1983 I. félév

Dunavölgyi Péter:

 

A magyar televíziózás története XXVII. - 1983. I. rész

 

 

Külföld:

Ebben az évben indult hódító útjára az Internet, amikor az ARPANET hivatalosan átállt az Internet Protocol használatára, így létrejött az Internet. Ronald Reagan a Szovjetuniót a „gonosz birodalmának“ titulálja. Majd bejelenti a stratégiai védelmi kezdeményezést, a csillagháborút. Szöul felé tartó, 269 embert szállító óriásgépét egy szovjet vadászgép lelőtte Szahalin szigete fölött.  Klaus Barbie német háborús bűnös letartóztatták Bolíviában.

 

 

Itthon:

Nálunk járt Mihail Gorbacsov, akkortájt a szovjet párt mezőgazdasági titkára, gyakorlatilag Andropov helyettese. Meghívásának ötlete Berecz Jánosé volt. Ebben az évben távozott közülünk Illyés Gyula. Bemutatták Mészáros Márta filmjét, a Napló gyermekeimnek.  A decemberi parlamenti ülésszak módosította a választási törvényt és kötelezővé tette a többes egyéni képviselőjelölést. A városligeti Királydombon volt a szenzációs premier volt, Boldizsár Miklós illetve a Szörényi - Bródy szerzőpár alkotása, Koltay Gábor rendezésében. Megalakult a Dolly Roll együttes. Megtartotta az önálló társulattal rendelkező budapesti Katona József Színház első bemutatóját. Csehov drámája, A manó került színre. A Szépművészeti Múzeumból hét nagy értékű festményt loptak el, közöttük Raffaello „Eszterházi Madonna” c. alkotását.

 

TV-ben:

Politikai botrányt okozott Sára Sándor a televíziós huszonöt részes, Krónika dokumentumfilmje, a filmsorozat adásba kerülése döntően hozzájárult Nagy Richárd tv-elnök leváltásához. Kornidesz Mihály lett az új elnök.  Elhunyt Mátai László, a Televízió gyártási főosztályának veze­tője, a magyar televíziózás egyik úttörője. Hajdú János A HÉT főszerkesztője elküldte a felmondólevelét a Pártközpontnak. 

 

 

Fesztiváldíjak:

 

Chianciano -Terme (Olaszország)

Gyurkó László: FAUSTUS DOKTOR BOL­DOGSÁGOS POKOLJÁRÁSA V. rész/tévé­film / rendező Jancsó Miklós, dramaturg Mezey Emőke / Zanussi -díj

 

Lipcse

HÁNYAS VAGY / animációs film / rendező Vajda Béla, író Szilágyi György, operatőr Bacsó Zoltán / A Kritikusok Nemzetközi Szövetségének díja

 

Prix Itália

Bertold Brecht / Kurt Weill: A „HÉT" FŐ­BŰN / Zenés TV Színház / rendező Kerényi Imre, operatőr Szálai András, dra­maturg Bánki László, Romhányi Ágnes / Mention spéciale-díj

 

Várna

LESZOKNI NEHÉZ / EREDMÉNYESEN LE­ZÁRT ÜGY/ szerkesztő Vitray Tamás, ope­ratőr Gulyás Buda, rendező Moldova Ág­nes / Részvételi diploma

 

Prix Japon

TESTÜNK II. / Az ITV sorozata / rendező Macskássy Katalin, operatőr Szabó Gá­bor, zene Nóvák János, szerkesztő Kopper Judit / Dicsérő oklevél

 

Plovdiv

ŐRSBÉLI KRÓNIKA / gyerekműsor / Szer­kesztő-rendező Takács Vera, operatőr Sasvári Lajos, zene Bergendy István, író Kovács Lajos / Különdíj

Katolikus Filmközpont

A LÁTOGATÁS / riportfilm / rendező B. Ré­vész László, operatőr Kardos Sándor, dra­maturg Vörös Éva / Premio Npvicella

 

Mannheim

A MI ISKOLÁNK/rövidfilm/rendező Ma­gyar József / Különdíj

 

Veszprém

„TÁRSKERESÉS N. 1463" / tévéjáték / forgatókönyvíró-rendező Mihályfi Imre, író Kóródy Ildikó, dialógusok Horváth Péter, operatőr Bornyi Gyula, dramaturg Fáy László / Veszprém város díja

RETTENETES SZÜLŐK / tévéfilm / rende­ző Felvidéki Judit, író Jean Cocteau, ope­ratőr Becsy Zoltán, dramaturg Schulze Éva / Fődíj (drámai kategória)

AKAR VELEM JÁTSZANI? / Benedek Mik­lós műsora / rendező Molnár György, szerkesztő Sülyi Péter, operatőr Márk Iván / Fődíj (szórakoztató-zenés kategó­ria)

EGY FÉNYES EST / rendező Csenterics Ág­nes, szerkesztő Nemlaha György, opera­tőr Darvas Máté / Fődíj (könnyűzene, ope rett kategória)

GLÓRIA / tévéjáték / forgatókönyvíró rendező Zsurzs Éva, író Örkény Istvár operatőr Ráday Mihály, dramaturg Zahc ra Mária / A társadalmi zsűri díja

 

Különdíjak:

Vass Évának, A RETTENETES SZÜKJ című tévéjátékban nyújtott alakításáért

Páger Antalnak, a „TÁRSKERESÉS N1461 című filmben nyújtott alakításáért

Kellér Dezsőnek, a JUBILEUMI LELTTÁR című műsorért.

Cserháti Zsuzsának,! AMIRE A VILÁG TANÚ VOLT című műsorért

Paudits Bélának, HÖLGYEK, URAK, LEHHET, LEHET című műsoráért

Bilicsi Erzsébetnek, a HÖLGYEK, URAK LEHET, LEHET című műsor rendezés

Gulyás Budának, a SZEGÉNY AVROSZOMOV című tévéjáték operatőri munkájáért

Horváth Péternek, a „TÁRSKERESÉ 14632" című tévéjáték dialógusaiért

Iglódi Istvánnak, az ÚT VÉGE címűben nyújtott alakításáért.

 

 

Január 

 

 

Az év elején a televízió műsorszerkezete:  26 százaléka politikai tájékoztatás, 51 százaléka film, színház, tévéjáték, zene, 11 százaléka gyermek- és ifjúsági műsor, 10 százaléka sportprogram, 2 százaléka reklám. A heti műsoridő 87 - 90 óra. A létszám: 3200 fő, ebből mintegy 1000 alkotó, a többi a műszaki, és termelési, szolgáltató személyzet. 

 

A Magyar Rádió és Televízió, és a sajtó munkatársainak 1983. évi hivatalos külföldi utazásai – az előző évhez viszonyítva - 503 utazással csökkentek. A külföldön töltött napok száma 5424 nappal volt kevesebb, mint az előző évben. – olvasható a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatala kimutatásában (1984. február 24.) - Magyar Nemzeti Levéltár XIX-A-24-a 279. doboz Minisztertanács Tájékoztatási Hivatala iratai

 

Részletek az MTV 1983-as műsorterveiből:

 a Politikai adások műsortervéből:

„(…) Tudomásul kell vennünk, annak az igénynek a felerősödését is, hogy az emberek részt kívánnak venni az őket érintő kisebb, vagy nagyobb horderejű dolgok alakításában. Programszerűen kell tehát merítenünk a nézők leveleiből, javaslataiból, kérdéseiből, kételyeiből, aggodalmaiból, véleményéből, hogy érezzék: sz ő számukra készült a műsor, az ő gondolataikra reflektálunk. Ennek át kell hatnia a műsorkészítést.”

 

Részlet a Drámai Főosztály 1983-as műsortervéből:

„ (…) Az MTV MSZMP VB megállapította, hogy az elmúlt két évben a Főosztály megfelelt azoknak az elvárásoknak, melyeket joggal támaszt a Televízió belső és az ország szélesebb értelemben vett közvéleménye a magyar tömegkommunikáció egyik legjelentősebb művészeti műhelyével szemben. A Főosztály törekvései szinkronban vannak a párt kultúrpolitikájával, a XII. Pártkongresszus határozataival. (…)”

„(…) Világosan kell látnunk, hogy a tv-film fejlődése a megváltozott tömegkommunikációs helyzetben sem független a magyar művészeti élet fejlődésétől. A kortárs művészetek eredményeinek számontartása /adaptálhatóságuk mérlegelése/ ezért a korábbinál is nagyobb felelősséggel bír.  (…) A műsorpolitikai törekvések középpontjában továbbra is a mai magyar valóságról szóló művek álljanak. Ez a műhely elsőrendű feladata; s ebben áll felelőssége, elsősorban ennek teljesítésén múlik társadalmi tekintélye. (…)”  - Magyar Nemzeti Levéltár XXVI-A-9. 56.doboz

 

Meghalt Bojta Erzsébet szinkronrendező.

 

 

1983. január 3. -i MSZMP KB Agitációs és Propaganda Osztály, osztályvezető-helyettesi értekezlet emlékeztetője: 

- Az osztályvezető helyettesi értekezlet január 17.-én megvitatja az MTI, a Rádió és a Televízió belső irányítási, kézirat, illetve műsorátvételi rendjére kidolgozott javaslatokat. Felelős: Karvalics László.

 

Az agitációs, propaganda, és művelődéspolitikai tanácskozással összefüggő feladatokra javaslatot készítünk Aczél György és Óvári Miklós elvtársaknak.

A javaslat televízióra vonatkozó elvárásai:

„A kétnapos tanácskozás munkájával kapcsolatban a tömegtájékoztatás feladata kettős:

- készítsenek esemény-jellegű beszámolókat (Január 11,12,13-án)

- Térjenek vissza az eseményre, illetve a főbb megállapításokra. Kiindulópont a zárszó legyen.

A Televízió január 11 –én és 12-én híradóiban adjon helyszíni beszámolót a tanácskozásról. 11-én az előadói beszédből emeljen ki 7 – 7 percet, s foglalja össze a vitát.

A 11-én jelentkező Stúdió’83 című műsor 20 -25 perc terjedelemben foglalkozzon a konferenciával., különös figyelemmel az előadói beszédre.

A HÉT 16-án 10-15 perc terjedelemben térjen vissza a kétnapos tanácskozásra és adjon összefoglalót az előadói beszédből, a főbb felszólalásokból, és a vitáról. A Televízió rögzítse a tanácskozást.”   

 

Január 4. 20.00 indul az Oniden család 10 részes angol tv-filmsorozata.

 

2.műsor 21.30 Rettenetes vasárnap délután címmel a román Televízió magyar szerkesztőségének filmjét tűzték műsorra, amely Tomcsa Sándor novellája alapján készült. A filmet rendezte Harag György, operatőr: Stefan Marascu, Alexendru Nemes, Radu Popescu, Constantin Manola. Szereplők: Orosz Júlia, Barkó György, Tozsó Ilona, Lázár Erzsébet, Ambrus Vilmos.

 

Január 5. 18.00 „…. Vadalmafa lennék”  Riportfilm mutatja be azt az 1000 személyes kambodzsai gyermekvárost, amelyet a Magyar Szolidaritási Bizottság és az Országos Béketanács támogatásával egy magyar ifjúsági építőbrigád vezetésével építenek. (A gyermekváros lakói olyan gyerekek, akiknek szüleit Pol Pot -isták mészárolták le.) Szerkesztő: Rózsa György, rendező - operatőr: Várszegi Károly  

 

Rózsa György így ajánlotta a Rádió és Televízió Újság 1983./1. számában a filmet a nézőknek: „ Kun Vuthának éhen halt a kishúga, On Vanná látta, hogyan ölték meg a szüleit, Hrüm Ram csak könnyezett, miközben me­sélt. Hallgattam, s József Attila sorai mo­toszkáltak a fejemben: „Szeretném, ha vad­almafa lennék, / mi ha majd egyszer kiszá­rad/  és a télapó kivágat, / lángjaival felszárítná / könnyeit a bús árváknak."

Kun Vuthá, On Vanná és Hrüm Ram a kambodzsai fővárostól 30 kilométerre, egy árvaházban lakik. Szüleiket polpotista martalócok mészárolták le. Sorsuk sok ezer kam­bodzsai gyermek sorsa volt: munkatábor, árvaság, bolyongás úttalan utakon, csavar­gás, éhezés, kegyetlen kórok. Az 1979. januári felszabadulás után kerültek a Kampong Kantuot-i árvaházba, ahol   egyelőre   igen szerény körülmények között élnek, 250 tár­sukkal együtt...

Ám körülöttük már új otthonuk készül. A Magyar Szolidaritási Bizottság és az Orszá­gos Béketanács támogatásával 1000 személyes gyermekvárost építenék az elpusztult árva­ház helyett. Július eleje óta 15 fős magyar ifjúsági építőbrigád dolgozik Kambodzsában. Az építkezést a KISZ KB építésszervezési irodája irányítja. Különlegesen nehéz,  trópusi körülmények közepette alig másfél esz­tendő alatt szeretnének elkészülni a mintegy 30 épületből álló komplexummal: lesz ott óvoda, tanterem, műhely, hálóterem, pedagógus lakás, konyha, s persze, étterem is.

Ezer kambodzsai árva egy év múlva, a Kambodzsai Népköztársaság születésnapján veheti majd birtokba új otthonát. Helyszíni tudósításunk a szolidaritási akció első né­hány hónapjának rövid krónikája”. –írta Rózsa György.

 

20.00 SI -  A nemzetközi mértékegységrendszer, a Systéme International (SI) új elnevezései (a lóerő helyett használatos kilowatt, a kilo­pond helyett a newton, a kalória helyett a joule s a többiek) ma még elég sok zavart okoznak. A televízióban 6 részes humoros filmsorozat népszerűsíti az új mértékegységneveket. 

 

20.10 Nagy Anna, kis Anna. Tv-film bemutatója. Írta: Máriássy Judit, dramaturg: Marosi Gyula, operatőr: Szalay László, rendezte: Havas Péter. Szereplők: Pécsi Ildikó, Fonyó István, Horváth László, Herczeg Csilla, Almási Albert, Bakó Márta, Bencze Ilona, Bod Teréz, Bojti Judit, Mudai Magdolna, Czupor Zoltán, Dávid Ágnes, Gonda György, Haraszti Tibor, Kenesei Kálmán, Kránitz Lajos, Ladányi Árpád, Lontay Margit,  Molnár Tibor, Pataky Jenő, Pásztor Erzsi, Sándor Iza, Soós Edit, Soós Lajos, Szalay Imre, Szerencsi Hugó, Szőke András, Thyrring Viola, Usztics Mátyás, Váradi Ferenc.  

 

„(…) A rokonszenves s együttér­zésünket is kivívó főhős: Nagy Anna a szegénysorból emelkedet népszerű és be­csült gazdasági vezetővé. Az új társadalmunkat megala­pozó úttörő, első nemzedék képviselője, aki hűségesen megőrizte ifjúsága eszmé­nyeit, puritán erkölcsiségét, Már jócskán korosodik ugyan, de még ereje teljé­ben van és az újítástól sem zárkózik el. Családja végül is a cselekmény során szét­hullik s őmaga pedig súlyo­san megbetegszik, „áldozat­tá" válik a környéknek fel­lendülést hozó változások s reformok sodrában. Kétségkívül nem zárhat­juk ki, hogy a nemzedékvál­tás, az újító mozgalmak, igé­nyek, követelmények meg­valósítása fájdalmas és meg­rendítő veszteségekkel is jár­hat és nemegyszer éppen azok közül kerülhetnek ki az áldozatok, akik a legoda-adóbban és a legtisztább szívvel és hittel küzdöttek hosszú időn át társadalmunk ügyéért, a közösség javáért. Mégis rendkívül leegyszerű­sítenénk, sőt, el is leplez­nénk e történések bonyolult összetevőit, ha csak ezt a le­hetőséget látnánk a sok kö­zül és mindenért a szükség­szerűen bekövetkező újat okolnánk. E lényeges tényt még ez a film is jelzi, mely többé-ke­vésbé a tragédiába futó kon­cepció szinte kizárólagos ér­vényesülését sugallja. Hi­szen Nagy Anna „áldozattá" - válását s családja széthullá­sát valójában itt sem csak és elsősorban a reformtörekvé­sek idézik elő. Lényegesebb szerepet játszik ebben az eze­ket megnyergelő nyerészke­dő s harácsoló szellem gátlástalansága és legfőképpen a helyi megvalósítás könyörtelen pragmatizmusa s a vég­rehajtás egyáltalán nem fed­hetetlen embertelensége. Emellett fel kell figyelnünk a főhős - s különösen a munkás férjének! - rend­kívül nagyfokú maradiságá­ra, akitől -e film szerint- a brutalitás s a garázdaság sem áll távol, még ha saját lányáról van is szó. Kétségkívül fordulatosán és gyors iramban pergő, va­lóban cselekményes mai tör­ténetet látunk, mely azon­ban jogos kételyeket ébreszt. Vajon a szocialista eszmé­nyek és erkölcsiség, a közös­ségért odaadóan küzdő élet — akár az első nemzedék körében is! — szükségsze­rűen a különböző fajta ma­radisággal, szakmai képzet­lenséggel s az új iránti értet­lenséggel, vagy nem kellő fogékonysággal társul, mint itt e filmben, a durvaságok­ról nem is szólva?! A re­formtörekvések vállalóitól pedig ennyire idegen a kö­zösség ügye s jószerint nem mozgatja más őket, mint a pénz, a haszon, a nyerész­kedés? Feltehetnénk még számos más olyan kérdést, melyek e tévéfilmre akarva-akaratlan a konstruáltságnak, a valóságos mai élet nem kellőképpen mély isme­retének, egyfajta sematikus és avult naturalisztikus emberlátás árnyékát vetik. Ez persze nem azt jelenti, hogy problémáira, s értékeire nem fordítunk figyelmet és nem őrizzük meg több színművész, mindenekelőtt a Nagy Annát kiválóan alakító Pécsi Ildikó kiemelkedő ala­kításának emlékét.” –írta  Illés Lajos , kritika részlete. Népszava, 1983. január 11.

 

„Máriássy Judit, a Nagy Anna, kis Anna című tévéfilm forga­tókönyvének írója, annak a kétségének adott hangot a Rádió­újságban, hogy vajon „sikerült-e megfogalmazni úgy a tör­ténetet, sebesen változó életünk drámáját, hogy aki a szo­bájában ülve nézi majd, együttérzöen az életből lopott hőseimmel." Nos, aki megnézte szerdán a tévéfilmet, alig­hanem többnyire nemcsak jogosnak tartja az írónő kétségét, de sajnálatosképpen válaszával sem segítheti a kétség po­zitív irányú eloszlatását. A film hőseivel ugyanis nem le­hetett együttérezni. De az említett cikk, mint mankó hasz­nálata nélkül még azt sem lehetett kihüvelyezni, hogy va­jon miről akart szólni a film? Nem kétséges, a film - címének megfelelően - a nagy Annáról, meg a kis Annáról akart szólni. Azt akarta mon­dani - s itt most ismét segítségül hívom az idézett cik­ket -, hogy szívvel-lélekkel küzdő szövetkezeti vezető a nagy Anna, aki az  ügyért, a mozgalomért egészségét, sőt családját is feláldozza, a kis Annáról pedig azt, hogy a történet végén egy rossz házasságból elindul vala­merre jó úton, de nem az anyja útján". Csakhogy mindezt nem egy fülszövegnek, hanem a filmnek kellene elmonda­nia. De a nagy Annáról, a „szívvel-lélekkel küzdő szö­vetkezeti vezetőről" ugyan sokszor elmondják a filmben, hogy ilyen okos, meg olyan okos, de csak azt tudjuk meg róla, hogy munkájában szüntelenül fél. Fél attól, hogy le­váltják. Virágzó szövetkezetéről pedig semmit. Ha csak annyit nem, hogy még elnökét sem tudja megfelelő életnívón eltartani. Annáról, az emberről pedig az a közlendő, hogy házasságban él egy emberrel, aki megrekedt valahol az emberi és a biológiai élet határán. A kis Annára, a lányára pedig nemhogy nem tud elég gondot fordítani, nem tudja nevelni, de férjével együtt szinte középkori elnyomásban tartja. Mire kis Anna, mindenféle logikát félrelökve, ahelyett, hogy - apjával dacolva - nagy-nagy szerelmét választaná, hirtelen hozzámegy a szövetkezet boltvezetőjé­hez, akit az anyja éppen a minap mentett fel megbízatása alól, csalás miatt.Egy szó, mint száz: nagy Anna és kis Anna történetét nem éreztem „sebesen változó életünk drámájának". Ha fősze­replői együttérzést kaptak, az csak azért volt, mert nagy Anna szerepét a kitűnő és virágba borult tehetségű színász-nő Pécsi Ildikó játszotta, kis Anna szerepében pedig a fia­tal és csinos Herczeg Csilla árult el figyelemreméltó kész­séget a színészi pályára.” –írta Hári Sándor, Zalai Hírlapban, 1983. január 11-én.

 

21.35 A 2. magyar hadsereg a Donnál címmel dokumentumfilm-sorozatot mutatnak be a filmrendező Sára Sándor rendezésében Krónika címmel. A sorozat frontot járt katonákat, tiszteket, tábornokokat és munkaszolgálatosokat szólaltat meg, s így a történészek egyre szaporodó jelentkezései után a magyar társadalom különböző rétegei is „kibeszélési" lehetőséget kapnak a háborúval való tényleges találkozásukról. A filmsorozatot így ajánlotta Juhász Gyula történész, a nézők figyelmébe, a Rádió és Televízió Újság 1983/1. számában:

„Krónika - A 2. magyar hadsereg a Donnál. A történetírás nagyon sok mindent el­mondott már Magyarország második világ­háborús szerepéről, különösen a kül- és bel­politikáról, a gazdaságtörténetről, az ellen­állás történetéről. A nagy tömegek valóságos háborús élményeiről, a magyar társadalom különböző rétegeinek a háborúval való tény­leges találkozásáról annál kevesebbet. Az utóbbi években - különösen, mióta néhány visszaemlékezés, dokumentumregény jelent meg volt katonatisztektől és tisztekről - egyre gyakrabban olvashattuk vagy hall­hattuk, hogy a katonák sem beszélhették még ki magukból, amit átéltek, pedig az első világháború után a frontot megjárt férfiak élménye évtizedekig meghatározója volt a beszélgetéseknek.

Fontos dolog ez a „kibeszélés", még akkor is, ha tudjuk, hogy Magyarországon a má­sodik világháború alatt az akkori lakosság alig két százalékát kitevő frontkatona, meg­kínzott munkaszolgálatos tapasztalata nem volt általános tapasztalat. A háborút átélt lakosság döntő többsége nem volt sem hős, sem fasiszta vagy Hitler - barát, csak „egy­szerű" ember, aki félt, aki végezte a dolgát, vagy azt, amit annak vélt. A 2. magyar hadseregben (harcoló katonák nagy része sem cselekedett másképpen. Miért ne be­szélhetnék el élményeiket?

E hadsereg történetét mondják el Sára Sándor filmjének visszaemlékezői, a maguk szemszögéből. Katonák és tisztek, volt tá­bornokok és túlélő munkaszolgálatosok. A visszaemlékezések mozaikjából mégis meg­lepő pontossággal kerekedik ki, ami történt. Bizonyítva, hogy az értő, szuverén művész kezében a szóbeli források is képesek a történeti valóságot feltárni, hogy az ilyen vagy olyan elfogultságokon alapuló koncepciók nem igazolódnak, hogy sem a meg­szálló, sem a harcoló magyar haderő sze­repe nem válik negatívból pozitív elő­jelűvé, Bizonyítva tehát, hogy a „kibeszéléstől" nem kell félni. Hiszen nem új legen­dákat szül, hanem görcsöket old. Ennek a filmsorozatnak ez a legnagyobb tanulsága. „ 

A sorozat már az első részek vetítése után komoly politikai elmarasztalást kapott a hazai politikusok és a szocialista országok párt és állami képviselő részéről. A vetítés sorozatot, meg kellett szakítani, politikai döntés, pártutasítás alapján, majd kivágások, és átmontírozások után lehetett csak folytani. Az alábbiakban korabeli levéltári dokumentumokkal próbálom bemutatni a sorozat körül kialakult vitákat. Végül is Nagy Richárd tv-elnök leváltásának fő oka az volt, hogy engedte a sorozatot képernyőre kerülni.

„ A voronyezsi tragédia előverscngését elevenítette föl Sá­ra Sándor tegnap indult dokumentumfilm-sorozatának első része. Nem véletlenül haszná­lom a Katona Józseftől köl­csönzött kifejezést. A Harmadik Birodalom diplomáciája zseniálisan játszotta ki egymás ellen a „kis nemzetecskék szá­mára épült szégyenkaloda" né­peit, a Hitler jóvoltából ön­állóvá lett Szlovákia és Mihály király Romániája már hadi ál­lapotban volt a Szovjetunióval  - a győzelem utáni terület­gyarapodás reményében -, amikor a magyar uralkodó körök úgy érezték, számunkra nem elég csupán afféle szalon­háborút folytatni, hanem való­ban ,,be kell szállni,  mert kü­lönben hátrányban leszünk a diadal utáni osztozkodásnál, visszaszorulunk az „új Európá­ban". És létrehozták, és elindí­tották a 2. magyar hadsereget. Harcba küldték értelmetlenül és esélytelenül. Hogy mennyi­re eleve pusztulásra ítélten, az bontakozott ki a tegnap sugár­zott Előzmények című beveze­tőből, amelyben három egykori vezérkari tiszt - Kádár Gyula, Kéri Kálmán és Lajtos Árpád, valamint Boldizsár Iván szólalt meg. Sára Sándor ren­dező - Csoóri Sándor, Hanák Gábor és Marx József drama­turgok segítségével - rendkí­vül meggyőzően bizonyította filmjében ezt az eleve pusztu­lásra ítéltséget a megszólalta­tott történelmi tanúk visszaemlékezéseit úgy vágta össze, hogy azok kiegészítették, telje­sebbé tették, értelmezték egy­mást, s minden további kom­mentárt fölöslegessé tettek. Ha a sorozat következő részel' is ilyen átgondoltak lesznek, ak­kor a Krónika a második- vi­lágháború tragédiájának nagy hatású dokumentumaként szol­gálhatja történelmi tudatunk további tisztulását. „– írta (morvay) az Esti Hírlap 1983. január 6-i számában.

 

„(…)A Krónika - úgy érzem - beletartozik történelmi önvizsgálatunk utóbbi időkben felerősödött folyamatába, az önmagunk helyes megítélését szolgáló históriai oknyomozásban az utókornak az az igénye testesül meg. amely az elődök tetteinek megismerésére irányul. Távol esik e sorozat szándékától,hogy csökkentse a bűnösök felelősségét, követett bűnük súlyát, ellenkezőleg azt szolgálja, hogy egyre világosabban lássuk, kik az igazán bűnösek ennek a gyászos emlékezetű tragédiának a bekövetkezésében és kik azok, akik csupán ártatlan vagy tudatlan áldozatai egy esztelenül felelőtlen politikának.        Írta V. M. - a Szolnoki Népújság 1983. január 12-i számában.

 

Néhány korabeli nézői észrevétel, kronológiai sorrendben:

 

G.H. salgótarjáni néző (1983. január) „ „Nagy figyelemmel és izgatottan vártuk é már néztük is a magyar hadsereg Don-kanyarról szóló dokumentumfilmjét. Sajnos, nem úgy kapjuk, mint ahogyan vártuk.  Az esti késői időpont miatt nagyon sokan nem tudjuk folytatólagosan nézni. Úgy kellene intézni, hogy másnap délelőtt ismételjék meg” 288f/22/1983/23 /MTV Párbizottsági anyagok Nézői levelek és telefonokról szóló jelentés.

 

Nézők telefonjai sora kifogásolta, hogy a Krónika sorozat február 3 -i napon nem a rádióújságban meghirdetett epizódot vetítette a Televízió. 288f/22/1983/23 /MTV Párbizottsági anyagok Nézői levelek és telefonokról szóló jelentés.

 

FJ.  Kecskeméti néző levele Nagy Richárdnak,  „ nem szégyelli, hogy nemzetgyalázó szerkesztő gúnyt űznek a 2,. hadsereg krónikájából. Elpusztult több százezer ember, az ország is, és akkor a televízió felfogad egy volt szakaszvezetőt, aki egy órán át a b…-ról beszél, más országok igyekeznek még a hibájukat is megszépíteni, nekem pedig bele…-ni saját fészkükbe” 288f/22/1983/23 /MTV Párbizottsági anyagok Nézői levelek és telefonokról szóló jelentés.

 

Egy volt Don menti hadifogoly „ írta: „  ..Sokat foglalkozott a Krónika  a Don menti katasztrófával, ez helyes, csupán az a kifogás, hogy nagyon egyoldalú megvilágításban történt mindez. .. Egy szót sem szóltak a Don menti harcokban fogságba esett magyarokról, sorsukról.. miért nem megy oda senki egy kicsit szétnézni és az ottani lakosokkal elbeszlgetni?” -MOL/ 288/f/22 1983./23 MTV  Levelezés

 

 

A első külföldi tiltakozásokból:

 

Baraty. M.  Szigorúan Titkos! Rejletávirata Bukarestből, amely 1983. január 18-án kelt.

„ A Román Televízió vezetése élénk figyelemmel kíséri a Magyar Televízió <> c. dokumentum – sorozatát. A sorozat első részének anyagát már lefordították, a második rész fordítása most van folyamatban. Bolojan nagykövet másfél oldalas táviratban, igen kritikus hangnemben ismereti az első rész legfontosabb kitételeit. A távirat szerint a román felet a trianon – kérdés említése, régi Magyarország térképek bemutatása, s általában a <> életben tartása ingerli. Pavel Platona, a KÜM. Magyar referense a televíziótól kérte az elkészült fordításokat.

Részben  az említett műsor kapcsán már annak vetítése előtt terjedt a Román Televíziónál az a vélemény, hogy a KB – titkári találkozó a vitás kérdések megoldását nem segítette elő., ugyanis a magyar tömegtájékoztatási ezek azóta is folytatják a soviniszta és irredenta hangvételű propagandát.  

Az elmúlt hetekben kialakult gyakorlat szerint valamennyi magyar vonatkozású ügyben a TV vezérigazgatója dönt. Arra vonatkozóan még nem adott utasítást, hogy a Budapesten járt forgatócsoport anyagát mikor vetítik.” -  Magyar Nemzeti Levéltár , Külügyminisztérium iratai. - XIX –  1 –j. (Románia) 21110 – 128 – 85 -00501/1983.

 

 

Január 31-i osztályvezető helyettesi értekezlet emlékeztetője:

2./ a „2. magyar hadsereg a Donnál” c. filmsorozattal kapcsolatos intézkedésekről feljegyzést készítünk Óvári Miklós elvtársnak; Szabó B. István elvtársat tájékoztatjuk az alkotók további terveiről. Felelős: Karvalics László. - Magyar Nemzeti Levéltár 288/f/22/1983/3. MSZMP KB Agitációs és Propaganda Osztálya iratai.

 

Az MSZMP Tudományos, Közoktatási és Kulturális Osztály levéltári iratanyagában fellelhető Knopp András feljegyzése a szovjet követség kulturális tanácsosával, J.L. Aszaturovval, január 20-án folytatott megbeszéléséről. Részlet a feljegyzésből, ahol a tanácsos megfogalmazta kifogásait a sorozattal kapcsolatban: „ (…) 2. Aszaturov elvtárs érdeklődött, mi a véleményünk Sára Sándornak, a televízióban folytatásokban sugárzott filmjéről. Miután én a filmet nem láttam, csak arra utaltam, hogy hozzám is negatív észrevételek jutattak el. Aszaturov elvtárs felvetette:  nem tudja , hogy a jelenlegi feszült nemzetközi és ideológiai helyzetben, amikor problémák terhelik gazdasági együttműködésünket, a KGST működését is,  hasznos –e  egy ilyen téma, ilyen feldolgozása. Elmondta, hogy mintegy három héttel ezelőtt a rádió egyik reggeli, a filmhez kapcsolódó adásában – amelyben külön kiemelték, hogy végre ehhez a témához is hozzá lehet nyúlni – hallott olyan elképzelésekről is, hogy emlékművet kívánnak állítani a II. magyar hadseregnek, illetve a doni katasztrófa áldozatainak.  A pszihózis, ami a film és a téma között kialakult, megítélése szerint nem jó, nem használ a kapcsolatainknak. – Magyar Nemzeti Levéltár  -  MNL 288f/36/1983/17.öe  Az MSZMP Tudományos, Közoktatási és Kulturális Osztály levéltári iratanyagában fellelhető

 

 

MTV Információs jelentés 1983. II.16-án:

 Az egész intézményben igen élénk visszhangot váltott ki és vitákat kavart a 2. magyar hadseregről szóló „Krónika” sorozat. Igen jól foglalja össze a vélemények megoszlását a Közművelődési Főosztály, alapszervezete:  Idősebb elvtársaink közül néhányan túldimenzionáltnak tartják a sorozatot, és helytelennek a feldolgozás módját, amennyiben kommentár nélkül sorjáznak egymás után a vallomások.  A fiatalabbak mindezt nem tartják problémának, szerintük kommentár nélkül is kibontakozik a sorozatból a történelmi realitás: a II.  magyar hadsereg rossz ügyért, rossz oldalon harcolt, egy imperialista rablóháborúban vett részt. Ezt mondják a szereplők << alulnézetből>.. Múlt tudatunk <. Szükség van ilyen jellegű műsorokra.>> 288f/22/1983/23 /MTV Párbizottsági anyagok

 

 

MSZMP KB Külügyi Osztálya Feljegyzés - 1983. II.28-án készítette Szűrös Mátyás, Nyikita Darcsiev elvtárs, a Szovjetunió magyarországi nagykövetségének tanácsosa a szovjet Külügyminisztérium utasítására a mai napon az alábbi szóbeli közlést tette:

„ A 2. magyar hadsereg don-kanyari szétzúzásáról szóló filmsorozat, amelyet az MTV Krónika címmel sugároz, meghamisítja a történelmi igazságot. Tendenciózus nacionalista alapról mutatja be a Horthy-Magyarország szégyenletes szereplését a a Szovjetunió elleni háborúban. A film inkorrekt a szovjet nép áldozataival szemben.

Moszkvában tudomásul veszik a magyar elvtársak közléseit arról, hogy a film elkészítése politikai hiba volt, s a kijavítására a megfelelő lépéseket megteszik.

A Magyar Játékfilmfesztiválon február 15 - én azonban bemutatták a TV-film alapján készült ötrészes dokumentumfilm első részét. A film tükrözi a szerzők törekvését arra, hogy a Hitlerrel szövetséges Horthy-rendszert tisztára mossák a háborúban való részvételért a felelősséget a fasiszta Németországra hárítsák és bizonygassák a magyar tisztek „lojalitását” a megszállt területek lakossága iránt.

A film keserű érzéseket vált ki a szovjet emberekben. Ellentmond a magyar-szovjet barátság és együttműködés szellemének.”

Darcsiev elvtásnak válaszként az alábbiakat mondottam:

„Szóbeli közlésüket tudomásul veszem és arról az illetékeseket tájékoztatom.

Utaltam arra, hogy korábbi elhatározásunk alapján készült a film, hogy bemutassuk, miért és miként vált a Horthy-fasizmus áldozatává a 2. magyar hadsereg, miért pusztultak el az emberek százezrei nacionalista célok érdekében.

Hangsúlyoztam: szovjet barátaink tudják, hogy a helyes szándék egy dolog és más dolog annak művészi kivitelezése. Az említett ötrészes filmnek /Pergőtűzben/ pedig csak az első mutatták be egy szemlén. A film nyilvános bemutatását mindaddig nem tesszük lehetővé, amíg abban a Szovjetuniót vagy más szocialista országot sértő részek vannak. A Tv-filmet illetően pedig is tettünk bizonyos korrekciókat, és amit tudunk, továbbra is korrigálunk.

Emlékeztettem arra, hogy a mi pártunk a történelem folyamán, a százezer internacionalistának a polgárháborúban való részvételétől kezdve napjainkig, mindig hű maradt a szovjetbarátság internacionalista eszméihez és gyakorlatához. Ez az alapvető, amit holmi vitatható filmek nem zavarhatnak meg. Kértem, hogy ezzel tekintsük befejezettnek az ügyet, hiszen tudvalevőleg a filmmel kapcsolatos különböző és gyakori megjegyzések inkább ronthatják a hangulatot, mint maga a film bemutatása.

Magánvéleményemként azt is hozzátettem az egészhez, hogy a TV-film bemutatásának esetleges megszakítása politikai baklövés lenne, mert nyilván gondolhatnák az emberek, hogy szovjet barátaink „nyomására” vagy kérésére történt.

Emlékeztettem J. Andropov elvtárs néhány évvel ezelőtti kijelentésére, mely szerint „törekedni  kell más népek helyzetébe is beleélni magunka”.

Végül megjegyzem hogy ha a filmben vannak is vitatható részek, egészében nem szül szovjetellenességet, e tekintetben is bízni lehet a magyar kommunisták és a magyar közvélemény józan ítélőképességében. Daricsev elvtárs egyetértését fejezte ki az általam elmondottakkal és tudomásul vette közlésemet - „  MOL - 288f 11/4412  MSZMP KB Információs jelentések.

