztását a mondanivaló határvonalainak meghúzását az előbbiekben kért segítség figyelembevételével szeretnénk csinálni.” Magyar Nemzeti Levéltár   288f/22/1982/30

Megyeri Károly hasonló tartalmú levelet küldött dr. Fodor Lászlónak az MSZMP KB Agitációs és Propaganda Osztályára március 23 - án (2/202/82.)

Az  április 26-i Dr. Fodor László válaszleveléből:

„Kedves Megyeri Elvtárs!

Március 23.-án kelt levelére válaszolva, a Gazdaságpolitikai Osztály illetékeseivel egyetértésben az a kérésünk, hogy a Nemzetközi Valuta Alaptól és a Világbankról, illetve Magyarország belépési szándékáról ne készüljön műsor.” MOL 288f/22/1982/30

 

Május 7. 22.35 Osskó Judit szerkesztő – riporter, beszélgetett Perre Vagóval a világhírű francia építésszel „Az építészet ürügyén …” című műsorban.  Operatőr: Káplár Ferenc.  

 

Május 8. 16.45  Építsünk házat!  Tanácsadó műsor sajáterős építkezésekben résztvevő fiataloknak. Szerkesztő: Varga László, műsorvezető: Feledy Péter, rendező: Szélyes Zoltán. A műsorhoz kapcsolódóan adásnapokon a KISZ KB  épületében részben telefonos, részben személyes tanácsadás volt az érdeklődők számára.

 

20.05 A Telepódium – bemutatója:  A kitüntetés. Művészeti vezető: Bednai Nándor, Kállai István,  vezető – operatőr: Zádori Ferenc, rendezte: Bednai Nándor.

 

Nagy Richárd 1982. május 10.-én levélben kérte Aczél György miniszterelnök-helyettes hozzájárulását, hogy június 2 – 5 között Franciaországba utazhasson Magyar Nemzeti Levéltár XXVI-A-9-a, 53.doboz - , és tárgyalhasson a TF/1., Antenne -2, és FR-3 francia televíziós társaságok vezetőivel.

 

Május 11. 18.30 Számítástechnika és … A Szegedi Körzeti Stúdió műsora. Szerkesztő – riporter: Zelényi Zoltán, operatőr: Kiss Róbert, rendezte: Siklósi Szilveszter.

 

Május 12. 20.05 FC Barcelona – Standard Liége labdarúgó KEK – döntő közvetítése Barcelonából , riporter: Vitray Tamás, a műsor előtt 20.10- től Knézy Jenő műsorvezető, Dobor Dezső szerkesztő, Mahrer Emil rendező összeállítását sugározták „Út a KEK döntőig …” címmel.  

 

 

Az év tavaszán a Magyar Televízió pártbizottsága kezdeményezésére a budapesti pártvezetés részben elismerően, de kritikusan   elemezte a televízió teljesítményét.

Május 12.-én, a Majoros Balázsnak az MSZMP, MTV Pártbizottsága titkárának kezdeményezésére, a Budapesti Párbizottság székházában tartottak megbeszélést a Budapesti Pártbizottság és a Magyar Televízió vezetői. A megbeszélésen részt vett: Maróthy László, Király Andrásné, Paizs Gábor, Győri Imre, Nagy Richárd, Megyeri Károly, Erdős András, Majoros Balázs, és Farkasinszky Lajos. A tanácskozásról ténykommüniké jelent meg az MTI kiadásában és az Esti Hírlapban.  A megbeszélésről készített Feljegyzést, Király Andrásné küldte meg Megyeri Károlynak, 1982. június 15.-én ( 2/482/82/). Részletek az emlékeztetőből:

„ (…) Maróthy László rövid bevezetőt mondott a Budapesti Pártbizottság és a Magyar Televízió együttműködéséről.

1. Elismerően szólt a televízió fővárost bemutató programjairól. De a budapesti közvélemény is elismeri, hogy a televízió magas színvonalon, nagy hatású műsorokkal szolgálja;

Az MSZMP politikáját;

A kormány munkáját;

A főváros ügyét.

Ezt jó szível állapíthatjuk meg. Budapest számára sok hasznos, szép programot láttunk a Tv-ben.

A Rekviem, Kádár János elvtárs budapesti látogatásáról készült híradások magas szakmai színvonalon készültek, hatásos volt a várossal törődő ember bemutatása, s ez így politikailag sokat segített nekünk. Az „Unokáink is látni fogják” sorozat a város értékeire hívja föl a figyelmet. (…)

 

3.c. A TV belső gondjaival – ami azokból ránk esik – foglalkozni kell. Úgy látjuk:

-          szétaprózott döntési rendszer van a televízión belül;

-          a kádermunka  gondjaival is szembe kell nézni;

-          a pártélet tartalma és hatékonysága is további vizsgálatot igényel, mert érdemi tárgyalások gyakran nem pártfórumokon kerülnek sorra;

-          a televízió probléma föltáró munkája azonban ne csökkenje, a kritikátlan légkör nem segíti a munkát. (…)

 

Részletek a Feljegyzés további részéből, Nagy Richárd hozzászólásából:

„ A televízió ismeri Budapest különleges helyzetét. Ez öröklött jelenség, nagy a szerepe, jelentősége. Idézte Kádár János elvtársat, aki egyszer Budapest sajátos helyzetéről megjegyezte, hogy nem ekkora országra méretezték. Nincs vita abban, hogy rend van Budapesten, akkor rend van az országban. Ezért sem lehet azonosan kezelni Budapestet a megyékkel. De nem minden esemény budapesti, itt történik:

(…)

- A televíziónak teljes   műsorban kell gondolkodnia Budapestről, nem egyes produkcióban.  Ez így nem egyszerűen agitációs és propaganda probléma.

(…)

- Az operatív kapcsolatot személyesítsük meg: a TV részéről Megyeri Károly elnökhelyettes lesz az összekötő.

(…)

Egyetértett azzal, hogy:

-          a riporterek hozzáállása legyen szakszerűbb,

-          legyenek budapesti tudósítók, egyes riporterek adják erre életük egy részét

-          reális arányokat, ne  legyenek Budapestről, hullámhegyek és völgyek.

 

A, A televízió elkészít a BPPB részére 50-60 perces színes filmet a fővárosról. A PB által kívánt forgatókönyv alapján/. Elkészíti a kívánt nyelveken a film szövegét is.

 „A televízió  szegény, de nem annyira, hogy a pártnak nyújtsa be a számlát” .

B, A  televízió Videóbázist épít ki a Budapesti Pártbizottságon. A kívánt program bárkinek, bármikor vetíthető./ (…)

 

Részletek a Feljegyzés további részéből, Megyeri Károly hozzászólásából:

(…) „ A Magyar Televízióban pártos közmunka folyik és a körülményekhez mérten hősi küzdelem a politika jó szolgálatáért. A heti 87 órás adás sok mindenre jó, de sokmindenre kevés.

A bírálat mindig új igény is.

Fontos programok időhiány miatt kimaradnak a főműsorból.

A Tv-nek minden vonatkozásában milliókban kell gondolkodni. /anyagiak – nézők/. De: más szocialista országokkal összehasonlítva, nálunk 1/3 költséggel készülnek a műsorok.

A televízió vezetése képtelen látni minden műsort, ezért van bizalom és decentralizált cenzúra.

 

Részletek a Feljegyzés további részéből, Győri Imre az MSZMPK KB  titkárának hozzászólásából:

„ (…)  - Úgy tűnik, hogy a sajtó munkatársainak egy része szembeállítja a hatalmat és a közvéleményt. Úgy érzik egyesek, hogy a közvéleményt kell képviselniük a hatalommal szemben, mintha a közvélemény nem lenne része a hatalomnak. A népet nem lehet szolgálni a hatalommal szemben. Sok a felszínesség, az összefüggések hiánya, gyenge a kormánypártiság a kritikai munkádban. A kritikai megközelítés csődöt, kiúttalanságot tükröz. A nagyobb felelősségre és elkötelezettségre van szükség. (…)

A sajtó iránt bizalom van, de a sajtó részéről dolgainkhoz felelős hozzáállásra van szükség. Kellenek az ilyen beszélgetések, hogy megismerjük egymás gondjait. Ez a mostani segítséget adott az országos sajtóirányításhoz, a TV munkájához is. -  - Magyar Nemzeti Levéltár XXVI-A-9-a 89. doboz, MTV Iratok

 

Május 13. 19.30 A TV –Híradóban Lódi György a Híradó miskolci tudósítója számolt be a Miskolci híradó – dokumentumfilm Fesztiválról. (A díjazott filmek listája ezen kronológia elején olvasható. !)

Május 28-án a Magyar Hírlapban Császtvay István beszélgetett dr. Lakatos Ernővel, a Magyar Távirati Iroda  vezérigazgatójával, a társadalmi zsűri elnökével.   

 „ A véleményalkotás most is társadalmi zsűrire bízatott: poli­tikusokra, újságírókra, aktív pártmunkásokra, állami vezetők­re, alkotó művészekre. Közéleti emberekre. Ezért szakkérdések­ben semmiképpen sem lehettünk illetékesek, a. közönség vélemé­nyét voltunk hivatva tolmácsol­ni. Véleményünk társadalmi jel­legét igazolta aztán az is, hogy nem egy esetben - mint példáid a Randevú értékeinek felmutatá­sában - ítéletünk egybeesett a 110 tagú közönségzsűri vélemé­nyével.

- A zsűri az úgynevezett előzsű­rizés során kiválasztott 61 produk­ciót tekinthetett meg, ennek tükré­ben alkothatott véleményt a Magyar Televízió politikai, tudományos is­meretterjesztő és tömegtájékoztató műsorairól. Hat kategóriában - rövid riportfilmek, hosszabb riport­filmek, dokumentumműsorok, is­meretterjesztő műsorok. portrék, híradók — mégis csak áttekinthet­ték az előzsüri által versenyre bo­csátott anyagot. így, amint hallom valamiféle társadalmi véleményt s ajánlást írásban is összegeztek?

- Napokon át - Borsod me­gye úgyszólván egész lakosságá­val együtt - valóban koncentrált figyelemmel vizsgáltuk a bemuta­tott anyagot. Az egyik benyomá­sunk az volt, hogy ezek a mű­sorok nem elég feszesek. Ahogy az írott sajtóban vannak „túl­írt" cikkek, úgy a mi televíziónk­ban is sok-sok produkció túlfut saját mondandójának időhatá­rain. Ez gyakorta a két vagy két és féli perces híradóműsorokra is vonatkozik. (Lehet, hogy az anyagi ösztönzés is erre sodorja a tévéseket. Aztán sok - sok szür­ke címmel találkoztunk, a címek mögött végül is sokkal jobb, mű­sorok rejtőzködtek. Ma már különleges szerep hárul az írott, de az elektronikus sajtóban is a címszerkesztésre. Erre vonatkozóan is fogalmaztunk ajánlásokat. Hasonlóképpen zavaró a kísérőszö­vegek színvonala, nemegyszer jó képanyagot húz vissza vagy szűkít a   jóval   kevesebb   igénnyel készülő kísérőszöveg. De már le is szeretném fékezni beszélgetésünk menetét! Hiszen eddig csak a fogyatékosságokról s a kívánalmakról esett szó, miközben számos örvendetes tapasztalat is adatott...

- Gondolom, örömmel fogadták a vidéki stúdiók sikeres alkotásait?

- Egyik örvendetes tapaszta­latunk éppen ez volt: a különdíj­jal jutalmazott Teknyőkaparó s az egyik díjazott riportfilm, A föld nem tud futni is vidéki stú­diónk alkotása. Hasonlóképpen a Kossuth Kiadó különdíjával ju­talmazott riportfilm, Az első ci­gányfalu. Társadalmunk valós helyzetével, örömével-gondjaival való szembenézés jellemezte eze­ket a munkákat. Közügyként valóban társadalmi kérdéseket elemeztek. (Mert mi tagadás, né­hány műsorban olykor nyomasz­tó, milyen kis ügyekből növesz­tenek konfliktusokat). Jó né­hány díjnyertes versenymű annak is bizonyítéka, milyen mélyen kö­tődik az alkotógárda hazánk né­péhez, válik részesévé a nép éle­tének; milyen elkötelezettség fű­zi televíziósainkat hazánkhoz. Tízmillió ember életéhez, jövőjéhez. S arról is szólanunk kell, milyen sok tehetséges fiatal mu­togatja oroszlánkörmeit. A közön­ség által jól ismert nevek s tele­víziós egyéniségek mögött, illet­ve mellett a fiatalok egész vo­nulata foglalja el a szellem s a felelősségvállalás pozícióit.

- Mutatkoznak-e a fejlődést aka­ratlanul is lassító tendenciák?

