Dunavölgyi Péter:

 

A magyar televíziózás története XXVI. (1982). II. rész

(1982. július 1. – 1982. december 31.)

 

Július

 

Együttműködési megállapodást írt alá Budapesten, Sultan Hadiatou a Guineai RTV műsorigazgatója és Menczel Gábor az MTV Nemzetközi osztálya helyettes vezetője.

 

Július 2. 19.30 az adásban megemlékeztek a TV Híradó 25. évfordulójáról. Az adásban láthatták a nézők Gál Jolán szerkesztő – riporter és Baranyi István operatőr riportját is, az új budapesti szállodáról a NOVOTEL –ről.

 

Több napilap is foglalkozott a Híradó évfordulójával:

„Ma huszonöt éves a tévéhír­adó: negyedszázada hangzik fel estéről estére (eleinte he­tente egyszer, most egy héten, több kiadásban, tizenötször) a jól ismert szignál, s jelenik meg a képernyőn a hazai dolgainkra, s a nagyvilágra örökké kíváncsi televíziós ka­mera látványa. E kezdőkép története akár szimbóluma is lehetne a híradó legfőbb jel­legzetességének, a „változva megmaradás" céljának és gyakorlatának. A sok éven át lá­tott régi kezdőképet nemrég újra felvették, új kamerával, korszerűbb formában - de úgy, hogy hasonlítson a régi­hez, éreztesse a műsor folya­matosságát jó értelemben vett hagyományőrzését.

A változásnak és a mara­dandóságnak ez a kettőssége jellemzi a híradó tartalmi munkáját is. A korszerű kö­vetelményeknek megfelelve, a technika fejlődő lehetőségeivel élve is őrzi régi értékeit, alapvető tájékoztatási elveinkhez való hűségét, évek hosszú so­rán kialakult, jól bevált szer­kezetét. Képi és szóbeli információk, a kommentárok, az át­tekinthető ábrák és térképek, a napi aktualitások és az időn­kénti összegző sorozatok sajá­tos, jellegzetes milliók tájékoztatásául szolgáló, nélkülöz­hetetlen hírforrássá álltak össze.

A tévéhíradó már régóta a televízió egyik legnépszerűbb és legfontosabb műsora, egy­ben az egész magyar sajtó megbecsült része. Negyedszá­zados születésnapján mi is szeretettel köszöntjük a Ma­gyar Televízió híradóját.” – írta szerkesztőségi cikkében a Magyar Hírlap, 1982. július 2.

 

„Tegnapi számunkban szót ejtettünk már a Tévéhíradó­ról, azzal kapcsolatban, hogy a művészi igényű tévéjátékokat a néző rendszerint a híradó után látja. Az, hogy éppen ma van negyedszázada annak, hogy még más névvel, a mai­nál kisebb időtartammal és lé­nyegesen fejletlenebb techni­kával megindult a híradó a képernyőn, alkalom arra, hogy világosan leszögezzük: nem a híradó „tehet'' róla, ha döbbe­netes látványokban is - pél­dául egy merénylet ,,egy az egyhez való sugárzásában – van, s nem is ritkán részünk. A magyar tévének is köteles­sége, hogy teljes hitelességé­ben - azaz: a rémségekről sem megfeledkezve - tárja elénk a világ mai arcát. Csak dicsé­ret illeti a tévé, s ezen belül a híradó munkatársait, hogy nincs olyan jelentős hír - jó vagy rossz, emberséges, vagy emberellenes -, amelyről „le­maradnának", hogy kamera és orientáló szó segítségével azt a ..napi világtörténelmet" írják, amely nem mindig kellemes és soha nem befejezett, hogv harminc percen belül figyel­met fordítanak az események különféle „műfajaira”,  és ha úgy adja az élet, a nap, akkor a második kiadás tartalmának akár a felet is új képsorok töl­tik be.  

Amikor tehát azt kívánjuk - márpedig kívánjuk -, hogy a híradóban az eddiginél job­ban domináljon a humánum, a napfény, a derű, akkor azt nem a szerkesztőktől, riporte­rektől, operatőröktől kell szá­mon kérni, hanem a nemzetkö­zi helyzettől, a nagy és kis vi­lágtól. Amit az idők során többször kicserélődött, s mostanában joggal jónak - tájé­kozottnak, felkészültnek, ötle­tesnek - mondható „híradós gárda"-tól mégis kérhetünk, az talán az, hogy kommentálják egy kicsit szakszerűbben (nem hosszabban)  a  kulturális élet kiemelkedő esetleg lát­szólag - nem is, annyira ki­emelkedő, de lényeges esemé­nyeit. Tudjuk, hogy itt van a Stúdió 82, dehát a külpoliti­kának meg a bel-és gazdaság­politikának is megvannak a maguk külön fórumai a kép­ernyőn. Á művelődés tényei és gondjai' nem azért igényel­nek - valamivel - mélyebb odafigyelést a napi híradók­ban, mert így ,,ellensúlyozhatók" a politikai drámák, ha­nem mert a kultúra egyre több embert érdekel...

Márpedig a negyedszázados tévéhíradó eddig is azzal kel­tett fel új ígényeket, hogy a maga eszközeivel kielégítette a meglevő érdeklődéseket.” – írta szerkesztőségi cikkében a Magyar Nemzet, 1982. július 2.

 

„ A negyedszázad jubileu­mának estéjén otthonában a tévé bűvöletében találom Matúz Józsefnét, a Tv-híradó főszerkesztőjét. „Látja, mi­lyen csodálatos dolog a tele­vízió, többet látok, mint a néző a lelátón - mutat a képernyő felé. Éppen egy futballmérkőzés izgalmas je­leneteitől vonom el néhány szóra.

- Szóval, amikor az első adást sugároztuk 1957. július 2-án ... szóval olyan nehéz feladatom még azóta sem volt. Hetente egyszer, kedden jelentkeztünk 10 perccel.

Azért össze tudtunk szed­ni külpolitikai információ­kat, hazai híreket, a filmhír­adótól kaptunk, ajándékba külpolitikai filmanyagokat, gyárakba jártunk és tükröz­tük annak a sajátos időszak­nak a hangulatát, örülök, hogy egy olyan izgalmas év­ben, mint 1957, kezdtem el azt, amit még ma is csinálok, őszintén, azt hittem, már az első évben belebukom. De amikor a nehéz éven túlju­tottam, utána csak azt mond­tam, meg kell csinálni az es­ti adást mindig.

A legeslegelején mindössze hárman dolgoztak a Híradó­nál. Ma 147 belső munkatár­suk van, de igen széles körű külsős munkatársi gárda segít abban, hogy a napi három ki­adás 65 percét színvonalasan tárhassák a nézők elé.

- Fő kiadásunk az esti fél 8-as, ahogy mi mondjuk, a „nemzeti adás". Ezt általában, ötmillióan nézik.

- Ugyanolyan felelősség­gel végezzük, mint bármi­lyen munkát kell. Különben nem ad örömet az embernek. Tisztességgel kell megcsinál­ni, mindig meg kell bírálni másnap, s aztán jobbat, ha nem sikerül, még egyszer újat kezdeni, és akkor belát­hatatlan örömforrás ez a munka.

Horváth J. Ferenc, főszer­kesztő-helyettes 23 éve vál­tozatlan beosztásban dolgo­zik a Tv-híradónál.

- Két ezer Híradó szerkesztettem,  ez ezer műsor­óra, lehetne számolgatni, hány nap alatt nézhetnénk végig. Egyébként nagy él­mény ennek a sajátos eszkö­zökkel készülő politikai napi­lapnak a megalkotása.   Még akkor is, ha néha pontosan, jó előre megtervezzük, s az­tán háromszor felborul, jön a negyedik variáció. De hát a frisseség - parancs. Van négy háromnegyed collos elektroikus felvevőkameránk és montírozónk. Az ez­zel készített anyagot azonnal visszajátszhatjuk. Magyarán, ha lőnek egy gólt fél nyolckor a Vasas-pályán, már a sporthírekben láthatja a néző.

 

Kezdődik a szombat regge­li indító értekezlet.

Sorolják a témákat, amit most mi nem teszünk meg, mert vasárnapra már elévül­tek: „lelőtte”  a Tv-híradó.

Zádor László 1959 óta vesz részt a szerkesztői munká­ban. A leghosszabb időt eb­ben a munkakörben ő töl­tötte el.

- 1959 óta... Igen, az 23 év. Annyi bizony! A belpo­litikai rovatot vezetem, de most, szombaton a belpoliti­kai turnusvezetői feladatot látom el.

A 26. év első ügyeletes ri­porteri stábja Tarjányi Ingrid, szerkesztő riporter, Edelényi Gábor  operatőr, és Barta István rögzítő techni­kus készenlétben.

- 1960-ban kerültem ide a gyártáshoz, s aztán végigjártam ezt a sajátos tévésiskolát - mondja Tarjányi Ing­rid, most, hogy ügyeletes va­gyok, egyrészt várom, hogy történjen valami rendkívüli esemény, másrészt pedig szurkolok érte, hogy ne. Az ügyeleti munka a legizgal­masabb. Reggel úgy jön be az ember, lehet, hogy színház­ban kötök ki, de az is lehet, hogy egy balesetnél. Ma sem­mi ilyen nem volt. Csupán búcsúztattuk a Kambodzsába induló magyar fiatalokat. A szombati stáb munkatársai elvonulnak a laborok­ra vágókba, keverőhelyiségekbe...” írta M. Szabó Imre, 1982.júlis 4.

 

„Miután általánosságban megültük a Magyar Televízió 25 éves fennállásának ünnepét, tiszta sor, hogy most a részletek következnek. A héten kiderült, hogy a színházi közvetítés is 25 éves a képernyőn és a TV Híradó is megérte a negyed­százados évfordulóját. Bizony! Az előbbi jubileumról hétfőn egy Színház a dobozban című összeállítás, az utóbbiról pén­teken egy interjúsorozattal gazdagított TV Híradó segítségé­vel emlékeztünk meg.

Bevallom az előbbi esetében a bevezető képsoroknál, dr. Váradi György úgynevezett „felvezető" szövegénél nem ju­tottam tovább. Valahogy lefárasztott a gondolat, hogy bájtársalgásokat hallgassak arról, ki mikor és hogyan működött közre abban, hogy a televízió egyik alapvető tömegkulturális kötelezettségét teljesítse és színházi előadásokat közvetítsen. A TV Híradóhoz csapott „jubileumi" interjúsorozatra viszont érdeklődően figyeltem. Semmi újat nem hallottam ugyan, de egy sereg hasznos tanácsot elmondtak azért a megszólaltattak amelyet érdemes lenne a híradósoknak megszívlel­niük és persze egy sereg nyilvánvaló butaságot, amely bizo­nyára, csak azért kapott helyet az összeállításban, hogy illusztrálja, egységes közvélemény nincs és nem is lehet. He­vesen egyetértettem például a semmitmondó, csupán időrab­ló - különösen belpolitikai -  kommentárok korlátozására irányuló igénnyel, bár mintha ezen a téren, a híradó állandó stábjának változásával nemi javulás volna megfigyelhető. Úgyszintén az sem lenne túlzott követelmény egy immár felnőtt korba lépett híradótól, ha bemondóként mindenkor csak tiszta, hangsúlyos magyarsággal, világosan beszélő, nem raccsoló, nem selypítő embereket alkalmazna. Ma már érvénye­síteni kellene azt a könnyen belátható szabályt, hogy nem lehet rádió- és tévé-személyiség az, aki beszédhibás. Ez alól a szabály alól nem ad felmentést az, hogy az illető „különben igén tehetséges", „különben valóságos élő lexikon", „külön­ben remek publicista". El lehetne aztán azt is várni, hogy mindenkor kellő gondossággal készüljenek el a híradóban bemutatott illusztrációk, például a térképek. Így például el lehetne kerülni, hogy egy felismerhetetlenül átrajzolt Közel-Kelet bosszantsa percekig a nézőt az egy ideig mit sem sej­tő kommentátor - ezúttal Szabó L. István - mögött. (Ez a keddi híradóban történt).” – Írta: Hári Sándor, Zalai Hírlap, 1982. július 6.

 

Az évforduló kapcsán Márványi György a Híradó főszerkesztő helyettese írt cikket „Mozaik – a TV-híradóról” címmel a Rádió és Televízió Újság 1982/27. számában.

„A főcímtől a záróképig

Amikor 1957 nyarán első ízben bementem a Szabadság tér 17-be, nedves beton, vako­latlan téglafalak, beüvegezetlen ablakok közt botladoztam fel az első emeletre. Kívülről jött újságíró számára akkoriban legfeljebb téma lehetett a tévé - vonzó munkaterület aligha. Nekem is az volt az első gondolatom: mi a fenét lehet itt csinálni? De mert hívtak, s hajtott a kíváncsiság, szorongás nélkül lép­tem a - számomra - végzetes szobába, ahol a mai híradósok közül ketten vártak: Matúz Józsefné (akkor is, ma is ő a Híradó vezetője) és Krämer Mari (akkor afféle „mindenes", ma a Híradó vágócsoportjának veze­tője). Matúzné akkor már „öreg" tévés volt: május óta szervezte-szerkesztette a Híradót, amelynek eladdig 7 száma jelent meg. Amit tőlem vártak, nagyon egyszerűen hangzott: írjam meg a következő, a 8. adás szövegét. Megtörtént. Azóta sem tudom abbahagyni.

„Főcím"

Ez az, amit minden Híradó első 17 másod­percében látnak és hallanak. Akkor még nem így festett, mint manapság. 1957-ben a Keddtől keddig nevet viselte, azon egyszerű oknál fogva, hogy mindig kedden jelent meg a képernyőn. Egy héten egyszer, kb. 15 perc­ben. Dobrovits István a beforduló kamerával 1959-ben került kezdő képként az adás élére. A „kamerás ember" különben sohasem volt operatőr, de mint fiatal felvételvezető ő volt kéznél, mikor a főcímet filmre vették. (25 év­vel később, ma, Dobrovits a Híradó gyártási ügyekkel foglalkozó főosztályvezető-helyette­se.) A főcím zenéjét eredetileg Palásti Pál találta meg egy zeneműben, melyet aztán se ő, se más nem lelt meg soha többé, így Vujicsics Tihamér az agyonjátszott szalagról meghallgatta és újrahangszerelte, valamikor a 60-as évek közepén. (Most már ismét eljött az ideje az újrahangszerelésnek, amelynek alighanem majd a néző is örül, mert talán tompábbak lesznek a harsonák.)

Külpolitika

Idézet a Film Színház Muzsika 1959. októ­ber 2-i számából: „Tanúim a televízió állandó nézői, hogy minden kedden és szombaton érdekes, jól szerkesztett friss híradóműsort láthatunk a televízióban. Most azonban külön dicséretet érdemelnek a Híradó munka­társai. A szerdán Washingtonban történteket szombaton este már mi is láthattuk." Mu­latságos ugye? Pedig akkoriban remek telje­sítmény lehetett.

Hát persze, 1959 óta sok minden történt. 1964-ben megkezdődött - részvételünkkel - az Intervízió hír cseréje, és egy évvel ké­sőbb már átvettük napról napra az Eurovízió tudósításait is. És 1975 óta képmagnetofonra rögzítjük a külföldi híreket. Arról, hogy mi­lyen bonyolult szervezőmunka kell ahhoz, hogy külföldi tudósítás - a Közel-Keletről, Amerikából vagy a Távol-Keletről - idővesz­teség nélkül kerüljön a nézők elé, sokat me­sélhetne Horváth J. Ferenc főszerkesztő-he­lyettes és a külpolitikai szerkesztőség vala­mennyi munkatársa.

Hazai tudósítások

A Rádió- és Televízió Újság 1959. március 9-i számának cikkrészlete: „A Tv-híradó el­sötétített filmvágószobájában hét ember szo­rong: a vágó és asszisztense, az összeállítás alatt levő riport operatőre, két orvosszakértő - és két szerkesztő, akik a riportok össze­állítása közben végre telefonhoz jutnak: - Halló, gyártási csoport! Mikor kapjuk meg az előhívott filmriportokat? - A normál filmek egy órára bent lesznek! A keskeny laborató­rium közölte, hogy csak holnapra tudja az anyagot elkészíteni."

Mai szemmel nézve eléggé furcsa szöveg. Mert mi az, hogy „normál" film? 35 millimé­teres mozifilm - a tévéhíradóban? Hát bi­zony az első híradók egy kölcsönkapott 35-ös filmfelvevőgéppel készültek, és csak 1959-ben kezdett áttérni a Híradó a könnyebb, mozgékonyabb 16 milliméteres filmtechniká­ra. Ez aztán egészen 1981-ig tartotta egyed­uralmát. Azóta a kazettás képmagnetofonok a kedvencek. Ezeknek nincs szükségük la­boratóriumi előhívásra, s ezért gyorsabb ve­lük a munka, képeik sokkal szebbek, és ami nagyon fontos: a felvételek letörölhetők ró­luk, újat lehet rögzíteni rájuk azonnal, ott a helyszínen, vagy később, szükség szerint.

Idézet az RTV újság egyik 1981-es számá­ból: „Kilenc óra: a híradó indító értekezlete mindig pontosan kezdődik. A kapitányi szék­ben a napi felelős szerkesztő ül. A nyitásnak amolyan tőzsdei hangulata van. A munkatár­sak témát ajánlanak, persze kapitány nem mindent vesz meg. Aztán jönnek a felelős szerkesztő   ötletei és jön a disputa  arról,  hogy vajon kinek kell két-három óráim belül letennie a kész anyagot az asztalra.

Két-három óra alatt (vagy ennél is gyorsabban) csak alaposan kipróbált, összeszokott csapat tesz le egy-egy riportot az asztalra. A  Híradó   156 munkatársa   közül   68-an   több mint 10 éve dolgoznak a gárdában.

 

A műsorvezetők

 

Jó estét kívánok, köszön Ipper Pál és a híradó többi műsorvezetője esténként. Ök - és az egész híradós gárda - mindent el is követnek, hogy az este valóban jól kezdődjék, de hát a világ olyan, amilyen. S a nézők televíziós jóbarátaiktól nem elsősorban a re­mek dolgok, a nagy sikerek magyarázatát várják (azok úgyis önmagukért beszélnek).

Nem könnyű így megőrizni a néző rokon­szenvét. Pedig hát ez a híradósok dolga: estéről estére be kell „kopogniok" a családi otthonokba, hogy a kedves ismerős közvet­lenségével teremtsenek kapcsolatot 4—5 millió nézővel.

 

A zárókép

Adás után, 8 órakor öt ember készülődik, mozog, gesztikulál, csomagol a stúdióban, és ezt az éles szemű néző látja is, hacsak nem a stúdióképen „úszó" feliratra figyel, mely azt közli, hogy ki volt a felelős szerkesztő, kik voltak a munkatársai... De ilyenkor már nemcsak a stúdióban, hanem a mellette levő műszaki helyiségben is mozog, csomagol és kivétel nélkül nagyot sóhajt a híradó­adás aznapi rendezője, asszisztense, kép vá­gója, hangmérnöke, az adásnap diszpécsere, az ügyelök, segédügyelők, képtechnikusok, filmgépészek, képmagnókezelők népes csapa­ta. A zárókép - és ez az írás - nem lenne teljes nélkülük. Hibátlan munkával mind­egyik hozzátesz valamit az adáshoz, ha pe­dig hibázik - elvesz belőle. De ez a ritkább. Egy évben kb. 750 alkalommal állnak fel az, utolsó elhalványuló képek után a stúdióban, csomagolnak, indulnak valamerre, hogy hol­nap újra kezdődjön az egész, aminek (s le­gyen ez az én „szerelmi vallomásom" a Híradóhoz) nehéz évek alatt megtanultuk minden csínját-bínját, amit szeretünk, amit gyűlölünk, amiért lelkesedünk és amit utálunk, ami - boldoggá és beteggé tesz — a híradózás Márványi György”

 

 

Július 4. 19.00 A HÉT adásában Forró Tamás „Tolvajok, betörők, prostituáltak” című riportja feltűnést keltett.

 

Július 5. HÉTFŐ rendkívüli adásnap, a Labdarúgó Világbajnokság közvetítései miatt.

19,30 Hírek RICHARD NIXON az Amerikai Egyesült Államok volt elnöke több európai szocialista országot is meglátogatott többek között Magyarországon is járt július 4 – 6 között. 1982. július 5-én fogadta őt Kádár János majd Lázár György is. A TV – Híradó mindkét tárgyalásról tudósított, Murányi László volt a szerkesztő - riporter, Szurok János az operatőr. Az MSZMP Külügyi Osztálya így tájékoztatta az eseményről a Politikai Bizottság tagjait:

Háttér:

„MSZMP KB Külügyi Osztálya. Tájékoztató a Politikai Bizottság tagjai részére Inf/762/1982.

Richárd M. Nixon, az Amerikai Egyesült Államok volt elnöke több európai szocialista országban tett körutazása során Púja Frigyes külügyminiszter meghívására július 4.-6. között nem hivatalos látogatást tett hazánkban. Budapesti tartózkodása idején július 5.-én találkozott és megbeszélést folytatott Kádár János elvtárssal."

A tájékoztató közli R. Nixon augusztus 12.-én kelt köszönő levelét Kádár Jánosnak, is, részlet ebből:

„Különösen nagyara értékelem, hogy Ön nagy elfoglaltsága ellenére oly sok időt szakított az eszmecserére, nem csupán a magyar - amerikai kapcsolatokról, de más kritikus nemzetközi kérdésekről is. Annak ellenére, hogy néhány kérdésben nem értettünk egyet, számomra igen hasznos volt, hogy első kézből kaphattam Öntől értékelést a világot ma terhelő problémákról...." - „ Magyar Nemzeti Levéltár , MOL- 288f 11 /4407 MSZMP KB Információs jelentések.

 

19.35 Fejér István és Kállai István: Irány Caracas! Szereplők: Avar István, Kállai Ilona, Tóth Enikő, Márkus László, Pápay Erzsi, Korcsmáros György, Göndör Klára, Harsányi Gábor, Suka Sándor, Bod Teréz, Benkő Péter, Kenderessy Tibor, Dózsa László, Romhányi Rudolf, Sugár István. Dramaturg: Liska Dénes, vezető – operatőr: Abonyi Antal, rendezte: Kalmár András.

Tévéváltozat a közvetlenül az 1956-os forradalom után (1957 márciusában) bemutatott Irány Caracas! című, disszidálási prob­lémával foglalkozó komédiából.

Kállai István a következőképpen ajánlotta a TV-játékot a Rádió és Televízió Újság 1982/27. számában:

„Ez a komédia 1956 karácsonyán játszódik. Néhány olvasó most talán felkapja a fejét. Komédia? 1956-ról? Nos, az eredeti színdara­bot - melyet Fejér Istvánnal írtam - 1957. március 14-én este 6 órakor mutatta be a József Attila Színház. Ismét jogos a kérdés: miért 6 órakor kezdődött az előadás? Mert nem sokkal az ellenforradalom után, a „MUK" („márciusban újra kezdjük!") árnyé­kában még éjszakai kijárási tilalom volt, s a közönségnek idejében haza kellett érnie.

Tehát - mint a fentiekből is kiderül - akkoriban roppant aktuális, mindenkit ér­deklő és érintő témát dolgoztunk fel, ko­média formájában. Ahogyan a Pesti Műsor írta: „Világrekordot jelent a színpadi iroda­lom történetében a József Attila Színház iránydarabjának esete. A darab ugyanis két és fél hónappal a megtörtént események után már színre is került!"

Dersi Tamás az Esti Hírlapban így kezdte kritikáját: „Fejér István és Kállai István munkája a disszidálás lelki lázában vergődő embereket idézi a színpadra. A téma élő. Alig néhány hónappal ezelőtt a »menni vagy nem mennie dilemmája még tízezrek sors­kérdése volt, szilárdnak hitt családi közös­ségek bomlottak fel, az árván, elhagyottan itthonmaradottak életét egyéni tragédiák ez­rei keserítették. Ebből a könnyes témából komédiát írni nagy vállalkozás" ...

Úgy érzem, ma már képtelenség érzékeltet­ni a fiatalabb nézőkkel, hogy mi, szerzők, az előadásban résztvevők, Fodor Imre, a szín­ház igazgatója, egyszóval mindenki, akinek köze volt az előadáshoz, milyen óriási iz­galommal várta, mi lesz a bemutatón. Hogy egy rossz emlékű korszak, az ellenforrada­lom tragikus eseményei után hogyan fogad­ják az újra nyíló színházakban elsőként meg­jelenő mai magyar, s kimondottan politi­záló darabot. Mely ráadásul (itt, ha megen­gedik, ismét egy kritika részletét idézem) „kacagásba próbálja oldani az emberekben felgyülemlett feszültséget, keserűséget A nézőtér oldalán álltunk, mindenünk re­megett az idegességtől, homlokunkról csur­gott a víz... aztán felgördült a függöny, el­hangzottak az első dialógusok és... igen, hamarosan felharsant az első nagy, egészsé­ges nevetés, melyet taps is követett. Ráday Imre — az akkori előadás főszereplője — kipillantott, szinte kikacsintott felénk: nyuga­lom, rendben lesz minden!

Azóta 25 esztendő telt el. És amikor Kal­már András rendező szóba hozta, hogy szí­vesen készítene az Irány Caracas -ból tévé­komédiát, kissé aggályoskodva kérdeztem, érdemes bolygatni egy színháztörténeti emlé­ket? Érdekelni fogja ez ma a nézőket? Liska Dénes dramaturg (aki már 1957-ben is se­gédkezett a darab színre vitelében) határozott igennel felelt, így megkezdtük a munkát.

Végezetül még valamit. Mindama megjegy­zések, politikai élcek, melyek a tévéváltozat­ban elhangzanak, az eredeti darabból valók. Nem most, utólag, 1982-esre kozmetikázva születtek!.. Kállai István.”

 

 

Július 6. 21.15 „Mielőtt elmegyek” Emlékezés Komlós Aladár költőre és irodalomtudósra. A műsorban barátai és tanítványai emlékeztek rá: Czine Mihály, Gyertyán Ervin,  Németh G. Béla, Pomogáts Béla, Vészi Endre. A műsorban elhangzott részleteket műveiből Palotai Erzsi, Kézdy György, Juhász Jácint mondta el. Szerkesztő: Balogh Judit, operatőr: Becsy Zoltán, rendezte: Kútvölgyi Katalin.

 

Július 7. 17.35 Indul a televízió „Tollassuli” című hat részes műsora.  Műsorvezető: Gyulay István, szakértő: Kaplony Miklós, szerkesztő: Etédi Péter, vezető – operatőr: Ifj. Kaplony Miklós, rendezte Lovass Ferenc.

 

Július 8. 19,30 A TV – Híradóban Tarjányi Ingrid szerkesztő – riporter és Edelényi Gábor operatőr riportját láthatták Dunavarsányból, a Petőfi TSZ -ből,   ahová ellátogatott Mitterrand francia köztársasági elnök Losonczi Pál kíséretében. Másnap a Híradóban Tarjányi Ingrid és Butskó György operatőr tudósított Kádár János és Mitterrand elnök találkozójáról, majd élő kapcsolásban Moldoványi Ákos szerkesztő – riporter jelentkezett az Intercontinentál szállodából, Mitterrand sajtóértekezletéről. A HÉT-ben július 4-én sugározták azt az interjút, amit Róbert László készített Mitterrand-al még magyarországi látogatása előtt.

 

20.50 Labdarúgó VB elődöntő közvetítése Sevillából, riporter: Vitray Tamás.   

 

 

Az „Ötlet” című lap 1982. július 1-i számában bemutatták Gyökér Andrást az MTV üzemeltetési főosztályvezető - helyettesét, aki a VB közvetítések műszaki feladatait irányította.

Gyökér András a Magyar Te­levízió üzemvezetési főosz­tályvezető-helyettese kezdetek­től, 1956-tól dolgozik a tele­víziónál. Ezekben a hetekben ő az, aki - stábjával együtt tévés műszaki szempontból biztosítja számunkra, hogy zavartalanul élvezhessük a lab­darúgó-világbajnokságot.

A TV hőskorában, még 2-3 órával előbb, izgatottan készültünk az adásra. Ma már nem. Izgalmat számunkra csak a váratlan események - például egy űrhajó fellövése - okoz­hatnak, a VB közvetítéseit vi­szont hónapokra előre meg­terveztük - mondja mosolyogva.

Madridból a hang és a kép Bécsen keresztül a „földön" (közvetítő láncon) érkezik Bu­dapestre. Innen mi „lőjük" fel műholdra, amely a szo­cialista országok számára su­gároz. A másik ilyen központ - ahonnan az adás műholdra kerül - Berlin. Budapesten és Berlinben történik a PAL - rendszerről a szocialista or­szágokban használatos SECAM - rendszerre a transzkó­dolás is. Ez a színes tv-t nézők számára fontos. A közvetítő lánc többszörösen biztosított, rendelkezünk tartalékvonalak­kal is.

Mégis, már a második köz­vetítési napon megjelent a kép­ernyőn a felirat: ,,A hiba a közvetítő vonalban van"

Jelentést még nem kaptam arról, hogy mi történt, de a sok éves gyakorlat alapján az ember könnyen megállapít­hatja, hogy „emberi" hiba volt. Valahol, valaki talán mellényúlt, rossz gombot nyo­mott meg, vagy a könyökével meglökött egy kapcsolót. Ilyen apró - másodpercekig zavart okozó - problémák előfordul­hatnak, ahol ennyi ember dol­gozik.

És nagyobbak, hosszabb ideig tartók?

Elvileg nem.

És, ha mégis?

Készenlétben tartunk kü­lönböző időtartamú filmeket, de mi is tudjuk, a legjobb film sem pótolhatja ilyenkor az el­mulasztott gólokat.

Okozott-e változást az Önök életében, munkarendjé­ben a Mundiál? Nincs-e gondjuk a rendelkezésre álló techniká­val?

A technika olyan, ami­lyen. Ez nem a világbajnokság­hoz kapcsolódó probléma. A felkészüléshez persze hozzátar­tozott, hogy a más műsorok többségét előre elkészítettük az elmúlt hónapokban - most az elsőbbség valóban a labda­rúgásé.

Az embereknek, akik a kulcsfontosságú pontokon van­nak - nekik bizony néhány hétig nincs szabad napjuk. Ez viszont már a szakmával jár. „  ( Az interjú alatt nincs aláírás).

 

 

 

2. műsor – 20.00 Szerb Antal (Pendragon legenda-ból) Éjféli lovas. A József Attila Színház előadásának közvetítése felvételről.

 

Július 9. 18.00 Ablak  témáiból: Bérelt telkek és építkezők, Az adó – és illetékrendszer kérdőjelei, Propolisz és a „népi” medicinák , Kertészeti tanácsok, Közlekedési információk. Műsorvezető: Wisinger István, szerkesztő: Sárközy Erika, rendező: Pintér Gyula.

 

 

Július 9-én Tóth Illés a Magyar Posta vezérigazgatója levelet küldött Bajnok Zsoltnak a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatala elnökének, a nagyközösség antennarendszerek használatával kapcsolatban.

„ A nagyközösségi vevőantenna-rendszereken keresztül, önálló helyi készítésű műsorok szétosztásával – a múlt év során induló kezdeményezések szerint – az ország több körzetében foglalkozni akartak.  A Fejér megyei pártbizottság ilyen célú javaslatát – amely Székesfehérvár és Dunaújváros kábeltelevíziózásának megvalósítására készült, - az MSZMP KB Agitációs és Propaganda Bizottsága 1989. október 9-én megtárgyalta és egész országra kiterjedően úgy határozott, hogy az ilyen irányú kérések teljesítését nem támogatja.

A fentiekre emlékezve szükségesnek tartom tájékoztatásként közölni, hogy a Magyar Televízió által a székesfehérvári nagyközösségi vevőantennarendszerről készített riportfilm szerint – amelyet szeptember 1-re terveznek műsorra tűzni – az IKV által kiépített rendszerben tv stúdió is van és 5 különféle helyi szerkesztésű műsort is továbbítanak. Nincs tudomásom arról, hogy a helyi szervek e tevékenységüket minisztertanácsi hozzájárulás alapján végzik-e.

Mivel az MSZMP KB Agitációs és Propaganda Osztálya a korábbi döntésről a Posta vezetését tájékoztatta és közölte, hogy önálló műsor készítésére vanatkozó kérés esetében a testület döntésének megfelelően kell eljárni, ezért kötelességemnek tartom a vélt jogszabályellenes eljárásra   a figyelmedet felhívni. Ezt azért is fontosnak tartom, mivel ha szabályellenes a székesfehérvári gyakorlat, akkor nem célszerű a film erről szóló részét az országnak bemutatni. Ez ügyben levélben tájékoztattam az MTV elnökét is.  (…). „ 

 

A Hivatal nevében július 22-én Soltész István Pullai Árpád közlekedési és postaügyi miniszternek továbbította a levelet állásfoglalásra, Simon Ferenc pedig dr. Fodor Lászlónak az MSZMP Agitációs és Propaganda osztálya helyettes vezetőjének július 23-án. Fodor július 30-án kelt válaszlevelében  a következőket írta: „ A székesfehérvári <> kapcsolatos tájékoztatást köszönjük. Amíg az MSZMP KB Agitációs és Propaganda Bizottságának ezzel kapcsolatos egyértelmű tiltó állásfoglalása érvényben van, a székesfehérvári kezdeményezést nem támogathatjuk.”.  Pullai Árpád miniszter augusztus 24-én írt válaszlevelet a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatalába Soltész István elnökhelyettes részére, részlet a levélből:

„ (…) Véleményem szerint az önálló műsorok előállítása, szerkesztése olyan politikai felelősséget adó feladat, amely csak törvénnyel szabályozott módon végezhető!

Tudomásom szerint az önálló műsorokra vonatkozóan az MSZMP KB Agitációs és Propaganda Bizottságának tiltó állásfoglalása nem változott.

Ennek megfelelően nem tartom helytállónak, hogy a Magyar Televízió riportfilmje olyan bevezetett szolgáltatást ismertetésével foglalkozzon, amelyet engedély nélkül végeznek. Javaslom a filmnek ezt a részét kivágni.”  - Magyar Nemzeti Levéltár XIX-A-24-a    251. doboz Minisztertanács Tájékoztatási Hivatala iratai.

 

Dr. Hetényi István pénzügyminiszternek írt levélből (1983. júliusa - Nagy Richárd) kiderül, hogy a az ÁTB (Állami Tervbizottság)  határozata ( 5017/1982) arra kötelezte a Magyar Televíziót, és az MTV Kereskedelmi Igazgatóságát, hogy az 1983. évi bevételi tervét 100 millió forinttal növelje, a Magyar Televízió költségvetési befizetéseit 100 millió forinttal növelje meg.    - „ - Magyar Nemzeti Levéltár – XXVI-A-9 –a   131. doboz

 

Július 10. 19.30 A TV Híradó pécsi tudósítói Berkics János szerkesztő – riporter, és Kovács Sándor operatőr Luzsak -ról tudósított, hogy állandó cigánymúzeum nyílt, az egyik házban naiv cigányfestők képeiből nyílt kiállítás.

 

Július 11. 19.50 Labdarúgó VB a döntő közvetítése Madridból, riporter: Vitray Tamás.

”A   labdarúgó világbajnokság búcsúmérkőzésén  Vitray  Tamás    az   asszonyoktól   csöndes elnézést   kért a sok-sok focis tévéeste miatt. Ez volt az utolsó bi­zonyíték az eddig is alaposnak mutatkozó gyanúra: társadalmunk férfirészének a hosszúra nyúlt világbajnokság , lelkiismeret furdalást okozott. Úgy gondolták, a nők ezekben a hetekben megká­rosultak - figyelemben is talán, de számukra érdekes szórakozásban mindenképpen. A szurko­lás és lelkiismeret-furdalás együt­tesen jelentkező igénybevételé megakadályozta, hogy észreve­gyék: anyáik, feleségeik, leányaik sokasága nem ellenséges nem is közönyös, éppenséggel értő pillan­tásokkal kíséri a focis eseménye­ket. Bizony változnak az idők, a női nem és á futballellenszenv ma már korántsem azonos fogal­mak.

A beidegződések lassan változ­nak, lesz még egy-két Világbaj­nokság, amíg ezt a férfiközvéle­mény tudómásul veszi.(…) „ –írta Virág F. Éva, Magyar Hírlap, 1982. július 14.

 

2. műsor – 21.40   Beszélgetések az operáról sorozat. Wagner: Lohengrin. Antal Imre beszélgető – partnere: Giuseppe Pathané, az előadás karmestere és Békés András a felújítás rendezője ( Erkel Színház).