 

A Szakszervezetek Országos Tanácsa  megküldte a Magyar Televíziónak,  1983. februári információs jelentést ami az MTV műsorával kapcsolatos hozzájuk beérkezett véleményeket, ebből részletek

„A Krónika sorozatról:

Nagy figyelemmel kísérik a tv-nézők a Krónika c. sorozatot, amely a II. magyar hadsereg útját kíséri végig a második világháború idején. Voltak jelzések, hogy az ismétléseket olyan időpontra kellene tenni, hogy az iskolák diákjai a tananyag kísérőfilmjeként megnézhessék. (LKM).

Történelem szakos tanárok szerint a tv Krónika adásai rendkívül sokat segítenek a fasizmus megismertetésében; a sztálingrádi csata hihetetlen emberáldozatot követelő, a hősi küzdelmet tükröző igazságos háború fogalmának tisztázásában; a magyar hadsereg II. világháborúban való közreműködésének bemutatásával. (pedagógus KV.).

Nagy figyelemmel kísérték a dolgozók a tv. Krónika c. dokumentumfilm – sorozatát, mely őszinte képet az az 1942 - 43-ban a Don – kanyarban történtekről (KSZDSZ). Nagyon népszerű a postás dolgozók körében a II. világháború doni eseményeiről készült tv-filmsorozat. A műsor értékét a jól kiválasztott szemtanúk hiteles visszaemlékezései, a legérdekesebb események felidézései külön emelik. (postások KV).” – Magyar Országos Levéltár – XXVI-A-9. 92. doboz, MTV iratok.

 

MSZMP KB Agitációs és Propaganda Osztálya - Tájékoztató a Politikai Bizottságnak a Televízió Krónika című dokumentumfilm - sorozatáról  (1983. március 3. Lakatos Ernő) Inf. 947/1983.

„ Mintegy két esztendőre tehető előkészületek és alkotói munka után a Magyar Televízió január 5 - én kezdte sugározni a „Krónika, A 2. magyar hadsereg a Donnál” című dokumentumfilm-sorozatot. Az első adások után  nyilvánvalóvá vált,  hogy a sorozatban elhangzó interjúk, beszélgetések bizonyos kitételei hangsúlyai egyoldalúan ábrázolják a tényeket,  nem mutatnak rá kellően a fasiszta rablóháború jellegére, valódi céljaira, körülményeire, nem érzékeltetik a szovjet nép példátlan hősiességét, áldozatait, sértik politikai érdekeinket.

Több szovjet illetékes képviselő, diplomata és pártfunkcionárius tett különböző alkalmakkor megjegyzéseket a filmsorozatra. Muszatov elvtárs a Szovjetunió magyarországi követ-tanácsosa, Dorohin elvtárs sajtó attasé az első három adás után felkeresték a KB. Agit.prop. osztályát és közölték negatív észrevételeiket. Sztukalin elvtárs, az SKP Központi Bizottsága Propaganda osztályvezetője az Agit.Prop. Osztály delegációjának moszkvai tárgyalásai alkalmával utalt a televíziós sorozat bántó, a szovjet nép legmélyebb érzelmeit sértő jellegére. Egy későbbi időpontban moszkvai tartózkodása alkalmával Barabás  János elvtársnak többen – Szorokin elvtárs  az SZKP KB magyar alosztályának vezetője és mások – a korábbiaknál élesebben fejezték ki nemtetszésüket. Február 28.-án pedig, mint ismeretes Darcsijev elvtárs szovjet követségi tanácsos járt Szűrös Mátyás elvtársnál és Külügyminisztériuma utasítására szóbeli észrevételeket tett a televíziós sorozatra, és a belőle készülő 5 részes „moziváltozatra”, amelynek első részét a magyar játékfilmszemlén február 15.-én be is mutattak.

Ami a televíziós sorozatot illeti, eddig – jelentős közönségsikerrel – 12 rész került adásba. Január 27.-én Óvári Miklós, Lakatos Ernő, és Karvalics László elvtársak megtekintették a sorozat további három adását, és tekintettel a tapasztalt érzékenységre és a vallós negatívumokra, a TV vezetőinek korrekciókat javasoltuk. Ennek nyomán elmaradtak, illetve vágásokkal kerültek vetítésre a korabeli filmhíradók, a visszaemlékezésekből pedig kikerültek a politikailag kárt okozó, a bántó és félreérthető részletek, kitételek.

 

Minderre azért került sor, mert a TV illetékesei, elnöke és elnökhelyettesei az alkotó munka két éve során nem konzultáltak a szerzőkkel, s a 25 hétre tervezett sorozat anyagait nem megfelelő vezetői szint engedélyezte a képernyőre.

A sorozat közé iktatott eddig két stúdióbeszélgetés során történészek, szakemberek igyekeztek a dokumentum - sorozat egyoldalúságát, hangsúlyeltolódásait ellensúlyozni, az eseményeket hiteles történelmi közegbe helyezni. A népszabadság Juhász Gyula történész cikkét közölte, illetve részleteket publikált Kossa István Dunától a Donig című könyvéből.

A sorozat további 9 része vár még adásra. Ezeket március 20-ig az Agit.prop és a Külügyi, a Tudományos Közoktatási és Kulturális Osztály illetékesei megtekintik és a szükség szerinti  korrekciókat javasolnak. A sorozat folytatását indokolja, hogy az eddigi adások az események nem jutottak el a végkifejletig, a 2. magyar hadsereg teljes pusztulásáig. Információink szerint a valóban leleplező, tanulságot adó részek, a tragédia summázása, ezekben a részletekben következik.

A televízió március 2.-án befejezte a sorozat első felének sugárzását, s bejelentette, hogy a közeljövőben folytatják a sorozatot.

 

Az észrevételeket tevő szovjet elvtársakkal minden esetben közöltük: a sorozat hazai igények alapján, feltétlenül jószándékkal készült, a művészi kifejezésmód esetenként vitatható, s vegyék figyelembe, hogy a kifogások sokszori és túlhangsúlyozása szaporítja közös gondjainkat”. „  Magyar Nemzeti Levéltár - 288f 11/4412 MSZMP KB Információs jelentések.

 

Az MSZMP KB Politikai Bizottsága 1983. március 8.-án ülést tartott. A Politikai Bizottság Tájékoztatót kapott a Magyar Televízió „Krónika” című dokumentum sorozatával kapcsolatos problémákról.

Jegyzőkönyv:

„ 4./ Tájékoztató  a Magyar Televízió „Krónika, A 2. magyar hadsereg a Donnál” című dokumentumfilm-sorozatáról. A KB Agitációs és Propaganda Osztálya tájékoztatója.

 

A Politikai Bizottság tudomásul veszi a Magyar Televízió   „Krónika, A 2. magyar hadsereg a Donnál” című dokumentumfilm-sorozatával  összefüggésben készült tájékoztató jelentést, valamint a tervezett intézkedéseket.

A KB Agitációs és Propaganda Osztálya a további teendőkről tegyen jelentést a Politikai Bizottságnak.” A jelentés szövege nincs a dossziéban! - Magyar Országos Levéltár 288f. 5/876. öe. MSZMP KB Politikai Bizottság  iratok.

 

Március 28.-án AZ MTV PB Ülésén Lakatos Ernő a KB APO vezetője tartott előadást aktuális politikai kérdésekről. - „ - Magyar Nemzeti Levéltár – XXVI-A-9 –a   193. doboz

 

Az MSZMP KB Politikai Bizottsága 1983. március 8.-án ülést tartott. A Politikai Bizottság Tájékoztatót kapott a Magyar Televízió „Krónika” című dokumentum sorozatával kapcsolatos problémákról.

Jegyzőkönyv:

„ 4./ Tájékoztató  a Magyar Televízió „Krónika, A 2. magyar hadsereg a Donnál” című dokumentumfilm-sorozatáról. A KB Agitációs és Propaganda Osztálya tájékoztatója.

A Politikai Bizottság tudomásul veszi a Magyar Televízió   „Krónika, A 2. magyar hadsereg a Donnál” című dokumentumfilm-sorozatával  összefüggésben készült tájékoztató jelentést, valamint a tervezett intézkedéseket.

A KB Agitációs és Propaganda Osztálya a további teendőkről tegyen jelentést a Politikai Bizottságnak.” A jelentés szövege nincs a dossziéban! - - Magyar Országos Levéltár 288f. 5/876. öe. MSZMP KB Politikai Bizottság  iratok.

 

Berecz János is tollat ragadott, a Népszabadság 1983. április 3-i számában egész oldalas írásában fejtette ki a véleményét (és a Párt … véleményét ezzel a dokumentumfilmmel kapcsolatban. Részletek a cikkből:

 

„(…) Nehezebb és megterhelőbb annak az emléke, amikor az ügy hazug, a nép szenvedése pedig rettenetes volt, a pusztulás végül szinte minden családot érintett. Az akkor felhalmozódott fájdalom nehezen oszlott, a kétség és a gyötrelem viszont sokáig útitársa maradt a dolgozó embereknek, az életben maradt hozzátartozóknak.

A magyar nép történelmében mind­kettőre van elég példa. Olyan tragi­kus eseményre is, amikor a nemzeti ügyért vérzett, de olyanra is, amikor az uralkodó osztály önző érdekei mi­att szenvedett. Sok csatában vett részt a magyarság is, győzelmei jó néhány­szor átmenetiek voltak, következmé­nyeiket: a vereséget, a veszteséget, a sebeket mindig sokáig érezték, és ha­tásukat hosszú ideig viselték az élők.

Dolgunkat nehezítendő, emlegessük csak fel azt a szemérmesen kezelt összefüggést, ami az első és a második világháború után Magyarországról hozott döntésekben fellelhető. Még­pedig azt, hogy vesztesként nem volt meghatározó szavunk a döntésnél. Az 1919-es Magyarországi Tanácsköztársaság nemcsak nemzeti, hanem egyetemes jelentőségű esemény volt, hiszen a nemzeti függetlenség és a dolgozók társadalmi felszabadításá­nak szolgálata mellett kifejezte a vi­lágfejlődés kibontakozó új fő irányát, hozzájárult a szocialista világforradalmi folyamat felerősítéséhez. (…)

Ma már részleteiben is el tudunk számolni a második magyar hadseregsorsával, mely   a   Don-kanyarban pusztult el az 1943. januárban kezdődött nagy ütközetben. Ez azonban nem változtatja meg azt az alapvető tényt, hogy ez a hadsereg a magyar
határtól kétezer kilométernyire, szovjet földön, rossz ügyért, átkos célokért folytatott agresszív háborúban pusztult el. Az emlékezéshez most egy nagy hatású eszköz, a Magyar Televízió is csatlakozott a 2. magyar hadsereg sorsával foglalkozó filmsorozattal. (…)

A  Krónika sorozat nagy hatást, társadalmi érdeklődést váltott ki. Megszólaltak az életben maradottak, és tollat ragadtak a kortársak s a leszármazottak egyaránt. A napilapok foglalkoznak a témával, a folyóiratok elemzik a második világháborúnak ezt az időszakát, a Magyar Történelmi Társulat szakmai vitát rendez róla. Sok levél, megnyilatkozás bizonyítja, hogy részletesen is beszélni kell történelmünk tragédiákkal terhes eseményeiről. A film hatására sokan emlékeznek az eltűnt fiúk, férjek, apák keserű sorsára. Sokan pusztultak el ott.  (…) 

A levelek elsősorban köszönetet fejeznek ki azért, mert segít a film emlékezni azokra az áldozatokra, akiknek a sorsa nemcsak megmérettetett, de a megértése is lehetséges. A film világossá teszi, hogy nem a kiszolgáltatottak, nem az odadobottak a felelősök a nemzet tragédiájáért. Hiszen éppen abban van többségük különleges személyes tragédiája, hogy hajtották őket, hogy becsapták őket, és mások döntöttek róluk; azért, hogy egy agresszió részeseiként idegen földön pusztuljanak el. (…) 

A film nyilvánvaló célja, hogy leleplezze a háború valóságát - mégpedig azzal a hitellel, amellyel csak részvevői szólhatnak. Szinte látjuk magunk előtt, hogy a bevonulók arcáról minit fagyott le a remény, hogy hamarosan és épségben hazatérhetnek. Az elbeszélésekből nemcsak az tárul fel, hogyan rombolt és pusztított a rabló háború életeket és értékeket, de az is, hogyan torzította el a lelkeket, miféle belső kínokat okozott borzalmaival, embernyomorító, megalázó kényszereivel. Ezt is ki lehet hallani a filmről nyilatkozó fiatalok visszhangjából, akik az emlékezők személyes hitelű, részletes leírásai révén mélyebben élik át, amiről többé - kevésbé csak nagy vonalakban tudtak. Ennek során még inkább meggyűlölik a háborút, becsülik meg a békét, értik meg a békéért folyó harc értelmét és azt, hogy micsoda katasztrófa volt a belerángatott - kergetett nemzetnek ez az igazságtalan háború. (…)

A Krónika, mi tagadás, elvétve és csak igen közvetetten tett eddig eleget; részvét az agressziónak és a fasiszta barbárságnak áldozatul esett lakosság iránt, még csak-csak érződik, de arról nemigen ad hírt a film, hogy a szovjet emberek, a szov­jet katonák - igaz ügyükért harcol­va - hogyan lettek áldozatokból győztes hősökké is. Pedig mind a ket­tő - ügyük igazsága és végül is győzelmük - a legszorosabban hozzátartozik a film témájához: a mieink tra­gédiája nemcsak az volt, hogy vé­reztek és elestek Ukrajna földjén, hanem hogy rossz ügyért, szégyenteljes és aljas célokért vitték őket harcba. Mennyire más volt azoknak a magyar katonáknak a sorsa és emléke­zete, akik egy negyedszázaddal ko­rábban, történetesen ugyanazokon a tájakon az orosz bolsevikokkal együtt hullatták vérüket az orosz fehérek ellen, Szovjet - Oroszország éléskamráját a forradalom szívét. Azok dicsőséget hoztak a magyar névnek. Azon az oldalon, amelyen álltak,  a forradalom oldalán ma ^: is legendás hír övezi őket - a vörös  magyarokat, a” krasznije magyari"-t. Milyen rövid idő alatt is tud tragikus fordulatot tenni a történelem, hogy az ugyanolyan elnyomott, meggyötört, és kizsákmányolt leszármazott, mint korábban, vörössé válása előtt volt magyar apja, ugyanazon a  földön a másik oldalon harcol. Pedig a pusztulásának fájdalma azonos.

Neki is föld kellene, el kellene venni az uraktól, azoktól, akik háborúba vitték azért, hogy inkább pusztul­jon el, de ne vegye saját kezébe sorsának irányítását, nehogy felossza a földesúri nagybirtokot. A nagy csata mégis a javára dőlt el. (…)”

Január 5 –én és 6-án 19.00 Ipper Pál tudósított Prágából a Varsói szerződés vezetőinek tanácskozásáról. Ugyancsak 5-étől öt napon keresztül láthatták a Híradó nézői a szerkesztőség moszkvai tudósítónak Jakutiában forgatott riportsorozatát ennek epizódjai között szerepelt pl. Jakutia aranybányászata, Jakutia   szénbányászata, a jakút rénszarvasok stb . A riportokat Horváth Péter szerkesztő – riporter, és Zoltai Károly operatőrök készítették.

 

Január 6. 20.45. Vendégjáték az I-es stúdióban. Egy este Kincses Veronikával. Szerkesztő: Váradi Ágnes, operatőr: Káplár Ferenc, rendező: Vámos László.  

 

Január 7. 18.35 a 92. Pardubicei nemzetközi akadályverseny közvetítése, riporter: Dávid Sándor.   

 

23.00 Hernádi Gyula: Lélekvándorlás, tv-játék. Dramaturg: Prekop Gabriella, Vezető – operatőr: Bíró Miklós, művészeti tanácsadó: Nemere László, televízióra alkalmazta és rendezte: Madaras József. Szereplők: Bánsági Ildikó, Darvas Iván, Gáspár Sándor, Hegedűs D. Géza, Puskás Tamás fh. Basilides Zoltán, Harsányi Gábor.  

„ A köznyelv a reinkarnációt szokta lélekvándorlásnak ne­vezni. A hindu vallásnak azt a reményt keltő fölfogását, mely szerint az ember halálával a személyisége, azaz a lelke nem hal meg, hanem . valamilyen formában újra testet ölthet. Hernádi Gyula azonban más­ként tudja mindezt. Igazában nincs ok kételkedni, hiszen gyors megismerője ő minden tudományos és féltudományos újdonságnak; továbbá: pszi­chiáter-szakértője is volt leg­újabb tévéjátékának, a Lélek­vándorlásnak, dr. Fügedi Já­nos személyében'. Ha tehát ők ketten azt állítják, hogy az ál­modás bizonyos fajtája - lélekvándorlás, higyjünk nekik. Higyjünk, de ne túlságosan. Madaras József rendező, Nemere László művészeti ta­nácsadó és Hernádi Gyula forgatókönyvíró közös mun­kája, a Lélekvándorlás című tévéjáték ugyanis egy álom története. Egy rossz álomé, egy érdektelen álomé. Ha me­sélni kezdene valaki valami hasonlót, különösebb pszichológiai iskolázottság nélkül is meg lehetne „fejteni" a jelen­tését. Még Krúdy Gyula Ál­moskönyvét se kellene elő­venni. Ifjú hölgy - Bánsági Ildikó - öregedő és csupán reggeli kávékészítésben se­rénykedő férje mellett - Dar­vas Iván - felszínes álomba esik és ezekben tovább . fűzi vad és reménytelen szerelmi sóvárgásait. Magától értetődő, hogy a sóvárgó álmok a tör­ténelem férfifaló-férfiölő asszonyairól szólnak. Királyi szeretőről, király-gyilkosról, gyilkos gyilkosáról, fiatal fiú­testek nagyasszonyi megkívánójáról. Hullanak a morzsák Hernádi Gyula immár közis­mert, terített, történelmi asz­taláról. (…) –részlet Lőcsei Gabriella kritikájából, Magyar Nemzet, 1983. január 12.

 

„(…) Madaras József, kitűnő színművészünk eme rendezésével kétségbevonhatatla­nul tanúbizonyságot tett fan­táziájáról, helyzetkiaknázó leleményességéről és vezető erejéről. Bánsági Ildikó, He­gedűs D. Géza és Darvas Iván pedig sokoldalú alakító s megjelenítő erejével tűnhe­tett ki. Annyi bizonyos, hogy a Lélekvándorlás a szereplő művészekben a játékra igazi s sokoldalú alkalmat adott. Érdekessége és feszültsége a nézőt is megragadta és töp­rengésre s vitára késztethet­te. Méltán! Hiszen minden megbecsülésünk és szerete­tünk ellenére szólnunk kell arról, hogy Hernádi Gyula történelemszemlélete, filozó­fiai s erkölcsi koncepciója, művészeti ábrázolásmódja – még ha csak „játék"-nak tekintjük is e művét - mindenképpen felébreszti kriti­kai s polémikus kedvünket és előhívja ellenvetéseinket. Részlet Illés Lajos kritikájából, Népszava, 1983. január 11.

 

2. műsor – 20.01 Zenés Tv Színház bemutató, - Albert Lortzing : Az operapróba, (vígopera). Dramaturg: Ruitner Sándor, zenei rendező: Fejes Cecilia, vezető – operatőr: Molnár Miklós, rendezte: Horváth Zoltán. Szereplők: Marczis Demeter, Divéky Zsuzsa, Ötvös Csilla, Zempléni Mária, Palcsó Sándor, Korcsmáros Péter, Póka Balázs, Kéry Gyula, Csere László, Sugár István. 

 

Január 8. 15.15 Zene – bona ( Az 1982.december 11-i adás ismétlése) Forgatókönyvíró – műsorvezető: Novák János, szerkesztő: Horváth Tünde, vezető – operatőr: Hollós Olivér, rendezte: Hollós László.

B.T.-né budapesti levélíró (1983. január) „szombaton f. hó (január) 8-án a Zene - bona c. , műsor közben kapcsoltam be a készüléket. Legnagyobb megdöbbenésemre a Bergendy - együttes vezetőjét láttam a gyerekek között üldögélni Janus arcan. Ugyanis a feje ketté volt osztva, fele fején volt haj, a másik ele sima volt, mint ez görögdinnye, a fele arcán szakáll volt, a másik fele simára volt borotválva. Egyszer és mindenkorra a tv-től szíveskedjenek távol tartani ezeket a szélsőséges irányzatokat képviselőket, akár zenészek, akár <>.. Miért kell egy állami irányítás alatt álló szervnek a Magyar Televíziónak erre a tűzre még olajat önteni azzal, hogy a kockás szemüvegű, színes hajú Hungária együttesnek stúdiót ad, hogy az ápolatlan, mocskos, kábítószeresnek tűnő együttesek garmadáját mutatja be.  288f/22/1983/23 /Magyar Nemzeti Levéltár, MTV Párbizottsági anyagok Nézői levelek és telefonokról szóló jelentés.

K. B.  írta (1983. jan): „  Zene - bona kapcsán.:  Január 8.-án láttuk Bergendy Istvánt, és többen megbotránkoztunk a megjelenésekor…. A fiatalokat nem hogy tanítanák a helyes öltözködésre és az elfogadható megjelenésre.. muszáj olyan kirívóan és ízléstelen öltözékben megjelenni a képernyőn?” Magyar Nemzeti Levéltár, 288f/22/1983/23 /MTV Párbizottsági anyagok Nézői levelek és telefonokról szóló jelentés.

S.s debreceni néző levél: „  keserűséggel fogtam tollat, azét, hogy hová jutott a mai fiatalság? Nem szégyellik magukat a televízióban, ország-világ előtt mutogatni, olyanok, mint a cirkuszi bohócok. Itt van pld. Bergendy István, vén hülye létére nem sül ki a szeme ilyen frizurával a nyilvánosság elé lépni?..” 288f/22/1983/23 / Magyar Nemzeti Levéltár, MTV Párbizottsági anyagok Nézői levelek és telefonokról szóló jelentés. 

 

16.40 Kern István: Csata a hóban, tv-játék. Dramaturg: Békés József, Operatőr: Mezei István, rendezte: Fejér Tamás. Szereplők: Bálint András, Zenthe Ferenc,  Berkes Gábor, Hortobágyi Gabriella, Bencze Ilona, Pásztor Erzsi, Földi Teri, Temessy Hédi, Bencze Ferenc, Sír Kati, Horváth László, Végvári Tamás, Csanádi Márton, Harrer László, Gáspár Károly, Hortobágyi Kati, Jekler Gábor, Mózes János, Mike Tamás, Németh Péter. 

 

17.50 Andok’81 sorozat indul – az első adás:  Magyarok a Chimborazón , Szerkesztő: Kopper Judit, rendező – operatőr: Nádorfi Lajos.

 

22.05 Antonioni – sorozat: Nagyítás.  

 

2. program: 20.05 Delibes: Sylvia, balett - komédia közvetítése az Erkel Színházból, a közvetítés televíziós munkatárai, szerkesztő. Hámos Veronika, vezető – operatőr: Sík Igor, rendező: Horváth Ádám.

 

Január 9. 15.45 Audrey Hepburn sorozatot kezd vetíteni a televízió, ezen a napon az első film, a Ketten az úton volt.

 

19.00 A HÉT –ben Baló György interjúját láthatták a nézők I. Bernnad-dal, a Turst alelnökével, a világ pénzügyi váláságáról. 

 

Megkezdi rendszeres kísérleti adásait - egyelőre a hónap egyik műsormentes hétfő estéjén - a pécsi kábeltelevízió. Újabb kis teljesítményű tévéadók kezdik meg a sugárzást Barcson, Kis­kőrösön, Hámorban, Tatabányán és a budapesti Intercontinental , Szálló tetején.

 

Január 11. 19.30 a TV – Híradó tudósított Aczél György beszédéről amit az ideológiai aktíván tartott a XIII. kerületi Pártbizottságon. A szerkesztő, Zádor László volt.

 

Január 12. 20.10 Arnold Wesker: A konyha, színmű közvetítése a Nemzeti Színházból, felvételről.

 

21.45 Krónika  A 2. magyar hadsereg a Donnál, Az indulás. Dramaturg: Csoóri Sándor, Hanák Gábor, operatőr: Kurucz Sándor, rendezte: Sára Sándor.

 

„ Az irodalom, a történelem, a színház- s a filmművészet után a televízió is vállalkozik arra, hogy felidézze – immár a lehető legszélesebb közönségnek! - történelmünknek felszabadulás előtti, nemzetünket majdhogynem teljes pusztulásba taszító iszonyú eseményeit, Sára Sándor - kiváló rendező. És munkatársai egy nagyszabású dokumentumfilm-sorozatot forgattak Krónika címmel a 2. magyar hadseregről, melynek a Donnál teljesült be tragédiája s végzete. Igaz ugyan, hogy még csak két részét láthattuk a sorozatnak, de úgy érezzük, hogy máris szólnunk kell róla.  Kétségkívül sok-sok filmet láthattunk, mely a második világháború borzalmairól, szenvedéseiről s öldöklésé­ről érzékletes és döbbenetes képet ad. Erről a filmalko­tásról mégis túlzás nélkül ál­lapíthatjuk meg, hogy aligha beszéltek ennyire meggyő­zően, szuggesztív, szinte a kétségbeesésbe sodró erővel a magyar katonák magatar­tásáról, gyötrelmeik és halá­luk értelmetlenségéről, az egykori uraink bűnös és meg­bocsáthatatlan felelőtlensé­géről és ostobaságáról. Az emlékezők - az egy­kori résztvevők: tisztek, ka­tonák, tiszthelyettesek, orvo­sok - lelkéből előtörő képek, érzések gondolatok töredé­kességükben s nyugtalan zaklatottságukban is - úgy látszik az eddigiekből! - va­lamiképpen félelmetes egésszé tömörülnek. Azt a re­ményt keltik, hogy megőriz­ve személyes jellegüket, hi­telüket, egyéni hangvételüket, mégis objektíu módon járul­hatnak hozzá reális történel­mi és nemzeti önszemléletünk fejlődéséhez. Reméljük, hogy a következő részekben az alkotók jobban és sokrétűbben építenek a fennmaradt dokumentum- és képanyagra. Bármily láttató erejűek az egybekomponált emlékezés részletek, sokatmondók a felvillanó arcok, de az is tény, hogy a képeket s dokumentumokat nem helyettesíthetik” – írta Illés Lajos, Népszava, 1983. január 18.

 

Január 13. Elnökségi ülés ismételten napirendjére tűzte a sportközvetítések ügyét, mert mint Radnai János előadásában elhangzott: „ rendezetlen és tarthatatlan a jogdíj helyzet, mely az MTV és az OTSH és ebből fakadóan az MTV és a BS között fennáll. Az OTSH továbbra is ránk akarja hárítani a sportközvetítésekkel járó terheket, a bevételt pedig kizárólag magának akarja megtartani. Elzárkóznak a BS tv-s berendezéseinek közös erővel történő felszerelésétől, pedig a rendezvények devizabevételeinek egy részéből folyamatosan fedezni lehetne a kiadásokat.” Kerpel Róbert műszaki igazgató beszámolt azokról az intézkedésekről, amelyeket a tárgyban a felső pártvezetés, valamint a belföldi és külföldi szervek felé tettek. Hangsúlyozta: „ha a BS nem kapja meg a szükséges technikai kiegészítő berendezéseket, veszteséges objektummá válik. „. Kiemelten szólt a színes kommentátor monitorok beruházási gondjairól. Nagy Richárd:” A legfelsőbb fórumokkal is tudatosítani kell, hogy a BS-ben uralkodó lehetetlen állapotok rendezése nem az MTV-n múlik.” - Magyar Országos Levéltár XXVI-A-9. 37.doboz.

 

Január 14. ABLAK, a tartalomból: Milyen lehetőségekkel élhetünk 83-ban? -  Műsorvezető: Wisinger István, szerkesztő: Peták István, rendezte: Horváth Ádám. Az ABLAK –ról megjelent kritikákból:

AZ ABLAK NÉPSZERŰSÉGE.

Új időpontban, újszerű formában ás színesben jelentkezett pénteken Szecska Tamás közvéleménykutatási jegyzete, a Tv~tükör. Az Ablak című úgynevezett szolgáltató műsorhoz kapcsolódott A közvéleménykutatás adataiból kiindulva nagynak minősítette a műsor népszerűségét, illusztrálva, hogy korra és iskolai végzettségre nézve az idősebb korosztály és a kevésbé iskolázott rétegek körében van a legtöbb nézője az Ablaknak. Ezt bizonyosan nem teljesen haszontalan tudni, s talán valami következtetést is levonhatnak belőle a műsor készítői. Mindenesetre óvnék attól, Hogy emiatt változtatást alkalmazzanak a műsor kialakult szerkezetén. Ez a műsor, melyet leginkább a napisajtó panaszirodáinak, levelezési ro­vatainak munkájához lehet hasonlítani, jól kialakult, való­ban szolgáltató jellegű és nézői korától, iskolai végzettségé­től függetlenül szolgálja minden réteg és korosztály érdekeit. Ha a szerkezetén tudnának változtatni, úgy a műsor- orszá­gos jellegét kellene erősíteni. Hiszen, ha Szecskő, Tamásék is mérni tudnák, úgy bizonnyal kiderülne, hogy az Ablak mindenekelőtt budapesti, s miután a pécsi és a szegedi stú­diót is bevonják, hát némileg pécsi és szegedi is. De az or­szág többi, sem lakosság-, sem nézőszámban kétségtelenül nem elhanyagolható területe igencsak ritkán szerepel benne. A műsor értékét, persze, a minden honpolgárt egyaránt érdeklő információk jelentik. Amellett Zalában sem hallgatják közönyösen, ha egy budapesti családnak valamely válla­lat „hivatalosan" és olcsón nem hajlandó bekötni a gázt, de „nem hivatalosan" és húszszoros áron igen - különösen, ha az utóbbi időben a sajtóban ismét igencsak elharapódzott „egyik".és „másik" megjelölés helyett nevén nevezik a céget. De tagadhatatlanul közelebb éreznék magukhoz a műsort, ha egyszer valami „kemény" zalai panasz is terítékre ke­rülne.” Írta Hári Sándor,  Zalai Hírlap, 1983. január 18. 

 

„Bálint gazda.   Talán már nem is bosszankodik, inkább csak kesernyésen nevet azon a néző, hogy az egyébként fő műsorrá emelkedett Ablakban még mindig Bálint gazdának titulálják a Kertészet és Sző­lészet nyugalmazott főszer­kesztőjét, dr. Bálint Györgyöt. Pontosan úgy, amely néven egykor a Szabad Európa Rá­dió agrárius kommentátora minősítgette (?) hazánk és a világ mezőgazdaságát. Nem egyszer szóvá tettük már itt is ezt a képtelenséget, s elkép­zelhető, hogy mások is tiltakoztak. Ne kelljen itt a reája illő jelzőkkel illetni ezt a tel­jességgel fölfoghatatlan szer­kesztői, műsorcsinálási gya­korlatot.  – írta Akácz László , Pesti megyei Hírlap, 1983. február 11.

 

„A rendszeresért jelentkező tévéműsorokat állandóan fe­nyegeti a veszély, hogy egy bizonyos idő elmúltával nem­csak megszokottá, hanem esetleg unalmassá, érdektelenné válhatnak. Nos, vonatkozik ez a sokak által nézett, kedvelt Ablakra is, ám — mint a legutóbbi adás is bizonyította - a műsor készítői, közreműködői mindent megtesznek e veszély elhárítására. Legfőbb erényeik többek között a témák kiválasztásában, azok feldolgozásában keresendők, s fettét-lenül szólnunk kell az aktualitásról, az igen kevés kivétellel közérdeklődésre számot tartó kérdések megválaszolásáról,

A legutóbbi Ablak például köntörfalazás nélkül informált a meghívott illetékesek segítségével az áralkalmazásról és árfelügyeletről, s megtudhatták a nézők, hogy mik tartoz­nak a hatósági, s mik a szabadáras kategóriába. Szintén sokakat érintő problémát vetett fel egy Kecskeméthez csa­tolt község, Kecskemét - Hetényegyháza   kapcsán a műsor, megszólaltatva egy érdekeltet: A közigazgatásilag város­hoz csatolt települések miért nem vonhatók be mindenhol a helyi járatú autóbusz-közlekedésbe? Talán nem haszontalan ide írnunk a kérdésre elhangzott választ, hiszen az országban lévő mintegy ötven ilyen község között bizonyára Tolna megyeiek is vannak: A csatolt település helyi járatú autóbusz-közlekedésbe való bevonásának előfeltétele az, hogy a két helység között lakóházzal egybefüggően beépítetlen távolság a két kilométert ne haladja meg. Ugyancsak aktuális - és érdekes - mozaikdarabjai vol­tak a műsornak az adásbál elmaradhatatlan friss közúti információk, a meteorológiai előrejelzés, de hallhattunk - kritikai hangvétellel - közérzetet rontó bosszúságokról is. Bálint gazda - dr. Bálint György - ezúttal dísznövényekről adott tájékoztatót, s a „kutya-macska" blokkban az állat­barátok kaptak hasznos tanácsokat. Az egyébként gyorsan pergő, színes, figyelmünkre nem hiába számító Ablaknak talán ez volt az egyetlen része, amelyből kevesebb is elég lett volna.”. –írta „- szek.” Tolnai Népújság, 1983. február 1.

 

„Újabb ifjúsági műsorok jelentkeztek az utóbbi időben az,  egyik a Homokóra, amelynek már több száma lepergett, s legújabb a Pénteki randevú, amelyet nevéhez illően Pénteken este sugároztak és úgy tervezik, hogy kéthetenként folytatják. Együtt szólni róluk azért tűnik indokoltnak mert a két műsor tartalmi és formai tekintetben egyaránt egy tőről fa­kadónak látszik. Mintha a kettővel a Fiatalok óráját váltot­ták volna fel. Mindkettő riportokból, interjúból áll, ame­lyeket zenei betétek kötnek össze, illetve választanak el egy­mástól.

Persze azért van közöttük különbség is. Például az, hogy a Homokórát külső munkatárs, Czippán György vezeti, szer­kesztője Wiegman Alfréd, rendezője Albert József, a Pénteki randevút pedig a  már régen ismert ifjúsági tévés  Végh Miklóst jegyzi szerkesztőként, s Csányi Miklós rendező gyanánt. Amellett az utóbbi lehetővé teszi, és várja, hogy műsor köz­ben szóljanak hozzá a nézők. Itéletet mondani akár az egyikről, akár a másikról, korai volna. Nem úgy robbantak be. A televízió műsorába, hogy nagy port vertek volna maguk körül. Tisztes középszer és lámpalázas igyekezet jelzi a jóakaratot. S bevallom, ha  a Homokóra ifjú riporternője nem indítana berzenkedésre a mai kislányok körében divatos, de rendkívül ellenszenves, nyávogós orrhangjával, s ha a Pénteki randevúban a műsorvezetést vállaló Gyulai Gusztáv nevű fiatalember nem olyan feltűnően kezdő, talán nem is teszek említést róluk. „ – írta Hári Sándor, Zalai Hírlap, 1983. január 18.

 

21.20 Pénteki randevú. Ezzel a címmel ifjúsági műsor indul, mely kéthetenként esti főidőben a világgal randevúztatja nézőit. A csaknem 100 főt foglalkoztató stáb sok tartalmi és vizuális ötletet valósít meg - s egyebek között egy műfordítói versenyt is, melyet élő kapcsolásos formában Jevgenyij Vinokurov szovjetköltő hirdetett meg. Szerkesztő: Végh Miklós, vezető – operatőr: Dobay Sándor, rendezte: Csányi Miklós.

 

22.30 Budapesti trilógia – Vészi Endre: Nyitott ház. Dramaturg: Szántó erika, vezető – operatőr: Szalai András, rendezte: Gábor Pál. Szereplők: Szabó Éva, Gálffi László, Páger Antal, Benkő Gyula, Makay Sándor, Inke László, Pártos Erzsi, Németh László, Papp Vera, Dunai Tamás, Dancsházi Hajnal, Borbás Gabi, Lamanda László, Horváth László, Tyll Attila, Sarlai Imre, Szabó Imre, Bojti Judit.

 

Január 14. 19.30 A TV – Híradóban intervíziós átvétel segítségével láthatták a nézők a Sztálingrádi csata 40. évfordulóján rendezett a moszkvai évfordulós ünnepség összefoglalóját. 

 

A Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség 1982. november 26-i ülésén fogadta el a KISZ 1983. évre szóló akcióprogramját.  A szervezet Értelmiségi Fiatalok Tanácsa, titkársága titkára Fekete Tibor, 1982. december 20 –án, levélben tájékoztatta Bajnok Zsoltot a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatala államtitkárát, hogy az államigazgatás, az egészségügy, az igazságügy, a közoktatás, a kulturális élet, a tudományos kutatás, műszaki fejlesztés, a külkereskedelem és a tömegtájékoztatás területén dolgozó KISZ –szervezeteknek az akciótervben milyen feladatokat határoztak meg. 