- A társadalmi zsűri nyílt szí­nen tett vallomást erről is. Jólle­het a tudományos ismeretterjesz­tés hazánkban a_: televízió . egyik alapvető feladata, ebben a kategóriában egyetlen olyan munká­val sem találkozhattunk, amely alkalmas lett volna díjazásra. A másik ilyen nyugtalanító jelen­ség: a művészfilmek példáját követve elharapódzott, hogy ugyan­az a személy írja a forgatóköny­vet, ő a szerkesztő, a rendező, a vezető riporter. Ilyenkor úgyszól­ván megszűnik az érdemi közös munka, kiiktatódik a kontroll le­hetősége. Kétségtelen, kimagasló egyéniségek készítenek úgyneve­zett alkotó filmeket, de ezt feles­leges napi gyakorlattá avatni egy kis ország televíziózásában. Ki is derül sokszor, hogy az alkotónak nincs érdemi mondanivalója, me­rőben egyszerű prekoncepciót akar a nézőre erőltetni. Televí­ziónk a szocialista demokrácia fejlesztésének eszköze s az embe­ri képességek kiteljesítését segítő, sajátos - nagy hatású - intéz­mény. Mégis, a riporterek gyak­ran kísértésbe esnek azáltal, hogy náluk a mikrofon. Olykor nem érzik a közösséggel s az egyénnel szembeni kötelezettsé­get, a különleges tömeghatású eszköz adta kellő felelősséget. Gyakorta az emberek legbensőbb világának titkaiban kutatgatnak „művészkedés" címén. Senkinek sem ad menlevelet az ilyen, úgynevezett művészkedés ahhoz, hogy szenzációkat csiholgasson emberek örömeiből-titkaiból. Ez a művészkedés éppenséggel el­lenkezik a mi televíziónknak humanista küldetésével.

- Ha jól értettem, ez azt jelenti, hogy a televízió igazi jó barátként legyen jelen az otthonokban, a csa­ládokban. Így foglalja el különleges helyét a szobában?   

- Erről van szó: legyen olcsó élcelődés nélkül vidámabb, derű­sebb, emberibb! Hiszen ez még­iscsak a legfontosabb tömegtájé­koztatási eszköz, olykor öt-hat millió ember nézi egy-egy nagy­hatású műsorát. A logopédust, Montag Imrét bemutató portré­film - úgy vélem - nem véletlenül kapta a közönség díját is, s a mi zsűrink díját, is átvehették: az alkotók. Az értelmes emberi munkának, a küzdelemnek szép­ségét, az emberi értékek diadalát hirdette a film. Valóban „igét sugárzó'” műsor volt, méltán rep­rezentálta a mi televíziónk em­beri s társadalmi küldetését.”

 

 

Rátai János Etikátlan sorok egy fesztiválról címmel írt tudósítást a Rádió és Televízió Újság 1982/22. számában, részletek:

 „Azt tanultuk Szabó Istvántól, az első és A,j_en Oscar-díjas magyar film rendezőjétől, , hogy – ha még valaki nem tudná – a képkivágás etikai kérdés.  Az alkotó válogatni kényszerül a valóság térben-időben egybefüggő és egybefolyó képeiből, s ha már így a válogatást úgy végzi, hogy az elkerülhetetlen hamisítást önnön céljainak szolgálatába állíthassa. Erkölcsi érzékén, meggyőző-lelki nagyságán múlik, visszaél e  vele. Tisztelettel  és    töredelmesen    bevallom: szándékaim erkölcstelenek 22.  Miskolci tévéfesztilválról hozott képeket már menet közben tendenciózusan választottam és végtam, így  is próbálom tovább rendezni azt,  a tisztességtelen szándékkal, hogy meg­hamisítsam a valóságot és a torzítással meg­tévesztő jelentést adjak a televízió dokumentarista  dolgozóinak esendőségéről, kiszolgáltottságáról.

(…) Egy apróság. Köztudomású: a híradó-riport mindenekelőtt aktualitásával hat; eleve úgy van „kitalálva", hogy belesimuljon a köz­lések sodrába, önálló életre képtelen, adás­kor ezért ül ott a stúdióban a kommentátor. Még a készítők, a megszólalók nevét is ő mondja be. A szakma napszámosai, akik na­ponta számot adnak ország-világ viselt dol­gairól, igazán nem sok megbecsülést élvez­nek másfél perces világmegváltásaikért. így hát mindenképpen méltányos, hogy -külön kategóriában - ők is helyet kapnak egy ilyen seregszemlén. Ám riportjaik, kiszakítva természetes, életet adó környezetükből, egyet­len eligazító szó nélkül, szinte nyomtalanul hullanak le a színházteremben felállított mo­nitorok képernyőjéről. Persze, a lényegen ez mitsem változtat, munkájuk ettől még válto­zatlanul jelentős marad, s közülük egyvalaki mindenképpen megkapja a kategória-díjat, de érezniük kell: ez így nem valódi mélta­tás. Ez így alamizsna.

 

De többet érdemelnek a fesztivál rendezői is. A hivatalos minősítés úgy szól, hogy ez az idei, a huszonkettedik nem tartozik a legtündöklőbbek közé. Merő méltányosságból álljon itt: a bemutatott alkotások színvonala nem az esemény előkészítőin, szervezőin, le­bonyolítóin múlik. Hacsak nem soroljuk kö­zéi ük az előzsűrit is ..

(…)  Hogyan is hagyhatnám említés nélkül például az oly sokat adó, önmagán túl oly igen messze mutató Randevú c. portréfilmet, amelyben a beszédtechnikai tanár Montagh Imre valóban a maximumot hozta ki a tévé - showman Antal Imréből. Vagy hogyan is rej­teném véka alá az örömömet, mikor azt lá­tom, hogy van történelmi igazságszolgáltatás. Igen, a televízió korszakos jelentőségű doku­mentumfilmje, Benda László Fele-köztársa­sága, amely szellemében és megvalósításában egyaránt új lehetőséget nyit meg egy megle­hetősen zártnak vélt műfaj előtt, s amely még a fesztivál leszálló ágán is telt házat vonzott a színházterembe, szóval ez a kivé­teles tévéprodukció megkapta az őt megillető elismerést - a MAFILM-től. Meg egyébként is: első kézből tudom, hogy a tévések megbecsülése országszerte igen ma­gas. Ne vegyék érzékeltető túlzásnak, ez tény: egy valamirevaló tévés személyiség aláírása a szocialista brigádnaplóban kerek öt pontot ér a végelszámolásnál. Szakértője ugyan nem vagyok ennek a bonyolult értékügyleti rend­szernek, de öt pont az semmiképp sem lehet kevés. Legalábbis én így gondolom.”

 

A Kossuth Kiadó nívódíját elnyert „Az első cigányfalú „rendezőjével Téglásy Ferenccel beszélgetett Németi Zsuzsa a Hevesi Népújság  1982. május 21. számában: 

„A Kossuth Kiadó ­díját elnyert filmje, Az első cigányfalu című, azzal fog­lalkozik, szerencsés-e a ho­mogén cigányközösségek lét­rejötte.

- Hihetetlenül izgalmas feladat volt ezt kutatni. Mintegy fél évig tartott a forgatás, mely során szám­talan embert; helybélieket, ciganológusokat, hivatalno­kokat kérdeztünk meg, s vé­gül talán sikerült nemcsak egy vitatott jelenséget be­mutatnunk, de állást is foglalnunk. Mármint amel­lett, hogy a cigányokkal nem szabad csak úgy „felülről foglalkozni". Általánosabban: hogy a spontán társadalmi jelenségekre idejében oda kell figyelni, s még akkor megkísérelni irányítását, i amikor azt erőszakmentesei! lehet...

 

Azt hiszem egyébként, en­nek kimondása, általában a dokumentumfilm legfonto­sabb feladata..

 

- Ebből a megállapításba következik, hogy e műfajra talán soha nem volt akkora szükség, mint napjainkban A miskolci fesztivál az el múlt két esztendő eredményeit összegezte. Volt-e valamilyen jele a dokumentum filmezés felvirágozásánák netán megújulásának?

 

- Attól tartok, az igen egyéni, friss hangvételű Benda László alkotását ki véve, semmi ilyesmit, nen lehetett megfigyelni. A dokumentumfilmezés -  én úgy látom - szerte a világot formanyelvi válságban van mindenütt folynak a kísérletek a megújulásra. Legtöbbünk célja az e műfajra oly jellemző úgynevezet „beszélő fejet" eltüntetni. Pontosabban, a nagyobb ha­tás érdekében, az eddiginél megfelelőbb arányban alkal­mazni. A magyarországi pró­bálkozások azt hiszem köz­ismertek. Dárdayék a játék­filmezés felől közelítenek szituációkat      játszatnak Schiffer Pál módszere: mű­vileg létrehozni a valóságot Mi megpróbáljuk előre meg­látni a lehetséges cselekvéseket, s ezt igyekszünk dra­matizálni. Szóval szerintünk a dokumentumfilmekben to­vábbra is döntő kell, hogy maradjon a spontaneitás.

Én természetesen abban hiszek, hogy ez a legjárhatóbb út. E véleményem erő­södött az e héten látottak alapján.

- Munkásságának leg­utóbbi eredménye többek közt-az NSZK-ban szerzett négy díj, a Bagóhegyi bo­szorkányért, illetve ez a mostani elismerés. Sok hasonló sikert kívánunk a to­vábbiakban.”

 

 

 

Május 14. 18.00 Az ABLAK témáiból: Hol van a Borsodi világos ? – Lesz –e libegő a Bükkben? – Mi van a pult mögött az aprófalvakban? – Egyetemisták egymás között az ösztöndíjakról. Műsorvezető: Novotny Zoltán, szerkesztő: Peták István és Sütő Enikő, rendező: Eck T. Imre.

 

 

20.25 Megkezdődik a „25 éves a Magyar Televízió” öt részes tv-történeti dokumentum sorozat vetítése. Műsorvezető: Baló György, szerkesztők: Árvai Jolán, Fekete Katalin, és Tóth Erika. Vezető – operatőr: Nagy József, rendezte: Horváth Ádám.

 

 

 

 „Lehetetlen vállalkozás! Két szerkesztő, Tóth Erika és Árvái Jolán végigolvasott és kijegyzetelt huszonöt évfolyamnyi Rádióújságot, Fekete Katalin végig­nézett több kilométernyi archív filmet - így formálódott ki annak az ötrészes sorozatnak az arculata, amely a képernyőn ötször het­venöt percben látható a jubileum alkalmá­ból. Horváth Ádám rendező emlékezete is re­mek „archívumnak" bizonyult: felejthetetlen pillanatokat őrzött meg a műsorokból, olyan perceket vagy félperceket, amelyekre a szín­háziak azt szokták mondani: leszállt az an­gyal. Baló Györgytől megszoktuk már, hogy a kultúrát gyakran teszi a külpolitika mérlegé­re, helyezi egy más érvrendszer közegébe, s ettől gyakran rádöbbentő erejű fénytörést kap, amit láttat, ö a műsorvezető. És elége­detlen: - Lehetetlen vállalkozás! Hány em­bernek volt fontos szerepe ebben a műfaj­ban, akiről az újságban nem esett szó, s a műsorban sem emlékezhetünk meg! De nézzük azt, ami bekerül: A IV-es stúdió - (most tízéves!) - hétszáz-négyzetméteres terében a televíziós riportműsorok minden ülőgarnitúrája. Ma éppen két Riporter kerestetik győztes ül a „vallatószékben": Horvát János és Moldoványi Ákos. A Ki mit tud? mellett szóba kerül a hajdani kedves játék, a Zenélő órák; Lukin László és Forrai Mik­lós ma is szívesen emlékszik  ez  utóbbira. Kelemen Endrének felidézik a hajdani „Fut­rinka utcát": az Akadémia utca egyik régi, kopott lépcsőházát, a szobákat, ahol az Isko­latévé működését kezdte. Ezt a helyet nevez­ték el akkor Futrinka utcának, ez lett aztán a Cicavízió mesebeli címe. S megszólal a szerző: Bálint Ágnes is. Horváth Ádám matematikusként irányítja a produkciót: perceket számol, másodperce­ket von ki, mindenre jusson idő. Baló a negyedszázadnak csak a felét ismeri hivatásos televíziósként. De legyen szó akár az aranykorról, akár a nagy vetélkedők ko­ráról, mániákusan keresi az összefüggéseket. És nemcsak a nagypolitikához mér mindent. Egy-egy ötéves periódus feltérképezésekor az is érdekli: hányan voltunk akkor, magyarok; mennyi volt az átlagfizetés; mi történt, mi épült, miközben csináltuk a mi kis televí­ziónkat. S közben folyton elégedetlen, ke­vesli azt, ami bekerült, hiányolja, ami kima­radt. Új és új helyszíneket mutat meg tévénk világából, és közben „kiszól" a ju­bileumi műsor jövendő nézőihez: - önök értenek hozzánk. Mi nem értünk önökhöz.

A műsor készítői remélik: megértik Balót. Meg a többieket.” – írta Torday Aliz a Rádió és Televízió Újság 1982/19. számában.   

