Dunavölgyi Péter:

 

A magyar televíziózás története XXVIII/1. 1984. 

 

(I. rész)

 

A világban történt: Jurij Andropov 1984 februárjában meghalt. Akarata szerint Gorbacsov követte volna őt, de a közel hetvenes átlagéletkorú Politbüro Brezsnyev „famulusát”, a szintén agg Konsztantyin Csernyenkot választotta helyette. Csernyenko-éra egyetlen fenntmardt történelmi tette mivel rövidesen ő is meghalt -  a Los Angeles-i olimpia bojkottja volt amihez a szocialista országok is csatakoztak.  

Meghalt, Richard Burton angol színész, és Yves Montand valamint távozott az élők közül - merénylet áldozataként - Indira Gandhi, India miniszterelnöke is. Ugyan csak elhunyt Enrico Berlinguer, az Olasz Kommunista Párt főtitkára. Mrs.Thatcher Pekingbe utazott és megállapodást írt alá kínai kollégájával arról, hogy Nagy-Britannia tizenhárom év múlva rendben és békében átadja Hongkongot. Lengyelországban megölték Jerzy Popieluszko, varsói papot.

 

Magyarországon történt:

1984 januárjában fény derült az évszázad képlopására, melynek áldozata a Szépművészeti Múzeum volt. Kádár János fogadta Budapesten Margaret Thatchert, és Kim Ír -Szent. Tímár Mátyás, a nemzeti bank elnöke a legteljesebben nyilvánosság előtt mondta el, hogy a folyó évben 83o millió dollárt kölcsönt vettünk fel. 1984 decemberében a budapesti pártbizottság élére helyezték Grósz Károlyt. Meghalt Ferencsik János, a magyar művészeti életnek csak Illyéssel vagy Kisfaludy Strobl-al mérhető nagy alakja, valamint Őze Lajos színész.

A Magyar Televízióban történt: Az Elnöki Tanács Tömpe Istvánnak, az Állami Rádió és Televízió Bizottság nyugalmazott elnökének, 75. születésnapja alkalmából a Magyar Népköztársaság babérkoszorúval ékesített Zászlórendje kitüntetést adományozta. Elhunyt Halász Mihály operatőr, Karsai Lúcia, szinkron szövegíró, Kapusi Imre szerkesztő, Vincze Zsuzsa jelmeztervező, Deme Gábor dramaturg.

A Munka Érdemrend Arany fokozatát kapta Kolek Józsefné (Kolek Vera) a Magyar Televízió főszerkesztő – helyettese, A Munka Érdemrend Ezüst fokozatát Ballagó Géza főosztályvezető - helyettes, és Bodonyi István főgyártásvezető,  a Munka Érdemrend Bronz fokozatát kapta Mahrer Emil rendező (Sport osztály) , Palásti Pál osztályvezető, zenei szerkesztő.    

Fesztiváldíjak:

Oberhausen: HÁNYAS VAGY? – animációs film / Rendező Vajda Béla, író Szilágyi György, operatőr Bacsó Zoltán / Fődíj / Észak – Rajna - Vesztfália kultuszminiszterének díja / Protestáns filmközpont díja

Plovdiv/ Arany Láda Fesztivál :           KISMASZAT ÉS A GÉZENGÚZOK – ifjúsági tévéjáték / Rendező Markos Miklós, operatőr Illés János, zene Madarász Iván, dramaturg Békés József, író Rónaszegi Miklós Markos Miklós / Az Intervízió és gyermekzsűri díja

Banff : A „HÉT” FŐBŰN – zenés tévészínház / Rendező Kerényi Imre, operatőr Szalai András, dramaturg Bánki László Romhányi Ágnes / Rocky-díj

Rotterdam:             FAUSTUS DOKTOR BOLDOGSÁGOS POKOLJÁRÁSA I–IX. – tévéfilmsorozat / Rendező Jancsó Miklós, író Gyurkó László, dramaturg Mezey Emőke, operatőr Kende János  / II. díj

Oriolo Romano: Szabó Magda: ABIGÉL – tévéfilmsorozat / Rendező Zsurzs Éva, operatőr Lukács Lóránt / A legjobb női alakítás díja Szerencsi Évának

Veszprém

László-Bencsik Sándor: A PIAC – tévéjáték / Rendező Mihályfy Sándor, forgatókönyv Horváth Péter, dramaturg MarosiGyula operatőr Kecskés László / Veszprém város díja

Fődíj (drámai kategória): Németh László: PAPUCSHŐS – tévéjáték / Rendező Ádám Ottó, operatőr Czabarka György, dramaturg Mészöly Dezső

Fődíj (zenés kategória): MI, MUZSIKUS LELKEK / Rendező Bednai Nándor, forgatókönyv Rátonyi Róbert, Nemlaha György, Bednai Nándor, zeneszerző Zerkovitz Béla, operatőr Zádori Ferenc, dramaturg Bánki Iván

Budapesti Tavaszi Fesztivál díja: Jacobi: SYBILL – nagyoperett / Rendező Seregi László, operatőr Molnár Miklós

Különdíj

Várkonyi Gábornak, a VERESÉG című tévéjáték rendezéséért,

Halász Mihálynak, A BÉKE SZIGETE, VIGYÉL EL. (Katona Klári műsora.) és a NAGYÚRI MESTERSÉG című produkció operatőri munkájáért,

Zahora Máriának, a VÁSSZA ZSELEZNOVA című tévéjáték dramaturgiai tevékenységéért,

Körmendi Vilmosnak, a MI MUZSIKUS LELKEK… és a SZERET-E MÉG? című produkciók hangszereléséért és karmesteri tevékenységéért,

Almási Évának a KEGYENC és a PAPUCSHŐS című tévéjátékban nyújtott alakításáért,

Galambos Erzsinek, A CANTERVILLEI KÍSÉRTET és az OSZTRIGÁS MICI című zenés játékokban nyújtott alakításáért,

Haumann Péternek, a PAPUCSHŐS és a SYBILL című művekben nyújtott alakításáért,

Kállai Ferencnek, a VERESÉG című tévéjátékban nyújtott alakításáért,

Márkus Lászlónak, a MI, MUZSIKUS LELKEK című zenés játékban nyújtott alakításáért,

Páger Antalnak, a VÁSSZA ZSELEZNOVA című tévéjátékban nyújtott alakításáért,

Schütz Ilának, a PAPUCSHŐS és a SZERET-E MÉG? című műsorokban nyújtott alakításáért

Közönségdíj: A PIAC – tévéjáték / Rendező Mihályfy Sándor, operatőr Kecskés László

 

A 24. miskolci tévéfesztivál díjnyertesei:

SZOT fődíj-: Vétlenek (Árvái Jolán, B. Marton Frigyes, Czeilik Mária, Illés Tiborné, Vitray Tamás, Borsod megye díja: Nem felfelé török, uram (Sü­tő András, Major Sándor, Neumann László, Bíró Istvánné, Normann József, Kígyós Sándor),

Miskolc    város    díja:    Fesztiválzenekar    (Baló György, Darvas András, Király Péter, Bakos László, Antók Csaba),

A Magyar Televízió elnökének különdíja: A moz­gás. A csontok és izmok (Kopper Judit, Szabó Gá­bor, Bessenyei Erzsébet, Fogel József, Macskássy Kati,

További hat zsüridíj: Black and white (Kalmár György, Márton József, Szeberényi János, Lugossy Károly, Szitányi Zsuzsa); Hírháttér (Benedek Ist­ván Gábor, Vértes Csaba, Mester Ákos, Sípos Jó­zsef, Tarnói Gizella, Janovics Sándor, Mezei Ist­ván, Bíró Istvánné, Román Péter, Kígyós Sándor); Csettegők és csotrogányok (Majoros Tibor, Kléner György, Szabó Erzsébet, Farkas Gyula, Pavlovits Miklós); Ablak (Sárközy Erika, Peták István, Kó-thy Judit, Pánics György, Király Zoltán, Kiss Teréz, Wisinger István, Várszegi Károly, Mezei István, Só-falvy Melánia, Bélágyi Tamás és Pintér Gyula); Péntek esti randevú. István, a király (Nagy György, Bánhegyi István, Incze Zsuzsa, Káplár Ferenc, Nep­per Péter, Téglásy Ferenc); Csörgőlabda (Déri Já­nos, Káplár Ferenc, Karátsony Gabriella, Buzási Pé­ter, Kis Judit),

Operatőri díj: Mihók Barna (A Szentföld ma), Közönségdíj: Tüzet viszek (Kokas Klára, Várbíró Judit, Petrányi Judit, Szalay Z. László, Almási Ani­kó, Balogh P. Zoltán, Mérei Anna,

 A MAFILM díja: Csallóközi aranyász (Nagy László Endre, Csépainé Havas Ágnes, Judita Gem-bicka, Csöndes Klára, Kovács Anikó, Zöldi István),

A Kossuth Könyvkiadó díja: Hányas vagy? (Szi­lágyi György, Radványi Dezső, Czipauer János, Ba­csó Zoltán, Hap Magda, Bende Zsófia, Szűcs István­né, Kálmán György, Vajda Béla), Fekete János-Hortré (Baló György, Bodó János, Zentay László, Falus Tamás, Szűcsi Attila, Szeberényi János, Lu­gossy Károly, Kígyós Sándor)

 

 

 

Január

 

        

Január 3.19.30 A Tv – Híradóban Gál Jolán szerkesztő és Török Vidor operatőr tudósított Tömpe István kitüntetéséről. Az Elnöki Tanács Tömpe Istvánnak, az Állami Rádió és Televízió Bizottság nyugalmazott elnökének, 75. születésnapja alkalmából a Magyar Népköztársaság babérkoszorúval ékesített Zászlórendje kitüntetést adományozta, melyet a Parlamentben Losonczi Pál az Elnök Tanács elnöke, adott át.

 

A Tv - Híradó riportsorozatban számolt be az új városi rangot kapott településekről. Ezen a napon Bokodi Béla szerkesztő és Vecsei Marietta operatőr Mórt mutatta be.

„Én, aki igazán nem ma jöttem a hat húszassal, vagyis ősvároslakó, sőt őspesti vagyok, nem nagyon értem, miért „megtiszteltetés", ha egy te­lepülés város lesz. És az is bántja a fülemet, ha egy másik, amely eddig nem volt az, „községi rangot" kapott. Ami a „hat húszast" illeti: azt hi­szem, meg kell magyaráznom ma már, hosszú. Idővel ezelőtt Budapes­ten azzal gúnyolták a vidékieket, hogy azzal jöttek. Akkoriban azt hit­tük, hogy a nagyváros, nem beszélve az ország legnagyobb városáról, a vi­lág Közepe. Mivelhogy a falu az el­maradott, s bár a város és a falu kö­zötti különbség megszüntetését tűztük ki célul, végül is inkább a kü­lönbségeket hangsúlyozták nem ép­pen illő módon némely városiak.

Mindez a televízió híradójának szerda esti, egyébként sok szépet és jót tartalmazó kommentárja kapcsán idéződött fel bennem: A Híradó - s nagyon érdekesek ezek a ripor­tok - sorra veszi azt a tizenkét te­lepülést, amely az új közigazgatási átszervezéssel város lett. És ezen a napon beszámolt két községről is, amelyek eddig nem voltak azok. Min­den esetben nagy fejlődésnek lehettünk tanúi. Igaza van a kommen­tátornak abban is, amit Mórról mondott, hogy ez egyben egy fejlődés vé­ge és kezdete. Azt a kérdést, amit ő feltett, viszont nem tettem volna fel. Igaz, költői kérdés volt: „Miért szé­gyellnék, hogy (mármint Mór) még falusi jeleket is visel?"

Akkor ugyanis, ha az ilyesminél egyáltalában szóba jöhetne, hogy van-e szégyellnivaló vagy sem, hazánk egész falusi lakossága szégyen­kezhetne. Márpedig, hogy milyen nagy szüksége van az országnak a falusiakra és a falvak fejlesztésére, a falusiak ottmaradására, éppen ele­get hallottunk a televízió képernyő­jén is az utóbbi hónapokban. Néha talán túl sokat is. Esetenként az volt az érzésem, hogy falura kell költöz­nöm, mert csak ott lehet megmente­ni a hazát. És amikor a városi élet­mód hátrányait kezdték ecsetelni, kezdtem már meginogni budapesti lokálpatriotizmusomban is. (…) „– írta Pintér István, Népszabadság 1984. I.6.

 

 20.00 Wagner folytatódott az 1983-ban megkezdett angol – magyar tv-filmsorozat a X./3. résszel.

 

20.55 Stúdió ’84

„ Kultúrának két lelke. Kultúránknak, úgy tetszik, két lelke van. Erre a skizofréniára most jöttem rá, amikor a Stúdió '84 első adásában Drecin József államtitkár válaszolt néhány művész, népművelő és a műsorvezető, Érdi Sándor kér­déseire. A kétlelkűség jellemző tünete volt nézői tudatom­ban, hogy amikor a kérdések hangzottak el, szinte mindig a magam véleményét hallottam megfogalmazni, de amikor Drecin József válaszolt - jóllehet, ezek a válaszok egyáltalában nem voltak megnyugtatóak -, többnyire vele is egyet kellett értenem. (…)”- írta  Bernáth László, Esti Hírlap, 1984.I.6.

 

21.55 Panoráma –különkiadása – Micsoda év volt? (1983) Szerkesztő – műsorvezető: Sugár András, rendezte: Mátray Mihály

 

Január 5. 20.00 Valantyin Katajev:  Az emlékmúzeum, tv-jéték. Dramaturg: Jánosi Antal, Vezető – operatőr: Németh Attila, rendezte: Gaál Albert.  Szereplők: Örkényi Éva, Balázsovits Lajos, Herczeg Csilla, Straub Dezső, Horesnyi László, Horkai János, Hegedűs Erzsi, Kállai Ilona, Komlós Juci, Marlovits Bori, Miklósy György, Beszterczey Pál, Dombovári Ferenc, Perédy László, Galgóczi Imre, Füzessy Ottó, Haraszin Tibor, Rose András, Soós László, Szabó Imre, Vidó János.

„(…) A tévéjáték, amelyet Gaál Albert rendezett, Az emlékmúzeum című Katajev - darab magyarországi ősbemutatója. A negyven­három éves késést nem indokolja semmi. Annál kevésbé, mert több olyan történelmi szakasz is volt időközben, amely kifejezetten ak­tuálissá tette volna Katajev vi­dám hangvételű morgolódását. Játszhatták volna akkor, amikor építő hatása lett volna a Katajev ábrázolta demokratikus vezetési stílusnak. Műsorra tűzhették vol­na azokban az években, amikor nem ártott felhívni a figyelmet arra, hogy azokon a vidékeken sem fenékig tejfel minden, sőt, még „zűrök" is adódhatnak... Végül aktuális lett volna akkori­ban, amikor még mi is úgy hit­tük, a csavaros észjárás és vállal­kozókedv a lényeg, a lehetőségek határtalanok és korlátlanok. Dehát sem nem ekkor, sem nem akkor, hanem most került Katajev vígjátéka a magyar né­zők elé. Most, amikor időszerűvé leginkább a nosztalgia teheti. Bi­zony, a nosztalgia: sóhajtozás a szép idők után, amikor még fölös­leges százezrei voltak a gyárak­nak és a fölösleget a kultúrigazgatónak adták, és amikor még füttyentésre kezdődtek a nagy beruházások … Még a Perszjukov-féle kultúrigazgatók is csak nosz­talgiát keltenek manapság, az ide­ges, agyonhajszolt és megsava­nyodott népművelők korában. Gaál Albert a nosztalgiázást nem találta elég érdekesnek ahhoz, hogy rendezésében erre épít­sen. Inkább az angyalföldi szín­ház régi szovjet vígjáték-sikerei lebeghettek szeme előtt: azon igyekezett, hogy peregjenek az események es mindenki elbűvö­lően kedves legyen (beleértve az intrikust is). De ez a Katajev-darab - amennyire elképzelhető szatírá­nak - annyira nem bírja a bulvárstílust. A mostani néző sok mindent látott, hallott már, túl erősen beléívódtak az emlékek, amelyek megakadályozzák, hogy halálra kacagja magát egy naiv történetén, a békebeli Konszk-ból… A hol igyekvőén naturális, hol maga kelletően papírmasé díszletek között jókedvvel játszó népes szereplőgárdában több régen látott, sőt. ismeretlen arcot láttunk. A szereplők listáját a filmen is, a műsorújságban is ”ömlesztve" közölték, ahogyan    mostanában szokás. Ha a filmen nem szóra­kozna a néző, hadd szórakozzon a találgatósdival, ki kicsoda, ki kit játszik. A néző türelme még csak-csak. De mekkora tiszteletlenség az ilyen helyspórolás a művészekkel szemben! „ –írta Virág F. Éva, Magyar Hírlap, 1984. I.11.

 

Január 6. 19.30 A Tv –Híradóban Tóth György szerkesztő és Butskó György operatőr tudósított arról, hogy januártól Magyarországon életbe lépett a 40 órás munkahét.

 

22.40. A nevem: ifj. Csoóri Sándor. A műsorban a Muzsikás együttes alapítója, a népművészet ifjú mestere mutatkozott be. Szerkesztő: P. Vas János, vezető – operatőr: Lukin Sándor, rendezte: Jászi Dezső.

 

Az MSZMP KB Agitációs és Propaganda osztályán az 1984 –es ersztendőben az alábbi alkalmakkor tartottak  főszerkesztői értekezleteket: Január 6., Január 13.,Január 20.,Február 3.,Február 17.,Március 2.,Március 16., Április 27., Május 11.,Június 12.,Augusztus 10.,Október 5., Október 25.,November 2., November 28., December 13. Magyar Nemzeti Levéltár M-KS 288.f.22.cs/1984. 17.öe.  MSZMP KB Agitációs és Propaganda Osztálya.

 

Január 7. 18.00 Feleki Kamill és vendégei. Feleki Kamill házigazdaként folytatta kalandozásait egykori színésztársaival. Az öt részes sorozat első epizója: Vígszinház (I.rész) . „Vendég”: Csortos Gyula, Törzs Jenő, Rajnay Gábor. A vendégek partnerei: Pelősczi Irén, Básti Lajos, Berky Lili, Jávor Pál, Pártos Gusztáv, Turay Ida, Perczel Zita, Herczeg Jenő, Pethes Sándor, Simor Erzsi, Bilicsi Tivadar, Gózon Gyula, Vízvári Mariska. Szerkesztő: Bilicsi Erzsébet, vezető – operatőr: Abonyi Antal, rendezte: Kalmár András.  

 

2. műsor – 20.00 Lope de Vega: A magyarországi fenevad. Komédia közvetítése a Kőrszínházból, felvételről.

 

Január 8. 11,15 rövid kihagyás után újra jelentkezett Juhász Előd műsora a Zenebutik, vezető – operatőr: Dubovitz Péter. Rendező: Apró Attila.

 

20.00 Látogatóban. Lőricze Lajossal beszélgetett Liptay Katalin. Szerkesztő: Pápai Lajos, operatőr: Molnár Péter, rendezte: Orbán Ágnes.

 

21.50 a Kapcsoltam 100 adása. Műsorvezető: Rózsa György, szerkesztő: Fröchlich Márta, rendező: Hlatky Zsuzsa.

„Vitray. A magára valamit adó ember szereti próbára tenni képességeit, tudását, rátermettségét. Köszöni az alkalmakat, különösen a ház­hoz szállított fórumokat. Biztos voltam a Kapcsoltam... sikerében, noha sokan megjósol­ták: Vitray befarag tévészerűt­len műsorával. Csak ül, csak kérdez, csak válaszol. A köztudatban így-úgy kiala­kult képernyős-módszerekkel va­lóban felesel ez a nagyszerű mű­sor. Mellőzik a mozgó kép von­zását. Nélkülöznünk kell a ver­senyzők látványát (csak a hang­jukat halljuk, olykor azt is re­csegve). Kérem tisztelettel, el kell dönteni egyszer, hogy - a filmszerűséghez hasonlóan - joggal beszélhetünk-e tévészerű­ségről? Világszerte próbálkoznak törvényszerűségeinek hatásme­chanizmusának kiderítésével. Szerény véleményem szerint az egyidejűség előkelő helyet foglal el a televíziózás tudományában. Ki- mi - tudná elérni, hogy az ország lakosságának ötöde, ti­zede, huszada azon törje a fejét, milyen ,,pír" végződésű szavak találhatók nyelvünkben, százez­rek töprengjenek matematikai feladványokon. A hatás másik pillére pedig az egyéniség, azaz a minden mozdulatában, minden reagálásában egyéni személyiség. Szinte természetes, hogy a szá­zadik megjelenését szerényen ün­neplő - mi is gratulálunk - Kapcsoltam... kifundálója Vit­ray Tamás,    A TÉVÉCSINÁLÓ.” – írta Heltai Nándor, Petőfi Népe. 1984.I.25.

Január 10. 2. műsor – 18.50 Műkorcsolyázó Európa – bajnokság, megnyitó és a párosok rövid programja, közvetítés a Budapest Sportcsarnokból. Riporter: Gyulai István, a közvetítést Maherer Emil vezette. (a hét többi napján folytatódott a közvetítés sorozat).

 

„Nem sok egyénisége van a Magyar Tele­víziónak, az egyszer bizonyos, kivált kevés van a sportriporterek között. Gyulai István pedig egy közülük. Időnként elkápráztatja a néző­ket azzal a fantasztikus tudásanyaggal, amit egy-egy közvetítés alkalmával fölhalmoz ma­ga előtt, nehogy egyetlen pillanatig is „üres" maradjon a képernyő. Történeteket mesél, nyilatkozatokat idéz, összeveti a régi és mai eredményeket - kivált atlétikában „profi", - a nagy nemzetközi versenyek kiadványait kézikönyvként használja, s nem csupán azért, hogy a melegben magát legyezze velük. Ö persze már kevésbé hűvös, mint Vitray, de miért kellene mindenkinek hűvösnek lennie? Gyulai másként él a mikrofon előtt, mint kollégája s másként is egyéniség. De az, és emellett jó riporter. Ok ketten ki is lógnak a szürkék sorából, őket szívesen hallgatja a televízió előtt, a fél ország. Belőlük kellene sok. „ –írta Hortobágyi Zoltán, Nógrád, 1984.VI.17.