 

Július 14. 18.15 Idegsebészet. A Pécsi Orvostudományi Egyetem. A Pécsi Körzeti Stúdió műsora.  A POTE idegsebészeti kilinikáján a világon elsők között végeztek agyi erekből vérrög eltávolítást. Szerkesztő – riporter: Füzes János, operatőr: Pálfy István, rendezte: Bükkösdi László.

 

20.00 KÉK FÉNY újabb adása. Témák: Fiatalok a Balaton körül, Az ifjúság és gyermekvédelem néhány jellegzetes esete.  Műsorvezető: Szabó László, szerkesztő: Agárdi Tamás, riporter: Borenich Péter, Martinkó Károly, Stefka István, operatőr: Várszegi Károly, rendezte: Szűcs László. A Rádió és Televízió Újságban (1982/ 28. )Szabó László cikke volt olvasható.

„ A Kék fény”kulisszatitkai” . Minden sorozatműsornak van egy képernyő mögötti élete, amely nemcsak az adás idején „lüktet", hanem előtte is, utána is, A Kék fényt - amely immár tizennyolca­dik esztendeje tűnik fel a tévében - indu­lásának pillanatától kíséri ez a folyamat. Még el sem halkulnak a záró zene akkord­jai, máris tovább „él" a műsor. Ügy is, hogy - ne értse félre az olvasó, nem a szerénytelenség mondatja - beszédtéma egy-egy „visszhangos" eset, meg úgy is, hogy a műsor közreműködői tovább kényte­lenek törődni a „lement" adással. Már csak az ismétlés okán is. Ismert, hogy a jelenlegi műsorszerkezetben szerdán sugárzott Kék fényt szombaton, a 2. műsorban ismétlik. Az ismétlés értelemszerűen rögzített, vi­szont a nézőkhöz szóló kérések teljesítését ugyanúgy „élve" várjuk, mint az első adás­ban. Vagyis: a körözött bűnöző, az ismeret­len tettes által elkövetett bűnügy felderíté­séhez ugyanazon a telefonszámon lehet be­jelentést tenni - és igen gyakran jönnek is ilyen bejelentések -, mint ahogyan a szerdai adás során történik. Nemegyszer előfordult, hogy a szombat esti ismétlés alatt kellett valakiért valahová robognia az urh-s rendőrautónak, mert akkor jelezte egy néző a körözött bűnöző tartózkodási helyét.

A Kék fény, persze, nem híradó. Nem is vállalta soha magára azt a kötelezettséget, hogy a bűnözés világának minden friss eseményéről beszámoljon. Képtelenség is lenne ennyire vágtatni az idővel. A műsor szerkezete sem engedi. De a jellege sem. Amikor a rendőrség képviselőinek segítsé­gével kiválasztunk egy-egy bűnesetet, több­féle meggondolás vezeti a szerkesztést. (A mű­sorvezető részt vesz a szerkesztés munkájá­ban.) Elsősorban az, hogy a kérdéses bűnügy­nek legyen „mondanivalója" is a néző számá­ra. Évek óta mért adat, hogy a Kék fényt igen sokan nézik: rendszeresen 5,5 - 6 millió közötti íz a szám. Korántsem lehet tehát mindegy, logy a kiválasztott bűnesetek mit sugallnak a nézőnek, mi iránt keltik fel — a puszta érdeklődésén túl — a figyelmét. Adott esetben még arra is gondolni kell, hogy a kérdéses bűncselekményfajta az adott időszakban mennyire szaporodott el, milyen mértékű a társadalmi veszélyessége, s a lakosság­nak mire kell - önmaga érdekében is - vigyáznia.

A konkrét ügyek kiválasztásaiban nemcsak a Televízió munkatársai - s ilyen összefüggésben e sorok írója is annak te­kinti magát -, valamint a, Belügyminisztérium illetékesei vállalnak tevékeny sze­lepet, közreműködnek ebben a Legfőbb ügyészség, sőt, az Igazságügyi Minisztérium képviselői is. Talán azzal sem árulok el titkot, ha közlöm, hogy egy-egy bűneset Kék fényre adaptálása után, de még a su­gárzása előtt e három - a bűnüldözésben és a bűnözés elleni küzdelemben alapvető szerepet játszó, a törvényesség védelmére is hivatott - szervezet képviselői is megnézik az  elkészült  filmriportot..  És  És ez a tény a tény a műsor készítői számára immár 18 éve nyújt sajátos biztonságérzetet e nagyon kényes terepen.

A Kék fény természetesen a Magyar Te­levízió műsora. Ez még akkor is igaz, ha a két adás között is, meg az adásban is szinte folyamatosan közreműködnek a rend­őrség szakemberei. Ez el sem képzelhető másként. Gondoljuk végig, mennyi munká­val jár a körözött bűnözők és az ismeret­len tettesek bűnügyeinek feldolgozása, su­gárzása, s végül a telefonon, személyesen vagy levélben tett bejelentések tanulmá­nyozása! A leveleket például elsőként a tele­víziósok olvassák el, de szükségszerűen a rendőrség illetékes ágazataihoz juttatják el azokat - már csupán ez is érzékelteti a sajátos együttműködés jellegét. S ha azokra az alapvető szakmai ismeretekre utalok, amelyek egy-egy még folyamatban levő, ismeretlen tetteses ügy kiválasztásához szükségesek, még inkább érthető a műsor készítőinek és a rendőrség szakembereinek szoros együttműködése. De úgy vélem, a Kék fény nézői számára kár ezt tovább bi­zonygatnom ; a képernyőn is jól érzékelhető ez az együttműködés, és egy, Kamera előtt a tettes címmel a közeljövőben megjelenő kö­tetem - konkrét esetekkel - szintén ezt vá­zolja fel.

A bűnözés elleni küzdelem természetesen nemcsak a rendőrség érdeke. Még akkor sem, ha hivatalból ez a feladata. Ennek jegyében kap teret a műsorban olyan bűn­esetek  és  bűnelkövetők  bemutatása,  amelyeknek - akiknek révén a nézők aktívan s konkrét esetekiben tudják segíteni a rend­őrség bűnfelderítő munkáját. Így - gondolom - minden törvénytisztelő emberben erősödik a tevékeny közreműködési kész­ség. Nem titkolt szándékunk, persze, hogy a dokumentum jellegű feldolgozások külön­leges erejevei erősítsük a köztudatban azo­kat a védekező reflexeket, amelyek előse­gíthetik a bűnözés visszaszorítását. De a jogismeret terjesztése sem elhanyagolható szempont e műsor szerkesztésekor. Ezért is láthatják a nézők immár évek óta a tévés személyiséggé lett bírónőt, aki a jog vég­zett rendőrtisztek szakmai tájékoztatását egészíti ki a büntetőjog köznapian hasznos és fontos ismeretanyagával. Végül a televí­zió, mint „műsorgazda", nem rejti véka alá azt a szándékát sem - e műsor vezetője­ként talán ezt is tolmácsolhatom -, hogy a Kék fénnyel tudatosan, és úgy látszik, sikeresen igyekezzék lebontani minden misztikumot, ami évtizedekkel ezelőtt szükség­telenül rárakódott a rendőri munkára. Mert a társadalom számára nem lelhet közömbös, hogy az emberek milliói hogyan látják, hogyan nézik, hogyan ítélik meg a rendőrt, és annak mindennapos, a közbiztonságáért végzett tevékenységét. Ha a Kék fénnyel sikerült elérni, hogy a köztudat mércéje ez esetben is ugyanaz legyen, mint bármely más hivatás művelőinek megítélésekor - nevezetesen, hogy itt is vannak sikerek és kudarcok, felkészült emberek és kevésbé felkészültek, pályaalkalmasak és pályaal­kalmatlanok -, már közhasznú az ered­mény. Nem újkeletű szándékok ezek. Amikor a Kék fény születése előtt felötlött, hogy kel­lene egy televízióműsor, amely krimiszerű és mégsem krimi, ismeretterjesztés és átté­telesebb annál, a nézőkkel közvetlen kapcsolatot tartó, de a telefonos játékoknál sokkal komolyabb - a mai célok már akkor kör­vonalazódtak. És amikor valaki ki is találta e műsor címét - nem a műsorvezető! —, már körülbelül meg is fogalmazódott, mire kel­lene ez az adás. Azt persze nem sejtettük, hogy a második évtized vége felé közeledve is ugyanazokkal az elvekkel, ugyanazokért a célokért és szinte változatlan formában ké­szítjük ezt a sorozatműsort.” 

 

 

 

 

21.15 Bulat Okutzsava: Szegény Avroszimom, tv-játék bemutatója. Forgatókönyv: Spíró György, Gát György. Dramaturg: Shultze Éva, operatőr: Gulyás Buda, rendezte: Gát György. Főszereplők: Andorai Péter, Kun Vilmos, Andai Györgyi, Gáti Oszkár, Hernádi Gyula, Koltai Róbert, Pogány Judit, Szirtes Ádám, Csrhalmi György. Szereplők: Jancsó Sarolta, Dobos Ildikó, Görbe Nóra, Novák Gizi, Sándor Erzsi, Szűr Mari, Benedek Miklós, Bozóky István, Dózsa László, Halmágyi Sándor, Hunyadkürty István, Körtvélyessy Zsolt, Máriáss József, Máté Gábor, Csiszár Imre, Salinger Gábor, Solti Bertalan, Zsofinyecz Mihály, Babos Gyula, és a Budapesti Honvéd Sportegyesület lovasai. 

 

„(…) Gát György, a Bulat Okudzsava magyarul is megjelent kisregényéből készült Szegény Avroszimov rendezője szellemes, találó helyszínválasztással minősíti a dekabristák perét. Az üvegfallal elkülönített lovarda és ki­hallgatóterem egy politikai per - jól megválasztott - díszlete, egy ördögi bábjáték kerete, melyben a láthatat­lan ceremóniamester, I. Miklós cár kénye-kedve szerint rángatja a bábu­kat, a félelmetes Tatyiscsev grófot, a hadügyminisztert éppúgy, mint a Magas Bizottmányt („az összes rend­jelekkel, kitüntetésekkel"), Borovko-vot, a kancellária szigorú vezetőjét, az alázatos Avroszimovot és a rebel­lis Pesztyelt.  (…)A tévéjátékból épp a „finomsá­gok", a konkrét történelmi szituáció mélységei hiányoznak, Pesztyel (Kun Vilmos) nem elég varázsos, Avroszi­mov (Andorai Péter) ostobán naiv. Kettejük — képileg amúgy sem lát­ványos - ,,monológháború ja" túl teátrális. (…)

Gát György bátran szakított vi­szont tévéjáték hagyományainkkal. Nem színházat fényképez, az elektro­nika segítségével lazább szerkezetű,mellékszerep­lője, az önnön monumentalitásában tetszelgő orosz bürokrácia ,,tollnoka" nem írói szeszélyből nőtt regény­hőssé. Avromiszov sorsa nemcsak egy erkölcsi válság tükre. Jóllehet Okudzsava azt a folyamatot követi nyomon, ahogy Avroszimov lelkében-fejében az isteni Cár Atyuska földi halandóvá, zsarnokká töpörödik, s az áruló ezredes hőssé magasztosul, re­génye nem csak egy politikai pálfor­dulás, lelkiismereti lázadás leírása. A főhőssé előléptetett kis írnok, aki a ,,főasztaltól tisztes távolban, egy sarokban álló asztalkánál ült, és nem volt szabad megszólalnia, sőt oda sem dughatta az orrát", osztálya, a nemesség   politikai   gondolkodását, mozgalmasabb, vibrálóbb képi világú filmet rendezett. Kísérletei egy ön­álló, elektronikus dramaturgia meg­teremtésére - a Szegény Avroszimov hangsúlyeltolódása ellenére is - fi­gyelemre méltóak. „ – írta Koltai Ágnes Filmvilág 1982/7. számában

 

Egy másik vélemény:

 

„Spíró György forgatókönyvíró és Gát György társforgatókönyvíró – rendező újmódi Jancsó - filmet készített Bulat Okudzsava Szegény Avroszimov című regényéből. Azt szándékozván bemutatni, milyenek is lehettek azok a bizonyos dekabrista nemesi forradalmárok, az az egész világ, amelyben mindenki törtető, erkölcstelen, ostoba, cinikus, hajbókoló és hitetlen volt. Kivéve a kétszáz jobbágylélekkel bíró szegény Avroszimovot, aki talán mérhetetlenül hitt a jóságos cáratyuskában, vagy talán mégis inkább a fölforgató dekabristákban, s e vergődését úgy játssza el, mintha otthon titokban a jó néhány évvel később keletkezett Dosztojevszkij-művet olvasná és megpróbálna Miskin herceget a valóságban is megformálni. Egy történelmi eseményt, különösen, ha politikailag és ideológiailag, sőt, emberileg olyan bonyolult volt,, mint a dekabristák szervezkedése, nehéz úgy tévé-játékban hatásosan bemutatni, hogy közben a „szegény tévénézőnek” semmiféle információs kapaszkodót nem adnak. A történet ebben a feldolgozásban nem kötődött egy adott korszakhoz, általában a cári Oroszországban játszódott, ahol általában a lázadók is szláv lélekkel bizakodó, elesett lények, mint ahogy szláv lélekkel bírnak
a romlott és ostoba tisztek, és valamiféle általános szláv lélektől vezéreltetve csatlakozik Avroszimov az általa felfoghatatlannak látszó gondolatokhoz. Ebben
a sok általában nem lehet tudni, ki kicsoda, miért úgy viselkedik, amiképp, - és egyáltalán: kinek mi a valós és a takargatott szándéka. Csak egyet láttunk, illetve vettünk észre: Jancsó manírokat. Ily módon egy olyan orosz élet
bontakozott ki, amely a tévéjáték ábrázolásának megfelelően, a valóságban soha nem létezett.” – írta (harangozó), 1982. július 15. Esti Hírlap.

 

 

Július 14.-i Főszerkesztői értekezleten hangzott el, a jegyzőkönyv szerint (2/539/82):

„ A TV június 10.-i Panoráma adása miatt csehszlovákiai nagykövetünknél panaszt emeltek cseh és szlovák vezetők. A TV illetékeseivel megbeszéltük az eset tanulságait, azt, hogy a műsor készítői miben hibáztak. A hiba fő gandha ugyani abból származott, hogy az alkotók nem tudtak megszabadulni saját téves elképzeléseiktől, attól a nálunk elterjedt tévhittől, hogy a magyar reform az egyedül  eredményes és a többi csak gyenge próbálkozás.  Ez a felszínes vélemény a film minden kockáján érződött. Ez a szemléletbeli alapállás, amint a sajtóban  nem szabad megengednünk, különösen nem a baráti országokban készülő riportokban, interjúkban.  Kérjük a főszerkesztő elvtársakat, hogy erre figyeljenek oda.”

 

( A Panoráma június 10-i csehszlovákiai anyagát Nyárádi Péter szerkesztő – riporter és Neumann László operatőr készítette.)

 

„A televízió a  HÉT adásában – valószínűleg a kiutazási lehetőségek szűkülése miatt – növekszik a külföldi társaságoktól átvett lépanyag aránya. Az egyébként jó kezdeményezés értékét esetenként csökkenti a kellő szerkesztői gondosság hiánya. A környezetvédelmi világnap alkalmából például kizárólag amerika - barát fejlődő országok képviselői nyilakoztak. Vagy: a június 27.-i adásban összeállítást láthattunk a Perzsa – öböl menti arab országokról, de nem szóltunk a paktum amerika – barát jellegéről. „ -  - Magyar Nemzeti Levéltár – XXVI-A-9. 92. doboz MTV iratok.

 

Július 15. 19.30  Vajek Judit szerkesztő – riporter és Burza Árpád operatőr az „Ötlet’82” című újság híre alapján számolt be, hogy a Ganz Mávag –ban a gyáron belül már 40 kisvállalkozást alakítottak. Ugyancsak ezen a napon Gál Jolán szerkesztő – riporter és Csák István operatőr riportjából tudhatták meg a nézők, hogy a próbaútján van a 30 ezredik a Szovjetuniónak gyártott IKARUSZ busz. 

20.00 Az Abba együttes. A Svéd Televízió filmjét vetítették.

2. műsor – 18.50 Pedagógiai Intézet Veszprémben. Második alkalommal rendeztek nemzetközi oktatási filmhetet. A műsor a filmhét házigazdáját mutatta be. Szerkesztő: Csonka Erzsébet, riporter: Osgyáni Csaba, operatőr: Kocsis Jenő, rendezte: Nagy György.

2. műsor – 21.15 Forrás, a Szegedi Körzeti Stúdió műsora. A Kecskeméten megjelő Forrás című folyóiratot, és a szerkesztőségét mutatta a műsor. Forgatókönyvíró – műsorvezető: Halász Ferenc, szerkesztő: Pavlovics Miklós, rendező: Szász Emőke.

Július 16. 19.30 A TV - Híradó moszkvai tudósítói Tóth Károly szerkesztő – riporter, Zoltai Károly operatőr  beszámoltak a Moszkvából távozó magyar nagykövet Szűrös Mátyás moszkvai kitüntetéséről.  Vaszilij Kuznyecov  a Szovjetunió  Legfelsőbb Tanácsa elnökhelyettese adta át a Népek Barátsága Érdemrendet.

 

Július 15 - 24 között Megyeri Károly elnökhelyettes meghívására Magyarországra látogatott Helmut Lange, az NDK Tv elnökhelyettese. A tárgyalás során Lange tájékoztatta Megyerit, hogy  „ (…) A műholdas műsorszórás bevezetésének előestéjén az NDK TV  legfőbb feladata a 2. műsor teljes és tökéletes kiépítése, az első  műsorral egyenrangúvá tétele. El akarják, érni, hogy az NDK TV -nézőknek  az egyes és kettes műsor  , és ne az NDK TV és a három nyugati tv programja között kelljen választania. E feladat megvalósítása alapelvének a következőket tekintik:

- publicisztikai programok számának megduplázása

- a 2. műsor egyéni műsorarculatának kialakítása (kevés ráfordítással, magas művészi igénnyel, a szocialista műsorcserére építve). (…) Lange  elmondta, hogy az NDK TV heti műsorideje: 105-110 óra az első programban é, 75 óra a második programban. E  viszonylag magas műsoridőt a nyugati televíziók óriási konkurenciája  teszi szükségessé. (…)”. - Magyar Nemzeti Levéltár – XXVI-A-9. 87.doboz.

 

 

Július 18. 21.05 Mestersége: Színész sorozat: Sulyok Mária portréfilm. Riporter: Molnár Gál Péter, szerkesztő: Virág Katalin, operatőr: Szalai András, rendezte: Radó Gyula.

 

 

Július 20. 20.00 Nagyon sikeres XIII. részes tévésorozat indul az első programon,  - a Csehszlovák Televízió „Kórház a páros szélén” című filmsorozata.

 

Július 21. 17.20 9-es stúdió. A Szovjet Televízió külpolitikai műsora. A műsorban Valentyin Zorin,  a Szovjet Televízió fő,unkatársa beszélgetett Lonyid Zamjatyinnel, az SZKP KB n

 

Július 21 - én Az Intervízió tájékoztatása szerint az Afganisztáni Televízió (RTV/AF) néven belépett az intervíziós tagországok közé. - Magyar Nemzeti Levéltár – XXVI-A-9. 87.doboz.

Július 22. 20.00 Nagyon nagy érdeklődés mellett sugározta a televízió a Családi kör legújabb adását, melynek a címe: „A negyvenszázalékos férfi” volt. A műsor a válásokról, az elvált családok helyzetéről, az elvált fétfiak 40% tartásdíjáról is szólt. Műsorvezető: Kelemen Endre, Író: Kertész Magda és Palásthy György, operatőr: Forgács Ottó, rendezte: Palásthy György. Szereplők: Bács Ferenc, Csűrös Karola, Hacser Józsa, Kállai Ilona, Kautzky József, Miklósy György, Szombathy Gyula, Szakács Eszter, Tóth Judit, Ulmann Mónika, Ulmann Ottó, Velenczey István.

Július 24. 19.15 Esti mese – Vizipók- csodapók sorozat.

Írta: Dr. Kertész György, rendezte: Szabó Szabolcs, Szombathy – Szabó Csaba, operatőrök: Polyák Sándor, Bartha Irén, dramaturg: Bálint Ágnes, háttér: Hegedűs Z. László, Hegyi Füstös László, Neuberger Gizella.

Bálint Ágnes a történetek dramaturgja a Rádió és Televízió Újság 1982/29. számában írta:

„Duna mellett nőttem fel, s gyermekkor koromban gyakran találkoztam szitakötő lárvák levedlett, cifra bőrével, tornyos csigaházakkal, és más furcsaságokkal. Félnapokat is elhasaltam a piócás gödrök partján, s ha a  Duna medréből kiemeltem egy-egy régóta ott heverő követ, ámulva néztem, mennyi apró élőlény ficánkol az iszapos felületen A Televízióhoz kerülve hosszú éveken át álmodoztam egy filmsorozatról, amelynek Az Édesvizek állatvilága lett volna a címe. Megvalósítani sosem sikerült. Jóval később, már mint az animációs  gyermekfilmek  dramaturgja szedtem ismét elő emlékeim tárházából hajdani  vízparti élményeket. Bíztam hogy nemcsak engem érdekelt kölyökkoromban a tegzeslégylárvák, a búvárpókok más, ritkán az ember szeme elé kerülő álatok élete. Annyira bíztam ebben, hogy megkerestem az ELTE állatrendszertani tan­székén dr. Kertész Gyöngy docenst, és meg­kértem, írjon rajzfilmsorozatot egy kis bú­várpókról és társairól.

Mit tagadjam, nem kis ellenállást kellett leküzdenem, mire a jó humorú biológus haj­landónak mutatkozott a kerekes férgekkel kapcsolatos elmélyült kutatásait bizonyos idő­re meseírás miatt megszakítani. Végül mégis­csak elkészült a 13 részes sorozat forgató­könyve. Akkor újabb ellenállásba ütköztem: a Pannónia filmstúdió sokat próbált és so­kat tapasztalt, sok művészi babért begyűjtő munkatársai - abszolút felnőttek! - utálkoztak, vagy legalábbis viszolyogtak a nyolc­szemű pókoktól, a botpoloskáktól és más „férgektől". Talán soha nem került volna képernyőre a Vízipók, ha Szabó Szabolcs sze­mélyében nem akadt volna a filmgyárban olyan rendező, aki szenvedélyes amatőr bio­lógus. Szakkönyvtárát nem egy tudományos intézmény meg irigyelhetné! Öt nem ijesztette lel, hogy a pókoknak nyolc lábuk van (csak éppen hastra redukálta a könnyebb áttekinthetőség végett...) Szerencsére a Pannónia kecskeméti stúdiójának fiatal munkatársai sem idegenkedtek a vízipóktól és társaitól, sőt: tudásuk legjavát adták bele a sorozat elkészítésébe. Nem dolgoztak hiába: a vízipók, és nagyfejű barátja, a keresztes pók a gyere­kek kedvence lett.

Időközben újabb 13 részes filmsorozat ké­szült Kecskeméten vízipókékról. A régi - vagyis első - sorozat, melynek epizódjait szombatonként ismétli a Televízió, a Csibor bácsi csomagol című történettel ér (majd) vé­get. Rá egy hétre indul az új sorozat, melynek első epizódja: Úszik a csigaház. A nagy érdeklődésre való tekintettel 70 - 80 perces rajzfilm is készül a vízipókról szó­ló történetekből. így legalább azok a gyere­kek is láthatják majd színesben - a mozi­ban - ezt a szép, vízi világot, akik otthon még fekete-fehér műsorra figyelnek. „

20.05 a TELEPÓDIUM bemutatója – Bencsik Imre: Kutyakomédia. Művészeti vezető: Bednai Nándor és Kállai István, vezető – operatőr: Zádori Ferenc, rendezte: Kalmár Tibor. Szereplők: Kabos László, Csala Zsuzsa, Rátonyi Róbert, Szombathy Gyula, Harsányi Gábor, Balázs Péter, Horváth Gyula, Agárdi Gábor, Halász László.

„ Ahogy Bakonyinét megtestesítve Csala Zsuzsa belépett a színre a szombat esti Telepódiumban, már az első pillanatban rá­hangolta a nézőt a Kutyako­médiára. Holott még kutya nem volt, csak pár perc múl­va hangzott el a neve, aztán a saját hangja, s végül megje­lent ő maga is, „aki" körül Bencsik Imre bohózata for­gott. Jóllehet a kutya csak ürügy volt, csak kiváltója mindannak a magatartásnak, ami a szereplőkben van. Dai-sy, az afgán agár szuka ugyanis státusszimbólumi mivoltában volt szereplője a játéknak (évekkel ezelőtt megszokhattuk már, hogy nálunk „a" státusszimbólum csakis kutya lehet).

Persze egy státusszimbólum ls többféle értelmű — min­denkinek más. De végül is e funkciója folytán képvisel ér­téket mindenkinek. Már Bakonyiék lánya (Rátonyi Hajnal) is azért szerzi meg, mert ritka és drága - persze meg kell adni, ő mindemellett mint kutyát is szereti. Bakonyi szá­mára viszont akkor jelent egyáltalán valamit – s Kabos László ezt is remekül ki­játssza -, amikor rájön, hogy előmenetelének eszköze lehet, hiszen a főnöke épp ilyen fajta kölyköt keres. Az már csak természetes, hogy Kemenes, a főnök (Harsányi Gábor) szintén a főnökének (Sala­mon: Balázs Péter), az ugyan­csak a főnökének (Dömötör vezérigazgató: (Horváth Gyula), az megint csak a főnöké­nek kíván kedvébe járni hol­mi előnyökért... S a négy-. lábú státusszimbólum itt fel­hőkarcolói egyenértékként tárcaszintre emelkedik — no, nem irodalmi, hanem minisz­teriális társa szintje ez -, mert ilyen magasságban van a fő főnök,   akitől irodaház­építési engedélyt várnak en­nek fejében...

A léggömb minél feljebb száll, annál nagyobbra püf­fed, mígnem szétpukkan. Szintúgy státusszimbólumunk, ami voltaképpen nincs is, mert amit mindenki tovább­ígér, az egy még meg sem csinált kutyakölyök. Ehhez elébb egy megfelelő afgán agár „úrnak" el kellene vennie Daisy szüzességét. De a par­ti nem akar összejönni. Mentségükre legyen mond­va: erről nem a kutyák te­hetnek, hanem Daisy gazdija, no meg a kutyafi hivatássze­rűen fedeztető gazdája (Pin­tér öcsi: Szomathy Gyula),  akit a kutyasétáltatást mel­lékállásban űző nyugdíjas tornatanár (Zahora: Agárdi Gábor) kerített. E kutyakomé­diát Tokiász, az autószerelő (Halász László) oldja meg: a miniszteriális férfiú ugyanis őneki akart kedvébe járni a kölyökkutyával.” – írta N.F. 1982. július 27. Pest megyei Hírlap.

Július 25. 9.30 „Csepű, lapu, gongyola” vidám vetélkedő gyerekeknek. A szokatlan cím már utalt arra, hogy a műsorban falusi gyerekek vetélkedtek egymással. Nyolc Tolna megyei település általános iskolásai mérték össze tudásukat. Az első adásban Hajdú Jóskának, a bogyiszlói és Horváth Attilának, a sióagárdi csapat kisbírójának didobolásával kezdődtek a versenyek. Forgatókönyv: Papp Endre, Vadkerty Tibor, műsorvezető: Rózsa György, vezető – operatőr: Szabados Tamás, rendezte: Vadkety Tibor.

19.00 A HÉT újabb heti adása.

„(…) Lipovecz Iván meginterjúvolta az NSZK külügyminiszterét. A kom­mentátor egy akupunktúrás gyógykezelő pontosságával vette tűhegyre az ellentmon­dó és neuralgikus pontokat Genscher válaszaiban a nyu­gat -keleti kapcsolatokat és a fegyverzetkorlátozást illetően. Aztán két keresztbe vágott, egymást erősítő drámai képsor következett: sci-fi film (A bolygók háborúja) képei vál­takoztak a mai közel-keleti harcokéival. Megdöbbentő: mintha a mainak a folytatása, képzelt, de nagyon valóságos jövő veszedelemnek a fenye­getése lenne a sci-fi-beli. A jövő hadviselése? Igen, ez a jelen sorskérdése! Vannak, akik elkerülhetetlennek tart­ják, mert - ezt akarják.” –írta:   N.F. 1982. július 27. Pest megyei Hírlap..

21.55 Varadero’81 Emlékek egy fesztiválról, riportfilm.  1981 novemberében első alkalommal rendezték meg Kubában, a varaderói tengerparton a karibi és latin-amerikai zene fesztiválját.  Ahogy a korabeli ajánló szövegben olvasható: „  (…) a politikai helyzet miatt – forró hangulatú szolidaritási fesztivállá vált. A Magyar Televízió ezzel a programmal köszönti Kubát a forradalom évfordulójának előestéjén.” Művészeti tanácsadó: Amaury Perez, operatőr: Darvas Máté, szerkesztő – rendező: Csenterics Ágnes.  

Július 27. 19,30 A TV - Híradó adásában sugározták Horváth Péter szerkesztő – riporter és Zoltai Károly operatőr, a Híradó moszkvai tudósítóinak a Pitzbergákon forgatott öt részes riportsorozatának első részét. ( A többi részt 28-án 30-án 31-én sugározták).

Július 28. 21.50 Szemtől szembe sorozatban: Szentől Szembe Ali Szabrival. A volt egyiptomi alelnököt Szadat elnök összesküvés védjával letartóztatta, halálra ítélték, majd ez életfogytig tartó kényszermunkára változtatták.  A börtönből való szabadulása után a Magyar Televíziónak adott interjút először. Szerkesztő – riporter: Chrudinák Alajos, operatőr: Kocsis Sándor volt. 

Július 29. 2. program – 21.45 Némafilm, - tv film. Írta: Vincze Péter, dramaturg: Deme Gábor, operatőr: Darvas Máté, rendezte: Havas Péter. Főszereplők: Hernádi Judit, Bán János fh.,Csíkos Gábor. Szereplők: Ambrus András, Bakó Márta, Baló Júlia, Bálint András, Bencze Ferenc, Benkóczy Zoltán,  Berek Kati, Béres Bori, Falvay Erzsébet, Fonyó József, Frajt Edit, Gyulay Károly, Kéry Gyula,  Kézdy György, Kiszeli István,  Kristóf Tibor, Lendvai Endre, Miklósy György, Miklósy Judit,  Molnár Tibor, Nagy  István,  Némethy Ferenc , Palotai Istvá, Prókay István, Solti Bertalan, Soós Lajos, Szabó Imre, Szalai Imre, Szilágyi István, Szoboszlay Sándor, Vajda Károly,  Varga Kati fh., Zsurzs Kati.

Június 30. 19.30 A TV – Híradóban láthatták a nézők azt a riportot amelyet a Magyarországon  nyaraló Anatolij Karpovval készített Moldoványi Ákos szerkesztő – riporter és Erős Péter operatőr.  

22.15 Unokáink is látni fogják (sorozat) …. Falvainkat. Szerkesztő – műsorvezető: Osskó Judit, operatőr: Király Péter és Dobay Sándor, rendező: Endrődi Sándor. A stúdió vendégei: Hörcher Nóra, Bitó János, építészek, Szoboszlai György politológus.

 

Július 30-án rendkívüli Vezetői értekezletet hívott össze Nagy Richárd a televízió elnöke, aki a bevezetőjében vázolta az elmúlt napokban – a felsőbb szervek intézkedései következtében – előállt helyzetet. Az MTV árúvásárlási tőkés devizakeretét 40%-al, tőkés kiutazási keretet október 31-ig 20 %-al, csökkentették. Ezért bejelentette, hogy azonnali intézkedések szükségesek:

1. vissza kell fogni az új egyedi produkciók indítását

2. fel kell tárni az elfekvő készleteket

3. csökkenteni kell az adásídőt.” - MNL-  XXVI-A-9-a  36. doboz

MNL-  XXVI-A-9-a  3 6. doboz

 

Július 31. 2.program – 20.05 Sütő András: Káin és Ábel, drámájának közvetítése a Nemzeti Színházból, felvételről.

 

A Filmvilág 1982/7 számában jelent meg Mihályfi Imre rendező „vitairata”, a tv-dráma megvésésére.

„Mentsük meg a tévédrámát!

1. A magyar televízió önálló alkotó­műhelyei szinte születésük, az ötvenes évek vége óta, de a hat­vanas évek elejétől a hetvenes esztendők végéig világosan felismer­hetően - ha ellentmondásokkal, he­lyenként vitatható színvonalon, és átmeneti megtorpanásokkal is - fel­nőttek, megizmosodtak és jelentős sikereket értek el. Kialakult a ma­gyar televíziós filmkészítés sajátos arculata, fontos új tartalmak jelentek meg, változatos formai megoldások hozták közelebb a műveket a nézők­höz, jelentős nemzetközi sikerek is születtek. A televíziós drámai művek mennyisége is egyenletes fejlődést mutatott: 1975-ben 72; 76-ban 71 mű került ki a MTV műhelyeiből. A ma­gyar televíziós film társadalmi meg­rendelést elégített ki - de éppen az új és új problémák felkutatásával és feldolgozásával, igényeket terem­tett : irányította is ezt a társadalmi megrendelést.

Ezekben az években rohamosan nőtt a készülékek száma, bővült a műsoridő, új nézőrétegek, s velük új igények születtek. És ma az a kérdés: mennyire foly­tatja a magyar televíziózás offenzív, ízlésalakító politikáját, s milyen arányban vonul védekezésbe a rá nehezedő nyomással szemben.

Most már világos, hogy a napi műsorteendők ellátása mellett gon­doskodnunk kellett volna anyagi, elő­zetes technikai ellátásunkról, de fel kellett volna készülnünk műsorkon­cepcióban, műsortartalékokban is. A Magyar Televízió úgynevezett máso­dik fejlesztése azonban elmaradt, s ez­zel a magyar televízió, és benne a ma­gyar televíziós dráma különösen, egyre behozhatatlanabb stratégiai hátrányba került.

2. A gyártási körülmények gond­jait érzékelteti az alábbi, 1978-ban érvényes táblázat:

A műtermek száma és alapterülete néhány szocialista ország televíziójában:

Bolgárt Tv  (BT) 7  stúdió 3.000 négyzetméter (építés alatt 5 új műterem)

Csehszlovák (CSTV) TV 20 stúdió 8.600 négyzetméter

Lengyel (TVP) TV 7 stúdió 3.400 négyzetméter

NDK (DDRF) TV 14 stúdió 10.000 négyzetméter

Magyar (MTV) TV 4 stúdió 1.500 négyzetméter

Ebben az időszakban az európai szocialista országok televíziói közül a magyar televízió állította elő az egységnyi műsoridőt a legkisebb alapterületen és a legkisebb műterem­számmal. Utolsó helyen állunk a forint/perc, és az összlétszám/perc arányában is.

Az azóta megismert adatok szerint a helyzet tovább romlott.

A Drámai Főosztály 1982-ben, a tényszámok kényszerítő hatására kénytelen volt műsorainak számát csökkenteni és az évi 45 MAFILM kapacitását 30 egységnyire csökken­teni, tovább szűkítve ezzel a válasz­téknyújtás lehetőségét.

3. Az utóbbi öt-hat esztendőben vészes gyorsasággal vesztette el pozícióit a magyar televíziós dráma. Az évente műsorba került, saját készítésű tv-játékok és - filmek arányai 1975 óta a következők sze­rint alakultak:

A Drámai Főosztály adatai: 1975 – 72, 1976 – 71, 1977 – 65, 1978 – 51, 1979 – 57 1980 – 49, 1981 – 43. A televíziós dráma visszaszorulásánál nemcsak a közben megnőtt adásidőt kell számításba venni. A vásárolt filmek számán belül a játékfilmek (tévéjátékok, sorozatok, külföldi mo­zifilmek, krimik) aránya   is   nőtt.

1976 áprilisától 77 áprilisáig 361, 1981-ben már 454 volt a vásárolt játékfilmek száma - ami azt jelenti, hogy míg 1976 -77-ben nem egészen öt - 81-ben már több mint tíz vásárolt filmmel kellett egyetlen magyar tévédrámának szembenéznie és vállalnia azt az ellentmondást, amely a többségükben krimik, kri­misorozatok nemegyszer bevallottan csak „good for the family'' igényű szórakoztató szériák, apolitikus, időn­ként nyíltan a miénkkel szembenálló világszemléletű külföldi filmek te­remtette igényszint - és a saját szándékai között feszült. Vajon he­lyes-e, szándékainkkal megegyező-e, műsoridővel preferálni azt, amit pél­dául a könyvkiadásban megadózta­tunk?