 

Május 15. 19.30 A TV - Híradóban László Zsuzsa szerkesztő – riporter tudósított Ádám Jenő haláláról, majd ugyancsak ő és Zih Béla tudósított május 27-én a temetéséről.

 

21.45. Váltóőrök. Brian Phelan színművének közvetítése a Pesti Színházból felvételről.

 

2.. műsor – 20.01 Huszárik – breviárium, emlékezés Huszárik Zoltán filmrendezőre, aki ekkor lett volna 51. éves. Összeállította: Kovács László, rendező: Kovács Béla, Riporter: Sipos Tamás, Sárközy Erika, Kovács László.

 

Május 15. 21.10 a 27.  Eurovizió – dalverseny ’82 közvetítése felvételről Angliából.                 

 

Május 15-17. között, Zeltwegben rendeztek Formula - 3 európai futamot. Az Österreichring Gesellschaft m.b.h  vezetősége meghívta a MUOSZ Közlekedési szakosztályának képviselőit a futamra. A delegációban ott volt a TV Híradó két munkatársa Murányi László szerkesztő és Edelényi Gábor operatőr is.  – Magyar Nemzeti Levéltár XIX-A-24-a. 259 dob. Minisztertanács, Tájékoztatási Hivatala Iratai.  A TV – Híradó május 18-i adásában láthatták a televízió nézők a tudósításukat, melynek érdekessége volt, hogy a híradó munkatársai maguk is végig mentek a pályán a saját autójukkal.

 

Május 17-26 között MUOSZ delegáció utazott a nyugatnémet Fiedrich  - Ebert – Stiftunghoz. (14 éve folyamatosak ezek a delegációcserék). A Magyar Televíziót Horváth J. Ferenc a TV Híradó főszerkesztő-helyettese képviselte a delegációban. - MNL  XIX-A-24-a. 259 dob. Minisztertanács,  Tájékoztatási Hivatala Iratai

 

Május 18. 22.10 Milyen partnerek vagyunk? – riportműsor Irakból, Kuvaitból, Algériából. Szerkesztő: Végh Vilmos, riporter: Vágó István, operatőr: Neumann László, rendező: Kígyós Sándor.

 

Május 19. 20.45 August Strinberg: Haláltánc, -tv játék bemutatója. Fordította: Déry Tibor, dramaturg: Krall Luca, vezető – operatőr: Kocsis Sándor, forgatókönyvíró és rendezte: Gaál István. Szereplők: Galambos Erzsi, Gábor Miklós, Bács Ferenc, Pásztor Erzsi, Tóth Enikő, Kulka János.

 

Május 20. 2.. - műsor 20.30 Várospódium. Kiskörös. A Szegedi Körzeti Stúdió műsora. Műsorvezető – szerkesztő: Király Zoltán, vezető – operatőr: Kazinczky László, rendező: Szász Emőke.

 

Az MSZMP Magyar Televízió Bizottsága 1982. május 2o-án kelt Információs jelentése szerint:  „ „Figyelemre méltó probléma vetődött fel Marjai József amerikai útjával kapcsolatban, Az utazás egyes mozzanatairól a Szabad Európa és a BBC magyar adásaiban vezető helyen számolt be. Ők ugyanis nem tudtak róla, hogy a csaknem kéthetes utazás végén akartak csak tájékoztatást adni az utazásról, „összefoglalólag”, a magyar illetékes szervek. De félretéve humort: érvényes határozat van arra, hogy magyar vonatkozású eseményről, magyar forrásból kell, hogy értesüljön a közvélemény. Érdemes volt –e ezzel a megoldással a hazai tájékoztatási szervek hitelét rontani és külföldi rádiók, televíziók hitelét erősíteni? Ugyanis az Euróvízió ajánlatai között szerepelt a Reagan – Marjai találkozó híre!!” - Magyar Nemzeti Levéltár – 288f/f/22/1982/27.öe.  és - Magyar Nemzeti Levéltár XXVI-A-9-a 89. doboz.

 

 

Május 23. 16,45 Moszkvai Napok, Budapesten. A nyitó gálaműsor közvetítése a Fővárosi Operettszínházból. Vezető – operatőr: Bónis Gyula, a tv- közvetítés rendezője: Bodnár István.

 

Május 23 – 29 között rendezték meg a Televíziós Gyermekműsorok és Gyermekfilmek IV. Kőszegi Szemléjét. - (…)”  - Magyar Nemzeti Levéltár XXVI-A-9.  130. doboz MTV iratok

 

Május 25. 18.05. Bubryák István szerkesztő, Jeli Ferenc rendező Kléner György operatőr … Rózsák alá, ki tüzet rak …” című filmjét vetítette a televízió, melyet a Szegedi Körzeti Stúdió készített. A filmben a hódmezővásárhelyi fazekas hagyományokat mutatták be. A településen valamikor 400 fazekas korongozott, dinasztiák éltek az agyagból.

22.30 Oldjuk meg ! – Tájékoztató sorozat első adása a felvételi feladatok megoldásáról, ez az első adás a matematikával – fizikával foglalkozott. Műsorvezető: Dr. Sas Elemér, szerkesztő: Gyenes Károly, rendezte: Béres János.  

Május 25-27. között Minszkben tartotta 57. ülését az OIRT Adminisztratív Tanácsa. - Magyar Nemzeti Levéltár XXVI-A-9. 52.doboz.

 

Május 26.  20.10 Aston Villa – Bayern Müchen labdarúgó BEK döntő közvetítése Rotterdamból, riporter: Knézy Jenő.

 

2..műsor – 20.00 Iskolakörlet, dokumentumfilm bemutatója. A film bemutatta, hogy a bűnözés gyakori kísérő tünete az alacsony iskolai végzettség vagy éppen az analfabétizmus. A válasz keresése közben a nézők tanúi lehettek hogyan sajátítják el a a kamasz és felnőtt diákok az ÁBC-t, mit gondolnak a családról, a büntetőintézetbe zárt lányok. A film a tököli és szegedi Csillag börtönben készült. Riporterek: Moldova Ágnes és Haffler András, operatőr: Bánhegyi István, rendező: Moldova Ágnes.

 

„Sokat járunk börtönbe mostanában. Ott vagyunk, amikor meglett férfirabok szövőszékeken dolgoznak, asszonyok ölelik át egy­mást és gyomrokból kioperált drótkereszteket mutat­nak. Végignézzük a nyol­cadikosok groteszk balla­gását és egy magánzárkás méla depresszióját, borza­dunk, amikor börttönélet főszereplői jól szórakoznak -  operettet játszanak. Olyan átéléssel, szívből jö­vő érzelmességgel élik be­le magukat a Lili bárónő szerepeibe, mintha valaha, valamikor, kintlétük való­ságos és álombeli képeiben maguk is Lili bárónők sze­rettek volna lenni. Vagy annak gondolták, képzelték, hitték önmagukat. Moldova Ágnes és Gém György filmje, a Börtön­ben az uram másképpen mutatja be a bűnt, mint a sok vihart  Bűn című, több részes sorozat. A riportert nem látni, kér­déseit nem hallani. A rabok nem esznek több fogá­sos ebédet elegáns étte­remben és nem a lelkük legmélyéről beszélnek, csak arról, ami bántja őket. Megszólal a börtönőr, az igazságszolgáltató, a neve­lő. A mikor már-már meg­sajnálnánk a szomorú bezártságban élő, nehéz fizi­kai vagy a nagy odafigye­lést, igénylő munkára kényszeríttet embereket, akkor megszólal a bünte­tés-végrehajtók közül valaki, hogy ez a sajnálat csak addig  tart,  ameddig mindez velünk nem esik meg. Egészen addig sajnál­kozunk, ameddig meg nem erőszakolják a hányunk, ki nem rabolják a házunk, le nem ütik a barátaink. Ak­kor pedig rögtön a halált szeretnénk. Az pedig nem megy.

Gém György és Moldova Ágnes filmjében szó esett arról is, amin esetleg változtatni kellene. Mégsem az ideologizálás a Börtön­ben az uram fő erőssége. Hanem az arcok. A szo­morúak és vígak, meghunyászkodók és janik, beletörődők és kiszolgáltatot­tak. Különösen egy arc. Egy szemüveges, szép be­szédű, okos lányé, aki már másodszor tölti itt bünteté­sét. Moldováék jól kitalál­ták: mindenféle „show-k" között az ő arcát a legne­hezebb itt látni.”  – (magyar), Magyar Ifjúság, 1982. május 7.    

 

„Amiről a legtöbb szó esett, a „BÖRTÖNBEN AZ URAM" című dokumentumriport. Fiatal filmesek munkája, meglepően érett látásmóddal, a lényeget ki­emelő képesség bizonyító jelei­vel. A téma természetesen nem új, ám mindenkor érdeklődésre számot tartó. Tárgyilagos meg­közelítése, s a börtönéletmód valamennyi részletének hiteles ábrázolása drámaíró; erényekre vallott. Mindjárt a kezdet felkeltette figyelmünket: az elítéltek méltatlankodva arról beszéltek, hogy őrájuk egy-egy kisebb vétségért milyen szigorral sújtott le a törvény, bezzeg a „nagy halak", a százezreket pazarlók sikkasztók szabadlábon élik világukat! Érdemes ezen a szemléleten eltűnődni, s azon is,amit többen hangoztattak büntetőintézetekböl való  szabadulásuk után alig-alig találunk meg a visszavezető utakat. Ők maguk is elkészültek arra, hogy  rokonok, barátok támogatók otthon hiányában  - és úgy mond - mond -  előítéletektől megbélyegzetten, nem sok reményük van tartós szabad életre. Nincs más lehetősé, amíg el nem kapják őket folytatják korábbi „mesterségüket". Amit mi el­rettentőnek vélünk: többen egy, szűk cellában, falak közé kény­szerítve, családtól elzárva stb., mindez egy-egy „törzsvendég" lelkivilágát nem dúlja fel, s amíg szabadon alkalma nyílik a törvénysértésre, a fogság, mint fenyegető eszköz, aligha jut eszébe. Érdekes volt, hogy a nyilat­kozók „meztelen" arccal vállal­ták a beszélgetést, annak koc­kázatával, hogy sokan felismer­hetik őket, s ez a körülmény sorsuk további alakulását rossz irányban befolyásolhatja. Szen­zációt keltettek az egyneműek „házasságáról" rögzített vallo­mások, amelyek teljessé tették a büntetésüket töltőkről alko­tott képet. Egy-egy esetben nem bántak volna, ha az illetőről megtudjuk, miért került bör­tönbe, s mennyire ítélték.

A film láttán bízunk abban, hogy Moldova Ágnes és Gém György a jövőben is szolgálnak majd hasonló színvonalú meg­lepetésekkel. „ – (I.M.), Szabad Föld, 1982. május 9.

Május 27. 2. program – 17.00 22.55 A Csehszlovák Televízió estje. Műsorvezetők: Marta Rapaicova és Baleczky Annamária.

 

Május 29. 19,30 A TV - Híradó tudósított külföldi Euróvizios anyag segítségével Romy Schneider öngyilkosságáról.

 

Május 30. 22.15 Befejezetlen beszélgetés – Keresztury Dezső vendége Doráti Antal. 

Május 31.-én Nagy Richárd elkészítette a „Javaslat az Agitációs és propaganda Bizottságnak, a Magyar Televízió műsorpolitikájának távlati fejlesztésére vonatkozó irányelvekre” című előterjesztést(1/10/1982/).

Ebből részletek:

(…)„ Az elmúlt 25 évben a Televízió kialakította helyét a magyar társadalom életében. Gyors fejlődését a konszolidáció nyomán kialakult információs igény ösztönözte. Az a politika, amely megszüntette az ország elzárkózását a külvilágtól, a mely a gazdaság és a társadalom korszerű szocialista fejlesztését tervezte, felkeltette az érdeklődést újra a közélet eseményei iránt.

 

A Televízió egyszersmint a szórakozás új változatát vitte a családokhoz. Az otthonokba közvetített film, színház, zene, kiállítás sport, kulturális forradalmunk új dimenzióját jelentette. Olyan rétegekhez és vidékre jutott el a kultúra, amelyek addig jórészt a művelődés körén kívül rekedtek. Az iskolák ellátása televíziós készülékekkel, az ismeretterjesztő sorozatok sikre azt mutatta, hogy a Televízió az oktatásügynek is fontos eszközévé vált.