 

 „A műkorcsolyázó Európa-bajnokság már csak azért is megérdemli a tévészemlélő figyelmét, mert Budapest adott otthont a látványos rendezvénysorozatnak. Meg aztán, ha jól utánaszámolnék, a műsoridőben is igen tetemes helyet foglalt el az eseményről szóló közvetítés, sőt mondhatnám azt is, hogy az elmúlt hét karakterét ez adta meg. Sok volt, kevés volt, ízlés s érdeklődés dolga. Engem például hétfőn délután egy kedves telefonáló azért hívott fel, hogy este valóban rendkívüli adás lesz-e a nyitóünnepségre való tekintettel. Nyilvánvalóan ő - s gondolom, még sok száz­ezren — minden bizonnyal estéről estére izgalommal néz­ték, hogy mit művelnek a jégen e sportág művészei. Mert hogy lassan már művészekről, művészetről van szó, szinte vitathatatlan. A látvány lenyűgöző, a mutatvány egyszerű­en páratlan a maga nemében. (…)” –írta Boda István Hajdú-Bihari Napló 1984.I..18.

 

 

Január 13. 18.00 ABLAK  műsorvezető: Novotny Zoltán, szerkesztő: Peták István, rendezte: Bartha Attila.

„ Az Ablak a televízió egyik legjobban szerkesztett műso­ra. Hetenként jelentkezik, péntek délután hat órakor s mindig ad valami újat, meglepi valami érdekességgel az érdeklődőket. Remélem sokunkat. Hogy mi a vonzereje? Az időszerűség. Olyan témákat kap kameravégre, amelyek jócskán foglalkoztatják az embereket. Közelről, sőt szemé­lyesen. Ebből következik, hogy az-az egy óra, amely a szerkesztők, riporterek rendelkezésére áll, valóban ablakot nyit a világra. A mi világunkra, amely, bennünk és álta­lunk létezik, amelynek tehát mindenképpen részesei va­gyunk. Legutóbb például a magántaxi, a magántaxizás is napi­rendre került. Egy sajnálatos apropó kapcsán. Na, már az ügyfélnek, a szenvedő alanynak volt sajnálatos, aki ebben az esetben egy nyugatnémet állampolgár volt. A történet önmagában nem érdekes, mert szokványos, a tanulság azonban megéri az utólagos figyelmet is. Az a bizonyos magántaxis ugyanis azt hitte, hogy egy külföldit könnyen átejthet. Egy nem is nagy távolságú fu­varért nyolcszáz-valahány forintot kért. Sőt az ügyfél ké­résére számlát is adott. (…) –írta Boda István Hajdú-Bihari Napló 1984.I..18.

 

Január 12. 20.00 Locomotiv GT. Nem sokkal korábban jelent meg az együttesnek Angliában nagylemeze erről választott a szerkesztő négy, azóta már slágerként ismert számot. Szerkesztő: Módos Péter, vezető – operatőr: Szalay  Z. László, rendezte: Bodnár istván.

 

Január 15. 21.45 Egy nyári délután Melis Györgynél. Beszélgetőtárs: Czigány György. Szerkesztő: Kelemen Magda, vezető – operatőr: Sík Igor, rendezte: Horváth Ádám.

 

Január 19. 2. program – Tudósklub’84 .  Értékátrendeződés – értékőrzés. A beszélgetés résztvevői: Ancsel Éva, Lendvai L. Ferenc, Pethő Bertalan, Veres andrás, Vitányi Iván. Műsorvezető: Papp Zdolt, Munkatársak: Gedeon Péter, Makoros Klára, Sylvester András, Szilágyi György, Szécsényi Anikó, Törköly Róbert, Vikol Katalin.

 

 

Január 20. 19.30 A Tv Híradó beszámolt arról, hogy Fidel Castro Gieon érdemlenddel tüntette ki Alvaro Chunhal-t.

 

20.00 Csak ülök és mesélek – Vitray Tamás műsora I.

 „VITRAY ISMÉT „MESÉL".  Megszűnt az Ismét, viszont ismét feltűnt a képernyőn Vitray Tamás a Csak ülök és mesélek. című műsorával. Az első adás pénteken este még nem nagyon különbözött az Ismét-től, hiszen olyan riportot is tartalmazott, amelyet korábban, valamelyik Vitray műsorban már láttunk. Emlékezhettünk például a magyar származású hong-kongi milliomosra, aki ezúttal bővebben beszélhetett kalandos életéről. Ezzel együtt is csak üdvözölni lehet a sorozat újrakezdését, hiszen a legtelevíziószerűbb műsor a riport, s annak' is az egyik legérdekesebb formája az, amit Vitrayék megvalósítanak.” –írta Hári Sándor, Zalai Néplap 1984.I.24.

 

21. 00 Garai János: Aranykor, tv-film.  Dramaturg: Lendvai György, operatőr: Darvas Máté, rendezte: Horváth Tibor. A főszerepben: Ludovil Greffo (Csákányi László), szerplők: Andresz Kati, Bakó Márta, Bus Kati, Darvas Magda,  Göndör Klára, Kenderessy Tibor, Kibédi Ervin, Kránitz Lajos, Láng József, Patkós Irma, Raksányi Gellért, Soós Edit,  Szatmári István, Székhelyi József, Szombathy Gyula, Tábori nóra, Vámos Ilona , Varga Irén.

„Aranykor.  - így a szaklexikon címszava - olyan előadás, amelyet egy népszerű színész jubileuma, visszavonulása vagy egy város­tól való búcsúzása alkalmából rendeztek. A színész ilyenkor rendszerint a leghálásabb sze­repét választotta, a közönség pedig ajándékkal és virággal halmozta el őt. Igaz, a jutalomjátékok kora már lejárt — a mi Nemzeti Színházunkban Egressy Gábor javaslatára még 1860-ban megszüntették a diadalgyűjtésnek ezt az alkalmát —, de a néző olykor mégis úgy véli, hogy amit látott, az a szerep­formálásnak valamiféle csúcsa volt.  Így van ezzel a színházbarát, ,de alkalmasint ezt érzi a te­levízió előtt üldögélők sokasá­ga is. Ez utóbbiak legutóbb pénte­ken tapasztalhatták, hogy milyen remek, dolog az, ha va­laki egy egészen testreszabott szerepet kap, és hogy abban nz alakításában mennyire lu­bickol. Találgatni nem kell: az Aranykor című tévéfilmről van szó, s abban is Ludovit Gresso teljesítményéről, amely jellemábrázolás-remeklés volt a javából. (…) „ –írta  Akácz László,  Pest megyei Hírlap 1984.I.24.

 

Január 21. 15.30 Cimboraság. Látogatóban Török Sándornál, - a Varázsló, a Hahó Öcsi, Hahó a tenger című filmek írójánál. Szerkesztő: E.Szabó Márta, operatőr: Szirmai Béla, rendezte: Lengyel Ágnes.

 

2. műsor – 20.00 Lakodalmak., három egyfelvonásos vígjáték közvetítése a Kecskeméti Katona József Színházból, felvételről.

Csehov: Lakodalom,

Majakovszkij: Vörös menyegző

Ilf – Petrov: Heves érzelem

 

Január 22. 21.50 A „Kutyu”. Beszélgetés Raksányi Gellérttel. Riporter: Szilágyi János, szerkesztő: Bulla Károly, operatőr: Nagy József, rendezte: Hotváh Ádám.

„Amikor Jónás Dezső a - ki ne emlékezne rá - ab­ban a talponállós csehóban akart végre megszabadulni műremeknek mondott szódás­üvegétől, a koccintottak között ott magaslott egy tányérsap­kás férfiú is. Raksányi Gellért jellegzetes arcát ismerhettük fel a simléder alatt, amely szemellenző mind jobban és jobban imbolyogva jelezte, hogy viselőjét igencsak meg­igézte az az igéző külsejű del­nő, ott a vevőre váró árucik­kel szemben. Szava nem sok volt Raksányinak, de ahogyan kiszemeltjét megközelítette, majd kültelki rutinjával ma­gához édesítette, nos, ez a né­hány pillanat tökéletesen elég volt arra, hogy lássuk: ő is tudja, mi az a komédiázás. A véletlen jóvoltából va­sárnap késő este megint sze­münk elé került Raksányi, de akkor már polgári mivoltában, úgy mint a Nemzeti Színház jeles tagja. Szilágyi János szelíden éles kérdéseire felelgetve életéről, pályáról vallott a neki jutta­tott negyven percben, és tette ezt úgy, hogy aki soha nem hallott az ő Kutyaságáról, e fedőnév alatt elkövetett meg­annyi, többé vagy kevésbé bo­csánatos csínytevéséről, az is menthetetlenül megkedvelte. A régi nagy heccmesterek meg­szelídült utóda ő, akinek szín­ház nélkül nem élet az élet. Bánata is csak az, , hogy - szavai szerint - mind több az autós színész, aki előadás után egyszerűen elszáguld: sem jó, sem rossz szót nem szól kollégáinak munkájáról. Raksányi azonban soha nem volt és nem is lesz autós szí­nész, ö éli és élteti a teátrista hagyományokat. Ezért még egy jó adag ráadásszere­tetet érdemel.” - –írta  Akácz László,  Pest megyei Hírlap 1984.I.24

 

„A Raksányi Gellérttel folytatott beszélgetés úgy kezdődött, hogy Szilágyi János őszintén bevallotta: ez a műsor véletlenül szü­letett. Amire korábban ta­tán soha nem volt példa: egy külső forgatásra terve­zett időt a televízió nem­hogy túllépett, ami gyako­ri, hanem hamarább telje­sített. Maradt még egy tel­jes napig, ott volt az egész stáb, lámpákkal, gépekkel, kamerákkal, vagyis a „ka­pacitás" ama bizonyos kül­ső színhelyen, mégpedig a Fészek Művészklubban. Tétlenkedni nem akartak, csináltak hát, ami legha­marabb eszükbe jutott. Szilágyinak Raksányi ' ju­tott eszébe - akivel úgyis régóta készült már riportot csinálni - a „Kutyu", ahogy Gellért helyett. az egész színésztársadalom ne­vezi. Raksányi „Kutyu" a Nemzetinek több mint har­minc éve egyik legkitű­nőbb epizodistája, a szín­házon kívül működik fil­men, szinkronban, a Rá­dióban és a Televízióban, ezt nemcsak a szakma tud­ja, ezt jól tudja a művé­szetszerető közönség is. Azt azonban eddig úgyszólván csak a szakma tudta, hogy a magánéletben milyen ér­zékeny, milyen bájos mo­dorú, és barátian közvetlen, milyen bölcs és jó humorú. S minthogy a Televízióban elég gyakran hallunk pon­gyolán, nyelvtanilag hibá­san, akadozva beszélő ri­portalanyokat, még az is­kolázottak között is —, hogy egyik-másik riporter-kollégánk szófűzéséröl és szókincséről ne, is beszél­jünk — külön öröm volt hallani Raksányit abból a szempontból is. mennyire választékosan, gördüléke­nyen és ízesen, egyszóval teljesen nyomdakészen fo­galmaz anélkül, hogy akár egyetlen sort is előre leírt volna. A Kutyu című mű­sorban egy markáns szí­nész és egy eredeti egyéni­ségű, rokonszenves ember portréja bontakozott ki. – írta (barabás), Esti Hírlap, 1984.I.23.

 

- Január 24. 19,30 a TV Híradó tudósított Athénből, ahol Dr. Garas Klára igazgató és Borbarát alezredes.  Átvette a Görögországban megtalált – a Szépművészeti Múzeumból ellopott festményeket. Két nappal később Ipper Pál küldött tudósítást a Híradónak a témával kapcsolatban Melina Mercuri nyilatkozott neki. A teljes interjút a következő Panoráma műsor sugározta.

 

Január 25.  19.30 Bogyay Katalin szerkesztő, Baranyi István operatőr a TV – Híradóban számolt be az Operaházban bemutatott Verdi: Requimemjét Giuseppe Patane vezényletével.

 

20.50 Mestersége: színész , Dajka Margit

Riporter: Molnár Gál Péter, szerkesztő: Virág Katalin, vezető – operatőr: Illés János, rendező: Török Ilona

 

Január 26. 19.30 a TV Híradó közölte Halász Mihály operatőr halálhírét.

 

Szabados Tamás operatőr így emlékezett meg Halász Mihályról, a RTV újság 1984/6. számában: „ Rövid    szenvedés 43  éves korában elhunyt   Halász Mihály, a Magyar Televízió – Balázs Béla-díjas operatőre. Ellenfényben látta a világot, filmjeiben valami  ragyogás vette körül a szereplőket. Talán ez a ragyogás hiányzott magánéletéből, pedig kívülről nézve úgy látszott, sokat kapott a sorstól. Talán elpusztítójában is az átmeneti ragyogást kereste. Bátran nézett a lámpákba, Napba, képei néha szétrobbantak a fénytől. Munkáiban mindig felfedezhettünk valami tőbbletet. Megszámlálhatatlan ötlet, képi bá­torság, örök mozgás jellemezte. Mindig nyug­talanul kereste az érdekeset, többnyire kézben tartott kamerájával. Azt igyekezett megörökíteni, amit mi  szeretnénk  látni,   amit mindenki szívesen néz a világból, amire a néző kíváncsi. Bravúrosan bánt az érzékeny  filmnyersanyagokkal.  Csak  társként tudott dolgozni, alárendeltként soha. Irt is, és önállóan rendezett is. Volt mondanivalója. Az ő ötlete, hogy száz négyzetméternyi fólia a leterítve díszlet lehet egy táncfilmhez. Ő bizonyította  be  hogy egy pumpálás benzinlámpa elég fényt adhat a vietnami barlangban, hogy filmre rögzíthes­se a lőszert gyártó kezeket, a betűt tanuló gyerekeket, a napalmégette tájak remény­kedő lakóit. Máig sem tudjuk, hogy a föl­dön ülő ajatollahok között hogyan volt képes Chrudinákot körbefényképezni. Guggolt, tér­den csúszott, kúszott, mint egy katonaope­ratőr? Hogyan látott át testek, faágak, pus­kacsövek között a lényegre, amelyet sem szó, sem hang nem adhat vissza a maga valósá­gában, melyet csak az ő kutató, kereső sze­me pillanthatott meg. Nem hittük volna, hogy ha a földre letett lámpa a szereplő mö­götti falat világítja meg, hatásosabb lehet a sziluett, mint a közelről fényképezett arc. ö bizonyította be azt is, hogy olykor egyet­len lámpaizzó költészetet sugározhat. Arra sem gondoltunk, hogy ő, aki a napsugár nyo­mában beutazta a fél világot, nem ismeri saját értékét, erejét. Csak most döbbenünk rá, hogy nekünk, közvetlen kollégáinak is óvnunk kellett volna.”

 

Halász Mihály operatőr életrajza. Budapest, 1941. április 10 – 1984. január 25. Tanulmányai: Toldy Gimnázium, Budapest, Eötvös József Gimnázium, Budapest, Színház- és Filmművészeti Főiskola. Munkahelyei: Iskolai Filmintézet (1958-1960),Magyar Televízió (1960) ,Bács - Kiskun megyei Moziüzemi Vállalat (1961-1963),Magyar Televízió (1963-1984). 1958-ban kezdett dolgozni az Iskolai Filmintézetben, mint segédmunkás, majd vágóasszisztens lett, később vágó. 1960-tól a Magyar Televízióban, mint külsős segédoperatőr és kameraman a Stúdió-osztályon, közben vágói munkákat is végzett az Agitációs és Propaganda Osztály külpolitikai rovatában. Év végén a televízió felmondta külsős foglalkoztatását. Ekkor a Bács - Kiskun megyei Moziüzemi Vállalatnál helyezkedett el, mint kiskörzeti üzemvezető mozigépész. A megyei Filmhíradónál ekkor operatőr hiány volt, így ezzel a munkával is megbízták. 1963-tól ismét visszatérhetett az MTV-be. 1964-től a Színház- és Filmművészeti főiskolán tanult TV-operatőr szakon. A főiskola elvégzése után operatőr kinevezést kap, a televízió szinte minden műfajában dolgozott. A diploma után Szomjas Györggyel készített filmje a "Diákszerelem", a Miskolci fesztiválon I. díjat kapott. Nem csak operatőrként ismerhették meg a nézők, a "Súlyfürdő" című tv-film forgatókönyvét is ő írta, s a filmet fényképezte. Azelőtt is próbálkozott írással, egy mesekönyvét korábban a Móra Ferenc Könyvkiadó jelentette meg.   Filmográfia /főbb műveiből/: 25. Színház Baranyában (1973), A bűn nyomában – dokumentumfilm sorozat (1978), A magyar tudomány műhelyei – sorozat, A művészet világából – sorozat, A napsugár nyomában – termét tudományi dokumentumfilm sorozat, A hadüzenet nélküli háború – (1978), Kecskeméti Művész Találkozó – sorozat (1968), Költészet – sorozat, Mesteriskola – sorozat, Mikrokozmosz – sorozat (1975), Mindennapok művészete, Népművészek – sorozat, Nótaszó, Nyitott könyv – sorozat, Olajbányászok – dokumentumfilm (1976), Ólombetűs vallomások – sorozat, Pogány – dokumentumfilm sorozat, Tisztelendők /Itália/ – sorozat, Tizenhetedik – tévéjáték, A béke szigete –tévéfilm (1980), A legnagyobb sürgősség közepe – tévéfilm (1978), A Müller család halála – tévéfilm (1972), A Színész dokumentumfilm (1974), Az erőd film (1976), Hívójel - tévéfilm (1980), Áradat – tévéfilm (1971), Aszja – tévéfilm (1971), Defekt – tévéfilm (1976), Halálnak halála – tévéfilm (1968), Beat mise riportfilm (1968), Cseh Tamás énekel – (1977), Gandhi – dokumentumfilm (1969), Videoton Nemzetközi Jazzfesztivál – (1972), Imre – tévéfilm (1977), Inkognitóban Budapesten – tévéfilm (1976), Kasparek – tévéfilm (1977), Ozorai példa – tv-film (1973), Passió – dramatikus táncfilm (1981), Súlyfürdő – tévéfilm (1968)

 

Január 27. 21.15 Gyurkó László: Faustus doktor boldogságos pokoljárása, tv-játék (sorozat IX/1 része) Dramaturg: Mezey Emőke, vezető – operatőr: Márk Iván, rendezte: Jancsó Miklós. Narrátor: Sinkó László, szereplők: Balázsovits Lajos, Kozák András, Sükösd Balázs,  Tímár Éva, Gera Zoltán, Bánsági Ildikó,  Pap Vera, szirtes Ági, Tordy Géza, Ambrus András, Bencze Ferenc, Dolesch Iván, Harkányi Ödön, Horváth Jenő, Németh László, Pintér Tamás.

„Amikor 1979-ben megjelent Gyurka László Faustus doktor boldogságos pokoljárása című re­génye, a jól értesültek máris tudni vélték: film ké­szül belőle. Végül is nem tévedtek nagyot: négy év múltán elkészült; s mér adják is a kilencrészes tévésorozatot. (Ami pedig a jól értesültséget illeti: szárnyra kelt, hogy dráma is készül a regényből, s a kecskeméti új színházi személyzet viszi majd színre. A találgatások a bemutató időpontjára vo­natkozóan mostanában szünetelnek.) A műfaj váltás lehetősége benne volt a regényben; a témában feltétlenül. A majdnem fél évszázadot egyetlen ember sorsában felölelő műben széles tablóra nyílik lehetőség, s olyan társadalmi-ma­gánéleti utakon bolyong a főhős, ami már modell­értékű. A modern . Mefisztó huszadik századi s magyar védence a mi életünk történelmi és való­ságos terepén járja a poklot; mint a mottó mond­ja, mert „dudás akar lenni". A vállalkozó kedvű Jancsó Miklós rendezte a so­rozatot, amelyhez - ki tudja, mi okból - elfe­lejtettek hagyományos, de legalábbis működőké­pes forgatókönyvet írni. Az elkészült mű így az­tán olyan speciálisra sikeredett, hogy - s ez az egyetlen, amit bizonyosan meg lehet jósolni - a legelszántabb sorozatimádókat is próbára teszi majd. (…) A színészek dolgát igencsak nehezíthette ez a sa­játos feldolgozás. Sem a beszéd, sem a folyamatában ábrázolt helyzetsor nem áll rendelkezésük­re; egy-egy mondatnyi megszólalásuk - jobbára kiragadott helyzetekben - nem a történetet viszi előbbre, hanem a felolvasást szakítja meg. Egy ilyenfajta „beharangozóban" semmiképp nem illik elhallgatni: a sorozat készítői - mint az al­cím is mutatja - epizódokat, szemelvényeket, il­lusztrációkat óhajtottak bemutatni. S végül is: ezt tették. Szabados Györgyöt, a főhőst fiatalabb korában BaIázsovits Lajos érett férfiként Kozák András játssza. Szüleit Tímár Éva és Gera Zoltán, testvé­reit Szirtes Ági (az ő szerepét idővel Szabó Éva veszi át) és Pap Vera, feleségét Halász Judit ala­kítja. A történetben fontos szerepet játszó Petrik Sándornak Bécs Ferenc, feleségének Bánsági Ildi­kó kölcsönzi alakját. A sorozaton - mint legfőbb egységesítő momen­tum - egyetlen kellék, eszköz, szimbólum és méreg vonul végig: a cigaretta. A legszerelmesebb, a legsúlyosabb, a legvidámabb, és a legtragikusabb pillanatokban mindenki füstöl - meg közben is. Ez az a motívum, amit a leghitelesebben - szinte még szaggal is - sikerült megjeleníteni. A gyarló kritikus bevallja, hogy alaposabb eszté­tikai értékítéletének kimunkálásában némi befo­lyást gyakorol rá a közönség reakciója, s az új­bóli megtekintés. A fent leírtakat tehát tessék an­nak fogadni, ami: „felvezetésnek".” – írta Csáki Judit, Magyar Ifjúság, 1984.I.27.