Kedvezőtlenül alakult a magyar tévédráma és a közönség kapcsolata is. A hatvanas-hetvenes években a tévéjáték állandó bemutató ideje a péntek esti első főidő volt. Ez az időpont az utóbbi években a tetszési-index-központú műsorszemlélet ha­tására - fokozatosan eltolódott. A tetszési indexek okán, első főidőre kerültek olyan műsorok, mint a Csa­ládi kör, a Kék fény, a Jogi esetek. A rendszeresen 21 óra körüli időre időzített műsorok - gazdasági, kül - és belpolitikai fórumok, a Nyitott stúdió, Hírháttér, Panoráma, Stúdió 82, Kapcsoltam stb. nehezítik az egészestés filmek terjedelmét elérő tévédrámák sugárzását. A tervek szerint a jövőben a Televízió Drámai Osztálya teljes egészében elveszítené a pénteki adásnapot és be kellene érnie havonta egy vasárnappal. Mű­vei tehát zömmel szerdára és csü­törtökre szorulnának vissza.

A főosztályon készült művek érté­kelését, helyüket a műsorstruktúrá­ban, részben a struktúra kialakítását is, a tetszési index alapvetően befo­lyásolja. Ha a tetszést az index és a nézettség mértékében abszolút összegekké alakítjuk, kitűnik az a paradoxia, hogy magasan jutalma­zott művek feleannyi nézőt sem érnek el, mint olyanok, amelyek kétszer-annyi tetszéssel bukottnak minő­sülnek; hogy hárommilliónál több néző tetszése egyként jelenthet bu­kást és kiemelkedő sikert. A tetszési index ebben a formájában nem lehet sem minősítő, sem ebből eredően struktúrát alakító, művek sorsát meghatározó tényező.

A Magyar Televíziónak demokra­tikus műsorpolitikát, demokratikus kultúrpolitikát kell követnie. De vajon valóban demokratikus viszo­nyítási alap-e hozzá az a tetszési index-rendszer, amely például a múlt század végi, közepes színészi telje­sítményekkel megvalósított, közepes népszínművet az év legjobb tévé­játékaként tükrözi vissza — míg egy fontos humánus értékeket tartal­mazó, rendezője pályájának kiemel­kedő állomásaként megvalósított Arthur Miller –m űvet a bukás 62%-ával büntet ? (A közvéleménykutatás jelenleg elfogadott módszere szerint ugyanis, a 65% alatti tetszésindex bukásnak minősül.

Vajon társadalmilag valóban hasz­nos ítéletet tükröz-e, pusztán tetszési index alapján bukottnak minősíteni olyan művet, amely ugyanakkor há­rom - három és félmillió embert tesz művészi élmény részesévé?

Változtathatatlan igazságként kell - e elfogadnunk, hogy erre az - aritmetikailag talán helytálló, de törekvéseinknek ellentmondó - tet­szési indexre az a helyes reakció, ha hétköznap főidőben a nem éppen fiatalkorúaknak való Kék fényt su­gározzuk - miközben a század egyik jelentős drámaírójának magas szín­vonalon megvalósított művét ugyan­aznap csak az nézheti meg, 21.15-től 23.30-ig, aki megengedheti magának a hétköznapi későnkelést vagy kial­vatlanság luxusát? További példa: tartható elve-e az értékütköztetésnek, hogy a San Francisco utcáint a Bánk bán elé helyezzük?

A közönségsiker fényében vajon valóban eléggé demokratikus-e a szórakoztatás - koncepciónk ? Az el­fáradt emberek kikapcsolásának va­lóban egyetlen lehetősége-e a kö­zömbösre kapcsolás?

Vajon valóban minden eszközzel kerülendő-e az értékorientálásban az összeütközés ?

Vajon lehetetlen volna azzal is ösztönözni a ma kérdéseihez hozzá­szóló művek alkotóit, hogy vissza­kapják a rangot sugalló helyüket a főműsoridőben ? 

4. A magyar művek száma csök­kent, s veszélyesen a perifériá­ra szorultak. A dolognak csak egyik oldala, hogy a magyar televí­ziós drámai műhely kezéből kicsú­szik a nemzeti kultúrára gyakorol­ható befolyás lehetősége - a másik azonban, bár ezen a területen az eredmények nem számszerűsíthetők, egyszerű gondolati kísérlet. Kövessük nyomon annak a nézőnek otthonos­ságérzetét, aki egyik nap a Tetthely színhelyein, másnap a Gharley an­gyalai New Yorkjában, a harmadikon San Francisco utcáin barangol — egy más életmód, a miénkkel nemegyszer ellentétes, elembertelenedett menta­litás gyakran vonzóan felrajzolt ideo­lógiai atmoszférájában. A magyar tévédrámának egyre nehezebb harcot kell vívnia nézőjéért, akit estéről estére egy másfajta életszemlélet csábít ügyes trükkjeivel.

Nemzeti identitásérzet csak nem­zeti kultúra talaján építhető fel - de a nemzeti alkotótevékenység sem nélkülözheti a saját világ fontossá­gának ésszerű arányait: hogy egy idegen gondolatkörhöz szoktatott kö­zönség ne váljék egyre elutasítóbbá saját alkotóinak eredményeivel szem­ben, és hogy önbizalma, ambíciója ne szenvedjen naponta egyre nehe­zebben kiheverhető sérüléseket. Az egyoldalú — és legkönnyebben „el­lenőrizhető siker'' bűvölete félreve­zeti az alkotót, de a kínálatot összeállító műsorajánlót is, és további folyamatos  megalkuvások  reflexeit ülteti el a műsorkészítőkben és né­zőkben egyaránt. A végeredmény az olyan, nemzeti arculatától megfosz­tott televíziózás lehet, amelyben közönség és műsorkészítés azért sza­kadnak el egymástól, mert feladták a kölcsönös befolyásolás egyedül le­hetséges elvi álláspontját.

Ma már megkerülhetetlen tény, hogy a nemzetközi verseny, az in­formációs robbanás holnap bekövet­kezhető fordulata a televízió nemzeti felelősségét nemcsak élezi, hanem történelmi másodperceken belül úgy fordíthatja ellenünk, hogy nemcsak ütközetet, nemcsak hadjáratot - szembe kell néznünk végre a ténnyel -, háborút is veszíthetünk. Nem a fantázia világába tartozik, hanem már ma is tapasztalható és a jövőben csak erősödhet a tendencia, hogy a televíziónak az ország körül­ményei nehezedésével egyre foko­zottabb mértékben kell viselnie a felelősséget a hazai közvélemény, közhangulat alakulásáért. Nagy hiba lenne nem meglátni vagy nem való­ságos arányaiban mérlegelni ebben a felelősségben a televízió saját mű­helyeiben készült művek szerepét.

Kétségtelen: jobban kell gazdál­kodnunk a ma előállítható értékeink­kel is. Ma műveink egy előzetes, a műhelyek által hosszú távúra át­gondolt és helyesnek érzett műsor­politikai koncepció alapján készülnek el. „Forgalmazásunkban" az eredeti szempontok súlya már csökken; s mire a visszajelzésre kerül a sor, az már homlokegyenest ellentmond a műhely értékelésének és önértékelé­sének. Az egyes lépések aprók, összegeződésük mégis a televízió iden­titás zavarát hozza létre, s ebben az alkotó választhat a magányos harcos és az árral úszó megalkuvás egyként hamis alternatívája között. Meggyő­ződésünk: saját valóságunkat, a sa­ját valóságunkról, saját valóságunk­hoz szóló művekkel tudjuk elsősorban alakítani. Meggyőződésünk: a máról a mához szólás nem elsősorban szű­ken értelmezett tematika - sokkal inkább alkotói szemlélet kérdése, s a problémák és helyzetek újrafo­galmazása avatott művész kezében nem kevesebb a problémák megfogal­mazásánál. Nemzeti irodalmunk, klasszikusaink, a világirodalom min­den értéke rendelkezésünkre áll. Hogy tudunk-e élni velük: szocialista kultúránk jövőjének elhatározó kér­dése.

Megszigorodott külső és belső kö­rülmények között mindennek anyagi vetületei egyre nehezebb elhatáro­zásokat kívánnak meg mind a tele­víziósoktól, mind a legfelsőbb szintű politikai vezetéstől. Visszavonulunk-e - vagy megpróbálunk szembenézni a kortünettel és előrelépni? „ – írta Mihályfi Imre.

A Magyar Televízió 1983. évi költségvetését 90 millió forinttal csökkentették, ezért az MTV kulturális területéért felelős elnökhelyettese, főrendezője, Szinetár Miklós december 13-én, az alábbi levelet küldte Aczél Györgynek, ezzel kapcsolatban, a levelet a decemberi hónapnál lehet olvasni!

A téma iránt érdeklődő olvasónak ajánlom figyelmébe a Filmvilág 1982/9 számában közölt Hová, merre tart a tévédráma? – címmel megjelent Valkó Mihály által jegyzett írást.

 

Augusztus

 

Nagyon érdekes cikk jelent meg a Filmvilág 1982/8. számában:

Hankiss Elemér: A cselekvő és merengő tévé. Jegyzetek az amerikai és a magyar televízió hatásmechanizmusáról.

 

Augusztus 3. 21.25 A Kodály – módszer hétköznapjai. Az MTV KISZ kísérleti stúdiójának filmbemutatója. Szerkesztő: Horváth Tünde, riporter: Kóthy Judit, Szirmai Bélla operatőr, Lengyel Ágnes rendező.

Augusztus 4. 20.00 A tenger  — Fehér Klára regényének hatrészes tévé –film változata, első részre. Dramaturg: Lehel Judit, operatőr: Sík Igor, rendezte: Mészáros Gyula. Szereplők: Szirtes Ágnes, Moór Marianna, Szabó Sándor, Kern András, Kováts Kriszta, Szakácsi Sándor, Balkay Géza, Kertész Péter, Lukács Sándor, Fülp Zsigmond, Mécs Károly, Balázsovits Lajos, Csákányi László valamint: Ambrus András, Bognár Zsolt fh., Botár Endre, Csizmadia Gabi fh., Dobos Kati, Ferenczi Krisztina, Gyimesi Tivadar, Homoki Magdolna,  Józsa Imre, Haraszin Tibor, Kelemen Éva, Kollár Béla, Lórand Hanna, Sáfár Anikó, Segesvári Gabriella, Tándor Lajos, Tolnai Miklós, Uri István  

„ Bennünk magyarokban - gondolom másokban is, akik el vannak zárva az élet bölcsőjétől - él valami különös vágyódás a tenger iránt. Fehér Klára is ezt a nosztalgiát teszi jelképpé A tenger cimű regényében, amelyből sokak közreműködésével Mészáros Gyula rendező, hatrészes tévéfilm-sorozatot készített. Négyet már láthattunk, s az utolsó kettő aligha módosít véleményünkön, értékítéletünkön. Mit is mondjak a regényről, mit is mondjak a tévévál­tozatról? Nagy vállalkozás feltűnően sok hibával, de az utóbbira aligha alkalmazható az előbbi jelzője. Kicsinyes, bosszantó, felszínes hibákról van szó, s az ember egysze­rűen elképed, hogy valamikori történelmünk, korszakos tragédiánk utólag, néhány évtized múlva milyen lefokozáson tud keresztülmenni. Nem vitatom én senki jószándékát. de ez a fajta megközelítés se" irodalminak, se történelmi­nek nem nevezhető. Menetközben mintha ebből az egész eseménysorozatból kilúgozódott volna a lényeg (vágy ben­ne se volt?), holott itt, nálunk mégiscsak történt néhány dolog, ami ilyen melodramatikusan azért mégsem intézhe­tő el. Pedig a kor, amit Fehér Klára szóra akar bírni megren­dítő. A háború utolsó napjai, majd a felszabadulás dadogó, mámoros fordulata, aztán a nekilendülés, az élniakarás, az új világ felvállalása, megteremtése. Egyenként is eposzi mé­retűek, hát még együtt, hát még egyszerre. Talán a háló­merítés volt elhamarkodott, talán a valóság felmutatása túl séma szerinti? Ki tudja, de ez nem is miránk tartozik. Az az alkotók dolga. Minket egy érdekel. A tanulság. Hon­nan indultunk s hova jutottunk. De ne legyünk igazságtalanok. Fehér Klárának a regény­ben sikerült egy szimpatikus fiatal lányalakot megterem­tenie, Csaplár Ágnest. Ez a figura mindvégig vonzó, ár­nyalt egyéniség. Van valami megkapó a naivságban, aho­gyan következetesen megy a maga illúziója felé. (…) Könnyű volt Csaplár Ágnesnek. Csak gondolt egyet és besétált az orvosegyetemre és azt mondta: én orvos akarok lenni. Meg azt mondta, hogy én ötösre tudom az anyagot, és az én indexembe csak jeles kalkulus írható be. (Tenne csak ma ilyen kijelentéseket.) Félreértés ne essék: nem akarok én történelmietlen párhuzamokat emlegetni. De a művészi megjelenítés, az ábrázolás mégiscsak azt követeli, hogy hajdan volt magunkat ne tegyük nevetségessé az utó­kor előtt. Csaplár Ágnesnek - Szirtes Agi játssza kitűnően - ma­kacs álma a tenger. Kár, hogy túlságosan is könnyedén száll feléje, s még csak egy semmi kis szélvész se kavar az útjába. Holott - átéltük, tudjuk, tapasztaltuk, éreztük a saját bőrünkön - az ígéret földje felé nem is olyan sima az út.” – írta Boda István, Hajdú – bihari Napló, 1982. szeptember 1.

 

21.05 Fiatalok órája – a nosztalgiáról. Szerkesztő – riporter: Feledy Péter, operatőr: Zsóka Zoltán, rendező: Szélyes Zoltán.

 

Augusztus 5. 21.45 Nyolcvan esztendő mérlegén, dokumentum műsor Babits Antal akadémikusról, urológus – sebészről. Szerkesztő – riporter: Kardos István, operatőr: Hunyadi László, rendezte: Kardos István.

 

Augusztus 6. 20.00 Zenés nyári esték sorozat – Kodály: Székely fonó.  Az előadást és a tv-felvételt rendezte: Békés András.

 

Augusztus 7. 18.00. Magyar búza, dokumentumfilm 1. része.

Július 29 - én jelent meg az MTI –híre: „Magyar búza címmel 3 részes dokumentumfilm-sorozat vetítését kezdi meg a Magyar Televízió a szombat délutánonként jelentkező adásokban a magyar mezőgazdaság fejlődését mutatják be, a 18. század második felétől századfordulóig.

Szakály István rendező és munkatársai nyolcvan magyarországi helyszínen forgattak többek között a kiskunságban és az őrségben, megörökítették a korabeli paraszti gazdálkodás fellelhető maradványait, illetve rekonstruálták a ma már nem használatos mezőgazdasági módszereket, például a kézivetést, a kézicséplést, a régi cséplőgépes aratást, a műsor a mára feledésbe merült művelési módok, munkaeszközök bemutatása mellett a legújabb tudományos eredmények birtokában értékeli a magyar gazdaság egyik legdinamikusabb fejlődési időszakát, a 19. századot.”

Szerkesztő: Herczog Mária, operatőr: Molnár Miklós, rendező: Szakály István.

 

A Rádió és Televízió Újság 1982/32. számában Simon Emil készített interjút Radványi Dezsővel a Magyar Televízió Dokumentum osztályának vezetőjével, a televíziós dokumentumfilm helyzetéről.

„Dokumentumok - súlycsonkítás nélkül

- Kedvez-e a légikör a dokumentaristáknak? - kérdezzük Radványi Dezsőt, a Tv dokumentum-osztályának vezetőjét.

- Az egyszerűen hangzó kérdésre szerte­ágazó választ adhatnék, de ne fárasszuk az olvasót. Csak a lényegre szorítkozva jellemzem a helyzetet. Az általános gazdasági ne­hézségek természetesen bennünket sem ke­rültek el, azokban - valamennyi szerkesztő­séggel együtt - mi is osztozunk. Magától ér­tetődően alkalmazkodnunk kell az adottsá­gokhoz, a néző megkárosítása nélkül, azaz „súlycsonkítást" nem követhetünk el.  

- E többé-kevésbé sűrűn változó lehetősé­gek közepette mi képviseli az állandóságot?  

- A legfontosabb kedvező tényezők: mun­katársaink megalakulásunk óta ugyanazok, s ez minden körülmények között biztonságot ad. A rendezett kapcsolatok kirekesztik a súrlódásokat. Nincsenek tiltó táblák, néző­pontunk erjesztő, továbbvivő vitákban ala­kulhat ki. Kevésbé kedvező állandóság: az egy esztendőre megállapított műsorpercek száma, és sok esetiben az osztályunkon ké­szült filmek sugárzásának előnytelen időpont­ja. A képernyőt ugyanis általában a rend­szeresen jelentkező, mindig azonos napon és órában beköszönő műsorok foglalják el.  

- Mi élteti a dokumentumfilmeseket?  

- Az emberek valóságéhsége, amelynek jelzései - ha egyszer-másszor hajszálere­ken is - eljutnak hozzánk. A valóságfilm nem idillikus tájképfestészet, inkább gyakran konfliktusok okozója. De hát a közönség a képernyőn kívül is ugyanilyen ellentmondá­sos, sokféle szemszögből megítélhető, külön­böző nézőpontokból más-más arcot mutató jelenségekkel találkozik! Ami rendben van, szinte észrevétlenül szűrődik át érzékszer­veinken. Ám a kisiklások, a rendetlenségek fennakadnak a rostán. Egy rövid hír tudomá­sunkra adhatja, hogy X. üzemben felszerel­ték az új, külföldi gépsort. A tényt meghall­gatjuk és raktározzuk. A dokumentaristától a közönség nem értesítést vár, hanem a vala­mennyiünket érdeklő, érintő körülmények elemzését. A példánál maradva: a néző - a gazda jogán! - arra is kíváncsi, miért éppen ezt a gépet vásárolták meg, mennyibe került, mikor szállították, miért csak most vették használatba, mit várhatunk, ha folyamato­san termel stb. A dokumentumműfaj léte, hogy sikert és kudarcot, szerencsét és balsor­sot ütköztet, voltaképpen ez fűszerezd, ettől izgalmas. Bennünket - kimondva vagy ki­mondatlanul - jobbító szándék vezérel, még ha olykor hiábavalónak bizonyul is. 

- Mit vár a közvélemény?

- Az igények sokféleségét nehéz volna né­hány mondatban összefoglalni. Természete­sen eleve kizáródnak azok a kívánságok, amelyek teljesítése zsákutcáiba vezetne. A ta­pasztalható érdeklődésből - mintegy sűrít­ményként - két főbb megnyilvánulást említ­hetek. Egyik a jelenben felszínre bukkanó társadalmi kérdések megválaszolását sürgeti, a másik a közelebbi múlt történelmének elemzését látná szívesen.

- Megnevezhetünk néhány fontosabb mai témát?

- Olvassuk, halljuk: sok az öngyilkosság. Miért, mi húzódik meg a háttérben? izgalmas kérdés: nehéz a fiataloknak egzisztenciát teremteni. Mi vezethetne a súrlódásmentes megoldáshoz? Hogyan érvényesül a demokratizmus? Mit tehetünk a bizalommal visszaélők, a károkozók, az élősdiek ellen? - Ezekről és hasonlókról igénylik a lehető leg­teljesebb elemzéseket. 

- Mindezekről azonban nemcsak a dokumentaristák szólnak.

- Természetesen más szerkesztőségek is foglalkoznak velük, de általában - más kötelezettségek mellett - nincs elég idejük az elmélyültebb feltárásra. Sokszor egy hosszabb film sem képes minden szükséges részlet tisz­tázására, a téma sorozatért „kiált". Mond­juk, a növekvő számú válások okainak vizs­gálatára. 

- Legfőképpen miben nyilvánul meg a  történelmi áttekintés igénye? 

- Főként az 1945-öt követő évtizedekről szeretnének mind többet hallani, minél gazdagabban dokumentálva. Nem „tündérmesé­ket" várnak, hanem az események láncola­tának, egymásba kapcsolódó folyamatának kisiklásaink és a helyes Arányba való vissza; térésünk őszinte, meggyőző ábrázolását. Mi már elkezdtük a felkészülést 1985-re, felszabadulásunk negyvenedik évfordulójára. A jubileumot a szokásostól eltérő sorozattal kívánjuk köszönteni. Főszereplő: a szép Budapest okos, dolgos, vidám lakossága. Ugycsak nagyobb vállalkozásba fogtunk a négy évtizedes országépítés korszakainak felidézésével. A romok eltakarításával, az élet újra indulásával kezdődő  sorozatban  megelevenednek a „fényes szelek" évei, szembesülnek a valósággal az ipari fejlődést irányítók álmai, felsorakoznak az ellenforradalom alakulásának tényezői, s a dokumentumok segítségével újra átélhetjük a konszolidáció történelmünkben egyedülálló - korszakát.”

 

Augusztus 10. 19.30 A TV- Híradó euróviziós hírcsomagból átvett mozgóképekkel számolt be arról, hogy Helsinkiben a Variációk Variete Fesztiválon a Magyar Televízió „A farkasok” rockfantázia című műsora nyerte a fődíjat. A Rock Színház fiatal társulata – Miklós Tibor, valamint Kovácsi János, Várkonyi Mátyás és Reinthaller Éva munkája nyomán készült el  a versenyprodukció. A két főszereplő: Szolnoki Tibor és Prókai Annamária volt.

 

21.05. 2. műsor – Kávéházi bánat. A Szegedi Körzeti Stúdió műsora. A műsor Szeg város kávéházi múltját dolgozta fel. Szerkesztő: Olajos Csongor, vezető – operatőr: Kléner György, rendezte: Kun Zsuzsanna.    

 

„ A nosztalgia kifejezés, mindaddig, amíg a „hullám” utólag nem társult, jobbára csa a saját múltra, kinek – kinek megélt idejére vonatkozhatott. Aztán amióta nemcsak a harmincasok – negyvenesek furcsa szorulást a szívtájékon a régi rovk and roll hallatán, hanem a húz évvel később születettek is „nosztalgiáztak” – nincs megállás. Nosztalgiánik vannak a romantika,, a szecesszió iránt , újra divatba hozzuk belőle azt, ami lehetséges: a külsőségeket.

 A fenti gondolatmenetet a a Kávéházi bánat című műsor indította el - és szakította félbe: oda kellett figyelni rá, nagyon. A szegedi körzeti stúdió -, és a pécsi is egyébként – időnként meghökkentő, a fővárosi átlagnál magasabb színvonalú
művekkel áll elő, csöndes szerénységgel a második csatornán, valamely sorozat
valamely           epizódjával „egyeztetve". A Kávéházi bánat amolyan lírai körséta lett; irodalmi kalandozás egy város és egy korszak metszéspontján. Olajos Csongor szerkesztő és Kun Zsuzsa rendező kiválasztotta azt a nagyon keskeny sávot, amely-
ben a mű igazán hatni tud: se száraz tényközlés, se túlzottan érzelgős nosztalgia.
Elsősorban az atmoszférára, a feldolgozott kor és téma - a századforduló-századelő
kávéházi Szegedének - atmoszférájára         figyeltek, amelyet maximálisan sikerűlt átmenteni és a mű atmoszférájává tenni.

A többi látszólag puszta „technikai" kérdés: az idé­zetek tartalma, a prózák, zenék, versek váltakozásá­nak higgadt ritmusa jól erő­sítette fel az alkotás egyéb­ként is magabiztos egysé­gességét. Akik ezt kitalál­ták és megcsinálták, egé­szen pontosan tudták, hogy mit akarnak elmondani a hajdani „béke szigetéről", a kávéházak világáról; ráadá­sul szemérmetlenül éltek az érzelmekre hatás - „nosz­talgiázás"? - lehetőségével. Jól tették.

Utoljára maradt - épp, mert a legfontosabb - a műsor legnagyobb erénye: az operatőri munka. Kléner György vezető operatőr egé­szen ritkán látható érzé­kenységgel „vette" az ere­deti atmoszférát, és egészen bravúros módon képpé fo­galmazta azt. Félreértés ne essék: bizonyára nincs szó világraszóló technikai bra­vúrról, kamerás hókuszpó­kuszról. Egyszerűen és visszafogottan, egy jól világí­tott térben, és jó díszletek között - „játszott" a kame­rával.

Attól, hogy a szerzők közt Juhász Gyula, Tömörkény és Gárdonyi neve is szere­pel, valamint attól, hogy kör­zeti stúdióban készült a mű­sor - a Kávéházi bánat nem rétegműsor. Jó lenne ezt az esetleges ismétlés időpontjának kiválasztása­kor figyelembe venni.” – írta Csáki Judit, 1982. augusztus 17. Népszava.

 

 

Augusztus 17. 17.55 SPORTMÚZEUM – 1932. Olimpia Los Angelesben. Szerkesztő: Dobor Dezső, műsorvezető: Dávid Sándor, operatőr: Király Péter, rendezte: Mahrer Emil.

 

Augusztus 18. 20.55 Panoráma újabb adása. ”A külpolitikai ro-t vat Panoráma című sorozatát biztosan nagyon sokan nézik. Okkal, hisz ebben mindig naprakészén friss a kínálat, és közérthetően logikus az elem­zés. Legutóbb, szintén szerdán például Lengyelország mai ál­lapotát elemezte Nemes Gábor, mégpedig úgy, hogy nem kel­tett pánikot, de illúziókat sem. Az ilyen szemrevételezésekre szokták azt mondani, hogy lát­lelet.” –írta Akácz László, 1982.augusztus 20. Pest megyei Hírlap.

 

 

21.55  Egy hang és néhány maszk – Sólyom – Nagy Sándor műsora. Szerkesztő: Ruittner Sándor, vezető – operatőr: Szabados Tamás, rendezte: Vámos László.

 

Augusztus 19. 20.00 Szabó Magda: Régimódi történet, színházi közvetítés a Madách színházból, felvételről.

 

Augusztus 20. 20.05 A rendezői sorozatok után szerkesztői sorozat indul a tévében és Búzáné Fábri Éva műsoraiból. Az első ismétlő adás a Színészek a porondon volt, ami 1963-ban készült.

 

2. műsor – 21.15 Nap fivére. Nyolc afrikai és latin-amerikai íróinak, költőinek, Monyók Ildikó, Németh Ferenc, Németh László, Sinkó László, Sipos László, Tolnai Miklós, Varga Irén,, valamint Mártha István és együttese.  Forgatókönyv: Sipos Tamás, szerkesztő: Farkas Katalin, operatőr: Bónis Gyula, rendezte: Illés István. 

 

Augusztus 22. 21.50 Bátrabb igazságokért. Vendégségben Illyés Gyulánál. A költővel Domokos Mátyás beszélgetett. Operatőr: Nagy József, rendezte: Horváth Ádám.

„(…) Bátrabb igazságokért cím­mel sugározta vasárnap este a televízió a 80 éves Illyés Gyuláról szóló portréfilmet. Magasra emelhettük a mér­cét, hiszen a magyar televí­ziózás egyik erőssége a port­rék készítése. Nagy László­tól Szent-györgyi Albertig hosszan sorolhatnánk a kép­ernyőn megelevenedő kiváló­ságokat, akikkel találkozni, gondolataikkal megismer­kedni, különleges élmény. Az Illyés-interjú talán kissé töredezettebb, egyenetlenebb volt, mint például a fentebb említett műsorok, de a film vágásának döccenéseiért kár­pótolta a nézőt a költő tár­saságában töltött óra. 

Derű és bölcsesség áradt Illyés Gyula szavaiból. A szellem kivételes csúcsait bejárt alkotóművész egysze­rűsége, s önmaga küldeté­sének határozott hirdetése. (…)”

 

2.műsor – 20.05 Verdi: Falstaff. Közvetítés a Salzburgi Ünnepi Játékokról. Az 1982. július 30-i előadás felvétele.

 

Az MSZMP Magyar Televízió Bizottsága 1982. augusztus 19-én kelt Információs jelentésében foglalkozott a kávé világpiaciára való hivatkozással bejeltett haza kávé áremeléssel, amiről A HÉT nem számolhatott be időben!  „ A bejelentés  időzítésével kapcsolatban az újságíróknak az a véleménye, hogy mindenek előtt A HÉT, de az egész tömegkummunikációs rendszerünk hitelét óriási mértékben rontja, hogy az embergót 8 órára tették. Így ugyanis A HÉT semmit nem szólhatott az eseményről, ami olyan szinten tüntette fel dolgot, hogy voltaképpen a magyar sajtó egyik legfontosabb orgánuma – tájékozatlan volt. (…)”   - Magyar Országos Levéltár – 288f/f/22/1982/27.öe.

 

Márványi György 1982. augusztus 24 - 28 között Stockholmban megtekintette a svéd TV teletext szerkesztőségét, és annak munkáját tanulmányozta. Az MSZMP KB Agitációs és Propaganda Bizottsága 1982. június 15 - i határozata értelmében megkezdték a Képújság (Teletext) főszerkesztőség létrehozását, írta feljegyzésében az Elnökségnek Márványi György 1982. szeptember 23 - án, ebben a feljegyzésben összegezte az induláshoz szükséges pontos teendőket és határidőket. Márványi ezután szeptember már a Teletext szerkesztőség munkatársaival (Megyeri Gusztáv, Lengyel Tibor kutató-mérnökök) társaságában Bécsben az ORF  Teletext rendszerét tanulmányozta. Novemberben Megyeri Gusztáv és Márványi György a BBC teletext rendszerével ismerkedett. A Képújság (Teletext) hivatalos létrehozása 1982. november 1 -vel történt meg.    - Magyar Nemzeti Levéltár – XXVI-A-9. 87.doboz.

 

Augusztus 26. 21.00 „Hogyha elmegy a cirkusz” – Jobba Gabi műsora.  Szerkesztő: Benczédi Ágnes, vezető – operatőr: Szalai Z. László, rendezte: Mérei Anna.

 

2. műsor – 21.35 Nápolyi mulatságok, tv-játék Gordano Bruno Gyertyaöntő című művéből. Televízióra írta és rendezte: Maár Gyula, dramaturg: Szántó Erika, vezető – operatőr: Márk Iván.  Szereplők: Balkay Géza, Bubik István, Csákányi László, Felföldi László, Gaál Erzsébet, Horváth Péter, Iglódi István, Izsóf Vilmos, Jobba Gabi, Kern András, Pathó István, Pálos Zsuzsa, Spányik Éva, Szacsvay László, Székely B. Miklós, Tóth József, Ulmann Mónika.

 

 

Augusztus 27. 20.25 J.B. Priestley: Veszélyes forduló. Közvetítés a Józsefvárosi Színházból, felvételről.   

„ A Gyertyaöntő című mű­véből Németh László fordí­tása nyomán Maár Gyula írt és rendezett televízió­játékot, amely pompás meg­figyeléseket, kitűnő alakfor­máló képességet és jellem­zéseket, könnyed dialóguso­kat bizonyít. Hogy nem tud­tuk maradéktalanul élvezni a szatíráját, amely pedig élesen vág bele a lényegbe, annak talán a rendezés is oka kissé. Modern öltözékek keveredtek a korszerűvel, valahogy a frakkban játszott Hamlet jutott eszünkbe an­nak idején, ami szintén nem tetszett, balul ütött kísérlet is volt. A színhely, ahol ját­szott, valamiféle oszlopos, klasszikus keret sem mon­dott sokat, legfeljebb talál­gattuk, hogy mi lehet, őszintén megvalljuk, nem a cilinder aktualizálja a sze­replő fején egy XVI. szá­zadi író mondanivalóját, ha­nem eléggé aktuális az éles, csapkodó szöveg korhű öltö­zetben is.” – írta Harsányi Zoltán, 1982. augusztus 31. Népszava.

 

 

Augusztus 28. 22.05 Göncz Árpád: Sarusok, tv-játék bemutatója. Dramaturg: Belohorszky Pál, Vezető – operatőr: Bónis Gyula, rendezte: Havas Péter. Szereplők: Avar István, Szemes Mari, Dörner György, Ambrus András, Ágh Éva, Bencze Ferenc, Bieder Éva, Budai István, Falvai Erzsi, Farkas Antal, Győry Ilona, Hollai.  Kálmán, Horváth József, Hunyadkürty István, Kézdy György, Palotai István, Pethes Csaba, Raksányi Gellért, Soós Lajos, Szabó Imre, Szalai Imre, Szilágyi István, Szokol Péter, Újréti László, Virág Kis Ferenc 

 

„ Göncz Árpád televízió­játéka, amely saját regényé­ből készült, a Sarusok egy 1401-es soproni pert eleve­nít fel, Miklós mester és „tisztáinak" a perét, a XII. századi Petrus Valdo, lyoni kereskedő hívei ellen, a valdensek perét, akik az egyház megreformálására törekedtek, és a maguk sze­rény szektáiban küzdöttek az eltévelyedések ellen, ren­dületlenül, a kínhalálig. Néhány jelenet játszódott le  mindössze   előttünk    a nyolcvan perc alatt, jórészt ismert, szomorú és felemelő jelenetek a történelem  ke­gyetlen századaiból. Amikor „ az embereket gályákra hurcolták és máglyákon égették meg nyilvánosan a meggyő­ződésükért, de az emberiség dicsősége is,   hogy   millió számra   tudtak   elpusztulni emberek az igazságért, a lel­kiismereti szabadságért,   anélkül,  hogy egy jottányit engedtek volna abból, arait „ hittek és vallotak és   az igazság  előbb vagy utóbb diadalmaskodott a földön. (…) „ írta Harsányi Zoltán, 1982. augusztus 31. Népszava.

 

 

Augusztus 29. 2. műsor – 20.05 Moliére: Kényeskedők, közvetítés az Ódry Színpadról, a Színház és Filmművészeti Főiskola vizsgaelődásáról, felvételről.

 

Augusztus 31. 21.30 KORTÁRSUNK: Gáll István. – Vaskor. Szerkesztő: Katkó István, vezető – operatőr: Kecskés László, rendezte: Mihályfy Sándor.

 

 

Augusztus - Dékány András szerkesztő a TV Híradó győri tudósítója lett, Berecz Anna híradó riporter viszont két évre férjével külföldi kiküldetésbe utazott Etiópiába. – Az MTV KISZ Bizottsága információs jelentése szerint .

1982. MTV KISZ bizottsága információs jelentéséből: 1982. augusztus 31.:

„(…) Dékány András szerkesztő a TV Híradó győri tudósítója lett.  (…) Berecz Anna szerkesztő – riporter a TV Híradó munkatársa férjével 2 évre Etiópia ment.” - – Magyar Országos Levéltár – XXVI-A-9. 176. doboz MTV. Iratok. És - Magyar Nemzeti Levéltár XXVI-A-9-a 89. doboz

 

 

 

 

 

Szeptember

 

 

 

A Rádió- és Televízió Újság 850 000-ik előfizetőjét a Lapkiadó Vállalat egy 126-os Polski Fiattal jutalmazta

 

Szeptember 1. 19.30 a TV – Híradóban Vajek Judit szerkesztő – riporter és Jávorszky László operatőr számolt be arról, hogy Nagy Richárd televízió elnök jelenlétében adták át az MTV Drámai Főosztálya által meghirdetett tv-játék forgatókönyv pályázat díjait. Első díjat kapott Páskándi Géza (30.000 ft.) az „Árnyékfejtők”,  második díjat Galgóczi Erzsébet, a „Aki halott, megbocsát”,  és Asperján György, a Rohamsisakos madonna, harmadik  díjat Munkácsi Miklós a „Sárkány menyegzője” című művéért vehette át.

 

2.műsor – 20.01 Jordan Radicskov : Repülési kísérlet, színházi közvetítés a debreceni Csokonai Színházból, felvételről.

 

Szeptember 2. 18.10 Gyógyuló sebek – riportfilm. A film bemutatta, hogy a bányászat régi foglalkozás Magyarországon, Az ipari szénbányászat is elmúlt már ekkor 200 éves, (1753. Besztercebánya). A bányászatot a szénhidrogének „uralomra” jutása (1967) megtörte. Egy 1974-es minisztertanácsi rendelete, adta vissza a bányászatnak az eredeti „jogát”. A köztes időben 40 ezer bányász kényszerült elhagyni a szakmát és szorult átképzésre. A film arra kereste a választ, hogyan hegednek ennek a 40 ezer embernek a „sebei”. Szerkesztő – riporter: Kopeczky Lajos, operatőr: Onnik Dinnamerian, rendezte: Gombos László.

 

2. műsor – 20.00 A Kubai Televízió estje. Az est házigazdái: Kertész Zsuzsa és Manolo de la Rosa.

 

Szeptember 3. 20.25 Utóhatás’82 – Vitray Tamás műsora.

2. műsor- 21.55 Cseh Tamás énekel. Szerkesztő: Tóth erika, rendezte: Fehér György.