„ A tömegtájékoztatás területén működő szervezeteink segítsék elő a KISZ törekvéseinek szeles körű megismertetését, megértését.  Fordítsanak kiemelt figyelmet a fiatalok életének, tevékenységének munkájuk eredményeinek az őket foglalkoztató gondoknak, problémáknak  differenciált ábrázolására. Biztosítsanak nagyobb nyilvánosságot az ifjúságot érintő döntések előkészítésének, a végrehajtás tapasztalatai – eredményei – és hiányosságai – tárgyszerű bemutatásának. –Magyar Nemzeti Levéltár XIX-A-24-a 278. doboz Minisztertanács Tájékoztatási Hivatala iratai

 

21.20 Pénteki randevú. Tartalmából: Randevú – szerviz (Hungária Együttes) – Farsangi rongyrázás, avagy divat: „többet ésszel, mint zsebbel – A térképen még megtalálható: Magyarlukafa (Szénási Sándor riportja) – Átlagember (P.Mobil) – Edzőműhely hulladékból (Déri János riportja) , - Prognózisunk’ 85-re – Az év atlétanője (Riskó Géza riportja) – Hogyan tanuljunk búvárkodni ( Pásztor Ferenc riportja) – Slágerlista. Szerkesztő: Végh Miklós, Műsorvezető: Gyulay Gusztáv, vezető – operatőr: Dobay Sándor, rendezte: Csányi Miklós.

 

Január 15. 18. 00 Energia. Hatrészes sorozat készült a magyar energiagazdálkodás előzményeiről, mai tényeiről, jövő lehetőségeiről s a téma világpolitikai összefüggéseiről. Műsorvezető: Hajdú János, sorozatszerkesztő: Domján Dénes, operatőrök: Ráday Mihály, Hollós Olivér, Halász Mihály, rendezte: Fazekas Lajos.

 

21.35 Dzsesszpódium. A Benkó Dixiland Band fennállásának 25. évfordulójára készült műsor. Vezető – operatőr: Bónis Gyula,  szerkesztő – rendező: Tánczos Gábor.

 

1983. január 17.-én a 2/1983 számú elnöki utasítással Nagy Richárd létrehozta az MTV Információs Rendszerfejlesztő Bizottságát, melynek feladat a televízió számítógépes információs rendszerének kialakítása - Magyar Országos Levéltár – XXVI-A-9. 91 doboz. MTV iratok.

 

1983. Január 17-i osztályvezető helyettesi értekezlet emlékeztetője:

1./ Az osztályvezető helyettesi értekezlet áttekintette a Politikai Bizottság 1982. december 7-i  határozatának végrehajtásával összefüggő munkát; Bocz József et., Nagy Richárd et., és Pálos Tamás et részvételével, megvitatta a Rádió, a Televízió, sz MTI jelentését irányítási – információs rendszeréről, a műsorátvétel és az értékelés machanizmusáról. E jelentések részét képezik a Politikai Bizottság elé terjesztendő javaslatnak; az osztályvezetőihelyettesi értekezlet ajánlásai alapján a tervezett intézkedéseket folyamatosan bevezetik a szerkesztés, az irányítás színvonalának fejlesztése érdekében. Felelős: Karvalics László.

Az irányelveket az 1983. január 7-i dátumú Agitációs és Propaganda Osztályon Karvalics László által készített „Irányelvek” című dokumentum foglalta össze.

„ A sajtó, főleg az összetett és sokrétűen tagolt szervezettel dolgozó Rádió és TV műsormunkájában állandósultak a belső irányítás zavaraira, elégtelenségeire utaló kisebb – nagyobb politikai hibák. Ezek mind a témaválasztás aránytalanságaiban (olykor teljes apolitikusságában vagy történelmietlenségében), mind a témák feldolgozásában (például a párt politikájának, a kormány intézkedéseinek hiányos  ismeretében, a történelmi szemlélet mellőzésében, a tendenciózus elemzésekben, a minden áron való bírálatra törekvésben ) egyaránt jelentkeztek.

A belső irányítási rendszerek zavaraira utal az is, hogy a szakrovatoknál gyakoribb a politikailag kifogásolható megnyilvánulás ( a bel- kultúr -, és gazdaságpolitikai cikkekben, műsorokban, összeállításokban), s ritkább a napi aktualitáshoz kötődő, elsősorban az MTI anyagaira épülő publikációkban. (Vagyis kevesebb akkor, amikor az alaphír többnyire már politikai orientációt nyújt. ) Nem ritka, hogy ugyanazon orgánum egymásnak ellentmondó, de legalábbis eltérő szemléletű anyagot közöl egy lapszámon belül., aszerint, hogy a gazdasági, a hír- vagy kulturális rovat adta le.  Ez a jelenség a Rádiónál és a Televíziónál rendszeresen észlelhető, gyakran éppen az egymásután következő műsorokba (itt műsorról – műsorra változik a „gazda”, is ilyenkor lényegében ugyanazon hallgatóság füle hallatára rontják egymás hitelét az anyagok (nem csekély zavarokat okozva esetleg a befogadóban).

A belső irányítási rendszer hatásfoka különösen a Rádiónál és a Televíziónál határozza meg a politikai műsormunka színvonalát, stabilitását, ahol igen magad a napi politikai publikációk, a szak -, és művészeti műsorok száma, sok a műsorkészítő szerkesztőség, nagy létszámú a vezetői, újságírói gárda s a külső munkatársak köre.

Ennek a kiterjedt rádiós és tv-s műsorkészítő rendszernek, illetve az életkorban, tapasztalatokban, képzettségben, politikai ítélőképességben rétegzett alkotói (szerkesztői) gárdának a fegyelmezett, politikailag stabil és összehangolt tevékenységéhez egy, az esetlegességet a jelenleginél lényegesen jobban kiküszöbölő irányítási rendszer nyújthat biztosítékot.

Ezért a nagy tömeghatású sajtó belső irányítási rendszerének – információ áramlásának és döntési mechanizmus – továbbfejlesztése érdekében elsősorban a Rádiónál és a Televíziónál, szükséges megvizsgálni a következőket:

1./ A beérkező információk milyen automatizmussal, milyen rendszeres fórumok (különböző színtű értekezletek)  segítségével terjednek az intézményen belül? (E vizsgálatnak nem tárgya ezúttal a beérkező információk mennyisége és minősége. Ezt más összefüggésben érdemes vizsgálni).

2./  A különböző szinteken (elnökség, főszerkesztőségek, rovatok, az összetett állandó műsorok: HÉT, 168 óra, Ötödik sebesség, Jó reggelt!, híradók, krónikák stb.) kik a felelősek azért, hogy a beérkező információk valamennyi érintett ( külső és belső)  munkatárshoz eljussanak? Ismerik-e ezeket a személyeket a munkatársak, tudnak – e ezek információs kötelezettségéről?

3./ Milyen szinten áll, mekkora előretartást biztosít a műsormunka megtervezése? A tervezett műsorok – a témaválasztás – időszerűségét, célját, információs hátterét hol, milyen szinten tisztázták, mielőtt a műsor elkészítésére engedélyt adnak?

4./ Milyen szinten, milyen ismeretek birtokában döntenek arról, hogy melyik – még tervezett műsor – hova kerüljön: melyik adóra, milyen időpontra, milyen műsorközegbe?

5./ Milyen szinten és ki ellenőrzi, milyen ismerek birtokában az elkészült műsorokat (összevetve a tervvel is)? Van –e ideje, hatásköre intézkedni, ha a műsort, vagy annak egyes részeit, adásra alkalmatlannak ítéli?

6./ Milyen intézményes biztosíték van arra, hogy a rovatok műsormunkájának megtervezésében, a végrehajtásában, a rovat és a szerkesztőség érdeke, érdekeltsége mellett az intézmény (Rádió, TV) egészének politikai érdeke legyen a meghatározó?

7./ Meg kell vizsgálni, hogy a rovatok, a főszerkesztőség szükséges önállóságának, a műsorkészítés, javaslattevés decentralizáltságának fenntartása mellett nem lenne –e célravezető az informálás ( és annak ellenőrzése) , a műsorszerkesztés (mikor, hol, mit) és az elbírálás (adható –e),  összehangolása érdekében  e tevékenységek centralizálása  is egy új , az egész műsormunkát átfogó belső szervezet keretében?  (E szervezetet a főszerkesztőségektől független olvasószerkesztői gárda alkothatná, közvetlenül az elnökhöz, illetve két – politikai, művészeti – ága az elnökhelyettesekhez tartozhatna. E szervezet a Rádióban – a politikai, művészeti megosztottság mellett – a két fő adó szerint is külön csoportot alkothatna, adónként például 2 -3 műsor intendánssal , adó- szerkesztővel vagy adó igazgatóval, akik 24, 48, 72 vagy 168 órás ciklusokban váltva felügyelnék a programok tervezését, tervszerű elkészítését, elhelyezését, minősítését.).

Egy ilyen szervezet aránylag rövid idő alatt visszatelepíthetné, különösen a rádióban hiányzó felkészült és kellő jogkörrel bíró politikai – szakmai szerkesztői gárdát.

A jelenlegi gondok egyik forrása (elsősorban a Rádió) éppen az, hogy az utóbbi évtizedben devalválódott a szerkesztői munka, túlságosan egybeolvadt a riporteri tevékenységgel, illetve részben átkerült a rovatvezetők és helyetteseik feladatai közé. (Az írott sajtóban a szerkesztői munka nem lazult fel a legutóbbi időkben sem, ez is szerepet játszik abban, hogy az írott sajtó felelősségi rendje áttekinthetőbb).

E kérdések többségére a Rádió és a Televízió jelenlegi ügyrendje tartalmaz válaszokat: a gyakorlat azonban nem mindig alakult az írott szervezeti rend szerint: egyfelől sok a véletlen, az esetlegesség, másfelől a műsoridő jelenlegi differenciáltsága mellett – a tájékoztatás és a tudatformáló munka mennyisége, megnövekedett követelményei között – a teljes műsormunka a korábbi szervezeti rend megszokott mechanizmusa szerint megnyugtatóan, naprakészen már nehezen tekinthető át a rádió – TV felső vezetésének szintjéről.

Ezért kell összevetni a kialakult szervezet napi működését a szakmai politikai követelményekkel és a teljesítménnyel. A két nagy sajtóintézménynél szerzett tapasztalatok felhasználhatóak lesznek az írott sajtó belső irányítási rendszerének továbbfejlesztéséhez is. Budapest, 1983. január 7. Karvalics László. - Magyar Nemzeti Levéltár 288/f/22/1983/3. MSZMP KB Agitációs és Propaganda Osztálya iratai.

 

Január 18. 17.40 Sportmúzeum adása: Couberin emlékére. A 120 évvel korábban született Pierre De Cubertinre emlékezett a műsor. Szerkesztő: Dobor Dezső, rendezte: Mahrer Emil.

 

18.35 A rögön vót embör. A Szegedi Körzeti Stúdió műsora. Tömörkény Istvánra emlékezett a műsor. Szerkesztő: Bubryák István, operatőr: Kiss Róbert, rendezte: Kun Zsuzsanna.

 

1983. január 19. Ag59.

Nagy Richárd levelet küld Lakatos Ernőnek az MSZP KB Osztályvezetőjének,  részlet: (…) „Kérjük támogató egyetértésedet, hogy az április 27 -én sorrakerülő ausztriai választások kapcsán  a Magyar Televízió Külpolitikai szerkesztősége  a szemtől-szembe című műsorsorozatában Bruno kreisky kancellárral készítsen interjút, amelyet Bécsben készítenénk el , és az osztrák választások körüli időben sugároznánk. Hasonló kéréssel már 1981. februárjában fordultunk az Agitációs és Propaganda Osztályhoz, de akkor Kreisky betegsége, majd a Népszabadsának adott interjúja miatt,  a tervezett beszélgetés – azzal, hogy később visszatérünk rá – elhalasztódott.

Február  1 -én Bereczky Gyulának a Külügyi Osztály  átiratot küldött:

„ A Kreisky – interjúval kapcsolatban a Külügyi Osztály véleménye a következő:

- elkészítését támogatja, amennyiben a felvételekre  és a sugárzásra nem az osztrák választások előtt kerül sor. … Horn Gyula elvtárs javasolja, hogy az interjúra csak a választások után, az eredmények ismeretében kerüljön sor. Helyes lenne, ha Nagy Richárd et. Közölné a riporter nevét az osztályainkkal”

Február 1. Fenti levél tartalmáról Karvalics László levélben tájékoztatta Nagy Richárdot. Ag./59/2

 

Január 19. 21.30 Krónika sorozat: Felvonulás.

 

2. műsor – 21.10 Arisztophanész: Lüzisztraté, a Gorsiumi Nyári Játékokon rögzített előadás vetítése, felvételről.

 

Január 20. 21.10. HATVANHAT – vendég Pulai Miklós az országos Tervhivatal elnökhelyettese. Műsorvezető – szerkesztő: Bán János, vezető – operatőr: Mezei István, rendezte: Eck T. Imre.

 

Információs jelentés 1983. január 20:  Belpolitikai téren a műsorgyártó főosztályok dolgozóit mindenekelőtt az ideológiai tanácskozás foglalkoztatta. Aczél György referátuma és a hozzászólások egyaránt nagy érdeklődést váltottak ki. ….Televízós  szempontból ugyanakkor jelentős negatívumnak tarják, több alapszervezettben is, hogy az ülésen a televízió társadalmi szerepéről, kulturális missziójáról a politika és az ideológia, a tudományos ismeretek terjesztése, a művészetek és a  szórakoztatás területén vállalt feladatairól se pozitív, se negatív értelemben nem folyt vita.

288f/22/1983/23 /MTV Párbizottsági anyagok

 

Január 21. 20.00 A Telepóduim kabaré bemutatója. Művészeti vezető: Bednai Nándor és Kállai István.

Görgey Gábor: Alacsony az Ararát. Vezető – operatőr: Zádori Ferenc, rendezte: Sándor János. Szereplők: Mensáros László, Pécsi Ildikó, Soproni Ági, Kovács Titusz, Körmendi János,  Inke László, Balázs Péter,  Harsányi Gábor, Horváth Gyula, Schubert Éva, Verebély Iván, Moór Marianna, Halász László.

 

22.35   Bemutatták Kassák Lajos Az út vége című regényének tévévál­tozatát. Televízióra írta és rendezte: Esztergályos Károly, dramaturg: Szántó Erika, operatőr: Bíró Miklós. Szereplők:  Hámori Ildikó, Iglódi István, Ivancs Ilona fh., Szerény Zoltán fh., Herczeg Csilla, Kovács Titusz, Cseke Péter, Izsóf Vilmos, Soós László, Haraszin Tibor

 

Január 22. 16.40 IV. parancsolat. A tíz parancsolat IV. parancsát a „Tiszteld anyádat és apádat” témakörén keresztül vizsgálta, hogy a ks lakásból kiszorult idős embereket, hogyan lehet a leghumánusabban ellátni és elhelyezni családon belül.  Forgatókönyvíró és szerkesztő: Müller Magda, operatőr: Doncsó Sándor, rendezte: Préda Tibor

 

Január 23. 19.00 A HÉT-ben dr.Tóth Judit riportja a fővárosi közművekkel foglalkozott, többek között a távfűtés problémáival is.  Februári nézői levelekből: K. Ernőné pártmunkás levele Nagy Richárdnak:

Részlet: „Állandó nézője vagyok AHÉt műsorának. Nem értem, hogy az utóbbi időben mit tesz a szerkesztő? Úgy tűnik: ellenpolitizál (…) egyetértek azzal, hogy ami nem helyénvaló  azt kritizáljuk, ha kell. De mi szükség volt annyit rágódni azon, hogy egyes lakásokba nem érik el a 21 fokos hőmérsékletet? Vagy olyan fontos volt az öngyilkossági statisztika adatait „méltatni”. Hangulatot akarunk kelteni? Mi értelme volt az interferon riportnak, amit dilettáns riporter készített tele volt a riport ellentmondásokkal, export, nem export stb.  A levélíró kifogásolta a riporter Kondor Katalin és a műsorvezető Kondor Katalin szerepeltetését is. MOL/ 288/f/22 1983./23 MTV  Levelezés

 

Az MSZMP KB agitációs és Propaganda Bizottsága nevében Barabás János levélben tájékoztatta 1983. január 25- én Bajnok Zsoltot a Minisztertanács Tájékoztatási hivatala vezetőjét, a ABP jelentéséről, amely Magyarország megítéléséről készült az európai szocialista országok tájékoztatásai eszközeiben megjelentek alapján.

Romániai helyzetről a következőket állapította meg a jelentés:

„(…) Növekedett a hazánkkal történelmi vonatkozásban foglalkozó anyagok száma, s élesedett ezek magyarellenes hangneme. A cikkek elvétve sem utalnak a két nép közös haladó hagyományaira, az egymás mellett élés pozitív példáira.  A kulturális sajtót az idén elárasztó magyarellenes kampány különösen Lancrajan „Beszéd Erdélyről” című könyvének ismertetése kapcsán vált erőssé, amely – többek között – az MSZMP KB első titkárát, illetve a Népszabadságot is bírálta, illetve meghamísította. Egyes lapok anyagai olyan véleményt sugalmaznak, amelyek közvéleményünket revizionista, irredenta színezetben tünteti fel. Ezek a tendenciák – a Scinteia kivételével – a pártsajtóban is fellelhetők.

A hazánkkal kapcsolatos tendenciózus román tájékoztatás a széles tömegeknél sem marad teljesen hatástalan. Ugyanakkor tapasztalható, hogy a politikailag tájékozottabb, szélesebb látókörű és igényesebb rétegeket, ezen belül különösen a magyar nemzetiséghez tartozó értelmiségieket a hivatalos információk messze nem elégítik ki.” - Magyar Nemzeti Levéltár  XIX.-A-24-a. (263. doboz) MT. Tájékoztatási Hivatala Iratai

 

Január 25. 17.55 XXXII. San Remo-i dalfesztivál – részletek a gálaestből.

 

2. műsor – 20.01 Gorkij: Zikovék,  közvetítés a Szegedi Nemzeti Színházból, felvételről.

 

1983. január 25-én Németh Jenő levélben tájékoztatta Megyeri Károlyt a Magyar Televízió elnökhelyettesét, hogy a kormány január 20-i ülésén tárgyalta és jóváhagyta a Minisztertanács tagjainak tömegkommunikációs szereplésének és szerkesztőségi tájékoztatóinak I. féléves tervét.

A jóváhagyott tervben a Televízióra vonatkozóan a következők szereltek:

Köpeczi Béla januárban a Stúdió’83-ban interjút ad,

Veress Péter májusban a Megkérdeztük a minisztert, című adásban szerepel

Váncsa Jenő a TV Fórumot ebben a félévben nem tartja időszerűnek, javasolta, hogy az „Intenzív módszerek a mezőgazdaságban, c. műsor számára a MÉM államtitkárát kérje fel a Televízió.

A levél szerint  az államtitkárok interjúit nem tervezik, javasolják, hogy Kapolyi Lászlóval közvetlenül szervezze meg a Televízió szerkesztősége a kért interjút. Magyar Nemzeti Levéltár XIX-A-24-a 268.doboz Minisztertanács, Tájékoztatási Hivatala iratai.

 

Január 26. 21.40 Krónika sorozat – vita:  Juhász Gyula történész, Száraz György író, Tóth Sándor hadtörténész válaszoltak azokra a kérdésekre, amit a nézők tettek fel, a filmsorozat első részei után. Műsorvezető: Pálfy (G)  István, szerkesztő: Hanák Gábor, vezető – operatőr: Bánhegyi István, rendező: B. Révész László.

 

Január 28. 20.00 Palotai Boris: Hetedik év, tv-film bemutatója. Dramaturg: Szántó Erika, operatőr: Czabarka György, rendezte: Nemere László. Szereplők: Bodnár Erika, Bács Ferenc, Tábori Nóra, valamint: Komlós Juci, Sinkovits Imre, Venczel Vera, Horváth Sándor,  Békés Itala, Kádár Flóra,  Szilágyi Rta, Balogh Erika,  Farkas Antal, Csurka László,  Kovács Károly, Csányi János, Bidó János, Polgár Géza, Horváth József, Padua Ildikó, Kalocsay Ferenc, Nagy István, Kollár Béla, Gonda György, Balog Emese, Sipeki Tibor.

 

Január 29. 15.05 13 részes sorozat mutatja be a magyar pusztát, annak természeti ritkaságait. (Operatőre, a természet szerelmese, Novákovits András már nem érhette meg a bemutatót fiatalon elhunyt.)

Magyar Puszta I. A Tiszától elzárt Hortobágy. Fényképezte és rendezte: Novákovics András.

 

„Az év operatőre" címet minden év elején odaítélik valamelyik társuknak a Magyar Televízió operatőrei - elmúlt évi teljesítményéért. A módszer: minden operatőr benevezi egy - egy film­hét, s az operatőr-tanács dönt. 1982 legjobbja Zádori Ferenc, Trifonov Csere című darabjának tévé változatáért.

 

1983. januárjában készült el a „Jelentés „a Magyar Televízió Nemzetközi kapcsolatainak alakulásáról 1982 című anyag (12/532/1983). Ebből idézet,

(a román kapcsolatokról): „(…) A kétoldalú államközi kapcsolatokban román részről politikai megfontolásokból kezdeményezett és így a tömegtájékoztatásra is kiterjesztett bizonyos fokú elhidegülés a két televízió együttműködésében is éreztette a hatását. Román részről ürügyként a Románia gazdasági életét bemutató műsorunkat használták fel A műsor sugárzása után a Román TV magyarázat nélkül lemondta a már korábban egyeztetett közös akciókat, illetve MTV Romániában tervezett kulturális témájú forgatásait. Ez a helyzet az év második felében – Lázár György , valamint Aczél György  és Várkonyi Péter elvtársak romániai tárgyalásai után – némileg megváltozott. -  

 

R.M. budapesti  néző leve (1983. január)  Nagy Richárdhoz:  „ Igen nagy örömmel látjuk mi hallássérültek a televízióban a Képújságot. Hálásan köszönjük mi ezt az intézkedést. Jóleső érzés fogott el bennünket, hogy ránk is gondoltak, akik nem értjük a hangos beszédet… 288f/22/1983/23 /MTV Párbizottsági anyagok Nézői levelek és telefonokról szóló jelentés.

 

1983. január 31. Márványi György a Teletext főszerkesztője Emlékeztetőben foglalta össze az aktuális változásokat illetve feladatokat. Többek között szerepel az anyagban, hogy „3. Nagy elvtárs elvi hozzájárulását adta, hogy szerdán este és vasárnap este a digitális adásban két oldalt adjunk a lóverseny-eredményeknek. Ez lehetővé teszi, hogy a Lósport vállalattal a sponzorálásról megállapodjunk. (…) „  - Magyar Nemzeti Levéltár XXVI – A-9. MTV Iratok 90.dob.

 

A Szakszervezetek Országos Tanácsa megküldte a Magyar Televíziónak, az MTV 1983. januári műsorával kapcsolatos hozzájuk beérkezett véleményeket, ebből részletek:

 

„Dolgozóink gyakran emlegetik, hogy A HÉT c. műsora igen színvonalas, reális, kitűnő hangvételű. Távol áll tőle minden túlzás, és minden eseményt kellő szolid optimizmussal tekintenek át. Nagyra értékelik a riporterek munkáját és különösen a műsor vezetőit. „ (Egyesített Egészségügyi Intézet, Pécs)

„Szóvá tették (kb. 40 százalék), hogy a tv A HÉT c. műsora kezdi elveszíteni politikai hetilap jellegét, s egyre inkább a DELTA című műsor arculatát veszi fel, de ebben azt is látják, hogy a politika és a gazdaság kapcsolata szorosabbá válik”  ( SZOT Balatonfüredi Oktatási Intézete). – Magyar Nemzeti Levéltár – XXVI-A-9. 92. doboz, MTV iratok.

 

 „Dolgozóink tesznek említést Szűrös Mátyás elvtárs tv-beli nyilatkozatáról, melyben hazánk külpolitikáját elemezte. Akik látták a műsort, igen jó véleményt alkottak, mind a tartalmi vonatkozásokról, mind pedig Szűrös elvtárs személyéről” (XX. kerületi Művelődési Otthonok Igazgatósága, SZBT). – Magyar Nemzeti Levéltár – XXVI-A-9. 92. doboz, MTV iratok.

 

„Bertha Bulcsú tv-nyilatkozata felháborodást váltott ki. Az a vélemény, hogy az már súrolta a társadalomellenesség határát.  Például: Az emberek nálunk rettegnek, amikor emelik újra a benzin árát, vagy még mi várható? Nincs összetartó erő, szétesik a társadalom! Hogy lehet az, hogy ezt a tv megengedi minden következmény nélkül? ( Volán 20. sz. Vállalat, KSZDSZ) – Magyar Nemzeti Levéltár – XXVI-A-9. 92. doboz, MTV iratok.

 

A Szakszervezetek Országos Tanácsa megküldte a Magyar Televíziónak, az MTV 1983. januári műsorával kapcsolatos hozzájuk beérkezett véleményeket, ebből részletek:

 „Marosán elvtárssal készített riportról:

Marosán elvtárssal  készített tv interjú felkeltette a dolgozók érdeklődését. Élén visszhangra talált, amit a bizalmi kulcsszerepéről mondott, de azzal nem értenek egyet, hogy csak szakunkás legyen bizalmi ( BHV, ÉDOSZ).

Értelmiségi körökben igen nagy felháborodást váltott ki a Marosán Györggyel készült riport. (pedagógus MB, Hajdú m. SZMT).

 Marosán György elvtárssal készített interjú széles körben érdeklődést keltett. Szeretnénk, ha írásban is megjelenne az interjú. (FÉKON Békéscsaba, Kendergyár Mezőhegyes, Békés m. SZMT.).

Megfelelő a politikai visszhangja, mely Marosán György elvtárssal készült.  A Tv riport iránt általában nagy volt a közérdeklődés.  Úgy fogalmaztak, hogy szeretnének a jövőben is ilyen vagy hasonló műsorokat látni.  Több helyen tervezik, hogy ankétra fogják meghívni Marosán elvtársat, ahol részt vesznek szakszervezeti tisztségviselők. (MEDOSZ).” – Magyar Nemzeti Levéltár – XXVI-A-9. 92. doboz, MTV iratok. 

 

A Rádió és Televízió Újság 1983/5. száma, „PÁLFY – Ónody – Chrudinák” címmel közölt egész oldalas cikket olyan külpolitikusokról, akik vezető állást vállaltak. A televíziósok közül Churinák Alajossal beszélgetett Mogyoró Katalin:

„ (…) a Tv külpolitikai szerkesztőségé­nek vezetője, legújabb si­kerét éppen nem külpolitikusként aratta. Hiszen a kritikusok az általa szerkesztett Szuperbolát minősítették a szilveszteri műsor legjbb „kabaréjának". Komolyra fordítva a szót: szerkesztőségük egyre sikeresebben nyújto­gatja „csápjait" más területekre. Abból a felismerésből ered ez a törekvés, hogy a rovat-határok elavultak, s az életünk, a világ nem e szerint tagolódik?

Részben. De ne feledje: a Parabolát kezdettől fogva, több mint egy évtizede, ez a szerkesztőség készíti — siet tisztázni Chrudinák Alajos. — Mi csak azt az űrt próbáljuk betölteni, amelyet más rovatok hagynak. Tu­lajdonképpen szomorú és komikus is, hogy külpolitikusok készítik a szilveszter — egye­sek szerint — talán legszórakoztatóbb mű­sorát. Nem ez a dolgunk, de alkalomadtán szívesen vállalunk ilyen feladatokat is. Sze­rintem jó vért szül a konkurrencia, az, hogy a képernyőn műsorokkal versengünk a néző figyelméért.

Anyagi és egyéb okok miatt a szerkesz­tőség munkatársai négy - öt nap alatt kényte­lenek külföldön forgatni. A produkciók politikai erénye, színvonala mégis ismert és el­ismert. Azt azonban kevesen tudják, hogy dollárt is hoznak az országnak.

Ostromzár című riportfilmem libanoni forgatásának devizaköltsége ezer dollár volt. Az MTV és a Hungarofilm ezt a filmet a mai napig 52 ezer dollárént adta el különböző tévétársaságoknak. De nagy keletje van más munkáinknak is: Benda Fele köztársaság­ának, Baló kambodzsai tudósításának vagy az Olajháború és a Háború a Szaharában című filmnek. Ezzel a pénzzel eddig, sajnos, nem gazdálkodhattunk. De rövidesen változások várhatók: a Televízió exportjogot kapott ak­tuális riportfilmek és egyéb, harminc percnél rövidebb műsorok forgalmazására.

Az Ön jóvoltából a Közel-Kelet politi­kusai szinte személyes ismerőseinkké vállak.

Szerintem a nagypolitikában elsősorban az embert kell megmutatnunk, a politika­csináló magatartását, érvrendszerét. A jel­lemről viszont gyakran többet mond az el­lesett gesztus, a mimika, mint maga a szö­veg. A vélemények ütköztetése, az ellenté­tek, ellentmondások bemutatása csak akkor lehetséges, ha a riportban megszólalhatnak a szembenálló felek. A tárgyilagosságnak ez az egyik alapfeltétele. Ugyanakkor arra is tö­rekszem, hogy a filmek dramaturgiája vál­tozatos és izgalmas legyen, hogy minél több váratlan riportszituáció, érdekes fordulat, történet gazdagítsa a politikai mondanivalót. Tehát a külpolitikai filmekben is élnünk kell a filmművészet eszközeivel.

Hasonló elvek alapján készültek a szo­cialista országokat ábrázoló filmek is. Ennek a térségnek a bemutatásában alapvetően újat hozott a televízió.

Áprilisban, Orient-expressz címmel, egy­órás magazint indítunk, amely a szocialista országokkal foglalkozik. A havonta jelentke­ző műsor szerkesztője Benda László lesz.

Különös, hogy annyi sikeres műsor kö­zött a régebbi idők legnépszerűbb külpolitikai műsora, a Fórum, mennyire elszürkült.

Tizenöt évvel ezelőtt a Fórum valóban a demokratizálódás egyik fóruma volt. Ak­kor szenzációnak számított, hogy a telefonon föltett kérdésekre az újságírók élő adásban válaszolnak. Ma már azonban a nézők sok­kal felkészültebbek, igényesebbek, és ennél nagyobb demokratizmust, vitaszellemet igé­nyelnek. Időnként szeretnének visszaszólni, egyetértésüket vagy ellenvéleményüket kifej­teni. A következő hónapokban a Külpoliti­kai Fórum   megújítását tervezzük. (…)”

 

 

 

 

Február 

 

 

 

A japán NHK - televízió Magyarországon kölcsönző videotékát létesített a Prix Japon anyagából. A videotéka a veszprémi Or­szágos Oktatási Központban működik. (A 13 regionális központ közül ez az első, amelyet klubdélutánokat a Magyar Televízió közönségszolgálatának helyiségében tartják. 

 

Magyar - kubai koprodukcióban készül egy negyvenperces színes film: Hemingway és a halászat. 

 

Február 1. 19.30 Juszt László szerkesztő – riporter és Edelényi Gábor operatőr riportja a TV –Híradóban bemutatta a Lewis farmergyártás sikerét a marcali gyárban.  Ezen a napon és a következő napon is Tóth Károly szerkesztő – riporter és Végh László operatőr a helyszínről küldött jelentést a Híradó számára a nagyhegyesi gázkitörésről

 

 

21.50  Később sok vitát kiváltó műsor került a képernyőre, a „Lóden – show” A forgatókönyvet írta: Sülyi Péter és Molnár György, szerkesztő: Sülyi Péter, vezető – operatőr: Márk Iván, rendezte: Molnár György. Szereplők: Balázs Péter, Bánfalyi Ági,  Bakodi József, Benedek Miklós, Csász Angela,  Ferenczy Krisztina, Gálvölgyi János, Haumann Péter, Hámori Ildikó,Kern András, Mikó István, Reviczky Gábor, Soproni Ági, Szacsvay László, Szombathy Gyula, Verebes István, valamint a Dominó Együttes, Köllő Miklós vezetésével.

1983. szeptember 9. Az MSZMP KB Agitációs és Propaganda Bizottsága tárgyalta az MASZMP KB Agitációs és Propaganda Osztály vezetőjének Lakatos Ernőnek az előterjesztését: a Magyar Televízió helyzetéről, munkájáról, további feladatairól. (részlet a jelentésből): „ A Magyar Televízió tömeges közönségigényt kielégítő szórakoztató adások sorában a játékok, a vetélkedők többnyire jó színvonalúak, a humoros műfajok viszont még nem találták meg igazi tévés formájukat. (...) A kulturális adásokat szintén az egyenlőtlen fejlődés a szélsőségek jellemzik, gyarapodtak a negatív jelenségek. Például az aránytévesztő és a politikai kihatásokkal nem megfelelően számoló 26 részes Krónika, vagy a rosszízű Loden-show. Egyes rétegműsorok (pl. Tudósklub) saját feladatuk bizonytalan értelmezése miatt megalapozatlan nézeteknek is helyet adtak, megválaszolatlanul. (...)

A Szakszervezetek Országos Tanácsa megküldte a Magyar Televíziónak,  1983. februári információs jelentést, amely az MTV műsorával kapcsolatos hozzájuk beérkezett véleményeket, tartalmazta, ebből részlet:

„Lóden – show - „ A fiatalok megmosolyogták a tv-ben sugárzott Lóden show műsort. Az idősebbek közül néhányan bosszankodtak mondván, hogy az 1956 előtt a torzulások ellenére a csasztuskák korában nem jólétben ugyan, de nagy lelkesedéssel dolgoztak a lódenkabátos emberek, akiket a műsor kigúnyolt. (Magyar Kábel Művek)” – Magyar Nemzeti Levéltár – XXVI-A-9. 92. doboz, MTV iratok.

 

Február 2. 21.15 A Krónika sorozat következő része: Hídfőcsaták címmel.

 

Február 4. 20.00 Budapesti trilógia – Vészi Endre: A tranzitutas, tv-játék bemutatója. Dramaturg: Szántó Erika, vezető – operatőr: Sík Igor, rendezte: Gyarmathy Lívia. Szereplők: Reviczky Gábor, Pogány Judit, Tábori Nóra, Garas Dezső, Bakodi József, Deimanik Ferenc, Dörner György, Gonda György, Kary Györgyi, Kéry Edit, Kéry Gyula, Mikó István, Némedi Mária, Némethy Ferenc, Nobák István, Őze Lajos, Pethes Csaba, Sír Kati, Soós Edit, Szabó Imre, Szoboszlay Sándor, Újlaky Dénes, Virág Kiss Ferenc.

 

 

2. program - 20.01 A”barna pestis” – a Panoráma különkiadása, Szerkesztő: Baló György és Beszterczey Gábor, rendezte: Mátray Mihály.

 

Február 6. 11.20 Grimm testvérek: A brémai muzsikusok, a Békés megyei Jókai Színház előadásának közvetítése, felvételről.

 

19.00 A HÉT-ben Osskó Judit riportja egy vidéki disznóvágást mutatott be.

Februári nézői levelekből: V.Antal, budapesti levélíró: … AHÉT nagyon unalmas, kivéve egy-két érdekes orvosi riportot. Legutóbb rengeteg ideig egy budapesti kerület bajával foglalkoztak. Meg egy disznóölést mutattak … eddig azt hittem, hogy ez egy politikai kérdésekkel foglalkozó műsor.

MOL/ 288/f/22 1983./23 MTV  Levelezés

 

Február 7. Megjelenik az az 1/1983. MTV számú elnöki utasítás a Fiatal Művészek Stúdiója működéséről és a Fiatal Művészek Stúdiója műsorgyártó csoport létrehozásáról. Melyben az elnök engedélyezi az FMS korábbi működése során szerzett tapasztalatok alapján a stúdió további működését.  Magyar Nemzeti Levéltár – XXVI-A-9. 91 doboz. MTV iratok.

 

Február 8. 18.05 Háry János és vendégei címmel készített műsort a Pécsi Körzeti Stúdió. Szekszárd szülötte Háry János és Garai János is, aki megírta az obsitos történetét. Róluk szólt a műsor. Szerkesztő – rendező: Dr. Jósfay György, operatőr: Bárány György, volt. Szereplők: Csányi László, dr. Vargha Károly, dr. Jófay György, Balázsovits Lajos, Galkó Bence, Gerbár Tibor, Győry Emil, Horváth Gyula, Lencz György, Lukács József, Nagy Attila, Vajek Róbert, és klarinéton Csajági György.

 

20.50 Stúdió’83 adása: Fórum a Fórumban – a magyar játékfilmről. Főszerkesztő: Érdi Sándor, műsorvezető: Kepes András. 

 

21.50 Kockázat – a Külpolitikai Szerkesztősség világgazdasági magazin sorozata. Szerkesztő – műsorvezető: Gubcsi Lajos, rendező: Vitézy László. 

„ (…) A Kockázat és a Tudósklub sikerült adásai az értéktudást megalapozó gazdaság- és társadalomismeret elen­gedhetetlen voltára figyelmeztetnek. Ezek a „szegény műsorok" a gondol­kodás luxusáról tanúskodnak, bár időnként házivetítésként jobban hasznosulnának, mint a nézői önsze­lekció útján leszűkült nyilvánosság előtt. Az értékek tudása ugyanis az érdekek tudása és tudatosítása nél­kül édeskeveset ér. Itt zárul be az a gondolati kör, mely a görcsösen és neurotikusán fogadott szegénység ne­gatív spirálját helyettesíteni hivatott kommunikációs pálya modelljére vo­natkozik, ahol a köz ügyeit szemé­lyessé hevített, minőségben gazdag információk áramolhatnak közlő és befogadó között. Es ha elérkezünk az információk eme Kánaánjába, akkor már pazarolhatunk is, hiszen minél többet adunk, annál többet kapunk vissza. „ –írta Csepeli György a Filmvilág 1983/9.számában.