 

„Új tévéjáték. Ezért reménykedem egy si­keres magyar regény televí­ziós feldolgozásában, ame­lyet péntek este indított út­jára a televízió. Igaz, már a Stúdió '84 is beszélt róla (itt említem meg, hogy az egy­órás összeállításban három televíziós személlyel, illetve személyiséggel és alkotással foglalkozó riport azért kissé túlzás, már-már a belterjes­ség érzetét kelti de a be­mutató pénteken történt meg. A Gyurkó László regé­nyéből készült Jancsó Mik­lós-filmről van szó, amely már csak azért is figyelmet érdemel, mert Jancsó min­dig kitalál valamit - saját hangján, módszerén belül. is. Most például narrátort al­kalmaz, de nem szokványos módon. Kicsit szokatlan is még, ahogy szöveg és kép, illetve szöveg és egy-egy fi­gura beszéde, jelenete kap­csolódik, de van ebben va­lami a regényíróval szembe­ni filmes alázat is, eredetiben hallhatjuk és élvezhetjük Gyurkó pompás prózáját. Jancsó újít, épp ezért legyünk türelemmel iránta. S ne feledjük azt sem: itt ró­lunk van szó, a megidézett évtizedek a mi valóságunk. Ez nem históriai tárgyba bujtatott példabeszéd, ez maga a história: a mi histó­riánk. A Faustus doktor boldogságos pokoljárása - több mint ígéret.” –írta V.M. Szolnoki Népújság 1984.II.1. 

 

„Amikor még divat volt vitatkozni az iskolás kérdésen, vajon pesszimista-e Az ember tragédiája, a mű védelmezői azzal érveltek: nincs mit csodálkozni a történelmi képek komorságán, hiszen ezeket Lucifer ma­nipulálja ilyenné, hogy a mindig újra lelkesülő Ádámot az önpusztítás sza­kadékáig kergesse. Aki Gyurkó László Faustus doktor boldogságos po­koljárása című regényét akarná megvédelmezni a pesszimizmus vádjától, ugyanígy érvelhetne: nincs mit cso­dálkozni a közelmúlt politikatörté­neti és magánélet-történeti képeinek komorságán, hiszen a regényfikció szerint az egész történetet Mefisztó meséli el, hogyne kergetné hát „vé­dencét" is, ifjabb Szabados Györgyöt, az önpusztítás szakadékába. (…) Jancsó Miklós előtt két lehetőség állt. Az egyik, hogy szuverén adaptá­ciót készít az irodalmi alapanyagból. Vagyis Jancsó - filmet csinál, ahogy a Hernádi Gyula - kínálta alapanyaggal mindig is tette. A másik, hogy kor­rekten filmre teszi át a regényt: el­mesél egy lineáris politika- és élet­történetet. Vagyis nem Jancsó - filmet csinál. Nos, a nézőnek úgy tetszik, hogy Jancsó végül nem egyik vagy másik lehetőséget választotta, hanem a két lehetőség elegyét. Hibridet. Hiszen a regény tárgyiassága na­gyon is megfelelt neki. A Jancsó - filmek hőseinek épp így nincs érzelmi azonosulásunkat kihívó „lelki élete", mint ahogy a regény hőseinek sincs. De a regény narratív jellege és a tör­ténet szimpla linearitása nagyon nem felelt meg neki. Jancsó nem szokott napi-politikai tényeket ismertetni, és nem szokott (az Oldás és kötés óta) történeteket elmesélni. Azt a megoldást választotta tehát, hogy a „mesélést" rábízta az írott­szöveges és élőszavas narráeióra, a képi megjelenítésben viszont „Jancsó - filmes" megoldásokat alkalma­zott. Minden sorozatrész elején író­gépkopogás: betűreklámszerű felirat közli a képek megértéséhez szükséges tudnivalókat és foglalja össze „gyen­gébbek kedvéért" az előzményeket, a mozgóképek némajátékaira pedig rá - rábeszél a narrátor, hogy megtud­juk: mi történik a szereplőkkel, mit gondolnak, mit éreznek. Sajátos szinkronhatás keletkezik ily módon: a „mese" és a „koreográfia" együtt-játszása. (…)Ezért a film már-már átlelkesített szereplői mégiscsak szép bábuk inkább, akik nem mozgatják a történelmet, hanem akiket a törté­nelmi szükségszerűség marionett-me­chanizmusa mozgat. És talán ez a legmélyebb magyarázata a sorozatnézői azonosulás-bizonytalanságnak, a né­zői beavatottság érzés hiánynak, an­nak az érzületnek, hogy nem tudom magam behelyettesíteni, nem tudom szeretni a szereplőket és nem tudok haragudni rájuk, mert itt „nem rólam van szó". Annak a kérdésnek a jogosságát, hogy lehet-e a siker egy tévésorozat mércéje - csak a sznobéria vonja két­ségbe. A televízió: tömegmédia. Még „rétegműsor" esetén is - mint ezzel a sorozattal - milliós nézőszámra aspirál. A sikertelenség vagy a félsi­ker - mint ez esetben - a létezését teszi kérdésessé. „(részletek) – írta Faragó Vilmos, Filmvilág 1984/3.

 

 

Január 28.  15.30 Mitiők – Tinirandevú. Az Ifjúsági szerkesztőség új műsorsorozata indult. Szerkesztő: Petrucz Miklós. Pápai Judit, műsorvezetők: Radványi Dorotya , Héder Barna, vezető – operatőr: Molnár Péter, rendezte: Bodnár István.

Mitiők. 14-18 éves kor alatti és fölött nem ajánlott írta a műsor szerkesztője Petrucz Miklós. 1984/4.sz RTV Újság ajánlójában, (…) majd így folytatta: A műsor alcíme: Tinirandevú, amely minden hónapban egyszer, mindig szombat délután kerül majd a képernyőre. (…)  Mi a Tinirandevúban olyan fontos és nem fontos dolgokkal szeretnénk foglalkozni, amelyek tuti csak Titeket izgatnak, ahhoz viszont, hogy adott esetben értelmesen vitatkozzunk, és okos megoldás is szülessen, vagy egyszerűen csak jól érezzük magunkat, valljuk be néha, Őket is meg kell majd hallgatni (vagy nézni).  (…)”

 

Január 29. 20.15. Operett – karnevál . Nemzetközi farsangi revű. A magyar, az osztrák, és a nyugatnémet ZDF televízió közös műsorának közvetítése Böblingenből. Műsorvezetők: Tiboldi Mária, Marlene Charell, és Peter Minich. Szerkesztő: Lengyelfi Miklós, és Wolfgang Ebert, rendezte: Tánczos Gábor és Hartmut Schottlar.

 

Január 31 -én kiadásra került a System (Szervezési Vállalat) jelentése: A Magyar Televízió működésének és szervezetének fejlesztési lehetőségei (koncepció),  címmel. Ezt megelőzte 1983. decemberben lezárt, de 1984 januárjában kiadott System anyag: Az informatikai rendszer fejlesztését megalapozó átvilágítás címmel.  -  Magyar Nemzeti Levéltár – XXVI-A-9-a. 178. doboz MTV iratok.

 

 

 

 

Február

 

Február 1. 19.30 A TV – Híradó sugározta Aczél Endre interjúját, amelyet Margaret Thatcher miniszterelnökkel Londoban készített.

 

Február 2. 21.25 Beszélgetés Csikós Nagy Bélával az Országos anyag – és Árhivatal elnökével. Riporter: Matkó István, vezető – operatőr: Mezei István, rendezte: Kígyós Sándor.

 

Február 3.    19.30 A Tv-  Híradó beszámolt Margaret Thatcher magyarországi látogatásáról, találkozójáról Kádár Jánossal, Lázár Györggyel és budapesti látogatásának több helyszínéről. Szerkesztő – riporter: Moldoványi Ákos, operatőr: Erős Péter volt.

 

Berkics János szerkesztő – riporter és Dámfalvi Dezső a Tv –Híradó pécsi tudósítói küldtek jelentés Komlóról, ahol bányaszerencsétlenség történt.

 

Bokodi Béla szerkesztő, Vecsei Marietta operatőr a KISZ KB székházából tudósította a TV-Híradót, ahol kitüntették a Kambodzsa – Magyar Barátság Gyermekváros építéséről hazatár magyar munkásokat.

 

Február 4. 16.45 Ki miben tudós? Matematika verseny, I. elődöntője. Műsorvezető: Rolman István egyetemi docens, Zsűri: Császár Ákos akadémikus, egyetemi tanár, Lovász László az MTA levelező tagja, egyetemi tanár, Pelikán József egyetemi adjunktus. Szerkesztő: Hegyi István, rendező: Pásztory János.

 

18.05 Befejeződött a  „Feleki Kamill és vendégei.” című ötrészes sorozat.

Szerkesztő: Bilicsi Erzsébet, vezető – operatőr: Abonyi Albert, rendezte: Kalmár András.

„Egykori pályatársaira, part­nereire, barátaira s meste­reire - a „tűnt idők" nagy színészeire! - emlékezett is­mét Feleki Kamill öt héten át, minden szombaton, a ké­ső délutáni órákban. Már­ványkandallóhoz ült mindig, a tűz mellé, - a mesélő-emlékező ember ősi mozdulata ez! -, s elénk varázsolta hirtelen a régi, híres-neve­zetes Vígszínház, a Fővárosi Operettszínház és a csillogó, elandalító álmokat „akkord­ban termelő" valaha volt Filmgyár világát. Egymás után jelentek meg előttünk azok a jeles művészek, - köztük a színház- és filmtör­ténet nagyjai! -, akiket az idősebb nemzedékek, sőt, nemegyszer a fiatalabbak is, még jól ismertek szeret­tek, szívükbe fogadtak s akarva-akaratlan vonzásuk erőterébe kerültek. (…) – írta Illés Lajos, Népszava, 1984.II.7.

 

19.30 A Tv - Híradó beszámolt Margaret Thatcher magyarországi látogatásáról, a budapesti Nagycsarnokból, és a Duna-kanyarból.  Szerkesztő – riporter: Moldoványi Ákos, operatőr: Erős Péter volt. 

„Talán, furcsa, hogy a tv-krónika élére politikai esemény kerül - igen, a brit kormányfő, Margaret Thatcher látogatását „televíziós eseménynek" is te­kinthetjük,  A napilapok - köztük a Dolgozók Lapja is - terjedelmes írásokban számolt be a program­ról, olvashattunk a hivatalos tárgyalásokról, a brit miniszterelnök-asszony és Kádár János találkozójá­ról, belekerült a lapokba a két tárgyaló miniszterelnök pohárköszöntőinek szövege - ezek a megnyilat­kozások tulajdonképpen a két ország és a két kormány álláspontját fogalmazták meg, adták közre. S olvashattuk a sajtóértekezleten elhangzott válaszokat. Olvastuk, olvashattuk -. de azért valljuk meg, a Tv-híradó jóvoltából került igazán közel hozzánk - vált a brit kormányfő a mi személyes vendégünkbe is. Hát igen, ez már a videotechnika lehetősége, varázslata csak a szemünket kell nyitva tartani, és belép szobánkba a nagyvilág, fontos és érdekes ese­mények szemtanúi, sőt résztvevői lehetünk. Így lett vendégünk Margaret Thatcher asszony, Nagy-Britannia miniszterelnöke, az első angol kor­mányfő, aki Magyarországra látogatott. S milyen vendégünk volt? Meglepődtünk közvetlenségén, és azon is, hogy mennyire érti és átérzi a kapcsolatépítés fontosságát. Ebben a röpke és hivatalos „tv-szerepben" kétségtelenül a legkiválóbb alakítást a vásárcsarnokban nyújtotta, bevásárló háziasszonyként. Igazán eredeti volt. ahogy a borítékból előszedte a „kiküldetéssel járó'' forintokat, s kifizette a cseresz­nyepaprika-füzért és a befőttet, s ha jól láttam, a visszajáró aprópénzt is a borítékba csúsztatta. Igen, ez példamutató volt. Egy gazdag ország miniszterel­nök-asszonya is becsüli a pénzt, nem tékozolja feles­legesen borravalókra ... Úgy éreztem, ez számunkra is figyelmeztető gesztus volt.. (…) „– írta g.g Dolgozók Lapja 1984.II.7.

 

Február 5. 15.25 Khmer árvák magyar fedél alatt. Kambodzsi riport. Szerkesztő: Benda László, operatőr: Czabarka Péter és Várszegi Károly.

„Vasárnap délután mi járhattunk vendégségben egy nagyon távoli országban, Délkelet-Ázsiában, Kambodzsában. Azoknak a lelkes fiatal építőknek a mun­káját kísérhettük nyomon, akik gyermekvárost épí­tettek a Pol Pot-rezsim alatt elképzelhetetlenül so­kat szenvedett nép árvaságra jutott gyermekei számára. Ismerjük a délkelet-ázsiai nyomor, szegénység árnyalatait, mégis összeszorult szívvel figyeltük a be­vezető képsorokat a kambodzsai árvák életéről, kör­nyezetéről. Láttuk a golyóvert falú, kiégett, romba döntött épületmaradványokat - a pusztítás, a nyo­mor és az elesettség árulkodó jeleit - aztán ellen­pontjaként a magyar fiatalok ”varázslatát". Jó volt hát, hogy „vendégek'' lehettünk a kam­bodzsai gyermekvárosban, ahol olyan fiatalok képvi­seltek bennünket, akik nagyon nehéz körülmények között bizonyították szakértelmüket." hivatástudatu­kat, elkötelezettségüket. Közülük két tatabányai KOMÉP -es kőművest, kambodzsai építőt lapunkban is bemutattunk január 18-i számunkban a Fiatalok egy­más között rovatban. S most magunk is láthattuk, amiről ök személyes tapasztalataik nyomán meséltek, s láthattuk munkájuk eredményeit is. Nem vendégek, s főként nem vendégmunkások voltak ők Kambod­zsában - munkás diplomaták. alkotó emberek, - akik egy gyermekváros puszta épületeinél jóval többet te­remtettek” írta g.g Dolgozók Lapja 1984.II.7.

 

15.50. Vasárnap délután, magazinműsor. Műsorvezető: Vágó István és Wisinger István, felelős szerkesztő: Liska Dénes, szerkesztő: Roska Katalin és Tóth Erika,  operatőr: Lukin Sándor és Szabados Tamás, rendezők: Bilicsi Erzsébet és Born Ádám.

 

22.20 A koncertmester, portréfilm  Tátray Vilmosról. Riporter: Vitray Tamás 

„ A szélesebb közönség kö­rében viszonylag kevésbé is­mert és kedvelt kamaraze­nei műfaj: a vonósnégyes világhírű egyénisége: Tátray Vilmos hegedűművész éle­te, emberi-művészi fejlődése tárult elénk a róla készült szép portréfilmben, amely ízelítőt adott repertoárjából is. Emellett láthattuk őt mint lelkes, türelmes, inspiratív pedagógust is a fia­tal magyar vonósnemzedék körében. A MAVAG egykori moz­donyszerelőjének tehetséges fiát korán megérintette a munkásmozgalom. Sőt, a Népszava egykori füzeteinek olvasása miatt ifjan, kibon­takozását veszélyeztető konf­liktusba került. Tátrai Vil­mos nem tartotta, s tartja magát sem forradalmárnak, sem lázadónak, „csak" mu­zsikusnak, s talán még pe­dagógusnak. Valójában legjobban az aggasztja, hogy teljesen elöregedvén majd mi lesz vele, ha már nem tud hegedülni s nem lesz képes zenélni ... A saját művészetéhez fűző nagy hűsége és szeretete számos módon és formában fejeződik ki, annyira ro­konszenvesen, hogy egyál­talán nem csodálkoznék azon, hogy sokan az ő ked­véért ismernék meg e mű­fajt, amelynek varázsát - úgymond - éppen a „négy muzsikus lelke adja meg". Vitray Tamás, a rendező­riporter nagymértékben já­rult hozzá e szép portréfilm megszületéséhez. Szakít a jórészt csak „beszélgető­módszerrel", sokoldalúságra az ember és a mű változatos bemutatására törekedett, a tévéeszközök (például a re­mek áttünések) bravúros alkalmazásával.- írta Illés Lajos, Népszava, 1984.II.7.

 

Február 8. 20.00 Szomory Dezső: Györgyike, drága gyermek, tv – játék. Dramaturg: Szántó Erika, vezető – operatőr:Darvas Máté, rendezte: Szirtes Tamás. Szereplők: Zenthe Ferenc, Pásztor Erzsi, Balogh erika, Schütz Ila, Tóth Enikő, Sztankay István, Incze József, Szerdnyei Béla, Békés Itala, Kiss Mari.

 

Február 9. 21.55 A Válasz. Fejezetek a folyóirat történetéből. Műsorvezető: Lator László, szerkesztő: Bulla Károly, operatőr: Nagy József, rendezte: Horváth Ádám

 

Február 10. 19.30 Moszkvából jelentkezett a Híradó tudósítója Horváth Péter, aki elmondta, hogy meghalt Jurij Andropov, az SZKP főtitkára.

 

2. műsor – 21.40 Előttem az utódom. Akik a stafétabotot átadják: Csákányi László, Beamter Jenő, Kovács Erzsi, Kazal László, Medveczky Ilona, akik átveszik: Cseke Péter, Kőszegi Erika, Szabó Ferenc, Bata János, Teszák Mariann. Szerkesztő – riporter: Kolosi Béla, műsorvezető: Feyér Zoltán, vezető – operatőr: Zádori Ferenc, operatőr: Szegő Mihály, rendezte: Bilicsi Erzsébet.

 

 

Február 11. 19.30 A Tv - Híradóban Fábián Ferenc tudósított Andropov halálának külföldi visszhangjáról az ENSZ-ből és Londonból ahol Bush amerikai alelnök nyilatkozott útban Moszkva felé, ahol részt vett a temetésen. 

 

Február 12. 19.30 Poór Klára tudósította a TV – Híradót Athénből, a Békekonferenciáról, és  az A HÉT XV./6. adását is.

 

20.05. „A Dunánál” Irodalmi barangolás Budapesten  III/1. rész.

Szerkesztő: Farkas Katalin, operatőr: Becsy Zoltán, rendezte: Babiczky László

 

Az MRT műsorújság 1984./6. számában hosszú interjút közölt Társadalmat a televíziójáról, címmel dr. Lakatos Ernővel az MSZMP KB agitációs és propaganda osztályának vezetőjével, a riporter Csurgay Judit volt.

„ Madarat tolláról, embert barátjáról - íja a közmondás. Gondolom, ez manapság úgy igaz, hogy: társadalmat a televíziójáról. Véleménye szerint milyen a mai mar társadalom tükre? Szebbet vagy sötétebbet mutat a valóságnál?

- Ha tükörbe nézve az ember torz képet nem biztos, hogy a tükörben van a hiba. De ha most csak a tükörről - a televízióról beszélünk, akkor azt mondhatom: tö­kéletesebbre e kell csiszolni, hogy tisztább és árnyaltabb képet adjon a valóságról, s hogy körképek - az egyes műsorok – ritkábban torzítsanak. Arra gondolok, hogy kimagasló,  jó produkciók mellett adásba kerülnek olykor felszínes, végig nem gondolt, esetleg káros műsorok is, amelyek az információáramlásban zavarják a politikai veze­tés tömegkommunikációs kifejezéssel élve: a közlő , a televízió  - a közvetítő - és a nézők - befogadók- kiegyensúlyozott társadalmi viszonyát.

- Az igaz, hogy alapvetően konszolidált viszonyok között, de napjainkban a korábban megszokottnál nehezebb átmeneti feltételek között kell a televíziónak a véleménycserét közvetítenie. Figyelemmel erre, miben látja a legsürgősebb tennivalókat?

- A bonyolultabb, kedvezőtlenebb körülmények között megnő azok felelőssége, akikre a közvélemény hiteles tájékoztatását és meggyőzését bízták. Ezért fogalmazódnak meg magasabb követelmények a vezetőkkel és véleményhordozó személyiségekkel szemben ezért szükséges a belső koordinációs és ellenőrző tevékenység javítása, a színvonalasabb műhelymunka, az adásra szánt műsorok kritikusabb elbírálása, a várható hatások előrelátóbb felmérése.

- Milyen segítséget tudnak Önök ehhez nyújtani ?

- A társadalmat irányító párt, vezető testületének határozata szerint elsődlegesen a mi osztályunk felelősségi körébe tartozik a tájékoztatási politika folyamatos érvényesítése, a tájékoztatási eszközrendszer információellátása, politikai orientálása, beleértve a tömegkommunikáció szervezeti, tartalmi és műsor strukturális kereteinek közös munkával (aló korszerűsítését is. A Televízió vezetői eddig is megkapták a munkájuk önálló végzéshez szükséges legszélesebb körű infor­mációkat. Néhány gondot okozó, hibás szem­léletű kül- és belpolitikai műsor bizony elke­rülhető lett volna, ha ezeket az információ­kat időben és felelősséggel hasznosítják az egyes szerkesztőségek. A jövőre nézve is ígérhetjük a műsorok és azok fogadtatásának együttes, alapos, sokoldalú elemzését, értéke­lését, és a tapasztalatok közös hasznosítását. (…)

Ön szerint milyen az igazi televíziós személyiség?