„Cseh Tamás énekel! Péntek este, a televízió műsorainak szomorkás, unalmas csöndességébe egyszer csak egy másféle csönd ve­gyült. Cseh Tamás csöndje. Különös­nek tűnt fel a színpadtól merőben másféle közegben, s a televízió fényképező rendszere inkább csak az ar­cát mutatta, hunyorgását  és  a  fiús mosolyt a szája szögleteben, ahogyan a dalokat nem is énekelte, csak mond­ta, mondta bele a péntek éjszakába, hadd ne aludjunk egyszer már olyan jól. Az Egy asszony című, kezdetében is primitív, filmsorozattól már este nyolckor is elaludhattunk volna. Ám Antoine és Desiré tétova ábrándozása mégsem egészen olyan, mint a televí­zió   szabványműsorainak   kreált   drámaisága. Sőt, A bogár sem olyan - amit hol ide teszek, hol odarakok -, mint más bogár. Cseh Tamás kifordí­tott katonadalai, az osztrák öngyújtó meg az NDK -fülbevaló nem maradtak ki a hatvanas évek nosztalgiái közül, ám fintora és gúnyolódása az ideálkeresés helyett kesernyés vigyorgásnak tűnt fel inkább. Hisz arról nem szólt, hogy a nyolcvanas   évek   sapkában jönnek. Arról sem, hogy Antoine-iból meg Desiréból Vízi és Ecsédi lesz a végén. A megérkezésből pályaudvar válik, álmodozásainkból frontátvonulás.      ,

Cseh Tamás énekel -  szólt a  Fehér György rendezte és Tóth Erika szerkesztette összeállításnak, miközben Cseh alakját nem lehetett látni, ki­hajtott kék inggallérja sem árulkodha­tott úgy, mint azelőtt, és talán a tele­vízió másféle fénye tette, hogy a régi ráérzések közvetítése helyett nyugta­lanságot okozott. Sem közös jókedvet, sem közös összekacsintást nem idézett elő úgy, mint a 25. Színház szűkös fa­lai között, sőt - ez a kitűnő műsor - inkább rosszkedvet teremtett azzal, hogy 1980-ban készült, s hogy 1982-ben már tudjuk, a Bereményi Gézával közös munkakapcsolatnak vége. Hogy ezek 'ar dalok maradtak, semmi több, esetleg még egy péntek este a televí­zióban. Cseh Tamás kifakult sötétkék ingben; álmaink utolsó kitalálójaként, korosztályunk utolsó szószólójaként, mosolyogva és hunyorogva, jövőnket meggyötörve és reménykedve, hogy mégsem- csak — a kettes csatornán egy program. Hogy Cseh Tamás jelen van. „ – írta (magyar) Magyar Ifjúság, 1982. szeptember 17.  

 

Szeptember 5. 17.20 Újjászületés , a Pécsi Körzeti Stúdió műsora. Szerkesztő: Gombár János, operatőr: Háda Sándor, rendezte: Téglásy Ferenc.

 

21.35 Ajánlás, - Tokody Ilona, 1982.

Szerkesztő: Romhányi Ágnes, vezető – operatőr: Illés János, rendező: Horváth Zoltán.

 

 

Szeptember 7. 2.műsor – 20.01 Karinthy Ferenc : Házszentelő, színházi közvetítés a Thália Színházból, felvételről.

 

Szeptember 8, 2. műsor – 20.01 VIII. nemzetközi gazdaságtörténeti kongresszus. Régúlt, félmúlt, jelen. Szerkesztő: Gellért Kiss Gábor, vezető – operatőr: Mezei István, rendezte: Endrődi Sándor.

 

Szeptember 9. 8,35 Follow me! (angol) angol nyelvtanfolyam indul középiskolásoknak, de ugyancsak indul majd a „Soyez les bienvenus!" (francia) és nyelvlecke­sorozat is (ennek indulása szeptember 11-én volt a 2.programon 19.00 órakor)

 

18.15 Legyen a zene mindenkié! Hat részes tévésorozat indult a Kodály-év jegyében.  Írta és a műsort vezeti: Bartalus Ilona, szerkesztő: Lőricz Zsuzsa, operatőr: Dubovitz Péter, rendezte: Apró Attila.

 

 

2. műsor – 20.01 Gólyavári esték. VIII/1. része. Etnikum és politika. Szerkesztő: Hanák Gábor, rendezte: Kardos Ferenc.

 

Szeptember 10. 17.55 Találkozások, riportfilm a Pécsi Körzeti Stúdió műsora. Lahti és Pécs között elsők között létra testvérvárosi kapcsolat. Pécsi tanácsi delegáció utazott Lahtiba. A film erről szólt. Szerkesztő - riporter: Hidvégi József, operatőr: Bárány György.

 

Szeptember 11. 2.műsor – 21.15 Fejes Endre: Jó estét nyár, jó estét, szerelem. Színházi közvetítés a Vígszínházból, felvételről.

 

Szeptember 12. 20.05 Örkény István: Glóra, tv-film. Forgatókönyvet írta és rendezte: Zsurzs Éva, dramaturg: Zahora Mária, operatőr: Ráday Mihály. Szereplők: Zsurzs Kati, Lukács Margit, Fónay Márta, Komlós Juci, Venczel Vera, Berek Katalin, Sütő Irén, Lengyel Erzsi, Máthé Erzsi, 

„ (…) A tévéváltozat író-rendezője számos ponton változtatott a tör­téneten: elvett és hozzátett. Eh­hez joga van. Ha sikerül ugyan­olyan értéket létrehoznia e sza­bás-varrás révén, mint az eredeti mű - egy szavunk sem lehet. Zsurzs Éva határozott, sikerre törekvő dramaturgiai változtatá­sai nyomában egy sokkal egysze­rűbb, józan Glória állt elő, egy sokkal egyszerűbb és józanabb történetben. (…) „ írta Virág F. Éva, Magyar Hírlap 1982. szeptember 15.

„Örkény István viszonylag korai halálával nagy veszteség érte irodalmi életünket. A Glória tévéváltozatát nézve, sajgott fel ben­nem ismét a fájdalom: kár, hogy nem ő írta a negyedszázada meg­jelent, hasonló című kisregényén alapuló forgatókönyvet Az az ér­zésem, hogy Zsurzs Éva mesélő stílusában feloldódott a fiatal nő történetének lélektani szuggeszti­vitása. Jól tudta Zahora Mária dramaturg:, „mi az, ami ilyen hosszú távon életben tartotta Ör­kényben ezt a témát? Semmikép­pen sem a konfliktus különössége. Sokkal inkább a hőse iránt érzett megértő szeretet, megbocsátó iró­nia."  (…) Ha a magyar tévéfilmek átlagához viszonyítjuk a   vasárnap este vetített Glóriát, akkor nincs okunk különösebb elégedetlenség­re. Az érdekes(ség) szintjén lera­gadt történet sokak számára szerű. Fordulatossága és az alapműből következő megszer­kesztettsége alkalmas volt széles, közönségigény kielégítésére. Isme­retterjesztő hasznáról se feledkezzünk meg napi tapasztalatok  és felmérések   tucatjai   bizonyítják, hogy fiatalságunk nagy része mit se tud hazánk tegnapjáról, a felszabadulást  követő  évekről.   A film egészéből sugárzó rendező   felfogással dacolva, néhány  nagy művész emlékezetes szép  szerep-formálással, árnyalt ábrázolással ajándékozta meg a nézőket. (…) – írta Heltai Nándor, Petőfi Népe, 1982. szeptember 15.

 

 

Szeptember 15. 17.55 FTC- Atletico Bilbao UFA-kupa mérközés közvetítése a Népstadionból, riporter: Knézy Jenő.

 

Szeptember 17. 18.00 ABLAK adása. Témái: Meditáció a bérlőközösségekről, - Autóbusszal munkába, - Hétfőn zárva! Újra az üzletek nyitvatartásáról – Próbafűtés – Autóvezetés mesterfokon. Műsorvezető: Wisinger István, Szerkesztő: Sárközy Erika, rendezte: Eck T. Imre.

 

21.15 Miroslav Kleza : Glembay Ltd. – két részes tv-játék első részének vetítése. Dramaturg: Shultze Éva, vezető – operatőr: Zentay László,  rendezte: Dömölky János.

Szereplők: Darvas Iván, Szemes Mari, Tahi Tóth László, Drahota Andrea, Haumann Péter, Benkő Gyula, Kern András, Bozóky István, Tóth Máté, Geréb Attila, - és még sokan mások.

 

„Dömölky János az Agónia és a Léda után a trilógia harmadik darabját, a Glembay Ltd.-t is képernyőre vit­te, méghozzá kicsit szokatlan módon: a háromfelvonásos drámát két részre szakította tévéváltozatában. Ami szín­házban egy estére való, az itt most két részletben ke­rült a néző elé. Hadd tegyem hozzá: szerencsés és helyén­való cselekedet, még ha kissé erőszakosnak is tűnik ez a „szétdarabolás". A képernyő előtt ugyanis egyvégtében három óra, bármily jeles drámai műről is legyen szó, bizony eléggé fárasztó. így viszont kellemes élményt je­lentett. Persze nemcsak ideális képernyő-ideje miatt, sokkal inkább    tartalmáért.

A Dömölky rendezte tévé­változatban ugyanis élvez­hettük a remekmű szinte minden szépségét. Kezdve a valóság gazdag áradásától a pompásan megrajzolt jelle­meken át a veretes, csiszolt drámai nyelvig, az elemi erejű drámaiságig. Ezek a kivételes írói erények nem sikkadtak el a képernyőn sem, jóllehet a játék során igazán nem nyílt és nem mélyült ki az a - képletesen szólva - szakadék, amely­nek szélén „táncolnak" a drámában ábrázolt társada­lom képviselői, nem is sejt­ve talán, hogy bármelyik pillanatban a mélységbe zu­hanhatnak. Pusztulásra ítélt életüket öntudatlanul élik át, és ez adja a mű sajátos tragikumát. Ebből a tragi­kumból jött át kevesebb hozzánk a képernyőn, mint ahogyan szükségeltetett volna.  (…) Ha másért nem, úgy vélem, márcsak azért is érdemes volt elkészíteni ezt a tévéjátékot, hogy egy nagy színész egyéniségéhez méltó feladat fényes megoldásával kápráztasson el bennünket Szokás mondani: a siker hez, mondjuk a színházban, elég egy látványos díszlet, egy kitűnő rendezés vagy épp egy kiugró színészi tel jesítmény, a ió darabról nem is beszélve. Ez esetben Dar­vas Iván személyében a szí­nészi remeklés a feltétlen záloga a sikernek. De nem szenvedett csftrbát a szerző hírneve sem, mert amit lát­tunk, ha nem is tökéletesen azonos vele, lényegében mél­tó hozzá. Épp ezért érthetet­len, miért kellett szombat este csak tíz óra körül a képernyőre engedni — egy szokványos cirkuszmű­sor és egy bágyatag könnyű­zenei program után. Ez bi­zony műsorszerkesztési kis­hitűségre vall.” – írta VM. Szolnoki Népújság 1982. szeptember 22.

 

 

22.30 Karthago, Rock-koncert közvetítés (felvétel). Szerkesztő: Tánczos Gábor, operatőr: Gulyás Buda, rendezte: Jászi Dezső.

 

Szeptember 18. 18.25 Áll a vásár …, közvetítés a BNV-ről, a szokásostól és televíziós hagyományoktól eltérően ebben a műsorban nem gazdasági riporterek voltak a műsor házigazdái, hanem  más televíziós személyiségek. Juszt László szerkesztő – műsorvezető vendégei, konfekció ügyben Kertész Zsuzsa,  sport –és játékszerek témakörben pedig Gyulay István és Hotváth Ádám, szórakoztató elektronika területén pedig Antal Imre.  

 

Újabb teletext kísérleti adások a BNV-n.

 

Dr. Pócsik Ilona Szeptember 29 -én feljegyzésben tájékoztatta Dr. Varga Györgyöt , az Őszi BNV-hez kapcsolódó reklámtevékenység eredményeiről. A feljegyzés szerint az Őszi BNV alatt 94 db úgynevezett „gyors reklámfilm”-et készítettek, gyártottak és sugároztak. A gyártási bevétel 2.438.000 .- Ft a sugárzásból utáni bevétel pedig: 3.012.000 .- ft volt. - Magyar Nemzeti Levéltár XXXV-A-9-a 55. doboz.

 

Szeptember 19. 17.15 Ki mit tud? –toborzó műsor. A Rádió és Televízió Újság 1982/37 számában pedig, Végh Miklós írt cikket arról, hogy ismét meghirdették a Ki Mit Tud? versenyt, az első Ki Mit Tud? versenyt először 1962-ben rendezték meg.

 

Hofi Géza, a Mikroszkóp Színpadot elhagyta, és „főállású” televíziós lett! 

A Rádió és Televízió Újság 1982/38. számában Párkány László mutatta be a televízió új főmunkatársát Hofi Gézát.

„Egy álmos augusztusi délelőttön a Tele­vízió folyosóin megjelent a „gyalogosok" humoristája. Bizonytalanul rótta a folyosókat, feliratokat, neveket silabizálva. Tehát igaz a szóbeszéd: Hofi Géza felcsap tévésnek, s most a felvételi papírokat intézi. Loholok utána, s az egyik kanyarban beérem.

- Korai még az interjú - mondja -, csak fél lábbal vagyok tévés, pillanatnyilag nincs mondanivalóm. Majd szeptemberben visszahí­vom ...

- Aztán a társulati ülésekről érkező hír­adások között bújik meg ez a mondat: „A Mikroszkóp Színpadon Hofi Géza szerződése lejárt. A művész nem újította meg szerződé­sét ..." 

 

Ez bizony édeskevés. Megkezdődtek a ta­lálgatások. Volt, aki a következtetésekben a politika „keményedését" is megemlítette. A „tájékozottabbak" még azt is tudni vélték, hogy mióta gazdasági bajaink növekszenek, azóta Hofi kevesebbszer jut szóhoz. Lám, a legutóbbi szilveszteri műsorban sem szerepelt. Tehát itt „valami van" ...

 

Szeptember első hete. Példamutató pon­tossággal telefonál Hofi, nosza, most beszélgethetünk.

 

Sok a Hofi - mendemonda. Haragról, összeveszésről is beszélnek. Hívei a Mikroszkóptól történő távozását többnek tekintik, mint egyszerű munkahely-változtatásnak.

 

- No, igen. Van ebben jó is, rossz is. Ha nem érzi szerénytelenségnek: jólesik, hogy a közönség számára nem közömbös az a Hofi, aki a köznapi ember gondolkodásmódját hu­morban vállalja. Nem bizonygathatom azon­ban külön-külön minden nézőnek, hogy a Mikroszkóp Színpad tizenkét évig volt vállalt és megbecsült munkahelyem. A nyári hóna­pokat kivéve, az év minden napján játszot­tam, sokat tájoltam. Fárasztó évek vannak mögöttem. Változtatni akartam.

 

- Hogyan esett a választás a Televízióra?

 

- Kölcsönösen kerestük egymást. A tele­víziózás mindig vonzott. Az alig kétszáz személyt befogadó Mikroszkóp Színpad nézőtere után az alkalomszerűen már ismert milliós nézőtér most új ambíciókra serkent. 

- Mire gondol?

 

- Jó és élvezetes Hofi - műsorokra.

 

- Ez így eléggé megfoghatatlan...

- Szeretném változatlan energiával művelni a politikai kabaré „közemberre" összpontosító válfaját. A televízió jó esélyt ad bizonyos „képes" zenés-humoros műsorok ké­szítésére is.

 

- Ki vagy kik írják a műsorszámait?

 

- Természetesen a számaimat ezentúl is magam írom. A zenés műfajokban társam Malek Miklós zeneszerző és Szenes Iván szö­vegíró. Horváth Ádám személyében olyan rendezőre találtam, akinek ízlésében s ba­ráti tanácsaiban teljes mértékben megbízom. 

 

- A televízióban mind ez idáig „hozott anyaggal" jelentkezett. Most „házon belül" kell megcsinálnia Hofit...

 

- A feladat nem riaszt. Olyan szellemi hídfőállást szeretnék elfoglalni, amelyen rajtam kívül mások is megvethetik lábukat; hu­moristák, zeneszerzők, szövegírók, szerkesz­tők és politikai újságírók, mint például Ipper, Hajdú és Róbert László.

 

- Munkamódszerének eddig lényeges al­kotóeleme volt a poénpróba: a Mikroszkóp Színpad nézői voltak a hálás pudingevők...

 

- Élő közönség nélkül ezentúl sem tudok létezni. Azt tervezem: ötletet, jelenetet vagy akár egész műsort úgy készítek el, hogy nem biztos, hogy minden képernyőre kerül. Olyan kísérletezésre alkalmas, laboratóriumi kör­nyezetet és munkamenetet képzelek el, amely­ben csak a minőségi termék számít végter­méknek. Ez feltételezi a többszöri - vagy akár sokszori - nekirugaszkodást, a sikertelen, meddő felvételek letörlését. A televízió műsorgyár menetrendjében számomra csüg­gesztő volt a „kiírt" stúdió, amelyben - ha volt gondolat, ha nem - a műsort meg kel­lett csinálni.

 

- Tartok tőle, hogy okos és célszerű el­képzelése kissé illuzórikus. Ismerve a szűkös stúdió- és egyéb lehetőségeket.

 

- Nézőként úgy tapasztalom, a tévébe sok a sietősen felvett - így törvényszerűé közepessé sikeredő - műsor. A keveset, jót elv itt is segíthet.

 

- A tévében a siker „osztódik", hiszen többen készítik a műsort. Ez nem zavarja? 

 

- Érdemmel szerzett siker sohasem zavart. Az érdemtelen annál jobban. A szórakoztató főosztály főmunkatársa lettem, de továbbra is arra törekszem, hogy „rangom és sikerem neve „Hofi" legyen. Ez az összetéveszthetetlenség és - hadd legyek szerénytelen - a személyiség fémjele is lehet.

 

- S mikor láthatjuk a képernyőn új szerepkörében: főmunkatárs – szerző –műsorvezető – énekes -  szerkesztő - riporterként?

 

- Az idei szilveszteri műsor már működésemmel készül. Akkor talán némileg az is kiderül, hogy jó házasságot kötötte a tévével vagy rosszat” – Párkány László.

-       

 

Szeptember 20.-án Nagy Richárd a Magyar Televízió elnöke levelet intézett Lakatos Erőhöz az MSZMP KB Agitációs és Propaganda osztálya vezetőjéhez. (részlet):

„Hosszú ideje folyik Budapest területén annak a közel 10 hektáros területnek a keresése, ahol a Magyar Televízió végleges centrumát távlatilag telepíthetnénk. Eddigi vizsgálataink alapján csupán olyan területet találtunk, ahol igen magas a szanálási arány. Most rendkívüli lehetőség  kínálkozik egy kitűnő megoldásra azzal, hogy Óbudán a Televízió Díszletgyártó Üzemének szomszédságában az Óbuda TSZ központja /7,5 hektár terület épületekkel, raktárakkal garázzsal stb./ megürül. Ugyanis arról van szó, hogy az Óbuda TSZ kiköltözik Budapestről Pest megyébe. Elsőként nekünk ajánlották fel megvételre a volt központjukat, mivel több alkalommal is tárgyaltunk épületrész megvétele miatt velük.

Az első felmérés alapján mintegy 400 millió Ft –ot, vagy valamivel többet tesz ki az az összeg, amit ezért az objektumért fizetni kellene. Mivel a kiköltözés is 3-4 év alatt valósulna meg, ezért természetes, hogy a fenti összeget négy összegben is lehet fizetni. Mivel ilyen kiváló alkalom többé talán soha nem kínálkozik, a Magyar Televízió  kéri a párt és állami vezetéstől e vásárlás lehetővé tételét azzal, hogy az eladási át felét, mintegy 200 millió Ft-ot  a jelzett négy év periódusában saját eszközéből kitermeli. A Magyar Államtól tehát évi 50 milliós összegű hozzájárulást kérnénk a terület, illetve az objektum vásárlásához. (…)

Kérem politikai segítségedet ahhoz, hogy az illetékes párt és állami vezető elvtársak támogatását megkaphassuk.   

 

Karvalics László pedig feljegyzésben tájékoztatta Lakatos Ernőt, hogy Nagy Richárd által kért megoldás, gazdaságos, és jó megoldás.1982. október 21 - én, (részlet a levélből):

„Javasoljuk, hogy támogassuk a Magyar Televízió helységgondjának megoldására, központi bázis kialakítására irányuló ingatlanvásárlását, azt, hogy a TV vezetői  és a kormány illetékesei – pontosított adatok ismeretében – az ingatlan vásárlás feltételeit megteremthessék.”

1983. január 7 - én Karvalics László írta Nagy Richárdnak:

„Az Óbuda Tsz fokozatosan kiürítésre kerülő telephelyének megvásárlására tett javaslatot a Gazdaságpolitikai Osztállyal együttesen helyesnek tarjuk és támogatjuk. Kérem, hogy az illetékes kormányzati szerveknél kezdeményezd a szükséges pénzösszegek átcsoportosítását, illetve a hiányzó eszközök biztosítását.”

Magyar Nemzeti Levéltár - 288f/22/1982/27. öe. MSZMP KB Agitációs és Propaganda Osztály

 

 

Szeptember 21. 18.10 Göcsej – dokumentumfilm. Szerkesztő: Major Sándor, riporter: Varga János, operatőr: Neumann László, rendezte: Wiedermann Károly.

 

21.55 In memoriam Török Vidor. Szerkesztő: Sárdi Anna, rendező – operatőr: Mátray Mihály.

Mátray Mihály írta Rádió és Televízió Újság 1982/38. számában:

„Fiacskám - ezt nem tanítják a főiskolán. „Hölgy az úrra, úr a lencsébe" vagy -, nézzen a gépbe, mert szeplős lesz." „Forgatni kell, mert megy az esemény -  tudományos szakszerűtlenséggel."

Ezek a „májusi eső aranyat ér" - szerű mondások egy szakma közmondásai, de népi bölcsességekkel szemben – szerzőjük ismert: Török Vidor érdemes művész, operatőr.

Tavaly nyáron hunyt el.

„Török szerencséje örök" - mondta bemutatkozáskor, de mindenki Vidornak ismerte - annyira, hogy 1950-ben, amikor trepnimosóból segédoperatőrré „előléptettek", új fő­nökömnél Vidor elvtárs megszólítással jelent­keztem. Annak idején a főiskolán Eiben István, He­gyi Barna, Illés György tanított. A mesterem Török Vidor volt. 

A szivarkát cigarettának nevezte, de szu­percsikket - félbevágott cigarettát - szívott, és hapacsolni szeretett. Csak jó sztorijai vol­tak, s róla is mindenki csak jó sztorikat tud. Szerény ember volt. A püspöki kar eskütéte­lén, 1951-ben a parlamenti terülj asztalkán, az első és azóta is utolérhetetlen „protokoll-kaján" 12 filmkamera hevert a terem sarká­ban és még a világosítók is méteres ezüsttál­cáról kóstolgatták a kaviárt; Török csak egy pohár szódavizet kért.

Nem csinált „jó mozit", hanem filmet for­gatott. Megfejthetetlen, hogy mi volt a varázsa ennek az egyszerű, pózmentes embernek. Sohasem mondta magát művésznek, de azt mindig pontosan tudta, mi a művészet.

Van még egy Török Vidor, a fia, a Tv-híradó operatőre: 45 éves, de ő a kis Vidor. A Televízió operatőrei közül, aki csak dolgo­zott a „Nagy Vidor" mellett, tanítványának vallja magát. – írta Mátray Mihály

 

 

Vidor bácsit, én is jól ismerhettem, hiszen fiával ifj. Török Vidorral munkatársak voltunk a TV- Híradó szerkesztőségében. Vidor bácsi, ahogy mesélte nekem is,   1948-ban behivatták a Párbizottságra – akkor voltak az igazolások, hogy „megfelel-e az elvtárs a politikai követelményeknek?”.  Azt mondták neki, hogy van egy csúnya folt a múltján, mert ő filmezte a Szálasi eskütételét annak idején. Mire Vidor bácsi válasza csak ennyi volt: „Elvtársak! Nem tudom enyhítő körülmény – e, hogy az akasztását is én filmeztem!”.  A válasz valószínűleg meggyőzte „átvilágítóit” mert maradhatott a Filmhíradónál, dolgozhatott tovább.

 

„Csak örülni lehet annak, hogy a televízió portréban Örökíti meg saját jelentós személyiségeit. (A rádióban is volt már rá példa.) A Sárdi Anna szerkesztette In Memoriám Török Vidor él­vezetes portréfilm – Mátray Mihály rendezte és  fel­vételezte tisztelet- és szere­tetteljes beleéléssel - egy­úttal egy tévétörténeti „hős­korszakba" is tanulságos bepillantást nyújtott, amel­lett, hogy Török Vidor lebi­lincselő személyiségét az ál­tala készített filmkockák és hálás tanítványai, utódai híven megidézték.” –írta Merkovszky Pál, Kelet – Magyarország, 1982. szeptember 28.

 

 

 

Szeptember 21-én kibővített ülést tartott az MTV Pártbizottsága. 1982. szeptember 29 - én MSZMP Magyar Televízió Bizottsága Információs jelentésében olvasható:

„ A téma a televízió helyzete volt. Nagy Richárd elvtárs vázolta azokat a problémákat, amelyek abból adódtak, hogy az áruforgalmi devizakeretünk 40%-al csökkent, a kiutazási keret 20%-át használhatjuk fel csak (október 31.-ig), aminek következtében ez év júliusától kezdve a műsorok termelésében lassú fékezésre volt szükség. Több intézkedést tett a vezetés, hogy a nehézségeket a belső tartalékok mozgósításával, takarékossággal mérsékelje. A nyersanyag – kiáramlást például augusztus, szeptemberben közel az egyharmadára kényszerült visszaszorítani. Ez részben feltárt tartalékoknak köszönhető, részben annak, hogy a nyári hónapokban mindig is kevesebb a forgatás. Tartósan azonban ez nem jelent megoldást: ha az áruforgalmi deviza a jelenlegi szinten marad, ami a nemcsak a film – és magnó nyersanyagot, hanem a tartalékkészleteket is érinti, akkor a műsorgyártással 8 -10 százalékkal vissza kell menni, és elkerülhetetlen lesz a műsoridő bizonyos csökkentése is. (…)” - Magyar Nemzeti Levéltár XXVI-A-9-a 89. doboz

 

 

Szeptember 22. 21.25 TV GALÉRIA – Balás Eszter kiállítása a Vigadó Galériában. Szerkesztő – műsorvezető: D.Fehér Zsuzsa, operatőr: Hollós Olivér, rendezte: B.Farkas Tamás.

 

2. műsor – 20.01 Beszédtéma – beszéljünk róla, Balogh Mária műsora, amely Törökszentmiklósról jelentkezett, a téma pedig a szolgáltatások színvonala volt. Rendezte: Simon Balázs.

 

Szeptember 23. 21.10 a HATVANHAT sorozat vendége dr. Soós Gábor, mezőgazdasági és élelmezésügyi államtitkár volt. Műsorvezető – szerkesztő: Bán János, vezető – operatőr: Mezei István, rendezte: Eck T.Imre.

 

Szeptember 24. 18.00 ABLAK adása. Témák:  Mekkora bűzt kötelesek a lakók elviseli? – Fűtési idény előtt – A második lehetőség – Kitesszük az Ablakba a Vásárban – Mit ígér a meteorológia?. Műsorvezető: Balogh Mária, szerkesztő: Peták István, rendezte: Eck T.Imre.

 

22.35 Tévésorozat indult Andrej Tarkovszkij filmjeiből. Az első film „Az én nagy barátom „ (1960) volt. 

 

Szeptember 25. 19.30 a TV –Híradóban a szerkesztőség szegedi tudósítói Jurányi Anna szerkesztő – riporter, Fodor Balázs operatőr számoltak be a Gyoma - endrődi ünnepségről a Kner nyomda 100. évfordulójáról, és Kner Imre és Kner Izidor szobrainak felavatásáról.

 

Szeptember 26. 21.25 Dési Huber István – portréfilm. Szerkesztő: Ézsiás Anikó, operatőr: Hollós Olivér, rendezte: Radó Gyula.

„(…) Máté a portréfilm egyik szereplője figyelemre méltó visszaemlékezésében

nyújtott érdekes kortörténeti adalékot. Ugyanis Major Máté volt a vezetője az 1934-ben alakult Szocialista képzőművé­szek csoportjának, amelynek Dési Huber is tagja volt. Az immár legendássá vált Szom­bat estéken vitatták meg -többnyire tudós előadók köz­reműködésével - az elkötele­zett művészettel kapcsolatos aktuális kérdéseket. Az egyik alkalommal Lukács Györgynek a Moszkvában emigrációban írt, a pártosságról szóló cikkét elemezték, értelmezték. A fia­tal művészek vitája éles han­gúvá fajult. Még durva sza­vak is elhangzottak. Dési Hu­bernek külön véleménye volt, amit fenntartott. A támadások miatt azonban megsértődött, és többet nem ment el a szom­bat esti találkozókra. Ezt kö­vetően a művésznek befelé for­duló korszaka következett, ami­hez a betegsége, a szanató­riumi kezelése is hozzájárult. Tájképei azonban mégis for­radalmi nyugtalanságot, a vál­tozások megértését tükrözik. Jellemző ilyen képe a Viharma­darak című. Dési Huber szakítása a Szo­cialista képzőművészek cso­portjával kísértetiesen, hason­lít József Attila meghasonlásához, amelynek következmé­nyeképpen a nagy költő ki­maradt az illegális kommunis­ta mozgalomból. Esztétikai hit­vallásukban is sok a hasonló­ság. Kortársak voltak, ha nem is egy generáció. Dési Huber István tíz évvel volt idősebb József Attilánál. Befejezésül a nagy festőtől idézzük egyik jellemző gondolatát:        Régi megállapítás: a művészet ne magyarázza az életet, hanem változtassa, meg. De hogyan? Fessen diadalmeneteket, zászlós felvonulásokat? Vagy utópisztikus jövendőket? Fessen nem létező hatalmas emberpéldányokat, és ruházza fel őket olyan látszatokkal, amikkel nem rendelkezünk? S ha megteszi, változtat ezzel valamit az életen?"... Kérdéseire elkötelezett életművével válaszolt.” 1982. szeptember 28. Veszprémi Napló” – írta Horváthy György,

 

 

Szeptember 26-án Szecskő Tamás a Tömegkummunikációs Kutatóközpont igazgatója megküldte Bajnok Zsolt államtitkárnak a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatala elnökének „ Az újságíró társadalom helyzete 1981-ben ”  című tanulmányának frissen elkészült II. részét, amelyről 1982.december 14-én tartottak később vitát. (A tanulmány készítői az eredeti stencil alapján:  Angelusz R., Békés F., Nagy M., Timár J.). Részletek,  megállapítások a tanulmányból:

Vélemény a szerkesztőségi autonómiáról:

 „ Az újságírók 40%-a a kategorizálás szerint elégedett, 22%-a ambivalens, 38%-a pedig elégetlen volt az autonómiával”.

„Minél lejjebb helyezkedik el az újságíró a szerkesztőségi hierarchiában, rendszerint annál elégetlenebb annak autonómiájával.”

„ A különböző intézménytípusok újságírói eltérően ítélik meg az autonomia mértékét. A televízió munkatársai látják a legnegatívabbnak a helyzetet (52%) , de viszonylag magas a rádiónál (4K %) az országos  lapoknál is (42%).

 

Vélemények az újságírók egyéni autonómiájáról:

„ Az újságírók viszonylag kedvezően ítélik meg az önállóságukat abban, hogy hogyan értékelik kommentálják az eseményeket. 22%-uk nagyon nagynak, 38%-ukj közepesnek, 11%-uk kicsinek, vagy nagyon kicsinek látja e tekintetben a lehetőségeket.”

„ Az értékelés, kommentálás lehetőség kedvezőbbnek látják az újságírók az önálló témaválasztás lehetőségét. 10-uk nagyon nagynak, 32%-uk nagynak, 47-uk közepesnek, 11%-uk kicsinek, vagy nagyon kicsinek látta ezt a lehetőséget”

 

Kire kell figyelni? Vélemények a kliensek szerepéről:

„ Amíg más intézményeknél mindenütt a közönségnek  tulajdonítanak elsődleges szerepet , addig az MTI munkatársai szerint a sajtóirányítás, a televízió és a hetilapok munkatársai szerint a főszerkesztők elvárásai a legmeghatározóbbak a publikációs tevékenyséf folytán”

 

A tájékoztatás gyorsaságának kérdése:

„ Az újságírók 44%-a az azonnali reagálást, 26%-a a témaspecifukus mérlegelő, míg 31%-uk az óvatos, biztonságra törekvő álláspontot képviselte.”

„Legmarkánsabban a főmunkatársak különböznek a többi csoporttól, közöttük rendkívüli mértékben megnövekszik, s abszolute is is túlsúlyba jut az azonnali reagálók típusa.”

„ Az MTI-nél dolgozók között mintegy másfélszer nagyobb az óvatos, a biztonságra törekvő típus, mint a többi intézménynél (43%). Az azonnali reagálók igen nagy arányban vannak az országos napilapoknál és a televíziónál ( 58 ill. 53%). „ -   Magyar Nemzeti Levéltár XIX-A-24-a    252. doboz Minisztertanács Tájékoztatási Hivatala iratai.

 

Szeptember 28. 19.30 Dobozy Imre temetéséről számolt a TV-Híradó, a szerkesztő – riporter Pálfy (G) István, az operatőr Török Vidor volt.

 

Szeptember 28. és 29-én 19,30 (Tv - Híradó) Kaplár F. József szerkesztő – riporter és Hadházy László operatőr tudósított Losonczi Pál az Elnöki Tanács elnöke portugáliai látogatásáról.

 

20.55 A Stúdió ’82 újabb adása. Főszerkesztő: Érdi Sándor, műsorvezető: Petrányi Judit.

 „ Új műsorvezető mu­tatkozott be a Stúdió '82 legutóbbi adásában. Petrá­nyi Juditot a ritkán foglal­koztatott riporterek közé sorolhatjuk. Néhány zenei tárgyú adásban külföldi művészekkel folytatott villámbeszélgetéseire emlékez­ve, bizonyos benyomások mégis gyorsan kialakultak róla, már korábban a né­zőben. Magyarán ez azt je­lenti, hogy nem olvadt bele a képernyőn olykor föl­bukkanó, majd a látómezőből éppoly észrevétlenül le is tűnő pályakezdő riporte­rek szürke seregébe. Nem egészen ismeretlen, mond­hatjuk tehát a Stúdió '82 újabb műsorvezetőjéről, de igazából még nem tudhat­juk, tartalmi-szemléleti te­kintetben belépése a Stúdió gárdájába milyen új színnel gazdagítja, illetve gazdagít­ja-e a televízió kulturális hetilapját. A keddi adás után megkockáztathatjuk, miszerint lendületes stílu­sa, dinamikus egyénisége érdekes riportokat ígér. E bizonyos erények azonban veszélyeket is rejthetnek, mert ez a mostani Stúdió valóban színes, érdekes és lendületes volt, ám semmi­vel sem több: Igazából nem készült olyan riport benne, ami a kulturális élet mai témáiból valamiféle na­gyon lényegeset, illetve fontosat ragadott volna meg, s mondott volna el. Petrányi Judit tájékozott­ságánál fogva remélhetően ráérez majd, hogy - mikor érdemes valamely ügyben az érdekességen túl, a mé­lyebb, átfogóbb helyzetkép érdekében az összefüggé­seknek is utánamenni.”  - írta (bé) Esti Hírlap, 1982. szeptember 30.

 

 

Szeptember 29. 17.55 Újpesti Dózsa – IFK Göteborg Kupagyőztesek Európa Kupája labdarúgó mérkőzés közvetítése a megyeri útról, riporter: Knézy Jenő.

 

19,30 Bánó András szerkesztő – riporter és Kiss Péter operatőr tudósított a TV- Híradóban arról, hogy Hu – Xieo – ping kínai énekesnő nyerte a Kodály – Erkel Énekverseny-t.

 

20.30 Vörös föld. A Társulás filmstúdió és a Magyar Televízió drámai főosztálya koprodukciós filmje. Írta: Dárday István, dramaturg: Fábry Sándor, Mezei Emőke, operatőr: Papp Ferenc, Darvas Máté, rendezte: Vitézy László. Szereplők: Gádori Vilmos, Kocsis Sándor, Németh Imréné, Szepeshegyi István, Tóth Ferenc, Toronyi Kálmán.

A film nagy vitákat váltott ki, a politikai teljesen felháborodott, és politikai szankciókat hozott.