Kialakultak a Televízió művészi műhelyei, ezek hozzájárultak alkotó értelmiségünk aktivizálásához, külföldön is hírt szerezve hazánknak. Országunk legkiválóbb tudósait, művészeit ismerték meg a nézők milliói a képernyőn keresztül.   (…)”

 

„ (…) az utóbbi időben az intézmény fejlődése megtorpant. Súlyos elhelyezési és fejlesztési gondok nehezítik a munkát.  Miközben elmaradtak a 60-as majd a  70-es évekre tervezett építkezések és a és a műsoridő bővülés, eközben az európai televíziózás újabb jelentős lépést tett előre. Ez elmaradásunk számottevő növekedésével, műsorpolitikánk hatékonyságának csökkenésével fenyeget. (…)”

 

(…) Műsorpolitikánk, műsorformáink nagy része  a konszolidáció talaján, az 1960-as években alakult ki. A tartalmi válogatást, módszereinket, stílusunkat az - az értékek határozták meg, amelyeket  a háborút, a forradalmat és ellenforradalmat megért generációk éreztek sajátjuknak. A 80-as évek tévénézőinek nagyobbik része már fiatalabb korosztályokból tevődik össze, akik számára már  1956 is iskolai tanulmányok anyaga. Természetesen folytatni kell mindazt, ami bevált, meg kell becsülni a kialakult értékeinket. De a műsorpolitika, a tájékoztatáspolitika megújítása ezzel együtt nélkülözhetetlen.  (…)”  „(…) Ellenfeleink és az ellenség elszigetelése csak az aktív kezdeményezés pozíciójából érhető el, nem hagyhatjuk magunkat védekezésbe szorítani.

(…) „A különböző időmérleg kutatások merősítik az a közvetlenül is tapasztalható tényt, hogy a családoknak 90%-a rendszeresen televíziózik. A szabadidő tevékenységek között az emberek nagy többsége ma már első helyre teszi a tévénézést.” (…) „ A Magyar Televízió műsorpolitikájának távlati tervezését alapvetően befolyásolja a tudományos-technikai forradalom leggyorsabban fejlődő területe a mikroelektronika térhódítása. Az információk elektronikus rögzítése, tárolása, a számítógépek alkalmazása óriási változásokat tett lehetővé a műsorszórásban már eddig is. (…) ”

„ (…) 1983 - 84-ben több európai ország /NSZK, Franciaország, Ausztria, Olaszország/ indítja műholdas programját. Ezek a műsorok megfelelő antennákkal nálunk is foghatóak lesznek. A szovjetunió is rendelkezek ezzel a technikával és az 1978-as berni konvenció a magyar sugárzás helyét is kijelölte. 1983 végén közölnünk kell a Szovjetunióval a műholdas igényeinket” (…) .

„ (…)  A lengyelországi társadalmi válság újra megerősítette azt az 50-es években szerzett tapasztalatunkat, hogy a hatalomért folyó harc fontos tárgya és eszköze a televízió és a rádió. Szem elől nem téveszthető tapasztalat az sem, hogy a tévé csak akkor hatékony fegyver, ha élvezi a lakosság rokonszenvét, ha világos, a lakosságot megnyerni tudó politika szolgálatában áll. Megkülönböztetett figyelmet kell tehát fordítanunk a műsor magvát képező politikai műsorrendszerünk fejlesztésére.” - Magyar Nemzeti Levéltár XXVI-A-9. 52.doboz.

 

Május 31. Aczél Györgynek a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa elnökhelyettesének levele Nagy Richárdnak a külföldi műsorszóró műholdak jövendő problémáiról :

„ Szecskő Tamás elvtárs elküldte számomra a műholdak ügyéről szóló tájékoztatóját, amelyben felveti a magyar műsor – műhold – sugárzás lehetőségét, sürgeti a hazai televíziózás tartalmi fejlesztését. Tudomásom szerint mindezt megvitatta az Állami Rádió és Televízió Bizottság is.

Köszönöm a tájékoztatást, ez az anyag is meggyőzött arról, hogy most már szükség van a megfelelő pártfórum jóváhagyásával a gyakorlati állami intézkedések, tervek kidolgozására, elfogattatására, és a megvalósítás megkezdésére.

Javaslom, hogy a Magyar Televízió szorosan együttműködve  a Magyar Postával, kezdjen munkához és készítsen reális, a lehetőségekkel józanul számoló, a pénzügyi és gazdasági illetékesekkel egyeztetett terveket (alternatívákat) az Agit. Prop. Bizottság elé, majd illetékes témakörrel a kormány Gazdasági Bizottsága elé.

Kérem, hogy a megvalósítható elképzelések tervvázlatát előzetesen beszéljük meg. „ - Magyar Országos Levéltár XXXV-A-9-a 55. doboz.

 

Érdekes cikket közölt a Filmvilág 1982/5. számában májusban, Marx Józseftől, „Milyen tévét szeretnék a nyolcvanas években? címmel.

„ (…) )A cél: versenyben maradni

 

S mindez korántsem csak szervezeti kérdés; a stúdiószerű működés ugyan­is már a műsorkészítés tartalmi összetevőit is érinti. Rendkívül hang­zatos a szakosodás meghirdetése és szervezeti következményeinek meg­teremtése (akár főosztályok alapítá­sával is), mégis - ahogy a gyakorlat mutatja - csupán a „műsorképes­ség" külön kézzel mért skatulyáit biz­tosítja (személyi következményeivel együtt), és nem a jó értelemben vett profizmust. Ennek oka könnyen be­látható: a részérdekcentrumok kiala­kulása (némely tekintetben kézen­fekvő szervezési feladatok ellátása mentén) megakadályozza az érdekek és a tapasztalatok minden irányú szétsugárzását. A mérce rendkívül ferde módon nem az lesz, hogy ki ho­gyan dolgozik, hanem mit csinál. A dolgozat tárgya és nem milyensége lesz a mérvadó, amit a „forgalmazó", a műsorösszeállító a maga babonái szerint aztán szentesít is a műsorhely kijelölésével. A verseny nélküliség - a szakosodott „műhelyekben" – túl kényelmes pályát biztosít egy-egy műfaji centrum körül csoportosulóknak, hiszen a „versenyt" csak házon belül kell lefutni (az értékek csak a „műhelyen" belül viszonylagosulnak, holott a nézői tudatban az általános műsorkép és nem a főosztályi tevé­kenység jelentkezik értékelendő te­repnek).

A kérdés tehát az, hogy - kény­szerű nagyképűséggel - egy személyben milyen társadalmi megren­delést tudok feladni a drámai mű­sorkészítő műhelyek címére ? Nem tehetek mást, mint néző, én is az ál­talános terepből indulok ki, és elte­kintve a „kedvenc", ugyanakkor vi­tatható témák ajánló címlistájától, most csak az egyetlen objektív fo­gódzót, a rendszerességet szeretném sugallni. A nem magyar eredetű mű­sorok (főműsorhelyek) tengerében biz­tos és nézői szokást kialakító megje­lenési lehetőségeket az alábbi szerke­zetben képzelem el a nyolcvanas években:

1.havonta 1 film;

2. havonta 1 kb. egyórás tévéjá­ték;

3. hetente egy kb. 15—20 perces tévénovella;

4. havonta egy kb. 2—3 órás tévé­színház;

5. évente két 4—7 részes sorozat;  

6. évente 6 kísérleti, dokumentarista stb. műsor.

Mindez összesen kb. 180 óra mű­soridőt jelent, szemben a játékfilm­gyártás körülbelül 30 -35 órás, öt stúdió teljes munkáját lekötő volu­menével. Ez utóbbi adatot csak azért jegyzem meg ehelyütt, hogy belás­suk: irdatlan erőfeszítéseket kell a drámai műhelyeknek tenni, hogy az évi körülbelül 3000 órás műsorten­gerben ezt a szerény, 6 százalékos részesedést biztosítani tudják.

De biztosítani kell! Félretéve a tévé és filmesztétika „különbségeiről" folyó tartalmatlan fecsegést, a különböző műsorrögzítő eljárások primátusáról szóló fantazmagóriákat, be kell látni, ezt a mennyiséget is csak minőségi munkával lehet biztosítani. Természetesen az ellentmondás nyilvánvaló: a mennyiség felől közelítve a drámai műfajok tévébeli létét, egyértelmű az iparszerű, centrális modell szervezetének kialakítása. A művek felől nézve azonban (és ez megfelel a néző szemszögének) az egyediség - röviden: a szabadság - tiszteletben tartása az egyetlen lehetséges „szervezési modell", amely az értékek kikínlódásához azt a belső légkört megteremti, amelyet a művek kívül is segíteni hivatottak. Aggódom tehát, vajon sikerül-e az én színes, színvonalas, szórakoztató tévém a nyolcvanas években ? „  

 

 

 

 

 

Június

Június 1. 21.55 A Szemtől  szembe című műsorban Péter Jánossal beszélgetett Kalmár György riporter , a műsor szerkesztője Chrudinák Alajos, rendezője: Gém György volt.

 

Június 2. 19.30 A TV - Híradó (Moldoványi Ákos szerkesztő – riporter,) tudósított az Országházból, ahol Erich Honecker a kelet – német (NDK)  Kommunista Párt főtitkára kitüntette Kádár Jánost az MSZMP főtitkárát  Marx Károly érdemrenddel.

Június 04.   dr.Horváth József gazdasági igazgató    levelet írt  Somogyi Zoltán főov.- helyettesnek a film és koprodukciós osztálynak: A KKM 1984. április 18-i tárgyalásán továbbra is a HUNGAROFILM értékesítési hatáskörébe tartozik az MTV által gyártott: játékfilmek, tv-drámák, tv-filmek, színműfelvételek, folytatásos sorozatok, operák, operettek musical-ok, daljátékok, és hangversenyfelvétekek.

 

20.00 Zimre Péter – Ítélet előtt – A tettes is áldozat című tv-filmjének a bemutatója. Operatőr: Darvas Máté, rendezte: Gali László. Szereplők a debreceni Csokonai Színház művészei voltak: Menszátor Magdolna, Kőszáli Ibolya, Zsolnay András, Markovits Borbála, Kóti Árpád, Agárdi Ilona, Vándor Éva, Korcsmáros János, Kiss László, Herczeg Csilla,, Sz. Kovács Gyula, Rosta Sándor.

 

21.10 A környezetvédelmi világnap alkalmából Környezetvédelmi Fórum került a képernyőre. Műsorvezető: Vitray Tamás, szerkesztő: Peták István, rendezte: Szűcs László.

 

2.. –műsor 20.01 „Szobanövény” címmel Bódy Magdi műsora a KFT együttes és Gesler György közreműködésével. Szerkesztő: Módos Péter, vezető – operatőr: Bónis Gyula, rendezte: Bodnár István. 

 

Június 3. 20.00 A Főzőcske című műsor különkiadásában Siegfried Rauch volt a meghívott külföldi vendég de szerepelt a műsorban Bujtor István, Harsányi Gábor, Hernádi Judit, Sztankay István, és Zenthe Ferenc. Szerkesztő – műsorvezető: Molnár Margit, operatőr: Mátray Mihály és Király Sándor, rendezte: Pintér Gyula. 

 

„Ha egy magyar háziasszony pénteken délután fél perccel zárás után érkezik egy élelmi­szer-áruházba - s félperces késésekre ok akad elegendő: elhúzódó értekezlet, bölcsődei beszélgetés a gyerek gondozó­nőjével stb. - fönnáll az a veszély, hogy éhen marad hét végére a család. Hacsak nem hívja segítségül nagy bajában a háziasszony minden házi­asszonyok örömét, Siegfried Rauch. Mert Siegfriednek minden kapu kitárul itt, Magyarországon, akár éjfélkor is. Ez természetes -, de az élelmiszer-áruház kapuja is. Gyönyörű reklámhölgy vezeti végig az üzlet utcáin, húsféléket választ neki, ilyet olyat, amolyat. Majd a csodahős elmegy a   Televízió   konyhának   és ebédlőnek berendezett stúdiójába, hogy ott megfőzze élete remekét,   a   magyar   földön sosem hallott túrós galuskát - fahéjas cukorral. A galuskát magyaros   lecsó   után   tálalja föl az egybegyűlteknek érteni kell az ízek és kalóriák ügyes összeválogatásához, akik nem mások, mint nagy sikerű, ám csupán csak magyar sorozatok főszereplői. Szerencsére falatozásra már nem kerülhet |
sor, tüzes népi táncos leánykák rohannak be az ebédlőbe ahogy az már idehaza szokás - , körültáncolják az asztalt, cseng-bong és csúszkál a teríték, gombócos tál és miegyéb. A lányok szép népviseletének mintázata versenyt kavarog az ebédlőszőnyeg rettenetes mintájával, vendégünk, Siegfried úr meg táncba indul. Nehézkesen, öregesen ropja ugyan, de ki törődik ezzel, hiszen ő mindnyájunk dédelgetett kedvence, Thomas Lieven, személyesen. A Főzőcske szerkesztője és műsorvezetője Molnár Margit. Gondosan ügyel rá, hogy műsorát ne keverhesse még véletlenül se össze az ember más tévéműsorokkal.   Például az  Ízlések és pofonok hétköznapi esztétikai tanácsaival. Amit az ízlések szerzői elítélnek (jog  gal), csúf terítéket, csiricsáré lakásbelsőt, azt a   Főzőcske  megvalósítja.  És ügyel a Fő­zőcske arra is, hogy a tévé ál­talános esztétikai és etikai el­veitől, is különbözzön. Demok­ratizmus? Mértéktartás? Óvakodás a méltatlan sztárkultusztól? Piha! Kukucskáljon csak a néző olyan életfor­mákba és  életmódokba, amely - az ég óvjon meg bennünket attól, hogy életcélja legyen! Soha nem fogom megbocsá­tani Tenkes kapitánynak, hogy kurucindulattal nem verte szét a Főzőcske különkiadásának a berendezését - a nemzet ne­vében.” – írta Lőcsei Gabriella, Magyar Nemzet 1982. június 9.   