- Olyan, aki a jó politikát jól is tudja képviselni. Képes a sok-sok tényt meggyőző érvekké kovácsolni, s ezeket hitelesen, von­zóan el is tudja fogadtatni. Ha szembenéz velem a képernyőről, elhiszem neki, amit mond, mert szavai mögött érzem a tudást, azt, hogy ismeri a valóságot; mértéktartó, megjelenésében is rokonszenves, szerény és közönségtisztelő. Röviden: okos, de nem okoskodó. A mi világunktól idegen a nyeg­leség, az agresszivitás, a másik ember lebe­csülése. Szerencsére ma már mind több a magas követelményeknek megfelelő, nép­szerű tévé- és rádióriporter.

- A vélemények megoszlanak arról, hogy elegendő-, sok- vagy kevés-e a politikai mű­sorok aránya a televízióban.

- Itt nyilván a direkt módon politizáló műsorokra gondol. Ami a maga módján csak­nem minden műsor politizál: ízlést formál, állásfoglalásra késztet, újabb igényeket éb­reszt. A teljes kínálatot kell hát politikusabbá tenni. Ez, persze, nem jelenti azt, hogy nincs szükség - esetleg mások helyett - néhány olyan új politikai adásra, mint ami­lyen a Panoráma vagy az Objektív. Ugyan­akkor ráfér a felfrissítés egy-két elszürkült, igencsak frekventált politikai műsorra. 

- És végül még egy - mostanában sokat hallott - nézet: pénz híján nehéz jó műso­rokat készíteni...

- Nem hiszem, hogy a színvonal kizáró­lag az anyagiak függvénye lenne. Sugároztak már nagyon tartalmas, szemmel láthatóan ol­csó műsort, de luxus kivitelű gondolatszegénységet is a képernyőn. Amihez nem kell pénz és beruházás, az: a rend, a fegyelem, a szervezettség, az összehangoltság és a minő­ség következetes igénylése. Ez a ml legna­gyobb tartalékunk! „

 

Február 13. 19,30 a TV - Híradóban, Juszt László szerkesztő riporter – Csák István operatőr a budapesti szovjet nagykövetségről hozott tudósítást, ahol Németh Károly, Lázár György, és Trauttman Rezső rótták le kegyeletüket Andropov halála kapcsán.

A Híradó stábjai, tudósítói körképben számoltak be a Diósgyőrben, Pécsett, Nagykanizsán, Budapesten, Győrben, Leninvárosban, Zalaegerszegen, Debrecenben tartott megemlékezésekről.

Farkas József, a temetés idejére kiküldött Híradó tudósító, Moszkvából küldött tudósításában ismertette az új főtitkár, Konsztantyin Csernyenko életrajzát.

 

19.55 Beszélő házak, Irodalmi barangolás Budapesten. A három részes sorozat 2. része. Szerkesztő: Farkas Katalin, operatőr: Becsy zoltán, rendezte: Babiczky László.  

„Nemegyszer szemrehányás formájában hangzik el a megállapítás: a mi nemzedékünknek .-  s értsük ezt most tágan: húsztól negyvenig - nem lehet a hazaszeretetről beszélni, mert magunk sem tudjuk pontosan, miért és hogyan szeretjük ezt az országot, amelyet hazának is szoktak nevezni. Néhány évvel ezelőtt elindult egy sorozat Irodalmi barangolások címmel. Babiczky László rendező és kis csapata - mellékesen ennek az említett nemze­déknek a tagjai - szívósan és nyitott szemmel jár­ták az országot. Nem egy feltételezett hazaszere­tethez kerestek illusztrációkat, még az ürügy is más volt: irodalmunk - „nemzeti tudatunk leg­főbb hordozója és őrizője" - nagyjainak nyomát és emlékeit Ikeresték a tájban, szellemben és anyag­ban. A korrekt, tartalmas és alapos részekben fel­tűnt néhány olyan beállítás és olyan képsor, amely furcsának hatott eleinte. A totál helyett a közeli, a lenyűgöző nagyság helyett a kifejező részlet, a „rápillantás" helyett a „benne-létezés" képei voltak ezek A jelen sorozata volt az Irodalmi barangolá­sok: egy viszony fejeződött ki 'benne.

Ezért is lehetett, hogy a napokban vetített utolsó három rész a ma Budapestjét köszöntse születésnapján - újjászületésnapján. Több és más lett ez a (barangolás, mint az eddigiek; tulajdonképpen ter­mészetesen. Hiszen szinte nincsen a városnak olyan zuga, amelyhez ne kötődne konkrét irodalmi ese­mény vagy személyiség. -S közük van hozzá az al­kotóknak is. Elfogult lett ez a három rész, nagyon is szubjektív, az övék. Az enyém is. És talán so­kaké. Bűnösen individualista módon. Úgy, hogy sokszor vitatkozhatnékja támadt az embernek: er­ről vagy arról más jutott eszébe, amazt máshon­nan nézi, mást vesz észre ugyanarról a hídról. (…) „ –írta Csáki Judit, Magyar Ifjúság, 1984.II.24.

 

Február 14. 2. műsor – 20.00 Anyatej, dokumentumfilm, Szerkesztő: Gyarmati Klára, operatőr: Fehér György, rendezte: Zolnay Pál.

 

Február 16. 21.40 Hírháttér

„Úgy tűnik, manapság megbízható helyzetelemzést a gazdaságban, a bankszervektől kaphatunk. Valószínűleg azért, mert a pénz ma is valóságos értékmérőként funkcionál. A pénz megméri és mutatja a munkának is, meg a szavaknak is az értékét. Persze a bankosok sem elfogulatlanok. Aki a mezőgazdasági hitelezést intézi, az a mezőgazdaság iránt, akt az ipari hitelezésben érdekelt, az ipar iránt elkötelezett. Ezek az elkötelezettségek is azonban pontosan megmérettetnek a pénztári könyvekben. És Fekete János, a Magyar Nemzeti Bank első elnökhelyettese, akit a legutóbbi Hírháttérben Baló György kérdezett meg népgazdaságunk helyzetéről, már minden részérdektől függetlenül, ellenben az egész magyar népgazdaság iránt érzett elkötelezettséggel beszélhetett arról, ami az elmúlt évben történt, s aminek az idén kellene történnie. Nyilatkozatát azonban nemcsak ezért az objektív, világos elemzésért hallgattuk szívesen, hanem azért is, mert mint máskor, most is kerek mondatokban, szépen, érthetően beszélt.” – írta, Hári Sándor, Zalai Néplap, 1984.II.21.

 

„A Hírháttér pillanatnyilag a Televízió egyetlen valódi belpolitikai vitafó­ruma, jóllehet döntés,készítési fo­lyamatokba nincs beleszólása, legfel­jebb apróbb korrigálásra késztethet (de azt már nem ellenőrizheti, hogy a közvéleménynél  meghallgatásra  ta­lált-e. Nem követelhet, csak jelezhet. (…) A Hírháttér a demokratizálódás csí­ráját hordja magában, jó értelemben vett plebejus műsor.” – írta Koltai Ágnes, Filmvilág 1984/7.

 

 

Február 17. 2 – második műsor – 18.00 Reflektor Magazin . Felelős szerkesztő: Regős István, szerkesztő: Novák Henriette, vezető – operatőr: Szilágyi virgil, rendezte: Hlatky Zsuzsa. Témák: Autószerelők dixie-ben, „Hol kezdünk holnap?”- Kik laknak a brigádkastélyban? – Szakszervezeti ellenőrök az autóalkatrész –kereskedelemben – Otthont adó munkahely – Havas tájak, meleg vizek.

 

Február 19. Nyílik a rózsa, a Magyar Rádió és a Magyar Televízió nótaénekes versenyének 1. elődöntője. Szerkesztő: Lengyelfi Miklós és Halkovics János, vezető – operatőr: Marton Frigyes és Szalay Z. László, rendezte: Kolty Beáta.

 

Február 23. 17.25 Pedagógusok fóruma. Műsorvezető: Bölcs István, szerkesztő: Gyenes Károly, rendezte: Béres János.

„ A húszéves ITV egyik népszerű, nevelést segítő prog­ramja a Pedagógusok fóruma, amely a gyakorló tanítók, tanárok, óvónők képzése, továbbképzése mellett az érdek­lődő szülőknek is segítséget nyújt a gyermekneveléshez. A népszerű műsor nemrégiben új sorozatot indított - té­mája a fegyelem - melynek második részét csütörtökön 14,55 órakor láthattuk   az egyes programban.   A „fórum" Bölcs István műsorvezetése mellett egy budai piacon kör­kérdéssel kezdő vizsgálódással indult. Lehet-e tanulni, il­letve hol lehet megtanulni a fegyelmet. Kinek a dolga - iskolának, családnak, lakókörnyezetnek - a fegyelemre nevelés? Mi és mik a fegyelmezettség, illetve a fegyelme­zetlenség kritériumai? Ezekre a kérdésekre kereste a választ   a műsor   riportere. A megszólaltatottak válaszai egyezéseket és különbözőségeket is mutattak természete­sen, hisz kinek - kinek más elképzelése van (lehet), a témáról. Bölcs István - nevéhez és tudásához illően – bölcsen összegezte a hallottakat és ismertette az első rész után érkezett levelek tartalmát. Ez utóbbi nem volt véletlen, hisz a nézők véleményére is kíváncsiak a szerkesztők. A műsor további részében a népszerű Vitray Tamás; fejtette ki gondolatait - úgy, ahogy tőle ezt megszoktuk. Majd egy gyermekpszichológus és egy gyakorló pedagógus véleménye is elhangzott. Mindenfajta szakmai összegzés helyett elmondható, hogy a csütörtöki adás időszerű témát boncolgatott, illetve időszerű témához adott okos, hasznosítható gondolatokat. Várjuk a folytatását és az eredményeit.” – írta  - él- Tolnai Népújság 1984. II.21.

 

Február 20. 17.50 Társadalmi vitában

„(…)A televíziós vita kiinduló­pontját két filmbejátszás szol­gáltatta: egyrészt a kistelepülé­sek általános gondjait, helyze­tét is tükröző (bár nem egészen tipikus) Zengővárkony példája, majd az ellentétes folyamatot is felmutató, szintén Baranya me­gyei, vadonatúj kisközség, Sá­torhely esete. Az utóbbiról Kiss József, a Bólyi Mezőgazdasági Kombinát igazgatója mondotta el, milyen fontos érdeke volt a kombinátnak, hogy az egykori majorság helyén létrehozza a városi kényelmet nyújtó telepü­lést. Csak így tudta a nagy­üzem megtartani dolgozóit, mert különösen a fiatalok - a kor igényeit kielégítő, összkomfor­tos otthonok nélkül - a város­ba vándoroltak volna. Persze, Sátorhely, ha akad is hozzá hasonló, ám mindenképpen kisebb méretű üzemi vállalkozás (álla­mi gazdasági vagy termelőszövetkezeti lakótelepek formájában) mégiscsak a ritka lehetőségeket példázza. Társadalmi méretű gond viszont a hagyományos aprófalvas, körzetekben az elérhető mun­kaalkalmak megteremtése, és a népességmegtartó erő, más fon­tos feltételeinek a kialakítása. Mindezekről a gondokról, s a megoldás esetleges lehetőségei­ről is szó esett, és az is elhang­zott, hogy ma még például a mezőgazdaság - a más szekto­rokhoz képest - aránytalanul nagy terhet vállal a kistelepü­lések    létfenntartásában.  (…) „ –írta Sulyán Pál, Szabad Föld, 1984.III.3.

 

19.30 a TV – Híradóban Berkics János szerkesztő – riporter és Dánfalvi Dezső operatőr, a Híradó pécsi tudósítói bemutatták a pécsi Kísérleti városi tv stúdióját és adását.

A hónap elején Február 1- én Pécsen, az MSZMP Pécs Városi Bizottsága és a Magyar Televízió Pécsi Körzeti Stúdiója mű­sorbemutatót és fejlesztési ismertetést tartott a Pécsi Városi Televízióval kapcsolatban. A város intézményi pártbizottságainak vezetői, a nagyüzemek képviselői voltak jelen. Szentirányi József, városi első titkár, már megnyitójában jelezte: nagyon elégedettek az eddig tapasztala­tokkal és a pártbizottság szilárd elhatározása, hogy Új-mecsekalját és a szigeti városrészt is mielőbb bekapcsolják a Városi Televízió műsor­szolgáltatásába.

 

Február 21. 19.30 A Tv - Híradó beszámolt Mihail Solohov, Nobel-díjas író halálhíréről.

 

20.00 Wagner, angol –magyar tévéfilmsorozat (X/10.) utolsó epizódját vetítették

 

Február 24. 18.00 Ablak adása, ekkor először a 2. programon 19.00-19.30 az adás folytatása. Műsorvezető: Wisinger István, szerkesztő: Sárközi Erika, rendezte: Horváth Ádám. A műsor most először jelentkezett színes adásban.

„ (…) Mindezt az új körülmények kö­zött, színesben és másfél órában jelentkező szolgáltató magazin, az Ablak juttatta az eszembe. Abban is legelébb Feledt Péter riportja, amely az Egy trabantos megpróbáltatásai címet viselte, jogosan. Az derült ki belőle - hadd foglaljam össze a bonyolult történetet -, hogy a Merkúr a boldogtalan tulajdonosnak Tra­bant képében egy négy keréken guruló selejtet adott el. A Merkúr szabályai értelmében a vevő a gépet nem próbálhatta ki, s hiá­ba derült ki csakhamar a bibi, a selejtes autót csak most, az Ab­lak   közbelépésére   cserélték   ki egy új (nem akarom mondani: másik) gépkocsira. Igaz, nyolc napon belül - ahogy a jelenlevő Merkur - föosztályvezető ígérte a tulajdonosnak, akit az ügymenet bonyolítói nem biztattak ilyen hamari határidő­vel ... A stúdióban nagyon udvarias volt mindenki, Wisinger István (a műsorvezető) például így szó­lította meg a főosztályvezetőt:_-  Ne tessék haragudni, most tetszett először hallani a problémáról? Ennek ellenére szikrázott a le­vegő, és a következő riposztban már Wisinger is kimutatta a foga fehérjét. Fülünk hallatára cáfolta meg partnerét. akinek úgy kel­lett, miért mondott olyasmit, ami­ről pár perccel előbb derült ki, hogy nem igaz. A magas beosztá­sú autókereskedő egyébként meg­nyugtatta a nézőket, akik szerint mostanában rosszabb az új gép­kocsik műszaki állapota. Először is azzal, hogy az úgynevezett nullkilométerés szerviz minden hibát kiszűr, no persze, olyasmi­vel nem foglalkozik, hogy le le­het-e csavarni az ablakokat, vagy sem már elnézést. Másodszor, hogy nem romolhatott az új kocsik állapota, mert nem nőtt a rekla­mációk aránya. Bár autóvásárlás-ügyben nem vagyok érdekelt, az érintettekkel együtt érezve, leforrázva ültem az ablak előtt. Gondoltunk, amit gondoltunk, fő, hogy a Merkúr nyugodt.

Ez a riport úgy megragadta a műsor egyik külföldi nézőjét, hogy az NSZK-ból idetelefonált!- írta  Virág F. Éva, Magyar Hírlap, 1984. II.29. 

 

Február 25. 09.00 Kucko 200. adása! Műsorvezető: Kalocsy Miklós, szerkesztő: Bálint Ágnes, rendezte: Beregszászi Mária.

 

15.50 Ki miben tudós? Matematika döntő.

 

18.25 Parabola adása. Írta és műsorvezető: Árkus József, szerkesztő: Chrudinák Alajos, rendezte: Molnár György.

 

Február 26. 20.05. Hétre ma várom a Nemzetiért ….

A Stúdió’83 gálaműsora az új Nemzeti Színház javára a Budapest Sportcsarnokban (1983. november 19. ).  Rendező: Vámos László.  

 

2. műsor – 22.40 Zenés Tv Színház – Vidovszky László: Nárcisz és Echo, kisopera. Szereplők: Bándi János, Papadimitriu Athéna  (Erdélyi Erzsébet) ,  Tarján Györgyi (Takács Tamara), Tóth János. Dramaturg: Romhányi Ágnes, Vezető – operatőr: Halász Mihály, rendezte: Szikora János.

 

Február 28. 19.30 Horváth Péter szerkesztő – riporter és Hadházy operatőr, a Híradó moszkvai tudósítói beszámoltak arról, hogy a Szovjet Televízió egyik vitaműsorában beszélgetett Rubik Ernő és Szergej Kapuca professzor.

 

21.55 A kitántorgott egyház. Dokumentumfilm.  Szerkesztő: Radványi Dezső, operatőr: Butskó György, rendezte: Kígyós Sándor.

ebruár 28-án a Magyar Szocialista Munkáspárt, Magyar Televíziós bizottsága, Végrehajtó Bizottsága, tárgyalta a tagfelvételi munka tapasztalatait az MTV alapszervezeteiben. 

Az előterjesztés megállapította, hogy az MTV-nél a pártépítés lassan halad, és sokkal kedvezőtlenebbek az adatok a hasonló hazai intézményekhez és a szocialista országok televízióihoz viszonyítva is.

„ Intézményünk jellegéhez és funkciójához viszonyítva a párttagság létszáma (660 fő)  a dolgozók létszámához (3.350 fő) viszonyítva alacsony., mindössze 19,52%-os.  Más hozzánk nem hasonlítható vagy csak részben összevethető országos hatáskörű intézményeknél az arány sokkal jobb. Csak példaként említjük, hogy a Művelődési Minisztériumban 60%, a Magyar Rádiónál 23%, az MTI-nél 23%, a KNEB-nél 52%, a MAFILM-nál 17%, a Magyar Szabványügyi hivatalnál 30%.  A szocialista országokban működő televízióknál l is jóval kedvezőbb az arány, mint nálunk, 30 – 35% között mozognak. Valószínűleg akkor lenne jó az arány, ha dolgozók létszámából a műsorgyártó területen kb. 30%-a párttag lenne, a szolgáltató területeken pedig 15 – 20%. (…) A Zenei és Kulturális Főosztályon évek óta nem vesznek fel új párttagot. Ha a Főosztály dolgozóinak létszámát tekintjük, amely kb. 133 fő, valamint a párttagok 24 fős létszámát, ide értve a műsormunka területén betöltött fontos szerepüket, akkor ez a párttagság ezt a területet nehezen tudja átfogni, politikai befolyását kellően érvényesíteni. (…)” - Magyar Nemzeti Levéltár – XXVI-A-9-a. 178. doboz MTV iratok.

 

 

 

Március

 

 

 

A RTV Újság 1984/10. számában jelent meg:

Hosszú szenvedés után elhunyt Kapusi Imre, a Tv közművelődési főosztályának szerkesztője. A hajdúiböszörményi tanyavilágból indult, hosszú utat tett meg, amíg a tanyai isko­lában tanító tanáremberből költő, szociog­ráfus és szerkesztő lett. Az indíttatás egy életre meghatározója volt témaválasztásá­nak. Ezt bizonyítja számos, a paraszti élet­tel foglalkozó dokumentumfilmje is, amely­nek forgatókönyvírója, riportere és szerkesz­tője volt. Legemlékezetesebb talán Embe­rek a tanyákon és Ki járt jobban című so­rozata. Ez utóbbi a munkássá válás kérdéseit tárgyalta. A közelmúltban szülővárosáról készült, Hajdúböszörmény című dokumen­tumfilmjét láthattuk, amely a vidéki iparosí­tás történetét mutatta be. Az idén lett volna 50 éves 

Eltávozott egy má­sik régi munkatárs ís. A Magyar Te­levízió alkotógárdá­jának tagja, Vicze Zsuzsa jelmeztervező váratlanul elhunyt. Több évtizedes mű­vészi tevékenységé­vel sok magyar film , tv film, tv-játék, látványvilágát gazdagította.

 

Barabás János (MSZMP KB) levélben tájékoztatta Kótai Gézát a KB Külügyi Osztályán, hogy „Kezdeményezésünkre” a Magyar Televízióban Hajdú János elvtárs felújítaná a huzamosabb ideje nem jelentkező „Nemzetközi Stúdió” című műsort.” - Magyar Nemzeti Levéltár M-KS 288.f.22.cs/1984. 14.öe. 219. MSZMP KB Agitációs és Propaganda Osztálya.