 

Először nézzünk egy korabeli nézői reakciót:

 

Az MTV Igazgatási és Levelezési Osztálya jelentése az 1982. decemberben az MTV -hez érkezett levelekről:

N. József hevesi néző Írta: „( …) A magyar filmek általában jók (…) mint a Dániel pl. igen gyenge  (…) a Vörös Föld tartalma a szocializmusban nem történhet meg (…) biztos megveszik Amerikában, és sugározzák, hogy no lám a szocializmusban ilyenek vannak.” - Magyar Nemzeti Levéltár 288f/221983/23 öe. MSZMP APO iratok

 

A film készítéséről, és a szankciókról beszélgettem Vitézy László rendezővel. Ez az interjú „A mai televíziós rendezőnek a távvezérlő gombbal kell versenybe állnia.” -  teljes terjedelemben is, itt olvasható a www.dunavolgyipeter.hu oldalon. Részlet az interjúból:  

 

„ VL: (…) Én aztán rögtön bele is vetettem magam a Vörös Föld (17) című film előkészítésébe, ez volt a Társulás Stúdió első filmje. 

 

DP: - 1982-ben készült el. Társulás Filmstúdió és MTV koprodukcióban forgattad.

 

VL: -  Ez volt az én nagy szerencsém.

 

DP: -  A mai olvasóinknak mondjuk el, hogy   a dunántúli bauxit erőszakos kitermelést bemutatva szovjet erőszakos kihasználtságot, a hévízi víz, a tó majdnem megsemmisítését mutatta be a film.  A film a „szovjet gyarmatosítás „ dokumentuma volt. Nem akarták megakadályozni a film elkészítését?

 

VL: -  Azért ez 1982-ben elég meredek dolog volt. Ezt csak úgy lehetett átverni, hogy úgy adtuk be, hogy a film egy bauxitbányász életéről fog szólni.

 

DP: - A film adatait megnézve A forgatókönyvet Dárday írta, dramaturgja  Szalay Györgyi és a MAFILM egy fiatal dramaturg – gyakornoka Fábry Sándor . Ugye ő azonos a mai showman -al?

 

VL: -  Persze ő az. Már akkor érezni lehetett a sajátos stílusát, egy két igen jó poént akkor ajánlott. 

 

DP: - Elkészült a film és Televízió mutatta be először, ebben volt valami tudatosság?

 

VL: -  A film körül több dolog volt, legelőször is a saját barátaim, elkezdtek nem bízni bennem, miközben forgattunk, Dárday, Szalay, Zolnay, Fehér Gyuri, a második forgatási nap lejöttek, hogy nem jó a főszereplő, ne toljak ki velük, borzasztó ez a figura. Előző gondolatot az új stílusról félbehagytam – nem csak a régi filmeket nem szerettük, azokat a színészeket sem szerettük aki játszottak bennük. Én nem tudtam volna elképzelni, hogy Kállay Ferenc – aki e zseniális színész volt – hogy én vele dolgozzak, ő a régi filmek arca volt számomra. Olyan szereplőket kerestünk akik azonosak azzal akikkel megtörténtek az események. Ezért bele tudták élni nagyon magukat.  Én találtam egy bányászt, egy kicsit lófejűt, de időnként hihetetlen robbanásokra képes.    A barátaim nem akarták elhinni, hogy nekem ez jó főszereplőnek.  Éppen azt a jelenetet vettem föl, hogy egy iskolában rendezett misének vége van, és az isten szeme mindent lát – ismered az a háromszöget - , selyemre van hímezve, a mise végén mennek ki az emberek, visszarendezik osztályteremmé, széthúzzák, a festett képet és ott van alatta Marx, Engels, Lenin. Nekem hatalmas siker volt, hogy jól fel tudtam venni. No jól össze is balhézunk a barátaimmal. Azt rájöttek, hogy igazam van. Maradt a kapcsolat, de azért az első repedés megmaradt. A Hugó (Dárday)  , a kollektív dolgokat mindig egy kicsit jobban forszírozta, mint én. Én mindig kicsit individuálisan közelítettem a dolgokhoz. Ez alapkülönbség köztünk, de éppen ezért tudtunk sikert elérni.  A kettő összeadódott, a falakat ezzel bírtuk átütni.

 

 

DP: - Mi történt, amikor bemutatták?

 

VL: - Én voltam az első, aki ahhoz ragaszkodott, hogy a Televízióba mutassák be először. Én már akkor tudtam , hogy a mozinak abban, értelemben nincs olyan tömeghatása, mint a televíziónak. Ha ez a film le tud menni este nyolckor, másnap vagy egy hétig erről fognak beszélni. Egymillió hétszázezren látták. Olyan volt mit egy bombarobbanás.

Előtte Nagy Richárd (18) behívott az adás napján, hogy ki kell vágjam belőle a Lech Walesat. Mondom neki, már, hogy lehetne … a Filmfőigazgatóság már elfogadta. Elkezdte, mondani,hogy szovjetellenes …- Igen ám de Mezey Emőke  volt a filmért felelős a Televízióban , - aki eléggé be volt ágyazódva az akkori politikába,  mégis neki saját ambíciója lett, hogy bemutassák. Azt mondta a Nagy Richárd, hogy a Szinetár nem nézi meg a filmet, ezért a Sándor Györgynek (19) adtam ki, hogy nézze meg. Közbekérdeztem: „És te láttad?”. Mire ő: „Én sem láttam, de Sándor György tételesen leírta hogy miket kell megváltoztatni.” Erre mondtam neki, este van műsorra tűzve! Végül az öt pontos listából egybe belementem, Walesát kivettem, helyette egy Rakowksi nevű ellenfelét raktam be. Ennek a kompromisszumnak köszönhetően benne maradhatott a gdanski képsor.

 

DP: - Emlékszem ebben az évben a magyar filmszemlén is bemutatták a filmet, a korabeli tudósítások szerint, a film alatt többször nyíltszíni taps hangzott fel a nézőktől. Gondolom ez minden díjnál többet jelentett neked.

 

VL: - Nem is  egyszer, hanem többször. Viharos tapsok voltak, furcsa volt nekem, mert moziban én ilyet még nem éltem át. Illyés Gyula is itt volt a bemutató, a vetítés után gratulált, Flóra asszonnyal együtt. A legjobb rendezés díját kaptam érte. Aztán végül is, mozikban is vetítették. Már nem tudták leállítani.

 

DP: - Felolvasnék neked egy idézetet amit a  a Szocháló internetres oldalon olvastam Szabó  B. Istvántól (20) : „  Köpeczi Béla miniszter egyszer szóbeli fegyelmit adott nekem, a pártközpont utasítására, mert ott valami megbeszélésen súlyosan elmarasztaló kritikák hangzottak el, három, szerintük nagyon problematikus film – Egymásra nézve, a Szerencsés Dániel és a Vörös föld – egymás utáni bemutatója miatt. (Vitézy filmjéről azért, mert egy jelenet azt sejttette, hogy az oroszok elviszik Magyarországról a bauxitot). „

 

VL: - Hogy ki kapott fegyelmit … behívattak minket, ott ült az egész vezérkar a minisztériumba, és maga Aczél elvtárs is. Mit a vádlottak padján ott ültünk a Makk, a Gothár meg én. Azt hallgattuk, hogy ez milyen szörnyű. Ez ellenséges megközelítés. Azt javasolják, hogy ilyen filmek többet ne készüljenek. - Persze a szellem már kint volt a palackból.  – Az történt, hogy a Makk megszólalt, hogy  nagyon szépen köszöni az építő jellegű kritikát, -  az ő stílusában, - és milyen jó hogy ilyen viszonyban van a pártvezetés a kultúrpolitikával, meg a filmesekkel, leülnek és ezt megbeszélik.  És misem bizonyítja jobban ezt a szándékot a filmek nincsenek betiltva. Egy nagyon rossz hangulatú megbeszélés volt. Én rajtam egy nylon ing volt, beleizzadtam, nagyon rosszul viseltem. Ballagtam utána kifele, közben a Szabó B. odaszólt nekem, hogy sajnos ennek következménye lesz. Kérdeztem mi? Nehéz lesz új filmet csinálnod.   Egyszer csak, a nylon ingen egy nagyon meleg puha tenyeret éreztem, terelt egy mellékfolyosó felé. Aczél volt: „Gratulálok a filmjéhez, csak így tovább” – mondta.

Gondoltam itt van valamit ki lehet használni. Talán van egy kiskapu, ahol be lehet menni filmet csinálni mégis.

 

DP: - A történet nagyon jellemző Aczélra. Amikor Varga Ágotával készítettük az Aczél című dokumentumfilmet, végignéztük szinte az összes Aczél archív anyagot, és a politikai beszédeken kívül nem találtunk olyan hangos anyagot ahol bárhol is az ő véleménye hangzott volna el nyilvánosan. Itt a folyosón sem volt sem mikrofon, sem kamera ….

 

VL: - Ez volt a módszere. És most jön a módszer lényege.  Három nap múlva mentem a Nemeskürty tanár úrhoz, hogy itt a következő téma. Mondta, hogy probléma van, mert fel vagyunk jelentve. Mondom nem baj, kicsit kivárok. Gondoltam akkor a tv-ben csinálok dokumentumfilmet. Bementem a Radványi Dezsőhöz, ő volt a tv dokumentumfilm osztályának a vezetője, ő szó szerint azt mondta, mint a Nemeskürty. Mindenhová odaszólt az Aczél titkárság, hogy mi a feladat…!    (…)”

 

 

Szeptember 30. 20.00 Budapesti Művészeti Hetek – Henrik Ibsen: Solness építőmester, - tv-játék bemutatója. Dramaturg: Fáy László, vezető – operatőr: Bíró Miklós, rendezte: Mihályfi Imre. Szereplők: Kállai Ferenc, Moór Marianna, Udvaros Dorottya, Kálmán György, Cseke Péter, Holl Zsuzsa, Tyll Attila.

 

Szeptember hónapban a Művelődési Minisztérium létrehozta az újjáalakult Kiadói Tanácsot, a VI. ötéves terv célkitűzéseinek támogatására a könyvkiadás és a könykereskedelem területén, melybe beválasztották Sándor Györgyöt, az MTV Műsorigazgatóját is. Az első ülést Tóth Dezső miniszterhelyettes, a Kiadói Tanács elnöke vezette. (…)” - Magyar Nemzeti Levéltár XXVI-A-9.  130. doboz MTV iratok

 

 

 

Október

 

A plovdivi televíziós filmfesztivál „Arany Kincsesláda" díját nyeri a Katkó István forgatókönyvéből Mihályfy Sándor rendezésében készült Telefonpapa.

 

A szegedi körzeti tévéstúdió műszaki stábja „vendégszerepel" a budapesti stúdiókban.

 

Október 1. 2 0.25 Szakonyi Károly: Dániel ( VI/’) tv-filmsorozatát kezdték vetíteni. Dramaturg: Liska Dénes, operatőr: Mestyán Tibor, rendezte: Szalkai Sándor. Szereplők: Huszti Péter, Borán Irén, Tordy Géza, Gobbi Hilda, Páger Antal, Bánfalvi Ágnes, Őze Lajos, továbbá: Andai Györgyi, Balázsovits Lajos, Bánffy György, Győrffy György, Horkai László, Juhász Jácint, Miklósy György, Németh László, Németh Nóra, Peremartoni Krisztina, Vörös Eszter - és sokan mások.

 

21.00 Egy este Németh Marikával. Szerkesztő: Lengyelfy Miklós, vezető – operatőr: Szilágyi Virgil, rendezte: Seregi László.

Október 2. 21.05  Pop-tükör adása. Műsorvezető: B. Tóth László, vezető – operatőr. Szabados Tamás, szerkesztő – rendező. Tánczos  Gábor. Közreműködtek: Eszményi Viktória, Koncz Zsuzsa, Szetvanovity Zorán, valamint az East, a Hungária, a KFT,  az LGT, a 100 Folk Celsius, éa a V’Moto-Rock együttes.

Október 3. 9.45 Indul a Bokszsuli 5/1 -részes oktató sorozat. Forgatókönyv: Szegő András, műsorvezető: Vass István Zoltán, szerkesztő: Etédi Péter, vezető – operatőr: Bucsi Zoltán, rendezte: Lovass Ferenc. (A tanárok között volt : Papp László és Badari Tibor.)

17.15 Űrhajós vetélkedő. Negyvenkilenc egyetemi és főiskolai MSZBT (Magyar – Szovjet Baráti Társaság) tagcsoport vett részt az MSZBT és a TIT által rendezett vetélkedőn, amelyet az első Szputnyik felbocsátásának 25. évfordulójának emlékére rendeztek meg. Szerkesztő – műsorvezető: Déri János, vezető – operatőr: Káplár Ferenc, rendezte: Kökényessy Ferenc.

Október 4. Petrán János washingtoni nagykövet Puja Frigyes külügyminiszternek címzett feljegyzéséből tudható, hogy Juszel Béla (MTV NKI) és Sipka Ferenc látogatást tett Clevelandban és meglátogatta Kossányi Miklóst és az általa üzemeltett rádiót, és megtekintették az épülő  televíziós stúdiót is. A nagyköveti jelentés szerint: „ (…) Véleményünk szerint érdemes az együttműködést kiszélesíteni a Kossányi házaspárral, mivel rajtuk keresztül igen értékes propaganda lehetőséghez juthatunk. Megfelelő tájékoztató anyag küldésével még hatást is gyakorolhatunk a magyar programok, a magyar műsorok tartalmára. Célszerünek tartanánk olyan megállapodás kötését, amelynek értelmében rendszeresen ellátnánk tájékoztató anyaggal a nemzetiségi adót és cserében magyar vonatkozású – MALÉV, IBUSZ, Monimpex stb.- hirdetések rendszeres sugárzását kérnénk.  (…) Szintén javasoljuk megvizsgálni a videó – kazettás filmterjesztés lehetőségét, tekintettel arra, hogy ennek a terjesztési formának óriási a jövője ebben az országban. (…). „ Magyar Nemzetis Levéltár – Külügyminisztérium (USA) – 24- 4 -85. / 005721

Október 6. 18.30 Örsi István: Fazekak, tv-játék bemutatója. Dramaturg: Varga László, vezető – operatőr: Szalai András, rendezte: Schiffer Pál.  Szereplők: Hetényi Pál, Meszléry Judit, Reviczky Gábor, Bálint András.

 

2. műsor – 21.00 Kapcsoljuk a Zeneakadémiát. Nicolai Gedda dalestjének II. részének közvetítése élőben. Műsorvezető: Antal Imre, a közvetítést vezette: Mérei Anna.

 

Október 6 –án a TV Híradó munkatársai  Bokodi Béla szerkesztő – riporter, Vecsei Marietta  és Budai István operatőrök Aradon forgattak a vértanúk emlékművének megkoszorúzásán. A magyar – román televíziós kapcsolatok ekkor mélyponton voltak, az említett forgatáson kívül, Lázár György hivatalos látogatásán (július 13-14 -én, Moldoványi  Ákos szerkesztő – riporter és Zih Béla operatőr), forgatott még  ez évben Romániában. Az MTV NKO (12/2184/82 ) 1982. december 5.-én kelt jelentésében olvasható:

„ (…) tekintettel arra, hogy a román fél nem fogadta az MTV NKO delegációját, nem kerültek meghatározásra a konkrét együttműködési akciók 1982 -re, gyakorlatilag ez évben a kétoldalú együttműködés a minimumra csökkent. (…) „ A viszony javítására kísérlet történt november 9-10- én Bukarestben, ahol Megyeri Károly elnök-helyettes részt vett az Intervíziós tagországok Gazdaságpolitikai szekciójának ülésén. Megyeri külön négyszemközti megbeszélést folytatott Ilie Radulescuval a RTV vezérigazgatójával.

Részlet Megyeri Károly korabeli úti jelentéséből:

„ (…) Radulescu vezérigazgató a következő tételeket fejtette ki:

Feltétlenül erősíteni akarják a két TV közötti együttműködést. Bár a Magyar Televíziónak a közelmúltban volt egy számukra kellemetlen tartalmú forgatása, azonban ez a múlt – felejtsük el.

Álláspontjuk, hogy a szocialista országok életének ábrázolását pozitív példákkal kell megoldani. Szerették volna, ha – megállapodásunknak megfelelően – az MTV ebben az évben megrendezi a Román TV estjét. Sajnálják, hogy erre nem kerül sor. Kérte, segítsünk a Román TV esthez szükséges műsorok kiválogatásában. ( …) „ . Erről a korább idézett NKO jelentés a KÖVETKEZŐKET ÍRTA: „ (…) Az est megrendezésére nem került sor, mivel az MTV által 1981-ben kiválogatott műsorokat a Román TV nem küldte meg, többszöri sürgetésünk ellenére sem. (…)” -  - Magyar Nemzeti Levéltár – XXVI-A-9. 87.doboz.

1983. januárjában készült el a „Jelentés„ a Magyar Televízió Nemzetközi kapcsolatainak alakulásáról 1982. című anyag (12/532/1983). Ebből idézet,

(a román kapcsolatokról): „(…) A kétoldalú államközi kapcsolatokban román részről politikai megfontolásokból kezdeményezett és így a tömegtájékoztatásra is kiterjesztett bizonyos fokú elhidegülés a két televízió együttműködésében is éreztette a hatását. Román részről ürügyként a Románia gazdasági életét bemutató műsorunkat használták fel A műsor sugárzása után a Román TV magyarázat nélkül lemondta a már korábban egyeztetett közös akciókat, illetve MTV Romániában tervezett kulturális témájú forgatásait. Ez a helyzet az év második felében – Lázár György , valamint Aczél György  és Várkonyi Péter elvtársak romániai tárgyalásai után – némileg megváltozott.

Október 6. 18.30 Eörsi István: Fazekak, tv-játék bemutatója. Dramaturg: Varga László, vezető – operatőr: Szalai András, rendezte: Schiffer Pál. Szereplők: Hetényi

Október 7 -12 Egri Nemzetközi Oktató-televíziós konferencia. – (Magyar Nemzeti Levéltár XXVI-A-9. 52.doboz.)

Október 7 -én és 12 –én,  19.30 a TV –Híradó miskolci tudósítói Lódi György szerkesztő – riporter, Fodor Balázs operatőr tudósított Egerből, ahol 18 ország televíziós szakemberi tanácskoztak a Pedagógiai Szemináriumon. 

Október 8. 17.20 Az ABLAK újabb adása. A tartalomból: Valami bűzlik, -Kitesszük az Ablakba, - Mi lesz veled IKV?, - Hogyan viselkedjünk? – Autóvezetés mesterfokon – Mit ígér a meteorológia?  Műsorvezető: Déri János, szerkesztő: Sárközy Erika, rendezte: Pintér Gyula. 

„ Az Ablak című tegnapi műsor, olyan mint a jó szivacs. Minden módszert és formát magába szív, aminek hasznát látja. Vagyis aminek úgy látja hasznát, hogy az a köz érdekét szolgálja. (…) Mindent egybevetve: ez a műsor kivívta magának, a létjogosultságot eddigi jelentkezései révén.  Igaz, tegnap nem ment minden a karikacsapás. Vigyázat: a korábbi adások spontaneitása és látszólag laza műhelyjellege az egyik  nagy vonzereje volt és lehet ennek a tévészolgáltatásnak.! Ha a rendező nem tekinti rangján alulinak a kezdete k jó módszereinek folytatását és jobban bízik például a tegnapi műsorvezetést ellátó Déri János vitathatatlan riporteri egyéniségében, akkor az Ablak egyik legfontosabb állandó műsora lehet a tévének” – írta (bársony), Esti Hírlap, 1982. október 9.

 

2. műsor 20.01 Beszédtéma – beszéljünk róla! , Balogh Mária műsora. A tartalomból: Az ösztönzés manapság talán a „legdivatosabb” fogalom. Ki mi, mire ösztönöz? – Miért elsődleges a pénz? – Milyen értékrend érvényesül önmagunk és mások megítélésében. Az adást Simon Balázs rendezte.

Október 9. 17.15 Homokóra. A TV- ifjúsági osztálya és az Óbudai Úttörő és Ifjúsági Ház közös szabadidő – klubjának első adása. Szerkesztő: Wiegmann Alfréd,  vezető - operatőr: Szabados Tamás, rendezte: Albert József.

18.10 Foglalkozása: Rátonyi Róbert, portréfilm. Szerkesztő rendező: Sugár Róbert, operatőr: Linszky Iván.

2. műsor – 20.10 Mozart: A varázsfuvola. Opera közvetítése a Salzburgi Ünnepi Játékokról (felvételről, az 1982. augusztus 22-i előadás).

Október 10. 21.05.  Szántó Erika: Tanúkihallgatás, tv-film bemutatója. Dramaturg: Shultze Éva, operatőr: Bíró Miklós, rendezte: Esztegályos Károly. Szereplők: Ruttkai Éva, Kelemen Éva (Kovács Nóra), Laklóth Aladár (ifj. Pathó István fh., Zsótér Sándor, Sulyok Mária, Mensáros László, Kézdy György, Tordy Géza, Sinkó László, Nagy Gábor, Gálffy László, Baracsi Ferenc, Dégi István, Kránitz Lajos, Sárosi Gábor, Szirtes Ádám, Ambrus András, Fáy László, Soós László.

1967-ben a Fővárosi Bíróság  emberek törvénytelen kivégzésével, és megkínzásával elkövetett bűntettekben mondta ki bűnösnek K. V.-t és társait. Háborús bűnper folyt a béke 22 évében. Szántó Erika írta a Rádió és Televízió Újság 1982/ 40. számában: „(…) Mindennap elmentem a bíróságra, s minden nap elhatároztam, hogy másnap nem megyek. Szerettem volna megérteni, mi különbözteti meg a gyilkost a többi embertől,  de nem találtam megnyugtató választ.  Amikor a vád tanúinak kihallgatása megkezdődött, többé nem érdekeltek a gyilkosok indítékai. A valamikori üldözöttek kiheverhetetlen megaláztatások, félelmek, szenvedések súlyát cipelték két évtized múltán is. A történelem a szemem előtt ért össze az akkori jelennel, s ez az érintkezés új és frissen fájó sebeket ütött. Tanúkihallgatás című novellám megjelenése után Esztergályos Károlyt foglalkoztatni kezdte a televíziós megfilmesítés gondolata. A véletlenek úgy hozták, hogy a forgatókönyvet  (amely az ő munkája) csak tíz év múlva adta kezembe. Az első oldalon ez állt: „ Esztergályos János országgyűlési képviselő a zsidók  közéleti és gazdasági térhódításának korlátozásáról szóló törvényjavaslat tárgyalásakor a képviselőház 1939. március 7-én elmondott felszólalásának felhasználásával „… Innen tudtam meg, hogy a közelmúlt magyar történelmének el nem hanyagolható tényét: volt tiltakozó szó a Parlamentben is  a szégyenletes „zsidótörvények” ellen, s a szociáldemokrata képviselőt, aki szót emelt, Esztergályos Jánosnak hívták … Ilyenek a mi történelmi magánügyeink”    

„Szántó Erika író és dramaturg személyesen résztvett a zuglói nyilasper tárgyalásain: Mindennap nem megyek. Szerettem volna meg­érteni, mi különbözteti meg a gyilkost a többi embertől, de nem találtam megynyugtató választ. Amikor a vád tanúi­nak kihallgatása megkezdő­dött, többé nem érdekeltek a gyilkosok indítékai. A valami­kori üldözöttek ki heverhetét­len megaláztatások, félelmek, szenvedések súlyát cipelték két évtized múltán is. A történelem a szemem előtt ért össze az-akkori jelennel, s ez az érint­kezés új és frissen fájó sebeket ütött" - írta. A szerző tehát személyes élmény alapján, megtörtént esemény nyomán írta meg a Tanúkihallgatás című novelláját, melyből tíz év  „eltelte” után    készített   filmet esztergályos Károly. (…)A tévéfilm kétségtelenül leg­vitatottabb része a meggyalá­zott anya lányának furcsa rea­gálása. Ugyanis pénzért azért fekszik le egy vadidegen fiú­nak, hogy átélje anyja meg­aláztatását. Lélektanilag, nincs indokolva, ezért indítékát mo­tiválni sem sikerülhetett a film nyelvén. Az eső, a pad, a fiú megjelenése kevésnek tűnt. Az örömteli szexuális jelenetek túl­hangsúlyozása nyilván ellen­pontozni hivatott a megalázott aktust. De semmi sem magya­rázza, hogy egyszer csak eltűnt az udvarló... A film legjobb, legdrámaibb jelenetei kétség­kívül a tanúkihallgatás kép-¹ sorai, valamint a tömeggyilko­sokat felelevenítő képsorok voltak. A meseszövés valahogy sete-sutának tűnt.” – írta Horváthy György, 1982. október 12. Veszprémi Napló.

 

 

Megyeri Károly elnökhelyettes levelet küldött dr. Fodor Lászlónak az MSZMP KB , valamint Nagy Richárd elnök írásbeli tájékoztatót küldött 1982. október 12 - én az MSZMP Agitációs és Propaganda Osztálya számára a Velencei műholdas szemináriumról, részletek a jelentésből:

„ A műsorszóró műholdak ügyében rendeztek ez év szeptemberében kétnapos szemináriumot a nyugat európai tévészervezeteknek.

A technikai előkészületek a megvalósítás szakaszában vannak. Bemutattak egy Bécsből indított élő adást, amelyet már műsorsugárzó műholdon keresztül közvetítettek. Az „Eurikon” program keretében a nyugatnémet-francia kísérleti műholdon már sugározzák a hazánkban is vehető kísérleti műsorokat. Amerikában már a jövő évben üzembe lépnek rendszeres közvetlen műholdadások.

Egészen nyilvánvaló, hogy a műholdas műsorszórás az elektronikai ipar számára nagy üzletet jelent é az a tény mindenképpen sürgeti az új technika bevezetését. A politikai meggondolások ugyancsak gyorsító tényezőt jelentenek.

Nyugat-Európa,válaszút előtt áll, mert az új technika alapvetően megváltoztathatja az eddigi tömegkommunikációs struktúrát. (…)

(…) Nyugat - Kelet kapcsolatokról, a műholdak Kelet-Európai alkalmazásáról itt nem esett szó. (Erről nyilván más értekezleten tárgyaltak.)

A műsorszóró műholdak technikailag megoldottak. A most folyó kísérletek már a technikai előkészítő, magvalósító szakaszt jelentik. Döntése, az új technika alkalmazásáról még nincsenek. Várható, hogy a konzervatív kormányok megnyitják az utat a reklámadók előtt és ez meggyorsítja a műholdak alkalmazását.

Számíthatunk arra, hogy 1985-87 között már 12 új csatorna áll a vállalkozók rendelkezésére, a 90-es években akár 60 új műholdcsatorna is dolgozhat Nyugat-európában.

Nemzetközi szinten hasznos lenne támogatást adni azoknak az elképzeléseknek, amelyek tiszteletben akarják tartani a kommunikációval kapcsolatos nemzetközi megállapodásokat, a nemzeti érdekeket, és meg akarják óvni Európát az amerikanizálás újabb hullámától.

Az Intervízió keretén belül is meg kell kezdenünk a konzultációkat a Kelet- európai műholdas adások ügyében. A szovjetunió a Csehszlovák Televíziót kérte fel a közös Intervíziós műholdas program profilgazdájának.

Saját terveink készítésénél mindenképpen szem előtt kell tartanunk a most kibontakozó új helyzetet, amely a televíziózásnak mindenképpen új szakaszát jelenti.” Magyar Nemzeti Levéltár 288f/22/1982/30

Október 12. 17.55 Egy este a Nyírfácskában. Margarita Petrova műsora.  Varasdy Emmi, Simon István. Szerkesztő: Lengyelfy Miklós, vezető – operatőr: Káplár Ferenc, rendezte: Koltay Beáta.

18.25 A Szegedi Körzeti Stúdió, Dél – alföldi Krónia újabb adása. Tartalomból: Helyzetkép az E-5 –ös útról, Hol épül az E-5-ös autópálya,- Nyár mérlege Tiszakécskén, - Kamaraszínházak találkozója,-  Hírek, tudósítások a Dél –Alföldről. Szerkesztő: Palovits Miklós, műsorvezető – szerkesztő. Király Zoltán, vezető – operatőr: Kléner György, rendeztet: Kun Zsuzsanna.

Október 13. 18.10 Ízlések és pofonok. A műsor témája az volt, hogy hol tartott ekkor a magyar bútoripar. Műsorvezető: Györffy Miklós, operatőr: Zsóka Zoltán, rendezte: Kútvölgyi Katalin.

20.05 BUDAPESTI MŰVÉSZETI HETEK – Székely János: Protestánsok, a dráma tv- változata került a képernyőre. Dramaturg: Mezey Emőke, vezető – operatőr: Bíró Miklós, rendezte: Szinetár Miklós.  Szereplők: Lukács Sándor, Hegedűs D. Géza, Gálffi László, Tahi Tóth László, Mádi Szabó Gábor, Bács Ferenc, Kozák László.  „Az erdélyi Székely János drámáját, a Potestánsokat, ezt a konkrét 1762-es toulose- i esettől elvonatkoztatható vitairatot Szinetár Miklós rendezte izgalmat tévéfilmmé, nagyszerű szereposztással jelenítve meg a szenvedélyes vitát, amely a mindenkori reformátorok és a korábbi hitet, felfogást vallók között adódik: az új hajtásból is törzs lesz, amely újabb, reformot követelő hajtást szülhet,  s az új eszmények és korábbi hit közötti konfliktus adott. Emlékezetesen igényes művet láttunk” – írta Benedek Miklós, Észak-Magyarország 1982. október 19.

 

Berecz Annamária az MTV Nemzetközi Osztályának vezetője Október 13-án  levélben tájékoztatta Lakatos Ernőt az MSZMP KB Agitációs és Propaganda  Osztály vezetőjét az iráni sajtóattasé MTV- s látogatásáról, kiemelve a következőket: „ A vendég elmondta, - bár kihangsúlyozta, hogy magánvéleményről van szó – őszintén megdöbbentette A HÉT  műsorában sugárzott riport, melyet Róbert László készített a közel-keleti helyzetről. Elmondta, hogy nem érti, hogy sugározhat a Magyar Televízió Izraelt pozitív színben feltüntető riportot ebben a súlyos helyzetben, annak ellenére, hogy a magyar kormány a Palesztin Felszabadítási Szervezetet támogatja.” Magyar Nemzeti Levéltár 288f/22/1982/30

 

 

Október 14. 19,30 Lollobrigida Budapesten dolgozott a Magyar Televízió és a ZDF közös show-műsorában, a TV –Híradó is beszámolt Lollobirigida magyarországi munkájáról, a riport, szerkesztő – riportere Bánki Árpád, operatőre Csák István volt.

21.45 Zene, vers, tánc és néhány párbeszéd, Czigány György műsora.

2. műsor – 20.01 – 23.25 a Lengyel Televízió estje. Műsorvezetők: Halina Hrycko és Tamási Eszter.

 

Október 16. 16.10 HÁZ - tartás, családi magazin. Szerkesztő – riporter: Molnár Margit, operatőrök: Bánhegyi István és Neumann László, rendezte: Vámos Judit. A műsor vendége Benkó Sándor és családja, és Szász Endre és felesége volt.

 

18.45 Új egymillió fontos hangjegy sorozat (VI/1) indult. Operatőr: Gyulai Gál Krisztián, Füredi Vilmos, Vecsernyés János, szerkesztő – rendező: Tánczos Gábor.

 

20.05 Georges Feydeau: Tökfilkó. Televízióra alkalmazta: Aczél János és Koltai Róbert.  Vezető – operatőr: Márk Iván, rendezte: Koltai Róbert. Szereplők: Jordán Tamás, Lázár Kati, Spidler Béla, Rácz Kati, Básti Juli, Bezerédy Zoltán, Csernák Árpád, Czakó Klára, Csákányi Eszter, Dánffy Sándor, Dunai Károly, Galkó Bence, Gangli Edit, Guttin András, Gyuricza István,  Hunyadkürty György, Karácsony Tamás, Kardos Tibor,  Kari Györgyi, Kisvárday Gyula, Komlós István,  Kósa Béla, Krum Ádám, Nagy Mária, Papp István, Radics Gyula, Réti Andrea, Serf Egyed, Simány Andrea, Somló Ferenc, Stella Attila, Székely György, Tóth Nóra. 

„Feydeau, a francia vaudeville egyik legsikeresebb művelője bohózatából készült a szombaton este sugárzott másfél órás lidércnyomás, A tökfilkó. A bolha a fülben, az Osztrigás Mici, az Egy –hölgy a Maximból, a Kézről – kézre, és más bohózatok szerzőjének művét,  ilyen verejtékes-izzadásosra, ilyen kínosan erőlködőre még nem rendezte senki, mint a kitűnő színész, aki a kaposvári társait vezénylendő rendezéssel próbálkozott: Koltai Róbert. Felejtsük el mielőbb!„- írta Benedek Miklós, Észak- Magyarország, 1982. október 19.

 

2. műsor – 20.05 Örkény István: Vérrokonok, a szolnoki Szigligeti Színház előadásának közvetítése, felvételről.

 

Október 17. 11.45 Kapcsoljuk a pesti Vigadót – Zenebutik adása. Szerkesztő – műsorvezető: Juhász Előd, rendezte: Apró Attila. A műsor vendégül látta az esti televíziós gála több sztárját.

 

20.05 Kapcsoljuk a pesti Vigadót. Az MTV és a ZDF közös estje. Szerkesztők: Juhász Előd és Gerd Bauer. Közreműködtek. Gina Lollobrigida, Teresa Berganza, Johanna Meier, Susan Star, Gregor József, Otto Schenk, Sánta Ferenc és népi zenekara. Vezető – operatőr: Darvas Máté, rendezte: Ekkhard Böhmer.

 

2. műsor – 20.05 Bambini di Praga, 1947. Az MTV és az Objektív Stúdió filmje a Bohumil Hrabal elbeszélésének televíziós változata.  Dramaturg: Szántó Erika, operatőr: Zádori Ferenc, rendezte: Gazdag Gyula.  Szereplők: Jordán Tamás, Koltai Róbert, Rajnoha Ádám, Spindler Béla, Pogány Judit, Csákányi Eszter, Benedek Miklós, Dánffy Sándor, Kari Györgyi, Kátay Endre, Komlós István, Lukáts Andor, Olsavszky Éva, Őze Lajos, Péter Gizi, Ráday Imre, Sarlay Imre, Stettner Ottó, Tóth Béla, Fábián Miklós, Hunyadkürty György, dr. Kacsó János,  Kaskó Erzsébet, Kondor Klára, Kun Tibor, Major Pál, ifj. Mucsi Sándor, Nagy József, Olaszi Rudolf, Papp István, Rákosi Mária, Somogyi Géza, Tóth Eleonóra, Tóth József, Venczel Sándor  - és még sokan mások. 

„Nem tudható, hányan választották vasárnap este René Kollo és vendégei – köztük Gina Lollobrigida – műsora helyett a kettes műsorban sugárzott Bambini di Praga 1947 című tv-játékot, de akik ezt nézték bizonyára kis hiányérzettel ülték végig a másfél órát. Bohumil Hrabal művei nálunk igen népszerűek. A Bambini di Praga 1947 elbeszélése egy nemrég megjelent novellagyűjteményében is olvasható.  Mint egyéb művei, ez is elsősorban az ábrázolt kor és hely hangulatát adja meg laza összefüggésű történetek sorával. A Gazdag Gyula rendezte tv-változat, néhány kitűnő részlete ellenére sem tudta töretlenül visszaadni az alapmű hangulatát. A Hajlottkori Segély ügynökeinek vigéckörútja sok apró érdekességgel szolgált, - kitűnő volt például az Őze Lajos alakította drogista jelenete. -, a cseh kedély nem érződött elég markánsan. (S nemcsak azért, mert a cseh vasúti szerelvényen a MÁV jelzései voltak láthatóak).  Elsősorban a játék epizódjai maradtak meg emlékezetünkben, s nem az egésze. „ – írta Benedek Miklós, Észak – Magyarország, 1982. október 19.   

„(…) Mintha a tévéfilm alkotói leginkább azt tudták volna, hogy mit nem tehetnek meg Hrabal művével, s miközben gondosan ke­rülgették mind a naturalizmus, mind a szentimentalizmus, mind a stilizá­lás csapdáit, végül is sem egységes kompozíciót, sem egységes képi stí­lust nem sikerült megteremteniük. Nagyrészt viszont megteremtődött Hrabal alakjainak talányossága a színészi játékban. A Hajlottkori Se­gély ügynökeit játszó Rajhona Ádám, Koltai Róbert, Jordán Tamás és Spindler Béla, valamint a hozzájuk csapódott leányzókat alakító Csáká­nyi Eszter és Pogány Judit egyaránt pontosan érzékelte, mennyire kell visszafogni a derűt, a bánatot, a ra­vaszságot, a rámenősséget, a balek-séget, a naivitást ahhoz, hogy épp azzal a néhány centivel lebegjenek a valóság fölött, ami az író varázslatá­nak titka. Az egyes epizódok főalakjait már nem minden esetbenA sike­rült ennyire jól eltalálni. De közöt­tük is egészen kitűnő volt Kátay Endre borbélya és Ráday Imre tánc­tanára, Kari Györgyi vak leánya és Lukáts Andor bolondja.” – (részlet) – írta Zappe László, 1982. október 19. Népszabadság.