 

„A Főzőcske különkiadásában Siegfried Rauchhal, a Nem kell mindig kaviár című filmsorozat hazánkban is népszerűvé vált főszereplőjével kedveskedett csütörtökön este nézőinek Molnár Margit. Ráadásul prezentálta a műsorhoz néhány magyar tévéfilmsorozat főszereplőjét is, egy-két kedves anekdo­tával együtt. Szerencsére. így nem okozott különösebb csaló­dást, hogy megtudtuk, Siegfried nem is főz olyan jól, csupán Thomas Lieven kedvéért tanult meg néhány fogást. Kiderült az is, hogy énekesnek jobb, mint szakácsnak, s miután a mű­sor végére rejtélyes okból még egy idegenforgalmi mulatságot is rittyentettek, hát tanulékonyságát alkalma volt azzal is bizonyítani, hogy csárdást táncolt. Eme teljesítményéhez a je­lenlevő magyar színészek szolgálatkészen kacarásztak.” – írta Hári Sándor, Zalai Hírlap 1982. június 8.

 

 

Június 4. 2.műsor – 21.25 Magyar kapcsolat, riportműsor arról, hogy milyen kapcsolatban vannak, hogyan működnek együtt a magyar vállalatok. Szerkesztő: Végh Vilmos, riporter: Vágó István, operatőr: Bucsi János, rendezte: Szűcs László.

Június 6. 10.05 Mark Twain: Koldus és királyfi, zenés játék közvetítése a Kecskeméti Katona József színházból, felvételről.

 

Matúz Józsefné főszerkesztő június 4 -én elkészítette a TV – híradó 1983. évi munkatervét ebben olvasható többek között:

„(…) 1./ A 80-as évek televíziózásának koncepcióján belül elkészült a 80-as évek híradózásának terve,. . Ennek lényege, hogy amilyen mértékben az össz – televíziós adásidő növekszik, olyan mértékben kell növelni a különböző rövidebb – hosszabb hír-periódusokkal, hírekkel, teletex - tel. A cél az, hogy a rádió struktúrájához hasonlóan a tévé-nézők óránként, másfél óránként, hozzájuthassanak a legfrissebb hírekhez. A gyakorlati elképzelések vitája során felmerült, hogy nem kellene-e a Híradót  stílusában egy lazább, az élő adás lehetőségeit jobban kihasználó, kötetlenebb műsorforma irányába alakítani, vagy pedig tartsuk a jelenlegi formát, amely kemény híreket, rövid tudósításokat, tömör kommentárokat kapcsol össze feszes egységbe.  Végül is a félnyolcas főkiadást illetően az utóbbi mellett maradtunk azzal, hogy több élő kapcsolással, közérdekű, szolgáltató je llegű információval fogjuk még vonzóbbá tenni. Ugyanakkor műsorzáró harmadik kiadást már az idén át akarjuk alakítani. Az elmúlt három esztendő külföldi eseményeinek egész sorozatán mutatták be fiatal szerkesztő – riportereink, hogy jól értik a szakmájukat, helyesen ítélik meg a napról – napra felmerülő bonyolult nemzetközi problémákat. (…) Ezekre a jó tapasztalatokra építve  lehetővé akarjuk tenni, hogy a harmadik kiadásban mint szerkesztő – műsorvezetők szerepeljenek. (…)

(…) 3. Hosszú évek óta húzódó probléma a TV Híradó külföldi tudósítóhálózatának továbbfejlesztése. A jelen körülmények között az egész magyar sajtón belül a TV Híradó van a legrosszabb helyzetben. Jellemző adat, hogy a magyar sajtót 52 kiküldött tudósító képviseli külföldön és ezek közül egyetlen egy a TV Híradó munkatársa. (…)”  -  Magyar Nemzeti Levéltár XXVI-A-9-a 89. doboz, MTV Iratok

 

20.05 Thurzó Gábor – Vikendszerelem, tv-film bemutató.  Dramaturg: Rozgonyi Ádám, operatőr: Máthé Tibor, rendező: Mihályfi Imre. Szereplők: Papp Vera, Bács Ferenc, Tordai Teri, Balogh Erika, Lantos Zsuzsa, Osskó Judit, Várady Vali, Baracsi Ferenc, Forgács Péter, Pathó István, Sipos András.    

 

„ A hatvanas, évek elején min­denki arról a bátor és szó­kimondó színműről beszélt Bu­dapesten, amelyet Thurzó Gá­bor írt az öregedő férfi és a széllel bélelt, modern fiatal lány szerelméről. Újnak szá­mított akkor, a politikai háborgásokban épp' hogy csak megerősödött országban ez a politikumtól mentes, örök pszichikai téma. Újnak és erede­tinek. Legalább olyan újnak és eredetinek, mint Thurzó Gábornak az a másik, kora­beli írása, az, amely a hábo­rús bűnösök lelkiismereti kér­dését vizsgálta.

Tizenöt, húsz év elteltével, most viszont a televízió sorra ­rendre bebizonyítja, hogy ezek fölött az írások fölött irgal­matlanul eljárt az idő. Olyan vágtába csapott a világ, amely a hajdani, őszinte, bátor és szókimondó műveket egyket­tőre maga mögött hagyja, ki­váltképp, ha, azoknak csupán a történetére ügyel a kései ol­vasó s nem az írásművészeté­re stílusára. A televíziós átdolgozások természetük szerint elsősor­ban a történeteket szokták kö­vetni. Mindaz, ami a meseváz körül van, rendszerint elkal­lódik az átdolgozás során. Megesik, hogy még akkor is eltűnik, ha az a történet kö­rüli „valami" a mű egyetlen, maradandó értéke. Ily esetek­ben az újabb közönség számá­ra nem marad más, csak egy avítt story, meg a becsületszó, amelynek vagy elhiszi, vagy sem, hogy amit most lát, az csakugyan vérpezsdítő mű volt valaha. Kóródy Ildikó Mihályfi Im­re rendezői jóváhagyásával Víkendszerelem címmel át­plántálta a nyolcvanas évekbe Thurzó Gábor húsz évvel ez­előtti mondandóját. Aluljárós punk-lány lett a hódító kis tündérkéből és az új gazdasági mechanizmus termetté nagy­menő á lóvá tett, Öregedő lo­vagból. Bőséges világunk adta a színteret a szomorkás játék­nak, amely éppen ezért (no meg azért is, mert három szép ember játszotta a főbb szere­peket: Tordai Teri, Pap Vera és Bács Ferenc) látványnak nem volt hatástalan. De törté­netnek ... Történetnek, s ki­váltképp drámai történetnek bizony satnya volt a Víkend­szerelem. (…) –írta Lőcsei Gabriella, Magyar Nemzet  1982. június 9.

 

 

21.25 Rubik – kocka világbajnokság közvetítése a pesti Vigadóból, felvételről. Szerkesztő: Dávid Sándor, riporter: Gyulai István, rendezte: Mahrer Emil.

1982. június 17 -én Dr. Varga György a Magyar Rádió és Televízió Kereskedelmi és Propaganda Irodájának vezetője elkészítette az összefoglaló jelentését a Rubik-kocka Világbajnoksággal kapcsolatos televíziós tevékenységről, ebből részletek:

„(…)  A Rubik-kocka Világbajnokság – mint nemzetközi verseny – minden előzmény nélküli, tehát nem lehettek televíziós tapasztalatok sem. A verseny megrendezésének tényét – televíziós értelemben – már késve rögzítették, s így az előkészületekre csak minimális idő állt rendelkezésre. A világbajnokság zökkenőmentes lebonyolítását és közvetítését végül is az tette lehetővé, hogy a műsor nem csupán zöld utat kapott a Televízió vezetőitől, hanem hathatós támogatást is élvezett. Bár az MTV csak a verseny közvetítését / a kért műsorok elkészítését / vállalta  el, de már az előkészítés kezdeti szakaszában kiderült, hogy tevékenyen részt kell venni a verseny rendezői, szervezői munkájában is. /Elég utalni a versenyszabályok kidolgozásában, a versenykiirás elkészítésében vállalt szerepre is/. (…)

A VB-n 19 országból vettek részt versenyzők.  A Konumex és az IDEAL meghívottjaként 12 országból összesen 42 újságíró, és fotós szakember érkezett, 23 lap és 2 tévétársaság, valamint 1 rádióállomás képviseletében.  Televíziós vonalon a TSS /Szovjet/, CST /Csehszlovák/, RAI /Olasz/, televízió, videoszalagon az NBS /USA/, YLE /Finn/, Algériai TV, és a japán Tsucuda Játékkonszern, kért az anyagot. A helyszínen saját forgatócsoporttal képviseltette magát az NBC,(USA), ZDF (NSZK), BBC (Angol), CTK (Csehszlovák) és a MAFILM stábja. - - - Magyar Országos Levéltár – XXVI-A-9. 87. doboz.

 

 

Június 6 -11 között a Sportújságírók Nemzetközi Szervezete /A.I.P.S/ 46. kongresszusát  Athénban tartották. Az ülésen részt vett Gyulai istván, az /A.I.P.S/ főtitkárhelyettese a Magyar Televízió főmunkatársa. - MNL  XIX-A-24-a. 259 dob.

 

 

Június 8-án a Magyar Rádió Ifjúsági műsorában mutatták be a Magyar Televízió Fiatal Művészek Stúdióját. A Rádió sajtóarchívumában talál korabeli leirat a következő:

„ 82 . jun.8 . Báron/SGy/FÁ.

Azok a valamikori ifjak, akik negy negyed százada ,  1957-ben a honi televíziózás beindulásakor az első műsorokat készítették, - ma már ve­teránok, s lassacskán a nyugdíjkorhatár  felé ballagnak. E huszonöt esztendő alatt a magyar televíziózásnak nem is egy, hanem legalább két uj nemzedéke döngette meg, bebocsáttatást kérve, a budapesti Szabadság téri  tévéközpont  kapuját. Az ifjak, természetesen,  új  elképzelé­sekkel, uj  gondolatokkal léptek be e kapun. A televízió azonban hatal­mas kulturális  és  információs nagyüzem, ahol csak módjával van helyt   a kísérletezésnek,az uj  módszerek,  ideák kipróbálásának. A televízió,  ter­mészeténél fogva,  "biztosra megy",  hiszen - ellentétben a többi művésze­tekkel - nem egy-egy olvasói vagy nézői  réteghez,  hanem az egész országhoz szólt A művészeteket - de még a  tömegkommunikációt  is  - persze min­dig az uj  módszerek lendítették előre. Ennek az ellentmondásnak a fel­oldására született meg a Magyar Televízióban 1976-ban a Fiatal Művészek Stúdiója,  melynek célja a szokásostól eltérő alkotói módszerek kipróbá­lása, az uj, szokatlan televíziós kísérletek megvalósítása. A műhelyt - a tévé vezetőségének jóváhagyásával  és   támogatásával - a  televízió­ban dolgozó fiatal rendezők, operatőrök, dramaturgok hozták létre.

A mintát a magyar filmművészek világhíres kísérleti műhelye, a Balázs Béla Stúdió szolgáltatta.  Ez a hatvanas  évek elején létrejött filmes  társulás,  mint  ismeretes,  annak  idején a magyar  filmes  új  hul­lám bölcsőjévé vált,  s azóta is a magyar  filmművészet kifutási  terepe, kísérleti műhelye. Szinte minden ismert  filmművész e stúdióban kezdte a pályáját, Szabó Istvántól Gábor Pálig és  Kósa  Ferenctől Mészáros Már­táig. Az 1976-ban létrejött televíziós kísérleti műhely alapszabályzata erősen emlékeztet a Balázs Béla stúdióéra. Mindkettő lényege a  teljes alkotói szabadság,  a  függetlenség mind az anyagi,  mint a  publikációs szempontoktól. A fiatal tévések stúdiója az évi mintegy három és  fél millió forintos költségvetésével szabadon gazdálkodik. A tagok maguk döntik el, melyik műsorterv megvalósítására adnak pénzt,  és mennyit,  hogy az elkészült műsort javasolják-e adásra - esetleg moziforgalmazásra - vagy sem. A munka célja elsősorban nem az_f hogy az elkészült produkció adásba kerüljön, hanem, hogy a filmkészítő maradéktalanul megvalósíthassa szándékát, anélkül, hogy bármi más szempontra - példá­ul a műsor sugározhatóságára - tekintettel kellene lennie. Mindez per­sze nem jelenti azt, hogy a sikerült, bemutatásra érdemesnek tartott programok nem juthatnak el a nagyközönséghez; a stúdióban az elmúlt öt évben tizenkilenc tévéjáték és dokumentumműsor készült  el - ebből tiz a képernyőn is  létható volt. A stúdió a  televízió második program­jában külön sorozatban mutatta be produkcióit,  amelyekből műsorra tűz­tek néhányat egy budapesti moziban is. Ez a mozi egyébként a jövőben a fiatal tévések rendszeres bemutatkozási fóruma lesz, s ide tervez? a stúdió az első magyar videomozit is, ahol elsősorban a saját, video­szalagon lévő műsoraikat mutatják majd be.