 

Március 1. 21.10 Hírháttér „Az újságíró-iskola hallgatói sok tanórán biflázzák a hírszerkesztést, ismerkednek a hírérték jogalmával, nem ta­nulják viszont a hátteret, mi­vel ez nem tanítható. Ez utób­bi ugyanis a tömegkommuni­káció alig meghatározható ne­mesebb lényege, amit csak erő­szakoltan lehetne műfajokba tömöríteni. A háttér koránt­sem, pletyka, nem is csak ku­lisszatitok, sokkal inkább a társadalmi-gazdasági folyama­tok működési rendszere, cél és megvalósítás összhangja vagy konfliktusa, köznapibban szól­va: az átlagolvasóra, nézőre zúduló hírözön folyamattá, il­lesztése, értelmezése. A nemesebb lényeg szinte taníthatatlan kommunikációs teljesítményét láthattuk csü­törtök este a televízió Hírhát­terében, ahol sok hír hangzott el az összefüggéseket megvilá­gító háttérrel. Mester Ákos és Vértes Csaba kérdezett, Falu­végi Lajos, a Minisztertanács elnökhelyettese, az Országos Tervhivatal elnöke válaszolt a műsorban. Felidézek - találomra - né­hány hírt. Készül a hetedik öt­éves terv, ezúttal három válto­zatban és új módon: nem a már eldöntött koncepciót vitat­ják meg a társadalmi-tudomá­nyos szervezetek vezető testü­letei, hanem a nyitott elképze­lés változatokat. Sikeresnek bi­zonyultak az új lakásgazdálko­dási szabályok, sok pontosítás­ra szoruló részlettel; követke­zésképpen a kormány újra megvizsgálja a tapasztalatokat. További - hihetetlen hatású - hír: a 2000-ig terjedő hosszú távú terv rögzíti a gazdaság áttörési pontjait - nem feles­leges ehelyütt is térképezni e pontokat: mikroelektronika, biotechnika, vegyi-gyógyszer-, ipari ágazatok, alumíniumipar, járműipar. A műsor struktúrájában, a fontos közlések ellenére, még­sem a hír  sokkal inkább a háttér volt figyelemreméltón új és a néző számára különös­képpen jelentős. Erről szólva elsősorban arra érdemes utal­ni, hogy a nézőt üdítően fel­villanyozó, információértékét, politikai társadalmi hatását tekintve meghatározóan fon­tos volt e műsorban a bepil­lantás a kormányzati működés fogaskerékrendszerébe. Gyor­san megjegyzem: e működés nagymértékben nyílt - kommünikék, sajtótájékoztatók so­ra tudósít eseményeiről, még-sincs elkényeztetve a közvéle­mény a döntésváltozatok, szabadjon azt is mondani: a kényszerű és határoltan szűkös mozgástér súlyos dilemmáinak információval. Pedig - bizonyítható hírlapírói tapasztalás igazolja -, a közvéleményt nem fűszeres kulisszaismere­tek vonzzák, hanem a kor­mányzat mindennapos és em­berközeli küzdelmeiről szeret­ne mind többet tudni és hal­lani, a küzdőtárs érdeklődésé­vel és cselekvőkészségével. Ilyen nézőpontból emelke­dett a műsor egész sor mozza­nata társadalmilag jelentőssé, tehát a fogalom politikai ér­telmében lényeges háttérköz­léssé. Az például: miként és milyen okból lépnek a nyilvánosság elé a kormányzati veze­tők. Az is: milyen módon tö­rekszik a kormány arra - sok mindennapos döntéskényszer ellenére -, hogy koncepciók­kal, lényegi folyamatokkal, a jövőt megalapozó programok­kal foglalkozzék elsősorban. Az is: hogyan alakul át a terve­zés a társadalom cselekvő köz­reműködését igénylő, a szak­mai és a társadalmi viták ta­pasztalásait összegző folya­mattá. Aligha túlzás azt állítani, hogy a Hírháttér ezúttal egy­fajta fontos - talán legfonto­sabb - hiányt is pótolt. (…) írta - T. A. Magyar Hírlap 1984. III. 3.

Március 7. 17.25 Helyszíni közvetítés a Megyeri útról, U. Dózsa – Aberdeen  Kupagyőztesek Európa Kupája labdarúgó mérkőzésről, riporter: Gulyás László.

 

Március 8.20.00 Látogatóban, Lőrincze Lajosnál. Beszélgetőtárs: Liptay Katalin. Szerkesztő: Pápai Lajos, operatőr: Molnár Péter, rendezte: Orbán Ágnes.

Március 9. 2. műsor – 20.00 Gondolkodó, tudományos magazin. Műsorvezető: Pálfy István, szerkesztő: Kővári Péter, rendezte: Szakály István.    

„Új műsor jelentkezett tegnap este 8-kor a második csatornán, pontosabban: újjáalakított műsor.
Az öt évig futó Szemle helyébe lépett a Gondolkodó. Kővári Péter szerkesztette, Szakály István rendezte, Pálfy István vezette a műsort. A Gondolkodó első száma – gondolkodtató volt, s ezzel elérte fő célját. Az természetes, hogy ez az új tudományos magazin még nem egyenletes színvonalú, azt nem az első, de a sokadik számától sem lehet elvárni. Mindjárt az indítás azonban izgalmas dolgokat közöli velünk arról, hogy miként kell (s arról is, hogyan nem kell) támogatni a fejlődő országokat, s ebben milyen különleges szerepük lehet a szocialista államoknak. Az ezt követő riport egy angol fizikussal, aki hazájában a nukleáris fegyverkezés elleni mozgalom egyik élharcosa, viszont érzésem szerint jobban illett volna akár a Panorámába, akár A Hétbe, akár más külpolitikai jellegű műsorba. Buda Béla markáns gondolatokat fejtett ki az öngyilkosság témájáról. Ezen a ponton a műsort egyébként jól vezető Pálfy István kissé elhamarkodott következtetésre           jutott, mondván, hogy „politiku­sok és orvosok nagyon ha­mar megtalálják a megoldás kulcsát". Ez még vágy­álomnak is irreális, s köz­ben a képernyőre vetítet­ték a pontos és ijesztő sta­tisztikát a magyarországi öngyilkosságok számának növekedéséről. Érdekes volt Levendel László beszámo­lója nemcsak az alkoholiz­mus (éppoly szomorú helyzet, mint az öngyilkossági magyarországi állásáról, de arról, hogy mit és hogyan lehetne tenni ellene, több pénz nélkül akár, ám na­gyobb céltudatossággal és jobb szervezéssel. Számom­ra a magazin utolsó anyaga volt a legérdekesebb, s a leginkább példamutató ar­ra nézve: milyen irányban lépjen előre ez a képernyős folyóirat, hogyan kapcsolódjék aktualitásokhoz élvezetesen, és  szórakozta­tóan, ugyanakkor magva­sán ós mélyen. Ilyen volt Zoltai Dénes remek előadá­sa Wagnerről, öt perc alatt sokkal többet és oko­sabbat tudtunk meg belőle, mint a tévéfilmsorozat tíz folytatásából. „ – írta (barabás) Esti Hírlap, 1984. III.10. 

 

„A televíziós ismeretterjesztés igen nehéz mesterség. Főleg, ha természettudományt közvetít. E tevékenységnek helyéről, a Ma­gyar Televízió műsorpolitikájában játszott szerepéről s az ilyen programok minőségéről volt szó nemrég a TIT Természettudomá­nyi Stúdiójában egy tanácskozá­son. A tévé műsorainak jelenleg 10 -12 százaléka tekinthető isme­retterjesztő jellegűnek, aminek mintegy fele képviseli a termé­szettudományt. Ez az arány - mint Kornidesz Mihály, a televí­zió elnöke megjegyezte - nem növekszik a jövőben sem, ám e műsorok minőségén feltétlenül ja­vítani kell. Hiszen ha némelykor úgy tűnik is, hogy kevés a tudo­mányos ismeretterjesztő műsor, ez a látszat a műsorszerkesztés hibája.

Nemzetközi átlagban a televí­zióadók programjának csupán 3 százaléka közöl népszerűen új tudományos ismereteket, így a ma­gyar helyzet előkelőnek látszik. De külföldön vagy külön csatorna közvetíti a tudományt - mint a Szovjetunió tévéjének harmadik programja este 6-tól két órában - vagy az ilyen adások főműsoridőben  is  képernyőre  kerülnek, mint sok nyugati televíziónál. A Szabadság téren viszont ezt az 5 százalékot is képesek olyan ügye­sen eldugni a legrejtettebb délutáni, vagy késő esti órákra - s i előszeretettel a sok helyen nem is fogható második programra -, hogy néző legyen  a talpán, aki megtalálja - hacsak nem nyug­díjas.  Mintha bizony a  magyar közönség egytől egyig olyan ki-, művelt főkből állna, akiket szük­ségtelen ilyen ..fölösleges" dolgok­kal untatni: Sajnos azonban épp ellenkezőleg: az átlagos művelt­ségi színvonal - az iskolázott­ság statisztikai adatainak szépülése ellenére — nem javult, sőt... Ilyen körülmények között pedig különösen égető szükség volna a megfelelő helyen feltűnő, igényes tévés ismeretterjesztésre. (…)” – írta Palugyai István. Magyar Hírlap, 1984.III.8.

 

Március 11. 14.35  Ötpróbázók kérték, Riporter: Csurgya Judit, operatőr: Mestyán Tibor, szerkesztő: Búzáné, Fábri Éva, rendezte: M.Lukács Ágnes.

 

 2.műsor – 20.10 Moliére: Fösvény, közvetítés a Madách Színházból felvételről.

 

Március 13. 20.20 Egy pillanat veled. A MTV KISZ kísérleti stúdió filmje. Operatőr: Körtési Béla, rendezte:Czikó Gábor.

„ Múlt kedden a Laurent csa­lád árnyékában vetítette a te­levízió Czikó Gábor dokumen­tumfilmjét, mely a KISZ kísér­leti stúdiójában készült. Gon­dolom, nem kevés nézőt csá­bított el a derék hugenották­tól az Egy pillanat veled, mert­hogy az imádott Fenyő Miklós­ról és rajongóiról szólt. Nem vagyok a Hungária majd Dolly. Roll együttes imádója, produkciójukat a maga ne­mében profi munkának, a ma­gam nevében meglehetős bár­gyúságnak tartom. De ez ma­gánügy, s a filmben hálistennek nem is erről volt szó. A szituáció frappáns és sokat ígérő: az isteni Miki váratla­nul felkeresi legszívósabb ra­jongóit, a notórius levélírók egyikét - másikát. „Meg akartál velem ismerkedni, nos, itt va­gyok" - toppan be meglepe­tésként a hatvanas évek Wart­burgján (vagy Skodáján?) öt leányszobába. A film a látoga­tások váratlanságát sejteti, s bár ezt elhitetni nem tudja, azon melegében felskicceli a bálványozok típusait. Mikiből az új szerepben Fenyő Miklós lesz, szimpatikus, fáradt arcú fiatalember, vállapjain és szemén napszemüveggel, moz­gásában, szövegeiben a sztár manírjaival. Tényleg szimpati­kus, viszonylag természetesen viselkedik, bár „privát" mon­danivalója nyilván több és ér­dekesebb, mint itt elhangzott közhelyei. Ami meglepő, hogy rajongói természetesebbek ná­la. Elfelejtvén az első pillana­tok (gyanúm szerint imitált) meghökkenését, orcájukra üd­vözült mosoly ül, meghatott­ság, hogy ők a Nagy Fenyővel egy szobában, egy kamerá­ban . .., s homlokukat gond felhőzi, hogy elhiszik-e majd mindezt a többiek. Tragikomédiát látunk, változó díszletek­kel. Azt írja a filmről a műsor­újság, hogy bizonyos értelem­ben szociológiai tanulmány is". Jobb lett volna talán szociográfiai-t írni, s még jobb, ha a film teljes értelemben is vállalja az ilyesfajta közelí­tést, s szükségtelen keret-játék helyett mélyebbre megy. (…)”  - írta Parti Nagy Lajos, Dunántúli Napló, 1984. III.22.

 

Március 14. 19.30 Ülést tartottak az Intervízió televíziós társaságainak elnökei Prágában, számolt be a TV- Híradóban Udvarhelyi Szabolcs tudósító.

 

20.50 Önarckép. Kodály Zoltán. Zeneszerzői portré, beszédei, írásai, zeneművei nyomán. A műsort készítették: Kelemen Magda, Mátyás János, Almási Anikó, Szalay Z. László, Kovács Károly, Gali László.

 

Március 15. 19.30 Bogyay Katalin szerkesztő – riporter, Baranyi István operatőr riportja a TV-Híradóban, Andre Kertész kiállításáról a Vigadó Galériából, majd 16-án Bokodi Béla szerkesztő – riporter, Vecsei Marietta operatőr számolt be arról, hogy a Parlamentben Losonczi Pál az Elnöki Tanács elnöke kitüntette Andre Kertesz a, New Yorkban élő fotóművészt 90. születésnapja alkalmából.

 

21.25 Hatvanhat. Vendég: Nyitrai Ferencné dr.  államtitkár,, a Központi Statisztikai Hivatal elnöke. Műsorvezető – szerkesztő:Bán János, vezető – operatőr: Mestyán Tibor, rendező: Eck T. Imre.

 

Március 16. 19.30 Gál Jolán szerkesztő – riporter, Jávorszky László  operatőr riportja a Híradóban, felújított Gerbaud cukrászdáról, amely visszakapta most az eredeti nevét.

Ebben az adásban Ipper Pál szerkesztő riporter, Kiss Péter operatőr, Dunavölgyi Péter gyártásvezető tudósított Bécsből a Közép – Európai hadarőcsökkentési tárgyalásokról.

 

22.15. Budapesti Tavaszi fesztivál.  Műteremben. Szász Endre festőművész portré. Szerkesztő – riporter: D. Fehér Zsuzsa, operatőr: Bánhegyi István, rendezte: Soós Árpád. 

Március 17. 15.30 Utazz velünk! Körösi Csoma Sándor nyomában. A kétszáz éve született világutazónak,-  aki elsőnek indult el Belső – Ázsiába, Tibetbe, - az életutját követi nyomon a műsor. Írta: Juhász Árpád, szerkesztő: Szellő Rózsa, műsorvezető: Cseke Péter, vezető – operatőr: Bónis Gyula, rendezte: Beregszászi Mária.

 

2. műsor – Füst Milán, két egyfelvonásosa. Közvetítés a Pesti színházból, felvételről.

 

Március 18. 15.20 Jelképeink: a Vörös csillag és a Vörös zászló. Szakértő: Falus Róbert, szerkesztő – riporter: Feledy Péter, operatőr: Bucsi János, rendező: Szélyes Zoltán.

 

16.10 Emlékezés a Vajda János Társaságra. Szerkesztő:Varga Zsuzsa, operatőr: Czabarka Péter,   rendezte: Radó Gyula.

„  A tavaszi, történelmi évfor­dulók közelében megszaporod­tak a tévé történelmi emlék­műsorai. Bölcs belátással a ke­véssé ismert tényeket kezdik el boncolgatni, ismertetgetni az újabban készült adások. A múltnak azokat a mozzanatait tárgyalják, amelyek történel­münk iránti, régebben tudato­san is belénknevelt rossz lel­kiismeretünket enyhítik, vagy éppen fel is oldozzák. A Vajda János Társaságról televíziós portrékban lehetett hallani imitt-amott mind ez idáig. A szórványos, és rend­szerint igen szubjektív hangú emlékezések azonban az ifjabb nemzedékek előtt jószerint még azt sem tisztázták, mi is volt ez a társaság: irodalmi csoportosulás? Műkedvelők gyülekezete? Harcos ellenzéki­ség? Jó munkát végzett Varga Zsuzsa szerkesztő és Radó Gyula rendező, amikor Czabarka Péter operatőrrel közösen végigjárták azokat az embere­ket, művészeket, irodalomtudósokat, művészet- és haladás­párti személyeket, akiknek a legtöbb okuk és joguk van arra, hogy e társaságról a nagy nyilvánosság előtt valljanak, hiszen tagjai, alapítói, rész­vevői voltak. Egy csöndes va­sárnap délután kiderült végre tehát, hogy mit jelentett negy­ven esztendővel ezelőtt a Vaj­da János Társaság: „irodalmi népfrontot", dacos szellemi függetlenséget és jellembeli tisztaságot. (…) „ – írta Lőcsei Gabriella, Magyar Nemzet, 1984. III.21.

2. műsor – 19.35 Budapesti Tavaszi Fesztivál. Kapcsoljuk a Zeneakadémia nagytermét. Vezényel: Craig Zebre. Szerkesztő: Várbíró Judit, operatőr: Szirmai Béla, rendező: Sólyom László.

 

Március 20. 19.30 a TV - Híradó beszámolt arról, hogy Benda László KISZ-díjat vett át a KISZ KB székházában, szerkesztő – riporter Murányi László, operatőr Erős Péter volt.

 

2.műsor – 21.25 Profán szertartás. A Makám és Kolinda együttes évtizedes pályafutása során itthon és külföldön hírnevet szerzett népzenei műsoraival, lemezeivel és koncertjeivel. Ebben a műsorban a délkelet-európai folklór kevésbé ismert költészetét használták fel. Szerkesztő: P.Vas János, vezető- operatőr: Szabados Tamás, rendezte: Zolnay Pál. 

 

Március 21. 19.30 Moszkvában az Izzólámpa Gyárban ünnepi ülést tartottak a magyarországi Tanácsköztársaság 65. évfordulója alkalmából, az eseményről a Tv – Híradóban Horváth Péter szerkesztő – riporter és Hadházy László tudósítók számoltak be. 

 

20.45. Budapesti Tavaszi Fesztivál. Pierre Boulle: Nagyúri mesterség, tv-játék. Dramaturg:Szántó Erika, Vezető – operatőr: Halász Mihály, rendezte: Kern András. Szereplők: Andorai Péter, Kiss Mari, Bodrogi Gyula, Szabó Sándor, Reviczky Gábor, Kovács Mária, Varga Károly,Dávid Kiss Ferenc, Szabó Kálmán, Újlaky László, Gonda György, Hunyadkürty István, Székely B. Miklós, Lillom Károly, Bata János.

 

A RTV újság 1984/12. számában közölték, hogy elhunyt Karsai Lucia, aki számtalan külföldi film szövegét fordította, írta magyarul a szinkronizáláshoz.  Fellini, Antonioni. De Sica filmjei sz magyar szövegével kerültek a képernyőre.

 

Március 22. 19,30 Jurányi Anna szerkesztő – riporter, és Fodor Balázs operatőr, a Híradó szegedi tudósítói riportjából értesülhettek a nézők, hogy áll az ópusztaszeri Nemzeti Emlékpark építkezése.

 

21.35  Kapás Dezső: Vereség,  - tv-film. Dramaturg: Szántó Erika, operatőr: Ráday Mihály,rendezte: Várkonyi Gábor. Szereplők: Csomós Mari, Kállai Ferenc, Margitai Ági, Pászor Erzsi, Kishonti Ildikó, Szgeti András, Kincs Péter, Dankó Zsolt, Vitányi Gábor, Tábori Nóra, Szacsvay László, Fonyó István, Nagy Zoltán, Szerencsi Hugó, Makay Sándor, Csurka László, Nagy anna, Borbás Gabi, Németh László,Horváth Jenő, Leisen Antal, Forgács Péter, Maróti Gábor, Bay Gyula, Dávid Ági, Fekete Tibor, Kádár Flóra, Hunyadkürty István, Némedi Mária, Csányi János, Koroknay Géza, Orosz István, Pethes Csaba, Kozári Ferenc, Varga Kati, Réti Szilvia, Tóth Katalin, Hadik Miklós. 

 

Március 24. 16.05 Ki miben tudós? Történelem döntő. Zsűri: Berend T. Iván akadémikus (elnök), Kosáry Domokos akadémikus, Szakály Ferenc akadémikus. Műsorvezetők: Dérer Miklós és Szegvári Katalin, szerkesztő: Poós András, rendezte: Pásztory János.

 

19,30 Lódi György szerkesztő – riporter, Végh László operatőr a TV – Híradó miskolci tudósítói riportja az Ember tragédiája bemutatójáról, Miskolcról, rendezte Csiszár Imre.

 

2. műsor – Zenés Tv Színház- Albert Lorting: Az operapróba. (vígopera).Szereplők: Marczis Demeter, Ötvös Csilla, Zempléni Mária, Palcsó Sándor, Korcsmáros Péter, Póka Balázs, Csere László, Sugár István. Dramaturg: Ruitner Sándor, operatőr: Molnár Miklós, rendezte: Horváth Ádám.

 

Március 25.21.35. Budapesti Tavaszi Fesztivál. Kiállítás Sopronban. Szervátisz Tibor kiállítása. Szerkesztő – riporter: D. Fehér Zsuzsa, operatőr: Bánhegyi István, rendezte:Soós Árpád.

 

22.10 Budapesti Tavaszi Fesztivál. Láng István: Álom a színházról (tv-opera). Szövegét írta: Mándy Iván, Szereplők: SDolyom Nagy Sándor, Polgár László, Rozsos István, Kukely Júlia, Takács Tamara. Dramaturg: Bánki László, vezető – operatőr: Gulyás Buda, rendezte? Maár Gyula.

 

Március 27. 21.55 Claudio Abbado az Európa Zenekar élén. A koncert I. részének a közvetítése a Zeneakadémiáról. Szerkesztő: Strausz Kálmán. 

 

2. műsor – 19.05 Csehov: Ványa bácsi, színmű, közvetítése a Madách Kamaraszínházból, felvételről.

 

Március 29. 17.40 .  Tíz aranyérem, dokumentumfilm. Rendezte: Csőke József. A Tókiói Olympia 10 magyar aranyérmének története.

 

20.00 Bíró Lajos: Francia négyes,  Dramaturg: Lehel Judit, vezető – operatőr: Nagy József, rendezte: Bán Róbert. Szereplők: Sulyok Mária. Csákányi László, Pécsi Ildikó,Vajda László, Tóth Enikő, Herczeg Csilla,Hegedűs D. Géza, Téty Sándor.

 

22.05. Zene, zene, zene – Sopronból. Műsorvezető: Lukin László, szerkesztő. Strausz Kálmán, vezető- operatőr: Szalay Z. László, rendezte: Sólyom László.

Március 30. 19.30 Szinetár Miklós nyitotta meg a Fényes Adolf teremben Szekulesz Judit és Wieber Mariann jelmeztervezők kiállítását- számolt be a TV- Híradó az eseményről, szerkesztő – riporter Bayer Ilona, operatőr: Baranyi István volt.

 

Március 31. 21.20 Az OMEGA a TV IV -es stúdiójában. Szerkesztő: Módos Péter, vezető-operatőr: Halász Mihály, rendezte: Apró Attila.

 

 

 

 

Április

 

Április 1. 21.45 A budapesti tavasztól a Budapesti őszig. Beszélgetés Karinthy Ferenccel. Beszélgetőtárs: Domokos Mátyás. A műsort készítette: Kuczka Judit szerkesztő, Czabarka Péter operatőr, Nagy Katalin rendező.