 

Szilágyi János a Filmvilág 1983/1. számában beszélgetett Gubcsi Lajos, a szerkesztő – műsorvezetővel, a Kockázatról.  

 

„Ki gondolta volna néhány évvel ezelőtt, hogy egy kizárólag gazdasági kérdésekkel foglal­kozó, késő este sugárzott televíziós műsort az ország lakosságának majdnem 10 százaléka kíséri figye­lemmel, és a Tömegkommunikációs Kutatóközpont kimutatása szerint átlag 80 pontos tetszési indexe van, tehát sikeresnek mondható. A Koc­kázat című adásról van szó, amelyet Gubcsi Lajos (35 éves) szerkeszt és vezet. A Marx Károly Közgazdaság­tudományi Egyetem Nemzetközi Kapcsolatok szakán végzett. Ezután a Rádió külpolitikai rovatánál dol­gozott, emellett az intézmény KISZ-titkára volt. Később a Televíziónál ugyanez lett a munkaköre és társa­dalmi funkciója. Nem sokáig, mert hároméves Politikai Főiskolára küld­ték. Ezalatt írt egy könyvet a nem­zetközi pénzügyi helyzetről, és meg­írta kandidátusi disszertációját. Neve az 1977-ben indult Kockázat című műsorával vált ismertté. Két esztendeje kilépett a Televíziótól, és az Akadémiai Kiadó igazgatóhelyet­tesi székét foglalta el.

 

Nyilatkozat előtti nyilatkozat

-  Nem könnyen szántam rá magam erre az interjúra, mert nem szeretném ezzel is elősegíteni, hogy két szék kö­zött a pad alá essek. így is elég gon­dot okoz, miként hessentsem el né­hány munkatársam fejéből a mindig ott fészkelő gyanút, miszerint a Tele­vízió energiáira nagy részét leköti, s csak félgőzzel tudom tolni a Kiadó szekerét. Am amit külső munkatárs­ként a kamera előtt elmondok, az a nézők szemében az intézmény véle­ménye, tehát a Televízió is fenntartá­sokkal és érzékenyen figyeli a nem a hierarchiába tartozó ember lépéseit.

Sem a mostani munkahelyemet, sem a Televíziót nem szeretném sem bom­lasztani, sem elveszteni. Ennek elle­nére nekem az Akadémiai Kiadó a munkahelyem, ott szeretnék elsősor­ban jó teljesítményt nyújtani. Ha ügyelek arra, hogy a Televízióban se legyen velem különösebb probléma, az nem azért van, mert sandán arra gondolok, hátha egyszer visszakerü­lök oda. (…)

 

- Annak idején ki, vagy kik kezde­ményezték a Kockázat létrejöttét?

- A televízióban mindig is voltak ipari és mezőgazdasági riportműso­rok, de hiányzott egy rendszeresen jelentkező gazdaságpolitikai adás. Ilyenre tehát a televízióban szükség volt, csak nem biztos, hogy a Televí­zió tudta is, hogy erre szüksége van. Tehát nem valamelyik vezetőnek tá­madt ez az ötlete, senki nem kért fel, vagy éppen kényszerített e műsor létrehozására, hanem igen mostoha körülmények között kellett kivere­kedni ezt a programot. Ez valószí­nűleg nem sikerült volna, ha a kül­politikai szerkesztőség akkori rovat­vezető-helyettese, Chrudinák Alajos, már kibontakozó tekintélyével nem áll az ügy mögé. És ott voltam én is, akinek szüksége volt valamilyen je­lentkezési formára, és aki úgy gon­dolta, hogy gazdaságpolitikai ismeret­anyaga és érdeklődése felhatalmazza, hogy egy ilyen műsort kézbe vegyen.

 

- Elhiszem, hogy önt érdekelte a gazdaságpolitika, de mit remélt a né­zőktől, akik az évek folyamán meglehe­tősen elfásultak a sok termelési riport­tól, az olyan műsoroktól, amelyek, akár a kirakatokba tett érettségi tablók, csak azok érdeklődését vonják magukra, akik láthatók rajtuk.

- 1977-ben világossá vált, hogy a világgazdaság problémái - akárhogy hitegettük magunkat az ellenkezőjé­vel - Magyarországra is „begyűrűz­nek". Ha pedig a bajok érezhetővé válnak, akkor valósághűbb tájékoz­tatásra van szükség. Nem szabad, hogy a szavak és a tények között szakadék tátongjon, mert az emberek általában a tényeknek hisznek, és ak­kor a szavak elveszítik a hitelüket. Az egyre sűrűsödő kellemetlen tények ellenére mégsem volt olyan őszinte és differenciált a tájékoztatás, mint ma. Nem tekintették felnőttnek a magyar lakosságot. Kellett egy fordulat, amit persze nem én találtam ki, csak igye­keztem sokkal alaposabban tájékoz­tatni a közönséget.

- Úgy érezte, hogy az ár ellen úszik?

- Inkább úgy fogalmaznék: érez­tem, hogy fordulat következik és igyekeztem ennek elébe menni.

- Akárhogy nézzük, e műsor meg­indítása mégiscsak magánvállalkozás volt, hisz sem a politikai, sem a gazda­sági vezetés nem igényelte, nem „ren­delte" meg, hanem ellenkezőleg, a hi­vatalos álláspont ellenére kellett világra segíteni. –

- Ezt nem mondanám. Mind a te­levízió, mind a sajtót irányító erők részéről volt egy ilyen igény, csak éppen nem öltött testet. Nem jelent­kezett megfogható kívánság formájá­ban. Tehát senki nem söpörte tisztára az utat e vállalkozás előtt, de elfogad­ták a vállalkozás tényét. Nem kellett tehát túlságosan vastag falakat át­törni, sőt magam csodálkoztam a leg­jobban, milyen hamar kinyílt az ajtó, amikor döngetni kezdtük.

- Bármilyen furcsának tűnik is, a Kockázat abból él, hogy bajban va­gyunk. A műsor úgy futott fel, ahogyan gondjaink tetéződtek, ön a sikerét a világot sújtó gazdasági válságnak kö­szönheti.

- Ez így nagyon jól hangzik, de van a dolognak egy másik oldala, amiről elfeledkezik. Arról ugyanis, hogy amikor a bajok sűrűsödnek, az ingerültségek is gyakoribbak, és hul­lámaik magasabbra csapnak. Azt is figyelmen kívül hagyta, hogy ilyen­kor többször fordulnak elő félreérté­sek, és egyre inkább találkozni olyan törekvésekkel, hogy minél szűkebb mederben folyjék a tájékoztatás, minél kevesebb legyen az improvizá­lás, minél kisebb legyen az ilyen mű­sorok hatása. Akik így gondolkodnak, azt mondják: ne izgassuk az embere­ket, mert elvesztik a biztonságérzetü­ket. Tehát meg kell küzdeni azokkal az erőkkel is, amelyek azt akarják, hogy minél kevesebb egyéni hang, minél kevesebb egyéni vállalkozás, minél kevesebb kommentálás legyen.

- Mennyire kötik meg a kezét egy-egy műsor elkészítésénél?

- Ha az előbb bizonyos visszahúzó áramlatokra céloztam, akkor termé­szetesen szót kell ejtenem az előmoz­dító erőkről is, amelyek szerencsére nagyobbak. Ezt a magam televíziós munkájában úgy érzékelem, hogy a műsor készítésének valamennyi sza­kaszában — a téma kiválasztásától a feldolgozás módjáig - önálló vagyok, ha nem is korlátlanul. Tehát én soha nem kaptam előírt témákat.

-  És fejmosásokat ?

- Egy esetet kivéve, felülről kez­deményezett, nagy fejmosásban soha­sem részesültem. - Mi volt az a kivétel?Amikor a Béres-cseppek ügyét tűztem műsorra, megdorgáltak, de jogi következményei nem voltak az esetnek. Az ügy — ezt csak utólag tudtam meg — akkor még olyan stá­diumban volt, hogy nem tartozhatott a nyilvánosságra. Én úgy gondoltam, hogy erről kell és érdemes beszélni, hisz magam is tapasztaltam, hogyan csempészik ki az országból ezt a szert és hogyan adják el ötvenszeres áron külföldön. Érdekes, aktuális, ebbe a műsorba illő esetnek tartottam a dol­got.  (…) „

 

Február 8-án Simon Ferenc (Tájékoztatási Hivatal) levelet intézett Karvalics Lászlóhoz az MSZMP KB Agitációs és Propaganda osztálya helyettes vezetőjéhez, melyben tájékoztatja, hogy a Politikai Bizottság 1982. XII.7 -i a sajtó, a rádió és a televízió irányításának továbbfejlesztéséről szóló határozata II6. pontjában foglalt feladat végrehajtásával kapcsolatban  elkészítettek egy irányelv tervezetet , amelyet megküldtek a levél mellékleteként. - Magyar Nemzeti Levéltár XIX-A-24-a 266.doboz Minisztertanács, Tájékoztatási Hivatala iratai

 

Február 10. 2. program – 20.00 A nők helye a társadalomban,  riportműsor. Szerkesztő: Kardos István,  vezető – operatőr: Miszlay Gyula, rendezte: Kővári Péter.

 

2. program – 21.25 „Ez már csak én vagyok” – portré Ladik Katalinról. A Szegedi Körzeti Stúdió műsora. Szerkesztő: Bubryák István, vezető – operatőr: Kaziczky László, rendezte: Radó Gyula. Szereplők: Jancsó Miklós, Hernádi Gyula, Csíkos Gábor, Szendrő Iván, Király Zsolt.

 

Az Országos Ösztöndíj Tanács február 10-én értesítette a Tájékoztatási Hivatalt, hogy Horvát János osztályvezető (MTV) Salzburgi Amerikanisztikai Szemináriumra jelölését elfogadta és 2 hetes időtartamra ausztriai tanulmányutat engedélyezett. - - Magyar Nemzeti Levéltár XIX-A-24-a 267.doboz Minisztertanács, Tájékoztatási Hivatala iratai

 

Február 11. 18.00 Az ABLAK újabb adása. Tartalomból: Lakásfelmérés, lakbér megállapodás – Mennyit és miért kell fizetni? – Fűben, fában orvosság – Kitesszük az Ablakba, - Kisgépek a telken, - Bébiétel falun?  - Házunk táján … Szerkesztő: Peták István, műsorvezető: Déri János, rendezte: Batha Attila.

 

20.00 Mesterházi Lajos – Pesti emberek, tv-változat, dramaturg: Mezey Emőke, vezető – operatőr: Ráday Mihály, rendezte: Várkonyi  Gábor. Szereplők: Piros Ildikó, Huszti Péter, Bálint András, Dunai Tamás, Harsányi Gábor, Lukács Sándor, Vajda László, Szacsvay László, Mensáros László, valamint: Mécs Károly, Csernus Mariann,  Náray Teri, Ambrus András, Peremartoni Krisztina, Kátay Balázs, Szőke Pál, Soós László,  és sokan mások.

 

2. műsor – Foglalkozása filmszínész. Ezen a héten zajlottak a Filmszemle eseményei, ennek kapcsán a műsor a Filmgyárban alakult színésztársulatot tagjait mutatta be. Résztvevők: Bálint András, Bujtor István, Frajt Edit, Margitai Ági, Meszléry Judit, Pásztor Erzsi, Sír Kati,  Torady Teri, Bencze Ferenc, Harsányi Gábor, Kálmán György. Szerkesztő: Bulla Károly, műsorvezető: Antal Imre, operatőr: Szalai András, rendezte: András Ferenc.

 

Hajdú János A HÉT főszerkesztője felmondó levelet küldött Nagy Richárnak a Magyar Televízió elnökének. Február 11-én, Megyeri Károly elnökhelyettes feljegyzést küldött a témával kapcsolatban Nagy Richárd elnök számára 2/92/93 (2/6/983) számon, Hajdú János „felmondó” levelével kapcsolatban:

„ Hajdú elvtárs hozzád intézett levelére, rövid töprengés után szükségesnek érzem, hogy írásban reagáljak. A levél nem tűnik eléggé átgondoltnak. Nem elég világos, hogy ez most Hajdú elvtárs lemondó levele akar lenni? Vagy ki mindenkinek a lemondását követeli ahhoz, hogy mégis maradni tudjon.

Micsoda tájékozatlanság?

A dolgok azért ennyire nem egyszerűek. Ráadásul ugye  van a Televíziónak pártszervezete is, meg hát a bennünket irányító Agitprop. Osztálynak is köze van ilyen kérdésekhez. Az bizonyos, hogy Hajdú elvtárs érvei nem eléggé átgondoltak.  Például: az egész ház tudja, hogy a HÉT – körülményeinkhez viszonyítva – messze kiemelt anyagi, technikai és egyéb ellátást kap.

Gondolom, Hajdú elvtársnak az a hiedelme, amely szerint érdekemben állott, hogy a HÉT ne érjen el sikereket, - nem az én tisztánlátásom hiányát tükrözi. Mint ahogyan azt sem én intéztem el, hogy a KB - ban tartott főszerkesztői értekezleteken a műsorért hétről – hétre éles és jogos bírálatokat kapjak. És abban sem hiszek, hogy a főszerkesztői értekezleten elhangzó jogos kritikák csak engem köteleznek átgondolásra.

Hajdú elvtárs tehetséges újságíró, kiemelkedő sikereket ért el már korábban a képernyőn is. Műveltsége, előadói készsége, határozottsága – engem is arra bíztatott, hogy meleg szívvel támogassam a HÉT élére kerülését. Az élet azonban mást igazolt. És erre tanú az a főszerkesztői kollektíva, amelyikkel minden gond, esetenkénti konfliktus ellenére is, harmónikus, szót értő, a cselekvés irányába ható tartós együttműködés alakult ki.

Az élet sajnos ismét igazolta, hogy nem mindegyik képernyőn sikeresen szereplő személy képes vezetői munkára, felnőtt lojalitásra, munkatársakkal és vezetőkkel egyaránt. Ugyan is Hajdú elvtárs vezetői módszereivel nem lehet egyetérteni.  (…) Ami Hajdú elvtárs kádereinek  „kilövését” illeti! Elsősorban Ő negligálta – méghozzá kategorikusan – a TV kipróbált és színvonalat jelentő káder – állományát. Fejér Zoltán viszont egyetlen egy embernek köszönheti sorsa alakulását, önmagának. Pártbizottságunk a kipattant ügy kapcsán, - éppen a képernyő védelme érdekében – a leghatározottabban igényelt egyértelmű fellépést. Ezt pedig nem lehetett figyelmen kívül hagyni. (…)” - Magyar Nemzeti Levéltár – XXVI-A-9. 91 doboz. MTV iratok.

A felmondási ügy folytatása majd 1983. március 28 – nál olvasható tovább.

 

Február 13. 21.15 „Nem felfelé török, uram”  Sütő András műsora. A dokumentumfilmet az író 55 születésnapjára készítette az MTV.  Szerkesztő: Major Sándor, operatőr: Neumann László, rendezte: Kígyós Sándor. (A műsor 1982. június 16-i adás ismétlése volt!).

 

Február 15. 20.50 A Stúdió’83 újabb adása. Főszerkesztő: Érdi Sándor, műsorvezető: Baló György.

A Szakszervezetek Országos Tanácsa  megküldte a Magyar Televíziónak,  1983. februári formációs jelentést, amely az MTV műsorával kapcsolatos hozzájuk beérkezett véleményeket, ebből részletek:

  „A Stúdió ’83 műsorairól: Egyre  kedvezőbb vélemények érkeznek a Stúdió’83 c. adásairól, kiemelve a legutóbbi tematikus beszélgetésekben  megnyilvánuló bátorságot, őszinteséget, kötetlenséget (Borsod m. SZMT).

Fokozódik az érdeklődés a tv-ben minden kedden jelentkező Stúdió’83 c. műsora iránt, mely továbbra is színvonalas és hasznos híranyagot és információt szolgáltat. Sokan érdekesnek ítélték a magyar filmgyártás jelenlegi helyzetéről szóló tematikus beszélgetést. (LKM).” – Magyar Nemzeti Levéltár – XXVI-A-9. 92. doboz, MTV iratok.

 

Februárban  Berecz Annamária az MTV NKO vezetője tárgyalásokat folytatott Ulan Batorban a MONGOL TV tv vezetőivel és Lhagvazsarin Zantavval a mongol Tájékoztatási, Rádió – és Televízió Állami Bizottsága elnökével az MTV – és a Mongol Tv közötti megállapodások végrehajtásáról, és a felek között felmerült problémákról.  Közös megegyezéssel rendezték a Góbi és a Hangáj állatvilágáról szóló filmek elszámolásának nyitott kérdéseit. Az MTV kötelezettséget vállalt a filmek forgalmazásából az MTV  hez befolyt  összegek Mongol félnek járó részének dollárban történő átutalásáról.

Megállapodtak abban, hogy az MTV saját költségén újraforgatja az Ulánbátor című filmet. Megállapodtak abban is, hogy Nagy Richárd meghívta Magyarországra Zantav-ot is.  (12/826/83 – 6/669/83) - „ - Magyar Nemzeti Levéltár – XXVI-A-9 –a   131. doboz

 

Február 16. 17.30 címmel ezentúl negyedévenként jelentkező  színházi műsor indult, sikeres, vagy vitatott, előadásokról, színészi teljesítményekről. Műsorvezető: Dr. Váradi György, szerkesztő: Virág Katalin, operatőr: Bánhegyi István, rendezte: Török Ilona. 

 

2. műsor – 20.01 Peter  Buckmann: „ … most mind együtt” színmű közvetítése a Miskolci Nemzeti Színházból, felvételről.

 

Február 17. 20.00 Bemutatják a Lajtai Vera — Hollós Ervin dokumentumnovellájából Szabó György forgatókönyve alapján készült, A nyomozás c. tévéfilmet: témája az 1920-as Somogyi - Bacsó gyilkosság. Rendezője Horváth Ádám, dramaturg: Szántó Erika. Operatőr: Sík Igor. A főszerepben: Bessenyei Ferenc, további szereplők:  Egri Márta, Inke László, Bitsky Tibor, Benkő Gyula, Kertész Péter,  Mécs Károly, Kovács István, Hetényi Pál, Kézdy György, Kristóf Tibor valamint: Bodor Tibor

 

Huszonhat évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy 1946-ban - egy népbírósági tár­gyalás során - minden részlete kiderüljön annak a kettős gyilkosságnak, me­lyet Horthy ellenforradal­mi különítményes tisztjei követtek el 1920 februárjá­ban. Somogyi Bélát, a Nép­szava felelős szerkesztőjét és Bacsó Bélát, a lap belső munkatársát ölték meg kü­lönös kegyetlenséggel.

Hollós Ervin és Lajtai Vera erről szóló doku­mentum novellájából írt tévéfilmet Szabó György. A nyomozás című film, me­lyet Horváth Ádám rende­zett, sokféle színnel ábrá­zolja a fehérterror gátlásta­lanságát. Somogyi Bélá­nak az volt a „bűne" Horthyék szemében, hogy a Ta­nácsköztársaság leverése után olyan cikkeket is meg­jelentetett, amelyekben az ellenforradalmi tiszti külö­nítmények garázdálkodását, a törvénytelenséget lelep­lezte.

E film leköti a néző fi­gyelmét, mert az ellenforra­dalmi típusfigurák mellett politikailag árnyaltabb, mű­veltebb szereplők is élnek benne, s leköti azért is, mert — bár sejtjük, tudjuk, hogy az ügyben nyomozó rendőr főtanácsos (a „fődetektív") nem fogja tudni kideríteni az igazságot — fordulata­ival, párbeszédeivel feszült­séget kelt a nézőben. A sokszereplős darabhoz számos kiváló színészt kért fel Horváth Ádám. _t Hely hi­ányában csak Bessenyei Fe­renc (a főtanácsos), Inke László (belügyminiszter), Kézdy György (szerkesztő) nevét említem, mint olya­nokét, akiknek játékával a film színvonalát is jelle­mezni lehet (…) „ –írta Seregi István, Kelet- Magyarország, 1983. február 22.

 

Sajnos nem a fantázia, hanem az élet szüli a leg­hátborzongatóbb bűnügyi történeteiket. Ráadásul - az esetek nagy részében - a felszín mögött társadalmi mozgatórugók rejlenek. Ilyen rémtett volt 1920. február 17-én Somogyi Béla és Bacsó Béla bestiális meg­gyilkolása, Horthy különít­ményeseinek brutális akciója.

Ezt a megrázó történetet dolgozta fel tanulságos, jó érzékkel megírt dokumen­tum-novellává Hollós Erűin és Lajtai Vera, olyan művé, amely valóban képernyőre kívánkozott A forgatókönyv Szabó György munkája, ő mindenekelőtt arra töreke­dett, hogy az értékes alap­anyag erényeit mentse át, lehetőleg hiánytalanul. En­nek az alapállásnak köszön­hető, hogy mindvégig izgal­mas, fordulatos cselekményt láthattunk, jól megmintázott figurákkal. Így azután azok figyelmét is lekötötte, akik ismerik az elszomorító kró­nika jóformán minden moz­zanatát. Horváth Ádám rendező szintén az értékekre össz­pontosított. Számos érdeme közül leginkább a színész­választást, a lendületes tem­pót kell kiemelni. Bessenyei Ferenc dr. Nagy rendőr fő­tanácsosként ritka bravúrra volt képes: hihetővé, elfo­gadhatóvá tette a produkció egyetlen kitalált, egy kissé erőszakolt, jelleméből nem következő sorsra, illetve tra­gédiára rendelt alakját. A múltidézés tisztes, szép feladat. Ez a vállalkozás azonban nem volt penzumízű, elsősorban azért, mert az alkotógárda művészi szin­tű tolmácsolásiból is vizsgá­zott” –írta – mi – Hevesi Népújság, 1983.február 22.

 

21.25 A Hírháttér következő adása. Információs jelentésből, az 1983. február 19-től 24-ig terjedő időszak eseményeinek visszhangjáról /8.szám/

„Kedvezőnek minősítik az emberek, hogy a párt – és az állami vezetők a tömegtájékoztatási eszközökben a korábbinál gyakrabban nyilatkoznak, válaszolnak közérdekű kérdésekre, A Televíziói legutóbbi „Hírháttér” című műsorát őszintesége miatt dicsérik…. „  Magyar Nemzeti Levéltár, - 288f 11/4412  MSZMP KB Információs jelentések.

 

2.program – 18.30 – 22.25 Osztrák est. Műsorvezetők: Chris Johner és Kovács P. József

 

Február 18. 20.00 A Telepódium bemutatója: Fehér Klára: A tökéletes házasság. Művészeti vezető: Bednai Nándor és Kállai István. Vezető – operatőr: Zádori Ferenc, rendezte: Bednai Nándor. Szereplők: Balázs Péter, Soproni Ági, Máthé Erzsi, Harasányi Gábor, Körmendi János, Kállai Ilona, Csákányi László, Csala Zsuzsa, Moór Marianna, Straub Dezső, Verebély Iván, Heller Tamás.

 

Az Állami Ifjúsági Bizottság 1983. február 18.-án tárgyalta a Magyar Rádió és a Magyar Televízió elnökeinek jelentését a gyermekműsorokról és az Iskolarádióról valamint az Iskolatelevízióról. Az előterjesztők az elnökök voltak. Nagy Richárd 46 oldalas előterjesztését bekötött formában is megkapták a Bizottság tagjai.

Részletek az előterjesztésből:

„(…) A Magyar Televízión belül mind a gyermekműsorok, gyermekfilmek valamint az Iskolatelevízió adás – sorozatai kapósak a nemzetközi műsorpiacon.  Azt lehet mondani, hogy minden gyermekfilmünket, dramatikus, animációs műsorunkat, mind a baráti országok, mind a nyugati országok zöme átveszi vagy megveszi. Sőt filmjeinket elviszik a fejlődő országokba is különféle csatornákon keresztül. Ebben szerepet játszik az e műsorok iránti nagy kereslet és e műsorok színvonala egyaránt. (…)  – Magyar Nemzeti Levéltár – XXVI-A-9. 92. doboz, MTV iratok.

 

Február 19. 17.50 Leg … leg … leg … címmel új sorozat indult. Műsorvezető – szerkesztő: Rózsa György, vezető – operatőr: Bánhegyi István, rendezte: Born Ádám.

Rózsa György Rádió és Televízió Újság 1983/7 számában így ajánlotta a nézők figyelmébe az új műsorsorozatot.

„ Az új sorozat legelső pillanata: Egy nyári délután „találtuk fel a spanyol­viaszt" Gárdos Péter filmrendezővel, forgatókönyvíró-társammal: az éppen akkoriban kezünkbe került Guinness Rekordok Könyve mintájára írjuk meg a Magyar Rekordok Könyvét - persze, televíziósan!

legelső öröme: E lap hasábjain megjelent és a tévében elhangzott felhívásunkra egy hónap alatt mintegy 1400-an jelentkeztek. Többen olyan érdekesnek ígérkező rekordkísérlettel, hogy tüstént át kellett írnunk a forgatókönyvet...

legelső csalódása:Számunkra váratlanul - és ami még na­gyobb baj: „zseniális" ötletünk megvalósulá­sa előtt - a képernyőn megjelent a Bolon­dos leg-szikon c. műsor, amely a Rekordok Könyvében szereplő világcsúcsok közül mu­tatott be néhányat. Hát nem csak mi tudunk valami „korszakalkotót" kitalálni? Sebaj mi magyar rekordereket keresünk!

És amit a legjobban szeretnénk:Játszani, versenyezni szinte mindenki szeret. Hát még, ha saját maga határozhatja meg, miben versenyezzen! Az ám, csakhogy     tudunk-e jól játszani, kollégáimmal tudunk-e kedvet csinálni új, közös játékunkhoz? Nagyon szeretnénk minél több önfeledt, vidám percet szerezni leendő nézőinknek, hogyha minden jól megy – mosolyogva - álmélkodva, elismerően csettintve mondhassák egy-egy rekord láttán: Ki gondolta volna, hogy kis hazánkban ilyen is van? Hogy akad nálunk olyan ember, aki képes . . . nos, hogy mire, maradjon egyelőre titok! Vidám játékot kíván a legreménykedőbb műsorvezető-szerkesztő: Rózsa György”

 

„Szombaton új sorozat raj­tolt, a Leg... leg... leg… vagyis az a próbálkozás, amelynek célja a magyar rekordok műfaji megkötés nélküli bemutatása, az em­berekben rejlő ritka képességek felvillantása. A cím-— hogy finoman fogalmazzunk - nem szel­lemi lelemény. Az ötlet sem a műsorvezető-szerkesztő, Rózsa György eredetiségét bizonyítja, az első alkalommal tapasztalt bakik, olykori üresjáratok se rátermettségét dicsérik. Mégis megérte vál­lalni a sokadik szerepkörét, az utánzás bocsánatos bű­nét, mert. a folytatás ismét igazolja majd, hogy ebben az országban seregnyi ritka adottságú ember él, többnyi­re elismerés nélkül, „névte­lenül". Az is erény, hogy szabad a pálya, nyílt a verseny, az­az rajthoz állhatnak menet közben azok is, akik még nagyobb teljesítményekkel kápráztatják el a nézőket. Ehhez képest majdhogy észrevétlenné zsugorodnak azok a hibák, amelyek ké­sőbb kiiktathatók. – írta (pécsi), Hevesi Népújság, 1983. február 22. 

 

„Televíziónkra aligha mondható azok után, hogy a legutóbbi Kapcsoltam -ban szemrebbenés nélkül fizette ki három játékosnak is a tízezer forintot, hogy szűkmarkú; Rózsa György műsorvezetőre pedig, hogy szőrösszívű lenne. Eddig ilyesmi, három tízezres, még nem fordult e)ő a televízió telefonos játékában. Rózsa György akár be is nevezhetné ezt a „hármas diadalt" a. most indult újabb műsorába, a leg-ek versenyébe. Szóval a mindinkább népszerűvé váló műsorvezető
Gárdos Péter szellemi társulásával új műsorba vágott. Láthatóan fejébe vette, hogy ha törik, ha szakad, képernyőre hívja és állítja a magyar leg-eket; felkutatja azokat, akik e kis magyar hazánkban valamiben a legtöbbet tudják, a legtöbbre képesek. Az ötlet nem eredeti, másutt már hasonló program járja, persze attól a megvalósítás még igazán lehet szórakoztató. Lehetne,mert sajnos egyelőre csak feltételes módban beszélhetek a Leg ... leg ... leg .. című rekordparádé sikeréről. (…) –írta V.M. Szolnoki Népújság 1983. február 23.

 

20.55 Lehár Ferenc: A garabonciás. Daljáték tv-változata. Dramaturg: Ruitner Sándor, vezető – operatőr: Kocsis Sándor, rendezte: Békés András. Szereplők: Mácsay Pál fh.,(Molnár András), Bitskey Tibor (Sólyom Nagy Sándor) Fazekas Zsuzsa fh., Andor Éva, Horesnyi László, Kovács Erzsébet, Tarsoly Elemér. 

 

 

Február 23. 21.35 Zene – Szeged – Zene címmel a Tv zenei főosztálya a Szegedi Körzeti Stúdió közös műsora. Szerkesztő: Bánki László és Weisz Károly,  vezető – operatőr: Kléner György, a rendező munkatársa: Kun Zsuzsanna, rendezte: Horváth Zoltán.

 

2. műsor – 21.15 A Tudósklub -  Erkölcs, politika, gazdaság, címmel a sorozat újabb adása. Műsorvezető: Papp Zsolt, munkatársak: Dérer Miklós, Majoros Klára, Sylvester András, Szakály István, Szécsényi Anikó, Szilágyi György, Törköly Róbert, Vikol Katalin.

A Filmvilág 1983/ 2. számában Bársony Éva beszélgetett Sylvester Andrással a közművelődési főszerkesztővel a szerkesztőség műsorairól, - részletek:

 

„(…) A főosztály két vezetőjével foly­tatott beszélgetésben megkíséreljük ennek a valósághoz kapcsolódó érzé­keny viszonynak néhány lényeges vonását áttekinteni. Sylvester András a közművelődési főosztály vezetője. 1964-ben vette át az akkor ismeretterjesztő rovatként működő részleget. Ő hívta életre a televíziós ismeretterjesztésben iskolát teremtő Tudósklubot például. Keze alatt olyan  műhely   formálódott, amely állandó közönséget toborzott a gondolatok nyílt ütköztetését is vál­laló műsoroknak.

- Milyen koncepcióra épült fel ez a műhely ?

A gazdasági-társadalmi helyzet­ből következett. Ahogyan azt a köz­gazdászok megfogalmazták, a hatva­nas évek jelentették a világ- és a ma­gyar gazdaság aranykorát. A gazda­sági fejlődés növekedését korlátlan­nak véltük, ez pedig nem kis részben összefüggött a tudományos eredmé­nyek hasznosításával. A korszakot a „gyorsuló idő" és a tudományos­ technikai forradalom címszavaival jellemezhetjük. Az az optimista hit élt az emberekben, hogy a tudomány mindent megold, és a technikai fejlő­dés is ezt látszott igazolni. A derűlátó szemlélet a társadalomtudományok­ban is érvényre jutott: úgy tetszett, hogy a társadalmat lehet racionálisan irányítani. A műszaki tudományok előretörése határozta meg akkori mű­soraink koncepcióját. Nem véletlen, hogy a Tudósklubot fizikus, Marx György vezette, és az adások témája a tudományos-technikai forradalom eredményei voltak. Akkoriban gyak­ran kaptunk is bírálatot amiatt, hogy műsoraink a műszaki - technikai tudo­mányokkal foglalkoznak, és elhanya­goljuk a társadalomtudományokat.

- Visszagondolva: ez így is volt. Bokor Péter Századunkba szépítette jóformán csak az egyenleget. . .

A társadalomtudományok jelen­tősége a hatvanas évek végén, a het­venes évek elején kezdett növekedni. A közgazdaságtan, a szociológia, a történettudomány kutatásai és új eredményei akkor kerültek a figye­lem középpontjába. A műszaki tudo­mányok után előretörtek a társada­lomtudományok, és ez a körülmény alakította ki a közművelődési főosz­tály mai szerkezetét. Azt tehát, hogy műsoraink jelentős részét két osztály, a természettudományi és a társa­dalomtudományi osztály készíti.

- Az elmúlt két évtized alatt gyöke­resen megváltozott a televízió helye és szerepe az emberek életében. Miben vál­tozott az ismeretterjesztő műsorok iránti közönségigény ?

- Ma különösen izgalmas az a kér­dés, hogy mire jó a nézőnek a tudo­mány? Szüksége van-e rá? Tudja-e hasznosítani? Érdekében áll-e, hogy nézze a tudományos adásokat? A mai helyzetre az a jellemző, hogy a nézők többsége műsorainktól a mindennapi életben hasznosítható gyakorlati is­mereteket vár. Mi sem bizonyítja job­ban ennek az igénynek az uralkodó jellegét, mint az, hogy összes műso­raink közül a Jogi eseteknek, van a leg­nagyobb közönsége. A nézők száma hónapról hónapra a krimikével vetek­szik. Nagyobb sorozataink közül ebbe a körbe tartozik a Születésünk titkai is, amely Czeizel Endre meg­nyerő egyéniségén túl azért aratott olyan feltűnően nagy sikert, mert a családi élet gyakorlati kérdéseiből in­dult ki, s innen jutott el a tudomá­nyos alaposságú választásig. Jelenleg tehát az az elképzelésünk, hogy - erre az igényre válaszolva - mű­soraink egy részét a praktikus isme­retterjesztés követelményei szerint alakítjuk, és ebbe vonjuk be a tudo­mányt. A Kalendárium című állandó műsorunk például már ennek jegyé­ben indult.

- A másik izgalmas kérdés megol­dása már nehezebb. A jelenlegi gaz­dasági helyzet feszültségei a közfigyel­met a politikai kérdésekre terelték. Erőteljesen megnőtt az érdeklődés a magyar társadalom mai helyzetének reális problémái, társadalmi-szociális gondjai iránt. A feladvány az, hogy hogyan tudjuk ezt az érdeklődést a direkt politikai műsorokon túl kielé­gíteni. A lehetséges megoldások sorá­ba kínálkozik az a módszer, hogy műsoraink témáját a nézőket is ér­deklő gazdasági és politikai kérdések­hez kapcsoljuk. A műszaki és köz­gazdasági kérdéskörben ez volt az alapgondolata például annak az új hatrészes sorozatnak, amelyet Hajdú Jánossal készítettünk. Kiindulópon­tunk az a tény volt, hogy korunk egyik nagy horderejű kérdéséről, az úgynevezett energiagondról rengeteg információ jut az emberekhez - szét­szórtan és részlegesen. Megkíséreltük a témát a lehető legalaposabban és átfogóbban bemutatni, a legtöbb tu­dományos erő bevonásával. A világ­gazdaság kérdéskörébe tartozó másik jelentős témáról is tervezünk soroza­tot. Arról a struktúraváltásról, ame­lyet az elektronika, a számítástech­nika, a kommunikáció, a hírközlés fejlődése hozott. S végül a harmadik kérdés, amelyben a világgazdaság és a tudomány fontos eseményei össze­foghatok: a biológia eredményeinek alkalmazása az élet különböző terü­letein.

- Ami a politika szféráját illeti: társadalomtudományi műsorainkban szeretnénk a történelem iránti meg­növekedett érdeklődést többféle mó­don kielégíteni. Készül a Századunk, és elkészült Sára Sándor Krónika című sorozata. Megszólalnak benne mindazok, akik valamilyen formában személyes részesei voltak a 2. magyar hadsereg pusztulásának. Sára filmje azért is rendkívül nagy értékű doku­mentum, mert ez a 24. óra, amikor még hitelesen rögzíteni lehet a jövő generációk számára az élménykört, amiről eddig hallgattunk. A világgaz­daság alapvető történelmi-társadal­mi, gazdasági folyamatait dolgozza fel az egyik legnagyobb vállalkozá­sunknak számító sorozat, amelynek első, tizenhat részes fejezete készen van az ókori Keletről. Erről ezúttal csak annyit, hogy Komoróczy Géza az eredeti helyszíneken járt a stábbal, a felvételek tetemes részét külföldön forgatták munkatársaink.

- A közművelődési főosztályon ko­rábban készültek szociografikus igényű dokumentumfilmek. Az utóbbi időben a műfaj a televízióban is vesztett pozí­ciójából. Hogyan látja a valóságfeltárás e formájának jövőjét ?

- Most újra készült nálunk több dokumentumfilm. Az egyik - Szakály István munkája - szociogra­fikus módszerrel vizsgálta hat rész­ben a Pusztafalu nevű település hely­zetét. A másik - B. Révész László rendezésében - ugyancsak egy falu­ról, Pogányról készült, s az 1972-ben ott forgatott film óta bekövetkezett változásokat vizsgálja. E filmektől függetlenül tény az, hogy a doku­mentum a nagy tetőzés után hullám­völgybe került. Ez nemcsak a televí­zióban tapasztalható. A műfaj el­akadt, s ennek egyik oka, hogy a do­kumentumfilmeknek is köszönhetően elég sok mindent megismertünk már a magyar társadalomról, a társa­dalom problémáiról. Ezeket már csak ismételgetni lehet. De nem érdemes. Ma már csak az a vállalkozás állja meg a helyét, amely relatív módon új összefüggéseket mutat fel. Az óriási lecke előttünk is az, hogy ha a műfaj meg akar újulni, akkor ahhoz a poli­tikai működési mechanizmusnak, a mainál mélyebb, átfogóbb analízisére van szükség.