A stúdió szabadságához tartozik a nyitottság is - ami először szintén a Balázs Béla stúdióban vált gyakorlattá. Bár a stúdió tagja - előzetes műsorterv vagy már elkészült  produkció alapján - csak  főisko­lát végzett  film- illetve  tévéművész, vagy  televíziós dolgozó lehet, a társulás olyanok művészi elképzeléseinek megvalósítását is  finanszí­rozhatja, akik nem tagjai a társaságnak. A Fiatal Művészek Stúdiójának támogatásával forgatta le első tévérendezését - Marguerite Duras Orosz­lánszáj című müvének adaptációját - a népszerű fiatal színész, Kern András, s a studió keretében készült a velencei filmfesztiválon Arany Oroszlánt nyert tehetséges ifjú filmrendező, Gothár Péter ab­szurd televíziós vállalkozása is: Mrozek Rendőrség című darabjából.

A stúdió 1976-ban 12 taggal indult, jelenleg 15-en vannak, de mintegy húsz állandó külső munkatárssal is együtt dolgoznak. (…) „ 

 

Június 9. 17.50  9. stúdió – A Szovjet Televízió külpolitikai műsora. Műsorvezető: Valentyin Zorin.

 

Június 10. 21.05 Valerija Vrubljevszkaja: A tanszék – tv játék bemutatója. Dramaturg: Jánosi Antal, vezető – operatőr: Németh Attila, rendezte: Nemere László. Szereplők: Bessenyei Ferenc, Csomós Mari, Némethy Ferenc, Pap Éva, Temessy Hédi, Gáti Oszkár, Berek Kati, Káldy Nóra, Leviczky Klára, Felföldi László, Balogh Erika, Nagy István.

 

Június 11. az ABLAK témáiból: Kerékpározzunk! De hol és mivel? – a „vadtáborozás” pedig tilos! – Az ígéret szép szó … - Kuruzslás, Mit játszunk lányok? Nap, erő, szépség, fiatalság.  Műsorvezető: Balogh Mária, szerkesztő: Peták István, rendező: Pintér Gyula.

 

Június 12. 20.05 A Telepódium bemutatója – Tiszta idegbaj! Klinikai kabaré. Szereplők: Agárdi Gábor, Balázs Péter, Bodrogi Gyula, Csala Zsuzsa, Gálvölgyi János, Halász László, Harsányi Gábor,  Hámori Ildikó, Heller Tamás, Inke László, Körmendi János, Máthé Erzsi, Mensáros László, Moór Marianna, Sas József, Soproni Ági, Szombathy Gyula. Művészeti vezető:  Bednai Nándor és Kállai István, vezető – operatőr: Zádori Ferenc, rendezte: Gyökössy Zsolt.

 

Június 13. 19,20 A Labdarúgó Világbajnokság megnyitó ünnepségének közvetítése Barcelonából, utána az Argentína – Belgium mérkőzést  Vitray Tamás közvetítette. A világbajnokság idején az MTV rendszeresen közvetített mérkőzéseket.      

 

Június 14.-én tárgyalta a Magyar Televízió Vezetői értekezlete a Híradó, Sport, az Aktuális Politikai Adások, és A HÉT 1983. évi műsorterveit.

 Matúz Józsefné hozzászólása, a jegyzőkönyv szerint:

 

„ Úgy érezzük, hogy most már nagyon itt lenne az ideje megszüntetni az erősen rádió hírkarakterű kezdő híreket. És ezért komoly áldozatokra is készen vagyunk. A komoly áldozatok alatt azt kell érteni, hogy megkísérelünk egy olyan munkaszervezést létrehozni, tehát meglévő amúgy is intenzív munkát esetleg még tovább intenzivitálni, hogy meg tudjuk csinálni a kezdő híreket, mint a mostani 3. kiadásunkra emlékeztető híradó periódust, 10 perces híradó periódust.  ( …) ehhez akkor a rettenetesen zsúfolt III. stúdiót hamarabb kell a TV Híradónak átadni.(…)”

 

(…) megkísérelünk egy olyan munkaszervezést létrehozni, tehát a meglévő amúgy is intenzív munkát esetleg még tovább intezivitálni, hogy meg tudjuk csinálni a kezdő híreket, mint a mostani 3.kiadásunkra emlékeztető híradó periódust, 10 perces híradó periódust.

Egyébként évek óta nem azért húzódik, mint hogy ha ennek olyan rendkívüli személyi konzekvenciái lettek volna. Ennek kapacitás konzekvenciái vannak szóval, az az igazság, hogy ha a kezdő híreket híradósítjuk, akkor a rettenetesen zsúfolt III. -as stúdiót hamarabb kell a TV Híradónak átadni,” (egy órával).

 

Több hozzászólás is felvetette az önálló Híradó stúdiót kéne létrehozni.

 

 

Nagy Richárd elnök hozzászólásában komolyabb változtatásokat is elképzelhetőnek tartott:

„(…) Javaslom azért az önálló TV Híradó stúdiót, meg kellene tervezni. Ez így nem megy, hogy előterjesztések, ilyen rövidek legyenek, szóval, hogy így szóban felvetjük, vagy ilyen pár mondatban. Meg kellene tervezni. De én fenntartom a véleményemet , - hát ha nem jó akkor mondjátok el, itt van a sok szakember – én egy news-room típusú TV Híradót tudok elképzelni stúdiónak. Korszerű, gyors, világos, mozgékony, sok mindent megold, lazítást elvisel, konzervativizmust is átvezet, ha akarunk fenntartani. Én ebben gondolkodom.

 

Nagy Richárd a híradó kommentárokkal is elégedetlenségét fejezte ki a vita során:

„(….) Én a kommentárok rovására is a kemény hírek mellett vagyok. Szóval, a kommentár három mondat. De néha, tudjátok olyan kínos. Pl. nagyon jó, kedves bácsi a Bajor Nagy Ernő, olyan kedves bácsi. De elkezd egy papi szöveggel kommentálni valamit, amire már nem is értjük a hír törzsét. Ő már átment, olyan paposan elmond valamit, ami rendben van, csak a Híradót – hogy mondjam? – fölborítja a Híradóból várt dolgokat. (…) A Híradó engem lásson el villámgyors, rövid képekkel, ott megy a levegőben, puff! – lelőtték, el van intézve. Ne akarjon engem agitálni. A Híradó, ha a keménység felé megy, ennél jobb szolgálatot tesz, jobb szolgálatot lát el. 

Nagy Richárd a főcím változás szükségességéről is szólt:

„(…). én a szignált nem azért vetettem föl, mert trombitál, hanem egy kicsit trotyosan trombitál is ráadásul. Kellene valami semlegesebb zene. Nem tudom mi. Hát, ha a Tamássy nem tud szeretni, mi nem tudunk helyette szerezni. De hát biztos van. Nem tudom, van-e jogdíj probléma nem élő, meglévő zenei anyag felhasználásánál. Nem tudom, hogy nem probléma-e ez.

Én nem azt értem alatta, hogy a Tamássy Zdenkó szerez nekünk egy szignált. Nem erre gondoltam, hanem millió zenei anyagból kiemelhetőre gondoltam. Hát, persze jó lenne, ha magyar lenne speciel a Híradó esetében. De ez sem korlát. Most nem csak Beethowenre gondolok, hát nem tudom, hogy azokat hogy lehet fölhasználni. De érdemes lenne végiggondolni. Én fenntartanám a kép anyagát. Én nem látom az olyan rossznak. (… ) azonos szignál kell. Ha nem más, akkor ezzel, akárhány kiadásunk van. Azonos szignál, azonos kép. Egy Híradó. Itt ne kezdjünk el művészkedni, hogy jobb legyen az a szignál, jobb legyen az a … szóval ezt ki kellene találni. Abban igazad van, hogy ebben ilyen kürtszó vagy mi, ilyen riadó van. Most nem mintha a forradalmi trombitálásnak nem volna jelentősége. De nem ez a lényege. Szóval, egy kicsit naturálisabb zene kellene. Egy valamit végig kellene gondolni, Rozi. Én nem mondom, hogy most kell dönteni (…) „ Magyar Nemzeti Levéltár XXVI-A-9. 36. doboz MTV iratok.

 

 

Június 15. Az MSZMP Agitációs és Propaganda Bizottsága ülésén az 1. napirendi pontként tárgyalták a Javaslat a Magyar Televízió műsorpolitikájának távlati fejlesztési irányelveire, 2. napirendi pontként a Javaslat a képernyő – újság /teletext/ kísérleti adásának megkezdése, című anyagokat. Jelen voltak a Bizottság tagjai (Aczél György, Győri Imre, Huszár István, Lakos Sándor, Nemes Dezső, Pozsgay Imre , Szabó József kivételével) , valamint Nagy Sándor, mint állandó meghívott. Feltűnően sokan hiányoztak!

Óvári Miklós napirend előtt be is jelentette: „ (…) a sok hiányzó miatt ülés helyett a meghívottak részvételével, munkamegbeszélést tartanak”-, csak.

 

Az 1. pont napirendi előadója Nagy Richárd az MTV elnöke volt. Meghívottak: Bajnok Zsolt, (hozzászólt), Kovács Zsolt, Majoros Balázs, Megyeri Károly, (hozzászólt) Pálos Tamás (hozzászólt), Sándor György (hozzászólt), Szinetár Miklós (hozzászólt).

A vitához még hozzászólt a Bizottság részéről, Óvári Miklós, Nagy Sándor, Királyné a jegyzőkönyv szerint.

A vitát így összegezte a jegyzőkönyv:

„ A munkamegbeszélés résztvevői megvitatták a Magyar Televízió fejlesztésére vonatkozó javaslatot. Megállapították, hogy a következő évtizedben a televíziózás társadalmi szerepe, jelentősége tovább növekszik. Ezért   a vitában elhangzott észrevételek és javaslatok figyelembevételével, külső szakértők bevonásával készüljön és kerüljön a  Bizottság elé  egy olyan politikai előterjesztés, amely elsősorban a televíziónak a mai magyar társadalomban, az életmód alakításában, a politikai gyakorlatban betöltött, illetve betöltendő szerepét elemzi, kitér a tájékoztatás, a kultúra terjesztésére, a szórakoztatás, a televíziós szolgáltatások  -  tartalmára, módjára, eszközeire, javaslatot tesz a műsostruktúra és a műsoridő átalakítására.

A Bizottság – az előkészítés magasabb szintjén – tájékoztatást kér a műholdas műsorsugárzás, illetve a videokazetta gyártás és forgalmazás prigramjáról. „   

 

A 2. napirendi pont előadója Bajnok Zsolt volt.

Meghívottak: Lakatos Ernő (hozzászólt), Nagy Richárd (hozzászólt), Pálos Tamás, Tóth Illés (hozzászólt)

A vitához még hozzászólt a Bizottság részéről,   Óvári Miklós, Kornidesz Mihály, a jegyzőkönyv szerint.

A vitát így összegezte a jegyzőkönyv:

„A jelenlévők egyetértettek azzal, hogy 1982-ben elkezdődik a képernyő-újság kísérleti adása. A kísérleti szakaszban az adás tartalmának  egyharmada legyen aktuális, politikai tájékoztató, kétharmada pedig közérdekű szolgáltató funkciót lásson el. A Magyar Televízió lássa el a képernyő – újság szerkesztői teendőit, a Magyar Távirati Iroda első számú együttműködő partnerként vegyen részt a műsor készítésében és folyamatos frissítésében.” –

Magyar Nemzeti Levéltár 288f. 41/390/öe. MSZMP Agit. Prop. Bizottság iratai.

 

Június 17 -én a vezetői értekezlet többek között tárgyalta a Stúdió szerkesztőség 1983-es munkatervét, ennek részét képezte Érdi Sándor főszerkesztő beszámolója az eddig két év munkájáról, ebből részletek:

„ A Magyar Televízió kulturális hetilapja, a Stódió'80, 1980. novemberében indult útjára. A műsor akkor a kulturális Főosztály Aktuális Osztályán készült. Az ismeretes átszervezések következtében 1982. január 1 -től önálló szerkesztőség készíti a műsort Szintár Miklós elnökhelyettes közvetlen felügyeletével.