 

 

Az Iskolarádió és az Iskolatelevízió együttműködést alakított ki a nyelvleckéket közlő Világ és Nyelv c. folyóirattal.

 

Október 17. 19.00 A HÉT műsorában sugározták Halák László riportját, melyben Lékai László esztergomi érsek, bíboros nyilatkozott az állam és az egyház viszonyáról.

Október 19. 19,30 A TV – Híradóban elkezdték sugározni a Híradó moszkvai tudósítóinak Földvári Gézának szerkesztő – riporter (MR) és Zoltai Károly operatőrnek a tadzsikisztában készült öt részes riportsorozatát. Ugyan ezen a napon Tarjányi Ingrid szerkesztő – riporter és Jávorszky László operatőr számolt be Sellye professzor haláláról.

 

Az Állami Rádió és Televízió Bizottság Október 20 -i ülésén többek között tájékoztatót hallgatott meg a Rádiónál és Televíziónál bevetett takarékossági intézkedésekről. Előterjesztők: Dr. Hárs István, Nagy Richárd voltak. -Magyar Nemzeti Levéltár – 288f. 36/1981/21 öe. MSZMP Tudományos, Közoktatási és Kulturális Osztály

 

Október 20. Nagy Richárd az MTV elnöke, mellékelten megküldi Megyeri Károly alelnöknek a Csepeli Munkásfórumon elhangzott kérdéseket a „Magyar Televízió a közönség szolgálatában” című témában.     

 

A mellékletből:

„1./Az utóbbi időben több un. „Konzerv” műsort lehet látni a TV-ben, s ezzel nem tudunk egyetérteni akkor, amikor felgyorsultak az események az egész világon. Több aktuális, gyors információra lenne szükség.

2./A „

3./A Stúdió’82 c. kulturális műsor mellett terveznek-e másik, a közművelődés egészét érintő műsor beindítását, vagy pedig az ilyen jellegű riportok, műsorok időtartalmát megnövelik-e a Stúdió 82’-ben?

4./A TV művészeti műsorait rendkívüli módon szűkíti az, hogy majd minden műsorban ugyanazt a 25 – 30 színészt foglalkoztatják. Várható-e változás ezen a területen?

5./Miért nem hangolják jobban össze a TV két csatornájának a műsorát?

6./Milyen meggondolásból adnak fűműsorban középszerű műsorokat /Pl. 78-as körzet/, és tesznek későbbi időpontra értékesebb alkotásokat?

7./ A nagyközönség tájékozódása, tájékoztatása érdekében – igény is van rá – sokkal több dokumentumfilmet kellene bemutatni.  Nincs pénz rá, vagy kevés a riporter?

8./ Miért nem mutatnak be több riportfilmet? E műfaj lehetőséget adna az élet bármely területén dolgozó munkások, fiatalok, értelmiségiek stb. megismertetésére.

9./ Egy – egy irodalmi mű feldolgozásakor  megkérdezik –e a kiadókat / AKV -t, könyvtárakat, Müv. Intézményeket stb./, hogy az adott mű megvan-e, kapható-e, kellő példányban?  Az irodalmi adaptációk bemutatásakor megnő az érdeklődés, és sok esetben nem lehet ezeket kielégíteni.

10.  Milyen elvek alapján állítják össze az éves, illetve a havi programterveket?

11. A TV sugárzásának megkezdése óta 60.-Ft az előfizetési díj. A befolyt összeg mennyiben fedezi az önök költségeit?  Van-e  szándékukban az előfizetési díjat emelni?

12. Van-e elképzelésük arra vonatkozóan, hogy a köülföldi TV és filmgyárakhoz hasonlóan a magyar TV is külön, önálló színész stábot szervez maga körül?

(…)

18./ Érthetetlenek tűnik, hogy a külpolitikai hírmagyarázók. TV riporterek gyakran mindent agyon – magyaráznak, annak érdekében, hogy a „helyes” álláspontot mintegy belemagyarázzák az ember fejébe, ugyanakkor magyar és külföldi színdarabok árasztják magukból a kozmopolitizmust, sőt gyakran a rendszerellenességet, téve ezt a művészet ürügyén. 

21./ A Magyar Televízió vezetői nem tarják-e időszerűnek – tekintettel a feszült nemzetközi helyzetre-  katonapolitikai filmek, ismertetések adását. Célszerű lenne ezeken keresztül  érzékeltetni a közvéleményben, hogy mi is az az erőegyensúly vagy katonai fölény.”   - Magyar Nemzeti Levéltár XXVI-A-9-a MTV Iratok

 

Október 21. 20.00 Zimre Péter: a hallgatás ára, tv-játék bemutató. Dramaturg: Semsei Jenő, vezető – operatőr: Illés János, rendezte: Bohák György. Szereplők: Tordy Géza, Csomós Mari, Szirtes Ági, Újlaky Dénes, Papp Zoltán, Helyei László, Dégi István, Hunyadkürthy István, Máthé Erzsi, Molnár Tibor, Harkányi János, Baracsi Ferenc, Kenderessy Tibor, Bencze Ferenc, Szilágyi Tibor, Őze Lajos, Balkay Géza, Málnay Zsuzsa, Kállai Ilona.

 

Október 24  - én 19.30 és 28 -án,  30-án, November 4-én és 5-én sugározta Vajek Judit szerkesztő – riporter és Burza Árpád operatőr a TV –Híradó munkatársainak Új-zélandi riportsorozatát (Motorvonatok, Külügyminiszter –interjú, Nyitott piac, Maoriak földjén, Magyarok Wellingtonban címmel).

 

20.05 Operettkoncert, Kálmán Imre születésének 100. évfordulójára, a Magyar Televízió és a Dél – balatoni Kulturális Központ közös műsorának felvétele a siófoki szabadtéri színpadról. Műsorvezető: Hortobágyi Judit, szerkesztő: Lengyelfy Miklós, vezető – operatőr: Szalay Z. László, rendezte: Koltay Beáta.

 

 

Október 25 –én, A HÉT műsorával általánosságban foglalkozott az MSZMP KB Agitációs és Propaganda Osztálya. Karvalics László az MSZMP Agitációs és Propaganda Osztálya, Tájékoztatási Alosztálya munkatársa feljegyzést készített Lakatos Ernő számára ebben olvasható: „ (…) A HÉT -ben politikai hiba, vagy más szembetűnő bírálnivaló nem volt. Az összeállítás egésze jellegtelen, erőtlen. Nem tartalmaz emlékezetes, igazán hatásos anyagot. A műsornak nincs tudatosan végiggondolt súlypontja, vezető anyaga(i).

A külföldi tudósítások kizárólag hírügynökségi felvételek alapján készült összeállítások (Spanyolország választások előtt, Dél- Afrika apartheid-ellenes mozgalma, norvég autómatuzsálemek versenye; Siemens – nyilatkozat – saját anyag,nem különös teljesítmény).

A külpolitikai műsorblokk színtelensége részben az utazási keretek hiányára, részben A HÉT és a TV külpolitikai Osztálya közötti rossz kapcsolatokra vezethető vissza. A Panoráma egyébként két hetente fő műsoridőben jelentkezik és minden aktuális külpolitikai tudósítás közlésére alkalmas.

A belpolitikai tudósítások súlytalanságát még nehezebb megmagyarázni. Az idén harmadszor foglalkozik A HÉT az AFIT tröszt jövőre esedékes feloszlatásával (!?). A téma szegénység  még jellemzőbb példája: a Benkó Dixiland együttes a múlt vasárnap a Háztartásban láttuk, most A HÉT-ben köszönt vissza.  Még egy kulturális témát láthattunk: a távoktatás angliai tapasztalatait elemző budapesti tanácskozásról volt szó. / A kulturális tv-hetilap, a Stúdió ’82 jelenleg kiegyensúlyozottabb, szélesebb skálán, határozottabb szelekcióval dolgozta fel a témát).

A HÉT –ből hónapszámra kimaradnak a gazdaságpolitikai fő kérdései, gazdálkodása, különösen   az ipari nagyüzemek export – import tevékenysége. - Magyar Nemzeti  Levéltár – 288f/f/22/1982/54 .öe.

 

A Televízió pénzügyi problémái a HÉT műsorát is érintették, erről értesülhetünk a Nógrád 1982.november 9. számából:

„ Olvasom az rtv - újságban, hogy ,,az Állami Rádió és Televízió Bizottság meghallgatta a Rádió és a Televízió takarékossági intézkedéseiről szóló beszámolókat", - s hallgatom A HÉT szerkesztője, Hajdú János ésszerű indokait arra, miért száguldozhatnak riportereik a következőkben az eddiginél kevesebbet szerte a világban. Hozzátéve: a népszerű vasárnapi rovat a nehezültebb anyagi lehetősé­ge: mellett is minden erővel törekszik, hogy megőrizze ér­dekes változatosságát, ne vál­jék hűtlenné hozzá a nézők sók milliós serege.

Nyílt, őszinte közlés arról, hogy mostanában a tévé há­zataján sem kolbászból fon­ják a sövényt; meg kell fon­tolni a forintok, sőt még in­kább a kemény valuták hova kerülését, mire kerülését, visszatérülésének cserearányát.

Épp ezért azokkal kell egyetértenünk, akik a szigo­rúbb gazdálkodást Hajdú Já­nos módjára értelmezik, s a korábbinál jóval szűkösebb költségkeretek munkafeltétele­it nem a színvonalbeli meg­alkuvásban, hanem az inten­zívebb erőkifejtésben, a koncentráltabb haszonteremtés­ben látják. Legyen az bármely területe-ágazata legfontosabb és leghatékonyabb tömegkom­munikációs szervezetünknek. Kül- , belpolitikán, gazdaságon, művelődésen, kultúrán át a szórakoztatásig. A helyzet ismeretében ezek után nehéz egyetérteni a te­levízió némely vállalkozási te­rének jelen gyakorlatával, pél­dául a szórakoztató osztályéval.

Kétségtelen, hogy a legszé­lesebb közönségigény e terü­leten áramlik a televízió felé, hiányérzetünk mégis - vagy ennek ellenére – itt a leg­nagyobb. A szolgáltatás a műsorarányokban talán eleget is tesz a nézők nyomásának, a minőséget viszont hosszú idő­re visszamenőleg kérdőjelezni lehet. (…)” – írta (b.t.)

 

Október 26. 18.15 Azok a tarhosi szép napok, - a Szegedi Körzeti Stúdió műsora.  A film az 1946-ban  alakult és 1954-ben megszűnt, az ország első zeneiskolájáról szólt. Szerkesztő: Bubryák István, operatőr: Kazinczky László, rendezte: Radó Gyula.

 

20.00 indul a XVI részes Liszt Ferenc tv-film sorozat. Dramaturg: Lelel Judit, operatőr: Kende János, rendezte: Szinetár Miklós. A filmsorozat a Poliphon Hamburg GmbH, RAI, Claudio Biondi Film, (Róma – Párizs) Telecip (Párizs) London Turst Cultural Ltd. és a Magyar Televízió koprodukciójában készűlt. Szereplők: Bolba Tamás, Simon Béla, Hegedűs D. Géza, Sinkó László, Venczel Vera, Hans Wolfgang Zeiger,  Bálint György, Láng József, Kun Vilmos, Bartal Zsuzsa, Szabó Sándor, Temessy Hédi,  Reger Perrinoz, Francios Dolou, Gelley Kornél, Gonda György, Hável László, Mihály Pál, Pataki Jenő, Pethes Csaba, Petur Ilka, Szabó Imre, Szabó Ottó.

A Szakszervezetek Országos Tanácsa 1983. január 13.-án megküldte az MTV 1982. decemberi műsorával kapcsolatos hozzájuk beérkezett véleményeket, ebből részlet:

„ A Liszt Ferenc életéről készült filmsorozatot nem tartják jól sikerültnek, részben Hegedűs D. Géza szerepében nem érzik hiteles megszemélyesítőjét a fiatal Liszt Ferencnek” (VOR, SZBT).

 

 

20.50 Stúdió’82 adását Érdi Sándor vezette. Az első anyag Makay Margittal foglalkozott aki 91 évesen új bemutató előtt van a Játékszínben. Majd Érdi a 77 éves Szabó Vlagyimirral beszélgetett. A műsor beszámolt a budapesti Elektronikus Fesztiválról, a salgótarjáni első rajz biennáléról, Alois és Alfons Kontarsky, Kálmán Imre 100. születésnapjára a bécsi Teater an der Wien-ben megrendezett nagyszabású magyar – osztrák tv műsorról (MTV- ORF), valamint Szegvári Katalin riportjában beszélgetett a Kessler nővérekkel, akik a budapesti Maxim műsorában léptek fel.

 

Az MSZP KB Agitációs és Propaganda Osztály, osztályvezető-helyettesi  értekezletére Október 26 -án Nagy Richárd a Televízió elnöke elkészítette a : „A műsortervezéssel, műsorgyártással és sugárzással kapcsolatos döntési és ellenőrzési mechanizmus a Magyar Televízióban” című előterjesztést. Ebben olvashatók többek között a következők:

„ IV. fejezet.

A sugárzásra kerülő műsorok előzetes központi ellenőrzésének módja

Amikor a Szerkesztőbizottság a hónapos sugárzási tervet áttekinti, az elnökhelyettesek a sugárzásra szánt műsorok többségéről már részletes információkkal rendelkeznek. Ez alkalommal ellenőrzési pontot jelent az is, hogy az elnök felügyelete alatt működő Programigazgatóság a tervezett játék és Tv filmeket, illetve dokumentumfilmek nagy részét látta és írásban minősítette. Ez erősíti az érdemi döntést és alkalmas újabb kontrollra is. E szervezet kiépítése még nem befejezett. Természetes azonban, hogy a szoros aktuális műsorokra – mint milyen a TVH, AHÉT, a Panoráma, a Stúdió’82 – a jövőben sem terjedhet ki az említett központi kontroll. E műsoroknál a közvetlen vezetőszerkesztő felelőssége kiemelkedő fontosságú.  (…)” – Magyar Nemzeti Levéltár – 288f/f/22/1982/54.öe.

 

Október 28 - án Chrudinák Alajos levélben kéri Németh Jenőt, hogy a Szemtől szembe című sorozatműsor 1982 novemberi adásában Nyers Rezsővel beszélgethessenek a gazdaságirányítás reformjáról (1968). A beszélgetésben vissza szeretnének nyúlni a gazdaságirányítás reformja előtti folyó vitákra, valamit arról, hogy az akkori elképzelésekből mi bizonyult időt állónak és min változtatott az idő.  

A levélen kézírással olvasható:

„A későbbiek során 1983 elején térjünk vissza. Most a téma nem aktuális.” – Németh Jenő (XI.01.) - Magyar Nemzeti Levéltár  - 288f/22/1982/31. öe. MSZMP KB  Agitációs és Propaganda Osztály

 

Október 29. 19.30 Kálmán Imre 100. születésnapja alkalmával ünnepséget  rendeztek a Fővárosi Operettszínházban. A műsoron a Marica grófnő volt, s megjelent Aczél György is az ünnepségen. Bayer Ilona szerkesztő – riporter és Hadházy László operatőr tudósította a TV-Híradót. 

 

Október 30. 17.55 MÓDI’82 zenés divatkalauz. Szerkesztő – műsorvezető: Novák Henriette, operatőr: Darvas Máté, rendezte: Csenterics Ágnes.

„Ha úgy vesszük, hogy a televízió mozgó újság, s egymagá­ban a lapok széles skáláját „pótolja", ugyan hogy is hiá­nyozhatna e skálából a divat­lap. A héten elégedetten álla­pítottam meg, hogy nem hiány­zik. Dehát, gondoltam, amit a divatlapok nemigen tudnak el­érni, azt a közvetlenséget, a merev bemutatásnak azt a mozgás és csevely által való föloldhatóságát, azt a tévé bizo­nyára könnyedén biztosítja. Ide megy, oda megy, benéz az áru­házak ruhaosztályaira, közelről engedi megtanulmányozni a szabásvonalakat, nem kígyó ala­kú, mélytekintetű, következésképp az életszerűségtől messze álló manekeneken mutatja a ruhá­kat és így tovább.

Várakozásom részben kielégült. Volt bőven csevegés a műsorban, a divatlápok hagyományos módszerével ugyanis néhány közismert személyiséget megkérdeztek a divatról. Ami ugyan szórakoztatásnak elment éppen, de a divatról újdonságokat nemigen mondott. Hogy a sportos öltözet kényelmes legyen, ezt, gondolom, fűzőbe és bukjelszoknyába préselt dédanyáink is tudták, legalábbis áhították már. S hogy a konfekció gondoljon arra, _fhogy a nép nem maneken alakú nőkből áll, azt is mintha hallottam volna már. .. Jön a tél, hallottuk, és vele a télikabát. Ez eddig rendben van. Ezt már a hatéves Pistike is ugyanígy megtippelte volna.  De azt, hogy nem mindegy, mi van a kabát alatt  hát ezt már nem biztos! Nos, mi legyen
a kabát alatt? Na mi? Ruha, kérem szépen. Vagy szoknyablúz. Esetleg pulóver és hosszú nadrág. Úgy bizony. És lehetőleg csinos, divatos, satöbbi holmik.
És ha már ez a nem-mindegy- holmi megvan, milyen legyen a télikabát?  Megtudtuk a divatszakembertől, melyek a divatos színek. Színes készüléken láthatták is, hogy a kis számozott szövetdarabkák hogyan követik
egymást.    Ez nagyon komoly, sőt tudományos volt, nem kevésbé elgondolkodtató. Ki az, aki a divatszíneket követve évente, új télikabátot varrat? Egyáltalán: ki az, aki télikabátot varrat? Ismerőseim közül jószerivel egyetlen egyre sem lékszem, aki így ősz táján azzal a gondjával állt volna elő: téli.
kabátot varratok, de még nem tudom mik az idei divatszínek.

Lehet, persze, hogy vannak Ilye­nek, de nem biztos, hogy ők a televízióból fognak tájékozódni. A többség meg mit csinál? Vagy fölveszi a tavalyi kabátját, vagy bemegy a boltba és vesz magának újat. Most önök azt mondjak, jó, de, ahhoz is tudni kell, mik a divatszínek, hogy olyat választhasson az ember. Én meg azt mondom: és mi lesz a többi kabáttal? Ott ma­rad raktáron? Az elmúlt hetek egy kis sajtó-televízió vitájára utalva: ha mindenki divatos, korszerű, kényelmes cipőt akar venni, mi lesz a többivel, amit a gyárak megcsináltak? Talán kidobjuk?

Apropó, cipő. Igen, ez volt a tévés-divatlap legkeményebb diója. Ugyanis ortopéd szakor­vos nyilatkozott arról, milyen az egészséges kényelmes cipő fek­vése. Csontokat is mutattak, lábcsontokat. Hogyan kell nekik állniuk, hogy ne menjen tönk­re a láb. Mert a nem megfelelő cipő ártalmas az egészségre. Lehet egy cipő jó, korszerű, di­vatos és ugyanakkor egészséges is. Bizonyítékul mutattak egy da­rab cipőt, ami ilyen volt.

Bevallom, akkor jutott az eszembe, hogy valamelyik ön­zetlen gyár direkt erre az alka­lomra gyártott egy darab ilyen szuper-cipőt. Egy jobblábast. (Vagy egy ballábast?) Ezt megcsinálták, mert a tévé (vagy az ortopéd-szakma) kérte, aztán a főnök sürgetően szólt: rajta, fiúk, most folytassátok, ahogy szoktuk. Hát így van ez a divattal.” –írta a műsor után H.E. a Dunántúli Napló 1982. november 2. számában.

19.30 A TV-Híradóban láthatták a nézők, hogy Illyés Gyula 80. születésnapja alkalmából, Losonczi Pál az Elnöki Tanács elnöke kitüntette az írót, a Magyar Népköztársaság rubinokkal ékesített Zászlórendjével. A kitüntetésen jelen volt még Aczél György KB titkár, és Sarlós István miniszterelnök helyettes. A szerkesztő – riporter Gál Jolán, az operatőr Baranyi István volt.

21.15 Budapesti Művészeti Hetek – a Zenés TV Színház bemutatója, Rossini: Alkalom szüli a tolvajt. Zenés móka összesen egy felvonásban. Dramaturg: Bánki László, zenei rendező: Erkel Tibor, vezető – operatőr: Kocsis Sándor, rendezte: Békés András. Szereplők: Bartha Alfonz, Pászthy Júlia, Bándi János, Zempléni Mária, Póka Balázs, Fehér András.

Október 31. 21.30 Illyés Gyula 80 éves. A műsorban elhangzó beszélgetések résztvevői voltak: Fodor András, Lackó Miklós, Petrovics Emil, Sinkovits Imre, Tandori Dezső, dr. Vanik Miklós. Közreműködtek: Avar István, Bánsági Ildikó, Hegedűs D. Géza, Mádi Szabó Gábor, Mensáros László, Oszter Sándor, Tordy Géza. Szerkesztő – riporter: Ránki Júlia, szakértő: Bata Imre, vezető – operatőr: Boldizsár Károly, rendezte: Málnay Levente.

Az MSZMP Magyar Televízió Bizottsága 1982. november 22 -én kelt Információs jelentése szerint: „Mérsékelt sikere volt annak a televíziós filmnek, amely a 80-éves Illyés Gyuláról készült. Általában is soknak tartották az ünnepi megemlékezéseket. „ - Magyar Nemzeti Levéltár – 288f/f/22/1982/27.öe. 

„Érdekesen, sokat ígérően in­dult a televízió ünnepi műműsora, melyet Illyés Gyula 80. születésnapja al­kalmából készítettek. Feltűn­tek nagy költőnk és írónk szülőföldjének jellemző ké­pei, jellegzetes tárgyi emlé­kei, s felhangzottak szülőhá­za sorsát, ifjúságát idéző szép versei. Remény ébredt ben­nünk! Most módunk lesz végigjárni e gazdag, harcok­ban és küzdelmekben bővel­kedő alkotó élet legfontosabb állomásait, meg-megállva mindenütt egy-egy pillanatig, s eljutni a mai Illyés Gyulá­hoz,

A műsor narrátorának ün­nepélyes hangvételű, tény­közlő kezdő szavai e várakozásunkban erősítettek meg. Egyébként ez a ritka és je­lentős alkalom feltételezte, sőt kívánta a gyors ritmusú, sokoldalú áttekintést az élet­ről és a műről; méghozzá olyant, mely egybeszövi, -építi a letűnt korok képeit, a dina­mikus látványokat, az íráso­kat, a kritikai tájékoztatást, a kortársi, nemzedéki s olva­sói vallomásokat, a tárgyi emlékeket és a dokumentu­mokat.

Állapítsuk meg tüstént, hogy szükség lett volna erre és igazában a televíziótól várhattuk volna ezt, gondol­va sajátos, szinte erre pre­desztináló eszközeire és különleges lehetőségeire, a megemlékezések, interjúk most kibontakozó, széles medret vájó áradatában. Még­sem ezt kaptuk. Az áttekin­tés - e biztató nyitány után - hirtelen félbeszakadt, s meglepő módon éppen ott, amikor az ifjú költő párizsi emigrációjából -- a húszas évek közepén - hazaérkezik a „nehéz földre".

Ekkor egy beszélgetés kez­dődött el a Kossuth Klubban Illyés Gyula életéről és művéről - írók, művészek, tudósok s idősebb és főként fiatalabb olvasók  körében. Félreértés ne essék! Nagy ér­deklődéssel hallgattuk Sin­kovits Imrének, számos Ilyés-hős alakítójának emlé­kezéseit, Petrovics Emil al­kotói meditációját az Illyés-versek megzenésítésének kér­déseiről, vagy Tandori Dezső vallomását arról, hogy miért a Kháron ladikján című esszéregényt szereti legjob­ban Illyés művei közül. (És a többi megszólalókat is!) Kétségkívül feledhetetlen emlékünk marad Fodor András mélyen átélt, megható emlékezése az első Illyés-versgyűjteményre, amit ti­zenöt éves korában, 1944-ben olvasott, s amelyből 102 ver­set kézírással lemásolt, mert a kötetet vissza kellett ad­nia.

Ki az, aki ne örvendezett volna az elhangzó szebbnél szebb Illyés-verseknek, próza részleteknek, melyeket leg­jobb művészeink egész gár­dája adott elő; közülük talán itt is, ahogy 1982. október 29-én a Fészek Klubban, Tordy Géza nyújtotta a legtöb­bet.

Értékes műsort láttunk így is, de azért nem hallgathat­juk el, hogy mást és többet - televíziószerűbbet vár­tunk. Mintha Málnay Leven­te, e műsor jeles rendezője „televíziós"-ból hirtelen „rá­dióssá" alakult volna, hiszen hasonló klubjellegű, illusztrált beszélgetéseket ott he­tenként hallhatunk.

Ha már ezt a megoldást választotta, akkor miért en­gedte, hogy a megjelent fia­talok csak a néma, passzív „kulissza" szerepét töltsék be? Miért nem villantotta fel Sinkovits Imrét, miközben beszélt, legalább egyszer, amikor játszik valamelyik Illyés-színműben? Szerencsé­re Illyés életét és alkotó pá-. lyáját képekben is látni vá­gyó nézőnek ezúttal figyel­mébe ajánlhatok egy szép fo­tóalbumot, mély feleségének, Flóra asszonynak, Moldován Domokosnak, és Szántó Ti­bornak a műve. (Illyés Gyu­la élete képekben, Gondolat 1982.) „ – írta a Népszava, 1982. november 2. számában.

 

November

Videoiroda néven társulás indul a képmagnók hazai terjedésé­nek segítésére és műsoranyaggal való ellátására. A társulásban részt vesz az RTV Kereskedelmi Igazgatósága, az Orion Gyár, a MOKÉP és az OFOTÉRT.

 

A New York-i tévé- és filmfesztiválon nyer bronzdíjat a Far­kasok c. televíziós rockopera. (Zeneszerző: Várkonyi Mátyás, rendező: Kovács János.) Ugyanez a produkció elnyeri a finn MAINOS tv által rendezett zenei fesztivál fődíját.

 

 

November 2. 19,30 A TV – Híradó tudósított a Nemzeti Színház Illyés bemutatójáról, Kerényi Imre rendezte az író „Tiszták” című darabját, Sinkovits Imre, Hámori Ildikó, Bessenyei Ferenc, Trokán Péter főszereplésével. Szerkesztő – riporter Pálfy (G) István, operatőr. Ifj. Török Vidor volt.

November 3. 19,30 A TV – Híradóban Benda László szerkesztő – riporter és Várszagi Károly által készített Heng Samrin (kambodszai párt és állami vezető) interjúját sugározták.

November 3. 21.50 Unokáink is látni fogják – Építészeti tendenciák. Szerkesztő – műsorvezető: Osskó Judit, operatőr: Király Péter, rendezte: Endrődi Sándor

 

2. műsor – 21.10 FC Zürich – Ferencváros UEFA Kupa labdarúgó mérkőzés közvetítése Zürichből, felvételről, riporter: Knézy Jenő.

 

November 4. 2. műsor – 21.05 Bíró Lajos – Lengyel Menyért: A cárnő, vígjáték, közvetítése a veszprémi Petőfi Színházból, felvételről.

 

 

Nagy Richárd jelentése alapján az MSZMP KB Agitációs és Propaganda Osztály, Tájékoztatási alosztályán Karvalics László készít Feljegyzést, november 5 -én Lakatos Ernőnek, melyben összefoglalja a jelentés fő elemet, majd ez írja:

„Javasoljuk, hogy a Magyar Televízió készítsen részletes intézkedési tervet a nyugat-európai műholdas műsorsugárzás káros hatásainak ellensúlyozására, s ezt az Agitációs és Propaganda Bizottsága 1983. I. negyedévében vitassa meg.” Magyar Nemzeti Levéltár 288f/22/1982/30

 

A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 64. évfordulója alkalmából a sajtó területén kifejtett munkásságáért a Munka Érdemrend ezüst fokozatát adományozta Bán György bemondónak, a Magyar Televízió munkatársának, a TV Híradó állandó bemondójának. Magyar Nemzeti Levéltár XIX-A-24-a 249. doboz Minisztertanács Tájékoztatási Hivatala.

 

November 6. 18.00 Az ABLAK adása, témái: „Tolerancia” a családért, - Ki miért lop? – Kisvállalkozások gondjai – Telekről, telekre – Komposztálás – Mi a panzió? – Mit ígér a meteorológia. Műsorvezető: Feledy Péter, szerkesztő: Peták István, rendezte: Pintér Gyula.

 

November 7.  07.55 Kapcsoljuk Moszkvát! Élő közvetítés a Vörös térről, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulója alkalmából rendezett díszszemléről. Riporter: Földvári Géza volt.

 

November 10. 2.-műsor 21,10 A Szovjetunió Belügyminisztériumának ének –és  táncegyüttesének műsora a Vígszínházban, felvételről. Szerkesztő: Hámos Veronika, operatőr: Gulyás Buda, rendezte: Jászi Dezső.

 

November 11. 19.30 A TV - Híradóban Farkas József (György) szerkesztő által készített nekrológot sugározták Brezsnyev szovjvet pártfőtitkár és állami vezető halála kapcsán.

2. műsor – 20.05 Mihail Satrov: Égszínkék lovak, vörös füvön, a Thália Színház előadásának stúdió változata. 

 

Leonyid Iljics Brezsnyev halálának híre 11-én csütörtökön futotta be a világot. S ettől kezdve a gyász jegyében megváltoztatták a Magyar Televízió előre kiírt adásrendjét. Ez elsősorban a szórakoztató műsorok elmaradását jelentette.

 

November 12. 21.15 Szamuráj – a Győri Balett műsora. Koreográfia: Markó Iván.  Szerkesztő: Hámos Veronika, vezető – operatőr: Gulyás Buda, rendezte: Jászi Dezső. Szereplők: Fülöp Viktor, Demcsák Ottó, Kiss János, Krámer György, Németh István, Szabó Elemér, Szekeres Lajos, Szigeti Gábor, Tárnoki Tamás, Bombicz Barbara, Dombrovszy Éva, Greiner Éva, Horváth Erika, Horváth Gizella, Király Melinda.  

 

November 13. 2. műsor – 20.05 Bulgakov: Mester és Margarita. Közvetítés a Thália Színházból, felvételről. A műsor Brezsnyev halála miatt nem eredetileg kiírt formában került a képernyőre ezt Nógrád című lapból tudhatjuk:

„Sajnálatos, hogy a műsorváltozások közepette az időegyeztetési gondokat 2.adásban éppen Bulgakov színpadi játékának. A Mester és Margaritának kellett megsínylenie. Így a Thália Színház előadásába csak töredékesen pillanthattunk be,
s csupán néhány - élményejelenet részegei lehettünk. Kozák András, Drahota Andrea, Szabó Gyula, Esztergályos Cecília, Inke László révén. Jó volna, ha a drámát alkalmasabb időben az l-es programon újból sugároznák.”

 

Dr. Szecskő Tamás a Tömegkommunikációs Kutatóközpont igazgató, november 14 -én küldte meg Nagy Richárdnak Hann Endre, Összhang és verseny című tanulmányát, amely kizárólag szolgálati használatra készült. A tanulmányban közzé tette az 1981 -ben májusban és novemberben készített felméréseik eredményeit is.

„Vélemények a Tv-híradó tájékoztató tevékenységéről:

Minden fontos témáról megfelelően tájékozat május (72%) november (86%)

Nem tájékoztat megfelelően minden fontos témáról: május (22%) november (9%)

Nem tudja, nem válaszolt: május (6%) november (5%).

Vélemények A HÉT tájékoztató tevékenységéről:

Minden fontos témáról megfelelően tájékozat: május (87%) november (88%)

Nem tájékoztat megfelelően minden fontos témáról: május (9 %) november (8 %)

Nem tudja, nem válaszolt: május (4%) november (4%)„ - Magyar Nemzeti Levéltár XXXV-A-9-a 52. doboz.

 

November 14. 18.05 A Vujicsics együttes.  A műsor a tragikus módon elhunyt zeneszerző  nevét viselő együttes első nagylemezéről mutatott be  válogatást. A lemez 1981-ben elnyerte az „Év hanglemeze” címet.  Szerkesztő: P. Vas János, vezető – operatőr: B. Marton Frigyes, rendezte: Jászi Dezső. 

 

November 15 én, A TV – Híradó több órás különkiadásában élőben közvetítette Moszkvából,  Brezsnyev szovjet pártfőtitkár és állami vezető, temetését. A híradó helyszínre küldött kommentátora Ipper Pál volt. Emlékeim szerint a temetési közvetítésnek volt egy kínos momentuma amikor Ipper Pál a következő mondatot mondta élőben: „Most teljes csend honol a Vörös téren, csak a varjak károgása hallatszik”. Óriási hibának ítélték itthon a pártvezetők Ipper spontán mondatát. 

 

November 16. 2. műsor – Beszédtéma – beszéljünk róla Balogh Mária műsora. A műsor témája: A magyar szellemi kivitel,  az - az a TESCO értéke és jelentősége. 

 

November 18.  18.20 A kamsz Kamaz, portréfilm egy autógyárról. Szerkesztő – riporter: Bán János, rendező – operatőr: Forray Tibor.

 

November 19. 18.00 Az ABLAK adása, a műsor témái: Társas kapcsolatok – Lakáscserék – Ikebana-bemutató – A korcsolya és társai – Küzdelem a tetű ellen. Műsorvezető: Wisinger István, szerkesztő: Sárközy Erika, rendezte: Eck T. Imre.

 

November 20. 21.00 Egy Fényes est. Összeállítás a zeneszerző 70. születésnapja alkalmából. Szerkesztő: Nemlaha György, vezető – operatőr: Darvas Máté, rendezte: Csenterics Ágnes.

„(…)  A hetveneszten­dős Fényes Szabolcsot bemutató és felköszöntő Kellér De­zső okos kijelentése is ezer­nyi más, okos megállapítást sugallt és sejtetett. Televíziós közegről lévén szó, közvetve utalt például az a mondat a tévé múltőrző, emléktisztelő felelősségére is. És erre a té­vés feladatra kiváltképp jó időben hivatkozott a televízió. Ugyanis két múltőrző és múlt­tiszteletre ébresztő adással is előállt' az elmúlt hét tévéprog­ramja.

Kezdjük mindjárt Fényes Szabolcs köszöntésével, ha már ott járnak a szavak a közelében; Csenterics Ágnes és Nemlaha György közös munkája (egyik rendezte, másik összeállította a szombat esti Fényes-műsort) szemmel láthatóan arra törekedett, hogy bebizonyítsa, a hetvenesztendős szerző korra és ízlésre való tekintet nélkül mindenkinek az életében szerepet játszik. Könnyű dalaival belelophatja az operarajongónak és a botfülűnek, a sznobnak és a könnyedség megátalkodott hívének egyaránt az életébe érzelmes-tréfás fölfogását. Miről is? A múlhatatlanul fontos dolgokról. Úgymint: szerelem, elválás, szomorúság, vidámság,its magány és boldogság, ragaszkodás a tájakhoz, városokhoz, házakhoz, kedves, rossz szokásokhoz, és így tovább. Fényes Szabolcs megváltoztathatatlanul jelen van immár ötven esztendeje dalaival a hazai valóságban, akár – nem ötven esztendeje - a Duna, melynek pesti szakaszáról ugyancsak tud érzelmeset dalolni Fényes Szabolcs. (…) Szilágyi János, a Fényes-est riportere azonban rádiós szo­kása szerint ezúttal is céltuda­tosság nélkül kérdezgetett. Nem a válaszoknak a hibája, hogy a beszélgetésből nem ke­rekedett ki érdemes tudnivaló, és a slágerekkel megírt múlt nem került a nézőkhöz közelebb. Sebaj, mondja dalszövegeken edzett könnyedséggel az ember, majd a nyolcvanadik születésnapon! (…) „ (részletek) írta Lőcsei Gabriella 1982.november 24. Magyar Nemzet.

22.15 Antonioni filmsorozatot indított az MTV, az első film A kiáltás (1957) volt.

 

November 24. 19.30 A TV-Híradóban Zádor László szerkesztő és Vecsei Marietta tudósított a téli könyvvásárról

 

 2 műsor – 20.01-22.30 a Belorusz Televízió estje. Műsorvezetők: Tatjana Ignatyevna Matyusenko és Erdei Judit.