- És mi a helyzet a portréfilmek-kel? Korábban valósággal szenzáció­számba ment a magyar szellemi élet egy-egy kiemelkedő személyiségének be­mutatása. Ebben nemcsak az izgalmas egyéniségeknek volt szerepe, hanem an­nak is, hogy a legjobb portrék egyben történelmi és kordokumentumok is vol­tak.

- Pár évvel ezelőtt valóban sike­reket arattunk a portréfilmekkel, a kulturális és közélet olyan jelentős képviselőinek megszólaltatásával, mint például Illyés Gyula, Hauser Arnold, Lukács György, Ortutay Gyula, Keresztury Dezső, Vas István. Ennek a nagy nemzedéknek ifjúkori nagy élménye, amelyből életművük kiteljesedett - a Horthy-korszak és a felszabadulás. A portréfilmek fősze­replői ebből a korélményből felmu­tatták már mindazt, ami portréfilm­ben felmutatható. A továbblépést az hozná meg, ha az utánuk következő nemzedék tagjait, a mai ötven-hatvan éveseket sikerülne megszólaltatni. Ennek a generációnak az alapélmé­nye ugyanis már a későbbi korszak: a felszabadulás, az' ötvenes évek, 1956, a konszolidáció és a jelen gond­jai. A felszabadulás utáni évtizedek­nek az egyéni sorsokban megfogal­mazódó konfliktusai még távolról sincsenek feltárva. Az előfeltétel ugyanis az, hogy ez a nemzedék ala­pos önvizsgálatot tartson: vállalja a jót, és tudjon szembenézni mind­azokkal a hibákkal, amelyeket az el­múlt harminc év alatt elkövetett. Ha ezt a szembenézést elmulasztjuk, akkor érdektelenné válik a portré. Illetve legfeljebb tudományos beszél­getés lesz.

-A szembenézésre már megvolt az első példa. Az Újhelyi Szilárdról ké­szített kétrészes portréfilmre gondolok, amelynek éppen ön volt a szerkesztő­riportere.

- A helyzet jelenleg mégis az, hogy erős a hajlam ebben a nemze­dékben az elzárkózásra és az önigazo­lásra. Ha azonban kikerüljük a drá^: mai konfliktusokat, elveszti korábbi súlyát a portréműfaj. Az az összefüg­gés pedig már valóban messze túlmu­tat a mai munkánk határain: ha e szembenézés és az említett konfliktu­sok nyílt feltárása révén jobban meg­értjük az ötvenes éveket, akkor job­ban tudnánk ma, hogy merre lépjünk tovább. És viszont: ha tudjuk, hogy a politikai reformok terén merre aka­runk lépni, akkor jobban megérte­nénk az ötvenes éveket.

- Konfliktusokról esett szó, hadd kérdezzem meg, voltak-e konfliktusok olyan műsorok felvállalása miatt, ame­lyekben nemcsak a hivatalosan elfoga­dott, tehát késznek és kiérleltnek nevez­hető elképzelések és álláspontok kaptak nyilvánosságot ?

- Vannak időnként, de ez az élet­hez tartozik. A véleményem egyéb­ként erről az, hogy a cselekvési te­rünk, ha nem is mondható korlátlan­nak, nagyobb, mint amekkorát ki­használunk. (…) „   

 

Elhunyt Mátai László, a Televízió gyártási főosztályának veze­tője, a magyar televíziózás egyik úttörője

A Rádió és Televízió Újság 1983/8. számában Matúz Józsefné a TV – Híradó főszerkesztője búcsúzott tőle. „Meghalni mindig is korai. Beletörődni abba, hogy akit az ember becsül és szeret, nincs többé, akkor sem könnyű, ha az bibliai korban távozott el. Most pedig újra azzal nézünk szembe, hogy élete delén eltávozottért lobog fekete zászló a Televízió homlok­zatán. Elhinni is alig akarjuk, hogy nem látjuk többé vékony alakját, huncut, szelíd mosolyát annak az embernek, akinek élete részévé vált a magyar televíziózásnak. Azon kiválóan képzett tévés szakemberek közül való volt., akik a televíziózás hajnalán ráéreztek az elsőket lépő eszközben  a későbbi óriásra, és ő - szó szerint - halá­láig hű maradt választottjához. A szenvedélyeseknek ahhoz a nagyon ritka fajtájához tar­tozott, akik önzetlenül és önfeláldozóan tud­nak szeretni. Mindig azon a területén dol­gozott a televíziózásnak, ahol szükség volt rá, mindig hajlandó volt új meg új felada­tokkal megbirkózni, mindig vetett, és nem nézte, hogy ki arat. Akik a képernyőn dolgoznak, azokat min­den fáradságért, nehézségért, olykor a ku­darcért is kárpótolja a néző szeretete, elis­merése, csodálata. Mátai László ezt alig-alig ízlelhette meg. Egyike volt azoknak a teljes­séggel nélkülözhetetlen, de a tévén kívül nagyon kevesek által ismert embereknek, akik nélkül aligha képzelhető el az a valami, amit úgy hívnak: Magyar Televízió. Életéből 27 évet adott a hazai televíziózásnak. Talán nincs is olyan gyártásvezetője az intézmény­nek, akit ne ő oktatott volna a szakmára, s alig van olyan területe az intézménynek, ahol ne hagyta volna ott keze nyomát. Gyártás­szervezés, - tervezés, szerződéskötés, filmkészítés, újítómozgalom, százféle társadalmi munka, úgy látszott, sose fárad bele. És most mégis a fekete zászló. 55 éves korában elhunyt egyik pótolhatatlan kollégánk” - Matúz Józsefné

 

Február 24. 21.40 a Krónika sorozat adása

 

A február 24 -i elnökségi ülés megtárgyalta az a tájékoztató anyagot amelyet a műholdas televíziós közvetítésekor tervéről készítettek. Nagy Richárd rövid tájékoztatást tartott a műholdas televíziózással kapcsolatos tervezőmunka nehezéről. Közölte, hogy az MTV igényeit 1983. június 30 -ig kell Moszkvának jelezni. Javasolta, hogy a 3. programban a nagy élő adások domináljanak majd saját szerkesztésünk szerint. Majd kérdésekre válaszolva leszögezte: „ A felső vezetésnek meg kell értani, hogyha fenn akarjuk tartani képi, hangi jelenlétünket az éterben, akkor a műholdas sugárzásról nem mondhatunk le. Ez elsősorban politikai kérdés. Ha a döntés pozitív, akkor az is egyértelmű, hogy a földi hálózatunk fejlesztésére is megkapjuk a kívánt anyagi fedezetet.” - Magyar Nemzeti Levéltár XXVI-A-9. 37.doboz.

 

Február 25. 18.00 az ABLAK adása. Tartalmából: Egy ember egy autó? – Töprengések a mindennapi közlekedésről – A mentőorvos tanácsai – Kontaktus, szerkesztő Sárközi Erika műsorvezető: Novotny Zoltán, rendezte: Eck T. Imre.

 

 

20.00  Baráth Lajos: Varázstoll, tv-film, bemutatója.  Dramaturg: Litványi Károly és Kroó András. Operatőr: Haraszti Zsolt, rendezte: Oláh Gábor. Főszereplő: Kovács János, szereplők: Bencze Ferenc, Dávid Ágnes, Dégi István,  Dobos Ildikó, Fekete András, Halász László,  Harkányi Endre, Horváth Jenő, Izsóf Vilmos,  Kertész Péter, Makay Sándor,  Marton Katalin, Simon Péter,  Sinkovits Imre, Somhegyi György,  Sütő Irén, Szabó Éva,  Szerencsi Hugó, Szersén Gyula, Székely  Béla, Szirtes Ági Tolnai Miklós, Usztics Mátyás,  Zala Márk.

 

2. program – 22.00 Magyar Tudósok – Szilárd Leo asszisztense voltam … Balázs Nándor professzor (New York), portré. Szerkesztő – rendező: Kardos István, operatőr: Molnár Péter.

 

A Corvina Könyvkiadó gondozásában látott napvilágot a Műhelytitkok, című sorozat. Amely nemcsak egy – egy művészeti ág történetét, esztétikáját mutatta be, hanem a többnyire fiatal alkotók szakmai ismereteit, módszereit, elképzeléseit is bemutatta. Ennek alapján készült el a Műhelytitkok című ha részes televíziós sorozat. Az első adása Február 26-án 17.10 kor volt, a címe a Rajz volt. Szerkesztő: Ézsiás Anikó, operatőr: Zsóka Zoltán, rendezte: Kutvölgyi Katalin.

 

Február 27. 15.05 Somlay Artúr születésének 100. évfordulója alkalmából felújít­ották a legemlékezetesebb filmjét, a Radványi Géza rendezte Valahol Európában-t. 

 

19.00 Dr. Tóth Judit a HÉT - ben sugárzott riportja bemutatott egy katolikus plébániát, ahol hátrányos helyzetű, fogyatékos gyermekeknek nyújtanak segítséget. Március 11.-én Dr Vidovszky Kálmán az MSZMP KB Egészségügyi Alosztály nevében feljegyzést küldött a riporttal kapcsolatban Kornidesz Mihály MTV elnök részére : „ A Magyar Televízió 1983. február 27.- A HÉT című műsorában riportot sugárzott a katolikus egyház által létesített fogyatékos gyermekotthon működéséről. A riport véleményem szerint egyoldalú volt, mert az ez irányú állami tevékenységről nem tett említést. De egyoldalú volt abban a vonatkozásban is, hogy a protestáns egyházak 30 éve folyó munkájáról is csak általában szólt. (…) A fentiek miatt javaslom, hogy a Televízió arra alkalmas formában térjen vissza e kérdésre. (…)”. A témában Március 17.-én Kovács József az MSZMP KB Agitációs és Propaganda Osztály munkatársa is levelet küldött Megyeri Károly elnök-helyettesnek, melyben a következőket írta: „ Sok felé, sokan tették szóvá – így a megyei információs jelentések – A HÉT február 27.-i műsorában bemutatott katolikus gyermekotthoni riport egyoldalúságát. Ezért indokolt, hogy valamilyen formában visszatérjünk erre a HÉT műsorában. Tartozunk a nézőknek, a testi és szellemi fogyatékos gyermekek épülésén munkálkodónak annyival, hogy a 10 férőhely mellett legalább jelezzük a többi 4979-et, és azok üzemeltetőit. (…)” Megyeri a levelet intézkedésre március 22 -én továbbította Hajdú János főszerkesztőnek, aki a levélre írt sorai szerint, kiadta a feladatot:  ”Tudomásul vettem, dr Tóth Judit dolgozik a témán,” március 23.-án  -  - Magyar Nemzeti Levéltár – XXVI-A-9 – 92. doboz,  MTV iratok.

Információs jelentésből: Az 1983 február –től március 3-ig terjedő időszak eseményeinek visszhangjáról. /9.szám/.

4. A „HÉT” legutóbbi műsorában a mozgássérült és vak gyerekek egyházi gondozásáról szóló riport alapján megfogalmazódott: az utóbbi időben túlságosan sokat foglalkozunk az egyházak jótékonysági szerepével, ugyanakkor az állam ilyen irányú erőfeszítéseit nem mutatjuk be megfelelően.” „  MOL - 288f 11/4412  és Magyar Nemzeti Levéltár XXVI – A-9. MTV Iratok 90.dob. – MSZMP KB Információs jelentések.

 

21.50 „Tüzet viszek” Kokas Klára tanfolyama Kodály nyomán, dokumentumfilm. A forgatócsoport 1976 – 1981 között kísérte figyelemmel Kokas Klára tevékenységét. Szerkesztő: Várbíró Judit, operatőr: Szalay Z. László, rendező: Mérei Anna.

 

A Marcibányi téri művelődési házban szinkronklub kezdi meg működését, amely rendszeresen bemutatja a televízió szinkroni­zálási tevékenységének műhelytitkait, kulcsszereplőit. 

 

 

 

Március

 

 

 

 

Március 1. 22.00 Magyar műhely. A húsz évvel korábban párizsi központtal külföldön élő magyar diákok, költők, és írók alapították, a a Magyar műhely című avantgard folyóiratot. A dokumentumfilm az elmúlt 20 évet mutatja be. Szerkesztő: Radványi Dezső, operatőr: Butskó György, rendezte: Kígyós Sándor.

 

Március 2. 21.35 folytatódik a Krónika sorozat.

 

2. műsor – 20.01 Merre tovább, Belváros?, Fórumműsor a pécsi Belváros felújításáról. A műsort a Pécsi Körzeti Stúdió Készítette, szerkesztő: Hársányi Margit, riporterek: Gombár János és Pánics György, operatőr: Bárány György, rendezte: Radó Gyula.

 

Az MSZMP Tudományos, Közoktatási és Kulturális Osztályán, március 2 - án feljegyzés készült Kornidesz Mihály részére a Népszabadság, a Magyar Televízió, és a Magyar Rádió vezetőivel folytatandó beszélgetésre, részletek az anyagból:

 

„ (…) Mit kérünk?

Mindenekelőtt az alapvető bel- és külpolitikai kérdésekben egyertelműen elkötelezett, sandaságoktól mentes álláspontot. S nemcsak a hírműsorokban, a direkt külpolitikai programokban, hanem a tudományos vitaműsorokban, kulturális blokkokban, is / Szovjetunió – „pergőtűz”; reform – Tudósklub stb. (…)/”

 

„(…)Határozottabb és egyértelműbb értékvállalás kell. Az elkötelezett művészi – kulturális értékek, a hiteles realizmus támogatása, ezen értékek születésének elősegítése; a marxista esztétika kategóriáinak, értékrendjének érvényesítése stb. (…)”

 

„(…)A hiteles klasszikus és mai értékek beválogatása, újraközlése terjedelmileg is növekedjen. A rádió ebben jobb, mit a TV.  (…)”

 

„(…) Az „új„ dolgok kapcsán legyen okos válogatás. A lap csak valóban közérdekű és fontos könyvekről, színházi bemutatókról írjon;

A TV Tudósklubja – irónikusan szólva -  a marxista elkötelezett vélemények, személyek számára is legyen „népfrontos”; rossz tendencia érvényesül jelenleg /Hankiss túlszerepeltetése stb./, s ez a műsor nyitottságát, problémaérzékenységét kockáztatja. Javult a heti kulturális híradó a Stúdió, /különösen jó volt a február 15 -i , Baló György szerkesztette adás, de még most is vannak ilyen „bemérési” problémák / Írószövetség, irányzatos lapok stb., /  Jelenleg sok fontos könyvről nem írnak, illetve szólnak,; vannak hibás vélemények, / filmek, színházi adások/ , olykor pedig periférikus, belterjes szempontok „tollnak föl”, műveket mindhárom fórumon. (…)”

 

„(…) Különös gondot fordítsanak az un. Populáris és szórakoztató műfajokra, illetve ezek ízlésnevelő, szemléletformáló hatású minőségi kritikájára. (…) A TV gondolja újra, hogy a „közönségigényre” hivatkozó, műsorpolitika tartalmában megfelel-e tudatformáló és ízlésnevelő céljainknak.  A humor nem mentség a malackodásra és demagógiára.  A rádiónak és a TV – nek /az Élet és Irodalomban publikált Fekete Gyula írás részigazságai fényében is/ talán érdemes lenne áttekinteni az ifjúsági és reggeli műsorblokk tevékenységét. (…)” -  Magyar Nemzeti Levéltár  -  MNL 288f/36/1983/17.öe

 

Ugyan ehhez a feljegyzéshez, ugyan ezen a napon csatolták a Tudományos Osztály feljegyzését is.

„ (…)Televízió: A televízió sokrétűen foglalkozik a tudományos élettel. A különböző műsorok azonban autonóm életet élnek, hiányzik egy átgondolt koncepció. A tudományos  eredmények realizálásának gondjai felszínesen jelennek meg a képernyőn (p. „Ötletmeccs”, „Felkínálom”) .

(…) Az észrevételek egy része a műsorra tűzött témák megválasztása, időzítése, más része a megszólaltatottak vissza – visszatérő szűk körére vonatkozik. Tudomásul veszik, hogy a műsorszerkesztők, stúdióvezetők bizonyos fokú önállósággal kell, hogy rendelkezzenek a műsor tematikai összeállításában, a szereplők kiválasztásában, de úgy vélik: ezen a téren túl nagy az önállóság, ennek  következtében  tendenciózusan kapnak műsoridőt olyan divatos témák, divatos eszmék, amelyek egy része nem segíti az ideológiai tisztánlátást, ellenkezőleg az elbizonytalanodást, az eszmei, és értékrenbeli zavarókat fokozza. Lásd Tudósklub, Szemle egy – egy adása Nem tartjuk szerencsésnek, hogy a Tudósklub előadásként kerül a képernyőre. (…)” - Magyar Nemzeti Levéltár, 288fF 36/1983/17.öe. MSZMP Tudományos és Kulturális Osztály.

 

Március 3. 20.00 Zimre Péter: Kezdők, tv-film bemutatója. Dramaturg: Semsei Jenő, vezető – operatőr: Marczali László, rendezte: Marton László. Szereplők: Gáspár Sándor, Nagy Miklós, továbbá: Buss Gyula, Horváth Sándor Gáti Oszkár, Velenczey István, Miklósy György, Deák Sándor, Szátmári Sándor, Bánki Zsuzsa, Mester Edit, Huszár László, Tahi József, Deák Rózsa, Rácz Géza fh., Leisen Antal, Bata János.

 

2. műsor – 21.00 Az FMS (Fiatal Művészek Stúdiója)-ban készült rövidjátékfilmet mutatott be a csatorna. Déry Tibor: A járda szélén című novellájából, Az égnek madarai mozdulatlanok címmel. Televízióra írta és rendezte: Deák Krisztina, operatőrök: Bíró Miklós és Dávid Zoltán. A film egyben Deák Krisztina diplomamunkája volt a Színház és Filmművészeti Főiskolán. Szereplők: Hopp Beáta, Kálmán György.

 

Március 6. 11.05 H. Beecher Stowe: Tamás báty kunyhója, előadás közvetítése a Népszínházból, felvételről.

 

19.00 A HÉT műsorában sugározták Ilkei Csaba Szöges ellentétek című riportját. A riport bemutatta, hogy az osztopáni Győzelem MGTSZ nem tudja gyártani a faládákat, mert a Salgótarjáni Koházaszati Üzem nem gyárt megfelelő mennyiségű szög alapanyagot. Az információs jelentésből: Az 1983. március 11-17.-ig terjedő időszak eseményeinek visszhangjáról / 11.szám/.

„Nagy visszhangot váltott ki,  A HÉT című televíziós műsor szeggyártással kapcsolatos riportja. A vélemények szerint a Salgótarjáni Kohásztati Üzemek vezetői a társadalmi érdekeket figyelmen kívül hagyva, a vállat monopolhelyzetét kihasználva akadályozzák az osztopáni termelőszövetkezet kezdeményezésének megvalósulását. Nógrád megyében viszont úgy látják, hogy a riport a tények önkényes – szerintük egyoldalú – összegyűjtésével meghamisította a valóságot. Az emberek várják az illetékesek állásfoglalását, intézkedését”. (1983. március 18.) „  Magyar Nemzeti Levéltár - 288f 11/4412  MSZMP KB Információs jelentések.

 

2. csatorna – 14.55 –től Fedettpályás atlétikai Európa – bajnokság közvetítése a Budapest Sportcsarnokból. Riporterek: Gyulai István és Pirigyi István. Az adást az Eurovizió és az Intervizió is átvette.

 

2. csatorna – 21.25 Szetkuthy Miklós, portréfilm. Szerkesztő: Belohorszky Pál, operatőr: illés János, rendezte: Török Ilona.

 

Március 8. 18.15 Traktoroslányok, a Pécsi Körzeti Stúdió, dokumentumfilmje. Szerkesztő: Sóvári Gizella, szerkesztő – riporter: Hidvégi József, operatőr: Háda Sándor, rendezte: Litauszki János. A Rádió és Televízió Újság 1983/10. számában írta Gárdonyi Tamás: „ (…) A pécsi körzeti stúdió munkatársai egy­kori traktoroslányokról készítettek filmet. Két szereplőjüket - Brabecz Alajosné László Máriát Csurgóról, Tordai Miklósné Szerencsés Magdolnát Sávolyról - Leskó László Gammapolison innen című könyvéből ismerték meg.

A Pannon Krónika múlt év novemberi számában felhívást tettünk közzé az egy­kori traktoroslányoknak címezve - mondja Sóvári Gizella szerkesztő -; fényképet, dokumentumokat kértünk tőlük, ötven levelet kaptunk, és megszámlálhatatlan telefonhívás „futott be". Ezek alapján úgy véltük, a két kiválasztott életében valamennyiü

k sorsa tükröződik. A megszólalók mondatai, valamint korabeli Filmhíradók képei nyomán megelevenedik előttünk a hajdani gépállomások mind napi tevékenysége. Az első traktorokon még világítás sem volt: sötétedés után a barázdákban gyalog vitték előttük a viharlámpát ismeretlen volt a fűtött sofőrfülke; az egykori vezetőkéit, bizony, ma is gyötri a reuma, az ízületi fájdalom. Ám az is igaz, hogy a fiatalok a gépállomáson találkoztak először a közösségi élettel, és a munkán túl az iro­dalommal, a színházzal, a művelődés lehetőségivel. Mindez ma is eleven, emlék. A film azokat a konfliktusokat is érinti, amelyek a beszolgáltatást is ellenőrző trak­torosok köznapjait a „padláslesöprés" évei­ben megkeserítették. „Akiben volt érzés, szív, az önmagával is szembe került" - mondja egyikük. A meghasonlást — tehet­sége, akarata, tartása, szerencséje szerint - mindenki másként oldotta fel, s ez is közre­játszott abban, kinek hová vezetett az útja. A film arról is szól, hogy nem minden traktoroslány „szilaj szívére" került csillag akkor - s azóta sem.”

 

„A követ Leskó László, Kaposvárott  élő író gurította el Gammapolison innen című riportkönyvében. Abban írt egy izgal­mas, elgondolkodtató olvasmánynak nem akármilyen feje­zetet hajdani traktorista lá­nyokról, akik az idők változtával másfelé fordultak, máshol boldogultak - vagy nem bol­dogultak -, de kiknek az éle­tében az a néhány év különleges idő volt.  Az a néhány év különleges volt sok egyéb téren, is. A legendává vált nekibuzdúlások és a torzulások cgyütt jelentkeztek. Több szó esik mostanában az utóbbiról. Csak az utóbbiról, ami ugyanúgy nem jelent teljes képet, mert ahogy legendák jelenidőben sem jelentettek azt. Kevés fon­tosabb vállalkozást lehet elképzelni  annál, hogy ezt a képet a maga valóságában reálisan bemutassuk.  A pécsi tv-stúdió (szerkesztő: Sóvári Gizella, szerkesztő-ripor­ter: Hídvégi József, rendező: Litauszki János) utánaeredtek ennek a témának és az egykor elguritott kő valóságos kis la­vinává dagadt, hírlik, megren­dezik nemsokára a hajdani traktoroslányok találkozóját is.  De számunkra ennél fontosabb; hogy a dokumentumfilm szer­zőgárdájának sikerült egy plasztikus és hiteles képet meg­alkotnia erről az ellentmondá­sos, korszakról. Két szereplőn keresztül, két szenvedő alanyon keresztül, két aktív résztvevőn keresztül. A két asszony, akik vállalták, hogy a kamerák előtt vallanak életükről, hajdani lel­kesedésükről, gondjaikról, igen szuggesztív személyiségnek bi­zonyult. Két asszony - kétféle típus. Egy halk, finom, de csen­dességében is szívós alkat, és egy harsogóbb, „férfiasabb", szókimondóbb. Talán éppen ez volt az egyik telitalálat, ettől a kétfajtaságtól teremtődött meg a visszatekintésnek az a rejtel­mes hitelessége, ami nélkül leg­feljebb képes történelemköny­vet láthattunk volna. Akadt eb­ből az utóbbiból is szemléltető anyag: régi filmhíradók, fotók a kor megannyi, már-már megmo­solyogtató rekviziuma.(…) „ – részlet, írta  H.E. Dunántúli Napló,  1983. március 15.

 

„Divat a múlt Tele vagyunk nosztalgiával. Egyre-másra siklanak elénk az ötvenes évek elejének ferde sugárnyaláb­jai. A pécsi körzeti stúdió dokumentumfilmje is – Taktoroslányok - ezek közül való. Csakhogy ez a film érdes és időtálló. Elő hősöket szembesít egykori önmagukkal. Ténye­ket sorakoztat, őket beszélteti. Brabecz Alajosné László Má­riát és Tordai Miklósné  Szerencsés Magdolnát. Különös dolog, ha az ember önmagát a tegnapi tükörkép­ben nézi. Pláne az, ha a tükör megszólal és eleven képet is ragyogtat. Hogy is volt az? Bizonyos dolog, függetlenek vol­tak mindattól, ami mai megítéléseink szerint rossz és hely­telen volt az irányítás mechanizmusában. Például: manap­ság már tudjuk hogy a nők nem valók a traktor nyergébe  pláne nem azokéba, mint amilyenek az ötvenes évek traktorai voltak. De: a nyomorúság, á szegénység azoknak, a lányoknak az életében mindennapi volt Őket nem érdekelte, hogy a biológiai adottság miben és "hogyan meghatározó. Pénzt akartak keresni. Egyik oldalon. A másikon meg egy váratlan meglepetés érte őket. A közösség varázsa. Az, ami a lelket fürdette s emelte hullámain. Ha szabad minősíteni egy dokumentumfilmet, akkor csak ezzel tudom minősíteni, megrázó. Felkavaró. S nem abban, hogy tetten érhető ifjúságunk szétporladása. Nem. Sokkal Inkább a tanulság a lényeges. A szembesítés, hogy mit kap­tak egykori törődésükért. Reumát, ízületi bántalmakat egy­felől, s mellőzést, keserű jelenvalóságot másfelől. Tehát: rokkantsági nyugdíjat, létminimumot, s a maguk kegyetlen emlékét, hogy illúzióik hogyan is mehettek ennyire veszen­dőbe. Mert hogy is volt csak? Idézzük a költőt, Nagy Lász­lót, ő tudja legjobban: „Február vége ítéletidő. - Élőket igen kedvetlenit - Mégis a parton egy szép jelenés: - mintha hajlongana két deli rózsa, - lányok győzik a szél düheit, - teljes termetük verekedik. - Nem állnak, jönnek, az arcuk virít. - S mintha virágon lenne levél - verdes a gallér, mint gally, ver a kézi — O, ilyen páros szilaj-szép rózsát — hóba buktatni nem tud;.a tél! - Sírjon, ki róluk rosszat beszél." – írta: Boda István, Hajdú – Bihari Napló, 1983. március 14.

 

Részlet a Magyar Televízióhoz beérkezett véleményekből:

A közönségszolgálat munkatársa helyszíni beszélgetések során a SZOT Rózsadomb üdülőben rögzítette a véleményt: (III.8) Traktoroslányok. Nem volt egyértelmű, hogy mi volt a dokumentumfilm készítőinek a célja, kit akart elmarasztalni a riporter. Felháborodást kellett hogy a szocializmus alapjait lerakó embereket nem becsülik meg kellőképpen. –Magyar Nemzeti Levéltár / 288/f/22 1983./23 MTV  Levelezés.

 

2. műsor – 20.01 Gólyavári esték sorozat újabb adása. Az adás alcíme: A társadalom színpadán. A szerep. Szerkesztő: Csepeli György, operatőr: Dobay Sándor, rendezte: B. Révész László.

A Filmvilág 1983/2 számában Bársony Éva beszélgetett Hanák Gáborral, az interjú során a Gólyavári esték műsor is szóba került. 

„A társadalomtudományi osztály ve­zetője: Hanák Gábor. Magyar-törté­nelem szakon diplomázott. A Száza­dunk, Bokor Péter vezette önálló stábjában kezdte és tanulta meg a te­levíziózást. 1978-tól vezeti az osztályt.

- Mit jelentett a társadalomtudo­mányi műsorokat tekintve az a bizo­nyos aranykor?

- Mindenekelőtt azt, hogy meg­indult a történelem újraértékelése. Elfogadottá vált, hogy a nemzeti múlt nem néhány évtized, hanem év­századok máig érő sora. A televízió­nak részévé lett a tudomány. Érdekes visszatekinteni, hogy a hatvanas években Bokor Péter műsora, a már akkor is sikeres Századunk kereste a maga útját. Eleinte az archív filmet, majd a krimit emelte át a képernyőre a történelemből, gondoljunk a bank-gasse-i pénzrablás, vagy a frankha­misítás feldolgozására. Más műso­rainkban pedig a történészek még sokszor kicsit fintorogva fogadták a tévé meghívását. A szellemi légkör változása hozta magával a szerzői igényt, hogy a Századunk is változ­zon. A második világháborúval fog­lalkozó részekben már a történelem lett a dramaturg. Ma a szakma is, a közönség is a legsikeresebbnek a Szá­zadunkat tartja.

- Azokban az években a valóság­feltáró műsorok legfeltűnőbb vonása volt, hogy a közgondolkodásba bevitték a vitákat, az ellenérvek párharcának, a szókimondásnak a jogát. Akkoriban a közeli múlt elem­zésének és a jelen szociografikus vizs­gálatának olyan eredményeivel lépett a társadalomtudomány a nyilvános­ság elé, amilyen eredmények koráb­ban a tudományos műhelyek belső ügyeinek számítottak.  1977-ben in­dult például a Szemle, az a vitaműsor, amelyben kimondták mindazt, ami a társadalomban a változásokat előre jelezte. 1978-tól a Tudósklub is megindult. A haladó magyar tudóscsapat egy sor fontos elemzéssel és megálla­pítással támasztotta alá azt, hogy a társadalomban és a gazdaságban váltásnak kell bekövetkeznie. Hogy ma ennek a nézetnek bázisa van a közgondolkodásban, szerény és oly­kor hályogkovácsra jellemző szere­pünk ebben annyi, hogy a tévé nyil­vánossága elé vittük a gondolatokat.  

- Az ma már nem okoz szellemi izgalmat, ha elismételjük mindazt, amiről naponta vezércikkek szólnak. A helyzetünk egyébként is a 80-as évek elejétől gyökeresen megválto­zott. A direkt politikai műsorok elemzései felvállalták a magyar gaz­daság új gondjainak elemzését. Jelen pillanatban a szocialista társadalmi viszonyok alapkérdéseinek elméleti elemzése és vizsgálata nélkül aligha lehet újat mondanunk. A helyzetünk viszont azért nehéz, mert ezekről a kérdésekről még az elméleti folyóira­tokban is váratnak magukra az alap­vetőnek tekinthető válaszok. Ami te­hát a műsorkészítést illeti, egyálta­lán nem a „falak" kérdése a jelenlegi helyzetre reagáló „mit és miről" problémája.

- Műsorai nem mutatják olyan szerkesztőnek, aki azt mondja, „ké­rem, műveljük kertjeinket". Akkor vi­szont merre és hogyan?

- A szívemnek igazán kedves tör­ténettudományhoz. Nyilvánvalónak tetszik, hogy ha új megállapításokat akarunk tenni, újra kell gondolnunk az elmúlt fél évszázad történetét. Kü­lönös tekintettel a 45 utáni korszak kutatásainak friss eredményeire. A hetvenes években a képernyőre be­hoztuk a jelenkor történészeit, azaz a szociológusokat és közgazdászokat. Ma a minden részvizsgálatot magá­ban foglaló történelemtudomány se­gítségével kell levonni a következte­téseket az új tanulságokhoz. 

- Ennél azért közvetlenebb módon szóltak az újabb Gólyavári esték adásai is, a mai nézőkhöz. Ezeknek ön volt a szerkesztője.

- Jóformán partizánkodva talál­tuk ki, és hoztuk tető alá Kardos Ferenccel ezt az adásformát. Egy na­gyobb lélegzetű sorozat négy-öt éves előzmény után jut el a megvalósulá­sig. Mi tehát kerestünk egy gyors megjelenési lehetőséget, ahol csak a közönség, a tábla és a tudós a „kel­lék". Ha ennek sikere van - persze, kérdés, 2 - 3 százalékos nézettségi műsorra használhatom-e egyáltalán ezt a kifejezést -, akkor ez a siker nemcsak abban mérhető, hogy az a két-háromszázezer ember, aki nézi az

adásokat valamikor a 2-esen, szereti, hanem hogy a tudósok is szeretik. Szeretik, mert egy ívben kifejthetik gondolatmenetüket, teljes egészében magukénak vállalhatják az adást, mert övék a teljes negyven perc. Nem mondja bele a magáét a szer­kesztő, nem illusztrálja a maga ízlése szerint a rendező... Ne vonja le senki azt a következtetést, hogy a céltudatosan szerkesztett, látványos ismeretterjesztés ellen szólok — szám­talan sorozatunk bizonyítja ennek el­lenkezőjét -  csak a kizárólagosnak kikiáltott műformák ellen vagyok.

- Milyennek tartja műsoraik hatá­sát? 

- Azt említem, amin javítanunk kell. Úgy érzem, néha légüres térbe mondjuk az újat. Vitázunk, de nem mondjuk meg, hogy mivel. Szoron­gató dolog ez. Valamennyien azt tartjuk itt az osztályon, hogy nem ahhoz kell merészség, hogy az új gondolatoknak adjunk nyilvánossá­got, és vitáknak fórumot. Ahhoz kell a nagyobb bátorság, hogy alkalma­sabbá tegyük a nézőt a vitára.

- Ha módot kapna rá, milyen gond megoldásához fogna azonnal hozzá?  - -

- Generációváltást élünk át. Mi vagyunk az utolsó nemzedék, amely még megszólaltathatja ennek a szá­zadnak a tanúit, egy rendkívüli tör­ténelmi kor közvetlen résztvevőit. A portréműfaj az, amelyben doku­mentálni tudnánk ezt a korszakot. Lejárt a kizárólagos műsorszempon­túság kora, lelketlenség egyetlen adás szűk lehetőségeire szorítani a század tanúinak vallomását. Képtelenség, hogy ami ötven percbe nem fér bele, az a vágószobák szemétkosarába hull. Bokor Péter kivétel, az ő felvételei szerencsére raktárakat töltenek meg. Ennek a dokumentatív feladatú port­rékészítésnek ma nincs intézményes formája. Pedig minden nappal saját történelmünk tanúi tűnnek el mellő­lünk.

- És melyik az a gond, amit meg­oldhatónak tart?

- Érdemes azon meditálni, meny­nyit ér egy műsor, ha társadalomtu­dományi. Számoljunk. Ha van a té­vének hat közvetítőkocsija, azt meg­értettem mindig, hogy öt kocsi a miénknél nagyobb horderejű, fontosabb műsorok rendelkezésére áll. De hogy a három hónappal korábbi be­jelentésre a hatodik kocsinak is sür­gősebb és fontosabb akad, mint a he­tekig tartó szervezéssel előkészített közművelődési műsor ? Illetve éppen a Gólyavari estékről lévén szó, az egyetlen nap alatt felvett két-három adás? Ez a helyzet, finoman szólva – aránytévesztés … „

 

 

Március 9. 16.00 A lángoló kontinens, szovjet dokumentumfilm műsorra tűzése. Roman Karmen filmje a latin-amerikai kontinensen élők harcát – sikerek és kudarcok sorát mutatta be.

 

2. műsor – 20.01 Japán est. Műsorvezetők: Micsio Futami és Kudlik Júlia.

 

 

 

 

Március 10. 20.00 Hétrészes tévéfilmsorozat készült a fasiszták által elpusztított Sárközi György Mint oldott kéve c. regényéből. A regény Mednyánszky Gáspárnak, a szabadságharc volt tábori főpapjának em­lékirata nyomán íródott, főhőse a három Mednyánszky-fivér, de jelentős szerepe van a filmben, a vitatott életpályájú fővezérnek, Gör­gey Artúrnak is. A forgatókönyvet Nemeskürthy István írta, dramaturg: Boldizsár Miklós, operatőr: Kocsis Sándor, rendezte: Révész György. Szereplők: Kovács Titusz, Ruttkai Áva, Bessenyei Ferenc,  Benkő Gyula, Temessy Hédi, Sárossy Kinga,  Théry Sándor, Tóth József,  Jordán Tamás, Kátay Endre, Pásztor Erzsi, Papp Vera, Némethy Ferenc, Reviczky Gábor, Nagy Gábor, Tomanek Gábor.