(…) Az eredményekről:

Néhány adat a reális helyzetkép kialakításához:

·         A magyarországi összlakosság mindössze 18,6 5-a rendelkezik legalább középfokú végzettséggel, ebből mindössze 5,1% végzett főiskolát vagy egyetemet /KSH, 1978/.

·         A lakosság 13,1%- a havonta legfeljebb egyszer jár moziba, 6,1%-a egyszer jár színházba. Múzeumba, havonta egyszer, a lakosság 3,1%-a, a hangversenyekre 0,7%-a jut csak el. Az össznépesség 8,7%-ának otthonában még 10 könyv sem található.

·         A Stúdió'82 című műsort a TK adatai szerint, átlagosan a tévénézők 35%-a /2,5-3 millió néző/ tekinti meg hétről-hétre, de egyre gyakoribb a 3 millió feletti nézőszám is. A tetszési index 1981-es átlaga 75 pont! „

 

Sándor György hozzászólása a vitához:

„Elismeréssel szólt a szerkesztőség munkájáról. Hangsúlyozta, hogy a tájékoztatás, ismeretterjesztés és kulturális publicisztika mellett szükséges a kritika megszólaltatása. Támogatta a másnapi ismétlések beindítását. ..”

Nagy Richárd határozataiban is megjelent:

„A műsorban helyet kell adni a kritikának.” - Magyar Nemzeti  Levéltár XXVI-A-9. 36. doboz MTV iratok.

 

Június 16. 16.10 Turizmus’82 – riportműsor, Műsorvezető: Csurgay Judit, filmoperatőr: Király Ottó, vezető – operatőr: Miszlay Gyula, rendezte: Siklósi Szilveszter és Simon Balázs.

Június 17. 2.műsor – 20.20 a KISZ filmstúdió filmjei:

Csapók, dokumentumfilm rendezte: Császári Gábor és Rakob Magda.

Ügynök. Franz Kafka Házaspár című novellája alapján. Játékfilm – etűd. Szereplő: Matiz János, operatőr: Sheibner Károly, rendezte: Martinidesz László.

Június 18. 18.00 az ABLAK tartalmából: A Parlament belkereskedelmi vitájáról -, Merre hajózik a Hajós?-, Mit tud Siklós? -, Ki ez ellenőrök, ellenőre?  Műsorvezető: Déri János, szerkesztő: Agárdi Tamás, rendezte: Eck T. Imre.

Június 19. 17.20 HÁZ-tartás, családi magazin. A műsor vendége Orosz Adél a Magyar Állami Operaház magántáncosa és férje Kovács Béla klarinétművész. Szerkesztő – riporter: Molnár Margit, operatőr: Bánhegyi István, rendezte: Vámos Judit.   

Június 21. hétfő, - rendkívüli adásnap. 16.00-21.45  XII. Veszprémi TV Találkozó.A találkozó 21-től 26-ig tartott. A zsűri elnöke Ancsel Éva  tanszékvezető egyetemi tanár volt.

Veszprém város díja, A messziről jött ember, tv-játék. Író: Vészi Endre, rendezte: Marton László, operatőr: Marczali László, dramaturg: Szántó Erika.

Opera és drámai fődíj, Bertold Brecht – Kur Weill: A hét főbűn – Zenés TV Színház. Operatőr: Szalai András, dramaturg: Bánki László és Romhányi Ágnes.

Fődíj, Család, tv-film (drámai kategória) Iró: Claes Andersson, rendezte: Zsombolyai János, operatőr: Bornyi Gyula, dramaturg: Shultze Éva.

Opera kategória díj, Puccini: A köpeny, - Zenés TV Színház. Rendező: Mikó András, operatőr: Czabarka György, dramaturg: Bánki László.

 

Külön-díjak:

Petrovics Emilnek, a Bűn és bűnhődés zeneszerzői munkájáért,

Ambrus Imrének, a Pedró Mester bábszínháza, bábtervezői munkájáért,

Lendvai Kamillónak, a Tisztességtudó utcalány, zenei és dramaturgiai tevékenységéért,

Lehel Györgynek, a Köpeny karmesteri munkájáért,

Pászthy Júliának, a Tisztességtudó utcalány, - ban nyújtott alakításáért,

Gulyás Dénesnek, Az aranya meg az asszony, és a Tisztességtudó utcalány, -ban nyújtott alakításáért,

Hajdufy Miklósnak, a Közjáték Vichyben, rendezéséért

Vészi Endrének, a Messziről jött ember, forgatókönyvéért,

Szalai Andrásnak, a Hét főbűn, operatőri munkájáért,

Kútvölgyi Erzsébetnek,  a Hét főbűn, a Messziről jött ember – művekben nyújtott alakításaiért,

Dajka Margitnak, a A hamu alatt, műben nyújtott alakításáért.

 

Közönségdíj:

Puccini: A köpeny, - Zenés TV Színház. Rendező: Mikó András, operatőr: Czabarka György, dramaturg: Bánki László.

A Sóder -, Tv-játék. Rendezte: Palásti György.

 

„Szerencsére most sem fogad­ta teljes egyetértéssel a zsű­ri döntését az alkotók népes tábora Veszprémben. Ez egy­részt azért jó, mert - túl az esetleges elfogultságon, sér­tődésen - jelzi, hogy voltak közel egyenértékű produk­ciók a versenyfilmek között; másrészt azért szerencse, mert a kisebb hullámverés után az eredményhirdetés is csak egy lett a tévétalálkozó eseményei között. Az eltérő vélemények egyébként azt is jelzik, hogy nem volt olyan minden vitán felül álló, kiemelkedő alkotás, aminek egyértelműen nyernie kellett. Mindenesetre az esti fogadá­son többnyire már a készülő produkciókról, a jövőről foly­tak magánbeszélgetések. A díjazott művekről álta­lában írtunk már a bemutató idején - s volt köztük, ami­ről lapunkban más vélemény jelent meg, mint ami alap­ján itt díjat kaphatott. Az el­térés részben természetes, részben viszont a televízió művészi produkcióinak egy mélyebb, egyre gyakrabban jelentkező gondját tükrözi - ez utóbbiról kellett volna szólnia annak a szakmai an­kétnak, amely a tévédráma és a közönség találkozását, kap­csolatát választotta témájául.

- Nincs elméleti esztétikája a televíziózásnak - ebben az egyszerű, kijelentő formában nem fogalmazódott meg ugyan a vita alapja, mégis ez húzódott meg a különbö­ző hozzászólások mögött. A vitaindítóban Csepeli György szociológus többek között arról az értékvákuum­ról beszélt - társadalmi szin­ten, persze -, aminek kö­vetkeztében a tévéjátékok el­méletileg nagy eséllyel in­dulhatnának a korunk bo­nyolult viszonyait kifejező, társadalmi - emberi  értékek felmutatásában. Bizonyos ér­tékek konfliktusa - például két, önmagában igaz és reá­lis, egymásnak mégis ellent­mondó alternatíva közti vá­lasztás - olyan drámai for­rás, aminek    populáris for­mában     történő    esztétikai megfogalmazása    például  a tévédráma feladata. Csak némi általánosítás szükséges ahhoz, hogy közös „válságjegyeket" fedezzünk föl a magyar irodalomban, filmben, drámában - és a televízióban is. Ez utóbbinak nemcsak az egyes alkotásai, hanem ezek megítélése, sőt, e megítélések visszahatása is fokozza a zűrzavart - a kritikusok amolyan házi használatú televíziós esztéti­ka alapján formálják ítéletei­ket, ahányan, annyifélét. Ugyanakkor megnyugtató, hogy e lassacskán mégis­csak kialakuló műfaj máris lerázza magáról a vállonve­regető kezeket, a nehézségek­re hivatkozó mentegetőzést, az anyagi-technikai nehéz­ségekkel vigasztaló humani­tárius lefokozást. Különösen a Fiatal Művészek Stúdiójá­nak itt bemutatott alkotásai kecsegtetnek azzal a remén­nyel, hogy a megítéléshez a látottakon kívül semmiféle „mentő körülményt" nem szükséges figyelembe venni. Ezek a művek többnyire te­hetséges; szuverén alkotók olyan munkái, amelyek specifikusan televíziós formát kívánnak, ebben van közölnivalójuk, s hozzá lassan alakuló formanyelvük is. (…) „ –írta Csáki Judit.  Népszava 1982. június 29.

Június 22 -én kihelyezett vezetőségi ülést tartottak Veszprémben. Napirenden a Drámai -, Szórakoztató-, Zenei és Kultúrális-, és Közművelődési Főosztály 1983.-évi műsorterve volt.

Részletek a jegyzőkönyvből:

Drámai Főosztály tervéről:

Sándor György elismeréssel szólt a tervről, de leszögezte, hogy

„(…) a főosztály gondjainak megoldása össztelevíziós érdek., csak úgy, mint saját tv-drámák megerősítése a műsorban. (…)” Hangsúlyozta: „(…) a magyar tv-játéknak nem szabad lemondani a művészi értékről, még a legmodernebb irodalommal való kapcsolatról sem, de nem szakadhat el a közönségtől sem. Szükségesnek tart egy mélyebb elemzést, amely a mai magyar irodalom és írók helyzetéről, valamint a mi belső mechanizmusunkból kiindulva feltárná tennivalóinkat. Jónak találta a TV-színház tervét (…)

Részlet Szinetár Miklós hozzászólásából:

(…) „Elsősorban műsorokat kell adni! - mondta – nem pedig száraz tudomány- és irodalompolitikát. Folytatni kell a Zenebutik c. műsorban bevált színesítést más területeken is. A képzőművészet terén végzett ízlésformálást tovább kell erősíteni, de agresszivitás nélkül.” - Magyar Nemzeti Levéltár XXVI-A-9. 36. doboz MTV iratok.

 

Június 26. 21.00 a Veszprémi TV Találkozó ünnepélyes díjkiosztó műsorát láthatták a televízió nézői.

Június június 21. - 26. között a 29.-i Cannes-i Propaganda és Reklámfilm Fesztiválon az MTV-t Varga György az MRT Kereskedelmi és Propaganda Iroda vezetője és Tamás György képviselték.

Részlet az úti jelentésük azon részéből, ahol a filmeket értékelték:

·         Ötletek tekintetében az alkotók kissé kifáradtak. Továbbra is a megkapó, logikai fordulatokban bővelkedő érdekes történetek jártak elöl.

·         Nagyobb helyet kapott a zene. A melodikus, friss könnyűzene mellett témához alkalmazkodó klasszikusokat is hallhattunk (Beethoven például három filmben is szerepelt).

·         A romantika, az érzelgősség még mindig tapasztalható., de ez ma már sikerre nem számíthat.

·         Külön hangsúlyozottan is ki kell emelni a technikát. Elsősorban japán film, de brazil, NSZK, és francia film is egyszerűen általunk már el sem képzelhető videó trükkök tömegét vonultatták fel. Más kérdés, hogy éppen a magas technikai nívó széles körű elterjedése miatt ez még a sikerhez nem volt elegendő. De tanulság az is, hogy a magyar filmek, ha ötletben és tartalomban helyt is álltak, technikailag átlag alatt maradtak. - Magyar Nemzeti Levéltár XXVI-A-9. 53.doboz.

 

 

Június 30. 19.30 A TV - Híradó beszámolt arról, hogy a MAFILM fóti „TV-műtermében” megkezdődött Gorkij: Vassza Zseleznova című művének,  forgatása Havas Péter rendező irányításával.

Június 30. 2. műsor – 17.15 Budapest Nagydíj – nemzetközi atlétikai verseny közvetítése a Népstadionból. Riporterek: Gyulai István, Pirigyi István, Szalay István. 