 

November 24. Megyeri Károly elnökhelyettes, feljegyzést küld Nagy Richárd elnök részére:

„Karvalics elvtárs kérése, hogy 1983. februárjára készüljön el az Agitációs és Propaganda Bizottság számára egy előterjesztés a következő témában:

„Részletes intézkedési terv a műholdas sugárzás káros hatásának ellensúlyozására.” - Magyar Országos Levéltár XXVI-A-9. –a. 173. doboz.

 

November 25. 22.10 Mi történt? – riportfilm. A Reflektor Szerkesztőség Bűn című sorozata annak idején nagy vitákat kavart. Mariannának a rákospalotai leánynevelő intézet egyik növendékének kérést teljesítették a televíziósok. Jártak vele a Vidámparkban, a repülőtéren, elegáns étteremben. A film arról szólt, hogy mi történt Mariannával azóta. Szerkesztő: Regős István, rendező: Radevszki Teodor.

 

2. műsor – 21.45. Czakó Gábor: Szénporcsata, tv-filmszatíra, a Pécsi Körzeti Stúdió műsora. Szereplők: Bánhidi László, Vallai Péter, Galambos György, Vári Éva, N. Szabó Sándor,  Krasznói Klára,  Bertyán Péter, Vizi György, Hőgye Zsuzsa, Unger Pálma, Vajek Róbert, Kovács Dénes, Péter Gizi, Garai Róbert, Cserényi Róbert, Csíkos Gábor, Fekete András, Dávid Kiss Ferenc. Dramaturg: dr. Jósfay György, operatőr: Bárány György, rendezte: Babiczky László.

 

November 26. 20.25 Alfred de Musset: Lorenzaccio. A veszprémi Petőfi Színház előadásának televízióra alkalmazott változata. A veszprémi Petőfi Színház és az MTV koprodukciója. Televízióra alkalmazta és rendezte: Horváth Z. Gergely.

 

22.05 „Művésznek lenni nem szakma, hanem sors …” Portré Pongor Ildikó balettművészről.  Szerkesztő: Hámos Veronika, operatőrök: Bornyi Gyula és B.Marton Frigyes, rendezte: Jászi Dezső.

 

November 27. 21.15 A família.  Neoton Együttes show műsora. Műsorvezető: Vágó István, vezető – operatőr: Füredi Vilmos, szerkesztő – rendező: Tánczos Gábor.

November 29. Első alkalommal közvetítenek külön városi műsort Magyarországon, a pécsi Lvov kertváros nagyközösségi antennarendszerének 20 ezer elő­fizetőt érintő kábelhálózatán. Az elképzelés: a jövőben havonta egyszer - az országos műsor egyik hétfői adásszüneti napján - rendszeresen jelentkezik a pécsi városi televízió. A műsort a helyi körzeti tévéstúdió készíti.

Békés Sándor a Pécsi Körzeti Stúdió vezetője, November 13 - án (14/173/1982) Dr. Varga György az MTV Kereskedelmi és Propaganda Igazgatósága vezetőjét arról tájékoztatta levélben, hogy Pécsett kábeltelevíziós kísérletre fog sor kerülni a Körzeti Stúdió közreműködésével November 29.-én. Mint írja a megyei pártbizottság és az MTV elnökének jóváhagyásával elkészült a pontos kísérleti adásterv. A kísérletre Pécs akkor legfiatalabb város negyedében a Lvov-kertvárosban került sor.  A helyi körzeti stúdió külön programot állított össze a kb 20.000 lakótelepi TV előfizetőnek, akiknek készüléke a nagyközösségi antennarendszerhez kapcsolódott. A kábel TV kísérleti műsorában bemutatták a nézőknek a kertváros kultúrcentrumát, sugároztak nevelési tanácsokat, közművelődési program ajánlatot, zenés szórakoztató összeállítást. Tetvek voltak arra, hogy a kísérlet során, havi egy alkalommal lesz ilyen helyi adás. - Magyar Nemzeti  Levéltár – XXVI-A-9. 87.doboz.

 

November 30. 19.30 Magyar Rádió és a Magyar Televízió vezetői, dr. Hárs István és Nagy Richárd elnökök aláírták a magyar – görög rádiós és televíziós egyezményt Budapesten, a Görög Rádiót és Televízió képviseletében Georgois Romeos írta álá a dokumentumot. A TV - Híradóban Tarjányi Ingrid szerkesztő – riporter és Zih Béla operatőr tudósítását láthatták az eseményről.  

 

 

Megindul a Magyar Televízió „Képújság” - nak a  kísérleti adása November 30-án. 

Menczel János a Képújság korábbi főszerkesztő – helyettesét kértem meg, hogy írjon egy emlékező cikket a Képújság elindulásának 25. évfordulója kapcsán. A cikk ugyan itt a www.dunavolgyipeter.hu oldalon olvasható. Most egy rövid idézet ebből:

 

„Negyedszáz évvel ezelőtt Teletext – egy képernyő-újság címen jelent meg az idelátogató külföldiek számára akkor szerkesztett német nyelvű Budapester Rundschau - ban Pálffy Judit cikke. Egy részlete magyarul így szól:

 1982. 11. 30: A Teletextnek nevezett magyar videó-kommunikáció születési perce…”

„11 óra 14 perc 45 másodperc: Még 15 másodperc, Menczel János,  a Képújság főszerkesztő-helyettese pontosan 11.15-kor megnyomja stopperét. Milyen történelmi pillanat’, kiált fel Megyeri Gusztáv, a Képújság fejlesztő mérnöke, amikor megkezdődik az adás.”

   Ez persze nem a ma ismert, pergő adás volt. Akkor összesen 300 olyan készülék volt az országban, amelyeken le lehetett hívni a Teletext pergő adását. Ezért adtunk naponta kétszer, később háromszor ezt a rövid változatot. De vissza a cikkhez:

„Napi öt perc koncentrált Teletextet adunk az 1. csatornán. Ez majd másként lesz, amikor több néző tudja megfelelő készülékkel és dekóderrel fogni az egész adásidőben a Képújságot, - mondja Márványi György főszerkesztő…”

„Jó a zene, - veti közbe Szücs G. Gábor felelős szerkesztő, és lapozza az utolsó oldalakat: Névnapi köszöntés, közlekedési információk, időjárás...”

Nagy dolog volt ez számunkra. Több hónapos előkészítés volt mögöttünk: a szerkesztőség összeállítása, gyakorlás a Commodor-64-es billentyűzeteken, a színes pergő és a minden képernyőre kiadott fekete-fehér oldalak tartalmának kialakítása. Ez utóbbi egyrészt egy újabb hírszolgálat volt a TV képernyőjén, másrészt ezzel csináltunk propagandát dekóderes készülékek vásárlására. Mindenütt, ahol lehetett, elmondtuk: az 5 perces adás voltaképen nem a Képújság, mert mi válogatjuk és adjuk meg az egyes oldalak hosszát, de a dekóderes készülékeken mindenki akkor és azt az oldalt hívja le és addig tartja képernyőn, amíg akarja. Az utolsó napokban úgy dolgoztunk, mintha lenne adás – pedig még nem volt. Decemberben akartunk indulni, de november 30-a volt a hét első napja.”

 

A televízió vezetése már előre gondoskodott arról, hogy a legfelsőbb párt és állami vezetők az MTV-től előre kapjanak olyan dekoderes készülékeket, melyeken a Képújságot nézni tudják. Ezt bizonyítja az alábbi feljegyzés, amelyet a Magyar Nemzeti Levéltárban találtam.

 

Feljegyzés – Megyeri Károly aláírásával, dátum nincs rajta.

 „November 30 - án megindul a Képújság kísérleti adása a Magyar Televízió képernyőjén. A készülékgyártó cégek a Videoton és az Orion 70 dekoderes készüléket gyártott le, hogy a műszaki kísérletek időszakában párt és állami vezetők Képújság vételi lehetőségét biztosítsák. A feljegyzésből kiderül, hogy a javaslat szerint a következők kapnak: Az MSZMP KB Politikai Bizottsága tagjai és a KB titkárai (14 – én). A KEB Elnöke, A Népszabadság főszerkesztője, KB Irodájának vezetője, a KB Agitációs és Propaganda  Osztály vezetője, helyettese és a Sajtóalosztály vezetője, a KB Tud. És Kulturális Osztály vezetője, a KB Gazdaságpolitikai Osztály vezetője, az MSZMP Budapesti Bizottsága Agitációs és Propaganda titkára, a KISZ KB első titkára, a minisztertanács elnökhelyettesei (4-én), a minisztériumok vezetői (13-án), Az Ipari Minisztériumok államtitkárai (3-an) és miniszterhelyettesei (5-én), az Ipari Minisztérium Kat. Főo. Vezetője, a HM Vezérkari főnöke, a MT Tájékoztatási Hivatala vezetője, az Állami Rádió és Televízió Bizottság Elnöke, a Magyar Televízió Elnöke, a Magyar Rádió Elnöke, a KNEB Elnöke, az MTI Vezérigazgatója, az Anyag – és Árhivatal ipari elnökhelyettese, az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság Elnöke, a Fővárosi Tanács Elnöke, a Magyar Nők Országos Tanácsának Elnöke, a Vasas Szakszervezet Elnöke, a METESZ Elnöke, az MTA Elnöke, a Magyar Televízió Elnökhelyettese, a Magyar Televízió Híradó főszerkesztője, a Magyar Televízió ,Képújság főszerkesztője, az Elekrtomodul vezérigazgatója.

Korábban már kapott ilyen készüléket: Óvári Miklós, Lakatos Ernő, Sarlós István, Borbándi József, Bajnok Zsolt. „  - Magyar Nemzeti Levéltár – 288f/22/1982/54 MSZMP KB Agitációs és Propaganda Osztály

 

November 30 - án Grimela Sándor r. ezredes az Országos Közlekedésbiztonsági Tanács ügyvezető elnöke Simon Ferencnek a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatala elnökhelyettes hozzájárulását kérte, hogy 12 újságíró számára nívó-díjat adhassanak, közöttük volt Bokodi Béla az MTV TV - Híradó szerkesztőségének szerkesztő – riportere. - Magyar Nemzeti Levéltár XIX-A-24-a 252. doboz Minisztertanács Tájékoztatási Hivatala iratai.

 

December

A lipcsei tévéfesztiválon díjat nyer Magyar József „Miért állunk?+ és Róna Péter „Nürnberg 1964” című filmje.

 

Érdekes cikk jelent meg a Filmvilág 1982/12 számában,  Rózsa Zoltántól, a brazil telenoveláról, „Száznyoclvan folytatásban, csúcsidőben” címmel.

 

A tudományos-fantasztikus filmek római fesztiválján Az erőd című, Szinetár Miklós által rendezett film főszereplője, Tanay Bella kapta a legjobb női alakítás díját.

 

Megjelent a Tömegkommunikációs Kutatóközpont újabb kiadványa, Trestyéni Tamás: A televízió képe a sajtóban.

December 2. 19.30 Bánó András szerkesztő – riporter és Kiss Péter operatőr tudósítását láthatták a nézők a TV – Híradóban Pásztory Ditta (Bartókné) temetéséről.

21.20 Jean Cocteau: Rettenetes szülők, drámájának tv-változata. Fordította: Örkény István, dramaturg: Shultze Éva, vezető – operatőr: Becsy Zoltán, rendezte: Felvidéki Judit. Szereplők: Vass Éva, Berek Katalin, Gábor Miklós, Fehér Anna, Tihanyi Péter.

 

2. műsor – 19.05. „Der Königin von Ungar Lied”, a magyarországi németek zenéjéről. A Pécsi Körzeti Stúdió műsora. Szerkesztő: Wolfart János, műsorvezető: Stangl Márta, vezető – operatőr: Pálfi István, rendezte: Bükkösdi László.

 

December 3. 18.00 az ABLAK adása, témái: Milyen telünk lesz? – Sí, szánkó, korcsolya és a többiek – Biztonsági övvel vagy nélküle? – Utasok és a magántaxisok védelmében- Amit a Mikulás sem tesz ki az ablakba. Műsorvezető: Novotny Zoltán, szerkesztő: Peták István, rendezte: Bartha Attila.

 

19.30 Bayer Ilona szerkesztő – riporter és Hadházy László operatőr tudósította a TV - Híradó nézőit Házy Erzsébet operaénekesnő temetéséről.

20.25 Oscar Wilde (novellája alapján írta) Bán Róbert: A canterville-i kísértet. Szereplők: Galambos Erzsi, Melis György, Bodrogi Gyula, Hámori Ildikó, Oláh Zsuzsa fh., Hegyesi Tibor és Hegyesi Zoltán, Cseke Péter, Hernádi Judit. Zene: Vikotor Máté , vers: G. dénes György. Dramaturg: Bánki László, vezető – operatőr: Szalai András, rendezte: Bán Róbert.

 

December 4. 19.30 Tina Turner budapesti (Budapest Sportcsarnok) koncertjéről számolt be a TV- Híradó, a szerkesztő – riporter Bánó András, az operatőr Kiss Péter volt.  

21.55 Operált operák. A sevillai borbély. Rajzfilmparódia 10 percben. Szinkron rendező: Andor Péter.

 

December 5. 20.05. A november 11-ére kitűzött Kóródy Ildikó: „Társkeresés N. 1463” című tv-film akkor elmaradt a Brezsnyev halála miatti műsorváltozások miatt, december 5-én tűzték ismét műsorra. Dramaturg: Fáy László, operatőr: Bornyi Gyula, rendezte: Mihályfi Imre. Szereplők: Páger Antal, Dayka Margit, Czinkóczi Zsuzsa, Csákányi László, Csákányi Eszter, Harsányi Gábor, Temessy Hédi, Turay Ida, Madaras Vilma, Soós Edit, Dégi István, Falvay Klára, Galán Géza, Tanay Bella, Zilich Beatrix fh., Papp Annamária, Hajnal Géza.

 

 

21.20 A próba, rockoperett.

 

Koreográfia: Fodor Antal, Zene: Johann Sebastian Bach és Presser Gábor, szöveg: Fodor Antal. Szereplők: Dózsa Imre, Metzger Márta, Keveházi Gábor, Eck Imre, Balikó István, Gulácsi Ágnes, Hágai Katalin, Molnár Mária, Balogh András.  Dramaturg: Hámos Veronika, vezető – operatőr: Darvas Máté, rendezte: Szirtes Tamás.

December 7. 20.50 Stúdió’82 adása. Az adás elején Érdi Sándor főszerkesztő, az aktuális adás, szerkesztő – műsorvezetője, reagált az Új Tükör című folyóiratban megjelent Sinkovits Imre cikkre. Érdi jogtalannak tartotta Sinkovits azon cikkbeli megállapítását, hogy a Bánk Bán előadáson történt botrány kapcsán egyoldalúan tudósított volna a Stúdió’82 műsora.

 

Az MTV Igazgatási és Levelezési Osztálya jelentése az 1982. decemberben az MTV -hez érkezett levelekről, több néző elmarasztaló kritikát fogalmazott meg a Stúdió’82-ben Érdi Sándor főszerkesztő megszólalásáról, melyet Sinkovits Imre a Tükör című lapban megjelent cikke kapcsán.

N. Imréné Győr,  „A műsorvezetőnek, Sinkovits Imre  színművészünk Tükör -ben tett cikkére történő válaszát kifogásolom az alábbiak miatt (…) hogy a televízió ilyen formában válaszol egy újságcikkre, azt nem hagyhatom szó nélkül, főleg azért nem, mert az elhangzottak nem nevelő hatásúak voltak az ifjúságra, hanem romboló hatásúak „ 

S. István budapesti lakos: „(…) A főszerkesztőnek ez a megnyilatkozása igen rosszul sikerült, és rossz szájízt adott a műsor további értékes számainak maradéktalan élvezéséhez. Érdi főszerkesztő nagyon rosszul védte meg a mundér becsületét! „  - Magyar Nemzeti  Levéltár 288f/221983/23 öe. MSZMP APO iratok.  

 

„A Stúdió’82 mostanában határo­zottan megelevenedett. Múlt kedden (például azt a vihart aratta le, amelyet Csontos Magdának a Közneve­lésben megjelent cikke keltett a nemzeti színházi Bánk bán-előadá­son botrányosan viselkedő fiatalok­ról, s amelyhez kapcsolódva pedagó­giai rovatában egyébként a Népsza­badság is foglalkozott az ifjúsági színházi előadások problémáival. Az nem tűnt fel nekem különösebben, hogy a műsornak nemigen sikerült e nagyon is szövevényes kérdéskör­ben túlzottan sokat mondania: ahhoz sokkal több embert kellett volna megszólaltatnia, s nyilván a lehetsé­gesnél jóval nagyabb műsoridőt kel­lett volna ennek az ügynek szentelnie. Nagyon is feltűnő volt két do­log. Az egyik: valakit nem kérdeztek meg, vagy ha megkérdezték, nem ér­tesítették a nézőt, hogy mondott-e valamit, - vagy éppen azért nem. Szerepel, mert nem volt hajlandó nyilatkozni. Minthogy erről nem esett szó, az a valószínű, hogy meg sem kérdezték. Ez a valaki pedig a Közneve­lés cikkének írója. Akit történetesen a teljesen jogos, vita okán nemcsak az elemi udvariasság szabályai sze­rint illett volna megszólaltatni, ha­nem,mivel a műsorban egyenesen hazugsággal vádolták meg, kötelező is lett volná meghallgatni. (Feltéve természetesen, hogy ez a kérdés egyáltalán a nyilvánosság elé kívánkozik. Az a véleményem ugyan­is, hogy sem erkölcsi, sem gyakorlati szempontok nem igazolhatják egy ilyen vádnak a televízió képernyő­jén való megjelenítését - akkor sem, ha történetesen bizonyítják is. A té­vé nem lehet erkölcsbíróság, főképp nem a magánerkölcs területén: tud­tommal semmiféle felhatalmazása nincsen arra, hogy ilyen természetű vádakat a nyilvánosság elé tárjon. Jelen esetben ugyanis annak, hogy a középiskolás fiatalok jelentős része miért viselkedik minősíthetetlenül a többé-kevésbé kötelező színházi elő­adásokon, semmi köze sincs ahhoz, hogy az esetet közzétevő tollforgató mit ígért vagy mit nem ígért a diá­koknak, és ebből mit tartott vagy nem tartott meg. Ez akkor is mellé­kes magánügy lenne, ha történetesen a vádat kellően alátámasztják. Ezút­tal azonban ez sem történt meg.) A másik, ami feltűnt nékem, vi­szont, nagyon is összefügg a dolog le­gvégével. Sinkovits Imre, ugyanis megkísérelt magyarázatot keresni a diákelőadásokon uralkodó fegyelme­zetlenségekre. S az okok között em­lítette történelemről való tudásunk állandó változásait, a nap mint nap bekövetkező módosulásokat, amelye­ket szerinte egy felnőttnek is nehéz követnie. Figyelemre méltó gondolat, mert a gyerekek bizonyára valóban sokkal fegyelmezettebben ülnének a nézőtéren, ha mélyen meg lennének győződve arról, hogy Bánk valóban a magyarság nagyszerű hőse, illetve Katona József drámája a magyarság nagy szellemi tette. Arra azonban semmiféle jelet sem találtam, hogy ennek okai között a történelmi köz­tudat változása is szerepet játszania Inkább úgy tetszett, hogy a történelem megértésének gyengesége itt a fő szereplő. S abban feltétlen igazat kel adnom Sinkovits Imrének, hogy eb­ben igen nagy része van a családnak, ahol nem szívódik bele a gyermekbe sem az, hogyan kell viselkedni a színházban, sem az, ki volt Bánk bán, illetve milyen mű Katona drámája. S ugyanezt elmondhatjuk az iskolá­ról is. Csak azt nem hiszem, hogy en­nek valóban a  történelmi köztudat változásaihoz, állítólagos deheroizáló tendenciáihoz van döntően köze.

Az a gyanúm, sokkal több köze van a lélektelen, tankönyvízű heroizáláshoz. Ahhoz, amely az irodalom és a történelem hőseit éppúgy, mint magát az irodalmat és a történelmet mereven elválasztja a köznapoktól.
Úgy gondolom, annak a módját kellene megtalálni, hogy a történelmi
hősök, az irodalmi alakok emberközelbe kerüljenek, hogy fel tudják kelteni a gyerekek érdeklődését, hogy sorsukban saját kérdéseikre kapjanak választ. Túl messze van tőlük Bánk bán, s ebben nyilván nagy része van annak, hogy sem otthon, sem az iskolában nem kapják meg azt a műveltséget, sem azt az erkölcsi alapozást, ami a néhai nagyúr tragédiájának megértéséhez szükséges. De - gondolom - annak is, hogy a köztudatban, az iskolában élő Bánk bán kép túlságosan emelkedett, túlságosan szoborszerű ahhoz, hogy az iskola, a napközi, a gyakorlati műhely világában növő fiatalok fel tudjanak
emelkedni, közel tudjanak kerülni hozzá. (…)” – írta Zappe László, Népszabadság, 1982. november 23.   

 

„Nem kívánunk bekapcsolódni a Sinkovits-vitába, egyébként is Érdi Sándor, a Stúdió '82 főszerkesztője elmondta a zárszót. Azt sem firtatjuk, mi történt azon a botrányos Bánk bán­ előadáson, lehet, hogy az ifjúsági bérlet tulajdonosai egyszerűen illetlenül zajongtak, netán rádiójukat nyektették, vagy éppen U-szögeket csúzliztak a színpadra, mert ilyenről is hallottunk.

Sajnos a Stúdió ’82 főszerkesztője megkerülte a kérdést, saját sérelmeiket - ha vannak ilyenek - emlegette csupán, pedig a lényeget egészen másutt kellett volna és kellene keresni.

Tudjuk, esetenként itt is tapasztaljuk, hogy az ifjúsági elő­adás nézői fölkészületlenül ülnek be a nézőtérre, ami önma­gában is nagy hiba, s ideje lenne végre változtatni rajta. Ez az iskolának éppúgy feladata, mint a szülőnek, de magának a diáknak is. Ha azonban  tanár és diák nem érzi át annak jelentőségét, kivételes ünnepi voltát, hogy Bánkot láthatja Sinkovíts Imrével, akkor fölösleges minden magyarázat, üres minden okoskodás.

Sűrűn tapasztaljuk az értékek semmibevevését, s vannak olyanok is, akik látszaterénynek tüntetik fel tudatlanságukat, ezen most nem tisztem keseregni. De milyen felnőttek lesznek azokból a fiatalokból, akik nem ismerik a Bánk bánt, s hogyan gondolnak majd vissza ifjúságukra, ha eszükbe jut - mert egyszer majd eszükbe fog jutni -, hogy kiröhögték Sín­kovits Imrét Katona József drámájában?” –írta Csányi László, Tolnai Népújság, 1982. december 14.

 

 

December 8. 21.30 Budapesti trilógia – Vészi Endre: A hosszú előszoba, tv-játék. Dramaturg: Szántó erika, vezető – operatőr: Halász Mihály, rendezte: Kerényi Imre. Szereplők: Kozák András, Tanay Bella, Ádám Erzsébet, Bodnár Erika, Zenthe Ferenc, Horváth Ferenc, Halász Mihály, Ferenczy Csongor, Mihály Pál, Baranyi László, Harkányi Endre, Győri Frenciska, Farády István, Horesnyi László, Sipos András, Bősze György, Lendvay Gyula, Pápay Erika, Kerényi Imre, Haumann Péter.

December 9. 18.25 Most hogy van? Három portré. Riportfilm. Szerkesztő – riporter: Gál Jolán, operatőr: Kapuvári Sándor, rendezte: Eck T. Imre.

19.30 Ezen a napon Kádár János az MSZMP KB főtitkára, látogatást tett a Magyar Nemzeti Bankban, számolt be az eseményről a TV – Híradó stábja, Piller Sándor szerkesztő – riporter és Erős Péter operatőr.

21.20 Hírháttér következő adása

 A Szakszervezetek Országos Tanácsa 1983. január 13.-án megküldte az MTV 1982. decemberi műsorával kapcsolatos hozzájuk beérkezett véleményeket, ebből részletek:

 

„Általánosan jó vélemény alakult ki a TV, Hírháttér műsoráról, mert a közvéleményt erősen foglalkoztató témákról szól. A műsor vezetője nagyon határozott és célratörő kérdéseket tesz fel és hozzáértően egészíti ki az elhangzottakat. A műsor egyik vonzereje, hogy itt nincs kényes kérdés.  Többen felvetették, hogy jó lenne a korábban sugárzott adásokat megismételni, a következő adásokat meg korábban kezdeni” – (Kesztyűgyár, Bőripari KV.)

„Igen jónak értékeljük a Hírháttér műsorát, bár néha a meghívott közreműködök nem nőnek fel a műsor alkotóinak szándékához” (BHG).

„Nem értenek egyet a Hírháttér műsorában elhangzottakkal. Az energia –takarékossághoz fűzött, a benzin áremelés okaira adott magyarázatot, vagyis a magán gépkocsik fogyasztását túlhangsúlyozták. Szerintük elsősorban a teherutók és az autóbuszok műszaki állapota nem megfelelő (az utakon is tömegével látni rossz üzemanyag égetésű motorokat), továbbá a futáskilométerek célszerűségét is körültekintőbben lehetne megtervezni” (Postások KV).

December 10.-én Nagy Richárd a Magyar Televízió Elnöke az alábbi levelet küldte Katona Istvánnak az MSZMP KB Irodája vezetőjének:„Az MSZMP KB Agitációs és Propaganda Bizottsága 1982. június 15 -i határozata értelmében megkezdtük a Képújság kísérleti adásainak sugárzását. A rendes műsorban három alkalommal 5 -5 percet adunk, a teljes 96 oldalas program azonban csak dekóderrel ellátott tv- készülékeken vehető. Az új adás figyelemmel kísérése és tapasztaltok szerzése végett e dekoderes színes készülékekről - kísérleti célokra – egy-egy ki sorozatot már legyártott a Videoton és az Orion Gyár. A KB. Agit. Prop osztályával és az Ipari Minisztériummal egyeztetve Önnek a közeli napokban küldik el használatbavételre a készüléket. A berendezéseket – kívánság szerint – az otthonában vagy hivatalában helyezzük el. Kérjük kísérje figyelemmel a Képújság információt, amelyeket kísérleti jelleggel sugárzunk. A tapasztalatok, köztük az Ön tapasztalatainak gondos mérlegelése, reméljük hozzásegít majd bennünket az adás továbbfejlesztéséhez. „ - - Magyar Országos Levéltár – 88f/22/1982/54 MSZMP KB Agitációs és Propaganda Osztály

A Népszava 1982.december 10-i száma arról tudósított, hogy Zala megyében a televíziós vételi lehetőségek javítására társadalmi segítséggel Becsehegyen újabb tv-adót építenek. 

„Zala megyében jónak éppen nem mondhatók a Magyar Televízió műsorának vételi lehetőségei. Javított ugyan a helyzeten a nagykanizsai adó, de továbbra is maradtak fe­hér foltok a megyében, ahol nehezen élvezhető az adás. Különösen sokat panaszkod­tak a jugoszláv határ közelé­ben levő községekben lakók. Éppen azért korábban Lentiben építettek átjátszó állo­mást, amely a város és köz­vetlen környékének gondjain segít. Néhány kilométerrel odébb azonban nem javultak a vételi lehetőségek. Ezért áprilisban - orszá­gos, megyei és helyi pénzügyi források igénybevételével - Becsehelyen újabb televíziós átjátszó állomás építése kez­dődött meg. A letenyei, becsehelyi, bánokszentgyörgyi és tétszerdahelyi községi kö­zös tanácsok a rendelkezé­sükre álló fejlesztési alapok­ból, a lakosság véleményét
meghallgatva, 650 ezer forintot fordítanak az átjátszó építésére, amely a tervek szerint először a tv egyes programjának adását erősíti. A terület vállalatai, szövetkezetei számottevő társadalmi munkával és pénzzel segítenek: a
letenyei költségvetési üzem, 250 ezer, az építőipari szövetkezet 450 ezer forint értékű munkát és hozzájárulást ajánlott fel.Elkészült már az átjátszó­hoz vezető út, végeztek a to­rony alapjának betonozásá­val, s készek a konténertartó oszlopok. Ha az időjárás köz­be nem szól, még az idén a helyére emelik a tornyot is. A belső szerelési munkála­tokkal a jövő év első felében végeznek a szakemberek, s megkezdődhet a próbaüzem. Az erősítőt a jövő év máso-. dik felében adják át rendel­tetésének.” (i).

 

 

A Magyar Televízió 1983. évi költségvetését 90 millió forinttal csökkentették, ezért az MTV kulturális területéért felelős elnökhelyettese, főrendezője, Szinetár Miklós december 13-én, az alábbi levelet küldte Aczél Györgynek,

„Kedves Aczél elvtárs!

Bár jól tudom, hogy a Magyar Televízió nem közvetlenül az Ön irányítása alá tartozik, szükségesnek tartom tájékoztatni egy kultúrát érintő tényről.

A Magyar Televízió 1983. évi költségvetését 90 millió forinttal csökkentették, ebből az én szűkebb területem a Drámai Főosztály filmgyártási tervét 34 millió forinttal. Ez azt jelenti, hogy 17%-al.

Ez a helyzet annál is kétségbe ejtőbb, mert mint korábban (amikor még a Televízió az Ön állami felügyelete alá tartozott) többször jeleztem, a Magyar Televízió elhanyagoltsága hosszú évek során egyre csak halmozódott és amúgy is mind sugárzási időben, mind ellátottságában Európa legutolsó helyén állunk.

Kötelességemnek érzem, hogy mivel ezekről a döntésekről engem csupán értesítettek és nincs módom ezekről tárgyalni, netán vitatkozni, értesítem Önt és tájékoztassam az egyre katasztrófálisabb helyzetről, melyben a TV-ben, a munkám folyik.

Tisztelettel, Szinetár Miklós „ - Magyar Nemzeti Levéltár – 288f/22/1982/54 és 288f/f/22/1982/31.öe.MSZMP KB Agitációs és Propaganda Osztály

 

 

 

December 14 -én Budapesten a VIII. kerületben, a József krt.19. –ben megnyitották az RTV új hangstúdióját, amely elsősorban a lakossági igények kielégítését célozta meg.  A stúdió mono-, sztereo-, prózai-, és kiszenekari felvételekre és montírozásra volt alkalmas.

 

21.55  Mediterán kapu, a Reflektor Szerkesztőség műsora. A műsor Rijeka kikötőjét mutatta be. Szerkesztő – riporter: Regős István, operatőr: Bánhegyi István, rendezte: Radevszki Teodor.

 

2. műsor – 20.01 Fiatalok estje. A KISZ KB egy évvel korábban alapította az amatőr művészeti ösztöndíját. A díjak nyertesei közül a mutatott be a műsor  nyolc kollektívát. Szerkesztő: Hárs György, operatőr: Abonyi Antal és Bónis Gyula, rendezte: Kökényessy Ferenc.

 

December 15. 18.10 Tisztelet Üzbegisztánnak. Szamarkand.- dokumentumfilm. Forgatókönyv: Flórián Endre, Kis József, Osskó Judit, szerkesztő: Flórián Endre, Osskó Judit, operatőr: Zöldi István, rendezte: Kis József.

18.40 Nahodka – a Csendes –óceán kapuja. A talált öböl. Szerkesztő: Mihail Stiskovszkij és Konner János, operatőr: Neumann László, rendezte: Szűcs László.

19.30 Kodály szobrot avattak Budán, a várfalnál az Európa ligetben, a zeneszerző 100. születésnapja alkalmából, a TV –Híradót Murányi László szerkesztő – riporter és Szurok János operatőr tudósította az eseményről.   

December 16. 19.00 Élő közvetítés a Zeneakadémiáról, ahol díszhangversenyt rendeztek Kodály Zoltán 100. születésnapja alkalmából. A Magyar Állami Hangversenyzenekart Ferencsik János vezényelte.

20.00 Murányi László szerkesztő – riporter élőben jelentkezett be a TV –Híradóben a Zeneakadémiáról, ahol díszhangversenyt rendeztek Kodály Zoltán 100. születésnapja alkalmából. A Magyar Állami Hangversenyzenekart Ferencsik János vezényelte.

 

December 17 -én kelt a Magyar Szocialista Munkáspárt, Magyar Televízió Bizottsága Információs jelentése, (részletek) „December 7.-én  kibővített pártbizottsági ülés vitatta meg Sándor György referátumát a 80-as évek televíziózásának problémáiról.”

Magyar Nemzeti Levéltár - 288f/22/1982/27. öe. MSZMP KB Agitációs és Propaganda Osztály

 

17.15 Kijev közelről, az Ukrán főváros alapításának 1500 évfordulójára készült riportfilm. Szerkesztő – riporter: Balog Judit, operatőr: Marczali László.

 

17.50 az ABLAK adása, témái: Hőérzékelő műszerek – Érzékeny gyerekek, „Barlang fölött a házam” – Még egyszer a lombikbébiről – Karácsonyi növények- Veszélyes ajándékok. Műsorvezető: Wisinger István, szerkesztő: Sárközy Erika, rendezte: Eck T. Imre.

 

20.05 „A” Kazal, portréfilm Kazal László színészről. Szerkesztő: Buzáné Fábri Éva, riporter: Kolosi Béla, filmoperatőr: Abonyi Antal, vezető – operatőr: Zádori Ferenc, rendezte: Bilicsi Erzsébet.

 

December 19. 19.00 A HÉT adásában „Szakik lesznek …” címmel 7 perces riportot mutattak be (szerkesztő – riporter Szénási ….). A riport a Kolos Richárd Szakközépiskolában és egy gyárban a gyakorlati oktatáson készült. A riportban elhangzottak felháborították az MSZMP KB Agitációs és Propaganda Osztálya vezetését is. 

(Feljegyzés lap, címzés, aláírás nélkül Magyar Nemzeti Levéltár – 288f/22/1982/54 MSZMP KB Agitációs és Propaganda Osztály anyagában „2/949 számon):

„ A televízió december 19 -i A HÉT adásában félreinformáltak 116 ezer szakközépiskolást és az országos közvéleményt. A szakközépiskola a továbbtanulás szempontjából nem zsákutca, mint ahogyan ezt a műsorban állították.

A jelenlegi felvételi rendszer szerint:

·         szakmába vágó műszaki főiskolára felvételi vizsgaként eddig is elfogadták az írásbeli és szóbeli érettségi eredményeit;

·         a szóbeli felvételi vizsgán fizika helyett eddig is szaktantárgyat választhatott a jelentkező.

Az 1982/1983 -as tanévben végzők felvételi vizsgájának rendje a következőképpen módosul:

·         a felvételre jelentkező más szaktantárgyból írásbelihez fizika helyett;

·         a jelentkezők a felvételi vizsgán – a szakközépiskolás tananyaghoz igazodva – külön matematika feladatot kapnak.

Minderről az illetékesek tájékoztatták a lakosságot”

Hajdú János A HÉT főszerkesztője is igazoló feljegyzést kellett, hogy írjon A HÉT december 19.-i adása után válasz a fenti feljegyzésre:

A HÉT december 19 -i adásában a szakközépiskolák problémáiról sugárzott riport, a mellékelt szó szerinti tartalom tanulsága szerint, ezen iskolatípus helyzetét igyekezett feltérképezni. A műsorban senki sem jelentette ki, senki sem sejteti, senki sem engedi meg, azt a következtetést, hogy a szakközépiskola a továbbtanulás szempontjából zsákutca.

Összehasonlítás történik a gimnazisták és a szakközépiskolások esélyei között. A tényeknek nem mondott ellent az, hogy a gimnazisták esélyei jobbak, hiszen ez utóbbi iskola típus funkciója az előkészítés a felsőfokú tanulmányok folytatására, míg a szakközépiskolások zömét az iskolatípus létrehozói érettségizett szakmunkásnak szánták. A riportban nem állították, azt hogy az írásbeli és szóbeli érettségi eredményét ne fogadnák el.

A riportban pontatlanul hangzott el a fizika felvételi vizsga helye és szerepe a szakközépiskolások felvételi rendjében. Természetesen A HÉT nyilvánosságra hozza azt a tényt, hogy jövő évtől az írásbeli felvételi témája fizika helyett lehet más szaktárgy. Ezzel összefüggésben javaslom, hogy e közlés abban a januárban tervezett adásban hangozzék el, amelyben a szakmunkásképzésről lesz szó., s amikor amúgy is visszautalunk decemberi adásunkra, hiszen ifjúságpolitikai riportjaink egy sorozatot képeznek, s e riportok végén stúdióbeszélgetésekben akarjuk összegezni a bemutatott részletproblémákat.

Megjegyezni kívánom még; hogy e riportkészítést megelőzően igen gondosan tanulmányoztuk az Állami Bér – és Munkaügyi Hivatal 4191/1982.V/3. Ikt számú tájékoztatóját az idén pályakezdő fiatalok elhelyezkedéséről. A szakközépiskolákról mondottak meghatározták megközelítésünket.