 

„(…) Feltételezhető, hogy egy 13 évest más motivál a regény megismerésére, mint egy „idős"- fiatalembert. A sorozat legfőbb erénye épp ez: egyszerre tud kalandfilm és erkölcsdráma lenini. Nem csalódik az, akit a romantikus mese érdekel. És az sem, akit olyan, napjainkban több mint aktuális kérdések foglalkoztatnak, mint hit és hitehagyás; vágyak és valóság konfliktusa, kontaktusa; árulás és „okos" kompromisszum; magyarság és a magyarság európaisága; mozgósító eszmék hiánya és a hétköznapok forradalmisága. NEmeskürty István és Révész György választ minderre együtt, természetesen, nem adhat. Aim, hogy történelemtudatumk fejlesztésében e sorozat méltó szerepet tölt be: kétségtelen. Mint az is, hogy több Hasonlóra lenne szükség; keresve történelműnk megismertetésének vonzó, érdekes formáit. Hogy miért nem „ér el jobb helyezést" rangsorban e nemes vállalkozás? Nos, a történet néha „leül", vontatott, lírai helyett lírizáló. A nagyszámú, nagyszerű és oly biztosan vezetett színészek közül éppen a főszereplő játéka volt halvány. Tudom, e véleményemért honunk szebb keblű hölgyei megköveznek. Mea culpa. A főiskoláról az utóbbi években annyi hasonlóan jóképű, jóvágású fiatal színész került ki (kiknek még modorosságuk is egyforma: fakó, fáradt hang; érzelemmentes, rezzenéstelen arc), hogy szinte össze is téveszthetők. Kár. Ez persze nem elsősorban az ő hibájuk, hanem a kiválasztásé, nevelésé. És csak azt az őrsi számháborúra emlékeztető csatát tudnám feledni! Ahol száz bukdácsoló statiszta volt a sereg, ahol négy kaszkadőr karateviadala jelezte a véres kézitusát, és — ó, fizika! —, a lövések dörejét előbb lehetett hallani, mint a villanásukat látni. - Írta: (andai), Magyar Ifjúság, 1983. április 15.

 

„(…) Sajnos, a rokonszenves szándék igen-igen halvány megvalósítással párosult. A sorozat legfőbb jellegzetessége a jellegtelenség. A halovány semmilyenség, a jóakaratú észrevehetetlenség. Nincs benne semmi, ami bántó vagy ellenszenves lehetne: épp csak minden jelenet annyira kilúgo­zott, közhelyszerűen „szabályos", hogy az már óhatatlanul is za­varó. Természetesén a legjobb sorozat is közhelyekre épül, s végeredményben nem adhat Iga­zi érdekességet, valódi művészi erőt: de legalább látszólag szen­zációra, egyediességre, feltűnésre törekszik, szemben ezzel a vállal­kozással, melyből éppen a fel­tűnés lehetősége hiányzik. Nem ízetlen, de íztelen produkció, hí­ján minden izgalomnak, érdekes­ségnek. Még a folytatásos törté­netek örök trükkj ével, a frap­páns és további kíváncsiságot ébresztő epizódzárással sem tud élni, az egyes folytatások min­den különösebb izgalom, váratlan fejlemény nélkül fejeződnek be. Mindebben nagy része van a főszereplői Kovács Titusz igen; igen halvány alakításának. Nem szívesen bántom meg a fiatal színészt, végeredményben nem ő osztotta magára ezt a szerepet, nem tehet arról, hogy megbízói­val együtt elhitte, alkalmas lehet-e feladat megoldására. Televíziós közreműködése puszta jelenlétében merül ki: úgy tűnik, mintha kísérletet sem tenne arra. hogy színészi eszközökkel is elhitesse, megelevenítse az egyhangúan és nehezen érthetően felmondott szöveget. A sorozatban látható jobb és rosszabb színészi alakítások mellett szinte érthetetlenül abszurd ez a tökéletes passzivitás, a színészi játék totális hiánya. Kovács Titusz ettől persze még lehet jó színész is olyan produkcióban, melynek nem csupán fizikai jelenlétét kölcsönzi. A forgatókönyvíró Nemeskürthy István és a rendező Révész György, rokonszenves vállalkozá­sát nem kellemetlen dolog végig­nézni: nem kellemetlen, de meglehetősen érdektelen és gyorsan felejthető. Kockázatos tanácsnak, látszik, mégis megpróbálkozom vele: rámenősebben, határozottabban, erőszakosabban,  kellett volna sikerre törekedniük. „ - írta Hegyi Gyula, Magyar Hírlap, 1983. április 13.

 

Március 11. 18.00 Az ABLAK újabb adása. A témákból: Mit nem tudnak a bevonuló újoncok? – Nagyüzemi kisüzem a lakásban, - Tanácsadás ipari üzemeknek -, a Káma Szutráról -, Ördöglakat mindenkinek- Tavasz előtt állunk. Műsorvezető: Wisinger István, szerkesztő: Peták István, rendezte: Pintér Gyula.

 

20.00 a Telepódium bohózatalbuma – Vadnay László – Faragó Sándor, - Ágoston György: Bombaüzlet. Művészeti vezetők: Kállai István és Bednai Nándor, vezető – operatőr: Zádor Ferenc, rendezte: Bednai Nándor. Szereplők: Agárdi Gábor, Moór Marianna, Körmendi János, Verebély Iván, Horváth Gyula, Jani Ildikó, Schubert Éva, Balázs Péter, Heller Tamás.  

 

„ A Telepódiumnak minden bizonnyal az a karaktere, amit Vadnay László, Faragó Sándor, Ágoston György iró és Bednai Nándor rendező adott neki a Bombaüzletben. Nem, ne higgyék azt, hogy én ettől most el vagyok ájulva. De, ha azt mondom, hogy szegény ember vízzel főz, akkor meg kell becsülnünk ezt a sápatag bohózatocskát is. Ez legalább az akar lenni, ami. ök is tudják, mi is tudjuk: nincs új a nap alatt. Különösen nincs ebben a műfajban, akkor hát legalább olyasmit gyúrjunk össze, amiben ott vannak a hajdan volt sikerízek zamatai. És a Bombaüzletnek van még egy óriási erénye. Az egész harmincöt percig tart. Így mire megunnánk, már vége is van. Szerényen, önmaga lehetőségeit szem előtt tartva kedé­lyeskedik s ismétel meg már számtalanszor megírt, elhang­zott poéneket. Mert: nincsenek régi viccek, egy csecsemőnek j minden vicc új. Nos, ha így és ezzel a szelídséggel, megértés­sel néztük a Bombaüzletet, a végén még azt is meg kellett kockáztatnunk: így, csak is így van értelme a Teíepódium - nak. Külön érdeme volt a bohózatnak, hogy mellőzött minden kétértelműséget, szokásos célozgatásokat. Annyi pikantériát viszont, ennyit megkockáztatott, mindenki ízlése elbír. Sőt. Mulat rajta, mondván: elvégre Párizsban vagyunk, s hol, ha ott nem, megengedhető egy kis csipkelődés, egy kis élcelődés - akár szatirikusán is – szexualitásra hangolt korunkban. S most még a színészek is – Agárdi Moór Mariann, Körmendi János stb. - élvezetesen szórakoztattak.” – írta Boda István, Hajdú – Bihari Napló, 1983. március 14.

 

2. műsor – 18.55 Jégkoron Világbajnokság „C” csoport. Magyarország – Spanyolország mérkőzés közvetítése a Budapest Sportcsarnokból. Riporter: Knézy Jenő. A következő napon a Magyarország – Franciaország mérkőzést közvetítette Knézy Jenő.

 

Március 11-én Nagy Richárd a Magyar Televízió elnöke levélben küldte meg  Simon Ferencnek a Tájékoztatási Hivatal elnökhelyettesének a TV Híradó munkatársának Rér Évának pályázatát a Sonnenbergi Nemzetközi Munkakör (NSZK) 1983. június 12 -18 közötti konferencián való részvételre. ­ Simon Ferenc továbbította dr. Ágoston Kálmánnak az anyagokat az Országos Ösztöndíj Tanácshoz, a levélben számozott ragsort állapított meg Rér Évát az utolsó 6. helyre rangsorolta a pályázatát helyhiány miatt elutasították.  Magyar Nemzeti Levéltár XIX-A-24-a 267.doboz Minisztertanács, Tájékoztatási Hivatala iratai.

 

Március 13. 16.05 Három tavasz 1948 – 1919 – 1945. A Magyar Nemzeti Galériában és a Munkásmozgalmi Múzeumban készített irodalmi összeállítás. Szerkesztő: Balogh Júlia és Kuczka Judit, operatőr: Sík Igor, rendezte: Horváth Ádám. Közreműködtek: Nemeskürthy István, Ádám György, Horn Artur, Keresztury Dezső, Balkay Géza, Hegedűs D. Géza, Koltai János, Mensáros László, Oszter Sándor, Sinkó László, Sinkovits Imre, Szilágyi tibor, Tordy Géza, Zolnay Zsuzsa.

 

A Rádió és Televízió Újság 1983/11. száma beszámolt arról, hogy Nagy Richárd, a Magyar Televízió elnöke, A kékszakállú herceg vára című Bartók-opera felvételének vezényléséért nívódíjjal jutal­mazza a Londonban élő világhírű magyar karmestert, Solti Györgyöt. Az átadáson jelen volt Szinetár Miklós alelnök is.

 

 

 

 

Március 15. 16.45 Operettbarátság, a Magyar és a Csehszlovák Televízió közös hangversenye a budapesti Madách Színházból.

 

18.10 Csapatmunka. A film a TV - Híradó szerkesztőségét, munkatársait mutatta be. Szerkesztő: Liska Dénes, riporter: Szilágyi János, operatőr: Erős Péter, rendezte: Sós Mária.

 

„Amikor tavaly a Magyar Televízió Önmaga negyedszáza­dos fennállását műsorok sorával ünnepelte, a Híradó vala­hogy kimaradt belőle. Legalábbis én nem emlékszem ennek jubilálására. Ezt igyekezett pótolni a minap a Csapatmunka című negyvenöt perces összeállítás. Az igazsághoz hozzátar­tozik, hogy a híradósokkal szinte naponta találkozunk, min­denesti vendégeink, munkájukat - éppen a híradós munka jellegéből adódóan - sokoldalúság jellemzi, frissesség napra­készség. A Csapatmunka című műsor, a maga sok apró ri­portjával, mini-interjújával, tulajdonképpen megerősítette az egyes televíziósokról már kialakult ismereteinket, rendszerez­te azokat, s ráadás volt, hogy néhány olyan híradóssal is megismertetett, akik nem állnak a kamerák előtt, legfeljebb nevüket olvassuk a főcímekben. A Tv - híradó egy ország élet­rendjének egyik legfontosabb meghatározója. Százezrek, milliók esti élete, vacsoraideje, egész életvitele igazodik, a híradó adásához, abból tájékozódnak, abból ismerik a világ dolgait. Jó, ha ez a nagy nézősereg azokat is ismeri, akiktől informá­cióit nyeri. Az adás színes, érdekes volt, akár egy >obb idő­pontot is megérdemelt volna.”. - írta Benedek Mikós, Észak – Magyarország, 1983. március 22.

 

21.00 A Stúdió’83 újabb adása. Részlet az MTV levelezéséből: N.István Budapestről, Nagy Richárdnak: „  Mikor készítenek már olyan műsorokat, amelyek nem önmaguknak, hanem a közönségnek készülnek? Nem veszik észre, hogy a Stúdió ’83 - at alig nézi valaki! „- Magyar Nemzeti Levéltár / 288/f/22 1983./23 MTV  Levelezés

 

Március 15-én kelt levelében Tóth Dezső a Művelődési minisztérium miniszter - helyettese értesítette Nagy Richárdot, hogy jóváhagyta a Magyar televízió színházi és tv- világosító szakmunkásképző tanfolyamának szakmai, nevelési tervét. S egyben kiegészítéseket javasol többek között szakmai kérdéseken kívül, elsőnek felsorolva:

„A politikai ismereteknél a közművelődési törvény és alkalmazása, gazdálkodás a közművelődési intézményeknél és vállalatoknál tananyag bővítése szükséges „- írta.

Virizlay Gyuláné a Minisztertanács Tájékoztatási hivatalának Simon Ferenc elnök-helyettesnek írt levélben tájékoztatja, arról, hogy a Magyar Televízió Személyzeti és Oktatási osztálya a 17/81./XI.9. sz MM utasítás alapján megszervezte a kulturális szakmák jegyzékébe tartozó – televíziós világosító szakmunkásképző tanfolyamot. - Magyar Nemzeti Levéltár XIX.-A-24-a. (263. doboz) MT. Tájékoztatási Hivatala Iratai

 

Március 16. 18.20  Ez a munkásság (sorozat) . A szakszervezeti mozgalom története. Az első epizód címe: Zászlóbontás. Szerkesztő: Varga Zsuzsa, riporter: Benedek István Gábor, operatőr: Forray Tibor, rendezte: Fazekas Lajos. Összesen 240 percnyi műsorban megeleve­nedett a magyar szakszervezeti mozgalom története.  

 

„József Attila Munkások című versét idézi fel főcímében az a hatrészes dokumentumfilm-sorozat, amely nem ke­vesebbre vállalkozik, mint hogy igényesen, hitelesen és nem utolsósorban érdekesen mutassa be a magyar szak­szervezeti mozgalom történe­tét, a kezdetektől, az ösztö­nös szervezkedéstől napja­inkig, amikor a szakszerve­zetek elfoglalták fontos he­lyüket és kialakították fele­lősségteljes szerepüket a szocialista társadalomban. Ez az a munkásság, mely osztályharcban vasba öltözött - írja a költő, s a filmsorozat ezt a leglényegesebb gondo­latot vezeti végig következe­tesen. Az első részekben (Zászlóbontás, Történelem­formálók) dokumentumok és visszaemlékezések egyaránt arról beszélnek, hogyan vált a szakszervezet a magyar proletariátus tanítójává, ho­gyan lettek az egymás segíté­sére alakult helyi egyletek - mind magasabbra lépve az osztálytudatban - az osz­tályharc iskoláivá, a tömegek nevelő központjaivá. Hogyan lett a nincstelen falusi tíz­ezrekből a szakszervezetek­ben fegyelmezett, tudatos, jo­gait követelő és jogaiért harcba szálló munkás. Ho­gyan edződött a sztrájkok és tüntetések sorozatában a munkásosztály. (E korszakot érzékletesen idézi fel Maro­sán György.)

Nem egymagában született meg és nőtt a hatalommal szembeszálló erővé a magyar szakszervezeti mozgalom, ha­nem egy olyan nemzetközi környezetben, amikor egész Közép- és Kelet-Európában felerősödött a proletariátus küzdelme, amikor az első vi­lágháború forradalmi hely­zetbe torkollott, s amikor a magyar munkásság is készen állt az új eszmék befogadá­sára. Ezt a nemzetközi kör­nyezetet idézi fel a követke­ző rész (Világ proletárjai), amelyben a többi között Le­ninnek napjainkig s tovább érvényes szavai beszélnek a szakszervezetek helyéről, sze­repéről. Felidézve a többi között, hogy „nem elég hirdetni i a demokráciát, nem elég azt ' kikiáltani és elrendelni, nem elég megbízni a nép képvise­lőit, hogy valósítsák meg. A demokráciát újra és újra fo­lyamatosan építeni kell, alul­ról, a tömegek kezdeménye­zésével, minden felülről jövő felügyelet nélkül (…)". „ – részlet    L. Népszava, 1983. március 16.

 

19,00 A 90 éve elhunyt meg Puskás Tivadarra, az egy központból való központi műsorszórás elvének megvalósítójára, az ugyancsak 90 éve indult budapesti telefonhírmondó elindítójára emlékeztek 1983-ban. A jubileum alkalmából Tömpe István, az Állami Rádió és Televízió Bizottság elnöke megkoszorúzza a rádióban elhelyezett Puskás-emléktáblát, az eseményről Bokodi Béla szerkesztő – riporter és Vecsei Marietta operatőr számolt be a TV – Híradóban.

 

Márciusi levelekből: S.Gedeon  székesfehérvári néző leveléből:  … a TV Híradó nagyon szegényes. Jó, ha állóképet mutat a világ nagy eseményeiről. Mozgókép, riport egyre kevesebb van. „ –Magyar Nemzeti Levéltár 288/f/22 1983./23 MTV  Levelezés

 

2. műsor – 21.10  A TV Újszerű módon - vágás nélkül, a cselekményt egy folyamatos időbe helyezve - készítik el a fiatal magyar televíziósok Shakespeare Macbeth - ének tévé változatát.

Shakespeare: Macbeth, televízióra alkalmazta: Hranitzky Ágnes és Tarr Béla, operatőrök: Papp Ferenc és Gulyás Buda, rendezte: Tarr Béla. Főszereplők: Cserhalmi György, Kútvölgyi Erzsébet, szereplők: Ács János, Bencze Ferenc, Csuja Imre, Derzsi János, Dégi István, Dzsoka Roszics, Hetényi Pál, Jordán Tamás, Kaszás Attila, Maár Gyula, Őze Lajos, Rácz Géza, Ruszt József, Székely B. Miklós, a Gépfolklór zenekar, és az Arsenál kaszkadőr – csoport.

 

„Tarr Béla komoly meglepetést okozott azoknak a nézőknek, akik korábbi műveiből ismerték. A Családi tűzfészek, a Sza­badgyalog, a Panelkapcsolat alkotója most messze elka­nyarodott a mai valóság dokumentarista megjelenítésétől, klasszikus témához nyúlt. Nem kisebb írónak, mint Shakespeare-nek egyik tragédiáját, a Macbethet fogalmazta újra, alkalmazta a televízió képernyőjére, sajátos koncepciójának, meg felelően, úgy emelve ki a szereplőgárdából Macbeth és Lady Macbeth személyét, hogy szinte az egész környezet el­tűnjön, a női nagyravágyás démoni hatása még dominánsab­ban érvényesüljön, a XI. századi történelmi környezettől füg­getlenebb módon kapjon hangsúlyt a törvényié lenség, a jog-tiprás, a zsarnokság shakespeare-i gyűlölete, minden törté­nésnek még markánsabban kerekedjék fölébe a király és- a királyné szerelme, drámája. Tarr Béla szinte csak e két sze­replőre koncentrált. Papp Ferenc és Gulyás Buda ködbevesző képei ezt a rendezői koncepciót kitűnően segítették. Cserhal­mi György és Kútvölgyi Erzsébet hatalmas feladatot kapott a két főszereppel, s a rendezői elképzelést jól értelmezve, kitű­nően valósította meg azt. Mindenképpen érdekes és izgalmas Macbeth-interpretációt láttunk, de nehéz lenne elhinnünk, hogy ez Shakespeare tömegekhez juttatásának új útja. Mint kísérletnek, egy sokféleképpen értelmezett tragédia újrafo­galmazásának, feltétlenül helye van a képernyőn — még ha egyes részleteivel vitázni is kell.” – írta Benedek Miklós,Észak- Magyarország  1983. március 22.

 

„Macbeth. A műértők figyelmét elsődlegesen a kül­sőség keltette fel: vajon hogyan adható elő Shakespea­re egyik legnagyobb lélegzetű tragédiája hetvenöt percben? Olcsó- csattanó volna ráfelelni: így! Mert azért voltak ennek a feldolgozásnak emlékezetes per­cei is, noha szüntelenül az járt a fejünkben: úgy lát­szik, Shakespeare érdekeinek nincs képviselője, védel­mezője, a jó öreg William műve korlátlanul operálha­tó, alakítható, s még elméletet is költhetnek a messze ható átírás szükségének alátámasztására. Mindezt ész­re sem vettük volna, ha a tévésítés - a saját törvény­szerűségének érvényesítésével párhuzamosan - egyen­rangú az eredetivel, ha valami lenyűgöző megjelenítés kápráztatja el szemünket és gondolatainkat. S fel sem rónánk, ha szűkebb körben, egy kísérleti színházban hangzik el, s nem a képernyő több százezres nyilvá­nosságának beavatásával, illetve egyben kirekesztése­vel is. Nem állunk még olyan jól általános Shakespeare -műveltségünk dolgában, hogy elpazaroljuk az értékeket, s a közeledésre csalogató helyett elidegení­tőt hozzunk   létre. Ami a legjobban hiányzott: annak a fejlődésnek áb­rázolása, amelynek folyamán a derék Macbeth a király hívéből annak gyilkosává alakul. S ugyancsak megrö­vidültünk Lady Macbeth hatalomvágyának elmebom­lásig vezető jellemrajzával. Cserhalmi Györgynek mindemellett voltak szép per­cei, különösen a mészárlást követő bűntudat megjele­nítésében. Tarr Béla rendezésében a Jancsó - iskola elemeit vél­tük felismerni.” – írta I.M. Szabad Föld, 1983. március 26. 

 

” (…) A nagyobb kudarc kétségkívül  Tarré, aki a Macbeth szűkített rezü­méjét adatta elő színészeivel. Nem azzal követett el hibát, hogy bele­nyúlt a szövegbe, hanem azzal, hogy logikátlanul, nem alkotó, hanem ron­csoló módon tette azt. Nem azért rántotta le a művet esztétikai magasából, mert nem kezelte operai méltósággal, hanem mert kellő lélektani (és drama­turgiai) elemzés híján igyekezett be­lőle lélektani kamarajátékot sűrítem. Tarr veszedelmes érveket adott az irodalmi színház konzervatív védnö­keinek kezébe, akik az aktualizáló (vagyis egyszerűen: élő) színházat láthatják kompromittálva munkájá­ban. Pedig ez a Macbeth - sajnos - éppenhogy nem szólt a máról. Ez a Macbeth nem szólt semmiről. Talán egy mozzanata mégis méltá­nyolható, az, amelyik a legnagyobb felhördülést okozta. A boszorkányo­kat három - arcról is közismert! - rendező alakította. Hogy e személyek férfiak, az annyiban mellékes, amennyiben már az általános iskolában megtanulható, mint játszották egy­kor kizárólag hímneműek e szerepe­ket. A Macbethet körüldongó figurák azonban Tarrnál nem jóslatokat tevő bűbájosok, hanem alanyukat kísér­tésbe tuszkoló mindentudók. Az élet rendezői. Macbeth szinte észre sem veszi, s már az ő instrukcióik szerint cselekszik. Ám ami a hasonló ötleteket illeti, a többi néma csend. Ha már az iskolá­nál   tartunk,   érdemes   elvégeznünk egy röpke iskolás elemzést - például - a lecsonkolt darabkezdetről. Az eredeti mű első jelenetében nem véletlenül szavalják a boszorkák - kórusban! -, hogy „Szép a rút és rút a szép". Erre következik a főhős dicső győzelmének híre. Macbeth becsületének fényes csillaga magasan áll, a boszorkák iménti mocskolódására mégis van, mi rímeljen: Cawdor többszörösen emlegetett aljas árulása. Ily létfilozófiai kétségek között jelenik meg a színen Macbeth, aki tehát igen erős pozícióból indul sorsára, mégsem váratlan  - ilyen előzmények után -, hogy a csodás jóslatok beteljesülésének kezdetére azonnal mohón reagál („A legnagyobb még késik!"). Tarr Béla Macbethje azonban az előzmények helyzeti energiája nélkül rajtol, s míg Shakespeare színpadán a király köszönetére adott válasza már hamisan cseng („A hű szolgálat önmaga jutalma"), Tarr- nál ez csupán egy mondat lehetett a sok közül. A  rendező-boszorkányok manipu­lációja az eredeti dramaturgiai elkép­zelést erősíthette volna - annak hiá­nyát nem pótolhatta. (…)  „ – írta Reményi József Tamás, Filmvilág, 1983/5.

 

Március 17. Adni is tudni kell… dokumentumfilm, a Vöröskereszt fennállásának centenáriuma alkalmából. Szerkesztő: Gyarmati Klára, riporter: Gál Jolán, operatőr: Király Ottó, rendezte: Bartha Attila.

 

20.55 HAVANHAT újabb adása, vendég: dr. Kapolyi László államtitkár. Műsorvezető – szerkesztő: Bán János, vezető – operatőr: Mezei István, rendezte: Eck T. Imre.

 

Március 18. 20.55 Sohase mondd … Stollár Miki, Hernádi Judit műsora. Közreműködött: Cseh Tamás, Döme Zsolt, Oroszlán Gábor és az Új Bergendy-zenekar. 

„ SOHASE MONDD....De igenis mondjuk: még nagyon sok ilyen – M. Lukács Ágnes Lukács Ágnes jóvoltából — színvonalasan rendezett igénye_s produk­ciót szeretnénk látni fiatal színésznőnktől, Hernádi Juditról. A Sohase mondd című dal egy országnyi hódolót szerzett bársonyos mély hangjának. Régvolt szerelmekre emlékezők, új remények után kutatók rohamozták meg a hanglemezbol­tokat, hogy a pult alól is, de megszerezzék a kislemezt. Most úgy tűnik: a tv-műsorban bemutatott nagylemez sem íog so­káig eladatlanul heverni. Gondos volt a rendezés, szépek a ruhák, á díszletek. Több újszerű operatőr; megoldással ta­lálkoztunk. Hernádi Judit végtelenül szuggesztív előadás­módját jól kamatoztatták a zeneszerzők (Döme Zsolt, Oroszlán Gábor) és a szövegírók (Bereményi Géza, Oroszlán György, Verebes István). A műsorban csupán egy bírálni való akadt: mint megrögzött Cseh Tamás rajongó, szomorúan vettem tudomásul, hogy huszonévesek gitárosa, mai dalos Cseh Tamása mennyire nem alkalmas prózaiba hajló kemény énekstílusával duett előadására...” –írta, K.F. Zalai Hírlap 1983. március 22.

 

„Sohase mondd ... Stollár Miki. Két – szinte semmitmondó - dal, s közben harminc percig igazi mű­vész „uralja" a képernyőt. S körítésül M. Lukács Ág­nes ötletes, nem hivalkodó, nem szemet rontó rende­zése, s az egész kompozíció szokatlanul ízléses ke­retben. Hernádi Judit valami olyat tud, amit mások nélkülöznek, s örömmel fedezzük fel egyéni előadás­módját, ahogyan megszemélyesít egy bizonyos stílust típust, ahogyan rezzenéstelenül komor arca mögül is mindig csúfondárosan ránk nevet. Úgy hiteti el a sze­relemben csalódott, magányos nő keserűségét, hogy érezzük: mulat a sopánkodókon, a „köldöknézőkön", bizakodása túlemeli minden buktatón. Tudja azt is, amire az ő - vagy őhozzá közel állók - nemzedéké­ből kevesen képesek: magára vonni, és fogva tartani a figyelmet - különösebb eszközök nélkül. Egyetlen apróság: ha én írom a dalszövegeket, a Stollár nevet nem használom. Ehhez a névhez ugyanis nemesebb  emlékek   társulnak.” - írta I.M. Szabad Föld, 1983. március 26. 

 

Emlékeztető az RTV – MINERVA Kiadó Bizottság 1983. március 18 -i üléséről, melyen részt vettek: Dalos Vilmos, Dr. Cotel Kornél, Dr. Major Klára (a Kiadó részéről), Kovács Bála, Sylveszer András ( az  (a MTV részéről), Szabó Istvánné, Lajta Kálmán, Vámos György, Simonffy Géza (az MR részéről), Pünkösdi Árpád (a TK részéről), Lévai Béla (az ÁRTB részéről), Dr. Varga György, Győri Sándor, Udvarhelyi Tibor (RTV KI részéről), az ülésen Sándor György elnökölt.

Részlet az emlékeztetőből:

„ A napirend áttekintése után Dalos Vilmos kért szót és ismertette a Pergőtűz c. könyvvel  a kapcsolatos intézkedéseket.

A könyvet a szokásos gyakorlatnak megfelelően kinyomtatták /80.500 pld/, és annak rendje  szerint megkezdték kiszállítását a könyvesboltokba. Ekkor a Kiadói Főigazgatóság értesítette a Kiadót, hogy a könyv könyvesbolti forgalomba nem kerület. Ekkora már 30.ooo old. kikerült  a raktárakból a könyvesboltokba. A további szállításokat leállították és közölték a terjesztőkkel, hogy a könyvet árusítani nem lehet.  A nyomda leállította a további példányokat, ezek a Kiadó raktárában vannak.  A 2.196.000.-Ft-os nyomd a költséget benyújtották, aminek kiegyenlítéséhez a Kiadó a Kiadói Főigazgatóság segítségét kéri.

Nincs tudomásunk a kifogásolt részekről, véleményünk szerint nincs a kötetben politikailag kifogásolható rész. Úgy vélik, hogy a sorozat sugárzásának befejezése után, kb.  júniustól lehet majd árusítani a könyvet. Kéri, hogy a jövőre vonatkozóan bárkinek bármilyen információja van a tervezett köteteket illetően, haladéktalanul értesítsék egymást.

Cotel elvtárs megkérdezte, hogy a kész anyagból sugárzás előtt történt-e vágás, mert erről őket nem értesítették. Sándor et. Közölte: ige, de ez nem ilyen egyszerű, mert a TV elnöke utasítást kapott a sorozat folytatására.  Sylvester et.: elmondjam mi történt? Sándor et. Közölte: Nem!  Sylveszreter et. közölte, hogy a filmmel és a könyvvel kapcsolatos hivatalos értesítést nem kapott, a kritikai és észrevételekről véletlenül értesült a Villányi úti pártiskolán.

Ezek alapján az Igazgatóságon belül az alábbi intézkedéseket javasoljuk:

A közönségszolgálat nem árusíthatja és nem propagálhatja a könyvet.

2. rádió – és tv-reklámban nem adható a könyv (Megrendelés ugyanis már érkezett!).

A Mai könyvajánlatunk c. rádióműsorban nem adható.”  - Magyar Nemzeti Levéltár XXVI – A-9. MTV Iratok 90.dob.

 

 

Március 19. Budapesti Tavaszi Fesztivál legnagyobb érdeklődésre számot tartó rendezvényeit élő tévéközvetítések tárják az ország közön­sége elé. A fesztivál vendége számos külföldön élő magyar mű­vész, köztük Ligeti György zeneszerző, Solti György karmester, és Ciffra György zongoraművész.

2. műsor – 19.35 A Tavaszi Fesztivál nyitóhangversenyének közvetítése a Zeneakadémia nagyterméből. Műsorvezető: Boros Attila, a közvetítést Apró Attila vezette.

 

Március 20. 2.-műsor 18.50 Jégkorong világbajnokság „C” csoport. Magyarország – Kínai Népköztársaság mérkőzés közvetítése a Budapest Sportcsarnokból. Riporter: Knézy Jenő.

 

Március 22. 21.55 Rekviem egy pedagógusért. A Reflektor szerkesztőség műsora. Emlékezés Szász Pálnéra, a Rákospalotai Leánynevelő Intézet igazgatójára. Szerkesztő – riporter: Regős István, operatőr: Szilágyi Virgil.

 

1983. március 23-án Nagy Richárdot a Magyar Televízió elnökét Simon Ferenc (Minisztertanács Tájékoztatási Hivatala) levélben értesítette, hogy a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa Dobos Istvánt a Szocialista Magyarországért Érdemrend; Radnai Jánost az MTV Sportosztálya vezetőjét Munkaérdemrend arany; dr. Nánay Györgyöt, Fehérvári Andrásnét, és Schóber Róbertet ezüst; Hencz Dezsőt és Áldor Györgyöt bronz fokozata kitüntetésben részesítette. Az átadási ünnepséget március 31.-én tartották.   - Magyar Országos Levéltár  XIX-A-24-a  249. doboz Minisztertanács Tájékoztatási Hivatala iratai. Korábban A Magyar Televízió elnöke Nagy Richárd még 1982. november 1 -én előterjesztést küldött Bajnok Zsolt államtitkárnak a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatala vezetőjének az 1983. évi áprilisi állami kitüntetésekre. - Magyar Nemzeti Levéltár XIX-A-24-a  253. doboz Minisztertanács Tájékoztatási Hivatala iratai  

 

Március 25. 18. ABLAK újabb adása, a témákból: Úszó csecsemők – „Kontaktus” – Lehetetlen tárgyaink – Az ABLAK különkiadása – Utazás 1983-ban. Műsorvezető: Feledy Péter, szerkesztő: Sárközy Erika,  rendezte: Eck T. Imre.

 

20.00 William W. Stuart: Csillagűzött szerető, sci-fi vígjáték. Operatőr: Zádori Ferenc, rendezte: Batha Attila. Szereplők: Pásztor Erzsi, Kern András, Bordán Irén, Inke László, Halmágyi Sándor, Káldi Nóra,  Tóth Enikő, Papadimitriu Athina, Perlaki istván, Tarsoly Elemér, Sugár István.

 

„Kicsit sértődötten csodálkoznak a scifi - kedvelők Magyarországon a műfaj mostoha sorsa miatt. Pedig: nagy példányszámban jelennek meg az ilyen tartalmú kötetek, s néha a televízió is elkészít egy-egy játékot a már népszerű novellák, regények alapján. Vagy talán éppen ez a baj? A péntek   esti   egy óra öt perces játék alapján hajlamos vagyok azt hinni, hogy így van. A Csillagűzött szerető inkább ártott a műfaj nép­szerűségének, mint használt. Készí­tőinek célja bevallottan a szórakoz­tatás volt, erre utal az alcím is: sci-fi vígjáték. De nem szórakoztatott, hanem untatott: lassú, kimódolt, lo­gikátlan, időhúzó és lápos volt úgy ahogy van, az elejétől a végéig (…) „ – írta Sarkadi László, Népszabadság, 1983. március 29.

 

„ Akik ismerik a Csillagűzött szerető alapanyagát - márpe­dig gondolom sokan ismerik a Galaktika tudományos-fan­tasztikus folyóiratunk jóvoltából  - bizonyíthatják, hogy Ve­rebes István - szövegíró - és Bartha Attila - rendező - szinte szóról szóra filmre fordították William W. Stuart no­velláját. Amolyan magyaros leleménnyel. Azaz a lehető leg­takarékosabban, éppen csak annyi költséggel, hogy még oda lehessen rá montírozni: Sci-fi vígjáték. Hát hogy sci-finek mennyiben volt sci-fi, én azt nem nagyon tudom megítélni, mindenesetre abban már bizonyosabb vagyok, vígjátéknak nem volt klasszikus. Bár ott. amikor az a két kis egypetéjű iker eltáncolta a lírai atomkeringőt, enyhén szólva elröhög­tem, magam, de aztán átérezve a helyzet csodaszép meghitt­ségét, mindjárt mondtam is esedezve: mea culpa, mea culpa. Szóval nehéz azt a laikusnak megértenie ,hogy miért kell nekünk ilyen „nem is tudom, hogy hívjákot" csinálni. Csak azért hogy legyen - aligha lehet meggyőző érv. Ti. szóra­koztatni nem szórakoztat, gondolkodni nem gondolkodtat, legfeljebb az időnket pocsékoljuk, holott abból van a legke­dvesebb. (…)” - írta Boda István, Hajdú – Bihari Napló, 1983. március 30.

 

21.40 Pénteki randevú. Műsorvezető: Déri János, szerkesztő – riporter: Pomezanski György, vezető – operatőr: Marczali László, rendezte: Szélyes Zoltán. 

 

„Afféle publicisztikus jegyzetet írok, s e műfaj természetes hatáseleme: a sarkítás. Nyugodtan mondom te­hát, hogy a visszafelé beszélők fel­hívása szereplésre, bizony szimpto­matikus. De mert fontosnak tartom a televíziót, lojális vagyok hozzá. Elismerem, hogy jelen van a néző a képernyőn, értelmesebb szerepkör­ben is.

Négy műsorpéldát mondok. Az egyik: a Pénteki randevú című. A másik: a Kapcsoltam. A harmadik: a Fele sem igaz! A negyedik: a Hat­vanhat. Közülük az első kettő élő műsor. A másik kettő konzerv. De mind a négyben jelen van a néző.

Nincs azonban jelen a hőskorszak áradó spontaneitása. Mert megtanult szerepelni a tévés is meg a civil is? Lehet. De rosszul tanult meg az új nemzedékek. Hogy nincs ka­maszlázadás. Nincs ifjúsági szubkul­túra. Még ifjúsági rétegnyelv sincs. A meghívott néző pedig csak ül a díszletek között, laza csoportok­

A Pénteki randevú — ifjúsági mű­sor. Itt tehát ifjúságosan kell szere­pelni. Tegeződés, lezser öltözék, le­zser testtartás. Amely kínosan ellen­pontozza a szemlélet viktoriánus hipokrízisét. Csak semmi fiatalhu­mor. „De félre a tréfával" - mondja a műsorvezető, ha tréfának nyoma sincs, legfeljebb gyanúja támad. Csak semmi gondolati bátorság. He­lyette műsorvezetői intellektuális merevgörcs, tojástánc a közhelyek körül, kedélyességgel is rosszul lep­lezett műsorvezetői érdeklődéshiány, a sokatmarkolás frásza: már megint kifutunk az időből. Csak semmi él a hangban. Aki ebből a műsorból tájékozódna, azt hihetné, hogy pubinevelő gyerekszobákból rajzanak ki az új nemzedékek. Hogy nincs kamaszlázadás. Nincs ifjúsági szubkultúra. Még ifjúsági rétegnyelv sincs. A megívott néző pedig csak ül a díszletek között, laza csoportokban padlón, törökülésben, mert ez olyan fiatalos. De a néző sem egyéb díszletnél. Ha kérdezik (több­ségüket meg sem kérdezik), mintha egy   kólásüveg   szája   elé   dugnák a mikrofont.  (…)” írta Faragó Vilmos, Filmvilág 1983/12. számában.

 

Március 25. Nagy Richárd elnök elkészíti a Jelentés a Magyar Televízió helyzetéről és feladatairól szóló anyagot, melyet a párt hivatalos csatornáin keresztül juttatnak majd el az MSZMP Politikai Bizottsága elé.