Az 1982/22. Rádió és Televízió Újság közölte a névsort és alkotások címét melyek elnöki nívó-díjban részesültek:

Külső munkatársak:  Amerigo Tot (portréfilmjében való közreműködéért); Auguszt Olga,  Mezei Borbála, Szabó Sipos Tamás   (Lehet   így   is!   rajzfilmsorozat); Ádám György, Kárpáti György (Pszi-fi sorozat); Balázsobits Lajos (A helytartó és A 111-es c. tévéfilmben alakításáért); dr. Balogh János, Fülöp Géza, megsebzett bolygó sorozat); Bartos Miklós (Az tíz év c. műsor   operatőre);   Bálint  András, Lukács Sándor, Mialkovszky Erzsébet, Tordy Géza (Kelytartó); Bálint Tibor, Bánsági Ildikó, Hámori Ildikó, Madaras József, Szombathy Gyula (Zokogó majom sorozat) ; Bánki Éva (a szinkronstúdió és az MTV együttműködésének   kialakításáért);   Bános Tibor,  Feleki Kamill (Feleki Kamill és vendégei); Bodrogi Gyula.  Wessely Ferenc   (Most és mindöröké, utóbbi á BBC Shakespeare-sorozat szinkron-rendezői munkájáért is); Bohó Róbert (Ami a képek mögött van); Bokor Pál (Tv-híradó-tudósításaiért); Bozai József (Szemtől szemben Jasszer Arafattal); Buss Gyula, Hidas Frigyes, Ivanov Péter, Koncz Gáor, Pap Vera, Tordai Teri, Varga Mátyás (Névtelen vár) Czigány   Tamás,   dr.   Falk Judit,   Mándoki sorozat, Szekeres Dénes, Tardos Anna (Szülők iskolája sorozat); Csernus Mariann (Életem c. produkcióban nyújtott alakításáért) Csoóri Sándor, Losonczy Teri, Sára Sándor (Néptanítók és Elátkozva a hatodik napot); Dayka  Margit,  Horváth Péter,  Kútvölgyi Erzsébet, Nemes Nagy Ágnes, Nóvák János, Verebes István (Bors    néni);    Dévényi    László,    Molnár Györgyné   (Perpetuum   mobile   sorozat,   A   hang című rész   rendezéséért);   Dobray   György,   Popper Péter  (Szókimondó   sorozat);   Dobozy  Imre,   Ma­gyar   József     (Szülőföldem);    Erdei    Grünwald Mihály,   Kardos   Ferenc   (Gólyavári   esték   sorozat); Eszményi Viktória,  Heilig  Gábor,  Sike Ist­ván, Varga Csaba (Technika sorozat); Fischer Annié (őszi zenei hetek tévéhangverseny-sorozat); Gryllus Dániel, Horváth Mária, Jankovich Marcell, Mikulás Ferenc,  Molnár   Piroska,   Polyák   Sándor,   Szabó Gyula, ifj. Újvári László (Magyar népmesék felnőt­teknek sorozat) ; Gulyás György és Szilágyi János (portréfilmben    való    közreműködésiért);    Heltai András (Panoráma) ; Hernádi Judit, Kállai Ferenc (A Waterlooi csata); Horváth Tibor (a sportosztály tevékenysége érdekében kifejtett munkájáért); Iglódi   István,    Jordán    Tamás,    Káldy    Nóra, Palotai Boris   (Zárójelentés  c.  tévéjáték); Juhász Árpád (a   Kalendárium   műsorvezetéséért) ;   Kazimir Károly   (Cid) ;   Király   István (Új   idők új dalai   sorozat); Kispista István, Wiedermann Károly   (az   Egyetértés   született,    utóbbi  Leg­személyesebb   közügyeim   c.   műsorok rendezé­séért is); Kondor Katalin  (A Hét számára készí­tett riportjaiért);  László  Péter,  Medveczky  Ilona (Én csak táncolok); Lintner Sándor (Ami a képek . mögött  van);   Lipovecz   Iván (Szemtől   szemben Wllly Brandttal,   valamint   bonni   tudósításaiért); Márkus László (A farkas, Névtelen vár, A Waterlooi esata); Nemes Gábor (Co dalej? - Hogyan tovább?  c.   riportfilm);    Orosz   Mária    (Tv-híradóbeli munkájáért); Polner Zoltán  (A „Teknyőkaparó"); Préda Tibor (Ajtók mögött sorozat); Szabó László (Volt egyszer egy ,,R"-csoport); Szabó Sándor (A helytartó és Névtelen vár); dr. Varga Ernő (Kémia-lorozatáért); Vekerdy Tamás (A kamaszkor körül *. sorozat forgatókönyvéért és  műsorvezetéséért);

A belső munkatársak közül a következők kaptak nívódíjat:

Bednai Nándor, Buzáné Fábri Éva, Rumbold Ist­ván, Szabó Miklós, Tanos Tamás (Én csak tánco­lok); Kalmár András, Bilicsi Erzsébet, Andrásné Radnóti Katalin (Feleki Kamill és vendégei); Hor­váth Lóránt, Várkonyi Gábor, Lendvai György, Barta László (Zokogó majom); Szántó Erika, Esz­tergályos Károly, Hencz Dezső, Mátay Lívia (A helytartó); Vitray Tamás (Tengerre, magyar és Utóhatás): Zsurzs Éva, Szatmári Piri, Lehel Judit (Névtelen vár): dr. Váradi György („Életem". Jászai Mari naplója): Horváth Adám, Kelemen Magda, Bornyi Gyula (Ferencsik János-portréfilm); D. Fehér Zsuzsa (szerkesztő-műsorvezetői teljesítmé­nyéért, az Amerigo Tot-portréműsorért); Módos Péter. Sztevanovity Dusán, Kenyeres Gábor. Bodnár István (Pulzus): Almási Anikó (Pulzus sorozat és Az elítélt); Sólyom László, Gulyás László, Gulyás György-portréfilm); Apró Attila   (koncertközvetítő tevékenységéért, valamint Az elítélt c. tévéoperáért) ; Csenterics Ágnes, Darvas Máté, Nagy Sándor (Fő­szerepben : Németh Sándor); Müller Magda, Grósz E.  András, Szalay Lászlóné, Mezei István  (Ajtók mögött sorozat);  Kővári  Péter,   (Gólyavári  esték sorozat); Hanák Gábor  (Néptanítók,  Elátkozva  a hatodik napot); Bősze Valéria, Soós Mária (Pszi-fi és A kamaszkor körül); B. Révész László, Papp Ferenc (Kalendárium); Képes András (Trauner Sándor portréfilm); Dobos István (Humphrey Bogart-sorozat és Csehszlovák körkép); Rácz Gábor, Né­meth Attila (A megsebzett bolygó sorozat); Vojnits Imre (A kép elsötétül, Halálos véletlen, Hárman egy díványon); Bajor Edit (Halálos véletlen, Hárman egy díványon, Az ember felemelkedése); Bársony Lászlóné  (Az ember zenéje, Ludus Danielis, Traviata, A denevér); Surányi Erika (Az ember fel­emelkedése) ; Gyulai Zsuzsa  (Thyl Ulenspiegel, A Fekete macska bandája); Váradi Györgyné (Shakes­peare-sorozat, Nem kell mindig kaviár); B. Debre-czeni Ibolya (Egy óra veled, Traviata, Ludus Danie­lis és A denevér); Major Sándor, Neumann László, (Szülőföldemen); Eck T. Imre  (Szülőföldemen és Szemtől szemben Willy Brandttal);  Pintér József (Egyetértés született); Bartha Attila, Gyulai Gusz­táv  (Az első tíz év); Mata János,  Peták István, Füredi Vilmos   (Ballada  fekete-fehérben);  Vámos Judit (Volt egyszer egy ,,R"-csoport); Sárdi Anna, Várszegi Károly (Ami a képek mögött van); Rad-ványi Dezső (Lehet így is!); Forray Tibor, Szitányi Zsuzsa (Co dalej? - Hogyan tovább?); utóbbi a Csaták békeidőben produkcióért is); Chrudinák Ala­jos  (Szemtől szemben Jasszer Arafattal); Mátray Mihály   (Szemtől   szemben   Jasszer Arafattal és Szemtől szemben Willy Brandttal);  Pálfy István (Csaták békeidőben);  Baló  György,  Hajdú János (Szemtől szemben Willy Brandttal); Biró Istvánné (Szülőföldemen,   Volt   egyszer   egy   ,,R"-csoport, Rácson  túli  világ,   Legszemélyesebb  közügyeim); Király Ottó (Egyetértés született, Legszemélyesebb közügyeim); Normann József (mezőgazdasági adá­sokért) ; Puch Tamás (Az első tíz év, Elhasználjuk vagy felhasználjuk?); Tanos Miklós   (Rácson túli világ,   Szülőföldemen);  Hollós  Ágnes   (Arcélek  a közéletből, Alfonzó mondja, Arcképek a Munkás­őrség  történetéből);   Agárdi Tamás (Rácson  túli világ,   parlamenti  híradások;  Ablak, Kék fény); Kigyós Sándor (politikai műsorokért); Benda László (külpolitikai tudósításaiért); Onnik Diramerian (ope­ratőri munkáért); Bálint Ágnes (Magyar népmesék felnőtteknek); Rick Nóra, Szegvári Katalin, Singer Dezső (Szókimondó); Láng D. István, Gáspár István (Perpetuum mobile Hang c. része); Takács Vera (Örsbéli krónikák); Feledy Péter, Szélyes Zoltán (Fiatalok másfél órája,   Hagyományőrző);   Hárs György,  Garaguly István,  Vadkerty Tibor,  Pálfy István   (Fiatalok   másfél   órája);   Nepper   Péter Karátsony   Gabriella    (Hagyományőrzők);   Pomezanski György (Felkínálom); Molnár György,Kopper Judit, Janovitz Attila (Technika); László János-né, Kelemen Endre (Szülők iskolája); Békés József, Nagy Gábor, Bohák György  (Bors néni); Müller László,  Farkas  József,  Elek  János   (kiváló  mun­káért) ; Káplár F. József (Két országból egy lett, Ciprusi elnök hazánkban); Práger György, Fülöp Tibor (Disznók Kínának, Tavaszelő Bács-Kiskunban, Megszűnt a Zöldért); Tarjányi Ingrid, Török Vidor (Ilyen is van); Jurányi Anna, Fodor Dezső (Kéz­sebészeti műtő, Algyői tűz); Fodor Balázs (Alpinis­ták a vízesésen); Edelényi Gábor (Nyíregyházi re­pülők) ; Dobor Dezső, Szalay István (sportszerkesz­tői   munkáért);   Dávid   Sándor,   Gulyás   László, Gyulai István,  Knézy Jenő, Pirigyi István,  Vitár Róbert,  Fehérvári  Péter,  Mahrer Emil,  Gál  Edit (Sport 1981.); Wolfart János, Babiczky László (Ha a haza szót hallom); Bükkösdi László  (A stúdió vendége: Marczis Demeter); Hada Sándor (Ha a ha­za szót hallom, A stúdió vendége: Marczis Demeter); Vámos   Sándor   (Vasárnap délután);   Bánki   Ist­ván    (Ablak, Kék fény.    Szókimondó);  Mócsi László     (Ünnepi    hangverseny,    Pulzus);    Róna György    (A   bolond   lány);   Biksza   Miklós    (A bolond    lány,     Németh    Sándor-portré,  Stúdió '82); Román Attila, Koch Aurél (Perpetuum mobile):  Malik Jenő  (az ellenforradalomról szóló műsor);  Gazdag Éva   (Requiem); Novák Endréné (Telepódium); Gedeon Ellen (A megsebzett bolygó, Tündér Lala,  Műhelytitkok); Mester Imre  (Bábel tornya,    Atlantisz,    Héroszok    pokoljárása,    Kris­tály birodalom,    A    világkagyló    mítosza);    Csikesz    Gyula    (A    78-as    körzet) ;    Tréfás Imre (Süsü, a   sárkány);   Rozsnyai   Aladár   (A  „Teknyőkaparó");    Szabó    Erzsébet    (vágó    munká­ért) ;   Békási   József   (filmvágó   munkáért);   Ilkei Csaba,    Sándor   István    (szerkesztő    munkáért): Losonczi Gábor, Regös István (Élni tanulnak, Óriás­kerék I.); Fisohhof Endréné (kiemelkedő munkáért); Abonyi Antal (Én csak táncolok, Pszi-fi, Fiatalok másfél órája); Biró Miklós (A helytartó, Stúdió '82): Czabarka György (Zokogó majom); Haraszti Zsolt (Pulzus, Szemtől szemben Péter Jánossal); Herczeg László (A megsebzett bolygó, Szülők iskolája, Tech­nika, Volt egyszer egy ,,R"-csoport); Illés János (Életem,  Élni  tanulnak);   Kecskés  László   (Cid);. Király   Péter   (Volt   egyszer   egy   ,,R"-csoport); Lukács Lóránt    (Névtelen vár, Panoráma); Márk Iván (Az elítélt); Ráday Mihály (Bors néni, Szülők iskolája); Kaunitz Ervin (Poptükör); Drégely Lász­lóné (Zokogó majom); Tóth Barna (Főszerepben: Németh Sándor, Én csak táncolok, Kálmán Imre­est) ; Szabóné Vidák Györgyi (Ilyen a természetem, Pepetuum mobile); Wieber Marianne (Névtelen vár, Cid); Makki Györgyné (Varázsgömb, Mézes Dorottya) ; Csók Pál, Koncsol Judit (a Televízió jubileumi évkönyvéért),   Hortobágyi   Éva (Legszemélyesebb közügyeim); Langmár András (Cid, Én csak tán­colok).

 

 

Az 1982-es év kronológiatörtének kutatása során nagy mennyiségű dokumentum anyagot sikerült összegyűjtenem, így az előző évek kronológiatörténetéhez képest ez az év már jóval hosszabb lesz az előző évek anyagainál.  Ezért az 1982 –es év története két fejezetben készül el.

Most az első félév története olvasható. A második fejezet, amely a második félévet tartalmazza majd, várhatóan késő őszre készül el, ezután kerül fel majd a honlapra.

 

Folytatás következik:

 

A magyar televíziózás története XXVI. (1982)

 

II. rész (1982. július 1.. – 1982. december 31.)

 

Lezárva:  2015-03-30