 

Április 2. A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa Magyarország felszabadítása 39. évfordulóján kitüntetéseket adományozott, és adott át a Parlament Vadász-termében.  A Munka Érdemrend Arany fokozatát kapta Kolek Józsefné (Kolek Vera) a Magyar Televízió főszerkesztő – helyettese, A Munka Érdemrend Ezüst fokozatát Ballagó Géza főosztályvezető - helyettes, és Bodonyi István főgyártásvezető,  a Munka Érdemrend Bronz fokozatát kapta Mahrer Emil rendező (Sport osztály) , Palásti Pál osztályvezető, zenei szerkesztő - Magyar Nemzeti Levéltár XIX-A-24-a 279. doboz Minisztertanács Tájékoztatási Hivatala iratai.

 

Rózsa Ferenc – díjat kapott Kovalik Károly.

Szocialista Kultúráért kitüntetést kapott: Becsy Zoltán, Bokor Éva,  Farkas László, dr. Feledy György, Herczeg László, Kepes András, Kútvölgyi Katalin, Mócsi László, M.Lukács Ágnes, Pichler Júlia, Rapai Nándor, Sárosi Gáborné, Stráner Zoltán, Schultze Éva, Székely Sándorné, Torday Aliz.

Ifjúsági Érdemérmet kapott: B.Tóth László,

az Állami Ifjúsági Bizottság nívódíját kapta: Kovács Béla.

 

Április 3. 20.00 Ünnepi köszöntőt közvetített a televízió, Maróthy László az MSZMP KB Politikai Bizottságának tagja, a Budapesti Pártbizottság első titkára mondta el a köszöntőt.

 

20.15. Ünnepi hangverseny közvetítése a Zenetudomány Intézet székházának díszterméből. Szerkesztő: Czigány György és Kelemen Magda, vezető – operatőr: Darvas Máté, rendezte: Csenterics Ágnes.

 

2. műsor – 21.20 Ki vagyok én? A film egy angyalföldi fiatalember önvallomása.  Műsorvezető: Szilágyi János, Szerkesztő: Végh Miklós, vezető – operatőr: Kaplony Miklós, riporter: Györffy Miklós, rendezte: Csányi Miklós.   

 

Április 4. 10.40 Forradalmi Ifjúsági Napok, közvetítés a Gellért hegyi Jubileumi Parkból, riporter: Déri János.

 

13.30 Jó napot Magyarország 1. része.

Az ünnepi műsorról: A több órás élő közvetítés helyszínei: a Vas megyei Őriszentpéter, a Nógrád megyei Buják, és a Bács – Kiskun megyei Hajós voltak, a helyszínen Baló György, Györffy Miklós és Kepes András voltak a riporterek, a budapesti stúdióban Vitray Tamás a műsorvezető. A műsor első harmadában a helyszínek bemutatkozása, történt meg játékos formában, a második rész fórumszerű közvetítés volt, a budapesti stúdióba meghívott állami vezetőket kérdezhették a helysínen lévők, a harmadik részben este szórakoztató műsor volt, meghívott művészek segítségével

 

17.30  Jó napot Magyarország 2. Országos - diskurzus

 

20.0     Jó napot Magyarország 3. Gálaműsor.

A műsorfolyam szerkesztő: Vitray Tamás, Baló György, Antók Csaba, Roska Katalin, Kóthy Judit, Árva Jolán, főrendező: Horváth Ádám.

 

Április 6. 19.30 Dr. Maróthy László az MSZMP Budapesti Bizottságának első titkára megtekintette a Marx téri (ma Nyugati tér) építkezéseket és a nyitás előtt álló Metro Skála áruházat, tudósított a TV – Híradóban Bokodi Béla szerkesztő –riporter és Fülöp Tibor operatőr. Április 28-án pedig megnyílt a Skála Metró Áruház számolt be a TV-Híradó.

 

20.00 Richard B. Sheridan: Rágalom iskolája, tv – játék. Dramaturg: Deme Gábor, vezető – operatőr: Illés János, rendezte: Lengyel György. Főszereplők: Gábor Miklós, Sulyok Mária, Körmendi János, Balázsovits Lajos, Cseke Péter, Egri Márta, Csomós Mari, szereplők: Benedek Miklós, Puskás Tamás, Görbe Nóra, Szatmári István, Horesnyi László, Szerednyei Béla, Vajda László, Tóth Tamás, Lesznek Tibor,  Juhász György fh., Bálint György, Tunyogi Péter fh., Varjú Olga fh.

 

 

22.05. Medveczky Ilona és vendégei. (A Szabadtéri Színpadok igazgatósága és a Magyar Televízió közös műsora). Vezető – operatőr: Mezei István, rendező: Bednai Nándor.

 

Április 10. 19.30 Megkezdődött a budai Sikló építése az első munkanapról számolt be a TV - Híradó, Szerkesztő – riporter: Moldoványi Ákos, operatőr: Erős Péter. Gál Jolán szerkesztő-riporter, Jávorszky László operatőr pedig az MTA –ról tudósított a Kőrösi Csoma emlékülésről.

 

Április 11. 17.00 Foglalkozása: előadóművész. Helyzetjelentés az előadóművészet honi állapotáról. A műsort készítették: Babiczky László, Baranyi Ferenc, Bucsi János, Fabók István, Farkas Kati, Vasadi Éva.

 

19.30 Hardy Mihály szerkesztő – riporter , Török Vidor operatőr, Dunavölgyi Péter gyártásvezető, a Brno -i vásár megnyitásáról küldött tudósítást a TV-Híradónak.

 

2. műsor – 19.25 „Hát annak születtem” Svábok szatmárban. A film arra kereste a választ, hogy mi maradt meg a sváb népi kultúrából? A pécsi körzeti stúdió műsora. Konzultáns: dr. Manhertz  Károly, operatőr: Lajtai György, szerkesztő – rendező: Wolfart János. 

 

 

Április 12. 21.40 Hírháttér

A műsor bármennyire is kiforrott stílusú volt, megújulásra volt szükség, hogy nyitottabbá váljon, hiszen a néző eddig is egyes hírek kapcsán kérdéseket fogalmazott meg magában. Ettől kezdve a kérdéseit fel is tehette, a stúdióban ülő vendégeknek, egyes alkalmakkal akár közvetlenül is, hiszen olykor a telefont az élő adásban be is kapcsolták.   

 

2. program - 22.30  Lírafesztivál ’83  3/1. A szegedi körzeti stúdió és a Gyulai Várszínház közös három részes műsorának első része. Főszerkesztő: Regős Sándor,szerkesztő: Ilia Mihály, vezető – operatőr : Kléner  György, rendező – asszisztens: Kun Zsuzsa, rendezte: Sík Ferenc.

 

Április 13. 19.30 Bogyay Katalin szerkesztő – riporter, Kiss Péter operatőr tudósította Híradót, arról, hogy a Thália Színházba bemutatták Tolsztoj: Háború és béke című művét Gálvölgyi Jánossal és Mécs Károllyal a címszerepben, Kazimír Károly rendezésében.

 

2. műsor - 21.20 Szerkeszti a színész. Ferrari Violettával Gobbi Hilda beszélgetett, operatőr: Szalai András, szerkesztő és rendezte: Bányai Gábor.

 

Április 14.  17.45 Objektív, tényképek a szocialista világból. szerkesztő-műsorvezető: Medveczky László, rendező: Tanos Miklós.

 

18.35 Diagnózis, az újszülöttek első órái, felkészülés az otthoni ellátásra. Szerkesztő – műsorvezető: Csurgay Judit, operatőr: Kapuvári Sándor, rendezte: Simon Balázs. A Diagnózis, a Magyar Te­levízió politikai főszerkesztő­ségének egészségügyi Ismeret­terjesztő sorozata alkalman­ként tizenöt percben egy-egy betegségtípust jár körül, sor­ra véve a megelőzés és a gyó­gyítás lehetőségeit. A műsorsorozat egy éve indult.  A jubileum kapcsán Csurgay Judit szerkesztő mondta a Magyar Ifjúság 1984.IV.20-számában: „ (…) Egyrészt a népesedés alakulása, a táppénzes napok száma, a keresőképes korosz­tály munkabírása, illetve a, lakosság egészségi állapota minden társadalomban poli­tikai kérdés, így hazánkban is. Másrészt viszont nincs egyetlen ember sem, akit ne érdekelne saját egészsége E két fontos megállapítással tulaj doniképpen már el is árultam az alapgondolatot. Ugyanis az élettel kapcsola­tos kérdések mindig a legközérdekűbb és legalapvetőbb témák közé tartoztak. Mi eb­ből kiemeltük az életmód és a betegségek összefüggéseit, s különös 'hangsúlyt fektettünk a megelőzés módozatainak érthető közreadására. Szá­munkra nem az operációk, a mutatós kísérletek bemutatá­sa volt a cél, hanem elsősor­ban az életmódbeli beidegző­déseken, a tévhiteken, a hi­bás szemléleten kívántunk változtatni gyakorlati taná­csainkkal. Természetesen a felvilágosítással óvatosan kell bánni, mivel sem ijesztgetni, sem pedig a hipochonderek táborát bővíteni nem akarjuk. Ehhez a munkához óriási se­gítséget kaptunk az Országos Egészségnevelési Intézettől és azoktól a szakemberektől, akik egy-egy adásunkban közreműködtek. (…) a műsor minden­kihez szól, így már kezdettől fogva rendkívüli ütemben emelkedett a nézettségünk. Amióta pedig olyan kénye­sebb témákkal is foglalko­zunk, mint a nemi betegsé­gek, a fogamzásgátlás, a terhesség megszakítás, azóta a levelezésünkben nem ritka a napi nyolcvan-száz levél sem. (…) – lejegyezte: - varjú - Magyar Ifjúság 1984.IV.20.

 

19,30 Tóth Károly szerkesztő – riporter, Zoltai Károly operatőr, a Híradó debreceni tudósítói forgattak Záhonyban, ahol kommunista műszakot tartottak a MÁV záhonyi átrakó körzetében, a Nemzeti Színház tervezett építéséhez.

 

20.05 A Telepódium bemutatója: Valentyin Katajev: A kör négyszögesítése. Dramaturg: Kállai István, vezető – operatőr: Marczali Lászó, rendezte: Marton László. Szereplők: Simon Mari, Eszenyi Enikó, Szerémi Zoltán, Rácz Géza, Rudolf Péter.

 

Április 15. 17.35 Derkovits. Szerkesztő: Ézsiás Anikó, szakértő: Karner Éva, operatőr: Káplár Ferenc, rendezte: Radó Gyula.

 

 

Április 17. 19.30 Hardy Mihály szerkesztő – riporter , Török Vidor operatőr, Dunavölgyi Péter gyártásvezető, a Brno-i vásárról küldött tudósítást a TV-Híradónak.

 

Április 18. 18.Mi van itt születőben? – Tiszahát.  Hogy fejlődik lépésről – lépésre   a Tiszahát? Szerkesztő: Kopácsi János, riporter: Tóth Károly, operatőr: Király Ottó, rendezte: Schatz Aranka.

 

Április 20. 19.30 Bokor Pál New Yorkból tudósította Híradót, arról, hogy  a Medison sugárúton magyar avantgarde kiállítás nyílt.

Varga Sándor Márton szerkesztő-riporter és erős Péter forgatott Járóka Sándor temetésén.

 

20.00 Sütő András: Egy lócsiszár virágvasárnapja, tv-játék. Dramaturg: Mezey Emőke, vezető – operatőr: Lukács Lóránt, rendezte: Zsurzs Éva.  Szereplők: Juhász Jácit, Venczel Vera, Koncz Gábor, Gobbi Hilda, Papp Zoltán, Horváth Sándor, Szakácsi Sándor, Tyll Attila, Buss Gyula, Kun Vilmos, Horkai János,  Ujlaky Dénes, Csurka László, Somogyvári Pál, Bebkóczy Zoltán, Tímár Béla, Deák Sándor, Bojti Judit, Sörös Sándor, Góczy Balázs. 

 

„Ismét meggyőződhettünk arról, hogy Sütő András drá­mája, az Egy lócsiszár virágvasárnapja maradandó mű. Ügy is mondhatnánk remekmű. Az alaptörténet Kleist műve, s ezzel párhuzamosan fut Sütő András szándéka. Kolhaas lócsiszár igazságkereső sorsában megmutatni a kiszolgáltatottság kényszerét, sorsfordító tragédiáját. Kol­haas Mihálynak azért kell elpusztulnia Kleistnél is. Sütő­nél is, mert övé az igazság, ez pedig bizonyos történelmi koordinátarendszerben csak a bukás forrása lehet. Annak idején a kaposvári színház mutatta be, s emlékezetünkben ma is elevenen él az egykori kitűnő előadás. Ennek is része lehetett abban, hogy némi gyanakvással néztük Zsurzs Éva új rendezését, vajon mit tud hozzá­tenni? Tudott. A filmnek természetesen mások a szabályai, a színpad dimenzióival szemben itt összeszűkül minden, s Kolhaas története személyes sorsok történeteként indult, hogy aztán szerencsésen átlendüljön általános példázattá. Igazi érdeme is az, hogy érvényre tudta juttatni Sütő szán­dékát: a történet nem a feudalizmus „leleplezése", amire aligha van szükség, hanem minden elnyomás, jogtiprás ellen emelt szó. s Kolhaas Mihály történetét bármely kor­ba és bárhová be lehet helyettesíteni, Chilébe épp úgy, mint Dél-Afrikába, mindenhová, ahol a joggal együtt az emberéletet is semmibe veszik. Kitűnő színészek szolgálták a példázat igazságát, mint Gobbi Hilda, Juhász Jácint, Koncz Gábor, legföljebb a be­fejezés túlrendezett ünnepélyességét tehetjük szóvá, mert a színpadkép egy kicsit operettszerűvé lett, pedig csak nagyon szép akart lenni.” – írta Cs.L. Tolnai Népújság 1984. IV.25.

 

21.50 A gyermekmentő. Film Sztehlo Gábor emlékére. Készítették: Dóka Antal, Hereczeg László, Helle László, Farkas Ferenc, Kovácsi Péter, Polgár andrás, Polgári Olga, Takács Mariann, Vágó Éva, Illés Tiborné, B.Marton Frigyes, Szántó erika, Schultze Éva.

„Akik megnézték Schultze Éva dramaturg és Szántó Erika rendező A gyermek­mentő című portréfilmjét, amely Sztehlo Gábor evan­gélikus lelkészről szólt, azoknak kilencvenkilenc százaléka ebből a filmből tudta meg, ki volt egyálta­lán Sztehlo Gábor. De leg­alább megtudta... Ez a pap olyan hőse volt a második világháborúnak s a felszabadulást követő éveknek, aki nem halt bele hőstetteibe; itt élt közöt­tünk még sokáig, majd ki­csit távolabb szintén so­káig - de életében nem készült róla film, nem kér­te senki visszaemlékezésre. Név szerint senkit nem il­lethet szemrehányás a mulasztásért; bár érdekes, hogy rendre így történik az ilyesmi. A kényszerszülte megoldás - nevezetesen az, hogy Sztehlo portréja a meg­mentettek, illetve a gye­rekotthonok egykori lakói­nak elbeszéléséből rajzoló­dik ki - erénnyé vált. A gondosan komponált rit­musú filmben fel sem tett illetve el nem hangzó - kérdésekre válaszolva a papról, magukról, a korról egyszerre vallanak a megszólaltatottak; környezete, atmoszférája, „története", és elsősorban is igazsága támad Sztehlonak. Olyan embernek mutatják őt, akiből természetesen - ta­lán ösztönösen is - fakadt mindaz, amit tett, akitől idegen mindenfajta ideali­zálás, s akitől úgy lehetett életre szóló gondolatokat, eszmét kapni, hogy csak így, visszagondolva venni észre, csak most, felnőtt fejjel tudatosítható. Sikerült műsor ez - sok olyasmiről szól, ami ma is eltanulható Sztehlo Gábor­tól. Aligha - hihető, hogy annak idején ő több pénz­ből tartotta volna fenn Gaudiopoiist - ahogy ők nevezték magukat -, ahol mégiscsak egy gyerekekre szabott demokrácia, mun­kára épülő, minitársadalom jött létre. A megkérdezet­tek elmondták, hogyan csinálta - ahogyan nem csináljuk ma sehol. Egykori gyerekbarátságok újultak föl, évtizedek óta elszakadt emberek örültek ismét egymásnak, emleget­ték föl közös gyerekkoru­kat ; önfeledten mártóztak meg egy paradox módon boldog gyerekkor föltoluló emlékeiben. Mintha a már halott Sztehlo Gábor posz­tumusz ajándékát vették volna át...” –írta Csáki Judit, Magyar ifjúság, 1984.IV.27.

 

Április 23. 2. műsor – 20.05. Shakespeare: A vihar, színmű közvetítése a Várszínházból. Felvételről.

 

Április 24. 19.00 A HÉT beszámolt arról, hogy Ferencsik János elnyerte a francia Akadémia nagydíját, az Arany Orfeuszt.

 

Április 26.19.30  Bogyay Katalin szerkesztő – riporter Baranyi István operatőr, forgatott a Híradó számára a SZOT –díjak átadásán. Moldoványi Ákos, Murányi László szerkesztő riporterek Erős Péter, Edelényi Gábor operatőrök Kádár János angyalföldi látogatásáról tudósítottak.

 

21.30 Hatvanhat. Vendég: Miklós Imre államtitkár, az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke. Szerkesztő – műsorvezető: Bán János, a szerkesztő munkatársa: Gyulay Gusztáv, vezető – operatőr: Mestyán Tibor, rendezte: Eck T. Imre. A Magyar Nemzeti Levéltárban megtalálható dokumentum szerint a  Hatvanhat vendége Miklós Imre államtitkár – az ÁLLAMI EGYHÁZÜGYI HIVATAL vezetője volt, - a levéltárban megtalálható a műsorral kapcsolatban 389 levélíró néző kérdése, bejelölve az  „érdekesnek, fontosnak” tartott kérdések! Ugyancsak megtalálható az elhangzott műsor teljes gépelt szöveg változata, ebből kiderül, hogy 18 kérdést tett fel a műsorvezető. 12 kérdésre pedig javaslat született, hogy a válaszokat a Magyar Nemzet közöltje válaszokat. MNL XIX. – A -21- c. ÁLLAMI EGYHÁZÜGYI HIVATAL Adattár,  000.0. Állam és egyház viszonya.

 

2. műsor – 20.00 Csiky Gergely: A kalap, zenés játék két részben, közvetítés a Kisvárdai Várszínház előadásában, felvételről.

 

Április 27. 19.30 Dékány András szerkesztő – riporter és Katona Miklós operatőr, a Híradó győri tudósítói beszámoltak a győri színház balett bemutatójáról, a Totemeket Markó Iván a

 

Április 28. 17.40 Hogy volt …. Az ember tragédiáját a 100. évfordulóján három színház is műsorra tűzte, a Nemzeti Színházban Vámos László, Zalaegerszegen Ruszt József, Miskolcon Csiszár Imre rendezte. A műsorban a rendezők mondták el rendezői elképzelésüket a darabról. Műsorvezető: dr. Váradi György, operatőr: Bánhegyi István, rendezte: Török Ilona.

 

Április 29. 21.55 Zenés – TV Színház -  Carlo Goldoni – Rácz György:  Operát Szmírznába. Televízióra alkalmazta: Romhányi József és Romhányi Ágnes. Dramaturg: Ruitner Sándor,  vezető – operatőr. Illés János, rendezte: Horváth Zoltán. Szereplők: Begányi Ferenc, Rozsos István, Kalmár Magda, Ötvös Csilla, Korondy György, Gáti István, Gregor József, Rák Katalin. 

 

Április 30. 19,00 A HÉT több riportja foglalkozott a számítástechnika elterjedésével a fiatal korosztály esetében, Hortobágyi Éva szerkesztő – riporter Londonban beszélgetett Emil Bates miniszterelnök-helyettessel, arról, hogy viszonyulnak a gyerek, diákok a számítógépekhez, Hidvégi József szerkesztő – riporter hazai iskolákban forgatott a témához.  

 

Április 30. Rezeda Kázmér szép élete. Közvetítés két részben a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színházból, felvételről.

 

 

 

 

 

Május

 

 

 

Április 29. – Május 2. között Tóth Károly szerkesztő – riporter, Zoltai Károly operatőr, a TV –Híradó munkatársai tudósításait láthatták a nézők a Losonczi Pál az Elnöki Tanács elnökének mongóliai látogatásáról. 

SZOT –díjat kapott a TV Jogi esetek alkot gárdája: Koós Béla, Endrődi Sándor, Fulckné,dr Popácsy Edit, dr. Baranyi János, Dr. Erőss Pál.

 

Május 1. 07. 55 Kapcsoljuk Moszkvát! Közvetítés a Vörös térről, a dolgozók május 1-i felvonulásáról. Riporter: Földvári Géza.

 

09.55 - kb 13.00 Itt van május elseje! Májusi seregszemle. Közvetítés a budapesti felvonulásról, valamint Békés, Kazincbarcika, és Nagykanizsa május 1-i ünnepségéről.

 

20.00 Felvonulók kérték. Az Önök kérték május 1-i különkiadása. Főszerkesztő: Kalmár András, szerkesztő: Búzáné, Fábri Éva, műsorvezető: szegvári Katalin, riporter: Vágó István és Rózsa György, vezető – operatőr: Lukács Lóránt és Zentay László, rendezte: Bánki iván és M. Lukács Ágnes. 