 

Ennek összegezésében olvashatók:

„ (…) Kívánatos a felelősség decentralizálása a műsor tagozódás szerint is. Ha a fent leírt műsorrendszer kiépül, kívánatos lesz, hogy egyes műsorcsatornák élén / I. II. és III. program / műsorigazgatók álljanak, egyértelmű felelősséggel azért, hogy a rendelkezésükre bocsátott költségvetésből mit rendelnek és hogyan vesznek meg, mit közvetítenek. Ugyanakkor hasonló felelőséggel kell kinevezni vezetőket a körzeti stúdiók élére. Ilyen módon világosan elkülönülnek a ma még összekeverhető felelőségi szintek. A vezetés, a műsorcsatornák, az alkotó csoportok, a műsortermelés – jól elkülöníthető feladatkörei világos felelősségi rend épülne.

A közvetlen pártirányítás hatékonyságát csak növelné, ha a TV szervezetét egy állami – társadalmi tanács ellenőrzése alá rendelnék. Ebben a tanácsban az állami és társadalmi szervezetek, intézmények delegált képviselői társadalmi ellenőrzést gyakorolhatnának a TV műsorpolitikai tervei és gyakorlata, működési rendszere felett.  A televíziós műsorrendszer demokratikus vonásait erősítené továbbá, ha olyan televíziós törvény születne, amely pontosan szabályozza a TV irányítóinak, és államplogároknak a televíziózással kapcsolatos jogait, kötelességeit. „ - Magyar Nemzeti  Levéltár – XXVI-A-9 –a   131. doboz Az MSZMP MTV PB május 5.-én tárgyalta meg Nagy Richárd által készített anyagot. „ - Magyar Nemzeti Levéltár – XXVI-A-9 –a   193. doboz

1983. június 13-án a Művészeti Szakszervezetek Szövetsége központi vezetőségének ülésén Nagy Richárd elnök számolt be a fejlesztés tervezett irányairól, majd az MSZMP Politikai Bizottsága 1983 novemberében úgy határozott, hogy az MTV Elnökét felhatalmazta arra, hogy felérve a Televízió eszköz – rendszerét, a folyamatos műsormunkát, a biztonságos műsor sugárzás, a technikai korszerűsítés feltételeiről, a stúdió – és gyártóbázis kiépítéséről készítsen jelentést a Minisztertanács számára. Magyar Nemzeti Levéltár – XXVI-A-9 –a   193. doboz

 

Március 26. 15.20 Cimbora újabb adása, a műsor főszereplője Gion Nándor jugoszláviai magyar író volt. Szerkesztő: Érdiné Szabó Márta,  operatőr: Lukin Sándor, rendezte: András Ferenc.

 

18.20 Főzőcske. Szerkesztő – műsorvezető: Molnár Margit, operatőr: Király Sándor, rendezte: Pintér Gyula. A műsor vendége Ladislaw Chudik, vagyis Sova doktor, a Kórház a város szélén csehszlovák tv-filmsorozat főszereplője.

Négy nappal később március 29-én Lajtos István Az MSZMP KN Irodájából továbbította Nagy Richárdnak az MTV elnökének, L. Béla budapesti XXII. kerületi lakos személyes levelét, amelyet Kádár Jánosnak küldött az MTV Főzőcske című műsorával kapcsolatban. „Kedves Kádár elvtárs! Nagy megütközéssel olvastam a Hétfői Hírek február 28. számában megjelent és mellékelt hírt, mely szerint a Televízió „Főzőcske” műsorához világsztárokat az hívnak meg. Nem is tudom elképzelni, hogy ott a televízió vezetőnek hogyan jár az órájuk? Nem veszik észre az ország megváltozott helyzetét, s a dolgozók megnövekedett gondjait? Vagy talán úgy gondolják, hogy az a munkásasszony, aki egész nap áll a szalag mellett, a műszak után pedig rohan a gyerekekért óvodába, majd bevásárolja azt a kis vacsorára valót, akkor annak fontos lenne, hogy a főzőcske műsorban világsztárok mutassák be, hogy miképpen kell ételkülönlegességeket főzni. Sokszor, legtöbbször olyanokat, amelyeket manapság egy munkáscsalád alig is tudna megvásárolni! Vagy el lehet képzelni, hogy mit szól egy ilyen világsztárokkal bemutatott főzőcskéhez az - az egymillió kis nyugdíjas! Felvetődik ezután az a kérdés is, hogy szabad e az ország jelenlegi gazdasági helyzete mellett ilyen egyébként is ostoba műsorhoz világsztárokat meghívni valutáért: Dollárért vagy német márkáért! (…), ”rongyrázás” csak arra alkalmas hogy elkedvetlenítse a dolgozókat.”

Nagy Richárd elnök április 11 - én válaszolt a levélírónak, a levél másolatát megküldte Lajtos Istvánnak is.  „(…) Soraiból gazdasági helyzetünkért való aggódást, jószándékú törődést olvasok ki. Ez késztet arra, hogy válaszomban Önt részletesen a Főzőcske műsorhoz kapcsolódó meghívások kérdéséről tájékoztassam.

Bizonyára észrevette, hogy a Főzőcske vendégei nem aszerint kerülnek be a műsorba, hogy világsztárok-e. Minden esetben egy, a Magyar Televízióban már sugárzott népszerű filmsorozat szereplőit hívjuk meg,  ezek a szereplők – éppen a magyarországi népszerűségük figyelembevételével – általában szívesen tesznek eleget  meghívásainknak, egyetlen esetben ezért mi devizát nem számoltunk fel, részükre valutát nem fizettünk és nem is fogunk.  Ezideig két ilyen tv-filmsorozat szereplője járt Magyarországon, az egyik Sigfried Nauch, közismert nevén Thomas Lieven, akit a nézők „Nem kell mindig kaviár” c. filmsorozatból ismernek. A másik pedig Chudik csehszlovák filmművész, a „Kórház a város szélén” c. sorozat Sova doktor nevű főszerepkője. Május 8-án várjuk Magyarországra hasonló feltételek mellett a Derrick sorozat két főszereplőjét, az Oniden címszereplője és Bud Spencer látogatására későbbiekben kerül sor. Úgy gondoljuk – és azt igazolják a műsorral kapcsolatosan készített felmérések és számtalan levél is – hogy a televíziónézők szívesen látják viszont , vissza kedvenceiket a Főzőcske sorozatban is. „ - Magyar Nemzeti Levéltár XXVI-A-9-a/ 132. doboz.

 

21.20 Szűcs Judit műsora. Szerkesztő – rendező: Csenterics Ágnes, vezető – operatőr: Darvas Máté.

 

Március 27. 13.25 Csortos Gyula filmsorozat indult, az első film a Hyppolit, a lakáj volt.

 

2. műsor – 20.05 a Színházi világnap alkalmából, Örkény István: Kulcskeresők színdarabjának közvetítése a Nemzeti Színházból, felvételről.

 

Március 28 - án az MSZMP MTV Pártbizottsága tárgyalta Hajdú János felmondási ügyét, Nagy Richárd hosszan ismertette az előzményeket valamint azt a levelet amit Hajdú írt, illetve amit ő válaszolt neki. Az elnök a Pártbizottság előtt önkritikusan beszélt Hajdú kiválasztásáról és Hajdú személyiségéről is: „(…) Általános helyzetet illetően: A legnagyobb felelős én vagyok az ő idekerülésében, mert én vártam rá két évet, hogy idejöhessen. Én vetettem fel a Népszabadságnál, hogy idejöhessen. Tehát ha valakinek van joga bírálni, hogy ő milyen – mert ha két évet vártam rá – akkor nem lehet elmondani, hogy én ellensége lennék neki, mármint valamilyen magánszemélyként. Végül ideadták. Már kezdetben mondtam neki, hogy két dologra kell nagyon vigyázni:  túl sokat ne szerepeljen mert nem fogod bírni – mert ő mondta, hogy mindent ő fog vezetni – és túl keveset sem, mert akkor meg az a baj. Ez valahogy beállt és az első időszak után  megjöttek a műsorvezetők.  Ő választott ki minden műsorvezetőt, ő küldött el mindenkit, akivel úgy érezte, hogy nem tud együtt dolgozni. Ennél nagyobb szabadkezet nem tudom, hogy kapott – még szervezet nálunk, mint amit ő kapott abba, hogy csinálja úgy ahogy, csak jó legyen. A vége az lett sajnos – amit én konzekvenciaként meg is írtam neki, végül nem válaszolt erre, visszatérve nem csak  általánosságban, hogy ő mit csinált, A HÉT -ből.  Én azt írtam, hogy a Hajdú János sokat tett A HÉT -ért, de a TV is sokat tett azért, hogy Hajdú János Hajdú János legyen. A TV nélkül nem lehetne Hajdú János a képernyőn. Másodszor az a véleményem, hogy ő senkit sem ismer el maga felett. Nem hiszem, hogy van az országban olyan ember – ezt neki leírtam – akitől ő elfogadna véleményt. Az, hogy másfél évig nem hívja össze a csapatát megbeszélni, ezért már nem is szólok semmi, mert biztosan zsebből könnyebb vezetni, mert ért hozzá gondolja, de ez egy más motívum, de az, hogy őneki a fejébe szállt a képernyős dicsőség, azt feltétlenül leírtam és erről meg vagyok győződve. Majd azzal fejeztem be a levelet, hogy gondolja jól át és akkor válaszoljon majd, hogy tud – e dolgozni olyan körülmények között, amit a TV objektíve tud adni, meg szubjektíve. Hosszú ideig nem válaszolt, aztán írt egy levelet Óvárinak – annak másolatát megkaptam én is most, meg Lakatos et is – hogy mégsem tudja vállalni azokat, amiket leírtunk. (…)” – Magyar Nemzeti Levéltár XXVI-A-9-a  177. doboz.

 

Március 31. 21.50 Unokáink is látni fogják, Osskó Judit műsora ezúttal Farkasdy Zoltán kétszeres Ybl-díjas építészt mutatta be.  Szerkesztő – műsorvezető: Osskó Judit, rendezte: Endrődi Sándor.

 

Március 4.-én Nagy Richárd Lakatos Ernő MSZMP KB Agitációs és Propaganda Osztály, vezetője hozzájárulását kérte, hogy március 27-én elutazhasson, a magyar – kuvaiti televíziós együttműködés jegyzőkönyv aláírására Kuvaitba.  Mint írta” Januárban  megpróbáltunk  Megyeri elvtárs vezetésével egy delegációt elküldeni, de a kuvaiti fél kitért az alacsonyabb színtű aláírás elő” Március 8.-án Karvalics László megküldi az utazáshoz szükséges egyetértést tartalmazó válaszlevelet. - MOL/ 288/f/22 ( Ag 151).1983./23 MTV  Levelezés

Az utazásra március 31. – április 5. között került sor. Nagy Richárd a Magyar Televízió elnöke és Dr. Varga György az RTV Kereskedelmi Igazgatója Kuvaitban tárgyalt.  Az MTV elnökét kormányszintű vendégként kezelték, ebben a minőségében fogadta őt Sabah al Ahmed sejk, miniszterelnök-helyettes, tájékoztatási és külügyminiszter, és Abdel Aziz Husszein államminiszter is. Tárgyalt Nasszer Mohamed al Sabah sejkkel a tájékoztatási minisztérium államtitkárával valamint Mihamed N. al Sonousi államtitkár - helyettessel, a Kuvaiti Televízió elnökével. - Magyar Országos Levéltár XXVI-A-9-a/ 132. doboz.

 

Hírek a koprodukciókról: Századunk ifjúsága címmel készít koprodukciós sorozatot a Magyar Televízió, a KISZ és a MAFILM. Nemcsak a fegyveres antifasiszta ellenállás egy-egy mozzanatát eleveníti fel, de a fel­szabadulás napjaiban legtevékenyebb huszonévesek tevékenysé­gét is. A szegedi körzeti tévéstúdió és az újvidéki televízió koproduk­ciós filmet forgat a Tiszáról szóló versekből. A szíriai arab tele­vízióval is elkészül az első koprodukciós film: A vak ember utazása a lelki látásig c. elektronikus alkotás. (Rendező: Rajnai And­rás.)

 

 

 

Április

 

 

 

Április 1. 18.10 Izzósok címmel vetítették Bán János szerkesztő, Konoll István  rendező – operatőr filmjét az Egyesült Izzó Gyárról, a világ hatodik legnagyobb fény-forrás gyártójáról. Ekkor már 26 országban dolgoztak magyar lámpagyártó gépsorok.

 

Április 2.  22.35. Budapesti muzsika, - Budapest Jancsó Miklós szemével.  Az Olasz Televízió kezdeményezésére a Trans World Film koordinálásával az  Európa kulturális nagyvárosait tizenhárom részes sorozatban mutatták be. A magyar fővárosról készült film készítői: Flórián Endre szerkesztő, Kende János operatőr, és Jancsó Miklós forgatókönyvíró, rendező voltak.

 

„ Jancsó  Miklós Budapesti muzsika című szűk egy órája követte Dunajerszkij, Miljutyin és Blantyér melódiáit. Mármint az a látomány, amely egy olasz cég felkérése alap­ján készült, és amely egy na­gyobb vállalkozás keretében mutatja majd be Európa vagy netán világszerte szépsé­ges fővárosunkat. Nehéz erről a Duna-parti képfolyamról bármit is szólni. Nehéz, mert ugyebár senki sem szereti bántó jelzőkkel il­letni a maga kedves háza táját, és megint nehéz, mert ehhez a kétes értékű micsodához legismertebb filmrendezőnk, Jancsó Miklós adta a nevét. (S nem csak a nevét, de valóságos személyét is, hiszen - esetleg megrendelői utasításra? - többször is belesétált a felvé­telekbe: hol egy hőlégballon vérvörös puffataga előtt állt, hol meg a Zeneakadémia fa­li díszei előtt haladt tova. De bármennyire is kellemetlen, mégsem lehet szó nélkül elmenni, a Budapesti muzsika című jövés-menés mellett, mert ha valami, akkor ez a produkció igazán megérdemli, hogy idézzük a híres mesebe­li mondást, amelyben Pornódé királyra ezt kiáltja rá egy gyermekhang: a király mezte­len.

Igen, egy ilyen Pomádé ki­rályos valamiként zagyválódott össze ez a Trans World Film nevű római cég jóvoltából, egyrészt egy augusztus 20 -i lé­gi és vízi parádé híradójel-legű felvételeiből, másrészt meg olyan társas vonulások­ból, amelyek nélkül nem Jancsó - film egy Jancsó - film. Töl­telékként pedig láthattunk pianínót a Nemzeti Múzeum lépcsőjén, hallhattuk egy sötét szemüveges bárzongorista dudorászását, na és bizonyságot szerezhettünk afelől, hogy bi­zonyos esetekben engedélyezik pucér hölgyek számára a für­dést szép fővárosunk egyik belvárosi szökőkútjánál. „ – írta A.I. Pest Megyei Hírlap, 1983. április 6.

 

Április 3. 16.45 Századunk ifjúága – Vízkereszt – aknatűzben, készült dokumentumfilm. A film bemutatta azt az  1944/45 telén tűzkeresztségen átesett ifjúkommunistákból álló antifasiszta partizáncsoportot.  Szerkesztő: Végh Miklós, dramaturg: Juhász György, operatőr: Balabanian Harry, rendező: Borhy Anna volt.

 

21.30 „Köszönet a boldog évekért” – Záray Márta és Vámosi János műsorát láthatták a nézők. Műsorvezető: Dévényi Tibor,  operatőrök: Gambos Tamás, Kaplony Miklós, vezető – operatőr: Darvas Máté, szerkesztő – rendező: Csenterics Ágnes volt.

 

Április 4. hétfő – rendkívüli adásnap volt.

18.45 1982. decemberében tartották Moszkvában, a Kongresszusi Palotában a Szovjetunió fennállásának 60. évfordulója tiszteletére azt a Gálaestet, amelyet ekkor tűzött műsorára a Magyar Televízió.

 

20.05 kezdték vetíteni Kállai István: Ligeti legendák című kétrészes művét, melyet korabeli dokumentumok alapján írt. Vezető – operatőr: Ráday Mihály, rendezője: Salgó Zoltán volt. A műsor a budapesti Városliget történetét, az egykori „Vurstli", az Állatkert és a cirkusz híres figuráit elevenítette fel a hétrészes Ligeti legendák című műsor.

 

Április 4- e alkalmából kitüntetést kaptak a televíziósok is, a Magyar Népköztársaság kiváló művésze címet Zsurzs Éva rendező, érdemes művészi címet Bornyi Gyula operatőr, Jánosa Lajos díszlettervező, Balázs Béla-díjat: Chrudinák Alajos és Lehel Judit szerkesztő, ill. Várkonyi Gábor rendező, Erkel Ferenc-díjat Horváth Ádám rendező kapott.  KISZ-díjban részesül Sándor István.

A Munka Érdemérem arany fokozatát kapta Radnai János, ezüst fokozatát Fehérvári Andrásné, dr. Nánay György, Schóber Róbert, bronz fokozatát  Áldor György, Hencz Dezső.

Szocialista kultúráért kitüntető jelvényt kapott: Born Ádám, Czeilik Mária, Élő Rudolf, Éry Pál, Fazekas Lászlóné, dr. Hajdú Jánosné, Kardos István, Hortobágyi Éva, Mata János, Nagy Sándor, Rácz Gábor, Romwalter Mari, Sopos József, Tóth Károly, Török György, Szalacsi T. Albert.

Szocialista Televízióért Emlékérmet kapja: Megyeri Károly, Karsai Nándor, Székely Istvánné, Zánkay Dénes, Kelemen End­re, Sík Igor, Mihályfi Imre, Kardos István.

Ifjúsági érdemérmet kapott: Végh Miklós.

 

Április 5. 21.55 KOCKÁZAT, a Külpolitikai Szerkesztőség világgazdasági magazinja. Írta és a műsort vezette Gubcsi Lajos, szerkesztő: Baló György, rendező: Vitézy László.

 

Április 6. 17.50 Közzé lett közélet, , egy társadalompolitikai kísérlet jegyzőkönyve. A XIII kerületi Pártbizottság társadalompolitikai kísérletéről számolt be a műsor, a nyugdíjasok életéről.  Szerkesztő – műsorvezető: Varga László, szerkesztő: Fazekas Lajos, operatőrök: Bónis Gyula, Molnár Miklós, rendező: Fazekas Lajos volt.

 

21.45Róbert László Tisztelendők c. sorozatának újabb adásai, az első Húsvét Szentföldön címmel, rendezte B. révész László.

 

„Régi sorozata, meg megfáradó, majd újra életre kapó sorozata Róbert Lászlónak a Tisztelendők.  Egyház és társadalom, egyház és politika, vallásos hit és modern élet összefonódásait vizsgálja a világ : legkülönbözőbb pontjain csö­könyös következetességgel a szerző. Van, ahol a csökönyösség nem ér sokat, mert az em­berek társadalmi tevékenysé­geiben csak formális szerep jut a vallásnak. A formákról pe­dig nem lehet izzóan izgalmas filmet forgatnia még a min­den apró jelenségben is iz­galmas élettényeket fölfedező Róbert Lászlónak sem. Ezúttal azonban olyan vidékre látoga­tott el a Tisztelendők forgató­csoportja (a szerkesztő - forgatókönyvíró-riporter Róbert Lászlóval közösen B. Bevesz László és Mihók Barna), ahol a vallások a mindennapi élet mozgatói, politikai harcok és békekötések legfőbb indokai. A bibliai történések színterén, a Szentföldön, a mai Izraelben járt a húsvéti ünnepeken Róbert László és kis köre. Úti­kalauzul a legillőbb irodalmat választották: a Bibliát, meg azokat az igaz. humanista  szerzőket még, akik a réges-régi biblikus szövegek fölhasználásával, azoknak ihletésére írták műveiket. Zsidók, keresztények és muzulmánok ünnepeit követték a kamerák­kal a magyar vándorok, és arra keresték a választ, mi az, ami a nevezetes, szent he­lyen egymás mellett tartja és békére inti a különböző fele­kezeteket. Szép film volt a szó esztéti­kai, filmesztétikai értelmében is  a   Tisztelendők.   Poétikus képet adott azokról a helyszínekről a nézőknek, amelyek­ről hívőknek és   hitetlenek egyaránt vannak ma elképze­lései   a  világban.     Hiszen,  ugyanúgy   része   a   Szentföld históriája   a   mai   egyetemes  történelemnek és kultúrának,  mint mondjuk az ógörög irodalom és történelem. De szép  film volt a  Tisztelendők erkölcsi-eszmei   értelemben   is, hiszen   azt   fogalmazta   meg  minden eszközével, amire ma minden jóakaratú embernek a ; legnagyobb szüksége van. Az i általános és egyetemes összefogást   hivők   és   nem   hivők részvételével. Az ökumenizmus filmje volt a kétrészes Tisztelendők, méghozzá az egyházak közti mozgalomnak egy tekin­télyes többletet is' adva: világi kötetlenséggel  egyházi   kötel­mek nélkül érvelt azért, hogy arra ügyeljen minden ember, ami összefogja őket. s ne arra. ami szétválasztja.

Nem tudni - talán maga Róbert László sem tudja - lesz-e folytatása a Tisztelendők sorozatának. Az azonban bizonyos, hogy minden eddigi és esetleges majdani epizódnak ez. a most bemutatott két rész a csúcsa, felülmúlhatatlan koronája. Olyan film ez, amit nevezetes, nagy pillanatokban vagy nehéz időkben újra meg újra elő kell vennie a televíziónak, ha a békességet akarja ünnepelni vagy azt szeretné kicsikarni az emberekből. „  írta: Lőcsei Gabriella, Magyar Nemzet, 1983. április 20.

 

„ Az ezerarcú Izraelt kíván­ta bemutatni Róbert László tegnap este sugárzott, Tisztelendők című műsorának máso­dik része. Szinte természetes, hogy szűk egy órában azokról a bonyolult vallási, politikai és társadalmi viszonyokról beszél­ni, amelyek a mai Izraelt jel­lemzik, teljesen képtelenség. De aki látta a tegnap esti prog­ramot, talán valamivel többet képes megérteni e több nemzetiségű és vallású országnak az életéből, mindennapjaiból, s tán abból a politikából is, amely Izrael sorsát ma meg­határozza. A skála az ortodox fanatikus hivőtől a vallást ha­gyományokban szemlélőkön át egészen az ateistákig, a kommunistákig, sőt a legkülönbö­zőbb baloldali szellemi csopor­tosulásokig terjed. A mai Iz­rael láthatóan hatalmas tégely, amely - a hivatalos politikai szándékai szerint legalábbis - kifelé és befelé egyaránt homo­gén nemzetté szeretné olvasz­tani az ország lakosságát. Bonyolult viszonyok között re­mekül tájékozódó Róbert László jól érzékeltette, hogy ez a tö­rekvés reménytelen vállalko­zás. Mégis, a fiatalom képes az adott helyzetben érvényesíteni a maga szándékait, a magakaratát. S végül is ma, minden tényező beszámítása mellett is, ez a leghatározottabban jellemző Iz­raelre, a Szentföldre, ahol szinte minden talpalatnyi földnek jól behatárolható történel­mi jelentése van, de egyetlen négyzetméternek sem a területi múlt dönti el a sorsát. Hanem azok, akik, miként ezt Róbert László filmje pontosan vissza­adta, a parlamentben ülnek és határoznak.” – írta (h. m.) Esti Hírlap, 1983. április 14.

 

 

Április 7. 19.30 Farkas József szerkesztő – riporter, Erős Péter operatőr, Dunavölgyi Péter gyártásvezető Kárpátalján járt, a Híradó riportjában beszámoltak a Kárpátokban épülő Urengoj – Ungvár gázvezeték építéséről.

20.55 Panoráma soron következő adása. Főszerkesztő: Chrudinák Alajos, műsorvezető – szerkesztő: Kalmár György, rendezte: Kígyós Sándor.

„ Panoráma. Jóllehet az RTV - újság abból indult ki, hogy akit érdekel­nek a világpolitikai események, az úgyis leül a képernyő elé Panorámát nézni, akit meg hidegen hagy az ilyesmi, an­nak úgyis hiába írnák a kedvcsinálót. Így történhetett, hogy míg jelentéktelen programocskáknál azt is megtudjuk a be­harangozásból, milyen lesz a II. Arrajáró zoknija, ugyanak­kor szemérmeién hallgatnak arról az igazán nem minden­napi tévés szerencséről, hogy egy műsorban szólal meg ma­gyar riporterek mikrofonja előtt a két nagyhatalom külpolitikus-stábjának jeles képviselője, Vagyim Zaglagyin, az SZKP KB nemzetközi osztályvezetőjének első helyettese és  Kenneth Dam, az amerikai külügyminiszter első helyettese. Sőt, hogy a „nem tudja a jobb kéz, mit csinál a bal" teljes legyen, az adás után a híradó azzal kezdődött: egy osztrák lapnak adott interjúban Vagyim Zaglagyin elmondta... És idézték, amit pár perccel-korábban a Magyar Televízióban mondott el a szovjet politikus. Méghozzá egy kiemelkedően nívós műsorban!

Az eurórakéták ügye, a béke ügye - mindnyájunk ügye. S a veszélynél, a fenyegetésnél talán csak a ködösítés nagyobb, amit óriási igyekezettel művel az amerikai diplomá­cia. Elnökük - noha nemzetközi egyezmény tiltja - immár a világűrre is kiterjesztette legújabb nyilatkozatában a fegy­verkezési programot, merthogy annyira fenyegetik Amerikát a szovjetek.

Ki fenyeget kit? Nem utolsó sorban a nagyszerű riporteri teljesítmények révén (Heltai András és Chrudinák Alajos) s  persze alapvetően az igazság holléte miatt a nézők világos választ kaptak e kérdésre. Chrudinák érdemét növeli, hogy leszámolt egy tévhittel, miszerint „bezzeg nyugati politikus­sal lehet vitatkozva beszélni, _s így érdekesebbé tenni a ri­portot, de hát hogy festene ez baráti ország képviselőjével?" Nos, egész jól festett, a riportalany is szemlátomást elemé­ben volt.

Mostanában fel-felvetődik, hogy hová lettek a tévéből a  külpolitikai fórumok? Nos, ha több ilyen riport készül, mir.t a fentiek, úgy elkönyvelhetjük, hogy nem pótlásról, hanem előrelépésről van szó.” Kelet – Magyarország, 1983. április 12.

 

 

Április 8. 18.00 Az ABLAK újabb adása, a tartalomból: Mi újság Baranyában? – Rgy kémény kálváriája – A gyümölcsfák állva halnak meg? – Valamit visz a víz a Dunán, - Húsvét Verseden. Műsorvezető: Pánics György, szerkesztő: Peták István, rendezte: Bárány György.

 

19.30 A TV – Híradó riportjából értesülhettek a nézők arról, hogy a Nemzeti Színházban Sík Ferenc rendezésében mutatták be Shakespeare: Rómeo és Júlia című művét.

 

22.25Látogatás, dokumentum portréfilm, Bruck Editről. Forgatókönyvíró – rendező, B. Révész László, operatőr: Kardos Sándor. A film a Budapest Filmstúdió é a Magyar Televízió közművelődési főosztályának koprodukciójában készült.

B.RÉVÉSZ LÁSZLÓ – val  beszélgettem, korábban a FilmesHázban, ennek írott változata „ Ötven éve a pályán” címmel olvasható itt a www.dunavölgyipeter.hu oldalon, ebben az interjúban így beszélt a Látogatás című filmről:

„ (…) DP: Az életműved óriási, azon hetek alatt tudnánk végigmenni, előzetesen elhatároztuk, hogy egy - két fontos művedről fogunk beszélget ma este. Folytassuk 1983-ban bemutatott „Látogatás” című dokumentumfilmeddel. A film Edith Bruck olasz írónőről szól, aki 1932-ben született egy Bodrog-közi kis faluban. Az egész családot deportálták, Edith életben maradt, a háború után először Izraelbe, majd különböző kalandok után Olaszországba került, ott vált íróvá.  A portréfilmben az írónő hármas (olasz – magyar-zsidó) identitásának gyökereit kutatta. A filmet nézve úgy érzem, hogy elsősorban azokra szenvedélyekre, indulatokra voltál kíváncsi melyek nem hagyják nyugodni az írónőt. Ha  én jól emlékszem ez a dokumentumfilm volt talán az első, amely a holokauszt témakörével foglalkozott Magyarországon a II. Világháború után. Hogy találtál a témára, és milyen volt a fogadtatás?

 

B.R.L: Ahogy a könyveknek, úgy a filmeknek is megvan a maguk sorsa, története. Ez a projekt úgy indult, hogy Bruck Edith, aki olasz tv-ben is rendezett, nem csak könyveket írt, írt egy forgatókönyvet a húsz évvel korábbi, bodrogközi, tiszakarádi látogatása élményeiről. Akkor arról volt szó, hogy ezt a filmet meg is fogja rendezni Magyarországon. Nemeskürthy tanár úr pedig engem kér fel, hogy készítsünk egy werk-filmet, arról, hogy Edit milyen módszerrel készíti a filmet. Aztán a Filmfőigazgatóság kiderítette, hogy Edith  a forgatókönyve  tulajdonképpen magyarellenes, mert túlságosan rasszistának, majdnem antiszemitának mutatja  a falusiakat, ezért nem javasolják a film megvalósítását.  Addigra mi az Edith-el már annyira jó barátságba kerültünk, az én ötletem alapján, javasoltam neki, hogy róla csinálunk egy portréfilmet, ennek keretében a látgatást meg tudjuk tenni, ezen belül lehet talán elmondani valamit a dolgokról. Valóban elsősorban az identitás körül forog a kérdés.  A jelenlévők most megnézhetik azt a részletett amikor Illyés Gyulával beszélgetnek ők kettesben. Egy történet a fogatásról. Elromlott a felvevőgép, a technikusok vért izzadva próbálták javítani, Gyula bácsi fent ült a házában, a második emeleten, az Edith meg lent az autóban. Gyula bácsi kérdezte, hogy hol az Edith? Mondjuk lent az autóban. Miért nem jön fel addig? – kérdezte Gyula bácsi. Nagy erőfeszítésembe került, hogy meggyőzzem őt, hogy más az, amikor húsz év után először újra találkoznak, mintha most eltrécselik az időt, amíg sikerül a kamerát megjavítani. Sikerült visszatartani szerencsére, amíg megjavították a kamerát. (…) „  

 

„Látogatás – Hiányérzettel.   Első könyve - Ki téged úgy szeret - után „az életben maradt Anna Frank"-ként emlegették Bruck Editet, az Olaszországban élő írónőt, aki Tiszakarádon született. Onnan hurcolták el gyerekfejjel a nyilas uralom vérgőzös napjai­ban náci haláltáborba egész családjával. Magyarországi lá­togatásáról a MAFILM Budapest Filmstúdió és a tévé köz­művelődési főosztálya készített filmet, melyet korábban már a mozikban vetítettek. A filmkritikák, könyvismertetők so­rában, továbbá az írónő nyilatkozataiban sok szó esett a tra­gédiát átélt ember élményeiről, érzelmeiről, gondolatairól. Több, mint amennyiről ez a film árulkodik, ami természete­sen a, film hibája. Fogyatékossága továbbá, hogy a hazalátogató Edit közelé­be szinte kizárólag csak sápítozó nénik és pityókás férfiak kerültek a forgatáskor. Elképzelhetetlen, hogy csak belőlük állna Tiszakarád lakossága. Márpedig ha mások is vannak, úgy bizonyára a néző számára is emlékezetesebb találkozás kerekedik ki. És ha már film készül, amit vetítésre szánnak, akkor ez is szempont Nem is szólva a mondanivaló telje­sebb szolgálatáról.” – írta Kovács Ferenc, Zalai Hírlap, 1983. április 12.

 

Április 9. 16.35 Adások sora mutatta be a 100 esztendeje született költő, Juhász Gyula művészetét, a Rádióban és a Televízióban. Ekkor sugározták „ Lángolni jöttem „ címmel az emlékműsort. Szerkesztő: Jankovits Júlia, operatőr: Czabarka Péter, rendező: Nagypál Endre volt.

 

22.40 Jancsó Miklós filmsorozat keretében mutatták be az Égi bárány című 1970-ben készült filmjét.

Márciusban és áprilisban nézők sokasága telefon és levélben tiltakozott, hogy a televízió Jancsó filmeket vetít! – Magyar Nemzeti Levéltár / 288/f/22 1983./23 MTV Levelezés

 

Április 10. 21.50 A Tv Zenés Színháza bemutatta Székely Endre - Vészi Endre szövegkönyvére írt - operáját, a Kőzenét. A cím. szó szerint ér­tendő: a darab azt mutatta be, hogy a divatos magatartás- és ki­fejezésformákat meglovagló látszatművészet zenei hangok helyett kövek zörejével kíván valamit „produkálni". Dramaturg: Bánki László, zenei – rendező: Erkel Tibor, vezető – operatőr: Czabarka György, rendezte: Mikó András. Szereplők: Csengery Adrienne, Gáti István, Korcsmáros Péter, Mészöly Katalin, Kukely Júlia, Bándy János,  Tóth János, Dénes Zsuzsa, Bátor Tamás.

 

A pártpolitikusok továbbra is komoly kritikákat fogalmaztak meg a  Krónika sorozat és a Tudósklub című műsorsorozattal kapcsolatban, ezért április 12.-én ülést tartott az Magyar Televízió MSZMP Pártbizottsága Végreható Bizottsága, napirenden volt a Közművelődési Főszerkesztőség műsormunkája. Előterjesztő: Sylvester András volt. A vitán a VB tagokon kívül jelen voltak még: Knopp András az MSZMP KB, Antal Kiss Béla V.ker MSZMP PB részéről, Szinetár Miklós elnökhelyettes és Csernovics György KISZ, valamint Rományi Béla SzB. Titkár.

Az értékelés során sok szó esett a vitában a Krónika sorozatról és a Tudóskubról. Ezekhez a témákhoz hozzászólt Hanák Gábor a műsor szerkesztője, Megyeri Károly  és Knopp András is, az ő hozzászólásaikból részlet a korabeli jegyzőkönyvből:

„Hanák Gábor: Krónikával kapcsolatban két alapvető dolog: 1980 elején kezdték volna el, de csak 1981 ősztől folytak a munkálatok 1982. szeptemberéig. Az utómunkálatok októberig tartottak. A filmet sokan látták – Juhász, Rácz, Tóth, Knoll – és a velük való megbeszélések után módosítottak, alakítottak. Ennek az egésznek a politikai súlyát előre jelezték.. Szerették volna, ha ennek a megtekintése a TV-ben is ugyan olyan súllyal zajlik, mint a tudományos életben. Szerették volna ha az elnök is megnézi. A legszélesebb társadalmi, politikai, tudományos nyilvánosság előtt csinálták.”

„Megyeri Károly: …. Krónika: Egyik felszólalásában és ma sem tagadja, hogy támogatta volna, ha tudott volna róla, mert elmúlt már annyi idő, hogy a nemzeti önismeret kérdésében szólni kell. Gond van a mennyiséggel. Ha valamit kétszer mondunk, annak fel-hangja van. Ez a kvantum alkalmas történelmünk eltorzítására. Most, hogy részt vett a 9 rész megtekintésében, ott hajmeresztő kitételek vannak. Bizonyos mozzanatok dublikázódnak. Politikailag súlyos aspektusok vannak.

Egyetlen garanciája annak, hogy politikailag értelmesen lehessünk bártak, abban látja, hogy a vezetői összhang házon belülre is kiterjedjen.”

 

„Knopp András: … Sajnálatos szituáció, hogy az Agitációs és Propaganda Osztály nem tudta magát képviselni. Sok mindenhez, ami a Krónika munkáját illeti nem tud hozzászólni, de nem ő hozta magát ilyen helyzetbe.

Külön választana néhány kérdést. Sok olyan kérdés van itt, ami nem a Közművelődés problémája, a Krónika ügyét sem tartja annak.

Tudósklubbal kapcsolatban is van sok olyan átfogó kérdés, amit meg kellene vitatni, jóval nagyobb kérdések ezek, mint ahogy itt felvetődnek.

A Krónikát pozitívan értékeli, történelmileg is. Ha mi egy olyan dologba akarunk belemenni, hogy szembe nézünk saját történelmünkkel és megpróbáljunk egy tüskét kihúzni, ezek a tüskék esetleg úgy helyezkednek el, hogy beleesnek más tüskéibe. Ha pl. szomszédaink közül bárki is ugyan ilyen elhatározásra jut, hogy filmet készítsen, mert szembe akarnak nézni  saját történelmükkel, biztos, hogy valakinek az érzékenységét érinteni fogják. A szovjetek   érzékenységét sok minden érinti. Egy alkalommal elmondták pl. hogy 30 éve nem emlékeztetik  népüket arra, hogy itt magyar csapatok jártak. Erről ők is tudnának filmet csinálni, de azt mondják, hogy ez nem használna a szovjet – magyar barátságnak. Ez nem a film elkészítésének kérdését veti fel, ebben nincs vitánk, ez sokkal nagyobb ügyeket érint. A Krónikát mindaddig nem látta, amíg a problémák fel nem vetődtek. A hátralévő 9 részben vannak problémás ügyek. Ez sokkal nagyobb ügy és csatlakozik azoknak a véleményéhez, hogy milyen politikai hatást akarunk elérni. Nem a főszerkesztőség gondja, egy vállalkozás. Alaposabban kell mérlegelni.