Megyeri Károly elnökhelyettes elvtárs szóban tájékoztatott a Csákó Mihály szociológus szerepeltetését illető bírálatokról. Legnagyobb sajnálatomra Csákó személyéről sem én, sem a riporter nem kapott olyan negatív értékelést senkitől sem, ami bennünket arra késztetett volna, hogy ne híjuk meg. Ilyen információval hivatali feletteseim sem rendelkeztek. Budapest, 1982. december 23. Hajdú János”. - Magyar Nemzeti Levéltár – 288f/22/1982/54 MSZMP KB Agitációs és Propaganda Osztály.

 

20.05. G.B. Show: Pygmalion, tv-változata. Fordította és televízióra alkalmazta: Mészöly Dezső, vezető – operatőr: Sík Igor, technikai rendező: Mihályfy Sándor, rendezte: Ádám Ottó. Szereplők: Huszti Péter, Sulyok Mária, Márkus László, Psota Irén, Kiss Mari, Haumann Péter, Gombos Katalin, Hüvösvölgyi Ildikó, Gyabronka József, Fillár István, Schaefer Andrea, Vándor József.

 

2. műsor – 20.55 Faust és Mefisztó, részletek Goethe Faustjából, a karl – marx –stadti Városi Színház előadása.

 

December 22. 21.45 Zene, Zene, Zene – Sass Sylviával. Műsorvezető – szerkesztő: Juhász Előd, rendezte: Apró Attila.

 

2. műsor – 18.30 Kollégium, az MTV KISZ Filmstúdió filmje. Az őszi tanév utolsó és a téli szünet első napjának története egy budapesti középiskola fiúkollégiumában játszódik a történet. Operatőr: K. Nagy Lajos, írta és rendezte: Tóth Péter Pál.

 

December 23. 20.55 Arany János: Toldi, az elbeszélő költemény tv- változata (IV/1 rész). A műsor a Román Televízió magyar nyelvű adásának szerkesztőségében készült.

 

21.20 A bizalmi. Egy könyv margójára. Beszélgetés Marosán Györggyel. Szerkesztő – riporter: Sipos Tamás, Operatőr – rendező: Molnár Miklós.

 

 

December 24. 20.10 Babay József: Három szabólegények, mesejáték. Televízióra írta: Békés József, operatőr: Szabados Tamás, rendezte: Katkics Ilona.

„(…) Az idei karácsony televíziós műsora ezeken a már kipró­bált hagyományokon alapult és igyekezett megfelelni a sok­rétű várakozásnak. Különösen gazdag választékot nyújtott olyan műsorokból, amelyek gyermekek számára készültek, illetve: amelyekkel elsősorban gyermek-nézőknek kívántak kedveskedni, de azért a felnőttek is szívesen végignézték. Ebből a szempontból példaszerűnek tekintjük a Három sza­bólegények című mesejátékot pénteken este. Babay József, színműve Békés József átírásában és Katkics Ilona rendezé­sében került filmre. Igényes és gondos feldolgozást kapott, csupa jó és kedvelt színésszel. Ebbe a körbe tartozik a Te­lefonpapa című ifjúsági tévéfilm is, amelyet szombaton dél­után láthattunk. Ez Katkó István írásából Mihályfi Sándor rendezésében készült. Különösképpen Haumann Péter, a te­lefonpapa fiát alakító Léner András játéka miatt tetszett Ez a kis szőke gyerek mozgékony arcával, beszédes szemével méltó utóda azoknak a gyermekszínészeknek, akiket a ma­gyar filmgyártás az elmúlt évtizedekben felfedezett. (…) Zalai Hírlap, 1982. december 28.

 

 

December 25. 15.20 Kovács Margit. Szerkesztő D. Fehér Zsuzsa, operatőr: Zádori Ferenc, rendezte: Kutvölgyi Katalin.

 

16.00 Katkó István: Telefonpapa, ifjúsági tv-film. Dramaturg: Békés József, operatőr: Kecskés László, rendezte: Mihályfy Sándor. Szereplők: Haumann Péter, Halász Judit, Léner András, Csákányi László, Mensáros László, Halász Gábor, Máday György, Bodor Tibor, Kézdy György, Kozák László, Újlaky László, Újvári Nettka.

A film az 1982. évi plovdivi Aranya Kincsesláda fesztiválon elnyerte a kategória fődíját, és közönség különdíját.

 

18.30 „A források fölé hajolt …” – dokumentumfilm I. része, Kodály Zoltánról. Szerkesztő: Hauserné Borus Rózsa,  operatőrök: Zöldi István és  Mezei István, rendezte: Kis József.

 

2. műsor – 20.05 Henrik Ibsen: A vadkacsa, dráma közvetítése a Játékszínből, felvételről.

 

December 26. 20.05 „Meghódítom a világot” , Gálaest Kálmán Imre születésének 100 évfordulóján. Közvetítés, felvételről Bécsből, a Theater an der Wienből. Az Osztrák és a Magyar Televízió közös műsora. 

 

Nagy Richárd a Magyar Televízió elnöke December 28 -án levélben kérte Lakatos Ernő az MSZMP KB osztályvezetője hozzájárulását,hogy Megyeri Károly elnökhelyettes Kuwaitba utazhasson 1983. június 6-13 között, a kuwaiti és a magyar Televízió közötti együttműködési egyezmény aláírására és kereskedelmi tárgyalásokra. Karvalics László válaszolt Nagy Richárd kérelmére 1982. december 2.-án, és egyetértését adta az utazáshoz. - Magyar Országos Levéltár – 288f/f/22/1982/3.öe.

 

A Rádió és Televízió Újság 1982 /52. számában jelent meg a TV-Híradó főszerkesztőjének „Az „Overnight” hadművelet, avagy híradó éjjel – nappal” című írása.

„- Lapozgatom jegyzeteimet - innen is, on­nan is mondatok, felkiáltójelek tűnnek a szemembe. Igaz, nem csoda, egy hónapon át jártam stúdióról stúdióra, szerkesztőségi szo­báiból szerkesztőségi szobába. Próbálgattam, hogyan is kell könnyen, gyorsan amerikai televízióul tanulni.

Először is felfedeztem mindazt, amiről már itthon is tudtam. De hiába sejtettem egyet-mást arról, hogy mit fogok majd látni, amikor először szakították, meg a híradó véresen komoly kockáit (épp a libanoni drá­ma volt akkor a nagy hír) egy bájosan csi­csergő hölgy csodakonyhájával, csuklottam kínomban. Hiába, más dolog valamiről hal­lani és más azt látni is.

 

Nézegetem jegyzeteimet. Azokat a szava­kat, élményeket választom ki, amelyek alatt, mellett a legtöbb aláhúzást és felkiáltójelet találom. A hírműsorok felértékelődtek Amerikáiban. Még nem is olyan régen a vállalkozó szük­séges rossznak tartotta a híradókat. Ma épp ellenkező a helyzet; az információs műsorok nem viszik, hanem hozzák a pénzt.

 

Ezt hallottam szinte valamennyi tévétár­saságnál. És ez Amerikában azt jelenti, hogy akkor más műsornak csökkentik a műsoride­jét, a pénz pedig átáramlik oda, ahová a nézőket inkább érdeklő műsorokba lehet a hirdetéseket berakni. A szentimentális meg­fontolásoknak, az elvont eszméknek itt nincs sok keresnivalójuk. Ha a néző hírekre, hír­adóra kíváncsi, akkor azt fog kapni. Bármi helyett, amit kevésbé nézett - híradót. Így csökken, szinte valamennyi tévétársaság műsoraiban, az ifjúsági adások ará­nya, és sokszorozódik az információ. Próbáltam megtudakolni az okát. Sok­féle választ kaptam, a legtöbb így szólt: az élet annyira nehéz lett a 80-as évek Amerikájában, hogy, mint fuldokló a szal­maszálba, kapaszkodik az átlagember az in­formációba. Hátha megérti, mit kell tennie ahhoz, hogy a felszínen maradhasson, hogy megmentse a munkahelyét, üzletét, s gyer­mekét kenyérkereső pályára tudja állítani. Mert ahol 12 millió munkanélkülit tartanak számon és a televíziók kivétel nélkül mind 15 - 16 millió állástalanról beszélnek, ahol csőd csődöt ér - ott nem lehet azon csodál­kozni, hogy a legbiztosabb üzlet megötszö­rözni, megtízszerezni az információs műsor­időt.

Overnight, ezt a szót meg kellett jegyez­nem. A szótárban ez áll: az éjszaka folya­mán történő... máról holnapra.

Az új csillag: az éjszakai híradóműsorok. Mikor először hallottam erről, elcsodálkoz­tam: mi az, Amerika sose alszik, csak té­vét néz? Azután megértettem, nem, nem er­ről van szó. Azt kell szavatolni, hogy min­denki akkor nézhessen híreket, amikor ked­ve és ideje van hozzá. Ed Turmer, a 24 órán át információs műsort sugárzó kábelteleví­ziós rendszer megteremtője indította el ezt a folyamatot. Mert Turner vállalkozása, a CNN a szélvihar sebességével hálózta be az amerikai háztartásokat. Három évvel az in­dulás után 15 millió háztartásiban van olyan kábelrendszer, amely éjjel-nappal továbbítja a CNN híreit.

 

Amerikában a kihívásokra gyorsan kell válaszolni; aki nem tudja az odadobott kesztyűt gyorsan felvenni, még gyorsabban a tönk szélére kerül. így azután megkezdő­dött az „Overnight"-;hadiművelet. A CBS „éj­szakai őrjárata" éjjel 2-től hajnali 6-ig tart. Utána pedig rajtol a „kora reggeli híradó" és eltart 7-ig, akkor jelentkezik az egyfoly­tában 9-ig sugárzott „reggeli híradó". Ez év október 26-án indult meg az ABC Az utolsó szó jogán című éjszakai információs műso­ra; az NBC, Overnight címmel, éjjel 1.30— 2.30 között sugározza legfiatalabb híradóját. A network (hálózat) pedig néhány hónap leforgása alatt 9 órával növelte információk­ra szánt műsoridejét.

 

Ezek után atlantai jegyzeteimből: 25 év tévéhíradózással a hátam mögött híradós ügyekben nem vagyok különösebben ijedős­nek mondható. De Atlantában abban a kí­vülről régimódi, belülről a XXI. századot előrevetítő szerkesztőségi szobában nehezen kapkodtam a levegő után. Ez maga volt a híradós pokol.

A hatalmas - több mint 600 négyzetmé­teres - stúdió egyben a szerkesztőség nagy­terme is. Minden és mindenki ott dolgozik. Hangszigetelés, csend? Kinek van ideje és kedve törődni vele? A nagytermet körös­körbe veszik a műszaki helyiségek. A 6 mű­holdantennáról oda futnak be éjjel-nappal az egész világból a képek, ott vannak az elektronikus vágószobák, s .ott az időjárási szakfelszerelések, radarok, hogy meg tudják

Természetesen az irodalom, mint bármely más művészeti ág, az egyik lehetséges eszköz arra, hogy végre akkorát kiáltsunk, hogy meghalljon bennünket a másik ember. De ez a kiáltás, persze, arra is való, hogy meg­ismerjük egymást azt is mutatni, hol esik az eső. Innen megy ki (megy? - száguld!) a 38 elektronikus stáb a legkorszerűbb, könnyű japán technikával felszerelve, ha a szükség úgy kívánja.  Azt már talán mondanom sem kell, hogy munka erősen komputerizálódik, 65 terminálon dolgoznak a munkatársak. A terminálok több hírügynökséggel vannak összekap csolva, és persze, a CNN világhálózatával.

 

Az óriási adásidőhöz képest itt viszonylag nagyon kevesen dolgoznak. 900 főt foglalkoztatnak, otthon és szerte a világon. Annál többet emberből kifacsarni, mint amennyit itt láttam, azt hiszem, már nem lehet. A munkatársnak mindenhez illik értenie. Ed Turner fiatalokra építette tervét.  Az oly bőséges kínálat és a rendkívül szűkös ajánlatok országában százszámra sorba állnak a CNN-be való felvételért a kitűnőbbnél kitűnőbb fiatalok. Jellemző, hogy közösen megszavazták, nem kell szakszervezet. Mert a világnak nincs olyan szakszervezete, amely ezt a - különösebben meg sem fizetett - munkát jóváhagyná. De ahogy tréfásan többen is elmondták, annyi időt töltenek a munkahelyen, hogy nem nagyon marad idejük pénzt költeni. A munkabeosztás ugyanis Atlantában, a CNN-: így fest: reggel 6 órától 19 óráig, ötször héten, majd 18 órától reggel 7 óráig, ugyancsak ötször egy héten. A hosszú műsor lehetővé teszi, hogy szinte mindenki megvalósíthassa ötleteit. Ezért azután, akik hány évet eltöltenek Ed Turner iskolapoklában, a szakmának igazi mesterei lesz: Mindent tudnak. Ha kell, kamera mögé állnak, ha kell, montíroznak, ha kell, írnak, riportot készítenek. Ez tehát a megszállott tévéhíradósok műhelye.

 

Valamit a műsorszerkezetről:

- minden órában hírek;

- reggel, illetve este 2-2 órás híradó kemény híreket a közérdekű információ] kis színesekkel keverik);

- óránként üzleti és pénzügyi híradó;

- minden délben 3 órás beszélgetés aktuális közérdekű témákról (ilyenkor férjeket és feleségeket hívnak meg a stúdióiba.

- 22 órakor aktuális interjúk, élőben kapcsolják a hazai és külföldi irodákat...

- 24   órában   24   óra   kínálat?   Nem  elég mondták a siker láttán.  És elindították CNN/2-t. Ugyancsak 24 órás adásidővel információs arcéllel. A jelszó: „mi vagyunk az   elfoglalt   amerikaiak  hiradója"! Addig  amíg a CNN/1 nagy műsorblokk okban készíti adásait és sok „színest" és beszélgetéseket  is ad, a CNN/2 adásideje félórás, szigorúan szerkesztett egységekből áll, és sorideje legnagyobb részét a kemény hírek adják. A CNN gyakran sugároz részletes közvetítést   mind   hazai,   mind   nemzetközi eseményekről. A CNN/2 nem megy részletekbe, csak összefoglalókat kínál az eseményékről. Mindent sokkal feszesebben, tömörebben fogalmaz meg. A kép és a szöveg  is takarékos és tömör.

Ilyen tagolású minden félóra; és ettől másodpercre sem szabad eltérni:

Ki marad majd győztesen a porondon: nagy felfedező Ed Turner, vagy   pedig amerikai televíziózásnak a konkurrencia hívására mozgásba lendült óriásai: az NBC, CBS hármas? Ezt ma még nem lehet tudni. Tény azonban, hogy az amerikai lampolgárt, az amerikai tévénézőt ma nemcsak   hajnaltól   éjfélig,   hanem éjféi hajnalig  csatornák  tucatjain éri el az információ,  amelyet számára „kidolgozottnak."

 

 

December 28. 20.00 Zimre Péter: Ítélet előtt, tv-játék bemutatója. Dramaturg: Semsei Jenő, vezető – operatőr: Mestyán Tibor, rendezte: Félix László. Szereplők: Lukácsi József, Balogh erika, Lesznek Tibor, Szakács Eszter, Káldi Nóra, Miklósy György,Pásztor Erzsi, Bencze Ferenc, Izsóf Vilmos, Konrád Antal, Máday György, Horváth László, Tordy Géza, Farkas Zsuzsa, Balkay Géza, Sugár István.   

 

21.55 A petróleumlámpától az atomerőműig, dokumentumfilm. Szerkesztő: Hollós Ágnes, operatőr: Farkas Kálmán, rendezte: Szűcs István.

 

2. műsor – 21.10 (kedden este) A HÉT Norvégiai különkiadás.

 

Sándor István, A HÉT főszerkesztő helyettese írta a Rádió és Televízió Újság 1982/52. számában: 

„ A műsor több téma köré csoportosítva azt vizsgálja, milyen változásokat hozott az olaj megjelenése a Norvégiához tartozó északi-tengeri övezetben, a hatvanas évek végétől kezdve.

Az energiában addig sem szűkölködő (az egy főre jutó villamosáram-termelésben a viliágon az első) norvég gazdaság, számára az olaj nemcsak örömet szerzett, hanem je­lentős gondokat is okozott. A szakember­hiány versenyfutást eredményezett a mun­kaerőpiacon, emelte a béreket és ezzel a költségeket. Mindennek következtében csök­kent a norvég export versenyképessége a hagyományos ágazatokban a nemzetközi piacon.

Élesedtek az ellentétek a társa dalimon be­lül:  a   munkavállalók és   a  szakszervezetek egymásra hárították a felelősséget a „szá­razföldi gazdaság" megtorpanásáért. Továb­bi gondokkal járt, hogy a társadalmon belül heves vita folyt az olaj térnyerésének kívá­natos méreteiről és üteméről.

Az adás megvizsgálja, milyen új szerepet keltlett vállalnia az olaj dollárokkal gazdagodott északi országnak a nemzetközi pénz­es beruházási piacon, és foglalkozik a nagyhatalmi politikára gyakorolt hatással is; azzal, hogy amerikai részről – sikertelenül - norvég földgázzal szeretnék kiváltani Nyugat- Európában a Szibériából érkező  szovjet földgázt.

A műsorban szereplő filmeket és inter­júkat A Hét stábja a norvég exportkamara meghívására Oslóban, Stavangerban és az olajfúró központokban forgatta. (Az útról készült első film A Hét október 17-i adásában - a Budapesten rendezett norvég műszaki napok előestéjén - volt látható.) „

 

December 29. 19.00 Hatvanéves a Szovjetunió, díszelőadás közvetítése a Vígszínházból.

 

December 30. 20.00 Dóczy Lajos – Fényes Szabolcs – Szenes Iván: A csók, közvetítés, felvételről, a Kisvárdai Várszínházból.

 

 

 

December 31. Szilveszter’1982

20.05 Szuperbola, a Parabola szilveszteri különkiadása, írta és műsorvezető: Árkus József, szerkesztő: Chrudinák Alajos, rendezte: Csányi Miklós

 

21.35 „Nevezz csak Cucinak!”  - Hofi Géza műsora. Vezető – operatőr: Sík Igor, rendező: Horváth Ádám.

22.25  Bécs – Budapest, Szilveszter ’82. A Magyar és az Osztrák Televízió közös gálaestje. Charles Aznavour és Milva a két legnagyobb külföldi sztárja az ugyancsak osztrák - magyar koprodukcióban készült televí­ziós szilveszteri gálaestnek. Vezető – operatőr: Zádori Ferenc, rendezte: Bednai Nándor.

 

Vélemények szilveszter esti műsorról.

A Szakszervezetek Országos Tanácsa 1983. január 13.-án megküldte az MTV 1982. decemberi műsorával kapcsolatos hozzájuk beérkezett véleményeket, ebből részlet:

„Beszédtéma volt a tv szilveszteri műsora, a vélemények többsége elmarasztaló. Hofi műsoráról: milyen alapon tehet gúny tárgyává azt, amiért olyan sokan áldozták életüket? (Szocializmus, internacionalizmus). Ekkorát zuhant a szocializmus, mint mekkorát „Cucikám” bemutatott?  Eszmei értékeinknek semmi hatása nincs, ha ez vicc tárgya lehet. Nem csoda, hogy gondjaink vannak a fiatalok nevelésével. (TVM, Szolnok m. SZMT).

 

R-mé budapesti néző leve: „Fogadják őszinte részvétemet a szilveszteri műsor összeállítói. A Ha a Szuperbola és a Hofi nem lett volna, akár el is felejtkezhettünk volna a szilveszterről. 288f/22/1983/23 /MTV Párbizottsági anyagok Nézői levelek és telefonokról szóló jelentés.

D.j-én dunavarsányi pedagógus leveléből: a jóneveltség legnagyobb ellenségének nevezi  Hofi Gézát. És tartalmilag elutasította a „Nevezz csak Cucina” c műsort.  „az országunk nagyon tisztelt vezetőit is ki meri gúnyolni. Azt a rendszert, amelyik neki fizetést és kenyeret ad” 288f/22/1983/23 /MTV Párbizottsági anyagok Nézői levelek és telefonokról szóló jelentés.

B.J. Somogyvári néző:  „Különösen  a Hofi - műsor volt nagyon gyenge. És általában a falu lakossága mind ezen a véleményen van...” Magyar Nemzeti Levéltár 288f/22/1983/23 /MTV Párbizottsági anyagok Nézői levelek és telefonokról szóló jelentés.

 

 

A Rádió és Televízió Újság 1982/52 száma közöltez elmúlt hónapok kiemelkedő tévéprodukciók létrehozói közül a Magyar Televízió elnöke Nagy Richárd, kiknek adományozott nívódíjat:

 

Agárdi Gábor, Bodrogi Gyula, Gálvölgyi János (Telepódium), Almási Éva (Szerelmem, segíts!), András Ferenc, Bergendy István, Katona János, Oroszlán Gábor, Romhányi József, Szergej Kurepov (Szervusz, Szergej!), Balázs Péter (Szeszé­lyes évszakok és Telepódium), Balogh Géza, Bor­széki Márta, Gruber Hugó, Gyurkó Henrik, Pa­taki Imre, Szűcs Bernát (A tücsök hegedűje), Bartalus Ilona, Forrai Katalin („Legyen a zene min­denkié"), Benedek István Gábor, Mester Ákos Vértes Csaba (Hírháttér), Bajor Nagy Ernő, Fá­bián Ferenc, Megyeri Valéria, Zóka Gyula (Tv-híradó), Benkő Gyula, Darvas Iván, Gerő Péter, Jánoskuti Márta, Kern András, Marton József. Szemes Mari, Tahi TJóth László (Glembay Ltd), Bodnár György, Illés Endre (Szép Szó: Illés End­re), Bohó Róbert (Ldebmann-portré), Czigány Ta­más, Keresztury Dezső (Befejezetlen beszélgetés Doráti Antallal), Dávid Csaba, Hazai György, Szabó Ottó, Újréti László, Velenczey István (Kór­ház a város szélén), Domokos Mátyás (Illyés Gyula születésnapi műsora), Duba László, Kállai Ferenc, _;Udvaros Dorottya (Solness építőmester), Fertőszegi Béláné, Papp Endre (Csepű, lapu, gon-gyola), Fodor Tamás, dr. Hársing Lajos (Szép má­jus), Forgács Ottó, Palásthy György Pongrácz Zsu­zsa, dr. Ranschburg Jenő, Tunkli László (Családi kör), Fretyán isijván (Ecranul Nostru), Gábor Pál, ifj. Jancsó Miklós (Pannonhalma, 1944), Haui Jó­zsef, dr. Kertész György, Mikulás Ferenc, Pethő Zsolt, Polyák Sándor, Szabó Szabolcs (Vízipók­ - csodapók), Haumann Péter (Szerelmem, segíts!. Hé,megjött Maci Laci!), Honffy Pál (Kamera), Juhász Jácint, Szirtes Adám, Sebő Ferenc (Cimbora 31.), Kardos Sándor (Ál - Petőfi), Kocsis Zoltán (Ze­ne, zene, zene), Körmendi János (Telepódium, Cim­bora 31.), Lukács Margit, Zsurzs Kati (Glória), Markovics Bori (A tettes is áldozat), Márton András (Szó-ra-ka-té-nusz), Mensáros László (Vers min­denkinek) , Merki Ferenc (A magyar nyelv és kul­túra horvátországi terjesztéséért), Mikó István (Breki és a többiek). Szakály István (A magyar búza I -III. és Magyar műemlékek), Szegedi Erika, Sinkovits Imre (Kényszerzubbony), Szirtes Ágnes (A tenger), Szombathy Gyula (A pesti Broadway) Telepódium, Szeszélyes évszakok, Breki és a töb­biek), Szőke Gábor (Tanító bácsi Baranyában. Óvodától az egyetemig), Szuh Csaba (sportműso­rok), Sárosi Katalin, Zsoldos Imre (Mennyi szép dal lenne még), Sulyok Mária (Mestersége színész). Zimre Péter (Ítélet előtt), Zolnay Pál (Csakazért - is!).

A belső munkatársak közül a következők kaptak nívódíjat: Rajnai András, Németh Imre, Jánosi Antal, Kis Mihály, Horváth Géza (Video-art Nicolas Schöffer művei alapján), Regös István, Losonczi Gábor, Radevszki Teodor (Ezer szállal), Nagy Sándor (Tele­pódium, Családi kör, Kortárs), Tóth A. Pál (25 éves a Televízió, A pesti Broadway), Mátay Lívia (Glembay Ltd., II. József, Kortárs), Balló Gábor (Cimbora, Szép Szó), Kezdi Lóránt (Haydn és Ná­polyi mulatságok), Koch Aurél, Dobay Sándor, Bé­kés József, Koncsik László, A tücsök hegedűje), Langmár András, Baracsiné Debreczeni Ibolya. Zsurzs Éva, Baji Tibor. Szatmári Zoltánné (Gló­ria), Kalmár Katalin (ízlések és pofonok), Witz Éva, Csordás Ágnes, Bednai Nándor, Horeczky László, Tasnádi Ferenc, Nyitrai István (Telepó­dium), Vicze Zsuzsa (Telepódium, Glória, Családi kör), Báty Alice (Operettbarátság és Szervusz, Szer­gej!), Szekulesz Judit, Ágoston György, Bánki Iván, Kállai István (Telepódium, és a pesti Broad­way), Csengey Emőke (Kortárs), Bíró Miklós (Sol­ness építőmester és Tanúkihallgatás), Bornyi Gyula (Valahol Oroszországban és Cimbora), Czabarka György (II. József), Czabarka Péter (Magyar műemlékek, A pesti Broadway, Budavári Te Deum, 25 éves a Televízió), Gulyás Buda (Utóhatás Il­in., Egyes sapkában, Stúdió '82), Hollós Olivér (Dési Huber-portré, A hét műtárgya, Stúdió *82), Kocsis Sándor (Szemtől szemben Ali Szabrival), Márk Iván (Nápolyi mulatságok), Nagy József, Falus Tamás, Szűcsi Attila (25 éves a Televízió), Ráday Mihály (Glória és A pesti Broadway), Sík Igor (Budavári Te Deum, Haydn. A tenger), Szabados Tamás. Vadkerty Tibor, Gregorich András, Finta György (Csepű, lapu, gongyola), Szálai András (Amanda Lear Budapesten), Szilágyi Virgil, (Szeszélyes év­szakok, Ezer szállal), Zádori Ferenc (Telepódium, ízlések és pofonok), Zentay László (Glembay Ltd., Az isztambuli vonat), Zsóka Zoltán (ízlések és po­fonok, A hét műtárgya), Harangozó Szilveszter, Tanos Tamás (Haydn: Az évszakok), Plózer József (zenés műsorokért), Róna György (Waterloo, Per­sely) , Nagy László (Felvonulók kérték), Pap And­rás (Zárójelentés, Kényszerzubbony), Malik Jenő Mihályfi Imre (Solness építőmester), Nóvák Endré-né ;(Valahol Oroszországban, Amanda Lear Buda­pesten), Nagygyörgy Andrásné (A négyes labor őrültje, Világszínpad), Lakits Ferenc (Szerelmem, segíts !), Erdélyi György (A nagy sakktábla), Marafkó Béla (Atomzsarolás, Vasárnapi muzsika, Pop­tükör), Bendiner Zoltán (Hamlet, Amanda Lear Budapesten), Devecseri László (Rafinált bűnösök). Szabó Márta, Juhász Lajos, Bodnár István (Cim­bora), Kremsier Edit, Pintér Alinka, Jánosi Judit (Szervusz, Szergej !), Bálint Ágnes (Vízipók - csodapók), Déri János, Csányi Miklós, Nepper Péter (Fiatalok órája), Sándor Éva (Fiatalok órája, „Le­gyen a zene mindenkié"), Kopper Judit, Kocsis Jenő, Kudlik Júlia, Schelb Gyula. Ilosvay Katalin (Tanító bácsi Baranyában, Óvodától az egyetemig), Szűcs László (Testvéri megértés, Tanító bácsi Ba­ranyában, Óvodától az egyetemig), Kelemen Endre, Bakos Tamás, Szőke József (Családi kör 100.), Ló­rin cz Zsuzsa, Apró Attila, Garaguly István, Hege­dűs László („Legyen a zene mindenkié"), Nádorfi Lajos (Andok-expedíció), Horváth Ádám (Budavári Te Deum, Haydn), Bánki László. Ruitner Sándor, Lakatos György (Zenés Tv Színház), Czigány György (Zene, zene, zene, „Csak a derű óráit szá­molom"), Áldor György (Zenés Tv Színház, Zene, zene, zene, „Csak a derű óráit számolom"), Bárá­nyi Ferenc (Romantika, Hazám, hazám, Mesterdal­lamok). Lengyelfi Miklós (népzenei sorozatáért). Mérei Anna (sanzonműsorok), Kernács Gabriella (A hét műtárgya), Győri Emőke (Csehszlovák kör­kép), Gara György (Kórház a város szélén), Fodor Imréné (Breki és a többiek), Gimes Katalin (A hajózás története, Várak és történelem), Karsai  Lucia (Breki és a többiek, Hé, megjött Maci, Laci!, Szerelmem, segíts!), Andor Péter (Breki és a töb­biek, A hetedik kontinens, Energia, Tisztelet Cha­gallnak), Mauchner József (A világ nagy városai Ember és Föld, Gyújtópontban a labdarúgás. Sze­relmem, segíts!), Gerhardt Pál (Hé, megjött Maci Laci!), Bajor Edit (Modern szobrászat, A hajózás története), Hauserné Borús Rózsa (Befejezetlen beszélgetés Doráti Antallal), Somogyi Valéria (A magyar búza I—III.), Szilágyi András, Gyökössy Zsolt, Antal Imre (Szeszélyes évszakok), Vitray Tamás, Illés Tiborné (Utóhatás II—III.), Dömölky János, Schulze Éva (Glembay Ltd.), dr. Váradi György (Partnerek), Virág Katalin, Szolnoki And­rás (Mestersége: .színész, Partnerek). Kígyós Sán­dor (Hírháttér, Panoráma, Sütő András-portré, Ma­gyarok Belgiumban), Chrudinák Alaios (Panorá­ma, Ostromzár, Szemtől szemben Ali Szabrival), Baló György (Panoráma/ Hírháttér, Stúdió ^v82) Kalmár György (Panoráma, Black and White: Zimbabve), Benda László, Sugár András, Biegelbauer Tamás (Panoráma), Wisinger István (Pano­ráma, Hírháttér), Mátráy Mihály Panoráma, Török Vidorra emlékező film). Márton József (Black and „ white”’: Zimbabve), Neumann László (Panoráma, [ Nem felfelé török, uram), Major Sándor (Nem felfelé török, uram), Bíró Istvánné (Hírháttér, Nem felfelé török, uram, Csakazértis!, Magyarok Bel­giumban), Radványi Dezső, Butskó György (Ma­gyarok Belgiumban), Srankó Géza (Magyarok Bel­giumban, Pannonhalma, 1944, Testvéri megértés), ' Sárdi Anna (Pannonhalma, 1944.), dr. Hálák László, [ Forray Tibor (Testvéri megértés), Bán János, Eck T. Imre (Hatvanhat; Soós Gábor államtitkárral), Kopeczky Lajos (Gyógyuló sebek, Csakazértis!), Király Ottó (Csakazértis!), Onnik Diramerian, Gombos László (Gyógyuló sebek), Sipos József, Román Péter (Hírháttér), Edelényi Gábor (Kötelék­ben). Surányi Lili (Kertünk-udvarunk), Konrád Jó­zsef, Nagy László (mezőgazdasági műsorok), Ba­logh Mária (Beszédtéma - beszéljünk róla), Radnai János, Vitár Róbert, Gyulai István, Pirigyi Ist­ván, Mahrer Emil, Gáibor Tamás, Bodor László, Fe­jér Adám, Boldizsár Károly, Dobor Dezső, Rapai Márta, Kovácsi László (Asztalitenisz EB közvetí­téséért), ₍Knézy Jenő, Fehérvári Péter (Egyes sap­kában), Király Péter (Pannónia Kupa), Érdi Sán­dor, Képes András, Szegvári Katalin, B. Farkas Tamás, Soós Árpád (Stúdió '82), Domokos Lajos, Vajek Judit, Burza Árpád, Tóth György, Gál Jo­lán. Bárányi István, Pálfy István, Katona Miklós, Behyna Károly, Losonczy Lívia, Koren György, Dunavölgyi Péter, Dánfalvi Dezső (Tv-híradó), Hidvégi József (szerkesztő-riporteri munkáért), Kun Zsuzsanna (Oltár anyámnak), Kléner György (Ol­tár anyámnak, Liebmann - portré, Csettegők, csot­rogányok), Poór Klára (A Hét), Faragó Zoltán, Kiss István, Róna Györgyné (Technikai nívódíj).

 

1983. január 25-én Nagy Richárdot Dr varga György Feljegyzésben tájékoztatta az 1982. évi kereskedelmi bevételekről:

1982. évi összes kereskedelmi bevétel 234 millió Ft Ebből Rádió miatt 71.8 millió Ft, Televízió miatt 159.9 millió Ft, fel nem osztható: 2.3 millió Ft. - Magyar Nemzeti Levéltár XXVI-A-9-a/ 132. doboz.

 

1982 – ben az MSZMP KB Agitációs Propaganda osztályán megtartott Főszerkesztői értekezletek dátumai a következők, a jelenleg fellelhető dokumentumok szerint. A Magyar Nemzeti Levéltárban az értekezletek jegyzőkönyvei jelenleg nem lelhetők fel.

Főszerkesztői értekezletek  dátumai:

Január. 8. Berecz és Borbély Sándor a meghívott előadók.

Február 11.

Február 25.

Március 9.

Március 18. Heti és megyei

A lapok, a rádió és televízió külföldi tudósítóinak értekezletét július 8-9-re hívják össze felelős Pálos Tamás, munkacsoport alakul az előkészítésre szól  a március 22.i osztályvezető helyettesi értekezlet emlékeztetője.

Ugyan itt:

A jövőben a főszerkesztői értekezletre meghívott külső előadók tájékoztatóiról az osztályvezetés számára emlékeztetőt kell készíteni: ebből egy példányt a Szerkesztési és Dokumentációs Osztály rakjon le.

 

Április 30.

Május 3-i osztályvezető helyettesi értekezlet emkékeztetője: A Miskolci TV Fesztivál megnyitóján Fodor elvtárs a záró ünnepségen Győri Imre vesz részt.

Május 17.

Június 15.-én tárgyalja az Agit:prop Bizottság MTV Műsorpolitikai koncepcióját

Július 14.

Július 30.

Augusztus 2. Meghívott előadó: Váncsa és Kornidesz.

Szeptember 10. Napirend: Korcsog András: ösztöndíj rendszerről, Knopp András: ellenséges – ellenzéki tevékenységgel kapcsolatos APB előterjesztésről, Lakatos Ernő: aktuális kérdések.

 

Lezárva: 2015. szeptember

 

Dunavölgyi Péter

Felhasznált irodalom:

MTV archív adatbázisok

MTV TV Híradó statisztikák

MTV 1957-1997, szerkesztette Schmitt Péter 1997.

A Magyar Televízió története (Koreny János, Heckenast Gábor, Polgár András) 1995.

Magyar Országos Levéltár (MOL) dokumentumai

Magyar Televízió Irattár anyagai (MTV)

Magyar Rádió sajtóarchívumának anyagai

www.tvarchivum.hu/tvtörténet – tévétörténeti honlap

Rádió és Televízió Újság 1982.

MTI híranyagok 1982.

Lévai Béla: A Magyar Rádió és Televízió története

Koreny János: Mtévénosztalgia. Egy tévénéző és hajdani műsorkészítő emlékképei

Rajnai András: Sugarakból teremtett világ 1998. MTV Rt.

Köztévé 1982, Aczél Endre szövege

Magyarország 1982

Népszabadság 1982

Népszava 1982

Hajdú-Bihari Napló 1982

Petőfi Népe 1982

Nógrád 1982

Magyar Nemzet 1982

Magyar Hírlap 1982

Zalai Hírlap 1982

Magyar Ifjúság 1982

Esti Hírlap 1982

Szolnok megyei Hírlap 1982

Tolna megyei Népújság 1982

Magyar Ifjúság 1982

Vas Népe 1982

Kelet-Magyarország 1982

Észak – Magyarország, 1982

Dél – Magyarország  1982

Csongrád megyei Hírlap 1982

Társadalmi Szemle 1982

Békés megyei Népújság 1982

Élet és Irodalom 1982

Filmvilág 1982

Filmkultúra 1982

RTV Szemle 1982

Szabad Föld 1982

Köznevelés 1982.

Jel-kép 1982.

Dolgozók Lapja 1982.

Népművelés 1982.