„Május elsején a televízió nemcsak azzal kedveskedik a nézőinek, hogy élőben is ott van az eseményeken, hanem még meg is toldja a ráadással: kérhet s mi teljesítjük. Jó Szokás, szép szokás, tartsa meg az isten a szokásukat, csak nagyon halkan hadd jegyezzem még: ne akarják már min­den áron azt a látszatot kelteni, hogy ők ennek a műsor­nak a főszereplői, a sztárjai. Így egy kicsit magamutoga­tásnak tűnik az is, ami különben nem az. Én tisztelem becsülöm Vágó Istvánt is, Rózsa Györgyöt is, s szilveszter­kor meg el is tudom képzelni őket ahogyan a „Széki mu­zsikára" ellejtenek egy félfordulóst. Avagy Szegvári Katalin: most már nem tud szabadulni attól a felfogástól - szereptől , hogy neki mindig va­lami rázósat kell kérdeznie, keményet kell mondania. Per­sze Gálrölgyi Jánosban aztán partnerére akadt, mert a ki­váló színész nemcsak paródistának elsőrangú. vitapartner­nek is. Olyan finoman tud visszacsípni, hogy gondolom utólag még sokáig hólyagos a teteje. De hát, aki csalánba nyúl - mérgesbe - ám számítson rá: annak éget a levele.” – írta: Boda István, Hajdú – Bihari Napló, 1984. V.9.

 

 

Május 4. 20.00 Shakespeare: Hamlet, dán királyfi. Tv-film.  Dramaturg: Chultze Éva, operatőr: Bíró Miklós, rendezte: Esztergályos Károly. Szereplők: Gálffy László, Lukács Sándor, Jakab Csaba, Benkő Gyula, Tóth tamás, Kulka János, Incze József, Zsótér Sándor, Szirtes Ádám, Haumann Péter, Gyöngyössy Katalin, Pap vera, Herczeg Csilla, Rumbold Ödön, Baracsi Ferenc, Téri Sándor, Ifj. Pathó István, Zágoni Zsolt, Lamanda László. 

 

„  (…) A televízió pénteken este új Hamletet mutatott a né­zőknek. Esztergályos Károly Gáljji Lászlót választotta Hamletül, kíváncsian vár­tuk, hogy ez a tehetséges szí­nész - több ifjú és balsors­verte király alakítója - Shakespeare tragédiájában hogyan érzi magát.  A tévéfilm alig két és fél órájában (ami a tévé eseté­ben már   maratoni   hosszú­ságot jelent) egy rendkívül feszült, pergő ritmusú, szen­vedélyes tragédiát követhet­tünk nyomon. Az alapgon­dolat egy indulatos, robba­nékony, néha alaptalanul vádaskodó, de mindenkép­pen sértődött kamasz - Hamlet - önpusztítása volt. A dán királyfi az első képekben rendkívül gyanakvó, sértődött. Apja hirtelen ha­lála, anyja gyors házassága után menekülne Wittenbergába vissza, de a dán ki­rály, Claudius nem engedi. Éberen figyeli a fiú minden mozdulatát. De figyeli fiát, lányát Polonius, a miniszter is, és még a királyné sem beszélhet kettesben Hamlet­tel. Itt minden függöny mö­gött lapul valaki. A várban sötét van, fáklyák lobognak, a napfényre vágyakozón te­kint ki Hamlet. Bent mindent megront a félelem, a gyanú. Anyja és fia, Ophélia és Hamlet kapcsolatát. Bű­nösnek érzi-e magát a ki­rályné? Szereti-e Hamlet Ophéliát? Valóban őrült-e Hamlet? - ezek a dráma klasszikus kérdései. Esztergályos Károly vá­lasza az, hogy a királyné bűnösnek érzi magát, bár nem vett részt férje meg­gyilkolásában : érzékiség, bűntudat, anyai szeretet, önvád forrong benne. Ophé­lia egyszerre eszköze a poli­tikai cselszövésnek és az ál­dozata is, Hamlet szereti öt, de fontosabb dolga is van, ha kell, ő is eszközként bá­nik vele!' (Híres párbeszédü­ket „menj kolostorba, Op­hélia"- végezetül sajnálato­san félrefordította Arany; Já­nos. A „nunnery", szó az Erzsébet-kori Angliában már_: elveszítette eredeti kolostor jelentését. A tragédiában egyértelműen bordélyt je­lentett, így Hamlet sokkal gorombább,   Ophélia   heves döbbenete így jobban érthe­tő). Hamlet egyáltalán nem őrült. Józan és számító, ami­kor a tettekre kerül a sor, hideg fejjel bízza meg a szí­nészeket a gyilkosság-dráma előadásával, cseréli ki Rosencrantz és Guildenstnern levelét, a biztos halálba küldve őket. Ophélia halálát is higgadtan veszi tudomá­sul, csupán Laertes viselke­dése háborítja fel. Egyre ki­egyensúlyozottabb, ahogyan a végkifejlet közeleg, egyre felnőttebbé válik, saját vá­lasztásaként éli meg a sors által ráosztott szerepet. Ebben a Hamletben nincs megdicsőülés. A végső pár­bajban két ember harcol egy elv, a becsület nevében, pedig Hamlet és Laertes legszívesebben kezet nyújtaná­nak; egymásnak. A bosszú­állásnak itt nincs értelme, nem vív ki még erkölcsi győzelmet sem senki. A hódító Fortenbras csupán  odalép a halotthoz, kicsit meg­emeli cipőjével a fejét, „ér­demes voit?"; - kérdezhetné gúnyosan. Ezzel a fintorral zárul Esz­tergályos Hamletje, amiből bizony jó sok szállóige ki­maradt, megváltoztatva ed­digi képünket róla. Az élve­zetes, filmszerű előadásban remek királyné volt Gyöngyössy Katalin, Pap Vera Opheliája végsőkig   elgyötört Polonius kissé komoly­talannak tűnt Benkő Gyula megformálásában, Lukács Sándor lehetett volna sátá­nibb Claudius,  Gálffi László remek, robbanékony Hamlet volt. Esztergályos Károly vitatható,   de mindén percében érdekes, izgalmas drá­mát rendezett.” – írta Farkas Eszter, Fejér megyei Hírlap, 1984.V.8.

  

 

Május 6. 19,30 Budapest Sportcsarnokban adott nagyszabású koncertet Chuck Berry, az eseményről Bánó András szerkesztő – riporter és Kiss Péter operatőr tudósította a TV-Híradót.

 

Május 9. 19.30 A prágai repülőmúzeumot mutatták be, a TV-Híradóban, szerkesztő – riporter: Hardy Mihály, operatőr: Török Vidor, gyártásvezető: Dunavölgyi Péter

 

Május 10. 17.25 Beszédművelés, hat részes sorozat indult 6/1. Közreműködött Montágh Imre, Székely László, műsorvezető: Kertész Zsuzsa, operatőr: Bónis Gyula, rendezte: Füzesi Éva.

 

19,30 Lódi György szerkesztő – riporter, Végh Lászó operatőr, a TV-Híradó miskolci tudósítói számoltak be arról, hogy megnyílt a Miskolci Rövidfilmfesztivál, 16-ig naponta küldtek tudósítást az eseményről.

 

22.05 Kis ember nagy élete, dokumentum – játékfilm (MTV- MAFILM koprodukció). Szerkesztő: Fekete Anna, dramaturg: Osváth András, operatőr: Máté tibor, rendezte: Gárdos Péter.  

 

Május 12. 20.05 Lehár – exptessz, zenés utazás Budapestről, Bécsbe. Az MTV és az ORF közös műsora: Útikalauz: Németh Sándor és Harald Serafin. Forgatókönyv: Kalmár András és Günter Telor,  szerkesztő: Sisanne Rathony és Kalmár András, vezető – operatőr: Peter Jasicek, és Zádor Ferenc, rendezte: Herbert Grunsky.

 

Május 15. 19.30 A budapesti Lenin krt 30. számú házban megnyílt az MTV videó-irodája, Sándor György műsorigazgató nyitotta meg.

 

Május 17. 2 – műsor 18.15 Az Örmény Televízió estje. Műsorvezetők: V.Zs. Akpljan és Kertész Zsuzsa, szerkesztő: Balla Éva és Székely Sándorné.

„Ha külföldi televíziók mu­tatkoznak be minálunk, ak­kor az a szokás járja, hogy a kora délutántól késő estig tar­tó programban a fő műsor­időre terjedelmes, televíziós játékfilm kerül. A többi időt meg útifilmek, dokumentum­filmek és riportok töltik ki. Az örmény Televízió csütör­töki bemutatkozásakor azon­ban fordítottak egyet a meg­szokáson. Tévéfilm, tévéjáték nem jutott a műsorba, helyet­te viszont - este nyolc órától - a televíziós dokumentum költőjével ismerkedhetett meg a néző. Artúr Pelesjan jóvol­tából Egy rövidfilmet és két hosszabb dokumentumfilmet lát­hattunk - a nemzeténél úgy tetszik, igen híres, nálunk vi­szont még nem is hallott ne­vű - filmes poétától. Pelesjantól. Az ismerkedést ugyan erősen megzavarta, hogy a mi televíziónk - vendéglátókhoz méltatlan módon - sok-sok technikai zavarral, műszaki hibák ismétlődésével fűzte be a filmeket. De ezeken a kelle­metlenségeken túljutva egy egy eredeti tehetségű egyéni látásmódú   szerzőt   ismerhetett meg Pelesjan személyében a néző. A hivatásos filmszíné­szekkel eljátszatott, pásztorok mindennapjait elbeszélő. Év­szakok című dokumentumfilm láttán lehetett talán a legbiz­tosabban megfejteni az ör­mény televíziós titkát, munkamódszerét és varázsát. Nem más ez, csak annyi, hogy mer elérzékenyülni a valóság láttán Pelesjan. Mer poétikus filmet készíteni arról, amit szeret: hazájáról és koráról. Miközben divat lett filmvász­non és televízióban a tárgy­szerűség, a rideg valóságköz­lés, ez az ember olyan roman­tikus érzelmi telítettséggel szemléli a világot. mint mondjuk az Európa-vándor Byron. Persze. ' mint minden hasonlat, ez is biceg kissé. Mert míg Byron azért tudott szívből, igazán lelkesedni a világért, mert ő maga az élet­király és költőfejedelem élt benne. Pelesjan meg azért tud lelkesedni érte. mert olyan emberek - űrhajósok és pásztorok - élnek benne, akiknek munkáját és küzdel­meit megörökítheti filmjeiben.” – írta Lőcsei Gabriella, Magyar Nemzet, 1984. V.23.

 

 

Május 18. 19.30 a TV-Híradó beszámolt arról, hogy Aczél György fogadta a szocialista országok kulturális minisztereit. Szerkesztő – riporter: Domokos Lajos, operatőr: Baranyi István.

 

20.00 Csak ülök és mesélek – Vitray Tamás műsora. „MESE EGY KISLÁNYRÓL. A hét televíziós eseményei sorában aligha idézhetnénk fel mást, mint Vitray Tamás Csak ülök és mesélek című műso­rát, pénteken estéről. A riporter ismét talált olyan embere­ket, akiknek portréjával a művészet katarktikus hatásához hasonló érzést váltott ki a nézőkben. Nehezen körvonalaz­ható emberi tulajdonságokat villantottak fel a portrék. Kü­lönösképpen nehéz volt őket valami egységes, valamennyire érvényes címszó alá gyömöszölni, hiszen valamennyi tulaj­donságra a köznapi, ..normális" ember másként és másként, de kívülállóan reagál: Csodálkozik, bámul, fejét csóválja, mosolyog, vagy éppen könnyezik. Az ember önmegvalósításra irányuló csodálatos képességeit, céltudatos akaraterejét il­lusztráló portrésorból természetesen arról a kislányról szó­ló riport marad igazán felejthetetlen, akinek gyermekbénu­lás következtében, 13 éves korára úgyszólván csak a feje és a törzse él. Zenét szeretne tanulni és tanítani, hogy a zene számára megtartó élményét másokba is át tudja plántálni. A néző részvéttel és a tehetetlen segíteniakarás dühével néz­te a lány élő arcát, kifejező szemeit, s egy pillanatra való­ban törpére aszottak az előbb még elviselhetetlennek tartott, mindennapi gondok: hogy késett az autóbusz, hogy újabb árcédula került az árura az. ÁBC-ben, hogy a gyereknek esetleg nem lesz meg a kellő pontszáma ...”  –írta Hári Sándor Zalai hírlap, 1984. V.22.

 

21.05. Karinthy Ferenc: Szellemidézés, tv-játék. Dramaturg: Zahora Mária, vezető – operatőr: Szalai András, rendezte: Karinthy Márton. Szereplők: Sinkó László, Bodnár Erika, Zsótér Sándor, Rácz Géza, Harsányi Gábor, Nagy Anna, Mayer Cecilia, Incze József, Kaló Flórián, Maróti Gábor.

 

Május 19. 2. műsor – 20.00 Csehov: Sirály, színű közvetítése a Vígszínházból, felvételről.

 

Május 20. 21.55 A hét műtárgya . Czóbel Béla: Ülő férfi. Rendezte: B. Farkas Tamás

 

 

22.00 Pilinszky János: KZ oratórium. Szerkesztő: Behyna Károly, vezető – operatőr: Gulyás Buda, rendezte: Maár Gyula. Szereplők: Gobbi Hilda, Törőcsik Mari, Csángó Róbert, Kutvölgyi Erzsébet, Járai Alfréd.  „

Pilinszky János: KZ című költeményének feldolgo­zása. Maár Gyula bebizonyí­totta, hogy a vers nemcsak olvasható, hallható, de lát­ható is. Pedig ekkor már Pi­linszky elkezdte kísérletét, hogy a szavakat zenei jelek­ként használja, matematikai pontossággal kiszmámítva a be­lül és a kívül –zajló dolgokat. A rendező annyira érti Pi­linszky világát, hogy hajszál­nyit mert csavarni rajta és megjeleníteni, a bennünk és a rajtunk történő dolgokat. A maga eszközeivel ő is - mint a költő - pontosságra törekedett. Jól ismert eszkö­zöket használt: csak azokat, amelyeket mindenki ismer, és csak annyit, amennyit a lélek a borzalomból képes befogadni. Mert egy ponton túl az ember már tiltakozva elutasítja, még akkor is, ha tudja, hogy a valóság ennél sokkal iszonyúbb. Ám a jó művésznek tudnia kell, hogy megrendíteni - művészi szempontból - nemesebb tett, mint fokozni az iszonya­tot és a rettegést. Talán ezért szállította le a költői szöve­get a hétköznapi beszéd szintjére, ezért nem engedte oratóriumot áriázni színé­szeit, Gobbi Hildát és Törőcsik Marit. És mégis, ebben a végsőkig lefokozott színé­szi játékban milyen egyértel­műen működött előttünk két kivételes tehetség! ,Ami megtörténhetett,- az botrány. Ami megtörtént, az szent" - mondta Pilinszky János és Maár Gyula. A könnyű-szomorkás dallam, amely a „filmköltemény''-ben újra meg újra visszatért egy árva hegedűn, Semprun .A nagy utazás című könyvét juttatta eszembe. Ott egy verssor tér újra meg újra vissza: „Szél támad, élni próbáljunk meg újra." – írta: Kovács Júlia,  Népszava, 1984. V.22.

 

 

 

Május 22. 19.30  Varsóban tanácskoztak az OIRT vezetői, a Magyar Televíziót Kornidesz Mihály az MTV elnöke képviselte, tudósított a TV –Híradó.

 

Május 23. 19.30 a TV - Híradóban láthatták a nézők, amit Mészáros Márta átvette Cannes –ben a Filmfesztivál díját Giuletta Masinától, a Napló gyermekeimnek című filmjéért.

 

Május 26. 16.35 Főzőcske, a pécsi Elefántos házból. Szerkesztő-riporter: Molnár Margit, operatőr: Zádori Ferenc, rendezte: Pintér Gyula.

Részlet dr. Varga György kereskedelmi igazgató Dr. Kornidesz Minhály elnöknek írt 1984. június 7.-i feljegyzéséből:

„(…) Nem osztom a „Főzőcskére” vonatkozó tartózkodó, sőt néhol szurkáló véleményeket sem, hiszen óriási közönsége van ennek a műsortípusnak, és mi az igényeknek megfelelően (olcsóbb ételek stb.) rendszeresen napirenden tartva alakítjuk, formáljuk a műsort.  Javaslom, hogy 1985-ben nyolc műsort sugározzunk a Nemzetközi Főzőcske hátralévő adásain kívül. (…) A külföldi szereplők meghívására továbbra is módot kell találni. A Skála parkolójában 16.000 ember    határtalan érdeklődése és újdongása közepette került sor a közönségtalálkozóra. A Kabir Bedi-hez hasonló meghívások, amelyek a Magyar Televíziónak egyetlen fillérjébe sem kerülnek, mind a műsor mind pedig a Televízió érdekeit képviselik., és a mai gazdasági helyzetben és a műsorstruktúra mellett olyan mozzanatok, amelyekre továbbra is szükség van. „ - Magyar Nemzeti Levéltár – XXVI- A-9 - 179 doboz,  MTV iratok.

 

 

17.10 Turizmus ’84. Műsorvezető – szerkesztő: Csurgay Judit, filmoperatőr: Király Ottó, vezető – operatőr: Hollós Olivér, rendezte: Simon Balázs.

 

17.45 Kínai tájak és emberek’83- Sanghaj nappal. A Kínai Központi televízió és az MTV koprodukciós filmje. Operatőr: Ráday Mihály, szerkesztő rendező: Szinetár Miklós, szakértő: Polonyi Péter.

„Régen aktuális riportműsor pereg mostanában a-képer­nyőn. Kínai tájak és emberek címmel ad betekintést a világ legnépesebb országának életébe. A riportfilmet a Kínai Központi Televízió és a Magyar Televízió közös produkció­jaként jegyzik, készítésében Polonyi Péter, Ráday Mihály. Spannberger Éva és Szinetár Miklós működött közre. Első­rendű erénye a riportfilmnek az, hogy a sok éven át szinte légmentesen elzárt országot nyitja meg a középeurópai em­ber számára, rácsodálkozhat e nagy ország hétköznapjaira, felismerheti azokat az alapvető azonosságokat, amelyek or­szágainkat, népeinket a szokásokban meglévő különbségek ellenére összekötik. S egyben ahhoz az örömteli felismerés­hez juttatják a magyar tévénézőt, hogy az elmúlt zűrzavaros két évtized milyen kevés nyomot hagyott a kínai nép kultú­rájában és gondolkodásában.” –Írta Hári sándor, Zalai Hírlap, 1984.IV.10.

 

2. műsor – 20.00 Ibsen: Hedda Gabler, színmű közvetítése a Madách Kamara Színházból, felvételről.

 

Május 31. 19.55. Magyarország – Spanyolország, válogatott labdarúgó mérkőzés közvetítése az Üllői útról, riporter: Vitray Tamás.

 

21.45 Panoráma.

„ (…) Egy más természetű meglepetésről, s ezzel a múlt héten az egyébként általam is kedvelt Panoráma szolgált, a televízió világpolitikai magazinja, amely rendre szállítja a nagyvilág politikai érdekességeit - riportban, interjúban, dokumentumfilmekben.Ez alkalommal azonban az amerikai kama­szok szexuális problémáiról és a szexuális felvilágosítás körüli zavarokról tájékozta­tott a Panoráma, olyan ese­teket is bemutatván, ame­lyek a tizenéves magyar nézőnek talán ötleteket is ad­hattak, amúgy is felcsigázott, ilyen irányú érdeklődésének kielégítésére. Mit keresett ez a téma a külpolitika maga­zinjában? Mégha a kérdés­nek - jól tudjuk. - vannak társadalmi oldalai, de hát a világpolitika rangjára emel­ni a szexet? A képsorokat látva, aligha hittem a sze­memnek; nem valami téve­dés ez, a Családi magazin különkiadását látom. s Chrudinák Alajost csak felkérték vendégelőadónak? Csak erről meg azért nem lehet szó, mert ez utóbbi szemérmes szellemétől mi sem áll távo­labb, mint ez a kendőzetlen nyíltság - a testi szerelem dolgában. A Parabolába, oda talán beillenéki - per­sze ott is csak rövidítve. A lényeg: ha lehet, őrizze meg a televízió egy-egy műsor tartalmi tisztaságát; s indokolatlan tarkaságra még a fokozott érdekesség céljából se törekedjék. „ –írta V.M. Szolnoki Néplap, 1984. VI. 6.

 

 

Május 31- én Dr. Dégen Imre főosztályvezető, (Minisztertanács Tájékoztatási Hivatala) , levélben tájékoztatta Elbert Györgyöt az OTSH - ban, hogy a Los Angeles-i Olimpia bojkottja miatt szűkített magyar sajtóstáb fog az Olimpiára utazni, a levél szerint a Magyar Televíziótól Vitray Tamás, Baló György, Kaplár F. József utazhat. Egy 1984. január 4-i előterjesztésben még 5 fő szerepelt. (Bánó András és Dobor Dezső is).

 Az MTI-től 5 fő, a Magyar Rádiótól 3 fő, a Népszabadságtól 1 fő, Népsporttól 2 fő, IPV Nemzetközi sportlapoktól 1 fő, és a Tájékoztatási Hivatal részéről 1 fő (Dégen István) utazhat.  Ezt a döntést Simon Ferenc (Tájékoztatási Hivatal) szigorúan bizalmas jelzésű levélben közli Lakatos Ernővel az MSZMP KB Agitációs és Propaganda Osztályának vezetőjével is, még előbb, 1984. május 14-én. - Magyar Nemzeti Levéltár XIX – A-24 –a   283 doboz (1984) Minisztertanács Tájékoztatási Hivatala iratai.

 

 

 

 

 

Június

 

Az MSZMP KB Agitációs és Propaganda Osztálya 1984/4 évi júniusi, Titkári tájékoztató (Belső használatra) kiadványában olvasható:

„Lesz - e tudósítás az olimpiáról? A Szovjetuniónak, a szocialista országok nagy részének és más országoknak távolmaradása a Los Angeles-i olimpiáról jelentős mértékben csökkenti a versenyek sportértékét. Ezt is figyelembe véve, tudósít az olimpiáról a magyar sajtó. A lapok tényszerűen ismertetik az eredményeket. A sportsajtó részletesen számol be az eseményekről. A rádió és a televízió úgy tervezi, hogy naponta ad összefoglalót a versenyekről” - Magyar Nemzeti Levéltár XIX – A-24 –a  283 doboz (1984) Minisztertanács Tájékoztatási Hivatala iratai.