Alapvetően jónak értékeli a szerkesztőség munkáját, így a Tudósklubot is. Igaz több probléma van az utóbbi időben és az ideológiában érez gondot, nem tudja milyen reformfolyamatokat akar képviselni. Nem látja problémának azt, hogy kiket foglalkoztatnak, véletlenszerű-e esetenként az összhang. A csapat néha úgy van összeállítva, hogy már előre lehet tudni, hogy nem lesz összhang.Ez azért súlyos gond, mert már 1981-ben felvetette,  jó lenne szót váltani a tervezésnél közösen, a témáról és a csapat összeállításáról. Többször felajánlotta, de nem került erre sor, ezért ezt egy kicsit indignáltan teszi most szóvá.  Kisebb hibaszázalékkal lehetett volna dolgozni. Felmerül, hogy milyen politikát akarunk propagálni. Esetenként  nem eléggé látunk tisztán. Nem úgy látja, hogy más politikát akar, de ha a képernyő elé bizonyos emberek leülnek, már előre tudja mi lesz.

 

Az itt lévő írásos anyag tanulmány jellegű. Túl sötét a kép, amiről a közművelődést ki kell szakítani. A befogadó közeg alapvetően nem romlott, ami kedvezőbb feltételeket jelent a szerkesztőség számára.

A 7.-ik oldalon szó van a tömegkommunikációról. Az egyik a „tudósklubbal”, hogy nem ismétlések közvetítésére kerül sor sok esetben, de ezt a személyi összetétel garantálja. Ha hasznos egy kaland az jó, ha nem elég kelendős ki kell váltani. A tudomány és a politika között konfliktusok lehetnek, de ez ne a képernyőn legyen látható. Még ez is jobban elviselhető lenne, ha volna a főszerkesztőségnek egy másik olyan műsora, amely az ugyan ilyen kérdéseket jobban kifejtené. Itt érzi az egyoldalúságot. Fontos szerep, amit a főszerkesztőség vállal, de ezt is bizonyos határok között vállalhatja. A kettő együtt nem megy, hogy leülteti az akadémikust, meg elmenni az ellenzék pereméig.  Kicsit átgondoltabban próbálják csinálni. Minden hasznos kalandban partnerek vagyunk, de ne a műsor végén derüljenek ki a dolgok. Ennél nagyobb a kockázat. A mai vita ad ehhez hasznos adalékokat. Ezeket az adalékokat ismerve jónak tarja azt a munkát amit végez a főszerkesztőség, de jobban oda kell figyelni rá.” -- Magyar Nemzeti Levéltár XXVI-A-9-a 177. doboz MTV iratok

 

Április 12. 19.30 A TV-Híradó vezető helyen számolt be az Intervízióból érkezett képanyag és Nemes Gábor hangtudósításával a berlini központi Karl Marx emlékünnepségről.

 

Április 13. 16.55 Magyarország – Görögország, olimpiai labdarúgó selejtező méközés közvetítése Csepelről.

 

20.00 Azat Abdullin: A tizenharmadik elnök, tv-játék. Dramaturg: Jánosi Andtal, vezető – operatőr: Kecskés László, rendezte: Mihályfy Sándor. Szereplők: Bencze Ferenc, Berek Katalin, Borbáth Ottilia, Csomós Mari, Csurka László, Kátay Endre, Kertész Péter, Kun Vilmos, Mensáros László, Őze Lajos, Paláncz Ferenc, Patkós Írma, Szemes Mari, Temessy Hédi, Vajda László.

 

„ A tizenharmadik elnök az utóbbi idők egyik leg­jobb tévéjátéka, mind té­máját, problémakörét, mé­lyen humanista, szocialista szemléletét, mind pedig a színészek játékát, a rende­zést illetően. Bár több eh­hez hasonló, az értelmes életet bemutató tévéjátékot láthatnánk a képernyőn!” – írta: Seregi István, Kelet – Magyarország, 1983. április 19.

 

 

Április 14. 19.30 Berkics János szerkesztő – riporter és Kovács  Sándor operatőr, a TV - Híradó pécsi tudósítói arról számoltak be, hogy Csontváry múzeum nyílik Pécsett.

 

2 – műsor: 20.00 Gólyavári esték sorozatban: A magyar társadalom értéktudatának alakulása 1930 -1980. Előadó: Hankiss Elemér. Szerkesztő: Csepeli György, vezető – operatőr: Dobay Sándor, rendezte: B.Révész László.

 

Április 15. 21.10 Óriási Közdelem Bizonyos Tárgyakért!  Játékos – komoly vetélkedő. Műsorvezető: Vitray Tamás, vezető – operatőr: Nagy József, rendezte: Born Ádám és Gábor Tamás.

 

2. műsor 22.05 A Balázs Béla Stúdió filmjeiből. Huszárik Zoltán: Elégia, Elek Judit: Meddig él az ember?, Kósa Ferenc: Öngyilkosság.

 

Április 16. 17.55 Komócsin Zoltánra emlékeztek a hatvanadik születésnapja alkalmával, In memoriam … címmel. Szerkesztő: Sipos József, rendező: Tanos Tamás volt.

 

20.05  A Mi Ügyünk (Cosa Nostra) címmel kétrészes tévészatíra ké­szült Kristóf Attila folytatásos újságregényéből. Témája: ma­gyar származású amerikai gengszterek hazatérnek, hogy idehaza is megszervezzék a hírhedt maffiát. Mire megy a maffia a mai ma­gyar viszonyok között? Dramaturg: Ágoston György, operatőr: Lukács Lóránt, rendezte: Dobray György. Szereplők: Oszer Sándor, Bárdi György, Szirtes Ádám, Reviczky László, Szacsvay László, Gobbi Hilda, Sír Kati, Székhelyi József, Fonyó István, Kozák László, Gálvölgyi János. 

 

21.00 LGT X.  Az LGT zenekar 10 nagylemezét mutatta be a műsor.

 

Április 17. 11.30 Cimbora – különkiadása József Attiláról. Szerkesztő: É. Szabó Márta, rendezte: Lengyel Ágnes. 

 

12.10 A Prímások, a Szegedi Körzeti Stúdió műsora. Dél – Alföld  leghíresebb prímásait mutatta be Vass Gábort, Seres Gabriellát, közreműködtek:  Káté Kálmán, és népi zenekara, Kelemen Márta, Hollai Kálmán. Szerkesztő: Bubryák István, vezető – operatőr: Kiss Róbert, rendezte: Bodnár István.

 

Április 19 18.20 Egy módszer embere. Portréfilm Dr. Horváth Lászlóról. A műsort a Pécsi Körzeti Stúdió készítette, szerkesztő – riporter: Gombár János, operatőr: Háda Sándor, rendezte: Téglásy Ferenc. 

Korabeli levél arról tanúskodik, hogy az országos pártvezetés, sőt maga Kádár János is magyarázatot kért a Pécsi Körzeti Stúdió műsora miatt.

1983. május 24. MSZMP KB Tudományos, Közoktatási és Kulturális Osztálya levéltervezetet készített Kornidesz Mihály és Aczél György számára, mely Feljegyzésben az aláírók tájékoztatták Kádár Jánost az MSZP KB első titkárát a Pécsi körzeti Stúdió egyik portréfilmjével kapcsolatos helyzetről, részlet:

„ A Magyar Televízió pécsi stúdiójának dr. Horváth Lászlóról készített portré – filmjével kapcsolatban – kérésnek megfelelően – tájékozódtunk az Egészségügyi Minisztériumban dr. Medve László államtitkár elvtársnál, amelyről az alábbiakban szeretnénk tájékoztatni. Dr. Horváth László  pécsi egyetemi adjunktus munkásságát ismerik, az érbetegek ellátásában résztvevő belgyógyász, sebész, radiológus munkacsoport legaktívabb tagja. Munkássága alapján miniszter elvtárs az Országos Érsebészeti intézet Szakmai Kollégiumának tagjává is kinevezte.

Az általa végzett eljárás tudományos értékét a sebészek, radiológusok különbözően ítélik meg, annak elvégzését a szakemberek az érfestéssel kimutatott szűkület bizonyos típusainál ajánlják. Horváth doktor által alkalmazott eljárást a Pécsi Egyetemen túlmenően az Országos Érsebészeti Intézetben is az Országos Kardiológiai intézetben is alkalmazzák. Évente az ilyen jellegű érkatéterezések kb. egy harmada történik Pécsett.

Az adás hibája volt, hogy nem teljes realitásában mutatta be az eljárást, általános alkalmazhatóságának illúzióját keltette, holott valójában az esetek nagy részében nem helyettesítheti az érműtéteket s az amputációk sem kerülhetők el minden esetben. (…)

(…) Tekintettel arra, hogy igen sok néző felháborodott levélben követelte a Minisztériumnál  és a szakintézeteknél az érbetegek állátásának javítását, Medve elvtárs felkérte a  Televízió vezetőit, hogy dr. Horváth László és más szakemberek részvételével térjenek vissza az érbetegek ellátására kialakuló komplex tevékenység bemutatására.” -  - Magyar Nemzeti Levéltár 288fF 36/1983/17.öe. MSZMP Tud.Kult.Oszt.

 

2. műsor – 21.50 Kollégium – a KISZ Filmstúdió filmjét vetítették. Operatőr: K. Nagy István, rendezte: Tóth Péter Pál.

 

Április 20. 19.30 Vajek Jutka szerkesztő – riporter és Baranyi István operatőr riportjában láthatták a nézők,  ezen a napon, hogy Kádár János Budapesten fogadta Jasser Arafatot.

 

20.40 Hubay Miklós: Harmodios és meg kell dögleni, tv-játék bemutatója. Dramaturg: Zahora Mária, vezető – operatőr: Czabarka György, rendezte: Málnay Levente. Szereplők: Kovács Titusz, Mensáros László, Kállai Ilona, Tóth Enikő, Mécs Károly, Iglódi István, Bárány Frigyes.

„Megbukott tévéjáték. Nincs szerencséje Hubay Miklósnak a televízióval. Műveiből már többször ké­szült tévéjáték, de igazán emlékezetes produkció még sohasem. Sőt, ahogy a leg­utóbbi eset bizonyítja, a Harmodios és meg kell dög­leni, inkább a sikertelenség jutott televíziós osztályrészé­ül a szerzőnek. Ezúttal Málnay Levente igyekezett képernyőre vinni Hubay egy meglehetősen összetett világú, álom és va­lóság elemeit egybeolvasztó keserű „balladáját". Az elbe­szélésben művészi „balladai félhomály", sajnos, - tömören fogalmazva - a televí­ziós változatban közönséges homállyá változott. Az álom és valóság képeinek olyan művészkedő váltogatását, tisztázatlan drámai kapcso­lását tapasztalhattuk az el­idegenedésről beszélő törté­net előadásában, hogy szinte érthetetlenné vált maga a cselekmény, a történés s méginkább a kifejezendő gondolat. Oly körülményesen bontakozott ki, illetve nem bontakozott ki az elrablott fiú szabadon bocsátásának családi környezete, annyira homályba vesztek a kiszaba­dítás körüli „családi üzlet" részletei (biztosítási mani­pulációk s egyebek), hogy ettől a még oly líraian és artisztikusan elképzelt egész is varázsát és jelentőségét vesztette. Nem annyira egy degenerált társadalom, mint inkább egy lelkileg megza­vart, pszihésen sérült fiatal­ember lelkirajza az, ami a derengő homályból a figyel­mesebb nézőnek valamelyest kirajzolódhatott. Az elembertelenedés miatti ' gyengéden fájdalmas írói kiáltást, amely Hubay elbeszéléséből hallatszik, a tévéváltozatban elnyomják a művészkedés „képi zörejei"; a Harmodios és meg kell dögleni - saj­nálatos - egy televíziós ren­dező meddő mutatványa.” –írta V.M. Szolnoki Népújság, 1983.április 27.

 

Április 22. 19.30 Moldoványi Ákos szerkesztő – riporter, Zádor László szerkesztő, Erős Péter és Csák István operatőrök, Müller László rendező, riportja számolt be a TV –Híradó aznapi adásában Illyés Gyula temetéséről.

 

22.50 „Így jöttem ..” – portréműsor Jancsó Miklósról. Szerkesztő: Bulla Károly, vezető – operatőr: Nagy József, rendezte: Horváth Ádám.

 

2. műsor: 21.40 Kortársunk: Kolozsvári Grandperre Emil. Szerkesztő: Katkó István,   

 

Április 21-én Mihályfi Imre rendező, levélben (2/285/83) tájékoztatta Megyeri Károly elnök-helyettest, arról, hogy a Tévélap első megjelent tiszteletpéldányát megküldte Aczél Györgynek. Aczél április 7 n-én válaszolt Mihályfinak: „Köszönöm figyelmességét, hogy megküldte a Tévélap első számát. Gratulálok Önnek és Munkatársainak, a további munkához sok sikert kívánok. Olvasó észrevételeimre a későbbiekben majd visszatérünk.” – írta.  - Magyar Nemzeti Levéltár – XXVI-A-9. 92. doboz MTV iratok.

 

Április 23. 2 műsor – 16.35 Állandó színház Zalaegerszegen. A pécsi körzeti stúdió dokumentumfilmje. Szerkesztő – rendező: dr. Jósfay György, operatőr: Bárány György, riporter: Görgényi Zoltán.

 

Április 24 16.55 indul a Magyar Televízió IV. Nemzetközi Karmesterversenyének közvetítés sorozata. A nemzetközi zsűri elnöke Ferencsik János volt.

 

21.45 Egy hang és néhány maszk – Pászthy Júlia műsora. Riporter: Antal Imre, szerkesztő: Ruitner Sándor, vezető – operatőr: Szabados Tamás, rendezte: Vámos László.

 

Április 26. 18.00 Nemcsak nőknek! címmel olyan szolgáltató műsor indult (Ber­kes Zsuzsa bemondónő vezetésével, szerkesztő - műsorvezető), amely az otthoni munka, az ún. második műszak megszervezéséhez, a ház körüli teendők gyors és viszonylag kényelmes végzéséhez ad tanácsokat. Operatőr: Zádori Ferenc, rendezte: Kútvölgyi Katalin.

 

19.30 Moldoványi Ákos szerkesztő – riporter és Erős Péter operatőr riportját sugározta a TV – Híradó, amelyből megtudhatták a nézők, hogy Sir Anthony Joliff London főpolgármestere Budapesten tárgyalt.

 

2. műsor – 20.01 A budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem Gólyavárnak nevezett központi előadóterméből a 2. műsoron rendszeresen közvetített előadások keretében (Gólyavári esték),  Fejezetek a vallások történetéből címmel sorozat indul az ókori és középkori vallástörténet egyes kérdéseiről. Szerkesztő: Magyar Ágnes, vezető – operatőr: Dobay Sándor, rendezte: B. Révész László.

 

Április 27. 20.40 Anglia - Magyarország EB - selejtező labdarúgó mérkőzés közvetítése Londonból, riporter: Vitray Tamás volt. 

 

2. műsor – 20.01 Moliére: A képzelt beteg, közvetítés az Órdy Színpadról, felvételről.

 

Nagy Richárd MTV Elnöke levelet írt, Lázár Györgynek a Minisztertanács elnökének április 28-án:

„(…) Az 5017/1982 sz. ÁTB határozat arra kötelezte a Magyar Rádió és a Magyar Televízió Kereskedelmi Igazgatóságát, hogy az 1983. évi bevételi tervét 100 millió forinttal növelje. A teljesítés feltételeit együtt vizsgáltuk dr. Hetényi István pénzügyminiszter elvtárssal és az erről készült tájékoztatóban közöltük Faluvégi Lajos elnökhelyettes elvtárssal, hogy a maximális belső erőfeszítésen túlmenően sürgősen szükséges a főváros területén kilenc helyen szétszórva, alkalmatlan munkakörülmények között működő Kereskedelmi Igazgatóság elhelyezési körülményeinek sürgős megjavítása, hogy a fent jelzett többlet bevételt teljesíteni tudja. (…)” - Magyar Országos Levéltár XXVI-A-9-a/ 132. doboz.

 

Április 28. 19.30 Hosszú riport összeállításban számolt be a TV – Híradó Kádár János Angyalföldi látogatásáról.

 

21.10 A Hírháttér , nézetek, vélemények, közérdekű kérdésekről, című sorozat műsor újabb adása.

 

„Ahogy hallom erről - arról, a Hírháttér népszerű műsor lelt,még azok is szívesen és érdeklődéssel nézik, figyelik, akiknek a beharangozott témákhoz nincsen közvetlen közük. Tulajdonképpen ez várható volt,mert az emberek jórésze már komolyan igényli, hogy kiigazodjon napjaink közügyeiben, s az információforgácsok helyett átfogó képet kapjon egy-egy problémáról. A Hírháttér eredetét tekintve talán inkább újságműfaj, kevésbé televíziós,de sikere azt igazolja, hogy az ilyen, jószerivel kiagyalt szempontokban nem kell bedőlni. Ráadásul a mai ember számára a tévéstúdióba invitált illetékesek végighallgatása kényelmesebb megoldás, mint az,hogy o lapokban szétszórt információkból, riportokból próbáljon adott témáról valami- féle összképet összeszedegetni. Arról nem is szólva, hogy az utóbbi ,,profi" újságolvasót kíván. Legutóbb egy népi ellenőrzési vizsgálat tárgya gondolkodtat­hatta el a nézőket, a dolgozók munkaidőn belüli ügyintézésé­ről, ami a Minisztertanács elé is került. A Hírháttér ezzel iga­zolta nevét is, hiszen egy friss eseményt kommentált, olyat, amelyről az újságokban szűk­szavú közlemény tudósított csak. Napnál világosabban ki­derült a beszélgetésből, hogy minden kampány és sok intéz­kedés ellenére a kérdés nincsen megoldva, a szolgáltató intézmények, irodák jó része nyugodtan végzi tovább munkálat úgy, ahogyan évek óta, s ha be is állítanak egy-egy „nyújtott" üqyfélfogadást, an­nak nem sok sikere van, töb« bek közt vagy elsősorban azért nem, mert nem tud rólo senki. Kiderült a riportokból az is, hogy az egymásra mutogatás régi jó szokása ez ügyben is él és virul. A várható intézke­dések majd nyilván- sokat len­dítenek a probléma megoldá­sán, hiszen ilyen kérdésekben tényleg alig van egvébre szük­ség, mint némi erélyre és el­lenőrzésre. (…)- írta H.E. Dunántúli Napló, 1983. május 3.  

 

Április 29. 18.00 Reflektor-magazin címmel a magyar szakszervezetek életét és munkáját bemutató, havonta jelentkező műsor indult, Mindenkinek címmel. Műsorvezető – szerkesztő: Regős István, operatőrök: Szilágyi Virgil és Bánhegyi István, rendezte: Szűcs László.

Regős István a Rádió és Televízió Újság 1983/ 17. számában így ajánlotta  a nézők figyelmébe az új műsorsorozatot.

„Reflektor magazin. A havonta jelentkező új sorozat indításá­val a tévé abban bízik, hogy eddig „mel­lőzött" területre sikerül behatolnia. A ref­lektor fénye a szakszervezeti életre irányul, remélhetőleg a nézők érdeklődésétől kísérve. Kihez és miről szól majd a Reflektor ma­gazin? Néhány alapkérdésre szeretne vála­szolni a felelős szerkesztő. Bátorságát összeszedve azt felelheti: mindenkihez! Azokhoz, akik évtizedeken át dolgoztak értünk is, és ma már nyugállo­mányban vannak. Azokhoz, akik a máért és a jövőért munkálkodnak, de nem utolsó­sorban a fiatal nemzedékhez, a „váltóbot" várományosaihoz.

A „miről szól"-ra ugyanilyen egyszerű válaszolni. Mindenről, ami a munkával, a dolgozó emberekkel összefügg.

Lesz szó - reméljük, egyre többször - sikereinkről, örömeinkről. De az addig vezető utat is bemutatjuk. A szakszervezet valódi, jelentős, a valóságban elfoglalt szerepét is szeretnénk hűen, igazul tükrözni. Több kö­zös akciót tervezünk a Népszavával, és ter­mészetesen a nézők javaslatai alapiján kíván­juk a műsorokat szerkeszteni. Sok új fiatal riporter jelentkezik majd a műsorban: Tarkányi Adrien, Sütő Péter, Novák Henriette, Oravecz Éva. Hisszük: az ő friss világlátásuk is elegendő biztosíték arra, hogy az új műsor valóban új legyen. Az első adás tartalmából: Változó üdülési szokások - Látogatás a Vasas Művész­együttesben - Kinek az érdeke a busz­sofőrök érdeke? - Van-e munkaruha-divat? - Ezenkívül szó lesz a dolgozók érdek­védelméről, anyagi helyzetük alakulásáról, a szakszervezeti élet néhány más területéről. Stb.”

 

23.00 Tina Turner, a budapesti Sportcsarnokban. Szerkesztő: Módos Péter, vezető – operatőr: Gulyás Buda, a közvetítés vezetője: Bodnár István.

 

2. műsor – 18.35 Világszínpad, Tallózás a nemzetközi színházi élet eseményeiben. A műsor házigazdája Elbert János volt, mire a műsor, adásba került Elbert János máig tisztázatlan körülmények között meghalt. Operatőrök: Deimanik Tamás, és Németh Attila, szerkesztő – rendező: Bányai Gábor.

 

Április 30. 16.30 A Pécsi Körzeti Stúdió „Sorstársak” műsor sorozatának újabb adása.

„ Idei 5. szóméval jelentkezik a Sorstársak, a pécsi körzeti stúdió rehabilitációs magazinja április 30-án, szombaton 16.30-kor az 1. programban. A szokásos filmhírek tudósítanak egy nagykanizsai szociális foglalkoztatóról, amely exportra dolgozik; arról, hogy Egerben a megyei gyűjtésből finanszírozzák a mozgássérültek úszásoktatását, és, hogy egy orvoscsoport kutatómukájának eredményeként magas vérnyomásban szenvedőknek olyan sót hoznak forgalomba (redi-só néven), amely nem nátriumot tartalmaz, hanem káliumot. - Dr. Kollár Dezső pécsi gyermekgyógyász tavaszra szóló tanácsokat ad a szülőknek, és beszámolnak a műsor készítői a pécsi, úgynevezett komplex szűrésről.Magyarországon nincs ortopédcipő-készítő kép­zés. Ezért most három pécsi fiatal ember az NDK-ban ta­nulja a szakmát. Nemes Gá­bor, a Magyar Rádió berlini tudósítója a helyszínen beszél­get velük. S végül egy várt telefontudósításról. A Sorstársak régóta figyelemmel kíséri egy vak kislány sorsát, aki több klinikát megjárt, de nem vállalták-,, a műtétét. Ezekben a napokban egy NSZK-beli klinikán vizsgálják. A műsorvezető a műsor ideje alatt felhívja Bonnban Lipovecz Ivánt, hogy tudakozódjék tőle az eredményről.”- -írta G.Z. Dunántúli napló, 1983. április 23.  

 

 

Május

 

 

 

Elhunyt, a megannyi rádió- és tévéopera fordítója és librettistája, és számos - az eredeti szöveget humorban, ötletességben felül­múló - rajzfilmsorozat magyarítója, Romhányi József, aki korábban belsős munkatársként is dolgozott a Televízióban.

 

Szintén elhunyt a televíziós, vidám szórakoztató műsorokból oly kedvelt színész, Kazal László. Ezért június 11-én megismételték „A „ Kazal , című portréfilmjét, amely előzőleg 1982. december 17-én került a képernyőre.

 

A népszerű Családi kör műsor alkotói országszerte klubokat szerveznek. A tele­vízió és a Hazafias Népfront Országos Tanácsa megrendezi a Családi kör-klubok 2. országos találkozóját.

 

Május 1. 20.05 Felvonulók kérték , az Önök kérték május elsejei különkiadása. Riporterek: Csurgay Judit, Pánics György, Olajos Csongor, műsorvezető: Szegvári Katalin, szerkesztő: Búzáné Fábri Éva, vezető – operatőr Zentay László és Szalai András, rendezte: M. Lukács Ágnes.

 

SZOT – díjban részesült: Katkó István, Szocialista Televíziózásért emlékérmet kapott: Megyeri Károly, Karsai Nándor, Székely Istvánné, Zánkay Dénes, Kelemen Endre, Sík Igor, Mihályfi Imre, Kardos István. 

 

Május 2. Hétfő – rendkívüli adásnap a Jégkorong Világbajnokság miatt, 16.15 kor és 18,25 kor a döntő közvetítése Münchenből. Riporter: Knézy Jenő.

 

Május 3. Új négyrészes amerikai tv-filmsorozat kezdődött amely Nathaniel Hawthorne regényéből készült: „A skarlát betű”.

 

2. műsor 21.05 Tíz esztendővel korábban nagy feltűnést keltett az a filmszociográfia, amely a Pogány nevű dél-dunántúli falut és annak termelő­szövetkezetét mutatta be. Most ugyanerről a helyszínről. Egy magyar gazdaság tíz éve tartalommal újabb, három részes tévé-dokumentumfilmet mutattak be. (A befejező filmkockákon: „Viszontlátásra a 80-as évek végén!", volt olvasható.) Szerkesztő – rendező: B. Révész László és Hanák Gábor, Operatőrök: Bodó János, Darvas Máté, Fehér György, Halász Mihály, Kardos Sándor.

A Rádió és Televízió Újság 1983/18. Számában írta a műsorról, Pünkösti Árpád: „(…) B. Révész László és Hanák Gábor szer­kesztő-rendező csoportjának és a pécs - reménypusztai Új Élet   Tsz vezetőinek   meg tagjainak volt bátorságuk szembenézni önmagukkal, a televíziósok visszatértek korábbi filmjük helyszínére, , Kislaki László elnök vezette közösség pedig éppoly természetességgel szólt, veszekedett, élt a kamerák előtt, mint az első találkozásuk idején.  (Vajon az életteli riportok, szociográfiák többsége miért készül épp termelőszövet­kezetekben? Az elnökök és tagok az életü­ket sokkal inkább átszövő demokrácia miatt nyíltabbak általában, mint vállalati vagy intézményi társaik?)

Ha az említett nevekből felrémlik valaki­nek, hogy a Pécs melletti Pogányról és akkor még más nevű szövetkezetéről készült filmsorozatnak láthatja most a folytatását, legyinthet is: - Naná, hogy folytatták, a sikert ki szokták csavarni! - Így igaz, még­hozzá rögvest kicsavarják ám ez a kétpó­lusú - egyszerűsítve: budapesti és pogányi - alkotó közösség épp egy évtizedig várt újabb látleletének elkészítésére. Az Egy magyar gazdaság tíz éve nem egyszerű folytatása az 1973 augusztusában ovációval fogadott Pogány című filmszociográfiának: most kevesebb témával foglalkozik és még mélyebben; stílszerűen azt is mondhatnám, hogy a látómező szűkebb, a mélységélesség nagyobb, így fölfedezéseinek, megállapítá­sainak is tágabb az érvényessége.

 

A tehetséges embereknek a szerencse is kedvez. Korábbi filmjük véletlenül adódó végpontja egy korszak lezárása, s a talán riasztóan száraz című folytatás akkor kez­dődik, amikor kirobban az olajválság, ami­kor lefékeződik a gazdasági mechanizmus re­formja. Az egyszerűen csak „ellenreformá­ciónak" nevezett időszak támadásainak egyik céltáblája  a  szövetkezeti  vezetés, a szövetkezeti mozgalom volt; az egyik pillanatban büntetés jellegű adóval foj­togatták a háztájit, hogy nem sokkal később kitüntetést adjanak érte. A film is azzal kezdődik, hogy a téesz elnyeri a Miniszterta­nács Vörös Vándorzászlóját, s az ünnepsé­gen már megfenyegetik őket, hogy nyakukra küldik a revizorokat. Attakjuk a mellék­üzemágnak szól, az itthon és külföldön egy­aránt keresett, alumíniumból öntött istállói önitatónak. (Jellemző, hogy a műhelyt el­lenzői rézöntödének bélyegzik, amiből arra lehet következtetni, hogy a rézöntés na­gyobb bűn, mint az alumíniumöntés.) Re­ménypusztán nincs halottja e csatának, leg­följebb rokkantjai vannak, róluk viszont inkább közvetve szólnak az alkotók, pedig a jó lett volna megtudni, hogy mondjuk a „puccsal történt" egyesülés másik alanya, például Óvári János volt elnök, hogy véle­kedik, vele mi lett. Az öt faluban élő tag­ságról kiderül,hogy a szövetkezetben „mi most egy kicsit olyan vendégek vagyunk". És a téesz nélkül maradt Pogányt már el­hagyta az iskola is, hatalmas válltáskák alatt aprócska elsősök - „bekörzetesített gyerekek" - lóstatnak a szép új busz után.

A filmben felavatnak egy aprószárnyas ­feldolgozó üzemet, és azonnal be is csuk­ják, mert a közel-keleti vevők visszaléptek, fene sem tudja miért, nem kellett nekik tovább a magyar fürjpecsenye. Ilyen eset­ben, mint megszoktuk, az „állam bácsi" szo­kott fizetni, ráfizetni valamennyiünk pén­zéből. Szövetkezet esetén a tévedés vagy a véletlen kockázata a közösségé. Mindez azért kap különös hangsúlyt az évtizedet átölelő filmben, mert emlékezhetünk, voltak idők s nézetek, amelyek nem tekintették szocialistának a szövetkezeti vagyont, leg­alábbis másodrendű volt, kevésbé szocialista. Pogány a cikcakkok s szigorítások elle­nére is sokat gazdagodott. Hogy boldogabb is lett-e, arra már nehezebb felelni. Az biztos, hogy amíg nem kerítésbe, kocsiba, krip­tába ölték az erejüket, idejüket, addig „jobban együtt dobbant a szívük" - ahogy Solti Endre főállattenyésztő mondja. Az immár több órásra duzzadt pogányi filmszociográfiát sokféleképp lehet nézni, sok mindent lehet belőle megőrizni. (Dobay Sándor varázslatos termelési képei segíte­nek is benne, hogy nehezebben felejtsünk.) Ha a sokféleségből egy valamit kell meg­említeni, akkor legjobb talán a kimondat­lant kimondani: nincs visszaút, a reformo­kat fékezni, elodázni nem lehet, azt sem ezek az emberek, sem ez a gazdaság nem bírná ki. Viszontlátásra a nyolcvanas évek végén! — búcsúznak a helyszíntől és a nézőktől a fil­mesek. Viszontlátásra, Pogány, viszontlátásra, Reménypuszta!”

 

Május 4. 22.00 Az élő MARX, megemlékezés halálának 100. évfordulóján. A filmben Sipos Aladár közgazdász, Kulcsár Kálmán szociológus és Glatz Ferenc történész idézte fel a tudóst és forradalmárt. Szerkesztő: Sylvester András, Szakály István, operatőr: Czabarka Péter volt.

 

2. műsor – 21.40 Cirill és Metód legendája. A film a  Magyar Televízió és a Bolgár Televízió koprodukciójában készült.  Forgatókönyvíró – rendező: Ifj. Novobánszky Sándor, rendező – operatőr: Zöldi István.

 

Május 7. 20.05. Heltai Jenő: A néma levente tv-játék változatát mutatták be. Dramaturg: Aczél János, operatőr: Bornyi Gyula, rendezte: Szőnyi G. Sándor, szereplők:  Koncz Gábor, Szegedi Erika,  Sunyovszky Szilvia, Szélyes Imre,  Székhelyi József,  Réti Erika, Csűrös Karola, Borbáth Ottilia, Fónay Márta,  Némethy Ferenc, Kiss Jenő, Deák Sándor, Viktor Gedeon.

 

„  (…) A szándék   és   az   eredmény ugyanis alkalmasint felesel egy-ással. Mi több: ellentmond.

Készséggel elismerem, hogy Heltai Jenőt jogos hely (nem is akármilyen) illeti meg a magyar irodalomban. A  néhai Elnök úr nemcsak tekintélyével, drága szi­varjaival, .eleganciájával, köny-nyedségével vívta ki ezt a helyet magának, hanem azzal is, hogy a kamaszmetropolis, a századvég és a századforduló Budapestjé­nek irodalmi hangját — többek közt — éppen ő szólaltatta pieg a legjellegzetesebben, a legkönnyedebben, a legfülbemászóbban (és a legjobbkor). Elismerem, hogy legismertebb és – közkedvelt több verses színműve, a csengő­bongó rímekkel teli meseszerű történet A néma levente. To­vábbmegyek. Kedvelem Heltait és kedvelem A néma leventét, gim­nazista korom óta. Gondolom, sokan vannak ezzel így maga Heltai ugyancsak gimnazista ko­ra körül volt első versei megje­lenésekor.

Szóval: jellegzetes kor jelleg­zetes életérzése. Mégis, mit mond­hat a mának? A rendező. Szőnyi. G. Sándor szerint - idézet ebe-harangozóból: — „Az érzelmek­kel, szenvedélyekkel, fűtött sze­relem romantikus históriáját sze­rettük ..." Hát persze. Sivárosodó érzelmű korunkban szükség van az őszinte érzelmeket roman­tikus túlfűtöttséggel ábrázoló mű­alkotásokra. Tíz- és tízmilliók zokogtak a Love Storyn. világsiker volt a Kramer kontra Kramer. telt házakkal ment a Kék lagúna. Kell az ilyen az embernek.

Kezdődik az előadás. Pompás jelmezek, lenyűgöző díszletek, lé­legzetelállító interiőr, patakzó mondatok, csilingelő rímek, andalító játék. Apró csikorgások. A túlzott hűségre való törekvés mindig visszaüt valahogy. A már­ványpadló: deszkahangot ad a ci­pők alatt; a túl sok márványosz­lop: funkciótlan építészeti cico­ma (a barokk és a rokokó is mér­tékkel cicomáz. a reneszánsz se­hogy!). Jön a bonyodalom (és a kalmárnak álcázott csatlós): ha egy ilyen szolga ülve felesel a ház dúsgazdag, özvegy úrnőjével, miközben a „madamma" áll, hát nem a saját lábán távozik   (vagy ha igen: kezébe adják a    fejét). Heltai tudta még.

És folytatódik a mese. A szirporkázó Beppo sikerrel jár. Bele­beszéli urát az özvegy kegyeibe, majd távozik. Jól teszi, mert még kárt tenne önmagában, ha látná, hogy ura milyen sikerrel beszéli ki magát a kegyből. A végén mégis csókot kap. „Egy centimér ter igazi költészet / És háromezer méter ..." unalom?

És így tovább. Hasonlóan nagyszerű díszletek közt látványos jelmezekben, a tisztes középszer unalmával. Egyre pislákolóbb reénnyel, hogy valamiért megérint az előadás, hogy megfog a színé­szi játék. Hogy fontosakká tud­nak lenni a szereplők, hús-vér emberekké, akik szeretnek, szenvednek, félnek, kockáztatnak, rettegnek a haláltól, örülnek a visszakapott életüknek, szóval, hogy látok-hallok, valami valódiságot. De helyette színházat. játszottak a tévében, ezerszer kárhoztatott és kritizált módon, egynézetü színházat, mintha egy kész szín­padi előadást vittek volna be a stúdióba, és azzal sem bajlódtak, hogy a három-négy kamerát más­más szögben helyezzék el: mind a nézőtér felöl kukucskált.

Lehet, hogy a rendező szereti Heltait,  lehet, hogy szereti Néma Leventét, a ren­dezője (Szakácsi Sándor) a bu­tuska színésznőjét (Töreki Zsusza ), akibe beleszuggerálja a ret­tegést, a félelmet, szóval teljesít­ményt csihol ki belőle. . Sélyes Imre szépen beszélt (elég baj, hogy már ez is érdem magyar szí­nésznél!), daliás vitézének csak éppen súlya nem volt. Koncz Gábor és Szegedi Erika királyi párja fe­szengett a szerepben. Miközben korrekten tették dolgukat, tán az járhatott a fejükben, mint nekem, unatkozás . közben: mennyivel jobb lenne, ha ők játszhatnak a szerelmeseket, s azok a királyi párt, - Egyedül Székhelyi József érezte jól magát: élettelien komé­diázott. Summa summárum: ne olvas­sunk bevezetőt. Kár a felcsigá­zott kedélyért és érdeklődésért. Ne keressük a szenvedéllyel fű­tött szerelmet, a romantikát; il­letve keressük, de ne higgyük, hogy ilyen előadásban találtuk meg Hanem vegyük elő a köny­vet, benne a színdarabot, olvas­suk magunknak szép lassan, s ak­kor vagy két évtizednyi távolból felrémiik Zilia ezerszínű hangia, s mögötte vonzóan kiszámíthatat­lan érzelemvilága; felsejlik Agár­di Péter keménységet, mozdítha­tatlan akaratot tükröző, majd setét tónust imitáló hangja - Ruttkai Éva és Ladányi Ferenc emléke­zetes alakítása. Hogy is írta épp harmincnyolc éve a hetvenen felüli szerző? Tudd meg: Szabad csak az, aki Ha neve nincs, mégis valaki, Vagy forró, vagy hideg, de sose langyos....

„ – írta Kenessei András Magyar Nemzet, 1983. május 11.