 

 

Június 1. 21.25 Magellán. Ismerkedés az Ifjúsági szerkesztőség új nyereményes játékával. Szerkesztő: Petrucz Miklós, rendező: Bodnár István. Az első feladatot június 22.-én a Péntek esti randevú című műsorában adták fel.

 

2 - műsor – 18.30 Kapcsoljuk a keszthelyi Festetics kastélyt - Interfórum.

Újra: Interfórum. A hatodik sorozat. Az első 1971-ben még Fertődön volt, az elgondolás változatlan, az MTV és a Nemzetközi Koncertigazgatóság koprodukciójában ifjú zeneművészek léptek a pódiumra, nemzetközi szaktekintélyek, rádiós és televíziós vezetők, impresszáriók, kritikusok és a hanglemezgyárak képviselői előtt.  Szerkesztő – riporter: Juhász Előd, műsorvezető: Baleczky Annamária, vezető – operatőr: Dubovitz Péter, rendezte: Apró Attila.

 

Június 3. 21.30. „Folytatom, ahol abbahagytam …

Beszélgetés Tömpe Istvánnal, az Állami Rádió és Televízió Bizottság, nyugalmazott elnökével. Szerkesztő: Fröhlich Márta, vezető – operatőr: Szabados Tamás, műsorvezető: Heltai András, rendezte: Bilicsi Erzsébet.

„Tömpe Istvánnal az Állami Rádió és Televízió Bizottság nyugalmazott elnökével beszélgetett vasárnap este a televízió l-es műso­rában Heltai András. Két ember beszélget, miért kell erről jegyzetet írni - mondhatja akárki. Meggyőződésem, hogy kell, mert míg a sarki ivóban két ember diskurálás a  köz­érdektelen magánügy és legfeljebb a szomszéd asztalhoz jut el, a televízióban ugyanaz a dialógus egyidőben sokak által nézett és hallott produkcióvá válik, amely ebben a sajátos közegben esztétikai minőségekkel is gazdagodik, kvázi esztétikai normákkal is mérhető. Ami a befogadás módját ille­ti - mindenképpen.

Azért fogott el egy pillanatra a kétség, mert a Népszabadságban olvastam Szinetár Miklósnak, a Magyar Televízió elnökhelyettesének a nyilatkozatát, amelyben az elnökhelyettes a többi között megállapítja: „A vidéki sajtóban például egészen más a televíziós kritika hangja mint a budapestiben. Egyszerűen azért, mert más közegben szól és mást várnak tőle." Szinetár nem az első és nem is az utolsó, aki felállítja a kétféle magyar valóságról alkotott, csírájában helytelen tételt különösebb indoklás. elemzés nélkül, tehát fogalma sincs az olvasónak, mire alapozza a véleményét. Vele ellentétben nem hiszem, hogy ez főváros sajátosság volna, inkább egy vélemény a sok közül. Nyilvánvalóan benne van a kebelbéliség, a vidéktől való távolság, egy sereg beidegződés, amely Magyarországon a ..vidék" szó hallatán megmozdul, s benne van talán néhány felmérés is, amelynek az eredményeit habitusa szerint ki-ki szereti abszolutizálni. Ha Szinetár azt mondta volna, hogy a  televíziót egyesek kultúraközvetítő eszköznek tekintik és ez határozza meg a műsorral kapcsolatos várakozást, mások pedig nem tekin­tik kulturális fórumnak, gépmozinak, gépszínháznak, akkor hitelesebb lenne a felosztási alapja. A televízióról írott cikkeket olvasva olykor az az ember benyomása, mintha a Magyar Televízió csak színházi előadásokat, tévéjátékokat közvetítene, a nézőtábor pedig csak azokat nézne. Nem baj az, ha kritikát kap Shakespeare III. Richárdja angol társuat előadásában, az a baj, ha a televízió többi nyolc-kilenc órája naponta, heteken, hónapokon, éveken keresztül nem kap a sajtóban semmilyen visszhangot. Mégpedig nem a kö. zönség igénye és a kritikus (jegyzetíró) geográfiai elhelyez­kedése szerint, hanem a kritikus, _a lapszerkesztés óhatatla­nul szubjektív felfogása szerint. Nem árulok el titkot, de tévéjegyzetet, kritikát mindenki arról ír, amiről akar. Azzal a finom megkötéssel, hogy csak a sugárzott műsorokra lehet reflektálni. Még egy televíziós kritikai szaklap sem tehetné meg, amely egyébként nincs, hogy teljes szélességében és mélységében tükrözze a hatal­mas műsorválasztékot. A nem televízióra szakosodott na­pilapnak szelektálnia kell. A kiválasztás teljesen szubjek­tív. Lehetne ugyan írni a hét legjobb és leggyengébb műso­ráról, de ki dönti el, melyik volt a legjobb és a leggyen­gébb? Az egyén dönti el, mégpedig nem kizárólag a minő­ség alapján, hanem esetleg a műsor fontossága szerint, amely sokszor ellene mond minden minőségnek. A Tömpe Istvánnal készített interjúban csalódott a néző. meg nem is. Aki _azt várta, hogy magvas véleményeket hall a honi televíziózásról, az egyfelől csalódott. Másfelől azon­ban bőven kárpótolta egy gazdag élet tengernyi élménye, tapasztalata Tömpe István végletekig szerény előadásában. Leginkább az tetszett ebben a programban, hogy egy em­ber emberi oldala domborodott ki. Gondoljunk csak a kettévágott fényképre, a műsorzáró filmbetétre, amelyben Kádár János, egyébként kitüntetés átadása alkal­mából, átöleli és felemeli Tömpe Istvánt, Tömpe pedig fel­emeli Kádár Jánost. „Akkor száz kiló voltam" - jegyezte meg az interjúalany. Az interjú nem kifejezetten televíziós műfaj, a képi lehetőség benne, hacsak az emberi arc ki­fejezésgazdagságát nem veszem, úgyszólván semmi. A tele­vízióban mégis abszolút jogosult. Jelen lehetünk két ember társalgásán, anélkül, hogy személyesen ismernénk őket. Nem mindennapi adomány, hiszen az interjúalany gondosan ki­választott személy.” – írta P.M. Kisalföld, 1984.VI.6.

 

 

Június 2. 19.30 Nemes Gábor tudósította a TV - Híradót Berlinből, Kim Ir - Szen  látogatásáról. Szilágyi Szabolcs pedig Varsóból a LEMP Kb üléséről küldött tudósítást.

 

Június 5. 18.00 A „mágus” portréfilm Verebes Józsefről. Szerkesztő – riporter: Knézy Jenő, rendezte: Gábor Tamás.

 

21.55 A nevem: Balogh Béla. Portréfilm, az Aranykoszorús táncos, a népművészet ifjú mestere, a Ki Mit Tud? - győzteséről. Szerkesztő P. Vas János, operatőr: Bónis Gyula, rendezte: Jászi Dezső.

 

Június 4. 18.10 Tetemrehívás a Fülöp-szigeteken. Egy politikai gyilkosság anatómiája, amely összeomlással fenyegeti Ferdinad Marcos rendszerét. Ki volt az áldozat és ki a tettes?

Szerkesztő – riporter: Kalmár György, rendező – operatőr: Neumann László.

 

19.55 Belgium – Magyarország válogatott labdarúgó mérkőzés közvetítése Brüsszelből, riporter: Knézy Jenő.

 

Június 5. 20.55 Stúdió’84

 

Június 7 – 9 (19.30) között Moldoványi Ákos, Juszt László szerkesztő – riporterek , Jávorszky László, Baranyi István operatőrök tudósításait láthatták naponta a TV –Híradóban Kim Ir - Szen magyarországi látogatásáról.

 

20.00.Fórum, a gazdaságirányítási rendszer továbbfejlesztéséről. A műsor vendége Havasi Ferenc, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára, Lakatos Ernő a Központi Bizottság osztályvezetője, Kapolyi László ipari miniszter, Váncsa Jenő mezőgazdasági –és élelmezésügyi miniszter, Berecz Frigyes, a Belioannisz Híradástechnikai Gyár vezérigazgatója. Műsorvezető: Viray Tamás, szerkesztő: Bán János, rendezte: Horváth Ádám.

„Fontos politikai tájékoztató munkát végzett csütörtökön este a televízió Fóruma. Sok milliós nézőközönség találkozhatott napjaink talán legizgalmasabb gazdasági témájával - az  irányítási rendszer továbbfejlesztésének gondjaival, feladatival – első kézből kapott információk alapján. (…) Akik a műsort végignézték, tudják: széles körű egyszers­mind emberhez, szóló volt ez az eszmecseré. Ismét bebizo­nyosodott, hogy a gondolko­dást, tudatot beavató politi­zálás a legnehezebbnek minő­sülő, talán elvontnak ítélt mondanivalót is képes kézzel­foghatóvá, érthetővé és befo­gadhatóvá tenni. Nincs miért tagadni, a gazdaságirányítás kérdései nem egykönnyen népszerűsíthetők. Éppen ezért na­gyon fontos érdek fűződik ah­hoz, hogy a megismerés és el-, fogadás folyamata zavartalan, olajozott legyen. A csütörtöki műsor résztve­vői fontos szerepet vállaltak és eredményes munkát végez­tek ebben a tekintetben. Meg­mutatta azt is a műsor, hogy a nyílt, közvetlen közlés nél­külözhetetlen az olyan közérdekű feladatok megoldásában, mint a gazdaságirányítási rendszer továbbfejlesztése, a végrehajtás megszervezésében.” – írta M.I.Gy. , Magyar Hírlap, 1984. VI.).

 

Június 12 19.30 a TV - Híradó beszámolt Ferencsik János haláláról a Bogyay Katalin szerkesztő – riporter, Baranyi István operatőr készítette a riporot, amelyhez Horváth Ádám rendező által készített összeállítást kapcsolták.

 

Június 12 – 14 között naponta, Horváth Péter szerkesztő – riporter – tudósított Moszkvából a KGST csúcsértekezletéről, amin részt vett Kádár János is.

 

22.25 Egy darab a térből. Portré Goldfinger Erőről. Szerkesztő: Osskó Judit, operatőr: Király Péter, rendezte: Soós Árpád.

„Ismét újabb, már kora if­júságában külföldre szakadt, zseniális hazánkfiával és csodálatos alkotásaival is­merkedtünk meg Osskó Ju­dit forgatókönyvíró s szer­kesztő és Soós Árpád rende­ző portréfilmjében, melyet kedden, késő este vetítettek. Kár, hogy ezáltal szűkítették publicitását, mert e nagy építőművésznek: Goldfinger Ernőnek, a Brit Királyi Mű­vészeti Akadémia tagjának elképzelései, gondolatai és művei széles körű figyelmet érdemelnek. Ámulva-bámulva néztük, hogy e fél évszázada Angliá­ban élő s munkálkodó épí­tész milyen módon, mennyi­re leleményesen s igényesen oldja meg a 20. századi nagy problémát: a modern anya­gok (beton, vas és mások), az előre gyártott elemek, a praktikus, megkívánt funk­ciók társítását az egyéni, eredeti művészi koncepciók­kal és a nemzeti hagyomá­nyokkal. E film gazdag vál­tozatosságban villantotta fel épületei sokaságát, köztük saját házát, melyet műem­lékké nyilvánítottak. (Opera­tőr: Király Péter.) E pózta­lan, rokonszenvesen szerény s élénk szellemiségű művész alakja és munkássága mé­lyen szívünkbe vésődött.

Dicséret illeti a tévét a nagyvilágban élő, magyar származású nagy művészek, tudósok felkutatásáért, de azért talán nem ünnepron­tás, ha megjegyezzük halkan és szerényen: bárcsak ha­sonló buzgalommal, igyeke­zettel és szeretettel fejleszte­nék a hazaiak bemutatását is. (…)” – írta: Illés Lajos, Népszava, 1984.VI.19.

 

Június 14. 22.15. Mestersége: színész – Simon Zsuzsa. Riporter- műsorvezető: Sipos Tamás, szerkesztő: Virág Katalin, operatőr: Bánhegyi István, rendezte: Török Ilona.

 

Június 15. 20.30 Szagatel Arutjunján: A bíró, tv-játék. Dramaturg: Deme Gábor, vezető – operatőr: Illés János, rendezte: Radó Gyula. Szereplők: Mécs Károly, Béres Ilona,Páger Antal, Szilágyi Tibor, Kézdy György, Miklósy György, Raksányi Gellért, Zsurzs Kati, Tábori Nóra.

„Szagatel Arutjunjannak ez a most magyarul-is megszó­laló drámája erőteljes társaalomkritikai mű. A szerve­zett gazdasági visszaélések, bűnözések és fondorlatos megfélemlítési manőverek ellen, a szocialista tulajdon védelméért s a közéleti erkölcsi tisztaságért vívott  harcokból meríti tárgyát. (…)  A cselekmény éppen a te­tőpontján - a döntő bíró­sági tárgyalás előtt! - hir­telen félbeszakad. A bírót kitűnően alakító Mécs Ká­roly és más színészeink (köztük Raksányi Gellért, Szilágyi Tibor és mások) so­kat adtak hozzá az eredeti műhöz — emlékezetes játé­kukkal. Így például a más művekből jól ismert „öreg bolsevikot" megjelenítő Pá-, ger Antalnak ezúttal is si­került az eredeti szellemű emberformálás. (Rendezte: Radó Gyula.)” – írta: Illés Lajos, Népszava, 1984.VI.19.

 

Az MTV újság 1984/24 számában jelent meg megemlékezés Deme Gábor dramaturgról, aki elhunyt. Lendvai György írta róla: „ Hűséges volt. Szolgálattevő. Aki nem hagyta el az őrhelyét. Huszonhat éve, hogy elvállalta a televíziózás minden kínját és gyönyörűségét, otthon volt a manufaktúrában, és a nagyüzemben egyaránt. (…) Szerény volt. Nem vonzották címek és rangok. Már régen vezető volt , több kitüntetés tulajdonosa Balázs Béla-díjas, - de legszívesebben és leggyakrabban csak ígí írta le a nevét: Deme Gábor, dramaturg. Igen, erre a mundérra volt legbüszkébb, a dramaturgok egyszerű, csillagok és sévok nélküli egyenruhájára, a közkatonákéra,  a frontvonalban. Csendes volt és halkszavú, dörmögő mély hangját ritkán emelte fel, tudta, hogy a szavának súlya van úgy is. (…) „

22.15 Kálmán György önálló estje. Szerkesztő: Rózsa T. Endre, operatőr: Bornyi Gyula, Fehér György, rendezte: Bánki Iván

Június 16. 09.30 Kuckó. „A tévénk egyik legrégibb magazinműsora:   a   Kuckó. 1984 februárjában jelentkezett 200. alkalommal. Újabb számát látva - úgy érzem - megérdemli, hogy ismét a közfigyelem, fényét vetítsük rá. Szerkesztője most is - ahogy már 16 esztendeje az! - a kiváló gyermekíró: Bálint Ágnes. Leleményesen, vonzóan és érdekesen küz­denek itt az állatvilág, a ter­mészet megszerettetéséért és védelméért. A Kuckó nép­szerű és  rokonszenves nar­rátora,   vezetője:    Kalocsay Miklós  -  Dorisz   kutyája társaságában. Figyelemre méltó riporto­kat láthattunk a tücskökről, a foxterrierekről,  a prémes állatok   tenyésztéséről.E szám azzal  és  azért  érdemelte ki  fokozottabb   elis­merésünket,    mert    éppen most, a vakáció előtt, serkentő buzdító   erővel   hívja fel a gyermekek (és a felnőttek, a - szülők?) figyelmét az állatok  és a  természet megismerésének izgalmas „kalandjára", az emberi sze­mélyiséget gazdagító és nevelő szerepére. (…) – írta: Illés Lajos, Népszava, 1984.VI.19.

 

Június 17. 20.35. Örkény István: Macskajáték, tragikodédia közvetítése a Pesti Színházból, felvételről.

 

Június 20-tól szeptember 4-ig ideiglenesen megváltozott a televízió műsorrendje, a TV Híradó a nyár folyamán 19.30 helyett 20.00 kor kezdődött.

 

 

Június 21. 20.00 Khol kancellár Budapesten tárgyalt, számolt be az eseményről a TV - Híradóban, Moldoványi Ákos szerkesztő – riporter, Török Vidor operatőr.

 

21.15 Hatvanhat . – vendég: Tétényi Pál, akadémikus, az MSZMP Központi Bizottsága tudományos, közoktatási és kulturális osztályának vezetője. Műsorvezető – szerkesztő: Bán János, vezető – operatőr: Mestyán Tibor, rendezte: Táncos Gábor.

 

2. program – 20.30 Adalbert Stiller: Brigitta, tv-film. Dramaturg: Aczél János, operatőr: Ernest Wild, rendezte: Wolfgang Glück. Készítette: MTV, ORF, Bavaria (München), TF1 (Párizs) SATEL, koprodukcióban a MAFILM közreműködésével.

 

Június 23. 17.30 A természet kamaraszínpadán. Portré Kollányi Ágoston filmrendezőről. Szerkesztő: Kővári Péter, riporter: Petrányi Judit, operatőr: Kollányi Gyula, rendezte ifj. Kollányi Ágoston.

 

 

Június 26. 20.00 Murányi László szerkesztő – riporter, Csák István operatőr, tudósította a TV - Híradót Ferencsik János temetéséről.

 

Június 26-28 (20.00) Bogyay Katalin, szerkesztő – riporter, Jávorszky László operatőr riportokban számolt be a TV-Híradóban a Veszprémi TV-találkozóról.

 

Június 30. 20.00 Edelényi Gábor operatőr /szerkesztő/ és Dunavölgyi Péter Frankfurt/M ból tudósította a TV - Híradó, Kiss József MALÉV pilóta utolsó repüléséről a TU 154-es géppel, nyugdíjba vonulása előtt. 

 

21.00 Veszprémi Tv Találkozó, közvetítés a díjkiosztó ünnepségről. Műsorvezető: kudlik Júlia, szerkesztő: Érdi Sándor, vezető – operatőr: Deimanik Tamás, rendezte: Márton István. A 24. miskolci tévéfesztivál díjnyertesei: SZOT fődíj-: Vétlenek (Árvái Jolán, B. Marton Frigyes, Czeilik Mária, Illés Tiborné, Vitray Tamás, Borsod megye díja: Nem felfelé török, uram (Sü­tő András, Major Sándor, Neumann László, Bíró Istvánné, Normann József, Kígyós Sándor), Miskolc    város    díja:    Fesztiválzenekar    (Baló György, Darvas András, Király Péter, Bakos László, Antók Csaba), A Magyar Televízió elnökének különdíja: A moz­gás. A csontok és izmok (Kopper Judit, Szabó Gá­bor, Bessenyei Erzsébet, Fogel József, Macskássy Kati, További hat zsüridíj: Black and white (Kalmár György, Márton József, Szeberényi János, Lugossy Károly, Szitányi Zsuzsa); Hírháttér (Benedek Ist­ván Gábor, Vértes Csaba, Mester Ákos, Sípos Jó­zsef, Tarnói Gizella, Janovics Sándor, Mezei Ist­ván, Bíró Istvánné, Román Péter, Kígyós Sándor); Csettegők és csotrogányok (Majoros Tibor, Kléner György, Szabó Erzsébet, Farkas Gyula, Pavlovits Miklós); Ablak (Sárközy Erika, Peták István, Kó-thy Judit, Pánics György, Király Zoltán, Kiss Teréz, Wisinger István, Várszegi Károly, Mezei István, Só-falvy Melánia, Bélágyi Tamás és Pintér Gyula); Péntek esti randevú. István, a király (Nagy György, Bánhegyi István, Incze Zsuzsa, Káplár Ferenc, Nep­per Péter, Téglásy Ferenc); Csörgőlabda (Déri Já­nos, Káplár Ferenc, Karátsony Gabriella, Buzási Pé­ter, Kis Judit), Operatőri díj: Mihók Barna (A Szentföld ma), Közönségdíj: Tüzet viszek (Kokas Klára, Várbíró Judit, Petrányi Judit, Szalay Z. László, Almási Ani­kó, Balogh P. Zoltán, Mérei Anna, A MAFILM díja: Csallóközi aranyász (Nagy László Endre, Csépainé Havas Ágnes, Judita Gem-bicka, Csöndes Klára, Kovács Anikó, Zöldi István),A Kossuth Könyvkiadó díja: Hányas vagy? (Szi­lágyi György, Radványi Dezső, Czipauer János, Ba­csó Zoltán, Hap Magda, Bende Zsófia, Szűcs István­né, Kálmán György, Vajda Béla), Fekete János-Hortré (Baló György, Bodó János, Zentay László, Falus Tamás, Szűcsi Attila, Szeberényi János, Lu­gossy Károly, Kígyós Sándor)

 

 

21.30 Telepódium bemutatója-  Bencsik Imre: Kölcsönlakás. Szereplők: Kabos László, Kállai Ilona, Bodrogi Gyula, Tábori Nóra, Berényi Ottó, Csala Zsuzsa, Urbán Erika, Kósa András.  Dramaturg: Kállai István, vezető – operatőr: Mezei István, rendezte: Kalmár Tibor.

 

 

Júniusban Tóth György a Híradó szerkesztő-riportere készítette el a UP (United Press) hírügynökség számára a filmösszeállítást Magyarország és a KGST kapcsolatáról. (az összeállításból másolat megmaradt a TVH archívumában).

 

 

 

 

                                                Az 1984-es év kronológia történetének folytatása a 2. részben lesz olvasható. Ennek várható felkerülése az oldalra 2018. ősze.